Túrabeszámolók
|
|
Tortúra 65
A túrát kísérletnek is szántam. Csak isoitalt, energiaszeletet, és gélt fogyasztottam a túra során. A kísérlet sikerült, beváltak. A túrát gyakorlatilag "vonatfutásnak" is nevezhetném, mert az elsõ vonattal érkezve, és az utolsóval hazautazva is majdnem 6-os átlagot kellett tolni. A vonaton becsúszott egy tejberizs és egy energiaszelet. Hosszadalmas miskolci buszozgatás után (közben DJ_RushBoy igazított el a kavarósabb helyekkel kapcsolatosan) végül 8.45-kor sikerült elrajtolni.
Az útvonalat nem ismerve megint túrabotokkal vágtam neki a távnak, de feleslegesen. Néhány meredek ereszkedõnél tudtam igazán csak kihasználni, a jégen meg bottal is elcsúsztam :-) Tempósan haladtam Bükkszentlászlóig, ami nem is kicsit hosszú falu. Rozitával futottam itt össze, de sajnos a megbeszélt szigethalmi futásra nem jutottam el :-) Az italbolt alig lett meg, már azt hittem, hogy valahol elsétáltam mellette. S+-on nagyot kellett mászni, Bükkszentkeresztre érve be is toltam az elsõ gélt.
Gyors pecsét a kocsmában, és az emelkedõ végétõl egészen Hollóstetõig tudtam kocogni. Itt szomorúan vettem észre, hogy a CamelBak-em csöve tele van jéggel, egy csepp nafta sem jön ki belõle. Gyors átöltözés, ivózsák a ruha alá. Jönnek sajnos a tájékozódási gondok is, kicsit nehezen lett meg az S+ és a Bánkút elõtti Z jelzés is megérne egy misét (vagy többet). Ezek ellenére valamivel 5 órán belül vagyok a bánkúti ep.-n, ahol kapok langyos vizet a közben már kiolvadt CamelBak-embe. Egyéb szolgáltatást a túra közben nem vettem már igénybe.
Tar-kõig tempósan tudtam haladni, majd a nem túl kemény mászás után leesett állal csodáltam a hihetetlen kilátást. Már ezért megért eljönni! Ezen a részen szinte a fél TTB-vel, topikkal találkoztam. A K+-t Tamás-kútig többszörösen bebénáztam (nem akarok beszélni róla :-) ). Várkút felé elkezd sötétedni, elhagyom az újabb TTB csapatot (Gethééket), majd hatalmasat esek a tükörjégre futva. A CamelBak és a deréktáska védett meg. Besötétedik, tehát a tempót visszaveszem. A nagyon könnyû, de nagyon pocsék BalckDiamond lámpámmal küszködöm tovább. Leginkább a tempós túrázókkal tartok, de a várkúti ep. szinte sose jön el. Gyorsan haladok, de egyszerûen mindig emelkedik, peregnek a tízpercek, már biztos, hogy nem lesz meg a titkon remélt 10 órás teljesítés :-( Megszakad a szívem is néha, mert érzem, hogy olyan helyeken haladunk, ahonnan nyáron fantasztikus lehet a kilátás. És még mindig sehol az ep. ! Kínomban az út mellett éppen pakolászó túrázóktól kérek pecsétet :-) Nagy sokára megérkezünk a turistaházhoz. Van itt dínom-dánom, rengetegen vannak bent, a TTB maradék része például. Itt is persze csak gyors pecsét, hiszen ezzel a tempóval lassan a vonat elérése is veszélybe kerül.
Tolom szépen a talicskát tovább, majd a lámpám lassan kileheli a lelkét. Utolérek egy futó párost, akikkel persze egész nap kerülgettük egymást. Hozzájuk kéredzkedem, mert az õ lámpájuk valóságos fényözön. Mint kiderült az elõzõ esti UTMB elõadáson is voltunk mindhárman, kicsi a világ .Szépen beszélgetve kocorászva érünk a szõlõk között (sajnos nem Egerbe), hanem egy mûúthoz. Rövid vita után (jobbra-balra) egy autós eligazít bennünket : Eger még 6-7 km :-((( Kocogás a mûúton, majd azért lassan beérünk a városba. Átvágunk a belvároson, itt a cél.
Idõm kb. 10.50 lett, ami elsõre talán nem rossz. Jövõre már ismerve a "tutikat" sokkal jobb lehet :-) A virsli még fõtt, de a forralt bort már megkaptam, le is zúzott azonnal így kaja nélkül :-) Potyafuvar az állomásig,vonat, potyafuvar hazáig a sorrend. A futósráccal jókat dumálunk a vonaton a kerékpározásról, futásról, majd egészséges szundi jön persze. Jó volt, jövõre is!
|
| | |
|
Kedden ködös-sáros idõben bejártuk a túrát RitaB-vel, és elhelyeztünk néhány útbaigazító táblát is. Kis hezitálás után (kis rábeszélés után) végül úgy gondoltam, hogy egy évnyi kihagyással belevágok a harmadik Vulkántúrámba.
Reggel a vonaton nagy adag tejberizst reggeliztem. Kismaroson szikrázó hideg fogad. Sokan várunk a buszra, rengeteg a vidám, lelkes fiatal. Számomra valahogy ez a túra legjelentõsebb pillanata.
Gyors rajt 7.30-kor bemelegítõ kocogással. Az elsõ pecsételõhely környékén kicsit befagy a CamelBak-em, de kezelhetõ a probléma. Csóványosig nagyon erõs tempó tartok, NHH-en sem állok meg Ritánál csak pecsételni. Ha jó idõt szeretnék menni, akkor a pihenõk elhagyásával sokat lehet lefaragni. Szép tiszta az idõ, a csóványosi torony szinte folyamatosan látszik. Itt szomorúan konstatálom a kedden épített TTB hóember elhullását :-( Lefelé nagyon megküzdök egy csonttáfagyott Powerbar szelettel. A Z meredekebb szakaszain bajban vagyok a botokkal is, esek-kelek. Végre itt a Vilati-nál vagyok egy a keddinél szerencsésebb patakátkeléssel. Kapok egy TTB túrórudit, és a kért ásványvizem is itt van. Köszönet érte még egyszer Vagdalhúsnak és Olahtamásnak! Tehát CamelBak gyorsan feltölt, isopor belezúdít és már jöhet is a salgóvári gerinc.
Brutálisan emelkedõ hullámvasút ez, az elõttem haladó futócsapatból is kihullik egy ember. Itt futásra gondolni sem érdemes. El-elhúznak a futók, de az emelkedõkön jó vagyok a botokkal. A kilátás Hollókõrõl fantasztikus. Végre itt a salgóvári pont Elágazásékkal. Szegények a legnehezebb pontot vállalták be. Innen végre lehet megint tolni egy kicsit, persze Magyar-hegyre felfelé-lefelé ez sem igaz :-) Magyar-völgyben nagy TTB-s csapat pihen, csokit nem kérek, de egy teát azért a kezembe nyomnak. Bányapusztáig megint leerõltetek egy Powerbar szeletet. Ez a szakasz most lefagyva istenes volt a keddi sártengerhez képest! Kezd megfogni a csekély kétórás éjjeli alvás, de már csak a P+-os kapaszkodó van hátra. Ezen egy kicsit beszélgetek, majd botozva leküzdöm az utolsó nagyobb emelkedõket a turistaházig. 14 óra van kb. Innen bele-belekocogva, néha nagyot korcsolyázva érek be a célba kereken 15 órára.
Elégett 4000 kalória. Kitûzõ, megérdemelt virslik a célban, busz eldumálása Jaat-tal, majd köszönet a fuvarért Alá-nak! Ez most jó volt, jövõre is!
|
| | |
|
|
Rideg Sándor Emléktúra 15
Kihasználtam a bõséges rajtintervallumot, és valamivel dél után értem kényelmesen a rajtba.
Szigetcsépen bemelegítettem tempós sétával, majd a Duna mellett sem lett kedvem igazán futni, mert az üdülõsoron sok kutya volt a kerítések mögött, és sokan itt sétáltatták ebeiket. Néhol igen sáros, jeges volt az út. A Díszkútnál Rozitáék vártak mandarinnal. Innen végre erdõs rész következett, begyújtottam tehát a rakétákat. Próbáltam a 2 órás teljesítésbe beleférni. Az ep.-nél kihagytam az illatos borosteát. Mivel a 15-ös táv hosszabban kanyarodott a cél felé, így többeket kétszer elõztem. Szigethalmon utolért Kardos Józsi, aki az 50-est futotta éppen 5 órán belül. Egyszerûen rátapadtam a véget nem értõ, hosszú, szigethalmi utcákon. Így 1:50-es idõ körül értem az iskolába.
Kis sorban állás volt a célban, de a finom szolgáltatás kárpótolt. A túra köszönettel jólesett.
|
| | |
|
|
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv
Röpke három órás alvás után, összekanalazom magam, és irány az Árpád-híd, ahol Papamacihoz csatlakozom a szigethalmiak 26 km-es teljesítménytúrájának lekocogásához. Illetve bocsánat, Papamaci lazán lefutotta volna jócskán 3 órán belül, de én sikeresen tudtam gyalogos- kocogó tempóvá lassítani a haladását :-) Köszönet mégegyszer az oda-vissza fuvarért is!
Viszonylag kellemes túraidõben érünk Visegrádra. Átfutom az itinert, és nem kis megdöbbenéssel látom, hogy az útvonal megváltozott tavaly óta. 8.25-kor rajtolunk a Mûvelõdési Házból. Kemény bemelegítõ kapaszkodással jutunk fel a K+-on Nagy-Villámig. Innen apró bizonytalankodásokkal tudjuk követni a piros kerékpár jelzést majdnem Pap-rétig. A felfeléket nem futom. Ezt jó lenne a kialvatlanságra fogni, de a dombfutáshoz (talán még) nem vagyok elég erõs. Maradna a sík és a lejtõk. Hosszú emelkedõk (kedvencem a folyamatos, 3 km-es volt )és saras pocsolyák keserítenek nagyon sokáig. Úgy érzem nem lesz meg a kitûzött 3.30 körüli idõ :-( A pocsolyába lépést sem lehet elkerülni, de így legalább egy idõ után már nem kell annyira vigyázni. Papamaci szájából elhangzik a túra kulcsmondata : "-Azért néha emuláljuk egy kicsit a futást." :-))
Megmásszuk a Pap-rétnél a becsület-emelkedõt, és végre lehet egy kicsit jobban iparkodni. Legurulunk Pilisszentlászlóra az újabb pecsétért. Szerencsére a szint jelentõs hányadát már letudtuk. Én kb. a halálomon vagyok már, behabzsolom a szendómat, jól esik rá a meleg tea a CamelBak-ból. Még kb. 10 kili a vége, és egy nagy hajrával meglehet a kitûzött idõ is. Az Apát-kúti-völgy csodaszép, tolom a talicskát ahogy tudom. Átküzdjük magunkat többször a patakon, és egy nagy kirándulócsoporton is. Beleadok apait-anyait, de sajnos a forrás után bele kellett sétálnom kicsit az aszfalton. Még egy mászás jön a piros háromszögön egy nagyon csúszós, iszapos emelkedõn. Pecsét a magaslasnél. Papamaci futást kér a ponthoz, nehogy szégyenbe maradjunk :-) Még egy nagy zuhanás Visegrádra, és már itt is a cél. 3.25 lett, ami nekem kiváló idõ, hiszen tavaly óta a túra szintesebb(932m) és hosszabb (~26 km) is lett.
Isteni finom teát kapunk, és egy kicsit beszélgetünk az elsõnek beérkezõ, szintén hosszútávos Vadmalaccal. Nagy köszönet Papamacinak, hogy végighúzott a túrán, mert egyedül küzdve még nagyon hamar szétesek fejben. Remélem lesz még alkalom az együtt kocorászásra. Kösz! A túrát és a szép kitûzõt is köszönjük persze a szigethalmiaknak. Jövõre is.
|
| |
|
|
Hangya 14
Párommal és kétéves kisfiammal teljesítettük ezt a sétát. Kellemes túraidõben kapaszkodtunk fel komótosan a Julianus-toronyhoz. Gyorsan letudtuk a térdgyilkos lejtõt, és ügyesen elnavigáltunk a Kálvária-hegyhez. A mindig hangulatos Zebegényben egy kis kávézás és Hubertus után szépen megleltük a Vizes-árokhoz vezetõ utat. Majd jött az igen kemény létrás-kapaszkodó, ez a rajtam lógó +20 kilóval (hátihordó) már igencsak megfogott :-) Kellett egy kis pihenõ a felsõ létra után. Majd kényelmesen elsétáltunk Köves-mezõig. Itt a szalagozott ösvényenre rátérve értünk vissza a plébániához. Megkaptuk az egységes díjazást, illetve finom kenyeret és teát. Sebestyén jót játszott a rendezõktõl kapott labdával, de szerencsére a labdarúgás iránt nem sok lelkesedést mutatott. Jó kis családi séta volt, bár hátihordozóval volt egy-két kemény emelkedõ. Kicsit fájt a szívem persze az extrahosszú, jubileumi távért. |
| |
|
|
p85
Csak tényeket próbálok közölni, mert nem szeretném vagdalkozással megbántani a sok kedves túrázó, illetve rendezõket segítõ ismerõst. Minden tiszteletem az Övék.
6.45-kor indultam és 15.30-ra értem a Kopár-csárdához, ahol nem tudtam átvenni az odaküldött csomagomat, mivel nem volt ott! Kaptam egy kb. 1 kilós katonai lámpát, amivel percenként villantva keltem át a sötétbe boruló Nagy-Szénáson. Közben reménykedtem, hogy talán Nagykovácsiban átvehetem az éjszakára szánt meleg ruhámat, lámpámat, túrabotomat, esõbakátomat, elemózsiámat. Közben a túrakedvem is lassan keserûségbe csapott át. Sajnos Nagykovácsiban sem volt a csomag. Bár felajánlottak egy újabb kölcsönlámpát, de a az elõzõ nap egy órán át jó hangulatban kitalált,rendezgetett felszerelésemmel szerettem volna a túrát teljesíteni. Bementem végül a rendezõkkel Budaörsre, és ott elõkerült a cuccom a Dobogókõre vitt holmik közül. 19 órakor tehát a visszaszerzett holmimmal hazabuszoztam.
|
| |
|
Cserhát | Túra éve: 2007 | 2007.11.09 11:41:07 |
|
Cserhát 40 (50), avagy miért ne fussunk olyan túrán, amin még nem voltunk
Jó két hete a Cserhát MATT keretében túráztam elõször a tájegységben. Akkor annyira megtetszett ez a dimbes-dombos, tehenes vidék, hogy innentõl kezdve a cserháti túrák nagy elõnnyel fognak bekerülni a naptáramba. De most még a Cserhát 40-nél tartunk. Legelõször köszönet Vagdalthúsnak az autós eljutási lehetõségért (és a Naszály térképért). Sajnos a 40-es távra csak akkor lehetne aznap lejutni busszal, ha birtokolnánk eme jármûvet. :-( 7 óra körül érünk Alsótoldra a cserkútpusztai pontõrök társaságában. Nagyon csúnya esõfelhõk alól indulunk Pestrõl, de szerencsére megúsztuk a komolyabb csapadékot. Ismerõsök a rajtban, illetve szembõl az aszfalton már úton a Tepke felé.
7.30-kor rajtolok, és kb. 25 perc alatt érek a kb. 600 méterre lévõ elsõ ep.-re, mivel még mindig tudok hinni az elõttem haladóknak :-) Magyarán: szépen megmásszuk elõbb a Bükk-hegyet is mintegy szorgalmi feladatként. Sebaj, végre megvan a matrica, elõttem a hatalmas legelõ, tûz! Az út egy tehéncsorda közepén visz át, kicsit azért óvatosan belassítok amikor méteres távolságra kerülök. Szépen utol is ér egy komolyabb felkészültségû futócsapat, el is húznak az aszfaltos részen. Itt én is szépen tolom, majd tempós gyaloglással jutok fel a Tepkéhez. A pontõr felküldene a kilátóba, de hiába, nyíltam megtagadom a "parancsot" :-)
Végre itt a lefelé, inkább futnék már. De a gerincút persze fölfelé is megy rendesen. Jó hangulatban elõzgetek egy jó darabig, minden szuper! Tempósan futok, a kilátás csodás, az õszi erdõ színei gyönyörûek, mindenki kedvesen elenged. Nagyon belefeledkezem a kocogásba, és várom már, hogy egyszercsak felbukkanjon Garáb. De nem jön. Egyszercsak belémhasít a balsejtelem, hogy már régóta nem elõztem senkit, valami baj van! Szomorúan konstatálom, hogy téveszmék, és figyelmetlenségem áldozata vagyok : azt gondoltam, hogy a kék jelzés vezet le a faluba. Ez baj, mert a kék négyzeten kellett volna a térkép szerint balra elfordulni, de hogy hol azt most sem tudom. Nagyon benézhettem. Szépen visszafordulok, amikor még két futósrác érkezik szembõl magabiztosan. Gyorsan elbizonytalanítom õket is :-) Szépen futunk visszafelé, majd egy hatalmas, kegyetlenül csúszós távvezeték-nyiladékon ereszkedünk lefelé. Megváltó kutyaugatás érkezik valahonnan balról. Csodálkozó, mosolygó túrázók között mászunk vissza a falu felsõ széléhez, az újabb matricáért. Helybéli öregasszonyok néznek ránk döbbenten : ennyi (futó)harisnyás férfit rég láttak a faluban. Egyikük üldözõbe vesz bennünket, és amikor mohón kortyoljuk a frissítõ szörpöt, komolyan megjegyzi "- Aha, a piros borért siettek annyira!". Közöljük, hogy ez csak szörpi. " - Óóó, akkor ezzel nem jutnak messzire." és legyint.
Futunk. Nagyon kínos rész következik most : bénafutó újra utoléri azokat, akiket már elhagyott. :-) Ezen fordítva sokat röhögtem korábban, mostanában kevésbé szoktam. Valószínûleg a ..... rossz oldalára kerültem. Felsõtoldig szépen még elfutok, sajnos a lopakodó üzemmódot nem tudom bekapcsolni. Ég a pofám : mi a francnak futok ismeretlen terepen? Minden futókedvem elszáll közben, kicsit el is fáradtam, ráadásul busz 16 óra után lesz majd Pestre, nincs hova sietni. Maradnak a táj szépségei, a gyalog üzemmód bekapcsolható. Borzalmasan megéhezem. Van egy szendóm, de éppen elérjük a Hollókõ körüli, tehénlepénnyel nagyon sûrûn megbombázott legelõket, tehát elmarad még az étkezés. Fantasztikusan hangulatosak ezek a dombok, a legelészõ csordákkal. Az egyik túrázó kutyája kicsit meghajtja a teheneket, így a panaszos bõgés elnyomja gyomrom korgását :-) Végre Hollókõre érünk, az italboltnál Petamival futok össze, majd jön a várnál Vagdalthúsék ep.-je , finom müzliszelettel. Itt leküldöm a szendót is végre.
Innentõl kb. a végéig Kovács Karcsival megyek együtt. Beszélgetés közben gyorsan letudjuk a kemény kis mászást a Dobogó-tetõre, majd Cserhátszentivánra érünk le az S+-on. Itt picit elered az esõ, de gyors esõkabát-felvétellel elûzöm a nem hiányzó csapadékot. A falura nem ismerek rá, jó két hete itt falunap volt, zsibvásárral, fõzéssel, futóversennyel. Óriási a kontraszt! Most embert sem látni sehol. Egyetlen italbolt sincs nyitva, pedig legalább egy kólát nagyon megittam volna. Minden zárva. Kész, mindenki elvonult. Sebaj, szépen felmászunk a hangulatos kilátóhoz, ahol Bubuék csapatával találkozunk. Közben megint rákezd egy kicsit. Esõbakát föl, majd le. A K+-on lassan elhagyjuk a kis csapatot (akik a hosszú hétvégén gigakilométereket nyomtak le !), majd jó kis mászással érünk fel Cserkútpusztára, ahol a kedves, reggelrõl már ismerõs pontõrök kicsit csalódnak a tempómban :-) "Nem gyenge" hídon-létrán kellett a házikóhoz átmászni :-) Újabb legelõk mellett kapaszkodunk felfelé, a változatosság kedvéért birkanyájak mellett haladunk. Visszazuhanunk Cserkútpusztára, egy kerítés mögül vaddisznó röffen ránk. Még egy kis beton, és már Alsótoldon is vagyunk a célban 15 óra 12-kor. 7.42 a teljesítési idõ, ha belegondolok, hogy 6.30 körül terveztem, akkor jajj :-)
Nagyon szép, váras kitûzõt kapok (jól mutat a Cserhát MATT-on kapott váras kitûzõ mellett!), és ami szerintem hasonlóan fontos : az oklevél is nagyon szép. Isteni teák és finom kenyerek várnak a szomjas, éhes túrázókra. Lehet bõséggel repetázni és zárt helyen, melegben leülni, várni a buszt, vagy a társakat a hazajutáshoz. Figyelmetlen kavarásaimtól eltekintve csillagos ötös a túra, a rendezés. Villámbiznisz a buszsofõrrel :) , és a 16.07-es járattal, kényelmesen, szunyókálósan jutottam haza. Jövõre is!
|
| |
|
|
Lokomotív 424 24 km-es "klasszikus" táv
Derekam miatt sajnos szóba sem jöhetett a 42 km-es táv kocogása, de most ennek a sétának is örültem. A hátizsákba kamáslit és esõkabátot is pakoltam, igazából esõs túrára készültem. Szerencsére ideális túraidõ, és csodaszép õszi Börzsöny fogadta a túrázókat. A sár sem okozott problémákat. A pakolást elszúrtam, mert a Nyugatihoz érve vettem észre, hogy túl könnyû a hátizsák : ergo az innivalót nem tettem el :-( A pályaudvari büfét céloznám be, de éppen tizen lépnek be vásárolni, és a hangosbemondó is a 2 perces indulást mondja be. Tehát inkább Vácon rohantam meg az egyik árusítóhelyet. BZ-n reggeli.
Rajtban sok ismerõs. A szigorú rendezõhölgy 8.05-kor 8.00-át írt a papírra. Nem számít, rajt! A Fõrendezõ Úr azt kérte a rövidtávosoktól, hogy 2 óra körül érjenek Nógrádra (12 km), tehát a séta azért tempós. Gyors kapaszkodás a hegyre, lefelé már futók elõzgettek. Magyarkúttól a hosszútávos Tibethez csatlakoztam a két táv szétválásáig. Az idõjárás ragyogó, az õszi táj gyönyörû, a beszélgetés témája sajnos szomorú (sok erõt mégegyszer!). Megint felmerült bennem, hogy valamelyik Nógrádot érintõ túra ellenõrzõpontja lehetne a Várban. A forrásnál csoki is járt a pecsét mellé, percre 2 óra alatt értem ide.
A Z jelzésen szépen elérek Királyrétig, kicsit "meglihegtet" a várdombi oda-vissza mászás. Elõjönnek a „Börzsönyi váras” , szakadékba csúszós (középsõ fiam) emlékek :-) Jöhet a rosszul jelzett P jelzés. Nagyon hangulatosak voltak a réten legelészõ lovak az õszi tájban. Egy gyöngyösi túratársat bizonytalaníttam el a P letérésénél, tavaly biztos nem itt jöttem le a patakhoz, hanem valszeg jóval elõbb. Kis visszasétával azért megleljük a tuti utat, és 12.08-kor a célban vagyunk.
A tavalyi oklevéllel megegyezõt kaptam, csak most sorszám is került rá. Bõséges volt a zsíroskenyér és innivaló választék, és a 12.46-os vonattal már lehetett is hazasuhanni. Szép kis õszi túra volt, pont erre volt most szükség. Jövõre is.
|
| |
|
|
BEAC MAXI 110
Mostanában inkább futóversenyek felé kacsingatok, ezért fejben nem igazán készültem a túrára. Egészen a túra elõtti péntekig tartott ez az állapot, amikor is teljesen "rázsongtam" a MAXI-ra. Felszerelést válogattam, próbáltam végre jól kitalálni a kajálást is. Mivel az idõjósok esõs, sáros idõt ígértek, ezért biztonsági üzemmódra váltottam : kamásli, túrabotok, vízálló , régi túracipõ (ami majd késõbb csúnyán megtréfál), még egy nehéz katonai esõkabátot is elõtúrtam. Teljesen elfogott a "nagy túra" fíling.
Reggel sok-sok ismerõs túrázó, futó a vonaton, Magyarkúton gigatömeg tart a rajtba. Hihetetlenül hangulatos ez a túrázó,-futó kavalkád, ráadásul az idõjárás is a kellemesebb oldalát mutatja. Nevezés helyett egy kis ünnepi szónoklatot kapunk a Fõrendezõ Úrtól: felhívják figyelmünket a várható meglepetésekre, és a Csanya-becsületpont kapcsán elõkerül az útvonalkövetés témája is. Nagyjából kikerekedik, hogy az elõre megadott pecsételõpontok érintése a lényeg, nincs kötelezõ útvonal. A papíron kapott táblázat tehát csak egy ajánlott útvonalra vonatkozik. Ez talán áldatlan vitákra is pontot tehet végre, így mindenféle "csalózás" is érvényét veszti. Elhatározom, hogy Nagy-Hideg-hegyet érinteni fogom, Pilisszentlászlóra is a kéken megyek, viszont Dobogókõ felé majd az aktuális helyzet alapján döntök. Depóra leadom a lámpát, és kajákat. Elhatározom, hogy a 17.45-ös komppal fogok átmenni, ehhez egy viszonylag gyors Börzsöny 50 kell.
Rajt kb. 8.30 körül. A legelsõ kis sáros emelkedõn hatalmasat esek, ezt jó ómennek veszem :-) Azonnal melegem lesz, az esõkabát után a pulcsit is a derekamra kötöm. Szépen nézünk ki majd, ha mégis meleg lesz napközben. Ezen a részen van csak komolyabb sár, szegény bicósok szenvednek is rendesen. Megy egy kis kedves odamondogatás is nekik, de ez szerintem a MAXI szerves része. Egy ismerõs túratárs segítségével átbénázom magam az épülõ hídon, és a Nógrádi-várhegy panorámáját csodálva máris az elsõ ep.-n vagyok (9 óra 58 perc).
Gyors pecsételés után irány a Csóvi. Kihasználom az egyenlõre síkabb terepet, és elõhalászom a deréktáskából a töltött piskótákat. Egyetlen "hagyományos " túraszendvicset sem pakoltam, próbáltam olyasmiket választani amiket szeretek, és meg is eszek. A túra végéig táskában aszalt szendók nem sok hasznot hajtanak. Szép lassan elindul az emelkedõ, tikkadt kerékpárosok gyûjtik itt-ott az erõt. Belebotlok egy nagy seregletbe váratlanul, ez az egyik "meglepi-pont" reggelivel. Mivel jó elõre kitaláltam, hogy pontosan hol és miket fogok enni, ezért itt bizony meg sem álltam, az imitt-amott "elszórt" 5-10 percek megbosszulhatják magukat. Jönnek végre a kedvenc vízmosásaim a Foltán-kereszt elõtt. Itt jól haladok, jó pár túrázót elõzök ezen a nem túl könnyû részen. Foltán-keresztnél újságot osztanak. Helyem és kedvem sincs ezek cipeléséhez tehát gyorsan tovább. 12.10-kor érek a betontoronyhoz, ahol a pecsételés után megjutalmazom magam egy csokis-tejberizzsel, amit a magammal hozott mûanyag kanállal fogyasztok el. Itt visszakerül rám természetesen a pulcsi.
Gyorsan átrobogok Nagy-Hideg-hegyre, a kék jelzéses kapaszkodó elõtt izomlazítós-"frissítõpont". Hmmm. Nem tudom hányan kentek itt magukra bármit is. A turistaházban csak pecsételek egyet az ellenõrzõlap hátuljára, és a többi túrázót is erre bíztatom. Majd lesietek Kisinócra, közben újabb csemegéket majszolok: fûszeres kockasajtokat. Nem szeretem ezt a köves hosszú lejtõt, elkezdem "kimatekozni" a kompot is ereszkedés közben. Tolni kell nagyon a síkabb részeket, nincs mese. Kisinóci pecsét után robogok a betonon (ez persze csak gyors gyaloglást jelent, ilyen hosszú túrán inkább nem futok még egy métert sem. Kóspallagon feltöltöm a 2l-es CamelBak-et a biztosan mûködõ kútnál. Megy bele az epres Bolero is szépen, de viszi a szél mindenfele, olyan a kezem, minta öltem volna :-) Jó a tempó, elérem majd a kompot is már látszik, és a Békás-réten jön az újabb "csodakaja" a dobozos-fóliás májkrém. Ehhez is jól jön a mûanyag kanál. Ezzel el is fogyott a Börzsönyre szánt kaja. Törökmezõtõl két és fél órát számolok az átkelésig, pont így is érek ide, de hopp, meglepi-bogrács rotyog a sportpálya mellett! Jól kiszámított kajálás ide vagy oda, bizony kéne ez a kalória is nagyon! Szaporán forgatom, fújom, tunkolom a finom paprikás krumplit, és gyorsan végzek vele. Finom volt, köszönet érte! Közben az egyik látásból ismerõs, ezúttal kerékpáros túrázóval beszélgetek, aki izületi problémák miatt kényszerült ezúttal a nyeregbe :-( Ez is megerõsít abban, hogy belevágjak egy komolyabb porcerõsítõ szer szedõ kúrába (a beszámoló írásakor ez már folyamatban van). Jobbulást neki, és mindenki nagyon vigyázzon magára, mert szép hobbi ez, de.........
Nos e kitérõ után, robogok tovább Hegyes-tetõ felé, az idõ kicsit jobban szorít. De van szufla szerencsére bõven, hamar a kemény emelkedõ alá érek. Mély levegõ, botokat szorít, irány a szint! Megállás nélkül, szerintem rekord idõ alatt fent vagyok a Julianus-toronynál, bár a levegõm egy kicsit elfogyott :-) Többen jönnek persze szembõl. A kedves ismerõs pontõrök dinnye hegyekkel kínálnak, és hála a gyors mászásnak, idõvel is jól állok (16 óra 35 perc). Nagyon jól esik a dinnye, szeretem is, itt ragadok jó pár percre falatozni. Majd nekivágok a kék jelzésnek, abban a reményben, hogy nem lesz nagyon sáros. Egy túratárs készségesen mutatja a rét utáni ösvényt, majd taktikusan téblábolni kezd, mintha nem tudnám, hogy innen is van rövidítõ Nagymarosra :-) Tökmindegy, itt a panoráma-úton most nagyon jól lehet haladni, nem is poros, nem is túl nedves a sár: ideális. Mezei kirándulók is tartanak itt felfelé, készséggel elengednek a szûk gerincen. Hamar leérek, és máris a révnél vagyok (17 óra 30 perc). Tehát jut idõ nyugodtan depózni. Nagy nehezen meglesz a szatyrom: a teherautón nem kicsi a káosz. Gyorsan elrakom a kajákat(közte a dobogókõi csúcsrizssel) és a lámpát, bekapok egy ide szánt banánt, veszek egy kólát. Nagyjából ekkor befut a komp , és már megyünk is át a Dunán a csodás Visegrádi-várhoz.
A Pilis keményen köszön be ezen a túrán: irány a meredek köveken a vár! Nagy-Villámnál sokan visszafordulnak a betonon, de egy nagyobb csapattal irány a Csanya-pont. Ezt még pont világosban elérjük, a kemény szint kicsit megfog a pihenõig, jól esik egy kis leves. Itt idõzünk egy keveset, én egy kicsit többet, de a sötétedésre való tekintettel Csanya már zavar is tovább (hiába mindig is tudtam, hogy nem szeret :-) ). Átkelek a forgóajtókon, majd a cseles letérõnél komótosan üzembe helyezem a fejlámpát. Ehhez a szakaszhoz sok emlék fûz, rengeteget jártam erre szinte minden párommal. Átkelek a kedves, de már töksötét szalonnázó réten, és elsétálok Pap-rétig, aholis kicsit bóklászom, és szégyen szemre egy sátorból kiszóló kedves hang állít jó irányba. Lebandukolok Pilisszentlászlóra, a nemszeretem kutyás kék jelzésen. Itt bénázok egy nagyot, szépen tovalibbenek a régi kéken, majdnem kisétálok a faluból, amikor azért feltûnik a bibi. Tetézve a bajt egy agresszív, kistermetû kutya pattan ki az egyik kerítésen és jön is szépen rám. A kis kavarás amúgy is felbosszantott, tehát suhan a túrabot és szikrákat hány az aszfalton, kiskutya vinnyogva el. Átkelek a pilisi éjszakai életen és végre a Rigóban vagyok (21 óra 35 perc), ahol éppen a fõ ünnepségbe csöppenek :-) Van torta, ünnepi beszéd, régi sportérem osztogatás is. Van taps is , szép dolog a 20 rendezés hiába, az MJ szónoklat egy-két elemét pedig borítsa szerintem a feledés jótékony homálya.
Száll az idõ, és mivel nem szeretnék egyedül a számomra legutálatosabb szakaszon egyedül menni, ezért az éppen induló törzsgárdához csatlakozom. Átkelünk a hídon, és megcsodáljuk a fantasztikus látványt produkáló tökfejeket. Le a kalappal a megvalósításért! És hát igen, rátérünk sokáig a betonra, meg a jelzésre is egyszer. A kékre. Summa-summárum Dobogókõ 0 óra 15 perc. A múzeum padlóján hever szinte mindenki, a pontõr szokás szerint a múzeumõr. kellemes a meleg idebent. Megejtem az elemcserét, majd bekebelezem a csúcstejberizst.
A csapat gyorsan elindul, én már lassabban, és felveszem a nehéz kabátot is, bazi hideg van már kint. Egyedül bandukolok, a köd is nagyon erõs itt fent. Fagyoskatona után az emelkedõ elõtt egyszercsak pikk, és ott állok a töksötétben. Biztos lecsúszott az érintkezõ a laposelemrõl. Tehát szépen kitapogatom az elemet, de az érintkezõk jól vannak rajta. Ajjaj, akkor az égõ lesz a bûnös, ebbõl szerencsére van egy halogén tarcsim. Búra le, izzó megpiszkál, és csodák csodája újra fényárban úszik az erdõ. Hopsz, tehát ez érintkezett rosszul! Pedig milyen jó is lett volna a sötétben ráhozni a szívbajt valamelyik utánam jövõ túrázóra , egyszercsak felbukkanva a sötétbõl :-) Haladok szépen tovább a sárgán, és egyszercsak azon veszem észre magam, hogy elbóbiskoltam. Ez innentõl kezdve folyamatos, tehát 50-100 méter haladás után egyszercsak arra ébredek, hogy megálltam, vagy nekimentem egy bokornak. Meglehetõsen érdekes, bár nem túl gyors módja ez a túrázásnak. Az utat jól ismerem, tehát gond nincs, beállok mindig jó irányba. Aztán egy rétnél meglátom, hogy jönnek mögöttem. Filmszakadás megint. Egyszercsak mellettem vannak az érkezõk, és kérdik, hogy mit keresek jócskán az út mellett :-) MB-kerülõs csapat ez, elhatározom, hogy megrázom magam, és próbálok utánuk menni, különben megágyazhatok valamelyik vadászlesen. Jó tempót mennek, tudom is tartani, sikerül egy kis éberséget összeszedni. Viszont a sarkaimnál, a cipõ kezdi egyre jobban lezúzni a lábamat, de ennek még örülök, ez a fájdalom is ébrentart. Visszagondolva is furcsállom a nagy álmosságot, ilyen erõsen nem szokott elõfordulni hosszú túrákon sem velem. A héten sokat pihentem a túrára való tekintettel, inkább a hirtelen hét közbeni idõváltozásra fogom a dolgot. Újabb túrázók csatlakoznak, és így érünk Lajosforráshoz (3 óra 10 perc), ahol a kedves pontõrök teával várnak bennünket. Jól esik ülni kicsit a tûznél.
Aztán nekiindulunk, a következõ ep.-ig próbálom tartani a tempót a sok jelzésváltásos szakaszon. Sikerül is, közben keményen feltámad a szél. 4 óra 15-kor vagyunk a Csikóváraljai turistaháznál, sokan idõznek még itt, mi vagyunk a váltás, kis pihenõ, veszek egy kólát. Induláskor elkezd esni, ami kitart egészen a csobánkai aszfaltos részen. Rátérünk a pirosra, itt a meredek részen szépen leszakadok, itt érem el valahol fizikai határaimat. Innentõl már "fejjáték". Nagyon kemény kapaszkodás következik hajnali szürkületben a Kevélyre, de türelmes, lassú botozással végre fent vagyok a nyeregben. 6 óra kereken, pont kivilágosodik. Iszonyatosan szomjas vagyok, azt hittem elég lesz a kóla, és nem töltöttem fel az ivózsákot, ez is hiba. A pontõr nagyon kedves, de vize nincs, csak egy kis egri bikavért tud felajánlani. iszom pár kortyot, a több végzetes lenne, még van hátra 13 km.
Lebotorkálok Pilisborosjenõre, a lábam már nagyon fáj, érzem, hogy véres sebek vannak mindkét sarkamnál a cipõben, most már kihúzom valahogy a célig, bármi legyen is. Bizony hozni kellett volna pár sebtapaszt, sõt a pontõröket is megkérdezhettem volna, de a fáradtságomra jellemzõ, hogy ez eszembe sem jutott :-( A faluban sehol egy árva lélek, biztos valahogy megneszelték, hogy éjjel óta folyamatosan zombitámadás alatt áll a település :-) Átcsoszogok a hosszú utcán, ezt is el-elbóbiskolós stílusban teszem, nem semmi lenne ezt a szakaszt visszanézni utólag! Kövesbércre már összekapom magam, és kissé élénkebb stílusban lezúzok a 10-es úthoz. Nagyon már a meredek lejtõ sem esett jól. A téglagyár felé a földúton kutyás néni néz gyanakvóan, majd megalkotok egy ellenõrzõkérdést a túrához. Milyen színû óvszert használnak leginkább a környéken dolgozó "lányok"? A válasz tucatszám hever a földúton. És jön a feketeleves: a soha véget nem érõ kapaszkodó a Virágos-nyereg felé. Szomjas vagyok nagyon, a sarkaim már súlyosan fájnak. Nem is bírom tovább. Lerogyok, és papírzsepiket próbálok a cipõ és a lábam közé gyömöszölni, hátha tompul egy kicsit a kín. Nem sok sikerrel. Néhányan lehagynak, márcsak vérszegényen köszönünk egymásnak, már mindenki a határainál, vagy annál is tovább jár. Sokat segít most, hogy tavaly is sikerült, a feladás egy pillanatra sem merül fel. Viszont legyen már vége. Végtelen kilométereket kapaszkodom a kéken, mire itt a nyereg. Lassan vánszorgok át a mezõn, és vízért könyörgöm (9 óra 15 perc) Kapok isteni hideg, szénsavas ásványvizet, pont amilyenrõl már órák óta álmodozom :-)
Innen már csak lesétálunk a célba, gyõzködöm magam. A fejem tiszta, valahogy átengedem magamon a fájdalmat továbbra is, kellemes a délelõtt. Átvágunk a hangároknál, túratársnak gratulálok menet közben. Lecsorgok a célba lassan, száguldozó terepfutók, vasárnapi túrázók néznek furcsán rám. Nagyon jó statiszta lennék most valami katasztrófa filmben, kitámolyogva éppen valami szörnyû csapás romjai közül :-) Még a lépcsõk és itt a cél. Megkapom a díjazás, gratulációt, eszek isteni zsíros kenyeret, van ásványvíz.
Jesszus, milyen kemény ez a túra mindig! Heverek egy jó órát az vastag esõkabátomon ülve a földön, már a rendezõk is néha kérdezik, hogy ugye minden okés :-) Ismerõsök jönnek-mennek, félkómában beszélgetek is néha talán. Nagyon sokat kivett a túra, a sarkaimon a húsig ledörzsölõdött három helyen. A MAXI megkérte az árát. Természetesen jövõre is ott leszek a rajtban, és köszönet még egyszer a szervezõknek, rendezõknek, a szép jubileumi BEAC MAXI-ért!
|
| |
|
|
Vértesi barangolások 50
Szombat hajnalban nem kis sprinttel érem el az 5.35-ös vonatot Székesfehérvár felé. A vonaton helyet foglalva nem kis megdöbbenéssel fedezek fel egy jókora foltot a combomon. Jesszus már itt tartunk? :-) Azért nem, viszont sajnos a szatyorban magammal hozott CamelBak ivótartály adta meg magát a sorsnak: röpke 1 évet és kb. 80 "bevetést" bírt csak ki :-( Fehérváron a legelsõ fa alá kiborítom a tartalmát a benne lévõ 2 liternyi, speciális, tesztelésre kapott, elektrolitpótló sókeverékkel egyetemben. Sebaj, most kipróbálhatom, hogy mire lehet menni egy kézben hordozott félliteres palackkal (ez is bõven elég volt a túrára). A papíromra 8.15-ös rajtidõ kerül, de még csomagot adok le, és berajzolom a kapott térképre az útvonalbõvülést is. A célom (bár tudom, hogy ilyet nagy kalandorság betervezni) a 7 órás teljesítés.
Az 1.-es ellenõrzõpontig jó sok elõzgetéssel, de tempósan haladok. Itt egy - a deréktáskában végül feledésbe merülve péppé váló - csokit is kapok. Sajna megint rosszul készültem az idõjárásra : már sejthetõ, hogy meleg, napos idõ lesz. Ellentétben a számított borongós, csapadékos idõjárással. Ez van, akkor had brummogjon az a mackógatya :-) Lejtõt, síkot így is vígan kocogok egyenlõre. Elõzöm a népes és vidám TTB-s csapatot is, majd egy szegény bácsikának a térképrõl besaccolom a következõ ep.-t 20 percre. Nekem is lett vagy 30. A csodás "gigalejtõt" ezerrel futom meg.
Jön a 2. ep, ahol kapok inni, és a kiürülõben lévõ palackomat is kedvesen feltöltik. Innentõl egy kicsit pihizek, így is elõzgetek szépen. Kemény mászás, majd szuperül futható hosszú lejtõ jön. Nagyon belelendülök, csodás az erdõ, jó a tempó, tisztára eufórikus hangulatba kerülök. És hopp, egyszer csak egy aszfaltúthoz érek. Jelzés persze sehol. Atika, már megint elb..tad! Ráadásul duplán: nemcsak a kék négyzetre való váltást "néztem be", hanem a kékrõl is elbénáztam :-) Arcpirító visszamászás következik, ég a fejem rendesen. Jópáran jönnek szembõl, mosolygok is, ha már okos nem vagyok, legalább legyek szép :-)
Aztán meglészen az ep. is. Innentõl egy jó darabon Vadmalachoz csatlakozom (neki a 2. köre), vagyis inkább lassítom õt. Jól eldumálgatunk, bele-belekocogunk , és szépen a kajaponthoz érünk. Van innivaló bõven, finom zsíroskenyér, betolok egy alkoholmentes sört is, bár inkább kólára áhítoznánk. Ez a vágy a szép Gesztesi várban teljesül, majd megtámadjuk a kutat a takaros Vérteskozmán. Eléggé felmelegszik sajnos az idõ, elkezdek rendesen szenvedni. Tehát a zöld jelzésen búcsút veszek a sokkal gyorsabb Vadmalactól, és csendben haldoklom kb. Nagy-bükkig. Szerencsére van szõlõcukrom és még egy kis vizem, ezek visszarántanak idõvel az életbe. Végre futható lejtõ is jön, tolom is neki összeszorított foggal.
Az utolsó ep.-n már semmit sem kérek, van 75 percem az idõtervbõl és 10 km-el kell elbánni. Nyomom az emelkedõt, majd valami régi zöld jelzésen én is rossz felé kanyarodom (sokak jártak így). De szerencsém van, mert szemfüles túratársak jönnek szembõl, és jó irányba állítanak többeket is. Keresztezem az aszfaltot, majd jön az utolsó mászás a Gém-hegyre, aholis nagy sokára jön be végre jobbról a zöld háromszög jelzés (azt hittem már ezt is elvétettem). Majd a hatalmas, de szép Gém-tisztáson kell átvágni, a jelzések szerencsére nagyon jó helyekre vannak felfestve. 15 percem van hátra a 7órás tervbõl, de még mindig emelkedik a rét, 10 perc és végre lejt. Kutyaugatás, alattam a falu. Összeszedek mindent és innentõl tûz a célig. Szerencsére nem szegem nyakam a poros lejtõn , és hamar leérek Gántra a célba.
Az órám szerint pont 7óra, hivatalosan 7 óra 5 perc. A kitûzõ és az oklevél szépek. Sajnos csillagos ötöst nem adok a túrára csak ötöst. Ennek oka, hogy a zsíroskenyér-ep az utolsó ep-rõl inkább a célba kívánkozna. Sõt, ha ez a kenyér inkább leves lenne, akkor akár hatost is adnék :-)) Na de ne legyünk telhetetlenek. Nagy köszönet még G. Tamásnak a fuvarért, így 17 óra után már otthon csobbanhatok a kádba. Jövõre is.
|
| |
|
|
Unofficial Gyermekvasút éjszakai
19.30 után kicsivel állok be egy statikus gigasorba kb. 1 percre. Majd gyorsan kiállok, és mivel "szeretném harapni" az 1000m szintet, és az éjszakai erdõt, de egy órát nem vagyok hajlandó semmiért sem sorba állni, ezért nevezés nélkül vágok neki a túrának. Az állomáson veszek egy félliteres kólát, és irány szép szabályosan a Fazekas-hegy. Még szerencse, hogy délelõtt fejben visszafelé végigszaladtam a tavaszi útvonalon.
Felmászok a sziklára és odaköszönök a csodálkozó pontõrnek. Lerobogok a lejtõs utcán, majd át a Nagyréten. A pontnak itt is odaköszönök, majd felmászok a Hárs-hegy állomásra, ahol tavasszal zsírkréta volt, de most rendes emberes pont van. Mindenhol beköszönök szépen, illedelmesen. Kis -Hárs-hegyen a pontõrök a kilátóban nézelõdnek, tehát gyorsan szólok nekik, nehogy feleslegesen lemásszanak :-) Rendesek, mert adnának így is pecsétet, sõt térképet is! A sötétedés határán érek fel a Kaán Károly kilátóba, de itt biza sehol senki. Szép szabályosan lekoccanok a sárga jelzésen, majd beköszönök a most "emberes" ellenõrzõpontra Szépjuhásznén. Valami szörpöt is emlegetnek, de én itt most természetesen semmilyen szolgáltatást sem vehetek igénybe! Most lesz töksötét, tehát lámpát fel!
Piroson szépen feltolom a kilátóig, ahol egy csapat fiatal lány mindenképpen szeretne rámnyomni valahová egy pecsétet :-)) Ehelyett lebotorkálok a lépcsõn, és lefutok a János-hegyi állomásra. Itt "-Itt az elsõ fecske." mondattal fogadnak, de közlöm velük, hogy csak nulladik vagyok. Nagy sunggal futok tovább a piroson, végre egy kis setét erdõ! Villogó szemû állat fut keresztbe elõttem , majd csörtet tovább a bozótba. Vidáman futok tovább a párás, hûvös völgyben. És kõrakásnál szépen elnézem persze az elágazást :-) Atika megint elb...tad! :-) Nagyon felmászok valahova, egy idõ után gyanús persze, hogy Makkos nem valami hegytetõn van. Innen szépen vissza a kõpupacig, ami mögött persze ott a jelzés, sebaj, most már biztosan megvan az 1000m szint!
Makkosnál próbálnak térképrõl eligazítani a pontõrök, itt valami jelzetlen kavarásra emlékszem tavaszról. Sikerül persze tévelyegnem egy kicsit a Z+ jelzésen, és néhányan közben a jó úton beelõznek. Innentõl egyesítjük erõinket egy gyors OT túratárssal. Felérünk a Virágvölgyi állomásra, ahol én pecsét helyett rádõlök a csapra. Disznófõn az elõttünk járó trió a még hiányzó pontõröknek vél bennünket. Itt megnézünk mindent esõháztól szoborig, de sehol senki. Így feltoljuk Normafára, majd lefutunk Csillebércre. Itt is "csapolok" egyet. Toljuk szépen tovább, de Normafa állomáson sincs senki. Sebaj tovább kocogunk, le a Farkas-völgybe. A kapaszkodó elején a Kápolna alatt támadnak csúnya kutyás kalandjaink, és nagy kupac kõvel, husángokkal felfegyverkezve vágjuk át magunkat a Kápolnáig. Ahol persze senki :-) Végre felérünk , és máris az utcákon kocorászunk a Széchenyi-emlékhez, ahol persze senki :-)
Elkezd szépen dörögni közben, és cseperészni az esõ, ez kicsit meggyorsít bennünket, és szépen faképnél hagyjuk a pecsétet kínáló, szembõl érkezõ pontõröket :-) Elõhalászom ez esõkabátot, és épp rákezd az esõ az állomáson. 23.30 körül jár az idõ, a rendezõség készíti elõ a célt. Komótosan odaadják a díjazást a már bent lévõ maroknyi emberkének. Kifogok egy szerencsés 921+906-os éjjeli busz kombót, és 0.30 körül már otthon vagyok. Remélem senki sem ázott meg nagyon, nekem jólesett ez a kis éjjeli mászás , kocogás.
|
| |
|
Csabdi | Túra éve: 2007 | 2007.08.13 08:56:55 |
|
Szombat reggel a viszonylag több alvás mellett döntök, és a rajt-intervallum végét célzom be. Kocogósra tervezem a távot, ezért a vonaton reggelizem, és kevés cuccot hozok. Már a Bicskérõl Csabdiba vezetõ buszozás alatt alapos, és kedves segítséget kapunk a Sörszalon megtalálásához.
A rajtban minden feleslegesnek ítélt cuccomat leadom megõrzésre. Egy korty folyadékot sem viszek magammal, ez késõbb a számomra is érdekes elgondolásnak tûnik :-) Kapok alapos itinert térképpel, vízhatlan tartóval. Szerencsére kellemes, néha ideális túraidõ volt egész nap. A futócucc szinte bizsereg rajtam, tehát 9.35-kor rajt és tûz!
Kis kocogás után utólérem egy kedves túrázó ismerõsömet, így kicsit beszélgetve, gyalogolva lesz meg az emelkedõs, utcai rész. Aztán kocogok tovább, szerencsére nem nézem el a mûútról a P leágazását. A Mayertanya után hosszú, jól futható lejtõ jön a vasztélyi mûútig. Innentõl minden házcsoportban a tükröspusztai ep.-t látom, de kár izgulni: van egypár kanyar és tanya a környéken. A birkanyáj mellett óvatosan haladok el, csütörtökön már volt egy érdeke,s nyájõrzõ-kutyás élményem Virágos-nyereg környékén. Lassan utólérek egy-egy túrázó párost, és egyyszercsak az elsõ ep.-nél vagyok. Innen magányos kapaszkodás következik a Somlyó felé.
Hosszú, egyenes emelkedõ, jólesik a kocogós-kapaszkodás. Majd elérem a hegyet, és minden elágazásban a K jelzést keresem, de természetesen csak a kulcsosház elõtt kicsivel jön be a jelzés. Addig egy alapos mászás következik, alaposan megcsappant futókedvvel. Valahogy a víz is hiányzik :-) Szerencsére az ep.-n van életmentõ ásványvíz, és sima víz is bõven, meg vagyok mentve. Azaz el vagyok keseredve, mert a deréktáskában lévõ kalciumos pazsgõtabik közben úgy döntöttek, hogy tartókájukat elhagyva a por alakba váltanak :-( Hát ez nem jött be, ezekbõl már nem iszom. Teljes joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy ha vizet nem hoztam, akkor pezsgõtabit miért, de......hagyjuk :-)
A mérgelõdés végeztével, viszont komoly örömködés következik. Ugye nem kell mondanom : K100 útvonal, pihenten, nappal, lefelé. Élvezem, hogy ahol május végén, hajnalban tisztességes zombiként nyomom, most futhatok lefelé. Már ezért megérte eljönni a túrára! A gyalogosok kedvesen elengednek, meg is köszönöm nekik természetesen. A halastavaknál azért pihenõsre fogom, sajna a nap is elkezd tûzni rendesen. Az aszfalton elolvasok egy két csanyai szösszenetet, majd jöhet is a keverés. Eggyel elõbbi keresztezõdésben fordulok balra. Itt páran már tanácstalankodtak, nekik segítettem tehát a rossz irány kijelölésében :-) Jót kocogok tehát a rossz úton, kanyar ide, kanyar oda, de P jelzés sehol. Ez egy idõ után persze ciki lesz. Fehér pólót látok balra, pár száz méterre egy szekérúton, biztos az az ep. Közeledek felé, csakhát egy kerépárt toló nagyegyházi lakost üldözök, aki épp visszafelé tart a faluba. De megígéri, hogy segít nekem is visszatalálni , tehát megyek vele egy aszfaltútig, amin elindulunk szépen visszafelé. Már épp elszontyolodnék - persze tudtam, hogy ismeretlen túrán futkosni az álmoskönyvek szerint sem jelent túl jót - de hopp! egy oldalelágazásban egy ttúra ep.-re hasonlító csoportosulást látok. Kis kerülõvel de megérkeztem. Kapok ásványvizet is - és amíg a pontõrhölgy a sok kavarás miatti szalagozást beszéli meg a fõrendezõséggel - legurítok suttyomban három pohárral. Szomjam oltva, minden meg van bocsátva azonnal persze :-)
Irány az oly nehezen meglelt P jelzésen Óbarok. Kocogósan érek a faluba, balról a sziklák tényleg szépek. A leírás szerint itt elhagyjuk a P jelzést, az autópálya alatt elhaladva irány a sörözõ ep. Idõben jól állok, amúgy is a túraévkönyben 30-asnak írt túra a leírás szerint 27 km csak. Tehát már csak egy 5-ös. A szintidõ felezéshez (4 óra) még van 50 percem. Döme63 és Elágazás kis csapata épp szembe jönnek. A krimóban sok túrázó sörözget nyugodtan, nem kicsit vagyok marslakó ezzel a hülye szinidõfelezésemmel a perceket számolgatva :-) Mindegy, most ez van. Ráadásul tovább rontom a sorsomat azzal, hogy kólát szeretnék inni, de csak valami kimért, méregdrága, vizezett löttyöt kapok. Jajjj és b+! Ezt gyorsan lehajtom, és irány Csabdi.
A kis csapatot visszaelõzöm, a bánya felé jó irányba terelnek, köszi! Számomra jön a túra legkevésbé kellemes része. Tûz a nap ezen a nyílt részen, és futni sincs már kedvem, mert elfáradtam. Az út egyre kanyarog, egy idõ után szinte folymatosan emelkedve, Csabdinak se híre se hamva. Már csak 15 perc a 4 órás teljesítésig, de még mindig csak mászok fölfelé. Aztán végre fenyves dombtetõ, és kemény, poros lejtõ, de még van 10 perc tehát futás! Hát érdemes ezért kitörni a nyakam lefelé csúszva-futva? A kérdés persze költõi, tehát természetesen igen. Felbukkanak lent a házak, már itt is a templomrom. Aztán a mûútra leréve (6 perc), nagy és hatásvadász sprinttel érek a Sörszalonhoz vissza. Mérésem szerint 3.55 lett, de hivatalosan 4 óra, mert a célidõt kicsit késõbb iratom a lapra. Sebaj, tehát 13.35 körül értem be. Kellemes kis túra ez a Csabdi30. Ha lesz jövõre, és úgy jön ki a lépés, akkor szívesen jövök el megint.
|
| |
|
|
A 7.45-ös Dobogókõi busszal vágunk neki reggel. Két-bükkfa-nyeregbõl "rohamozunk" :-) Azaz szépen lesétálunk a Z jelzésen Égett hárshoz. Amikor a kicsi a hátihordóban elaludt, akkor mégszebben :-) Egy pillanatra az UKK vezérkart látom autókázni Lükepékkel és Zsuzsával :-) Megnézzük Mexicónál a tanösvény tábláit, jókat szedrezünk és a padoknál kényelmesen megreggelzünk . Vajon kikre "vadászott" az Erdõrendészet kereszetben álló kocsija az aszfaltúton? Remélem a kicsivel elõbb "elhúzott" cross-motorosokra. Mindegy, komótosan mászunk Felsõ-Ecset-hegyre, szerencsére a P jelzés megment a csúcshódítástól. Gethéék jönnek szembõl, gondolom tájákozódnak :-) A gyerekek már türelmetlenek, a kicsi pedig már összecsokizott a hátihordóban eszegetve. Komótosan megérkezünk.
Lassan nevezünk Tibetnél, Vadmalac pedig ellát minket egy rakás újabb csokival, ásványvízzel. Az esõháznál lecuccolunk, pihenünk egyet. A kitûzõ szép, és követi a tavalyi dizájnt. Én már sejtem, hogy mi következik Pilismarót felé a P jelzésen, de így hátihordóval és picigyerekkel sokkal érdekesebb az ereszkedés :-) Fától-fáig a nyerõ taktika. Közben megemlékezem Magyar Vándor 105-rõl: itt felfelé kapaszkodva kezdett el szakadni a hó azon a jeles, novemberi napon :-) Szücsati-ékkal találkozunk szembe, pont amikor szentségelek a bokamagasságban kapaszkodó szederágak között botladozva:-) Majd az aszfalton behajrázunk Marótra. Jövõre is jövünk, bonyolultabb talán már nem lehet a fiúk egybegyûjtése.
|
| |
|
|
Szent István teljesítmény túra 66km (Hegyek? Szép folyók, hidak, gátak és holtágak. Ja, és egy 'kis' délutáni özönvíz.)
Be kell vallanom, hogy eleve elfogódott vagyok Szolnokkal kapcsolatban, hiszen gyerekkoromban minden évben heteket töltöttem a környékbéli Rákóczifalván. Ilyenkor sokszor sétáltam megboldogult apámmal Szolnokon, volt Tiszában pancsolás, strandolás a Tiszaligetben unokatesókkal.
A várható rossz idõre próbálok felkészülni esõkabáttal, melegítõvel. Mindenre számítok, csak a déli, kora délutáni kemény meleg lep meg. Letámolygok a 4.40-es vonathoz, ami sajnos kicsit késve ér Szolnokra. A 15-ös buszra jó félórát kell várni, de addig egy kedves helyi hölggyel vitatjuk meg a 'világ dolgait'. A buszvezetõ is készséggel segítene a rajt felderítésében, de a Tiszaliget mind a négy megállójára jut egy-egy motel. Végül a végállomáson kell leszállni, és a Turisztikai Központ elõtt van a rajt-cél.
A nevezés gyors, kellemes meglepetésre kapunk egy Szolnok és egy megye térképet berajzolt útvonallal, valamint egy vázlatot, hogy hogyan menjünk át a Turisztikai Központon. Nem kis meglepetéssel konstatálom, hogy a Túraévkönyben megadott útvonalnak nem sok köze van a teljesítendõ 66km-hez (mint késõbb kiderült: útépítés miatt kellett idén áttervezni). De az itiner jó, és a berajzolt megye térképpel jól el lehet boldogulni. Egy kis idõbe telik, amíg rájövök, hogy a nálam lévõ három térképbõl melyiket forgassam. Addig kicsit furcsán festhetek a kezemben egy halom térképpel, tollal, leírással. 17 pontot kell érinteni a túrán, az itiner hátulján minden ponthoz kapcsolódóan van egy kérdés, amit meg kell válaszolni. A 17 pontból három 'emberes' frissítõpont. A 'futós' teljesítésrõl hamar leteszek (sok a cipelendõ cucc, és a hetem sem alakult a legjobban). Az idõ kissé borongós, a derekamra kötöm a melegítõt (el is átkozom a sokáig 30 fok feletti, aszfaltos részen), a deréktáskára rátekerem az esõkabátot ('õ' lesz majd a délutáni orkán hõse).
A terjedelmes (ám talán nem haszontalan) bevezetõ után akkor végre túrázzunk is. Ponttól pontig.
Rajt 8.05-kor. Átsétálok az ébredezõ Turisztikai Központon, és a Tisza gáton irány a híd. Az idõ kellemesen napos, tökéletes. A part szép zöld. A januári "Híd túl messze" van túra csak barna, ködös gátakkal 'szokott várni'. 1-2 csinos helyi lány tart futóedzést a gáton, talán kicsit magas pulzussal végzik a mozgást. Átkelek a Tisza hídon és a Tabáni házak között kis helyi segítséggel válaszolok a kérdésre.
A túrát a Zagyva parton kell folytatni, itt már sajnos elég sáros a gát. Két futó elõz meg, valszeg itt hagyott le a teljes 66-os, futós mezõny. Két csinos lány küszködve tolja a biciklijét a dagonyában, és vajon mit is szeretnének tõlem? :-) Egy csavarhúzót, a sár kipiszkálásához. Óóó :-) Összesározom a Háromrózsa utcát, és már messzirõl látszik a Széchenyi parkerdõ székely kapuja. Kicsit téblábolok itt, mivel nem lelem a Vadasparkot. Az erdõben végigmegyek a Z+ jelzésen, majd találok egy oszlopon az ellenõrzõpontot jelölõ papírt. De a pont sehol. Telefonálok a rendezõségnek, és az útmutatás alapján meglelem, az ep.-t kb. 20 méterrel odébb a bokrok takarásában. Azonnal javaslok egy nyilat a papírra, de nem nagyon hajlanak a konstruktívnak szánt gondolatra. Sebaj, kapok egy jégkrémet, és megnézem a Vadaspark bejáratát.
Egy elhagyatott vashídon átkelek a Zagyván, majd irány az újabb gát, ezúttal a Holt Zagyváé. Sajnos eléggé sáros, 4-5 lépésenként szakad le egy-egy kolonc a cipõmrõl, majd pár lépésen belül újra kilónyi sár húzza. Sajnos jól járható, füves középsõ sáv nincsen. Az ártéren gólya kutat táplálék után, én is betolok hát egy szendvicset. Az eddig kellemes idõjárás egy pillanat alatt változik, és amikor épp elhagynám a gátat, rákezd az esõ. A 3. 'feladatot' az esõkabát alatt oldom meg :-)
Esõkabát tehát fel. Pár percig tart csak a zuhé, de ez is megzavar, egy keresztezõdésben elnézem az S jelzést, kavarok egy kicsit. Az esõ eláll, és visszatalálok a Holt Zagyva partjára, ahol segítõkész pecások állítanak irányba. Kicsit az is megkavar, hogy szembõl jön két túrázó, de összerakjuk a térképeket, és kiderül, hogy a 17-es táv, pont fordítva halad ezen a részen. Szépen hosszabítok az S jelzésen Malomszegen átkelve. Most már biztos ami biztos. Egy kanyarban a juhász éppen megindítja a ez eddig békésen legelészõ nyájat. Hirtelen elkezd felém rohanni egy rakás birka, 1-2 szamárral kiegészülve. A szûk utcában éppen be tudok ugrani egy villanyoszlop mögé. Végül elzúdul a nyáj, és a terelõkutyák is csak szagmintát vesznek rólam. Elhaladok egy sok õrtoronnyal védett lõtér mellett, és miután válaszolok az aktuális kérdésre, áttérek a P+ jelzésre.
A jelzés szerencsére jól követhetõ, bár most szántók között vezet az út. Egy-egy masszív, ember alkotta tereptárgyra van festve egy-egy P+, és a leírás is jó. Hatalmas nyúl rohan át elõttem pár méterre a szekérúton, talán a védelmemben bízik, hiszen az égen 3-4 ragadozó madár köröz. Végül átkelek a nagykörûi mûúton, majd a Milleren átívelõ hídon, és rosszat sejtek. Az út épp egy tanya mellett visz el, és egy agresszív kutya máris jócskán elõreszaladva (kerítés persze nincs) vicsorog rám. A gazdája ott matat épp a disznók körül, de nem szól az ebre, hogy a rosseb essen bele! Nincs mese, balról kerülök egy nagyot a szántás mellett. Látom nem egyedi probléma ez, mert már egész kis 'tanyakerülõ' ösvény van taposva a szántás szélén. A következõ házcsoportnál újabb haragos ebet hallok, tehát gyorsan újratervezem az utamat, jó kis játék ez. A kutyás kalandok után jön kárpótlásként a túra szerintem legszebbrésze: Feketeváros környéke.
Átkelek a Feketevárosi-Holt-Tiszán, mindkét irányban fantasztikus látványt nyújt a vízinövényekkel borított, roppant állóvíz. Hatalmas régi és fiatal erdõk szegélyzik az utat. Engem nagyon megragadott ez a terület, elkapott az az érzés, hogy kilométerekre biztos nincs emberfia. Kiérek a Tisza gátjához, és a Milléri csatorna zsilipjéhez. A szép kis zsilipház mellett frissítõpont vár. Kapok üdítõt egy kedves hölgytõl, feltöltjük a CamelBak-et, és egy hatalmas sajtos pogit megragadva, aszfaltúton érek a vasúti átjáróhoz. Itt elhaladok két túrázó mellett. Lassan visszaér a túra a városhoz.
A kérdés megválaszolása után a P jelzésen irány a Tisza gát, majd a part. Innen felsétálok a Szent István térre. Majd a Gutenberg térre egy-egy kérdés leküzdéséhez.
Átkelek három hídon, majd irány az Alcsi-Holt-Tisza, amit gyakorlatilag a túra a hátralévõ 37 km-en körbejár. Egyenlõre a legkellemetlenebb rész következik: nagyon meleg lesz, a nap tûz, és elég sokáig nyílt területen kell haladni. Még szerencse, hogy hoztam a baseball sapimat is. Balra mellettem egy roppant ártéri erdõ terül el. A kerékpárúton haladok a Holt-Tiszáig,a Kajak kenu versenypályáig.
A feladat megoldása után hosszú séta következik az üdülõrész mellett, egy sörözõben végre hozzájutok egy palack kólához. A forgalom elég élénk, nagyon észen kell lenni az út szélén bandukolva. Sok esemény itt nem volt, mindössze a kedvenc 'történetem' esett meg. Egy helybéli kér tõlem útbaigazítást :-) Ráadásul a térképem alapján tudok neki egy rövidítõ utat javasolni a szántáson keresztül. Egy nagy sétával végre kiérek az üdülõrészbõl (válaszolok a kérdésre), és végre lakatlanabb rész jön.
Szántóföldek között kell menni egy nagy darabon, kezd megint megviselni a meleg. Végül visszatér a túra a víz mellé. A nádas nagy erõkkel próbálja elhódítani a szekérutat, engem is jobbról, balról körülvesz. Õz sétál el komótosan elõttem, majd elnyeli a szántáson túli erdõ. Kicsit beborul, ennek most nagyon tudok örülni. Újra üdülõövezet következik (ez az alcsi holtág rendesen körbe van építve ), közepén sörözõvel. Sajna csak light kóla van, szabadkoznak is rendesen. Veszek egy bubimentes ásványvizet is, és feltöltöm CamelBak-et. A vendégek további jó sportolást kívánnak :-)
Lassan kiérek a 4-es út mellé, közben irigylem a pecázgató, fürdõzgetõ üdülõtulajdonosokat. Az esõ elkezd kicsit cseperegni, de semmi vészes, esõkabát sem kell. A nagyon forgalmas 4-es út mellett elérem a benzinkutat, és itt véget is ér a holtág, innen már újra Szolnok felé haladok.
Még kb. 24 killerrel kell megbirkózni.És rákezd az esõ. Két 100-as távon lévõ kerékpáros elõz, én elõhalászom az esõkabátot. Megint üdülõsor mellett haladok (a víz szinte nem is látszik), az esõ változó intenzitással esik, az út szerencsére köves. Haladok vagy 2 kilométert, de visszanézve szinte mögöttem van a benzinkút. Hiába no, a sík túrák túrák már csak ilyenek. Sajnos a késõbb megkerülendõ hatalmas olajtelepet is látom messzirõl, villámok cikáznak körülötte elég sûrûn. Kezdek figyelni, hogy inkább a fák alatt haladjak, és kerüljem az út külsõ, nyitottabb részét. Elérem a telep felé vezetõ közvetlen utat és durván lecsap a vihar! Hatalmas szembeszélben haladok, ahogy tudom szorosan magamra rögzítem az esõkabátot. A vihar próbál lelökni az útról, meg kell küzdeni minden lépésért. Az esõ is rákezd elég durván, jég nincs benne, de a nagy szélben ütnek a cseppek elég rendesen. A telep bejáratánál járok, amikor hirtelen szembõl felbukkan a jó órája elhagyó két kerékpáros. Bõrig vannak ázva, és azt állítják, hogy visszaküldték õket, nem folytatják a túrát, tegyem én is ezt. Megkérdezem, hogy hivatalosan lefújták a túrát, de ezt nem tudják pontosan. Én nem szeretném most feladni, és teleportálni sem tudok, távolról pedig már látszik a tisztulás, a vihar vége. Inkább továbbvonszolom magam. Elõttem pánikba esett nyúl és fácán rohan át az úton. A vihar most már eléri a maximális intenzitását, és tõlem balra bevág egy gyors villám (villan és csattan szinte egyszerre). A fele sem tréfa, ezen a ponton behúzódom a fák alá az árokba. Elõrehajolva leguggolok, az esõkabát teszi amit kell, a lábam ugyan teljesen vizes, de combtól felfelé száraz vagyok. A fa mögöttem véd egy kicsit a széltõl, a törzsén patakokban folyik le a víz. Abban reménykedem, hogy az árok nem telik meg a lével. Eltelik kb. 15 perc, amikor egy cseppnyit visszavesz az esõ, a szél pedig jelentõsen enyhül. Továbbhaladok, sajnos a cipõben cuppog a lábam, de ez legyen a legkevesebb. Kerékpárokat szállító autó áll meg mellettem, õk lettek volna az ellenõrzõpont az olajtelep túlsó felén. Ha úgy gondolom és bírom folytassam a túrát. Ha gond van, akkor hívjam õket. Hát úgy gondolom. Valahogy legyûröm ezt a tizenvalahány kilométert. Lassan elhagyom a gigantikus tartályok környékét. Az esõ is visszább vesz, szél már nincs, villámlik folyamatosan, de már csak lassú villámok vannak (számolgatom, kb. 6-7 másodpercesek).
Kiérek a Holt Tisza partra, és a horgászpálya aszfaltozott útján haladok. Úgy látom az igazi hardcore horgászokat sem lehet elrettenteni, õk is 'nyomják' esõkabátban szép számmal. Az esõ eláll, jól tolom megint, virágos jókedvem kerekedik. A Nádas-utcai kitérõ után aztán jön a koppanás. Juj, hát erre nem gondoltam! A vihar óta aszfaltozott úton haladok, de most a folyó mellett megint földúton kell menni, és az biza most nagyon-nagyon sáros. Több pecás kocsija esett itt az iszap csapdájába, egyiküket már tolják is kifelé. Meglódulva, nagy gázzal sodródik ide-oda a szekérúton, alig gyõzök csúszkálva lehúzódni a nádasba. Kemény korizás a program tehát egy darabon, majd a repülõtér mellett végre kicsit kövesebb az út. Felsétálok a Repülõ Múzeum elé, és válaszolok a következõ kérdésre is.
Innentõl már szinte esemény nélkül érem el az utolsó kérdés megválaszolásának a helyét. Sötétedik. Majd egy hosszú sok km-es gyaloglás jön a kerékpárúton Tiszaligetig. A bevásárlóközpontok környékénél, a nagy úthálózatban, 'nem semmi' tekergésekkel, aluljárók sokaságával halad a kerékpárút. Számolgatom, hogy melyik vonatot érhetem el. Végtelen sétával érem el a Tisza hidat, majd a kihalt, és hosszú Tiszaligeten átsétálva érek 20.45 körül a célba. A Fõrendezõ vár rám természetesen, meg se merem kérdezni, hogy az elõttem utolsó emberke mikor érhetett be. Mivel a 66-os távon kevesen voltak, és õk is futottak, ezért bár óráim vannak a szintidõbõl, de csontra tökutolsónak értem be :-) A rendezõ úrtól megkapom a díjazást, kapok még két Cornetto fagyit, vannak sütik is, de majd a madárlátta szendóimat majszolom inkább a vonaton. Kedvesen elvisznek a vasútállomásra, köszönet érte!!! Így még éjfél elõtt becsobbanhatok a kádba.
Nem tudom mi jön le a beszámolóból, de jócskán pozitív a túra mérlege. Nagyon szép látnivalók vannak itt Szolnok környékén : a sok folyó, holtágak, erdõk, rengeteg a vad (sokkal többet látni, mint a hegyekben). Van egy hangulata, ami meg tudja ragadni a túrázót. A vihar pedig csak nyomatékosította az élményeket :-) A rendezésre sem lehet egy rossz szavam sem. Nem bántam meg, hogy ezt a túrát választottam.
|
| |
|
|
Szondi 100 (75)
Mivel senki sem szeret hosszú túraleírásokat olvasni, ezért gyorsan összefoglalom a lényeget : a Fekete-vögyben feladtam, bedarált a meleg és a szint. Számomra új etalon született ez lett a TÚRA - amit majd ha nagy leszek 5 év múlva - teljesítenem kell.
Köszönöm Kékdroidnak, hogy Nagy-Hideg-hegytõl több mint 30 km-en keresztül húzott, bíztatott, elviselt. Köszönöm András, nagy szíved van! Le a kalappal minden induló elõtt, nagyon nagy küzdelmek voltak minden távon. És nagy köszönet a rendezõségnek is (több egyesület volt a rendezõk között a szigethalmiak mellett), hogy megalkotta a TÚRÁ-t. És most jön a rizsa.
A Börzsöny a kedvenc tájegységem, tehát nagyon vártam a túrát. A meleget nem bírom, de próbáltam készülni rá megfelelõ étkezéssel, ruházattal, kocogtam a rekordmelegben. Próbáltam sokat pihenni a túra elõtti napokon. Amit meg lehet tenni, úgy érzem beletettem a felkészülésbe. Az otthoni alaposabb pihenést fontosabbnak tartva nem aludtam a rajtban. A hajnali vonattal mintegy féltucatnyian érkeztünk Drégelypalánkra. A BZ-n összeimerkedünk egy read-only túratárssal, aki az 50-es távra készült. Nevezek, leadom a lámpákat a Márianosztrai depóhoz. A kapott szondis pólót is beteszem a csomagba, jól jöhet még éjszakára.
Kékdroiddal vágunk neki a távnak, reménykedem, hogy nem lassítom be túlságosan. Hatos tempóval zúzunk fel Drégelyvárba. Szinte minden topikos indulóval találkozunk a vár körül. Innen kis belefutással érjük el a mûutat, majd a kis cseles Knégyzet után a nem túl fényesen jelzett S -en feltempózunk Kámorra, ahol két gyerektõl kapunk aláírást. Petamival kiegészülve letoljuk Diósjenõre, ahol a víz éppen úton van, de vannak finom zsíros-lekváros kenyerek. A tervezettnél kissé nagyobb kitérõvel találunk boltot (azaz kólát), kutat. De szerintem megérte a kitérõ.
A "kedvenc utamon" haladunk a Csóványos felé a Z jelzésen. Egy éve pl. itt vittem fel akkor féléves legkisebb fiamat hátihordóban a Csehvárra, Csóvira. Kemény kapaszkodó ez persze így is, búcsút veszünk Petamitól, nyomjuk ahogy tudjuk, tûz a nap rendesen és elkezdi a meleg szép lassan megborítani az emésztésemet. Próbálok aszaltgyümit, és extrán sózótt napraforgómagot is eszegetni reggel óta, izoport tettem a CamelBak-be de ez sajna mégis kevés volt. A szalagozott letérõ a Pogányvári-kaszáló felé egy szintben haladó, kényelmes, valaha Z háromszög jelzésen haladó földút. A rétnél Nád Bélától kapunk egy pohárnyi vizet, és egy kis kiegészítést az itinerbe. Irány tehát a Csóvi a P háromszögön. Ákibácsi húz el mellettünk a Pogányvári kemény emelkedõn, pedig mi sem lazázunk. Próbálom ellesni a gyos emelkedõ mászás titkát :-) Azért hamar mi is Csóványoson vagyunk Rozitáéknál, sajnos másodszor már nem tudtunk Magosfán találkozni :-(
De egyenlõre még lezúdulunk a borzalmasan csúszós K háromszögön, és "megcsodáljuk" a szabványoshoz még csak nem is közelítõ jelzések felfestését. Kihagyjuk a "kispista" K háromszög lejtõt, szabályosan szerpentinezünk lefelé, és természetesen elmegyünk balra a patak túlpartjára, ahogy kell. Javaslom, ha legközelebb valaki jelzést-szürkézni szeretne, akkor ezen a rövidítõ, hatalmas eróziót okozó K háromszögön tegye. A Fekete-rétnél a rákoskertiek ez ellenõrzõpont, érdeklõdünk tehát a Lemaradás 100 sorsáról. Rossz hír: valószínüleg most teljesíthettük utoljára ezen az útvonalon, a jó : esetleg egy péceli körtúra lesz belõle.
És most jön a feketeleves : a K+ mászás vissza Rakodóra. Ez a fordulópont, valahol itt száll el az emésztésem végleg. Majdnem megszülök a K jelzésen a Nagy-Hideg-hegyi turistaházig, hiába itt már vastagon 2000 m szint felett járunk. Zsotyekék éppen indulóban vannak, mi hosszabb pihenõt tartunk. Veszek kólát és levest, amiben nagyon bízom, hogy helyretesz, de nem. Alig bírom 15 perc alatt a levét egy kis kenyérrel bekanalazni, nem kívánom és ez nagy baj. Mi fog felvinni az emelkedõkön? Kékdroid szerint sem néztem kis jól itt, de a pihenés azért jól jött. Tudom, hogy bele kéne kocogni a kellemesen lejtõ K nényszögön, de sajna ehez már nincs kedvem. Fagyos-kút után el kell vonulnom egy farakás mögé, kezdõdik a hosszú agónia. Kékdroid történetei és bíztatása tartja a lelket bennem. Szerencse, hogy kevésbé szintes rész következik, még haladok, de már lassabban. Kisirtáson kívánságra jönnek a kisvonatok. Az S+ megleléséhez viszont kell a térkép is.
Nagyirtáson napsütütte kajapont, megeszek egy zsíroskenyeret, de ez is csúnyán összevész az izolöttyömmel (ennek az ízét most utáltam meg egy életre). Bár nagy hegyeken most nem kell haladni, de azért combos emelkedõk jönnek sorra. A "Nahát48"-on megkedvelt Nagy-Sashegyi panorámát és csúcsmászást sem tudom értékelni, mert tûz a nap ezerrel. Leszenvedjük magunkat a poros lejtõkön, és Nosztra felé beparáztatjuk magunkat a leírásban szereplõ, de mégsem létezõ 2. feltételes ponttal. Márinosztrán kis pihenõ, magamhoz veszem a fejlámpámat, és minden felesleges súlyt visszaküldetek a célba (majdnem a fejlámpa tartalék elemet is). Ez a pihenõ sem tesz már helyre, de elindulunk Nagybörzsöny felé. Nagyon alattomos, hosszú, lassú emelkedõk jönnek. Az S+ árokban halad sokáig, nagyon meleg van, áll a levegõ. Lassan lemegy a nap, a gyomrom nagyon fáj, kínomban a falu elõtt hánytatom magam.
Szerencsére itt hamar találunk kutat, egy helybeli kisgyerek mutatja gyorsan merre is kéne a túrán menni, mivel a kút ellenkezõ irányban van. Kis felfrissülést hoz a víz is, az izolötty helyére végre sima víz kerül. Az ep. kicsit elõbb van, kapunk müzliszeletet, energiaitalt és útbaigazítást a P jelzés megleléséhez. A müzliszelet végül szétolvadt, és mindent összekent a deréktáskámban. Egyébként az egész napi melegre jellemzõ, hogy a Neogranormonos tubusom is megfolyt. Kezd végre elviselhetõ lenni a levegõ így fél kilenc körül, a böglyök utolsó elkeseredett támadást indítanak ellenünk. Megleljük a jelzést és jön a túrám végét jelentõ keserves kapaszkodás Salgóvár felé. Lassan elõkerül a lámpa, én pedig vészesen belassulok, egyre sûrûbben kérlelem Kékdroidot, hogy nyugodtan menjen tovább, ne várjon be. Egy kicsit elõbb megkapjuk a salgóvári aláírást, de sebaj. Órák óta nem láttunk más túrázókat, egyszercsak elhúz mellettünk Kékdroid egy ismerõse. Én viszont már sehová sem húzok, inkább pihenek tíz percet. Tudom , hogy vége, ennyi, nincs már szufla a fölfelé mászásokhoz. Megyünk még egy kicsit, majd sikerül végre túratársamat rávenni, hogy menjen tovább egyedül, küzdjön helyettem is.
Mégegyszer köszi Droid, ennyit még senki nem tett értem túrán! Túra tehát finító, de sajna a puha, otthoni ágyig szószerint rögös út vezet. Aki ismeri ezt a részt, az tudja, hogy ez egy bokatörõs, sziklás gerincút. A lámpám alig pislákol, de ezt még egyenlõre nem veszem észre, hiába fejben sem vagyok a toppon. Próbálom az itt-ott felbukkanó ösvényt követni, de néha jobbra rátévedek egy-egy kitaposott, oromhoz, kilátóhoz kivezetõ mellékösvényre. Hohó, itt bazira észen kell ám lenni ember!!! Nagyon óvatosan haladok tehát, a lassút nem mondom, mert az adja magát :-) Holló-kõig egy óra kell a másfél km-re. Jobbról balról gyakran állatok szeme világít , denevérek repkednek a lámpa egy fogyó fényénél. Megint letévedek az útról, de elhúz mellettem 50m-re a jó úton két gyors túrázó. Kérdik, én mit keresek arrafelé? :-) Megvárnának, de szólok nekik, hogy mivel úgy igazán nem tudok haladni, csak menjenek. Megejtem végre az elemcserét tök sötétben, hamarabb kellett volna már. Végre van fény, de nagyon sokáig tart lejutni a sziklás gerincrõl, egy örökkévalóságig tart mire lejutok a P szelídebb részére. Innentõl már csak azért aggódom, hogy el ne menjek a Fekete-vögy felé elágazó P négyzet jelzés mellett. Ez is lassan jön el persze, és olyan sebességgel érkezem meg éjjel 1 órára a völgybe, hogy szinte menet közben tanulmányozhatnám a tanösvény tábláit. Nád Béláék várják itt a túrázókat dinnyével, itallal, kedves szóval.
Közlöm a feladás tényét, de még adnak pecsétet, hogy kérhessek 75-ös kitûzõt a célban. Lesz majd fuvar is, de még várunk, hogy megteljen az autó :-) Lerogyok egy székbe, dinnyézem, felveszem a szondis pólót. Szinte élvezem, hogy ezen a kánikulai héten fázhatom egy kicsit. Béla mesél egy kicsit a mátrai túratervekrõl, nekem a túraduatlon ötlete pl. nagyon megtetszett :-) Kiderül, hogy még egy csomóan jönnek mögöttem. Érkezik is vagy 15 ember, köztük Bubu és Cam Mogó is. A feladókat szállító autó megtelik, és hamar a célban is vagyunk. A legelsõ vonattal irány haza, ugyanazzal a túratárssal, akivel reggel jöttünk. Magasröptû beszélgetés a hazaúton nem folyt, szundi :-)
Na akkor innen majdnem 5 év van rá, hogy hozzátegyem azt a pluszt, ami majd Magofára is felvisz. 2012-ben ugyanitt!
|
| |
|
Rákóczi | Túra éve: 2007 | 2007.07.13 08:42:14 |
|
Rákóczi 50 (A New Hope)
Tavalyi csúfos elkavarásom, majd feladásom után határoztam el, hogy ha törik ha szakad egyszer mindenképpen végigérek a 110-es távon, és cseppet sem mellékesen jobban megismerem az igazán csodálatos és vadregényes Zemplént. Mivel öregember nem gyorsvonat, ezért erre a grandiózus tervre 3 évet szánok. Sorban szeretném teljesíteni az 50-75-110 -es távot. Idén tehát az 50-es táv volt soron.
Ezúttal kedvesem is elkísért. A túra elõtti hét tervezgetéssel, készülõdéssel és pakolással telt, már nagyon vártam a szombatot. Larzennek hála kényelmesen és gyorsan értünk le Sárospatakra. Cam Mogó és Vándor Csillag voltak még útitársaink, akik egy kemény, topikos csapattal tolták le másnap a 110-et. Szerencsére jókor értünk a tornateremhez, jutott még kényelmes matrac mindenkinek. Idén a szállás ingyenes volt, köszönet érte a rendezõségnek! Lecuccolás után lehetett kényelmesen nevezni, itinert böngészni. Renivel még sétáltunk egy kicsit, illetve vacsoráztunk a tavaly már kipróbált olasz jellegû étteremben. Ezután igazi TÁNP következett (azaz Túratársak Által Nehezített Pihenés) következett. Szerintem lassan ideje lenne egy egyszerû házirendet összeállítani(és a rendezõknek betartatni ) a túrák elõtti, tömegszállásos alvás hatékonyabbá tételére.
Reggel 6 körül szinte minden 110-es távot teljesítõ túrázó illetve kerékpáros nekiindult, mi szunyókálhatunk nyugodtan, az 50-es táv rajtja elvileg 8 órától van. Azért persze 7 körül mi is elindulhatunk. Az egyik helyi áruház elõterében kávéhoz jutunk. A reggel szép napos, nem igazán kell esõtõl tartani. Nem is baj, mert nem is hoztunk esõkabátot :-) A Hercegkút felé vezetõ aszfaltot nem igazán szeretem. Ezt igazolandó egy száguldó kamion lesöpri a fejünkrõl a sapkáinkat. Kényelmesen Hercegkúton vagyunk, majd a kellemetlen bozótos, sáros emelkedõn Pogány-kúthoz érünk az elsõ önpecsételõs ep.-re.
Komlóska felé a csodálatos, irtásos erdõben ezúttal elkavarás nélkül tudunk haladni. Néhány kerékpáros harcol keményen a bozóttal és a kemény emelkedõkkel. Nem irigylem õket, végül utánunk értek le a faluba. Nem túl fényes a P jelzés ezen a részen sem, és az eléggé dzsindzsás ösvényeket sem koptathatják gyakran túrabakancsok. A faluban vizet vételezünk, biztos ami biztos alapon. "A Börzsöny nem viccel" mondás megfelelõje a célban fog elhangzani a fõrendezõ úrtól : " a Zemplén nem sétatér". Tehát ezért kell a víz :-) Itt Komlóskán szépen elválunk a "nagyoktól", irány a Z jelzésen Újhuta. Átsétálunk a szép kis falun, és a meglepetésre egész jól jelzett Z jelzésen hosszú és kellemetlen emelkedõt gyûrünk le. Az út nagyon szép fenyvesek mellett visz el, egy futó húz el lassan mellettünk. A mókás nevû, de szép Pasika-réten a tábla 1 km-t ígér a faluig, ami szerintem 1,9-rõl lett jótékonyan lekerekítve. Jól kilépve lefelé jó 15 perc alatt érjük el az Emese Panziót.
Rendelünk kávét, sört, és a kedves panziós hölgytõl még a pecsét mellé - az önkormányzat ajándékaként- jégkrémet is kapunk. Köszönjük! A pihenõ után átsétálunk a nagyon szép Újhután. A házak takarosak, a kertek szépek, kiépített kispatak az út mellett: mint a mesében. Lassan rátérünk a K négyzet jelzésre, és egy sziklás, köves szekérúton emelkedünk a Szpalanyica-völgyben. A sziklás hegyoldalban gyíkok napoznak, õz szalad felettünk a dombon. A jelzés itt is jól követhetõ. Becsatlakozunk elõbb a K majd a K háromszög jelzésbe, és egy szép kis hegygerincen elérjük Kerek-kõ ep.-t. Az pecsétet kicsit lejjebb kapjuk szélvédett helyen, majd felmászunk a sziklákon a csodálatos panorámában gyönyörködni, és elfogyasztani az erre az alkalomra tartogatott csomagolt sültgesztenyét :-) Személy szerint rajongok az olyan kilátásért, ahol semmilyen település sem látszik, csak erdõk és hegyek. Kerek-kõ ilyen.
Vissza kell térnünk a K jelzésre, és a kétéves Zemplén térképem "bukik" egyet, ugyanis a K háromszög másik ága hiányzik róla. Ez átvezet a Cselliszka-réten. Itt kicsit bóklászunk is ide-oda, nehezen leljük a jelzést, egy romos kerítés mellett felriasztunk valami nagyobb, szuszogó állatot is a bozótban. Nem nézzük meg mi az, inkább gyorsan rálelünk a jó irányra :-) Viszonylag monotonabb rész következik Eszkála felé a kéken. Meleg lesz, és a tempónkon is javítani kéne, mert az R50 az itiner szerint is 52,5 km, amibõl könnyû 55-öt gyártani kis keverésekkel (amik persze jönnek is majd szépen). Gerendás-rét után néhány keményen küzdõ kerékpáros ér utol bennünket az emelkedõn. Az erdészháznál a leírás ellenére nem zsírkréta van, hanem igazi, "emberes" pont. Innen Makkoshotykáig kicsit megnyomjuk a tempót. A Zsidó-rétnél nagyon érdekes adatot ír az útjelzõ tábla Hotykáig, vagy pedig a térkép abszolút nem arányos. Talán nem mindegy, hogy egy távolság felénél vagy harmadánál járunk. Néhány túrázót utolérünk, viszont lefelé a falu felé a sok ide-oda ágazó párhuzamos ösvény között utat tévesztünk, és valamennyit rátéve a távra, érünk Makkoshotykára.
A kútnál teljes vízfeltöltés, a CamelBak-ben teljes folyadékcsere. A kápolnánál a kajaponton nagyon finom zsíros és lekváros kenyereket kapunk, lehet repetázni is. Sok idõt nem töltünk itt, inkább menet közben eszegetük. Újabb keverés jön a település után, szerencsére egy idõ után feltûnik, hogy nem a falu mellett kéne haladnunk, hanem egyenesen "elfelé" tõle. Ez kb. 1 km-es plusz séta volt. Visszafelé meglesz az "eddig elbújó" jel is, és már lehet is botot válogatni az erdõben. Ugyanis a leírás szerint "kutyaveszélyes" tanya következik. Nehezen találok a sok korhadt fadarab között egy combosabb husángot, de a kikerülhetetlen Cirkáló-tanyánál egy apróbb ebnél komolyabb veszély nem jelentkezik (szerencsére). A rövid megkönnyebbülésre elég kemény emelkedõk jönnek, meleg van, fogy a folyadék rendesen, sok a nyílt terület. Végre felérünk a Rákóczi-fához, a krétával mosolygó fejeket rajzolok az ellenõrzõlapra.
Visszacsatlakozunk a sajnos továbbra is pocsék állapotú P jelzésre. Eleinte egy pocsolyákkal - és Renáta szerint aranyosan úszkáló kisbékákkal - teli szekérúton haladunk. Szomorúan konstatálom, hogy itt fognak éjjel végigbotorkálni a 110-es távot teljesítõk. Õket is sajnálom persze, de szegény kis a pocsolya-lakókat is egy kicsit :-) Kiérünk egy murvás útra, és több túrázó és többféle térkép egyesített hadereje is kevés a követendõ útvonal kijelöléséhez. Jelzés ugyanis sokáig nincs. Valaki jobbra megy a bozótba, valaki balra. Mi például össze-vissza. Végül az úton maradva sokára meg lesz a jel. Sokáig nem örülhetünk persze, mert azonnal el is tûnik, egy bokron lógó, kósza szalag lesz végül segítségünkre. És jön a túra legkeményebb mászása a Tengerszemhez. Huhhh, most hogy írok róla is leizzadtam :-) Becsületünkre váljon, de egy menetben felnyomultunk a ep.-hez, megállás nélkül. Itt már én is mondtam közben 1-2 csúnyát, persze már elõbb is a túrán, de ez a mászás tényleg felvitte a pulzusszámot. A zsírkrétával ezúttal bánatos arcokat rajzoltam a papírra :-) Megcsodáltuk persze magát a tavacskát is. Innen szint már nem volt.
Volt viszont sok nyílt terület, poros szekérút, a Bot-kõi pihenõ után még egy nagy mezõ is. Aztán még egy kis aszfaltos városi rész, és 18.10-kor végre a célban voltunk.
Nagyon nehéz, de nagyon szép kis 50-es túra az a az R50 illetve 55! Rendbeszedtük magunkat, megnéztük a Rákóczi-vár környékét (sajnos 18-kor zárt a múzeum), vacsoráztunk, és pihi.
Gratulálok a 110-es táv minden teljesítõjének! És köszönet Larzennek még egyszer a fuvarért! Jövõre biztos itt leszek a 75-ös távon, már most alig várom!
|
| |
|
|
Mátrai Csillagok 25
Nagyon szeretem ezt a túrát , az elsõ két rendezésen a 40-es távon indultam, tehát kedvesemet könnyen rábeszéltem, hogy ez legyen élete elsõ éjszakai túrája. Sok vívódás után a 25-ös távot szemeltem ki, mert Kékesre fölfelé nagyon "be lehet szakadni", és a sípálya se semmi lefelé, sárban.
A bazi meleg fõvárosból indulunk a délutáni busszal, de már Gyöngyös elõtt elkap bennünket egy zápor, feltámad a szél. A pünkösdi-Mátra megint "hozza magát". Meleg cuccokat hoztunk, de esõkabátot nem, tehát marad a reménykedés. Több kedves ismerõssel találkozunk a rajtban, felsorolni is nehéz lenne. Dani(DJ_RushBoy) nagy futásra készül. Komótosan nevezünk, ücsörgünk, és jön a nagy kopp: már 8-kor hatalmas az indításra várók sora. És egyre csak duzzad a tömeg, már többszörösen visszakanyakodik (kedvencem a több tucatnyi iskolás volt, akik ügyesen a sor közepébe csatlakoztak :-) ). Nekem személy szerint nagyon tetszik a sok, lelkes, 15-ös távon induló. A kényelmes várakozás mellett döntök, minek álljunk egy órát a sorban, ha ülhetünk is. A "szûk keresztmetszet" ezen a távon a 4,7 km-re lévõ elsõ ep., ami 23 órakor zár be.
21 óra körül rajtolunk. Reni a könnyû Black Diamond fejlámpát kapja, én egy sima kézilámpát viszek. Minden cucc nálam van, a hátamon lévõ 2l-es CamelBak forró teával teli, a megszokott módon ebbõl iszunk mindketten. Tehát rajt : elkezdjük a folyamatos elõzgetést. Jó tempóval húzunk fel a hegyre, a köves, mátrai ösvények azért meg-megtréfálnak bennünket. Jó egy óra alatt érünk a Szent-Anna-kápolnához, sokan esznek, pihennek itt.
Mi azonnal indulunk tovább, Sástóig nem nagyon tervezek megállást. A cseles, S jelzéses jobbkanyart idén is megleljük, a melletünk zsivajgó tömeget hallgatva, ez sokaknak megint nem jött össze :-) Összefutnak persze az utak, de azért a jelzés az igazi :-) Sajnos az Erdészeti Szakközépiskolánál a turistautat (egy rossz ösvényen) egy kerítés mellé szorították :-( Mátrafüreden, "rutinosan" meglelem a Z+ jelzést, és irány a Kozmáry-kilátó (22:55). Remélem jövõre már a Kékes felé indulunk majd elõbb a 40-es távon. Már szépen jönnek szembõl a 15-ös távon lévõk. A kilátóban jut egy kis csoki, és már indulunk is neki az S háromszögnek Sástó felé.
Innentõl megszûnik a "tömegtúra" fíling. Sokáig egyedül kapaszkodunk, néha elõzünk meg egy-egy párost. Néha egy-egy távoli villámlás látszik az égbolton. Jó tempóval érjük el az aszfaltot, és a már megszokott körhinták mellett elhaladva elérjük a Sástói népes kajapontot (23:30). Rengetegen esznek-pihennek itt: van többféle kenyér, finom tea. 10 percet ülünk, szegény Reni arcán látom a fáradtságot, de lelkesedése töretlen. Akkor viszont tûz!
Kis bóklászással lesz meg az S+ jelzés, de innen szerencsére megint jól mûködnek az emlékek. Egy nagyobb csapat indul mögöttünk, de mi megyünk, mint a meszes, lassan elmaradnak a sötétben. Rátérünk az SO jelzésre, és bár türelmetlenül várom, csak lassan jön be a rémes ereszkedést jelentõ S négyzet balról. Szerencsére most nincs sár, de így is botladozunk rendesen a patakig. Egy túratárs átugrál a köveken, de nekem dereng, hogy van itt híd is, nem kell a flikk-flakk :-)
A lajosházi pecsét után (00:30), már indulunk is tovább az immár sokkal jobban jelzett S háromszögön Dezsõvár felé. Az égiháború fokozódik, egyre sûrûbb a villámlás. Ez határozottan serkentte a gyorsabb haladást. Két éve Zöld Ágival benéztük az Õrlõmû elõtti elágazást, most az épület elõtt nézedõdöm, mire meglelem a jelzés folytatását. Jönnek a cseles rétek, ösvények, majd a roppant kellemetlen lépcsõzések az ep. felé. Kicsit csepereg már, csúsznak a rozoga, ferde lépcsõk, a korlátok állapota határozottan rosszabodott, sok kiesett. Azért egy zacskó szeggel, kalapáccsal sokat lehetne még javítani rajtuk. Lépcsõzünk tehát föl-le-föl-le-föl és végre itt az ep (01:10).
Még egy utolsó lépcsõsor lefelé, és végre síkban haladhatunk! Rákezd lassan de biztosan az esõ, tehát itt már sokat belekocogunk. Átrobogunk Gyöngyössolymoson, szerencsére a buszmegálló ep.-rõl utánunk szóltak (01:49). Jöhet a kedvenc részem: a lépésközre sehogy sem esõ talpfák. Én viszont megcsúszom, és majdnem nagyot esek. A sinek közepén esõben álldogáló pontõtök (02:03).
Gyorsan letudjuk a hátralévõ "vasutat", és az aszfalton kipréselem szegény Renibõl az utolsó szuszt is: mert a hátralévõ távot gyorsan megfutjuk (hiába, ha nincs esõkabát, az sokat lendít a sebességen ilyenkor). A suliba 02:16-kor érünk, kicsit megázva. Reni a 25-ös távon a 2. helyet hozta. Tudom, hogy ez nem verseny, de ez egy kicsit lelkesíti majd, mert jönnek még kemény túrák :-) Van tea és zsíroskenyér, és nemsokára megérkezik Larzen és kicsit késõbb RushBoy . El sem tudom képzelni, hogy a köves, csúszós ösvényeken éjszaka hogyan lehet a 40-es távot 6 óra körül lefutni! Le a kalappal elõttük, Larzennek pedig mégegyszer köszönjük az éjjeli hazafuvart!
És elismerés jár a rendezésért is! Jól kezelték a sok indulót, a rajtoltatás volt csak döcögõs, ezt lehetne esetleg két sorral gyorsítani. De egyébként semmi másba sem tudnék "belekötni" :-) Persze nem is akarok. Esõ-sár ide vagy oda szerintem jövõre is itt leszek ezen a jó kis hangulatos, mátrai éjszakázáson!
|
| |
|
|
Buda Bércein 13
A túrának kedvesemmel és nagy fiaimmal vágtunk neki. Eredetileg a 26-os táv volt tervben, de a fiúkat kora délutánra vissza kellett szolgáltatnom :-(
9:30- kor rajt Normafáról, életem fajlagosan legdrágább túráján : 600 ft fejenként 13 km-ért "kicsit" túlzás finoman fogalmazva. Kevésbé finoman: pofátlanul és indokolutaltanul sokat kértek a hangzatos "Gyalogos Természetjárók XIV. Országos Találkozóján" a nevezési díjként. A kapott itiner logikája enyhén szólva is érdekes volt. Még a célon is morgolódom majd egy sort, tehát ugrás a túrára.
A megszokott János-hegy természetesen az elsõ ep. Kellemes sétával érünk a kilátóhoz, és nyomban "vissza is foglaljuk" egy csapat lelkesen éneklõ szlovák túristától. A sikeres akciót csúcsteával ünnepeljük a kilátó tetején, a kilátás csodálatos, bár a reggeli, felszálló pára még zavarja tökéletes panorámát. Innen egy kis belefutással haladunk lefelé Szépjuhásznéig a szerpentinen.
Gyors mászás jön Kis-Hárs-hegyre , sajnos a kilátó a fiúk nagy bánatára le van zárva :-( Akkor irány Nagy-Hárs-hegy, itt nagyobb a kilátó is. A túra során sokszor összefutottunk az "Országos Találkozó" jellemzõen középkorú hölgyekbõl álló résztvevõivel. A Kaán Károly kilátóban "kényszer-etetésnek" vetem alá a csapatot. Kényelmesen leülünk a legfelsõ szinten, és a gyerekek riadalmára tapasztaljuk, hogy mozog ez a faszerkezet rendesen.
Innen irány Makkosmária, kezd nagyon meleg lenni. Gethe úr elõz a nagytávról, majd kisebb, bizonytalankodó futócsapat "keveri meg" az elõttünk addig biztosan haladó csoportot :-) Kisebb mászások után érjük el a P jelzést, amin a P85-ön pár hónap múlva "rommá túrázva" haladunk majd éjjel. Végre elérjük a rétet, a templom udvarán lehet szerencsére vizet venni. Innen újabb mászással érjük el a kiszalagozott célt a csillebérci tábor területén.
A célban 4 hölgy fontoskodik a díjjazás körül, természetesen így mindenki négyszer olyan lassan jut hozzá az egyébként igen szép kitûzõhöz, oklevélhez. El se merem gondolni, hogy mi történt volna, ha a térképek mögött unatkozó további 3 hölgy is beszállt volna a díjjazás osztásába :-( Amíg türelmesen kivárom a procedúrát, addig a gyerekek és kedvesem el is fogyasztják a szolgáltatásként kapott egy szelet kenyeret és pezsgõtabis vizet. Mögöttem egy futólány türelmetlenkedik hosszú percekig, nem igazán értem miért, hiszen a stoppert beérkezéskor lenyomhatta volna :-) Háááát, nem kenyerem a túrák osztályozása, de itt .......... Így most sem teszem, a gyerekek és párom jól érezték magukat és ez volt a lényeg.
|
| |
|
|
Dunakanyar 36 (Remete-barlangi pontõrködés, "seprés", viharfutás)
Ha sokat ttúrázik az ember, akkor idõnként "vissza is kell tenni" valamit (saját véleményem természetesen). A Dunakanyar túra pontõrködése megfelelõ alkalom erre. Ráadásul a Nagymaros, Visegrád, Pilis helyek nagyon sok kedves, iskolás kirándulás emlékét idézik fel. A legkorábbi vonattal érkezem Nagymarosra és az S+ és a nagyon szép és vadregényes S barlang jelzéseken érem el 6.40 körül az õrhelyemet a Remete-barlangot. Kapaszkodás közben muflonokat riasztok fel a sziklákra, kígyó siklik át mögöttem a sûrû aljnövényzetben. Nagyon szép a reggel, a póló bõségesen elég.
Pokróc leterítve, reggeli, olvasás ("Jég és Tûz dala sorozat"). Csodálatosan szép a panoráma Dömösre és a Pilisre. Hajók, uszályok húznak el alattam. 7.20-kor érkezik az elsõ túrázó, és kb 9.30 körül az utolsók Bubu és Döme63 személyében. Remélem nem sokan rövidítettek a viszonylag új S háromszög jelzésen :-) Vittem rovarûzõ kenõcsöt is, így megúsztam egy kullanccsal. Gábor kérésére pontosan 11-ig várok, majd nagy sprint a 11.45-ös nagymarosi kompig. Nagyon kell vigyáznom az ösvényen napozó, mindenfelé elugráló gyíkokra. El is érem a járatot, és pár perc múlva más Visegrádon sétálgatok.
Veszek két pogácsát, elhaladok a Salamon-torony mellett és kemény kapaszkodásal a K+-on hamar Nagy-Villámon vagyok. Leváltom Efemm-et és Gábort, és még várok majd két órát két állítólag nagyon késõn induló túrázóra. Nem jöttek :-( Kávézom egyet a parkolónál és irány a Fekete-hegy, ahol máris gyûjthetem a szalagokat lefelé mászva a hegyoldalon. Az Apátkúti-halastóban egy szem vadkacsa árválkodik. Az Ördögmalom vízesés után jön Mátyás-hegy kemény kapaszkodással , majd begyûjtöm az igazoló-zsírkrétát. Szép kis rétek terülnek el itt Új-osztáson.
Szalagokat szedegetve irány lefelé Lepence. Hatalmas szarvast riasztok fel az út mellõl, nagy csörtetéssel szalad fel a hegyoldalon. Lepencén kikavirnyálok a fûrészteleprõl, majd kellemetlen, nagy forgalmú betonúton haladok hosszan a Királykunyhói-erdészházhoz. Elkezd közben szépen borulni, de még reménykedem, hogy megúszom az esõt.
Szépen kanyargok a dózerúton és sajnos nagyon keményen megjön az égi áldás. Esõkabátom sajna nincsen, pedig simán befért volna a hátizsákba :-( Ázok tehát szépen, viszi a szél keményen az esõcseppeket, cikáznak a villámok ide-oda. Nem vagyok öngyilkosjelölt, így semmiképpen sem vállalom be a Vadálló-köveket lefelé. Futok ahogy tudok a hosszabb, de biztonságosabb dózerúton lefelé, az összeboruló fák között néha éjszakai sötétségben. Szakad rendesen, a fákat cibálja a szél. Néhány rétet is érint ez a dózerút, itt parázok rendesen és még jobban rákapcsolok, de megúszom a villámokat. Végre házakat látok alattam , és néha a Duna is kivillan az esõfüggönybõl. Végre leérek, a lovas- tanyához vezet az út, besétálok a kempinghez a célba kb. 19 óra lehet. Teljesen vizes vagyok, Gábor ad néhány száraz felsõruhát, köszönet érte. Kapok kitûzõt is meg oklevelet.
Nekem nagyon tetszik a túra útvonala, dehát én természetesen elfogult pilisrajongó vagyok. Úgy gondolom talán jövõre is bevállalom a Remete-barlangot. |
| |
|
Budai | Túra éve: 2007 | 2007.05.17 10:26:11 |
|
Budai 50 (kicsit "futós", sorry)
Kellemesen borongós idõben rajt 7-kor Szépjuhásznéról. Nagy-Hárs-hegyre fölfelé tempós mászás, elõzgetés. A kilátótól kemény futás lefelé. Felzárkózom két elõttem induló futó mögé. Lefelé nagyon tudom nyomni, de a Nagyrétnél már lemaradok, fölfelé még nagyon nem megy :-) Kemény mászás jön Hûvösvölgy után az S jelzésen a hegyre, majd villámgyors lezúzás és máris a Határ-nyereg jön. Az Újlaki-hegyre vezetõ brutál emelkedõn elõzök egy kis csapatot, nekem is a fülemen kell vennem a levegõt. A sziklás csúcsról gyönyörû kilátás a becsületes túrázó jutalma, ide nagyon kéne egy ep. , mert jópáran kihagyták. De ha már felmásztam, akkor jár egy kellemes, néhol kidõlt fás vízmosás lefelé, ahol megiramodva, jó tempóban már itt is Virágos-nyereg (8 km, menetidõ 70 perc).
Itt egy kedves túratárs felhívja a figyelmemet egy most következõ, zizis útelágazásra. Köszönöm neki mégegyszer! Nagyon kellemesen futható, kb. szintes rész jön, letudom a valóban elnézhetõ elágazást, ahol az S jelzés egy szûk, egyemberes ösvényen halad sokáig. Jópár túratársat elõzök, mindenki elõzékenyen elenged. Sváb Laci bácsit is látom, és Döme63-ékat kavarom meg suta elõzési manõveremmel. Leérek a meglepõen tiszta vizû Paprikás-patakhoz az Alsó-Jegenye-völgybe, esni kezd az esõ. Itt sétálok, eszek egy kis mogyit, és elérem a 2.ep-t a Hidegkúti utat (13,5 km menetidõ 1 óra 50 perc).
L. Béla bácsi idõzik itt Mária nénivel. Szerencsére ez itt egy fedett kajapont, mert közben rendesen rákezd az esõ. Az öregek esõkabátban indulnak tovább, én még eszem egy hagymás kenyeret. Esõkabátom persze nincs, a futócipõm enyhén vízálló, a futógatya gyorsan száradó, a pólóm pamut, de remélem, hogy nem lesz tartós az áldás. Kemény kapaszkodás jön az aszfaltot elhagyva. Elõzöm a gyorsan haladó öregeket, majd elsuhan egy futó páros, akik felfelé is mennek mint a gép. Lassan eláll az esõ, és pici belefutásokkal elérem a Zsíros-hegy ep.-t (19,4 km menetidõ 2 óra 45 perc), ahol a pontõrhölgy éppen fekvõtámaszokat nyom a hideg miatt :-)
Veszek egy édes és egy sós sütit és már ragyogó napsütésben mászom fel hosszan Nagy-Szénásra. Lassan a pólóm is megszárad. Az emlékfalnál - ami az egyik 25-ös táv célja - szépen továbbintenek (és egy majd átlépendõ villanypásztorral riogatnak), mert az 50-es távon haladóknak itt nem jár pecsét. Furi ez egy kicsit, de a Budai-hegység egyik legszebb panorámája elûzi a borús gondolatokat.
Kis kocogással és keresgéléssel rálelek a K+ jelzésre. Gyors mászás Kutya-hegyre, majd a jól futható lejtõn minden ok nélkül elkezd szúrni az oldalam, gyaloglásra váltok egy pár percre, majd újra megy egy kis futás. Mire belelendülnék, a késõbb induló, másik 25-ös táv résztvevõinek kell a kerítésen átirányítani. Átjutok a rettegett villanypásztoron (inkább csak a romjain), és jön a nem túl jól jelzett , turistajelzés nélküli része a túrának. A segítõ "B" betû is sajnos nagyon ritkás :-( Próbálok megbízni egy hosszú szakaszon holmi piros nyilakban, és ezek végül elvisznek egy újabb "B" betûig szerencsére.Itt utólér egy kedves bajszos futó,aki magával invitál, és akivel kellemesen beszélgetve Telkiig együtt futok. Kapok tõle menetközben egy-két futással kapcsolatos jótanácsot is. Maradjuk annyiban, hogy Telkin belül valószínûleg alternatív útonalon közelítettük meg a Kerék-vendéglõt (35,4 km mentidõ 4 óra 38 perc), Kékdroid feddõ kérdése késõbb jogos volt :-)
Egy kóla lecsúszik, és búcsút veszek alkalmi futótársamtól. Kékdroidhoz csatlakozom, együtt megyünk innen végig. Kemény mászások jönnek a "B", Z+, S+,Z és P háromszögeken, jó 300 méter szintet is pakolunk az eddigiek mellé. Kutya meleg lesz közben, de végre fennt vagyunk: Vörös-pocsolyás-hát (42 km menetidõ : 6 óra 5 perc). Elég gyenge maratoni idõ ez :-)
A lefeléken kocogunk még egy kicsit, és a P jelzésen az erdõ után jön a "becsület mezeje", a jókora, P jelzéses kurflival. Természetesen a jelzésen megyünk, nem a réten át. Érdekes, hogy az Erzsébet kilátó most nem tûnik olyan messzinek, mint a "Piros85" túrák hideg éjjelein, 70 km-el a lábban :-) Nyerítõ lovak mellett érünk az utolsó ep-hez a Perneházy-réthez (49,4 km menetidõ: 6 óra 55 perc). Valahogy nem éreztük, hogy jó 8-as tempóval sétáltunk volna, itt valami zizi lehet a távadatoknál.
Mindegy , kapunk finom szódát a kedves pontõr hölgyektõl, és megtámadjuk Fekete-fejet. Jó kis mászás, lekocogás, majd életveszélyes úttest következik. Nagyon "nemszeretem" mászás jön a sétakörútig, de ez már a célegyenes, jól kilépünk, és még átsuhanunk a gyerekvasút szerelvénye elõtt. Az 51,8 km-nél lévõ célba 7 óra 28 perccel érkezem.
Nagyon szép kis jelvényt kapunk, a büfében kellemesen méretes palcsintákat adnak és minden szép és jó :-) Jó kis túra ez a "Budai 50", jövõre is jövök, ha úgy jön ki a lépés. Jócskán a résztvevõk becsületére apellál, dehát ez van. |
| |
|
|
Pilis 50
A borongós, szombati reggelen a rajt-intervallum végét célozom be a HÉV-vel, mivel 8 óra 30 perces teljesítési idõben reménykedem . Elbúcsúzom Békásra tartó új szerelmemtõl és gyors nevezés után 7.25-kor rajtolok. Az egész "nevezési procedúra" abból áll, hogy fizetek, és felírom a rajtidõmet a pecsételõ lapra. Kicsit szemetel az esõ, de oda se neki, irány a Róka-hegy.
A csúszós, sáros emelkedõn a Saucony terepcipõ máris meghálálja a bizalmat: rendkívül jól tapad, nem csúszik. Hamar felérek a hegyre, az enyhe lejtõn az ürömi mûút elõtt kocogásba váltok, ami a kóbor kutyáktól hemzsegõ környéken alaphiba! Két mérges, közepes termetû kutya ront rám a bozótból. Kapkodnak a lábam után, tehát lassan, feléjük fordulva hátrálok kb. 30 métert. Sajnos alkalmas botot nem találok hirtelen, pedig szívesen odacsaptam volna egypárat (hiába, túrabot a nyerõ!!!) :-) Mielõtt erõsítésük érkezne, lemaradnak szerencsére, és valami gallyat is szerzek. A harmadiknak érkezõ eb bölcsen távol marad. Átkelek a mûúton, és végre irány a Nagy-Kevély. Utolérem és üdvözlöm a Vándor Csillag, Kerek Repkény és túratársnõjük alkotta hármast. Katonákat, és más túrázókat elõzve, jól kilépve 65 perc alatt vagyok a fatoronynál.
Sajnos kilátás nuku: hatalmas a pára. Gyorsan lekocogok a nyeregbe, és begyûjtöm az elsõ pecsétet. Több TTB tagot üdvözölhetek itt, majd lefutok Csobánkára. A falun átkelve betolom a második szendvicsemet is, majd a faluból kifelé csatlakozom egy kis keverés erejéig kedves budaörsi ismerõsömhöz és Corradi Surdhoz. Egy idõ után szólok, hogy inkább ne menjünk vissza a Kevélyre Szentkút felé :-) Vissza a K jelzéshez, és az éppen odaérkezõ, kissé megcsappant TTB-s különítményhez csapódunk. Hamarosan ellépek, a lejtõsebb részeket szépen megfutom, és hamarosan a Szurdokalja parkolónál vagyok. Itt már a "kistávosok" veszik át jól megérdemelt oklevelüket, én persze betolakszom egy pecsét erejéig.
Átkelek a szinte mindig borongós, és gyönyörû Szurdokon, és jó tempóban tolom a talicskát Pilisszentkereszten keresztül. Tiszta szerencse, hogy a "Szurdok" teljesítménytúra seprésekor kb. ezen a Z jelzésen jöttünk szembõl, így viszonylag biztosan haladok a kissé gyengén jelzett úton. Máriapadnál újabb pöcsét (idõ : 10.57), és újabb kemény mászás a Kétbükkfa-nyeregig. Akkor a pára, a köd, hogy az aszfaltutat, szinte csak akkor veszem észre, amikor rajta állok. Fõrendezõi frissítõpont. Két pohárral fogyasztok a túra egyetlen szolgáltatásából a szódából. Jól esik egyébként, kezdem erõsen unni meggyes izoitalom ízét.
Innentõl nagyon várom Dobogókõt, sörrõl, meleg kajáról álmodozom. Kicsit együtt kocogok lefelé egy rutinos, sokszoros teljesítõvel, a 8.30-as teljesítési idõ szerinte is meglehet.Elhagyom õt is, majd elnézek egy elágazást, de egy éppen megelõzött pár utánam szól, köszönöm nekik újra! Minek fut az ember, ha nem ismeri az utat? :-) De azért nem csökkenõ lelkesedéssel vetem magam a Z négyzet jelzés kellemesen ereszkedõ ösvényére. Ezt az év végi, bebukott "Dobogókõi-hegyifutóversenyen" nagyon megkedveltem. Kocogás közben egy apró, kellemetlen ütést érzek a lábamon. A futóharisnyát dicséri, hogy semmi sem látszik rajta, holott otthon egy kb. 20 centi hosszú, véres, felületi sérülésre bukkantam ezen a helyen. Hamar a Hoffman vadászháznál vagyok, és az ott sétálgató munkásokat kezdem zaklatni pecsétért, majd kiderítem a leírásról, hogy ezt a kútnál fogom megkapni 200 m-el odébb :-) 11.45-kor rá is kerül a pöcsét a lapra, alighanem a BEAC MAXI fõrendezõje adta.
Irány a Szakó-nyereg a szépen felújított Z+ jelzésen (ezt mintha egy TTB-s csapat követte volna el nemrég:-) ). Kapaszkodás közben bekéredzkedik az utolsó szendó is a hasamba, nem is tudom mi volt nehezebb : mászni vagy enni felfelé menetben. Leküzdöm a meredek, csúszós falépcsõket, és végre szintben haladok. Túratársakat elõzgetek közben, és megállapodok magammal, hogy 13 .00-kor mindenképpen tovaindulok Dobogókõrõl. A fennmaradó idõ jut kajálásra. Kicsit elõ-elõbújik a Nap, de nem nagyon bír a párával. Elhaladok a szomorúság virágai mellett a körút bejáratánál :-( , és 12.35-kor pecsételek a múzeumban. Megvan a szintemelkedés 90%-a! Egyértelmû, hogy Matyi büfé: kávé+sör+hotdog. Néhányan idõznek csak itt, kényelmesen eszegetve. 12.50-kor restart :-)
Telehassal nem kezdek el azonnal futni, de pár perc után elõzgetés és tûz Fagyos-katonáig. Innentõl tempós séta Tölgyikrekig, kicsit spórolok egy nagy hajrára majd Lajos-forrástól. Lomhegyet a P+ -on kell kerülni, és ezzel a kemény kis mászással a maradék szintemelkedés is "kivégzõdik". Itt van egy kis bibi a leírásban szerintem, hiszen P négyzeten kell végül az ellenõrzõpontig eljutni. Itt a hátralévõ távot firtató kérdésemre 10 km a válasz, ami a leírás szerint kb.7. Sebaj tûz! Lassan, majd egyre tempósabban kocogok le a Janda Vilmos kulcsosházig, ami tuti nem 2 km-re van Lajos-forrástól, hiszen kb. 25 perc tempózással jutottam odáig! Az utolsó pecsét jön és nagy futás, elõzgetve Pomáz határáig a Z háromszögön lefelé.
A kertes részen nem merek futni, elég egy kutyás sztori egy napra. Itt mát látom, hogy 8 órához leszek majd inkább közelebb, de sajnos Pomáz bizony bitang hosszú! 20 percem van még, de több kutya is az utcán van. Kínomban jobbról elõzök egy Family Frost autót :-) Végre a téglás kerítésû, aszfaltozott utcák jönnek , de márcsak 10 perc van! Kanyarogva követem a jelzést, szerencsére mindig jól fordulva. 5 percnél vagyok a fõútnál, egy tábla szerint 500m a HÉV állomás. 2 percnél vagyok a sarkon a nagy áruháznál, az állomáson Egy túratárs mutatja a cél helyét. 1 perccel vagyok talán a 8 órán belül, de legyen kereken 8 óra. Átveszem a kitûzõt, oklevél nincs sajna :-( Dj_RushBoy idõzik itt még, a Zemplén 50-re készülõdve.
Végülis szép túra ez a "Pilis 50" (Pilis hazai pálya), az ellenõrzõpontok korrekten megvannak, szolgáltatás gyakorlatilag nincs. Ha nem magas a nevezési díj,akkor ez nem is baj, ha vannak normális kajálási lehetõségek az útvonalon (a dobogókõi Matyi büfétõl pl. nem sajnálom a zsét). Mivel az adott idõszakban teljesített túráim számát az oklevelek átpörgetésével számolom a legkönnyebben, ezért sajnálom, hogy itt nincsen. Dehát ez van, ezt kell szeretni (vagy nem szeretni). |
| |
|
|
Pásztó 40
Vasárnap a 6.30-as busszal kényelmesen jutok el a pásztói bejárati útig. Séta és máris az eléggé néptelen rajtban vagyok az iskolában. Kis beszélgetés a rendezõ hölggyel, sajnos nem hallok túl jó híreket a "Mátra" túra jövõjérõl :-( Nincs túl sok induló, a 37-es rajtszámmal kezdem a túrát 8.10-kor. Nagyon gyorsan gyûjtöm be a nap kavarását : még Pásztón. Sajnos a túra kivezetõ, és a célba vezetõ útvonala keresztezi egymást, és szépen ki is vannak szalagozva. Jó szemmel kiszúrom az egyik "bejövõ szalagot", egy templom mellett is elhaladok, a város határában zizzenek rá, hogy az Oskolamester házát kihagytam. Ez van tehát : máris kb. 25 perc veszteség, de legalább a 40km meg fog lenni :-) Tehát helyi erõk iránymutatásával szépen visszahúzok a városközpontba a másik templomhoz, szépen felírom az évszámot, és immár a 35 perc alatt megtett 1 km boldog tudatában vágok újra neki a Pásztóról kivezetõ útnak. Nagyon csúnyákat is gondolok közben (az "álomidõrõl" szóló légváram közben kipukkan ) persze, egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy most kéne még gyorsan hazamenni :-) Több kavarós-sorstársat is útbaigazítok, hiába nem mindenki született Pásztóra!
Átsétálok Hasznoson, elég meleg van, a sima technikai póló megint jó választásnak bizonyul. Miközben ugrálok a jobbára járda nélküli hasznosi fõúton az autók elöl, konstatálom hogy 1 óra alatt sem értem a vágyott mátrai erdõk közelébe sem :-) Sebaj végre jön a földút, de nini!! Autók hada jön-megy ezen is, leszorítva a túristaútról. Motorok-terepjárók vernek fel nagy porfelhõket. Közben felugrom a Csertei-vár romjához az elsõ pecsétért. (6,2 km , 1 óra 20 perc menetidõ) Ezt egy csinos lánytól kapom, aki egy csokit is a kezembe nyom. A szalagozás miatti bánatomat nem itt öntöm ki :-)
Továbbra is jármûvek haladnak az úton ide-oda, egészen a Gombás-tetõig, ahol végre összeáll a kép : repülõnap van! Természetesen egy hatalmas gép száll le éppen hatalmas porba burkolva. Végre kiérek a sok bámészkodó közül, az esõ csepegni kezd. Fontos cuccaim a vízhatlan zsebbe mennek, az itiner pedig egy zacskóba. Szerencsére csak pár percig esik. Végre beérek a csendes erdõbe, 8 km-t kellett menni hozzá. Kellemes, jól kocogható lejtõ jön, ez a kis futás rendbe tesz fejben is. Végülis imádom a Mátrát! Zegzugos, néhol bokatörõ, meredek utakon haladok a Z-n Ágasvár felé. Néha elõzöm túrázók kisebb csoportjait. Sajnos rámjön a szükség, és bár reménykedem benne, nem jutok el a turistaházig. Marad tehát a szedres a szekérúton, a Camelbaket és a deréktáskát még menet közben hajítom le :-) 10.36-kor érek a 12,3 km-re lévõ ágasvári ponthoz. Egy korsó Kozel lecsúszik az elszenvedett és még elkövetkezendõ bajok enyhítésére.
A meredek, sziklás úton lefelé robogásba kezdek. Túrázók spiccelnek félre az útból elõzékenyen, próbálom futás közben is köszönni kedvességüket! Természetesen túlfutok a Z négyzet leágazásán, egészen túl a Csörgõ-patakon :-) Egy zöld kabátos túrázóval botladozunk a patak mellett, majd egy jó kis kapaszkodással elérjük végre a jó utat is. Végülis miért menne az ember 1330 méter szintemelkedést, ha mehet 1400-at is? Újból futásra váltok egy idõre, majd óvatosan botladozom a köves patakmederben vezetõ jelzésen Hutahelyig. Innen az igazán találó nevû Rohadt-bércen kapaszkodom Mátraszentimréig. Ez az ország legmagasabban fekvõ települése, azt hittem sose érek fel. 11.46 van és 17,5 km-nél van egy kocsma udvarán a frissítõpont. Itt idõzik Petami is, akin nem nagyon látom lobogni a túralázat :-) Betolok két szörpöt, és egy lekváros meg egy csalamádés, zsíros-kenyeret.
Már megyek is tovább. Újból összefutok a zöldkabátos túratárssal, akivel együtt haladunk a következõ ep-ig. Megint majdnem sikerül egymást megkeverni Bagolyirtás után az országúton, kell a Mátra térkép is. Elég cselesen indul meg a Z+ jelzés fölfelé, keményen kell kapaszkodni a fenyvesben. Tûz a nap : holtpont jön. Mazsolát és földimogyorót eszegetek. A szelídebbé váló szekérúton beszélgetve érjül el a Hidegkúti th. ep-t (27 km menetidõ : 5 óra 33 perc).
Szörpölgetés közben egyszercsak kellemes meglepetésre Hyatt érkezik pecsételni. Hozzá csatlakozom a hátralévõ távra. Jót beszélgetve érünk fel a Nyikom-nyeregig (31 km menetidõ 6 óra 18 perc). Itt kapunk csokit is a kicsit fura stílusú pontõrtõl. A sziklás-köves részen óvatosan, majd kicsit bátrabban kocogva, elõzgetve ereszkedünk lefelé egészen Pásztóig. "Elsírom" a rajt utáni kálváriámat Hyattnek, de végül õ ragasztja rám pozitív hozzáállását a szerinte jó túrához. Véleménye szerint pontosan el kell olvasni a leírást és ennyi :-) A jó szalagozáson besétálunk a célba (38 km összmenetidõ 7 óra 25 perc). Közben természetesen összeáll a fejemben, hogy hogyan esett meg ez a kavarós csúfság :-)
Átvesszük a díjazást, kapunk még szörpöt és egy kis tésztás pörköltet is, ami jólesik. Fél füllel hallom, amint bennfentes túrázók valami "Mátra LeFaGYSZ"-ról sugdolóznak. Mivel már hallottam "Pilis LeFaGYSZ"-ról is híreket, ezért nagyot mosolygok (ezekután remélem a Zemplénbe teszik) :-))) Hyatt kedvesen hazafuvaroz a meg-megeredõ zivatarban, remélem senki nem ázott nagyot a túrázók közül! Jó kis túra volt ez végül, csak azt a kezdetet, azt tudnám feledni! :-)
|
| |
|
Gerecse | Túra éve: 2007 | 2007.05.02 14:51:09 |
|
Gerecse 20
Kellemes idõjárás igérkezik, reggel 8-ra megyek a gyerekekért (nagy és középsõ fiam). Onnan pár perc busszal a kelenföldi pályaudvar, ahonnan szép új Talent vonattal kényelmesen Tatabányára érünk. Kis helyi segítséggel találunk el a rajtba, gyors nevezés után kereken 10-kor rajtolunk.
A rövid városi séta után átkelünk a fõút és az autópálya alatt. Közben el kell magyaráznom a gyerekeknek május elseje lényegét :-) Sokan leválnak közben a 10-es távra, de jócskán vagyunk a 20-ason is. Nem semmi, ahogy egy pici babát két férfi cipel egy ülõalkalmatosságban :-) Kellemetlen kerítés melletti bozótharccal érjük el az 1. ep-t János-forrást. Valami itt el lehet mérve, mert az ep.-n 2 km van kiírva, de nem hiszem, hogy 38 perc alatt tudtuk volna ennyit megtenni.
A P+ -ról gyorsan elkeverünk sokadmagunkkal egy párhuzamos erdei ösvényen, de egy mélyúton korrigálva megleljük a P jelzést. Itt következik a túra legnagyobb mászása egy igazán szép rétre. A 10-es táv itt az S jelzésen folytatja, mi maradunk a nagyon szép P-n. Folyamatosan elõzgetve, a lejtõs részeken belefutva érünk Vértestolnára 12 órára. Itt leülünk a pecsételõs ház lépcsõjére egy negyed órára, és eszünk-iszunk-pihenünk.
Innen sajnos a túra kevésbé élvezetes része jön: nagyon hosszan nyílt területeken haladunk a melegben. A tûzõ nap alaposan próbára teszi a gyerekek túrakedvét. A Buncsu-kútnál vagy 100 túrázó senyved, én nógatom a fiúkat a hûvösebb erdõs részig. Ezt végre el is érjük, és a tempót megint alaposan megnyomjuk. Begyûjtjük a következõ pecsétet a Kisréti vadászháznál, és az ereszkedõ P+-on bele-belekocogva, immár a visszacsatlakozó 10-eseket számosan elõzve jó tempóban érjük el a P jelzést.
Itt bevallom õszintén egy 4.25- körüli teljesítési idõben reménykedtünk. De sajnos beütött a krach :-) A P jelzés ugyanis sajnos elágazik, és mivel rengetegen haladnak az egyik ágon, mi is õket követjük, vesztünkre :-) Mentségemre szolgáljon, hogy a kapott térképen is úgy látszik, hogy a jelzés merõlegesen átmegy a betonúton. És valahogy azt sem hittem el, hogy az elõttünk haladó rengeteg ember között nincs egy helyi sem :-) Megyünk vagy 1 km-t, csak nem jön a Turul, de cserébe egyszercsak minden elõttünk haladó túrázó csapatostul visszaforul :-) Óóóóóó!!! Tehát hátra arc, irány a beton. Visszaküzdjük magunkat, és immár a P jó ágán haladva gyorsan elérjük a Turult.
Itt 5 perc pihi, és az utolsó folyadékok elfogyasztása után jöhet a lelépcsõzés Tatabányára. Össze-összetorlódnak az elõttünk haladók, de lassan leérünk a síkra és elõzhetünk. A nagy melegben már belassulnak a gyerekek, és mindenféle hideg kólák ígéretével tudom csak õket tempósabb haladásra ösztönözni. De már itt is a cél : 14.48 van. Oklevél nincs a fiúk nagy bánatára, de van szép turulos kitûzõ.
Meglesznek a hideg italok. A gyerekek fáradtságára jellemzõ, hogy azonnal nekiesnek a játszótéren a játékoknak :-)
A szép Talent megy szerencsére visszafelé is. Jó kis túra volt ez,jobbára szép helyeken vezetve. Kár a kavarásokért, de ennyi most igazán belefért. |
| |
|
|
Lemaradás 100
Az idei Lemaradás 100-ra 20 órás teljesítési idõt tûztem ki célként : ez nem igazán sikerült. De kezdjük az elején. Rakoncátlankodó bal bokával vágtam neki a túrának, ez már jelentõsen csökkentette a kitûzött 20 óra elérését. Kocogni tehát semennyit sem tudtam. Viszont próbáltam Gödöllõre depózni az éjszakára szükséges cuccokat, bíztam abban, hogy még világosban meg lesz a 75 km. Amiket a rendezõséggel Gödöllõre vitettem : lámpa (pótelemek)+ meleg pulcsi+fél liter kóla+túrabotok. Ez jelentõsen könnyítette a dolgomat. Technikai futónadrágban rajtoltam, a pólóm is hasonló anyagból volt, ezek végül is jól beváltak a megint nagyon meleg nappali részen. A jól szellõzõ futócipõmet is hoztam, de ez késõbb sajnos nem bizonyult szerencsés húzásnak.
A 6:00-ás rajtot céloztam be a vonattal (minél nagyobb távot akartam megtenni a nappali szakaszon), végül is 6:05-kor indultam Verõcérõl. A rajtban Tzh-val beszéltem néhány szót, kicsit - elmondása szerint - demoralizáltam :-) A póló fölött, csak egy kapucnis felsõt vittem, ez nagyon kellett a ragyogó napsütéssel induló, ámde imitt-amott zúzmarás reggel. Az ultrafutók csapata gyorsan elhúz. Jó tempóval érem utol Krystát, akit éppen "Hámori Arafat" lát el jótanácsokkal :-) Majd Spot-nak kívánok jó utat, és kis kapaszkodással elérem az ezúttal feljebb költözött 1. ep-t (Fenyves-hegy, táv:3,81km idõ:6.46).
Lefelé, a lovaspálya felé majd meghasad a szívem, hogy ilyen jól kocogható lejtõn gyalogolnom kell. A bokám minden futásra nyomokban is emlékeztetõ mozdulatra sajdul egyet. Gyalogolva viszonylag jó, tehát ma ez van. A tavalyinál kevésbé sáros ösvényeken mászva-ereszkedve végre jön a Katalinpusztára vezetõ aszfalt. Itt nyomom ami a csövön kifér. Futó párosok elõzgetnek még néha. Nekivágok a K jelzésnek és a szépen zöldülõ Naszálynak. A mászásokat jobban tolerálja a lábam, így gyorsan elérek a Nagy-szál-erdõ ellenõrzõhelyre (idõ :8.05).
Innen félórás kemény kapaszkodással érek fel a toronyhoz (Naszály, táv:14,81 km idõ:8.34 ). Közben figyelemmel kísérem egy meredek részen rövidítõ túratárs tevékenységét, aki inkább veszített a levágással :-)
Nagyon lassan óvatoskodom le a hegyrõl, néhányan elõznek, itt én is figyelmesen lefuthatnék :-( Nagyon várom a meredek-köves ereszkedõ végét és a láncfûrészek sivítása közben érek el a következõ, "szódás" ep.re (Török-rét táv:17,76 km idõ:9.05). Többször elõzgetjük egymást egy botos-túratárssal, most mögötte haladva, kényelmesen eszegetve érek be Kosdra. A pulcsit a derekamra kötöm, már most meleg van. Gond nélkül át is érek rajta.
És egyszerûen leereszkedik a lila köd :-( Szívem szerint a következõ kb. 45 perc eseményeit törölném a krónikából, de hát mit tegyünk ez is sajnos a túra része volt. Tehát úgy esett, hogy mivel fejben éppen nagyon máshol járok, simán elvétem Rád felé a balos (szemétdombos) kanyart. Szépen felsétálok a domb tetejére, megvezetve ezzel sajnos a mögöttem jövõ botos-túratársat is. Felérve vakarjuk a fejünket egy kicsit, de végül is irányban folytatjuk az utunkat, egy helyen még jelzést is látunk. Alattunk falu terül el, a leírás szerint a templom felé kéne tartanunk. Beérünk, keresnénk a fehér négyzet jelzést, de a falusiak a fejüket vakarják, amikor az utcaneveket mondjuk. Aztán meglátom a "Kosd gyógyszertár" táblát az egyik házon, és majdnem fejest ugrok az aszfaltba. Ezt nagyon el...tuk! Megsértettem a legalapvetõbb "Menj vissza az utolsó jelzésig" szabályt, és nagyon rosszul improvizálunk. Kosd másik felén bukkantunk ki :-) Visszamászunk a dombra, meglesz a jelzés is, és végre Rád felé tartunk. Ez a kis plusz séta tehát máris hazavágta a közel 6-os átlagot, de gond nincs, van idõ bõven. Fejben kell jobban ráhangolódni a túrára! Innentõl szépen elõveszem és olvasom a leírást.
Átkelünk tehát Rádon. Dereng, hogy Õrbottyánig bajba kerültem tavaly a most következõ napos, nyílt részeken: majdnem szomjan haltam. Feltöltöm tehát a CamelBak-et, ami jó szolgálatot tett végig, kellemesen hûvösen tartotta a vizet a nappali szakaszon. A szántóföldek között hamar elérem a buszmegálló táblával ellátott hidat (Bárányos-oldal táv:27,07 km idõ:11.10).
Isteni narancsot kapunk itt, valamire nagyon ki lehettem éhezve, mert nagyon jól esik. Itt ér utol DJ_RushBoy egy másik futóval. Jól nyomják, a célig meg sem állnak már (gondoltam tévesen). Kisebb csoportot érek utol a négyes elágazásnál, és idén az erdészháznál van tényleg az ep (Burgundia-völgy táv:33,04 km idõ:12.08). Jön az imitt-amott cseles fehér négyzet. Nagy csörtetéssel õzek húznak át elõttem. Az emlékeket is mozgósítva érem el a Váchartyánra tartó aszfaltutat. A nagy melegben kezdek kissé megfáradni, és a táj is egyre lehangolóbb lesz. Rengeteg a szemét, és - ilyenre tavalyról nem emlékeztem - néhol igen mély a homokban kell gázolni. A eddig szuper, szellõs cipõm innentõl lesz lassan, alattomosan az ellenségem: szép lassan egyre több homok szivárog bele, elkezdve a talpam folyamatos darálását :-( Ennem is kéne, de a péksütiket nem nagyon kívánom, inkább aszalt gyümölcsöt és sósmogyorót fogyasztok sok folyadékkal. Felkeltem a kocsiban szunyókáló pontõrt és újabb pecsétet és egy csokitojást gyûjtök be (Vácrátót táv:40,74 km idõ:13.30).
Õrbottyánig hasonlóan lehangoló az út : homok, szemét, nagy port felverõ teherautók. A P jelzés most jobban követhetõ, jó felé fordulok a balos elágazásnál. Lassan becsorgok Õrbottyánra, immár a Z jelzésre rátérve. A villanyoszlopon lévõ L100-as nyilazás azért nagyon hasznos! Elérem az életmentõ kutat, feltöltöm az ivózsákot, és az utcák között kanyarogva már itt is az S+-on a következõ ep (Õrbottyán táv:46,29 km idõ:14:33).
Csúnya szeméthalmok, és kemény aszfaltozás után nagy séta a településen, és végre féltáv a vasútállomáson (Veresegyház táv:50,96 km idõ:15.15). Valaki már az 50A-s díjazását veszi át. Nagyon finom málnaszörpöt és zsíros kenyeret lehet itt fogyasztani. Nem ülök le, ketyeg a "sötétedés-jelzõm" : még 25 km választ el a lámpámtól.
Természetesen megint homokos-szemetes utak mennek Szadára. Innentõl szerencsére szebb részeken vezet majd a túra. Szada szép kis boltja elõtt újabb ellenõrzõhely (táv:54,36 km idõ:15.57). Veszek egy félliteres kólát, ezt iszogatom a faluból kisétálva. Egyre közeledik Margita koronás-toronya, amit gyors mászással el is érek (Margita táv:57,65 km idõ:16.32). Jávor Zoli pontõrként a babatpusztai kutyákkal riogat bennünket :-) Innen hosszú erdõs szakasz következik, a homok szépen elkezdi képezni a hólyagokat a lábamon. Kiönteni nincs értelme a cipõbõl, hiszen itt is több helyen bokáig ér a" manna". Az elõttem haladó két srác taktikusan lemarad, így kutyacsaliként érezve magam sétálok be Babatra. Természetesen minden esemény nélkül szépen átsétálok rajta. Egy quados húz ide-oda az aszfalton, és már itt is a tó és egy csokis-szódás ep.(Pap Miska kút táv: 65,65 km idõ:17.51 ).
Tavaly itt már besötétedett, és gondok voltak a P+-on, most szerencsére könnyen eltalálok a P jelzésig. Elhaladok az impozáns Kapucinus templom mellett, és a falu szép házai, utcácskái között kanyarogva elérem az ep-t (Máriabesnyõ táv:70,72 idõ:18.50). Tavaly töksötétben a hosszabb aszfaltúton értem a Palotakertbe. Idén a kellemes esti napsütésben jó (és jóval rövidebb) a szép kis erdei úton, a P jelzésen a kertes lakóházak között elérni a HÉV felüljárót. Kis séta a parkban, és máris az asztalnál ülhetek az éjszakára szánt cuccaimat rendezgetve (Gödöllõ, Palotakert táv:73,51 km idõ:19.15).
Itt két túratárs kanalazza már a levest. Azonnal elkezdem szervezni a kutyás tanya melletti tömeges - és szerintem biztonságosabb elhaladáshoz - a csapatot. Közben befut a botos-túratárs is, akivel többször mentünk együtt kisebb szakaszokat a nap folyamán. Az evéssel éppen végzõ egyik túrázó, "Kékdroid" is hajlik a bandázásra, tehát alakul a team. Közben megkapjuk a finom levest, van ErõsPista , és kenyér is bõven. Jó ötlet volt a kóla is, amit ide depóztattam :-) Közben befut SK. Megteszem a szükséges elõkészületeket: pulcsi fel, lámpa a fejre, botok a kézbe. Az ilyen jó kis pihenõpontok sajnos mindig más idõtartományban vannak, mert nagyon repül az idõ. Lassan, de biztosan besötétedik. SK kéri, hogy várjuk meg, megígérem, hogy szép lassan fogunk haladni. Amit nem is nehéz betartani, mert nagyon beállnak a lábaink az ücsörgés alatt. Ráadásul beszélgetve kicsit rossz irányba haladunk, amit gyorsan korrigálunk. Még egy keresztezõdés jön, ahol néznünk kell Gödöllõ térképet, de azért lassan kitalálunk a városból. Valahol persze SK szépen meg is elõzött bennünket. Még 27 km a cél, de ez már innen nem egy leányálom . Közben ötfõs csoporttá bõvülve elhaladunk a kutyás tanya mellett. Van nagy ugatás, villogó szemek parázslanak a sötétben. De idén sincs egyéb probléma. Többiek elhúznak, mi pedig Kékdroiddal egy kellemes 4-es tempóra beállva érünk fel a hegyen lévõ ep-re (Bolnoka táv:78,73 km idõ:21.00).
Jön a szörnyû, lélekölõ gerincút Isaszeg felé. Kezdek kicsit megzakkanni, eszek sósat, édeset, iszok is , de nagyon nem jó már semmi sem. De legalább haladunk. Ezen a szakaszon tavaly több hangos csoportot elõztünk, most viszont néma csend. Egy páros követ bennünket, fel-fel bukkan mögöttünk a lámpáik fénye. Kezd kínzó lenni a hideg , fõleg a meleg nappal miatt nagy a kontraszt. Az ég csillagos, zúzmarás lesz a hajnal. Egyszer felbukkan még a botos-túratárs is egy kis kavarásból, majd újra eltûnik az éjszakában. Elõjön az emlékeimbõl valami cseles mélyút jobb kéz felõl, ezt figyeljük jó elõre. A mögöttünk haladó páros beelõz közben, és már itt is a mélyút, elõttünk végre Isaszeg fényei. Beballagunk a faluba, az elõbb beelõzõ srácok az út mellett pihennek. Elérjük a kutat: már nem töltök, a nálam lévõ liter elég lesz, felesleget nem cipelek. A Szobor-hegy felé elnézek egy utcát, de irányban korrigálunk, és itt is a kivilágított, gyönyörû emlékmû. A szerpentin felfelé, 90 km körül persze szörnyû. Végre szintben elérjük a szódás ep.-t (Isaszeg, Honvédsírok táv:89,79 km idõ:23.47). Itt jegyzem meg, hogy le a kalappal az összes pontõr elõtt!
Rettenetes köves utakon tartunk Mély-árok felé. Fáj már a talpnak rendesen, de hát már csak menni kell és türelemmel lenni :-) Átbotorkálunk végre az árkon is, lassan itt van Hársas. Kóbor lámpa mozog elõttünk messze, elõször rossz, majd jó irányba. Kellemetlen aszfalt szerpentin jön Bajtemetés felé, és végtelen idõ múlva itt az utolsó ep. (Bajtemetés táv:96,66 km idõ:01.40).
Végtelen, bezombult ereszkedés következik Pécelre. Hangoskodó, harsány rövidtávosokkal haladunk kis ideig. Itt a suli és vége (Pécel táv:100,15 km idõ:2.40). Halálosan fáradt emberek alszanak a székeken, a rendezõk is láthatóan nagyon fáradtak. Ezúttal piros szegélyû kitûzõt kapok, piros oklevéllel, kíváncsi leszek jövõre milyen jár majd. Remélem megláthatom majd, mert a beérkezõ rendezõk kissé borúlátóan nyilatkoznak a túra kilátásairól (sajnos kevés az induló) :-( Pedig nem is olyan egyszerû fej- és türelemjáték ez a túra. Jár a gratuláció Kékdroidnak az elõ 100-asához ! Kemény jó óra következik: széken kómázgatva várjuk az elsõ vonatokat. Egy-egy marék homok is kijön a cipõmbõl. A túra akkor ér véget, amikor már otthon ülsz a kádban. Sajnos eddig az áldásos állapotig, még sok minden hátravan.
Sajnos a 20 órás terv nem jött össze, dehát ember tervez ...... Jövõre cél az utolsó vonat megcsípése, és mindenképpen szeretnék itt lenni ezen a remek túrán!
|
| |
|
Julianus | Túra éve: 2007 | 2007.04.13 00:10:43 |
|
Julianus 20 (családi kirándulás)
Eredetileg egy jó kis kocogós 50-est szerettem volna menni a túrán, aztán felmerült bennem egy gyerekkel lesétált 20-as ötlete, és végül ez a verzió gyõzött. A két nagyobb fiú közül Matyit (7 éves) kaptam meg, õ már "tapasztalt" túrázó két éve ezen az útvonalon visszafelé már teljesítette a Tomi túrát (meg persze több kisebbet is). Nagyon kellemes idõ esetén a legkisebb (1,5 éves) Sebestyén fiamat is vinni szerettem volna háti hordozóban, és ez esetben persze jött a párom is. Egyedül a Hegyes-tetõ mászástól tartottam, de ez szerencsére még a túra legeleje, és ezt letudva jóval barátibb az útvonal. Több kellemes pihenõhely is adja magát, középen Török-mezõvel, tehát maximum egy 20-30 perces szintidõtúllépéssel kalkuláltam.
Kellemes szép idõben értünk Nagymarosra, ahol azok járnak jól, akik a vonat végére szállnak, õk ugyanis közelebb vannak a nevezéshez. Ami sajnos a rendezés leggyengébb pontja. Kétszer kell sorba állni: egyszer fizetni a nevezési lapért, másszor rajtidõt és igazoló térképet-lapot szerezni. Ez a vonatról lezúduló több tucat túrázó esetén igen embertpróbáló tud lenni. Azt gondolom, hogy egy elõre osztott nevezési lappal sokkal gördülékenyebb lehetne a dolog, de erre szerintem minden túrázó rájött a rendezõk kivételével :-( Lassan leküzdjük a nevezés nyûgjeit, és kényelmesen kávé után nézünk. Egy állomás melletti kocsmában hozzá is jutunk az áhított italhoz. Innen kilépve néhány túrázóba botlunk, akik a túra igazolólap-térképét nézik szomorúan rajta a jelzéseket (hiába) keresve. Az apróbetûs útvonalleírásban benne van persze.
Szépen sétálunk ki a faluból a szép reggelen és az erdõbe érve már el is párolog a rajt-bosszúságunk, élvezzük az éledezõ, zöldülõ, virágos természetet. Az idõjárás csodálatos. Mivel a kisbabával és az egyéb cipelt dolgokkal 20 kiló lehet a plusz súly amit cipelek, jól jönnek a túrabotok. Kényelmesen elérjük a gerincen futó út meredek elejét, közben persze sokan elhaladnak mellettünk. Iszunk, fényképezgetünk, pihengetünk, etetjük-itatjuk a babát, aki persze mint mindig élvezi a sétát (neki is sokadik túrája ez). Tempósan, óvatosan (elosztjuk a botokat ezen a részen), haladunk a nyáron igen csúszós úton, de közben megcsodáljuk néhányszor a kilátást a Pilisre. Még egy kis kapaszkodás, áthaladunk az Ürmös-réten is és végre a toronynál vagyunk. A mászás kb. 1 órát tartott. Itt lepakolunk, Matyival felmászunk a toronyba, eszünk, a baba is mászkálhat egy kicsit. Megkapjuk a túra legszebb pecséteit a Julianus-tornyosakat (nagyon szép pecsét, le a kalappal!!!). Lassan újra felcihelõdünk, a következõ nagyobb pihenõt már csak Török-mezõre engedélyezem :-)
Most a könnyebb részen egy kicsit tempózni kell. Óvatosan botozva leereszkedünk a térdgyilkos lejtõn, és kicsit jobban kilépve hamar Köves-mezõn vagyunk. Újabb nagy csapat túrázó húz el mellettünk, többen komoly futófelszerelésben nyomják. Innen látszik, hogy jó túra ez is : lehet kisgyerekkel egy kisebb szakaszt lesétálni, de a komolyabb távon túrafutást is lehet mûvelni. A pici elalszik, párom minél kevesebb rázkódással járó gyaloglást kér tõlem :-) Jön az elsõ létra, csodálatos látképpel a magas-Börzsönyre, és precíz, lassú átkeléssel. Letudjuk a következõ átkelést is, és némi technikai szünet után csapategységet megbontó, kellemetlen mászással jutunk Török-mezõ közelébe :-) Végre itt a féltáv, lerogyunk egy padra. A szokásos baba etetés-itatás jön, mi sörözünk, Matyi kólázik, helyrerázódunk lassan.
Majdnem félórás pihegés után vágunk neki a táv második, könnyebb felének. A K-Z közös szakaszán kevergõ csoportot igazítok útba, de nem nagyon akarják elhinni, hogy pontosan visszafelé kéne elindulniuk :-) Keményen nyomjuk a Békás-réten (ez kb 4,5-ös sebesség lehet), mivel sok túra ellenkezõ irányból jön , ezért nagyon tetszik, hogy a nagy hegyek felé haladunk. Nagyon kedves ez a rét, sok kisiskolás emlék ugrik be , hiszen minden évben volt börzsönyi kirándulásunk. Miközben bozótos-pocsolyás erdei úton haladunk, kisebb csoportokkal elõzzük oda-vissza egymást. Végre felbukkan alattunk az aszfalt, és elérjük az elágazást. Pecsét, 5 perc pihenõ, és "idõellenõrzés" jön.
80 percünk van Márianosztráig, és már csak kisebb emelkedõk várnak ránk. Továbbra is próbálok egy egyenletes, mindenki által tartható, de elégséges tempót menni. Nagyon meleg van. Szeretem ezt a P jelzést. Letudjuk végre az utolsó emelkedõket is és lassan felbukkannak a telkek is elõttünk. Az évrõl-évre egyre rozogább hidacska hozza a formáját, de a túrabotokkal biztonságban átjutok rajta. A többieknek pedig kapaszkodóként nyújtom õket. A kertek között haladva 30 percünk lehet hátra, ez már biztosan elég lesz.
Leérünk a fõúthoz, majd itt van végre a kocsma-cél. Begyûjtjük a díjazásokat (nekem nagyon tetszik ez a szép kis botcímke), és a dicséreteket a kedves rendezõktõl. Az idõnk 5:50 lett végül, tehát mégis befértünk a szintidõbe. Nem volt egyszerû, Matyi ugyan élvezte, a kicsi jól bírta, de a párom (immár sokadszor) megfogadja, hogy sose jön velem többet túrázni :-) Idõ van bõven a busz indulásáig, a kicsi kutyázik, mi iszogatunk, lassan eltelik az idõ.
Jó kis túra volt ez a Julianus 20 (bár a rajtoltatás kicsit gáz), a Börzsöny megint nagyon szép "díszletül" szolgált. Imádom.
|
| |
|
Normafa | Túra éve: 2007 | 2007.03.27 13:34:15 |
|
Két fiammal (Zsombor és Mátyás) vágtunk neki a túrának. Miután elvégzem e reggeli tennivalókat (szendvicskészítés, több liter tea lefõzése, hátizsákba bepakolás), 6:20-körül ébresztem a fiúkat, és rendkívül hálátlan módon levezénylem a reggeli készülõdést. Zsombor az utolsó pillanatban szól, hogy nekik kéne túrabot, ez késõbb jó meglátásnak bizonyult. 7:20 körül érünk busszal a rajtba, a még kellemesnek ígérkezõ reggeli napsütésben. Gyorsan rádöbbenek, hogy az ideális fogyasztó tipikus mintapéldánya vagyok. Miután meglátom a Túrabibliát vásároló embereket (minden fogadalmam ellenére), én is gyorsan veszek egyet Efemm-tõl. Tzh-t látom még a rajtban. A nevezési lapok kitöltésénél megint nehezen jutnak eszembe a születési évszámok, és nagyon nem áll rá a kezem a "2"-sel kezdõdõ születési évre :-)
7:35-kor rajt. Azonnal a gyerekek kezébe nyomok 1-1 szendvicset (a kora reggeli tejes CinniMinni-t nem tartom rendes kajának :-) ), becsületükre legyen mondva esznek ahogy tudnak. Közben csodáljuk a szép kilátást a városra a K körséta jelzésrõl. A kápolnánál utolér bennünket komoly futócuccban Lükepék és Jmte.
Megnézegetjük a tanösvény ábráit, a "kínai bajusz" ami azonnal látható is a fákon, nagy sikert arat. Lépcsõzés után máris az Erzsébet-kilátónál vagyunk az 1.ep-nél.
Szépen leereszkedünk a szerpentinen, ahol kiselõadást tartok megint az útvonalkövetésrõl. Ennek eredményeképpen egyszercsak az "-Apa, szerintem levágtunk egy kanyart! " mondatot kell hallanom. :-( :-)) Elérjük a 2.ep-t a P-S elágazást, irány a Csacsi-rét! Minden pecsételésnél kiosztom az igazolólapokat, hogy a gyerekek láthassák az újabb szép pecsétet. Ezzel jól lehet motiválni! Az S jelzés sajna elég saras, kis dombokra mászunk csúszkálva, és siklunk le róluk az iszapban. A gyerekek fogadást kötnek az esõ "sárbaesõre". Idõnként megállunk ilyenkor teát, csokit osztok, vagy éppen le vagy föl vetetem a kabátot a fiúkkal a szél vagy a kimelegedés függvényében. Igazi Tyúkapó szerep ez! :-) Elérünk a nagy kupac kidõlt fához, amit a felnõttek nem , de a gyerekek viszont nagyon élveznek : "-Ez tökjó rész!" . Idõnként egy-egy túrázó mond egy-két bíztató szót a gyerekeknek, köszönet a kedvességükért! Végre itt van Csacsi-rét kedves pontõrrel, csokival, egy kis pihenõvel (kabát föl).
Innen gyorsan Makkoson vagyunk. Újra megvizsgáljuk a tavalyi osztálykiránduláson nagy izgalmat okozó "barlangot" (ahonnan 1-2 gyereket ki kellett bányászni) :-) . És jön sajnos a mélypont :-( A P jelzés végtelen emelkedõje. Itt a P85 végén is nagyon kegyetlen fölmenni, és most a két gyereket is nagyon belassítja. A Végvári-szikla után ellépnek a már másodszor "megpördülõ" futók -balazs- -al az élen. Érkezik Valter-Ethka és Speti-Chino páros. Sajnos minden kanyar után van egy újabb mászás, és egyszer fejben is helyre kell raknom az egyik fiút. Nagyon megtörik a morál :-) De végre itt a következõ ep. a Piktortégla-üregek. Itt összefutunk egy kedves budaörsi túratárssal és fiával, tõle is sok bíztatást kapuk a túra végéig.
Szerencsére kényelmes ereszkedéssel gyorsan elérjük az Irhás-árok bejáratát a tea pontot. A már jócskán sáros árokban a gyerekek nagyon élvezik a csúszkálást, síelést, én kevésbé. Egy lány szól utánunk, amikor elhagyjuk a túra útvonalát: két percre sorfalat állni :-) Leérünk az házak közé, és nagyon sokáig haladunk a szalagozás mentén a Hörcsög utcát keresve. végre itt az utca, és egy autóból újabb pecsétet kapunk. Újabb kemény mászás jön (szerencsére az utolsó) a Kápolnáig. Közben sajnos az esõ is elered, nem hiányzott, de most már kibírjuk. Kanyargunk fölfelé az esõben a Z háromszögön, egyik gyerek kilõ elõre, a másik lemarad , nem könnyû most összefogni a kis csapatot. Pecsét, és végre fent vagyunk a toronynál, a réten. Egy hölgyet is látok két leánygyerekkel küzdeni a cél felé. Végre itt vannak a házak, a hotel, és a cél!
Ez nem volt túl egyszerû. A célban a kifeszített ponyvát tépi a szél, és éppen széttörik az azt tartó váz. Hát nem irigylem a célszemélyzetet! Gyorsan átvesszük a díjazást, és irány haza. Kemény kis, szintes túra ez a Normafa 20 gyerekekkel, de már egy héttel a túra után jött a "-Ugye jövõre is eljövünk?" kérdés.
|
| |
|
|
rajtban ismét sok ismerõs arc, tegnapról: Valter, Povyagi, Bubu, Gudluking, és újjak: Berzsóék, Petifater. Megérkezik Kerek repkény is édesapjával. Itt is sok a helyi induló, rengeteg a gyerek, és elég érdekes fazonok is elrajtolnak :-) 8:20-as rajtidõt iratok az ellenõrzõlapra, de kb. 8:30-kor rajtolunk.
Csodaszép idõben csodaszép hegyek felé vesszük az irányt négyesben (Kerek repkény, Petami, Zsotyek, ill. szerény személyem). A P jelzésen hagyjuk el a települést, és kemény tempóban érjük el a Berzsenyi-kilátót az 1.ep-t. A szép fa toronyból gyönyörû panorámát élvezhetük a Balatonra, és a közeli, fenyvesekkel borított hegyekre. Itt már látszik, hogy nagyon jó választás volt ez a túra! Gudluking és Bubu is csatlakozik az idõnként széthúzódó csapathoz. Az utat bõven szegélyezi a medvehagyma, ezt rágcsálva érjük el az útvonalat jelképezõ 8-as közepét Büdöskutat. Ami nevével ellentétesen egy kedves, erdei pihenõ-rét. A büfé már mûködik, de szolgáltatást csak újra megérkezve kapunk majd.
A Püspökházi-völgyben egy Ladából kapunk pecsétet, és gyorsan elérjük a Széchenyi-kopjafát, ahol már az S+-on (Pele Apó tanösvényén) mászhatunk fel az Ámorral jelzett Szerelemdombra :-) A jelzést becsülettel követve a susnyán át érünk le a Balatonpartra a Szépkilátói büféhez. Szegény Bubu beleakad egy tüskés ágba, én pedig egy hebrencs mozdulattal csak növelem a bajt, bocs még egyszer :-( A ponton két pecsétet kapunk, mert a Pap-hegyi ember megbetegedett (jobbulást). Sokan büféznek, de mi már mászunk is fel a nem is kicsi Pap-hegyre a Batsányi kilátóba. Szép, de izzasztó kapaszkodással jutunk fel immár a második kilátónkhoz. Hiába valahogy össze kell jönnie az 1260 m szintnek! Berzsóék épp indulnak tovább.
Újra pazar kilátás kényeztet bennünket. Egy kis láblógázás után folytatjuk a túrát a jópofa táblákkal tarkított Pele Apó tanösvényen. De hopp, már véget is ér a móka! Egy kavarós, rosszul jelzett balkanyarnál (ami többeket megtréfálhatott, mert sokan oldalról csatlakoztak késõbb) beérjük Berzsóékat. Természetesen nincs az a rosszul jelzett, félreszalagozott ösvény, ami a Zsotyek-Bubu pároson kifogna :-) Tehát a jó úton haladunk egy elég hosszú és kemény emelkedõn. Nem semmi mászás ez a Márványkõfejtõ-hegyre! Elõretempózom Zsotyek után, mert jobb gyorsan, egybe letudni a brutál kapaszkodót. Egy farakáson ücsörögve bevárjuk a többieket, és végre szintben haladva elérjük Vékonycser-putriromot a következõ ep.-t.
A putrirom nem túl érdekes, csak egy romos faldarabka a gazban. Rengeteg a vadászles ezen az ide-oda forduló úton. Majd leereszkedünk a Szent Miklós forráshoz, ahol rengeteg túrázó pihen. Hatalmas medvehagyma-mezõk borítják a dombokat. Megérkezünk újra Büdöskút ep-re, ahol finom teát és fejenként két zsírosdeszkát kapunk. Leheveredünk a fûbe egy pár percre. Ujjult erõvel vágunk neki a 700m-re lévõ Pad-kõ kilátónak, egy szép, fenyvesekkel szegélyezett emelkedõn.
Kis nézelõdés következik, majd a csodás fenyvesekben haladva eléjük a Csereze-hegyet, ahol pecsét és (tudom, elkoptattam) szép kilátás vár a bányára. Hiába van ez az ep. Vonyarcvashegy határában, még két továbbit is érinteni kell a cél elõtt. Kis hosszabbítással érjük el a Szent Mihály dombot, mert a Z+ megtréfál bennünket. A kápolna elõtt pont keresztezzük Sétálós bácsi útvonalát, aki már hazafelé teker! Kis susnyán át érjük el az ep.-t a dombon (a csodás panorámát, már nem is említem :-) ).
Még egy kilátó vár még ránk az utolsó ep.-n a vas-hegyi Kitaibel kilátó fatornya. Ide már megmondom õszintén, nem esik jól felmászni, de ezt kell szeretni :-) Berzsóékkal találkozunk ismét, és nagyjából együtt érünk be a vasútállomás-célhoz. Itt nagyon szép oklevelet és kitûzõt kapunk. Ezt a túrát azt hiszem bátran ajánlhatom mindenkinek, aki szereti a kilátókat, a csodaszép panorámákat a Balatonra, a gyönyörû fenyveseket, medvehagymával borított dombokat. Tehát mindenkinek! A túra névadóival, a pillangókkal is sokszor találkozhattunk utunk során.
|
| |
|
|
Reggel a sok ismerõs bukkan fel. Efemm-ék bibliát árulnak, itt van b_feri, OT Ibolya, Zsotyek, Gudluking, Bubu. Rengeteg környékbéli induló is nyüzsög a rajtban. Jó látni, ezt a sok jókedvû túrázót.
Petamival vágunk neki a nagykörnek. Még kicsit hûvös van, de szép a reggel. A faluból kivezetõ út mentén sajnos itt is sok a szemétkupac :-( Az útvonal jól szalagozott, kell is a jelzés az innen-onnan elágazó földutak között. Jól kilépünk, de még így is 1óra 20 perc alatt érünk Taliándörögdre. Itt biztos nem a megadott 6,1 km-t tettünk meg. A távolból már látszik a Szputnyik.
A Katica büfében megkapjuk az elsõ pecsétet, betolok gyorsan egy hambit is sörrel. A faluból kifelé indulva a nagyon szép Szent András-templomrom tárul elénk. Rászánunk egy kis idõt természetesen, és körbejárjuk az impozáns maradványokat. Nyílt terepen vezetõ földúton (ezeket megmondom õszintén nem szeretem) haladunk a Szputnyik radarállomás felé.
Itt elválik a kis- és nagykör, egy tábláról kell egy ellenõrzõszámot felírni. Továbbra is a szántóföldek között haladva érünk Öcsre. Itt az útvonalleírás kissé megvezet bennünket, mert nem a központnál kell Pula felé fordulni, hanem a legelsõ utcánál. De sebaj legalább többet láttunk a hangulatos kis faluból. Kisétálva a településrõl csatlakozunk Bubuhoz és Gudlukinghoz. Aszfalt, majd nyílt földút vezet Pulára, ahol a buszmegállóban van a 2. ellenõrzõpont almával. Zsotyek és OT Ibolya vár itt Bubura, együtt indulunk tovább. Végre erdei utak jönnek! Nagy szerencse, hogy Zsotyek már volt a túrán (és ilyen jól emlékszik is), mert azonnal kiszúrja az elrontott szalagozást az emelkedõ után! Mi a helyes irányt követjük, és egy tágas tisztáson áthaladva elérjük a Tálodi kolostor romjait (2. ellenõrzõszám) és a szép kis medencés tóval rendelkezõ Kinizsi-forrást.
Fújunk egy kicsit az erdei asztaloknál, és már kapaszkodunk is fel a kaptatón. Gyorsan leérünk Vigántpetendre a kajapontra, Valterék is befutnak. Itt kicsit várunk a kenyérre, ami pár percen belül melegen meg is érkezik. Kell is a kaja, mert tempós mászás következik a nagyon szép Király-kõre. Innen újra összeolvad a kis- és nagykör távja, sokan kapaszkodnak felfelé a sziklák mellett. Nekem egyértelmûen ez a túra legszebb része. Meredek sziklalépcsõkön jutunk fel a túra utolsó ellenõrzõpontjára. Szép kilátásban gyönyörködhetünk: Kapolcsra és a dombvidékre.
Kis pihenés után leereszkedünk a meredek ösvényen. Zsotyek és OT Ibolya nyomában lekocogok a faluba. Egy újabb fárasztó mászás jön a Bondoró-hegyre (immáron egyedül), ahol egy kicsit keresgélem kell a szalagozást. Majd erdei földutakon kanyarogva, követve a szalagokat, érzésre hosszabb távolságra találom meg az utolsó ellenõrzõszámot. Itt kicsit aggódtam, hogy már esetleg elmentem mellette. Nagyon hangulatos, meredek ereszkedés következik Monostorapáti felé a szõlõskertek között. Szembõl Hegyesd impozáns csúcsa, elõtte a víztározó terül el. Egy nagyobb csoport mögé sorolok be, és a falun átsétálva máris a célban vagyok.
Pár emberrel elõttem fogy el épp a kitûzõ, ez van, majd jön postán. Mivel alapvetõen a hegyeket kedvelem, ezért kicsit még barátkoznom kell a dombsággal. Voltak nagyon szép mászások, sziklák, romok, és nyílt területek is bõven. A túra szolgáltatásai és a rendezés jónak mondható. Az itinerben és a szalagozásban voltak apró hibák csak, és én kicsit a negatívumok közé sorolom, hogy az itiner szerint a túra útvonala az ellenõzõpontok,- számok között szabadon választható. Jó lenne még a távok szerint különbözõ díjazás is. A "Mûvészetek Völgye" azért alapvetõen a jó túrák közé sorolható.
|
| |
|
|
Fontos volt a gyors teljesítés a Monostorapátiba közlekedõ busz elérése miatt, ráadásul még pakolnom is kell. A 7:20-as fogaskerekût célozom be, amit indulás elõtt egy perccel csípek meg. A Széchenyi-hegy végállomáson gyorsan kiszállok, és próbálok az elsõk között csatlakozni a sorhoz. Sikerül, benne lehetek az elsõ 20-ban. A sor mögöttem máris hatalmasra duzzad, sokan jöttek a szerelvénnyel. 8 óra után kicsivel nyitják ki az ajtót, lehet végre indulni. Nincs nevezési lap, csak a nevet kell felvésni.
Az elsõ pontig (Széchenyi-emlék) elsétálok. Itt sajnos van, aki lökdösõdve próbál gyors pecsétet szerezni. Nagyon nem tetszik ez a nyomulás, de itt még türtõztetem magam. A Z+-os szerpentinen gyorsan leérek a Kápolnáig. Sokan persze itt is levágják a kanyarokat, és a "nagy öregeket" követve csörtetnek lefelé. Itt kezd egy kicsit elmenni a kedvem a túrától :-( Jön egy hosszú, kellemetlen emelkedõ Normafa megállóig. Gyanúsan kevés embert látok, elõzök az útvonalon. Egyedül sétálok fel a pontig. Innen megkocogom Csillebércig a távot.
Gyorsan visszaérek Normafáig, és innen lekocogok Disznófõig. Itt már egyedül haladok, az idõjárás csodálatos. Gyorsan visszamászom Anna-rétig, és lefutok a Virágvölgy állomásra, ahol friss meleg tea vár. Innen egy kis kavarással, kicsit hosszabban (Csacsi-rétet is útba ejtettem) lefutok Makkosra. Nagyon kemény mászás jön innen egészen az Erzsébet kilátóig (P85-ön milyen jó itt lejönni :-) ). Néhol iskolás és nyugdíjas csoportokat kell kikerülni, a szép idõ sokakat kihozott a természetbe.
János-hegy állomás után ér utol -balazs- . A kilátóhoz érve kicsit téblábolok, de szólnak és megvan az újabb pecsét. Kemény, fékezésekkel teli lekocogás jön Szépjuhásznéig, ahol a sárga ellenõrzõlapra, sárga krétával kellene írni :-( A büfében a hûtõ aljáról kiszedetek magamnak egy kólát, és már lehet is mászni a Kaán Károly kilátóhoz. Egy csinos, világoskék melegítõs lány mászik elõttem, majd érdeklõdik, hogy én ugyan miért mászok fölfelé :-) Felvilágosítom, de sajna most nincs több idõm ismerkedni, és már zúzok is át Kis-Hárs-hegyre :-)
Kis kavarással lelem meg a pontot, és lefelé futva, már jön is szembe a 25-ös távosok "gyors élcsapata". Hárs-hegy állomásra még elõttük érek a zsírkrétához, de míg én a megadott útvonalon kocogok körben lefelé, addig õk lecsörtetnek egyenesen az állomásról :-(( Közöttük futva érek a Nagyréti ep.-hez, és mivel a reggelihez hasonló türelmetlenséget tapasztalok tartok egy kis "okítást". Fazekas-hegyhez felfelé eléjük kerülök, de persze pecsétet már csak a pont felé egyenesen haladó csapat után kapok. Innen még egy kis futás a Hûvösvölgy állomásra. 11:25 van az órám szerint.
-balazs- üldögél egy padon, és közli, hogy még nincs cél :-( Szerencsére átvállalja a díjazás átvételét, így már indulhatok is haza. Továbbra sem értem, hogy ha az állomás ep. 10:15-kor nyit, akkor a 100m-re levõ cél miért 12:30-ra van írva?
|
| |
|
LeFaGySz | Túra éve: 2007 | 2007.03.22 16:26:34 |
|
A tavalyi pilisi "bedõlés" után, újabb revans következik a sorban: hiába ez az év már csak ilyen :-) Az idõjárás-jelentések minden nap mást jósolnak szombatra, tehát tizenkilencre lapot húzva (és a jó idõben bízva), "minimál cuccban" indulok a túrán: a kitaposott túrafutócipõ+vastag túrazokni, és könnyû felsõruházat a nagykabát helyett. Kajából is próbálom az éppen elegendõt eltalálni (ezt sajna alábecsültem). Folyadéknak két liter forró tea a CamelBak-ben, +1 kisüveg víz, valahol majd mindenképpen tölteni kell.
Nagyon nehéz túrára számítva elhatároztam korábban, hogy az 55-ös távon csak akkor indulok, ha sikerül fél hét elõtt rajtolni. Szerencsére Petifater fuvarjával és Sétálós bácsi navigálásával 5:50-kor a rajtban vagyunk. Sétálós bácsi nemcsak a túra teljesítését tervezi, hanem azt, hogy a "Börzsöny csúcsai" túramozgalom keretében több, a túra útvonalából kiesõ hegycsúcsot is fölkeres majd (természetesen ezekkel a nem is kicsi kitérõkkel is jóval hamarabb ért be a túrán). Gyors igazítás, nevezés után 6:05-kor rajt. Még megkérdezem az egyik rendezõt (bár ne tettem volna), hogy kell-e matricás pontokra vadászni, de kioktatásban részesülök : "Ha nincs a kiírásban, akkor minek kérdezem?" :-(
Lámpa már pont nem kell, irány a büfé, illetve a mellette az erdõbe induló zöld jelzés. Nagyon szép, kellemes a napfelkelte. Elhaladunk a rét mellett. Hideg sincs igazán, a sár sem vészes, és már érezni, hogy a Börzsöny ezen a napon talán nem lesz annyira kegyetlen velünk. Kis ide-oda elõzgetéssel itt a kisinóci pont (idõ:6:51 és táv:4,65km).
Nagyon tartok a kék jelzésen való felkapaszkodástól. Sok túra ereszkedik le itt Nagy- Hideg-hegyrõl, és sok egyéni túrán is lejöttem ezen a kellemetlen, köves, hosszú lejtõn, de föl még soha nem másztam rajta. Szerencsére annyira nem nehéz a kapaszkodás, a könnyû ruházat sokat segít. Rendezõdik a mezõny is : Larzen botozik el mellettem, majd a Petami - Jámbor párost érem utol. Elõbbi majd elfut DJ_RushBoy-al a közben enyhülõ lejtõn. Érkezik Vádorköszörûs és Sétálós bácsi , majd jön Petifater is aki késõbb rajtolt. Végre itt az elágazás, Kammerhof (9,25 km).
Innen kellemes, kocogós rész jön Fagyos-kútig. Majdnem továbbmegyünk mi is az itiner szerint a kék négyzeten, de szerencsére a kisördög nem alszik,és C. Béla észreveszi a turpisságot. Elõveszem a térképet, és már megyünk is le a háznál lévõ pontra. Fagyos-kút 1 (11,7 km). Sokan itt lerakják a hátizsákjukat,és könnyebben sétálják meg a kört. Én nem teszem ezt, mert folyamatosan eszegetek valamit (csokit, aszalt gyümölcsöt) az övtáskából.
A nem túl sûrû sárga jelzéseken jutunk fel Hegyes-hegyre. Szembõl találkozunk B_Feri-vel , és javasoljuk a szalagozás megerõsítését is a kék négyzetrõl Fagyos-kútig. Jól jön az újra felbukkanó Sétálós bácsi rutinja is, úgyhogy mi nem keverünk el , mint a közben mellettünk elbotozó futók. Velük a pont után találkoztunk, elmentek valahol a csúcs mellett. Szép vadregényes, sziklás kapaszkodó után jutunk fel a szeles oromra (idõ:8:56, táv:14,45 km).
Nehéz ereszkedés következik a csodaszép gerincen. Kis evés-ivás menetközben, "kis-szerviz" megállva :-) Leérünk az útra a patak mellé, ahol a ponton csokit kapunk. Kereszt-völgy (idõ:9:17, táv:15,7 km).
A K+-on folyamatos, kellemetlen emelkedõvel jutunk vissza Fagyos-kútig. Többen itt alternatív útvonalon haladnak tovább, tehát ketten maradunk Péterrel. Jól elbeszélgetve érünk vissza a ponthoz. Kicsit megzavar, hogy többen szembõl jönnek, és valami nagyon meredeken kapaszkodnak felfelé, de hamar kiderül, hogy már a pontról jönnek ezek a túrázók :-) Fagyos-kút 2 (idõ :10:00, táv: 19,15 km). Sajnos még nincs kész a tea, de én így is kunyerálok két pohárnyit az ivózsákomba: így már talán kihúzhatom akár végig is.
A K+ -on meredek, kemény emelkedõket gyûrünk le, majd a szelídebb, de sárosabb kék jelzés következik Bányapusztáig. Reménykedem benne, hogy a létra környékén indul majd a szalagozás, és nem kell a kis-meredek kaptatón felkúszni, de ami jön az sem jobb. Nagyon meredek, az elején kidõlt fákkal tarkított, hosszú emelkedõ jön a P jelzésig. Szentségelek, amikor beakadok egy-egy átbújásnál-átmászásnál. Néhol még ösvényt se találni, de a szalagok elég jól vezetnek felfelé. Kis pihegés a P jelzésen, majd még egy kutya kemény mászás Salgóvárig (idõ: 11:04, táv:23,65 km).
Lefelé majdnem elnézzük a P+ irányát, de szerencsére egy fehérvári túratárs utánunk szól. Együtt haladunk vele a következõ ep.-ig. Új túratársunk teljesítette a tavalyi LeFaGYSZ-ot, úgyhogy most kicsit szomorú, mert több szivatást szeretne :-) Aklok-rétjénél lassan átvergõdünk a fakitermelés romjain, és rátérünk a rettegett kék háromszögre. Egyenlõre kellemesen emelkedik az út, és a közben "csúcskeresésbõl" visszatérõ Sétálós bácsival együtt érjük el a következõ ellenõrzõpontot, Kuruc-patakot (idõ:11:52, táv:27,85 km).
Elhagyjuk a ponton idõzõ TTB-s csapatot (Sir Dan, C20xe, Petami), és nekivágunk a keményebb mászásoknak. Sétálós bácsi Vadmalachoz csatlakozva sebességet vált, és két kanyar után már nem is látjuk õket a célig :-) Jön a meredek hegyoldalban futó ösvény: itt az esõs, "Tátralátón" néhol 10 körömmel kellett kapaszkodni, elkerülendõ a völgybe való lecsúszást. Kemény mászások jönnek, majd a patak után az igazság pillanata: a nagyon meredek, szerpentines emelkedõ. Egy túratárs épp pihenõjével végezve vág neki az útnak, én próbálok megállás nélkül haladni, kis, takarékos lépésekkel. Lelkes futócsapat húz el mellettünk fölfelé. Végre itt a szerpentin, amin egy kicsivel könnyebb haladni, és a "hivatalos" út is ez. Egy Kõkorsónál lévõ matricás pont megszórta volna a mezõnyt rendesen :-)
Egy-egy kis szusszanással mászunk egyre följebb. Hiába, Magosfára nem lehet könnyen eljutni! Péter is és én is nagyon várom már a balra forduló, szintben tovább haladó utat. Végre fent vagyunk, már csak egy sokkal könnyebb mászás van hátra majd a Csóványosra Királyházáról! Többen már szembe jönnek a pontról, õk inkább a 45-ön mennek tovább. Újra elhúz az elõbbi futócsapat, õk egy "extra Csóvit" is beletettek a túrába. A ponton erõs, fagyos szél fogad bennünket (idõ:13:12, táv:33,15 km). Innen jön a túra-matek : 7 óra 20 km-re: több mint elég :-)
Hiába szerettünk volna itt egy kicsit fújni, enni, mert a hideg szél továbbûz bennünket a jelzésen. Kicsit lassabb séta közben eszünk. Szinte kiürül az övtáskám, minden fellelhetõ kajából energiát kell nyerni a visszamászáshoz. Az ivózsákban közben hidegre váltott a tea is, de még mindig van szerencsére egy félliternyi. Amikor elérjük a Z+ elágazást, akkor érnek utol bennünket Csanyáék. Jön a dózerút, ami sajnos a fakitermelõk áldozata lett: hatalmas a sár rajta. Naivan azt hittem, hogy itt majd jól lehet majd hasítani lefelé, de most annak is örülni lehet, hogyha nem esik bele az ember az iszapba, és a lábán marad a cipõ :-( Nem a túra legjobb pillanatai ezek. Szerencse, hogy Péter figyel, mert én simán elnézem a szedresbe való beszalagozást. Nem könnyen verekedem át magam a pontig a sûrû, tüskés bozóton, mondtam egy-két szépet is. Nagy-Oros-bérc (idõ:13:55, táv:36,15 km).
Kis bozótharc után sáros dózerút jön, patakátkelés, újabb fakitermelés, ragadós sár. Nem egyszerû rész ez. Valahol elnézem az utat is, és a patak mentén érünk ki az aszfaltútra másokat is "megvezetve" :-( 10-15 perc veszteséggel érünk az ellenõrzõpontra :-( Királyháza (idõ:14:46, táv:38,8 km). Azonnal indulunk is, a cél 17 órára a Csóványoson lenni. Kellemes meglepetésre BEAC MAXI-s túratárs érkezik a pontra Hyatt személyében :-) Õ még eszik, de gyanítom, hogy könnyen utolér majd bennünket, tehát irány a sár!
Kis, kellemetlen emelkedõ után megszelídül a Zöldgömbös "Királyháza 20" túráról ismert kék négyzet jelzés. Szerencsére nyár óta festettek sok új jelzést, most nem kell keresgélni a bozótban. Jól haladunk, bár kezdek eléhezni. A nyáron is nagyon szép Dobó-bércen ér utol bennünket Hyatt, és innen együtt haladunk végig. Kemény szél fúj, most valahogy nincs nagy kedve bámészkodni az embernek. Egy két kanyar után végre itt a várt dózerút (itt szerencsére nem jártak nehéz gépek), és hamarosan itt a Málna-hegy alja (idõ:15:45, táv:43,2 km). A fél ötös Csóványosra érkezés is elérhetõ közelségbe kerül.
Innentõl a sok családi, egyéni túráról ismert, kedves Z jelzésen rohamozzuk a hegyet. Szép kis rétek, fenyvesek váltogatják egymást ezen a szakaszon. Kicsit hûvösödik, egy-két jeges hófolt is maradt itt még mutatóba. Már nagyon éhes vagyok, az utolsó szem aszalt gyümölcsöket majszolom el. Végre itt a "csúcslejtõ" , kis köd is van már itt fent, és erõs szélben érünk a toronyhoz Csóványosra (idõ: 16:26, táv:45,95 km). Elõre megbeszéltük, hogy itt nem nagyon idõzünk a hideg szél miatt, tehát már indulunk is lefelé a KP jelzésen.
Próbáljuk "megnyomni" a szeles KPPX szakaszt. Nekem már egyetlen kis emelkedõ sem esik jól. A bableves reménye tartja bennem a lelket valahogyan. Végre elérjük a PX leágazást, innentõl általában szélcsendesebb az út Királyrét felé. Kellemes enyhe lejtõn futjuk a versenyt a sötétedéssel: valahol a sötétedés határán fogunk beérni. Egyszercsak Zsotyek húz el mellettünk egy túratársnõvel. Lassan sötétedik, Péter elõveszi a lámpát, és az õ fényeivel haladunk tovább. Szembõl lámpával érkezik két didergõ lány , azaz az utolsó ep. a Suta-berki-nyiladék (idõ :17:45, táv:52 km).
A tét közben számomra nõ (a többiek késõbb indultak), meglehet-e 12 óra alatt? :-)
Innen már gyorsan a célban vagyunk. Fatornyos Fogadó idõ:18:03, táv:53,5 km.
Teljesítési idõ 11 óra 58 perc. A célban sok kedves túratárs, finom(kicsit híg) meleg leves, 6 deci õszilé, kávé. Végre a kezemben egy LeFaGYSZ-os kitûzõ, oklevél :-) Péternek köszönet a hazafuvarért is, és a társaságért, és hogy jobban figyelt .
A rendezõség talán kicsit csalódott a nagy teljesítési arány miatt, de végül is az idõjárást nem mi alakítottuk így. Azért mindenki leküzdött egy majdnem Mátrabérc paraméterû túrát. Tehát most mi voltunk a f...sza gyerekek :-) Jövõre jöhet a hóágyú!
|
| |
|
|
A tavalyi méteres hóban elövetett durva betli után nagyon készültem a túrára. Három bejáráson szoktattam magam a kemény emelkedõkhöz, és a tájékozódási problémákat is szerettem volna letudni (nem sikerült). Az elmúlt két hétben betegeskedtem (köhögök is még rendesen), de ide most félábbal is eljöttem volna. Hála Csanyának ebéd után még tudtam egyet szundítani. Szerencsére a készülõdés végén -bár régen nem használtam - betettem a tájolót is a cuccaim közé. Az odaúton már nagyon feszült lehettem, ezt Vándorköszörûs meg is jegyezte 1-2 alkalommal. 18:20 körül értünk a rajtba, kicsit aggódtam is a késõbbi indulás miatt a szorosan záró 1-2 ep. miatt.
Sorállás közben készülõdtem össze gyorsan, és 18:25-kor elindultunk. A Gethe, Valter, Vándorköszörûs, Cejas, Vadmalac csapattal próbáltam tartani a tempót. Hamar eljött az elsõ nagy emelkedõ, itt hagytak le bennünket elõbb Balázsék, majd felérve Csanya lépett el tõlünk. Kemény tempóban haladtunk fölfelé, de a pontzárás miatt kellett is menni. Egy-egy lassabb páros, kisebb csapat mellett "robogtunk" el egyre sûrûbben. Úgy gondoltam, hogy amíg látom Vadmalacot, addig nincs gond.A Dosnya-nyeregnél egy meredekebb kapaszkodónál kezdtem leszakadni, ahol a bejáráshoz viszonyított idõbõl láttam, hogy kb. a 20:15-ös zárásra leszek Magosfán. Lassan elértük a hóhatárt. Kicsit tán az esõ is csepergett néha, de nem volt hideg. Mivel az elsõ ep. nem Magosfán volt, hanem a P jelzéses letérésnél, ezért kis belefutással értem 20:15-re az ellenõrzõponthoz. Itt sokan melegedtek a tûznél. Gyorsan megkaptam a pecsétet és az aláírást a mindeg barátságos nemzetipark-felügyelõktõl, és a már lefelé tartó Gethe és Valter után eredtem.
A néhol mély hó segítette a gyors ereszkedést. Utólértem Bubut, és az éppen öltözködõ Gethe-Valter párost. Közben rákezdett a havasesõ is. Jó tempóban ereszkedem, közben majszoltam egy kis aszaltgyümölcsöt, és élvezem a kabát alatti Camelbakban lévõ 2 liter forró tea áldásait is. Kezdek kicsit optimistább lenni, mivel a gerinc most nincs lefagyva mint egy hete, jobban lehet a meredek részeken ereszkedni is. Esik rendesen, de a kabátom vízhatlan, és jó a kapucni is, a sár még nem nagy ezen a részen, ez egy jó szakasz. Vigyázni kell viszont a régi vadkerítés drótjaira. Elérem a pár éve emelt emlékhelyet, ahol alig egy hete a széljáték olyan bús-szomorú, távolról is hallható dallamot játszott. Jön az utolsó meredek ereszkedés a patakig, itt hatalmasat esek a sárban, Ollala! leszenek itt még érdekes dolgok :-) Az ep.-rõl kiabálnak, hogy a patakon hogy jutok át, és 21:15-kor a ponton vagyok, ahol a pontõrök már a 21:30-as ponzzárást emlegetik. Itt is pihennek néhányan, de már indulok is tovább, hiszen most jön a túra "legjobb" része.
Gyorsan túlesem a kellemetlen patak átkeléseken, megúszom egy belelépéssel : természetesen cipõvonal fölött :-( Elérem a Bodosházi-kutat és jön a túra legkeményebb emelkedõje Pogányvárig. Egy 4-5 fõs csoportban haladok, és a kislépések-taktikájával egyre elõrébb kerülök :-) Apró lépések de folyamatosan, ha nagyon meredek, akkor ide-oda oldalazva, ha kell kapaszkodom a fákba. Egy biztos: megállni nem szabad. Nagyon sokat segít, hogy feljöttem itt pár napja. Elérjük a kaszálót, néhány lassan haladó túrázót elõzök, egy rosszfelé indulót pedig visszairányítok a jelzésre. Folytatódik a kapaszkodás, de itt már hó és sajna jég is van. Nagyon elfáradok a végére, egy helyen vissza is csúsznék , de a mögöttem jövõ túrabotos ember megtart. Emelkedünk persze tovább, de már sokkal "emberségesebb" módon. Átkelünk a nyergen, és a fenyvesben kanyargunk végre. "10 perc és ott vagyunk." -bíztatom a mögöttem jövõket, és elhúzok elõre, mert lehet, hogy ez a 10 15 is lesz :-) Végre bejön a Z jelzés, még az emelkedõ a toronyig és a Csóványoson vagyok. Kb. 22:40 lehet, és közlik velem a hírt, hogy 74. vagyok. Hurrá :-( Abszolút nem érdekel a helyezés persze, csak olyan morbid ilyesmit hallani. Mivel elõzetesen éjfélre szerettem volna a Spartacus-házhoz jutni, azonnal indulok is tovább, amivel legalább 15 helyet ugrok elõre, a sok pihenõ túrázót elnézve :-))
A csúszós, merdek KP szakaszon nagyon keserves az ereszkedés.Fákban kapaszkodom. Elnézem az elõttem haladó srác mûanyagszatyorjait, amik a cipõjébõl lógnak ki. Kemény. Egy-két túrázó nekiindulna a becsatlakozó PX-en, gyorsan megakadályozom ezt a nem túl sikeres útválasztást. Gondolom azért néhányan itt póruljárhattak. Aztán lejutunk a még havas PX-rõl, és a kedvenc részem jön: a PO és KO jelzések. Kényelmes enyhe lejtõ lefelé, itt lehet enni-inni nyugodtan. Kicsit izgulok, mert a teám a végét járja, ha nem kapok elég folyadékot, akkor bajban lehetek. Elkezdem a szóba jöhetõ patakokat számbavenni. A ritkásabban jelzett KO-n ketten a térképet bújják, és szinte megesketnek, hogy a jó úton vagyunk. De már itt is a "kék kocka" , gyors ereszkedés és máris az S.-háznál vagyok. Kb. 23:50 lehet. Itt a "tavalyihoz képest" kellemes meglepetések várnak. Gyorsan pecsételnek, a Camalbak-et feltöltik vízzel. Szuper. Pont indul Vándorköszörûs és Cejas, de én még megiszom a pohár meleg teát és elemet cserélek. A halogén izzóval megyek természetesen.
00:05-kor indulok, a számomra egyszerûbb mászásnak tartott kék kockán. Esik megint. Elsõalkalommal találkozom a jelzés és az aszfalt keresztezõdésénél, a szemüvegével bajlódik. Nekem szerencsém van a kapucnival. Foltán-kereszt elõtt nagy sárban claptatunk, szembõl sokan jönnek. Eszembe jut, hogy tavaly feladva én is itt vonszoltam magam lefelé, tehát - jóhiszemûen gondolkodva - minden szembejövõ csak feladó lehet. A keresztnél a réten nagy sár fogad, de feljebb a kéken már jobb a helyzet. Jön a végtelen kaptató a K-n , egyre sûrûbb ködben, eseget is rendesen. Fáradt túrázó egy farakáson pihen. Soha nem érünk fel, de végre jön az enyhe balkanyar, fények,és már megint a toronynál vagyok. Vándorköszörûs és Cejas is itt pihen még. Tehát gyorsan elveszek egy igazolópapírt és hozzájuk csatlakozva kezdjük meg az ereszkedést a kék háromszögön.
Azonnal elkezdek egy alkalmas botot törni magamnak a csúszós ereszkedéshez. Beszélgetve haladunk, egy mögöttünk jövõ túratárs kutyusa ide-oda szaladgálva akadályoz bennünket. A meredek lejtõn természetesen bottal is sikerül újabbat esni :-) Végre itt a kicsit vízszintesebb K+. Egy kis patakolás, és a Postás-háznál vagyunk, egy újabb igazolópapírért.
A sineken elvonatozunk a Hamuházhoz, hiszen a jelzés a síneken fut. Rálelünk a kék jelzésre, és jöhet az utolsó kapaszkodás. Legalábbis ezzel bíztatom magam. 3:10 körül járhat. A köd egyre sûrûbb lesz, a többiek gyorsan haladnak, én egy mögöttem jövõ sráccal lassaban haladok. És hiába jártam erre kedden, valahogy nem veszem észre a K-P+ keresztezõdést :-( Pedig a létrát is látni kellet volna! Egyszer csak a P+ rossz ágán vagyunk! Az a szerencse, hogy Vándorköszörûs a távolból kiabál. Köszönet érte! Elõ a térkép és a tájoló, és meg is lesz a jó irány, csak az a baj, hogy nem tudom a kék jelzéshez viszonyítani magunkat, és a köd egyre sûrûbb. Itt a kék háromszög jelzéses szakasz, de egyszercsak egy friss favágós részen vagyunk térdig érõ sárban, és nincs meg a jelzés. 20 percet biztos kóválygunk itt, sajnos én is rosszul emlékszem erre a sok elágazásos részre. Nagyon mérges vagyok magamra, hogy itt a végén kell eltévedõset játszani :-((( De újra egy kis szerencse, kitisztul a köd, és lassan visszafejtjük a helyes utat.
Jutalmul jön az iszonyatos sárdagasztás a P+-on. Ez a legszörnyûbb része e túrának! Egy helyen szinte térdig süllyedek a trutymóba mindkét lábbal. De húzzuk magunkat fölfelé folyamatosan tovább. A már megtett lépéssel közelebb jön az ep. : már csak ezzel nyugtatom magam. Végre itt az utolsó hosszú emelkedõ, a sár is kisebb már. Föl-föl, gyerünk! Itt a fölvágás az aszfalt felé a jelzésen, szerencsére valaki mögöttünk jobban ismeri az utat. Az aszfalt, egy kanyar, a túristaház fényei!!, itt vagyunk végre. 5:20-5:30 lehet. Sem meleg, sõt semmilyen kaja sincs :-( Fél liter rostos lével küldöm le az utolsó lekváros táskát , ez sem könnyû küzdelem. Egyhamar biztos nem eszek semmilyen édes péksütit az biztos. Mindenki pihen, iszogat, a túra biztos megvan, hiszen 9-ig van idõnk bõven. Felbukkan egy kisgyerek is , õ is a túrán van!!! Valaki halálos fáradtsággal az arcán azt meséli, hogy negyedjére ugrik neki, és most végre sikerülni fog. Többen a Róka utat emlegve csábítják egymást a rosszba :-((( Mindenki maradna, de még valahogy le kellene menni a célba. Kitûzünk egy 5:50-es indulást, a mögöttem felmászó sráccal. Újra felveszem a vizes, összeverejtékezett göncöt és rajta!
Többen indulnak egyszerre, a csapat elporzik, én viszont már sehova sem sietek, kényelmesre veszem a tempót. Vigyázok, hogy már ne essek egyet sem a meredek sípálya környékén. Kényelmesen átsétálok a réten. Kicsit még jeges az út, de lassan ez is elkopik. Virrad. A lámpát leszerelem, most is jó szolgálatot tett. Az egyik kanyarban kicsit bóklászom, de a mögöttem jövõk eligazítanak. Az agyam már kezd biztos visszavenni :-) Lassan kisüt a nap, a reggel csodálatos! Egyre vidámabban sétálok lefelé, bejön a PX jelzés, aztán felbukkan egy ház a távolban. A sorompónál hívnak otthonról, "2 perc a célig." mondom, és elkezdem a lelki felkészítést az iszonyatosan sáros cuccokra :-) Itt a tavalyi cél, ahol bár sok a kocsi, viszont kevés a sár. Az ajtó zárva, de jön valaki, aki felvilágosít, hogy a cél a spotközpontban van. Megyek tovább a központba, ahol szembõl jövõ túrázók felvilágosítanak, hogy még 1 km,és az utolsó házig kell menni :-( Egy papírt kitehettek volna. Természetesen tudom melyik épület az, de hogy "sportközpont"? No mindegy még egy kis séta, és már ott is vagyok, megkapom a kitûzõt és az oklevelet. Hát ez még méteres hó nélkül sem egyszerû séta az tuti!
Gratulálok minden indulónak. Elismerésem a rendezésért. Köszönet Csanyának a fuvarért, és gratula az elõ helyért. Jövõre - bármilyen idõ legyen is - újra itt leszek.
|
| |
|
|
|
Királyháza 20
Két éve a sárga jelzés Bernecebarátiba vezette a túrázók nagy részét, köztük engem is. Azóta többször "beugrott" ez a kínos "ciki". Most eljött a revans ideje :-)
6.55-ös vonattal indulás reggel, gyors átszállás Vácon és már Diósjenõn is vagyunk. Már itt elllépek a mezõnytõl : sikerül is elsõként nevezni (8.30) és már robogok is át a falun.A zöld jezést jól ismerem, rengetegszer túráztam erre (pl. múlt héten is erre másztunk fel a Csóvira), dehát a gondok majd a sárgán lesznek Királyháza után. A meleg miatt a legminimálisabb ruházatban (futócucc) és felszereléssel (deréktáska) jöttem a túrára (matekosok kedvéért: a szükséges és elégséges feltételeket teljesítettem).
Egy óra alatt érem el a zöld-kék négyzet elágazást. Közben egy nagy tapsifülest riasztok fel, majd a már csak éppen csodogáló Õz-berek forrás elõtt egy sast. A szúnyogok-legyek nagyon kegyetlenek ezen a napon, egy ütéssel kettõt küldök a másvilágra, ez az igazi biológiai szúnyogírtás :) A kék négyzet a jól játható útról bekanyarodik másik végletébe: ahol ösvénye sincs, csak jelzéstõl-jelzésig módszerrel lehet haladni egy darabon. Majd jön a bérc, néhol szép kilátással. 10.20 körül Királyházán vagyok néha belefutva a lejtõsebb részeken.
A ponton nincs 1/400-ad dinnyeszelet, viszont pezsgõtabis vizet kínálnak, de van elég innivalóm, meg az a víz majd kell a futóknak ebben a melegben (párhuzamosan félmaraton van Diósjenõ és Kemence között). Innen lesz érdekes a túra. És máris érdekes: mert korrekt, néhol ugyan földön heverõ szalagozás is van. Gyorsan leküzdöm a nagy kapaszkodót a piroson, majd jön a "csalfa" sárga. Innentõl az elõre elhatározott taktika szerint haladok : maradok végig a gerincen, mert az biztosan Kemencére visz, sem a szalag, sem a jelzés nem bírálhatja felül ezt az elvet. Sok-sok kilométeren halad együtt a gerincen a sárga és szalagozás, nincs gond ,ha csak az erõben hagyott, olajtól bûzlõ roncs munkagép nem az :(
Aztán már jön is a "rettegett" válaszút: a sárga gyanúsan-csúnyán elkanyarodik észak felé, viszont a gerincen megy tovább egy erdei út. Ma semmiképp nem megyek Barátiba, tehát szépen maradok a gerincen, majd egy "titkos quad pályán" , és egy patakon leereszkedve elérem Kemence határánál a mûutat. Délben vagyok a célban, ahol elsõ beérkezõ vagyok. A becsület kedvéért 10 percet "rárakatok" a célidõre. Gulyás most nincs a kisvasutas napon :(((, tehát egy korsó sörbe feledekezve nézem a félmaratoni befutókat, és elmélkedem a szar tömegközlekedésrõl (busz 10.21 után csak 14.21-kor) :(
Valszeg jövõre is jövök erre a jó kis "zsírégetõ programra": a nap közben elfogyasztott 4 liter folyadék ellenére 3 kiló jött le :)
|
| |
|
|
Tátralátó (Szalamandra-korzó)
Újra az utolsó pillanatban "jön össze" a túrán való indulás lehetõsége :( De a Börzsönyt nagyon szeretem , és szinte mágnesként vonz megint magához (óóóóhh :D ) . Igazi Börzsöny-õrült vagyok na! Viszont rossz idõjós lennék, mert az esõkabátot feleslegesnek ítélem, és majdnem rövidgatyát választok a túrához (visszagondolva a többkilós vizes mackóra, esetleg jobb lett volna).
Az 5 órás vonattal kevesen jönnek a túrára, Bubu álmosan kóvályog elõ a hálókocsiból :) Kicsit szemerkél az esõ, és a buszból látszik, hogy a hegyeket fehér leplek borítják. Gyors nevezés és "kisvasút-pártolás" után irány a kék jelzés (7:10).
Gyors 1. ep. Az elõttem haladók kétszer is "megvezetnek" a Vulkántúráról ismert kéken. Megérdemlem. A második kavarásnál elszakadok, és innentõl egyedül haladok végig a vízhatlan borításban kapott térképvázlat alapján. Közben rákezd szépen az esõ, a deréktáska vízhatlan zsebébe kerül a pénztárca, telefon, valamint jól meghúzom a cipõfûzõmet, mivel a sár "elég sportszerûtlen módon" folyton letépné a lábamról a lábbelit. Közben elérem a létás átkelõt, a létra viszont már nagyon rozoga állpotban van, ezen már nem mászunk át többet :( Szerencsére alatta megnyitották a kerítést. Jön a jó kis dzsindzsás-sáros-csúszós kapaszkodó a következõ létráig. Ez alatt is át lehet jutni.
A P+-ról kicsit nehezen bukkanok rá a K háromszögre, ami elég kellmes dózerútként indul. Itt végre egy kicsit belekocoghatok, ez melegít egy kicsit, de a mászások miatt amúgy sem fázom (ma vízhûtéssel túrázunk). Idõközben elérem a tökéletességet: tökéletesen vizes leszek, egészen az alsógatyáig :) Ez nem zavar, egy komoly problémám van viszont végig: a csuromvizes szemüvegben elég rosszul látok, percenként törölgetem a csuromvizes pólómmal :(
Aztán végeszakad (na nem az esõnek) hanem a dózerútnak, és nagyon szép, hegyoldali ösvényként megy tovább a jelzés. Kidõlt fákat kerülgetek, vagy átbújok az ágak között, és közben vigyázok, nehogy a völgybe guruljak. Néhol kézzel-lábbal kapaszkodom. Szerencsére van nálam vizesrongy kéztörléshez: a nadrágom :)
Ez a rész lett a kedvencem, gyönyörû ez az út. Óvatosan átlépek egy szalamandrát,amivel most kevésben különbözünk: mindketten élvezzük az ösvényen haladva az esõt :) Nehéz esõkabátokban görnyedõ, és persze így is vizes túrázókat érek utól a nagy kapaszkodó elõtt, ami most a felhõkbe vezet. De végre megjön a PZ, itt egy esõkabátos lányt érek utól. Végre itt a Magosfa-ep., kérek egy csokit, majd - egy kis derültséget keltve a ponton pihenõkben - futva megyek vissza a lejtõs részen.
Majd újabb mászás Csóványosra, ahol szinte vízszintesen esik az esõ. Most nemhogy a Tátrát nem látni, hanem a betontornyot sem, csak kb. 50 méterrõl :) Sehol senki, tehát a kedvenc sziklás KP jelzésen bele-belekocogva érek le a Rakodóig. Innen egy gyors mászás után érem el a Nagy-Hideg-hegyi túristaházat, ami szintén párafelhõben bújik el (11::03) . Gondolkodom, hogy milyen étel-ital segíthetne rajtam , de végül inkább továbbindulok. :) Telefonon elérnek otthonról, ahol persze egy csepp esõ sincs, tehát nem igazán tudják "átérezni" a helyzetet :)
Kis kék után jön a kellemesen lejtõ kék négyzet, Larzen fut el mellettem az elõbb még a túristaházban idõzõ két FutóBolonddal. Én is belekocogok , de sok a dagonya és a csúszós rész. A reggel látott túrázókkal találkozom, õk a K+-on kihagyták Magosfát és Csóványost. Én is K+-ra váltok, jön a Hegyes-hegyi-rakodó ep. (11:50), ahol egy ernyõt is tartanak fölém, hogy ne ázzak :)))
Óvatosan figyelve kelek át Száraz-fa-bércen, nem kéne a végén elkavarni. Két újabb futóval egyszerre érek Kisirtáspusztára a TOBOZ kh.-hoz (12:25). Nagyon kedvesen azonnal leültetnek, és már kapjuk is a gulyást, ami nagyon finom. Az egyik futó vegetáriánus, õt hiába kapacitálják: ) Kínálnak teával és zsíroskenyérrel is. Két kenyérrel betunkolom a levest és irány a cél. 25 km után végre egy sík rész! Hogy nagy öröm azért ne legyen, gigászi pocsolyák, és mókás patakátkelések "teszik érdekesebbé" ezt a szakaszt.
Furcsa, hogy az ember csuromvizesen is tud "anyázni", miután térdig csúszik egy pocsolyába, vagy süllyed el a csúnyán megáradt patakban :) Aztán itt a kisvasút állomás, és a falu, végül az esõ is eláll. 13:26-kor a célban vagyok, ahol feltûnõen kedvetlen rendezõk ülnek. Gondosan ellenõrzik a pecséteket, és megkapom kézfogás nélkül a kitûzõt és emléklapot (hümmm :( ). No mindegy, szerencsére még 4 óra elõtt otthon vagyok.
Délután a napsütötte parkban sétálunk (én immáron szép tisztán) : hatalmas a kontraszt a túrához képest, ilyet csak az élet produkálhat :) Jövõre is próbálok itt lenni ezen a szép vonalvezetésû túrán.
|
| |
|
|
Lemaradás 100 (Aki 100-as akar lenni, tropára kell annak menni... )
Nagyon készültem erre a túrára. Fejben is , és egy kicsit fizikailag is. Kell ez a 100-as, ez lebegett a szemem elõtt. Minden elérhetõ leírást elolvastam, és minden megnézhetõ képtárat végignéztem. Áttértem a dekéktáskára, próbáltam "ügyesen" kitalálni a frissítést. Nem dicsekvésbõl írom ezeket, hanem mert hiába próbáltam "okos" lenni, több fronton is dugába dõltem az elõzetes várakozáshoz képest. Nagyon tartottam a 80 km feletti szakasztól , mert a P85-ön és a HTMV-on ennél a távnál "fejben" szétestem, és nem akartam tovább a fájdalmakkal birkózni. Féltem a legendásan rossz Gödöllõ térképtõl, a kavarásoktól is. Nem lesz sétagalopp tudtam elõre. Nézzük hát sorjában a történetet.
4 órás kelés után, gyors bepakolás és futás az 5 órai vonatra. Nagyon nagy hezitálás után hozom a túrabotokat is. Nagyot reggelizem a vonaton. Veretes társaság a rajtban, Sétálósékat ismerem csak fel. A többiek amolyan "feleidõ alatt lefutom lazán" emberkék, kicsit kényelmetlenül is érzem magam. Mire 6:10-kor rajtolok, már nagyjából "el is porzik" a mezõny. Kényelmes tempóban vagyok Fenyves-hegyen, még kár lenne sietni. Katalinpuszta felé utolér egy fura arafat-fejfedõs Túrázó, aki már számtalanszor "letolta" a túrát, és saját bevallása szerint az õ érdeme a Nagy- Szál-erdei ellenõrzõhely, mivel itt régen rengetegen lecsalták a távot. Hatalmas sárban, iszapban kezdjük a kapaszkodást a Naszályra, áldom magam a túrabotokért. Nemsokára másodszor :) is utolér egy "futóruhás" túrázó, és az arafat-fejfedõs emberkével el is húznak. Egyedül nyomom hát a Naszály-gerincen, a reggeli nap gyönyörûen ragyog a virágos hegyoldalon, szép ez a hegy! Tartok egy kicsit ettõl a mászás-ereszkedéstõl, mert a tavalyi Dunameni35-ön itt nagyon tropára ment a térdem. Ellenõrzõhelyen csinos lányok adják a plusz pecsétet! Óvatosan botozok fel a csúcsig a nagyon utált "kidõlt fás" részeken, és 9:30(14,81 km)-kor fenn is vagyok. Itt ismét csinos lányok a pecsételõk, akik nagyon fáznak. Én kevésbé, már pólóban vagyok, a ruháimat a dekéktáskára csatoltam , ami több okból sem jó : nagyon visszahúz a kolonc, és lelógva sárosak is lesznek járás közben a cipõmtõl a cuccok :(( Nagyon óvatos, botozós-térdkimélõs ereszkedés után gyorsan jön Török-rét 10:05(17,76 km).
Innen jön az ,amire nem igazán készültem fel, és észre sem veszem a "bajt". Nagyon tûz a nap, és szinte végig nyílt területen megy a túra! Hamar Kosd-on vagyok , és kis kereséssel a falu határában meg lesz a piros Rád felé. Eddig minden oké , követem a két ellenõrzõpont közötti 1 pizzaszelet+ 1 csoki + 1 kis ivás taktikát. Ez is hiba, mert a választott hortobágyis-pizzára (egy életre megutáltam) a harmadik szelet után rá sem bírok nézni, és egy idõ után már nem ettem rendesen. Rádon jön be a sokáig "kísértõ" fehér négyzet. Rád után egyenlõre könnyen megvan a Bárányos-oldal ep. 11:53(27,07 km), ahol bazira nem kívánom a kínált narancsot. Innentõl már nem vagyunk a térképen, az itinerre vagyunk bízva, ami egyre zavarosabban fogalmaz. Belépünk a "faluszéli szeméthegyek országába" . Nem csoda, hogy a Burgundia-völgyi pontõr nem talált a "pontjához" :(( Egy helybéli segít, hogy az itiner szerint a négyes elágazásból a jobboldai helyett, a hármas elágazásból a középsõn meg lehessen újra az innentõl nagyon ritka piros jel.
Bár tulajdonképpen semmi megfogható problémám nincsen, de a közérzetem innentõl rohamosan elkezd rosszabbodni.
Észreveszem, hogy az egyik vizesflakonomat elhagytam a deréktáskából:( Szerencsére utolér egy tarisznyás túratárs, akivel beszélgetünk Sámsonról, Lefagyszról , így egy kicsit együtt "silabizálhatjuk" az újra követendõ fehér négyzetet. De mivel 75-ön van és siet, bíztatásomra elrobog, nem akarom feltartani. Az innivalóm hamarosan elfogy, és Váchartyánban nem látok kutat. Nem "kolbászolok el" inni, és ez hiba! Következik Vácrátót szélén az ep. 14:35(40,74 km) , ahol nagy csalódásomra kiderül, hogy "nem megyünk be" a faluba, hanem csak a szélén megyünk el Õrbottyán felé :(
Innentõl aztán van minden jó: susnyába "kényszerített" turistaút, az elsõ és utolsó, sajna nem kicsi kavarásom, szomjhalál-közeli állapot. Nem kicsit vagyok szarul. Térképpel visszatalálok a jelzésre, végre Õrbottyán és végre kút!! Autós ep. 15:58(46,29 km). A veresegyházi vasútállomásig vezetõ út mint egy rémálom : már a talpaim is nagyon fájnak a rosszullét mellett. Elhatározom, hogy kiszállok. Összecsukom, "ledugózóm" a túrabotokat, amiket egy ideje már csak cipelek a sok aszfalt miatt, felhívom a páromat, hogy nem sokára otthon leszek. Vívódom magammal nagyon hogy mi legyen: "Szép ez az 50-es is, és végre otthon pihenhetnék". <-> "Nem ezért jöttem, ha most feladom, sose induljak többé 100-ason." mondja a gyengébb hang. Közben beérek az állomásnál lévõ ep.re, ahol már láthatóan többen befejezik a túrát. Odanyújtom az itinert, rákerül a pecsét 16:50 (50,96 km). "-Befejezném a túrát"- a kislány egy oklevélért nyúl-"de elõbb szusszanok 20 percet,és még eldöntöm." Mondom gyorsan, magamnak is meglepetést okozva. Az oklevelet visszateszik. Leülök, leveszem a cipõt és egy jót kortyolok a délutáni levegõbõl, egy pillanat alatt leszek jobban, kitisztul az agyam. "-Egy perc itt a pesti vonat" mondja az egyik rendezõ, de már megrázom a fejem, onnantól tudom, hogy bárhogyan is de be fogok érni, folytatom, küzdeni fogok!
Bekapok egy zsíroskenyeret, iszom és OT Márkkal indulok tovább, akivel már régóta kerülgettük egymást. Õ ismeri az útvonalat, többször teljesítette a túrát. beérünk Szadára ami a sok szemetes faluszéli úttal ellentétben egy szép kis falu! Újabb "becsületpecsét" az egyik reggeli csinos kislánytól, 2 kóla a boltban, és irány a Margita! Kis kapaszkodás és itt is az ep. 18:31(57,65 km). nehogy jól érezzük magunkat a csúcson: motorosok húznak el, benzinfüstben hagyjuk el a hegyet. Indul a "harc a sötétedéssel" . Márk szerint jó lenne Máriabesnyõre eljutni világosban, de ez már kapásból dõlni látszik. Egyre kevesebb beszélgetéssel toljuk a Pap Miska kút felé. Ezen a szakaszon egy csapat "Gerecsés" robog el mellettünk, "nem semmi" hogy bírják!! Sötétben, egyre fájdalmasabb aszfalton érünk az ep.-re 20:14(65,65 km).
Hirtelen "berobog" az ep-re Gethe és Valter (akit még nem ismertem). Találkozunk Gödöllõn mondja Laci, de ebben a sebesség különbségünket elnézve nem nagyon hiszek! Márkkal felvesszük a lámpákat, átkelünk az autópálya alatt, és kis keveréssel Máriabesnyõ határában vagyunk, egy nagyon szép templom-komplexum mellett. Megyünk át a falun, de egyszercsak Márk kezd borzalmasan belassulni! Próbálom bíztatni, be-be várom a sarkokon, de azt mondja menjek csak nyugodtan egyedül. Nagyon sajnálom, segítenék, de egy ponton túl már nem akarom "nyaggatni" szegényt, tehát kilépek. 500 méter után visszanézek, de már sehol nem látom szegényt :( /Különös utak vezetnek a teljesítés felé/ Kis kavarodással, a gyalogos felüljáró elõtt jövök át a síneken, de egyszer csak megérkezem a gödöllõi Palotakerthez 22:17(73,51 km).
Itt nagy örömömre tényleg még mindig itt van Gethe és Valter, kisvártatva megjön Vlaszij is. A gulyás és a kenyerek már a "semmibe esnek" , az emésztésem már régen gallyra ment :( Jó lenne egy kicsit tartani a tempót a srácokkal!! Nem nagyon bízom ebben, de azért együtt érünk ki Gödöllõrõl, és kelünk át a veszélyes kutyás részen. Így négyen nem vagyunk csábító célpontok, a kutyák nehezebben esnek neki egy csoport embernek, ezt már megfigyeltem. Gethe helyismerete a sötétben is fantasztikus, én egyedül nem tudom hogy találtam volna fel Bolnokára, ahol már egypáran a földön hevernek 23:45( 78,73 km). Egy "idõsebb" túratárs is csatlakozik hozzánk, bölcsen teszi, a srácokkal nem lehet elkavarni. Innen nagy tempót nyomunk talán 6-ost is , pedig Gethéék is ott tartanak km-ben mint mi 100-asok :) Szerencsésen bolyba tömörödve lehagyunk egy ordítozó-randalírozó csapatot (az vonatkozik rájuk, mint a kutyákra, tehát csoportra nehezebben.....). Hamarosan Isaszeg határában vagyunk, itt én leszakadok az "idõsebb" túratárssal, mindketten már meg vagyunk "zakkanva". Nekem innen indul a küzdelmes rész. Isaszegen egyszercsak a padokon ott vannak Vlaszijék, nagyon jól esik, hogy vártak!
Innen már nagyon nehezen tolom a talicskát fel a Honvédsírokig. megint leszakadok, de a srácok megint ott vannak a ponton 02:25(89,79 km)! Az "éltesebb" túratárs már nem akarja velünk "nyomni" tovább."-Még 4 órám van a szintidõbõl" -mondja és marad :( Nem sokat tennék rá, hogy felkelt és továbbjött. Innen 90-tõl már csak két fájdalmas "tömbön" haladok, amiket egy napja még lábaknak hívtak. A bot most sokat segít. innentõl minden kavics amire rálépek "halálos ellenség", és elátkozom a hepehupás utakat. Jönnek a néhány pillanatig tartó "filmszakadások". Egy pillanatra megbillenek és azt képzelem, hogy mindjárt derékig érõ hóba zuhanok. Aztán eszembe jut, hogy ez nem az a túra. Vlaszij és Valter minden kritikus tájékozódási ponton megvár, irányít. A Mély-árkon most sem tudom , hogy jutottam le és fel. Vlaszijjal haladok , talán beszélgetünk is. A sötétben mindenféle épületeket és jármûveket hallucinál az agyam. Egyszercsak megint együtt vagyunk a hársasi kutyák miatt. És jön az utolsó mumus: a nagy aszfalt emelkedõ Bajtemetésre, talán az esõ is eleredt, de talán ezt is képzelem csak. Egy végtelenségig tartó mászás után fenn vagyunk a ponton! 04:14(97,97 km) Innentõl Vlaszij kísér a célig. Minden lépés nagyon fáj az aszfalton, csak annyit tudok, hogy talán hamarosan vége lesz. Rövid filmszakadások jönnek. Egyszer célnak nézünk valami bölcsit, de aztán itt a cél!!
Gethe gratulál, átnyújtom az itinert és lerogyok a lépcsõre, és Vlaszij közvetítésével átveszem a 100-as kitûzõt!! 5:14 (100,15 km) Uramisten, ez nehéz szülés volt! Az utolsó 3 km egy órán át tartott!!! Valter, Gethe, Vlaszij meg tudom elégszer megköszönni azt a hatalmas segítséget amit, Tõletek kaptam a végén!! Köszönöm. És köszönöm a rendezõségnek is a túrát, örökre emlékezetes marad számomra!
|
| |
|
|
Piros 105 (ez kérem hosszú lesz, mint a túra)
Kezdeném azzal, hogy miért "Piros 105"-özöm a Magyar Vándort. Én úgy gondolom, hogy így évek múlva majd jobban beazonosítható lesz ez az esemény a túrázók között.
Nagy készülõdés elõzte meg a túrát, a legnagyobb gondot a megfelelõ ruházat, felszerelés jelentette. Eleve hidegre és csapadékra, frontos idõjárásra kellett készülni. Tehát a ruházat legyen vízálló, meleg de persze ne túlságosan, mert belesülni sem kéne. Utólag belegondolva viszonylag jól sikerült felöltözni. Nagyon fontos még egy jó lámpa. A Csanyától kapott, ruha alatti elemtartós Zoom Artic tökéletes választás hideg idõben. A lábamat (párom nagy örömére) már napokkal elõbb elkezdem alaposan szarvas-faggyúzni (nem is lett egy vízhólyagom se). A legfontosabbnak viszont a bõséges kajálást gondoltam, tekintettel a hideg idõre. Kellett az energia nemcsak a haladáshoz, hanem a test fûtéséhez is. Így deréktáskám szendvicsekkel, kabátom zsebeit pedig tartalék laposelemekkel és csokikkal tömtem tele. A sok szint és csúszós útviszonyokra gondolva felemás túrabotjaimat is felnyaláboltam. Innivalómat a 2 literes Camelbak zsákban hoztam, amit reggel langyos vízzel töltöttem fel (és egy kis izoporral).
Próbáltam 6 óra elõtt a rajtba jutni. A HÉV állomáson már toporog egy-két túrázó. A szerelvényen Tzh-val és kedvesével Krystával, valamint Jámborral találkozom, de Joeylinet is hallani lehet. Már itt elkezdem a táplálkozást. A rajtban már sok túrázó fagyoskodik és rossz hír vár bennünket: a 105 félórás késéssel indul majd, mert nincs itiner. Elszörnyedek Vándorköszörûs könnyû ruházatán, de neki még ez is sok, hja kérem, aki futni készül :-) Végül a TTB-s csapat után nevezek, kapok egy szép jubileumi kitûzõt, és rajt (idõ 6:35)!!!
Gyors kapaszkodás a Róka-hegyre, majd irány a Kevély. Larzen húz el mellettem a sík részen, jó futást kívánok neki. Jönnek az elsõ komolyabb emelkedõk, majd a Kevély meredek részei. Itt robog el a Csanya-vonat a szokásos fél tucat emberrel. A pont elõtt utolérem Krystát és Tzh-t, jó utat kívánva nekik. A kilátás mindig szép a Kevély tetejérõl, most is az. Alattunk az egri-vár, ahol a gyerekek jót játszottak a "Kevély alatti Bolyongáson". De merengeni nincs idõ: itt az 1.ep Nagy-Kevély (6,8 km). Még egy kis cukorkát is kapunk.
Gyorsan tovább is haladok, és szerencsére a nap is kisüt végre. Ezúttal DieM robog el mellettem, dicséri a "Monoton Maraton"-os félmaratonomat, hát köszönöm ez jól esett! A nyereg után utolér Summer Comfort, beszélgetve haladunk tovább. Gyorsan leérünk a hegyrõl. Eszembe jut, hogy ugyanitt a "BEAC MAXI"-n kicsit érdekesebb volt feltámolyogni félholtan, bóbiskolva :-) Jön az aszfaltos rész, és jön Tibet és Vadmalac, a 65-ös távon futva. Én egy kicsit lemaradok a beszélgetõk mögött, 100-asokon nem szabad sosem sietni az elején (sem), sok van még hátra, csak szép kényelmesen :-) Az erdõbe visszaérve kicsit hidegebb lesz, befagyott pocsolya is van bõven. Nem kellemetlenül, de szinte folyamatosan emelkedve elérek Gethe úrhoz, és a 2.ep Tölgyikrekhez (17 km).
A piros jelzés innen egy kellemtelen csúszós, köves, faleveles, bokatörõs ereszkedéssel folytatódik. Futók elõznek óvatosan, de már végre itt a rét, irány Dömös! De sajnos még hosszú út vezet odáig, viszont az egyik kedvenc helyemen, a Szõke-forrás-völgyében. Itt mindig sok emlék rohan meg : gyerekkor, szerelmek, ez nekem már mindig noszalgiaút lesz! DJ_RushBoy rohan el mellettem, majdnem visszazökkentve a bajnokság komor gondjaihoz :-))) Úgy döntök, hogy az elsõ Szakó-nyereghez most kell energiát gyûjteni, tehát jöhet szendvics, és csoki, sok innivalóval. Lassan leérek a faluba. Itt Joeyline pecsétel, Vándor Csillag kedvesen kínálja a jónépet. Zsíroskenyerezem, és innivaló is van bõven. Jó kis ep. ez a 3.ep Dömös (27,8 km).
De már indulunk is SC-vel és társával tovább. Megállok a temetõnél vizet tölteni az ivózsába, de sokat tökölök az izoporral, viszi a szél mindenfele. SC-t már nem is érem utol, találkozom viszont Lpr-el és Jámborral, akivel megegyezünk abban, hogy nem lenne jó, ha ezen a túrán még egyszer összefutnánk, lévén õk rövidebb távon. Hosszú és kellemetlen kapaszkodó ez Körtvélyesig, ha lassan is de haladni kell, nem szabad megállni. A rétnél idén is sikerül a rossz úton továbbmenni az aszfaltig, ezúttal Cr_Lupin-t "rántom magammal" a keverésbe. Jön az utálatos meredek a nyeregig, de lassan fent vagyunk, pecsét Laci069-nél és én már vágok is neki a Szakó-hegynek. 4.ep Szakó-nyereg (32,5 km).
Valami elõzõleg azt súgta, hogy a zöld jelzés csak lefelé indulhat a nyeregbõl. Hát ez súlyos tévedés volt! Nagyon megszenvedek a mászással a csúcsig, és az ezt követõ meredek lejtõ sem esik túl jól. Innentõl viszont jutalomjáték az út, kellemes, egyenes enyhe lejtõ végig Pilismarótig. Itt lehet késõbbi pihenésekre, mászásokra tartalékidõket gyûjteni. Lassan beborul az ég. Az 1.ep-n kapott PEZ cukorkát is el lehet nyugodtan majszolni. 5. ep Pilismarót (38,2 km).
A faluban egy mikrobusz az ep. Van megint enni és innivaló is. Hosszabb aszfaltos szakasz következik, megint lehet (sõt kell) inni és enni is. Egy kicsit beszélgetünk Elsõalkalommal, majd irány a patak és kezdõdik a visszakapaszkodás a Szakó-nyereg felé. Elkezd havazni. Enyhe emelkedõk után, jön Hirsch-orom, nagyon kemény, de szép meredeke. Itt tényleg nem szabad megállni, mert csúszik nagyon a lefagyott sár. Levegõért kapkodva jutok fel az emlékmûhöz. Égett-hárs felé találkozom Attilával, aki térdfájdalmakra panaszkodik, de semmiképp sem szeretné feladni. Együtt érünk a pontra, ahol csokit is kapunk. 6. ep Égett-hárs (45,8 km idõ:15:22).
Nekivágunk a nagyon "zizis" Z+ jelzésnek. Jártam már itt többször is idén az ellenkezõ irányból, tehát ismerõs a susnya. Az egyik cseles leágazónál csatlakozik hozzánk Melinda, akinek ez az elsõ 100-asa, nem nagyon ismeri az utat, viszont borzasztóan elszánt! Gyakorlatilag vele fogok végigmenni a túrán. A Hoffman vadászház utáni nagyon rossz úton leszakad tõlünk Attila. Sajnos rosszul emlékszem arra, hogy hol "vág föl" a Z+ a nyeregbe, kavarunk vagy 20 percet, jujj! Aztán meg lesz a "feljáró" és én nagyon haragszom magamra. Ezt tudni kellett volna, a hó ellenére is, ami most már egyre jobban mindent beborít. Lõttek a "világosban Dobogókõre" akciónak :-( Innen már gyorsan újra a nyeregben vagyunk. 7.ep Szakó-nyereg (48,4 km). Itt még 35-ös távon lévõk is idõznek. Majd hirtelen betoppan Kékes, aki majd felkíséri õket, mivel õ a 35-ös távon a seprû.
Szakadó hóban kapaszkodunk fel a sziklához, és irány Dobogókõ. Lámpa nélkül, de már sötét homályban jutunk el a Turista Múzeumig. 8.ep Dobogókõ (51,9 km). Irány a Turistaház, itt még van kaja. Lecuccolás után kérek egy nagy kenyeret, sört és meleg teát is. Melinda semmit sem eszik-iszik, de nagy nehezen belediktálok egy kis forró teát :-) Aztán nagyon nehezen összecihelõdöm, innentõl már fontos a sorrend. Elõbb a lámpa, mivel a ruha alá kell tenni az elemtartót, sál, aztán a kabát, rá deréktáska, Camelbak, sapka, kesztyû. Ez a mûveletsor majd Nagykovácsiban kb. ötször ennyi idõt fog majd igényelni. A teremben lévõ többi 105-ös túrázóval megegyezünk, hogy most kezdõdik a túra!
Kicsit nehéz elindulni a hideg hóesésben, innentõl mindig kell majd egy félórás bemelegedési idõ. Kicsit csúszkálva, de legalább ereszkedve jutunk le Pilisszentkeresztre. A fákon néhol fényvisszaverõ pöttyök segítik a tájékozódást (már a BEAC-on is látni lehetett õket). Átgyaloglunk a falun, könnyen meglesz a jelzés leágazása is. Innentõl kell nagyon figyelni, de innentõl az elõttünk járók nyomai is segítenek. Pilisszántó határában összejön egy kb. 10-es csapat, valaki szerencsére mindig tudja az utat. Itt egyszercsak megint találkozunk a térdfájós Attilával, aki a Szántóra kért mentéséhez igyekszik. Feltámad a szél, keményen verik az arcunkat a hópelyhek. Az ivózsák "szopókájában" jeget érzek. A hó már több centi lett közben, sajnos a cipõm megadja magát a természetnek, és elkezd átázni :-( Együtt nyomul, csúszkál a csapat, a pont van egy becsapós elágazás, de tavalyról világos a helyzet, és már ott is vagyunk B_Feri-nél, és a lobogó tûznél. 9.ep Csévi-nyereg (61,3 km).
Már nagyon vágyik mindenki a gulyásra, úgyhogy azonnal indulunk tovább. Megint összejön a kis csapat. Sajnos a nappal triviális szakaszon jönnek a gondok sorban. Szerencsére megint van mindig olyan, aki tudja az utat. Ezen a szakaszon döbbentem meg a legjobban. Tavaly még világosban, száraz idõben, egyedül semmilyen gondot nem okozott. Itt viszont most semmi sem egyértelmû. Néha már a nyomok is össze-vissza vezetnek. A hó lassan havas esõre vált. A "menetoszlop" elkerülhetetlenül szétszakadozik, egyszercsak egyedül maradok a legvégén. Elérkezem a túrán elszenvedett egyetlen, de nagyon kemény holtpontomhoz. Egy nagy emelkedõ elõtt egy földön guggolva pihenõ idõsebb túratársat érek utol. Jön a legnehezebb emelkedõm a túrán. Nagyon lassan vonszolom magam egyre feljebb, sose ér véget ez az átkozott mászás! Aztán persze véget ér, és- biztató vonatfüttyöket hallgatva- a fenyves-gerincen átkelve elérem a csárdát. 10.ep Kopár-csárda (69,4 km). A csárda elõtt feladásra készülõdõ, talpfájós túrázókat próbálok a továbbhaladásra rávenni. Sajnos a fejemben lévõ "idilli kép" a csárda melletti pihenésrõl gyorsan összomlik. Az idõjárás itt nagyon betett! Pecsételés után leülök Melindához, aki még a levesét eszegeti. Sajnos az én adagom is enyhén szólva langyos (de azért finom). A pad hideg, vizes, úgyhogy minél gyorsabban próbálunk továbbindulni. Észreveszem a hó alatt szétázott "ikszelõ lapokat". Elemcseréhez sem érzünk túl nagy kedvet, elhalasztjuk Nagykovácsiig. Hirtelen a fejemhez kapok: el kellett volna kérnem a Pilisszántón feladó Attila rajtszámát! Szerencsére a nevét tudom, tehát gyorsan lejelentem a rendezõknek.
A padról való felkelés és elindulás megint nem egyszerû mûvelet. Aki ekkor látott a latyakban csoszogva, nem sokat tett volna a beérkezésemre! Átkelünk az úton, majd jön Kakukk-hegy. Minden Kakukk-hegy fantól elnézést kell kérjek, de a meredeken való kapaszkodás közben nagyon csúnyákat gondoltam! Melinda sikeresen kirúgja a sátorcöveket, én pedig azonnali pecsételést követelek, a sátrat összerakni próbáló pontõröktõl. Biztos örültek nekünk :-) 11. ep Kakukk-hegy (70,5 km).
Kicsit kevergünk Pilisszentivánon, itinert is kell nézni, de elérünk a már bezárt Villa Negrához. Latyakos sárban haladva, eseménytelenül érjük el a 12. ep Hosszú-árok (75 km)-t. És a magányosan ácsorgó pontõrt.
És jön az elõre rettegett mászás Nagy-Szénásra. Elõtte majdnem elnézünk egy elágazást, de szerencsére résen vagyok, és visszafordulunk. Mások is jönnek szembõl, együtt vágunk neki a soha véget nem érõ szerpentinnek. Én is arra szavazok, hogy tavaly óta, megnõtt a hegy, nem ilyen hosszú mászásra emlékeztem. Kanyar kanyart követ, a szél rázza a fákat. Persze megint lemaradok, de csak mászom és mászom. Itt most már nem szabad megállni, gyerünk tovább! Néha látom az elõttem járók fényeit egy-egy kanyarban. Eláll a csapadék, és sajnos nincs töksötét, a hegy belátható. Mindig van még feljebb, mindig van még egy kanyar. Már nagyon magasan vagyok, de még mindig a hegy nagy tömegét látom magam felett. De hopp! Ez már csak egy pár méteres dombocska, és egy éles kanyar mögött itt is az emlékfal, a 13. ep Nagy-Szénási emlékfal (77,9 km). Mindenki a tûznél melegszik, de ráveszem Melindát, hogy inkább zárt helyen pihenjünk Nagykovácsiban.
Még sajnos fel kell mászni a hegy tetejére, ahol persze tombol a szél. Kellemetlen ereszkedés után, nem túl jólesõ aszfalt jön, de végre itt van a 14. ep Nagykovácsi (80,6 km idõ:0:45). Azt javaslom Melindának, hogy félkettõkor induljunk tovább, így a marad 7 óránk 23 km-re. Tehát már "csak" egy "Téli Teljesítménytúrát" kell teljesíteni! Az lett a rögeszmém, hogy ezen a nagykovácsi pihenõn múlik minden! Itt jól kell csinálni a dolgokat. Tehát lecuccolok, kabátot kifordítom, hogy száradjon a belseje, sokat eszem, iszom, feltöltöm a Camelbak-et félig. Elemcsere, mindkettõnk lámpájában. Hihetetlen, de mire ezeket elvégzem lepereg a 45 perc! Így pihenéskor, hihetetlenül pörög az idõ!!! Közben elmegy egy nagyobb csapat. "-Úgy indultok, mintha kivégzésre mennétek!" szól rájuk, egy még humoránál lévõ túratárs. Hát szegények tényleg nagyon keservesen indultak el! Közben befut a TTB-s csapat is. Tartani kéne a kitûzött idõt, mert már fázni kezdünk, tehát mi is összekészülõdünk. Felveszem a nehéz, hideg, vizes kabátot és egybõl vacogni kezdek.
Az elsõ lépések kint az éjszakában nagyon keservesek, nagyon lassan melegszünk át. Most szinte jólesik a mászás is, a piroson felfelé. Pár hete fiaimmal szép napos idõben haladtunk itt az "Ördögkeréken", meséltem nekik, hogy erre megy a "Piros85" . Hát nesze nekem!!! :-) Lassan azért kezdi éreztetni a hatását az evés-pihenés: viszonylag jól haladunk. A távolban, magasan már látható a kilátó. Elérjük az aszfalt utat is, és egy kis kapaszkodás után már itt is van Gethe úr és Kékes azaz a 15. ep Fekete-fej ( 87,8 km). Kapunk kólát, ami jól jön, így hajnali fél négy körül. A többi éjjeli ep.-hez képest õk a legfrissebbek!
Ereszkedés után mászás a Hárs-hegyi körúthoz. Még ez is jól megy, de aztán jön a mumus a tavalyi "vesztõhely" a János-hegyi szerpentin. El sem hiszem, hogy valóban csak 1,6 km-t kell mászni, hiszen ez is végtelen mászásnak tûnik az orkán erejû szélben. De most viszonylag könnyen fent is vagyunk, a kivilágított kilátónál. Csak a pont nincs sehol! Keressük össze-vissza a kilátó körül, bekukkantunk az ott parkoló kocsiba is. Majd észrevesszük az irányítótáblát: "Ep. a Suzukiban", csak ez is megtéveszt, mert a szél miatt megpördülve rossz irányba mutat. Végül lesétálunk az úton, és valóban itt a Suzuki és a 16. ep János-hegy ( 92,5 km).
Latyakos utakon indulunk tovább Makkos felé. Még mindig jó tempóban haladunk, jó erõben érzem magam, átlendülök egy lélektani ponton, most már biztos meglesz a teljesítés! Nagyon csodálom Melindát, hiszen kettõnk közül szerintem sokkal jobb formában van most is! Egy 100 km-es túra vége felé is olyan könnyedén sétál, mintha csak a Körúton tenné! Ezek az "új túralányok" mennek, mint az atom, tehát uraim jobb, ha felkötjük a gatyamadzagot!!! :-) Node egyenlõre Makkos felé tartunk, egyre álmosabban, hatalmasakat ásítok. Elõhalászok tehát a deréktáskából egy - a direkt erre az alkalomra magammal hozott- koffeintablettát. Ez segít. Egyszercsak meglátjuk a templomot, és elérjük Joeyline sátrát, azaz a 17. ep Makkosmáriát (96,8 km). Joy lassan és morgolódva adja a pecsétet, ó minek is kellett felébresztenünk! :-)
Tehát gyorsan tovább, itt most biztos nem adom fel, mint tavaly a P85-öt :-))) Még 6 km! Elkezd lassan világosodni, és jön a Gethe által beharangozott nagy mászás (férfiasan bevallom azt hittem viccelt!). Most viszont ezen a túrán semmi sem állíthat már meg, nem ezért küzdöttünk ennyit! Legyûrjük ez emelkedõt! Egy nehezen kapaszkodó lányt próbálok bíztatni az emelkedõ végén. Aztán utolérjük a Nagykovácsiból elõttünk negyedórával induló csoportot is. Néhányan közülük sántikálnak, néhol már nem hajlik a térd sem. Próbálok valami bíztatót nekik is mondani. Lámpa végre tizenvalahány óra után lekapcs. Egy sáros, csúszós ösvényen végre leereszkedünk Budaörsre. Nagyon szép ez a város, és a dombok is körülötte, egyszerûen minden szép és tökéletes!!! Egyszerre besétálunk a célba. Egy srácot az édesapja vár, és elkíséri az utolsó kilométerre. Cél Budaörs, Városi Klub (102,9 km idõ: 6:54). Szép volt, nehéz volt, elég volt! Jön az elég szerencsétlenül "elsülõ" fényképezkedés: Ebola úgy terelgeti össze-vissza a népeket, mintha csak most keltünk volna fel, és idesétáltunk volna fényképezkedni. A kupa speciel nekem tetszik. A virsli, és a forró, finom tea viszont kárpótol a hercehurcáért. Vándor Csillag ugyanolyan mosolygós, mint Dömösön. Nagyon jót reggelizem, majd elbúcsúzom Melindától, a fantasztikus lánytól, aki szerintem bármilyen túrának nekiugorhat innentõl kezdve! A buszmegálló szerencsére közel, tehát viszonylag gyorsan, kényelmesen hazajutok.
Hejj-hajj, ezért jövõre is kéne ez a 105-ös táv :-) Ha nem lesz, akkor a még "élõ" revans következik a 85-ön.
|
| |
|
|
Ha másfél éves késéssel is , de lérejött végre a túra! Így méteres hó helyett, az évszakhoz képest kellemes idõben teljesíthettük ezt a nem könnyû kis "sétát".
A túra elõtti héten a legnagyobb fejtörést a ruházat-felszerelés kiválasztása okozta, mivel a meteorológusok csapadékos idõt jósoltak. Szerencsére vasárnap délelõtt, egy külföldi weblapon találtam egy Mátrára vonatkozó, bíztató elõrejelzést: 20%-os esõ-valószínûség Kékestetõre. Ez dönt: marad a könnyû-túrafutócipõ, kabát helyett pulóver, kamáslit, esõkabátot, túrabotot nem viszek. Csanya autójával gyorsan lejutunk Pásztóra,köszönet mégegyszer a lehetõségért.
Nevezünk a parkban, majd Gethével nekivágunk a távnak. A hasznosi részen Sétálós bácsi és Zsotyek is csatlakozik. Szinte minden ház elõtt ücsörögnek gyümölcsárusok, egy bácsika rosszallóan csóválja a fejét, amikor válaszolunk a "Hová mennek?" kérdésre :-) Beérünk az erdõbe és lassan lemaraduk a gyorslábúaktól. Folyamatosan sötétedik, így a Z jelzés kezdi megtéfálni a túrázókat, innen-onnan bukkannak fel lámpák. Szerencsére Gethe tökéletesen ismeri az utat, így bennünket komolyan egyszer sem fenyeget a kavarás veszélye. A sötétben egy futó húz el mellettünk. A futáshoz itt nagy bátorság, tökéletes helyismeret, és a sok bokatörõ, sziklás részre gondolva még szerencse is kell.
Sötétben érünk az Ágasvári túristaházhoz. Sokan vannak, ezen a tényleg barátságos helyen, kédezgetik, hogy a ttúrán vagyunk-e. Megiszunk egy finom kólát, és immár Zolival megerõsödve vágunk neki a szörnyû, sziklás emelkedõnek a csúcsra. Nem ismerem ezt K háromszög jelzést, és szerencse, hogy sötét van és nem látom az utat. Egy-egy kidõlt fa is nehezíti a mászást, az egyikben hatalmasat esek. Ezen a szakaszon két nagy zúzódást szerzek be a jobb lábamra. Gethe megállíthatatlanul nyomul felfelé, én 2-3 pihegéssel jutok fel végre a tetõre (18:50). Gy. Péter úr a pontõr, a BEAC-on finom dinnyét osztott Törökmezõn, itt mazsolát ad nagykanállal. Többen eszgetnek, pihennek, mi egy kis öltözködés után elindulunk lefelé.
Sajnálom a kimaradó, valószínûleg fantasztikus látnivalókat, dehát ez éjszakai túra, itt jobb ha az ember a lába elé néz :-) Poros, csúszós, faleveles lejtõkön haladunk lefelé, néhol nagy mélységek mellett. Elhagyjuk a kék jelzéseket, jönnek a Mátraszentlászlót elkerülõ sárga jelzések, amikhez, már helyismeret is kell néha. Egy pár próbál velünk tartani. Kicsit megmosolyogtat bennünket, amikor a lány ingerülten szól rá a fiúra, hogy várja meg :-) Felérünk Vörös-kõhöz (20:00), ahol a kilátóba is felmászunk.
Innen irány Galyatetõ. A pár elmarad mögöttünk, és lassan leszáll a köd. Nagyon szép helyeken visz a túra, többször kéne a Mátrába jönnöm, és ezeket a részeket nappal megnézni. Komoly ködben érünk fel Galyatetõre (21:10) , ahol maga Hallgatoozoo a pontõr. Itt én is felveszem a pulcsit, megeszem az utolsó sajtos kiflimet, és pár darabot Hallgatoozoo finom házisütijébõl.
Veszünk vizet, és irány a Nyírjesi erdészház. Zoli kiment egy varangyot a túristaútról. Még kirándulókkal is találkozunk ezen a szakaszon. Kényelmesen elérjük az erdészházat(22:15), és OKT pecsétet teszünk az ellenõrzõlapra, pihenünk. Itt néhányan rossz helyen keresték a pecsétet. Innen sok jelzésváltással tarkított , hosszú rész következik. Szerencsére nem megyünk el a titkos pont mellett sem :-) Az "ingerszegény", monoton gyaloglás bizony beszélgetve jobban eltelt. Innen a szörnyû, csúszós sárga jelzés maradt meg . Kövekbe, gyökerekbe kapaszkodva küzdöm fel magam a tetejéig, ez jobban megviselt, mint az ágasvári emelekedõ. Innen nagyon köves gerincút jött, majd egy meredek szerpentin után pihentünk egy nagyot egy fatörzsre lerogyva. Közben a sûrû köd esõként csöpögött a fákról. Amikor már fázunk, akkor nekiindulunk és végre elérünk Sas-kõhõz (0:42). Itt két müzliszeletet is kapunk. A pont környéke elég csúszós, és vigyázni kell a sötétben mellettünk tátongó szakadékra is. Néhány túrázó beér bennünket.
A csúszós, bokatörõ ereszkedéseknél, megint hiányolom a túrabotjaimat. Erre a túrára (meg egyáltalán a Mátrába) hozni kell a botokat!!! A Markazi-kapu környékén elemcsere. Nem kis igzalmak, kavargások után lesz meg nagy nehezen a kék jelzés. Kezdek kissé befáradni, kortyolgatom az erre az esetre magammal hozott kólát. Hármashatár környékén egy kis pihenés, evés, és szintidõ számolgatás következik. Kemény mászások, ereszkedések jönnek, egy botot nekem is muszáj segítségül hívni. Még egy utolsó nagy mászás, és végre fent vagyunk a Csanya-sátornál Oroszlánváron(3:10). Vándorköszörûs és Csanya ad vizet, levest, ami isteni finom, meleg.
Lassan továbbindulunk neki az utolsó meredek lejtõnek. Lent búcsút veszek a jó kis husángtól, és szinte jólesik a vizszintes aszfalt. Az "innen már csak kényelmesen besétálunk" elve hamar megdõl, mert a kék kereszt jelzés nem épp a legtriviálisabb túristaút. Keresni kell rendesen, van sár is, dzsindzsa is egy kicsit. Egyszer valahogy megtréfál bennünket, és egy kicsit visszafelé is jövünk rajta :-) De végre megint kiérünk a betonra, és innét egyenes az út a vasútállomásra (4:45). A cél a váróteremben van, itt magkapjuk a szép jelvényt, és a hatalmas oklevelet, amit majd évente lehet majd egy évszámos csillaggal "turbózni". Kis pihegés után kisétálunk a sokat késõ buszhoz, amin szerencsére van fûtés, és 8-ra már Pesten is vagyunk.
Jó nehéz kis túra volt ez a Mátra Bátra. Nehezebb mint az MCSÉT az tuti. Remélem jövõre is eljutok rá. Egyetlen észrevételem lenne mindössze: az itinerbe kéne rendezõi telefonszám, az éjszaka esetleg eltévedõk miatt. Köszönet Gethének és Zolinak a társaságért, és a tájékozódásért. Nélkülük biztos nem sikerült volna a teljesítés. Köszönet Csanyának a lejutási lehetõségért.
|
| |
|
|
|
Királyháza 20 (Mindig a sárga úton?)
Túráztam egyet szombaton......
Nem lennék sportszerû, ha errõl a túráról nem írnék leírást. Bizony bebuktuk a babatávot!!! Hogy hogyan eshetett meg ez a csúfság? Elmesélem sorjában :)
A Vácról érkezõ motorvonattal megérkezik a mezõny jó része. Míg a sor áll a nevezésnél kényelmesen megreggelizem és 9 körül indulok. Jó a tempó, egy-két kisebb emelkedõ megizzaszt. 11-kor Királyházán vagyok. Most már csak egy kis piros után csak a sárgát követve Kemencére kell elsétálni. "Robogok" a sárgán 13 órára teszem a megérkezést. Kicsit furcsálom, hogy 13órakor még csak a község határában járok, de megérkezem többed magammal egy utcára, ahol nagyon furcsa dolgot mond egy férfi: nem Kemencén vagyunk hanem Bencebarátiban !!! Elõször azt hiszem, hogy ez csak egy rossz tréfa, de nem. Jujj, ez nagyon nagy gáz! Ezt el b...tuk ! A cél kb. 4-5 km-re van. Egyszerûen nem fér a fejembe, hogy már több km óta rossz irányba jövök. Késõbb is mindenki úgy emlékszik, hogy a sárga jelzést szinte Bencebaráti határáig látta. Én is így emlékszem inkább :) , de lehet, hogy csak a távolról látható, hallható falu vonzott ide bennünket :)
Most már mindegy , 20 percünk lenne a beérkezésre, de ennyi idõ alatt a Kemencére vezetõ kéket sem találjuk :( Össze-vissza kolbászolunk fel alá, míg nagy nehezen meg lesz egy gazos földúton. A meleg iszonyatos, és bizony kb. háromnegyed 3-kor érünk be. Nem túl jó érzésekkel veszem át az oklevelet és a kitûzõt , valahogy nem érzem , hogy ezért oklevél járna :( Nehéz ügy ez, mert ha meg azt mondták volna , hogy nem adnak semmit az esne rosszul :) Szar ez úgy ahogy van. A legarcpirítóbb az egészben , hogy a tájoló végig ott lógott rajtam, ha a vége felé megnézem egyszer , akkor ...
Túráztam egyet szombaton......Apropó ez volt a tizedik t.túrám .....
|
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár