Túrabeszámolók
|
| LeFaGySz | Túra éve: 2012 | 2012.03.03 17:29:42 |
|
LeFaGySz 2012 (Mecsek)
(extra hosszú táv: 66km/3000szint)
Némi aggódással követtem a túra elõtti idõjárásjelentéseket, de egyik ezt, a másik azt mondott.Elõtte –itt észak-dunántúlon-beütött a tavasz, na mondom ez megint egy olyan LeFaGySz lesz ahol pirosra sülünk,mint tavaly.
Aztán jöttek olyan hírek hogy maradt némi hó a Mecsekben,gondoltam mire itt a hétvége,abból sem marad sok.
Nagyon nem is foglalkoztam a terep kérdéssel,legnagyobb fejtörést az aktuális cipõ kiválasztása okozta. A Margitán a Salomon szétverte a térdemet, alig birtam lábraállni 30 után, a tavaly sutbavágott saucony meg ott nézett rám ártatlanul. Na,gondoltam most jöhetsz,hátha megjavultál.
Úgy alakult a dolog, hogy négyen indultunk bányászvárosunk elég undorító vasútállomásától szombat reggel 3/4 6 körül. Lefelé menet tartalmas beszélgetéssel telt az idõ, volt mirõl eszmét cserélni, többen már régen találkoztunk.
Hát, úgy 2,5 órát eltartott a lemenetel,ez az M6 eddig sem volt de úgy tûnik továbbra sem lesz a kedvencem. Nem is értem kinek építették, alig van rajta forgalom. Teherautó meg végképp nulla. Kifogtuk az utolsó parkolóhelyet a COOP ABC mögött. Aztán tollászkodtunk , pakolgattunk , faggattuk a Rendezõket milyen terepre is számítsunk. Kissé hihetetlennek tûnt a válasz: mindenre amit nem szeretünk:..jég,hó,sár..:) Szuper..ezért jöttünk !
Mire körbenéztünk a bajnai társunk már lelécelt..igaz, csak a rövidre ment,de azt mondta ha lesz kedve akkor felnevez a hosszúra. Akkor ott a cukiban ebben biztos voltam,mert jól tud menni, jó idõ is van, és mondtam is neki nyugodtan maradhat mert megvárom míg beér.
Indulás elõtt rövid egyeztetést tartottunk arról,ki visz/nemvisz lámpát, ki meóilyen kaját visz és én nagy ívben és látványosan a célcsomagba hajítottam a lámpámat ,mint elsõdleges motiváció,mert a cél a világosban történõ beérkezés volt.
Kissé kocogós teljesítést terveztünk, tehát teljesen reálisnak tûnt a világosban történõ visszaérkezés.
Aztán fél9 körül utolsó indulókként, a rendezõk zsebkendõlengetése közepette útra is keltünk , mint söprû elõtti ûzendõ vadak.
Gabi azt mondta kipróbálja az emelkedõn futást,mert már régen volt terepen..ja..gondoltuk mi is kipróbáljuk,de a Várnál megállapitottuk hogy már ki is próbáltuk.Jól elhagyott bennünket.Lehet hogy régen volt terepen,de nem felejtett el futni,az szent.
Nem kellett azonban sok hogy újra találkozzunk, az utolsó házaknál magára haragitotta a nagy tempójával az összes szabadon kószáló ebet, úgyhogy sétára váltottunk míg a helybéli csodálatos kutyadoki egy nagy bottal rendre nem utasitotta a falkát.
Számunkra tök ismeretlen volt a terep, de azért nagy határozottsággal mentünk. Beértük az utolsókat..egy csaj, aztán 2 csaj, aztán bajnait.Jó sokat jött , tényleg fel fog nevezni , gondoltam..
Aztán egy balkanyar után a Zengõ felé egy olyan háát nem is tudom milyen táj tárult elénk..eszembe jutott a cukiban mit mondtak a tereprõl és...tényleg igazuk volt,hogy combközépig érõ hó!! benne óriási yeti lábnyomok..párszor elveszitettem az egyensúlyomat és kiléptem a nyomból, egybõl combközépig merültem és készitettem egy új nyomot. Ott még láttuk a Gabit,jó messze bizkózni a tereppel,de aztán eltünt. Társam, never-Feri is meglépett tõlem úgy 150 méterre volt,aztán szerencsére felértünk valami nyeregre ahol már viszonylag jók voltak a terepviszonyok.
Visszanéztem fentrõl a hómezõre és kicsit felkészitettem magam ,hogy itt is kell ám majd visszajönni.
50 perc alatt felértünk a Zengõre..húúha,minek ennyire sietni? Talán a Gabi húzott még minket az elején,de gondoltuk jobb ha visszaveszünk..úgyis simán beérünk világosban,inkább gyönyörködjünk a tájban,nézelõdjünk.
Zengõrõl lefelé egy nagyon veszélyes szakasz jött,...45fokban lefelé a hóban futni,csúszni,toporogni...többször is arra gondoltam,hogy itt nem is lehet közlekedni..állni nem lehetett,mert csúsztam lefelé,oldalazva is veszélyes volt,Feri meg elment a csudába, úgy látszik neki jobban feküdt ez a terep mint nekem. botok/ágak/akadályok egymás után ..nem volt sok idõ ezzel foglalkozni.Ha egyszer beindultál nem tudsz megállni.Állatira kellett figyelni. Na,gondoltam itt a lányomra õ vajon hogy jött itt le..nem az erõssége az ilyen terep. De kinek az?
Lent a völgyben már egyre többen voltak akiket beértünk,innen újra ketten mentünk.
Hát nem volt egyszerü ez a terep sem...én speciel az elsõ 10 percben csuromvizessé áztattam a cipõmet/zoknimat, Feri még finnyáskodott..de én nem foglalkoztam már a tereppel. Mondtam is neki,hogy én készülök a mocsárfutásra,úgyhogy nehogymá itt parázzak némi hólé végett.
A lábamat szinte teljesen elzsibbasztotta a jeges lé.
Elértünk egy falut..falut?..inkább házakat..bementünk egy közbe..ja, ez csak egy bolt..itt nincs semmi..úgyhogy tovább..Ez volt Óbánya. Feri mondta hogy óó már 23kilinél nál járunk..fogalmam sem volt hogy számolta ezt ki,ugyan én ezt kicsit sokalltam,de miután elveszitettem a számolóképességemet nem foglalkoztam vele sokat...háát aztán jött a szurka és ott szembesült vele hogy még csak 14..de még csak 2:14-nél jártunk idõben.Nagyon sokat segített, hogy ki volt írva minden pontnál hogy mennyit jöttünk és mennyire van a következõ pont. Így nagyjából lehetett kalkulálni mire érünk oda.
Sorban jöttek az ismerõsök, már nem emlékszem a sorrendre, többször megálltunk pár szót váltani, Verával és a Bálinttal úgy félórát mentünk együtt. Pont egy emelkedõn értük be õket, ott úgysem futottunk volna. A Farkas-árok tetején én simán vettem egy balost, úgy sikitottak, hogy jobbos a helyes. Aztán elváltunk tõlük azzal, hogy megvárjuk Õket a célban,de siessenek ám !
Németdöglés elõtt kevéssel Macit is beértük, szegény nagyot perecelt a Zengõrõl lefelé..a könyöke bánta.Nem csodálkoztam rajta..igen veszélyes szakasz volt.
Mentünk egy jóóó nagy karikát és hát olyan egy brutállá kezdett válni a terep,hogy nagyon..Na,mondom itt sem fog a bajnai felnevezni, vagy ha igen akkor HÕS lesz:)
Kitaposott úton mentünk/kocogtunk..hol le,hol felfelé......jókat beszélgettünk az alkalmi útitársakkal,pár perceket..de igy is összejött jó kis idõ..de abszolút nem bántuk...olyan hihetetlen és jó érzés hogy az ember régen látott ismerõsökkel nem a helyi ABC-ben találkozik,hanem a Vértesben vagy a Mátrában, vagy a Bükkben egy kihalt turistaúton, vagy egy kilátónál.
Aztán sokáig nem találkoztunk senkivel, egyenletes lassú futást imitáltunk a tocsogós terepen áztattuk a lábunkat.Az okozott némi változatosságot,hogy az 5 centis hólé amiben futottunk esetenként 25-re váltott hirtelen. Aztán végül beértük nagyjából a menet elejét..Rudi/Anna/Moiwa..csapatot.
Ott a "forrásnál" ahol a pont is volt (talán a Csurgó-forrás??) megálltunk egy jóó kis idõre,mert elég lassan töltõdtek a palackok..kinek milyen hozamú ágat sikerült kifognia.Csak azt nem tudtuk,hogy ami folyik a nagy jeges oldalból az most hólé,vagy forrásviz.
Kis idõ után elváltunk a többiektõl.Itt beértünk egy túratársat, Balázst. Kérdezte hogy jöhet-e velünk, mert már egyszer elkavart és próbálna velünk futni..hát persze,örömmel....mondtuk.Úgyhogy innen hármasban mentünk,javarészt szûz havas-latyakos-sáros terepen,nagyon nem válogattam meg a lépéseimet..volt hogy térdközépig mentem a havas lében..de már nem érdekelt.
Szép volt az idõ,meleg is volt , jöttek-mentek a hideg/meleg sávok..nagyon lehetett érezni futás közbent..szóval szuper kilátás,remek idõ, de a talaj..háát az odavert.Nem kis sár volt esetenként..60centis lépésbõl 40-et visszacsúsztam
A Cigány-hegyi odavisszán már visszefelé jöttünk,mikor szembejött Jucus+barátnõje ..kérdeztük: hát Ti? Hát jöttek túrázni..mondja..de utánunk már senki sem indult,úgy tudtuk legalábbis és el sem hagytunk Benneteket sehol..Ja, kissé elkavartak..mondták. Megesik az ilyen,szerencsére mi még jól jöttünk.
Aztán hamar elértük a távválasztót-Püspökszentlászló-„felsõt” vagy „alsót”- vagyis azt a pontot ahonnan 5 óra után már nem engedtek tovább a hosszútávon..15:15kor voltunk ott.
Vettünk vizet egy kis ajtóval elrejtett forrásból,és már hárman olvasgattuk merre tovább,mert itt már nem számíthattunk az elõttünk haladók által hagyott sok nyomra. Csak páran lehettek elõttünk.
Viszonlag hamar ott is voltunk Pusztabányán...6:43, 43 kili.
Na,akkor már aztán tényleg nincs sok hátra,egy bõ 10es, találgattuk a Gabi mennyire lehet elõttünk.
Itt aztán jött egy aszfaltút, ahol balra kellett menni,a leirás szerint. Éppen valamirõl beszélgettünk,lehetséges hogy a nulla csillapitásos inov cipõvel való futás rejtelmeit elemeztük Balázzsal,merthogy õ ezt a technikát alkalmazza és én is próbálgattam az utóbbi idõben.Gondoltuk a jelzés jobbról jön. Mi balra mentünk.
Aztán úgy valahogy elfogyott az a pár nyom is amit eddig láttunk. Szuper helyeken jártunk..hegyek/völgyek..volt egy szélesebb patak..úgy 2-2.50 széles..én simán átgázoltam..közel térdigérõben...Feri bemutatott egy CarlLewis távolt..és ugyan csipte a szélét,de csak átjött rajta..aztán bejött valami K+ jelzés. És ott úgy valahogy megálltunk. Jöttünk már jó régóta..térképünk nem volt,csak amit adtak.Végülis az is jó volt,csak mi kerestük rossz helyen magunkat.Kezdtünk hûlni a futás utáni nagy állásban. Jó félóra után mkor már a térkép tucatnyi körbeforgatása sem hozott semmi eredményt, felhivtuk a Rendezõket, akik megállapitották, hogy mi most naggyon de naggyon félrementünk.Úgyhogy kis hiján visszamentünk a Szeder-kúthoz. Na,most kellett fejben is helyrerázódni. Mindhárman rendben voltunk szerencsére. Azt sajnáltuk,hogy így elcsesztük..mondjuk Balázs kicsit pampogott,hogy kezd kissé fáradni, de nagyon rendben volt és becsülettel futott velünk vissza..(bocs ezúton is az elkavarásért ha olvasod, 1/3 részben én is hibás vagyok.).Tényleg egyikünket sem hibáztattuk,együtt mentünk,együtt néztük el.
Szóval futás vissza a Z+ jelzésen a Pusztabányai pontig. De csak nem értük el..aztán kiderült,hogy a nagy önsajnálatban letértünk a visszaútról..na, ez aztán már az elkavarás a négyzeten..itt már kínunkban csak nevettünk a hülyeségünkön,.úgyhogy vissza az uccsó jelig..majdnem a patakig,amin viszsafele már Feri sem ugrált át,hanem az én 'technikámat' választotta....ott néztük be a cuccot.
Na,végre visszaértünk Pusztabányára és itt a pont újra!. És balra néztünk és ott a szalag !! És akkor ezt miért nem láttuk? Pedig ott lebeg balra..fújja a szél..talán mikor itt voltunk szélcsend lehetett? Mi meg a szalagtól úgy 10 méterre szépen átmentünk az úton és a csalafintán hajtûben visszakanyarodó Z+ jelzés másik ágán mentünk tovább az elõbb.
Félve néztem rá az órámra. 2:25 volt a kirándulás.Meg sem mertem a többiekben mondani,csak a célban. Balázs azt mondta, biztos buktunk 1 órát. Ja, mondtam..Feri azt mondta szerinte kicsit többet..aha..helyeseltem. És csak akkor jöttem rá, hogy bizony itt lassan sötét lesz. És nekem meg nincs lámpám! Ajjaj..
A Hármas-hegyen újfent beértük a Bubu-csapatot..lefelé a szalagozáson már vakon mentem.
Feri ment elõl, én középen Balázs hátul..innen onnan kaptam némi lepattanó fényt,de ez arra volt jó hogy a deréknyi vastag keresztbe dõlt fákat még észleltem.
Jókat belerúgtam mindenféle ágakba,botokba, és megállapítottam, hogy hihetetlen dolog az, hogy az ember mindig azt a testrészét veri be ami a legjobban fáj. És ez négyzetcentire igaz ! Micsoda igazságtalanság ez... pont a nagyujjam körmét verem be mindíg. Hol a balt, hol a jobbot..felváltva...úgy 10-10.
A Zengõn felfelé elhagytuk a többieket..de hogy ez a felfele milyen hosszú? A fene sem gondolta volna. Nincs 400m szintben, de mégis....mintha a végtelenbe mennénk.. Legutóbb a Mátra115-ön a Havas elõtt volt ilyen érzésem, egyszerûen sosem értünk oda. Kanyar erre, kanyar arra, felfelé meredek aztán kicsit lankás,aztán megint egy kanyar..na,ott lesz..aztán a frászt van ott..sosincs ott:)
Ilyen volt ez a Zengõ#2 nekem most sötétben lámpa nélkül,és persze zsibbadó körmökkel,kissé elfagyott lábfejekkel. Nem is értem mi ebben a jó. De végül megtörtént a csoda. Ott volt a torony. Olyan érzés volt mint a Csóvi..mész..mész..és sehol semmi aztán egyszercsak lefejeled. Ott terem. Hogy honnan jött ilyen hirtelen?
Aztán már „csak” le kellett menni. Nem a legkellemesebb volt vakon learaszolni az odavisszán. Annyit változott a kép reggelhez képest, hogy valamelyest kijárták elõttünk az utat, igy nem kellett mindig nyomokban lépkedni.
És végre megérkeztek a távoli kis szentjánosbogarak..azaz a város (falu?) lámpafényei !! És végig lejt!! Elérkeztünk a „kutyás” részhez, bíztunk benne hogy alszanak a vérebek.
És lassan vége lesz....és akkor hamarosan lesz kóla….és levehetem a cipõmet...na, akkor itt futni kell..mert fázok is meg fárasztó volt a sok gyaloglás,meg ha futok nem fáj annyira semmi.
Úgy 5:30-as tempóval érkeztünk a célba,szuper idõvel: 12:19 :))
Már mindenki beért elõttünk, a lányom hasát fogta a nevetéstõl,Gabi rég hazament Tincával, Jucusék is régen otthon már...bajnai is már "pizsamában"..naná hogy nem nevezett fel:)
Megnéztem végre nyugodtan a térképet és az órám általi adatokat...úgy 8kilit tettünk rá és 300 szintet..a Balázs is ennyi szintet mért,úgyhogy ez reálisnak tünik.
Utánunk kicsivel beértek Bubuék, aztán a seprûvel beértek Csabiék is. Igy lett vége az idei LeFaGySz-nak.
A rendezõk is megkönnyebbültek mikor megláttak bennünket, hogy nem kell miattunk rendkívüli intézkedéseket hozni, esetleg utánunk indulni valamerre….hát nem kis gond lett volna belõle,örülök neki hogy végül nem okoztunk galibát.
Bárhogy is volt, köszönjük mindenkinek a rendezést !! Tényleg minden remek volt..útvonal kijelölése , pontok láthatósága, útközben a források beiktatása, kilátók..szóval max.szakmaiság!
Köszönet Balázsnak,akit most ismertünk meg és kellemes/barátságos társnak bizonyult és Ferinek a társaságért, az együtt futásért.
Már fél2 kor itthon is voltunk.Némi kaja, 1 sör és nem kellett az altató.
Utólag meg is jegyeztük, hogy senki sem hagyott le bennünket, mégis az utolsók között értünk célba. Ez is ritka dolog.
Viszlát jövõre a Karancs-Medves-ben.
(addig növesztek új körmöt)
|
| | | | |
|
|
Szombaton rokonok jöttek hozzánk, így csak a 25-ös távra mentem, mert siettem haza. Útközben találkoztam szalagozással, amire a rendezõk felhívták a figyelmet, hogy ez a másnapi MTB-s rendezvény útvonalkijelölése úgyhogy hagyjuk figyelmen kívül.
Amúgy a szombati rendezvény tökéletes volt, szuper idõ, remek útvonal, futva sem lehetett eltévedni.
Miután másnapra „tiszta volt a terep” otthon, a fiacskámmal beterveztük a 75-ös montis távot.
Gondoltam minek menjünk korán, kicsit szunnyadjunk reggel tovább.Nem kellett 2x mondanom. Végülis nem nagy a táv sem,meg közel is van hozzánk. Így is volt, visszafelé számolva azt mondtuk otthon, hogy 4-re itthon vagyunk. Ehhez úgy 6 órás teljesítés tartozott, és 9 körül el kellett rajtolni. Teljesen reálisnak tûnt minden. Fõleg nyugodt voltam,mert elõzõ nap láttam, hogy a terep szuper jó, az útvonal is jól ki van szalagozva.Persze azt nem tudtam a montis táv merre visz,de gondoltam hasonlóak a terepviszonyok.
Megérkeztünk úgy 1/4 9 körül a rajtba,gyorsan beneveztünk aztán elkeztük összerakni a bicókat, mert csak elsõ kerék nélkül fértek be a kocsiba. Aztán egy kis lábtorna,mig 4 fölé nyomtam a gumikat. Ekkor mellém parkolt egy régi ismerõsöm,jól eldumáltuk az idõt. Végül gyors átöltözés,kocsi bezárás, aztán belenéztem a térképbe -ami egy A3 méretü nagy papir volt,sajnáltam hogy 4 fele kellett hajtanom mert csak igy fért el a zsebemben- hogy akkor most merre is? Oké..látom hogy a K-en indulunk,és majd lesz valami. Nagy mellénnyel az elsõ kanyart bevettem jobbra, és elmentünk a K-n. Volt is szalag, óóóóó mondtam is hogy ez már tegnap is itt volt, itt futottam le a célba Mindszentpusztáról. Aztán csak mentünk a K-n, elég sokat.
Na,gondoltam ideje megnézni a lepedõ nagyságú térképet,hogy akkor most mi is van? Ó..látom ám, hogy le kellett volna térni a K-rõl balra. DE én okos kitaláltam, hogy van itt egy S jelzés,amin ha bevágunk, akkor rá tudunk térni a helyes útra. Úgyhogy nosza, vissza az S-jelzésig.Nem nagy táv..csak pár kili ez még belefér. Ott fel azon. Aztán volt ott valami keresztút, amin miután elmentünk jobbra fel és fel és csak fel teljesen nyugodt voltam, hogy jó helyen járunk . Kissé meredek volt, de toltuk neki, végülis be kellett hozni az elveszett idõt. Mentünk vagy 6-7 kilit, meg úgy 350 szintet,de sehol semmi. Se szalag,se jelzés..semmi. Nyugtattam a fiamat,hogy én tegnap voltam a Géza-pihenõnél, és az a csúcson van, úgyhogy lassan itt kell lennie. Azért kissé gyanús volt, hogy az összes pókhálót mi bontottuk le az arcunkkal, mintha erre még nem járt volna senki. Dehogynem, csak kikerülték, meg kevés az induló..mondom én.
Aztán mikor már kezdett kilátástalanná válni a dolog, közös megegyezéssel arra jutottunk,hogy Restartoljuk a túrát. Nehéz döntés volt, de forrtam a dühtõl, hogy még egy ilyen pocsék útnonaljelöléssel nem találkoztam.A leirásból sem lehet semmit megtudni,meg minden egyéb átkot. Úgyhogy szerencsésen megérkeztünk az iskolához úgy fél11 körül. Ekkor az órám 15km-t és 1:40-es idõt mutatott.A szintet a karórám mutatta, 340m.
Na,akkor reseteljük az eddigieket és elõ a térképpel. Végülis most indulunk nem?
S lám a nagy megvilágosodás..fej falba verése, kormányból vizek sajtolása..és eszembe jutott a Turul..amikoris Dobogókõrõl elindultam a K-jelzésen,csak éppen a másik irányba és Pilisszentkereszten kötöttem ki.
Hát most akkor ez meg mi? Ugyanaz ? Már megint? Te egy állat vagy !! És igen újra sikerült !!! Úrja a K, de most Gánton.Atyaég ! El sem hiszem..ekkora bénaságot, hát mi lesz itt a túrán,ha már az elején ezt csinálom?.Ezt nem nagyon akartam elhinni. De végülis nem úgy van az hogy csak úgy el lehessen venni a kedvemet és szemödökök összehúzása után dupla erõvel és már ugye a "kis bemelegités" után elindultunk a helyes irányba, és lám lám..tele volt az útvonal szalagokkal, gyakorlatilag el sem lehetett tévedni.
Az egészben az volt a legzavaróbb, hogy ez a K-S elágazás ugyanúgy ott van a K-jelzés mindkét részén,mert a K visszafordul hajtûben Gánton, és a S-jel kétszer metszi át. Én meg azt hittem hogy a jobb oldali metszéspont a jó, de mint kiderült van ebbõl máááásik is !
Szóval hamar felértünk a Géza pihenõhöz,ahová nem utolsóként értünk fel (még minket is túltett valaki?..na ez már emberes).Állitólag ide már minden irányból jöttek bringások,pedig tévedhetetlen volt a szalagozás.Ott azt mondta valaki,aki a Z-n jött fel (??), hogy vigyázzunk mert elég vadak a lovak. Na, akkor figyelni köveket,jelzést, vadlovakat. Ez nem egyszerú feladat 40-es tempóban.De nem láttunk egyet sem.
Aztán gyorsan megérkeztünk a Csákberényi krimóba,ami a Vincézés-bõl volt ismerõs.
Onnan sietõsen mentünk tovább,mert volt mit behozni. Na,itt jött egy elég alattomos,sunyi emelkedõs szakasz..a végén már nem is tudtam hogy felfele vagy lefele megyünk,mert még lefelé is hajtani kellett rendesen. Elég magas volt a fû,néha laza a talaj, a vastag kerék meg kényelmesen belesüppedt. Itt ritkultak a szalagok,de már határozottan mentünk,mert tudtam hogy ha le kell térni az útról azt elég határozottan jelzik majd. Igy is volt, tökéletes volt a pálya jelölése. Na, itt a Pusztavámig tartó szakasz kissé megviselte a bringát és gazdáját is. Apróköves szerpentin, szétrázódtunk mintha dikicseltünk volna órákig. Végül beértünk a faluba, sima út..ujjé..ott egy országútis fickó elõttünk, most jött ki balról..biztos vett valamit a boltban..úgyhogy õt követtük. Egészen addig amig meg nem fordult.
A francba már..mi is van a papiron? Ja, ott volt a pont ahol a fickó kijött . ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
Visszamentünk, kiderült ellopták a bólyát, azért nem volt kint, de volt kint egy szék helyette:). Meg kiabáltak is. Ja..én meg 52-vel nyomultam lefelé.Mondjuk a székrõl gondolhattam volna,hogy ott a pont:)
Na,de mi ez a +2 kili betonon az elejéhez képest. Innen már jobban figyeltünk az útvonalleirásra, és rájöttünk,hogy az úttestre is vannak kis cetlik ragasztva M70/M50 felirattal. Hogy ezt eddig miért nem vettük észre?
A legközelebbi u.n. 'delta' keresztezõdés volt kissé homályos, de mielõtt elsuhantunk volna mellette véletlenül bevillant a kisragacs a földrõl.Itt egy szalag nem ártott volna. De lehet hogy volt,csak leszakadt.
Lassan ismerõs szakasz jött az elõzõ napról, a Mindszentpusztáig vezetõ K+, majd K jelzés.
A következõ ponton kaptunk fotót is, aztán irány Kõhányás. Alig vártuk a kutat.Ezen a szakaszon a fiamnak leesett a Cateye mérõje, sajna nem volt idõnk megkeresni,meg nem is tudta pontosan hogy hol is (elõzõleg már 2x elhagyta a vesekõrázásos részen,de rögtön meg is álltunk mert azonnal észrevette és meg is lett). Jó homokos szakaszok jöttek,nem volt barátságos tekerni rajta..még lefelé is vigyázni kellett mert ha 20-30-cal besuhanok egy ilyen homokbányába abból nagy esés lehet.
Kõhányás-Kút-némi aszfalt és fel a _K+ Kozmára. Nem szégyellem, szinte végig toltam.Minek tekerjek,ha gyorsabban haladok ha tolom. Meg ettünk is, erõt gyûjtve a végére.Kozmán kút,aztán kellemes esés a Z-ig. Itt megint sokat pihentem a tologatással, már azt számolgattam mire fogunk hazaérni és mit is mondjak magyarázatképpen. Végre elértük a S-t,amin aztán lehetett nyomulni lefelé. Egyszercsak nyomtam egy satuféket (két hidrós tárcsafék tud valamit),mert bevillant valami piros/fehér a keritésen. A fiam aki 2 méterrel utának jött majdnem átment rajtam. Úgy 40-rõl álltunk meg. Ott volt a pont.
Ez már ismerõs szakasz volt Csákvárig. Na,ott aztán megint kavircoltunk kicsit. Összejöttünk 7-en, mindenki mindenkit követett,oda-vissza..aztán szerencsére végre valaki el is olvasta hogy hová is kell menni a pecsétért.
A Csákvárról kivezetõ emelkedõ nem volt barátságos,de csakazértis betekertük.A végén az aszfalt már kimondottan jól is esett.
Végül 91km lett 8:10 alatt. Otthon mikor a lányomnak megmutattam a térképen mit is kavartunk az elején hááát enyhén szólva nem kicsit kacagott rajtunk (õ a Mecsek 600-on volt elõzõ nap).
Aztán hétfõn még tettünk egy kis sétát, visszamentünk a Cateye-ért és úgy 4 km-re Kõhányástól meg is találtuk. Pont az út közepén,arccal felfelé várta gazdáját:)
A szalagok még kint voltak úgy délután 6 körül.Még szerencse,mert nehezen találtunk volna oda.
Szóval minden tökéletes volt..az idõ,a talaj, az útvonalkijelölés.Csak ugye el kéne olvasni a kiirást,mert anélkül hiába a jó leirás.
Azt hiszem jövõre az országúti hosszútávot választom,mert most leráztam sz összes vesekövemet (ha voltak),meg addig a bringa is kipiheni magát.
|
| | | | |
| |
|
L.A. Maraton.
Helybéli lévén természetes volt,hogy részt veszek eme rendezvényen,csak az volt a kérdés, hogy a sok választható varia közül melyik lesz a végleges.
A Gerecse50-en kapott térdszalag sérülésemet rendesen kezeltem,azóta folyamatosan emeltem a távokat és mivel elõzõ héten a K40 volt igy most 50 volt a következõ.
Ha meg 50 akkor maradok a gyalogos tempónál,mert miután még soha sem adtam fel túrát gondoltam folytatom ezt a sorozatot.Elõnevezés rendben volt,igaz a rajtban nem volt külön 'ablak' számunkra,de megoldódott a dolog.
Arra készültem,hogy a futók már elrajtolnak mire a vonattal beérünk,de valami csúszás volt a rajtnál és ott volt az egész társaság.Sajnos lemaradtam a rajtról és a 'kórusról',mert akkor éppen a nevezésemmel vacakoltam.
Azért még az elején sikerült elindulni,kivételesen túlöltözve rajtoltam mert nem sok futást terveztem.Csináltam magamnak a Russa-val egy saját itinert,nem akartam a szép 'gyárit' agyonhajszolni a túra alatt.
Az elsõ EP-nél azért rákérdeztem a srácokra,hogy akkor Csákányos?..mire némi bizonytalan nemtom volt a válasz igy meg is néztem a rajban kapott kiirást,amin hoppá...nem volt csákányos,de akkor most hogy is van?..mint kiderült a egy tavalyi példányt kaptam valamiért.
Végülis a 20-50 elágazásnál kiderült a dolog, és hogy az én kis markolászott cetlim a tuti.
A Körtvélyesre vezetõ út melletti fenyves most is fantasztikusan szép és mesebeli táj.
2 hete az Õrség 30-on volt ilyen a Lugos-patak Kondorfa elõtti szakasza de akkor át mentünk rajta..
Ismerõs vidék következett a TB30-ról,csak most visszafelé vitt az út.A Mária szakadéknál még sosem mentem a K+ jelzésen pedig jópárszor jártam erre.Az EP nem a háznál volt,hanem a K-K+ találkozásnál.(a háznál lévõ kutyák nagy örömére)
Innen az OKT-n mentünk. A Vitányváron kevesen voltak,gondolom a kétes idõjárás volt az oka.
A várból õszinte sajnálatomra a Zvár-n jött le az út,na ez egy eléggé térdgyilkos szakasz volt,de lent a Z-n lévõ ellátás kárpótolta az elcsuffadó túrázókat.
Továbbra is OKT,a Szarvas-kút a tavaszi közös takaritáskor még csordogált,most nem folyott.Itt találkoztam egy õzikével,aki engedte magát fotózni,sõt a Mátyás-kút után is taliztunk:)
Várgesztesen már kezdett szemerkélni az esõ,de nem vettem elõ a hátizsákból sem az esõgatyámat sem a dzsekimet,mert úgyis erdõben visz az út gondoltam.
Gesztestõl egy házaspárhoz csapódtam,elõzgettük egymást elég jól tolták úgyhogy gondoltam nem szakadozok le mert jó lenne az 5órási vonatot elérni.
Nos a Hirczy-emlékmüig sikerült tökre átázni,innen már nem zavart az esõ.
Az Új osztásnál benéztük a zöldet,pedig mint kiderült visszafelé már mindannyian voltunk erre.
A Szép-Ilonka forrásnál beért egy túratárs akivel innen együtt haladtunk.
Mint kiderült õ is az 5-ös vonatra pályázott,de valszeg már neki sem jön össze.
Nos addig mondogattuk ezt a vonatot,mig olyan tempót kezdtünk el menni ami nekem még sosem sikerült..a P+ elágazásig 6,8-as tempót mentünk és miután egyre közelebb került a vonat elérése az uccsó etapot 7,5-el tettük meg.
Ezúton is köszönöm neki hogy behúzott a célba, és remélem sikeresen teljesitette a Mátra éjszakait.
A túra nekem nem hozott meglepit,a tájat ismerem,viszont a kiszolgálás tekintében remélem sok túraszervezõ volt jelen a rendezvényen és átveszik majd az EP-ken lévõ terüljasztalkámat.
A vonatot a 'Csanya-transzfer' jóvoltából kényelmesen elértük, igy a célban két libamájas zsiroskenyérre is volt idõ:))
8:15-lett a vége,igy most ezt kell(ene)a hétvégén az Oroszlány 50-en megdöntenem:)
Részemrõl csak ajánlani tudom ezt a túrát,összvissz egyetlen kicsi települést érintve vezet 50 kilin át a Vértesben,igy igazi természetjárásra van lehetõség.
Köszönet a rendezõknek,a pontõröknek akik kénytelenek voltak végigázni a mi kedvünkért.(és a kis narancssárga nyilaknak +pontoknak melyek végigvezették a részvevõket a helyes úton)
|
| | | | |
|
