Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20102010.04.03 15:29:09

2010.03.15. Fényképes túrabeszámoló


Kicsit késõn sikerült reggel elindulnunk, így mire a Széchenyi-hegyre értünk, már sok túrázó várakozott. Beálltunk mi is a sorba, a hideg szélben álltunk hosszasan. A jelentkeztetés elég jól ment, sokan álltak az asztalok túloldalán.


Elindultunk a Széchenyi-emlékmû felé, különösebben nem lepett meg minket, hogy szinte senki nem a rendezõk által kijelölt úton haladt, hanem egy rövidebben. Volt olyan, aki amikor elhagytuk a rajtot, még javában a sor közepe felé állt, de az emlékmûnél már elõttünk volt. A kökörcsines réten még sehol nem voltak a virágok, az idén van némi lemaradása a természetnek.


A kápolna után egy darabig jól lehetett a sárban lefelé haladni, de utána a túra legkeményebb emelkedõje következett. Szép napsütés mellett kövér gomolyfelhõkbõl gyenge hózápor hullott majdnem Disznófõig. Alaposan leizzadva érkeztünk Normafa állomására, ahonnan a vasút mellett vezetett az út Csillebércig. Itt igencsak meglepõdtem, amikor néhány túrázó a kijelölt menetiránnyal szemben indult tovább, nem tudom, merre tartottak. A sínek mellett haladva nemsokára elértünk az erdei tornapályához, ahol megpróbáltam némi húzódzkodást végezni, de nem sikerült. Idõnként kezdett jeges lenni az út.


Normafától kezdve gyönyörû kilátás volt a városra, hatalmas dagonyával. Estem egy hatalmasat a sárban, ezzel némi derültséget okozva az utánunk jövõknek. Lecsúszkáltunk Disznófõre, de ezen a szakaszon szerencsére inkább latyak volt, mint jég. Vissza kellett mászni Virágvölgy állomásra, ahol finom menzateát kaptunk.


Innen számtalanszor megtett út vezetett Makkosmáriára, ahonnan gyors pecsételés után már indultunk is tovább a János-hegy felé. Szerpetinúton közelítettünk, gyengén emelkedve. A vasútállomás után a korábbi évektõl eltérõen, lépcsõkön vezették a túrát, ami elég jó ötletnek tûnik. Visszatérve a János-hegy felé vezetõ útra, a Libegõig csúszós, jeges úton kellett haladni. A János-hegyen kerestük egy darabig az ellenõrzõpontot, mire kiderült, hogy az Erzsébet kilátó belsejében volt (tavalyelõtt ugyanígy jártunk a Szépjuhásznénál).


János-hegyrõl lefelé az általam kedvelt szerpentinúton másztunk le, bár ez most ilyen útviszonyok között elég izgalmas volt. Szépjuhásznénél jót vigyorogtam a munkásszobron, majd nekiindultunk a Hárs-hegynek. Meredek volt ugyan, de szerencsére csak rövid szakaszon. Viszont csúszott rendesen.  Következett a Kaán Károly kilátó, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátó. Lejutottunk a Hárs-hegyi vasútállomásra, majd onnan már nem volt messze a Nagy-rét.


Utána következett a túra legundorítóbb része: a cél elõtt egy kilométerrel még az utolsó, elég meredek Fazekas-hegyet meg kell mászni, és annak a tetején egy sziklán volt az ellenõrzõpont. Innen már csak egy utolsó szaladás a hûvösvölgyi utolsó ellenõrzõpont, 200 méterre pedig a cél. A hazavasutazás kicsit nyögvenyelõsen ment, ugyanis az orrunk elõtt ment el egy, majd háromnegyed óra múlva ment volna a következõ. Az viszont úgy megtelt túrázókkal, hogy nem indították el, hanem vártak egy újabb vonatra(!), ahonnan pótkocsit tettek át a miénkre. Így ez körülbelül fél óra késéssel indult csak el.


Zivatar.hu

 
 
túra éve: 2009
MeteorTúra éve: 20092009.10.07 20:02:00
Meteor 21A
× Fényképes túrabeszámoló
× Fényképek a túráról

Valamikor hét közepén vettük észre, hogy most lesz a Meteor, így gyors döntést hoztunk: erre menni kell. Tavasz óta nem voltunk teljesítménytúrán, így sok jóra nem számítottam, de hát egyszer úgyis rá kell venni magunkat.

Reggel autós fuvart kaptunk Hûvösvölgybe, a túra rajtjába. Nevezés után már egybõl indultunk is. Valószínûleg korán lehetett még, így nem voltak sokan a Gyermekvasút végállomásánál. A rajtból szokás szerint kicsit kurflis módon indult a túra, de utána rátértünk a sárga jelzésre, és elkezdtünk felmászni a Hárs-hegyre. Kereszteztük a kisvasút sínjét, majd egyre meredekebbé vált az út. Innen már hamar felértünk, aminek igen csak örültem.

A lefelé vezetõ út valamivel meredekebb volt, de aztán leértünk újra a Gyermekvasúthoz. Szépjuhászné állomásnál néztük, hátha van ellenõrzõpont, de még a büfé is be volt zárva. Átkeltünk a mûúton, aztán nekiláttunk megmászni a János-hegyet. Ez már küzdõsebb volt, de aztán felértünk. Jó volt látni, hogy nem sokan vágták le a piros jelzés szerpentinjét. Odafenn megállapítottuk, hogy az Erzsébet-kilátó talán Magyarország legszebb kilátója.

Kicsit szötymörögtünk, aztán elindultunk lefelé. Nem az úton mentünk, hanem az erdõben, a lépcsõkön. Ahogy leértünk a Libegõhöz, kellemesebbé vált a terep, innentõl egy kicsit tudtunk futni is. Rátértünk a sárga jelzésre, ahol még mindig ott van a pár éve kidõlt fa. Itt megint emelkedett az út. Csacsi-rétnél is pecsételtek, majd mentünk tovább.

Elértünk a Piktortégla-üregek ellenõrzõpontjáig, ahol a pontõr mesélt róluk, majd láttuk is az üregeket. Nem sokkal késõbb kiértünk az erdõbõl, a budaörsi kopár hegyekhez. Itt már erõsen tûzött a nap. Itt jópofa fenyõk mellett haladtunk el, szép kilátás volt Budaörsre és a százhalombattai erõmûre. A Vitorlázórepülõ-emlékmû valamiért eltûnt, csak a talapzatát láttuk.

Kiértünk a murvás útra, ahol három éve csupa fehér volt minden fenyõfa és egyéb tereptárgy. Ez mostanra már teljesen elmúlt. Innen újra betértünk az erdõbe, kis gyaloglás után elértük a Sorrentót. Pecsételés után gyorsan lefotóztuk a sziklát, aztán robogtunk tovább.

Csúszós-poros hegyoldalon haladtunk, idõnként figyelni kellett, hogy el ne essünk. Vesztettünk némi szintet, majd kiértünk a faluszélre. Itt már volt többféle ösvény is, a túrázók egy része tanácstalanul nézegette a térképét. Újra emelkedtünk, szerencsére nem sokat.

Lakott területre értünk, megcsodáltuk a buszmúzeumot, bár úgy tûnt, hogy bezárt. Persze lehet, hogy korábban sem volt nyilvános, de úgy emlékszem, volt elõtte valami tábla. Innen újra süllyedni kezdtünk, helyenként a lábunk elé kellett figyelni, mert kövessé vált az út. Lassan beértünk a szurdokba. Figyeltük a tavalyi helyen, de nem ott volt a pontõr, hanem kicsit késõbb, a Mária-sziklánál várakozott.

Hamarosan kiértünk az erdõbõl, úgy gondoltuk, hogy már nincs sok hátra. Igaz, a szintidõbõl sem... Körülbelül 10-15 perces séta következett az aszfaltúton, majd elértük Budakeszi központját, a buszvégállomást. Innen még tovább kellett menni a mammutfenyõkhöz, ehhez már semmi kedvem nem volt. Végül odaértünk, kaptunk jelvényt és narancslét, majd egy negyed órát üldögéltünk a mammutfenyõ tövében. Bár ezt a célban nem vették figyelembe, tíz perccel kicsúsztunk a szintidõbõl.

 
 
Pest határán kerékpárosTúra éve: 20092009.09.11 23:18:28
Fényképes túrabeszámoló

Már egy jó ideje készültünk a kedvenc teljesítménytúránkra, bár kicsit aggódtunk, mert a hétvége esõsnek ígérkezett. Reggel korábban felkeltünk, hogy radarképet és idõjárási modelleket nézzünk. Meglepetten láttuk, hogy 17 mm esett az éjjel, de már kezdett gyengülni a csapadéktömb.

Dunakeszirõl indult a túra, a vasút mellõl. Elhaladtunk egy olyan aluljáró mellett, ahol ahogy tavaly is, most is állt a víz. Egyenesen mentünk tovább, majd jobbra egy árkon átemeltük a bicikliket, és már ott is voltunk a helyi iskolánál valami gyártelepnél. Bár én meg voltam gyõzõdve, hogy iskolát láttam. Na mindegy... Innen elhagyatott iparvidékeken, forgalom nélküli utakon értünk ki a város szélére, ahol találkoztunk az elsõ ellenõrzõponttal.

Átmásztunk az M3-as felüljáróján, ahonnan egy kis kilátás nyílt a városra.

Innen az Ázsia és a Pólus Center mögött lévõ erdõsávban haladtunk tovább a Szlovák út felé. Az éjszakai esõnek köszönhetõen itt homok helyett sár és pocsolyák kísérték az utunkat, volt némi parlagfû és csalán is. A vártnál kisebb gondot okozott az M0-ás épülõ felhajtóján átkelni, kipróbáltuk az egyik új körforgalmat, aztán egy újabb árkon emeltük át a kerékpárjainkat.

A Szlovák útról rögtön balra fordultunk, majd kertvárosi részen gyûjtöttünk pár tíz méter szintet. Innen egy forgalmasabb úton haladtunk tovább, késõbb bicikliúton. Láttunk egy Turul-szoborral ellátott emlékmûvet.

Körülbelül 200 méterre voltunk a Csokoládé Múzeumban található ellenõrzõponttól, haladtunk éppen át a zebrán, amikor sziszegésre lettem figyelmes, majd egy apró lyukra az elülsõ gumin. Foltozókészlet hiányában lemondtunk a túra hátralévõ részérõl, bár én még reménykedtem, hogy hazáig, vagy legalább a gimnáziumig sikerül eljutnunk. Az ellenõrzõponton bejelentettük, hogy feladjuk a túrát, majd mire végeztünk ott a szüttyögéssel, teljesen lelaposodott a kerekem. Így számunkra ennyi volt az idei túra.

 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20092009.04.29 22:45:27
Fényképes túrabeszámoló
A túrán készült összes fénykép

Habár idén több vonzó túra is esett erre a hétvégére, mi mégis a már jól bevált Tihanyi Gejzirit mellett döntöttünk MacGyverrel. Tavaly és tavalyelõtt is ennek a túrának az útvonalvezetése nyújtotta a legtöbb élményt, így idén is ezt választottuk, és most sem bántuk meg.

Az idõ kissé hûvösebb volt az eddig megszokottnál, de cserébe alig volt felhõ az égen, szinte zavartalan napsütésben mentünk végig a túrán. Fél kilencre értünk a rajtba, ahol a szokásos tömeg fogadott, rengeteg túrázó indult már el, vagy éppen készült indulni. Szerencsére azért sokat nem kellett várni a regisztrációnál, így háromnegyed kilenckor már mi is nekivághattunk a 20 km-es távnak.

Az elsõ kanyar és a vasúti átjáró után most is a forgalmas 71-es út volt a népszerûbb, a kicsivel hosszabb, de sokkal nyugisabb S jelzés helyett, bár most azért viszonylag sokan gyalogoltak ott is. A hosszú, lapos kerékpárút az Apáti templomromig most is unalmas volt (fõleg vissza), de azért elviselhetõ. A templomromtól felfelé pedig már ténylegesen a Tihanyi-félsziget csodái között jártunk. Az elsõ ellenõrzõ pont után érdemes volt egy kisebb kitérõt tenni balra, a Külsõ-tó látványában lehetett gyönyörködni egy kilátópontról. Ezután egy pihentetõ lefelé szakasz következett, majd kiértünk a szõlõültetvények közé. Élmény volt a többnyire szépen rendben tartott szõlõskordonok mellett gyalogolni, szinte észrevétlenül múltak a kilométerek.

A szõlõs szakasz után ismét emelkednünk kellett, most a Kiserdõ-tetõ és a szélmarta sziklák következtek. Útközben újabb kis kitérõvel egy újabb kilátópontot érintettünk, ezúttal Tihany falu és a Belsõ-tó felé csodálkozhattunk, majd továbbmenve a másik oldaláról is láthattuk a Külsõ-tavat. A szélmarta sziklákon túljutva átkeltünk a Tihanyra vezetõ autóúton, majd megint kapaszkodtunk felfelé az Óvár-tetõre. Innen ismét szebbnél-szebb kilátásokban lehetett részünk, hol a félsziget belseje, hol pedig a füredi öböl felé nézve.

Az Óvár-tetõrõl ismét lefelé vezetett az út, egészen a Balaton szintjéig ereszkedtünk. Közben, félúton lefelé pecsételtünk a második ellenõrzõponton, ami a barátlakásoknál található. Ezek a sziklába vájt egykori lakóbarlangok is nagyon érdekesek, különlegesek, meglátogatásuk szintén növelte a túraélményt. Itt sokat fényképeztem, eközben MacGyver szépen elõrehaladt, igyekeznem kellett, hogy utolérjem. Ez azonban nem volt egyszerû feladat, a lefelé vezetõ út továbbra is keskeny volt, a túrán rengetegen vettek részt, a lejtõs rész ellenére nem nagyon tudtam elõzni.

Elmentünk a Ciprián-forrás mellett, ami elõtt egy rövid, de nagyon meredek útszakasz lassította a haladást. Ezen a részen valamikor egy lépcsõ volt, aminek már csak a romjai látszottak. A meredek, csúszós részen különösen veszélyesnek látszottak a földbõl kiálló vasrudak.

Kiértem a part menti útra, csak itt sikerült utolérnem MacGyvert, innen egy rövid szakaszon ismét vízszintben haladtunk, egészen a büfésorig. Érdekesség, hogy két büfé volt nyitva, a menetirány szerinti elsõnél nagy sorbanállás, míg az onnan nem látható másik büfében meg pangás volt. Itt mindketten ügyintéztünk egyet, mielõtt nekivágtunk a következõ emelkedõnek.

Ez egy aszfaltos, néhol meredek szakasz, nem igazán szeretem, viszont viszonylag hamar véget ér. A tetején pedig ott áll a fagyis, aki némi motivációt nyújt a felfelé kapaszkodás során. Mindketten ettünk egy-egy fagyit, szerintünk finom volt, majd mentünk tovább az apátság felé. Az apátsággal szemben én megcsodáltam a Forrás-barlangot, már amennyi látszott belõle, bemenni nem lehetett, vasráccsal volt elzárva.

Innen szépen legyalogoltunk a Belsõ-tó mellé, ami gyönyörû fekvésével, sima vízfelületével csónakázásra csábítja a kirándulókat. A tó mellett ismét lehetõség nyílt az útvonal rövidítésére, egy kanyar levágásával, (ezt akkor mindenki más meg is tette), aztán következett a Gejzír-mezõ. Kisebb emelkedõ után egybõl a talán két leghíresebb forráskúp, az Aranyház és Hármas-kúp(?) mellett mentünk el.

Idén nem másztunk fel rájuk, mivel sokan voltak rajta és az elmúlt két évben már jártunk ott.
Az Átjáró-barlang ellenõrzõ pontja volt a következõ állomás az elágazásnál, ahol a pontõrök nem voltak irigylésre méltó helyzetben: egy nagy rovarfelhõ közepén kellett pecsételniük. A pecsételés után még egy extra lyukasztást is kellett végezni az Átjáró-barlangnál, hogy igazolva legyen ittjártunk. Folytattuk utunkat a gejzírkúpok között, nemsokára elértük a következõ EP-t is. Innen ismét a félsziget szélén gyalogoltunk, most a nyugati oldalon, idõnként szép kilátásban lehetett részünk a kõröshegyi viadukt felé.

A következõ ep sem volt messze a Nemzeti Park háza mellett. Idén ismét osztottak zsíros kenyeret, meg kaptunk teát is, a pontõrök nagyon kedvesek voltak. Húsz percnyi pihenõ/uzsonna után nekivágtunk a hátralévõ szakasznak.

Itt következtek a túra talán legnehezebb részei, néhányszor ugyan rövid, de annál meredekebb emelkedõket kellett leküzdenünk, míg túl nem jutottunk a Csúcs- és a Nyereg-hegyen. Ezután viszont több szintemelkedés nem jött a túrán, így némileg felgyorsítva a lépteinket, leküzdve megint a már említett unalmas bicikliutas részt 5:47-es idõvel értünk be az aszófõi célba. Itt idén már választhattunk a tavalyi kócsagos és az idei rajzolt kitûzõ között.

Összegezve, MacGyverrel egyetértésben azt mondhatjuk, hogy a Tihanyi-félsziget az alacsony, hegynek nevezett dombjai ellenére talán Magyarország legszebb, leglátványosabb része. Ez a legfõbb vonzereje a túrának, ez az amiért idén is ezt választottuk. Jelzés, szalagozás nem volt a túrán, de nincs is rá szükség, az adott térkép és a turistajelzések megfelelõek. A zsíroskenyér, a tea és az utolsó EP-n kapot szõlõcukor jó volt egyéb szolgáltatás nincs. Mi még a sorbanállásokat is megúsztuk.

 
 
túra éve: 2008
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20082008.07.11 13:12:00
× Fényképes beszámoló a túráról
× A túra képei

A Börzsöny, ezen belül fõleg a Foltán-kereszt - Csóványos vidéke (na meg a déli részek) az egyik kedvenc helyem, így amikor év elején láttam a naptárban, hogy lesz egy Foltán Jánosról elnevezett teljesítménytúra, egybõl felvettem a kívánságlistámra, hogy "na ide el kellene mennünk". Az elõzõ héten a Buda határán túrát teljesítettük, ami nagyon rosszul ment a melegben, ez után úgy éreztem, joggal aggódok.

Úgy terveztük a túra megközelítését, hogy leparkolunk Szokolya rendes vasútállomásán, elvonatozunk a rajtba, majd a célból visszajövünk kisvasúttal. Morzsa kutyámmal kiegészítve kilenc óra körül sikerült elrajtolnunk Nagyorosziból.

A tömeg végén indultunk el, így hamar otthagytak minket, kettesben küzdhettünk felfelé. Az útvonal kiválóan ki volt jelezve, a szokásostól eltérõen nem szalagokkal, hanem A4-es feliratokkal. Ahogy elértük az aszfaltos utat, enyhült az emelkedõ, és nemsokára jött az elsõ ellenõrzõpont, Pénzásás, ahol kaptunk csokit és vizet.

Felmásztunk a Kõember (609m) gerincére, ami után szép kilátásban volt részünk a Csóványos és a Magas-Börzsöny irányába. Elértünk egy aszfalt utat, amin érintettük a következõ ellenõrzõpontot, a Király-kutat, ahol elvileg szörpöt és pogácsát lehetett kapni, én a kutyával inkább távolabb maradtam. Ez után nem sokkal következett Királyháza, ahol már eléggé fájt a talpam.

Ahogy kiértünk Királyházáról, meredeken elkezdtünk emelkedni, itt többen lehagytak minket. Aztán ahogy megálltunk pihenni és inni, utána már jól esett az emelkedõ, innentõl viszonylag jobban tudtunk emelkedni. Többször azt hittem, hogy elõttünk a csúcs, de csak egy pillanatra, aztán rájöttem, hogy hullámvasút-szerûen emelkedünk, hullámokban. A csúcson feltételesnek nevezett ellenõrzõpont volt, bár az itineren a pecsétek mellett hagytak helyet a kódnak. Én inkább önellenõrzõpontnak nevezném.

A Dobó- vagy Dobogó-bércrõl (térképe válogatja) lefelé ismét jobban tudtunk haladni. Megálltunk egy nagyobb csoport túrázó mellett, mint kiderült, egy embert megcsípett valami rovar, amire allergiás volt. Késõbb megtudtuk, hogy jobban lett az illetõ, és visszaindult Királyháza felé. Innentõl megint vadregényes táj következett, fárasztó emelkedõkkel. Megérkeztünk a Nyír-rétre, ahonnan szép kilátás nyílt a Naszály felé, majd egy kisebb fenyvesen át értük el az útleírásban ajánlott Musli-forrást, de alig csöpögött belõle. Itt is megpihentünk egy kicsit, azután "lemerültünk" az út mellett lévõ völgybe. Innen szerpentinen kapaszkodtunk vissza, végre a Foltán-keresztet.

Örültünk neki, tudtuk, hogy innen már nincs sok hátra. Én cipõt cseréltem, ez valamennyit segített a talpamon, bár nem túl sokat, de a következõ aszfaltig jól éreztem magamat. Innen végre a jól ismert úton haladtunk, jót futottunk a köves, meredek Három-hárs-gerincen lefelé. Itt is jól voltak jelölve a letérések, de azért a célban páran panaszkodtak, hogy nem találták meg az EP-t. Nekünk könnyû dolgunk volt, pici kutyám lendületbõl robogott be a bozótba, és mutatta nekünk az utat. Itt nagyon jól esett rohanni, de egyszer csak megjelent elõttünk a mûút, és az utolsó ellenõrzõpont.

Innentõl végig aszfalt volt, úgyhogy ismét eléggé szenvedtem. Sorra haladtunk el az ismerõs helyek mellett, úgy számoltuk, most már nem lehet gondunk a szintidõvel. Jannesz zsíros kenyérrel bíztatott, a túranaptárban lévõ szendvics ikonra hivatkozva. Aztán egyszer csak beértünk a célba.

Ellátás híján egybõl indultunk tovább Királyrét központja felé, ahol a büfében ettünk egy-egy hamburgert. Megvártuk a kisvasutat, ahol egy egyenruhás ember folyamatosan mondta a magáét, mint hangosbemondó. Megtudtuk például, hogy ugyan a következõ vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, de léteznek ezen a vonalon expresszvonatok is, amikre ez nem igaz.

Ugyan a vonatunk Szokolyán csak az egyik megállóhelyen állt meg, de szerencsére pont az kellett nekünk amúgy is. Innen még körülbelül két kilométert kellett gyalogolnunk az autóig. Eleinte még vitatkoztunk a felhõk fajtáján, a végén meg már szaladnunk kellett a gyorsan közeledõ zivatar elõl.

Összességében ismét gyönyörû tájon jártunk, kiváló volt a szervezés, elég jó az ellátás, bár nem a legjobb elosztásban, ugyanis mindent az elsõ két ellenõrzõponton adtak. Ennek ellenére én elégedett vagyok a tegnapi nappal, tetszett.

 
 
ÓbudavárTúra éve: 20082008.05.11 23:18:34
Óbudavár 1
Fényképes beszámoló

Az 5-ös céljában láttuk, hogy az 1-es távnak nagyon szép a kitûzõje, úgyhogy ismét lelkesebben indultunk el. Itinert nem kaptunk, ellenõrzõpont nem volt, azt mondták, hogy menjünk körül a falu körül amerre akarunk, és szóljunk, ha kész vagyunk.

Lementünk elõször a Mosóházhoz, ahol a hegy oldalában megkerestük a GCMOSO - Mosóház, Óbudavár elnevezésû geoládát. Innen a település keleti oldalán, a fõutcával párhuzamosan elsétáltunk a falu vége tábláig, majd a fõút túloldalán a falu másik végéig. Ezzel teljesítettük "a világ legrövidebb teljesítménytúráját az ország legkisebb települése körül". Visszamentünk a célba, ahol megkaptuk a jól megérdemelt szép kitûzõt. A túranaptár szerint járt volna üdítõ és édesség, ilyen a valóságban nem volt, egyik rövid távon sem.

 
 
ÓbudavárTúra éve: 20082008.05.11 23:17:30
Óbudavár 5
Fényképes beszámoló

Korán reggel indultunk Pestrõl, hogy elkerüljük a várható, Balaton felé irányuló tömegnyomort. Az M7-esen mentünk, majd a Balaton északi partján, egészen Balatonakaliig. Jó hosszú volt az út, bár én nagyrészt végigaludtam :-) Nem sokkal fél tíz elõtt érkeztünk meg Óbudavárra, majd gyorsan elrajtoltunk az 5-ös távon. Úgy terveztük, utána végigmegyünk a 10-es és az 1-es távon. A rajt kissé kaotikusra sikeredett, még azt sem tudták a szervezõk, hogy mennyibe kerül a túrájuk MTSZ kedvezménnyel.

Elindultunk a falu fõutcáján balra, majd kb. 300 méter múlva elértük a Mosóházat, ahonnan egy növényes tanösvényen kezdtünk enyhén emelkedni. Itt láttuk a túra egyetlen kullancsát, ami éppen pici kutyám két szeme között mászott. Hamar visszaértünk a fõútra, ahonnan jobbra Szentjakabfa és Balatoncsicsó templomai látszottak.

Az elsõ ösvényen balra tértünk, majd egy kicsit túlszaladtunk, nem vettük észre, ahol le kellett volna térni. Amikor másodszor próbálkoztunk, jöttek éppen arról túrázók, így elindultunk feléjük a térdig érõ gazban.

Nemsokára elértünk az egyetlen ellenõrzõponthoz, a herendi templom romjához. Nem sok látszik belõle, benn van a fák között. Itt épp jött szembe egy család, gondolom a 10-es távon mehettek, az egyik gyerek a telefonját bömböltette, úgy hallgatott zenét. Visszatértünk az eredeti mezõre, ahol innentõl derékig érõ fûben-susnyában kellett haladni, meg szalagozás sem nagyon volt. Beértünk az erdõbe, majd elkeztük megmászni a szõlõhegyet, itt úgy döntöttünk, a 10 kilométernyi gaztaposásról inkább lemondunk.

Fenn a hegyen az utolsó telekrõl kijött egy szép nagy komondor, és nekiállt szegény Morzsát szaglászni meg követni, aki nem gyõzött mögénk bújni elõle. Szerencsére békés jószágnak bizonyult, így vissza tudtuk küldeni. Újabb bizonytalan rész után elérkeztünk az elõzetesen, az itiner térképrésze alapján meredeknek várt lejtõhöz, ami egyébként a túra legfurcsább része volt.

A Mosóháztól megy fel a hegyre egy út, mint a kálváriák szoktak, de itt erdei tornapálya van (igaz, nem túl izgalmas, viszont állomásonként 4 vagy 5 feladat van legalább, például az utolsó állomásnál 6-8 mély légzés, 3-4 fekvõtámasz, egy kezes fekvõtámasz, majd hempergés a földön), ezen kívül rengeteg ide nem illõ, többnyire 2007-ben telepített növény sorakozik az út mentén, kis táblácskákkal ellátva. Nem nagyon kezelték õket, néhány teljesen ki volt száradva. Innen az eredeti útvonalon tértünk vissza a rajthelyre, ahol sokféle kitûzõbõl lehetett válogatni, de ezek közül kevés tartozott ehhez a túrához. Téli Kabhegytõl Mount Everestig volt mindenféle.

 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20082008.04.16 08:56:16
Képes beszámoló

Már régen kinéztük ezt a túrát, mivel egyrészt nagyon szép környéken vezet át az út, másrészt a harmadik teljesítéskor két kitûzõt adnak, harmadrészt az Ösvénytaposó Baráti Társaság neve számomra egy jól szervezett, kellemes túrával kecsegtet. Így összességében a tavasz egyik legfontosabb túrájaként tekintettünk a Kevély Körüli Kevergésre.

Korai rajtot terveztünk, így nyolckor indultunk, a hivatalos nyitáskor. Így is már csak a 30-31. sorszám jutott nekünk, de azért szerencsére nem volt nagy tömeg. Pilisborosjenõrõl amikor elindultunk, még egészen hideg volt, az elsõ emelkedõig nagyon fáztam. Általában nem szeretem az emelkedõvel induló túrákat, de itt éppen jól jött. Lassan kikapaszkodtunk a faluból, majd beértünk az erdõbe, ahol a tavasz minden jele látszott: zöld füvek-fák, virágok tömkelege. A Köves-bérc nagyon tetszett, viszonylag lapos a teteje, rajta kicsi fákkal.

A viszonylag korai elsõ ellenõrzõpont után továbbhaladva nemsokára elhaladtunk a pilisborosjenõi szeméttelep mellett, elég félelmetes látványt nyújt a hatalmas kupac települési szilárd hulladék. Utána egy nagyon meredek lejtõ következett, ahol az avar alatt nagyobb kövek bújkáltak, a végén még lépcsõ is volt, majd egy hosszú, ámde meredek emelkedõ következett. Ezután egy laposabb részen láttunk egy döglött rókát, volt rajta egy lyuk, azon át kilátszott a bordája. Beértünk a Solymári-völgybe, és megcsodáltuk a katonai "ojjektum" mellett lévõ függõhidat is.

Sikeresen leküzdöttünk egy újabb meredek emelkedõt, egy laposabb pihenõ-szakasz következett, majd ahogy tovább másztunk fölfelé, elkezdett kövessé válni az út, mellette rengeteg virág látszott. Fotóztunk apró nõszirmot (Iris pumila) is.

Nemsokára felértünk a Kevély-nyeregbe, ahol szemrevételeztük a kéktúra-pecséteket, jelen pillanatban két fémbélyegzõ van fönn, az egyik jónak tûnt, a másik kissé kopottas.

Innen leszáguldottunk a Mackó-barlanghoz, ahol a pontõr gyerekek kedvesen fogadtak minket, fejlámpát ajánlottak a barlang meglátogatásához, és õrizték a felszerelésünket. Tegnap kinéztük a GCBRUM - A Mackó barlangja geoládát. Ehhez itt be kellett mászni a barlangba, fel egy kürtõn, és odafönn egy lyukban volt az elsõ doboz. A második fenn a hegyoldalban, így összesen nagyjából egy órát töltöttünk az EP közelében.

Innen nem a tömeget követve, hanem a pontõrök által ajánlott úton jutottunk le a Csobánkai-nyereg szintjébe. Eléggé bokagyilkosnak bizonyult a lejtõ, de azért tovább tudtunk haladni. Elmentünk azon a részen, ahol tavalyelõtt egy kéktúrázás alkalmával nagy lövöldözést hallottunk a közeli katonai terület felõl. Kiértünk a Csobánkai-nyeregbe, ahol fák híján eléggé kitikkadtunk, a faluban be is mentünk a helyi CBA-ba jégkrémért.

Meredek emelkedõ vezetett fel a Csúcs-hegyre, ahol végre ellátásban volt részünk, olyan Balaton-szelet utánzatot kaptunk. Innen lassú, alattomos emelkedõn másztunk tovább, úgy gondoltam, lassan kezdünk kifutni a szintidõbõl, ha így haladunk tovább. A Zöld-barlangnál sokan álldogáltak, köztük olyanok is, akikkel még az egy órás kitérõnk elõtt találkoztunk, ez valamennyire megnyugtatott.

Ahogy elindultunk, egy családot láttunk, és a gyerekeknél olyan szép csillogó kövek-ásványok voltak, hogy elcsodálkoztam. Nem volt alkalmam megnézni õket, pedig kíváncsi lennék, mindenesetre egyszer vissza kellene mennünk a barlanghoz gyûjtögetni. Átbuktunk az Ezüst-Kevély gerincén, elhaladtunk a tavaly tavasszal felégett fenyõerdõ mellett, majd egy "kis izmos vízmosásban" (lásd Margita 20 itiner) jutottunk le Pilisborosjenõ szélére. Leszaladtunk egy hosszú lejtõn, és már az egri vár másolatánál is voltunk.

A várnál kaptunk fejenként fél liter üdítõt (ásványvizet vagy bolti teát, mi az utóbbit választottuk), én egy kicsit leültem pihenni. Táplálkozás után némileg feltöltõdve indultunk tovább. Itt nagy tömeg volt, bejött a rövid táv, meg jó sok sétálgató és biciklizgetõ ember. A Teve-szikla mellett láttunk hegyi kökörcsint (Pulsatilla montana). Láttuk még a pilisborosjenõi kálváriát, majd beértünk a faluba. Itt még egy jót szaladtunk a célig, végül 06:59 alatt értünk be.

 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20082008.03.31 13:50:56
Téry Ödön 20

Fényképes beszámoló

Még év elején néztük ki a Téry 50-et, mivel jannesz szerint ez az egyik legkönnyebb 50-es, aztán végülis nem éreztem magam alkalmasnak a nagy táv megtételére, viszont így a Budapest Kupa miatt el kellett indulnunk a 20-as távon. Gondolatban elõre készültünk a legendásan igénytelen túraszervezésre, én azt mondtam, hogy ne is törõdjünk semmivel, arra kell gondolni, hogy kéktúrázunk. Tulajdonképp õsz óta nem voltunk a "kék országúton", túl sok teljesítménytúra van ilyenkor tavasszal.

Reggel az elõzõ napi jó idõ hatására felbátorodva végül kabát nélkül vágtunk neki. Hûvösvölgyben hatalmas tömeg fogadott minket, szerintem a szervezõk sem gondolták, így elég lassan, és nyögvenyelõsen haladt a sor.

Hûvösvölgybõl a már jól ismert kék jelzésen indultunk el, Nagy-rét érintése után felnéztünk a Gyermekvasútról ismerõs szörnyû meredek Villám utcára, majd tovább haladtunk a máriaremetei templom felé. Itt kellemesen meglepõdtünk, ugyanis budai teljesítménytúrán ilyet még nem láttunk, hogy senki nem vágja le a nyilvánvalóan hosszabb utat.

Párszáz méter múlva már itt is volt az elsõ ellenõrzõ pont, ahonnan a Remete-szurdokon át folytattuk utunkat. Már elõre féltem a szurdok végétõl, ahol jó meredeken kell kikapaszkodni. Átkeltünk a patakon, és már ott is voltunk, lassan emelkedni kezdtünk. Közben megelõztek minket egy kutyával, ami kb. olyan nehéz lehetett, mint én, és mégis lelkesen ugrálva haladt, már persze amikor nem az út közepén állt meg szaglászni. Felértünk, majd kisebb szuszogás után elég sokáig haladtunk szintben. Egyszer csak balról feltûnt a Muflon Itató, ezek szerint már Zsíroshegyre is érkeztünk.

Megállás nélkül robogtunk tovább, láttuk Nagykovácsi házait, majd a "Fokozottan védett terület" tábla után elkezdett ritkulni a növényzet, ismét fölfelé másztunk. Jobbról látszott a Pilis, majd egy nagyobb kupac kivágott fába futottunk bele, elég érdekes a védett területen... A Nagy-Szénáson körpanoráma fogadott, de sajnos elég párás volt az idõ hozzá.

Tovább haladva letértünk az útról, és rászántunk pár percet a GCSENA (Nagy-Szénás) geoláda elõvadászására. A leírásban lévõ magányos fenyõfát mondjuk nem találtuk, de attól még szép helyen van. Innentõl kezdve végre tudtunk kicsit sietni, ugyanis hosszasan lejtett az út, még bakancsban is lehetett itt-ott futni. Néhol kicsit saras volt, de nem vészesen.

Piliscsaba elõtt érdekes dologra lettünk figyelmesek: tõlünk balra a hegyre egy nagy fekete csõ vezetett fel, találgattuk, mi lehet benne. Aztán egyszer csak oda értünk, ahol éppen fektették le a csõ folytatását, ott haladtunk el fölötte.

Beértünk Piliscsabára, itt már örültem neki, hogy közelít a cél, de mint kiderült, sok volt még addig. Végigmentünk több hosszú utcán, át a vasút fölött, majd újra elkezdtünk emelkedni. Végül Klotildliget vasútállomásnál volt a cél. Itt emléklap már nem volt, (állítólag majd postán elküldik), viszont amikor megkérdeztük, hogy nem is jár-e semmi ellátás a túrán, közölték, hogy vehetünk magunknak 150 forintért. Ezt inkább kihagytuk, hazajöttünk töltött rántott húsokat gyártani :-)

 
 
Bia 25Túra éve: 20082008.03.12 06:55:04
× Képes túrabeszámoló
× Fényképek a túráról

Viszonylag korai keléssel könnyen elértük a tervezett 07:25-ös vonatot, ami az egyik újfajta motorvonat volt, a Stadler Flirt. Kigurultunk Biatorbágyra, ahol a Viaduktnál volt a rajt. A tavalyi túrával szemben most alig kellett sorban állni a rajtoltatásért.

Egybõl el is indultunk, rögtön több rövid, de meredek emelkedõvel kezdtünk, szerencsére itt sûrûn helyezkedtek el az ellenõrzõpontok, ez sokat lendített rajtunk, mindig pont jókor jöttek. Kõ-orrnál a pecsételés után visszamentünk pártíz métert a GCSZLA geoládát megkeresni. Amíg ott keringtünk, gyakran kiabáltak az útról, hogy mi vagyunk-e az EP. Még nem is végeztünk, már érkezett a következõ jelentkezõ, így haladtunk tovább.

Innen csúszós, meredek úton másztunk le, majd további meredek emelkedõkön jutottunk fel a Dobogó-hegyre, ahol motorosok zaját hallottuk. Idén erõsen párás volt a levegõ, nem láttuk a Törökugratót menet közben. Egy idõ után kiértünk az erdõbõl, és egy nagy pusztaságba kerültünk, szerintem ez a túra egyik legszebb része.

Viszonylag lapos, bozótos területen haladunk, kicsit honvédségi lõtér kinézete van a tájnak, az út menti karók élénk színûre is vannak festve, biztos jól látszanak a sötétben. Ezen áthaladva a sóskúti mészkõbánya mellé értünk, nekem tavaly itt már nem volt fölösleges energiám az út melletti dombra felkapaszkodni, így most láttam a kõfejtõt elõször, elképesztõ látványt nyújt a hatalmas bányaudvar.

Sóskút határában helyezkedik el a következõ EP, ami nem is EllenõrzõPont, hanem EtetõPont, itt kaptunk szerencsére fél literes üdítõket, szükség is volt rájuk, ugyanis a tavalyi tapasztalatok birtokában csak egy üvegnyi gyümölcslét vittünk kettõnknek. Átvágtunk a településen, majd felmásztunk a Kálvária-dombra, ahol eléggé összegyûlt a tömeg, sokan álldogáltak és fényképezgettek, igaz, volt is mit, szép kilátás nyílt róla.

Ezután egy fiatal szálerdõn haladtunk át, ami tavaly mintha sûrûbb lett volna, de lehet, hogy rosszul emlékszünk. Nemsokára elértük a Biai-horgásztavat, itt nagy kedvem lett volna leülni egy stégen és megebédelni, de sajnos nem volt rá idõnk. Innentõl a lábam ugyan sajgott már, de valahogy mégis felgyorsultunk, és ezt a szakaszt (a leghosszabb ellenõrzés nélküli szakasz, a hivatalos itiner szerint 6,2 km több, mint 5 km/h-s sebességgel tettük meg.

Elhaladtunk a Nyakas-kõ mellett, elképesztõen szépen le van koptatva, vízszintes sávok mentén, gyönyörû. Néhányan ácsorogtak is rajta, ketten pedig az oldalán egy párkányon ültek, rossz volt nézni. Gyorsan felmásztunk a sziklákon, könnyítésképp lépcsõk voltak belevájva, igaz nem hozzám méretezve. Utána egy olyan útszakasz következett, ahol kilátópontok követték sorra egymást, itt kissé feltorlódtunk, tömött sorokban voltunk kénytelenek haladni.

A Kápolna-hegyre vezetõ emelkedõn kicsit leszakadtunk a tömegtõl, nyugodtabban tudtuk az utunkat folytatni. A kápolnától szinte már végig lejtett az út, így ismét gyorsítani tudtunk, idõnként rövideket futottunk is. Kicsit már szenvedve, de sikerült visszajutnunk a Viadukthoz, átmentünk alatta, ezalatt vagy tízen megelõztek minket, a réten levágva, lerövidítve az utat, de a szervezõket úgy tûnt, egyáltalán nem zavarta a dolog...

Úgy döntöttünk, a vonatot már nem érjük el, inkább pihentünk egy fél órát, majd begyûjtöttük a GCVIAD geoládát.

 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20082008.02.26 21:10:13
Barlangtól-barlangig (2008.02.03)

× Képes beszámoló

Már régebben kinéztük ezt a túrát, egyrészt a Budapest Kupa miatt, másrészt azért, mert az egyik ellenõrzõpontja szinte itt van az utcában. Reggel szép kényelmesen indultunk el, majd a Szemlõ-hegyi barlangnál egy félelmetesen meredek utcában sikerült leparkolnunk.

Gyorsan elrajtoltunk, majd elindultunk, részemrõl nem túl lelkesen. A Mátyás-hegyre meglehetõsen nehezen szenvedtük fel magunkat, de a Hármashatár-hegyre felfelé menet már sikerült összekaparnom magamat, onnantól jól haladtunk.

Odafönn fél percben kifújtuk magunkat, majd lerobogtunk. Elég saras volt az út, egyszer el is csúsztam, pont amikor két futó elõzött két oldalról.

Most, ahogy az útvonalat olvasom, tudatosult bennem, hogy akkor ezek szerint Homok-hegynek hívják azt a hegyet, ami a BUÉK elején van, rögtön Hûvösvölgy után, és olyan szörnyû meredek. Ebbõl az irányból jobb volt, fõleg, hogy nem ez volt az elsõ emelkedõ a mai napon. Nem sokkal Hûvösvölgy elõtt jöttem rá, hogy a bakancsomat kicsit jobban megszorítottam a kelleténél, így mostanra már fájt a lábam felsõ része, késõbb meg csak még jobban.

Hûvösvölgy után egy ismerõs szakasz következett, ahogy haladtunk a Nagy-rét felé; ezen az úton elég sokszor jártunk az utóbbi idõben, mindig az ellenkezõ irányban, és ilyenkor általában Hûvösvölgy volt az adott túra célja. Máskor itt már futni szoktunk, most meg féltávnál lehettünk még csak. Ahogy mentünk, meglepve láttuk az akadálymentesített tanösvényt, máskor ez nem szokott feltûnni.

Nagy-rét után, a közúton átkelve elértük az elsõ etetõpontot, itt kétféle csokiból, és müzlibõl lehetett választani. Innen még mindig félelmetesen magasnak és meredeknek tûnt a Hárs-hegy. Mindkettõnk számára ismeretlen útvonalon másztunk fel rá, egy sziklás, meredek, ámde mégis szerpentinezõ úton, ez nagyon jól esett. Ahogy felértünk, gyönyörû erdõ fogadott minket.
Rövid ellenõrzés után robogtunk tovább, majd számomra meglepõ módon egyszer csak feltûnt a Kis-Hárs-hegyi kilátó.

Nem sokkal késõbb beértünk a lakott területre, a Széher-útra. Elhaladtunk az Online túráról ismerõs Assisi Szent Ferenc-szobor mellett, majd lemásztunk a villamoshoz. Itt már szidtam a bakancsomat, a lefele vezetõ szakaszon jobban nyomta a lábamat. Láttuk az Apáthy-sziklát, ami ugyan magasnak tûnt, de legalább nem túl messzinek. Szerencsére lépcsõk vezettek föl hozzá, amit lefelé nem szoktam szeretni, de most hasznosnak bizonyult. A sziklához tartozó ellenõrzõpont kifejezetten nehezen megközelíthetõ volt, kb 500 méterrel késõbb, egy másik sziklás résznél, a fák közé, a talajjal párhuzamosan kifeszített kötél segítette a feljutást.

Innen hosszabb városi szakasz következett, a kis boltban vételeztünk némi üdítõitalt, vesztettünk egy csomó szintet, aztán a Bimbó út végén jött az utolsó sziklás rész, a Balogh Ádám-szikla. Itt mindig elcsodálkozom, hogy micsoda természeti kincsek vannak Buda közepén elrejtve.

Ezután visszamásztunk a magasba, a Ferenc-hegy után ismét nagyon szép kilátásban volt részünk. Egy utolsó meredek lejtõ után megpillantottuk az autót, megérkeztünk.

 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072008.01.06 18:07:57
2007 [2006]
Cél: Meteor 21A + 21B -> sikerült

Teljesítménytúrák száma: 18 [6]
TT-n megtett táv: 413,8km [163,8km]
Átlagos táv: 23km [27,29km]
Szint: 11337m [5340m]
Átlagos szint: 630m [890m]
Átlagos szint/táv: 278m/10km [326,01m/10km]
Legrövidebb táv: 13km (Szondi 13, valójában kb 18km) [21,2km]
Leghosszabb táv: 33,1km (Lábatlan 35) [kb 35km]

Legszebb túra: Bia 25, Tihanyi Gejzírit 20, Káli 30
Legszebb díjazás: Kitörés 20, Bia 25
Legjobb ellátás: Bakony Szurdokvölgyei (több zsíroskenyér és tea, csoki, alma, pogácsa)
Legélvezetesebb: A Gyermekvasút nyomában (nem fájt a végén a talpam)

Legnehezebb túra: Jókai 30 vége, Meteor 21B
Legnagyobb elmérések: Szondi 13 (18), Bakony Szurdokvölgyei 30 (35)
Legrosszabb ellátás: Julianus 20 (idén sem jutott a nagyon dícsért zsíros kenyérbõl)

Leghidegebb: Kitörés 20
Legmelegebb: Szondi 13

Szintidõn kívül: Czárán 20, Jókai 30, Meteor 21B, Bakony Szurdokvölgyei 30
Feladott/átnevezés: nincs

Alföldi túra: Délibáb (16km/0m)
Éjszakai túra: Kitörés 20
Külföldi túra: Czárán 20, Jókai 30
Havas túra/esõs túra: nincs

Elért eredmények: Várak a Börzsönyben

Részletes teljesítménytúra beszámolóink és fényképeink
 
 
CserhátTúra éve: 20072007.10.28 19:05:48
Cserhát 20A

× Fényképes beszámoló
× A túra fényképei

Reggel korai kelés után sietõsen indultunk, szerencsére az óraátállítás miatt nyertünk egy plusz óra alvásidõt. Felrobogtunk Hollókõre, majd úgy tíz percet vártunk a buszra, amivel átutaztunk Alsótoldra, a túra rajtjába.

Indulás után rögtön meglepetésként ért a tény, hogy az út egyre meredekebben emelkedik, és csak mászunk-mászunk. Fájt a talpam, a lábam, vízhólyag nõtt a sarkamra, és úgy általában minden bajom volt, de aztán viszonylag gyorsan felértünk a Bükk-hegy nyergébe.

A nyeregbõl a szarvasmarha-legelõ mellett visszamásztunk az országútra, ahol kéktúrához képest elég nagy a forgalom, állandóan jönnek az autók. Elmentünk a Bableves-csárda mellett, itt van egyébként a nagymezõpusztai MTSZ-kéktúra pecsét. Innen vagy három kilométert meneteltünk az aszfalton, majd elkezdtünk felkapaszkodni a Tepke-nyeregbe. Emlékeimmel szemben a Tepke volt az elsõ csúcs, utána jött a Purga és a Macska-hegy. Ezeken levadásztuk a Cserhát 500-as csúcsai kódszámot is. Itt már egész jól haladtunk, hamar eljött a Garábi-nyereg. Saras-köves úton csúszkáltunk le a faluba, amin jól mutatott a 30-as sebességkorlátozás, és az „elõzni tilos” tábla.

Garábon az ellenõrzõponton bolti, majd házi szörpöt osztottak a megfáradt túrázóknak, nekünk nagyjából ez volt az út fele. Innen Felsõtoldig ismét aszfaltút következett, jól esett edzõcipõre váltani. Felsõtoldtól jött számomra az eddig ismeretlen út, ahogy mentünk, egyre nagyobb lett a sár, majd gyönyörû õszi erdõben haladtunk, aztán végetért az erdõ, és ismét szarvasmarhákat lehetett kerülgetni. Egy helyen eléggé félreérthetõen volt kijelezve az út, festés egyáltalán nem volt, csak egy sárga szalag a villanypásztor nyitható részére kötve.

Nemsokára feltûnt a vár, majd jött a kék rom jelzés. Az ellenõrzõponton háromféle csokiból lehetett választani, amiket mi ebbõl kóstoltunk, az ugyanolyan volt, mint a szokványos Mars és Snickers, csak a csomagolása nem úgy nézett ki. Innen az itiner szerint még 800 méter a cél, és valóban nem volt több. Megjelent a parkoló az autóval, majd megkerestük a célt.

Teljesítés ideje: 04:44

 
 
MeteorTúra éve: 20072007.09.24 20:07:19
Meteor 21 A

Hûvösvölgybõl indult a túra, rögtön a szokásos nagyon meredek kezdéssel. Szidtam is az útvonalat szorgosan, aztán egészen meglepõdtem, amikor megjelent az elsõ EP. Csalódottan állapítottuk meg, hogy rosszabb idõt futottunk a tavalyinál, pedig eddig az akkorinál jobbnak gondoltam magunkat. Bár próbálom a reggelre fogni, de késõbb se javultunk sokat, összességében is tovább tartott, mint elõzõ évben. A János-hegyre vezetõ út ismerõs volt a Kitörésrõl, csak akkor a hold fénye világított nekünk. Csacsi-rét elõtt jött a fákon átmászós, szakadék oldalában haladó szakasz, ezt már korábban is szerettem. Piktortégla-üregek után következett a nagyon murvás, fehér poros széles út (a pontõr szerint valami kastély útja), de legalább utána most nem tévedtünk el. Ezen a részen nagyon szépek a kopasz hegyek, a repülõs emlékmûvel. Sorrento, oldalirányban csúszós-meredek hegyoldal, gépjármûmúzeum, majd a Meteor-szurdok jött, onnan már nincs messze a cél, csak sokat kell a városban, aszfalton haladni.

Meteor 21B

Két részletben tettük meg a Meteor 42-t, így a kettõ között volt idõnk pihentetni a lábunkat, ez még jól jöhet/jött. Várakozás közben hallottuk, hogy az itiner már elfogyott, nem kaptunk újat, hanem elkérték a 21A itinereink egyikébõl a térképet az utánunk jövõknek. Bár már jártam erre, meglepett a hirtelen kunkor, amivel visszakanyarodott az utunk, a piros Meteor jelzés. Hosszú, monoton út vezetett a kõbányáig, egy irtás mentén, a zöld Budai-hegység térképen ez az út egyébként nem is szerepel. Itt már kezdtem gondolkodni, hogy biztos kell-e nekem újabb 20 kilométer. A Fekete-hegyekre vezetõ emelkedõ ugyan nem túl meredek, de nagyon hosszú, ez is fárasztott valamennyire. Eseménytelen út vezetett tovább, a talpam egyre jobban fájt, majd a falutól vált vészessé. Átmentünk a Remete-szurdokon, itt is már mentünk, az ellenkezõ irányba. Máriaremetétõl már nincs visszaút, innen már elvergõdtünk Hûvösvölgyig.

 
 
Szondi György EmléktúraTúra éve: 20072007.07.22 23:03:42
Szondi 15

Fényképes beszámoló

Az elõzõ napokban a 40°C körüli hõmérséklet elég ijesztõ volt, de hagytam magam rábeszélni, végülis 15 kilométerbe még senki sem halt bele, fõleg hogy csak a neve 15, a táv 13. Jól kitaláltuk, hogy majd 8-kor elrajtolunk, amint lehet, megyünk három órát, és akkor célba érünk még a hõség beállta elõtt.
Nagyon lazán indultam el: rövidnadrág, edzõcipõ, de szerencsére kullancsokkal nem találkoztunk útközben.
Drégelypalánkon meglepett a sok sátor, ezek szerint más is van ilyen õrült mint mi :-) Fél kilenc körül sikerült indulni. Szép lassan mentünk a leírás szerint (térképet nem adtak), közben folyton egy csapatot kerülgettünk, akik három kutyával jöttek. Nem volt hideg, izzadtunk mint egy ló, de másfél óra alatt felértünk Drégely várára. A várkódot (Börzsöny várai) nem sikerült megtalálni, volt egy pöttyös dolog, de négy pöttyel, az nem lehetett az. A vár után jött be a Börzsönyi Kék, innentõl már nem voltak olyan meredek emelkedõk, jobban lehetett haladni. A leírás itt több helyen is tartalmazott hibákat, például én úgy értelmeztem, hogy a Téry emlékút a K+, úgyhogy az elsõ Téry arcképes táblánál nézelõdtünk egy sort, hogy itt kell-e letérni, de még nem volt elég hegycsúcs, hátravolt Kõkapu. Ahol végül le kellett térni, nyoma sem volt K+ jelzésnek, de a Téry stimmelt (talán szalag is volt?). Ahol jelzetlenre tértünk, a leírás szerint balra kellett volna menni, de szerencsére a szalagozás jobbra vitt... Csitári kápolnánál hideg forrásvíz, jól esett. Innentõl kezdõdött a pusztaság, végig tûzõ nap, árnyék sehol. Na ez kegyetlen volt.
Itt már eléggé lelassultam, és elkezdtem az itinert böngészni, vajon mennyi is lehet vissza. Megállapítottuk, hogy elég furán mérték, pedig tíz méter pontossággal adták meg a távadatokat. Volt egy tábla fönn a kéken, ahol Drégelyvár 5km vagy ilyesmi, akkor ott mondtuk hogy eszerint (itinerben Dv 5km) már csak 3 km van hátra, pedig akkor még hol volt Csitári-kápolna? Utána viszont a falubeli távokat nagyon eltúlozták, a kápolnától a célig a papír szerint 5km van hátra, érzésre olyan három. Viszont összességében többnek tûnt a megadottnál, jó tempóban 5:06 alatt tettük meg.

 
 
KitörésTúra éve: 20072007.02.08 11:35:03
Kitörés 25

A rajt könnyen megközelíthetõ helyen volt, a Moszkva tértõl nem messze. Igaz, a nevezésnél meglepõ volt, hogy semmi adatot nem kérdeztek, és nem is jegyeztek fel, hát ez nem így szokás... Elindultunk a fogaskerekû felé, próbáltuk a gyengén festett zöld jelzést követni, elég nehezen ment. Széchenyi-hegyen fogadott minket egy filctoll, és egy felirat - az elsõ ellenõrzõpont. Innen Normafa nincs messze, onnantól pedig egy darabig számomra is ismerõs út következett. Virág-völgynél csatlakoztunk be a Meteor útvonalába, de rég is volt! Innen János-hegyig szép lassú mászás, sokan le is hagytak minket. Fenn a tetõn végre egy emberes ellenõrzõpont, a folyamatos metszõ, hideg szélben nagyon jól esett a forró tea, ráadásul lehetett repetázni belõle! Már nagyon elegem volt a hideg szélbõl, így az ajánlott útvonalnak köszönhetõen kihagytuk a Nagy Hárs-hegyet. Az út mellett a katonasírokon mécsesek világítottak. Hûvösvölgy után megint ismerõs emelkedõ, itt egy kicsit ki is dõltem. Utána következett az út legérdekesebb része, a vitorlázórepülõtér szélén, és az Újlaki-hegy oldalában mentünk, mindenféle csapásokon (vagy legalábbis a sötétben úgy tûnt). Jól látszottak a repülõtéren átvágó más csapatok fényei, lehetett nézegetni, hogy ki halad jól, ki választott jól járható utat. Itt végetért a szélárnyék, megint lehetett érezni a szél erejét. Hamar elértük Virágos-nyerget, ahol megint érdekes volt a szervezés: az emléklapot töltsük ki magunknak... Egy óra üldögélés után indultunk vissza a városba, ekkor már nagyon hideg volt és késõ. Másfél óra után végre elértük az autót, a hazautat többé-kevésbé átaludtam :-)

 
 
túra éve: 2006
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20062006.12.18 23:26:32
2006
Cél: 30-as teljesítménytúra -> elégedett vagyok magammal :-)

Teljesítménytúrák száma: 6
TT-n megtett táv: 163,8km
Átlagos táv: 27,29km
Szint: 5340m
Átlagos szint: 890m
Átlagos szint/táv: 326,01m/10km
Legrövidebb táv: 21,2km (Julianus 20)
Leghosszabb táv: kb 35km (Less Nándor 35)

Legszebb túra: Julianus, Bakonyi Barangolás
Legszebb díjazás: Bakonyi Mikulás
Legjobb ellátás: Less Nándor (meleg leves!)

Egyéb túrákon megtett táv: kicsit több mint 400km
Túranapok száma: 31 +vízitúra+vitorlázás+szörfözés

Elért eredmények: MTSZ bronzjelvény, Budapest Diáktúrázója ezüst, MTSZ ezüst
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár