A Gyermekvasút nyomában
Elõször vettem részt a gyermekvasutasok nappali túráján és megszerzett tapasztalataim szerint, remélhetõleg, nem utoljára.
A kellemes élményekkel kezdem: Rengeteg fiatallal lehetett találkozni, nemcsak a szûkebb, hanem a tágabb gyermekvasút-barát berkekbõl. Remekelt az idõjárás és vele együtt a természet is ünnepelt. Öröm volt látni a szeretetteljes családi kötelékekeben túrázó kipirult arcú apróságokat, kit gyalogosan, kit vállon hordozva, kit gyerekkocsiban tolva. A rendezõk minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a turistafolyam ne csak elrajtoljon, de - hasznos ismeretekkel gazdagodva - célba is érjen. Jólesõen próbára tett az útvonal hullámvasúti vezetése.
Kellemetlen élményekkel zárom beszámolómat: Az egy helyen zajó tumultuózus nevezés viszontagságai - sittel teli konténer-torlasz, kulcsra zárt mellékhelyiségek - megoldásán illene az egyébként készséges, figyelmes és rutinos rendezõknek elgondolkozni. A Fazekas-hegyi bunker mellé elhelyezett ellenõrzõ-pontot - tekintettel a korosabb túrázókra - illett volna alacsonyabb szintre rakni. Nem mindenki született akrobata és légtornász alpinista.
Sajnálatos, hogy mindig akadnak olyan túratársak, akik a dohányzás, a sörivás és a hangos trágár társalgás szenvedélyérõl még a túrázás tartamára sem képesek lemondani.
Köszönet a rendezõknek és a figyelmes, jóindulatú túrabarátoknak. | 