Túrabeszámolók
| Gyermekvasút nyomában |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2004 2004 2005 2005 2006 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017 |
|
DJ_RushBoy | Túra éve: 2024 | 2024.08.21 16:46:40 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Éjszakai Gyermekvasút Nyomában 20 km - 890 m szinttel - 4 óra 45 perc alatt.
Másnap este az Éjszakai Gyermekvasút 20-ra még elmentem, immár 11x-es teljesítő lettem ott is. Végig egyedül mentem, 20:30-as indulással. A tömegből szerencsére szinte semmit sem érzékeltem. A 2:30-as vonatot simán elértem, kb 1:15-re érkeztem be, így maradt idő még a célban dumcsizni kicsit az ismerősökkel is. A legjobb sztori az volt hogy a Normafa állomás után a Z-körséta elején utolértem három fiatal srácot, igen szépen mozogtak így a vége fele. Csatlakoztak hozzám, bácsi lettem vagy 1 órán át, kérdezgettek csomó dolgot a túrázással kapcsolatban, én meg mint a jó apuka mindenre ügyesen válaszoltam :) Azt nem mertem mondjuk elmondani hol voltam 1 nappal előtte mert úgysem hitték volna el :) |
| | |
|
nussy | Túra éve: 2017 | 2017.03.21 23:07:34 |
|
megnéz nussy összes beszámolója |
Kis kihagyásokkal ez volt a harmadik teljesítésem.
A megszokott útvonal, a szokásos tömeg és viszonylag jó idő volt.
Képek: www.flickr.com/photos/142735914@N07/albums/72157679976423300 |
| | |
|
morris | Túra éve: 2016 | 2016.08.20 15:35:47 |
|
megnéz morris összes beszámolója |
6. éve járom a Gyermekvasút Nyomában márciusi és augusztusi túráit, de a mostani éjszakai túra hihetetlenül gyengére sikerült és nagyon nyagyot csalódtam a szervezésben. Ennyire lecsökkent színvonallal nagyon kevés túrán lehet találkozni.
A legfontosabbal kezdem, mégpedig, hogy a szervezők mintha nem is foglalkoztak volna azzal, hogy a túrázók beérkeznek-e a célba vagy sem, hisz az útvonalon, több helyen is se egy szalagot, se egy tájékoztató táblát nem tettek ki, hogy merre kell menni, hol kell letérni a kijelölt turistaútvonalról vagy arról az útról, ahol már eleve csak szerékúton mentünk. Nagyon sok túrázóval találkoztunk, akik egyszerűen elmentek ezen leágazások mellett, még azok is, akik már voltak 2 - 3-szor ezen a túrán. Mert hiába volt a leírás, ha szinte észrevehetetlen volt a leágazás!! Ilyen helyek voltak pl. Makkormária felé a piros útvonalon, Disznőfőtől felfelé a Normafához a zöld jelzés. A legrosszabb hely a Normafa MH-től letérés a Kápolna felé. Hihetetlen itt mennyire megritkult az előttünk menő és utánunk jövő túrázók száma. És végül a Széchenyi TV adó előtti leágazás jobbra a Farkasvölgyi útra. Nem értettem, hogy miért nem lehetett ezekhez az elágazásokhoz kitenni egy-két táblát vagy tisztességesen kiszalagozni?! Hisz ez egy éjszakai túra!!! Még lámpafénynél is sokkal nehezebb tájékozódni, mint nappal. Ha a szervezők ezt nem veszik figyelembe, akkor ne szervezzenek éjszakai túrát.!!
Azt is megemlíteném, hogy az egyik ellenőrzőponton nem lehetett látni a pecsételőket, mintha már hazament volna mindenki onnan. Egyszerűen nem vittek magukkal lámpát és a korom sötétben ültek a fa alatt.. Már mentem volna tovább, amikor valaki utánunk szólt, hogy "itt vagyunk". Másik ellenőrzőponton csak aláírás adtak, mert csak úgy egyszerűen úgy gondolták a pontőrök, hogy nem adnak pecsétet. Rákérdeztem, hogy mi van a pecséttel, akkor elővették. De pozitívumként mondható, hogy a legtöbb helyen gyorsan dolgoztak a lányok, fiúk.
Hogy még egy kicsit továbbfolytassam, sajnálattal vettem tudomásul, hogy a csak a startban mondták meg, hogy a célban nem lesz melegvacsora. Évek óta van és én így is készültem elemózsiával az útra , és biztos, hogy ebben nem voltam egyedül. Ha nem is tudták biztosítani a szokásos virslit mustárral, attól még adhattak volna zsíros kenyeret hagymával. Azt gondolom, hogy a 100 Ft-tal csökkentett nevezési díjért is simán belefért volna a célban valami ennivaló és persze az útközbeni minimum egyszeri kis csokoládé vagy nápolyi stb., ahogy ez más teljesítménytúrákon a túrázó kapja, mintegy kedvcsináló kedveskedésként a szervezők részéről.
És végül, a célban a kitűzők! Én kimondottan szeretem a kitűzőket és ez pont az a túra, ahol minden ellenőrzőpontnak megvan a maga saját kitűzője és ezt sorban adják a túrázóknak, ahogy haladnak túráról túrára, évről évre előre. Nos, nekem a 8. kitűzőt kellett volna megkapnom, de a célban, abban a dobozban, ahol a szervezők a kitűzőket tartják nagy kavalkád lehetett, mert hiába voltak a számok feltüntetve a dobozon belül, nekem még sem sikerült a 8-iknak megfelelőt megkapnom. És az aranyos kislány, aki adta a kitűzőket, Ő annyira fiatal volt, hogy feltételezem még egyetlenegyszer sem ment végig a túrán, és inkább aludnia kellett volna már, mint kitűzőket osztogatnia, így nem is tudhatta, hogy melyik hanyadik túrának melyik a hozzátartozó kitűzője. És nem ez az egyetlen kitűző volt a dobozban, ami nem jó helyen volt. Persze ez apróságnak tűnik, de aki gyűjti is a kitűzőket, annak ez egy szempont egy túra választásaskor.
Az ilyen szervezés után az ember nem jó érzéssel és élménnyel megy haza, hanem bosszúsággal, és azokról nem is beszélek, akik be se fejezték a túrát, mert menetközben annyira eltévedtek, hogy a cél helyett kénytelen voltak a hazafelémenő utat választani.
Bár a Gyermekvasút Nyomában mindkét túrája egy nagyon látogatott túra a túrázok részéről, de ha nem változtatnak a szervezésen, akkor hamar elveszthetik a túrázókat. A jó szervezéshez pedig nem is kell olyan sokat változtatni, csak oda kell figyelni.
|
| | |
kovi | Túra éve: 2016 | 2016.08.20 12:19:29 |
|
megnéz kovi összes beszámolója |
Csalódás volt ez a túra.
Virsli a végén elmaradt, pedig benne volt az árban és semmilyen utalást nem tett a rendezőség, hogy nem lesz. Még az ismertető írásukban is jó étvágyat kívántak a kapott vacsorához, és a TTT honlapon is szerepelt mint kapott szolgáltatás. A célban a kérdésre, hol a virsli csak vigyorogva közölték, hogy nincs.
Maguknak persze csillebércen rotyogott a bogrács, és egy két állomáson a flekken. (a megmaradt virslipénzből futotta).
Legközelebb a rajtnál már csak a pénzt fogják beszedni és utána mindenki menjen amerre akar.
|
| | |
|
| |
|
kulcs | Túra éve: 2014 | 2015.07.16 06:30:20 |
|
megnéz kulcs összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra
Elõnyök:
- különleges élmény az útvonal és ezzel a környezõ hegyek esti indulással való bejárása, amit még különlegesebbé tesz a rajtba való éjszakai visszavonatozás
- sok látnivaló (bár éjszaka ez fõleg a városi kilátásra korlátozódik)
- jó ellátás
Hátrány:
- csak az útvonal elején volt szalagozás, Normafa után csak a helyismerettel bíró túratársak tudtak elirányítani a jelzetlen úton haladó és szalag nélkül maradt útvonalra
Egyéb:
- nagyon sok résztvevõ, egyedüllétre a teljes útvonalon nincs esély
|
| | |
fruel | Túra éve: 2014 | 2014.08.30 14:44:16 |
|
megnéz fruel összes beszámolója |
Sziasztok!
A túra nagyjából a szokásos:
+: Kezdi kinõni a start problémáit
+: Szokásos jó minõségõ és informatív itiner
+: Sok pont
+: Jó útvonalvezetés, változatos domborzat
-: A sok ponthoz képest a túra közben igen szerény ellátás
-: A nagyréten lévõ pont nem az útvonalon volt (kék jelzés)
-: A pontõrök közül érzésre egyik se vagy csak kevés ismeri a túra útvonalát vagy mondjuk a Budai hegységet.
-: A Virágvölgy állomás utáni résznél semmi segítség (csak rutinból teljesíthetõ a helyes útvonal)
nagy -: A farkas-völgy bejárata nem volt kitáblázva, miközben benõtte a növényzet
Itt nem is találtam meg a bejáratot, pedig este 2x, nappal min. 8x jártam már erre...
-?: A kápolna utáni szerpentinbõl kiérkezvén figyelni kell, hogy melyik ösvényre térünk. Mivel itt nem jártam, nem vagyok benne biztos, de az a gyanum nem volt jelölve... Ha volt, akkor ok.
Kérés:
Tudom, hogy ez egy gyalogtúra, de aki esetleg mégis sietne annak nagy pozitívum lenne, ha minden ponton már a rajt idõpontjában, de legalábbis egy 8km/h-ás átlaghoz illeszkedve elfoglalnának a pontõrök a helyüket. (Még csak korán sem kell ehhez felkelni)
Elõre is köszi :-)
Üdv.
Fr. |
| | |
regulat | Túra éve: 2014 | 2014.08.21 07:32:23 |
|
megnéz regulat összes beszámolója |
Tulajdonképpen, mintha két túrán lettem volna. Volt egy jó tizenöt kilométer kisebb bosszúságokkal, de olyannak mindig kell lenni. Nem is baj. Meg volt a végén az az öt… amivel megint nem lett volna szerintem semmi gond, ha nem éjszakai a túra.... beszámoló a blogban
|
| | |
Alg | Túra éve: 2014 | 2014.08.20 17:33:07 |
|
megnéz Alg összes beszámolója |
Második éjszakai gyermekvasutas túra, építõ jellegû megjegyzések:
Pozitívum:
+ Rengeteg fiatal volt, akik valószínûleg egyébként nem nagyon járnának túrázni, talán pont itt szeretik meg.
+ Nagyon jó légkör, mindenki barátságos, mindenkivel lehet 1-2 jó szót váltani (szervezõk és résztvevõk egyaránt)
+ Útvonal, ellátás teljesen rendben, a virsli is finom volt.
+ 8 után már nem volt sor a rajtnál
Negatívumok
- Bár az elsõ pár km-en szinte minden keresztezõdésben volt egy tábla, kb. a Hárs-hegy után már semmilyen megerõsítõ, tájékoztató jelzés, szalag, laminált lap nem volt - pedig volt bõven kérdéses rész (Anna-rét, Normafa-tornapálya, Sötétvágás utca).
- Az elsõ pár ponton rengetegen táboroztak, és a pecsételés néhol kicsit lassan ment (pl. én a Makovecz-nél vártam rengeteget). Tudom hogy ez ellen nem sokat lehet tenni, de talán az elején lehetne ritkítani a pontokon.
- A második részen ellenben elférne még 1-2 ellenõrzõpont, pl. az erdei tornapályára, akkor rögtön bukna a Konkoly-Thege kispista lehetõség is (senki nem jött utánam a Székelykapun keresztül).
- Távadatokat lehetne frissíteni, valójában közel 22km a táv az itiner 19.9 helyett.
Mindent összevetve jó túra volt, a vártnál kisebb tömeggel (legalábbis az úton), jövõre is jövök, már csak azért is mert ez volt annak idején az elsõ teljesítménytúrám, és amolyan erõfelmérõnek tekintem.
Köszönöm a szervezést, a túratársaknak a biztató szavakat, az elõzékeny elengedéseket és a beszélgetéseket.
Üdv,
A. |
| | |
nim69 | Túra éve: 2014 | 2014.08.20 14:10:09 |
|
megnéz nim69 összes beszámolója |
Elõször vettem részt a gyermekvasút éjszakai túráján. A nappali változaton jártam már, így a nagy számú résztvevõre számítottam. S ez be is igazolódott.
Hála a szervezõknek ezt elég jól kezelték az indulásnál. A Fazekas-hegynél viszont már igen hosszú sor jött össze, de ezen is a tájékoztatás és szervezés gyorsaságának köszönhetõleg aránylag hamar átjutottunk. A tömeg olykor jó, máskor meg akadályozó tényezõ. Itt mindig volt valaki /valakik, akit lehetett követni. A pecsételési pontokon nagyon kedves, kreatív pontõrökkel találkoztunk: tetszett a tapsvihar a Makovecz-kilátónál pl. A vidám fiatalok jelenléte az egész túrán. Minden simán is ment Normafa síháztól történõ Csillebérc állomás megközelítésének pontjáig, ahol kisebb kavarodást okozott a leírás, mely a vasúton való áthaladást követõen rögtön balra fordulást írt ( voltak akik lementek a Z+-on keresni az utat) Talán szerencsésebb lett volna azt írni, hogy a sínen haladunk tovább, amíg mellette az út meg nem jelenik. Így volt aki a mûút felöl közelítette meg a pontot. Különben is számomra igen hosszú és GPS hiányában éjjel nem sokat mondott a leírásban szereplõ égtáji megjelölések vagy leírások, hogy mi "látható" kissé az út mellett. A lámpák fényében ilyenkor fõleg az útra koncentrálunk, nagyon nem látunk pár m-nél távolabb. A másik kavarodás Normafa pecsételõhely után jött, ahol is a leírás nem volt egyértelmû sokunk részére. Ide jópár szalag vagy A4-es lap kihelyezése könnyítette volna a tájékozódást. Szerencsére 30-40-en is összejöttünk és volt pár ember, aki tudta a helyes utat. Végülis sikeresen teljesítettük túratársammal a távot és a leírtak ellenére is jól éreztük magunkat. A fáradtságomnak tudható tán be, hogy nem igazán díjaztam a célban annak a fiatalembernek a viselkedését, aki tovább dobta a lányok felé a lapunkat : "olvasd" felszólítással, mivel nem hozzá tartozó volt a sorszámunk. Talán a következõkben elég lenne egy rövidebb terjedelmû itiner is és a nem jelzett helyekre pedig sûrû szalagozás vagy papír kihelyezése!
Mindezeket leszámítva remek túra volt. Köszönjük a szervezést a sok munkát. |
| | |
fulopg | Túra éve: 2014 | 2014.03.16 12:44:28 |
|
megnéz fulopg összes beszámolója |
Nagyon remek túra volt, amennyire rövid volt a táv, olyan sok szép látnivalót érintettünk az út során. Az idõjárásért felelõs személy is nagyon kitett magáért, bár a késõbb indulók valószínûleg már csöpögõ esõben értek célba. Az "ajándékba" kapott kisvasutazás külön plusz pontot érdemel.
Bõvebb beszámoló, képekkel tarkítva:
http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/03/a-gyermekvasut-nyomaban.html |
| | |
olsen | Túra éve: 2014 | 2014.03.16 03:52:03 |
|
megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,a Gyermekvasúton toltam magam..
És már megint az éjjeli mûszak után vagyok,messze már nem mehetek,pénzem is kevés,marad a Budai..majd a Budai..a Moszkva-Kálmánon a 21-es busz vár,ismerõs arcokkal,a daloló ember,a copfos barátné,a gombák nagy ismerõje,és öreg barátom,aki mindig az idõeredményét fényesítgette,évrõl-évre..már a buszon megállapítjuk a mûvésszel,hogy nehéz az aktív teljesítõnek,hiszen sem a gyárak éves termelési terve,sem a programfüzetek nem igazodnak az éves TTT könyvekhez,ezért hol jövünk,hol nem,és még ha családod is van,aki nem igényli a hegyeket,még nehezebb.Persze,van aki hozza az asszonyt,de mi nem,hiszen akkor a költség duplázódik,az élvezet pedig felezõdik,szokás mondani.És persze mindig találunk útközben szabadon baktató ivarcsapdát – nõi egyedet – aki megpiszkálja a hormonjainkat némileg,nemileg.
Negyed nyolc,és sokadik vagyok a sorban,mindenki ismerõs arcokat vadászik,elõbbre akar jutni,mert a nevezés itt macerás szokott lenni,most is az..várunk egy félidõt,és akkor egy nagydarab ajtónálló szemezgetve enged bennünket az úr-vagy hölgy asztalához,ahol pénzt adunk egy kis papírért,nevezzük itinernek,segít pecsétet gyûjteni és az utat is elmagyarázza feketén-fehéren.Alig múlt nyolc óra nehány perccel,elindulok öreg barátommal az elsõ pontnak,Széchenyi kilátó.A vasút mögött – vagy az állomásépület elõtt – hatvanméteres sor kanyarog,többoszloposak.Ismerõs borosta köszön,a tanár úr kapcsolt részekkel ezúttal is,köszöngetek futtában,ma igyekezni akarok,ebédre otthon kell lenni.Vizet veszek föl a fogaskerekû végállomásával szemközt,és szaladósra veszem.Lépést tart a nyugdíjas velem,korábban indult arcokat nyomunk le,hosszúléptûeket,kirándulósokat,ez a túra igazi tömegrendezvény,ma is,az idõ is tuti.Bekanyarodunk a szoborhoz,fiatal srácok pecsételnek,lefotóztatnak,és hátra arc,fölfelé a hegytetõre,majd a másik oldalon be a szerpentinre.A természet tavaszra készül,második generációs virágok – a hóvirág az elsõ nálam,idén persze más egy kicsit – nyílódnak,ebek rohangálnak,gazdát mozgatva,papírtalan futók szembe,ja persze,van,aki hobbiból..nekünk kupára és pontokra gyûlik a kiontott energia.Kápolna,fiatal fiúk és lányok,aranyosak,elsõk vagyunk öreg barátommal,pecsét és le az árokba.Szokásos kutyaugatás jobbról,kanyar jobbra,mint a politikában..bizonytalan vagyok az útvonalban,de barátom új GPS-t mutat és megnyugtat.Egy futó-jobban futó- elõz bennünket,fiatalos a lendülete,legalább harminc évvel mögöttünk az idõ országútján.Az árok jól járható,víztelen,sáros emlékek toporognak elõ,most porzik.Normafa,pecsét,fiatalok sokan,és hirtelen népek elõttünk,akik nem mögülünk érkeztek..nem oszt,elõzünk,Csillebérc,egy futó elõttünk újfent,pecsét,és megint a Normafa,csak a síház környékén.Át a kövesúton,zöld jel a Disznófõig,a pont a jobb sorsra érdemes szállodánál,ide is jöhetne egy politikus lassan..visszafordulok,magányosan,öreg barátom leszakad,mert fölfelé van,aztán le,Virág völgy,fiatal pontõrök készítik a bográcsot,kora van,egy órája indultam,és kis bizonytalankodás az útvonalban,de a pontõrök helyretesznek,és valóban,a sorompó ismerõs,nem lehet autóval gyalogtúrázni,ki kell szállni,felnyitni a sorompót,átgurulni és visszaszállni,ebbõl kapok bemutatót..követem az autót,egyre távolabbról,népek mindenfelé,az idõ kora délelõtti,növésben levõ korosztály,és második gyerekkorosak,többen integetnek és elengednek,többen nem..azért kikerülöm õket és tova,Makkosmária,két fiatal pontozó-pecsételõ,fotó róluk is és piros jelre állok,ez visz a János vasúti megállójához,ahol megint csak pecsét..útközben csak hetven kiránduló és ezer tavasz,odvas keltike számtalan,valami elkezdõdik,és a tavalyhoz képest megváltozott..tavaly igazi más idõ volt,de jobban teljesítünk azóta(is)..és ez az idõjárásban is megnyilvánul..szóval a vasúti megálló után a fölfelé a kilátónak,lépcsõzök,bár a futópálya is ott kínálkozna..fönt is fiatalok és népek a kirándulók nagy családjából.Pecsétet kapok,innen lefelé kell haladni,ezért egy ökörkorty víz a szervezetbe,féltizenegy az óra,elégedett vagyok magammal,szerintem jobban teljesítek én is..mint a kormánypárt..Szépjuhászné,két gyönyörû nõi pontozó pecsétel és küld tovább,hiába,megettem a kenyerem javát,fölfelé a sárga jelen a Kaán Károlyhoz,a pont elõtt újabb két futó tol félre,harmadiknak vélem magam a sorban.Haladni kell,lefelé a Bátorinál tömeg,uzsonnáznak és isznak,csak futtában el mellettük,jöjjön a Makovecz mû- és jön is,megint két futó a távon,mögülem,úgy látszik,a nagyobb kaliberek is rajthoz jutottak végre..kicsit vissza és sárga a vasúti megállóhoz a hegyen,ami hársról lett elnevezve és még nem volt idõ átkeresztelni..reméljük,elõbb-utóbb sorra kerül.Lenyomják a papíromat pecsétileg és ott a táv tova..Hûvösvölgy,rugby edzés,nagyoknak és kicsiknek,a labda nemcsak gömbölyû lehet ezek szerint,hát ez nem a Puskás akadémia ezek szerint..a céllövölde még zárva,a színpadot hajléktalanok díszítik és bútorozzák,most zászlók is lobognak,Villám street,keményen fölfelé,aranyesõ kezd nyílani,és a sziklán mászok a Fazekasra,meglepve a gyanútlan pontõröket,akik máshonnan vártak..innen megint lefelé,a kéken be a hûvösvölgyi múzeumba,az idõ tavaszi és korai,ebéd több mint egy óra múlva lenne esedékes..kitûzõt választok és eltûzök haza..
igen,ez az év is elkezdõdött..remek szervezés,fiatalos lendület,a frissítés sem volt túlzott mértékû,köszönjük újfent a vasutasoknak(is)..
|
| | |
Totesz | Túra éve: 2014 | 2014.03.15 17:13:25 |
|
megnéz Totesz összes beszámolója |
Optimális körülmények között kocogtam egy magamhoz képest igen jó idõt Széchenyi-hegyrõl Hûvösvölgybe hegyen és völgyön át. Beszámoló
- A Gyermekvasút Normafa állomáson. Fotó: Tolnai Balázs
|
| | |
|
| |
okt50tomi | Túra éve: 2013 | 2013.05.19 19:13:35 |
|
megnéz okt50tomi összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában (Megismételt)
Az eredeti idõpontban sajnos nem tudtam menni, egyéb elfoglaltság miatt, ezért nagyon megörültem, hogy megismétlik. Mivel arra hétvégére nem volt még programom, a Budapest Kupába is beleszámít és különleges idõpontban van, ezért mindenképpen ott volt a helyem. A Gyertek ki a Vadasparkba túráról hazafelé jövet elõneveztem, így a rajtban csak rajtbélyegzõre volt szükségem, és már indulhattam is.:) Most egyedül mentem, de Normafánál találkoztam régi látott OKT50-es ismerõsökkel. Innentõl velük tartottam. :) Összességében remek idõben, remek túra volt. :) Részletes értékelés:
Pozitívumok:
- Elõnevezési lehetõség kedvezménnyel
- A nevezetes helyekrõl rövid ismertetõ
- Jó útvonal leírás, bár számomra már túl részletes
- Stílusos kitûzõ és emléklap
- Teljesítmény számával változó kitûzõ és emléklap
- Jó ár/érték arány (Virágvölgy állomáson szörp, célban pörkölt, választható ízû 2dl gyümölcslével)
- Ingyenes visszavonatozási lehetõség a rajtba
- A pontõrök lelkes gyermekvasutas diákok
Negatívumok:
- Virágvölgy állomáson a szörpöt eldobható mûanyag pohárba kaptuk, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre
- Itinerben pontatlan km és szintadatok (A túranaptárban megfelelõ adat szerepel)
- Oklevél és emléklap fogalmának összekeverése. Emléklapot kaptunk, amelynek a szövege alapján inkább oklevél
Javaslatok:
- Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat és a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túrán szokott lenni.
- Az útvonal leírást lehetne javítani úgy, hogy egy kicsit lényegre törõbb legyen. Valamint színes térkép még jobb lenne, mert mostani fekete-fehér nem használható igazából tájékozódásra.
|
| | |
ZE | Túra éve: 2013 | 2013.05.04 15:19:08 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Ismétlés a tudás anyja, mondják, sokadik teljesítésként a megismételt rajtnál már korán ott voltam, mivel délután munka várt rám.
Az elõnevezés jó dolog - nagyon jó, remélem, a jövõben megmarad ez a lehetõség, hiszen így egy rajtbélyegzés után már huss, indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú mûholdat a trackeléshez :) utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán -most már- megszokott arcát mutató útvonalon.
Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes mûalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban... Azért néhányat nagyjából sikerült.
A Széchenyi-emléknél lépcsõ föl-le, robogás tovább, erõsödõ szembejövõ forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkezõ résztvevõket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki...
Bõvebben, térkép, track és néhány fotó: Túrablog |
| | |
ZE | Túra éve: 2013 | 2013.03.23 18:16:26 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...
Sikerült a rajtidõ vége elõtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezõk létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevõ volt.
Az, hogy a hegytetõn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetõsen zord (márciushoz képest pláne) idõjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.
A Svájci lépcsõt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen idõben a lépcsõk elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezetõ szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.
Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni, örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdõ következik.
Egy túratárs nézelõdik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az elsõ teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen...
Bõvebben, fotókkal, térképpel, trackkel: Túrablog |
| | |
efemm | Túra éve: 2013 | 2013.03.15 20:34:27 |
|
megnéz efemm összes beszámolója |
(Rendezõi összegzés a www.gyermekvasut.hu honlapról.)
• Hír dátuma: 2013. március 15. péntek
2013. március 15-én pénteken ismét megrendeztük a hagyományos teljesítménytúra nappali változatát.
Teljesítménytúrázók Virágvölgy állomáson
Habár az idõjárási viszonyok hirtelen tavasziról téliesre fordultak, havazott és erõsen fújt a szél, A Gyermekvasút nyomában címû teljesítménytúra nappali változatát idén is megrendeztük. A körülmények ellenére is több mint négyszázan beneveztek és teljesítették a kihívást.
A résztvevõk ez alkalommal is Széchenyi-hegy állomásról indultak, hogy 20 km megtételével, a Gyermekvasút állomásainak és a környék fõbb látványosságainak érintésével megérkezzenek Hûvösvölgybe.
Az elõírt szintidõ hét óra volt. A kijelölt ellenõrzõ pontokon szervezõk – jelenlegi és volt gyermekvasutasok – fogadták a túrázókat, akik igazolták a pont érintését és segítséget nyújtottak a túra folytatásához.
A cél most is a Gyermekvasutas Otthonépületben volt. A célba érkezõk a teljesítést igazoló oklevelet és kitûzõt kaptak, valamint meleg étellel vártuk õket.
A célba sikeresen megérkezõket és a túrát menet közben feladókat is meginvitáltuk, hogy vonattal, a Gyermekvasúton tett utazással térjenek vissza Széchenyi-hegyre, a rajt színhelyére. A túrát késõ délután befejezõkre való tekintettel a vonatok a szokásosnál hosszabb üzemidõben közlekedtek. A nosztalgiavonatok azonban – mûszaki okok miatt – ezen a napon nem közlekedtek.
Személyvonat Hárs-hegy állomáson
A Gyermekvasút nyomában címû 20 km-es teljesítménytúrát legközelebb éjszakai változatban, 2013. augusztus 19-én hétfõn rendezzük. Útvonala a nappalival azonos, azonban ellentétes irányú lesz, azaz Hûvösvölgytõl Széchenyi-hegyig tart.
|
| | |
|
hakatica | Túra éve: 2012 | 2012.08.30 10:24:37 |
|
megnéz hakatica összes beszámolója |
Éjszakai
Mint ahogy tavaly, így idén sem lett lejárva a szervezõk által az útvonal. Amennyiben ennek az ellenkezõje lenne igaz, akkor fel kellett volna tûnni a T. Szervezõknek, hogy az egykoron az erdõbe kihelyezett eligazító táblák, melyek a turistajelzéseket is tartalmazták gyakorlatilag teljesen eltûntek - a bvaltásról meg már ne is beszéljünk -, ezzel együtt a pedig az elágazásokban lévõ turistajelzések is. Így egy-egy keresztezõdésnél igen komoly problémák tudtak akadni a "na most merre menünk tovább??" kérdés esetében. Mivel éjszakai túra, így ugye mindenki számára nekehezbb a tájékozódás, de az sem elhanyagolnadó és a szervezés is tisztában van vele, hogy a gyerekvasutas túrákon az indulók igen komoly része csak koca túrázó; nem rendelkeznek térképpel, ill. térkép olvasási ismerettel és persze helyismeretük sincs.
A rajtból 3/4 8-kor indultunk, az elsõ pecsétet begyûjtöttük a múzeumbe, majd a Fazekas-hegy fele indultunk. A leágazáshoz akkor helyezték ki a vasutas papírkát - szerintem ezt még indulás elõtt kellene, nem pedig utána.... Itt az ep-hez érve hosszú sor volt - mely igencsak rontotta szintidõt -, viszont nagyra értékelhetõ is volt egyben, mivel rendezetten jutott fel és le is mindenki a pecsétért. Itt felcsillant a remény, hogy javult a szinvonal a korábbi évekhez képest.
Innentõl kezdve táblák/jelzések/vasutas papírkák hiányában mindenki a maga orra után ment, akinek volt legalább kis helyismerete, az nagyjából haladt a megfelelõ úton. Vasutas papírkákkal az ep elõtti utolsó és az ep-t elhagyva az elsõ fán találkozhattunk - gondolom a kihelyezésük igen megerõltetõ volt!
A kilátó kivilágítva idén is csodálatos volt; a Jánoshegy állomás felé haladva pedig értékeltük, hogy nem a lpécsõn botorkálva kellett lejutni és ez ki volt táblázva - gondolom csak azért, mert alig pár métert kellett a pontõröknek megtenniük...
Innentõl kezdve még kaotikusabb lett az eigazodás - sokan az utánuk kiabálás ellenére is jól elmentek a jóistantudjahogyhova...
Virásosvölgynél nagy csalódás volt a frissítõpont hiánya és hogy még mosdóba sem lehetett menni. Asszem sok zsepit kell majd a szemétszedési napon összeszedni...
Disznófõtõl visszatérve már tettünk a jelzésekre - amik nem lézettek -, és a betonon elértük Csillebércet. Itt limonádé várt mindenkit és sikerült végighallgatni, hogy bizony alkalmanként kb 10%-kal növekszik a résztvevõk száma, és hogy mennyire nem tudják megoldani a felmerülõ korlátokat.* Azt is megtudtuk itt, h a rajtban meghírdetett "egy tál meleg ételt biztosítunk a célban" az valójában virsli lesz. Én nem nevezném egy tál meleg ételnek!
Normafa megálló után újabb kritikus pont/ok jött/ek: a susnyába való bekanyarodás meglepõ módon ki volt jelezve. Itt azért megjegyezném, hogy emberi körülmények között 1 m-nél nem magasabb emberek számára komoly kihívást jelent. Még szerencse, h van mellette egy földút is, de a szervezõk ilyeneket sem látnak meg. Átérve a susnyán már többen ténferegtek... az út végén a Kápolnához való felkanyarodás sem volt kijelezve, kíváncsi lennék, hányan mentek át a vashídon...
A célban megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd a virslit, mely idén nem az ehetetlentescovirsi volt, egy fokkal javult a szinvonala.
A vonat jóval késõbb indult a meghírdetettnél - bezzeg ha az elõzõ is késõbb indult volna, akkor nem kellett volna várakoznunk. A mozdonyvezetõnek köszönhetõen igazi éjszakai városnézésben lehett része annak, aki még nem bóbiskolt be.
A pontokon több helyen ellenszenvesen hangoskodó, feltûnési viszketegségben szenvedõ fiatalokkal találkozhattunk, akiktõl még ha lett is volna kérdés, akkor sem kérdeztük volna meg - valószínûleg nem is tudtak volna válaszolni.
Összességébe véve eldöntöttük, hogy több éjszakai vasutas túrán nem kívánunk részt venni.
*Így fordulhatott elõ, h pl tavasszal nem jutott itinet, meleg étel, ... igen sokaknak. Ebben az esetben, akkor a meghírdetés paraméterein kellene változtatni, és nem pedig hagyni, h az odaérkezõk a helyszínen szembesüljenek az inkorrektséggel! És még rossz szájízzel is távozzanak! |
| | |
| |
Iron | Túra éve: 2012 | 2012.08.21 01:03:16 |
|
megnéz Iron összes beszámolója |
(Éjszakai)
Elsõ éjszakai teljesítménytúra volt, így ezért a plusz élményért mindenképpen megérte. Az útvonal megtalálható a túra leírásában, így nem részletezném. Gyakorlott túrázóknak nem jelenthet nehézséget.
Látszik, hogy a szervezõk sok munkát öltek bele a túrába, de volt pár bosszantó hiba, ami jelentõsen lerontotta az élményt:
1. Nem kaptunk itinert, csak ellenõrzõ lapot. Másoknak volt, nem tudom, hogy csak figyelmetlenség volt-e vagy kifogyott (20:20-kor rajtoltunk), mindenesetre ha nem indulnak ilyen sokan a túrán, elég necces lett volna befejezni... (A térkép nem megoldás a jelöletlen szakasz miatt, plusz este nehéz kezelni.)
2. Több helyen ki volt téve 1-1 A/4-es lap, jelezve, hogy merre kell tartani, de néhány kulcsfontosságú helyen nem volt ilyesmi. A Virágvölgy-Disznófõ-Normafa részen rengeteg kóválygó túrázó volt, illetve a jelöletlen szakaszon nagyon sokan csak annak köszönhettük a jó irány megtalálását, hogy járt arra olyan túrázó, aki nappal már teljesítette a távot. Mivel ez a túra éjszakai, s van benne jelöletlen szakasz is, erre nem ártana odafigyelni...
3. Több helyen, mikor kérdeztük a pontõröket, hogy merre van a következõ állomás - jelezve, hogy nincs itinerünk - elég flegma válaszokat kaptunk.
4. A vonat elõtt jó lenne a kitúzõ/emléklap átadást gyorsabban végezni, csaknem az orrunk elõtt ment el a vonat, hiába érkeztünk be 10 perccel az indulása elõtt.
Ha ezekre is odafigyelnének a szervezõk, az sokat javítana a túra színvonalán. |
| | |
| |
nix | Túra éve: 2012 | 2012.03.17 16:25:02 |
|
megnéz nix összes beszámolója |
Életem második, és az év (számomra) elsõ TTT-s túrája volt a Gyermekvasút nyomában. Az útvonalról nálam gyakorlottabbak írnak majd, én örültem, hogy végigmentem szintidõn belül. :) A nagy lelkesédesben még ezt a videót (klikk!) is legyártottam a GPS trackjeinkbõl.
A sok (tényleg sok) pozitívum melett azért egyetlen dolog megzavarta az idillt: két ellenõrzõponton is megesett, hogy a pontõrök a mobiltelefonjukból szóló kortárs tánczenével próbálták feldobni a várakozás -- addigra már bizonyosan unalmas -- perceit. Noha nyitott vagyok minden újra és az elektronikus zene sem áll tõlem messzem, ha lehetséges, nem feltétlenül a Budai-hg. szívében szeretnék új elõadókkal megismerkedni (hacsak nem jönnek túrázni õk is). |
| | |
skypper | Túra éve: 2012 | 2012.03.17 09:45:07 |
|
megnéz skypper összes beszámolója |
Az elsõ alkalom volt, hogy innen választottam túrát és nem magam találtam ki. Nagyon élveztem, gyönyörû volt. Sokat jártam már erre, de így még soha:) Köszönet a szervezõknek, az állomáson a szorgos pecsételõ fiataloknak, és mindenkinek! Egy színdarab címe jutott eszembe a túra végén. Mégpedig: "Jövõre veled itt"!! Nem hagynám ki semmi pénzért. Gyönyörû táj, jó idõ és jó volt kicsit elmenülni a város zajától és szagától.
Mindenkinek kötelezõ!!!!! |
| | |
Totesz | Túra éve: 2012 | 2012.03.15 18:33:38 |
|
megnéz Totesz összes beszámolója |
Az idei túra is nagyon kellemes volt. A beszámolónkat és a képeinket a Túrablog oldalán, ide kattintva éritek el.Nem semmi, hogy kb. 2300 fõ indult!
|
| | |
|
ZE | Túra éve: 2011 | 2011.04.02 20:46:12 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Az idei túranaptárban két "elrettentõ" fotót találtam a sorban állókról - jelentem, ez a probléma idén gyakorlatilag megszûnt - egyszerûen azért, mert pontkartonok (azok a lapok, amin az áthaladó résztvevõk rajtszámait ikszelgetik) ettõl a túrától kezdve nincsenek. Az idõjárás-felelõsök kellemes tavaszi idõjárást ígértek, ami jelentõs indulói létszámot vetített elõre, úgyhogy reggel fél nyolckor már a sorban álltam, hogy lehetõleg korán el tudjunk indulni.
A sorban persze rengeteg ismerõs, úgy elõttem, mint mögöttem, de még több ismretlen - hiába, ez a túra nagyon népszerû pláne, hogy ilyen szép idõ van. Telefonon megbeszéljük a részleteket, 8-kor indul a nevezés, elõtte kitöltöm a hét nevezési cédulát, aztán negyed 9-kor már kezemben a hét füzettel, pecsételõlappal találkozom a többiekkel. A sorszámos pecsételõlapokról a nevek lemaradtak, úgyhogy nincs mese, együtt kell beérni a célba :-)
A Széchenyi-emlék, pontosabban a kilátó az elsõ meglátogatandó hely - itt azért vannak egy páran elõttünk, de pikk-pakk túlesünk az adminisztráción, és mehetünk az Apáca-rét felé. Itt az év vadvirágjának választott kökörcsin már virít, bár emlékeim szerint tavaly sokkal többet lehetett látni. Az ég ragyogóan kék, jó látni a tél szürke árnyalatai után. A Kápolna gyorsan megvan, aztán a Farkas-völgyben kapunk sarat is, bár nem sokat - itt picit ellépek a többiektõl, mert "tele" van az út, és hátha kevesebbet kell Normafánál sorakozni.
Csillebérc után már a pálya melletti ösvényen sétálunk, amikor szembe jön egy szerelvény - de nem eredünk a nyomába, hiszen mi pont a másik irányba tartunk :-)
Normafánál a rétesest kihagyjuk, ellenben szigorúan követjük a jelzést, ami a síház mögött csatlakozik be az innen követendõ zöld sávba.
Gyorsan leérünk a pontra, pecsételtetek - ma én vettem a nyakamba ezt a feladatot - meg a térképtartó táskát, amiben a lapok vannak :-)
Virágvölgy állomáson a "szokásos" teát természetesen a saját bögrémbe kérem, hiszen ezzel is egy eldobható pohárral kevesebbre van szükség.
Makkosmária elõtt a lejtõn szintén elõrerobogok, gyorsan bélyegeztetek - mire a többiek utolérnek, már indulhatunk is tovább :) János-hegy állomásig egy mikroláda, meg egy érdekes fa miatt állok meg egy-egy pillanatra.
Lépcsõ, murvás út, aztán hipp-hopp, a Libegõ felsõ végénél vagyunk - van, aki a csapból frissít, hiába, "rengeteg" szintet kellett itt egyben leküzdeni :-)) Lépcsõn föl a kilátóig, majd a kilátóba - egészen föl, minthogy valaki azt mondta, hogy fönt van a pont. Nem ott volt, de legalább ismét körülnéztem föntrõl... Sikerül kiszúrni, hogy hol is van a pont: Egy kukakonténer mögötti padra telepedtek le... Most mondjam azt, hogy belevaló gyerekek?? :-)))
A sikeres pontvadászat után begyûjtöttem a megérdemelt bélyegzõlenyomatokat, és máris trappolhattunk lefelé a P- jelzésen.
Itt picit hiányoltam a Parádon látott kerékpárosokat távol tartó alkalmatosságot, pláne az után, hogy néhány humanoid direktben egyenesen a fák között gurult lefelé a kétkerekûjével...
Szépjuhászné állomásnál picit többet idõztem, megvárva a két nosztalgiavonat találkozását. A büfé persze zárva, a csap is "téli üzemmódban" - mondjuk nekem mindegy, a hátamon cipelt készletbõl kényelmesen tudok frissíteni. Nagyon sok embert kicsábított a szép idõ ide is, úgyhogy a vonatok elhaladását már nem vártam meg, és a többiek után kocogtam.
A S- emelkedõjét egyben küzdöm le - és közben azon gondolkodom, hogy pár évvel ezelõtt mintha magasabb lett volna :-)
Egy túratárssal beszélgetve érünk a S- és a kilátót direktben megcélzó ösvény elágazásához - és tartunk balra a jelzésen - igaz, ez nem az UKK túrája, de attól még a jelzést itt is illendõ követni.
A Bátori-barlangnál nem csúszik ugyan a lejtõ, de ennek ellenére nem egyszerû lejutni a hídhoz - jól jön a bot itt is. Hamar leérünk a S-S3 elágazásához - páran itt várják a társaikat, akik felsétálnak a Kis-Hárs-hegy kilátójához bélyegzésért... No mindegy. Mi "testületileg" megtesszük a "tiszteletkört", aztán kényelmesen beszélgetve csorgunk le a Sc jelzésig, hogy azon közelítsük meg a Nagy-rétet.
Elõtte persze keresztezzük a vasutat, aztán egy kidõlt fa maradványait -a kivágott darabból a jelzést tartalmazó részt itt hagyták - szerencsére egyáltalán nem jelent gondot a jelzés hiánya, hiszen pár méteren belül ott van a pótlása. Minden esetre ez a szép nagy fa hiányozni fog azoknak, akik korábban sokat jártak erre, de a természet már csak ilyen... Hol teremt, hol rombol...
A Sc elérése elõtt persze van egy kitérõnk Hárs-hegy állomásra, ahol a pecsét mellé/alá még aláírást is kapunk. A pontõrök szerint mindenütt kellett volna :-)
A Sc jelzésen itt-ott tócsákat kerülgetve, kellemesen beszélgetve fogy a táv - aztán bal oldalon a vasút oldalában meglátok két ifjú túrázót ereszkedni a meredélyen... Szerintem õk nem teljesen így gondolták Hárs-hegy állomástól az útvonalat :-) A Nagykovácsi út forgalma iken gyér, mint ahogy a Nagy-rétet körbekerülõ járdáé is - a legtöbben nyíl egyenesen mennek a ponthoz - mi meg megnézzük a virágokról szóló tájékoztató táblát :-) A pont után jön a hõn szeretett Villám utca - fölfelé... Van, aki kocog, és van, aki visszafelé jön - csak tippelem, hogy kimaradt a Nagy-rét bélyegzése...
A Fazekas-hegy elõtt még levadászom a GCFAZE geoládát, Aztán már csak be kell sétálni Hûvösvölgybe, bónuszként megmászni az állomás peronjához vezetõ lépcsõket, majd pedig a célban átvenni a jól megérdemelt díjazást. Az oklevél-kitûzõ-kupafüzetbe bélyegzés után bõven van idõ elfogyasztani a pörkölt+tészta összetételû menüt, amihez szokás szerint egy kis dobozos Sió gyümölcslé is jár.
A kajálás után kényelmesen van idõnk a vonatig, amivel aztán visszazötyögünk a rajtba.
Az egész túranap legkalandosabb része persze ez után következett, hiszen némileg megkavarta a közlekedést az ünnep miatt lezárt Erzsébet-híd... De azért utólag kiderült, hogy mindenki sikeresen hazaért :-)
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog) |
| | |
Büfés | Túra éve: 2011 | 2011.03.17 06:01:33 |
|
megnéz Büfés összes beszámolója |
Elsõ alkalomal vettem részt ezen a túrán. Felelõtlenül indultam, térdsérüléssel, de nem bántam meg.(akkor még) de most a mai napig bánom, ( mert nem tett jót a sérülésnek )
7kor már a rajtban voltam, valószínû, hogy ezért sikerült hamar elindulnom. Az idõjárás nagyon jó volt, szép tavaszi nap.
Mivel kedvenc állataim a hüllõk, ezért meg kell jegyeznem, a túrán láttam idén elösszõr faligyíkot napozni (Na ez a tavasz).
Sok kedves ismerõssel futottam össze. A létszám sem volt hanyagolható. Az útvonalat nem részletezném.
A személyzet kedves, gyors szimpatikus volt. Az ellátással elégedett vagsyok. A (túl) sok ep.viszont szokatlan volt számomra.
Köszönöm a lehetõséget .Legközelebb ismét................
Az általam bejárt útvonal |
| | |
engelsfeld | Túra éve: 2011 | 2011.03.16 17:56:30 |
|
megnéz engelsfeld összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában
Elõször vettem részt a gyermekvasutasok nappali túráján és megszerzett tapasztalataim szerint, remélhetõleg, nem utoljára.
A kellemes élményekkel kezdem: Rengeteg fiatallal lehetett találkozni, nemcsak a szûkebb, hanem a tágabb gyermekvasút-barát berkekbõl. Remekelt az idõjárás és vele együtt a természet is ünnepelt. Öröm volt látni a szeretetteljes családi kötelékekeben túrázó kipirult arcú apróságokat, kit gyalogosan, kit vállon hordozva, kit gyerekkocsiban tolva. A rendezõk minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a turistafolyam ne csak elrajtoljon, de - hasznos ismeretekkel gazdagodva - célba is érjen. Jólesõen próbára tett az útvonal hullámvasúti vezetése.
Kellemetlen élményekkel zárom beszámolómat: Az egy helyen zajó tumultuózus nevezés viszontagságai - sittel teli konténer-torlasz, kulcsra zárt mellékhelyiségek - megoldásán illene az egyébként készséges, figyelmes és rutinos rendezõknek elgondolkozni. A Fazekas-hegyi bunker mellé elhelyezett ellenõrzõ-pontot - tekintettel a korosabb túrázókra - illett volna alacsonyabb szintre rakni. Nem mindenki született akrobata és légtornász alpinista.
Sajnálatos, hogy mindig akadnak olyan túratársak, akik a dohányzás, a sörivás és a hangos trágár társalgás szenvedélyérõl még a túrázás tartamára sem képesek lemondani.
Köszönet a rendezõknek és a figyelmes, jóindulatú túrabarátoknak. |
| | |
Soma | Túra éve: 2011 | 2011.03.15 22:30:51 |
|
megnéz Soma összes beszámolója |
Sziasztok!
Van egy rossz tulajdonságom: általában a rosszat írom le, de azért, hogy okuljanak belõle mások - illetve a szervezõk abból (mint anno a kitörés 60-nál). Viszont ha már negatív beszámolót írtam, írok pozitívat is - így dukál :)
Januárban találkoztam elõször a gyermekvasutas túrával - akkor is fainos volt, de a mostani szervezés elõtt le a kalappal. Legalább 500, de talán 1000 induló is rajtolt elõttem (8 óra körülre értem a rajthoz, amikor már vaskos sor állt ott), de így is alig kellett várnom 20-25 percet.
A másik pozitívum volt - illetve bizonyos szinten negatívum: a tömeg. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni, mert mindehol túrázókat látott csak az ember - ami viszont rossz hír volt azoknak, akik söröztek a túra valamelyik szakaszán (kivéve Csillebércnél) :) De inkább pozitívum, mert tényleg, ha társaságra vágyott az ember, ott volt karnyújtásnyira. Ha minden állomáson nem is, de törekedtek arra, hogy legalább 1-2 szer kapjunk teát, továbbá a célban egy (még ha nagydarab vagyok, és nem is vittem szendvicset) normális tál étellel várták az embert.
Ami meglepett, hogy sokszor - ahol egyértelmû volt - volt külön tájékozódási pont kiétve (pl. A4-es lapok). Mivel nem mindenki vérbeli tájoló, azért ez sokszor jól jöhetett.
És hogy még egyszer dícsérjem a gyermekvasutas túrákat: minden olyan zsírozottan ment, ahogy a korábbi túrákon (sajnos csak 1 darabon voltam) tapasztaltam - látták, mennyien vannak (kb. gondolom számíthattak is a szervezõk erre), úgy szervezték a túrát... mivel családi programnak is sokan választották, nem nehezítették túl (nem akadályversenyt csináltak belõle, hanem túrát), továbbá rengeteg helyen el is lehetett nézelõdni (és erre volt is idõ) - plusz a kisfüzetben (ahol színes, használható térkép volt - csak annyi volt a szépséghiba, hogy a vasút vonala volt a vastagabb, de ez már tényleg inkább a kákán is csomó :) ) még külön sztorik is voltak a helyekkel kapcsolatban, ami egészen jópofa dolog volt. Más túrákon is így van általában, de itt azért kicsit jobban rágyúrtak erre :)
Aki túrázni vágyik, az nyugodt szívvel vállalhat be - akár 20-25 km-t (hirtelen nem tudom, hogy gyermekvasutas túrákon milyen távok vannak) - egy ilyen túrát... |
| | |
efemm | Túra éve: 2011 | 2011.03.15 19:23:49 |
|
megnéz efemm összes beszámolója |
Gyermekvasút Nyomában nappali (2011-03-15)
(résztvevõk szám: 1380 fõ)
Sikerült revansot venni a tavalyi feladott túra után. (Sokadik teljesítés.)
A rajtba elég korán érkeztünk apámmal, 7:35-re, így nagyjából a 20. helyet foglaltuk el a sorban. A Nevezés csak 8:00-kor indult, így 8:10-kor el is tudtunk rajtolni. Ekkorra már meglehetõsen hosszú sort állt kinn is. A túra közben semmi gondom sem volt a tömeggel (bár máskor sem szokott lenni).
A terep számomra meglepõen jó volt, nem volt veszélyes a sár. Az idõ tökéletesre sikerül, egész nap sütött, bár én reggel a 10 fokban sem fáztam rövidujjúban és rövidnadrágban, így a túra végére már melegem volt. Késõ délután láttam egy hõmérõn 19 fokot.
Az itiner a szokásos füzet, viszont nagyon profi munka közepén található színes térképvázlat.
A célban beültem délután ötig Budapest Kupát és Túranaptárat árusítani. (Örömmel láttam, hogy elég sokan bélyegeztek a Budapest Kupa füzetükbe.) |
| | |
Boszi72 | Túra éve: 2011 | 2011.03.15 17:19:03 |
|
megnéz Boszi72 összes beszámolója |
Gíermekvasút nyomában, nappali
Jucival és Csabival a rajtban beszéltünk meg a találkát. Gondoltam arra, hogy tömeg lesz, de nem igazán készültem fel ilyen mennyiségû túrázóra. Ennek ellenére miután átvedlettem az úton, viszonylag gyorsan sikeredett a nevezést is megejteni. A táv hosszához képest sok EP volt, és a kapott anyagban a térkép nem nyerte el nagyon a tetszésemet. Viccelõdve nekivágtunk, de Juci kicsit lemaradt, én igyekeztem tartani a tempót Csabival, ami a Disznófõ EP utáni emelkedõig nagyjából sikerült is. Utána már lazább, kényelmes tempóban haladtam, Jucus is társult, a vége felé egy ideig Maci is gyarapította a csapatunkat.
A pontokon udvariasak voltak a gyerekek és gyorsan megkaptuk a pecsétet, ráadásul meglepõen elég jól sikerült haladnunk a tömeg ellenére. Idõnként kihelyezett irányító papírokkal igyekeztek segíteni a tájékozódásban, bár néha nem arra mutatott a nyíl, amerre kellett volna. Öröm volt látni, mennyi családos vett részt és nagyon sok kisgyerek nevezett. Az egyik ponton teát is kaptunk. A ragyogó napsütés igazi ajándék volt megint, pólóban és szabad lábszárral haladni mennyivel szabadabb, mint nyakig 3 rétegben! Ma már több lepkét is láttam, és egyes fák már rügyeznek. A célban Eboláékkal találkoztunk, ahol jól laktunk az isteni tésztával, majd visszavonatoztunk a rajtba. Örültem a túrának, mert olyan területekre vitt el, ahol még nem jártam vagy nagyon ritkán vetõdöm.Köszönet a szervezõknek. |
| | |
|
ésTöri | Túra éve: 2010 | 2010.09.04 12:08:53 |
|
megnéz ésTöri összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában éjszakai
Elég régen gyalogoltunk és ez a hosszú hétvége igazán remek alkalomnak kínálkozott egy kis tt-ra, pláne ha az még éjszakai is. A csapatunk már elõzõleg a fórumokon szervezõdött. Ha a pontos indulást megbeszéltük volna sem sikerül ilyen remekül. Hála a szervezõknek gyorsan és lelkesen elrajtoltunk. Nagy-nagy meggyõzõdéssel és gyorsan elértük az elsõ ell.pontot, legalábbis mi azt hittük, hogy az az elsõ! Ott szembesültünk a tévedésünkkel. Vissza a múzeumhoz, így jár aki "hatost dob", egyszer kimarad a játékból és újra elindulhat. Rötyögtünk és poénkodtunk magunkon. Na ez is jól kezdõdik. Ezután elõvettük a kapott itinert, mert rájöttünk, esetleg tényleg azrét kaptuk, hogy használjuk . Innen már sinen voltunk, majdnem a szó szoros értelmében. Kezdett sötétedni, szépen lassan elõkerültek a lámpák, a sötét erõben úgy néztünk ki mint az ide-oda ténfergõ szentjánosbogarak. Szépen tempósan haladtunk, jó túristákhoz méltóan gyûjtöttük a pecséteket. Szépjuhászné állomáson megpihenve elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát és doppingszereket (sör, pálesz és a józanabbak esetében csoki). Indulás tovább fel a csúcsig az Erzsébet-kilátóhoz. Milyen véletlen, ismerõs arc jön szembe velünk. Közös fénykép, addig is pihenünk egy kicsit. Makkosmária után kicsit elbizonytalanodva kérdeztem a fiúkat az irány helyességérõl, mert túl sokan jöttek velünk szembe. Szerencsére mi tudtuk jól az irányt, szegények eltévedtek valahol. Aztán váltakozó szintkülönbségeket kellett legyõznünk. Ezért jó a sötétség, mert nem látod mitõl kellene elborzadnod, nem látod a távolságokat csak rakod egymás után a lábacskáidat és egyszer majd beérsz a célba. Rendesek a fiúk minden egyes fordulónál bevárnak. A kápolnától felérve a rétre letekintettünk a városra, majd gyönyörködtünk a csillagos égben. Beérve a célba bõven eiértük a következõ vonatot. Átvettük a megérdemelt kitûzõt és oklevelet. Visszafele a vonaton láthattuk a megtett utunk részleteit, lenyûgözõ a távolságok látványa ahol akkor éjjel jártunk. Hajnali 4 órakor kerültünk ágyba és így vizszintes testhelyzetben megállapítottuk, hogy jólesõ kis túra volt.
Köszönet a fiúknak a jó társaságért, szuper poénokért!! :-))
Köszönet a szervezésért és a remek tájékoztató füzetért!
Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl
|
| | |
kekdroid | Túra éve: 2010 | 2010.08.23 21:43:52 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában – éjszakai
Nehéz errõl a túráról újat írni. Pár évvel ezelõtt voltam a nappali változaton és fõleg annyi maradt meg belõle, hogy rengeteg az ember és rengeteg az ellenõrzõpont. Meg az, hogy akármennyire sietek, csak nem sikerül rendesen haladni. De inkább a tömeg.
Most is tömeg fogad Hûvösvölgyben, a Gyermekvasutas Otthonnál, igaz, nem túl nagy. Indulásra már az. Bubu, Hevér Éva, Joeyline, Vándor Csillag, moiwa tesója, Dávid bukkannak fel. Rajtoltatás a Keleti pályaudvaron látott technika analógiájára történik: egy sor van, egy rendezõ irányítja a népet az éppen felszabaduló asztalhoz. Ügyes.
Indulunk. Hûvösvölgy vasútállomás, múzeum, egyszer már meg kéne nézni. Lépcsõn vissza, nem szeretjük a zúzottkövet. Fazekas-hegy, betonbunker, kis kilátás, meredek lejtõ. Nagyrét, szúnyogok, elõttünk magasodó Hárs-hegy. Alig jövünk valamennyit, máris újabb pont következik. Utána újabb vasútállomás, utánunk szólnak, hogy miért nem a síneken maradva haladunk tovább, miért is megyünk le a turistaútra. Mert csak. Visszamászunk, kinézek magamnak pár jó fotóhelyet, ahová, magamat ismerve, jó darabig nem fogok eljönni. Pedig tényleg jók. Kis-Hárs-hegy, banzáj, lehet kocogni lefelé vagy húsz métert. Repkény kocog. A Nagy-Hárs-hegyen is kocog, pedig az már emelkedõ. Barlang következik, utána két lépés a hegytetõ. Infósék nem szívatnak meg, nem a kilátó legfelsõ szintjén adják a pecsétet. Visszamegyünk a sárga sávra, késõbb emiatt félhangos beszólást szenvedünk el egy elmés résztvevõtõl, sérelmünkre. Amíg mi vagyunk a gyorsabbak, nem érdekel (jaj, dehogynem).
Szépjuhászné, még világosban látjuk, forgalmi szolgálat is van. A következõ hegy, aki János, jó magasan tornyosul fölénk. Nekivágunk, piros a sáv, ami felvisz, szerpentinen kanyarogva. Elbizonytalanodott túratárs, Csaba csatlakozik hozzánk, nagyjából János-hegy vasútállomásig haladunk nagyjából együtt. A kanyarok végén egyenes, majd megint kanyarok, trükkös fa-labirint az útkeresztezõdésekben - ezt még nem láttam - végül hegytetõ. Szerelmespár, magányos romantikára vágyó, ölelik egymást a kilátó túloldalán. Nem megfelelõ idõpontban vannak nem a megfelelõ helyen, legalábbis a mögöttünk érkezõ kábé ezer túrázó a magányos romantikát kissé megzavarhatja. Pontõr, az nincs. A papír szerint nem is kell még lennie, bár, kissé túlzó dolog kábé 7 km-re két órát adni. Másfelet is. A parkolóban éppen elcsípjük, elhiszi, hogy jártunk a hegytetõn, még fotó is volna róla, ha kellene.
Joeyline-nal, Dáviddal és egy futó katona leánnyal, Szandrával (aki nem fut tovább, épp a pontnyitások miatt) kibõvülve trappolunk tovább Makkosmária felé. Elõtte vasútállomás, János-hegy alatt, a pontõröknek zuhanyrózsa-szerû a lámpájuk. Megint csak visszakapaszkodunk a turistaútra, mert ott mégis kényelmesebb menni. Budakeszi fényei villannak fel néha nyugat felõl. Budaörsé és Törökbálinté délrõl. A Hold pedig odafent, tiszta égbolton süt le a tájra, olyannyira, hogy a lámpára alig van szükség. Makkosmária, kivilágítatlan templom és kivilágított ellenõrzõpont. Gyorsan továbbmegyünk, hogy ne egyenek meg a szúnyogok. Szigorúan monoton emelkedõ következik Virág-völgy vasútállomásig, különösebb esemény nélkül. Feltûnik, hogy hiányoznak a tömegtúrák ismerõs „Tibi bácsiiii, most merre kell kanyarodniiii?” jelenetei, pedig most még élvezném is a helyzetet. Az itiner szerint valami esõházat kellene látni valahol a sötéten át. Annyira azért nem erõs a holdfény, vagy én vagyok túl bamba. Az állomáson szamócás szörppel frissítünk, a váltóállító berendezést tanulmányozom, amíg lepecsételik a papírjainkat. Séta tovább, Disznófõre.
Átkelünk a hegygerincen, lesétálunk a forráshoz, a pontõrök az esti meccsek eredményeit élõ adásban közvetítik A4-es papírlapok segítségével. Visszamászunk, át a sötét Anna-réten, közben Budapest és környéke láthatárba veszõ fénytengerét bámuljuk. Lenyûgöz, még mindig. Székelykapun sétálunk be, valami ösvényt, meg a vasút vonalát és még több ösvényt követünk Csillebérc felé. Elõjelzõ, bejárati jelzõ, állomás. Két nyitott személykocsit tárolnak a második vágányon, szükség lesz még rájuk.
Összetorlódik a mezõny, mindenfelõl érkeznek túrázók. Elindulunk Normafa felé, utcákon, ösvényeken visz át a leírás a megállóhelyre. Kezdek álmos lenni kissé: a következõ szakasz felébreszt, az utat ugyanis mélyen kimosta a lezúduló víz, néhol a szokásosnál nagyobbat kell lépni, le is ülök az újdonsült árokparton, megcsúszás következtében. Kiszabadulunk a susnyásból, be az erdõbe, az árok mellé, amelyet hosszan követünk. Olyan szigorúan követjük, hogy egy kanyarnál simán le is megyünk, hogy annál kalandosabban kapaszkodhassunk vissza a helyes útra. Zöld háromszög tûnik fel, innentõl újra emelkedünk.
Az Úti Madonna elnyeri a leghangulatosabb ellenõrzõpont címet a túrán, fáklyák vezetnek fel a kegyhelyhez. Innen már csak fel kell kanyarogni a Széchenyi-hegyre, kikerülni az adótornyokat és az itiner által is említett utcán... izé... milyen utcán is kell menni? Leesik, rosszfelõl kerültük meg a tornyot és kiszolgáló berendezéseit. Ejnye-ejnye. Visszatérünk a helyes útra, megcélozzuk a Széchenyi-emléket, ahol a pontõröknek lemerült a bélyegzõpárnájuk, így aláírást kapunk a pecsét helyett. A lényeg, hogy legyen valami.
A leírás szerint izgalmasabb, lépcsõs úton trappolunk be a célba, a zöld sávot követve. Az Mk45-2006 éppen körüljár, a sor éppen nagyon rövid, a virsli pedig éppen finom, amikor Repkénnyel leülünk odabent falatozni. Útitársaink közül Dávidot éppen nem látjuk, aztán késõbb mégis, Szandra utoléri párját, aki eleinte futott, de a pontnyitások miatt sétára váltott, Joeyline pedig sietve megcélozza a Márton Áron teret az éjszakai busz miatt. Vonatra szállunk, sok-sok ismerõs ül a kocsiban, a mezõny elejének elég a két zárt vagon, ezzel döcög le a mozdony Hûvösvölgyig. Innen Repkénnyel a menetrend szerinti személyvonat két utasaként visszatérünk Csillebércig, hogy kibõvítsük kábé 7 kilométerrel az éjszakát. Lesétálunk a KFKI felé, a Buda Határán útvonalán rá a piros sávra, végül a Repülés emlékmû irányába eltérve jutunk Budaörsre. Köszönöm a társaságot minden útitársunknak és a rendezést a Gyermekvasutasoknak. Jó kis túrát raktak nekünk össze.
-Kékdroid-
Képek
|
| | |
Erathia | Túra éve: 2010 | 2010.08.23 12:18:58 |
|
megnéz Erathia összes beszámolója |
Gyermekvasút Nyomában Night Edition
Idén kellemes kis családi túrázásnak indult ez a túra. Kihasználva a kellemes idõt és a nyáriszünetbõl hátralévõ idõt, nagybátyámék is beneveztek a túrára, és ha már jönnek akkor egybõl hoztak is magukkal +4 gyereket. Kis csapatunk így 8 fõs lett. Megvárva a szegedi vonatota ami természetesen késett, majd egy kis sorbanállás a BKV pénztárnál is, és már villamosoztunk is a moszkva tér, majd hûvösvölgy felé.
A rajtbélyegzõ 20:20-kor került a papírjainkra. Nem nevezném tömegnek azt ami akkor a rajtban volt, de azt sem mondanám, hogy "csak lézengtek" az emberek. Rendeztük sorainkat, és neki is vágtunk az elsõ egyben leghosszabb szakasznak hogy a múzeumnál begyûjtsük az elsõ pecsétet. Vissza le a lépcsõn és már mentünk is a Fazekas hegyre. A letérést mi már megszokásból abszolváltuk, de volt akit azért útba kellett igazítani. Fent az utolsó pár méteren kicsit feltorlódtak, az emberek, hiszen a keskeny ösvényen csak egy sor ember fért el, vagy felfelé vagy lefelé lehetett jönni, de a kettõ együtt nem mûködött. Azért sikeresen vettük a tintázást, és még a kilátást is megcsodáltuk. Lefelé, majd meredeken lefelé, és balra. Máris nagyréten voltunk, ahol újabb pecsét, és egy kis pihenõ volt a megfáradt csipet csapat jutalma. Közben mi kellemesen elbeszélgettünk sörfesztiválokról, kocsi vs busz variációkról. Az azfaltutat elérve a szokásosnál is nagyobb forgalommal találkoztunk, de azért sikerült átjutni, és megkezdeni a Hárs-hegy ostromát. Felfelé még az edigieknél is lasabban mentünk, cserébe egyik ponton sem volt már sor elöttünk. A megállóban gyors pecsét, és a szokásos pihenés következett. A kis hárshegyi kilátóig már megállás nélkül sikerült abszolválni a távot, ahol egy nagyobb pihenés következett, hiszen mind a 4 gyerkõc megmászta a kilátót. A Kaán Kilátót utána már csak ketten hódították meg. Szépjuhásznénál pedig már csak hárman mentünk el pecsételtetni 8 papírt. Visszafelé az egyik faasztalnál találtuk meg a társaságot. Itt már komoly problémát okozott a fiataloknak, hogy általában 8 max 9 órási takarodóhoz voltak még szoktatva, most pedig már 10 óra felé járt az idõ, és ráadásul azért rendesen kimozogták magukat. Pár szelet csokival késõbb azért sikerült elindulni és nekivágni a Jánoshegyi kilátóig vezetõ útnak. Különösebb megállás nélkül sikerült feljutni, bár az idõeredményt azért elhallgatnám Pecsét és újabb pihenõ.
Lefelé kimélve a társaságot a gumijárdát választottuk és szépen lecsorogtunk az újabb pontig ami egy újabb megállóban volt. Ha ellenörzõpont akkor ugye pihenés... Aztán irány Makkosmária. Útközben az elején annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy az egyik elágazásnál sikerült is eltéveszteni a piros sávot, amiben segített, hogy elõttünk is mentek páran, és minket is követtek még jópáran a rossz úton. Pár száz méter után amikor nem volt ismerõs a terep korrigáltuk a tévedésünket, és hamarosan be is értünk a templom leõtti rétre. A tûzrakóhelyen már csak a valamikori tûznek a nyomát láttuk és egy két kisebb prazsat még, de azért a gyerekeket ez is lefoglalta. Aztán egyre gyakrabban hangzott el a kérdés, hogy mennyit tettünk már meg és hogy mennyi van még hátra..... ez sosem jelent jót....
A zöld+ jelzést követve kezdtük meg az emelkedést az újabbb megálló felé. A sárga+ letérésnél egy lélegzetvételnyi szünet, hogy biztos a jó irányt választjuk e, aztán már ott is voltunk a ponton. Az állomás épületében begyûjtöttük a pecséteket, aztán segítettünk megcsapppantani a szörpkészletet. Innen már nyelvtani trüköket kellett bevetni, hogy egy kis lelkesedést tudjunk önteni a csapatba. Próbáltuk elhallgatni, hogy mennyi emelkedõ van még hátra, és csak azt tudatosítani, hogy a túra vége "fent" van nem pedig lent. Disznófõhöz gyorsan sikerült leereszkedni és hátra arcot vágni, hogy a zöldön felkapaszkodjunk. A síház melletti padok aztán túl vonzónak bizonyultak. Itt már más probléma is akadt, versenyt kellett futni az idõvel. Megosztva az eddigi társaságot 3-an elõre mentünk, hogy majd a célban találkozunk. Vittük a papírt és nyújtottuk a lépteinket. Csillebérc, Normafa gyorsan megvolt. Majd egy kis botladozás lefelé, majd felfelé a kápolnához, aztán egy kis veseny kápolnától a hegy tetejéig. Az emlékmûhöz úgy érkeztünk meg mint akiket kergetnek :)) Az utolsó pecsételés után aztán elkezdtünk besétálni a célba.
Én egy kellemes kis túrának éltem meg az éjszakát, bár lefárasztani nem sikerült magam, amihez hozzátartozik az a tény is, hogy a 20 km-t 6 óra alatt tettük meg. A társaság másik fele pedig elvileg szintidõn kívül ért a célba, de a rendezõk természetesen ezt nem igazán figyelték, hiszen nem ez volt a túra célja.
Számomra az egyetlen kihívás az volt, hogy hanyadik teljesítés is volt ez???? nem tudtam számszerûen válaszolni. Sokadik mondtam, így szabadon választhattam egy kitûzõt. Azt hiszem tavasszal élek majd a felkínált lehetõséggel, hogy ha valamelyik kitûzõbõl kettõ van, akkor azt vigyem vissza és kicserélik olyanra amilyen még nincs.
Köszönet a rendezõknek a kellemes túráért és a lehetõségért. És hogy van e értelme folytatni a szervezést?, megsúgom nekik, hogy 4 gyereknek biztos nagy élményt szereztek ezzel a túrával. |
| | |
ZE | Túra éve: 2010 | 2010.08.23 11:05:07 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában éjszakai verzió - immáron negyedszer
Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitûzõ a díjazás - de ne rohanjunk ennyire elõre :)
A tervem idén (is) a rajtidõ elején, a tömeg elõtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetõleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le, majd a fogaskerekû végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyûlnek az ismerõsök, mintha itt lenne a rajt :-) Jön a fogaskerekû, zötykölõdünk rajta a János kórház megállóig, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.
Hûvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhetõ, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott elõre kiosztott cetlis módszernek. Mint kiderül, a rajtot elõrehozták, és 7-tõl már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezetõ elsõ szakasznak :-)
A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezetõ éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelzõ lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e? A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...
Nagyréten ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze "beugrok" egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".
A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felõli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.
Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.
Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdõbõl kibukkanva feltûnik a fényben fürdõ kilátó - és elõtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs... Frissítek, ismerõsökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerû, hiszen a pontõr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk. Kilenc elõtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hõn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább. Közben elõkerül a lámpa is - a lépcsõn lefelé azért jól jön.
János-hegy állomáson az épület zárva, a pontõrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.
Makkosmária a következõ pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Elõre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízû szörpökbõl lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.
A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófõig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középsõ ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...
A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.
A bélyegzést követõen irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, úgyhogy jókedvûen indulunk tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdõbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))
A gázos szerelvények táblái megvannak a kerítésen, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. Kényelmes tempóban csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó elõtti bélyegzést is begyûjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsõre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsõje felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.
A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy az érkeztetés,d e ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitûzõt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom az egy pár, teljesen korrekt minõségû virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.
(Bõvebben: Túrablog) |
| | |
Lestat | Túra éve: 2010 | 2010.08.22 21:37:17 |
|
megnéz Lestat összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában - éjszakai
Ismét elérkezett augusztus 19., így újra, immár 13. alkalommal vágok neki ennek a túrának. Korai indulást terveztem, azonban késõbb végeztem a munkahelyen, így csak negyed nyolcra értem a rajtba, ahol már ment a rajtoltatás, pedig fél nyolctól volt a hivatalos rajtidõ. Az idei évekkel ellentétben most egész gyors volt a rajtprocedúra, 7:20 került a lapomra indulási idõnek. A Fazekas-hegyen kissé feltorlódott a mezõny, több, mint 5 percet kellett várni a pecsétre. Ezután megkezdtem az elõzgetést felfele a Hárs-hegyre, Kis-Hárs-hegyen volt még egy kis sor, amúgy egész gyorsan ment a pecsételés. Nagy-Hárs-hegyen felmentem a kilátóba, nagyon szép volt a város így sötétedés elõtt. Lefelé már kezdett sötétedni, de még el lehetett boldogulni lámpa nélkül. A János-hegyre fel azonban már kellett a lámpa, és folytattam tovább az elõzgetést. Makkosmária felé már kezdett ritkulni a mezõny, egy-egy csapatot kellett néha megelõzni. Virágvölgyön néhány ismerõssel találkoztam, majd Disznófõtõl ZE-vel mentünk együtt egész a célig. ZE panaszkodott, hogy János-hegyen majd negyed órát kellett várni a pontra, ezen változtathatnának valamit, mert ez így elég zavaró. Egészen a Széchenyi-emlékmûig szinte egyedül haladtunk alig találkoztunk pár túratárssal. Végül 23:50-re értünk célba, ahol megkaptuk a díjazást és a virslit. Találkoztunk Joeyline-al, aki épp sietett haza, valamint végre megismertem (illetve pontosabban felismertem) Kékddroidot és Kerek Repkényt. Végül ZE lefuvarozott, így még az elsõ éjszakai buszt is sikerült elérnem.
Nagyon jó, kellemes kis nyáresti séta volt, köszönet a gyerekvasutasoknak a szervezésért. |
| | |
MacGyver | Túra éve: 2010 | 2010.04.03 15:29:09 |
|
megnéz MacGyver összes beszámolója |
2010.03.15. Fényképes túrabeszámoló
Kicsit késõn sikerült reggel elindulnunk, így mire a Széchenyi-hegyre értünk, már sok túrázó várakozott. Beálltunk mi is a sorba, a hideg szélben álltunk hosszasan. A jelentkeztetés elég jól ment, sokan álltak az asztalok túloldalán.
Elindultunk a Széchenyi-emlékmû felé, különösebben nem lepett meg minket, hogy szinte senki nem a rendezõk által kijelölt úton haladt, hanem egy rövidebben. Volt olyan, aki amikor elhagytuk a rajtot, még javában a sor közepe felé állt, de az emlékmûnél már elõttünk volt. A kökörcsines réten még sehol nem voltak a virágok, az idén van némi lemaradása a természetnek.
A kápolna után egy darabig jól lehetett a sárban lefelé haladni, de utána a túra legkeményebb emelkedõje következett. Szép napsütés mellett kövér gomolyfelhõkbõl gyenge hózápor hullott majdnem Disznófõig. Alaposan leizzadva érkeztünk Normafa állomására, ahonnan a vasút mellett vezetett az út Csillebércig. Itt igencsak meglepõdtem, amikor néhány túrázó a kijelölt menetiránnyal szemben indult tovább, nem tudom, merre tartottak. A sínek mellett haladva nemsokára elértünk az erdei tornapályához, ahol megpróbáltam némi húzódzkodást végezni, de nem sikerült. Idõnként kezdett jeges lenni az út.
Normafától kezdve gyönyörû kilátás volt a városra, hatalmas dagonyával. Estem egy hatalmasat a sárban, ezzel némi derültséget okozva az utánunk jövõknek. Lecsúszkáltunk Disznófõre, de ezen a szakaszon szerencsére inkább latyak volt, mint jég. Vissza kellett mászni Virágvölgy állomásra, ahol finom menzateát kaptunk.
Innen számtalanszor megtett út vezetett Makkosmáriára, ahonnan gyors pecsételés után már indultunk is tovább a János-hegy felé. Szerpetinúton közelítettünk, gyengén emelkedve. A vasútállomás után a korábbi évektõl eltérõen, lépcsõkön vezették a túrát, ami elég jó ötletnek tûnik. Visszatérve a János-hegy felé vezetõ útra, a Libegõig csúszós, jeges úton kellett haladni. A János-hegyen kerestük egy darabig az ellenõrzõpontot, mire kiderült, hogy az Erzsébet kilátó belsejében volt (tavalyelõtt ugyanígy jártunk a Szépjuhásznénál).
János-hegyrõl lefelé az általam kedvelt szerpentinúton másztunk le, bár ez most ilyen útviszonyok között elég izgalmas volt. Szépjuhásznénél jót vigyorogtam a munkásszobron, majd nekiindultunk a Hárs-hegynek. Meredek volt ugyan, de szerencsére csak rövid szakaszon. Viszont csúszott rendesen. Következett a Kaán Károly kilátó, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátó. Lejutottunk a Hárs-hegyi vasútállomásra, majd onnan már nem volt messze a Nagy-rét.
Utána következett a túra legundorítóbb része: a cél elõtt egy kilométerrel még az utolsó, elég meredek Fazekas-hegyet meg kell mászni, és annak a tetején egy sziklán volt az ellenõrzõpont. Innen már csak egy utolsó szaladás a hûvösvölgyi utolsó ellenõrzõpont, 200 méterre pedig a cél. A hazavasutazás kicsit nyögvenyelõsen ment, ugyanis az orrunk elõtt ment el egy, majd háromnegyed óra múlva ment volna a következõ. Az viszont úgy megtelt túrázókkal, hogy nem indították el, hanem vártak egy újabb vonatra(!), ahonnan pótkocsit tettek át a miénkre. Így ez körülbelül fél óra késéssel indult csak el.
|
| | |
ZE | Túra éve: 2010 | 2010.03.16 10:16:38 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)
A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendõ összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételõlapot és a vaskos füzetet.
Rajtidõként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos idõt is: 9:42-kor lépek ki a váróterembõl. Z-, Svájci út, lépcsõ, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az elõtte szerénykedõ Széchenyi-emlékig.
Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, elõzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van elõttünk.
Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bõven - meg túrázó is - szeretnék jó idõt menni, így Adriékat elhagyom, és vad elõzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelõzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgetõ túrázók számát.
Ezzel az elõzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következõn is használt útvonalon.
Csillebércen az elõbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felõl..
Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófõig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta idõben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehetõ vonulatait...
A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs idõm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévõ épületben oktatótermek bérelhetõk :) Ezt jó tudni.
Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcsõ után elcsípem õket :-)
Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.
A P- lépcsõjét is sokan "disznek" tartják sajnos, és szembõl támadják a kilátót, én lépcsõzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontõr.
Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még elõttem van...
A Hárs-hegy megmászása elõtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedõ S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor elõtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang elõtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" balra ki lehet kerülni az ominózus lejtõt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.
A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérõ, fent szokatlan dagonya van, sor viszont nincs, úgyhogy ezzel itt is szerencsém van, mint ahogy a következõ ponton, Hárs-hegy állomásnál is.
S-, Sc, majd Nagyrét - 13:07-et mutat az óra, úgy túnik, sikerül jó idõt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten õ is a Villám-utca fordítva nõtt lejtõje :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek idõt is lehet belõle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegzõ - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitûzõ - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitûzõt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))
Petamiék is beérnek négy órán belül, õ nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettõkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.
A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télbõl tavaszba váltakozó képe "kettõ az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következõ alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.
Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik résztvesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben késõbb is számíthatunk rájuk!
(Túrablog, 2010.03.15. 17:05) |
| | |
efemm | Túra éve: 2010 | 2010.03.15 16:00:13 |
|
megnéz efemm összes beszámolója |
Gyermekvasút 20 nappali, 2010-03-15
Elsõ feladott GYVT-m, a sokból.
Az idõ tökéletes volt, napsütés egész nap, bár kissé erõs széllel, +3-4 fok hõmérséklet. A rajt igazán gyorsan ment, legalább négy asztalnál, igaz, a nevezési lapon csak a nevet és a nevezési díjat kellett feltüntetni. Külön asztalnál adtak idõpontos rajtbélyegzõt. Az itiner a szokásos 20(!) oldalas, benne részletes szöveges útvonalleírással, térképvázlattal, igazoló lap külön.
Széchenyi-emlékig arra mentem amerre a többiek, illetve amerre szoktam... A tavaszt minden évben az jelzi számomra, hogy az adótorony mögötti Apáca-réten tömegével nyílnak a kökörcsinek. Idén meglehetõsen késésben van a természet - egyet sem láttam. A Kápolnához vezetõ kis ösvény picit volt csak sáros, a Farkas-völgy nagyon. Nem ment rosszul az emelkedõ, de azért Sancimanó és Pít elhúztak mellettem, csak Lutak ismert fel. :)
Normafa vm-nél inkább havas volt az erdõ, havas-jeges a turistaút. Csillebércnél kicsit hosszab sor állt a ponton, a pontõrõk lelkesen x-elték az áthaladókat. Nem jött rosszul a kis pihenés a sorban, közben még egy gõzmozdony is befutott az állomásra. Normafánál most kihagytam a rétesest, talán ez volt a baj. Disznófõnek lefelé inkább havas volt a lejtõ, jól jöttek a túrabotok. Az Anna-réti emelkedõn, szokásosan jó sokan jöttek szembe is. Virág-völgy állomáson gyors pecsét, és a tea is jól jött. Makkosmáriának lefelé most a sárga keresztet választottam, Csacsi-réttõl pedig a Mária-út átkötõ szakasztát, vissza a zöld keresztre. Ezen a rövid szakaszon még nem jártam idén.
Makkormáriára pont a déli harangszóra érkeztem, ez idáig 2:20-as idõ. Itt még kiválóan éreztem magam, aztán a piroson felfelé, egyszerûen elfogyott az erõm. Idén pedig már többször is, több irányból is jártam ezen az úton, de valahogy nem ment az emelkedõ. János-hegy vá-nál végre leültem, megettem a szendvicsemet, ittam, pihentem 20percet, de ez is kevés volt, nem bírtam volna erõvel tovább a túrát, úgyhogy felszálltam a kisvasútra és bevonatoztam a célba.
Buktam a harmadik BP Kupa bélyegzést, de sebaj, ezt még bepótolom másik túrával az idén, a GYVT-re pedig biztosan jövök jövõre is. Jól éreztem magam a túrán (amíg jól ment). |
| | |
|
bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.09.15 15:47:37 |
|
megnéz bükkjáró összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai
2009.08.19.
Táv:19,75km Menetidõ:4ó 20p
20 c körüli hõmérséklet éjjel. A hegyen hûvösebb. Esõ nem volt.
A túrára rá tette a bélyegét a Moszkva tér felé araszoló dugó, és az ennek következtében lekésett utolsó gyermekvasút. Így a rajtban raktam le a kocsit és nyugodtan üldögélve költöttem el a vacsorámat. A kényelmeskedés után hatalmas sor fogadott a rajtban, ami 10p múlva még nagyobb lett. Ettõl függetlenül rövid idõ alatt (értsd 30p-en belül) rajtolhattam. Tényleg sikerült meggyorsítaniuk a szervezõknek a nevezési procedúrát.
Leküzdve az elsõ néhány km-t és ep-t lehagytam a tömeget. Innen kellemesen lehetett haladni, mintha nem is túrán lennék. Élveztem a kellemes levegõt és a csöndet. A néha fel-fel bukkanó éjszakai fényeket. Azt viszont nem élveztem, hogy a vizet jelentõsen elméreteztem és totál kifogytam a Csillebérci állomásra érve. Itt feltöltöttem a puttonyt és magamat is. Egy csoki és újjult erõvel idultam a hátralévõ néhány km-nek. Az utolsó szakaszon - Normafától - egy futó kolleganõvel kocogtam-gyalogoltam végig. Hát igen ezt a szakaszt most sem szalagozták, pedig évek óta ez az egyik legnehezebben követhetõ szakasz. Megérzésre mutattam az utat, ami végül helyesnek bizonyult. A Z háromszög elérése után már nem volt különösebb gond. A Kápolnánál immár szinte menterendszerûen nem voltak ott a pontõrök pont nyitás után 15-el sem. Tovább indulva a hegytetõi mezõn találkoztunk velük. Mi mutattuk meg nekik, hogy merre induljanak lefelé a Kápolnához. Hát ide is elfért volna szalagozás. Aki nem sûrûn járt erre, vagy ájjel még sosem, az elég nehezen követheti az utat.
A célban a virsi elfogyasztása és egy kis várakozás már indult is a vonat 0.35-kor vissza a rajtba. Mondjuk nappal sokkal élvezetesebb a vonatozás. Azért 1-2 helyen szép kilátás volt az éjjeli fényekre. Végül kellemesen elfáradva értem haza. |
| | |
Ottorino | Túra éve: 2009 | 2009.09.11 10:02:48 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
A GYERMEKVASÚT NYOMÁBAN (éjszakai) 2009.08.19 - 20. TÚRABESZÁMOLÓ
Pár éve a teljesítménytúrák közül csak ezt csináltam, mind az éjszakai, mind a nappali változatát. Kedves túra volt ez számomra, bizonyítja ezt az is, hogy ez lesz a 15. kitûzõm ebben a mûfajban. Az utóbbi idõben azonban az éjszakai változatot hanyagoltam, részben azért, mert a szabimat rendszerint erre az idõszakra idõzítettem, részben pedig a hazajutás nehézkes mivolta miatt. A hideg éjszakában való visszavonatozás nyitott kocsikban nem igazán vonz, a hegyen való éjszakázás meg pláne. Volt úgy, hogy biciklimet a felsõ végállomáson hagytam, a túra végeztével, pedig egyszerûen legurultam a hegyrõl. Ez sem volt tökéletes, mert a túra ideje alatt az elsõ lámpámat addig hajlítgatták, míg az megadta magát, és letörött. Hogy azt már semmire nem tudták használni az már nem érdekelte az elkövetõket. Most is szabin vagyok, de viszonylag közel nyaralok a Duna mellett, úgyhogy délután feltekertem Pestre. Némi elõkészület után elindultam a hûvösvölgyi rajt felé, és most itt vagyok. Nemsokára (este) nyolc óra. Sztálingrádi sor kígyózik a nevezésnél. Ebola és Bubu azt mondják, hogy 15 perce még kétszer ennyien voltak. Megkeresem, hogy melyik sorba kell állni, mert változott a rajtoltatás rendje. Elõször egy kis kutyanyelvet kell szerezni, a nevünket ráírandó. Azzal és a nevezési díjjal kell beállni abba a sorba, ahol az ellenõrzõlapot és az itinert adják. A kutyanyelvrõl átírják a nevet az ellenõrzõlapra, majd mehetsz a rajtoltatáshoz, ahol indulási idõt bélyegeznek (!) rá. Elõbb azonban leadom a cuccomat transzfer céljából, mert a sûrû vízvételezési lehetõség miatt nem kell italt vinni, kaja meg mi kell 20 km-re; egy kisebb energiacsoki van a zsebemben. Akkor tehát fejlámpa fel, rajtbélyegeztetés és gyerünk fel a lépcsõn, a peronra!
1. ellenõrzõpont, Múzeum.
Az embereket oda kell vezetni a kultúra forrásához. Kezdetét veszi a stempligyûjtõ akció. Innen elvileg fegyelmezetten le kéne menni a lépcsõn, arra, amerre feljöttünk, de ez esze ágába se jut senkinek, mindenki a szemaforállító huzalt átlépve a híd másik oldalán ereszkedik rá a murvás sétányra. Ilyen a csordaszellem, az alkony leple alatt én is megyek, a többiek után, a tiltott zónába. A sétaúton hömpölyög a tömeg. A különféle intim-szprék kavalkádjába egy még penetránsabb virágillat vegyül; szúnyog-kullancs elleni fújókát ad kézrõl-kézre egy társaság. Szúnyog mutatóban sincs, kullancsot pedig a Budai-hegyekben még sose szedtem össze, pedig már jó néhány évtizede pörgök errefelé. No de fõ az elõvigyázatosság. A S kurfli jobbra kanyarodik, sokan hitetlenkedve állnak, és böngészik az itinert. Jóval a szikla elõtt összetorlódik a jónép.
2. ellenõrzõpont: Fazekas-hegy.
Most nem ülnek a pontõrök fent, a betonbunker elõtt, de a torlódás elkerülése végett egészen lent lehetnének a szikla alatt, így nem kéne két irányban lökdösõdni a keskeny, meredek ösvényen, a sötétben. Amúgy sem tartom jó ötletnek a fenti pecsételést, mert az említett kétirányúság és a sziklás meredély miatt eléggé balesetveszélyes. Tehát itt állok a pecsétre várva, a sor nem halad. Nem akarok hinni az orromnak, bagószagot érzek. Néhány várakozóval elõttem több helyen izzik fel a megszívott cigaretta parazsa; még ez is. Rávilágítok az órámra, te jó szagú! Már több, mint tíz perce állok itt. Nagy nehezen a köveken ülõ pontõr kislányok elé járulhatok. A rajtszámot alig bírják kisilabizálni, mert pirossal van rányomtatva, és az is halványan. Stempli után vissza a keskeny ösvényen. A szikla alatti rét kijáratánál a cigis társaság hangoskodik. Az egyik tag már dülöngél, pálinkás üvegével alig talál be a hátizsákja nyitott száján. Sietve kivágódok a Villám utcára, és megindulok a meredeken lefelé. A kultúrmérgesek jönnek utánam. Na nem, ezeket le kell rázni; há nem azé gyöttem, hogy bagófüstöt szíjak és ordibálást hallgassak az erdõben. Nem megyek végig, le az utcán, hanem balra bemenekülök az erdõbe, gondolván, hogy ezek mennek tovább. De nem. Amikor fejlámpámat letakarva hátranézek, megdöbbenve látom, hogy jönnek. Nincs más választásom, egy útvillánál leoltom a lámpát, és balra tartok. Hátul nagy ribillió támad, eltûnt a vezetõ fényük, és a Radványi, sötét erdõben nem tudják merre tovább. Valahogy nincs lelkiismeret-furdalásom. Secperc alatt kijutok a volt Munkásmozgalmi sétányra és lenn meglelem a
3. ellenõrzõpontot. Nagyrét.
Elképzelni se tudom, erre a pontra miért van szükség. Erre se Gyermekvasút nem jár, se rövidítési veszély nincs. Na mindegy, fõ, hogy az alkeszeket sikerült lerázni; beállok az itt már rövid sorba a billogért. A rétkörüli, keskeny járdán ráérõsen andalognak az emberek. Jó, tudom, hogy ez nem verseny, sõt fél füllel hallottam, hogy a szintidõt is megnövelték egy órával, de ez a tempó még nekem is túl lassú. Átgázolok a réten, és a mûút szélén várok az átkelési lehetõségre. A túloldalon sem jobb a helyzet; amilyen széles az út, olyan széles alakzatban haladnak az emberek. Utólag olvastam az itinerben, hogy alternatívaként lehetett volna a tornapályán is menni. Amikor a S-t elérem, már jobb a helyzet. Az emelkedõn ott tudom hagyni a poroszkálókat. Amikor egyenessé szelídül az emelkedõ, nemsokára ismét lehet menni a bélyegzésért.
4. ellenõrzõpont, Hárshegy állomás.
Jobbra felmegyek a budi mellet, a peronra. Több oszlopos sor áll, megnézem, hogy melyik az igazi, és beállok. Van aki öt-hat ellenõrzõlapot is bélyegeztet. Talán ebben a szituációban el lehet tekinteni az egy ember - egy lap szabálytól. Ismét be kéne sorolni a tömegbe, de most kitalálok magamnak egy alternatív útvonalat, úgyis egy különleges éjszaka ez a mai. Nem megyek vissza a S-ra, hanem a síneken vigyázva (!) átkelve, a váltónál leereszkedek a vasúti híd túloldalán. A szánkópályán megyek, párhuzamosan a S-al. Odalenn hömpölyögnek a fénypontok. A szánkópálya végén visszakötök a S-ra. Innen gyönge emelkedõ addig a keresztezõdésig, ahol a S- jobbra elmegy. Itt elõbb azonban balra fel kell menni vagy sárga vagy zöld színû +on az
5. ellenõrzõponthoz. Kis-Hárs-hegyi kilátó.
A pontõrök gyér világítás mellet próbálnak adminisztrálni, a pirossal nyomtatott rajtszám itt is gondot okoz. Fölfelé az útvilla jobb ágát használtam, lefelé a lentrõl nézett balt. A fölfelé törekvõket mit sem érdekli ez a logika, szembe jönnek. Lefelé nézek, hogy ne vakítsanak szembe, és én se zavarjak senkit a fejlámpám fényével. Visszaérve a S-ra elérem azt a köves-sziklás mezõt, amit még nappal is nehéz leküzdeni kõberúgás nélkül. Megkezdõdik a kaptatás a meredek szerpentinen. Úriasan, hátizsák nélkül, egy szál túrabottal tolom, és mikor elmegyek egy fiatalokból álló társaság mellett, az egyik PHD megjegyzi, hogy megkezdõdött a síszezon. Rég lehetett friss levegõn az eszemadta, hogy feltûnik még neki a fémbottal való túrázás. Ott hagyom õket álmélkodni, jó tempósan folytatom a csúcs felé. A Báthory-barlang elõtt veszek egy nagy levegõt, és lesüllyedek a kis fahídhoz, hogy átkelvén rajta visszamászhassak egy rövid szerpentinezésre.
6. ellenõrzõpont Kaán Károly kilátó
A Nagy-Hárs-hegyrõl a szélrózsa minden irányába mennek lefelé az emberek. Nekem továbbra is jó a S-. Utolérek egy társaságot, akik arról beszélnek, hogy látnának õk világítás nélkül is, csak mindig jön valaki lámpával. Ok srácok ezen ne múljék, - gondolom - és elfújom a lámpám. Nem telik el tíz másodperc, mire az egyik tag meggyújtja az övét. Fiúk, gyenge volt az ultrahangotok. A meredek, köves részhez érve egy nõi hangot hallok, amint azt mondja, hogy "Emeld a lábad!" A hang irányában egy nõ kézen húz egy max. három és féléves gyereket. Azt a rézfánfütyülõ ...! Nem lehet elég korán kezdeni. A vasúti átkelõnél körülnézek, mert hátha a gumikerekû szerelvény jön, és az nem csattog.
7. ellenõrzõpont, Szépjuhászné állomás.
Az állomás és a büfé között levõ vízcsapnál lemosom az arcomat, és egy jó nagy adagot iszok a friss, hideg vízbõl. Még ilyenkor is nagy a forgalom a Budakeszi úton. Átkelés után P- a jelzés az itiner szerint egészen Makkosmáriáig. Az Erzsébet kilátónál emiatt az állítás miatt ellentmondásba keveredik magával az itiner, de erre majd a kellõ pillanatban visszatérek. A látásból már jól ismert, kutyás túrapár mögé sorolok be. Nekem pont megfelel a tempójuk, sõt még egy kicsit rá is kell gyorsítsak. Most, - ha jól számolom - négy kutyával vannak. Egyiken fluoreszkáló nyakörv, másikon láthatósági mellényke van, a legkisebbre villogó, piros biciklilámpa van akasztva. Kangát már ismerem, mert gyakran önállósítja magát, s így gyakran szólongatják. Mire felérünk a
8. ellenõrzõpontra, az Erzsébet-kilátóhoz,
már megint keresik. Most jön az itiner ellentmondása: Javasolja a gumijárdát, ami levezet a Libegõhöz, pedig a P- a kilátó mögötti falépcsõn vezet. (Emlékezzünk vissza: Szépjuhászné-Makkosmária: P-) Csak késõn olvastam el, pedig szívesebben rugóztam volna én is lefele a rugalmas gumijárdán. A kilátó mögött idegenek érdeklõdnek a túra paraméterei felõl, majd jó utat kívánnak. Lebotorkálok a meredek falépcsõn, és csodálkozok, hogy nem jön arra senki. A Libegõtõl jobbra útba ejtem a nyomós kutat, és alaposan feltankolom a bendõmet, mert a Virágvölgy állomásig nem lesz víz. Egyedül baktatok lefelé a murváson; lélekben gondolataimmal csapongok valahol egészen máshol. Elillan az idõ, már jobbra le kell térni a peron felé. Nem is a falépcsõn mentem le, de tény, hogy már a kis bakterház felé tartok.
9. ellenõrzõpont Jánoshegy állomás.
További süllyedés következik, lesz ennek még böjtje. Kanyarogni kezd az út, majd jobbról bejön a S-; nincs már messze a Virág-völgy, ahol élesen balra kell kanyarodni. Pár tíz méter után leválik a S- a Csacsi-rét felé, én pedig nekidurálom magam a jobb hajtût követõ emelkedõnek. Fentrõl letekintve lámpák sorjáznak a völgyben. Nemsokára cikk-cakkot ír le a P-, nekem is oda kell világítani a jelzésekre, nehogy elkavarjak. Egy hosszabb egyenes után hátranézek, de nem látok fényeket, jobb esetben csak pihenni álltak meg. A turistautat a réttõl elzáró sorompóhoz érek, megkerülöm, és a fény felé megyek.
10. ellenõrzõpont Makkosmária.
Kisebb csoport verõdött itt össze, beszélgetnek, eszegetnek. Nem idõzök, felvágok balra a Z+ra. Sokat jöttem lefelé, most majdnem ugyanarra a szintre kell visszatornáznom magam. Amikor a nagyján túlvagyok, balra, lent a Csacsi-réten fénypontokat látok. Több éjszakai túrán feltettem magamnak a kérdést, hogy miért mennek le tömegesen a Csacsi-rétre, amikor az itiner is azt írja, hogy "... alattunk a Csacsi-rét esõháza ..." Az irányt tartva áttérek a S+ra. Még egy kis emelkedõ, és megint keresztezem a Gyermekvasút nyomvonalát.
11. ellenõrzõpont Virágvölgy állomás.
Itt megiszok két pohár bodzaszörpöt, (ellátmány) és a padon ülve a zsebembõl kieszem az egy szál energiacsokit. Az állomás mögötti úton folytatom. Átmegyek a János-hegy felé vezetõ mûúton, majd a Z-on ereszkedek, balkéz felõl mellõzöm az Anna-kápolnát. Keskeny gesztenyefasoron folytatom, de a végén valahogy benézem az utat, mert egy nagyon meredek, jelzetlen szakaszhoz érek. Néhányan követnek, bocs. Szerencsére nincs eltévedés, mert pont a rönkház elõtt bukkanok ki a flaszterra. Pár lépés és megint a Z-on veszítek a magasságból.
12. ellenõrzõpont Disznófõ.
Visszafelé jó darabon ugyanarra kell menni, amerre lejöttem. A szembejövõk elvakítanak. Én az ilyenkor szokásos viselkedésnek megfelelõen kissé félrefordítom a lámpámat. Miután megszûnik a szembeforgalom, és vízszintesre vált a Z- balra lenézek. Budapest ragyog az éjszakában. Jóval az Anna-rét után, de még a síház elõtt feljövök a Normafa szintjére. A buszvégállomás mellett elmegyek a sarokig, ahol szintén van egy kék kút. Mosakodás, ivás. Átmegyek a Székely kapu alatt. Kisebb társaság nézegeti az itinert. Az elõttem haladótól kérdezik, hogy ismeri e az utat. Hát persze. Jó tempósan mennek, ezért én is beállok mögéjük birkázni. Csak a síneknél veszem észre, hogy gáz van, mert az eggyel följebb levõ vasúti átjárónál kellett volna keresztezni a vágányokat ahhoz, hogy a vasút mellett vezetõ ösvényre kerüljünk. Még a székely kapu közelében kellett volna balra térni. Most már nincs mit tenni, a szó szoros értelmében a Gyermekvasút nyomában haladunk egészen a
13. ellenõrzõpontig, Csillebérc állomásig.
A vidám pontõrök kiültek a két sínpár közé. Így is kell. Jó idõ van, sokkal jobb kint, mint egy állomásépületben. A Konkoly-Thege utat keresztezve látom, hogy sokan nem bíbelõdnek azzal, hogy az erdõben botorkáljanak; a kivilágított mûúton jönnek a Csillebérc állomás felé. Villasor után rövid szakaszon keskeny ösvény megy el a kihalt hotel mögött, hogy felfusson a vasúti töltésre, a
14. ellenõrzõponthoz, a Normafa megálló padjaihoz.
Rettentõ paraffin bûz fogad. A pontõr gyerekek a lecsöpögõ gyertyával bûvészkednek, szó szerint vágni lehet a füstöt. A töltéssel ellenkezõleg bemenekülök az erdõbe. Elõször széles az út, de tudom, hogy valahol itt balra kell letérni, de hol? Valaki elõttem széthajtja a gazt, és mögötte van az ösvény. Hát ezt még soha nem láttam így benõve. Az út szakadékszerûen ki van mosva, néhol úgy kell átugrani az egyik oldalról a másikra. Késõbb, az erdõvel takart részen már valamivel jobb a helyzet. Megint csak jól leereszkedek a garázs szintre. Már hosszú percek óta lehet hallani egy kutya folyamatos ugatását. Amikor egyvonalba érek az ugatással, akkor kell balra fordulni a Z3-re. Emelkedõ kezdõdik, a kutya nem lankad; szerintem a seprõ is hallani fogja. Jobbra felkanyarodik az út egy vízszintes szakaszra.
15. ellenõrzõpont Kápolna.
Az oltár elõtt osztja - ha nem is az áldást, de a bélyegzést a pontõr. Megindulok a Széchenyi-hegyre vezetõ szerpentinen. Néhány kispistázó fentrõl ereszkedik rá az elõzõ ellenõrzõpontra, szembe futnak, nem tudom megállni megjegyzés nélkül. Kibukkan a sötétbõl az adótorony vörösen világító csúcsa. Egy réten kapaszkodok fölfelé. Jobbra egy beugró bokorcsoport rejti a helyes irányt jelentõ ösvényt. Visszahívok néhány embert, akik túlfutottak. Egy rétre bukkanok ki a bokrok közül, majd innentõl már végig szilárd burkolat következik. Balra fordulok a Farkasvölgyi útra. Amikor keresztezem a Rege utat, hogy a Farkasvölgyi út néhány lépcsõjén menjek le a Széchenyi emlék útra, egy jóindulatú hölgy szól, hogy a Rege úton kell oda-vissza menni. Megköszönöm, de megyek az eredeti elhatározásomnak megfelelõen. A Rege út alternatíva, és általában a nappali túránál szokták javasolni, ha jegesedés van. Most nem igazán van jegesedés, de a zöm a rege úton megy.
16. ellenõrzõpont Széchenyi-emlék.
Nagyon megörülök, mert három, teljesítménytúrákról, látásból ismerõs figura visszafelé is a régen meghatározott útvonalon jön, a Széchenyi emlék úton. Felmegyünk a Svájci lépcsõn, és csak fent csatlakozunk be a Rege útba. A Fogas végállomásánál balra rátérünk a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához vezetõ útra. A célban 00:45-öt mutat az óra. Magamhoz képest elég jó idõt mentem, persze nem kellett senkihez sem igazodni (leszámítva a tömeget). Átveszem a tetszetõs emléklapot, és sikerül tizenötödikre egy olyan kitûzõt válogatni, ami még nincs. Elõkerítik az átküldött cuccot, a pár virslit is elnyelem, és még mindig csak 01:00 óra van. Másfél óra lenne a következõ vasútindulásig. Hát ezt én nem várom meg, nekivágok egy maszek túrának. Rajt: Széchenyi-hegy, Gyermekvasút végállomás; cél: a Városliget környékén levõ hajlékom...
Ottorino
|
| | |
RrBmIrGaMiD | Túra éve: 2009 | 2009.08.26 14:38:57 |
|
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában (éjszakai)
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.75 km Szint (térképen): 890 m
Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 24.19 km Szint: 917 m
Lépések száma:
31652
Már a nappali túrán eldöntöttük, hogy kipróbáljuk majd az éjszakai verziót is. Hárman indultunk neki a túrának.
Bár nem volt nehéz megjósolni, hogy kevesebben lesznek, mint a nappalin, azért még így is tartottam kicsit a nagy tömegtõl. A nappalin rengeteget kellett várakozni az egyes pontokon: néhol olyan sorok alakultak ki, mint a nevezéseknél szoktak. A nevezés nem volt gördülékeny: a 4 kihelyezett asztalból 1 asztalnál lehetett nevezni: és ott sem haladt valami gyorsan a sor. Persze azért gyorsan repült az idõ, mert jó hangulatban érkeztünk oda. Volt idõ a szerelvényigazításra is.
A rajtszámunk most 65x körüli volt. A nappalin 147x. Mindkétszer a rajtidõ végén neveztünk, ebbõl gondolom, hogy kb. most fele annyian indultak, mint márciusban.
Az út elsõ fele a fejemben volt, jónéhányszor jártam ezeken az utakon. A Fazekas-hegyrõl a pecsét után visszafordították az embereket, de mi inkább az eredeti vonalon mentünk (Villám utca fele): "saját felelõsségünkre" - az egy fiatal megfogalmazása szerint. :-) (Távolság ugyanaz.)
A Kis-Hárs-hegyi és Nagy-Hárs-hegyi kilátóból is megcsodáltuk a várost és éjszakai fényeit. Szerintem csodás látvány, és távolról még a kosz és a bûz sem érzõdik: szép és nyugodt minden. Az este csendjét csak a túrázók hangja zavarja csak meg.
A János-hegyi kilátó zárva volt, így oda nem tudtunk felmenni. Így hát tovább a János-hegyi megállóhelyhez. Rögtön beugrott a kép, hogy ennél a pontál milyen hosszú sort kellett kivárni a pecsétért. Most szerencsére ez nem volt.
Innentõl már olyan rész következett, amelyhez már elõvettem az itinerben található térképét. És jaj, látom, hogy ugyanaz a szörnyû minõségû térkép (itiner is ugyanaz), mint a nappalin. A Budai-hg. térkép lustaságból vagy túlzott magabiztosságból nem került elõ. Pedig lehet, hogy nem ártott volna, ugyanis is elnéztünk egy letérést, így a Virágvölgy állomás helyett Normafánál kötöttünk ki. Így tennünk kellett még egy kitérõt, hogy megszerezzük az aktuális pecsétet. Nem mi voltunk az egyetlenek. Az is fura volt, hogy Normafa felé tartva nem kevés ember jött szembe.
A túra második részére jellemzõ volt, hogy az emberek jobbra-balra kavarogtak. Van aki Makkosmária ep.-t hagyta ki. De az Anna-réten is többen visszafele tartottak: gondolom, Virágvölgy állomáshoz. Kissé káosz jellege volt az egésznek, de mindenki nagyon határozottan ment, senki nem lepõdött meg azon, hogy a különbözõ csapatok egymással ellentétes irányba haladtak, vagy szokatlan útvonalat választottak maguknak.
Disznófõ, Csillebérc és Normafa ellenõrzõpontokon megszerzett pecsét után következett egy újabb bizonytalan rész. Arra emlékeztünk, hogy egy kisebb ösvényén kell majd betérni a Széchenyi-hegy alatt található Farkas-völgybe: sok tanácstalan ember gyûlt össze pillanatok alatt az elsõ ösvénynél. Vajon ez az? Vagy nem? Ez volt a nagy kérdés. Egy kicsit továbbsétáltam, vizsgálgatva lehetséges ösvényeket, de végül arra jutottunk, hogy az elsõként kiválasztott lesz a jó. Elindultunk rajta (egy idõ után már ismerõsnek tûnt). Más nem mert elindulni utánnunk, csak sokkal késõbb, mikor már jó ideje nem hallottak felõlünk. (Visszatekintve láttam a távolban fénypontokat.) A völgyben ismét csak hozzáadtunk egy km-t az eredeti távhoz, mert egy kicsit tovább gyalogultunk, mint kellett volna. Vissza, a Z3-on fel a Kápolnához, majd irány a Széchenyi-hegy.
A TV tornyokat is megkerültük (szerintem a legtöbb hasonlóan), így ismét csak nem a rövidebb úton mentünk (Farkasvölgyi út). Elõbb-utóbb odaértünk a Széchenyi emlékmûhöz. Ezután már tényleg csak a cél volt hátra.
Virsli-evés, majd irány haza.
Kellemes kis túra volt, az idõ szerintem jobb nem is lehetett volna. Kicsit hosszabbra sikerült, mint az eredeti kiírás szereplõ táv, de ettõl még jó volt.
A szervezés kicsit lehetett volna erõsebb: sok helyen volt útjelzõ papír, de legkritikusabb részeken sajna nem: bár azt is el tudom képzelni, hogy ebben néhány barbár "túrázó" keze van benne.
Az itinerben található térképet végre ki lehetne cserélni már valami normálisabbra: nagy segítség lenne. Bár - gondolom - amíg el nem fogy, addig csak ez lesz. :-)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| | |
ZE | Túra éve: 2009 | 2009.08.20 12:30:13 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Ez is megvolt -- Budapest-kupa miatt menni "kell", kedvem nem volt sok, ez rá is nyomta a bélyegét az sebességre/idõre, de ne szaladjunk ennyire elõre.
A Hûvösvölgyi-utat még túrják, bár csak az akna- és szerelvényaknák fedlapjait kéne szintbe hozni... (Anno az "átkosban" a nagyobb ünnepekre idõzítették a komolyabb beruházások (színlelt vagy valós) átadását, mára ez is a múlté...)
A rajtba nyolc után érek, sorállás már nincs, fejlõdés annál inkább: kapok egy cetlit, amire a nevet, illetve az kirakott lapokon szereplõ infók alapján a nev. díj összegét kell ráírni, majd azzal besorakozni a négy asztal valamelyikénél, gyoran rákerül a név a kartonomra, a karton sorszáma a cetlire, közben a pénzügyeket is lerendezzük, és mehetek a rajtbélyegzõs asztalhoz. Az egész procedúra gyorsan ment, 8:25 és már indulhatok is. A Fazekas-hegyi pont lejjebb "költözött", így kevesebb a veszélyes oda-vissza "le lehet zúgni" szakasz. Sor az viszont van, jó (jobb) megoldás nem nagyon.
A Villám utca lefelé is meredek, itt találok két pecsételõlapot, gyorsítok, szerencsére az elõttem haladók szórták szét, úgyhogy gyorsan visszakerül a tulajdonosaikhoz. A Hárs-hegy három pontos :-) A Nagy-Hárs-Hegyen a pont sajnálatos módon a kilátó mögött bújik meg, szinte kínálva a S- sziklás rövidítését, ezzel többen élnek is, bár ezen a túrán ez a legenyhébb kispista...
Szépjuhászné állomáson a táv negyedén éppencsak túl engedélyezek öt perc pihit, bár az idõm eddig igen ramaty, de majd behozom a P- jelzésen Makkosmária felé...
Nem hoztam be, fiatal társasággal beszélgetve sikerült belassulni, és egy elágazást randán elbénázni.
Makkosmáriánál újabb öt perces pihi, majd a kedvenc emelkedõn a Z+ jelzésen száguldás fölfelé. Virágvölgy állomáson bélyegzés, majd az épület mögött tovább fölfelé, mintegy levezetésképp. Az aszfaltút keresztezése után -varietas delectat- meredeken lefelé kell menni a Disznófõ ellenörzõpontig, hogy utána visszajöhessünk, Normafát megcélozva. Itt a társaság a sajnálatos szokás szerint kettéválik: az "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítõk (Élükön Kis Pistával, bár ennél is lesz durvább...) a Konkoly-Thege úton, a "Gyermekvasút nyomában" túrát teljesítõk a székelykapun át, az elõírt kunkorral közelítik meg Csillebérc állomást.
Idén nincs játszadozás a hangossal, gyors pecsételés, majd irány Normafa tmh. Itt is oszlik a társaság, Kis István vezetésével elindulnak az aszfalton, hogy az OMK mögött leereszkedve a Kápolnához, majd visszatérve a Gyermekvasút Nyomában túra útvonalára érkezzenek meg a célba, az elõbb már említett "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítve, míg a "Gyermekvasút nyomában" túra résztvevõi elindulnak visszafelé, majd balra le a völgybe (Segítség: jobb oldalon drótkerítés kiskapuval, majd a kerítésen gázos szerelvények helyét mutató táblák, ezzel nagyjából szemben indul balra egy szûk ösvény).
A völgyben hallom a célban a hangost, a 0:35-ös vonat indul -- esélyem sem volt elérni, úgyhogy sietni nem kell, bár az emelkedõt itt is erõsen tolom, csak egy röpke pecsételésre állok meg a Kápolnánál. Innen fölfelé vagy egy tucat éjszakai erdõjáró jön szembe, az enyémhez hasonló papírt/füzetet szorongatva... Szólni fölösleges, csak a velük lévõ gyerekeket sajnálom, hogy már ilyen korban csalni tanítják õket...
A Széchenyi-emléknél egy aláírást kapok, majd az alternatív útvonalak közül a Svájci-út lépcsõje felé veszem az irányt.
A célba 1:25-kor érek, pont öt óra, eddig csak jobbat mentem, most viszont így sikerült, meg sietni sem nagyon volt érdemes, hiszen vonat visszafelé csak 2:35-kor indul. A bélyegzéseket, oklevelet és kitûzõt gyorsan megkapom, azt csak késõbb veszem észre, hogy az ötödik (Csillebérc) helyett a negyedik teljesítésre járó verziót kamtam ismét. Majd jövõre kicseréltetem. Kapok egy pár virslit, mustárt kérek hozzá, majd egy szelet kenyérrel gyorsan elfogyasztom.
Rengetegen voltak ismét, a rendezés azonban egyre jobb, látszik, hogy odafigyelnek a visszajelzésekre. Jövõre (nemcsak a kitûzõ cseréje miatt) ha minden jól megy, ismét jövök!
|
| | |
bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.04.07 08:52:35 |
|
megnéz bükkjáró összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában - nappali
2009.03.15.
Táv: 19,75 km Idõ: 3ó 20p
5 fok körüli hõmérséklet, majd folyamatosan szemerkélõ esõ.
Reggel amikor felkeltem még csak borongós idõ fogadott. Reménykedtem, hogy nem fog esni az esõ. A kényelmes készülõdésbõl a végén az lett, hogy meg kellett kérnem a Tesómat, vigyen el egy darabon, mert nem érnék a rajtba 10-re. A szervezõk telefonos megkeresése szerint nem nagyon tudnak késõbb indítani. Így autós segítséggel 10.05-re ott voltam. Így "csak" 35 percet kellet sorban állnom. A sor az állomás épület elõtti úttesten keresztül kígyózott. Kicsit mérges lettem, hiszen így BKV-val is simán ide értem volna.
Végül 10.40-kor rajtoltam. A szokásos tömeg fogadott a túra útvonalán, de nem is számítottam másra. (Csak ez a herce hurca a rajttal - minden évben azt hiszem, hogy a szervezõk tudnak javítani ezen, de valami okból kifolyólag nem sikerül nekik.) Valahol a Nomafa magasságában aztán el kezdett csöpörögni az esõ. Ez késõbb "szerencsésen" folymatos szemerkéléssé erõsödött. Így igyekeztem a lehetõ legnagyobb tempót diktálni. Ebbéli igyekezetemben azt is elfelejtettem, hogy zsákra az esõvédõt feltegyem. Ez már csak a célban jutott eszembe. A túra második felében többször elõzgettük egymást egy családdal. A szülõk a 2 gyerekkel (10-12 év körüliek lehettek) nagyon szép tempót diktáltak. A célban megkérdeztem, és kiderülr kb egyszerre indultunk. Úgy gondolom hogy ez fõleg a gyerekeknek nagyszerû idõ volt. Minden tiszteletem az övék.
A célban most fasírtot és rizst adtak - mindkettõ nagyon jól esett. Az ingyen visszautat a gyermekvasúttal most viszont kihagytam az esõ miatt.
|
| | |
RrBmIrGaMiD | Túra éve: 2009 | 2009.03.18 19:40:44 |
|
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.75 km Szint (térképen): 705 m
(TTT Túrastatisztika táblázatában: 21,7 km / 750 m > pontok miatt)
Párommal már hét elején eldöntöttük, hogy a hétvégén két túrára is elmegyünk. Szombaton a Márciusi Emléktúra, vasárnap a Gyermekvasút nyomában.
Az idõ homlokegyenest más volt, mint egy nappal korábban. Szombaton napsütésben túráztunk, vasárnap már esõben. (Sár mindkét nap volt.)
Startolni: 8-10 között lehetett, de sejtettem, hogy ha negyed 11-re érünk oda, akkor is el tudunk majd indulni. Így is lett. Végül 10:50-perckor (röpke fél óra várakozás után) 147x-dikként sikerült elstartolni, nagyjából utolsó indulókként.
Itinerként egy 20 oldalas kis füzetet kaptunk, mely tartalmaz egy részletes leírást az útvonalról, és ismertetõt az érintett pontokról. Távolság- és szintadatokkal is el van látva, és található benne egy térkép is. Hozzáteszem, hogy a térkép nem túl jó. A vasút vonala jól látható, de a túra útvonala, mely egy szaggatott vonal, már kevésbe (sok helyen egyáltalán nem). Találkoztam olyan túrázóval, aki azt hitte, hogy a vasút vonalát jelzõ úton kellene haladnia, úgy kellett felvilágosítani arról, hogy az alig látható szaggatott vonalat kell követnie.
Az itiner mellé kaptunk még egy ellenõrzõ lapot is. Dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy (a célt és rajtot nem számítva) összesen 16 ellenõrzõpont lesz. 20 km-en? Jézus.
Az útvonal néhány része ismerõs volt már a BUÉK és Normafa túrákról. Érintenünk kellett az összes kisvasút megállóhelyet, mindegyik egyben ellenõrzõpont is volt. Utunk alatt meglátogattuk az Úti Madonna kápolnát, a Széchenyi-emlékmûvet, Makkosmáriát, az Erzsébet-kilátót, a Kaán Károly-kilátót, a Kis-Hárs-hegyi kilátót.
Sajnos a túránk során lassabban haladók nem voltak túl segítõkészek, nem nagyon engedték el a gyorsabban haladókat, és ez az emberek 90%-ra jellemzõ volt. (Azért, ha határozottan szóltam, akkor már elengedtek – kár, hogy ezért külön szólni kell, pedig a legtöbbjük látta, hogy mennénk, csak nem volt hajlandó egy lépést sem tenni se jobbra, se balra. Jellemzõen kisebb csoportok teljes szélességében lefoglalták az utat maguknak.)
Az egyes ep-ken hosszú sorokban várakoztunk a pecsételésre, így esély sem volt arra, hogy jó idõt fussunk. Több embert láttam, akik nagy valószínûséggel kihagytak pontokat (pl.: Disznófõ), de szerintem ennek ellenére sikeres teljesítésnek örvendhettek. (Engem ez konkrétan nem zavar, ez a szervezõk lelkén múlik, hogyan ítélik meg ezeket az eseteket.) Olyan is volt, hogy valaki összeszedte a csoportja igazolólapjait, és egyedül ment fel a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, hogy lepecsételtesse azokat. Ez megint csak a szervezõk és a túrázók lelkiismeretén múlik, hogyan kezelik a helyzetet. Persze volt olyan, hogy szemben jöttek „ismerõs” arcok, valószínûleg megszerezni az elmaradt pecsétet.
Meleg ételt ígértek a célban, és már vártam is a „szokásos” virslit, de nem… sajttal töltött csirke + rizs + kovi ubi. Fincsi volt, jól esett a szendvicsek után, amit a túrán természetesen mindig az emelkedõk elõtt kezdtem el enni. :-)
A túra napján ingyen visszautazhattunk volna a Széchenyi-hegyre a gyermekvasúttal, de erre esély nem sok lett volna, mert tömve volt az összes kocsi (természetesen túrázóval). És mindez igaz lehetett az összes késõbb induló járatra is, így hát úgy döntöttünk, hogy marad a villamos. Persze a villamoshoz menet eszembe jutott, hogy a Budapest Kupa papírokat nem pecsételtettük le. Irány vissza, pecsét, majd végre tényleg haza.
Kellemes kis túra volt, leszámítva a fent említett apróságokat az elõzéssel kapcsolatban, és a hosszú várakozó sorokat szinte mindegyik ep-n.
A túrákkal kapcsolatos szervezésben a gyermekvasutasok nyertek a cserkészekkel szemben, de ha jól látom, akkor a cserkészek csak 3-szor, 'míg a gyermekvasutasok 14-szer rendezték meg saját kis túrájukat, így van egy kis elõnyük. (A cserkészek a célba érés idejét sem írták fel, úgy tûnik, hogy a szintidõ csak névleges volt. Plusz mivel „rajtszámunk” sem volt, arról sem tudok nyilatkozni, hogy hányan indulhattak azon a túrán.)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| | |
napvirág | Túra éve: 2009 | 2009.03.16 12:51:17 |
|
megnéz napvirág összes beszámolója |
Fél kilenckor értem fel a rajthoz a fogaskerekûvel, és majdnem "elsírtam magam" a várakozók hosszan kígyózó sorát meglátva. Bár a gyerekek nagyon gyorsan regisztráltak, mégis majd 50 percbe telt mire elindulhattam. 16 állomást kellett felkeresni a cél elõtt. A tájékoztató füzet teljesen hûen nevéhez, egyrészt jól leírta a követendõ útvonalat, adott egy használható térképvázlatot és külön kiemelt értékének tartom, hogy ismereteket is nyújtott a túrázok által érintett helyszínekrõl. Nem tudom, hogy pontosan hányan vettek részt a túrán de szinte minden korosztály képviseltette magát kisebb nagyobb számban. Ennek a túrának egyedül vágtam neki, de mégsem éreztem magam magányosan mert vagy mindig utolértem valakiket vagy mindig engem hagytak le valakik. A túra elsõ két pontja kedvenc helyeimet érintette. Az elsõ a Széchenyi kilátó a városban, a második pedig az erdõben megbújó Úti Madonna kápolna volt. Innen a lejtõ adta gyors irammal hamar leértem a Farkas-völgybe, mely bár enyhén emelkedett de jó tempót diktálva hamar el lehetett érni a harmadik ellenõrzõpontot. Makkosmáriáig eseménytelen volt az út, itt azért megálltam egy pillanatra - újra -megcsodálni ezt a szép templomot. Innen, a piros sávot követve lassan elkezdett emelkedni a szint, az Erzsébet kilátóig. Még épp csak, hogy elhagytam a János-hegyi ellenõrzõpontot, baktattam fel a lépcsõsoron, amikor végleg elszomorodott az idõ.
A kilátónak búcsút intve, már óvatosabban kellett neki indulni a lejtõnek mert a szemerkélõ esõtõl csúszássá vált a talaj. A Szépjuhászné állomás felé haladva, a magas távolban fel-feltûnõ Kaán kilátó teteje azt sejtette, hogy egy nagyon szuszogató rész fog következni. Igy is lett! Onnan már szinte csak egy ugrás volt a kis kilátó majd, gyorsabb tempóra kapcsolva, begyûjtöttem a hátralévõ pontok pecsétjeit. A célban átvettem az oklevelet, a második teljesítésért járó jelvényt. Az ebédet most kihagytam mert sietnem kellett.
Négy óra, tíz perc alatt sikerült a teljesítés!
Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
|
| | |
ZE | Túra éve: 2009 | 2009.03.15 19:01:25 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Rajtba érkezés 9:30, egy óra várakozás, majd 10:30-as rajtidõvel vágtunk neki a távnak Nagyondinnye kollégával. A várakozásban elgémberedett tagjaink kb. a Széchenyi-emlék körül kezdtek bemelegedni, szerencsére sem itt, sem a Kápolnánál nem kellett várakozni.
Normafához fölfelé gyalogolva eg fél falunyi túratársat elõzünk meg -- jól is tesszük, Normafa mh.-nél csak 3-4 ember vár elõttünk a bélyegzésre. Csillebércnél picit rosszabb a helyzet, viszont kapunk mûzliszeletet :) Innen átbaktatunk a hegy túloldalára, hogy Disznófõ után ismét visszamászhassunk :)
Virágvölgy állomásnál picit felmegy a pumpa: elõttem ugyanis két srác Disznófõt kihagyva érkezik, mire a pontõ... izé, bélyegzõs leányzó menti a dolgot: "Majd oda úgy nyomom, hogy ne látszódjon a felirat". Az egy dolog, hogy valaki, valamilyen okból kihagy egy pontot, de hogy ezt "elkenni" a rendezõk segítsenek neki... No mindegy, remélem, talán egyszer megértik, miért is tettem ezt szóvá. (Itt volt tea is, de kihagytuk...)
Innen leereszkedtünk Makkosmáriáig, csak azért, hogy felmászhassunk János-hegy állomás érintésével az Erzsébet kilátóig. Közben az esõ is elkezdett cseperegni, úgyhogy a kilátónál a pont beköltözött a kilátóba.
A csepergõ esõ miatt (is) sáros volt a lejövetel, szerencsére azért ez az elfogadható szinten belül maradt. Szépjuhászné állomásnál is gyorsan végeztünk, hogy nekivághassunk a túra utolsó (elõtti) emelkedõjének, föl, a Hárs-hegyre. Lefelé a Bátori-barlangnál eléggé sáros volt az ösvény, de balra kerülve sikerült esés nélkül abszolválni ezt a részt is.
Kis Hárs-hegy, Hárs-hegy állomás, Nagyrét -- szokásos útvonal, a pontokon szerencsére minimális várakozás, majd Villám "nagyon nem szeretem" utca (most beszélgetve mintha rövidebb lett volna) illetve Fazekas-hegy volt a "menü", desszertként még betértünk a múzeumba, majd cél, bélyegzés, sorakozás kajáért (sajttal töltött csirketallér rántva rizzsel és uborkával, plusz egy kis dobozos Sió gyümölcslé). A vége 4:25 lett, ami elég tûrhetõ idõ, bár a végét picit ellazsáltuk -- de legalább lesz mihez képest tovább javulni legközelebb :-))
A rajtoltatás szokás szerint baromira lassan ment (az ELÕNEVEZÉS lehetõségét talán mégiscsak jó lenne meggondolni...), a pontoknál a tömeg miatt itt-ott azért elõfordultak várakozások, de ebbõl a szempontból azért javuló a tendencia.
Amit még lehet dicsérni, az a túra végén az egyszerû, de ízletes meleg étel; remélem, a túra a pozitívumait megtartva még sokáig fennmarad, és talán a negatívumokat is sikerül majd egyszer ha nem is teljesen megoldani, de csökkenteni.
|
| | |
antinavi | Túra éve: 2009 | 2009.03.15 17:52:36 |
|
megnéz antinavi összes beszámolója |
Gyermekvasút Nyomában 2009.03.15.
Többen riogattak ezzel a túrával,hogy jó sokat kell várni a pontokon,és ez eléggé széttördeli a tempót,meg ilyesmi.
Utolsó nap úgy döntöttem,hogy mégis autóval megyünk pedig már tökéletes logisztikát állítottam össze vonat-villamos-fogaskerekû összetétellel.
7-50-re értünk a rajtba, kb.századikként,úgyhogy az elején tökre bejött amire számitottam.
8 után 5-6 perccel nyitott ki a rajt,végülis elég jól ment a sor. 8-40 kor tudtunk indulni amikoris már jó 200m sor állt a rajtban úgy jó 3-4 vastagságban.
Eredetileg is jó sok futást terveztünk,igy az elején egy 30 fõs csoportot sikerült kikerülni.
A Széchenyi-emlékmû 9 percig tartott,aztán irány a Kápolna. Az utóbbi 2 hétben már harmadszor járok erre (Zöld+Normafa),de most visszafelé.A keskeny ösvényen elvileg jól lehetne futni,de nagy a tömeg és ez eléggé befékez.Nem tolakodok, kivárom a pontot 11 perc alatt ott is vagyok.
Aztán kissé elfogyott a tömeg és alig maradtunk páran.A Normafához felérve Vera elszaladt egy túratársat követve jobbra, én meg utána hogy szóljak neki hogy nem jó felé nyargal,de miután a kocsinkat a rajt mellett meglátta Õ is rájött erre:))
Nagy "ne szólj hozzám" érzéssel futott vissza,aztán bepecsételtünk a helyes ponton.
Csillebércig 10 perc volt az út,nos onnan kissé vadregényes rész következett,mert ugye a leirást nem igen volt idõ futás közben alaposan tanulmányozni,és annyi volt a turista akik össze-vissza mentek mindenféle irányba,hogy nem is tudtuk kit is kövessünk.Aztán egy futó társaságra lettünk figyelmesek és õket választottuk.
Egyszerübbnek tünt mit olvasni:)
Lefutottunk a Disznófõhöz,de csak azért hogy legyen honnan felcaplatni a következõ ponthoz.Itt útközben beértünk egy csoportot,mert hirtelen olyan sokan lettünk.Valaki azt mondta nekem,hogy szerinte nem jó felé megyünk.Kérdeztem hogy volt-e már a Disznófõnél,azt mondta még nem.Nos,akkor Te tényleg nem jó felé jössz..úgyhogy 500m-t vissza lehet süllyedni,pecsételni aztán lehet visszaemelkedni.(szegény..nagyon megsajnáltam,többet nem is találkoztunk a túrán).
Makkosmária felé haladva rossz emlék a múlt heti bokabicsaklás, most jobban figyeltem.12 perc alatt le is értem. A János-hegy felé ismét kisebb kupaktanács volt pár kétes keresztezõdésnél de jó volt a leirás,csak el kellett olvasni ugyebár.Kicsit fura volt hogy a leirás rendszeresen az égtájakra utal,eleinte a K-ra azt hittem kék,és nem igazán értettem,aztán csak sejtettem a felhõs idõben köbö merre is van ÉNY és DK és társai.
Az Erzsébet kilátó felé jó kis kaptató volt,a végén a lépcsõk elég sokat kivettek belõlem.Itt ittam elõször kis energiaitalt,és bekajáltam a csokit amit régebben kaptunk valahol, tudtam hogy lefelé nagyon kell csûrni.
18 perc kellett a Szépjuhásznéig,aztán az utolsó nagyobb kaptató fel a kilátóhoz.Ez most nagyon jól ment,tényleg... 12 perc alatt felértem.Felfelé menet kipihentem az elõbbi futást.Kissé szemerkélni kezdett az esõ,de már nem volt sok hátra.
A tervhez képest elég gyenge teljesitményt produkáltam,12-10 re értem célba,azaz 3és fél óra,jóllehet ebben benne volt 20-25 perc kavarás is,de akkor is.
A célban már adták a kaját,az nagyon jó volt és még simán elértük a fél1-es vonatot visszafelé.
Állitólag 15-20dikként értünk a célba,ami látszott is mert vagy 10en voltunk a kajánál és még kevesebben a vonaton.Nagyon kényelmes volt a visszaút,még a Virágvölgyi állomáson is láttunk túrázókat,negyed2 körül,pedig a pont állitólag 1kor bezárt.Talán többen belassultak és kitolták az idõket.
Úgyhogy nekem tetszett,futva elég bizonytalan volt az "útvonalstabilitásom" de igy is nagyon jó volt. 2kor már itthon ebédeltünk.
Köszönjük a szervezõknek és a lelkes fiataloknak a szervezést,voltak akik nem hálás helyet kaptak az esõben,de hõsiesen állták a sarat.
Lehet hogy kipróbálom az éjszakait is visszafelé.
|
| | |
|
Bogáncs | Túra éve: 2008 | 2008.12.12 20:48:01 |
|
megnéz Bogáncs összes beszámolója |
Elég ciki volt: szûk 3 órácskával azelõtt, hogy indultam volna a túrára, volt egy "kisebb" balesetem... a túráról azonban nem voltam hajlandó lemondani, így miután néhány kiló kenõcs és algopirin segítségével helyrerakták a gerincemet, nyakig gézbe bugyolálva nekivágtam, hogy 20 km-t caplassak éjnek évadján.
Ahhoz képest egész jól bírtam. Emlékeim szerint csak két olyan szakasz volt, amikor kihagyott az emlékezetem, eluralkodott rajtam az erõtlenség, és rövidebb ideig képtelen voltam a földön való fetrengésnél épületesebb tevékenységek végzésére: az egyik a túra leghírhedtebb kaptatóján, amely az Erzsébet-kilátóhoz visz fel - mentségemre szóljon, itt többen is összeestek, pedig õk alapjáraton épek voltak (gondolom), úgyhogy annyira azért nem is voltam ám rossz XD
A másik az már a vége felé volt... Az az igazán ciki ebben a túrában, hogy éjjel van, és hogy 20 km-en azért sok ám az a 980 m szint... szóval a végén már annyira kivoltam, hogy egy lájtosabb kis domboldal közepén is utolért a végkimerülés... azzal együtt mégis csak szintidõn belül sikerült teljesítenem a túrát... most persze elhenceghetnék vele, hogy micsoda könnyû túra, sérülten is simán végigcsinálja az ember - de inkább mégis csak azt mondom, ne kövessétek a példámat...
A szervezés jó volt, alapos, áttekinthetõ itinert kaptunk, és a végén lehetett gyermekvasutazni is, mondjuk ezt már szerintem senki sem élvezte, mert addigra már mind félholtak voltunk. A terep szerintem elég durva (emelkedõileg), bár ebben benne van az is, hogy éjjel minden terep durvább. Az ideiek közül ezen a túrán szenvedtem a legjobban (mondhatni ez volt az egyetlen olyan túra, amelyen tényleg szenvedtem), de ez leginkább annak tudható be szerintem, hogy éjszaka volt... |
| | |
PSP | Túra éve: 2008 | 2008.08.30 17:44:38 |
|
megnéz PSP összes beszámolója |
"A Gyermekvasút nyomában (éjszakai)" Teljesítménytúra (2008.08.19-20.)
táv (2D vetületi hossz): 22,586 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szint: 990 m
menetidõ: 5:25
Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008GyermekvasutNyomaban.html
A túra hetében nálam vendégeskedett Steven, akivel Belgiumban a múlt õszi szemeszterben több projekten is együtt dolgoztam. Így itteni tartózkodásának második estéjén gondoltam megmutatom neki milyen egy igazi tömegtúra, és egyáltalán, milyen egy teljesítménytúra Magyarországon. Persze nem utolsó sorban szerettem volna bemutatni a város éjszakai panorámáját is - ami aztán kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött. Steven nagyon élvezte a dolgot, még soha nem volt éjszaki túrán, így a hét végén legjobb magyarországi élményei közé sorolta ezt a kis fejlámpás sétát...
Ennyi bevezetõ után nézzük a beszámoló leírást :-) A TTT oldalán elolvasott beszámolók miatt kicsit tartottam a rajtban várható soroktól, de a többasztalos nevezés most megoldotta a gondokat (de az útfelújítás miatt az 56-os busz csak valami igen keserves csigatempóban jutott fel a hegyre). 20:35-kor elrajtoltunk, miután nem kis meglepetést okoztam az asztalnál azzal, amikor Steven-nek angolul kezdtem tolmácsolni, hogy írja fel a nevét a megfelelõ helyre :-) Gondolom azért nem általános dolog a külföldi résztvevõ. Elsõ pillantásra kissé sokkolt, hogy 20 kilométeren a rajt és cél mellett még 16 ellenõrzõpont lesz, ezt órákkal késõbb is indokolatlanul soknak találtam. 20:39-kor már elhagytuk a Múzeumot, majd elindultunk felfelé. Amikor már azt hittük, hogy ennyi emberrel körülöttünk felesleges lesz az útvonalra figyelni, akkor ahol a GPS és a leírás szerint is le kellett térni a sárga körsétaút jelzésre, elõttünk mindenki továbbment a kéken... Nos, innentõl csak a magunk feje után mentünk. Hamar el is értük a túra legmeggondolatlanabb helyre telepített EP-ját, mivel a Fazekas-hegy csúcsa csak egy irányból közelíthetõ meg, onnan is csak egy ember széles ösvényen, így a fel és lefelé tartó sor csak igen nehezen fért el egyszerre... Azért 20:55-re itt is sorra kerültünk. Innen leszáguldottunk a Nagyrétre, ahol a leírás nem teljesen egyértelmû (máshol viszont teljesen korrekt), így mivel a rét sarkából nem láttuk az EP-t, így elõször balra tartva elmentünk a kék sáv és sárga körséta elágazásáig, majd jobbra átvágtunk a réten az akkor megpillantott ponthoz (21:07).
Innen három EP-nyi kapaszkodás következett (tudom is én már hányadik alkalommal járok erre). Hamar tudatosult bennem, hogy a pulcsi felesleges, így meg is szabadultam tõle - az éjszaka folyamán késõbb sem igen volt szükség rá. Az állomáson 21:25-kor, a Kis-Hárs-hegyen 21:36-kor pecsételtünk. Innen iszonyatos tömegben másztunk a Kaán-Károly kilátóig (21:55) - nem egyszer tényleg nem lehetett rendesen haladni. Itt megszavaztunk egy kis pihenõt, és magunkhoz vettünk egyet a szendvicskészletünkbõl. A rövid szünet után gyorsan leértünk a Szépjuhászné állomáshoz (22:13), majd neki is indultunk kedvenc emelkedõmnek kedvenc kilátóm felé. Sajnos nem is tudom miért, de arra számítottam, hogy ha már ilyen szervezett ez a túra, akkor a torony is nyitva lesz még a kései idõpont ellenére is, így elég rosszul esett, hogy végül zárva találtuk az egyébként szépen kivilágított Erzsébet-kilátót (22:38). Fõleg, hogy így még kilátás sem volt - nem baj, nyugtattam magam, majd késõbb lesz...
Továbbra is általam már jól ismert utakon haladunk, hullámvasutazunk most lefelé. Jánoshegy állomásnál újabb kis sorban állás következik, majd 22:59-kor megkapjuk a lenyomatot is. Makkosmáriát 23:28-kor érjük el, majd újabb emelkedõ következik. A következõ vasútállomáson (Virágvölgy - 23:48) már nincs sor, de azért sok a túrázó. A Disznófõ nevû ponthoz nem tökéletesen a zöld jelzésen jutunk le, annyi az ösvény, hogy valahol eltéveszthettük (túl sokan mentek elõttünk...), de ezzel nem rövidítettünk. Az EP-t végül 00:02-kor értük el. Visszafelé már ügyeltünk a jelzésre, így nem volt gond. A Síház mögött végre megcsodálhattuk a fõváros éjszakai panorámáját is, mielõtt továbbindultunk volna. Itt megrökönyödve tapasztaltuk, hogy senki nem a jó irányba megy. Mindenki egyenesen elindult lefelé a Konkoly Thege Miklós úton, pedig mind a leírás, mind a térképvázlat jól mutatta, hogy az útvonal nem arra vezet... No mindegy, mi követtük a megadott útvonalat, és a vasút sínpárjának ívét követve értük el Csillebérc állomást (00:33). Itt futottunk össze Joey-val és pár ismerõssel, illetve elfogyasztottunk egy kis energiaforrást.
Normafáig (00:53) szintben séta, majd kis tanakodás, merre tovább, de azért hamar meglett az út ami levezetett a Farkas-völgybe. Ez egy elég unalmas kis lejtmenet volt, így szinte örültem, amikor rátértünk a zöld háromszögre, és elindultunk fel a szerpentinen. A Kápolnát 01:26-kor érintettük, majd a kanyarok tetején végre megpillantottuk az adótornyot, valamint visszafordulva még egy kis kilátás is kínálkozott az alvó város délnyugati részére. Innen sokan megint eltévesztették az útvonalat, vagy unták már és inkább haza akartak menni, de a jó irányba igen kevesen folytattuk utunkat. 01:48-kor értük el a Széchenyi-emléket, ami a túra egyetlen olyan pontja volt, ahol még nem jártam azelõtt egyszer sem. Végül a zöld sávot követve jutottunk el a túra céljába (02:00), ahol sajnos kicsit kevesen voltak nem is olyan kicsit sok emberre, így a virslit nem is próbáltuk megközelíteni, miután valahogy sikerült beszereznünk a kitûzõket és az okleveleket... Egyébként a táv és a szint is kicsit több volt a hivatalosnál, a kissé tragikus 4,2-es átlagot meg rákenem a sok sorban állásra :-)
Összességében természetesen megérte elmenni, mert egy kis esti séta csak az ember javra válik, de azért nem feledkezhetünk meg a hiányosságokról sem. Csak a célban volt valami ellátás, nem mintha kajálni járnék a TT-kre, de azért egy szelet csoki vagy egy pohár innivaló (ami a kiírásban benne is volt) menet közben jól esett volna. Azt hittem legalább óránként indítanak majd egy vonatot, így a valóság kicsit sokkoló volt, még jó hogy inkább legyalogoltunk a 921-es éjszakaihoz. Nem akarok összehasonlítgatni, de egy igen hasonló kategóriájú Normafa 20 azért magasan veri ezt a túrát... Természetesen köszönet a szervezésért, de a hibákból tanulni kell! |
| | |
jannesz | Túra éve: 2008 | 2008.08.22 07:50:59 |
|
megnéz jannesz összes beszámolója |
A Gyermekvasút Nyomában (2008. augusztus 19-20.) - Fényképes beszámoló a túráról
Tavaly szerencsére nem sikerült elindulnunk ezen a túrán (meglepetés zivatar az éjszaka közepén), idén viszont már nagyon készültünk rá. Túra elõtt, az ünnepi hangulatot emelendõ, a házunk környékén gyakorlatoztak a másnapi programra készülõ Breitling Jet Team L-39 Albatrosz gépei (ha jól tudom).
Villamos hiányában (az 56-os vonalát éppen felújították), a piros 56-os busszal indultunk MacGyverrel a Moszkva térrõl, ahol meglepve láttam, hogy a szakállas, csirkeféléket árusító, amerikai bácsi már oda is beköltözött. Mivel buszunk villamospótlóként is szolgált, ennek megfelelõ járatsûrûséggel, nem kellett sokat várnunk az indulásra. Ami ezután meglepett, hogy a Szépilonától szinte végig lépésben tudott csak haladni a busz, mivel akkora dugó volt. Azért ez augusztus 19-én este 8 óra után kicsit túlzás, még ha éppen csatornacseréket folytatnak is a Hûvösvölgyi úton. Azért végül sikerült eljutni a végállomásra, de a 8 órára tervezett indulásunk már jelentõsen késett.
A rajthelyre érve kellemesen csalódtam, mert nem a korábban olvasott beszámolókban szereplõ (meg a tavaszi Gyermekvasút túrákon jellemzõ) iszonyatos tömeg fogadott, hanem egy viszonylag szerény sor, rajtoltatás 4 asztalnál. Úgyhogy 10 percen belül végeztünk, és elindulhattunk az utunkra. Mivel tudtommal a túra ugyanaz, mint a tavaszi, csak fordított irányban, ezért a leírást ki se nyitottam. Az elsõ pont simán ment, közel volt, sorba se kellett állni. Utána viszont, a sötétnek, meg a csordaszellemnek köszönhetõen sikeresen el is vétettük az elsõ leágazást a Fazekas-hegy felé, követtük birka módra az elõttünk haladókat. Észrevettük a hibát és egy ösvényen keresztül vissza tudtunk térni a megadott útra.
Megérkeztünk a Fazekas-hegyhez, ahol ijesztõ tömeg fogadott. A pecsételés a szûk ösvénynek köszönhetõen is nagyon lassan haladt, így legalább negyed órát kellett töltenünk a ponton. Ezután mentünk tovább a Nagyrét felé, miközben többen jöttek szembe a tavaszi túra irányának megfelelõen. A Nagyrétre érve szokatlan helyen találtuk az ellenörzõ pontot, de a tömeg segített. Érdekes módon itt is rengetegen érkeztek a Hûvösvölgy irányából. Amúgy ez az egész túrára jellemzõ volt, szinte mindenhol, mindenki jött mindenfelõl, meg mindenki ment mindenfelé.
A Nagyrét után kezdõdött az elsõ nagyobb emelkedõ, ahol a Hárs-hegy állomás, majd a Kis-Hárs-hegy érintése után felkapaszkodtunk a Nagy-Hárs-hegyre. Ezt a terepet már jól ismerem, úgyhogy nem tévedtünk el. A meredek úton leereszkedtünk a Szépjuhászné állomásához. Valamelyik ponton mondták, hogy itt fogunk frissítõt kapni, ami sajnos nem következett be, viszont az állomás falán lévõ kútból tudtuk frissíteni ivóvíz készleteinket.
Innen ismét emelkedõ jött, mégpedig a János-hegyre, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt már kezdtünk belelendülni, nem tûnt nagyon nehéznek az emelkedõ. A kilátó gyönyörûen ki volt világítva, jól esett mellette megállni, pihenni keveset.
Lefelé a sötét miatt az aszfaltos utat választottuk, majd a Libegõnél, a kút után sikeresen elindultunk a sárga + jelzésen. Szerencse, hogy az elsõ elágazás néhány méter múlva következett, mert ekkor rájöttem, hogy nem jó az irány. Meg azok is rájöttek, akik követtek minket. Gyorsan visszamentünk a piros jelzésre és lesétáltunk a János-hegy állomáshoz. Az állomás után folytattuk tovább utunkat Makkosmáriára, továbbra is a piros jelzésen. Itt megritkultak a túrázók, volt, hogy sokáig kettesben mentünk a sötét erdõben. Makkosmárián megleltük a pontõröket, majd jöhetett az újabb emelkedõ, most a zöld + jelzésen mentünk tovább, majd nem sokkal a virágvölgyi állomás ellenõrzõ pontja elõtt áttértünk a sárga +-re.
Következett Disznófõ, ahova a sárga +-en kellett volna megérkeznünk, de az utak rengetegében valahogy áttértünk a zöld jelzésre, és végül azon értük el a pontot. A pont kissé távolabb volt, mint Disznófõ, már kezdtük azt hinni, hogy nincs is ott.
Visszamentünk a gerincre, ahol Normafa környékén csodás kilátópontok voltak a kivilágított városra.
Normafától a székelykapun át lementünk a régi zöld + jelzésen a gyermekvasútig, majd ott balra fordultunk a csillebérci állomás irányába. Érdekes, hogy itt az erdõben végig egyedül jöttünk, a legtöbben az aszfaltos utat választották a Normafától, illetve a síneken jobbról is jöttek néhányan. Csillebércen gyorsan pecsételtünk, majd még Normafa megálló szembejött velünk az 1:20-as vonat.
A pont után lefelé indultunk a Farkas-völgybe, a balra vezetõ ösvényt alig lehetett felismerni az ember nagyságú gaztól, de a mély vízmosás késõbb megerõsített minket. Hosszan mentünk lefelé, idõnként gitárszó hallatszott a hegyoldalból, mint késõbb kiderül, a pontõrök zenéltek az Úti Madonna kápolnájában, ahol szintén vagy 5 percet kellett sorban állnunk. Innen még egy jó darabig felfelé kellett menni, majd a Széchenyi-hegyi adótorony mellett egy tisztásra érkeztünk. Itt is volt olyan, aki szembejött, de mi sem a jó úton jártunk. Azért itt már könnyen meg lehetett találni a helyes irányt, így nem kavartunk tovább.
Még pecsételtünk egyet a Széchenyi-emléknél, aztán elõvettem a leírást, és megnéztem, hogy most merre kell bemennünk a célba, és mivel a Rege utat ajánlotta alapból, ezért azt választva, a rövidebb úton, 6:14-ös idõvel értünk be a Széchenyi-hegyi állomásra, a célba. Ott megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd ehettünk virslit mustárral, ketchuppel és kenyérrel. Hazafele meg az éjszakai, 921-es járattal visszamentünk a Moszkva térre.
Összességében azt mondhatjuk, hogy élvezetes volt a túra, a végén az aszfaltozás kicsit fárasztó, de jól esett. A szolgáltatásként kapott virsli egész jó ízûnek bizonyult, de hiányoltuk a naptárban is szereplõ italt. Szalagozás, útvonaljelölés nem volt, nem csodálkoztunk rajta, hogy mindenki mindenfelé mászkált, keresve a pontokat.
|
| | |
Parad | Túra éve: 2008 | 2008.08.21 23:16:24 |
|
megnéz Parad összes beszámolója |
Gyermekvasút nyomában - éjszakai
5 napon belül ez már a második éjszaki túrám, de ez is tetszett. A rajthoz jóval az indítási idõ elõtt érkeztünk, és bár reménykedtem benne, de sajnos nem lehetett hamarabb elindulni. Várakozás közben több ismerõssel is összefutottunk, és így gyorsan telt az idõ. A rajtoltatás most jóval gördülékenyebben ment, mint tavasszal a nappalin, nem kellett olyan sokat sorba állni.
A túra maga, ahogy a kiírásban is szerepelt a nappali túra inverze volt. Még a nappaliból emlékeztem az útvonalra, így csak a vége felé sikerült egy helyen elkeveredni majdnem, de szerencsére mások kisegítettek.
Az egész távra jellemzõ volt, hogy mindig volt valaki körülöttünk, így annyira nem állt fenn az eltévedés veszélye sem. Ezt kicsit hátránynak is éreztem, mert nem tudtuk kiélvezni az éjszakai erdõ hangulatát, de tudtuk hogy erre számítsunk, így nem ért nagy meglepetésként. Elsõ éjszakai túrának, és annak aki nem ismeri a Budai-hg.-et nem igen javaslom, de különösebb gond nem volt a túra során. Azt igaz, hogy a nevezési díjat kicsit magasnak találom, fõleg, hogy csak a végén adtak virslit, a nappalin pedig volt frissítõpont a túra során is. Ha a végén ment volna a kisvasút - és nem csak egy alkalommal 4-kor - és azzal vissza lehetett volna menni hûvösvölgybe, arra még biztos beneveztem volna, de így inkább eljöttünk az éjszaki busszal, mert nem volt kedvünk a célba érés után még 2 órát várni a vonatra. Azt még pozitívumként emelném ki, hogy a kérdéseimre mindenhol készséggel válaszoltak a pontõrök. |
| | |
vivi06 | Túra éve: 2008 | 2008.08.20 20:37:26 |
|
megnéz vivi06 összes beszámolója |
Kissé kritikus hangulatba kerültem az éjszakai Gyermekvasút túrától. A rajt még jóval gördülékenyebb volt, mint tavaly, mi a nyitás után kábé 8 perccel álltunk be a sorba, ami gyorsan haladt, így 20.08-kor (fél óra várakozás után) indultunk el.
Ezt eddig fejlõdésnek is nevezhetjük, csakhogy ezután nem tudok több pozitívumról beszámolni. 700-1000 méterenként ep-k az elején, amitõl természetesen jó kis torlódás keletkezett, a pontõrök sem kapkodtak különösebben. Egészen addig minden pontnál várnunk kellett, amíg már csak tízen voltak elõttünk, ekkortól gördülékenyen ment a pecsételés:)
A frissítést csak vártuk-vártuk, hiszen a nappalin adnak teát, kekszet, hát itt semmit, a 700 forintos nevezés azonban nem csökkent. Normafa után a kápolnához 20 perccel nyitás után érünk, de hiába, egy fia pontõr sem mutatkozik, aztán a Széchenyi-kilátónál (szintén nyitva kéne már lennie egy ideje) minket szolgálnak ki elõször, bár kissé nehézkesen megy a dolog, és a pontõröknek jól láthatóan fogalmuk sincs az útvonalról (a közvetlenül hozzájuk vezetõrõl sem).
A célban jó kis ehetetlen virsli, inni ismét nem kapunk ("mert olyan sokan jöttek, hogy nem fért be a kocsiba a frissítés" ??? - tudom meg a szervezõtõl). Csak hûl az idõ, a vonat megint késõbb indul a beígértnél, jól esne egy kis meleg tea, de erre semmi esély.
Sebaj, jövõre nem nevezünk, legfeljebb végigmegyünk az útvonalon, azt hiszem, nem fog hiányozni a virsli.
|
| | |
ZE | Túra éve: 2008 | 2008.08.20 13:16:34 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
2008.08.19-20, azaz éjszakai verzió -- második teljesítés
Bõ egy óra, míg kertek alatt, hegyen át sikerül a városon keresztüljutni, a Hûvösvölgyi út egy rémálom, mintha gyalog menne az ember :-/
Sorállás a szokásos, bár 3-4 asztalnál lehet nevezni, így gyorsan meg -- igaz, egy fontoskodó ifjú titán picit felidegesít -- majd belejön, reméljük. Õ valami százötven emberrõl regél, hogy annyian vannak a szervezõk összesen...
A nevezési díj kevesebb, mint a "túrabibliában" szereplõ összeg, cserébe nincs frissítés menet közben, és a végén is "csak" virslit kapunk -- de ne szaladjunk ennyire elõre. Vonat visszafelé 1:20 és négy óra valamikor indul: rajtidõm 8:20, azaz mindennel együtt a nappalin elért idõnél jobbat kell mennem.
Kocogósan indulok, a Fazekas-hegyre a leágazást nem vétem el, a forgalom a csúcson - csúcson, de legalább gyorsan megy a bélyegzés. Idõadat a pontkartonra kerül, ha jól láttam, az igazolólapra nem -- majd néhol felírom magamnak.
Villám utca lefelé -- aki nem ismeri, hogy merre, annak tényleg jól jöhet a tájoló, mert jelzés egy szál se -- szokás szerint.
A Nagyréten ismét megálló (A túra minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll...), majd sárga körtúra, sárga (bár itt a leírás alternatív útvonalat is megenged, így vannak, akik a jelzetlen levágást veszik igénybe), és máris a Hárs-hegy állomásnál járunk és állunk.
Innen a Kis Hárs-hegyet célozzuk meg, ahol sorállás fogad, de aránylag tempósan pecsételnek/jegyzetelnek a pontõrök. Egy újabb iramodással a Kaán Károly kilátó, és a mögötte elbújt EP következik, elõtte egy ismerõs köszön rám, sajnos néven nevezni nem tudom. A folytatásban a tömeg a "szokásos" rövidítésen vonul lefelé -- ez egyébként eléggé bokatörõ szakasz így éjjel. Már ismét a sárga sávon tzh és krysta mellett vágtáznék el, ha nem szólnának utánam -- valahogy sötétben, hátulról nagyon rossz a felismerési arányom...
Szépjuhászné állomáson a bélyegzés mellett vizet veszek, majd indulok tovább, immár a piros sáv jelzésen. A János hegyre fel a kunkorokat többen levágják -- nem nagyon nyernek vele, a hegyoldal meg pusztul tõle...
Az Erzsébet-kilátónál lévõ pont után maradok a piros sávon, és nem megyek vissza az aszfaltútra, így némi lépcsõzés következik. A letérés után egy dohányzó apuka mellett megyek el (minek megy a természetbe az ilyen, pláne kicsi gyerekkel...?), aztán ismét lépcsõ: János hegy állomás következik.
A piros jelzés eleinte a széles úton halad, majd jobbra letér -- nagyon szép kapujel mutatja, csak a megerõsítés van picit távolabb, itt egy igen rövid csoportos hezitálás következik, majd megyünk tovább.
Következõ megálló Makkosmária, leírás szerint nagyjából féltáv, idõvel jól állok (2:20 körül), így némi ücsörgés is belefér.
Virágvölgy állomásig kényelmesen emelkedik az út, a pihenõ után tempósan megyek fölfelé. Virágvölgy állomásra épp befut egy vonat Hûvösvölgy felõl, elkapok néhány kispistázós mondattöredéket :-/ No mindegy. Itt találkozok nagyondinnyével és jámborral, és többé-kevésbé együtt haladunk tovább (Disznófõ után fölfelé sikerül elõrerohannom és elkavarni, de a Normafa mh. utáni letérés elõtt már ismét együtt megyünk.)
Átkelünk a gerincen, majd leereszkedünk a Disznófõhöz, hogy visszakapaszkodjunk a normafai buszmegállóhoz -- itt sikerül tovább a zöld sávon maradni (tömegvonzás :-)), úgyhogy gyalogolhatok vissza.
A székelykapun áthaladva három út áll elõttem, melyiken iduljak, jön a kérdés: a bal szélsõn nem, mert tavaly azon sikerült az aszfaltúthoz visszajutni, a jobb sézlsõ a Z+ maradjon a középsõ, emlékeim szerint tavasszal itt jöttünk fölfelé. Nyert, ugyanis rövidesen elhaladunk az útvonalleírásban említett oszlop mellett.
A vasút mellett balra fordulunk, némi botorkáls az ûrszelvényben (khm...) meg mellette Csillebérc állomásig. Itt üres sörösdobozok az asztalon, móka, kacagás, meg szórakozás a hangbemondással (khm-khm...).
Normafa állomás következik, utána pedig a túra talán leginkább kavarásveszélyes pontja, de a gázos szerelvényeket jelzõ táblák a kerítésen a helyükön vannak, és utána rögtön ott a csapás balra befelé a dzsindzsásba. Tényleg csapás -- gyakorlatilag egy bokatörõ vízmosás van az ösvény helyén, de sikerül ezt is megúszni.
A völgy aljában elõbb jobbra kell tartani (a kerékpáros ugratóknál), majd az elágazásnál balra tartva hamarosan elérjük az utolsó emelkedõt, ami a kápolna érintésével az OMK alatti rétig szerpentinezve halad.
A kápolnánál gyors pecsételés, az OMK alatti réten ismét némi tanakodás, aztán jobbra be a fák közé, sacc/kb. megcélozva a Farkasvölgyi út végét.
Nyert! elsõ nekifutásra eltaláltuk, melyik bokorcsoport alatt ér ki a rétre a Farkasvölgyi út, így immáron kivilágított aszfalton lehet robogni a Széchenyi-emlékig. Itt az aszfalton jámbornak sikerül megtalálni egy randa kátyút, aminek következtében térdével illeti az aszfaltot, de komoly baj nincs, megyünk tovább.
Itt dohányzó pontõr fogad, majd nem a megszokott útvonalon, hanem jobbra tartva, majd balra föl egy lépcsõn vezetett az utunk.
A célban pici fejetlenség, bár legalább négyen-öten állnak az asztal túloldalán, és igyekeznek mindenkivel egyszerre foglalkozni. Bélyegzek a Budapest Kupa igazolófüzetbe is, majd önkiszolgáló módon nyakonragadok két szeletke kenyeret, meg egy adag virslit, némi mustárral, és irány a vonat. Saját mérés alapján 4:45 az idõm, ami jobb, mint amit tavasszal csináltam -- ez betudható annak is, hogy most a pontokon sokkal kevesebbet kellett sorakozni pecsételésre várva.
A vonat végülis némi késéssel indul, a kilátópontokon nem, de az állomásokon megáll. Nem meglepõ módon sokan szállnak fel útközben is -- igen, ez nem elsõbálozóknak, vagy a Budai hegyeket csak hírbõl ismerõknek való, rengeteg a jelzésváltás, több jelzetlen szakasz van benne -- ilyen szempontból nem egy könnyû túra.
A hûvösvülgyi állomáson a peron alatti átjáró zárva, nekivágunk, és áthatolva a sövényen igyekszünk lefelé, közben bemutatom, hogyan kell zéró idõ alatt hasra vágódni -- nem mondhatnám, hogy önszántamból teszem, viszont megúszom némi horzsolással, meg a ledes lámpám rommá törésével :-(
|
| | |
bükkjáró | Túra éve: 2008 | 2008.03.28 09:13:41 |
|
megnéz bükkjáró összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában - nappali
2008.03.15.
Táv: 19,75 km Idõ: 3ó 10p
Tavaszi idõ végig. 8-10 fok.
"Reggel" szokás szerint aggodtam, hogy nem érek a rajthoz 10-ig. Nem kellett aggódnom. 10.15-kor még 20m-es sor fogadott. A 20 perces sorbanállás így is adott volt. :) Mindegy. Legalább összeszedtem magam, beszélgettem egy jót egy ismerõssel, azutám már mentem is. Az ismert útvonal (kb 10. teljesítés) biztonságával elõzgettem a rengeteg embert. Jó volt látni, hogy ennyi ember ki jött, olyanok is akik egyébként nem szoktak túrázni. A Hárs hegynél összefutottam egy régi ismerõssel, Imrével, és együtt mentünk a Hárs-hegyi állomásig. Jó is volt egy kicsit beszélgetni és vissza fogni magam, mert eléggé nyomtam addig. Majd újra belelendültem és még épp elcsíptem a 14.00-ás vonatot vissza. Finom volt a gulyás. A Norma fánál még beszereztem egy kiló rétest, és irány haza. :) |
| | |
jannesz | Túra éve: 2008 | 2008.03.19 18:27:59 |
|
megnéz jannesz összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában 2008.03.15.
Képes beszámolónk
A rajt helyszínére tõlünk kb. 15 perc az út, ezért nem kellett nagyon korán kelnünk, csak fél hétkor. Fél nyolc után nem sokkal indultunk is, 10 perccel nyolc elõtt már álltunk a sorban a rajtra várva, elõttünk kb. 40 túrázó. Az egyre növekvõ tömeg ellenére vagy 10 perces késéssel kezdték meg a szervezõk a rajtoltatást, a mi rajtlapunkra 8:25-ös idõ került. Mikor elindultunk, már óriási volt a sor, a vége kint állt az utcán.
Elmentünk az éppen beérkezõ Fogaskerekû mellett, majd a Svájci utcán befordultunk balra. Itt a leírás havas útviszonyok esetére a Rege utcán való továbbhaladást javasolta, úgy tûnik egyedül mi nem éreztük az útviszonyokat havasnak, ugyanis rajtunk kívül senki nem fordult be a Svájci utcán. Elérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, a Széchenyi-emlékhez.
Pecsételés után jó ütemben folytattuk a túrát, a Rendõrtiszti Fõiskola épülete után elhagytuk a városi részt, beértünk az erdõbe. Itt rengeteg leánykökörcsint (Pulsatilla grandis) láthattunk, lila foltjai üde színt kölcsönöztek az ottani tisztásnak. A tisztás után, a lefelé vezetõ szerpentines gyalogúton idõnként futottunk, jól esett a futás. Az Úti Madonna Kápolnánál (http://www.gyermekvasut.com/utimadonna.html) ismét pecsételtünk, majd futottunk tovább. Leérve a Farkas-völgybe jobbra fordultunk, majd elindultunk az emelkedõn vissza a Normafa állomás felé. Itt már nem futottunk, de azért saját magunkhoz képest jól haladtunk. Normafa állomásnál ismét pecsételés, Hûvösvölgy felõl éppen egy szerelvény érkezett.
Következõ ellenõrzõ pont Csillebérc állomás, ami innen csak 800m-re van, úgyhogy egy kevés sárdagonya, majd aszfaltos szakasz után hamarosan meg is érkeztünk. Pecsételtünk, ügyintéztünk aztán elkezdtük nézegetni a GPS-t mivel közeledtünk a GCNoFo geoládához, ami egyike volt azon geoládáknak, amiket kinéztünk mára, mint a teljesítménytúra melletti egyéb cél, amit teljesíthetünk. Szerncsére itt már láttuk, hogy nincs messze a túra útvonalától, úgyhogy bevállaltuk a megkeresését, és viszonylag egyszerûen meg is találtuk. A kis kitérõ után visszatértünk a hivatalos útvonalra felgyalogoltunk a Normafához, majd a Z jelzésen leereszkedtünk a disznófõi E.P.-hez. Utólag vettem észre, hogy a leírás szerint nem végig a zöldön vezetett az túra, hanem még a Mátyás Király út elõtt jobbra egy jelzetlen úton, a Kossuth szobor felõl kellett volna megközelítenünk az ellenõrzõ pontot. Pecsételés után visszamásztunk megint a gerincre, keresztülsétáltunk az Anna-réten, elhaladtunk a Világ Királynõje engesztelõ kápolna 1944-ben lerakott alapköve mellett, majd egy rövid lejtõ után értünk a következõ ellenõrzõ ponthoz, a virágvölgyi állomásra. Itt teát kaptunk, majd ennek elfogyasztása után indultunk tovább Makkosmária felé a következõ EP-hez.
Makkosmáriáig végig lejtett az út, úgyhogy az ottani pecsételés után ismét indulhattunk fölfelé a P jelzésen János-hegy irányába. Az emelkedõt a jános-hegyi állomás ellenõrzõ pontja szakítja meg, ahonnan emnelkedik az út tovább a Libegõ, majd a János-hegy felé.
A János-hegy elõtt közvetlenül ismét letértünk a kijelölt útról, mégpedig a GChete geoláda kedvéért. Ezt is hamar megtaláltuk, úgyhogy nemsokára már fent is voltunk a János-hegyen, az ellenõrzõ pontnál. Az EP után ismét lejtett az út, és itt tudtuk, hogy ma már csak egy nagyobb emelkedõ vár ránk, a Hárs-hegy elõtti. Mivel jó kondiban éreztük magunkat, a lefelé vezetõ úton szépen haladtunk, hamar megérkeztünk a Szépjuhászné állomáshoz. Itt a tavalyi túrán ember nélküli, sárga zsírkrétás ellenõrzõ pont volt, ennek a közelében kerestük most is az EP-t, de nem találtuk. Egy felirat volt kirakva, hogy pecsételés az étteremben, de ott nem volt senki. Kóvályogtunk tanácstalanul egy darabig az épület körül, közben több túrázó is érkezett, a büfében kijelentették, hogy náluk semmilyen pecsételés nincs, mire valaki felvilágosított, hogy a pontõrök ott ülnek a büfé egyik asztalánál. Mondjuk szólhattak volna, mikor látták a sok tanácstalan túrázót...
Pecsételtünk és elindultunk felfelé a meredek S jelzésen a Kaán Károly kilátó ellenõrzõ pontjához. Korábi önmagunkhoz képest itt is jobban ment az emelkedõ legyûrése, úgyhogy elégedettek lehettünk magunkkal. A meredek szakasz végére érve ismét egyedül maradtunk a S jelzésen vezetõ útvonal követésével, mindenki toronyiránt ment a kilátó felé átvágva az erdõirtáson.
A kilátónál pecsételtünk, elmentünk szokás szerint a Báthory-barlang elõtt (nem is tudom hanyadik Hárs-hegy megmászásom volt ez az elmúlt két évben, szinte az összes budai teljesítménytúra itt vezet), aztán a hosszabb lejtõ után megmásztuk a Kis-Hárs-hegy kis emelkedõjét. Itt ismét ellenõrzõ pont, ezután lefelé menve az útról kissé letérve szerettük volna megkeresni a GChars geoládát, de sajnos a megadott koordinátán ketten éppen faágak gyûjtésével foglalatoskodtak, így errõl le kellett mondanunk.
Mentünk tovább lefelé a S jelzésen, letértünk a Gyermekvasút hárs-hegyi állomásához pecsételni, mivel itt volt a következõ ellenõrzõ pont, leértünk a Nagyrétre, itt tavalyi emlékeimhez képest mintha máshol lett volna az EP, pecsételtünk, aztán siettünk tovább a Fazekas-hegyre, ahol a következõ EP várt.
A hegy elõtt igen meredek aszfaltos út vezetett fölfelé, de leküzdöttük, a sziklás hegycsúcson begyûjtöttük a pecsétet (itt szél kifújta az egyik ellenõrzõ lapot a kezembõl, de szerencsére a szakadék szélén megállt, és így el tudtuk kapni), és innen szinte végig futva tettük meg a távot a hûvösvölgyi Gyermekvasút végállomásig, ahol az utolsó EP volt. Innen pillanatok alatt beértünk a célba, ahol átvehettük az emléklapot és a második teljesítésért járó kitûzõket. Én megettem a túrához járó gulyáslevest, ami szerencsére jó meleg és finom volt, ellentétben a tavaly kapott hússal.
Mivel 13:40-kor indult a következõ vonat vissza a Széchenyi-hegy felé, úgy döntöttünk elmegyünk azzal, a nosztalgia pótjegy ellenére. A nosztalgia vonat elvileg egy gyorsabb járat, néhány állomáson nem is áll meg, de sajnos már eleve vagy 5 perc késéssel indult, de ezt tetézte, hogy a Szépjuhászné állomáson kb. 25 percet (!) állt egy ellenvonatra várva. Ennyi idõ alatt szerintem bõven mehetett volna még egy vagy két állomást tovább, és ott talán kevesebb idõt kellett volna várni az ellenvonatra. A dolog érdekessége, hogy hiába vártunk ennyit az ellenvonatra, végül az ment tovább hamarabb az állomásról, mi csak ezután. Csillebércre érve ismét ellenvonatra kellett várnunk, a dolog érdekessége az volt, hogy ismét az ellenvonat ment el hamarabb, mi csak utána indultunk, így végül több, mint egy óráig tartott az út vissza a Széchenyi-hegyre.
A nap zárásaként még megkerestük a GCBPMA geoládát, majd hazamentünk és jól sikerült töltött csirkével öblítettük le a túra fáradalmait. |
| | |
ZE | Túra éve: 2008 | 2008.03.17 14:37:06 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Kellemes tavaszi idõ, óriási nyüzsi még a tervezett rajtzárás elõtt 5 perccel is: mindegy, beálltam a sorba. Néhány ismerõs arc, régi kolléga, majd a 2600-as szériából kapott sorszámmal rajt 10:25-ös bélyegzéssel.
A kisebb-nagyobb csoportokat elõzgetve, kerülgetve telt a túra nagyjából végig, egy-két ep-n sorbanállással fûszerezve (az egyébként lelkes pontõröket az is lassította, hogy náluk 2600-as szériához nem volt ikszelõlap...).
Az OMK utáni réten nagyon szép virágokat fotózhattunk -- meg lehetett figyelmezteni az arra járó kirándulókat, hogy nézzenek a lábuk alá -- sajnos így is jópár tõ a bakancsok áldozata lett :-(
Farkas-völgy tetejénél megjegyeztem, hogy a kerítésen lévõ 5-6darab, gázos szerelvényeket jelzõ táblánál indul lefelé az út -- az augusztusi éjszakai túrán ez jó tájékozódási pont lesz majd.
Csillebérc után aztán kiderült, mit toltam el tavaly augusztusban -- idénre ezt is megjegyeztem.
A kellemes idõben gyorsan fogytak a kilométerek, egyszer sem kellett leírást nézni/olvasni, mert nagyjából végig lehetett látni, hogy merre megy a tömeg, bár a csordaszellem, meg a megszokás okozhat problémát is...
Ezt sikerrel tapasztaltam, amikor a Hárshegyrõl lefelé a Stop-Shop mellett találtam magamat -- el... szóval benéztem a sárga körtúra jelzést. Sebaj, pici aszfaltot belerakva mentem a Nagyrétig, ahol az EP-t csak a csoportosulásról vettem észre -- többen még így is elmentek mellette sajnos (javaslat: mivel itt sok kisebb-nagyobb csoport piknikezik, pláne ilyen jó idõben, célszerû lenne egy bójával megjelölni az EP-t).
A Villám utcán felfelé nem igazán az utca névadójához híven araszolt fel a tömeg, bár a cikk-cakkban akár még stimmelhet is :-)) A bunkerhoz fel/le móka most kevésbé tûnt félelmetesnek, de való igaz: a pont ekkora tömeggel nem nagyon tud mit kezdeni a keskeny, oda-vissza ösvény miatt.
A célban finom gulyás, meg egy 2dl-es dobozos gyümölcslét kaptunk, a teljesítések számának megfelelõ kitûzõ plusz emléklap mellé.
A visszaúthoz 16:05-kor különjáratban megkaptuk a nosztalgia motorvonatot (köszönet érte), így egy kényelmes vonatozással zárhattuk a napot.
Jó: útvonal, lelkes pontõrök, gulyás a végén, sokáig gyûjthetõ különbözõ kitûzõk.
Rossz: Sorbanállós túra, futóknak ellenjavallt.
Megjegyzés: Meggondolandó lenne az elõnevezést valahogy megoldani.
|
| | |
kpeter | Túra éve: 2008 | 2008.03.17 11:19:16 |
|
megnéz kpeter összes beszámolója |
Ez a túra tényleg úgy néz ki, hogy túlnõtte magát :( Köszönhetõ volt ez a napsütéses, szép idõnek, meg a kellemes környéknek is.
A rajtban a két indítóasztal ellenére is fél óra sorban állás várta a túrázókat, a végére már a pecsételõkartonok is elfogytak.
Az útvonal leírás viszont igen színvonalas, jó lenne máshol is ilyeneket olvasni. Az útvonalat táblák jelezték, de sajna nem az elágazásoknál, de így is csak egy-két benézhetõ kanyar volt.
A menet közben szerencsére megritkuló tömeg sajnos az EP-ken újra sorbanállássá alakult. Egyrészt sokan is értek el egy EP-t egyszerre, másrészt az ikszelés se volt mindig zökkenõmentes.
A tiszta idõnek köszönhetõen a kilátópontokról gyönyörû panorámában lehetett gyönyörködni.
A disznófõi EP-t ismét nem a leírás szerinti helyen lehetett megtalálni. ejnye :(
Illetve a Fazekas-hegyi EP-t talán el lehetne már felejteni a jelenlegi helyén, mert ilyen tömegben elég veszélyes csoportjelenetek alakultak ki a félemberes ösvényen egymással szembe menõ túrázókkal. Sokkal barátságosabb lenne közvetlenül az ösvény mellett egy EP és aki akar, felmegy a bunkerhez körülnézni.
Végül a célban jó kis meleg gulyás várta a kitûzõért és emléklapért való küzdelemben megfáradt kirándulókat. |
| | |
vivi06 | Túra éve: 2008 | 2008.03.16 15:08:25 |
|
megnéz vivi06 összes beszámolója |
Szóval Gyermekvasút negyedszerre is, és könnyen lehet, hogy a nappalin utoljára (az éjszakai még elég mókás).
Mondjuk márc. 15-én az apolitikus 'természet' hívószó teljesen érthetõen vált ki ilyen reakciót a pestiekbõl. Mindenesetre reggel h9 körül kígyózó sor a Széchenyi-hegyi végállomás elõtt,néhány autós empatikusan áthajt a tömegen.
Ismerõsökkel is összefutunk a sorban, ami egyébként elég gyorsan halad, úgyhogy 9.25-kor (az itiner szerint 20-kor)már indulhatunk is.
Az 1. pontig, a Széchenyi-kilátóig még hömpölygõ emberáradat, de utána meglepõen gyorsan széthúzódik a mezõny. Csak azon csodálkozunk, hova lett az a rengeteg ember, aki elõttünk állt a sorban?!
Mindenesetre a kápolna pontig néha egyedül kocogunk, szerencsére, mivel azt az egy-két embert az egyszemélyes úton még így is nehéz megelõzni. Minden ponton min. 2, de inkább 3-4 lelkes pontõr, viszont frissítés csak Virágvölgynél elõször. Mintha itt valaha alma is lett volna, most a szokásos teával várnak, ami pont megfelelõ meleg ahhoz, hogy leönthessük a torkunkon, és kocoghassunk tovább Makkosmáriára.
Két kedves futótárs lehagy még Normafa ep-nél, aztán Disznófõnél újra szembejönnek, majd legközelebb János-hegy állomás felé elõznek újra - úgy látszik, körülnéztek a réteses felé. Legalábbis máshol nehéz elkeveredni. János-hegynél a túlkoros, dohányzó pontõr rosszallóan megjegyzi, rajtszámunkat meglátva: - Most lapoznom kell! És akko' most be is kell ikszelnem?!
Szépjuhásznén lángos mögé rejtõzõ pontõrök, egy túratárs kicsit le is harapja a fejüket, tényleg nem túl feltûnõek, mi is csak az épphogy-csoportosulás alapján leplezzük le õket.
A Kaán Károly-kilátónal és a Kis-Hárs-hegyen is szerintük hiányos öltözékemre célozgatnak (- Ha ránézek, legszívesebben odaadnám neki a pulcsimat.), felajánlom nekik, fussanak fel kétszer-háromszor az emelkedõn, egybõl jobb idõ lesz.
A Nagyréten egy fél iskola játszik, jó nézni, hogy idehozták õket ezen a gyönyörû, napsütéses napon, a pontõreink pedig keksszel kínálnak, sõt, mivel meghallják, hogy nem reggeliztem, még a repetázásra is rábírnak, igazán kedves két kisfiú volt:)
Fazekas-hegynél majdnem elmegyünk a pont mellett, akik fenn székelnek a sziklákon, egy futótársat is jobb belátásra térítünk, így egyikünk sem hagyja ki a pecsétet. Innen már csak legurulunk a célba (12.25 - még nincs annyi), ahol a kutyát szokás szerint nem túl kedvesen kiparancsolják, én vele tartok, úgyhogy gratulációt sajnos nem kapok az emléklap és kitûzõ mellé.
A gulyás (az volt?) finom, de mivel a kenyeremet és a húst is a kutya kapja, kicsit éhes maradok, azt hittem, túra közben egy helyen legalább adnak kaját, hát nem.
Még vissza is vonatozunk, a gyermekvasutas kalauzoknál nem lehet kedvesebbet találni. A túra méltó befejezése a túrós rétes a Normafánál, ami után elégedetten távozunk haza. |
| | |
|
ZE | Túra éve: 2007 | 2007.09.04 22:45:55 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra
Terv: nyolc elõtt odaérni a rajthoz, és a TTB-s különítménnyel végigmenni. Mivel egy óra sem volt elég arra, hogy átvágjak a városon, így ebbõl nem lett semmi, így negyed kilenc után sikerült beállni a sorba, ami hosszú volt -- nem kicsit, nagyon, ennek köszönhetõen a rajtidõ 21:12.
Amit a rajtban kaptunk: Egy A5-ös méretre hajtott karton borítólapot, benne ugyanekkora méretben, ugyanebbõl a sárga kartonból egy igazolólapot, egy vaskos leírást (16 oldal a térképpel együtt), az éjszaki vasúti menetrendet, illetve egy Bakonyerdõ-s szórólapot (az esõerdõk meg pusztulnak...).
Indulás után a Gyermekvasúti múzeum elõtere volt az elsõ EP, itt gyors bélyegzés, huss tovább. Fejvakarás, majd a jó irányt eltalálva ét a híd alatt, majd egy kivilágított sétányon apríthattam a métereket.
A fazekas-hegyi felmenetelt majdnem sikerült elnézni (ide jó lett volna egy kis tábla, pl. a Hárs-hegy állomásnál kirakott helyett...), de sikerült idõben korrigálni. A pont a csúcson volt, és a sorbanállás ellenére elég tempósan ment a bélyegzés. (Kicsit problémásnak találtam a pontot, mivel a gerinc, amin sorakoztunk, aránylag keskeny, a két oldalon mély és meredek szakadékkal, ami pláne éjszaka, mindenféle korlát nélkül igen veszélyes is lehet.)
Lefelé ugyanazon az ösvényen kellett visszatérni a sárga körsétaútra, amin felfelé jöttem, így kellemesen lehetett egymást kerülgetni :)
A Nagyrétre egy "nagyonnemszeretem" meredek aszfaltcsík vezetett le -- el bírom képzelni, hogy ez a nappali túrán emelkedõként milyen "kellemes" emlékeket hagy a túrázókban :)
A nagyréti EP-n szerintük már jártam :-)) Mondtam nekik hogy igen, de az egy másik túra volt :-))
Innen zúzás fel a sárgán, Hárs-hegy állomásnál apró kitérõ jobbra. Az állomástól vissza a sárgára, és egy futamodással már a Kis-Hárs-hegy következett. A kilátó még mindig lezárva. Pecsételés után gyors indulás, bár azon azért elgondolkodtam, hogy az igazolólap szerint 3.4km-t tettem meg, pont egy óra alatt... Nem tudom, a tempómat ennél többnek saccoltam.
A Kaán Károly kilátó felé menet megdöbbentõ volt a lámpa fényében látni az iszonyatosan nagy menyiségõ szálló port.
A sárgára visszatérve robogás lefelé a Szépjuhászné állomáshoz, ahol kétféle finom itallal vártak minket a rendezõk, valami narancsszínûvel, meg limonádéval.
Innen a piros (vasutas nyelven vörös, merthogy a majom feneke, az a piros) jelzésen vezetett az út tovább, fel, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt több szakaszon el lehetett oltani a lámpát, mivel Budapest fényszennyezése olyan jelentõs, hogy a borult ég ellenére elég világos vot a sétához.
A kilátónál gyors bélyegzés, mert némi távoli villámlást már ekkor lehetett tapasztalni, majd az itiner szerint a mûúton tovább. A János-hegy állomásra levezetõ lépcsõt szépen megleltük, az állomásra érve a ponton éppen rámoltak be a forgalmiba, illetve néhány túratárs is bement, hogy ott várják meg a vihar végét, bár akkor még az eleje sem járt arra (és mint kiderült, késõbb is csak a szélét kapta a hegynek ez az oldala.) Ekkor pontban 23:30 volt.
Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk, hiszen Makkosmária innen 2.5-3km, ami fél óra alatt behúzható, még akkor is, ha nyakunkba kapjuk a vihart. Erre nem számítottam, mert a villámlások távolsága, illetve a szél (léte és iránya) nem erre utalt. Ebbéli meggyõzõdésemben csak egyszer inogtam meg: egy legfeljebb 6-700m távolságban, a gerinc irányában (Mint kiderült, Normafánál) becsapó villámnál. Némi esõt persze kaptunk, de nem sokat.
Makkosmáriánál az EP az esõbeállóban volt, néhányan bent álldogáltak, mások kint sorakoztak, de nem tartott sokáig itt sem a bélyegeztetés, így lehetett felfelé törni a zöld kereszten.
Itt a leírás alapján lett volna egy elágazás, ahol a Z+ jobbra tart, mi meg megyünk tovább egyenesen, be a Virág-völgybe. Mivel itt sem volt semmi táblázás, így a Z+ -en mentünk egészen a nagyon friss S+ jelzésig, amin pillanatok alatt Virágvölgy állomásra értünk. A Z+ egyébként változott, és ez a S+ is új jelzés, néhány fán csak jelzésalap volt felfestve (tippelem, hogy a S+ le fog érni Makkosmáriáig).
Virágvölgynél sokan várták a vonatot, egy ismerõs mondta, hogy teljesen szétáztak, és számára ennyi... Mire bélyegeztettünk, be is futott a vonat teljesen üresen, úgyhogy integethettünk a túrát itt feladóknak.
Az állomástól felkapaszkodtunk a mûútig, majd a zöldön le a Disznófõ EP-hoz, ahol a megszokott sorbanállást követõen kaptuk a bélyegzést.
Felfelé menet néhány elõzéssel sikerült tartani a tempót, egészen Normafáig, ahol a Csillebérc állomáshoz vezetõ ösvényt nem sikerült meglelni, csak egy olyat, ami vissza kivitt az aszfaltos úthoz. Itt is jó lett volna némi útbaigazító jelzés, avagy a túrát a többség által választott aszfaltos úton vinni.
Normafa állomásig séta, többen jöttek szembe, hogy kihagyták Csillebérc állomást. Innen le kellett menni a Farkas-völgybe. Ezt a régi zöldön lehetett abszolválni (A Hidzsrán itt jöttünk fölfelé...). A leágazást nagyon könnyen be lehetett nézni: széles földútról keskeny ösvény balra be a dzsindzsásba (Javaslat: kis táblácska elhelyezése - még messzire se kellene menni a vasúttól...).
A Hidzsrán megismert tisztáson némi erõgyûjtés, energiaital, meg némi pogi betermelése, ismerve a zöld háromszög kapaszkodóját...
A kápolnánál csak egy bélyegzésnyi pihenõ, majd irány az OMK. Kiérve a tisztásra szintén jól jött volna egy jelzés, hogy merre van az arra...
Az elkavarás itt sem sikerült, és bár innen végig aszfalt volt, a Széchenyi-emléket érintve szintidõn belül sikerült beérni a célba, és beállni a sorba a kitûzõ/emléklap/virsli/kenyér/gyümölcslé átvételéhez.
Miután ez megtörtént, és a virsli elfogyott, a siót meg megittam, választhattam, hogy kint keresek valami követ, amire leülök, vagy a váróteremben teszem ugyanezt -- a várótermet választottam.
A beérkezõ vonatra némi tolatási manõvert követõen felszállhattunk, majd szép komótosan elindultunk Hûvösvölgy felé. Mivel esni már nem esett, így nagyszerû kilátásban gyönyörködhettünk az utazás során.
Hûvösvölgyben két kedves túratárssal autóba ültünk, és elindultunk haza, kipihenni ezt a kellemes, "sorbanállós" túrát. |
| | |
vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.08.22 09:29:56 |
|
megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Unofficial Gyermekvasút éjszakai
19.30 után kicsivel állok be egy statikus gigasorba kb. 1 percre. Majd gyorsan kiállok, és mivel "szeretném harapni" az 1000m szintet, és az éjszakai erdõt, de egy órát nem vagyok hajlandó semmiért sem sorba állni, ezért nevezés nélkül vágok neki a túrának. Az állomáson veszek egy félliteres kólát, és irány szép szabályosan a Fazekas-hegy. Még szerencse, hogy délelõtt fejben visszafelé végigszaladtam a tavaszi útvonalon.
Felmászok a sziklára és odaköszönök a csodálkozó pontõrnek. Lerobogok a lejtõs utcán, majd át a Nagyréten. A pontnak itt is odaköszönök, majd felmászok a Hárs-hegy állomásra, ahol tavasszal zsírkréta volt, de most rendes emberes pont van. Mindenhol beköszönök szépen, illedelmesen. Kis -Hárs-hegyen a pontõrök a kilátóban nézelõdnek, tehát gyorsan szólok nekik, nehogy feleslegesen lemásszanak :-) Rendesek, mert adnának így is pecsétet, sõt térképet is! A sötétedés határán érek fel a Kaán Károly kilátóba, de itt biza sehol senki. Szép szabályosan lekoccanok a sárga jelzésen, majd beköszönök a most "emberes" ellenõrzõpontra Szépjuhásznén. Valami szörpöt is emlegetnek, de én itt most természetesen semmilyen szolgáltatást sem vehetek igénybe! Most lesz töksötét, tehát lámpát fel!
Piroson szépen feltolom a kilátóig, ahol egy csapat fiatal lány mindenképpen szeretne rámnyomni valahová egy pecsétet :-)) Ehelyett lebotorkálok a lépcsõn, és lefutok a János-hegyi állomásra. Itt "-Itt az elsõ fecske." mondattal fogadnak, de közlöm velük, hogy csak nulladik vagyok. Nagy sunggal futok tovább a piroson, végre egy kis setét erdõ! Villogó szemû állat fut keresztbe elõttem , majd csörtet tovább a bozótba. Vidáman futok tovább a párás, hûvös völgyben. És kõrakásnál szépen elnézem persze az elágazást :-) Atika megint elb...tad! :-) Nagyon felmászok valahova, egy idõ után gyanús persze, hogy Makkos nem valami hegytetõn van. Innen szépen vissza a kõpupacig, ami mögött persze ott a jelzés, sebaj, most már biztosan megvan az 1000m szint!
Makkosnál próbálnak térképrõl eligazítani a pontõrök, itt valami jelzetlen kavarásra emlékszem tavaszról. Sikerül persze tévelyegnem egy kicsit a Z+ jelzésen, és néhányan közben a jó úton beelõznek. Innentõl egyesítjük erõinket egy gyors OT túratárssal. Felérünk a Virágvölgyi állomásra, ahol én pecsét helyett rádõlök a csapra. Disznófõn az elõttünk járó trió a még hiányzó pontõröknek vél bennünket. Itt megnézünk mindent esõháztól szoborig, de sehol senki. Így feltoljuk Normafára, majd lefutunk Csillebércre. Itt is "csapolok" egyet. Toljuk szépen tovább, de Normafa állomáson sincs senki. Sebaj tovább kocogunk, le a Farkas-völgybe. A kapaszkodó elején a Kápolna alatt támadnak csúnya kutyás kalandjaink, és nagy kupac kõvel, husángokkal felfegyverkezve vágjuk át magunkat a Kápolnáig. Ahol persze senki :-) Végre felérünk , és máris az utcákon kocorászunk a Széchenyi-emlékhez, ahol persze senki :-)
Elkezd szépen dörögni közben, és cseperészni az esõ, ez kicsit meggyorsít bennünket, és szépen faképnél hagyjuk a pecsétet kínáló, szembõl érkezõ pontõröket :-) Elõhalászom ez esõkabátot, és épp rákezd az esõ az állomáson. 23.30 körül jár az idõ, a rendezõség készíti elõ a célt. Komótosan odaadják a díjazást a már bent lévõ maroknyi emberkének. Kifogok egy szerencsés 921+906-os éjjeli busz kombót, és 0.30 körül már otthon vagyok. Remélem senki sem ázott meg nagyon, nekem jólesett ez a kis éjjeli mászás , kocogás.
|
| | |
hegyivadász | Túra éve: 2007 | 2007.08.21 13:30:23 |
|
megnéz hegyivadász összes beszámolója |
Elsõ éjszakai túrám. Bekészítem a fejlámpát, frissen töltött elemekkel + tartalék. Sapkát kihagyom, végül is éjszakai túra lesz, nem süt a szemembe a nap :). Esõkabátot is kihagyom, az övtáskámba nem fér el, hátizsákot meg emiatt nem akarok cipelni, amúgy is csak másnapra jósolnak zivatarokat. Otthoni teendõk miatt a tervezettnél csak késõbb érek a rajthoz, 1/4 9-kor óriási tömeg fogad. Basszus, ez azért nagyon durva! Végül is 21:16-os idõvel tudok elrajtolni és még mögöttem is van vagy 30 ember.
Az útvonalat nem ismerem, de akkora a tömeg, hogy eltévedni nemigen lehet, csak arra kell figyelni, hogy az útvonalleírás alapján azért a saját belátásomra is támaszkodjak, és idõnként felülbíráljam a csábító csordaszellemet. Mert sokan vannak, akik rövidítenek (én nem szeretnék), vagy éppen eltévednek (amit szintén nem szeretnék).
Igyekszem minél gyorsabban haladni, hogy még emberi idõben lefeküdhessek, másnap reggel indul a család és én vezetek. Így se a Fazekas hegyen, se a Kis-Hárs hegyi kilátónál, se a Kaán Károly kilátónál nem állok meg szétnézni, majd visszajövök ide családostul nappal. A Kaán Károly kilátó környékén elkezd a távolban villámlani, de egyelõre még a dörgések hangja is alig jut el hozzánk. Makkosmáriáig egyre sûrûsödõ villámlásban haladok, már a dörgés is hallatszik, de még mindig nem esik. Reménykedem, hátha elkerül minket az esõ, de mégsem. Makkosmária után leszakad az ég. Zuhog az esõ, pillanatok alatt elázok. Se esõkabátom, se sapkám, csak egy rövidnadrág meg ing. Még szerencse, hogy legalább a bakancsom nem ázik át, meg a fejlámpám is bírja a vizet. Virágvölgy állomásnál hatalmas tömeg, sokan feladják az esõ miatt. Én úgy döntök megyek tovább. Már úgy is eláztam, ennél vizesebb nem leszek és a mozgás legalább megóv attól, hogy komolyan megfázzak. A túra végére meg is száradtam :).
Én a helyszínen nem hallottam róla, csak a korábbi beszámolóban olvastam, hogy a szervezõk az esõre való tekintettel mindenkinek igazolták a teljesítést. Ha ez igaz, akkor nekem csalódás. Egy teljesítménytúra attól teljesítmény, hogy az idõjárástól függetlenül teljesítem. Ha meg olyanok a körülmények, hogy nem megy, akkor az is rendben van, de akkor tudomásul kell venni, hogy ez most nem ment. Egy félórás zuhé még nem egy természeti katasztrófa szerintem.
Végül is 02:10-re célba értem, ahol újabb, fertályórányi várakozás után pecsételtettem, megkaptam a kitûzõt és a virslit.
A túra útvonala tetszett, kitûnõ az útvonalleírás, külön köszönet a nevezetességekrõl szóló ismertetõ kiegészítésekért, kedvesek voltak a pontõrök.
Ami nem tetszett, az a várakozás a regisztrációnál és célban, a nagy tömeg és ha igaz, akkor az, hogy egy kis esõ miatt teljesítés nélkül is igazolták a túrát.
|
| | |
Dzsozi | Túra éve: 2007 | 2007.08.20 20:16:23 |
|
megnéz Dzsozi összes beszámolója |
Már régóta szerettem volna elmenni erre az éjszakai túrára, de eddig ez sajnos nem jött össze. Több embert is hívtam az ideire, de csak hárman mentünk, párom, Anita és jómagam. Elvileg fél 8-kor találkoztunk volna Hûvösvölgyben, de Anitának köszönhetõen negyed kilencre értünk oda. A nappali gyermekvasutas túrából kiindulva sejtettem, hogy tömeg lesz, de ami itt volt az borzasztó. Több tíz méteres sor fogadott, de szerencsére barátnõm már beállt a sorba, így mi csak fél órát szobroztunk. Mivel a nappali verzión már ötször voltam, ezért úgy gondoltam, hogy nem tévedhetünk el még annak ellenére sem, hogy ellenkezõ irányba kell menni és mindezt sötétben.
Az elsõ ep. a gyermekvasút múzeum volt ahol gyorsan pecsételtünk, majd robogtunk tovább (párom kék-túrás pecsétet kapott). A korábbi beszámolókat olvasgatva láttam, hogy sokan elnézték a fazekas-hegyi ep.-t, de mi rutinosan vettünk egy jobbost a dzsungelbe. Itt elég keskeny volt az ösvény, és valakik itt visszafele jöttek. Magamban meg is jegyeztem, hogyha a helyes útvonalon mennének, akkor lehet hogy nem lenne a bozótok között gyalogos fennakadás. Újabb pecsét a hegyen, majd gyorsan le a nagy-rétre, újabb pecsét és irány az elsõ nagyobb emelkedõ a Kaán Károly kilátóig. Ezen a szakaszon elég jól be lehet melegedni :) Már ezerszer voltam a kilátóban, így nem volt nagy újdonság ez az útvonal, de éjszaka még sose láttam onnan fentrõl a várost, és ezért egy kicsit jobban is siettünk, na meg el is szerettük volna érni az 1.30-as vonatot, mert utána csak 4-kor indult. (közben egy újabb pecsét a Kis-hárshegyi kilátónál) A Kaán Károly kilátóból pazar látvány fogadott. Egész Budapest fényárban úszott.
Gyorsan le Szépjuhásznéhoz (újabb pecsét és finom málnaszörp) majd jött a második nagyobb emelkedõ az Erzsébet kilátóig. Meglepõen gyorsan felértünk, de motivált minket az 1.30-as vonat. Gyorsan ittunk egy kicsit meg nassoltunk és irány tovább. Jó tempóban haladtunk a János-hegyi kilátóig, majd tovább Makkosmáriáig. A sötétben hallottuk, hogy "itt a pecsét", de csak valami ittas suhancok szórakoztak. Innen kicsit bizonytalanok voltunk, mert a zöld +-ról le kellett térni, csak az nem volt világos, hogy pontosan hol, de végülis jó fele mentünk és hamar odaértünk Virágvölgyhöz. Na itt jött az amire nem számítottunk. Írtózatos nagy villámlások és dörgések. Éreztük, hogy itt nagy esõ lesz és próbáltunk még jobban sietni. Vágtattunk ezerrel az erdõben, egyszer csak nagy fény majd egy iszonyatos dörgés. Huh, mondom ez közel volt. Disznófõnél újabb pecsét, és innen már nem gészen a kijelölt úton mentünk, mert nem akartunk bõrig ázni, és rövidítettünk egy kicsit. Már majdnem Csillebércnél voltunk, amikor leszakadt az ég és rohantunk, hogy legalább az állomáig érjünk el és ne ázzunk el nagyon. Hát ez nem sikerült. Csurom vizesen estünk be a vasútállomás fedett részéhez. Újabb pecsét majd vártunk, hogy hátha eláll az esõ. Kis idõ múlva közölték a pontõrök, hogy 10 perc múlva indul egy vonat, ami összeszedi az embereket, és függetlenül attól, hogy ki mennyi km-t tett meg, jár a kitûzõ és a virsli a célban. Pár perc múlva elállt az esõ és elindultunk a cél felé. Normafánál még egy pecsét, majd innen a sinek mellett a célig. Ez mondjuk nem a kijelölt út volt, mert így kihagytuk a kápolnát és a Széchenyi emlékmûvet, de vizesek voltunk, fáztunk, és nem akartunk csúnya tüdõgyuszit kapni. A célban tényleg mindenki megkapta, ami járt neki. Így végülis sikerült elérni az 1.30-as vonatot, ami majdnem 2-kor indult nyitott(!) kocsikkal. Gyorsan lehúzta mindenki a ponyvákat, így nem volt olyan nagy a huzat, de melegem azért így se volt. Este jót aludtam.
Összességében annyi, hogy szerintem ez az egyik legjobb teljesítménítúra (a nappalit is beleértve),szép kitûzõ és oklevél, jó útvonalleírás érdekességekkel, táv- és szintadatokkal, kedves pontõrök (akik leginkább gyermekvasutasok). 2008 március 15.-én biztos ott leszek a nappalin is! (Remélem nem lett olyan rossz az elsõ beszámolóm!) |
| | |
vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.03.22 16:28:39 |
|
megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Fontos volt a gyors teljesítés a Monostorapátiba közlekedõ busz elérése miatt, ráadásul még pakolnom is kell. A 7:20-as fogaskerekût célozom be, amit indulás elõtt egy perccel csípek meg. A Széchenyi-hegy végállomáson gyorsan kiszállok, és próbálok az elsõk között csatlakozni a sorhoz. Sikerül, benne lehetek az elsõ 20-ban. A sor mögöttem máris hatalmasra duzzad, sokan jöttek a szerelvénnyel. 8 óra után kicsivel nyitják ki az ajtót, lehet végre indulni. Nincs nevezési lap, csak a nevet kell felvésni.
Az elsõ pontig (Széchenyi-emlék) elsétálok. Itt sajnos van, aki lökdösõdve próbál gyors pecsétet szerezni. Nagyon nem tetszik ez a nyomulás, de itt még türtõztetem magam. A Z+-os szerpentinen gyorsan leérek a Kápolnáig. Sokan persze itt is levágják a kanyarokat, és a "nagy öregeket" követve csörtetnek lefelé. Itt kezd egy kicsit elmenni a kedvem a túrától :-( Jön egy hosszú, kellemetlen emelkedõ Normafa megállóig. Gyanúsan kevés embert látok, elõzök az útvonalon. Egyedül sétálok fel a pontig. Innen megkocogom Csillebércig a távot.
Gyorsan visszaérek Normafáig, és innen lekocogok Disznófõig. Itt már egyedül haladok, az idõjárás csodálatos. Gyorsan visszamászom Anna-rétig, és lefutok a Virágvölgy állomásra, ahol friss meleg tea vár. Innen egy kis kavarással, kicsit hosszabban (Csacsi-rétet is útba ejtettem) lefutok Makkosra. Nagyon kemény mászás jön innen egészen az Erzsébet kilátóig (P85-ön milyen jó itt lejönni :-) ). Néhol iskolás és nyugdíjas csoportokat kell kikerülni, a szép idõ sokakat kihozott a természetbe.
János-hegy állomás után ér utol -balazs- . A kilátóhoz érve kicsit téblábolok, de szólnak és megvan az újabb pecsét. Kemény, fékezésekkel teli lekocogás jön Szépjuhásznéig, ahol a sárga ellenõrzõlapra, sárga krétával kellene írni :-( A büfében a hûtõ aljáról kiszedetek magamnak egy kólát, és már lehet is mászni a Kaán Károly kilátóhoz. Egy csinos, világoskék melegítõs lány mászik elõttem, majd érdeklõdik, hogy én ugyan miért mászok fölfelé :-) Felvilágosítom, de sajna most nincs több idõm ismerkedni, és már zúzok is át Kis-Hárs-hegyre :-)
Kis kavarással lelem meg a pontot, és lefelé futva, már jön is szembe a 25-ös távosok "gyors élcsapata". Hárs-hegy állomásra még elõttük érek a zsírkrétához, de míg én a megadott útvonalon kocogok körben lefelé, addig õk lecsörtetnek egyenesen az állomásról :-(( Közöttük futva érek a Nagyréti ep.-hez, és mivel a reggelihez hasonló türelmetlenséget tapasztalok tartok egy kis "okítást". Fazekas-hegyhez felfelé eléjük kerülök, de persze pecsétet már csak a pont felé egyenesen haladó csapat után kapok. Innen még egy kis futás a Hûvösvölgy állomásra. 11:25 van az órám szerint.
-balazs- üldögél egy padon, és közli, hogy még nincs cél :-( Szerencsére átvállalja a díjazás átvételét, így már indulhatok is haza. Továbbra sem értem, hogy ha az állomás ep. 10:15-kor nyit, akkor a 100m-re levõ cél miért 12:30-ra van írva?
|
| | |
|
Kerek repkény | Túra éve: 2006 | 2006.09.21 13:07:48 |
|
megnéz Kerek repkény összes beszámolója |
Gyermekvasút éjszakai (vértesi barangolások után :) )
Székesfehérvár. Rohanás vasútállomás felé a sok-sok cuccal. Gurulós-táskával a macskaköves út a legviccesebb, de hajt a tudat, hogy egy másik túrára igyekszünk. Ez erõt ad. Nagy szerencsénk van, épphogy oda érünk, már sípol a kalauz, mikor ugrálunk fel a vonatra. Kifújjuk magunkat, majd elindulunk helyet keresni. Sikerrel.
A „Déli-punál” Sancimanó vár minket, elvezet Aleszkához, nála hagyhatjuk a cuccokat. A hátam már nem vágyik hátizsákra, mindent ott hagyok. Felveszem a széldzsekinek csúfolt felsõmet, telerakom a zsebeit, majd a derekamra kötöm. Ez pont elég lesz így. A Burger kingben meleg ételt viszünk a szervezetünkbe. Majd villamos és irány Hûvösvölgy. Itt már a csapat fele összejött. A másik fele Hûvösvölgyben sorban áll a rajtnál.
A gyermekvasút nyomában (20 helyett 23 km)
Kígyózó sorok, tömegtúra. Pedig csak 21:00ig lehet nevezni és már fél óra sincs addig. Ez a gyermekvasút. Végre eljutunk a nevezésig. A csoport 12 fõs: Lutak, -Aleszka-, Sancimanó, Petami, Tzh, Kriszta, Gethe, C20xe, Speti, Efemm, Szucsati és jómagam. Eleinte nehezen megy az együtt haladás, néhány pontnál sokáig kell várni a pecsétre. Nem vagyok jól. Sötét van, melegem van, fáj a talpam, meg a gyomrom sincs rendben. Nem készültem fel kellõképpen. Nem nyafogok, tudom, hogy nem használ. Valamelyik kilátónál kérek egy kis pihenõt. Nem tudom, merre járunk, irreálisan érzékelem az idõ múlását. Csak egyvalamire tudok gondolni: nem fogom bírni, megesz engem ez a 23 km.
A pontok távban gyorsan követik egymást. Idõben nekem sokkal többnek tûnik. Szabályosan szenvedek. Szánalmasnak érzem magam.
Megyünk a jó úton. Ha egyátalán lehet ezen a túrán annak nevezni bármelyiket is. Keresztül megyünk a síneken. Oldalról 3fõs banda fényeit látni. A sínek mentén haladnak. Szucsati megjegyzi: „Õk haladnak jól: a gyermekvasút nyomában...”
Egy-két poén útközben vissza-visszahozza az életkedvemet, de sajnos hamar elmegy újra. Arra gondolok, erõsnek kell lennem. Gyalogoltam ennél sokkal többet is.
Erzsébet-kilátó ep. Lejjebb van, mint szokott, mondták a többiek. Találok egy mérleghintát és akkora ingerem támad, hogy ráüljek... :) Jólesik.
Hamarosan megpillantjuk Sancimanót, meg a többieket. Petami és Sancimanó úgy döntenek, hintáznak, míg a többiek végeznek a pecsételéssel. Gethe úr ráül a másik hintára, csatlakozok hozzá, talán jót tesz, de a kedvemet biztos visszahozza. Jó érzés a „súlytalanság”, kinyújtom a lábaimat, jólesik. De már régóta vagyok fenn. Kiskoromban játék közben ilyenkor kiáltottam, hogy „súlyt-súlyt”, de ez most nem az a játék. Azért lassan leengednek. Vége a hintázásnak, ideje továbbindulni. A kedvem visszajött, nem érdekel, hogy fáj a lábam.
Most érzem elõször azt, hogy talán sikerül. Eddig összemosódtak a pontok, innen nagyjából tudom követni õket. Következõ pontnál zsírkéta. Firka. Kezelem a lapokat, Petami világít, mint eddig. Makkosmária, röpke pihenõ, innen megint fel, tudjuk. De megyünk. És jobb is fel, mint le. Nekem jobban esik. Lutakkal végigbeszéljük a felfelé vezetõ utat, így gyorsan eltelik. Virágvölgy állomásnál szörp vár, együtt a csapat. A pont után sokan érdeklõdnek, jó fele mennek-e Virágvölgy állomásra. Megnyugtatjuk õket, hogy igen.
Disznófõnél elõbb jön a pont, mint reméltem, duplán (és hangosan :) )örülök a pontnak, meg az újabb pecsétnek. Az erdõben haladva ezután egyre magasabbra érünk. Lenézve a város fényszõnyegnek néz ki. Nagyon szép.
Jön Csillebérc és Normafa. Ég a talpam. Aztán egy lépést elhibázok. A bal bokámnak annyi. Vagyis nem végleg, csak iszonyúan megfájdul. Minden lépésnél fáj. Fõleg, ha lefele, vagy egyenesen kell haladni. Magamban emelkedõért imádkozom. Aztán hallom, Aleszka is hasonlókban reménykedik. Aztán meg is kapjuk. Együtt örülünk annak, hogy felfelé mehetünk. Kápolna ep. Hamarosan itt a cél. Gethe úr rátalál az ösvényre, amire eddig nem sikerült. Látni, hol a cél, de elõbb egy kis kitérõ. Sietünk a ponthoz, de onnan még jobban. Gethének 8, nekem 13 perc van a szintidõbõl. Petaminak még van 18, de jön õ is. Kis futás, fel a lépcsõn, aztán mûút. Gethe úrral ketten érünk be együtt a célba, mögöttünk nem sokkal c20xe. Sikerült szintidõn belül. Megkaptuk a díjazást. Leültünk. Gethe úr megjegyezte: „csak az a szörnyû, hogy õk most azt hiszik, mi ettõl a túrától fáradtunk el ennyire...”
Nemsokára megérkeztek a többiek is. Gratuláció mindenkinek. Megint összegyûlik a sereg. Együtt örülünk. A lábam azt mondja, köszöni szépen, õ most pihenni akar. A tescós virsli után öten a kisvasutat választjuk, a többiek autóval, ill. egyéb megoldásokkal jutnak haza. Sancimanó-alszik; Gethe-alszik; Szucsati-alszik; Kerek repkény-alszik; Petami-nem alszik, õ õrt áll és ébreszt minket Hûvösvölgy állomásnál. Hideg van.
56-os busz, éljen, de olyan bambák vagyunk, hogy az ülõhelyek elfogynak. Egy tréfás bácsi valami politikusrõl kezd el nekünk süketelni. Nevetünk rajta. Pedig olyan komolyan elõadja magát.
Idõben megérkezünk a Déli-pályaudvarhoz. Csomagokat fel, irány a vonat. Köszönet a fiúknak, hogy feltettek rá. Rövid búcsú, az õ vonatuk is megy, csak a keletibõl...
Üres fülke, berendezem, hálózsák elõ, párnának, takaró a pulcsim. Mire kényelembe helyezkedek, megjelenik a jegykezelõ úr. Felriadok. Aztán visszaalszok. És csak alszok. Ami a 4 órás útból megmaradt, az a veszprémi resti képe, egy villanás. Aztán az ajkai erõmû. Egy villanás. Bobára nem emlékszem. Aztán Zalabér-Batyk állomáson felébredtem. Aztán újra vissza. Pókaszepetk. Hûha, közeledünk. Most már nem kéne aludni. Aztán vágás. Zalaszentiván. Na, innen már csak tíz perc. Apu hívott, merre járok, bejött elém kocsival Egerszegre. Ennek örültem. Hazafele kocsiban nem alvás: élménybeszámoló.
Otthon ebéd, déltõl 17:40ig megint alvás. Aztán éhség. Nem kívánom az ebédet, inkább sütök palacsintát. :) Bal bokámon fásli, így kevésbé fáj.
Sütés és evés után pihi.
Amit megtanultam a hétvégén: ha egyszer nem szimatszatyorral megyek túrázni (mert abba nem férne el elég innivaló), hanem hátizsákkal, az azért nem jelenti azt, hogy tele kell pakolni... :)
Köszönöm szépen mindenkinek a táraságot, a segítséget, a türelmet és a közös élményeket!
|
| | |
Rush2006 | Túra éve: 2006 | 2006.08.22 21:05:11 |
|
megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Éjszakai Gyermekvasút 20
Vértes után irány a Gyermekvasút!! Móricznál még betértünk Tomival a Mekibe, majd jól föltankoltunk, és irány Hûvösvölgy. Huhh, mikor felértünk, rengetegen álltak sorban, legalább fél óra volt mire sorrakerültünk.. Kb. fél 9-kor indultunk. Tominak ez volt ez elsõ éjszakaija, de élvezte látszott rajta, mint ahogy rajtam is, hiszen eddig csak sík terepen voltam éjszakain:)
A 2. pont helyett (Fazekas-hegy) egybõl a 3. ra értünk (Nagy-Rét), mikor közölték velünk hogy kihagytunk egy pontot.. Nem láttuk a sárga kör tábláját, amint sunyin jobbra betér az erdõbe, legalább fél óráig keresgéltük, de rengeteg embert kellett közbeigazítani, mert szinte majdnem mindenki akit láttam ki akarta hagyni ezt a pontot:) De jószívû vagyok.. :) Na, nagy nehezen felértünk a csúcsra, kezdtem parázni, hogy ez így nem lesz yo, majd keményebb tempóra váltottunk.. Szerencsére a Kaán Károly kilátóig ismerõs volt a terep még éjszaka is, köszönhetõ a Budai Tájakon túrának. Közben rájöttem miért jó az éjszakai túra! Adrenalinfokozó, nem is kicsit.. Nem kell itt Red Bull, meg minden hülyeség, ez a táj magával ragadja az embert fõleg éjszaka. Hárs hegy állomás következett, ahonnan vki kérdezte hogy merre kell tovább menni, egy láthatólag nem beszámítható vki mondta hogy tovább a sín mentén, szinte mindenki ott ment, de mi maradtunk a sárga sávnál, hiszen úgy is ott kötünk ki, és a leírásban is a S- volt. No, megizzadtunk a Kaán Károly kilátóig való menetelnél.
Szépjuhászné (7.E.P)tól a piros sáv ment egészen Makkosmáriáig, ez nekem teljesen hazai táj volt, ismertem ezt a részt. Nem tudom mi történt velem, de úgy mentem fel az Erzsébet Kilátóhoz (János-hegy) mintha ma kezdtem volna túrázni, semmi fáradtság, mentem mint az õrült, meg is jegyezték páran, hogy mennyi energiám van még:) És az 50-esrõl még csak nem is tudtak.. itt befogtunk egy katonacsapatot, láthatóan jól bepiáltak, kínálgattak borral, de inkább maradtam a kútnál.. mentünk is tovább. Jó sokára jött csak Makkosmária, ahol ismét piás csapatba ütköztünk.. :-( Majdnem elhitették velünk hogy õk a pontõrök.. szép kis társaság.. Majd a templom elõtt leülve nézegettem a térképet, mert itt vége volt a P-nak. A Z+-on mentünk tovább, itt jó sokan összegyültek, inkább visszavettem, követtem a többséget, talán õk jobban tudták mint én, hiszen most voltam itt elõször. Jelzetlen út következett, ahol kettévált a csapat, mi egy 12 éves fiú-val, és néhány ismerõsével mentünk tovább, mert láttam, hogy a csávó profi a térképkezelésben, és igaza is lett, mert kilogikáztuk, és hamarosan már Virágvölgynél jártunk. Kiss frissítõ, lazulás, majd irány Disznófõ jelzetlen, késõbb Z- úton. Nehéz volt ezt a fránya zöldet megtalálni az tuti.. Itt is kb. 15 perc idõveszteség..
Innen elhúztunk, és a Zöld vonalon nyomtam neki keményen felfele, a Normafáig meg sem álltam. Itt kicsit bizonytalankodtam, majd jött egy idõsebb ember, egyszer már segített nekem, most is megtette, így hozzájuk csapódtunk, és Csillebérc mh.-ig velük mentünk. Innen párhuzamosan a sínnel elértük Normafa mh.-t.
Na, itt sajnos eléggé elkavartunk, és nem a Zöld háromszögön mentünk a Kápolnáig, hanem a völgy másik oldalából közelítettük meg a Kápolnát. Közvetlenül a cél elõtt haladtunk el.. Na ez egy sz*r érzés, higyjétek el :-))) De ráleltünk a Z háromszögre, és bár oda--vissza jártuk meg az utat, de meglett a Kápolna.Utána ismét vissza a Zháromszögön ahol jöttünk, majd emlékmû, és a céééééél! Kicsit izgultam a szintidõ miatt, de fél órával szintidõ elõtt bent voltunk. Jó kis túra volt ez, csak néhol túlbo nyolították :)) Én élveztem azért! Sajnos kb. 2 órát kellett várni a gyermekvasútra, mire elindult, addig egy yoo nagyot szundítottam, és kipihentem ezt a mai 70 km-t :)
Ja, és a virsli fincsi volt a célban, bár a gyomrom nem igazán akarta befogadni, de betuszkoltam :-)
|
| | |
Spot | Túra éve: 2006 | 2006.04.14 15:17:46 |
|
megnéz Spot összes beszámolója |
A Gyermekvasút Nyomában 20
A lekéset fogaskerekû vasút 18 perc ácsorgásra kárhoztat, de végül, csak sikerül feljutnom a Széchenyi-hegyre.
A regisztrálásra várók sora elég hosszú, ennek ellenére aránylag gyorsan végzek, és már indulok is. A verõfényes reggelben, tele izgalommal lépek ki az állomás területérõl.
Lépkedek a rajt felé igyekvõ tömeg között és hallgatom, ahogy a játszótér fái közt egy pergõ csõrû harkály szorgoskodik, és ahogy egy cinege vékony hangja szól vidáman a gallyak közül, amit egy rút varjú, rekedtes károgása tromfol a magasból. A hangulatos reggel idilli, éppen alkalmas egy kellemes márciusi hótúrára.
Ballagok az aszfaltcsíkon és csodálom a töredezett jégpáncélról visszaverõdõ napfény változatos játékát. A Széchenyi emlékmûnél szembejövõ emberek rosszalló tekintetébõl azt olvasom ki, hogy valamit nem jól csinálok, így aztán utánanézek, hogy merre is kellett volna jönnöm. Jövõre minden esetre a megfelelõ útvonalat választom, ugyanis borzasztóan felháborít, ha valaki nem a kijelölt távot teljesíti, mégis ugyanazt az oklevelet és jelvényt kapja a végén, mint aki tisztességesen ment. Mentségemre legyen mondva, hogy itt nem lett a táv lerövidítve, és a hátra levõ szakaszt méter pontossággal, betartva tettem meg.
Az emlékmû kellemes látvány, ahogy a zöld fenyõk körbeveszik a fehér lepellel borított tájban. Pecsételésnél van egy kis lökdösõdés, sokan vagyunk, de gyorsan sorra kerülök, leszaladok a lépcsõn, zsebre vágom a papírt, és már ballagok is következõ ellenõrzõpont felé.
Az utca végén jobbra fordulok, majd az elsõ sarkon balra. Figyelem az elõttem haladókat, a tájat, a tévéadó iszonyatosan magas tornyát és a mellette eltörpülõ régi mûsorszóró épületét. Széles úton haladunk, ropog a lábunk alatt a helyenként jégbe veszõ hó. Igyekszem megjegyezni, merre megyünk, mert itt az éjszakain eltévedtem és csak kerülõvel találtam vissza a helyes útra. Kiérve a zöld háromszögre, balra fordulok és kocogva haladok keresztül egy tisztáson, majd a szerpentines erdei ösvényen kerülgetek embereket, kutyákat, míg végül megérkezek a Kápolnához, a pecsétbõl szinte semmi sem látszik, hát ez most így sikerült, ennyi.
Leérve a völgybe elhagyjuk a jelzett utat, és jobbra elindulunk felfelé, kellemes erdei séta, remekül érzem magam, leveszem a kabátomat, a sapkámat, felgyûröm könyékig a pulcsimat. Szembe, futók ereszkednek lefelé, félrehúzódok, hagy menjenek, jó tempóban haladok, utolérek két ismerõst, csatlakozom hozzájuk.
Mélyen kimosott csapáson ugrálunk egyik oldalról a másikra, balra egy tisztás, a nyolcvanas években még mûanyag sípálya borította a hegyoldalt, gyerekek síeltek rajta, mostanra benõtte a gaz.
Keresztezõdés, jobbra fordulunk és rövid séta után, már látszik a Normafa megálló, nagy a nyüzsgés körülötte, lányok szorgoskodnak, a különbözõ színû lapokat más-más pecsételi.
Indulunk tovább, kis patakocska sötét csíkja mellett, a sínek szorításában betonútra érkezünk. Csodáljuk a villákat, szebbnél-szebb házakat. Csillebérc volt úttörõtábora mellett érjük el a hasonló nevû állomást, srácok nyomnak tintaformát a papírunkra és már távozunk is.
Vaspálya mellett haladunk, vonat érkezik, fényképeznék, elrontom, felfelé baktatunk, tapossuk a havat, jeget. Lefelé idõs emberekbõl álló csoport sétálgat, csodálkozva nézik kivetkõzött csapatunkat. Normafa Síháznál átvágunk a zöld jelzéshez, hó fútta úton bukdácsolunk, és helyenként térdig süppedünk.
Apró tévedés után disznófõ farakásainál begyûjtünk egy újabb plecsnit, visszafordulunk, és már mászunk is a gerinc felé, irigykedõ szemek kíséretében. Apró kápolna mellett ropogtatjuk a havat, távolról egy kutya csaholása és egy rigó hangja villantja a tavasz igéretét.
Átbukva a gerincen már látjuk a Virágvölgy állomást, megkerüljük az épületet, és meleg teával a kezünkben mesélem, hogy tavaly egy kis pálinkát is kaptunk aromás italunkba egy turistatársunktól.
Mûanyagpoharunk a fekete zsákban, mi pedig kicsit a sínek között, majd jobbra kitérve egy szekérúton folytatjuk menetelésünket, miközben egy hölgy kocog el mellettünk rossz irányba, eligazítjuk és követjük Makkosmáriához, ahol egy keresztet mutató pecséttel jutalmaznak minket.
Az erdõben egy szajkó hallatja a hangját, miközben ketten lazán lehajráznak minket. Kellemes sétaúton haladunk, halkan beszélgetve, nincs latyak, sár, hideg, panaszra nem lehet okunk.
Kissé szuszogva érkezünk meg a János-hegy vasútállomáshoz, a magas hóból csak a két sötét sínpár emelkedik ki. Papírunkra kapunk egy kivehetetlen pecsétet, köszönünk és átvágunk a dupla vaspályán, hogy a jéggel takart falépcsõn csúszkálva felérjünk újra a sétányra. A nap idõnként elõbukkan a vékony felhõréteg közül, és barátságos fénypamacsokban világítja meg a hóval és jéggel takart ösvényt.
A téli tájat csodálva március 15-én, arról beszélgetünk, milyen szépen felújították az Erzsébet kilátót, csak az a kár, hogy máris hullik a festék a belsején. A futó járda is jó ötlet, így az erdõ puha talaja után, nem kell a betonon futni a domb tetejéig.
A torony melletti padok egyikén, újabb tinta pacnit nyomnak a lapomra. Felnézek a kilátóra, a csúcsán lobogó zászló, hunyorgok az erõs fénytõl, fordulok és már ballagok is tovább. Átmászunk a hókotrók által készített hóakadályon és elkezdünk ereszkedni a völgy felé. Néhány helyrõl fantasztikus kilátás nyílik a Hármashatár-hegy távoli, havas tájai felé és a Nagy-Hárs-hegy kilátóval díszített csúcsára.
Átszelve a Budakeszi utat a Szépjuhászné állomás területén rálelünk a pontra. Pecsét. Aztán a sínek társaságában haladunk néhány lépést vissza, majd rátérve a sárga jelre megindulunk a Nagy-Hárs-hegy oldalában, a kilátó felé. Szembe egy szánkón, apuka érkezik kisgyermekével. A meredek tetején, letérve a sárga sávról igyekszem a torony felé, társaim intésére, hogy ne „kispistázzak” megnyugtatom õket, hogy erre kell menni, amikor meglátják a fára tûzött papírt, õk is megnyugodnak. Az újabb pecséten, valószínûleg a Kaán Károly kilátó látszana, de csak a torony teteje vehetõ ki rajta.
Nyaktörõ úton szánkázunk a bányáig, innen már könnyebben haladunk, kellemes sétányon, sziklás talajon nõt, alacsony fák társaságában. Nagyon szeretem ezt a részt, olyan mesebeli, kiálló, apró sziklákkal és rengeteg mohával, ami most csak a fák kérgén látható.
Elhagyva a sárga jelzést, rövid séta után, megérkezünk a Kis-Hárs-hegyre, ahol egy kisebb építmény tetejérõl megcsodálhatják a gyönyörû tájat azok, akik plusz szintre vágynak. Az ott lévõ kedves fiataloktól kapok egy ovális kört a papíromra, itt is csak ennyi látszik a pecsétbõl, ez a túra talán megérne egy kicsivel több tintát is – elmélkedek magamban.
Hosszasan ereszkedve érkezünk meg a vasúti átjáróhoz vezetõ lépcsõhöz, amely nem látszik ki a jég alól, és ahol éppen két lány próbál négykézláb felmászni, kevés sikerrel. Szemmel láthatóan lejutni sem egyszerûbb. Mondom is nekik – azt már látom, hogyan lehet feljutni… Nem mondaná meg valaki, hogyan kell ugyanezt lefelé megoldani? – aztán csak túl jutunk rajta, részemrõl a kõkorláton ameddig lehet, azután leugrok a jeges lépcsõre, kapaszkodva a kõfalba, és azt el nem engedve érek a forgó kerékhez, amely megakadályozza, hogy egyenesen a vonat elé fussunk. Társam javasolja állítsuk úgy, hogy amikor odaérkezik pont át tudjon rajta jutni, mivel megállni nem fog tudni, az biztos. Mondjuk neki, megpörgetjük, mert úgy mégiscsak izgalmasabb, de nem tetszik neki, így elvetjük az ötletet.
Hárs-hegy megállónál egy terepjáró áll keresztbefordulva az úton, félig az erdõbe, elzárva a gyalogos utat, a jég csapdájába zárva. Itt csak az lehet a kérdés, hogy vajon mit keresett ez az autó, ilyen mélyen az erdõben.
A kisvasút megállójánál kapok egy újabb tintapacát, miközben a láncra kötött ebnek, szemmel láthatóan nem tetszik a jelenlétünk, értünk mi a szóból és villámgyorsan továbbállunk.
Néhány perccel késõbb találkozunk egy újabb dzsippel, valószínûleg az elakadt társa megsegítésére érkezett ide, finom kipufogó gázokat eregetve a tiszta, erdei levegõbe.
Nem sokkal ezután balra térek, minekutána, újból megkapom a „kispistázás” gyanúsítást, ezért elõszedjük az útleírást és kiderül, hogy igazam van, az erdei tornapálya felé kell menni. Mivel lábnyom alig van, jogos volt a feltételezés, de ez csak azt jelenti, hogy nem sokan olvassák az útvonalleírást, szinte mindenki a hosszabb, de nem helyes irányba ment tovább.
Hamarosan elérjük a vasút pályáját, majd a parkoló után, átvágunk az Adyliget felõl érkezõ aszfaltcsíkon, és megérkezünk a Nagy-rétre. Egyik kedvenc sétányom, az erdõ felöli oldalon található, padokkal tûzdelt, ligetes, a nyári melegben, hûs árnyékot adó, szép gyalogút.
Ismét csak a pecsét széle látható, pedig én nagyon szeretem a jól kivehetõ lenyomatokat. Elérve a mezõ szélét elhaladunk a régi, romos szabadtéri színpad mellett, kiérve az erdõbõl jobbra fordulunk és meredek aszfaltúton kopogtatva botjaink hegyét, megkezdjük a Fazekas-hegy megmászását. Lihegve, szuszogva, kapaszkodunk felfelé, érezve, hogy már a táv vége felé járunk. Begyûjtve az utolsó elõtti pecsétet, olvadozó, már kissé latyakos csapáson baktatunk lefelé.
A Nagy-rét felõl érkezõ sétányon balra vesszük az irányt, rövid lefelé tartó séta után átmegyünk a sínek alatt, jobbra fordulunk és az aluljáró igénybevételével, felmegyünk a múzeumba, ahol megkapjuk az utolsó pecsétet a cél elõtt, valamint egy kedves invitálást, hogy nézzük meg a tárlatot.
A Vasutas Otthonban átvesszük a már elõre kitöltött oklevelet, ami megakadályozza, hogy fáradtan, izzadtan, hosszú, tömött sorokban várakozzunk a többnyire, körülményesen töltögetett papírunkra. A kitûzõ is egy-kettõre a kezemben van, mégpedig a teljesítés számának megfelelõ, örülök, hogy nem nekem kell megmondanom, hogy milyet szeretnék, hanem a megfelelõ fakkból, a megfelelõ kitûzõ vándorol a zsebembe.
A kajajegyünkkel beszerzett ízletes ételt, hamar befaljuk, felhörpintjük a teát. Elhatározzuk, hogy ezt a túrát a nyári éjszakában is megismételjük (augusztus 19-én), azután elbúcsúzok útitársaimtól, és elindulok hazafelé.
|
| | |
|
efemm | Túra éve: 2005 | 2005.08.22 12:20:35 |
|
megnéz efemm összes beszámolója |
Gyermekvasút Nyomában Éjszakai 20
Szerencsére idõben értesülem aról, hogy a túra a megszokott napon, augusztus 19-én kerül megrendezésre. (Ennyi az elõnye, ha az ember nem csak olvassa, hanem írja is a túranaptárat.:)
Elõtte a héten még esélyes volt mellette a Vértes valamelyik távja, de hiába van a régi V50-bõl 13 jelvényem, ez már nem az a túra, úgysem tudnám gyarapítani a gyûjteményem. Inkább a szombat délelõtti alvás mellett döntöttem, meg egy kellemes, lassú, beszélgetõs "topiktúrát" terveztem. Jó választás volt!
8-ra értem a rajtba, ahol a megszokott 20m-es sor fogadott. A 10. rendezésre ezt azért lehetne csökkenteni!! 280 körüli résztvevõ, nem túl nagy létszám.. Félóra alatt jutottam el a rajtig. A sorban 5m-rel elõttem volt Lutak, Vlaszíj, illetve mögém kettõvel érkezett Gethe, Galadh (eddig említettek egy másik topikos csapatot alkottak :) valamint a bemelegítésbõl (vajon milyenbõl? :) visszatérõ TZH, Sanci + barátnõje Alexa és offtopik ikertestvére Adrienn ,Berzso és offtopik szegedi ismerõsei Tibi és Réka.
A rajtban furcsa volt, hogy csak igazolólapot kapott mindenki alapból, az utvonalvázlatot, szöveges leírást tartalmazó "tájékoztató füzet"-bõl fakultatív alapon lehetett venni. Hát, nem irígylem azt az elsõtúrázót, aki leírás nélkül próbálkozott.. A tájékoztató egyébként tökéletes! Szintmetszet, résztávok, rész szintek, útvonalvázlat, részletes szöveges leírás érdekességekkel. (Uttörõvasút, Ságvári Endre, János-hegyi-átjáróbarlang, Libegõ, stb.)
Gyorsan leküzdöttük a Hûvösvölgy állomásig tartó 100m-t, pecsételtünk, majd következett a túraútvonal utolsó sörözõjének meglátogatása, fejlámpák felrakása. A büfében láttunk egy punkot klasszikus taréjjal, õt nem irígylem éjszakai túrán. :) Továbbinduláskor már 20percnél jártunk. 100m-re érdekes átlag..
A kék sáv emelkedõjén TZH rögtön az élre állt túrabotjaival, de csak 20m-re hagytam túlmenni a Fazekas-hegyre vezetõ ösvény leágazásánál. A 2.ep. szépen kiköltözött a hegytetõre, a szikla szélére, de legalább a kilátás jó volt onnan.
A technikás lejövetelt meghagytuk a bátrabbaknak, visszamentünk kicsit az ösvényen, visszakiabáltam két sporttársat, akik éppen kihagyni készültek ezt a pontot, majd a lejtõn lementünk a Nagy-rét széléhez.
Pecsételés után, a rét szélénél iránymenetben vittem a csapatot a réten keresztül. 10m után rájöttem, hogy a nedves fûben ez nem volt a legjobb ötlet, dehát ha visszafordulok, akkor a mögöttem jövõ 7 túratárs bizalma megrendült volna, ezt pedig nem kockáztathattam. :)
Nagy-Hárs-hegy állomás. (Toalettje esélyes a gyermekvasút legjobb budija címre.) A megtett táv 2.5km és pontosan 1 óránál voltunk.
Tovább kellemes emelkedõ Kis-Hárs-hegyig, csodás telihold a város felett, én Alexát riogattam a szúnyogokkal, tesója pedig a szúnyogokat a cigifüstjével. A többiek felmentek a kilátóba is, én a következõ hegyre tartalékoltam. Remélem, hogy jópár szép éjszakai fotó is készült innen.
Bátori-barlangnál a köveken kerültem, amivel sikerült a lépcsõkön érkezõk irányérzékét megzavarnom, de azért mindenki feltalált a Nagy-Hárs-hegy tetejére. Fent elég sokan összejöttek éppen. Pecsételés után a túraútvonal -szerintem- legszebb panorámája következett a Kaán Károly kilátóból. Pár ifjabb túrázó piknikelt, egy bányászlámpa -klasszikus kivitel- fényénél. Mivel elég jó volt az idõ, látni lehetett még a dobogókõi-gerinc átjátszótornyainak jelzõfényeit is, a Pilis-hegyet, az egész hegységet, Solymár, Hidegkút, Törökbálint fényeit, a pesti oldalt, a Gellért-hegyet, az Országházat - mindent. Szép volt. Ja, és a János-hegyet is felettünk. :)
Már szigorúan a sárga sávon leballagtunk a Szépjuhásznéhoz. 5.1km, pontosan 2 óra. Hmmm. Tartjuk az átlagot, csakhát ez kevés lesz a szintidõhöz.
A piros és sárga elágazásánál bizonytalankodó fiatalok, nekem is csak most este tûnt fel, hogy a piros felfestés mennyire ritkás errefelé. A térdkímélõ szerpentinen haladtunk a jelzésen, közben egy-két fotózós megállással. Fent pecsét, majd a kivilágított Erzsébet-kilátó és a fényárban úszó környezõ munkagépek megtekintése. Lefelé elfogyasztottam egy gyros-t. Azt hiszem ez ekkor még vacsorának számított. :)
Nyugodt lejtõ János-hegy állomásig, jórésze lámpa nélkül, a végén nemszeretem lépcsõkkel. Pecsét után visszaelõztünk (vagy meg??) egy kisebb csapatot, elég neveletlenek voltak.
Makkosmáriánál is sokan összejöttek, nem találtam meg egybõl a kivezetõ irányt, a rét alján lévõ esõház felé indultunk, de végül meglett a Z+. Megszokásból mentem, úgyhogy, mint két éve, most is felkeveredtünk a vasútig, és a talpfákon értük el Virág-völgy állomást. Szerintem nem volt kijelezve, hogy hol kellene letérni a Z+-rõl, és én sem akartam nagyon próbálkozni a sötétben a különféle kiágazó ösvényekkel. Így végülis hosszabb volt, szintben pedig ugyanannyi. Vonat sem jött. :)
Az állomáson szörp volt a szolgáltatás.
Elhaladtunk az Anna-kápolna mellett, sikerült megtalálni a Z- -t is, majd a Disznófõnél lévõ pontot is. Azt hiszem, hogy majd valamelyik nappali túrán megnézem, hogy maga a forrás melyik is.
Felfelé a zöldön indultunk, aztán megszokott módon átvágtam inkább az Anna-réten. A jelzést még nappal sem szoktam arrafelé megtalálni.
Rövid pihenõt és víz töltést tartottunk Normafánál, a székely-kapu elõtt, majd az elõírt útvonalon visszamentünk a sínekhez, hogy ismét a talpfákon gyalogoljuk. Erre is megy párhuzamosan egy ösveny, de nem volt kedvem keresgélni.
Csillebérc állomás elõtt Adrienn esés közben megtalált egy jól olajozott váltót, így kapott egy lehetõséget egy új farmer vásárlására..
Itt jártunk 5 óránál (a szintidõ 6), úgyhogy látszott, hogy a hátralévõ 5km már nem lesz meg a szintidõn belül.
Normafa megálló könnyû volt, még egy rövid talpfatúra is belefért.
Lefelé a Farkas-völgyben többeket elõztünk, köztük egy csengõvel(!) túrázó párost is.
Tibi és Réka egy lámpán osztoztak, õket itt nem irígyeltem.
Kellemes emelkedõ a Kápolnáig, majd utána is a szerpentinen.
A csapat gyorsabb része itt elõre ment, én az elsõtúrás társakkal maradtam. A széchenyi-hegyi adó alatti rétre kiérve kis kerülõvel találtam csak rá a helyes ösvényre (nem volt jelezve a Zhsz-rõl a letérés, csak késõbb a réten voltak Gyermekvasút feliratú papírok). A rétrõl nézelõdtünk, aztán lassú tempóban továbbmentünk a Rendõrtiszti-fõiskola mellett, majd a Széchenyi-emlékhez. Gyanús volt, hogy a csapat többi részét nem láttam magam elõtt, valamint a pontnál sem. Miután pecsételtünk és tovább indultunk, akkor jöttek. Szembe. :)
A célba azért ismét együtt értünk.
Nem volt sorállás, ez mindenképp dícséretes! Elvileg a dijazás szempontjából a nappali és az éjszakai túrák teljesítéseinek számai összeadódnak, de mivel fogalmam sincs, hogy mennyi nappalin voltam, így egy második teljesítéses jelvenyt kértem. Éjszakaiból csak ennyi van.
Gyorsan megkaptuk a 3db vislit, amit el is fogyasztottam.
19.8km/990m. Teljesítve: 6:28 alatt. :) Végül kb. félórával csúsztunk ki a szintidõbõl, de nem siettünk, ez nem számított. Még úgyis volt egy óránk hajnali 4-ig a vonat indulásáig.
Nemsokára megjött a vonat, így összesen 4 kocsiból válogathattunk. A nyitottban voltak a legkevesebben, úgyhogy azt rohamoztuk meg. Többek szerint ez nem volt a legjobb ötlet, bár én nem bántam meg.
Az utazás számomra nagy élmény volt. Látnivalóból nem nyújtott újat, azt már végigélvezhettük a gyalogtúrán, de a hangok, az erdõ illata, a lombok, a derengõ égbolt - na ennek már más hangulata volt. Az egyik lejtõs részen, fékezés közben, a vonat fékjai nem csikorogtak, hanem zenéltek!! Az alagútban sem jártam még.
Hûvösvölgybe leérve kicsit nehezen indultam lemerevedett izmokkal. Mások is, úgyhogy a villamos két utassal, valamint a busz kicsit többel elõttünk ment el. Negyedóra után felszálltunk a következõ 56-os villamosra. Itt már az összes túrázón látszott a fáradtság. Még egy villamos és egy megálló hévvel, aztán otthon is voltam negyed hétre. Semmilyen túra sem hiányzott, csak az ágyam, meg az alvás.
(Délután a mûrepülõ verseny döntõjét néztem élõben, majd a tüzijátékot egészen jó helyrõl. Utána pár km gyaloglás hazáig az alsó rakparton, keresztül a tömegen.)
Nagyon jól érteztem magam, jövõre is jövök erre az éjszakai túrára és remélem akkor is ilyen jó topikos társasággal. :))
efemm. |
| | |
|
|