Túrabeszámolók


túra éve: 2013
KitörésTúra éve: 20132013.02.12 20:10:40

 2011-ben volt egy sikertelen próbálkozásunk (ld. egyik negatív beszámolóm) az aránylag csekély helyismeret stb. miatt. Idén ezt orvosoltuk - nyáron többször mentünk a Kitörés "elõzetes" útvonalain - gyakorlatilag fejbõl vágtunk mindent, mi merre hány méter...


Az idein semmi problémánk nem volt.


Elõnevezéssel gyorsan tudtunk rajtolni (pozitívum!) - mivel nem akartunk még 5 percet álldogállni, 16:55-kor indultunk - úgysem voltunk rakéták, meg alapból sem arról szólnak ezek a túrák általában, hogy gyorsan végigmenjünk (valakinek igen, ez mindenkinek a maga dolga). Az elõírt, hivatalos útvonalról nem tértünk le Városmajornál a zöldre - tavaly elõtt nagy hiba volt, mert a városban néhol igen nehéz követni a jelzést... most semmi probléma nem volt, rövidke idõ alatt felértünk a Széchenyi-emlékhez. Utána Normafa, majd egy gyors kanyarral balra tartva Z+-on folytattuk az utat - figyelni kellett, olvasni az útvonalleírást, mert itt nagyot lehetett volna bukni (3-an el is mentek tovább, hiába kiáltottam feléjük és jeleztem a lámpával).


Hamar le is értünk Csacsi-rétre, aztán gyors felkaptattunk a János-hegyre is... itt volt egy kisebb pihenõ, de érzõdött már ekkor, hogy nem lesznek túl nagy pihik, mivel kb. 1 perc elteltével, hogy nem mozog az ember, elkezd fázni... az itteni sport szeletet elraktam emléknek, szuvenírnek. Az idõ jó volt, a kis hóesés külön szerencse volt, mert néhol a jeges felszínen még tapadhatott a cipõ is valamennyire - már ameddig le nem taposta a megfelelõ számú "vetélytárs" :) ... Átugorva a másik hegy tetejére - szõlõcukor -, vitt az utunk tovább Hüvösvölgybe, ahol a villamos sínek mellett egy kajáldánál (vagy ilyesminél) két paci volt befogva... furcsa volt - nem nagyon láttam még Hûvösvölgyben lovat. Ezek után a sárgán továbbmentünk a következõ hegyre - elõször azt hittük, nem lesz ellenõrzõpont, de végül kicsit lejjebb táboroztak le. A következõ állomás a 25-ösök vége volt - hál' Istennek külön helyre szedték szét a két csapatot - ez valamennyivel megrövidítette a várakozást, és a fasírtadagok és teaporciók is jóval gyorsabban kerültek elénk (még egy pozitívum) - és név szerint jegyeztek minket ( + pozitívum), hogy még versenyben vagyunk...  utána kezdõdött az idõ csattanója - kezdett megdermedni és jegesedni, aminek kell... Alsó-Jegenye-völgy felé már igencsak csúszott a kis egyszemélyes út... vigyázni kellett, de aki ésszel megy, az kétszer nyer.


Leérve, megkaptuk a bélyegzést, aztán irány Solymár széle, majd Nagykovácsi... Nagykovácsiban meleg leves fogadott minket... az ülõhelyproblémát megoldotta a hideg (általában senki sem akart sokáig egy helyben maradni, kb. mindenki igyekezett gyorsan betolni a melegítõt). Meglepett, hogy felirányítottak minket a Nagy-Szénásra... bevallom, nem emlékeztem, hogy arra lett volna az út korábban, de sebaj - nem volt nagy tortúra, bár a hegy tetején eléggé össze-vissza voltak a lábnyomok, nem csak mi voltunk gondban, hogy merrefelé lehet a K+ kivezetõje... végül megtaláltuk - a többséget követve. Nagykovácsi szélén az ellenõrzõponton tea várt volna minket (akkor készült éppen), de nem vártuk meg. 1 percre álltunk meg, hogy a jeget letördeljük nadrágjaink belsõ felérõl...


Következett a számunkra "hazai pálya" Nagykovácsi-Perbál. Kb. csukott szemmel is ismertük már ezt az utat - tudtuk, mire számítsunk. A lovardánál következett az újabb állomás - itt igencsak hideg volt - a szántóföldek kedveznek a szélnek... Perbálra beérve a kocsmáros invitált bennünket, akit ismertünk már, megnyugtattuk, hogy noha most nem megyünk be, majd késõbb Zsámbékon a másik kocsmájába (úgy alakult, hogy végül nem mentünk...). Perbálról kiérve a szokásos szántóföld fogadott minket... ekkor már nem volt nehéz menni, mert egy kisebb ösvény taposva lett a hóban (hála az elõttünk elhaladóknak :)). Kb. Tök fölé beérve kellett lekanyarodnunk jobbra Anyácsapuszta felé - a nyomokból láttuk, hogy a két irányból az egyikben eltûnnek a nyomok). Anyácsapuszta felé már kezdett világosodni és esni a hó - igazi téli hangulat... Bélyegzés után maradt az utolsó "akadály", a Kakukk-hegy, amit meglepõen könnyû volt legyûrni... lejutni sem volt nehéz - az erdõs részen mindig volt mibe kapaszkodni.


A stációk mellett kiérve már semmivel sem törõdtünk... fájó láb, jeges kulacs, fagyott cipõ + nadrág + dzseki... Szomor sportcsarnokig kiértünk.


A két évvel ezelõtti túrabeszámolóm nyomán azt kell mondanom, hogy sokkal jobb volt az idei... bár a térképet hiányoltam az Itinerbõl, viszont a leírás aránylag elégnek tûnhet. Tanúság: csak akkor induljun bárki ezen a túrán, ha nappal legalább egyszer bejárta az érintett területeket!


 


Köszönet a szervezõknek!


 

 
 
túra éve: 2012
BUBU születésnapi túraTúra éve: 20122012.04.21 18:26:35

A 30-as túratáv miatt tökéletes próba volt az új cipellõnek...

Reggel a 8-ra odaérõ vonattal zúztunk, hogy "aránylag" megkerüljük a tömeget. Ám bevártuk a születésnapost - az üdvözlésnél "szinte" megvolt a szinkron :D

Kb. 9-es kezdéssel indultunk, és az elsõ "megálló" kb. 7 km-nél volt csodás panorámával. Majd Óbarkon volt egy kis pihis-kajálós ellenõrzõpont (15-ösök vége). Majd gyors tempóval következett Újbarok és Szár. A piroson baktattunk fel Zupa-tetõre, ami igencsak megdobbantotta az ember szívét - de a kilátás is ütõs volt szintúgy. Innen már csak egy kisebb, de csalóka hegy következett, és 16:10-15 körül be is értünk a célba.

Nem gondoltam volna, hogy a túra útvonaláról ilyen rövid lesz a leírás - de konkrétan nem tudok negatívumot felsorolni. Minden korrektül ki lett jelezve - volt, ahol egyszerre három jelzés is volt - egyszerûen tényleg lehetetlen volt bekeverni. A titkos ellenõrzõponton jó kis csokis rolót lehetett kapni - amilyen giccsnek nézett ki, olyan finom volt (társam szerint, itt a "Hasutasok" címû filmbõl az egyik szereplõ lyukasztotta "menetjegyünket" - ezt nem tudom biztosan). A nehézséggel sem volt semmi gond - persze teljesítménytúrán számítható, hogy vannak hegyek is :P. A társaságot illetõen fõleg a végén verõdtünk össze (ekkor már kb. beállt a túrázok sorrendje - pl. szomor56-on az utolsó 10-15 km-t is ugyanazokkal az arcokkal csináltuk). A társaság is csillagos ötös volt, a pontokon a kis meglepik, kifejezetten jók voltak (pl. a pohár sör <természetesen XD>). Ha ajánlani kellene ezt a túrát, gondolkodás nélkül így tennék - csak hát... egyszer 30 éves az ünnepelt :P

Noha nem ismerem Bubut, nem tudom, ki az, de biztos jó arc lehet, ha ilyen túrát szerveznek a szülinapjára ;)

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20122012.04.10 14:33:51

 Reggel 6-os városmajori kezdéssel indultunk a 40-es távon. Nem volt nagy nehézség a zöld jelzést követni a városban, bár a Diána utca után 3-an elindultunk lefelé... néhány méter után kiderült, mi néztük be (meg a logika is sandított, mert a Széchenyi-emlék elég magasban van, mi meg lefelé mentünk) - a Diána utca lépcsõinek a felénél el kellett volna fordulni balra, mi mentünk, mint a birkák elõre magabiztosan :D... de sebaj, ledolgoztuk a "levágást". A késõbbiekben semmi probléma nem adótott, ám a táv harmadánál a lábam bemondta az unalmast - feltételezem az (elején) aránylag "sok" aszfalt miatt (korábbi erdõs túrákon nem volt még vele gondom), bár ez a cipõm hibája volt...

A 20. km magaslatán már tudtam, hogy nem fog menni a másik fele... úgyhogy Solymáron kiszálltunk.

Az odáig vezetõ út gyakorlatilag kifogástalan volt - csak gratulálni tudok a szervezõknek :). Az aránylag kétes helyeken (pl. nem jól látható jelzésnél) szalagok mutatták az utat. A szervezés tökéletes és rugalmas volt. Az ellátmány is jó volt - pl. csokitojás - normális, nem ilyen "30 Ft-os csokira hasonlító ízû" (gondolom, mindenki érti, mire gondolok), hanem tényleg, finom... inkább egyet kapjon ilyenbõl az ember, mint 10 másikat olyanból, amit meg sem akar enni. Aztán az Árpád-kilátónál gyors "ebédszerûséget" zavartunk le, bár ilyen a formánk, kb. 10 percre rá várt minket a két állomás között egy terülj-terülj asztalka. Meglepõdtem, hogy volt aszalt gyümölcs (lehet, sok helyen bejátszották már, nem tudom), de ötletes dolog volt :) Frissítõ, szendvics terén nem volt hiány, stb. stb. Erõs pozitív pont a túrának.

A társaság is kellemes volt.

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk végigmenni Telkiig, jövõre felkészültebben (jobb cipõvel) indulunk majd, mert tényleg ciki ilyen kis banánhéjon elcsúszni pár km alatt...

 
 
túra éve: 2011
GercseTúra éve: 20112011.11.13 10:58:02

Amikor a K60 kapcsán megosztottam kritikus észrevételeimet, szinte azonnal leoltogattak egyesek - pl. hogy valakinek elég volt a kaja, célozva a torkosságomra, pedig egyáltalán nem az volt nekem ott a lényeg, na mindegy... - így én is úgy vélem, hogy elég gáz errõl a túráról szinte több negatívumot összeszedni (valós, vagy beképzelt, most mindegy)... magyaráztak anno nekem akkor a másik kapcsán, hogy mit vártam, éjszakai extrém túra, stb. (igazából nekem nem volt ezzel gondom, csak annyi, hogy kicsit emberibb is lehetett volna a szervezés, de mindegy...)



Kezdeném azzal, hogy kezdetben tartottam az egyórás rajtolási idõtõl - szeretem, ha legalább 2 óráig indítanak (35-ösre gondolok), mert akkor azért van az embernek kis biztonságérzete (pl. ha valami gubanc van, még akkor is beérhet). Itt csak 1 óra volt - és a szintidõ. De igazából az idõvel semmi gond nem volt. Az úgy volt kiszámolva, ahogy egy téli túrán kell (persze szerencsénk volt, hogy nem volt elõtte csapadék)...

A rajtolásnál nem volt akkora gond, hogy sokan voltunk. Konkrétan kb. 5 perccel késõbb indultam, mint ahogy szándékoztam (tolakodás, furakodás, trükközés nélkül) - pedig tapasztaltam nagyobb volumenû túrán, hogy noha az ember odamegy a szabad ég alá télen 45-50 perccel korábban (mert úgy van busz) és a rajtolási idõ kezdete helyett 1 óra és 15-20 perccel késõbb tud indulni (tehát össz 2 órát fagyoskodik a délutáni, esti órákban), mint ahogy szeretett volna, olyan nagy a tülekedés, stb... (nem írom többet ki, hogy melyik túrára gondolok.)

A korábban említett szakaszon nekem 3-szor jöttek nekem, de ezért nem teszek gúnyos megjegyzést - így alakult, szép idõ volt, és ha valakinek böki az orrát, hogy nem csak néhány kiváltságos mehetett arra, az így járt.

A szabadon eresztett, bóklászó kutyáknál nálam még 2 ló is párosult, mégsem akartam ideírni - amikor a Gánt körüli kéktúra útvonalával kapcsolatos pofátlan bekerítést (útvonalat bekerítették és legelõnek használják lovaknak - mint utóbb kiderült, már több éve, de engem szóltak le, hogy emiatt szót emeltem...) tapasztaltam, azóta védekezem ilyenek ellen és nem ér meglepetés (sajnos). Ha gond van, bárki megvédheti magát - ha az utcán megy az ember, ugyanilyen eséllyel köthetnek bele részegek, stb. ... sajnos Magyarországon annyi "kedves és jóember" van, hogy az ilyenek - kutyák, lovak, stb. - mindennaposnak számítanak. Senki nem lép fel ellenük, senkit nem érdekel - " " jelesen az utóbbi.

Következik a dohányzás... nos... az egyik gyermekvasutas túrán is valaki megemlítette, hogy "egyesek erre a pár órára sem tudják feladni a sört, meg a cigit" - vagy valami hasonlót. Felteszem a kérdést: most akkor mi is van? Aki elmegy ilyen túrára, ne szívjon el akár egy cigit se, esetleg ne merészeljen meginni egy sört se? Hogy van ez? Engem is zavarnak néhányan, mégsem mondom, hogy tiltsuk be ezeken a túrákon a futást, mert zavar... az õ dolguk - így akarják, így csinálják... vagy esetleg baromira zavart, hogy sokan össze-vissza vagdostak most is - ha van térképe az embernek, esetleg ilyen GPS-es valamije, nem nagy mûvészet... és? az õ dolguk. Ha be akarják csapni magukat, tegyék. DE: azt kikérem magamnak, hogy lakott területen - esetleg olyan helyen, ahol egy gramm avar nincs, ami lángra kaphat (pl. Solymár körül a sziklás résznél) had gyújtsak már rá elhúzódva jó pár méterre (úgy, hogy minden csikket elrakok és nem eldobok) - vagy ha úgy jön ki a lépés, hogy leülök 5 percre, esetleg ha mellé megiszok egy sört a túra alatt... ha akkora gond, akkor legyen felvetve, hogy akik dohányoznak/merészelnek meginni egy sört, azok legyenek kizárva mindennemû túrából. Elég önzõ dolog ez a felfogás, és biztos sokan nem fognak emiatt kedvelni, de had legyen már az átlagembernek is meg a lehetõsége, hogy ne csak a TV elõtt kelljen feküdnie. Rendben van... valaki sportból csinálja - de: és ami szerintem hangsúlyosabb... - valaki kikapcsolódásként. Ha pedig a végén úgy érzi, hogy akár egy Churchill szivarral teljesedik ki a napja, akkor tegye meg - feltéve ha azzal nem pöfékel más arcába.. Ne akarjon senki beleszólni a másik dolgába! 

Az állomásokon lehetett kapni édességet, üdítõt, teát (pl. a templomnál annyit, amennyit csak akart az ember)- szemben egy másik túrával, ahol a 3 beígért dologból (ameddig önhibámon kívül eljutottam, annyinak kellett volna lennie): egy volt, arra is egy órát kellett várni saját idõ terhére (egyik korábbi állomáson már meg sem említették a teát - ez késõbb, itthon, a kiírásból derült ki számomra, a másik helyen leves helyett télen éjszaka lekváros kenyeret akartak nagy unszolásra adni, de azt "nem is tudom, miért" visszautasítottuk - volt nálunk hagyma, szalonna, stb... nem voltunk koldusok)...



Még nekem is, "akinek semmi sem jó", bejött a túra, mindenkinek csak ajánlani tudom.

 
 
Budai kilátókTúra éve: 20112011.10.16 09:17:53

Sziasztok!



Tavaly is voltam, akkor is jó volt, most is voltam...

