Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15Túra éve: 20082008.11.24 23:30:18
Az "ISZINIK 40-es" Teljesítménytúra (2008.11.23.)
Dorogi pontõrködés és seprés a 40-es távon.

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008ISZINIK40.html

A túráról még év elején szereztem tudomást, pontosabban már korábban, amikor pár bátor túrázó úgy döntött, hogy õk novemberben, dacolva az idõjárással, szeretnék visszafelé is bejárni a Kinizsi Százas útvonalát. Ez elsõ alkalommal közel 30 órát vett igénybe a zord körülmények miatt... Már ekkor elhatároztam, hogy ha ez a túra egyszer szervezett TT lesz, akkor azon (legalább egy résztávján) én is szeretnék ott lenni. Idén tavasszal asciimo (ejtsd: eszkimó) felvette velem a kapcsolatot (ismerve a Kinizsi Százasról készült GPS-es mérésemet és a pontos méréstechnika iránti elkötelezettségemet), és arról érdeklõdött, nincs-e kedvem segíteni a szintábra elkészítésében. Természetesen nagyon is volt, hiszen így kiélhettem az iránti vágyamat, hogy végre a lehetõ legpontosabb adatok jelenjenek meg egy teljesítménytúra itinerében. A Kinizsitõl eltérõ szakaszt egy délután egyetem után lemértem Dorog-on, majd elkészítettem a túra pontjait tartalmazó táblázatot valamint a szintábrát (http://papics.eu/ISZINIK.pdf) - cserébe a füzetbe belekerült a kéktúrás oldalamat népszerûsítõ logó - ez itt a reklám helye :). Mivel már benne voltam a szervezésben, szerettem volna a lebonyolításban is szerepet vállalni, végre egyszer nem csak kapni a szervezõktõl, élvezni a szolgáltatásokat, hanem adni is valamit a rendezvény sikeréhez. Így lettem pontõr Dorogon (pygmea társaságában). Délután háromtól hajnali egyig ültünk ott, rajtoltattuk a 40-es távon indulókat, és pecsételtünk a 100-asoknak (valamint összehajtogattunk egy csomó itiner-t egy következõ heti túrához). Jó volt, próbáltunk erõt sugározni a hóvihartól megtépázott társaknak, de rendeltünk csülkös lilahagymás pizzát is, és közben hallgattuk a szomszéd teremben születésnapozók 60-as 70-es évek béli slágereit :) Találkoztam, vagy legalább láttam egy csomó embert, akiket eddig csak az index.hu teljesítménytúrás topikjáról ismertem, és végre beszélgettem hörpölinnel is! Végül éjfél után csatlakoztam az akkor még három fõt számláló kis záró-csapathoz, a seprûkhöz. Így utolsóként, a mezõnyt zárva (seperve) tettem meg a százas táv utolsó 40 kilométerét - közben hivatalosan teljesítve is ezt a résztávot.

01:00-kor indultunk neki a dorogi Molnár Sörözõbõl, a hõmérséklet a negatív tartományban volt, az utakra ráfagyott a hó és latyak, így komoly hasznát vettük a magunkkal vitt túrabotoknak. A vasutat keresztezve már a kék jelzéseket kellett követni, ami elég könnyen ment. Miután kiértünk Dorogról (közben a részben derült égen gyönyörû volt az Orion és környéke), brutális tempóra váltottunk, legalábbis ilyen terepen a közel 6,5 km/h-s átlag ott és akkor elég gyilkosnak érzõdött, mindannyian csak azt éreztük, hogy egyszerûen nem tudunk közelebb kerülni az elõttünk lévõhöz. Elérve az országutat, meg is beszéltük, hogy ez senkinek nem volt jó, és ne is csináljunk ilyet többet. Ezt a hátralévõ távon be is tartottuk. Kesztölc után "sistergõ hangulatú" ellenõrzõpont várt minket (01:57), ahol isteni édes tea, sütemény és banán várt minket! Alig tudtunk tovább állni, olyan jó volt.

Innen kellemes tempóban másztunk fel a csúszós, köves, avaros úton a Kétágú-hegy nyergébe, majd ekkor már a Z sávon folytattuk utunkat. A Pilis-nyereg pontszemélyzetével 03:18-kor találkoztunk, eddigre már beértünk egy kutyás bácsit, akit innen nagyon sokáig kísértünk, így elég laza tempóban haladtunk a következõ pár órában. Magát a Pilis-nyerget 03:44-kor értük el. Közben tiszta köd lett minden, alig láttunk valamit, néha pedig vagy a fákról fújta le a szél a havat, vagy esett is - ezt nem nagyon tudtuk eldönteni. 05:09-kor értük el a lefelé vezetõ szerpentin elsõ kanyarját, kilátás csak néha volt, amikor egy kicsit széthúzta elõttünk a szél a ködfüggönyt... Lefelé lassan elkezdett megpirkadni is. Szép színe volt a hajnalnak. A nyeregbe leérve a kutyás bácsi, valamint még egy túrázó és az egyik seprû a túra befejezése mellett döntött, így hárman folytattuk a seprést, kicsit nagyobb sebességre váltva.

Egész sok hó volt az erdõben, 2-3 cm-es összefüggõ lepel borította a tájat, így igazán téli hangulatú volt a menet. A Hosszú-hegy felé értük be azt a túratársat, akit onnan már a célig kísértünk (kisebb megszakításokkal). Felfelé nagyon figyeltünk, hogy mindenhol a Z sávon menjünk, ami itt-ott letér a széles döngölt útról. Sikerült :) Aztán elértük a kódot is (06:39), ami valójában nem is a legmagasabb ponton volt, hanem még elõtte. Itt sajnos a kitaposott ösvény nem is ment tovább a zöldön a valódi csúcsra, látszott hogy a tömeg nem arra ment, de mi jó seprûk voltunk, és nem rövidítettünk itt sem. Lefelé bandukolva pont velünk szemben kelt fel a Nap, szép látvány volt... Aztán ahogy kiértünk az erdõbõl Csobánka felett, ott tornyosult elõttünk a Kevély, és ahogy közeledtünk felé, egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Visszafelé nézve ködfelhõk ültek a Pilis és Dobogókõ tömbje fölé, melyek a napfelkeltében lila, vörös és narancs színben játszottak. A Kevély-nyeregbe fel találtam egy kényelmes tempót, így én értem fel közülünk elsõnek (08:10), és én ihattam csanyáék bográcsban fõtt teájából elsõnek, miközben csanya Balaton szelettel tömte ki kabátom zsebét :) Nem pihentünk sokat, mert hideg volt. Még elõzõ nap, amikor már a vonatra várva is elkapott egy napsütéses hózápor, és a vonaton ülve a Kevély napsütötte csúcsát nézve pont arra gondoltam, hogy na majd másnap biztos elkap még egy napos hózápor ott a csúcson... Hát így is lett. Felfelé kaptatva már láttuk ahogy jön mögöttünk, majd lecsapott, fújta a szél a havat, és a csúcsról láttuk (08:36) ahogy továbbhalad Budapest felé.

Lefelé eleinte nagyon vigyáznunk kellett a csúszósra koptatott, keskeny, köves ösvényen, ami az ürömi mûúthoz közeledve annyival jobb lett, hogy már széles volt (a többi paraméter mit sem változott). Ermakkal a korábbi GPS-es méréstechnikai beszélgetés után itt megtárgyaltuk, hogy lábbelieink mennyire kényelmetlenek, mert nekem a bakancs valahogy nem fekszik a hosszabb távokon. A jó kis hálós, szellõzõ futócipõmet meg hófúvásban nem igazán tudom már felvenni... No, a mûút után még kicsit megtorpantam a kerítés mögül elõjövõ kutyáktól, de szerencsére nem akartak sem megenni, sem megkóstolni minket, így sikeresen leküzdöttük az utolsó kilométereket is. Az utolsó száz méterek betonja már senkinek sem esett jól, de hõsiesen behúztuk még azt is, így értünk be a célkocsmába 10:10-kor. Itt asciimo-tól megkaptuk a gratuláló és seprést megköszönõ szavakat, valamint a díjazást, majd elfogyasztottuk a megérdemelt virsliket és forró teát.

Nekem nagyon tetszett a túra, örülök hogy a szervezésben is segíthettem, szervezõi kitûzõm még úgysem volt sosem :) Igazi téli menet volt, változatos idõjárással, szép havas erdõvel, jó szolgáltatásokkal. Végül pedig asciimo majdnem hazáig fuvarozott, csak az utolsó kilométert kellett gyalog megtennem - mi másban, mint napsütéses hózáporban...
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20082008.09.08 23:30:11
Az "Éjszakai 50-es" Teljesítménytúra (2008.09.06-07.)

táv (2D vetületi hossz): 45,385 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szint: 1429 m
menetidõ: 11:04 (naggyoooon lassúúúúú)

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008Ejszakai50es.html

A túra elõtti pénteken volt az elsõ esti floorball edzésem, majd szombaton déltájban következett a szezon elsõ tétmeccse (8-4-re gyõztünk a paksiak ellen, és meglõttem az elsõ gólomat is), így nem állíthatom, hogy optimális erõnléttel, kipihenten indultam volna neki a távnak, de hát mit nekem 50 kilométer az éjszaka kellõs közepén :-) Erre a marhaságra még Tomit is sikerült rábeszélnem, így nem egyedül kellett nekivágnom a távnak. Ha õ nincs lefixálva, akkor már szombat délután elterülök az ágyamon és valószínûleg másnapig fel sem kelek...

Így viszont már 21:00-kor nekivágtunk. Itiner címén egy nem túl bõbeszédû lapot kaptunk, de a követendõ turistajelzés, valamint az ellenõrzõpontok rendben fel voltak tüntetve, így úgy érzem, hogy az erre irányuló kritika (amit sokfelé olvastam a túra után) nem igazán jogos. Az elsõ kilométerek az Országos Kék mentén mindkettõnknek ismerõsek voltak, és itt még volt egy kis erõnk beszélgetni is. Sikáros környékén a rétek tele voltak õszi kikericcsel, ez Tomit ugyan nem hatotta meg túlságosan, de nekem tetszett. A városoktól távoli csillagos égbolt meg még annál inkább. A hatalmas tarvágás meg annál kevésbé... Innen a kék terelését követtük, melyen a piros háromszög elég meredek volt, de csak legyûrtük. Mivel szombaton és utána vasárnap is melegrekordok dõltek, éjszaka sem volt hideg, sõt, egy szál pólóban folyt rólunk a víz. Dobogókõ felé közeledve szerencsére feltámadt a szél, ami kicsit csillapította vízvesztésünk ütemét.

23:18-kor értük el a csúcsot, pontosabban már az az alatt található múzeumot. Itt volt víz, meg lilahagymás zsíros kenyér, ami nagyon finom volt. Itt meghallgattuk, hogy micsoda "kispistázások" vannak a BEAC Maxin (is), mi meg továbbra sem értettük, miért jó ez valakinek... No mindegy, a mi lelkiismeretünk tiszta. Innen lefelé a sárga sávot követtük. Sajnos a fejlámpáink nem csak a kisebb bogarakat, de a lódarazsakat is vonzották, így miután egy nekem repült és a földre pattant, ki kellett oltanom az életét... Ezen a szakaszon egyébként is több volt a bogár a kelleténél, így voltak részek, ahol négy ember csak egy lámpát használt a kis (és nagy) dögök elkerülése érdekében. A sárgát kétszer is elvétettük, de amint észrevettük a GPS-en, mentünk is vissza.

01:30-kor értük el a Lajosforrás elõtti pontot, ahol egy 20 perces pihenést tartottunk. Volt ott minden; víz, tea, süti-kavalkád - nekem a meggyes jött be a legjobban, ettem is vagy hármat! A saját szendvicsemet viszont valami kínszenvedés volt benyomni, annyira nem kívántam. Ez után már csak müzliszeletet tudtam enni (meg Isostart inni). Az éjszaka másik érdekessége az volt, hogy folyton hallottuk a távoli diszkók basszusának dübörgését... Szóval azért érzõdött, hogy nem vagyunk valami messze a "civilizációtól". Innen figyelni kellett a jelzésekre (azaz a GPS-re), mert a P négyszög, P+, Z+ és Z négyszög kombináción kellett lejutni (a kezdeti emelkedõ után elég meredek lejtõ következett, amit eme kései órán nem toleráltunk túlzottan jó kedéllyel) a Csikóváraljai turistaház pontjához.

A pontnál "Pilis50" jelzett rendületlenül lámpájával, hogy ne vágjunk át a mezõn, hanem az út ívét kövessük a pontig. Így is tettünk és 02:53-kor meg is érkeztünk. Az itt kapott csokit egyszerûen már nem bírtam megenni, inkább csak a saját Isostaromat ittam rendületlenül. Innen pedig beton következett egészen addig, míg a Csobánka tábla után nem sokkal elkezdtünk felkapaszkodni a P- jelzésen a hegyoldalba. Itt rólam ömlött a víz, Tomi meg kicsit lemaradt, de azért felküzdöttük magunkat a legmagasabb pontra.

Így értük el a Kevély-nyereg sátrazó pontõreit 04:09-kor. Korábbi ígéretemhez híven itt megtanítottam Tominak egy újabb csillagképet, ami a Sikáros elõtt megmutatott Cassiopeia után most az Orion volt. Innen aztán döngettünk lefelé - na jó, inkább botladoztunk. Mozgásomon erõteljesen érzõdött az alváshiány. Lassan kezdtem úgy érezni, mintha nem is csak a 30. kilométer környékén, de valahol 70-nél járnék... Ilyen szenvedõs 50-esem nem volt még. Szerencsére a lejtõnek hamar vége lett, és szintben haladhattunk. A Bécsi út elérése elõtt már csak egy kisebb huplit kellett legyûrni (ami nappal sokkal szebb, emlékszem), majd onnan ledöcögni, és mire ezzel megvoltunk, elkezdett pirkadni. Az úttal párhuzamos homokos földúton feleslegessé váltak fejlámpáink, majd nekiindultunk az utolsó nagy és hosszú emelkedõnek. Ez az elõbb leírtaknak megfelelõen nagy volt, és hosszú. Találkoztunk egy kis csapattal, akik az Éjszakai 30-ason indultak, de konzekvensen levágták a kék itteni kanyargását - mi nem tettünk így, ezért miénk az "eternal glory". Elérve a Csúcs-hegy oldalában futó Guckler Károly utat, megpillantottuk a város szennye felett sápadt sárgán kelõ napkorongot. Innen már csak egy kicsit kellet menni, és elértük a következõ pontot.

06:46 volt tehát, amikor Tomi lerogyott a Virágos-nyeregben. Szerencsére itt is volt palackozott víz, így utántölthettük igencsak kimerült készleteinket. Tomi hajthatatlan volt, így pihentünk egy kicsit. Ha pár perccel is tovább maradtunk volna, ledõlök, és alszom... De nem így lett, mert menni kell, ezért voltunk ott. A pontõrök megmutatták, hogy innen a narancssárga szalagokat kell követnünk a vitorlázó repülõtér felé (mellett), és nem kell felmenni a HHH-ra. Azt is megtudtuk, hogy a cél kicsit máshol van, mint régen, de a térkép és a GPS összepárosításával bebiztosítottuk magunkat a szalagok esetleges elvesztése esetére is. Biztos ami ziher alapon. Innen tehát követtük a narancssárga csíkokat, kikerültük a lódarázsfészkeket, és a követést sikerült egészen a célig folytatnunk - azaz nem volt szükség a GPS-re.

08:04-kor értünk az ovihoz, ahol a pontõr éppen akkor hozta a friss üst levest. Álmosak voltunk, így nem kértünk semmit, csak az oklevelet és a kitûzõt, majd az MTSZ pontszámításról folytatott rövid eszmecsere után mentünk is a villamoshoz. Nem 100% emberbarát illatom miatt nem ültem le, így kellemes perceket okoztam az utazóközönségnek azzal, hogy néha-néha álló helyzetben elaludtam... Szerencsére sikerült épségben hazatömegközlekedni, és egy gyors banánkarikákkal dúsított csokis gabonapehely (no meg fürdés) után bedõlni az ágyba. Ebédelni meg vacsorázni ugyan felkeltem, de ezeket leszámítva hétfõn 10 óráig aludtam :-) Jó volt, de legközelebb edzés és meccs után nem megyek éjszaka teljesítménytúrázni...
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20082008.08.30 17:44:38
"A Gyermekvasút nyomában (éjszakai)" Teljesítménytúra (2008.08.19-20.)

táv (2D vetületi hossz): 22,586 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szint: 990 m
menetidõ: 5:25

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008GyermekvasutNyomaban.html

A túra hetében nálam vendégeskedett Steven, akivel Belgiumban a múlt õszi szemeszterben több projekten is együtt dolgoztam. Így itteni tartózkodásának második estéjén gondoltam megmutatom neki milyen egy igazi tömegtúra, és egyáltalán, milyen egy teljesítménytúra Magyarországon. Persze nem utolsó sorban szerettem volna bemutatni a város éjszakai panorámáját is - ami aztán kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött. Steven nagyon élvezte a dolgot, még soha nem volt éjszaki túrán, így a hét végén legjobb magyarországi élményei közé sorolta ezt a kis fejlámpás sétát...

Ennyi bevezetõ után nézzük a beszámoló leírást :-) A TTT oldalán elolvasott beszámolók miatt kicsit tartottam a rajtban várható soroktól, de a többasztalos nevezés most megoldotta a gondokat (de az útfelújítás miatt az 56-os busz csak valami igen keserves csigatempóban jutott fel a hegyre). 20:35-kor elrajtoltunk, miután nem kis meglepetést okoztam az asztalnál azzal, amikor Steven-nek angolul kezdtem tolmácsolni, hogy írja fel a nevét a megfelelõ helyre :-) Gondolom azért nem általános dolog a külföldi résztvevõ. Elsõ pillantásra kissé sokkolt, hogy 20 kilométeren a rajt és cél mellett még 16 ellenõrzõpont lesz, ezt órákkal késõbb is indokolatlanul soknak találtam. 20:39-kor már elhagytuk a Múzeumot, majd elindultunk felfelé. Amikor már azt hittük, hogy ennyi emberrel körülöttünk felesleges lesz az útvonalra figyelni, akkor ahol a GPS és a leírás szerint is le kellett térni a sárga körsétaút jelzésre, elõttünk mindenki továbbment a kéken... Nos, innentõl csak a magunk feje után mentünk. Hamar el is értük a túra legmeggondolatlanabb helyre telepített EP-ját, mivel a Fazekas-hegy csúcsa csak egy irányból közelíthetõ meg, onnan is csak egy ember széles ösvényen, így a fel és lefelé tartó sor csak igen nehezen fért el egyszerre... Azért 20:55-re itt is sorra kerültünk. Innen leszáguldottunk a Nagyrétre, ahol a leírás nem teljesen egyértelmû (máshol viszont teljesen korrekt), így mivel a rét sarkából nem láttuk az EP-t, így elõször balra tartva elmentünk a kék sáv és sárga körséta elágazásáig, majd jobbra átvágtunk a réten az akkor megpillantott ponthoz (21:07).

Innen három EP-nyi kapaszkodás következett (tudom is én már hányadik alkalommal járok erre). Hamar tudatosult bennem, hogy a pulcsi felesleges, így meg is szabadultam tõle - az éjszaka folyamán késõbb sem igen volt szükség rá. Az állomáson 21:25-kor, a Kis-Hárs-hegyen 21:36-kor pecsételtünk. Innen iszonyatos tömegben másztunk a Kaán-Károly kilátóig (21:55) - nem egyszer tényleg nem lehetett rendesen haladni. Itt megszavaztunk egy kis pihenõt, és magunkhoz vettünk egyet a szendvicskészletünkbõl. A rövid szünet után gyorsan leértünk a Szépjuhászné állomáshoz (22:13), majd neki is indultunk kedvenc emelkedõmnek kedvenc kilátóm felé. Sajnos nem is tudom miért, de arra számítottam, hogy ha már ilyen szervezett ez a túra, akkor a torony is nyitva lesz még a kései idõpont ellenére is, így elég rosszul esett, hogy végül zárva találtuk az egyébként szépen kivilágított Erzsébet-kilátót (22:38). Fõleg, hogy így még kilátás sem volt - nem baj, nyugtattam magam, majd késõbb lesz...

Továbbra is általam már jól ismert utakon haladunk, hullámvasutazunk most lefelé. Jánoshegy állomásnál újabb kis sorban állás következik, majd 22:59-kor megkapjuk a lenyomatot is. Makkosmáriát 23:28-kor érjük el, majd újabb emelkedõ következik. A következõ vasútállomáson (Virágvölgy - 23:48) már nincs sor, de azért sok a túrázó. A Disznófõ nevû ponthoz nem tökéletesen a zöld jelzésen jutunk le, annyi az ösvény, hogy valahol eltéveszthettük (túl sokan mentek elõttünk...), de ezzel nem rövidítettünk. Az EP-t végül 00:02-kor értük el. Visszafelé már ügyeltünk a jelzésre, így nem volt gond. A Síház mögött végre megcsodálhattuk a fõváros éjszakai panorámáját is, mielõtt továbbindultunk volna. Itt megrökönyödve tapasztaltuk, hogy senki nem a jó irányba megy. Mindenki egyenesen elindult lefelé a Konkoly Thege Miklós úton, pedig mind a leírás, mind a térképvázlat jól mutatta, hogy az útvonal nem arra vezet... No mindegy, mi követtük a megadott útvonalat, és a vasút sínpárjának ívét követve értük el Csillebérc állomást (00:33). Itt futottunk össze Joey-val és pár ismerõssel, illetve elfogyasztottunk egy kis energiaforrást.

Normafáig (00:53) szintben séta, majd kis tanakodás, merre tovább, de azért hamar meglett az út ami levezetett a Farkas-völgybe. Ez egy elég unalmas kis lejtmenet volt, így szinte örültem, amikor rátértünk a zöld háromszögre, és elindultunk fel a szerpentinen. A Kápolnát 01:26-kor érintettük, majd a kanyarok tetején végre megpillantottuk az adótornyot, valamint visszafordulva még egy kis kilátás is kínálkozott az alvó város délnyugati részére. Innen sokan megint eltévesztették az útvonalat, vagy unták már és inkább haza akartak menni, de a jó irányba igen kevesen folytattuk utunkat. 01:48-kor értük el a Széchenyi-emléket, ami a túra egyetlen olyan pontja volt, ahol még nem jártam azelõtt egyszer sem. Végül a zöld sávot követve jutottunk el a túra céljába (02:00), ahol sajnos kicsit kevesen voltak nem is olyan kicsit sok emberre, így a virslit nem is próbáltuk megközelíteni, miután valahogy sikerült beszereznünk a kitûzõket és az okleveleket... Egyébként a táv és a szint is kicsit több volt a hivatalosnál, a kissé tragikus 4,2-es átlagot meg rákenem a sok sorban állásra :-)

Összességében természetesen megérte elmenni, mert egy kis esti séta csak az ember javra válik, de azért nem feledkezhetünk meg a hiányosságokról sem. Csak a célban volt valami ellátás, nem mintha kajálni járnék a TT-kre, de azért egy szelet csoki vagy egy pohár innivaló (ami a kiírásban benne is volt) menet közben jól esett volna. Azt hittem legalább óránként indítanak majd egy vonatot, így a valóság kicsit sokkoló volt, még jó hogy inkább legyalogoltunk a 921-es éjszakaihoz. Nem akarok összehasonlítgatni, de egy igen hasonló kategóriájú Normafa 20 azért magasan veri ezt a túrát... Természetesen köszönet a szervezésért, de a hibákból tanulni kell!
 
 
SárgaTúra éve: 20082008.05.06 21:30:56
A "Sárga 70" Teljesítménytúra (2008.05.01.)

táv (2D vetületi hossz): 68,349 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szint: 2431 m
menetidõ: 14:23

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008Sarga70.html

Ezt a túrát már tavaly kinéztem magamnak, de akkor pont aznap délután érkezett haza Flóra Norvégiából, és mindenképpen ki akartam menni elé Ferihegyre, így maradt a 30É+20, de ezzel legalább egybõl két Sárga túrát teljesítettem egy év alatt. No de idén nem volt semmi akadály, az idõ is jónak ígérkezett, így belevágtam. Mentálisan nem készültem fel eléggé, és kicsit motiválatlan is voltam, de azért végigtoltam, és így utólag persze nagyon örülök neki, még ha közben voltak igencsak ellenkezõ gondolataim is...

A Nyugatiból 22:20-kor induló Siemens Desiro-ra Angyalföldön szálltam fel, majd majd' másfél órán keresztül szép lassan elgurultunk Esztergomig. Hûvösvölgyig nem írok túl részletes leírást, tavaly már megtettem. Szóval vissza a rajtra, ELTE hallgatóként nem kellett nevezési díjat fizetnem, így 074-es sorszámmal a GPS beélesítése és egyéb technikák beüzemelése után pontban 00:00-kor indultam neki - így a menetidõm nyomonkövetése nem igazán okozott problémát a késõbbiekben :-) Az egész túrára jellemzõ, hogy ahol nem volt jel, ott elég jól ki volt szalagozva az útvonal, ennek ellenére sokan elkevertek, aztán meg morogtak. Azért egy ilyen túra a tájékozódásról is szól, szóval az ilyen rosszalló megjegyzéseket nem értem, és átérzem, miért is esik olyan rosszul a rendezõknek. Csak hogy megvédjem õket.

A Vörös-kereszthez egy kicsit megváltozott úton kellett felmenni, de így sem tartott sokáig, a szép csillagos, vidéki ég alatt 00:30-ra értem fel. Ja, azt nem is írtam, hogy egyedül mentem. Innen megint megváltozott a sárga sáv vonalvezetése, és mivel még a GPS-ben sem volt benne az aktuális állapot, nekem is igencsak figyelnem kellett, de a leírást követve nem lehetett elvéteni a mezõn keresztül kanyargó utat. Ez a szakasz biztosan szép lehet nappal is, egyszer meg kéne nézni... Elég jó tempót mentem, egyfelõl kicsit féltem a délutánra elõrejelzett zivataroktól, másfelõl pedig soha nem bírom visszafogni magam... 01:35-kor érkeztem meg a Cserepes-árokhoz, ahol elfogyasztottam az elsõ szendvicsemet is. A falu elõtt igyekeztem másokhoz csatlakozni, mert a sok ugató kutya nem a kedvencem az éjszaka közepén, de így aztán nem volt vészes. Még Pilisszentlélek elõtt van egy érdekes kis hurok, ami lejtmenetben szinte neki vezet a Pilis tömbjének, aztán 180°-ban visszakanyarodik a falu felé. Nos ebbe a hurokba szépen lefolyt a hideg levegõ, nagyon szépen érzõdött lefelé és fölfelé a hõmérsékleti rétegzõdés. A Pilis-nyeregre egész jól felértem, majd kb. 20 ember után kiabáltam, akik elvétették a sárga leágazását a széles földútról... Innen ledöngettem, és 02:57-kor ittam meg a frissítõt a klastrompusztai ellenõrzõponton.

A Pilis oldala most sem volt valami nagy izgalom, de aztán a túra egyik legszebb momentuma volt, ahogy a Táloki-erdõbõl a Vadföldöt elkerítõ kerítés felé fordulva megpillantottam a narancssárga színben játszó kelõ Holdsarlót. Szép volt. Aztán megint jött a "kedvenc" emelkedõm fel a Fehér-hegyre, ott egy kis szusszanás, majd 04:43-kor megérkeztem a Vörös-hegy nyergébe - ekkor lassan már fejlámpa sem kellett. Sajnos a szép sziklás fenyves ösvény gázvezeték fektetés miatt eldózerolásra került, helyette maradt egy kis szaharai lejtmenet, ugyanis a vezeték nyomvonalán tiszta homok volt minden, a cipõm két lépés után tele is lett az apró szemcsékkel... Az építési terület után le is vettem a cipõket és kiszórtam a homok nagyját - bár még így is maradt jócskán, amit csak az ellenõrzõponton sikerült kiszórni... A Kálváriához 05:17-kor, a Mónika italbolthoz 05:29-kor értem. Ez 01:11-el jobb, mint egy éve, és idáig 5,5 km/órás átlagot jelent! (Akkor mondjuk nem egyedül mentem...)

Itt kis pihenés, zoknicsere, kóla vétel a késõbbi álmatag percekre, majd hajrá, tovább! Hirtelen elég kevesen lettek körülöttem, hiszen ez a 30-asoknak már a cél volt, a 40-re vagy 20-ra nevezõk pedig ilyen korán még nem keltek fel. A falvakon hamar átjutottam, aztán jött az Antónia-árok, ami szokás szerint megizzasztott, pedig nem durvultam annyira, mint egy éve (mert akkor nagyon meghajtottam). A Zsíros-hegy nyergében kitartó de nagyon álmos pontõrökhöz 6:45-kor értem, sajnos itt azt is megtudtam, hogy elõzõ este a Liverpool végül elbukta a BL elõdöntõt :-( Letargiába azért nem estem, de sajnos kicsit unalmas szakasz következett, így nem is volt ami nagyon feldobjon. A 2. feltételes pont a Kerek-hegyen volt, ide 07:03-kor értem, majd gyorsan mentem is tovább. A Rózsika-forrás felé vezetõ Alsó-Jegenye-völgy most is tetszett kis hídjaival, sziklaalakzataival, így itt már jobb kedvvel haladtam, az ellenõrzõ ponthoz pedig 07:46-kor érkeztem meg.

Gyors szusszanás után vágtam neki a következõ emelkedõnek (ahol tavaly elég ramatyul éreztem magam). Szép volt az erdõ, csicseregtek a madarak, és nem is volt túl meleg, szóval jól haladtam, tavalyhoz képest sokkal szélesebbek voltak az ösvények is, így nem kellett folyton a belógó ágakkal hadakozni (ez fõleg a Csúcs-hegy oldalára vonatkozik). A Kötõk-padjáról feltáruló csodálatos kilátást 08:23-kor értem el. Jó volt látni az út túloldalán a Kevélyeket, a Kinizsi útvonalát egészen Dorog környékéig. Majális volt mindenütt, a repülõtéren is sokan voltak, én pedig csak mentem és mentem elõre (Elõre!), mígnem 09:15-kor felértem az Újlaki-hegy csúcsára. No, innen lefelé már kezdtem érezni a jobb sípcsontom környékét, de egyébként jól voltam. Ennek a túrának abban van a nehézsége, hogy alig van benne vízszintes szakasz, baromi sok a lejtõ, ami egy bizonyos pont után már nem olyan kellemes. 09:53-kor értem Hûvösvölgybe, ami nem rossz idõ. Itt megint ettem egy szendvicset, volt zoknicsere, meg kis pihenés is a továbbindulás elõtt.

És akkor következett az "ismeretlen" - persze nem teljesen, mert így vagy úgy már a hátralévõ útvonalon is jártam. A Nagy-Hárs-hegyre igencsak hosszú volt az emelkedõ, nagyon örültem amikor végre felértem (10:57-kor). Innen ledöcögtem Szépjuhásznére, majd enyhe hullámvasutazás következett a Csacsi-rétre felvezetõ emelkedõig. Itt utolért egy túratárs, de már akkor, amikor az emelkedõ szûk ösvényén voltam - kérdeztem, elõz-e, de azt mondta, ha tartjuk ezt a tempót, akkor jó lesz. Mondtam hogy tartjuk, de bevallom, nem így terveztem, de gondoltam ha õ bírja, én is :-) Na miután 6-6,5 km/órás tempóval szinte fölsuhantunk a rétre (12:04), kiderült, hogy a kolléga a 20 km-es távot teljesítette éppen... Még jó hogy ilyen vidáman bírta ezt a tempót. No nem baj. Innen lejtõ, majd szint, majd lejtõ, és mit ad Isten, találkozom azzal a sráccal, akivel a Budai Trapp második felét együtt mentük. Õ most a 40-et csinálta, és a végét így megint velem együtt :-) A Sorrentora felvezetõ emelkedõ elõtti ferde ösvény elég gyilkos volt, majd maga az emelkedõ is, de csak felértünk (12:57). Itt szép sziklák, és kilátás fogadott minket.

Végül csak elértük a Budaörs feletti hegyeket, ahol életem elsõ geoládáit megtaláltam, közben viszont kezdett nagyon meleg lenni, én meg lusta voltam megállni a pulcsit levenni :-) A Huszonnégyökrös-hegyet 13:47-kor hódítottuk meg, és innen már csak lefelé kellett menni! A budaörsi beton nem igen feküdt már kissé megfáradt lábainknak, de azért behúztuk az utolsó kilométereket is - habár a kocsma megpillantását már alig tudtuk kivárni. Aztán volt nagy öröm, hogy megcsináltuk (nekem 14:23 lett a végeredmény, ami az elõre tervezett 15:00-15:30-hoz képest is nagyon jó), Joey is ott volt, ittam egy kólát, kicsit ültünk, majd hazamentünk. Este már nem is voltam fáradt. Jó volt, na!
 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20082008.03.30 17:36:44
A Téry Ödön Emléktúra 50 (2008.03.29.)

táv: 43,801* km - szint: 1333 m - menetidõ: 8:59 (forrás: GPSmap 60 CSx)
*: idén Pilisszántóra a régi piros jelzést követve mentünk be, elõttem és utánam is akiket láttam arra mentek, míg tavaly az új piros jelzést követtük, majd arról tértünk le a falu felé, hogy érinthessük az itinerben szereplõ templom... Az itinerben tisztázni kellene a hivatalos útvonalat... (az általam közölt táv mindig vetületi hossz - így a teljes megtett táv itt, amit a megtett szint is befolyásol, nem csak a horizontális elmozdulás, az 44,108 km)

Már tavaly is ezt a távot terveztem, de a pocsék idõjárás miatt végül csak a 25-ön indultunk, és azt sem élveztem igazán... Most a többiek lakásavatóra mentek, így egyedül vágtam neki a távnak. Az eheti sorozatos kevés alvás (<5 óra) után elég szörnyû volt reggel 6-kor már elindulni, de nem volt mit tenni, már egy hónapja nem túráztam sehol... Végül kicsit hosszas sorban állás és nevezés után élesítettem a GPS-t, és pontban 7:39-kor elindultam. Hallottam, hogy a késõbb startolók közül sokaknak nem jutott itiner - erre legközelebb fel kell készülni!

Ezalkalommal egyébként a kéktúrás oldalamra is dolgoztam, ugyanis amikor a Piliscsaba-Hûvösvölgy szakaszt csináltam, akkor még nem volt ilyen jó GPS-em, és a szintábra sem lett olyan szép - na ezt a "problémát" a túra elsõ felének bejárásával orvosoltam is. Az elsõ kilómétereket betonon tettük meg, ami nem egy nagy élvezet, de hát ez van. Örömmel tapasztaltam, hogy a kék kis kunkorát (mely a templomhoz visz) az általam látott népes társaságok közül senki sem vágta le - pedig evidens lehetõség volt rá. A Remete-szurdok bejáratához 8:19-kor értem. A szurdok továbbra is szép, ilyenkor, amikor még nincs lomb a fákon, jól látszanak a meredek falak és a sziklák. A szurdokból való felkapaszkodás elég meredek, de mindenért kárpótol a közben feltáruló panoráma. Mondjuk lehetett volna egy kicsit kevésbé párás a levegõ, de így is nagyon szép volt.

Innen hosszú, majdnem teljesen szintben haladó erdei szakasz következett, kellemesen széles utakon - bár kicsit ingerszegény környezetben. A volt turistaház romjai elõtt a kéktúra pecsétet is õrzõ vendéglátóipari egységet sokan ellenõrzõpontnak vélték az ott önerõbõl frissítõ embertömeg miatt :-) A Nagyszénás felé az emelkedõ nem is olyan meredek, nem is olyan hosszú, így gyorsan túl is lettem rajta, és 500 méter felett meg is jelentek az elsõ hófoltok. Itt futottam össze a pont felé igyekvõ pontõrrel, de természetesen így én értem elõbb a csúcsra (9:57). Itt elég hûvös volt, így felvettem egy széldzsekit. A kilátás - mint mindig - most is magával ragadó, még ha nincs is az a szuper idõ.

Innen Piliscsabáig hosszú-hosszú lejtõ következett, kellemes völgyben ereszkedik a kéktúra útvonala a település felé. A völgyben egyébként még 475 méteren is voltak hófoltok. Meglepõen sokan jöttek szembe is, már elég régen találkoztam ennyi (valószínûleg) kéktúrázóval. Piliscsabán még a helyzet magaslatán állt az itiner, így akár GPS nélkül is megtaláltam volna Klotildligeten a bisztrót. Ide 11:44-kor érkeztem meg, de kicsit pihennem kellett, mert a gyomrom rendetlenkedett...

A déli harangszó vége után indultam tovább a már tavalyról jól ismert 25-ös útvonalon, csak a 2007-es állapothoz képest jóval szárazabb terepen. Kapásból egy kellemes kis emelkedõ, majd Pilisszántóra csak azért tudom, hogy hol kell bemenni, mert tavaly elrontottam (de az õsrégi itiner itt köszönõviszonyban sincs a valósággal - nem tudom mibõl állna frissíteni rajta). Aztán fel kell mászni a nyeregbe, ahol a Kinizsin is elhaladtam, majd irány Pilisszentkereszt. Itt kicsit csöpögött az esõ, vagy inkább szitált, így újra felvettem a széldzsekit. Nem volt egy barátságos idõ, annyi szent. Az ellenõrzõpontként szolgáló vendéglõbe 13:40-kor érkeztem meg. A húsleves itt nagyon jó volt, jól is esett.

Eztán jött a hegymenet, Dobogókõre fel nem egy leányálom, de ettõl túra a túra. Fõleg az elsõ 150 méternyi szint leküzdése az, ami fárasztó, utána már lankásabb a terep. Viszont sajnos itt igen hamar megjelent a sár, ami az itteni utak kissé mélyút jellegébõl eredõen hamar csatornává változtatta a követendõ útvonalat. Aztán 550 méter felett megjelentek az olvadó hófoltok is, viszont Dobogókõn még összefüggõ hótakaróval fedett részek is voltak! No meg latyak, ameddig a szem ellát. Az ellenõrzõponton 14:51-kor kaptam pecsétet - egyben a következõt is, hasonlóan mint az elõzõ évben... A kilátás szép volt innen is, végre elkezdett kiderülni az idõ, és sütni a Nap.

Lefelé jött aztán az igazi korcsolyapálya, többször balettezést imitáló mutatványokkal tudtam csak elkerülni a totális besározódást... Itt már nagyon szétszóródhattak az emberek, mert alig egy-két túrázóval találkoztam egész Dömösig. Sajnos kijött rajtam az álmosság is - csak azért nem ültem le az Ilona-pihenõnél (15:34), mert féltem hogy akkor elalszom. A gyomrom is megint rendetlenkedett, így vesztettem egy kis idõt, de végül még pont 9 órán belül, 16:38-kor beértem a célkocsmába. A díjazásra sajnos nagyon hosszú sorban kellett várni, ami a kocsma dohányszagos légkörében nem volt túl jó... Az viszont igen, hogy az egyik szervezõ felismert a nevemrõl, és megdicsérte a honlapomat :-)

Hihetetlen módon még a buszon is volt ülõhelyem (a mögöttem felszállóknak már nem volt ilyen szerencséje), de azért a másfél órás buszút az Árpád-hídig nem volt a legjobb - alvás közben folyton arra kellett vigyáznom, hogy ne essek be a széksorok közti folyosóba. Azért jó túra volt ez a csak nevében ötvenes, viszont az itinerre ráférne már egy kis frissítés...
 
 
Budai TrappTúra éve: 20082008.02.18 16:58:47
A "Budai Trapp" Teljesítménytúra (2008.02.16.)

Vetületi hossz: 27,845 km | Szintemelkedés: 1180 m | Menetidõ: 5:09 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008BudaiTrapp.html

Az idõjárás megint kegyes volt hozzám, így kellemes terepre készülve vágtam neki a soron következõ túrának - most az utóbbi idõkkel ellentétben egyedül. Az 5:40-es kelés nehezemre esett ugyan, de szerencsére az angyalföldi vasútállomás kevesebb mint 10 percre van tõlem, így nem kellett sokat fagyoskodnom a hidegben. A jó kis Siemens vonat pont a rajtba vitt, ahol 8-as rajtszámmal neveztem, majd a hivatalos rajtidõt (7:30) megvárva indultam neki - 6 óra alatti teljesítést célul tûzve magam elé...

Az út elsõ fele az OKT útvonalán haladt, így ismerõs terepen "trappoltam". Ahogy elkezdtem bemelegedni, levettem a kabátomat, tudván hogy a Nagy-szénásra felfelé nem igazán lesz rá szükség - a valószínûleg negatív hõmérséklet ellenére sem. Elég jól haladtam, 8:48-kor értem el az 1. ellenõrzõ pontot. Itt gyorsan elõkaptam egy szendvicset, illetve magamra a kabátomat, amire aztán a csúcson igencsak szükség is volt. Itt találkoztam egy ugyancsak magányos túrázóval, akivel aztán Nagykovácsitól az út végéig együtt haladtunk. Magát a csúcsot igen sokan kihagyták, én felmentem, és szerintem megérte, ugyan a szél az kegyetlen volt, de akár a kilátást is jellemezhetném ugyan ezzel a szóval...

Innen a Piros 50B-rõl ismert szakasz következett, így megint nem nagyon kellett a GPS-re (vagy a jelzésekre) nézni. Nagykovácsiban hirtelen szélcsend és meleg fogadott, aztán persze az innen a Vörös-pocsolya felé vezetõ emelkedõ sem hagyott kihûlni :-) Az erdõ szép volt, a föld barna színe, a fák kérge és a száradt, lehullott levelek gyönyörû kontrasztot alkottak a kék éggel és a felhõkkel. A 2. EP-t 9:54-kor értük el, aztán megérkezett az elsõ kisebb hózápor - napsütésben ;-) Igazán megkapó látvány volt, ahogy csillogtak a hópelyhek a Nap sugaraiban... piros sáv kis kunkorát elég sokan levágták, de mi követtük a jelzést, majd egy gyors kapaszkodással már fel is értünk a Fekete-fej csúcsára (10:32).

A felfelé vezetõnél már csak a levivõ volt gyorsabb, pár perc alatt több mint 100 métert vesztettünk a magasságunkból. A Hárshegyi körútra egy elég kemény emelkedõn jutottunk fel (elõtte szerencsésen túléltük a Szépjuhászné úton megtett métereket), majd ott "nehéz" választás elé kerültünk; a zöld körúton menjünk végig egészen a sárga jelzésig, vagy a térképen vázolt útvonalat kövessük... Utóbbit (a hosszabbat) választottuk, ami a zöld körút jelzés vége elõtt egy jelzetlen úton felkanyarodik a sárga sáv felé, onnan a sárga sávon ereszkedik le a Hárs-hegyi-nyeregbe, majd a sárgán továbbhaladva jut el az EP-hez (11:06). Szerintem ez a korrekt útvonal, de a szervezõk lejjebb vitték a térképen jelölttõl a pontot, így az végül a zöld körút és a sárga találkozásához került...

Innen a sárgán ereszkedtünk tovább, majd Hûvösvölgy után rátértünk a BUÉK 20 útvonalára. Itt az emelkedõkön már egy picit lelassultunk, de szerencsére most nem a HHH-ra, "csak" az Újlaki-hegyre kellett felmásznunk. Innen megint csodás kilátás tárult a szemünk elé, de a hideg, erõs szél sem maradt el mellõle. A hátralevõ szakasz a Sárga 20-ról volt ismerõs (szépen össze lehet rakosgatni ezeket a túrákat), a Virágos-nyeregbe 12:25-kor érkeztünk, majd gyors pecsételés után már a célban ránk váró virslire gondolva tovább is álltunk. GPS-el nem volt megtalálni a még szalagozásra váró utat, így kavarás nélkül érkeztünk meg a túra végpontjára (12:39). Itt kaptunk csokit, finom teát és virslit. A pingvines kitûzõ meg egyenesen frenetikus :-D Innen még el kellett sétálnunk a 137-es buszig, de még ez a szakasz sem volt rossz, mert a házak között gyönyörû kilátás nyílott Budapestre és az épülõ M0-ás hídra - még a Mátra is látszott a távolban...

Az 5,5 km/órás átlag nagyon jó, elégedett lehetek az idõvel és az idõmmel is :-) Köszönöm a szervezést (az meg az én hülyeségem, hogy hétfõn elfelejtettem magammal vinni az MTSZ-be a tagságimat érvényesíteni...)!
 
 
MargitaTúra éve: 20082008.02.12 13:56:45
A "Margita 40" Teljesítménytúra (2008.02.09.)

Vetületi hossz: 40,531 km (pici nagypistázás volt benne...) | Szintemelkedés: 767 m | Menetidõ: 7:46 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008Margita40.html

A hétvégi idõ már napokkal elõre gyönyörûnek ígérkezett, és mivel már elég régen érte a területet csapadék, úgy döntöttem, hogy a terepfutó cipõmben megyek (persze továbbra sem futva), és a bakancsot meghagyom máskorra. Szerencsére ami sár volt is, az sem volt vészes, így ez jó döntésnek bizonyult. Reggel az Örsön találkoztam Tomival, onnan kényelmesen elkocsikáztunk a 3-as úton Gödöllõre, ahol a rajt közelében levõ élelmiszerbolt ingyenes parkolójában további költségek nélkül ott is hagyhattuk mind a négy kerekünket :-)

Végül hivatalosan 8:19-kor indultunk el (Tomi 8:20-kor - direkt egy perccel korábbi idõpontot íratott a lapomra... de hát egy perc elõny járt neki a fuvarért cserébe). A kabát igen hamar lekerült rólam, kellemesen sütött a Nap, így egy polár pulcsi bõven elég volt (néha még sok is). Az elsõ kilométereket betonon tettük meg, így hát ennek monotonitását ellensúlyozandó, menet közben kitárgyaltuk a digitális fényképezõgépek piacát (na jó, ez kicsit tovább is elhúzódott). Gödöllõt egy a túra vége felé a vasút túlsó oldaláról is jól látható szép templom mellett hagytuk el. Az elsõ ellenõrzõpont elõtt még megmásztunk egy kis dombot, amivel a túra legmeredekebb részét gyorsan le is tudtuk.

A Pap Miska kút elõtti 1. EP-t így 9:31-kor értük el, de a futók tömeges ránkzúdulása miatt kicsit másodrendû versenyzõkké degradálódtunk, és pecsétet sem kaptunk a futók továbbhaladásáig... Ez az egyetlen negatívum, amit a szervezésrõl el tudok mondani. Ugyan az itt kapott csokit késõbbre szántam, az M3-as alatt azon vettem észre magam, hogy éppen megettem :-) Kicsit elkalandozhatott a figyelmem a futók miatt. Az aluljáró után jégpáncélba öltözött tavakat hagytunk magunk mögött, és lassan elkezdtük emelkedésünket, ami majd egészen a Margitáig vezetett. Ez elõtt még érintettük a Babati romtemplom ellenõrzõpontját (10:04), majd egy kicsit kerülgetni kellett a sarat, mielõtt megérkeztünk volna a koronával ékesített geodéziai tornyot is magán viselõ Margita csúcsára (10:57). Itt a kilátásból mit sem láttunk, hisz a torony életveszélyes, és a Naszályon már úgyis megjártam egy ilyennel...

Lefelé a lejtõ elején egy kisebb gerincen vezetett az út, ez a rész nagyon tetszett, beszédtémánk pedig a férfi kontra nõi vásárlási szokás lett. Valahol ezen a szakaszon volt még egy szép kis tisztás, mely körül a fák telis tele voltak fagyönggyel - az a hely is tetszett. Domonyvölgybe 12:21-kor érkeztünk, kaptunk nagyon finom ovis teát és nápolyit, ami igen jólesett. Ezután "nagypistáztunk" egyet, és jobbról kerültük meg a lovarda területét a rendes út helyett, ami kicsit megtoldotta az utunkat... Nem is értem hogy hogy sikerült ezt így összehozni... Szerencsére az újra visszatért betonos szakasznak a 3-as útnál vége szakadt, és félelmeim ellenére nem is a fõúton vezetett tovább a jelzés, hanem attól 10 méterre egy kellemes ösvényen. Tartott ez az idill egészen az M3-as felüljárója elõtti szakaszig, ahol sajnos rá kellett térnünk a 3-as útra (szerencsére jó széles földsáv volt az aszfaltcsík mellett), de legalább az M3-ast tartó egyik oszlopon szemrevételezhettük az ország (és talán az egész Univerzum) legnagyobb sárga sáv jelzését ;-) Eztán következett az út 3. komolyabb emelkedõje, amivel megint 300 méter közelébe jutottunk. Szép volt az erdõ, gyorsan haladtunk, jókat beszélgettünk - mi kell még?

A Kõkereszthez, azaz a Juharos gerincének aljába (nápolyi és limonádé) 14:24-kor értünk. Közben egy irtás szélérõl megpillantottuk a Naszályt is, majd a gerincrõl a Mátra vonulatai is felsejlettek. A gerincre fel rövid meredek vezetett, lefele már hosszú meredek, így gyorsan megérkeztünk a Gödöllõ-Hatvan sínpár mellé Máriabesnyõre. Innen szép kilátás nyílott a reggel már érintett templomra. A továbbiakban fõleg Gödöllõ utcáin kanyarogtunk, majd még egy markoló-gépet is meghátráltattunk - amint észrevette, hogy felé közeledünk, kitolatott az elõttünk emelkedõ utcából. Félelmetes látványt nyújthattunk... Az Egyetemi erdõ bejáratához 15:35-kor érkeztünk meg (szõlõcukor), majd átvágtattunk az erdõn, elsuhantunk a Szent István Egyetem fõépülete mellett, átkeltünk a vasút felett, míg végül a parkon keresztül visszajutottunk a kiindulási pontra. Hivatalosan 16:05-kor értünk be, átvettük a díjazást és nekiestünk a jó hagymás kenyereknek :-D

Megint sikerült egy kellemes 5,3 km/órás átlagot menni, ennek örülök, meg nekem a sok beton ellenére is tetszett a környék, csak mindig tudni kell észrevenni az apró szépségeket is. És végre van 2008-as túranaptárom is ;-)
 
 
BUÉKTúra éve: 20082008.01.07 12:48:07
A "BUÉK 20" Teljesítménytúra (2008.01.05.)

Vetületi hossz: 18,847 km | Szintemelkedés: 900 m | Menetidõ: 5:27 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008Buek20.html

Az év elsõ túrája egy könnyû, társasági séta volt a Budai-hegységben. Hajcsárkodásom ellenére is igen kényelmes tempót mentünk, bár azért szívem szerint jobb lett volna "kicsit" gyorsabban menni, de a többiek már hónapokkal elõre közölték velem hogy most nem ez lesz a cél :-) Egy tíz fõs csoportban vágtunk hát neki az elõttünk álló kevesebb mint 20 km-nek Hûvösvölgybõl 09:10-kor (miután magunkhoz vettük a kis dobozos narancslét és a csokis croissant, amit a szervezõktõl kaptunk).

A többünknek lefelé ismerõs sárga sávot most felfelé hagytuk a hátunk mögött, néhol meg-meg csúszva, de sehol sem rövidítve, mindig a jelzett úton haladva. Az erdõ szép volt, jó 10 centi hó lehetett, de a turistautakon ez már eléggé le volt taposva, így a haladásban nem nagyon zavart. A Hármashatár-hegyre kissé csípõs szélben érkeztünk fel (10:20 - odáig pedig még kicsit összehavaztuk egymást), a kilátás sajnos elég párás-ködös volt, fõleg a szemüvegemre rendszeresen kicsapódó pára miatt :-) Itt gyors pecsételés és tömeges étkezés következett, majd elindultunk lefelé a többünknek felfelé irányban ismerõs kéken. Az Árpád-kilátónál letértünk a zöld jelzésre - erre még soha nem jártam. Lefelé pár helyen kicsit meredek lett, fõleg a Görgényi v. Törökvész út keresztezõdése elõtt, itt a lassan ereszkedõ többiek elõtt szépen lefutottam :-D Azért amikor a falépcsõkre értem meglepõdtem kicsit, de nem estem pánikba és a földre sem. Ezen a részen jót mulattunk más túrázókkal együtt is.

Az Apáthy-sziklához 11:46-kor értünk. Az utolsó méterek nagyon tetszettek, és maga a szikla is nagyon szép, a rajta lévõ oszlopra fel is másztam a többiek nagy örömére (egy ismeretlen túratárs még videózott is). Egyébként itt "Szöcske" volt az a pontõr, aki felismert, és emlékezett, hogy csillagász vagyok. Innen meredek (szerencsére nem jeges) aszfalton ereszkedtünk a házak közé, itt kis betontúra következett, de ennyire benn Budapesten ez nem is csoda. A Hûvösvölgyi úton nem féltünk átkelni, az útvonaltól messzebb levõ lámpás keresztezõdés úgyis sárgán villogott... Rendesen követtük a friss jelzést, úgy értünk a Ferenc-halom aljába. Ezt bizony meg kellett kerülnünk, aztán mivel a többiek kicsit lemaradtak, vártunk. Kicsit oda is fagytunk, de nem volt vészes. A Budakeszi úton sem volt egy életbiztosítás az átkelés, de túléltük, és nekivágtunk a fiatal erdõn keresztül emelkedõ útnak. A szél a hegyoldalban néha havazást kreált a faágakon maradt hóból, mi meg jókat beszélgettünk menet közben.

A Z+ elágazásához (ahol "Joeyline" és "cr_lupin" pontõrködtek, és ugyancsak ismertek a kéktúrás honlapom által) 13:06-kor értünk, és kisebb pihenõ (beszélgetés) után indultunk csak tovább. Mivel már elég magasan voltunk, Szépjuhászné után a sárgán már csak egy rövidebb, de meredek szakaszt kellett lekûzdenünk a csúcs elõtt. Ezt szánkózók nehezítették, de itt sem vesztettünk egy embert sem. Na jó, én is csúsztam egy rövidet :-) 13:41-kor értük el a Nagy-Hárs-hegy csúcsát, és az ott fagyoskodó pontõröket (akiknek nagy elismerés jár). A kilátóba én nem mentem fel, de kiküldött tudósítóm (Dávid) szerint orkán erejû szél és arcba vágódó jégtüskék voltak odafenn, pedig lenn sem volt az a nagy szélcsend és kánikula. Innen egy rövid szakaszon meredek, csúszós és kötéllel megerõsített út vezetett le, így még jó hogy én szépen leszaladtam a kapaszkodó emberek mellett :-D Volt is nagy derülés! Innen már szinte csak lefelé vezetett az út, láttuk a nosztalgia Gyermekvasutat is (igazi gõzmozdonnyal), pont mielõtt átmentünk volna a síneken. Nagyon lejöttünk a hegyrõl, így megszürkült az idõ, a fákról már elfogyott a hó, és melegebb is lett.

A Nagykovácsi úton átkelve egy sunyi busz el akart ütni minket, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie. (Dávid felhívta a figyelmemet, hogy ez nem is itt volt, hanem még a Nagy-Hárs-hegy elõtt a Budakeszi útnál...) Így életben folytattuk utunkat és 14:24-kor értünk a Nagy-rét szélén levõ szaloncukros ellenõrzõponthoz. Itt a pontõrök nem kóstolták meg az édességet, így nem tudták megmondani milyen ízük van, így vakon választottunk. Az általános véleményünk az volt, hogy kemény ízük van :-) Ezen jót derültünk. A hátralevõ kevesebb mint egy kilométeren már nem cicáztunk, így 14:37-kor be is került az utolsó pecsét az igazolófüzetbe - visszaértünk Hûvösvölgybe. Elõre borítékba összekészítve várt ránk a díjazás (oklevél és jelvény), amit gratuláló kézfogás kíséretében vehettünk át. Utána még virslivel és teával nyomtathattuk el az év elsõ túráját. Jó volt, bármilyen lassan is mentünk, a társaság kárpótolt! Ezután estébe nyúló társasjáték következett...

Ui.: Magánvélemény a díjazás "borítékolásáról": nem jó ez így. Több száz A5-ös méretû borítékot pazarolnak el a szervezõk ezzel a megoldással. Elég lenne az okleveleket megszámozni és sorba rakni, a jelvényeket meg pl. egy kosárkából adni, teljesen fölösleges - és ami a legrosszabb - nagyon nem környezetbarát dolog ezeket még egy borítékba betéve elõkészíteni. Már a Fóti-Somlyón is ez volt a helyzet, pedig az más szervezés. Ne legyen ebbõl rendszer. Egyébként minden tökéletes volt, köszönjük!
 
 
túra éve: 2007
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20072008.01.01 21:15:36
A "Fóti-Somlyó 30" Teljesítménytúra (2007.12.30.)

táv: 34,348 km - szint: 619 m - menetidõ: 6:33 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2007FotiSomlyo30.html

Több mint négy hónap telt el túra nélkül belgiumi tanulmányaim miatt, így már nagyon hiányzott egy kis séta a természetben. Ez alkalommal a párom öccse, Zsombor tartott velem, 8 óra után nem sokkal (08:05) indultunk el a vonatunk érkezése után igencsak zsúfolt vasútállomásról. Be kell vallanom, volt némi elõítéletem ezzel az útvonallal kapcsolatban, mondván, hogy ez a vidék unalmas, szemetes, stb. Erre szerencsére igencsak rácáfolt a természet. Kicsit csípõs volt a hõmérséklet, de a menetsebesség elérése után már egyikünk sem fázott...

Az útvonal elõször megtesz pár kanyart Veresegyház szélén, majd az ivacsi emlékmûnél délre fordul. Kisebb dombokon kell csak áthaladni, és már itt sok helyen fenyõerdõ-foltok tarkítják az utat. Sajnos párás-ködös az idõ, így nem lehet túl messzire ellátni. A Szentjakabi elágazás (09:24) után kezdõdött az elsõ "meredekebb" emelkedõ, innentõl Mogyoród belterületét leszámítva a Fóti-Somlyó utánig gyönyörû zúzmarás vidéken vezetett keresztül a túra. De nem ám fél centis zúzmara, hanem néhol 5 centiméternél hosszabb fehér tüskék nõttek a faágakon, vezetékeken, kerítéseken. Gyönyörû tél fogadott minket. Volt ahol a drótkerítéseken nem lehetett átlátni a masszív bevonat miatt. Innen sokáig csak ámultunk bámultunk, a HÉV aluljáró után majdnem el is tévedtünk, de idõben észrevettük, hogy rossz fele megyünk (GPS-es adatokból ezt a kis pluszt természetesen kivágtam).

A Gyertyános-kilátóba nem mentünk fel (sokat nem láttunk volna, idõnk pedig 10:24 volt), egy gyors szendvicsezés után (közben) indultunk le meredeken, a szép kilátást nyújtó ösvényen. Itt megtanultuk, hogy szendvicset enni is csak kesztyûben lehet, mert mi nem így tettünk, és ezt a kézfejünk kicsit megsínylette (fáztunk mint a huzat...). Mogyoródon a cukrászdában (10:53) úgy 10 percet töltöttünk, ez alatt elfogyasztottunk 1-1 túrótortát (na jó, egy kockát belõle, ami nagyon finom volt, mondjuk nekem ez a kedvencem) és megpróbáltunk bediktálni fél liter teát is. Itt volt egy szép gyaloghíd, majd relatíve meredeken indultunk neki a következõ szakasznak. Kanyarogtunk, földek közti szekérúton haladtunk, zúzmarát csodáltunk, majd elértük lassan a tanösvény tábláit (szép környék megint, közben láttuk a fóti templomot is) és leereszkedtünk a következõ emberes pontig (mert általában inkább kérdésekre kellett válaszolni, pecsételés csak pár helyen volt) a Fáy-présházig (11:45:). Innen elég hamar elértünk a legmeredekebb szakaszhoz, amin feldöngettünk a Somlyóra, majd egy megint csak meredek de nagyon szép szakaszon le a vasútig.

A síneken túl pár kanyar után elég elhagyott betonútra értünk, majd szépen kiszalagozott kanyarral nekiindultunk a Magas-hegynek. A csúcs alatti elágazásban megint betonra léptünk (12:55). Mivel itt megállapítottuk, hogy jó lenne Alsógödön a 15:09-es vonatot elérni, innen 6,0 km/órás átlaogt mentünk a célig. Sajnos hamar leértünk a zúzmara szintje alá, így kicsit monotonabbá vált a környezet, de pár EKG-görbére emlékeztetõ szakasz leírása után így is magunk mögött tudhattunk pár szép fenyõerdõs részt - nekem fõleg az erdõszéli út tetszett a Gázvezeték elérése elõtt (13:48). Az új kettes út felüljárója után még útbaigazítottunk egy csapatot, hogy ne térjen le jobbra túl korán a Gödi-erdõbe, majd pillanatok alatt elértük Göd szélét, és pár kis utcát érintve besétáltunk a célba (14:38).

A vártnál sokkal szebb, kellemes túra volt 2007 utolsó TT-je, és szerintem elég jó az 5,3 km/órás átlag amivel 6:33 alatt teljesítettük az útvonalat. Ráadásul páromék Felsõgödön laknak, így a "hazaút" sem volt hosszú :-)
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20072007.05.21 15:43:20
A következõ beszámoló színes változata (idõadatok megfelelõen kiemelve, stb.) Google Earth file-val és szintábrával kiegészítve megtalálható a http://papics.web.elte.hu/2007Kinizsi100.html címen. Ja, szólok, hogy hosszú lesz :-)

Miért indul el az ember egy 100 km-es túrán, amit 24 óra alatt kell teljesíteni? Miért sanyargatja magát egy napon keresztül? Miért lesz ettõl boldog? Ezekre a kérdésekre sok válasz létezik, de talán azért, hogy bizonyítson. Hogy bizonyítson magának, hogy képes megcsinálni még ebben az ellustult, kényelmes világban is. A Kinizsi Százas nem csak fizikai, de szellemi erõpróba is, nagyon sok múlik a felkészülésen, és a menet közbeni gondolkodáson is. Nekem sikerült. Mesélek.

A K100-ról elõször páromtól hallottam még évekkel ezelõtt, és akkor én azt mondtam, hogy az lehetetlen, hogy 100 km-t gyalogolni, fõleg 24 óra alatt. És azt mondtam, hogy én ilyet soha... Aztán elkezdtem kéktúrázni, majd MTSZ-tagként a pontgyûjtést elõsegítettem pár teljesítménytúrával is, így egyenes út vezetett a K100-hoz... Eredetileg nem akartam idén indulni, mert vizsgaidõszak, meg minden, meg aztán jövõre sem, mert akkor meg államvizsga, de az index Kinizsi Százas fórumát olvasgatva átragadt rám a lelkesedés, az izgalom, és akkor már nem tudtam tenni a menni akarás ellen, még reménykedtem abban, hogy az idõjárás rosszra fordul, és elmossa az esõ, de nem tette meg, így menni kellett.

Felkészülésem abból állt, hogy vettem egy új cipõt (na jó, anyu vette, szóval köszönöm a szponzorálást), eddigi bakancsaimmal ellenben ez most egy terep-futócipõ lett (Salomon XA Pro 3D), és csináltam egy idõtervet, ami azon alapult, hogy 5,5-ös átlaggal kezdek, ami egyenletesen csökken a végére 4 km/órára, és közben minden 100 méter szintemelkedés +3 percet vesz el az idõmbõl. Erre csináltam egy excel-táblát, ami ide kattintva elérhetõ (az R5, R6 és R7 mezõket kell igény szerint kitölteni, a K és L oszlopokban egyenletes tempót feltételezõ adatok vannak, míg az M oszlopban a kitöltött adatokkal generálódnak az értékek). A cipõt egy 25 km-es túrán teszteltem, és éreztem, hogy ezzel nem lesz baj, fõleg az új, vékony és a lábfejemre megfelelõen szorosan feszülõ technikai zoknikkal.

Elõre elgondoltam, hogy mire lesz szükségem, errõl listát készítettem, majd csütörtök este elmentem bevásárolni. Fontos volt, hogy csak a legszükségesebbeket pakoljam majd el, mert minden plusz felesleges gramm csökkenti a teljesítés esélyét. Lássuk a listát:

kaja:

5 db szendvics (zsömle, benne sózott vaj, szalámi, sajt és paprika)
2 db Cornexi Choc Energy Bar
3 db Cornexi csokis Reggeli szelet
2 db 3Bit csoki
3 db Sport-szelet
1 db 1,5 l-es Kristályvíz (buborékmentes)
2 db 0,5 l-es Gatorade
Iso Sport pezsgõtabletták (minden vízbe ez ment)
1 zacskó szõlõcukor
1 db 80 g-os sózott õrölt kesudió csomag

egyéb:

3 db Magne B6
2 db Quarelin
tû cérnával
nedves törlõkendõ (frissítõkendõ)
GPS
4 db pót AA elem
1 db fejlámpa
3 db pót AAA elem
feltöltött GSM telefon
nyomtatott idõterv
nevezési lap az orvosi igazolással
2 db 10-es csomag zsepi
1 tekercs leukoplaszt
bicska
BKV bérlet
pénz
személyi, lakcímkártya, diák, tb-kártya

rajtam és kezemben:

1+2 pár technikai zokni (cserélni)
1 alsónadrág (sport-boxer)
100% pamut póló
1 polár pulcsi
1 esõálló széldzseki
1 világos hosszúnadrág
1 túrasapka
1 túrabot (csak egy, nem egy pár)
1 futócipõ
1 szemüveg
1 stopper funkciós óra

Na amint ez megvolt, bepakoltam, és pénteken este kilenc után pár perccel le is feküdtem. Sajnos nem tudtam elaludni az izgalomtól, folyton eszembe jutott valami, úgyhogy még hajnali 1 körül is forgolódtam - ekkor már az idegességtõl (hogy már rég aludnom kéne) nem tudtam aludni. De aztán valahogy csak sikerült, és jó négy és fél óra alvás után 5:20-kor csörgött az ébresztõóra... Láttam, hogy nedves a tetõ, így gyorsan megnéztem a radarképet, de láttam, hogy csak egy keskeny csapadéksáv volt, úgyhogy nem lesz baj... Reggelire az elõzõ napról maradt szénhidrátbombából (bolonyai spagetti) ettem egy kis tányérral, majd felébresztettem apukámat, aki elvitt Csillaghegyig. Itt nagy nehezen észrevettem a nevezéshez várók sorát (nem volt olyan nehéz... mondjuk 150m hosszan állt), ami viszont nagyon hamar végigment, mert több asztalnál folyt a nevezés, és elég gyakorlottan csinálták :-) Szóval itt megkaptam a programfüzetet és az ellenõrzõ lapot, amivel elsétálhattam a rajtba (orvosi igazolást még csütörtökön szereztem az elõzetesen beszerzett nevezési lapra - ez fontos). Még gyorsan friss elemeket tettem a GPS-be (amire elõre csináltam útvonal tervet, így folyamatosan értesültem a pontos hátralevõ távról, megtett szintrõl, és láttam melyik úton kell menni - bár ezt a funkciót az elõttem haladó tömeg is betöltötte), aztán elindultam. Tehát akkor start: Csillaghegy, HÉV állomás (07:10 - 00:00 - 00:00). Mit is takar ez a három adat? Rendes idõ (Közép Európai Idõ, Nyári Idõszamátás), eltelt idõ, elõzetesen tervezett eltelt idõ (amit úgy számoltam, hogy az elején 5,5 km/h-val megyek, ami a végére folyamatosan 4 km/h-ra csökken, és közben 100 m szintemelkedésenként 3 perc plusz...).

Innen eleinte betonon vezetett az út felfelé, majd egy ideig keskeny ösvényeken kanyargott (itt vicces és fontos papírok voltak a fákon, melyek figyelmeztettek minket pl. a becsületes útvonalkövetés fontosságára), míg nem kiért egy nyílt terepre, ahonnan már jól lehetett látni az elõttünk álló Kevélyt. Hihetetlen mennyiségû ember haladt egymás után felfelé. A Kevélyre fel szép és meredek út vezetett, azért jó volt a tudat, hogy ilyen meredek már nem nagyon lesz a késõbbiekben. Aztán megérkeztem a gyönyörû panorámát nyújtó csúcsra: Nagy-Kevély (08:19 - 01:09 - 01:31). Ez ezen a szakaszon 5,5 km/h-s átlagot jelent. Itt pihentem 4 percet, majd továbbindultam. Amikor átlagot írok, nem fogom beleszámolni a pihenéseket azokon a pontokon, ahol ezeket írom, és a GPS-el mért távból számolom, nem a "hivatalosból"...

Lefele nem sokra emlékszem, ismerõs kék jelzésen vitt az út, aztán Csobánka felett megint szép kilátás, majd Letérés a zöld jelzésre, megint emelkedõ, és már jött is az elsõ ellenõrzõ pont: Hosszúhegy (09:47 - 02:37 - 03:11). Ez az elõzõ ponttól való indulás utáni részen 5,9-es átlagot jelent! Elég jól a tervezett idõ elõtt voltam, úgyhogy megettem az elsõ szendvicset, meg ittam (nem nagyon fogom leírni mindig, hogy mikor, mert úgysem emlékszem...), és 14 perc pihenés után indultam tovább.

Innen egy lejtõ után, elérkeztünk a Pilis-szerpentin aljához, aminek azzal a tudattal mentem neki, hogy a Gete elõtt ez az utolsó emelkedõ. Egy társaság mögé csatlakoztam be, akik pont jó tempót diktáltak, így velük mentem egészen a csúcsig (bár amikor õk levágták a kanyarok végét, akkor én nem vágtam le...) - a kilátás megint csak csodaszép volt! Itt találkoztunk a Terep Százasoknak drukkoló lányokkal is. Innen egy ideig szépen szintben haladt az út, majd leereszkedett a következõ ellenõrzõ ponthoz: Pilis-nyereg (11:58 - 04:48 - 05:40). Kicsit durván az elõzetes terv elõtt jártam, így kicsit leültem enni, lábat szellõztetni, relaxálni. Ezen a szakaszon megint 5,9-es átlagot mentem... Hihetetlen tömeg volt a ponton, és sokaknak már ekkor fájt a lába... Azért ez végig nagy erõt adott, elnézést... 21 percet pihentem, mielõtt elindultam volna.

Innen a Kesztölc elõtti nyílt terepig nem volt semmi, azt leszámítva, hogy a fákon átszûrõdõ napfény nem sok jót sejtetett a Dorogot övezõ medencében ránk váró hõmérsékleti viszonyok felõl... Amikor Kesztölc felett leereszkedtünk a hegyrõl (az irányjelzõ táblák kihelyezése hasznos volt, a tömeg jó felé ment), meg is csapott minket a hõség. Tûzött a nap - még jó hogy volt sapkám... Innen viszont már majdnem végig a jól ismert kék jelzésen vezetett az út, így tudtam, mi vár ránk. A faluban a buszmegállóban megálltam enni és zoknit cserélni (elõtte mezítlábas szellõztetés és szárítás - tökéletesen ép talp konstatálása és boldogság): Kesztölc (13:25 - 06:15 - 07:02). Ezen a részen tehát megint 5,9-es átlagot mentem... Szóval ettem, beszélgettem egy mellettem helyet foglaló fiúval és lánnyal, ettem és 17 perc pihi után idultam is tovább.

Innen aszfalt, aztán por és meleg, homok, majd mászás a vasút felett átvezetõ töltésre, forróság, átkelés a 10-es úton, frissítõ pont (Oxygen Wellness - ezer köszönet, jó volt, bár az íze nem annyira, de pont kitartott a csúcsig az a fél liter), majd mászás fel a Getére... könnyebben ment, mint vártam, nagyon jól haladtam, és nagyon örültem, amikor megérkeztem: Nagy-Gete (15:16 - 08:06 - 08:57). Ez ezen a szakaszon 5,7-es átlagot jelentett. Itt megint pihentem, ettem egy szendvicset, kis szõlõcukrot, meg ittam, és igazából csak néztem ki a fejembõl :-) 10 perc pihenés után idultam tovább.

Innen már az OKT-ról ismert igen durva ereszkedés következett, nagyon sokat segített a bot, aztán megint poros utak következtek, és szállt a por, nagyon szállt, rajtunk meg a verejtékkel együtt barnás máz alakult ki... Aztán a Hegyeskõ elõtti platóra való felkapaszkodás meredek, mély, homokos ösvénye az durva volt... De a platóról nagyon szép kilátás tárult elénk, és a Nap ereje is kezdett már gyengülni. Aztán a Hegyeskõ alatt volt egy ellenõrzõ pont, de ennek az ideje nem is lényeg, mert nem álltam meg... Innen lefelé továbbra is gyönyörû kilátás, majd egy meredekebb rész, ahol inkább kocogni lehetett, mint menni, majd balra fordulás a betonútra. Innen kis gyaloglás, és jobbra fel a pincék felé. Itt a Faluközösségi Egyesület nevét kell áldani, mert finom hideg vízzel vártak minket (meg zsíroskenyérrel), amibõl feltöltöttem az összes kiürült palackomat... Ez csak azért volt kicsit rossz, mert utána a Kõsziklán majdnem meghaltam a hirtelen két kilóval nehezebb táskám súlya alatt... Ez kicsit rossz volt... a csúcson meg sem néztem a kilátást, szerettem volna már Mogyorósbányán a Kakukkban pihenni. Gyorsan le is ereszkedtem a faluba, és elsétáltam a "kocsmáig" ami vendéglõ egyébként... Szóval: Mogyorósbánya, Kakukk vendéglõ (17:20 - 10:10 - 10:58). Még mindig rengeteg elõnyöm volt, így kis szusszanás mellett döntöttem. Vettem egy fél literes kólát is késõbbre, hogy na eludjak el, meg a cukros lé biztos jó lesz még a vége felé... Itt már nem bírtam lenyomni egy egész szendvicset, mert az emésztésem lelassult, és nem is kívántam már... Azért amit tudtam lenyomtam, ettem kesudiót és szõlõcukrot is. Ezen a szakaszon csak 4,5-ös átlagot jöttem (amiben azért benne van a pincéknél eltöltött kis pihi és víztöltés is...), majd 30 perc pihenés és egy utolsó zoknicsere után indultam tovább.

Elõször jött egy kis köves emelkedõ, majd a kék kereszt, és kis hullámzás a búzamezõk között. Ez nagyon szép vidék... Itt csatlakoztam Eszterhez (négy gyermekes anyuka!!!) és Zsuzsihoz, akik nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy tartsak velük, úgy könnyebb lesz... eleinte ez ment is, de aztán éreztem, hogy nekem ez gyors lesz... A Bajóti mûút utáni emelkedõn kikészültem, a végén le kellett guggolnom, és az ájulás határán voltam - elérkezett a nagybetûs MÉLYPONT... Itt két szõlõcukor kellett a józanodásomhoz, és mondtam a lányoknak, hogy menjenek a saját tempójukban, nyugodtan itthagyhatnak, van itt egy csomó ember, és a saját tempómban velem sem lesz baj. Elég durván nézhettem ki, mert valaki meg is kérdezte, hogy ne kell-e segítség... De nem kellett :-) Így elváltak útjaink, és én kicsit lelassítottam. Szerencsére lelkileg nem zuhantam össze, mert éreztem, hogy tényleg csak a saját tempómhoz kell visszatalálnom, és akkor rendben lesz minden. Itt a villanyvezeték alatti emelkedõn nagyon visszavettem, aztán a Pusztamarót elõtti utolsó irtásnál (a fura kapu után) már jól éreztem magam. A Nap már elbújt a fák mögött, amikor megérkeztem a történelmi emlékhelyhez, és az elsõ üres padra le is ültem: Pusztamarót (20:03 - 12:53 - 13:35). Ezen a szakaszon 4,9-es átlagot jöttem. Az ilyen leüléseknél mindig masszíroztam a lábamon az izmokat, nehogy lemerevedjenek, igyekeztem csak a minimális idõt ülve tölteni. Felvettem a pulcsimat, és kicsit ettem is (reggeli szeletet, meg két harapást a Mogyorósról maradt szendvicsbõl), majd vízhólyag-kezelési tanácsadást folytattam, és 20 perc után elindultam.

Már csak két nagy emelkedõ volt, a Gerecse és a Somlyóvár elõtti részek. Indulásnál kicsit hideg volt, de hamar bemelegedtem, és a Gerecse üdülõ elõtti részre nagyon jól kezdtem érezni magam, és vitt a lendület. Gondoltam jó lesz majd egy kis levest enni Bányahegyen... Láttam még a Hold sarlóját mellette a Vénusszal, és azt is, hogy elkezd beborulni - nagyon drukkoltam, hogy megússzuk esõ nélkül... Sajnos a szép erdõbõl innen már csak a fejlámpa által bevilágított rész látszott. Az emberek elcsendesedtek, innen már a legtöbben túlélésre játszottak. Én viszont egyre jobban éreztem magam - lehet hogy csillagászként az éjszaka a barátom :-) Így érkeztem meg a következõ ellenõrzõ ponthoz: Bányahegy (21:46 - 14:36 - 15:15). Jól láthatóan igen kellemes elõnyöm volt, ami végig nagy erõt adott. Sajnos a leves itt elmaradt, mert pont elfogyott, és akkor álltak neki újat csinálni... ez egy rossz pont a szervezésnek, de bevallom ez az egyetlen. Viszont a tea isteni volt, még a citromot is megettem, mert nagyon jól esett. Ezen a szakaszon 5,1-es átlagot jöttem. Kicsit itt is ültem, haraptam a szendvicsembõl, meg ettem megint kesudiót és szõlõcukrot, amit itt a táskából át is raktam a zsebembe. Ezen a ponton egy nagy rét van egyébként, ami most tele volt emberekkel, akiknek egy része már a földön ült, vagy feküdt - kimerülten, lábfájósan. Ez a látvány erõt adott - bármennyire is csúnyán hangzik. 26 perc pihenés után indultam tova.

Innen már mindig csak a következõ 10 km-re koncentráltam, beosztottam az erõmet, fejben eldöntöttem, mikor mit kell ennem, mikor kell innom, vigyáztam, hogy ne egyek túl sok szõlõcukrot, stb. Ez a 10 km jó volt, mert nagyrészt enyhe lejtéssel vitt lefelé, és az elszórtan jelentkezõ emelkedõk is lankásak voltak. A mûutakon feltûntek csanya feliratai, amik szerintem viccesek voltak, de azért tényleg le kellene mosni õket a túra után... Innen sûrûbben jelentkeztek szüleim bíztató telefonhívásai is, ami tényleg fontos volt, és erõt adott. Igen hamar elröppent az idõ, és hamar megérkeztem a következõ pontra is (itt is sokáig vonatoztam egy társaság mögött): Koldusszállás (00:20 - 17:10 - 17:49). Ez erre a szakaszra megint 5,1-es átlagot jelent. Itt az emberek már tényleg mindenhol feküdtek, némelyek elég durván néztek ki... A tea itt is isteni volt, fõleg a citrom! 20 perc pihenés (ülés, izommasszírozás) után indultam tovább.

Fejben már a Tornyói országút és a Somlyó elõtti emelkedõre tartalékoltam, tudtam, hogy az nem lesz gyerekjáték. Elég népes csapattal vonatoztam, de sokakat le is hagytam közben. Aztán az M1-es érintésénél elkezdett csöpögni az esõ... viszont néhol látni lehetett a csillagokat, így reménykedtem, hogy nem lesz nagy csapadék. Szerencsére el is állt, és hirtelen teljesen ki is derült egy idõre, így szép csillagos lett az ég - aztán meg visszaborult, de nem esett többet... A tornyói beton nagyon nem tetszett, alig vártam már a Somlyóvár alatti földutat, ahol lehetett, igyekeztem az aszfalt menti földön haladni. Aztán jött az emelkeõ, ami sokkal könnyebben ment, mint vártam, persze elõtte megittam a maradék kb. 3 dl kólámat és bekaptam 1 szõlõcukrot, valamint elmajszoltam egy Energy Bar felét is... Na most így visszagondolva értem miért ment könnyebben :-) Aztán jött a tábortüzes pont: Somlyóvár, kulcsosház (02:28 - 19:18 - 20:07). Itt aztán már tényleg sokat és sokan szenvedtek, feküdtek, ültek általában szótlanul, akinek volt ereje, azt onnan lehetett megismerni, hogy vagy meg sem állt, vagy beszélgetett, viccelõdött. Itt már csak szõlõcukrot és kesudiót ettem, meg ittam. Ezen a szakaszon 4,8 volt az átlagom, és a ponton 18 percet pihentem.

Igazából egy jó húslevesre vágytam már 70 óta, és hajtott, hogy a célban lesz virsli! Az utolsó 10 km jött, már biztos voltam a sikerben, sõt abban is, hogy sokkal jobb lesz az idõ az elõzetesen tervezettnél. Azért az indulás már lassabban ment, kellett két perc, mire elértem az utazósebességem :-) Egy ideig itt egyedül haladtam, aztán beértem egy társaságot, akiknek az élére álltam, és húztam õket magammal. Aztán a Kisegyháza-puszta elõtti utolsó emelkedõn begyújtottam a rakétákat, nagyon durva tempóval mentem fel, majd egészen a tó után kezdõdõ aszfaltig meg is tartottam ezt a sebességet. Ott azért visszavettem, mert éreztem, hogy azért ezt nem kellene... Itt kezdett el derengeni az ég alja, kezdett világosodni. Az emberek lassan, szó nélkül haladtak, sok helyen az út szélén ültek... A Nagyegyháza elõtti emelkedõ elõtt a kék a szekérútról nehezen észrevehetõen indul el balra az erdõbe, itt bevártam az utánam jövõket, és szóltam, hogy majd erre kell menni. Az emelkedõ viszont hosszabb volt, mint amire emlékeztem, de azért csak vége lett egyszer. Itt már kezembe vettem az utolsó fél literes palackomat, és néha kortyoltam belõle. Az aluljáró után megint csak az emlékeimben élõnél hosszabb beton következett az erdõbe való letérésig, ráadásul emelkedett is... Itt egy srác totál ki volt készülve, de szerintem nem is fizikálisan, mert tartotta velem a lépést, hanem már egyszerûen totál elege volt az egészbõl... Aztán jött az utolsó erdõ, sok kis emelkedõjével, és egy fél éve még nem ott levõ nagy irtással... Aztán már csak lefelé, be Szárligetre, és megint beton, de itt már mentem, ahogy bírtam, láttam, hogy az idõm 22 óra alatt lesz, ami hihetetlen volt, a gyalogos felüljáró elõtt még jobbra, elhúz a kerítés túl oldalán szembõl egy tehervonat, majd balra át a vasút alatt, és pár lépés után ott volt a cél! Igen, Szárliget, Általános Iskola (04:58 - 21:48 - 23:05). Azaz 21:48 alatt beértem, szemben a tervezett 23:05-el! Az utolsó szakaszon 5,2-es átlagot mentem! Nagyon boldog voltam, átvettem az oklevelet, a jelvényt, és örültem a gratulációnak, aztán kimentem és leültem a padra. Még 4 km-el a vége elõtt telefonáltam apukámnak, mert megígérte, hogy értem jön, és így ott a padon akartam megvárni. Aztán azért fáradt voltam, és elkezdtem fázni, így inkább bevánszorogtam, elkértem a virsliadagom felét, meg a teát, amit valahogyaztán félig a lábamon és nem a hideg kövön ülve benyomtam - a virsli nagyon jól esett, de elég is volt. Aztán vettem egy XL-es Kinizsi Százas pólót emlékbe (sajna az én méretem már rég elfogyott, de hálóingnek jó lesz...), és kicsit felfeküdtem az egyik asztalra, majd telefonált apu, akit valahogy félkómás állapotban sikerült útbaigazítani, hogy úgy kb. a település melyik részén van a suli. Aztán megérkezett, beültem mellé, és Bicskénél elaludtam. Aztán otthon ébredtem fel, elég nehezemre esett a fürdés, és a kullancshelyzet ellenõrzése (nem volt egy sem), de sikerrel vettem ezeket az akadályokat is, majd bekentem a lábam a célban kapott izomlazítóval - ami talán használt is - és elaludtam. Elõtte még megmértem, mennyit fogytam: 3 kilót (70,5-rõl 67,5-re)... Közben (miközben aludtam) anyu megfõzte nekem a hõn áhított húslevest, ami isteni finom volt, egybõl két csurig telt tányérral benyomtam amikor felébredtem fél három körül (délután).

Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült az elsõ százasom, nem hinném, hogy lesz több, mert nem vagyok már olyan motivált, meg más dolgaim is vannak. Most fõ cél a kéktúra befejezése, a honlap (www.kektura.eu) befejezése és angolra fordítása, illetve az egyetemi tanulmányok befejezése, doktori ösztöndíj elnyerése. Szóval nagyon jó érzés, hogy meg tudom csinálni! Jó volt! És mindenkinek gratulálok, akinek sikerült, akinek meg nem, annak majd legközelebb sikerül! Hajrá!

És azért zárójelesen, a nagy felbolydulást nem vállalva megjegyzem, hogy a pontos (nem a GPS által kijelzett, hanem a kézzel megtisztított adatsorból kapott) GPS-es adatok a következõk:

Táv (a megtett út vetületi hossza - a szintábrám tengelyén is ez van): 98,597 km
Táv (a megtett út "valós" hossza - pl. kerékkel mérve ennyi adódna): 99,254 km
Szintemelkedés: 3062 m

Ui.: sehol nem csaltam, nem vágtam le a kanyarokat, viszont a Szántói-nyereg elõtt kb. 1000-500 méternél van egy pici szakasz, ahol a zöld visszamegy a széles útról balra az erdõbe... na ott a tömeg ment a széles úton, nem a zöldön, én meg mentem a tömeg után, szóval kb. 50 m-el így rövidebbet mértem, sajnos...
 
 
SárgaTúra éve: 20072007.04.25 15:37:42
A "Sárga 30É + Sárga 20" Teljesítménytúrák (2007.04.22.)

távok: 30,971 + 20,830 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szintek: 1066 + 795 m
menetidõk: 6:40 + 4:05

***

A 30-as:

Ezt a túrát, pontosabban a Sárga 70-et már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent a nyomtatott naptár, de igen hamar rájöttem, hogy az nap lesz, amikor kedvesem visszajön Norvégiából, így letettem a teljesítésrõl... Mivel azonban csak 18:00-kor érkezett a gépe, úgy döntöttem, hogy a 30-ast és utána a 20-ast azért bevállalhatom, és akkor még haza tudok menni fürdeni, aludni, enni - mielõtt kimennék elé a reptérre. A szokásos kéktúrázós társasággal vágtunk neki a távnak, Tomi és Dávid 70-en indultak, Kata és Eszter pedig csatlakoztak 40-re.

A 22:20-as vonatra Angyalföldön szálltam fel, majd Dávid is csatlakozott Aquincum-nál. Sajnos a MÁV pont vágányfelújítást végzett, így egy szakaszon (Piliscsaba-Leányvár) buszra kellett váltanunk... Egyébként nagyon szép idõ ígérkezett éjszakára, viszont fel kellett készülnünk még a gyenge fagyra is. Én ezt sapkával és vékony túrakesztyûmmel meg is tettem, nem így Tomi, aki bízott egy szál polárpulcsijában... Végül is nem sokat tévedett, mert a széldzseki rólam is az elsõ kilométer után lekerült, és végig a polárpulcsiban mentem én is. A hõmérséklet-szabályozást pedig a sebességünk növelésével vagy csökkentésével oldottuk meg. No de ne szaladjunk ilyen elõre.

Éjfél után nem sokkal értünk az állomásra, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapokat (én ingyen nevezhettem, mert ELTE hallgató vagyok - sõt még a kaller sem volt hajlandó jegyet adni, úgyhogy teljesen free volt ez a túra), majd a GPS-ek beizzítása után a hivatalos feljegyzések szerint 00:15-kor elindultunk. Gyorsan átvágtunk a parkon, és lassan elõvettük a fejlámpáinkat is, miközben hozzánk csapódott egy negyedik ember - aki a szervezõkkel közelebbi kapcsolatban lehetett, mert ott volt a szakasz elsõ részének lemérésében - így kisebb eséllyel tévedtünk el :-) A folyamatosan meredekebb emelkedõ tetejére 00:46-kor értünk, innen szép kilátás nyílt volna a tájra nappal, de így sem volt csúnya. Mondjuk a Kincses-hegy mögül UFO-leszállópálya fényei cikáztak keresztül az egyébként szép csillagos (késõbb kicsit fátyolfelhõs, de reggelre kiderülõ) égbolton...

Innen tovaindulva majdnem rossz fele mentünk, de szerencsére a pontõr útbaigazított minket. Emberünk helyismerete révén az egyetlen nem túl jól jelzett kanyart is szerencsésen bevettük, és robogtunk lefelé. Az út elég kemény volt - azaz a lámpák fényében a látásunk nem igazán jelezte a kisebb nagyobb huplikat, ami néhol meg-megbotlást, vagy rosszul kitámasztott lépést eredményezett. Meg poros és köves is volt, de tetszett :-) Egész jelentõs mélységû löszvölgyben haladtunk a kertek alatt, majd egy éles kanyarban megint felfelé indultunk, bár az eddiginél jóval kisebb meredekségû terepen. Itt a kutyáknak még a mi megugatásunkra is volt ereje, pedig sokan elmentek már elõttünk.

Innen egy darabig nem sok mindenre emlékszem :-) Tudom, hogy amikor kiértünk egy tisztásra az erdõbõl, akkor megcsapott minket a hideg, meg volt pár szûkebb ösvény is a domináns poros-köves szekérutak mellett, meg hogy élveztük a gyaloglást, de semmi egyéb :-) Az S- S+ elágazásához 02:12-kor értünk, itt a világ legkisebb tábortüzét (képzelj el két 10 centis ágat keresztbe rakva, pár száraz falevéllel, ami ég) csodálhattuk meg, és elfogyasztottunk némi elemózsiát is. Hamar továbbálltunk, aztán néhol még egy két pocsolyával is találkoztunk, mielõtt egy nagy hajtûkanyar után beértünk volna Pilisszentlélekre.

Itt a beton nem tetszett, lélekben már a következõ emelkedõre gyúrtunk - ami annak rendje és módja szerint el is érkezett. Itt jött a szervezõk legjobban becsülendõ cselekedete, az addig még csak igény szinten emlegetett, de itt már megvalósuló fényvisszaverõ jelzések sora! A fákon nem csak jelzések, de messzirõl látható apró fény-négyszögek jelezték az utat - ez nagy segítség volt, mert a kaptatón legalább a jelekre nem kellett koncentrálni. Egyszeri megállás után (a csapat 70 km-es részlege kezdeményezte) értük el a nyerget. Innen kis folyadékpótlás után indultunk el lejtmenetben - szép erdõben ereszkedtünk, több helyen meredekebb völgyfalak között. 03:57-kor értük el a kéktúráról már ismert Klastrompusztát. Itt sárga italt ittunk szuper csapolós szerkezetbõl (mûködése: aláfekszel, nyitod, iszod - na jó, pohárral is lehet...), finom sárga íze volt, és mivel már kevesen voltak utánunk, és még volt elég, repetázhattunk is :-) Szomjat oltotta rendesen, így felfrissülve indultunk tovább.

Az elsõ métereken igen hûvös volt a menetszél, de ahogy elindultunk felfelé, beindult a klíma, és megfelelõ temperált környezetben (pulcsin belül persze) haladtunk tovább. Itt magamba diktáltam egy pezsgõkrémes croissant, ami nem esett jól... A Pilis alatt széles, és kissé göröngyös úton haladtunk, a fák között átszûrõdött a csillagok fénye, és lassan a hajnalpír is megjelent a hegy felett. Sokáig szintben vezetett utunk, majd lassan ereszkedni kezdett, és elértük a már több túráról is ismert (de a Piros 50B-n elsõ látásra megszeretett) piros sávot. Pilisszántótól délnyugatra, ahol a Vadföldet kerüli ki az út, már nagyban hajnalodott, és gyönyörû kilátás nyílt egészen a HHH-ig. Itt kicsit álmos lettem, és csatlakozott hozzánk két másik túratárs is, akik pár száz métert még a Pilis alatt tovább mentek az S+ mentén, de mivel õk visszafelé jöttek onnan, mi nem vétettük el ugyan ezt a hibát (nem is értettem, miért csipog az a fránya GPS-em... talán mert azt akarta mondani, hogy itt majd le kell fordulni? :-).

Innen már csak a Fehér-hegyet kellett megmászni, ami egy gyönyörû négyszögletû (és nem kerek) irtás (és nem erdõ) után következett. Hát jól meg is adtam a hegynek a magáét, feldörömböltem, mindenkit állva hagytam, és a csúcson megpihentem :-) Jó volt, pár perccel késõbb jöttek a többiek is, így nem jutott ki nekik abból az örömbõl, hogy lássák, miként zihálok 200-as pulzussal :-D Innen kis hullámvasutazás és egy gyönyörû napfelkelte megtekintése után értünk el a Vörös-hegy nyergéhez 06:01-kor. Gyors pecsételés és egy csoki elfogyasztása után el is indultunk lefelé a sziklás, fenyõkkel teletûzdelt tájban.

Pilisvörösváron még megmásztuk a Kálváriát (ami igencsak váratlanul ért, lélekben már a következõ húszra készültem, és azon gondolkoztam, tényleg nevezzek-e még húszra, vagy inkább irány aludni, de aztán gyõzött a menni akarás - és egyébként sem voltam még fáradt), aztán begyalogoltunk a célba (06:55). Itt és átvettem az oklevelemet és kitûzõmet, majd ugyanezzel a lendülettel neveztem is a 20-as távra, majd gyors zoknicsere következett - miközben megérkezett Eszter és Kata is.

***

A 20-as:

Az elõzõ 30 kilométer után még teljesen rendben volt a talpam, fáradságnak nyomát sem éreztem, így ahelyett, hogy hazamentem volna, és kialudtam volna magam, beneveztem még a 20-asra is :-) Ha nem pont aznap jön haza Flóra Norvégiából, akkor biztos a 70-esre mentem volna, de nagyon jó volt ez így is! Azért nehéz volt nem jól behagymázni az odakészített zsíros kenyerekkel, de kibírtam - fõ a békesség :-) 15 perc pihenõ után hivatalosan 07:10-kor (valójában pár perccel késõbb) indultunk neki az elõttünk álló kilométereknek.

Itt már Eszter és Kata is csatlakoztak hozzánk (látszott is rajtuk, hogy nem gyaloglással töltötték az éjszakát...), valamint Gnadig Pétert is láttam, sõt beszéltem is vele pár szót (volt Vektorszámítás tanárom). Kis kerülõvel értük el a sárga jelzést, mert egybõl lementünk a fõútra, és nem mentünk a kis utcán tovább, de itt már olyan sok túrázó volt, hogy õk is jöttek utánunk :-) Pilisszentivánon még leereszkedtünk egy kis templom mellé, majd kis betonséta után végre elindultunk kifelé a településrõl. Itt mivel a többiek elég kényelmes tempót mentek, úgy döntöttem, hogy inkább sietek, hogy hamarabb hazaérjek, és normális állapotba hozhassam magam a délutáni ferihegyi utam elõtt. Szóval nekiindultam a hegynek, és elmentem mindenki mellett, aminek az lett az eredménye, hogy amikor felértem az Antal vagy Antónia árok tetejére a nyeregbe, akkor kb. kiköptem a tüdõmet, de nem álltam meg, gondoltam ha már egyszer elindultam, akkor menni kell (meg azt is gondoltam, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem otthon pihenek...). 08:11-kor értem el az elsõ ellenõrzõ pontot - az emelkedõn jóval 6 km/órás átlag felett mentem...

Innen aztán gyorsan tovább, a kedvesen útbaigazító pontõrnek is már csak hátrafelé integettem. Innen kicsit unalmas szakasz, a város peremén kanyarog az út az OKT-val együtt, majd egy feltételes (és most valós) ellenõrzõpont a Kerek-hegy alatt (08:26), hogy a csaló, sunyi rövidítõket kiszûrjék :-) Innen lejtmenet a Hidegkúti útig, ahol megpillantom a Solymár táblát... Azért ez meglepett :-) No de gyorsan jobbra át, és be a Jegenye-völgybe - ami gyönyörû! Árnyas, kanyargós utak, kis csobogók, vízesések, illetve egy hatalmas, világos szikla (talán a Lesõ-pad). A Rózsika-forráshoz (melynek vize sajnos nem ivó, annak ellenére, hogy szépen ki van építve) 09:08-kor értem, közben pár túratárssal elõzgettük egymást.

Innen egy nagyobb emelkedõre, aztán kb. szintmenetre számítottam a térkép agyamba égett képe után, aztán nem így lett. Az emelkedõt még lenyomtam - bár a Sport szelet nagyon nehezen adta meg magát (nem esett jól, na, viszont a vizem még mindig jó sok és jó hideg volt...), aztán szintút helyett elég nagy hullámvasutazás következett, ráadásul egyre szûkebb ösvényekkel - amit annyira nem szeretek. Mindenért kárpótolt azonban a hihetetlen panoráma, mely legjobban a Kötõk-padjáról mutatkozott meg (09:44). Itt egyébként kicsit mélyponton voltam, mert közvetlenül a pont elõtt kirakott papírnál megálltam, és néztem bambán, hogy akkor most meg mi van, mert itt a papár, de hol a pont. Legalább fél percbe tellett, hogy felnéztem, és megláttam az embereket :-) Egyébként az S- nagy emelkedõje után ahol egy nagy földbucka után folytatódott a jelzés (és ezt nehéz volt ám észrevenni) elõttem pár túratárs szerintem elment a rossz irányba, de nem volt erõm utánuk kiabálni...

A Csúcs-hegy alatt gondolkoztam azon, hogy a kéken kerülök (mert az eddig megtett 656,5 km-en csak ezen a szakaszon tévesztettem, amikor erre jártam, és véletlenül a kék helyett a zöldön mentem...), de aztán maradtam a sárgán, ami elég szûk volt, és ez nem tetszett... De aztán a hegy vége elõtt a kanyarban szerencsére volt szép kilátás, és megbocsátottam :-) Újabb embereket hagytam le (végül is az egész nap folyamán csak két futó elõzött meg), és a Virágos-nyeregbe érve kezdtem érezni a talpamat... Szép kilátás nyílt a vitorlázó-repülõtérre, és a fölötte a dombon gyakorló paplanernyõsökre, miközben a tûzõ napon haladtam az Újlaki-hegyre vezetõ emelkedõ felé. Itt kb. 10 embernek spóroltam meg pár kilométert, amikor utánuk szóltam, hogy nem arra - egybõl elkezdtek érdeklõdni, hogy miket tud a GPS :-) A csúcsról (10:37) nagyszerû kilátás nyílt minden irányba, itt idõztem volna többet is, de akkor már szerettem volna 4 órán belül letudni ezt a húszast.

Sajnos lefelé nagyon elkezdtem érezni a talpam (pedig izomfáradság szokás szerint nem volt, de ez a cipõ valahogy 45 km-ig bírja velem), és az utolsó kilométeren már nagyon néztem a GPS-t, hogy mennyi van még hátra... Kétszer is meg kellett állnom egy percre, mert már nagyon elegem volt, és éreztem, hogy a négy órán belüli idõ már nem lesz meg, de azért az boldogított, hogy sokkal hamarabb érek be, mint ahogy azt fél nappal elõbb elterveztem. Végül azért szerintem nagyon szép idõvel 11:15-re beértem (jobb, mint a Mátrahegy 20-on, pedig most volt elõtte egy 30-as éjszakai is...), itt is kaptam oklevelet meg kitûzõt (kicsit kárörvendtem azon, hogy én voltam az elsõ, aki eleve 30+20-ra nevezett, és nem azért hagyta itt abba, mert nem bírta tovább...), aztán finom hideg sárga innivalót, majd kis beszélgetés után felültem az 56-os villamosra. Nagyon jó szervezés volt, remélem jövõre is lesz!

[PSP]

www.kektura.eu
papics.web.elte.hu
 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20072007.04.01 15:35:57
A "Bakony 50" Teljesítménytúra (2007.03.31.)

táv: 49,281 km - szint: 1048 m - menetidõ: 10:53 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.web.elte.hu/2007Bakony50.html

Reggel a 3:33-as éjszakai 14-essel indultam... Azt hiszem ez sok mindent elmond. Végül 5 óra körül érkeztem meg két átszállás után Tomiékhoz Budaörsre, ahonnan jó negyed óra múlva öten indultunk Veszprém felé a "mi autónkban" - ami Dávidéké. Kicsit meleg volt hátul, így fõleg Eszter és én a fulladás szélén voltunk, míg Dávid fázott elöl, így kisebb csatározás alakult ki, hogy merre tekerjük a hõszabályozót :-) Persze semmi véresen komoly dologra nem kell gondolni. Nem sokkal 7 elõtt érkeztünk meg a Vasútállomáshoz.

A Jenciékkel való találkozás után neveztünk, majd az én itineremre írt idõ szerint hivatalosan 7:07-kor (valójában pár perccel késõbb) elindultunk. Itt kicsit szétszakadt a csapatunk (8-an voltunk), mert Jenciék még maradtak az állomáson, én Eszterrel és Tomival elindultam, miközben Kata és Dávid már pár perce megkezdték a túrát. A táv elsõ kilométerei az "ismerd meg Veszprém" mozgalom keretein belül a várhegy (domb?) körül vezetett minket, majd áthaladtunk a viadukt alatt, és megérkeztünk az elsõ emelkedõ elõtti elsõ ellenõrzõponthoz. Ekkor 8:00 volt. Itt bevártak minket Katáék, mi meg bevártuk Jenciéket, így egyesítve erõinket. Egyébként nem nagyon díjaztam a beton szakaszokat, habár tele volt az útvonal jobbnál-jobb látnivalókkal. Azért a beton az beton...

Innen nagyon szép kis domb következett (kevésbé szimpatikus lépcsõvel), elhullámvasutaztunk az állatkert mellett, majd elhaladtunk egy épülõ kilátó közelében is. Az egyik kanyarban megpillanthattuk az elõttünk álló Csatár-hegyet és kápolnáját is - ami igen szép látvány volt. Innen gyors leereszkedés, majd folytattuk lassú (észrevétlen) emelkedésünket. A 8-as úton gond nélkül átkeltünk, majd következett az Ördögrágta-kõ (szuper!) és az ezt követõ füves bokros sík terület. Hamar elértünk a kereszthez is, ahol 8:51-es idõ került a papírunkra. Gyors csokievés után indultunk tovább.

Hétvégi házak között kapaszkodva értük el a kápolnát, majd innen kis ideig szintben haladtunk, mielõtt innen is leereszkedtünk volna a Séd mellé. Jenci itt kicsit elkavart, mert felment a kilátóba, és nem tudta merre kell továbbmenni, de a következõ ponton utolért minket (futott, és csillogott a homloka rendesen). A híd elõtt álló autónál az idõ 9:36 volt.

Innen kellemes szekérút vezetett a bakonyi dombok csúcsaival szegélyezett úton, jobbra szép szántóföldek, stb. Egy ponton nem volt teljesen egyértelmû a piros sáv útvonalvezetése, a csapat egyik fele maradt a patak északi oldalán, mások átkeltek a délire. (Mondjuk így utólag, a térkép alapján egyértelmû volt, de ott és akkor az ösvények már nem annyira...) Végül Bánd elején (szép új kis házak vannak) a kis híd utáni pihenõhelyen találkoztunk a többiekkel, és itt tartottunk egy szendvicsszünetet is. A várat egyszer érdemes lenne megnézni, de ennek nem most jött el az ideje. A túrán több katona is részt vett, velük többször is találkoztunk, itt éppen beültek a sörözõbe ;-) Sajnos megint egy jó hosszú aszfalt rész következett, így jutottunk el a herendi vasútállomásig. Idõ: 11:08. A gyengébbik nem szükségleteinek intézése után indultunk tovább.

Aszfalt, majd murvás úton jutottunk ki a faluból, egy éles (és majdnem nem észrevett) jobbkanyar után átkeltünk a síneken, majd elindultunk felfelé. Itt egy gyönyörû füves "gerincen" haladtunk, ez a szakasz mindenkinek nagyon tetszett - közben azt vitattuk meg, hogy minek nagyobb az esélye: nyerni a lottón, vagy megtalálni egy elvesztett telitalálatos szelvényt :-) Ja, elõbbinek nagyobb... Egy tisztáson balra kanyarodva beértünk az erdõbe, majd lassan megint ereszkedni kellett - így értük el a tájfutóknak ismerõs rendszerû ellenõrzõpontot, ahol lyukasztani kellett. (12:04) Ha tudnék futni, biztos tájfutnék :-) De utálok futni :-D Innen folyamatos emelkedõ vezetett fel az egyetlen frissítõpontig, de ezt jól meghúztuk Jencivel, így pillanatok alatt felértünk - egyébként nem is volt vészes, mert nem volt valami meredek, rövidebb szakaszokat leszámítva. Itt is sok volt a medvehagyma. Teaivás (finom) elõtti idõnk itt 12:52 volt a papír szerint. Ezután bevártuk a többieket - Kata itt kicsit ki volt készülve, de nagyon jól tûrt, igazából az õ teljesítménye a legbecsülendõbb mindannyiunk közül. Indulás elõtt még eltüntettünk egy tábla lilatehenes csokit is :-)

Innen kicsit fel, majd le, majd újra fel mentünk, láttuk a Kéktúráról már is mert Kõris-hegyet a "golflabdával" a tetején, majd meredeken elindult velünk az út lefelé. Egy ideig nem volt semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy a talpunk kezdett fájni, és ezért lefele inkább a nagyon meredek részeken kocogtunk. Láttuk az õsbükköt is! A P nagy kanyarja után a P és a P+ elágazásánál értünk rá egy újabb szép füves részre, amin elég sokat haladtunk, és minden irányban nagyon szép volt róla a kilátás a környezõ természeti formákra. Öregháláshoz egy emelkedõn jutottunk fel (14:15), itt megint volt egy kis kajaszünet (de én szokás szerint nem ültem le, mint ahogy a túra során egyszer sem...).

Innen szép völgyben vezetett az út lefelé, egészen a Fekete-séden való átkelés után levõ irtásig. Itt balra át, majd lassan emelkedõ agyagos úton haladtunk tovább. Néhol megjelentek a fenyõfák is, majd elértük az erdészeti aszfaltutat, melyen párszáz métert megtéve eljutottunk a kisebb tisztáson levõ ellenõrzõponthoz is (15:17). Itt én megettem egy csokit, aztán ittam (a csoki miatt).

Innen a Kéktúra általunk már jól ismert szakaszán haladtunk egészen Városlõdig. A Jáger rétig (15:54) volt még egy kis hullámvasutazás, majd onnan kavicsos út, majd gyönyörû ösvény a patakvölgyben, illetve a felett - ahol Jencivel mentünk mint a meszes... A Torna-patakhoz 17:02-kor érkeztünk meg, és jó sokat vártunk a többiekre. Kata itt nagyon rosszul volt, de kapott egy kis B6-ot, meg egy almát, ami azért helyre tette. A megállás után már nagyon fájt a talpam (közben izomfáradság meg semmi - jó lenne már megszokni ezt az új cipõt, mert ez már nem állapot...), de menni kellett, gyorsan magam mögött tudtam az utolsó emelkedõt, majd jött a kedvenc tisztásom (Hosszú-földek). Itt lefele az elején nagyon fájt a talpam, aztán rájöttem, hogy ha gyorsabban megyek, akkor jobb, így folyamatosan gyorsultam, aztán az aluljárónál Jenci és Eszter (!!!) futva utolértek, és megbeszéltük, hogy érjünk be egyszerre. Nagy nehezen belementem, és a sportpálya elején leálltunk frizbizni :-) Kicsit lábtollasoztunk is, majd amikor beértek Katáék is, bementünk a célba (18:00). Itt rendben megkaptuk a díjazásunkat (nagyon szép, csak kicsit kicsi kitûzõ), kaptunk finom ovis teát (nekem tényleg ez a kedvencem), majd felszálltunk a szuper ingyenes különbuszra! Ezért külön pirospont a szervezõknek. Ja, és az idõ is végig tökéletes volt...

A sok megállással, a többiek bevárásával és ilyenekkel végül 10:53 lett az idõm (hivatalosan), ami 4,4-es átlagot jelent. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 18:00 már jóval elmúlt amikor beérkeztünk, valójában 18:25 körül adtuk oda a lapot, de már 18:10 körül ott voltunk a sportpályán. Nem tudom a 18:00 hogy került a lapunkra, de ez van :-D Jó kis túra volt, 23:00 körül értem haza, ahol konstatáltam, hogy vízhólyag csak egy pici van, viszont az egész talpam tiszta fehér... De most már jobb :-)
 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20072007.03.26 19:26:56
A Téry Ödön emléktúra 25 (2007.03.24.)

táv: 23,761 km - szint: 826 m - menetidõ: 5:35 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Eredetileg az 50 km-es távot terveztem, de az idõjárás volt olyan kegyes, és közbeszólt... Sajnos már napokkal a túra elõtt világossá vált számomra, hogy bizony ez egy sárdagasztós, és elázós nap lesz, így inkább úgy döntöttem, hogy megyek szokásos túratársaimmal (Eszter és Tomi) a rövidebb, 25-ös távra. Bevallom, még ehhez is igen nagy akaraterõ kellett, ugyanis még soha nem túráztam esõben, és igazából nem is akartam változtatni ezen a szokásomon. De ha már úgy rákészültem, akkor nem volt mit tenni, el kellett menni :-)

9:33-kor szálltam fel a vonatra Angyalföldön (5 perc gyaloglás otthonról - ideális közlekedés), ami sajnos tömve volt, így végig álltam, ráadásul nem is Siemens volt, hanem az az orosz motorvonat :-( Na de nem keseredtem el, Tomiék és még pár ember, akit beszerveztek (összesen így nyolcan lettünk), már ott vártak. Az út gyorsan elszállt, az esõfelhõk meg nem, így kellemetlen idõben szálltunk le Klotildligetnél. Épp a románokat vertük vízilabdában, amikor megkaptuk az igazolólapunkat, és az ekkor nagyjából szakadó esõben nekiindultunk. Felavattam az új TNF Megamouth hátizsákomat is, amivel megoldódott a folyadékpótlási problémám is (lusta vagyok megállni, levenni a táskát, stb. ha inni akarok). Kivételesen két bottal mentem, ami az emelkedõkön jó volt, de mivel csak eggyel szoktam menni, a végére a bal vállam mögött az izmok rendesen érezték az igénybevételt... Eleinte a P+ jelzést követtük, volt egy kemény emelkedõ, aminek a tetején kicsit megálltunk, majd lecsúszkáltunk a P- útvonalára. Innen Dobogókõig ismertem az utat a Piros 50B-rõl, de ennek ellenére nem emlékeztem csak pár jellegzetes pontra.

Pl. a Vadföld feletti irtás most is szép volt, még szebb lett volna, ha a Pilisbõl is látszik valami, de az elbújt az esõcseppek mögött. Mivel nekem olyan emlékeim voltak, hogy be kell menni Pilisszántóra, ide bementünk a P-rõl a falu határában letérve, legyalogoltunk a templomig, és ott fordultunk felfelé megint a piros irányába. Rövid "betongyloglás" (és nem sárdagasztás ami a falu elõtt volt rendesen - szép tavakkal az úton) után megint turistaúton haladtunk, megint felfelé és megint meredeken. Itt elmentem pár ember mellett, majd a tetõn a tisztás (Piros-földek) szélén vártam be õket. Innen megint beton az elsõ ellenõrzõpontig, ahol kaptunk innivalót, a totó kitöltése után meg csokit (csak két hibánk volt). Itt egyébként elég hosszan idõztünk (megszárítottuk a cuccainkat, amennyire lehetett), és mivel a "bibliában" 6 óra volt megadva szintidõnek, kicsit aggódni kezdtem, hogy ebben a tempóban miként fogunk beérni... Habár sehol nem írtak idõt az ellenõrzõlapra, azért én szerettem volna hat órán belül beérni.

Elég jó lendülettel indultunk el felfelé, fõleg hogy még az esõ is elállt... Eszter meghúzta az Akhilleszét, így õk kicsit lemaradtak, és 10 perccel késõbb értek fel Dobogókõre. Addigra én már kimenekültem a nagyon meleg múzeumból (ahol egyébként a következõ pecsétet is megkaptuk) és megcsodáltam a kilátást is (szürke fal elõttem 10 méterre). Innen lefelé már nem volt probléma, hasítottuk a levegõt :-) Ráadásul a Rezsõ-kilátótól már láttunk a ködön kívül mást is, a Felvidéken szépen sütött a nap... Az Ilona-pihenõ után én elléptem a többiektõl, hogy azért kényelmesen 6 órán belül lent legyek Dömösön. Így lefelé még 4-5 túratárs mellett elmentem (50-esek is voltak, így nem csoda...) és (szép erdõben haladás után) 16:21-re értem be a célba. Itt megkaptam az oklevelet (míg a biblia csak emléklapot írt...) és a kitûzõt, majd megpróbáltam elérni a buszt, ami érkeztemkor még benn állt... hát nem sikerült. Nem sokkal késõbb, úgy 15-20 perc múlva megérkeztek a többiek is, õk is megkapták a díjazást, majd ettünk és vártunk a buszunkra. Erre a sofõr alig akart felengedni, látva hogy milyen erdõnyomok (sár) vannak rajtam, és még az utánam felszálló pár emberrel is pörölt, de úgy 20 turista után szerintem megunta... A hazaút nagyon hosszú volt, a túra viszont az esõ ellenére is tetszett.

Persze kiderült, hogy a szintidõ végül nem is 6, hanem 7 óra volt... jellemzõ :-) Ez egyébként a leírásban volt, csak hát azt minek is nézné meg az ember. Az idõm 5 óra 35 perc lett ami 4,3 km/órás átlagot jelent... Okok: sár, tapasztalatlanabb túrázók a csapatban. :-)

PSP - [kektura.eu]
 
 
MátrahegyTúra éve: 20072007.03.18 02:42:22
A "Mátrahegy 20" Teljesítménytúra (2007.03.17.)

táv: 21,660 km - szint: 943 m - menetidõ: 4:14 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Ezt a hetet (szerdától vasárnapig) Piszkéstetõn töltöttem, így evidens volt a túraválasztás. Eredetileg a 30-as távra akartam menni, de sajnos rosszul emlékeztem a reggeli elsõ busz idõpontjára, és a valóságban létezõ 8:08-as busszal már nem értem volna (és nem is értem) oda 9:00-ig a rajtba, mikor is annak a távnak a nevezése lezárult. 2224-es rajtszámmal indultam el 9:12-kor. A szervezés nagyon jó volt, az iskolában az embertömeget meglátva azt hittem, fél órát fogok sorban állni, de öt percnél nem volt több. Minden nagyon olajozottan zajlott! - Egyébként a szervezõknek már itt az elején megadnám a globális pirospontot, mindenütt nagyon a helyzet magaslatán voltak!

Sajna nincs elõttem térkép, úgyhogy csak közelítõ visszaemlékezést tudok írni. Jó sokan voltak a túrákon, alig volt egy-két perc, amikor nem volt körülöttem senki. A civilizáció elhagyása után elõször a meredek emelkedõ végében található Muzsla-tetõre kellett feljutni, ami nem tellett sok idõmbe, elég jó tempóban haladtam. 9:37-re értem fel. Itt csak egy gyors pecsételésre álltam meg, aztán indultam is tovább. Kezdetben csak az aláöltözékem és egy polárpulcsi volt rajtam, és a napsütésben azt is sokszor ki kellett nyitnom. Ezen a szakaszon többször is nagyon szép rálátás nyílt a Kékesre és az alatta elterülõ völgyekre és bércekre. Mátraháza elõtt belefutottam egy iskolás csapatba, természetesen egy szûk emelkedõ ösvényen, ahol elõzésnek semmi esélye sem volt... De mindegy, ez nem verseny, csak rossz kizökkenni a tempóból. Viszont mindenki nagyon elõzékenyen elengedett az egész nap folyamán. Szokás szerint csak futók elõztek meg - sõt a Kékesrõl lefele még én elõztem meg egyikõjüket, aztán lehet hogy ezzel gyenge pontjára tapintottam, mert ez után jól elhúzott :-) Na de vissza Mátraházára. Még a faluba való megérkezés elõtt majdnem elmentem a rossz irányba, egy tanárnõ szólt, hogy nem arra kellene mennem. Köszönöm. Így jár az ember, ha nem néz a GPS-re. Az ellenõrzõpontra nem sokkal 10:20 után értem. Itt bekaptam pár kekszet meg egy kis csokit, aztán mentem is tovább.

Ismerõs rész következett (kéktúra), de nem sokáig, mert a sárga hamar elágazott. Itt kaptam egy sms-t a kedvesemtõl Norvégiából - ami nagyon jó érzés volt, és szerencsére visszavett kicsit a tempómból. Azért szerencsére, mert tudtam, hogy csak a 16:49-es busz jó nekem Mátrafüreden az obszervatóriumba való visszajutáshoz, amire akkor is több mint egy órát kellett volna várnom, ha 6 órát megyek... Szóval nem kellett volna így sietnem... Egyébként a szüleim is írtak, mert már pár napja nem adtam életjelet magamról... Na most adtam :-) Az országút keresztezése után következett egy rövid, de nagyon meredek rész, majd lassan átkanyarodva a Kékes északi oldalára, kellemes köves szintút következett - az erdõ mindig nagyon szép ezen a szakaszon is. Lassan de biztosan hûlt a levegõ hõmérséklete, és ez nem csak a magasság növekedése miatt volt, de jött a rossz idõ is. 11:10-re értem el a Pisztrángos-tavat. Az itt kapott szõlõcukor nagyon jó volt, és az ellenõrzõ ponton azt mondták, hogy ilyen magas rajtszámmal még nem jött senki :-) És kérdezték, hogy futtam-e :-) Én aztán nem.

Innen meg fõleg nem futottam fel a gerincre, hanem szép megfontoltan indultam neki. Az utolsó nagy emelkedõt leszámítva nagyon jól ment, de ott feltámadt a szél, jeges, erõs szél, és meg kellett állnom kabátot venni. Ez után még kétszer-háromszor meg kellett állnom szusszanni a csúcs elõtt, de lényegében egész jól feljutottam. 11:54-kor értem el az ország legmagasabb (ellenörzõ)pontját, ahol az eddigi legfinomabb teát, plusz finom puha csokis piskótát (?) és almát kaptam. Nyami.

Aztán egy hatalmas széllökés közepette nekiindultam a hátralevõ távnak. A csúcskõnél készítettem egy csoportról csoportképet, mert láttam, hogy ott próbálkoznak a kerítésre rakott géppel önkioldóval fotózni... Na ekkora szélben ez nem egy életbiztosítás. Ez után már csak a zöld jelzést kellett követni. Volt még egy kis lankás rész, ahol elemet cseréltem a GPS-ben, majd szépen elindult a lejtõ lefelé. Farakások és köves szakaszok váltogatták egymást, néha néha elhagyott egy futó, én meg elhagytam más túrázókat. A Vályús-kútnál (12:31) ittam a vizembõl (lusta vagyok megállni inni, ezért a túrák végére rendszeresen kiszáradok - de majd az új táskámmal más lesz a helyzet - TNF Megamouth...) majd robogtam tovább lefele. Láttam, hogy a Kékes mászás miatt 5 km/h alá esett az átlagom, és szerettem volna ezt feltornászni, úgyhogy jó tempóban lépkedtem, néha még bele is kocogtam a lejtõbe - bár ez bakancsban nem volt a legkényelmesebb. Volt egy szakasz, ahol szép mohás kövek között vezetett az út - na ez nagyon tetszett. Aztán lejjebb kiértünk egy völgy alján az erdõirtás szélére, aztán egy utolsó emelkedõ után leértem Mátrafüredre. Innen már csak egy rövid betonos szakasz volt hátra a célig, ahova 13:26-kor érkeztem be. Megkaptam az oklevelet, a szép és egyszerû kitûzõt, majd leültem pihenni.

Ettem egy kis lilahagymás zsíros-kenyeret, átöltöztem, és három órát vártam a buszomra. Összességében nagyon jó túra volt, köszönjük a szervezõknek. A teljes átlagom végül 5,2 km/h lett.

Sebességek:

Rajt - 1. EP.: 5,3 km/h
1.EP. - 2. EP.: 5,2 km/h
2.EP. - 3. EP.: 5,9 km/h (meglepõ...)
3.EP. - 4. EP.: 4,0 km/h (huhh, csak nem felfel kellett menni...)
4.EP. - 5. EP.: 5,5 km/h
5.EP. - Cél.: 6,5 km/h (jaja, lefele...)
 
 
NormafaTúra éve: 20072007.03.05 21:58:18
A "Normafa 20" Teljesítménytúra (2007.03.03.)

táv: 20,214 km - szint: 791 m - menetidõ: 3:37 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Csupán a második TT-m volt, még az elmúlt õsszel egy sikeres Piros 50B-vel kezdtem eme tevékenységem. Inkább kéktúrázni szoktam, ha idõm engedi, de ezen a hétvégén Tomiék (akikkel túrázni szoktam) a Bükkbe mentek (és nem kékezni), és az idõ sem ígérkezett túl jónak ahhoz, hogy egész napos túrát tervezzek, így az elõzõ nap beszerzett "biblia" birtokában (nem mintha a netrõl nem lehetne tájékozódni, de azért mégis...) kinéztem magamnak ezt a rövidke kis túrát, gondolván, hogy ha 7-kor elindulok, dél körül már otthon lehetek, és megúszom az esõt is, valamint nem megy el az egész napom :-) Meg a TT-n egyébként legalább nem vagyok egyedül, ami azért egy fontos dolog.

Lehet-e egy ilyen rövid távon valamiféle célról beszélni? Szerintem lehet :-) Azt tûztem ki magam elõtt, hogy lehetõleg megállás nélkül (kaját leszámítva, meg forró teával csak nem megyek tovább...) a lehetõ legjobb túratempóben menjek végig, mondjuk négy órán belül. Na hát ez sikerült, de majd részletesebben is mesélek :-)

Egy ilyen rövid túrán is nagyon sokat tanul az ember. Az egyik az, hogy mostantól mindig nyomtatok magamnak szintábrát elõre, mert azt megnéztem, hogy huplik vannak rendesen, meg emlékeztem, hogy a végén egy nagyobb is, de nem osztottam be rendesen az energiákat... Na de haladjunk sorban.

7:15-kor rajtoltam el, gyorsan le a kék körútra, és elég durva tempót diktáltam (leszögezném, nem futó vagyok, nem futok, de csak mert az nem megy :-)), mert valahogy az volt bennem, hogy ez csak egy huszas... pedig emlékszem, amikor 2005 nyarán belekezdtem a kéktúrába, egy ilyen távtól is rendesen elfáradtam... Szóval mentem 6-7 km/h-val, az idõ szép volt, kicsit hûvös, de kezdetben nagyon tiszta, még a Kékes is látszott a távolban. Jánoshegyre a lépcsõs piroson mentem fel - persze azért lassabban.

7:39-kor pecsételtem az elsõ EP-n, majd a szerpentinen gyorsan le. Itt sokakat lehagytam (egyébként csak futók elõztek meg az egész távon), fõleg azokat, akik levágták a szerpentineket, de a csúszós út miatt így is lassabban haladtak... Ejnye-bejnye...

7:51-kor voltam a 2. EP-nél, innen sokszor igen csúszos - amit lefele ki is használtam, és sízõ mozdulatokkal haladtam helyenként -, és hullámvasutas jellegû út következett, egy emelkedõn újabb sporttársak mellett mentem el, aztán Csacsi-rét elõtt a völgy peremén a kidõlt fákkal nekem is meggyûlt a bajom...

8:33-kor értem az említett rétre, itt Autós csokit vettem magamhoz, de még a saját sportszeletemet eszegettem, amit már korábban megkezdtem. Ez után megint szép részek következtek, sokszor bejött az ismerõs piros jelzés is, egyetlen elágazás volt, ahol a jelek nem segítettek, csak a GPS, egyébként példásan jelzett út végig.

8:51-kor értem el a Végvári-szikla alatti EP-t, még ez elõtt a templom után pár sporttárs rossz irányba indult el, így õket is lehagytam... De már szembe jöttek velem a rossz úton, nem kellett utánukszólni, hogy arra nem lesz jó :-) Innen kellemetlen emelkedõ, de valahogy a Piros 50B végén a hóban és sötétben durvább volt, rosszabb emlékeim voltak. Az emelkedõ tetejérõl igencsak elindultam lefelé, megint közel 7 km/h-val mentem helyenként, de stabilan 6 felett. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez túlzás lenne...

9:14-kor értem el a Piktortégla üregek EP-t, itt beszéltem az egyik szervezõvel, és megigértem, hogy elküldöm neki a GPS-es adatokat - láthatóan tetszett neki a kütyü :-) Innen kis szintút után emelkedõ, aztán nagy sár, majd kis lejtõ, és már meg is érkeztem a civilizáció határába...

9:35-kor érkeztem az Irhás árok EP-hez. Itt forró (de tényleg) tea, ami egész iható, meg nagyon finom kenyér, sok hagyma (nyami, nekem ez adja az energiát), meg mindenféle, szóval itt kicsit megálltam enni... Itt értem be egy túrázót, aki aztán jóval elõbb elindult mint én, és csak a következõ EP-n értem utól, aminek aztán meg is lett a böjtje... 5 perc kaja után indultam tovább, a jelzetlen út valójában a zöld sáv, de azért nem ártott neki a szallagozás sem. A betont nem szeretem, de legalább nem csúszik. Az egyik ház jó magasan elhelyezkedõ kertjébõl nem kis kutya követte figyelemmel, ahogy majdnem szívbajt kaptam tõle :-) Semmi gáz, nem ugrott rám! :-D

10:02-kor értem el az "autós" EP-t, ahol jó hogy rámszóltak, különben továbbmentem volna, nem is értettem, hogy az ekkor beért túratárs elõttem miért ment oda :-D Innen egy darabon együtt haladtunk, aztán a meredek emelkedõ nekem betett, itt kezdtem érezni, hogy kicsit gyorsabban mentem addig a kelleténél... (5,8-as átlag a kajaszünettel együtt...) Szóval lemaradtam egy száz métert, aztán megláttam az elõttünk álló nagy emelkedõt... fujj...

10:22-kor értem el a Kápolnát, eddig csak egyszer kellett megállnom, ezután a szerpentinen legalább háromszor. Csak az adótorony alatt tértem magamhoz, akkor megint belehúztam, szerettem volna minél jobbi dõvel beérni.

10:52-kor értem be, addig láttam a nosztalgiavonatot is, és újra a korábban beért majd elveszített túratársat is beértem (mivel bement a boltba :-)). Gyorsan megkaptam a kitûzõt, és az oklevelet, én köszöntem szépen, és hazamentem. Nagyon jó volt ez a túra, délelõtti átmozgató, egészséges kikapcsolódás!

Jó hosszú voltam, mi? :-D Még itt vannak a sebességadatok a pontok között, hátha valaki érdekel:

Rajt - 1. EP.: 5,9 km/h
1. EP - 2. EP.: 6,8 km/h
2. EP - 3. EP.: 5,8 km/h
3. EP - 4. EP.: 6,7 km/h
4. EP - 5. EP.: 5,5 km/h
5. EP - 6. EP.: 5,4 km/h
6. EP - 7. EP.: 5,4 km/h
7. EP - 8. EP.: 4,8 km/h
8. EP - Cél.: 5,3 km/h

PSP [kektura.eu]
 
 
túra éve: 2006
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20062007.03.05 21:08:40
A "Piros 50B" Teljesítménytúra (2006.11.04.)

táv: 48,728 km - szint: 1624 m - menetidõ: 11:16 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Már hetekkel a túra elõtt elhatároztuk Tomival (amikor már a 42 km is "lazán ment" és sorozatban mindig 30 km fölött túráztunk), hogy megpróbáljuk, úgyis telihold lesz, meg még hó sincs november elején, így biztos buli lesz! Eszter is kacérkodott a gondolattal, de aztán lekésett valami metrót (ha minden igaz) így inkább visszafordult. Tette ezt abban a tudatban, hogy estére már havat, esetleg havasesõbe, esõbe átváltó csapadékot ígértem. De errõl majd késõbb. Kivételesen nincs elõttem térkép, nem útvonalleírás lesz, hanem élményleírás!

Nem kellett olyan nagyon korán kelni, a 9:30-as HÉV-et kellett csak elérnünk, így egész jól kialudtam magam és még elõzõ este össze is pakoltam mindent. Nem volt olyan sok cuccom, csak egy kis kaja, GPS, fejlámpa, pótelemek, meg egy kis meleg ruha. Magamra alulra aláöltözõ réteget, meg egy vászonnadrágot, felülre ugyancsak egy aláöltözõréteget, egy hiperszuper új polárpulcsit és a kabátomat vettem. Persze már a HÉV-en világossá vált számomra, hogy a polárpulcsi jóval hatékonyabb, mint gondoltam, így a kabátom bélését és a tartalékpulcsit végig a táskámban cipeltem - de hát milyen is lenne 50 km némi felesleges súly nélkül... Pomázon szemfülesen beálltunk a buszra váró sor elsõ harmadába, így még ülõhelyünk is lett, és nem kellett egész Dobogókõig állnunk, mint a többi pancsernek :-) Bocsi... A csúcson megtekintettük a kilátást, ami az érkezõ front ellenére is pazar volt - Tomi meg is jegyezte, hogy természetesen ilyenkor nincs nála fényképezõgép - illetve konstatáltuk, hogy itt bizony van egy kevés hó is. Gyors regisztráció után megkaptuk a jubileumi kitûzõnket, majd 11:30-kor elstartoltunk. Csak egy ember haladt elõttünk, de õ már jóval elõbb elindulhatott (protekcióval :-)). Egyébként a túrát 17 indulóból 14 teljesítette - nem sok õrült jött erre a távra... érdekes módon itt volt a legkevesebb induló - valószínûleg az éjszakába nyúlása miatt. Meg az elõrejelzéstõl biztos sokan elbizonytalanodtak...

Szóval Dobogókõrõl gyorsan lerohantunk, kissé csúszott a hólepel is, vigyázni kellett, aztán átrobogtunk egy falun, meg egynek a szélén, még a GPS-es térképen még nem szereplõ utat is megtaláltuk, így eltévedés nélkül jutottunk a Csévi-nyeregbe. Mások nem voltak ilyen szerencsések, egy kocogó páros és egy idõsebb hölgy is többször ment el mellettünk... Amíg õk eltévedtek, mi szépen kényelmesen lehagytuk õket :-) Az elsõ ponton nem kaptunk semmi csokit, de volt három ló! Tomi GPS-e következetesen fél kilométerrel többet mutatott az enyémnél, amit egy ideig nem tudtunk megmagyarázni, de aztán kiderült a turpisság (állításával ellentétben nem nullázta le a megtett utat a start pillanatában...). Jó kedvvel indultunk tovább, továbbra is hatalmas iramban, az elsõ 10 km szinte észrevétlenül elrepült :-) Aztán volt egy igen durva emelkedõ, amin már majdnem elkezdtem lihegni is, szegény Tomi itt kicsit lemaradt, így nem hallhatta, amikor aztán a tetején lihegtem, úgyhogy rossz lehetett neki, hogy amikor felért, én már kipihentem magam - ennek az elkeseredettségének hangot is adott ("legalább lihegj már egy kicsit...!"). Innen nagyon szép, magashegységeket idézõ, hullámzó gerincen haladtunk enyhén lefelé, majd bekövetkezett az, aminek akkor még nem kellett volna - elkezdett szállingózni a hó... Ekkor volt kb. fél kettõ, én meg azt jeleztem elõre, hogy csak 17:00 (Tomi szerint du. 7-et mondtam...) körül kell rákezdenie... Na nem baj, gondoltuk amíg nem esõ, addig nincs gáz.

A Kopár-csárdánál azért kicsit fura volt, hogy levest (ami jó meleg volt, és nagyon jól esett!) a csárda mellett a szabad ég alatt kaptuk a hóesésben... Még szörpöt is kaptunk! Itt kicsit megpihentünk, majd nekiindultunk. Átkeltünk az országúton, majd Tomi GPS-e elkezdett ugrálni, így nála igen gyorsan letudtuk a következõ km-t :-) A következõ pont a Kakukk-hegy volt alig 1 km-re, de olyan emelkedõ vitt fel rá, hogy majdnem elõvettük a hegymászó-felszerelést! Aztán a csúcson már egész intenzíven szállingózott, a pecsét megszerzése után egybõl tovább is álltunk... Itt megint valami Pilisakármi nevezetû falun haladtunk át, volt szép mûfüves pálya, meg egy akkora terepjáró, hogy a "mi autónk" matchboxnak tûnt mellette... A Hosszú-árok bejárata elõtt megint találkoztunk pacikkal, az út itt egyébként elég unalmas volt, és egyre kevésbé pazaroltuk erõnket beszélgetésre... A hó meg egyre inkább csak erõsödött, a magányos pontõrt elhagyva már szinte havazott. Aztán a Nagy-Szénásra felmenet már meg is maradt, az utolsó métereken alig bírtunk felmenni, feltámadt a jeges szél is, már-már hófúvásban haladtunk. Megváltás volt az emlékfalnál a pihenõ, sajnos az nem, hogy szakadt a hó, és nem volt semmi kaja, vagy fedett hely, pedig vízálló nadrágomat is szerettem volna felhúzni. Lévén itt nem pihenhettünk, elindultunk lefelé. Ekkor már legalább 2 cm-es friss hóban haladtunk, így meg-megcsúsztunk, majd a teljes sötétség beálltával felvettük a fejlámpáinkat is. Tominak itt jött el a mélypont (nekem is, de befogtam a számat, mert tudtam, hogy ha most én is elkezdek beszélni róla, akkor tuti Nagykovácsiból a BKV támogatásával jutunk haza...). Szó mi szó, még a fejlámpa is Tomi ellen volt, így elõ kellett halásznom a bicskámat, hogy megszorítsam rajta a csavart, hogy ne a saját szemébe világítson. Próbáltam jó érveket keresni, hogy miért is menjünk tovább:

1. Már túlvagyunk a felén.
2. Már a szint felén is túlvagyunk!
3. Ilyen körülmények között nem szégyen feladni, de dicsõség megcsinálni!

Szerintem utóbbi volt a nyerõ, meg az, hogy miután Nagykovácsiban elhagytam a kesztyûmet telefonálás közben (és tehettem plusz háromszáz méter kitérõt visszafelé, hogy megtaláljam), a buszmegállóban legalább húsz percet szenvedtem, mert a vízálló nadrág felvétele után a sáros kamásli sehogy nem akart összezipzárazódni... Aztán sikerült... Tomi ezalatt jól kipihente magát, így benne volt a folytatásban. Az ellenõrzõponton meleg volt! És hagymás párizsis kenyér! És ivólé!!! Hú, nagyon jó volt mindegyik, új erõre kaptunk. Amikor kinyitottuk az ajtót, hogy induljunk, a lámpák fényében csak a hófúvást láttuk... Bíztató volt. Elég meredeken indult meg az út, de a hó miatt csak az elõttünk haladó 2 futó nyomát kellett követnünk, így igen könnyû volt a navigálás. Megkerestünk egy geoládát is, hogy élvezetesebbé tegyük a kirándulást :-) Aztán a következõ pont a Fekete-fejen volt, na ez is kellemesen meredeknek adódott, sõt... A tetõn a tábortûz mellett Tomi kapott egy kis szíverõsítõt, így neki is jobb kedve lett :-) Na addig is az volt, de ezt nem tudtam kihagyni! Utána nagy ereszkedés, majd beton, majd a Hárs hegy elõtt kellemesen bazi meredek rész már megint, arcba vágó hóval, ami ráadásul egyre vizesebb lett, így a kabátunk is szépen nedvesedett... Aztán a János-hegy elõtt tartottunk a szakadó hóban öt perc pihit, ittunk és ettünk egy keveset, tudtuk hogy az elõttünk álló emelkedõ hosszú lesz és nehéz. Hát az is volt. Itt volt a legdurvább idõ az egész túra alatt. Szó szerint olyan volt, mint a Delta elején... Olyan hófúvás volt felfelé a szerpentinen, hogy alig láttunk valamit, a szemüvegem a szél által visszafújt meleg leheletem miatt bepárásodott, úgyhogy isteni volt... Aztán a csúcsról lefele belevéstem a TTVV feliratot a hóba, itt már nagyon élveztem az egészet, itt lettem igazán biztos abban, hogy könnyedén beérünk szintidõn belül, és Tomi is ekkor hitte el szerintem, hogy tényleg meg tudjuk csinálni! Azért ez egy igen kellemes érzés volt. Ráadásul innen nagyon sokáig lefelé mentünk, ami jó. :-)

Makkosmáriánál háromféle csokiból választhattunk, Tomi meg szerencséjére pont amikor már feltápászkodtam volna, eszembe juttatta, hogy meg akartam igazítani a zoknimat, így öt perccel tovább pihentünk :) Itt csatlakozott hozzánk egy 85 km-es távot csináló túrázó is. Volt még a KFKI elõtt egy bazi hosszú emelkedõ, aminek sehogy nem akart vége lenni, de amikor oda felértünk, az volt az a pillanat, amikor már úgy éreztem, hogy innen már csak laza séta, amolyan tiszteletkör, amolyan ajándék a hátralevõ rész, hisz csak lefele kellett mennünk. Ennek örömére Budaörs határában párszáz méteren nem a piroson, hanem egy azzal párhuzamos utcán haladtunk, de ezzel természetesen nem rövidítettünk, hanem majdnem 100 méterrel még meg is növeltünk a távot... A városban már nyoma sem volt a hónak. Csöpögõ esõben értünk be a célba, ahol megkaptuk a kitûzõket és az okleveleket, majd végre leülhettünk! Na ez legalább olyan jó volt, mint a forró tea és virsli, amit még kaptunk. Ja, a tea gondolata repített minket Makkosmária után, azért ez fontos tényezõ. Tomi volt olyan rendes, hogy kocsival bevitt a Móricz-ra, így két éjszakai busszal már 1 körül otthon voltam, és gyors fürdés után bedõltem az ágyba! Nagy teljesítmény volt, büszke vagyok magunkra. Utána semmi izomláz, semmi vízhólyag! Legközelebb gyertek Ti is :)

Ja, és ez volt az elsõ TT-m! Jó kezdés volt :-)

PSP [kektura.eu]
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár