Gyermekvasút nyomában - éjszakai
Ismét elérkezett augusztus 19., így újra, immár 13. alkalommal vágok neki ennek a túrának. Korai indulást terveztem, azonban késõbb végeztem a munkahelyen, így csak negyed nyolcra értem a rajtba, ahol már ment a rajtoltatás, pedig fél nyolctól volt a hivatalos rajtidõ. Az idei évekkel ellentétben most egész gyors volt a rajtprocedúra, 7:20 került a lapomra indulási idõnek. A Fazekas-hegyen kissé feltorlódott a mezõny, több, mint 5 percet kellett várni a pecsétre. Ezután megkezdtem az elõzgetést felfele a Hárs-hegyre, Kis-Hárs-hegyen volt még egy kis sor, amúgy egész gyorsan ment a pecsételés. Nagy-Hárs-hegyen felmentem a kilátóba, nagyon szép volt a város így sötétedés elõtt. Lefelé már kezdett sötétedni, de még el lehetett boldogulni lámpa nélkül. A János-hegyre fel azonban már kellett a lámpa, és folytattam tovább az elõzgetést. Makkosmária felé már kezdett ritkulni a mezõny, egy-egy csapatot kellett néha megelõzni. Virágvölgyön néhány ismerõssel találkoztam, majd Disznófõtõl ZE-vel mentünk együtt egész a célig. ZE panaszkodott, hogy János-hegyen majd negyed órát kellett várni a pontra, ezen változtathatnának valamit, mert ez így elég zavaró. Egészen a Széchenyi-emlékmûig szinte egyedül haladtunk alig találkoztunk pár túratárssal. Végül 23:50-re értünk célba, ahol megkaptuk a díjazást és a virslit. Találkoztunk Joeyline-al, aki épp sietett haza, valamint végre megismertem (illetve pontosabban felismertem) Kékddroidot és Kerek Repkényt. Végül ZE lefuvarozott, így még az elsõ éjszakai buszt is sikerült elérnem.
Nagyon jó, kellemes kis nyáresti séta volt, köszönet a gyerekvasutasoknak a szervezésért. |