Fair kis túra, kedves emberek - eltévedni is nehéz (bár néha sikerül, ha elbambul az ember). A szél miatt egy helyen volt gond az utolsó szakaszon, mert a bokornál, amire ki lett rakva a nyilacska, ide-oda járt, de onnan ha másfelé indult is volna az ember, is kijutott volna Nagykovácsira, szóval nem volt probléma belõle.

Az indítás is gyors volt - kb. 30-40-en voltunk kapásból, akiket alig 10 perc alatt indítottak is - nem volt fennakadás. Kb. a túra felénél frissítõ + édesség (mindig jól jön). Csodás kilátás szinte mindenhonnan - erõs koptatók, stb. a célban pedig virsli, meg miegymás (zsíros, lekváros kenyér). Ha jól emlékszem, minden egyes állomáson számon tartották az embert (él-e, vagy merre jár egyáltalán). Kedves, normális szervezés - gond mentes túra. Mindenkinek csak ajánlani tudom.



 

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20112011.03.15 22:30:51

Sziasztok!


Van egy rossz tulajdonságom: általában a rosszat írom le, de azért, hogy okuljanak belõle mások - illetve a szervezõk abból (mint anno a kitörés 60-nál). Viszont ha már negatív beszámolót írtam, írok pozitívat is - így dukál :)


Januárban találkoztam elõször a gyermekvasutas túrával - akkor is fainos volt, de a mostani szervezés elõtt le a kalappal. Legalább 500, de talán 1000 induló is rajtolt elõttem (8 óra körülre értem a rajthoz, amikor már vaskos sor állt ott), de így is alig kellett várnom 20-25 percet.


A másik pozitívum volt - illetve bizonyos szinten negatívum: a tömeg. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni, mert mindehol túrázókat látott csak az ember - ami viszont rossz hír volt azoknak, akik söröztek a túra valamelyik szakaszán (kivéve Csillebércnél) :) De inkább pozitívum, mert tényleg, ha társaságra vágyott az ember, ott volt karnyújtásnyira. Ha minden állomáson nem is, de törekedtek arra, hogy legalább 1-2 szer kapjunk teát, továbbá a célban egy (még ha nagydarab vagyok, és nem is vittem szendvicset) normális tál étellel várták az embert.


Ami meglepett, hogy sokszor - ahol egyértelmû volt - volt külön tájékozódási pont kiétve (pl. A4-es lapok). Mivel nem mindenki vérbeli tájoló, azért ez sokszor jól jöhetett.


És hogy még egyszer dícsérjem a gyermekvasutas túrákat: minden olyan zsírozottan ment, ahogy a korábbi túrákon (sajnos csak 1 darabon voltam) tapasztaltam - látták, mennyien vannak (kb. gondolom számíthattak is a szervezõk erre), úgy szervezték a túrát... mivel családi programnak is sokan választották, nem nehezítették túl (nem akadályversenyt csináltak belõle, hanem túrát), továbbá rengeteg helyen el is lehetett nézelõdni (és erre volt is idõ) - plusz a kisfüzetben (ahol színes, használható térkép volt - csak annyi volt a szépséghiba, hogy a vasút vonala volt a vastagabb, de ez már tényleg inkább a kákán is csomó :) ) még külön sztorik is voltak a helyekkel kapcsolatban, ami egészen jópofa dolog volt. Más túrákon is így van általában, de itt azért kicsit jobban rágyúrtak erre :)


Aki túrázni vágyik, az nyugodt szívvel vállalhat be - akár 20-25 km-t (hirtelen nem tudom, hogy gyermekvasutas túrákon milyen távok vannak) - egy ilyen túrát...

 
 
KitörésTúra éve: 20112011.02.15 20:49:11

K60 (33)


Ha már többen írtak beszámolót, én is írnék, elsõsorban azért, hogy ha valaki megy jövõre (én biztos nem), az ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint mi (apámmal) most.


Mint mindig, most is nyitásra igyekeztünk odaérni a rajthoz (hogy legyen kis biztonságunk vész esetén) - azonban a fél hatos rajt gyakorlatilag csak illúzióvá vált, amikor közel másfél órát álldogáltunk a nevezésre várva (18:45-50 körül tudtunk csak elindulni, pedig már 5-kor a rajt helyén voltunk). Ez még belefért. Kis szépséghiba ugyan, de van ez így. Leérve a Városmajorhoz, úgy döntöttem, hogy a zöld jelzésen menjünk, mivel Budának azt a részét, amerre az útvonal vitt, egyáltalán nem ismertem (fõleg utcanevek alapján) - viszont a Széchényi-hegy már ismerõs volt. Sajnos a zöld jelzés a városban roppant hiányos volt. Volt, hogy 10 percig rossz felé mentünk már az elején, majd visszafordulva talátluk csak meg nagy nehezen az újabb jelet az elsõ lépcsõsor fölött. Miután elkezdett kanyarogni az út, már egyáltalán nem volt vészes a dolog, mivel 1 irány volt, 1 irányban a zöld - szimpla ügy. Azonban a hosszú lépcsõk után egy 3-4 utcás elágazáshoz értünk, és konkrétan sehol sem láttunk jelet. Ekkor egy lány is hozzánkcsapódott - aki szintén elõször vett részt a k60-on (sõt, elsõ túrája is volt), és mivel az iramunk megegyezett, velünk tartott szinte a legvégéig (33-ig, de majd késõbb). A jelet azonban három lámpával hárman sem találtuk. Ekkor jött elõ az itiner, aminek szürkés árnyalataiból és semmitmondó foltjaiból semmit sem tudtunk leolvasni (valószínûleg több részen azért volt homályos, mert a kicsinyítésnél, tájolásnál torzult). Lapozgattunk benne, de a többi is hasonló minõségû volt (az utolsó kettõ felvételes képrõl ne is beszéljünk... de szerencsére azokat nem is kellett használnunk). Ekkor jött elõ a szöveg. Miután a zöldet nem írta le sehol, oda jutottunk, hogy hárman 3 irányba indultunk. Szerencsémre egy közel 25-30 centi magas, dzsindzsával benõtt betonfelhajtón megláttam egy kis fehér foltot - a gazok mögött ott fénylett a jel... Ezután egy erdõs részre kanyarodtunk rá, ahol fényvisszaverõs matricákat vettünk észre - de akkor még nem tudtuk, hogy elvileg azok jelzik az utat. Haladtunk a zöldön, amíg az vissza nem vitt minket a városba, és el is tûnt (ha nem is tûnt el, valahol olyasmi helyen lehetett, mint a korábban leírt, és nem találtuk meg). Ekkor jött az a rész, hogy a közelben levõ helybelieket kérdezgettük, hogy a Széchényi-hegyre hogyan lehet eljtuni (ugyebár onnan biztos volt a tudásom korábbi túrákról). Körülbelül a János kórház tetejéig vezényeltek vissza, majd a másik útvonalat követve (és közben kavarva pár buszmegállóval, amik ugyan biztosan az EP felé "mutattak") eljutottunk az elsõ ellenõrzõ pontig... mindezt laza másfél-két óra alatt. Mint utóbb kiderült, közel 9 km-et (8,8-at) bolyongtunk.

Innen azonban már nyeregben voltunk, mivel tudtam, merre kell menni. Lazán eljutottunk a Csacsi-rétre (bár a sárga jelzéseknél volt valami kavar, de akiknek tudtunk, azoknak szóltunk, hogy rossz irányba mennek) - és itt mutatta meg az egyik pecsétes lámpával, hogy a matricák az utat mutatják. A János-hegy felé félúton jött velünk szembe két túrázó. Mondták, hogy kihagyták a csacsit. Aztán minél közelebb mentünk a 3. ponthoz, egyre sûrûbben jöttek emberek felénk - mind kihagyta a korábbi megállót (kb. 30 embert számoltam...). A következõ állomásig párszor tapasztaltuk, hogy a sárga jelzés elég hiányos - helyesebben néhol gyakorlatilag le voltak gyalulva a fákról, ám itt nem okozott nagy gondot, mivel a matricák elég jól mutatták, mi is a helyes út.


Haladtunk a vonalon jó hangulatban, nem volt semmi gond. A büfé elõtt még a matricák is mutattak valamiféle "végjelzésszerût" - gondolom, a 25-ösöknek. De a büfénél kezdõdött az újabb tumultus - mint a várban. Teli a fogadó - vagy mifene -, az adagunkra 40 percet kellett várnunk, továbbá teát kicsivel, pár perccel késõbb kaptunk. Kihangsúlyoznám, hogy a túrán ez volt az elsõ hely, ahol volt valamiféle étel és/vagy ital - legalábbis ahol kaptunk, pedig egyáltalán nem voltunk késésben - néhol még dolgoztunk is abból a hátrányból, amit elszenvedtünk korábban. A büfébe természetesen nem fértünk be... kint ettünk állva, mint a lovak. Aztán amikor indultunk volna tovább, 4 csoport álldogállt egymás mellett kb. 60-100 méterre a büfétõl tanácstalanul. 3-4 út vezetett el onnan, amiken nem volt jelzés (volt jelzés, de le volt kaparva a nagy részérõl, másikaknál meg nem is volt). Elindultunk az egyik szimpatikus úton, de mint kiderült kb. 20-25 perc után, nem jó irányba mentünk. A fogadónál kérdezõsködtünk, és kisült, hogy a meredek legbaloldalibb úton kellett volna indulni tovább.


Miután rákanyarodtunk a gyalult útra - közelrõl megvizsgálva a kaparást, észrevettük, hogy kb. egy centis részen még látszódott a sárga szín... hát, igen. Csak nagyítóval kellett volna nézni éjszaka, és máris nem mentünk volna kb. 1-2 km-et fölösben (megint). Ezek után a hozzánk csapódott társunknak egyre jobban fájni kezdett a cipõjében a bokája. Azonban nem kellett sokat várnunk, hamarosan beért két ismerõs arc a büfébõl - egy lány és egy fiú... mint kiderült, õk voltak a söprögetõk. Elég gáz érzés fogott el minket, hogy alig pár km-re a 25-tõl már mi vagyunk hivatalosan az utolsók, de megvitattuk a dolgot, a söprögetõk kegyeire bíztuk útitársunkat, mi pedig belehúztunk. Szinte teljesen ledolgoztuk elég erõs és izzasztó irammal a hátrányunkat, mire Solymárra érkeztünk. Azonban a java csak ekkor jött. Több emberrel találkoztunk a benzinkútnál, akik tanácstalanul forgolódtak. Miután a Budai-hegységemes térképemrõl tudtam a sárga jelet, hogy megy, elindultunk arra. A füzet szerint az elsõ jobbra fordulásánál (meg valami tisztást emlegetett a leírás), balra kellett volna fordulnunk, ami bizony szalagokkal is jelölve volt (lett volna). Sajnos elég pongyolán volt fogalmazva, hogy tisztás - mi is számít annak pl. ... így körülbelül 4-5-ször mentünk rossz irányba mindig a sárgára visszatérve az erdõben. A végén egy kisebb - számunkra annak tûnt legalább - tisztásnál nem találtunk más utat, csak a sárgát, ami ment tovább. Kisebb csapatunk minden tagja szalagokat keresett lámpájával, de semmit sem talált, még matrica sem volt sehol (mint utóbb kiderült itt is csak úgy pörögtek a fölös km-ek a rossz irányok miatt). Körülbelül 10-20 percen belül (elég bizonytalanul a sárgán indultunk tovább) a söprögetõk is beértek - igen, a ledolgozott hátrány újra valódi lett -, akik persze tudták az utat, látszott rajtuk, nem elõször csinálják. Sajnos túrázni nem tudok más iramában, így elég hamar kiizzadtam - apám sem volt túlságosan top-on (pedig Szomor56-ot lazán bírtuk fáradtság nélkül, kis izomlázzal csupán), és nem értettük, miért nem bírjuk a tempót. Nagy nehezen elértünk a hivatalos "szalagos" részre, ahol bizony egy deka szalag sem volt - itt a söprögetõk sem voltak biztosak, merre kell menni (mármint az aktuális útvonal szerint), többször szétváltak és úgy jutottunk el - számunkra a "Végsõ állomás"-ra, a Zsíros-hegyre. Elég nagy kudarcként éltük meg, hogy gyenge 33 km-nél ki kellett szállnunk, mert reggel negyed 6-kor már teljesen lebontották az állomást (pedig az ideje szerint 6-ig kellett volna üzemelnie), mivel a söprögetõkkel nem bírtuk az iramot, és inkább Nagykovácsitól pár km-re adtuk fel, minthogy pl. 10 km-re olyan helyen, amit nem ismerünk. Az állomáson kínáltak minket lekváros kenyérrel (ez volt a második alkalom, hogy kaptunk (volna) valamit), de mi visszautasítottuk, mivel volt még mindkettõnknek 4-5 szendvicse, ami kicsit tartalmasabb volt. Tanácsomra, miszerint nem tudtuk, hogy van éjjel BKV Nagykovácsiból Bp.-re, a tûznél maradtunk, és amíg lehetett, pakoltunk is rá - melegedtünk. Néhány percen belül az a csoport, amivel eddig eljtutottunk és õk továbbmentek )ugyebár az EPnél már látható volt egy matrica a helyes irányban), újra megjelent, azzal, hogy õk sem mennek tovább. Körülbelül 5:20-25-30 felé olyan 10-15 ember csapódott be a hajdani EP helyére azzal, hogy menne tovább, csak pecsételni kéne - hát, mondtuk nekik, hogy melegedjenek, mert már kb. 15-20 perce mentek el a söprögetõk, akik mögött zárják az állomásokat, és ne menjenek tovább. Aztán 6 óráig még legalább 10 ember jött (valaki Pilisvörösvárról jött) - ugyanazzal fogadtuk õket (nem voltunk benne biztosak, hogy ilyenkor hogy is folynak a dolgok - ezt mondtuk is nekik -, de inkább melegedésre bíztattuk õket). Olyan 6 óra elõtt pár perccel jött az utolsó kliens, aki Nagykovácsiból jött ki, mert eltévedt (mily meglepetés). A többiek el is mentek NK-ba (látva az EP helyét), de az utolsó srác inkább leült közénk, és reggel fél 7-ig melegettünk a tûznél. Na most nem az a gond, hogy a söprögetõk nem tudtak errõl a 25-30 emberrõl (ugyebár ha õk eltévednek, és a sepregetõk jó vonalon mennek, akkor nem találkoznak - ez érthetõ), de elég érdekes, hogy ennyi túrázó nem hiányzott úgymond senkinek (persze... mindenki saját felelõsségére jött, de azért vezethettek volna minden állomáson egy A4-es lapon valami számsort, hogy ki van meg...) Reggelfelé a tüzet a maradék teámmal öntöttem le - ennyi volt össz. A világosban már láttuk a szalagokat - az EP elõtt kb. 5-10 méterre egy bokor volt feldíszítve, akár egy karácsonyfa kb. 10 szalaggal - és ahogy mentünk Nagykovácsiba az éjszaka megtett úton visszafele, nem is láttunk többet.


A történet vége kitalálható. 33 km-nél vége a menetnek, busz, villamos, busz, kocsi... Itthon nem hagyott a gondolat nyugodni, hogy miért voltunk ilyen gyengék. 3 térkép segítségével összevetettem, merre is, hol és hogy keveregtünk, majd a googlemaps távolságmérõjével (nem a gagyi öntervezõssel, hanem a pontjelölõs, egyenes vonalassal) kiderült, hogy 52 km-et (51,7-et pontosan) mentünk a Zsíros-hegyig! Az 52 km-mel már Anyácsapusztán lettünk volna (hajanli 5-kor!!!) - ahonnan egy köpés szinte Szomor, úgyhogy elég gáz... na mindegy. Ennyit ér az, ha az ember 6-7 helyen bekever... Ezért: mindenki vigyen rendes térképet, és ne sajnálja azt a két percet, még ha biztos is benne, merre van, hogy megnézze, mi is jön pontosan és hol! Mi bíztunk a kis szürke és fekete foltokra, majd a leírásra, ami hát... elég gáz volt így visszatekintve!


 


Egyébként nem lett volna gond a túrával, az EP-ken is normálisak, kedvesek voltak az emberek, csak az elején elég lélekölõ volt a várakozás, meg persze azért abba sem haltunk volna bele - még ha késõk voltunk általában -, ha nem csak 1 helyen kaptunk volna meleg teát, a meleg ételt (egy fasírtot egy zsemlével és egy fél uborkával) pedig nem kb. 40 perces mínusszal tálalják...

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár