Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20142014.08.20 14:10:09

 Elõször vettem részt a gyermekvasút éjszakai túráján. A nappali változaton jártam már, így a nagy számú résztvevõre számítottam. S ez be is igazolódott.


Hála a szervezõknek ezt elég jól kezelték az indulásnál. A Fazekas-hegynél viszont már igen hosszú sor jött össze, de ezen is a tájékoztatás és szervezés gyorsaságának köszönhetõleg aránylag hamar átjutottunk. A tömeg olykor jó, máskor meg akadályozó tényezõ. Itt mindig volt valaki /valakik, akit lehetett követni. A pecsételési pontokon nagyon kedves, kreatív pontõrökkel találkoztunk: tetszett a tapsvihar a Makovecz-kilátónál pl. A vidám fiatalok jelenléte az egész túrán. Minden simán is ment Normafa síháztól történõ  Csillebérc állomás megközelítésének pontjáig, ahol kisebb kavarodást okozott a leírás, mely a vasúton való áthaladást követõen  rögtön balra fordulást írt ( voltak akik lementek a Z+-on keresni az utat) Talán szerencsésebb lett volna azt írni, hogy a sínen haladunk tovább, amíg mellette az út meg nem jelenik. Így volt aki a mûút felöl közelítette meg a pontot. Különben is számomra igen hosszú és GPS hiányában éjjel nem sokat mondott a leírásban szereplõ égtáji megjelölések vagy leírások, hogy mi "látható" kissé az út mellett. A lámpák fényében ilyenkor fõleg az útra koncentrálunk, nagyon nem látunk pár m-nél távolabb. A másik kavarodás Normafa pecsételõhely után jött, ahol is a leírás nem volt egyértelmû sokunk részére. Ide jópár  szalag vagy A4-es lap kihelyezése könnyítette volna a tájékozódást. Szerencsére 30-40-en is összejöttünk és volt pár ember, aki tudta a helyes utat. Végülis sikeresen teljesítettük túratársammal a távot és a leírtak ellenére is jól éreztük magunkat. A fáradtságomnak tudható tán be, hogy nem igazán díjaztam a célban annak a fiatalembernek a viselkedését, aki tovább dobta a lányok felé a lapunkat : "olvasd" felszólítással, mivel nem hozzá tartozó volt a sorszámunk. Talán a következõkben elég lenne egy rövidebb terjedelmû itiner is és a nem jelzett helyekre pedig sûrû szalagozás vagy papír kihelyezése!


Mindezeket leszámítva remek túra volt. Köszönjük a szervezést a sok munkát.

 
 
Kis-Kőfej és SorrentoTúra éve: 20142014.03.09 21:26:27

 Nagyon szép napon került megrendezésre ez az új túra. Számomra új, hiszen elõször rendezték meg tavasszal, elõször került be a Budapest kupába is, mint az a szervezõkkel való beszélgetés kapcsán kiderült.


Már fél 8 elõtt a rajthelyen várakoztunk túratársnõmmel. Így nekünk nem kellett soka idõt eltölteni a nevezéssel, bár az látszott, hogy nem egy nagy létszámú rendezõség van jelen.


Miután megkaptuk az itinerünket,pár dologra is felfigyeltem. 1. a túrakiírásban a neten 797m szint szerpel, míg az itineren 940m a 21,2km-re.


                                                                                        2, nincsenek jelentõsebb kiemelések az ellenõrzõ pontok-táv magasság vonatkozásában. olykor nem tudtuk kb. mennyi km-nél tartunk, hogy állunk idõvel ehhez képest. 


                                                                                        3. egy helyen a 21-es távnál  a szint el volt írva 603m-es sornál ( ez legyen a legnagyobb baj)!


                                                                                        4. olvasva az itinert, számomra zavaró volt, hogy beleírták, hogy azok a jelzések is merre térnek el, amelyiken nem haladunk tovább. Szerintem elég lett volna azt írni, hogy pl. az elsõ ellenõrzõpontig a S jelzésen, majd a PS közös jelzésután már a P-at követjük. Ilyennel több helyen is lehett volna egyértelmûsíteni.


Maga a túra  útvonalvezetése nagyon tetszett. olyan helyekre is elkalauzolt, ahol már régen jártam vagy ritkábban megy arra túra ( Repülõs emlékmû vagy a Z3jelzésen fel a Libegõalá). Én viszont tettem volna egy ellenõrzõ pontot a Tündér-szikla tetejénél. Megérdemeltük volna a pecsételést, ha már oda felvitt az utunk. ( Ezt a rendezõnek említettem is a célban) A sziklától nagyon szép kilátás tárult elénk. A célba érve 4,5ó után, mi kaptunk oklevelet és kitûzõt is. Bár az oklevelet író hölgy a rendezõ kolléga felajánlását nem kérte az írásban, pedig már kígyózott mögöttünk a sor. A szendvics finom volt. Sajnáljuk, hogy mikor jöttünk el, akkor került elõ a nutella, mert akkor azt választottuk volna. A rendezõvel beszélgetve mondta, hogy eddig a túráikok 250-300 ember volt jelen, õk is örültek a létszám növekedésének. Összességében jól éreztük magunkat. 


Reméljük a jövõben jobban felkészülten, az itteni tanácsokat megfontolva még sikeresebb túrát rendeznek! Köszönjük szépen.

 
 
túra éve: 2013
Pilisi SzirtekTúra éve: 20132013.07.22 22:06:14

PILISI SZIRTEK-17


 


A rendezés elõtt két héttel akadtam erre a túrára. Nagyon örültem neki, hiszen így nyáron megfogyatkoznak a túrák itt a közelben, amire el tudok jutni. Így amint megláttam, hogy elõnevezés is lehetséges, éltem is vele. Jó ötletnek tartom, a sorban állás elkerülése végett is. Bár erre nem is volt példa mikor nem sokkal 8ó után a rajtba értünk túratársammal. Akkorra már jó páran útnak eredtek. Mi a rövid 17km-es távot választottuk. S a nagy meleg miatt azt hiszem jól döntöttünk.


Az útvonal jól követhetõ volt, bár az elején többen nehezen találták meg a P, S+ jelzést -, de mint ismerõsök erre felé, segítettünk. Az út   felvezetett minket mindjárt egy jó kis emelkedõvel a Z jelzésre, melyet már a Kinizsi-100-ról is ismerõsként üdvözölhettünk. Szép ez a szerpentines út, gyönyörû kilátás tárult elénk. Megéri a fáradozást, a szinttel való küzdelmet. Az egyik legszebb kilátópontnál volt az elsõ ellenõrzõállomás is. Gyors pecsét és információ kérés, hogy ugye, ha jól gondolom, csak Klastromnál lesz ital ezen a távon. Helyeslés volt a válasz. Igaz, hogy ilyen távon az ember kellõ folyadékot tud vinni magával, de a nagy meleg miatt jól esett volna, ha mondjuk a Z jelzés elérése elõtti Zo forrást jelölõ útra felhívták volna a figyelmet vagy esetleg egy fél literes palackkal indítanak útnak. ( Mindez mondom nem vesz le a rendezés szinvonalából, csak a melegre való tekintettel máskorra megfontolandónak tartom megjegyezni.) A Pilis-tetõt elérve tovább is a Z-ön haladtunk, amíg a P+ jelzésig nem értünk. Itt szépen óvatosan leereszkedtünk a szurdokban és becsatlakoztunk a Pilis--nyeregbõl jövõ P, Z+ jelzésbe. Ez utóbbi és a Z3, na és a kellõ helyen kihelyezett szalag irányított tovább minket a második ellenõrz pontig a Kémény-sziklára. Itt is csodálatos panoráma fogadott. Nagyon szép tiszta idõ volt, s messze el lehetett látni. Innen szemügyre is vehettünk az alattunk elterülõ Klastrompusztát is, következõ pecsételõpontunkat. Ezt az alig több, mint 1km-es ereszkedést hamar megtettük a S jelzésre rácsatlakozva, s már csak az utolsó szûk 6km volt hátra, ahol a szint szinte minimális. Klastromnál volt a várva várt folyadékpótlási lehetõség ( szörp, víz ) és a finom kenyerek. Akár édesre, akár sósra vágyott a megfáradt túrista, kedvére falatozhatott. Utunkat a S-n, majd S+-on folytattuk tovább az egyre melegedõ idõben. Még szerencse, hogy a túra útvonala szinte végig fákkal borított, hûs lombok alatt vezetett, de így is az emelkedõk olykor megizzasztottak. Épp harangoztak, ahogy a Szántó-Szentkereszt mûutat elértük. S néhány perc múlva már kezünkben is tarthattuk az egyedi oklevelet és a szép kitûzõt.


Nagyon jó kis túra volt, jó vonalvezetéssel, s a meleg ellenére is erdõben "hûsölve" mentünk. Egy ötlet még a rendezõknek: Szántónak egyik nevezetessége a Boldogasszony kápolna, mely mellett, alig 50 m-rel jön el az út. Ha esetleg felhívnák rá a figyelmet az itinerben, többen megnézték volna biztos és onnan is nagyon szép a kilátás akár a falura, akár a Budai-hegyekre is! Mi a velünk tartó túratársnak említettük, így õ nem hagyta ki megtekinteni.  Egyetletn dologra hívnám fel még a figyelmet, hogy a  neten és az itineben a szintidõ nem volt összhangban, egyiken 6,5ó, míg a másikban 5ó szerepelt. Természetesen, kényelmesen teljesíthetõ volt így is, de erre kéne figyelni!


Köszönjük a rendezést. Várjuk, jövõre is a programba ezt a túrát. Ajánlom mindenkinek.

 
 
túra éve: 2012
Pázmándi TOPorgók ÉjszakájaTúra éve: 20122012.07.09 20:26:57

Nekem elsõ éjszakai túrám volt a Toporgók 28-as távja ezen a tájegységen.


Nagy várakozással vágtam neki a távnak, ami, mint az utána nézés során kiderült kicsit pontatlanul volt meghírdetve. (A kiírásban 680m-es szint az itinerben és a honlapon is 912m-re volt írva és úgy gondolom ez volt a helyes így teljesítés után már mondhatom. S az itiner kivastagított útvonala kicsit megtévesztõbb volt, mint a honlapon lévõ vonalas jelölés - lásd S+ jelzés követése, Gyapjaszsák ell. pont kihelyezése, ahol még az elõjelzõ ell.pont következik lapot sem láttam. Néhány tucat embernek ez plusz km-t jelentett.)


De a negatívumok után jöjjön a dícséret az útvonal és az ellátás remek volt, kedvesek voltak a pontõrök és a szervezõk is.


