Túrabeszámolók


Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2023
DJ_RushBoyTúra éve: 20232023.08.07 20:44:58
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Rockenbauer Pál emlékúton 130 km, sikeresen teljesítve 20 óra 43 perc alatt. Egy rövid mondatban belevésve: BRUTÁL VOLT! Immár tizenötszörös teljesítője lettem a 130-as távnak. Az az érdekes hogy egyetlen (!) perccel mentem "gyengébb" időt mint amikor anno Sára Petivel futottunk, de én valamiért azt hittem útközben, hogy az akkori 12 perccel jobb lett, és így nem erőltettem meg magamat a végén most. Az az eddigi legjobb időm a Rokin. Persze az időjárás viszonyok akkor teljesen másak voltak mint most, és ha akartam volna gond nélkül behúzom -2 perccel. De ez lényegtelen :) 


 A szokásos péntek délutáni indulás volt Budáról, meg is érkeztünk a vártnál hamarabb, már 20:15-re Nagykanizsára. Ez után a kedvenc helyre betérve kicsit Zolival, és Erikával lazultunk, ez sokadik éve hozzá tartozik a túrához. Közben hatalmas vihar csap le, óriási eső zúdul a városra, és a környező dombokra pillanatokon belül, éktelen villámlásokkal kísérve. Tudni kell hogy ha Zalában egy kicsit esik, már borzasztó nehéz a terepviszony. Ha nagyon  esik, akkor az egész egy végtelen küzdés. Szép lesz a holnapi nap.. 30 mm eső lett ígérve, azt hiszem ez szépen be is lett tartva végül. 


 Reggel 6-kor tömegrajt volt. Nem voltunk sokan, de meglepően nem is oly kevesen. Kereken 6-kor szó szerint nem esett, hanem ömlött az eső. Tétován álltunk az iskola bejáratánál, majd egy pillanat alatt döntöttem, gyerünk. A másodperc töredéke alatt teljesen szétáztunk, én pedig futva indultam neki a távnak, hogy minél több hőt termeljek. Hamar elkapott az az igazi befordulós érzés, ami messze nem ilyenkor szokott még keletkezni. Utolér egy fiatal srác, egyikünk sem kommunikatív, de azért megtudom, hogy ő is Dani, és nem rég kezdte, ráadásul idén egy 13:50-es Kinizsi 100-at futott. Jó kis kezdet. Ez után némán futunk Zsigárdon át egészen Homokkomáromig. Jön az igazi terep része a túrának. Nekem az új Hoka Speedgoat 5-öm gyönyörűen tapad, Dani láthatóan jobban csúszkál. Utolér minket Bötkös Tamás. Erősebb a tempója, a csúszós borzasztó agyagos lefelén nem merek gyorsan futni, így a másik Danival ellépnek. Szerencséjük van, mert a K-S- elágazásos bólya előtt még pont szem előtt voltak az aszfalton, és visszakiabáltam őket a helyes útra. Ez volt 17,5 km-nél. Innen Dani drusza lemarad, és a túrán nem is látom már többet. Tamással kerülgetjük egymást, vagy ha épp nem ment mellé, együtt futunk rövid ideig :) Az oltárci vadászházhoz (23,8 km - 2:53) egyszerre érkezünk, és kifejezetten jól esik az itt felkínált finom barack.


Rövid ideig bögölyinvázió fogad minket, a réten nem szabad megállni! A S- jelzés össze-vissza, úttalan utakon kanyarog, nagyon fontosnak éreztem az eddigi tizennégy teljesítésemet. A börzöncei szőlőhegynél utolér Süvöltős Lajos, aki kifejezetten jó tempóban tolja. E közben már Tamás is elhúzott, szóval felkészítettem magam hogy őket már nem látom, de végül nem így lett. Hahót település előtt jött 9 km borzalmas, iszonyú sáros rész. Minden lépésért meg kellett küzdeni, és az eső rendületlenül esett (de legalább nem szakadt). Eléggé le is merült az akku mire Hahótra értem (40,3 km - 5:14). A tempó elég erős. Utol is értem Lajost és Tamást. Kellett a kaja, a gyomrom már jelzett, így kőkeményen megsózom az itt felkínált zsíros kenyeret, és a finom paradicsomot. Venni most nem vettem semmit, hanem csak a mosdóban megtöltöm flakonjaimat, majd irány a többiek után akik közben leléptek. A falut elhagyva hamarosan ismét orbitális dagonyában szenvedek, majd a K+ hosszú emelkedőjét megmászva, nem létező utakon lecsorgok Söjtörre (49,3 km - 6:39). A pontőrök szerint második vagyok.


Nem lehet.. De lehet, mert utánam nem sokkal jön Tamás, elkavart. Jó, elsőre tényleg nagyon odafigyelős ez a túra, ennyi előnyöm van vele szemben. Én már pár kilométerrel Söjtör előtt eldöntöttem hogy két nagyon fontos feladat van. Az egyik, hogy a totális szétázott zoknit cserélni kell, a másik, hogy be kell kennem magamat, mert nagyon kidörzsölődtem, és minden lépésnél már fájt. A pontőrök nagyon örülnek, jóval későbbre vártak a terepviszony miatt. Ez nekem is jól esik, és erőt ad. Tamás ismét angolosan távozik, majd ismét mint eddig, egyedül folytatom utamat. Söjtör és Pusztaederics között a dagonya és a víz ipari méretet ölt, ez türelemjáték. Kocogok, ahogy még pont szenvedés nélkül jól esik. Meg-megállok, az üdítőmbe belehúzok, alibi indok a pihenésre. Viszont Pusztaederics előtt jött egy nem alibi indok a lassabb váltásra. A bal vádlim szarakodik. Gyorsan bevágok egy sótablettát, de mint kiderült nem ezt kellett volna, semmivel sem lett jobb a helyzet. A faluba a gyaloglás-kocogást imitálom, majd a bólyát meglelve felérek a K- jelzésbe, ahol 3 km oda, majd 3 km vissza fog rám várni. Tudtam hogy a visszán senkivel nem találkozok, nem sokkal van előttem a két srác. Én viszont küzdök ezzel a rohadt görccsel. El is döntöttem hogy Rádiházán feladom. Hehe, na nem a túrát, hanem az intenzívebb tempót. Pont mire leérek a pontra jön Lajos, és hamarosan Tamás. Mondom nekik hogy jó utat, többet nem látjuk egymást, én lazábbra váltok. Végre leértem Rádiházára (60,9 km - 8:31).


3 dl kólát, és egy zacskó chipset rendelek a büféből. Leülök, közben az itt felkínált zsíros kenyeret és paradicsomot habzsolom ipari mennyiségű sóval meghintve, a szervezetnek most nagy szüksége van rá. Jó negyed órával a többiek után indulok. A pihenés kicsit jót tett, a görcs múlóban, de még azért óvatoskodom. A 3 km visszaúton jön szembe Szűcs Lajos, egy srác, Örsi Anna, és Kotlár Laci. Elpanaszolom Annáéknak hogy úgyis utolérnek, mert vissza kell vennem a görcs miatt. Laci felkínál egy magnézium shotot. Na ez egy pillanat alatt elmulasztotta a görcs érzést. Hiába, 17 év pályafutás után is tanul az ember, a sótablettát NEM ilyenkor kell bevenni. Anna meglátta hogy van nálam egy csomag chips, mondta cserébe fél csomag nekik :) Sajnos még nem volt felbontva, mondtam hogy majd később bontom meg, csak nincs hely a zsákomban. Utána elváltunk, ők még Rádiháza irányába tartottak.


Engem viszont mintha kicseréltek volna, ismét tudtam kocogni, és jó tempóban haladtam. Viszont frusztrált voltam, mert nem tudtam honorálni Annáéknak a gesztust. El is döntöttem hogy a 10 km-rel későbbi bólyás pontnál a chipsnek egy részét lerakom nekik a bólya alá. Szentpéterfölde településre érve, kötelező feladat a temető közkútjánál egy kis közjátékot tartani, arcmosás gyanánt. Hú, na ettől is jobban lettem, és megcsodálva a még mindig gyönyörű vadászházat rombolok felfele egy 70 km-en induló sporit is megelőzve, és pár szót váltva vele. Elérek az ominózus bólyához, és egy nagyobb követ találva leszórom a chipsnek egy részét közvetlen az igazoló filc alá. Két dolgot remélek, hogy a mögöttem jövő 3 spori nem kajálta meg mind, és hogy Annáék rájöttek hogy én voltam az aki ezt "elrejtette" nekik :) Hosszú kegyelmet nem ismerő sáros úton közeledek Lasztonyához, a böglyök itt minden évben hozzátartoznak a túrához.


A szellemfaluba beérve kicsit leülök a buszmegállóba, és eltávolítom a rettenet sarat ami zoknin belül már kezdte szétszedni a talpamat. Viszont jó döntés volt, mert ez után gond nélkül értem a nem létező filcekhez. Valaki meglovasította az igazoló filceket, így jártunk.. Viszont a másfél kilométerrel levő Torhai-forrásnál már ott lógtak. Érthetetlen. Az eső egy pillanat alatt ismét ádáz küzdelem elé állított, mert nagyon rákezdett. Dzsungel és pocsolyaharcot vívva csak hogy még rosszabb legyen, a hátizsákom cipzárja is végleg megadta magát, de szerencsére nem esett ki belőle semmi, viszont még innentől erre is külön oda kellett figyelni állandóan. Lispaszentadorjánt elérve az aszfalton mindig sírhatnékom támad amikor meglátom hogy csak 4 km Bázakerettye kellemes úton, nekem meg még meg kell mászni egy rusnya nagy dombot különböző méretű pocsolyák, agyagos út, és belógó ágak kíséretében. A falu előtt ismét rambónak érzem magam a dzsungelharc miatt, de a semmiből meglepetésre Tamás bukkan elő, elvétette az utat. Na itt aztán tényleg nem volt nehéz. Így végül egyszerre érkezünk meg Bázakerettyére (85,3 km - 12:35).


Szerencsére mindig előre gondolkoztam, és mire odaértem az ilyen büfé jellegű helyekre, már vágtam is rá hogy 3 dl kóla + fél liter + 3 csoki + egy Hell ha gebasz van éjjel. Jó negyed órát időzünk Tamással, majd még nagyban világosban haladunk tovább immár a K+-en Budafa felé. Tamás kocogja a felfeléket is, én maradok a tempósabb gyaloglásnál. Szép lassan el is távolodik az időközben engem megelőző 70 km-en induló Gáborral. Azért van még bennem kraft, ahogy síkká válik az út tolom neki én is. Azon mosolygok magamban, hogy ha aszfaltot ér a lábam, szó szerint felüdülés az iszonyú terephez képest. Bezzeg máskor meg mennyire utáljuk az aszfaltot.. Aztán persze 3 km után jön ismét a keménykedés, ráadásul szintekkel megspékelve. Átbukva a hegyen, a túloldalán hatalmas köd fogad, alig látok valamit. Na nehogy már lámpát kelljen kapcsolni este fél 8 körül, annál hiúbb vagyok én.. Valahogy kievickélek végül a kistolmácsi műútra. Hatalmas megkönnyebbülés. Látom Tamást messzebb futni. Hamarosan elérek a kistolmácsi Tó büféhez (94,3 km - 14:07).


Meglepetésre Vizer Danival és családjával futok össze, akik épp itt nyaralnak. Tökéletes időzítés, a legjobb helyen :) Az itteni tea ami egyben frissítőpont is, elsőosztályú minden évben, így nem vagyok rest a flakonomat is feltölteni vele. Dani meghív egy pohár sörre, és jót elbeszélgetünk közben. Viszont egyre nehezebb a tovább indulás, a combjaim már rendesen le vannak merevedve. Ha elkezdek kocogni, akkor viszont szép lassan megszokják szegények, így akkor nincs más választásuk :) Felérek a Borsfai szőlőhegyre egy emelkedő után, és rájövök hogy ha nagyon ügyes vagyok, akkor a faluig kihúzhatom lámpa nélkül. Tolom neki rendesen, még ha a Zalai óriáspókok is itt lesznek kifeszített hálóval mint anno, az sem érdekel, azért sem kapcsolom fel a lámpát. Magamon is meglepődök micsoda impulzus ért el hirtelen. Igen, sikerült! Megvan a falu lámpa nélkül, ráadásul utána a szántóföldön felfele kapcsolom csak be, ami már szinte kereken 100 km-nél volt. Izgultam nehogy baj legyen a lámpával mint a 2 héttel ezelőtti cseh 120-ason, de most az új elemekkel semmi gond, nyugi van. Megelőzök egy éjszakai 40-esen induló párt, majd lekocogok Valkonyára (103,4 km - 15:37).


A turistaháznál ismét zsíroskenyeret, paradicsomot, és paprikát szolgálnak fel a pontőrök. Meglepődtem magamon, mert a gyomrom még nem volt összeszűkülve a meleg kaja hiány miatt, így kellemesen elfalatoztam az itt  felkínáltakat, bár a hét domb egyikén majdnem zsíroskenyeres lett a hegytető, de bent maradt :) Ismét zoknicsere, nagyon fontos volt, jó döntés! Krémezés, nagyon csúnyán kimart már a dörzsölés. Na, jöhet a 7 domb. Nem lesz könnyű.. Van ahol többet megyek néha hátra mint előre, mert persze mint már oly sokszor megírtam, irgalmatlan sáros, és agyagos az út.. Az egyik dombról lekocogva kiérek egy rétre, kerítéshez. Na ez az a hely, ahol egy borzasztóan rosszul kihelyezett jelzés van a kerítésen. Kétszer bedőltem neki most már nem fogok. A farakás mögött visz a csapás. Ha először lennék itt, 100% hogy benéztem volna. Megmásztam még pár dombocskát, majd az eszteregnyei szőlőhegyen utolértem ismét meglepetésre Tamást (110 km - 17:16).


Persze ott tévedt el.. Megnyugtattam hogy ha először lennék itt, én is ugyanott mentem volna el mint ő.  Ismét hamarabb tovaindult, én viszont nagyon megörültem az itt levő dinnyének, és őszibaracklének. Jót diskuráltam közben a pontőrrel, de a lábaim már eléggé elnehezedtek közben és jól esett leülni, bár nem szerettem volna. Még nincs éjfél sem, nyomás tovább. Egy jobb kanyar után nagyon meredek lefele vitt le, de tudtam hogy már csak egy dombot kell megmászni ez után, és bezárul a kör, az utolsó 18 km ugyanaz lesz mint az első, csak most visszafele. Ennek örültem is nagyon, meg nem is. Ugyanis a mezőny még idefele szanaszét járta a dagonyás utakat, és így sokkal nehezebb volt azokon haladni mint eddig. Így a Homokkomáromig tartó emelkedők-lejtők kifejezetten szenvedősen mentek, és óriási kő esett le a szívemről mikor a faluba értem. Innen tudtam hogy a célig már nem lesz dagonya, és még erőm is volt. A faluban frissítőpont üzemelt, ahol üdvözöltek hogy második vagyok. Az első, Lajos csak 18 perce ment el, na de hol van Tamás? Mint kiderült Eszteregnye után nem vette észre a jobb kanyart a meredek lefeléhez, és itt előztem meg. Én pedig végig azt hittem előttem van. Ezt csak a célban mondta, itt azt hittem csak nem vette észre a bal kanyart a turistaházhoz, és tovafutott. A zsíros kenyérre már rá sem bírtam nézni, de amikor az egyik néni mondta hogy van eperlekváros, felcsillant a már piros szemem, és kértem egy fél szelettel, amit kocogás közben nyamnyogtam el menet közben.


Tudtam hogy az utolsó 13 km idegőrlő a monotonitás miatt. Én viszont nem éreztem magam nagyon fáradtnak, csak a talpam tiltakozott már eléggé. A végtelen hosszú egyenesek után ismét Zsigárdon igazolok a filccel, majd megbontom energiaitalomat. Bár most fura módon nem érzem hogy szükség lenne rá, de kárt már nem teszek magamban úgy sem. Menet közben iszogatom, vicces látvány lehet így futni :) Kiérek az aszfaltra, elrakom lámpámat, és jön a végestelen hosszú út vissza a célba. Mindig kitűzök valami támpontot meddig fussak. Utána kicsit gyalog, majd megint futás. Ezt játszom el végig a célig. Vasárnap hajnal 02:43-kor pedig megérkezek a nagyon várva-várt Mező Ferenc iskolába, ami egyben a cél volt! Nagyon-nagyon örülök hogy így sikerült, nem gondoltam volna hogy ilyen terepviszony és időjárás mellett így fog menni. Annak meg főleg hogy mondhatni a tizenötödik Rokimon fogok rekordidőt menni egy perc ide-oda. Mivel tudom ez mennyi mindennel együtt jár, nem biztos hogy akarok én már ezen az időn változtatni :)


 
 
 Túra éve: 2021
DJ_RushBoyTúra éve: 20212021.08.10 00:00:00
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130


 


Ismét eljött ez a nap. Ha sikeres teljesítést tudhatok magam mögött akkor tizennégyszeres (azaz 14x-es :) teljesítővé avanzsálódok. 


Péntek délután már az összeszokott autós csapattal utazok le Nagykanizsára. Elfoglalva a szállást, társasági életbe vetem magam a bevált helyen, és még talán éjfél előtt visszasomfordálok a szállásra. Kellenek ezek az esték, túra közben nem ugyanaz a feeling mint előtte vagy utána. 


 


Kemény 5 óra alvás után kegyelmet nem ismerően szól az óra. Megreggelizek, és összepakolom a depós csomagjaimat. 6 órakor teljes harci díszben felvértezve mindenkit útjára engednek. Kocogásba kezdünk Zolival. Mindössze Hegedüs Csabi és Anna fut el mellettünk, pedig máskor jóval többen szoktak futni, főleg a rövidebb távon. A lelkesedés az első önfrissítőpontig tart :) Itt Álmos társaságában megejtjük a mennyei manna lélekre pozitív energiabevitelét. Úgy elbeszéljük az időt hogy egyből utolsók is lettünk :) No sebaj, legalább van motiváció, meg találkozok sok ismerőssel. Tempós gyaloglással haladunk. Álmos elmarad mi meg Zolival sorban érjük utol a sporikat. Homkokkomáromnál a bolt zárva, de ez már így van pár éve, számomra nincs meglepődés. Az emelkedőn tempóm nem lankad de Zolié igen, így egyedül folytatom az utam. Alig 1 km múlva viszont utolérem Takács Attilát, aki csapódik hozzám. Elvagyunk, sok kalandról, érdekességről mesél, legalább elveszi a figyelmemet a hőségtől, ami már kezdett tetőzni. A szerencse az volt hogy légmozgás azért akadt, így az átlag Rokihoz képest egész tűrhető volt a klíma. Hahótra 6 óra 32 perc alatt érünk le. Vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból. Korsó limonádét kérek jégkockával a hölgy meglepetésére. Nagyon ízlik mint mindig, és meglátva lelkesedésem Nagy Jani is így dönt. Attila kicsit hamarabb elindul, én 23 percet töltöttem is, és kisimultan indulok tovább. Amúgy a kedvencem itt a lekváros kenyér + sós paradicsom volt, ugyanis frissítőállomás is volt ez egyben. 


Irány a söjtöri szőlőhegy. A Z-K+ elágazásnál már rutinból fordulok jó irányba. Megmászom a dombot, majd lecsorgok Söjtörre. A pecsételés után a vendéglátó egységbe vetem be magam egy jó hideg üdítőre. A Cappyből az almást szeretem a legjobban. Itt pihen éppen a kaposvári Bizderi Robi is. Meghív egy fagyira, jól esik. Innen együtt haladunk tovább a híres Roki katlanban. Hamarosan elcsípjük Attilát aki valahol eltévedt, de már jó úton van. Hármasban nyomulunk tovább. Pusztaedericsen nyitva a krimó, én ismét Cappyzek. Robi még kicsit marad, Attilával útnak indulunk. Megmutatom neki a világ legértelmetlenebb Z-jelzés kerülőjét. Ő sem hiszi el, de becsülettel körbejárjuk a semmit :) Rádiházára (60 km) érve, előveszem a sokszor bevált konzervet a depóból. Megkérdezem van-e mikró, illetve tányér. Igenleges válasz után pár perc után jóízűen majszolom a Bakonyi sertésragut tésztával. Majd' fél óra után továbbállunk, ismét hármasban haladunk. A jó 3,5 km-es oda-visszán sok ismerőssel találkozunk, akik még mennek Rádiháza felé. Itt még egész szépen halad a mezőny. Szentpéterföldén a jól ismert temetőben töltjük meg palackjainkat vízzel. Ez után Attila végleg lemarad, azt mondta hogy kinyírtam a tempóval :) Pedig nem akartam. Robi a következő pontig jön velem, majd megkocogok egy lejtőt óvatosan, de ő már gyalogol. Így végleg egyedül maradok. Monoton egyenes út visz be Lasztonyára, ahol szó szerint egy lélekkel sem találkoztam. Szellemfalu.. Kimászom a sosem jól eső horhosban az emelkedőt, majd hamarosan a Torhay-forráshoz érkezek. Kötelező vízvételi lehetőség! Egész jól haladok, bár tavaly lámpa nélkül épphogy lejutottam Bázakerettyére. Most jó 3 km-el előbb, Lispeszentadorján végén veszem elő. Össze-vissza tekergés után egy vaddisznócsalád ösztönöz tempósabb gyaloglásra. 85 km-nél megérkezek Bázakerettyére. Ismét konzervet depóztam, és jóízűen el is fogyasztom. Örülök hogy a gyomrom nem rakoncátlankodik, mert sok Rokin problémám volt már ezzel. Ismét kb. fél óra pihi után egy sráccal haladok tovább, akivel többször kerülgettük egymást a nap folyamán. A monoton aszfalton sztorizgatunk, aztán Budafa után egy lejtőt megkocogok, így Kistolmácsig ismét magam maradok. Kiérve a műútra elkapok egy 70-es távon induló sporit aki szintén egész jó tempóban gyalogol, na de ő még jóval frissebb. A kistolmácsi ellenőrzőponton mindig életem legfinomabb teájával vár a pultoshölgy. Nem győzöm számolni mennyi pohárral betoltam, de a hölgy csak ösztönöz hogy még akár a flakonomba is tölthetek. Nem voltam rest, éltem is vele. Kicsit még leülök kint a teraszon, valamiféle belső energiát gyűjteni a folytatáshoz. Érdekes módon egyáltalán nincs hideg. Máskor itt már vacogtam, most semmi. Tovább indulunk a Kerettyén utolért sráccal, illetve a 70-es spori is velünk tart. Én diktálom elől az iramot egészen Borsfáig. Bár nagyon fáradt nem vagyok, de mint feljebb írtam: "vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból". A borsfai buszmegálló megint ilyen. Nekem itt kell 5-6 perc. Hogy miért? Csak úgy :) A többiek továbbhaladnak, de még Valkonya előtt elcsípem őket, mert néha belekocogok éjjel is a lejtőkbe. Valkonyára érve itt pihennek Edináék akik 70-esen vannak. Lemegy a zsíroskenyér meg a paradicsom is. (a paprika már nem). Örülök hogy a gyomrom egész jól van. Sokszor már rá sem bírtam anno itt nézni a kenyérre. Jön a mumus hét-domb. A talpam ösztönösen elkezd fájni. A talpbetétben egy kisebb kráter tátong, minden lépéskor az elülső talppárnáim bánják. A többiek elmaradnak, és egyedül küzdök tovább. A harmadik domb a legrosszabb.. Aki mást mond az hazudik :) Tudom hogy Eszteregnye sosem akar eljönni, így is állok hozzá. Egy kisebb oda-visszán találkozok a 4 fős 130-as bollyal. Nincsenek sokkal előttem, max 20 perc. Én nem versenyzek senkivel, amihez van kedvem azt csinálom. Fent a ponton dinnyét majszolok, és magnéziumos pezsgőtabival kínálnak. Hú de jól esett ez már! Nehezen megy a továbbindulás. Lecsoszogok egy jó meredek lejtőn, majd az utolsó dombot kimászva visszajutok a reggel már járt helyre. Innen 15 km ugyanaz mint a túra első része, csak visszafele. Fejlámpákat látok, nosza. Két 70-es sporit hagyok ott az agyagos emelkedőn fölfele. Homokkomáromnál ellenőrzőpont van a turistaházban. Ásványvíz + lekváros kenyér. Jól esik, de megyek is tovább, mert nem szeretném hogy a nap a horizontra emelkedjen túlságosan.. Zsigárdig őzikék zökkentenek ki a monotóniából. Most már pirkad, de felhő nincs az égen, így a napnak is hamarabb ereje támadhat. Zsigárd után egy buszmegállóban leülök, és megiszom az energiaitalomat. Most szerencsére nem volt égető szükség rá, de ha már elhoztam akkor ne feleslegesen. Rosszabbul már csak nem lehetek tőle.. Kiérvén az aszfaltra, majd 7 km végig a célig.. Sosem esik jól, most sem.. Viszont egész sokat belekocogtam. Olyannyira, hogy a cél előtt 3 km-el utolértem az Eszteregnyén még előttem levő 4-es csoportot, akikből Csabát és Lacit ismertem. Gratuláltam mindenkinek, és futottam tovább. Itt már meg sem álltam a célig. Komolyan, szerintem amikor Petivel mentük anno a 20 óra 42-t akkor sem mentünk így a végén. Magamat is megleptem milyen gyorsan eltelt ez a 7 km a végén. Végül 24 óra 55 perc alatt tettem meg a 130 km-t, és büszkén mondhatom hogy sikerült tizennegyedjére is ez a nagyon nem könnyű megmérettetés. Előttem talán csak Csabi, és Anna ért be.


 
 
 Túra éve: 2019
DJ_RushBoyTúra éve: 20192019.08.07 00:00:00
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 km tizenkettedjére is sikeresen teljesítve 29 óra 35 perc alatt. Ez bizony akármilyen hihetetlen teljesen más volt mint az összes többi tizenegy. Hogy miért? Tarts velem Kedves Olvasó!


 


Pénteken Venczel Gyurinak köszönhetően este 9-re már a szálláson voltam Nagykanizsán. Gyors lepakolás után kicsit társasági életet éltem a "hivatalban" néhány kedves ismerőssel, kibeszélve sok-sok túrán ki merre járt mostanság. 


 


Reggel 5-kor csipogott az óra, majd a szokásos 6 órakor rajtpecséttel a zsebünkben útnak indultunk. Gertner Andrea-val mentem, ő az első sikeres teljesítését próbálta abszolválni. Az elején persze hamar eltelt a 6 km-es aszfaltos szakasz Palin városrészben majd a K- jelzésen elértük az első filctollas pontot Zsigárdot. Én csak ikszelgetek, Andi időt ír mindenhol. Homokkomáromba vártam már a kis boltot hogy reggelizzek egy jót, de sajnos úgy néz ki sok év távlatából, hogy az egység, és a bolt is véglegesen bemondta az unalmast :( Pénteken jó nagy eső volt, sok helyen látszódott a terepen. Áldottam is az égieket hogy nem akkor volt a túra, de nem tudtam hogy az égiek bizony a mai napon is megtréfálnak majd. Kicsit ellépek, Andi, Átol Csabiékkal marad. Az obornaki műút után egy rövid de velős emelkedőn elérem a K- S- elágazást, ahol ismét bója van. Búsan nézek a K- irányába, de jó lenne visszafele jönni. Na de a S- most a helyén való jelenleg. Egy jobbkanyar után társamat bevárom, addig meg lelegelek egy fél bokor szedret :) Oltárci vadászház következik. Itt élő pont üzemel, az almát most kihagyom, de a víz itt bizony szükségállapot, na meg az egész túrán is. Nincs hőség, kellemesen fújdogál a szél, bízom benne hogy ez rendhagyó Roki lesz, és egyik sarokból sem kell felállnom, hanem K.O-val nyerek :) Hahótig (40 km) egy a tempó a többiekkel, jókat diskurálunk, mindössze egy érdekes S- jelzés ami érthetetlenségre ad okot. Szerencsére tudom melyik út a helyes, hiába megy 2 irányba a jel :) Hahótra picit 6-os átlag alatt érünk, pedig egyáltalán nem siettünk. Iszok egy söröcskét, feltöltekezek kólával, és rávetem magam a finom paradicsom-paprika-zsíroskenyér kombóra ami a túra ellátás része. Pihenés után immár Z-jelzésen indulunk tovább, de észreveszem a vészjósló fellegeket az égen. A morajlás is egyre közelebb, és percek alatt elkezd eleinte csak szemerkélni az eső. A mélyúton megállunk, és biztonságba helyezzük értékeinket. Nálam semmi sincs, csak póló és rövidnadrág.. Nem kell sokat várni, az eső rázendít. Bár erdőben megyünk a K+-en a söjtöri szőlődombok fele, de én tudom ha egy kis eső is esik Zalában, annak beláthatatlan következményei lehetnek terepügyileg. Bizony ez így is lett.. A söjtöri dombokra felérvén Tóth Feriék jönnek jobbról, eltévedtek, Feri szerint a track nem arra megy. Én sem látok egy deka jelzést sem a hármas elágazásnál, így legurulunk egyenesen a lejtőn. Elágazás, na merre? Feri mutatja merre megy a track, követjük, és látunk is régi K+-eket. Szerintem biztos nem vagyunk jó helyen, mert tavalyról emlékezvén friss K+-ek voltak, és egy év alatt nem amortizálódhatott így le. Már majdnem 9-en vagyunk, keressük az utat, Feri mutat lefele egy dzsindzsásba, itt le. Tény és való hogy itt megy a régi K+, de eléggé lejt az út, és félek hogy ki fogjuk hagyni a következő bójás pontot. Aztán egyszer csak megszólalt egy srác, hogy ahonnan ők visszajöttek, láttak új K+-eket, de Feri közölte hogy nem arra visz a track, és visszafordultak. Ó hogy... Ha a srác ezt még fent mondja biztos az újon mentem volna.. Így most reménykedhetünk hogy nem hagyjuk ki a kódot. Piszok nagy szerencsénkre a kód előtt 50 m-re csatlakozunk vissza az új jelzésbe. Huhh... Megnyugodva haladunk az immár továbbhaladó vihar után. Söjtörön Andival beülünk a sörözőbe, és frissítünk egy jó 20 percet. A többiek továbbmentek, de nem zavar, hadd menjenek csak. A vihar arra legalább jó volt hogy az amúgy talán a túra legnehezebb részét felfrissítse, és megússzuk az eddig mindig dögmeleget. Kellemes klímában haladunk ki a faluból, de a Pusztaederics előtti dombon horror sár fogad minket, alig bírunk felkecmeregni. Lefele szintén ugyanaz. A falu előtt utolérjük Kotlár Lacit, aki egy darabig társunkká válik. Ritka pillanat, de nem megyünk ki az általam ismert kék kúthoz, ugyanis a klíma egész kellemes most. Még a Z- jelzésen a bója után megtesszük a világ legértelmetlenebb kitérőjét :) Hamarosan bejön a K-, irány Rádiháza fele. Útközben jönnek szembe az ismerősök, buzdítjuk egymást. Leérünk a faluba (58 km). Jól esik a pihenés kicsit. A depóscuccomat megkeresem, és két powerade, és egy jó kis konzerv lapul benne amit együltő helyben le is tartóztatok, nehogy gond legyen a gyomrommal mint már párszor a Rokin. Közben megjön Inci, Viki, és Rajmund, majd hamarosan Átol Csabi. Mindenki rávetemedik a frissítőjére, mi egy jó fél óra után búcsúzunk. Továbbra is hárman haladunk. Bizony visszafele nem esik olyan jól a K- mint még lefele. Letudva az oda-visszát, jó sokáig K-. Óriási dagonya fogad minket, a cipő pillanatok alatt lánctalppá válik. Végre ismét bója. Szentpéterfölde előtt vészjósló fellegeket vélek ismét felfedezni. Na ez nem lesz jó, így is borzasztó saras a terep. Már morajlik, Andit megkérem nézzük meg az időképen mi várható. Úgy néz ki 20 perc múlva telibe kap minket egy erős vihar, de a sebességét megítélvén hamar fog távozni. Kiérünk az aszfaltra, nyíltabb a rész, nagyon csúnya felhők jönnek utánunk. Átmegyünk a falun, és berongyolunk a temetőbe, ahol a ravatalozó előtt megtelepszünk. Szerencsére van teteje, szuper jól funkcionál, és még viszonylag kényelmes is. Ahogy beléptünk, szinte percre pontosan elkezdett fújni a szél, szakadni az eső, hatalmas villámlások, és dörgések kíséretében. Hú, nagy szerencsénk van. Ideiglenes pihenőidőt rendelünk el, közben szórakoztatjuk egymást a hely viszontagsága miatt :) Jó 10 perc múlva befut Nagy Imre Rambó :), különböző szavak kíséretében. Hát.. Kazinczy forogna a sírjában.. :) Közben befújja magát valami kullancsirtóval, ami leginkább egy parfümre emlékeztet. Megy az mindenhova, arc, fej, láb. Szegény majd megfullad, mi meg jókat röhögünk :) Eközben akik mögöttünk voltak, szépen haladnak tovább a szakadó esőben az úton. Mindenkin esővédő cucc, csak a nagy Átolon nem :) Mi egyáltalán nem bánjuk hogy még maradunk, legalább megússzuk a zuhét. Egy jó fél óra pihi után körvonalazódik a jó idő, a fellegek szépen tovább haladnak. Rambó elindul, mi szépen összekészülődünk. Mire teljesen eláll, ismét úton van hármasunk. Lelki szemeimmel vizionáltam a következő etapot.. Nem nagy, hanem óriási dagonya keletkezett, Balaton méretű pocsolyákkal. Keservesen próbáljuk kerülgetni, több-kevesebb sikerrel. A fejlámpát is elő kell venni most már. Hosszú-hosszú egyenes, elhagyjuk Csabiékat, ImiRambó, és Laci is csatlakozik hozzájuk. Mi Andival tovább megyünk, és innentől kettesben haladunk. Kedves zalai ismerősömet, Tibit is megelőzzük, de egy darabig jön mögöttünk, bírja ő a tempót. Lasztonyát elneveztük szellemfalunak, totál kihaltság, még a kutyáknak sincs kedve ugatni minket. A falu után egy meredek mélyedésben emelkedünk a kilátóig, ahol Rajmundék csapatát is megelőzzük amíg ők kifújják magukat. Fent köd fogad. Szerencsére az útvonal a fejemben, így már rutinból megismerem a cseles balkanyart a Torhai-forrás fele. A forrásnál a többiek megpihennek, mi Lispeszentadorján (nyelvtörőnek jó) felé menetelünk. A falu felett a bójánál egy csoki van a földön. Nem is én lennék ha nem falnám fel, de a felénél észreveszem lámpám fényében rajta a hangyákat. Viccesen mondom magamban hogy "hangyasav". Leérvén Lispére az időjárás is eléggé lehűlt, fázunk mindketten. Mindig elmélázok hogy milyen közel lenne innen Bázakerettye aszfalton, de nekünk még fel kell mennünk egy jókora kitérőt tenni a dombtetőre. Ráadásul itt minden évben tanyáznak óriáspókok, amit kifejezetten utálunk mindketten Andival. Természetesen idén sem volt másképp, gigantikus dögöket véltünk felfedezni, így többet néztem a pókhálókat mint az utat magát :) Persze pocsolyahegyek voltak, és beletrappoltam jópárba. Végre leérünk Bázakerettyére, ahol hatalmas üvöltözés szakítja meg a csendet. Egy autó áll lentebb, és valaki teli torokból káromkodik. Először azt hittem a kocsiból kiabálnak befele a kocsmába, de közelebb menvén kiderült, hogy az egy rendőrkocsi, és a szomszéd házból üvöltözik valami vadállat, kellően ittas állapotban. Beérünk a kocsmába (84 km), állítólag itt is inzultálta a vendégeket, túrázókat, és az itt tartózkodó pontőr hívta ki a rendőrséget. Még jó hogy nem hamarabb értünk ide. Itt pihen éppen Szászfai Gábor, és Fullmann Jani, akik még Rádiháza után előztek meg minket a ravatalozónál. Ők lassan indulnak is tovább Letartóztatok egy csomag chipset, majd feltöltekezek folyadékból. Itt is elég sokat elvagyunk. Közben megérkeznek a többiek, jó sokan lettünk. Nincs kedvem kimenni az immár borzasztó hidegbe, de erőt veszünk Andival, és folytatjuk tovább a metsző hidegbe, immár K+-en. Budafánál egy házat pont a jelzés kellős közepébe építenek, így kicsit félrevezető a balkanyar, de kis tanakodás után a helyes úton vagyunk. Pókok, és már megint pókok.. Vártam a meredek emelkedőt, aminek a tetején lesz a bója (ha le nem lopták mint egyik évben). Emelkedő megvan, jelzés nem nagyon akad. A tetejénél elágazás, sehol semmi. Valahol túlmehettünk. Vagy balra, vagy jobbra visszamehetnénk az útba, de mivel nem tudjuk melyik irányba ment a jel, így vissza a legutolsóhoz, természetesen az emelkedő aljába. Egy nehezen észrevehető balkanyart lestünk be, ráadásul a jelzés is takarásban volt a bozótba. Na mindegy, meg van az út. Megvan az emelkedő is, látszik nagyon kevés a nyom, sokan benézhették, a tetőn meg GPS-el nyilván korrigáltak. Hosszasan hullámozunk a K+-en, mire kiérünk a kistolmácsi műútra. Az éjszakai horgászat továbbra is divat erre. Tó Büfé, már alig vártam, mert bizony nagyon megéheztem. Bent nagyon finom teát ihatunk, ami az ellátmány része. Azonnal rendelünk is két hot-dogot, amire Andi meghívott. Különösen jól esik. Minden falat vérré válik a gyomrunkban. Lassan szedelőzködünk, közben ismét beér Csabáék nagy csapattal. A két hölgynek Incinek és Vikinek kutya baja, látszólag nagyon ügyesen haladnak a cél irányába. A túra során most látjuk őket végül utoljára. Kimegyünk a dermesztő hidegben, itt fáztam a legjobban, alig vártam az emelkedőt a borsfai szőlőhegyre. A faluból kiérve, rutinom nem hagy cserben, egy bal kanyarnál úgy rémlik ott kell fölmenni, egy darab jelzés nem volt sehol. Mire kételkednék magamban, 100 m után ott a K-. Különösen pókveszélyes rész jön, szemem a pályán kell hogy legyen. Megúsztuk ismét. Borsfára leérvén, a szokásos törzshelyemen a buszmegállóban megpihenünk kicsit. Valkonyára már lámpa nélkül érkezünk, éjszaka túlélve. Itt pihen Gábor, és János ismét. Andinak már nagyon fáj a bokája, innentől sajnos kínkeservesen tudtunk tovább menni, de a lényeg hogy a finom frissítés után valahogy ismét sikerült útnak indulni. Gáborék még pihentek. Bár azt hittem simán utolérnek minket, végül nem így lett. Következett a hét domb. Sosem volt hét, de a túraberkekben így él. Tudtam hogy az első kettő a legnehezebb, így megfontolt tempóval araszolunk. A második tetején egyszer csak Imre ül egy kövön. Mit keres itt? Tettem föl a költőit. Kiderült hogy Báza után nem volt kedve menni a K+-en, inkább a P-on haladt. Állítása szerint 500 m-rel rövidebb. Van az sok km is, de meghagytam a hitében :) Mi továbbhaladunk, és figyelve az eszteregnyei kitérőre, hamarosan dinnyét majszolhattam az EP-n. Innen egy nagyon meredek lefele jött, Andinak ez már nagyon nem esett jól. Még egy dombocska, és visszatértünk a K-S- elágazásba, bezárult a kör. Innen vissza a célig a reggeli úton, csak szembemenve. Az obornaki műútig valami borzalmas sáros lejtő vitt, szinte lehetetlen volt itt a haladás, de valahogy túléltük. Kezdett a nap is erősödni, de Homokkomáromig még kulturált klímában haladtunk. Itt egy eddig még soha nem létesült ellenőrzőpont üzemelt a turistaházban, ami a következő unalmas etapra belegondolva tökéletes helyen volt. Bár az ellátás nagyon minimális volt, de az egyik néni miközben rákérdeztem van-e valami kaja, szívélyesen nyújtotta a saját (!) Győri Édes kekszét, hogy markoljak amennyit szeretnék, sőt el is vihetem. Ennek a gesztusnak nem tudtam ellenállni, és egy jókora adagot kiveszek. Nem győzöm meghálálni. Kereken 9:00-kor jártam itt, de ezt csak onnan tudom, hogy a nap innentől ereje teljében vigéckedett, és megmaradt ez az időpont. Jön a túlélőszakasz a célig. Ez már soha nem esik jól. Végtelen hosszú egyenesek veszik kezdetét. Valamikor elérjük Zsigárdot, a filctoll színe más mint reggel volt. Nagyon helyes. Azonnali kényszerpihenő, egy energiaital veszik el bennem jó mélyre. Megnézzük a talpunkat, mert az enyém is már fájdogál, de Andié elég horribilis volt. Na de még egy 7-es a célig! Hogy újult erővel az túlzás, de elindulunk, és innen már a célig nem állunk meg. Elérjük a rém hosszú aszfaltot. A nap tűz, fejem lógatom, álmosság kísért, de a lényeg hogy minden lépéssel előrébb vagyunk, még ha ezt abszolút nem is érezzük. Egyszer minden "jónak" vége szakad, és 11 óra 35 perckor belépünk a suliba, mission complete! Ez most nem az a megszokott 40 fokos Roki volt, hanem egy teljesen más világát mutatta idén a terep, de csúszva, mászva, fázva is sikeresen célba értem tizenkettedjére is :)

 
 
 Túra éve: 2017
Vik76Túra éve: 20172017.08.24 13:42:31
megnéz Vik76 összes beszámolója

 Az én Rockim... 





Három éves álmom, hogy egyszer eljutok ide. Három éve mindig valami sérülés történt valamelyikünkkel, így nem tudtunk részt venni a túrán. Most úgy tűnik, minden körülmény nekünk kedvez. Időnk van rá, érezzük a lábunkban a bugit, így menni kell. 

Pénteken délben elindulunk, hogy egy nagy álmunkat valóra váltsuk. Egy kis szigetközi kitérő és csaknem ötszáz kilométer autózás után péntek este fél hét körül megérkezünk Nagykanizsára. Elfoglaljuk a szálásunkat, elkészítjük a háló-alkalmatosságokat, átvesszük az itinereket és elmegyünk vacsorázni. Tíz óra magasságában már az iskolában zuhanyozunk, majd nyugovóra térünk. Ennyi horkoló férfi közt lehetetlen aludni, így csak forgolódok. Épp hogy elalszom, mikor arra ébredek, hogy iszonyú szélvihar kerekedett odakint, s az egyik túratárs próbálja becsukni az ablakot, hogy ha eleredne az eső, ne essen be… Újabb hosszú percek, tízpercek, félóra… nézem a telefonom, lassan kelhetünk. Próbálok aludni. Valamennyit sikerül, de az nem az igazi. Alig másfél-két óra múlva arra kelek, hogy valakinek az ébresztője megszólal. Jó ez a tömegszállás, legalább nem kell attól félnem, hogy elalszom. 

Fél öt táján elkezdek a sötétben kotorászni. Fogkefét, vécépapírt, törölközőt keresek. Mire visszaérek a reggeli szeánszról csak két ember botorkál a teremben a sötétben. Villanyt kapcsolok, gondolom így kicsit jobban látunk. 

Gyorsan összeszedem a ruháimat, felöltözök, összerakjuk a cuccainkat, vizet töltünk, izót mixelünk, majd kivisszük az előtérbe a depós motyókat. Hat előtt tíz perccel mindenre és mindennel készen kint toporgunk az iskola előtt a rajtra várva. Ismerősöket üdvözlünk, néhány szót váltunk, majd a rajt-pecsét beszerzése után várjuk, hogy „eldördüljön a startpisztoly”. 

A rajtengedély elhangzása után megindul a népes túrázó csapat, hogy ki negyven kilométer után Hahótra, ki százharminc kilométer után ide visszaérve dicsőséget szerezzen ezen a nagyon melegnek ígérkező napon. 

Hosszan gyaloglunk kifelé a városból. Még egész kellemes a klíma, bár a tempós séta megteszi hatását, hamarosan jó néhányan verejtékezünk. Kávézni kéne, de hol… hamarosan megpillantunk egy dohányboltot. Ott biztosan van kávé. Betérünk, és igen. Ráadásul nem is akármilyen. A munkahelyem által forgalmazott csuda finom kávé. Legalább tudom, mit iszok… 

Pár percnyi kávészünet után haladunk is tovább. Persze így a mezőny végére kerülünk, de legalább elfoglaljuk a pozíciónkat. Végül is van időnk… Meg ugye itt az is számít, ha utolsónak érsz be, ha szintidőn belül vagy…

Megyünk hát… Aszfalt… murvás makadámút… végre egy kis erdő… Jó a fák árnyékában. Nem tart sokáig, újra kitettebb terület. A távolban feltűnik egy kisebb csoportosulás. Ott az első Pont: Zsigárd. Filctoll lóg a bójára kötve, azzal kell valamit feljegyeznünk az itiner megfelelő rubrikájába. Időt írunk. Az mindig fix, s legalább később vissza tudjuk nézni, hogy haladtunk. Nem is időzünk sokat, megyünk tovább a „lufi zsinórján” azaz a közös oda-vissza szakaszon egészen a következő ellenőrzőpontig. 

Erdős részek és kitett szakaszok váltják egymást. Ez utóbbi részeken egyre jobban érezhető a nap ereje. Kemény nap lesz, az már most sejthető. Hosszúvölgy, aszfalt, Homokkomárom. Ott a kisbolt. Nem megyünk be, de ahogy kiderül, jól is tesszük. Alig van hűtött folyadék. Sebaj, megtudjuk, holnap tízig nyitva lesz. Gyors kalkuláció, kb. száz kilométer van még addig, és arra csaknem huszonnégy óra. Na meglátjuk, haladjunk. 

Különleges Kálvária mellett emelkedünk. Gyorsan lefotózom a stációkat, mert annyira tetszenek. Haladunk a tömeg után. Felérünk az emelkedő tetejére, betérünk az erdőbe, ahol épp csak addig tudunk normális tempóban haladni, amíg nem érünk a szedres szakaszhoz. Itt aztán szinte mindenki megáll és csemegézik. Finom, fanyar, kellemes. Szeretem. Kis hullámvasutazás után megérkezünk a második ellenőrzőponthoz, ahol a kihelyezett filccel feljegyezzük az aktuális időpontot, majd szépen elengedjük a „lufi zsinórját”, letérünk a közös szakaszról, s elindulunk a nagy kanyarra, ami mintegy kilencvenöt kilométernyi utat jelent, hogy aztán majd valamikor holnap reggel visszatérjünk majd erre a pontra, s innen ugyanazon az úton fejezzük be a túránkat, csak ellenkező irányba. 

Erdőbe be, erdőből ki, emelkedőre fel, lejtőn le. Kb. ez jellemzi az utunkat egy darabig. Persze megspékelve szántóföldek vagy rétek melletti kitett szakaszokkal. Ott kellemetlenül meleg van, bár egy kis szelő kellemesebbé teszi a klímát. Hamarosan egy úttörésben újabb időpontírás a kihelyezett filctollal, s habozás nélkül haladunk tovább. Úgy tervezzük, hogy Hahótig meg sem állunk. 

Hosszan haladunk a keskeny nyomtávú vasútvonal maradványai mellett, ami a Törösznek-Bánokszentgyörgy-Oltárc útvonalon kötötte össze az egykori Esterházy erdőterületeket a csömörédi fűrészüzemmel. Amúgy a török hódoltság előtt erre egy komplett falu volt. A közeli Várdombon egykori földvár maradványai fellelhetők, melyek az őskorból maradtak emlékeztetők az utókor számára. 

Miközben ezek mellett az erdei-mezei csodák és emlékek mellett haladunk szép lassan becsorgunk az Oltárci vadászházhoz. Szerencsére kiszúrjuk, hogy az udvarán ott a vízcsap, melyből feltölthetjük fogyóban lévő készleteinket. Még meg is mosakszunk, majd néhány méter megtétele után beérünk a következő ellenőrzőpontra. Itt a pecsét mellé almát és paradicsomot kínálnak. Paradicsom, só. Jó jön most. Bőven sózom a zöldséget, ami tulajdonképpen gyümölcs, vagy valami hasonló, de igazából mindegy is, csak az a lényeg, hogy jól esik és hasznos most. 

Nem nagyon várakozunk a ponton, megyünk is tovább az oltárci szőlőhegy felé. Kanyargunk rétek mentén, erdőben, olykor lehetetlen utakon járunk, mert a turistautat leterelik az erdészeti útról, pár méterrel beljebb, ott viszont eléggé járhatatlan a talaj. A Kútfeji erdőben kanyarog az utunk, közben újabb ponthoz érünk, a szőlőhegy szélénél, s ismét időpontot karcolunk a kihelyezett filctollal az itiner megfelelő rubrikájába. Innen futásnak eredek, mert khmmm hív a természet, s próbálok megfelelő helyet keresni erre. Párszáz métert futok természetesen emelkedőnek felfelé, mert hát mikor máskor jön rá az ember lányára a kisdolog, mikor emelkedő jön és túratársak követik. Végre találok egy megfelelően sűrű bozótost, így elbújok mögé. Hmmm, az élet apró örömei. Mire végzek, Balu és a többi túratárs is megérkezik, így én megkönnyebbülve folytatom velük az utat. Hamarosan rendezett és elhagyott présházak mentén haladunk a Börzöncei-hegyen. Szomorú látni, hogy mennyi érték pusztul el itt is. Valószínűleg a fiatalok már nem köveik apáik-anyáik vagy nagyszüleik példáját, és nem művelik a szőlőt ezen a helyen. Akadnak azonban nagyon takaros, ápolt kis házak és szőlőtáblák is. Milyen szívszorító látni, hogy sajnos több az elhagyott házikó. 

Örömmel fedezem fel, hogy szelídgesztenye fák szegélyezik utunkat. Ezer éve voltam egy vándortáborban, amikor már szedhető volt a gesztenye. Akkor tetemes mennyiséget gyűjtöttünk és cipeltünk a túrán. Most még ez nem aktuális, így csak csodáljuk a hatalmas fák tüskés-bozontos terméseit. 

Közben azért haladunk tovább, hiszen még mindig több van vissza ebből az útból, mint amit eddig megtettünk. Mindeközben hallgatom, hogy egy túratársunk azt ecseteli, hogy majd valamikor éjjel, mikor Budafapusztán, az Arborétumnál járunk, milyen borzalmas emelkedő lesz. Jajj, hát így kell elvenni az első bálozók kedvét? Sebaj, majd megbirkózunk vele, ha odaérünk. Addig pedig a mostanra koncentrálunk. Már nagyon várjuk, hogy Hahótra érjünk, hisz ott ellátó pont és az egyik depós holmink is vár ránk. Míg az erdőben megyünk, nincs nagy gond, de mihelyt kitettebb szakaszra érünk, igen kellemetlenné válik a hőség. AZ időnként fel-feltámadó szellő még enyhít valamit a hőérzetünkön. Hahótra érve azonban már az aszfalt is veri vissza a hőséget, így a hosszú szakasz a településen igazán kimerítő így a pont előtt. Igen nagy megkönnyebbülés végre leülni egy kicsit. Pecsételés után én hideg innivalót veszek, Balu előkeresi a depós cuccokat. Zoknit cserélek. Ekkor veszem észre, hogy a talpbetétem felső rétege levált, s felgyűrődött. Ez így negyven kilométernél, mikor még kilencven vissza van nem túl jó hír. Úgy látszik, időnként meggyűlik a bajom a hosszú távú túrákon a cipőmmel. A januári Burgin pl. ötven kilométert gyalogoltam levált cipőtalppal. Az sem volt túl kellemes. Lett is jó kis hólyagom a másik lábamon, mert megpróbáltam úgy lépni, hogy minél kevesebb terhelés érje a rossz cipős lábamat. Gyanítom, hogy most is lesznek még emiatt problémáim. Sebaj, megigazítom, lábat kenek, tiszta zoknit veszek, frissítek, s hamarosan indulunk tovább. 

Újabb kegyetlen, kitett szakaszokon haladunk tovább, s minden fának örülünk, ami egy kis árnyat ad a hőségben. Ismét szőlők között haladunk, s hamarosan megtaláljuk a következő pontot a söjtöri szőlőhegyen. Innen párszáz méter kitérő lenne a Deák-kút, de mi most nem megyünk le, hisz vizünk van még elég, és hamarosan ismét településre érünk, ahol nagy valószínűséggel lesz vízvételi lehetőség. Megyünk hát tovább, egészen Söjtörig, ahol a Deák-háznál találjuk meg a következő pontunkat. Itt a pecsételés után vizet vételezek, közben kicsit megmosakszok. Pár percre leülünk, de én inkább indulót fújok, mert jó volna elérni Rádiházára, ahol megint frissítőpont lesz majd. Elindulunk hát újra. Kisétálunk a településről, és megkezdjük a túra talán legkegyetlenebb szakaszát. Hosszan menetelünk kitett szakaszon, ahol még a szél sem fúj, így igen kellemetlenek a délutáni nap égető sugarai. Hosszasan emelkedünk a Kígyós-tető oldalában. A homokos szekérút ontja magából a meleget. Árnyékot alig-alig találunk, így igen kellemetlen ez a szakasz. Szerencsére víz van nálunk bőven, így a fejünkre is tudunk locsolni belőle. Ez pillanatnyilag enyhíti a szenvedésünket, de igen hamar elmúlik a hatása és marad a pihegés. Valahogy aztán átérünk Pusztaedericsre, ahol a gazdaság mellett megtaláljuk a következő ellenőrzőpontot. Újra időt írunk az itinerre, majd haladunk is tovább, hisz innen nem egész hat kilométerre van a következő frissítőpont, Rádiháza, ahol kicsit hosszabban megpihenhetünk. 

Átsétálunk Pusztaedericsen. Valakinek pont akkor támad kedve a kerti gazt elégetni, így hosszú métereken keresztül fullasztó füstfelhőn át tart az utunk. Morgok egy alaposat, hisz úgy tudom, ilyen szárazságban tűzgyújtási tilalom van. No meg nem hiszem, hogy a szomszédokat nem zavarja, hisz ki van teregetve a száradó ruha náluk… vagy faluhelyen ez így elfogadott? Mindegy is, mi hamarosan magunk mögött hagyjuk ezt a performanszot, ők meg majd lerendezik maguk között. Kiérünk a településről, s azon nyomban emelkedni kezdünk újra – már annyira nem hiányzik, de ilyen ez a dombvidék. Az emelkedő tetején egy úttörésben újabb pont, ahol színes időpont kerül az itinerünkbe. S aztán haladunk tovább, mert már jó volna leülni, esetleg egy jó hideg szódát meginni, zoknit cserélni, kicsit feltöltekezni az éjszakára. Balu gyomra rendetlenkedik, hátha egy kis kóla rendbe teszi majd. Bár fontolgatja, hogy neki Rádiházáig tart ez a mai séta, én még azt mondom, majd meglátjuk, hogy mi lesz addig. Egy darabig még az erdőben, aztán szebb és elhanyagoltabb présházak között haladunk. A Méhes-hegy után szembe-fogalomra is számíthatunk, hiszen Rádiháza egy kis kitérőre van innen, s majd vissza kell jönni idáig, hogy folytathassuk az utunkat tovább. Jönnek is szembe túratársak. Ki a hosszún, ki hetvenesen, ami pont Rádiházáról indul. Így akad, aki frissen vág neki az éjszakának, azonban vannak szép számmal, aki elcsigázottan, de annál elszántabban menetelnek. Mi közben szépen lassan leérünk a frissítőpontra. 

Gyorsan elintézzük az adminisztrációt, majd bemegyünk az épületbe leülni. Veszek alkoholmentes citromos sört. Az jól szokott ilyenkor esni. Közben megkeressük a depós motyónkat, s elkezdünk felkészülni az éjszakára. Balu egyre elszántabban mondja, hogy ő nem képes megtenni a hátralévő csaknem hetven kilométert. Remek. Akkor most mi legyen? Én mennék, de egyedül nem merek nekivágni az éjszakának. Még ha ismerném a területet, csak-csak… de így… Már épp azon gondolkozok, hogy akkor jó, kódolja ki a telefonját, amin a track van és majd valami lesz. De nekem ma ezen az úton tovább kell mennem. Ekkor fut be a pontra Rajmund és András. Balu javasolja, hogy menjek velük tovább. Megkérdezem, rábólintanak. Szuper. Bár még nem mentem velük túrán, tudom, hogy szoktak hosszú távokat menni. Tartok is kicsit attól, hogy visszafogom majd őket. Alaposan össze kell szednem magam, hogy ne valljak szégyent. Megvárom, míg frissítenek, pihennek, addig átnézem még egyszer a táskámat, minden van-e az éjszakára. Addig Balu jelzi a pontőröknek, hogy kiszáll, kéri a fuvart vissza Kanizsára. Közben kiderül, hogy akad más is, aki itt feladja a túrát. Nyugodtan hagyom ott a ponton, hisz biztonságban vissza fog érni Nagykanizsára. 

Lassan indulunk. Elköszönök Balutól, s lassan, komótosan indulunk vissza az elágazásig, majd onnan tovább, reményeim szerint egészen addig a kanizsai iskoláig, ahonnan reggel elindultunk. Lassan elhagyjuk a települést, majd a Gámi-hegy szőlőültetvényeit, s visszatérünk az erdőbe. A fiúk magabiztosan haladnak, hisz jól ismerik az utat, meg van náluk kütyü is, amin ott az útvonal. Így én nagyon elszántan szedem a lában, hogy még véletlenül se maradjak le tőlük. 

Hamarosan megérkezünk a következő ellenőrzőpontra az Új-hegyen, majd onnan leereszkedünk Szentpéterfödére. Közben lassan ránk ereszkedik az éjszaka. Még annyit látunk, hogy be tudjunk sétálni a településre, ahol egy szombaton zárva tartó(!) kocsma előtti padnál elő vesszük a lámpáinkat. Ki látott még ilyet, hogy egy kocsma szombaton zárva van? Nahát. Ennyit kell gyalogolnom, hogy ilyet is lássak? 

Közben a félhomályból egy buszmegálló fedezékéből helyiek ajánlgatják, hogy ott van egy kút ivóvízzel. Szerencsére van elég vizünk, így illedelmesen megköszönjük a lehetőséget, majd továbbállunk. 

Innen a következő célunk, hogy elérjünk a Torhai forráshoz. A srácok azt mondják, hogy ők ott szoktak megpihenni. Hát akkor menjünk, igyekszem lépést tartani velük. Kicsit be is álmosodok, így küzdenem kell magammal, hogy haladni tudjak. A forrásig még két ellenőzőpontot kell felkeresnünk, és Lasztonyán is át kell vágnunk. Szépen szeljük a kilométereket. Emelkedünk, majd ereszkedünk, a pontokon a kihelyezett filctollakkal felírjuk az itinerbe az aktuális időpontot, elhaladunk egy kilátó mellett, de sokat úgy sem látnánk, sokat a sötétben, hát nem megyünk fel, csak haladunk tovább. Kisebb kanyargás után egyszer csak megtaláljuk a forrást. Itt megint időt írunk a kihelyezett színes filctollal. A forrás mellett pihenő van kialakítva padokkal. Oda helyezkedünk el. Közben elmegyek egy kis kétbetűs kitérőre végre. Nem akartam megállítani emiatt a fiúkat korábban. Aztán pár perc éjszakai sziesztát tartunk az erdő közepén. Bár elég kényelmetlen, ennek ellenére pár másodpercen belül elalszok. Aztán nem tudom, mennyi idő után arra ébredek, hogy fázok. Nyilván a fáradtság miatt, így örülök is, mikor a fiúk indulót vezényelnek. Kb. negyed órát töltöttünk itt. Még írok egy sms-t Balunak, hogy ne izguljon, minden rendben van. Innen még egy szűk hat kilométer Bázakerettye. Az ebben a tempóban maximum másfél óra. Beállítom hát az agyamat arra, hogy annyit még bírjak ki akármi is történik. Menetelünk hát rendületlenül és valahogy eltelik az idő és elfogy az a pár kilométer, átmegyünk Lipseszentadorjánon, s kanyargunk az erdőben jobbra-balra, majd egyszer csak feltűnnek egy település fényei. El sem hiszem, hogy végre valahára itt vagyunk. 

Lehuppanunk az ellenőrzőpontnak otthont adó kocsma egyik asztalához. Csabáék akkor indulnak onnan tovább. Azt hittem, hogy előrébb vannak már.

Mi kicsit pihenünk, még jó időben vagyunk. Persze közben újra sms-t írok Balunak, hogy hol járunk. Veszek egy kávét, bekenem a lábam lanolinnal, tiszta zoknit húzok, a depós cuccból magamhoz veszek egy energia italt, meg egy sport szeletet és a pulcsimat. Azt kikötöm a zsákomra, mert bár nem fázok, messze még a hajnal, bármi történhet. Kicsit feszül a gyomrom, így félek is, mi lesz később. Közben Feri is megérkezik a pontra. Őt még ott hagytuk Rádiházán, megvárta Kálmánékat. Aztán ide már egyedül érkezett. Innen velünk folytatja az utat, tervei szerint világosodásig, mert nem ismeri az utat. 

Mintegy fél órányi pihenő után indulunk tovább immáron négyen. Alig megyünk párszáz métert el kezd esni az eső. Szerencsére nem vészes, csak csepereg, de azért kicsit bosszantó. Felveszem az esőkabátom, mert féltem a zsákban a telefonom és a fényképezőmet is. Persze így nem komfortos, úgy érzem magam, mint ha pácba raktak volna. Remélem, hamarosan eláll, mert úgy hírlik, hogy a zalai erdők útjai igen csúszósak tudnak lenni esőben. Az aztán már tényleg nem hiányzik az életemből. Hosszan menetelünk aszfaltos úton, a Pityer-dűlő mentén egészen az Arborétumig. Itt újra betérünk az erdőbe, s szerencsére el is áll az eső, így az esőkabátot végre levehetem. Várom azt az előre beharangozott emelkedőt, amit valahol a börzöncei szőlők környékén ecsetelt a túratársunk. Valamennyit ugyan emelkedik az út, de annyira nem vészes. Na jó, azért nem is annyira kellemes, de sokkal rosszabbra számítottam a beharangozó nyomán. Hosszasan kanyargunk az erdőben, majd ereszkedni kezdünk. Egyszer csak feltűnik egy épület, ami nem más, mint a kistolmácsi kisvasút végállomása. 

Innen elég hosszan aszfalt úton haladunk a horgásztó mellett. A fiúk valami virsliről beszélnek, frissítés gyanánt. Azt hiszem, hogy ez az ellátás része. Ők meghagynak ebben a hitemben. Kapkodom is a lábam, bár a gyomrom még mindig rendetlenkedik, így vacillálok, hogy kell-e nekem egyáltalán az étel, de aztán úgy döntök, hogy igen, mert kell az energia és a só. Miközben ezen elmélkedek, megérkezünk a Tó-büféhez. 

Itt újabb ellenőrzőpont van. A helyi törzsközönség, akik egyébként ahogy kiveszem a beszélgetésükből horgászok, de a bot helyett inkább a poharaikat szorongatják, s már nem igazán szomjasak. Nagy hangon szorgalmazzák, hogy az ajtó melletti DDK-s pecséttel igazoljam ott jártamat. Nagy lelkesen lehelem is a bélyegőz és rányomom az itinerre, mikor kiderül, hogy a pontőr bent ül a büfében. Remek. Sebaj, ő is pecsétel egyet a megfelelő helyre. Kérem, hogy időt is írjon rá. Ha már eddig mindenütt azt írtunk. Teát kínálnak, ami valóban az ellátmány része. A fiúk megrendelik a virslit. Persze ekkor rájövök, hogy az önköltséges. Már mennék a pénzemért, mikor mondják, hogy erre most a vendégük vagyok. Hát, nagyon szépen köszönöm, igazán kedves gesztus. Aztán leülök egy asztalhoz, s csak nézek ki nagy bambán a fejemből. Megérkezik a hajnali reggeli, vagy mi. Nagy nehezen letolom, mert bár nem kívánom, tudom, hogy enni kell. A sok folyadék csak lötyög a gyomromban. Kell a szilárd táplálék is. Aztán úja indulót fújnak a srácok, így felkerekedünk. 

Egyre nehezebb egy-egy ilyen megálló és pihenő után újra nekiindulni. Fél négy van, hamarosan világosodik. Most már csak ez hajt tovább, hisz tudom, hogy ha kivilágosodik, akkor valahogy új erőre kapok. Dúdolgatom a Süssfelnapot, hátha kicsit ösztönzőleg hat majd a nagy sárga Bolygónak a mihamarabbi ragyogáshoz. Mire a következő ellenőrzőponthoz érünk, már biztosan világos lesz. Addig azonban csaknem kilenc kilométert kell még megtennünk. 

Rendületlenül haladunk hát, immáron a DDK útvonalán majdnem a célig. Lassan jön az a híres, hírhedt hét domb. Addig azonban át kell dobbantanunk még a Sima-hegyen, majd Borsfán, s a Borsfai-hegyháton, majd meg kell látogatnunk a valkonyai Rockenbauer Pál Turistaházat. Miközben menetelünk, szinte észrevétlenül tűnik el a fejünk fölül a sötétség. Vagy aludtam egy darabig, vagy hipp-hopp világos lett, mert arra leszek figyelmes, hogy nem kell a lámpa hát le is kapcsolom, s el is teszem, mert már kényelmetlen. Egy emelkedő, majd az azt követő lejtő után házakat pillantok meg. Mint kiderül Valkonyára értünk. Óhh, hogy mennyire vártam már ezt a pillanatot, gyakorlatilag az elmúlt kilenc kilométer csaknem minden lépése alatt…

A Turistaházban újabb ellenőrzőpont vár bennünket. Gyorsan pecsételtetek, majd lehuppanok egy padra. Nem is tudom, mit csináljak hirtelen. Fáj a lábam, le kéne vennem a cipőt, zoknit kéne cserélnem. Meg aludnom sem ártana. Meg enni, inni és toalettre menni, és… és… Na lássuk szép sorjában. Zoknit cserélek. Most nincs kedvem lábat kenni, vagyis nem tudom annyi ideig összehajtogatni a térdem, hogy elérjem a lábfejem. Remélem, nem bánom meg. Zsíros kenyérrel kínálnak, de valahogy nem kívánom. Kinyitom inkább az energiaitalom, amit a depós szatyorkában küldtem előre. Aztán eldőlök a padon, és szerintem még le sem ér a fejem elalszok. Aztán megint arra ébredek, hogy fázok. Nincs hideg, csak a fáradtság. A fiúk is el kezdenek szedelőzködni, így még gyorsan (hahaha…) elszaladok toalettre, ha már itt van a lehetőség. Felemelő érzés szappannal kezet mosni. Az élet apró örömei, ugye…

Bő fél órás, vagy talán valamivel hosszabb pihenő után újra nekiindulunk, hogy végre valahára legyűrjük azt a hét dombot. Gyertek hát dombok! Mit nekem hét egészen aprócska dombocska… Megyünk rendületlenül - ugyan mi rendíthetne meg az elmúlt huszonnégy óra után? Már semmi. Megyünk, akármennyire is fáj a lábunk. Minden emelkedő előtt gálánsan magam elé engedem a fiúkat. Majd valamikor csak utolérem őket, gondolom én, de valahogy nekik sem akaródzik már szaladni. Most vagy rám való tekintettel nem mennek gyorsan, vagy nekik is ennyire telik az energiájukból. Azért titkon remélem, hogy ez utóbbi, hisz nem szeretném visszafogni őket. Mondogatom is nekik időnként, hogy ha tudnak, menjenek csak, innen már valahogy csak becsorgok a célba, de mindig azt a választ kapom, hogy höhö, ők sem tudnak ám gyorsabban haladni. Meg hát együtt jöttünk eddig, együtt megyünk a célig is. 

Közben fogynak a dombok. De milyenek? Köztük van a környék legmagasabb hegye, ami nem kisebb, mint háromszázhuszonnégy méter. Na jó, nem egy Csóványos, de most legalább olyan magasnak tűnik. Ezek nem is dombok, hanem hegyek. Magasak, nna. Némelyikről rémesebb az ereszkedés, mint a börzsönyi hegyekről. Nem hosszú, ám annál meredekebb. Közben megy ám a poénkodás arról, milyen hülye járásunk van. Jókat kacagok magunkon. Hosszú hallgatások után időnként valaki be-benyög egy poénos megjegyzést arról, milyen sikkesen lépkedünk. Legalább valami feldobja az utat. Kicsit lemaradok egy emelkedőn, s csak azt látom, hogy egy kanyarban Rajmund integet, hogy a kanyar után arra fel… Hát persze, hova máshova… fel. Hát, akkor menjünk fel. Egy rövid szakaszon itt letérünk a kékről, hogy felkeressük az utolsó emberes pontot a szőlőhegyen. Az eszteregnyei szőlők kis présházai között találjuk meg a pontőrt. Gyorsan pecsételtetek. El ne maradjon, ha már idáig olyan szorgalmasan írogattam az időpontokat a kihelyezett filctollakkal, s pecsételtettem a pontokon. Nagyon kellett figyelnem erre is, mert máskor az ilyesmit Balu intézi. Egyszer lett rám bízva ez a feladat, akkor is elszúrtam, mert csak az egyikőnk lapjára került pecsét. Szerencsére akkor nem lett belőle gond, de van, ahol nem fogadják e el a teljesítést, ha nincs meg minden pecsét. Kis asztalon vizes ballon, az asztal mellett szék. Le is huppanok, bár tudom, hogy nem szabadna. Száztíz kilométer környékén járunk. Reggel nyolc óra van. Huszonnyolc órája vagyok talpon. Na jó, ebből levonhatjuk azokat a tíz-húsz-harminc perceket, amiket a pontokon ültem-feküdtem-aludtam. Akkor sem kevés és cseppet sem normális. Pár perc után indulunk tovább. Visszatérünk a kékre. Innen hamarosan ismerős szakasz következik, hisz az utolsó tizenhét és fél kilométeren ugyanazon az úton megyünk vissza Kanizsára, amelyiken addig jöttünk. Hamarosan meg is találjuk azt a kereszteződést, amelyiken tegnap reggel elkanyarodtunk az Oltárci Vadászház felé. Az út mentén ott nyújtogatják ágaikat a vadszeder indák, de most nem annyira vonzóak, mint egy napja voltak. Egy-egy szemet még leszedek menet közben, de megállni emiatt már nem akarok. Kisebb emelkedők és lejtők teszik úgymond izgalmassá az utat. Alig várom, hogy feltűnjön végre az erdő felé néző kőkereszt, hisz az már azt jelenti, azután hamarosan Homokkomáromba érünk. De valahogy nem akar feltűnni az a kereszt. Csak a kisebb emelkedők és lejtők váltogatják egymást. Már épp ingerenciám támad elhajítani a túrabotokat jó messzire, hogy meg se találjam, s leülni az út szélén, akármi is lesz, mikor végre valahára megpillantom azt a keresztet. Gyorsan én is keresztet vetek hálám jeléül, hogy elértem idáig. Persze nem álok meg, hisz nem akarom a fiúkat is megállásra kényszeríteni és abban bízok, hogy a homokkomáromi kisbolt még nyitva lesz. Bár egy napja sem volt túl nagy kínálata, de hátha beszerzett valamit azóta a tulaj. Végre elérjük a templomot, ahol vasárnapi mise van. Leereszkedünk a fából faragott szobrok mentén, s a kanyarban meglátjuk, hogy a kisbolt ajtaja nyitva van. Nahát. Ezek szerint még nincs tíz óra. Tegnap azt mondta a boltos, hogy kb. tízig lesz nyitva. Titkon megdicsérem magunkat, hogy milyen ügyesek vagyunk. Ennek örömére meghívom a srácokat egy jó hideg gyümölcsös sörre. Mert tegnap óta az is lett itt a boltban. Szuper. Leülünk a lépcsőre – bízva abban, hogy majd fel is tudunk állni. Eszméletlenül jól esik a hűsítő nedű. Meg az ülés is. A nap pedig egyre melegebben tűz. Én meg voltam olyan marha, hogy Rádiházán odaadtam Balunak a simléderes sapkámat, mondván éjjelre úgy sem kell. Szerencsére egy csősál van nálam, így jobb híján azt használom fejfedőnek. Ha ügyesen húzom a fejemre, akkor még a nyakamat sem égeti a nap. Remek. Mehetünk is tovább. 

Valahogy feltápászkodok a lépcsőről, s C-3po mozgással indulok el a fiúk után Hosszúvölgy felé. Most valahogy jól esik az aszfaltút, annak ellenére, hogy egy kicsit emelkedik. Az egyre jobban tűző nap viszont már annyira nem esik jól. Hosszúvölgy házait elhagyva ismét a kellemetlen murvás úton haladunk, ráadásul semmi árnyék. Az vígasztal, hogy már nincs sok hátra. Na jó, sok az. De menni kell. Innen már négykézláb is…Lehet, hogy a végén még az lesz, mert egyre jobban ég a bal sarkam. Ebből tuti vízhólyag lesz. Vagy már van. Végre betérünk egy erdősebb területre, elhaladunk az Erdészház, majd a Vaddisznóskert mellett, és végre kiérünk a Zsigárd-major előtt elterülő szántóföldhöz. Innen csak pár lépés és ott az utolsó ellenőrzőpont. Gyorsan adminisztrálunk, majd lehuppanunk a villanyoszlop tövébe. 

Élek a rögtönzött pihenő adta lehetőséggel, s megnézem a bal sarkam. Nem valami szívmelengető a látvány, hisz egy hatalmas vízhólyag éktelenkedik rajta. „Nem segít itt mán csak a piócás ember…” Na jó, kisanyám, piócás emberre nem várunk, segíts hát magadon. Akkor szúrunk. Tű elő, nedves kendő elő, ragtapasz elő, indulhat a műtét. Bődületes mennyiségű vizet nyomok ki a hólyagból, majd jól leragasztom. Zokni vissza. Cipő vissza. Műtős cuccot elcsomagolom, majd fogalmam nincs, hogy, de feltápászkodok. Ismét C-3po mozgásra váltok – ugyanis másra már nem vagyok képes, és követem a srácokat az utolsó csaknem nyolc kilométerre. Eleinte minden lépésnél szúr a sarkam, aztán valahogy elhelyezkedik a cipőben a lábam, s igazából ámblokk az egész fáj. Mindegy, megyek, hisz itt nem maradhatok. Elérünk valami buszfordulóig. Aztán át Palin felé, ahonnan menthetetlenül aszfaltozunk a célig. Persze egy négyzetcentiméternyi árnyék sincs. A srácok százméterenként nézik a kütyüjüket, és mindig megnyugtatnak, hogy már csak ennyi meg annyi van vissza. Szerencsére mindig kevesebbet mondanak, é csak fogynak a méterek, de valahogy nem érzem, hogy sokkal közelebb lennénk a célhoz. Nem is ismerős ez a szakasz. Tényleg erre jöttünk tegnap? Na mindegy, megyek, csak lesz valami. Többször megállapítom, hogy ez egy nagy város. Egyenesen metropolisz. Meg azt, hogy ez egy végeláthatatlanul hosszú utca. A világ legárnyéktalanabb utcája. Úgy érzem magam, mint a szamár a Shrekből, azzal a különbséggel, hogy nem egy hintó hátulján zötyögök. Ott vagyunk már? És akkor feltűnik az a trafik, amelyikben tegnap reggel kávéztunk. Atyaég, még ilyen messze vagyunk? Nemááár. De. Fiúk trafikba be, én az előtte kirakott székre le. El sem helyezkedek, valami energiaitallal jönnek ki. Hurrá. Gyerünk tovább. Meleg van. Az aszfalt veri vissza a hőséget. Megyünk, már amennyiben azt a mozgást, amit művelünk, menésnek lehet nevezni. 

Szűkül a tér, imbolygok a járdán. Hopp, ismerős ezt a ház, itt mellettem. Jó jel. Mennyi van még vissza? Két kilométer. Írok egy sms-t Balunak. Készítsen egy papucsot, már ha lesz még mire felvennem… Két kilométer. Az maximum fél óra. Uram atyám, még fél óra? Mindegy, menjünk, itt nem maradhatok. Közben András azt mondja, hogy lehet, hogy nem is annyi a visszalévő út, mert mintha tavaly, amikor a tracket rögzítette, hamarabb kapcsolta ki a kütyüjét. Remek. Most már mindegy… Menjünk… Lassan elfogy a maradék út is. Bár már úgy érzem, hogy már legalább kétszer gyalogoltunk át a városon. Egyszer csak egy utcasarkon megpillantom Balut. Hűűű, ha ő ott van, akkor mögötte ott a cél. OTT A CÉL. El sem hiszem. Balu fotózgat, meg gratulál, aztán bekísér bennünket az épületbe. Előkaparom az itinerem, a srácok gálánsan előre engednek, mondván megérdemlem. Nem jobban, mint ők, de köszönöm. Megkapom a célpecsétet, az oklevelet, ami egyben egy sorozat teljesítésre alkalmas füzetecske ( hurrá, jöhetek vissza még kilencszer ), és egy aprócska gesztenye-levél jelvényt. Zöldet. Gyönyörű! 

Miután a fiúk is megkapják a díjazásukat, gratulálok nekik, s megköszönöm, hogy pesztráltak engem az éjszaka. Bízom benne, hogy nem nagyon fogtam vissza őket. Bizonygatják, hogy nem nagyon tudtak volna gyorsabban menni. Hát, remélem. 

Alig hiszem el, hogy itt vagyok. Pedig tegnap reggel úgy indultam el, hogy akármi is történjen, én végig akarom járni ezt az utat. Voltak pillanatok, amikor csak a fejem vitt tovább, mert ha a lábamra lett volna bízva a dolog, akkor bizony jó pár helyen ott maradtam volna. Lassan kezdem kapizsgálni, miről beszélnek, mikor azt mondják, fejben dől el. Hát megcsináltam. Százharminc kilométer. Kb. kétszázezer lépés. Másfél nap. Újabb pipa a bakancslistán. Jöhet a következő. No meg jövőre jöhetek vissza. Balunak is át kell ezt élni. Nekem meg be kell, hogy teljen a tíz rubrika…

 
 
goomTúra éve: 20172017.08.11 21:50:57
megnéz goom összes beszámolója

 Ahogy én láttam: fényképes beszámoló blog (illetve Turista Magazin-cikk).

 
 
 Túra éve: 2016
CsSTTúra éve: 20162016.08.16 08:52:52
megnéz CsST összes beszámolója

Beszámoló az ötödik Rockenbauer 130-amról, egyúttal az 1000. kilométeremről Jeremcsuk Istivel :)


A túrának ezúttal is nagyszerű hangulata volt, de most sem adta magát könnyen. Több mint 32 és fél óra alatt értünk a célba, kevesebb mint fél órát hagyva a szintidőből.


Ide kattintva olvasható a részletes beszámoló, képekkel, hivatkozásokkal, adatokkal.

 
 
Petya83Túra éve: 20162016.08.08 11:29:33
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Rocki "85"


2016.08.06.




Habár nem volt tervbe véve, egy héttel a túra előtt úgy döntöttem, megpróbálkozom a teljesítéssel, mivel az elmúlt másfél hónapban elég sokat mentem, vaalmint éppen nem volt programom a hétvégére. :)


Pénteken a suliban aludtam, majd szombat reggel 6-kor nekiindultam 58 túratárssal együtt. Egy apró gondom már a felébredés óta volt: valahogy nem éreztem most olyan motivációt a teljesítésre, mint pl. a Kék-Balaton 100-on. De csatlakozva velem egy településen élő társamhoz, jó tempót mentünk. Több helyen nagy sár fogadott minket az éjjeli eső miatt, volt, hogy alig tudtunk felmenni a domboldalon. Vagy épp csúsztunk lefelé a lejtőn. Ilyenkor jól jött az aszfaltos rész.


Hahótra egy tatabányai túratárssal értem be, itt kajálással és sörivással pihentem. Innen jó kis dombozással a söjtöri szőlőhegyen át vezetett Söjtörre az út, ahol a pecsételés után egy kocsmában pihentem meg. Ezután egy unalmas és egy jó dombra emelkedős rész volt Pusztaedericsig, majd egy szőlősön legurultunk Rádiházára. Egy kóla és egy zsíros kenyér, valamint 20 perces pihenő volt a program és indultam tovább. 


A közös szakaszon sok szembejövővel találkoztam, majd egy darabig egyedül mentem, míg a pápai túratársat utol nem értem. Átmentünk Szentpéterföldén, ami sajnos mintapéldája hazánk falvairól: még a kocsma is zárva volt szombaton este 7-kor. Vizet vételeztem a falu utáni temetőben, majd mentünk tovább Lasztonya felé az erdőben. Itt, 73 km-nél fogyott el az addig is kevés motiváció, holott semmi fájdalommal nem küszködtem. Egyszerűen csak elég volt az egészből. Még volt több, mint 10 km, azt jó tempóban lenyomtuk.


Bázakerettyén, a kocsmánál jeleztem a pontőröknek, hogy befejeztem. Néztek is rám kérdően, hogy miért, nem úgy nézek ki, mintha problémám lenne. Felhívtam a rendezőt, hogy egy másik túrázóval, akinek a bokája ment ki, igényelnénk egy "taxit". Egy óra múlva tudott jönni, addig én két sört megittam, illetve túrázókkal beszélgettem. Kb fél 2-re voltunk bent az iskolában. Így tulajdonképpen egy 85,3 km-es túrát csináltam e napon. :)


Őszintén szólva, annak ellenére, hogy Zalai-dombságban van a túra, rengeteg apróbb-nagyobb domb van, ami nekem szokatlan volt. Inkább a bakonyi vidékhez vagyok szokva. Idegesített is már egy idő után, hogy sokszor sunyi módon szinte mindig volt egy-egy emelkedő. Talán ez is közrejátszhatott, hogy inkább fejben fáradtam el. De jövőre mindenképp tervbe veszem, hogy eljövök és teljesítem. Most legalább már tudom, mire számítsak!

 
 
 Túra éve: 2015
kekdroidTúra éve: 20152015.08.22 00:44:07
megnéz kekdroid összes beszámolója

Teljesítési útmutató hosszú kihagyás után*: Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130


Juss el Nagykanizsára vonattal. Találkozni fogsz más túrázókkal. A városban találd meg a Mezõ Ferenc Gimnáziumot. Egy gyanakvó tekintetû embernek adj pénzt és egy darab papírt az adataiddal. Valahonnan ismerõsnek fog találni, de ezt jól titkolja. Visszakapsz tõle néhány nagyobb darab papírt, az erre írtak alapján kell holnap gyalog közlekedned a Zalai-dombságban. Éjjel egy tanteremben alszol, ötödmagaddal.


Szombat reggel, óvatos becslés szerint hat órányi alvást követõen arra ébredek, hogy enyhén fázom, amikor épp nem vagyok betakarózva teljesen. A kinti, kellemesen hûvös levegõ átjárta a termet, nagy örömömre, úgyhogy az adott pillanatban az a pár óra alvás valóban pihentetõnek tûnik. Az éjszakai kevés alvás a késõi érkezésnek és az est kiemelt díszeseményének köszönhetõ: utóbbinak azt neveztem ki, amikor valaki egy téesz gumimatracpumpa-gyártó melléküzemága által 1969-ben gyártott – és kenõanyaggal azóta sem találkozó – pumpával juttatott szorgalmasan levegõt egy, a pumpálás idõtartama alapján franciaágy méretû matracba. Aztán még beszélgettünk is leendõ útitársainkkal, hogy õk se aludjanak. Az ébredést követõen úgy-ahogy összeszedjük magunkat Kerek repkénnyel és kétségbeesetten próbálunk kávét szerezni, sikertelenül. Az iskola folyosóján lévõ automatát ugyanis nyárra leszerelték (nyilván), a szomszédos pingvinezdében pedig õszinte döbbenetemre nincs kávé. Helyette így egy-egy szendvicsre nevezünk be. A kapott étel ízre és méretre is megfelel, általában negyedennyit szoktam reggelizni. Miközben várjuk szendvicseink elkészültét, megszemlélhetjük a tömegrajtot, amennyiben a két, most rajtoló táv résztvevõinek hatvan-hetven fõs seregét tömegnek tekinthetjük. Néhányan megmosolyognak minket, de ez a szemle szinte hagyomány, csak máskor tényleg a kávé miatt álltunk itt. A meglepõen kis létszámú mezõnyben néhány ismerõs azért felbukkan: Pap Gábor, DJ_Rushboy, sétáLós bácsi, orsipanka és még jópáran. A kézhez kapott szendvicsekkel felfegyverkezve, rajtbélyegzés után beállunk a túrázók sorába, útitársaink Vali és -rafter-, valamint itt még csak lélekben suvlaj.


Ne menjetek be a fõtérre, kanyarodjatok el Palin felé. A korábbihoz képest más színû és alakú jelek várnak a tereptárgyakon. Ne lepõdjetek meg látványosan. Vigyázz! A benzinkútnál ne zdravsztvujtyéval köszönj, hiszen az öemvénél se grüszgottozol. Ha megfelelõ választ adtok a pénztáros kérdésére, nem csak benzint tudtok tankolni.


Valinak köszönhetõen kávéhoz jutva trappolunk tovább észak felé a palini kerékpárúton. Gyorsan lepörög a bemelegítõ néhány kilométer, elérjük a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúrát, nyugat felé kanyarodunk rajta. Keresztezzük az egykori Déli Vasút Nagykanizsa - Bécs fõvonalát és a 740-esre számozott Palinkerülõ utat, elhagyjuk a lakott területet. Használaton kívülinek tetszõ buszforduló (pályázati pénzek értelmetlen elköltése c. hõsköltemény, ezerhétszázadik ének) után átkelünk az éppen terepi átrendezés alatt álló Principális-csatornán és hamarosan megérkezünk Zsigárdra. Harangláb és hozzá mellékelt tábla fogad, odébb pedig a túra elsõ bójája, az azóta új nevet viselõ Kanizsa TE egykori pihenõháza elõtt. Az egykoriság csak a tulajdoni viszonyra vonatkozik, a ház egyáltalán nem egykori, sõt, láthatóan újítottak rajta. Eljött a filctollas kreatívkodás ideje, Repkény él a lehetõséggel, én csak felfirkantom az idõpontot és a helyszín elsõ három betûjét és tépünk tovább, a lányok elöl, -rafterrel- ketten pár méterrel lemaradva.


Kanyarodj be az erdõbe. Balra, a kerítés mögött állatok neszeznek a sûrûben. Nincs félnivalód, állítólag a feketerigó támadását többen túlélték már. Erdészházhoz érsz, vele szemben Erzsébet királynéra emlékezik egy emlékkõ. Tippeld meg, hogy hányszor járt Erzsébet királyné Zsigárdon vagy Hosszúvölgyben. Rosszul tippelsz, bár ki tudja? Kiérsz a hosszúvölgyi dûlõútra, kanyarodj Hosszúvölgy felé. Idézd fel, hogy milyen volt homokot rugdalni ezen az úton, miközben a zúzottkövet rugdalod.


Az aszfaltra kiérve máris kényelmesebben haladunk Homokkomáromig és azon is túl. A templomnál aztán elfogy az aszfalt és egyszerû szekérút kanyarog velünk tovább a dombháton. Kõkeresztek szegélyezik az utat, egyiküket még egy régebbi nyomvonal mellé emelhették, a régi töltés nyoma még helyenként kivehetõ az aljnövényzetben. Két domb közé ereszkedünk, a völgybéli kényelmes útról egy túratárs visszakiabálja Repkényéket, akik elporoszkáltak volna Sormás felé. Visszatérnek, áthuppanunk a következõ dombon, fent új tábla hirdet piros sáv jelzést Magyarszerdahely úticéllal. Ma is tanulok újat, többek között ennek a jelzésnek a létezését. Leérve a dombról erdészeti munkaterületen botladozunk keresztül, így érkezünk meg Obornak határába, ahol pár évvel ezelõtt -rafter- tartott nekünk meglepetés-frissítõpontot. A gépjármûforgalmat ezekben a percekben nélkülözõ obornaki bekötõutat erdészeti bekötõútra cseréljük, majd meredek, az évek során árnyékossá vált emelkedõn kaptatunk fel a következõ domb tetejére. Újra bóját találunk, kezdõdik a kilencvenegynéhány kilométeres kör.


Az óramutató járásával ellentétes irányban tedd meg a kilencvenegynéhány kilométeres kört.


Azzal kezdjük, hogy némi fel-le bóklászást követõen egy újabb bójára lelünk, szedret eszünk és lesétálunk a Zalaerdõ kiterjedt vasúthálózatának legdélkeletibb végpontjára. A sínek a sûrû fû alatt nagyjából hiánytalanul megvannak, a pálya többi, vasúti közlekedéshez szükséges eleme kapcsán már nem vagyok ilyen bizakodó. A rét után a jelzés beinvitál egy kényelmes gyalogösvényre az erdõbe, itt olyan lendületesen elbeszélgetjük az idõt, hogy egyszer csak egy domboldalban találjuk magunkat, mindenféle jelzés nélkül. A kilátás szép, és a látottak alapján az is jól azonosítható, hogy hol kellene lennünk. Visszafordulunk és lemegyünk újra a sárga jelzésre, amelyet immár nem elveszítve érkezünk meg a Márki vadászházhoz (épült 1986-87-ben) és a megbízható vízvételi helynek számító csizmamosóhoz. Valamivel arrébb, ha egyenesen mennénk, megérkeznénk Oltárcra, de mi egy miniautónál betérünk jobbra, itt találkozunk elõször pontõrrel a túra során. A kapott almát rágcsálva ballagok tovább a többiek után, elhaladunk a tautologikus nevû Kútfej-kút-forrás közelében, és felballagunk a szõlõhegyre Börzönce és Bocska határában.


A bójánál található kék filctollal írj valamit a nálad lévõ papírra. Utána egy táblához érsz, ahol a hahóti benzinkút (véletlen?!) felé kell elindulnod. Vigyázz a hegyen parkoló, ördögi rendszámú platós UAZ-nál. Nem sokkal késõbb megérkezel a börzöncei Szent Lõrinc-kápolnához. Ne idõzz sokáig, menetelj kitartóan, bójától bójáig a dombháton. A zöld sávot ne keresd tovább, sárgát festettek fel a helyére. Az ingoványos és a nyomvályús útszakaszok után favágókhoz érkezel. A fõ favágó tanácsot ad a túra útvonalával kapcsolatban. Hallgass rá! Hamarosan még több, fát daraboló és fát rakodó favágóval találkozol. Ne feledd, hogy a gém hatósugarában tartózkodni életveszélyes és tilos.


Hûvös, meredek falú mélyút vezet le a hahóti szõlõhegy határába, itt szép kilátás nyílik délkelet felé, a tágas völgybe, amelynek a túloldalán a Thury emléktúráról ismerõs helyszínek sorakoznak és persze kelet felé is, ahol a dombsoron túl a Kis-Balaton lápvidéke terül el. Lesétálunk Hahótra, a falu szélén kápolna és benzinkút áll, valamint tábla invitálja az érdeklõdõket egy tõzegbánya felé. Minket most egyik sem érdekel különösebben, a napsütötte utcán felsietünk a 40-es táv célja, a Flintstones presszó felé, ahol ezúttal elfelejtek utánanézni, hogy mi lehetett a névadás apropója. Zsíros kenyeret és alkoholmentes sört fogyasztunk, elõbbit a rendezõk adják (jajistenem, mégiscsak beleírtam a szolgáltatást), utóbbit a kocsma kínálatából szerzem be. A rövid pihenõ után kilépünk újra a napsütésre, végigsétálunk a település központján. A bolt parkolójában a Zala Volán az ÉNYKK nemrég beszerzett MAN-ja ácsorog, táblája szerint a Zalaegerszeg – Zalaszentbalázs viszonylatot járta utoljára. Átkelünk a 74-es fõúton, ma utoljára, majd lassan, kényelmesen emelkedõ úton célozzuk meg Söjtört.


Ne keresd hiába a Mackó-forrást, helyette forduljatok a szõlõhegy tetejére vezetõ K+ jelzés felé. Fent idézd fel az elsõ alkalmat, amikor itt jártál: sütött a Nap és nagy beszélgetés zajlott talán a Deák teljesítménytúrákról. A Nap most is süt és a téma sem változott. Menj egyenesen le a házakhoz, majd derékszögben jobbra, és a csoffadt kereszt után találod a következõ bóját. Nem tudod, hogy Zalaegerszegen vagy másutt esik-e az esõ, de ne legyél emiatt nyugtalan. Sétáljatok vissza fel a dombhátra, majd le a többszörösen nevezetes Söjtörre. A Deák-háznál találod a fõrendezõt, aki beenged a kiállításra és a mosdóba is. Szégyelld magad, hogy megint nem nézed meg a kiállítást.


Söjtörön hosszan ballagunk a fõúton, amíg elkanyarodhatunk a Méregház felé, itt kimegyünk a településrõl, el a Felsõ-Válicka partjáig, ahol mély suvadás mentén vezet az ösvény a patak rozoga gyaloghídja után. Talán pont errõl híresztelte a média nemrég, hogy megnyílt a föld Zalában? Nagyobb katasztrófa soha ne érje az országot, tényleg. Dél felé fordulunk, hosszan trappolunk a napos földúton, -rafter-ék lassan elhúznak, amíg mi Repkény éppen csörgõ telefonjával szerencsétlenkedünk. A furcsán csendes pusztaszentlászlói strand környékén hátat fordítunk a Válickáknak, elkanyarodunk a soron következõ dombtetõ felé. Az emelkedõnek külön örülök, mert fölfelé kevésbé fáj a kidörzsölõdés és a talpanként egy darab vízhólyagkezdemény. Lefelé pedig annak örülök külön, hogy gyorsabban tudok haladni. Kerek repkényt ilyesféle, erõnléttel kapcsolatos problémák még nem gyötrik, a Magas-Tátra jó edzõterepnek bizonyult. Hamarosan újabb bójánál kell rajzolni, -rafter-ék itt várnak be minket. Pusztaedericsen minimális kitérõvel kocsmát és nyomóskutat talál az errejáró. Kitérünk a nyomóskút miatt, kocsmába most nem megyünk. A kocsma elõtti pihenõnél helybéliek üldögélnek, parkettázásról, fûnyírásról, festésrõl beszélnek, csupa olyan dologról, amit általában csinálni szoktak ilyenkor az emberek. Hiába figyelek, nem hangzik el sem a hatos átlag, sem a TTMR-pontszám szókapcsolat, de még a Kinizsi Százas sem. Nocsak. Egy félmeztelen bácsi jön hozzánk, kérdezi, hogy a kollégájával találkoztunk-e, mert õ is szokott „olyan hetven kilométereket gyalogolni”. Sajnos nem tudjuk, hogy találkoztunk-e a kollégájával, de ha találkozunk, és sikerül azonosítani, akkor átadjuk üdvözletünket. Késõbb meg sem próbáljuk ezt az azonosítást, emiatt azóta is kicsit kényelmetlenül érzem magam.


Hagyjátok el Pusztaedericset a focipálya mellett! A falu szélén halmokban áll az út javítására szolgáló zúzottkõ és cserépmaradék, ezekkel váltva javították fel az utat és itt a következõ szakaszra betárazott készletet látod. A dombra felérve a kihelyezett filctollal jegyezd fel, mirõl beszélgettek az emberek Pusztaedericsen! A kék sávon indulj Rádiháza felé: az ellenõrzõpontig üdvözölheted szembõl érkezõ túratársaidat. Rádiháza a lovas szubkultúrában lovas létesítményérõl híres. Lovakat ezúttal két helyen szemlélhetsz meg, ebbõl az egyiknél elkészítheted a „legelõ lovak gáztározóval és kék sáv turistajelzéssel” c. fényképedet. Na Kékdroid, te sem vagy egy André Kertész. Érkezzetek meg Rádiházára, új útitárs csatlakozik hozzátok suvlaj személyében.


A rádiházi éppen-csak-megállunk-pecsételni-és-már-megyünk-is-tovább-típusúra tervezett megállás szerencsétlen állapotom miatt csaknem fél órásra nyúlik. Lecserélem a zoknimat, lemosom a poros talpaimat, ez önmagában sokat javít az állapotomon. Emellé betolunk még egy-egy alkoholmentes sört Repkénnyel, valamint megeszem az egyik szelet zsíros kenyeret a ponton kínált ellátmányból. Induláskor üdvözölhetjük szembõl érkezõ túratársainkat, néhányan frissen, többen elég bágyadtan néznek vissza ránk. Tõlünk keletre most nem a gáztározó kék épületeit, hanem a Deák túrákról ismerõs szompácsi Szent õrangyalok-kápolnát nézegetem, amíg erre módom van. A kék jelzés megmássza a szentpéterföldi Új-hegyet, a korábbi útvonalváltozat követésétõl a tetõhöz rendelt bója rettenti el a renitenskedni próbálókat. A tetõ után nem sokkal leérünk a Gutorfölde felõl felkanyarogó országútra, ezen sietünk be Szentpéterföldére, ahol Repkény szülei és öccse, Dani várnak privát frissítõponttal: gulyást falatozunk és még egy tányér gulyást és kávét is és kapunk leveles tésztába sütött virslit, hogy legyen mit elvinni. Ez a második, féltáv környéki pihenõ még az elõzõnél is jobban esik, utána talán a kávé hatásának köszönhetõen, talán azért, mert jóllaktam, különösebb nehézségek nélkül tudok továbbindulni.


Hagyjátok el Szentpéterföldét a kisvasút mentén. A vadászházig ne menjetek el! A tó átalakult, a baglyok nem látszanak (és ha látszanának, tudott, hogy nem azok, aminek látszanak), a turistaút hirtelen jobbra kanyarodva tér el az erdõ felé. Kapcsolj lámpát és menj be az erdõbe. Emelkedõn fogsz fölfelé menni, sûrû erdõben, amíg egy irtás szélére nem érsz. A bóját nem itt, hanem pár tucat méterrel továbbmenve találod. Kérj kenõcsöt Kerek repkénytõl, maradj le a többiektõl és kend be kidörzsölõdött tagjaidat! A következõ három kilométert így fájdalommentesen teheted meg. A telihold fényét használd ki most, mert az éjszaka további részére befelhõsödik az ég. További bójákat fogsz elérni, ezek jelzik haladásodat. Mögötted néha fejlámpák fénye villan fel. Menj tovább Lasztonya felé, keresztezed a kistolmácsi vasútvonalat. Vigyázz, ha jön a vonat!


Vonat este fél tizenegykor nem jön, és autó sem sok jár errefelé. Lasztonyán úgy suhanunk keresztül, hogy egyetlen emberrel sem találkozunk, azonban a kutyás portáknál tartott kutyák kötelességtudóan megugatnak. Nagyon sok háznál tartanak kutyát. Keskeny csapáson, mély, vízmosta ösvényen kapaszkodunk ki a faluból, a többiek a dombtetõn, a pár éve emelt kilátóban várnak. Együtt indulunk tovább, sûrû bükkerdõben sétálunk lefelé, nemrég épült parkolónál érjük el a Torhai-forrás felé vezetõ bekötõutat. Szerencsére a gyalogosoknak szánt csapás továbbra is megvan, nem kell a széttúrt, buckás erdészeti földúton botorkálni. A forrásnál (bója is van) újabb pihenõt tartunk, eszünk a saját készletünkbõl pár falatot. Hirtelen rámtör az álmosság, mintha az elmúlt napok összes kialvatlansága egyszerre szakadna a fejemre. Ez az állapot innentõl meghatározóvá válik, érdekes módon nem fáj a lábam, nem fáj a vállam, és az egyetlen igazán fájdalmas kidörzsölõdésem is valamivel kevésbé hat zavaróan, mint az álmosság. Fokozatai azonban eme jelenségnek is vannak, és egyelõre csak a kezdeti, könnyen kezelhetõ stádiumban járok. A Torhai-forrástól továbbindító emelkedõ rögtön megfelelõ gyógyírnak bizonyul, felébredek, ezen a huplin túl kell lenni, a tetõn végigkanyarogni a következõ bójáig és le Lispeszentadorján szélére. Az aszfaltra visszatérve aztán újra elálmosodom, és azon kapom magam, hogy kényelmesebbnek érzem lehunyt szemmel menni. Nem lesz ez így jó, hiszen alig van éjfél.


Tedd túl magad a lispei átkötésen, a megfelelõ helyen kanyarodj rá a földútra és tedd meg a kerülõt a szõlõhegy tövében. Érd el a dombot, emlékezz, hogy a távvezeték nyiladékában nem is kell olyan sokat szerencsétlenkedni. Amikor felbukkannak az elsõ házak lent, akkortól bõ negyed óra, amíg eléred Bázakerettyét. Úgyis többnek fogod érezni. Sétálj le Bázakerettyére és keresd a harci repülõrõl elnevezett kocsmát. A teraszon ülj le és mûtsd meg a vízhólyagjaidat. Ne ragaszd le a lábad, neked az nem szokott mûködni... áh, már mindegy. Fogadj el egy nagy szeletet a többiek által elõredepózott dinnyébõl és edd meg mindet. Élvezd a helyi folklór megnyilvánulásait, és vedd észre, hogy ezek az arcok ezzel a szöveggel egyáltalán nem lógnának ki sem egy borsodi hasonló létesítménybõl, sem a fõvárosi bulinegyed romkocsmáiból. Menekülj.


Elhagyjuk a környéket, pihentetõ aszfaltos szakasz következik a budafai arborétumig, nyikorgó olajkúttal és szembõl érkezõ részeg emberrel, aki azért remélhetõleg eltalál oda, ahová megy. Ezt a feladatát azzal nehezítette magának, hogy láthatóan nem tudja, hová is megy, bár van egy tippem, miszerint a bázakerettyei kultúrházban zajló bál lehetett eredeti úticélja. A zalai éjszaka Bolygó Hollandija után zavartatás nélkül trappolunk tovább, elhagyva a szerényen megbújó olajipari kiállítást az arborétum bejáratáig. Itt nagyon szívesen leülnék (bárhol nagyon szívesen leülnék), de csak megyünk tovább, fel a dombra, egészen a következõ bójához. Lefelé bóklászás közben hirtelen utánunk kiabálnak fentrõl, hogy van-e köztünk valaki, fene az ilyen ijesztõ túrázókba. Elballagunk a kis tó mellett, fel a következõ dombra, majd le végre a vasút kistolmácsi végállomásához, és ami még fontosabb, a Kozár-forráshoz. Ledõlünk pár percre pihenni, és kérek Valitól kávét, amelynek egész pontosan tizennégy percig fogom érezni jótékony, élénkítõ hatását. A fantasztikusan bõ vízhozamú forrásból megtöltöm az összes palackjainkat, majd összevakarjuk magunkat és megyünk tovább, be Kistolmácsra, ahol a Tó büfébe ezúttal csak a bélyegzés kedvéért köszönünk be. Fogyasztani majd visszatérünk éberebb állapotban. Örömmel látom, hogy a pult felett még megtalálható a Kirándulás címû költemény, a kultúrát ápolni kell.


Menj tovább, vonszold magad végig Kistomácson. Hosszabb lesz, mint sejtenéd. A templom után lesz a balkanyar, kanyarodj be, semmi dolgod Letenyén. A betonelemekbõl kirakott hegyi úton autók fognak szembejönni, állj félre elõlük, ugyanis nem csak képzeled õket. Fent a kõkereszt után ne menj be az élelmiszerboltba! A bolt, a világító neonreklámmal együtt az autókkal ellentétben egyedül a te képzeletedben létezik. (Önzõ vagy, más miért ne vizionálhatná ugyanezt?) Fent menj tovább észak felé. Amikor a többiek utolérnek, intsetek egymásnak. Egy darabig nem találkoztok. Amikor kilép eléd az útra a szakállas öregember, nyújtsd felé a túrabotodat és eltûnik. Igazából õ sem létezik. A kanyar után botladozz le Borsfára, vagy abba a faluba, amelyik ott lesz. Ha van fedett buszmegálló padokkal, akkor valószínûleg Borsfán jársz. Van fedett buszmegálló, vannak padok. Megbeszélitek megmaradt útitársaddal, hogy alszotok, amíg jön a következõ busz. Válaszút elõtt álltok: ha a busz érkeztekor nem lesz kedvetek továbbmenni, kiszálltok a túrából. Ha addig összeszeditek magatokat, akkor nem marad kiszállási lehetõségetek.


Alszotok. Nem jön semmiféle busz. Folytassátok a túrát.


Nehézkesen mozogva, a fergeteges, óránkénti négy egész egy tized kilométeres utazósebességet mintegy három perc alatt elérve indulunk tovább. A csaknem háromnegyed óra alvás azonban jó hatással volt mindkettõnkre, innentõl újra beszélgetve, szinte vidáman túrázunk tovább. Borsfáról kifelé menet az eget kémlelem és azon töprengek, hogy milyen jól jönne egy kis esõ akár most, de fõleg majd késõbb. A töprengést meglepetésemre némi ványadt csöpörgés követi, de errõl is csak hallás útján vehetünk tudomást. Nem sokkal késõbb, huszonnégy és fél órával a tegnapi indulás után megérkezünk Valkonyára, a száz kilométeren alig valamivel túl lévõ ellenõrzõpontra. Érdekesség, hogy Valkonyáról a turistaház mellett észak felé kanyarodva a dózerúton egy bõ óra alatt eljutnánk az oltárci vadászházig. Dávidovics Máriáék, mint már évekkel ezelõtt is, a turistaházban pontõrködnek, zsíros kenyeret és paprikát, paradicsomot hoznak kézhez. Bõségesen megszórom az egész menüt sóval, még ezen a hûvös éjszakán is rengeteget izzadtam ugyanis. Vincze Zoliék érkezésekor – utoljára akkor találkoztunk, amikor õk is a borsfai buszmegállóban szundítottak – állunk tovább, nekimegyünk a hét dombnak.


Menj fel a dombra. És a többire is. Találkozol Imrével, aki energiaitallal kínál. Köszönettel ne fogadd el: hazavágná a vércukrodat.


Megpróbálom megszámolni, hogy tényleg kijön-e a hét domb, vagy sem, de elvesztem a fonalat. Van az elsõ, amelynek a tetejérõl ki lehet térni a Gurgó-hegyre, és amelyik után a kiszáradt tómeder és feljebb a Szuloki-forrás található. Van az, amelyik után a magasleses rét terül el, kiváló pihenõhely, de most kihagyjuk. A rét után van a nagyon meredeken kezdõdõ, amelynek a tetején kicsit el kell térni észak felé, majd lekanyarogni, talán ez a Csuszigáló. Utána kezdõdik az a nagyobb dombcsoport, amelynek a második nyúlványán az eszteregnyei szõlõhegyre juthatunk át, és ahová át is kell jutnunk, ha szeretnénk bélyegzést kapni. Természetesen szeretnénk bélyegzést kapni, úgyhogy kisétálunk az összevissza kanyargó erdészeti utakra nagyjából célirányosan felfestett kék R jelzésen a szõlõhegyi házig. A pontõr a kisméretû teraszon üldögél, és az Oltárci-rétrõl ismerõs aprószemû, finom almából is van nála. Ez pont jól fog esni, gondolom, és tényleg pont jólesik. Ülünk egy kicsit, és nem sokkal késõbb megint Vincze Zoliékkal váltjuk egymást.


Menj el a legmeredekebb helyig, ahol le lehet jutni a dombról. Ott visz le a turistaút. Juss le a dombról. Menj fel a következõ dombra és az azután következõre. Ülj le a farakásnál reggelizni. Vigyázz a lódarazsakkal! Menj tovább. Óvatosan osonj el a csapda mellett. Nincs benne semmi. Odébb csodálkozz rá a sárga sáv jelzésre. Végigértél a kilencvenegynéhány kilométeres körön. Most jön a neheze.


Lebotorkálunk a felnõttes fiatalosban az obornaki mûútra, majd kibotorkálunk az obornaki mûútról a fakitermeléses övezeten át a következõ dombra. Feltûnik, hogy a reggel még oly ígéretes felhõzet csaknem teljesen eltûnt az égrõl, és már most jóval melegebb van, mint amiben kényelmesen lehetne túrázni. Sebaj, ez a nap már nem a kényelemrõl szól (és itt még nem is ijesztgetem magam az elõttem álló vonatúttal). A dombról lejutni sokkal több erõfeszítést igényel, mint a feljutás igényelt, de ez a kisebbik gondom, a nagyobbik az újult erõvel rám törõ álmosság. Úgyhogy álmosan téblábolunk le a következõ völgybe és álmosan téblábolunk fel a kegytemplomig, letudva az utolsó igazán komoly emelkedõt. A templomnál leülünk, kihallatszik a miseének, Repkény felismeri és folytatja idekint halkan. Némi ücsörgés után továbbmegyünk, megállás nélkül haladunk át Homokkomáromon: ha megállnánk egy kávéra, annak legfeljebb vízhajtó hatása lenne, és arra most pont nincs szüksége egyikõnknek sem.


Juss át Hosszúvölgyre úgy, hogy nem üt el a misérõl hazafelé tartó autósok közül egy sem. Kanyarodj rá Hosszúvölgyben a zúzottkõvel felszórt, fehéren csillogó útra. Ne ijesztgesd megjelenéseddel az egyik kertben, medencében pancsoló gyerekeket, inkább húzzál tovább szépen. Ne felejts el az erdõt elérve bekanyarodni Zsigárd felé. Aludj nyugodtan a következõ pontig, nem maradsz le semmirõl.


Ha nem is a következõ pontig, de a következõ derékszögû kanyarig többet tartom csukva a szemem, mint nyitva. Sokkal kényelmesebb így. Aztán bekanyarodok Repkény nyomában és ott találom a bóját, még mindig az egykori kulcsosház kerítése közelében, spárgával egy betonoszlopra kötve. Leülünk a fûbe pihenni és étvágytalanul, kényszerûen eszegetni. Negyed órát adunk magunknak pihenésre, mielõtt nekiindulunk az utolsó, csaknem végig napsütötte nyolc kilométernek. Dél lesz pár perc múlva, jól állunk idõvel, nem sietünk, csak baktatunk csendben. Kisétálunk Zsigárdról, át a kis erdõsávon, át a csatorna hídján, majd ki a használaton kívüli buszfordulóhoz. Pontosítok: nem használaton kívüli, mert Vinczéék éppen igénybe veszik, mint árnyékos pihenõhelyet. Mégis érdemes volt megépíteni. Átslattyogunk a fõúton és a síneken, fel a palini akármilyen utcáig, ahol búcsút intünk a Szekszárd (– nagyon sok Alföld – Sátoraljaújhely) felé hívogató kék sávnak. Kerékpárút következik, lassan pergõ kilométerekkel, néhány elképedt kerékpárossal és egyetlen igazán pihenésre alkalmas hellyel az autópálya alatt. Itt veszem észre, hogy alig pár perce valóban csörgött a telefonom és nem csak képzeltem: SzLA érdeklõdik, hogy Homokkomáromban vagyunk-e épp, és utólag is boldog névnapot kíván a mellettem kókadozónak. Egészen felébreszt ez a telefonálás, úgyhogy átadom a jókívánságot és megyünk tovább.


Haladj el óvatosan a sírbolt mellett. Ha látsz valakit a kertben, azt valószínûleg csak képzeled. Inkább ne nézz a szemébe. Téveszd meg magad azzal, hogy az út túloldalán talán árnyékosabb lesz a járda, pedig pont nem. Keresztezd a belvárost kikerülõ nyomvonalon futó hetes fõutat a körforgalomnál és sétálj fel a fõtérig. Ne menj be a fõtérre! Nézd meg a cukrászdát a sarkon közelebbrõl, úgyis zárva fog tartani. Zárva is tart.


Behúzódunk az elsõ nagyobb árnyékos foltra, Vincze Zoliék utolérnek, kérdezik, minden rendben van-e. Nagyjából igen, csak némi árnyékra van szükségünk. Elhúznak fölfelé, mi várunk egy kicsit, nézegetem a téren sétáló társaságokat, családokat. Nyitva tartó fagyist nem látok sehol, úgyhogy megyünk mi is tovább, el a könyvtár mellett, fel a Rozgonyi utcához és végig rajta. Itt már eléggé valószínû, hogy teljesítjük a túrát. Földgömbös keresztezõdés, kék háztömb, büfé, cél. A szökõkútnál suvlaj falatozik és üdvözöl, elmondja, hogy õ kilépett a többiek elõl, mert aludni akart egy kicsit a hazavezetés elõtt, Vali beért délre, -rafter- pedig délután egyre.


Menj be a bójával ellátott bejáratnál az iskolába. Add oda a teleirkált, telepecsételt papírt a gyanakvó tekintetû embernek. Adni fog egy kicsi, színes, falevél alakú fémtárgyat. Megérkeztél.


Köszönetnyilvánítás következik, mert úgy érzem, hogy megérdemlik: köszönöm az útitársaimnak, Kerek repkénynek, Valinak, -rafter-nek, suvlajnak a lelkesítõ és lelkesedésben egy pillanatra meg nem ingó társaságot. Köszönöm a rendezõknek, hogy életben tartják ezt a túrát, ami igazából tetszik úgy, ahogy van, a kevés emberes ellenõrzõponttal és a cél elõtti végtelen aszfaltozással együtt. Köszönöm Repkény családjának a szentpéterföldi életmentõ depópontot. Nélkülük ez a túra sokkal nagyobb szenvedés lenne. Köszönöm minden Olvasónak, hogy volt türelme elolvasni ezt a sok sületlenséget, amit itt összehordtam.


A célban nagy megkönnyebbülésemre lerúgom a cipõt és megszabadulok a szanaszét lyukadt zoknitól. Elmegyek fürdeni, letépem a ragasztószalagot a lábamról, amelyet Bázakerettyén olyan könnyelmûen felragasztottam. Majdnem hozza magával az újratelt vízhólyagon lévõ bõrt is. Sebaj, felöltözve másik cipõt húzok úgyis a hazaútra. Közben megjelennek Repkény szülei és Dani ismét, elbúcsúzunk útitársainktól és a rendezõktõl, elmegyünk valamit enni, majd kapok egy fuvart a vasútállomásra. Repkénynek a szabadságolása megengedi, hogy a hétfõt még Lentiben töltse regenerálódással, nekem azonban vissza kell jutnom Budapestre. Ehhez a Nagykanizsáról átszállással elérhetõ, Balaton Expressz fantázianevû vonatot veszem igénybe. Jut is rá helyjegy, de a zsúfolt halberstadtin fészkelõdve már Fonyódon arra gondolok, hogy legközelebb be kell érni korábban és a hazautat a balatoni csúcsforgalommal terhelt irány helyett inkább Zalaszentiván felé indítani. Másnap meglepõen frissen ébredek, minden különösebb gond nélkül kezdõdik a hét, van idõ megtervezni a beszámolót és a következõ túrát.


-Kékdroid-


*Nem. Sõt. Senkinek nem tanácsolom, hogy ilyen felkészületlenül induljon el egy hosszú túrára. Nekünk most azért sikerült, mert (1) szerencsénk volt az idõjárással, (2) szerencsénk volt minden mással, és (3) kellõen nagy pontossággal tudtuk, hogy a túra mely szakaszában mire számíthatunk úgy az útvonalon, mint a saját állapotunk alakulásában.


Képek majd lesznek, amikor eldöntöm, hogy melyik képmegosztó szolgáltatót kellene bedönteni. (A tár pont hu-val kezdtem, az rég bedõlt, aztán átköltöztem a hungarotelre, az is bedõlt. Egy ideje most a fotoalbum pont hu-t nem érem el, ahová 2010 eleje óta töltögettem fel a túrákon készített képeket. Remélem, hogy megjavul, különben javíthatok egy csomó linket.)


Íme: Képek

 
 
CsSTTúra éve: 20152015.08.16 13:52:57
megnéz CsST összes beszámolója

 Negyedik Rockenbauer 130-am rövid története


 

 
 
Pap GáborTúra éve: 20152015.08.13 23:27:54
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Beszámoló futó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2015/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20152015.08.03 13:16:48
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emléktúra 130


Világoszöld, sötétzöld, sárga, kékeszöld, piros, narancssárga, bordó.

Õk már az enyéim. Vajon mi vár engem a nyolcadik Rockenbauer túrán? Melyik színért kell egy újabbat küzdeni? Direkt nem szoktam megkérdezni melyik szín következik, hadd érjen a célban a meglepetés.


Péntek délután van. Kelenföldön állok 8 óra munkával a hátam mögött. 4 és fél óra vonatozás vár rám. Hamarosan szembe nézek a valósággal. Csalódás.. Akkor vonatozok egyedül. Zamárdiig akkora tömeg volt hogy kint ültem az elõtérbe a hálózsákomon a sok infantilis ember mellett. Lassan az egész mindenségtõl elmegy a kedvem. Zamárdi után helyet foglalok, és végre tudok a természetre is figyelni egy kicsit, és elmerengeni.

Nagykanizsa, végállomás, kiabálja be a kalauz a fülkébe. Neki egy mûszak vége, nekem egy kihívás kezdete. Gyorsan összecihelõdök, és nyakamba veszem a várost. Legalább 4 éve nem gyalogoltam a vasúttól a szállásig, így megpróbáltam minden gondolatomat összeszedni, és szerencsére gond nélkül megérkezek a szállásra kerek 9 órakor. Ugyanaz a felállás mint mindig. Helyet keresek, és igyekszem azt megtalálni ahol a legkevesebben vannak, és a saját gondolataimban lenni. Sikerül, végül 10 óra elõtt kicsivel nyugovóra térek.


Az órám kegyelmet nem ismerõ módon 5 órakor felébreszt. Fáradt vagyok, aludnék még. Újabb nap, újabb kihívás.. Összeszedem magam, és nem sokkal indulás elõtt kinézek. Sok ismeretlen, kevés ismerõs.

6 órakor útnak indulok. Bálint, és egy másik Dani társaságában kezdjük el a hosszú menetelést. Beszélgetünk a külföldi túrákról, és jó 3 km után veszem csak észre, hogy a K+-bõl már Z- lett. Végül jó 4 km után elköszönök, és kocogó tempóba váltok. A saját gondolataimban vagyok, ütemesen figyelem ahogy az egyik lábam a másik elé kerül. Megelõz Dobi Zsigmond. Magamban kacagok, biztos siet Zsigárdra a Zsiga smile hangulatjel Végül én is elérek oda. Régebben X-eltem, most idõt írok. Hátha valami emberes idõt tudok menni, és majd otthon kalkulálgatni az átlagokat. Tovább csörtetek. Monoton hosszú egyenes. Most nem fáj, holnap már szenvedés lesz, tudom.

Homokkomárom. Idén nyitva van az élelmiszerbolt, be is ugrok gyorsan kicsit feltölteni a raktárt.

Gyönyörû székelykapu csodás szobrokkal, kegytemplom, "magába forduló Krisztus szobor", majd egy tábla, ami mutatja hogy Valkonya 9 km. Köszönöm, én ezt a táblát már visszafele szeretném látni. Felérek a K-S- elágazásba, és írok a bólyánál egy idõt. Gyors.. Pedig a terep adja magát. Imádom a szedret! Idén még nem nagyon érik. Búslakodva haladok tovább.

A S- jelzés sokáig elkísér engem. Oltárc, vadászház, 24 km. Elsõ emberes pont. Szívélyesen fogadnak, és még két almát is vehetek. Megköszönöm a kedvességet, és tovarobogok az egyre melegebb idõjárásban. Börzöncei szõlõhegy.. A kis présházak évrõl-évre lelakottabb oldalukat mutatják. Ilyenkor keserûen kérdezem, hogy "miért?". Annyi lehetõséget ki lehetne hozni egy ilyen kis házikóból. Ezen elmerengve majdnem benézek egy elágazást, de a harangláb emlékeztet még jelzés nélkül is. Közeledek Hahótra. Most a S- jelzés visz le a Z- helyett. Egy nyitottabb résznél csak rutinból tudom a kanyart, máskülönben biztos egyenesen mentem volna tovább. Favágók üdvözölnek. 4. vagyok. Megköszönöm, de ez nem verseny. Azaz verseny.. Magammal. Lekoccanok Hahótra, "hahóó"! Kereken 11:00-kor, 5 óra alatt értem le. Ez jó gyors, de nincs gond egyelõre. Idén nem húznak be 500 ft-ra fél liter üdítõért. Most csak 300. Sózom a paradicsomot, eszem a vajas kenyeret. Nem esik jól. Miért? Negyed óra után tovább is állok, és immár kánikulában váltok át a S-ról Z-re. Erõltetem a kocogást, nem gondolva bele hogy pár nap múlva ismét egy extrém túrasorozat vár rám. Söjtörnél be a krimóba, és máris kisegítem magam két jéghideg üdítõvel. Most jön a katlan. Söjtör-Pusztaederics szakasz. Megszenvedem a fölfelét, pedig direkt nem sietek. A gyomrom nem jól van. Minden egyes Rokin probléma van vele. Ha sietek, ha nem.. Felszenvedem magam a dombtetõre, majd óvatos kocogással érek a faluba. Még az oda-vissza szakasz elõtt közvetlen, a Z-n egy jókora vaddisznócsorda hoz vissza a való életbe. Rohannak a kicsik balra kis vinnyogással, majd egy nagyobb hangra odalesek. Ott áll oldalt szemben velem a nagy. Nem szemezek vele, inkább a másik irányba fordulok. Végül a randi sikertelen lett nagy örömömre. Rádiháza elõtt közvetlen jön szembe Zsigmond, jól halad, majd jövök. Ekkor még nem tudtam hogy a "majd" az rengeteg órával késõbbet jelent.

Leérek a faluba, 14 óra 17-re, 8 óra 17 perc alatt. Itt is egybõl a sós paradicsomra kattanok rá. Sanyarú sors, de a kenyérre már ránézni is alig tudok, olyan rossz lett a gyomrom. Éreztem hogy itt megborulás lesz elõbb-utóbb. Elõtte azért még tetemes mennyiséget otthagyok az üdítõkért meg egy-két csokiért. Persze még azok sem mentek le..

Nem is idõzök tovább, elindulok. Az oda-visszán találkozok Kovács Zolival, aki Rádiházán végül kiszállt. Pont a legvégénél jönnek Bálinték. Nagyon ügyesek, jókedvûen, vidáman. Irigylem õket.. Kiérek Szentpéterfölde elõtt az aszfaltra. Kicsit próbálok kocogni, de a lábam nem engedelmeskedik, a jobb térdem beszúr folyamatosan. Még pár éve estem egy nagyot rá az egyik Tortúrán. Késõbb elmúlt, de néha elõjön újra.. Belõlem már soha nem lesz futó frown hangulatjel

Innentõl szinte már semmit sem tudtam futni, ráadásul a problémák csak jöttek, és jöttek akaratomtól függetlenül. Borzalmas érzés az is, amikor a fülem folyamatosan bedugul, és nem tudok ellene mit csinálni. Aztán kidugul,és pár mp. után megint be.. Ilyen is volt már egyszer-kétszer, de tippem sincs mitõl lehet. Napszúrást nem kaptam szerintem, mert sapka volt rajtam. Lehet a nem evéstõl, vagy hogy a gyomrom teljesen kiürült? Késõbb a sok gyaloglástól teljesen görcsközeli állapotba került mind a vádlim, mind a combom. Mikor nincs nálam magnézium? Hát pont most.. Lassan már a gyaloglás is szenvedéssé vélt Bázakerettye elõtt. Az utolsó erõimet mozgósítva beküzdöm magam az ellenõrzõpontra. Így is pedig már 18:17-re ott voltam.. Viszont itt egybõl lefekszem a padra, és ideiglenes pihenõidõt írok ki magamnak. Magnézium senkinél sincs, a lábam sajog, az izmok maguktól rándulnak. Szédülök, és az ég világon semmi kedvem sincs még 45 km-t gyalogolni. Úgy döntök várok valakit akinél van magnézium, hátha jobb lesz a helyzet. Tudtam hogy jó sokáig senki sem jön, mert azért jó tempót jöttem idáig. Jó másfél óra szenvedés után jönnek Bálinték, Vízer Danival. Magnézium senkinél..

Anna érkezik, õ csak a rózsaszín széldzsekijét tudja nekem felajánlani éjszakára, mert persze semmi váltócucc, és már nagyon fáztam. Jó az nekem, érdekel is engem ki mit gondol. Sok ideig megint senki, majd Ármos Bálint jön, nála sincs. Hát én itt pusztulok meg, a kedélyállapotom még a negatívabbnál is negatívabb. Aztán Anita érkezik, nincs mg... Egybõl utána egy pár. Van mg! Egybõl kettõt eszek meg. Bízom benne nagyon hogy folytatni tudom.

Felállok a padról, és az izmaim totálisan lemerevedtek, gyakorlatilag menni alig bírok. Jobb sarokban Roki, bal sarokban Dani. Ki nyer? El kell most már indulni valahogy, mert tényleg nem érek be soha. Anitával haladok tovább, akibe még rengeteg erõ van, én már menni alig bírok. Budafa fele csodásan lejt az aszfalt. Futás? Fel sem merül. Egybõl elkezd szúrni a térdem, én meg gondolkozok hogy vajon mikor fog ez helyre jönni.. Innen végigküzdöm az egész túrát. Felfele gyök kettõvel bírok menni csak. Kistolmácson azért eszünk egy pár virslit. A gyomrom végre befogadja, és kis ideig jobb lesz újra. Minden megpihenés után dupla erõ kell az induláshoz. Megérkezik Péter, és Szemán Zoli jó tempóban, mi pont indulunk tovább. Borsfán eddig olyan a mérlegem mint a teljesítés. 7-bõl 7-szer ültem le a buszmegállóba egy kis relaxációra. Vajon van értelme most is leülni? Meg lesz az a nyolcadik teljesítés? Végül leülünk kicsit, pár percre. Valkonyára érve a kenyereket persze megint nem tudom megenni, de a paradicsom még megy. Jön a hét domb, most tényleg nagyon nem várom. Nagyon nehezen megy a felfele, érzem hogy feltartom Anitát, de megvár. Szerencsére a trükkösebb kanyarokat ismerem, így minimálist kell tanakodni az irányok felõl. Eszteregnye felett ellenben egy "err" jelet kell keresnem, mert kék jel helyett ez lett. Kedvem nem remek, de kenyeret kell ennem mert nem egy, s nem két perc lesz beérkezésem.

Lefele menet szembemennek Péterék, s Eszteregnyét elfeledve eszperentét befejezve tovább haladunk a maradék két dombon át, vissza arra a részre ahol már jártunk ma.


Örömmel konstatáljuk hogy újra a K-S- elágazásban csodálhatjuk meg a reggeli bólyát. "Már csak egy magyar családos", mondja Anita. Irigylem a felfogást. Nekem sosem akar véget érni ez a túra. Zsigárdon még betolok egy energiaitalt, hogy az utolsó 7 km-en egy kicsit legalább fejben tisztább legyek. Odaérünk. A nyílegyenes aszfalt látványa sokkol. Anita fut, én robot módjára imitálva próbálok tempósabban gyalogolni. Fejben már az ágyikómban járok, de a valóság megmásíthatatlan. Végül 24 óra 12 perces menet után beérkezünk a célba. Gratulálok! Ügyes voltál, büszke vagyok Rád! Én átveszem az újabb jelvényt. Hófehérke, érted nagyon meg kellett harcolni, tudod-e?


Hogy jövõre jövök-e? Kizárt dolog, mert nem tudom. Lehetséges.


Köszönöm hogy elolvastátok!


 
 
 Túra éve: 2014
DJ_RushBoyTúra éve: 20142014.08.04 18:18:21
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emléktúra 130 km, sikeresen teljesítve 20 óra 42 perc alatt. Ez már a 7. teljesítésem volt, és most sikerült a legjobbat menni.

A péntek este kellemes hangulatban telt, sok-sok ismerõs jelenlétében. Összetartók a teljesítménytúrázók, hiába. Másnap reggel lazább tempóba indulok, beszélgetve haladunk a sok kedves ismerõssel. Jó érzés hogy újra láthattam õket! Majd Homokkomárom után kicsit beindultam, és Sára Peti, Vincze Zoli, és egy Gergõ nevû srác jött velem utána egy darabon át. A szedreseknek most sem tudtunk ellenállni, és rendesen megkopasztottuk a bokrokat. Közben a napocska is egyre magasabbra tette magát, és egyben a mércét is. Mi viszont nem hagytuk magunkat, és kicsivel 6 órán belül, már a Hahóti kocsmáros húzott be engem 40 km-nél anyagilag. 2 fél literes üdítõ 1000 ft. Kerüljétek.. Negyed óra pihenés, paradicsom, paprika, zsíros, vajas kenyér, és újult erõvel vágunk neki a folytatásnak. Sára Peti marad velem, Zoli bár elindul velünk, de egybõl le is marad, Gergõ pedig még élvezi a hahóti kényelmet. Petivel mostanában jópárszor túráztam, borzasztó erõs, és jó társaság. Szeretek vele menni. Nem csak mindig a rohanásról szól nála a teljesítmény, és ez jó! Bár most jó erõs tempóban gyalogolunk. Söjtör elõtt egy futó srácot érünk utól, aki idén sikeresen vette a Kazinczyt is. Csapódik hozzánk, jófej, egy darabig velünk is jön. Rádiházánál (61 km) ismét nagy habzsi-dõzsi. Nagyon meleg van, de azzal próbálom nyugtatni magam, hogy a tavalyi még ennél is forróbb volt, és akkor is sikerrel jártam. Szentpéterfölde, Lasztonya (ahol most még szerencsére békésen pihent az etnikum), majd Torhay-forrás. Végre mûködött. Tavaly nagyon pórul jártam, most meghagytam az üdítõm egy részét, és amikor odaérvén megbizonyosodtam hogy végre mûködik újra a forrás, jól bevágtam a még Rádiházán vásároltat. Peti utána odaadja a croissantját, nemes gesztus. Ráadásul már olyan éhes voltam mint a farkas, és éreztem hogy megy le a morálom negatívba. Bázakerettyére érve még nagyban világos van, kényelmesen, és jókedvvel frissítgetünk. Indulásunk elõtt befut Barta Laci, amit nem értettünk, mert már az elején megelõzött, de végül elmondta hogy az egyik faluban micsoda vendéglátást kapott, és egy jó darabig élvezte a helyi vendégszeretetet :) Mi Petivel már a K+-en caplatunk a Budafai Arborétum irányába, majd egy meredekebb emelkedõ, és megvan a bólya! Egyik évben lelopták, hiába keresgéltem. Megérkezik Laci is, és immár hárman kocogunk le a kistolmácsi mûúthoz, ami ilyen hamar még sosem jött el. Kiérünk az aszfaltra, még mindig lámpa nélkül haladunk tovább. A büfében ellenõrzõpont, és nagyon finom tea az ellátás. Nekem a gyomrom már nincs nagyon toppon, ezen a túrán a meleg étel hiánya miatt mindig összeszûkül. Megpróbálom orvosolni, ezért egy hot-dogot veszek. Sikerrel mûködésre bírom újra az emésztõ rendszeremet ideig-óráig. Laci tovább indul, én hû társammal Petivel indulok neki a Borsfai szõlõhegyeknek. Itt már lámpát kapcsolunk. Az út a fejemben van, nem tévedünk el szerencsére. Valkonyán (105 km) Lacit utólérjük, de már indul tovább. Mi még egy bõ 10 percet csoffadunk. A frissítés elsõrendû. Tányéron szolgálják fel nekünk a két zsíroskenyér, paprika, paradicsom kombót. Szomorúan érzem hogy sajnos csak a paradicsomot tudom megenni, a gyomrom még mindig gyenge :( De megköszöntem a vendégszeretetet, és a nyakunkba vettük a zalai erdõséget ismét Petivel. A hét domb nem ért meglepetésként. A második viszont érzésre minden évben hosszabb, és meredekebb. Lehet a többi hatról lapátolják át ide a földet?? :) Eszteregnye elõtt tág pupillákkal figyeljük a kék "R" betû leágazását, de jól ki volt jelezve. Megjegyzem hogy szuper jók voltak idén a jelzések, komolyan, amilyen rosszak voltak régen, most olyan jók. 10 pont! Eszteregnye elõtt az elõttünk levõk 90 %-a jön szembe. Hmm, nagyon közel vannak ezen a rövid szakaszon. Vérszemet kapjunk, vagy sem? Nincs értelme.. Nincs extra díjazás egyik helyezésért sem. Itt mindenki ugyanolyan szép eredménnyel zár ha beér szintidõn belül. És ez így jó is! Fent Eszteregnyén ice tea! Húú, ez most nagyon jól esik! Hamarosan visszaérünk az oda-vissza szakaszra. Laci közvetlenül elõttünk kicsivel, a lámpáját órákon át látjuk még. Aztán Homokkomárom után jön a "nem szeretem rész" Zsigárdig. Ez olyan hosszú, és unalmas rész, hogy mindig megõszülök mire Zsigárdra érek. Szerencsére Peti egybõl indulásra ösztönöz. Momentán élni sincs már kedvem, de a Fõnök szólt, hogy irány tovább :) Visszaérünk az aszfaltra.. Egykedvûen fordulunk jobbra, hogy ismét a 7 km aszfaltot koptathassuk. Peti nagyon durván, vagy 7 km/h-val gyalogol. Én kocogva mindig utólérem, de mire gyalogolok utána pár métert, már megint lemaradtam :) Így a kocogás/gyaloglás kombináció a célig ki is tartott, amit végül 02 óra 42 perckor léptünk át. Nagy pacsi egymásnak, Átol Csabi szavaival élve "jól dolgoztunk" :) Ez után életét vette a társasági élet. Szerencsére a szomszédos büfé nyitva volt, és egy XXL-es hamburgerrel kezdtem a vasárnap reggelt :) Utána szépen jöttek a többiek jobbnál jobb idõvel, és egyre többen lettünk. Innen már sodródtak az események. Jól kibeszéltük a végén a túrát, és én még mindig csak pozitívakat tudok mondani a Rockenbauer Pál teljesítménytúráról! Csak lenne már egyszer meleg kaja..... 

 
 
 Túra éve: 2013
mesélőTúra éve: 20132013.08.23 02:14:47
megnéz mesélő összes beszámolója

Rockenbauer Pál emlékúton Zalában, 130 km


Megpróbáltam egy kevésbé személyes beszámolót írni, mint a tavalyi Kinizsirõl. Bár ha mindkettõt elolvassátok, láthatjátok hogy a legmélyén nincs sok különbség és hogy a nehezét egyiknél sem a táv, vagy a meleg adja. Mert a neheze csak a túra után jön. Ami mégis eltér bennük, az a helyszín. És...és a hajszín.

Akkor hát a Rockenbauer 130:

Újra itt állok a rajtnál, 6 óra van. Körülnézek, sok ismerõs arc, pár éve még mindenki idegen volt. Néhányan magukban állnak és várakoznak, a többiek jókedvûen beszélgetnek. Pár perc múlva talán már az utóbbiak közé tartozom majd, de addig is egyedül nézelõdök. Valahol itt van õ is, megtalálom a tekintetemmel. Kedves és gyönyörû. Fáj a szívem ha ránézek, pedig lehetnék tõle vidám, ahogy mindenki más a közelében, akire rámosolyog.

Mindjárt szétszéled a mezõny és már nem lesz együtt sokáig a társaság. Megindulnak elõl. A pecsételõs asztalnál már nincs sor, odanyújtom a papírom. Aztán én is elindulok, inkább a vége felé. A hosszú utcák az elején még sokkal rövidebbnek tûnnek, észre sem veszem hogy már háromnegyed órája úton vagyok. A felüljáró elõtt jó kilométerre lehet tõlem a legelöl haladó. Kicsit kilépek, talán egy 4 és feles átlagom lesz a teljes távra nézve, de ehhez 6-tal kell kezdenem és tartanom Hahótig.

Rövid beszélgetés pár ismerõssel, aztán egyedül maradok, ez most jobb. Valamit  rajzolok egy rózsaszín filctollal az elsõ ponton. Zsigárd. Odaérnek a többiek, velük õ is. Visszafordulok lefényképezni egy cicát, mert megígértem egy lánynak, hogy küldök neki képeket, cserében drukkol nekem a távolból. Egyre melegebb van, bár még 8 óra sincs. Balra hosszú útra fordulok, jólesik az árnyék.

Utolérnek páran, õ is velük van, mellé szegõdök, beszélgetünk. Pár rövid mondat csak, de közben gondolatban kettesben vagyok vele megint, talán egy másik túrán, valahol messze innen. Egy kilométeren át együtt tapossuk a port. Aztán „menjetek csak, iszom egyet, majd utánatok megyek” – mondom és megállok inni az út szélén. És hagyom, hogy menjen, és nem sietek utána.

Nemsokára Hosszuvölgy (vagy Hosszúvölgy? A pirossal áthúzott kifelé vezetõ táblán az elõbbi, a befelé vezetõn az utóbbi áll). Hosszú az aszfalt is Homokkomáromig, sõt visszafelé még hosszabb lesz. A talpam apró jeleit kezdem figyelni, ami 10 km után azért elég korainak tûnhet. Lassan összeáll a láb-zokni-cipõ hármas valami egységes egésszé, amit a benne keletkezõ izzadtság tart össze, amíg nem bontom szét és nem építem újra. Ha egyáltalán sikerül. De erre még sokáig nem lesz szükség, legalábbis Rádiházáig nem tervezek ilyen mûveletet.

Fent a templom mögött már nincs ehetõ szeder (vagy mi is az), talán rossz volt a termés, vagy az elõttem haladók legelték le. Pár kanyar és lejtõ után elhagyom az obornaki mûutat, elõttem-mögöttem 2-300m-en belül senki. Túljöttem volna? De nem, messze egy kékruhás túrázó siet szembe - õ tényleg túlment - majd eltûnik valahol. Balra itt megy fel mindjárt a kék, festett nyíl jelzi az aszfalton. Az elsõ nagyobb emelkedõ jön, nem lassítok, megizzaszt. A K-S keresztezõdésében jólesik ledobni a hátizsákot és inni. Kékember eltûnik elõlem. Zsák fel, utánaindulok. Melegszik az idõ, de fent a gerincen a fák közt többé-kevésbé árnyék van.

Úttörés, utolérek két lányt, az Oltárci vadászházig követem õket. Páran közben megelõznek, a ponton összeáll egy 7-8 fõs társaság, köztük Istiék. Jó utat kívánok nekik és kitartást. Õk is 6-tal jöhettek az elején, késõbb még találkozom velük. Vizet töltök, de hamar felmelegszik. Nem kell sok, - gondolom - mert már Hahóton szeretnék lenni, pedig az még legalább 17 km.

Végig a sárgán, kicsit le, kicsit fel. Szép a táj. Dombtetõ 11-kor. Dögmeleg van. Utolér egy srác, örül, mert már fél órája követett. Ez rám nézve hízelgõ. Gyorsabb nálam, mondom is hogy menjen tovább, érje utol inkább a kékembert. Jobban járt volna a lassabb tempóval, de ezt nem tudtam elõre, továbbsiet és a zöld egy hosszabb egyenesében már egymás mellett látom õket. A szárazság miatt a zöldön lefelé a szántóföldig most kevesebb a dagonya mint két éve, nem süllyedek el, a kerülõutak szárazak és jól járhatók.

Dél körül Hahót, sörözõ, pár ismerõs, eszem sorban a zsíroskenyér-szeleteket paradicsommal. Hideg kóla a pultnál, kicsi és drága, de finom és nagyon jólesik. Hosszútávra pedig fémes ízû víz a csapból, 1-1 liter,  Söjtörig elég lesz. 20 perc pihenõ, kaja, árnyék, hûvös.

Nehéz kilépni az útra, kint éppen tombol a nyár. Megkeresem a hátizsákomban a sapkám, kiszórom a belehullott sósmogyorót, így már jobb, úgy érzem árnyékban vagyok. Kilépve elkap a mozgójárda és magával ránt Söjtör felé. Hahótot elhagyva hamar megizzadok a sapka alatt, de nélküle rosszabb. Szántóföldek, mezõk jönnek árnyék nélkül, azaz egy balkanyar után egy kicsi árnyék mégiscsak. Iszom, 2 perc pihenõ. Söjtörig egy sráccal megyek, a szõlõhegyi pontnál a kékruhás és társa indul tovább épp mikor mi ketten odaérünk. 

Söjtörön, a Deák-ház hûvösében kedves pontõrök, jó hangulat fogad. A falépcsõ kényelmes. Vizet töltök, majd rövid pihenõ után rövid aszfalt, de elég hosszúnak tûnik. A vendéglõt ma kihagyom. Jobbra letérve a mezõ sem jobb, viszont a talaj puhább. Látszólag. Forróság van, a dombok között megáll a levegõ és jól is fûtik fentrõl. A távolban valaki megy fel a dombra, minden lépését porfelhõ követi. Aztán amikor odaérek, én is ugyanúgy felkavarom a lábammal port, mint õ.

Pusztaederics, újabb rajzolós pont, most csak egy pipára és az idõ felírására futja, a szokásos mosolygó arcocskára már nem. A sarkaimmal majd kezdeni kell valamit, Rádiházán mûtét vár rájuk. Pár négylábút lefényképezek annak a másik lánynak. Még az emelkedõ elõtt tartok 10 perc pihenõt az út szélén ülve, valamit eszem is. Aztán át a sorompó alatt, hosszúnak tûnõ emelkedõ a dombtetõre, a tetején mindjárt ott a pont, a 11-es. Tovább a K-Z elágazása felé, nemsokára elérem a farakásokat és utána még 2-3 km Rádiházáig.

Arra számítok, sokan jönnek majd szembe, de csalódnom kell. Talán a mezõny felénél lehetek, a gyorsabbak már mind leléptek. A lejtõn azért szembetalálkozom Repkénnyel és Kékdroiddal, bár lehet hogy õk a 70-esen indultak. Aztán végre Rádiháza, árnyék, hideg kóla, jégkrém. Háromnegyed órát pihenek, közben sarokmûtét, a szokásos helyen, a kerti padon. Egy hölgy szintén mûti magát, gyakorlott varrómozdulatokkal döfi át a vízhólyagjait, oda sem nézek, elég a felszisszenéseit hallani. De a végeredményre kíváncsi vagyok, igazán szép munka, jobbról-balról fekete cérnák lógnak a sarkából. Én nem vagyok ilyen profi, a cérnát kihagyom, még 70 km-re talán elég így is. Elköszönök, az idõs pontõrök kedvesen integetnek. Amikor az emelkedõ mellékutcára fordulok, egyre többen jönnek szembe az ismerõseim közül.

Már túlvagyok az emelkedõn és fent a K- vízszintes szakaszán megyek, mikor szembetalálkozom vele is. Eddig azt hittem, hogy elõttem jár, de valószínûleg betért valahová a társaival és elkerültem õt. Nem érzi jól magát, de azért még tudja folytatni, csak pihennie kell, mindjárt ott van Rádiházán. Kedves, mint mindig. Aggódott értem, még úgy is, hogy rosszul volt. A többiek elõrementek, így kettesben maradva ott állunk egymással szemben. Odajön hozzám, mintha meg akarna ölelni, a fejét a vállamra hajtja, én pedig az arcához érintem az arcom. Egy pillanatra megáll az idõ. Részérõl valószínûleg csak egy kedves gesztus, nem több, de ez a kedvesség a lelkemben vihart kavar újra. Megkérem hogy vigyázzon magára és pihenjen, mielõtt folytatja. Majd találkozunk még, vagy a célban, vagy valahol egy másik túrán. 

Aztán elindulunk, õ Rádiháza, én Szentpéterfölde felé. Észre sem veszem, hogy fogynak a kilométerek, most õ jár a fejemben. Aztán lassan visszatér a külvilág és újra a túrán vagyok, a sarkaim is emlékeztetnek erre, próbálok inkább a talpaimra lépni. Erdõszélen majdnem elsétálok a pont mellett, a kicsit kifakult a narancssárga-fehér nem ad elég kontrasztot a bójának. Innentõl újra mosolygó arcocskákat rajzolok a lapomra minden ellenõrzõpontnál.  

Szentpéterfölde, talán egy órával rosszabb idõvel mint tavaly, a házak oldalára már felkúsztak az árnyékok. A meleg már levonulóban, a fáradtság ellenére frissnek érzem magam. Sok vizem van, a temetõnél nem is töltök magamnak, megállás nélkül átmegyek a falun. Hozzácsapódok egy háromfõs társasághoz egy idõre, Lasztonyáig velük, vagy inkább mögöttük megyek. Nemrég sötétedett be, a faluban most csend van, nem ünnepelnek úgy, mint tavaly, hamar túl is jutunk rajta. 10-15 méterrel véletlenül túlmegyünk a meredeken emelkedõ hasadék elõtt, de aztán visszafordulunk és rátérünk. Páran a dombtetõn levõ kilátó baloldalán keresik a továbbvezetõ utat, szólok nekik, hogy jobbra érdemes. Emlékezetem szerint a pont is messzebb van még, megindulok lefelé a túloldalon. A Torhai-forrás felé ismét összeáll egy kis csapat, öten-hatan mehetünk együtt.

A forrásban most sincs víz, úgy mint tavaly, de emlékszem arra, amikor két éve még volt. Akkor másfél órával lehetett késõbb, már nem volt vizem, fáradtan, kiszáradtan értem ide,  egyedül. Csend volt, csak a forrás csobogott halkan. Leültem mellé, ittam, megmostam az arcom a jéghideg vízben, nekitámaszkodtam a hideg kõnek és valami hihetetlen nyugalom töltött el, amire jólesik visszaemlékezni. De most csak gyorsan rajzolok, felírom az idõt és megyek tovább. Bázakerettye felé nem kavarunk el, mint tavaly, amikor „rossz társaságba keveredtem”. Persze talán egyedül is benéztem volna, de most – eltekintve egy rövid kitérõtõl a szántóföldön – simán leérünk a faluba.

Egy liter hideg kólától, fél óra pihenõtõl felfrissülve folytatom az utat ½ 1-kor Kistolmács felé, egyedül. Hosszú aszfaltút az éjszakában, a fekete égbolton gyönyörûek a csillagok.

Az arborétum után valamit elnézek és elvesztem az utat, és nehezen találok vissza rá. Késõbb egy szántóföld mellett továbbmenve rövid idõre ismét letérek a K+-ról, de végül találok egy utat, amin a többiekkel párhuzamosan – tõlem párszáz méterre balra világítanak a lámpáik -  leérek a Kistolmácsra vezetõ mûútra.

A pontnál nem írom fel az idõt, de úgy hajnali 2 körül lehet. Itt is kapható hideg kóla, még fõtt virsli is. Nem eszem magam degeszre, de egy pár azért nagyon jólesik. A gyomrom most rendben van, talán mert nem hagytam ki sok idõt az elõzõ 100-as óta. Megint egyedül indulok tovább, az elsõ 50m nehezen megy, minden lépés fáj. Csak arra gondolok, hogy bármilyen hihetetlen, nemsokára elmúlik a fájdalom, valahogy leblokkolja majd az egyforma lépések egyhangúsága. Így is történik, a faluból kiérve majdnem úgy érzem, mintha most kezdtem volna a túrát. Egy újabb 130-asba azért nem szívesen kezdenék most bele, de a hátralevõ 35 km már nem tûnik vészesnek.

Jó lett volna még teljes sötétségben Valkonyára érni, de amikor belépek a turistaház kapuján, már világosodni kezd. Nem tartok nagy pihenõt, két hideg kóla és két szelet zsíroskenyér után elköszönök az idõs pontõrtõl. Megint összezavarnak az emlékeim, sokkal elõbbre várom a Z- csatlakozását, de végül megvan a helyén, csak én számítottam el magam. Dombok jönnek és maradnak mögöttem, lassú, alig 3 feletti tempóval taposom felfelé magam rajtuk, hogy aztán lezuhanjak a túloldalon levõ lejtõkön. A nap már átragyog a fák között. Nem számolom a dombokat, tudom 7-nek kellene lennie, de 2-3 után abbahagyom. A térképvázlaton levõ bal kiugrást nem nehéz beazonosítani, így legalább tudom, hol járok. Még egy fel-le, vagy le-fel, és meglátom a kék „R” betût, amit két éve sokáig hiába kerestem.

Most megvan, nemsokára elérem a 23.-as pontot, ami Szõlõhegy, Eszteregnye. Tudom, nehéz lesz majd újra elindulni, de nem érdekel, leülök 10 perc pihenõre. Közben ketten odaérnek, helyet szorítok, együtt ücsörgünk tovább a betonon. A meleg persze támadni fog, nem ússzuk meg, hamarosan indulni kell.

A pihenõ jót tett, még pár domb, és újra ottvagyok a K-S keresztezõdésénél, bezárva a 90-egynéhány kilométeres kört. Aztán újra le az obornaki mûútra, majd fel az újabb emelkedõn Homokkomárom felé. 8 óra körül lehet. Lassú vagyok, a nap pont a szemembe süt, újra felveszem a sapkám. A böglyöknek jó célpont vagyok, ha sietnék nehezebb dolguk lenne, de a hosszúnadrág és a tegnap éjjel magamra fújt szúnyogriasztó még megvéd tõlük. Így amelyik le is száll rám, az csalódottan áll (inkább száll) tovább.

Tegnap óta valószínûleg nem termett újabb ehetõ vadszeder (vagy mi is az) a templom mögötti úton, nem is keresem már a szememmel. Rátérek a dombról levezetõ aszfaltútra és lesétálok a faluba. Egyre melegebb van, jólesik a járdán haladni, hogy legalább a lábamat ne érje a nap. Homokkomárom lassan marad mögöttem, Hosszúvölgyet pedig mintha már soha nem érném el. A nap melegen süt oldalról, álmosít, fáraszt. Már rég nem az vagyok, aki a szõlõhegyrõl elindult.

A fehér murváról visszaverõdõ fény elvakít, nagyon várom már a Zsigárd felé vezetõ árnyékos szakaszt. És ahogy elérem, befordulok az árnyékba, kinézek magamnak egy kényelmes helyet, de mielõtt leülhetnék, a kerítés mellett összeroskadok. Talán a meleg és a kimerültség üthetett ki egy pillanatra. Leporolom magam, leülök és nekitámaszkodok egy kerítésoszlopnak, majd eszem valamit. Sokáig pihenek így, többen elsétálnak elõttem, pár szót váltok is velük, de nem emlékszem rájuk. Egy óra múlva indulok tovább, nem tudom hogy merre és egyáltalán miért is megyek. Mikor teljesen magamhoz térek, valahol a Zsigárdi ponthoz vezetõ jobbkanyar elõtt lehetek.

Most sincs pontõr, rajzolok egy újabb szmájlit egy piros filccel, majd egy percre beállok a közeli árnyékba. Mikor kilépek onnan, végignézve a hosszú egyenesen meglátom õt is a távolból, elõttem halad. Pár perc múlva utolérem még a város széle elõtt, és együtt haldoklunk tovább a melegben. Forróság van, semmi árnyék, veszélyes így támolyogni a fõút szélén.

Keskeny, felbontott járdák, mindenhol aszfalt, majd késõbb már lakóházak is. Járdáról le-fel, körforgalom, útkeresztezõdés, az autók megállnak, míg átmegyünk. Keresztutcák, a nevüket keresem a térképen, hogy lássam, mennyi van még hátra belõlük. Végül célba érünk, belépünk a gimnázium ajtaján, hûvös van végre, gratulálunk egymásnak, barátian átölel. Aztán elbúcsúzunk, és majd…majd találkozunk még.

A rendezõ kezet fog, átadja az újabb színû gesztenyefalevél jelvényemet, a kitüntetésemet. Vigyázva elcsomagolom, sokat dolgoztam érte, ahogy mindenki aki már itt van, vagy csak ezután fog majd beérni. Nehéz volt, de a Rocki már csak ilyen. Köszönet mindenkinek és mindennek, aki és ami miatt értelme volt eljönnöm rá. És külön köszönöm neki, hogy ott volt és lelkierõt adott, talán csak az utolsó 70 km-en, talán az egész távon. Ahogy annak a lánynak is - a legjobb barátomnak - aki a távolból drukkolt nekem hogy sikerüljön.

Jólesik a hûvös fürdõ, rengeteg portól szabadulok meg. Hazafelé újra alszom, és otthon még többet. Azután megint csak õ jár a fejemben, és tudom hogy ez még így lesz heteken át, amíg nem jövök rá, hogy neki nincs szüksége rám…

 

mesélõ
 
 
kekdroidTúra éve: 20132013.08.21 19:31:04
megnéz kekdroid összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 70É


Lassú vánszorgással eltelik a június és a július, és az összes teljesítménytúrázós tevékenység kimerül egy túrán és két rendezésben való részvételben. Ráadásul a Szurdok/Útvonalkövetõ túrákat késõbb nem sikerül bejárni (és még mindig nem), így aztán kellõ mértékû elvonási tünetekkel vágunk neki a Rockenbauer emléktúrának. Csapjunk hát bele, a túra elõtti kiindulási pont ezúttal Lenti, ahol a nyári rendes hétvégi látogatást töltjük.


Rádiháza, délután öt óra. Felhõ- és páramentes égbolt. Hõség. Leszállunk Kerek repkénnyel a motor+mellék összeállítású bézérõl, amely kevés, a forró üléseken kókadozó utasával Zalaegerszeg felé kattog tovább. Felsétálunk a faluba, izgatottság fog el: ezen a túrán még sosem rajtoltam el innen. A hosszú táv élmezõnyének legeleje már messze jár, a gyorsléptû gyalogosok pihennek most a Csikós csárdánál. Heyjoe /annyi baj legyen/, Átol Csabi bukkannak fel az ismerõsök közül, és persze a kedves rendezõk. A nevezés talán fél percig tart, Repkénnyel elvisszük a nyolcas és kilences rajtszámokat. Szõlõhegyre fel! Lovas köszön vissza udvariasan a lovastanya szélén, fentebb kilátásban gyönyörködünk, zavartalanban. A hosszútáv számára oda-vissza szakaszon négyfõs csapat érkezik szembõl: a Mezei-házaspár és popeye és egy útitársuk. Még õk is bõven a nagyongyorsléptûek közé tartoznak, hat óra elõtti rádiházi érkezéssel. A pusztaedericsi felhajtótól aztán úgyszólván egyedül maradunk, egy, néha belekocogó vegyespárossal - Bozóték - kerülgetjük egymást talán egész Palinig. Elérjük az elsõ bóját, amely szerényen álcázva húzza meg magát egy bokornál. Filctollat veszünk igénybe az igazoláshoz. Jó kilátópont adottságú szántó szélén haladunk el, majd leereszkedünk a szentpéterföldi bekötõútra. Szentpéterföldén ezúttal lassítás nélkül áthaladunk, a kocsma úgy látszik, megszûnt, a bolt polcai üresek. Szomorú látvány. Egyedül a kisvasút rakodójánál tartok egy rövid fotómegállást – kihasználom, hogy ezúttal világosban járunk erre, és még fényképezõgép is van nálam. A síneket benõtte kissé a gaz, de a farakások mennyiségébõl arra következtetek, hogy néha talán erre döcög egy-egy keskeny nyomközû tehervonat. Kis tavat kerülünk, vadászházét, majd hosszabb idõre megcélozzuk az erdõt.


Emelkedõ vezet fenyves és nemfenyves határán, vízmosás mentén egy kisebb domb hátára. Erdõszélen találunk újabb bóját, ezt Nyiladék keresztezõdésnek nevezi a leírás és a térkép. Errefelé gyakori a bögöly, cserébe nincs szúnyog. A nálunk lévõ törölközõkkel hárítjuk a harapós jószágok egyre intenzívebb rohamát, amely szerencsére eléggé lokális, csak a hosszú egyenesig tart. A hosszú egyenesen végigballagunk, közben bójánál állunk meg a szép, lassú, augusztusi alkonyatban. A lasztonyai ereszkedést éles jobbkanyar vezeti fel, majd Kámaháza (a térképen még Kámaházi erdészlak) vasúti megállóhelynél bukkanunk ki az erdõbõl. Szálfák várnak rakodásra és elszállításra. A távolban már látható a Bázakerettye feletti, jellegzetes alakú adótorony – még jó sokat kell kanyarogni, amíg egyáltalán a közelébe érkezünk. Hídon keresztezzük a kevés vizû Alsó-Válickát (a hosszútávosok Söjtörnél találkoztak a Felsõ-Válickával), majd besétálunk Lasztonyára. Valahonnan hangos nótaszó hallatszik, az utcák üresek. A vegyesbolt zárva, fentebb harangláb, düledezõ vagy összedõlt házak. A közösségi közlekedés kínálatát összesen négy bázakerettyei járat jelenti, a sok magyarázó jel megfejtése alapján vasárnap ezek közül egyik sem közlekedik. Kikapaszkodunk a településrõl, eleinte meredek mélyutat követve, majd azt egy jól jelzett kanyarnál elhagyva. A dombtetõn jól elhelyezett kilátót mászhatunk meg. Repkény lent marad, de én felmászok, naplementét és körpanorámát nézek. A szemem elé táruló látvány egyszerûen csodálatos. Rövid bámészkodást követõen lekanyargok, és folytatjuk a kék jelzések követését. Bükkerdõbe érve ereszkedünk alá a lispei mûútra, ezt újnak tûnõ forduló-parkoló-akármi helyszínnél keresztezzük. Sajnos a Torhai-forrásos ismertetõ táblát a betérõ felújítása során elvitték és nem pótolták, helyette viszont sorompó épült, ez tartja távol az itt megállni szándékozókat.


Beballagunk a forráshoz, még éppen világos van, még lehet követni a távolról csak fehéres foltként felbukkanó jelzéseket lámpa használata nélkül. A Torhai-forrás nem mûködik – a kifolyójából legalábbis nem folyik semmi – ám valami kis víz szivárog a földbõl, és szúnyog is van elég. Gyorsan igazolunk a bójánál és megyünk tovább. Dombra kanyargunk fel, majd a tetõn bóklászunk lehetetlen ösvényen, látszólag céltalanul. Kicsit nehéz itt az elõrejutás. A kedvenc elnevezésû bója következik, „úttörés a gerincen”, ez most teljesen találó. Az úttörést a gerincrõl lefelé folytatjuk, majd réten vágunk át és kiérünk Lispeszentadorján határába. A falutáblánál egy korábbi ittcsoffadás emlékére megállunk és pezsgõtablettás vizet fogyasztunk, majd sétálunk tovább. Lispén még annyi mozgást sem látni, mint korábban Lasztonyán. Még errejáró autósból is kevés akad. Lakott területek között libbenünk keresztül, majd Lispe kettõbõl balra kanyarodva nekivágunk a Bázakerettyére vezetõ emelkedõnek. Ahogy rálépünk a szántóban vezetõ szekérútra, éles fényû reflektor gyullad ki a távolban, egészen a szõlõhegy tetejéig megfelelõ világítást biztosítva. Érdekes megoldás. Fent kanyargunk egy sort, majd elérjük a piros sáv becsatlakozását. Egy elágazásban bizonytalankodó, hosszútávos túratárssal találkozunk, egyenesbe igazítjuk. Még bõven van ideje beérni, csak fel kell ébrednie. Ellépünk, távvezeték nyiladékában kanyargunk. Mintha kevésbé lenne susnyás, mint amilyennek emlékeimben szerepel. Késõbb a piros sávról lecsatlakozunk a kéken és nagyobb rétek mentén elhaladva letrappolunk Bázakerettyére.


Az ellenõrzõpont a szokásos, buszmegálló melletti, B-29 nevû kocsmában található, fiatal pár õrzi a pontot és az ide depózott csomagokat. Én kólát, Repkény sört iszik a kávé mellé a majd' húsz percesre nyúló megállás során. Végrehajtok még egy gyors elemcserét a lámpában, mert ugyanezt az akksikészletet használtam a Szondin is, és a berendezés már ott sem remekelt teljes fényében. No, majd most. Induláskor a kék kereszttel jelzett úton szép csendben elhagyjuk az idáig követett RP-DDK útvonalát és egyben Bázakerettyét. Hosszú aszfaltos szakasz áll elõttünk, zavartalan csillagfény kísér közben. A csendet csak néha szakítja meg egy-egy áthaladó, láttunkra meglepetten lassító autó. Elhaladunk az Olajos Emlékmû mellett, megérkezik az Olajos körút falu elõtt elhagyott piros sáv jelzése. Betérünk Budafa felé, az arborétumnál pedig elhagyjuk a sokadrendû országutat és újra az erdõben bandukolunk. Domb, másik domb, még egy domb következik. Egész kényelmes út ez így, hogy alig huszonegynéhány kilométer van csak a lábunkban. Fent újabb bójára lelünk, kár, hogy lódarázsfészek is található a közelben, ingerlékeny lakókkal. Kocogós túratársaink nem olyan ijedõsek, mint mi, és elég drasztikusan el is bánnak két példánnyal. Továbbállunk Kistolmács felé.


Lesétálunk a kisvasút itteni végállomására, örömmel állapítom meg, hogy az épület nem vált vandálok áldozatává. Rákanyarodunk az aszfaltútra, dél felé. A közeli Kozár-forrásnál elfogyasztjuk kekszbõl álló szerény vacsoránkat, valamint megtöltjük a nálunk lévõ palackokat friss forrásvízzel. A jótékonyan langyosra hûlt éji levegõ ellenére ugyanis borzalmasan sokat iszunk, az induláskori 4,5 liternek már nyoma sincs, és a bázakerettyei kocsmában vett másfél liter szódavíz is már a végét járja. A frissítõ pihenõt követõen továbbállunk Kistolmácsra, az ellenõrzõpont a Tó büfében üzemel. Amíg a papírmunkával bíbelõdnek a rendezõk, megakad a szemem a Kirándulás címû elbeszélõ költeményen (bizonyos „GT.” mûve (sic!)), amely egy hal alakúra munkált farostlemez díszen foglal helyet. A sûrven szó használata külön feldobja a berúgásról és következményeirõl szóló poémát. Tea jár a rendezõktõl, erre még veszek egy kávét. Ennek köszönhetõ, hogy az általában végigzombiskodott Kistolmács-Borsfa szakaszt ezúttal végigbeszélgetjük, pontosabban Repkény mesél, én pedig reagálok. Így nem tûnik hosszú idõnek, amíg végigérünk Borsfáig. Leülünk pár perc pihenõre a buszmegállóban, kirázom az oda nem illõ elemeket a bakancsomból. Utána átsétálunk Valkonyára, rövid erdõszéli bizonytalankodással és útratalálással. A turistaházban rég látott ismerõsök õrzik a pontot, zsíros kenyeret kapunk, továbbá lehet venni üdítõt. Élek a lehetõséggel. Mellesleg, lódarázs itt is akad, a pont kétfõs személyzete rutinosan pusztítja õket.


Továbbállva a jó öreg hét domb következik, szépen, lassan döcögünk keresztül. Megint eltévesztem a számolást, úgyhogy nem tudom leellenõrizni, hogy ez most tényleg hét, vagy csak toldódik. Némelyik völgyben már majdnem egészen jó hûvös a levegõ, de az ilyen klímájú helyekrõl sajnos túl gyorsan ki kell kapaszkodni. Fent meg hiába legyint meg néha egy-egy fuvallat, ezek hûtõ hatása elhanyagolható. A dombra fel – dombról le hullámzást nagyobb létszámú társaság fényeinek megpillantása dobja fel, ez egyben Eszteregnye és a szõlõhegy közelségét is jelzi. Kitérünk a kék R jeleken a pontra, ahol nagy számú résztvevõvel találkozunk. Itt találjuk zsotyeket és útitársait, valamint összefutunk egy nagyobb létszámú 70-es távos csapattal. Rövid pihenõt követõen tovább is ballagunk, néhány emelkedõt követõen ki a dombok ölelésébõl és egyben ki az éjszakából. Az egykori obornaki mûút névre hallgató ellenõrzõpontnál – ez került át Eszteregnye, szõlõhegyre – már ránkvilágosodik annyira, hogy eltehetjük a fejlámpákat. Obornak határában ismét találkozunk a nagyszámú hetvenes távos társasággal, õk itt pihengetnek. Még egy, meg még egy emelkedõ következik, kõ Krisztusok õrzik az utat, majd hirtelen megérkezünk a Homokkomárom fölötti templomhoz.


Vízkészleteink eddigre ismét elfogytak, de emlékeim szerint itt van egy kerti csap valahol. Megkeressük, egy palacknyi vizet töltünk, lévén egészen Nagykanizsáig hiába várnánk vízvételi lehetõségre. Lent a faluban tartunk egy leülõs, eszegetõs szünetet, valami agyonsózott ipari rágnivalót fogyasztunk, amely elképesztõen jólesik. Utána szép kényelmesen elhagyjuk Homokkomáromot, átballagunk a kelõ Nap fényénél Hosszúvölgyre, majd a hosszú, homokos-poros úton Zsigárdra. Közben a harmat páráját eregetõ rét feletti giccses-szép napfelkeltében gyönyörködhetünk, alig néhány órával a giccses-szép naplementét követõen. Tetszik. Más esemény is történik: méretes vaddisznó lépked keresztül az úton, elõttünk tizenpár méterre, mögötte kismalac... majd még egy... de hol a többi? A neszek alapján a bozótosban. Várunk. Még várunk egy kicsit. A kutya egye meg, annyira sokat azért mégsem várhatunk, átmegyünk. Mögöttünk tumultuózus átrohanás, kicsik az anyjuk után. Huhh. Ezután Zsigárd felé a hosszú egyenesen végig minden, az aljnövényzetben motoszkáló kismadár mögé vaddisznót képzelek. Zsigárdon találjuk az utolsó bóját, tartunk egy rövid megállást, majd sietõsre vesszük lépteinket, a vasárnapra várható hõség már kezd szépen kifejlõdni.


Palin elõtt végighallgatjuk, ahogy az ügyeletes reggeli gyorsvonat (Szombathely-Pécs) elrobog a távolban. Nem sokkal utána elérjük Palin határát, majd felsétálunk a régi 74-es fõúthoz, elhagyjuk az Öröm-hegyet megcélzó (de elõtte épp elkanyarodó) kéktúrát, és dél felé fordulunk. Irány Kanizsa központja. Kocogó túratársaink itt végképp ellépnek, legközelebb csak a célban futunk majd össze. Elhalad mellettünk néhány kerékpáros, furcsán méregetnek. Az autópálya alatti szokásos megállást sem hagyjuk ki, kell ez most. Elhaladunk az Inkei-sírbolt mellett, keresztezzük az iparvágányt, elsõbbséget kapunk a körforgalomban az átkeléskor. Kezd újra nagyon meleg lenni, de ezt lehet, hogy csak a felborult hõháztartásom mondatja. Bentebb érve megcsodálom a megszépült fõteret, majd Repkény még egy megállást kér, mert felrepedt két lábujja között egy vízhólyag. Megállunk, kezeljük a problémát, és végül a Rozgonyi utcán feldöcögünk a célba. Az iskola lépcsõjén illusztris társaság tartja reggeli kerekasztal-ülését: Dolgos György, Barta László, Pap Gábor, sétáLós bácsi, régészlány, DJ_Rushboy, hozzájuk késõbb zsotyek csatlakozik. Bent a rendezõségnél megkapjuk a díjazást, emléklap jár és újfajta kitûzõ. (Repkénynek 2006-ból még régebbi van, ahhoz képest újfajta.) Egy kicsit még ücsörgünk a célban, majd autós elszállítás teszi könnyebbé a Lenti célpontú utunkat. Köszönöm a rendezést a Kanizsa TE-nek, öröm számomra ezen a túrán részt venni. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, aki a tavaszi Andezit tt. után végre újra eljött teljesítménytúrázni. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban gratulálok minden távon minden teljesítõnek és résztvevõnek, aki nekivágott!


-Kékdroid-


képek a túráról itt

 
 
Pap GáborTúra éve: 20132013.08.05 16:42:43
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Beszámoló a 130-as tévról:


http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

 
 
 Túra éve: 2012
HeyjoeTúra éve: 20122012.08.08 13:34:48
megnéz Heyjoe összes beszámolója

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.08.14 12:22:10
megnéz kekdroid összes beszámolója

 


Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km


 


Az éjszakai országúton egymagadban meddig érhetnél?


Várd meg, rád néz még a hajnal, ólomlábon hozza messzi szél.


(...)


Amíg mások álmot néznek, fáradt lépted meddig visz tovább?


Félelmetes hosszú percek, eltûnt arcok mérik éjszakád.”


(Omega: Az éjszakai országúton)


 


Elõttem Kerek repkény valamivel élvezhetõbben és összeszedettebben leírta a lényeges eseményeket, ugyanazon túráról és ugyanarról a társaságról. Azon eseményeknek ez egy kifejtett leírása, csak erõs idegzetû Olvasóink számára. :)


 


Nagykanizsa, második kijárat. Benzinkút, utca, kopottas kék keresztek sandítanak villanyoszlopok oldaláról. Suvlaj jóvoltából még hárman érkezünk autóval a Platán sori gimnázium elé: -rafter-, Kerek repkény és jómagam. Bemegyünk, tantermet foglalunk, nevezünk – ismerõs rendezõk, ismerõs procedúra, egyedül a szállás intézésénél lepjük meg egymást az ügyet intézõ hölggyel. Repkény neve mellett ugyanis két fõ szerepel, ami fõleg azért érdekes, mert a nevezett személy egyetlen billentyût sem ütött le az elõzetes szállásjelentkezés érdekében. A problémán könnyedén túllépünk, tisztázva, hogy nem kell harmadik személyre várniuk. Megmutatják az idei térképet, kiemelve, hogy az útvonal szinte sosem centire ugyanaz, idén Rádiháza és Szentpéterfölde között festették át (került átfestésre, hogy kellõen sportszakmaiak maradjunk) a Dél-Dunántúlt átszelõ kék útvonalat. "Jussunk el odáig" - villan át a fejemen a gondolat, amelyet a Bubu-féle tétel követ: egy százas túrát tisztelni kell, függetlenül attól, hányszor is teljesítettük már. Az elmélkedésbõl visszazökkenek a nagyvilág valóságába. A Zalai Hírlap címû sajtótermék egy kivágott cikke a Borsfa és Valkonya közötti turistajel-rongálással foglalkozik. Úgy tûnik, egyre több ostoba embernek van egyre több ideje hülyeséget csinálni. Fekete festékkel lemázolt jelzésekkel már az Olajos körút bejárásakor is találkoztunk - minden tájegységnek lesz lassan egy saját rongálója: a Budai-hegység baltás jelzésgyilkosa, a Bükk irányító tábláinak a fosztogatója és a zalai fekete festékes alak. Elhessegetem magamtól a kellemetlen gondolatokat, elvégre kellemes nyári este van, jó a társaság és különben is, enni megyünk.


Az iroda lerendezésével tehát átsétálunk a tavaly tesztelt pizzériába, ahol a békésen sörözgetõ SzLA-t vesszük rá közös vacsorázásra. Eltársalgunk, a pizza – valami olaszos nevû, de már nem emlékszem pontosan – lassan érkezik, legalább finom. Visszatérünk a bázisra, mindenféle találkozások zajlanak le, megjelenik sétáLós bácsi, wolfkery, bemutatkozunk egymásnak az aszfaltszeretõ Torma Tamással, akire tavaly ráaggattam a "Bázakerettyén kiszállt srác" nevet. Ezúton tisztázzuk egymás kilétét és még sok mást, majd lassan aludni térnek a népek. Nyugtalanul alszom, pedig senki nem zajong és nem is horkol, többször felébredek hajnalban. Álmos ébredés követi a rövid éjszakát, amire összekapjuk magunkat, odakint jelentõs tömeg gyûlik össze. Egy héttel ezelõtt szinte mindenkivel ugyanígy találkoztunk: Tinca, Rudi István, régészlány, DJ_Rushboy, Pintér Józsi, mgruber, és vannak sokan, akikkel múlt héten nem találkoztunk: Vándor Csillag, zsotyek, Átol Csabiék társasága. Továbbá még sokan mások, összesen ötvennyolc fõ, plusz a nappali 40-es táv indulói. Repkénnyel ellógunk kávézni, a tömegrajt így ismét mellettünk rohan el. Langyos, közepesen erõs kávéinkkal sétálunk tehát a rajthoz, hogy három perc lemaradással a mezõny után lóduljunk: suvlaj, -rafter-, SzLA, Repkény, Kékdroid.


Lesétálunk a Rozgonyi utcán, belebotlunk a kék keresztbe. Jobbkanyar, hosszú az út, míg a lábunk Palinból kiér. Eleinte még van néhány élelmiszerbolt, majd ezek átadják a helyüket mindenféle más kereskedelmi egységnek. Ha az egyszeri túrázó otthonfelejtette volna, itt pótolhatná például a kismegszakító-hiányát, de betonvas is kapható, jutányos áron. Ipvg. kiág., autópálya, pici árnyékkal. Megérkezünk az ingerszegény Palinba, igyekszünk gyorsan a hátunk mögött hagyni. Most sikerül. Még a házak között vagyunk, amikor vonat robog el, Szombathelyrõl jön és Zalaszentiván, Nagykanizsa, Gyékényes, Barcs érintésével Pécs az úticélja, száma pedig emberi szám, a vonat száma 8900. Tavaly ez kicsit késõbb közlekedett tán, vagy mi mentünk gyorsabban – gondolom a helyszínen, és a tavalyi menetrend engem igazol. Leballagunk a vasúthoz, szépen kialakított gyalogos átjárónál keresztezzük. Átfutunk a Palint kikerülõ 740-es fõúton, buszfordulónak látszó mûtárgynál hagyjuk el a burkolt utak birodalmát. Principális-csatorna, kiserdõ, szántó, Zsigárd a furcsazöld házzal és a haranglábbal. A talpunk alatt kellemesen járható homok, érezni az elmúlt napok esõzéseit. Nem csak az úton: a levegõben sûrûn, nehezen ül a pára, és nem akar nagyon elmozdulni. Zsigárdon mosolygós pontõr ül, késõbb tudjuk meg, hogy õ az egyesület egykori zsigárdi házának az új tulajdonosa. Elsétálunk, tovább a vizes homokon, derékszögû balkanyar térít a hosszú, dél felõl elkerített egyenesre. Enyhén hullámzik az út, de lehet, hogy csak én képzelõdöm. Vadászháznál lelünk szépen kialakított pihenõhelyre, túl messze, legalább hét méterre az út szélétõl. Akkor inkább menjünk Hosszúvölgyre. Zalavolán-tarka busz suhan végig a falun, mi arra kanyarodunk, amerrõl õ érkezett, Homokkomárom felé. Kis emelkedõ, kis lejtõ, kis falu, nagy templommal. Italbolt, élelmiszerbolt, azok most nem játszanak. Elballagunk a kegytemplom tövében, egyszer már illene megnézni közelebbrõl. Irány Obornak, völgy, domb, völgy, domb. Közben eltér egy jelzés jobbra, évszázados kõkeresztek õrzik a meglévõ és a tovatûnt elágazásokat. Mûutat találunk, balra Eszteregnyére lyukadnánk ki, jobbra Obornak házai villannak ki a zöldbõl. A térkép kék háromszögrõl regél, amely a Kerekvár-kopjafa felé tenne kitérõt, a terepen nyomát sem látom, de lehet, csak keresés kérdése lenne. Mellékúton kerüljük az apró zsákfalu szélét, meredek, alig sáros, viszont annál benõttebb kaptató visz dombok hosszan hullámzó hátára. Bója, áramkör nyit, találkozunk ugyanitt egy nap múlva. Remélhetõleg.


Erdõk szélén, füves szekérutakon kanyargunk, bõszen tesztelve az idei szedertermést. Szerencsére az élmezõny hagyott eleget. Mellettünk végeérhetetlen, hatalmas erdõk nyúlnak végig a dombokon. Nézelõdõs kedvemben vagyok, így viszont folyton megbotlok a saját lábamban. Újabb bójánál – Úttörés – vár be a nagy lendülettel haladó Repkény és suvlaj, elõbbi informál, hogy az imént formázott papírgalacsint az igazolólapomból és egy jól irányzott dobással a legszúrósabb susnya közepére juttatta. Humorizál, humorizál, majd lesz még kevésbé vicces az õ kedve is. Nosza, lejtõ jõ, majd a hosszan elnyúló Oltárci-réten érkezünk a kisvasút mellé. A benõtt végpont után egyszer csak kitisztul a pálya (nem, nem _úgy_ pálya :)), sõt, új talpfák figyelhetõek meg. Egyszer jó lenne vonatot látni itt, de ehhez nyilván gyakrabban kéne idevetõdni. Bekanyargunk a fák közé, aztán elvész az ösvény és visszakanyargunk a széles útra. Már látszik az oltárci vadászház, elõtte tágas, gondozott rét, óriási tölgyfával, pihenõhellyel. Közkedvelt helyszín esküvõi fotózáshoz, értesít a társaság zalai ügyekben járatos tagja. A háznál ívóvíz-szempontból vizsgáljuk meg a csizmamosót, szerencsére mûködik. Az érkezõ -rafter- darázstámadás nyomát kezeli, pezsgõtablettával. Átballagunk az ellenõrzõpontra, körtével kínálnak, tetszõleges mennyiséggel szolgálhatjuk ki magunkat. Áthaladásunk regisztráltatik, arra kell továbbmenni.


Dombok tövében sétálunk, a táj kezd kissé elhanyagoltabb alakot ölteni. Vélhetõen ezt az elhanyagoltságot más is megérezte, s most úgy véli, motoros fûrésszel lenne célszerû orvosolni a helyzetet. Elmenekülünk a zajforrás elõl, újra erdõben sétálunk, hosszan, elnyújtottan kanyarodó emelkedõ tetejében találjuk a következõ bóját. Filctollkezelés, innentõl szõlõhegy, az atlasz szerint ilyesmi lehet a "tipikus zalai táj". Balra erdõirtás nyomai, valamivel fûteni kell. Kevésbé és jobban elhanyagolt épületek szegélyezik az utat, kilátás alig nyílik közülük, a völgyön túli dombok sejtelmesen szürkéllnek a párában. Börzönce, szõlõhegy ellenõrzõpontra érkezünk, csak ez nem az a túra. Hófehérre meszelt kõkereszt mellett intünk búcsút a rövidke aszfaltos szakasznak, földúton menetelhetünk tovább, egy-egy szem potya szilvával tuningolva önmagunkat. Kerítésnél kerülgetünk pocsolyákat az út mélyedéseiben, meglepõen kevés az útszéli bozót. Még egy bója, az egyik dombtetõ. Suvlajtól kapok kölcsön-túrabotot, az enyém otthon pihen, ott, ahová elõkészítettem, az övé viszont a táskáján képez holt terhet. Köszönet érte! Innen lefelé visz az út, továbbá rövidesen elérjük a zöld sáv elágazását. Elkezdem a rettegést, tavaly itt a sár mély benyomást tett rám. Idén is próbálkozik, de egyrészt szellemem megfeszített erõvel dolgozik lelkesedésem szinten tartásán, másrészt ahhoz képest, hogy mennyi lehetne, egész kevés a sár. Kezdek lemaradni az elöl vágtázó Repkénytõl és suvlajtól, a szünetet tartó -rafter- pedig tõlem, sõt, SzLA is kezd elmaradozni. Egyedül motyogok valamit a rohadt sáros útról, meg a rohadt életrõl, hogy itt caplatok, de a következõ kanyarban rohamos javulás tapasztalható az út minõségében. Megérkezünk a hahóti szõlõhegy szélére, az elöl haladók türelmesen megvárnak. Betonvályún csorgunk le Hahótra, besietünk az ellenõrzõpontra, ahol Repkény lecsoffad a pódium szélére, én pedig beszerzõ körútra indulok: kávéra van szükségem. Itt találjuk a pihengetõ Vándor Csillagot, fényt hoz társaságunk életébe, ugyanis innentõl együtt kirándulgatunk, a természetben. Felmarkoljuk az elõredepózott gyümölcslevet, rövid idõn belül nem marad belõle semmi. Mindenki megérkezik, eszegetünk, készülünk. Fel és ki, egyszerre. Szûk fél óra elteltével kollektív határozatot hozunk a továbbindulásról, s ezt azonnal meg is valósítjuk.


Hahót elhagyásából mégsem emlékszem sokra, meglepetésszerûen érkezõ hasgörcs köt le, próbálok jó képet vágni hozzá. Ebbõl aztán az avatatlan szemlélõ is rájön, hogy a magas, kék nadrágos srácnak hasgörcse lehet, amit kínos vigyorgással próbál leplezni. Kiérünk Hahótról, szõlõhegyet célzunk meg, csoda-mélyúton tûnnek tova fájdalmaim. Kellemes utunkat erre robogó Simson füstje teszi kellemetlenné, a kipufogógáz szaga ráül a mélyútra, az odõr bármelyik kanáliséval fel tudná venni a versenyt. Nyitottabb részre érkezünk, oldalt sûrû akácossal. Kénytelen vagyok elengedni a többieket, Repkényre bízva suvlaj túrabotjait. Hosszú, sietõsre vett léptekkel próbálom behozni a lemaradást, s késõbb a szintén kényszerpihenõre szorult Repkény is csatlakozik hozzám. Elérjük a Mackó-forrás környékét, már tudom, hogy fölöslegesen kutatnék a vízhozó objektum után. Kék keresztté lényegül át a követendõ jelzés, balra a vadregényes-szép Vas-völgy fenyvese húzódik. Mi pedig emelkedünk, megint, Söjtör szõlõhegye az újabb úticél. Az ellenõrzõponton érjük be a többieket, s Ildikóék csapatát, tõlük tudjuk meg, hogy Zalaegerszegen éppen esik. Röpke pihenõ után kényelmesen sétálunk tova, körülöttünk kellemes kilátás, kezdem szinte otthonosan érezni magam. Legurulunk Söjtörre, fiatalok állnak félre elõlünk a betonlapokkal kirakott gyalogúton. Még egy kanyar, megérkezünk a Deák-házhoz, eljött az újabb pihenõ ideje, hiszen kereken tíz órája vagyunk úton. Pihenés közben átsuhan a ponton a rajtot bõségesen lekésõ Börcsök András, ez láthatóan nem viselte meg, már idáig körülbelül két órát hozott be a lemaradásából. SzLA kocsmahivatalt látogat, innentõl már csak egyszer találkozunk vele.


Ketyeg az óra, továbbmegyünk, enyhén darabos léptekkel, a mozgásért felelõs rendszer lassan éri el az üzemi hõmérsékletet. Lassan viszont eléri, fagyis kocsi után próbálunk döcögni sikertelenül, majd elballagunk a Méregház mellett, átkelünk a Válicka csoffadt hídján, s új tájelemet fedezünk fel, betontömbökkel rakták ki az utat egészen a domb aljáig, ahol egyrészt Pusztaszentlászló felé, másrészt a dombtetõ felé lehet kanyarodni. Poligonokról társalgunk -rafterrel-, meg vektorokról, nincs is szebb ennél egy augusztusi szombat délutánon. A háttérben a fagyis kocsi idegesítõ dallama üvölti tele a dombvidéket. A szántó sarkán újabb leülést tartunk, Vándor Csillag édességgel kínál. Étkezgetés közben megelõz annyi baj legyen és útitársa, a dombtetõn dobják vissza a magas labdát. Odafent ismét szép kilátást csodálhatunk, elõttünk Pusztaederics házai bújnak meg a völgyben. Lesomfordálunk, az idõ észrevétlenül telik menet közben. Falu szélén újabb bója, falu közepén nyomóskút. Suvlaj, kólaínségén enyhítendõ, belátogat a kocsmába, elmondása szerint a kocsmáros, Béla - bizalmasan csak Bazmegbéla - hiába számít a környék legtehetõsebb emberének, nincs lehetõsége élvezni a vagyonát, mert munkáját hatalmas és mély elhivatottsággal ûzi. Ehhez persze kellõen lelkes közönség is kell, az asztalnál ücsörgõ társaság egyik tagja már ezen korai órán bejelenti emésztõrendszere felsõ szakaszának kezdõdõ rendellenességét, vagyis a "mindjárt hányok"-érzést. Lelépünk. Végigtrappolunk a maradék Pusztaedericsen, a kerámiagyár selejtjével feljavított út vezet a következõ bójához. Sajnos a feljavítás nem terjedt ki a kék sávig vezetõ teljes szakaszra, mély pocsolyákat kerülgetünk az összebarmolt úton. Ez sem tart sokáig, oda-vissza szakasz kezdõdik, a rádiházi szõlõhegyen szembetalálkozunk sokakkal: csiba00-ék érkeznek lendületesen, majd Átol Csabi vezetésével r.eszter, Tamás, és Sanyi. Lebucskázunk Rádiházára, SzLA épp indulóban van, biztosítom afelõl, hogy megpróbáljuk utolérni.


Két taggal bõvül a társaság: a 70-es távon itt csatlakozik hozzánk Vali, aki -rafter- munkatársa, és Dani, aki Repkény öccse. Továbbá pihenünk is, árokparton majszolok zsíroskenyeret, újabb és újabb szelet paprikát kunyerálva a pontõröktõl. Veszek kávét is, ez ma a harmadik és legerõsebb adag, a pultoslány új fõzõautomatával villog odabent. Nem sokkal negyed nyolc után ellépünk, Vali elbúcsúzik a kocsijától, Repkény, Dani és Vándor Csillag már elõrébb járnak. Visszakecmergünk a dombtetõre, néhány háznál vacsorához készülõdnek, borozgatnak. Nem tudom nem irigyelni õket, de ugyanakkor lelkesít, hogy rövidesen féltávhoz érünk és ott vár majd a Repkény-édesanyja-Márti-féle családi nagydepó. Addig azonban még jócskán menni kell. Elérjük az oda-vissza etap végét, szép alkonyati fények kísérnek az erdõ szélén, s ahelyett, hogy a völgy felé indulnánk, az új kék sávokat követjük az Új-hegy masszív, kétszázakárhány méteres csúcsa felé. Eleinte nincs semmi gond az úttal, de amint beérünk az erdõbe, hirtelen megugrik a talaj folyóssági indexe, magyarul ismét bokáig pancsolhatunk a sárban. Nyugtalanság lopózik a szívembe az éjszaka+sár kettõs kellemetlenségére nézve, de ez az egyik utolsó komolyabban felázott szakasz - még kettõ hasonló lesz. Fény villan az alagút végén, erdõszél, bója, járható út következik gyors egymásutánban. Lesétálunk a világot Szentpéterföldéhez kötõ másfél sávos országútra, lassan haladó, puttonyos autóra csodálkozunk rá, de kiderül, hogy a lassan haladás oka a vontatmány. Amelyben felismerjük az idegesítõ zenét játszó fagyis kocsit és kezelõjét, döbbent arccal néz ránk a bakról. Besétálunk a faluba, a family depó a faluház mögött parkol, a Lenti harminc kilométeres körzetében kábé mindenkit ismerõ Márti két 'péterföldi sráccal kvaterkázik, a Bakon Danival és a Bandur Martinnal. Éhes sáskaként vetjük rá magunkat a kondérnyi gulyásra, ezúton is nagy-nagy köszönet érte! Valamint a pogácsáért is, ezzel a lehetõségekhez képest feltankolom a táska szabad kapacitását. A pihenõ során tartott fotózgatáskor Repkény fényképezõgépe lemerül, így neki is keletkezik pár dekányi holt teher. Két tányér gulyással késõbb, este fél tíz táján döntünk úgy, hogy ideje továbbmenni. Elbúcsúzunk Mártitól és a két sráctól, végigballagunk a néma Szentpéterföldén és belevetjük magunkat a csillagfényes zalai éjszakába.


Keresztezzük a kisvasutat, odébb vadászház felõl pislákolnak halvány fények. Belevilágítok a fenyvesbe, frissen töltött akksik vigyorognak a fejlámpámban. Enyhe emelkedõ következik, szerencsére jó hosszú is, tágas erdõ sarkán bukkanunk rá az újabb bójára. Filctoll, megint, aztán séta tovább a hosszú egyenesen. Panaszra nincs okom: nem fáj semmim (hála Repkény kenõcsének), nincs vízhólyagom (hála a leragasztott talpnak), jól járható az út (hála az erdészetnek) és végül, remek társaságban túrázhatok (hála a többieknek). Hamarost elérjük a következõ bóját, ahol rövidke leülést tartunk, összekötve némi gumicukor-utánpótlással és csillagnézéssel. A fényszennyezés fogalmát errefelé jobbára csak a szótárból ismerik. Lejtõk következnek, óriási fák között kanyargunk egy darabig, egészen pontosan a "Kámaházi erdészlak" névre hallgató kisvasúti pályaudvarig. Az egyébként jó fotóhely most sötétbe burkolózik, a dombok közötti mély sötétségbe, ahol csak két település fénye pislákol. Jobbra Kányavár, balra Lasztonya házait világítja egyensárgára a közvilágítás lámpasora. Lasztonya felé fordulunk, az óriási forgalom lehetõvé teszi, hogy nagyjából háromszáz méterre a falutól letelepedjünk a betonra és összevárjuk a társaságot. Valahogy Lasztonyán mindig történik valami, a kihalt bolt után néhány házzal egy idõs néni támasztja a kerítést. -Rafter-nek elpanaszolja, hogy a rendõröket várja, Lasztonyán ugyanis kisebbfajta háború dúl. Végigsétálunk a falucskán, hirtelen kanyarodó, meredek mélyút vezet ki belõle magasra.


Olyan magasra, hogy a turistaút által elért magasság valami elmés pályázatírót megihlethetett, így ide is került egy szabványos Zalai-dombságbéli kilátó - csakúgy, mint még három másik helyre a környéken. (Ezek csak azok, amelyekrõl tudok a környéken.) A kilátó tövében újabb instant pihenõ következik, nem sokkal késõbb pedig bójánál filctollazzuk össze a papírjainkat. Hosszú, meredekszerû lejtõn csúszkálunk lefelé, az óriás bükkös sötétben is megkapó körülöttünk, legalábbis az lenne, ha nem kellene minduntalan a sáron való egyensúlyozásra figyelni. Így is kisebb megváltás megérkezni a bázakerettyei országútra, amelyet gyors keresztezés után el is hagyunk a Torhai-forrás felé. A fakitermelõk tevékenysége azonban itt is mély nyomot hagyott az útban, az út pedig bennem, holott én nem is merültem benne bokáig, mint Repkény vagy Vándor Csillag. Kiírás nélkül tudom, hogy a farakásra felmászni tilos és életveszélyes, mégis inkább megkockáztatom a felmászást, semmint elsüllyedjek a combig érõ nyomvályúban. Az erdészeti út mellett haladó, egynyomos ösvény, amelyen a jelzés vezet, szerencsére járható, hamarost megérkezünk a kellemes, hûs vizet adó Torhai-forráshoz. Bója, gumimaci, földimogyoró, forrásvíz. Kóla majd Bázakerettyén, a depóból. Addig azonban még elõttünk van 6,9 km a papírlap szerint, úgyhogy negyedóra pihenõ után feltrombitálódik a társaság, ideje nekivágni a következõ hosszú, meredek dombnak. Amióta láttam egyszer nappal ezt a helyet, elhiszem, hogy tényleg kellõen szívatós part, elõjele annak, ami késõbb vár ránk. Fent elbotorkálunk hosszan, amíg végre megtaláljuk a soron következõ bóját. A hely és az idõ nem alkalmas a pihenésre, szûkös csapáson botorkálunk lefelé, egészen az országútig. Végre, egy kis nyugalom következik, séta a közeli Lispeszentadorjánra s majdnem végig rajta. Becsatlakozik jobbról a környéket behálózó Olajos körút piros sávja, amely egyenesen, a mûúton keresztül visz Bázakerettye felé (de nem odáig, ritka rapszodikus útvonalú jelzésrõl lévén szó). Na, mi nem arra, hanem a hegyen át megyünk, ami hegynek amúgy túlzás, de dombnak is. Felbaktatunk, házak alatt kanyarodunk vissza, alattunk a falu fehér fényû közvilágítása pislákol. Betérünk az erdõbe, végtelen szakasz áll elõttünk, van is tán két kilométer az egész, de mintha az erdõnek soha nem akarna vége lenni. Valahol, egy jelzetlen elágazásból kilátóra tehetnénk kitérõt, de ez este nem annyira lényeges kívánság. Távvezeték, oké, piros sáv, oké, piros sáv el egyenesen, oké. Átszûrõdik a fák között a kerettyei olajtelep megvilágítása, végre. Aztán megpillantom a hatalmas olajtartályokat, katonás rendben sorakoznak kisebbek és nagyobbak. Lassan megérkezünk Bázakerettyére, nagy társaságot találunk és nyitva levõ kocsmát. Diadal! Kávét veszünk, elõkeressük hozzá a ledepózott kólát. Elõkerül egy doboz olajos hal (az Olajos körúton stílszerûbb lett volna), Wolfkery pedig csokival kínál, köszönjük. Idõs, nagypocakú túratárs teszteli az idegeimet azzal, hogy kijelenti, a mûúton is be lehet jönni Lispérõl és ez egy érintõpontos túra. Aha, persze - gondolom, de nem kívánok vitába bonyolódni, és ezt körülbelül háromszor közlöm is az illetõvel, mielõtt a kelleténél nagyobb hévvel kezdené védeni vélt igazát. Megérkeznek a többiek is, seregszemlét tartok csoffadásügyileg. Örömmel konstantálom, hogy a szokásos nyolcvanöt kilométer környéki tüneteken kívül nincs nagyobb probléma, s két késõbb csatlakozó útitársunk lelkesedése is töretlen. Egyetlen apró dolog akad, mint lehetséges hibaforrás, s ez a 70-es táv délben lejáró szintideje. Hogy pontosak legyünk, Valié 12:19-ig, Danié 12:06-ig tart. A maradék 44 kilométerre van bõ kilenc óránk, húzós. Befut a túra seprûje – nahát, ilyen is van? - a pontõrrel kezd értekezésbe. A seprû varázsszó feléleszti a pihegõ népeket, többen kezdenek készülõdni az indulásra.


Megfelelõ mértékû tartózkodást követõen mi is összekaparjuk magunkat, kényelmes aszfalttaposás áll elõttünk Budafapusztáig. Bázakerettye korán kelõ pékjei pusmogva állnak a kisüzem ajtajában, „kérdezd meg, kérdezd már meg, hát mindjárt elmennek!”. -Rafter- kiált mosolyogva, hogy nem, nem síelni megyünk. A társalgás itt megreked, lassan elhagyjuk Bázakerettye bõkezûen kivilágított települését. Csillagok kísérnek tovább, a bozótban olajkút szendereg, késõbb pedig az Olajos Emlékmû három pettyes kódjához tehetnénk kitérõt. Nem teszünk. Sétálunk tovább Budafa felé, elöl Repkény, Vali és Dani triója halad, mögöttük Vándor Csillaggal trappolunk, a sort suvlaj és -rafter- zárják. Továbbá itt keringenek annyi baj legyenék is az éjszakában. Egy aszfaltozott leágazásnál hirtelen távozhatnékom támad, a gyomrom valamiért nehezen birkózik az összeevett holmikkal. A kényszerpihenõt feldühödött darázs zárja rövidre, rohanvást térek vissza az országútra. Csatlakozom ismét Vándor Csillaghoz, együtt érjük utol a társaságot, akik a budafai Arborétum alsó bejáratához vezetõ lépcsõnél ücsörögnek, sõt, konkrétan a lépcsõn. Az újabb megállást követõen nekiveselkedünk a Kistolmácsig tartó emelkedõ-szériának. Egy emelkedõ, még egy emelkedõ, fent vagyunk, de hol vannak a többiek? Érkezõben. Felkaptatunk Repkénnyel a piros sávkék kereszt elágazáshoz, ahol a bójának kellene lennie, de sehol semmi nincs. Ejnye. Akkor hátha odébb lesz, ebbéli reményünkben egészen a lejtõ aljáig döcögünk, nagy figyelemmel nézve az út menti fákat. Bója sehol, megállunk, tanakodunk. Az ötlet a következõ: én visszasietek az elágazásba és szétnézek, addig a többiek valahogy kapcsolatba lépnek a rendezõséggel és érdeklõdnek a bója holléte felõl. Megvalósítjuk az ötletet, visszamegyek az elágazásig, közben a szembejövõ -rafter- lehuppan pihenni. Odafent szétnézek, egyik irány, másik irány, visszairány – sehol semmi. Hátha megjõ a seprû, várakozni kezdek. Repkény hív, a hírek szerint a bóját ellopták, szabad jelzést kapunk a továbbhaladásra. A bója hivatalos zárásakor tovább is haladunk. Reggel négy óra van, nemsokára pirkad.


Átbucskázunk a tavak mellett, fel még egy hosszú, kanyargó emelkedõn. Rét szélére érünk, balkanyart követõen leklaffogunk egy hosszú, eseménytelen lejtõn Kistolmács vasútállomásához. Az épület elsõre mintha más lenne, mint régen volt, s valóban: az esõbeálló méretû házikó átadta a helyét egy nagyobb esõbeálló méretû házikónak. Nem tanulmányozzuk sokáig, elkopogunk az aszfalton a Kozár-forráshoz, a társaság csoffadtan rogy le az út szélére. Vizet töltünk, sokat, majd megembereljük magunkat és átbotladozunk a kistolmácsi ellenõrzõpontra. Teát kapunk, pohárnyit, gyors igazolásszerzés után kihátrálunk a szabadba. Tanácskozunk, Vali és Dani még beérhetnek, ha innentõl jól kilépnek. Repkénnyel elhatározzuk, hogy ellépünk velük, ha a jelzésfeketítés miatt navigációs nehézményük támadna. -Rafter-nek még pihenõre van szüksége, suvlaj és Vándor Csillag velünk indulnak, de még Kistolmácson hátramaradnak. Egyenletes, haladós sebességre állunk be négyen, Vali és Dani haladnak elöl, Repkénnyel mögöttük baktatunk, megbeszélve, hogy Valkonyáig kísérjük a két hetvenest, ott pedig bevárjuk a többieket és együtt csoffadozunk a célig. Ez az elmélet és a tervezett jövõ. Egyelõre azonban az elérhetõ legnagyobb sebességgel gyaloglunk Borsfa felé, Valkonyáról erdõben futó, hosszú betonút kapaszkodik a szõlõhegyre, lámpa nélkül, a felkelõ Nap elsõ fényénél követjük. Végre, tudom értelmezni, hogy hol járunk – eddig vagy sötétben jártunk itt, vagy túl álmos voltam ahhoz, hogy felfogjam a környezetemet. Dombháton caplatunk, mellettünk mindenfelé kilátás nyílik, néhány elszórt házzal. Csendben elsétálunk közöttük, nem sokkal késõbb elérjük Borsfa házait. Sehol egy lélek, a falubéliek alszanak, a túrázók vagy jóval mögöttünk, vagy jóval elõttünk járnak. A meghalós buszmegálló mellett lassítás nélkül haladunk tova, ez újdonság. Kezd elmúlni a bázakerettyei kávé és a hirtelen jött lendületes haladás hatása, nem lassulok (nagyon), viszont egyre hosszabbakat kell pislognom. Szerencsére Borsfa fõutcáját bõ egy kilométer után elhagyjuk, s ezzel a falut is, szántások között battyogunk a soron következõ domb felé. Szétszakadozott a társaság, Vali rendületlenül megy legelöl, mögötte Repkénnyel ketten sétálunk a magunk egykedvû sebességével, mögöttünk pedig Dani próbálja tartani a lépést. Megcsörren a telefonom: suvlaj keres. Megáll bennem a levegõ: sok dolgot nem mondhat, de abból az egyik, hogy kiszáll Borsfán. Lottóznom kéne: tényleg kiszállnak Borsfán Vándor Csillaggal egyetemben – tíz perc múlva van egy buszuk Nagykanizsára és nincs kedvük csoffadni még sok-sok órát az egyre nagyobb melegben. Lassacskán beérünk az erdõbe, valami módon Vali elé kerülünk, fokozott figyelemmel kell követni a kék sávokat: ez felébreszt. Nem mintha nagy szükség lenne a fokozott figyelemre, a jelzéseket a rendezõség a túrára készülve az utolsó napig javította, festette, és semmi hibát nem lehet felfedezni bennük. A fekete, rondán elmázolt festések viszont csúf pacát alkotnak a fákon, nem tudom elképzelni, mi vehet rá valakit ilyen ronda, gány dologra. Elkanyargunk az ébredõ erdõben, hosszabb lejtõvel érkezünk Valkonya szélére, a temetõtõl enyhe emelkedõ visz az apró falu végére. Itt áll a Rockenbauer Pálról elnevezett turistaház, s a túra ellenõrzõpontja. Kicsúsztunk a 24 órából, de végeredményben a pont is túl van a századik kilométeren, nem érdemes ezen meditálni. Besétálunk, Máriáék lelkesen kínálnak zsíros kenyérrel, paprikával, paradicsommal. A többiek leülnek falatozni, én eltársalgok a pontõri társasággal, fõleg a Kanizsa túra ötvenes távjának szünetelésérõl. Közben Vali telefonos kapcsolatba lép -rafter-rel, aki a többszöri biztatás ellenére is úgy érzni, a túra idén Borsfáig tartott számára. Egyre szomorúbbá kezdek válni. Elmajszoljuk az elénk halmozott paradicsomhegyet, ideje lépni egy nagyot, öt óránk van beérni a 70-es táv szintidején belül, s elõttünk van a hírhedt hét domb. Meg a többi.


Elbúcsúzunk az örök-kedves pontõröktõl, a Bázakerettyén még annyira hangosan méltatlankodó úriember kissé megzuhantan kíván jó utat, s figyelmeztet, most jön a neheze. Megsajnálom. Elhagyjuk a turistaház kertjét, mezõn vág keresztül utunk és megkapjuk az elsõ emelkedõt: a telefon hangrögzítõ berendezésére diktálom a paramétereit, azzal a szándékkal, hogy most jól meg lesznek számolva az emelkedõk. (A harmadik után nem foglalkozom tovább a rögzítéssel...) Vali elképesztõ sebességgel közlekedik elõttünk hegynek fölfelé, próbáljuk felvenni a tempót mindhárman. A tetõrõl hamar lejtõ vezet tovább, a Szuloki-forrás tágabb környezetébe érkezünk, korán kelõ gombászok néznek ránk kíváncsi tekintettel. Erdei mûút vezet fel a forrás letérõjéig, ezúttal sem vizsgáljuk meg a vízvételi lehetõséget. Egyszer illene ám. Rövidesen háromfelvonásos emelkedõ jõ, de nem szabad megtévedni, ez egy dombnak számít. A kapcsolódó lejtõ aljában benõtt rét és benõtt utak fogadnak, középütt magaslessel. Vali már intenzíven vár, amikor leérünk, Repkény mutogat, hogy igen, ott kell bemenni az erdõbe. Errefelé mintha tisztábbak lettek volna az ösvények, gondolkodom el, nem túl sokáig: a soron következõ emelkedõ megint meredek és hosszú, a tetõn megállok szusszanni és bevárom a Danit istápoló Repkényt. Vali elõrébb vár minket, amikor utolérjük, eleresztjük végre és õ teljes sebességgel roboghat Nagykanizsa felé a szintidõért. Kissé visszafogjuk a sebességünket, így döcögünk tovább a soros lejtõn, vadkerítés, jobbról kerüljük, nyílt, napsütötte kaptató vezet ki a völgybõl. Közeledünk Eszteregnyéhez, pontosabban a faluhoz tartozó szõlõhegyhez. A második kiágazó dombhát lesz a miénk, jelzem elõre a megborulni készülõ Daninak és a fehér alapon kék R betûk engem igazolnak. Nem hosszú a kitérõ, de igazán odaérhetnénk már. Pintér Józsiék és még többen jönnek szembe, a jókedv nem mindenki arcán egyértelmû. A ponton személyesen a fõrendezõ vár az autójában, kismacskával tukmál, de megköszönjük, nincs kedvünk a meglehetõsen antiszociális jószágot hazavinni. Lehuppanunk a ház árnyékába, Dani bejelenti, hogy innentõl nincs értelme a szintidõre sietni, ennek érdekében kereken óránkénti hat kilométeres sebességet kellene tartani és az már nem fog menni. Megnyugtatjuk, hogy ha ilyen tervei lennének, akkor azt úgyis egyedül kellene végrehajtania, mert nekünk sem menne. Elücsörgünk, nézzük a területen nagy magabiztossággal mozgó kismacskát, pezsgõtablettás vizet kortyolgatunk. A hosszúra nyúló pihenészet végén, kereken kilenc órakor ellibegünk Strausz úr pontjáról.


A hét domb azonban még nem ért véget, ismét le kell menni és ismét fel, majd ezt még párszor megismételjük: az emelkedõk egyre többször naposak, a lejtõk egyre rövidebbek. Végül egy mûúttól leereszkedve szélfútta fenyves tövében állhatunk meg, innen egy nagy kaptatóval a hátunk mögött tudhatjuk a tegnap reggel megkezdett karikát. Odafent újra mûúttal találkozunk, még egy kaptatóval, végül sárga jelzés villan meg a napfényben a fák kérgén és balra, a bozótban elhanyagolt bója pihen. A kör bezárult. Korai lenne viszont azt mondani, hogy már csak vissza kell sétálni Nagykanizsára: ez a tizenhét és fél kilométeres visszaséta a legcsoffasztóbb talán az egész túrában.


Meredek lejtõvel kezdjük, Obornak házai árnyat adóan hívogatnak. Kezdjük észrevenni Repkénnyel, hogy tetszõlegesen lassú haladással is gyorsak vagyunk Danihoz képest, akivel végül egy, Obornak határában lévõ szalagkorlátnál beszéljük meg a búcsút. Mondja, hogy õ is már csak Homokkomáromig akar eljutni, ott majd buszra száll – lenti illetõségû lévén, ismerve a zalai aprófalvak tömegközlekedési lefedettségét, neki sincsenek illúziói afelõl, hogy Obornakon legalább hétfõig kellene várnia a következõ járatra. Ismét meglódulunk Kerek repkénnyel, emelkedõ vezet ki az álló levegõjû völgybõl. Kis völgy, kis emelkedõ, megint kis völgy, megint emelkedõ, s megérkezünk Homokkomárom szélére. Ledöcögünk a faluba, túratársak épp mögöttünk indultak el a templomtól. Mások is ezt a pillanatot választották az indulásra, véget ért a mise, lehet rongyolni a kocsival, Isten áldásával kísérve. A sok kiránduló meg felfordulhat. Átballagunk a napsütötte Homokkomáromon, szerencsére a Hosszúvölgyig vezetõ országút mentén kellemes árnyat nyújt az erdõ. Hosszúvölgytõl aztán lehet megint fõlni, akácos árnyékában szusszanunk egy kicsit, néhányan elszántan baktatnak el mellettünk Zsigárd felé. Pár perccel és néhány falattal késõbb a nyomaikba lépünk, a homok szerencsére csak mérsékelten süppedõs a lábunk alatt. Balkanyar, erdõ, hosszú, borzasztóan hosszú egyenes vezet Zsigárdig. Amikor azt gondolná az ember, hogy a következõ napsütötte helyen már a várva várt jobbkanyar következik, akkor szembesülnie kell a ténnyel, hogy ez csak egy újabb napsütötte hely. Végül megérkezünk a házhoz, az új tulajdonos adja a bélyegzést a papírokra. A ház elõtti árnyékban telepedünk le, nem egyedüliként.


Kereken nyolc percig tart a letelepedés, megembereljük magunkat és elhagyjuk az egy házsornyi falut. Erõs déli szelet kapunk, reménykedem, hogy ez Palinban is kitart, elviselhetõvé téve a nyári hõséget. Keresztezzük az erdõsávot, átdöngünk a Principális-csatorna acélgerendás hídján. Buszforduló, elkerülõ út, vasút: sem autót, sem vonatot nem látni a környéken. Átvergõdünk Palinba, ráfordulunk a kerékpárútra, a szembeszélre. Autó fékez mellettünk, Repkény szülei szedték össze Danit a homokkomáromi buszmegállóból. Integetnek, kiáltanak néhány biztató szót, majd elhajtanak. Összeszorított fogakkal menetelünk a város felé, csak néha váltva egy-egy biztató szót. Talán Kiscsibesz topiktárssal találkozunk a végtelenített egyenesen. Az autópálya alatt tartunk pár perc szünetet, megbeszéljük, mennyire bölcs dolog volt az alsóbbrendû utat aluljárón elvezetni és nem a soksávos út felett. Lehet, hogy az útmérnök is volt valaha a túrán? Letelik a pár percesre szabott szünet, visszalépünk a napsütésre. Sehol egy nyitva lévõ bolt, csak valami benzinkútnál társalog a kutasfiú a pénztároslánnyal. Hoppá, akkor ez már a benzinkút. Beérünk a szûkebben vett Nagykanizsára, a házak között enyhébb a szél, viszont árnyék sem akad sok. Felkúszunk egy emelkedõn, megérkezünk a fõtér végébe: félbalra van a Rozgonyi utca? Valami olyasmi, felhúzzuk magunkat a díszkútig (lásd még: Gethe összes, csak az másik this kút), mohón kortyoljuk a vezetékben langyossá vált vizet. Innen már alig párszáz méter a cél, de a Repkény-vezérelv értelmében nem örülünk addig, amíg meg nem látjuk a bóját az iskola bejáratánál. Akkor viszont nagyon. Ez is történik: a célban már örülünk. Ott találjuk wolfkeryt és elõkerülnek útitársaink is, suvlaj és -rafter-, tisztán és kissé kialudtabban és Vali is itt van, nagy hajrával érkezett Nagykanizsára, Vándor Csillag már elindult haza. Megkapjuk a soros díjazást: pecsét az oklevélbe és téglavörös jelvény. Eltársalgunk még, majd a többiek útra kelnek, mi pedig zuhanyozni térünk és a Repkény-családi mobil Lentiig repít.


Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki osztozott az idei hosszú, eseménydús túra élményeiben velem: Kerek repkénynek, Valinak, Vándor Csillagnak, SzLA-nak, -rafter-nek, suvlajnak és Daninak. Suvlajnak külön a fuvarért, mellyel az indulás elõtti utolsó pillanatban kerestük meg. Repkényék édesanyjának, Mártinak a szentpéterföldi nagyszerû gulyásért. A túra rendezõinek pedig természetesen az embert próbáló feladatért, a százharminc kilométeres esemény megrendezéséért: amíg a lábainkkal koptatjuk a kilométereket, addig nekik pontot kell nyitni, zárni, a korán érkezõket ugyanúgy fogadni, mint azokat, akik kihasználják a harminchárom órát. Le a kalappal elõttük.


Egy-egy szenvedõsebb túra végén meg szoktam kérdezni magamtól, hogy õszintén, mennyire van nekem erre szükségem? A válasz most az, hogy nagyon. Lehet, hogy eljön az idõ, amikor már úgy fogom érezni, hogy nem lesz. Egyelõre várni kell erre az idõre.


-Kékdroid-


Húsz kép

 
 
yoyoTúra éve: 20112011.08.11 20:20:22
megnéz yoyo összes beszámolója

 


 Valamikor a hét elején  néztem meg a túra kiírásokat,és akkor láttam  a Medveles 60 túrát ami Erdélyben lenne . Aztán azon kaptam magam,hogy  ripsz ropsz péntek lett  . Írtam gyorsan Vinattinak délelõtt ,mert õ tavaly volt,és a beszámolóban azt írta idén is tervezi..pénteken viszont  már utazni kéne .Közben  írtam gyorsan rushboy Daninak,õ biztos eljönne ,és szeret vonatozni is.  Bár Dani jött volna medvézni,de most a Rocki volt neki tervbe ,és hát néhány levélváltás után engem is rábeszélt .  A 130 elsõre sokkolt is ,hosszabbat már futottam,de túrán még nem volt ekkora táv. meg is néztem van-e rövidebb  ,vót ,,de Dani a 130 ra  is rátudott beszélni,hogy  ne viccoljak már kibírtam a 2x2 öt is .


A több mint 4 órás vonat úttal ,bármilyen hihetlen ,de csak Nagykanizsáig értünk ,ahol is számunkra  véget ért a vonatozás :) innen egy 3km gyaloglás az iskoláig a dög nehéz táskával,ha tudom ,hogy ennyit kell gyalogolni hátizsákkal jövök inkább. Az  utazó táska fülét próbáltam úgy felvenni a vállamra mint egy hátizsákot ,nem is lett volna rossz ha nem vág ,így mire a szállásra értünk már nagyon fájt a vállam. A suliba isteni jót aludtam komolyan , köszönhetõ a viaszos füldugónak .


Reggel 6 kor volt a rajt annyira kényelmes volt a földön,hogy még visszahúztam a fejemre hálózsákot. , A szomszédban vettem egy hatalmas hambit hmm,ez fini volt nem is tudtam megenni elraktam a hátizsákba ,aztán pontban 6kor elindult a menet amire igazából nem is voltam felkészülve fejben ,hiszen szó sem volt ekkora távról,de azzal vigasztaltam magam,,hogy a  túra csak a zalai dombságban van  ,mondom dombság :)


 


A hosszú kanizsai úton hamar széthúzott a mezõny ,olyan 5km mentünk az aszfalton,már aki ment ugye, mert nekem bizony kocognom kellett Dani után . Az elején ugye még annyira friss az ember,hogy Rudi Istvánékat is utól értem .Szóba került a mai  Erdélyi túra ,meg az is ,hogy 3 hétre Erdélybe mennek túrázni . Hû de jó lesz nekik amindenit,talán majd jövõre én is  ,vagy ha lesz idén még Erdély akkor elmegyek .Szóval addig addig,beszélgettünk míg medve medvét követett ,,és  elmeséltem neki ,hogy a Yellostone parkban ,hogyan tépte szét a kirándulókat ,a grizli. Erre István elõvette a paprika spréjét , Mondtam is Istvánnak,hogy szinte látom magam elõtt amint egy 400 kilós medve közelít felé,és felétartja  a kb 10 centis paprika sprét :) Ezután még javasoltam a halottnak tetetést,majd jobbnak láttam ha inkább” hátramaradok” Danival .


 


Az út gyorsan és pörgõsen telt,tényleg dom dombot követett, jól döntöttél cillagom ,ez tényleg a Zalai dombság gondoltam magamban. Szép volt a korareggel amint a mezõk felett, vastag páratakaró úszott, a fû ez miatt nagyon vizes is  volt . A vaddisznós kert hullámos útján megannyi gomba az út szélen .Van is olyan ,hogy Vargányás tetõ,de arra most nem ment a túra  .Szép erdõrészlet messzire ellátni . Sokat mentünk a kék sávon ,és mivel Dani mondta ,hogy néhány  helyen bizony  figyelni kell ,gondoltam amíg tudok megyek vele. 17.5km nél hagytuk el a kék sávot ,és visszafelé is ezen az úton jövünk majd .


Hmm gondoltam nem nagy kunszt hiszen csak dombok . A sárga sávon megyünk ahol szinte degeszre tömjük magunkat a nagy szemû szederbõl ,annyi van . A fû magasra nõtt és vizes néhol sáros is, sajnos a cipõnk ettõl jól elázott . Aztán Oltárc vadászháznál 23,8km kapunk körtét,és vizet is vehetünk magunkhoz,jó is mert már elfogyott  a fél liter,jobban kell figyelnem,hogy beosszam. A maradék hamburgellel is elbánok .. Hahótra már úgy érünk az ellenörzõ pontra,40,3km hogy de jó is leülni. 


Ettünk zsíroskenyeret ,paprikát paradicsomot  ,szerettem volna inni egy citromos sört ,de nem volt  ezért ittam egy tonikot .  Ide küldtem a terepcipõmet depóra ,mert az aszfaltosban már nem mertem tovább jönni, Milyen jól éreztem,hogy ennyit fogok bírni a leselejtezett mizunóban  ,éreztem,hogy vízhólyagjaim lesznek ,ezért gyorsan ragasztgatni kezdtem ,mert  eléggé felázott a lábam,és alig ragadt rá a tapasz.  Viszont a cipõt nem hagytam a depóba hanem cipeltem magammal ami nem volt túl jó ötlet,mert a  vizes sáros cipõ + súly volt,és a vállam eléggé fájt az elõzõ napi táskától  .


15 percet minimum itt voltunk Dani ,ment még a dógát intézni a mellékbe,én meg mondtam,hogy addig elõre indulok  ,legalább addig is pihenek :)  Igen ám,de Rudi  Pistiékkel nem számoltam,hogy utól érnek, Hahóton õk is pihiztek cseppet . ennyi is  volt a sétálásnak  ,mert ha már utól értek ,és lehagytak ,akkor követem õket,mert nekem az megnyugtatóbb ha tudom,hogy õk is arra mennek . Tisztes távolságból mentem utánuk  ,és nem értettem,hogy Dani miért nem ér utól.


A „pihenésbõl „ 9km tempó lett ,míg Söjtörön a Deák háznál 49,3km bevártam Danit egy padon, Itt csak pecsételés volt ,meg feltöltöttem a palackomat vízzel -Talán 5 percet ha vártam rá,addig is pihentem meg ettem ,pedig csak 9km jöttünk ;) Amúgy meg   menet közben nem volt ám evés .  Meg is fulladtam volna ha eszek :)


Szépen teltek a kilóméterek a szokásos menetrendben  ,Dani megy elõl ,én kocogás utána .Abban a pillanatban ha én is gyalogolni kezdtem  méterekre maradtam le ,de pillanatok alatt ám .


Ezt  a fajta pihenést egyre többször engedélyeztem magamnak ,hogy kicsit lemaradok,de utána ezt be kellett  hoznom .  Soha nem kértem ,hogy várjon meg, hiszen alig beszélgettünk ,egyrészt kellett a drága levegõ másra ,meg aztán õ,sem én sem vagyunk beszélgetõsek. Persze azért szóltunk egymáshoz,de nem pofáztuk végig a túrát. A katlanhoz értünk ,na itt elmesélte Dani,hogy tavaly milyen forróság volt,hogy vibrált a levegõ ,most a páratartalomtól fulladozunk   ,eddigre már egészen más elképzelésem volt a domboldalakról . Pusztaedericsre 55,3km nél jártunk .


Dani mondta ,hogy pár száz méter kitérõt tesz a kocsmáig ,én örömmel fogadtam,vééégre pihenhetek,megint és Istvánék sincsenek a közelben  .  Pusztaedericsen elindultam felfelé az erdõ szél felé ,azt lestem,hogy hol vannak kint az udvaron,hogy vizet tudjak kérni.és az erdõ elõtt két háznyira éppen jött ki egy bácsi,bár nem sokkal lehetett  idõsebb mint én ,de mindegy :P Érdekes de semmit nem kérdezett csak nézett csendben ahogy mosom az arcomat és a karomat . Az erdõbe érve szépen felgyalogolok ,és Úttörésnél ahol filcezés volt ,szépen  leülök a fûbe enni .


Éppen az  utolsó falatot kapom be, mikor jön Dani .  Megyünk is tovább jó saras az erdõ az oda –vissza szakasz elején . Szerencsére rövid ,és utána a szép gondozott szõlõstelkek hétvégi házak mentén leereszkedünk Rádiházára  60,9km .  Az ellenörzõ ponton zsíroskenyeret ehetünk ,paprika pari bár már ennék mást is ,de fõleg a sós paradicsom esik jól. Végre hozzájutok egy hideg citromos borsodihoz hatvan kili után J A smiley jár,és marad is a mondat végén örökre .


Dani még eszik, én viszont  elindulok a jól megérdemelt pihenõmre ,hogy minimális lihegéssel jussak vissza a szölõstelkekhez. Az oda vissza szakasznál lehet látni,hogy kik jönnek szembe ,és kik vannak mögöttünk  . 


Egy brutál saras erdõrészlet következik ,már már mocsaras beütéssel , Erdõszélen filctollazás 16.pont 65,2 km Dani is nemrég utól ért ,majd egy srácot visszakiabálunk ,mert rossz felé ment . Sok falu van a túrában,és sajna igen sok aszfalt is ,meg aztán némelyik falu soha nem akar véget érni. Így volt ez a Szentpéterfölde  kis falujával is.  A bácsi és a  néni egy hihetetlen szép zöld ,és  takaros porta elõtt , ült a kapuban ,köszöntem ,õk is vissza ,majd a bácsi  kérdi,hogy ugye  messze van még Nagykanizsa ? Meglepõdtem hírtelen ,de rögtön mondtam is,hogy messze bizony .  


A falut elhagyva egy  meredek kaptatón mentünk fel,Dani hamar felért,az elágazáshoz, és lekiabált,hogy a tetõn megvár,én kiabáltam neki,hogy menjen nyugodtan , mert én tuti lefekszek ha felérek.. tizenvalahány  kilin sikerült nagyon eléheznem . Egyébként a  domb csak annyira volt ám meredek,hogy kilátót is tettek a tetejére.  Elõvettem a szendvicset ,de mivel  nyálam nem vót a lihegéstõl ,meg vizem sem csak nyeltem mint kacsa a nokedlit,  Daninak volt még egy kis cukros üditõje na azzal leküldtem .


Ez után egy  brutál saras rész jött,hatalmas  traktornyomok végig lefelé . Végre leértünk a Torhai forráshoz ,és vettünk vizet,meg egy kis mosakodás is belefért. Elindultunk felfelé egy szép kis erdõben ahol egy õz szökellet keresztül egy mély árokpartot. A nyeregbe felértünk ,és megint filctollazás a ponton úttörés gerinc 80,8km  Ez után iparkodni kezdtünk,hogy még világosba Bázakerettyére érjünk ,ami sikerült is 85,3km . Itt megint ittam egy citromos borsodit ,meg elõvettem egy darab kolbászt,meg egy szendvicset is megettem ,a másikat Daninak adtam mivel õ meg nem is hozott ennivalót,,és még csodálkozott,hogy szarul van a gyomra,mert hogy lötyög benne a víz. 


Amit találtam a hátiban mindent megettem megittam ,alig maradt valami ,csak egy gél meg egy cs keksz. A magne B6 ot is megittam ,volt egy kis UBn kapott L karnitines cucc  ,azt is megittam,és sótablettát is vettem be . Valamint az összes vízhólyag tapaszt felragasztottam ,volt a sarkamon ,a lábujjaimon több helyen is.  A hátizsákban lévõ vizes  cipõtõl végre megszabadultam  ,itt hagytam  majd behozzák a célba . Elõre indultam mert fázni kezdtem Dani is jött utánam hamarosan ,elég sokat mentünk felfelé a K+ on egy aszfaltos úton ,már sötét volt kellett a lámpa . Aztán az erdõ szélén  folytattuk utunkat ,ahol elsõre nem találtuk meg a piros elágazást,hanem kicsit túl mentünk ,de hála Dani emlékezett ,hogy rossz felé megyünk .


Na ezér kellett nekem egy biztos ember ,,fõleg meg este ,úgy ,hogy követtem továbbra is ,mint gyilkos az áldoztát ,de már egyre nehezebben ment ,mert felfelé bizony le le maradtam ,futni  nem volt erõm felfelé , a gyalogtempóm meg   maximumon  volt  ,de Danihoz képest ez kevés volt .  Több kilométer után ismét kiértünk az erdõbõl,és egy hosszú sötét aszfalt úton közeledtünk Kistolmács felé  ahol falunap lehetett mert már fent az erdõben is hallottuk a mulatós zenét . Kistolmácsra elcsoffadva


értem legalábbis én ,itt jártunk még csak  94,3 nál . Dani kért egy hot dogot ,én meg  , egy hamburgert,ami olyan szar volt,hogy alig bírtam megenni .  Kistolmács után egy meredek betonúton megyünk felfelé a korom sötétben,majd úgy félúton egy idõsebb férfi botorkál lefelé eléggé rendesen elázva . Mondom neki,hogy lát a sötétben ? erre azt mondja mutasd az arcodat ! mivan ?  én meg felé fordultam ,és hát  a szemébe világítok mert a lámpa a fejemen van .  Aztán az út tetején egy másik férfi kívánt jó utat ,és mivel nem igazán láttunk ez is valamiféle szõlõsdomb lehetett,ahol jól beborozott az öreg.  


A 100.kilit egy buszmegállóban ünnepeltük meg ,3/4 12 kor .szerintem Borsfán  voltunk ekkor  ,és olyan kényelmes volt a pad ,hogy vagy 10-15 percet lehúzott rólunk .  Néztük a cillagos égboltot,és pihentünk Aztán közösen meg egyeztünk,hogy  Valkonyán bevárok egy "lassúb" csapatot ,mert a 7 domb ezután jön,és háát már nem ment úgy .Dani is fáradt volt,de én is ,így a sebesség külömbség megmaradt. 


Valkonyán 103.4 km nél végre elértük a Rockenbauer turistaházat .kaptunk zsíroskenyeret,de alig volt étvágyam hozzá,de azért ettem pár falatot,Daninak sem akart már lemenni . Aztán egy bõ tíz perc után Dani elment ,én meg ledõltem egy keskeny padra amirõl lelógott mindenem de nem érdekelt ,  elaludtam csendben ,,arra ébredtem,hogy jött valaki. Vera   ,és Balázs volt ,és  miután magamhoz tértem ,rögtön megkérdeztem,hogy mehetnék-e velük ,és ,hogy milyen tempót mennek ?. Hát most heteset jöttünk mondja Vera mosolyogva .na gondoltam durvább  lenne  mint Danival ,és  inkább ,nem megyek velük .


aztán jött még egy srác ,bocs a nevedet nem tudom,,de én már annyira fáztam,az újjatlan toppban meg a  rövidnadrágban hogy,elindultam  . Bár fogalmam sem volt hogy boldogulok egyedül  éjjel  .  épp egy technikai szünetre gugoltam le,mikor jöttek Veráék .  Na cillagom itt az alkalom ,vagy forgatod még a térképet ,vagy catlakozol ügyesen . Amint a földútra értünk már nem is  fáztam . Dani amúgy ¾ órája ment el ,és irigykedtem,hogy már milyen messze járhat . Elkeztünk ezt a legendás 7 dombot . Hát dombnak egyáltalán nem mondanám  így a végére , viszont az alvás határozottan jót tett, szerintem még gyorsultunk is . .


Aztán a 6. domb után felértünk  Szõlõhegy Eszteregnye  ponthoz 109,8km pontban hajnali 3 kor . Már csak egy nagyobbacska emelekedõ volt,na meg az apró hozzá  ..hmm még egy 20 kili ,olyan jó lenne már levetni a cipõmet ,és még mindig sötét van ,legyen már legalább világos , ráadásul csak 12 kilire lesz a következõ pont ,ami most nagyon hosszúnak tünik . Csak úgy mint tegnap reggel ,ez a hajnal is nagyon vizes volt ,helyenként sûrû ködfoltokba kerültünk ,de hamar túljutottunk  rajta. Hát voltak benézhetõ részek bõven éjszaka ,jó hogy nem maradtam egyedül . 


A virradat valahol a vaddisznós kert környékén ért . Nagyon mentünk ezen a részen már annyira vártuk a pontot,hogy senkit nem érdekelt kinek mi fáj. A zsigárdi házhoz  már világosban értünk 121,8 km .és még mindig van 8 kili aminek a nagy része aszfalt lesz ,és nagyon fáradtak voltunk . Vera elõl tépte az utat Balázzsal,én az autó pálya alatt azt mondtam na akkor itt a vége ,és én leveszem a cipõmet ,innen zokniba megyek tovább ,volt még vagy 4km J  . De pár lépés után visszahúztam a cipõmet, mer ez az ötlet nem vót jó , Veráék elhúztak nekem meg komolyan tempót kellett váltanom,hogy beérjem õket. Erõsebb futásokkal,kevés gyaloglással felváltva utól értem õket,de szerencsére már nem voltunk messze,és jó is ,hogy reggel megfigyeltem az útvonalat jobban,mert simán odataláltunk a célhoz reggel 6:23 kor .130km 24:23  PB J  Dani 3 percel ért be elõttünk, ennyit a laza tempóról a végén ..ezért tényleg nagyon komoly tempót hoztunk  .amit köszönök is nekik.


A rocki életem leghosszabb túrája volt  eddig ,és a  leghosszabb idejû is ,és életem legkisebb jelvénye  járt érte ..De az enyém ,és  sééép :)

 
 
Kerek repkényTúra éve: 20112011.08.09 12:17:27
megnéz Kerek repkény összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km (19 felvonásban)



1.    felvonás: Bemelegítés

Mint 2008 óta mindig, a Pingvin Szerájban szerzett kávéval kezdjük a napot. Már nem non-stop a hely, de ötkor kinyit, ez igen szimpatikus. Többszöri „jó reggelt!” kiáltásunkra (amik a végén kezdenek kérdõ hangnemûvé válni) egy álmos, fojtott hang felel: „pillanat”. Végül megszerezzük, amit akarunk, közben a mezõny elindul, mi majd pár perccel utánuk, mert a vonatfotózáshoz az optimális.

SzLA1, Suvlaj, Rafter, Kékdroid, Kerek repkény, így indulunk útnak, a földgömbnél a hõmérõ 17°C-ot mutat, kellemes, de ne feledkezzünk el arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy még csak reggel 6 óra múlt. Palin ebben az irányban még teljesen élvezhetõ, sõt, csak fokozza az izgalmakat. Negyvenig még gondolkodni sem érdemes a megtett távon, Hahót csak a bemelegítés végpontja. SzLA1 mesél mindenféle tréfás történeteket, gyorsan megy az idõ. Kékdroiddal összenézünk, amikor halljuk elzúgni a házak mögött a lefotózni kívánt vonatot, akkor jut eszébe, hogy a menetrend-módosítás miatt most hamarabb közlekedik. Sebaj.

2.    felvonás: Pára mindenütt

Az idõ nem kimondottan meleg, volt már sokkal rosszabb is, de a pára miatt olyan érzésem van, mintha megállás nélkül zuhanyoznék. Zsigárd, a hosszú út az erdõben – a tájtapéta – Hosszúvölgy, Homokkomárom, errefelé mind járni fogunk még. Legalábbis reméljük. 9:13-kor érjük el a szétválási pontot. Ha elnézünk a távolba, sûrû pára tompítja a dombok kontúrjait, felettünk sehol egy felhõ. 

3.    felvonás: Aranyvesszõk, varádicsok, jellegzetes zalai dombhátak

Csodás a kilátás a dombról, a hatalmas bükkös erdõk, ahol még maradéktalanul megvannak, néhol csak egy-egy büszke bükk hirdeti egy hajdani erdõ helyét. Leérünk a tisztásra, ahol az erdei kisvasút is halad, a lebegõ síneket alulról megtámogatták új talpfákkal. A vasút pályáját hûen veszik körül az aranyvesszõ buja sárga virágai.

Oltárc vadászháznál töltekezünk a csapoknál, utána jön a pont, ahol finom körtét kapunk. Továbbhaladunk a sárga sáv mindig új izgalmakat tartogató nyomvonalán, s elõre filózunk azon, vajon hogy fog kinézni idén a zöld sáv. Jobb, mint tavaly. Bár nem kevésbé sáros, hiányzik a térdig érõ növényzet, így legalább látja az ember, hová is lép.

4.    felvonás: Fájó vállak, fáradó lábak – túl korán

Mikor kiérünk a sáros útról a karalábéföld szélére (érezni a jellegzetes illatot), már csaknem Hahótig ellátni. Vállamat azonban húzza a táska, talán idén elõször kicsit túlmétereztük a felszerelést. Elpanaszolom Kékdroidnak is a kínomat, hogy még negyvennél sem járunk, de már fáradnak a lábaim, fájnak a vállaim. Aggódva néz rám, nem errõl volt szó, hogy már az elején elcsoffadok, kedvesen felajánlja, hogy Hahóton átveszi terheim egy részét. 

5.    felvonás: Vándor Csillag csatlakozik

Véget ér a „betonvályú”, leérünk Hahótra, dinamikusan tartunk a Flintstones presszó irányába. Vándor Csillag vidáman integet nekünk a presszó teraszán felállított dobogóról. A túra elején Zsotyekkel haladt, de amikor érezte, hogy nem bírja tartani a tempóját, elõreküldte. Hahóton sem kellett Csillának aggódnia, hogy egyedül maradna, tudta, hogy a mezõny zöme – köztük mi is – mögötte van. Így hát megkérdezi, csatlakozhat-e hozzánk és türelmesen megvárja, amíg pihentünk, töltekezünk kicsit. Kékdroid ígéretéhez hûen átveszi tõlem a vizet és a konzervhalat, így sem könnyû még a táska, de rengeteget segít vele. Egészen felfrissülve, újult erõvel indulok tovább.

6.    felvonás: Úttá avanzsálódott ösvény

Söjtörön, a szõlõhegyen a túra nyomvonala némi változtatáson esett át, de ez javára vált. Suvlajjal társalgok, aztán beérünk a faluba, a Deák háznál aláírást kapunk a pontõröktõl, a házban pedig lehet vizet vételezni. Aki érkezéskor rögtön megtette ezt, az sikerrel járt, de a hölgy hamarosan bezárja a házat és távozik. SzLA1 közben meglátogat egy közeli hivatalt, így amikor tovább indulunk, nem tudjuk, benn ül-e még, vagy elindult. Mindenesetre ha az elõbbi, úgyis utolér. Elhaladunk a méregház mellett, át a rozoga hídon, majd rátérünk arra a kritikus ösvényre, amit tavaly teljesen elmosott a víz. Most újból járható lett, betonelemeket fektettek le a szántóföldek aljába, ez jelentõsen megkönnyíti haladásunkat.

7.    felvonás: Rádiháza hívogat

Felmászunk a dombra, ahonnan látható a pusztaszentlászlói fürdõ, vidám strandhangokat hoz a lég, Kékdroid elmeditál egy jövendõbeli röpke kitérõrõl, de Rafter megnyugtatja, hogy erre úgysem kerül sor. :) Ereszkedni kezdünk Pusztaedericsre, közben telefonon egyeztetünk a család három másik tagjával a további tervekrõl. Édesapámat Bázakerettyére viszik az éjszakai negyvenes rajtjába, öcsém a hetvenesre jön majd Rádiházára.

Leérve meglesz a bója, most nincsenek malacok, de vannak értetlen tekintetû szarvasmarhák. A kocsmánál fürdõzünk egyet a kékkútnál, Suvlaj rendel egy kólát a helyiek által csak „B*meg Béla”-ként nevezett kocsmárostól, majd indulunk tova. A következõ domb után már Rádiháza jön.

8.    felvonás: Valival és Danival bõvül a csapat

Ahol beérünk a kék jelzésbe, látjuk elmenni Csibát és GPSZolit. Gyümölcsösök között haladunk, eszembe jut, hogy két éve mennyire szenvedtem itt a hõségtõl. Most nincs bajom, ez bíztató. Vali hívja Raftert, hogy már a rajt helyszínén van, mire Rafter enyhe kocogást is megenged magának lefelé az úton. A pontnál még egyszer – és ezen a túrán utoljára – látjuk SzLA1-t, már indulóban van. Hamarosan öcsémet (Dani) is leszállítják, édesanyámmal legközelebb Szentpéterföldén találkozunk. Eszünk, iszunk, csakhogy péterföldig kitartson.

Az útvonal itt is (Rádiháza -> Szentpéterfölde) megváltozott. A kék korábban keresztülhaladt egy legelõn, ahol érdeklõdõ tekintetû tehenek, borjúk és egy-két kissé haragosabb bika között kellett menni, de ennek immár vége. Most az Új-hegy egy részén haladunk át, majd a mûúton csorgunk le Szentpéterföldére.

9.    felvonás: Szentpéterföldei hangulat – Hol vagy, Sanyi?!

Szentpéterfölde jól beitalozott titánja két évvel ezelõtt olyan mély nyomot hagyott bennünk (és olyan jókedvre derített), hogy szerettünk volna újra találkozni vele. Ennek érdekében megtettünk minden szükséges lépést, de sajnos a találkozás óhaja egyirányú volt, Sanyi inkább bebunkerolta magát otthon. Két helyi illetõségû fiatal ismerõssel megosztottuk a két évvel ezelõtt történteket, jót mulattak rajta és elmondták, hogy Sanyi jó ideje nem iszik alkoholt. Lehet, hogy szerepünk van ebben? :)

Édesanyám finom gulyással táplálta a hétfõs brigádot, nem hagytunk sokat a fazék alján. :) A pogácsa is remekül ment hozzá, ezzel megtölthettük zsebeinket, táskáinkat, már akinek volt kapacitása. Pár állat (kutya, macska) próbált - jórészt sikertelenül - koldulni, mindegyiknek volt neve, a fiúk elárulták, hogy õk a „falu állatai”.

Szentpéterföldét tehát Sanyitlanul, de tele hassal hagytuk hátra, hogy belesétáljunk az éjszakába.

10.    felvonás: Ösvény az erdõben

Tavaly a péterföldi tónál egy mogorva hang ránk (Kékdroid+én) kiáltott a sötétben, hogy ne tiporjuk össze a csemetefákat. Nem tiportuk, de az ijedtségtõl, amit okozott, majdnem sikerült. Ezek a csemeték most alig látszódtak ki a susnyából, ami köréjük nõtt. Mikor beértünk az erdõbe, elmélyült a sötét. Balra mély völgy húzódott, majd egy jobbos és hosszabb egyenes szakasz után elértük a nyiladék keresztezõdés ellenõrzõhelyet. Itt is kialakult egy pihenõállomás, gumicukorral táplálkoztunk, majd ideje volt tovább indulni.

11.    felvonás: Az éj csodálatos csillagai

Lasztonya elõtt megálltunk, hogy összeverõdjön a csapat, a faluban ugyanis mozgást észleltünk, nem tudhattuk, hogy kik lehetnek azok (az elmúlt években voltak itt furaságok: „Menjenek haza! Nincs itt semmi látnivaló!” – az ürgénél fegyvernek is használható fadarab volt). Végül megint hosszabb megállás kerekedett, leültünk/lefeküdtünk az aszfaltra, s csak ámultunk az éjszaka szépségén. Leplezetlenül ragyogtak a csillagok, én két-három hullócsillagot is láttam. Végül besétáltunk a faluba, most nem támadt ránk kutya – talán már korábbi túrázók kiiktatták :) - de egy néni ott állt a kerítésnél (már bõven elmúlt este tíz). Köszöntöttük és kérdésünkre, hogy miért nem alszik, azt felelte, rendõröket vár, mert „a tettesek nem régen mentek el”. Hát, vad hely ez a Lasztonya. A faluból egy bevágás-szerû emelkedõn mászunk ki, a dombra itt is kilátó épült.

Erdõszélig könnyebb a dolgunk, de sajnos Torhai-forrásig meggyûlik a bajunk a sötétben. Sajnos ez az erdõ is áldozatául esett az erdészeti technológiának. Csillag térdig süpped el, én csak bokáig, mert idõben tovább szökkenek. A többiek farakást másznak. A forrásnál lehet vizet pótolni, úttörés a gerincen pontig elbotorkálunk, ez az út – az elõzõ szakasszal ellentétben – járhatóbb, mint korábban. Meredek lejtõ visz le Lispeszentadorjánba, ami hagyományosan a lámpaleoltós-csillagokban-gyönyörködõs település az útvonalon. Néhány õrjöngõ kutya ugatása tépi fel a falu nyugodt csendjét, aztán bemegyünk újra a rengetegbe, a kék tesz egy huncut kanyart fel a dombra.

12.    felvonás: Végre Bázakerettye

Átvergõdünk a susnyán – idén szerencsére ez is kevesebb – majd leereszkedünk Bázakerettyére, ahol a pékek már szorgosan sütnek. Íncsiklandó illatok szállnak a levegõben, megérkezünk a kocsmánál levõ ellenõrzõponthoz és örömmel tapasztaljuk, hogy a hivatal nyitva van! Egy fickó majdnem kiröhög, hogy fájlalom a lábam (csak egy halk megjegyzés volt), miért nem foglalkozik magával és örül annak, hogy az övé nem?

Kapok egy kávét Kékdroidtól, õ a kávé-kóla kombóra esküszik. Zoknicsere, leukoplaszt, egy szem fájdalomcsillapító segít is, Wolfkerytõl kapunk sportszeletet, köszönjük. :)

Kikanyarodva a kocsma utcájáról újra elhaladunk a pékség mellett. Az ajtó mögött két figura izgatottan les, Suvlajnál és Rafternél bot van, nyilvánvalóan az a kíváncsiságuk tárgya. Bökdösik egymást: „Kérdezd már meg, na! Mindjárt elmennek!” Rafter lelkesen felel az el sem hangzott kérdésre: „Nem, nem síelni megyünk!” :D

Hangulatos az út a pihenõ után Budafára. Valival és Danival haladok elöl, fárasztom õket a dumámmal, meg az énekemmel, az arborétumnál várjuk meg a többieket.

13.    felvonás: Elvitte az éj… egy eltûnt bójáról

A második emelkedõ után van a K+ P- elágazás, de a bóját sehol nem látjuk. Nem tudhatjuk, hogy a söprû járt-e itt (Bázakerettyén még azt mondta, hagy nekünk egérutat. 3:40 van épp, a pont 4:00-kor zár, ellenben Kistolmács csak 6:00-kor), vagy egy mókás kedvû kiránduló. Leereszkedünk a domb aljába, ott sincs a bója, Kékdroid visszamegy az elágazásig (javall egy telefonos segítségkérést), én elõremegyek kicsit, a többiek addig várnak. Nem lelek semmit, visszatérek, de az itinereken nincs rendezõi telefonszám. Szerencsére egy velünk együtt haladó túratárs kiírta magának a telefonszámokat, rendelkezésemre bocsátja a telefonját is, amiért ezúton is köszönetet nyilvánítok. Az elsõ két hívás sikertelen, de aztán sikerül a kapcsolatfelvétel. Felvázolom röviden a problémánkat. A rendezõ szerint már többen jelezték a bója hûlt helyét… Ha rögtön telefonálunk, nem vesztegetünk el fél órát, de utólag már kár siránkozni. Felcsörgettem Kékdroidot, hogy ne várjon tovább az elágazásban a seprûre.

14.    felvonás: Egy fantasztikus forrás

Miután Kékdroid leért az elágazásból, tovább indultunk Kistolmács felé. Két-három kisebb dombot kell megmászni a szép kis tisztásig, ahol hamarosan élesen balra fordul be az utunk. Furcsa emlékezni a júniusi délutánra, amikor itt rohantunk az erdõben, hogy a Kistolmácsról Csömödérbe visszainduló Ábel gõzöst és szerelvényét lencsevégre kaphassuk (már amikortól meghallottuk a mozdony kürtjét). Most hajnal van, nincs pára a rét felett. A kisvasút végállomás épületén felújítási munkálatokat végeznek. A mûútra kiérve lekapcsoljuk a lámpákat, lassan kivilágosodik, de a csillagoknak hála most is teljesen jól lehet már látni. Meglátogatjuk kedvencünket, a Kozár-forrást, melynek vizét magunkhoz vesszük, illetve porzó palackjainkat megtöltjük vele – ez visz el minket a célig. A csapat itt leheveredik a kényelmes mûútra. Langyos aszfalton hátalnak (Rafter nyomán :)), aztán tovább bandukolunk. Pontban ötkor érkezünk meg Kistolmácsra.

15.    felvonás: Gyors iramban Valkonyára

A hetvenesek szintideje feltartóztathatatlan gyorsasággal fogy. Szeretném, ha Dani és Vali beérhetne idõben, s ekkor úgy érzem, vannak még bennem rejtett tartalékok. A hetvenesek benne lennének, hogy iparkodjunk, megosztjuk a tervet a többiekkel. Vándor Csillag és Suvlaj négyesünkkel tart, de Rafter még egy negyed órát szeretne pihenni.

Így veszünk búcsút, most egy bõ kilenc kilométeres szakasz jön a következõ ellenõrzõpontig. Úgy érzem, tele vagyok energiával, jól is esik, hogy sietünk. Kékdroiddal kiötöljük, hogy Valkonyáig adunk kis bíztatást és alaplendületet hetvenes társainknak, aztán a turistaháznál bevárjuk a többieket. Alig érjük el a kis erdõcskét Borsfa után, a dombtetõn (ahol Kékdroid tavaly olyan szépen aludt menet közben :D), amikor megtudjuk, hogy Vándor Csillag és Suvlaj szorosan a nyomunkban vannak… azaz voltak. Amikor azonban megpillantották Borsfán a buszmenetrendet, - miszerint 10 perc múlva lehetõségük kínálkozik Nagykanizsára jutni kényelmesebb és gyorsabb módon – úgy döntöttek, számukra Borsán végzõdött a 2011-es Rockenbauer túra. Kicsit elszontyolodunk, de elfogadjuk a döntésüket, érdeklõdünk Rafter felõl, õ még a falu elõtt a dombon alszik negyed órát. No, õt akkor majd késõbb hívjuk fel.

A jelzésgyilkos által végzett pusztítást a rendezõk szépen helyrehozták, reméljük így marad. Dani kezd elmaradozni, bevárom õt, amíg Vali és Kékdroid rendületlenül mennek tovább a turistaház felé. Jön Dani, a sietéstõl beálltak a lábai, ígérek neki magnéziumot, meg ami csak jól jöhet, közben megérkezünk mi is a valkonyai turistaházhoz, ahonnan ellopták a ház szép nagy bélyegzõjét. :( Leülünk falatozni, 6:45 körül jár az idõ, nem túl rózsás, 7:00-ás továbbindulásnál alig öt óra van hetvenes társainknak az utolsó 27 kilométerre. Nem lehetetlen, de tényleg minimálisra kell szorítani a pihenõket. Vali hívja Raftert, Borsfán üldögél, de õ is, én is kevesek vagyunk ahhoz, hogy továbbhaladásra ösztökéljük. Már meghozta a döntést, bízik abban, hogy stoppal bejut Kanizsára. Kicsit kezd amolyan „tíz kicsi indián” típusúvá válni az idei túra.

16.    felvonás: Irány a dombok!

Megembereljük magunkat és egy cinkos összenézéssel útnak indulunk a dombok felé. Nem mondom, hogy sétagalopp ez a szakasz, de tudom, hogy a legrosszabb – Palin – a túra legvége lesz. Az erdõ gyönyörû, most már minden kanyar, minden emelkedõ ismerõs. Dani gyomra nem bírja már az iramot, megállásra kényszerül. A magaslesnél bevárom, Vali és Kékdroid közben megmásszák a következõ dombot. Ott továbbhaladásra bíztatjuk Valit, neki még sikerülhet a hetven. A kerítésnél figyelmetlenségbõl belegázolunk a susnyába – volt év, hogy le volt kaszálva itt a gaz – de aztán korrigálunk, rájövünk, hogy alig öt méterrel arrébb normálisan járható szekérút vezet. Valival még az eszteregnyei oda-visszán találkozunk, de számunkra a ponton már (8:40) elég esélytelennek tûnik a déli beérkezés. Dani elveszti motivációját, én a lendületemet, nem tudnék már ötös feletti átlagot produkálni. Ennyi volt, elfáradtam.

17.    felvonás: Ketten tovább Homokkomáromba

Nyugodtabb tempóban indulunk tovább, örömmel tölt el a kör bezárása, Obornak mûútnál még megvárjuk Danit, érezzük, hogy õ is, mi is lassulunk, de ha be akarunk érni, kicsit össze kell szednünk magunkat. Dani nem haragszik, amiért magára hagyjuk, már nem akar végigmenni, Homokkomáromig eltalál, ott majd megvárja az elsõ buszt. Mi gyûrjük tovább a kilométereket. A mûút utáni elsõ emelkedõ csontszáraz, pedig emlékszem, tegnap reggel kicsit még csúszott is a sár miatt. Az erdõben a fenyvesnél szusszanunk kicsit, Kékdroid türelmesen megvárja, amíg összeszedem magam. Homokkomáromban most lehet a mise, több autó parkol a templomnál, hogy aztán pont akkor áramoljanak le onnan, amikor véget ért a jó kis járdánk és az út szélén kell haladnunk. Hosszúvölgyig a mûút most nem is tûnik olyan hosszadalmasnak.

18.    felvonás: A hosszú egyenes

A hirtelen felmelegedés miatt a szervezetem tiltakozni kezdett. Neki igenis megfelelt az éjszakai-hajnali hûs levegõ, de amióta feljött a Nap, kezd elviselhetetlenné válni a meleg. Kicsit émelygek (talán eléheztem), a talpam is fáj, ezért ahogy kiérünk Hosszúvölgybõl, kérem Kékdroidot, hogy a homokos út elején, az árnyékban üljünk le kicsit. Eszek némi sósat, kicsi zsemlyét, iszok, leveszem a cipõt és megnyomogatom a talpamat. Jól esik. Az árnyékban ülve megeresztek egy gyors telefont öcsémnek, már egy ideje megérkezett Homokkomáromba, ahol talált egy szimpatikus – alvásra is alkalmas – buszmegállót. Nosza, sapkám alá kendõt szuszakoltam, hogy hátul takarja a nyakamat. Megfogadom, hogy Zsigárdig nem állok meg. Lendületesen haladunk végig a napsütötte és teljesen megszáradt homokos úton, természetesen – mint mindig – minden autós ilyenkor igyekszik eljutni Hosszúvölgybe Zsigárd irányából. Az embernek nem fûlik a foga ilyenkor kiállogatni (be a szántásba), de muszáj, mert a fékpedál errefelé – úgy tûnik – ismeretlen fogalom. Ahogy az autósok elhúznak mellettünk, még az illúziót sem hagyják meg, hogy „igen, láttunk téged, most jól kikerülünk”. Az árnyékba beérve kicsit jobb, kellemes szellõ lengedez, kitartásunk meghozza gyümölcsét, az elõttünk haladók egyszer csak jobbra veszik az irányt, közeledünk a Pihenõházhoz. Édesapám hív, hogy mi újság, mondom neki, Droiddal mi még gyûrjük, de Dani Homokkomáromban kiszállt.

Zsigárdon ezúttal nem kapunk sem teát, de vizet sem, csak egy pecsétet. Kicsit leheveredünk a gyenge szélben susogó nyírfa árnyékába, s csak nézem a túlnan elterülõ földeket és az erdõfoltot, amin keresztülhaladva hamarosan Palinban leszünk. Tíz perc múlva ébresztene a telefon, de nyolc perc behunyt szemmel fetrengés után felébredek, visszahúzom a cipõt, Kékdroid biccent, hogy ideje indulnunk. A célban lesz idõ ücsörögni. 11:49 perc van.

19.    felvonás: Végjáték

Megbeszéljük, hogy kizárólag az autópálya aluljárójában fogunk szusszanni egyet, a hosszú egyenesen nincs más árnyék – fõleg, hogy dél van, a Nap felettünk jár. Palin szélén szüleim a „megmentett” öcsémmel kiintegetnek az autóból, mi meg vissza, egy óra múlva reméljük, a célban találkozunk. A kerékpárút elején egy túrázó jobbra a tuják árnyékába menekül egy rövid pihenõre, mi rendületlenül haladunk utolsó csoffadópontunk felé. Ha épp nem ér a szellõ, érzem a karomon, hogy forrón tûz a Nap. Az idõ jóval melegebb, mint tegnap volt. Az autópálya alatt a kerékpárút korlátjánál leülök kicsit, iszunk vizet, fogy a készlet, igyekezni kell. Néhány perc után újra a napon sülünk, a sapkám alá rögzített kendõ egykedvûen omlik a vállamra, már nem játszik vele a szél, megállt a levegõ. Leveszem hát a kendõt, mert csak melegít. A Rozgonyi utca elõtt közvetlenül újabb túrázót érünk utol. Õ egyenletesen halad, amíg mi az ivókútnál lefetyelünk, visszaelõz, de a célba nagyjából együtt érkezünk be. 13:13 a pontos idõ. Nem tudom, 2007-ben hogy tudtam végig élvezni Palint, de azóta mindig csak akkor örülök, amikor a földgömböt megpillantjuk az útkeresztezõdésben. Akkor viszont felhõtlen a boldogság. A gimnáziumban ott ül sok ismerõs, Wolfkery gratulál és Vali, Suvlaj és Rafter is itt van még. Rendes tõlük, hogy megvártak minket (ha egyáltalán minket vártak :)).

Megbeszélünk mindent, ami az elválásunk után történt, Rafter szerencsésen bestoppolta magát Nagykanizsára, mert a buszt, amivel Vándor Csillag és Suvlaj mentek be, õ kilenc perccel lekéste. Vali is beért a célba, némi tájékozódási intermezzo után, de szegény nagyon beverte a lábát valahol.

Még gyorsan letusolunk, Édesanyámék már várnak az autóval, Dani ott piheg. Aztán, miután összepakoltunk, elköszönünk a rendezõktõl. Emlékezetes túra volt megint a Rockenbauer. Az autóban most nem alszom el azon nyomban (sõt, Lentiig sem), látom, hogy a digitális kijelzõ a földgömbnél 34°C-ot mutat (jó, lehet, hogy telibe sütötte a Nap és azért, de akkor is :)).


Levezetésként pedig családilag ellátogatunk a lenti Don Quijote étterembe, megkísérelni az elhasznált energiák pótlását.


Köszönöm a társaságot Kékdroidnak, akivel a túra összes kilométerét együtt éltük végig, köszönöm Suvlajnak és Rafternek a vidám perceket és hogy Kistolmácsig együtt mentünk. Valinak és Daninak köszönet, amiért frissítésként beálltak hozzánk, és hogy a hetvenesük elején elcsoffadoztak a csapattal, amiért a végén böjtölniük (nagyon sietniük) kellett. Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönet Vándor Csillagnak, aki Hahóton csatlakozott hozzánk, valamint SzLA1-nak, aki a rajttól velünk tartott, de Söjtörön belépett a hipertérbe.

Nagyon szép az ötödik teljesítésért járó jelvény. Jövõre megint? Igen, azt hiszem, szeretném. :)

 
 
 Túra éve: 2010
kekdroidTúra éve: 20102010.08.12 20:44:05
megnéz kekdroid összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km


A Rockenbauerre vissza kell menni - nézünk össze Kerek repkénnyel. Tavaly majdnem szó szerint eszméletlenül durva volt a túra. Az összebarmolt erdei úton bukdácsolás az éjszakában, a folyamatos bögöly- és szúnyoginvázió, majd a vakítóan fehér homokos út Hosszúvölgy után és a szinte teljesen árnyékmentes utolsó öt kilométer Palinon keresztül olyan erõs hatással volt ránk, hogy Kerek repkénnyel elhatároztuk, 2010-ben legfeljebb egy kellemes klímájú, ismerõs terepen vezetõ éjszakai 70-es résztávra megyünk. Ehhez képest nem nagyon kellett egymást gyõzködni, hogy idén is ott a helyünk reggel hatkor Kanizsán. Fõleg, hogy tavaly Siményi Mikinél láttuk a négyszeres teljesítõnek járó jelvényt és nagyon szép színûnek találtuk. Péntek délután találkozunk Suvlajjal, mint sofõrrel és Vándorköszörûssel, mint nem is olyan rég látott útitárssal az Ecseri úti metrómegállónál találkozunk, egy elképesztõen nagy esõ után. A mai két felhõszakadás egyébként sem kecsegtet semmi jóval, fõleg, hogy kémeink szerint Zalában is masszív esõk járnak. Útra kelünk, suhan az autó a pályán, beszélgetünk. 


Már látszik az adótorony a Gelse melletti hegyen, ismerõs a kép, ott vezet a Thury emléktúra tavasszal. Közeledünk Nagykanizsához. Itt rutinból találjuk meg a gimnáziumot, becuccolunk a különszobába, azért különszoba, mert négyõnkön kívül senki nem talál ide. Benevezünk, átvesszük az itinert: a hetes rajtszámot kapom, remélem, szerencsét hoz. Kellemes meglepetés a színes másolat az újabb kiadású Dél-Zala térképrõl, a Hahó elgépelés Hahót helyett fel sem tûnne, ha a rendezõk nem mondanák. :) A szöveges leírás tartalmaz egy komolyabb hibát is, errõl azonban majd a maga helyén és idejében. Összefutunk SzLA-val, aki állítása szerint igen kiváló pizzériát talált, kedvünk támad tesztelni. Valóban kellemes hely, kellemes adagokkal, jóllakottan térünk vissza a szállásra. Összefutunk a koszovói nyaralásáról nemrég hazatért sétáLós bácsival, és a Dunaújváros-Nagykanizsa távot végigkerékpározó Wolfkeryvel. Utána mosdás, alvás. Utóbbi annyira jól sikerül nekem, hogy boldogan alszom át az éjszakai vihart, amelyrõl késõbb sokan beszélnek, látható nyomait pedig Hahótig követjük.


Repkénnyel kitaláljuk, hogy kivételesen nem reggeli és kávé nélkül indulunk el, rendelünk két melegszendvicset és két presszókávét a szomszédos büfében. Most nincs itt Jámbor, hogy protekciót szerezzen, így szépen végignézzük a rajtot és kb. negyed hétkor, késve, de élelemmel felszerelkezve és egy jó presszókávéval felvértezve útra kelhetünk. Áttrappolunk az ébredezõ Nagykanizsán, csekély a forgalom, hûvös az idõ, az emberek józan többsége igyekszik odahaza maradni, esetleg felkelve meglátni a borús, sötétszürke égboltot a másik oldalára fordulni. Mi meg a hozzánk hasonló huszonegynéhány õrülttel ebben a szép idõben arra készülünk, hogy... mire is? Arra, hogy elgyalogoljunk jó messzire Nagykanizsáról, aztán visszagyalogoljunk ugyanoda, kicsit másfelé. Nehéz úgy elmagyarázni, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Végigballagunk Palinon, látnivaló a kripta épületén kívül nincs, az viszont félelmetesen, kísértetiesen magasodik a 74-es fõút fölé, a komor felhõk elõterében. Lekanyarodunk a fõútról, utolérjük a Vándorköszörûs-Suvlaj duót, kicsit elõrébb Wolfkery sárga pólóját ismerem föl. Tyúktelep mellett vezet az út, veszettül büdös van, örülök, hogy nem valami nagyobb tenyészdét építettek ide. Kényelmesen sétálunk Zsigárd felé, a vasúti átjáróhoz közeledve ismerõs zaj üti meg a fülemet, elõreszaladok, de pont elvétem az M41 2316 vontatta Szombathely-Pécs gyorsvonatot, így a nagy semmit sikerül lefotózni. Sebaj, jövünk még erre holnap is. Remélhetõleg.


A 17-es vasútvonal túloldalán új tájelem fogad, méghozzá a 74-es fõút Palint elkerülõ szakasza, egyelõre forgalom nélkül. Tehát tavaly már ennek készítették elõ a terepet, rövidesen talán átadják és jövõre nem annyi autós fogja megcsodálni a Rockenbauer mezõnyét, mint most. Kikerülünk pár óriási teherautót, átkelünk a Principális-csatornán, belépünk a sáros utak birodalmába. Már most leszögezem: Kerek repkénnyel ellentétben én egyáltalán nem szeretem a sarat, sõt, egyenesen utálom. Most viszont lelkileg felkészültem arra, - aki esõ után túrázik, az ne lepõdjön meg, ha sáros lesz - hogy az aszfaltos szakaszok kivételével igen rusnya terepviszonyok várhatóak. Ehhez képest, többnyire kellemes csalódást jelent a terep. Többnyire. Zsigárdig, sõt, Homokkomáromig azonban egyáltalán nem kell foglalkozni a sárral. Az elsõ erdõfolton átsétálunk, élvezzük a kellemes, hûvös klímát, a tavalyi hõségre nem is emlékeztet semmi. Kiérünk a Zsigárd elõtti rétre, a kis település nem változott tavaly óta, az égen impozáns felhõalakzatok kergetik egymást, csak most tûnik fel, milyen messzire ellátni.


Elsõ ellenõrzõpont, kulcsosház. Senki nem áll meg a pecsételésnél okvetlenül hosszabb idõre, mi is csak beköszönünk, üdvözöljük SzLA-t, akivel szinte egyszerre érkezünk meg. Elhúzunk, mint a vadlibák, végig az egyenes nyiladék aljában. Pocsolyákat kerülgetünk, néhány kóbor szúnyogot elhessentek, szerencsére idén õk kihagyják a túrát, csakúgy, mint a böglyök, belõlük is csupán néhány eltévedt példánnyal találkozunk. Sétálunk, megnézem közelebbrõl az Erzsébet-emlékhelyet, egészen kitisztították a kis utat hozzá. Ez a pont az elõjelzõje a Hosszúvölgy felé forduló kanyarnak, rövidesen látszanak a falu házai, a mellettünk lévõ réten magányos gólya lépked, kényesen keres valami reggelinek valót. Hosszúvölgyet éppen, hogy érintjük, a kanyargós úton Homokkomárom felé összesen két jármû halad el mellettünk, a Zala Volán buszjárata és egy kisteherautó, természetesen mindkettõ egyszerre. :) Murphy örök.


Homokkomáromban Suvlaj úgy dönt, hogy megpróbál bevásárolni, Vándorköszörûs pedig úgy, hogy megpróbál elszaladni elõlünk. Végül egyikük terve sem valósul meg abban a formában, ahogyan szeretné. Suvlaj ugyanis nem várja meg, amíg a kocsmáros átvánszorog a boltba, Vándorköszörûs pedig nem várja meg, hogy a sáros lejtõkön-emelkedõkön egyedül essen hasra - elõttünk pedig úgysem blamálja magát ilyesmivel. :) Tehát rövidesen újra négyesben szüttyögünk tovább. Elhagyjuk a falut a kegytemplommal, az úttól elforduló kõkeresztet - inkább az út került az évek során a kereszt túloldalára, majd a mélyutat és a K+ elágazását is. Egyre nagyobb a sár, néhol jó szolgálatot tesz a túrabot. Obornakig van összesen két apró domb, nagy lendülettel vesszük az emelkedõket és nagy óvatossággal a lejtõket. Csúszik ugyanis minden, kocogni is csak óvatosan érdemes. Obornak épületei elõtt elkanyarodunk fölfelé, kicsit másutt, mint ahol a túra általában elkanyarodik, a kétméteres, bozótvágó nélkül nehezen járható susnya arra int, hogy érdemes megtenni ezt a minimális kitérõt. Ez a túra egyik legmeredekebb, ám ahhoz képest igen rövid emelkedõje, amely a lehullott vízmennyiség hatására most nagyon megsértõdött: nem engedi, hogy olyan egyszerûen felmenjek rajta, ha lépek egyet elõre, biztos, hogy közben ugyanannyit csúszok hátra. A bottal ügyeskedve lassan felérünk azért: a kör kinyílik, idáig tart az oda-vissza etap.


Filctollal igazoljuk az áthaladást a bójánál, (bóJa, kérem szépen, tudom, hogy ez nem nyelvtanóra, de akkor is) eltrappolunk a széles dombháton. A sötét felhõk alatt az erdõ üdítõen zöld, sokkal szimpatikusabb, sokkal zöldebb, élettelibb így, mint a kiégett, nyári égbolt alatt. Hopp, még egy bója, ez az Úttörés. Repkény adminisztrál helyettem is. Azt számolgatjuk, mennyire lehetünk lemaradva a mezõnytõl és arra jutunk, hogy nagyon, valamint arra, hogy ezen nem érdemes sokat gondolkodni, mert utolérni úgysem fogunk senkit. Inkább eszünk némi feketeszedret, bõségesen terem és finom, édes. Szépen leérünk az Oltárci-réthez, a Lenti-Csömödér ÁEV kisvasúti hálózatának keleti végeihez. A sínek állapotából ítélve még idén, de már elég régen járt erre utoljára tehervonat, több helyen alámosott a pálya, látható némi nyomtávbõvülés is. Eltávolodunk a vasúttól, betérünk az erdõbe, kerülgetjük a fákat az ösvényen, majd újabb rét következik és meglátjuk az Oltárci vadászházat. Mielõtt az ellenõrzõpontra sietnénk, megállunk inni egyet a vadászház csizmamosójánál, közben Repkény kapitális méretû szövõlepkét fényképez, amely az ajtón piheni ki az éjszakát. Elõször azt gondolom, csak dekoráció, de hamar rá kell jönnöm, hogy tévedek. :) Átsétálunk a pontra, almával kínálnak, egyszerre többet is vihetünk, mert kevés a résztvevõ. Már nem tudom, hogy itt adnak-e elõször csokit vagy csak Hahóton, esetleg Söjtörön, de igazából mindegy, mert a csoki finom és Repkény úgyis nekem adja a sajátját. :)))


Oltárc után hosszan sétálunk réteken, mezõkön, erdõk aljában, majd erdõben is, mielõtt újra felkapaszkodnánk a már ismerõs dombhátra, a szõlõhegy tetejére. Itt újabb bója fogad és Vándorköszörûs újra igényli a futás lendületét, úgyhogy elporoszkál Hahót irányába. Maradunk hárman, végigsétálunk a szõlõhegyen, szépen gondozott és elhagyatott telkek váltogatják egymást, szerencsére az elõbbi számaránya a magasabb. Mûúton sétálunk egy kicsit, ez a börzöncei szõlõhegy, szép kilátás nyílik a keleti völgy felé, északon pedig Hahót kelleti magát a távolban. Hullámvasút következik, erdõben, benõtt, de járható ösvényeken kerülgetjük a pocsolyák sorát. Megérkezünk Dombtetõre, újabb filctoll, újabb betû az idei itineren, Kerek repkény az egyetlen hármónk közül, aki õszintén élvezi a sárhelyzetet. Ereszkedünk, szépen lassan elérjük a zöld sáv keresztezõdését és Hahót felé fordulunk. Eleinte nincs is semmi probléma, szépen lehet haladni, néhol felbukkan egy adótorony, amelyhez képest betájolhatjuk irányunkat és távolságunkat a faluhoz képest. Még messze van, elõttünk, ez az eredmény. A hamis illúzió, miszerint sima - és gyors - utunk lesz Hahótig, hamar szertefoszlik. Masszív dagonyás kerül elénk, a zöld sáv jelzések kérlelhetetlenül arra vezetnek, ahol az utat sûrû növényzet és alatta bokáig érõ, agyagos sár borítja. Nem örülök, minden lépésnél egyensúlyoznom kell, egy helyütt elesek - minek az ilyennek túrabot - sûrûn káromkodok. Hogy ne bántsam meg két útitársamat, inkább elõresietek, magányosan szidni magamat, hogy miért kellett nekem eljönni ilyen vacak terepen egy hosszú túrára, inkább maradtam volna otthon füvet nyírni.


Lassan elül bennem a puffogás és átadja a helyét a lemondásnak, Hahóton kiszállok, ennek így semmi értelme, ha egy ilyen szakaszt az éjszakában is túl kell élni, akkor inkább menjek haza egy résztáv céljából, mint bárhonnan máshonnan. Karalábéföld szélére érkezünk, megvárom Repkényt és Suvlajt. Már Repkény sem lelkesedik annyira. Egyenesen indulunk el, egyre jobb minõségû, burkolt úton, amikor hirtelen felbukkan egy sárga + jelzés. Elõkapjuk a tájolót, majd bevillan az õszi Deák túra emléke, ez a jelzés észak felé vezetne minket, visszatérve a sárga sávba! Alig száz métert kell visszamenni, újra a sárban talpalunk az újra megtalált zöld jelzésen. Csodálatos. A régebben annyira kényelmetlennek tartott, betonlapokból kirakott mélyút szinte megváltásként kerül elénk, ez jól járható, lehet sietni, a bukdácsolástól, egyensúlyozástól, csúszkálástól elfáradt lábaimnak valóságos gyógyír most a beton. Suvlaj lelkesedése kicsit lecsökken, úgy dönt, hogy majd Hahóton kitalálja, meddig akar most eljutni a túrán.


Megérkezünk Hahótra, Vándorköszörûst még éppen ott érjük és így ott is tartjuk még vagy húsz percig, amíg megpihenünk, töltekezünk. Kapunk csokit és zsíroskenyeret, paradicsommal-paprikával a kedves pontõröktõl, a kocsmában a tavalyihoz képest most kevésbé szívélyes a kiszolgálás. Sõt, eltûnt a kimért gyümölcslé, csak üveges kepi van, aranyárban. Szerencsére kólát azért kapok korsóval is. :) Lassan elindulunk, Hahót fõutcáján lépésben jön szembe egy autó, hangosbeszélõn mondanak valamit belõle, eleinte nem értjük, aztán leesik, ahogy közeledik: "A zsákos oltott meszet, veszed, veszed, veszed!" A végén pedig felviszi a hangsúlyt. Eszméletlen. Erõlködnöm kell, hogy ne röhögjem szembe szegény sofõrt. :) Kisétálunk Hahótról, felkészülök az újabb sárdagasztó kilométerekre a következõ burkolt útig, tehát nagyjából Söjtörig. Ehhez képest - ahogy SzLA is megmondja Hahóton - semmi különös nem történik. Kényelmesen kapaszkodunk fel a dombok közé a még mindig lenyûgözõen szép mélyúton, még a Deákról ismerõs szakaszon sincs olyan sár, hogy ne lehetne tempósan haladni.


Eljutunk a gazzal bõségesen benõtt Mackó-forráshoz, nem nézzük meg, hogy mûködik-e. Inkább elhisszük, tekintve, hogy szép nagy víz folydogál keresztül a turistaúton a Vas-völgy felé. Átugorjuk, trappolunk tovább, eleinte meredeken, majd szelídülõ emelkedõn a söjtöri szõlõhegyre. A kilátás innen is csodálatos, észak felé fenyegetõ felhõk gomolyognak, néhol látszik a kékeszürke esõfüggöny. Az már a Zala völgye, azon túl pedig a Rábáé. Közelebb Söjtör és Tófej házai sorakoznak, a Zalakerámia gyára is jól kivehetõ. Elérjük az újabb bóját, filctollal rajzolunk, innen csak le kell gurulni Söjtörre. Így teszünk, lesétálunk, próbáljuk közben gyõzködni Suvlajt és a rendíthetetlen ólomkatonaként ellenálló Vándorköszörûst, hogy nem is lenne olyan rossz nekik továbbjönni velünk Nagykanizsára. Söjtör elõtt elszaladunk, hogy több idõ jusson lábápolásra és a leharcolt állapotba került cipõk regenerálására. A pontõr ismét csokival kínál, Isten tartsa meg jó szokását, mert ritka finom csokit sikerült beszerezni a túrára. Leülünk a Deák-ház elõtt, két helybéli lány nagy csodálkozására levesszük a cipõinket, hogy megvizsgáljuk a felázott, hólyagszerû képzõdményekben bõvelkedõ, mély ráncokkal barázdált talpainkat. Nem ítélem olyan veszélyesnek a helyzetet, mint amilyennek látszik, de zoknit cserélek, Repkény is így tesz. Suvlaj közben túrabotjával lepiszkálja a sarat a cipõjérõl, majd, munkájával elégedetten Repkény és Vándorköszörûs cipõjét is megtisztítja. Mehetünk tovább, vár Rádiháza és a családi depó, mert ugyebár mi már nem saját erõbõl... :)


Söjtörön valamiféle falunapot tarthatnak, ál-mulatós zene hallatszik, meg rengeteg nép nézi a fellépõket, eloldalgunk a kapu elõtt. A szokásos söjtöri kocsmázás most elmarad, fõleg, mivel zárva tart a kocsma, irány Pusztaederics. A Méregházat évrõl-évre méretesebb növényzet takarja, elsétálunk mellette, megcélozzuk a Válicka partját. Az idõjárás mintha nem tudná eldönteni, hogy most derüljön vagy boruljon, úgyhogy felváltva teszi mindkettõt. Átkelünk a gyaloghídon a feltûnõen bõvizû patak felett, a túlparton láthatóan az ösvényen folyt egy ideig a Válicka, illetve a kukoricaföldrõl ide zúdult le az esõvíz. Néhol szabályos hullámzás nyomai láthatóak az agyagos talajon. Itt megint nehézkes az elõrejutás, botladozok, néha nagy loccsanással bele találok lépni egy-egy pocsolyába. Felemelõ érzés, a frissen cserélt zokni azonnal átázik. Egyenesen örülök a hosszú, meredek emelkedõnek, visszanézve a pusztaszentlászlói strand látszik, az innen hallatszó zene sokáig kísér fölfelé. Odafent újra gyönyörû a kilátás, most ráadásul nem is fõlünk a napon a hosszú nyílt szakaszon, mint tavaly vagy akár azelõtt. Trappolunk tovább, kényelmes út vezet Pusztaederics szélére, eleinte látszik a gáztározó föld feletti üzeme, ki tudja, talán éppen most is valami óriási gázmezõ bújik alattunk a mélyben.


Pusztaederics bójáját idén sikerül nem kihagyni, a kocsmázást viszont nem ejtjük meg, nem vágyunk újabb megállásra. Átsétálunk a falu végén, újabb emelkedõ áll elõttünk, erdõben, a borult ég alatt egyre nagyobb sötétben. Traktor érkezik szembõl, félreállunk, nehogy pont mellettünk csússzon meg a hatalmas jármû, vezetõje intéssel köszöni meg a gesztust. Még egy bója és már fent is vagyunk a rádiházi hegy tetején, itt intenzív fakitermelés nyomai láthatóak. Elég összevissza a terep, viszont nekem muszáj leülnöm egy pillanatra, mert valami kavics beásta magát a felázott zokni és a nagylábujjam közé. Kipiszkálom, késõn: vidám kis vízhólyag kezd növekedni a kavics helyén, másnap délelõttre borsó nagyságúvá érik. Betrappolunk Rádiházára, útközben szilvát eszegetünk, van néhány érettebb szem is. Összefutunk Jámborral, most indult az éjszakai távon, nagy lendülettel halad tovább dél felé, miután elbúcsúzunk.


Rádiháza a féltáv, ha geometriailag nem is, lélektanilag mindenképpen. Leülünk, az Oltárcról ismerõs pontõrök zsíroskenyérrel kínálnak, a kocsmában veszek két kávét, a hölgy kihozza az asztalhoz. Nagyszerû. Befut -rafter-, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy visszavigye Vándorköszörûst és a kiszállási szándékát véglegesítõ Suvlajt Nagykanizsára. Miközben elbeszélgetünk, megérkezik Kerek repkény édesanyja, mint ügyeletes megmentõ: gulyáslevest kapunk galuskával és csokit is és pogácsát és egyéb aprósüteményeket és egyéb finomságokat. A kibicelõ trió elköszön, -rafter- kényelmes autója elröpíti õket a Dél-zalai metropolisz felé, mi még elvacsorázgatunk. Utána kapunk pótzoknit is, élek a lehetõséggel, gyorsan kicserélem a rajtam lévõt. Érkezik a mezõny vége lassan, elõször SzLA, aztán egy pár, akik pizzát rendeltek ide, majd Wolfkery és Mecseki barangoló és két útitársuk, közben elrajtol a 70-es távon egy pár, akik futva érkeztek valahonnan, mert a vasúti megközelítéssel valami hiba volt. Másfél órányi (!) üldögélés után elköszönünk Repkény édesanyjától, kicsit aggódva, de valahol büszkén néz utánunk.


Tiszta és száraz zokniban, jóllakottan, szinte kicserélve vágunk neki a túra második felének. Visszamászunk a szõlõhegyre, elhagyjuk a rádiházi oda-vissza szakaszt, a Kék jelzést követjük innentõl nagyon sokáig. Betérünk az erdõbe, gyönyörû naplementében, a felhõk eloszlottak, szinte teljesen eltûntek közben. Trappolunk, jó lenne Szentpéterföldére még világosban megérkezni. Átvágunk a tehéncsordán, néhány unatkozó bika megnéz magának minket, csak a rend kedvéért. Szerencsére Szentpéterföldére nem terveztünk kocsmás megállást, fõleg, hogy a helyi kocsmahivatal épp zárva tart. Még Sanyival sem találkozunk. :( Távozunk a kis településbõl, most kezdõdik az éjszaka, elõkerülnek a fejlámpák, a vadászházból ránk kiabálnak, hogy az erdõ szélén maradjunk, mert a csemetékre vigyázni kell. Valóban, egész szép sor facsemete áll a turistaút másik szélén is, reméljük, nem csak tõlünk féltik ennyire. Fölfelé talpalunk az erdõben, szépen, kényelmesen, a lokális maximumon elérjük az újabb bóját. Ráfordulunk a hosszú egyenesre Lasztonya festõi községe felé, Kerek repkény pedig elkezd panaszkodni, valami nem egészen stimmel a jobb vádlijával. Rávilágítok. Tényleg nem stimmel, valószínûleg bedurrant. Kellemetlen, de majd kimasszírozzuk, meg a kalciumos pezsgõtabletta erejével elûzzük a gondot.


Hosszas vándorlás után, melynek során az elõttünk haladó trió lámpáit egyre közelebbrõl látjuk, elérjük a soron következõ ellenõrzõpontot, amely egy minden meglepetést nélkülözõ bója. Itt érjük utol elõször SzLA-t és a Rádiházán látott két futót, akik most gyalogolnak, Évit és Istvánt. Õk egybõl tovább is indulnak, mi viszont megállunk, kezelni Repkény lábát. Rájövünk, hogy ez nem húzódás vagy más ilyesmi, ez bizony csúnyán vizenyõs lett. Ezzel nem tudunk mit kezdeni különösebben, lassan elporoszkálunk, útközben ötletelünk, mit lehetne alkotni vele. Elérjük Lasztonyát, ahol idén egyetlen tömegverekedõ sem jön szembe, viszont találkozunk egy bõsz, alattomosan hátulról támadó kutyával. Már elhaladunk mellette, megyünk vagy négy-öt háznyit, amikor Repkény egyszer csak megszólal: "Jön." Valóban jön, suhintok egyet a túrabottal és elkezdek határozottan felé lépni, erre elszalad, de tudom, ha most visszafordulok, akkor is újra utánunk jön. Így is újra próbálkozik, de abbéli meglepetésének hatására, hogy nem fordultam vissza, hanem ugyanúgy haladok felé, inkább visszamenekül a szélesre nyitott kapuk mögé. Elõny, hogy nem harapott meg, hátrány, hogy Lasztonya összes kutyája veszettül ugatni kezd, ezt hallgatjuk még a faluból kivezetõ, meredeken emelkedõ mélyúton is. Suvlaj felhív, lassan hazaérkezik és lefekhet aludni. Kicsit irigylem. :)


Odafent már nyugalom fogad, a környezõ falvak apró fénypontjai és a csillagos égbolt. Csodálatos látvány. Kezdõdik a hosszú kanyargás, majd a lejtõ a mûútig, újra fényeket látunk, ezek megint SzLA-ék lesznek, a Torhai-forrásnál mindnyájan megállunk pihenni, a bója nyugodtan lengedezik az esti szellõben. Repkény a lábát próbálja kezelni, én gumicukrot majszolok (J a a t Mátra115-ös szereplése ihletett a gumicukorra :)), a többiek szõlõvel kínálnak, elfogadok pár szemet. Érkeznek mögöttünk, indulunk tovább, nagyjából ugyanaz a helyzet alakul ki, mint tavaly, amikor Nomádék értek utol mindig. Újabb emelkedõ, Kerek repkénynek ez jobban esik, mint a lejtõk, nekem is kényelmesebb a vízhólyagok szempontjából. Feltûnik, hogy itt már alig van némi sár, az is csak réteg jellegû. Menetelünk. Sokáig. Kellene egy kávé, az vigasztal, hogy Bázakerettyére egy bõ órával hamarabb érünk, mint tavaly és talán még nyitva lesz a kocsma. Elbotorkálunk mindenféle furcsa, nehezen járható ösvényeken, már majdnem úgy tûnik, nem lesz meg a következõ bója, de megvan, innen csak le kell ereszkedni a meredek parton Lispeszentadorjánba. Megtesszük, talpalunk a sötétben, kezd újra felázni a zokni a cipõmben. Majd Bázakerettyén felhasználom az utolsó pár tartalékot. (Van egy utolsó utáni is még nálam, de az tényleg nagyon-nagyon végszükség esetére.) Mintha megtáltosodnánk, úgy suhanunk át Lispén, a megszokott emelkedõrõl áthelyezték a túrát, talán a jelzést is. Hosszú évek után ugyanis sikerült beszántani az utat, gratulálok hozzá ezúton is, biztos nagy terméshozam várható attól a plusz egy méter széles sávtól. Az igaz ugyan, hogy így kényelmesebb, nem olyan meredek. Itt történik, hogy egyszerre nagy nyivákolást hallunk meg, egy csapzott kismacska bukkan fel mellettünk, eleinte mosolygunk, milyen aranyos, aztán elküldjük, menjen haza... szegénynek nem nagyon lehet hová hazamennie, mert követ, hegynek fel, át mindenen, amikor lemarad, akkor keservesen sír. Lassan elhagyjuk, nem hallatszik tovább, arra gondolunk, hátha mégis haza tud menni valahová, csak a sötéttõl félt. Felérünk a gerincre, utolérjük SzLA-ékat, magabiztosan haladnak az éjszakában. Hirtelen fekete-fehér szõrcsomó ugrik ki mellénk az útra, a kismacska az, ugyanúgy miákol, mint az elõbb, csak mostanra csuromvizes lett a harmatos fûben. Kerek repkény megsajnálja és felveszi szerencsétlent, aki, hogy ne kerüljön ki a lámpák fénykörébõl, inkább mellettünk botladozik, többszörösen kitéve magát annak a veszélynek, hogy bele találunk véletlen rúgni. Egy ideig ez mûködik, csak szegény cica láthatóan nem kézi alkalmas kézi hordozásra, így egy szép csíkot karmolva Repkény karjára lecsúszik a földre, de kitartóan követ tovább, egészen Bázakerettyéig. Itt egy darabig megint lemarad, de a pontra érve ugyanúgy ott rohangál körülöttünk.


Bázakerettye kocsmája nem lopja be magát a szívembe, ugyanis megint zárva találjuk, a pontõr-fõrendezõ szerint úgy tíz perccel az érkezésünk elõtt elunta magát és hazament. Kár, hogy a kocsma nyitvatartása szombatonként hajnali 3-ig van a kiírás szerint. Kesergek pár sort az elmaradt kávémért. Repkény kap vizet, beborogatja a kendõjével a lábát, így megy tovább és valami csodás módon a kendõ nem lesz sáros. Befutnak a többiek, Wolfkerytõl Repkény kap egy fájdalomcsillapítót, késõbb Mecseki barangoló is ad egy szemet, köszönet érte, ez viszi végig valószínûleg a túrán. Másik két útitársuk kissé megzuhant, a fiatalabb srác rágyújt és meggondolja, hogy folytassa-e a túrát, végül úgy dönt, kiszáll itt. Az idõsebb férfi is rágyújt, majd a harmadik bunkó megszólalása után összenézünk Kerek repkénnyel és egy pillanat alatt elpucolunk a pontról. Érett már ugyanis egy visszaszólás, de azt lehet, hogy nem tette volna zsebre...


Most pedig következik a teljesítménytúrázó történetem eddigi leggonoszabb és legszomorúbb cselekedete: kifelé Bázakerettyérõl ugyanis újra megjelenik a kiscica, a szokásos szívet tépõ nyávogásával. Mi pedig otthagyjuk... :((( mivel lámpát nem kapcsolunk, nem mer követni a sötétben, de bízom benne, hogy Bázakerettyén otthonra talál, vagy reggel valahogy visszakeveredik Lispeszentadorjánba. Magunkkal vinni semmiképp nem tudnánk, ha velünk próbálna jönni, talán még meg is halna, enni ugyanis nem tudunk adni olyasmit, amit egy macska is megenne. A nyávogása még sokáig elkísér minket, a lámpát pedig Budafáig fel sem kapcsoljuk, nehogy véletlen utánunk jöjjön.


Budafától aztán újabb megpróbáltatások következnek. Meredek kaptatón mászunk fölfelé, egyre álmosabbá válok, ráadásul a frissen töltött akksik a lámpában most gondolják úgy, hogy nekik már elegük van a világításból. Lassan csak a következõ fáig tudok elvilágítani a fejlámpával. Kényelmetlen. Megint találkozunk SzLA-ékkal, Repkény elõremegy Évivel és Istvánnal, én egy ideig SzLA-val maradok, aztán õ kissé leszakad, a többiek viszont már elöl járnak. Ballagok fölfelé valami bánatos emelkedõn, borzasztó álmosan, aztán lefelé, van itt egy tó, bele ne lépjek, lassan utolérem Repkényéket, az jó lesz, mert talán szóval fognak tartani. Megrázom magam, próbálok tenni valamit, hogy ne aludjak el menet közben. Hirtelen kiérünk egy rét szélére, ez ismerõs hely, innen kell leereszkedni a kistolmácsi vasútállomásig. A lejtõn kissé felébredek, ha nem akarok seggreülni, odalent pedig a lekaszált rét látványa vidít fel. A Kozár-forrásnál megpihenünk: töltünk vizet, sokat. Iszunk is, majd, miközben SzLA elcsattog a túrabotokkal, mi is továbbsétálunk lassan.


Kistolmácson a kocsmában nincsenek helyi menõ csávók, csak a Bázakerettyén kiszállt srác alszik a sarokban. Kapunk teát, finom, aztán veszek kávét is, ami szintén finom, csak kissé gyenge. Ilyet hétköznap iszik az ember a munkahelyén, vagy két elõadás között az iskolában, de nem egy hosszú túrán, a hajnali órákban, bõ kilencven kilométer után. Sebaj, mert finomnak tényleg finom. Továbbmegyünk, a faluban tûzoltók táboroznak, már elcsendesedett a község a buli után, nem találkozunk egy teremtett lélekkel sem.


Bevallom, innentõl Valkonyáig szinte semmirõl nincs határozott emlékem a túráról. Vannak házak Valkonya után a szõlõhegyen, meg van erdõ is, az biztos. Kiérünk egy dombtetõre, ahonnan fények látszódnak a távolból, talán Nagykanizsa, talán nem. Ahol Borsfát sejtem, ott nincs semmi, ezek szerint rossz helyre sejtem. Olyan a helyzet, mint egy delíriumos rémálom: nem tudom, merre és meddig megyünk, csak követek két lábat, közben tompán beszél néha hozzám egy kedves hang, de nem tudom, honnan. Mellesleg a talpam ég és érzem, hogy a vízhólyag az eldurranás határán áll a lábujjam tövében. Hirtelen megérkezünk Borsfára, de a helyzet nem sokat javul. Leülünk a buszmegállóban, eddig itt mindig Repkényt kellett életre kelteni, most viszont nekem volna kedvem elnyúlni a padon és egy jó nagyot aludni. Kár, hogy a megálló tele van utassal, így még leülni sem tudunk. Amikor viszont kitaláljuk, hogy majd Valkonyán pihenünk, megjelenik két ismerõs fényszóró a távolban egy Ikaruson és az érkezõ busz kiüríti a megállót. Diadal! Akkor itt szabad öt percet aludni. Még lenne harminc másodpercem, amikor megérkenek SzLA-ék és tovább is mennek. Utánuk botorkálunk, Repkény navigál, miközben én többször is elalszom menet közben. Tényleg nem emlékszem rá, de állítólag olyat mondtam, hogy "Tavaly nem jött össze a Mecsekben ötszáz résztvevõ, mert nem tetszettek a képek." meg Rammsteint énekeltem, de a sor vége az volt, hogy "bicikliösvény". Szürreális.


Már egészen világos az ég, amikor egy telefonhívás riaszt fel: -rafter-rel beszélünk, kérdezi, hol tartunk. Kicsit gyanús, hogy a nyaralásán miért kel föl valaki hajnalok hajnalán, de végül csak legyintek, miért is ne kelhetne föl? Beszélünk pár szót, közben beérünk Valkonyára, etetõpont, a Kanizsa túráról ismerõs rendezõség kínál egy-egy szelet kenyérrel. Érdekes, de többet nem is kívánok, inkább tolok magamba néhány szem gumicukrot, mert az finom. Repkény nem túl lelkes, de nem is álmos. SzLA a talpa állapotáról meditál, Istvánék pedig elindulnak, mert már világos van és lehet futni. Megérkeznek a többiek, Repkény most Mecseki barangolótól is kap egy fájdalomcsillapítót: tényleg ez viszi tovább, mert lassan összeszedjük magunkat és a bátorságunkat, ideje nekivágni a híres-neves hét dombnak.


Nézõpont kérdése, mennyi ez a hét, mert amúgy tényleg hét, de lehet többnek is gondolni. Az elsõt hamar túléljük, lefelé menet viszont még egyszer hanyattesek, ez már több a soknál. Itt hív fel Vándorköszörûs, jólesik hallani a hangját, még a csekély térerõ torzításán át is. Furcsa, mindenki hajnalban kel vasárnap is? Felérünk a mûútra, majd a Szuloki-forráshoz, a térkép itt kissé hézagos, de legalábbis üvöltõen pontatlan ((C) Galaxis útikalauz...), mert valahogy egész máshogy vannak a dolgok. Jöhet a második domb, felkaptatunk, aztán le a magasleshez, ahol a réten erõs rothadásszag ül, ez fejbekólint rendesen. Legalább nyerünk némi lendületet az emelkedõhöz, itt széles út fogad és ösvény nélküli kék jelzések vezetnek a susnyás völgybe, ahonnan föltérve végre elérjük az eszteregnyei elágazást. Fehér alapon kék R jeleket követünk a tavalyi papírfeliratok helyett, nekem tetszik ez a megoldás, a térképen is így szerepel és a pecsételõs lapon is Eszteregnye, szõlõhegyet találunk. A szöveges leírásban viszont még Obornak, mûútról szól a fáma... Mi kitérünk a jelzésen, szembetalálkozunk Évivel és Istvánnal, a futó párossal, akiknek kölcsönösen bemutatkozunk, mert nem szerettem volna végig "a futó pár" megnevezést alkalmazni. Kisétálunk a pontra, itt vizet, almát és csokit is kapunk. Elsõrangú, a csokit is és az almát is hamar beépítem a szervezetembe. A víz után. Még van pár domb hátra, beszélgetünk, még kocogni is támad erõnk. Kezdek felébredni. Egy meredek lejtõ alja felé megelõzünk egy sporttársat, kissé elhalt már, mint késõbb kiderül, beletett egy kis pluszt a távba. Még egy emelkedõ. Meg még egy. Kisüt a Nap, felhõtlen az ég és mi megérkezünk az Obornak feletti dombtetõre. A kör ezzel bezárul.


Óvatosan leereszkedünk, itt fölfelé rettenetes volt jönni tegnap, mostanra száradt annyit az út, hogy kényelmesen járhatónak mondhassam még én is, aki érzékeny az ilyesmire. Odalentrõl izgatott beszélgetés hangjai szûrõdnek át a bozótoson: Wolfkery, Mecseki barangoló és harmadik társuk keresi az obornaki pontot... ami Eszteregnyén van. Nem túl lelkesen, de becsülettel visszatérnek, ezzel még kétszer megmászva a dombokat. Zord. Megteszünk egy széles ívû kanyart a mûúttal, hogy a falu felé tendálva egy ismerõs autót és még ismerõsebb gazdáját lássuk meg. El sem hiszem. -rafter- képes volt nyaralás közben idejönni, hogy összeüssön egy miniatûr depópontot. Van minden: üdítõ, kóla, édesség, sósság, meg még egy összkomfortos kempingszék is... köszönet érte! :) Elbeszélgetünk egy kicsit, majd elindulunk, a következõ domb közepéig összetagozódva azzal a sráccal, akit valamelyik dombról lefelé elõztünk meg. Aztán le is hagyjuk, egyrészt, mert ilyenkor már a saját tempónkon kívül nem tudunk máshogy menni, másrészt, mert kissé összevissza furcsaságokat beszél és nem akarjuk, hogy ebbõl késõbb bárkinek kellemetlensége legyen.


Lesétálunk az elsõ dombról, fel a következõre, itt beszélünk Suvlajjal, aki már tegnap este tudott -rafter- kis meglepetésérõl, nem mellesleg Vándorköszörûssel egyetemben. :) Szép kis összeesküvõ társaság. :) Lassan újra megérkezünk Homokkomáromba, a délelõtti mise résztvevõi már sétálnak a templom felé. Újra az országút, újra Hosszúvölgy következik, majd újra a homokos, egyenes utak. Déja vu: megint tûz a nap és megint a homokot rugdossuk, talán nincs annyira meleg. A végtelen zsigárdi egyenesnél elhúz mellettünk egy motor, két gyerekkel, nem sokkal késõbb ugyanõk visszafelé. Kösz a benzingõzt, srácok, ez hiányzott. Már majdnem Zsigárdon vagyunk, amikor két erdésszel találkozunk, kérdezik, mennyit megyünk, a válasz hallatán nem annyira meglepõdnek, mint inkább elégedetten mosolyognak. Megérkezünk Zsigárdra, pezsgõtablettát kapunk és vizet és még meg is mosakodhatunk. Egy pár új talpat szeretnék, de az nincs. Akkor inkább menjünk. Végigtrappolunk a földúton, újra elérjük a 74-es új szakaszát, de vonatot hiába szeretnék fotózni, most nem érkezik semmi. A menetrendkönyv pedig nincs nálam, üsse kavics. Kerek repkénynél múlik lassan a fájdalomcsillapító hatása, Palinba érve teljesen véget is ér. Innentõl szenvedés. Nincs árnyék, nincs légmozgás. Van viszont aszfalt és aszfalt és aszfalt és nagy forgalom, nagy zaj és meleg. Egyre melegebb. Az M7-es alatt lerogyunk a kerékpárút szélére, úgy kell összekaparni magunkat, hogy végre elinduljunk. A vége a legrosszabb, a táblák könyörtelenül mutatják a távolságot, a körforgalomtól annyit enyhül a helyzet, hogy az út menetirány szerinti bal oldalán némelyik ház kellemes árnyékot vet. Elhagyjuk a K+-ot, Repkény már a sírás szélénél tart, de jön, kitartóan, összeszorított fogakkal.


A stilizált földgömbnél már megnyugszunk. Hihetetlen, de vége van. Besétálunk az iskolába, megkapjuk a díjazást. Fürdés, elképesztõen jólesik. Telefon Suvlajnak, Vándorköszörûsnek, -rafter-nek, haza a családnak. Levélkét, csokit találunk jótevõinktõl a hálózsákunkon, köszönjük szépen. :) Még elfetrengünk pár percig, amikor befutnak Kerek repkény szülei, kivánszorgunk az autóhoz, beszállás után pedig a következõ kép már az, hogy Lentiben vagyunk és valahogy ki kellene szállni.


Köszönöm Kerek repkénynek, hogy nem hagyott teljesen elaludni a zalai éjszakában. Köszönöm Vándorköszörûsnek és Suvlajnak a vidám beszélgetéseket. Köszönöm -rafter-nek a meglepetés depót és Kerek repkény édesanyjának a finom vacsorát. Köszönöm Neked, kedves Olvasó, hogy elolvastad a beszámolómat. Köszönöm a Rendezõségnek, hogy még ilyen kevés erõforrással is megrendezik évrõl-évre ezt a túrát. Nekem így, ebben a formában nagy kedvencem.


A célban megmutatták, milyen jelvény jár a tizenhetedik teljesítésért. Nagyon messze van az még... de nagyon szép...


-Kékdroid-


Képek

 
 
biborTúra éve: 20102010.08.09 19:59:08
megnéz bibor összes beszámolója

 


Rockenbauer 130


Dél-Zala. Ismét egy olyan szeglete az országnak ahol még nem jártam. A MÁV hozza a formáját, a "kötelezõ" félórás késést összeszedi Kanizsáig. A suliban mégis 4.-nek nevezhetek, konganak az ürességtõl a termek. Megágyazok az egyik üres teremben, majd egy túratárssal a helyi gasztronómiát teszteljük. A pizza-kürtõskalács után végre alszok egy jót, úgy látszik hálózsákban, a földön jobban esik mint otthon:)

Reggel elindulok a népek után, picit lecsúszva a tömegrajt pillanatáról:) Nem sok induló van, utólag a szervezõktõl megtudva a 130-on csak 26-an indultak a többi távon is mindössze 10-en x-en távonként. Még a kanizsai betondzsungelben utolérem R. Istvánt, aminek megörülök; egy ismerõs akivel kb. egyforma a tempónk.

Az elsõ pár km aszfalt odafelé se ízlik. Borzongató belegondolni, hogy holnap reggel ezen kell jönni visszafelé.Elfut mellettünk egy srác zalaegerszegi aszfaltszaggatók felsõben, na ez a rész passzol a nevéhez ám nem szántja fel a betont, így számolgatom az esélyeim, amiken a börzsönyben szerzett színpompás kék-zöld foltok és a pár vízhólyag, egyéb seb, némi izomláz nem sokat dob. Indulás elõtt magamra tekertem fél guriga leukoplastot remélem ha más nem, legalább az egybentart.

Kerékpárút vége, valami település.Hol vagyok? Ja, Palin. Furcsák számomra az ismeretlen zalai falunevek..:) Munkagépeket kerülgetünk majd elérjük a zsigárdi házat. Az idõ felhõs, eddig sár sem volt,jól haladtunk: gyanúsan tökéletes a túra eleje. Vaddisznót sajnos nem látunk a vaddisznóskertben, majd a Homokkomáromig tartó homoknak megállapítjuk jót tett az esõ: nem süpped.Ismét aszfalt- kezdek félni, hogy nemcsak a jelzéseket újították fel a rendezõk de az egész útvonalat lebetonozták nekünk..

Emelkedünk, nem meredeken de épp elég bemelegítõnek. Obornaki mûút elõtt lecuppogunk - csúszunk a sárban. A KS elág elõtt sunyi betérõ a derékig érõ vizes fûbe. Csupa víz lesz mindenem, de még jól jöhet a meleg elleni vízhûtés:) Aztán jön a legcsúszósabb domboldal: két lépés fel, egy vissza. A sár miatt dupla erõ felmenni, olyan mintha vmi komoly hegyet másznánk. A bólyánál filcezgetünk majd a vakítóan új sárgán gyúrjuk tovább a földet. A távadatokból kiszámolom 6-tal mikor érkezünk majd a bólyákhoz és ez percre pontosan bejön.Meg kell említenem, hogy milyen jó kis itinert kaptunk!Színes térképes,pár soros leírással részletes és pontos adatokkal, még a bólyák-pontok koordintái is fel voltak tüntetve rajta. Az oltárci vadászház mellett végre frissítõpont, reggel nem ettem semmit úgyhogy két almát gyorsan befalatozok. Finom, homokkomáromi csíkos házi alma, nem holmi bolti vacak; nekem nagyon ízlett:)

Haladunk tovább, ijesztget minket az esõ, de csak 3 apró csepp pottyan rám hál'istennek. A szõlõhegy szélén lévõ bólyát nem találjuk, ám felérve kárpótol a gyönyörû kilátás: fodrozódó fekete- szürkés árnyalatú felhõk mintha velünk egy szintben lennének, szemben a Badacsony és a többi tanúhegy, a Balaton.. alig bírom levenni a szemem a távolba veszõ tájról. Leereszkedünk majd fel a Börzöncei dombra és még egyre ahol sikerélményünk van a bólyával:) Áttérünk a Z-re és kezdõdik a legvizesebb- sárosabb része a túrának: meg kell gondolni minden lépést, folyamatosan pocsolyákat kerülgetünk, pár centis földnyalábokon egyensúlyozunk a vizek szélén. Aztán vmi szántóföld szélén süllyedezünk és elérünk a Bajai - hegyre. A baj az a hegyen, hogy itt a zöld csak virtuálisan van jelen egy ideig ugyanis jelzés nincs amíg lekanyargunk a faluszéli szekérútig ahol végre felvirít egy. Majd aszfaltos úton ereszkedünk Hahótra a Flinstone sörözõhöz ahol frissítõpont fogad minket: vajas- zsíros kenyér paprikával, nagy adag fröccsel. Utóbbi egyéni szolgáltatás volt;) Egy futós kolléga elkéri István térképét, mivel õ a 40-esen indult de meggondolta magát és 130-on akarja folytatni. Bátor elképzelés:) Felfrissülve több mint 20 percnyi pihi után nekiugrunk a söjtöri szõlõhegynek. Fent keresgéljük a bólyát, mivel az térkép szeint a Z3 elágazásnál van,ahol nem találjuk..poénkodunk, hogy így jó ha minden 5. meg lesz...lejjebb haladva azonban ott vigyorog, hurrá:) Beérünk Söjtörre ahol úgy lenne illõ, hogy Joeyline kolléga legyen a pontõr. De nem õ õrködik a Deák-háznál, viszont mivel kevés induló volt itt is kapunk csokit. A szelektív kukáknál kis gondolkodás, hogy a csokispapír vajon minek számít? Mûanyagba dobjuk és megmosakszunk a kék kútnál.

A Válicka- patakig lespurizunk, majd a rozoga hídon átkelve visszafog minket a talaj: süppedõs, vendégmarasztaló sár. Néhány lábnyom van benne, hatalmas lépéstávolságokkal, biztos Bálint lépett ekkorákat:)

Felmászunk még valami dombtetõre, ahol iszok pár kortyot és a szemközti dombon lévõ házakra mutatva István megkérdezi:az már Pusztafalu?:)) Úgy látszik a Zemplén még visszajár kísérteni mivel elõtte az erdõben én is megkérdeztem egy számozott kõrõl, hogy ez határkõ?:)

Rádiháza elõtti oda-vissza szakaszon találkozunk Bálinték kettõsével, akik már szembe jönnek, kb. egy órával lehetnek elõttünk. Jól nyomják:) A Csárdánál ismét kenyér, csoki, alma, víz, fröccs között lazulunk 25 percet. Lefelé gondoltam rá, hogy sokat ereszkedtünk s ugyanerre kell majd feljönni teli hassal..azonban nem is olyan rossz mint képzeltem:) Szétnézünk és mindenhol vastag szürkés, esõt hozó felhõk. Erdõben haladunk, 3 elõttünk indulót elõzünk és azt számolgatom mennyi esélyem van a Bázakerettyére depózott sörömet meginni világosban. Háát, nem túl sok, de szeretnék még lámpa nélkül megérkezni oda. Erdõben kanyargunk, majd egy szögesdrót alatt átbújva tehenészetben találom magam. Az állatok nincsenek kint, de a nyomuk mindenhol ott van. Igyekszek nem eltaknyolni vmi tehénlepényben, majd újabb szögesdrót után kiérünk a szagos helyrõl. Örömmel látom, hogy még mindig percre pontosan hozzuk a 6-tal számolt megérkezéseket a bólyákhoz. A Tarhai- forrásnál rövid pihi, majd a dombtetõn elfogy az ösvény és csak a jelek maradnak a gerincen. Lépdelünk a faágak között a bólyáig aztán a hosszúnevû falunevet betûzöm: Lispeszentadorján. A nap lebukik lassan a láthatáron, igyekeznünk kell. Össze- vissza kanyargunk buckáról buckára és a végén már alig látok valamit de azért se kapcsolok lámpát! Néha megmarkolok 1-1 csalánt majd kiesünk a közvilágított aszfaltra. Ez már Bázakerettye és a sörözõ ahol zajlik az élet a helyiek által. Megiszom a citromos söröm, az újabb hólyagjaim leragasztom, bevágok egy csokit, beszerzek egy energiaitalt a hajnali kómázás idejére, 37 percet töltünk itt. Aszfalton folytatjuk a budafai arborétumig. A K+ majdnem megviccel bennünket, néhol elég hirtelen vált irányt. A P elágazás után fények szembõl: ketten visszafelé mennek mert kihagyták a bólyát. Sajnálom szegényeket, lefelé még csak leszánkáztunk a sárban de felfelé nekik talán 4kézláb lett belõle. Az adatokból megállapítottam, hogy most már a végéig jönnek a szintesebb részek az eddigi "néha van egy dombocska" helyett. Kistolmács elõtt a mezõn ásítozni kezdek, aztán aszfalt, és a büfében újabb 20 perces pihi. Kapunk 2 pohár teát, majd visszamegyünk az éjszakába. Valkonyáig 9 km pont és bólya nélkül. Az idõ alig jár éjjel fél 12 után mégis olyan álomkór telepszik rám, h az vmi hihetetlen. Folyton csukódik le a szemem, 3-5 mp.-es részek egyszerûen kimaradnak, azt veszem észre h megint egy pocsolya közepén állok, belebotlottam egy gallyba stb.. Eljut a tudatomig, hogy felettem csillagok ragyognak, a lámpám fényében a kék jelzései, de az már nem , hogy felfelé v lefelé megyünk. Borsfa után mintha valaki végigsimította volna az arcom: megállok és ekkor esik le hogy nekimentem egy lelógó faágnak. Fények az oszlopon: leértünk Valkonyára. Leülök a turistaháznál és megiszom az energiaitalt muszáj magammal vmit kezdenem ez nem állapot. Az oké, hogy az embernek vannak holtpontjai, na de két órán át? Kapok egy lánytól pár korty kólát és Istvántól magnéziumot. Paradicsom és zsíroskenyér is jár frissítõnek majd sok perc dekkolás után továbbindulunk. István szerint a pihenõt nem számolva még így is 5,8-al tettük meg ezt a szakaszt:)

Valkonya után nem sokkal hatni kezd a mg+kóla+Bomba hármasa és mint aki most ébredt végre teljesen frissnek és ébernek érzem magam, mintha kicseréltek volna. Többen leszünk mivel találkozunk az éjszakai 40-es résztvevõivel is. Viszonylag hosszabb emelkedõvel megmásszuk a környék legmagasabb pontját ami mindössze 324 m magas. Fel- le, de most jólesik ez a hullámzás. Majd elérünk a K derékszögû töréspontjához ahol megtorpanunk: innen kéne kitérõt tenni az Eszteregnyei szõlõdombra. A térkép melletti leírás régebbi lehet mint a térkép maga, mivel ott az obornaki mûút szerepel e.p.-ként. Elindulunk felfelé találomra mivel szalag nincs, és hamarosan szabványos fehér alapba festett kék R betûs jelzésekre bukkanunk. Jobb híján követjük ezeket, mivel felfelé mennek; más ötletünk úgy sincs. Közben töröm az agyam miért pont R betû. Aztán rájövök h biztos a túra neve miatt: R mint Rockenbauer. Jó helyre megyünk: fény és e.p. Csoki, alma is jut:) Kissé elidõzünk, majd visszaereszkedünk a kékre, amin felkúszunk a tegnap már látott K-S elágazásig. Lefelé most gyerekjáték a dombon, nagyon sokat száradt a sár tegnap óta. Alig hiszem el, hogy ezen felfelé mennyit küszködtünk a sárral.. most már végig ugyanaz az út mint tegnap. Azért a kevesebb sárnak örülök mikor a homokkomárom elõtti buckán megyünk fel.. tegnap még azt hittem itt 4kézláb fogunk kapaszkodni..Újra aszfalt, és a keresztek: a túra során vagy 30 keresztet biztos láttam, rengeteg van errefelé. Homokkomárom hosszú falu, állapítjuk meg..Hosszúvölgy se rövid és ismét ásítozni kezdek: hiába, hajnal van, ez nálam mindig ilyen kómázós idõszak. Az erdészház elõtt alkudozni kezdek Istvánnal miszerint csak 10 percet hagy aludjak.. ám úgy döntök mégse lenne jó megállni mivel hideg a hajnal és majdcsak elmúlik az álmosság újabb rohama. Elérjük a vaddisznóskert szélét és most mintha dupla olyan távolságú lenne az út a zsigárdi házig. Bent fiatal pontõrök kérdezik: 130-on ? -Igen. -Látszik.. :) A mosdóban belenézek a tükörbe ami elég megrázó élmény.. Megiszunk két pezsgõtabit és nem akaródzik indulni: már csak 7,8 km. Ami az adatok elején idefelé még 7,9. Talán összement azóta a távolság?Reggel fél 6 után aztán rávesszük magunkat a maradék út leküzdésére.De nem megy már úgy mint az elején, a végtelen aszfalt csíkján a lábaim mintha ólomból lennének, a sarkamat a leragasztott vízhólyagok nehezítik, Istvánnak a szétrepedt talpai sajognak. Fényévnyi távolságok után Nagykanizsa Magyar utcáján vagyunk ahol a 160-nal kezdõdõ házszámok nyûgössé tesznek. Pisilnem kell és az iskola még nagyon messze van, ha fiú lennék elintézném vmi oszlop mellett na de így? =) Szorongatom, megõrülök, végtelenítették a Magyar utcát, aztán Rozgonyi utca, ahol megfogadom csak akkor jövök még egyszer Rokira ha a végérõl ezt a hülye betont kiszedik.Persze az ilyen fogadalmak csak a célbaérésig komolyak:)  Elérjük a teret,útlezárós -felújítós szalagok, zebra és már látszik az iskola elõtt a bólya. Hurrá, beérünk és tényleg valódi megkönnyebbülés:D Percre pontosan reggel 7-kor érkezünk meg másodikokként Bálinték után akik már hajnal 5kor beértek; nagy grat nekik, szuper idõt mentek! Kerek 25 óra lett a vége, amibõl ha levonom a több mint 2 óra pontokon töltött idõt akkor elégedett vagyok magammal- magunkkal. A Zalai gondozott dombok elsõ látásra tetszettek, a néhol brutál sártól eltekintve nagyon jó terepen lehettem és jó idõben: a felhõs, borult ég sokat jelentett a nyílt részeken. Istvánnak köszönöm a társaságot, sokat segített, hogy nem egyedül kellett végigmennem. Csak az aszfalt a végén, csak azt tudnám feledni:)

 
 
 Túra éve: 2009
gerardTúra éve: 20092010.06.02 16:56:01
megnéz gerard összes beszámolója

Rockenbauer 130 - 2009

 



 


Idén újra nekivágtunk a mi hõn szeretett túránknak, hogy újra megvívjuk a saját kis harcunkat. Reggel 6 órakor indulás az iskola elõl, ahol sikerült összefutnunk túratársunkkal, Lacival. Feleségem (Juli) és én készülgettünk egy-pár túrával, de egyéb családi események miatt nem sikerült minden túrára eljutnunk, amit terveztünk.




 



A nagykanizsai aszfalt hajnalban friss ízületekkel és izmokkal sem volt jó, de gyorsan szállt az idõ, akadt rengeteg beszédtéma. Zsigárdmajor E.P. gyorsan elszelelt, Homokkomárom hozott némi homokot, K-S keresztezõdéshez a felkapaszkodást szeder könnyítette (extra frissítõpont). Hahótig egész jól haladtunk, bár szomorúak voltunk, hogy idén nem a Z jelzésen vittek le. A nap meg-megmutatta erejét, erõsen hiányoltuk az idõjárás elõrejelzésben ígért É-K-i szelet. Hahóthoz így a S jelzésen jutottunk le, amiben nagyon lehangoló volt a rengeteg szembe haladó túrázó, rádöbbentett minket, hogy elég hátul haladunk. Hahóton felfrissültünk, amíg ott voltunk, egy srác rosszul lett, elájult sorban állás közben. Amikor elindultunk, már kezdett jobban lenni.


Söjtöri szõlõhegy hozta formáját, tikkasztó volt a hõség, egy-pár liter víz a fejünkre is jutott. Söjtörön megálltunk egy rövid kólázásra, majd nekiindultunk a következõ nehéz szakasznak, izzadásunk netovábbjának, a Pusztaederics elõtti kukoricatáblák mentén vezetõ, enyhén emelkedõ fincsi útnak. Idén sem ízlett nekünk, de a dombtetõn elkapott néha egy-egy meleg fuvallat, már ennek is örültünk. Rádiházáig szerencsére már jobb volt az útvonal, szinte hûvös volt az erdei rész, a K sáv jelzésen lecsorogtunk, emelkedett hangulatunkat most még az sem zavarta meg, hogy megint szembesültünk sereghajtó mivoltunkkal.


Rádiházán szüleim vártak, elhozták a kis egy éves Dávidunkat, aki azonnal rácsatlakozott Julira. 25 perc után keveredtek újra elõ a kocsi mélyébõl. Én addig elõkészítettem az utunk folytatását, szendvicsek, italok, vizek kerültek újra a hátizsákunkba, majd nekiláttam sarkam regenerálásának (az a csonthártya gyulladás, amivel már orvosnál is jártam a héten már nagyon fájt). Rövid heverészés a fûben, majd újra útnak eredtünk. Mi munka volt újra mozgásba hozni a gépezetet, de láss csodát, ment a dolog. Mikor felértünk a dombra összefutottunk nagyon kedves túratársunkkal, Wehner Gézával, aki egy csoporttal haladt nevetve elõre. Épp ment le a nap, gyönyörû volt a táj a vörös fény megvilágításában. A hold is azonnal elõkerült, így a szentpéterföldei vadászházig nem kellett a lámpa.  Ezután az erdõben viszont égetõ szükség volt rá, mivelhogy tényleg nehézkes volt az elõrehaladás a szétbarmolt, vizes árkokkal tûzdelt földutakon. Örültünk, amikor eljutottunk a faneveldéhez, aminek még a kapuját is lebontották.



 


Leereszkedtünk Lasztonyára, ahol a távolban hangos zene hangja szûrõdött el hozzánk, mint egy távoli civilizáció káros mellékterméke. Mentünk tovább a kis templomig, mellette, a vágat elején lehuppant Laci a földre, úgy döntött elfogyaszt valamit. Mi álltunk egy darabig mellette, mérlegelve a pihenést, de aztán gyõzött a szúnyoghad, az indulást választottuk. Ekkor hangoskodást hallottunk az út felõl, jött egy kisebb csoportosulás, majd a templom elõtt kivált egy fejlámpás alak és jött felénk. Szegény túratársunk –ahogy késõbb mesélte- belekeveredett egy fa testápolós kisebbségi közösségbe (furkósbotos roma-banda), szerencsére õt nem bántották. Kérdezte, tarthat e velünk, mert elege lett az éjszakai egyedül mászkálásból, de a vágaton úgy felfutott, hogy alig bírtuk utol érni (közben a távolból áthallatszottak a kis éjszakai leszámolás hangjai). Fenn a hegyen segített megtalálni a kicsit elmaradó K sáv jelzést. Laci is utolért bennünket, aminek nagyon örültünk, mert az éjszakai szakasz az õ specialitása (8. Rockit nyomta). Sajnos a Lispeszentadorján elõtti húzós emelkedõn nem figyeltünk a hozzánk csatlakozóra, így lemaradt tõlünk mire észbe kaptunk (bocsi), de remélem Bázakerettyén egy kicsit sikerült kiengesztelnünk, amikor visszakiabáltuk az E.P.-hez. A Lispeszentadorjáni és Bázakerettye közötti dombocska nagyon „tetszett” nekünk, a szúnyogok itt még vérszomjasabbak voltak mint eddig, a csalán és szederbokrok is szépen burjánzottak.


 


 


 


Mire beértünk Bázakerettyére (ahol a kocsma már sajna zárva volt), teljesen el voltunk csigázva. Próbáltunk pihenni, de a fel-lekapcsolódó világítás nem segített ebben. Rövid kínlódás után inkább folytattuk utunkat, itt még néhány fiatal titán társaságában, de hamar lemaradtunk tõlük, ehhez az elsõ komoly emelkedõ „elég” volt nekünk. A Kistolmácsra való átjutásra konkrétan nem emlékszem, minden bokrocska olyan marasztalóan hívogatott. Kistolmács határában hangos motorzúgásra lettünk figyelmesek, attól tartottunk, valaki éjszaka ralizik (késõbb a Tó büfénél derült ki, hogy 2 kisebbségi részeg srác jogsi nélkül belecsúszott az árokba). A Tó büfénél végünk volt. Összetoltuk a székeket, és aludtunk egy fél órácskát a hemzsegõ szúnyoghad zümmögõ zenéjére. Külön köszönet a pontõr-hölgynek, hogy átengedte alvóhelyét nekem! Nagyon jól esett!


 


 


 


Fél óra után kezdett felélénkülni a büfé, becsordogált egy újabb túracsoport, kávét ittak, „sürögtek-forogtak”, így nekünk sem volt már maradásunk. A felkelõ nap még Kistolmácson ért minket, igazán maradhatott volna ilyen állapotban… Borsfa betonját legyûrtük (a buszmegállóban pihentek túratársak: mosolygós pár fehér pólóban), majd felmásztunk Valkonyához, ahol nagyon kedves volt a fogadtatás. Volt dínom-dánom, vajaskenyér, paprika, paradicsom. Köszönet Renátának a sóért, Julit ez rakta rendbe a hét hegy elõtt. Ezek után nem részletezem mi volt, de igaza van kékdroidnak, a zöldségekkel mi embertelenül bánunk. Csatlakozom ahhoz a véleményhez, hogy Eszteregnyére IGAZÁN NEM VOLT SZÜKSÉG, fõleg a 6. és 7. hegy elõtt nem kívántam arra a szõlõhegyre „felmászni”, de megcsináltuk!


 


 


 


Juli elhagyta az éjszaka a sapkáját, emiatt egy ideje már ki volt téve a nap hevének. Ezen változtattunk, felhívtuk apukámat, aki így Obornaknál várt minket. Letelepedtünk a kocsi mellé, és ahogy ott ülünk, egyre többen lettünk. Volt aki azt hitte, E.P.-rõl van szó, volt aki csak némán, kimerülten itta a kólát/vizet. Nagyon meleg volt. Haladtunk tovább, újra magunk mögött hagyva Homokkomáromot és Hosszúvölgyet. A Zsigárdmajorba vezetõ út nagyon hosszú lett, mindig jött egy újabb emelkedõ mögött megbúvó szakasz. Végre elértük a kanyart és besomfordáltunk a házikóba. Itt már várt a hideg tea, és a jó hûvös levegõ.


 


 


 


Elértünk az útnak arra a szakaszára, amit a legkegyetlenebbnek éreztem. Küzdöttem az aszfalttal, hol futottam, hol feküdtem, hol vizet locsoltam magunkra. Ekkor gondoltam arra, hogy egy jó hideg gyömbér/fanta milyen jól esne, és láss csodát megjelent Petami. Nem lehet eléggé megköszönni amit tett, egy darabig nem tudtam álmodom-e. Köszönet a „szponzornak” is. Elhajtott mellettünk egy autó nagy dudálások, integetések közepette, mi próbáltunk viszonozni az ovációt: nem ment. Baktattunk tovább, végre elértük a körforgalmat és egy véget nem érõ sántikálós menet után elértük a sulit. Én a célba menet indiánszökellést imitáltam (Újfiúval ebben a „védjegyben” állapodtunk meg pár éve egy Õrség túrán), de elég hatásos volt, Juli egész jókedvû lett tõle. A célban a szokásos kimerült díjátadásra került sor, de szerencsére a túratársak kárpótoltak, sok-sok kézszorításban részesítettek bennünket. Köszönjük a felkínált barackot is, de sajnos a gyomrom addigra már nagyon furcsa állapotba került, így errõl lemondtam.


 


  


 


Jó volt ez a túra. Megint megmutatta mennyit kibírunk. Milyen jó kis közösség ez. Jó volt veletek túrázni.


 


 


 


Külön kiemelném azokat akik feladták. Néha nem könnyû teljesíteni, de feladni sem könnyebb. A tudat, hogy nem sikerült szerintem mindennél jobban kikészít.


 


 


 


Végszóként: ne haragudjatok a szúnyogokra, böglyökre, nem õk jöttek a mi lakásunkba, hanem fordítva…




 


 


 


Sziasztok




 


Gerard


 


 


 



 
 
SpotTúra éve: 20092010.01.24 18:24:26
megnéz Spot összes beszámolója
Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130

A Keletiben szállok fel, pakolok a csomagtartóra, foglalok helyet a vonaton. Rendezkedõ utasok sürögnek-forognak, helyezkednek, a vonat meg indul, zakatol, kifut az állomásról.
Gyorsan suhannak el falvak, városok, érdeklõdve figyelem a Balaton csillogó víztükrét, a félig vagy teljesen vízbemerülõ, lubickoló emberek vidám forgatagát.
A nap már lefelé tart, álomra vágyik, a fáradt nyaralók egy része cuccokkal felpakolva szálláshelye felé ballag. Gondolataim a túra útvonalát pásztázza, az elsuhanó oszlopok árnyéka pedig, csak vibrál a koszos ablaküvegen.
Besötétedett, bámulom a fekete tájat, a lámpák utcákat megvilágító fényeit.
Begördülünk Nagykanizsa állomására, csikorogva megállnak a kerekek, felállok, fogom a cuccom és lelépek a peronra. Nagy hátizsákkal érkezõ hölgy, õ is oda tart. Sötét, lámpanélküli aluljárón, gyéren világított utcákon ballagunk, beszélgetünk, cserélünk tapasztalatokat.
A gimnázium lépcsõin többen ücsörögnek, bólintunk és benyitunk az aulába. Leveszem a hátizsákom, befizetem a nevezési díjat, és indulok a szálláshelyek felé. Tanterem szélére dobom hálószákomat, terítem szét, ágyazok magamnak.
Fekszem a padlón, töri a hátam, a mennyezet fehér, azt bámulom, a túra van a fejemben, végig járom, átgondolom. Valaki lekapcsolja a villanyt, vergõdök, forgolódok, nem jön álom a szememre, ha mégis, hamar felébredek.
Csörög, ébreszt a telefonom, nézem, öt óra, kászálódok, mások is ébredeznek, készülõdnek, nagy a sürgés-forgás. Szendvicset falok, tekerem a hálózsákom, állítgatom botjaim hosszúságát.
Érkeznek az emberek, állnak a nevezõasztalnál, nézelõdnek, üdvözlik egymást. Még 5 perc, érzem, ahogy növekszik a feszültség, indulási drukk lesz úrrá rajtam, türelmem fogytán. A tolongás, lökdösõdés a rajtpecsét körül, rányomják a papíromra, indulás.
Ballagok Nagykanizsa hajnali utcáin, botjaim koppanásai adják a ritmust, a hangulatot meg az egyre emelkedõ napkorong vöröses fénye. Hamar túljutunk az autópályán, és a hosszan elnyúló aszfaltjárda felszínét koptatjuk serényen. Madarak ébredeznek, csivitelnek, egy-egy autó is elhúz mellettünk, kezd magához térni a város.
Poros szélû aszfaltúton válunk meg a fõút monotonitásától, egyhangúságától. Beljebb haladva, trágya szag üli a tájat, istállók falára szerelt ventillátorok préselik keresztül a falakon. A sínek üresek, vonat sehol, az andráskereszt jelzi, azért lehet veszélyes az átjáró. Rúgom a murva közé szorult fehér kõpórt, telepszik ruhánkra, tüdõnkbe.
Átzörgök egy vasgerendás hídon, a mederben nádak hajladoznak, ahogy a patak vize lökdösi õket, egy béka meg azt mondja brekk. Tarlón gólyacsapat reggelizik, tollászkodik, nézi a tovahaladó turistákat. Homokra váltó talajon próbálok fogást találni, megkapaszkodni talpaimmal, mellettem meg tábla figyelmeztet, magasfeszültséggel védett kerítés.
Zsigárd után, hangulatos erdei útra fordulunk, téglatörmelékkel, sittel töltött keréknyomokon lépkedünk. A nap szépen festi a talajt fénypamacsaival, a fák pedig magasra emelkedett koronáikat hajtják fölénk.
Aszfaltcsíkon menetelünk, fogyasztjuk a kilométereket, autók repesztenek mellettünk, nincs bennük félelem, én viszont inkább a gazba gázolok elõlük. Nézem a dombtetõre épített templom villanydrótokkal szabdalt látképét, a kocsmát, meg a közértet. A közértet választom, üdítõt veszek, fogyasztok, rakok a hátizsákomba.
Faragott kapun keresztül kezdem megmászni a megszentelt hegyet. Az út gyönyörû, erdei környezetben kanyarog, rendbetették, lekaszálták. A stációs úton Istenre gondolok, a templomnál meg a népére, akiknek ide naponta fel kellene másznia. Az elsõ komolyabb lejtõn kocogok lefelé, nyomába érek az elõttem haladóknak, lépésre váltok, murván trappolva haladok egy keveset, aztán meredeken mászni kezdek, tolom fel magam a tetõ felé botjaimmal, kiérek a nyílt terepre, kicsit vacillálok, aztán kiáltok egy embernek jó felé megy-e, õ sem tudja, de a többiek erre mentek, megyünk mi is.
Mélyúton kocogok, bámulom omladozó oldalát, pókhálószerûen lecsüngõ földcsimbókjait, buja növényzetét, gazfalát. A völgyben lassítok, lépésre váltok, az út fordul egyet, aztán erõsen, combosan emelkedni kezd. Napos részre érek, nem esik jól, melegszik az idõ, a fény pedig kiveri a szemem. Baktatok a meredélyen, az utat hosszába szelte ketté a lezúduló esõvíz, átugrok a másik oldalra, aztán vissza. Beérek az erdõ fái közé, esik néhány fokot a hõmérséklet, azért folyik a veríték, fáradok, lassulok.
A tetõn aztán néhány méter kellemes séta, szemben meg a tarvágott oldal, helyenként megmaradt erdõrészletekkel a látvány lenyûgözõ, megállok és szívom magamba a panoráma szépségeit.
Elindulok a völgy felé, sehol egy szem árnyék, kocogni kezdek, messzi még az alja, elfutok néhány túrázó mellett, ugrálok a vízmosta út oldalai között, mikor, melyik a jobban járható. Fáradó izmaimnak nem engedek, balról egy vadlest hagyok magam mögött, megállnék, de nem teszem.
Lent vagyok, némi bizonytalanság, kérdezem az utánam jövõket, mondják az irányt, megyek tovább. Obornak aszfaltját koptatom, fantasztikus vadvirágforgatag, tücsökciripelés, madárcsicsergés, mindenfelé. Ívben meghajló nyíl mutat az embermagasságú gazba, nincs mit tenni, belegázolok, kiérve belõle megindul az út felfelé, meredeken, izzasztóan. Megelõz egy régi ismerõs, mögötte még többen jönnek, fent pedig pecsételõ hely található, nem szeretnék sorba állni, fokozom a tempót, tolom magam a botommal, keresztezek egy földutat, a többiek meg a nyakamon lihegnek, mire felérek már lépni is alig bírok, és nem kapok levegõt, felírom a bója számát, verejtékben úszok, csöpög a simléderemrõl, folyik az arcomon, karomon.
Indulok tovább lassan, komótosan, szembe érkezik egy túratárs, engem keres, csatlakozik, beszélgetünk, így teszek szert egy újabb topikos ismeretségre „suvlaj” szeméjében, késõbb még többször találkozunk, cserélünk eszmét. Az úttörésnél elválunk, bevárja társát, én meg megyek tovább, mással folytatom utamat, könnyedén haladunk a néhány éve letarolt terepen, ahol már a csemetés elég nagyra nõtt, helyenként megkezdték a ritkítását is.
A szekérút a völgy felé veszi az irányt, nem szereti a lábam, de menni kell, aztán leérünk, átvágunk a keskeny, ám meglehetõsen hosszú mezõn, be az erdõbe, a fák között tekergõ, alig kijárt ösvényre. Arrébb, másik csapásra térünk, botladozunk a szétszórt gallyakba, távolabb néhányan baktatnak, megyünk utánuk.
Az oltárci vadászház egy apró, napos dombtetõre épült vadonatúj épület, mögötte három csappal ellátott vízvételi lehetõség. Megállunk, ledobom a hátizsákomat, feltöltöm a palackomat, mosom az arcom, nyakam, jól esik a hideg víz, felfrissülök, új erõre kapok, közben többen érkeznek, õk is isznak, töltenek, mosakodnak, jön valaki az EP-rõl is, vizet visz a ponta. Még csap alá tartom a sapkám, a fejembe húzom és indulunk tovább.
Az ellenõrzõ ponton almát kapunk a pecsét mellé, meg felvilágosítást, hogy az nem a turisták vízvevõ helye, nem, hanem a vadászok bakancsmosója. Mindjárt rá is kérdezek, – De azért ivóvíz, ügye? – Hát persze. – jött a válasz.
Almát harapdálva indulunk tovább a keményre döngölt földút árnyékos és vízszintes sétányán, igen kellemes része ez a túrának, aztán kiérünk egy mezõre, ahol már nincs árnyék, a nap pedig egyre magasabbra hág, és egyre erõteljesebben égeti a tájat. Messzebb éppen egy eltévedt kisebb csapat igyekszik visszafelé, mutatjuk nekik a jó utat, miközben egy tavacskában visszatükrözõdnek a hegyek, fák, bokrok.
Bevettjük magunkat az erdõbe, egy mélyút peremén kacskaringózik ösvényünk, nézzük a hatalmas vízmosta vágatokat. Feljebb keresztezzük az utat, elhanyagolt részre érünk, ösvényünkön gallyak, kiálló tuskók, gyökerek keserítik az életünket, némi bukdácsolás után aztán még rosszabb terepen, avarral, kövekkel, ágakkal teli mélyedésben haladunk, az emelkedõ is meredekebb, fárasztóbb. Fa oldalán lóg egy bója, jegyzetelünk, idõt írunk: 10:48.
A gerincen elõtûnnek az elsõ présházak, a napégette szekérút felszíne keményre száradt, kopog a bakancsom, botom rajta. Ballagunk a régi építmények között, némelyik már félig ledõlt, a másikat nem rég hagyták el, nem kell senkinek, meg nem veszik, a gyerekek más munka után néznek. Ballagok az épületek mellett, valaha pezsgett bennük az élet, boldogság volt falaik között, de már nincs, már nincs semmi, csak a romok, meg az otthagyott emlékek.
Megyünk tovább, gazda ül a padon feleségével, boroznak, itt még van remény, másik gazda vágja a gazt, a füvet, arról beszél, mindjárt végez és elbújik a nap melege elõl egy hideg pohár bor kíséretében. Jó pihenést kívánok neki, és folytatom utamat, nézem a kivágott erdõt, a kis kápolnát a kedves kis park közepén, a távoli hegyen délcegen álló tévétornyot.
Az ég teljesen tiszta, sehol egy felhõ, a nap ereje akadálytalanul csap le a környezõ tájra. Megrekedt levegõjû, befülledt terepre érkezek, a gaz nyakig ér, a csapáson lévõ bozót bezárult, átvágom magam, leérek egy aszfaltos útra, emelkedõ csapáson vánszorgok felfelé az agyag porlik a talpam alatt, a homlokomon meg folyik a veríték.
A tetõn újabb bója, írom a számát, ötfõs csoport érkezik, megyek tovább, hosszan gyalogolok kerítés mellett, tüskés ágakba akadok, tuskókba botlok, gidres-gödrös nemszeretem úton botladozok.
Apró tisztáson halomba rakott rönkfák, frissen vágott illatuk belengi az erdõt, áthaladunk a zöld jelzés keresztezõdésénél, innen már ismeretlen számomra a terep. Kíváncsian nézelõdök, hamarosan tarvágott hegygerincre érünk, a nap éget, kiszárít, kicsavar, lassul a tempóm, iszom egy kortyot, mosom az arcom, a sós víz a szemembe, számba folyik. Árnyékba érek, leveszem a sapkám, hûsítem a fejem, balra a kilátás remek, pásztázom a távoli tájakat. Indulok lefelé, kocogóra fogom a dolgot, haladok el a többiek mellett, egy párostól megkérdezem: - Nem tudjátok-e véletlenül, messzi van még Nagykanizsa? Dobnak egy hátast. Még van humorérzék, ez remek.
A völgyben gyaloglásra váltok, keresem az ismerõs tájat, jobbra kis ház, sorompó, meg egy munkagép. Nem emlékszem, jönnek szembe, kérdést teszek fel – Nem kellett volna már elfordulnod valahol? – Nem, majd csak ez után valahol a sorompó környékén. – mondja. Nem értem ezen a részen már jártam, de semmi emlékfoszlány nem maradt róla.
Felbaktatok egy napos emelkedõn, lépteim nyomán száll a pór, iszom egy kortyot, a talaj meg izzik. Ameddig ellátok napos, árnyéktalan mezõgazdasági utak felszántott földek mellett. Vonszolom magam, érzem, hogy forr az ereimben a vér, égõ levegõt szívok be, nincs semmi légmozgás, nincs enyhülés, csak az izzadó bõr, átázott póló, nadrág, és itt kell visszajönni, ezen az úton, erre a gondolatra kétségbe esek, magamba roskadok. Összetapad a szám, kiszáradnak a sejtjeim, árnyékot akarok, kell egy kis árnyék, zakatol a fejembe, de csak megyek tovább konokul, összeszorított fogakkal.
Keresztezõdésben keréknyomokba gyûlt pocsolyák, egyensúlyozva lépkedek a szélein, enyhén belecsúszok, inkább, mint megkerülni, átjutok, továbbra sincs árnyék, szembeérkezõ turisták érkeznek, mondják – menjek ballra, õk eltévedtek. Megyek hát ballra, némi árnyék, de már ez is valami, az út végén ház kis kukoricással, induló mélyút. Még néhány méter és árnyék, a löszfal félelmetesen magasodik a fejem fölé vagy 6-7 méterrel, az oldalain fák lógnak kibomlott gyökerekkel, ha ez a fal leomlana, esélyem sem lenne.
Kocogásra váltok, a makadámos út hepehupás, gidres-gödrös, óvatosan rakom a lábaimat, leérek, elfogy az árnyék, izzik a nap, a homok, meg a kövek, nincs kegyelem.
A távolban látszanak már a házak, a hõség besûrûsödik, nem enged, forró a talpam, bakancson keresztül is süt a talaj. Iszom egy kortyot, mosom az arcom. A fõúthoz érek, bizonytalankodókat igazítok útba, áthaladok én is, van három fa, ezek árnyékát élvezem. Ez már Hahót, az aszfalt ontja a meleget, a bitumen megolvad a felszínén, két kutya próbálkozik erõtlenül, inkább csak kötelességbõl. Megyek a forróságban, minden kanyarban azt gondolom megjöttem, de nem, lelkileg is megtörök, úgy érzem végem van, újabb kanyarban éled a remény, de csak egy újabb hosszú egyenes, leszegett fejjel vánszorgok tovább és tovább.
Ismerõsök érkeznek, mondják még néhány száz méter. Izzadok, folyik a szemembe a sós lé, fáj a sebesre dörzsölõdött derekam. Elfogy a következõ belátható szakasz, elhagyom a kanyart, és ott van a pont, nincs bennem megnyugvás, csak harag, minek kellett ez a kerülõ, ilyen hosszúnak még sohasem éreztem ezt a falut.
Lepecsételtetem a papíromat és lerogyok egy padra, leveszem a zsákomat a hátamról, és elindulok a kocsmába, veszek egy liter rostost, egy fagyit, megtöltetem a flakonomat vízzel, visszamegyek a padhoz, iszok, hozok egy szelet zsíros kenyeret, paradicsomot. Leveszem a bakancsomat, a zoknimat, és nekilátok a fagyinak, aztán a kenyérnek, megiszom a rostost, hozok még egy kenyeret, azt is befalom.
Elõszedem a száraz zoknikat, felhúzom a bakancsot, visszamegyek a kocsmába, mondom, hogy kellene valami ital elvitelre, amit ki is tudok nyitni, ha szükséges, csak söre van, lecsavarható kupakos, veszek azt, de nem örülök neki, mivel a szervezet vizet használ az alkohol feldolgozásához, így jobban kiszárít, ez van.
Indulok, amikor eszembe jut hátsérülésem, visszamegyek, lepakolok, kiderül leváltak a ragasztások, leszedem, bekenem neogranormonnal. Visszafelé, gyorsan kiérek a faluból, meg is lepõdök, idefelé iszonyú hosszúnak tûnt. A mélyúton is gyorsan haladok felfelé, középtájon szembetalálkozok Jámborral, váltunk néhány szót, feljebb ismét megállapítom, hogy életveszélyes löszfalak vesznek körül. Aztán kiérek a napra és megint lassulok, ismét izzik a levegõ, csapról álmodok, ahol felmoshatom, teliihatom magam. Kóválygó emberek jönnek szembe, némelyik alig áll a lábán, nem tudom melyik távon vannak, de hogy nem mennek tovább az biztos.
Izzik a nap, felhõknek nyoma sincs, bekenem magam napvédõ krémmel, a nyakam már meg is égett. A föld porzik, sehol egy kis nedvesség, csont száraz minden, újabb vánszorgók szembe, de én is egyre inkább közéjük tartozom. Iszom egy kortyot, nedvesítem a számat, torkomat. Aztán beérek egy árnyékos, lankás lejtmenetbe, kicsit erõre kapok, kiérve kocogóra fogom, ismerõs társaságot hagyok el, aztán két fa között szalagozás balra, bemegyek, de kiderül, hogy zsákutca, egy valaha volt forrás romjain kívül semmi sincs ott. Fáradtan, bosszúsan ballagok vissza az útra, a hevesen tûzõ nap sugarai által bombázott terepre, balra fordulok és megyek a többiek után, talán száz méter múlva ráakadok a kék keresztre, jól esik az árnyékos csapás, lepihenek egy kicsit, frissítõként megiszok egy Red Bull-t.
Nekiveselkedek az emelkedõnek, egyenletesen emelem lábaimat, szúrom botjaimat a puha talajba, néha áthaladok egy-egy kisebb napos részen, a buja növényzet ezeket a helyeket teljesen benövi, kitölti. Felérek a gerincre, mindenütt a gyomnövényzet az úr, valaha volt kertek hevernek parlagon, szemmel láthatóan egyre kisebb az érdeklõdés a sok munkával, de kis haszonnal kecsegtetõ gazdálkodás iránt.
Kocogni kezdek, ütemesen verem a lábam a keményre száradt talajhoz, figyelem a táj szépségeit, az erdõfoltok és a szántóföldek váltakozását. Szûk csapás dús növényzetében korlátozódik látóterem, csalánok súrolnak, ágak karcolnak, kampós tüskéjû szederbokor kapaszkodik az újamba, törik bele. Szedem ki a sebekbõl a maradványokat, szívom a vért, hagy tisztuljanak a sérült helyek, a szám tartalmát meg a földre köpöm.
Végre kiérek egy pincesorra, távolabb, egy fa árnyékában éppen szedelõzködik valaki és megy tovább, odaérve szellõt érzek, ezt ki kell használnom, ledobom a hátizsákom, elõkotrom a hahóti sörömet. Ülök az akác alatt, iszom a sört, a hûs szellõ meg csak simogat serényen, ez jó, állapítom meg, aztán szedelõzködök, a hátamon felsértem a sebet, szisszenek, kilépek a napra, forrón áll a levegõ. Odébb Petami bújik ki egy bozótos ösvény rejtekébõl, keresi az utat, nem találja, én sem találom, megyünk a sejtésünk után, keresztezõdésben semmi, szerintem ballra, kisebb társaság közeledik, õk is ballra tippelnek, jó az irány, nem sokkal arrébb rábukkanunk a pontra.
Szõlõs telkek között daráljuk a kilométereket, folyik a víz rólunk, izzadunk, törlöm az arcom. Erdei, szûk ösvényen ereszkedünk, lassan kocogunk, kutyák vakkantanak, tyúkok kotkodácsolnak, gyerekek kacagnak. Megérkezek Söjtörre, átvágok egy úton, be egy házak övezte szûk sikátorba, ballagok a kockakõvel kirakott csapáson, némi séta után kiérek egy mezõre, a járda kanyarodva folytatódik egy domb oldalában, a nap éget, a víz meg folyik az arcomon, karomon, hátamon. Befordulok egy utcába, takaros házak, rendben tartott porták között vonszolom magam, szemeim elõtt már csak egy hideg vizes csap lebeg, ez visz tovább.
Befordulok egy parkba, a bejáratnál bója, jelezvén EP-hoz értem. A hûsben álló padhoz ballagok, pecsételek, lehajítom a zsákomat, és indulok a mosdó felé. Mosom az arcom, mosom az arcom, mosom az arcom nem szûnõ élvezettel, érzem, ahogy visszatér az élet a lehûlõ szervezetembe, iszok a jó hideg vízbõl, aztán megint mosom magam. Kiballagok, csöpög a víz rólam, nem érdekel, lerogyok egy padra, leveszem a bakancsomat, szárítom a lábamat, megeszek egy csokoládét.
Itt az idõ, szedelõzködök, ismét bemegyek a mosdóba és újra mosom az arcom, tarkóm, bevizezem a sapkámat, hátamra kanyarítom a zsákom, elbúcsúzok és indulok tovább. Kopog az aszfalton a botom, izzik a levegõ, élet is csak a kocsmában van, betérek, letolok egy liter rostos baracklét. Kilépve megcsap a forró levegõ, felveszem a zombimaszkot és kikapcsolt aggyal igyekszem tovább.
Patak partján lovak legelésznek békésen, árnyékba húzódva, kicsinyeik mellettük. A mezõ felé veszem az irányt, nyílt terepen rúgom a fûcsomókat, messzi a túloldalon erdõ, kinézem magamnak, ott lesz a következõ árnyék, a háttérben hatalmas mezõgazdasági gépek szántják a tarlót, boronálják a földet, porfellegre bontva a száraz talajt. Közben elhagyom az erdõsáv óvó árnyékát és elballagok egy vadles mellett, patakra épített, vadregényes fahídhoz érek, csodálom a burjánzó növényzetet, a tücskök, szöcskék koncertjét, és valamilyen madár romantikus, ismerõs hangját. Átkelek a hídon, és széles szekérúton folytatom menetelésemet, hatalmas domboldali szántóföldek és a völgyi út mellett húzódó erdõsávok kíséretében. Jól esik az esetenkénti árnyas út, pihenést hozva izzadó testemnek, az egész napos forróságtól kimerülõ lelkemnek. Aztán elfogynak az árnyékok, és csak a nap marad, hosszan, nagyon hosszan, de küzdök és megyek tovább, és tovább. Az út mellett két hölgy túrja a földet, kérdem, mit csinálnak, mondják, hogy mintát vesznek a talajból, ennyi információ elég is, megyek tovább, domboldal felé kanyarodok, és mászni kezdek a nap irányába. Mellettem kukoricás, mellé húzódok, legalább a testem egy része legyen árnyékban, aztán kanyarodik az út, fák takarásába érek, megállok, vállaimat botjaimra támasztom, iszok egy kortyot, arcomat is leöblítem.
Lassan vánszorogva érek a gerincre, jobbra fordulok, megnézem Söjtör házait a távolban és rúgom a port tovább, úgy érzem, ha még egy lépést kell mennem a napon abba belehalok, egyre elviselhetetlenebb a hõség, és sehol egy csap, a falvakban itt már sehol sincs kék kút, nincs enyhet adó hûsítés, nincs az a remény, hogy beérek egy faluba és felmosom magam, csak a forróság van.
A távolban feltûnnek Pusztaederics házai, lassan leérek a völgybe, szembe egy vékonyka lány érkezik, elgondolkodom, vajon hová mehet, se közel, se távol semmi, de hát õ tudja. Majdnem elhagyom a bóját, csak valamilyen hatodik érzékkel nézek a kerítésre, felírom, hogy nincs szám rajta, és beballagok a faluba.
Egy keresztezõ utcából kisebb csoport kerül elém, gondolom, ott lehet valami kocsma, vagy valami hasonló dolog, bekukkantok, de nem teszek kitérõt, inkább megyek tovább. A focipályán meccshez készülõdnek a csapatok, a nézõk is szálingóznak már. Átérek a településen, teljesen kimerülök, megaszalódtam a napon, itt van egy kis árnyék, meg egy árkot ívelõ híd, ráülök, iszok, mosom az arcom.
Ballagok tovább, emelkedik az út, aztán elfogy az aszfalt, marad a föld, egyre meredekebb, lassan cammogok, felfelé, tolom magam a botjaimmal, szembe egy traktor érkezik, lehúzódok, biccentek, viszonozzák a rajta ülõk. Kanyarodik az út, remélem mögötte ott a dombtetõ, fáradó izmaim nem akarnak tovább dolgozni, fenn akarok lenni, de tovább emelkedik a terep, folytatódik az embert próbáló emelkedés, összeszorítom a fogamat és kapaszkodok tovább.
Végül felérek és megtalálom a bóját, elõkotrom az ellenõrzõ papíromat, és kitöltöm a megfelelõ rubrikát, taposom tovább az erdõ leveleit, jármûvek vágta mély barázdákat kerülök, ugrok át. Hatalmas saras terület, megpróbálok átjutni, visszafordulok, inkább kerülök, nem tetszenek a plusz méterek. Kijutok a víkendtelkek közé, hosszasan menetelek a rendezett hétvégi házak övezte murvás úton, helyenként kíváncsiskodó szemek kísérete mellett. Szembe érkezik egy félmeztelen motoros, amikor meglát odaránt a gáznak, most már tudom milyen legény a gáton, nyelem a felvert port, van véleményem, de nem mondom.
Omladozó gazdasági épület mellett, ballagok, keresztre feszített Jézus emlékeztet bûneimre, kemény aszfaltos lejtmenet, nincs kedvem futni, de így sem jó. Lovak nézik sanda szemmel óvatos ereszkedésemet a völgy felé.
A nap sárgás fénye jelzi, hogy már közel az est, feltûnik Rádiháza Csikós Csárdája, az árokparton ücsörgõ emberek, a járdán fáradt vándor fekszik. Begyûjtöm a pecsétet és irány a kocsma, rendelek egy liter rostost, egy kávét, feltöltetem a flakonomat vízzel, és egy fél literes kólát kérek az útra. Fáradtan roskadok egy székre, lerúgom a bakancsomat, lehúzom a lábamra tapadt zoknijaimat, a lábam csupa víz. Iszogatom az õszilét, elszürcsölöm a kávét, száraz zokni fel, bakancs fel, fizetek és megyek vissza a pontra.
Eszek egy zsíros kenyeret paradicsommal, közben elõveszek gézlapokat, bekenem neogranormonnal és ráragasztom a leukoplasztra. A hátamon már jókora seb tátong, ledörzsölte a hátizsák. Sikerül segítséget szereznem, így rákerül a sérült részre, mindjárt növekszik a komfortérzetem, a vállamat is bekenem a krémmel a hátizsák pántjai alatt és indulok tovább.
Botjaimat a kezeimre igazítom, és lendületesen lépkedek az emelkedõ aszfaltcsík felé. Nem veszélyesen, de a talpaim is fájni kezdenek, olyan érzés, mintha meggyûrõdött volna a zokni. Megnézem utoljára a lovakat, a botjaim ütemesen koppannak, szembe meg egy teherjármû érkezik, olyan mintha le akarna lökni az útról, de aztán mégis csak beljebb húzódik. Lassuló tempóban baktatok, lábaim már nehézkesebbek, rövidebb idõ alatt fáradnak, beérek a fák árnyékába, meglepõen sötét van, a nap lassan eltûnik a látóhatár alatt.
Elballagok a romos épületek mellett, ismét szabad területen mászok a gerinc felé, azért még meleg van, izzadok, az apróköves talaj nem esik jól. Rugdalom a poros utat, a hétvégi házak árnyéka végtelen hosszúvá válik, nyolc óra elmúlt, minden kihalt, a hold meg felkel lassan, és kezdi meghódítani az eget. Az utolsó ház egyikének udvarán bográcsban készül a vacsora, füst üli meg a tájat, nézem a lángok hogyan mardossák az edény falát, a szakácsok meg azt figyelik, hogyan haladok tova a lebukó nap árnyékában.
Beérve az erdõbe sötét szürke táj fogad, beszûkül a látótér, megmozdulni látszanak tárgyak, lombok közt felvillanó égi pontok játszanak képzeletemmel. A talaj halvány pirosra változik alig láthatóan, aztán sötétre, az erdõszélre érve már alig látok, a bójánál ledobom a zsákomat, elõveszem a fejlámpámat. Amíg ott állok irdatlan mennyiségû szúnyog ront rám, elõkapom a szúnyogriasztómat és befújom a szabadon lévõ karomat, nyakamat, vállaimon a pólómat és az egész mellkasomat. Elpakolok, hátamra vetem a hátizsákomat, kezemre illesztem botjaimat, és kilépek a fák közül egy hosszan húzódó keskeny mezõre.
Fejlámpámat nem kapcsolom be, de egyre jobban sûrûsödik a sötétség, a dagadóban lévõ hold meg egyre jobban világít. Nem érzem biztonságban magam, idõnkén rám tõr a félelem, a gazdasági út menti tölgyes feketén tátong, ismeretlen mélysége reccsenõ, roppanó hangokat hallat. Gyorsan közeledik egy keresztbe futó fasor, néhány lépéssel átjutok rajta, kikapcsolok minden gondolatot, igyekszem elhessenteni minden horrorisztikus eszmefuttatást.
Kerítés állja utamat, elbizonytalanodok jó felé megyek-e, egy karó van rádobva, ami lenyomja a drótot, átlépek és haladok a szekérút nyomvonalán, nem sokára újabb kerítés állja utamat, mellette állatok tartására szolgáló karámok, elhagyott istállók, lengedezõ állatszag mindenütt, de állatot nem látok sehol. Rámrontó kutyákat vizionálok, szeretnék ettõl a helytõl minél messzebb lenni, nem bánnám, ha legalább még valakit látnék a túrázók közül, de sehol senki.
Egy kisebb emelkedõ mögött aztán meglátok egy kandelábert, ez már a falu lesz, a gyéren megvilágított utcán a kocsma elé érkezek, éppen két fiatalember kap kerékpárra, és bõszen eltekernek mellettem, remélem nem keltem fel az érdeklõdésüket túlzottan, behúzott farokkal repesztek keresztül a falun, a kõhídon, meg a vasúti síneken. Mindjárt meg is érkezek a temetõ elé, furcsa mód ez izgat a legkevésbé, pedig talán mások számára ez lehetne az ijesztõ.
Komoly tempót diktálva próbálom a végtelennek tûnõ aszfaltcsíkot legyûrni, hogy kikerüljek a látótérbõl, nem éppen nehéz célpont egy egyedül csámborgó ember, egy teljesen kihalt erdõszéli, bozótos úton. Egy ligetes résznél aztán véget ér a beton, és kis tavak között kanyarogva bámulhatom az égen egyeduralkodó holdat. A túlparton egy emeletes ház néhány ablaka világít, udvarán megvadult kutyák csörgetik láncaikat.
A fák közé érve teljes a sötétség, korom fekete minden, a lámpám fénykörén kívül semmit sem látok, sok helyen nehezen követhetõ a kitaposott ösvény. Valami szalad az avarban, a közvetlen közelemben, odakapom a fejem, de nem látok semmit. Haladok tovább, rengeteg letört ágat lépek át, sokban megbotlok, csörömpölve verem fel az erdõ csendjét.
Tudom, hogy valahol balra kell térni, aggódva lesem a fákat, jeleket keresve, nem szeretnék elkavarni, újabb zörejek, apró léptek zaja, az éjszakai erdõ zajai, ha még valaki lenne velem, talán észre sem venném õket. Most rosszul viselem az egyedüllétet, és fõleg, hogy távolabb sem látok senkit.
Elhanyagolt, alig észrevehetõ csapást követek. Zizeg az avar, nem látok semmit, talán egy pocok. Végre kiérek egy széles útra, a hold világa bántóan, élesen vág a szemembe a fák rései között. Emlékszem, a bója már nincs messzi, keresztezõdésbe érek, keresem, de csak nagy nehezen találok rá, alig vehetõ észre egy elemlámpa fényénél, bajba lennék, ha nem tudnám, hogy hol keressem. Eszembe jut, hogy a rendezõség ragaszthatna, vagy varrhatna a bójákra valamilyen fényvisszaverõ csíkot. Elõveszem az órám: 21:51
Megyek tovább a murvás nyiladékon, a hold fénye halványan világítja az utat, az erdõ mélyén meg különös árnyakat teremt. Kiérek egy jókora tisztásra, nem régen tarolhatták le, cölöpökre feszített drótháló választja el tõlem. Közben alig követhetõ szakaszhoz érek, pocsolyás, saras, ágakkal teleszórt.
Szerencsére simán megtalálom a következõt EP-t, felírom a számot, és indulok is tovább, szinte az orrom elõtt húz el egy denevér, a lámpám fényére összegyûlt rovarokra vadászik.

Tarvágott rész elõttem, szétbarmolt terep, kidöntött tuskók, hatalmas, méter mély keréknyomok szárazon, vagy vízzel telítve, keresztbe dõlt fák, szétszórt gallyak, földbõl kiálló csonkok mindenütt. Próbálok átevickélni rajta, lámpám gyér fénye mellett, a tücskök meg olyan hangosan ciripelnek, hogy elnyomnak miden egyéb zajt. Megbotlok egy gallyban, nem ereszt, rázom a lábam, majdnem elesek, átugrok a két keréknyom közötti részre, gazban gázolok, nem látom hol van víz, hol labilis, vagy stabil a talaj, végül átjutok, ismét szilárd út a lábam alatt. A távolban mintha elemlámpák villannának, figyelek, még a lélegzetemet is visszafogom, nagyon szeretnék már valakivel a turisták közül találkozni, velük tovább menni, de semmi.
A hold élesen vág a szemembe, alig látok valamit, sosem gondoltam volna, hogy a kísérõ égitestünk fénye is lehet ennyire zavaró. Kerítés mellé érek, kisebb-nagyobb kövekkel borított, vízmosott, felszabdalt ereszkedõn csúszkálok, botladozok lefelé, miközben a fenyõk jellegzetes illata lengi be a tájat. A terep meggyötri, a már egyébként is fájó talpamat, a síneknél körülnézek, és megindulok a falu fényei felé.
Lassan közelednek a házak, kutyák csaholása hallatszik, a tájat meg talajközeli pára üli. Nézem a holdat meg a csillagokat, a Göncölszekér lomhán fordul az égen, a sarkcsillag pedig halványan mutatja az északi irányt. Az ebek éjszakai csendháborítása nem halkul, gondolom az elõttem haladókra acsarognak.
Beérek a településre, az elsõ keresztezõdésnél azt látom, hogy egy csapat roma, hatalmas husángokkal felfegyverkezve vonul pontosan arra, amerre nekem is mennem kell. Nyilvánvaló, hogy egy felhergelt, nagyjából húsz fõs osztagról van szó, nem merek megállni, köszönök, ballagok velük együtt, megszólal egy hang: turista. Kissrác csatlakozik hozzám, próbál beszélgetni, én meg próbálok válaszolgatni, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog a világon, közben torkomban dobog a szívem, tudom, hogy egy rossz szó, vagy mozdulat, és ez a felhergelt nép egyszerûen széttép. Megelõzöm õket, a kissrác nem tágít, elhaladok egy kandeláber gyér fénye alatt, látom egy árnyék gyors közeledtét felém hátulról, aztán egy husáng suhogását, ahogy elüt a fejem felett, majd a többiek röhögését, úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, a jelzés balra fordul, én is arra megyek. A fegyveresek tovább haladnak egyenesen, megkönnyebbülök, de nem nyugszom meg, félek, hogy utánam jönnek.
A következõ sarkon utolérem az elõttem haladókat, két srácot és egy lányt. Mondom nekik jobb lenne, ha tovább jönnének, mert ki tudja mi következik most, ketten szedelõzködnek, indulunk tovább. Hamarosan hatalmas üvöltözés hallatszik a falu felõl, akaratlanul is szaporázom a lépteimet, a nagy tölgynél egy pillanatra leveszem a hátizsákomat, de olyan mennyiségû szúnyog támad rám, hogy elõveszem a riasztómat és befújom magam, aztán már haladok is tovább, közben a velem tartók harmadik társa is utolér minket, így most négyesben menetelünk tovább. Némi tanakodás után elérjük az erdõszéli bóját és felírjuk a számát, meg az idõt: 23:31.
Lassan csitul bennem a félelem, a dühödt romákat illetõen, áthaladunk egy országúton, és ismét egy szétvert, széttaposott erdei csapáson találjuk magunkat, szerencsére a mi ösvényünk hamar letér róla és az erdõbe kanyarogva tûnik a sötétségbe, mi meg követjük, az állandóan aggodalmaskodó túratársaimmal, akik egyike kétpercenként megkérdezi: - Meg van-e a jelzés? Itt kell lennie valahol. Meg van, látjátok? A Torhai forrásnál felmerül a víz vétel, de elvetem, hogy majd a következõ pontnál úgyis töltök, minek cipeljek felesleges súlyt. Nem sokkal késõbb egy emelkedõ szakasznál, ahol ismét valami behemót földgép döngetett végig, elszakad a cérna és úgy döntök inkább egyedül folytatom az utamat, akár milyen félelmetes is, így leülök és megiszok egy Red Bull-t, meg elcsócsálok egy csokoládét.
Kászálódok és lassan lépkedve hozom magam ismét formában, a hegy tetején nehezebben követhetõvé válik a jelzés, illetve jelzések vannak, csak a csapás nyomvonala az ami el-eltûnik a bozótosba, és az avar egybefüggõ takarója alatt, látszik nem sûrûn járnak erre kirándulni vágyók. Az úttörés utáni részen aztán meredeken lefelé csúszkálok, a talpam legnagyobb szomorúságára, de végül kiérek az aszfaltra, ami megint csak nem tetszik járófelületemnek, de lehet, hogy így nyolcvan kilométer tájékán már semmi sem eshet jól neki. Némi betonozás után, aztán felfelé baktatok a sötét erdõ, majd szántás mellett, ahol sikerült a földutat beszántani, a meglévõt meg hatalmas árkokkal szabdalni, láthatóan nem szeretik erre a turistákat, úgyhogy igyekeztem a terepet minél elõbb elhagyni. Lefelé egy nyiladékba helyezett villanyvezetékek mentén igyekszem állig érõ gazban, itt már a pára miatt rendesen izzadnak a füvek, és ezt a nedvet szerencsésen belém is kenik, úgyhogy a bakancsom meg a nadrágom szépen nedvesedik, remélem nem ázik be a cipellõm. Aztán a kék sáv, piros sáv jelzésen szépen elmegyek a piros felé. A tévedésem néhányszáz méter pluszt jelent, mivel nem vettem, hogy a kék lebólint balra. Visszatalálva a jó útra, alig várom, hogy leérjek végre a faluba, elhatározom megiszok egy korsó sört, a víz már nem nagyon megy le a torkomon, csak ha nagyon muszáj.
A faluhoz közeledve, sok ugató kutya tartja ébren a lakosságot, de van egy amelyik nem ugat, hanem vonyít, hát az az idegeimre megy, azonos idõközönként belevonyít az éjszaka sötétjébe kíméletlenül, elképzelem miket tennék, ha én lennék a szomszédja.
Na de, beérkezek Bázakerettyére 01:30-kor, és a kocsma zárva, egy világ omlik össze bennem, de teljesen. Még a pecsétõrrel is összeveszek, mivel így lemaradtam az alig várt sörömrõl és a vízvételi lehetõségem is elúszott, így most a maradékból kell gazdálkodnom az elkövetkezõ tíz kilométeren, és ez nem jó, nagyon nem jó.
Üllõhely legalább van, már ha kiverekszi magának az ember, mert nem szívesen tágít senki a két helyet bérelek, vagy fekszek három helyen pozíciójából. Miután sikerül leülnöm, bakancs le, zokni le, amíg megszárad a lábam, addig egy csokival kényeztetem az energiaközpontomat.
Igyekszem a hátamat is lekezelni amennyire tudom, meg a vállaimat, neogranormonnal kenegetem, a bõr már hiányzik róluk, és fõleg a hátam veszettül fáj. Amikor elkészülök feltápászkodok, miközben a kutyus ritmikusan vonyít tovább, még van egy olyan ötletem, hogy megkérdezem másokat nem idegesít-e, de aztán elvetem és indulok bele a sötétségbe. Pár lépés után találkozom Suvlaj-jal, de most csak elmegyünk egymás mellett.
Baktatok a sötét országúton, gondolataim egészen máshol járnak, ami nem is baj, minden jól jön ami eltereli a figyelmemet a kihagyott korsó sörrõl, meg a hiányos vízkészletemrõl, no meg a 88 km utáni kínokról. Alig érek ki a falusi lámpafények birodalmából, rám vonyít valami a jobb oldali sötét hegyoldalról, aztán a baloldalon közvetlen közelrõl is, teljesen berezelek, persze rögtön rávilágítok a lámpámmal, és látom, hogy egy olajkút visítozik ottan nekem. Na, gondolom magamban ez aztán a kutya, és halvány vihogás suhan át az arcomon. Így baktatok tovább elgondolkodva lámpám fényénél, amikor szinte csak megérzem, hogy valami rondaság igen közel húzott el a fejem mellett, visszalépek és egy jókora pókháló közepén, egy veszett nagy keresztes pókon akad meg a szemem, kivételes méretei miatt azonnal le is fotózom, miközben azon töprengek milyen élményben lett volna részem, ha tíz centivel beljebb ballagok és lesöpröm a fejemmel, na az lett volna csak a birkózás.
Az arborétumnál megállok, mert az elmúlt évekhez képest most meglehetõs precizitással helyezték ki a bójákat, és nem tudom pontosan hol van az a Budafa, ezért bevárom az utánam jövõket, közben két világító szempárra leszek figyelmes a kerítés mentén lefelé. Amikor megjönnek a többiek, együtt indulunk az erdõ felé, lejjebb aztán kiderül, hogy egy róka pár csámborog az éjszakában valamilyen finom falatok megszerzésében bízva. A fák közötti csapáson össze-vissza kanyarogva, kisebb-nagyobb vízmosásokon átmászva érkezünk az elsõ komolyabb emelkedõhöz az út ezen szakaszán.
Megindulok felfelé, egyenletes kimért ritmusban, de aztán lassítok, kimerült lábaim nem nagyon akarnak felvinni, de nem hagyom magam, botjaimmal is segítve, igyekszem mind magasabbra jutni. Kerülgetem a földre hullott ágakat, gallyakat, kidõlt fákat. Gyökérbe rúgok, felszisszenek, és lépkedek tovább, a lámpám nem világít fel a gerincig, nem látom, mennyi van még hátra. Aztán eltûnnek az elõttem haladók és már tudom mindjárt fenn vagyok, és igen, már itt is van a fordulópont, most lefelé kell menni, irdatlan meredek, talpszaggató, futni nincs kedvem, lépkedni meg nem jó.
Lent vagyok, vagyis indulhatok felfelé, elõbb lankásabban indul, aztán bedurvul, megállok és a botomra támasztom a vállamat, vizes pólómból fehér pára szál a sötét lombok felé. Lassan lépkedek tovább, úgy érzem nem tudok tovább menni, mégis megyek, mégis megyek tovább, most egy fának támasztom a hátamat, iszok egy kortyot, mosom az arcomat. Valahonnan tartalék energia kerül elõ, és megint lépkedek a hegytetõ felé, és már megint fenn vagyok, de a terep nem kímél a leszakadó út a talpamat marcangolja, olyan érzés mintha összegyûrõdött volna a zoknim a talpamon, csakhogy az a bõr, gyûrõdött bõr a talpamon.
Aztán újból nekiveselkedek az emelkedõnek, de most már komoly gondjaim vannak az izmaimmal, beveszek egy kálcium és egy magnézim b6 tablettát. Lassan, igen lassan haladok a gerinc felé, gyakran megállok, és ha megyek, akkor is csak vánszorgok, a többiek lassan távolodnak, megint egyedül maradok, de nem bánom. Végre fenn vagyok, lenézek a völgy felé, látom a tovahaladó fényköröket, nekiveselkedek, tudom, hogy a presszó elõtt ez az utolsó szenvedés.
Az országútnál megvárnak, nem tudják merre kell menni, szerencsére én tudom, ismét együtt haladunk tovább. A tónál most nem horgászik senki, máskor sokan voltak. A presszó teraszán sem üldögél senki, mi is inkább bemegyünk. Végre megihatom a sörömet, vízkészletemet is feltöltöm, és veszek egy kólát is az útra. Kapunk teát is, elfogyasztok két pohárral.
Lassan járódnak be izmaink, haladunk keresztül Kistolmács fõútján, emlékeimben teljesen máskép szerepel, de amint meglátom a templomot, tudom merre kell menni. A betoncsíkokból összerakott, barázdált, és fogazott út egyre jobban emelkedik, valószerûtlenül hosszúnak tûnik, csak baktatok, már nem beszélgetek, csak megyek, gumitappancsokkal ellátott botjaim ritmikus koppanásait hallgatom a csendes éjszakában, a többiek is kevesebbet beszélnek, ahogy egyre magasabbra jutunk.
Lassan elérjük a 100-dik kilómétert, a nap pedig lassan szórni kezdi sugarait. A gerincre érve egyre jobban támadnak a szúnyogok, nem gyõzöm csapkodni, elhajtani õket, hihetetlen erõszakossággal törnek rám újra és újra, végül megunom és elõszedem a riasztókészletem és befújom magam amennyire csak tudom, a többiek is így tesznek. Borsfa buszmegállójánál fel ajánlom, hogy üljünk le egy kicsit, de inkább mindenki tovább menne, úgyhogy megyünk, a kutyák meg ugatnak, a kakasok meg csak kukorékolnak a felkelõ napnak örömére.
Aztán a szántóföldeknél, újabb csíkokból álló betonútnál letelepszünk, ücsörgünk fáradtan, erõt gyûjtve. Lámpáinkat eltesszük, iszunk, és indulunk felfelé a cementes kavicsokon. Máris kezd melegebb lenni, folyik a víz rólam, próbálok egyenletes iramot diktálni, a hegytetõ erdei csapásán megjelenik a nap tûzvörös korongja a látóhatár felett, az éjszakai lámpázás után jól esik nappali fénynél tájékozódni. Széles, murvás mélyútra érkezünk, lefelé halad kanyarral korlátozva látásunkat, tudom mögötte a turistaház, megkönnyebbülök, gyorsan lent vagyunk, elhaladunk egy mûködõ kék kút mellett, az elmúlt 24 órában nem sok ilyennel találkoztunk.
Valkonyán vagyunk a Rockenbauer turistaházban, reggel hat óra, 24 órája indultunk el és megtettünk 105.6 km-t. Ledobom a hátizsákomat egy padra és mellé zuhanok, bakancsomat, és a zoknimat is leveszem, a ponton lévõ személyzet kérdi milyen kenyeret kérek, mondom, hogy zsírosat, nem kell felállnom, odahozza. Falatozok, fájó lábaimat rakosgatom, hólyagjaim nincsenek, csak meggyûrt, megkínzott talpfelület, lila foltok.
Szedelõzködünk, veszek még egy kólát az útra, készítek néhány képet és indulunk tovább. A nap sárgás fénnyel nyalja a tájat, a távolban, domboldalon tehenek legelésznek fakarámok között, a táj alpesi benyomást kelt. Megindulunk egy erdei úton felfelé, egész jó iramban, bár kissé lemaradva haladok, az úton keresztbedõlt fa, lombjain keresztüllépkedve kerüljük a törzsét, megbújva ciklámen piciny virága hajt fejet kedvesen az aljnövényzet között.
A hegy túloldalán fenyõerdõ útjait festi a korai fény játéka, megcsodáljuk, majd a meredeken lefelé tartó ösvényen kocogóra fogom és csak a völgyben váltok lépésre.
Zavaros tavacska, sáros vízét fogja betonduzzasztó, széleit nádas nõtte be, átballagunk a gát tetején, meredek lépcsõn vánszorgunk. Erdei aszfaltúton menetelünk, menetelünk, enyhén emelkedõ, hosszan húzódó csíkja fárasztóan nehezedik lelkemre, a föléhajló ágak megvédenek minket a naptól.
Gyanússá válik, hogy régen nem láttunk már jelet, nézelõdünk elõrébb araszolunk bizonytalanul, vége az aszfaltútnak, már tudom nem jó helyen vagyunk, azért még elõrébb megyünk a sorompóig. Vissza kell mennem, tudom az én hibám leginkább, mert én valamennyire ismerem a terepet, ezt én szúrtam el, indulunk visszafelé, hallgatagok, kicsit megrogyva, sok erõt vesz ki belõlünk a jó néhány kilométer plusz.
Megtaláljuk a jelet, indulunk tovább egy eléggé elhanyagolt úton, tele van lehullott száraz ágakkal, avarral, aztán balra fordulva, keményen emelkedõ útra térünk és mászni kezdünk felfelé, még tart a lendület, de azért a tetõ felé erõsen lassulva lépkedek, aztán indulás lefelé nem túl sokat kell ereszkedni és már mehetünk is keményen fel, meredekebben mint a megelõzõ szakaszon. Igyekszem tartani a lépést a többiekkel, de ketten simán elmennek, nekem már nem ilyen egyszerû, azért feljutok, de mivel, ha egyszer felmászol egy hegyre, akkor le is kell róla jönnöd így most hosszan lefelé araszolok, végül futni kezdek, lent egy mezõre érek ki, oldalt egy vadles, szembe meg a nap süt veszettül. A keréknyomokat követem, aztán a nagy gazban kitaposott ösvényen érek a kiszáradt patakmederig, átugrok és a túloldalon a bokrokat széthajtva begyalogolok az erdõbe.
A néhány fokkal hûvösebb jól esik, ám a meredek kaptató látványától is libabõrös leszek. Mindegy, nekiveselkedek, lassan araszolok felfelé, idõm van bõven, be fogok érni az biztos, így nem kell erõltetnem a dolgot túlzottan. Botjaimat most értékelem igazán, karjaim nagyban segítik az elõrejutásomat. Fenn elbúcsúzok a társaimtól legalábbis kettõtõl és gyorsan távolodnak, én is indulok utánuk, jobbra betérek az erdõbe, nehezen követhetõ csapásokon, inkább csak a fákra festett jelek alapján indulok lefelé a hegyrõl, néhány kidõlt fát lépek át, kerülök ki, aztán szélesebb szekérúton haladok a völgy irányába, már az erdõben is melegszik, befülled a levegõ. Leérve egy takarásban lévõ fa kérgén alig találom meg a jelet, kilépek egy kisebb tisztásra, jobbra fordulok és egy kerítés mellett, iszonyatos gazban, tüskés bozóton keresztül haladok, hol a kerítésbe, hol a bozótosba akadok bele, a csalánok is könyörtelenek. Nem vagyok vidám, amikor kiérek és már kezdek is mászni, felfelé. Kis csapatunk hölgytagja ér utol, elfogyott a vize, elõször elutasítom, mivel nekem is csak a szükséges mennyiség áll rendelkezésemre, de a nap forróságát és az út hosszúságát Homokkomáromig figyelembe véve, egy olyan ötven méter után megváltoztatom döntésemet és áttöltök neki olyan három deci vizet.
Õ tovább megy, én még szusszanok egyet, és csak utána követem, a földes út kikanyarodik a napra és úgy tõr a hegy gerince felé, a hõség már szinte elviselhetetlen, kóvályogva ballagok felfelé, a nap minden erõmet kiszívja, megeszi. Megállni még rosszabb lenne, mert a napon aszalódnék meg, így rogyadozva haladok feljebb és feljebb, a gazzal borított, szikes talajú nyergen áthaladva, most egy kicsit lefelé, szenvedek fájós talpaimmal, sebes hátam és vállaim sajgása közepette.
Végre árnyékba érek, egy papír jelzi, hogy jobbra EP lesz, megyek utána újabb papír, megyek tovább ismét egy cetli egy fán. Szembe jövõtõl kérdezem: – Vissza is kell jönni? Igen. – feleli. Na ettõl aztán kiakadok, de nincs mit tenni a pecsétre szükségem van, de azért dohogok magamban, miközben vonszolom magamat a pecsételõ irányába, hogy nem elég az a 130 km, akkor még egy ilyen komoly kitérõt is idetesznek, ekkora szintkülönbséggel és plusz távval. Odaérve begyûjtöm a pecsétet, iszom egy kis vizet, mert legalább vizet hoztak ide, ami nagyon fontos egy ilyen meleg napon. Aztán tesz a kedves rendezõ egy megjegyzést: – Mond! Te magaddal hoztad a hálózsákodat is? A megjegyzés a hátizsákom nagyságára vonatkozott. Ettõl aztán elpattant az idegrendszerem, és közöltem vele: – Elõször is, semmi közöd hozzá, hogy mit viszek magammal, én itt vagyok 112km után is. Majd, ha te teljesíted a távot azt pakolsz be amit akarsz, tehát nem vagyok kíváncsi a megjegyzéseidre, de ha már itt tartunk arra nagyon kíváncsi lennék, hogy egy ilyen hosszúságú túrán, egy ilyen forró napon, vajon miért volt szükség egy ilyen kitérõre, mint ez. A válasz: Ha netalán esni kezdene az esõ, akkor, itt be tud húzódni az eresz alá. Nos engem nem elégített ki ez a felelet, annál is inkább, mert autóval van.
Nos, ezután a kis vita után, indulok vissza a kék sáv útvonalára, sokan jönnek szembe, mindenki hallgatag, nincs már kedvük, sem erejük beszélni, arcukra, arcunkra van írva a kín, meg a 112 km minden szenvedése. Visszaérek, és folytatom utamat, szemben egy jókora emelkedõ, rimánkodok, hogy ne keljen felmászni, de hiába, arra vezet az út. A szinte halott izmaimmal, csak többszöri nekifutásra jutok fel, és fent mindjárt le is rogyok egy tuskóra, iszom, és mosom az arcomat. Néhányan utolérnek, útbaigazítom õket, aztán indulok utánuk, a mélybe szakadó út kétségbe ejti akaraterõm utolsó morzsáit is. Elindulok, de minden lépésnél gyûrõdõ talpam felel visítva, már vannak hólyagjaim az biztos, futni kezdek, megelõzöm éjszakai túratársnõmet, félelmetes hogy mit bír ez a 17 éves lány akinek ez az ötödik teljesítménytúrája.
Mire leérek a völgybe az összeesés határára kerülök, lassítok és átmegyek gyaloglásba, innen némi erdõs rész után kivezet az út egy szántás mellé, az poros, gazos út égeti a talpamat, felmelegszik a testem, forró vagyok, és baktatok felfelé, már megint felfelé a napon, a test által termelt hõ hozzáadódik az égitestünk által termelt hõhöz. Megpróbálom kikapcsolni az agyamat, és csak menni, és menni, nincs hõérzet, fáradság érzet, nincs semmi, csak a gyaloglás. Megkerülöm a vadlest és indulok lefelé, futnom kell, mert egyszerûen nem tudok lépni, lefelé nem megy, de a futás, az árnyéktalan szántáson sem az álmaim netovábbja.
A szántás alján befordul az út az erdõbe, lerogyok egy földbuckára és ott is maradok vagy öt percig, akkor feltápászkodok, és nekiveselkedek a hetedik dombnak. Rettenetesen magasnak tûnik, úgy érzem, sohasem fogok feljutni, ráadásul napos részek is vannak rajta. Mindegy, leszegem a fejemet, és csak a földet nézem, ritmust mormogva lépkedek feljebb, fenn már ott van a bezárult kör, és már csak 17 km a célig.
Keresztezõ út megállok, támaszkodok a botjaimon és nehezen tudom elképzelni, hogyan tudok tovább menni, aztán nekiindulok és végül felérek, a bója már le van szedve. Indulok lefelé, kocogok a sûrû csemetésbe vezetõ sárga, agyagos talajon, egyenletesen, ütemesen ütõdik a talajhoz a lábam, izmaim remegnek, folyik arcomon a víz, minden kanyarban azt várom, hogy leérek, de még nem, keresztezõdés után még meredekebbre vált, talpaim hasogatnak, aztán lent vagyok, átvágok a nyakig érõ gazon, ki az aszfaltútra.
Sehol egy szem árnyék, izzik a kátrányos talaj a talpam alatt, szabályosan éget, süti az arcomat, rosszullét kerülget, enyhe hányingerem van. Obornak házai hullámoznak a forró levegõ hatására. Balra fordulva árnyék, az árnyékban meg kõ korlát, ráülök, kellemesen hûvös, iszok egy kortyot, arcomról is lemosom a sót, szemembe folyik, marja, dörzsölöm, rosszabb. Felállok a nap érintésétõl is rosszul vagyok, ismét letelepszem a kõkorlátra, az utolsó szelvényére, B6 vitamint veszek be, hányinger ellen.
Némi vízszintes botorkálás után odaérek a tarvágott hegy, izzó csapására. Megindulok felfelé, minden lépés kínszenvedés, úgy érzem megsülök, napszúrástól rettegek, félek túlhevül a szervezetem. Odaérek a vadleshez, beállok az árnyékába, de nem nyújt teljes védelmet. Mosom az arcom, hajam, iszom egy kortyot, és kilépek a katlanba. Számolom a lépteimet, hogy eltereljem a figyelmemet, tartja a lelket bennem, hogy ezután már nem lesz ilyen meleg hegymenet. Ahogy közeledik a gerinc, úgy fogy az erõm, már ami megmaradt, szédülök, bizonytalanok a lépteim, de felérek, lezuhanok az agyagos földre, egy fa árnyékába, és csak bámulok magam elé. Nincs erõm mozdulni, teljesen kiégtem, elõttem meg hangyák szaladgálnak, serényen. Nem tudom, mióta ülök, de sürgetõ érzés, hogy mennem kell, be kell érnem. Feltápászkodok, a hátamon a seb meghorzsolódik, felszisszenek, egy pillanatra mozdulatlanná válok, aztán indulok, mentelek lefelé, de nagyon húzódik a talpamon a bõr, kocogni kezdek, a szívem hevesen kalapál, tiltakozik az újabb terhelés ellen. Napos, szakasz következik, égeti a bõrömet, ráadásul befülledt, forró tisztás, van vagy 40 fok.
Erdei út következik, sétára váltok, rövid szakasz után tarvágott hegyoldalhoz érek, nem hiszek a szememnek, erre nem emlékeztem, lelkileg megrogyok, úgy érzem ide már nem vagyok képes felmászni. Keresem a lehetõséget, hogyan tudnék most kiszállni, de be kell látnom, hogy ez itt most nem fog menni. Lezuhanok az út közepére, és magamba roskadva ülök és fogalmam sincs mi lesz most.
Egy ideje már ott ücsörgök, amikor jön egy srác és a 17 éves hölgy, mindketten felajánlanak vizet, a srác egy litert. Mondom neki, hogy inni van vizem, arra nem kell, de ha annyira felesleges, akkor megmosdom benne. Visszalép és a kezembe nyomja, hálásan nézek utána. Feltápászkodok és a tarkómra, fejemre öntöm, aztán alaposan meghúzom, a maradékot meg a flakonomba töltöm.
Kissé feléledve nekiindulok a hegynek, szinte fáj kilépni az izzó napsugarak bombázta területre, szerencsére félúton felfelé találok egy kis árnyékot, ahol megpihenhetek, így is teljesen kikészülve érek fel, és rogyok ismét a földre. Telik az idõ noszogatom magamat, akár az utolsó pillanatban is, de be kell érnem, most már be kell érnem. Sokadszorra tápászkodok, indulok bizonytalan léptekkel, és csak a homokkomáromi kocsma jár az eszemben, most ez tartja bennem a lelket, hogy vízen kívül valami más is legyen már a számban, valami energia dús ital.
Vonszolom magam, tovább, meredek szekérút lefelé, próbálok lassan learaszolni, de nem megy, muszáj kocogni, mint egy béna lajhár vonaglok le az aljáig, ott a murván tovább, aztán jobbra emelkedõ, igaz árnyas. Nem jutok messzire, egyszerûen annyira gyenge vagyok, hogy képtelen vagyok tovább menni, ismét az út szélén ücsörgök, mert állni sem tudok, ekkor jut eszembe, hogy milyen régóta nem ettem semmit, gyorsan elõszedek egy csokoládét, és lassan, jól megrágva megeszem. Tudom, ha itt feljutok, nem lesz több jelentõsebb emelkedõ, akkor, már végig megyek.
Kín keservvel indulok, lépkedek a talajt bámulva egyre feljebb és feljebb, és még egy kicsit feljebb, aztán fenn vagyok, fenn vagyok és nincs több emelkedõ. Kicsit vízszintesen gyalogolok, majd enyhén lefelé, egy kicsit gyorsabban haladok, az aszfalt nyúzza a bõröm, de már itt vagyok a településen, berontok a kocsmába, és kérek egy kávét, egy liter rostos paradicsomlét, és két korsó sört. Leülök egy kényelmes székre, megiszom a kávét, szinte egyhuzamban rátöltöm a paradicsomlét, pedig utálom, de a kálium miatt fontos, majd a két korsó sört is rátöltöm. A kocsmáros tátott szájjal figyelte, mit mûvelek, azt mondta õ még ilyent nem látott, de a többi vendég is megrökönyödve figyelte az attrakciómat.
Visszaviszem a korsókat, hátamra kanyarítom a hátizsákomat és kilépek forróságba, kicsit jobban vagyok, menetelek a falunk keresztül, helyi lakós kérdezi, hogy vagyok. Mondom a körülményekhez képest jól.
Az árnyékos aszfalton hamar Hosszúvölgybe érek, jobbra fordulok, és a süppedõs, forró homokban talpalok, csúszkálok, igyekszem keresztülvergõdni ezen a szakaszon.
Szinte elviselhetetlen a hõség, de csak menetelek tovább, mint ahogyan a jó katonáknak szokás. Aztán balra fordulok és nem sokára árnyékosabb részre érek, a lábam rogyadozik, alig visz elõre. Minden kis napos rész valóságos szenvedés, ráadásul ez egy irdatlanul hosszú rész, látni a végét, de sohasem akar eljönni, csak megy az ember, megy, és úgy látja nem haladt semmit. Lerogyok egy tuskóra, gyûjtöm az erõt és megeszek még egy csokit.
Végül csak odaérek a végére, jobbra fordulok és itt már, nincs árnyék, de itt van Zsigárd és a pihenõház. Rögtön az udvari csaphoz megyek, és mosom az arcomat, tarkómat, hûtöm a csuklóimat. Lehûlve lépek a házba, lezuhanok egy székre, megkapom a pecsétet, meg egy pohár teát, második pohárral már nem kapok, mert ki van számolva. Indul a 17 éves lány, én még maradok, beszélgetek egy kicsit, aztán szedelõzködök én is, a kerti csapnál ismét megmosdok, bevizezem a sapkámat, és indulás. Még 7,8 kilométer.
A szántóföldek között vezetõ földes út, mentes mindenféle árnyéktól, menetelek az izzó levegõben, és hamar eljutok a rosszullét határára, kis erdõsáv hoz enyhülést, vasgerendás hídon zörgök át, miközben a tovacsordogáló vizet bámulom. Aztán csak a fehér, vakító, felforrósodott murva. Baktatok hunyorogva végsõ erõtartalékaimat is felélve, szembe meg egy autó jön, porfelhõvel takar be, nem veszek levegõt, aztán mégis teliszívom apró, lebegõ kõdarabkákkal a tüdõmet.
Találok egy fát a gazban, aláállok, hogy legyen erõm tovább menni, a forróság a fa alatt is elviselhetetlen, inkább lépkedek tovább, át síneken, ahol már gyér lombú fák, gyér árnyékában vonszolhatom magam. Az istállók ventillátora még mindig ontja a bûzt, a hõséggel keveredve igazán gyomorforgató a hatása, a kis dombra is felmászok és már ki is érek a végelláthatatlanul hosszú járdára.
Megindulok rajta, árnyék egy szál se, a beton ontja magából a hõt, még a simléder alatt hûsölõ arcom is izzik tõle. Egy idõ után elviselhetetlen, beállok egy hirdetõtábla árnyékába, leülni nem tudok, de állni sem, így megyek tovább, izzik a beton, izzadok, iszom egy kortyot, mosom az arcom.
Buszmegálló, beülök a várójába, zárt ablaktalan, izzik a fala, önti a meleget befelé, nem maradok, inkább megyek. Szembe jön a Petami és már messzirõl azt kérdezi: kóla vagy fanta? Látom a párától gyöngyözõ palackokat, hideg üdítõ! – Kólát kérek. Már nyújtja is, én meg nagy élvezettem iszom a hûs nedût. Mondja, hogy a Jámbor vette és õ meg kihozta. Nagyon köszönöm és meg sem állok az autópálya hídjáig, ott aztán leülök a korlátra, és csak ücsörgök. Jönnek többen is, egy futóruhás srác, letelepszik a járdára, én is így teszek, sõt egy zoknit is cserélek.
Akkor megkérdezi: – Mikor indulok? De én nem vagyok vevõ most már együtt menetelre, és mondom neki, hogy egyedül szeretném beszenvedni magam a célba, utólag már sajnálom, de akkor, abban az idegállapotban, logikusnak tûnt.
Érkezett még egy csomó ismerõs, üdvözöltük egymást, aztán õk mentek tovább én is szedelõzködök, és próbálom tartani velük az iramot, de lassan távolodnak minden igyekezetem ellenére, aztán az Erzsébet tér közelében megint elhagy az erõm, és egy bolt ajtajába telepedek pihenni. Ekkor már minden erõm oda van, megyek kétszáz métert, aztán leülök, megint megyek valamennyit, megint leülök, aztán egyszer csak beérek.
Akik ott vannak gratulálnak, hátra sántikálok a oklevelemért, hogy ezt a teljesítést is bele tudják írni, aztán megkapom a jelvényemet, kifizetem a fuvart a vonatig, és megyek pakolni. Sántikálva, vánszorgok hátra a terembe, elpakolom a hátizsákomat a nagyobba, a ruháimat is, és irány a zuhany, megy a vonatom, úgyhogy gyors vagyok, vizet töltök az egyik üvegembe, hogy ne maradjak a vonaton víz nélkül, öltözök és már megyek is.
A vonatot még látom kihúzni az állomásról, nem baj, veszek üdítõt, szendvicseket, és elfoglalom a helyemet. Nemsokára megjelenik Petami is, együtt utazunk pestig.
Kemény embert próbáló túra volt, jó, hogy végig tudtam menni, de mások is kellettek hozzá, például aki a vizet adta, meg Petami, aki a Jámbor által vásárolt hideg kólával kigyalogolt a forróságban elénk, hogy megkönnyítse az utolsó szakaszát a túrának. Köszönet mindenkinek, és gratuláció minden teljesítõnek és indulónak!
 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.08.04 21:42:48
megnéz kekdroid összes beszámolója
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130

Elöljáróban: ennyi bajom teljesítménytúrán már régen volt. (Mikor is, két hete? :)) Tikkasztó meleg, eszméletlen sok szúnyog és bögöly, felszaggatott, alig járható erdei utak jellemezték a túrát és ahol épp nem volt az egyikbõl, ott volt bõven a másikból. Épp emiatt nagyon köszönöm mindenkinek, akivel együtt mentem, a társaságot és a beszélgetéseket: Kerek repkénynek, Suvlajnak, -rafter-nek, OT Gyurinak, pesza91-nek, GPS Zolinak, Siményi Mikinek és mindenkinek, akivel csak egy kis ideig is találkoztam. Egyedül nem ment volna, komolyan. Köszönöm Kerek repkény édesanyjának, Mártinak és Repkény tesójának, Dórinak a Szentpéterföldére kihozott gulyást, kávét és csokit, mert nagy szükségem volt már valami rendes táplálékra. Köszönöm Székelyvándornak az õszibarackot Valkonyán és köszönöm annak a háromfõs társaságnak a kólát, akikkel egész sokáig kerülgettük egymást, de végül valahol beléptek a hipertérbe. :) Köszönöm Galadh Erebnek és Tincáéknak a biztató sms-eket, lelket öntenek az ilyenek az emberbe. :)
Ami pedig történt: Nagy sokára sikerül megérkeznem az Ecseri úti metrómegállóhoz, ahol a velemszületett tájékozódási képességeim révén rosszfelé indulok el elõször. Ezen a pár percen már nem múlik, Suvlaj elnavigál telefonon, majd bedobom a táskát a Skodába és irány Zala! Hármasban utazunk, Suvlaj, mint sofõr, Gyuri, mint elsõ nagyon hosszú túrájára készülõ és én, mint a társaság kissé túlságosan is bõbeszédû tagja. Estére érkezünk meg Nagykanizsára, ahol az idõközben már régen megérkezett Kerek repkény vár ránk. No meg elõtte Petami és DJ_Rushboy, akik elfoglalták az iskola elõtti lépcsõt és némi, khm, vízzel kínálnak, megköszönöm, de nem élek most vele. Ledobálom a holmit Repkény holmija mellé az egyik szimpatikus tanteremben, irány valami pizzéria, négyes társaságunk Németh Ibolyával ötös társaságra bõvül. Jóllakás után visszatérünk a Dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumhoz, zajlik az élet odakünn a lépcsõn, odabenn pedig sétáLós bácsi dicsekszik el az Erdõszél-Eternitgyár (és milyen útvonalon!) viszonylatú jegyével. Aki tud, az tud. :)

Másnap reggel megesszük kettesben a Repkény sütötte palacsintát, komótosan felöltözünk, töltünk vizet és kitaláljuk, hogy idén azért sem késsük le a rajtot és korábban megyünk kávézni. El is indulunk, de az elsõ kísérlet balul végzõdik és ha nincs Jámbor, akkor nem jut nekünk kávé aznap reggel. Jámbor viszont van, és ügyeletes õrangyalként intéz nekünk kávét, amelyet ráadásul félliteres mûanyag pohárban szolgálnak fel. :) Így még idõben visszatérünk a rajthoz, hagyjuk a sietõket elsietni, az utolsók között kapjuk meg a rajtpecsétet.

Nagykanizsa házai között igyekszünk kifelé a városból a K+ jelzésen, amelynek nincs túl fantáziadús vonalvezetése, mivel végig a 74-es fõutat követi a városközponttól a DDK-val való találkozásig. Ebben az irányban az út kifejezetten kellemes, mondhatni, szép. Keresztezzük a 7-es fõutat, ezen sincs még nagy forgalom, keresztezzük a Nagykanizsa Izzó iparvágány-kiágazást, keresztezzük a szép csendben ácsorgó M7-es autópályát. Végre megvan a kék sáv, balra kanyarodunk és elhagyjuk az ébredezõ (értsd: egyre zajosabb) országutat. Elérjük a 17-es vasútvonalat és Repkénnyel rögtön tartunk egy fotómegállást, hiszen a 9852-es személyvonat érkezik Zalaegerszegrõl a 193-as Bzmottal. Azért megegyezünk -rafter-rel arról, hogy egy M40-es vagy egy M41-es jobb lett volna. Megérkezik Beugró lány és Zsotyek, akik vélhetõen sétatempóban haladnak körülbelül 2-9-szer gyorsabban, mint mi. :) Innen rövidesen Zsigárdmajorra érkezünk, a harangláb aljában a táblát szépen benõtte már a dísznövény, de aki tudja, hogy hová jön, annak úgysem kell a tábla, más pedig úgysem nagyon jár itt. A ponton megkapjuk az elsõ pecsétet a szokásos lepedõnyi igazolólapra, majd a túra elejére jellemzõ laza ötös társaságban (Kerek repkény, Suvlaj, -rafter-, OT Gyuri, meg egy droid) haladunk tovább. Itt szólnék az itinerrõl, amely inkább térkép, mint leírás, ennek minden elõnyével, valamint a régi útvonalmetszet hátoldalára nyomtatott táv- és szinttáblázatról. A térkép tökéletesen kezelhetõ, alig néhány helyen kavartunk el, ott is inkább fáradtság vagy figyelmetlenség miatt és egybõl ki is javítottuk magunkat. Az útvonalmetszet még a régi nyomvonalra készült, de jellegében így is teljesen használható. A táblázat pedig pont jó volt arra, hogy nagyjából tudjuk, hol tartunk, de szerintem 130 km-nél már +/- néhány kilométer igazán nem jelent sokat, legalábbis a Zalai-dombságban.

Zsigárd után következik a szokásos eseménymentes homokrugdosás Hosszúvölgyig, az erdõ az elején eléggé rendetlen képet mutat, de legalább árnyékot ad. Nem úgy, mint a falu elõtti bõ kilométer, ahol némi ízelítõt kapunk a sivatagi körülményekbõl, pedig még nincs is igazán meleg. Hosszúvölgyet csak érintjük, Homokkomáromban rutinosan kihagyjuk Repkénnyel és Gyurival a kocsma-bolt jellegû kulturális központot. Suvlaj és -rafter- betérnek, nem is látjuk õket viszont az Obornak feletti lejtõig. :) Elsétálunk a kegytemplom mellett, betérünk az erdõbe, eszembe jut, hogy holnap ilyenkor talán már szembe fogunk ugyanitt jönni. Tévedek, nagyot, mert késõbb fogunk szembejönni, sokkal késõbb. Elhessegetem a jövõre vonatkozó dolgokat, közben két dologra jöttem rá a Rockenbauer 130-cal kapcsolatban: Hahótig csak bemelegítünk; valamint Bázakerettyétõl mindig csak a soron következõ pontig kell eljutni. Számomra így "túlélhetõ" a túra, nagyobb trauma nélkül. Obornaki mûút után a szokottnál is susnyásabb a terep, de Zsotyek mutatja az utat és már rá is térünk a meredek kaptatóra. Középtájt szünet, majd újult erõvel tovább fel, kezdek örülni a fejemre kötözött fehér pamutpólónak - ha már olyan hülye vagyok, hogy nem hoztam sapkát.

A gerincen vár az elsõ filctollas pont, egy számmal is ellátott bója, Repkény kiszámolja, hány betût kell egy-egy négyszögbe írni, hogy a végére kijöjjön a "Tüzesen süt le a nyári nap sugára". Innentõl sietünk, aki idõt nyer, életet nyer, de legalábbis tovább fagyizhat Hahóton. Következik az Úttörés, amit valaki végre elmagyarázhatna, hogy micsoda, mert a harmadik alkalommal sem vettem észre semmi különöset. Úttöréstõl lesétálunk az Oltárc feletti rétre, ahol még mindig van valamennyi a kisvasúti hálózatból, bár nem tûnik túl jó állapotúnak a pálya. Vicces lenne egyszer Lentitõl idáig zötykölõdni kisvonattal, ha már a hálózat nagyrésze járható. Teszünk egy nagy kerülõt a rét szélén, megérkezünk az oltárci vadászházhoz, ahol a csizmamosóból kiváló frissítõpontot kerekítünk. Itt érjük Spotot és -rafter-t, akik idõközben elléptek kissé. Átvizezem mindkét pólót, ami rajtam van, Repkénnyel elkortyolunk egy nagy bögre pezsgõtablettás vizet. Az ellenõrzõpont itt van a szomszédban, nagyon kedvesek, almát is adnak és jótanácsot is, velük találkozunk majd Rádiházán, úgyhogy nem is búcsúzunk el nagyon.

Hahótig innentõl nem sok említésre érdemes dolog történik. A táj szép, a levegõ hõmérsékeletébõl kiindulva inkább valami pincében lenne jó csücsülni, vagy a strandon dögleni. Kár, hogy klausztrofóbiás is vagyok, a strandolást meg egyszerûen nem szeretem, úgyhogy mégis jó dolgom van itten nekem. Éppen elmélkedésben vagyunk Repkénnyel az élet, a világmindenség, meg minden dolgairól, amikor csörög a telefon és Galadh Ereb üdvözöl minket a "Nappali 2" teljesítménytúra útvonaláról. Annyiban maradunk, hogy lehet, hogy kijön az éjszakai 40-esre, de lehet, hogy nem. (Nem jön és milyen igaza van!) Tehát: Szõlõhegy széle, ahol a tavalyival ellentétben nem sétálunk el a bója mellett; Dombtetõ, ahová a tavalyihoz hasonlóan jól fel kell menni. Itt kapunk egy üzenetet Tincáéktól, a Kis-Kõhátról, mit mondjak, a Bükkben legalább hûvösebb van, mint itt. Elérjük a zöld sáv letérését, nem ejtek túl sok könnycseppet azért az útért, még akkor sem, ha valamivel hosszabb lett tõle a táv. Nem emlékszem jól arra az útra, de a betonlapokból kirakott mélyút valahogy mégis megmaradt bennem, nem túl szép emlékként. Úgyhogy irány a Mackó-forrás, onnan pedig Hahót. Kerek repkény alaposan elhúz, ami régi szokása kajapontok elõtt neki, engem meg belassít egy telefonhívás, édesanyám érdeklõdik elmeállapotunk iránt. Megnyugtatom, hogy nem vagyok még mindig olyan hülye, mint amilyennek látszom, elbúcsúzom és Repkény után iramodok.

Hahót hosszú fõutcáját a kocsmában pihenjük ki, hideg üdítõt kérünk és fagyit is és megint hideg üdítõt és az egyik palackba hideg vizet is. A pultos leányzó lelkesen adja a dolgokat a túrázóknak, olyannyira, hogy a szemem hallatára koptatja le az egyik törzsvendég-szerû helybélit. Ülünk egy darabig a kocsma teraszán, esszük a bõven megsózott zsíros kenyeret és a fejenként 1 db paradicsomot. Tovább kellene menni lassan, hiába, hogy nagyon meleg van már és a hátam közepére sem kívánom. Suvlaj kollégája, Gyuri itt mondja azt, hogy neki eddig tartott a Rockenbauer, felelõs döntés, méltányolni kell, hiszen nem egyszerû dolog feladni egy túrát sem. Mi pedig indulunk, arconcsap a hõség, újra végigcaplatunk fél Hahóton, majd el a szántóföldek mentén hosszan a Mackó-forrásig. Kezdek ismerõsként tekinteni a környékre, elvégre nem elõször vagyunk itt, vagy mi. Egy szép, nagy, böhöm kutya kísér el minket egy darabon, hiába kiabálunk rá, hogy menjen haza, õ csak jön és jön és jön. Amikor már kezdene zavaró lenni, akkor lepihen az árnyékban és felhagy a kísérettel. Örvendetes. Lassacskán elérjük a K+ jelzést, hogy azt kövessük Söjtörig, amely egyrészt Deák Ferenc szülõfaluja, másrészt pedig tavaly igen finom jégkrémet ettünk itten. Addig viszont még sûrû eseménysorozat veszi kezdetét, egyfelõl elkeverünk a K+ tavaly oly bravúrosan megtalált letérésénél még a szõlõhegyi pont elõtt. Másfelõl találkozunk megint Spottal és Petamival, Petami közli, hogy Söjtör lesz számára az a pont, ameddig elmegy ma és nem egy másik. Megint csak azt tudom mondani, amit az elõbb is: nem könnyû döntés.

A faluba érve újra megnézzük a Deák-házat, újra kívülrõl, mert megint szorít az idõ. Majd õsszel valahogy csakazértis eljövünk és megnézzük rendesen magunknak. A ponton nem idõzünk soká, lentebb, egy kocsmában már inkább, de sajnos jégkrémet már nem kapunk, másik helyet felkeresni meg nem megyünk vissza. Marad az üdítõzés, megint. Szükség is van valami hûvösre, mert a szombati nap legmelegebb szakasza áll elõttünk: a Méregházig még elviselhetõ, de a Válickán való átkeléstõl már iszonyú a hõség. Ahogy haladunk a patak partján, feltûnik két hölgyemény, amint éppen bõszen tanulmányoznak mindenféle apró rákokat. Repkény persze rögtön felismeri egyiküket, kicsi a világ stb. :) Itt meg is állunk pihenni, felkészülni a rondán csoffasztó emelkedõre, itt ér utol GPS Zoli, aki nagyjából Valkonyáig csapódik hozzánk. Ahogy kaptatunk fel a domboldalon, Repkény szomorú szemmel néz vissza a pusztaszentlászlói strand felé, ahol biztos jó sokan vannak és biztos van jó hûvös medence. Mi viszont sokkal jobban szeretünk a saját izzadságunkban úszni, tehát talpalunk inkább tovább, irány Pusztaederics, ahol annyira belefeledkezünk a malacok megfigyelésébe, hogy simán elmegyünk az ellenõrzõpont mellett. Késõbb tudjuk meg Spottól, hogy helyben volt a bója, csak éppen jól álcázva várta a nálunk figyelmesebb túrázókat. Mivel csak késõbb vesszük észre a pont hiányát és mindenki biztos benne, hogy nem látta a narancs-fehér bóját, megegyezünk, hogy nem megyünk vissza. Repkény készít fotót igazolásképp, sõt, a kocsmába is bemegyünk, töltekezni. Kifelé jövet elcsípünk egy mondatfoszlányt: "ezek meg síelni mennek, vagy mi a f...?", adni kellett volna neki egy sítérképet a "Rádiháza Snow Park" felvonóiról. :)

Ahogy megyünk ki a faluból, feltûnik, hogy sok díszes, masnis szalag lóg az erdõben, a sorompón, meg úgy általában sok helyütt. Repkény szerint esküvõ volt, szerintem valakik tévesen értelmezték a "kiszalagozás" fogalmát. :) A következõ pontot már sikerül meglelni, irány Rádiháza. Enyhén megrogyasztott a Nap, ahogy elnézem magam, de tudom, vagy inkább remélem, hogy nem Rádiháza lesz az a hely, ahol véget ér számomra a Rockenbauer. Repkényt figyelem nagy intenzitással, fájlalja a talpát meg általában a közérzetét, de úgy vélem, hogy az este majd kissé feldobja és onnantól minden nagyon jó lesz. Elsétálunk az egyik hegyi kis ház mellett, vidám, szakállas bácsi érdeklõdik utunk iránt. Rádiházán Repkény letelefonálja édesanyjával, hogy majd inkább Szentpéterföldére jönnek ki a levessel, addig én veszek egy-egy csésze kávét a felújított Csikós Csárdában. Kedélyesen eluzsonnázgatunk az árokparton, finom a zsíros kenyér, van rajta piros arany is, a kedves pontõrökkel megtárgyaljuk az 1997-es, elsõ szériás Fiat Puntók tulajdonságait, meg a Renault-ét is. Vidám látványt nyújthatunk: Suvlaj fekszik, Repkény másutt, de szintén fekszik, -rafter- gubbaszt, én meg guggolással álcázom, hogy próbálok nyújtani, GPS Zoli meg eltûnt, ki tudja, hová. Összeszedjük magunkat és lassan tovadöcögünk. Felkaptatunk az emelkedõn, nagy köszönet annak a kedves sofõrnek, aki fékezés nélkül rongyol el mellettünk. Véget ér a túra második oda-vissza szakasza, a DDK útvonalán sétálunk a lemenõ Nap fényében. Egészen élvezhetõ az idõjárás. Megérkezünk az Erdõszél pontra (ez nem az az Erdõszél, ahonnan sétáLós bácsinak vonatjegye van :)), még lámpa nélkül mehetünk tovább, szerencsére nem botlunk el a szögesdrót-darabokban. Rövidesen megpillantjuk Szentpéterfölde halvány fényeit, itt vár ránk a frissítés.

Kerek repkény édesanyja ugyanis nagy lelkesedéssel készült az idei Rokira és hozott nekünk gulyást és kávét és csokit és még több csokit és pogácsát is a gulyáshoz és üdítõt is. Életmentõnek bizonyul számomra, fõleg, hogy így legalább nem éhezem meg a Valkonyáig tartó hosszú szakaszon, ahol legközelebb rendes élelemhez lehet jutni. Ahogy falatozunk a forró levesbõl, hirtelen egy helybéli fiatal bukkan fel. A következõ fél óra pedig azzal telik el, hogy Sanyit - mert ez a becses neve barátunknak - megpróbáljuk rávenni, hogy jöjjön velünk Nagykanizsára, de legalább Bázakerettyére. Vagy arra, hogy ne igyon annyit és ne csak internetezni járjon könyvtárba. -Rafter- még azt is felajánlja, hogy Bázakerettyéig korrepetálja irodalomból, de jön a szentpéterföldi éjszakai élet többi képviselõje (átlagéletkor 14 év) és elrángatják Sanyi barátunkat a züllés felé. Ily módon testileg-lelkileg feltöltekezve, Repkény édesanyjának és testvérének a jókívánságaival felvértezve vágunk neki a zalai rengetegnek.

A kisvasútnak egy egészen üzemképesnek tûnõ szárnyvonala mellett sétálunk ki a faluból, megcsodáljuk a "Lassúmenet vége" táblát, így is elég gyorsak vagyunk, tehát nem kezdünk el futni. A vadászház melletti rét érintése után kezdõdnek a bonyodalmak. Ha futni akartunk volna, akkor most igencsak vakarhatnánk ott is, ahol nem viszket, mivel a terep alaposan átrendezõdött legutóbbi ittjártunk óta. Buckák, kátyúk, nyomvályúk, széthagyott ágak és gallyak, néhol nekem is térden felül érõ vájatok az egykor jó állapotú földúton. Félreértés ne essék, nem autópályát kívánok és egyáltalán nem panaszkodnék, ha vihar törte volna le az ágakat, vagy vadak túrták volna össze az utat. Ez viszont egyáltalán nem az igényes erdei munkának a nyoma, legalább valamennyire illett volna összekotorni a nyomokat. Ha másért nem, hát azért, hogy egyáltalán õk vissza tudjanak térni - bár, a lánctalpas úgyis átmegy mindenen, akkor meg úgyis mindegy nekik. A Nyiladék nevû ellenõrzõpontig nem is vagyok az a régi vidám. Itt ér utol megint a Renáta-Székelyvándor-SzLA1-Pesza91 csapat, egészen sokáig elõzgetjük oda-vissza egymást innentõl egész Valkonyáig.

Kámaházi erdészlak fõpályaudvarnál Kerek repkény kér pár pillanat pihenõt, de a szúnyoghad szabotálja a kezdeményezést és alig ülhetünk tényleg pár pillanatot. Ez viszont elég arra, hogy a többiek eltûnjenek és elõszörre a rossz irányba próbáljam elvinni Repkényt. Szerencsére észnél van és mielõtt végleg eltérnénk a DDK-ról, visszafordulunk és elérjük Lasztonya kies faluját. A kápolnánál ül az egész társaság, egy mattrészeg helybéli érkezik és mindenfélét beszél. Irány a következõ Erdõszél pont, meredek emelkedõvel nyit és meredekkel folytatódik, no meg némi nehezebben járható szakasszal. Ez viszont már egyáltalán nem olyan zavaró, a ponttól ráadásul lefelé kell menni. Következik a Torhai-forrás, itt is megállunk egy kicsit, amíg Suvlaj és -rafter- vizet vételeznek, nekünk még van valamennyi. Utat törünk a gerincen, leereszkedünk Lispeszentadorjánra, eljött a túra általam legkevésbé szeretett szakasza, a "Kerengjünk Bázakerettye körül összevissza" címû epizód. Pedig a térképen alig van néhány kanyar, ami minimum durva torzítása a valóságnak. Ha viszont azt is figyelembe veszem, hogy az én érzékelésem szintúgy durva torzítása a valóságnak, különösen ebben a fizikai és szellemi állapotban, akkor lehet, hogy a két torzítás kioltja egymást és valójában a Lispe-Bázakerettye szakasz a világ legnyugisabb sétaútja. :)

Bázakerettye elsõ írásos említését meghagynám másnak, nekem elég most annyi is, hogy itt elvileg a fáradt vándort kocsma várja és kávé és hideg üdítõ. Pedig nem, mert a kocsma legnagyobb jóindulatával is csak éjjel 1-ig volt nyitva, most pedig éjjel 2 a pontos idõ. Itt is fekszünk egy darabig, mert az jó érzés, a többiek sem néznek ki túl vidámnak. Még elõttünk az éjszakai 40-es, ami nehéz, mert szintes és hosszú és már mentünk majd' 90 kilométert. De most már menni kell és kész, különben hiába volt az összes eddigi menetelés. 45 perc pihenõ után indulunk tovább, nagyjából akkor, amikor Siményi Mikiék megérkeznek. Elsétálunk az Olajos emlékmû bekötõútja mellett, mûúton egészen Budafáig, ahol betérünk az erdõbe. Szerencsére az Olajos körútról meredekebb és hosszabb emelkedõket hoztam magammal emlékként, így nem visel meg annyira ez a néhány, amúgy valóban meredek és hosszú domb. Az egyik tetején ellenõrzõpont, filctollas rajzolgatás után az egész társaság elhúz a gerincen jobbra, Repkénnyel gyanút fogunk és elõkotorjuk a térképet. Amire szólhatnánk a többiek után, már jönnek is vissza, csak az egymás mellett lévõ lámpák fényeit látni, fantasztikus. Kistolmácsra innentõl már sima az út, a túra utolsó elõtti eltévedését már kipipáltuk nem sokkal Budafa után, az sem tartott sokáig.

Kistolmács rendezõpályaudvar mellett elsétálunk, a Kozár-forrásnál feltöltekezünk friss, hideg vízzel. Nem tudok hirtelen ennél jobb vizû forrást a Rábától délre és a Balatontól nyugatra. Egyáltalán, más mûködõ forrást sem nagyon tudok. :) Kistolmácson a szokásos mennyiségû részeg alak lófrál a kocsmánál, minket most nyugton hagynak, de így sem ülünk sokáig, elkezdjük számolgatni, mennyi van még a szintidõbõl. Nem sok. A falut viszont rögtön rossz úton, egy kanyarral hamarább hagyjuk el, ezzel kicsit csökken a morál, de mindemellett innen már hamar Borsfára érkezünk. Idõközben felkel a Nap, fényes, vörös korong az ég alján, fenyegetõ tekintettel, mintha tudná, hogy újra szét fogunk égni a nap során. Borsfán odaül mellénk Suvlaj és -rafter- is, eléggé szétesve közlekedünk már mindnyájan, de nagyjából-egészébõl még együtt haladunk. Borsfán történik, hogy egy kedves néni kezd el beszélgetni velünk, hogy Kistolmácsról jöttünk-e. Elmondjuk, hogy igen, sõt. Elképedve hallgatja a történetet, majd amikor elindulunk Valkonya felé, még halljuk távolodóban, hogy a néni elkezdi mesélni a buszmegállóban várakozó másik néniknek a hírt. Legalább sikerült valami üde színfoltot csempészni egy átlagos nyári vasárnap reggelre Borsfára. A mosoly Valkonyáig az arcunkra fagy, pedig nincs is olyan messze.

Repkény Valkonyán az asztalra rogy, pedig a pontõr hölgy nagyon lelkesen felismeri a Kanizsa túráról. -Rafter- telefonos helyzetjelentést ad Vándorköszörûsnek, Székelyvándor õszibarackkal kínál, köszönöm szépen, Suvlajjal pedig csak csöndben esszük a zsíroskenyeret. Finom. Ennek a pontnak van a legszebb bélyegzõje a túrán, külön örömünkre, legalábbis utólag, mert a túrán nincs sok kedvem vidámkodni fölötte. Szinte már szokásos, hogy a pontról a Siményi Miki - Nomád - Tamási Géza - Corradi Surd - +1 sporttárs, akinek nem tudom a nevét érkeztekor indulunk tovább. Siményi Miki még ellát egy tanáccsal, miszerint ha innen futunk, akkor hamarabb a célba érünk. :) Most következik viszont a híres-neves hét domb Valkonya és Obornak között. Ha csak fölfelé kellene menni, az nagyon jó lenne, de van lefelé is, így már sokkal kényelmetlenebb. Még egyszer mondja nekem valaki, hogy a Zalai-dombság milyen lapos, végigfuttatom párszor oda-vissza csak ezen a szakaszon, hátha jobb belátásra tér. Az eszteregnyei szõlõhegy mintha soha nem akarna következni, és hiába szép az erdõ, hiába van viszonylag kevés szúnyog, már egyáltalán nem élvezem a túrát. Az hajt, hogy valahogy érkezzünk már meg, mert ez létezhetetlen, hogy lassan 28 órája megyünk és még ilyen sok van hátra. Végül, az ötödik domb után meglátjuk a fára tûzött papírokat és meglódulunk a kitérõn a pont felé. Ez a pont szerény véleményem szerint kicsit messzebb van, mint ahogy az a térképen kijelölésre került, de lehet, hogy én látom rosszul.

A szõlõhegyen személyesen a fõrendezõ pecsétel, elmondja, hogy miért gondolta jó ötletnek, hogy itt legyen a pont. Nem biztos, hogy egyetértek vele, de: õ a rendezõ, nem én; ha itt van, hát itt van, ha nem tetszik, nem jövök legközelebb. (Akkor ezt is gondolom, a beszámoló írásakor pedig már számolom vissza a napokat. :)) Van víz is, nyugodtan tölthetünk, majd irány a következõ két domb - ezek közül a legfájóbb az utolsó - és végre megérkezünk az obornaki mûútra. Itt most nincs ellenõrzõpont, mégis kapunk egy félliteres kólát az itt pihenõ hármas csapattól (sajnos csak az egyikük ismerõs, õ is csak arcról), köszönet érte! Nem ülünk sokáig, indulunk Homokkomárom felé, még elõttünk van egy emelkedõ, az is három részletben: egy nyílt, napos, döglesztõ melegben; egy lassan, megfontoltan kapaszkodó part az árnyékban és egy utolsó, ami megint meredek, de legalább árnyas. Mindezeket követõen még van egy kaptató, majd becsatlakozik egy K+ jelzés észak felõl és újra megláthatjuk a kegytemplom épületét.

A faluban immár megpihenünk a kocsmánál, egy egész doboz gyümölcslevet kérek, ez legalább jó hideg, a pultos a boltból hozza át. Közben megérkezik Suvlaj, aki lepihen mellénk, hõsokkot kapott, egy ideig ápolja magát. Pisztáciáért szõlõcukrot cserélünk vele, jó üzlet, mert nekem sósra van szükségem, neki édesre. Repkénynek meg innivalóra, veszünk is még egy palack vizet (ha már nyomóskút nincs). A következõ szakasz szinte teljes egészében kiesik az emlékeimbõl. Valahogy menetelünk a mûúton Hosszúvölgyig, egy helyütt arra ébredek, hogy az út tengelyébõl Repkény ránt vissza a szélére. Még nem aludtam ennyire el túrán. A homokos út Hosszúvölgytõl semmivel sem jobb a betonnál, sõt, sokkal rosszabb. Az ember már azért is összehúzza a szemét, hogy ne menjen bele a por és ne süsse ki a Nap. Viszont így egész könnyen el lehet aludni, ez sikerül is, legalábbis amíg el nem érjük a kanyart Zsigárd felé. Nomád valahol itt köszöni meg, hogy felébresztjük, legalább nem csak nekünk vannak ilyen gondjaink. :)

Zsigárdig visszaelõzzük -rafter-t, aki nem állt meg Homokkomáromban, meg is lepõdik, mivel nem láthatott, ahogy a kocsma falánál döntöttük magunkba az almalevet. :) A ponton megint a fõrendezõ úr adja a pecsétet, itt is pihenünk egy kicsit, egészen pontosan két és fél óránk van a hátralévõ 7,9 km-re. Itt már kezdem elhinni, hogy beérhetünk, Valkonyán még nagyon necces volt, fõleg, hogy nem tudtam, mennyi tartalékidõre lehet szükség. Szerencsére az idõ elégnek bizonyul végül. Zsigárdmajortól még újra ki kell jutni a 74-es fõúthoz, újra átkelni a 17-es vasútvonalon. Itt megint látunk egy Bz motorvonatot, de sajnos csak egy elsuhanó foltot, mert túl messze van ahhoz, hogy értékelhetõ fénykép készüljön. Nem beszélve arról, hogy a fotómasina Repkény táskájában van mélyen. :) A kerékpárúthoz közeledve hirtelen ismerõs sporttárs bukkan fel: Petami az és messzirõl kérdezi, kólát kérünk-e avagy fantát? Jámbor küldi ugyanis és õ kihozta - megható gesztus, köszönet érte mindkettejüknek. Petaminak mondjuk, hogy még -rafter- van mögöttünk, késõbb látom õket jönni valahonnét az autópályától. A 74-es úton megtett utolsó kilométereket már közel delíriumos állapotban élem meg: soha semmi nem akar közelebb kerülni, hiába megyünk, Repkény néha pihenõt kér, Suvlaj utolér, aztán hirtelen a belvárosban vagyunk. Hûha. Akkor pedig már hirtelen az iskolánál is vagyunk, még a könyvtár épülete elõtt leülünk egy utolsó pihenõre és végül besétálunk diadalmasan a célba. Gyuri célfotót készít, a rendezõk akkurátusan elvégzik az adminisztrációt, bekerül a pecsét az oklevélbe, sorban a harmadik. Akik ott vannak, mind gratulálnak - én is szeretnék itt õszintén gratulálni Mindenkinek, aki ott volt, aki elindult valamely távon és aki teljesítette azt, vagy elindult, de valami oknál fogva fel kellett adnia.

A célban még megfürdünk, pihenünk egy kicsit, majd Repkényért érkezik édesapja (csak úgy sugárzik a büszkeségtõl az arca: ez az én lányom!) és húga, mennek Lentibe. Mi pedig Suvlajjal és Gyurival szintén autóba ülünk, irány Budapest, majd nekem Eger. Ez az utazás sem unalmas (baleset az M7-esen szó szerint az orrunk elõtt, késõ vonatok hada, hazaérkezés este fél 11-re stb.), de közben végig azon gondolkodom, hogy ezt a túrát sem szabad sosem elfelejteni...

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2008
kekdroidTúra éve: 20082008.08.30 12:03:18
megnéz kekdroid összes beszámolója
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 km

Furcsa egy társaság ez a Zala Volán; Letenyére van meghirdetve a busz, mégis Nagykanizsára megy, nekünk ez kész szerencse. A nagy hõségnek köszönhetõen átalszom az út jó háromnegyedét, így Kerek repkénynek egyedül kell nézegetnie a tájat. A közvetlen járat révén természetesen a tervezettnél jóval elõbb érkezünk meg, az iskolánál viszont már így is találunk egy várakozó álláspontot elfoglaló Vasssalmost. A rendezõkre sem kell már sokat várni, hogy megnyissák elõttünk a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium kapuit, ezen várakozás közben viszont szörnyû felismerést teszünk: Repkény fényképezõgépe, amely nélkül amúgy egy lépést sem tesz, otthonmaradt. Így aztán, amint lecuccolunk és jól szétpakolunk, hárman nekivágunk a Dél-zalai metropolisznak, hogy Repkény neve napján kaphasson egy szép, sárga dobozú egyszer használatos, filmes gépet.

A küldetés sikeres teljesítése után eldöglünk a matracainkon, nézegetem a térképet, termünk pedig újabb lakóval gyarapodik, SzLA1 személyében, aki egy finoman cizellált és választékosan megfogalmazott kérdéssel nyit be a tanterembe. Ahogy tovább folytatjuk a túrára való mentális felkészülést (értsd: a Dél-Zala turistatérképpel legyezem magam), megérkezik Vándor Csillag, valamint Székelyvándor és társa és befoglalnak egy-egy helyet. Beszélgetünk, közben telefonon megtudjuk, hogy Vándorköszörûst nem üdvözölhetjük a túrán személyesen (logisztikai természetû gond támadt), -rafter-t viszont igen, de rá még kell várni egy kicsit. Addig is beszélgetünk Vándor Csillaggal, sõt, KuJoMi is megérkezik, elõrevetíti, hogy nagyon kemény túrának nézünk elébe. Nem is tudhatom, mennyire igaza lesz.

Estefelé fut be –rafter-, egybõl el is rángatjuk vacsorázni, találunk egy egész tûrhetõ árú pizzériát, ahol jól megtömjük bendõnket. Kivéve Vándor Csillagot, õ ugyanis hamburger helyett töltött pizzát kap, ebbõl alig eszik pár falatot, cserébe neki bõséges reggeli jut. Visszadöcögünk a szállásra, lezuhanyozunk (van melegvíz), aztán jól elhelyezkedünk és alvás. Nem túl sok, nehogy megártson, ráadásul nem is tudok elaludni, amíg nem teszem a kabátom a lábfejem alá, utóbbi ugyanis lelóg a polifoamról.

Reggel nem óra ébreszt (a sajátomat fél hatra állítottam, de kikapcsoltam, ötkor már mindenki fent van úgyis), hanem a „We’re not gonna take it”, SzLA1 kisrádiója jóvoltából. A kisrádiót nem szeretem, akárkié legyen, ezt a számot viszont igen, 1:1 az állás, egye kutya. Nagy nehezen talpra rángatom a félig kómás Kerek repkényt, összedobáljuk az úti felszerelést. Aztán a nevezni készülõ tömeget (kb. 50 ember, mindenestül) kikerülve elsétálunk kávézni. Még van négy és fél perc a rajtig. Miközben megkapjuk az éltetõ nedût, a mezõny elrajtol, ezt végig is nézzük, Vándor Csillag pedig ott vár ránk a rajtbélyegzõs embernél.

Így aztán hat óra valahány perckor vágunk neki a hosszú-hosszú túrának. Végighúzunk fél Nagykanizsán, a végtelen kerékpárúton Palinon. Kész az autópálya, tavaly ilyenkor még javában épült, ma már járható állapotban van, UAZ-nál kevésbé terepbíró jármûvel is. Végre elhagyjuk a civilizációt, átkelünk a 17-es vasútvonalon, az egykori Déli Vasút egyik ékességén. Homokos utat rugdosunk, nem túl könnyû haladni rajta, azért így is megérkezünk Zsigárdra, a helyi televízió lelkes operatõre felveszi, ahogy megkapjuk az elsõ ellenõrzõpont bélyegzõjét. Folytatódik a sivatag, egészen Hosszúvölgy széléig, itt a sivatagi érzés szinten tartásáról a Nap kezd gondoskodni, túlbuzgón.

Homokkomárom vegyesbolt/kocsma nevû fakultatív frissítõpontján (azért fakultatív, mert a túra rendezésének az égvilágon semmi köze hozzá) észreveszünk pár gyorsabb lábú sporttársat, valamint betagozzuk a csapatba Tincát, aki úgy látszik, nem akar kimaradni semmi szívatásból a nyáron. Elbeszélgetve kisétálunk a faluból, felballagunk egy huplira, aztán le Obornak határába. Majd megint fel, az oda-vissza szakasz külsõ végére, jó meredek, napsütötte úton. Folyik rólam a víz és ez még semmi. A gerincút már barátságosabb, mint a kaptató, erdõben, illetve annak a szélén megyünk, Oltárcon paradicsom helyett almát adnak, finomat, apró szemût. Mivel ide lefelé kellett menni, ideje újra emelkedni, szõlõhegy szélén ballagunk, a hasonló nevû ellenõrzõponton 9 perccel túl. A 9 percet onnan tudjuk, hogy ennyi telik el attól kezdve, hogy OT Ibolyáék szembejönnek, addig, amíg visszasietve a sárga sáv másik ágán megtaláljuk a kábé bokamagasságra helyezett bóját. Nagyszerû, most legalább újra borzolhatjuk az út mentén mûködõ favágók amúgy is labilis idegeit, harmadszor is elhaladva mûködésük helyszíne mellett.

Az út cselesen helyenként úgy halad, hogy pont ne kapjunk árnyékot, ennek a tetejébe valaki odafönt játékosan még feljebb tekerte a termosztátot, dõl rólam a víz, teljes testfelületemen. Sebaj, a többiek sem néznek ki sokkal jobban, kivéve Vándor Csillagot, aki valósággal megtáltosodik a hõségben. A nagy önsajnálatban azért próbálok odafigyelni az útra és a tájra. Tavalyhoz képest nem sokat változott, viszont sok mindenre új elemként csodálkozok rá, mintha tavaly másképp lett volna, sõt, mintha tavaly nem is láttam volna. Ilyen elem a rettenetes forró nyílt szakasz Hahót elõtt is. A falu határán leereszkedõ betonlapos út mellett új villanyoszlopok ácsorognak, a szürkésfehér beton szinte vakító, csakúgy, mint a párától fényes égbolt. Repkény elkezd kocogni lefelé az elsõ árnyas fáig, ott bevár hármunkat.

Végre Hahót. Eltépünk a kocsmába, itt legalább fél óra hosszú szünetet tartunk, belakmározunk a szolgáltatásként járó igen finom zsíroskenyérbõl és uborkából, vételezünk sok hideg kólát és szódavizet. Szükség is lesz rá, az a termosztát odafönt biztos el van kalibrálva, még mindig felfelé tekerik. Az indulás elõtti pillanatban toppan be –rafter-, nem tudni, hol elõztük meg, hiszen utánunk csak két futó indult ezen a távon.

Tovább gyûrjük a kilométereket és az itinert. A 74-es fõút keresztezése után egy terepjáró beterít az út finom, fehér porával, ropog a fogam alatt egy darabig. Aztán végre erdõbe érünk, az öröm nem tart sokáig, tipikus zalai szõlõhegyen bandukolunk, hol árnyékban, hol napon, de inkább napon. Repkény hívja fel a figyelmünket a Deák túrával közös szakasz kezdetére, Tinca rávilágít a K+ furcsán jelzett (kivágott rönkök út felõli végén van a jelzés) elágazására. Nemsokára Söjtör. Nemsokára. Hamarosan. Mindjárt…

Végre bent vagyunk, kicsit megint kint, aztán megint bent. A Deák-házban a mosdóban tudunk vizet tölteni, a pontõr mondja, hol keressük. Egy pihenõ sporttárs kérdezi, hogyan járnak innen buszok Nagykanizsára. Leginkább sehogy, Zalaegerszegrõl viszont már egész sûrûn eljuthat. A pihenõ után lebaktatunk a fõútra, ahol egy igen szimpatikus kocsmát meglátva Tinca általános fagylaltozást javasol, egyhangúlag megszavazzuk. Így a Méregház mellett elhaladva finom hûvös jégkrémet nyaldosunk, elõsegítve szervezetünk hûtését. Valahol itt térek ki egy jól eltakaró magaslesre, a futómû súrlódó alkatrészeinek kenése céljából, nem sajnálom a fülzsír állagú körömvirágkrémet. A boxkiállás után szaporázom lépteimet, hogy utolérjem a többieket, ezelõtt találkozom Csiba és GPSZoli duójával, akikkel már jó ideje elõzgetjük egymást. Repkényt, Vándor Csillagot, Tincát és még Siményi Mikit is végül egy fa árnyéka alatt találom (megvártak, mert nem értem volna utol õket, rohannak).

Szántó követ szántót, meg randa emelkedõk is vannak, mindenkirõl szakad a víz, kivéve Vándor Csillagot, aki még mindig élvezi a szaharai körülményeket. Pusztaederics elõtt egy önigazolós pontnál, amely a számos bóják egyike (azért a többes szám, mert ezen is van egy kétjegyû természetes szám, míg némelyiken nincs), találkozunk a pihengetõ Wolfkeryvel. Láthatóan õ sincs különösebben oda ezért a klímáért. A faluban reményteljesen tekingetünk körbe valamilyen kocsmahivatalt keresvén, ezt meg is találjuk, alig 50 méter plusz. GPS Zoli utánunk kiált, amikor látja a túra útvonaláról való nyilvánvaló letérést, Vándor Csillag válaszol neki: „Kocsmába, hát hova mennénk?!”. Bent találkozunk SzLA1-gyel, feléljük a kis csehó szinte teljes üdítõital-készletét. Ráadásul aránylag olcsón. Kint a kútnál tartunk némi mosdást, aztán elhúzunk, hegyre fel, a lélektani félútnak számító Rádiházát megcélozva. Tinca mutat rá a mai idõjárás fontos elemére: a felhõk folyamatosan körülvesznek, de felettünk nincs egy sem.

A vadonatúj ellenõrzõpontot, a szõlõhegyet és a meredek lejtõt végre magunk mögött hagyva érjük el Rádiháza nem túl méretes települését. Papírforma szerint játszóteret kell keresni, sportpálya van inkább, meg egy libikóka; az itteni ponton megint kenyér, zöldség, víztöltési lehetõség, de mivel vizünk van rengeteg, utóbbit nem használjuk ki. Cserélek zoknit, késõbb derül csak ki, hogy káromra (szép vízhólyagtenyészetet alakítok ki). Elücsörgünk egy ideig a fûben, örülünk, hogy a fenti párarengetegbõl egy egységesebb felhõ is kialakul, így végre csak 30 fok van. Alig fél órányi pihenõ után újra útra kelünk, irány Szentpéterfölde, ahová kávészünetet irányzunk elõ. Visszakapaszkodunk a szõlõhegyre, majd végre irány az erdõ, enyhén csepegni kezd az esõ, azon morfondírozunk, milyen kényelmetlen is lenne az egész napos fõlés után éjszaka ronggyá ázni. Szerencsére az utóbbi nem következik be. Siményi Miki mesél a Torockó és Jókai túrák látnivalóiról, egészen meghozva a kedvemet hozzájuk. Szentpéterfölde elõtt az erdõ végénél hosszabb kiállást tartunk, a többiek elhúznak, fáziskéséssel követjük õket. Megismerem a vidéket, tavaly ugyanitt tehéncsorda legelészett. A rét funkciója a jelekbõl ítélve nem változott semmit, a szögesdrótot is ugyanott találjuk.

A faluban pedig ugyanaz a kocsmáros, ugyanabban a kocsmában, ugyanazzal a 60-as évekbõl itt felejtett berendezéssel. Ha csatos Bambit kérnék, talán még azt is kapnék. A kávé is szinte ugyanaz, mint tavaly volt. Lehuppanunk egy padra, elkortyoljuk a langyos löttyöt, sok van még hátra, erõt gyûjtünk hozzá. Tovább már sokan indulunk, eddigi négyesünk kibõvül Siményi Mikivel, Csibával és Zolival, és ha nem is szorosan együtt, de egy laza alakzatot tartva haladunk így egészen Bázakerettyéig. Ahogy elhagyjuk a falut, az egyik portától egy néni kiabál, hogy merre visz a helyes út, kedves. :) Elsétálunk a temetõ, a kisvasút szárnyvonalának végállomása, majd az épp felújítás alatt álló vadászház mellett, újra erdõ, újra emelkedõ út. Menetelünk a sötétedõ ég alatt, hol beszélgetünk, hol csak lépteink zaja zörög bele a csendbe. Bója követ bóját, néhol megpihenünk, majd hosszú erdei úttaposás után kibukkanunk Lasztonya szélén (Kámaházi erdészlak v. m.) egy nagyon leülésre csábító farakásnál. A társaság nagy része innen hamar továbbáll, Repkénnyel még egy kicsit maradunk töltekezni, cipõt, bakancsot igazítani. Ezek után a nagy szél miatt (na és persze az északnyugatról látszó villámlás miatt mi is tovasietünk. Annyira, hogy nem sokkal a Torhai-forrás elõtt sikerül is utolérni õket, a forrásnál legalább valamennyi víz csepeg.

Irány Lispeszentadorján, itt megint jól leülünk, rögtön az üdvözlõ tábla alatt. Egész addig ülünk, amíg fel nem villan Bázakerettye közelsége és botfeltartással szavazunk az indulás mellett. Eme falu az emlékeimben és reménykedõ fantáziámban azonosan egyenlõ egy csésze forró kávéval és egy nagy pohár kólával, így egymás után. Addig viszont szépen cseperedõ vízhólyagjaimat sétáltathatom egy darabig. Elõször némi aszfaltrugdosás, aztán egy kellemetlenül beszántott út, ami ráadásul emelkedik is. A szántásnak elég hamar vége szakad, jön a susnya, jön a távvezeték nyiladéka, jön a lejtõ, távvezeték el valamerre, már bent is vagyunk Bázakerettyén, a magyar olajbányászat õshazájában. Végre. A pont nem a tavalyi helyen van, hanem egy jóval lentebbi kis kocsmában, ahol a következõ események zajlanak le: megiszunk Repkénnyel egy-egy kólát; a pontõr Tincát, Repkényt és jómagamat megszán egy-egy kolbászos szendviccsel; Vándor Csillag kivág magából egy tenyérnyi vízhólyagot, fél vödör vizet kilöttyintve belõle sokak nagy ámulatára; Siményi Miki reményvesztetten várja, hogy összekaparjuk magunkat és induljunk.

Fontos momentum, hogy a pontõr jelzi szándékát a továbbjövetelre velünk 1:00-kor, amikor is megérkezik a leváltója. Továbbá fontos, hogy elmutogatjuk neki a térképén (ez ránézésre velem lehet egyidõs), hogy merre is az arra (K+ Kistolmácsig, kék sáv Palinig, ott meg jobbra). Ez gyanús, mert egyfelõl elvileg kellene, hogy legyen nála egy 40 km-s résztávról itiner, másfelõl annyira azért nincs sok jelzésváltás, hogy túl sokat kell belõle megjegyezni. Kicsit furcsa a stílusa, elmondja, hogy futni fog, elkezd ugrálni, kicsit mintha be lenne rúgva. Pedig nincs szegény… Egyelõre azonban hagyjuk függõben ezt a szálat, majd késõbb folytatódik.

Valamikor elindulunk tovább, elhagyjuk a kéket a Budafa felé vezetõ K+ kedvéért, az arborétumnál megvárjuk Siményi Mikit, aztán bevesszük magunkat a sûrûbe. Nagyjából az maradt meg bennem errõl a részrõl, hogy úgy megyünk le Kistolmácsra, hogy közben majd’ folyamatosan felfelé talpalunk. Végül aztán kibukkanunk a kisvasút végállomásánál, a Kazár-forrásnál össznépileg vizet töltünk. Jobb is, hogy itt pihenünk és nem Kistolmácson, mivel a ponton elképesztõen részeg arcok ülnek és viccesnek szánt megjegyzésekkel szórakoztatnak bennünket. Odébb tûzoltóünnepség zenéje kiabálja szét az éjszakát, megihlet néhányunkat a zene, Tinca kis örömtáncot lejt, Repkény RP-130 remixet készít. A vigasságnak nincs vége, a faluban még egy házból hangos üvöltözés és egy ordító rádió szól. Itt sem lennék szomszéd. Átkelünk valami dombon Borsfa felé, felébresztjük a szundikáló Wolfkeryt, pedig volt neki beállítva ébresztõ, nekem itt van egy nagy mélypont a falu elõtt, csak dobálom a lábaimat egymás után. A buszmegállóban Repkény rázuhan a padra, elég rossz bõrben van, a többieknek intünk, hogy menjenek nyugodtan, ez a megálló nem egyszerû erõgyûjtõ pihenés.

Pezsgõtabletta, ropi, mindenféle szilárd ételnemû kerül terítékre, egy kis szõlõcukor, fél óra pihenõ. Utóbbi lehet, hogy több. Innen felkelve (Vándor Csillag lealázta szegény vízhólyagjaimat, ezért extra gyorsan kezdenek növekedni) kicsit még sántikálunk, átsétálunk Valkonyára, motivációnkat a várható lakoma javítja. Amire átérünk, el is tehetjük a lámpákat, megvirradt. A háznál barátságos pontõr, elsõrangú ellátás, kérdezõsködés a többiek felõl (48 indulóból eddig kb. 6 feladó, de nem tudják biztosan; a leggyorsabb sporttárs már rég beért, a többiek már rég eltûztek). Közben elfut a ház mellett Csiba, mögötte szorosan a pontõr, kiabálunk utánuk egy ideig, amíg rájönnek, itt kell keresni a pontot. A valkonyai pontõr kérdezgeti bázakerettyei társát, hogy hány 40-es induló volt, hol van a 6-os számú, értelmes választ nem kap. Az útra kelt pontõr vigyorog, mint a vadalma és egészen össze-vissza beszél, kezd megint gyanús lenni, hogy talán részeg.

Beérkezik GPS Zoli is, lassan viszont mi útra kelünk. A futós pontõr ránk száll, amikor Csibával utolérnek, mögöttünk marad, mondván, nincs térképe, de majd jól követ minket. Miért nem kérdezi meg, hogy jöhet-e velünk, gondolkodom magamban, engem nagyon zavar, hogy azt magyarázza, mennyire ismer itt mindent, közben ott szuszog a hátam mögött. Viszont valamivel lassabb nálunk, kezd lemaradni, leülünk egy magaslesnél, pihenünk, amikor jön és csont nélkül elkanyarodik dél felé, utánaszólunk, hogy arra nem lesz jó.

Ez hiba. Odajön, elkapja a kezembõl a térképet, azt magyarázza, hogy a K+ az országos kéket jelöli (ja, meg a piros háromszög is), nem tudom, milyen kék keresztrõl beszél, arra nincs is turistaút, viszont ha kitartóan megy, elõbb-utóbb eljut a horvát határra. Repkény végtelen türelemmel elmondja, hogy õ emlékszik erre a rétre, a helyes út kijön az erdõbõl, a csapáson átkel a réten és a csapás egyenes folytatásánál kell bemenni az erdõbe. Ha nem tetszik a csapás, ki lehet kerülni szekérúton és ugyanúgy be az erdõbe. Van jelzés is, de talán télen festhették, mert nem látszik a lelógó lombozattól. Erre a válasz: arra biztos nincs. Vállat vonunk, elindulunk, bemegyünk, mit tesz Isten, ott a jel, valamint az út a következõ huplira.

Ezután csak szépen csendben menetelünk. Saját tempóban. Néha megjegyzem, milyen szép itt ez a fa. Kerek repkény fél perc után válaszol, hogy a nap is jól süt. Tartalmas társalgásunk közben észrevesszük, hogy egyre inkább nem kívánt útitársunk egyre messzebb kerül, majd annyira lemarad, mint a borravaló. Ha másképp állt volna hozzá a helyzethez, ti., hogy nem nagyon van képben, akkor szívesen segítenék, de ez a viselkedés hihetetlen. A tudat, hogy ott van mögöttünk, és akár utol is érhet – hiszen futni indult – komoly sebességnövelõ. A híres hét dombot aránylag gyorsan vesszük, Obornak elõtt engedünk öt perc pihenõt, aztán tovább. A ponton megkérdezzük, hogy Vándor Csillag mikor ért ide, mert csak az õ rajtszáma jut Repkény eszébe.

Összeszedjük magunkat, irány az utolsó domb. Valahogy felkaptatunk, beszélünk egy kicsit Csibával, aztán õ ellép, mi elmajszolunk egy-egy almát. Homokkomárom kegytemplománál lehuppanunk pihenni, közben egy gyönyörû németjuhász somfordál hozzánk, szagolgatja a táskámat. Aha, valóban van még egy szendvicsünk, lelkesen befalja. Amikor viszont jön a pap, odasiet hozzá is. :) A faluban tartunk még egy reggelizõs szünetet, a kocsmában kávét, a boltban ennivalót veszünk, szintidõ van bõven, különben is, éhesek vagyunk. Hosszúvölgyig, sõt, Zsigárdig énekelgetünk, mikor mi jut eszünkbe.

Zsigárdmajoron jéghideg tea a jutalmunk, ezzel adnak erõt a hátralevõ bõ hét kilométerre. Kell is, mert a termosztátot csesztek megjavítani, kezd megint cudarul meleg lenni. Átkelünk újra a vasúton, Palinban vár a hosszú, egyenes, unalmas, szinte teljesen árnyékmentes kerékpárút. Jár erre néhány békésen kerekezõ honpolgár, van, aki kevésbé bámul meg. Az autópálya felüljárója alatt leülünk pihenni, amikor egy enyhén ittasnak tûnõ biciklis rajtunk elbambulva teljes lendülettel nekicsattan oldalról a fémkorlátnak, de nem esik el. Újra elindulnia elég nehézkes, nagyon kicsi a pedál, amit el kell találni. A mosoly az arcunkra fagy, vagyis inkább sül, amikor kilépünk a napra. Odébb, megint árnyékban tartunk egy utolsó pihenõt, aztán végre beérünk Kanizsára, elhagyjuk a jelzést, felérünk az iskolához. Az utolsó 20 métert sikerül befutni, bent gratulálnak, én is gratulálok személyesen mindenkinek, akinek csak tudok és itt internetesen, akinek ott nem tudtam. Kicsit beszélgetünk még Ibolyával, Mikivel, KuJoMi-val, Wolfkeryvel, illetve mindenkivel, aki még ott van, majd lezuhanyzunk (nincs melegvíz, de nem is kell). Repkény szülei eljönnek értünk, az úton nem vagyunk valami beszédesek, eldõlünk és alszunk Lentiig.

Még egyszer gratulálok mindenkinek és nagyon köszönöm a társaságot azoknak, akikkel együtt mehettem, osztozhattam a vidámságban és a szenvedésben. :) Jó túra volt, végeredményben jó rendezéssel, sokáig emlékezni fogok rá.

-Kékdroid-
 
 
Pap GáborTúra éve: 20082008.08.04 11:44:27
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Rockenbauer130

Harmadik hosszú túra 6 hét alatt. Ismét a szokásos módon, munkából jövet szállok vonatra, és ismét egy eddig nem járt vidékre látogatok el, Dél-Zalába.
Szombathelyen egyszercsak rámköszön egy srác, kiderül, hogy õ is a túrára jön. Eddig 5x ugrott neki, még mindig fel kellett adnia. Elmeséli, hogy a jelzések helyenként elég trükkösek és víz az nem sok helyen van. Szép kilátások… A hallottaknak megfelelõen kiegészítem még a depós csomagokat. Nem szoktam depóztatni, de itt elengedhetetlennek tûnt, mint ahogy az is, hogy most megfelelõ mennyiségû aprót vigyek magammal kocsmázáshoz.
Az iskolában az elsõ adandó teremben helyet foglaltam ,majd némi tollászkodás után 10 felé én is lefeküdtem aludni.
Reggel 5-kor ébredés, gyors reggeli és készülõdés. Az Iskolát kb. 6:05-kor hagyom el. A városból kifelé menet találkozom a többi vállalkozó kedvû turistával (nem voltunk sokan), Palinon, már nagyjából egyedül haladok. A kék sávon balra fordulva murvás, sík erdõvel és rétekkel szegélyezett úton haladunk, már most sincs hûvös, de párás a reggel, a szántók felett még köd ül. Kellemesen kocogok, csak Zsigárdon állok meg egy pecsét erejéig.

Homokkomáromig sok a hosszú egyenes szakasz, eszembe sem jut, hogy visszafelé is majd erre jövünk. Hosszúvölgy elõtt egy kb. kilométeres szakaszon mély homokos az út, amit nem nagyon kedvelek, de gyorsan túlesek rajta. A falvakon is látszik, hogy szombat reggel van még, alig lézeng-1-1 ember a boltok és a kocsmák körül. Homokkomáromon gyorsan túlesek felfelé a széles löszmélyúton és az azt követõ 1-2 kilométeres szakaszon teljesen olyan, mintha a Sokoróban járnék. A jelzések jól követhetõek, még a tarvágásoknál sem kell bizonytalankodnom, jó tempóban érek el Obornakhoz és a kék-sárga sáv keresztezõdéséhez.
Gyorsan felírom a filctollal az idõt és megyek tovább. Hatalmas irtások vannak errefelé, egy-egy bükkös folt jelzi hogy milyen lehetett pár éve a táj. Kicsit féltem a sárga jelzéstõl, a túrabeszámolók nem sok jót ígértek, de ez szerencsére nem igazolódott be, akadálytalanul jutok elõre. A kisvasút egykori rakodóját elérve kellemes völgyben a fák között kocogok, a fák levelei között átszûrõdõ és párán megcsillanó fénysugarak õszies hatást keltenek, pedig már most is sejthetõ, hogy ma teljes gõzzel tombolni fog a nyár. A vadászházhoz 8:45-re érek, még ketten vannak elõttem, amin meglepõdök, mert a nyomok alapján csak egyre tippeltem.

Iszok a teából egy jó adagot és elrakom a poharat, még jól jöhet késõbb, mert hoztam magammal 500mg-os Ca és Mg pezsit a várható hõség miatt. A Túri-réten áthaladva egy helyen kicsit elbizonytalanodom jelzésügyileg de az erdõ szélén a forrásnál hamar ráakadok. Nem is olyan soká megpillantom a Börzöncei szõlõhegy elsõ házait, viszont az ellenõrzõ pont nincsen meg, pedig figyeltem végig. Nem aggódok nagyon, mert végig a jelzést követve jöttem, tehát látnom kellett volna. A kápolna vonalában, már sejtem, hogy a pont vagy nem lett kirakva, vagy valami önkéntes elbontotta. Vizem szépen lassan fogy, jó lenne valami csapot, vagy kutat találni, de nincs. A falu után a dombtetõn sincs meg a pont, azért ez már kezd zavarni, lehet mégiscsak vak vagyok. Hahót felé Szuromi Pistivel találkozom, nem nagyon egyezik a tempónk, inkább csak kerülgetjük egymást. A zöld jelzésen elfordulva nem túl kellemes a talaj, egyenetlen terep nehezíti a dolgunkat, majd az erdõbõl kiérve ízelítõt kapunk a tûzõ napon szántóföld szélén kolbászolásból. Hahótra beérve hamar megtalálom a kocsmát és egy nagyobbat frissítek. Zoknicsere, víztöltés, fél adag Ca és Mg pezsi, meg 1-2 zsíroskenyér eltüntetése után megyek tovább.

Söjtör felé borzasztó meleg van, minden kis árnyék megváltást jelent. A táj egyébként kellemes, jól lehet haladni. A falu elõtti szõlõhegyen viszont kezd rendetlenkedni a gyomrom. Megijedek, mert eddig majd minden igazán meleg túránál gond volt vele, nem szeretnék most is fejreállni. Vissza is veszek a tempóból, csak a lejtõkön kocogok, meg esetleg a síkon kicsit. A Deák háznál, el is fekszem 5 percre az árnyékba, ami nagyon jót tesz, majd kihasználom a múzeum mosdóját is.

A presszóban még veszek egy jégkrémet és megyek is tovább, majd meglátok egy közkutat, hatalmas mosdást és ivást rendezek. Felfrissülve indulok neki a legkitettebb szakasznak Perzsel a nap, árnyék sehol. Pont telibekaptam a legmelegebb idõszakot. Pusztaederics felé a dombról visszanézve látom a szabadidõközpont medencéit, hát el tudtam volna képzelni magam az egyikbe. A domb túloldalán gyorsan leereszkedek Pusztaedericsre, szememmel közkutat keresek, de nem találok, (késõbb tudtam meg, hogy a faluközpontban van egy) csak egy kerekeskutat találok, ahol egy öreg éppen vizet vesz. Szívesen ad az éppen felhúzott vízbõl, én meg jó nagyot mosakodok, inni nem merek belõle. Fröccsel is megkínálnak, de nem szoktam soha sem inni, inkább nem most kezdek neki. Felkapaszkodok a dombra a zöld jelzésen, majd a kék sávval együtt nagyon hangulatos szõlõhegyen keresztül jutok le a Rádiházai ellenõrzõpontra. Ismerõsek a pontõrök, már Oltárci vadászháznál is találkoztunk Eszek, iszok, Ben-gay-el kenegetem a lábam, és bekapok még fél Ca-Mg pezsit. 58 km-nél járunk, reménykedem, hogy a meleg innentõl mérséklõdni fog.

Jó erõben hagyom el a falut, a dombon egy kerekes kútból még mosakodok egyet, találkozom Bálintékkal és kocogok Szentpéterfölde felé. A faluig jól haladok szép erdõkön és réteken át. Kezd fogyni a vizem, ismét jól esne egy mosakodás, de legalább egy kocsma, jó hideg ásványvízzel. Az italbolt ajtaja nyitva, de a rács be van zárva. Valahol a közelben lehetnek, hahózok, de semmi válasz, csalódottan távozok. Utóbb kiderül, hogy a temetõben volt csap, azzal valószínûleg elkerültem volna azt jókora holtpontot, ami a vadászháztól Lasztonyáig tartott. Tiszta aljú szép erdõkben haladtunk. A vizem már fürdõvíz melegségû volt, nem frissített föl egyáltalán. Idõközben a felhõk eltakarták a napot, el is raktam a napszemcsit és reménykedtem, hogy vihar nem lesz, legfeljebb frissítõ zápor. Lasztonyán már olyan csoffadt voltam, hogy lefeküdtem a buszmegálló mellet egy kicsit a fûbe. Szerencsémre egy helybeli éppen akkor járt arra és meg kérdezte, hogy minden rendben van-e. lecsaptam a lehetõségre és kértem vizet tõle, ott lakott vagy 10 méterre. A víz életmentõ volt, ismét erõre kaptam és kocogtam a Torhai forrás felé. A forrás után viszonylag meredeken kapaszkodtunk fel a domb gerincére, majd leereszkedtünk Lispeszentadorjánra. A falu után fölkapaszkodtunk egy másik dombra, ahol sikeresen beszántották az utat. Bázakerettyéig csak a pár percre eleredõ esõ hagyott nyomot bennem. A ponton újabb zoknicserét eszközöltem, és feltöltöttem vízkészleteimet. Jó ötlet volt tepertõs pogit, meg banánt kiküldenem a pontokra, sokat segítettek, csak egy kicsit túlterveztem a mennyiséget.

A pontot elhagyva automatikusan a kék sávon akartam tovább menni, szerencsére a pontõr utánam szaladt szólni. A holtpontnak már nyoma sem volt, ismét laza tempóban kocogtam a síkot és lejtõt végig, meg a szolidabb emelkedõket is. Elhaladva egy olajkút mellett, hamarosan a budafai arborétumhoz értem. A nap már lemenõben volt, még a felhõk alól világított egy keveset. Igyekeztem, hogy Kistolmácsig még világosban elérjek. Néhány dombbal késõbb ki is értem a tó mellett a közútra. A faluban éppen valami buli volt, talán falunap. Pont alkalomhoz illõen öltözködtem és a dezodoráltságom is megfelelõ volt, nem kellett volna lökdösõdnöm a tánctéren a helyért, pusztán aurámmal nyithattam volna utat magamnak. A büfében bedöntöttem magamba vagy egy liter teát és mentem is tovább.

A faluban szélén a szõlõhegy felé bekapcsoltam a lámpámat, kocogni már nem mertem, mert a terep ismeretlen jobb lenne nem eltévedni. Fent a dombtetõn még láttam a vöröslõ ég alját és azt is, hogy a távolban valahol vihar tombol, de csak a villámokat láttam, a hangja nem ért el ide. Borsafán kicsit bizonytalankodtam a falu szélén, de aztán az ismerõs lábnyomokra bízva magam rövidesen a jel is megvolt. Valkonyára beérve Szuromi Pisti éppen tovább indult néhány 70-es távon indulóval. Nem kiabáltam utánuk, bár jó lett volna társaságban menni, eddig 3 percnél tovább nem volt társaságom soha sem. A turistaházban igen kedvesek voltak a pontõrök, porcelántányéron kihozták nekem a vajaskenyeret, a paprikát, meg a paradicsomot, teljesen zavarba jöttem. Feltöltöttem még vízkészleteimet és megittam az ide kidepózott energiaitalomat, majd 11 után elindultam.

Az koffein dózis felébresztett, nem okozott gondot a jelek követése, a talaj viszont elég nehéz volt, a gépek jól összejárkálták, figyelni kellett a bokámra.
Nem egészen értem miért, de nagyon lassan haladtam csak elõre, ez idegileg kicsit megviselt, eljött a második holtpontom, ami eltartott a tótól sárga sáv keresztezéséig. A sárga sáv viszont nagyon feldobott, valahogy itt tudatosult bennem, hogy a terep innen már ismerõs lesz. A pont felé még megelõztem néhány 40-es túrázot. Nagyon jól jött a vízutántöltési lehetõség, e nélkül az utolsó 25 km-en is csak kocsmák álltak volna rendelkezésre, de azok éjjel meg zárva vannak. A lassulásom meglátszott az idõeredményemen is, csak 01:15-kor indultam tovább.

Az ismerõs úttól magabiztosabban, gyorsabban gyalogoltam tovább, de futni nem mertem. Az Obornaki mûút hídjánál még találkoztam egy 70-es távon indulóval, aki a térde miatt feladni kényszerült a túrát. Homokkomárom hamar elérkezett, és a gyaloglás egyre gyorsabb lett, végül átálltam kocogásra. Jó volt újra tempósabban haladni, bár az aszfalt már kezdte megviselni a talpamat, milyen jól esett most a Hosszúvölgy utáni homokos út. A vadászlak felé lefordulva útba igazítottam még néhány szintén 70-es távon induló gyalogost és hamarosan Zsigárdmajorban voltam. Eboláék és Pistiék éppen akkor indultak tovább.

Nem idõztem sokat, még inni sem ittam, csak pecsételtem és kocogtam tovább. Hamarosan beértem, majd elhagytam a többieket, hajtott a vágy, hogy legalább 22 óra alatt beérjek. Palin határában még megküzdöttem egy földszintes ebbel, (szerencsére pusztán fotonokkal is távol lehetett tartani) aztán kb. a falu közepéig kocogtam, onnan viszont átváltottam erõltetett gyaloglásra, kímélendõ a térdeimet. A térdeim nem is sínylõdték meg az aszfaltot, a talpam viszont nem tapsolt örömében. Kicsit hosszúnak tûnt az iskoláig való eljutás, már minden perc számított az út közben kitûzött célhoz. Azon mondjuk meglepõdtem, hogy miért jön szembe két fiatal bicajon hajnali fél négykor. Végül aztán feltûnt az iskola a láthatáron, be az ajtón, stopper leállít 21:59 lett az idõm saját mérés szerint, Mennyivel jobban hangzik, minta 22:00 :)

Lerogytam egy székre egy másikra meg fölpakoltam a lábam és el sem mozdultam kb. egy órán át. Idõközben a többiek szépen lassan megérkeztek. Gyors élménybeszámolók és némi beszélgetés után elcsoszogtam zuhanyozni, utána mintha kicseréltek volna. 6 felé Bálinték is befutottak így szerencsésen volt útitársam hazafelé is. Reggelire még kimentünk a közeli büfébe (zsíros/vajas kenyérre már rá sem tudtam nézni), természetesen paraszt szendvicset kértünk, mert azzal egész nap elkapál az ember :)

Köszönöm a túrát a szervezõknek, remek volt, külön köszönet, a fuvarlehetõségért az állomásra. Ismét egy szuper túrán vagyok túl, egy kellemes tájon. Az igazi nehézségét a meleg és a közkutak hiánya adta, a jelzések viszont az elõzetes ijesztgetésekkel szemben nagyon jók voltak, 100 métert sem mentem rossz úton. Gratulálok minden teljesítõnek, és azoknak is, akik megpróbálták.
 
 
 Túra éve: 2007
Rush2006Túra éve: 20072007.08.10 12:25:30
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Rockenbauer Pál 130

Kapkodós napnak ígérkezett a pénteki, mert 8 óra munka után hazaérve egy szendvicset sem tudtam bekapni mivel sietni kellett a 16:25-kor Kelenföldrõl induló IC-hez. Épphogy elértem, nyugisan helyetfoglaltam, és gondolkoztam a másnapon: "Mi lesz velem épp ilyenkor holnap? Mennyinél járhatok majd? Remélem nem tévedek el!". Majd egy technikai szünetet követve megpillantottam Hajdú Ferit alias Hófutó-t. Megörültünk egymásnak, és az út hátralévõ felén a térképet böngésztük. Majd 20:00-kor megjöttünk Nagykanizsára, és próbáltunk valakire hagyatkozni a szállást illetõleg, de természetesen az elsõ kiszemelt személy (Kocsis Jani) máris az ellenkezõ irányba indult, egy kocsmát vélt felfedezni valahol a láthatatlanban :-)

Majd megjött Bálint, és így már könnyebb dolgunk volt Ferivel. Nekik beugrott egy-két régi emlék az utcákról, sajnos nekem semmi, mivel most indultam a Rokin elõször.

Szállás megvan, beneveztünk még este, majd kerestünk egy termet, szerencsénkre pont a legjobbnál lyukadtunk ki, hiszen itt volt mindenki aki számít. Ferivel elmentünk pizzázni ezután. A Robinson Pizzeriába lyukadtunk ki Prince tanácsára. Szerencsére a találkozás is megtörtént Prince-el, és Marikával, így bár fél óra volt egy kaja, és elég gyöngék voltak a felszolgálók, valamikor fél 11 fele vissza is értünk a szállásra, ahol még dumcsi a sok kedves ismerõssel, majd kb. fél 12 fele leoltottuk a lámpákat.

Másnap az én telefonomra ébredünk, végre sikerült egy jót aludnom. A hálózsák úgylátszik csodákra képes :-))

Prince-el, barátnõjével Marikával, és Hófutó kollégával indultam el a túrán, a hosszú mûúton az elsõ boltban meg is álltunk reggelizni. A mezõny el is lépett, de lényegtelen. A hosszú mûút nagyon uncsi volt, és rá sem mertem gondolni mi is lesz itt másnap visszafele.. Majd egy balkanyar, és máris a K- jelzést kellett követnünk.

Hangulatos erdõben vitt utunk, majd meg is érkeztünk Zsigárdra ahol filctollal kellett igazolnunk. Marikáék kis figurákat rajzoltak mindenhova, nekem csak elég volt egy nagy X :) Hamarosan megérkezünk Homokkomáromba, ahol betámadjuk az elsõ kocsmát, és legurítok egy sört. Tökéletesen megadja az alaphangot, kis pihenés után megyünk tovább. Ismét egy filctollas pont, és a S-n megyünk tovább. Nyomjuk a 6-os átlagot, de sehol senki, csak a távolban tûnik fel 1-2 hát. Elgondolkozunk azon hogy mindenki õrült tempóban indult, mi lesz így éjszaka velük, illetve velünk? Persze az tény hogy a világost ki kell használni ameddig csak lehet. Botondék nagyon mennek, mi Hófutóval kicsit lemaradunk, de az elsõ emberes pontnál utólérjük a csapatot. Itt feltankolunk paradicsommal, majd indulunk tovább ismét õrült tempóban. Lassan megszokom a tempót, és kicsit ellépek a többiektõl, lehet még eggyel feljebb is kapcsoltam, mert sorra érem (érjük) utól az embereket. Hahót elõtt érjük utól a TTB Team-et, akik nagyon nyomják! Hahót elõtt kicsit becsoffadok az aszfaltnál, meg dögmeleg is van, elfáradtam.. A lehetõ legjobbkor jött az EP a kocsmánál. Üveges sört nem merek inni, iszom helyette egy kólát, és egy Red Bullt. A TTB-sek is megpihennek itt, de hamarabb indulnak tovább mint mi. Az emelkedõnél utólérjük õket, kis dumcsi, majd megyünk tovább a kopár szántóföldön. Söjtörnél a kocsmában ismét pihenünk egy jóízût, Álmos és Kocsis Jani is itt van. A sör ismét jól jön. Zsotyekék nem állnak meg, bár nagy lehetett a csábítás, de szépen haladnak tovább. Rádiházára (58,5 km) érve csodálkozunk hogy merre lehetnek a többiek, de csakhamar megjönnek egy kis kavarás után. Itt kicsit hosszabb pihenés: teázás, zsíroskenyér, zokniváltás. Hejj.. de maradtunk volna még itt.. De nem lehet, várnak az ismeretlen erdõk, mezõk, utak, jelek. És engem is várnak, mert tudják hogy ottleszek, és meg akarnak majd keseríteni, de én leszek az erõsebb!

Jólesett a zoknicsere, a talpamnak egyelõre kutyabaja, viszont a hátsó tájék kidörzsölõdött, eléggé szúr.. Fura, mert általában máshol szokott elõjönni ez a dolog. Jó hogy Hófutónak volt valami varázskréme, így az Erdõszél nevû bólyánál kicsit tetvészkedtem, majd gatyacsere. Eleinte rohadtul csípett, de Szentpéterföldjére érve rendbejöttem, és ennek örömére ittam egy kólát, Feri követte a példámat, Marika kávézott, Botond VBK-t ivott (értsd: Vörös Boros Kóla).

Kb. 10 perc múlva ismét jött az "aranycsapat" RitaB-vel kiegészülve, és õk is megpihentek itt. Mi indultunk tovább a hosszú aszfalton. Marika mesélt Mátraverebélyi "élményükrõl". Nem szívesen túráznék ott én se ezek után. Jólesett hogy mesélt, mivel kezdtem fáradni a hosszú aszfalton, és Õ tartott most életben.

Kezdett sötétedni.. Egy hosszú egyenes út jött a térkép alapján, azt hittem itt be fogok csúnyán halni fejben, de szerencsére nem így történt. A jelzések egyre ravaszabbak voltak, és sokszor vagy 5-6 fával beljebb voltak felfestve, pedig ott ösvény sem volt. Mi maradtunk a széles földúton, mivel ott bent semmi út nem volt.

Szerencsére éber voltam, így észrevettem hogy egy elágazásnál vagy 6 fával beljebb álló kék jelzés balra mutat, Botond jobbra ment volna. Bele se mertünk gondolni mi lett volna itt éjszaka, márpedig többen már akkor érnek ide. Persze már a tempónk is kényelmes volt, nem úgy mint nappal, visszajött az élet belém ismét, és a kisvasút nyomvonala elõtt nemsokkal elõkaptuk a lámpákat. Kezdtem izgulni úgy igazából, mivel éjszaka kemény menni, és túl kell élni valahogy. Lasztonya elõtt sajnos mindkét vádlimban elõjöttek a görcsök.. Ideges voltam, mert egy métert sem futottam ma, és mégis görcsölök már 75 km-nél. Áthaladunk a falun, majd egy ravasz jobbkanyar, (épphogy észrevettem) és ismét emelkedünk nagyon meredeken fölfele egy árokban. Sajnos a felfelében egyre inkább elõjön a görcs lábamban, de Botondék bíztatnak hogy a kövi bólyáig húzzam ki. Valahol balra kellett volna menni, jelzés nem utal rá, rátettünk 1,5 kilcsit kb. Visszafele is keressük az utat de nem leljük, majd Hófutó megy el a jó irányba, és jópár fával odébb megleli a K- jelzést. Az emelkedõt leküzdve vidám társaság mulatozik, de kifejezetten jóljön egyikõjük, mivel mutatja a helyes irányt jobbra lefele (jelzés nem utalt rá, szépen elmentünk volna egyenesen). Elérünk a bólyához, itt bekapom a görcs elleni tablettámat, a Halál 50-nél segített, de most egyszerûen nem akar.. Szerencsére a forrás csak 2 km-re van, addig kicsit rendbejön, de messze nem az igazi. Elérünk a Torhai Forráshoz, itt 2 turista pihen, egyiküknek ugyanaz a baja mint nekem, görcsöl a vádlija. Botondnak van valami krémje, és jó erõsen bekenem mindkét vádlimat. Továbbindulunk, nem veszünk észre egy balost, kiérünk egy tó mellé, idõközben megérkeznek zsotyekék, visszatérünk a helyes útra, és nagy csapatban indulunk tovább a meredek emelkedõn. Épp nyûglõdöm, valaki felismeri a hangomat mögöttem, de nem tudom ki, csak megyek és megyek. A vádlim innentõl rendbejött, nagyon féltem hogy emiatt bukom el a teljesítést, de elmúlt a görcs!! Hurrá! A következõ pont után ismét elõretörünk Botondékkal, és végre lejutunk egy mûútra a hosszú keserves erdõsrész után. K.Jani megy tovább a mûúton, mi viszont egy idõ után felkanyarodunk balra a K-re. Csúnya, meredek, vizes, és nehezen található jelzések. Ez jellemezte ezt a szakaszt Bázakerettyéig. De legalább mi a helyes úton mentünk. Megérkezünk Bázakerettyére (83 km). Beülünk a sarokba, veszek 2 Powerrade sportitalt meg egy Chipset, de nagyon elfáradtam. Nincs kedvünk továbbmenni pedig muszály. Berobban a TTB Team, kicsit pihennek és már mennek is. Példamutató. Szerencsére jó 10 perccel utánuk követjük a példát, és mi is nekiveselkedünk az útnak. Kiérve a kocsmából a csontomig hatol a hideg, borzasztóan lehûlt az idõ. Hosszú mûútnak tûnik a következõ szakasz, de nagyon hamar elmegy, példázza hogy a térképemen még azt hittem a letérésnél hogy még a mûúton kell mennünk és sehol sem vagyunk, ehhez képest már a Budafai Arborétum bejáratánál jártunk. A K+ balra mutat, de hova?? Nem találtuk az aszfalttal párhuzamosan futó kis ösvényt, így összevissza kóvályogtunk. Majd Hófutó meglelte, és a jel is meglett egy kerítésen. Meredek emelkedõ a bólyához, majd hangulatos kis út az erdõben, egészen addig amíg egy szalag meg nem téveszt minket. Balra mutat, Hófutó váltig állította hogy arra, én alig láttam a szalagot csak mentem utána. Egy idõ után gyanús volt hogy az eddig gyakori jelek eltûntek. Éreztem hogy gáz van, bár Botond más úton szeretett volna visszatalálni az útra, de én nem akartam esetleg ismét kavarni, így visszatértünk az utolsó jelhez, és a szalagok tényleg rossz helyen voltak, mert kissé jobbra, majd egyenesen kellett volna továbbmenni. Egyafene... Nem volt ez akkora kitérõ szerencsére.. Hamarosan a Kistolmácsi mûúton találjuk magunkat, a lámpát pihentetjük, és megérkezünk a ponthoz. Zsotyekék már továbbmentek, mi pihenünk kb negyed órát. Marika már rendesen elfáradt, de én sem vagyok azért annyira már a toppon. Eljön a továbbállás ideje, és elindulunk. Hófutó talál hamarosan egy mûködõképes telefont(!!) eleinte azt hittem hogy csak hülyéskedik, vagy az övé, de aztán elkezdte olvasni a neveket, és meghökkentem kissé.. Kíváncsi voltam mit rejt a telefon, de már arra is lusta voltam hogy elkérjem. Hamarosan viszont elkapott az inger a technikai szünethez, de borzasztó hideg volt, és nem akartam megállni.

Borsfa után viszont muszály volt. Ez jól jött a többieknek is, fõleg Marikának, mert eléggé kivolt ezen a részen. Miután végeztem megkönnyebbültem, és a többieknek is jól esett a kis pihenés. Hamarosan elkapott viszont a 2 jókora hotpontból túrám során az egyik.. A szõlõhegynél csukódtak lefele a szemeim, kivételesen az utat sem figyeltem, csak a többiekre hagyatkoztam, és a világosságban illetve a túlélésben reménykedtem. Egy-két sunyi kanyar, egyiknél épp jól figyeltem, és észrevettem az utat. Valkonyánál elmúlt a nagy holtpont elsõ része, leültem, és csak ettem-ettem ami belémfér. Szótlanok voltunk, nem pergett már a nyelvünk úgy mint nappal,. mindenki álmos volt, bár azért Botond "mintha most indultam volna el" napi szlogenjét egyre kevésbé kezdtük elhinni :-)) Bár látszott rajta hogy most sikerülni fog neki, tényleg jó erõben érezte magát. Az ez utáni részrõl eddig csak negatívumot hallottam (a hét dombról van szó). Itt már eltettük a lámpát, és világosban folytattuk az utunkat tovább. Errõl a részrõl csak tömören írok: Brutális, behaltam, végre lejtõ, megint emelkedik, jesszus ez durva, brutál lejtõ, alig haladok, fáj mindenem, legyek már túl ezen!!

Szóval Marikával rendesen be voltunk halva ezen a részen, bár Botondnak is ez volt a mumusa, nem látszott meg nagyon rajta semmi negatívum. Az Obornaki mûúthoz szenvedés volt már az út, és innentõl én se tudtam már nagyon menni, örültem hogy lépni tudok. Ezután egy tisztáshoz érve jel sehol, kettéválunk, tanakodunk, Botondnak beugranak a régi emlékek, és máris jó úton vagyunk. 111 km fele egy rohadt fának köszönhetõen ráteszünk vagy még +3 km-t, mivel épp eltakarta a jelet, a szekérút meg adta magát balra, miközben a kis csapáson egyenesen kellett volna továbbmenni.. Itt egy jó órát elbóklásztunk, ráadásul egy másik embert is magunkkal rángattunk, aki ellépett tõlünk, és ki tudja hogy hol ért ki. Ideges lettem, és visszaérve a helyes útra õrült tempóban indultunk fölfele Hófutóval, a talpam egyik pillanatról a másikra rendbejött, vagy csak már meg sem akartam érezni. "Mintha most indultam volna el". Más szavával élni nem jó, de egyszerûen Ferivel elkezdtünk futni, és a Homokkomáromi kocsmáig meg sem álltunk. Megvárjuk Botondékat, õk még a kocsmában rendelnek, nekem minden van most. Kicsit sokat idõzünk itt, jönnek is a túrázók és kezdem kellemetlenül érezni magam, így alig várom hogy továbbinduljunk. De nem olyan könnyû az.. Úgy megyünk mint a pingvinek, ismét mindenkinek a talpa fáj. A hosszú mûúton Hófutó szórakoztat engem meg Marikát, talán már csak a fáradtság miatt hajigálja minnél messzebbre a flakont, de jókat röhögünk rajta :) Botond már egész messze elõl, épp telefonál. Zsigárdig bár ismerõs volt már az út, de természetesen 10-szer hosszabbnak tûnt, és sokszor már kiabáltam félhangosan az elõttem messze járó gyalogosoknak (persze úgy azért hogy ne hallják) hogy forduljatok már jobbra b.... :-)) De nem fordultak, csak mentek a hosszú egyenesen, és rájöttem hogy ez nem hatásos.. Majd ki tudja mennyi idõ múlva eljött a jobbkanyar, és a pont. Kicsit elüldögéltem a tea fölött, Botond és Marika hamar tovaindultak, és a célig nem is találkoztunk velük, én meg Hófutó kb. még negyed óráig a tea fölött ültünk, nagyon nehéz volt már nekem továbbindulni, fõleg hogy jön a hosszú aszfalt a városban. Hamarosan tovasántikáltunk, és elindultunk az utolsó 7,6 km-nek. Nekem már az aszfaltos rész is nehezen jött el nemhogy még onnan a cél.. Majd rátértünk a végeláthatatlan hosszú aszfaltnak. Eleinte próbáltunk hülyéskedni, valamivel elcsapni az idõt, majd taktikát váltottunk, és elkezdtünk rongyolni elõre jó gyorsan. Lehajtott fejjel, fogcsikorgatással, de szépen haladtunk. Elhagyunk könnyen két turistát, fejek lehorgasztva, agy kikapcsolva, és nyomás! Egyszercsak meglátjuk az iskolát, nagy pacsi egymásnak, és nagyon boldog lettem, mert sikerült! Sosem hittem volna, de sikerült! Megkaptam ezt a kicsi, ámde csodálatos, és tisztelet érdemlõ jelvényt. Bent már a többiek beszélgetnek-alszanak. Gratuláltam mindenkinek, majd Hófutó nagyon rendes volt, és az élettársa hazafuvarozott a házamig, így már du. fél 4-kor aludtam mint a bunda.

Az idõnk szinte kerek 30 óra lett, nem a legjobb idõ, de azért bõven szintidõn belül, és a lényeg az volt hogy meglegyen, és meglett! Köszönöm társaimnak az utat, a szórakozást, és az élményt amit tudtak adni nekem!!
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20072007.08.08 19:25:04
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km. Mert egyszer ezt is ki kell próbálni :)


A gondolat már megvolt. Régóta megvolt. Még mindig emlékszem arra az estére, mikor büszke voltam az elsõ kitûzõmre, amit teljesítménytúrán szereztem. 1999-ben volt egy március végi napon. A kitûzõn Vasas Nagy 8-as 40 km-es teljesítménytúra felirat volt egy nyolcassal, tölgyfaággal, dombokkal, a Balatonnal, s rajta egy vitorlással. Le se tudtam tenni. Ekkor apukám elõhúzta a biciklistáskáját, melybõl számtalan kitûzõ és jelvény gurult elõ. Alig gyõztem végignézni õket. Némelyiken egyszerûbb, másikon cifrább rajzok, képek, címerek, teljesíthetetlen soknak tûnõ kilométerek voltak megfigyelhetõk. És akkor a kezemben maradt egy parányi kis jelvény. Hosszúkás kis levélke volt, zöld színû, rajta aranyszínû felirattal: Rockenbauer 130 km. Akkor éreztem valamit, hogy én is szeretném azt a jelvényt. És akkor, a kis tizenkét éves azt gondolta, neki soha, de soha nem lesz olyan…

A buszon ültem és szakadt az esõ. Nagykanizsa innen már alig 10 perc. Aztán megérkeztem. Itt csak éppen csöpögött az esõ. Így szálltam le a buszról a jól megpakolt nagyzsákkal, a környezetemben lévõ emberek fura tekintetével övezve. Látszott rajtam, hogy nem vagyok képben még azt illetõen sem, nekem merre kéne mennem, egy nõ mégis tõlem kér útbaigazítást, persze eredménytelenül. Aztán mikor egy körforgalomhoz érek, ahonnan a csónakázótó a következõ állomás, akkor már tudom, hogy nagyon nem jó helyen vagyok. Galadh Ereb-tõl, mint helyi erõtõl kérek útbaigazítást. Megyek visszafelé, de megint hiba kerül a gépezetbe, de egy bácsi szerencsére épp abba az utcába tart, ahol az iskola van, így hozzá csapódok. Pár perc múlva lihegve szólal meg, hogy alig bír engem követni, pedig neki csak egy kis szatyor van a kezében, nekem pedig egy hatalmas zsák a hátamon. Lelassítok, kérdez, mit fogok csinálni, mondom, hogy Rockenbauer, õ meg csak annyit: arról már hallott, az nagyon nehéz. Majd elfordul balra. Már látom az iskolát. Bízom benne, hogy hamarabb érkezem még így is, mint akik Pestrõl indultak fél órával korábban, mint én Lentibõl, de a folyosón már hallom a hangjukat, s röhögök magamon. Lefoglaltak egy egész tantermet a TTB különítménynek. Elmesélem nekik szerencsétlenségem, aztán kapok névnapi ajándékokat, amiken meghatódok. Begyûjtjük az embereket és mindenkit ráveszünk, hogy enni kell, méghozzá pizzát, így 9-en jól nekiindulunk a vendéglátóegységnek. A pizzériában a kiszolgálás sebessége vetekszik Villámkezû Dzsén-ével, közben még házhozszállítás is van, meg az áram is elmegy. Vándorköszörûs kapja elsõként a pizzát, aztán Feri lecsap Suvlaj nagypizzájára, de sokan így is neki köszönhetik pizzájuk teljes mértékû elpusztítását, mert hiába nem éhes, azért nagyon segít fogyasztani. :) Megérkezik Vándor Csillag, Petami, RitaB, Suvlaj (azaz Ferié), Kékdroid pizzája is, itt már sejtem, én fogom utoljára kapni. Valóban. Hozzák Zsotyekét, de nekem még várnom kell. Megy az evés, a végén Kékdroiddal versenyzünk, jobban mondva kérem, hogy egyen lassabban, hogy ne legyen annyira gáz nekem, hogy mindenki rám vár. :D

Összedobjuk a pizzák árát, egy ezres marad is pluszban, senki nem hiányolja, majd elfagyizzuk, vagy elkávézzuk holnap.

A szálláson táblaösszerajzolás, fürgyünk/ne fürgyünk, süteménypusztítás, majd alvás. Holnap sokat kell majd menni.

Reggel ki könnyebben, ki nehezebben kel. Én úgy érzem, inkább könnyebben. Mosakodás, gyorsan betárazom a cuccaimat a hátizsákba, aztán hamarosan már ott állunk az iskola elõtt, s kérjük a rajtbélyegzõt.

Itt van Galadh Ereb is, akit már idõtlen idõk óta nem láttunk. Hatalmas tömeg hömpölyög keresztül Palinon. Hamar elérjük az elsõ bóját, ahol megkezdem a mosolygó fejek rajzolgatását. Kreativitásomat maximálisan kiélhetem, mert Galadh rám bízza az õ lapját is, hogy rajzoljak rá. :)

Puha homokos az út, ami lassít, de visszafelé nem fog, állapítjuk meg, már ha eljutunk odáig. Még alig van reggel 8 óra, de már melegem van. Hosszúvölgytõl Homokkomáromig, majd azon át mûút, de utána földút, fel a felcseperedõ erdõn, ahol tudom, lemenni rosszabb. Fenn ismét rajzolás, most egy „H” betût is írok, mert kitaláltam egy vicceset, kíváncsi vagyok kijön-e a végére. Úttörés hamar jön, minden olyan gyorsan következik egymás után. Az erdõszéli mezõkön a fû teljesen ki van száradva, a lombok már õszülnek. Egy-két mocorkás után tüskéket szedegetek a lábamból. Találok egy koponyát is, de borzasztóan mély anatómiai ismereteim, meg minden arra mer következtetni, hogy nem embertõl származik. :) Oltárci vadászháznál vizet kapunk, meg paradicsomot, itt utolér minket Miki, aki a Rákóczin szerzett nekem plusz két perc pihenõt a Rákóczi fánál és a célban megnyugtatott, hogy nem csak én voltam csoffadt. :)

Valamivel arrébb vízvétel, utána meg az erdõszélen sárga hernyótalpas mezõgazdasági jármû. A következõ erdõ kicsit nehezebben járható, az úton nagy ágak vannak, ugrabugrálunk, bukdácsolunk. Néhányan leülnek, gondolom majd én is, de észreveszek egy cikláment, inkább azt akarom fotózni. Itt rámjött valami, mert folyamatosan kommentálom magyarul, s ha tudom, latinul is a felbukkanó növényeket. Mondtam, szóljanak, ha nem bírják már, de Kékdroid azt mondja, felõle mondhatom, õ majd a trafókat fogja. Átmegyünk egy réten, ahol a fû igen magasra nõtt és émelyítõ varádics szagot árasztanak a sárga fejû virágok. Két rajzolós pont van Hahót elõtt, ahol a lapok kétszer kettõ mosollyal és két betûvel gyarapodnak.

Egyszer csak elérünk egy fehér lejtõs utat, ahol kollektíven elkezdünk lefelé kocogni. Parádés jelenet, de én hamarosan inkább jobbra a leállósávba húzódok, s komótosan lépegetek lefelé.

Hahót, Flintstones presszó. 12:55 a pontos idõ. Hideg üdítû, zsíroskenyér, felfrissülés. Vándorköszörûs odaáll a Nagykanizsa tábla alá, csakhogy tudjuk, merre fogunk menni, miután elértük Rádiházát, a legtávolabbi pontot. Aztán besétálunk az óriások ösvényébe, ahol egészen lenn haladunk, az út széle magasan emelkedik kétoldalt, látni benne a fák gyökereit. Ha jól emlékszem, valahol itt volt az a jó kis mentaillatú növény, amibõl gondoltam, akár dezodorálni is lehetne. :) Már Söjtör felett voltunk a szõlõhegyen, ahol Vándorköszörûs sok szilvafa termését megkóstolta. Hamarosan számomra és sokak számára ismerõs utakon kanyargunk le a Deák házhoz. Vízvétel, Szurdok bögre reklám, pezsgõtabletta, majd start tovább. Kimegyünk Söjtörrõl, el a méregház mellett, majd át egy romantikus kis hídon, ahol lehetséges, hogy nem lenne célszerû csoportképet készíteni. :)

2006. október végén egy szombat dél környékén épp Új-hegyen majszoltuk a zsíros kenyeret Csicskenyével a Deák 20 teljesítménytúra keretében, mikor kitaláltuk, írunk pár kedves szót Gethének, Zsotyeknek és Sétálós Bácsinak, akik a Deák 70 teljesítménytúrán voltak. Mikor a kiszemelt elágazásnál a hídnál épp elrejteni készültünk az üzenetet, felbukkant Bálint és Zsotyek, akik elolvasták az irományt, de visszarejtettük, hogy Gethe is láthassa, aki viszont nem találta meg. Mi viszont, most így augusztus 4-én, több mint 9 hónappal az eset után ráleltünk a zacskóba rejtett üzenetre. Nem hittem volna. :) Furcsa érzés volt látni. Kicsit mintha visszamentünk volna az idõben. :D

Izzasztó melegben mentünk fel a poros úton a szántás szélén, - némelyek a szántáson - a domb tetejére, ahol a szél telehordta az arcomat és a számat homokkal. Így jár, aki tátott szájjal megy. :)

Pusztaederics szélén megcsodáltuk a szõrõs disznókat, meg a kicsiket. Rádiházán a szõlõhegyen majdnem rossz fele mentünk, de a kapitányság idõben korrigált, így szépen lecsorogtunk Rádiházára, ahol már várt minket RitaB, akit jól megöleltünk és õ is minket, pedig biztos szaglottunk már. :) A Csikós csárda udvarán tömegek ültek, pihentek, ettek-ittak. Nagyon jó helyen volt ez a pont, mert itt volt egy optikailag lefekvõs-leülõs domb, minek tövében elfért a csapat, s ahol jót ettünk Vándorköszörûs diákcsemegéjébõl, s szerencsére nem kellett megennem a mazsolát, mert kieszegették a tenyerembõl. :) Cr_Lupin üdvözölte csapatunkat, s még csoportképet is készített rólunk, majd visszatért Petamihoz (akinek szétszakadt idõközben a hátizsákja), õk innen ketten együtt indultak tovább. Jó kis vidámkodások után visszamásztunk az ismerõs domboldalon, egészen a kék sávig, amin meg továbbmentünk. Út közben ismét az ismerõs gyümölcsfák, bõ a szolgáltatás, RitaB is nagyon elégedett, s minden óhaja teljesül, mert épphogy elkezd almáról beszélni, megjelenik egy almafa. :)

Próbáltam felhívni anyukámat, hátha csurran cseppen a csapatnak az oldalasból, meg a csülökpörköltbõl, mert õk utólagos névnapot ültek a légvonalban nem egészen egy kilométerre levõ Balog-hegyen. Sajnos nem volt nála a telefon, így csak utólag derült ki, hogy jutott volna, de hát így jártunk. :D

Szentpéterfölde elõtt a tehenek szabadon mászkáltak az úton. Vándorköszörûssel próbálkoztunk, hátha belemennek egy csoportképbe, de bõgve elszaladtak, mi meg kikerekedett szemekkel, pislogva álltunk meg ott, remélve, hogy azért nem taposnak el minket. :) És túléltük. A Nap sugarai már alacsony szögben érték a földet, mire beértünk a faluba, ahol irányba vettük a presszót, ahol nem kimondottan a leghigiénikusabbak voltak a körülmények, de a kávé akkor is kávé, ha még a poháron van az egy hónapos elõde is. :D Igazából itt az tetszett nagyon, hogy Vándorköszörûs mekkora szemeket meresztett, mikor meglátta a kiszolgáló személyzet furcsa mosogatási szokását. :)

A hely látnivalóihoz tartozott, hogy láttunk egy embert telefonfülkébõl beszélgetést lebonyolítani. Aztán elfogytak a kávék, a kólák, elkészültek a csoportképek, s továbbindultunk. Mûúton kihosszantoltunk a faluból, elmentünk a kis tó, meg a vadászház mellett, a gáton készült egy árnyékos kép (Na találjátok ki, kik vannak rajta! – Én tudom bebebe!! :P :) ).

Beértünk az erdõbe és egyre erõsebben sötétedett. Galadh-al éreztük, hogy egyre merevebbek a lábaink így megszavaztattunk egy pezsgõtablettázós szünetet. Éjszakaisítottuk a sapkákat, beittunk, elindultunk, s már teljesen sötét, de gyönyörû csillagos volt az ég, mikor leértünk Lasztonyára. Innen felfelé mentünk. Egyfolytában szomjaztam és nem volt kedvem hozzá. A pezsgõtabletta elõtt hátsóperiféria voltam, utána közép, most megint hátsó traktus. RitaB-vel szépen felsunnyogtunk a domboldalra. A pincéknél gyertyafénynél vacsoráztak, iszogattak az emberek. Jó dolog az is, én mégsem irigyeltem õket. Jött erdõszél, aztán egész gyorsan Torhai forrás, onnan kicsit messzebb volt az úttörés a gerincen, de megleltük a furán kanyargós út rejtett zugaiban, ahol ijesztõ, nagytermetû éjszakai lények vadásztak ránk és még sikítottam is egyet, mikor belekapaszkodott egyikük a szempillámba. Bocsánat attól, akinek a dobhártyája bánta. :) Lispeszentadorján elõtt Vándorköszörûssel és Kékdroiddal megnéztük az eget úgy, hogy leoltottuk a lámpákat. Szép volt nagyon. Itt megint cipõkötõs gondjaim voltak, így leszakadtam, s a csillagok segítségével mentem a többiek után, mert átmentem sötét üzemmódba, s nem égettem a lámpát. Egyszer csak Repkényt kiabáltak, arra azért reagáltam, bár itt nagyon bekómáltam, azon gondolkodtam, vajon elesnék-e egyszer, ha most menet közben elaludnék.

Mentünk a sötét erdõben, a pocsolyákkal szaggatott, mocorkás úton, ahol egy elég fárasztó mondóka jutott eszembe, s ezt mondogattam magamban: „Bal lábat a jobb után, balt a jobb után, így mennek a túrázók végig a susnyán.” Egy-két helyen nagyon megült a hideg, így hiába volt rajtam a lila zizegõs, fáztam rendesen. Bázakerettye már nem volt messze, csak le kellett menni, de leültünk egy kicsit, hogy újra egyben legyen a banda. Mikor megérkeztünk, elõbb le, majd jobbra fel mentünk. Ott volt a presszó, az autó, az ellenõrzõpont. Épp akkor érkeztünk, mikor a pontõr a kistolmácsiaknak diktálta a 130-as feladókat. Ha akkor nem hangzott el tizenöt rajtszám, akkor egy sem. A csapat nagyobbik része benn foglalt helyet, odabenn volt Prince, Hófutó és Rushboy is. Mi Galadh-al kinn a hidegben ültünk, legyûrtem egy kólát, meg nagy nehezen egy tõle kapott fél szendvicset. Éhes voltam, de alig tudtam enni. Aztán jöttek ki a többiek, hogy induljunk. Én még berohantam a mosdóba, meg rám hivatkozva Vándorköszörûs is.

Mentünk csendesen a sötétben. Ereszkedtünk. Galadh-nak itt már jeleztek a térdei, vele maradtam hátul és énekeltem neki, hátha szórakoztatja, de ha nem is, legalább elterelem kicsit a figyelmét. :)

Elõzõleg apukámmal beszéltem telefonon, hogy õ délután kettõkor indult el Rádiházáról az éjszakai 70esen, mi meg 6-kor, tehát 4 óra elõnye van hozzánk képest. Mondta, hogy Budafánál figyeljünk, mert hiányzik sok fa, meg hogy eddig õt csak 6 olyan ember elõzte le, aki a 130 km-es távon indult.

Az arborétum elõtt a csapat megvárt minket. Befordultunk balra a kerítés mellett, ezt a részt már sokszor megjártam oda vissza a Rockenbauer éjszakai 40-es és az Olajos körút túrák keretében. Kissé keresgélni kellett itt a jelet, de irányban tudtuk merre tovább. Bementem az erdõ szélébe, elég járhatatlan volt, de ekkor már kiabáltak is a többiek, hogy megvan az út. Gyorsan utánuk rohantam. Az emelkedõn felfelé RitaB-vel beszélgettem és a lámpáján élõsködtem egy darabig, mert az enyém csontra lemerült. Aztán betettem az aksit, azzal már kihúzta reggelig. A csapatnak most valami csendes hulláma lehetett, mert Kistolmácsig jóformán csak Rita és a saját hangomat hallottam, jó hangosan énekeltünk Tankcsapdát, meg Beatrice-t az erdõben. :)

Kiérve az erdõbõl szép tiszta idõ volt, nem volt köd, mint tavaly. Kiértünk az útra, s Galadh megígérte, hogy elénekel nekem egy számot, aminek Bizalom a címe. Ígéretének még Kistolmácson eleget is tett, bár a szöveg hiányzó részeit telefonos segítséggel szedte össze. :)

Az ellenõrzõponton kaptunk jó kis menzás teát, rövid pihenõ után újra útnak eredtünk. Itt megint egy álmossághullám lett rajtam úrrá. Ráadásul technikai szünetet is kellett tartanom, így mindenkitõl elmaradtam. Kissé hûvös volt és sötét volt és egyedül voltam és féltem. Hiába tudtam, hogy a többiek sem lehetnek 5-10 percnél messzebb. Nem szóltam senkihez, még akkor sem, mikor megláttam õket, mert olyan aranyosak voltak, hogy megvártak. Pedig nagyon hálás voltam nekik. Borsfáig azonban még kellett menni, itt kicsit el voltam anyátlanodva, lehet a sötét, vagy nem tudom… Már éreztem a kis gombócot a torkomban, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de megbeszéltem magammal, hogy kemény csaj vagyok, ezért nem sírtam. :D

A többiek már a buszmegállóban ültek Borsfán, mikor odaértem, s indultak volna tovább, de mondtam, hogy lábat szeretnék masszírozni, meg álmos vagyok, meg antiszociális és olyan aranyosak voltak, hogy minden földi jóval elláttak. Ritától kaptam pisztáciát, meg pezsgõtablettát, Kékdroidtól meg szõlõcukrot. Elkezdtünk valamin poénkodni és eszembe jutott egy vicc, amit elõadtam, bár elszúrtam a poént, de nevettünk. Ekkor valaki megjegyezte, ha ez az antiszociális hullámom, hát sose legyen rosszabb. :)

Nemsokára továbbindultunk és nagyon hamar ott voltunk Valkonyán, ahol a Eurotrip címû filmet reklámoztuk azoknak, akik még nem látták. Ettünk-ittunk, feltöltõdtünk, aztán belesétáltunk az erdõbe, a sötétbe, de tudtuk, egy-másfél óra múlva már világos lesz.
Azok a helyek, ahol tavaly, vagy azelõtt hosszasan bolyongtunk, vagy eltévedtünk, most élesen éltek emlékeimben. Azért arra nem voltam alkalmas, hogy vezessem a csapatot. :) Zsotyek, a csapatkapitány, mint a túrán általában, most is élen járt. Még azon az irtáson sem tévedtünk el, ahol mások órákat bolyongtak. Mikor felértem egy-egy emelkedõ tetejére, ezt mindig valami degenerált hangon megjegyeztem, legalább szórakoztattam a többieket, mert itt már tényleg nem voltam túl beszédes. Már világosodott, mikor jött valami irdatlan meredek és hosszú lejtõ, ahol elég mufurc lettem, s leültem, gondoltam, ha nem megyek le egy óra után sem, csak elmennek a többiek. Aztán egy 5 perces ücsörgés után jobb kezemmel oldalra nyúltam, s egy pont nekem méretezett botot halásztam ki az avarból. Ez lett a segítõm és csak úgy süvítettem lefelé a lejtõn. :) Elértük újra a pontot, ahol tegnap reggel másfele mentünk tovább, most már csak az a bizonyos 17 km van hátra. A meredek lejtõn mindenki a saját tempójában ereszkedett, megbeszéltük, majd lenn a mûútnál találkozunk. A Nap most kezdett felemelkedni úgy igazán, készítettem egy hatásvadász képet, majd egész gyorsan lenn voltam, gondoltam, jobb hamarabb túl lenni rajta. Lenn ittam, meg lefeküdtem az aszfaltra, aztán leért Vándor Csillag és Galadh Ereb is.

Elindultunk. Itt egész jól ment a menet, mert egy darabig az élbollyal haladtam. :) Homokkomáromban utolértük aput. Beszélgettünk vele egy keveset, aztán jött az ismerõs út, ahol úgy döntöttem, milyen jó lenne nekem mezítláb a hûvös homokban. Vándorköszörûs ott maradt velem, de pár perc menetelés után mégis inkább mégis a cipõt preferáltam. Az út sokkal hosszabbnak látszott, mint mikor szembõl jöttünk. Vándorköszörûs rendkívül aranyos volt, mert nekem itt nem volt igazán erõm beszélni, de õ szóval tartott és hamarosan megérkeztünk Zsigárd házhoz, ahol kaptunk ice teát, meg pecsétet. A csapat a fa alatt ücsörgött, Vándor Csillag aludt, apukám a falnál ápolta a lábait.

Aztán elindultunk az utolsó 7 km-re. Galadh Ereb megjegyeze, még sosem látott ilyen csoffadtnak, mondtam neki, hogy én sem õt, aztán jót nevettünk magunkon, hogy mit szenvedünk itt, mikor 130 km-t mentünk, hát mikor legyünk fáradtak, ha nem most. :D
Aztán õ gyorsabb tempóra kapcsolt, én meg komótosan meneteltem a botommal. Vándor Csillagban emberemre leltem, mert neki sem volt kedve rohangálni, így megbeszéltük, hogy a lábunk már nem élvezi a túrát, de attól mi még igen, úgyhogy ne siessük el az utolsó kilométereket. :) Röhögtünk és leültünk egy hídnál, ahol rövidesen csatlakozott apu is, majd Galadh hívott telefonon, hogy várnak minket. Pár perc múlva láttuk õket, s tudattuk velük, hogy nekünk nagyon nincs kedvünk rohangálni, úgyhogy menjenek be Ritával, akinek 11-ig van szintideje, nekünk még 3-ig, úgyhogy ráérünk. :) Végül elindultak, mi meg röhögtünk tovább.

Megláttunk egy buszmegállót, ahol újabb leülést szavaztunk meg. Nagy lendülettel ültem le a padra és a hûséges botom kettétört. :S Sajnáltam nagyon, de gondoltam ez biztos jel, hogy saját erõbõl tegyem meg a túra végét. Innen kicsit gyorsabban mehettem, legalábbis Csillag azt mondta. Aztán alaposabban tanulmányoztuk mozgáskultúránkat, s nevettünk. Azon gondolkodtunk, ha jönne a kerékpárúton egy néni járókerettel, akkor elvennénk tõle, meggyõznénk, nekünk jobban kell. :D Aztán egy lépcsõn ülve a félig alfában levõ Vándorköszörûs – Kékdroid – Zsotyek trió megvárt minket. Kedves volt tõlük. Az utolsó métereket így együtt tettük meg. Még beértünk mi is Rita szintidején belül, aki a célban már tisztán, megfürödve várt minket.
Jó érzés volt, de azt is tudtuk, hogy vége a mesének. Vége a túrának. Készítettünk célfotót, igaz a hetesbõl Galadh már hazaért, mert apukája elvitte.
Kóma a tanteremben, kis sütievés, fürdés, alvás. Még a buszmegállóba ki kell sétálni. Az achilleszem bedurrant, de Vándorköszörûs felkapta a nagyzsákom és kikísért, ezer köszönet érte.

Köszönöm Mindenkinek, aki ott volt, aki bíztatott, akinek volt egy kedves szava hozzám. Sokat jelentett, hogy Veletek mehettem! Remélem lesz még ilyen. :)
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.08.08 00:26:10
megnéz kekdroid összes beszámolója
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130

Kora délután van és nézem a haragos Balaton hullámait, ahogy kellemesen alacsonyan telített vonatom utat hasít magának az egyre kövérebb esõcseppek között. Nagykanizsán már ennek az esõnek csak a kistestvére fogad, nem veszem fel a kabátot, pólóban vágok neki a városnak. A városnak, amelyrõl viszont nem tudom, hol találom meg benne a rajthelyként - és szállásként szolgáló Dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumot, viszont a fõtér környékén kedves helybéliek segítenek (nézd, a srác síbottal van!). Aránylag hamar érem el az iskolát, közben szépen elzsibbad a nagyobbik táskát hurcoló karom. A rendezõség jelen lévõ képviselõje megnyugtat, hogy nem ott kell megvárnom az adminisztrációért felelõs személyt, hanem elfoglalhatok egy számomra szimpatikus zugot az egyik tanteremben. Az iskola állapota a várthoz képest kellemes meglepetést jelent, egy teremben ismerõst fedezek fel, Ferit, aki mondja, menjek egy teremmel tovább. Az egy teremmel továbbként jellemzett szoba mindenféle ismerõst rejt, alig gyõzöm üdvözölni õket, nagyon jólesik, hogy találkozunk. A teljesség igénye nélkül (elnézést, ha kihagyok valakit): Kerek Repkény, Vándorköszörüs, RitaB, Vándor Csillag, Zsotyek, Sétálós Bácsi, Petami, valamint Suvlaj, aki hirtelen másodszor is bemutatkozik, pedig a Kinizsin mintha már láttuk volna egymást :))). Becserkészünk egy pizzériát, ahol a pincérnõ vélhetõen maga süti a pizzát és személyesen intézi a házhozszállítást is, végül mindenki kap valamiféle étket, az én tésztakorongomon mozzarella helyett szalámi kínálja magát, annyira azért nem nagy hiba.

Az iskolában még megjelenik DJ_Rushboy és még jópár ismerõs (Péter sporttársat is mintha láttam volna). Elõkerül némi erõsen koncentrált szénhidrát, sütemények formájában, ha jók az emlékeim, volt kókuszos sütemény Kerek Repkénytõl, kexalámi RitaB-tõl és marcipános muffin á la Zsotyek. Mértékletesebb fogyasztás után rövidesen mindenki próbál aludni, én próbálok nem gondolni a holnap várható eseményekre, a melegre vagy esõre, a jelzésekre, illetve hiányukra, most csak az alvás és a nyugalom kell, hogy betöltse gondolataimat. Ezzel el is szundítok, egy pillanaton belül azonban ébresztõórák (telefonok, már az óra fogalma lassan, de biztosan átlényegül) különféle dallamai hasítják szét el sem kezdõdött álmomat, reggel van. Pillanatok alatt összedobálom az útiholmit, nem kihagyva a vasalót és a hajszárítót sem, valamint keverek egy kis izolöttyöt másfél liter eredeti kanizsai csapvízbõl. Ily módon felkészülve minden létezõ megpróbáltatásra, csatlakozom a fent már írt tagokból (kiv. Sétálós Bácsi, Feri és egy idõ után Suvlaj) álló, reggel Galadh Erebbel kiegészülõ kis csapathoz, megtiszteltetés volt, hogy velük túrázhattam, most is köszönöm, hogy elviselték néha mogorvába átlépõ hangulatomat. Az este már végrehajtott nevezés révén csak egy rajtbélyegzõt kell kérni a feltûnõen méretes igazolólapra, amelyen a rajtidõ mindenkinek azonos, reggel 6 óra. A bélyegzõlapon kívül mindenkinek jár egy szintmetszet, résztáv adatokkal, valamint egy A3-as méretû térképvázlat, amely az itiner szerepét is betölti. Az itiner szerepében Zsotyeket tisztelhette testületileg társaságunk, néha Vándorköszörüs asszisztenciájával. Immár lebélyegzett papírokkal nekivágunk a hosszútávnak, kissé szétszóródva, mindig más és más felállásban, de sosem nagyon eltávolodva egymástól.

Nagykanizsa ezen városrésze nem teljesen ismeretlen számomra, de autóból mintha rövidebbnek tûnt volna. Még Palin elõtt áthaladhatunk az épülõ autópálya alatt, a mellettünk futó 74-es fõút forgalma éppen csak éledezik, azonban már így is várom, hogy eltávolodjunk tõle. Palinon majdnem teljesen végigtalpalunk, amire elérjük a Kék sáv jelzést. Átkelve a zalaszentiváni vasútvonalon és a nem túl bõvizû Principális-csatorna vashídján eszembe jut, holnap már remélem várni fogom, hogy ezt a két jellegzetes pontot elérjük. Homokkal borított földutakon, eleinte nyílt területen, majd erdõbe érve jutunk el Hosszúvölgyre, végig beszélgetve (ez utóbbi az egész túrát jellemezte, szerencsére :)). Közben bójánál igazoljuk áthaladásunkat az ellenõrzõhelyen. Itt tûnik fel elõször kölcsöntáskám elsõ hátránya: nehézkes a papírmunka intézése, nem lévén megfelelõ közelségû és méretû zseb rajta. Közben elérünk Homokkomáromba, még igen vidáman elsétálva a kegytemplom mellett és a következõ emelkedõkön. A helyi erõ (Kerek Repkény, illetve Galadh Ereb) megnyugtat, hogy itt visszafelé is kell még jönni. Obornakot csak messzirõl csodálhatjuk meg, innen felfelé kell menni a hegygerincig, amely inkább dombgerinc, viszont elég meredek ahhoz, hogy megint jó szolgálatot tehessenek a túrabotok. Itt megint bóját látunk, filctollal kiegészítve, csakúgy, mint késõbb az ún. Úttörésnél. A kilátás, amikor felbukkan, lenyûgözõ, csakúgy, mint az erdõk. Ez utóbbinak mindenféle fajtáját megfigyelheti az errejáró, az idõs, méltóságteljestõl a fiatal, aljnövényzettel sûrûn benõttön át a mindig ködösnek tûnõ fenyvesekig. Elképesztõ, fõleg ilyen távon, hogy az út aránylag nagy hányadát erdõben tesszük meg.

Oltárc vadászháza elõtt kisvasút sínei tûnnek fel itt-ott, nem tudom, mûködik-e még ez a szárnyvonala Magyarország legkiterjedtebb keskenynyomközû vasúthálózatának. Remélem, igen. A vadászház elõtt kapunk némi innivalót és egy szem paradicsomot, fentebb, a háznál a csapból bõvebben töltekezünk, valamint egy állapotfénykép is készül. Rendkívül fantáziadús nevû ellenõrzõhelyek követik egymást az egyre jobban tûzõ nap alatt, ilyen a "Szõlõhegy széle" és a "Dombtetõ". Egész gyakran pótolhatjuk gyümölcshiányunkat az út szélén sorakozó szilvafákról, közben szép tempósan szedve a lábainkat a kitûnõen járható utakon, végül kellemes lejtõn eljutva Hahótra, túránk elsõ jelentõsebb állomására. Még a falu határában kollektív lábnyújtásra kerül sor, kíváncsi vagyok az erre utazó autósok gondolatvilágára, a faluban néhány fiatal kíván jó utat :). A rajzfilmsorozat-nevû vendéglõben az extra méretû pecsét mellé jár némi zsíros-/vajaskenyér, sokak nagy örömére, bent pedig egész olcsón mérnek mindenféle üdítõt és a számomra lassan elmaradhatatlan fagyit. Nem idõzünk túl sokáig a ponton, továbbmenve felbukkan Csanya, ezúttal utcanévtábla formájában. Hosszabb idõre búcsút veszünk a 74-es fõúttól, szõlõhegyet keresztez utunk ismét, mindössze egy jelzésváltás jelentene némi változatosságot, ha útitársaim nem tartanának szóval. Még egy bóját érintve érjük el Söjtör nevezetes faluját, Deák Ferenc szülõhelyét, egészen pontosan a szülõházat, amelynél kisebbfajta lakomát csapnak páran Galadh Ereb elképesztõ méretû szendvicskészletébõl. A falut elhagyva Zsotyek egy hídnál koordináták nélkül elhelyezett geoládát (inkább geo-nejlonzacskót) talál, még Kerek Repkényék hagyták ott a Deák tt-n, az üzenet igen jó állapotban vészelte át a telet.

Pusztaedericsrõl nem sok marad meg bennem, éppen, hogy a falu szélén vágunk keresztül, az azért feltûnik, hogy elég nagy a drága német személyautók aránya. A változatosság kedvéért újra szõlõhegyre visz utunk, amelyen egy oda-vissza 400 méteres kitérõt is teszünk, mert arra szebbnek tûntek a szilvafák. Gyors korrigálás után az elsõ lejtõt megfutva (lejtõt, szigorúan), valamiféle szálloda mellett jutunk Rádiházára, számomra ez a lélektani félút, legalábbis így készültem. Petami itt válik ki a társaságból, helyére - heten vagyunk, mint a mesterlövész - RitaB áll be, a 70-es táv résztvevõjeként. A helyenként sejtelmes hangulatú délutáni erdõ azonban hív minket, így nem tartunk túl hosszú pihenõt a nagyon kedves pontõrök és a többi sporttárs társaságában, hosszú út áll még elõttünk. Az imént futva egész kellemes lejtõ egész kevéssé kellemes emelkedõbe csat át, a gerincre felérve üdvözlöm legutóbb a Börzsönyben látott Pétert (akkor mégis õt láttam elõzõ nap az iskolában). Nemsokára megint - számomra - új utakra lépünk, amikor a rádiházi csiki-csuki véget ér és nagyon szép úton haladhatunk Szentpéterfölde felé (errefelé divat a minél hosszabb falunév, aki nem hiszi, nézzen rá a térképre), mellõzve egy méltatlankodó tehéncsordát. A faluban DJ_Rushboyt és Prince-t (akit eddig szintén nem ismertem) látjuk az ÁFÉSZ kocsmánál, ez utóbbi forgalmán a túra elég nagyot lendít. Kóla, csoportkép, csoki, ekkor jut eszembe, hogy nálam van valamiféle másik igazolófüzet is, nem ártana bélyegzést kérni, szívesen adja a pultos. A már említett kisvasút helyi ága mellett tovasétálunk, majd impozáns vadászlakot láthatunk, bekerített tóval. A sejtelmes jelzõt egyre inkább kiérdemli az erdõ, ahogy gyalogolunk bele az estébe, a sötétedésbe. Egy jellegzetes kanyar környékén éjszakai üzemmódba kapcsolunk, ki-ki a maga ízlése szerint: sapka megfordít (nem csak én), lámpa bekapcsol (mindenki), láthatósági mellény felkerül (tudom, idegesítõ, de látnak). A jelzésekre nem lehet panasz, tökéletesen követhetõ az út, néha, egy-egy letérésnél kell figyelmesnek lenni. Amire Lasztonyát elérjük, már teljesen sötét van, úgy kérdezem meg, melyik faluban járunk éppen, mert az ep. - kezdem megszokni - nem településeken fordul elõ ezen a szakaszon, hanem csupa izgalmas helyen, mint amilyen az "Úttörés a gerincen", az "Erdõszél" - ebbõl kettõ is van, vagy a "Nyiladék". Az egyik ponton mindenféle zümmögõ nagydarab lények kóvályognak a sötétben, többször nekiütközve valamelyikõnknek, ez nekik sem jó és nekünk sem, érthetetlen ez a magatartás. Másutt kedélyes társaság borozgat a nyaraló teraszán, én pedig talán kezdek szomjas lenni.

A Torhai-forrásnál eszmélek, hogy az atlaszom mindig bõvizûnek titulálja, nos, biztos régen írták, hiszen most alig szivárog némi víz belõle. Sebaj, rögvest beérünk Lispeszentadorján érintésével Bázakerettyére (a szöveg jórészét a falunevek fogják kitenni, elnézést érte... :)), még valami helyi érdekû távvezeték nyiladékát is megcsodálhatjuk, nappal nagyon idegesítene a nyílt szakasz. Ami még feltûnik, hogy az idõ a nappali meleghez képest jócskán lehûlt, igencsak fázom, pedig rajtam nem is rövidnadrág van. Jólesik Bázakerettyén a kocsma fedett helyisége, még ha oly büdös is van. Ami még jólesik, az a 2x3 dl kóla és a frissen fõzött kávé, ennek is a feladata, hogy átsegítsen az éjszakán. Ropi is van, Vándorköszörüs támogatásával összehasonlíthatom a szezámmagos változatot a sóssal szemben. Tovahaladunk, momentán aszfaltúton, egészen Budafáig, amely arborétumáról nevezetes, amely pedig éppen nem tart nyitva, még a mi kedvünkért sem. Így a látogatást késõbbre halasztom, kicsit odébb a bójánál viszont szépen felírom a számot is, most nézem, ez bizonyul az utolsó filctollas ellenõrzõpontnak. A kisvasút személyforgalomra nyitott, egyik fõ ágánál jutunk ki az országútra, hideg van és a mellettünk lévõ tó csak erõsíti a hidegérzetemet. A forrás vize viszont nagyon finom, táskámra kapcsolt bögrém megint jókor van kéznél. Kistolmács hangulatos falujában hangulatos ellenõrzõpont van, teát kapunk, leülünk és már várom a beharangozott sûrû emelkedõs szakaszt, legalább nem lesz ilyen cudar hideg. Aztán eszembe jut, hogy Valkonyától ígérték a huplikat, de a szintmetszetrõl valami most is rémlik. Néhány kanyar után meg is érkezünk Borsfára, ahol megint pihenõt kell tartani, javítani az antiszociális hangulaton némi evészettel. Elzúg néhány autó, némelyikük lekapcsolja a reflektort is. Továbbsuhanunk Valkonyára, egészen hamar elérjük a túra névadójáról elkeresztelt turistaházat, ahol a kedves pontõrök nem gyõznek magyarázkodni az ittalvó társaság által hagyott rumli miatt. Viszont megkínálnak mindenféle kenyérrel, még Piros Arany is van, nálam ez egy nagy piros pontot jelent. Viccmeséléssel próbálunk lelket verni egymásba, többé-kevésbé sikerrel, rajtam a hideg jobban fog, mint az általános hajnali fáradtság, legalább megoszlik a figyelmem a kettõ között.

Valkonya után aztán meglátom, mire is gondoltak, amikor a dombtetõket említették. Vándorköszörüs, Kerek Repkény, korábban Petami is csupa jót mondott a tereprõl és az eltévedési lehetõségekrõl, el nem tévedünk, de dombokból azért megárt a sok. Huszonnyolcnál talán eltévesztem a számolást, de van még több is. Némelyik völgy egészen szépnek bizonyul, némelyiket logikátlan útvonalon kell keresztezni, némelyik lejtõ pedig egyszerûen nem ér véget. A Szondin bevált taktikával lefut... kocogok az aljába, onnan figyelem meg az érkezõ társaságot, állapotfotót készítve fejben, nem is olyan vészes a helyzet. Zsotyek, RitaB, Vándorköszörüs egyáltalán nem látszik fáradtnak, Kerek Repkény, Vándor Csillag is jobb állapotban van, mint azt mondták még Borsfán, Galadh Erebnek pedig ha nem fájna a térde, nem mondanám meg róla, hogy annyit ment, amennyit. Következik a technikás fejezet, itt könnyû eltévedni, kicsit összetorlódik a mezõny. A jelek azonban mégis megkerülnek, csakúgy, mint a majdnem egy napja (kb. 2x órája) látott bója, amelynél most nem kell irkálni, a pont a nappal kellemetlen emelkedõ, most hasonlóan kellemetlen lejtõ aljában vár, víztartállyal. Észreveszem, hogy a tájra egy ideje, mintha kevésbé figyelnék, inkább a lépteim kötnek le, továbbá próbálok valamit beszélni. Azt tudom, hogy mintha ismerõsnek tûnne az út, illetve, hogy Homokkomáromtól már alig lesz némi jelentéktelen szintemelkedés. A templomnál leülünk várni egy kicsit, erõt gyûjteni a hátralevõ szakaszra, illetve napelemeket tölteni :).

Innen Galadh Erebbel - íjászati szakreferens - talpaltunk együtt, beérve Kerek Repkény édesapját, akit elõször maga Kerek Repkény sem ismert fel, ezt betudhatjuk a kedvezõtlen fényviszonyoknak :). Már Hosszúvölgynél járunk, amikor népesebb társaságot elõzünk, megismerem a gyomaendrõdi sporttársat a Szondiról. Zsigárd meg csak nem akar közelebb jönni. Azon kezdünk filozofálni, hogy nem hagytuk-e ki a pontot, de a térképvázlat végül is a kanyarhoz írja, valóban, kis ház udvarán várnak Zsotyekék, bent pecsét és tea fogad, Galadh Ereb leül, én kimegyek, mert ott jobb idõ van. Várunk, meglepõen keveset, Vándor Csillag gumicukrot kínál és vízszintesbe helyezi magát, Kerek Repkény és Vándorköszörüs is befut, igazolás, indulás, az elsõ buszmegállóig. Megbeszélünk valami futást a célig, nem kell túl sokat alkudni, hogy az 50 méter inkább 5 legyen. A buszmegállóban megcsodáljuk a kamerás megfigyelésre utaló feliratot, bevárjuk a többieket és az elképesztõen hosszú Palinon keresztül talpalunk a cél felé. Elképesztõ és hosszú utunk kísérõjeként Bz motorvonat zakatol Nagykanizsa pályaudvara felé, az autópályánál látni. Igen, amit látunk, az a fõtér. Mégis. Itt RitaB és Galadh Ereb ellép, elõbbi a szintidõ miatt, utóbbit várják a célban, elbúcsúzom, örülök, hogy megismerhettem. Hárman leülünk valami bolt lépcsõjére, küzdünk a szemhéjak belülrõl történõ nézegetésének kényszerével, nem érzem magam fáradtnak, a lábam sem fáj, de rettentõ álmos vagyok. Társaim is hasonló állapotúnak tûnnek, de mégsem sikerül elérni, hogy a beérkezõ Kerek Repkény és Vándor Csillag egy teljesen alvó Vándorköszörüs - Zsotyek - Kékdroid triót fotózhasson :). A célnál RitaB jön elénk, Sétálós Bácsi tapsol, mégis sprintelünk a célhoz. Gratulálunk egymásnak, itt én is még egyszer gratulálok mindenkinek és szintén még egyszer köszönöm a megtisztelõ társaságot!
Még tartok egy kis pihenõt, közben megjelenik a színen Suvlaj is, õ sem néz ki egészen frissnek, pedig már beért :), bent mindenki dõl, amerre lát - vagy éppen már a fáradtságtól nem lát, kapok még némi süteményt, legvégül búcsút véve mindenkitõl elsétálok a vasútállomásra, mert valami stílszerûvel kellene befejezni a hétvégét...

 
 
 Túra éve: 2006
SpotTúra éve: 20062007.03.22 19:58:38
megnéz Spot összes beszámolója

Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km

- Hogy mit is keresek már megint Nagykanizsán? Talán jobb lenne, ha nem kérdeznéd meg, azok után, amit két évvel ezelõtt éltem át itt! De… ha mégis, akkor nem tudom, talán az emlékek… a szenvedéseim emlékei. Mit tudom én! A lényeg, hogy megint itt vagyok, beneveztem, és lefekvéshez készülõdök az egyik tanteremben. Miki is megjött már, együtt megyünk holnap.
Reggel van, 4:50. Kászálódok, a többiek is ébredeznek, egymás után szólalnak meg a telefonok ébresztõi. A folyosóról álmos csoszogások, ajtórésnél vállravetett törölközõk, fogkeféket szorongató kábult készülõdõk.
Aprósüteményt majszolok, túrára készülök, agyamat trenírozom, adrenalint érzek ereimben, indulnék.
Szedelõzködök, mindent eligazítok magamon, hátizsákomat a hátamra kanyarítom, botjaimat széthúzom, bakancsomban próbálgatom a lépéseket.
6:00! Már regisztráltunk és indulunk. Nem túl erõs tempóban ballagunk a végelláthatatlan betoncsíkon a város pereme felé. A járda helyenként meztelen csigákkal van teli, van széttaposott meztelen csiga, van élõ, még mászó meztelen csiga, van széttaposott és megszáradt meztelen csiga, és van a cipõnkre ragadt meztelen csiga!
Bámulom a sok-sok gyalogló túratársat, ahogy hosszú csíkban, széthúzódva, megtöltik a keskeny kerékpárutat. Elhagyunk egy kápolnát, egy parkkal körülvett régi villát, az eget kémlelem, sötét szakadozott felhõk vonulnak.
Lefordulunk az útról, enyhe lejtõn ballagunk. Megjegyzem, - ha holnap visszaérünk ide, valószínûleg nem fog valami jólesni, ez az enyhe emelkedõ sem! Bár… – gondolkodom el a dolgon – nem bánnám, ha már itt tartanánk.
Vasúti átjáróban nézünk körül, megyünk át, a vonat nem jön, a jelzõ ütemesen villogja fehér fényeit. Vasrácsos híd patak felett, fejem fölé magasodó gazfalak a szekérút két oldalán, ezt lefotózom, ilyet ritkán látni, pocsolyákat kerülgetek, vagy lazán átgyaloglok rajtuk.
Homokos talajon süppedünk, csúszkálunk, érünk a zsigárdi pecsételõ helyhez, amely egy kerítésre akasztott bója, filctollakkal.
Sorba állunk, nézelõdök, vannak hosszúnadrágos bakancsos, rövidnadrágos bakancsos, hosszúnadrágos sportcipõs és még sokféle öltözetû túratársak. Van, akinek a hátizsákján tartalék cipõ lóg, van, akinek mindkét oldalán üdítõs üvegek látszanak, vannak gyerekek és felnõttek, sõt még lányok is, és van negyvenes táv is.
A kerítés végén balra fordulunk, rövid séta, csaknem sötét, lombokkal takart, téglatörmelékkel teleszórt, nedves talajú erdei út. Kerítés mögött, iszonyúan mocskos vizû, hatalmas pocsolya, vaddisznós álomdagonya.
Gyaloglók között egyre nagyobb hézag, széthúzódó mezõny, gyorsabb és lassúbb gyaloglók, megszûnõ tömeg, nem bánom.
Kerítés mellett ballagok, ballagok, ballagok, homokos talajon keresem bakancsommal a biztosnak tûnõ fogást. Hosszúvölgynél az aszfalton balra fordulunk, és az utat szegélyezõ élénk zöld növényzetet csodálva koptatjuk bakancsainkat a hullámzó betoncsíkon.
Homokkomárom házai közt néhány bámészkodó falusi kísérõ szemei követnek a település közepéig, megpróbálunk vásárolni a közértben, a bolt nyitva, eladó sehol, nem várunk, megyünk tovább.
Alattomos, halvány fájdalom a jobb sípcsont tájékán, megrémülök, az elmúlt évben többször kiújuló érgyulladás, küszködök ellene. Nem mondom társamnak, reménykedek, hogy elmúlik.
- Szia! – köszönök rá egy ismerõs arcra. Õ nem nagyon emlékszik. Tavalyelõtt együtt mentünk éjszaka, ugyanezen a túrán – mondom neki. További értetlen arckifejezés. Nem kézilabdázol véletlenül? – teszek fel egy kérdést, mivel elbizonytalanodok. – De igen. – válaszol. Azután a további néhány mondattal sikerül behatárolnia ki is vagyok tulajdonképpen.
Mindig jó régi ismerõsökkel összeakadni, és emlékezni, mi is volt akkor, azon a túrán.
Felballagunk a templomhoz, azután a templom mögé, ahol egy igen haragos eb veti magát a kerítés drótjának, vicsorít, dobbant a lábával, ránk rontana, nem teheti.
Távolodunk, ütemesen lépegetünk, meredeken lefelé sietünk, murván csikorog talpunk, felfelé zihálunk, kapaszkodunk. Fent ismeretlen táj, tarvágott erdõ, két éve még erdei út. A levágott erdõ széle bükkös, fantasztikus látvány a szürke törzsekbõl álló hosszú sorfal. Lassan közeledünk hozzá, végül elnyel, magába fogad a még álló erdõ.
Agyagos talaj, mély keréknyomok, botladozunk, ferde talajon, kifordult bokával csúszkálunk, esõvíz hordalékán süppedünk.
Obornak szürkésfekete aszfaltján zoknicsere, út fölé belógó üde zöld lombok, csalánnal benõtt útpadkák, rozsdás szalagkorlát. A völgyben megülõ zöld illat, káprázatos rovarvilág döng, zúg, repked. Élvezem, kedvelem ezt a tájat.
Balra letérek, a burjánzó aljnövényzet mellig ér, helyenként teljesen ellep, betakar. Csemetésben zihálok, középen két keréknyom között méterre kiálló agyagkúpon próbálunk megmaradni a meredek úton. Felérve, néhány lépés után, enged a görcsközeli állapot, bóját jegyzünk, gazos úton haladunk, menetelünk enyhén felfelé.
Keresztezõdésben tanakodás merre, én tudom, két éve itt tévedtem el, nem hiszik, igazam van. Jobbra, lágyan hullámzó dombok, csemetéssel fedett hajlatai gyönyörködtetnek, elõttünk bükkös szürke fala, vidáman lépdelek a kerékszabdalt talajon.
Völgyben kisvasút nyomvonala, sínje girbegörbe, képzeletbeli vonatot látok, ide-oda dülöngélve halad tova. Hosszú völgy, keskeny tisztás. A síneket egy darabon felszedték, elszállították.
Kisebb erdõ, tisztás, apró csapás, talán állatok taposták ki, most jelzett út. Fák, gallyak keresztbe-kasul, árkok szabdalják ösvényünk, ugrunk, kerülünk, elhajlunk.
Pont. Vidám csapat falatozik, barackot osztanak, a túrázók falnak, csatlakozunk, pecsétet gyûjtünk, csöpögõ gyümölcsöt majszolunk, fapadon pihenünk.
Tisztásokon, erdõkön, mezõkön vágunk át. Hosszan kapaszkodunk kuszán nõtt erdõ fái között, hegytetõn házak, pincék. Hulló vakolatú, rönkfákkal megtámogatott házak, mohás régi cseréppel, takaros délcegen álló, újcserepes ház, széles keményre döngölt földút mellett.
Csodálom a kibontakozó fantasztikus tájat, a sokféle színt, a felhõk fátylas vonulását az égen, a sötétebb, világosabb parcellák váltakozását, a távoli dombok oldalát sötétzöldre festõ erdõket, a felhõk árnyjátékát az egyenetlen felszínen.
Két éve kegyetlenül szakadó esõben értünk ide, sokan menedéket keresve álltak be minden lehetséges helyre.
Nézem az elõttem gyalogoló embereket, és jó érzéssel tölt el, hogy részese lehetek ennek a kalandnak. Gyalogolok, küzdök, zihálok és mégis élvezem, sokszor azt sem tudom, hogyan vagyok képes tovább menni, mégis mennem kell. Látom a többieket és tudom, hogy õk is küzdenek, nekik sem könnyû és megyünk tovább mindannyian. Ilyenkor úgy érzem mindenki, aki ezeken az utakon velünk gyalogol, ugyanaz az ember. Mindenki búsul, ha valakinek ki kell szállni, ha valakinek abba kell hagynia ezt a nagyszerû próbát, de a maradék megy tovább, és minden lépéssel közelebb kerül a célhoz.
A mezõk színei, illatai, a madarak éneke elmarad és újra éled, minden egyes tájrészlettel. A gondolataim úgy csapongnak, ahogy a nehezebb és könnyebb szakaszok váltogatják egymást. A dombtetõrõl lefelé menet messzi tájakra látni, jelleg fa magasodik a többi növény fölé, sárguló gabonaföld, zöldellõ legelõk, mezõk, irtások.
Lábszáramban a fájdalom tovább fokozódik, ijedten riad meg a lelkem, nehogy valami komolyabb baj legyen, ugyanakkor félelem, hogy nem tudok végig menni.
Élesen jobbra fordulunk, agyagos mélyúton baktatunk lefelé, félhomályos növényalagút vezet minket Hahót határa felé.
Mély vízzel telt árok, aprócska templom, takaros családi házak, szépen ápolt kertek. Hahót kiskocsma ellenõrzõ pont, bakancs le, megmozgatom a lábujjaimat, mezítláb veszek rostos gyümölcsleveket, masszírozom fáradt lábamat, rakom ide, rakom oda, a fájdalom nem szûnik.
Indulunk, gyalogolunk az aszfalton, keresztül vágunk a fõútvonalon, murvás úton baktatunk. Meredek löszfalak közé szorulva lopjuk a távot. Némán haladunk el félig lelógó fák, a gyökereikkel kapaszkodó akácok, a leomlással fenyegetõ falak alatt. Késõbb sötét, szekérúton haladunk, a nap sugarai apró réseken találnak csak le a talajra, hangulatos fénypamacsokat rajzolva a kerekek által ledöngölt agyagra. Szembe jön két turista, érdeklõdik merre van Hahót, alaposan eltévedtek.
Felérve csodálatos tájban gyönyörködhetünk ismét, a zalai táj szinte rabul ejt, nem akarom abbahagyni a látását, szívom magamba, minden részletét.
A szõlõhegyen takaros kis pincék mellett haladok. A fû mindenütt szépen lenyírva, a kertek karbantartva, ápolva. Mindenütt diófák, szilva, körte, almafák.
Hosszú ereszkedés után megérkezünk Mikivel Söjtörre, rendes, tiszta, kedves kis falucska. A Deák háznál kedvesen fogadnak, a csapnál iszunk, vizet töltünk. Bakancsomat leveszem, zoknimtól szabadulok. Sarkam, cipõm tetején pihen, lábujjaim égnek állnak.
Száraz zoknit veszek, cipõt fel, hátizsákot fel, botot kézbe, indulunk. Kisétálunk a szépen karbantartott kicsiny parkból, a település fõutcáján ballagunk a határ felé.
Kõhídon vágunk át, diófán gyerekek, bámulnak, kérdeznek: - Honnak jöttök? – Nagykanizsáról – mondjuk. – És hová mentek? – Nagykanizsára – válaszoljuk. Néznek ránk értetlenül, értjük, elmagyarázzuk.
Falu határában, sötét, szürke felhõk gyülekeznek az égen a fák felett. Ijedünk, reménykedünk, talán nem, de ha mégis mit tehetünk. Ballagunk lehajtott fejjel, inkább nem is nézünk felfelé. Az erdõ szélsõ fái, sötétzöld sorfalat állnak mellettünk, a szántót gaz veri, parlag.
Hosszan bökdösünk egy hosszú, enyhén kanyargós, világos sárga agyagutat botjaink végeivel, aztán élesen jobbra fordulunk és meredek kaptatón indulunk a gerinc felé. Az esõk, mély árkokat szántottak a szekérút talajába, van, ahol fél vagy akár egy méter mélyek ezek a repedések, átugrok a túloldalára, az alja sötét.
Fenn vagyunk, a távolban Pusztaederics házai. Szántások mellett gyalogolunk, lépteink nyomán apró pórpamacsok szálldosnak. A falu házai között gyorsan végig érünk, egyre meredekebb aszfaltcsíkja az erdõben végzõdik. Az elsõ keresztezõdés, mindig sáros, pocsolyás, jobbra fordulunk majd rövid séta után, víkendházak között gyönyörködünk az elõ-elõbukkanó táj szépségeiben.
Keresztre feszített Krisztus elõtt balra fordulunk, kezdõdik az aszfaltút, Rádiháza bevezetõ útja, meredek, térdpróbáló, lombok takarásától sötét.
Csikós csárda, padok, kis fedett rész, zsíros kenyér, hagyma, paradicsom, a presszó zárva, várunk, 17:41 van, húsz perc múlva nyit. A lábam egyre jobban fáj, kenõcsöt kapok, kenem a sérült részt. Kinyit a söntés, iszunk rostos italt, bakancs fel, hátizsák fel, botot kézbe, indulunk.
Mászunk a betoncsíkon Rádiháza határa felé, kapaszkodunk, nem esik jól, szenvedek, keresztre feszített Krisztus, jobbra fordulunk, présházak intenek búcsút, murvás út pora száll.
Turisták érkeznek, bíztatjuk õket, nézünk utánuk, a felhõk megnyílnak, a nap sugarai láthatóvá válnak, csíkokat festenek, fehéreket, sötét felhõk veszik körbe.
Miki halad elõttem, ütemesen, könnyedén, botjai alig érintik a talajt, gyorsan haladunk a gerinc kényelmes útjain. A szépen karbantartott kertek elmaradnak, bokrok sorfala után a sötét erdei út. Sáros, nedvedzõ, lefelé haladó, széles szekérút, leérve: az erdõszél pecsételõ pont.
Hosszú tisztás, széles karbantartott, lekaszált mezõ, enyhén kanyargó csapás, kellemesen hullámzó táj, sorfalat álló bükkerdõ. Lebilincselõ, varázslatos táj az egyre lejjebb ereszkedõ nap halványuló fényénél.
Lassan ereszkedünk Szentpéterfölde házai közé, betérünk a kocsmába, az elsõbe, amelyik az utunkba esik, rostost fogyasztunk, hallunk az elõttünk haladókról, indulunk tovább.
Patak hídján, ipari vasút sínjei mellett, hosszú aszfaltcsíkon bámuljuk a távol elõttünk ballagókat. Egyre nyilvánvalóbb jelei vannak, annak az esõnek, amely elõttünk locsolta bõségesen ezt a tájat. Szerencsénkre nem voltunk olyan gyorsak, hogy a nyakunkba kapjuk az égi áldást.
Tó partjára kanyarodunk, szigete van, hidat vertek rá, tovább megyünk, mezõ mellett, sûrû, vágott füvön haladunk, gõzölgõ, kerített vizet fotózok.
Erdõbe érünk, egyre mélyebb a talaj, latyak, sár mindenütt, csordogáló esõmaradék, vízbe áztatott fû. Nehezen haladunk, csúszkálunk, bukdácsolunk. Nyiladék keresztezõdésénél pecsételünk, zoknit cserélek, ücsörgök, szusszanok kicsit, mások is jönnek, felírják a bója számát, indulnak, indulunk mi is.
Araszolunk a sárban vastagodó bakancstalppal, latyakos szekérúton szenvedjük magunkat felfelé az enyhe emelkedõn.
Egyre erõsödõ bizonytalansági érzés, félelem, hogy esetleg elhagytunk egy bóját, nagyon figyelni kell, mivel fõleg éjszaka nagyon könnyen el lehet menni némelyik mellett. Érzésünk szerint már régen ott kellene lennünk, és az idõ múlását figyelembe véve is, már régen el kellett volna érnünk. Aztán, végül 41 perc után megtaláljuk a pecsételõ helyet. 2,3 km-ter 41 perc alatt, hát ez még a sár ellenére is nagyon gyanús, talán nem ártana még egyszer lemérni ezt a távot.
Kissé megnyugodva befalunk egy csokoládét, iszunk, lámpákat veszünk elõ. Én két lámpával megyek, egyet a fejemre erõsítek, mivel bottal megyek, egyet pedig a hátizsákom pántjára, a vállamra, úgy ahogy a kommandósok szokták, ez egy nagy teljesítményû és csak akkor használom, ha nem találom a jelzést, és ez igen hasznosnak bizonyul az éjszaka folyamán többször is.
Sötét, vak sötét telepedig az erdõ sûrû fái közé. A kanyargó ösvény párhuzamosan fut az út melletti árokkal. Néha zörgõ avar, reccsenõ ágak vonják el figyelmemet, ilyenkor egy pillanatra bevillantom a lámpám fényét a sûrûbe, hátha látok valamit, de rendszerint semmit.
Balra fordulunk, kiszélesedõ szekérút, még mindig itt lóg a kivágott fa felsõ része, mint két éve. Pocsolyákat kerülgetve, igyekszünk tovább, elõttünk lámpák fénye villan. Vasúti síneket keresztezünk, jobbra fordulunk, majd rövid séta után balra, egy murvával borított úton, végül aszfalton Lasztonya felé. Áthaladunk az utcákon, egy lámpával szerelt oszlopnál mélyútra kanyarodunk. A jelzések újra lettek festve és már nem kell a bozótos oldalba a tovább vezetõ utat keresni. Hirtelen balra fordulunk, erõs kaptatón vánszorgunk felfelé, nagy tölgyfánál jobbra, majd lefelé, az erdõszélen megtaláljuk a bóját, hatalmasat esek a síkos, sáros talajon, bele a csalánba. Vakarózok, mint egy rühes kutya, megigazítom a felszerelésemet és már haladunk is tovább. Baktatunk egymás után, fáradva, izzadva, vakarózva, fák és aljnövényzet között, idõnként alig követhetõ csapásokon.
Kiérünk egy mezõfélére, de nem sokat látunk belõle, mivel embermagasságú a gaz, csöpög róla a víz, és nem esik jól hozzájuk érni. Úgy száz méter után kijutunk egy országútra, keresztezzük azt, majd ismét az erdõben haladunk. Az esõ lassan el kezd cseperegni, nem akarunk esõkabátban izzadni, kínlódni, úgyhogy megyünk tovább.
Hosszú gyaloglás után érkezünk meg a Torhai forráshoz, meglepetésre, esõházat találunk, ez két éve még nem állt itt. A még mindig csordogáló esõ miatt, mégis elõkerülnek az esõkabátok, közben két világító szempár jelenik meg, nem messze tõlünk, figyeljük, ahogy eltûnik a sötétben, rókának gondoljuk.
Szedelõzködünk és indulunk, az ösvény felfelé visz, távolabb lámpák fényét látjuk. Alig haladunk kétszáz métert az esõ eláll, nem álunk meg, izzadunk, befülledünk, várjuk, hogy újra eleredjen, de nem teszi.
Az úttörés gerinc mindössze egy kilométernyi távja nem akar eljönni, aztán mégis ráakadunk, 22:23 órát mutat a telefon. Innen az út meredeken lefelé vezet, a fáradó izmaimnak nem esik jól, 77 kilométer után, már semmi sem esik jól, úgyhogy csak megyünk és megyünk, aztán hírtelen nem tudjuk merre megy az út, ott van az utolsó jelzés és mégsem látjuk merre, aztán úgy megkavarodok, hogy elindulok felfelé, de gyorsan rájövök, hogy ez nem lesz jó, végül a Miki talál rá a helyes útra.
Az országúton jól esik a stabil talaj a talpaink alatt, e rövid élvezet után balra letérünk és ismét felfelé araszolunk egy enyhén füves, agyagos talajú, keréknyomokkal barázdált szekérúton. Többeket utolérünk és együtt megyünk tovább, hétvégi házak, telkek között rójuk éjszakai utunkat.
Bázakerettyére érve, kocsmából szûrõdik ki zene, kinn italozók ülnek és bámulnak minket, miközben mi egyenesen haladunk keresztül a falun. Kérdezem, tudja-e valaki merre kell menni, mire valaki közli, hogy õ megnézte a térképet, és át kell menni ezen a falun egyenesen. Olyan fáradt vagyok, alig vonszolom magam, már csak a presszó melege és a pihenés jár a fejemben, eszembe sem jut, hogy ellenõrizzem, örülök, hogy van valaki, aki tudja az utat. Megyünk is, vagy két kilométert, mire tiszta lesz számomra, hogy eltévedtünk, végül vissza kell gyalogolni, ez rengeteg erõt vesz ki belõlünk.
A Turista-Pihenõ Büfében kérek az üvegembe vizet, megiszok egy sört és pecsételek. A melegnek lõttek, csak az udvaron lehet leülni. Érzem, ahogy a hideg a csontjaimig hatol. Az esõkabátomat elteszem és felveszek egy száraz pólót és egy pulóvert. Itt többen feladják, mi megyünk tovább, a sötét aszfaltcsíkon sokan jönnek szembe, azok, akik az egyszerûbb utat választották.
Az arborétum lámpái már messzirõl mutatják, merre kell menni. A kerítés mellett baktatunk be az erdõig, ahol enyhén hullámzó keskeny csapáson haladtunk. A fû mindenütt nedves, csöpög a víztõl, nem találunk jelzéseket, már megint eltévedtünk, egy hosszú, fûvel benõtt erdei mezõcsíkon tocsogunk végig és most vissza.
Hamar rátalálunk a helyes útra, és már indulunk is fel egy meredek úton, egyre lassuló tempóval, zihálva, csúszkálva, stabil talajt keresve. Lefelé sem egyszerûbb. A völgyben elképzelhetetlen sártenger vár minket, egy csomó lámpát látunk, keresik a jelzéseket és a járható szakaszokat. Begyûjtjük a Budafa bója számát, és igyekszünk a többiekkel együtt túljutni ezen a latyakon.
Kiérve a Kistolmács felé vezetõ útra megkönnyebbülünk. Elgondolkodom, hogy hol lehet a forrás, de nem veszem a fáradságot, hogy keressem is.
Összeszedve maradék erõnket, jó tempóban érkezünk a pecsételõ helyre. Kicsit leülünk, teát iszogatunk, pihenünk, aztán mivel kezdek átfázni, és nincs kedvem öltözködni, indulást javaslok, és megyünk is.
A fogam vacog, annyira fázok, és a talpam az izmaim is fájnak, nehezen melegednek újra, végül, amikor a templom után az emelkedõn mászunk felfelé, elmúlik a reszketésem.
Borsfára, alaposan kimerülve érkezünk, megpihenünk a buszmegállóban, iszok egy energia italt, csokoládét majszolunk. Kakasok kukorékolnak, kutyák ugatnak a távolban, itt a hajnal. Az utcát megvilágító kandeláberek fényénél éji lepkék és bogarak hada kavarog felhõket alkotva.
Sántikálva indulok tovább a lábam már nagyon fáj, 80 km-t gyalogoltam azóta, hogy érezni kezdtem a fájdalmat. Nem merem megnézni, hogy néz ki.
A lámpák fénye megvilágítja a kerítések tövében húzódó járda sötét csíkját, a repedésekkel szabdalt, helyenként hólyagos gyalogúton baktatva keressük a jelzéseket.
Oszlopon kék nyíl jelzi, hogy jobbra kell folytatnunk az utunkat, hatalmas betonlapokkal kirakott úton vánszorgunk felfelé. Szántóföldön kanyargunk, kisebb erdõben baktatunk, lassan kezd derengeni az ég alja. Kerítés mellett érünk ki egy apró kövekkel teliszórt útra, tanakodunk merre, nem emlékszem, elindulunk lefelé, nincs jelzés, visszamászunk, kínlódunk, szenvedünk. Arra nem lehet menni, újra lefelé indulunk, nem sokkal azután, ahol visszafordultunk, megtaláljuk a jelzést.
Rövid ereszkedés után, kék kút az út mellett, szemben a Rockenbauer Pál turistaház, Valkonyán vagyunk, 100 km-nél, már csak 25 km van hátra, egy rövidebb túra távja.
Lerogyok a lépcsõre, üdítõt iszok, zsíros kenyeret, paprikát, paradicsomot majszolok. A ház lámpái még világítanak, de már látni anélkül is, eltesszük az elemlámpáinkat, megkönnyebbülök, nem kell már a lámpa fényére fókuszálva gyalogolni, nem szorítja a fejemet, és nem húzza a vállamat a messzire világító másik lámpám sem.
Ismét neki lódulunk a távnak, fájó lábam nehezen melegszik, de csak belejövök, elmegyünk néhány kert mellett, és már mászunk is felfelé az erdõ fái között, fáradt lábaim nehezen visznek elõre, de kényszerítem magam a továbbhaladásra. Alig várom, hogy fent legyek, amikor felérek, és látom, hogy lefelé kell mennem, alig várom, hogy lent legyek, lassan kocogunk lefelé, de az sem jó, lassan ereszkedünk, de az sem jó, lent vagyunk, hú, de jó!
Kis duzzasztó, mocskos, sötétszürke vizében békák lubickolnak, a túlfolyó árkán átvánszorgok, kövekbõl kirakott lépcsõn kapaszkodunk fel az aszfaltra, nem jó, az aszfalt hosszú csíkja sem jó, gyûrõdik a talpam, olyan érzés mintha a zokni lenne összegyûrve.
Megyünk az aszfalton, nem beszélgetünk, csak egy-egy szót szólunk, összeszorított foggal haladunk felfelé, mellettünk egyre mélyülõ árok tátong, ásítozik, alján vidám patak csörgedezik, kiált felénk, mi látjuk, halljuk, csodáljuk, megyünk tovább.
Jobbra irtás, tanakodunk, azt hiszem, arra kell menni, de nem, tovább a betonúton, elõre, végül egy földúton, mely sárral öntötte le az aszfaltot, erdei szekérúton folytatjuk utunkat.
Elõttünk tornyosul egy újabb emelkedõ, elkezdjük megmászni, megfeszülnek a láb és a karizmok, ahogy felfelé tolják a testet. A lábak és a kézbefogott túrabotok ritmikusan mozognak, összehangoltan osztják el a terhelést, lassan araszolok a csúcs felé, nem tetszik, még itt szenvedek felfelé, de már az jár a fejemben milyen lesz lefelé, az sem tetszik.
Felérek, lefelé indulok, rettenetesen fáj a lábam, Miki már lenn van, megpihen egy fatörzsön, rám vár, odaérek, megyünk tovább, nem hagy ott, együtt folytatjuk.
Felérünk egy dombtetõre, széles, sárral fedett szekérút, keressük a továbbutat, meredek, mélybeszakadó út, nekiveselkedünk, fájdalmas minden lépés, futni már nem merek, nehogy továbbterheljem, rontsam a helyzetet. Leszenvedem magam, aztán megint fel, megint le, és végül felérünk az Obornak felé vezetõ út felett lévõ dombra, és ezzel bezáródik a kör. Tegnap itt mentünk jobbra, azóta megtettünk 91km-t, összesen pedig 108 -at, és maradt még 17.2 km.
Egyensúlyozunk lefelé a csemetésen meredeken keresztülhaladó földút közepén kiálló gerincen, leérve nyakig érõ gaz, országúton pont, pecsételünk és már haladunk is tovább.
Az erdõben lerogyok egy rönkre, nekiállok a túra utolsó zokni cseréjének, a lábam nem tudom letenni sehová, mivel minden sáros, a bakancsom tetejére próbálom ráhelyezni csupasz sarkamat, vigyázva, hogy ne ragadjon rá semmi, nehogy néhány lépés után ismét le kelljen venni.
A sípcsontom rémisztõ állapotban van, szinte hihetetlen, hogy mekkora horpadás tátong rajra, nem értem hová tûnt a csontom, mert a lyukon keresztbe kellene haladnia, ráadásul az egész tûzpiros és kék színekben pompázik. Kicsit hagyom szabadon, addig a másik lábamon cserélek száraz zoknit, annak nincs semmi baja, persze azért látszik a több mint száz kilométer gyötrelme. Végül becsomagolom a fájós lábamat is, és már indulunk is tovább, sántikálok rendesen, a szívem megtelik félelemmel, vizionálok mindenfélét, még azt is, hogy végül le kell vágni a lábamat, meg, hogy embóliát kapok a sérülésnél megalvadt vér miatt. Úgyhogy nem vagyok valami jó állapotban, sem lelkileg, sem testileg.
Azért csak eljutunk a templomig, a kutya nekivágja magát a kerítésnek, toporzékol, vicsorog. Elballagunk mellette, a templom mellett, meg a parókia mellett. Leballagunk a zöld növényi sorfalba ágyazott, kanyargó aszfaltcsíkon, visszanézek, lefotózom a templom falufölé tornyosuló épületét, és betérünk a kocsmába egy sörre. Leülünk, pihenünk, fájó lábamat nem merem megnézni.
Még 13 km, ennyi van hátra, most már a végére járunk, bíztatom magam, de nem merek belegondolni. Baktatunk a falu házai közt, és csak a célra koncentrálok.
Lassan utolérünk egy sántikáló srácot, a távolban pedig egy másikat látunk távolodni, nem túl nagy tempóban. Az aszfaltcsík sose akar véget érni, sántikálva tempózok rajta tovább és tovább. Bámulom az aszfaltot a bakancsom elõtt, nem nézek fel, csak nagyritkán, megyek tovább és tovább.
Hosszúvölgynél aztán letérünk a homokos útra, rövid séta után kiérünk az erdõbõl, megállok, rettenetesen fáj a lábam, elõveszem a bicskámat, kifûzöm a bakancsomat és elvágom a lábamon lévõ zoknik felsõ szárát, hogy ne szorítsák a sérült részt, a bakancsomat nem fûzöm be, így megyek tovább.
Zsigárdnál begyûjtjük az utolsó pecsétet, teát szürcsölgetünk, és úgy érzem, nem tudok többet lábra állni, aztán mégis, alig bírok rátámaszkodni, a botjaim nagy segítségemre vannak, még kilenc kilométer.
Kilépek az ajtón, a kerítéskapun, jobbra fordulok, süppedõ homokúton botladozok, csúszkálok, hosszú széles tarlók között vánszorgok. Átballagok, csörtetek egy vasrudas hídon, aztán még egyen, a vasúti lámpa lüktetve jelzi a fehéret, nem jön vonat, belenézek a sínek távolodó, szûkülõ egyenesébe. Jön az utolsó emelkedõ, tegnap arra gondoltam itt, milyen lesz ezen visszafelé fáradtan felmászni, hát semmilyen, csak arra tudok gondolni, hogy eljutottam idáig és ezután a hosszú egyenes járda következik a meztelen csigákkal.
Aztán a gimnáziumig még egy emelkedõ, de nem számít, teljes önkívületben száguldok a cél felé, megelõzök néhány embert, akik hitetlenkedve kérdezik, hogyan bírom még mindig ilyen iramban, nincs erõm válaszolni, nem tudják, hogy ez a végsõ erõfeszítés eredménye, az oda kell érnem, hogy végelegyen effektus.
Aztán odaérek, és beírják az érkezési idõt, és mit látok, percre ugyanannyi idõt mentem, mint két éve, most is 11:15 – kor értem be, és két éve is, pontosan így, vagyis 29 óra 15 perc gyaloglás után megérkeztem a Mezõ Ferenc gimnázium aulájába.
Leroskadtam a tanteremben egy székre és merengve ültem vagy negyed órát, akkor felhívtam a feleségemet, a fiaimat, amikor ezzel végeztem, kiballagtam papucsban és kajáltam egy kis zsíros kenyeret, megfürödtem, aztán kocsival kivittek minket a vasútállomásra.
A vonaton levettem a bakancsomat és mezítláb utaztam végig az utat, a lábam sípcsonti részéhez még a nadrág sem érhetett hozzá, mert szörnyû égõ fájdalmat okozott. Nagyjából egy hét kellett, amíg rendesen tudtam járni, és még három hét, amíg rendbejött, de a Beac Maxin már ott voltam és teljesítettem, ám a mai napig rettegek, nehogy kiújuljon.
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20062006.09.25 15:16:53
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Rockenbauer 70

A túrát megelõzõ csötörtökön egész éjjel esett. Pénteken csepergett, aztán elállt. Utána nem esett. Szombaton délelõtt esett, az ég ezt befejezõen is vészjóslóan borult maradt.
Ezért volt az, hogy Petamival az idõjárásra vonatkozóan kissé vegyes érzelmekkel vonatoztunk Rádiháza felé. 3/4 4 körül értünk a 70 km-es táv rajtjába, ahol néhány kedves ismerõsünk, akik 130 km-en indultak, épp ebédszünetet tartottak. Beneveztünk a túrára, ahol a 2-es és a 3-as rajtszámot kaptuk. (délután 2tõl 5ig lehetett nevezni) Utóbb kiderült, összesen 3fõ indult csak 70 km-en.
Indulásunkat követõen megdördült egy párszor az ég, így felvetõdött bennem a gondolat: Lehet, hogy megázunk... Szerencsénkre azonban csak csöpögött kicsit az esõ, aztán elállt. Vidáman haladtunk, és külön örültünk az ellenõrzõpontoknak, amik a túra ezen szakaszában bóják voltak 2 db filctollal. Gyors irka-firka az igazolólapra, s indulás tova.
Nincsen Rocki elkavarás nélkül, még akkor sem, ha nemrég újították fel a jelzéseket, így, még a 4. ellenõrzõpontig összeszedtünk körülbelül 1,5-2 km pluszt, de sebaj! :)
Torhai forrás után duónkhoz csatlakozott két másik teljesítõ (130 km), így négyesben folytattuk utunkat. Több szem többet lát, jól is jött ki ez így, mert Lispeszentadorján után ránk sötétedett. A mi lámpáink természetesen a táska legalján pihentek, így Bázakerettéig utitársaink fényein "élõsködtünk", persze megköszöntük a segítséget.
Az ellenõrzõponton (a rajt óta az elsõ, ahol emberek voltak bélyegzõvel) azért elõkapartuk fénygeneráló eszközeinket. Ittunk, ettünk, frissítettünk, aztán fél óra után indultunk tovább.
Mûúton mentünk lefelé egy elágazásig, majd onnan is mûút vitt tovább erdõszélen. Sötét volt már, de világítottak a csillagok, így láttuk, milyen vastag ködfelhõ ereszkedett a tájra. A budafai arborétumnál bementünk az erdõbe. Megállapítottuk, hogy nagyon sokféle sár létezik:
1. normál sár, ami csak összekoszolja az embert
2. alattomos sár, ami úgy néz ki, mintha stabil lenne, de ha rálép az ember, bokáig süllyed benne
3. ragadós sár, ami ráragad a cipõk talpára és a lábra, hosszúnadrág esetén a nadrágra, s plusz kilókat képez
4. csúszós sár, amire, ha rálépsz, elesel
5. stabil sár, amire rá tudsz lépni úgy, hogy nem ér meglepetés
Ezek a fõbb fajok, persze vannak alfajok is, de hosszú lenne mindet felsorolni. Az erdõben egy-két jelentõségteljes emelkedõ után megpillantottuk a kedves kis piros-fehér bóját. Lekezeltük az igazolólapokat. Itt csak ketten voltunk (130as társaink elmentek), mégsem tévedtünk el és ebben Petaminak is nagy szerepe volt, sokszor õ vette észre, merre megy a helyes út. Hosszú lefele menet és majdnemelesés után kiértünk az erdõbõl. Sûrû volt a köd, alig lehetett látni valamit. Még fénykardozni is lehetett. :)
Ott álltunk a kisvasút végállomás mellett, a nagy köd miatt azonban így is alig láttuk. Aztán jött a mûút, ami bevitt Kistolmácsra. Tudtam, hogy jobbkéz felõl, lent az út mellett lesz egy forrás, bár a köd miatt nem lehetett látni, de emlékeztem kábé merre volt, így megtaláltuk és feltöltöttük palackjainkat. Ez már nagyon kellett. Hallottuk, valahol nagy hangerõvel dübörögtetik a zenét, pedig már fél éjfél fele járt az idõ. Hamarosan ott voltunk Tó büfé ellenõrzõpontnál, bélyegeztettünk, aztán meg hamar le is léptünk, mert furcsa részeg figurák is voltak ott, akik mindenféle érdekes dolgokat kérdeztek tõlünk. (például: Fura részeg figura:"És ti most térkép alapján tájékozódtok? Hikkk!" )
Kistolmács és Valkonya között majdnem 10 km az út, de hamar ott voltunk, átbeszéltük az egész utat. Kétszer (ha jól emlékszem) majdnem elmentünk rossz irányba, de szerencsénkre Kistolmács után megint összeálltunk régi társainkkal és õk mindig utánunk kiabáltak. Fél 2 körül értünk az ellenõrzõpontra. Itt tartottuk utolsó hosszú pihenõnket. Pótoltuk az elhasznált energiamennyiséget. Indulás elõtt szertartásszerûen végigfeküdtem a padon és felvettem a Sancimanó féle lábszellõztetõ-alakzatot. 2kor indultunk el, hogy 8,2 km-t bolyonghassunk a Valkonya utáni erdõkben és megmászhassuk a hét dombot (nekünk volt 8 is... :D ).
Eleinte nem volt gond, bár tudtam, nem lesz ilyen egyszerû, ez a rész mindig tartogat meglepetéseket, sötétben meg duplán izgalmas. Egy kis pados erdei pihenõhelynél nem találtuk a továbbvezetõ jelet, körbe-körbe kóvályogtunk. 130as társaink már nem voltak velünk, de Valkonyára valamivel utánunk érkezett egy úr. Õ a 130as távon volt, de igen rutinosnak nézett ki, így Petami javaslatára bevártuk. Ez volt az egyetlen lehetõség. És milyen jól tettük! (meg jól be is paráztam a söté miatt... majdnem belesétáltam a feketéllõ erdei tóba-még szerencse, hogy rájöttem, nádas tó mellett szokott lenni... meg az árnyékok is ijesztõek voltak, mindig az az érzésem volt, mintha valami ki akarna ugorni a bokorból...) Neki sokkal jobb lámpája volt, mint nekünk és simán felfedezte a gát túloldalán kezdõdõ erdõ egyik szélsõ fáján a jelet (itt azért már nem volt akkora a köd, mint Kistolmácson). Így megvolt az út. Csatlakoztunk az úrhoz. Többször járt már itt, ismerte az utat 90%-os pontossággal. Dombra fel a 2-es és 4-es típusú sár ötvözetén, aztán le és ezt még sokszor megismételtük. Végül 3 óra után keveredtünk ki a rengetegbõl. Mûút ellenõrzõpontnál is voltak emberek. Kaptunk vizet. Aztán rájöttünk, hogy 17 km van még hátra és már csak 4 óra szintidõnk van. El is siettünk. Itt már világosodott. Erdõn és tarvágáson keresztül igyekeztünk Homokkomárom felé. A nehezén már túl voltunk. Aggódtam, hogy legyenek bezárva a kutyák, mert volt olyan év, hogy apukámnak meg kellett küzdenie velük, hogy beengedjék Homokkomáromba. Szerencsére be voltak zárva, de cserébe jó alaposan megugattak minket. Közben utolért minket a 130as úr a mûúton (megálltunk zoknicserére). Eszmecserét folytattunk a "Kinizsi típusú járásról". :) A mûút kemény, ott mi is körülbelül olyan stílusban meneteltünk.
Siettünk Zsigárd házhoz. Emlékeim szerint ott mindig bója volt, meg zsírkréta, de most nem. Egy házba kellett bemenni, s kaptunk finom teát. Nagyon jólesett. Hálánkat fejeztük ki a jószívû pontõrnek. Aztán tova. innen még egy hetes, ebbõl 5 km a mûúton, de legalább tudjuk, ez már a célegyenes. Még egy utolsó sokk a sajgó talpaknak, a célba fél 9kor értünk be. Még volt fél óránk a szintidõbõl, büszkék voltunk magunkra.
Sok élménnyel lettem gazdagabb, nagyon tetszett a túra. Mindenkinek köszönöm a társaságot, akivel a túrán együtt mentem, vagy valamilyen úton-módon találkoztam!
 
 
getheTúra éve: 20062006.08.07 22:27:25
megnéz gethe összes beszámolója
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában

„Ez nem a tiéd, ez valaki másé, az idõ, a táj, a nõ, meg a pokol
valami ismeretlen helyen fekszel és a konyhában csendben zümmög a Sokol”

(Quimby: Szendvicsember)

„This is your test. Every path you have trod through, wilderness, through war, has led to this road”

(Gandalf)


Bevillanó emlékképek. Gyors vágások. Mint egy videoklip. Ennyire gyors már az élet?

Indulj el egy úton, én is egy másikon. Pali bácsi, nem is ismertem. Gesztenyefalevél. Kék jelek, emlékére, úttalan utakon.

Kéne, de aztán mégse, kéne, de aztán nem. Persze mégis a vonaton, fülkés horvát kocsi, a néni már látott engem Mátraszentlászlón, pedig nem szoktam megszállni. Balaton, a Riviéra, napozni nem szeretek a homokon. Zakatola zakatola vonat. Késés negyven perc, nem tájékoztatjuk nem kedves utasainkat. Kanizsai, kanizsai állomásra. Jóbarát eléd, fuvar a szomszédba, szíves vendéglátás egy kedves családnál. Vacsora, készülés, alvás. Hajnal, gyors pakolás, gurulás a rajtba. Nevezzünk (miért ne vezzünk?), ismerõsök, várakozás, fejben visszaszámolás, a mûsorvezetõ elõlép, kezében a halálos bélyegzõ, ítélet érvényesítve, virtuális rajtpisztoly a halántékomon.

Kicsodán? Ja hogy Palin. Irány észak, üvöltik a tengerészak. Majd ha már ugyanitt jövünk reggel, ugyebár. Nem lóverseny ez kérem, hová teccenek rohanni? Balkanyar, nem sodródom ki, széles út, amin jársz, széles út, amin járok, egyszer még hazatalálok. Persze ez még odébb, irány Zsigárd, amúgy önigazolásképp kipróbálom a fellógatott filctollat. Van egy kerítés, még jó, hogy az elején vagyunk, különben azt hinném, hogy egy futópadon megyünk gyalog, és mellettünk húzgálják a végtelenített tájtapétát. Ez is véget ér egyszer (áramszünet???) és látunk egy hosszúvölgyi részletet. Kakaós csigát szeretnék, de a helyzet jellegébõl adódóan nem áll módomban. Homokkomárom, nomen n’est omen, le van az egész aszfaltozva. (Lehet hogy rég még nem volt.) De legalább falusi ábécé három betû (BÓT), bár se kakaó, se csiga, se boltos néni. Át a kocsmába, kóla, hagy ártson. Szép falu szép temploma, nyilak a hátamban, ja nem, a fákon, nem üldöz senki, csak az idõ ül itt a nyakamon és kifogy az út a lábam alól. Persze, hiszen balra kellett volna fordulni az elõbb. Balra, féljobbra, aztán félbalra. Irtás, Vérteskozma az most nem. Le a mûútra, fel a dzsindzsáson. Második bója, a kör kinyílik.

Elhagyjuk a kéket, de ne félj, jövünk még a te utcádba. Séta a gerincen, a pont nem mozgalmi, mégis Úttörés a neve. Jobbra nyíl a fán, de én nem hiszek az összesen 23,5 teljesítésnek, akik elõttem mennek, de a vadlesnél megnyugszom. Régi kisvasút, elmúlt korok dicsõségére, satöbbi. Ösvényre borított fakitermelés, majd reggeli a vadászháznál. Sonka, zsemlye, barack, víz. Ebbõl elsõ kettõ saját. Volt. Innen semmi emlék, lehet, hogy droid-üzemmódban voltam? Talán itt mentünk szép szõlõhegyeken, pincék között. Engem nagyon megkap az ilyen táj. Pedig nem is akar. A zöld jelzésen jobbra fordulva Hahót kiáltok, de nem jön válasz. Majd mégis leérek a faluba, a kocsmánál paprika paradicsom, lecsónak jó lesz, Lecsónak így lesz jó. Meg nekem is. Finom. Jelentõsebb tétel kenyér eltûnik jóvoltomból, tankolás az üdítõbõl a gyomromba, a csapból a palackokba. Egy fagyi lefujtásképp, irány a világon elsõként Söjtör.

A szõlõhegy kihívást jelent, ki is megyünk. Rossz út, rossz felé. Biztos ez a vezeklés, amiért anélkül mertem eddig túrázni, hogy Söjtörre zarándokoltam volna. De aztán meglesz a bója egy kanyar után, s immár a rendes úton szelem át fejem lehajtva, tisztelegve nagyjaink elõtt a falut. Az ellenõrzõpont a Deák-háznál van, most sajnos nincs idõ bemenni, 50 km / 9 óra. Víztöltés a díszkútból (this kút or that kút?), majd mélynyomóval erõsített basszuskísérettel (égzengés) indulás neki a következõ dombnak. Pusztaederics az tényleg puszta, hogy ederics is-e, azt nem tudom – ehhez kevés idõt töltöttünk ott, hogy ezt biztonsággal megállapítsam. Mostmáraztán ne dörögj, mondta jó, és elkezdett esni. Csak amolyan vízpermet-hûtés jelleggel, fel ne forrósodjanak az alkatrészek az emelkedõn. Kéket elérjük, a túra és az élet értelme, duplán, csak félreértve. Nicsak, ott egy kék kereszt, sebaj, biztos régi jelzés, jónapot, jónapot, hát maguknak meg nem Rádiházára kéne menni, dehogynem, hát az nagyon nem erre van. Köszönjük, korrigálunk, Rádiháza, Lovas csárda parkolója. Ebbõl csak a lovas (nincs ló), a csárda (rossz krimó ami este hatkor nyit) meg a parkoló (inkább egy betonplacc) nem stimmel, a vacsora (kenyér, zöldség, gyümölcs meg hazai) igen.

Nohátakkor, fordítsunk, és inkább ne ordítsunk, vissza megint az elágazódásba, tovább vitorlázunk némán át a réteken, túl a sóson, túl az édesen, megvan a bója, Szentpéterfölde, a kocsmában inkább nem gondolok bele, hogy nézett ki a pohár mikor a fószer elkezdte elmosni, hanem megiszom a placebó-kólát és megyünk tovább. Szépek az erdõk, nem történik semmi, fogynak a kilométerek. Lasztonyára érve elõkerül a lámpa is, a mélyút-alagútban már semmit se látni. Aztán az esõkabát, mert az esõ viszont lát minket. Kis térképbûvölés után megvan a helyes út, aljas balkanyar de nem fog ki rajtunk. Kis ösvény a széles út mellett, nem kell dagonyázni, Torhai-forrás, hûs vize feldob, nagyon jó a túra, mondom fennhangon. Inkább egy úttörés a gerincen, mint egy gerinctörés az úton (ami bár csúszós volt, de nem sikerült), majd irány a méltán népszerû Lispeszentadorján. Én még a meteorológusom kabátjában is fázom, az esõ eláll, de gondolatban tovább ázom. Gusztustalan emelkedõ, egyet elõre kettõt hátra, balra sasszé forgás fovább, lokális maximum, a kedélyben lokális minimum. Égigérõ fû, gaz, csalán, vizesen, s már én is. Rekettyésben Kerettyére (elnézést meg én kérek), de a falu sehogy sem akar közelebb jönni, mint a kék a Csóványoson, vagy mint Makkosmária. A faluban kis elbizonytalankodás, telefonos segítség, megvan a kocsma. Bélyegzés, melegedés, ivás, evés.

És nem megy tovább. Bajom nincs, lábam nem fáj, idõm mint a tenger, csak a kedv, az szállt el. És nézve a túratársakat, akik mentek tovább, ültem kinn a hidegben órákon keresztül – és egy kicsit sem irigykedtem rájuk…

---

„Nem jöttél túl korán de idõm az volt,
Nagy komám lett és ültünk büfékbe
Várva a reád

Egymás hátát ütve, italokat küldve
Múltját sem sejtõ kékruhás nõknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy sem…”

(Kispál és a borz: Csillag vagy fecske)
 
 
 Túra éve: 2005
TozimaTúra éve: 20052005.08.09 17:32:24
megnéz Tozima összes beszámolója
Sziasztok!

Kíváncsi voltam, hogy errõl a túráról ír-e már valaki, de csalódva vettem észre, hogy sajna senki...
Én most voltam elõször teljesítménytúrázni és gondoltam megosztom másokkal is a tapasztalataimat, élményeimet. Kezdõként a 40 km-es nappali túrát vállaltuk be, amibõl több mint 45 km lett, mert sikerült egy jó nagy kitérõt tenni. A táj fantasztikus volt, a túrázókkal jókat lehetett beszélgetni és most érett a szeder is :)
Kanizsán csütörtökön egész nap, sõt még péntek reggel is szakadt az esõ, így elég zord körülményekre, nagy sárra és sok vízre számítottunk. De szerencsénk volt! Szombaton kellemes 25 fok körüli idõ és egészen jó terepviszonyok voltak, leszámítva a Hahót elõtti erdõt, ahol tényleg nagy volt a sár.
Jó érzés volt, hogy már péntek este a vonaton több hátizsákos-hálózsákos túrázót lehetett látni, jöttek az ország több részérõl. Én beszéltem pl. Komárom-Esztergom megyeiekkel és Csongrád megyeiekkel. Ilyenkor is látszik, hogy nem túl nagy ez az ország!
Sajnos a túristajelzések nem voltak sok helyen jól felfestve, így sikerült eltévednünk. De persze nem mi voltunk az egyetlenek! Egy másik ötös elágazásnál is kisebb tömeg verõdött össze, hogy közösen döntsük el, melyik is lehet majd a jó út. Volt olyan ellenõrzõpont is, ahol mindkét irányból érkeztek túrázók.
Összeségében elmondhatom, hogy bár volt mélypont a túra során, soha nem gondoltam a feladására. Néha itt fájt, ott fájt, meg sok szúnyog is volt, de be akartam magamnak bizonyítani, hogy meg tudom csinálni. Közel tíz órát pihenés nélkül végig gyalogolni. És sikerült! Szintidõn belül végig értünk!
Én nagyon becsültem azokat, akik a 130 km-es távot választották! Remélem õket már nem kapta el az a nagy esõ, amely Hahót környékén volt kora este.
Üdv: Tozima


 
 
 Túra éve: 2004
SpotTúra éve: 20042005.09.11 21:58:27
megnéz Spot összes beszámolója
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 2004

125,2 km gyaloglás, egyetlen nekirugaszkodással, maximum 33 óra alatt, nem tartozik a könnyû feladatok közé, sõt, igazából még kimondani is sok! Éppen ez az, ami felizgat, és minél többet gondolok rá, annál izgatottabbá válok. Tudom, egyszer kipróbálom magam ezen a távon, ez nem is kérdés, csak az a kérdés, hogy mikor.
Ott motoszkál a fejemben, gondolkodom róla, nem tudok szabadulni tõle. Beleélem magam, mintha már ott lennék, érzem a lelkemben az ismeretlen tájra nehezedõ éjszaka sötétjét, az eltévedés veszélyeit, a feltámadó félelmet, a fokozódó izgalmat, az eluralkodó bizonytalansági érzést, és ennek mindig az a vége, hogy egyszer csak, ott találom magam a rajtnál.
Emlékeimben kutatva, keresem azokat képeket, melyeket, valamikor húsz évvel ezelõtt láttam, amikor Nagykanizsa utcáin egy rövid sétát tettem. Így aztán, felcsigáz a gondolata, hogy találkozhatok ismét ezzel a várossal. Nem sok mindenre emlékszem már, de reménykedem benne, hogy ott, majd azonosítani tudok néhány részletet.
Nagykanizsáról indul a hosszú gyaloglás, és sikeres teljesítés esetén, itt is ér véget. Pillanatnyilag ez a leghosszabb táv Magyarországon, amit egyhuzamban kell teljesíteni.
Az emberi szervezet alkalmazkodóképességét magamon figyelhetem meg, ahogy végig gondolok egy távot, ahogy a térkép elé kuporodok és beszívom a papír illatát, ahogy széthajtogatom azt, a szervezet rögtön elkezdi az átállást a hihetetlen erõfeszítés érdekében, és mire eljön az indulás pillanata, már készen áll, és terhelhetõsége a maximumra tolódik ki. Persze szükség van ehhez az edzésekre is, ami felkészíti az izmokat, és szintén hozzájárul a mentális erõ kialakulásához.
Az indulás napján, nagy gonddal pakolom el, a már napok óta kiválasztott, vagy megvásárolt kellékeket, a szõlõcukrot, a csokoládét, az ételt, két pár zoknit, tartalék pólót, egy pulóvert – ha éjszaka baleset érne –, valamint a hálózsákot, amiben aludni fogok, és az ajtóhoz támasztom a síbotokat, nehogy itthon felejtsem.
Rámolás közben, próbálom elképzelni a zalai dombság turistaösvényeit, az éjszakai erdõ sötétbe veszõ útjait, igyekszem átgondolni milyen problémák adódhatnak a túra folyamán és ez alapján kiegészíteni a felszerelést.
Azután eljön a péntek délután, és felszállok a Nagykanizsa felé induló vonatra, és ezzel megkezdõdik a nagy kaland. Figyelem az ablak mellett elsuhanó tájakat, hallgatom a kerekek csikorgását, súrlódását, zakatolását, ahogy átszáguld az állomások váltólabirintusán, pontosan tudva, merre kell mennie.
A nyitott ablakon keresztül megcsap a strandok vizének illata, felállok és így bámulom a Balatonban fürdõzõ emberek homályba veszõ alakját, és élvezem a rám törõ emlékek hangulatát, miközben az ablakon beáramló levegõ, jólesõen borzolja a hajamat.
Gondolataimba mélyedve, lassan begördül a vonat Nagykanizsa állomására, leszállás közben kissé nyugtalan leszek, mivel nem látom a város nevét kiírva. Megkérdezem. Megnyugtatnak. Kiballagok a buszmegállóhoz, a busz indulásáig még 20 perc, nem várok, inkább gyalog megyek, döntöm el, legalább látok valamit a városból.
Mivel nem találom az utcát, amit a térkép alapján látnom kellene, megkérdezek egy hölgyet, merre induljak. Szerencsémre õ is arra tart, így elvisz autóval, közben megpróbál beszervezni valamilyen ügynöki láncba.
Hát… megérkeztem, bámulom egy pillanatig bizonytalanul a néhány lépcsõfokot, és az ajtóból kiszûrõdõ sárgás fényt, aztán lassan elindulok…
A gimnáziumban, az elõtérben várnak a rendezõk, megkeresik a nevemet az elõzetes jelentkezõk listáján, befizetem a szállás és a nevezési díjat, megkapom a térképet és a pecsételõ lapot, végül elmagyarázzák, merre vannak az alvásra kijelölt tantermek.
Barátságtalan félhomályban ballagok hátrafelé, a falak inkább rossz illatot árasztanak, mint jót, baloldalon egy kivilágított folyosóra fordulok, benézek az elsõ tanterembe, hárman már vannak, csatlakozom hozzájuk. Mindhárman elsõ indulók. Rendes srácok.
Lepakolok, eszek egy kicsit, fejtek egy kis rejtvényt, végül megágyazok a piszkos és kemény linóleumon, és megpróbálok aludni.
Sajnos, mások figyelmetlen viselkedése miatt, éjfélig alig alszom valamit, fülsértõ vihorászás, kiabálás, hangoskodás, mások semmibe vétele. Valaki egy iszonyatosan sípoló pumpával gumimatracot fujtat, lehetetlen aludni, végül valakinek – talán egy rendezõnek – mérges rendreutasítására elcsendesül a folyosó.
A beállt csendben, addig gyömöszölöm a fejem alatt a pulóveremet, míg egyszer csak arra eszmélek, hogy eljött az indulás reggele, ideje felkelni és készülõdni.
Lassan ébredeznek az emberek, a folyosóról álmos csoszogás, halk beszédfoszlányok hallatszanak.
Gondolataimba mélyedve készülõdök, a feszültség fokozódik, az idõ lassan is, és gyorsan is telik egyszerre.
6:00. Elkezdik lepecsételni a startot igazoló mezõt. Sétálok kicsit, próbálgatom, milyen járni a bakancsomban, nem szorít vagy tör-e valahol. Mindent rendben találok.
Indulunk. Nagy léptekkel kezdjük ledarálni az elõttünk lévõ 125,2 km-rt. A nagy menet elindult, gyalogolni fogunk egész nap, egész éjjel, és holnap addig, amíg vissza nem érünk ide, erre a helyre, a Dr. Mezõ Ferenc gimnáziumba.
Mindenki tisztában van vele, hogy nem lesz itt mindenki holnap, mert lesznek, akik feladni kényszerülnek, de mindnyájan reménykedünk, hogy sikerülni fog.
Feltankolva három liter vízzel, némi élelemmel, három tábla csokoládéval, egy liter paradicsomlével, szõlõcukorral és két Red Bool-lal, lépkedek a város utcáin az egyik szobatársammal.
Beszélgetünk, nem kell figyelni az utat, mivel egyszerre indult a mezõny, így nyugodtan mehetünk a többiek után. Egy jellegtelen, unalmas, hosszú és egyenes járdán haladunk vagy négy kilométert az autók folyamatos zúgását hallgatva.
Nagy megkönnyebbülés, amikor végre balra letérve, rövid aszfalt után, földúton folytathatjuk az utunkat.
Fejünk felett szürke felhõk gyülekeznek, hajunkba gyenge szellõ kapaszkodik, rázza meg a körülöttünk lévõ fák lombjait, távolabb fekete viharfelhõkbõl villámok cikáznak, és dörögve zeng az ég. Vihar elõtti csend üli meg a tájat, még a madarak is csak ritkán szólalnak meg.
Átzörgünk két vasgerendákból sûrûn rakott hídon, miközben az alattunk tovacsordogáló patak sötét vízét nézzük.
Elhaladva Zsigárdmajor házai és a Kanizsa Természetbarát SE Pihenõháza mellett, bakancsom mélyen süpped a szekérút finom homokjába. Jól jön a síbot, stabilabb fogást biztosít, ezen a nehéz talajon. A levegõben megjelenik a közeledõ zápor friss illata.
Beérve az erdõbe, lassan elered az esõ, csendesen, szerényen hullik alá néhány apró csepp, aztán egyre sûrûsödik és sûrûsödik.
Megállok, a két botot az erdõszéli talajba szúrom, lekanyarítom a hátamról a zsákomat, cipzár ki, esõkabát ki, cipzár be, hátizsák vissza a hátra, esõkabát fel. A fák lombjai magasan a fejünk felett, boltozatot alkotva záródnak össze.
Gyorsan indulok a többiek után, csak egy jó kilométer után veszem észre, hogy ott hagytam a botomat, társamat továbbküldve, visszaballagok értük.
Szaporázom lépteim, hogy ledolgozzam a hátrányom és utolérjem partnerem. Bíztatóan közeledek felé, miközben az esõcseppek szorgosan kopogtatnak esõkabátomon. Hossszúvölgynél kiérek egy mûútra, balra fordulva kapkodom lábaimat, a lezuhanó nehéz cseppek az aszfalt felszínébe csapódva szóródnak szerteszét.
Társam már csak néhány méterre van tõlem, amikor észreveszi, hogy jövök, gyorsabb léptekre vált. Értek a szóból és visszaveszek a tempómból.
Homokkomáromnál elõbb lefelé, majd hosszan felfelé kapaszkodok a kanyargó aszfaltcsíkon, míg végül egy templom mellett ismét az erdõbe érünk.
A következõ keresztezõdésnél többen egyenesen mennek, de én az ott levõ fán látok egy jobbra mutató nyilat, mivel ez nekem teljesen ismeretlen terep, odaszólok az elõttem haladókhoz: itt egy nyíl jobbra, nem erre kell menni? De õk csak legyintenek, hogy erre is van jel. Lehet – mondom és elfordulok a nyíl irányába. A volt társam is rossz irányba távozott, nem láttam többet.
Lejtõhöz érkezek, a továbbra is zuhogó esõ teljesen fellazította annak talaját, veszélyesen csúszóssá változtatva azt. Apró léptekkel futva érem el völgy alját, így kisebb az esély az elesésre, mivel a láb, futás közben, rövidebb ideig tartózkodik a talajon, mint amikor teljes súlyommal ránehezedek minden egyes lépésnél.
A murvás út megkönnyebbülést hoz, a lucskos sár után. A pocsolyák felszíne vidáman fodrozza a rázuhanó esõcseppeket, a lelkemben azonban egyre hitványabb gondolatok telepednek meg. Mögöttem egy személyautó közeledig, zajosan, ide-oda imbolyogva, fröcskölve, tovagördülve figyelem, ahogy füst és gõzfelhõket eregetve távolodik.
A jobbról beágazó szekérút, aztán végkép lelomboz, meglátva a Juliánus túrára emlékeztetõ állapotokat. Vastag agyagos sárréteg borítja az út teljes szélességét. A talaj, vizet izzad magából minden felé.
Botjaimba kapaszkodva kínlódom feljebb és feljebb magam, míg végül feljutok a meredek emelkedõ tetejére. Kifújom magam egy kicsit, szétnézek, a csöpögõ növényzet hálásan issza az égi zuhany minden cseppjét.
Lassan, pocsolyákat kerülgetve kocogok az erdõ széle felé. Obornak országútjára lépve jólesik a kemény, sármentes felületen gyalogolni. Csodálatosan burjánzó, zöldellõ völgyben haladunk, a levegõ telítve van ezerféle illattal, amivel jólesõen szívom teli tüdõm összes zugát.
Lekanyarodva az útról, néhány fûvel benõtt, láthatatlan, hatalmas pocsolyát kerülünk ki az utolsó pillanatban. Az irtáson felfelé haladó, aljnövényzettel sûrûn benõtt, vízmosásos agyagút, rendesen megviseli az összeverõdött kisebb társaságot. Felérve a vadleshez, megtaláljuk az elsõ bóját, ahol nekünk kell a lelógó filctollakkal, a pecsételõ sávba beírni a bója számát. 09:05 van, 17,4 km-nél járunk és ez az a pont, ahonnan visszafelé az idáig tartó utat, majd ismét meg kell tenni.
Az esõ szakadatlanul esik és esik, reménykedve figyeljük az eget, hátha rések nyílnak a felhõk között, de nem, csak a vizes ágak, vizes fû és aljnövényzet, a sáros utak mindenütt, és a ránk hulló cseppek sûrû koppanása.
Két kilométer sáros felfelé kapaszkodás után ismét egy bolya, felírjuk a számát, baktatunk tovább, hatalmas irtáson haladunk, eltévedünk, a távolból kiabálnak, feléjük fordulunk és egy arra haladó szekérúton, visszatérünk a helyes útra. Megköszönöm a segítséget.
Baj nélkül érjük el az Oltárc vadászház, ellenõrzõ és frissítõ pontot, alma, víz és egy igen komor, haragos pontõr, nem leszünk vidámabbak tõle, sokan szóváltásba keverednek vele. Nem ehhez szoktunk a túrák során, és valahol, egy ilyen megerõltetõ távon, mást várna az ember.
Komoran indulunk tovább nedves ruháinkban. Hahótig még két bolyát érintünk. Szép tájakon haladunk, de a jelzések ritkasága felesleges feszültséget kelt, mintha a rendezõknek az lenne a célja, hogy eltévedjünk.
Tovább haladva, elérjük a szõlõhegy oldalát, ahol egy akkora zivatar kap el minket, hogy sokan megszakítják az útjukat. A szakadó esõben alig lehet látni, a víz hömpölyög velünk szembe, aztán meg utánunk lefelé, magával sodorva az apróbb kavicsokat, köveket. A cipõink szépen isszák a vizet, a lábszárunk mellett befolyva annak belsejébe, eláztatva a zokninkat. Lábunkon lassan felázik a bõr, nincs értelme zoknit cserélni, mivel, pillanatok alatt, az is vizes lenne.
Egy borospince teraszáról vadászruhás emberek emelik poharukat felénk, köszönünk és megyünk tovább.
Hahóton végigvágtázunk a fõutcán, be egyenesen a kocsmába, itt van a következõ ellenõrzõ és frissítõpont, és egyben a negyvenes táv vége is.
Szívélyesen fogadnak minket, van pecsét, vajas kenyér, paprika, paradicsom, uborka. Víz csak a vécé mellett, a kézmosóból kis üveggel, mivel a nagy nem fér alá.
Sok energiámat kiszívta a sáros, csúszós út. Megiszok egy narancslét fél rummal. Meg egy narancslét tisztán.
Ezen a ponton sokan feladják, mi haladunk tovább. Kiérve a faluból kék foltok jelennek meg az égen. Mindnyájan felfelé bámulunk, szuggeráljuk a felhõzetet. Remény csillan. Nem sokkal késõbb kibújik a nap, elõször csak rövid ideig, azután egyre hosszabban marad, végül eltûnnek a fellegek. Délután két óra múlt, az ég tiszta.
Iszonyatos szenvedéssel mászunk egy mélyút irdatlan sártengerében felfelé, lassan leszakadok, nem bírom az iramot, de mielõtt ez megtörténik, elmondják, mire figyeljek, hogy ne tévedjek el.
Nem állok meg, de a lábaimat alig bírom már elõre tenni, fohászkodom, hogy érjünk már fel, de hiába. Mindig, amikor azt hiszem, már fenn vagyok, újabb emelkedõ és sár, és sár, és sár. Az idegeim kis híján felmondják a szolgálatot, sírni volna kedvem, az is elszomorít, hogy nem bírom tartani a többiekkel az iramot.
Végre felérek, alaposan megrogytam. A földön egy sárba karcolt jelet hagytak a többiek. Hálás vagyok nekik. Az út, átbukva a gerincen, egy kisebb mezõn lefelé halad, futok, érezem egy helyen lejött a bõr a lábamon. Megállok, leveszem a bakancsomat, a zoknim csurom víz, elõveszem a szárazat, de annak is az egyik fele vizes lett. Beragasztom a sebemet, felveszem a bakancsomat és megyek tovább.
A söjtöri szõlõhegyen feljegyzem a bójára írtakat.
Söjtörön a Deák háznál pecsételek, miután a pontõr elõkerítette a pecsétet, közölvén, hogy éppen vendégek vannak a házban, így náluk van. Nem tetszik a dolog, de mit tehetek.
Mostanra már, a sár mellett, a meleg is probléma, hét ágra süt a nap és izzanak a pocsolyák, hatalmas párafelhõket lehelve felénk, hogy megnehezítse a lélegzésünket.
Nem sokkal elõttem, meglátok egy csoportot, igyekszem tartani velük a ritmust, hogy lássam, merre mennek. A frissen lemosott fák zöldje, a széles szekérút, a beszûrõdõ napsütés és tiszta ég kékje bizakodással tölti el a lelkemet. Vidáman ballagok tovább, kerülgetem a pocsolyákat és élvezem a tiszta, friss levegõt.
Jobbról a megszûnõ fasor mögött egy meredek, nem rég learatott gabonaföld terpeszkedik egy magas domb teteéig, ezen kapaszkodnak a többiek, lassan mozgó fekete pontokként.
Szaporázom a lépteimet a földbõl kiálló ezernyi tüske között, hogy felérve a nyeregbe ne veszítsem õket szem elõl, de mire felérek, már a völgyben járnak, a sárban hagyott lábnyomaikat figyelve haladok a valószínûsített irányba.
Jó, két kilométeren keresztül, csak egy fehér fanyilat találtam, egy gallyakkal eltakart fa törzsén, ennyi, ez alapján kellett volna ráakadnom a továbbvezetõ útra, ha nem látom a távolban elõttem haladókat és azok sárban hagyott lábnyomait.
A gabonaföldek szélén haladok, mert itt a frissen levágott gabona szárain nem süppedek el a sártengerben. A kedves rendezõk még oda sem tettek jeleket, ahová lehetett volna, a szekérutak keresztezõdéseiben ugyanis mindenhol van egy-egy fa, melyeknek törzsére jól láthatóan lehetett volna nyilakat, színjelzéseket festeni, de nem tették.
A túra kezdete óta olyan érzésem van, hogy a rendezõk minél kevesebb résztvevõt szeretnének látni rendezvényükön.
Elhaladok néhány gazdasági épület mellett, egy kutya szalad elém, méregetem egy darabig, õ is ezt teszi velem, végül visszaballag az épületek felé. Hatalmas pocsolyákat kerülgetve közeledek egy falu széléhez. Az elsõ oszlopon megpillantom a zöldsáv jelzést, megkönnyebbülten haladok tovább.
Az emberek kíváncsian méregetnek kertjeik kapujából, barátságosan viszonozzák köszöntésemet, az elsõ sarkon egy kisfiú és a nagymamája csodálkozik rám. Szembe egy szláv rendszámú szakadt Mercédesz közeledik és szórja rám az út porát, nem sokkal késõbb újból elgurul mellettem, most hátulról, majd ismét elölrõl, elveszítem biztonságérzetemet, a benne ülõk kinézete és a háromszori elhaladása folytán, így aztán igyekszem minél hamarabb elhagyni Pusztaederics területét.
Az erdõbe beérve szinte átjárhatatlan pocsolya és sártenger fogad, ismét csak a lábnyomok alapján lehet tájékozódni. Rátalálva a következõ bójára, felírom a számát és haladok tovább a kéksáv jelzésen. Zöld jelet csak egy helyen találok, itt együtt kellene mennie a kékkel.
A zöld jel leágazását hiába keresem, nem találom, végül szembejövõ turistákkal találkozom és megkérdezem, hól ágazik le. Közlik nem tudják, õk is a kéken jöttek, nem találták a másikat.
Leérve Rádiházára, frissítõ és étkezési pontot találok. Pecsételés után, feltöltöm vízkészletemet, ismét vécé elõterében, mocskos kézmosóból, büdösben, kis üveggel meregetve a nagyüvegbe. Megkajálok, a büfében iszom egy narancslevet.
Éppen indulni készülök, amikor olyanok érkeznek, akik már régen, még Hahót után, a sáros mélyúti emelkedõn hagytak ott, mivel nem bírtam a tempót. Rendesen meglepõdök, ezért megkérdezem, hogy talán nem jó felé jöttem és lerövidítettem az utat, hogy megelõztem õket? De õk megnyugtatnak, hogy betértek egy kocsmába Söjtörön, hogy bekötözzék a sebeket a lábaikon, ezért elõztem meg õket. Megnyugodva indulok tovább, ami azt jelentette, hogy visszafelé kell mennem egy ideig. Zihálva, fájó talpamat óvatosan rakosgatva indulok felfelé a durva aszfalt úton. Elhaladva az elõzõ bója mellett, már új úton csúszkálok tovább az erdõ mélye felé.
Lefelé futni kezdek, hogy megakadályozzam a felesleges sártornákat. Az elõttem haladó srác ordítva beszéli meg barátjával vállalkozói problémáját telefonján. Annyira idegesít, hogy inkább megállok, hogy kitisztítsam a bakancsomból a belehullott földet, leveleket, fadarabkákat.
Az erdõ szélén találok egy újabb bóját, gondosan feljegyzem a számát, az elõttem haladó vállalkozó ezt nem teszi meg, de olyan messzi van már tõlem, hogy nem tudok neki szólni.
Egy gyönyörû mezõn vezet tovább a túra, két erdõ között, szélesen hömpölygõ, zöld fûfolyamon, hosszan hullámozva, ez a látvány egy pillanatra elfelejteti velem minden problémámat.
A nap lassan lefelé hanyatlik, és a zöld erdõ és mezõ sárgás árnyalatot kap. Lassan magam mögött hagyom ezt a csodás völgyet, beérek Szentpéterfölde településre, a házak monoton ritmusban húznak el mellettem, míg én gondolataimba merülve áthaladok rajta.
Hosszú aszfaltcsíkon, autók által eltaposott rovarokat, békákat, gyíkokat bámulva jutok el egy tóhoz, ahol balra majd mögötte jobbra kanyarodva, ismét balra vitt az utam egy gõzölgõ termáltó mellett.
Az erdõ szélén lerogyok egy tuskóra, ezt kihasználva, azonnal támadásba lendül a szúnyogok éhes hada, a szürkület kezd mindent bekebelezni, egybeönteni, eltüntetni. Leveszem a bakancsomat, lehúzom vizes zoknimat. Szárítom egy kicsit átázott lábamat, amely hófehér és ráncos. Néhány kisebb hólyag van rajta, ezeket leragasztom, visszahúzom a vizes zoknimat, a bakancsomat, és szedelõzködöm, amikor utolér egy túratársam, még elõveszem a fejlámpámat, azután együtt indulunk tovább.
Nem sokkal ezután eltévedünk, a sötétség teljesen belepi az erdõt, ébredeznek az éji madarak, egy kuvik hangját hallom egész közelrõl.
Visszafordulunk és ráakadunk a helyes irányra. Az újabb bója számát is felírjuk, és az idõt: 21:00.
Rövid 1,6 km-es út után találtuk meg a következõ bóját, elhagyva azt, a térképet böngésszük.
Az út egyértelmûen halad tovább a térkép alapján, de nem úgy a valóságban, az erdõben kanyarog ösvénytelenül, elemlámpa fényénél, követhetetlenül. Visszamászunk a murvás útra, de a jelzett ösvény, ismét letér a fák közé, társam nem veszi észre a növényzet alatt meghúzódó árkot, és térdig süllyed a benne csordogáló vízbe.
Kimászik, leveszi sportcipõjét, kiönti belõle a vizet, kicsavarja a zokniját, azután megyünk tovább. Nem találjuk az irányt, az út, amit én javasoltam rossznak látszik. Végül, másik úton rátalálunk a jelzésre, és bebizonyosodik, hogy igazam volt, vissza kell menünk, nehogy elhagyjunk egy bóját.
Amikor egy kettéfûrészelt fa látványa biztossá teszi, hogy itt már jártunk, próbálom meggyõzni társamat, hogy ne menjünk tovább visszafelé, de nem lehet meggyõzni. Én megállok és várok, úgyis erre kell visszajönnie, az út ugyanis erre visz. A távolban turisták tûnnek fel, ideiglenes túratársam üvöltözve vonul eléjük, mindenki azt gondolja eltévedtünk, hamarosan együtt érnek hozzám és velük folytatjuk utunkat, azon az úton, amit már megtaláltunk az elõbb. Hamarosan rálelünk a bójára.
Leérünk egy vasúti átjáróba, jobbra fordulunk, azután rögtön balra. Nem sokára országúton haladunk tovább a sötétséget szorgalmasan faló lámpáink fényénél.
Beérünk Lasztonya faluba, áthaladtunk az alvó házak komor sorfala között, az utcai lámpák félhomálya kísérteties fénybe burkolja a kihalt utcákat. Néhányan hangosan beszélgetve zavarják meg a falu nyugalmát, kutyák reagálnak erre heves ugatásukkal, felháborodva azon, hogy nem hagyjuk õket és gazdáikat pihenni. Rájuk szólok, hiába.
Elhagyva a falu utolsó, bágyadtan fényét szóró oszlopát is, egy mélyútban folytatjuk utunkat. Kis idõ múlva a bodzával szegéjezett szekérút meredek falát megmászva, egy csalános bozót közepén találjuk magunkat, egy hatalmas tölgy oldalára felfestett jelhalmaz mellett, ösvény azonban nem vezet tovább. Lámpáink fénye pásztázza a bozótost és a csalánerdõt, tanácstalanság hûti a levegõt. Végül ketten elindulnak visszafelé, és a mélyút oldalában megtalálják a helyes ösvényt.
Minden egyes apró kis eltévedés, plusz energiát vesz ki belõlünk, és fõleg a lelkünk erejét csapolja, szívja le. Ám ez utóbbi azért volt nagyon keserves, mert jó felé mentünk, csakhogy arra senki sem jár, ezért benõtte a sûrû gaz, mivel a mélyúton ezt a szakaszt ki lehet kerülni, és mindenki ki is kerüli.
Tovább haladunk a falu fölé emelkedõ domb oldalában, a még mindig nyálkás csúszós úton, össze-vissza csúszkálva, lámpáink fényénél botorkálva. Erõmön felül teljesítek, rohanok a többiekkel, nincs mese, itt, ha leszakadok azoktól, akik ismerik az utat, akkor nagy bajban leszek.
2,1 km gyaloglás után megérkezünk a Torhai-forráshoz, pecsételünk (felírjuk az újabb bója számát) és lepihenünk egy kicsit, én elemet cserélek a fejlámpámban és megiszok egy energia italt, falok egy kis csokit. A többiek is mind pótolnak valamit abból, amit már egy ideje szerettek volna elintézni, csak nem akartak lemaradni a többiektõl. Sebtében elõkerül egy szendvics, van, aki elemet cserél, csokit fal, könnyít magán. Mindenki csendes, kimerült.
- Indulunk? – kérdezi valaki.
Szedelõzködünk. Nem mond senki semmit, csak felállunk és megyünk tovább. Rövid séta után újabb bója számát írjuk fel, ide pontosan éjfélkor érkezünk meg. Innen meredek lejtõn ereszkedünk lefelé. Csendben, keveset beszélgetve ballagunk egymás után. Lispeszentadorjánt alig érintve, néhány lámpa fényét áttörve rohanunk bele az országút sötétjébe, jármû, sem a csendet, sem a láthatatlanságot nem töri meg. Letelepszünk az út melletti kõkorlátra, és a térképet tanulmányozzuk, illetve én a csillagok ragyogó fényét, alakzatait csodálom, a Sas csillagkép és a Sirius uralja az égboltot, a Nagy Göncölnek csak a rúdja emelkedik a látóhatár fölé.
A többiek megtalálják az utat, így azután vonulunk tovább a sötét éjszakán át. Egy földúton kanyarodunk le balra, amikor valaki kiabál, hogy nem jó felé megyünk, mert arra nagy a sár, többen visszafordulnak, de közülünk azok, akik ismerik az utat, felszólítják õket, hogy ne higgyenek annak a részeg embernek. Valóban részeg, és valóban össze-vissza beszél, így hát folytatjuk az utunkat.
A szokásos, vizes fû, sáros agyag, csúszkálás, a hónom alja egyre jobban fáj, kidörzsölõdött, próbálom eltartani a karjaimat a testemtõl, vagy mozdulatlanul mellézárni, egyik sem segít. Szenvedek. Valakinek a combjai jártak ugyan így, azt javasolja: tegyek oda papír zsebkendõt, ez egy kicsit enyhíti a problémát, viszont egyfolytában kicsúszik onnan, egyfolytában igazgatom.
Beérkezünk Bázakerettyére. A kocsma kertkapuján lógó bolya jelzi, hogy itt van a következõ pecsételõ hely. Belépünk, néhányan fáradtan ücsörögnek a padoknál. Az ügyeletes rányom lapjainkra egy-egy pecsétet, miközben lerogyunk a többiek mellé. Elõveszem a leukoplasztot, papír zsebkendõt és megpróbálom az egyik résztvevõ segítségével leragasztani mindkét hónaljamon a sebeket. Megiszok két narancslét, és én is pihenek egy kicsit.
Aszfalton megyünk tovább, enyhén emelkedõ terepen. Sokan jönnek szembe, õk a könnyebb utat választották, kikerülve a sáros terepet, inkább a száraz és kemény országúton gyalogolnak. Nem tartjuk tisztességesnek, mivel nem ez volt a kijelölt útvonal. Teszünk néhány megjegyzést, de lepereg róluk, érzéketlenül botorkálnak tovább. Lámpáinkat lekapcsoljuk, itt sötétben is lehet gyalogolni. Az elemekre meg ráfér a pihenés.
Szemben az út élesen kanyarodik, a kanyarban áll egy fa, hátulról élesen megvilágítva, eleje árnyékban, a fényforrás nem látszik. Oldalról egy kuvik sikít fel hangosan, lépteink zaja puhán karcolja az aszfaltút elszabadult apró köveit.
- A fa egy emberi alakot formáz, látjátok – mondom bele a sötétbe – a hold világítja meg hátulról. Közeledve egyre nõ, terebélyesedik, van feje, keze, lába, van törzs. A kanyar feltárva titkát, elárulja, hogy hold nincs, csak reflektorok, mindegy így is jó. A fénylõ faóriás még ránk tekint, de mi már csak elõre bámulunk, a láthatatlan sötétbeburkolódzó messzeséget kémleljük.
Az egyik keresztezõdésbe, tanakodunk, merre kell menni, közben utolér egy Laci nevezetû srác, aki eddig is velünk jött, csak most lemaradt egy kicsit, õ tudja, merre kell menni. Teli torokkal faljuk a sötétséget, pupilláink kitágulnak. Néhányszáz méterrel távolabb fénycsíkok szabdalják a sötétség áthatolhatatlannak vélt falait.
- Az már az arborétum lesz – mondja valaki. Odaérünk, balra fordulunk, ha jól emlékszem, talán tujafák között lelépcsõzünk néhány fokot, jobbra érdekes fák, cserjék tûnnek fel. Valaki megjegyzi – ezek itt az arborétum szökevényei! – tetszik a beszólás, és elképzelem, ahogy a magok egyre közelebb hullanak a kerítéshez, és egyszer csak, már kívülre is elérnek, és kívül növekednek, fejlõdnek, halkan, lopva, meghódítva ezt a számukra ismeretlen környezetet.
Beérve az erdõbe ismét úttalan-utakon kell közlekedni, az ösvény nehezen lelhetõ az elemlámpák fényénél. Le, fel, oldalt, ismét le, és ismét fel, és akkor aztán fel, de meddig…, ameddig a szem nem lát, a lámpa nem világít. Kissé megroggyan a lelkem, és hangosan kiált bennem egy hang, nem akarom!
Nekiveselkedünk, megyünk fel és fel, lábainkat egymás után rakjuk, ritmusosan, ütemre. Nem állhatok meg, nem, nem lehet, mindig csak a következõ lépésre koncentrálok, fájnak az izmaim, a lelkem megfeszül, már nincs sok, bíztatom magam, már nincs sok. Felnézek, nem látom a tetejét, ha hagynám, a könnyek kicsordulnának, de nem hagyom, tovább, tovább, nincs megállás. Lábaim görcsközeli állapotban, még néhány lépés, feszülnek az izmok, inak, aztán fenn vagyok, most kell pihenni, de nem, megyünk tovább, lassan helyre áll a szív dobbanása, az izmok kiengednek, már nem fáj, a lélegzetem lelassul, helyreáll. Mehetünk tovább, pecsételünk, azaz felírjuk a huszadik kockába, hogy CÉL, és újból sötétség borul a Budafa nyiladékra.
Leereszkedünk egy patak idõszakos medrébe, hogy újabb izomfeszítõ munkával jussunk fel a túloldali domb tetejére, aztán megint le, felszakadó sajgó talpal, újjakkal. Hosszú, végtelennek tûnõ menetelés végén jutunk ki egy keskeny mezõre, a túl oldalán a betonút, egy álom rálépni, de ez sem az, amire várunk, a talpunk sajog a betonon megtett minden egyes lépésnél, de legalább nem csúszkálunk, bukdácsolunk a sötét, sáros utakon.
A lépteink, és a lámpák fénye felébreszt néhány madarat, és azt gondolva hajnalodik csiripelni, kezdenek, aztán csalódottan vagy éppen megnyugodva, hogy alhatnak még egy kicsit, elhallgatnak.
Messzirõl apró tüzek fénye vibrál felénk, halk zene, és beszélgetések foszlánya lebeg a csend halvány szárnyán. A csillagok fényei, a bokrok között lágyan ringatóznak egy lassan kibontakozó tó felszínén, varázslatos hangulatot adva az éjszaka csendjének.
A tó távoli részérõl halk csobbanás hallatszik, egy hal kíváncsian nézett a csillagokra – gondolom. Egy orsó halk surranása, és ólmok nehéz csobbanása hallatszik egy másik irányból. Horgászok, állapítom meg.
Közelebb érve látjuk a villantók fényét, a botok csillanását, a víz fölé görnyedõ emberek árnyait. Sokan horgásznak a tónál.
Elhagyjuk a tavat, lámpák fénye süvít sötéthez szokott szemünk mélyére, hunyorgok, hozzászokok. Kocsma, teraszán üres asztal, székek, a bejáratnál bója lóg, pecsételés. Egy hölgy összeszedi lapjainkat. Lehuppanunk, lábunk sajog, zsibbad.
- Teát kér valaki? – kérdi a pecsétõr. Mindenki jelzi, hogy igen.
Megiszom.
- Kérhetek még? – nyújtom poharam.
- Majd ha marad! – csattan a hang keményen az éj sötétjébe.
- Rendben! Nem kérek! – sértõdök meg. Végül kapok még egy fél pohárral. Más is kap!
Cipõmet leveszem, hónaljam sajog, nem bírok lehajolni. Zoknimat lehúzom, lábamat vizsgálom. Úgy döntök, hogy némi ragasztgatás nem árthat. Elõveszem a készletemet, és az egész lábfejemet körültekerem, mindkét lábamon. A szalagom elfogy, a dobozát ott hagyom.
Az indulás nehézkes, sántikálunk, az egész testünk rángatózik, ahogy tovább dobáljuk lábainkat minden lépésnél, nem esik jól a járás, aztán lassan belejövünk. Keresztül haladunk Kistolmácson, elhaladunk a templomuk mellett, balra kanyarodunk és erõsen emelkedõ, barázdált betonúton haladunk tovább. Sajog a talpam, a síbotok segítségével próbálok enyhíteni rajta, de a hónaljam is sajog, minden egyes lépés egy újabb kínszenvedés.
Végre letérünk balra és nem sokkal késõbb vége a betonnak, latyakos, síkos, egyenetlen úton haladunk tovább. Ahogy lecsúszik a lábam egy-egy buckáról, a talpamon a bõr elmozdul, külön életet él, iszonyatos kínt okozva.
Megyünk tovább, sötét ösvényen futunk lefelé. Borsfa aszfaltútján sántikálunk a buszmegálló felé, megállapodunk, hogy ott leülünk egy kicsit.
A buszmegállóban jármûre váró utasok. Az ég alja lassan világosodik. A busz jön, a megálló kiürül, leülök a padra. Pár lépésre csap, nem mûködik. Kis mûanyag üvegben kálium pezsgõtablettát oldok. A többiek indulnának, mondom, várjanak, várnak. Megiszom, felállunk, lassan imbolyogva, óvatos léptekkel fogyasztunk el néhány métert.
Jobbra hagyjuk el Borsfa ébredezõ házait, nem messze egy kakas hangja szól, mély dörmögõ kutya hang felel rá, egy ágon madár hangja ébred.
Leveszem a hátizsákom és bepakolom az elemlámpáimat. Visszaveszem a zsákom és igyekszem a többiek után. Világos van, szántóföldek mellett haladunk felfelé és dagasztjuk ismét a sarat. Felérve, az erdõ olyan sötét, hogy majdnem megbánom, hogy elraktam a lámpáimat.
Leérve Valkonya határába rátalálok az elsõ mûködõ nyomós kútra. Megtöltöm az üvegeimet vízzel, a többiek addigra eltûnnek, nézem, hogy merre mehettek, mire a velem vizet töltõ társam mutatja, hogy ott van az orrom elõtt a Rockenbauer Pál turistaház és a következõ ellenõrzõ pont.
Bemegyünk, pecsételés, kaja, pihenés. Vajas kenyér, paprika, paradicsom. Bevágok néhány karéj kenyeret, aztán közlöm, hogy én tovább megyek, mivel mások jelezik, hogy maradnak és alszanak egy kicsit.
Elindulunk ketten, késõbb még ketten csatlakoznak, de õk hárman végül elmennek, én nem bírom velük a tempót. Nézem a villámgyorsan távolodó hátukat.
Nappal van, már nem kell csapatba verõdve menni, nappal van, most már mindenki boldogul egyedül is.
Mászok felfelé, egyre magasabbra és magasabbra, markolom a síbotokat, nagy segítséget jelentenek, kapaszkodok keservesen, sárosan, izzadtan, homlokomról letörlöm a bõrömbõl kipréselt cseppeket. Bûzlök az egy napja tartó folyamatos izzadástól. Büdös és fáradt vagyok, felérek, lefelé baktatok sántítva, féloldalasan lépve, hogy kíméljem a talpam, végül sehogyan sem jó alapon futni kezdek, lassan bicegve. Keservesen mar a fájdalom a talpaimba, mintha ezernyi kavics nyomná, törné, ezt az érzést a gyûrött bõr idézi elõ.
Duzzasztógát beton túlfolyóján bukdácsolok át, három társam közül az egyik bevár, együtt baktatunk tovább, aszfaltcsík kanyarog a talpunk alatt, enyhén, de igen kitartóan emelkedik. Jobbra fordulunk egy szekérúton, ágak súrolják vállamat. Lábszáram fûlevél alatt magbújt vízcseppektõl nedves.
Haladunk tovább. Figyelem a talajt, buckákat, keréknyomokat kerülök óvatosan. Megcsúszok, fájdalom nyilall, nem szisszenek, elviselem, ez is hozzátartozik a kalandhoz.
Csalánok csapkodnak, csípnek, szúnyogot hessentek, szúnyogot hessentek, szúnyogot hessentek, csalánok csípnek, ordítani tudnék, fáradó, kimerülõ idegek, fájdalom.
Lassan emelkedõ talaj, felemelem fáradt fejemet a magaslat felé, szögét, tetejét vizsgálom. Érzem emelkedõ pulzusom, feszülõ izmaimból erek dagadnak elõ, tüdõm még több levegõt igyekszik magába préselni.
Társam gondol egyet, nem szól semmit, csak elkezd futni a sáros, csúszós emelkedõn felfelé. Kedvem támad megállni, hitetlenkedve nézem a távolodó embert. Folytatom, izmaimban a több mint száz kilométeres távval. Még huszonöt, már csak huszonöt. Felérek, egy kicsit vízszintesen haladok, madarak énekelnek a fák ágain, hangyák szaladgálnak, megkegyelmezek nekik, gondolván itt nem kell eltaposnom még a férgeket sem, itt nincs értelme, itt az életnek van értelme, ez az élet birodalma, tisztelettel kell viselkedni vele.
Lenézek, társaim vagy egy kilométerrel alattam a völgyben futnak, lassú imbolygó léptekkel. Én is elkezdek futni, mindkét kezemben egy-egy bot, néhány – engem már régen elhagyó – turista mellett futok el, nem azért, hogy megmutassam, hanem azért mert nem tudok másképp menni lefelé, csak futva.
Hosszú keserves futás után érek a völgy zölden burjánzó, üde kelyhébe. Meggyõzõdésem, hogy már nincs bõr a talpaimon, megnézni, nem merem. Lépésre váltok, teliszívom a tüdõmet friss levegõvel, átugrok egy patakot, a talajra érkezésnél, meggyûrõdõ talpam kiált segítségért, megértem, de megyek tovább. Elõttem szinte függõleges emelkedõ magasodik, többen kapaszkodnak rajta nehézkesen felfelé, lassan zihálva haladok, lépésrõl-lépésre, nem hiszek benne, hogy fel tudok menni megállás nélkül, végül felérek, széles szekérút a jutalmam.
Késõbb jobbra fordulok, és bevetem magam a burjánzó zöldbe, szúnyogfalka veti rám magát szemérmetlenül, felvetõdik bennem a piaci légy, na, azért a szúnyog sem semmi, mellé egy kis vizes csalán, meg néhány száraz, és néhány tüskés ágtól elszenvedett szaggatás. Apró le-fel, le-fel, aztán ismét hosszan fel, hegyes síbotom szurkálja a saras talaj feszínét, a tetõn hatalmas sártenger, és pocsolya lánc, aztán hosszan lefelé, kicsit fel, kicsit le, sokat fel, és bezárul a kör. Visszaérkezek a tegnap reggel 09:05-kor elhagyott 12-es bolyához. Azóta legyalogoltam 90 kilométert.
Nézem a vadlest a felismerés örömével, a hátralévõ rész már nem olyan kemény. A mûúthoz leereszkedni legalább annyira nehéz, mint amilyen tegnap volt felmászni. Elhaladok egy fiú mellett, lassan, óvatosan, sántít lefelé. – Neked sincs túl sok bõr a talpadon mi? – kérdezem tõle. – Nem az a probléma – mondja –, a combomban az izommal történt valami.
Haladok tovább, elhagyok egy hölgyet is, õ arról kérdez, hogy én is cseréltem-e bakancsot az esõ után, nemleges válaszom után leérek a mûútra, pecsételek, iszom egy pohár vizet, és átengedem a nekem felkínált széket a hölgynek, de nem él vele, így leülök egy kicsit.
Még 17 kilométer van hátra, egy jó kis kirándulás. Országút, földút fel, sártenger le, csúszkálás, csetlés-botlás, murva fel, sár fel, odaérek, ahol tegnap reggel eltévedt az elsõ társam, miután nem engedte, hogy utolérjem.
Hosszú mûút a templomtól, Hosszúkomáromon keresztül Hosszúvölgyig. Hosszúkomáromnál betérek a kocsmába és iszom egy sört fájdalomcsillapítóként, beválik. Lépkedem az aszfalton, lassan látótávolba ér két srác, Hosszúvölgynél érem utol õket, innen egészen Palinig együtt megyünk. Az egyik útkeresztezõdésben ücsörög még egy srác, ö is velünk tartott, így már négyen baktatunk tovább.
Zsigárdra érve betérünk a Kanizsa Természetbarát SE pihenõházába pecsételni, és a nagyon kedves hölgy invitálására megiszunk egy nagypohár teát.
Kínkeservvel indulunk tovább, taposva a mély és puha homokot, áthaladunk a két vasgerendás hídon, bámulva az alatta folyó víz, meg-megcsillanó felszínét.
Nem sokkal Palin elõtt, az egyik társunk kéri: várjunk egy kicsit, mert el kell végeznie a sürgõs dolgát, megállok és várok, a többiek mennek tovább. Nekünk rosszul esik, de nem szólunk.
Késõbb õk állnak meg, hogy kiszedjék a kavicsot a bakancsukból, ekkor mi megyünk tovább, velük csak a célban találkozunk.
Az utolsó 4,5 kilométer egy hosszú egyenes út, az ember csak megy és megy és megy, és csak igen lassan, úgy 50 perc alatt ér a végére, igazi kínszenvedés. Nagy nehezen mégis odaérünk, amikor ráébredünk, hogy eltévedtünk. Egy idõs úr segítségével visszajutunk a helyes útra, és végre beérünk.
29 óra 15 perc gyaloglás után Vasárnap 11:15-kor ott állunk az asztalnál és várjuk, hogy átadják az oklevelet és a jelvényt, amely jelentéktelensége miatt szóra sem érdemes.
Bent vagyok a célban, és egyenlõre nem tudok örülni neki, azt hiszem, napoknak kell eltelnie, mire felfogom, hogy teljesítettem a Rockenbauer Pál Emlékúton Zalában 130 km-es teljesítménytúra 125,2 km-es távját.
Bebotorkálok a tanterembe, lerakom a hátizsákomat és visszaballagok enni. Két lány megy el mellettem, és hallom, hogy azt mondja az egyik a másiknak: figyeled, õ még egész jól tud menni a többiekhez képest.
Bekajálok vajas kenyérrel, paradicsommal és paprikával. Betámolygok a tanterembe és levetem a bakancsomat. Kibotorkálok a zuhanyzóba, lemosom a bakancsomat, leülök a zuhanyzó szélére és elkezdtem leszedni a leukoplastot a lábamról. A kislábujjamról szinte az egész bõr leszakadt, de ami nem, az sincs az ujjamra tapadva, hanem csak lóg rajta, ahol húzom le a ragasztót, mindenütt szakad a nedves zoknitól felázott bõr is. A látványtól rosszul leszek, és vagy tíz percig az ájulás határán állok.
Végül leszedem az összes ragasztót a lábamról, a hátamról és a hónaljamról. A hátam tiszta seb – kidörzsölte a hátizsák –, és a hónaljam is kidörzsölõdött, és feltépte a ragasztó a felpuhult bõrt.
Összeszedem magam és lezuhanyzok, nem alaposan, nem, csak felületesen, aztán visszasántikálok a terembe, és ott ücsörgök vagy fél órát. Felhívom a feleségemet, a barátomat és a fiaimat.
A vizes zoknitól felázott lábam, csak egy fél óra múlva kezdi visszanyerni eredeti színét. Aztán, úgy 12:50 körül kezdek el készülõdni, hátha valami csoda folytán még odaérek a 13:30-as vonat indulásáig az állomásra. Éppen kész vagyok az öltözködéssel, és a zsákomat veszem a hátamra, amikor bejön egy srác és azt mondja, ha az állomásra megyek, akkor õ kivisz engem kocsival. Úgy éreztem, csoda történik, így aztán simán kiérek és felszállok a vonatra.
Akivel megyek az állomásra, telefonfülkét keres a pályaudvaron, mondom neki, hogy ne keressen, mert én szívesen odaadom a telefonomat, ha valakit fel akar hívni. Így kerülünk egy kupéba, sokat beszélgetünk.
A Déliben alig bírok leszállni a vonatról. Az egész testem vonaglik minden egyes lépésnél, botjaimba görcsösen kapaszkodva araszolok társam mellett, õ ugyancsak érdekes stílusban jár, és a többiek is, akik ezzel a vonattal jöttek, nem kell ismernem õket ahhoz, hogy tudjam õk is ott voltak, ahol én.
A társam felesége jön elénk, bemutatkozás után felajánlja, hogy hazavisznek kocsival, elfogadom. Szerencsémre olyan kedvesek, hogy kapuig hoznak, megkímélve ezzel egy hosszú és kínos utazástól.
Egy hét múlva, már lábra tudok állni, és újra dolgozni tudok.
 
 
 Túra éve: 2003
gerardTúra éve: 20032010.06.02 17:03:15
megnéz gerard összes beszámolója

Rockenbauer 130


 


SK után szabadon: 310 km egy gesztenyefalevéljelvényért


 


Szám szerint harmadik próbálkozás. Idézzük fel az elsõ kettõt:


 


1., 1999.


 


Barátaimat megfûzve, „de jó buli lesz 130 km-t gyalogolni” felkiáltással életünk elsõ túráján elindultunk. A nappali nagy melegben kiestek Rádiházáig hárman, majd jött egy nagy Zuhé és egy jó 30-40 perces álldogálás esõben hogy merre lehet a jel (valahol Lasztonya után voltunk). Na és ugye elvittük 3 éves Airedale terrier kutyusunkat, aztán Lispeszentadorjánon én a feleségem és a kutyus is feladta, mivel fejenként egy láb használhatatlanná vált… A maradék két fõ Bázakerettyén adta fel… Egyikõjük azóta nem hajlandó Nagykanizsa területére és úgy egész Zalába betenni a lábát. (78-79 km)


 


2., 2001


 


 1999-es vesztes túra után apósom aztat találta mondani: „én megcsináltam volna…” Kissé felháborodtunk és 2001-ben újra elindultunk, hogy akkor mutassa meg így 55 évesen élete második túráján milyen legény… Megmutatta. Hatan indultunk akik közül feleségem (1 évvel szülés után), sógorom (165 cm, 109 kg induláskor) és apósom (55 évesen) teljesítették. Én sapkahiány okán Hahóton összeestem napszúrásos tünetek miatt… Rádiházán aztán újra beszállva a 70-es éjszakait megcsináltam, de ez azért mégsem 130. Meghát ott volt az a fránya jelvény amit kis feleségem már büszkén magáénak tudhatott…


 


Aki 2001-ben ott volt az tudja azóta mi a napsütés. …(107 km)


 


3., 2003


 


Ha az idõjárás elõrejelzés felhõs idõt jelez, akkor elindulok döntöttem el elõzõ hétvégén.


 


Csütörtökön este még felhõket és esõt is ígértek, ez jó jel akkor talán tudom teljesíteni


 


Pénteken este megérkeztünk LACI barátommal, rövid nevezés, fekvõhely-elkészítés és irány a…………nevû pizzázó.(segítsetek ki, a fél induló gárda ott vacsorázott! Pygmea te biztos tudod..) Bõségtálunk után irány az iskola és a depópontok bekészítése után fûrdés és alvás… Lett volna ha kisebb-nagyobb csótányszerû fekete bogarak nem rohangásznak rajtam. Sikerült vagy 2-3 órát aludnom. Baljós elõjel.


 


Reggel gyors készüléssel és indulással RAJT. Aszfalt, kisebb nagyobb kövek, néhány km. homok, aszfalt. A lehetõ legrosszabb kombináció. A nap meg csat süt, de nagyon, már 8-kor is, felhõ sehol. Homokkomáromban elmaradt a szokásos bélyegzés, így csak Obornaknál a gerincen lévõ kék-sárga elágazásnál kellett elõször elõvenni igazolólapjainkat. A szokásos tûzõ napon a gerincen majd erdõszélen (elnéztük az elágazást ami az erdõbe vezetett volna…) az Oltárci vadászházig, ott paradicsom és ellenörzõpont várt. A paradicsom felemelõ volt, meg a sok hideg víz a vadászház csapjánál. Állítólag nem lett volna szabad használni, de senki nem tiltotta és kerítés sem volt. Ekkor lépett be a Sapka alá rakott és tarkóra érõ fehér póló átvizesítése meleg ellen, jó ötlet volt.


 


Innen sajnálattal állapítottuk meg, hogy a régi sárga (+) jelzés gyakorlatilag használhatatlan a sok irtás miatt, mindenki a földúton közlekedett, ott egy jobb kanyarral be az erdõbe (sokan egyenesen mentek tovább, rövidítettek, ismerték az utat vagy eltévedtek nem tudom.). Ezen a szakaszon a borpincés területen keresztül nagyon jó ellátást kaptunk a szervezõktõl. Biztosan õk voltak, akik odatelepítették azokat a jóféle szeder, körte, szilva és almafákat hmmmm.


 


Aztán rét, meleg, rét, meleg, vízmosás, hónaljig érõ csalán L , csalán, lyukak alattomosan a földben, csalán, rét. Majd zöld jelzés jobbra el, mi egyenesen tovább, így jól elkavarva a sárga jelen jöttünk be Hahótra, ahol jöttek szépen szembe is és csodálkozva, hogy mi miért visszafelé megyünk. Hahóton meglepetés számomra, hogy a várva várt csap, ami alá be szoktam feküdni nincs, mert most egy kocsmában van a pont L . Pihi tovább most jóm irányban a sárgán. Mivel néhányan jöttek szembe, így valószínûleg nem volt egyértelmû a jelzés és nem csak mi voltunk bambák korábban.


 


Söjtöri szõlõsbe úgy érkeztem, hogy spontán összeestem, nagyon rosszul voltam a feladáson gondolkodtam, kimerülten gyomrom kavargott stb. Ott még rábeszéltek, hogy majd a Deák-ház hûvöse rendbehoz. Hát jó felnyaláboltam magam és megtettem 1,8 km-t úgy hogy közben nem tudom merre menten, de egyszer sikerül visszaadnom a természetnek a reggelimet meg miegymást. Sajnos nem könnyebbültem meg. Deák-házhoz érve kiderült zárva van. L Utólag is elnézést mindenkitõl, de káromkodtam mint a kocsis. Nagyon kivoltam. Beszéltem a feleségemmel aki azt mondta: „tudom, hogy meg tudod csinálni”, majd a kislányommal aki azt skandálta „hajrá fáti” (fátinak hív). Ezek után elszégyelltem magam, hogy õk hisznek bennem én meg nem hiszek magamban… Felálltam (akkor hõsnek éreztem magam) és elindultam. Egy jó döntéssel kis kólát ittam attól jobban lettem és irány tovább. Jött Pusztaederics, idõközben jellemzõ módon 4-5-6 fõs csapatként haladtunk, miközben nem tudnám megmondani ki mikor és hol csatlakozott hozzánk és maradt le.


 


Rádiházára sikerült jó 2-3 km-es kerülõvel beérkezni (továbbmentünk a kék +-on) Innen a Szentpéterföldei kocsmáig egy nagy lendülettel mentünk, majd hála helyismeretünknek komoly eltévedés nélkül át Lasztonyán, Lispeszentadorjánon Bázakerettyére. Lispé-tõl aszfaltúton, mert senki nem ment be az erdõbe, így egyedül pedig lámpa nélkül (elfelejtettem felvenni a depóból Rádiházán, és a kölcsönlámpa nem világított normálisan) én sem voltam hajlandó (a jelet sem találtuk meg…) Bázakerettyérõl egy jó órás pihi után lendületbõl J budafai arborétum mellett át Kistolmácsra. Ez két szakaszra volt bontva és megeszem a kalapom, ha a második tényleg 3 km. Szinte futva volt több mint 50 perc. Kistolmácson tea. Rettenetes volt, nem panasz, tény. Azért én repetáztam belõle. Majd úgy éreztem hamar átértünk elõbb Borsfára aztán Valkonyára, pedig ekkor reggeledett és nagyon álmosak voltunk.


 


Bázakerettye után már csak Szilárd nevû túratársunk maradt meg velünk, így hármasban nyomtuk le a hét hegyet. Én itt ott ord1ítottam a térdemben fellépõ fájdalomtól (mindkettõben) Szilárd 42-45 km-tõl kezdve a hólyagjai miatt sántikált (igaz ezt néha akár szinte futósebeséggel is tudta) fõleg amikor elindultunk valahonnan, Laci pedig küzdött a rosszulléteivel és a gyomrával. Ehhez jött a hét hegy. Finom szakasz volt. Aztán megpillantottuk Obornak háztetõit. Innen egy nagy lépéssel bent vagyunk. Legalábbis ezzel biztattak az ellenõrzõponton. Hát mi ezen a szakaszon csúcsot döntöttünk. Pihenésben. Mondtam is Lacinak Ég és Föld a tegnapi és a mai túra ugyanazon a szakaszon. Õ is mondta Ég és Termék. Kicsit fáradtak voltunk. Zsigárdmajornál még pihentünk egy jót aztán célba küzdöttük magunkat.


 


Útközben megfogadtam, soha többet nem jövök, akár sikerül akár nem.


 


De hát jövõre olyan szép fehér jelvényt adnak…


 


Gerard