Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Kitaibel Pál EmléktúraTúra éve: 20172017.02.04 20:51:24

Szeretem az Ösvénytaposó Baráti Társaságot. Régóta járok, járunk a túráikra. Mindig jól szervezettek a túráik és szép útvonalak készítenek. A mostanit is ennek tartom, itt is egymást váltogatva jöttek a dombok és a lejtők. Kellemes idő volt ezen kora februári napon, ahhoz képest, hogy egész héten hideg volt, nem is beszélve a fagyról és ónosesőről. Nos, maradt is belőle elég a budai hegyekben, bőven kaptunk jégből, hóból, hókásából sárból és sok-sok csúszkálásból. De hát tél van és ennek így kell lennie, és ezért is hagynak maradandó emlékeket ezek a téli túrák. Erre a túrára is emlékezni fogunk. A remeteszőlősi ellenőrzőponton is örömmel pihentettük meg a csúszkálásban kissé megfáradt lábainkat, jólesett a napsütésben elfogyasztani az elénk tálalt apró kekszeket, nápolyit, mogyorót és kicsit elbeszélgetni a vidám pontőrőkkel.


Szóval tetszett nekünk a túra és csak egy valamiben vártam volna mást a szervezőktől. Évek óta hozzászoktunk már a célban a finom zsíroskenyérhez csalamádéval vagy hagymával és lekváros kenyérhez. Ezen a túrán bár kaptunk egy Croissant, de mindegyikünknek jobban esett volna a megszokott harapnivaló. Reméljük, hogy a Croissant csak kivételnek szánták erre az egyszeri szervezésű túrára és a következő túrákon viszzatérnek a régi ösvénytaposós hagyományokhoz. 


Mindenesetre mi mindenkinek bátran ajánljuk az Ösvénytaposó túrákat.

 
 
túra éve: 2016
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20162016.08.20 15:35:47

 6. éve járom a Gyermekvasút Nyomában márciusi és augusztusi túráit, de a mostani éjszakai túra hihetetlenül gyengére sikerült és nagyon nyagyot csalódtam a szervezésben. Ennyire lecsökkent színvonallal nagyon kevés túrán lehet találkozni.  


A legfontosabbal kezdem, mégpedig, hogy a szervezők mintha nem is foglalkoztak volna azzal, hogy a túrázók beérkeznek-e  a célba vagy sem, hisz az útvonalon, több helyen is se egy szalagot, se egy tájékoztató táblát nem tettek ki, hogy merre kell menni, hol kell letérni a kijelölt turistaútvonalról vagy arról az útról, ahol már eleve csak szerékúton mentünk. Nagyon sok túrázóval találkoztunk, akik egyszerűen elmentek ezen leágazások mellett, még azok is, akik már voltak 2 - 3-szor ezen a túrán. Mert hiába volt a leírás, ha szinte észrevehetetlen volt a leágazás!! Ilyen helyek voltak pl. Makkormária felé a piros útvonalon, Disznőfőtől felfelé a Normafához a zöld jelzés. A legrosszabb hely a Normafa  MH-től letérés a Kápolna felé. Hihetetlen itt mennyire megritkult az előttünk menő és utánunk jövő túrázók száma. És végül a Széchenyi TV adó előtti leágazás jobbra a Farkasvölgyi útra. Nem értettem, hogy miért nem lehetett ezekhez az elágazásokhoz kitenni egy-két táblát vagy tisztességesen kiszalagozni?!  Hisz ez egy éjszakai túra!!!  Még lámpafénynél is sokkal nehezebb tájékozódni, mint nappal. Ha a szervezők ezt nem veszik figyelembe, akkor ne szervezzenek éjszakai túrát.!!


Azt is megemlíteném, hogy az egyik ellenőrzőponton nem lehetett látni a pecsételőket, mintha már hazament volna mindenki onnan. Egyszerűen nem vittek magukkal lámpát és a korom sötétben ültek a fa alatt.. Már mentem volna tovább, amikor valaki utánunk szólt, hogy "itt vagyunk".  Másik ellenőrzőponton csak aláírás adtak, mert csak úgy egyszerűen úgy gondolták a pontőrök, hogy nem adnak pecsétet. Rákérdeztem, hogy mi van a pecséttel, akkor elővették. De pozitívumként mondható, hogy a legtöbb helyen gyorsan dolgoztak a lányok, fiúk.


Hogy még egy kicsit továbbfolytassam, sajnálattal vettem tudomásul, hogy a csak a startban mondták meg, hogy a célban nem lesz melegvacsora. Évek óta van és én így is készültem elemózsiával az útra , és biztos, hogy ebben nem voltam egyedül. Ha nem is tudták biztosítani a szokásos virslit mustárral, attól még adhattak volna zsíros kenyeret hagymával.  Azt gondolom, hogy a 100 Ft-tal csökkentett nevezési díjért is simán belefért volna a célban valami ennivaló és persze az útközbeni minimum egyszeri kis csokoládé vagy nápolyi stb., ahogy ez más teljesítménytúrákon a túrázó kapja, mintegy kedvcsináló kedveskedésként a szervezők részéről.


És végül, a célban a kitűzők!  Én kimondottan szeretem a kitűzőket és ez pont az a túra, ahol minden ellenőrzőpontnak megvan a maga saját kitűzője és ezt sorban adják a túrázóknak, ahogy haladnak túráról túrára, évről évre előre. Nos, nekem a 8. kitűzőt kellett volna megkapnom, de a célban, abban a dobozban, ahol a szervezők a kitűzőket tartják nagy kavalkád lehetett, mert hiába voltak a számok feltüntetve a dobozon belül, nekem még sem sikerült  a 8-iknak megfelelőt megkapnom. És az aranyos kislány, aki adta a kitűzőket, Ő annyira fiatal volt, hogy feltételezem még egyetlenegyszer sem ment végig a túrán, és inkább aludnia kellett volna már, mint kitűzőket osztogatnia, így nem is tudhatta, hogy melyik hanyadik túrának melyik a hozzátartozó kitűzője. És nem ez az egyetlen kitűző volt a dobozban, ami nem jó helyen volt.  Persze ez apróságnak tűnik, de aki gyűjti is a kitűzőket, annak ez egy szempont egy túra választásaskor.


Az ilyen szervezés után az ember nem jó érzéssel és élménnyel megy haza, hanem bosszúsággal, és azokról nem is beszélek, akik be se fejezték a túrát, mert menetközben annyira eltévedtek, hogy a cél helyett kénytelen voltak a hazafelémenő utat választani.


Bár a Gyermekvasút Nyomában mindkét túrája egy nagyon látogatott túra a túrázok részéről, de ha nem változtatnak a szervezésen, akkor hamar elveszthetik a túrázókat. A jó szervezéshez pedig nem is kell olyan sokat változtatni, csak oda kell figyelni. 


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár