Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Téli MátraTúra éve: 20102010.01.30 19:09:44
Téli Mátra XL

Volt egy olyan õrült arc is aki a kesztyûn kívül még sapkát sem hordott, sõt, a futófelsõ alá is mindössze két rövidujjút gyûrt be. Ez a hülye én voltam :))

Nedussal indultunk, a kocsiban még fel akart ajánlani egy sapkát, de én kis naiv, hiszékeny nemet mondtam. 7:35-kor start. Gyalogosok elõzgetése, majd Mátraszentimre közelében nyugalom, vége a gyalogos mezõnynek. Eddig nagyon jól haladtunk, szépen le volt taposva az út. No de most jön a feketeleves. Pár perc pihi a ponton, majd föl a Darázs-hegyre. Nem nagyon esett jól bevallom. Kiérve a K-re, elkezdett embertelen hideg lenni, ráadásul a szél is oldalirányban felélénkült. A hajam totális jégkásává változott, a "pofámon azt hittem nem marad bõr", a kezeimnél meg épp arra gondoltam hogy annyira fáznak és fájnak, hogy lehet holnap irány amputálni. Szóval nagyon nem volt õszinte a mosolyom, és mivel szinte alig volt letaposva az út, ezért a sebességem is szépen csökkent. Valahogy elvergõdtem a Gertrúd Presszóig, majd ott kötelezõ pihenést írtam elõ most, mert ilyen lefagyott kézzel nem szabad továbbmenni. Egy meleg tea, egy kis izo, majd kis pihenés. Kb 20 perc múlva éreztem azt hogy most már folytatásra talán készen vagyok. Kilépvén a presszóból, totál fogvacogás, a K-S- szakaszon szembeszél, azt hittem itt végem. Ráadásul görcsölt a lábam is a pihenõ miatt. Szép laza tempóban kocogtam lefele, a Csór-hegy oldalában végig gyalogoltam. Hiába, ez a terep nem való nekem.. Elérvén a P+-re kicsit erõre kaptam, és egész jól ment a kocogás, viszont visszajött a rövidtáv, így rengeteg elõzgetés. Gondolom tudjátok, volt egy tükörjeges rész, viszonylag közel a tóhoz. Gyönyörûet estem, majd vádligörcs, nyújtás. Rohadt jó.. Pisztrángosnál kis pihi, majd föl a Kékesre gyök kettes tempóban. Az utolsó pár száz méter kivételével végig gyalogoltam. (lehet hogy ezt nem is a terepfutás topikba kéne írnom ezt a beszámolót?)
Innen nem erõltetve, a K+-en nagyon rossz terepen haladok tovább, majd a végén a P-n kicsit fölpörgetem magam, pont amennyi maradt még, de a rengeteg gyalogos elõzgetése nem egy egyszerû feladat a szûk ösvényen + jó pár perc állás egy kötélnél is.. A célba tükörjeges hajjal érkezek :) Az idõm enyhén felejtõ, 6:33... Persze magasan ez a leggyengébb a 4-bõl. Máskor téli túrára téli cucc!!!
Legalább sikerült, nem vagyok elkeseredett, kemény nap volt ez a mai.
 
 
túra éve: 2009
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20092009.11.14 15:29:31
Hegedûs Robi Emléktúra 27 - 1143 m szint

Budai-hegység - szép helyek - nem olyan hosszú táv. Mi tart vissza attól hogy egy jót fussak ma? Semmi.
Konkrét idõtervem nem volt, tudtam hogy lesz néhány kitüremkedés amit meg kell ma mászni.

Szépjuhásznétõl indult a rajt, (9:00-kor indultam) majd a már túl jól ismert Hárs-hegyi körút és a P- elágazásánál máris egy ellenõrzõpont. Lefele robogok, megelõzöm a larzen-akibacsi duót, majd a mûúton majdnem elcsapnak az õrült sofõrök. Irány a Fekete-fej.
Végig kocogom a legmeredekebb részeket is. Szépen leizzadva jutok fel a tetõre, ahol egy csoki is fogad a pecsét mellett. Részidõt csak pár helyen írtak.
Pár korty frissítõ majd hamarosan jobbra a nem túl hosszú P+-en. A Nagykovácsi útnál jelzetlen szakasz van, olvasgatom az itinert futás közben.
Sajnos a Szent László utca helyett másfele lett kötve a szalag, és ez kicsit kavalkádot okozott az épp ott felgyülemlett résztevõk között, de osztódtunk, és én az itiner szerint mentem tovább. Meredekebb aszfaltos szakaszok, majd visszajön a képzeletbeli szalagozás is, és hamarosan a Remete-szurdokban folytatom utamat. A Remete-hegynek csak a legvégén veszem elõ a gyaloglásos módszert, ahol már az is nehéz.
Kilátásban gyönyörködnék, ámde párás-ködös az idõ, így gyorsan odébbállok.
Elérek a Remete hegyi ellenõrzõponthoz (7,2 km - 386 m - 0:44).
Ömlik rólam a víz, de nembaj, ma szerencsére szuper kirándulóidõt fogtunk ki ahhoz képest hogy az utóbbi napokban milyen pocsék idõ volt. Kicsit kapkodva frissítek, de megnyugszom, eszembe jut hogy most milyen jó terep jön a szintes rész után.
A K+-en futok tovább Budaliget felé. A tábla gyönyörûen mutatja az utat, de a jelzés ködbe vész. Még egy-két helyen nagyapám korabeli jelzésféleségek, de az út adja magát, meg a sok résztevõ is. (Kb 370-en indultak elõttem)
Nemsokára a Hidegkúti útnál járok, a Shell benzinkút a túrák közkedvelt támpontja.
A S-n jól lehet futni az Alsó-Jegenye völgyben, nem is fogom vissza magam, tolom neki eddig szépen. A Z+ elágazásnál ahol épp meredekebbé válik az út, egy illetõ tanácstalankodik, sokan továbbmentek a Z+-en. Hát akik nem olvasnak..
Szépen emelkedik az út a Kálvária-hegy fele, de nem állok meg, szépen haladok.
A szalagozás után ahol már tényleg nagyon meredek ott sétálok kicsit. Pechemre ismerõst érek utol. Kérdés: Hogy-hogy nem futsz?. Hehe, aranyos :))
A csúcson begyûjtök ismét egy sport szeletet, majd egy gyors frissítés, és irány tovább a szalagozáson. (13,6 km - 615 m - 1:20) Jobbra nézve házak, nem tudom engem annyira megtéveszt ez a rész, azt hiszem hogy már a Virágos-nyereg házikói ezek, aztán kiderül hogy az még kissé odébb van. Nem probléma, megyeget a szekér ma.
Pár kilcsi és már a nyeregben is vagyok. Itt hatalmas köd fogad, ténferegnek is rendesen a résztevõk. Szerencsére ismerem az utat, egy nagy réten kell átvágni toronyiránt, és az erdõben újra ott vannak a jelek. A Vihar-hegy emelkedõje nem adja könnyen magát, de én sem, szépen felkoccanok. A tetõ után legalább olyan meredek csak lefelé. Következik az újabb küldetés, Hármashatár-hegy.
Jéé, ismerõsök. JB és Lúdtalp fut szembe lefele. Felkoccanok a Hármashatár-hegyre is, elhagyok jópár futót. A panoráma egyre jobban élvezhetõ, bár sokszor jártam már erre, meg futva kevesebb is a reakcióidõ.
Újabb pont a hegytetõn, van finom meleg tea és banán. Én most a saját frissítõmmel elvagyok, de jól esett látni hogy ennyi finomság is van még itt.
K-kör jelzésen haladok tovább lefele. Kicsit féltem ugyanis tavaly nagyon gyatra volt ez a jel, de örömmel tapasztaltam hogy idén már új színben pompázik.
Egy gyors váltás a S-ra, egy rövid de annál meredekebb lefele a Határ-nyereghez, és egy nehezen észrevehetõ K- balra. A tereprutin megint jól jön.
Oroszlán-sziklát csodálom sokadszorra. Árpád-kilátónál ismerõs pontõrpáros.
Ez is kipipálva. (22 km - 913 m - 2:13)
Na még egy kerek 5-ös a célig. Keményen nyomom a lefelét, nincs kegyelem a lábaknak.
Apáthy-sziklánál már csodás kilátás, és rengeteg kiránduló.
Keresztezem az 56-os villamos vonalát, majd az új Z- jelzésen haladok tovább egyenesen. 2(?) éve még jobbra vitt a Z-, 2 futónak mutatom a helyes utat. Azt hiszem még én is jöttem az akkori Z-n valamelyik túrán. (Tojás 40, Online 2006)
Jó meredek aszfaltos rész jön. Szép óvatosan, de megyeget. Innen még 120 m kisebb-nagyobb szintezés jön, majd a várva-várt cél.

2:43 alatt lett meg, aminek nagyon örülök, mert azért volt szintkülönbség elég szépen a mai napon.

Köszönöm a szervezõknek ezt a napot, és a célban a finomságokat!
 
 
ExVisegrado, paradiso terrestri túrákTúra éve: 20092009.11.10 13:13:27
Ex Visegrado 40 terepfutás

Reggel busszal jutottam el a rajtba, és mivel 9-kor volt a tömegrajt, maradt egy kis idõm készülõdni, aminek ilyenkor azért tudok örülni.

9-kor semmi nem utalt arra hogy itt ma valamilyen indítás lesz, de végül kijött egy szervezõ hölgy és 9:02-kor útnak indított minket.
Endre futott elõl az aszfalton, én utána. A temetõnél elkezdtünk emelkedni, itt két sporttárs hagyott le, kezdtem érezni hogy ma sem leszek dobogós, ugyanis nagyon erõs tempóban távolodtak. Nyomom az emelkedõt is rendesen, pont 1 hete a Piroson jártam itt, akkor nem mertem ilyen erõsen tolni, meg volt már 30 km bennem.
Mögöttem látom egy darabig a Kabóca-Pepexy párost, szépen jönnek õk is.
Dobogókõ elõtt látom az egyik futót visszafele, elképesztõ tempóban rombol lefele.
Endre is jön, 2-3 percre van elõttem, a harmadik futó pont indul a ponttól mikor én odaérek. Dobogókõre 56 perc alatt jutok fel, ami nem rossz, fõleg hogy 8,5 km-re 720 m szint volt. Gyorsan iszok egy színes löttyöt, majd egybõl megjelennek Kabócáék. Nem izgulok, õk most a 30-on vannak. Indulok visszafele, hopp a térkép! Irány vissza, még jó hogy idõben kapcsoltam. A P-n szépen körbemegyek a Rezsõ kilátó fele, szintúgy mint felfele. Köszönés a még fölfelé jövõknek, majd a S- bokatörõs lejtõje jön. Utolérem a rövidgatyás futót, aki közvetlenül elõttem indult Dobogókõrõl, majd kihasználván hogy kicsit óvatosabban megy lefele a tényleg sáros-csúszós terepen egy mozdulattal kielõzöm. Most tényleg erõs tempót megyek lefele, próbálom leszakítani, ami viszonylag hamar sikerült is. A Lukács-árok partján haladok. Nagy sár, és sunyin megbújó pocsolyák jellemzik ezt a szakaszt. A tereprõl elmondható hogy nem volt a mi barátunk ma, iszonyú nagy sár volt, és ezáltal a láb jobban is volt terhelve mint általában.
Az aszfaltról pont idõben térek le, és hamarosan jön a Szentfa kápolnai ellenõrzõpont, ahol még nem pakolták ki a sós dolgokat, így én fogok belõle elõször enni. Legyûrök egy magnézium italt is, ez jó hogy volt itt.
Indulok is tovább, lelkiekben felkészülök a következõ mászásra, ami nagyon nem gyenge, a Prédikálószékre kell feljutni, ami 2,8 km-re 470 m szintet takar.
Eleinte még kocogok amíg nagyon nem vált meredekbe, ezután viszont erõsebb gyalogtempóval jutok fel a Vadálló-kövekhez. Szuper látvány, ahogy a völgyben megbújnak a felhõk. Máris a felhõk fölött vagyok :)
Innen ismét kocogva érek fel a csúcsra, ahol Kontha Gabi pontõrködik.
Elég kemény volt eddig az út (17 km - 1238 m - 2:01). Kb 2-3 percet pihenek, frissítek, ami most nagyon jól is esik. Gabi mondja hogy az elsõ srác csak a 30-on van, és Endre is csak pár percre van elõttem. Kicsit megkönnyebbülök..
Lefele ismét tempózok tovább. Elég sok túrázó jön szembe velem, õk vajon melyik túrát teljesíthetik? Mert hogy nem az Ex Visegradot az tuti, ugyanis az nem erre jön. Látok itinereket is a kézben, így beigazolódott a gyanúm..
Sajnos rátok a "vitéz" szó az oklevélbõl nem fog vonatkozni szemeimben :(
No mindegy, a P+ jelzésen járok már, ami az elsõ néhánytól eltekintve elég siralmas. Még jó hogy van szalagozás. Pár km után ismét szép új jelzések fogadnak. Jó tempóban haladok, de érzem a lábamban hogy elég erõs ez a mai nap, ami nem baj, mert így volt tervezve is. Elhaladok a Kis Rigó mellett végre egyszer világosban. (Beac 110-en itt már mindig sötét van)
Leérek, a Gesztenyés Sörözõben van az ellenõrzõpont. Itthon számolgatva 12-es átlagot jöttem a Préditõl idáig ami yoo, fõleg hogy volt egy kisebb hegy is közte.
Szentlászlóról végig a K- fog kísérni már. Egybõl egy nagyobb emelkedõvel nyit, majd az aszfaltútra térve megszelídül. Az Urak asztalánál még visszafele nem jártam, de továbbra is nagyon tetszik ez a rész. Kicsit fáradok, gyorsan frissítek egyet, majd haladok, de már nem abban az erõs tempóban ami eddig megvolt.
Pap-rét, majd jön a Moli-pihenõ csanya nélkül. Lefele a meredeken valami elképesztõ módon fájt a térdem, minden lépésnél felszisszentem egyet, alig vártam hogy szintben haladjon tovább az út. Lejjebb hatalmas sár volt, de már toronyiránt átmentem rajta, nem izgatott. A szerpentines résznek sosem akart vége lenni, majd a K+ elágazásnál nem volt senki.. Ide volt hirdetve a pont, no mindegy, a lényeg hogy jártam itt. Jön az utolsó kisebb emelkedõ, már gyalogolok rajta görcsöl a vádlim és a combom is kissé, és nem akarom hogy itt a végén csináljak valami hülyeséget. Fönt a rétnél meglelem Nád Bélát. Na mégiscsak van pont, csak kicsit odébb. Béla szívélyesen kínálna, de én most nem kérek semmit, mindjárt a célban vagyok. Azért az energiaitalt elfogadom, és hazafele késõbb le is gyûröm.
Innen már közel vagyok. A Kálvária-hegynél a meredek lefele megint nem esik jól, de most már nem tulajdonítok neki jelentõséget. Az utca elején még egy gyors megállás, itinerolvasás hogy merre tovább, majd berobbantok a célba.

4:08 lett a vége, amivel teljesen elégedett vagyok, fõleg hogy 1763 m volt a szintkülönbség. Második helyen értem be, az elsõ, Endre 5 percet vert rám, ami szintén nem rossz. Kaptam egy érmet, meg egy szép emléktáblát extra dobogós jutalomnak:) Józsi még csinált is képet a dobogósokról, amit várunk majd! :)
Hazafele Pepexy, Kabóca, és Kriszti lett az utitársam.
Pepexynek nagy köszönet hogy ilyen mocskosan is elhozott haza:) Nem lett volna semmi kedvem a világ legtöbb buszmegállóját számláló fél naposnak tûnõ busszal hazajönni :-)

Köszönöm a túrát, jó szervezés volt. A kellemes szombati nap után még egy Monoton Maraton + Mini kombót lenyomtam vasárnap a zuhogó esõben :))
Úgy kell neki..
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20092009.11.03 15:38:11
Piros 85 (88) terepfutás

A Via Dolorosa futása után fogadkoztam hogy gyalogosan fogom teljesíteni a Pirosat, ám fellelkesültem, és reggel már fél 8 körül ott toporogtam Rómaifürdõnél.
Ismerõsökkel beszélgetve repült el az idõ, és ebola beszéde után kerek 9:00-kor útnak indult a 45 fõs bagázs.

Az aszfalton pont megfelelõ volt az élboly tempója, így ott loholtam utánuk, viszont Csillaghegynél Pap Gabi és mint kiderült Hajduska Balázs robbantott, és erõsebb tempóra váltottak. Így maradtam a második alakzatban ahol Spero, Ezüsthegyi, L.Csaba (a teljesítõk közül néztem a honlapon), és vassalmos futott még rajtam kívül.
A Róka hegy után páran ellépnek, Álmossal maradok, nem szabad elrohanni, bár így is megyünk mint az ökör. A Kevélyre 51 perc alatt érek föl. Huhh, erõs..
Innen egyedül rombolok lefele a lejtõn a Csobánkai mûút irányába. Közben nosztalgiázom, a BEAC-on nem volt ilyen kellemes fölfele jönni az éjszaka közepén nemrég.
A mûút után feltételes pont következik, Ryanék kínálnak minden finomsággal, én élek is velük. Utolérem Molnár Petit, és beszédbe elegyünk. A felfelékben gyorsabb, így le-lemaradozok, viszont meglátjuk Fridmant és Kerékgyártó Petit.
Megelõzzük õket, és 1:5X (?)-es idõvel állunk Tölgyikreknél. Rombolunk Dömös fele tovább. Én mindig azt hiszem hogy végig lefele megyünk majd, de a Sikárosi rét után kicsit monoton az út szintbe. A Szõke-forrás völgyéhez érve viszont sokkal szebb tájkép fogad, imádom ezt a részt. Jól lehet haladni, bár kissé technikás. Fridman-nel megyek most, majd a kápolna feltételes ellenõrzõponttól indulok is én egybõl tovább.
Dömösre 4.-nek érek, el sem hiszem! A 3. Sperot itt érem utol, Gabi és Balázs kb. 15 perce mehettek el. Itt 2:53-nál jártam.
Kapkodtam kissé, mindenbõl próbáltam enni egy keveset, viszont hiba volt hogy nem ittam. (Volt itt cola?) Speroval gyalogolunk tovább, kezemben egy nagy parizeres kenyérrel. Alig eszméltünk fel, Ezüsthegyi vérszemet kapott, és elvágtázott mellettünk. Hamarosan Spero is ellép. A temetõ után megállok, muszály inni a sajátból, megelõz Molnár Peti is. Nembaj, most jön az egyik legnehezebb szakasz, csak lassabban..
Sajnos a lassabbanból még lassabb lett, mert úgy éreztem hogy leesett a vércukrom, és nem éreztem valami fényesen magam. Szakó-nyereghez fölvergõdök, majd utána az emelkedõ tetején a sziklás pihenõpontnál megelõz Lúdtalp és Fridman is. Laci eléggé kivan, nem is mennek nagyon gyorsan, de én még ennyire sem tudok haladni. Húzott egy erõset a combom, na szép.. Görcsközelbe is kerültem.. Dobogókõig a legkisebb emelkedõt is gyalogoltam, a síkon pedig valahogy imitáltam a futást. Elérek Dobogókõre (4:07), egybõl bemegyek a büfébe és legurítok 3 dl kólát. Itt el is hagy pár futó. Egy jó negyed órát legalább itt töltök, majd indulok tovább. Nem érzem valami frissnek magam, a lejtõt sem használom ki rendesen Psztkeresztig. Itt leülök a sörözõ lépcsõjére, begurítom az energiaitalt amit Dobogókõn kaptam, és egy kis kajálást is megejtek a sajátból. Úgy tûnik jó ötletnek bizonyult ez, mert kissé erõre kaptam, bár a Magas-hegyi nyeregnél sem futottam, de legalább a tempós gyaloglás az ment.
Utolérem Õrsi Bálintot, majd együtt érünk laslow és Repi pontjára. Megdícsérnek, ennek örülök, és még kóla is van, de jó! laslow is kínál valami üdítõvel (?), de életemben nem ittam még ilyet, és maradok a kólánál:)
Kicsit idõzök, majd megjön az erõm, és szépen haladok tovább Csévi-nyereg felé. Úgy érzem rendbejöttem, de nem merek nagyon erõsen futni, nehogy a görcs újra elõjöjjön. Elérek zsotyekhez, itt is finomságok. Felkapok egy almát, és haladok tovább.
A nyereg után most a hivatalos út kimegy a széles szekérútra, itt érem utol vaddinot, aki egész sokáig halad velem, így nem vagyok magányos addig sem.
A Fehér-hegy aljában nyafogok kicsit, de nem is olyan vészes.. Jó passzban voltam, nem voltam fáradt, és az izomproblémák is elmúltak szerencsére.
A fenyveseknél zakózok egy nagyobbat, de semmi komoly, uzsgyi tovább.
A Kopár-csárdához 15:20-ra érek, ami eddig 6:20-as idõ.
Iszok üdítõt, bár mondjuk Ca, vagy Mg-nek jobban örültem volna, de nem baj, legalább van valami. A leves kimarad, nyomás tovább megint egyedül.
Kakukk-hegyen femináék vannak, lelkiismeretesen vezetik az áthaladókat, 2. helyen Molnár Peti? Hmm.. És Balázs? Még nem járt itt.. Akkor valószínûsítettem hogy kiszállt. Nyomás tovább Pilisszentiván felé, tök jól érzem magam. Eltekintve a Dobogókõi affértól semmi komolyabb bajom nem volt eddig. Ismerõs gyalogosokat köszöntök, majd jön a hosszú homokos rész. Utolérem Kiss Petit.
A tempónk úgy tûnik totál ugyanaz, nem túl erõs, egy bebetonozott 8-as átlag körül mozog. Peti zenét hallgat, így egy árva szót sem szólunk egymáshoz, bár nincs is nagy kedvem most beszélgetni. Jön a Nagy-szénás és még mindig világos van!
Egy jó darabig kocogunk, majd mikor már nagyon meredekké válik akkor gyaloglásra váltunk. A ponton kicsit elidõzök. Felérve a tetõre meglesem hol mentem rossz fele 2007-ben, majd elindulok immár a jó irányba Nagykovácsi fele.
Szépen haladok lefele, gondoltam az aszfalton kicsit rákapcsolok, de tévedtem.
Utolérem Tincáékat, majd megint elkezdte a combomat húzni a görcs, így elég óvatosan kocogtam le a fõútig. Beérve a plébániára 16:54-et mutat az óra.
pygmeának nagy hálám a MagneB6-ért! Betolok egy-két kenyeret, és pontban 17:00-kor indulok tovább. Besötétedett.. Jön a kaland..
Beérve az erdõbe újra, nem akaródzik menni a futás. Basszus most a combom eleje szórakozik.. Peti vissza is elõz, én tempósan gyalogolok a nem túl meredek emelkedõn is. A tavalyi Lokomotívon vettem észre hogy a magnézium eleinte görcsöltetett ugyanitt a combom elejénél, majd szép lassan elmúlt.. Azóta nem találkoztam ezzel a szituval, de bizakodtam benne hogy most is ez lesz, és tényleg így is lett, kb negyed óra múlva elmúlt a fájdalom. Martye és Ádám nagyon szépen haladnak, õk az elsõ rendes gyalogosok, de az átlaguk 6 fölött mozog. Bíztatjuk egymást, majd immár sokadszorra utolérem Petit, és figyeljük a leágazást Sistergõ pontja felé. Szalag az semmi, szerencsére többször jártunk már erre, így vesszük az akadályt, de aki most van itt elõször, és egyedül, annak ez veszett fejsze...:(
A ponton Ezüsthegyit, és egy másik futót érünk utol. Nem is tökölünk tovább, sietünk a Fekete-fej felé. Mindig Peti megy elõl, én hol lemaradok, hol utolérem, de nem elõzök, mert nem látom sok értelmét.
Szépen haladunk, nem sûrûn futottam még éjjel lámpával, érdekes érzés.
olipapáék bíztatnak Szépjuhásznénál, majd egyszer csak két futót érünk utol, Kerékgyártó Petit, és egy számomra ismeretlen srácot hagyunk ott.
Kiss Petivel már Pilisszentivántól együtt haladok, de még egy-két mondaton kívül semmit sem szóltunk egymáshoz :) Én nem tudnék zenével futni, elveszti a varázsát.. János-hegyre sajnos rövidített ösvényen megy föl, én szépen körbemegyek a P- szerpentinjén, direkt erõsebb tempóba hogy ne legyen sok elõnye a tetõn. Hamar tovaszáll, én még frissítgetek Ryan és Kinga pontjánál, az Erzsébet kilátónál. Innen már örömfutás a célig. Makkosmáriára lehet kicsit nyomni, el is eresztem néha magam. Petami áll döbbenten a Makkosmáriai ponton hogy én mi a francot keresek még itt? Késõbb kéne jönnöm szerinte. Én is meg vagyok lepõdve magamon kicsit. Pont látom tovafutni Petit, és még 2 futót. Még mielõtt versenyezni kezdenék petami mondja hogy õk a gyalogos 85-ön vannak.
Így is utolérem õket a sunyi emelkedõn a Végvári szikláknál.
gethe beírásán nagyot mosolyogtam, miszerint "Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell". :-))
Abszolút igaz, de most nem vagyok olyan fáradt mint a két gyalogos teljesítésemnél, így kocogok fölfele. A P+ elágazásban két futó-gyalogos tévelygett, majd gyorsan faképnél is hagytam õket. Nem versenyzek Petivel, pedig 1-2 perccel van elõttem csak. Nekem így is egy szuper idõ lenne. Viszont az egyik ösvénynél a meredek sziklás résznél keresgéli az utat, és mire megtalálja pont utolérem.
Leérünk az aszfaltra, majd a fõútnál egy gyors itinerolvasás, és egy sprintféle a célig.
Egyszerre érünk be. 10 óra 52 perc alatt teljesítettem a távot, aminek nagyon örültem! Ez a 8. helyre volt elég, ami szintén jó pozíció ahhoz képest hogy soha nem edzek hétköznap :( :)
A célban boldog arcok, én is közöttük lehetek végre.

Köszönöm a szervezést, és a szuper szolgáltatásokat. Dobogókõn különösen életmentõ volt!
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.26 12:21:37
Via Dolorosa 75 terepfutás

Az utolsó pillanatig nem tudtam hogy a futó verziót vagy a gyalogost válasszam.
A pénteki Szomor 56 jól sikerült, nem erõltettem magam meg fizikailag, így a futást
választottam másnap.

Ádám jóvoltából már reggel 6:30 körül Markazon voltunk, így maradt idõ az összepakolásra.
Reggel 08:00-kor tömegrajt. A várhoz vezetõ meredek sáros emelkedõn máris gyaloglásra váltok, be kell még melegedni. Az élboly megállás nélkül kocog felfele.
Vaddinoval megyünk egy tempót a várig, szépen felértünk így is. Itt máris körvonalazódik hogy a mezõny közepén vagyunk kb.
Ha az ember azt hiszi hogy a vár után csak lejtõ jöhet az nagyot téved, ugyanis emelkedünk szépen tovább. Végre elérve a csúcsot kocogásba kezdek. Vaddino lemarad, utólérem báró Maki topiktársat és innentõl úgy látszik szinte elválaszthatatlanok leszünk :) Elérjük a Markazi-kaput, várom a frissítõt, de csak dugókás mérés van. Nembaj, kortyolok a sajátból. Innen jön elõször a Nagy-Szár hegy, majd az Oroszlánvár leküzdése. Sajnos a kilátás nem valami jó, de minnél fentebb érünk annál többet mutat meg nekünk a hegy. A csúcson nincs pont, irány tovább a Jagusra. Ez után találkozunk a visszafele jövõ gyalogosokkal, illetve a gyorsabb futókkal is. Lerombolunk a Csurgó-kúthoz, ahol végre finomság vár. Jól esik az energiaital, és betömöm a Bounty szeletet is magamba. 8-as átlag környékén vagyunk, ami nagyon jó, hiszen már 1000 m szintet is leküzdöttünk a 15 km-re.
Visszatérünk az elágazáshoz, majd K-Ko-K+ kombóval berepülünk a Nemzeti Emlékpark ellenõrzõpontjához. Itt épp indul tovább Álmos egy másik futóval.
A kóla szuper jó, és egy kis sós finomságot is magamhoz veszek, majd rongyolunk is tovább Makival. Jó tempót megyünk nagyon, de Álmosék is repesztenek, nem is látjuk õket. Egy technikai szünet után hosszabb aszfaltos rész következik.
Utólérjük Ádámékat, jól nyomják gyalog is 6-os átlag közelében járnak.
Az itiner szerint be kell idén is térni a nagy susnyásba a P+-re, de szerencsére felfestették tovább az aszfalton a jelzést, így jövõre ez a mondat kikerülhetne a leírásból. (Bezzeg tavaly meg azelõtt milyen jó kis bozótharcot vívtam itt)
A Szent István csevicéhez érve nagyon jól esik a meleg tea, és egy vajas kenyeret is betömök mellé. 8-as átlag stimmel továbbra is.
Befut Lõw Andris, medvegyu, és egy ismeretlen hölgy is, én pedig nyomulok egybõl tovább immár Álmossal.
A helyiek néznek minket hogy kik ezek a koszos õrült futók? :) Hosszú aszfaltos rész jön, óvatosan kocogok felfele. Álmos elmegy, majd Maki is lelép, de nem kapkodok, a saját tempóm bõven megfelel nekem most. Utól is érem Toperczer Andrist, akit a célig már nem is látok.
Parádóhuta elõtt véglegesen megelõzöm Álmost, teljesen jó erõben érzem magam, mind fejben, mind fizikailag.
Ismerõs részen haladok, a Rákóczi Turistaút S- jelzésén. Megcsodálom a mozgalom pajzs alakú kódját, majd jön a Hársas-tetõ szerpentinje. Kicsit ki vagyok csúszva a 8-as átlagból, így erõs tempóra váltok, a szerpentin úgyis adja magát.
A fõút mellé érve kis tanácstalanság, de szerencsére nem megyek tovább a S-n, így hamarosan Parádsasvárra érek, ismét frissítõpont. Szegény Maki megmászott még egy plusz dombocskát, így mögöttem ért ide, de indult is egybõl tovább.
Én még kicsit élvezem a hawaii dizsit, aztán utána megyek, de csak gyalogolok egy darabig. Jön 6 km és 555m szintkülönbség. Ki ne tudná hogy a P+-rõl beszélek. Sokszor jártam már erre, lelkiekben felkészültem erre a szakaszra. Egy jó darabig kocogok is, majd utólérek egy gyalogost aki mondja hogy 4-en vannak csak elõttem. Hú, ez meglep, akkor nagyon jól jövök. Bekeményít az út, de egész jó gyalogtempóban haladok, és utól is érem ismét Makit, aki két bot segítségével próbál haladni. Izzadunk mint a ló rendesen, a K+-elágazónál iszom egy jó nagy kortyot, majd irány Galyatetõ! 5 óra 17 perc alatt érek fel 40 km-hez a rajttól számítva. A 8-as átlag ugrott valószínûleg innentõl de nem izgat nagyon.
Maki indul is tovább. Egész jól kiegészítjük egymást, az emelkedõkön õ a gyorsabb a lejtõkön inkább én. De jól esik a frissítõpont. Mindenfélét tömök magamba amit épp érek. A banán kifejezetten jól jött. Érdeklõdöm az élmezõny felõl, Pap Gabi majdnem 1 órája ment el. Jesszus. Én sem jöttem azért gyengén, de õ... Számolgattam vajon mennyivel fognak megelõzni, aztán letettem errõl a rossz szokásról.
Na végre lejtõ! Rombolok is szépen lefele Mátraalmás irányába. Maki technikai szünetet tart, így a ponthoz én érek elõbb, de pár perc és ismét együtt indulunk tovább. Ez a K+ nemszeretem jelzés, nem annyira sokat tudtunk kocogni rajta, sosem akart vége lenni. Elérjük Mátraszentimrét. Fárad a lábam rendesen, a legjobbkor jött az ellenõrzõpont. (48 km - 2612 m szint)
Itt megejtünk vagy 5-6 perc pihit nagyon fel kell tankolni. Viszont cserébe Lajosházáig szinte végig lejtõ lesz. A P-Z- elágazásnál érdekes hogy a Z-fele két szalag is mutatott, de szerencsére ismerjük a terepet, így gond nélkül mentünk tovább a P-n. Technikai szünetet tartok, de elég érdekes színû a salakanyag, és ezáltal kicsit idegessé válok, remélem nem csináltam valami hülyeséget..
Nem telik el 15 perc, és megint érzem hogy kell.. Most már a szín stimm, de szinte alig jött vmi. Ez iszonyú rossz... (Sorry hogy elõadást tartok errõl, de eddig ilyen nem nagyon volt még). Innen nagyon jó tempóval haladunk, én megyek elõl, Maki kicsit mögöttem. Kb 10 km/h-val rombolunk, majd a bekerített résznél hatalmas vaddisznócsordába botlunk, még jó hogy a kerítés túl oldalán vannak.
Nagyon jó idõben érjük el Lajosházát, ahol kiderül hogy az elõttünk levõ Repi 30, Endre 40, és Gabi 50 percre van elõttünk. Esély már nincs úgy tûnik a dobogós helyre, de nem állunk rosszul. A kóla itt is nagyon jól esik, a szõlõ viszont még jobban. A kutyus kissé megorrolt ránk valamiért, de most nem foglalkozunk vele.
Nem esik jól ez a sárga négyzet fölfele Mátraházáig. Bújom az itinert, mikor és merre járunk éppen, hány tized km a következõ jelzéselágazás :)
A So elágazótól a tábla mutatja hogy 2,5 km Mátraháza. Aha, a nagy francot.. 3,5 km az itiner szerint egy kis szinttel még megspékelve. Beérünk Mátraházára, Maki letámad egy kutat, én kocogást imitálva haladok tovább a mûúton a Veronika rétig.
Nem tökölünk itt sem sokat, irány az utolsó emelkedõ, a sípályán Kékestetõig.
Maki állítása szerint meg akarta futni, de 5 perc alatt le tett errõl :) Azért kb. 30m-t
futottunk fölfele :) Egész jó gyalogtempóval felértünk a csúcsra, ahol Maki nem szívbajoskodott, vagy 50 ember elõtt intézte el a szükségállapotot :)
Gondoltam majd utólér valahol, így haladtam is tovább. Viszont elõjött a gondolat hogy akár meglehetne 10 órán belül is, de akkor tolni kell rendesen a végét.
Erõs tempóval haladtam a Markazi-kapuig, ahol egy gyors frissítõ után tovább is álltam immár a Z-n. Repülnek a lábaim, de még nem vagyok teljesen kinyúlva, így egész jól esik a keményebb tempó. Zerge módon ugrándozom a kövek között, majd még épp szürkületben lámpa nélkül leérek a fõúthoz. A harang éppen akkor kongatott, páff, 18 óra van. Nembaj, egy gyors tempófutás és becsörtetek a célba.
Maki negyed órával utánam ér be, õ is jól jött azért lefele.
Sikerült beérnem a 4. helyre, elõttem Repi jött be 24 perce.
Az összidõm 10 óra 03 perc lett ami nagyon jó úgy érzem 75 km-re és 3500 m szintre.
A célban elfogyasztok 5 tányér paprikás krumplit, és 4 virslit :-)) Csodálkozok, mert futás után nem nagyon tudok enni, de most tömöm magamba a finomságokat, amit a szervezõknek köszönhetek.

Kemény verseny volt, combos szintekkel, de remélem jövõre is eljöhetek, immár negyedszerre.
 
 
Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)Túra éve: 20092009.10.15 09:57:41
Reguly Antal Emléktúra 22

Szombaton sikeresen megcsináltam a Bakonyi Barangolás 70-es távját, így kapóra jött hogy másnap ugyanonnan indul ez a kis emléktúra.

Felkelés után szomorúan láttam hogy esik az esõ elég szépen, és nem úgy néz ki mintha hamarosan elállna. Nem sok kedvem volt felázott talajon gyalogolni, így futásra adtam a fejemet.

Reggel 8:30-kor indultam. Csípõs hideg idõ volt, így kicsit szaporáztam a lépteimet Zircrõl kifele. Megelõzve bubut, sietésre ösztönöz, ugyanis mindjárt jön a vonat, de sajnos nem vagyok kenyai futó, így szépen el is ment mellettem a szerelvény :)
A P- jelzésen haladok immár a Cuha-völgyben. Sajnos a völgy eleje nem változott semmit tavalyhoz képest. Teljesen szét van barmolva, nehéz benne haladni, fõleg hogy pocsolyák is vannak szép számmal. A többi túrázónak persze kényelmes a talpfákon haladni elhiszem, de természetesen én a P-n maradtam akármilyen rossz is volt. Tudtam hogy lesz egy nehezebb patakátkelés, kíváncsi voltam mennyire lesz megáradva a patak egy esõzés után, de szerencsére kb 2 perc mélázás után sikerrel vettem az átkelést. Robogok tovább Porva-Csesznek állomás felé. Itt már elsõ érkezõ voltam, finom csokival kínálnak a pontõrök. (9,3 km - 42 perc)
Innen az ismeretlen Z- jelzés következik Porváig. Itt sem sokkal kellemesebb haladni, sziklák mindenhol. Kiérek egy nyílt részre, eltûnik a jelzés, sehol semmi, de a falu elõttem. Elindulok toronyiránt a szántóföldön gondolván hogy valószínû beszántották az utat, de hirtelen elõkapom az itinert, hátha részletesebben le van írva minden. Jó döntésnek bizonyult, jobbra van egy szekérút, ami egy kis kunkor után fog a faluba érni. Visszafutok az elágazásig, majd tovább a helyes irányba. Nyílt rész van, orkánerejû szél süvít az arcomba, óriási dagonyában próbálok futást imitálni több kevesebb sikerrel.
A szekérút szinte járhatatlan, egy ültetvényen futok közvetlenül mellette, és beérek Porvára, ahol a Penics Büfében vár a következõ pont. (13,5 km - 1:15) Csapzottan érek be a kocsmába, kicsit néznek a helyiek, de szerintem láttak itt már különb embert is :)
Megkapom az italbónt, le is húzok gyorsan 2 dl fantát, majd pár perc után indulok is tovább. A S- teljesen kitett, nyílt részen halad elég sokáig. A lábam persze már teljesen szétázott, ezen meg sem lepõdök. Óriási dagonyában haladok, azon csodálkoztam hogy nem seggeltem még egy isteneset sem a nap folyamán. (A célba késõbb beérkezõ túratársak nagy részérõl ez nem mondható el :)
Elérem a K- elágazást, a K-S- jobbra megy, de a K- honnan jött? Grr, idegeskedek, majd a még mindig piszok nagy szél-esõ kombóban elõveszem újra az itinert, és olvasok, illetve a térképemet is böngészem. Közös nevezõre jutottam, így az egyenes aszfaltúton indulok jó 5 perc tökölés után, viszont jelzés semmi vagy 1 km-en keresztül. A térképem jó irányt mutat, így nem vagyok megilletõdve.
Az emelkedõ tetején meglátom Borzavár templomtornyát, majd egy sunyi jobb kanyar után már a faluban is vagyok. Végigrombolok az egész falun, majd ismerõs rész jön, innentõl a Bakonyi Mikulással szemben haladok tovább végig az erdõben.
Szintezõs részen vagyok, de tolom neki az emelkedõket is, már amennyire lehet ezen a felázott sáros talajon. Tájfutók jönnek szemben, nem irigylem õket sem.
Az utolsó pont még nem volt nyitva, de hamarosan szembetalálkozok az ide beosztottakkal. A pecsét a nagy hátizsákban volt valahol, így abban maradtunk hogy majd a célban igazolom magam. Beérek Zircre, még egy nagy hajrá és bent is vagyok. Persze beérésem után vagy 1 órával már sütött a nap :) Ha nem tökölöm el azt a kis idõt akár 2 órán belül is épphogy beérhettem volna, de sebaj, nem volt verseny.
Kellemes hétvége volt, köszönöm az Ösvénytaposó Egyesületnek mind a két túrát!

22 km: 2:07
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20092009.06.16 13:18:07
Falasok(k) 50

Mivel szombaton nem voltam túrázni, ezért az volt a tervem hogy futok vasárnap egy erõsebbet, aztán meglátjuk mi sül ki belõle..

A rajtban felfedeztem Pap Gabit, majd a Mátra 115 élményeit diskuráltuk egészen indulásig. Gabi egy lazábbat szeretett volna menni most, de nála az a laza szerintem ami nálam a kemény.
9:00-kor indultunk el. Hamar megvan az elsõ pont, az itiner marad a kezemben, de tudom az utat, mivel most vagyok az 50-esen negyedjére.
Rohanunk lefele a köves lejtõn a mûútig, majd elkezdõdik a Fekete-fejre az emelkedõ, gyaloglás nélkül abszolváljuk. Nagyon meleg lesz, ez már most érzõdik. A pulzusom az egekben. Végre felérünk a csúcshoz, ahol azt hittem lesz pont, de mégsem, így rongyolunk is tovább.
A lovas klub után hivatalosan megerõsítve vághatunk át a réten. Kissé emelkedik de toljuk neki az immár rendesen felmelegedett idõjárásban. Elérjük a Kecske-hát ellenõrzõpontot. ( 5,8 km - 265 m szint: 34 perc.)
Kis folyadékpótlás, majd nyomás tovább még mindig a P-n. Gabira rájön a szokásos kényszerszünet, de tudom hogy úgyis utolér majd nemsokára.
Rákanyarodok a P-háromszögre, és indul a szintezés. Jó tempóban haladok fölfele. Mikor megszelídül az emelkedõ és síkabb lesz a terep ismét rákapcsolok, és elhagyok egy futó srácot. Hamarosan utolér Gabi. Nem tudom milyen tempóval nyomhatta fölfele a háromszögön, de az én tempóm sem volt gyenge, és lám utol is ért secc perc alatt :-) Elérjük a Z-háromszöget és nyomjuk fölfele továbbra is. A megelõzött srác is szépen jön kissé utánunk. Felérünk a kilátóhoz, a csúcson pygmea pontõrködik. Gyorsan gyönyörködünk egyet a szép kilátásban, majd irány horány. A Z-háromszögön repesztünk lefele, nagyon erõs tempót megyünk, kb 14 km/h körül mozog az órám. Nagyon jól esik a lefele, arra gondolok milyen jó lenne mondjuk 2000 m tengerszintrõl indítani a túrát, és ilyen kellemes lejtõn végig egészen 0m-ig.
Ismerõsöket elõzünk, majd kiérünk Nagykovácsi elõtt a nyílt részre. Tempónk még mindig nagyon erõs, ebbõl részemrõl vagy piszok jó idõ lesz, vagy behalás.
Beérünk Nagykovácsiba, visszafele fut már qvic, szintén nagyon jól halad.
A ponton kis pihenõ, eddig így állunk: (15,7 km - 480 m szint - 1:28)
Nagyon meleg van, izzadok mint a ló. A pihenés után továbbállunk, és a S-n folytatjuk kissé monoton utunkat sunyi emelkedõvel tarkítva.
Végre elérjük a K+ elágazását, majd nyomjuk fölfele megállás nélkül. Ja hogy Gabinál ez a laza hét :)
Utolérjük qvic-ot, majd vaddino fut velünk kicsit egészen föl a Nagy-szénás csúcsáig. Huhh.. Ez kemény szint volt..
(22 km - 750 m szint - 2:08). Talán kicsit erõs a tempó úgy látom..
A P-n indulunk tovább, tudom hogy hamarosan jön egy titkos pont valahol.
Ennek ellenére brutális tempóban megyek elöl, és a lejtõt maximálisan kihasználva
érünk el a tényleges titkos ponthoz, ahol a P-S- elágazás volt.
A S-n folytatjuk utunkat, a meredek és hosszú Antónia-árok következik.
Ennek ellenére szinte végig futjuk, nem vagyok normális.. Gabin nem lepõdök meg, de magamon eléggé. A mûúthoz érve kis folyadékpótlás, majd rongyolás tovább az Ördöglyuk-barlang felé.
A barlang elõtt kb. 100 m-rel nyomom fölfele az emelkedõt. A lábam elé figyelek épp, erreföl akkorát koppant a fejem egy kiálló nagy fatörzsben hogy még a kissé feljebb levõ ponton is hallották.
Piszok nagyot szólt, egy nagy káromkodással megspékelve, de szerencsére nem fájt, és nem lett nagyobb ügy belõle, bár itthon elég csúnya képet festett mikor a tükörbe megnéztem..
Vicces hogy 9:00-kor indultunk, és kb. 15 perce van csak nyitva még a pont, így kicsit itt feltöltõdtünk/szitkozódtam :-)
Pár perc pihenõ után visszafele még leszídom az anyukáját az elõbb említett fának :) Jelzetlen úton haladunk sokáig, a szalagoknak sok helyen már csak a csonkja van meg, de enélkül is lehet tájékozódni, fõleg ha az ember szorgalmasan olvassa az itinert ahogy mi tettük Solymár belterületén.
Tûz a nap, nem esik már jól a futás, itt éreztem valahol hogy nem fog ez ma végig menni futva, de még nem tudtam hogy kb. meddig bírom.
Mint kiderült a régi Z-n kellett volna haladni a fõút után, mi maradtunk az újon, de ezt csak azért írom le hogy jövõre el ne felejtsem ha esetleg olvasom a beszámolómat :-)
A Szarkavár elõtt már kissé belassulok, de még így is piszok jól állunk idõvel.
31,8 km - 980 m szint (3:05)
Elmajszoljuk az itt kapott finomságot, majd kicsit tökölök, de végül indulásra bírom magamat. A frissítõpont elõtt éreztem hogy mára ennyi ment futva. Így is örültem, mert ilyen brutál tempót talán még sosem futottam ennyi szinttel. Ha tartjuk ezt a tempót a maradék 14 km-en (ami már nem lett volna sok, de ott volt még egy Tök-hegy, Újlaki-hegy, és Nagy hárs-hegy) akkor egy 4:45 körüli idõt hozhattunk volna. Nem kell már ehhez olyan sok edzés, bizakodó vagyok, de abban a pillanatban kicsit letörtem..
Na mindegy, mai futás letudva (32,8 km - 1000 m szint 3:15)
Gabit elõre akarom küldeni, õ lazán nyomathatna egy pályacsúcsot, de mellettem marad a laza hétvégére való tekintettel. Szép gesztus volt tény és való! A frissítõponton legalább negyed órát eltöltünk.
Rendesen fáj a vádlim, nem esik jól egy idõre még a gyaloglás sem.
Innen gyalogolva, beszélgetõsre vesszük a túrát. Elhagy minket a Nagy-kopasz elõtt megelõzött futósrác. Hû, azért jól tolja!
Nemsokára megjön qvic is. Tök-hegyre még gyalog is megerõltetõ fölmenni.
Egy apuka vitt egy kissrácot, gondolom a 25-ösen voltak, a srác szegény már bõgött minden baja volt.
Na én még azért ennyire nem nyúltam ki :) Elérjük a S-jelzést, majd jónéhány bukkanó után elérünk a Virágos-nyeregbe. Rutinból megy az út, de úgy látszik nem mindenki értett velem egyet, mert többen tévelyegtek itt úgy olvastam.
Felmászunk az Újlaki-hegyre ahol RitaB finom csokik társaságában pontõrködik.
Ráérõsen beszélgetünk, gyönyörködünk a kilátásba Gabival. Most már tök mindegy mikor érünk be. Azért a hegyrõl lefele mégiscsak kocogásba váltunk a Határ-nyeregig. Kis itiner olvasgatás merre is visz a P körséta. Megleljük majd kocogás tovább. Megy ez azért még valamennyire..
Hamarosan egy szó szerint "nyomós" indokot találok a megállásra, egy kútnál rendezünk nagy mosdást, jól is esik, mert rendesen kiült a só az arcomra.
Elérjük a Libanoni cédrust. Elolvassuk a tájékoztatót, és megcsodáljuk ezt a nem mindennapi jelenséget, egyben a jelvényünk képét is.
A szalagozás innen tökéletesen visz, úgy gondolom akarva sem lehetne eltévedni, de olvasom hogy az Ördög-árok elõtt sikerült néhányaknak. Jelentem kb. 4 szalag volt kitéve a balos kanyarban..
Belvárosi szakaszra érkezünk, majd hamarosan ki is érünk belõle, és elkezdjük megmászni a Nagy-hárs hegyet. Elõször a mária zarándokút jelzésén visz az utunk, majd a S-n felérünk a kilátóhoz, ahol nem találjuk a pontõrt..
A pontnyitásoktól már egy jó ideje nem kell félnünk, így felmászunk a kilátóba hátha ott tanyáznak mint a Nagy-kopaszon. Pont nincsen, viszont a kilátás még mindig gyönyörû. Nem akartunk most felmenni a kilátóba, de egy szerencsés véletlennek köszönhetõen mégis megcsodáltuk a látképet.
Pont egy fotót akarunk készíteni mikor kb. 30m-rel elõttünk egy cetli hogy ellenõrzõkód van itt.. Így már minden érthetõ, bár a cetlit jobb lett volna kicsit a kilátó elõtt kitenni.
Innen egy gyors befutóra még tellik, és pár perc múlva megérkezünk ismét a Szépjuhásznéhoz. Az idõnk felejthetõ, de mégse olyan rossz: 5:43 lett a vége.

A poén az hogy a frissítõponttól megfogadtam hogy kajára rá sem merek nézni, a gyomrom nem érezte magát valami jól, de ahogy a célba értem, 10 perc múlva már a rántott sertésbordát tömtem magamba, köszönhetõen hogy nyitva volt a büfé :) Ismerõsök jönnek, majd jó egy-másfél órás traccsparti következik édességekkel bolondítva, Szilvi és Gabi jóvoltából :)

Köszönöm a túrát, jól éreztem magam, és jövõre ismét itt szeretné lenni mert az 5-ös szám nagyon jól hangzik már :)
 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20092009.06.02 21:45:19
Mátrai Csillagok 40

Szombaton sikeresen teljesítettük a Mecsek 100-ast Ibolyával, Józsival, Álmossal, és vaddinoval. Vasárnap este mindnyájunknak tervben volt a Mátrai Csillagok 40 km-es távja is. Hazafelé a Mecsekbõl átérve a keleti országrészbe kezdett körvonalazódni, nem biztos hogy az idõjárás kegyeibe fogad ma estére minket. Az autópályán megálltunk, mivel kb. 3 napja nem láttam meleg élelmet :) Ekkor már szakadt az esõ.. Nem sok jóra számítottunk.. Nagyon korán, már vagy du. 3-ra Gyöngyösre érkeztünk.

A túrán 19:08-kor indultam egyedül. A Sár-hegyre fölfelé már kezdett látszani hogy sajnos nem lesz olyan jó idõ mint tavaly volt. A csúcsról semmi panoráma nem volt, így gyorsan haladtam tovább a Szent-anna tó felé. Itt ért utól nedus1965. Pár métert kocogtam vele, majd rájöttem hogy ez most tényleg nem így van ma tervezve, ezért visszaálltam a gyaloglótempómra. A tónál pecsét, majd irány tovább.
Utólér Álmos, aki még a 15-öst futja, és 40-re is akar menni. Nem tartom ilyen idõben ezt annyira okos döntésnek, de hadd menjen, utólag kiderült sajnos hiába.
Mátrafüredig hasítok, utólérem Józsit és Ibolyát, de megyek most tovább egyedül.
Mátrafürednél elkezd szakadni az esõ, nem úszom meg :-( Pulóver + póló + rövidgatya.
Ebbõl áll a felszerelésem. Benevárnál a pontõrök sátorból osztanak pecsétet.
Innen kezdõdik A MENET! Minnél följebb jutok a K+-en annál hevesebb a vihar, és annál jobban csökken a látótávolság is. Szerencsére már kétszer teljesítettem a túrát, így a bizonytalanabb helyeken is magabiztosan haladok egészen a csúcsig.
Van kb. 2 fok, már most teljesen szétáztam. Indulok lefele a sípályán a K-jelzésen.
Nagyon nem esik jól a kitett nyílt részen szakadó esõben menni. Leérek Mátraházára, remegek mint a kocsonya. Alig vannak elõttem indulók eddig.
Itt viszont úgy döntöttem hogy nem szívatom magam tovább egyedül, bár ismerem az utat egy darabig, megvárom Józsiékat mert nem akarok meghalni valahol az úton.
A pontõrök nagyon kedvesek, bebugyoláltak egy törülközõbe, mert teljesen felõrölt a hideg már. A finom sós édességek meg a magnézium nagyon jól esett, köszönet az itt tanyázó pontõröknek a kedvességükért!!
Jön larzen meg akibacsi, de maradok még a helyemen. Megérkezik a váci Nagy Attila invitál hogy menjek vele, de nem teszem, késõbb kiderült ki is szállt Beával valahol útközben. Aztán egyszercsak megjelenik Józsi és Ibolya. Sajnos Ibolya itt kiszállt..
Elõkerül Bell Sanyi is, és hármasban haladunk immár tovább.
Iszonyúan nincs kedvem elindulni, de nagy erõt veszek, és haladok tovább. 100 m után vissza, ott hagytam a fejlámpát.. Hülye.. Az Ózon hotelnél el van kerítve a jelzés. Na basszus.. Maradunk a mûúton, majd a hotel után vissza a jelzésre.
A Hanák-kolos kilátó elõtt már piros fények jelzik hogy hamarosan megérkezünk.
Kilátás persze semmi. A kezem teljesen szét van fagyva, társaimat kérem hogy szedjék ki a táskámból az itinert, és ez minden ponton így ment :)
Felérünk a Muzsla tetõre, olyan szomorú vagyok hogy a túlélésért kell ma küzdenem nem a kellemes nosztalgikus esti túráért :( Finom keksz van az ellenõrzõponton, de 1-nél többet nem bírok most megenni.
Leérünk ismét Mátrafüredre, jó hogy nyitva volt egy bár, sajnos egy hosszabb technikai szünetet meg kellett ejtenem. Hát nem volt kellemes teljesen szétázva..
Társaim szerencsére megvártak, cserébe tovább navigáltam õket a Kozmáry-kilátóhoz, ahol már néhány rövidtávos is küzdött. Innen fel a Sástóhoz majd zsíros és lekváros kenyerek fogadnak a ponton, meleg teával kiegészítve. Muszály itt megállni pótolni a veszteséget mert már nem lesz több alkalom rá. Nagyon jól esnek a finomságok, de mivel melegebb részen vagyok és egy helyben, ezáltal ismét elképesztõen fázok. Végül elszánjuk magunkat az indulásra. A S+-en tovább kiérünk egy nagy rétre totális köd, de szerencsére megtaláljuk a helyes irányt.
A So jelzés rafinált, ugyanis az avar alatt óriási pocsolyák találhatóak, de valahogy annyira nem érdekelt már ez ilyenkor. Elérjük a Snégyzet jelzést ahol végtelen hosszúnak tûnõ, és veszélyes ereszkedéssel érjük el Lajosházát. Na ez ok, de hogy érsz át a túloldalra amikor teljesen meg van áradva a patak, és a túlparton van az ellenõrzõpont? Ezt mutatja meg a minket utólért Bálint és haverja, akik szó nélkül átsétálnak a patakon. Rendben, eljátsszuk mi is.. Megkapjuk végül a pecsétet, vissza persze ismét ugyanitt kell jönni ááá... Valahogy megoldjuk, majd immár a S-háromszög jelzésen haladunk. Bálinték valahol máshol keltek át, de hamar utólérnek minket. Pár száz méter, és olyat látok mint még soha. A Lajosházi patakátkelés elbújhat ez mellett. Elképesztõ áramlással folyik a patak, és kb. háromszor olyan széles mint Lajosházánál. A jelzés a túloldalon folytatódik, megkerülni nem lehet. Egy életem egy halálom ezt a sz*pást megpróbálom :)
Bokáig lesüllyedve caplatunk át egyensúlyozva a folyón. Poén volt, egyszer mindenkinek ki kell próbálni. Persze csak ha tüdõgyulladást szeretnél.
Vajon mi jöhet még? Tettem fel a kérdést magamnak. Bálinték lelépnek, maradok Józsival és Sanyival, hû társaimmal :) Kicsit féltem hogy a szalagozást meg fogjuk-e találni ebben a szakadó esõben, de gyönyörûen fényvisszaverõ csíkokkal látták el a szervezõk a fákat. Hozzánk csapódik két rövidtávos srác, egyikõjük ismeri jól az útvonalat hál isten, mert nekem innentõl abszolút új az útvonal, és nem lett volna sok kedvem ebben az idõben az itinert bújni. Annyit láttam hogy Z+en haladunk Gyöngyössolymosig majd pecsételünk. De még mindig nincs vége, fel kell keresni a Bába-követ is. Grrrr.. Kezdek befalsulni szépen, a jeleket sem figyelem. Ritka az ilyen hogy teljesen másra hagyatkozok, de ez a pillanat most jött el..
A végén még egy piszok hosszú kerékpárút jön a célig. Végig kicsit elõre dõlve haladok, ugyanis ahogy kiegyenesednék egybõl rám fagyna az összes ruhadarab.
Ennek köszönhetõen a célban iszonyúan fájt a nyakam és a vállam.
9:38 perc szenvedés után teljesítettük a túrát. Rengetegen feladták, vagy átneveztek. Mindössze 29 szintidõn belüli teljesítõ volt a hosszú távon, abból 4-en 1 perccel idõ elõtt értek be ahogy nézem a listát..
Nagyon kemény volt ez a túra! Az érdekes az hogy a Mecsek 100-at nem is éreztem a lábamban. Gratulálok minden teljesítõnek, és köszönöm Józsinak és Sanyinak a társaságot! Remélem jövõre olyan szuper idõnk lesz mint tavaly :)
 
 
Szarvaskői Öko-Park túraTúra éve: 20092009.05.13 13:09:32
Szarvaskõi Öko-Park Túra 70

Már év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, mivel fõleg az elején olyan helyeken megy, ahol én még sosem jártam korábban.
A 05:03-as egri gyorssal utaztam, ami Füzesabonyba legalább 20 percet dekkolt, így elkezdtem félni hogy lekésem a csatlakozást, de kiderült hogy ez így szokott mindig lenni, és a megadott idõpontban értem Egerbe, ahol már várt a BZ vonat.
Szupi útvonala van ennek a kis vonatnak is, sokan mennek kirándulni pl. Szilvásváradra is innen.
Szarvaskõn leszállás, és gyönyörködés. Mindenhol hegyek ölelik körül ezt a kis falvacskát.
A rajtba érve is tovább gyönyörködök, az Öko-park kemping úgy gondolom minden vágyát kielégíti az idelátogatóknak. Ezt az is mutatja hogy már most több külföldi gépkocsit látok a kempingben, és még csak a szezon eleje van.

08:30-kor indulok neki a 70 km - 3090 szintkülönbségû távnak. Egybõl meredeken megmászom a Szarvaskõi-várat ami közvetlenül a falu fölött magasodik.
Innen tovább emelkedik az út, utólér Endre majd gyorsan tovafut. Gerincúton haladok, néhol szuper kilátással. Megelõzöm - raftert- majd innentõl 70-est nem látok sokáig, mivel 07:20-kor indult elõttünk az utolsó nevezõ. Családias túra ez, mint megtudtam összesen 38-an neveztünk a hosszú távra.
Belekocogok a lejtõkön ahol lehet, a többit meg gyaloglom. Így van a mai nap betervezve.
Elérek Bélapátfalva szélére, háttérben a Bél-kõi kõfejtõ nyújt impozáns látványt.
Az idõ most nem számít, elérem a híres kolostort, körbejárom, és elolvasom a tudnivalókat. Innen az itiner nincs nagyon összhangban, ugyanis K- jelzést ír a folytatásban, viszont az útvonalleírás szerint nem kell bemenni Bélapátfalvára hanem egy szerpentines mûúton lerövidíti az utat. Mivel egy "Szarvaskõi Öko-Park" nyíl is mutatta a jobbra irányt, ezért lelkiismeret furdalás nélkül letérek a K-rõl a helyes útra. Visszaérek a K-re megelõzök jópár embert akik csóválják a fejüket.
Szerintem inkább az útvonalleírást kéne elõször elolvasniuk..
Elérek a Lak-völgyi tóhoz ahol almával kínálnak a pontõrök. Haladok is egybõl tovább. Elkezd esni az esõ bánatomra, de az idõjárás csak nyári záporokat mondott, ezért nem csinálok belõle nagy ügyet.
A mûútnak is meg van a varázsa, szuper részen haladok, emelkedõvel tarkítva, majd terepen föl a Katonasírokhoz. Innen kocogás le immár a S- jelzésen a Szalajka-völgy felé. Elérem a Szabadtéri Múzeumot, és tovább gyönyörködöm. Imádom ezt a helyet, talán utoljára 6 éves koromban jártam itt, de megfogadtam hogy privát túrára visszajövök ide. (A múzeum a fakivágás, fafeldolgozás, mészégetés egyes munkafázisait és eszközeit, valamint az erdõ és a fák kortörténetét mutatja be az ide látogatóknak.)
A Szalajka-völgyben haladok tovább, rátérek a Z3szög-re, és meglátom a kisvasutat is. Rengetegen kirándulnak ma, mivel szuper az idõ, az esõ már elállt. Útközben egy mozgó pontba botlok, még jó hogy ki volt táblázva, amúgy lehetetlenség lett volna magamtól észrevenni a sok ember között. Még egy kis erõgyûjtés a Fátyol-vízesés megnézésével, majd jön országunk egyik legmeredekebb emelkedõje. Asszem valami 2,4 km - 550 m szint. Erõt veszek magamon és elindulok. Kibontok egy szendvicset, amit a csúcsig nem bírok megenni, de jól esik mert erõt ad.
Izzadok keményen, de nem állok meg. Utólérem bubut és gudlukinget majd az elsõ 70-eseket is. Nem vagyok egy nagyon izzadós srác, de most patakokban folyik az arcomról a veríték. Végül fölérek ahol jópáran pihennek. Ránézek az órára, és hmm.. szép idõ, 32 perc alatt feljöttem. Megeszem a szendvicsem másik felét, majd indulok lefele. A háromszögek elágazásánál bizonytalankodókat igazítok el, majd elérek a K+-re ahol balra fordulok. A mûútnál letérek róla, és elérek az Olasz-kapuhoz, ahol finom frissítõ vár. Nagyon kedvesek a pontõrök, van Ca, Mg, szörp, zsíros-vajas-lekváros-mézes kenyér.
Én vajas-mézes kenyeret eszek magnéziummal megbolondítva :) Nagyon jól estek a finomságok, feltöltõdve vetem magam bele újra az erdõbe. Megcsodálok egy karóra kirakott állati koponyát, majd a Faktor-réten áttérek a S-ra. Innen már látszik a tavaly októberi szörnyûség. A természet ereje ezen a napon mindent elsöpört a környéken. Felérek Bánkútra, ahol OKT pecséttel igazolok. Rengeteg kidõlt fa, iszonyú pusztítás. Egy részét már próbálták rendbetenni kisebb-nagyobb sikerrel.
Haladok a S+-en Ómassa felé. Egy kicsit bekómázok ezen a részen, de nem azért mert olyan unalmas, csak kevés volt az alvás.
Nagy nehezen elérek a K- elágazáshoz, ahol ismét mozgó pont. Szegény pontõrök mellett 3 alkesz srác is tanyázott matt készen. Elindulok Szentlélek felé az emelkedõn de nem esik jól. Megváltás a Jubileumi forrás hideg vize, itt kicsit megállok feltöltõdni. Tovább indulván elhaladok egy pálos kolostorrom mellett, majd ismerõs rész jön a Barcikáról.
Jön a hírhedt Csondró-völgy teteje, ahol talán még brutálisabb a pusztítás mint Bánkúton. A jelzés követhetetlen, körbenézek, meg sem próbálkozom vele.
A térképem alapján nézek egy kis kerülõt, majd meredeken visszavágtam a jelzésre hamarosan. Többször voltam már ebben a vadregényes völgyben, de sajnos lefelé még egyszer sem mentem, itt volt az idõ rá! Bizony valahogy jobban haladtam mint a Barcikán fölfele szinte szûz hóban :) Kiérek Mályinka határába, ismét frissítés, Ca, Mg, szörp, és csoki. Szuper! Innen ismét rengeteg szint következik vissza Bánkúthoz a K- jelzésen. Sok ideje haladok már, de szinte semmi szint nem volt eddig a leírthoz, kezdek izgulni hogy most az itiner van ennyire elírva, vagy csak valami brutálisat kapunk a végén. Hát az utóbbi gyõzött. A Dédesi-vár mellett elhaladva jön a toronyiránt fölfele. Egy idõ után beugrott hogy én már 2-szer jártam erre a Népek Tavasza maratonját futottam ellentétes irányból a Nyír-kõ fele.
Márpedig akkor tudtam hogy mi vár rám, és fölkészültem rá. Most viszont nagyon jól haladok fölfele, sorban hagyom le az embereket. Nagy levegõ, felérek a mûúthoz, ahol a pontõrök csodálkoznak hogy ilyen nagy sorszámmal jövök. Tény hogy szépen haladok eddig.
Itt is frissítõ, nagyon profi ez a túra úgy látom. Ismét Bánkúton vagyok, kis oda-vissza, majd sokáig az OKT jelzése jön. Sokszor jártam erre, imádom a most következõ részt. Akinek a Három-kõ, Tar-kõ, -,Cserepes-kõ, - Õr-kõ nem mond sokat, annak ajánlom ezeket a helyeket fölkeresni, közel vannak egymáshoz.
A Tar-kõ panorámáját semmi nem üti. Innen leérve általában mindig balra szoktam menni a Z-n (Tortúra) most tovább visz az utam a K-n. Viszonylag ismeretlen rész jön, bár még 2006-ban jártam erre valamikor.
Utólérek végre egy ismerõst vaddino képében. Innen a célig már együtt haladunk.
Cserepes-kõre felérve kicsit szusszanunk, a kilátás kárpótol. Õr-kõ után újabb "kõ" következik a Bél-kõ nevû csúcs ahol ellenõrzõpont fogad. Vártam már, sokáig nem volt most pont. Sosem voltam még erre, itt vagyunk a reggel látott bánya fölött. Mesés panoráma, és naplemente fogad minket. Kis pihi, majd innen szalagozás a Z-höz ami már a célig visz minket. Kis tanakodás hogy melyik a jó iránya, majd megleljük. Osztunk-szorzunk, és azon kapjuk magunkat hogyha sietünk, akkor csak kb. fél órát kell lámpázni. Unalmasnak egyáltalán nem nevezhetõ ez a jelzés, mindössze hosszúnak. Most már elég sok helyen kocogunk. Még szürkületben is jól látom a jeleket, de valahol lefele félúton beérünk az erdõbe, nincs mese lámpát kéne kapcsolni. Bizony csak kéne, mert az enyémmel valami nem mûködik nagy bosszúságomra, és vaddinoéban is alig van már szufla. No mindegy, az út jól volt követhetõ, szerencsémre jól osztottam be az idõmet és már a végénél járok.
A vadak is ébredeznek, egyre közelebbrõl halljuk õket, nagyon sokan vannak errefele. Valahogy még lebotorkálok egy meredeken, majd jön a várva-várt cél.
Finom meleg gulyás fogad, megannyi kenyérrel meg üdítõvel. Kenyeret most nem tudok enni, viszont a gulyás nagyon jól esik. Megnéztem a számítógépben jegyzett idõket, Endre után (aki futott) enyém lett a második idõ. 12:40-el értem be.

Gyönyörû túra volt, megérte eljönni, ezért is írtam beszámolót. Frissítés 5*

ui: Ja, és a fakitûzõ az egyik legékesebb darabja a gyûjteményemnek :-)
 
 
LemaradásTúra éve: 20092009.04.21 16:01:03
Lemaradás 100

Idén nem indulok a Terep 100-on. Nekem az volt az igazi mikor a Kinizsivel egybe volt. Kaptam az alkalmon, ugyanis idén megrendezik a Lemaradás 100-at futásként is. Be is neveztem rá.
Péntek este már leutaztam a rajtba Pécelre, hogy tudjak pihenni, mivel a tömegrajt reggel korán lesz.
Másnap reggel 05:55. Nem sokan vagyunk. Pap Gabival egybõl élre állunk, és erõs tempóval indítunk. Mellettünk még vassalmos, szerinte a "Pap-hegyet a Pap úrral kell megfutni". Jól haladunk, mögöttünk még egy futó srác tartja velünk az iramot.
Meghágjuk a hegyet, majd az aljában van az elsõ ellenõrzõpont. Gyors frissítés, majd egy rossz minõségû aszfaltúton haladunk tovább. Szántóföldek szélén emelkedünk, ahol a futó srác végleg lemarad tõlünk. Gabi ás Álmos elõl, én pár méterrel hátrébb "kísérem a konvojt". Elérünk a második ponthoz 11,2 km - 0:59.
Szerencsére tavaly én már voltam ezen a 100-ason gyalog, így tudtam hogy mi vár ránk. Horgásztavak mellett haladunk, majd balra egy meredek emelkedõ, utána hosszú végtelen szekérút egészen a harmadik pontig.
Nagy köd van, és az idõ is még hûs szerencsére. Nem túl izgalmas részeken járunk, de lesz ez még jobb is. Sülysáp szélén vagyunk 17 km - 1:31. Nagyon erõs a tempó, félek hogy visszaüt, de tapadok továbbra is Gabira.
Kóka elõtt még mindig nagyon erõs a tempó, kissé leszakadok, majd látom hogy Álmos is leszakad, én pedig utolérem õt. A pontnál még ott van Gabi. Nagyon jövünk, nem lesz ez így jó nekem. 24 km - 2:08
Álmos végleg lemarad, Gabinak pedig "kemény dolga" akadt, így én vagyok az élen. Ritka pillanatok egyike :-) Érdekes útvonalon haladunk, szalagokkal vagyunk terelve fakitermelés miatt, így kb. + 1 km-t megyünk a következõ pontig. Gabi hamarosan már utól is ér, és Dányig szinte együtt haladunk. 30 km - 2:41.
Csokival és colával frissítek, majd Gabi egy kis sót szór a tenyerembe amit otthonról hozott. Ilyen melegben nekem is fel kell erre máskor készülnöm.
Haladunk tovább, elhagyjuk Dányt, majd ismét "izgalmas" szakasz következik. Bazi hosszú egyenes egy rét szélén. Gabi megint bokrot látogat, majd hiába haladok tempósan secc perc alatt utólér. Megállok frissíteni, innentõl véglegesen lelép.
Egyedül maradtam. Mivel nagyon nedves az aljnövényzet, sajnos kialakul egy hólyag is nem épp kellemes helyen, ez is gátol kicsit a haladásban.
Visszább fogom magam így is már eléggé érzem a kilométereket.
Jön hamarosan a várva-várt szakasz, a Valkó elõtti dzsungel. Erre valószínû hogy a szalagozókon kívül mi járunk elõször az életben. (Na jó, aki tavaly is volt a 100-ason az már 2.szor). Futni lehetetlen, tövisek karcolják szét a lábamat, szívatós rész ez rendesen. Mikor nagy nehezen kikeveredek ebbõl akkor jön számomra a legrosszabb rész.
Egy drótkerítés mellett futok lefelé, de nem figyelem hogy kiáll pár drót belõle, és az egyik befogja a lábam, és szó szerint majdnem kifordult a levegõbe a vádlim. Qrva szar érzés volt.. Be is görcsöltem persze mindkét vádlimra.. Innen még valahogy elevickélek az Erzsébet-pihenõhöz. 41,3 km - 4:12.
Itt frissítek, majd mivel teljesen be van állva a lábam ezért gyaloglásra váltok.
Innen majdnem egy Margita 40 jön csak visszafele, még jó hogy idén nem voltam rajta. Rendesen tûz már a nap, még a feladás is megfordul a fejemben, de inkább számolok hogy tök mindegy, beérek valahogy már gyalog is szintidõn belül. (17 óra).
Nézegetek hátra, mikor elõznek meg, de senki nem jön köszönhetõ a nagyon erõs kezdésnek.
Legyaloglok a 3-as útig, majd Domonyvölgyben frissítõpont, a Szigethalmiak várnak.
Minden finomság terítéken, kicsit visszajön az életkedvem, de futni még mindig nem tudok folyamatosan. Még mindig nem jön senki.. 13 km-t gyalogoltam, és még mindig senki :-) Gabi már valahol Gödöllõn lehet..
A Margita aljánál járok mikor végre megjelenik Álmos, és a futó srác aki még az elején jött utánunk. Nyomják szépen fölfele is, így egyedül maradok, de a Margita csúcsán frissítõpont, és utólérem õket.
Rendesen leromlott az átlagom.. 57 km - 6:40..
Ezután a többiek lelépnek, beletörõdök hogy az utolsók között leszek, és folyamatosan nézek hátra hogy mikor jönnek a többiek.
A Margitára lefele kicsit jobban haladok már, a futás-gyaloglás kombót erõltetem felemás sikerrel. Nem lehet annyira rossz, mert a következõ 8 km-t 1 óra alatt teszem meg. (Nincs kedvem innentõl részidõket írni, nem fog javuló tendenciát mutatni.)
Börcsök Andris videózik. No akkor futni kell!! Elérek a ponthoz, úgy látszik a ropi + kóla csodára volt képes, mert innentõl egész jól ment a futás ismét.
24 km balszerencse után nem hittem volna hogy kicsit még föléledek, de így történt.
Beérek Máriabesnyõre, ahol utólérem Álmost, de megfut egy jó meredek emelkedõt (szokásához hûen) és Gödöllõig utól sem érem.
Gödöllõn kicsit szomorkodok hogy nincs még kész a gulyás, pedig vártam már :-(
7 perc pihenõ jön, Álmos itt marad, azt mondja hogy majd jön utánam, de nem így történt.
Gödöllõ utcáin haladok tovább, mikor mögöttem megjelenik a futó srác aki Álmossal lehagyott még a Margitán. Szegény elkavart Gödöllõn :(
Együtt haladunk a hosszú aszfaltúton. Eléggé szenvedek már.. 80 km környékén ismét lelép, de még így is a 3. helyen haladok. Isaszeg sosem akar eljönni, tûz a nap, és hosszú egyenes szakasz jön. Fejben szerencsére ott vagyok, így ha kicsit komótosan is, de azért elég jól haladok. A vádlim hál'Isten rendbejött, és nem lett komoly baj az esés után. Isaszegre érve majdnem benézem jobbra a P+et, de idõben kapcsoltam. Innen ismét nosztalgiázok, a 2 héttel ezelõtt levõ Isaszegi túra 45-km-es távján haladok majdnem a célig. Eszembe jut ahogy már 140 km-rel a lábunkban Álmossal felrohantunk a Honvédsírok ponthoz vagy 12-es átlaggal :-)
Nosztalgiázás közben ismét utólér a srác, õ benézte a P+-et, és meglátogatta Isaszeget közelebbrõl is. Itt marad mellettem, nem akar már többször eltévedni :)
A Honvédsíroknál GBrunoo pontõrködik, végre valakinél van magnézium. Fel is oldok egyet, majd jól esik a sós mogyoró is. Maradhatnékom van, de mégis indulni kell.
Az emelkedõn persze már csak gyaloglunk. Ezt kéne gyakorolni hogy még ilyenkor is tudjak futni, legalább a kisebb emelkedõkön... Egész szépen haladunk, de nem várom a következõ szakaszt. Az Isán is megszenvedtem vele, most sincs ez másképp. A Bajtemetés aszfaltútjáról van szó. Sunyin és hosszan emelkedik, végig gyaloglunk. Nemszeretem rész!! :)
Felérve a tetõre már csak le kell gurulni Pécelre, de a gyomrom teljesen kikészült, így lassacskán haladunk. A végét azért még rendesen megtoljuk :)

A vége 12:17 lett, ami nem rossz, de lehetett volna legalább 1 órával jobb. Nem elégedetlenkedek, mivel sikerült a 2. helyet megszereznem, és ezáltal az ezüstérmet.
Pap Gabi nagyot ment már megint! A célban ünnepélyes díjátadó, elvileg lesznek képek is, majd megadom a címet amint lesz infó róla.

Megszenvedtem ezért a teljesítésért rendesen. A kezdés nagyon erõs volt egészen 30-ig, bár a kerítés hazavágta a vádlimat, de valószínû hogy egy idõ után enélkül is nagyon nehéz lett volna ilyen tempóval..Szerencsére fejben ott voltam, így sikerült helyezést elérnem.

A szervezés tökéletes volt, a szalagozás szintúgy. Köszönöm a szervezõknek a sok munkát amit beletettek ebbe a versenybe!
 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20092009.04.13 21:09:31
Tojás 40

Reggel 6:30-kor keltem, szépen nyugisan ráérõsen pakolásztam, és kb. 8:00-kor már a rajtban is voltam.
Átnéztem hogy ismerõsömék mikor indultak a 40-esen, majd úgy terveztem hogy amíg utólérem õket addig futok, utána meg gyaloglás.
Pap Gabival indultunk futva kerek 9:00-kor. Egybõl belevetjük magunkat nem kímélve a szintekbe. Hamar megvan a Martinovics-hegy, majd rongyolás tovább. Ismerõsöket érünk utól. Bíztatnak, jól esik. Millió + 1 lépcsõ, szerintem az országban nincs ennyi összesen :) A fogaskerekû végállomásánál benézünk egy balkanyart, Pintz Jani visszakiált a jó útra. Gábor már kicsit elõbb van, így sajnos nem tudok már neki szólni.
Széchenyi emlék, 4,5 km - 305 m szint. 25 percnél járunk, enyhén erõs a tempó. Kicsit kortyolok az Mg-bõl, majd gyorsan megjön Gabi is és indulunk is tovább. Az itinert azért nézegetem, mert érdekes irányváltásokat tesz néhol a Z-.
Elérünk Normafához, Gabi mindig kb. 100 m-el elõttem, a tempó félelmetes.
A Hárs-hegyi campingtõl kezd izgis lenni a dolog, erõs szint föl az Árpád kilátóhoz.
Nyomjuk, nyomjuk megállás nélkül. Felérünk a kilátóba, kis pihenés, frissítés, megcsodáljuk Budapestet, majd irány tovább. Guckler szikláig peremen haladunk, itt-ott kikandikálva gyönyörû kilátás fogad. Jól futható ez a rész, megyünk is rendesen.
Virágos-nyereg után kicsit nyílt rész, emelkedõ jön, a lelkesedés nem hagy alább.
Kb. 21 km-nél érem utól az ismerõseimet, elköszönök egy kiáltással Gabitól, majd innen már gyalog folytatjuk az utat ahogy megígértük egymásnak.
Nagyon erõs tempó volt idáig, 21 km - 830 m szint 2:00.

Jól mentek a többiek is, kicsit késõbbre kalkuláltam a találkozót, de ilyen tempó után egyre inkább vártam hogy mikor jönnek már :)
Beszélgetõsre fogjuk a tempót, de azért szépen haladunk. Szerencsére sehol senki a közelünkbe, így szeretek túrázni.
Solymáron beülünk a sörözõbe, én megiszon egy sört meg egy narancsot, lemosom a futás közben keletkezett sóáradatot az arcomon, majd irány tovább. Innentõl szépen haladunk a Z-n, fáradt nem vagyok, jól megy ez a nap.
A célba beérvén az óra így is csak 5:19-es menetidõt mutat, ami nem rossz ahhoz képest hogy a második felét végig gyalogoltam :-)
Gabi ideje fantasztikus volt mint megtudtam. Nem tudom mennyivel mentem volna rosszabbat ha végig futok, de nem is ez a lényeg, úgyis írni fog beszámolót ;-)
 
 
Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrákTúra éve: 20092009.04.12 09:09:15
Váci Csata Emléktúra 20

7:32-kor sikerült elindulnom. A Honvéd Emlékmûhöz érkezve még nem voltak pontõrök, képpel igazolok, és a stációk mentén zúzok tovább. Kis városi rész, majd nemsokára a Kápolna nevû pont jön, ahonnan gyönyörû kilátás fogad. Már most meleg van, szakad rólam a víz.
Aszfalton emelkedek, majd keresztezem az M2-t és nemsokára már a piros négyzeten robogok Cselõtepuszta irányába. A kulcsosházhoz érve szerencsére kint vannak már a pontõrök. Kaja még nincs, de az üdítõt örömmel elfogadom. A tetõn kis bizonytalanság, de beugrik hogy a Z-kör elágazás feljebb van még. Ahogy rátérek egybõl elkezd emelkedni rendesen. Folyamatosan szintezek, de végigfutom a tetõig majd lefotózom azt a helyet ahol a Naszály túrán is volt pont. Nincs innen már nagyon messze a Naszály csúcsa. Kis technikai szünet után végre már lefele haladok. Jó tempóban tolom neki úgy érzem. Késõbb egy feltételes pont adatait írom föl, majd ismét hosszú belvárosi szakasz jön sok-sok aszfalttal.
Végül beérek. Jó idõ lett úgy érzem.

ui: Gyönyörû hely ez a Vác. A 20-as táv úgy érzem szebb helyeket érintett mint a 30-as. Ugye hogy futva is lehet gyönyörködni? :-)

20 km - 403 m szint - 1 óra 54 perc - 10,5 átlag.
 
 
Népek TavaszaTúra éve: 20092009.03.16 19:37:10
Népek Tavasza 42 (43,2) 1570 m szint, 6 óra szintidõ

Immár harmadjára vágtam neki a maratoni táv leküzdésének. Szombaton a Márciusi Emléktúra 48-as távját gyalogoltam le.
Kovács Karcsival utaztam le Miskolcra. A jó társaságban hamar el is tellt az idõ.
Nem terveztem semmit, csak hogy szintidõn belül beérjek.
8:53-kor indultam neki a távnak, mint kiderült már szinte az összes futó elment. Kb. 30-an lehettünk mint kiderült a hosszú távon.
Az elején a szokásos Z- kemény bemelegítõ emelkedõje. Nem merem nagyon tolni, az elején még menne, de hol van még a vége.. A tetõre érve gyorsan vetek egy pillantást a gyönyörû kilátásra, majd a pontig meg sem állok. Felismernek a videóról, majd jólesõ teával kínálnak. (4 km - 414 m - 0:35)
Jól megy a futás úgy érzem, ráállok egy tempóra, ami nem gyenge, félõ hogy nem fogom sokáig tartani, de még jólesik. A Z- szerpentinjét természetesen mindenki lecsalja, egyedül én, és a hamarosan utólért Tibet megyünk a helyes úton.
Leérve a Lillafüredi mûútra bosszús pillantást vetek még a tetõn megelõzött "sporttársakra", majd tolom tovább immár a S-n. A jobbkanyar ismerõs, jön a jó meredek Vesszõs. Csodák csodájára végig megfutottam jónéhányak megdöbbenésére. Nem gondoltam volna hogy valaha így megtolom ezt az emelkedõt, de ment.. Felérve a tetõre nagy fújtatás, majd szintben tovább a pár km-re levõ ellenõrzõpontig. (13 km - 754 m - 1:38)
Innen elvált a rövidtáv. Egy gyors frissítés, majd neki a rövid de velõs emelkedõnek.
Felérve már hó fogad. Innen jön az egyik kedvenc részem, csodás a fenyvesek között a hóban futni. Nemsokára kiérek Jávorkútra, majd irány az emelkedõ Bánkútig.
Jól megy most nagyon, a szombati túra után nem gondoltam volna hogy ennyire formában leszek. Eredmények sem voltak nagyon idén futásügyileg, itt volt már az ideje egy jó idõnek.
Bánkútra érve ismét megtapasztalom (mint a Barcikán) hogy milyen katasztrófasújtott övezet lett ebbõl a gyönyörû helybõl. Egy jobbost veszek a K- elágazásnál, és frissítek Bánkúton. Innen meredek lejtõ a K-rom leágazásáig, tolom is neki erõsen. A rom jelzésen emelkedünk, utolérek egy háromfõs csapatot. Nyír-kõnél csemegézek a ropiból, majd frissítek a palackomból. (22,2 km - 994 m - 2:45). Bár a térképemen továbbra sincs rajta ez a K-rom jelzés, de bátran haladok tovább, mivel már ismerem ezt a szakaszt. Jön egy meredek emelkedõ, képtelenség futni, majd keresztezem a P-t, és robogok tovább lefele. Nehéz itt követni a jelzést, mert iszonyú sár van, és kidõlt fák nehezítik az utat. Két futó kicsit odébb is lyukad ki, és mire észhez kapnak, már elõttük vagyok. Erõs tempóban érek le Ómassára, majd innen hosszúnak tûnõ aszfaltgyilkolás. Garadna elõtt visszatér a rövidtáv, és ismét találkozok Jámborral akit még az elején hagytam el. Most nem tökölök itt sem sokat, iszom egy teát, kérek két üres kenyeret, és már ott sem vagyok. (28,2 km - 1074 m - 3:22) Jól megy ez ma.. No de most jön a kemény dió.. A S+ jelzésen föl a Három-kúti völgyön, majd az Aranylépcsõn. Ez cirka 2,5 km-re 350 m szint körül mozog. Az elején még megy a futás, majd beletörõdök hogy nem akarok még ma begörcsölni, és tempósabb gyaloglásra váltok át. Hagyom le sorban a rövidtávosokat, de zavaró a szembe folyó víz, és a nagy sár. A tetõ elõtt ismét utólérem Tibetet, majd nagy örömmel tudatom magammal hogy hamarosan vége a szintnek. Így is történik, az Örvény-kõig egy oda-vissza szakasz van. 3 futó igyekszik immár visszafele, és mögöttük VadMalac is megjelenik nemsokára.
Az Örvény-kõ tetején kissé leromlott a statisztikám köszönhetõen a nagy szintnek, de tudtam hogy már bõven be fogok érni idõn belül, és nem stresszeltem mint tavaly. (31,4 km - 1475 m - 3:56)
Visszajövet a mûúthoz kissé tanakodok, de hamar rájövök a jó útra, majd három 30-as fiatal futót próbálok lehagyni, de csakazértis nyomják, én meg csakazértis megelõzöm õket. A tempó félelmetes :-) Egy ideig ott jönnek mögöttem, majd meg is elõznek, de mindössze addig amíg kb. 100 m múlva vissza nem érünk a mûútra, ott bevárják harmadik társukat, és innen már nem is látom többet õket.
Lecsorgok az újabb ellenõrzõpontra. (36,3 km - 1490 m - 4:25)
Innen már nincs messze a cél, én mégis kicsit takaréklángra fogom magam, mert a lábaim már rendesen érzik a távot. Az utolsó emelkedõn még egy jót gyaloglok, majd elérem az utolsó pontot is. (39,4 km - 1560 - 4:44)
Innen viszont végig lejt az út, szóval miért is ne nyomjuk meg a végét lesz ami lesz alapon? El is hagyom az Örvénykõrõl már visszafele tartó 3 fõs csapatot. Zúgok lefele rendesen, kissé nehezen de megelõzöm a rövidtávos gyerekcsoportokat. Pár purdé ci*gyerek beszólogat, de nincs kedvem most megfejelni õket.. Kiérek a mûútra, jajj hol van már a cél?? Pár gyerek a normálisabb fajtából futóversenyt imitál mellettem, bíztatom õket, legalább nem unatkozom :) Hamarosan már a célba is vagyok, ahol átveszek egy pár zoknit, egy pólót, egy oklevelet, és egy kitûzõt. Wow!! Az idõmmel is elégedett vagyok, egy szombati 48-as után nem hittem hogy sikerülni fog így.. Köszönöm a szervezést, nagyon jó idõben egy nagyon jó túrafutáson vettem ismét részt!

43,27 km - 1570 m - 5:05
 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.02 16:52:04
Téli Mátra XL

Még péntek este leutaztam Mátrafüredre. 23:00-kor kissé fáradtan telepedtem le a szálláson. Reggel 6-kor kelés, majd 7:00-kor elindulok Szilvivel, és qvic-cal. Jó idõt szerettem volna futni, de nem gondoltam hogy a terepviszonyok keményen megnehezítik a helyzetemet. Tempósan haladunk, hamarosan elhúzok a többiektõl, és utólérem a -balazs- és akibacsi kettõst. Mátraszentimre elõtt ismét nagyágyúkat érek utól, Nosza Gabit, majd Cs.Ernõt. A mezõny legelején voltunk, így nehezen ment a haladás a szûz hóban. Mátraszentimre után a Darázs-hegy még mindig kemény, de egy futó szép tempóban ellép mellettem, majd hamarosan a többiek is.

Galyatetõnél tervezek egy csokit bevágni, de sajnos kb. 2 km-el elõtte eléheztem, megállok kajálni, de nem esik jól. -balazs- is ellép hamarosan, de a Galyai ponton még látom. Nem gyengén rossz passzban érkezek a féltávhoz. Sajnos pénz nem volt nálam, és a pontõrt lehúztam egy szendviccsel :) A lábaim is kezdik megmakacsolni magukat. Hiába ebben a hóban sokkal nagyobb az igénybevétel az izmoknak.
Hamarosan utólérnek Szilviék, én már vagy 2 fokozattal lejjebb járok mint õk.

Egyik futó megkérdezi hogy minden ok? Sajnos semmi sem volt az, de rendes volt, és egy mûzliszelettel megkínált. Kicsit visszatért az erõm, bár a Csór-hegynél gyök kettõvel gyalogoltam fölfele. Eddig kétszer voltam az XL távon, de egyszer sem kellett bemennem a Vörösmarty turistaházba a levesért, viszont most úgy éreztem hogy muszály volt. Jó 10 percet eltöltök itt, de utána sem megy már a P+-en úgy ahogy kéne, a kisebb emelkedõkbe is belegyaloglok. Itt hagy el Kristóf Zsolti, a gyõztes. Úgy elment mellettem mint a villám. Pisztrángos tó után a forrásvíz nagyon jól esik, de a Kékesre felfele hozom a gyenge formám. 44 perc alatt érek fel a Síházba. Nagyon nem esett jól ez a havas terep a lábamnak. A tetõn utólér nagy meglepetésemre vassalmos. Eszméletlen jól jött végig! Persze esze ágában sincs teázni, inkább 3 perc alatt bevág egy dobozos sört, és rongyolunk immár együtt tovább. Innentõl egész jól ment a futás, de nem akartam nagyon rohanni már lefele, mert már nincs miért.. Álmos az utolsó pont után szó szerint elsprintelt a célig, én inkább maradtam a hozzá képest komótos tempómnál. Végülis nem mentem rossz idõt látva az eredménylistát. Persze lehetett volna sokkal jobb is, de az izmok annyira nem akartak engedelmeskedni. Ez volt a háromból az elsõ havas Téli Mátrám. A kezeim széjjel fagytak, a fülemrõl jégcsap lógott, de így is boldogan futottam be a célba.

5:28 lett a vége.
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20092009.01.19 14:55:47
Híd Túl Messze Van 90

Immár harmadjára vágtam neki ennek a nem mindennapi megmérettetésnek.
Szerencsére a munkahelyemrõl korábban elengedtek, így a 16:55-ös IC-t elértem, ami máris 20 perc késést szedett össze. Unalmas vonatút után este 8-ra megérkeztem a szállásra, ahol a futanetes csapat bevett negyediknek a szobájukba, így örömmel nyugtáztam hogy nem kell a WC-ben aludnom a hálózsákban. Persze sok különbség nem volt, mert fûtés az nagy nulla, és szó szerint remegtem éjszaka a hidegtõl. Este még befut hozzánk Anita, majd 5-kor kelünk.

Átveszem a futórucit, majd 6-kor nekiiramodok egyedül a gyilkos távnak még koromsötétben. 3 km után is érek utól embereket, a véleményem az megvan, de inkább csöndbenmaradtam.
Nemsokára elhagyom SC-t és vajonmerrét, akik szintén futva tervezik teljesíteni a távot. Innen én megyek legelõl, sehol egy lábnyom.
Ébredezik a természet, kezd világosodni. Rengeteg nyulat látok átfutni elõttem, majd õzek csapata ébreszt fel reggeli fáradtságomból. Hamarosan mellém szegõdik egy pulikutyus, próbálom lerázni, nem megy. Jó 5 km-en követ, majd lemarad. Röhögtem volna ha jön velem végig :) Elérek az elsõ ellenörzõponthoz ahol teával, és sport szelettel fogadnak. (13 km - 1:13). Gyorsan indulok is tovább, tavaly úgy érzem sokat idõztem a pontokon, és elég hamar lemerevedett a combom.
Algyõ ébredezik, a lakosok a redõnyt húzzák föl, a koránkelõk fát aprítanak.

Elérem a hidat, uzsgyi át, majd örömmel látom hogy a P- jelzés még megvan a túloldalt. El is indulok rajta a Tisza másik oldalán visszafele. Sehol senki, se elõttem, se mögöttem. Hosszabb aszfaltúton haladok, majd ismét a gát következik. Elképesztõ mennyi vadat látok, ennyit talán még életemben nem figyeltem meg. Komolyan, legalább 40 õzet és megannyi nyulat láttam ezen a nap. Ezen gondolkoztam útközben, hogy nem annyira nagyok ezek az ártéri erdõk, mégis mennyi lakó elfér benne.
Jobb kedvre is derültem ezáltal, mindig tartogatott nekem valami újat a természet.
Osztok-szorzok hogy mikor érhetek a második pontra. Mögöttem messze egy futót vélek felfedezni, irdatlan tempóban jön. (gyaloggaloppra, vagy zilacira tippeltem, de zilaci nem volt itt).
Elérek a második pontra. (31 km - 3:07). Itt almát kapok, majd sietek gyorsan tovább. Hamarosan utólér a futó. Helybeli, ismerjük egymást tavalyról, õ 60-ast ment a barátjával, most bepróbálja a 90-est. Elképesztõ tempóval távolodik, nem is értem hogy lehet így menni ilyen hosszú távon, de a siker õt igazolta utólag.

Rengeteg vadat látok továbbra is, csak reménykedek hogy a távolban levõ vadászok nem vélik felfedezni õket.
Elérek a harmadik ponthoz (45 km - 4:34). Kicsit fárad már a futómû, a combomat elkezdtem érezni. Az a nehéz ezen a sík terepen hogy csak egyféle izomcsoportot vesz igénybe, de azt nagyon. Jobban szeretek hegyen gyalogolni vagy futni.
Kicsit pihenek a ponton, majd irány Makó, a 60-as táv célja.
Sosem akart végelenni ennek a résznek. Szó szerint berobbanok az ellenörzõpontra, majd nekiállok kenyeret majszolni, és kérek egy magnéziumot, mert nem éppen a legjobb állapotban van a lábam.

Újságírók jönnek. Kérdik hol van a 90-es futó. Itt lennék, mi a probléma? Interjút készítenek velem hoppá :) Készségesen válaszolok a kérdésekre, és jól esik a kedvességük. Viszont ez a 20 perc kajálással együtt pont elég volt arra hogy lemerevedjek. Nehezen indultam tovább, itt még így álltam: (57 km - 5:50)
Ehhez jött a 20 perc pihenõ. Nehezen rázódtam bele ismét a futásba. Átérek a Makói hídon, fotóznak, videóznak :) Sajnos most 20 km jön ellenörzõpont nélkül, ez a szakasz szétrombolta az idegeimet. Vagy 3 km-t gyalogoltam, nem ment semmi sem.. Elõznek meg a futók, szerencsére õk csak a rövidtávon vannak, így továbbra is második helyen haladok. Néha erõt veszek magamon, belekocorászok, de amikor elhagynak a rövidtávon induló futók, úgy érzem mintha gyalogolnék. A gyalogosok sem akarnak közelebb jönni, hát igen.. Megöl a magány :-)

Késõbb utólér gyaloggalopp (M.Béla). Megállunk beszélgetni kicsit, gyalogolunk, majd futást imitálunk. Béla nemsokára ellép, õ még bírja. Mondjuk Terep 100-as 10. hely, meg Ultrabalaton.. Árulkodó számjegyek. Elérem az utolsó pontot (77 km - 8:44).
Nem is jöttem annyira rosszul. Pedig útközben már 5-ös átlaggal számoltam, és semmi kedvem nem volt futni. Megiszom a finom teát, majd nyomás tovább. Nehezen melegedek be, eleinte a futás-gyaloglás kombinációt használom, majd sikerül ismét futómozgást végeznem. Bár belegyalogoltam jópárszor, nem haladtam így sem olyan rosszul. Elérem a várva-várt hidat, majd erõt gyûjtök a semmibõl, és innen lendületes futással beérek a célba. 90 km - 10 óra 17 perc
Érdekes hogy szellemileg annyira nem készültem ki, viszont fizikailag K.O voltam :)

Úgy érzem hogy háromszor bõven elég volt teljesíteni ezt a túrát. Gátfüggõ már nem leszek..
Gratulálok minden teljesítõnek!
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.01.07 09:44:42
Én is összesítek akkor az idei évrõl:

Teljesítménytúráim száma: 92
Feladott: 1 (Éjszakai Sóút extra 50. 30-nál kész lett a talpam, mivel egy elég kemény hétvége volt ez, és hát most ez nem ment..)
Szintidõn kívül: 0
Átnevezés: 0

Össz táv: 4922 km
Össz szint: 130800 m

Leghosszabb: Rákóczi 150
Legrövidebb: Monoton Minimaraton
Legszintesebb: Via Dolorosa 115 (5982 m)
Legnehezebb: A Rákóczi második éjszakáján talpon maradni
Legsárosabb: Bakonyi Mikulás 50
Legszebb túra: Mindegyik túrában találtam gyönyört, és ezért sincs kedvencem.
Legunalmasabb túra: Sóút..
Legodafigyelõsebb :) : Iszinik 100 (3 x kapott el a hóvihar éjjel, illetve a térdhajlító izmom bemondta az unalmast a vége fele, így eléggé szenvedõsre sikerült pl. a Kevélyrõl lejönni.)
Leghidegebb: HTMV 90 (-10 fok, futógatya, 1 hétig nem bírtam mozgatni a kezem)

Legkeményebb hétvégék: Híd Túl Messze Van 90 + Wass Albert 44, Sárga 70 + Lemaradás 100 + Leskowszky 2x50, Montrail Bükk 60 + Tanúhegyek 50 + Mátrai Csillagok 40, Mecseki Dupla Maraton + Bika Félmaraton + Bika Maraton, Monoton Minimaraton + Monoton Félmaraton + Monoton Ultramaraton + Falasok(k) 50,
Balaton Félkör 60 + 60 + Szurdok 40 + Sóút 30 + Buda Határán 50, Szomor 56 +Írotkõ 70 + Deák 70.

Külföldi túráim száma: 8
Ezenkívül teljesítettem a SzuSóBuHa kupát, a Budapest Kupát, Barangolás a Dunazugban mozgalom, XI.kerület kerülete, Bika Félmaraton kupa és Bika Maraton kupa.

Köszönöm mindenkinek akik segítettek nekem, és akikkel együtt mehettem akár egy kevés ideig is.
 
 
túra éve: 2008
Prazská stovka (prágai százas)Túra éve: 20082008.12.01 12:01:22
Prazska Stovka - 105,5 km - 2000 m szint

M.Attilával, Bálinttal, Kovács Danival, és Csanáddal utaztam le Prágába ahol ismét megrendezésre került a Prágai Százas nevû teljesítménytúra.
Jó hangulatban telt az odaút. Megérkezvén Prágába otthagytuk a kocsit, mivel a rajt egy Vlasim nevû kis településrõl indult, amit Prágából kb. másfél óra alatt értük el a helyi buszjárat révén.

Sok fejlámpás cseh gyülekezett már a rajtnál. A megállóhely gyönyörûen ki volt építve. Jópáran már 22:00-kor elindulnak, mi megvárjuk a sor végét, és 22:30 környékén bevetjük magunkat az éjszakába. Szöveges leírás nincs, viszont a jelzések neve magyarul is fel van tüntetve a fekete-fehér térképvázlaton.
Kis érdekesség: ____ Vörös, ----- kék, -.-.-.-. zöld, ....... sárga, xxxxx fehér nyilak.
A jelzéseket kielemezvén aszfaltúton jutunk ki a faluból.
Kemény meredeken, ámde annál csodásabb úton jutunk fel a Velky Blanik nevû 631 m magas kilátópontra, ahol meleg teát iszunk egy turistaházban. Itt elég rendesen lehet már taposni a havat. Lefele meredek út következik, és az alján áttérünk egy hosszú aszfaltútra egészen Zvestov-ig. Itt ismét meleg teát, és szendvicseket kapunk korlátlan mennyiségben. Itt a kék jelzésre váltunk, és elég havas rész következik, kicsit nehezebben is haladunk a megszokottnál.

Dzbany a következõ ellenörzõpont neve, ami 688 m magasan van, viszont mi nem megyünk fel teljesen a csúcsra, hanem egy kietlen kopár résznél vár minket a pontõr fagyoskodva. Itt is lehet teát inni és szendvicset enni, ami kifejezetten jól jön, mégha hideg is a tea.
Elfelejtettem mondani hogy a pontok nagyrésze terepen kihelyezett filctoll volt, vagyis elég kevés volt az emberes pont.
A ponttól tovább ismét jó ideig emberes hóban haladtunk, még jó hogy az elõttünk levõ pár ember kitaposta nekünk.
Csanádnak eléggé fájt a lába már, Attila és Dani is ment a megszokott tempójában, Bálinttal pedig ketten mentünk elõl. Kb. 35 km-nél jártunk persze még mindig koromsötétben.
A Zebrák nevû pont elõtt látunk valami állatot totál kibelezve, hatalmas vértócsa, és mellette az állat bele. Szuper látvány a sötét és vad fenyõerdõben :-)
A pontnál megvárjuk a többieket, majd egy jó idõ múlva kivilágosodik, és a "kispista" motelhez érve (motel konopiste) tanösvény jelzésen haladunk. A térképen ez nem volt nekem teljesen világos, még jó hogy Bálint segített.

52 km múlva féltávhoz érkezünk egy Benesov nevû városba, ahol a cukrászdában vár az ellenörzõpont. Itt kapunk egy kajajegyet, amit mindnyájan húsgombóclevesre váltunk be. Nagyon jól jött ez a finomság, és amíg Csanád pihen kicsit, addig átmegyünk a cukrászdába is, és ott is megreggelizünk a helyi finomságokból.
Kaptunk még egy kajajegyet, ezt majd egy késõbbi ponton lehet beváltani.
Jó félórát pihenünk itt, nehezen megy a továbbindulás, de útnak indulunk a következõ 53 km-re immár nappal.
A S- jelzésen érünk ki a városból, majd a P-ra érve egy gyönyörû kastély kertjében haladunk. Látunk pávákat, kutakat, és megannyi szép növényt, illetve régi idõkbõl származó épületromokat. A P- jelzés egy patak mellett vezet jó ideig keskeny ösvényen, szuper útvonal. Hamarosan viszont már tépjük az aszfaltot jó darabig. Mikor elvégeztük az aszfaltgyilkolást akkor egy érdekes kis üdülõövezetbe érkezünk, ahol megannyi gyönyörû ház áll. Olyan mint a mesékben.
Ez után nagyon hosszú aszfaltos rész következik, és elég forgalmas az út is. Útközben beugrunk egy benzinkúthoz pihenni, "feltankolunk" kicsit a folytatáshoz.
Mikor már mindenkinek a töke tele lett az aszfalttal, megváltás érkezik, és a Z- jelzésen meredeken emelkedünk egy várromhoz. Nekem két kérésem volt, legyen terep, és emelkedõ. Most mindkettõt megkaptam. Hasítunk is Bálinttal fölfele erõsen, majd a csúcsnál sütit majszol a csapat. Innen tovább még mindig erõsen emelkedik, Csanádot kezdi elhagyni az ereje, de becsülettel küzd.
Felérünk a tetõre, a vadiúj nyilak tovább mutatnak egyenesen, de a Z- jelzés pedig balra. Kis tanakodás, maradunk a jelzésen. Kb. másfél óra múlva a túra egyik legmeredekebb, és leghosszabb emelkedõjéhez érünk, mászunk a Gryblára fel.

Bálinttal kilépünk, és hasítunk fölfele, egy 100-as sporit hamar megelõzünk, és visszanézve már nyoma sincs. Kicsit bejelzett a térdem, de utána ismét minden rendben. Felérve a csúcsra, Bálint megtalálja a tavalyi beírását a csúcskönyvbe, majd idén is ír pár sort. Nekem most nincs kedvem :) Meglepetésre a többiek is itt vannak utánunk 5 percen belül, ki innen, ki onnan jön :)
Innen elég sok a jelzésváltás rövid idõn belül. A csúcsról lefele még jó terepen megyünk, majd jön megint az aszfalt, ami kicsit elálmosít. De megérkezik a kajás pont a legjobbkor. Jéghidegbõl be a forróságba majd vissza. Lehetõ legjobb recept a megfázáshoz. Ilyenkor viszont nem ez járt a fejembe, hanem az hogy végre megint kaja lesz. Fokhagymalevest rendeltünk meleg teával. Nagyon kellett az energia, mert bizony fáradtak voltunk azért már rendesen. Kb. 75 km-nél járhattunk.
Megvacsoráztunk, és indultunk a fogvacogtatóan hidegben tovább. Kb. 2 km-ünk maradt kiélvezni a túrát terepen, utána aszfalthegyek a végéig.
Danival kicsit kilépünk, majd egy lefestett jelzést sárgának látok késõbb, így jó hogy megvártuk a többieket legalább nem csesztem el. Ismét ránksötétedik és újból elõkapjuk a fejlámpákat. Psáry nevû helységbõl indul az aszfaltölés... Egy szántöföld mentén haladunk, végtelennek tûnik az út egyenesen. Talán ami látnivaló volt ezen a 3 km-en az a gumitelep :-) Még jó hogy sötét van, legalább annyira nem látszik hogy mi vár ránk. Viszont a K16-os ellenörzõhely eltûnt, nem leljük sehol. Vagy ki sem tették, vagy ellopták. No mindegy, egy igazolás készül a közeli magas toronyról.
Innen kb. olyan forgalmas úton haladunk vagy 7-8 km-t mint a 6-os út Pécs felé.
Roppant izgalmas ahogy 120-al elmennek melletünk a kocsik, ki fékez, ki nem.
Pár km után megállunk egyet pihenni, majd folytatjuk izgalmas utunkat tovább. Innen már sok mindent nem tudok írni, max annyit hogy a végén belerúgtam egy sziklába, és kettéjött a cipõm, úgy nézett ki mintha ollóval elvágták volna a közepét :)

A lényeg viszont az hogy mi az 5 fõs magyar delegáció sikerrel vette a kiküldetést, vagyis 105,5 km behúzva. Elég szomorú tény volt a célban az hogy nem volt jelvény, állítólag a költségvetés nem tette lehetõvé :(( Kaptunk egy oklevelet azért. Szegény Csanádnak és Daninak ez volt az elsõ külföldi túrájuk, és kicsit csalódottak voltak.
Jövõre ha ki lesz írva a túra a naptárban, a jelvényt ki lehet húzni..
A lényeg viszont az hogy teljesítettük mindnyájan ezt a kihívást is, és bizony legalább 40 km aszfalt volt a túrában..
Köszönöm a társaságot mindenkinek, és Attilának a hazautért big thanxxxx!
 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20082008.11.16 11:42:16
Hegedûs Róbert emléktúra 27 km - 1150 m szint

Végre egy túra ahol sokáig aludhattam a rajt elõtt. Csak 7:00-kor keltem fel, és másfél óra alatt szépen a rajtban is voltam már. 8:55-kor indultam futva, és megtudtam hogy több mint 450 ember már elõttem van. Megértem, hiszen gyönyörû idõ van, addig örülök amíg ez így marad, bár jövõ héttõl már nem sok jóval kecsegtetnek a meteorológusok.

Erõs tempót szerettem volna most menni, kíváncsi voltam mit tudok jelen állapotomban. Még a Fekete-fejre is felkocogtam megállás nélkül. Itt már sorban értem utól az embereket. Sajnos itt 5 percet kellett sorban állni a pecsétért, de ez nem verseny, türelmesen kivárom a soromat. Erõs tempóban futok tovább, sorban érem utól az ismerõsöket. A Remete-hegyre fölfele talán életemben nem szuszogtam így mint most, a végét már lehetetlen futni. Ezután irány le Budaliget fele, majd föl a Kálvária-hegyre. Ahol meredekebbé válik ott a futás-gyaloglás kombót veszem elõ. Hármashatár-hegyre sem megy végig a futás, a hegyi edzéseket gyakorolnom kéne..
(18,4 km - 2:00) Nem rossz ez még így sem.

Utána lefele elvesztjük jópáran a K-körséta jelzést, itt is elmegy jó 6 percem. Elég gyenge ez a jelzés. Utána ismerõs meredek a S-n lefele, majd a Határ-nyeregnél egy megtévesztõ szalag miatt állok meg, de jó a memóriám, így beugrik hogy ahogy leérek a nyereghez egybõl balra visz a K-. Innen vadiúj jelzések visznek tovább, majd irány az Árpád-kilátó. Szép a kilátás, de most sietek. Lefele ismét visszanyerem rövid idõre az erõmet, majd amikor jön késõbb a meredek aszfalt, sajnos nem megy már csak erõs gyaloglással. A régi Z+ sose akart véget érni, mindig sunyin emelkedett. A végefele már egész szépen kidõltem. De így is sikerült egy jó idõt futni, 2:58 lett a vége. Sok szint volt a túrában, és azért örülök ennek az idõnek.

Köszönöm az MVTE-nek a túrát, és ma kb. 460-en jöttek ki Robi tiszteletére. Bár én Õt nem ismertem, de amiket olvastam a célban kis tájékoztatókat, meg itthon is átelemezve az itinert sajnálom nagyon hogy egy ilyen tevékeny embert ragadott el a sors.
 
 
TatabányaTúra éve: 20082008.10.20 13:57:27
Tatabánya 30

Kezdem azzal hogy a táv mint a célban kiderült 34 km körül van, de amíg általában lefelé kerekítünk addig nekem sosem gond, sõt kifejezetten öröm, mert ennyivel tovább tudok a természetben lenni. Senkit ne tántorítson ezáltal el a túra, mert gyönyörû az útvonalvezetés!

Reggel 7:00-kor indultam el. Most bevallom õszintén a kupára hajtottam, de hát egy amatõr nem edzõ futónak nem sok esélye van olyakkal szemben mint például az elõttem elinduló Fridman, vagy Csõre Ernõ. Vagy mégis?? Mindjárt kiderül.

Nem vittem semmit magammal, csak egy fél literes magnéziumitalt és két mûzliszeletet. Csákányospusztán rafter és Beugró Lány pontõrködtek. Mire az utóbbi észrevett, már csak messzirõl integettem egy nagyot :)
A Mária-szakadék gyönyörû rész, örülök hogy itt vitték a túrát, nem a fölötte menõ K+-en. Nemsokára már a K+-en kellett menni Körtvélyespuszta házacskái között.
Bevallom kicsit féltem ettõl a résztõl, mert amikor a Hadak Útja 88-at csináltam akkor nagyon gyengén volt festve (visszafele jöttünk ott), de most örömmel láttam hogy újak a jelek viszonylag, és a TB 30 táblák szuperül voltak kihelyezve. Ezt amúgy az egész túráról el tudom mondani hogy a táblák mindig jó helyen voltak.
Fridman már ellépett, viszont én ott lihegtem Ernõ nyakán.

Új-Osztásnál egy villámgyors pecsét, és futás tovább a Z-n. A Sárkánylyuk-völgy még most ébredezett, a reggeli köd éppen felszállóban volt. Emiatt rendesen le is hûlt a levegõ. Sajnos mivel a vérkeringésem rossz, a jobb kezem iszonyúan fázott, és már lassan úgy éreztem hogy teljesen LeFaGySz (ez itt a reklám helye), de végül túlvészeltem ezt a szituációt is. Szalagozott úton érek be Vérteskozmára, itt a Snégyzet jelzésre váltok. Ernõt utólérem, szerencsénk van, jön egy autó megkérdezi hogy a túrán vagyunk-e. Egy határozott "igen" után kiderül hogy õk még a pontõrök, csak kicsit hamar jöttünk :) A pecsét megvan, nyomás tovább.

Ernõ kilép, én maradok a saját ritmusomnál. Hosszúnak tûnõ út után érek Várgesztesre. Sokszor jártam erre, nagyon tetszik nekem ez a kis falucska. A vár, a helyi kíváncsi lakosok, a falu végén a tó. Ezek emlékek, és én ezekbõl élek :)
Végigrobogva a falun úgy látom hogy hamar érkeztem, pontõr még sehol. :) Sebaj, nyomás tovább.

Innen kezdõdtek a kicsit keményebb szintkülönbségek, elõször a Zsigmond-kõ mellett megyek el, majd a Mátyás-kutat is elhagyom. Hamarosan újabb kúthoz érek, ami ellenörzõpont is lenne, ha nem rohannék ennyire, mert a pontõrnek itt is hûlt helye még :-) Jól érzem magam, bár erõs tempót nyomok. Ernõt itt már csak a hosszabb egyenesekben vélem felfedezni egy rövid ideig.
Vitányvár mellett elhaladva azon gondolkoztam hogy fel kellett volna mennem a másik túra (Fel a Vitányvárba) kitûzõért, de most jól álltam idõvel, és Ernõ sem volt nagyon messze, sosem lehet tudni mi történhet még. Utólérem M.Attilát aki még a 20-ast csinálja, de megy még a 30-ra is :) Pechemre egy jó meredek emelkedõn érem utól ahol épp nem futok. Csodálkozott is Attila hogy miért gyalogolok.. Ne szépítsük, elkezdtem érezni a lábamat..
Ismét a Mária-szakadékhoz érek, tömegesen jönnek szembe a még most induló 20-asok. Itt meg sem álltam gyalogolni a kisebb emelkedõknél sem, a végén azt hiszik hogy eltévedtem, vagy elhagytam a papírom :) Így csak néhány értetlenkedõ kérdezte hogy én mit keresek itt.
Csákányospusztára érve szomorúan konstatálom hogy nem lesz már 3 óra alatt a túra, így innen kicsit visszább veszek, de mint kiderült kár volt, mert elszámoltam magam és ha még megtoltam volna erõsen becsúszhattam volna. De elkezdtek mûködni az ízületek is, így ez is gátolt a gyorsabb haladásban. No de hát kit érdekel amikor egy szuper idõt sikerült így is menni.

Összehoztam egy 3. helyet. Fridman 2:51-e elképesztõ. (azért leleplezett Szilvi hogy miket meg mennyit futsz mostanság naponta) :)
Csõre Ernõ is nagyon szépet ment, épphogy becsúszott 3 óra alá.
Nekem pedig itt a mai nap termése:

34 km (800 m szint) - 3 óra 04 perc - 11,08 km/h :-)

ui: Ja, így most mind a hárman 9 év pályacsúcsát döntöttük meg :-)
 
 
NaHáT / HangyaTúra éve: 20082008.09.28 17:18:06
NaHáT 100, 3300 m szintkülönbséggel sikeresen teljesítve 14 óra 50 alatt.

A táv megvolt 100 körül, többen is mondták, de nem is ez a lényeg, hanem hogy sikerült egy szép napot ismét eltöltenem a Börzsönyben.
Gazdag Tomi ért utól 50 km körül, innen együtt nyomtuk, és elsõnek értünk be, utánunk vagy 3 órán át senki :) 40 km-nél egy nagyobb holtpont, a Szívfájó-bércnél már nekem fájt a szívem hogy sosem lesz vége :) A szintek nagyon kemények voltak, a nagy részét szinte mind egyben kaptuk, így a futás még nehezebben ment. Tájékozódni nagyon kellett, mert rengeteg jelzésváltás volt, és szalagozás.
A célban ott dekkoltam vagy hajnal 4-ig :) 22:00-ra értem be.
A szervezõk alaposak voltak, a célban volt idõm megfigyelni õket, és nagyon pontosan végezték a munkájukat. Nagyon szuper túra volt, és köszönöm hogy ismét a Börzsönyben lehettem.
 
 
Hősök TúrájaTúra éve: 20082008.09.14 09:13:22
Hõsök Túrája 100

Tavaly voltam rajta, ezt a túrát egy szóval lehet jellemezni: brutál.
Az útvonal több mint 50%-a aszfalt, ebbõl egy 21 km-es szakasz oda-vissza.

A lejutásom a rajtba (Óbudavár) is kalandos volt. Péntek este 12 óra munka után az utolsó pillanatban döntöttem el hogy mégis indulok. 0:06-ra voltam Nagyvázsonyba, majd nekiláttam a 6 km-es aszfaltnak gyalog az éjszakában. Szerencsére kb. 2 km után fölvett egy furgon és egyenesen a szálláshelyre repített. Így is olyan 1:30-kor tértem nyugovóra.

Szombat reggel 8:00-kor elég volt kelnem, mivel 10-kor volt csak "tömegrajt". Na most idén 7-en indultunk neki a 100-asnak :-) Persze ezen nincs mit nagyon csodálkozni, mert tényleg eszméletlen durva útvonalvezetés van, viszont a szervezés elsõosztályú.

KuJoMi-val és Bálint-tal mentem végig a túrán. Az az érdekes hogy egy komolyabb holtpontom sem volt, jól osztottam be a kaját-italt. Pedig itt aztán lehet kómázni rendesen :) Aki nem volt rajta nem érzi át. Ajánlom mindenkinek ezt a túrát de tényleg. A szervezõ egymaga intézett mindent, kocsival jött-ment utánunk, és finomabbnál-finomabb kajákat ehettünk. Külön kiemelném a Somlói Bornapokat Somlóvásárhelyen ahol ki más léphetett volna fel mint Somló Tamás:)
Visszafele kedves kis barnanépek boldogítottak minket egy darabig. Ezek csak mind apró részletek. A lényeg hogy 19 óra 10 perc alatt lenyomtuk a túrát. Az itiner legjobb mondata 56 km után: "'Sajnos közel 40 km-es betonutas rész vár rád..".
És ebbõl 21 azon amit már egyszer megtettél, csak vissza :) És ez csak egy mondat.

7-bõl 5-en teljesítették ezt a kihívást, felsorolom õket, hiszen úgy érzem hogy akik ezt megcsinálták annak kötélbõl vannak az idegei :))

Fridrich Laci (eszméletlen idõt futott...)
..... Dávid (katonaruhában mente több mint a féltávot, nagyon szépen ment, még nem láttam õt túrán)
Kulcsár Józsi
Õrsi Bálint
És hát jómagam na. Nevem a profilomban :-)

Hogy jövõre harmadszorra? Egyszerû a válasz továbbra is: Soha se mondd hogy soha.
 
 
Tátralátó 30Túra éve: 20082008.07.31 20:55:41
Tátralátó 30

A Hegymenet másnapján eljöttem még ide is, ezen a túrán sem jártam még.
Rhiannon-nal találkoztunk a Nyugatiban, majd a 7:05-ös vonattal utaztunk Szobig, és onnan busszal Nagybörzsönybe. Diákjegyet kértem, és pechemre hamarosan ellenõrök szálltak fel, így kaptam egy kis sárga csekket. Ezek a gyökerek sem tudnak nyugodni már kora reggel vasárnap. Utálom mindet! Na, visszakanyarodok a témához, és belevágok:

Hátizsákkal jöttem a túrára, úgy volt hogy Rhiannonnal közösen gyalogoljuk, de õ is volt elõzõ nap a Patai Mátra 30-on, és szép lassan lebeszélte magát a túráról, a tempómra hivatkozva, hiába mondtam hogy nem megyünk most gyorsan :)
Azért ott maradt nekem szurkolni ha már eljött ide. Én taktikát váltottam, hogy ne kelljen neki sokat várnia úgy gondoltam mivel úgyis már elég rég futottam hogy most így szeretném teljesíteni a túrát. A hátizsákot otthagyom, egy fél literes üveggel a kezemben vágok neki a túrának. Leírás nincs, térkép van, jó minõségû (meg hát a szokásos Cartographiám a kezemben).
Elõttem indult Bontovics Timi, és utól is érem, innentõl jó darabig együtt haladunk. A K- és a KO elágazásánál megyünk tovább egyenesen, pedig a jelzés bevitt egy létrához nagy gaztengeren keresztül. Persze hogy nem vettük észre, de pár perc és ismét a helyes úton voltunk. Kiérünk az Aklok rétjéhez, jött a Kháromszög. Tudtam még a téli Lefagysz-ról hogy ez kemény szakasz, és az is volt, helyenként életveszélyes szakaszok voltak benne, Timi le is maradt. A patakmedernél rájöttem hogy lefestették szerencsére a rövidítõ kamu jelzéseket. A patakmedernél egy fán két irányba is jelzés, kicsit szerencsétlenül festették, egy nagy balos letörést kellett volna észrevennem. 10 percem elmegy erre is, egy megelõzött túrázó mutatja az utat, és Timi is utólér. Az emelkedõn tempósan gyaloglok, majd följebb a könnyebb szakaszon Jámbor-ral találkozok. Magosfára elérve Bubut látom, majd megeszek helyben egy csokit is az ellenörzõponton. Megint elmegy 5 perc, de ez nem verseny most. Visszafele találkozok Timivel is, aki még a pont felé tart. Jól ismert szakasz következik a Csóványos és a Nagy hideg-hegy érintésével. A NHH elõtti emelkedõn meglepõen könnyen megyek, talán ilyen lazán még itt nem értem föl soha. Az is igaz hogy általában nem ilyen hamar kapom ezt az emelkedõt :)
Innen ismét ismerõs út a LeFaGysz-ról, hasítok a meredek négyzeten. A Hegyes-hegyi rakodótól ismét egy kamu háromszögön kell menni, úgy látszik ezeket a kék háromszög jelzéseket nagyon szeretheti valaki :-)
Elérek Kisirtáspusztára, pont kifogyott az üdítõm, Rhiannon depózott ki nekem ide egy Vitalade-t, nem is tudtam róla, nagy köszönet járt érte :-)

Innen szalagozott meredek rész jött fel egy mûútig, majd egy elbizonytalanodás, a szalag a lehetõ legrosszabb helyen volt, mivel az ösvény (bár nagyon kicsi volt) keresztezte a mûutat, és a szalag pont a kettõ közt volt, így nem lehetett tudni hogy merre. Térképem szerint az ösvényen kell mászni. Tekintgetek fölfele nem látok szalagot. Megjön a nemrég megelõzött Tinca, vele tanácstalankodunk, majd végül elindulunk a mûúton és kis idõ múlva megvan az elsõ szalag. Nem kellett volna hozzá nagy technika hogy az elágazástól mindössze 5 m-re tegyék balra a szalagot, de mindegy, az a lényeg hogy megvan. Innen jó már a szalagozás, kemény meredek fölfele a Tolmács-hegyre, majd a S+-en le egészen vissza a célba Nagybörzsönybe.

A cél mellett nagyon finom babgulyás volt, ez is a túra része volt, csak fel kellett mutatni az itinert. Innentõl nagy hõség volt, örültem is hogy engem már csak a végén kapott el.

31 km -----> 4 óra 18 perc. Ha ismertem volna a terepet, meglehetett volna kb. 3:55 alatt, de hát ez van. Egy Hegymenet után nagyon jó ez így is :)
 
 
Hegymenet 55/ II. Béla emléktúra / Várad 15Túra éve: 20082008.07.31 19:04:05
Hegymenet 55

Úgy volt hogy Karesszel a Wass Albert 100-ra megyünk, de a Vián lesérült, így kinéztem valami más programot a hétvégére. Megakadt a szemem egy kemény túrán. A távot és a szintet is kb. egy Mátrabércre tettem. Péntek este utaztam le, szálláslehetõség nem volt, egy hálózsákkal vágtam neki "majd valahol elalszom" címszóval :) 4 és fél óra buszozás után leszálltam Pécsváradon. Kerestem valahol valami alvóhelyet kicsit stresszelve, mikor megláttam egy kis panziót a 6-os út mellett. 4000 Ft volt a szállás, és üdülési csekket is elfogadtak ami épp volt nálam, így tökéletes választást biztosítottam magamnak péntek estére. Még meg is vacsoráztam, egy helyi specialitást a Zengõvárkonyi sertésbordát választottam. A pincér kedvesen érdeklõdött a ttúrákról, és hüledezett mikor mondtam hogy holnap 55 km vár rám :) Jó kedvvel feküdtem le, és másnap már fél 6-kor keltem.

6 órára már a rajtban voltam. Egy nagyobb tervem volt, elérni a 16:55-ös buszt, ami közvetlen járat BP-re. Ehhez nyomni kellett rendesen a tempót, ráadásul a Mecsek ezen felén még nem is jártam soha.

Elindulok, már látom hogy jó idõ lesz ma. Távolban nagy hegyek, na ezeket biztos meg kell mászni. Egy túrázót érek utól, a 30-ason indul, jön velem kicsit, majd amikor meredekebbé válik az út lemarad. A P+ jelzés el-eltûnik néha de nem tévedek. A meredek után felérek a tetõre a S- elágazáshoz. Itt kemény idõ fogad, épp egy felhõbe mentem bele. Fúj a szél nagyon erõsen, és valami ónos esõ is szemerkél, de jól esik a kemény kaptató után. Az orromnál tovább nem nagyon látok, de csakhamar elérem a Zengõ tetején a pontot. Elsõ résztvevõ vagyok, senki nem ment még el mellettem. Örömmel mondják hogy még találkozunk. Nem lett számomra meglepetés mert tanulmányozgattam az itinert ezidáig. Kellemes lejtõ, bele-bele kocogok, majd jön egy szalagozott út fel a Hármas-hegyre. Ejj de kemény szakasz volt ez. Út sehol, viszont a narancssárga szalagok szépen irányítanak. Nagy nehezen felérek a csúcsra. Ismét köd fogad. Innen ereszkedve ismét kellemes lejtõ a mûúton, kocorászok. A Z+-re érve nagy sár fogad, és innentõl a talaj nem is változik. Pocsolyák és sártenger fogad szinte mindenhol. Egy elágazásnál nem lelem a jelet, kissé tanácskozok, majd elindulok lefelé. Jó irány csakhamar megvan a jel. Rengeteg õzet látok, ezért szeretek kora reggel túrázni, mert ilyenkor ébred a természet, és rengeteg állatot lehet látni ha szemlélõdik is az ember.

Haladok a Takanyó-hegyre, nem vészes az emelkedõ, a szalagozás most is perfekt, és a csúcson elérem a pontõrt, aki nyalókát osztott :) (Most jut csak eszembe hogy még ez megvan, na irány megenni). A Máré-vár felé az emelkedõn már kicsit elkezdek fáradni, izzadok keményen. A ponton magnézium, és nápolyi vár. Továbbra is én vagyok az elsõ áthaladó. A várból lefele ismertetõ táblák, kirándulócsoport, majd újra emelkedõ föl a S+-en. Egy idõ után a SO-nél nagyobb elágazás, jelzés sehol. Indulok egyenesen, Óriási pókháló az út közepén, még jó hogy észreveszem. 200 m-t megyek, vagy még többet is, jelzés sehol. Vissza az elágazásba, másik utat keresek az sem jó. Jó negyed órát tanácstalankodok, elindulok a "pókhálós" irányba, lesz ami lesz alapon, és jóval feljebb a jelzés is meglesz. Szitkozódok, kezdem lemondani magamban a buszt, de mégis tempósan megyek továbbra is. A Vörösfenyõ kh.-nál szuper szolgáltatások ismét, kicsit pihenek, felõrlött ez a tévelygés kicsit. (25 km 1400 m szint). Innen a Dobogóhoz kemény szintet írt az itiner, viszont az út emelkedett ugyan, de nem volt olyan vészesen nehéz. Annál viszont jóval nehezebb volt az itiner értelmezése. "A Dobogó oldalában a jelzésrõl szalagozott ösvény tér balra és megy a Dobogóra".

Persze ezzel eddig semmi gond nincs, egészen addig amíg megtalálom a szalagozást, és el is indulok rajta balra. Elérek egy csúcskõhöz, na de hol a pont? Innen lefele meredeken indul a szalagozás, nem lesz ez így jó gondoltam. Kapcsoltam, hogy a Dobogót még egyszer kell majd érinteni, így elõreolvastam az itinerben, és gyanús volt mintha késõbb kellene majd erre jönni, és a Dobogó helyett most a Szamár-hegyen járnék. Bosszúsan visszafutok az elágazásba, megyek tovább, és csakhamar eljön a helyes szalagozott út is. Ez megtévesztõ volt úgy érzem, a jövõben írni kéne hogy melyik balos szalagozás a helyes!!
mgruber pontõrködik, megszomjaztam, szerencsére van üdítõ. Innen hogy behozzam a hátrányom végig futok lefele a Zháromszög jelzésen. Grr.. Számolgatok, lassan 6-os átlag kell a buszhoz, egyre nehezebb tartani magam..
Késõbb újra a Szamár-hegyen találom magam, meredek útnélküli szalagozás visz fölfele. Elérek a csúcskõhöz, mosolygok egyet mintha jártam volna már erre :)
Viszont nem mosolyog az apa-fia kettõs akik épp ugyanazt a szalagozást nézték be mint én. Bosszúsak, és igazuk van. Örülnek hogy találkoztunk, mert õk még mentek volna tovább lefele :)

Ismét mgruber pontján vagyok. Ez a kis kitérõ 8 km volt. Ezalatt csak ketten mentek el az elsõ körben elõttem õk sem olyan régen, és folyamatosan jönnek azok akik még elõször jártak itt (22-en indultak a hosszútávon). Lekocogok a kajapontig, ami elõbb volt a kelleténél, de a nagy sárra való tekintettel jött elõrébb. Ezután szépen benézek egy leágazást, de a fene se gondolta volna hogy egy szuper kövesútról egy dzsungelbe kell menni.. Láthatólag nem csak én tévedtem, mert a kövesúton több lábnyom is volt, a rövidtávosoké.
Ezt benéztem.. Jó 1,5 km a hibám, de nem izgat, az a lényeg hogy megvan a helyes út, és lejt is így persze kocogok rajta. A Z+ jelzés érdekes, egy idõben ZO volt, csak gyatrán oldották meg a festõk, így hol egyik, hol másik jelzés van a fákon :)
Lejutok Óbányára. Nagyon meleg lett, a kocsmában OKT nyalóka, épphogy iszok egy kis üdítõt, óriási gyerekcsoport ér be. Utólérem az utolsó rövidtávosokat, majd meredeken felfele a Vadászlakhoz, majd a Somos-hegyrõl szép panoráma tárul elém, és hamarosan a ponton is vagyok. Innen egy meredek lejtõ, és Knégyzet jelzés a Réka-kunyhóig. Hangulatos hely ez, épp van is valaki itt. Iszok a forrásvízbõl, majd látom hogy egész jól állok idõvel 1-2 kisebb kavarás után is.
A jelzésen haladva nem úszom meg, esek egy szépet, még jó hogy mellettem volt a patak, így legalább a kezemet letisztítottam, de hátul csupa sár voltam. Jót derültem rajta, minek is bosszankodjak.. Indulás fölfele másodszor is a Zengõre. Egy meredek szalagozott ösvény fölvitt a S-ba, aminek most a másik ágán közelítettem meg a csúcsot. Szép komótosan haladok, egyre jobban bedurvul az út, úgy látom hogy sose lesz vége 2,9 km-re 366 m szintet kell legyûrnöm. Nagy kín árán felérek ismét a csúcsra, patakokban folyik rólam a víz, de innen már megvan a túra. A két lány a ponton nagyon kedves, én vagyok az elsõ 55-ös, bíztatnak, és dícsérnek, ami egy ilyen szint után jól is esett :)

Innen már csak lefelé, viszont az utolsó 6 km-re 6-os átlagot kell menni, ami ennyi szinttel a lábamban nem is olyan egyszerû. Innen sokáig szalagozás (a szalagok végig a túrán tökéletesek voltak az ominózus Dobogón kívül), Majd vissza a reggel megismert P+-re. Már nagyon tûz a nap, de én kocogok rendületlenül, és 16:30-ra beérek a célba. Jó 2-3 óráig senki nem is jön utánam mint kiderült. A díjazás átvétele után alig van idõm, bekapok egy kenyeret, és indulok is a buszhoz, ami pár perc múlva meg is érkezik, és ismét 4 órás út vár rám hazafelé. Immár kellemesebben tellik az út, mert egy sikeres és élménydús szombati napot hagytam magam mögött, és az emlékekre gondolva "secc perc alatt" otthon voltam :)

Köszönöm a szervezõségnek a túrát, a szolgáltatások nagyon jók voltak, és örültem hogy megismerhettem a Keleti részét is a Mecseknek. Nem csalódtam a 2660 m szintkülönbségben, tényleg egy Mátrabérccel versenyezhetne :)

10 óra 30 perc alatt teljesítettem a távot.
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20082008.07.31 11:11:41
Via Dolorosa 115

3 nagy tervem volt idén, kettõt már sikerült megvalósítani, és eljött a harmadik ideje is. Napokkal a túra elõtt böngészgettem már a térképet köszönhetõen Józsinak a szervezõnek aki elküldte nekem az útvonaladatokat. Sok ismerõs részt véltem felfedezni, de balszerencse hogy az ismeretlenek nagyrésze éjszaka lesz. Életem eddigi legszintesebb túrája várt rám, és a táv sem volt rövid, így nagy kihívás elé néztem.

Elõzõ este már leutaztam a szállásra Markazra. Lacival és Rhiannon-nal találkoztam Gyöngyösön. Ahogy lepakolunk megyünk igénybe venni Markaz vendéglátó helyiségét. Itt már jó sok ismerõs élvezi az itt adta finom nedûk hatását :) Kb éjfélig mi is így teszünk, majd vissza aludni.

Hiába aludtam keveset, reggel már fél 6-kor ébren vagyok. Jönnek sorban az ismerõsök. 7 órakor azon kapom magam hogy elindult mindenki. Karesznak és Bellának szólok gyorsan hogy nyomás a többiek után. A Markazi várig egybõl egy izzasztó emelkedõt végzünk ki. Innen jó tempóba bele-bele kocogva jutunk el Papp Antiék pontjához, a képesfához. Nagyon sokáig ismerõs rész lesz, mivel tavaly a 75-is erre jött. A K-Z elágazásnál visszaparancsolunk 2 túrázót. Csalfa elágazás jobbra a K-en haladunk tovább.. A Mátrabérccel szemben megyünk, durván emelkedik-lejt az Oroszlánvárig. Itt nem volt most pont, nyomás tovább a Csurgó kúthoz ahol Ca Mg vár és Nád Béla aki nem kecsegtet sok jóval a Muzsla környéki csalánokkal.

A következõ pontõr szinte majdnem Béla pontja után jött. Leköltözött, mert többen benézték a S+ S- elágazást. Haladok továbbra is Karesszel és Bellával, bár az emelkedõk kicsit megfogják Bellát, de az elõzõ hetek programjai miatt ezen nem csodálkozok. A S-n sajnos Bella lemarad nagyon, én pedig ellépek tõlük, de megígérték hogy a lejtõn utólérnek. Bíztam benne, hiszen mégis jobb egy jó kis társasággal menni mint egyedül.

Örömmel látom a tetõn hogy most nem kell kerítést mászni mint tavaly, a kapu tárva-nyitva volt. Hangulatos, sokszor ösvény nélküli részek jönnek, a jelzés viszont jó. Elérek a Recski emlékparkhoz, eszem-iszom majd indulok a friss P+ jelzésen ami nincs rajta a térképemen se (tavaly is megvolt már a jelzés).
Most nyugis szakasz jön meg is nyomom a tempót, de nagyon meleg van.. A Csiklósd-kútnál nagyon jól esik a hideg víz, alaposan megfürdök a kútnál.
Innen jön a P+ ami letér a nagy bozótba, jelzéshiány stb. Tavaly is letértünk Bálinttal, botorkáltunk keresve az utat, de most is letérek, mivel ez a hivatalos útvonal nem pedig az aszfalt tovább. Most még nagyobb mocorkás volt mint tavaly.
Csetlek botlok, próbálom belõni az útvonalat, egy ideig sikerrel. Aztán elérek egy nagy bokrokkal teli szakaszhoz, ahol sehogy tovább. No nembaj, át a bozóton. Jópár karcolást összeszedek. Meghallom Kareszék hangját valahol mögöttem, örömmel konstatálom hogy õk is betértek ide a helyes útra, így megvárom õket és közösen szivatjuk magunkat tovább a bokrokon, végül meglátjuk a jelzést egy fán, és hamarosan visszaérünk a mûútra, ahol éppen jónéhány ember hagyja ki ezt a csodás szakaszt. A Szent István csevicéhez érve megjelenik hamarosan KuJoMi és csapata, õk is kihagyták a mocorkást. Észrevesszük hogy vagy jó negyed órás hátrányt szedtünk össze ez a szakasz miatt, de kit izgat, a lényeg az hogy meglett az út :)

Ismét közösen haladunk tovább a hosszú aszfalton. Késõbb ismét ellépek egy idõre. Parádóhuta elõtt elvesztettem a jelzést picit, de toronyiránt levágtam a faluba, így no problem. Utántöltök egy kútnál, jólesik a hideg víz ebben a meleg idõben. Ismerõs S- jelzésen haladok, januárban voltam erre a Rákóczi túramozgalmat jártam be. Nem olvasom az itinert el rendesen, és rutinból megyek tovább a 24-es fõút után a S-n jópár 100 m szintet rátéve még a túrára. Azon csodálkozom hogy a ponton ott van már Karesz és Bella. A 24-es fõúton kellett volna haladni jelzetlen úton Parádsasvárig. Nem gond, így legalább ismét utólértek. A pontõr Rozita is mondja hogy sokan jöttek arról ahonnan én, de ráfogtam arra hogy az itinerben "csak" 5839 a szintkülönbség, így legalább ha végigérnék nekem meglenne a 6000 is :-)

Jön számomra talán a legdurvább szakasz, a P+ föl Galyatetõre. Ez egy durva menet volt. Irtózatos hosszú, és folyamatosan emelkedik. Idegörlõ ámde csodálatos is, mivel a kilátás gyönyörû. Jó tempóban haladok fölfele, és elérek Galyatetõre. Itt életmentõ leves vár, nagyon jólesik a pihenés, jön Karesz és Bella is. Jó 20 percet pihenünk itt majd továbbindulunk. A K-n maradva nem vágunk át sehol, a lépcsõket megmászva haladunk tovább. Elérve a P-t kocogásra váltunk, és meg sem állunk egészen Mátraalmásig. Itt utólérjük vassalmost és egy Tibi nevû srácot, akit már ismertem korábbról. Õk indulnak tovább, mi ismét Ca Mg-t iszunk, ami majdnem minden ponton volt. Újabb kemény szakasz jön, fel a Galyavárra. Itt Karesz és Bella végleg lemarad tõlem, nem látom többet õket a túrán :(
Szép tempóban érek fel a csúcsra, majd hamarosan a K-P- ra érve utólérem vassalmost, Tibit és Á. Csabát.
Belekocogok, Csaba lemarad, Álmos és Tibi viszont jön velem. Ágasvár elõtt a vádlim kezdett kicsit görcsölni. Féltem tõle, de a csúcs után el is múlt szerencsére. (Ágasvár csúcs: 56,4 km 3335 m szint)
Innen szépen leérünk a turistaházhoz, ahol kicsit megpihenünk. Amíg Álmos sörözik, addig Tibivel rostos üdítõkkel tömjük magunkat. Mátrakeresztesre érve zsíros-vajas-lekváros kenyerek. Alig vannak elõttünk, azok is futók. Ezt örömmel látom.

Rákészülünk a Muzsla mászására. Elkezdünk mászni felfele, nagyon koncentrálok most fejben, itt sokminden eldõlhet. Végül egy kemény emelkedõ a csúcsig, és megvan a csúcskõ. Muzsa 805 m. No, ez is megvan. Jön a Béla által említett rettegett szakasz. (65,8 km 3840 m szint) Nagyon jól haladunk, itt még mindig lámpa nélkül vagyunk, simán megyünk még világosban. Ez a lefele idegörlõ volt.. Bár már prászor megtapasztaltam, de így nyáron még soha. Kidõlt fák, tüskebokrok, csalánok, stb stb.. A mezõny ide sötétbe ér már, sajnáltam õket.. Mi még jódarabig lámpa nélkül haladunk. Szurdokpüspöki elõtt a Diós-pataknál kell elõvenni a lámpámat, innentõl leszállt az est, kezdõdik egy újabb kaland.

A patak után iszonyú sáros-pocsolyás rész jön. Elérünk a falu határában egy kétes elágazást. Én mondom hogy balra, de nem voltam meggyõzõ, így maradtunk egyenesen. Még jó hogy jött egy motoros, és visszaparancsolt minket az elágazáshoz, ahol tényleg a balos volt a jó irány, és pár perc múlva a pincesornál is voltunk, 72 km-nél. Dübörög a zene, a lányok csinosak, de nem mindenki színjózan már úgy vettem észre :-) Utólérjük Nagy Attiláékat, õk indulnak is tovább. Én elkezdek eléggé bekómázni, meg is iszok egy Blue Bear energiaitalt, de semmit sem segített. Elgondolkozok hogy itt több feladó lesz valószínû mert van tömegközlekedés reggel már. Erõt veszünk magunkon és jó negyed óra pihenõ után indulunk tovább. Ismét vissza a P-Z- jelzésen csak immár a Z-n tovább. Itt már koromsötét van, nem is ismerem ezt a részt, így bõszen nézzük a jeleket, de egyszercsak elérünk egy elágazáshozemmi.. Elõveszem az itinert, megnyugtat hogy a jobbos a jó az erdõsávnál visszajön a jel. Innen eléggé kacifántos volt a jelzés, de megleltük. János várához érkezünk, itt nagyon meredek, de rövid szakasz jön. Szépen ki van szalagozva így nem tévedünk. Hamarosan elérünk a S- jelzéshez, ami a Vidróczki túráról ismerõs. Tudtam hogy most olyan rész jön a Hidegkúti th.-ig, ahol max. jelzés van, de út az nem sok. Így is lett, ismét utólérjük N.Attilát, és elérünk a Hidegkúti th.-hoz. (83 km 4638 m szint) Itt ismerõs pontõr, nagyon kedves, amíg tésztát kajálok addig õ betakar a hideg ellen. Éhes vagyok, be is vágok két tányér tésztát. Ez az a hely ahol adott 2 óra pihenõidõ ami nem számít bele az összidõbe.
Én úgy terveztem a túrát hogy kihasználom a 2 órát, addig is pihenek egyet.
Viszont most mindhárman jó erõben éreztük magunkat, a holtpontom jelenleg épp elmúlt, és kb. 20 perc után indultunk is tovább a sötét éjszakába. Jött egy hosszabb jelzés nélküli monoton szakasz. Elkap egy holtpont a végefele, de nem sajnálom hogy nem aludtam Hidegkúton, így legalább haladunk. Késõbb kiérünk a Bagolyirtási mûútra, a jelzésünk Z-. Olvasom az itinert, de olyan bamba vagyok hogy nem jegyeztem meg amit olvastam, és a buszmegálló mellett szépen továbbmegyünk a mûúton. Kezdett gyanús lenni hogy elfogynak a házak, így visszaindulunk, és egy jó negyed órás kavargászás után megleljük a rafináltan balra mutató Z- jelzést.
Néhány trükkös kanyar és lejutunk Mátrasztimre határához, ahol már nagyon hideg van, és még ki is vagyok merülve, így duplán fázok. Finom csoki a szolgáltatás.
A pontõr figyelmeztet egy jelzésváltozásra, de nem vagyunk nagyon képbe.
Aztán meglepetten veszük késõbb észre hogy a P- jelzésbõl vadiúj P+ lett :-)
Szerencsére (mint majdnem mindig) ott volt a kezemben a Cartographia térkép, így biztos voltam benne hogy a P+-en kell haladni mégha át is van festve. Ebben a hitemben erõsített meg jópár szalag is. Sajnos itt nagyon sokan eltévedtek, köszönhetõen a jelzésfelújításnak.
Egy idõ múlva visszajön a régi P+ és ezen haladunk. Sajnos nem tudom tovább tartalékolni magam, így elvonulok a bokorba kemény melót végezni. A többiek szivatnak hogy igyekezzek már, meg stb stb. Persze poénkodtak, de idegesített is nem gyengén :)

Kis pihi, és indulás. Továbbra is Álmossal és Tibivel haladok. Átérünk a S- jelzésre, itt már a nyílt részen világos van, de az erdõben még épphogy kell a lámpa. Egy dózerúton haladunk, és nem vesszük észre hogy a S- bemegy hamarosan az erdõbe balra. Ha fél órával késõbb járunk erre akkor már világos lenne, és láttuk volna a jelet, de így még nem. A térképem alapján már hamarabb le kellett fordulni, így visszaküldtük Tibit, aki meglepõen jó erõben volt. Addig amíg visszafutott a kétes helyre, addig leültünk, és csoffadoztunk kicsit Álmossal :) Meglett az út, jó volt a megérzésem. Egy gyatra jelzés volt a fán az elágazásban, de sötétben szinte lehetetlen volt észrevenni. Elérünk Lajosházára, kerek 100 km-nél járunk itt, és már 5000 m szint a lábunkban van. Nem semmi..
Ismét holtpontban vagyok, fõleg hogy tudom hogy milyen emelkedõ jön most a Snégyzeten fölfele. Itt elõre küldöm a többieket, kicsit lemaradok, de a SO elágazásban megvárnak.
Elkezd korogni a gyomrom ismét megállok, ismét lemaradok, de ismerem az utat. Mátraházán utólérem a többieket, és el is múlik a holtpont olyannyira hogy a Veronika rétnél a ponton már viccelõdünk, és a pontõrök is mondják hogy nagyon jó a kedélyállapotunk ahhoz képest hogy mennyit jöttünk már.
Elõzõ este vettem egy energiaitalt, de olyan óriási holtpontom még nem vol, így nem kellett bevetni. De hogy mégis elfogyjon megittam itt a ponton. Azt hiszem ez valami klasszis ital lehetett, mert hirtelen még a fáradtságom is elmúlt. A 3 õrült elindul felfele a sípályán. Az állat Tibi végig megfutja a csúcsig. Az õrült Álmos meg én kb. 5,5-ös átlaggal ér föl. Nincs még vége. Elkezdek lefele rohanni kb. 4 perces ezrekben Tibi elõl. Õ utánam. Tök jó kedvünk volt 107 km után :)) A versenyt én nyerem, 5 perc alatt lent vagyunk a csúcstól a Gabi-haláláig (K+ elágazás). Itt leülünk, nem kellett volna hülyéskedni úgy érzem, de ennyi belefér néha.. petami keres telón merre járok, gratulál, jól esik. Álmos hamarosan megjön, és innen már úgyis kiderül hogy mi lesz a túra vége, hát leírom: Megcsináltam ezt is!
(117,2 km 6000m szint) A rajttól számított 25 óra 30 perc alatt abszolválom a túrát, és egyáltalán nem vagyok fáradt, fizikailag meg talán még kocogni is tudnék :)

Azért ez annyira nem igaz, mert amikor késõbb beszállunk Álmossal Tibi kocsijába õ majdnem lefejeli az ABS-t úgy bealszik, de engem sem kell félteni, innentõl hazáig zombi üzemmód..

Lényeg a lényeg ez is meglett, ezt is megcsináltam!! :-) Köszönöm a szervezõknek a profi szervezést, és szolgáltatást. Azt hiszem a Szigethalmi túrák a legjobbak!
 
 
Hadak ÚtjaTúra éve: 20082008.07.17 14:18:35
Hadak Útja 88

Egy új túrára lettem figyelmes a ttt oldalon. A Vértesben lenne megrendezve, éjszaka indulna, gyönyörû helyeken menne, ráadásul ilyen hosszú távot nem tudom hogy rendeztek-e már egyáltalán a Vértesben.
Kaptam az alkalmon, és elõjelentkeztem.

A leutazás maga volt a kín.. A 17:12-es Göcsej IC-t szemeltem ki magamnak. Jegy nem volt rá, viszont kaptam egy pótjegyet hogy majd a vonaton kifizetem kis különbözettel a jegyet. Nem érdekelt, csak jussak le valahogy Mórra.

Már az borzasztó volt hogy mennyi ember volt Kelenföldön, az meg rátett egy lapáttal hogy az IC kb. fél órát késett, így lekéstem volna Szfv-ról sikeresen a csatlakozásomat. Pótjegyet persze nem váltják vissza. Ja, és elõtte még kértem Szfv-ról Mórig egy jegyet, persze ez is elúszott. Visszaváltották ugyan, de ezek a söpredékek még ilyenkor is kezelési költséget számolnak fel hogy .......

Maradt egy másik választás, Komáromon átszállás. A vonat szerencsére jött, Komáromra odaértem idõben, viszont ott bejelentették hogy a vonat amivel Mórig mennék fél órás késéssel indul. A téma lezárva, a vége az hogy kabaré ami itt megy ennél a genny cégnél..
A vonaton utazva Laci hívott hogy Ibolya még a rajtban van, és tanakodik hogy melyik távon induljon, illetve hogy csatlakozhat-e hozzám. A vasúttól a bemelegítõ kocogás megvolt (2 km) a rajtig, ahol Ibolya várt, és rábeszéltem a 88-as távra.
A rajtzárás után majdnem 1 órával, 21:50-kor indultunk köszönhetõen drága vasúttársaságunknak, de elengedtek minket még simán.

Kicsit felengedtem, hiszen ideértem, és úton vagyok ismét. Azért izgultam is, hisz ismét egy éjszakába nyúló menet jött, illetve alig egy hete volt a Rákóczi, ami azért sokat kivett belõlem.

A P- jelzésen haladunk. A jelzés gyatra, szalagok segítik a tájékozódást, amik mindig a legjobb helyen vannak, és bár vannak trükkös leágazások a szalagok nem hagynak cserben minket. Nedelka Józsit érjük utól, többször elkavartak, és állítólag már mögöttünk is vannak mások is. Õk 55-öst mennek.
Elérjük Gerencsérvárat hosszú éjszakai séta után, majd késõbb utólérünk egy ismerõst a párjával, nem találták meg a kiágazó rom jelzést.
Innen ismerõs rész jön, a K-n megyünk föl a Csáki várromhoz, majd visszaérve egészen Kõhányásig követjük a jelet. Kõhányásnál szuper frissítõpont, tepertõs-zsíros-vajas kenyerek, paradicsommal. Nagyon jólesett, a legjobb helyen volt a pont.
Továbbindulunk, kis mûutazás, majd hamarosan a K+ jelzésen emelkedünk koromsötétben. Ibolya elkezd fáradni, belassul de azért jön. Belõle is sokat kivett a Rákóczi mint mondta. Ezen nem csodálkozom.
Elérünk Vérteskozmára. Valamelyik túrán már jártam erre, talán Vértesi Barangolás?
Én abszolút jól érzem magam még, élvezem a túrát, jól tájékozódunk, ellentétben sokakkal nem kavartunk még el.
Innen egy hosszú mûutas rész jön a Z-n. Vadászok állítanak meg, szólnak hogy maradjunk a jelzett úton.
Leérünk a mûútról, már világos van, kijön a holtpont is. Leülök, Ibolyára várok, és közben majdnem 2 perc alatt el is alszom.
Szerencsére megjön, de én erõsebb tempóra váltottam, és megbeszéltük hogy innen különválunk. Útközben rengeteg vadat látok, az õzek sorban ugrálnak el mellettem. A Sárkánylyuk völgy a LA maraton útvonala is egyben. Tavaly is kemény volt. Viszont valahogy ezek a narancssárga nyilak nekem abszolút nem illenek bele az erdei összképbe.. Na mindegy, ebbe nem folyok most bele.
A Szép Ilonka forrás után nagyobb emelkedõ, kiérek a P-K+ jezések elválásához, nem látom a K+ folytatását. Elmegyek 3 irányba is, jelzés sehol. Természetesen a 4. irány volt a jó :)
Egy cseles balkanyar után fenyvesek, majd nagy dzsungelháború után érem el Körtvélyespusztát. Meglepve tapasztalom hogy bár rajtam nem szoktak kullancsok lenni, most sorban söpröm le magamról õket.. A pontõrök jókedvûek, csak egy hármas csapat van elõttem, de õk már elmentek sok ideje. Kicsit beszélgetünk, kapok csokit, majd továbbindulok immár Vitányvár felé.
Ez is ismerõs szakasz, csak most másik irányból ostromolom meg a várat. Útközben egy kis vaddisznó szalad át elõttem, nézegetek nehogy itt legyen a nagy is, de szerencsére nem lelem. Felérek a várhoz, már elég fülledt az idõ megizzadtam szépen. Ismét ismerõs szakaszon haladok tovább, kb 1 hónapja jártam erre az Oroszlány 40 túrán. A Mátyás kútnál föltöltöm ivókészletemet ami már kimerülõben volt. A kút vize tökéletes. Várgesztesig ismét átélek 1-2 holtpontot, majd a fõúton sétálva egy bácsi állít meg hogy tudna a várhoz egy rövidebb utat. Én bizonygatom hogy most a K-n szeretnék menni, de nem értette meg a lényeget :-) Nembaj, legalább jókedvre derített. Felérek a várba, és meglepetten veszem észre hogy utólértem az elõttem haladókat. Bemutatkozunk, az egyikõjükben timi-t tisztelhetem, aki jó kis beszámolókat szokott írni a ttt-re. Megbeszéltük hogy együttmaradunk ameddig tudunk. Kis pihenõ a várnál, majd tovább, vissza Kõhányásra. Gyorsan eltelik ez a szakasz, köszönhetõen a társaságnak. Kõhányásnál ismét ugyanazokat a finomságokat kóstolhattuk mint még éjjel, ismét bevágok pár tepertõs kenyeret.
Innen egy jó kis monoton rész a K+-en, ismét elkezdek kómázni, elõl megyek, a többiek mögöttem. Kiérünk egy rétre, sehol semmi. Végül a térképem alapján átvágunk a réten, mivel ezt jelzi. Jelzés persze egy szál se, szintúgy szalag se. Ez a szakasz volt egyedül ami nem túl jól volt megoldva. Megleljük Gántot, itt már 65 km-nél járunk. Látszik mindenkin hogy már nem most kezdtük a túrát. Megpihenünk itt is kis ideig. Az ellenörzõ pont a Vértes Vendéglõnél volt.
Továbbindulunk, majd sokáig nyílt szakaszon megyünk, ami nekem nem esik túl jól, mert sapka nincs nálam, és még álmos is vagyok. Próbáltam minnél hamarabb túl lenni ezen a szakaszon, ezáltal ki is léptem kicsit. Ismét egyedül megyek föl meredeken a K+-on a Géza pihenõhöz. Azt hittem ennek az emelkedõnek sosem lesz vége. Fölérve a pontõr köszönt, én vagyok az elsõ 88-as. Kedves pontõr volt, adott a behûtött vízébõl ami ebben a nagy melegben kifejezetten jólesett.
Gondoltam Timiéket megvárom, hiszen jól elvoltunk eddig, és jó társaságnak bizonyultak. Viszont nem akartak jönni, én meg fogtam magam és elfeküdtem a földön addig :) Kb. 20 percet sikerült így pihennem, lehet 1-2szer el is szundítottam.
Megjöttek a többiek, megviselte õket ez a kemény emelkedõ. Pihenünk, eszünk iszunk majd indulunk. Megtudjuk hogy Ibolya még úton van valahol a két seprûvel.
Sajnos a többiek már eléggé kivoltak, hólyagok is keletkeztek, de látszott rajtuk az elszántság. Mégis egyedül folytattam az utamat tovább. Szerettem volna egy saját tempót menni. A pihenés abszolút kicserélt, ismét jó erõben éreztem magam, és ez szerencsére nem is változott negatívvá. Innen megint kicsit unalmas szakasz jött, de jó tempóban haladtam, és hiába volt sok nyílt rész, nem fogott vissza. Elérem a Vár-völgyet, majd az itinerben az van hogy a lépcsõn föl kéne menni a Csókakõi várhoz, de ketten mondják (akik nem is a túrán voltak) hogy kb 100 m és egy pihenõnél van a bólya. Hmm. Rájuk hallgatok, és meglepve veszem észre hogy a bólya a Csákberény IVV-s túrának az ellenörzõ pontja volt. Nem kicsit csodálkozott a személyzet mikor kérdezték hogy hányas távon vagyok én meg lazán odamondtam hogy 88 :-)) Ott 20 km volt a leghosszabb táv. Kicsit viccesen visszakocogok a lépcsõig, majd nyomás föl a várba. Jó volt hogy a tetejére kellett menni, így a kilátást is megcsodálhattam. Itt fél literes Vitalade-t kaptunk (!) Nagyon jól esett, de csak kicsit kortyoltam bele hátha lesz még szívatós szakasz. Innen mindössze csak 10 km volt a célig, tudtam hogy meglesz már a túra, jó erõben is voltam. Oda-vissza szakasz volt kb jó 1,5 km-en, így a végefele találkoztam Timiékkel akik a vár fele mentek. Szurkoltam nekik, bíztam benne hogy már meg fogják csinálni ami szerencsére így is lett! A P rom jelzésre térve az itiner a legjobb szót használta erre a részre: "vadregényes". Gyönyörû szakasz volt ez végig hosszan a hegygerincen, bár azt hittem hogy az EP sose fog eljönni, mert mindig lejtett-emelkedett az út. Az elsõ durva emelkedõ után nagyon megizzadtam, és kapásból megittem az összes Vitalade-t amit még a ponton kaptam. Szerencsére még volt a Mátyás kúti forrásvízbõl. Amikor nem is vártam volna akkor jött el a pont, ahonnan indultam is tovább. Nagyon idegesített a sok bogár amik mindig a szemem körül röpködtek.

Egy idõ után beérek Mórra, és csakhamar 16:45-kor a célba is. Én voltam az elsõ beérkezõ a 88-ason, mögöttem Kb. másfél óra múlva timiék is sikeresen beértek.
Kíváncsi voltam a meleg ételre, alig vártam már, de amit kaptam az csodás volt.
Egy óriási kukoricás pizza(!!) volt a célban a meleg kaja. Erre nem gondoltam volna, nagyon jól is laktam vele.
A szervezõkkel sokat beszélgetek a célban, nagyon lelkesek voltak, a 88-ason 8-an indultak, abból is többen feladták.

Jövõre is meg szeretnék szervezni a túrát, amit jó dolognak látok, és remélem többen jönnek majd el rá, mert egy szuper túrának lehettem részese!

Köszönet a rendezésért!
 
 
RákócziTúra éve: 20082008.07.11 12:16:12
Rákóczi 150

3 nagy tervem volt erre az évre. Az egyik már megvalósult, ez lett volna a következõ, és nemsokára nyakamon a harmadik.

Féltem belül ettõl a túrától, mert ilyen hosszút még sosem mentem. A leghosszabb a Roki 130 volt, lazulva kényelmesen. Most tudtam hogy nem szabad gyengélkedni, mert ez nem arról fog szólni. Helyismeretem 0 volt, a Zemplénben mindössze eddig egy Zemplén 50 túrán jártam tavaly. Így vágtam neki ennek a szédítõ kalandnak.

Karesszel, Bellával és GPS Zolival utaztam le Sárospatakra. Hamar odaértünk, majdnem 2 óránk volt még a rajtig, így szépen össze lehetett készíteni mindent. Máris észrevettem egy hiányosságot. Nem hoztam túrapólót.. A D&G pólómban nem szívesen mentem volna, de szerencsére Karesz odaadott egy jó kis technikai pólót, ami késõbb be is vált. Lámpámban vadiúj elemek, csak nem lesz gond. Üdítõt sokat vittem, szendvicset már kevésbé. Így is nehéz lett a táskám, ennyire talán még sosem volt, de most nem 50 km-re megyek, hanem (még leírni is sok) 150-re.

No de ne feszegessük a húrt tovább, 19:00-kor Remó elmondja az üdvözlõ szavakat, majd útjára enged minket. A futók hamar tovaszállnak, én Papp Gergõ gyõzelmére tippeltem, hiszen tudom hogy nagyon erõs futó.

Karesszel és Bellával indulok neki a távnak. Tempósan gyalogolva kilépünk már az elején. Egy idõ után Bálint és Anita tartja velünk a lépést. A Disco elõtt régi szép emlékek elevenednek fel bennem, de hamar tovaszállnak, mikor meglátunk két rövidítõt már az elején a mûútról letérve. A szalagozás nagyon jó, bíztunk benne hogy ilyen is lesz este. Szép lassan kikovácsolódik a csapat. Anita elõre megy õt ritkán látjuk. Karesz, Bella, Bálint és én alkotjuk most már ki lehet jelenteni hogy a csapatot.

Iszonyú nagy mocorkásban caplatunk fölfele, majd a csúcsra érve talán még ennél is nagyobb bokrok között ingázunk. Elgondolkoztam hogy ha így indul a túra mi lesz ezután? Karesz kilép, félek hogy elsieti az elejét. Bálinttal nyomulunk lefele, néhol belekocogok. Komlóskára 20:45-re érünk. Rendesen megszomjaztam már az elején, le is gyûrök 3 pohár narancslét. Egyben van a csapat, irány tovább.

Puszta várhoz fölfele kapott el a sötétség minket, itt már lámpáztunk. Rendesen megizzasztott ez az emelkedõ, szakadt rólam a víz mire felértünk. Lefele meglett a rom jelzés másik ága, majd éktelen sárban értünk le a mûúthoz. Bálinttal hamar lent voltunk, így amíg a többiek leértek volt idõm a Zemplén északi része térképet elõkeresni, és behajtani a megfelelõ oldalra.

Király-kút nehezen akart eljönni, a pontõr biciklivel jött ki a ponthoz. Pecsét után Bálinttal maradunk a jelzésen, hiába javasolják a párhuzamos szekérutat.

A P- nagyon technikás részeken vitt, ez még nappal is kemény nemhogy éjszaka. Bálinttal ellépünk kicsit, de a Regéci várnál ismét összeállunk. Betermelek jónéhány szendvicset, mivel itt frissítõpont üzemelt.

Beérünk Regécre, nem vagyok fáradt szerencsére, a tempónk is jó. Idõvel fölérünk a Sólyom-kõhöz is, cseles leágazás volt, a P háromszög nem volt épp a legjobb állapotban, de meglett. A pontõr itt írt idõt, 1:57-kor jártunk itt.

Csodáljuk az éjszakai kilátást, kicsit megpihenünk, és csokit majszolunk.

A háromszög másik ágát nem leljük, így inkább visszatérünk azon az úton ahol jöttünk.

Telkibánya után világosodik ránk, Hollóházára már teljes világosban vagyunk. Pont zsotyek és Lupus jött a második körérõl.

Itt is megpihenünk egy kicsit, nekiállunk majszolni. Szerencsére nem volt még komolyabb holtpontom, pedig általában hajnal 4-5 között kezd kijönni, de most jól voltam. Füzér után Bella már kezdett fáradni. Bálinttal hamar odaérünk az OKT pecséthez. Sajnos kidörzsölõdtem de Bálintnak van krémje, így rendbejön egy darabig. Az OKT pecsét iszonyú gyenge, még jó hogy van párnánk, így ezáltal sikerült értékelhetõ lenyomatot produkálni.

Bella rendbejött, szépen kocog a mûúton, de nem veszi észre a K- betérését az erdõbe. Mondjuk az út párhuzamos a jelzéssel, de nincs mese, visszaparancsoljuk a K-re :)

Kis idõ múlva elkezd ömleni az esõ. Nagyon nem hiányzott ez 70 km megtétele után, de hát nem tudunk mit tenni. Elérünk ismét Hollóházára, próbálunk fedett helyet keresni kisebb-nagyobb sikerrel. Megpihenünk, addig is hadd zuhogjon az esõ.

Egy idõ után eláll az esõ, de Bellának elment a kedve nagyon :(

Én ismét kidörzsölõdök, kezdek idegeskedni emiatt, de a krém helyrerak immár szerencsére véglegesen. Karesz lemarad Bellával, mi Bálinttal próbálunk menni, de érzek egy hólyagocskát a talpam oldalában.

Kékednél várunk egy darabig Kareszékra, majd szerencsére befutnak, addig én konstatáltam hogy a talpam nem épp olyan állapotban van mint amilyennek szeretném.

Sajnos Bella kiszállt itt. Mi 3-an továbbindulunk. Bella hamarosan meglepetésre utólér, de rájött hogy ez most mégsem megy, és kis idõ múlva visszatér Kékedre.

Karesz új erõre kap, és a Melczer-kereszt után hasítanak elõre Bálinttal.

Most én fáradtam el kicsit, a pusztás résznél fölfele elég szenvedõs volt részemrõl.

A Szurok hegy látványa is tekintélyt parancsol nem hogy még ha megmásszuk.

Irdatlan kemény volt fölfele, Karesz lemarad, erõre kapok, és Bálinttal nyomulunk fölfele. Szinte megállás nélkül felértünk a csúcsra. Amíg Karesz megjött elküldtem Bálintot csúcskövezni, nekem nem volt rá erõm :)

Hallottam hogy ez az Északi Zöld nem ismer kegyelmet, de már most megerõsített ebben.

Megjön Karesz, kicsit pihenünk, majd meredeken csalánok között zúzunk le a hegyrõl. Huhh.. ez eddig megvolt.

Skáros határátkelõ után viszont bejelzett a vádlim.. Sajnos innen csigalassúságban vonszoltam fel magam az emelkedõkön, éreztem hogy ha kicsit erõsebben megyek jön a görcs, ami nagyon nem hiányzott volna. Bálint türelmesen jön mögöttem, Karesz viszont nálam is lassabban jön föl, így a pont után az elsõ emelkedõnél lemarad, és nagyon sok ideig nem is látjuk õt. Bálinttal innentõl kettesben megyünk tovább.

Nem akar elengedni a görcs közeli állapot, kicsit furán is fordítom a lábaimat ezáltal, de haladunk legalább kb. kemény 4-es átlaggal.

Borzasztó nehéz volt ez az Északi Zöld, nem csodálom hogy sokan kiszálltak ennél a résznél. Persze nem elég hogy szenvedek fölfele, még el is kezdett esni az esõ. A talpam már nagyon föl volt ázva, nehezen haladok. Bálint egy szóra várt, arra hogy azt mondjam hogy fáradok.. Utána õ is kimondta ugyanezt, és közös megegyezéssel leültünk egy határkõre gumicukrot majszolni. Sokszor néztem hátra jön-e Karesz, de nem jött, nagyon elfáradhatott õ is.

Nehezen ment a továbbindulás, fõleg hogy az esõ is esett szépen. Egy szlovák S- illetve a magyar Z- jelzésen elérjük valahogy a Nagy-Milic csúcsát. Itt még sosem jártam, kíváncsi voltam erre a helyre, de nem volt akkora durranás. Egy pár megkért minket hogy fotózzuk le õket, cserébe mi is kértünk egy képet magunkról. A mosolyom már nem biztos hogy õszinte volt :)

Viszont a nagy holtpont még mindig nem jött el. Eddig csak kisebbeket éltem át.

Lefele a Milicrõl ismét nagyon meredek, a talpam teljesen átázva, meg sem merem már nézni, fölösleges. Viszont a görcs közeli állapot szépen elmúlik, és egész emberi tempóban tudunk ismét haladni. Persze így sem megyünk már gyorsan, nem megy annyira a gépezet már.

Kicsit szitkozódok, mert a 40 m szintet erre a szakaszra elírták. Kb. 140 m lehetett.

Elérjük a Tolvaj-hegyet. Bálint fölkészített innen a legrosszabra, bár ami jött az még a legrosszabb rémálmomat is felülmúlta. Szó szerint gatyaszaggató hosszú és soha nem érõ lejtõ volt innen lefele. Nyávogtam is Bálintnak párszor már hogy mikor lesz már vége. De sosem akart. Majdnem elsírtam magam mire leértem. Pfffff na ezt is megéltük..... Kis gyaloglás és eljön a XVII 30 határkõ ellenörzõpont.

Láttam a leírásban hogy már egy szint lesz a Lipovecre fel. Gondoltam ez már nem lesz vészes ha már ideáig kihúztam.

Viszont arra nem gondoltam (hiáába mondta Bálint) hogy teli lesz az út árkokkal amibõl néha csak négykézláb tudtam kikapaszkodni. Fáradtam már rendesen, sokszor elszóltam már magam kissé idegeskedve. De Bálint tartotta bennem az erõt.

Mikor végre kiértünk ezekebõl a ..... árkokból akkor jött az igazi fekete leves. Viszont jött mellé végre egy jó hír is, ugyanis utólértük Czimbályt, T.Gyurit, és Cz. Erzsit, illetve még útközben befogtuk Anitát is. Ez olyan erõt adott nekem hogy szó szerint felrobogtam a hegyre lehagyva mindenkit. Persze megviselt a fölfele, de hamar felértem. Nem gondultuk volna hogy utólérünk valakit(ket), mert a mi tempónk sem volt vmi híres, de úgylátszik mégis szépen haladtunk.

Megpihenük a csúcsnál, majd hamarosan elhagyjuk az Északi Zöldet. Megfogadtam magamban hogy ezt végig kell járnom egyszer, persze nem 100 km-rel a lábamban :)

Most persze boldog voltam hogy sikerült megcsinálnom ezt a szakaszt, és nem gondoltam a feladásra. Nagyon egyben voltam most szellemileg. Nem inogtam meg egy pillanatra sem, pedig még a Bába hegyet is meg kellett mászni. Fizikailag ez már nem mondható el. Sajogott a talpam, egyszer cseréltem csak zoknit, hiba volt hogy nem hoztam többet, máskor erre is föl kell készülni.

Füzér immár 111 km-nél volt. Jött a paprikás krumpli yeahhhh! Mellé a pogácsa.

Erre vártam már jó ideje. Véleményem szerint már jóval korábban kellett volna a meleg ételt tenni, mivel ennyi km után már nem úgy funkcionál az ember gyomra ahogy szeretné. No de hát ez van. Nem én vagyok a szervezõ. Repetáztam is az ételbõl, majd hamarosan beér Czimbály is.

Innentõl Czimbály az utitársunk lesz. Gondolom nem szeretne éjszaka egyedül menni amit meg is értek. Kicsit fura léptekkel indulunk tovább. Szemben jönnek Gyuriék, õk kiszállnak. Innen jó hosszú ideig nyílt terepen haladunk, még jó hogy a nap nem tûz. Elérünk megint egy benõtt részhez, nagyon hosszan kell menni itt, és nagyon nem esett jól. Ez a rész Bózsváig rendesen felõrölt szellemileg is.

Bózsvára még világosban érünk, de innentõl az erdõben már kell lámpázni. Bizony eljött a második éjszaka is. Na vajon ezt hogy élem meg? Hát nem úgy sikerült mint az elsõt.

Felkészülünk lelkiekben a rém hosszú mûutas részre Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta között.

Kishután beülünk egy Colára hátha erõt ad, de nem adott..

Jött a mûutas rész, immár koromsötétben. Itt már rendesen fáradt voltam. A faluban nagy zenebona jön egy házból, sokan vannak, buliznak. Irigylem õket.

Nagyhuta után letértünk végre az aszfaltról. Innentõl Vágáshutáig eljön egy óriási holtpont, majd elalszom minden lépésnél, csoda hogy nem esek orra valamiben. Most Bálint megy elõl, õ is már nagyon fáradt. Czimbály nem szól, szépen tartja magát, de biztos õ is már kivolt.

Elérünk újra a mûúthoz. Kérdezem hol van Vágáshuta. Még sokat kell mûutazni. Le vagyok törve teljesen, a mûúton befordulok magamba, és borzasztó álmos vagyok.

Nem is tudom hogyan, de elérjük a falut, és önellátó frissítõpont következik. Leülünk, én majd elalszom, a talpamon már vagy 3 hólyag van. Egy üres kenyéren kívül mást nem tudok enni. 134 km-nél járunk már! Mindig arra gondolok hogy már nincs sok, de ebben az állapotban ez nem fog már menni.

Nagy meglepetésre megérkezik Karesz is, már azt hittük hogy rég kiszállt, de erõs volt, és megfutotta a mûutas részt, ezáltal utólért minket. Õrült.. Fáradt már õ is látszik rajta.

Továbbindulunk végül Vágáshutáról. Kiérve reszketek mint a falevél, nagyon hideg van, és ki is vagyok már merülve.

Elkezdünk emelkedni a K-n mikor Karesz kijelenti hogy otthagyta az itinerjét Vágáshután. Na puff.. Gondoltuk ha ilyen jó erõben volt úgyis utólér majd minket, de végül nem így lett...

Én mentem elõl, próbáltam diktálni az iramot, úgy érzem magunkhoz képest jó tempóban értünk fel a P- elágazásához.

A Zemplén 50-en is itt volt egy EP, de most hidegen hagyott ez.

Innentõl ismét magához ölel a nagy holtpont. Elõre akarom engedni Bálintot, de õ azt mondta hogy maradjak én elõl. Keresgélem a jeleket, de már annyira fáradt vagyok hogy egyszer-kétszer elvesztem, majd egy másik úton meglátom a jelet.

A Rákóczi fáig vizes fûben haladunk illetve gusztustalanul nagy pocsolyákat kerülgetünk. Nem is tudom hogyan tudtam észrevenni mindig a pocsolyákat és a sártengert. Már szinte alvajáró voltam, mégis észrevettem a kritikus részeket.

Bálintot kérdezgettem mindig ha valami támpontot láttam a térképen hogy mikor érünk már oda :)

Nagy nehezen odaérünk a Rákóczi fához. Én egybõl leülök a fa tövébe, és iszom pár kortyot. Nem szabad itt idõzni sokat, mert secc perc alatt bealudnék úgy érzem.

Megyünk is tovább vánszorogva. Ismét éktelen nagy pocsolyák, már magamban szitkozódom.. A holtpont nem enged továbbra sem.. Egy pont volt már a célig, innentõl tudtam hogy meglesz a túra, de nem tudtam semminek sem örülni, fõleg hogy a Tengerszem elõtti emelkedõnek azt hittem sose lesz vége. Valahogy az emelkedõk jobban mentek így a végefele (Lipovec, Vágáshuta után, meg itt a Tengerszemnél). Ismét úgy érzem hogy bár nagyon kómás voltam, de jó tempóban értünk fel a ponthoz.

Itt leülünk, nem akaródzok már menni, de mindössze 5 km van még a célig. Meg fogom csinálni!!! Bíztatom magam.

És egyszercsak azon kapom magam hogy ismét továbbindultunk sántikálva.

Innentõl már a térkép sem érdekelt, Bálintra és Czimbályra hagyatkoztam. Amúgy mindig szeretem tudni hogy hol járok, és még éjszaka is követtem térképen az útvonalat, de most jött el az a pillanat hogy már ehhez sem volt erõm.

Beálltam mögéjük és követtem õket. Volt P+ P- és PT jelzés a végefele azt tudom, de hogy hol jártunk azt már nem. Egy támpont volt, a közeli Sárospatak fényei.

És hogy ne húzzam tovább az idõt, egyszercsak (a piszok hosszú városi szakasz után) kijelenthetem hogy MEGÉRKEZTÜNK! 32 óra 30 perc gyönyör és kín után 03:30 perckor beértünk a célba, ahol kissé idegesen szóltam hogy hol a ...ban van a szervezõ. Utólag is sorry :)

Végül egy idõsebb hölgy jött ki, addig szépen beírtam magamnak a célidõt amíg kiért:) Megkaptam a gyönyörû kitûzõt rajta a távval, illetve jogosult lettem az érem viselésére is.

Mindenki robotmozgásban közlekedett már, vicces látvány volt. Bella már a célban várt minket, Kékedrõl csak idejutott valahogy. Megjött aztán Karesz is, aki szintén teljesítette a távot. Indultunk is haza, persze egybõl bealudtam a kocsiban. Bózsván ébredtem fel ahol felszedtük GPS Zolit aki itt kiszállt :(

Csanád barátomat láttam ahogy egy ismerõsével lerogy a padra. Nagyon sántikáltak már. Remélem azért beértek.

Utószó: Szóval sikeresen meglett a Rákóczi 150, ráadásul a futókon kívül csak 2-3 gyalogos elõzött meg minket. Nagyon boldog vagyok hogy sikerült, és köszönöm mindenkinek a társaságot!! Vasárnap reggel 10:00-tól egészen hétfõ reggel 06:00-ig aludtam, szóval "kicsit" fáradt voltam:)
 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20082008.06.18 15:23:36
Monoton Félmaraton

Úgy gondoltam, mielõtt nekivágok az ultrának lefutok egy félmaratont. Volt rá 2 órám hogy be tudjak nevezni a hosszúra. Nagyon jó erõben éreztem magam, a 630 m szintkülönbség ellenére is sikerült egy 1:42-t futni. Kb. 14 perces 3 km-es köröket mentem, amivel teljesen elégedett voltam.

Monoton Ultramaraton

No ez már kemény dió volt a javából. Este 8-kor sikeresen elindultam. Késõbb Ibolya csatlakozott hozzám. Egész este együtt haladtunk, így gyorsabban telt az idõ. Éjszaka abszolút nem volt holtpont, jól éreztem magamat végig. Ahogy sejtettem hajnalban, amikor kivilágosodott akkor kapott el egy nagyobbacska, de sikeresen átvészeltem, sõt reggel 7 órára úgy megjött az erõm hogy kb. 3-4 kört sikerült is futni. Ezután elfáradtam, fõleg fizikailag, és végig gyalogoltam, de azért tempósan. Délutánfele névrokonom, Dani csatlakozott hozzám, és innen egészen a végéig együtt haladtunk. Az utolsó 15 km már szenvedés volt, a talpam sajogott, és mint kiderült két kisebb hólyag is lett a legrosszabb helyen. Mindenki már ki volt purcanva az ultrásoknál, volt aki izomból elfutott már mellettem (olyak akiket még sosem láttam futni :) Felõröli az embert ez a 126 km. Én már lépni is alig bírtam nemhogy futni. Felhõk gyülekeztek, volt még 3 köröm. Belehúztam, és épphogy beértem az esõ elõtt a célba, sikeresen teljesítve a túrát, 22 óra 59 alatt, de még nem volt vége ugyanis jött a

Monoton Minimaraton

Ahogy beértem az ultrán a célba óriási vihar kapott el, de ez sem tántoríthatott el attól hogy még egy minimaratont menjek (3 km). Még át sem vettem az ultra díjazását, már futottam is a minit. 149 km-rel a lábamban még sikerült egy 14:25-ös kört futni :-) Rongyyá fázva, széjjel ázva értem be a célba, és megkaptam a 3 díjazást. Hazafele kicsit érdekes mozgásom volt.

Másnap azért még egy Falasok(k) 50-et mentem, így 200 km-rel zártam a hétvégét :)

 
 
Bika Maraton és FélmaratonTúra éve: 20082008.06.05 09:18:03
Elnézést hogy közbeszólok, de Galgahévízrõl NEM a 2 km-es aszfaltúton kellett lejutni a tóhoz, hanem különbözõ dûlõutakon, puszták mellett, szalagozáson.. Direkt ezért vezette erre a szervezõ a túrát, hogy az aszfaltot kihagyja, bár ez minimális aszfalt, így annyira nem értem miért kellett kimenni még a pusztába a szalagokon.

Látnivaló ezen a szakaszon nem sok volt, viszont a tó gyönyörû volt, rengeteg horgász (kicsit furán néztek eleinte, aztán már megszokták). A félmaratont moiwa topiktárssal kocogtuk végig, 2:40 lett a vége. Õ indult a vonathoz, én meg még beneveztem egy maratonra is, (mint márciusban)és az is meg lett 7-es átlaggal, így este 7-kor már itthon voltam.
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20082008.05.25 13:30:40
Terep 100

Elõzmények



A tervem az volt hogy a tavalyi 13:34-nél jobbat fussak. Titokban írtam magamnak egy edzéstervet amit sosem szoktam, 8-as átlagot tartalmazott. Gondoltam úgy sem fog megvalósulni, mert a 8-as átlaghoz nagyon tolni kell, de azért legyen mihez viszonyítani magam.

A nagy nap

Korán érkeztem a rajthoz, de így is meglepõen sokan álltak már sorba. Rengeteg futó-gyalogos ismerõst fedezek fel. Elintézem a szokásos kapkodást, vagyis stresszelek hogy mit hova pakoljak, majd leadom a csomagomat, és várom a nagy pillanatot, a rajtot. 6:45-kor elindulunk. Rengetegen vagyunk, kb. 170-en. A mezõny eleje le is lép gyorsan, én meg a Róka hegyi ösvény után el is intézem az elsõ vécézést kicsit idegesen. Ezután kicsit kilépek. A mûút után futok felfele megállás nélkül, utólérem az elõbb technikai szünet alatt utólérõket. Elég tempósan fölérek a Kevélyre, majd lefele sajnos átszúrta a cipõmet és egyben a nagy lábujjamat is egy jó nagy szálka :( Meg kellett állnom egy jó 5 percre kivenni. No jól kezdõdik a nap.. Azért jólesett hogy mikor elhagyott egy srác, megkérdezte hogy van vmi baj, segíthet-e.

A Hosszú-hegynél már ritkásabb a mezõny, mégse tudom hogy vajon hányadik hely környékén lehetek. A Pilisre felfele is majdnem végig futok, megint el fogom rohanni ettõl félek.. A csúcson olahtamas kattint egyet a gépével, épp utólértem L. Szilvit.

Utána nagyon erõs tempóra vált, és szép lassan eltûnik a látókörbõl. A Pilis-nyeregbe érve meglepõen konstatálom hogy kereken 9-es átlaggal jöttem eddig. Tavaly is így volt, késõbb meg jött a görcs. Nem lesz ez így jó..

No irány tovább. Utólérem amat-ot, mögöttem zsotyek.

Dorogra érve már piszok nagy hõség volt, jól jött a frissítõ amit kaptam.

Utólér egy srác, kajakozik, régen úszott, ha jól láttam van neki egy ikertesója (?) is.

Mellettem marad, így együtt nyomulunk kemény tempóban föl a Getére. Persze sokat belegyalogolunk, ezt nem lehet megfutni végig. (Tisztelet a kivételnek)

Bokatörõs szakasz jön a csúcsról lefele, egy spori épp a lábát fájlalja lejjebb.

Tudtam hogy most jön majd a trükkös K+ elágazás föl a Hegyeskõre, de meglepõen sokan futnak elõttünk, így problémamentesen vesszük az akadályt. A srác ellép mellõlem hamarosan, én maradok a magam tempójában. A Hegyeskõ után utólérem qvic-ot és barátját.

Tokodi pincéknél nagyon jólesett a frissítõ, itt már tényleg borzasztó meleg van. Utólérem L.Gusztit, szegényrõl szakad a víz. Mogyorósbányára is kb. 8,5-ös átlaggal érek. Csodálkozok, mert SC-t látom visszafele futni már a ponttól. Hejj de jó idõ lesz ebbõl neki. Pacsizunk, majd bevágok gyorsan 2 deci kólát, meg egy kis kalciumot, majd nyomás tovább. Útbaigazítanak hogy most már a K-n kell maradni nem kell letérni az emelkedõ után. Innen jó darabig gyaloglás, majd megszelídül az emelkedõ és nyomás tovább. Utólérem a kajakos srácot, és le is hagyom, jó sokáig nem is ér utól.

Péliföldsztkereszt-et elérve elég uncsi rész jön, mûút, meg sok pusztás rész. Szerencsére köszönhetõ a szuper frissítõasztaloknak, fejben és fizikailag is egész jól vagyok, így rá tudok hangolódni ezekre a részekre is még.

Jönnek a szintek keményen. A bajóti mûúttól fölfele a hosszú emelkedõn kicsit megzakkanok. Elõttem zsotyek megy, követem majdnem Pusztamarótig. Itt hamar lerendezi a frissítést, és eltûnik de elõtte egy kis hideg vizes zuhanyt kaptam, ami most kifejezetten jólesett. Én ott maradok még, tömöm magamba a finomságokat.

Nehéz elindulni fõleg hogy jó szintes részek jönnek megint. Kb. 2 km-en át csak gyaloglok, bele-bele kocogással. Kemény sziklás terepen haladok, ha akarnám se menne itt a futás nagyon. Késõbb utólérem akabacsit, sajnos a gyomra megint nem jó :( Elérek Bányahegyre, el sem hiszem, még mindig majdnem 20 perccel vagyok a 8-as átlag fölött. Tavaly ilyenkor már görcsöltem, most csak érzem a lábamban a km-eket. Gyorsan tovább is állok, és a nagy bozótokon átvergõdve eljutok a Vértestolnai mûúthoz, ahol már 25 perc az elõnyöm. Wow! Itt is szupi frissítõállomás, tömöm magamat, még energiaital is van. Koldusszállásig viszonylag eseménytelenül telnek a km-ek, max annyi hozható fel hogy kezdek agyban is elfáradni szépen.

Sík terep volt, de az elõny visszaesett 17 percre. Most már szeretném tartani ezt a 8-as átlagot, 17 perc elõny hamar elveszhet fõleg hogy emelkedõk jönnek. Az új útvonalon szépen haladok, a gyengébb emelkedõkbe még néha bele is kocogok. Meglátom elõttem Lupust, de utólérni nem tudom. A kerítésnél, ahol a S- ravaszan jobbra bemegy, jó sokan benézték, és jónéhány futót sikerül így utólérnem.

No de hiába, mert innentõl kezdõdnek a problémák. A jobb oldalam piszkosul beszúrt, és nem tudtam semmit sem tenni ellene. Megálltam, törzskörzés, mély levegõk, de hiába.. Szépen le is hagytak az elõbb utólért futók, én meg a S- hosszú egyenesébe szomorúan bámultam ahogy lelépnek. Már bele is kellett sokat gyalogolni.. De kár hogy az utsó 13 km így ér véget :(

Utólér a kajakos srác is, buzdít, jólesik, de legalább pár métert kocogok vele a pontig, a Baji vadászházig. Itt Lupus fekszik, nincs valami jó állapotban. Én meg nekiálltam összevissza enni mindent, hátha ettõl talán elmúlik ez a hülye oldalfájás.

Hamar továbbálltam, a futás ismét ment, de innen már a célig csak némi jóindulattal is kocogásnak lehetne ezt nevezni. Lupus úgylátszik összeszedte magát, és szép tempóval halad el melletem. Végre kellemes lejtõs út jön, így akaratomtól függetlenül is kocogok lefele. Kiérve a hétvégi házakhoz két nyíl van elõttem: K100 balra, a másik meg K100 jobbra. Na de jó.. Szépen el is indulok jobbra az erdõ fele, valahogy az kellemesebbnek tûnik, de késõbb akadályba ütközök, így szítkozódva sprintelek vissza az elágazáshoz, ahol épp pumchi ér utól. Levezetem a dühömet, õ nyugtat, majd együtt elindulunk a már jó irányba. Ez kb 10m-ig tart, majd õ szépen tempósan tovafut, én meg maradok a kocogásnál. Baj elõtt az a pusztás rész rémes volt, de túlélem. A templomot elérve tudtam már hogy nincs sok hátra, de a hosszú mûúton sem tudtam emberi tempót menni. Elõttem egy futó srác ugrik ki a bokorból, õ is gyengén megy már, de meg sem próbálom utólérni. Azért a vasútállomás után egy utolsó kemény rohamot beiktatok, és beérek a célba, taps közepette. Nagyon jólesik, megható volt :) Ránézek az órámra és el sem hiszem amit látok. Semmi futóedzéssel sikerült egy 12:14:06-os idõt nyomnom. Nagyon de nagyon boldog voltam, persze abban a pillanatban még nem tudtam értékelni semmit. Egy jó darabig ott maradok még a célban, és tapsolok (tapsolunk) a beérkezetteknek hogy õk is átéljék ezt a teljes örömöt ami ma nekem sikerült! Hogy mi lesz jövõre? Megpróbáljam ezt is megdönteni? Sztem jobb ha elfelejtem.. :-)

ui: Ja, és asszem 170-bõl 34. lettem :)
 
 
3 nap - 3 ország - 3 túra (PL, CZ, D)Túra éve: 20082008.04.28 07:59:05
3 nap 3 ország 3 túra

K.Józsival, Bálinttal és Ibolyával csináltuk végig ezt a 3 napos sorozatot. 42+26+42 km. Ezek voltak a leghosszabb távok, és mi ezeken is voltunk.

A szállásunk Csehországban volt a Juniorcamp-ban (gyermeküdülõ). Szinte teljesellátásunk volt, kaptunk reggelit + vacsorát, és amikor a túráról beértünk ebédet is. A tulaj Frau Blanka kitett magáért, sürgött-forgott, és finomabbnál finomabb ételek kerültek a terítékre, és persze korlátlan számban lehetett enni belõlük.

Luzyckie Wedrowki (PL)

A Gödöllõi-dombsághoz hasonlítanám. Szint kevés volt, elég sokat mentünk pusztás részeken, aszfalt is volt benne szép számmal, de jó kis bemelegítés volt a másnapi 26 km-es túrához. 6,3-as átlaggal mentünk végig, ez nagyban köszönhetõ az óriási gyerekcsapatoknak, akiket muszály volt tempósan elõzni, mert rengetegen voltak. Útközben még lucskos káposztát is kaptunk mint szolgáltatást. A díjazás érem volt.

Putovani jizerkami (CZ)

Kicsit kómásan vágtam neki az útnak köszönhetõ az éjszakának, és Földi Roliéknak.

Ez a túra a magashegységet mutatta be. Gyönyörû kilátások, hófedte csúcsok, és még mi is sétáltunk mély hóban. Ki hitte volna.. Szintes, és elég technikás terep volt, a legmagasabb csúcs ahol jártunk a Smrk volt ami 1124 magasan fekszik. A Juniorcamptól indultunk, ami azért is volt jó, mert a szállásunk is ott volt, szóval nem kellett nagyon korán kelni. 5,5-ös átlaggal teljesítettük a napot.

A díjazás kitûzõ + oklevél.

Zittauer Gebirgslauf und Wandertreff (D)



Gyönyörû 2 napot hagytunk magunk mögött, de nekem mégis ez volt a legszebb az egészbõl. A rajtnál már a Drezdai 100-asról köszöntöttünk ismerõsöket.

Egyszerûen gyönyörû fenyvesek között mentünk szinte végig, szerintem Magyarországon nincs ennyi fenyves összesen mint ebben a túrában volt. Ez az amit leírni nem lehet csak átérezni. 7 Euro volt a nev.díj, de olyan frissítõasztal volt hogy az ember köpni-nyelni alig tudott. Kenyér, keksz, banán, 5 féle tea, csoki, narancs, uborka, stb.. 4-szer volt frissítõnk a túra közben. Rengeteg turistaút + rengeteg látványossság jellemezte a túrát. Erre a tájvidékre szeretnék még eljutni, mert tényleg mesés volt. Ja, kihagytam: Elérünk egy nagy tûzoltójármûhöz, amiben fõzelék fõtt, és természetesen szolgáltatás volt. Akkora adagot kaptunk virslivel együtt hogy alig bírtuk legyûrni. Talán még sosem laktam ilyen jól túrán mint ezen. A 7 euro simán megérte! 6-os átlaggal nyomtuk le ezt a napot is.

Díjazás: térkép + oklevél

Köszönöm társaimnak a túrát, és Józsinak a fuvart. Nagyon jó kis csapat voltunk, és örülök hogy itt lehettem.
 
 
Gorbitzer Frühlingswanderung - Drezdai 100-asTúra éve: 20082008.04.02 22:32:38
5. Gorbitzer Frühlingswanderung (avagy a Drezdai 100-as)

Nagy fába vágtam a fejszém amikor 2007 decemberében kigondoltam hogy el kéne menni erre a túrára.
Szép lassan elkezdõdött szervezõdni a csapat, és végül 4-en döntöttünk úgy hogy nekivágunk a megmérettetésnek. K.Józsi, Bálint, Ibolya és jómagam.
Én Prágai mintára építettem föl ezt a túrát, vagyis lesz benne mondjuk 20 km aszfalt, nagy hegyek, és csodás erdõk. Hát mitmondjak.. Messze túlszárnyalta a túra a várakozásomat mint pozitív, mint néha negatív irányba.

Szombat reggel 9 órakor vesz föl Józsi a Sasadinál engem és Ibolyát, majd Bálintot Gyõrnél.
Kellemes utunk volt végig, 2 és fél órával a rajt elõtt már ott voltunk a Bannewitz nevû kis helységben ahonnan 19:00-kor indult a túra.
Nem sokan indulunk, rajtunk kívül kb. 25 elszánt túrázó várja a megmérettetést. Érdekes hogy Bálinttal csak mi vagyunk a 20-as korosztály képviselõi, a többiek nagyjából mind 40 vagy afölött vannak.
A túráról tudni kell hogy az éjszakai 60km-es szakasz vezetõvel zajlik, aki 5 km/h-val halad, jelzetlen utakon. A 60 km-es szakasz után visszaérünk a rajt-célba, majd az utolsó 40 km-t nappal tesszük meg turistajelzésen immár saját magunk.

19:15-kor nekivágunk a túrának, kattannak a fényképezõk, fotóznak minket magyarokat. A vezetõnk elõl, mi szorosan a nyomában, a többiek mögöttünk.
Néha jópáran kilépnek, de bizony rossz útra tévednek sokszor, így kénytelenek a vezetõre hagyatkozni.

20 km-t jöttünk, megérkezünk egy raktárba, de mit keresünk itt? Ja, hogy itt a frissítõpont. Wow! A látvány mesebeli: Tatárbifsteak-es (!!) kenyér, ingyen sör korlátlan mennyiségben(!), kávét fõznek, egyszóval pompás!
A németek ráérõsek, a ponton kb. 1 órát töltünk el, de teljesen feltöltõdtem, és erõre kaptam a finomságoktól. Továbbindulunk a nagy sötétségbe, és aszfalton haladunk ki tudja merre.. Rengeteg aszfalt volt, de errõl majd a végén.
Rengeteg kis helység van ezen a vidéken, egymást érik a falvak. Haladunk a végtelenbe ezután, fáradok rendesen, nem gyenge ez a túra!
Mire teljesen bekómázom már 40 km-nél járunk, visszaérünk a raktárhoz újra.
Kicsit másképp fest már a dolog. Szinte mindenki ledõl kicsit az asztalra, fáradtak, álmosak vagyunk, a németekkel együtt.
Bevágok egy sört, de rajtam se segít nagyon. A szendvicsek már elfogytak, Ibolya kávézik, mi kihagyjuk.
Ismét vagy 45 percet pihenünk, majd a vezetõnkkel újra nekivágunk a rideg aszfaltnak.
Innentõl elkap egy kemény holtpont, nehezen szabadulok tõle. A szemeim lecsukódnak, majdnem elesek párszor, de menni kell a sötét végtelenbe!
Erdõ mellé érünk, majd világosodik, és visszajön az életkedvem is látva hogy erdei ösvényre váltunk pár száz méterig mindössze :-) Egy kemény emelkedõ után meredek lejtõ, ez elég is volt ahhoz hogy leszakadjanak jópáran, de a vezetõnk visszament értük.
A lényeg viszont az hogy beérünk a célba 1-2 óra múlva, és nekikészülünk immár a nappali 40 km-es távnak.
Itt már sokkal többen vannak, mivel van 11-15-19-23-28-34 és 39 km-es túra is.
Sajnos érzek máris 2 vízhólyagot, és a legrosszabb helyen :(
Zoknit cserélek, jó megoldás! Nemsokára elindulunk a 2x20 km-en (mivel 2-szer érintjük a rajt-célt).
Jól érezzük magunkat, megyünk rendesen, egy piros háromszög jelzést kell követnünk a túra végéig. Elõzzük sorban a rövidtávosokat, itt már egész sok az erdei ösvény, de azért aszfaltból sincs hiány. Ezek a németek a leggyengébb utat is leaszfaltozzák. Elképesztõ! (mármint túrázói szemmel)
Az elsõ 20-on szinte semmi problémám nem volt, szépen mentünk, nagyon erõs a csapatunk!
Jókat frissítünk féltávnál, kenõmájas-lekváros kenyerek esnek áldozatul, illetve finom meleg tea is van.

A második 20-asra viszont valahogy nincs lelkierõm már kimenni. Megint egy holtpont, de most talán nem szellemi hanem fizikai.
Arra gondolok ha már 80 km-t megtettem nehogy már itt vérezzek el.
A talpam sajog a fájdalomtól, de útra kelünk újra. Mondtam a többieknek hogy én az elõzõ körbeli 6km/h-s átlagot már nem fogom bírni, visszaállok 5-ösre, menjenek csak nyugodtan.
Viszont nem hagytak ott, az elsõ pontnál megvártak. Észrevettem hogy én megyek jó sokáig legelõl, a többiek mögöttem, tudtam hogy hozzám igazodnak, pedig simán kiléphettek volna. Azért nem volt annyira gyenge a tempó remélem..:)
Magamba zárkóztam, mentem elõl talán megint egy szellemi holtpont, küzdök most magamban rendesen.
Ez már csak szenvedés.. Néha kicsit visszanyerem az erõmet, de a végére már csak kocogok a többiek mellett akik gyalogolnak :)
Egyszercsak eljön a cél!! Megvan, megcsináltam, megcsináltuk!

Kicsit furcsán érint hogy jelvény helyett egy szatyort kapunk, de az a szatyor sem akármilyen, hanem a túrával kapcsolatos. Persze ahogy Bálint mondta mindenhol mások a szokások. Bekajálunk rendesen majd távozunk.

Összesítés a túráról: Rengeteg aszfalt volt, a 100 km-bõl kb. 70 km csont aszfalt volt, és annak a nagyrésze éjszaka.
Szintkülönbség kevés volt, nem szakadtunk meg.
A szervezõk kedvesek, odafigyelõek, a szervezéssel semmi probléma nem volt, a túravezetõ jól irányította a csapatot éjjel.
Szolgáltatás: elsõosztályú, a magyar túrák megirigyelhetnék.
Kevesen indultunk, de jól bírták a németek-csehek is a tempót általában az éjszakain. Nappal már jópáran kidõltek szemlátomást.
És egy kép amit nem szabad kihagyni. A célban mi, vagyis az aszfaltölõk :-)

http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008/V43.jpg

A túráról készült képeket a szervezõk feltették ide: http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008.html

Talán életem egyik legkeményebb túrája volt ez, és szerintem a többieknek is az elsõk között lehet. De a lényeg az hogy meglett, és örültem hogy Drezdában lehettem. Köszönöm társaimnak a túrát, és Józsinak a fuvart!!
 
 
Kojsovská 25-ka 52/25/13Túra éve: 20082008.03.11 18:40:48
Tudom hogy rossz helyre kerül a beszámoló, de szeretném megosztani itt is a TTT-n.

5. Gorbitzer Frühlingswanderung (avagy a Drezdai 100-as)

Nagy fába vágtam a fejszém amikor 2007 decemberében kigondoltam hogy el kéne menni erre a túrára.
Szép lassan elkezdõdött szervezõdni a csapat, és végül 4-en döntöttünk úgy hogy nekivágunk a megmérettetésnek. K.Józsi, Bálint, Ibolya és jómagam.
Én Prágai mintára építettem föl ezt a túrát, vagyis lesz benne mondjuk 20 km aszfalt, nagy hegyek, és csodás erdõk. Hát mitmondjak.. Messze túlszárnyalta a túra a várakozásomat mint pozitív, mint néha negatív irányba.

Szombat reggel 9 órakor vesz föl Józsi a Sasadinál engem és Ibolyát, majd Bálintot Gyõrnél.
Kellemes utunk volt végig, 2 és fél órával a rajt elõtt már ott voltunk a Bannewitz nevû kis helységben ahonnan 19:00-kor indult a túra.
Nem sokan indulunk, rajtunk kívül kb. 25 elszánt túrázó várja a megmérettetést. Érdekes hogy Bálinttal csak mi vagyunk a 20-as korosztály képviselõi, a többiek nagyjából mind 40 vagy afölött vannak.
A túráról tudni kell hogy az éjszakai 60km-es szakasz vezetõvel zajlik, aki 5 km/h-val halad, jelzetlen utakon. A 60 km-es szakasz után visszaérünk a rajt-célba, majd az utolsó 40 km-t nappal tesszük meg turistajelzésen immár saját magunk.

19:15-kor nekivágunk a túrának, kattannak a fényképezõk, fotóznak minket magyarokat. A vezetõnk elõl, mi szorosan a nyomában, a többiek mögöttünk.
Néha jópáran kilépnek, de bizony rossz útra tévednek sokszor, így kénytelenek a vezetõre hagyatkozni.

20 km-t jöttünk, megérkezünk egy raktárba, de mit keresünk itt? Ja, hogy itt a frissítõpont. Wow! A látvány mesebeli: Tatárbifsteak-es (!!) kenyér, ingyen sör korlátlan mennyiségben(!), kávét fõznek, egyszóval pompás!
A németek ráérõsek, a ponton kb. 1 órát töltünk el, de teljesen feltöltõdtem, és erõre kaptam a finomságoktól. Továbbindulunk a nagy sötétségbe, és aszfalton haladunk ki tudja merre.. Rengeteg aszfalt volt, de errõl majd a végén.
Rengeteg kis helység van ezen a vidéken, egymást érik a falvak. Haladunk a végtelenbe ezután, fáradok rendesen, nem gyenge ez a túra!
Mire teljesen bekómázom már 40 km-nél járunk, visszaérünk a raktárhoz újra.
Kicsit másképp fest már a dolog. Szinte mindenki ledõl kicsit az asztalra, fáradtak, álmosak vagyunk, a németekkel együtt.
Bevágok egy sört, de rajtam se segít nagyon. A szendvicsek már elfogytak, Ibolya kávézik, mi kihagyjuk.
Ismét vagy 45 percet pihenünk, majd a vezetõnkkel újra nekivágunk a rideg aszfaltnak.
Innentõl elkap egy kemény holtpont, nehezen szabadulok tõle. A szemeim lecsukódnak, majdnem elesek párszor, de menni kell a sötét végtelenbe!
Erdõ mellé érünk, majd világosodik, és visszajön az életkedvem is látva hogy erdei ösvényre váltunk pár száz méterig mindössze :-) Egy kemény emelkedõ után meredek lejtõ, ez elég is volt ahhoz hogy leszakadjanak jópáran, de a vezetõnk visszament értük.
A lényeg viszont az hogy beérünk a célba 1-2 óra múlva, és nekikészülünk immár a nappali 40 km-es távnak.
Itt már sokkal többen vannak, mivel van 11-15-19-23-28-34 és 39 km-es túra is.
Sajnos érzek máris 2 vízhólyagot, és a legrosszabb helyen :(
Zoknit cserélek, jó megoldás! Nemsokára elindulunk a 2x20 km-en (mivel 2-szer érintjük a rajt-célt).
Jól érezzük magunkat, megyünk rendesen, egy piros háromszög jelzést kell követnünk a túra végéig. Elõzzük sorban a rövidtávosokat, itt már egész sok az erdei ösvény, de azért aszfaltból sincs hiány. Ezek a németek a leggyengébb utat is leaszfaltozzák. Elképesztõ! (mármint túrázói szemmel)
Az elsõ 20-on szinte semmi problémám nem volt, szépen mentünk, nagyon erõs a csapatunk!
Jókat frissítünk féltávnál, kenõmájas-lekváros kenyerek esnek áldozatul, illetve finom meleg tea is van.

A második 20-asra viszont valahogy nincs lelkierõm már kimenni. Megint egy holtpont, de most talán nem szellemi hanem fizikai.
Arra gondolok ha már 80 km-t megtettem nehogy már itt vérezzek el.
A talpam sajog a fájdalomtól, de útra kelünk újra. Mondtam a többieknek hogy én az elõzõ körbeli 6km/h-s átlagot már nem fogom bírni, visszaállok 5-ösre, menjenek csak nyugodtan.
Viszont nem hagytak ott, az elsõ pontnál megvártak. Észrevettem hogy én megyek jó sokáig legelõl, a többiek mögöttem, tudtam hogy hozzám igazodnak, pedig simán kiléphettek volna. Azért nem volt annyira gyenge a tempó remélem..:)
Magamba zárkóztam, mentem elõl talán megint egy szellemi holtpont, küzdök most magamban rendesen.
Ez már csak szenvedés.. Néha kicsit visszanyerem az erõmet, de a végére már csak kocogok a többiek mellett akik gyalogolnak :)
Egyszercsak eljön a cél!! Megvan, megcsináltam, megcsináltuk!

Kicsit furcsán érint hogy jelvény helyett egy szatyort kapunk, de az a szatyor sem akármilyen, hanem a túrával kapcsolatos. Persze ahogy Bálint mondta mindenhol mások a szokások. Bekajálunk rendesen majd távozunk.

Összesítés a túráról: Rengeteg aszfalt volt, a 100 km-bõl kb. 70 km csont aszfalt volt, és annak a nagyrésze éjszaka.
Szintkülönbség kevés volt, nem szakadtunk meg.
A szervezõk kedvesek, odafigyelõek, a szervezéssel semmi probléma nem volt, a túravezetõ jól irányította a csapatot éjjel.
Szolgáltatás: elsõosztályú, a magyar túrák megirigyelhetnék.
Kevesen indultunk, de jól bírták a németek-csehek is a tempót általában az éjszakain. Nappal már jópáran kidõltek szemlátomást.
És egy kép amit nem szabad kihagyni. A célban mi, vagyis az aszfaltölõk :-)

http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008/V43.jpg

A túráról készült képeket a szervezõk feltették ide: http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008.html

Talán életem egyik legkeményebb túrája volt ez, és szerintem a többieknek is az elsõk között lehet. De a lényeg az hogy meglett, és örültem hogy Drezdában lehettem. Köszönöm társaimnak a túrát, és Józsinak a fuvart!!
 
 
BarcikaTúra éve: 20082008.02.17 10:14:23
Barcika 65 röviden

3 óra alvás után a Sasadinál vettek fel L.Szilviék. 7:20-kor indultunk. 20 km-ig bírtam futva, addig szinte mindent megfutottunk, 9-es átlag lehetett körülbelül.

Uppony elõtt csatlakoztam K.Józsiékhoz. Innen jó 30 km-en át gyalogoltam. Talán bírtam volna még futni, de a Margita azért még benne volt, így jobbnak láttam most kicsit pihenni. Persze moiwa és Józsi tempója 6, 6,5 között volt gyalog. Szerencsére bírtam a tempót :-) Mivel a futóruhámba voltam, ezért piszkosul fáztam fõleg a magasabb helyeken, ahol -7 -8 fok is lehetett + óriási szél.

Tardona után már nem bírtam a szeles idõjárást, így búcsút vettem Józsiéktól és Marosi Attilával futottunk tovább az aszfalton, majd a krétás pont után már egyedül értem be a célba 16:55-re még világosban.

ui: Szuper szervezés, a szalagozás elsõosztályú volt, gyönyörû tájakon járhattam ma, + hóesés is volt.

Mondjuk már a végére kicsit untam a zsíroskenyér+hegyma kombinációt, mivel 3 helyen is ez volt, de lehet csak azért mert pár túrán már elkényeztettek :)
 
 
MargitaTúra éve: 20082008.02.12 19:18:08
Téli Margita Maraton

Végre sokáig aludhattam egyszer túra elõtt, mivel csak 9:00-kor rajtoltunk mi futók.

A rajtban rengetegen vagyunk, sejtettem hogy itt ma rekord születik mind eredményben, mind létszámban, és késõbb kiderült igazam is volt. 9:00-kor elindulunk. Szerettem volna ma is egy jó idõt futni szintúgy mint a Mátrában sikerült (magamhoz képest..). Tavaly nagyon nyomtam az elsõ felét, és 23 körül behaltam teljesen..

Idén is elragad a hév, hamarosan elhagyom Szilvit, és B.Timit. Hamarosan akibacsi ér utól. Kicsit kerülgetjük egymást. A síkon õ ment el, az emelkedõn én. Késõbb végleg megadom magam, és látom ahogy egy ismerõs futóval távolodnak. 7 km-nél Vitalade italt osztanak. Ez mind szép és jó, de úgy érzem hogy nagyon korán volt ez a frissítés. Sztem többen örültek volna ha a késõbbi 9 km pont nélküli szakaszra tartogatták volna. Persze így is nemes gesztus volt. Szomjas nem voltam, de így is elfogadtam ha már ingyéé' van. Viszont hamarosan betettem a másik 2 közé, és rájöttem hogy talán nem kellett volna elfogadnom, mert így csak teher..

Toperczer Andrist elõzöm meg, megyek mint a huzat még mindig. Egy kis ideig egy edzesonline-os sráccal nabalun-nal megyek tovább, õ megismer, én õt nem, pedig jó az arcmemóriám. Egy emelkedõnél otthagyom, és egyedül folytatom utamat immár végig . A Margitára is sikerül gond nélkül megállás nélkül felfutni, mögöttem a Sárvári 24 órás bajnok, de nem engedek, és jó ideig nem ér még utól. Fölérek a geotoronyhoz, kifújom magam, a csoki most nem kell, és már rohanok is tovább.

Az elágazást nem nézem be, látom az itineren hogy a P-S- közösét kell követni, így magabiztossággal veszem a kanyart. Egy huplis rész következik hosszan, hol lejt, hol emelkedik az út egészen Domonyvölgyig, ahol 21 km-nél jártam 1:52-es idõvel.

A tavaly úgylátszik ismételte önmagát, mert kezdtem megint gyûrött lenni. A pontnál megállok, Nád Béláékkal beszélgetek kicsit. Andrist várják, de sajnos csúnyán elkavart mint késõbb kiderült.

Az erõsebb tempótól végleg búcsút veszek, és beállok egy lassabbra. Hamarosan utólér W.Ildi. Kicsit próbálom huzatni magam, de nem megy. Francba!

Megint itt az M3 aluljárójánál jön rám a holtpont. Az emelkedõn nagyrészt gyalogolok, bár néha kicsit belekocogok hogy haladjak is. Azt hittem sosem lesz vége. Fölérve gusztustalan sár fogad, azért megy még a futás, bár most meg beszúr az oldalam hosszú ideig.. Ez annyira tud idegesíteni.. Minden hülyeséggel kísérletezek. Néha kis ideig elmúlik, majd újra elõjön. Tavaly ezen a hosszú szakaszon sokat gyalogoltam, most szerencsére nem állok meg, csak 2-szer inni, ezáltal ketten el is mentek mellettem. A K- elágazása elõtt még elhúz mellettem B.Timi. Esélyem sincs hogy kövessem, kemény tempót megy. A lábaim egyre nehezebbek, de az a lényeg hogy haladok tûrhetõ tempóban.

Végre elérem a teás-nápolyis pontot. Kis pihenés, és irány tovább. Hamarosan szépen lebuktam csanya. elõtt hogy a legócskább emelkedõn is csak gyalogolok, amikor rámkiabál, próbálok nagyképûen utána eredni, de persze a lábaim már mint a 80 éves nagyanyámé :-) Innentõl csak annyit írok hogy az utsó 5 km-es szakasz szenvedés volt a javából. Húzott a görcs piszkosul végig, de legalább a holtpont elmúlt. Azért így is sikerült egy 3:56-os idõt futnom, amivel elégedett vagyok. Na majd jövõre büntetek :D
 
 
Téli MátraTúra éve: 20082008.01.29 09:49:38
Téli Mátra XL

Péntek este munka után egybõl Mátrafüred felé vettem az irányt. Az autóbuszon csak egy nagy gyerekcsoport zajongott, de Gyöngyöstõl néhány ismeretlen turistát is felfedezni véltem.

Megérkezek Mátrafüredre, borzasztó hideg van.. A szállás kissé lejjebb van, de egy kis logisztikával megoldom.

Két futóval vagyok egy szobában, õk az L távot futják majd. Késõbb megjön még 4 gyalogos is a szobába, akik elmesélték este a fél életüket, de más azért aludt volna már..

Reggel 5:45-kor kelés. A többieknek nem nagyon tetszett hogy ilyen koránra húztam fel az órát, de ez van. Talán ha hamarabb fekszenek..

A rajtig Hajdú Ferivel és barátnõjével fuvaroztatom ki magam, utólag is köszönöm.

Ismét nagyon hideg van. Ez kemény lesz így. Beállok a Terep Ultra Kupa sorba, kb. 200-an állnak, majd mikor a szervezõ mondja hogy itt csak a futók lesznek, rendesen megcsappant a sor:) Sok-sok ismerõst köszöntök, látszik hogy rengetegen választották ma ezt a túrát kikapcsolódásnak. Na de hogy a tárgyra térjek: 6:59-kor elhangzott az indulás szó. Alig kaptam össze magam, már rohanhatok is 40 km-t.

A kemény mag már az elején elhúzott. Pár kilométerrel odébb már széthúzott a mezõny, én az elsõ felében voltam érzésre. Hamarosan utolér Németh Csabi, lekéste a rajtot kissé. Lajosházáig együtt toljuk, beszélgetünk. Örülök hogy sikerült megismernem õt. Leérve a ponthoz, pecsételtetek, majd már engem hamarabb megelõzõ 4-es boly jön jó 1 km-es kerülõvel. Köztük -balazs- és Kerékgyártó Peti aki ismerõs. Féltem hogy kispistáztunk, de nem hinném, mivel a meredek Z-n jöttünk le, így a lelkiiismeretem tiszta maradt:)

Csabi indul is tovább, én még iszok gyorsan egy kortyot, majd nyomás utána.

Megcsodálhatom ahogy a S-négyzeten megállás nélkül dzsoggol fölfele. Impozáns látvány :) Mögöttem Balázsék. Nem futunk az emelkedõn, de a tempós gyaloglás megvan. Egy idõ után utólérnek, hasonló tempóban haladunk mégis kissé hátramaradok.

Mátraszentimrén FUTURE-ék keresik az utat, végül egy meredek aszfaltúton érjük el a Vadvirág Turistaházat a többiekkel. Sajnos a tea forró, így két kis korty után szomorúan, de ott is hagytam. Közben megérkezik Nosza Gabi is, egybõl indul tovább, én is így teszek, és pár szót váltunk útközben.

Galyatetõ elõtt megérkezik akibacsi is, aki bíztat hogy nagyon jól megyek. Ez jólesik, és optimizmussal tölt el. Persze utána már csak a hátát látom egy ideig. Galyatetõre érve épp Balázsék indultak tovább Petivel az ellenörzõpontról, de úgy gondoltam nekem most nem kell a hajsza, így a ponton nyugodtan bevágtam egy energiaszeletet, meg ittam pár kortyot. Továbbindulva egy rafinált letérést épphogy észreveszek, egy kõre volt felfestve a jel. Kicsit megállok, kezdek fáradni.. De nem szabad! Itt a lejtõ, ilyenkor nem szabad kinyúlni. Ha emelkedõ jön akkor azt mondom ok, de most nyomni kell, ezért jöttem hogy bizonyítsak magamnak! Szerencsére ismét megindulok. Jó tempóban haladok, egy kopár részhez érve gyönyörû panoráma fogad. Kis idõ múlva Csór-hegy elõtt ismét egy emelkedõ. Megpillantom Balázst, már a hegyet falja, én még az aljában vagyok, de jó jel hogy nem vagyok lemaradva nagyon. Innen végleg eltûnik a látókörömbõl. Elérem az ellenörzõpontot, kérdezem hogy állok, azt mondják az elsõ 25-ben kb. bennevagyok.

Amilyen nevek indultak ma, ez nem rossz eredmény eddig.

Vörösmarty th.-nál nem élek a levessel, de viszont kicsit megzakkantam, és néha bele kell kicsit gyalogolni innentõl.. Egyre gyakrabban gyalogolok, de szerencsére eljön a pont, így be tudok vágni egy zsíroskenyeret, ami talán jót tesz majd kicsit.

Egyedül itt kaptam idõt, 3 óra 14-nél jártam eddig.

A kenyeret útközben ettem meg, de valahogy alig akart lemenni, meg is kellett állnom inni hozzá. Közben elmegy mellettem JB, és még jópár futó. Na puff.. Fene a Kékesbe.. A combom elkezd görcsölgetni a meredek K+-en éppen akkor amikor utólér csanya, és egy hölgy, aki mint kiderült meg is nyerte a versenyt nõk közül. A K-re érve se sokkal jobb a helyzet, szenvedek mint a kutya, és folyamatosan elõznek :-(

A csúcs elõtt ér utól László Szilvi. Közben esek egy jókorát a jégen, szentségelek is.

De többet nem is estem a nap során. Kékesen nagyon jólesett a tea, bár az izmaim csont merevek voltak már, de indultam is tovább. Szerencsére elmúlt a combgörcs, így ismét nyomhattam neki a tempót, persze csak óvatosan. Viszont ahogy a P-ra értem késõbb, elkapott a versenykedv, és már csak az órámmal szemeztem hogy 5 óra alatt legyek valamivel. Piszkosul megindultam, egy rövidebb távon induló futót is állva hagytam. Elérem az utolsó pontot, majd robogok is tovább, egyre gyorsabban.

Nem gondoltam volna hogy a végén még lesz ennyi erõm. Kerülgetem a rövidtávosokat, de nem zavarnak, mert némelyik szó nélkül elenged. Kiérve az aszfaltra még õrültebb tempóba kapcsolok. Egy gyalogos jegyzi meg a párjának fél füllel hallottam hogy "van ilyen aki végigfutja". Hát van, de én végig nem futottam az szent :)

Pár perc múlva beérek az iskolába, vagy inkább berohanok, és 4:45-nél lenyomom az órát. Az oklevélre már 4:48 kerül rá, de sebaj..

Álmomban nem gondoltam volna hogy így fog ez most menni. Nagyon boldog voltam, mert jól sikerült, és optimizmussal tölt el a jövõt nézve ez az idõ.

Zolinak köszönöm hazafele a fuvart! Margitán találkozunk!

40 km---> 1576 m-----> 4:45
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20082008.01.07 15:00:05
A Híd Túl Messze Van 90

Suvlaj sporttárs segítségével sikerült megoldanom hogy még pénteken le tudjak érni Szegedre munka után. Este már a szálláson az ismerõsöket köszöntgettem. Jóval kevesebben voltunk mint tavaly, de ez a zord idõnek köszönhetõ.

Reggel már korán talpon voltam, és végre a nevezés is gördülékenyebben ment mint tavaly. Köszöntöm a futanetes ismerõseimet, akik most csak ketten vágnak neki futva a nagy távnak. A kinti hõmérséklet után tervet változtattam, 13:30-at terveztem (ennyi lett tavaly +5 fokban, és hó nélkül), de most a 14:00-s idõnek is örültem volna ilyen pocsék idõben. Bizony teljesen más idõjárás uralkodott most itt mint 1 éve. -10 fok, és jópár centi hó volt mindenütt.

- Nekivágjak? Tettem fel ezt a kérdést amint kiléptem a nevezés után a meleg terembõl.

- Hát lesz ami lesz.. Vagy túlélem, vagy kiszállok.. Így döntöttem, és egy szál futóruhában elkezdtem 6:10 perckor falni a gátot egyedül.

Óvatosan szerettem volna kezdeni, mert sokszor abba a hibába esek hogy elfutom az elejét. Megelõzöm a korábban indult gyalogosokat, majd 2 futó szó szerint elvágtázik mellettem. Ilyen tempóban nem lehet futni 90-et... És mint kiderült késõbb 60-ast terveztek, és többször találkoztam is velük útközben. Elérek az elsõ pontra (13 km - 1 óra 22 perc). Elég gyengének éreztem a tempómat, de az idõm rácáfol, így nyugodt szívvel maradhatok ezen a ritmuson.

Megiszom a meleg teát, és indulok tovább. Kesztyût kell húznom nincs mese, de hiába.. A kezeim 5 perc után lefagynak, a rossz vérkeringésem miatt :-( Egy jó ideig ökölbe szorítom õket, majd nagy nehezen felmelegszik. Sajnos ezzel többször volt gondom a mai nap..

Ezután élvezem a futást, figyelem Algyõ ébredezõ lakosságát, és egy depókocsi áll elõttem, sajnos nem én voltam a kiszemelt célpont :-) Innen 18 km a következõ pont, szóval addig megvitathatom magammal az élet dolgait. Elérek az Algyõi hídhoz ahol erõs jobbost veszek hogy a Tisza túlpartján induljak visszafele. Kicsit kizökkenek egyensúlyomból, sok az autó a hídon, így figyelnem kellett. Örömmel fordulok a forgalmas útról jobbra a P- jelzésre. (Volt már aki ezt a teljes P- jelzést bejárta?? Le a kalappal elõtte..) Sajnos jópár kilométer továbbra is aszfalt, így inkább az elõttem átfutó nyúlon, és a rengeteg állatnyomon filózgatok. Késõbb mögöttem megjelenik egy futó, és egyre jobban közeledik. Valahol félúton hátranézek, és nicsak, egy ismerõs. Zilacit tisztelhetem benne, aki szintén egyedül vágott neki a megmérettetésnek. Egy darabon elbeszélgetünk, majd tovasiet. Makón tervez egy hosszabbat pihenni. Én maradok a tempómnál, és figyelem Lacit, ahogy egy ponttá vész el jópár kilométer után.

Elérem a következõ pontot, 31 km-nél járok. A két 60-as futó még itt pihen.

Bevágok egy energiaszeletet, és megiszom a finom teát. Megérkezik közben Kardos Józsi is, akinek szó szerint egy jégcsap lóg a bajszáról :-) Ez tükrözi a kinti idõjárást.

Nem tököl sokat, indul is tovább, a melegbõl kiérve füstöl a háta. De nem csak a háta, hanem a lába is, mert pár percre rá én is elindulok, és már csak egy pontot látok belõle annyira belehúzott.

A két 60-as futó is szépen távolodik tõlem, így ismét magam maradtam a nagy semmiben. Egyszercsak vadászok puskája zavarja meg magányomat. A gát mellett egy horda vadász puskával.. Nem éreztem magamat biztonságban, így kicsit rá is kapcsoltam a tempóra, de ártalmatlanok voltak szerencsére. Kezdem viszont érezni a kilométert a lábamban. Jó tempót megyek, de figyelemre intem magam, mert Makóig tavaly is egész jól ment, aztán utána behaltam szépen. Elkezdtem bele-bele gyalogolni olyan 40 km környékén. Ez így nem lesz jó gondoltam.. Aztán megvillant az agyamon hogy bizony kicsit eléheztem. Gyorsan bevágtam egy csokit, és a következõ pontig megint stabil futómozgásom volt. A gátõrháznál utólérem a futanetes Alát, és Farkast, akik lassan indultak is tovább. Én egy kicsit többet pihentem itt mint kellett volna, de nagyon fáztam, mivel sajnos a gáton elkezdett fújni a szél a -10 fok mellé.. Csontra lefagyott a legintimebb részem is, de csakhamar rendbetettem, és egy jó 10 perc után indultam tovább.

Elég nehezen akartam újra elkezdeni futni, de sikerült belelendülni. Makó innen 11 km volt. A templomtorony volt tavaly a mumusom, most csak néha néztem rá, persze nem akart közelebb jönni sosem. Szûz hóban futok jópár kilométert, aztán 12:55-kor kinyitom a Makói iskola ajtaját, és örömmel konstatálom hogy itt vagyok.

Bent már a két 60-as futó pihen, kinyúltak rendesen, nem is vállaltak volna többet.

Farkas és ala is utántölt a pecsenyés-hagymás kenyérbõl, ami isteni volt.

Õk hamarosan indulnak, én még maradok.

Jól állok idõvel, de a neheze még csak most jön. Ezt a lábam is így gondolja. A következõ pont 20(!) km múlva lesz.. Fél órát pihentem Makón. 13:25-kor indulok tovább. Azaz indulnék, mert a lábaim totál merevek. Elég sokat bele kellett gyalogolni mire kiértem Makóról. Mikor újra a gátra tértem, befordultam magamba, és újra elkezdtem futni. A bal forgóm iszonyúan nyillalt, a lábaim merevek, de én akkor is futok. Most szellemileg nagyon rendben vagyok ahhoz képest hogy szinte végig egyedül mentem. Az is erõt ad kicsit hogy a 30-as távot választók is sokan vannak elõttem, ki közel, ki messze. Egyszer-kétszer (najó, azt hiszem kétszer) megállok beszélgetni emberekkel. Valakivel meg kell osztani gondjaimat, és addig õk is beszéltek hozzám. Ilyenkor egy kicsit feltöltõdtem és ismét ment a futás.

Kifejezetten jól ment ez a 20 km pont nélküli szakasz, csak néha gyalogoltam bele pár percet. Elérek a pontra, és ismét itt a két futanetes. Fejlámpát elõkészítem közben, bár még van jó fél óra a sötétségig, de így legalább nem a hidegben matatok a hátizsákomban. 10 perc pihenõ, majd indulok tovább. Nem tudom mi történt velem, de teljesen rendbejöttem a 10 perc alatt. A futás ismét jól ment, és kb. 3 km után megelõztem alát és Farkast, akik épp technikai szünetet tartottak.

Innen nagyon beindult a gépezet, és mentem mint a huzat 80 km után. Ha a rajtban valaki ezt mondja, kiröhögöm.. :-) Még a karók sem nagyon izgattak, amik 100 m-enként voltak kihelyezve. Szerencsére a nagy része le volt fedve hóval, de ha nem lett volna sem nagyon leskelõdtem volna. Bezzeg tavaly.. 100 m-enként bámultam mindet. Hamarosan rámsötétedett, de lámpázni egyáltalán nem kellett, mivel a hó mutatta elõttem az utat. Jött egy ember szemben, valami szervezõféle lehetett. Szurkolt, én meg megkérdeztem hogy mennyi a híd, mert közelnek éreztem Szegedet már nagyon. 5000 m... Na a kedvem kissé megint lecsappant, én azt hittem hogy jó 1, 1,5 km. Ráadásul egy randa nagyon hosszú egyenes szakasz jött. Megint kezdtem belegyalogolni.. Messzebb mögöttem fejlámpáztak talán Farkasék.

Nem szabad gyalogolnom már a végén, innen már nincs kifogás. Ránézek az órámra, és újból erõt veszek magamon, el sem fogom hinni hogy milyen szuper idõ lesz így ebbõl. De bizony nem szabad akkor gyalogolni.. Így bíztattam magam a hídig.

Innen már közel volt a cél, még az utsó 2 km-en bele is gyorsítottam.

Beértem!!! El sem hiszem. A lábam nem görcsöl, szellemileg rendbevagyok. Mondjuk a leülés kicsit nehezen megy, de megoldom. 17 óra 25-kor átvehetem az oklevelet, és a kitûzõt. Ketten értek be elõttem, Kardos Józsi, és zilaci akik szuper idõt mentek.



Azért én sem panaszkodom, reggel még 14 órás tervben gondolkoztam, ehhez képest sikerült 11 óra 15 perc alatt beérnem. Soha rosszabbat!! Fõleg ha csak a nettó futóidõmet számolom, akkor kb. 10:30 az idõm.

De nem szopattam meg eléggé magamat úgy látszik, így másnap még a szakadó ónos esõben, és tükörjégben gyalogoltam egy Wass Albert 44-et.

Szegedrõl köszönöm a fuvart Rozitáéknak, örök hálám!

Jó volt ez a HTMV, bár ez az idõ amit sikerült elérnem olyan mint a Terep 100-asnál.
Rohadt nehéz lesz megdöntenem :-D
 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.12.24 10:02:36
2007-es túraösszesítõm

Össztáv: 3419 km
Össz-szint: 91399 m

Feladott: 1: Lemaradás 100 (piszkosul meguntam a Gödöllõi dombságot 50-nél..)
Szintidõn kívül: 0
Átnevezés: 0
Legnehezebb: Szondi György Emléktúra 100
Legszintesebb: Szondi György Emléktúra 100 (5184 m)
Leglaposabb: Híd Túl Messze Van 90
Leghosszabb: Rockenbauer Pál 130
Legszebb: Tortúra 65 (nem szeretek télen túrázni, de mesés volt ezen a napon a Bükk)
Legszebb kilátás: Tartom magam a tavalyihoz: Tortúrán a Tar-Kõrõl csodás volt a kilátás
Legdurvább hétvégék: Szent László 33 + Kitörés 60 + Barlangtól Barlangig 20,
Vértesi Barangolások 15+50 + Bugaci Betyártúra + Éjszakai Gyermekvasút,
Mecseki Duplamaraton + Lábatlan 35,
Hõsök Túrája + Hamuház 25
Írottkõ 70 + Via Dolorosa 75
Monoton Maraton + Félmaraton + Piros 85

Legszebb élmény: Sikerült a Terep 100-as, olyan idõvel amit nem gondoltam volna soha.

Külföldi túráim: Vigyázó 57, Kalotaszeg 40, Prazska Stovka

Teljesítménytúráim száma: 67

Ez egy kemény év volt, de egyszer ilyen is kell az életben :-)
Találkozunk 2008-ban is!
 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20072007.12.10 17:03:30
Bakonyi Mikulás 50

Péntek este ahogy leértem a szállásra, máris ismerõsök tömkelege köszöntött, és elém toltak valami pálinkaféle valamit, amit kötelezõ volt meginnom.. Hát a vér is meghûlt bennem mikor lehúztam.. Ezt tetézte hogy még petamival megnéztük Zirc város nevezetességeit ezután ami kb. éjfélig tartott :-)

Kicsit kótyagosan ébredtem reggel, rájöttem hogy futás elõtt nem ártott volna pihenni.. No mindegy, csak lesz valahogy. Direkt nem vittem most Camelbak hátizsákot, ki akartam próbálni hogy egy fél literes üdítõvel vajon sikerül-e végigmenni a távon, így jelentõsen megkönnyítve a terhelést.

8:00-kor vágtam neki a távnak. Mikor az aszfaltról befordultam az erdõbe már láttam hogy extrém nap lesz ez a mai. Csúszkáltam össze-vissza, de jól haladtam. Borzavár szélén sehol egy szalag, de jártam már erre, meg sokan mennek elõttem, így nincs tévedés. Elérek a Csárda-völgyhöz, ahol Kerek_repkényéket várom, de Prince-ék vannak helyettük. Elmondták hogy a következõ ponton lesznek Repkényék.

Utólérem Ritát és cejast, majd Katona Gabi áll be kicsit mellém futni.

Kezdõdik a móka. Jönnek a patakok szép sorban. Az elsõnél még nem ázott be a cipõm. Megint megcsodálom Porva-Csesznek környékét, néhányan a sín mellett mennek. Közben elhalad mellettem egy Bz is, melybõl értetlenül néznek felém. Nem tudják hogy mi a jó :) Jön a következõ átkelés késõbb, utólérem L.Szilvit, és pár sporit, akik tehetetlenül néznek maguk elé. Én is beállok a sorba, és csak bámulok hogy hol is lehetne átjutni, de nem találunk utat. Végül sarokkal próbálok átbillegni a túlpartra, de persze nem ment, így persze be is ázott a cipõm.. Szilvit egy spori a hátán hozta át :-) A túlparton futólag megismerkedünk nafe túratárssal, majd futunk is tovább immár együtt. De persze szépen jönnek az újabb és újabb patakok.

Szilvit nem hagyom ott, próbálok segíteni neki. Közben õrült csorda érkezik az ultrások személyében, akik simán átgázolnak a patakon :) Volt derülés rajta.

Itt kb. egy negyed órát el is tököltünk. Tetszett a Cuha-patak, még így cipõbeázósan is. Egyszer majd megmutatom hogy át tudok kelni beázás nélkül is!!

Kõpince forrásnál Repkény, Csicskenye, és Kékdroid õrködnek, utólérjük az ultrásokat, de haladnak is tovább. petami és Álmos is épp itt pihen. Megkérdem Repkényt hogy ihatok-e abból a szép kék pohárból. Megengedte, így gyorsan lehúztam egy pohár forrásvizet(?)

Most jött egy kemény rész, föl a Zörög-tetõre. Tempósan gyalogolunk fölfele, ismerõsöket hagyunk le. Ezután Szilvi szépen ellép.. Mindegy, úgyis egyedül terveztem a futást. Legalább saját tempóban mehetek, gondoltam.

Kemények a terepviszonyok. Minden felázva, és a sár órási. Azon gondolkoztam futás közben, hogy tavaly milyen szuper idõ volt, és jól ment minden, most teljesen az ellentétje.

Leérek Csesznekre. (22,4 km - 2:25) Itt meleg teát, és nagyon fincsi kenyeret kapok. Nem tudom korlátlan volt-e, de ha gyalogoltam volna legalább 3-at megehetnék. De most futok. Itt volt az ultrások egy zöme, a másik fele utánam érkezik, és indulnak is tovább. Én se tökölök, és a szendvicset útközben az aszfalton gyalogolva eszem meg. Mikor elkezdenék megint kocogni, érzem hogy kicsit húzogat a görcs. Na ez hiányzik. Tavaly ugyanekkor-ugyanez volt. Azért még egész jól megy, és az elõttem futók jó ideig látókörömben maradnak. Az erdõben utólérem Vándor_Csillagot és OT Karcsit, majd robogok tovább. Csakhamar eljött a mikulás is, és elkezdtem neki a "Télapó itt van hó a subája" nevû nótát szavalni. Nem mertem folytatni, mert az átköltés jutott az eszembe hogy "ég a cipõje, bûzlik a szája". A cipõje nem láttam hogy égett volna, viszont a másik fele lehet hogy igaz, mert körbenéztem, és cigi és pálinka társaságában mulatozott a miki :)) Lehet hogy ezek utáb pecsétet sem kaptam volna, így inkább gyorsan elhallgattam, de a krampuszok megjutalmaztak. Így tovább mehettem. Nemsokára eljött a várva várt Ördög-árok, ami persze szépen visszafogott. Gyönyörû, ámde veszélyes helyen járok, nem véletlenül figyelmeztetett az itiner erre. Nehezen érek fel a Gizella átjáróhoz, és legalább olyan nehezen érek ki belõle. Hol a mederben megyek, hol az oldalban. Így is csúszik, meg úgyis. Itt ha akarnék sem tudnék futni, így nézelõdõsre veszem a figurát. Csodás ez az árok, nagyon technikás, és ez benne a kihívás. Kiérve a Z-re nem megy már a futás nagyon, nem is erõltetem. Aztán jön a lejtõ vissza a mikuláshoz, itt megint jól megy. Viszont kifogyott az üdítõm.. Féltem hogy nem lesz utánpótlás, viszont a krampuszlány szememben angyal lett, mert megmentett a szomjhaláltól, így kaptam fél liter rostos almalét. Ezentúl mégiscsak Camelbak-ben futok 30 km fölött. Innen szántóföldön megyek tovább, egy ismerõs futó hozzámcsatlakozott, így legalább jól eldumáltunk. Innen megint jó erõben voltam, és majdnem a célig sikerült megint kocognom. A keményebb tempót nem erõltettem, a futó el is lépett mellettem.

A Cuha völgy után a szennyvíztelepnél viszont úgy beleragadtam a sárba hogy vagy 3 percig mozdulni sem tudtam. Érdekes szitu volt, egyszerûen nem bírtam megemelni a lábam :)) Akkor nem mosolyogtam ennyire.. Nagy nehezen kievickélek, majd irány a cél az aszfalton. Belegyalogolok többször is, de sikerül beérni így is jó idõben.

A vége 6:10 lett, amivel elégedett vagyok, mert nagyon durva volt a terep, és pl. a szigethalmi futók is hasonlót mentek, így elégedett vagyok magammal :)
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20072007.11.04 20:04:27
Megkértek hogy írjak egy blogra beszámolót, úgy hogy laikusok szemszögébõl is érthetõek legyenek a fogalmak. Megpróbáltam, remélem jó lett.
Topikosokat nem írtam, mert gondolom nem sokan tudnák ott hogy ki-kicsoda.
Amúgy pedig köszönöm gudlukingnak, és Beugró lánynak hogy velük mehettem éjszaka, illetve gud-nak hogy elviselt:) sancinak meg a hazafele utat köszönöm!


Piros 85

Immár 13. alkalommal került megrendezésre a Piros 85 teljesítménytúra. Természetesen rövidebb távok is megrendezésre kerültek, ki-ki hogy mérte fel az erejét. Az útvonal azért "Piros", mivel a túra immár Rómaifürdõtõl egészen Budaörsig a P- turistajelzésen halad végig 3205 m szintemelkedéssel, szóval a gyakorlottabb túrázók csemegéje ez a táv.

Piros 85 az én szemszögömbõl:

Sajnos a csütörtöki 3:58-as hegyi maratont nem sikerült kipihennem úgy ahogy terveztem, így már a reggeli kelés is nehéz volt. Félve indultam el, néha sántikálva, de erõtõl duzzadva, mert ez bizony egy kemény kihívás volt a javából.

Reggel sikerült az 5:20-as hévet elcsípnem, így a rajt elõtt negyed órával már ott voltam. Egyre többen jöttek, köztük sok-sok ismerõs. Ezekkel az emberekkel az ország különbözõ pontjain majdnem minden hétvégén találkozok.

Mire jött a nagy tömeg szerencsére az útvonalleírást már a kezemben tartottam, és nekiindultam a hegyeknek. A Nagy-Kevély tetejérõl megkapó volt a kilátás. Alattunk mindenhol felhõk, mintha a világ végén járna az ember.

Ellenörzõpont következik. Pecsétet kapok ismerõsöktõl. Ezek a pecsétek azért kellenek, mert sajnos nem mindenki tartja az adott útvonalat.

Robogok tovább a Kevély-nyeregbe, ahol több turistajelzés is elágazik, természetesen a P-n maradok. Jó kis lejtõs rész jön Csobánkáig, próbálok bele-bele kocogni, de a lábam most nem engedelmeskedik, így rájöttem hogy inkább maradok most a gyaloglásnál. Ismerõsöket érek utól, aztán engem is utólérnek, ismét egyedül maradtam. Nembaj, azért szeretek így is túrázni. Következõ ellenörzõpont a Tölgyikrek volt, ám elõtte egy hosszú emelkedõn kellett átvergõdni magamat. A jelzések nem mindig jó helyen voltak, így 1-2 kavargás bizony volt. Nekem az a taktikám, ha kb. 2-300 méteren keresztül nem látok jelzést, akkor érdemes visszafordulni a legutolsóhoz, hisz lehet hogy éppen most rontottam. Persze ha az útvonal adja magát akkor érdemes ennél többet menni jelzés nélkül.

Felérve a Tölgyikrek ellenörzõponthoz (18 km-nél jártam) ismét pecsételés, és a pontõr finom cukorkát ad.

Ismét könnyebb rész következik, leérünk a Sikárosi-rétre, ahol már sokszor jártam, és mindig gyönyörûnek találom. Az Országos K- jelzést itt elterelték fakitermelés miatt, így aki kéktúrázni szeretne menni az itt nagyon figyeljen. A kerülõ jelzés amúgy szépen fel van festve.

A Szõke-forrás-völgyében gyalogolok, vadregényes rész. Patakon átkelések, meredek völgyek elõttem, így figyelni kell mikor és hova lépek.

Leérek Dömösre.(30 km) Itt vár egy frissítõpont megannyi finomsággal. (zsíros,vajas,májkrémes kenyérhegyek, illetve narancs, és málnaszörp)

Egy negyed órát eltöltök itt, nem tudok betelni a szendvicsekkel. Nagy nehezen rászánom magam az indulásra, elõtte azért beugrom a boltba veszek 3 fél literes üdítõt, mert bizony éjszaka nem sok lehetõség lesz rá.

Most jön az egyik kemény és meredek rész, a Pilis kedvenc kirándulóhelyét kell felkeresni mégpedig Dobogókõt. Gondolom ezt a nevet a szakmában nem jártasok is hallották már. Elõször a Szakó-nyeregbe mászok föl meredeken, majd jön Dobogókõ.

Útközben rengeteg kirándulóval találkozok, talán ennyi embert még nem is láttam itt.

Jó dolognak tartom hogy hétvégén kikapcsolódnak az emberek, és Dobogókõ erre alkalmas hely. Van itt kilátóhely, büfé, szálloda, étterem stb. Kapok egy pecsétet a turistamúzeumban, majd kicsit pihenek. (37 km 1600 m szint) Továbbra se oldódik föl a lábam, és egyre jobban kezd fájni a lábfejem. Dehát így jár az aki maratonozik elõtte..

Erõt veszek magamon és indulok tovább, hiszen még megannyi érdekesség áll elõttem. Áthaladok Pilisszenkereszten, majd most nagyon figyelem a leírást, mert egy becsapós, kavarós rész következik. Történt ugyanis hogy a régi P- jelzés tovább megy egyenesen a mûúton be Pilisszántóra, de nekünk elõtte le kellett fordulni az új jelzéseken egy nyílt terepes részre. Ez eddig jól volt jelezve, de utána a réten nem lehet jelzéseket fölfesteni, így hagyatkoztam a leírásra. Kicsit tévelyegtem, de ez nem volt több pár percnél, meglett a helyes ösvény. Innen szintben megyünk a következõ pontig a Csévi-nyeregig. Na, most már megvan több mint a fele (46,7 km)

A lábfejem továbbra is hasogat a fájdalomtól, de errõl már nem írok, hiszen minden mondat végére odatehetném, mert sajnos a célig nem nagyon változott a helyzet.

Következik egy viszonylag hosszabb rész, ilyenkor már az ember elkezd általában fáradni, velem sincs másképp. A Vörös-hegyi-nyereg gyönyörû, csak ajánlani tudom mindenkinek. Könnyen megközelíthetõ Pilisvörösvárról.

A P- illetve a Pkörsétaút jelzéseken haladtam mesebeli fenyvesek között több kilométer hosszan magasan, gyönyörû idõben, megkapó kilátással. Kell ennél több?

Ilyenkor érzi az ember azt hogy már megérte eljönni. Leérek a következõ ellenörzõponthoz, Kopár Csárdához. Itt az egyik fõrendezõ pecsétel, és vár minket a leves(!!). 54 km után a legjobban ez tud esni ezt elhihetitek nekem. Sajnos a depócuccom nem érkezik meg a helyszínre (lehetett még a rajtban elõreküldeni dolgokat amik éjszaka jól jöhettek), bár mindössze a nagykabátomat küldettem elõre ami nem is kellett mert szuper idõ volt, de azért belegondoltam hogy mi lett volna ha mondjuk a fejlámpámat küldöm ide, és a kocsi még sehol.. Voltak is ebbõl problémák, de a szervezõk megígérték hogy jövõre ezen a kis malõrön javítanak. Megittam még a Csárdában két multivitaminos üdítõt, majd rászántam magam a továbbindulásra. Egy kemény mászás után 1 km múlva ismét ellenörzõpont, itt nem szöszmötölök, indulok egybõl tovább. A lejtõn utólérek két ismerõs túratársat, velük is maradok egészen a túra végéig, meg amúgyis kezd már sötétedni, nem szeretnék egyedül bolyongani az erdõben. 58 km-nél kap minket el a sötétség, innen már lámpázni kell. Az éjszakai túrázásnak van egy külön feelingje amit át kell érezni. Sok teljesítménytúra direkt az éjszakára van specializálódva, ezzel is fölkészítenek a keményebb, és hosszabb távok teljesítésére. Örülök hogy társaságban vagyok, mert jó társaságban nem csak az idõ, hanem a kilométerek is repülnek.

Jött az egyik legmeredekebb emelkedõ a túrán, a Nagy-szénásra (550m) kellett felmászni. Valahogy erõre kaptam, és gyors tempóban fel is értem az ellenörzõponthoz. Itt ismét rengeteg édesség, nem gyõztem válogatni (süti, sós, füge(!). A csúcs után meredeken ereszkedtünk le Nagykovácsiba. Tavaly óriási hóvihar tombolt errefele, most gyönyörû nyugis idõ. Nagykovácsiba (65 km-es résztáv célja) ismét kenyér és üdítõhegyek. Feltankolunk rendesen a maradék 23 km-re. Innen már a Budai-hegység P-jelzését szeljük tovább. Az aszfalton egybõl meredek emelkedõ vár, de felérve az erdõhöz jó ideig szintben megyünk, és bizony toltuk neki rendesen. A rétnél természetesen nem vágunk át, megkerüljük a P- jelzésen, majd egy kis kaptató után felérünk a Fekete-fej nevû ellenörzõponthoz.

Itt már bizony 73 km a lábunkban volt. Fölérünk a Hárs-hegyi körútra, ahol két napja a maratont futottam, majd le Szépjuhásznéhoz, és irány Budapest legmagasabb pontja a János-hegy.

Innen már belassultam kicsit, nem ment már a lábam, minden izom fájt. De küzdöttem, és mentem. Azt hittem sosem lesz vége, de a semmibõl egyszercsak elõbújt a gyönyörûen megvilágított Erzsébet-kilátó, a János-hegy csúcsa. Ezt a csodás kilátót Budapestrõl is rengeteg helyrõl láthatjuk sötétben, az erõs fényei kiemelkednek a környezetbõl. Leülök a földre, próbálom megiszogatni az itt kapott energiaitalt, de csak a fele megy, a többi nem csúszik már. Menni kell tovább nincs mese, amúgyis hideg szél van itt a csúcson. Kellemesen lejtõs úton megyünk, és minnél lejjebb érünk annál jobb lesz az idõ is. Beérünk Makkosmáriára, itt egy óriási templom elõtt vár minket az ellenörzõpont. Kapunk egy tábla csokit is, plusz szolgáltatás! Innen 6 km a cél, de az apróbb szintemelkedésekkel is már nagyon meg kell küzdenem. Vonszolva viszem fel magam, de mikor fölérek konstatálom hogy még közel sincs vége. Megint szintek és szintek. Nem nagyok, de nekem már óriásinak tûnnek. Egyszercsak vége! Még mielõtt mindenki a szívéhez kapna nem adtam föl, és még csak nem is nekem lett végem :-)) hanem a szintemelkedéseknek lett vége, és innentõl már csak lefele kellett menni. Azért nem repestem az örömtõl, mert ez a lefele is köves, csúszós, benõtt úton vitt, de már jártam erre, és tudtam hogy már közel a vége. Egyszercsak leérek az aszfaltútra, még 1,5 km gyaloglás a Budaörsi Városi házba, ugyanis ez volt a cél. És igen! Beérek a célba! Elcsigázva, meggyötörve, sántikálva, de itt vagyok. Reggel még alig bírtam fölkelni az izomláztól, gondolni sem mertem a 85 km-re, de milyen jó érzés ilyenkor a gratulációkat fogadni.

A célban korlátlan szolgáltatás, virsli, és meleg tea kíséretében. De jól jön ez ilyenkor. Megkapom a jelvényemet és az oklevelemet, és boldogan ülök le vacsorázni.

Összességében ez egy kemény túra még izomláz nélkül is, kitartó és lelkes szervezõkkel. Mindenki büszke lehet aki teljesítette ezt a küldetést. Nekem jövõre is itt a helyem.



Adatok:
Táv: 88,5 km
Szint: 3205 m

Márton Dániel
 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20072007.11.02 13:16:18
Monoton Maraton - 1260 m szint

Mostanában nem futogattam ttúrán, a Lokomotív kudarcba fulladt, így tényleg szerettem volna már megtudni hogy hogy is állok e téren.

Már reggel 7-kor a rajtnál voltam, a papíromra 7:05-ös idõ került rá, becsülettel kivártam. papamaci 67 is épp akkor indult volna, így az elsõ kört együtt tettük meg, felmértük a terepet. Itt még nem néztem az idõmet. A 2. körömtõl viszont végig egyedül mentem. 3 helyen néztem a stoppert, az egyik amikor a gyermekvasút emelkedõje után leérünk a balkanyarba a zöld körre (itt általában 5:10-el jártam)

A másik csanyánál volt, itt ált. 7:30, majd a cél.

Egy idõ után körözöttet csináltam a többiekbõl :-) Szerencsére nem voltam a túra során se nem éhes se nem szomjas, így a 7. körig nem is frissítettem.

A félmaratonom 1:54 volt.

Általában hoztam a 15- 15:30-as köröket, az 11-12 es átlagsebesség körül mozog :)

A 11. körig minden jól ment, de azt mondják hogy egy maraton 30-tól kezdõdik, ennek maximálisan igazat adok:)

Kezdtek beállni a lábaim, és a stoppert is lekapcsoltam, fölösleges volt mérni. Eddig minden szintet megfutottam, most bele kellett gyalogolni már rendesen mind a kettõbe ami keményebb volt. Ez a taktika a végéig ki is tartott. Az utolsó kör felénél utólérem petamit, mondtam kicsit segítsen, mert nem épp a legjobb állapotban voltam már mint mondta. Küzdöttem kõkeményen hogy 4 óra alá szorítsam magam.

Majd a végén egy utolsó erõ és beérek a célba.

3 óra 58 :-) Hát ez abszolút PB 42 km-en, 10,5-ös átlag. Sikerült egy jót futnom, negyed órával lehetett volna jobb ha nem falsulok be a végén, de nem leszek telhetetlen, abszolút elégedett vagyok :)

Pihentem kb. 1 órát, az ínszalagok feszültek rendesen, de hogy teljessé tegyem a napom lenyomtam még egy Monoton Félmaratont is :-)) Ezt már szigorúan gyalog.

Mondjuk amikor indultam volna az elsõ körnél megjelent SC hogy fussak vele egy kört. Nos egy ilyen gesztusnak nem lehet ellenállni. Eléggé lemerevedtek a lábaim, de mégis úgy mentünk mint a gép. Faltuk a szinteket. A végén sajnos hasmenés kapta el õt, így nem tudott gyönyörködni a köridõben, ami 14:30(!) lett.

Innentõl még 6 kör gyalogolás részemrõl, majd indulás haza :)
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20072007.10.24 22:43:59
Via Dolorosa 75

Szombaton sikerült még hazaérni az Írottkõ 70-rõl, így kb. 4 órát sikerült aludni, majd bubu autójában kötöttem ki, (köszönet az oda és vissza fuvarért utólag is) és csakhamar megérkeztünk Markazra a rajtba.

Sajnos sikerült megállapítani hogy nem a legjobb idõt fogtuk ma ki, már kora reggel nagy szélvihar volt. Eleinte csak páran lézengtek még a rajtnál, azonban hamarosan egyre több ismerõst köszönthettem.

Bálinttal indultam neki a túrának. Nem terveztünk nagy hajtást, mert mindkettõnkbe már volt rendesen kilométer. A tó elõtt utólértük wolfkeryt és Álmost, majd meg is jött az elsõ pont. Gyönyörû kilátás nyílt innen az egész környékre, azt hiszem ahogy Nád Béla is írta ezt a helyet bevésem az emlékezetembe örökre. Elõttünk a Markazi tó, mögötte a falu, majd a másik irányba nézve méretes hegyek, csúcsok, és a Kékestetõ toronya villan. Eleinte el sem hittem hogy az a torony lenne, nem gondoltam volna hogy ilyen közel van Markaz és a Kékes.

A kék kör jelzés hamarosan visszavisz minket a faluba, érdemes volt ezt a kört megtenni az elején, máris jó kedvem lett. Hamarosan kiérünk egy nyílt részre, a szalagok más irányból jönnek, viszont mi abszolút az itiner szerint haladtunk. Érdekes.. Borzasztó nagy szél fúj a réten, és egy ideig nincs is erdõs rész, így eléggé szenvedõs lett az eleje. Viszont egyszer minden véget ér, és megleljük a zöld rom jelzést, és elindulunk meredeken fel a Markazi várba. A pontõrök a hegygerincen vannak, viszont mi azért felmegyünk a várba, és megéri mert ismét Markaz és környékében gyönyörködhetünk immár magasról.

Visszaindulunk, és a rom másik ágán leereszkedünk a Z-re, ahol feltételes ellenõrzõpont vár. Innen nyomás a Markazi kapu. Elõtte utólérünk egy sporttársat, aki épp rossz irányba indulna. Helyreigazítjuk, és mint kiderült 40-es távra jelentkezett. Úgy látszik nagyon jó társaságnak tûnhettünk, mert a pontnál úgy döntött hogy mégis jön a 75-re velünk, bár itinerje nem volt, így abszolút ránk bízta magát.

A Markazi kapunál Papp Anti és Gyöngyi õrködtek. Merész döntést hoztam, a nagykabátomat itthagytam, mivel úgyis 67-nél még érinteni fogjuk ezt a pontot, és bíztam magamban hogy vissza is jövök. Innen egy pulóverben nyomtam tovább, és mintha sokkal jobban éreztem volna magam ezután.

Oroszlánvárig hullámvasút szerûen emelkedett-lejtett az út. Itt pecsét, majd hamarosan egy új jelzésen a KO-n közelítettük meg az elsõ frissítõpontot a Csurgó-kutat. Kellemesen lejtett ideáig az út. Nád Béla és Kontha Gabi voltak a pontõrök, és elhalmoztak minket minden finomsággal. Örültem hogy volt Ca és Mg is, mert bizony egyre gyûltek a kilométerek a lábamban, és kellett valami regenerálóital. Nád Béla meg akarta mutatni milyen jelvényt kapunk a célba, de szerencsére nem néztem oda, így maradt meglepetés ;-)

Jóllakottan indultunk tovább, az út továbbra is kellemesen lejtett a követketõ pontig, ahol T.Andris és családja pontõrködtek (27 km). Kis frissítõ, majd indulunk tovább.

Innen a S-n folytatjuk utunkat. Eleinte kellemesen, majd durván és jó hosszan emelkedik az út. Rendesen megizzasztott ez az emelkedõ. Egy jobbkanyarba érünk és hoppáá.. kapu lelakatolva.. Na itt mászás lesz.. A többiek gond nélkül átmásznak, nekem kicsit merev már a lábam, sajnos addig bénáztam amíg a nadrágom szára egy picit kiszakadt. No mindegy.. Legalább átértem a túlpartra. De mielõtt túl sokáig örülhettem volna, jött a következõ lelakatolt kapu. Ilyenkor áldom magam hogy vékony vagyok, így épphogy átfértem rajta különösebb gond nélkül ;-)

Elérünk Recskre az Emlékparkhoz, itt finom mûzliszeletet és üdítõt kapunk, repetázok is mindkettõbõl.

Egy szintén új jelzésen (P+) haladunk tovább, még a térképemen sincs rajta egy része. Abszolút követjük a jelzést, be is térünk a mocorkásba, és kicsit el is vétjük a jelet, de ember legyen a talpán aki végig megtalálta :)

Lecsorgunk a Szent István csevicéhez, ahol ismét frissítõpont.

Talán életem eddigi legjobb frissítõpontja volt itt. A boros forró tea isteni volt, nem tudtam betelni vele, a fokhagymakrémes kenyértõl meg fõleg. Tömtem is mindent magamba rendesen. Kifejezetten jó kedvem volt, élveztem a túrát, szuper a rendezés eddig, és az útvonal is perfekt.

Még a hosszú mûút sem veszi el a kedvem a pont után. Leérünk Parádóhutára, itt veszek egy chipset, és megyünk is tovább a Mátrahegyen jól ismert S- jelzésen.

Következõ pont Széchenyi hegy (53 km), energiaital. Na még egy huszas! A kedvemmel továbbra se volt gond, jól elszórakoztunk így hárman, Bálint, a hozzánk csapódott túratárs, és én. Mindenféle sztorik jöttek elõ a múltból.

Hamarosan már Parádsasvárnál jártunk, ahonnan indult a szintemelkedés keményen a P-jelzésen. Igyekszem tolni az emelkedõt én is hogy ne maradjak le a többiektõl, de nagyon nem kellett szerencsére megerõltetnem magam:) Jól haladtunk, egyikõnk se gondolta volna hogy ma is így fog ez menni. Mátraháza elõtt kezdett szürkülni, de nem kellett lámpázni egészen a Kékes sípálya aljáig a Veronika rétig, ahol ismét frissítõpont következett. (61 km) Itt eltöltöttünk egy kis idõt, fel kellett készülni az éjszakára, illetve a nagy hidegre, mivel kezdtem remegni rendesen. De jól jött volna most a nagykabátom.. Szerencsém hogy Bálintnál volt egy széldzseki, így azt odaadta, és nagyon de nagyon kellett is, mert most jött a kemény dió..

Miután teletankoltuk magunkat, nekiindultunk a Kékestetõnek a sípályán fölfele. Egy botos túratárs csapódott hozzánk, kerülgettük egymást sokat a nap során, de immár négyen lettünk. Idõvel szuperül álltunk, 18:30-kor indultunk neki a Kékesnek.

Itt kezdett el eszméletlen erõsen fújni a szél, és mintha azt szerette volna hogy ma ne hódítsuk meg a csúcsot, szinte fújt vissza minket. De kemény fából vagyunk, és küzdünk fölfele, és egyszercsak megérkezünk a tetõre. Ezt a csatát mi nyertük.

Sajnos arra sincs idõ hogy szétnézzünk, mert eszméletlen idõ uralkodott odafönt, így egybõl mentünk is tovább. A Gabi-halála után szûnt meg a szél, addigra már lejjebb értünk, és ismét erdõben jártunk. Nagyon durva volt ez a szél, ráadásul piszkosul hideg is volt. Örültem is hogy vége.

De a túrának még bizony nincsen.. A Mátrabércen ismert szakaszon botorkálunk jó tempóban lefele a meredek, szakadékos K- jelzésen. Valahogy sokkal odébb vártam még a pontot, úgy látszik kissé fáradtam már, de annál nagyobb öröm volt amikor megláttam ismét a Markazi kapu pontõreit. Végre visszakaptam a kabátomat, kellett is, mert rendesen lehûlt az idõ. Innen a célig a Z- jelzést követjük. Továbbra is négyen voltunk. A Z- pár helyen csalafinta volt, de jól volt jelezve, így nem kavartunk.

Meredek, lábtörõs köves úton haladtunk lefele, a lábamat már nehezen hajlítottam be, de inkább lejtõ jöjjön mint emelkedõ amondó voltam.

Utólértük Józsit, akivel a Hõsök Túráját nyomtam, és a maradék 4 km-re öten voltunk.

No de nehogy ilyen lazán megússzuk már a dolgot.. Egyszercsak borzasztó vihar keletkezett (szerencsére nem villámlott, az a halálom), és secc perc alatt bõrig áztunk. Öröm az ürömben hogy már csak 4 km volt a célig, köszönhetõ a jó tempónak ami kitartott egész nap. Egy merész jobbkanyar után egy hosszú réten találtuk magunkat, szerencsére jól ki volt taposva az ösvény, így nem tévelyegtünk, viszont az esõ mellé még óriási szél is társult. No de már itt vagyunk mindjárt a célba.. Valahogy kiérünk a mûútra, innen még megküzdünk az esõvel, de 20:54 perckor csiromvizesen de sikeresen teljesítve megérkezünk.

Ákos felvidít hogy nyertem egy Tokaji Félédes 2005-ös bort. Na így már máris jobb a kedvem. Ezt még fokozta a finom paprikás krumpli látványa is, ami készült.

Gyönyörû jelvény a díjazás, mellé pontgyûjtõ füzet + Magyar Turista újság.

Nagyon sajnáltam viszont azokat akik még kint küzdöttek az esõvel és a széllel, mivel tudom milyen idõ volt, így mindenki megharcolt a sikeres teljesítésért. Egy kellemesnek induló túrából egy kemény menet lett a végén. Aki feladta ne keseregjen, jövõre ott a 115-ös javítási lehetõség!

Összegzés: Egy szuper túrán vettem részt, azt hiszem a Keleti-Mátra belopta a szívét magamba, tökéletes szervezés, rengeteg finomság, és még sorolhatnám.

Egyik kedvenc túrám az évben ez volt mégha extrém is lett!

Köszönöm a társaknak az utat!
 
 
HelyiiparTúra éve: 20072007.10.01 14:46:57
Helyiipar 45

Csilla okosan lefoglalta a szállást hamar, így pénteken le is utaztunk már Miskolc-Garadnára.

Másnap koránkelés, még sötétben érünk a DTSK pihenõhöz, ahol a rajt volt. Itt már többször is jártam, ismerõs volt ez a környék. Közben ismerõs túratársak jöttek. Ahogy kivilágosodott 6:30-kor indultam is egy kisebb ismerõs társasággal. OT Józsi (Hõsök túráján volt), OT Karcsi és Kati, Csilla és én. Az elején egybõl kemény mászás a Szentlélek nevû hely felé ahol az elsõ pont volt. A rajtban még nagyon fáztunk, de ez az emelkedõ egybõl bemelegítette a társaságot. A P- n haladtunk tovább egészen Bánkútig. Útközben meg-megálltunk, gyönyörködni a panorámában, gyönyörû kilátás nyílt a környezõ hegyekre. A felhõk fölött voltunk, a tavaly decemberi Tortúra jutott eszembe, ott a Tar-kõnél volt ilyen panoráma közvetlen közelrõl. Továbbhaladva bükkösök és fenyvesek között haladtunk immár 800 m felett. Megérkezünk Bánkútra és ismét pecsétet kapunk. 8:15 a pontos idõ, de már szuper idõ ígérkezik mára. Innen az OKT-n haladunk sokat ismerõs részen, majd a Z háromszögön balra fordulva megérkezünk a Három-kõhöz. Pecsételünk, majd gyönyörködünk. Fantasztikus a kilátás. Ketten maradunk Csillával, a többiek mennek tovább hogy elérjék a kitûzött vonatot, mi inkább pihenünk, és élvezzük a gyönyörû panorámát. A közelben a Tar-kõ vonulatja látszik, ismerõs túrák jutnak eszembe.

Innen végig ketten maradunk, nem sietünk, hiszen nincs hova. Nemsokára trükkös leágazás következik a Z kerékpárút jelzésre. Szalagok nincsenek, jó hogy észrevettem egy régi jelzést. Hamarosan meg is pillantjuk az elsõ szalagokat. Rá is fér erre az útra, mert a jelzés nagyon gyatra. Szalag is épp ott volt ahol kell. Nem volt minden méteren mint sok túrán, viszont volt amikor 1-2 km-en át nem volt egy sem. Az út egyenes volt, ismeretlen szakasz következett ezen a jelen jó 5-6 km-en keresztül. Kicsit monotonnak tûnt már a végére, de felpezsdültem mikor végre a S+re tértünk. Kényelmes út jött lefele, el is értük hamar a pontot, ahol csokival és ásványvízzel vártak a kedves szervezõk. Kérdezgettek honnan jöttünk, hogy tetszik a túra, mi abszolút meg voltunk elégedve. Épp egy sporttárs jött utánunk futva, tõle is megkérdezték ezeket a dolgokat, és õ mondta az ominózus szalaghiányt a mûútról lefordulva. Meglepetésemre a hölgy szépen feljegyezte ezt a noteszba. Még egy + pont.

Most 13,7 km-en át nem volt pont, innen ismét 10,8 km volt a következõ, Jávorkút.

Ennek tudatában kicsit el is kezdtem fáradni. Innen a S-n mentünk Hollóstetõig, majd kemény mászás a K négyzeten. Egy idõ után a mászás megtérült, kellemes fenyvesek közt ereszkedtünk le a Bükki K-re. Innen hosszú mûút következett.

Csilla a legjobbkor vette elõ a pisztáciát, és kényelmes tempóban haladtunk tovább kajálva. Mire megettük mind azt láttam hogy már a mûút nagy részét megtettük. Hurrá! Nemsokára le kellett fordulni a mûútról, szembõl jöttek a 30-asok, innen a két útvonal ugyanaz volt már. Jávorkúton megálltunk egy jó 20 percre pihenni.

Innen még egy 6-os volt a cél. Következõ ponton zsírkrétával kellett igazolni az áthaladást. Innen jobbra S-, majd kb. 1,5 km után jött a Bükk 50-en megismert nagyon meredek Z-. Én sajnálom, viszont gondolom Csilla örült neki hogy csak az "enyhébb" szakaszát jártuk meg. Leérve már csak be kellett sétálni a célba.

Itt finom zsíroskenyér és meleg tea várt minket, amibõl én szinte nem kívántam semmit. Valószínüleg itt már elõjött a gyomorprobléma amire nem figyeltem oda.

A célból a Garadnai kisvasúttal utaztunk vissza Miskolc belvárosáig. Gyönyörû nyomvonala van a kisvasútnak, csak ajánlani tudom.

De a lényeg az volt hogy egy jó kis szervezésû túrán vettem részt, a Bükk még mindig gyönyörû, ja és a MÁV még mindig egy kalap .... az IC 20 percet késett..

Még egy pozitívum hogy a szervezõk ahogy láttam minden évben más útvonalon szervezik a túrát, így sokkal érdekesebb.

 
 
HamuházTúra éve: 20072007.09.17 19:05:56
Hamuház 25 (2007)

A Hõsök Túrája után vágtunk neki ennek a túrának. Az a baj talán hogy túlzottan magas nevezési díj volt, illetve az hogy az interneten évente változó díjazás van kiírva, ehhezképest a célban csak tök ugyanaz a kitûzõ volt mint tavaly.

Az útvonal nem változott tavaly óta, a térképvázlat ismét szuper volt, csak otthon pakolás közben láttam hogy még leírást is kaptunk, de ezt már a rajtnál eltettem.

Szép útvonalvezetés, és sok ember volt jellemzõ a túrára. A 4. és 5. pont közti 4,2 km hosszú mûút már az elõzõ napi túra miatt nagyon megviselte a talpamat, és az 5. pontnál (Királyszállás) meg kellett állni kiszúrni (kösz Bálint) az egyik hólyagomat, mert nagyon határon volt a kilyukadáshoz. Nagyon szenvedtem itt már, de fejben nagyon összeszedtem magam, és bár idiótán, de egész jó tempóban mentem. A Burok-völgy gyönyörû, már többször megbizonyosodtam róla, de most alig vártam hogy jöjjön a pont, persze mindig újabb és újabb fákon kellett lépdelni.. Sose akart eljönni, de fejben ott voltam, és nem érdekelt már semmi csak az hogy végigmenjek. Eljött a pont, még egy kis mászás utána, majd a K-háromszögön vissza az Erdei Szentélyhez amit már egyszer érintettünk. Innen már 4,5 km volt a cél. Az aszfaltos részeknél mindig nagyon belassultam, talán a 3-as környékét súroltam :-) De Ibolya és Bálint kitartóak voltak :-)

Azért így is meglett 5 óra 12 perc alatt.

Eredmény: A talpamon óriási hólyagok, ma újratanulok járni. Ja, és nagy-nagy öröm. :-)

Amúgy ez a túra továbbra is tökéletes, de a Keleti Bakony túrázója mozgalomért tavaly úgytudom nem kellett fizetni egy fillért sem.. Meg a nev.díj is magas.. Nos hát ez van..

zsolt.75-nek nagyon köszi a hazautat!
 
 
Hősök TúrájaTúra éve: 20072007.09.17 15:49:39
Hõsök Túrája 100

A túranaptárban utánaolvasva rájöttem hogy nem egy kellemes hétvégi túrára fogok jelentkezni, hanem életem eddigi legnagyobb kihívására. Bevállaljam? Hát bevállalom, egyszer élek.. Így döntöttem.

Vándor_Csillag okosan elintézte a péntek esti leutazást, mivel én még 12 órában dolgoztam aznap. Nagyvázsonyban a szervezõ kocsival elvitt minket Óbudavárra a Vilmos-házba ahonnan a másnapi rajt fog indulni. Egyszer voltam már itt az éjszakai 20-ason, de ott rengetegen voltak, és nem igazán volt idõ a házban nézelõdni.

Viszont most mindössze 3-an voltunk, Csilla, Gáspárek Zoli,és én.

Kb. éjféltájban megérkeztünk a szállásra. Gyönyörû hely ez az Óbudavár. Kimentünk Csillával a teraszra, és olyan csend, és nyugalom volt.. Hihetetlen jó érzés.

Óbudavár amúgy egy kis falu 60 lakossal. Turistabarát, vendégszeretõ hely, érdemes itt több napot, hetet eltölteni.

Na jöhet a túra napja, a kihívás. Bár csak 10:00-kor volt rajt, mégis érkeztek már fél 8 fele ismerõsök, és én nem bírtam már aludni az izgalomtól, így ki is pattantam hamar az ágyból viszonylag pihenten. Ismerõsök hada jött késõbb, és ismétcsak jó érzés volt látni ezt a 22(!) embert. Nevezési rekord dõlt a túrán így. Átnézem a leírást, a színes térképemen próbálom nyomonkövetni. Úristen.. Ez gyilkos lesz..

Szalagozás nincsen, az aszfaltról majd késõbb.

10:00-kor tömegrajt, fotógépek kattannak, és elindulunk.. 2 futó volt, õk hamar tovaszállnak, és én beállok az ismerõsök közé. Bálint, Anita, Vándor_Csillag, Németh Ibolya, Szendrei Feri, GPS Zoli, OT Józsi (elfelejtettem a vezetéknevét, de jó ismerõsöm, sokat megy) és én alkotjuk a nagy csapatot a túrán.

Egybõl egy beszántott göröngyös úton küzdjük át magunkat, majd ismeretlen, sokszor térdig érõ fûben érünk egy mûútra, ahonnan már azért jobban lehet tájékozódni. Ezután utólér minket W.Géza aki a túra végéig mellettünk is maradt.

A K- jelzésen egészen a Kab-hegyig megyünk, a szervezõk precízek, egy kocsival járnak-kelnek a túrán, és abból kapunk minden finomságot. Felmegyek a kilátóba, és a kilátás gyönyörû. Nagyon megyünk, látni a sokkal lejjebb jövõ többi indulót.

Innen kell egy kis tájékozódás, Bálinték lemaradnak kicsit OKT pecsételni, én Zolival, Csillával és Józsival repesztek elõl. Jelzetlen kis utakon megyünk, még jó hogy van nálam színes térkép, így nem tévedünk el.

Leérünk Úrkútra, itt ismét egyesül a csapat. Innen továbbra is K-. Egy bekerített résznél a friss jelzés a kerítés mellett invitál minket, viszont egy elágazásnál eltûnik..

Kicsit bóklászunk, jelzés sehol, de a kerítés mellett idõvel felbukkan a jel. Nagyon gyatrán volt festve ez a kis rész..

Innen kellemes erdõ, a Csalános-völgyben haladunk hosszan, egészen Városlõd elõttig egy vasúti aluljárónál vár a frissítõpont (26,7 km). Itt jóízûen ellakmározunk, idõközben megjön Sali Gabi egy teljesen más útról, de hamar tovább is indul.

Kicsit nehezen válunk meg a finomságoktól, de tovább kell indulni. A vasút mellett haladunk nagyon hosszan innentõl, eleinte a térképen nem létezõ K+on, majd beérünk Ajkára, pecsételünk, és hamarosan betérünk egy kocsmába, felkészülünk a gyilkos szakaszra.. Eddig földutakon, terepen, ösvényeken vezetett viszonylag az út, viszont innentõl (30,8-nál jártunk eddig) kezdõdik a nagybetûs ASZFALTGYILKOLÁS!! :-) Én veszek is 2 energiaitalt estére, feltankolok rendesen. A többiek is így tesznek, mindenkiben van még erõ, bízunk benne hogy menni fog ez a hosszú szakasz.

Nagy nehezen továbbindulunk, a Zagytároló "szuper érdekes" vonulatai mentén haladunk a mûúton. Ilyenkor még elég nagy a forgalom, mivel még délután volt.

De mentünk, és mentünk. Észrevesszük a Somló pukliját, de rohadt messze volt így elsõ ránézésre (és a valóságban is). 4 km múlva elérjük Kolontárt, itt bélyegzünk, és leülök 3 dl üdítõre Csillával, Bálinttal,Anitával és Zolival. A többiek mentek tovább, õket a következõ faluban értük utól.

Ismét hosszú végeláthatatlan aszfalton megyünk Devecserig. Egyesülünk, majd megyünk. Somlóvásárhely innen 6 km, természetesen aszfalton. A falu elõtt nemsokkal találkozunk a 2 futóval akik már visszafele jönnek. De hogy visszafele? Ja, még nem is mondtam. Ugyanez az útvonal visszafele is rohadt sok ideig.. ÁÁÁÁÁ.. :-)

Hosszas gyaloglás után beérünk Somlóvásárhelyre, a helyi ABC-ben pecsételünk, fölkészülünk az éjszakára. Innentõl már teljes sötétség van, pedig még "csak" 50-nél, vagyis a féltávnál járunk. Abszolút az elsõ csapat vagyunk, elõttünk a 2 futó, mögöttünk meg órákkal elmaradva a többi néhány gyalogos.

Innen végre egy kis megkönnyebbülés. Fel a Somló csúcsára, vagyis nem teljesen hanem a Szent Margit templomig. Mondjuk ennek is a nagyrésze aszfalt, de a jobbikfajta. Felérünk a templomhoz, a kilátás gyönyörû, a Kab-hegy nagy tornya végig szemünk elõtt. Itt voltunk a legmesszebb tõle, alig láttuk a piros fényeket.

Itt ismét frissítõpont. Nagyon kellett már, itt mindent elintéznünk az elkövetkezõ hosszú útra. Néhányan felmentek a Somló csúcsára, én inkább lentmaradtam, és készültem az innentõl brutális részre. Zoknicsere, Mg-bevitel. A frissítõnél nagyon jól esett a "scsí masszázs" :-D Jól bekajáltam mire visszaértek a többiek.

Egy jó 45 percet ültünk itt, de kellett nagyon, mivel a következõ részre ezt írta az itiner: "Sajnos kellemetlen, betonutas rész jön, közel 40 km-en(!!) keresztül.. "

Nos itt jártunk 56 km-nél, ebbõl eddig 25 km aszfalt..

Elhihetitek hogy mennyire bizalomgerjesztõ volt a következõ szakasz tök sötétben.

Ráadásul az út kb. 20 km-en át tök ugyanaz amit Ajkától jöttünk.

Csilla hamarabb továbbindult már Sali Gabival, mert gyorsnak találta a tempót. (ami sokszor tényleg kemény volt). Szóval ismét Somlóvásárhely, Devecser, Kolontár következett. A legjobb talán a mulatós zene volt, ami egy házibuliból dübörgött jó ideig hallgatva magát. Ajka elõtt még elérünk egy vasúti átjárót, az út Ajka-Padragkút fele vitt, innentõl már erre kell mennünk. A vasúti átjáró után utólérjük Csilláékat, mindenki lerogy, fáradtak vagyunk már, ráadásul jó hideg is lett.

Pihenünk egy jó negyedórát. Van aki eléggé sántít, van aki kevésbé, van aki egyáltalán nem, de szellemileg mindnyájan fáradtak vagyunk. És még hol van a vége.. Padragkútnak azt hittem sose lesz vége, W.Géza itt kezdett elég rendesen csoffadni. Csilláék lemaradnak még Padragkút elõtt Gáborral, a célban látjuk õket már csak. Nagyon nehezen kiérünk Padragkútról, az utsó buszmegállóban leülünk azért. Mindenki fáradt már nagyon, van aki majdnem kapásból elalszik. (78 km-nél járhatunk). De innen jön talán a legrosszabb rész. Több mint 2 km emelkedõ persze mûúton, majd jó sok km-en keresztül a nagy semmi, és utána a Halál-völgy.

Ez a rész kiakasztó volt. Kicsit széthúzott a mezõny, én Bálinttal, és Sz.Ferivel mentem itt. Feri dumáin jókat röhögtünk, majd egy idõ után lemaradt, és Bálinttal mentem. Egy darabig próbáltunk dumálni, de aztán elkezdtünk keményen befordulni mindketten. Késõbb elment intézni a szükségletét, így egyedül maradtam, ami ennyi idõ után mégszarabb volt. Hamarosan utólért Ibolya, próbálunk kicsit beszélgetni, de nem megy most már semmi. Napközben egy vidám, jókedvû kis csapat voltunk, most már a nyoma sincs ennek. De a cél egy és ugyanaz volt! Elhaladunk Öcs mellett, majd beérünk Pulára. Itt borzasztó hideg volt, leülök a betonra, megvárjuk Bálintot, majd megyünk is tovább. Kb. már csak 2 km a mûút, már ettõl sem vagyok boldog, csak a cél lebeg elõttem, ráadásul a fejlámpám is lemerült, pedig alig használtam. (aszfalton minek.) De most el kellett volna a lámpa, mivel a reggeli 7 km-es szakasz következett, emlékezetbõl kellett menni, mivel semmi jelzés nem volt. Józsi szerencsére késõbb adott egy kis lámpát, de addig a többieket kellett követnem szorosan. Bálint és Feri tökéletesen megtalálták az útvonalat. Persze méteres vizes füvek között kellett menni, hogy mégjobban beázzon a cipõ, és fájjon a láb ha még ennyi nem volt elég. Innen sok érdekes nem volt már, talán csak annyi hogy beértünk a célba mindnyájan, ki így, ki úgy.

Nagyon durva volt ez a túra, abszolút a legkeményebb túrám volt eddig, pedig voltam már nemegy 100-ason, de ez mindet veri. Nem véletlenül a Hõsök Túrája.

Egy kis érdekesség: a túrán kb. 65 km aszfalt volt, azt hiszem ez mindent elárul.

Minden teljesítõnek óriási gratula ehhez az embert nem kímélõ kihíváshoz. Mind fizikailag, mind fejben ez egy óriási erõpróba volt.

De egyes õrülteknek nem volt ez elég mind például nekem, így még tovaszálltunk egy Hamuház 25-re, (Gábor 15-öt ment), Bálinttal, és Ibolyával szenvedtünk még egy kiadósat.



Hogy jövõre ugyanitt? Majd kiderül.. Soha se mondd hogy soha.. ;-)
 
 
Mecseki Maraton / Mecseki 100Túra éve: 20072007.09.03 19:17:59
Mecseki Dupla Maraton 84

Vándor_Csillaggal utaztam le péntek délután Pécsre, majd a pályaudvaron petamival találkoztunk, és immár hármasban érkeztünk meg a szállásra. Késõbb wolfkery is beállított, aki a vasúttól gyalogolt fel vagy 8 km-t... Éjféltájban nyugovóra térünk, majd reggel benevezek, és gyorsan átnézem a színes térképemen az útvonalt már ahogy tudom.

Reggel 06:30-kor Vándor_Csillaggal elindulunk a nagy megmérettetésre. Egybõl kemény meredek a K+-on fölfele, majd hamarosan elérkezünk a Rábay-fához, ahol a nagy sétálónak (itt túrázó.) kellett volna lennie, de nyoma se volt!!! 4 km alatt eltévedt a Mecsekben, a saját hegységében. Na ennyit a nagy sétálóról...

Továbbmenve hamarosan már a Misina csúcsán találjuk magunkat, ahol megcsodáljuk az óriási tévétornyot, amit egész Pécsrõl látni. Tubesen fél literes Ice Teát kapunk, ami nagyon jól esett. Rengeteg jelzés kavarog errefele, figyelni kell nagyon. Szerencsére nem tévedünk el, és nemsokára már a K-et követjük hosszan a Jakab-hegy felé. Itt finom csoki, majd irány Orfû. A kulcsosházhoz fejbõl tudom az utat Csilla meglepõdésére, de a Téli Mecsek 30 is errement. Frissítõpont. Zsíros deszkákat aprítunk befele, majd nyomás tovább. Meg kell jegyeznem, hogy a Mecsek ez a része ahol a túra folyt gyönyörû helyekre vitt el minket, nem gondoltam volna hogy a Mecsek ilyen csodás! Szuper volt az új útvonalválasztás. Egy kulcsosház után óriási mocorkásban kaptatunk felfele, Csilla meg is jegyzi hogy tuti nem lett bejárva a túra, késõbb kiderült igaza is lett. Vágotpusztán mgruber a pontõr. A P+ után a P-ra érünk, és gyönyörû rész következik, a Pilisszentkereszti szurdokhoz hasonlítanám. Tetszik a túra, és jól is érzem magam. 7 óra 30 perc alatt beérünk a "félcélba" Pécsbányára a suliba, ami 42 km-nél volt. Mivel reggel itt szálltunk meg, és innen indultunk, ezért volt idõ egy kis molyolásra. Kifejezetten tetszett hogy ide ér vissza a túra fele, és innen indul a második 42 km-es kör. Természetesen itt is minden finomság, zsíros kenyér, ingyen sör(!), és kedves személyzet, aki megengedte hogy korlátlanul töltsem föl a kifogyott flaskáimat.

Jó kedvvel indulunk tovább Csillával a második körre, bár a nap már eléggé tûz, de a túrán így is szuper idõ volt. Ismét a meredek K+-en indulunk fölfele, de most nem kanyarodunk le róla, hanem egészen a Fehérkúti kh.-hoz megyünk. Innen K-en tovább egy másik kulcsosházhoz, természetesen itt is csoki. Nem ettem még a saját 3 szendvicsembõl egy darabot sem, a szervezõk nagyon gondoskodóak. Orfût most alulról érintjük. Egy szerpentines mûút elõtt kicsit elbizonytalanodok, de szerencsére a helyes utat találom meg Csilla nagy örömére:) Abaligetre (56km) érkezünk késõbb, egy gyönyörû tó elõtt tanyázik a pontõr, természetesen itt is fél literes ice tea vár minket. Késõbb a S+-ra érve jó hosszan haladunk egy nagy tó mellett a mûúton. Itt kezdjük Csillával érezni kicsit a lábunkat, talpunkat, és egy idõ után egy hamburgeresnél meg is állunk negyed órára pihenni. Nehéz már továbbindulni a mûúton, fáradunk mostmár.. Magyarhertelendre érve (66 km) a pontõr sehol.. Mászkálunk, kiabálunk, de sehol senki. Kicsit csalódottan indulunk tovább a faluban, azért javaslatomra kértünk egy kocsmában számlát. Itt már szürkület volt, és közel a sötétség.. Kiérve a faluból már bekapcsoltuk a fejlámpákat. Egy sorompón átmenve talán túrázói pályafutásom legérdekesebb dolga történt:

Egy kocsi áll meg mögöttünk satufékkel, krimibe illõ jelenettel ugrik ki a két fõ a kocsiból, és gyorsan közli velünk az egyikõjük hogy õ lett volna Megyarhertelenden a pontõr, csak vmi baleset történt az egyik kocsival, így csak most tudott kiérni. No nembaj gondoltam, legalább itt vannak és pecsétet kapunk. De most jött az izgalmasabb része a dolognak: Az egyik fõ szépen visszaszáll és elhajt, a másik fõ, aki az egyik fõszervezõ fejlámpát elõkapja és jön velünk.. De hát miért jön velünk? Mert õ a szalagozó, és a következõ hosszú rész egy óriási pusztaságban visz ahol egy szem jelzés sem lesz mint utólag kiderült.. Hú bazze. Nevetek egy hangosat, majd inkább azon töprengek hogy mekkora mázlink volt hogy még itt ért utól a szalagozó, mert amúgy lehet már a horvát határnál járnánk. De hogy még izgisebb legyen a dolog, a szervezõnek gõze sem volt hogy merre visz az út, mivel be sem lett járva, így egyedül az én színes térképemre hagyatkozhattunk, de a pusztaságban ez nem túl sokat ért. Mentünk találomra a koromsötétben legjobbnak ítélt úton, jónéhány szalagot föltettünk, majd egy mûút közelébe értünk. A szervezõ rájött hogy rohadtul nem arra megyünk mint amerre kell, így hátra arc, szalagokat leszedtük, és jó 2 km vissza egy másik úthoz, ami egy szeméttelephez vitt. Ez sem jó. A szervezõ telefonált egy ismerõsnek, találtunk egy régi zöld négyzet jelzést egy harmadik úton, lehet ez a P+ elõdje? A társa megerõsítette ezt a felvetést, így ezen az úton is elindultunk. Dagonyás, sáros, csúszós út volt, de immár erdõben. Megyünk vagy 2 km-t ezen az úton, jelzés egy szál sem, kezdek ideges lenni, természetesen azért szalagozunk erõsen, hátha ez a jó út. Egyszercsak út vége, nagy mocorkás.. Basszus.. Mindannyian idegesek vagyunk már, természetesen a szervezõ telefonja is pont ilyenkor merül le. Vagy 1 órája bolyongunk itt, és gõzünk sincs hogy merre. Szalagokat ismét visszaszedjük, majd lámpafényekre leszünk figyelmesek, megjött sétálós_bácsi, és barátnõje OT Anita. Bálint totál örült hogy megtalált minket, azt hitte jó úton van, és csak mi kavartunk, de mikor megtudta hogy mi az ábra, õ is csak röhögött meglepetésében :-) Immár 5-en kerestük a helyes utat. Ténferegtünk, térképet nézegettünk, és jó fél óra után egy szántóföld szélén menve meglett a P+ jel óriási örömünkre. Persze a jel innen se sûrûn kecsegtetett minket, de a szervezõ innen már sejtette az irányt. Minden jelzésnél éljenezés. Miután végre beértünk a pusztából az erdõbe már követhetõek voltak a jelzések. Végre nagy megkönnyebbülés mindannyiunktól másfél óra (részünkrõl Csillával) bolyongás után. A szervezõ telefonja csörög, kicsit feltöltõdött, petami keresi, kiszállt Magyarhertelendnél. wolfkery egyedül maradt, de mint kiderült késõbb õ is feladta ott. Mi ismét Vágotpusztára érkezünk, kicsit megpihenünk itt a nagy trauma után. A Dóczy malom után a szalagozó szervezõ kiszáll mellõlünk, petamiékhoz kell mennie kocsival. Innen már ugyanaz a maradék 8 km az út mint napközben szerencsére. 00:50-kor érkezünk meg a célba.

Szerencsére nem volt holtpontom, kifejezetten jól éreztem magam a túrán, és ez a nagy kaland amit leírtam sem szegte kedvemet a túrától. Más kérdés mi lett volna ha mondjuk egy 10 perccel elõrébb lettünk volna, és nem találkozunk a szervezõvel.. A szolgáltatások tökéletesek voltak, mindenhol volt valami finomság. Az útvonalválasztás ismét jó volt. Azért rendesen elfáradtam a végére, és sokszor állva el tudtam volna aludni.

Azért negatívum is felróható, méghozzá ez a P+ probléma. Illett volna legalább pár nappal elõtte kiszalagozni ezt a részt, illetve bejárni a teljes útvonalat!!

Amúgy egy szuper túrán vettem részt, a jelvény is tök érdekes, én azt mondom: jövõre ugyanitt!
 
 
8 buckaTúra éve: 20072007.08.14 12:51:50
8 Bucka Futás 50

Hibáimból tanulva már a rajt elõtt 1 órával ott voltam az indulási helyen, így jól eldumálgattam az ismerõsökkel. Láttam hogy ez egy kemény meccs lesz a profik között, mert jobbnál jobb futók jöttek. 10:00-kor elindultunk. Az elején egybõl mászás a P-n föl a Róka-hegyre, majd letérés róla, és szalagozott úton tovább. Egyedül indultam, és jó darabig így is mentem. Pilisborosjenõ után már eléggé szétszakadt a mezõny, kicsivel elõttem László Szilvi, mögöttem Gazdag Tomiék.

Jó idõ volt, élveztem a futást, és jól is ment. A szintadatok viszont csúnyán el voltak írva (mérve), a 450m feltüntetett szintkülönbség helyett kb. 800-1000 között mozgott.. Frissítõállomás jött, a K- jelzésen az Ózon Kemping (Csobánkai mûút) elõtt vártak a finomságok. Magamba tömtem gyorsan párat, majd már ott se voltam. A következõ részben a leírásban a Z-n kellett volna menni a Szántói-nyereghez a Hosszú-hegyen át (K100 útvonal), de a szalagok teljesen máshol voltak elhelyezve, így ezekre hagyatkoztam. Elég uncsi volt ez a rész, sokszor meredek emelkedõk, majd lejtõk jöttek. Elhagytam 2 embert is itt, és L.Szilvit is megközelítettem, mivel én megfutottam a szintet is. Finom Gatorade várt a frissítõponton, illetve más sós, megint erõtgyûjtöttem a legnehezebb szakaszra.

A Pilis szerpentines kanyargós ösvénye következett. Gazdag Tomi utólért, nagyon nyomta. Én amolyan kocogós módon néha belegyalogolva jutottam föl a csúcsra. Itt 2 pohár víz, majd mentem tovább. Innen szép erdõs részen vezetett az út, kicsit kezdtem belassulni, sehol senki körülöttem, nem mertem gyorsan futni nehogy görcs legyen. Elkezdett szemerkélni az esõ, ez most jól jött, de hamar vége is lett. A Kétbükkfa-nyeregnél volt a fordítópont, itt utólértem larzen-t, de hamarabb továbbindult. Meredek köves lefele volt a következõ, majd meg kellett állni kicsit gyalogolni, mivel elkezdett szúrni az oldalam kicsit (mint mindig, sajna ezt mondhatom :(. Kezdek rájönni hogyha benyomok ilyenkor 1-2 szendvicset akkor kicsit stabilizálódik az oldalam. Most is így történt, megettem a szenyót, majd ment a futás tovább jól. Utólérem larzen-t, nem éppen jó bõrben van. Ismét a Szántói-nyereg jön, kicsit megpihenek, majd nyomás tovább. Mögöttem nemsokkal Gaál Karcsi jön, megvárom, addig gyalogolok, majd innentõl a célig együtt nyomjuk. Jól jövünk, elhagyunk egy futót a vadászles EP elõtt. Innentõl teljesen ugyanaz volt az útvonal mint az elején, csak fordítva. Sajnos iszonyú meleg lett, és mivel nyílt részbõl volt bõven, így az emelkedõket inkább csak meggyalogoltuk, de a síkon próbáltunk nem megállni. A cél elõtt 5 km-rel larzen utólér, visszajött az életkedve, és hamarosan már messze látom. Karcsival beérkezünk a tikkasztó melegben a célba, épp idõben, mert már kezdtek a lábaim görcsölni. A stoppert lenyomják:

5:34:35.

Jó kis idõ lett magamhoz képest. Meglepetés hogy volt finom lecsó korlátlan mennyiségben, be is vágtam 3 tányérral, illetve (bár gyõzködésre) kaptunk érmet is. (a neten csak kitûzõ volt írva, és meleg kaja sem szerepelt). Kihirdették a Terep Ultra Kupa végeredményét is, látásra megtudtam ki is a Németh Csabi :-)

Összességében pozitív élményekkel tértem haza, a szintkülönbséget máskor rendesebben kéne lemérni, de más probléma nem volt. Így tovább!
 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20072007.08.10 12:25:30
Rockenbauer Pál 130

Kapkodós napnak ígérkezett a pénteki, mert 8 óra munka után hazaérve egy szendvicset sem tudtam bekapni mivel sietni kellett a 16:25-kor Kelenföldrõl induló IC-hez. Épphogy elértem, nyugisan helyetfoglaltam, és gondolkoztam a másnapon: "Mi lesz velem épp ilyenkor holnap? Mennyinél járhatok majd? Remélem nem tévedek el!". Majd egy technikai szünetet követve megpillantottam Hajdú Ferit alias Hófutó-t. Megörültünk egymásnak, és az út hátralévõ felén a térképet böngésztük. Majd 20:00-kor megjöttünk Nagykanizsára, és próbáltunk valakire hagyatkozni a szállást illetõleg, de természetesen az elsõ kiszemelt személy (Kocsis Jani) máris az ellenkezõ irányba indult, egy kocsmát vélt felfedezni valahol a láthatatlanban :-)

Majd megjött Bálint, és így már könnyebb dolgunk volt Ferivel. Nekik beugrott egy-két régi emlék az utcákról, sajnos nekem semmi, mivel most indultam a Rokin elõször.

Szállás megvan, beneveztünk még este, majd kerestünk egy termet, szerencsénkre pont a legjobbnál lyukadtunk ki, hiszen itt volt mindenki aki számít. Ferivel elmentünk pizzázni ezután. A Robinson Pizzeriába lyukadtunk ki Prince tanácsára. Szerencsére a találkozás is megtörtént Prince-el, és Marikával, így bár fél óra volt egy kaja, és elég gyöngék voltak a felszolgálók, valamikor fél 11 fele vissza is értünk a szállásra, ahol még dumcsi a sok kedves ismerõssel, majd kb. fél 12 fele leoltottuk a lámpákat.

Másnap az én telefonomra ébredünk, végre sikerült egy jót aludnom. A hálózsák úgylátszik csodákra képes :-))

Prince-el, barátnõjével Marikával, és Hófutó kollégával indultam el a túrán, a hosszú mûúton az elsõ boltban meg is álltunk reggelizni. A mezõny el is lépett, de lényegtelen. A hosszú mûút nagyon uncsi volt, és rá sem mertem gondolni mi is lesz itt másnap visszafele.. Majd egy balkanyar, és máris a K- jelzést kellett követnünk.

Hangulatos erdõben vitt utunk, majd meg is érkeztünk Zsigárdra ahol filctollal kellett igazolnunk. Marikáék kis figurákat rajzoltak mindenhova, nekem csak elég volt egy nagy X :) Hamarosan megérkezünk Homokkomáromba, ahol betámadjuk az elsõ kocsmát, és legurítok egy sört. Tökéletesen megadja az alaphangot, kis pihenés után megyünk tovább. Ismét egy filctollas pont, és a S-n megyünk tovább. Nyomjuk a 6-os átlagot, de sehol senki, csak a távolban tûnik fel 1-2 hát. Elgondolkozunk azon hogy mindenki õrült tempóban indult, mi lesz így éjszaka velük, illetve velünk? Persze az tény hogy a világost ki kell használni ameddig csak lehet. Botondék nagyon mennek, mi Hófutóval kicsit lemaradunk, de az elsõ emberes pontnál utólérjük a csapatot. Itt feltankolunk paradicsommal, majd indulunk tovább ismét õrült tempóban. Lassan megszokom a tempót, és kicsit ellépek a többiektõl, lehet még eggyel feljebb is kapcsoltam, mert sorra érem (érjük) utól az embereket. Hahót elõtt érjük utól a TTB Team-et, akik nagyon nyomják! Hahót elõtt kicsit becsoffadok az aszfaltnál, meg dögmeleg is van, elfáradtam.. A lehetõ legjobbkor jött az EP a kocsmánál. Üveges sört nem merek inni, iszom helyette egy kólát, és egy Red Bullt. A TTB-sek is megpihennek itt, de hamarabb indulnak tovább mint mi. Az emelkedõnél utólérjük õket, kis dumcsi, majd megyünk tovább a kopár szántóföldön. Söjtörnél a kocsmában ismét pihenünk egy jóízût, Álmos és Kocsis Jani is itt van. A sör ismét jól jön. Zsotyekék nem állnak meg, bár nagy lehetett a csábítás, de szépen haladnak tovább. Rádiházára (58,5 km) érve csodálkozunk hogy merre lehetnek a többiek, de csakhamar megjönnek egy kis kavarás után. Itt kicsit hosszabb pihenés: teázás, zsíroskenyér, zokniváltás. Hejj.. de maradtunk volna még itt.. De nem lehet, várnak az ismeretlen erdõk, mezõk, utak, jelek. És engem is várnak, mert tudják hogy ottleszek, és meg akarnak majd keseríteni, de én leszek az erõsebb!

Jólesett a zoknicsere, a talpamnak egyelõre kutyabaja, viszont a hátsó tájék kidörzsölõdött, eléggé szúr.. Fura, mert általában máshol szokott elõjönni ez a dolog. Jó hogy Hófutónak volt valami varázskréme, így az Erdõszél nevû bólyánál kicsit tetvészkedtem, majd gatyacsere. Eleinte rohadtul csípett, de Szentpéterföldjére érve rendbejöttem, és ennek örömére ittam egy kólát, Feri követte a példámat, Marika kávézott, Botond VBK-t ivott (értsd: Vörös Boros Kóla).

Kb. 10 perc múlva ismét jött az "aranycsapat" RitaB-vel kiegészülve, és õk is megpihentek itt. Mi indultunk tovább a hosszú aszfalton. Marika mesélt Mátraverebélyi "élményükrõl". Nem szívesen túráznék ott én se ezek után. Jólesett hogy mesélt, mivel kezdtem fáradni a hosszú aszfalton, és Õ tartott most életben.

Kezdett sötétedni.. Egy hosszú egyenes út jött a térkép alapján, azt hittem itt be fogok csúnyán halni fejben, de szerencsére nem így történt. A jelzések egyre ravaszabbak voltak, és sokszor vagy 5-6 fával beljebb voltak felfestve, pedig ott ösvény sem volt. Mi maradtunk a széles földúton, mivel ott bent semmi út nem volt.

Szerencsére éber voltam, így észrevettem hogy egy elágazásnál vagy 6 fával beljebb álló kék jelzés balra mutat, Botond jobbra ment volna. Bele se mertünk gondolni mi lett volna itt éjszaka, márpedig többen már akkor érnek ide. Persze már a tempónk is kényelmes volt, nem úgy mint nappal, visszajött az élet belém ismét, és a kisvasút nyomvonala elõtt nemsokkal elõkaptuk a lámpákat. Kezdtem izgulni úgy igazából, mivel éjszaka kemény menni, és túl kell élni valahogy. Lasztonya elõtt sajnos mindkét vádlimban elõjöttek a görcsök.. Ideges voltam, mert egy métert sem futottam ma, és mégis görcsölök már 75 km-nél. Áthaladunk a falun, majd egy ravasz jobbkanyar, (épphogy észrevettem) és ismét emelkedünk nagyon meredeken fölfele egy árokban. Sajnos a felfelében egyre inkább elõjön a görcs lábamban, de Botondék bíztatnak hogy a kövi bólyáig húzzam ki. Valahol balra kellett volna menni, jelzés nem utal rá, rátettünk 1,5 kilcsit kb. Visszafele is keressük az utat de nem leljük, majd Hófutó megy el a jó irányba, és jópár fával odébb megleli a K- jelzést. Az emelkedõt leküzdve vidám társaság mulatozik, de kifejezetten jóljön egyikõjük, mivel mutatja a helyes irányt jobbra lefele (jelzés nem utalt rá, szépen elmentünk volna egyenesen). Elérünk a bólyához, itt bekapom a görcs elleni tablettámat, a Halál 50-nél segített, de most egyszerûen nem akar.. Szerencsére a forrás csak 2 km-re van, addig kicsit rendbejön, de messze nem az igazi. Elérünk a Torhai Forráshoz, itt 2 turista pihen, egyiküknek ugyanaz a baja mint nekem, görcsöl a vádlija. Botondnak van valami krémje, és jó erõsen bekenem mindkét vádlimat. Továbbindulunk, nem veszünk észre egy balost, kiérünk egy tó mellé, idõközben megérkeznek zsotyekék, visszatérünk a helyes útra, és nagy csapatban indulunk tovább a meredek emelkedõn. Épp nyûglõdöm, valaki felismeri a hangomat mögöttem, de nem tudom ki, csak megyek és megyek. A vádlim innentõl rendbejött, nagyon féltem hogy emiatt bukom el a teljesítést, de elmúlt a görcs!! Hurrá! A következõ pont után ismét elõretörünk Botondékkal, és végre lejutunk egy mûútra a hosszú keserves erdõsrész után. K.Jani megy tovább a mûúton, mi viszont egy idõ után felkanyarodunk balra a K-re. Csúnya, meredek, vizes, és nehezen található jelzések. Ez jellemezte ezt a szakaszt Bázakerettyéig. De legalább mi a helyes úton mentünk. Megérkezünk Bázakerettyére (83 km). Beülünk a sarokba, veszek 2 Powerrade sportitalt meg egy Chipset, de nagyon elfáradtam. Nincs kedvünk továbbmenni pedig muszály. Berobban a TTB Team, kicsit pihennek és már mennek is. Példamutató. Szerencsére jó 10 perccel utánuk követjük a példát, és mi is nekiveselkedünk az útnak. Kiérve a kocsmából a csontomig hatol a hideg, borzasztóan lehûlt az idõ. Hosszú mûútnak tûnik a következõ szakasz, de nagyon hamar elmegy, példázza hogy a térképemen még azt hittem a letérésnél hogy még a mûúton kell mennünk és sehol sem vagyunk, ehhez képest már a Budafai Arborétum bejáratánál jártunk. A K+ balra mutat, de hova?? Nem találtuk az aszfalttal párhuzamosan futó kis ösvényt, így összevissza kóvályogtunk. Majd Hófutó meglelte, és a jel is meglett egy kerítésen. Meredek emelkedõ a bólyához, majd hangulatos kis út az erdõben, egészen addig amíg egy szalag meg nem téveszt minket. Balra mutat, Hófutó váltig állította hogy arra, én alig láttam a szalagot csak mentem utána. Egy idõ után gyanús volt hogy az eddig gyakori jelek eltûntek. Éreztem hogy gáz van, bár Botond más úton szeretett volna visszatalálni az útra, de én nem akartam esetleg ismét kavarni, így visszatértünk az utolsó jelhez, és a szalagok tényleg rossz helyen voltak, mert kissé jobbra, majd egyenesen kellett volna továbbmenni. Egyafene... Nem volt ez akkora kitérõ szerencsére.. Hamarosan a Kistolmácsi mûúton találjuk magunkat, a lámpát pihentetjük, és megérkezünk a ponthoz. Zsotyekék már továbbmentek, mi pihenünk kb negyed órát. Marika már rendesen elfáradt, de én sem vagyok azért annyira már a toppon. Eljön a továbbállás ideje, és elindulunk. Hófutó talál hamarosan egy mûködõképes telefont(!!) eleinte azt hittem hogy csak hülyéskedik, vagy az övé, de aztán elkezdte olvasni a neveket, és meghökkentem kissé.. Kíváncsi voltam mit rejt a telefon, de már arra is lusta voltam hogy elkérjem. Hamarosan viszont elkapott az inger a technikai szünethez, de borzasztó hideg volt, és nem akartam megállni.

Borsfa után viszont muszály volt. Ez jól jött a többieknek is, fõleg Marikának, mert eléggé kivolt ezen a részen. Miután végeztem megkönnyebbültem, és a többieknek is jól esett a kis pihenés. Hamarosan elkapott viszont a 2 jókora hotpontból túrám során az egyik.. A szõlõhegynél csukódtak lefele a szemeim, kivételesen az utat sem figyeltem, csak a többiekre hagyatkoztam, és a világosságban illetve a túlélésben reménykedtem. Egy-két sunyi kanyar, egyiknél épp jól figyeltem, és észrevettem az utat. Valkonyánál elmúlt a nagy holtpont elsõ része, leültem, és csak ettem-ettem ami belémfér. Szótlanok voltunk, nem pergett már a nyelvünk úgy mint nappal,. mindenki álmos volt, bár azért Botond "mintha most indultam volna el" napi szlogenjét egyre kevésbé kezdtük elhinni :-)) Bár látszott rajta hogy most sikerülni fog neki, tényleg jó erõben érezte magát. Az ez utáni részrõl eddig csak negatívumot hallottam (a hét dombról van szó). Itt már eltettük a lámpát, és világosban folytattuk az utunkat tovább. Errõl a részrõl csak tömören írok: Brutális, behaltam, végre lejtõ, megint emelkedik, jesszus ez durva, brutál lejtõ, alig haladok, fáj mindenem, legyek már túl ezen!!

Szóval Marikával rendesen be voltunk halva ezen a részen, bár Botondnak is ez volt a mumusa, nem látszott meg nagyon rajta semmi negatívum. Az Obornaki mûúthoz szenvedés volt már az út, és innentõl én se tudtam már nagyon menni, örültem hogy lépni tudok. Ezután egy tisztáshoz érve jel sehol, kettéválunk, tanakodunk, Botondnak beugranak a régi emlékek, és máris jó úton vagyunk. 111 km fele egy rohadt fának köszönhetõen ráteszünk vagy még +3 km-t, mivel épp eltakarta a jelet, a szekérút meg adta magát balra, miközben a kis csapáson egyenesen kellett volna továbbmenni.. Itt egy jó órát elbóklásztunk, ráadásul egy másik embert is magunkkal rángattunk, aki ellépett tõlünk, és ki tudja hogy hol ért ki. Ideges lettem, és visszaérve a helyes útra õrült tempóban indultunk fölfele Hófutóval, a talpam egyik pillanatról a másikra rendbejött, vagy csak már meg sem akartam érezni. "Mintha most indultam volna el". Más szavával élni nem jó, de egyszerûen Ferivel elkezdtünk futni, és a Homokkomáromi kocsmáig meg sem álltunk. Megvárjuk Botondékat, õk még a kocsmában rendelnek, nekem minden van most. Kicsit sokat idõzünk itt, jönnek is a túrázók és kezdem kellemetlenül érezni magam, így alig várom hogy továbbinduljunk. De nem olyan könnyû az.. Úgy megyünk mint a pingvinek, ismét mindenkinek a talpa fáj. A hosszú mûúton Hófutó szórakoztat engem meg Marikát, talán már csak a fáradtság miatt hajigálja minnél messzebbre a flakont, de jókat röhögünk rajta :) Botond már egész messze elõl, épp telefonál. Zsigárdig bár ismerõs volt már az út, de természetesen 10-szer hosszabbnak tûnt, és sokszor már kiabáltam félhangosan az elõttem messze járó gyalogosoknak (persze úgy azért hogy ne hallják) hogy forduljatok már jobbra b.... :-)) De nem fordultak, csak mentek a hosszú egyenesen, és rájöttem hogy ez nem hatásos.. Majd ki tudja mennyi idõ múlva eljött a jobbkanyar, és a pont. Kicsit elüldögéltem a tea fölött, Botond és Marika hamar tovaindultak, és a célig nem is találkoztunk velük, én meg Hófutó kb. még negyed óráig a tea fölött ültünk, nagyon nehéz volt már nekem továbbindulni, fõleg hogy jön a hosszú aszfalt a városban. Hamarosan tovasántikáltunk, és elindultunk az utolsó 7,6 km-nek. Nekem már az aszfaltos rész is nehezen jött el nemhogy még onnan a cél.. Majd rátértünk a végeláthatatlan hosszú aszfaltnak. Eleinte próbáltunk hülyéskedni, valamivel elcsapni az idõt, majd taktikát váltottunk, és elkezdtünk rongyolni elõre jó gyorsan. Lehajtott fejjel, fogcsikorgatással, de szépen haladtunk. Elhagyunk könnyen két turistát, fejek lehorgasztva, agy kikapcsolva, és nyomás! Egyszercsak meglátjuk az iskolát, nagy pacsi egymásnak, és nagyon boldog lettem, mert sikerült! Sosem hittem volna, de sikerült! Megkaptam ezt a kicsi, ámde csodálatos, és tisztelet érdemlõ jelvényt. Bent már a többiek beszélgetnek-alszanak. Gratuláltam mindenkinek, majd Hófutó nagyon rendes volt, és az élettársa hazafuvarozott a házamig, így már du. fél 4-kor aludtam mint a bunda.

Az idõnk szinte kerek 30 óra lett, nem a legjobb idõ, de azért bõven szintidõn belül, és a lényeg az volt hogy meglegyen, és meglett! Köszönöm társaimnak az utat, a szórakozást, és az élményt amit tudtak adni nekem!!
 
 
Szondi György EmléktúraTúra éve: 20072007.07.23 15:12:00
Szondi György Emléktúra 100

Pénteken a 16:55-ös vonatot terveztem lejutásként Vácra, de meghiúsult, mert nem volt mozdony(!), így az itt megjelent túratársakkal (kekdroid, Sz.Feri, Álmos, és egy OT) bosszúsan sétáltunk át a másik vonathoz. Persze ez dugig volt töltve, de a hõség ellenére is sikerült leérni Vácra, ahol fél óra várás a BZ-re. Ezidõ alatt vettem egy sört, jól is jött, mert dögmeleg volt a BZ-n is, amivel hamarosan útnak is indultunk. Ez az egyik kedvenc vonalam, ma sem hazudtolta meg magát, 2 õzet is láttunk útközben. Drégelypalánknál már jó idõ volt, de villámokat, és esõcseppeket is láttunk a vonatból. Leszállás után a falu térképe segített, meg is lett a suli hamarosan. Elmentünk utána kajálni, az idõ jó volt, meg a pizza is. Visszaérve a szállásra kiköltöztem a szabad ég alá, mivel bent már nem volt nagyon hely, és nem szeretem ált.ban a tömegszállásokat. Sajnos hajnal fél egy fele már nagyon hideg(!) volt, és inkább bementem, de látva a heringszállást inkább kint a folyosón feküdtem, mert aludni azt nem tudtam max csak 3 órát.. Na szép, hogy lesz így 100-as..gondoltam reggel 6 fele. Addigra már szinte mindenki talpon volt, én is sorban köszöntöm az ismerõsöket.

Erõt veszek magamon, és 7:30-kor elindulok.. A Less Nándor 100 hibájából tanulva kocogva indulok el a túrán. Persze nem sokáig tart ez az állapot, a Schaffer kútnál már jön is a meredek, így nyugis gyaloglásra váltok. A romra rátérve meredeken föl a Drégelyvárba, ahol a pont volt. Elhoztam a Várak a Börzsönyben túramozgalmi füzetemet, szerettem volna összekötni a kellemest a hasznossal, és mivel sok várt érintett a túra, ezért kapóra jött. RitaB-vel kerestük a kódot, de seholse találtuk. Volt egy kék négy pontból álló sorozat, én azt írtam föl. Kellemes lejtõ, itt G.Tomi, és Anna érnek utól, elõbbi 100-on megy, utóbbi 50-en. Velük tartok egy jó darabig, zúzunk is szépen, sorban hagyjuk el az embereket. Meglett a csalafinta K négyzet letérés is, majd a tényleg gyengén jelzett S-n megyünk tovább köszöntve vajonmerrét, és kekdroidot. A Kámorhoz is szinte vágtattunk fölfele, tudtam hogy addig kell hogy fussak amíg megy, de nem akartam rohanni, csak óvatosan.. A Kámorhoz (13 km) fölérve én beírtam a négy pöttyöt a mozgalmi füzetbe, kicsit megpihentem, de a többiek futottak is tovább, így egyedül maradtam, de jó volt hogy volt akik húztak egy darabig. Innen kicsit uncsi ámde bokros út vitt Diósjenõig. Szerencsére ez szintben ment, és lejtett is sokszor, így végigkocogtam Diósjenõig. Itt frissítõpont, be is vágtam pár Bolerot, megettem egy szendvicset, közben a falu elõtt megelõzött Bálint és csapatja is beért, és lakmározásba láttak.

Indultam tovább a továbbra is gyenge jelzéseken, Majd nemsokára brutál emelkedõ a Csehvár felé a Z-jelzésen. Szinte sosem akart végelenni, de nem álltam meg. Majd amikor már végleg bekattantam volna jött a szalagozás, ami kellemes úton elvitt a ponthoz, ahol Nád Béla adott üdítõt. Kifejezetten jól esett, csak limitált volt.

Pogányvárnál ismét mozgalmaztam, Fridrich Laciék elõztek meg egy ultrafutó csajjal, de a Nagy-Hideg-hegyig képben voltak. Csóványosra fölérve Piri volt a pontõr, jól esett a társasága, és a víz is amit kaptam. Bár nagyon szomjas voltam, csak egy jutott mindenkinek, de gondoltam NHH-ig csak kihúzom. A K háromszög jelzésen futottam tovább, nem tudtam hogy kispistázik, így szép meredeken szinte szó szerint lecsúsztam a hegyrõl, de így is jobban megizzadtam mint a Csóványos mászásakor. Patakon át, sziklákon át, de legalább szintben értem el Földi Rolandék pontját. Ideáig jól ment minden, no de most jött a feketeleves..

A K+-en fölfele valami iszonyú brutális volt, (az NHH-ig 2,4 km-re 364 m szint) szépen be is haltam, a közepétõl alig bírtam már menni is. Nagy nehezen elértem a Rakodót, ahol a K-jelzésen kellett még fölfele menni az NHH-ra. Persze itt volt a legmelegebb a túrán.. Meg is lett a következménye. Hányingerem lett, és rosszul éreztem magam. Szerencsére "nem jött ki semmi", de így is nagyon le voltam amortizálódva. A turistaházhoz felérve csúnyán néztem ki, a pontõrök kínálgattak minden jóval, az üdítõm persze már hamarabb kifogyott, így tuszkoltam mindenfélét magamba amit láttam, Fridrich Laci térített észhez hogy csak óvatosan.. Bepunnyadtam, leültem a lépcsõre, és kb. 20 percig pihentem nem tudtam hogyan lesz tovább. Idõközben bejött Bálint és Feri, és csodálkozva látták hogy én még itt döglök. Õszintén szólva nem sok esélyét láttam a folytatásnak, de erõs voltam és nem akartam feladni! Ebben a hitemben Bálint is megerõsített, és buzdított hogy menjek velük tovább. Szerencsére hallgattam rá, így többet nem is futottam a túrán egy métert sem. A tempó amit mentünk megfelelt nekem, és jólesett hogy végre társaságban vagyok, és nem hagytam ott a fogam. Hamarosan beért minket Vándorköszörüs, így sok-sok kilométeren át így 4-esben haladtunk. Nagyirtáspusztán minden finomság, pihentünk is vagy negyed órát, jól esett a sok étel-ital. Fel is tankoltam magamat keményen. Innen Z+ majd meredek emelkedõkön és lejtõkön át a Z-n elértük Márianosztrát. Itt a kék kútból jól lelocsoltuk magunkat, illetve frissítettünk, majd irány a meredek emelkedõ Nagybörzsönybe. Egy idõ után lemaradtam a többiektõl, de sokáig képben voltak. Nagybörzsönybe érve beugrottam egy kocsmába, ejtõztem vagy 10 percet, majd visszafele egy túrázó szólt hogy várnak engem a fagyizóba a többiek. Így is lett, mindenki vett mindenféle finomságot, majd leültünk egy padra, és elkezdtünk majszolni. Engem irritált a dögszag egy idõ után ami egy kukából jött, és továbbáltunk. A pontnál Vándorköszörüs bevárta zsotyekéket, így hármasban mentünk tovább a hosszú aszfalton. A patakon átkelve Bálinték elõvették a hegyre felmenõ iramjukat, le is maradtam hamar, és nagyon szenvedtem fölfele a piszok meredek emelkedõn. Jó sokára megjelent az EP, és örömmel hittem hogy végre Salgóvárnál vagyok. A nagy fenéket.. Kiderült hogy Antiék vagy 3 km-el elõbb voltak a várt pontnál, (persze nem mondták) és szépen be is írtam a mozgalmi füzetembe a Salgóvár kódját. Nagyon ideges lettem mikor egy táblán késõbb megláttam hogy a Salgóvár még 2,5 km. Persze útközben rám is sötétedett, sehol senki, teli vadállattal mindenhol, kezdtem rohadtul ideges lenni.. Felérve a Salgóvárnál kijavítom a kódot, átírom az elõzõt a Magyar-hegyhez, és leülök.. Várok és várok, de nem jön senki.. Én pedig ebben a sötét éjszakában nem fogok sehova se menni egyedül, fõleg hogy teli van mindenféle állattal az erdõ.. Nézem a térképet, inkább lemegyek a P+ P- elágazásba, hátha kispistázik valaki, és a várat kihagyja. Kezdtem kiborulni 20 perc ücsörgés után, majd szerencsére megérkeztek zsotyekék. Kb. fél órát ücsörögtem itt, de õk voltak a megmentõk. De még várni kellett kb. negyed órát, mert Vándor_Csillag, és repkény még messze jártak. Addig próbáltam masszírozni magam, mert a lábaim közel álltak a görcshöz. Hamarosan megjöttek a többiek, és újult erõvel repesztettem föl hegynek fel. zsotyekkel mindig elléptünk, így sokszor be kellett várni a többieket, de mivel egy csapatban voltunk, ez így volt természetes.

A Vilati üdülõ nagyon nehezen jött el, nem túl jól jöttünk eddig, de azért csak odaértünk. Nád Béla ecseteli hogy sokan feladták, és nem lesz sok teljesítõ. Én közben csak eszem-iszom amennyi belémfér. Megjön a csapat többi része is, ejtõzünk kicsit készülünk a brutál részre. (következõ szakaszon 5,4 km-re 727 m emelkedõ).

No de neki kell vágni nincs mese! A Z négyzet szinte függõlegesen visz fölfele, majd a Z-re rátérve õrült meredeken indulunk neki a Magosfa meghódításának. zsotyek nyomja nagyon, bevár minket általában, majd késõbb ellép. Mi 2-szer álltunk meg fölfele, nagyon megviselt ez a rész minket, fõleg Vándor_Csillagot és engem.

Sosem akart eljönni az a rohadt csúcs. Mindig egy újabb és egy újabb emelkedõ. Majd nagysokára megláttuk a pontot, és szó szerint leborultunk a fûbe. Piriék adnak ismét vizet ami nagyon jól jött. zsotyek gondolom vagy már negyed órája itt ejtõzhetett. Hamarosan két lámpa került elõ az éjszakából. Jesszus, nagyon durván nyomták fölfele.. A 15 éves Álmos, és kekdroid értek utól minket, meglepve látták hogy csak itt járok.. (nem tudom miért olyan érdekes, nem vagyok én atyaúristen :-)

Mi indulunk tovább, de hamarosan utól is érnek minket. Álmos néhol bevár minket, majd szépen elindul, és nem is látjuk jó sokáig. kekdroid velünk tart, jólesik a társasága, sokat beszélgetünk útközben. Hamarosan kekrdoiddal ellépünk a többiektõl, és néhol lekapcsoljuk a fejlámpát. Krimibe illõ sötétség borítja az erdõt, 1 m-ig nem lehet ellátni, de nagyon izgi. A széles szekérúton érkezünk Királyházára (85 km). Itt megpihenünk, eszünk-iszunk összevissza mindent, majd hamarosan jönnek a többiek, így újra egyesülünk. Indulunk tovább a mûúton, nem figyelünk, szerencsére ott van egy zsotyek, és mondja hogy valahol jobbra kéne fordulni még mielõtt elmegyünk a mûúton tovább a francba. Utólag nézve a térképem is jelölte, de már kómás voltam rendesen, így nem figyeltem. Ide jól jött volna azért pár szalag..

No de föl a meredeken a P- S- elágazásig. Utána tovább a P-n.

No itt lefele jött rám egy borzasztó nagy holtpont, eddig még kicsik se nagyon voltak, jól viseltem a túrát nagyon, viszont most mintha elborult volna a világ, és egy másik dimenzióban lettem volna.. Mindez 13 km-rel a cél elõtt. No mindegy, még jó hogy nem 50-nél jött elõ, bár azért a célig is kitarthatott volna. De ezen nem lehetett segíteni. A Solymár-forráshoz érve (90 km) lefeküdtem a fûbe, de hamar kapcsoltam hogy nem lesz ez így jó, mert ebbõl gyors bealvás lesz. zsotyek még várta a többieket egy darabig, de én már nem bírtam tovább, mivel minden percben csukódott le a szemem, így kekdroiddal ketten nekivágtunk a végének, és az utolsó de velõs emelkedõnek. Miután ez is meglett, örömmel konstatáltam hogy max a táv lehet a gond, a szint már nem. Jelenc-hegynél kódot írtam, majd tempósan mentünk jó darabig. K+ megvan, szalag megvan, de hol a francban van már a kápolna?? Végeláthatatlan murvás aszfalton gyalogoltunk, szinte robot üzemmódban (azaz én már biztos). Agy kikapcsol, láb elõre, 1,2. :-) Majd amikor csodák csodájára elértük a kápolnát kicsit pihentünk, de a csodatévõ víz sem hozott vissza az életbe.. Továbbáltunk az utolsó etapnak, még 4 km és megvan, jesszus!! Lemaradás fílingem volt, a hegyek után jött a kopár táj, a napraforgó, és a búzamezõk.. Majd egy hosszú aszfalt immár Drégelypalánkon. A cél elõtt gratuláltam kekdroidnak, mindketten nagyon örültünk hogy sikerült a túra. Szuper társaságom volt a túra során, szintúgy mint akikkel együtt mentem az út bármelyik szakaszában.
Majd beértünk, zúg a taps, és happy vagyok, bár mondjuk a holtpont már kisebb, de még mindig nem vagyok teljesen képbe. Átvesszük az érmet, majd odamegyünk a többiekhez, megeszek vagy 3 lecsót, és tapsolunk a többieknek akik érkeznek befelé. Maximális elismerésem minden indulónak!! Punnyadunk a célba jó darabig, majd a forróságba indulunk haza.

Sikerült az év legkeményebb túrája, borzasztóan örülök neki, és bízom benne hogy így megy ez tovább, és kitartásom lesz mindegyik túrához! Köszönöm mindenki társaságát, és fõleg a túrát!! :-)
 
 
Corvin János EmléktúraTúra éve: 20072007.07.16 16:09:45
Corvin 80

Pénteken estefele utaztam le Erdõkertesre, kis telefonegyeztetéssel megérkezett pár órával utánam Prince, és barátnõje Marika, akikkel együtt terveztük ezt a túrát. Az éjszaka nem telt valami kellemesen, se hálózsák se semmi nem volt nálam, így a puszta padlón aludtam, de szerencsére nem voltak sokan, így pár órát sikerült aludnom de reggel mégis kómásan keltem..

6:15-kor indultunk a fentebb említettekkel, és K.Jani csapódott még hozzánk az elején. Máris kiszûrtünk egy kocsmát, de még nyitás elõtt volt. Prince és Jani gyorsan be is húzta a reggeli adagját, én meg föltankoltam üdítõkkel. Így is sikerült vagy kapásból vagy 20 percet pihenni. Innen Váckisújfaluig jól haladtunk, Jani lemaradt, így a túrát 3-an folytattuk. Beérve Váckisújfalura Prince és én egybõl az enyhén lerobbant kocsma mellékhelyiségébe igyekeztünk, mivel mindkettõnknek nagy dolga akadt, így itt is vagy negyed órát voltunk, de ez muszály volt :-) Kiérve a faluból sétálós-sal, és az itt megismert Zete topiktárssal találkoztunk, és mentünk velük egy jó darabig. A horgásztó mellett futók hagynak el, sok az ismerõs köztük. Püspökszilágyra beérve hamarosan jött a frissítõpont, ami nagyon jól jött, mert már dögmeleg volt pedig csak kb. 9 óra lehetett. Zete indul hamarosan, Bálint marad velünk, így 4-en folytatjuk utunkat tovább az aszfalton. K.Janin nevetünk, aki a búzamezõkön vág át, de hiába, mert így is utólérjük a helyes úton. Közbe hülyéskedünk sokat, a "kötélmászást" próbáljuk egy hosszú faágon gyakorolni, de mindig elesünk. Éreztem hogy jó lesz a napom ma. A Geodéziai Toronyhoz emelkedik az út, de most jólesik, mivel erdõben visz. Itt gethe és Kerep_repkény topiktársak pecsételnek. Sajnos a toronyba nem lehet fölmenni, pedig készültem rá. Kiérünk az erdõbõl, és aszfaltúton közelítjük meg Penc házait. Megleljük a P-jelet, és bemegyünk az élelmiszerboltba. Botond sört, Marika kaját, én 1 L+0,5L üdítõ+csoki, Bálint meg 1L-es üdítõt vesz. Benyomjuk egymás fejét a kék kút alá, mivel már dögmeleg volt, és ez felér egy org.....sal :-DD Megpihenünk negyed órát, de menni kell nincs mese.. Hosszú és meredek mûút után egy felesleges dzsungelháború fel a Mónika pihenõhöz, de az ásványvíz kárpótol, aminek a felét a fejemre öntöm, azaz a kendõmre amit Botond adott (sorry, otthon jöttem rá hogy elhoztam, Rokin visszaadom, majd lefixáljuk még). Csõvárra jó kis erdõs-bokros-meredek visz fel, a várból visszafele találkozunk bubu csoportjával. Még egy kis emelkedõ, és utána nagyon meredeken lefele visz az út. Lejutunk Nézsára, itt megint kocsmázunk egyet, sokan pihennek itt. Jól esik a pihenés, és hogy nem kell most rohanni. 20 perc után kb. indulunk tovább, Bálint most Zetével halad elõl, mi meg innentõl a célig 3-asban.

Hosszú meredek unalmas aszfalt jön vagy 4 km-en át.. Valahogy túléljük, és beérünk Nógrádsápra, ahol többen pihennek a frissítõpontot kihasználva. Mi is így tettünk, és degeszre ettük (ettem) magunkat. Acsáig iszonyú volt, lehajtott fejjel, szenvedve sétáltam a puszta kellõs közepén 40 fokban. Nagy nehezen eljött a falu, és természetesen itt is megpihentünk, hiszen ez a rész nagyon kemény volt.

Most muszály volt inni egy sört nekem is. Nem sok kedvünk volt továbbmenni, de muszály volt! A Rózsa-kúthoz mi nem mentünk le (lehet mi voltunk az egyedüliek?), itt hagytuk el bubuékat meg Bálintékat. A Zo jelzés erdõben és eleinte meredeken fölfele, majd lefele vitt, de valahogy olyan hosszúnak tûnt, hogy itt elkezdtem megzuhanni fejben, és szótlanul gyalogoltam tovább. Az Ecskend ellenörzõpontra már elég zombi üzemmódba érkeztem. Kicsit pihenni szerettem volna, de Botondék menni akartak, és így én is útra keltem. Galgamácsáig annyi történt hogy "kukoricamezõ, aszfalt-aszfalt-aszfalt brrrrrrr!!" Itt már a talpam is fájt, szenvedve mentem. Végre elértünk a ponthoz, de nem volt kedvem enni, így csak egy szem kenyeret gyûrtem magamba. Ezután szalagozáson jutottunk el a kódhoz, majd kis kanyargós ösvényeken mentünk tovább. Az Egres-patakhoz kicsit szaporáztuk a léptünket, de még világosban értünk ide (66,4). Erdõkertes-Háromházra érve bementünk ismét a kocsmába, és felkészültünk az esti szakaszra. Innen már lámpával mentünk tovább. Ideiág ki voltam eléggé nyúlva, viszont az éjszakai szakasz úgylátszik helyretett, és gyors tempóban repesztettünk föl a Margitára. Elõtte még Vadmalacék pontja, csodálkoznak hogy kerülök ide ilyenkor. Elmondtam hogy ilyen gyaloglás is kell, és kifejezetten jólesik (kivéve amikor be voltam halva).

Felérünk a Margitára, majd le Erdõkertesre, és még a hosszú mûúton is csak hülyéskedtünk Marikával. (cigányzene yeahhh :-)) Alig várom a jobbkanyart, és megjön. Igen, megjön! Megcsináltam! 23:30-kor beérünk a célba. 17 óra 30 perc teljesítési idõ, de jólesett! Kicsit szenvedek, majd nagy nehezen legyûröm a virslit és a jégkrémet. Szerencsére bubunál még volt hely, így elvitt hazáig, nagy köszönet érte!

Rájöttem hogy gyalog is nagyon meg tud halni az ember, nem kell ehhez rohanni..
:-)). Kemény menet volt, de jó társaságban repül az idõ. Köszi Prince-éknek a túrát!
 
 
Halál 50 / Mozdulj, Halom! (terepfutó verseny)Túra éve: 20072007.07.01 16:23:33
Halál 50 terepfutóverseny - Szigethalom

2 hete nem futottam egy métert sem, csak pihentem, strandoltam, és buliztam :-) Itt volt már az ideje egy futásnak, a Halál 50-et néztem ki magamnak.

A kiírásban láttam hogy nem lesz egyszerû feladatom, ugyanis egy 6 km-es körpályán kellett 8 kört menni, így fejben is ott kell majd lennem nagyon.

Reggel korán elindultam, de így is megint az utolsó percekben értem a rajthoz, mivel a HÉV állomástól még jóval arrébb volt a rajt, így a bemelegítõ kocogás meg is történt.

Vittem magammal egy futóhátizsákot, mert nem tudtam hogy hogy lesznek a frissítõpontok, de a rajtban mondták hogy 3km-enként, így tök fölöslegesen hoztam el a hátizsákot. Egy kulaccsal indultam neki, a futók nagy részénél semmi sem volt, én azért nem akarok kockáztatni.

Piri ismerteti a szabályokat, majd 10:00-kor elindulunk. A mezõny eleje õrült ritmust vesz föl, pár percig még látom a hátukat, aztán a 2 km-es tábla után én voltam a "mezõny közepe" se elõttem se mögöttem senki. Néha bevillant egy-két hát, de aztán el is tûntek.

Az elsõ kör frankón megy, de máris egyedül vagyok, nembaj akkor nézelõdök kicsit. Azon töprengek mintha jártam volna már erre valamikor. Ja igen! A Maléter Pál 56 teljesítménytúrán, csak akkor fordítva kellett menni. Azt is megfigyelem hogy errefele sok a turistajelzés, ami pozitívum számomra!

A kör után ezek a tapasztalatok értek: A szalagok tökéletesek, a kétes elágazásokban segítõk akik buzdítanak, a frissítõ bõséges, bár még nem használtam, és külön tetszik hogy minden km fel van tüntetve egy karón, így bele tudtam mérni olykor-olykor a tempómba. Az elsõ kör kb. 5:10-es tempóba megy.

A második körnél még mindig jól érzem magam, továbbra sincs se elõttem se mögöttem senki. Itt már frissítek az asztalokon található finomságokból. Elõttem néha megjelenik egy-két hát a hosszabb egyenesekben, majd utólérek egy ismerõs futót, aki belerúgott egy kõbe, és nem megy már neki, de azért követ egy jó ideig (5. körben ki is szállt)

Harmadik kör: Kicsit visszaveszek a tempóból, mert így behalás lesz.. Közben megjött a segítõm RitaB, aki transzparensekkel bíztat engem és a többieket, utólag is köszke, sokat segítettél!

Negyedik kör: Utólérnek.. Ja nem csak leköröznek.. Jesszus, ezek hogy mennek.. Õrültek.. De nem kell sokat várni, mert a gyorsabbak mögöttem eggyel feljebb kapcsoltak (vagy csak én lejjebb) és szépen el is hagytak. Én nem mentem senki után, próbáltam a magam ura lenni.

Ötödik kör: Na bazze begörcsölt az egyik lábam.. Elhagynak páran, majd utólér egy Tibi nevû futó akit ismerek már egy ideje, hamar elhagy, de az egyik segítõnél otthagy egy görcs elleni tablettát részemre hogy rágjam szét, segíteni fog. Megtettem, és jót tett, utólag is nagyon köszönöm!! A vádlim rendbejött, de a frissítõnél túl sokat pihentem, így a combom is szépen beállt..

Hatodik kör: Alig kocogok, nem nekem találták ezt ki.. Maradjak inkább a teljesítménytúráknál.. Mindkét combom közel a halálhoz, de nem adom fel!!

Hetedik kör: Hú de jó, még ez +1.. A tervem az volt hogy az utolsó kettõt megnyomom ahogy megy, de sehogy sem ment már. Utólér papamaci a Futobolondok topicból, meg elõtte egy csaj még, mindketten akartak adni görcsoldót, de már tökmindegy, ezt a két kört már kihúzom valahogy. Rájöttem hogy ilyen tablettának mindig kell majd magamnál lennie ha futok. Ma is egy új dolgot tanultam.. Nem véletlenül van a tapasztaltabbaknál ez a segítõ...

Nyolcadik kör: Na végre az utolsó!! Persze ez sem megy sehogy hiába erõltetem.. Az 5.km táblától kitaláltam hülyeségbõl hogy a 6-osig erõbõl futok már amennyire megy, és mérem stopperrel. 5:30 lett, majd megfeszültem, de már csak röhögtem.. Aztán jön az aszfalt, nem állok meg, megyek, futok!!! És beérek! Mindenki tapsol, szuper érzés, abban a pillanatban persze nem fogom ezt föl, kivagyok eléggé, felért ez egy 2000m szintes hegyi futással nálam.

A célban meleg kaja paprikás krumpli, akarok még maradni, de G.Tomiék indulnak Pest fele, így én se pihenhettem sokat. Kaptam egy pólót, és egy szép érmet! Ja, és 5:50-et futottam. Lesz ez jobb is..

Jövõ héten Rákóczi 110!! :-)
 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20072007.06.11 18:52:14
Lowe Alpine kicsit másképp:

Az Óperenciás-tengeren is túl, a koszos-büdös XI.kerületben élt egy futó. Ez a futó minden hétvégén járt-kelt az országban hogy kicsit legalább feledtesse a hétköznap fájdalmait. Mindig várta és várta a hétvégéket, böngészte a túra illetve futónaptárakat, szombat reggel általában hajnalba türelmetlenül pattant ki az ébresztõre, de boldog volt mert tudta ismét egy kihívás következik amit Õ választhatott ki. Így történt ez eme vasárnap reggel is. Egy 44 km-es futást szemelt ki magának a Vértes-hegységben. Lázasan pakolászott, minden apróságra odafigyelt, hiszen ma megint ott kell lennie mint fejben mint lélekben. Nemsokára útra kélt a vándor, és hamarosan már a vonaton ülve elmélkedik hogy milyen is lesz ez a mai napja. Nem sok ideje volt elmélkedni, ugyanis hamarosan már azt az állomást látta maga elõtt ahonnan élvezet lesz elindulni, és fájdalom, de öröm lesz megérkezni. Észrevesz pár embert aki hasonlóan megszállott mint Õ, üdvözli Õket, és jókedvûen útnak indulnak. Próbálnak mosolyogni, jókedvûnek lenni, de legbelül már hallják ezt a hangot hogy "indulás!!" Hamarosan megérkeznek a tett színhelyére a többi ember közé, és itt már hiába ismerõs-ismeretlen arcok párosulnak, tudják hogy Õk egy család, egy nagy család. De térjünk vissza a vándorhoz, aki ismét futni készül, meg akarja hódítani a Vértest, le akarja gyõzni a távolságot!

07:45-öt mutat az óra, a kezdeti feszültség úrrá lesz rajta, szíve hevesebben ver, lábai lemerevednek, de amikor útnak indítja a szervezõ egyszercsak elkezd futni. Látja maga elõtt a hömpölygõ tömeget, tudja hogy ez a sok ember mind magának szeretne bizonyítani, és Õ is így van vele, harcol és küzd ameddig tud! A hosszú aszfalt után megváltó erdõ következik, majd késõbb kezdõdik az emelkedõ.. A futó lemereszti fejét, összeszedi gondolatait és fut, hegynek fel,hegynek le. Közben átél 1-2 holtpontot, köszönti kedves ismerõseit akik minden földi finomsággal kínálják közben. A kín 4 óra 22 perc után megszûnik, és helyébe az öröm és a boldogság férkõzik, mert teljesítette feladatát, amit Õ maga tûzött ki, és nem hagyta hogy legyõzzék az erdõk-hegyek-utak. Ma Õ volt az erõsebb, és reméljük hogy ez máskor is így lesz! A futó boldog volt, és kissé mámoros, mintha egy kis pezsgõ tódult volna az agyába, de csak a nap és a meleg érzékeltette hatását.

Ez a futó én voltam!
 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20072007.06.11 10:10:31
Lowe Alpine Maraton

A 06:25-ös vonattal terveztem a lejutást Szárra. Kelenföldön szálltam fel egy vadiúj Desiro vonatra, amin most ültem elõször, és nagyon elnyerte a tetszésemet: komfortos, bemondják a megállókat, jók az ülések, és még szerencsére tiszta is.

Száron leszállva természetesen ismerõsöket veszek észre, majd Lõw Andis, Nosza Gábor, és rappakos társaságával igyekszünk az iskoláig ahonnan a rajt fog indulni, de a suli még jóval odébb van a vasúttól. Kapkodva benevezek, mert még van 10 percem a rajtig, szerencsére színes térképvázlatot kaptunk, így nem az lesz mint a Margitán hogy megyek a nép után, aztán azt sem tudom hol vagyok. Gyorsan elemezgetem az itinert, közben köszöntöm a rengeteg ismerõst, de nincs sok idõm, mert csanya kiparancsol minket az utcára, elmondja a részleteket, és 07:45-kor indul is a futó tömegrajt.

Egy a Mátrahegyrõl megismert futóval beszélgetünk útközben a hosszú aszfalton, ahol jelzés egy szál se, szerencsére a szalagok a helyén voltak. Csakhamar eljön az erdõs rész, ahol ismét nagyon gyatra a piros jelzés, szerencsére vannak elõttem bõven, így nem kell tájékozódnom. Kiérünk egy aszfaltútra, itt meglepõ de kétfele is visz a piros jelzés, mindenki marad az aszfalton, biztos jó.. Nemsokára kezdõdik a mászás, én belekocogok, sok futót elhagyok, és nem adom fel, az emelkedõ tetejéig szinte meg se állok. Itt már a mezõny elsõ felében vagyok, jön egy háromszög jelzés hamarosan, kérdem: -nem itt kell felmenni? - válasz: nem, a következõnél. Majd megnézem térképem és igaza van a kollégának, égek is szépen.. Aztán jön a következõ háromszög, és itt már felkanyarodok, épp jön visszafele az élmezõny, így én is nagyobb tempóra kapcsolok látva hogy nincsenek messze. Körtvélyesre felérve Prince-t, és barátnõjét üdvözlöm szó szerint csak futólag, elveszek egy nápolyit és már robogok is lefele. Innen sokat az erdõszélen haladunk, utólér Lõw Andris, Szántó Geri, és még 3 másik futó (egy boly volt) és nagyon beindulnak, hamarosan már el is vesztem õket szem elõl. Bontovics Timi is elmegy mellettem, de maradok a saját ritmusomnál. Ilonka forrásnál SK a pontõr, akinek rossz a bélyegzõje, így csak valami maszatot nyomott oda nekem :-) Gyorsan frissítek a ponton levõ vízbõl, majd nyomás tovább. Részidõket nem tudok mondani, mert csak néha néztem rá az órára és úgy kalkuláltam, de nagyon jól haladtam. Itt 10 km-nél jártam. A Z-n felfele a tisztásnál ér utól László Szilvi, akivel jókat beszélgetek, és invitál a Rákóczi 110-re, megpróbálok élni majd vele :) Nemsokára látom a várból visszafutó élmezõnyt, kb. 10 perc a hátrányom. Node nagyon meredek fölfele, Szilvit otthagyom, és B.Timit is visszaelõzöm, de nem esik jól a kemény mászás. A csúcson zsotyek pecsétel, majd kicsit tétovázok hogy merre tovább, de zsotyek mutatja a helyes utat, és száguldunk is lefele most már gyaloggaloppal és két másik futóval. Egy kis ideig ugyanott visz vissza az út mint ahol jöttünk, sok futóval találkozunk, akiknek még hátravan a vár mászása. Hamarosan K-re váltunk. Jól követhetõ volt a jelzés, Nosza Gabi kicsit tétovázik, de mondjuk neki a helyes utat. Várgesztes elõtt majdnem elkavarok, egy szalag mutatja a susnyásba az utat jobbra, majdnem tovafutok, de szerencsére idõben észreveszem. Ismét egyedül futok, galoppék mögöttem valahol. Várgesztesig szépen összeszurkálnak a csalánok, vérzek, csíp, viszket, jujj de xar.. A ponton OT Kata, gethe, és lükepék topikostársak várnak eredeti Lowe Alpine kenyérrel, majd iszok egy kis málnalét, és indulok tovább. Meglepnek mikor mondják hogy kb. 10-15-en lehetnek csak elõttem.. A falu végén rátérek a SK+ jelzésekre, a K+ hamarosan el is válik, a S-n kell menni, ami elég gyatra, de szerencsére a szalagok jó helyen vannak. A Bodzás-árok gyönyörû volt, emelkedett, de jól lehetett kocogni benne. Kiérek egy aszfaltútra, megyek rajta jó sokat, és megérkezek lutakhoz és Píthez, ahol sok finomság vár. 5 percre meg is állok itt, a sütit most kihagytam (féltem hogy kijön) de a többi finomság jól esett. Utólérnek gyaloggaloppék, gyorsan indulok is tovább a Z-n a Sárkánylyuk-völgyben. Szinte végig emelkedik a völgy, kiálló fák, de jól lehetett futni. Elérek egy kerítést, úgy látom bekerített részhez érek, de a jelzés meg ott megy bent.. Na most hogyan.. Kimentem a kerítés mellé a csalánosba, és úgy futottam tovább. Egyszercsak látom galoppékat a kerítésen belül futni.. Bazze, hogy jutottak be.. Kiderült hogy nyitva volt a kerítés, de csak résnyire, így alig lehetett észrevenni. Na szép.. Halált megvetõ bátorsággal sprinteltem vissza a csalánok és a fák között ugrálva. Kb. 500m kitérõm lett is így. Mögöttem B.Timit és L.Szilvit láttam felfedezni. Egyre jobban bedurvult a völgy, Timi megelõz, de a völgy tetején gyalogolunk, mert az már kemény dió. Átfutunk egy dögmeleg tisztáson, majd visszavisz a Z- az erdõbe, és szerencsére lejtõ jön, így nagyobb sebességre tudok kapcsolni. Ismét az Ilonka forrásnál találom magam, és ismét SK a pontõr, végre jó a bélyegzõ, így az elõzõt is kijavíttatom. Kis technikai szünet, jé ittvan Fridman is. Szilvi megjön, pecsétel és már indul is tovább. Én is így teszek, de nem tetszik ez a pont nélküli 12 km.. A P+-on futva a széles szekérúton egy idõ után megadom magam, és lemaradok a többiektõl.. Utólérek egy elfáradt futót, de én is csak kocogómozgásban tudok közlekedni. Nem megy már jól, jujj de hosszú ez a P+ a térképrõl nézve.. De meglepõdök amikor megjelenik a Pháromszög balra. Jéé, már itt járok? Kicsit nagyobb fokozatra kapcsolok, és jön egy meglepõ titkos pont, ahol ismét Prince-ék vannak, szerencsére van náluk víz is, így feltankolom magam az utsó 6 kilcsire. Megelõz két futó, de kit izgat már.. Hosszú aszfalt jön, megyek, nem állok meg, de nem sok kedvem van már semmihez, folyamatosan pillantgatok hátra a hosszú egyenesekbe, de nincs mögöttem senki. Ez már lassan szenvedés, a kocogás is nehezen megy, mikor jön már a P-?? Csak eljött egyszer. Innen már ismerõs az út reggelrõl. Az oldalam elkezd bezúrni.. No szép.. 2-3 km-rel a vége elõtt ez nem igaz.. Szerencsére korrigálom a légzéssel. Kiérek Szárra, és fújtatok mint a ló, de futok, és ez a lényeg. Közbe piszkosul meleg van, és messze még a cél. Hosszú-hosszú aszfaltok, de rajtam bizony nem fog kifogni itt a cél közelében! Nézelõdök, sehol senki.. Majd meglátom a templomot és tudom hogy itt vagyok. Pár percen belül meg is jöttem, hurráá a cél!! Befutok a célba, Lupus mondja az idõt:

-Márton Dániel? - Igen. - 4 óra 22 perc.

Hú azannya.. Az igen. Jól ment ma, boldog voltam nagyonn!! Fõleg hogy elõzõ nap egy Galga 50-em is volt. A szervezés szuper volt, jövõre is eljönnék!
 
 
KörösTúra éve: 20072007.06.03 10:34:47
Körös 30

Kíváncsi voltam mit tudok síkon produkálni, hogyha már hegyen egész jól megy. Az 50-es távot még nem mertem bevállalni.
Kis gyaloglás után a rajtból 9:02-kor indultam sztem utolsóként a 30-asok között.

Már az elején nem kíméltem magam, és az elsõ 6 km-t 28 perc alatt értem el. Éreztem hogy ha így folytatom behalás lesz a vége. A gáton futva elõzök egy kisgyerekes csoportot, a fiúk lányok futnak mellettem vidáman, én meg buzdítom õket:-) Egész sokáig bírták, kb. 500 m-ig :-) A hídnál kompóttal kínálnak, de most nem élek vele, indulok is tovább. Másfél km aszfalt után balra fordulok a földútra, tavaly itt a nagy sár miatt a mûúton maradtam. Féltem a kavarástól, de tökéletesen ki volt szalagozva ez a rész. Szembejönnek a gyorsabb 50-esek, üdvözöljük egymást, aztán mindenki fut amerre visz az útja. Kis dzsungelháború után kb. féltávhoz érkeztem, a bélmegyeri csatornához, ahol jól esett a süti meg a víz.

1 óra 24-nél jártam eddig. Hosszú-hosszú mûút jött, itt óvatosabban próbáltam menni nehogy begörcsöljek úgy mint tavaly. Mondjuk akkor ez volt életem elsõ futása túrabakancsban szóval az megint más.. Nagy nehezen elértem a hidat, ahol megint vissza a gáton. Elkezdtem érezni a lábaimat és a tempót, tavaly ilyenkor már görcsben álltam, de most megyek és megyek a végtelenbe tûnõ Alföldben, és gyönyörködöm közben. A vízügyi múzeum után kicsit belesétálok, de újra erõt veszek, és futok tovább, a pontig már meg se állok. Jól állok eddig nagyon, és innen még 6 km a cél. Eddig 2 óra 06 alatt jöttem a 24 km-t. Már a gáton éreztem és láttam hogy vihar közeleg, és gyanúm most be is igazolódik, a hídon átkelve elkezdett dörögni az égbolt, én meg nagyobb tempóra kapcsoltam már amennyire tudtam, mert most már azért a lábam se hajtott úgy mint az elején. Tavaly a kertek alatt kavarogtam, de szerencsére a memóriám ismétcsak rendben volt, így berémlett az út, és meg sem álltam a Laposi kertekig ahol begyûjtöttem egy újabb pecsétet. A pontõr kérdezte hogy csokit kérek-e, de legalább már 50m-rel arrébb jártam:-) Innen begyújtottam a rakétákat, és az utsó 3 km-t 9 perc alatt tettem meg :)

Végeredmény: 30 km - 2 óra 38 - 11,39-es átlagsebesség - 5 perc 16 mp-s ezrek.

Álmomban nem gondoltam volna hogy így fog menni. 2. helyen értem be Zahorán Jani után.. Így lemaradtam a kupáról, de sebaj, így is szuperül ment ma minden!

Beérkezésem után kb. negyed óra után elkezdtek cikázni a villámok, és itt a közeli pusztákon csaptak le, és rohadt nagy dörgések kísérték az ekkor már szakadó esõt. Nagyon sajnáltam a még kint levõket, én sztem magam alá csináltam volna.. Sehol egy fa, és közbe meg cikáznak a villámok.. Megintcsak szerencsém volt hogy idõben beértem.. Remélem semmi gond nem lett a zuhéból senkinek.

Farkas Valival mentem haza a vonattal, jól kidumcsiztuk magunkat, és fél óra vonatkésés után este 6-ra hazaértem. Tömören ennyi :-)
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20072007.05.28 19:22:10
Terep 100-as

Sajnos a monitorom elromlott a túra elõtti héten, így nem sokat tudtam olvasni és készülni a kihívásra. De felállítottam egy listát, amiben ez az éves tervem, és szerettem volna egy olyat futni, amire sokáig emlékezek majd a jövõben, hiszen az ember nem fut mindig 100 km-t.. A hétvégi teljesítménytúrákon kívül szinte semmi mással nem készültem, pedig egy ideje már halogatom magam a hétközbeni futásokkal, de mindig ellustulok.. Az elsõ Kinizsim volt ez, és egyben az elsõ 100-asom is, így dupla kihívással kellett megküzdenem.

A túra napján úgy pattantam ki az ágyból mint a puskagolyó. Igyekeztem mindent elrakni, és vagy fél órán át pakolásztam, illetve gondolkodtam hogy mi kéne még..

Kb. 6:15 fele voltam Csillaghegyen, ahol már nagy tömeg volt, és készült a sok futó a nagy megmérettetésre. Ismerõsök akadtak bõven, volt akinek csak intettem, illetve többekkel beszélgettem, és a terveket szövögettük. Nekem a 17 órás szintidõ tartása volt a célom, mivel elsõ teljesítõ voltam, ezért nem tudtam semmihez viszonyítani. A rajtban megláttam Annát (Nyika Lászlóné). Örömmel beszélgettünk egymással, és megbeszéltük hogy együttmegyünk ameddig bírjuk. Annával többször futottam már. Jó vele menni, mert a tempónk azonos általában, õ is most az elsõ Kinizsijére készült szintúgy mint én. Tapír és balazs köszöntõje után megindult a futóosztag, és kattogtak a fényképezõk is. A Kevélyre fölérve sokkal szebb kilátás fogadott mint a nemrég megrendezett Pilis 50 túrán, ahol minden köd volt. Persze most nem szemlélõdtem csak a szemem sarkából, hiszen most itt vagyok a Terep 100-ason, és minden perc számít. A Kevély után száguldottunk lefele, majd a K-jelzésre tértünk át egy darabig. A Hosszú-hegy tényleg elég hosszan és sunyin emelkedett, itt gyalogoltunk általában. Majd szinte észrevétlenül már a Z-jelzésen repesztettünk. A mûútnál sok depókocsi, és szurkolnak, ami jól esik. A következõ mûútnál ismerõs arcok a pontõrök: Urs, Gandi, és larzen fotóz minket. Utólér szantogeri, aki nem is frissít hanem egybõl indul is tovább. Mi persze Annával élvezzük a terülj terülj asztalkám fílinget. Be is nyomok két kólát, illetve eszem a sóst, az édeset, a gyümölcsöt, nem gyõzök válogatni. Jó kedvünk volt, jó formában éreztem magam. A 9-es átlagot hozzuk szépen. A Pilis szerpentinjeinél jó ötletnek tartottam hogy minden kanyarba egy pontõr állt, szellemesebbnél szellemesebb szurkolói feliratokkal. RitaB-nek fincsi volt a sütije, berzsonál és VD-nél almák hegye állt frissítésre. Majd jött a Gerecse. Kesztölcnél ismét hatalmas választék, nem gyõztem tömni magamba a finom falatokat. Innen kissé egyhangú rész Dorogig, ott jól jött az Oxygen Wellness kis ajándéka, köszönet Nekik érte! Kb. innen számítva hágott a meleg a tetõfokára, hát persze hogy akkor amikor a Gete hegycsoport állt elõttünk. De nem fogott ki rajtunk. Inkább gyalogoltunk, csak elvétve futottunk. Már nagyon vártam hogy felérjek, ami sikerült is jól megizzadva. Be is húztam vagy fél liter üdítõt kapásból. Innen rombolás lefele, Hegyeskõ, majd a meglepi pont a Tokodi Pincék kínálata üdítette jobbra a kedvemet. Innen kellemetlen meredek emelkedõ, a dolog érdekessége hogy qvic-cal (L.Viktor) sokszor kerülgetjük egymást,beszélgetünk egymással úgylátszik megegyezik a tempónk. Az emelkedõn kicsit otthagyom a többieket, és még jó hogy Mogyorósbánya elõtt épp frissítettek többen a kútból, mert lila ibolyám nem lett volna hogy hol van az a Kakukk Vendéglõ, és simán mentem volna tovább a K-n. De így szerencsém volt, és hamarosan már ott is voltam. Anna és Viktor egybõl mentek tovább, én kicsit pihentem, ami abból állt hogy ittam kb. két kortyot :-) Megint egy kellemetlen emelkedõ jött, kezdtem úgy istenigazából fejbe is ráhangolódni a dologra, mert nem akartam elbukni. Persze a nap hétágra perzselt, így sokkal hamarabb fáradt az ember, és bizony fáradtam én is. Fõleg hogy most 12 km.-en át semmi nem lesz. Sajnos útközben beszúrt a jobb oldalam keményen, így vissza kellett vennem a tempómból. Talán attól van hogy nem ettem eleget, de ezek csak tippek. Anna elhúz a lejtõn, Viktor mellettem marad, és Anna el is téved hamar, benéz egy elágazást, ahol tényleg egy gyatra, alig látható K- volt. Megint mûút kis ideig, majd jobbra fel. Kifejezetten örültem a felfeléknek ilyenkor mert akkor legalább nem kellett futni, és szenvedni ezzel a rohadt fájással ami az õrületbe kergetett. Anna utólér minket, így megint hármasban futkosunk. Pusztamarótra érve ismét a TTB Team pompásul felszerelt frissítõállomása jött, ahol jól belakmároztam, kb. 10 percig pihentünk, több futó is elment mellettünk. Persze nem volt nehéz dolguk ;) Talán tényleg a kajahiány miatt szúrt az oldalam(?), mert indulás után rendbejöttem, és a célig már nem is volt bajom ezzel a részével a testemnek. Bányahegynél lelocsoltatom magam a slaggal, frissítünk, bekapok egy mûzliszeletet és rohanunk tovább. Na de hopp.. Pár km. után egyszercsak benyillalt az egyik vádlim jelezve hogy közel a görcs. Visszábbvettem a tempóból, bár a terep jó volt, de szinte függõleges lábbal futottam az elkövetkezõ 10 km-t figyelve minden lépésre és kiálló kõre, mert éreztem elég egy kis félrelépés, és jön a görcs. Anna szuper jó formában volt, el is lépett innentõl, és nem is láttam már a célig. Viktor velem maradt, és elõre engedtem hogy diktálja az iramot, mert én most nem éreztem a topon magam. Vértestolnai mûút - 76 km. Itt már nem bírtam, mondtam Viktornak hogy menjen, nekem már nem megy az õ tempójában. Innentõl egyedül maradtam. Itt megettem két almát, vagy 3-szor ittam kólát, és elindultam félve.. Meg nem mondom hogy urs, Gandi, és gyaloggalopp Koldusszállásnál vagy Tornyópusztánál volt-e.. :)) Itt már tök egybefolyt minden, és nem is nagyon koncentráltam semmire. Arra viszont emlékszem, és nem feledem hogy gyaloggalopp olyan masszázst adott a vádlimra, amit egy bombázó csajtól is megirigyelnék :-) Fájt rendesen, de Õ ha nem is teljesen, de újraélesztette õket. 1000 köszönet érte!! Aha! Beugrott! Tornyópusztán az itt megismert akibacsiék voltak. Akkor az elõzõ Koldusszállás volt, de most nem rondítok bele, jó ez így :) Egy maydayray nevû FB taggal kerülgettük egymást, majd utólért a Sárvári hõsnõ Nagy Zoltánné. Szépen el is ment mellettem, de most nem akartam senkitõl sem függeni. Persze jól esett a bíztatása fõleg hogy egy 4-szeres Sárvári gyõztes látja meg bennem a lehetõségeket. Somlyóvár után a tavak jöttek. Kb. olyan 92-nél utólértem a futónõt, és immár együtt tettük meg a hátralévõ km-eket. A tónál maydayray bevetette magát a székbe, mi egybõl indultunk is tovább a maradék 5-ösre. Az órámra néztem, és csak ámultam.. Ebbõl így nagy idõ lesz.. Nem rohanunk, azaz már csak így érzem, meg lehet a 14 órán belüli teljesítés is talán.. Majd egy lábakat nem kímélõ aszfalt, a lábaim már csak totyognak, de még futok ez a lényeg. És itt a cél! Ránézek az órára, 13:34:07... Wazze!! Erõs voltam ma, és boldog de nagyon. A dolog érdekessége hogy csak 1 vízhólyagom volt, és még járni is tudtam rendesen, sõt ülni is. A quechua zokni nagyot alkotott, és a régi Kalenji cipõm is szuperül funkcionált. Nagy gratula mindenkinek, jövõre ugyanitt. Ha kimaradt valami vagy valaki akkor sorry de már késõ van, és rengeteg dolog jutott eszembe, és csak töredékét tudtam leírni, mert ezt bizony át kell élni!

Együtt szenvedtünk, együtt nevettünk, együtt sírtunk, hiszen ez egy ultrafutás volt, és így pl nekem is sok dolgot kellett leküzdenem magamban.

RushBoy
 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20072007.05.28 19:21:01
Mátrai Csillagok éjszakai 40

A 18:05-ös vonattal utaztam le Vámosgyörkre, az érdekesség az volt hogy egy túrázót sem vettem észre, csak Hatvannál szállt föl OT Anita, vele beszélgettem. Vámosgyörkrõl sietni kellett mert 6 perc volt csak az átszállás, itt már sokan voltak ismerõsök, bubuékkal el is ütöttük azt a negyed óra maradék vonatozást Gyöngyösig. Itt sétálós várta Anitát, majd hamarosan odaérünk a nevezésre, de látszik hogy nem lesz ma éjjel valami príma idõnk, viharfelhõk gyülekeznek, és csúnyán fúj a szél. A suliban sok ismerõst fedezek fel, rengetegen vannak, fõleg a rövidebb távokra. Elég sok futót is látok, legalább nem csak én vetemedek ilyenre :)

20:58-kor indultam a rajttól, egy sapkát vittem azért magammal, és milyen jól tettem.. A Sár-hegy elõtt rajtam kívül mindenki más útvonalon ment, bár ugye én bejártam csütörtökön szóval azért volt helyzeti elõnyöm, és egyszer sem kellett kinyitni a könyvecskét hogy hol-mi-merre. Szerencsére a memóriám még mindig ok :)

Igazából én tudtam ha a Sár-hegyet, és a Kékest leküzdöm akkor komolyabb baj nem lehet már. A Sár-hegy hamar megvolt, mivel még a túra elején volt, így szépen felfutottam rá megállás nélkül. Innen ravasz de tudatos jobbkanyar le a kápolnához. Mátrafüred elõtt a repülõtérnél, illetve a kisvasút talpfái elõtt is összevissza bolyongó emberek, akik nem akartak hinni nekem hogy mégis merre visz a jó út, de nem foglalkoztam vele.. Benevár elõtt csúnya meredek a K+en, de így is 7,5-ös átlaggal nyomom. Utána nagyon meredek sziklás köves és hosszú út visz fel a Kékesre, de csodák csodájára szinte megállás nélkül fölkocogok magamat is meglepve. Utólérem az elõttem levõ utolsó gyalogosokat, majd kis pihenõ a csúcson és indulás meredeken a sípályán lefele. Kékesig 14,5-1065 m volt, szóval csúnyán bekezdett, de az átlagom így is még 6,7 volt. Mátraházán negyed óra alatt ott voltam, itt bevágtam a pontõrök által kínált üdítõt, és utólértem két futóféleségû egyént. Na innen jött a feketeleves, ugyanis elkezdtek cikázni a villámok, és egybõl teli lett a gatyám fõleg hogy sokszor rét mellett vezetett az út, és így mindenre szabad kilátás nyílt, így láttam a cikázó villámokat mindenfele. Rólam köztudott hogy nem félek sem az esõtõl, sem a dörgéstõl, sem éjjel, viszont a villámoktól nagyon de nagyon. Ráadásul tök egyedül is voltam persze.. A közelben csapdostak, de érdekes hogy dörgés nem volt szerencsére utána. A feladás gondolatával játszottam, a kedvem lecsappant, és futni se akaródzott hirtelenjében. Mutatja az idõm is, a 3km-t 31 perc alatt teljesítettem. Mondjuk 100m szint volt benne. A Hanák Kolos kilátóhoz érve nem akartam továbbmenni, de a pontõrök mondták hogy legalább Mátrafüredig menjek le. Persze arrafele villámlott, de még a Muzsla-tetõ volt elõtte.

Félve indultam tovább, a villámok cikáztak, csapdostak, és rohadtul elment a kedvem az egésztõl, amilyen jó kedvem volt az elején most olyan rossz. Sokat bele is gyalogoltam, de a Muzslán megnyugtattak a pontõrök picit hogy inkább az Alföld fele villámlik, és nyugodtan menjek tovább nem lesz semmi baj. Hát legyen.. Mátrafüredre leérve érdekes hogy egybõl mentem tovább, pedig ott motoszkált a feladás a fejemben, de mintha a villámok már kicsit arrébbjárnának.. Hát nyomtam neki tovább, és hamarosan már a Kozmáry Kilátóban voltam, ahol utólértem az utolsó 25-ösöket.

0:25-kor indultam innen tovább, és 25 perc alatt a Sástónál voltam, közbe visszajött a kedvem is. Elõtte utólértem a 3 elõttem álló 40-esbõl kettõt. Tudtam hogy már csak larzen jár elõttem, a pontõr mondta hogy 20 perce ment el. Lajosháza elõtt a meredeken estem egyet hangosan káromkodva, majd kicsit elkavartam a négyzeten, de pár száz méter után érzésre megtaláltam újra, és Lajosházán is voltam. Az idõjárás megint tett róla hogy beparázzak, ismét nagy villámok csaptak föl, de szerencsére a közelben jártak a 25-ösök így bíztam benne hogy nem történik semmi baj. Dezsõvár elõtt már zuhé volt, elkezdett esni az esõ ami a célig el sem állt. Itt figyelni kellett a szalagokra és a jelekre, mert sok kanyar volt, és sok kis ösvény. Szerencsére nem kavartam el, és a pont után már csak lefele kellett menni. Más említésre való dolog nem történt nagyon, innen már futottam végig, bár a bal lábam nyillalt rendesen már, de szerencsére kihúztam a célig, ahol egy kis vita a rendezõkkel, majd kitûzõ, és oklevélátvétel. Izgalmas kihívás volt ez az éjszakai tele félelmekkel és örömmel. Örültem neki hogy a futásom folyamatos volt a terepviszonyok és a szintek tekintetében is. 5 óra 46 perc alatt tettem meg a távot. larzennek big thx a hazafuvarért!
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20072007.04.20 17:16:58
Mátrabérc 2007, azaz amikor minden ellened van!

Pénteken este már beteg voltam keményen (38,5) és gondolkodtam hogy érdemes-e nekivágni ekkora kalandnak. Az "igen" mellett döntöttem, hiszen ez az a túra amit már nagyon vártam, de sajnos az idõterveknek lõttek, örülök ha beérek így egyáltalán.. Péntek este Horváth Jenõvel találkoztam itt Kelenföldön, kocsiba pattantam, és útközben jókat beszélgettünk. A következõ célszemély Pavuk Andi volt a belváros szívében vettük õt föl. Az M3-as kivezetõjénél Lõw Andris várt már ránk, majd Gödöllõ után kolezoli is csatlakozott hozzánk. Jó hangulatban telt az út, Andris mesélt a Barkley Marathonról, meg csomó más dologról, szerencsére nem éreztem magamon a betegséget, pedig tudtam hogy nem vagyok jól. Jó késõn 22 óra után értünk Sirokra, ahol már mindenki elõre foglalt profi szálláshelyeket, csak kolezoli és én vártuk a tömegszállás nyújtotta élvezeteket. Belépve a tornaterembe a lámpák már le voltak oltva, de csodák csodájára kevesen voltak szerencsére ott, így befeküdtünk középre, és hamarosan már aludtunk is.

Másnap reggel már hamar ébrenvoltam, fölvettem a thermo futóruhát (hogy minek azt nemtom) és különbuszokkal a rajtba is vittek minket, ahol még piszkosul hideg volt, és nagyon fáztam. Közben az ismerõsöket köszöntgettem sorba, elég kómás volt még mindenki. Sok futó indult, az már a felszerelésekbõl kitûnt. Na és 6:00-kor elindult a tömeg. Egyedül indultam ismét a túrának, most voltam itt elõször. Az aszfalton elkezdtem kocogni, jó sok embert meg is elõztem, de még így is kevés voltam, mivel egy kis ösvényre tért jobbra a jelzés, és elõzni nem sûrûn lehetett, így próbáltam ahol lehet kilépni. Hamarosan Õ.Bálintékat értem utól, mentek mint a gép, hiába kocogtam, az emelkedõkön úgy elsétáltak mellettem mintha csak egy helyben állnék. Gondoltam sokat találkozok ma még velük:) Kapásból brutál kezdés volt az Oroszlánvárig, 10,6 km-re 820 m szintemelkedés (!) Közben egy helyen útközben (nemtom melyik tetõ volt) gyönyörû kilátás nyílt az egész környékre, nagyon messzire el lehetett látni, itt kicsit meg is álltam nézelõdni. De sorolhatnák még több helyet, mert nagyon magasan jártunk, és a panoráma mindig csodás volt mégha izzadtam is közben mint a ló. Végre elértem az Oroszlánvárhoz! Frissítettem, majd mentem is tovább, gondoltam itt majd lehet pár kilcsit nyomni lefele futva, de tévedtem. Egy pici lejtõ után megint brutál emelkedõ indult fölfele a Nagy-Szár-hegyre. Meg is kellett közben állni frissítenem, mert kinyúltam szépen közben. Közben szint szint hátán, elfut mellettem László Szilvi, majd jönnek késõbb Future-ék, és Anna, de én inkább megyek a saját tempómba fölfele, lázasan örülök egyáltalán hogy lépni tudok nem hogy futkározni. Nagy nehézségek árán fölértem a Kékesre, be is vágtam a teát, és az étterembe vettem is két 0,5L-es üdítõt, hogy mindig legyen nálam elég üdítõ, mert bizony meleg volt ám keményen! Vagy csak a láz beszélt belõlem? A Kékes étterembe megpihentem kb. negyedórát. 1 órám volt a szintidõ elõtt, ez jó hír, fõleg hogy a második része valamivel könnyebb már a túrának. Na de fel kellett állni és menni kellett.. Méghozzá rohadt meredeken le a S-n. A Hanákosok botladoztak összevissza, egyik csaj olyat esett elõttem mint az ólajtó. Nekem szerencsére sikerült megúsznom esés nélkül, és viszonylag hamar le is értem. Szerencsére a Csór hegy mûútjáig jól tudtam kocogni, mivel semmi szint nem volt, de éreztem hogy néha már a kocogás sem esik jól. Nem csoda, mivel a Kékesnél így álltunk: 19,9 km - 1520 m. Ez brutál!

Na de csak elértem a mûútig ahonnan a K+ már gúnyosan mosolygott rám az egyik fán. Kicsit felnéztem, és emberek hada szenvedett fölfele a meredek emelkedõn, hamarosan én is tagja váltam a szenvedõknek. De addig kínoztam magam, míg valahogy fel nem értem a csúcsra, ahol ismét megittem vagy fél liter üdítõt kapásból.

És mikor az ember azt hinné hogy vége, hova emelkedek még, akkor megkapja keményen a ráadást. A Csór-hegy után kb 1 km-t tudtam kocogni, majd megint emelkedõ fölfele, és ahol jön a P+ ott egy frissítõpont. Az eperlé (vagy narancs volt? mittom..) kicsit tömény volt, de le kellett nyomni, mert durva rész jött ezután.

Bizony durva, föl a Galyatetõre ott, ahol a Mátrahegyen lejöttem. Persze a Mátrahegyen vígan nyargaltam itt lefele futva, és akkor az idõm is csodás volt, most meg full zombin szenvedek fölfele, és örülök ha beérek idõre. Sokan elhagynak, de csak magamra koncentrálok, és nézem a földet, lassú léptekkel próbálok menni, de így is meg kell állnom 2-szer is útközben fölfele inni. De egyszer mindig eljön a vég, mint ahogy most is, és fölérek valahogy a parkolóhoz, ahonnan 50 m és ott az ellenõrzõpont. Na, 30 kilcsi már megvan 2010 m szinttel. Még 2 nagy csúcs invitál engem utam során majd. Galyán megállok kicsit, pénzért nem veszek most üdítõt.

Hátul a hátsóm és a lábam találkozásánál beindult keményen a fájdalom. Nem lesz ez így jó.. Kezd fájni lassan mindenem. Kicsit próbálok nyújtani sikertelenül, majd ezt belátva megyek tovább, Asszem a Csillagvizsgáló után (egy rakás rövidítõ volt erre, kihagyták a lépcsõket) volt egy jó kis holtpontom, a síkon még kocogni se tudtam, csak néztem magam elé, és mentem, de úgy mint a csiga. Aztán kocogtam kicsit, de nem bírtam, sõt meg is kellett állni inni, és persze szépen elmentek addig a többiek. Aztán mikor a naposabb részre értem nagy erõt vettem magamon, utolsó vésztartalékok a kocogásra, és elindultam lefele Mátrasztlászlóra. Most jól ment, és a frissítõpontig meg sem álltam. Az itt adott meleg tea egyszerûen mennyei volt, órákig el tudtam volna ülni felette, de most csak percek maradtak. Kb 6-7 percet biztos elidõztem itt, leültem a székre, és bámultam magam elé. Aztán láttam hogy a Vörös-Kõ EP innen csak 1 km-re van. Tovafutottam, és meg sem álltam a pontig. Térkép nem is kellett mert rengeteg rövidtávos volt elõttem,. mindig mutatták az utat. A Vörös Kõnél megint 5 percet pihentem, majd nyomtam tovább amíg lehet. Egész jól ment most a futás, útközben tzh-ékkal is találkoztam. Az Ágasvár aljáig bírtam, onnan megint durva emelkedõ föl, majd mégdurvább emelkedõ le. Lefele jobban rombolt mint fölfele.. Nagyon meredek volt, páran már pánikhangulatban voltak, én hamar leértem, de nem éreztem már valami jól magam:( Hiába nem volt Mátrakeresztesig egy méter szint sem, a lábaim nem engedelmeskedtek nekem, és nem ment már a kisebb kocogás sem. Ami nem megy nem kell erõltetni.. Beletörõdve gyalogoltam a patak mellett, hova a francba fussak már.. Inkább élveztem a természetet. Leérve Mátrakeresztesre, megittam 3 üdítõt a frissítõponton, majd elnézve a következõ szakaszt a túlélésért küzdöttem. Sajnos neki kellett vágni.. A P-n fel a Múzslára. Erre a részre csak annyit írnék hogy nagybetûs szenvedés volt nekem ez a szakasz, vagy 5-ször kellett megállnom frissíteni meg pihenni. A láz rengeteg energiát kivett belõlem. Meg hát a túra is. A Múzslát még sokkal odébbra saccoltam, majd megjött a háromszög elágazás, és tudtam hogy már csak egy emelkedõt kell legyûrnöm a rengeteg után. Nagyon nehezen felértem a csúcsra, pecsételtettem, és leültem egy sziklára. Szomjas voltam, de nem volt már üdítõm.. Rengetegen ültek a sziklákon, de nem akartam lejmolni, van nekik is már elég bajuk ránézésbõl:) Nem bírtam megmozdulni. Ültem 5 percet, semmi.. Ültem 10 percet, na végre valami: Megjöttek Bálinték. Meglepõdve láttak engem, de én jobban meg voltam lepõdve magamon hogy egyáltalán ideáig is bírtam:) Aztán Pavuk Andi is megjött. Bálinték kicsit pihentek, Andi kemény csaj egybõl indult is tovább. Hozzácsatlakoztam így már a végére, bele bele kocogtunk ahol lehetett, de én már nem bírtam nagyon, így inkább csak gyalogoltunk. 1 óra 22 perc volt leérni a Múzsláról a célba, ami gyatra, de kit izgat, a lényeg hogy beértem!! Megcsináltam az elsõ Mátrabércemet, ráadásul full beteg is voltam. Hát boldog voltam na. Csak késõbb fogtam fel a dolgokat már itthon. Hazafele ismét Horváth Jenõékkel mentem.

Tanulság: Lázasan nem szabad elindulnom, mert még most sem vagyok meggyógyulva, és a túrán sem ment úgy ahogy kéne.

Még egy tanulság: Lesz miért visszavágnom jövõre ;-) Ennél már csak jobbat megyek remélem!

Nehéz túra volt ez, talán eddigi legnehezebb túrám, de annál nagyobb a siker
 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20072007.04.10 21:27:39
Na, egy kis csemege: Tojás 40

8:35-kor rajtoltam, jómagam társaságában, vagyis egyedül. Szerencsére tudtam a ttt által hogy végig a Z-n kell majd menni, így a színes térképet kivételesen otthonhagytam. Az útvonalleírás nagyon részletes és tökéletes volt, bár nagyon ritkán néztem bele a túra folyamán, mert a jelzések elég jól követhetõek voltak. Az elején azért sûrûn elõ kellett vennem a leírást, mégha a Kitörés 60 is erre vezetett, bár az éjszaka, meg már többször is jártam erre, de azért nem árt az óvatosság.

A Martinovics hegyig jó sok lépcsõt, és kapásból kemény szintet kellett mászni aszfalton, így itt nagyon nem lehetett gyorsítani. A ponton Vándor_Csillag pecsételt. Egybõl indultam is tovább, a Széchenyi Emléknél bubu pecsételt, a pár pecsétre váró rendes volt, elõre engedett a sorban, így hamar kaptam a pecsétet, és indultam is tovább. Ezután lerágott rész, de még mindig aszfalt a Normafáig, utána jól lejtõ út a Disznófõ forrásig. A következõ szakaszon utólértem zsotyeket, és gudlukinget, pár szót váltottunk az EP-ig, ahol piros tojást kaptunk, majd zúztam tovább. Az Árpád kilátóra felfutni tekintélyt parancsoló feladat volt, de ezzel is megbirkóztam, itt gethe várta a túrázókat, illetve az Isa pontõri készletre, amit meg is kapott most tõlem. Itt kicsit kortyoltam, megpihentem, kemény volt ez a rész. Majd a Guckler-sziklánál groba üldögélt egyedül. Itt utólértem László Szilvit, aki egybõl indult tovább, én pár percet beszélgettem grobával, felelevenítettem neki a Lemaradás kudarcomat pl :)

Eddig így álltam: 18,6 km - 845 m szint - 1 óra 59. A kövi rész kicsit uncsi volt, bár azért a kilátás gyönyörû volt néha a fák közül kikandikálva. Hamarosan ismét utólértem Szilvit, kicsit beszélgettünk, majd a következõ szintesebb résznél elfutottam tõle. De nem maradtam társ nélkül, ugyanis pár méterrel arrébb egy másik futó a zöld jelzést kereste, én hamar megtaláltam, így a futó mellémcsatlakozott, és együttfutottunk a kövi EP-ig. Mint kiderült róla ritkán TT-zik, tájfutó versenyekre szokott járni. Solymáron a kocsmába gyorsan kikértem egy fél literes üdítõt, és secc perc alatt behörpintettem, illetve kaptam egy tojást ismét, amit gyorsan meg is ettem. SK is ott ült a személyzet között, kicsit meglepett hogy nem túrázva találkoztunk:) A futófiú itt megállt pihenni, Szilvi indult is tovább, de én is, így mögém került, de ott loholt utánam szépen, egészen a Zsíros hegy aszfalt emelkedõéig. Én itt is futottam ahogy ment, nem ment rosszul, mivel utólértem, így meg is elõztem Farkas Valit is. A Zsíros hegyre is sikerült megállás nélkül felfutnom. Innen szinte végig lejtett az út, viszont rengeteg volt az aszfalt, de ma jó napot fogtam ki, a lábaim jól repültek az aszfalton is. Nagykovácsi után már tényleg zúztam keményen, a seggcsontom elkezdett kicsit görcsölgetni, de muszály volt menni, 5 km-rel a vége elõtt már nem cseszhetem el. Szerencsére nem is csesztem, és az utolsó aszfalt emelkedõ a cél elõtt is megvolt, így 12:40-kor érkeztem be a célba. A kocsma még kihalt volt :) Ma nagyot sikerült mennem, boldog is vagyok ám! Aztán vagy még 2 órát tengettem magam a célban, nem volt kedvem hazajönni, közben jöttek az ismerõsök, legalább egy jót beszélhettem azokkal akiket már rég nem láttam.

40 km - 1405 m szint - 4 óra 05 perc teljesítési idõ.
 
 
MátrahegyTúra éve: 20072007.03.19 08:55:47
Mátrahegy 40 (43) ----> 1922 m szint

Ott kezdem hogy 2 nap alatt 2 hegyi maraton :-) Ez volt a második, 2 nappal ezelõtt a Népek Tavaszán futottam egy 5:20-as idõt.

Csütörtök este már próbálgattam a telószámokat az panziókba, de mindegyik teli volt.. Kicsit megijedve, de rászántam magam péntek délután az indulásra egy pulcsiba voltam, ami azért adott jelentõséget, mert Mátrafüredre érve este már piszkosul hideg volt, és nagyon reméltem hogy vhol találok még szállást. Elõtte megvacsiztam abban az étteremben ahol a Téli Mátra elõtti este, majd kezdõdött a a szállásvadászat. 2 helyen el is utasítottak, kezdtem kicsit ideges lenni, felhúztam magam, majd betértem mindegy--mindegy alapon a Hotel Avar***-os szállodájába. Szállás az 5. emeleten volt hál'Isten turistaszállás, féltem az árát megkérdezni, de nagy kõ esett le a szívemrõl mikor csak 4800-at mondtak, és mint kiderült ez tartalmazta a svédasztalos reggelit is másnap. Királyság! Hamar fekvés, másnap degeszre kajáltam magam reggel, majd indulás a rajtba. Útközben elég sok futót fedeztem fel, kicsit paráztam is hogy most aztán fel van adva a lecke :) Na de csapjunk a lovak közé!!

7:35-kor indultam el futva a rajttól. Útközben VadMalacékkal találkoztam. A Muzsla tetõhöz a tavalyról ismert S- vitt fel. Itt pecsét, és már futottam is tovább. A Rákóczi-forrásnál értem utól a TTB Team-et, akikkel már reggel találkoztam, az indulásom elõtt. Sanci épp kipróbálta a forrásvíz-sörösüveg kombinációt, aleszkának két nagy puszi, sikerült b.eszterrel is szó szerint futólag megismerkedni, c20xe, és lutak pedig repesztett a mezõny elején jóval. (ha valakit kihagytam 1000 bocs, de kómás fejjel nehéz emlékezni). Hamar jött a Sástó, majd Lajosházánál kicsit ténferegtem, de szerencsére a mögöttem jövõ gyalogosok útbaigazítottak. Nagy, falevelekkel dúsított csúszós kis emelkedõ jött a Köves-bércre fel, mögöttem 2 lehagyott futó.

Galyatetõre jó meredek szintet írt az itiner, de erre magamtól is rájöttem, mivel 900 m fölött fekszik. Jó formában éreztem magam, nem számítottam rá hogy így fog ma menni. Kissé megfáradva, de megtörtént Galyatatõre a kocogás, így a pontõrök itt is, mint még máshol is csodálkoztak hogy milyen magas a sorszámom :-) Jóóóó nagy kortyolás a frissítõbõl, majd Parádsasvárig meredek, ámde gyönyörû kilátásokban gazdag út jött a P+on. Az Autós Büfénél megmutattam, hogy nem csak az autósoké a világ, a futó is vehet magának üdítõt :) Parádóhután ismét kellett vennem üdítõt, mert bélpoklos voltam, és behúztam megint egyet. Innen már a célig kitartott nagy nehezen ez az egy. A P+ra kemény szintet írtak, így felkészültem a legrosszabbra a Pisztrángos-tóig. Bele-bele kocogva elhagytam jó sok embert, és megváltás volt, mikor észrevettem a tavat, és a pontõröket. Itt egy 5 perc pihi, lélekben is fel kellett készülnöm erre a jól ismert részre fel a Kékesre. Szerencsére valahogy sokkal jobban ment ez most mint a Téli Mátrán, ott 40 perc alatt lett meg behalva a végén, itt most 29 perc alatt, és az enyhébb részeken még kocogtam is rajta. Viszont azon meglepõdtem hogy 2 futó, akik a Népek Tavasza 30-on futottak, és most is itt voltak, szó szerint megfutották a Kékesre fel az utat. Rossz volt nézni :) Félve rákérdeztem hogy 40-esek vagytok? Szerencsémre nemleges választ kaptam, és a 30-ason indultak, de piszkosul nyomták! Talán még jobban mint a Népek Tavaszán. Gondolom náluk mindennaposak a hegyi futások. No de azért a csúcson utólértem õket, persze ekkor már teáztak. Nekem is naggyon jól esett a meleg tea, a lehetõ legjobbkor jött, majd indultam is tovább. Innen végig lejtõs út jött, a Vályús-kúttól a célig, Az utsó 6 km-en 32 perces idõt futottam :)) Mikor kiértem a rossz köves részrõl a Mátrafüredi aszfaltra nagy sprintbe kezdtem, és úgy mentem már hogy a hazafele induló rövidtávosok árgus szemekkel néztek hogy ennek mi baja :)) Aztán jött is a cél, szó szerint befutás az asztalig, majd óra leállítva!

43,4 km----> 5 óra 17 perc, a matrahegy.hu-n megnéztem, és 2. legjobb idõt mentem, el se hiszem!! Fõleg egy hegyi maraton után.. Ez én lennék? Keltsetek fel, ez csak álom :)


 
 
Népek TavaszaTúra éve: 20072007.03.16 09:30:30
Népek Tavasza 42/hegyi maraton- 1570 m- 6 óra szintidõ

Ismét az 5:05-ös egri gyorsat választottam odafele, lassan ez a vonat már túravonat lesz nálam:) Még szerencsére idõben 8:40-re értem a rajtba, ahol már sok turista volt, az idõsebbtõl a legfiatalabbakig minden korosztályt megtalálhatott a szemlélõdõ. A rajtban Kovács Lacival üdvözöltük egymást, aki csak egy példát említek a sok közül: Németh Csaba elõtt ért be a Tortúra 65-ön 6:18-as idõvel :)

Én még köszöntöttem az ismerõsöket, majd Laci noszogatott hogy indulhatunk, így 8:45-kor már indultunk is.
Számomra épp megfelelõ tempóban haladtunk, közbe beszélgettünk jókat, majd Laci megszólalt az elsõ hegy futása közben, hogy ideje ráálni rendes futásra. Hát mondtam neki hogy további jó utat, mert én már most izzadtam mint a ló, pedig kb 2 km-t jöttünk, és tudtam hogy ehhez még sok mindent kell letennem az asztalra hogy így menjen mint neki. Na egyedül maradtam. Már durván kezdõdött a túra, Fehérkõlápáig máris 4,8-414 volt az adat. 28 perc alatt sikerült az elsõ pontra érnem, itt teával kínáltak. Nagyon jól jött mert eléggé kivett belõlem az eleje.
Innen jó kis lejtõs út következett, igyekeztem is kihasználni. Kíváncsi lennék hogy a Z- kacskaringós útját hányan járták végig, ugyanis a gyalogosok 99%-a (én vagyok az 1%) akit láttam mind szépen átvágta függõlegesen lefelé, és gyanítom hogy a futók sem tettek másképp. No de én a maratonra jelentkeztem, és azt is szerettem volna teljesíteni, így szépen körbementem a zöldön. Majd a S-ra érve kicsit teketóriáztam hogy merre, de hamar leértem a mûútra ahol balra fordultam, és hamarosan kezdõdött a követketkezõ kemény mászás a Vesszõsnél.

Itt utólértem Tibetéket, és még pár futót, és sok gyalogost. Jó kis tempóban haladtam fölfele, pedig 1,5-re 220m volt írva. De azért a végére megint sikerült leizzadnom mint a ló. Egy kis fújtatás a tetején, korty a frissítõmbõl, és futás tovább. Hamarosan áttértem a P+-ra, majd a P-ra. Utólértem SZAKEE-t, majd a futanetes alát, és Gandit, akik 30-on mentek. Eddig szupi jól ment. Azért utólért egy 3 tagú futókülönítmény, akik mentek mint a meszes, én a pontig követtem hátulról õket, de mint kiderült õk csak 30asok voltak. Itt értem utól a teljes futanet csoportot, akikkel egy kicsit együttmentem utána. Késõbb elhagytam õket, és immár megint egyedül mentem. Elértem Jávorkúthoz ahol ismét sok turista pihent. (vmelyik túrán már jártam erre), majd Csipkéskutat is elhagytam. A mûúton felfele ért utól meglepetésemre ismét Kovács Laci, a S-n vhol elkavart Lillafüred elõtt. Úgy otthagyott mint a pinty, pár perc múlva már a hátát sem láttam, de annál inkább megpillantottam VadMalac hátát, majd a kanyarból hátrafordult, és mintha zsinóron húzták volna úgy eltûnt, a célig nem is láttam. Bánkúton többen betértek frissíteni a Büfébe, de senkit sem elõztem meg,mivel egybõl indultak is tovább a futók, de azért már többen képbe voltak. Én kihagytam a frissítést, zúztam tovább lefele immár a K-n. Utólértem, majd el is hagytam két futót, az egyikük eléggé kivolt, leesett a cukra.

Na és innen szémomra egy kacifántos rész jött. Elértem a K- és a Krom leágazását, nézem az itiner térképét jobbra mutat a K-romon. Nézem a saját legújabb kiadású Bükk térképemet, nem találom az utat, a K-rom nem is arra visz.. Itt vmi nem stimmel, elkezdtem idegeskedni. Utólért a 2 futó, az egyikük mondta hogy tovább a K-n. Szerencsére nem hallgattam rá, így tovább próbáltam keresni a térképen az utat. Megtaláltam Nyír-kõt ahol a pontnak kellene lennie, no de ez jelzetlen út a térképem szerint.. Utólértek a futanetesek. Kiderült hogy a régebbi Bükk térképeken ez az út a K-rom másik ága fölfele, de az új térképeken meg jelzetlen utat mutat.. Ez rohadt jó, elment vagy 10 perc a térkép lesegetésével, és még xar is.. Na úgy begurultam hogy megfutottam a nagy hegyet a Nyír-kõig, a futókat jól otthagyva.
Majd látom hogy 7.EP. Az meg hogy a ....-ba.. Mire teljesen kétségbeestem volna jött a pontõr a semmibõl hogy rosszul rakták ki, ez a 3. pont.. Na szerencséje.. Reklamáltam neki az új Bükk térképemrõl, majd elõvette a régit, és tényleg teljesen másak a jelzések.. Pff. Frissítettem, megjöttek a futanetesek, megcsodáltuk a gyönyörû kilátást, fényképezkedtünk, majd nyomás tovább. 21,4 - 994m - 2:38
Próbáltam most velük maradni, mert a vezetõjük Farkas tudta az utat, nekem meg ugye Garadnáig xar volt a térképem. Térdrombolós úton értük el Garadnát, majd a mûútra térve többen elkezdtek õrülten futni, mintha a közelgõ zsíroskenyér szaga csapta meg volna õket :) Én maradtam a tempómnál, majd hamarosan jótt a pont, Garadnán a DVTK telep. Itt már aludtam is egyszer, a Bükk 50 túra elõtt, ami innen indult. berzsoékat üdvözöltem immár 2.szor. Megálltunk kb 10 percre, de a tea isteni volt, meghozta a kedvem is úgy-ahogy. De a többiek noszogatták egymást hogy irány tovább, így hamarosan ismét útra keltünk.

Na innen jött a maradék szint, méghozzá 3,5 km-re 400 m szint.

Jujj nagyon kemény volt. Én, és egy Tamás nevû srác kihágtunk a többiek közül, és fogcsikorgatva küzdöttük feljebb magunkat. Rengeteg 30-ast megelõztünk, õk általában egy farönkön ültek, vagy kajáltak valamit. Hát ha gyalogoltam volna, lehet én sem tettem volna másképp. Mire teljesen kivoltam, megjött nagyon nehezen a pont, Örvénykõ volt, ahol már egyszer ismét jártam. Itt megittam vagy fél liter üdítõt, de Tomi mondta hogy siessünk, mert bizony hiába jöttem jól, a szintidõ nagyon kemény volt, és eléggé ki voltunk csúszva belõle, fõleg õ meg a futanetesek. Nekem még tûrhetõ volt a helyzetem, bár abban a pillanatban nem így mértem föl a helyzetet. Innen szinte végig lejtõ a célig, mentünk mint az állat, de meglepetésemre az utolsó pont elõtt ismét Kovács Laci jelent meg mögöttünk, szegény ma nem volt a navigáció nagymestere, ismét eltévedt:( A 4 perces ezreket súroltuk alulról, igyekeztünk Laci után menni, de õ nem ismer határokat, és nagggyon gyors!! Pedig már vagy 50 km volt a lábában :() Aztán nemsokára megkönnyebbülve beértünk a célba, Tominak 5 perce maradt a szintidõbõl, nekem 40(!!), a hamarosan beérkezõ futaneteseknek pedig csak 2. De nem ez a lényeg, hanem hogy teljesítve lett mindenkinek!

A célba buli, zene, zsíroskenyér, tea. Tominak köszi hogy kivitt a vasúthoz, így sikerült a 15:33-as gyorsat megkaparintanom.



Sikerült megcsinálnom ezt a kemény túrát, 5 óra 20 perc alatt lett meg! A szintidõ is durva volt, nem is sikerült jópár futónak. Holnap Mátrahegy!! :-)

 
 
Bia 25Túra éve: 20072007.03.11 13:11:51
Bia 25



Vonaton tzh-val, krsytával, -ethkával- találkozás, majd leszállás Biatorbágyon, -ethkával- sorbanállás, hidegben fázás, sorban idegeskedés, majd sorrakerülés, térképelemzgetés (végig a P-n kellett menni, csak ezt nem láttam, de ethka se, így itthonról már könnyebb nézni, a rajtba meg nézegettük hogy most hol és merre, hát igen.. a kezdeti láz..) Majd egyedül elindulás 8:25-kor, turistaelõzgetés, ismerõsöknek, ismeretleneknek köszönés, az elején sok szint küzdés, szenvedés.. De jól ment.



Összességében szuper idõjárás volt, a beharangozott sár ellenére jó idõ, és kevés sár (bár ezzel van aki ellenkezne, pl az egyik túrázó, aki akkorát csobbant az orrom elõtt az egyik pocsolyába hogy csak ihaj.. Én meg elfordulva mosolyogtam, nem bírtam ki :)))

Megismertetett a túra egy ismeretlen, ámde szép kilátásokkal tarkított részérõl. Máskor is jönnék szívesen. 12:30-ra értem haza, most már a jóó kis túrós csuszát majszolgatom:)



A 25 kilcsire sikerült egy jó kis idõt futni, az idõm 2 óra 29 volt :)) Cool, 10-es átlag :-)
 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20072007.03.05 08:13:29
Bükki Kilátások 42



Reggel az 5:05-ös Egri gyorson ültem, mikor megláttam bubut és anyukáját, és gondoltam társaságban gyorsan repül az idõ. Jól döntöttem, mert hamar elment az idõ, és nemsokára már a BZ-n ültünk, ahol már ismerõs arcokkal találkoztunk, gethe, és a 3 futócsaj (Anna, Emõke, és Szilvi, aki ma gyalogolt) képében. Már kezdtem bezsongani, és vártam hogy már a Szalajka-völgyi megálló következzen. Útközben gyönyörû helyeket figyelhetett meg a gyönyörködõ turista, pl a Szarvaskõi Vár volt az egyik a sok szép látvány közül. Na hamarosan begördültünk a Szalajka völgyhöz, és 8:51-kor elindultam a részletes itinerrel a kezemben. Csak egy baj történt, ott hagytam a nevezésnél véletlenül a padon a telefonomat. Na nyomás vissza a rajtba.. Szerencsére meglett, és kértem egy új rajtidõt, szóval a végleges rajtidõm 9:00 lett.



A futanet team-mel indultam el, és kis bemelegítés után elszakadoztam a bandától, és mikor késõbb hátranéztem már csak JB, és sanyijani tartották a frontot. Ezután leszakadoztak õk is, majd egyszercsak egy biciklisruhában (?) futó illetõ tûnt föl mögöttem, és szó szerint falta a szinteket, simán felfutott már az elején a hegyeken. Irigykedve néztem utána, sztem ez a fiú ott lehetett az elsõ 3-ban tutira. Majd azért JB-ék is feltûntek mögöttem hamar, de megnyomtam a szinteket eléggé, és megint eltûntek mögöttem. A Kelemen-székén önbélyegzés volt, már 4 kilcsire 353 m volt bennünk, és ez csak tovább fokozódott. Egy kis lejtõ, futás tovább. Nem sokáig, mert a hármas jelzés (KPS) csúnyán, és sunyin emelkedett fölfele, itt is elhagyott egy futócsóka, megfutotta az összes emelkedõt a 2. pontig, õ is durván nyomta.) Majd kb. a szint felénél én is utólértem Annát, akivel kicsit beszélgettünk, majd tovafutottam a maradék kis emelkedõn. 2. pont Õr-kõ, ismét önbélyegzés, a kilátás gyönyörû!! Szép, tiszta idõ volt még ekkor. Majd futás tovább jó sokáig az OKT-n, ahol találkoztam az ismerõsök közül Vlaszij, c20xe, és lutak topiktársakkal. Szemügyre vették az új Saucony felszerelésemet, ami nekem s szuperül funkcionált az egész út során, majd jókívánságok, egy fotó, és süvítettem tovább a sziklákkal és kövekkel tarkított nehezen járható úton. A Tar-kõre felfele megfutottam az összes szintet amit lehetett, majd a csúcson gyors pihi, feltankolás üdítõvel, bélyegzés, és futás tovább. Rossz, sziklás rész jött ezután, vártam már a mûutat, ahol jobban lehet futni. Hamarosan el is jött. Egy elágazásnál turisták tanakodtak hogy ott kell-e balra menni, de én futottam tovább, mivel a leírás egy erdészeti háznál írta hogy balra kell menni. Hamarosan meglett a ház, és a balra tartó mûút, ami kivitt a Nagy-mezõre. Láttam pár kispistázó futót elõttem, akik nem a Z-n jöttek visszafele, hanem átvágtak a réten. Persze azért voltak tisztességesebb futók, illetve gyalogosok, akiket ismertem is, és a helyes úton jöttek vissza. A Nagy mezei síháznál találkoztam zsotyek, sétálós, és OT Kata, és gudluking társakkal, akiknek ismét szemet szúrt a futócuccom. Hát igen, nagykabát és túrabakancs után megértem õket hogy csodálkoztak :)) Megittam 2 pohár teát, ami nagyon fincsi volt, majd megjöttek JB-ék, és Anna. Én már indultam is tovább. A táblánál balra fordultam, és elhagytam a Nagy-mezõt, innen sokáig Z- volt a helyes út. Majd a mûútra kiérve pár percet teketóriáztam, hogy mégis merre kell menni, mert nem volt jel sehol, majd kicsit értelmeztem a leírást, és tovább futottam a mûúton, szerencsére a jel is meglett.

A Keskeny-Bükki pont elõtt ért utól JB és sanyijani, akik úgy látszik pár fokozattal nagyobb lendületben voltak már, és a pont után a K-en lefele az erdészeti mûúton piszkosul nyomták neki. Távolból figyeltem õket, majd feltûnt egy narancssárga mezben futó illetõ is, akit utólérve SK-t véltem felfedezni. Pár szó, és én is repesztettem tovább a mûúton. Érdekes, a K- két irányban is elvált a Pazsagi erdészház elõtt, én maradtam a mûúton, SK letért róla, mindkettõ helyes út, de végülis övé lett a rövidebb, mert utólért :) Kicsit szöszöltem a térképemmel a ponton, SK gyorsan el is futott, de a következõ emelkedõn utólértem, aztán el is futottam mellette. Még utólért a kövi pontnál, ahol frissítettem, aztán végleges búcsút vettünk. A Hór völgyben futottam tovább, majd a kék romnál fölfele láttam mögöttem kicsit távolabb 3 futót, akikbõl az egyik Anna volt. Több sem kellett elkezdtem nyomni fölfele, majd amikor a rom hirtelen balra váltott, és megláttam mi vár rám, elment a maradék kis önbizalmam is. Ez egy kínzó szakasz volt nagyon, meg kellett szenvednem minden egyes lépésért. Az egyik futó zergeléptekkel lépett el mellettem, de a másik is igen közel loholt utánam, de szerencsére a célig nem ért utól végülis:) Ódorvárra felérve szentségeltem kicsit magamban, majd a gyönyörû kilátás kárpótolt a sok szintért. Itt ismét önpecsételés, majd tovább a P-rom jelzésen egy kis ösvényen, amit majdnem elnéztem, és maradtam a szekérúton. Szerencsére épp idõben néztem meg a leírást, és így gyorsan korrigáltam, majd innen jól futható szakasz a Völgyfõ házig, ahol frissítõk vártak rám, méghozzá a lehetõ legjobbak (banán, csoki, ropi, nápolyi). Épp indult 2 futó tovább, pont nem láttam kik voltak. A szolgáltatás isteni volt, megjött a kedvem, de gyorsan el is ment, mikor megláttam az elõttem álló 6 km talaját. Itt már zuhogott az esõ, és nagyon xar volt a talaj, de mondhatnám hogy nekem innentõl a célig eléggé monoton volt ez a rész, a Tortúrán sem zártam a szívembe. Pár keményebb emelkedõn gyalogoltam, de igyekeztem itt már nem elrontani az idõmet. Megváltás volt, mikor nagysokára feltûnt a cél, a Várkúti th, és ázottan, de büszkén beestem a célba, ahol már a futók kisebb része bent volt, pl. larzen is, aki nem sokkal elõttem ért be.

ismét sikerült egy kemény túrán jó idõt futnom, és boldog vagyok hogy sikerült teljesítenem!

Hazafele SK sofõr, VadMalac, Tibet, és egy Read-only társsal utaztam haza, utólag is kösz a fuvart!



42,8 km 1700 m szinttel-----> 5 óra 36 perc alatt lett meg :-)
 
 
LeFaGySzTúra éve: 20072007.02.26 09:58:34
LeFagysz 55 - 2725 m (Börzsöny)



Pénteken nagyon unatkoztam itthon, így gondoltam egyet, és 10:55-kor már a vonaton voltam, ahol Vácon átszálltam a kis BZ-re, majd Szokolyánál leszálltam.

Egy kis másnapi bemelegítést is beiktattam, a P- jelzésen, ami nem a legjobb volt, Szokolyáról felsétáltam Királyrétre, majd kis kérdezõsködés, és a Fogadó is meglett, ahol aznap aludtam. Mit mondtam, aludtam?? Hát csak szerettem volna, ugyanis jött vmi nagy egyetemista csorda, és akkora hangzavar, zene, és idióta ordibálások voltak este, hogy nagy bosszúságomra kb sikerült 3 órát aludnom..

Másnap 5-kor természetesen már ébren próbáltam ráhangolódni a túrára. Ismerõsöket köszöntgettem, és vettem 3 fél literes üdítõt, ugyanis a túra közbe nincsenek szolgáltatások.



6:30-kor én is úgy gondoltam ideje lenne indulni, fel a Camelbak-et, és uzsgyi.

Már az elejétõl nem kíméltem magam, az aszfalton elkezdtem futni, épp akkor jöttek kocsival Gazdag Tomi és Anna. Hamarosan jött az a pont, amire nagyon kíváncsi voltam hogy hogy fog menni. Mikor kéktúráztam erre, akkor 3szor is meg kellett állni.

Ez pedig az Inóci Vágás volt a maga 5 km-- 510 m-es emelkedésével. Túrázókat hagytam el, értem utól, sikerült megállás nélkül felérni, de nagyon kemény volt ismét. A 2.pont elõtt még utólértem petamit, bakancsbogit, és még pár ismerõst, majd a ponttól repesztettem lefelé, mivel jó kis lejtõ volt, és kb. 10 perc múlva már a 3. pontnál is voltam, ahol a pontõr b.feri volt. Itt értem utól a bubu vezette delegációt, akik ekkor még meglepõen keményen és gyorsan nyomták. Hegyes-hegy elõtt utólértem gudlukingékat, majd a pont elõtt b.feri épp érkezett a saját pontjára, de elõtte közölte hogy második vagyok, larzen van elõttem kb pár száz méterre.

A Kereszt völgy biztos nem azért kapta a nevét mert a K+ jelzés fut benne, de azért jókat mosolyogtam ezen a részen. Kivéve amikor a patakokon kellett átkelni, és egy reflexmozdulaton múlott hogy nem csobbanok. Messzirõl ismét túrázókat láttam, az egyikre azt hittem hogy larzen, mivel bferi nem mondott mást, de tévedett, ugyanis voltak még elõttem páran. A Fagyos kút másodszori érintése elõtt éppen jött vissza larzen, ugyanis utána is egy kicsit vissza kellett jönni. Kedvet kaptam, és én sem tököltem sokat a pontnál futottam is egybõl tovább. Salgóvárig elég brutál volt az út, olyan helyeken volt szalagozva, ahol sztem még ember nem járt, max aki szalagozta. Ja, és még emelkedett is durván. Már vártam a Salgóvári pontot nagyon, de akkora szél volt hogy odaadtam a pecsételõlapomat, és már ott sem voltam. A Kuruc pataki EP elõtt a K háromszög jelzésen értem utól larzen-t. Ezen a részen nagyon kellett figyelni, mert kidõlt fák tömkelege minden egyes lépésnél. A Kuruc pataki pontõrnek nem volt se tolla se bélyegzõje, de volt vmi jelszava, amibõl persze én csak a DJ részére emlékszem :-) a másikat meghagytam larzennek:) Innentõl nagyon veszélyes rész jött, egy rossz mozdulat, és akár halálos baleset is lehetett volna. Itt szinte végig gyalogoltunk, nem kockáztattunk. Közben larzen mesélte hogy mi várható, és mi lesz még, illetve mi volt régen. Sokszor járt már erre. Majd jött egy naggyon durva emelkedõ még mindig a Kháromszög jelzésen. A Fekete-pataktól Magosfa nyergéig. 2,6 kilcsire 370 m :D Itt larzent kicsit elhagytam, a saját tempómat szerettem volna menni fölfele, de így is piszkosul kifáradtam mire felértem. Ezt a szakaszt én a Szalajka Völgy- Istállós Kõ részhez hasonlítottam. Magosfa csúcsán megálltam, könnyíteni magamon, és nemsokára larzen is megjött, de a pont sehol nem volt, pedig már negyed órája ki kellett volna nyitniuk. No mindegy, nyomtuk tovább. Jött a Z+ rész, féltünk hogy nehezen lesz követhetõ a jel, de szerencsére jók voltak a jelek, ellentétben a talajjal, ami olyan sáros volt, hogy ilyent még szinte nem is láttam. Gyalogoltunk szépen lefele, beszélgettünk, de futni itt egyszerûen nemtom hogy lehetett.. Erre cáfolt rá nemsokára a mögöttünk érkezõ Gazdag Tomi. Hármasban vágtuk át magunkat a szalagozott dzsungelben, és Királyházáig együtt is maradtunk így hárman. Innen jött a hosszú kemény meredek emelkedõ. Tomi itt ellépett, és én is elköszöntem larzentõl, és tempósabbra váltottam. Persze Tominak csak a hátát láttam jó messze. Megváltás volt felérni a Málna hegyhez, innen épp indult tovább Tomi, de nem tartottam vele, kicsit beszélgettem a pontõrrel, és frissítettem az italomból. Na és jött a Csóvi megmászása a Z- jelzésen. A síkokat igyekeztem megkocogni, az emelkedõkön meg tempósabban. Így hamarosan felértem a Csóvira, ahol piszkosul hideg, és szeles idõ volt, a pontõrök sátorba voltak. Tomi épp indult ismét tovább innen. Boldog voltam, mert innentõl tudtam hogy már csak lejteni fog az út. Mentem is mint a hülye, a taknyom repült húszfele, mert persze már nem érdekelt senki és semmi :)) A Suta berki nyiladéknál még volt egy pont, de odaadtam a lapot, és suhantam is tovább, és rá 10 perccel már a célban is voltam, ahova Tomi kb. 5 perccel hamarabb érkezett meg. Õ volt az elsõ beérkezõ, én pedig a 2. :) Sikerült szerencsére egy jó idõt futni ismét, és boldog vagyok a 8:40-es eredmény miatt. :) A Börzsöny megint kitett magáért, de mint ahogy a Börzsöny nem viccel, ma én sem vicceltem vele :) Köszi qvic-nak a hazautat.
 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20072007.02.05 09:28:25
Barlangtól Barlangig



Kómásan indultam neki grobával, és gudlukinggel a túrának, ugyanakkor tudatosult bennem hogy ez nemcsak szimplán 20 km, mivel ott van a 910 m szint is, ami azért sok. Nem is tévedtem, mivel az elején ott volt egybõl a Mátyás-hegyi kemény emelkedõ. A dolog érdekessége, hogy innentõl megszûnt a fáradtság, jókedvem volt, menni is tudtam (egy ideig). A Hármashatár-hegyrõl ismét csodás volt a kilátás, Vagdalthúsék voltak mint utólag kiderült, de én nem ismertem õket :( A S- n lefele Hûvösvölgybe már a lábaim nem engedelmeskedtek nekem, lassan tudtam csak haladni. a Nagy-Réti parkoló után le is ültünk grobával megvárni gud-ot, aki egy futónak nyújtott segítséget, akinek kiment a lába. Õk még kicsit elüldögéltek, majd én találtam egy ismerõs túratársat, akivel együtt mentünk föl a Nagy-Hárs hegyre. Egy számomra ismeretlen részen mentünk föl a P-on, majd a már ismerõs S-ba torkollott az út. A Nagy-Hárs hegyrõl lefele kellemes élmény volt találkozni csanyával, aki egy kis diót-mandulát osztogatott, kirándult egyet a családjával, így kicsit elidõztünk itt grobával, és dumcsiztunk egyet. Késõbb beértünk a civilizációba, és kb. 4 km-t mûúton kellett a célig megtenni. Ez nem esett már jól a talpamnak nagyon, mivel már lett egy jó nagy hólyag rajta, így piszok lassan, de bevánszorogtam a célig, 4 óra 35 alatt meglett. 4,3-as átlag, de mit érdekelt ez engem, abban a pillanatban boldog voltam, mert teljesítettem a számomra lehetetlent, 3 túrát 2 nap alatt. Szerencsére fáradtnak nem éreztem magam, de a talpam piszkosul fájt (mint otthon kiderült csak 1 hólyag volt rajta, de az óriás méretû). Hazafele köszi gudluking ismerõsének a fuvart!!

Otthon 17(!) óra alvás.. Most már frissebb vagyok :)
 
 
KitörésTúra éve: 20072007.02.05 09:27:36
Kitörés 60

Ettõl a túrától féltem eléggé, talán a táv, és a sötétség az, ami miatt ez a kényszer élt bennem. A villamoson már bubu-val találkoztam, aki nem a legjobb állapotban volt, de azért mivel a világon elõször 2007-ben is van Kiörés meg Barlangúra, mind a kettõ tervbe volt neki. Persze nekem is de ki sem mertem mondani, mert ki tudja hogy mit hoz az éj.

No megérkeztünk a rajtba, ahol már sok ismerõs volt. sétálós bácsi, barátnõje Anita, zsotyek, Vándorköszörüs, petami, OT Feri, és sikerült megismernem Vándor Csillagot is.

Így indultunk 8-an neki a 60-as távnak. Az elején kapásból kemény emelkedõk a Széchenyi Hegyig. Az útvonal nem volt kötelezõ, csak megengedett, de mi igyekeztünk a leírásnak megfelelõen menni. Itt sikerült szépen elhagynom a fejlámpámat. (mint utólag kiderült nem nekem, hanem petami elfelejtett szólni hogy nála van, de meglett szerencsére késõbb) Erre a tényre csak a Normafánál jöttem rá, mert ugye addig a lámpák világítottak a fõutakon. A többiek mondták hogy menjek vissza, majd úgyis utolérem õket, de nem tettem így (utólag szerencsére). Vándor_Csillag felajánlott nekem egy kis lámpát, ami nem nagy hatótávolságú, de a célnak tökéletesen megfelelt, és a célig ezzel mentem, jó lámpa volt, nagy köszönet érte!!! (ha talizunk, visszaadom, vagy vkivel visszajuttatom) A csacsi-rét után, meredek emelkedõ a János Hegyig, azt hiszem zsotyek, sétálós, illetve Anita itt kezdték felvenni az igazi tempójukat, és elkezdõdött a zúzás, amitõl mindenki tartott:) petami és Vándor_Csillag lemaradtak, a János hegyen bubu csapatával mentek tovább, így 6-an maradtunk egy ideig. A János-hegyre felérve találkoztunk bubu csapatával, de bubu nagyon csúnyán nézett ki, remélem meggyógyultál, és grat a hétvégédhez ezek után. Kis teázás, szendvicsek, de nem maradtunk sokat, mert piszkosul nagy szél volt. A Virágos Nyereg nagyon messze volt, de szerencsére tudtam hogy mi vár rám, mert ez ismerõs szakasz volt viszonylag. zsotyekék továbbra is zúztak fölfelé, lefelé, ezt mutatja hogy OT Feri is kiszállt a csapatunkból, így 5-en maradtunk végig a túrán. Virágos Nyeregben megpihenés, de szerencsére nem maradtunk sokat, így annyira nem is fáztam mikor kiértem a büfébõl.

Ez a túra a Budai hg. szinte az összes valamire való hegyét érintette, így ettõl lett kemény a túra.

Egy idõ múlva következett az egyetlen holtpontom a túrán, a Zsíros hegyre fölfele a S- jelzésen. sétálós-tól kérdeztem még Virágos nyeregnél hogy milyen lesz ez a rész, a lehetõ "legszebben" fogalmazott: hosszú, és sunyin folyamatosan felele emelkedõ.

Útközben elkapott az álmosság, és bizony bele-bele kellett kocognom hogy tudjam a lépést tartani a többiekkel. Egy megváltás volt amikor felértünk a parkolóhoz, ahol az EP volt. Ittam egy rakás Colát, hátha felébreszt, majd majszolgattam szendvicseket, ami a ponton volt. Innen viszonylag egybe voltam már, persze fáradt voltam eléggé, de hajtott a vágy.. Útközben néha hajtogattam hogy mi lenne ha.... nem megy ez most, fáradt vagyok, stb stb.. De igyekeztem ezeket elhessegetni a gondolataimból, én azért jöttem ide hogy megcsináljam ezt a túrát. A Nagy-szénás könnyebben ment mint gondoltam volna, innentõl végig lefele kellett menni. zsotyekék õrült tempóban nyomták, talán még a szokásosnál is jobban(?), és nem gyõztem kocogni, hogy utólérjem õket, de a lábam fájt már eléggé, így bizony elég nehéz volt követni õket, de azért nem vallottam kudarcot. Egy falétramászás, és már a Gerecsében is voltunk.

A pusztán piszok nagy szél volt. Itt értük utól grobát, gudlukinget, Vlaszijt, és OT Katát, akikkel együtt indultunk neki a maradék 10 km-nek. A többiek tempója most már tényleg a maximumra hágott, így Vlaszijékkal maradtam, de ügyeltünk arra hogy a többiek látótávolságba maradjanak azért. Sajnos nem így történt, mivel azt hittük a közeli fényekre hogy az már Szomor, de mint kiderült, az csak vmi gyártelep volt, nagy bosszúságomra.. Így telefonos segítség.. A többiek egy földúton balra fordultak, hogy a Kakukk-hegyet megmásszák, mivel benne volt az itinerbe, de a szalagozás meg tovább vitt egyenesen a mûúton, mert mint kiderült az is Szomorra vitt. Ez - pont volt a szervezõségtõl. Én elkezdtem futni hogy utólérjem a többieket, letojtam már hogy fölfele, vagy lefele, csak futottam :) Majd sikerült utólérnem õket. Jó dolog volt ez a Kakukk-hegy, csak abban a pillanatban nem tudatosult ez bennem, meg a többi 2 csajban sem :-) Majd egy meredek lejtõ után megjött a várva várt Szomor. A célban finom babgulyás várt. zsotyekék egy kis pihi után indultak is tovább a barlangtúrára, én még maradtam kicsit a célban. Fáradt voltam, a szemeim csukódtak lefele, néha el is bóbiskoltam, majd vmi állatság folytán beszálltam Vándorköszörüs kocsijába, gudlukingel, és grobával, és eldöntöttem hogy megyek a Barlangtól-barlangig túrára. Ezt lehet hogy álmodtam, mert ahogy beszálltam a kocsiba már aludtam is. Majd Vándorköszörüs kitett a rajttól 4 percre, és ekkor tudatosult bennem hogy ha már itt vagy, nincs visszaút.. gudluking is nagyon hezitált, de végül õ is így döntött mint én, de fáradt volt már õ is.



Sikerült a Kitörés, egy kellemes, ugyanakkor kemény túra volt. Köszönöm társaimnak az utat!
 
 
Szent LászlóTúra éve: 20072007.02.05 09:26:10
Szent László 33



Reggel 5 órakor indultam egy Tar nevû kis helységbe, ahol a Szent László túrát szervezték. Hatvani átszállással közlekedtem, és volt szerencsém megismerni az új BZ-t, ami kb. tizedszeri próbálkozással be is indult.. Ezenkívül találkoztam a vonaton gethe, és Kerek_repkény topictársakkal, akikkel hamar elütöttük az idõt, és már Tar-on is voltunk. Féltem, mert nagyon rossz idõ kerekedett a vonaton, de mire a rajtba értünk, elállt az esõ. Szép nyugisan, bele-bele kocogva terveztem a túrát, a cél a 13:16-os vonat elérése volt. Kb 3 km-ig nézelõdtem, elõzgettem, beszélgettem ismerõs túrázókkal, majd egyszercsak beért Anna, és Gazdag Tomi természetesen futva, engem meg mint általában ismétcsak elkapott a hév, mégha nem is voltam egyáltalán futócuccban. Innen szinte végig futottunk, megcsodáltam a Szentkutat, ahol már régebben nagyszüleimmel jártam, így elõjöttek az emlékek. Sámsonházán finom meleg tea, majd egy pár km mûút, és Nagybárkány jött késõbb.

Néhol nagy sár volt, látszott az elõzõ napok idõjárása. Innen kemény terep jött föl a Tepkére. Keményen, hosszan emelkedett az út, majd amikor azt hittem hogy már itt a vég, ismét meredek föl, és ez még fokozódott.. Mikor már kb. a tüdõm kiköptem akkor jött a csúcs, ahonnan gyönyörû kilátás volt minfenfelé. Pontõrök még nem voltak, túl hamar értünk oda. Innen már csak lefele, útközben a bringás pontõrrel is találkoztunk, aki nyomott egy pecsétet, majd lejjebb a társát is megtaláltuk, aki pont lefotózta Annát egy esés közben :( Innen nagyon xar rész következett, Anna meg Tomi szépen elfutott, nemtom hogy hogyan, mert én a lábamat alig bírtam megemelni akkora sár volt, õk meg csak távolodtak.. Akárhova mentem, sár, latyak, tócsa.. Mikor már végleg ideges voltam, kiértem a mûútra, ahonnan szépen bekocogtam a célba. A vége 4:15 lett, de ha az elejétõl futok, 4 óra alatt is meglett volna. Ja, és ez volt az elsõ Cserháti túrám!

A szervezés tökéletes volt, szalagok jó helyen, jelek jók, a célban nagyon finom paprikás krumpli meg tea. Grat a szervezõknek!!
 
 
Téli MátraTúra éve: 20072007.01.29 10:12:56
Téli Mátra 42



Péntek este már leutaztam Mátrafüredre, és a kolesz elõtt ismerõs arcokba botlottam (Urs, Gandi, Ala, Future, B.Ákos). Épp vacsizni tartottak, én lecuccoltam a szálláson, és indultam utánuk. Egy jó kis bemelegítés volt ez a másnapra.

No de jött a várva várt nap. A rajtnál rengeteg ember, rengeteg futó. Megvártam a tömegrajtjukat, de nem bírtam magammal, és 7:10-kor már én is indultam. Lajosházáig jól haladtam, de nagy volt a szél. Pár futó megállt itt frissíteni, de én egybõl indultam is tovább. Mátraszentimréig majdnem végig sikerült felfelé futni, a keményeken azért bele-bele gyalogoltam. Itt értem utól Urs-t és Farkas-t. Az aszfaltútra térve iszonyú nagy viharos, havas szél fogadott. Sapka, és kesztyû sem volt nálam, így szó szerint úgy néztem ki mint a hóember. Szerencsére a pont is ott volt, és a tea lelkileg kicsit rendbetett. Pont láttam tovább indulni Annát, akivel már sokszor futottam együtt túrákon, de nem akartam kapkodni most, a saját iramomat szerettem volna menni. A pont után egy kemény emelkedõ jött egybõl a piroson, majd K- és következett Galyatetõ. Itt értem utól Annát, és L.Szilvit aki a nõknél végül 3. lett. Egybõl nyomás tovább, a Csór-hegyig szerencsére jól futható volt az út. Fáradtságot egyelõre nem éreztem. A pont elõrébb került a kelleténél, de azért a Vörösmarty Fogadóhoz is bementünk, de ott senki sem volt. A leves most nem kellett, uzsgyi tovább. A Pisztrángos-tóhoz vártam már hogy odaérjünk, sokat kellett a rövidtávozókat kerülgetni, kidõlt fák, faágak, kezdtem fáradni..Szilvi elhúzott már, Annával mentem majdnem a végéig. Szeretek vele menni, mert már több túrán is kiderült hogy egyfele húz az iramunk, a kerményebb hegyeken meg úgyis belegyaloglunk. Mint ahogy ez most is történt a Kékesre felfele. Az elejét, a kisebb emelkedõket igyekeztem megkocogni, ez viszonylag sikerült is, Anna kicsit lemaradt, de fölfele felvettem egy szép lassú öreguras tempót, és nagy nehezen felértem a Sötét lápa nyergébe, ahol meg kellett kicsit pihennem, kezdtem piszkosul belefáradni. Kb. két húzásra lenyomtam fél liter üdítõt. Anna és Ala utól is ért, (Ala is jól nyomta, végig ott lihegett a nyomunkba) és meg is elõztek, majd erõt vettem magamon és meg sem álltam a Kékesig. 40 percet vett igénybe a két pont közti távolság. Volt olyan futó aki a K-n simán elfutott mellettem, amíg én ott szenvedtem.

Kicsit meg akartam pihenni a Kékesen, de Anna nem hagyott, benyomtam egy energiaszeletet, megittam a teát, és mentünk. Én diktáltam most az iramot, és örültem hogy innentõl már csak lefelé megyünk. Nyomtam is neki keményen, zúztunk lefele mint az õrültek. Aztán egyszercsak kijött a lábam alól a talaj, és egy k* nagyot estem. Mondtam a magamét, sztem a Kékesen is hallották még :) De piszkosul megfájdult abban a pillanatban a térdem is, és még most is érzem keményen ha odanyúlok :( De abban a pillanatban ez nem foglalkoztatott, felálltam, és már futottam is tovább fájdalmas arccal. Amikor rátértünk a P-ra, elengedtem pár futót, köztük Annát is, mert hirtelen elkezdte a görcs húzogatni a lábam, és így beálltam egy lassabb tempóba, amin a kövi pontig nem is változtattam. Itt egy kicsit megpihentem, majd mikor közölte a pontõr hogy 5 kilcsi van még, és ránéztem az órámra, vérszemet kaptam, és olyan erõre kaptam, mintha abban a percben indultam volna el a túrára. 20 perc alatt meglett az utsó 5 kilcsi, de azért közbe húzogatta a görcs a lábaimat.

A célban már sok ismerõs, jobbnál jobb idõket mentek, és gratuláltak nekem, álmomban nem gondoltam hogy meg tudom ilyen idõ alatt csinálni. Örültem a gratulációknak, és totál hapy voltam.

5 óra 05 perc alatt sikerült :-)
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.01.01 19:14:08
2006. Év Értékelése







2006. március végétõl kezdtem el a teljesítménytúrázást, vagyis ez az elsõ évem.



Teljesítménytúráim száma: 54

Össztáv: 2178 km

Össz-szint: 51768 m

Feladott: Less Nándor 100 (75nél), Piros 85 (65nél)

Szintidõn kívül: 0

Legnehezebb: Less Nándor 100

Leghosszabb: BEAC Maxi 110

Legjobb szervezés: Vértesi Barangolások, Hamuház 25, Keteti-Bakony 50, FVP 40

Legszebb tájegység: Õrség, Budai hegység

Legszebb kilátás: Tortúrán a Tar-kõrõl





Egyéb túrák:



-Elkezdtem csinálni az Orsz. Kék túrát Hûvösvölgybõl, eddig Õsagárdig jutottam el, vagyis több mint 130 km.nél járok.



-Dornyay Béla Emlékút



Kitüntetések:



Keleti Bakony Túrázója 2006

Barangulás a Dunazugban

Dornyay Béla Emlékút

Galga TE turista kategóriájában elért csapat 1. helyezett, illetve egyéni 1. helyezett.



Jövõre aktívabban szeretném folytatni a teljesítménytúrázást, mert megszerettem ezt a sportot, a társaságot, az embereket, az újdonsült ismerõsöket. Találkozunk 2007-ben is!!



DJ_RushBoy

 
 
túra éve: 2006
Bakonyi MikulásTúra éve: 20062006.12.10 10:31:57
Bakonyi Mikulás 50



Péntek este már Zircen voltam, nem voltak nagyon sokan a szálláson, de így is keveset tudtam aludni, mivel nem vagyok vmi nagy alvó..

Másnap reggel már korán talpon voltam, köszöntöttem az ismerõsöket. 7:45-kor indultam el, mivel gondoltam, ha futok, akkor is nyitva lesznek már a pontok.

Pintér-ároknál Prince, és D.Vince õrködtek. Csárda-völgynél ismétcsak topicos, Kerek repkény, és barátnõje. A Kõpince forrás 9:30 kor nyitott elvileg, én már 9:15kor ottvoltam, és szerencsére már a pontõrök is. Itt ért utól FB FUTURE, és társa. Gyorsan futottam is tovább. Kb 7 km-en át sikerült õket magam mögött tartani, majd egy meredek lejtõs résznél megelõztek, mivel nem mertem nagyon futni a térdem miatt. A Cseszneki sörözõhöz érve láttam hogy éppen indulnak is tovább. Én se frissítettem sokat, mivel a 0,5l es üdítõm kifogyott, ezért vettem volna egy másik Nesteát, de szerencsére a pultos ingyen adott egyet. Ennyibõl állt a frissítésem:)

Az idõm eddig pazar 22,4 km-re volt 2:23-as idõm. Éreztem hogy nagyon nyomtam, és a lábam is kicsit megérezte, így lassabb tempóra váltottam.

Az Ördög-árok nagyon kemény volt, 1 métert nem tudtam futni, és ezt csak tetézte hogy amikor az EP elõtt föl kellett mászni a sodronykötélen, sikeresen bevágtam a térdemet is.. Innen egy jó darabig csak bele-bele kocorásztam, de inkább gyalogoltam. Utól is ért 2 futó, az egyik FUTURE társa volt, csak nem bírta a tempóját, és vhol megállt. Hogy hol, azt nemtom, mert nem láttam, csak most ismét.

Egy darabig szemmel tartottam õket, majd az egyikõjük elvétette a szalagozást a Gesztenyés EP elõtt, és befordult arra amerre nem kellett volna.. Kiáltani nem tudtam, mert már messze volt, de jól eltévedt utólag mint mondta.

A Cuha-völgy után a jó öreg futás--gyaloglás módszert váltogattam, mivel már sok plusz nem maradt bennem, de így is sikerült beérni 6 óra 04 perc alatt :-) Ez bizony Personal Best volt :-)

Gyönyörû õszi idõ volt, végig egy pulóverben futottam, és nem is fáztam! Szuper túra volt!
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20062006.10.16 14:02:38
Less Nándor 100, avagy 21 óra szenvedés!



Prince-el, a barátnõjével, és OT Gergõvel indultam neki a túrának. Megfogadtam hogy itt nem fogok futni, mert az éjszakai résztõl nagyon féltem egyedül, meg társaságban jobb is! Még elõzõ éjjel megkaptam az itinert, hát enyhén letaglózott, és gondolkoztam hogy megéri-e a 100-as, de hát egyszer van a túra, és egyszer élek én is :-)

Reggel 6-kor indultunk az iskolától, szerencsére egy bolt éppen nyitva volt, így kicsit betankoltunk, és lámpa már nem is kellett. Az elsõ pont a Subalyuk bg. volt, ahol jó meredeken kellett mászni fel a pontra, de szerencsére csak kb. 100 m-t, majd ugyanitt vissza. Teltek-múltak a percek, a Hór-völgyben haladtunk több kilométeren keresztül, beszélgetéssel töltöttük el az idõt. 2. pontnál kaja, pia, majd kezdõdött az Ódorvár mászása, ami nem fog a kedvencem között szerepelni. Kidöntött fákon, fák alatt, fák felett :) kellett mászni 2,79 kilcsire volt 285 m. szint.. Izzadtunk fújtattunk mire felértünk. Prince-el hamar fentvoltunk, addig megnéztük a gyönyörû kilátást, amíg a többiek felértek. Innen viszonylag nyugis, és gyönyörû szakasz vitt tovább, néhány részt ismertem is a 2 hete megrendezett Bükk 50 túráról. A túrára általában ez volt a jellemzõ: piszok meredeken le, hadd rombolja kicsit a térdünket, majd piszok meredeken föl, hadd kapjunk combgörcsöt. És ez volt az egész túrára jellemzõ. A Fátyol-vízesés elõtt valami kutyamászó verseny volt, eleinte nem jöttünk rá minek van ott annyi eb.. Na, innen kezdõdött a gyilkosság!! 2,30 km-re 523(!!) m szint az Istállós kõre. Ez a szakasz Magyarország egyik legmeredekebb emelkedõje. Felkészültem a legrosszabbra de ez még annál is rosszabb volt.. Kb. minden 5 percben meg kellett állnom pihenni, Prince elõrehúzott, én meg a barátnõjével mentem a csúcsig (nem félreérteni :-)) Alig vártam hogy felérjünk, ömlött az izzadság rólam, ennyire talán még a cooper futás után sem izzadtam az általános iskolában 40 fokban. A csúcsra Prince 10 perccel hamarabb ért mint mi, majd bevártuk OT Gergõt aki meglepõ gyorsasággal fel is ért kb. 8 perccel utánunk. Ez az idõm se fog bevonulni a történelemkönyvbe: 2,30 kilcsit megtettünk 1 óra 22 perc alatt, de arra büszke voltam, hogy akárhol járok az országban ilyen szint már sehol sem lesz, és ha ezt bírtam bírom a többit is :) A csúcstól csatlakozott hozzánk egy fiú, gondolom félt az éjszakában, mert egyedül volt, de hát hadd jöjjön, ráadásul a tempója jó volt, várni sosem kellett rá, max. csak a pontokon néha amíg cipõt kötött, vagy zoknit cserélt. Innentõl 5-en mentünk jó sokáig. A Bánkúti síházig bírtuk világosban, innentõl ránksötétedett, de elõtte megettem a finom borsólevest, és a sütit, kb 20 percig elidõztünk itt. Kiérve a síházból elkezdtem piszkosul fázni, és a pulóver sem segített rajtam, szerencsére hamar továbbindultunk, és a fázás elmúlt egy idõre.

Érdekes dolog, hogy a BEAC-on éjszaka csúnyán ki voltam dõlve, és viszonylag a társaim után haladva kószáltam, a jeleket is alig figyeltem, csak néha aktiváltam magam, viszont itt legelõl mentem, és szuper erõben éreztem magam, tágra nyílt szemekkel figyeltem az utat, nehogy eltévedjünk. A Márkus-kõhöz meredek út vezetett le a kéken, a pontõrt sajnáltam, az éjszakában tök egyedül volt :-(

Aztán jött a Dédesi vár kemény megmászása, eleinte a sárgán, majd a kék rom jelzésen. Megszenvedtük a felérést, de volt már annyi szint bennem, hogy nem álltam meg egy percig sem útközben. Majd jött a rom jelzés másik ágán való lemenetel a várból. Itt azt hiszem csak a csodának köszönhetõ hogy épségben leértünk, ez már talán nem is túra volt ez a rész, hanem egy lábtörõ, hasraesõ, és piszkosul sz*r rész.. Kidõlt fákon át, rohadt meredeken le. Szerencse hogy észrevettem a jeleket, különben ki tudja hol jutunk ki.. Mindezt éjszaka.. Nappal is betojtam volna ettõl a résztõl, de éjszaka.. It kicsit lecsappant az önbizalmam.. Mire minden rendezõt leszidtam magamban :-)) addigra pont leértünk a kék jelzésre, ahol végre egy nyugis úton eljututttunk Mályinkáig, ahol két túrázó éppen kiszállt, mert nem bírta a térdük tovább:(

Innen gyorsan menni szerettem volna tovább, mivel a szintidõ szorított, de Prince-ék lakomázásba kezdtek, így megvártam õket. Itt is kb. 15 percet töltöttünk.. Tovább a K+on kellet mennünk egy darabig, majd szalag és ismét K+. Egyenesen mentünk fölfele a ponttól, de nekem vhogy gyanús lett hogy nincs jelzés egy idõ után, így kb 500 m múlva visszafordultunk, és lám igazam lett, egy Y kanyarban jobbra kellett menni, ott volt a szalag is. Innentõl kezdõdött számomra a legnehezebb, és a legdurvább rész, szerintem egy kalandtúra ehhez a részhez képest igazi semmiség.

Csak egy kis ízelítõ: Kidõlt fák tömkelege, kacskaringós út, rohadt meredek emelkedõ, 10x elázott cipõ, és az emelkedõ közben végig folyt a patak lefele, szóval feljutni a tetõre kész csoda lett volna. 4 kilcsire 393 m szint.. Tágra nyílt szemekkel mentem elõre, a többiek követtek. Rájöttem egyszerûbb ha leveszem a fejlámpámat, és kézbe viszem tovább. Ez jó döntésnek bizonyult. Útközben valami piszok részeg társaság ordibált föntrõl valami nyaralóból, de valahogy állatul nem érdekeltek a pofázásaik.. Nagy nehézségek, és tanakodások által felértünk a Kelemen erdészházhoz, ahol Prince azt hitte hogy a pont van, de az jóval arrébb volt még.:(

Persze megint rohadt meredeken kellett utána lemennünk a Szuszogó nevû lejtõn, kész szerencse hogy a térdem nem ment xarrá. Itt kicsit gyorsabban értünk le a sráccal, aki még az Istállós kõ után csapódott hozzánk. Megvártuk Prince-éket, majd beugrott egy kis idõ után a S+ amit a Bükk50-rõl ismertem, és így mivel biztonságban voltam, ezért a sráccal gyorsan felértünk ismét a Bánkúti síházhoz. Itt megettem vagy 4 sütit. Prince-ék is felértek, pihentünk kicsit a fényben, majd ismét ki a farkasordító hidegbe, ahogy kiértem, iszonyúan fáztam, és a pulóver sem csillapított, teljesen betegnek éreztem magam. Itt kicsit elkezdtem már fáradni. Prince ment most elõl, a Z+ jelzésen, ahol hirtelen piszok nagy köd kapott el minket, alig láttunk valamit az útból, de szerencsére jófele mentünk, egészen addig amíg ki nem értünk a Z-re a mûútra. Itt jobbra fordultunk, de ebben a völgyben volt már vagy -2 fok.. 2 pulóver is volt rajtam, de így is piszkosul fáztam. Prince-re utaltam magam, mert már eléggé kivoltam. A leírás azt írta hogy az ismeretterjesztõ táblánál balra fordulunk, ebbõl a táblából kb. volt vagy 4. Lehet hogy ki volt jól szalagozva tovább az út, de kb. a lámpával is az orrunktól tovább nem láttunk, így teljes tanácstalanságban voltunk. Prince barátnõje kezdett kiakadni, de én sem voltam már a toppon. Össze-vissza mászkáltunk, tanakodtunk, tájolóztunk, de semmire nem jutottunk, és kezdtem csúnyán beparázni hogy mi lesz így velünk. Teljesen át voltam fázva, és az eddigi önbizalmam lement a 0-ra. Persze a szintidõ ment és ment. Ez a rohadt köd tehetett szerintem mindenrõl, mert semmit nem láttunk, és lehet hogy a szalagok jó helyen voltak, és tiszta idõben láttuk is volna õket, így nem a rendezõk hibája volt szerintem. Bár azért megemlíthették volna a leírásban hogy mégis hányadik táblánál kellett volna lefordulni balra.. Itt eldöntöttem nagy nehezen magamban, majd a többiekkel is közöltem hogy nekem elég lesz a következõ pontig, Bányahegyig. Prince barátnõje, illetve OT Gergõ már Bánkúton eldöntötte hogy õk is eddig jönnek, de nekem ott még volt önbizalmam. Kb fél óra bóklászás, és a kihûlés határánál jött egy nagyobb csoport, szerintem õk voltak az utolsók, és együtt mentünk tovább, amíg nagy nehezen meglett a helyes út, és elértük a Bányahegyi parkolót. Itt kiszálltunk, Prince még ment tovább bízva a szintidõben, hátha meglesz, de sajnos 85-nél õ is kiszállt :( Mint ahogy megtudtam rengetegen szálltak itt ki, nem gyõzték hozni a kocsikat. A lábam bírta volna még tovább, de a lelkesedésem teljesen lelohadt, a szintidõ is csúnyán szorított, de a legjobban az egészségemet féltettem, mert teljesen át voltam fázva és remegtem mint a kocsonya, még 2 pulóverben is. Lefuvaroztak a célig, és átvettem a 60km-es táv kitûzõjét, illetve oklevelét, bár 75-öt mentem, de nem érdekelt most semmi.. Valahol büszke voltam magamra, valahol nem. A célban zsotyek munkatársa bíztatott és gratulált, ami azért jólesett nagyon. Találkoztam sétálós bácsival, aki még ment a Tatabánya 30-ra(!). Megettem a célban a bablevest, majd elhúztam a belemet aludni. Sokat tanultam ebbõl a túrából, nem tudom lesz-e ennél durvább túrám valaha, nem szégyelltem hogy feladtam, mert inkább egy ilyet adok fel mint egy sokkal könnyebbet. A 90-bõl kb. ha 20-an beértek. A 80% futó a többi meg a túrákon ált.ban 7-es felett gyalogoló zsotyekék, illetve egy két gyalogos, akik épphogy elcsípték a szintidõ határát. Grat nekik!

Én ennyire voltam képes, ez van..

Jövõ héten megpróbálok javítani Írottkõ 70-en.
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20062006.10.08 09:23:21
Bakonyi Barangolás 70



Negyed 6-kor indultunk, a teljes kocsiszemélyzet: lutak, Vlaszij, Vándorköszörûs barátnõje, és én. Kicsit döcögõsen, de szerencsére lejutottunk Zircre, a túra helyszínére:) Találkozás ismerõsökkel, majd lutak és Vlaszij elindulnak hamar, õk az 55-ösre mennek, mi OT Emõkével a 70-re. 7:05-kor indultunk neki a távnak, kb 5km-nél értük utól a topikos különítményt: lutak, Vlaszij, gethe, Kerek repkény, sancimanó, és speti(?) Bocs ha kihagytam vkit:) A Zolnay Forrás elõtt egy futó megelõzött minket, és nem vettük észre a Z- P+ elágazást, mentünk nagy naivan a futó után, majd pár méter után egy kis bozótharc után már a pontnál voltunk, a helyes úton. Eddig simán csak gyalogoltam, néha belekocogva, viszont innen kocogtam, futottam, mert a terv az volt hogy még sötétedés elõtt beérjek a célba. A Szurdok ellenörzõpont (2.) után a zöld egy sunyi jobbkanyart vett a rét szélén, egy sporttárs sajnos ment tovább, de túl messze volt hogy figyelmeztessem :( Sanci, és speti(?) szuperül bírta eddig a tempónkat, de innentõl lemaradtak, és OT Emõke is, így egyedül maradtam az erdõben. Bakonybél elõtt megcsodáltam a kálváriát, majd egy szerencsén (bal)szerencsén múlott hogy ne kavarjak el. A sárgán tökéletesen eljutottam Bakonybélig, a fõútnál betankoltam üdítõvel, de balszerencsémre már az út elején leesett a 3. EP-hez vezetõ új út, és hirtelen nem kapcsoltam, majdnem elkezdtem lefele futni, mikor hirtelen láttam kiírva hogy Bakonyi Barangolás.. Hmm.. Rákérdeztem két sporttárstól, hogy mi ez itt, hiszen az iskolában kéne a pontnak lenni, de mivel az én kezemben a régi leírás volt, így itt volt az új pont. Kész szerencse hogy észrevettem. No mindegy, a 4. pontig a ritkás K+-on kellett menni (táv 21,18, idõm: 3 óra 02) A 4. pont elõtt húzott el csanya különítménye (3an voltak)õk elõztek meg, meg az a futó, aki még az elsõ pont elõtt hagyott el, de õt most a pontnál utólértem. A futó kb. 5 perccel hamarabb indult mint én, de gyorsan szedelõzködtem, és a nyomába eredtem. A Z+ meredek volt, nem sokat tudtam hozni a hátrányon, majd egy érdekes szitu volt, hiszen 2 fele is ment a jelzés, én a baloldalit választottam, a futó a jobboldalit, ami mint kiderült hosszabb volt, de érintette a Széchenyi Emlékmûvet. Itt mögém került az illetõ, és már csak a csanya brigád volt elõttem, akiket képtelenség behozni:)

Az OKT-n elértem az 5. pontot (Hideg-Völgy). majd jobbra a meredek P+on vitt az út a bányáig, én állat, itt is kocogtam, a kis gyerekek csodálkozására:) A bánya elõtt értem utól VadMalacot, és Tibet-et, majd egy jó ideig együttmentünk, kocogtunk, sétáltunk, beszélgettünk. Így jutottunk el a 6. pontig, a Frissítõpontig. Õk elmentek egy forrást megnézni, de én mondtam hogy megvárom õket, és kb 20 perc után indultunk tovább, addig jól belakmároztam a pogácsából:) A Frissítõpont után elhagytam õket, mert találkoztak egy ismerõsükkel, így egyedül futottam tovább, majd egy idõ tán gyanús lett hogy nincs jel, és másnak is, akik a résztávokon mentek, és mindnyájan visszafordultunk, kb. 30 ember, úgy néztünk ki mint a tehéncsorda, persze mindenki utánunk jött, de a jelzés lent vitt a régi kisvasút nyomvonalán, nyíl sehol. Ez egy nagy eltévedési lehetõség lett volna, mindenki bedõlt ennek. A jó úton kocogtam tovább, itt utólért a futó, aki elment a Z+-on hosszabbítani, és utolért Vándorköszörûs is, egyik barátnõjével. No szép, jól belassultam.. A pontnál be kellett kenni a lábam, nehogy görcsbe menjek, addig Vándorköszörûsék elmentek vizet venni a panzióból. Én vagy 20 km-en át azt hittem jóval elõttem járnak már, de mint kiderült tévedtem. A Kõris hegyig felmenni kínszenvedés volt, alig vártam már hogy megérkezzek, majd itt is üdítõ, és ismét itt volt a futó, aki megelõzött, és ismét hamarabb indult mint én :) Az Öreg-Séd elõtt majdnem eltévedt, szerencséje hogy visszafordult, és látott engem elmenni a jó úton, és visszafutott. Innentõl kb. 10 kilcsin át együtt kocogtunk, beszélgettünk, és tanácsokat adott, ami még hasznos lehet nekem. Majd egy érdekes dolog még mindig a pont elõtt, találkoztunk csanyáékkal, akik visszafele jöttek, valamit nagyon csúnyán elcseszhettek..:( A Bödön kút EP-ig sokat kellett mûúton menni, ami nem nagyon tetszett, de hát nem tehettem mást.. A kútnál (ismét egy frissítõpont) találkoztam sétálós bácsival, és barátjával, akit már több túrán is láttam. Itt jártunk a futóval 55 kilcsinél. 58 km-nél volt a next pont, Szépalma pihenõ, a futó kolléga elment a panzióba legurítani egy sört, és innen egyedül maradtam, bár eléggé kifáradtam, és azt hittem hogy majd úgyis utólér, de mégse ért...:) A pont elõtt épp láttam csanyáékat elfutni. megismertem a pontõrt asciimot, kicsit elbeszélgettünk, majd irány tovább csanyáék után. kb. 60km-nél értem utól egyik társukat b_ferit, aki eléggé ki volt készülve. 65 km-ig (utolsó EP) együtt mentünk, beszélgettünk, majd mivel láttam hogy már csak 4 kilcsi van, elfutottam tõle, és nagy tempóra váltottam. 4,5 km-t megtettem 32 perc alatt :) Az emelkedõket is futottam már, még maradt bennem egy pici erõ úgylátszik. Közben a résztávosok drukkoltak, ami jólesett. A cél elõtt kb. 500-mrel értem utól Vlaszijt, lutakot, és gudlukingot, de futottam tovább, hiszen az idõm itt már számít. Beérve a célba az óra 17:44-et mutatott.

Sikerült 10 óra 39 perc alatt leküzdeni a 70 kilcsit, simán, egy órával sötétedés elõtt már a célban voltam, csak csanyáék voltak elõttem. Nagyon jó érzés volt érezni, hogy ezt is megtudtam így csinálni ahogy elterveztem, boldog voltam a célban nagyon, mégha nem is látszott:) Kaja-pia, majd szépen szállingóztak be a többiek, akiknek szintén nagy gratula! Vlaszijékkal mentem ismét haza, majd a megérdemelt naaagy pihenés jött :))
 
 
NaHáT / HangyaTúra éve: 20062006.09.27 20:50:31
NaHáT 32



Bajnoksági futamom miatt a 32-es táv illett a képbe.

Az 5:30-as vonatot céloztuk meg Annával, akivel a BEAC-ot megcsináltam.

A vonatot sajnos sikeresen lekéstük, így egy óránk maradt nézelõdni, és csodálni a Nyugati pályaudvart, illetve az ottani alkoholista fazonokat.

Kész megváltás volt, amikor felszállhattunk az 1 órával késõbbi vonatra, így 6:30-kor sikerült elindulni. Indulás elõtt megpillantottam gudluking-ot, aki odajött hozzánk, és a kb. 1 órás út alatt megmutatta a térképemen hogy merre kell menni, illetve hol lehet könnyen eltévedni. Utólag is big thanxx :-).

Nagymaros-Visegrádnál leszállás, és 2 perc után a templomkertben is voltam, ahonnan a rajt indult. Sok ismerõs arcot üdvözöltem, és a fáradságom egybõl elmúlt.

Anna korábban elindult, mivel õ a 48-as távra ment, én még vártam egy ismerõst, aki nem jött meg, csak miután már elindultam. 8:25-kor szántam rá magam az indulásra, a szakasz egy része ismerõs volt, kéktúrám, és BEAC által, így tudtam hogy a Szt. Mihály hegy eléggé betesz az elején. Ahhoz képest sikerült jó tempóban feljutni a csúcsra. Itt ittam egy kortyot ,majd pecsét (EP) és indulás is tovább. Tudtam hogy a Hegyes-Tetõ után kezdõdik majd az ismeretlen rész, hiszen a K-ról egy balos kanyarban áttérünk a S-ra. A jelzés jól követhetõ volt, szuperül mentem, nem éreztem fáradságot, az idõ szuper volt, élveztem végig a túrát.

Zebegénybe érkeztem késõbb, ahol a Trianoni emlékmûnél volt a pont. Gyönyörû hely!! És már voltam is itt egyszer még nagyon régen, amikor még csak túrázgattam.

Innen Z-re váltott a jelünk, és egybõl a kálvária alatt sikerült az elsõ kisebb eltévedés. A Z- olyan gyönyörûen volt balra nyilazva, hogy adta magát. Közben a leírást nem figyeltem, és kb. 500-m után a Dunánál kötöttem ki :) Éreztem hogy nem kell átúszni, így visszafordultam, és az ellenkezõ helyes irányban indultam tovább.

Itt egy Z+ jelzés invitált késõbb jobbra, sokan el is csábultak neki, de rosszul tették, ugyanis a 14-es táv ment csak arra. Szerencsére én nem dõltem be a jel hódításának :) Elhagyva Zebegényt, kicsit kocogásra váltottam, hogy még jobban bemelegítsem lábaimat. Nemsokára utól is értem a kedves társamat, aki megszökött elõlem még a rajtnál, és átvettük ismét a "BEAC feelinget". Vagyis ez azt takarja hogy mentünk mint a meszes :). Törökmezõi halastó után szalagozás, majd kiértünk egy köves útra, szalag sehol.. Találomra jobbra mentünk, és jól tettük, mert kb 1 km. múlva virított a mûút elõtt balra egy szép szalag, alatta jelzéscsere (P-). A jelzés jól volt egy ideig követhetõ, közvetlenül egy mûútátkelésig. A leírás azt írta hogy át kell menni, de én nem dõltem be, ugyanis volt nálam térkép, és jól jelölte hogy kb. 200-mt kell menni az úton, és balra lesz a leágazás. Jelzés nem sok volt.. Eddig ok.. Innentõl kezdõdött egy nagyon csúnya rész, nem is tudom kiket hibáztassak. A szervezõket, a jelzésfestõket, vagy a vandálokat. Ez a P- jelzés innentõl egy borzalom volt egészen Kóspallagig. Elágazásokba jelzés egy szál se, ami volt az alumíniumtáblákon, ami fán volt, az is többértelmû volt. Nem csodálom hogy kb. 4 irányból jöttek a túrázók, köztük PrIncE is a barátnõjével. Ki voltak akadva, megjegyzem jogosan. Kész szerencse hogy mi nem tévedtünk el, köszönhetõ annak a gyerekcsoportnak akik pont szembõl jöttek, majd rákérdeztünk hogy merre van a pont, és elmondták. Persze piros jelzés egy szál se, de más út nem is volt a ponthoz.

Szerencse hogy voltak többen körülöttem, és jó volt a helyismeretük, mert bizony itt aki nem ismeri Kóspallagig az utat, az veszett ember. Nemsokára Kóspallagra érkeztünk, és gyanús dolgok voltak.. Egyszerre több alumíniumtábla, rajta a piros jelzésünkkel lógott, és kb. 500-m es szakaszon volt vagy 5.. Hmm.. Nemtom mit gondoljak, de csúnya dolgok jutottak eszembe, remélem tévedtem, és nincsenek ilyen mocsok emberek, akik ezt élvezik hogy tönretegyék más örömét.

Kóspallagon a boltban bevásároltam, és elváltam drága társamtól, aki ment tovább a 48-ason. Innen mondhatni végig ismerõs úton haladtam a K-n. A jelzések állapota gyatra, OKT-hez lévén nem ártana minnél hamarabb egy kis felújítás, szerencse hogy ismertem ezt a hosszú részt. Innen szépen kocogtam, jól is esett, térdem nem fájt. 14-órára voltam a célban, a menetidõm 5:35 lett. Utána jött sok ismerõs, majd kb. másfél órával késõbb jöttek az ötvenesek. Elõször a gyorsak, illetve a futók, majd szép lassan a többiek. Megjött Anna is, alig vártam hogy jöjjön, mert tudtam hogy megcsinálja, kemény csaj, strapabíró, tovább nem is fokozom :)



Ismét rájöttem hogy a Börzsöny gyönyörû, és lehet szuper túrákat szervezni ide.

Jövõre egy kis jelzésfelújítás, és minden szupi lesz. Ezt fõleg azért mondom mert jövõre valószínüleg NAHÁT 100!!!! :-)
 
 
HamuházTúra éve: 20062006.09.11 18:55:09
Hamuház 25



Bakonycsernyétõl kb. 2 km-re találtam meg a rajtot. A Kisgyóni sporttábortól indult a túra. Beneveztem, és fantasztikus térképvázlatot, illetve útvonalleírást kaptam, valahogy biztongásban éreztem magam az egész túra alatt.

Sokat tudnék írni errõl a túráról, de most összefoglalom a lényeget:

-Gyönyörû tájak

-Szuper jelzések

-Sok látnivaló

-Szuper ellátás

-nincs negatívum

Akinek esetleg a térkép nem segített volna, annak még mindig ott volt az útvonalleírás ami tökéletesen követhetõ volt.

Én ezt nevezem túrának!

Benne még másik két térkép a Fehér-Vár Palota, ill. a keleti-Bakony ttúrákról. Nagyon pozitívan csalódtam a túrában, és jövõre is biztos jövök ha nem lesz más progi.

Gratulálok a szervezõknek!

Örülök hogy ismét láthattam ismerõsöket a túrán. És nagy köszönet zsotyek-nek a hazaútért.
 
 
Göcsej / Válicka teljesítménytúrákTúra éve: 20062006.09.11 13:30:18
Göcsej 40



Pénteken egybõl 12 óra munka után jutottam le Szombathelyi átszálással Zalaegerszegre kb. éjfélre.Egy hangulatos kis panzióban szálltam meg. Másnap 7 órakor kelés, 7:30-kor neveztem, majd irány! A Match-ban bevásároltam reggelire, elõtte találkoztam petamival, és Kerek repkénnyel. Az elején jól volt jelezve az út, hamar meg is lett az elsõ pont, ahol egy négyjegyû kódot kellett felírnom. Majd a Pkör, K-kör jelzéseken meglett a 2. pont is. Itt értem utól petamiékat. Innentõl többé kevésbé a célig együtt mentünk, a cél a 17:55-ös vonat volt, egyben utolsó közvetlen járat Bp.re. No, innentõl kezdõdtek a problémák..

A leírás és a térkép egybevágott, viszont a valóság teljesen más volt mint a leírtak.. A P- helyett pl. Piros háromszög volt, A kereszt helyett sáv.. Érdekes, hogy a fekete-fehér térképvázlat megfelelt az én színes vadiúj Göcsej térképemmel, de az a piros háromszög jel, meg még jónéhány nem illett a képbe, nem tudom mikor festhették fel õket, és minek..

Szerencsére valahogy mindig megtaláltuk a jó utat, a hibák tömkelege ellenére.

Vorhotán a harmadik kód, majd átsétáltunk Teskándon, ahonnan már egybevágott a P+ és a valóság. Ez a P+ jelzés sem a leggondozottabb jelzés, de megtaláltuk ált.ban. Sok aszfalt után Boncodföldére érkeztünk, ahol a pontõr ajánlotta az 500 éves gesztenyefa megtegintését, és éltünk is a lehetõséggel. Majd közölte kérdésemre, hogy kb. 4 éve nem festették ujra a jelzéseket.. Hát, nem egy bizalomgerjesztõ.. Itt elhagytam petamiékat, és magamra hagyatkoztam innentõl egy darabig. A Kávás kulcsosház megtalálása is amolyan tájékozódási túra szerûen sikerült, ugyanis a Pnégyzet jelzésnek hûlt helye nem volt, ami elvileg odavitt a házhoz. Majd a helyiek segítségével meglett a ház. Itt volt finom hagymás kenyér, és narancslé. Nem sokkal utánam jöttek petamiék is. Kajáltam, ettem ittam, és indultam. Alighogy felértem a domb tetejére, máris a rossz utat választottam balra. Persze jelzés egy szál se.. Szerencsére a pókhálók megnyugtattak, hogy rossz helyen vagyok, és kb. 300-m után visszajutottam az "eredeti" útra. petamiék utólértek, és innen végig együtt mentünk a célig. A Pnégyzet P- ba váltott, épp itt volt az ideje már.. Ez a jelzés viszonylag könnyen követhetõ volt, bár természetesen a térképen Pháromszög volt helyezve a vonal helyett.. De már megszoktuk.. Böde elõtt ért utól minket gethe aki csatlakozott a társulatunkhoz. Sok-sok aszfalt után elértük a Kandikó kilátót, ahol egy geo torony állt, és szép kilátás nyílt elénk. Itt kicsit megpihent a team. A bazitai TV torony volt az irányadó, szinte egész túránk során láttuk, hol közelebb, hol messzebb. De most már az volt a next pont. Babosdöbréte után kis logikázás hogy merre, a P sáv felszívódott egy idõre, majd kb. 1 km után egy kanyar után meglett. Nemsokára már a kilátóban is voltunk. Elvileg fizetõs, gyakorlatilag a túra miatt most nem. Fellifteztünk, majd gyönyörû látvány fogadott minket a toronyból. Nem is tudom láttam-e már ilyen szép kilátást. magával ragadott a táj! Csak a fényképezõmben nem volt már több kép, sajnáltam is..

Innen még 5 kilcsi a célig. A 9. pont után, a már ismerõs úton vissza a célig. A túra meglett, a vonat is, bár épphogy:) Fárasztó út állt elõttünk, petamival végigdumcsiztuk azért, és így vmivel gyorsabban telt az út.



Valahogy másra számítottam mikor megláttam ezt a túrát. Hangulatos erdõk, jó utak.

De õszintén kb. 20 km(ha nem több) aszfalt volt, eléggé fárasztó volt ez a túra a talpamnak, valahogy többre számítottam, bár a nevezés ingyenes volt.. A jelzéseket jövõre meg nem ártana felújítani, és valami új útvonalleírást adni!!! Elneveztük a túrát Hõsök Túrája Jr.-nak :-))

 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20062006.09.03 20:25:28
BEAC Maxi 110



2006-03-18 at írunk. Elsõ teljesítménytúrámra készültem, jól ment, sikerült szintidõn belül. Ez annyira pozitívumként ért, hogy folyamatosan böngésztem a túranaptárt, hogy melyik héten mi lesz. Egyszercsak megakad a szemem egy túrán.. BEAC Maxi 110, 4200m szintemelkedéssel. Jesszus, mondom ki ez az õrült aki elmegy erre, vannak még ilyen elvetemültek??



2006-08-28-ot írunk. Már sok túrán voltam, a legtöbb 50 km-es volt eddig hosszúságban (volt egy 66-os Alföldi, de az magassági szintben nem hasonlítható ezekhez). Egyszerûen valami rövidzárlat volt nálam, mert egyre jobban kezdtem ráhangolódni a BEAC-ra, sõt, késõbb ez odáig fajult, hogy közöltem anyukámmal, meg pár ismerõssel, akik komplett hülyének néztek.. Hát majd nézhetnek ha... nem mertem kimondani azt a szót hogy megcsinálom, mert iszonyú hosszú ez a táv, itt fizikai, és szellemi erõ egyformánt dominál.



No, és most már 2006-09-02-t írunk. a BEAC Maxi napja.. Jesszus, a nagy nap..

bakancsbogi-val beszéltük meg hogy találkozunk a Nyugatiba a 05:30-as vonattal jöttünk, de túl korán volt, mivel a rajtban még senki se volt szinte.. Vártunk, és vártunk. Aztán befutott az 1 órával késõbbi vonat, és embertömeg érkezett Magyarkútra. Sok ismerõst üdvözöltem. Megkapjuk a leírást, majd 8 órakor kereken elindultunk. Majd 2 km után már a futók rohantak el mellettünk. Bogi már sajnos itt lemaradt tõlem, és ez csak fokozódott, pedig nem is mentem olyan gyorsan.. Aztán láttam hogy lemaradt nagyon, és én is futásra kapcsoltam, majdnem Nógrádig. Elõtte viszont találkoztam egy nagyon szimpi, kedves lánnyal, akit már láttam túrán. Nem mertem otthagyni :-)) Mi történhet vele majd éjszaka? Meg hát fusson az akinek... Szóval gyaloglásra váltottunk, sokat beszélgettünk, majd Nógrádon az ABC-ben megvettem a reggelimet, majd pecsételtem. Hamarosan jött az egyik gyilkos szakasz, Csóványosra fel! Nagyon kemény szakasz volt ez, a bringások közül párat itt utól is értünk. De nem szabadott megállni, csak a csúcson. A Foltán keresztnél ittunk kicsit, majd nyomás tovább. Szerencsére megállás nélkül sikerült felérni a Csóvira. Innen mély, majd meredek a Nagy Hideg Hegyre. Egy lejtõs rész következett Kóspallagig, ahol kicsit kocogásra váltottunk a pontig. Kis üdítõvásárlás, majd robogás tovább. Az idõ szuper volt, Kóspallag utcáin égetett is a nap. Majd ismét be az erdõbe. Sok menés után, a Békás réten át, késõbb jutottunk ki a Törökmezõi th.nál, ahol kicsit ettünk ittunk, pihentünk. A Hegyes Tetõ megmászása ismét egy tekintélyt parancsoló feladat volt. Arra gondoltam milyen jó volt erre OKT-zni, hiszen az lefele vitt, most meg izzadok mint a hülye.. A csúcson logikáztunk, osztottunk szoroztunk, és arra jutottunk, hogy akár még a 16:45-ös kompot is elérhetjük, de ahhoz nagyon kell sietnünk.. Egészen Nagymarosig kocogtunk, futottunk, szerencsére idõben elértük a kompot. Tökéletes idõt mentünk eddig! Itt kaptunk zsíroskenyeret, kicsit megpihentünk a kompig, majd nemsokára már a túlparton, Visegrádon voltunk. Itt kis pihenõ a vendéglõnél, zoknicsere, sör, stb :-)

Mivel már OKT-ztem erre, tudtam mi vár most, mégpedig a Fellegvár meghódítása, ami nehéz feladat.. Szép lassan mentünk végig fölfele. Kemény, köves, meredek szakasz volt ez a cirka 4 km-es rész, meg is izzadtam mire fölértem. Innen egy kis erdõs rész, majd jött a Nagy Villámi pont. Vízszintes, kicsit meredek, nagyon meredek. Így jutottunk el ahhoz a pontig, ahol a becsületpont volt, köszönhetõ most larzen-nek, akivel be is mutatkoztunk egymásnak. Hozott yo kis kajákat odaföl, majd bejegyezte a topiknevemet. Tudtam hogy innen jön egy becsapós rész, mikor kékeztem, akkor el is tévedtem, mert egy szem jel sem volt. Egy balos meredek kanyar volt emlékeim szerint a becsapós, de most mégha nem jártam volna erre, akkor is tudtam volna az utat, mert azóta szépen felfestették a jeleket. Az Urak Asztala részben, ismét nem csalódtam, szúrós ágak, sok csalán, és vízszintesen lefele dõlõ út jellemezte.. Majd kiértünk a Papp-Rétre, itt sötétedett ránk igazából, innen kellett lámpát használnunk. Kis kavargás után megérkeztünk Pilisszentlászlóra, ahol hiába kerestem azt a fránya éttermet, egyszerûen nem találtam. Majd gyanús volt egy hely, de ott zárva voltak elõl a kapuk. Na, térkép elõ, de ettõl sem lettünk okosabbak.. Majd jött egy nagyobb csoport, és megmutatta, hogy jó helyen voltunk, csak a kerítés mellett kellett fölmenni a bejárathoz.. Ja.. Hogy itt így megy! Itt megismertem pygmeát (bocsi hogy nem kívántam az extrát, de vhogy féltem hogy kijön, vagy ilyen.. érted.. :-)). A raguleves mindkettõnknek jól esett a társammal, majd inkább úgy döntöttünk, hogy éjszaka ismeretlen hegyekben egyedül vhogy nem biztonságos, meg az utat se ismertük, így csapódtunk egy 4-es társasághoz, akik között a vezér a Moli pihenõnél megismert rappakos volt :-) Kente, vágta az utat, sztem én még nappal se tudnám így :-) Az út jól kezdõdött Dobogókõig, de hirtelen meredekké vált, és így egy kínszenvedés volt felérni Dobokókõig. Már álmos is voltam eléggé, de mentem, mert menni kell! Az idõérzékemet teljesen elvesztettem, minden km. egy órának tûnt. Kész megváltás volt felérni Dobogókõre, ahol 80 km-nél jártunk. Igazából úgy istenigazából itt kezdtem el csúnyán érezni a lábamat, de nem szabad kiszállni, az akaratom megvolt, csak nagyon fáradt voltam, meg sebesült. Innen a S- vezetett Lajosforrásig. A jelek összevissza voltak, egyik átfestve, másik még fel sincs festve, harmadik tökéletes.. Sokszor még a döntõ helyeken is le volt festve.. Szerencse hogy rappakos, és a többiek már többször jártak erre, így mindig megtaláltuk a helyes utat. A végénél már kezdtem besokallni, összevissza pörgött az agyam, elalvás közeli állapotom volt, és alig vártam hogy Lajosforrás jöjjön. Megjött. A pontõrök teával kínáltak. itt volt egy csapat, nemtomhányszoros teljesítõk, asszem volt köztük 10-es is. Õk a K+ on jöttek föl, mert már unják a sárgás részt.. Én ha 50.szerre is csinálnám, akkor is a sárgán jöttem volna, mivel ez a kijelölt út, mégha fárasztó is.. De hát õ lelkiismeretük.. Innen nagyon kellett figyelni, mert 4 km, 4 különbözõ jelzésen. Közvetlen Lajosforrás után picit el is kavartunk, de szerencsére rappakos pár méter után visszaparancsolt minket a jó útra. Ez a rész is számomra elég hosszú volt. A túratársném, akivel már Nógrád óta együtt jövünk, nagyon jól bírta, minden elismerésem az övé, 16 évesen, Kinizsit lenyom, meg BEAC-ot.. hmm.. Nekem kb. 2 óra múlva, a valóságban kb. 1 óra múlva megérkeztünk Csikóváraljára a th. hoz. Kis pihi, majd nyomás tovább. kb 200 m mulva kapcsoltam hogy nincs nálam az elemlámpa, uzsgyi vissza, a futás amolyan sántikálós erõs gyaloglás módszerre sikeredett de a drága kis társam megvárt engem, majd siettünk többiek után, nehogy elkavarjunk. Jó sok mûút után beértünk Csobánkára, ahol kicsit lemaradtam, mert fájt már lassan mindenem. A társam, itt megtalálta a helyes P- utat felfele, de én mentem a többiek után a mûúton, mivel rájuk hagyatkozhattam..Igazából nem vágtunk, sõt hosszabbítottunk, mert mint a végén kiderült mire felértünk a Kevély nyeregbe irdatlan kemény hosszú mászás után a kis társam már elõttünk jár, és a célig nem is láttam õt. A Kevély nyeregben megpihentünk a többiekkel, a pontõr egyedül volt, kedves volt, odahívott minket a tûzhöz, de valahogy egybõl elment a jókedvem, mikor közölte hogy tud egy rövidebb utat, a kék helyett a K+on.. Hát pontõr létére azért durva.. Lehet, sõt biztos hogy jót akart nekünk, hiszen rengeteg szint volt már bennünk, de hát erre a túrára vállalkoztunk, és nem holmi, ideoda mászkálásra.. Szerencsére a többiek is a kéken maradtak, és így megkezdtük jó meredek köves úton az ereszkedést. A Pbjenõi téglagyárhoz, igazából csak ereszkedtünk, de azt keményen, igazi térdrombolós szakasz volt ez. A kemény rész aljánál, a Pest felé vezetõ mûúton, jobbról jöttek ketten, õk a K+-ról jöttek, és így kihagyták ezt a nehéz szakaszt.. Pofám leszakad.. Minek jön az ilyen ide.. Na mindegy.. A téglagyártól az utolsó, de annál keményebb emelkedõ visz a Virágos nyeregig. Itt már teljesen világos volt szerencsére ismét. Sajnos az a társaság akivel mentem innen levágta a kék kanyarjait, elhiszem hogy rengeteg kilcsi volt ez összesen, de azért mégis.. :( Én is eleinte követtem õket, kb. 300m-en majd gondoltam egyet, és inkább a kéken jöttem, hiszen én erre a túrára jelentkeztem. Innen a célig egyedül mentem. Virágos nyeregnél kérdeztem hogyan tovább, azt mondták hogy át a repülõtéren, de hogy onnan hogyan, passz.. Hmm.. Hát jó, ezt mondták, irány a repülõtér. Szerencsére nem volt egy szál gép se, így nyugodtan mehettem rajta. Kiértem a kékre ismét. Kicsit ténferegtem hogy merre, mert már enyhén fáradt voltam, majd egy józanabb pillanatomba, belõttem hogy merre, mivel már kékeztem erre, és beugrott az irány. Jó 2 km. séta után megérkeztem sajogó lábakkal, piszkosan, mocskosan, de a 110 km-t teljesítve!!!! És rólam ez igenis elmondható! Mert én érzésem szerint teljesítettem a KIÍRT(!!) távot. Az éjszakai társak már bentvoltak. Oklevél, kitûzõ átadás, gratuláció, majd egybõl mentem is haza. A túra sajnos nem a szervezettségérõl híres, de hát ez ellen nem lehet mit tenni, ez emberfüggõ.. Viszont tényleg nagy kihívás volt itt lenni, és el sem hiszem hogy sikerült teljesíteni, büszkén fogom ezt elujságolni, munkahelyemen, illetve a Galgás társaimnak. Még egyszer gratulálok mindenkinek!! Nettó idõm 23 óra 40 perc lett. Hm.. szuper idõ. A lábaim egyelõre egyenlõek a nullával, egész nap aludtam, feküdtem, most is csak a beszámolóért keltem föl, megyek is vissza, remélem minnél hamarabb a régi leszek :-)
 
 
Mályvád / SzanazugTúra éve: 20062006.08.29 16:55:24
Szanazug 40



Pénteken délután indultam le vonattal Gyulára, és sötétedésre meg is érkeztem az iskolába. Mivel ez bajnoksági futamom volt, így a 40-es volt a cél. Késõbb megjöttek a társaim is, majd irány a város. Este elõtte még elõneveztünk, és megkaptuk a másnapi térképet is, amit eleinte hiába bogarásztam, sokra nem jutottam.. No de majd másnap. Este megnéztük még a várat, mivel azt a mi részünk sajnos nem érintette, gyönyörû volt, fõleg éjszaka, kivilágítva. Késõ este megérkeztünk a szállásra, ahol megismertem petamit, és gethe-t.

Telefoncsörgés, nyögések(...), ébresztõórák. Így indult a másnap reggel.

Már lázban égtünk, alig vártuk hogy indulhassunk. Pontban fél 7-kor ezt meg is tettük. A vasútállomásnál jobbra rátértünk a Z- jelzésre, ami elvezetett minket Városerdõig, ahol az 1. pont volt. Innentõl csatlakozott utunk az 55-ös távhoz. A Szigethalmi futók, és pár profi futó már a pont után lehagyott minket. Innentõl gáton vezetett az út, itt jól belekezdtem, és egyedül Anita tudta velem tartani a tempót, a többiek szépen lemaradtak, és nem is láttuk õket csak a célban. Gáttúra után Szanazug következett, a 2. pont. Itt finom alma várt minket.

Itt ért be 2 futó minket. Innentõl a P-t kellett követnünk, ami bevitt az erdõbe, csodálkoztunk is hogy a 2 futó rövidít az országúton, de utólag mondva, tényleg tök igazuk volt, szépen el is tévedtünk ezen az erdõs részen, ugyanis nemtom miért kellett ide bemenni, sztem semmi értelme nem volt, másoktól is hallottam, simán a mûúton kellett volna menni Doboz-ig.. Itt legalább egy félórát kavartunk, nem sokan járhattak erre. No nembaj, szerencsére kis mûút után már jött a Dobozi ep. Itt leültünk, megittunk egy fantát. Itt ért utól minket Õrsi Bálint, akivel egészen a célig nyomtuk keményen, közben elmesélte az elõzõ heti Kárpát Koszorú nevû 1 hetes túráját Erdélyben. Jól eldumálgattunk, repültek is a kilcsik, de nem igazán lehetett eltévedni, hiszen õ már 5.jére csinálja ezt, meghát a jelzések is jók voltak innentõl.

Néha Anita kiabált mögülünk idegesen hogy várjuk már meg, mivel nyomtuk neki mint a meszes, de õ is nagyon ügyi volt! :) Pósteleknél (EP) jelzésváltás következett, és a Z-on értünk be ismét Gyulára a célba. Mi voltunk az elsõ 40-esek, Anitának kicsit kikészült a lába, szerencsére én csak fáradt voltam, a lábammal semmi gond nem volt. Nettó idõnk: 6:24 perc

Jó túra volt ez, tipikus Alföldi, de én ezeket is szeretem.



Gyááááá, jövõ héten BEAC Maxi, léccii szurkoljatok!!! :-))
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20062006.08.22 21:05:11
Éjszakai Gyermekvasút 20



Vértes után irány a Gyermekvasút!! Móricznál még betértünk Tomival a Mekibe, majd jól föltankoltunk, és irány Hûvösvölgy. Huhh, mikor felértünk, rengetegen álltak sorban, legalább fél óra volt mire sorrakerültünk.. Kb. fél 9-kor indultunk. Tominak ez volt ez elsõ éjszakaija, de élvezte látszott rajta, mint ahogy rajtam is, hiszen eddig csak sík terepen voltam éjszakain:)

A 2. pont helyett (Fazekas-hegy) egybõl a 3. ra értünk (Nagy-Rét), mikor közölték velünk hogy kihagytunk egy pontot.. Nem láttuk a sárga kör tábláját, amint sunyin jobbra betér az erdõbe, legalább fél óráig keresgéltük, de rengeteg embert kellett közbeigazítani, mert szinte majdnem mindenki akit láttam ki akarta hagyni ezt a pontot:) De jószívû vagyok.. :) Na, nagy nehezen felértünk a csúcsra, kezdtem parázni, hogy ez így nem lesz yo, majd keményebb tempóra váltottunk.. Szerencsére a Kaán Károly kilátóig ismerõs volt a terep még éjszaka is, köszönhetõ a Budai Tájakon túrának. Közben rájöttem miért jó az éjszakai túra! Adrenalinfokozó, nem is kicsit.. Nem kell itt Red Bull, meg minden hülyeség, ez a táj magával ragadja az embert fõleg éjszaka. Hárs hegy állomás következett, ahonnan vki kérdezte hogy merre kell tovább menni, egy láthatólag nem beszámítható vki mondta hogy tovább a sín mentén, szinte mindenki ott ment, de mi maradtunk a sárga sávnál, hiszen úgy is ott kötünk ki, és a leírásban is a S- volt. No, megizzadtunk a Kaán Károly kilátóig való menetelnél.

Szépjuhászné (7.E.P)tól a piros sáv ment egészen Makkosmáriáig, ez nekem teljesen hazai táj volt, ismertem ezt a részt. Nem tudom mi történt velem, de úgy mentem fel az Erzsébet Kilátóhoz (János-hegy) mintha ma kezdtem volna túrázni, semmi fáradtság, mentem mint az õrült, meg is jegyezték páran, hogy mennyi energiám van még:) És az 50-esrõl még csak nem is tudtak.. itt befogtunk egy katonacsapatot, láthatóan jól bepiáltak, kínálgattak borral, de inkább maradtam a kútnál.. mentünk is tovább. Jó sokára jött csak Makkosmária, ahol ismét piás csapatba ütköztünk.. :-( Majdnem elhitették velünk hogy õk a pontõrök.. szép kis társaság.. Majd a templom elõtt leülve nézegettem a térképet, mert itt vége volt a P-nak. A Z+-on mentünk tovább, itt jó sokan összegyültek, inkább visszavettem, követtem a többséget, talán õk jobban tudták mint én, hiszen most voltam itt elõször. Jelzetlen út következett, ahol kettévált a csapat, mi egy 12 éves fiú-val, és néhány ismerõsével mentünk tovább, mert láttam, hogy a csávó profi a térképkezelésben, és igaza is lett, mert kilogikáztuk, és hamarosan már Virágvölgynél jártunk. Kiss frissítõ, lazulás, majd irány Disznófõ jelzetlen, késõbb Z- úton. Nehéz volt ezt a fránya zöldet megtalálni az tuti.. Itt is kb. 15 perc idõveszteség..

Innen elhúztunk, és a Zöld vonalon nyomtam neki keményen felfele, a Normafáig meg sem álltam. Itt kicsit bizonytalankodtam, majd jött egy idõsebb ember, egyszer már segített nekem, most is megtette, így hozzájuk csapódtunk, és Csillebérc mh.-ig velük mentünk. Innen párhuzamosan a sínnel elértük Normafa mh.-t.

Na, itt sajnos eléggé elkavartunk, és nem a Zöld háromszögön mentünk a Kápolnáig, hanem a völgy másik oldalából közelítettük meg a Kápolnát. Közvetlenül a cél elõtt haladtunk el.. Na ez egy sz*r érzés, higyjétek el :-))) De ráleltünk a Z háromszögre, és bár oda--vissza jártuk meg az utat, de meglett a Kápolna.Utána ismét vissza a Zháromszögön ahol jöttünk, majd emlékmû, és a céééééél! Kicsit izgultam a szintidõ miatt, de fél órával szintidõ elõtt bent voltunk. Jó kis túra volt ez, csak néhol túlbo nyolították :)) Én élveztem azért! Sajnos kb. 2 órát kellett várni a gyermekvasútra, mire elindult, addig egy yoo nagyot szundítottam, és kipihentem ezt a mai 70 km-t :)

Ja, és a virsli fincsi volt a célban, bár a gyomrom nem igazán akarta befogadni, de betuszkoltam :-)

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20062006.08.22 21:03:27
Vértesi Barangolások 50



Tomi munkatársammal indultunk le péntek délután, és Csákvári átszálással Gánton is voltunk. No itt kezdõdtek a problémák, ugyanis a 2 turistaházból mind a 2 le volt már foglalva.. Így jár az aki elõre nem jelentkezik be.. Nem csak mi voltunk így ezzel, hanem egy Gyõri duó is (apa, lánya), de legalább nekik kocsijuk volt. No mindegy, ráértem errõl még elmélkedni, hisz korán volt, célba vettük(em) a sörözõt, majd jöttek a gyõriek is. Szép lassan összeismerkedtünk velük, nagyon nagy arcok voltak, a kiccsaj is, és az apja is (Kinizsi teljesítõ). Majd nagyon kedvesek voltak, mert adtak estére plédet, és bár így is a kocsik mögött feküdtünk, de legalább annyira nem fáztam este mint amire számítottam.



No, a túráról: Másnap reggel 6:05-kor már neveztünk is, és 4-esbe neki is vágtunk a túrának. Az itiner tökéletes volt, a térképvázlat szó szerint mesteri!!! Grat a szervezõknek! Kb. 30-ig mentünk a gyõriekkel, majd elhúztunk, mert a 15:10-es buszt terveztük elérni. Jól ment minden, a végére nyomtuk neki keményen, kicsit elfáradtam, de ennyi kellett! A busz meg is lett, 14:30-kor már a célban voltunk.

Igazából petami leírt minden fontosat errõl a túráról, szuper idõ volt, gyönyörû táj, és megismertem a Vértest is, szerencsére pozitívan csalódtam benne:)

 
 
Szent István napi tt. és gördülés 100/66/33/17 kmTúra éve: 20062006.08.14 11:17:35
Szent István napi TT 66



Ketten indultunk egyik munkatársammal Pestrõl.

Hát igen... Szinte csak ugyanazt tudom ismételni mint Hófutó kolléga.. A nevezésnél már gondok voltak, legalább negyed óra jutott egy emberre, egy biciklis kolléga ki is fakadt elõttem. Aztán én jöttem, neveztem, és megkaptam ezt az itinernek nem nevezhetõ valamit.. (1200 FT volt a nevezés, gondoltam a pontoknál lesz valami extra szolgálgatás, végülis nem tudom mit takarhatott ez a sok összeg...) Útvonalleírás null, térképvázlat volt, de azt inkább semminek nem nevezném.. Kész szerencse, hogy még a Szolnoki vá.-nál találkoztam egyik ismerõsömmel, neki kiderült van Szolnok térképe, de csak a 33-ason indul. Ezt a túrát Szolnok térkép nélkül szinte lehetetlen lett volna megcsinálni.. Mivel az ismim a 33-ason indult, ezért ugy gondoltam megcsináljuk fordítva a 66-ot. Szóval a 2. 33-nak kezdtünk neki, a MOL kútig minden ok volt, de innen kb. fél óra keverés után jöttünk rá az irányra.. Igazából azt a lapot amit kaptam, ki is dobhattam volna, mert kb. semmit nem ért, egyedül a Szolnok térkép volt, amit bújtunk minden kanyarban.

A repülõ emlékmûnél a pontõr kedves volt, megkínált üdítõvel, kentek kenyeret, és közölték a központtal, hogy mi vagyunk a két fordítva megcsináló turista :-) szóval a pontokon ne várjanak ránk nagyon.

33km-nél társunkkal megbeszéltük hogy ideadja nekem a Szolnok térképet, majd visszahozom neki, szerencsére belement az alkuba. Na, innen csak magamra, meg a tájékozódó képességemre voltam csak bízva. Elhagyva Szolnokot, a TSZ mellett gyalogolva, majd kiérve a 32-es fõútra, majd ismét vissza Szolnokra. Ez volt a nagy része az út nekem 2. felének. Mire visszaértünk Szolnokra, a bicikliúton gyalogolva, óriási zuhé ömlött a nyakunkba, persze minden elázott, útvonalleírás(?), meg a térkép is.. A végén a vár maradványát nem találtuk, pedig vhol ott keringtünk körülötte, de igazából már a cél volt a lényeg, mert közben cikázó villámok között nem volt egy életbiztosítás menni, paráztam is keményen. A célba 13 óra alatt értünk be, ahol aztán megkaptuk a szép kitûzõt, és egy kis levest, ami már nem csúszott le.



Hát, nagyon érdekes túra volt ez, jövõre ígérgetnek hogy javítják ahogy tudják, de nemtom mi lesz belõle.. Ez a túra nem nyerte el sajnos a tetszésemet, a táj szép volt, de a szervezés enyhén felejtõ. No nem baj, talán jövõre tanulnak a hibából!

Ja, és a lényeget kihagytam.. 66 km aszfalt!!!! kemény...

 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20062006.07.17 15:11:31
Várt az elsõ éjszakai túrám a Sóút. A vonat az egyik állomáson legalább 20 percet állt, és így kissé megkésve de kb. 3/4 10-kor sikerült neveznem. Egy elemlámpa volt nálam, azt is még az egyik Galgástól kaptam, és gõzöm nem volt hogy mikor merül le, szóval paráztam keményen:) Egyedül indultam, majd sikerült beérni egy kisebb csapatot. Az egyik srácot ismertem a tegnapi túráról, mert õ volt a 2. pontnál a pontõr, így hozzájuk vágódtam, a srác totál kiakasztott.. Semmi elemlámpa nem volt nála, és nyomta mint az õrült, nem gyõztem világítani mögötte, nehogy elbotoljon szegénykém:)) Le is hagytuk szépen a többieket, de a pontokon mindig bevártuk õket, és így összesen legalább 1, másfél óra ráment erre.... Számomra a legkeményebb szakasz a 8 km-es aszfalt volt, itt kicsit le is sántultam, mivel egy piszok nagy hólyag szépen kiújult a lábamon.. Voltak holtpontjaim is, az elalvás határán voltam többször is, elõttünk egy 11 fõs csoport nyomta keményen. Alig vártam már hogy beérjek a várva várt célba, Szelére. Itt virslit ettünk, megtankoltam magam teával, és szomorúan néztem a lábamra, amit xarrácsípkedtek a szunyogok.. A rétnél rengeteg volt.. De boldog voltam, hiszen sikerült teljesítenem az elsõ éjszakai túrámat, és ezzel az örömmel tértem vissza nyaralni Szoboszlóra :-)
 
 
Patai keringő és Püspöki keringőTúra éve: 20062006.07.17 15:10:22
Nah, sikerült hazaérni a 2 hetes felüdülésbõl, Hajdúszoboszlón nyaraltam egy szuperjót, de közben Ttúráztam is keményen. A szombati napon a Patai Keringõ 28-at tettem meg. Péntek este leutaztam már, ott aludtam Szurdokpüspökibe a suliban, még jó hogy ez Galgás túra volt, így ott volt szinte az összes csapattársam, ismerõsök, bár az az igazság hogy szégyenszemre csak én indultam közülük, a többiek "szervezõk voltak".. Egyedül mentem végig, jól szalagozott utak voltak, a végére kicsit kavartam, mivel a szemét vadászok állítólag letépkedtek pár szalagot, és ugye ennyi elég is egy kis kavalkádhoz. A célba beérve megkaptam a kitûzõt, de vhol belül nagyon ideg voltam a szervezõtársakra, mert komolytalanul csinálták a dolgokat, így az utánam érkezõket igyekeztem kiszolgálni, és gratulálni nekik.. A borospince tulaja kicsit befröccsölt, így nagyokat röhögtünk néhány beszólásán :))

 
 
Falasok(k)Túra éve: 20062006.07.17 15:09:35
Falasok(k) 50



Érzésem szerint ezt a túrát nagyon eltalálták..Ahol nem volt jelzés, (de ahol volt, ott is sokszor) a szalagok tökéletesen tájékoztattak az útvonalról. Egyszerûen szinte ha akartam se nagyon tévedtem volna el.. Bár egyszer ott a Hûvösvölgyi útnál majdnem akaratomon kívül is megtettem :)). Szóval gratula Vlaszij, gyönyörû helyekre varázsoltátok ma a túrát, és az idõ is szuper volt nagyon. A legjobban még mindig az Újlaki hegy környéke tetszett, bár nem egyszer jártam már erre, de az ejtõernyõsök szárnyalása meg a táj az onnan lenyûgözõ. (Csak tudnám hogy pár ember hogy tudta kihagyni a titkos pontot, majd kiszúrta az ember szemét :-))
 
 
KörösTúra éve: 20062006.07.17 15:08:41
Körös 30



Péntek reggel 10 óra tájban indultam neki a vonattal Mezõberénynek, mert egy kicsit be akartam járni a terepet hogy mégis mi várható másnapra. Sajnos ebbõl semmi nem lett, ugyanis szakadt az esõ, így elsõnek értem a szállásra, és elfoglaltam a faházat. A többiek este 7 fele jöttek, kicsit várostnéztünk, majd éjfél fele haza is értünk :-)



Vettem magamnak egy új Saucony futócuccost, így ebben vágtam neki a túrának, rövidgatya és póló, semmi más. Kicsit izgultam mi lesz ha elkap az égi áldás, de tökéletes túraidõ volt számomra végig.



Kicsit elaludtunk, így a 7:20 kor vágtunk neki a 30-as távnak. Én futottam, mivel szeretnék a bajnoksági futamokon jó idõket menni, így el is léptem egybõl az elején társaimtól. Sajnos az elõzõ napi pocsék idõ megviselte az utakat is, így a mûút után nemsokkal már a dagonya közepében voltam, itt futni sem tudtam.. 40 perc múlva érkeztem az elsõ ponthoz a Boldisháti ellenõrzõponthoz. Itt kértem egy kis vizet, és robogtam is tovább a gáton. Kb. 2 kilcsi múlva jött a következõ pont a Kettõs-Körös hídlábnál. Láttam mennyire ki van áradva a folyó, nem is csodálkoztam a rengeteg esõzés miatt.. Az E.P-n feltankoltam kicsit sütivel, meg gyümölcsös üdítõvel, kicsit megpihentem, és indultam tovább. Itt vszínüleg túl hamar értelmeztem az 1km múlva balra leírást, és bár mentségemre legyen mondva arra is volt Z+ hamarabb fordultam balra a kelleténél, így egy kisebb kör után ismét a 2. ponton voltam.. :-) ez kb. 10 perc kihagyás volt. Itt ért be 2 futó akikkel innentõl rengeteget az 5. pontig végigfutottuk. Innentõl sokat kellett mennünk a mûúton, és a Z+ balra letért az iszonyú sáros földútra, de mi futottunk tovább a mûúton. Érzésem szerint ez nem volt rövidítés, sõt hosszabbítás, mert legalább 1,5 km-t rátettünk a távra, bár ha nem a futókkal megyek én bizti betértem volna a Z+ra. Sok futás után késõbb jobbra vezetett az út, amit szépen szalagoztak ki. Itt méteres füvek és tócsák között lavíroztunk, és kiérve errõl a részrõl jött a 3. ellenõrzõ pont, a Bélmegyeri csatorna.

Innen ismét jó hosszú szakaszon mûúton kellett mennünk. Futás közben elkezdtem kicsit merevedni az izmom, de követtem a többieket. A mûút után ismét egy gáton folytattuk a futást, itt nagyon kevesen múlott hogy ne ránduljon görcsbe a combom. Váltottam, így a bal lábamra tettem nagyobb terhelést, mert a jobb kicsit ki volt már készülve. Hosszú gátfutás után következett a 4. pont ismét a Kettõs-Körös lábánál volt. 24 km-nél jártam 2:53-as idõnél. Itt a többiek továbbindultak, én mondtam nekik hogy én már nem hiszem hogy nagyon tudnék innen futni, igaz már csak 6 km volt, de nem ment már semmi.. A bokám fölött a függõleges csont (nemtom hogy hívják) iszonyúan fájt, innentõl már csak gyalogoltam, de azt is csak lassacskán. Innentõl iszonyú saras rész következett a 6. E.P-ig de vigasztaltam magam hogy itt ugyse tudnék futni. Közben egyre jobban fájt az a csont a lábamnál, és alig bírtam már menni is. Szép lassacskán elértem a 6. pontot a Laposi kertet. Innentõl a maradék 3 km is kínszenvedés volt, de sikeresen teljesítettem a távot 4 óra 09 perc alatt, ami érzésem szerint szupi, mert kb. március óta túrázom.



A célban megettem a gulyáslevest (5-öt ettem meg összesen a nap folyamán) majd letusoltam, és kb 2 óra várakozás után megjöttek a társaim még jó idõben.

Késõbb elkezdett dörögni az ég, és óriási zuhé zúdult a túrázókra, sajnáltam azokat akik még ilyenkor kint lehetnek. Óriási esõ volt, ha én lettem volna kint ilyen idõben sztem feladtam volna.. Csak lestem mikor beállított egy férfi futóruhában, meg egy nõ a zuhé közepén, a férfi remegett teljes testével mint a kocsonya.. Megvártuk Boglárkát aki még egy 30-as után a 20-asra is elment, majd szerencsére le sikerült fixálnom egy helyet egy mikrobuszban, amiért örök hálám a többieknek. Este 10-re itthon voltam de még most is fáj a lábam, amin nem is csodálkozom ennyi futás után. Így sajnos a mai Mátrai Csillagok lett volna az elsõ éjszakai túrám, de nem szeretném kockáztatni a lábaimat, így most ez elmarad, majd kárpótolom a Sóúton magam az éjszakaival.
 
 
Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25Túra éve: 20062006.07.17 15:07:29
Jutasi Õrmester Benedekhegyi kÕrjárata 25





Egymagamban indultam el reggel Veszprémbe. Sajnos itt a buszközlekedés nagyon gyatra, óránként járnak a buszok, így kb 8:45 kor tudtam nevezni a csodás Szent-Benedek Hegy lábánál.



A tájékoztató szuper volt, a térkép is, szóval annyira nem lehetett eltévedni.

Alig 400 m után jött az 1. E.P a Hõsi Kapu, ahol meglepetésemre katonák álltak, és egy csákót kellett rányomnom a fejemre, mert ha nem veszem fel, és a kövi EPnél meglátják, akkor laposkúszásban(!!) kell tovább mennem :))). Hát elég hülyén virítottam Veszprém közepén ezzel a csákóval, de élveztem a dolgot :-)

Alig telt el 500 m és ismét egy E.P a 2. a Panoráma terasz volt. Innen gyönyörû kilátás nyílt a Veszprém óvárosi részre. Itt még szuper idõ volt, semmi esõ nem esett, szépen gyalogoltam, sõt, még rám is szólt a pontõr, hogy nehogy elkezdjek kocogni, mivel ez nem teljesítménytúra :)(?) néztem egy sort..

Erdõ mellett haladva értem el a 3. pontot: az Aranyosvölgyet. Itt húznom kellett egy kérdést, asszem az volt hogy mi volt Veszprém legrégebbi vendéglõjének a neve. Erre a Méhes Vendéglõ lett volna a válasz, de én csak lestem mint a szamár :) Honnan tudhattam volna.. Továbbhaladva egy forgalmas körgyûrûn kellett átmenni, a lapom írta hogy itt lesz egy pontõr aki segít, de senki nem volt. Bár kivi lettem volna hogy mit tesz, beáll a fõút közepére, aztán mehetünk? :))

3 vasúti sínen átkelve következett a 4. pont a Jutasi kápolna. 4 EP és eddig 4,7 kilcsit tettünk csak meg, szépen meg volt eddig szervezve a dolog. Itt megnéztem a kápolnát, bementem a boltba megittam egy Red Bullt és itt kezdett el zuhogni az esõ mintha dézsából öntötték volna.. Még jó hogy a boltban voltam éppen. Kicsit megpihentem, aztán amikor enyhült az esõ (innentõl egész úton hol esett, hol nem..) továbbindultam de a lehetõ legrosszabb irányba, a dolog érdekessége hogy még 1 szalag is volt amerre indultam, és a táj is teljesen egybevágott a leírtakkal.. A kövi EP-rõl kérdezgettem embereket, de azt se tudták mirõl beszélek.. Majd kilyukadtam ismét annál a fõútnál, ami még a 3. EP után volt. Innen elkezdtem a már ismert 2 vasúti sínen keresztül a kápolnáig futni, és addigra már jó sokan elõttem voltak, mert ez bizony legalább egy fél órás + dolog volt.. Elmagyarázta a kápolnánál a pontõr hogy mit vétettem, de a leírásból csöppet se derült volna ki.. Észrevettem hogy elhagytam a térképemet is, de kedves volt az öregúr, mert odaadta az övét, ami sokkal precízebb volt mint amit elhagytam, és így kis különcként futotam tovább hogy behozzam a lemaradásomat.

10 perc se telt bele, és ottvoltam az 5. pontnál az Ejtõernyõs emlékmûnél, ahol rengetegen álltak, gondolom épp egy elõadás folyt, én nem akartam belemenni, inkább elolvastam a tájékoztatót mit ír róla, kaptam egy katonai kódot is az õröktõl, amit meg kellett jegyeznem a kövi pontnál. A sok embert lehagyva kocogtam tovább a mûútnak nevezett földúton. Átkelve a vasúti töltésen iszonyú rossz, sáros latyakos úton ment a haladás, itt alig lehetett gyalogolni is nemhogy kocogni.. Ilyen úton értem el a 6. pontot a Murvabányát. Itt férfias zavaromban azt a 2 szót is elfelejtettem ami a kód volt, de szerencsére nem büntettek érte a katonás pontõrök :) Innen kellett felkapaszkodni a kilátóba, ami nem volt semmi..

A maradék erõmet felhasználva küzdöttem az emelkedõn, iszonyúan csúszott minden, mire felértem izzadtam mint a ló, ráadásul az esõ is csak esett..

A szalagozás tökéletes volt, de mégis a 8. EP-t értem elõbb :)) Bár igaz hogy a 2 EP közt mindössze 300 m volt :) itt mondták hogy hagyjam itt a cuccom, felfutottam a 7. EP-hez a Cholnoky kilátóhoz, itt kaptam egy kis vízutánpótlást, de olyan rossz idõ volt hogy a kilátóból semmi nem látszott, szóval mentem is vissza a 8. EP-hez a cuccomért a Csatári kápolnához. Itt voltak számomra a legkedvesebb pontõrök, bár mindenhol nagyon kedvesek voltak, de itt különösen. Nem hitték el hogy pestrõl képes voltam idejönni :) Kicsit meg is pihentem itt. A kápolna gyönyörû volt, az alma is amit itt kaptam. kb 10 perc pihi után futottam tovább és beértem a Természetvédelmi övezetbe a 9.EP is itt volt a Tekeres-völgyi szikla. Itt már nagyon gyatra idõ volt, szerencse hogy épp erdõben voltam. nehezen járható szakasz jött a kövi EP-ig, alig tudtam haladni rendesen, ráadásul estem is egy nagyot. Jól kikáromkodva magam mentem tovább. A kövi EP elvileg egy tisztás közepén kellett volna hogy legyen, de egyedül a hûlt helyén egy fehér Suzuki maradt, amit azért lefotóztam bizonyítékként, meg egy-két kép a tájról is. Szóval 10. EP nincs!!! Méteres latyakok álltak elõttem, szerencse hogy hosszúgatya volt rajtam, mert különben a csalánok xarrácsípkedtek volna.. Át a fõúton megpillantottam a 11. EP-t a Laczkó-forrást. Kocogtam tovább, és nagyon kevés hiányzott hogy el ne tévesszem megint az irányt a csárdához. Felindultam ez erdõbe a piros csíkon, de gyanús volt, mert nagyon meredeken ment fölfelé, ennyi szintre meg nem emlékszem a kiírásban. A kaptató felét megtéve elõkaptam a nagy térképet amit még a kápolnánál kaptam, és rájöttem hogy az út végén van a csárda, szóval szerencsém van hogy idõben kapcsoltam.. Visszafutás, majd jött is egybõl az út végén a 12. EP a Kiskuti Csárda. Itt idézem a leírást: "elérjük a Kiskuti Csárdát, ahol mindenki kedvére és igényére választhat a számára frissítõ nedûk, és Ági néni a tulajdonos által sütött káposztás pogácsa közül. Ezt nem szabad kihagyni"

Hát az az érdekes hogy a finom nedû alatt a sört értették, pogácsának meg hûlt helye se volt, finoman rákérdeztem hogy vmi pogácsát kapunk-e itt, elutasító választ kaptam... Érdekes volt..

A pontõr megmutatta innen a helyes irányt szerencsémre mert én a 10-esek vonalán mentem volna tovább, mert az volt szalagozva, a mi utunk innentõl ment a vakvilágba semmi szalag nem volt, semmi jelzés..Igaz már csak 2 km volt a célig.

Alig 500 m múlva benéztem balra, és szerencsémre pont észrevettem a 13. egyben utolsó pontot a Jezsuita templomot. Itt egy negyedórás elõadást kaptam egy bringás fiúval, akivel még együtt indultam, de itt ért csak utól. Szép, izgalmas volt az elõadás.

Itt találkoztam 2 túratárssal, õk mondták hogy a csárdánál írtak vmit a lapunkra, és ez által lehet az Állatkertnél ingyenvirslit enni.

Érdekes, ha õk nem mondják, a büdös életbe rá se jöttem volna erre..

A nagy kajálás után 24,6 km.-nél kis gyaloglással elértük a végcélt a Margit-romokat. Megkaptam a kitûzõmet a szintidõn belül teljesítésért, és az oklevelemet. Innen másfél(!!) óra volt kijutni a vasúthoz. Veszprémben a közlekedés igen gyatra..



Szuper túra volt ez, teli izgalmakkal, és megismertem Veszprémet is, ami egy gyönyörû város, és máskor is szívesen jövök ebbe a már megismert Városba!
 
 
HidzsraTúra éve: 20062006.07.17 15:06:29
Hidzsra 40



Vasárnap reggel a Széna-térrõl indult a buszom Zsámbékra a rajthoz. Nevezés után 7:10-kor elindultam a S- jelzésen ami egy kis kaptató után eltért egy dzsumbuj fele, ahol sztem még ember nem járt :D na, én mentem persze kicsit tovább, de féltem, mert a mögöttem levõket nem láttam.. Igy pár száz méter után visszafutottam az elágazáshoz, itt mutatták meg hogy merre van a jelzés, de õk se nagyon vették észre.. Innen egy idõsebb férfivel és egy nõvel haladtam tovább, nem mertem elkezdeni kocogni, mert féltem az eltévedés lehetõségétõl, bár az itiner jól írta a dolgokat.. De hát még annyira nem vagyok tapasztalt.. Hamarosan elértük az 1. E.P-t a Töki-tetõt, ahol datolyával kínáltak. (megjegyzem még sosem ettem ilyet, de egész fincsi volt:) Itt beértünk Tök nevû helységbe, ahol a borpincék között vezetett az út. Egy játszótérnél balra kanyarodtunk, és irány a végtelen. A Zsámbéki-medencébe vezetett az utunk egy sík terepen jó hosszan, amerre a szem ellátott virágok voltak, és csak nagyon messze láttuk a János Hegyet amit majd mi is megmászunk. a 2. E.P a Békás-patak hídja volt, itt azt kellett felírni amit a táblán láttunk. Jó 3 km gyaloglás után elértük Budajenõt, itt kezdett el igazából az út emelkedni picit, felértünk a Hilltop lakóparkhoz ahol a 3. E.P volt. Egyszerûen az ember csak ámult és bámult hogy milyen óriási, gyönyörû házak voltak itt. Itt lakik a legfelsõbb osztály, a milliárdosok... Az E.P-nél kaptam vmi török cukrot, ami leginkább a rágóra emlékeztet, íze az nem sok volt :D

Budajenõt elhagyva hamarosan már Telkin jártunk, itt kicsit megpihentünk az elõzõ napi Budai 50-es végcéljánál (?) a Kerék Vendéglõbe. Sajnos vagy jó negyed óráig eltartott a pihi, mert az idõsebbek akikkel eddig együtt mentem kicsit elidõztek itt. Itt elköszöntem tõlük, és felvállalva a kockázatot egyedül indultam meghódítani a Nagy-kopaszt. Itt kemény kis kaptatók következtek, meg is izzadtam rendesen, de örültem hogy végre a saját tempómat tudom menni. Kis idõ múlva a Nagy-kopasz tetején voltam, felmentem a kilátóba, de nem sokat idõztem, mert nagyon erõs szél fújt, és be kellett hoznom az eddig elmaradt idõmet. Tul.képpen innentõl szinte már végig kocogtam 20 km-en keresztül ahol lehetett.. Az 5. E.P a Szarvas-árok volt, amit kicsit nehézkésen találtak meg az elõttem levõk, és itt utól is értem szinte minden indulót. Az itiner nem 100%os tájékoztatást adott, ugyanis a "kerítés átjárója" 2 helyen is volt, de az E.P az jóval arrébb volt, és így kis idõveszteség árán is, egyik túratárs megtalálta a fán a fehér csíkot, amivel elvileg minket segítettek, de kb 40 km alatt ha 4 et láttam.. Kb. 2 km után kiértem a mûútra, innentõl legalább 6 os átlagot mentem, nagyon belelendültem, szinte meg sem álltam már.. A mûútról lefele jövet Budakeszin találtam magam, ahol a külvárosba kanyarogva beértem az erdõbe. Kis kaptató után már itt is volt a jól ismert Budakeszi Vadaspark. Itt a belépõjegyek árát kellett felírnom. (tetszettek ezek a szellemes feladatok nekem). Innen már gyerekkoromból jól ismert úton mentem tovább, kicsit megnyugodtam, mert itt már annyira nem fenyegetett az eltévedés lehetõsége. S+, majd Pkör, igy következtek a jelzések, és egy kis térképelemzés után keresztülmentem a Gyermekvasúton, és pár lépés után a Kis-Kõfejen voltam. A P- jelzés felvitt a János hegyre, de szuperjó erõbe éreztem magam, és néhol még itt is bele-bele kocogtam a távba. Rengetegszer voltam már errefele, itt vhogy biztonságba éreztem magam :-)) Itt a feladat az volt hogy fel kellett írni hogy milyen márkájú kötelekbõl készült a Libegõ :-)

A Vitalade italomat le is húztam hamar, és egy jelzetlen úton ereszkedtem tovább, párhuzamosan a Libegõvel. A Tündér-Szikláról gyönyörû kilátás nyílt egész Budapestre, itt kicsit elméláztam, majd futottam is tovább. Hamarosan a Zugligeti Niche kempingnél találtam magam.

Innentõl kezdõdött a "városi élet". Beérve Budapestre, szinte teljesen jelzetlen utakon haladva mentem tovább. (Szerintem szuper volt az itiner, féltem hogy itt Budapesten könnyen eltévedek, de szuperül volt leírva minden, utcáról utcára)

a 8. E.P a Balogh Ádám-szikla volt. Itt már keményen esett az esõ. Kicsit lazítottam, ittam az itt kínált ananászlébõl, kis beszélgetés a pontõrökkel, majd irány tovább.

Elhaladtam a szikla mellett, és csak ámultam és bámultam.. Ugy ki volt díszitve, azt hittem hogy a virágkarneválon vagyok.. Sztem vmi hajléktalanok lakhattak ott, de szerencséjük volt hogy nem voltak "otthon" mert elküldtem volna õket a .....ba.. Azért durva hogy egyesek hova nem dugják a képüket..Na mindegy..

Innen a ritkán jelzett Zháromszög jelzésen mentem (ezt a jelzést sztem vagy átkéne sürgõsen festeni, vagy le kéne venni a túristatérképekrõl..). Innen szinte már a belvárosban vezetett az út, végig kocogtam Pesten, páran megnéztek, nem tudtam hogy mit bámulnak annyira, azt hogy futok, vagy a Petõfi Túrás pólómat :D :D ki tudja milyen hazafinak gondolhattak :)) 15:20 ra voltam a célban a Gül Baba Türbéjénél, ami azt jelenti hogy 8:10 alatt tettem meg a 40-et, de éreztem hogy jobbra lettem volna képes, csak nem akartam nagyon eltévedni az elején.. Összesen 3 futó elõzött meg, de még pár 20km-est is utolértem a végén :-) Megkaptam az oklevelem, és a kitûzõmet, majd 1 óra múlva már otthon pihentem a fáradalmakat.



Összességébe: Ahhoz képest hogy a Hidzsra 40-et most rendezték meg elõször, Szerintem egy két szarvashiba kivételével tökéletes volt az itiner, A szervezéssel se volt semmi probléma, csak az indulók számával, nagyon kevesen voltak, dehát ahogy mondják, minden kezdet nehéz, és gondolom itt se voltak azért maximalisták a szervezõk.

Nagyon jó túra volt, gyönyörû tájakon, és még az esõ ellenére is élveztem ezt a túrát!
 
 
KáliTúra éve: 20062006.07.17 15:05:27
Káli 30



Péntek délután le is utaztam a csapattal (mivel ez kötelezõ turista kategória) Révfülöpre, ahol a szállásunk volt. Egy tornateremben szálltunk meg, aludni nem sokat aludtam, mivel elég kényelmetlen volt a szivacságy.



Másnap reggel indultunk Ábrahámhegyre, ahonnan a rajt indult. Beneveztünk, megkaptuk a leírást, és elindultunk. Még 1 km-t se mentünk, de muszály volt betérni egy boltba, mivel én okos otthonhagytam a kulcsomat, és szinte semmit nem hoztam magammal a pénzen kívül. Hamarosan az út elkezdett emelkedni, és gyönyörû kilátásba volt részünk, láttuk a környezõ hegyeket és a Balatont. A Salföldi Kolostorrom mellett elhaladva hamarosan következett egy nagyon kemény rész, a Tóti-hegy. Elég sár volt eddig is a túrán, de ez mindenen túltett. Itt értünk be nagyon sok túrázót. A túrázók szinte egymásba kapaszkodtak, úgy húztuk egymást a sárból ki. Hamarosan mindenki megkönnyebbülve ért fel a hegyre, ahol, ellenõrzõpont következett. Innen szinte semmit se láttunk, olyan volt mintha a világvégén lettünk volna, de nagyon szuper érzés volt itt lenni. Aztán megtudtuk a rossz hírt is, ugyanerre kell lefelé is menni.. Hát senki nem nevetgélt a hír hallatán.. Pár perc múlva örültem hogy végre már lent vagyok a hegy lábánál ismét. Kis futás után beértünk egy Salföld nevû helyiségbe, ahol ismét ellenõrzõpont fogadott. Itt kaptam vizet és egy óriás pogácsát, amivel jól is laktam.

Kari Bácsi kilátója elõtt szalagozva volt az út, de a rendezés perfekt volt, és minden szalag jó helyen volt (sárga K30, kék K60). Fenn a kilátóba borkóstolás következett, maga Kari Bácsi invitálta a fáradt túrázókat egy kis hörpintésre. Behúztuk a bort, megettem az itt kínált zsíroskenyeret, és indultunk is kis pihenõ után tovább. Innen mûúton vezetett az út vagy 2 km-en keresztül, majd innen a mûútról ágazott le a K60 illetve a K30 kis idõ múlva. Mi mentünk a sárga szalagok után, és késõbb a miénk is leágazott egy rétre, ahol már elég kemény tempót diktáltunk, mégha a szél fújt is. Szinte észre se vettük, olyan gyorsan haladtunk el a Kornyi-Tó mellett, és kemény tempót diktálva hamarosan már a Sóstókáli templomrom-nál találtuk magunkat, ahol önpecsételõ pont volt. Itt megpihentünk vagy negyed órát, kaja, pia, majd nyomás tovább.

Itt kezdõdött egy érdekes rész, ahol lovak között vezetett a túra, illetve az õket elzáró drótok között vezetett az út, kicsit be is tojtunk a lovaktól, de Anita, a csapattársam szerencsére sokszor lovagol, és õ megértette a "lovak nyelvét" és nyugira bíztatott minket. Innen jött a rossz rész, ugyanis át kellett bújni két drótkerítés miatt is, amelyikben áram(?) volt.. Nekem sikerült, a többiek kicsit kaptak a rázásból, és eléggé fájt is nekik.. Azon morfondíroztam hogy miért vezetik a túrát ilyen helyekre, vagy miért nem zárják el jobban a lovakat.. No mindegy, mentünk tovább, következett volna(!!) a Fülöp Hegy, de mivel még a Kilátónál ki volt írva hogy arra nagy sár miatt nem lehet menni ezért a próbáltunk rájönni a helyes útra (jelölve persze nem volt) Mikor kicsit elkavartunk, és kb 300-m t tettünk a P- jelzésen a sárba, visszafordultunk, mert a társaknak eszébe jutott hogy ez volt az a rész ahol nem lehet menni sár miatt. 300-m visszagyaloglása közbe rengetegen jöttek volna arra amerre mi mentünk volna, a K15ösök, de mi helyreigazítottuk õket, hogy erre hiába mennek ugyse lesz ellenõrzõ pont, mégha ki is van írva.. Aztán azon nevetgéltünk útközbe hogy ki tudja mennyien kavartak el itt ezen a részen.

Mi pár embert megkérdeztünk, és egyértelmû választ kaptunk, irány Révfülöp a mûúton át. Kb. 6 km. múlva megérkeztünk a várva várt célhoz a Révfülöpi Iskoláig.

Simánszintidõ alatt voltunk, megkaptuk a kitûzõt, és az oklevelet, majd még aznap délután hazautaztunk vonattal.



Kellemes túra volt, a talaj sok helyen latyakos, sáros volt, ami nem csoda, hiszen pénteken rengeteg esõ esett. Nagyobb fennakadások nélkül sikerült teljesítenem ezt a túrát is, jól éreztem magam, máskor is szívesen jövök ide :-) Köszönöm társaimnak (Szél Anita, ifj. Papp Antal, és Krisztinek) a túrát.
 
 
AndezitTúra éve: 20062006.07.17 15:04:32
Andezit 30





Reggel 3-kor már keltem, és 3 vonattal leértem Galgagutára kb. 6:45-re. Itt már többen is gyülekeztek, jobbnál-jobb túrázók. Volt aki egybõl a Mátrabérc után jött le ide.

7 órakor neki is vártam a megmérettetésnek. Sík terepen vezetett a túra. Ahogy elhagytuk Galgagutát, sártömeg állta az utunkat, amin szinte alig lehetett átkelni, csupa sár volt az egész cipõm. Reméltem hogy a túrán nem lesznek nagyon ilyen részek. Kiértünk egy mûútra, itt elkezdtem futni, hiszen megfogadtam, lejtõs terepen kocogok, emelkedõknél sétálok. A mûút után hamarosan következett az elsõ pont a Malom Sörözõ. Itt ittam a teámból, és mentem is tovább a mûúton. Irta a tájékoztató hogy itt késõbb balra le kell fordulni, izgultam, mert többször is leágazott az út balra, nehogy eltévesszem a helyes irányt. De szerencsére a szalagozás tökéletes volt, és nem nagyon lehetett eltévedni. (Ki kell emelnem hogy egész úton szinte tökéletesek voltak a jelzések illetve a szalagok, szóval grat. a szervezõknek). Innen ismét sík terepen kocoghattam, hamarosan "jelzésváltás" következett, ugyanis a Z- ról a Zöld háromszögre váltottunk, ahol egy kicsit sikerült levágnom a távból (kb 100m) mert egyszerûen mintha felszívódott volna a jelzés, sehol nem láttam.. Aztán megmásztam a Nagy-Hegyet, ahol ismét ellenõrzõ pont volt, és egyben itt volt található Európa egyik leghíresebb andezit-elõfordulása. Itt kõtengeren keresztül kellett lemenni a mélybe. Innen ismét földesútra tértünk. Nekem sokszor a túrán olyan érzésem volt mintha az Alföldön járnék, olyan érdekes terep volt ez nekem, lehet hogy csak azért mert még 4 TTúrán voltam még csak. A földesúton jó sokat kellett gyalogolni, de aztán következett Ordaspuszta. Ez egy kis falu, de azért csak megtaláltak a kutyák.. Innen már látszott a következõ állomás a Szandai Vár. El is kezdett emelkedni az út, mire felértem a Várba már eléggé leizzadtam. Itt kicsit megpihentem, de szuper jó idõm volt, szóval nem is nagyon kellett sietnem.. Itt volt utunk 2. andezittufája. Innen szinte már csak lefele vezetett az út az Orsz. kék jelzésen, itt kihasználtam a lejtõs talajt, bele-bele kocogtam az útba, már a lábam annyira már nem bírta.. Nemsokára megláttam Becske házait, és hamarosan már a Vadász Presszóba utunk végcéljához érkeztem, átvettem a megérdemelt oklevelet, és a kitûzõt, ami az Andezitet ábrázolja.

Óriási idõt mentem, egyszerûen nem hiszem el hogy 5. TTúrámon 4:30-as idõt mentem, vmi fantasztikus érzés volt ezt átérezni. 2-en voltak elõttem, de õk már profik.. Persze ez nem verseny volt, nem is annak szántam, de ilyan jó idõt nem hiszem hogy megyek valaha :) báár ki tudja..

3 órakor már itthon csücsültem (aludtam), és elgondolkoztam hogy elég lett volna akár ilyenkor is beértem, hiszen a szintidõ 8 óra volt.

Szuper túra volt, a terep is kiváló volt, az idõjárás is remek volt, sõt még az idõm is :-) remélem jövõre ismét találkozunk itt! Minden jót! :)
 
 
Petőfi Sándor teljesítménytúraTúra éve: 20062006.07.17 15:03:22
Petõfi 40



Életem elsõ 40 km-es túrája volt szombaton a Petõfi 40-es, izgultam is hogy fogom-e egyáltalán bírni, hiszen ez még csak a 3. TTúrám lesz összesen.

Szép idõ fogadott szombat reggel, reméltem is hogy a túrán is jó idõ lesz. Busszal leértem Izsákra, a templom mellett volt a nevezés, egy telefon, és megérkeztek a társak is, és 9 órakor indultunk neki az alföldi túrának.

Igazából útközben nem sok látnivaló volt, mivel az Alföld, gyönyörû, ámde kietlen tájvidék, az ember tiszta idõben vagy 10 km-re is ellát.



Elhagyva Izsákot 9 km múlva az elsõ ellenõrzési pont a Kolon-Tó volt. Itt gyorsan föltankoltunk és már robogtunk is tovább. Útközben nem nagyon tudok mit írni, hiszen nem sok látnivaló volt, mentünk, és mentünk. A kövi E.P Soltszentimre volt, ahol a templomnál várt minket maga a polgármester. Lepecsételtem a lapomat, és kaptam mellé piros tojást, és egy Soltszentimre képeslapot is. Innen fárasztó rész kövekezett, nyíl egyenesen a semmibe vezetett az út, kezdett a lábam kicsit fájni, de még szerencsére nem nagyon éreztem. A következett várva várt E.P a Csonkatorony volt, itt kicsit megpihentünk, felmentem a toronyba, és vagy 20km-re elláttam, sehol egy nagyobb fa, sehol egy ház, erre mondják azt hogy "amerre a szem ellát". Eddig szuperjó idõt jöttünk, 20 km-t 3 és fél óra alatt tettünk meg, ami nekem óriási. De hát még csak a felén vagyunk túl, szóval még nem volt teljes az örömöm.. De éreztem hogy meg fogom csinálni! 10 km után beértünk egy Csengõd nevû helységre, itt hamar átvágtunk, és nemsokára már a Budapest-Kelebia vasútvonal mellett mentünk. Ez egy unalmas rész volt, nyílegyenesen kellett menni vagy 8 km-t a sín mellett. Útközbe volt a következõ E.P, Tabdi vm. Itt feltankoltam egy almával, és nulla pihenéssel már mentünk is tovább. Itt Anita rástartolt keményen, és otthagyott minket Antival, de nembaj, már ugyis égett a talpam, örültem hogy tudtam még menni.. hamarosan mint a kézikönyv is írta szalagozás következett, amit nem vettünk észre, de felhívtam Anitát aki már jóval elõbb volt, és útbaigazított minket. Itt tanyák között vezetett az út (vagy fogalmazzak úgy hogy putrik között? :)) hamarosan a Kiskõrös-Izsák mûútnál jártunk, itt már mindkettõnknek nagyon fájt a lába, lassan is mentünk, még a kisiskolások is megelõztek, mentségünkre legyen mondva hogy a kicsik már negyed 8-kor elindultak, szóval semmi veszély nem fenyegetett minket.. durván 2 órát rájuk vertünk idõben :) Az István Borház következett, ahol kaptunk egy deci bort kóstolóba. Innen már csak 2 km. volt a célig. Mondtam Antinak, hogy ezt a kettõt én már le szeretném futni, nem fogok útközbe gyalogolni. Mondta hogy jön velem, de kb. 1 km-nél már jóval utánam jött, aztán meg is állt. Én pontban 16:00-ra voltam a célba a Mûv. Házba, ahol már Anita várt, és gratulált nekem. Ránéztem az órámra, nem hittem el hogy 7 óra alatt sikerült teljesítenem a távot, a 10 órás szintidõbõl 3 órát lefaragtam.. WOW!! 10 perc mulva Anti is megérkezett, és boldogan vettük át a megérdemelt kitûzõt, oklevelet, sõt még egy pólót is kaptam meglepetésre, aminek nagyon örültem.

A talpam sajogott a fájdalomtól, de ez érdekelt a legkevésbé, mert nagyon boldog voltam hogy az elsõ csapatversenyemen nem kárára, hanem elõnyére váltam a csapatnak!



összességébe nagyon jó terep volt, semmi szintemelkedés, fárasztó túra volt, tökéletes túraidõ, és nagyon kedves csapattagok, akikkel rengeteget hülyültünk útközbe. Most nagyon lelkes vagyok, és már a hétvégén töröm a fejem, azt hiszem a Garadna 20 lesz a következõ. Bízom benne hogy ott is hasonló sikerek várnak rám mint a mostani Petõfi Túrán.



DJ_RushBoy
 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20062006.07.17 15:02:07
Himbi-Limbi A Libegõ Alatt (15km)





Ez volt a második teljesítménytúra eddig életem során, az elsõ ugye a Mátrahegy 20 volt amirõl szintén írtam beszámolót.



Na vágjunk neki: Zugligetrõl indult a túra, én 8:30kor neveztem, de szerencsére 9-re írták az indulásomat, ami ugye a szintidõnél jól jöhet majd.

Az elsõ állomás a Hunyad-orom volt amit egy jó nagy emelkedõ árán lehetett elérni. Gondoltam hú, ha így kezdõdik a túra mi jön még, pedig a Budai hg. annyira nem lehet vészes mint a Mátra volt.. Megkaptam a pecsétet a papíromra. A tájékoztató nem volt olyen részletes mint a Mátrába volt, (sõõt, erre majd késõbb visszatérek) de azért érdekes volt a hátoldalán levõ kis leírás a teljesítménytúrákról ált.ban. (írva volt hogy ezeken a Zöldgömb versenyeken a fizikai munka mellett a szellemi munka is fontos, amiben teljesen egyetérthetek, mert nagyon sokszor szükségem volt rá) szóval térjünk vissza a túrára, a Hunyad-oromtól visszasétáltam a Libegõ alsó állomásához ahonnan indultunk, itt ismét kaptam egy pecsétet. A következõ állomás a Pozsonyi-hegy, majd a Tündér-szikla következett, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt egész Budapestre. Innen ismét vissza a Libegõ alsó állomásához. A következõ állomás a Normafa lett volna.. De hát volna, mivel úgy eltévedtünk (az út nagy részén egy nagyon kedves lánnyal mentem, akit itt ismertem meg) mint a franc.. A kis papírocskám nem adott részletes tájékoztatást arról, hogy a Normafa Síház felé pontosan merre is kell menni, annyi volt írva hogy a Zöld jelzésen.. Ugye kb. 4.szerre is fölsétáltam a lépcsõn mivel ott láttam zöld vonalat utoljára, dehát ugye 2 fele is vezetett.. És akárhogy böngésztük a térképet, csak az az út volt jó amin a zöld kör jelzéssel együtt vezetett a vonal, majd késõbb leágazik.. Nagy naivan be is dõltünk ennek, és lám, az eredménye az volt hogy szinte Budakeszin kapcsoltunk hogy na, mégis rossz helyen vagyunk, mert a Normafa kötve hiszem hogy az országút mellett legyen.. Húú fogtuk a fejünket repkedtek a gyönyörû szavak, kb 7-km.t pakoltunk rá a távra.. Gondoltuk a szintidõt már nem nagyon fogjuk teljesíteni, szépen visszagyalogoltunk szomorkásan a Libegõ alsó állomásához, majd megkérdeztük a szervezõ hölgyet hogy na hogyan tovább, és miért nem volt pontosan jelölve az út.. Persze senki se tudott semmit, az E.P-n levõ személyzetek is azért voltak csak ott hogy "legyenek"... Gondoltam tök jó hogy a szervezõk se tudják hogy mi,hol,merre.. majd megkérdeztünk egy férfit, késõbb ki derült hogy Ujj Zoltán, a Zöldgömb Sportklub vezetõje.. Õ legalább tudott nekünk segíteni, és elmagyarázta nekünk merre menjünk tovább.. Már nem voltunk nagyon jó idõbe, mert vhogy éreztem hogy ha szintidõn belül akarok célbaérni most hajtani kell nagyon.. Itt mondtam a lánynak akivel együtt mentem hogy köszönök mindent, szép utat, és miután megtaláltuk azt a fránya zöld jelzést, elkezdtem iparkodni, magyarán mondva futni. Mire a Normafára értem már izzadtam mint a ló, de gondoltam ha így folytatom lesz még egy kevéske idõm talán. Pecsét megvan, futás tovább. Pár perc múlva már a Libegõ felsõnél is voltam, persze a lábaim fájtak, izzadtam mint a ló, de legalább büszke voltam kicsit hogy már igenis sokat futottam ezen a túrán, pedig nem is hittem volna magamról hogy ennyit fogok futni :) Pecsét megvan, a köv. állomás ismét a Libegõ alsó állomása volt, nagyon meredek, veszélyes részen kellett lemennem, gondoltam a visszaút brutális lesz, fõleg ilyen fájdalmakkal.. Leértem, pecsét megvan, nyomás vissza a Libegõ Felsõhöz, ez a nehéz meredek rész sokat kivett belõlem, mire felértem nagyon kivoltam már.. Innen pár perc volt a János Hegy, a cél, majd sikerült szintidõn belül(!) visszaérnem a Libegõ Felsõhöz, és megkaptam az oklevelemet, és a kitûzõmet. Nagyon örültem neki, hiszen nem sejtettem volna hogy +7 km mulva is szintidõn belül érek célba (5 órás volt a szintidõ én 4 és fél óra alatt teljesítettem a "távot")



Összességébe szép túra volt, érdekes, gyönyörû kilátásokkal, bár a szervezettség ugy érzem még messze nem az igazi, sehol nem volt legalább egy nyíl kitéve vagy vmi, a szervezõk se tudtak válaszolni a kérdésekre.. De örülök hogy ismét túrázhattam egy jót, ezúttal a Budai hegységbe :)



DJ_RushBoy
 
 
MátrahegyTúra éve: 20062006.07.17 15:00:49
Mátrahegy 20



Ott kezdem, hogy ez életem elsõ túrabeszámolója, illetve ez volt életem elsõ teljesítménytúrája is.



2006-03-17: Egyedül vágtam neki a megmérettetésnek, péntek ebédidõben már a buszon csücsültem. Kb 3 órára már Mátrafüreden is voltam. Egy nagyon szimpatikus panziót választottam (Famili Panzió) A hölgy nagyon kedves volt, segítõkész, és a panzió ott volt 5 percre a másnapi rajttól a Mûvelõdési Háztól is. Azért indultam el már pénteken ilyen korán, mert gondoltam ha már itt vagyok életembe elõször nem szeretnék egybõl csõdöt mondani. Ahogy beértem a panzióba, szedelõzködés, és terepszemle következett.. Hát persze hogy a másnapi túra kb. 8 km-es szakaszát térképeztem fel, hogy mi fog várni másnap. Minden simán ment, a jelzések tökéletesek voltak, gondoltam itt holnap tuti nem tévedek el.. Na de persze túl szép hogy igaz legyen.. Ugyanis a Som-Nyeregnél a térképem 3 jelzést mutatott (gondolom másnak is). S-/S°/Snégyzet. Az útmutatóm azt mutatta tovább, (és a másnapi térkép is amit kaptunk a túrán) hogy a sárga vonalon kell menni. Na wazz, az volt e legkeményebb dolog, ugyanis borzasztó meredek volt, és én persze vakon bedõltem a térképnek.. Hát meg is szívtam keményen.. Az eredmény: kb 20 esés, térdig átázott nadrág, ill. cipõ. Szerintem én lehettem arra az elsõ amióta leesett a hó :-) hát mondtam ha holnap is erre kell menni, én menten betojok.. Mire fölértem a Kékes tetejére már 6 óra volt.. Sötétedett is, elkezdtem parázni.. Szerencsére útbaigazítottak, azt mondták 5 perc múlva indul vissza a busz Füredre, több se kellett rohantam mint a nyúl. Szerencsére elértem, és szedett-vedett állapotban haza is értem nagy megkönnyebbülésel, és a holnapi túra szép gondolataival.



2006-03-18 szombat, a túra napja.



8 órakor már beneveztem a 20 km-es távra, gondoltam elég lesz ennyi elsõre.. utólag azt mondom igazam is volt. Megkaptam a kézikönyvet, induláááás! 8:05kor indultam el a már ismerõs útvonalon, tudtam elõre mi lesz a keményebb rész, és mi a könnyebb. Az elsõ E.P hamar jött a Muzsla-Tetõn vártak a pontõrök. Itt nem is teketóriáztam sokat, indultam is tovább. Hamarosan következett a Rákóczi-forrás. Itt ágazott el a 40esek útvonala, de mivel én 20as voltam folytattam utamat a S- jelzésen. Ez még egy könnyû rész volt, nem is sejtettem hogy hamarosan brutális emelkedõk lesznek.. De hát a Mátra az Mátra.. Elõtte még Mátraházán volt a következõ E.P. A pontõrök csokival fogadtak, felvetettem 2 érdekes kérdést is nekik. Az egyik az volt hogy mindenki a sárga háromszög jelzéstõl jött, egyedül én voltam becsületes, mert én a megadott sárga vonalon jöttem:-) A másik kérdésem, visszagondolva a tegnapi bemelegítésre megkérdeztem hogy a Som-nyeregnél ahol tegnap eltévedtem merre is kellett volna menni. Hát a körön kellett nem a vonalon.. (persze a térkép mást mutatott megint...) Megköszöntem az útbaigazitást, és indultam tovább. A Som-nyeregtõl indult a kemény rész.. A hó szinte ki se volt taposva, szegény turisták maguknak vágták szinte az utat.. A Pisztrángos-tó(E.P) után a K+ jelzésen nagyon nehéz volt a feljutás, egy kínszenvedés volt (nekem) mire felértem a Kékesre, ez volt a legnehezebb rész a túrán, de a Kékes-étterembe megnyugtattak hogy ennél csak jobb lehet már.. Fel is tankoltam ott, a választék talán itt volt a legjobb (alma, kivi, citrom, és forró citromos tea). Innen már csak lefele vezetett az út, kb. 8 km. volt még Mátrafüred, persze az út nem volt kitaposva, a végén már nem is érdekelt a dolog, csak mentem, nem számít hogy minden átázott.. És nemsokára elérkezett a cél, a Mûv.Ház. ahol beregisztrálták az adatokat (ha jól tudom 3,9 lett az átlagsebességem) :-). Futni egyelõre még keveset futottam, sõt szinte semmit, de hát elsõre az a lényeg hogy gyalog teljesítsem a távot, a futás ráér. Az idõm is tetszett, ahhoz képest hogy ez volt az elsõ, az idõm 5:08 volt, ami ugye jóval a szintidõn belül volt. Megkaptam az oklevelet, és a kitûzõt, és büszkén indultam haza, gondolva arra hogy jövõre lehet a 30asra jövök, és bízom benne hogy még jobban szerepelek.

Összesítve: nagyon jó túraidõ volt, jó, nem mindenhol, volt ahol 80cm-es hóba mászkált az ember, szimpatikus emberek, és sikerélmény. Jövõre ugyanitt!

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár