Rockenbauer Pál emlékúton 130 km - 2610 m szinttel, sikeresen teljesítve 22 óra 53 perc alatt.
Immár 16x-os teljesítője lettem a Rokinak! Pénteken Bötkös Tamással utaztunk le délután a rajtba. Jó időben megérkezvén még maradt egy kis idő a társasági életre is. Szintúgy mint tavaly, villámlással dúsított vihar szelte keresztül a Zalát este, de reggel szerencsére már igazi túraidő fogadott minket.
Helgával terveztük a túrát, neki első teljesítése lesz remélhetőleg, minden új most még neki. Jó idegenvezető szerepében, igyekszem mindenhol időben informálni mikor, hol, és mi várható. Gyakorlatilag Hahótig, 40 km-ig szinte végig kocogunk, 5 óra 31 perc alatt érkezünk a Milánó kávézóhoz. Itt egy nagyobb megpihenés vár ránk, a lekváros kenyérre járok rá, és főleg a sós paradicsomra. Mivel a bolt is nyitva volt, így üdítő készletemet is feltölthettem. Innen kicsit visszafogottabb tempót veszünk föl. Söjtörön a bolt még nem volt nyitva, így a Deák házban marad a csapvíz, de legalább szomjan nem halunk. Ez után jön a híres katlan rész a túrán. Szerencsére eddig felhősebb, kissé szeles volt az időjárás, innentől viszont rendesen befűtöttek. Takács Attila, és Török Dániel társaságában haladunk kicsit, majd szépen mindenki megint a saját tempójában folytatja. Pusztaedericsen természetesen kitérünk a közkúthoz, és egy jókora nagy mosdást tartunk. Rádiházára (61 km) valamivel 15 óra után érkezünk. Itt várnak minket a depós csomagjaink. Én a babkonzervemet kajálom meg, úgy hogy még meg is mikróztattam egy tányérban. Itt most egy nagyobbat pihenünk, nagyon kell az energiapótlás, mert még forróság van. Visszakapaszkodván a K-Z- jelzések elágazásához immár igen sokáig a K- lesz a mérvadó. Szentpéterfölde településen a temetőben a kút minden évben aranyat ér. Megcsodáljuk a csodás vadászházat, majd hosszan haladunk a szellemfalu Lasztonyán keresztül a Torhay-forrásig. Számítottam a forrásra, mert eddigi teljesítéseimen, egy kivételével mindig folyt belőle a víz. No persze, most csak épphogy csöpögött. Szerencsére még kb 3 deci üdítőm maradt, ezzel kell kióvatoskodni Bázakerettyéig. Kereken 20:00-ra érkezünk a településre.
Ismét depó, most egy székelykáposztát tüntetek el a gyomromban. A bolt szerencsére nyitva van. Kajám van, üdítőkkel viszont felkészülök az éjszakára.
Végre megint kellemes időben kocoghatunk a budafai arborétumig, majd dimbes-dombos terepen át érkezünk a kistolmácsi műútra. Az éjszakai horgászat továbbra is menő a tónál. Nekünk a Tó Büfé a következő állomás. A tea, mint minden évben, mennyei. Szerencsére a zalai óriáspókok most pihenőt fújtak éjszaka, vagy éppen az előttünk levők leszedték őket. Valkonyán már 103 km-nél járunk. A zsíroskenyérre már nem bírunk ránézni, én a paprikát, és a paradicsomot azért elfogyasztom, közben Helga szuper jó sajtos keksszel kínál. A dombok mászása most sem egyszerű feladat, de Helga nagyon kitartó. Tájékozódásban nem lenne hiány ha nem ismerném az utat, de szerencsére a trükkös kanyarok sem fognak ki rajtam, bár egy rétnél ahol a kerítésen továbbra is ott a megtévesztő jelzés, ott kellett egyszer navigációt igénybe vennem. Eszteregnye előtt, viszont sorozatos lódarázs dongásban volt részünk, volt ahol rengeteget hallottam, vagyis lehet hogy a fészek mellett mentünk el.. A lámpát ilyenkor mindig lekapcsoljuk, vagy Helga pirosra teszi, így próbálunk tovább haladni. Szerencsére csípés nélkül megússzuk, de ahogy hallottam, megjárták páran :( Eszteregnyén dinnyét, és kockasajtot majszolhatunk, nagyon jól esik most, na meg leülni főleg. Ez után még két lódarazsas kalandunk volt, majd miután visszatérünk a már reggel járt K-S- elágazásba, örömmel nyugtázzuk hogy már tényleg közeledik a túra vége. Visszaérvén Bázakerettyére, most a turistaházban ellenőrzőpont üzemel, ahol már a lekváros kenyér sem kell, viszont vannak nasik, csokik, chips, amik viszont kifejezetten jól esnek.
Jön a túra monotóniában igen gazdag része visszafele.. A gumicukor hamar megbontásra kerül, és próbálunk túlélni. Zsigárdig bele-bele kocogunk, de így is megelőz minket Bévárdi Gábor, és egy fehér ruhás futó, akiket már csak a célban látunk ez után.
A rémhosszú aszfaltra kiérve a gyaloglás-kocogás kombinációt választjuk, és nagyon várjuk már a túra végét. Szerencsére 4:53-kor célba is érkezünk, ahol már vár engem Bötkös Tamás, aki igen komoly időt futott. Fél óra készülődés után haza is indulunk.
7:30-kor már itthon is voltam, Budapesten. Eddig sosem érkeztem haza ilyen korán a Roki után, úgy látszik lehet itt még másban is rekordot dönteni :)
Kellemesen elfáradva, de sok-sok szép élménnyel gazdagodva ért véget a 16. Rockenbauer túrám. Köszönöm a szervezőknek hogy továbbra is megszervezik ezt a szuper, és élményekben gazdag túrát! |
