Túrabeszámolók


Gyermekvasút nyomában

kekdroidTúra éve: 20102010.08.23 21:43:52

Gyermekvasút nyomában – éjszakai


Nehéz errõl a túráról újat írni. Pár évvel ezelõtt voltam a nappali változaton és fõleg annyi maradt meg belõle, hogy rengeteg az ember és rengeteg az ellenõrzõpont. Meg az, hogy akármennyire sietek, csak nem sikerül rendesen haladni. De inkább a tömeg.


Most is tömeg fogad Hûvösvölgyben, a Gyermekvasutas Otthonnál, igaz, nem túl nagy. Indulásra már az. Bubu, Hevér Éva, Joeyline, Vándor Csillag, moiwa tesója, Dávid bukkannak fel. Rajtoltatás a Keleti pályaudvaron látott technika analógiájára történik: egy sor van, egy rendezõ irányítja a népet az éppen felszabaduló asztalhoz. Ügyes.


Indulunk. Hûvösvölgy vasútállomás, múzeum, egyszer már meg kéne nézni. Lépcsõn vissza, nem szeretjük a zúzottkövet. Fazekas-hegy, betonbunker, kis kilátás, meredek lejtõ. Nagyrét, szúnyogok, elõttünk magasodó Hárs-hegy. Alig jövünk valamennyit, máris újabb pont következik. Utána újabb vasútállomás, utánunk szólnak, hogy miért nem a síneken maradva haladunk tovább, miért is megyünk le a turistaútra. Mert csak. Visszamászunk, kinézek magamnak pár jó fotóhelyet, ahová, magamat ismerve, jó darabig nem fogok eljönni. Pedig tényleg jók. Kis-Hárs-hegy, banzáj, lehet kocogni lefelé vagy húsz métert. Repkény kocog. A Nagy-Hárs-hegyen is kocog, pedig az már emelkedõ. Barlang következik, utána két lépés a hegytetõ. Infósék nem szívatnak meg, nem a kilátó legfelsõ szintjén adják a pecsétet. Visszamegyünk a sárga sávra, késõbb emiatt félhangos beszólást szenvedünk el egy elmés résztvevõtõl, sérelmünkre. Amíg mi vagyunk a gyorsabbak, nem érdekel (jaj, dehogynem).


Szépjuhászné, még világosban látjuk, forgalmi szolgálat is van. A következõ hegy, aki János, jó magasan tornyosul fölénk. Nekivágunk, piros a sáv, ami felvisz, szerpentinen kanyarogva. Elbizonytalanodott túratárs, Csaba csatlakozik hozzánk, nagyjából János-hegy vasútállomásig haladunk nagyjából együtt. A kanyarok végén egyenes, majd megint kanyarok, trükkös fa-labirint az útkeresztezõdésekben - ezt még nem láttam - végül hegytetõ. Szerelmespár, magányos romantikára vágyó, ölelik egymást a kilátó túloldalán. Nem megfelelõ idõpontban vannak nem a megfelelõ helyen, legalábbis a mögöttünk érkezõ kábé ezer túrázó a magányos romantikát kissé megzavarhatja. Pontõr, az nincs. A papír szerint nem is kell még lennie, bár, kissé túlzó dolog kábé 7 km-re két órát adni. Másfelet is. A parkolóban éppen elcsípjük, elhiszi, hogy jártunk a hegytetõn, még fotó is volna róla, ha kellene.


Joeyline-nal, Dáviddal és egy futó katona leánnyal, Szandrával (aki nem fut tovább, épp a pontnyitások miatt) kibõvülve trappolunk tovább Makkosmária felé. Elõtte vasútállomás, János-hegy alatt, a pontõröknek zuhanyrózsa-szerû a lámpájuk. Megint csak visszakapaszkodunk a turistaútra, mert ott mégis kényelmesebb menni. Budakeszi fényei villannak fel néha nyugat felõl. Budaörsé és Törökbálinté délrõl. A Hold pedig odafent, tiszta égbolton süt le a tájra, olyannyira, hogy a lámpára alig van szükség. Makkosmária, kivilágítatlan templom és kivilágított ellenõrzõpont. Gyorsan továbbmegyünk, hogy ne egyenek meg a szúnyogok. Szigorúan monoton emelkedõ következik Virág-völgy vasútállomásig, különösebb esemény nélkül. Feltûnik, hogy hiányoznak a tömegtúrák ismerõs „Tibi bácsiiii, most merre kell kanyarodniiii?” jelenetei, pedig most még élvezném is a helyzetet. Az itiner szerint valami esõházat kellene látni valahol a sötéten át. Annyira azért nem erõs a holdfény, vagy én vagyok túl bamba. Az állomáson szamócás szörppel frissítünk, a váltóállító berendezést tanulmányozom, amíg lepecsételik a papírjainkat. Séta tovább, Disznófõre.


Átkelünk a hegygerincen, lesétálunk a forráshoz, a pontõrök az esti meccsek eredményeit élõ adásban közvetítik A4-es papírlapok segítségével. Visszamászunk, át a sötét Anna-réten, közben Budapest és környéke láthatárba veszõ fénytengerét bámuljuk. Lenyûgöz, még mindig. Székelykapun sétálunk be, valami ösvényt, meg a vasút vonalát és még több ösvényt követünk Csillebérc felé. Elõjelzõ, bejárati jelzõ, állomás. Két nyitott személykocsit tárolnak a második vágányon, szükség lesz még rájuk.


Összetorlódik a mezõny, mindenfelõl érkeznek túrázók. Elindulunk Normafa felé, utcákon, ösvényeken visz át a leírás a megállóhelyre. Kezdek álmos lenni kissé: a következõ szakasz felébreszt, az utat ugyanis mélyen kimosta a lezúduló víz, néhol a szokásosnál nagyobbat kell lépni, le is ülök az újdonsült árokparton, megcsúszás következtében. Kiszabadulunk a susnyásból, be az erdõbe, az árok mellé, amelyet hosszan követünk. Olyan szigorúan követjük, hogy egy kanyarnál simán le is megyünk, hogy annál kalandosabban kapaszkodhassunk vissza a helyes útra. Zöld háromszög tûnik fel, innentõl újra emelkedünk.


Az Úti Madonna elnyeri a leghangulatosabb ellenõrzõpont címet a túrán, fáklyák vezetnek fel a kegyhelyhez. Innen már csak fel kell kanyarogni a Széchenyi-hegyre, kikerülni az adótornyokat és az itiner által is említett utcán... izé... milyen utcán is kell menni? Leesik, rosszfelõl kerültük meg a tornyot és kiszolgáló berendezéseit. Ejnye-ejnye. Visszatérünk a helyes útra, megcélozzuk a Széchenyi-emléket, ahol a pontõröknek lemerült a bélyegzõpárnájuk, így aláírást kapunk a pecsét helyett. A lényeg, hogy legyen valami.


A leírás szerint izgalmasabb, lépcsõs úton trappolunk be a célba, a zöld sávot követve. Az Mk45-2006 éppen körüljár, a sor éppen nagyon rövid, a virsli pedig éppen finom, amikor Repkénnyel leülünk odabent falatozni. Útitársaink közül Dávidot éppen nem látjuk, aztán késõbb mégis, Szandra utoléri párját, aki eleinte futott, de a pontnyitások miatt sétára váltott, Joeyline pedig sietve megcélozza a Márton Áron teret az éjszakai busz miatt. Vonatra szállunk, sok-sok ismerõs ül a kocsiban, a mezõny elejének elég a két zárt vagon, ezzel döcög le a mozdony Hûvösvölgyig. Innen Repkénnyel a menetrend szerinti személyvonat két utasaként visszatérünk Csillebércig, hogy kibõvítsük kábé 7 kilométerrel az éjszakát. Lesétálunk a KFKI felé, a Buda Határán útvonalán rá a piros sávra, végül a Repülés emlékmû irányába eltérve jutunk Budaörsre. Köszönöm a társaságot minden útitársunknak és a rendezést a Gyermekvasutasoknak. Jó kis túrát raktak nekünk össze.


-Kékdroid-


Képek