Az indulási kis csomag máris megalapozta a jó hangulatú útrakelést, majd még a melegben a városból való kigyalogolás után a kanyargós szõlõs és kukoricás után feltünt az elsõ ell. pont. Aztán a létrázás és kis szintemelkedés után még mindig világosban a második pecsétet is begyûjtöttem, s irány a Meleg-hegy, ahova már tényleg kimelegedve értem. Jól esett a frissítõ jégkrém. Aztán a csúszós, morzsalékos lejtõ után a Gyapjaszsák ell. pont mellett elmentem úgy, hogy nem vettem észre, hogy szemben beljebb ell. pont van, de ezt csak a S+ on haladva már a kõkerítést elérve és az út folytatását keresve döbbentem rá. S így voltunk ezzel jó páran. Mikor visszamentem, legalább egy tucat ember volt ott, aki kihagyta a pontot. Aztán kis kerülõvel bár, de a S+ folytatását is megleltük és a  Vörösmarty présház pontnál várt a terülj asztalkám zsíros kenyérrel. Én a következõ emelkedõ miatt (Bence-hegy) nem ettem, de többen jó ízûen falatoztak ott. Az 5. pecséthez az út nem is volt túl meredek, s remek "kilátás" volt a hegytetõrõl. Aztán a szintezési alapponti pecsét után az itinerbõl kimaradt, hogy elérve az aszfaltot elõször balra folytatjuk utunkat emelkedve ( az itiner azt írta,:"A  P – t követve erõs emelkedõ a keresztezõdésig. Itt jobbra a villany trafóig".- elkeveredési lehetõség). De kis kitérõ után megint a helyes úton jártam már. A Csúcsos-hegyre felvezetõ itineri szövegezés nagyon tettszett: "Irányító tábla következik, s megcélozzuk a hegy tetején a villogó piros fényt" -ez már messzirõl jól látszott. Jól is esett ez ajándék csoki a pecsét mellé. Aztán ismét meredek lejtõn ereszkedés és irány az újabb hegy: a Cseplek-hegy. - Ebben a túrában az volt a "jó", hogy a szint, általában a hegy lábánál kezdõdött, aztán meredeken fel és úgyszintén le. - További menetelés már csak egy hegyet  (Zsidó-hegy) hozott utunkba, ahol szintén megtévesztõ volt a jelzés, mert a jobb fán lévõ fényvisszaverõ jelzõ után pár méterre a felvezetõ ösvényen volt a következõ jelzés csak. Pár ember itt is, mint hallottam túlment a feljárón. A már hûs szelet itt fenn a hegytetõn megtapasztalhattuk, s páran ki is használtuk kis szusszanásra a kellemes idõt. Aztán a szokásos meredek lefelé, megtûzdelve jónéhány sziklával, amin át kellett így éjjel mászni. Nappal is becsületére válik bárkinek. Aztán végre elértük az utolsó Malom pontot, ahonnan elindulva megint egyszer csak eltünt a P+ jelzés és csak az elõttem menõkben bízva követtem az utcában a menetet, s csak az utca végén lévõ oszlopon láttam a P+-t. De már közel volt a cél és a sikeres teljesítés öröme is felvidított. S a vendéglátás a bécsis zsemle és a jégkása is igazán jól esett így hajnalban is.


Köszönet a rendezésért.

 
 
túra éve: 2011
Fekete-hegyekTúra éve: 20112011.05.08 22:32:29


Zugliget25


Új távként került fel a Zugliget25 a kiírásba. Nagyon örültem neki, hiszen a biatorbágyi indulás logisztikailag nehezebb lett volna számomra.


A rajt/cél-ba már az indítás elõtt legalább 10 perccel többedmagammal álldogáltam, töltöttük a nevezési lapokat, s közben beszélgettünk. Mivel volt aki egyedül érkezett és társaságban szeretett volna egy jót túrázni, így négyesben vágtunk neki a távnak. Az iskolából elindulva a szalagozást követve szépen vettük az elsõ akadályokat, a km/120m-es szint ment frissen az elsõ ell.pontig. Onnan sem kellett emelkedõmentesen haladnunk, hiszen a Tündér-sziklához vezetett az itiner, ahonnan szép kilátásban gyönyörködhetett a túrázó. Utunkat tovább folytatva a P-on a hegyrõl a mûútra érve már a parkolót kerestük, s emlékeztünk arra elõbbi túrákról, hogy a Feketefej hegyre menetnél van egy pihenõ, talán az lehet az. De nem, így már nem csak az itinert olvasva, hanem a térképet is szemügyre véve fedeztük fel a P+ jelzést, ahol haladnunk kell. Ezen az úton még egyikõnk sem járt és nem is kellett volna a mûútra lejönnünk, bár a leírás a P-at említette a 2.ell.pontig. Nemsokára már a vendéglátást élvezhettük a ponton, volt ott enni és innivaló bõséggel. Majd a Nagy-rétnél rácsatlakoztunk a K-re és Hûvösvölgyön áthaladva folytattuk utunkat már a Vadaskert emlékmû felé. A szalagok jó segítségül szolgáltak a kevésbé jelzett turistaúton. Kisvártatva a Határnyereg felé szalagozták az útvonalat a rendezõk, ahol meg is jegyeztük, hogy milyen jó, hogy ilyen szép idõnk van, mert ezt a jó kis kaptatót, már volt szerencsénk némelyikõnknek jeges, havas állapotában is megtenni. Kis szusszanás a „csúcson”, majd irány a Hármashatár-hegyi út. Sajnos itt én kisebb sérülést szereztem, így az út mentén ez  pihenõt igényelt, s gyorsabb társainkat elõre küldtük. Leérve a lakott területre a barlangot kerestük, de nem csak mi. Már kicsit túlszaladtunk rajta- amerrõl érkeztünk nem volt jól látható a jobbra felmenõ jelzés és az elõzõ napi útbaigazító papírt is valakik levették. Végülis megtaláltuk a feljárót és a barlangnál õrködõ két fiatalembernek szóltunk, hogy legalább még egy plusz szalagot vigyenek le a feljáróhoz. Ezután a barlang, majd Z+ és a K jelzésen haladtunk az Árpád –kilátóhoz. A városlátkép és itiner megtekintése után a már ismerõs terepen-elõzõ túrákról- csorogtunk le a városba, figyelve ( épp ezért lassabban is haladva), hogy hol csatlakozik be a Z+ . Itt ért utol két gyorsabb társunk, akik a barlangnál kicsit elkevertek. Innen megint sunyi emelkedõn- én csak így hívom a hosszan tartó kisebb meredekségûeket - értünk el a Kis-Hárs-hegyi-kilátóhoz vezetõ S3-et.  Felfelé egy anyukával találkoztam, aki kisfiával (4-5 év körüli) ballagott felfelé, aki aranyosan kérte, hogy várjam meg, de én mondtam neki, hogy most szépen sétáljon, s fennt találkozunk. Így is lett, míg társaim a kilátó tetejérõl a tájban gyönyörködtek, õ felért és nyújtotta igazolólapját pecsételésre, a 10-es táv indulóját tisztelhettük személyében( ha jól emlékszem Péternek hívták) - remélem szép emlék marad neki ez a kirándulás. Aztán az ajándék nápolyinkat megkapva vághattunk neki az utolsó szakasznak, mely elõbb egy szalagos szerpentin lejtõn vezetett, majd a Z-ön a Libegõ alatt és a végsõ szalagozás már a célba irányított minket, ahol már beérkezett túratársak között fogyaszthattuk el a zsíros és vajas vagy lekváros kenyeret, s a finom szörppel olthattuk szomjunkat. Persze mindezt már a pecsételés és az oklevél, kitûzõ átvétele után, melyet egy gratuláció kíséretében kaptunk kézhez.


Nagyon szép túra volt, kellemesen elfáradtunk. Köszönet a rendezésért, a jó túraútvonalért és hogy ez a táv is bekerült a kiírásba.

 
 
Pannonhalma teljesítménytúrákTúra éve: 20112011.04.09 20:35:04


Pannonhalma30:


Ma egy általam még felfedezésre váró tájon túráztam:  Sokoró területén a Pannonhalma30-on.  Régen jártam erre felé, s örültem, hogy van ezen a részen is teljesítménytúra, s fõleg, hogy a Pannonhalmi apátságot is útba ejti. Így nem sokkal a reggeli rajtnyitás után már útra is keltem. A kezdeti aszfaltot a lábam nem igazán szerette, de ki kell jutni a faluból ugye.  A túra nagyon szép helyeken, dimbes-dombos tájon vezetett ( össz. szint:530m, bár az itiner szerint csak 450m- nem tudom melyik a valós, de nem is igazán lényeges). Elõször a Jánosházi pihenõnél vártak a kedves hölgyek, s máris adták a csokit a pecsételt lappal együtt vissza.  Majd  Écsre értem, ahol a helyi vendéglátóhelységben már többen pihentek, frissítettek. Sajnos itt is a falun végig kellett menni az aszfalton, mire a I. vh.emlékmûnél felírhattuk, hogy 2 glória látható a szoborcsoporton. Aztán még mindig az országúton vezetett a P+, ami csak a vasútállomás után váltott S+-ra.  Innen is,- mint több helyrõl a túra során- nagyon szép kilátás volt a környékre.  A szõlõültetvények mellett elhaladva, majd a szalagozást követve- ami végig  jó kísérõ volt- juthattunk be Gyõrság településre. A falu végén a templomot könnyen megtaláltam, bár a márványtábla bejárat feletti elhelyezésébõl  adódva egymás segítségével oldottuk meg a számos feladványt- többen összegyûlve kerestük  a táblát, mire valaki felnézve felfedezte. Innen ismét szép kilátással tarkított szakasz következett, mely során az Apátság bejáratához érve kaptam az újabb pecsétet a lapomra. Az urak kedvesen ajánlották a frissítõ vizet, pezsgõ tablettákból is volt választék, s ismét finom édességrõl gondoskodtak a rendezõk.  Az ellenõrzõ pontot elhagyva több látnivaló mellett vezetett az út- kápolna, kilátó pl. ez utóbbira most nem  másztam fel, pedig állítólag a körpanoráma csodás. Meredeken lefelé haladva, s egy réten balra tartva a S-ra váltott a jelzés, s elvezetett egy mûútig, ahol ismét S+-t követtem. Itt az itiner egy keresztezõ S3-et említ, s az út során egy balra-jobbra menõ földút kissé elbizonytalanított- talán ide eggyel több szalag  is biztonság kedvéért el kelt volna ( ez az egyetlen javaslat a túra rendezéssel kapcsolatban), de az alapjelzés megvolt.  S hamarosan az Imre herceg-hegynél a pecsét is. Most már irány Ravazd. S hamarosan kiérve a fák közül  már látszott a célállomás. A mûúton a kanyar után már az utolsó igazoló pont is megpillantható volt- IV. Béla –forrás: állítólag menekülés közben itt pihent meg a király, innen a neve is, ahogy hallottam. S pár száz méter megtétele után már célba is értem. Itt nagyon gördülékenyen ment az oklevél, kitûzõ osztása egy gratuláció mellett. S még tombola is volt -sajnos nekem nem nyert felirat jutott, de vigaszdíjjal kárpótoltak.  Nagyon jó túra volt, jó ellátással, kedves pontõrökkel, segítõkkel (rajt-cél).  További munkájukhoz is sok sikert kívánok! Köszönöm a túrát, a lehetõséget.

 
 
túra éve: 2010
Budai TrappTúra éve: 20102010.02.21 22:37:34
2010.02.20. Budai-Trapp
Vonattal mentem és kis elõkészület után már 7:45-kor indultam Csabáról. Kis aszfalt út után már a fõútnál látótávolságba kerültek az elõttem indulók. Gondoltam jó lesz így látótávolságban maradni, s esetleg egy csoportban maradni, lépést tartani valakikkel. A K-en haladtunk sokáig, majd mikor bementünk az erdõbe, ott elkezdõdött a jégen-vízen, latyakos hóban való járás. Nehezen, de jó ütemben haladtunk. A hegyre felfelé menet kicsit jobb volt, mert a latyak szünt, és letaposott hó váltotta fel. Egy helyen ahol a csoportot megelõztem majdnem elmentem, mert csak a lábam elé néztem és a K meg elkanyarodott balra fel. Még jó, hogy csak néhány 10 m-rõl volt szó és szóltak. Így haladtunk a K, K+ elágazásig (1.E.P.-8,9km). Fent itt már igen erõsen fújt a szél és tovább a K-en a Nagy-Szénás felé vettük az irányt. Nagy köd, alig lehetett látni, s a szél ahogy haladtunk felfelé csak erõsödött. Majd megint egy 1-200m-es kitérõ, mert a ködben nem vettem észre, hogy a Nagy-Szénáshoz értünk és a lábánál jobbra tovább mentem a letaposott ösvényen. Csak jel nem volt és már jött egy futó is, s ekkor visszafordultunk a hegyig, ahol már a többiek is tanakodtak merre tovább. Mivel itt a köveken volt lent a jelzés (K), így nehéz volt észrevenni. Aztán már ismerõs volt, hogy igen ez a nagy-hegy, de a köd alig engedett néhány 10m-t látni és a szél is majd le vitt ( pedig nem vagyok egy kis darab). Arra emlékeztem régebbi túráról, meg az itinerbõl is hogy jobbra kell tartani és ott lesz valahol a P jelzés, így a nagy semmiben keresgélve mégis megtaláltuk a levezetõ (Nagykovácsiba) ösvényt. Jó volt lefelé haladni. S majd kis aszfalton kocogni. A Könyvtár-kocsmába most nem mentem be, pedig egy cola jól esett volna, de még az elején jártunk és úgy terveztem, hogy amíg bírom megyek jó ütemet. A végét ahogy néztem úgyis elég szintes lesz. A 2E.P a Vörös-pocsolya nevû hely volt . Itt is jó nagy a szél- mondtuk is a pontõrnek, hogy jó helyeket választottak pecsételéshez. (+7,4km-nél jártunk) Majd tovább mentünk, ill. innen már majdnem egyedül, mert többen lemaradtak ill. sokan, fõleg futók megelõztek a P-on a Fekete-fej pontig, meredek megközelíthetõséggel. A csúcson a zászlónál kód írás, majd lejjebb kissé, a pihenõnél kis öreg bácsi pecsételt. (+3,6km) Meredek fel, akkor meredeken le is. S nem sokára elértük a Szépjuhászné utat. Itt kis várakozás, hogy merre is tovább, mert az itiner szerint én itt vártam a váltást a Z o-re, de nem. Már ketten tanakodtunk, mikor jött egy ismerõs (erre ismerõs) fiatal srác-látásból ismerem, aki útba igazított, hogy csak szépen felfelé haladjunk még a piroson a hegyre. De nemsokára elértem a Z o-t és gondoltam nincs már sok hátra az ellenõrzõ pontig. De volt. De ez legalább aránylag sík volt és faforgácsos- jó fa illat társult hozzá. Végre újabb pont, csoki+ pezsgõtabletta. Itt többen akik a Z-ön együtt beszélgetve jöttünk kis pihenõt tartottunk, talán 5 percet, s sokan össze is torlódtunk.(+3,2km) Innen a S-n haladtunk majdnem a célig tovább, de hogy. Elõször csak lefelé és síkon a Hûvösvölgyig, majd átkelve az úton tovább a Határ-nyereg felé, ami innen 2,3km-re van. S szinte végig emelkedõ, csak a vége lejtmenet. De nem is ez az út vége az E.P., így még innen tovább trappolok, egyre jobban elegem van az emelkedõkbõl, de az vigasztal, hogy remélhetõleg ez az utolsó. Igen, ill. nem , mert még innen egy "sima" hegyre fel és egy sziklás hegynek menet volt, közte néhány száz méteres pihivel. De itt már azt mondtam, hogy mikor lesz már vége ( a lábam nem volt igazán jó). Az Újlaki-hegyet - utolsó elõtti E.P-ot- szintén a csúcson pecsételték, a pontozó lány majd meg fagyott a kínzó hideg szélben, de azt mondta nem megy lejjebb, mert ide mindenkinek fel kell jönnie ez a pláne benne. (+4,4km) Itt kérdeztem már egy túratárstól igen kimerülve, hogy ugye nem lesz már sok szint ezután. Reménykedtem benne, s meg is nyugtatott, hogy nem, már szinte ennyi volt. S igaza is lett. Szinte sík terepen, bár igen latyakos hóban ( ez jellemezte az egész túrát) trappoltam végig, vagy vánszorogtam(?) az utolsó részt a Virágos nyeregnél gondoltam egy colára, de mondom onnan már csak lejt menet van ( ezt tudtam másik túráról, aztán a célban a várva várt virsli), így kihagytam, s a buszt is el akartam érni úgy, hogy kajálok is. Szóval menet, csúszkálás és végre a célban, ismerõsök (útközbeni elõzgetõs) gratulációja és viszont. Õk már ettek vagy indultak haza. Szóval végül is 7:20 alatt értem a célba. Szép, de kemény túra volt. Köszönöm.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár