Túrabeszámolók
|
|
Piliscsabai 20
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 20.2 km Szint (térképen): 610 m
Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 22.56 km Szint: 537 m
Lépések száma:
25960
Nagyjából egy hónap telt el túra nélkül, a túrát megelõzõ este pedig úgy tértünk nyugovóra, hogy másnap nem indulunk el a túrán (;napközben még szó volt róla). Reggel valami Isteni sugallatra felpattantam az ágyamból, és kiadtam a parancsot: „Indulás!” :-)
A reggeli (azt kell mondanom, szokásos) vonathoz rohanás után szûk egy óra után megérkeztünk a Klotildligeti vasútmegállóhelyre. Innen nem messze található a sörözõ, ami az elõttünk álló túra rajtja és célja.
Gyülekeznek már az emberek. Rengeteg gyerek is (egész gyermek-hadak). Reméltem, hogy nem kell majd átküzdenünk magunkat a sok apróságon – szerencsére így is lett (köszönhetõen a különbözõ útvonalaknak).
A 20-as távra neveztünk, úgy gondoltuk, hogy ez a táv tökéletesen megfelel majd erre a napra. (A 39 illetve 43,65-ös távhoz nem lett volna nagy kedvünk.) Az idõ szép volt, egész túránk alatt kellemes hõmérséklet: a Nap tökéletesen volt „beállítva”.
Az itiner a számomra támasztott elvárható követelményeknek 100%-osan megfelelt. Útvonal leírás, táv- és szintadatok, jelzések, szintmetszet.
A szintmetszet elsõ ránézésre nagyobb kihívásokat jelzett elõre, mint ami valójában volt. Maga a 20-as táv szerintem könnyûnek mondható. (Valami olyasmi tán, mint a Lowe Alpine Félmaraton.)
Piliscséven át, egészen Klastrompusztáig tartó szakaszon nem kellett nagyon megizzadni: komoly emelkedõkrõl nem lehetett beszélni. Pedig az itiner tanúsága szerint eddigre már letudtunk a szintemelkedés felét: 300 m.
Klastrompusztán jártam már idén, méghozzá a Sárga 30 éjszakai túrán. Most kicsit jobban körülnéztünk, mint ahogy legutóbb az éjszakain. Innentõl a S- jelzésen haladtunk tovább, ami az elõbb említett éjszakai túra miatt már ismerõs volt. Bár azért más, mint sötétben. Így napközben szép látványosság a Pilis, éjszaka inkább csak valami sejtelmes óriás volt.
Szerencsére a darazsakból nem kaptunk. Az ellenõrzõponton figyelmeztettek, hogy többeket megtámadtak, így lélekben készültünk rájuk. Néhány darazsat láttunk ugyan, de nem kerültünk egymás útjába.
Mivel éreztem, hogy kevés lesz a km a végére, így felmásztam a Klotild-barlanghoz. Bár elsõre kicsit túlmentünk rajta, mert a nyilat úgy értelmeztük, hogy tovább az úton, nem pedig meredeken fel a hegyoldalba. Erre csak visszafele jöttünk rá. :-)
Emlékeztem még a Fehér-hegy meredek emelkedõire. Tudtam, hogy ez lesz a túránk egyik legkomolyabb szakasza, persze nem legyõzhetetlen. Egyben kell letudni, ez a legjobb módszer. Jól kimelegedtünk, mire felértünk a tetõre. :-)
Innentõl kezdve már gyorsan és egyszerûen be lehetett érni a célba.
A nevezési díjból még ihattunk is egyet a sörözõben (mely a rajt-/célhelyszín is egyben). Jól esett, a pultos srác nagyon rendes volt, a második kör ingyen volt: meg is lepõdtem. :-)
Összesítve a dolgot: nagy kellemes kis túra volt, szép idõ, jó hangulat, szervezés szuper: kedves emberek, szalagozás, ahol szükséges.
Köszönet a szervezõknek! Remélhetõleg, jövõre is ilyen szép idõben kerül megrendezésre a túra, és akkor tán a hosszabb távra is benevezünk.
Pilis a távolban(Fehér-hegy lábától)
tovább...
|
| | |
|
Gyermekvasút nyomában (éjszakai)
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.75 km Szint (térképen): 890 m
Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 24.19 km Szint: 917 m
Lépések száma:
31652
Már a nappali túrán eldöntöttük, hogy kipróbáljuk majd az éjszakai verziót is. Hárman indultunk neki a túrának.
Bár nem volt nehéz megjósolni, hogy kevesebben lesznek, mint a nappalin, azért még így is tartottam kicsit a nagy tömegtõl. A nappalin rengeteget kellett várakozni az egyes pontokon: néhol olyan sorok alakultak ki, mint a nevezéseknél szoktak. A nevezés nem volt gördülékeny: a 4 kihelyezett asztalból 1 asztalnál lehetett nevezni: és ott sem haladt valami gyorsan a sor. Persze azért gyorsan repült az idõ, mert jó hangulatban érkeztünk oda. Volt idõ a szerelvényigazításra is.
A rajtszámunk most 65x körüli volt. A nappalin 147x. Mindkétszer a rajtidõ végén neveztünk, ebbõl gondolom, hogy kb. most fele annyian indultak, mint márciusban.
Az út elsõ fele a fejemben volt, jónéhányszor jártam ezeken az utakon. A Fazekas-hegyrõl a pecsét után visszafordították az embereket, de mi inkább az eredeti vonalon mentünk (Villám utca fele): "saját felelõsségünkre" - az egy fiatal megfogalmazása szerint. :-) (Távolság ugyanaz.)
A Kis-Hárs-hegyi és Nagy-Hárs-hegyi kilátóból is megcsodáltuk a várost és éjszakai fényeit. Szerintem csodás látvány, és távolról még a kosz és a bûz sem érzõdik: szép és nyugodt minden. Az este csendjét csak a túrázók hangja zavarja csak meg.
A János-hegyi kilátó zárva volt, így oda nem tudtunk felmenni. Így hát tovább a János-hegyi megállóhelyhez. Rögtön beugrott a kép, hogy ennél a pontál milyen hosszú sort kellett kivárni a pecsétért. Most szerencsére ez nem volt.
Innentõl már olyan rész következett, amelyhez már elõvettem az itinerben található térképét. És jaj, látom, hogy ugyanaz a szörnyû minõségû térkép (itiner is ugyanaz), mint a nappalin. A Budai-hg. térkép lustaságból vagy túlzott magabiztosságból nem került elõ. Pedig lehet, hogy nem ártott volna, ugyanis is elnéztünk egy letérést, így a Virágvölgy állomás helyett Normafánál kötöttünk ki. Így tennünk kellett még egy kitérõt, hogy megszerezzük az aktuális pecsétet. Nem mi voltunk az egyetlenek. Az is fura volt, hogy Normafa felé tartva nem kevés ember jött szembe.
A túra második részére jellemzõ volt, hogy az emberek jobbra-balra kavarogtak. Van aki Makkosmária ep.-t hagyta ki. De az Anna-réten is többen visszafele tartottak: gondolom, Virágvölgy állomáshoz. Kissé káosz jellege volt az egésznek, de mindenki nagyon határozottan ment, senki nem lepõdött meg azon, hogy a különbözõ csapatok egymással ellentétes irányba haladtak, vagy szokatlan útvonalat választottak maguknak.
Disznófõ, Csillebérc és Normafa ellenõrzõpontokon megszerzett pecsét után következett egy újabb bizonytalan rész. Arra emlékeztünk, hogy egy kisebb ösvényén kell majd betérni a Széchenyi-hegy alatt található Farkas-völgybe: sok tanácstalan ember gyûlt össze pillanatok alatt az elsõ ösvénynél. Vajon ez az? Vagy nem? Ez volt a nagy kérdés. Egy kicsit továbbsétáltam, vizsgálgatva lehetséges ösvényeket, de végül arra jutottunk, hogy az elsõként kiválasztott lesz a jó. Elindultunk rajta (egy idõ után már ismerõsnek tûnt). Más nem mert elindulni utánnunk, csak sokkal késõbb, mikor már jó ideje nem hallottak felõlünk. (Visszatekintve láttam a távolban fénypontokat.) A völgyben ismét csak hozzáadtunk egy km-t az eredeti távhoz, mert egy kicsit tovább gyalogultunk, mint kellett volna. Vissza, a Z3-on fel a Kápolnához, majd irány a Széchenyi-hegy.
A TV tornyokat is megkerültük (szerintem a legtöbb hasonlóan), így ismét csak nem a rövidebb úton mentünk (Farkasvölgyi út). Elõbb-utóbb odaértünk a Széchenyi emlékmûhöz. Ezután már tényleg csak a cél volt hátra.
Virsli-evés, majd irány haza.
Kellemes kis túra volt, az idõ szerintem jobb nem is lehetett volna. Kicsit hosszabbra sikerült, mint az eredeti kiírás szereplõ táv, de ettõl még jó volt.
A szervezés kicsit lehetett volna erõsebb: sok helyen volt útjelzõ papír, de legkritikusabb részeken sajna nem: bár azt is el tudom képzelni, hogy ebben néhány barbár "túrázó" keze van benne.
Az itinerben található térképet végre ki lehetne cserélni már valami normálisabbra: nagy segítség lenne. Bár - gondolom - amíg el nem fogy, addig csak ez lesz. :-)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| | |
|
|
Budai tájakon 15
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 16.12 km Szint (térképen): 480 m
Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 16.42 km Szint: 435 m
Lépések száma:
18842
Több oka is van annak, hogy ezen a hétvégén miért a legrövidebb távot választottuk. Egy hónappal ezelõtti terveimben még a 48-as táv szerepelt, késõbb ebbõl már csak a 32-es lett volna, de a végén a 16-os távnál kötöttünk ki. Elsõdleges oka ennek egy korábbi lábsérülés, melynek köszönhetõen teljesen felborult az addig túratervezet: kezdve azzal, hogy már a Szurdok túrán sem tudtam részt venni. Nem is ragozom tovább, ezen a szombaton - nem kapkodva, kihasználva a késõi indulás lehetõségét - 9:45 körül beneveztünk a 15-ös távra.
Bíztam benne, hogy a Normafa 20-on megismert szervezõi csapat hasonló színvonalú rendezést bonyolít majd le, mint márciusban, és ebben nem kellett csalatkoznunk.
Az itinert sokat nem kellett forgatni (a pecsételéseken kívül), ugyanis - mondanom sem kell - az útvonal már egypár túráról ismerõs volt. (Kb.: akár csukott szemmel is kategória)
Azért megemlítém, hogy az itinerrel minden rendben volt: az összes hasznos, és a teljesítéshez elégséges információ megtalálható benne.
A pontõrök, szervezõk mindenhol nagyon kedvesek voltak (egy embert kivéve: Vörös-pocsolyánál az egyikük hatalmas poénnak találta azt a választ, melyet arra kérdésemre adott, hogy le lehet-e fényképezni a Sport csokikból kirakott irányjelzõket. "Persze, 5000 Ft". Mondanom sem kell, ez a vicces szösszenet senkinek nem jött át!!! Még a pontõr társnak sem. Ezzel még nem is lett volna baj, csak ha valaki egy ócska poént még perceken át továbbragoz, akkor attól a falra tudok mászni. Ez a tipikus "Ülj le, 1-es!!" esete. Hagyjuk is.)
A nagy kedvencek (Hárs-hegy, Fekete-fej) legyõzése után, már sok emelkedés nem volt, így egy könnyed túrázás következett ezután. A Remete-szurdok után dinnye volt a bónusz: nagyon jól esett.
Az idõjárás szempontjából szerencsések voltunk, mert ezen a napon egy pár fokkal hûvösebb volt az idõ, az elõzõ napok forróságaihoz képest.
Célba érés után még néhány szót váltottunk a szervezõkkel, aztán hazaindultunk. Érdekes volt ilyen korai idõben hazaérni egy túráról.
A túra maga nagyon jól esett: egyikünk sem bánta, hogy a rövidebb távot választottuk. Nagyon élveztük ez a szombat délelõttöt. A szervezõknek köszönjük a szervezést!!!!!
Valószínûleg a nyári melegeknek köszönhetõen indultak viszonylag kevesen a túrán. Bár nem kérdeztem rá, de valószínûnek tartom, hogy a 11x-es rajtszámainkból következtetve, ennél már sokkal több nem lehetett az összlétszám, figyelembe véve, hogy a rajtidõ végén indultunk.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| | |
|
Balaton | Túra éve: 2009 | 2009.07.08 15:07:53 |
|
Balaton 20
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.5 km Szint (térképen): 750 m
Lépések száma:
23938
Páromnak megemlítettem – kezdetben viccbõl -, hogy látogassunk el a Balatonhoz egy túra erejéig. A kiszemelt „áldozat” a Balaton 30 túra volt. Õ annyira komolyan vette a dolgot, hogy nem sokkal az ötlet kipattanása után már kész tényekkel állt elém szállás terén. Hmmm. Meg is lepõdtem, de ha ilyen komolyan gondolja, akkor már nem mondok nemet.
A túra elõtti napon kora délután érkeztük meg Balatonfüredre, és elfoglaltuk a szállásunkat. Sajnos, az idõjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Már a vonatút alatt nagyon szakadt az esõ, így már jó elõre láthattuk, hogy a Balatonban való fürdõzésrõl lemondhatunk. Azért volt mit megnézni Füreden, ha már a fürdés nem is jöhetett szóba a víz hõmérséklete miatt. Fura nagy sokadalom fogadott bennünket a parton. Mint kiderült, épp ezen a hétvégén volt a BalatonBikeFest Füreden: rengeteg rendezvénnyel. Egyet hajókáztunk is, ami szintén remek volt, leszámítva azt a negyed órát, amikor esett az esõ: de az sem volt vészes. Késõ este kerültünk az ágyba: este aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz másnap a 20-as táv is, mert ezen a napon is bõven lejártunk kb. 15 km-t (legalábbis a legújabb szerzeményem szerint: lépésszámláló).
Másnap nyugodt tempóban megreggeliztünk, összecsomagoltunk és leszállítattuk a csomagokat (és magunkat) a starthelyre. Végül közösen megegyeztünk, hogy marad a 20-as táv. Nevezés után kaptunk egy ellenõrzõlapot, egy szöveges leírást tartalmazó lapot (amit most nem találok, de az emlékeim szerint ez hasznos volt) és egy térkép-másolatot. Na, ez a térkép aztán teljes papírpazarlás volt. Kiigazodni rajta lehetetlenség, olyan rossz minõségû. Mindegy, saját térképünk volt, ami viszont nagyon hasznosnak bizonyult. (Akik nem hoztak magukkal, azok biztosan elég bosszúsan emlegették a szervezõket.)
Utunk elsõ megcélzandó pontja a Jókai-kilátó volt. Nagyrészt a K- túra vonalán kellett haladni. A kilátót megmásztuk, de a felhõs idõnek köszönhetõen nem sok mindent lehetett látni. Azért megérte. Pecsételés után továbbra is a Kéket kellett követni: egyes helyeken elég ritka volt a jelzés, és növényzet is rendesen benõtte az útvonalat. A korábbi beszámolókban olvastam, hogy itt-ott számítani kell a „dzsungelharcra”, így nem ért meglepetésként a dolog, szórakoztató volt. Akikkel haladtunk, annál inkább idegesen emlegették a szervezõket. Sajna, a szûk hely miatt beszorultunk az elõttünk haladók mögé, így elég lassan tudtunk csak haladni. Balatonarácsra beérve már tudtunk elõzni, így végre saját tempóban mehettünk.
A második pecsét megszerzése után a következõ megcélzandó pont a Koloska-forrás volt, amihez az út végig P- jelzés mentén vezetett. Az odavezetõ út az egyik túratársunkkal való beszélgetéssel telt, akivel a túra végéig együtt mentünk. Nem volt irtózatos a tempó, inkább a beszélgetéssel ment az idõ. Koloska-forrásnál többen pihentek: nagy ricsaj volt, több gyermek is vidáman játszott a völgyben. Itt volt egy komolyabb frissítõpont, ahol aztán volt minden. A túráknál megszokott vajas/zsíros/lekváros kenyereken, hagymán, vegyes-zöldségen kívül bõven folyadék: víz/üdítõ. És még egy meglepetés: gyümölcsleves. Ez igen. Én egyedül ebbõl fogyasztottam, mert nem voltam éhes. Mondhatom, hogy nagyon finom volt. (Más túrán is szívesen venném ezt a dolgot.)
A túra második emelkedõje (elsõ: Jókai-kilátó) következett ezután: Recsek-hegy. Ahogy közeledett az ember a csúcsához, egyre meredekebb lett. Én nagyon élveztem: végre egy komolyabb emelkedõ. Egyetlen dolog volt, ami elrontotta a mulatságot: BalatonBikeFest!!! Ezen a részen (majdnem a végéig) mi túránk útvonalával közös útvonalon (csak ellentétes irányban) rendezték az egyik terepversenyt, így állandóan figyelni kellett, hogy szembõl nem érkezik-e egy száguldozó ember. Többen túl is vállalták magukat: láttunk néhány esést. „Kicsit” veszélyes volt ez: gyalogosokra és biciklisekre nézve egyaránt.
A Recsek-hegyi ep. volt az utolsó pont a cél elõtt, innentõl már lefele haladt az út. Izgalmasnak az volt mondható innen, hogy ezen a szakaszon már nem szembõl, hanem a hátunk mögül érkeztek a kétkerekesek. Ezen felül örültem, ha néha elõvillant a Balaton.
A végére még akadt egy érdekes rész. Választhatott az ember, hogy a célba vezetõ útnak a S- vagy S+ jelzést választja. Mi a S-n haladtunk, ami egy idõ után eltûnt. A térképet böngésztem, amely szerint lennie kell: de nem volt. A Jókai-kilátót megláttuk a távolban, ami egy jó tájékozódási pont volt, de a jelzés teljesen elveszett. Haladtunk így hát az úton, mert az irány biztos volt: Füredre kellett beereszkedni. A S- már csak a Füreden lett meg. Érdekesség: a turistautak.hu térképei szerint a S- valóban egyszer csak megszûnik létezni: nincs tovább. (A Carthographia térképen rajta van.)
Füredre beérve már nem volt gond a tájékozódás, így már csak a célba kellett beérni. Átvettük a kitûzõt/oklevelet.
Túratársunknak köszönhetõen (akivel szinte végig együtt haladtunk a túrán) még arra is módunk volt, hogy megmártózzunk egy órára a Balatonban (így végül ez sem maradt ki a hétvégébõl). Kellemesen hideg volt, köszönhetõen az idõjárásnak, de ettõl függetlenül nagyon jól esett. Aztán hazahozott bennünket. Köszönet érte utólag is.
Összefoglalásként: kellemes kis túra volt. A jelzések nem mindenhol voltak rendben, (így azoknak nem ajánlott, akik megriadnak egy kis „jelzésnélküliségtõl”) de azért simán teljesíthetõ kategória. A szervezésrõl is felemás érzése támadhat az embernek, de szerintem összességében azért pozitívan értékelhetõ ez is. Az idõjárás a túra napjára megkegyelmezett nekünk, mert egy csepp esõt sem kaptunk.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
|
Falasok(k) 25
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 27.2 km Szint (terepen): 950 m
Kíváncsian vágtunk neki ennek a túrának, ugyanis a körülbelül egy hónappal ezelõtti Buda 30 túra útvonalával közel megegyezõ, de azzal ellentétes irányban haladó túráról van szó. (A táv is nagyjából egyforma, csak az egyik helyen 25-nek, a másik helyen 30-nak hívják. Az igazi táv valahol a kettõ átlaga körül lehet.)
Megjegyzés: Térképen nézve az útvonalat, mindkettõ (fõleg a Buda 30) vonalvezetése erõsen hasonlít Nógrád megye határvonalaira, amiért külön köszönet mindkét szervezõtábornak!!!
Mint sejthetõ, ebbõl kifolyólag nem kellett számolnunk eltévedésekkel, ha azt is hozzáteszem, hogy bizonyos szakaszok már egyéb túrákról is ismerõsek voltak (pl.: Budai Trapp, Város Peremén). Ennek ellenére nem kevés új dologban volt részünk.
A rajt gyorsan ment, mivel már eléggé a rajtlehetõségek vége fele indultunk: 10:20-kor. A rendezõk meg is jegyezték, hogy sikeresen elkerültük a nagy tömeget. Mint kiderült, (elmondásuk szerint) nem számítottak ennyi emberre. 50-esen: ~200, a 25-ösön: ~ 300 ember. (Mondjuk, ennyi ember azért össze szokott „röffeni” Budai-hegyekben – általában. Fõleg, ha úgymond jó idõ van.)
A tombolára mi is „beneveztünk”: 2x5 db elem > 2 tombolajegy. A tombola szóról ezek után többször már nem is hallottunk. Mint, ahogy bele-beleolvasgattam a beszámolókba, össznépi felháborodást váltott ki a tombolasorsolás hiánya. Szerintem, azért ennyire nem vérlázító ez a dolog. Inkább a jó oldalát tekintsük: szelektív hulladékgyûjtés. Biztos vagyok benne, hogy sokan, ahogy mi is, az elõzõ este felkutatták a rejtett zugaikat lejárt elemeket keresgélve (és találva.) Késõbbiekben lehet, hogy rossz helyre kerültek volna: így legalább a szervezõk mindent elintéznek helyettünk. Itt tegyünk is egy pontot a dolog végére.
Az elsõ meglepetés a Fekete-fejnél várt ránk. Meg kell, hogy mondjam, nem is számítottam rá, hogy ennyire más lesz ebbõl az irányból: bár gondolhattam volna, hisz megnézve a térképet hosszabban és többet kell emelkedni, ha innen indulunk neki a hegynek. Az ilyen „bemelegítõ” részek segítenek ráhangolódni a túrára: remek.
Többen említették a hivatalos levágást Adyligetnél. Ezt én is örömmel üdvözöltem. Viszont eszembe jutott az is, hogy ez az a rész, amit a visszaesõ „kispistázok” rendszeresen ki is használnak. Engem még soha nem vitt rá a lélek, de mindenki saját magáért túrázik, így akinek ez megfelel, használja ki. Az igaz, hogy mehetne erre is a P-, de nyilván oka van annak, hogy miért kerül egyet. (pl. Adyliget Cserkészpark)
A 2. ep. (szinte) hajszálra pontosan ott volt, ahol a Buda 30-on is. És ez volt az a pont, ahol az F25/F50 szétvált, a B30/B50 pedig újra egyesült. Egy kedves lány volt a pontõr: ezzel a kedvességgel többet már nem találkoztunk a túrán. A többi helyen mindenhol hûvös fogadtatásban részesültünk, vagy ahogy többször fogalmaztam a túrán: „Itt mindenki nagyon kuka volt.”. Sokszor támadhatott olyan érzése az embernek, mint ha csak teher vagy nyûg lenne a pontõröknek. Ez azt az érzést legerõsebben az Alsó-Jegenye-völgyi frissítõpontnál lehetett érezni. A köszönésünket nehezen fogadták, de nem csak a miénket. Rossz volt ezt látni, nem ide való ez. Dühöt/haragot nem éreztem akkor sem, most sem, inkább csak értetlenül állok a dolgok elé: de betudom mindezt a nagy melegnek.
Remeteszõlõs felé haladva eszünkbe jutott, hogy a B30-on nem nagyon esett jól ezen az úton felfele haladni, ugyanis folyadék készleteink kifogyóban voltak, és akkor megállapítottuk, hogy ejnye-bejnye, hogy a túra elején (Alsó-Jegenye-völgy) volt a legnagyobb „tápolóhely”, késõbb meg semmi. (Persze, Adyligetnél megleptek bennünket, amiért köszönet. De vissza a Falasokkhoz).
A Remete-szurdok bejáratánál van egy köztéri kút, amit használtunk is. Nem is értem, hogy a B30-on miért nem töltöttük itt fel a folyadékkészleteinket, így a fenti bekezdésben leírt gondolatok érvényüket veszthették volna.
A K+ és K- elágazásnál most a K-en mentünk tovább, ez volt az elsõ komolyabb eltérés a két útvonal között. Itt a pontot az F25 kapja, hisz a Remete-hegy egy remek hegy. Mármint pompás kilátás tárul elénk, ha felkapaszkodunk rá: megéri!!! (Egyébként ez is kellemesen meredek felfelé.)
Lefele menet lassan egy ismerõs keresztezõdéshez jutottunk. A B30-on tévesen feljöttünk ideáig: miattam. Túl sokat olvasgattam a szövegezést, és nem a térképre figyeltem. Ezen a túrán nem estem ebbe a hibába. (A legutóbbi tévedés plusz km-be nem került, csak egy párhuzamos utcán érkeztünk meg a K-re.) Az elõzményekben leírtaknak köszönhetõen, itt határozottan haladtunk tovább. A térképen ez a rész „Jelzetlen” megnevezéssel szerepelt. Hozzáteszem, hogy az itiner térképét és szövegezését követve sem lehetett nehéz megtalálni a helyes útvonalat.
Innentõl ismét ugyanazon a vonalon haladtunk, ahol egy hónappal ezelõtt. (Solymár, Rózsika-forrás, stb.). Ahogy már feljebb írtam, Alsó-Jegenye-völgynél volt a túra nagy frissítõállomása. Itt egyesült újra az F25 és F50. Fáradt emberek érkeztek a másik irányból, és „megtámadták” a frissítõpontot. Mint egy megtépázott hadsereg. Mi sokat nem ettünk/ittunk, mert a saját készleteink is megvoltak még. Irány hát tovább.
Itt annyiban tért el az útvonal a B30-tól (illetve a VP-tõl), hogy nem kellett a S-án felmenni a Kálvária-hegy oldalába, és annak vonalán a S- jelzést követve eljutni a Szarvas-hegyen át a Tök-hegyig, hanem a hegyek lábánál található Z- jelzésen értük el a Tök-hegy alját. Utunk a 4. ep.-je. Cserébe, hogy a Z-ön nem kellett „emelkednünk”, olyat kaptunk, hogy öröm rá visszagondolni. A túra talán legkomolyabb része: a Tök-hegy aljából felkapaszkodni a S- jelzésig. Ez aztán emelkedõ volt: tüdõmben annyi levegõt cseréltem, mint máskor egy hét alatt. A vádlim nem szokott bedurranni a legkomolyabb emelkedõkön sem, itt most éreztem valamit. Többen meg-megálltak (akár többször is), de én úgy láttam jónak, hogy ezt egyben kell letudni, vagy sehogy. Párom becsületesen követett engem. Néha-néha hátranéztem, de nem mertem viccelõdni, mert láttam, hogy ez nem az a pillanat. (Fentrõl bíztattam az embereket, hogy nyugi, már nincs sok hátra.)
A S- jelzéstõl már ismerõs volt a terep: Virágos-nyereg, majd tovább az Újlaki-hegyre. Pontosan nem tudom, hogy volt-e szalagozás a Virágos-nyeregtõl, mert nem az alapján tájékozódtunk, de ha nem volt (rémlik, mintha semmi nem lett volna.), akkor valóban bosszantó lehetett, mert a S- jelzés a bokros részeknél nem nagyon van. Inkább csak késõbb, ahol az út közelebb kerül az erdõs részekhez. Az Újlaki-hegyen megálltunk egy kicsit falatozni, hogy mégse vigyük már haza az összes szendvicset. Na, jó: persze azért is, mert éhesek voltunk. Az Újlaki-hegyen megcsodálhattuk a vitorlázó repülõket, akik sokszor olyan közel jöttek a csúcshoz, hogy a „fák tetejét súrolták”.
Határ-nyeregnél tértünk át a P° jelzést kellett keresni, majd azt követni. Ahogy olvastam, sokaknak nem tetszett a szöveges leírás ennél a résznél. Én inkább a térképre hagyatkoztam, az elég egyértelmû volt (a jelzés, plusz a csatlakozó és leágazó jelzések miatt). Egy szalag azért majdnem félrevezetett. Egy piros szalag! Bár fura is volt, hogy ezelõtt narancsszínû szalagok voltak. De a térkép nem hazudott, így az alapján megtaláltuk az utolsó ep-t: Libanoni cédrus. A pontõr fásultan, monoton hangon hajtogatta az érkezõknek a következõ mondatot: „Vegyetek almát vagy barackot!”. Ez sem dobta fel az embert. Megnéztük a libanoni cédrust, hisz itt ez volt a látványosság, majd nekiindultunk az utolsó szakasznak.
A Hárs-hegyi elágazónál távolról kiszúrtam a két papírt, és már tudtam, hogy mi lesz az. F25 balra, F50 jobbra. Elõtte beszéltem arról, hogy még jó, hogy nem kell felmenni a Hárs-hegyre. Nem irigyeltem az F50-eseket, mert nekem ekkorra már nem lett volna kedvem felmenni a csúcsra, ugyanis a folyadékkészleteink ekkora már kimerültek.
A Z° jelzésen rövidesen elértünk a célba, ahol a 10-15 perc sorbaállás után pecsételtettünk egyet az itinerre, a túrajelentésre és Budapest kupa füzetbe is. Oklevél, kitûzõ és célidõ nem volt. Ígéretük szerint postázni fogják majd (kivéve: célidõt). Szerintem, ez sem egy vérlázító dolog, ha nem rögtön kapjuk kézhez ezeket. Ha valaki csak a kitûzõ miatt jött, az már régen rossz. Én túrázni jöttem!!! És jól éreztem magam. Azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy ezt a párom nevében is kijelentsem.
Hazamenetel elõtt még „gyermekvasutaztunk” egyet, mert már olyan régen mentünk rajta. Jó volt, csak sok volt a zajos gyerek. De hát ez inkább nekik szól, mint nekünk.
A szalagozás - egy-két helyet leszámítva – szerintem rendben volt. A szolgáltatás azért hagy némi kívánnivalót maga után. A Buda 30 túrán 400 Ft nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk, itt a 600 (500) Ft-ból kb. a fele annyit. De még így sem nevezném borzasztónak a nevezési díjat: elég barátinak a mai világban, és megszokott egy TT-n.
Az itinerrõl mindig írok véleményt, így ezt most sem hagyom ki:
- távolságadatok
- szintadatok
- jelzés
- térkép
- útvonalleírás
- szervezõk elérhetõsége
- figyelmeztetés (pl.: futóknak az ep. nyitásról)
Szerintem, ennél többre nincs is szükség. A térkép alapján bejárható (legalább is az F25 biztos).
Összességében szerintem nem volt olyan rossz a túra, mint ahogyan azt többen leírták, bátran ajánlható mindenkinek. Persze, a nyári idõ miatt a nagy melegre számítani kell. Készülni kell folyadékkal. (De hát hová nem?)
Hogy elõre le lehetett tölteni a térképet, ez nekem különösen tetszett.
A szervezõknek köszönet, és várjuk az elmaradt dolgokat. A tombolát már nem is említem. Gratulálok a nyertesnek/nyerteseknek! Ha volt ilyen.
Képek:
Remete-hegy
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
Megjegyzés:
1. fejezet
A túrán azt ígérték, hogy 1-2 héten belül küldik az elmaradt dolgokat. Nem érkezett meg.
2. fejezet
Kb. 1 hónappal a túra után levélben érdeklõdtem. Egy részlet a válaszból:
"Legkésõbb jövõ héten odaérnek!
Tombola: Ezügyben sajnos egy kis bajban vagyok, hisz maga a sorsolás
elmaradt. Ezért minden elemleadónak kitalálok valami kárpótlást."
Mondanom sem kell, nem érkezett semmi.
3. fejezet
Újabb 1 hónap elteltével ismét írtam egy rövid levelet: emlékeztetõül. Erre már válasz sem érkezett.
Ezt a stílust nagyon nem szeretem, teljesen hiteltelen emberekrõl van szó.
|
| |
|
|
Lowe Alpine Félmaraton + Extra (Vitányvár)
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 21.1 km (25,43 km) Szint (terepen): 410 m
9 órakor érkezett meg a vonat a Szárra. Leszállás után néhányan bizonytalanul álltunk, mert nem tudtuk merre induljunk, de a helyiek készséggel segítettek. Irány a Sportcsarnok. (1,5 km az S jelzésen). Megérkeztünk, beneveztünk: gyorsan ment, nem voltak sokan. A térkép alapján elég egyértelmû volt az útirány, így nem volt más hátra, mint elõre. A túra elsõ részében több futóval is találkozunk, akik már a visszaúton voltak.
A kiírás alapján már tudtuk, hogy nem kell óriási emelkedõkre számítanunk. Rövid idõn belül megérkeztünk az elsõ ep-re (Körtvélyes), ahol a tiltás ellenére néhányan felmásztunk a mérõtorony tetejére (ezzel is emelve az amúgy csekély emelkedést). Egyébként "nem másztunk fel rá, mert az tilos" :-))). A kilátást korlátozta az amúgy felhõs, ködös idõjárás, de amúgy remek kilátás lehet, ha tiszta az idõ. Utunk további részében sem kellett nagyon megerõltetnünk magunkat a hegymenettel - fõleg, hogy az össz szintemelkedés 75%-át eddigre már letudtuk. Bár nem erõltettük magunkat, hogy minél gyorsabban menjünk, de rövid idõn belül elértük a Szép Ilonka-forrást (2. ep.).
Itt eldöntöttük, hogy ha már itt járunk, és az idõbe is bõven belefér (7 órás szintidõ!!!), akkor meglátogatjuk Vitányvárat. Így elindultunk visszafele. Többen meglepõdtek (kiket elõtte elõztünk), hogy miért megyünk a másik irányban, egy pillanatra látszott a szemükben a bizonytalanság. Ez a meglepõdöttség gyorsan szertefoszlott, miután feltártuk az okokat. :-) A Vértes térképet továbbra sem kellett elõvenni, hisz a maratonistáknak jelölt útvonal tökéletes volt célunk eléréséhez. A várba vezetõ után már szemerkélni kezdett az esõ, itt már beszéltem arról, hogy mily jó is lenne, ha egy kicsit esne az esõ. Ez kicsit szokatlannak tûnhet: de eddig vagy megáztunk, mert nem készültünk esõre, vagy készültünk rá, de "azért" nem esett, így már szerettem volna kipróbálni, milyen az, ha normális öltözetben túrázunk, miközben kapjuk az égi áldást.
Miután felértünk a várba (és kaptunk egy jelképes "itt jártunk pecsétet"), egyre közelibbnek tûnt a kívánságom. Az esõ már csak percekre volt tõlünk. Kicsit nézelõdtünk/fényképeztünk, beszélgettünk egy középkorú párral, majd tovább (vagyis vissza) indultunk. Az esõ nem tréfált: szerencsére még idõben döntöttünk az átöltözés mellett. Néhány perc múlva már szakadó esõben közeldhettünk a Szép Ilonka forráshoz (immár másodszor). A ponton még váltottunk néhány szót a pontõrökkel, majd folytattuk utunkat tovább.
Ahogy fogytak a km-ek, úgy nõtt ez esõ intezitása is. De a felszerelés jól bírta. Mivel innentõl kezdve már igazi hegymenet nem volt, inkább csak hosszú egyenes/vízszintes szakaszok, így egyenesen jól jött az esõ. Kicsit izgalmasabbá tette az utat. Mondjuk, én nem unatkozom a természetben akkor sem, ha nem kell kapaszkodni egy hegyre sem. (Más kérdés, hogy egyre jobb kezdem megkedvelni a hegymeneteket. :-)) Néha-néha egy futó elõzött meg bennünket, de volt néhány túrázó, aki nem készült az esõre, így most kapkodhatta a lábát ("átment futóba".)
Következett még egy ellenõrzõpont a Kis-Hallgató-Völgynél, amit nem jelzett az itiner. Majd nemsokára ugyanazon az úton haladhattunk a cél felé, amin délelõtt nekiindultunk a távnak. Szár falut elérve "természetesen" az esõ is elállt - mintha rendelésre kaptuk volna. :-)
A célban terülj-terülj asztalkám fogadott. Egy keveset ettünk, átöltöztünk, majd irány az állomás, mert nem volt kedvünk újabb órát várni a következõ vonatra. Így hát a masszázst, a cipõ tisztítást (kívül/belül) kihagytuk :-DDD.
Összességében egy kellemes túra volt, és a várva-várt "esõs túra" kívánságom is teljesült. A szervezõk szerint ez tradicionálisan egy esõs túra/futóverseny. :-) Azért ez inkább egy futóknak való terep: lehet, hogy jövõre ilyen formában is kipróbáljuk.
Kép: Vitányvár
Szervezés:
Itiner:
- Egy színes (kétoldalas) lap. Remek: egyszerû, de nagyszerû.
- Általános információk: rajt/cél helye/ideje, táv, szintemelkedés, szintidõ <- külön a maraton, félmaraton, ill. futóverseny/teljesítménytúra, két telefonos elérhetõség. Mi kell több?
- Egy teljes (színes) térkép a teljes útvonallal: M és M1/2
- Ellenõrzõ pontok neve, táv, szint és az odáig vezetõ úton követendõ turistajelzések.
Egy negatívum: Ugyan szerepel egy rajtszám rész, de ez nem került kitöltésre. A célban meg is kérdeztem, hogy miért. A válasz az volt, hogy korán elfogyott a nevezési lap, így nem tudták tovább adminisztrálni az indulókat. Ha minden igaz, akkor ez azt jelenti, hogy statisztika sem lesz idén. :-) Próbáltam puhatolózni, hogy mégis, körülbelül, nagyságrendileg hányan indultak. A válasz egy mosoly, és egy "nem tudjuk" volt. Egyedül a futókról van statisztika, ami érthetõ is, hisz az egy verseny volt. A teljesítménytúrát teljesítõk megkapták az oklevelet és a kitûzõt. (Még a célbaérés idejét sem írták a lapomra.)
Az ellátással kapcsolatban nem lehetett panasz, a pontokon mindenhol volt rágcsálnivaló/ital. (Mondjuk én minimálisat fogyasztottam.) Jelzések: Erre aztán végképp nem lehetett panasz, hisz a túrajelzéseken kívül, ahol szükséges lehetett, festések is voltak. Eltévedés kizárva. (Ha csak nem szándékos.) br> br>
Szintmetszet*: br>
tovább * A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
Budai | Túra éve: 2009 | 2009.06.20 00:29:55 |
|
Buda 30
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 29 km Szint (térképen): 750 m
Nem elõször fordult már elõ, hogy az indítási idõt maximálisan kihasználtuk. Tettük ezt most is. Egy kicsit túl is mentünk rajta (ilyen is volt már :-)). Kb. 9:15-re voltunk a Szépjuhásznénál. A rendezõk már távolról integettek. Közelebb érvén egy kérdéssel köszöntöttek: "Önök telefonáltak, hogy késnek egy kicsit?" Hmmm. Tehát mások is késnek. Mondtuk, hogy nem, de azért beneveznénk, ha már itt járunk. :-)
A nevezési lapra 9:00 került: ez volt 9:20-kor. Sürgettek, hogy induljunk gyorsan, mert az elsõ ellenõrzõpont (Nagy-Hárs-hegy) elméletileg 9:15-kor bezár, de igyekeznek értesíteni a "fentieket", hogy várjanak még egy kicsit. Szuper, jól kezdõdik - gondoltam magamban. De cseppet sem idegesített a dolog: ha más nem lett volna, akkor kirándulunk magunknak egyet.
Nagy lendülettel neki a Hárs-hegynek. Ez a korai hirtelen emelkedés, és az hogy még sietni is kell nagyon rendesen megizzasztott bennünket. Néhányan hasonló cipõben jártak, mint mi; egymást „húztuk” elõre, hogy minél gyorsabban felérjünk a csúcsra. A csúcson a pontõrök aggódtak értünk, hogy nem fogjuk elérni a következõ pontot idõben, és majdnem hogy elzavartak, hogy induljunk már. Persze, jóindulatúan, nem durván. (Kicsit szerintem korai és felesleges volt az aggodalom.)
Nem volt új a terep: jártunk már erre más túrán, így nem támadt gondunk a tájékozódással. Féktelen rohanásba kezdett a késõn érkezõk „csapata”. Hûvösvölgy, Nyéki-hegy, Határ-nyereg… Mire elértük a 2.ep.-t a -20 percbõl hirtelen +30 perc tartalék lett.
Innentõl kezdve áttértünk a kényelmes fokozatba, egyáltalán nem volt már kedvünk rohanni. Azért voltak olyanok, akik ezután sem hagyták abba a rohanást. Találkoztunk egy párral, akiknek ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk. Egy rövid beszélgetése elegyedtünk: megnyugtattam õket, hogy egyáltalán nem tragikus a helyzet, bõven szintidõn belül érünk majd be. (Valamelyik ponton téves információkat adtak meg nekik a szintidõvel kapcsolatban.)
Virágos-nyereg után egy kisebb csoport haladt nagyjából együtt (köztük mi is). Mivel már a Város peremén túráról ismert volt ez a rész, így nem is nagyon figyeltem, hogy merre megyünk. Az elején megnéztem egy jelzést: S-. Remek, ezen kell menni. Aztán a beszélgetés közben egyikünk sem figyelt arra, hogy a S- hirtelen leágazik egy kisebb ösvényen. Így maradtunk a K-en. Kicsivel késõbb vettük észre, hogy sehol a S- jelzés. A térképet elõhalásztam, hogy tisztázzuk a helyzetünket. Térkép nélkül is nyilvánvaló volt a helyzet, hogy hol járunk, csak az volt a kérdés, hogy a K- merre megy tovább. A térképen látszott, hogy a két jelzés párhuzamosan halad egymás mellett, tehát gond egy száll se, majd ha elindul lefele a K-, akkor becsatlakozunk újra a S- jelzésre. Folytattuk tehát tovább a beszélgetést, ameddig el nem értünk egy keresztezõdést, ahol – mint utólag látom – le kellett volna ereszkednünk a K-en a S- jelzésre. Közös okoskodás után nem tettük. Megállapítottuk, hogy ez még nem az, amit kerestünk. Rossz volt a megállapítás. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor a Poo (bicikli) jelzéseket láttuk a fákon. Újból elõkerült a térkép, majd a megállapítás: ismét helytelenül ítéltük meg az irányt. Mondanom sem kell, hogy semmi katasztrofális dolog nem történt, mert a K- ill. Poo jelzések végig a S- jelzéssel vonalával együtt haladtak. Az egyik a hegyek (Tök-h., Szarvas-h.) oldalában, a másik a gerincükön. Én még kifejezetten örültem is ennek a mini-eltévedésnek, hisz így ezt a részt is megismertük, nem csak a S- vonalát. Szarvas-hegy után végre leereszkedtünk a S-ra.
Alsó-Jegenye-völgy volt a 3.ep. és büfé egyben. Sajnos, a késõn érkezõknek nem jutott már újhagyma. Viszont a pontõrök nagyon kedvesek voltak, ez feledtette a hiányt. Azért egy zsíros és egy lekváros kenyér lecsúszott, némi folyadék kíséretében.
Néhány túratárs, akikkel együtt jártuk meg az elõbbiekben leírt tévutat, nagyon sietõsre vették a figurát. 2 percet nem adtak maguknak a pihenésre/evésre/ivásra, rögtön úgy rohantak tovább, mintha valami nagyon fontos dolguk akadt volna hirtelen, így mihamarabb célba kell érniük. Látszott rajtuk, hogy minden egyes másodperc fontos számukra. Persze, nem akarok beleszólni semmibe. Mindenki úgy túrázik, ahogy jól esik neki. Lehet, hogy önön magukkal keltek versenyre.
A „zsíros deszka” után mi is továbbindultunk: az irány még mindig nem volt kérdéses, mert Solymárig vezetõ úton haladtunk már itt nemrégiben. Mivel idõnk volt, mint a tenger, így vad fényképezésbe kezdtem, mert a legutóbb itt készült fényképekkel nem voltam elégedett.
Solymár utáni szakasz volt az elsõ olyan rész, ami új volt nekünk. Ez azért mindig jól jön, bár egy idõ után elfogynak majd az ismeretlen helyek (Budai-hg.). Ezen részen vált ketté a két táv. (S- és S+).
Máriaremetén elnéztünk egy utcát. (Jellemzõ: lakott területen mindig könnyebb eltévedni.) Na persze, ez sem volt olyan vészes. Menetközben bele-beleolvasgattam az útvonalleírásba: inkább a térképre kellett volna hagyatkoznom. Nem a leírás volt rossz, hanem az értelmezés. Az eredeti útvonal utcájával párhuzamos utat (Géza Fejdelem útja) követve végül újból a helyes vonalon haladhattunk. (Fura, de ezen a napon ez már a második kisebb tévesztésünk volt, és a késõbbiekben még volt egy harmadik is: de ezt már nem részletezem.)
Remete-szurdok (4.ep), Remeteszõlõs után az újból emelkedésbe kezdtünk. Kisebb holtponton estünk át ezen a szakaszon: folyadékkészleteink kifogyóban voltak, így azon dilemmáztunk, hogy hol is tudunk még frissíteni majd. Szóba került, hogy miért a túra elején volt a legnagyobb frissítõpont: hisz ilyenkor mindenkinek megvan még a saját készlete. Az lenne szerencsés, ha az elején a sajátunkat fogyasztanánk el, és mire kifogynak, a túra második részében következhetne a frissítõpont.
5. ep. (Vörös-pocsolya) folyadék nem volt, csak egy csoki: azért ezt elfogadtuk. Ezen a ponton egyesült újra a rövidebb és a hosszabb táv. Innentõl a Hárs-hegyig tartó szakasz ismét csak ismerõs volt: Budai trapp. Jó volt látni a különbséget a téli és a nyári természet/táj között. Készítettem néhány képet: próbáltam ugyanazokról a helyekrõl fotózni, ahol februárban is tettem.
Elõttünk állt még a Fekete-fej és Hárs-hegy. Még mindig kérdés volt, hogy hol jutunk majd folyadékhoz. És itt ért bennünket egy meglepetés: a Fekete-fej lábánál az utolsó ellenõrzõponton a szervezõk megleptek bennünket: hideg frissítõ. Ez másoknak is életmentõ lehetett.
Újult erõvel neki a Fekete-fejnek (kellemes emelkedõ), majd az általam annyira nem kedvelt átkelés a Szépjuhászné úton. Ez egy elég veszélyes rész. Beláthatatlan kanyar, gyalogosoknak semmi járda (vagy bármi más). Nagyon figyelni kell, mert ha mindkét irányból jönnek, akkor a gyalogosoknak már nem igazán jut hely. Be kell húzódni a kerítések mellé.
A túra utolsó nagy emelkedése a Hárs-hegyre vezet. A csúcsra ugyan nem kell felmenni, de azért izzasztó felfele az út. Ezek után a Z° jelzés már csak le kell ereszkedni Szépjuhásznéhoz a célba. A szervezõk reggel is kedvesek voltak, és ez a hangulat a végére is megmaradt. Ez a hozzáállás sokat hozzátesz a túrához. Jókedvvel fejezhetjük be a túránkat. A célban megkapjuk az oklevelet és a kitûzõinket: méghozzá kettõ fajtát. A Buda 30-as és egy jubileumi Buda 50-est. Jeleztük, hogy mindketten a 30-ason voltunk, de részükrõl szándékos volt ez a dolog. Kedves gesztus volt ez is. És ráadásként célban mûködött még egy minibüfé, ahonnan az itineren található kis kupon segítségével választhattunk magunknak valamit, amit ingyen megkaptunk.
Szervezés:
Le a kalappal. 400 Ft-os (elég baráti) nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk. Az ár/érték arányt tekintve messze a legjobbak között volt ez a túra. A szervezõk kedvesek voltak, jó hangulatot teremtve ezzel a túrán. Az útvonal is jó volt, kevés aszfaltos résszel.
Itiner:
A lényeges dolgok mind megtalálhatóak benne:
- térkép (nekem mindig ez a legfontosabb): szuper!
- szintábra
- táv- és szintadatok (rész/összes) + jelzések + pontok magasságadatai
- rövid ismertetõ a látnivalókról
Ja, és a túrának saját jelzése is van: zergefej. Így még ez is segített a tájékozódásban.
Összefoglalva: ez egy remek túra volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)
Köszönet a szervezõknek!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
|
Halmi-dûlõ
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 12.4 km Szint (terepen): 50 m
Nem akarok álszent lenni: a fõ motivációs tényezõ az volt, hogy ez a túra is része a Budapest Kupának. Betegeskedéseim miatt rendre kimaradtak a korábbi túrák, melyek tervbe voltak véve, így ésszerûnek tûnt bevállalni ezt a lehetõség a pecsétszerzéshez.
Igazi családi kirándulásnak szánt túra ez, ha azt nézem, hogy a 12,4 km-re 5 órás szintidõt adtak meg. :-)
Gyorsan végigjártuk az erdõt: az elsõ felében a sárga pöttyöt, a második felében a piros pöttyöt követve. Többen a 3-4 körükön voltak már, mikor mi indultunk. Ha jól emlékszem, akkor olyan 200 fõ körül volt az indulók száma. Többen a gyermekeikkel vágtak neki az erdõnek. A H.60-ra 17-en neveztek be.
Az erdei tornapálya bizonyos részei rendesen "szét vannak bombázva", sajnos. Néhány idióta nagyon erõsnek érezte magát az erdõben, és betörte, összefújta, megrongálta a tornapálya tábláit. Hát igen, ehhez nem kell ész, ezt a "sportot" bárki ûzheti.
Azért jól esett ez a kis mozgás, és bõven maradt energiám a délutáni kosárlabdázáshoz is.
|
| |
|
Sárga | Túra éve: 2009 | 2009.05.06 15:19:30 |
|
Sárga 30É
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 30.86 km Szint (terepen): 982 m
Mit is lehetne most ide felvésni. Nekem ez volt az elsõ éjszakai túrám, így nagy lelkesedéssel vágtam bele az egészbe. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy a lelkesedés is. Végül mindkettõ elérte a 0-t.
Még mielõtt valaki félreértné, gyorsan leszögezem, hogy nem magával túrával, az útvonalával, a szervezéssel vagy a szervezõkkel lett volna gondom. Egyáltalán nem!
Egy dolog miatt vagyok kicsit bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy gyakori látogatója leszek-e az éjszakai túráknak, és ez nem más mint: a sötétség.
Igen, igen, tudom: a nevében is benne van, hogy éjszakai, és akkor általában sötét van, de azért, ha egyszer sem próbálta az ember, akkor még nem foglalhat állást róla. Most ezen már túl vagyunk, így visszatekintve elmondhatom, hogy mit érzek.
Összegezve: hiányzik az egyik legfontosabb dolog, amely miatt túrázni járok. Méghozzá a szemem által felfogott ingerek, melyet a csodálatos tájak és a folyton változó, de mégis sziklaszilárd természet jelent, mely egy fontos örömszerzési forrás!
Mivel nem láttunk semmit, ami a lámpánk által bevilágított körzeten kívül esett, így végsõ soron a saját fantáziánkra hagyatkozhattunk, hogy mit képzelünk el magunk elé/mellé (vagy akár fölé, alá ill. mögé). Sokszor tudtam, sejtettem, éreztem, hogy szép helyeken járunk, de látni nem láttam. Ez hiányérzetet hagyott bennem.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy unatkoztam volna. Egy percig sem. Egy régi barátommal indultam neki a túrának, akivel már ezer + 1 éve nem találkoztam. Így volt témák bõven, végigbeszéltük az utat. Már akkor, mikor kaptam levegõt. Ugyanis kettõnk erõnléte között van különbség: nem is kevés. Ennek köszönhetõen az eddigi túráim közül ez volt a "leggyorsabb". És még így is többször várni kellett rám. :-)
Furcsa volt az is, hogy éjszaka nem aludtam, hanem trappoltam. Elaludni persze nem volt lehetõség, szerencsére.
A célba beérve gyorsan átvettük az oklevelet és a kitûzõt, majd irány a vasútállomás. A kaját kihagytam, mert az volt nálam, ugyanis az összes szendvics megmaradt. Azt már csak otthon ettem meg.
Egy érdekesség: Nagyot kacagtam a Kálváriánál, a cél elõtti feltételes ellenõrzõ ponton, amikor egy kispistázó "lekispistázott" bennünket. "Finoman" közöltem vele, hogy jobban teszi, ha csendben marad, mert ahonnan õ érkezett, az a kispistázó útvonal. A magyarázkodását már nem hallgattam végig, nem érdekelt.
A szervezésre nem lehetett panasz. Eltévedési esély: 0,1% A teljes útvonal szalagozva volt, és a legtöbb helyen fényvisszaverõs jelzések is segítették a tájékozódást.
Köszönet a szervezésért!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| |
|
Andezit | Túra éve: 2009 | 2009.04.21 00:06:00 |
|
Andezit 30
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 28.85 km Szint (terepen): 885 m
A rajt: galgagutai v.állomás
Egy kis kitekintés Bercel felé
Vanyarc után, letérve a mûútról
Nem sokkal az elõzõ után
Nagy-hegy (távolban látható Szanda vára és az Ordaspusztai Iskola is)
Ordaspuszta
Az égen már látszódik a sorsunk
Nem kapkodtuk el az indulást, így csak 9:00-kor rajtoltunk. Kényelmesen vágtunk neki a távnak, jólesõ érzéssel, hogy haza terepen túrázhatunk.
A pontõrök/szervezõk mindenhol nagyon kedvesek/rendesek voltak. (Az egyik helyen talán túl rendesek is az egyik párral: néhány km-t megspóroltak nekik azzal, hogy Vanyarc szívébõl a mûútról való leágazásig elszállították õket.)
Kicsit féltem tõle, hogy a jelzések nem lesznek valami kiválóak, de nem volt velük gond. Ahol kellett, még szalagozás is segítette a tájékozódást.
Nagy-hegyrõl valami pompás kilátás tárul elénk a környezõ hegyekre, dombokra, erdõkre, mezõkre. Nem hiába itt tanyáztak a legtöbben és a legtöbbet. Én is igyekeztem megörökíteni a látványt, ezzel is mint egy reklámot csinálva a helynek. (Lásd fotót feljebb.) Valami iszonyat jó hely, csak ajánlom mindenkinek.
Plusz látványosság még a túra névadója is: az andezitömlés. Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!!
Ordaspusztán mindenki számára jól jött a frissítés: elég meleg volt már ekkorra. (Elárulhatom, hogy nagyszülõk/rokonok laktak is itt korábban: gyermekkoromban én is többször jártam itt - és késõbb is.)
Sajnos, Nelásdpusztától kaptunk egy hatalmas esõt a fejünkre, így innentõl már nem tudtam készíteni fotókat, legnagyobb sajnálatomra, hisz még elõttünk volt Szanda-vár (Szanda vára, de itt a környéken mindenki csak Szanda-várnak nevezi), ahol szerettem volna készíteni még néhány remek képet (ugyanis lett volna téma bõven), de innen a túránk az esõvel vívott küzdelemrõl szólt... ugyanis semmilyen esõ elleni ruházat nem volt nálunk, így a túra vége nem volt épp kellemes.
A vártól való lefele út egy-két helyen extrém volt, mert mintha egy kis patakocska vonalán kellett volna haladni, olyan körülményeket teremtett az esõ. Hátulról néha hatalmas kiabálást/káromkodást is lehetett hallani. Valószínûleg, többen a hátsójukon közlekedve jöttek lefele - természetesen, nem szándékosan, csak így esett a dolog. Reméljük, nem lett baj.
Mivel hazai pályáról van szó, késõbbiekben teszünk majd egy "kitérõt" a Szanda-várhoz, hogy az elmaradt fotókat pótoljuk, hogy kerek legyen az egész... meg amúgy is!!! Megéri meglátogatni a várat. (Akár a Kéktúra keretében is, hisz része az útvonalnak.)
A kiskõrösieknek üdvözlet: remélhetõleg megtalálták társaikat Szandán (akik az esõ elöl a helyi vendéglátóba menekültek be).
A szervezõknek köszönet a túráért, nagyon jó volt!!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok (plusz a jelvény is) |
| |
|
|
A Város Peremén
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 26 km Szint (térképen): 1200 m
Kép:
Kötõk padja
Újlaki-hegy (É)
Újlaki-hegy (D)
Sorrentó-sziklák
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)
Összességében egy kellemes túra volt.
A 300 Ft-os nevezési díj nem egy magas összeg: ebbõl következõen óriási ellátmányra nem is számítottunk. Ezt persze nem negatív felhanggal mondom.
Az alacsony költségvetés az emberek számában is megmutatkozott. Kis számú "emberanyaggal" megoldották a pontõrködést: ügyesen megoldott logisztikának köszönhetõen néhányukkal több helyen találkozhattunk.
Az itiener, egy ezer éves õskövület. Nem tudom, hogy hányadik másolatnak a másolatát kaptuk meg, de borzalmas volt. A térkép nagyjából használhatatlan, az adatokra pedig ráférne némi frissítés. De az itiner hajtogatására gondosan ügyelt az úr, aki a rajtnál indította az embereket: meg is dorgálta azokat, akik más módon próbálták összehajtani, mint ahogyan az meg vagyon írva. Mókás jelenet volt ám. :-)
A rajtidõ legvégén érkeztünk, de nem mi voltunk az egyetlenek. Még épp, hogy tudtunk nevezni.
Meg kell, hogy említsem, hogy ezen a túra (hacsak nem az ember már jól ismeri az útvonalat), akkor térkép nélkül nem érdemes elindulni. A kritikus helyeken semmilyen jelzés nem segítette az útkeresést. Nálunk mindig van térkép: itt többször elõ is került. Több embernek is segítettünk, mert sokszor nagy volt a tanácstalanság: pl. néhány esetben érdekes irányokból érkeztek a túrázók. A "tévúton járok" persze a szervezõk rokonairól beszéltek, nem épp kedélyes formában.
Ezt mindig mondom: térkép nélkül sehová!!!
A Felsõszállás utcai elágazásról már többen is írtak: igen, én is írok. Könyörgöm, csak egy szalag, vagy egy irányjelzõ kellett volna.
Elsõ körben balra indultunk el, de a házak elõtt kint álló - meglehetõsen agresszív - kutyák arra késztettek, hogy gondoljuk át még egyszer a dolgot. Így hát ismét elõkerült a térkép, amibõl szerencsére az derült ki, hogy nem kell kutyákkal harcolnunk a továbbhaladásért.
Az idõ viszonylag meleg volt (sõt), rendesen elfáradtunk a túra végére.
Az útvonal igen változatos volt: nekem nagyon tetszett. Sok szép dologgal találkozhattunk, ami miatt érdemes volt eljönni a túrára.
A szervezés ugyan nem volt csúcs, de legalább volt. A remélt József Attilás kitûzõ helyett kaptunk 3 remek mûanyag valamit. Azért kidobni természetesen nem fogjuk, de a kitûzõnek jobban örültünk volna. Levélben érdeklõdtem is, hogy nem lehet-é hozzájutni valahogy legalább egy ilyen kitûzõhöz, de sajnos nem lehet. Azt ígérték, hogy majd jövõre lesz, ha ismét megyünk. (Remek stratégia a túrázók megtartásához. :-D)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
|
Hol a következõ?
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 27 km (szervezõk honlapja), 29 km (TTT) Szint (térképen): 1000 m
Miénk (Mapsource + turistautak.hu térkép): Táv: ~39 km Szint: 1260 m
Kezdetben úgy kezdtem el írni a beszámolómat (melyet késõbb szántam publikálásra), hogy leírok néhány dolgot a megoldandó feladatokról (és konkrét megvalósulásukról, esetünkben.) Ezzel hát megkönnyebbítem azok dolgát, akik kicsit tanácstalanok az ügyben, hogy megpróbálkozzanak-e egy ilyen tájékozódási túrával.
De ahogy telt az idõ, és nõt a beszámoló sorainak a száma, teljesedett a beszámoló, egyre jobban érlelõdött bennem, hogy lehet, mégsem ilyen formában kellene írnom a túráról.
Ha minden poén lelövök elõre, akkor mi lesz ebben a kihívás, az izgalom. Így hát más alapokra helyezve írom meg az aktuális beszámolómat.
Nézzük is.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek. Mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, szereti a kihívásokat, szereti a természetet, szeret a természetben túrázni, szeretne új dolgokat tanulni, szeretné esetleg kipróbálni magát, nem fél egy kis eltévedéstõl, stb., stb.
Szemlélet kérdése az egész: ha nem görcsösen indul neki az ember, hogy ezt most mindenáron teljesíteni szeretné, akkor élvezni fogja az egészet az elejétõl a végéig. (Ellenkezõ esetben nem induljon.)
Ezen a túrán rengeteg mindent tanultam: rengeteg mindent a térkép használatával kapcsolatban, rengeteg mindent a tájékozódásról, stb., stb...
...sok dolgot felsorolhatnék, de felesleges is belemenni...
Az is egy tanulság, hogy attól még, hogy valaki GPS-sel vág neki egy tájékozódási túrának, még nem jelenti azt, hogy sokkal "sikeresebben" lesz a teljesítésben, mint aki csak egy tájolóval indul el. Ezt sikerült is bebizonyítanunk magunknak is, másoknak is. Szívesen megnéztem volna az arcát annak a párosnak, akik nevetve suttogták a hátunk mögött, hogy "...te, ezek teljesen rossz irányba mennek...". Van egy mondás: nem mindig a rövidebb út a könnyebb. És ha bár látszatra valóban homlokegyenest más irányba tartottunk, mit a következõ elérendõ pont, de ez igen is tudatos volt. És az eredmény minket igazolt. A kedves pajtásokról
***Folytatás következik***
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| |
|
|
Gyermekvasút nyomában
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.75 km Szint (térképen): 705 m
(TTT Túrastatisztika táblázatában: 21,7 km / 750 m > pontok miatt)
Párommal már hét elején eldöntöttük, hogy a hétvégén két túrára is elmegyünk. Szombaton a Márciusi Emléktúra, vasárnap a Gyermekvasút nyomában.
Az idõ homlokegyenest más volt, mint egy nappal korábban. Szombaton napsütésben túráztunk, vasárnap már esõben. (Sár mindkét nap volt.)
Startolni: 8-10 között lehetett, de sejtettem, hogy ha negyed 11-re érünk oda, akkor is el tudunk majd indulni. Így is lett. Végül 10:50-perckor (röpke fél óra várakozás után) 147x-dikként sikerült elstartolni, nagyjából utolsó indulókként.
Itinerként egy 20 oldalas kis füzetet kaptunk, mely tartalmaz egy részletes leírást az útvonalról, és ismertetõt az érintett pontokról. Távolság- és szintadatokkal is el van látva, és található benne egy térkép is. Hozzáteszem, hogy a térkép nem túl jó. A vasút vonala jól látható, de a túra útvonala, mely egy szaggatott vonal, már kevésbe (sok helyen egyáltalán nem). Találkoztam olyan túrázóval, aki azt hitte, hogy a vasút vonalát jelzõ úton kellene haladnia, úgy kellett felvilágosítani arról, hogy az alig látható szaggatott vonalat kell követnie.
Az itiner mellé kaptunk még egy ellenõrzõ lapot is. Dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy (a célt és rajtot nem számítva) összesen 16 ellenõrzõpont lesz. 20 km-en? Jézus.
Az útvonal néhány része ismerõs volt már a BUÉK és Normafa túrákról. Érintenünk kellett az összes kisvasút megállóhelyet, mindegyik egyben ellenõrzõpont is volt. Utunk alatt meglátogattuk az Úti Madonna kápolnát, a Széchenyi-emlékmûvet, Makkosmáriát, az Erzsébet-kilátót, a Kaán Károly-kilátót, a Kis-Hárs-hegyi kilátót.
Sajnos a túránk során lassabban haladók nem voltak túl segítõkészek, nem nagyon engedték el a gyorsabban haladókat, és ez az emberek 90%-ra jellemzõ volt. (Azért, ha határozottan szóltam, akkor már elengedtek – kár, hogy ezért külön szólni kell, pedig a legtöbbjük látta, hogy mennénk, csak nem volt hajlandó egy lépést sem tenni se jobbra, se balra. Jellemzõen kisebb csoportok teljes szélességében lefoglalták az utat maguknak.)
Az egyes ep-ken hosszú sorokban várakoztunk a pecsételésre, így esély sem volt arra, hogy jó idõt fussunk. Több embert láttam, akik nagy valószínûséggel kihagytak pontokat (pl.: Disznófõ), de szerintem ennek ellenére sikeres teljesítésnek örvendhettek. (Engem ez konkrétan nem zavar, ez a szervezõk lelkén múlik, hogyan ítélik meg ezeket az eseteket.) Olyan is volt, hogy valaki összeszedte a csoportja igazolólapjait, és egyedül ment fel a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, hogy lepecsételtesse azokat. Ez megint csak a szervezõk és a túrázók lelkiismeretén múlik, hogyan kezelik a helyzetet. Persze volt olyan, hogy szemben jöttek „ismerõs” arcok, valószínûleg megszerezni az elmaradt pecsétet.
Meleg ételt ígértek a célban, és már vártam is a „szokásos” virslit, de nem… sajttal töltött csirke + rizs + kovi ubi. Fincsi volt, jól esett a szendvicsek után, amit a túrán természetesen mindig az emelkedõk elõtt kezdtem el enni. :-)
A túra napján ingyen visszautazhattunk volna a Széchenyi-hegyre a gyermekvasúttal, de erre esély nem sok lett volna, mert tömve volt az összes kocsi (természetesen túrázóval). És mindez igaz lehetett az összes késõbb induló járatra is, így hát úgy döntöttünk, hogy marad a villamos. Persze a villamoshoz menet eszembe jutott, hogy a Budapest Kupa papírokat nem pecsételtettük le. Irány vissza, pecsét, majd végre tényleg haza.
Kellemes kis túra volt, leszámítva a fent említett apróságokat az elõzéssel kapcsolatban, és a hosszú várakozó sorokat szinte mindegyik ep-n.
A túrákkal kapcsolatos szervezésben a gyermekvasutasok nyertek a cserkészekkel szemben, de ha jól látom, akkor a cserkészek csak 3-szor, 'míg a gyermekvasutasok 14-szer rendezték meg saját kis túrájukat, így van egy kis elõnyük. (A cserkészek a célba érés idejét sem írták fel, úgy tûnik, hogy a szintidõ csak névleges volt. Plusz mivel „rajtszámunk” sem volt, arról sem tudok nyilatkozni, hogy hányan indulhattak azon a túrán.)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
|
Márciusi Emléktúra 24
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 24 km Szint (térképen): 900 m
Már korábban kinéztem magunknak ezt a túrát. A leírás, illetve GE térképek alapján láttuk, hogy a túra nagy rész ismerõs lesz: az elsõ szakasz a Piros 35 túráról, a vége pedig a Vasas 25 túráról. A kettõt összekötõ szakasz lesz új.
A szervezõk honlapján (Magyar Cserkészszövetség) látható kiírás alapján a start 7:30-8:30 között lehetséges. Kb. 8:20-ra a Csillaghegy HÉV megállóhoz érve már sejtettem, hogy nem kellett volna annyira sietni. Szép hosszú sor állt a nevezéshez felállított asztalnál. A kiscserkészek nem készültek fel teljesen: elfogytak az itinerek. Azzal nyugtattak mindenkit, hogy pár percen belül megérkezik az utánpótlás. Ez a pár perc körül-belül fél óra lett. Majd miután megérkeztek az itinerek lassan, de biztosan elindulhattunk az utunkra.
Az itiner egy egyoldalas szöveges leírás (A lényeges pontok benne voltak, de egy térképet azért szívesen láttunk volna. Nekünk ugyan ismerõs volt a terep, de láttam sok tanácstalan embert.)
Most gyorsabban felvágtattunk a Nagy-Kevélyre, mint legutóbb a Piroson: ez részben annak is köszönhetõ, hogy még a túra legelején leelõztük a lassabban haladókat. (A Piroson sokat várakoztunk felfele menet másokra).
Az elsõ ep. a Kevély-nyeregben volt, ami olyan szempontból hasznos, hogy legalább azoknak, akik nem jártak még erre, egyszerûbb továbbindulniuk, esetleges szervezõi segítséggel, ugyanis itt majdnem teljesen vissza kell fordulni, az eddigi menetiránnyal szembe (persze jelzések vannak). Pecsét nem volt, így egy szabadkézzel rajzolt malac került az igazolólapra és a túrajelentésre is. Nem semmi :-).
További utunk Csobánkára vezet (ezen a részen elõztük meg elõször azt a párt, akikkel a túra végéig oda-vissza elõzgettük egymást.) A mûutas részen ismét csak száguldozó autók: elég veszélyes, erre egy tábla is figyelmeztet. (A sok fiatal induló miatt ez egy kicsit aggasztó is lehet.) Rövidesen elhagytuk piros jelzést, majd elérkezünk a 2.ep.hez (Csikóváralja). Itt már kapunk pecsétet, (gyermekkoromból emlékszem még az ilyen állatfigurákat ábrázoló pecsétekre :-)) volt bõven többfajta is, akár adhattak volna az 1.ep-re is :-)
Az utunk egy dombtetõre vezet (sajnos most nem ugrik be a neve, de utólag pótlom majd), ahonnan leereszkedünk a Holdvilág-árokhoz. Nagyon szép hely (és ha a hozzátartozó legendákat is figyelembe veszem, akkor még misztikus is.) A Holdvilág-árokban való gyaloglás nagyon kellemes volt, és merõben eltér az eddigi környezetektõl. Már csak ezért is nagyon tetszett!! Persze "megfizettük" az árát a gyönyörködésnek, az ezután következõ emelkedés nagyon komoly volt. Ha más nem is, de ez biztosan megizzasztotta volna a legrutinosabb túrázókat is. A sár pedig tovább nehezítette az felfele vezetõ utat. Miután már nem volt hova tovább emelkedni, utunkat Lajos-forrás felé vettük. Ez már jóval gyorsabb volt, mint a Holdvilág-árokban eltöltött kalandunk ideje. :-)
Lajos-forrásnál ismét csak nem pecsétet kaptunk: az igazolás egy zöld filctollal rajzol X. :-) A túrajelentésen "szépen" mutat. Ezután már ismerõs volt az út a Vasas túráról, így hát nem volt más hátra, mint elõre. Elõre törtem a Kõ-hegy felé, párom becsületesen követett. :-) Miután megszereztük az utolsó ep.-n a pecsétünket, készítettem még néhány fotót a hegy tetejérõl, majd nekiindultunk az utolsó szakasznak, melyet már a korábban említett pár teljesítettünk. Amint lakott területre értünk nem jobbra indultunk - ahogy leírásban szerepel - hanem balra: ez ~2 km gyaloglást jelentett, de ezt mi néztük el, csak magunkat okolhatjuk érte. (Viszont legalább megtekinthettük "A Felvidékrõl 60 éve Pomázra menekült családok emlékére" állított emlékmûvet.)
A célban se ment minden gördülékenyen -> szervezõk részérõl. Hasonló sor alakult ki, mint a startnál, ugyanis nem akart mûködni a nyomtató, amellyel az okleveleket nyomtatták ki. (A kitûzõ-gyártás rendben ment :-))
Nem vacakoltunk sokat: néhány (jól bevált) zsíros kenyér, aztán indulás haza.
Kép: Ezüst-Kevély
Összegzés:
- A túra összességben (útvonal, tájak) jó volt >> Fõleg a Holdvilág-árok
- A szervezés kicsit döcögõs
- Az itinert egy kicsit bõvíthetnék pl.
* hány km-en vannak az ellenõrzõpontok: jó lett volna tudni, hogy hol is tart az ember, és mennyi lehet még hátra
* egy egyszerû térkép
- Az idõjárás kegyes volt: nagyon szép/meleg idõnk volt. Bár sár (és sárdagasztás) volt bõven.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
Normafa | Túra éve: 2009 | 2009.03.18 14:27:26 |
|
Normafa 20
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 20.5 km Szint (térképen): 650 m
Ismét csak nem kellett korán kelni: "Indulás saját idõ terhére 10:00-ig". Moszkva-téren olyan 9 körül rohantak az emberek, hogy még felférjenek a 90-es buszra - zsúfolásig megtelt. Mi inkább megvártuk a mögötte álló 90/A, ami kb. 5 perccel késõbb indult, és annyi hely volt, hogy táncolni is lehetett volna. (Ez már megszokott jelenség BP-n, annyira sietnek az emberek, hogy 2 percért akár "ölni is tudnának".)
9:15-kor már startolhattunk is, miután beneveztünk a túrára a síház melletti sátornál. Nagy volt a forgalom, jöttek-mentek az emberek. Rajtszámok: ~400. Sejtettem, hogy lesznek majd egy páran.
A start után már volt egy kis keverés: sokan megkavarodtak az itiner szövegezése miatt. Fordulj erre, fordulj arra. (Én azt mondom, hogy egy tájoló beszerzése nem rossz dolog. Én vettem egyet, az ára olyan 1500 Ft körül volt, de megérte. Nem szükséges a legprofibbat venni (hisz az elég drága), viszont nagy hasznára lehet az embernek, ha nem biztos a dolgában.) Többen délnek akartak indulni, de az én javaslatomra inkább a másik irányt választották – helyesen.
A reggeli köd nekem személy szerint nagyon bejött, ami "megszállta" Normafa környékét. A köd mindent olyan sejtelmessé tesz, van ennek egy "izgalmas, ennek ellenére megnyugtató hangulata". Sikerült is készítenem néhány – azóta a kedvenceim közé választott – fotót a ködbe burkolózó tájról. Többen az aszfaltos utat választották a sáros erdei út helyett, hogy eljussanak az elsõ ellenõrzõpontig: János-hegy, Erzsébet kilátó. (Mindenki a saját lelkiismerete szerint cselekszik.) Utólag már bánom, hogy nem fényképeztem le a kilátót, hisz ködben még sosem láttam - amúgy sem sokszor – kedvem lett volna a túra után a fotóink közt újból megnézni.
Lefele menet azért már nem volt új dolog, így nyugodtan „száguldhattunk” a következõ e.p.-ig, hogy megszerezzük a második pecsétünket is. (Szépjuhászné: itt választhattunk magunknak cukorkát: „…déli gyümölcs vagy magyar gyümölcs?” Én kihagytam ezt a remek lehetõséget.) A Csacsi-rét felé vezetõ erdõs részek nekem nagyon tetszettek. A 3. ep.n beszélgettünk egy kicsit a ponttõrrel (mesélte, hogy már évek óta pontõr ezen a túrán, és szeret visszaemlékezni arra, hogy évrõl-évre hogyan változik a táj/az idõjárás). Miután tovább indultunk szemben túratársak érkeztek, akik valahol az erdõben elnézték a jelzéseket, így egy kicsit „elkevertek”. Szerencséjükre nem volt olyan nagy az elkeverés (kb. sejtem is, hogy hol nézhették el az utat. :-)).
Folytattuk utunkat Makkosmárián keresztül a Végvári-szikláig, ahol két fiatal pontõr fogadott bennünket. Az egyikük talán parancsba kapta, hogy mindenféleképp magázzon mindenkit, mert sehogy sem bírtam rávenni az ellenkezõjére. (A másik fiatal már kaphatóbb volt a tegezõdésre – érhetõ, hisz magunkat sem nevezném még talán középkorúnak sem :-D) Azért sikerült csináltatnunk pár képet a magunkról, a fiatalok közremûködésével, majd továbbrobogtunk.
A túra rajtja és célja között 8 ellenõrzõ pont is volt. Ez elég sûrûnek mondható egy ilyen távon. (Bár az eddigi túráim alapján vélek észrevenni némi függõséget a távolságok és az ep.-k száma között. :-)). Rövid idõn belül megérkezhettünk a Piktortégla üregek ep.-hez, majd nem sokkal késõbb az Irhás-árok következett. A pont elérése elõtt egy futó elõzött meg bennünket, akinek ez már a második köre volt aznap. Korán indult, hogy két kört is tudjon teljesíteni. Elõre „figyelmeztetett”, hogy Irhás-ároknál ki ne hagyjuk a zsíros kenyeret, mert nagyon finom. Megfogadtuk a tanácsát: nagyon finom/friss volt a kenyér, és a vegyes savanyúság valami isteni jó finomra sikeredett. Ezt vétek lett volna kihagyni. Azóta is példálózunk ezzel: „…Hát ez a savanyúság nem olyan finom, mint a Normafa 20-on volt…”. (Már csak ezért megérte eljönni a túrára. :-))
Az eddig tartó út túrajelzéseken vezetett, s az itinernek köszönhetõen nem lehetett eltévedni. Az ezután szakasz szalagozva volt, de erre sem lehetett semmi panasz: tökéletes.
Kicsit „belátogattunk” a városba egy lefele sétával, csak azért, hogy a Magasúti lejtõ után (7.ep) legyen még egy nagyobb felfele-menet. Z∆ jelzés követve eljutottunk az erdei Kápolnához, amely utunk 8. ep.-ja. Innen már közel a cél: Széchényi-hegy, Gyermekvasút, majd következett Normafa. Egy jó negyed óra után (mivel addig fényképeztünk) jutott az eszünkbe, hogy be kellene menni a célba pecsételni. :-) Persze volt még idõnk, tehát nem gond.
Egy pecsét az újonnan beszerzett Budapest Kupa füzetbe, az ellenõrzõ lap pecsétje, majd a túrajelentés pecsétje. (Mivel belekezdtünk a pontgyûjtögetésbe is: ha már túrázni járunk, miért ne gyûjtsük.) Ennyi pecsételés… hmmm.
Ez is egy szép nap volt. A szervezõknek/pontõröknek köszönet a túráért: kedves csapat volt.
Kép:
Normafa reggel
Normafa délután
Az itiener: 5*.
A térkép tökéletes: a jelzés, amelyiken haladunk/haladnunk kell, a becsatlakozó/elágazó jelzések. Ilyen egy csillagos 5-ös térkép!!! (Eltévedés: kizárt.)
Még egy rétest befaltunk, majd irány haza!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| |
|
|
Budai Trapp
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 30 km Szint (térképen): 1100 m
Ismét csak egy jó kis késéssel írom meg a beszámolómat, de tartom magam a fogadalmamhoz.
(Negatív kezdés: Úgy tûnik, hogy az év eddig a lustálkodásról szól. Az elmúlt 2 hónap alatt 2 túrát sikerült összehozni, ami kb. 28,5%-a az elõre tervezett menetrendnek. Ebben szerepe volt annak is, hogy 1,5 hétig beteg voltam, köszönhetõen egyik kollégánknak, aki volt olyan kedves, és mindennap megosztotta velünk a betegségét.)
Mivel reggelente olyan nehéz az ébredés/felkelés, így maximálisan kihasználtuk a rajtidõ lehetõségei által nyújtott szabadságot. A Nyugatiból induló legutolsó olyan vonattal indultunk, mely még idõben odaérhetett. Persze - szokás szerint – ehhez is rohannunk kellett. :-) A lényeg, hogy még idõben érkeztünk meg… több túratárssal együtt.
A rajtidõ: 9:25, és mivel az utolsók között rajtoltunk, így nagyjából sejteni lehet, hogy mennyien is jelentek meg a túrán. Mi a 16X-dik rajtszámokkal indulhattunk. Annak, hogy "csak" ennyien indultunk, volt egy pozitív hatása is: sehol nem volt tömeg, így egy nyugodtabb környezetben túrázhattunk. És ez nagyon jó érzés volt!!!
Idõjárás:
Nagy örömömre szép kis hó fogadott bennünket. Azért is örültem ennek ennyire, mert mostanában teljesen kimaradt az életünkbõl a hó. (Legutóbb, a BUÉK-on volt kb. 1-2 cm hó vagy inkább zúzmara.) Az égen kevés felhõ, további égi áldásra nem lehetett számítani. A szél viszont erõsen fújt, ami a hidegérzetet erõsítette rendesen.
Túra:
Teljes erõbedobással indultunk neki, barátkoztunk a hóval, és az alatt található jéggel. Ez valamelyest nehezítette a menetelt, de én ezekre a dolgokra nem tudok negatívan tekinteni, inkább élvezem a változatosságot.
Az elején ment a „beetetés”: hegyek mellettünk, jobbra is, balra is, de nem kell egyiket sem megmászni. :-) A Kõris-völgy (elsõ szakasz) egy remek kis hely, remek látvány a hóval befedett táj. Emelkedõ nem sok, így elõkapom a gépet, és vadul kattintgatok mindenfele. Egyelõre se elõttünk, se mögöttünk senki. (Elvétve néhány favágó.)
Lassan beindul – ahogy közeledünk az 1.ep.-hez – megkezdõdik az emelkedés, kezdjük utolérni az embereket. Tehát nem tévedtünk el. :-) Bár nehéz is lett volna. A gyors pecsét után megmásztuk a Nagy-Szénást, bár szinte senki nem jött fel a csúcsra, én azért felmentem, kíváncsi voltam milyen a kilátás. Megérte: meg is örökítettem jó-néhány (~24) képben. Ha nem lennék ilyen „súlyos egyéniség”, akkor bizony a szél lekapott volna a csúcsról. :-)
Irány Nagykovácsi („szegények faluja”): lefele, majd ismét fel, és már a Vörös-pocsolyás-hát talaját tapossuk. Egy-két pillanatra a Nap is elõbújt.
2.ep: ismét egy gyors pecsét, majd tovább a piros sávon. Már távolról kiszúrtam a Fekete-fej tetején látható zászlót. Nemsokára meg is érkeztünk hozzá, majd felmásztunk rá. (A hegyre, nem a zászlóra. :-)) A 3.ep. nem pont fent a csúcson volt, hanem már lefele-menet. A leérkezés után ismét következhetett egy felfele-menet: elértük az P-Z elágazást, melyre – ahogy a következõ ellenõrzõponton hallottam a pontõrtõl -, sokan panaszkodtak, hogy eltévedtek ennél a résznél. Pedig itt nem volt mit eltéveszteni – szerintem. Állítólag valaki megfordította a Budai Trapp feliratot tartalmazó lapot, mely az irányt is mutatta, ami vicces lett volna, mert akkor max. fejjel lefelé lehetett volna a felirat. - tehát hülyeség. Illetve ott voltak a túrajelzések, szóval érthetetlen. :-)
Nagypapa üzenete:
"...egy eleg vekony sparga tartotta a nyilat, amely lotyogott is, szoval a szel vidaman el tudta forditani. A rogzites modja olyan volt. hogy nem fejjel lefele, hanem balrol jobbra fordult. Az elsoutasokat ez siman elvitte a masik iranyba..."
Természetesen nem állt szándékomban senkinek a lelkivilágba beletaposni. Remélem, azért a szervezõk nem csuklottak sokat az esetleges eltévedések miatt. (Egy konkrét esetet olvashatsz nagypapa beszámolójában.) Tanulság: itiner alaposabb vizsgálata, ha kérdéses az irány.
4.ep: pecsét, majd hajrá tovább. Hûvösvölgynél beugrottunk a Stop Shopban található DM-be, hogy kicsit feltöltsük a kiürült teakészletünket. Volt, akit/akiket ezután már 3-szor is elõztünk. De hát ez van, sokat fényképezek, ill. ha már volt lehetõség a vásárlásra, akkor miért ne. :-)
Innentõl már a Buék túráról ismert útvonalon haladhatunk. Felfele a jót beszélgettünk, így gyorsan mentek a km-k.
Olvastam a tavalyi beszámolókban, hogy az Újlaki-hegyen nem volt ep., így sokan lecsalták ezt. Most erre nem volt lehetõség, mert fent a csúcsán volt az 5.ep. Elõtte persze a már ismerõs meredek szakasz, több káromkodó ember, sokan foggal-körömmel kapaszkodnak, hogy ne csússzanak vissza. Én rohannék felfele, de a párom, mint legutóbb, így most sem élvezte ezt a részt, így segítettem neki, ahogy tudtam. Egy kötél elkélt volna. :-) Az Újlaki-hegyen a „szokásos” fotózás, majd le, mert nagyon vad szelek vannak errefelé. Jól esõ érzés, hogy sokan követnek a bizonytalan elágazásoknál/útkereséseknél: vezetem a csordát. Csak úgy sugározott belõlem a magabiztosság, de aki követett, nem járt rosszul. :-) Persze nem várunk senkire, aki jön-jön, aki nem-nem. Mire elérjük az elõre jelzett K-S elágazásokat, addigra mindenki lemarad. Pedig, mint utólag megállapíthattam, sokaknak elkélt volna a segítség. Mi elsõre megtaláltuk a szalagozott részt. Innen már csak egy rövid, de annál meredek lefele-menet, és már bent is vagyunk, a pici Menedékházban, amely tele emberekkel. A virslit azért megkóstoltam. Akikkel együtt jöttünk az Újlaki után, nem nagyon akartak érkezni, ebbõl gondoltam, hogy eltévedhettek. Jó volt üldögélni, de szaladt az idõ, így elindultunk haza. A buszhoz menet a mûúton szemben érkeztek néhányan, gondolom a kéken sétáltak lefele - ráadásként. A 137-es elõttünk ment el, így 20 perc várakozás. Ez idõ alatt többen érkeztek a túráról, így megtöltöttük a buszt rendesen.
Kép:
Nagy-Szénás
Nagy-Szénás
Nagykovácsi után
Újlaki-hegy (D)
Sárga:
Azon kívül, hogy egy szakaszon a sárga sávon is jöttünk, még eszembe jut 2 gondolat a sárga színrõl. Az egyik, hogy utunk alatt megcsodálhattuk, egy kreatív úr mûvét is, aki „sárgával” rajzolt egy szívet kedvesének – gondolom Valentin-nap alkalmából. Kedves. :-)
A másik, hogy az egyik kedves túrázó, sárga papírzsebkendõvel segítette az utána érkezõket a tájékozódásban, mert minden szakaszon eldobott/elejtett egyet-egyet. Hmmm...
Itiner:
Szuper. Rövid, lényegre törõ, minden nélkülözhetetlen információt tartalmaz. A leírásban az összes fontos információ benne. (Egy pici hiányérzet: az emelkedés, csak érdekességképp, belekerülhetett volna a szakaszokhoz.) A hátoldalon a térkép: akár ez alapján is lehet teljesíteni: mi így tettünk.
Köszönjük a szervezõknek a túrát/szervezést. Szuper volt, nagyon élveztük. És egészségre mindenkinek, aki elindult (akár teljesítette, akár nem). Kellemes nap volt.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| |
|
BUÉK | Túra éve: 2009 | 2009.02.18 17:46:38 |
|
BUÉK 20
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 19.512 km Szint (térképen): 847 m
Mivel elhatároztam, hogy minden megtett túráról írok valamit, már csak magam miatt is, így - bár kicsit megkésve - de jöjjön a BUÉK.
Jól sejtettem, hogy rengetegen lesznek az év elsõ túráján. Nem keltünk korán, így fél 10-kor rajtoltunk csak. De hová is sietni... A 89x "rajtszámot" kaptuk, és még bõven álltak mögöttünk is, és a valószínûleg a hátralévõ fél órában is érkeztek jónéhányan.
Kicsit túlöltöztünk, nem kellett volna... Elég jó idõ volt, ahhoz képest, hogy tél van. Vicces, hogy Bp-n - mármint a városban - nem látni túl sok havat a télen, így az 2-3 cm hó (vagy zúzmara), ami a hegyekben volt, nagyon tetszett. :-D (Persze fotózgattam is sokat, szokás szerint. 126db)
A Hármashatár-hegy megmászása után már senki nem panaszkodhatott arra, hogy fázik... sokan káromkodtak a felfele vezetõ meredek/csúszós szakaszon (Újlaki-hegy), de én nagyon jól szórakoztam. (Néhányan közelebbrõl is megviszgálták a talaj szerkezetét.)
Végig kellemes hangulatban telt az idõ. Még csak hasonló sem volt tapasztalható a Téli Mátra beszámólóiban leírtakhoz - szerencsére. A futó vs gyalogos téma/ellentét szerintem meg egy hülyeség: nem gyalogosok és futók vannak, hanem emberek. Az emberek különbözõek, nem a futók és a gyalogosok.
Az itiner teljesen rendben. A leghasznosabb részek mindig is "A túra távolsági és szintadatai, az ellenõrzõpontok..." voltak. Vagyis: túrajelzések, táv, szint, ep-k. (A szöveges leírások csak a nem egyértelmû részeknél lehetnek hasznosok -> vagy a megfogalmazás függvényében ott sem.)
Mondjuk annyian voltunk, hogy az itinerre nem is volt nagyon szükség, a sok ember egy hosszú kígyót alkotott.
A városi, aszfaltos rész annyira nem volt élvezhetõ, de túlélhetõ.
Ami még nagyon tetszett, az a babakocsis extrém sportolók megjelenése a leglehetetlenebb helyeken. :-)
A "jó idõzítésnek" köszönhetõen még a nosztalgia gõzmozdonyt is láthattuk.
Köszönjük a szervezõknek, pontõröknek és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, hogy egy jó hangulatú túrán vehettünk részt az év elején.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
| |
|
|
Cserhát | Túra éve: 2008 | 2008.11.20 13:45:58 |
|
Cserhát 40
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 41.56 km Szint (térképen): 1270 m
A reggeli köd sejtelmessé tette a tájat, misztikussá varázsolva a környezõ hegyeket/dombokat. Mint valami álombirodalom. Ki tudja, mi rejtõzik a köd mögött. Imádom ezeket a képeket/benyomásokat, amiket ilyenkor átélhet az ember. (Persze, a Tepke kilátó ezáltal rövid idõre elveszítette funkcióját: "szép kilátást nyújtok a környezõ tájra, ha felmászol rám.")
Garáb és Felsõtold között volt egy hosszabb mûutas szakasz, amire arra jó volt, hogy barátnõm felvegye a futócipõjét, így kímélve az amúgy is meggyötört lábát. A helyiek rácsodálkozva kérdezték, hogy mi ez a népáradat. "Olyan messzirõl elgyalogoltatok ide?!?" :-) Ha tudta volna, hogy még csak az elején vagyunk.
Hollókõ: még valamikor nagyon fiatal koromban jártam itt, így nem is nagyon emlékeztem rá. Nagyon elragadó hangulata van a helynek. Mintha néhány évtizedet/évszázadot visszamenne az ember az idõ. Rövid volt ez a látogató. Csak egy gyors pecsét (mozgó ep.). Majd innen rövid táv, és máris fent vagyunk a várnál. Újabb ep., gyors fénykép (közben csokievés). De hát menni kell, nincs idõ megállni.
Többen elfelejtettek bemenni Hollókõre, így most mehettek vissza pecsételni. Hát igen, az itiner szövegezése és a mellékelt térkép jelölése nem volt elég egyértelmû, egymásnak ellentmondóak voltak. Be kell vallanom, hogy itt én is bizonytalan lettem. Hamar érkezett a segítség, aki útbaigazított bennünket.
Egy hosszú szakasz következett Dobogó-tetõ felé. Megkínzott bennünket a hegy, de azért le nem gyõzhetett. Sokat lehetne írni arról, hogy ki milyen taktikával feszül neki a távnak, és hogyan próbálja teljesíteni azt. Sok a furcsaság, amit nem értek, de ezt hagyjuk. :-)
Cserhátszentiváni kilátónál éreztem, hogy azért nem vagyunk még a végén. Mikor a pontõr a szemközt lévõ hegyrõl beszélt, és arról, hogy ezt kell majd megkerülni, és majd azon a bizonyos úton kell majd visszajönni, ami ott a távolban látható, tudtam, hogy ez egy kellemes "kis séta" lesz. Többen megemlítették, hogy már sötétben fognak/fogunk csak célba érni...
A cél elõtti utolsó ellenõrzõpontra érve a pontõr - már jelezve a közelgõ sötétedést - épp egy lámpát függesztett fel az ep. elõtti fára. Itt úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy szendvicset. Evés közben beszélgetésbe elegyedtünk a pontõrökkel. A teljes Cserhát túrán (az összes távot beleértve) 300 feletti volt az indulók száma - tájékoztatásuk szerint. Közben befutott egy csapat: hibáztak egy kicsit: Alsómalomnál nem fordultak vissza, hanem továbbmentek egyenesen, míg végül egy faluban kötöttek ki (azt hiszem Ecsegen). Szerény számításaim szerint, ezzel kb. 3-4 km pluszt sikerült összeszedniük. Õk már a Cserhát 45-ön voltak. Az idõveszteség miatt nem is idõztek sokat, azonnal továbbmentek. (Az egyik fiatal hölgy az itinerre panaszkodott, de szerintem, nem volt jogos a panasz. Én még igen csak kezdõ vagyok a tájékozódásban, de szerintem, ez a hely az egyike azoknak, ahol nem lehet eltévedni. Fõleg a szalagozás miatt!!!)
Alsótoldra már sötétben érkeztünk meg. Viszont kicsit ideges lettem az utolsó szakaszon, ugyanis sehol nem találtam az új fejlámpát. Dühös lettem volna, ha még azelõtt elveszítettem volna, mielõtt egy percet is használtam volna. Persze, az óvodában kipakoltam a táskámból, és végül meglett. Csak magamnak köszönhetem, hisz én "rejtettem" így el.
Elfogyasztottunk néhány lekváros/zsíros kenyeret, néhány pohár teát. Megérdemelt kitûzõ és oklevél. Ez nap is jól telt!!!
Kullancsok: ki nem állhatom õket. Szerencsére, még idõben észrevettem, hogy a nyakamon mászik egy, így rövid idõn belül megszabadultam eme gonosz teremtménytõl. Úgy látszik nagyon kedvelnek, mert mindig megtalálnak. Nincs mese: védõoltás. !!!Iszonyú drága!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
| |
|
|
Piros 35 - A második
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 37.29 km Szint (térképen): 1605 m
A fokozatosság elvén haladván, a Vasas 25 után a Piros 35-re esett a választásom.
A második túrámra "elrángattam" magammal a páromat (kinek ez volt az elsõ), bár nagyon nem kellett rángatni, mert nagyon szívesen jött. Neki egybõl a "mélyvíz jutott", hisz a kisebb eltévedésnek köszönhetõen a bõven 38 km-es táv annak számít, amikor az ember elsõnek próbálkozik meg a sportnak eme nemes válfajával.
Idõjárás:
Mivel az idõjárás elõrejelzés esõs idõt mondott egész hétvégére, és fõleg a túra napjára, így rendesen felszerelkeztünk az esõ elleni védelemre. Esõkabát, esõnadrág, esõvédõ a hátizsákra, és ki tudja még, hány "esõ"-vel kezdõdõ dolog. Ehhez képest a túránk alatt kb. 5-8 percet csepergett (!nem esett!) az esõ. Mire feltettem az esõvédõt a hátizsákomra, addigra nagyjából az összes - az addigi napra "tervezett" - esõ lehullott az égbõl. <<-- szuper... mindegy, az erõnlét szempontjából jól jött a plusz felszerelésbõl adódó súly.
Itiner:
Ezzel nem volt sok baj, talán csak annyi, hogy túlságosan is bõbeszédû volt, sokszor talán zavarba ejtõen bõbeszédû. Megfogadtuk az egyik "bölcs" tanácsát:
- A Piroson vagytok?
- Igen.
- Akkor kövessétek a Pirosat, az itinert ne nézzétek, nincs értelme.
Hmmm. Logikus, már csak a túra nevébõl adódóan. Mindig tanul az ember. :-)
Csordaszellem:
Nekünk - mint kezdõknek - jól jön/jött, hogy mindig vannak elõttünk, és mindig vannak mögöttünk. Így sokszor a tájékozódásra sem kell nagyon figyelni: hogy ez most jó-e vagy sem? Erre majd akkor fogok gondolni, amikor ez elsõ nagyobb eltévedésemen túl leszek.
Azért a csordaszellemnek köszönhetõen egy kisebb csapattal 8-10 fõ sikerült egy kicsit eltévednünk. Szerencsére, tényleg csak egy kicsit. Idõnkbõl azért így is 15~20 percet elvesztegettünk, de nagy fáradságot nem okozott. Inkább csak tanácstalanság volt, mint sok "felesleges" lépés.
Ismerõs hely:
Már otthon tanulmányoztam a leendõ útvonalat, és örömmel nyugtáztam, hogy az egyik helyen már "ismerõsként" tekintek majd a tájra. Ugyanis egy hónapja, az elõzõ túrám egyik szakasza is Bükkipuszta és Király-kút között volt. Itt mentünk a leghatározottabban!! :-)
Új bakancs:
Hát igen, bakancsavatás/betörés is volt. Lekopogom, hogy én jól bírtam, semmi gondom nem volt az új bakanccsal. A párom már nem volt ilyen "szerencsés". Feltörte a lábát a bakancs, így hát a táv utolsó (nem is oly rövid) része már kínszenvedés volt. Így nem is futottunk olyan jó idõt, de azért idõben beértünk. Pedig reggel még arról beszéltem, hogy esetleg fent a Dobogókõn még válthatunk az 50-esre, ha lesz erõnk. Erõ lett is volna, csak ez a lábfeltörés...
A célban átvettük a jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt, majd irány haza.
Összegzés:
- Szép, meleg idõ (esõre készültünk... vártam nagyon)
- A tájak pompásak (nem is lehetne más)... sok szép képet készítettünk
- Szervezés teljesen szuper (itiner túl!! bõbeszédû): a banán jól esett! :-)
- Kellemes fáradtság a végére
= Megéri eljönni a Piros túrák bármelyikére*
*Van egy olyan érzésem, hogy egyik túránál sem fogom azt mondani, hogy nem érdemes eljönni.
Kép 1: link
Kép 2: link
Szintmetszet*:
tovább * A képre kattintva részletes térkép és adatok (Letölthetõ: GPS, Google Earth, stb.)
|
| |
|
|
Vasas 25 - Az elsõ...
Kiírás szerint: Táv (terepen): 23.5 km Szint (terepen): 1020 m
Nem tudom (azért talán mégis), hogy miért csak ilyen idõs fejjel (27) találtam rá erre az elfoglaltságra, de a lényeg, hogy rátaláltam. (Szerencsére) fiatal koromban azért volt alkalmam bõven túrázni, hisz egy vidéki kisfaluban nõttem fel, ahol volt "idõm" megismerkedni a környékbeli (nem túl magas) hegyekkel/völgyekkel, így azért a természetjárás nem áll oly távol tõlem. De maga a teljesítménytúra teljesen új számomra. (Épp úgy, mint a kövesd-a-túristaútvonalakat-és-bejutsz-a-célba típusú barangolás.) Szerencsére, sikerült találnom egy olyan barátot, akik fent említett dolgokban ugyanígy áll. (Szerencsés abból a szempontból, hogy így ugyanazokat az élményeket/benyomásokat élhetjük meg mindketten, újoncokként.) Így hát nem volt más hátra: keresni egy túrát. (Ajánlották, hogy elsõre azért ne egy Kinizsi 100 típusút válasszak, hanem egy 20-30 közötti távot. :-) Valószínûleg, nem is választottam volna egy ilyet, ismerve a jelenlegi kondíciós állapotomat, és azt a nem elhanyagolható súlyfelesleget (20), amit nap, mint nap cipelek magammal.)
Írány a ttt.tr.hu! Vasas 25. Szuper!!! Jól hangzik, van benne "emelkedés" is (1020), és viszonylag közel is van (így még a barátomat is rá tudom venni, hogy eljöjjön. :-)) Rosszul indult a reggel (6), mert bejött, amitõl tartottam. Esett (és csak egy nyári cipõm volt). Szerencsére, a társamnak az az (mint késõbb kiderült, jó) ötlete támadt, hogy induljunk el, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul az idõjárás. Mire Pomázra értünk, addigra már nem esett, csak a szél fújt, de kegyetlenül. De mi ez nekünk?!? Start: 8.00 (nem túl korai, de hát egy ilyen távnál simán belefér)
Az elsõ szakasz elsõ fele Pomázról kivergõdni végre a természetbe. Majd fel a Kõ-hegyre. Olyan lelkesedéssel vetettem bele magam a túrába, hogy csak úgy vágtattam fel a hegyre. A legtöbb energiát az vette ki belõlem, hogy folyamatosan biztatni kellett a társamat, hogy ezt simán meg lehet csinálni, gyereknek való túra. :-) Õ nem így gondolta. Mire felértünk a hegyre, már folyt rólunk a víz (kicsit túlöltöztem). Fent néhány fotó (nagyon szép a kilátás a hegyrõl), aztán gyerünk az ep.re. Tea. Hmmm... legalább jó meleg. Kérdezõsködni kezdtem - mint újonc -, hogy vajon milyen idõt jöttünk, elég-e ez a tempó, vagy sem (Belül tudtam/bíztam abban, hogy simán elég kell, hogy legyen, mert ha ennél gyorsabban kell mennünk, akkor az már futásnak számít. :-)) Megnyugtattak, hogy teljesen rendben van (és nagyon azt sem akarták elhinni, hogy az elsõ tt-nk.) Ezek a megnyugtatók szavak a társamra is jó hatással voltak - mintha kicserélték volna (teljes lelkesedéssel vette bele magát a folytatásba). Mint a túra végén rájöttünk, túlságosan is megnyugtattuk magunkat, így az elsõ 3. ep.n és a fotózásokkal kb. 30-40 percet eldobtunk.
Következõ Ep: Vasas-szakadék. Gyerekjáték. Egy pillanat alatt ott voltunk (Nem volt nehéz lopni a km-eket az erdõ szépsége mellett.) Néhány fotó, egy kis beszélgetés a pontõrrel, majd tovább. Ahogy kiértünk az erdõbõl, megérkezett, amire annyira nem vágytam: sár. De hál Istennek legalább sok volt. Így kb. méterenként le akarta kapni a nyári cipõmet. Valahogyan ezen is átvergõdtünk, és már ott is voltunk a 3. ep-nél. Csak úgy fogynak a km-ek. Köszönhetõ ez annak, hogy végigbeszéltük az egész túrát, ami tovább segítette tüdõnk tágulását.
Lajosforrás: A kedves pontõr néniktõl túl sok információt nem tudtunk kiszedni azzal kapcsolatban, hogy az idõnk mennyire jó. De mindegy is... :-) Itt egy jól megérdemelt napozás... ha már kisütött a nap. :-) De nincs megállás: tovább!!! Vissza az erdõbe, egyszer le (egy kis akadálypálya: kivágott fák végig az úton), majd újra fel. A következõ hegyen újabb fénykép. De várjunk csak valaki utólért... Már megint túl sokat idõzünk a táj kémlelésével. Ismét csak utólért valaki... Ez már nem vicc :-D. Nyomás, száguldás lefele a következõ ep.re (pedig nagyon szép volt a kilátás, de menni kell :-)) Újabb ellenõrzõpont a hegyrõl leérve:
Dömörkapu... és egy Szamba csoki :-) (a hegy déli oldalán nyoma sem volt annak, hogy itt esõ volt mostanában, ez már nem volt elmondható az északira) Aszfalt... Ezt annyira nem szereti a lábam. Végre egy újabb erdõ... egy szép patak melyen többször át kellett kelni. (Egyszer sikerült is belelépnem a nyári cipõmmel, addig játszottam :-)) Már megint utolért a hûséges követõnk. Kicsit érdeklõdtem, hogy õ mikor indult: 8.30... Áááá!! Itt jöttünk rá, hogy túl sokat álltunk meg egy-egy szép helyen, és az ep.-ken. -30 perc. Sebaj, ettõl még az szintidõ meglesz (ahogy számolgattam) De nem hagyjuk magunkat... iszonyatos tempót mentünk (mint a következõ ep-ken kiderült, annyira nem is, mint gondoltuk volna, mert a követõnkre rendre csak 2-3 percet vertünk rá. :-))
Az erdõben a következõ ep.: Lenkó emlékmû. Egy gyors pecsét, mert fogy az idõ, és itt egy szalagos rész jön, mert a régi útvonalat már nem lehet használni (legalább is ez állt az itinerben.) Nyílt terep, elõttünk a km-ek (mögöttünk még több, megannyi szép tájjal). Sár, sárdagasztás és persze napsütés. :-)
Már itt is a következõ ep.: egy vadászles alatt sátrazó p.õ.-k. (Bükkipuszta) Tovább, nincs megállás (folyamatosan számolok, mert újoncként még mindig nem tudom, hogy milyen idõt mentünk eddig). Számításaim szerint simán beérünk a szintidõn belül, de egy komolyabb eltévedés már nem fér bele. Az itiner kitûnõ volt: mi, akik nem követtünk még soha túristaútvonalakat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy ilyen itinerrel eltévedni nem is nagyon lehet. (Köszönet a szervezõknek érte.)
Utolsó (elõtti) ep.: Király-kút. Idõ rendben: 11:40. Innentõl kezdve akár el is tévedhetünk, hisz 14.00-ig kell beérnünk, a táv nagyjából 2-3 km lehet (sz.e: 280m), ha jól emlékszem. Az eddigi lekomolyabb emelkedõ egy kicsit megtréfált bennünket, hûséges követõnkkel oda-vissza elõztük egymást (a végén õ nyert... hahaha :-)), de miután ezen túlvoltunk, már szárnyaltunk a cél felé.
Felértünk Dobogókõre... nem is hittük, hogy ott vagyunk... Még bennem volt a km, már bántam, hogy elsõre nem mertem bevállalni a maratont. :-D Emléklap, kitûzõ és egy kézfogás: Gratulálunk! (Én is magamnak, hisz sikerrel teljesítettem életem elsõ TT-jét! :-)) Gyönyörû panoráma: Duna, Rám-szakadék... stb. Még egy gyors ebéd, egy forró tea... Majd vissza Pomázra... majd haza.
Csodálkoznék, ha valaki végigolvasná ezt a hosszú beszámolót (:-D), de ha mégis így lenne, akkor itt az összegzés:
- szép (új) tájak - jó (/tiszta) levegõ
- tökéletes túra, szervezés 5-ös: már csak az itiner miatt is
- jó idõ (ez nem biztos, hogy mindig igaz, idén sem így indult)
- élményekben gazdag túra (kellemes idõtöltés, és remek sport) = megéri eljönni (egy remek hangulatú nap, persze, ehhez mi is kellettünk). Jövõre biztosan ott leszek megint. Szintmetszet*:
tovább * A képre kattintva részletes térkép és adatok (Letölthetõ: GPS, Google Earth, stb.) |
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár