Túrabeszámolók
| LeFaGySz |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2006 2007 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
DJ_RushBoy | Túra éve: 2020 | 2020.03.02 14:17:18 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Palóc LeFaGySz 2020, 61 km
Izgatottan vártam már ezt a hétvégét, mert a repertoárból bizony nincs meg még nekem a Palóc Lefagysz (meg a mecseki sem, de arra még várhatok eleget). Tetézte izgalmamat, hogy életemben mindössze egyszer, 2007-ben voltam a Karancs-Medves 50 túrán mindössze, de abból már semmire sem emlékszem. Ezáltal teljesen ismeretlen terep fogadott engem, de a Lefagysz túrák mitológiái hűen élnek bennem, mert bizony az ellátást is magamnak kell megszervezni, és az útvonal is elég kacifántos szokott lenni. Minden ami szivató a környéken az tuti benne van :) Ezzel a gondolattal vágtam neki kereken 7 órakor a "bulinak". Tanulmányozgatom közben az itinert, és sok-sok kedves régi és új táratársat köszöntök. Ez a Karancs nevű valami ismerős nekem, azaz a nevét már hallottam. Máris felmegyünk meglátogatni, de bizony lift nincs, csak saját két lábamra számíthatok mindössze. Máris majd 450 m szintkülönbség van a túra legelején. Egész pofásan megy felfele az emelkedő, majd csakhamar toronyirántossá válik. Utolérem a legelöl haladókat, és ideiglenes állapot ez, de én hódítom meg a mai napon legelőször a Karancsot. Gyorsan kifújom magamat, iszok pár kortyot a sajátból, és kimérten kocogok tovább. Nagyjából körvonalazódott is a társaság a következő órákra, de csak a saját tempómba szerettem volna haladni, ami még így is gyors volt. Előttem közvetlen Dolgos Vera, és Lévai Viktor, majd Molnár Peti, és a két mátrai betyár, Adrián, és Nándi, illetve Úri Máté. Na meg egy fekete ruhás futó, akinek sajnos nem tudom a nevét. Kellemesen kocognánk lefele a Z+-en, ha a kövek nem bújnának meg az avar alatt, így csak balettozunk. Nicsak, máris egy forrás. Meg kell becsülni, mert minimális vízvételi lehetőség lesz csak.. A folytatása már egész kellemesen futható a Z+-nek. Szó szerint elviharzik mellettem Fridrich Laci, és legközelebb már csak a célból visszafele sétálva látom csak.. Lehet ment még egy kört? :) Leérve egy tisztásra szalagozáson folytatom utamat. Azért jöttünk egy csomót lefele, hogy megint toronyiránt mászhassunk vissza a Karancs-nyeregbe. Szép, mondhatom.. Már a fülemen veszem a levegőt, amikor felérek a Kápolna-hegyre, ahol csodás kolostor fogad, és még harang is van. Gyorsan meg is kongatom, de ez még nem a K.O.-t jelenti.. Pecsétet is kapunk az itinerre a túra egyetlen-egy emberes ellenőrzőpontján. A többi helyen csak egy bólya lesz, és szúróbélyegző, önigazolás. Fridi kivételével a fent felsorolt összes "arc" itt tanyázik, én viszont fogom a sátorfámat és tovább koccanok. A S- jelzés elágazásánál tanakodás vajon merre? A mátraiak megmásszák kis kitérővel újra a Karancsot, mi az nekik.. Viktor órája viszont más irányt mutat, így mi a S-n haladunk tovább, amerre kell. Hamarosan jobbra P3, és egy széttrancsírozott aszfaltúton kocogunk tovább. Az Elemér-forrásnál vízvételezés, addig megérkeznek a Karancs mászók is, majd erősebb tempóval tovább is haladnak. Leérve a 21-es főútra, a többiek rossz felől kerülik meg a tavat, de én figyelek, és a hivatalos úton érek bele a Z-be. Viktor kólás gumicukival kínál, örömmel habzsolom. Rövid szakaszon szalagozás, na meg egy bólya, majd jön a számomra legszebb rész utólag visszagondolva. A P-rom jelzés kegyelmet nem ismerően visz fel a Boszorkány-kőhöz, ahol pár lépés kitéréssel csodás panorámában volt részem. Ez volt a legszebb pont nekem! Néhány száz méter, és a Salgóvár is meghódításra kerül, ahonnan ismét pazar panorámában gyönyörködhettem.
A Dornyai th. mellett a Bodzás-kútból merítem újra az életmentő vizet. Bár az itiner ír egy boltot a falu szélén ami mindjárt itt van, de biztos ami biztos feltankolok az éltető nedűből. Egyedül haladok, a többiek előttem, illetve mögöttem nem sokkal. A falu szélén Molnár Peti megy be a temető széléhez "kutazni". Beérvén újra Somoskőre, a bolt bezony nyitva. Szuper. Be is térek. Ha ezt elszalasztom, súlyos árat fizethetek akár később.. Meglepetésemre a többiek tovább mennek, ők tudják.. Én egy colával, és egy banánnal lepem meg magamat. A forrásvíz mehet is a kukába így már. Na meg egy zsemlét kértem, és mondtam a néninek, hogy vágjon hozzá egy jókora parizert. Ezt útközben szépen meg is emésztettem jólesően. Most egy szolidabb úton haladok tovább a S+-en kifele Somoskőről. Könnyebb emelkedők következnek, a baj az csak, hogy jókora sár van, és rengeteg kidőlt fa ahol szlalomozni kell, és a haladást is leredukálja. Úri Mátét megelőzöm, és többet nem is látom a mai napon. Kihúzom magamat, nem sűrűn van ilyen, általában mindig előttem ér be. Egy nagy fakidőléses résznél utolérem Verát, és Viktort is. A Ceberna-tisztásnál kis tanakodás, hol a kód? Ja, a völgybe írja, az még feljebb van. Mai túránk egyik legkeményebb emelkedőjéhez érkezünk. Hosszan, nagyon hosszan fel a S-n. Na és persze hova? Hát persze hogy megint a Karancs-nyeregbe. A komoly emelkedők mind erre tanyáznak.. A semmiből elkap minket Molnár Peti, valahol elkavart. Munkahelyi dolgokról beszélgetünk fölfele a toronyirántos emelkedőn, ahol más alig kapna levegőt. Mi sem vagyunk normálisak.. Viktor lemarad, és csak a célban találkozunk újra, ott már persze mindenki mosolyog :) Vera nagyon ügyesen jön, és felérvén a nyeregbe amíg mi meghúzzuk folyadékjainkat, ő tovább is robog. Ismét a reggeli Z+, és ismét ugyanaz a forrás. Természetesen kihasználjuk. Innen most jó sokáig a P- jelzésen haladunk, nem kell forgatni az itinert egy darabig. Vera kocog még látótávolságban előttem sokáig, a mátrai betyárok már valahol elől vannak Petivel. Kezdek álmoskás lenni, de a távok elágazásánál egy balost veszek a 61-es fele természetesen. Az átlagom is még szinte pöccre 6-os. Teljesen jó, túl jó.. Hosszabb aszfaltos sík rész következik, Vera kocog a messzeségbe, én csak valamit imitálok, na de egy pillanat alatt villámléptekkel megy el mellettem Cili. Na, ő fut.. Végre egy falu. Karancsberénybe életemben először érkeztem. Meglepetésemre a faluban utolérem a reggeli futócsapatot, Petistől, Nándistól, Adriánostól, és fekete ruhás futóstul, mert épp depóztatják őket. Engem is kínálgatnak, hát hülye leszek nemet mondani. Cola, ropi, gumicuki, luxus kényelem egy Lefagyszon. Kell is az energia, mert fogyogat az erő. Átsétálunk a falun, majd rátérünk a híres (hírhedt) Északi Zöldre. Szerencsére itt még jó ideig a szolidabb arcát mutatja, és kocogni is lehet amíg erőm engedi. A semmiből egy sárga ruhás futó ér utol 8 órás indulással. Tyűha, ő már tényleg tud valamit. Ha már itt van, letarhálom egy magnéziumra, mert kezd szétrobbanni a vádlim ami nem jó előjel. Az nem volt nála, de valami pirula igen, amit szét kellett rágni. Nem volt vészes, csak majd megpusztultam olyan szomjas lettem utána. Aztán jött az igazi arca az Északi Zöldnek, toronyiránt föl, és le. Folyamatosan.. Utolérem a srácokat, Adrián ad magnéziumot, de meglepetésemre teljesen ellentétes hatást vált ki a pirula.. Borzasztóan húzza a görcs a vádlimat, és már a lejtőkön is csak gyalogolok. Na ennyit erről, de talán még lámpa nélkül meg lehet így is gyalog. A srácok is lassabban haladnak már úgy látom. Visszaérek a 48-as táv becsatlakozásához, majd a szúróbélyegzés után egy undormány sáros meredek emelkedő jön. Folyamatosan húzza a görcs a vádlimat, talán sosem mentem még ilyen lassan fölfele. Minden lépést meg kell fontolni, ha nem akarom hogy totál begörcsöljek. Pedig már nincs sok hátra. Kegyelemdöfésnek a legutolsó emelkedő tesz oda. A legmeredekebb, a legzordabb az összes közül. Fejben rendben vagyok szerencsére legalább. A Karancs kilátónál (mert persze mint írtam az összes galád emelkedő itt végződik) meglepetésre utolérem a srácokat, de el is engedem lefele őket, hadd futkossannak. Szerencsére visszább vett közben a görcsölgetés, így óvatos kocogással tudok én is lefele haladni. Leérvén újra Somoskő szélére, látom a fiúkat előttem az aszfalton kocogni, szóval nem léptek meg a végére. Én is vérszemet kapok, mert még ha egy picit rákapcsolok akár 17 óra előtt is beérhetek, pedig ezt a terv már egy ideje a kukában landolt. Megküldöm a végét, és 16:58-kor, 9 óra 58 perces menet után megérkezek a várva-várt célba közvetlen a srácok után. Nem gondoltam volna hogy így sikerül, mostanában nem volt tempósabb menetem már egy jó ideje. De úgy látszik még a parázs néha fel-fellobban. Ezzel az érzéssel vetem bele magam a mennyei gulyáslevesbe.. Köszönöm szépen a szervezést, és hogy megismerhettem ezt a csodás tájegységet.
|
| | |
VadMalac | Túra éve: 2020 | 2020.03.02 12:35:22 |
|
megnéz VadMalac összes beszámolója |
LeFaGySz mesék
„a true festival of altitude” (A verseny szervezői az idei Dauphiné útvonaláról)
„A szép tanulmányozása párviadal, a művész rémülten felkiált, mielőtt legyőznék.” (Charles Baudelaire)
A Földosztás utcától nem messze, tipikus északi házak közt, még a falu nagy része felett szemlélem a reggelt, mely fagyot hozott. Mostanában ritka szokása, csak elvétve mutat életjelet a tél, fáradtnak látszik, mintha nem lenne rá kíváncsi senki.
Ha végigmész az enyhén kanyarodó úton, már látni a Karancsot. Fehér leplet vont magára, időszakos megoldás a kíváncsi Nappal szemben, mely kilesi olykor a titkait.
Egykori Északi Zöld, megint a múlt, köszöni, megvolt, valakinek nagyon útban, pedig nincs is. Fel. Megint eszembe jut, mikor valaki megkérdezte GT-től, hogy lehet teljesíteni a LeFagySzot. A válasz ennyi volt: Rá kell feküdni a pályára.
Fel. Ráfeküdni a pályára. Még elérjük a fehéret. Odafent minden más, fentről minden, fentről minden más. Elillan a pillanat, futok, Tarászka-patak völgyének neveztem el a helyet, ahol az út titkos zugok felett siet tova, érdemben nem befolyásolva a lenti életet, jobb is, azt hiszem.
Valamit tud Jaat Mester, összerakja a majdnem lehetetlent a világszéppel. Míg a kápolna gerincén a szervek összehangoltan dolgoznak, az jár a fejemben, hogy innen indulhat égi útra pár madár, akik jól ismerik e vidéket és nagyravágyásból vagy ösztönből megragadják a felhőket. Beragadt mára egy nóta, az szól a belső rádión. (Mr Zsolt feat. Rudy Cardenas: Stepping Off The Edge) Just how i’m gonna fly i don’t know i just gotta try…Odafönt a fiatalok biztatnak, tovább.
Az aszfalt fáj a térdnek, meg enni is kell, a földi dolgok közé rántanak a körülmények. Salgóvár után, mikor megint béke lesz, jöhet újra a menés. Favágó int, siessek, sokan mentek már el. Hát legyen, belekeveredtem egy szökésbe, csináljam végig, adjak ki mindent, semmi ne maradjon a hegyen. A kisbolt fontos állomás, vonat nélküli, a felüljáró lépcsőfokain a rozsda dolgozik megbízható munkaerőként.
Kisgyerekek köszönnek: szia, rászólnak a kutyára is, ettől jobb lesz a kedvem, elkapom a ritmust. Jó egyedül, arra lehet gondolni, amire és akire akarok. Az emlékműnél megállok. A múlt ismét. Másnak is fontos.
Őzek csoportja, mint élő jelenés, a Természet maga, intimitás, legott elsuhanó, de igazi. A fiatalokkal a piros pihenőjénél találkozom újra, még tart a szökés, de végidejét éli. Küzdelmes periódus. Aztán újfent a Természet, mufloncsapat az úton át, ugrosnak, gyorsaság és magasság (altitude), elegánsak és van bennük valami vakmerő is. Megállok, élőként vagyok benne az élőben.
Futok megint. Idővel az erőfeszítés csendet generál. Ezekért a csendekért vagyok, ezekben élek. Ahogy kanyarg az út, és hegy a hegyre rezonál, úgy közelítem meg a lényeget. Erek futnak a mélyben, a kékség fenn és még nem ébredt fel, még nem akar, ha álmodik, hagyd meg neki. Ezért jöttem, itthon vagyok, forog a világ körbe vagy csak az út teszi, hogy vezet, amerre a vadak nyomán szagos az út, amerre a szél is óvatost repül, a határok megnyílnak és találkozunk. Ilyen ez, ilyenek vagyunk.
A határon a határon. Sárban a jóakarat, pár szó elszabadul, amíg a félig döntött határköveket kerülgetem. Vissza lehet nézni. Kell az alibi. És tényleg, erre majd azt mondom, küzdelmes volt, pedig nem is, mert valójában ott jó, átlépni a határvonalon, túl lenni a feloldódás szakaszán, szerelemben maradni az összeállt egésszel.
Megadtam magam a mának… az északi oldal még mutat valami télies jelleget, de a madárdal elárulja, nincs sok keresnivalója. A Karancs udvarias vendéglátó, hosszan marasztal, közben nem tudni, valójában mit is szeretne.
Lefelé görcsölne a láb, de kérem, ne tegye és meghallgat, elfogadja a napot olyannak, amilyen: elszöktem minden elől, őzek és muflonok közé, ahol a hegyek odasírják elém a legszebb elképzeléseket.
A művelődési ház boldog, feladatot kapott és bírja becsülettel a munkát. Barátok fogadnak, értenek, adnak. Hazatértem. Ők adták a kulcsot hozzá. Köszönet érte. SzLA kiutal egy dicséretet, Jaat érdeklődik, milyenek a határok, Szilóval örülünk Stuyven győzelmének.
A Földosztás utca fölé szürke párák úsznak, hogy nyugodt éjszakája legyen. Mindenünk megvan hozzá. |
| | |
|
Pap Gábor | Túra éve: 2017 | 2017.02.27 21:58:02 |
|
megnéz Pap Gábor összes beszámolója |
Beszámoló futó szemmel a 2017-es Zemléni kiadásról. |
| | |
|
kulcs | Túra éve: 2015 | 2015.09.06 11:35:16 |
|
megnéz kulcs összes beszámolója |
2015 február Börzsöny LeFaGySz 54
Elõny:
- nagyon szép, változatos útvonal
Hátrány:
- a télutói terephez képest alacsony szintidõ |
| | |
kekdroid | Túra éve: 2015 | 2015.03.03 22:21:21 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
Nem viccel: LeFaGySz 54 – Börzsöny
Bõséges, a rajt pillanatához képest fél órásnál nagyobb elõnnyel érkezem Királyrétre a Bubumobil utoljára csatlakozó utasaként. Világosodik, de az égen szürkés masszaként húzódik a felhõréteg. Nem jósolok belõle semmit, állítólag ma szép idõnek kell lennie – késõbb az is lesz, nagy megkönnyebbülésemre. A rajtként és célként szolgáló fogadóban szinte egybõl lemaradok útitársaimtól: Laurától és Lestattól és persze Bubutól. Kóválygok egy kicsit tétován, ismerõsökkel váltok pár szót és amint alkalom adódik rá, be is nevezek a túrára a névsor számomra releváns szakaszát kezelõ RitaB-nél. Utóbbi folyamat az elõnevezésnek köszönhetõen gyors és kényelmes, mindössze egyetlen szignózással jár. Az itiner a szokásos egy lap papírból áll, egyik oldalán térkép, másikon adatok, alul négyszögek a szúróbélyegzõs igazolásoknak. Bõségesen elég. Letelepszem egy cserépkályha vonzáskörzetében, vaddino meséli el kerékpáros ideútját, aztán Fürész Andival futok össze. Közben gyûlnek a túrázók, J a a t beszél arról, hogy fakitermelés várható az útvonal Nagybörzsöny környéki szakaszain. Majd figyelünk. Hamarosan mozgolódás támad, rajtbélyegzõért rendezõdnek sorba a jelenlévõk. Pacsizok egyet az épp befutó -rafter-rel, aztán az idõközben a félautomata pecsétnyomó mellett kapacitástöbbletet felmutató J a a t-hoz járulok a bélyegzésért. Aki szerzett ilyet, kitódul a ház elõtti placcra, hét órakor pedig még kintebb, rá az útra.
Csatlakozom a nagy lendülettel induló suvlajhoz, aszfalton trappolunk be a közeli Királyrétre, autók döcögnek velünk szemben, túrázók jönnek túrázni. Királyréten nem idõzünk sokat, egybõl nekimegyünk egy, bemelegítéshez pont kellõen meredek emelkedõnek Kisinóc felé. Van némi jég az úton, de csak annyi, hogy éppen kerülgetni kelljen a nagyobb foltokat. Kerülgetem. Közben próbálom tartani nálam felkészültebb túratársam sebességét hegynek felfelé. Felérünk egy dombhátra, a jégfoltok elmaradoznak, itt már gond nélkül tudok én is valamelyest gyorsan menni. Próbálok fényképezni, de a tegnap feltöltött akksik azonnal megadják magukat a reggeli hidegben. Puhány kis vacakok. Kiveszem õket a gépbõl, felmelegíteni, de akkor meg túl macerássá válik a mûvelet, úgyhogy inkább nem piszmogok és lemondok a szokásos dokumentálási színvonalról – most, amikor a beszámolót írom, okoz is némi hátrányt a képek hiánya. Nota bene, a színvonalat a képek mennyiségére értem, nem a minõségükre, ami legalábbis hagy maga után kívánnivalót. Elmajszolok egy müzlit a kabátzsebembõl, ezt még a gudluking által üzemeltetett frissítõponton kaptam december elején, mosás után ezek szerint jó taktikai érzékkel visszatettem a kabátba. Valahol a zöld sávon találunk rá az elsõ bójára, lyukasztást követõen gyorsan tovább is állunk. Jórészt lefelé vezet a követendõ út az errefelé eredõ Kis-Hanta-patak valamelyik mellékágának a völgyébe, itt mégis sikerül készíteni egy képet. Úgy látszik, legalább eddig kellett elõfûteni az elemeket. Lehuppanunk a Kisinóci-rétre, elõttünk a mai elsõ számú kiemelt emelkedõ, az Inóci-vágás hosszú, ismerõs egyenese.
Azzal kezdem, hogy alig pár száz méteren lemaradok suvlajtól, aztán azzal folytatom, hogy lemaradok mindenki mástól is, aki csak megjelenik a környéken. Dolgos György egyedül, aztán DJ_Rushboyék, és még jó sokan mások. Valamiért nem megy ez az emelkedõn fölfelé haladás ma, legalábbis nem úgy, ahogy szeretném, ami pontosan ezen a túrán nem tartozik a szerencsés dolgok közé. Valahol a Barna-emléktábla környékén eszmélek – éppen Nagy Attiláék húznak el fölfelé –, hogy a körülöttem levõ tájra is elkezdhetnék figyelni, mert szép. Lassan mégiscsak haladhatok valamennyire, mert késõbb megjelennek az elsõ, nagyobb hófoltok, fentebb beérkezem a Nagy-Hideg-hegyen és annak nyúlványain ülõ felhõbe. Itt, magasan már egybefüggõ hóban, havon trappolhat az errejáró, jól látszik, hogy a Korom-bérc közelében a forráshoz nem tolongtak eddig ösvényt taposni. A Gács-nyeregben bója fogad, továbbá az elsõ emelkedõs szakasz vége és meglehetõsen észrevehetõ szél. A szúróbélyegzõ rendeltetésszerû használata után beállok az éppen itt elsuhanó futócsapat mögé és kocogást mímelek. A botjaimmal segítem magamat az egyensúlyozásban, igyekszem nem kicsúszkálni a lejtõt a mögöttem haladóknak. Hamarosan könnyedebbé szelídül a lejtõ, ráadásul hangulatjavító intézkedésként kisüt a Nap. Gyönyörû bükkösben közeledek a Fagyos-kút felé, helyreáll az elsõ emelkedõ után a légzésem és a lelkesedésem. Patakvölgy mellé érek, egy fára a „Régi vasút” feliratot festették és egy lefelé mutató nyilat. Egyszer majd meg kell ezt vizsgálni, de nem most. László Szilvi elõz meg éppen a Vasedény-kulcsosház elérése elõtt, a ponton még éppen ott érem. Igazolás után iszom egy bögre forrásvizet, nagyon hideg és nagyon jól esik.
A következõ hirtelen meredélyre felkúszok valahogy, aztán irányba állok a Dijós-kút felé, az elsõ néhány méteren a mellém lassító Tincával. Az elsõ komoly emelkedõ okozta megrázkódtatáson túl vagyok, magamhoz képest lendületesen ballagok elõre a Hegyes-hegy-orom csúcsa felé vezetõ jelzett utak közül a könnyebbiken. A táj szép, csend van és béke és nyugalom, annyira, hogy egy idõ után feltûnik, mennyire nincs épp a környékemen senki. Ezt néhány futó felbukkanása hamar orvosolja. Az emelkedõ vége megszigorodik, ezen felül kanyarogni, hajolgatni kényszerülök az alacsony fekvésû faágak között. Nemsokára feltûnik, hogy nincs tovább fölfelé, csak egy bója lengedez a fán, szúróbélyegzõk társaságában. Igazolás után oldalra lépek egy hangos zenét hallgató túratárs elõl, összeszedem magam, elteszem a papíromat. Nagyon meredek, helyenként jeges ereszkedés áll elõttem, ehhez képest csak az enyhén észak felé esõ részeken csúszok meg kissé néhány stabilnak tûnõ, aztán mégiscsak lefagyott hófolton. Féltáv környékén az ösvény inkább a hegy déli oldala felé tendál, onnantól egész könnyen le lehet ballagni a Hosszú-völgyben futó, a hegyoldalinál sokkal jegesebb földútra. A helyszín után Hosszú-völgyi-pataknak elnevezett vízfolyás ráérõsen csordogál medrében, az út pedig ráérõsen kanyarog a meder mellett és a medren keresztül, párszor át kell lábalni a vízen, ez nem mindenhol egyértelmû. Valahogy átlépdelek a vízben ázó, kopó, csiszolódó köveken, eljutok a kisvasút alsó végállomásáig. Itt megint a fotógéppel bénázok, amikor utolér sétáLós bácsi és Farkas Feri, bekirándulunk Nagybörzsönybe. A faluban minimális mozgást és egy, pontosan az útvonalra esõ kisboltot vélek felfedezni. Itt kicsatlakozom egy gyors bevásárlásra, veszek csokit és földimogyorót, de elmaradó kulcselem egy palack víz, vagy bármilyen üdítõital. Kitárgyaljuk a mai túrát az eladónõvel, akinek eleinte nem merem elmondani, hogy Királyrétrõl jövök és Királyrétre megyek egy meglehetõsen kacifántos útvonalon. Ehhez képest kifejezetten képben van teljesítménytúra-szakmailag, hogy ezt a kihalófélben lévõ szókapcsolatot használjam. Kint Bububa botlok, aki szintén beugrik a boltba, megvárom, unom már a saját társaságomat. Közben telefonozok egyet az otthonmaradt Kerek repkénnyel.
A bolt után kikanyargunk Nagybörzsönybõl, az adótoronnyal ékeskedõ Hegyes-hegyet nézzük elõttünk, a nála jóval magasabb Magyar-hegy mellett szerénykedni. A J a a t által jelzett fakitermelésbõl egyetlen, rakomány nélkül elguruló Tatrát észlelünk. Az ebbõl eredeztetett Tátralátásos szóviccet a szerzõ enyhe lelkiismeret-furdalással itt ismét elsüthetõnek tartja. A dózerút után, a Bogár-kertben bóklászunk tovább, itt ér utol Börcsök András. Hármasban túrázunk innentõl tovább, ami jórészt abban nyilvánul meg, hogy próbálok nem nagyon lemaradni a Rustok-hegy háta felé vezetõ hosszú, alattomosan emelkedõ, széles úton. Nem sokkal azelõtt, hogy a jelzésen újra elérnénk a Fagyos-kutat, hirtelen észak felé kanyarodunk, leügetünk a Kovács-patak völgyébe, a térkép a patak mentén fentebb felhagyott bányákról ír. Érdekes lehetne megnézni egyszer. Egy darabig követjük a patakot, de tényleg csak egy darabig, aztán hamarosan átkelünk rajta és felkapaszkodunk a Kis-Pogány-hegy alatti nyeregbe. Ezeket a hirtelen, meredek, õszinte emelkedõket szeretem, különösen, amikor ilyen rövidkék. Fent egy nyeregben megint bója fogad, utána rét mentén lehet újra nagyon menni lefelé. Bubu tájékoztat, hogy éppen a Hevér-delelõn haladunk. Lent én tájékoztatom saját magamat arról, hogy valahol elmaradt a sapkám, amit könnyelmûen félig-meddig zsebre vágtam. A sapkám. Ez egy tizenéves, nem túl szép, de nagyon kényelmes darab, és még nem voltam olyan hidegben, ahol fázott volna benne a fejem. Tehát ragaszkodom hozzá. Elindulok visszafelé, talán a ponton, a bójánál még megvolt, talán nem. Jönnek szembõl néhányan, kérdezem, láttak-e egy sapkát heverni az út mentén? Igen, a pataknál láttak ilyet. Ez nem olyan rossz, gondolom, kb. 1 km oda és ugyanennyi vissza, plusz valamennyi, az elhanyagolhatónál bõven több szint. Legfeljebb jó okkal megyek át a rövidebb távra. Már éppen nekiveselkedek az emelkedõnek, amikor egy szóló túratárs érkezik fentrõl, neki is felteszem a kérdést, de nem is engedi befejezni, elõszedi a táskájából a sapkát, elmondja, hogy bevitte volna a célba. Nagyon szépen köszönöm, ezúton is! Megkönnyebbülten attól, hogy mégsem kell oda-vissza újra átkelnem a hegyen, és még a hiányzó ruhadarabom is megvan, sarkon fordulok és folytatom a túrát.
A Magyar-völgy következik, ballagok kényelmesen a dózerúton, elérem a Katalin-forrást és megtöltöm a palackomat a halkan csordogáló vízzel. Érzek benne egy fura, alig tolakodó mellékízt, de a semminél jobb. Nem sokkal késõbb a jelzés bevisz a patakon túlra, megyek is vele. El kellene olvasni az itinert, de csak az ketyeg a fejemben, hogy mi van, ha a jelzésen bárhol és bármikor lesz egy bója? Elbotorkálok a köveken, aztán felsétálok a piros sáv elágazását jelzõ tábláig, majd vissza a dózerútra. Megérkezem a Magyar-hegy aljába, kezdõdik a kettes számú kiemelt hegyi szakasz. Közepes lendülettel indulok el rajta, ez is elfogy a Száraz-kúti vadászházig. Innentõl beállok egy nagyon lassú, nagyon totyogós, de folyamatosan tartható sebességre és ezt igyekszem is tartani. Az eredmény nem marad el, felérek a napsütötte hegy oldalába, belépek a hólepte zónába és nagy sokára elballagok a Magyar-hegy csúcsa alatt. Vagy körül. Közben észrevételnül eléhezem. Lehuppanok egy kidõlt fa szárazon maradt törzsére, amely szinte adja magát alkalmi pihenõnek. Elõbányászok egy szendvicset a fogyóeszközök tárából, meguzsonnázok. Csapó Juditék ismét utolérnek, ma már nem elõször és nem is utoljára. Judit kérdezi, hogy adjon-e energiaszeletet, valószínûleg nem nyújtok túl biztató látványt. Mármint az általánoshoz képest sem. Köszönöm, most már megmaradok, csak üldögélnem kell még két percet. Üldögélek tehát két, majd még két percet, összekapom magam, feltápászkodom és átsétálok az innen csak pár tucat méterre lévõ bójához, hogy igazoljam ittjártamat.
Áttúrázok a Salgóvár alá, közben az agyam az eltelt és a hátralévõ idõt számolja újra és újra végig. A Magosfa emelkedõjére másfél órát számoltam eredetileg, most nagyvonalúan ráteszek egyet, okulva a Magyar-hegyre vezetõ bénázásból. Közben az erdõt nézegetem magam körül, hogy némi esztétikai élményben is legyen részem. A Salgóvárra vezetõ oda-visszánál rengeteg szembejövõvel találkozom, mintha valami feltorlaszolta volna a mezõnyt – amikor ez a sok ember megelõzött, akkor mintha nagyobb lett volna köztük a különbség. Bubu elmondja, hogy Sum Anachennel felnéztek a vár tetejére, és nem látszott a bója a túloldalon. Felbattyogok a várhoz a hóban, tetszik nagyon ez az út, pont kényelmesen emelkedik. Salgóváron a bójától kimászok a tetõre, eddig vagy sötét volt, amikor itt kirándultam, vagy köd. Alaposan megbámulom az elém táruló fantasztikus kilátást, amelynek nem csekély hányada éppen az útvonalon még elõttem álló hegygerincre nyílik. Egy pár éppen azon tanakodik, hogy még van esélyük naplementét nézni a Csóványosról. Nekik igen. Lefelé az oda-vissza szakaszon találkozom külön-külön Cam Mogóval, bajnaival és Soós Ádámmal, velük sem utoljára a mai nap során. Áttrappolok a Pintér-bércre, örömmel figyelem meg, hogy lefelé és síkon semmi bajom nincs, csak az emelkedõk ütnek nagyon mélyre. A két távot elválasztó bójánál hiányolom Szilóékat: mint késõbb, a képekbõl kiderül, nem sokkal kerüljük el egymást. Letrappolok a lejtõn a Hamuház felé, az út melletti, mesebeli mély völgyeket végre, hosszú idõ után nappal is van szerencsém megtekinteni. A Hamuháznál becsekkolok egy mozgalmi matricára. Lent, a rendezõpályaudvar maradványainál néhány kiránduló kotorászik a hóban a vágányok körül. Vasútmániások mindenhol.
A Fekete-völggyel kapcsolatban a tavaly nyári emlékeimre hagyatkoztam, ahhoz képest meglepõen jól lehet most haladni. Igaz, nincs sötét, nincs semmi susnya és a követendõ csapást is elegen taposták már ki. A patakátkelések így is mókás feladatok elé állítják az egyszeri errejárót, ezeket meg kell oldani. Egy helyen még át lehet balanszírozni a magasvasúti pályán, bízva a betonaljakban és a meder felett ívelõ sínekkel való oldhatatlan kapcsolatukban, de a többi átkelésnél marad az ideális gázló megkeresése. Szórakoztató hely ez. Hamarosan megérkezem a Vilatihoz, az itt parkoló autók számából ítélve a környéken több társaság is kirándulgat. Az épületben az ablakok mögött alig pislákol némi fény, a külsõ vaskapu zárva. Valahol sejtettem, hogy nem lesz nyitva a büfé, de sokkal jobban reméltem, hogy mégis nyitva lesz. Kevésbé cikornyásan megfogalmazva nagyon nincs nyitva, két, a kisvasút végállomásánál pihenõ túratárs szerint nem sokkal korábban zárt be. Be kell érnem a saját készlettel: megbontom a termoszban eddig érintetlenül lötyögõ teámat, ennek kevésbé van fura mellékíze. Ki kellett volna venni a filtereket, ugyebár, de így jár, aki reggel kapkodott. A teázást követõen átsétálok a két rönkbõl álló hídon, irány a Magosfa végtelen siratófala. A Salgóvárról ismerõs párral kerülgetjük egymást fölfelé, vagyis õk elrohannak hegynek fel, a zöld négyszög rövidke lejtõs szakaszán még beérem õket, aztán a bójáig nagyjából együtt sétálunk el. Bemutatkozunk, Zsófia és Balázs, megjegyzem legalább a keresztnevüket.
Az elágazásba helyezett szúróbélyegzõs pont után õk elsuhannak, én pedig újra beállok az óvatos, fontolva haladós sebességre. Készültem rá, hogy nem lesz könnyû – ez az út lefelé sem az –, de végül a vártnál sokkal jobban kifáraszt ez az emelkedõ. A nehézségeket tetézendõ, a Katalin-forrásból vett víz is kifejezetten rosszul esik, kavar egyet a gyomromon, ahányszor csak kortyolok belõle. Ráadásul a Miklós-tetõnél dilemmába esek: menjek a felfestett zöld jelzésen – hiszen a bója a jelzés mentén bárhol lehet – vagy menjek az itinerhez mellékelt térkép szerint? A valóságok összehangolásához megpróbálok telefonos segítséget igényelni, de a telefonom még a szlovák szolgáltatókhoz sem képes bejelentkezni. Elbotorkálok egy lefehérített egykori zöld sávig, aztán vissza. Tavaly a Dögöljmegen itt mentünk fel, de a Szondin már a másik oldalon jöttünk le. Utolér két túratárs, kihúznak a csávából, elmegyünk a déli oldali zöldön, lesz, ami lesz. Nem tart sokáig ismét lemaradnom. Egyáltalán, ma mindenkitõl lemaradok, a szembejövõ kirándulókat ijesztgetem azzal, hogy sípoló lélegzetvétel mellett kérdezgetem: jó helyen vagyok-e? Szerintük igen, különben sem értik a kérdést. Közben szerencsére annyira azért odafigyelek, hogy megálljak fél percre a kilátásban gyönyörködni, elõttem a Salgóvár vonulata húzódik, az égen felhõk mögé bukik a Nap korongja. Szép. Battyogok tovább. Hamarosan megint utolérnek Juditék, ma utoljára, bámulatos lendülettel, folyamatosan haladnak. Biztatnak is, ami jólesik. Valahogy felérek a Dosnya-nyeregbe, leülök pár percre, teázom, megpróbálok elrágni legalább egy fél szendvicset, de a végén csak a tölteléket (sajt, gépsonka) eszem ki a zsömlébõl. A Kerek repkény-féle ötven lépéses technikára váltok, vagyis ötven lépés után szusszanok egyet. Így nagyon lassan, de egyenletes erõbeosztással végre megérkezem a Magosfa csúcsához. Leülök a bójánál, megnézem az idõt: percre pontosan két órába telt, amíg felértem a Vilatitól. Lehetett volna rosszabb.
A Magosfán bajnai ér utol, az õ nyomában botladozva sétálok át a Csóványos csúcsára. Erõteljesen sötétedik, de még senkinél nem látok lámpát a környéken túrázók közül. A Csóványos új kilátójának a tövében a változatosság kedvéért megint leülök, kihasználva a kilátó lábaihoz telepített padokat. Itt ér utol Soós Ádám, majd Cam Mogó, hárman túrázunk együtt tovább. A kilátó meglátogatását egy késõbbi látogatásra halasztom, mert bár biztosan érdekes, az ilyesfajta érdekességre való nyitottságomat valahol a Godóvár környékén ottfelejtettem. A nehezén még nem vagyunk túl: porhavas, kicsúszkált lejtõ következik, el a Szabó-kövek mellett. Szórakoztató pillanatoknak lehetne tanúja az egyszeri nézelõdõ, résztvevõként azonban csak utólag tartom viccesnek a fától fáig haladást. A két bot sokat segít abban, hogy esés nélkül leérjek a könnyebben járható terepre. Az Égés-tetõnél egy utolsó, rövidke emelkedõn kell túlesni, jellemzõ az állapotomra, hogy még ezen is meg kell állnom pár másodpercre. Kihasználom az alkalmat, körbenézek. Lassan rásötétedik a Börzsönyre, a Csóványos kilátóján vörös fény figyelmezteti az alacsonyan szálló repülõket, a szürke fák alatt kísértetiesen fehérlenek a hegyoldalak, erõs szél zúg a fák között. Van valami félelmetes, érdekes szépsége ennek a pillanatnak, amit csak próbálok a magam szerény eszközeivel visszaadni. Továbbmegyünk, a tetõn bója vár és lyukasztó, a tetõ után pedig a hosszú, csaknem nyílegyenes lejtõ Királyrét felé. A tájékoztatás szerint már csak hat kilométer.
Elõttünk, körbe a láthatáron látni a települések fényeit, külön kivehetõek a Dunakanyar vonalán elhelyezkedõ falvak, városok. Csodálatosan jól néz ki ez a látvány is. Beszélgetéssel ütjük el az idõt, a fõ téma a vasúti jegyvásárlás és nehézségei, aztán hirtelen ellenõrzõpont bukkan fel mellettünk, a Suta-berki-nyiladékot hirdeti a felirat. Szalagozást követve suhanunk tovább lefelé, hamarost elérjük a Szén-patak-völgyében vezetõ aszfaltutat, majd ezen a hegyeknek hátat fordítva a célt. A lefagyás a parkolóra is igaz, becsúszkálunk a házhoz. Bent, az étkezõben nagy a nyüzsgés, a rendezõi asztalnál éppen nem vár még senki a sorára, Vándorköszörûs az idõadatainkat digitalizálja, RitaB a díjazást készíti elõ, J a a t fõrendezõ pedig átadja azt. Észreveszem volt lakótársainkat, odaülök hozzájuk: nekik ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk, nagy hajrával beértek a 44-es távon. Hamarosan megkapom a levest, jó forró, de némi sûrûjét még elbírt volna. A palacsintával szemben még ennyi kifogást sem tudok felhozni. Közben beérkezik szinte mindenki a tereprõl, összefutok -rafter-ékkel és CsST-vel és a mezõnyt záró botosemberrel. Végül, amikor Bubu a távozást szorgalmazza, távozunk, hazáig kapok fuvart, ami elõnyös, mert át tudom adni a TTT titkárának a másnap kiosztandó díjazások egy részét. Zárásként szeretnék még köszönetet mondani a rendezõknek, akik életben tartják a LeFaGySz-ot; a túratársnak, aki utánam hozta a sapkámat; Bubunak, aki elvitt a túrára és haza is szállított onnan; mindenkinek, akivel együtt haladhattam; és természetesen a Kedves Olvasónak, aki hajlandó volt elolvasni mindennek a történetét.
-Kékdroid-
Az a néhány kép, amit elkövettem |
| | |
stabat | Túra éve: 2015 | 2015.02.24 17:25:49 |
|
megnéz stabat összes beszámolója |
Négykor már kivetett az ágy, hat palacsintával kezdtem a napot (ennek még késõbb lesz jelentõsége). A buszon próbálom fejben összerakni a teendõimet, amik az induláshoz szükségesek. Rájövök, hogy nincs nadrágom, csak egy futónadrág, nem mintha olyan sokat futnék. Végül nagyon jó volt, még a biciklin se fáztam benne, csak a lábujjaim, de az nem a nadrág miatt volt. Vácról ugyanis 6.05-kor indulunk Sebivel kerékpárral Királyrétre. Éppen kel fel a (hátunk mögött) a Nap. A friss levegõtõl piros az arcunk. Útközben hívják õt, majd kiköpöm a tüdõm, õ meg nevetgélve beszélget. Bõ egy óra és a rajtnál vagyunk, mondhatni bemelegedve, vagy inkább kifáradva? Hét óra húszkor esünk neki a távnak, egyre másra elõznek ki minket, nem baj, majd az utolsó 20 kilométert megfutjuk. (Persze, soha nem futjuk meg.) Jégen csúszkálással kezdünk, elkelt volna a bot, mondja Sebi, mikor elõttünk majdnem elesik valaki bottal, megnyugszunk a botnélküliségben. Majdnem továbbmegyünk Kisinócra, pedig egyértelmû, hogy a kéken jobbra kell kanyarodni, a tapasztaltak segítségével mi is megtesszük (nem mintha nem jártunk volna már erre elégszer). Zöld ruhában és fényképezõvel egy fiút csodálunk, nagyjából középiskolai tanulmányai elején járhat. A kéken többször futottam lefelé, most, a túra kezdetén határozottan jobb felfelé menni. Egy baj van, hogy meleg van, de ez sem tart sokáig (nem is meleg van, hanem meredek). Az Inóc oldalában be kell öltözni, de a havi vágta újra felmelegít. Tartjuk a lépést egy futóval, fejben már a jobb csípõmön csúszom, de mégis talpon maradok. Fagyos-kút nem is olyan fagyos, jólesik a „langyos” víz. Zoli interjúkat készít, én törülöm az orrom. Apropó, az orrom önálló életet él, néha (5-10 percenként) fújok rajta egyet, de amúgy állandóan szolgáltat némi nedvet, Janus Pannoniust idézem: „kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból" (Mikor a táborban megbetegedett), más sorai is passzolnak a túrához. Gyomorgörcs, eszembe jutnak a palacsinták. Negyed óra és el is múlik. A Hegyes-hegy-ormot gyorsan leküzdjük, a túloldal kanyargós és meredek, pont az én térdeimnek találták ki. Nagybörzsönyben újabb görcs, nem is tudom, mit akarok csinálni. Végül már csak ki akartam érni a faluból, hogy egy félreesõ helyen elintézzem a dolgot. Épp a patak mellett haladtunk, akkor már minden megfelelt, de azt mégsem vállaltam be, hogy szembõl integessenek, mert a patak túloldalára tekintve ez a helyzet állt elõ. Némileg megkönnyebbülve folytattam az utat, de pár km után újból hívott a természet, most már nem hagytam eszkalálódni a helyzetet, azon nyomban intézkedtem. Szóval legközelebb a túra kiírásának megfelelõen, csak utána eszem palacsintát. A kék + ezt leszámítva remek útvonalnak bizonyult, egy szakaszon nemhogy hó, de sár sem volt (hála a pozitív lejtõkitettségnek). A Katalin-forrásból nagyokat húztunk (most nézem, hogy nem ivóvíz, tulajdonképpen már többszörösen mindegy). Aztán nekiestünk a pirosnak. Egyre jobb részek következtek, ez sem lógott ki a sorból. Páran keresztben ültek az egyik kidõlt fán és eszegettek, idõvel nekem is eszembe jutott, de akkor már nem volt csak hó és fagy, végül a Salgóváron (alig fújt a szél) fogyasztottuk el elemózsiánkat (kenyér, töpörtyû, Sebitõl kapott hagyma), ebbe Csoki is besegített (illetve a párja, akinek már nem emlékszem a nevére, mintha vizslák lettek volna, de meg ne kövezzenek kutyológiai tájékozatlanságomért). Felfelé menet még láttuk a „zöld fiút”, õ már lefelé tartott. Útközben felmerült egy probléma (nem új keletû ez): mit csinált volna Jézus, ha a házasságtörõ asszonyt, akit megmentett a megkövezéstõl, újra elkapják ugyanazzal a váddal. Azt mondta neki, menj és többé ne vétkezzél, ezek után is kiállt volna mellette? Erre is vonatkozik a hetvenszer hétszer való megbocsátás? Sajnos az evangéliumok egyszer sem számolnak be visszaesõ bûnösrõl. Ugyan a kérdés nyomasztó, de nem akadályoz abban, hogy tovább folytassuk utunkat. Piros +, majd a börzsönyi kék. A Csarna-patak völgyében felidézem a tavalyi éjszakai teljesítménytúrát, amikor a Hamuházból kilépve jobb helyett balra kanyarodtam és mentem vagy két km-t, aztán még kettõt vissza. Sokat tanultam belõle. A zöld négyzet finom emelkedõje után következett a túra megkoronázása, a zöldön fel a Csóványosig. A Miklós-tetõt a zöldön az itinernek megfelelõen balról kerültük, a lábnyomok alapján mi voltunk a kisebbség (itt minden út zöld és ugyanoda vezet). Magosfára érve némileg elkészültem az erõmmel, a napnyugta sem töltött fel igazán. Pedig/mert a "Csóványos északi oldala" kiüresített, lemeztelenített. "Az emberben kilencszáz méter fölött fehér fény ömlik szét, lemenni nem akar, szemeit beragasztják a jégkristályok. Az a valami, én, az a ködnél nem nehezebb rész belõlem, most alattunk lebeg." (Gyõrffi Ákos) A Csóványoson felmentünk a kilátóba, gyors szemlét tartottunk, minden a helyén volt, csak a fejünket fújta le majdnem a szél. Egy Mars csokit engedélyeztem magamnak, nagyon helyre tett, bár lehet, hogy a lejttudatnak köszönhetõ minden. Sebinek még volt egy kis vize, észrevehetõen szomjaztam. Lefelé siklottunk a havon, amíg volt, sötétben a sárban már kevésbé volt élvezetes a haladás, de az élvezet nem minden. Gyorsan elrepült a 11 óra 45 perc, fõleg, hogy egy órával többet terveztem (kevésbé fogott vissza a hó, mint két hete éjszaka). Így nyugodtan jutott volna idõ vacsorázni, de nem kértünk, nem is kaptunk. Egy tea azért belefért. De a java még hátravolt. Legkésõbb nyolckor terveztem indulni, hogy a bicikli letétele után elérjem a 9.15-ös buszt hazafelé. Ezt a 7.05-ös célba érkezés eléggé megalapozta. Sebi végül ráakadt a ruhájára, és már indulhattunk is, de mikor kiérünk az útra, közli a jó hírt: defekt. Elsõ körben megállapítottuk, hogy egyikünknél sincs szerszám, pótbelsõ, ragasztó, semmi. Hátha valakinek a csapatban. Vissza a Fogadóba. Nem nyert. Akkor guruljunk le Kismarosig, onnan majd vonattal. Újra kikecmergünk az útra. Eszembe jut a kamásli, mit a földre tettem a bicikli mellé és ott is hagytam. Gurulj csak, én még visszamegyek. Harmadik indulásom háromnegyed nyolckor volt. Rövidesen utolérem, elköszönünk, de aztán eszembe jut szokolyai kollégám, hátha tud segíteni. Biztos tudott volna, csak nem találtuk otthon. Közben ketyegett az óra. Újra elváltunk, tekertem, de nem túl acélosan, a lámpám is óvatosságra intett, az éjszakai túrát is azzal tettem meg, még nem cseréltem elemet. A bicikliúton egyre másra vakítottak el a szembejövõ autók (nem kell belenézni a lámpába). Éppen ott is, ahol egy kis kanyar van az úton, nem is vált be az óvatosan, lassan, irányt tartva taktikám, hirtelen nem is tudtam, hogy miként kerültem az árokba, aztán eszembe jutott fékezni. Vác elsõ fényeinél kilenc lesz öt perc múlva, innen száguldó üzemmódba kapcsolok, a Fõtér végén valaki botor módon át akar menni elõttem az úton, jobbra térek és gyorsítok, visszahõköl az illetõ. A biciklit leállítom a munkahelyemen, na, még egy km futás ráadásképpen. Kár, hogy a Dunát nem kellett átúszni.
Köszönöm a túrát minden túratársnak, rendezõnek, pontõrnek:) |
| | |
| |
|
kekdroid | Túra éve: 2014 | 2014.03.04 22:06:50 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
LeFaGySz 47 – Dunazug
A sofõr furcsa oldalpillantás kíséretében adja ki a két jegyet, de nem bajlódik a Két-bükkfa-nyereg (Volánék egybeírják) kibogarászásával, elvégre Dobogókõ is ugyanabban a díjszabási övezetben található. Akkor is furcsán néz, amikor tényleg leszállunk a megállóban Kerek repkénnyel, ezzel felére csökkentve az utasszámot. A jármû lassan, óvatosan áll ki a megállóból, majd eldöcög a hegytetõ felé. Meglepetten veszem tudomásul, hogy itt fent nem esik az esõ. Köd, az viszont van bõven, lámpával még annyit sem látni, mint lámpátlanul. Eleinte az aszfaltot követjük, majd az adódó turistaút-kombináción ereszkedünk le Pilisszentlélekre: zöld sáv, piros kereszt, piros-sárga sávok közös szakasza. A Kálmán-kút meglátogatását kihagyjuk, pedig kellene a forrásos mozgalomhoz. Majd máskor. Lábunk alatt szöttyög a sár, körülöttünk szitál a köd, az erdõben néhány macskabagoly társalog éles hangon közel és távolabb. A faluba érve már egészen világos van, beballagunk a túra bázisául szolgáló Klastrom sörözõhöz. A teraszon törzsvendégek tartanak reggeli gyûlést. Bent még nincs tömeg, a leendõ résztvevõk között Bubuékat sikerül viszonylag hamar felfedezni, a rendezõket egyelõre J a a t, Sziló és Öcsi képviselik. Minden egyéb elõtt kényelmesen megkávézunk Repkénnyel. Klasszikus, üvegpoharas kiszerelésben szolgálja fel a pultos bácsi a fekete löttyöt. Kávézás közben megtekintem J a a t-ék mögött a LeFaGySz túrák évrõl évre gyarapodó ereklyelistáját, az idei évet hímzett útvonal képviseli, mellette egyszemû rajzfilmfigurák néznek kajánul. Fél héttõl egyre sûrûbben érkeznek a résztvevõk, számos ismerõst van szerencsém látni, szûkké válik a kocsma beltere. Befut RitaB, Vándorköszörûs és botosember, kezdõdik a rajtoltatás, névsor szerinti bontásban állunk sorba. Hamar megkapom az itinert: A/4-es színes térkép, hátoldalán rövid leírás, táv- és szintadatok, plusz jó sok hely a szúróbélyegzõs igazolásoknak. A tömegbõl kiszabadulva, a törzsvendégek által már elhagyott teraszon tanulmányozom át a lapot, majd a zsebem mélyére süllyesztem. J a a t szól pár szót az egybegyûltekhez, rajtbélyegzést kapnak a sorbanállók. Ketyeg az óra, pörög a visszaszámlálás.
Hét órakor a mezõny ráveti magát a kocsma+postahivatal mögött induló zöld kereszt jelzésre. A szokásos tötyögés helyett hamar visszakapcsol mindenki egy fokozatot és nekilódul az emelkedõnek, elnyúlik a mezõny. Egynyomos ösvény, Postás út. Még össze kell egy kicsit szednem magam, a hirtelen emelkedõt és a sarat meg kell szoknom. Emelkedõbõl és sárból is lesz még bõven ma, utóbbiból talán több is, mint amennyivel meg tudok békélni. Cam Mogó társaságát élvezhetjük az elsõ szakaszon, egészen a turistaházig. Keresztezzük az esztergomi országutat, a túloldalon enyhén csoffadt pihenõhely áll. További emelkedõk következnek, széles útról térünk egynyomos ösvényre, a csúszós csapást tereplépcsõ segítségével tették járhatóvá. Belesétálunk a felhõbe, a bõvítés alatt álló Sasfészek-turistaháznál találjuk az elsõ bóját. És az elsõ igazi szívatást is, ami a következõ meredek, de legalább kellõen sáros, már most feldagasztott lejtõ képében jelenik meg. A keskeny ösvényen látható nyomokat és a körülöttem lévõket figyelve jónéhányan kerülnek közelebbi kapcsolatba a talajjal. Magam is produkálok két-három esést, amelyet eléggé mérgesen kommentálok, a mellettem haladó PLujó pedig rosszallóan figyelmeztet a rendelkezésemre álló két bot nyújtotta stabilizációs lehetõségekre. Valahogy levergõdök végül, Kerek repkény türelmesen megvár valami farakásnál. A következõben kényelmes, bár a lejtõnél nem feltétlen kevésbé sáros erdészeti utat követünk a Kétágú-hegy nyergéig. Tinca ér utol egy mélyútnál, majd robog tovább. Elérjük a nyerget, ismerõsnek tûnik a környék, de az elmúlt években csak sötétben jártam errefelé. Kiérünk a Kesztölc fölötti nyílt hegyoldalra, misztikus, ködös kilátásban gyönyörködhetünk. Mellettünk a Kétágú-hegy két ága, a Fehér-szirt és az Öreg-szirt oldala bukkan fel a ködbõl. Elõttünk, jobbra a Getébõl vehetõ ki egy kevés a felhõn túl. Magányos, fiatal fára akasztott bójánál lyukaszthatjuk ki a papírjainkat, innen az OKT-t követjük tovább egy darabig. Tényleg csak egy darabig: az elsõ adandó alkalommal újra nekimegyünk a hegynek, amelyrõl az imént jöttünk le. Köves, sziklás kaptatón bandukolunk fel – közben DJ_Rushboy kirándul el mellettünk, lazán, könnyedén – ekkor még tartjuk a lépést Evelyn és Miklós kettõsével, akik a mezõn értek utol. Az erdõt elérve az emelkedõ is kényelmesebbé válik, rövidesen rátérünk a köves, de éppen ezért kiválóan járható zöld sávra a gerincen. Utolér Bell Sanyi, együttes erõvel kiabálunk vissza egy csapatot, akik a Sasfészek-ház felé indultak volna, valamiért a zöld négyszög jelzésen. Visszakanyarodnak. A Pilis-nyereg következik, bója, emlékmû, fotózás, örömködés. Irány Klastrompuszta.
Újra a felhõ alá ereszkedünk, itt melegebb is van, és a fenti fakó szürkeség után élénk színek fogadnak. Mélyútról térünk másik mélyútra, közben bója, hogy kizökkenjük a ritmusból. Klastrompusztán megállás nélkül áthaladunk, kiemelt szakasz következik, nagyon hosszú és jellemzõen nagyon meredek emelkedõk sorakoznak, rövid átkötésekkel. Felsétálunk megint a felhõbe, amely a Pilis hátára telepedett. A sétálás alatt itt azt kell érteni, hogy alig gyõzöm tolni magamat a túrabotokkal, miközben éppen levegõért kapkodok ritmustalanul. Nem szabad továbbá megfeledkezni a sárról, amely természetesen továbbra is nehezítõ tényezõként van jelen. Újabb bójánál tarthatunk alibi-pihenõt, közben vinatti ér utol, aki hiába próbál átcsábítani a hosszútávra, inkább elhúznak elõlünk az idõközben szintén felérkezõ lépéshibával. Utánuk botladozunk, szerencsére a bójától nem messze megérkezünk az útvonal egyik lokális maximumát jelzõ zöld sávra. Kibattyogunk az egykori rakétabázishoz vezetõ aszfaltcsíkra, ezen észak felé kanyarodunk. Amire pont megszoknám a kényelmes haladás lehetõségét, le is térünk a hosszú tetõrõl a Mária-pad felé. Eleinte elég pocsék állapotú, összebarmolt utakon próbálok esés nélkül végigvergõdni, majd szerencsére egynyomossá szûkül az ösvény, itt már lehet menni nyugodtan. Megérkezünk a Szurdok 40-emlékelágazás fölé, majd a Mária-padhoz. Csatlakozunk a bokáját az aszfalton kifordító lépéshibához és Feuerstahler Évához, elõbbi a Két-bükkfa-nyeregig eldönti, hogy bokakímélés céljából nem folytatja a túrát (ezúton is jobbulást kívánok neki!), utóbbival pedig még jó sokáig kerülgetjük egymást, amíg végleg el nem lép.
Két-bükkfa-nyereg után elõször letudjuk a maradék emelkedõ elsõ szakaszát, majd megebédelünk, zsömlét eszünk mindenféle húsos kiegészítõvel. Legfõbb ideje, mert reggel óta csak pár szem kekszet fogyasztottam el. Az országút kanyarjait levágó turistaúton két bójával is találkozhatunk, a másodikkal már a Rezsõ körúton, a csoffatag kerítés csoffatag kapuja után. Megérkezünk Dobogókõre, meglátogatjuk a tetõt, ahonnan a vártnak megfelelõen csak a legközelebbi fák koronájára nyílik kilátás. Ennyi most pont elég, trappolunk tovább, pihentetõ, hosszan lejtõ szakasz következik egészen a Szurdokaljáig. Jólöltözött társaság mellett haladunk el, õk többnyire összkerékhajtás segítségével küzdöttek le egy számukra végzetes, legalább két méter hosszú sárfoltot. A terep számunkra azonban itt talán a legjobb, könnyedén ballagunk lefelé a meredekebb szakaszokon is, Rushboy pedig nálunk is könnyedebben szalad el mellettünk, dobogókõi ebédje után ma harmadszor. Pilisszentkereszt felett nyílt, ligetes-bozótos részre érkezünk, szemben a Pilis félig ködbe burkolózó tömbje uralja a tájat. Sokkal magasabbnak tûnik, mint egy verõfényes, nyári napon. És nekünk még csak felmenni sem kellett másodszor, még az oldalába sem (a legtetejére a hosszútávnak sem). Beballagunk a faluba, kék kútnál iszom pár korty vizet, de még nem töltünk palackba, arra ott lesz a Szent-kút, mint autentikus forrás. Éva felhívja a figyelmet a virágzó barkára. Mintha ez késõbb szokott volna történni – már nem a figyelemfelhívás, hanem a virágzás. Megszemléljük, továbbmegyünk, jelzést váltunk, pirosról kék sávra, lepusztult szállodát és vadonatúj útjelzõ táblát elhagyva sétálunk ki Pilisszentkeresztrõl. A Szurdok bejáratánál körülbelül olyan érzésem támad, hogy tereprendezés címén kiirtottak némi bozótot és beledöngölték a szemetet a földbe. Mindegy. Maga a Szurdok továbbra is fantasztikus a szikláival, a kidõlt-bedõlt fákkal és a turistaút kanyargós nyomvonalával. Legutóbbi ittjártam óta néhány szakaszon megerõsítették az ösvényt, ezért mindenképpen jár a köszönet. A parkoló elõtt találjuk a következõ bóját, majd kisétálunk a Dera-patak mély völgyébõl.
A hosszan tartó lazulásnak megvan a maga ára, a túra végéig nehéz és nagyon nehéz szakaszok váltják innentõl egymást. Keresztezzük ismét az országutat, felcaplatunk a Szent-kúthoz, feltankolunk forrásvízzel, nehezéknek sem utolsó, de az ilyen terhet szívesen cipelem. Álcázott rendezõ (?) hölgy kínál pezsgõtablettával, köszönettel visszautasítjuk, most épp nincs rá nagy szükség. Gudlukingot épp indulóban találjuk, míg Dolgos György és csorgo2108 duója itt ér utol, a plusz körrõl visszatérõ hosszútávosok hátát igazából már a Két-bükkfa-nyereg óta figyelgetjük. Repkény szusszan egyet a padon, közben kalciummal tuningolja a forrásvizet. A Szurdok túráról mindenfelõl megismert rövid, de masszív emelkedõn felküzdjük magunkat, majd a Kopasz-hegyet nyugatról kerülve leereszkedünk a Bükkös-patak völgyébe. A patakon átlábaláskor ér utol ismét a Pilisszentkereszten hagyott, azóta új erõre kapott Éva, akit ezután nem is látunk újra. Egy szembõl folydogáló érben tocsogva kapaszkodunk fel a Király-kúti-nyereg felé tartó erdészeti útra. Megfigyelem magamon, hogy kezd fogyni a kezdetben sem túl nagy lendület, fõleg a vállam fárad, meg a karom, a bot folyamatos használatától. Talán nem csak a billentyûzetet kellene koptatni hétközben. Széles, kövekkel felszórt szekérúton battyoghatunk tovább, felettünk ragadozó madár húz el határozott iránytartással. Még jó, hogy nem keselyûk köröznek felettünk. Nagy nehezen felbotorkálunk az Öreg-vágás-hegy alatti nyeregbe, hogy innen egybõl lefelé menjünk, a Király-kút felé. Leóvatoskodunk, az ösvény itt csúszik ugyan, de ez még bõven a tûréshatáron belül van. A forrás után, a Király-patak keresztezése okoz némi fejtörést, de mi még mindig könnyebb helyzetben vagyunk, mint a szembõl érkezõ kiránduló család tagjai. Nekünk már mindegy, hogy még sárosabbak-vizesebbek leszünk, vagy sem, nekik láthatóan nem. Kikapaszkodunk a nyereg környékérõl, elnyúló, végetérni nem akaró emelkedõn érjük el a Varga-lósz nevû helyszínt, és az ide dedikált bóját. (Mifene az a lósz? :o ) A megritkított erdõn túl a Prédikálószék tömbje és a Dunakanyar néhány részlete látszik, Nagymaros házaival, halványan, de kivehetõen.
Fellelkesülten sétálunk tovább, eleinte enyhe, alig meredekre váltó emelkedõt leküzdve érünk fel a Prédikálószék tetejére. A párás, felhõs idõ ellenére is csodálatos innen a kilátás, a Dunakanyar a lábunk elõtt terül el, errõl a helyrõl csak áradozva tudok beszélni. Fotózgatunk, gumicukrot eszegetünk, Repkény leül egy kõre pihenni, elvagyunk. Közben további hosszú- és rövidtávos résztvevõk elõznek, Grimm Mónika és Rudolf István, és még jónéhányan mások. Tíz percnyi szünet után mi is útra kelünk, a mai kiemelt szakasz, a Vadálló-kövek következnek, amely óriási szerencsénkre se nem fagyott, se nem sáros, és még csak kirándulók seregeivel sem találkozunk. Gyönyörû kilátással azonban igen, a haladást sokkal inkább a fotózgatás lassítja, mint a megfelelõ ösvényen való lebotorkálás. A fantasztikus sziklaalakzatokat elhagyjuk, lebandukolunk a Malom-völgybe, ahol a szalagozásnak és a leírásnak megfelelõen a patak közelében, az erdei úton maradunk. A rövid, könnyû szakaszon a Rám-szakadék bejáratáig meguzsonnázunk, régen volt már az elõzõ étkezés, ezt épp kezdeném érezni is. A szakadék elején, a forrásnál kirándulókkal és az általuk alaposan megvizsgált bójával találkozunk. Pár perc híján fél óránk rámegy a Rám-szakadékon való végigérésre, ebben mondjuk közrejátszik a fényképezgetés és néhány helyen a kissé eltúlzott óvatoskodás. A szakadék természetesen még mindig nagyon szép, még így, a szürkület elején is. A felsõ pihenõhelyen megállunk pár pillanatra, eszünk pár szem gumicukrot, majd lesétálunk a jól elhelyezett „Bármikor” bójához, amellyel az erdészeti útról a jelzett útra lehet téríteni a mezõnyt. Odaóvatoskodunk a szúróbélyegzõhöz, igazolunk, majd kimászunk az árokból, lendületünk egészen a Júlia-forrásig tart ki. Repkény leül, amíg újratöltöm a palackot, a Szent-kútból vett vizet már megittuk, innentõl ezt kell beosztani a célig.
Feltotyogunk a Szakó-nyeregbe, még mindig nagyjából világos van, és eljutunk egészen a Hoffmann-kútig lámpa használata nélkül. A háznál derül ki, mire gondolt J a a t, amikor azt írta az itinerbe, hogy „VIGYÁZZ a padkára”. Tényleg vigyázni kell. Megkerüljük. A vadászházig sem volt éppen mindenhol sétagaloppra alkalmas a terep, de az Égett-hársig, sõt, nagyrészt a célig kifejezetten pocsék járhatóságú az ösvény. Tocsogunk, szöttyögünk, csúszkálunk a sárban, eleinte felfelé, majd az Égett-hárstól végre lefelé. Átmeneti enyhülést a Pálos kolostor környéke jelent egy rövid füves szakasszal, utána Pilisszentlélekig megint kapunk pár tucat méternyi sáros ösvényt. Megtépázott idegekkel érem el a falut, de a célig tartó rövid úton visszatér a jókedvem. Bent nagy vigasság, tömeg, meleg, kedves rendezõk és szép díjazás fogad. Hópihés jelvény – fehér alapon zöld – és hatszögletû oklevél jár a teljesítésért. Öcsi mutatja a hátsó udvar felé az utat, itt kapunk vacsorát, amely esetünkben sûrû, forró gulyáslevest jelent. Megesszük, még élünk némi közösségi életet, majd elbúcsúzunk, és a reggel megismert útvonalon felsétálunk a Két-bükkfa-nyeregbe. A busz pontosan, üresen érkezik Dobogókõ felõl, a sofõr jót mosolyog, ahogy végignéz rajtunk, de nem kifogásolja, hogy térdig sárosak vagyunk. Pilisszentkereszten egy fõ, Pomáz belterületi megállóiban további nyolc fõ száll még fel, Pomáztól hév, busz és villamos igénybevételével jutunk haza. A LeFaGySz 2014-ben is hozta a formát, ha nem is hóval és jéggel, de rengeteg sárral és a szokásos, nehéz útvonallal. Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget, köszönöm Kerek repkénynek a társaságot!
-Kékdroid-
---<<< K É P E K >>>--- |
| | |
tetova hegyi teve | Túra éve: 2014 | 2014.02.23 21:46:41 |
|
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója |
Jujj de finom túra,
saras-mocsaras csúszkák, szebbnél-szebb szurdokok, a vadállókövek elôször fenntrôl, a vágyott magány megtapasztalása, szinte minden 1ütt 1 túrán. Köszönöm barátaim, emelem kalapom a rendezôk elôtt. |
| | |
|
Cam Mogó | Túra éve: 2013 | 2013.04.10 12:53:01 |
|
megnéz Cam Mogó összes beszámolója |
Palóc LeFaGySz...
Ízlelgetem a szombat emlékeit, melyek immár megszépülve törnek elõ. Jelzõk és hangulatok jutnak eszembe minduntalan, és ezek – nyilván véletlen – mind K betûsök…
Kõkemény…
… emelkedõ az Északi Zöldön a Karancsra fel.
Káprázatos…
… hosszúra nõtt jégkristályok a fákon és a határköveken, a fagyos széltõl keletkeztek.
Ködös…
… vándorlás a Medves – fennsík széles, nagy platóján.
Kalandos…
… átkelések az Északi Zöldet tagoló árkokon a Medves felé menet.
Képeslapba illõ…
… a Somoskõi vár megpillantása a falu felett.
Sokszor visszatérõ szinte valószínûtlen kép, ahogy a Medvesre vezetõ keskeny, hóba taposott ösvényen kapaszkodom felfelé. Köd ez vagy korai szürkület? Nem tudom. Elõlem és mögülem is eltûntek a társak, egyedül vagyok a hóborította erdõben. Körülölel a csend és a tél. A határkövek közül csak némelyik teteje lóg ki a hóból. (Milyen lehetett vajon egy ilyen határkijelölõ bizottság? Végigjárták a terepet, és karókat ütöttek le?) Egyik botomról hiányzik a tárcsa, és így minden beszúrásnál mélyre süllyed, úgy kell kihúzni a mély hóból. Lassan lépkedek, tudom, hogy egyszer úgyis felérek. Azután pedig egyszer majd beérek a célba is, azután pedig elmúlik ez a túra is, emlékké válik minden, amit végigjártam.
Király volt ez a LeFaGySz: az útvonal, a szervezés, a térképvázlat, a kihelyezett szúróbélyegzõs megoldás, az indítás, a megérkezés, a túratársak, a babgulyás, a palacsinta, az oklevél, a gyönyörû kitûzõ… De a legkirályabb a rendezõk lelkesedése és kedvessége.
Hiányzik ide még egy K betûs szó:
Köszönöm. |
| | |
kekdroid | Túra éve: 2013 | 2013.03.03 21:34:43 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
Palóc LeFaGySz
Buszkaravánok húznak a Duna felé a belváros felõl, a napi elsõ villamos végigzörög a keresztezõdésen, álmos emberek sietnek a dolgukra. Várom -rafter-t, aki Szendrei Ferit Bicskén gyûjtötte össze, engem pedig a pesti hajnalban talál majd meg. Ha egyáltalán hajnal ez - a napfelkelte ma tompított kiadásban jelenik meg. Bezzeg állandó úti- és mindentársam, Kerek repkény még bõszen alhat: amikor az elõnevezésrõl beszéltünk, ránézett sorban a szintmetszetre, a térképre és a túra adatait tartalmazó táblázatra, nevetett egy nagyot, és azt mondta, hogy ezt köszönettel kihagyja. Autópályán, majd kétszámjegyû fõúton húzunk északkelet és észak felé, mellettünk a Cserhát és a Mátra egyaránt ködbe burkolózik. Átutazunk Salgótarjánon, a fõtéri megállóhelyen orosz motorvonat gyûjti a Hatvan felé utazni kívánó felszállókat. Pár perccel késõbb a túra központjaként szolgáló Somosi Fogadónál parkolja le -rafter- a jármûvet. Odabent tömeg, melyben számos ismerõst vélek felfedezni: a rendezõi asztalnál balról jobbra Vándorköszörûs, botosember és RitaB ülnek, a rendezõi asztal körül J a a t végez véletlenszerûnek tûnõ, de legalább folyamatos mozgást. A falon diszkrét, feltûnésmentes kisposzteren a LeFaGySz palóc mintával hímzett hópelyhe látható. A résztvevõk között még számosabbak az ismerõsök: peszát és Csapó Juditot látom reggelizni, mellettük Cam Mogót, odébb Bubu meséli, mennyi adminisztrációt letudott az érkezése óta, és még meg is reggelizett (!), itt van vinatti és Soós Ádám, összefutok R.Gellérttel, vaddinóval, Tincával, SzLA-val, bajnaival és még sokakkal másokkal. A nevezést letudom, negyvenkilences táv, gondolatban nagy bizakodón úgy tartom, ha jól tudok haladni lehet belõle még hosszú táv is. Na persze. Megnézem azért, mit kapunk útravalóul, mielõtt zsebre vágom: A3-as, színes, részletes térképet, talán a legjobbat az általam eddig megismert LeFaGySz-osok közül, valamint leírást táv- és szintadatokkal, mindezt mûanyag tasakban. Szuper. Egy kávéra is benevezek még, ezúttal inkább megszokásból.
Hét óra elõtt másfél perccel J a a t mester a teraszra szólítja az egybegyûlteket. Rajtbélyegzést intéz, lehet indulni. „Ma Te vagy a leggyengébb láncszem” - tájékoztat a leírás. Ez legalábbis sokatmondó. -Rafter-rel pontosan hét óra két perckor lépünk le a nevezett teraszról, dél felé fordulunk.Mellettünk betonkerítés védi a vasút látványától és zajától a települést. Amikor épült, talán inkább vélt vagy valós biztonsági szempontokat és nem a lakosság komfortját vették figyelembe: Somoskõújfalu vasúti határátkelõje komoly forgalmú helynek számított. Ebbõl mára néhány eseti tehervonat maradt, vagy talán még annyi sem. Elhaladunk a pályaudvar épülete mellett, felüljárón keresztezzük az üres síneket. Még néhány házat elmellõzünk és kezdõdik a tánc: az következõ két-három kilométer arról szól, hogy felbotorkálunk a Karancs alatti nyeregig. A terepen hó, az égen felhõ. Még nem döntötte el, hogy esõ- vagy hófelhõ, és amíg hezitál, megússzuk mindkettõt. A csapás, amelyet az elöl haladók épp most törnek ki, részben a szalagozók hófödte nyomán, egynyomos, csúszós, de leginkább meredek. -Rafter- késõbbi megfogalmazása szerint a Karancs egy õszinte hegy, ott van, meg kell mászni és kész. Ez azonban nem valami egyszerû. A gyorsak elõl kiállunk, elhúz Bubu és Lestat, EduShow-val egy ideig elõzgetjük egymást, aztán a Málnás-tetõtõl õ is ellép, csakúgy, mint gjlekler és Ruttkay Dia. Fürész Andival kicsit tovább elõzzük egymást oda-vissza, de annyira elõre nem kellene még haladnom a leírással. Fõleg, hogy a Karancs-nyereg felé még félúton sem járunk. Néha közel kerülünk az államhatárhoz, errõl az ismerõs, fehérre meszelt, piros tetejû négyzetes hasábok tájékoztatnak. Beleérünk a felhõbe, a szélvédett helyen havas, a szélvédetlen helyeken jégtüskéktõl díszített erdõben ballagunk a meredélyen. Rövid szintutat meredek feltörés követ, a tetején adótornyokkal, antennákkal. Ez még nem teljesen a Karancs, csak majdnem. Odébb találjuk az elsõ szúróbélyegzõ-párt, bójával, adatlappal. Átszúrom a kapott nejlontasakkal együtt a megfelelõ rovatot a papíromon. Lejtmenet jõ, hosszan.
Ahogy a botokkal egyensúlyozva robogunk lefelé a hegyrõl, azon gondolkodom, hogy milyen érdekesen máshogy taposódik ki a hó a jellemzõen lejtõnek használt útszakasz a jellemzõen emelkedõnek használthoz képest. Most ez különösen feltûnõ, hiszen az útvonal nagyobb részén a havazás óta ma járnak elõször túrázók. Egy idõre ellaposodik az ereszkedés, odébb Bell Sanyi fényképezi a váratlanul felbukkanó kilátást délnyugat, a Cserhát északi lankái felé. A másik Palóc márkanevû túra jut eszembe, augusztusról. Elvileg innen el lehetne látni annak az útvonaláig. Sokáig nincs idõ gondolkodni, folytatódik a meredek ereszkedés. Mások bot nélkül valószínûleg ügyesebbek, mint én két bottal, de valahogy végül levergõdök az alant folydogáló patak mellé. Elkanyargunk a völgyében, majd egy másik, a Málnás-völgy aljába bóklászunk át. Másik úton érkezik egy terepjáró, két, talpig zöldbe öltözött férfiú közlekedik vele. Tájékoztatásukat ittjártunk oka felõl gjeklerék duója végzi, közben megcélozzuk az ide helyezett bóját. A Málnás-völgybõl a szalagozott út a Málnás-tetõre vezet. A málna ilyen gyakori említése felveti, hogy az iménti terepjáróval esetleg nem is erdészek vagy vadászok, hanem málnacsõszök jöttek ki, ellenõrizni, nehogy a túrázók a hó alatti málnaültetvényeket letapossák. A fárasztó gondolatmenetnek a Málnás-tetõ elérése vet véget, itt újabb szúróbélyegzõk lógnak a bója mellett. Itt még utolérjük Evelynéket is, de a következõ szakasz emelkedõje lesz az elsõ dolog, ami megalapozza a mezõnytõl való leszakadásunkat. Egy gyanúsan könnyû, enyhe lejtõs rész után elérjük ismét a jó öreg Északi Zöldet és a határkövek sorát. A Karancsig tartó egy kilométer fél óránkat veszi igénybe, ha a fényképek idõbélyegei nem hazudnak, s miért is tennék?
A meredek, hosszú kaptató ettõl függetlenül gyönyörû bükkerdõben vezet, és az idõnkénti megállások lehetõséget adnak az alapos körülnézésre. Még a tetõ elõtt utolér orsipanka, néhány mondatnyi beszélgetésre csatlakozom hozzá, de hegynek felfelé még a mostanitól jobb állapotomban sem tudnám tartani vele a lépést. Egyre jobban belelépünk a ködbe. A tetõ elõtt újabb bója lóg egy fán, a felirat szerint most vagyunk valahol a zöld sávon. Innen már csak néhány perc, és sorra a következõket láthatjuk meg, még a hóban-ködben is: nagyméretû határkõ, határátkelõt hirdetõ tábla, csúcskõ, kilátó, adótorony. Most elõször sajnálom igazán, hogy köd van: még nem jártam a Karancson és örülnék, ha körül tudnék nézni és látnék is valamit az építmény acélvázán és a legközelebb álló fák koronáján kívül. Ezért aztán fel sem megyek, nem úgy, mint sokan mások, akiknek a kilátómászás belefér az idejükbe. Vinatti és Ádám itt érnek utol, de az emelkedõt törvényszerûen követõ lejtõn egy rövid beszélgetést követõen elhúznak gyorsan. A Kápolna-hegy alatti nyerget célozzuk meg, majd a zöld kereszt jelzést követjük a völggyé mélyülõ árokban. Közben a Tarász-forrás favályúja jelent természetes frissítõpontot. A víz kellemesen hûvös, jóízû. -Rafter- tölt magának az egyik palackjába, én csak egy teli bögrényi forrásvizet iszom. Folytatódik a lejtõ, járható, kényelmesen meredek. Odébb jelzést váltunk, piros sávot követünk egynyomos, hegyoldalban kanyargó csapáson. A belógó ágak tömegesen vágnak képen minden pillanatban, amikor a figyelmem másfelé tévedne. Lejtõre érkezünk, velünk szemben a Kápolna-hegy magasodik a táj fölé, papírlap tájékoztat, miszerint: „Nemsokára oda mész fel.” Kösz.
A jelzés még marad, most úttípust váltunk, szántó melletti földúton menetelünk tovább. Sár itt sincs, olvadó hó fröcsög lépteink alatt. Megint valahol vagyunk, ezúttal a piros sávon, tájékoztat az újabb bója melletti írás. Palóc túrán palóc expedíciósok érnek utol, Bribor és Vagdalthús személyében. Egy-másfél óra hátrányt hoztak be hozzánk képest, és még igazán az elején vagyunk a napnak. Kiérünk a Ceberna-völgy bejáratához, résztáv és részszint adata szerepel a térképen, de nem figyelek oda eléggé. Pedig jó lenne: a következõ két kilométerre négyszáz méternyi emelkedés sûrûsödik össze. A mérsékelten csordogáló patak mentén haladunk, néhol enyhe sárban, de fõleg csúszós, olvadó hóban. Ne csak alulról ázzunk, gondolja a felettünk kavargó felhõtömeg, és elkezd némi esõpermet hullani. Innentõl el sem áll nap- és esthosszat, csak a halmazállapota és az intenzitása fog változni. Most még lágyan, szinte hûsítõen szitál, ahogy kapaszkodunk ki a meredek falú völgybõl. Átol Csaba és két útitársa ér utol, bóját látva elhúznak. Odaérünk mi is az újabb ellenõrzõhelyre, igazolást követõen gyorsan tovább is állunk. Felvonszoljuk magunkat a Kápolna-hegyre, itt újabb igazolást kell megejteni. Még itt sem jártam: a tetõn álló Margit-kápolna szépen felújított kõépülete most menedéket jelent számunkra, szentképek, szobrok között pihenünk meg egy padon. Teát töltök termoszból, fele most fogy el, a másik felét az esti szakaszra tartogatva visszazárom. Ez kivételesen elõrelátó húzásnak minõsül. -Rafter- jóvoltából csokit fogyasztunk, nálam földimogyoró és banán található, mint önellátmány. Visszalejtünk a Kápolna-hegy nyergébe, Fürész Andi érkezik szembõl – vajon hol került mögénk? Kényelmes, túl kényelmes, hosszú lejtõ áll elõttünk egészen Salgótarján széléig.
A sárga sávot piros háromszögre váltjuk, az út mentén esõház ácsorog, késõbb forrásházak tûnnek fel az út mellett. A második, a felirat szerint egyszerre Tõke-kút és Elemér-forrás mûködik, ismét élünk a vízvételi lehetõséggel. Omladozó betonépítményt kerül ki az út, majd távvezeték mentén haladunk tovább. Elõttünk a felhõs idõben is gyönyörû kilátás tárul elénk a Salgótarjánt övezõ hegyekre. Szélesebbre váltjuk eddigi utunkat, ez vezet le a Hatvan-Zólyom vasútvonal keresztezését követõen a 21-es fõútig. A tóstrand mellett érjük el a várost, tízemeletes paneltömböknél váltjuk újra keletire a rövid ideig követett déli irányt. Ez mindenképpen új, érdekes elem számomra a LeFaGySz-ok történetében. Sétálunk tovább, egyik oldalunkon strand, a másikon kényszeresen túlegyediesített egyenházak sora kísér. Buszfordulóhoz érkezünk, 435-ös Ikarus áll bent, talán hatos járatként. Egy ideje túl kényelmes volt már utunk, ideje váltani: erdõbe, lassú, elnyújtott emelkedõre érkezünk a város után, mellettünk patak kanyarog mély árokban. A zöld négyszöggel jelzett utat szalagozottra cseréljük, csöndesen battyogunk a hóban. Felérünk egy dombhátra, nemsokára a piros sávon járunk. Megállunk csokit enni, mert muszáj. Elõttünk a Boszorkány-kõ púpja látható, erdõ felett sziklatömb. Az étkezõs megállást nem sokkal késõbb ellenõrzõponti megállás követi, ez a bárhol-bármikor újabb megtestesülése. Jellemzõ az állapotomra, hogy nem tudom összekapcsolni az igazolólapon a fekete macskát a boszorkányról elnevezett heggyel. Az igazolás intézése után nekivágunk az újabb emelkedõnek. Ez sem sokkal gyengébb, mint az eddigiek, legfeljebb hamarabb ér véget. A tetõ alatt újabb szúróbélyegzõ jelenléte biztosít alibit a megállásra. Nem sokkal arrébb kényelmes ösvényen lehet kitérni a tetõre, élek a lehetõséggel, mert -rafter-rel ellentétben még itt sem jártam. Fent szerencsém van, némi sejtelmes kilátásban nyílik lehetõségem gyönyörködni. Figyelmesnek kell azonban lenni, rögtön a felérkezés után az ösvény egyenesen egy kõfolyásban folytatódik, meredeken lefelé. Sajnos a szélben nincs alkalmam kibogarászni a térképen, hogy pontosan mit merre látok. Visszamegyek az útra.
Leballagunk a Salgó-nyeregbe, itt Sziló és társai szurkolnak, fotóznak (kösz a képeket!) és õriznek pontot, de legalábbis számok bediktálására kérnek. Sajnos a jövõ heti lottószámok híján csak rajtszámmal tudok szolgálni. Tovább lejt a követendõ út, a település, amelyet szépen rendben tartott tábor mellett érünk el, Salgóbánya. Itt nem élünk a kocsma/bolt jelentette vásárlási lehetõségekkel, azonban gyors számvetést tartunk a hátralévõ utat illetõen. A hosszú távon való továbbindulást már jó ideje elvetettük mindketten, jelenleg a rövid távon áll elõttünk szûk húsz kilométer és bõ hétszáz méter szintemelkedés. Erre öt egész óra áll rendelkezésünkre, amelynek kényelmesen elegendõnek kellene lennie... de akkor ez a túra nem a LeFaGySz lenne. A riasztócsengõ az agyamban azonban nem jelez, nem jut eszembe az Északi Zöld felfestésérõl szóló, kiemelten tanulságos cikksorozat, pláne nem jutnak eszembe a Medves-fennsík oldalában vezetõ részrõl szóló írások. Ez hiba.
Átsétálunk Salgóbányán, egyházi épülethez vezet letérõ. (Kápolna? Imaház? Paplak?) A maratott üveg ablakok mellett különös kontrasztot alkot a két ajtó feletti két lámpabúra, amelyek formavilága a múlt század harmincas éveit idézi. Visszalépünk a Medves Camping felé vezetõ mûútra, a létesítmény elõtt járó motorú kisbusz áll, egy túraruhás, kamásnis férfi száll ki belõle és felénk jön. Kérdezi, hogy valami szervezett rendezvényen vagyunk-e jelen, az igenlõ válasz hallatán talán megnyugszik kissé. Utána a további útirányunk felõl érdeklõdik és az iménti nyugalmat rögtön átveszi az õrülteknek kijáró tekintet. Óvatosan figyelmeztet a tényre, hogy a Medvesen köd van, de ezzel nem tud sok újat mondani. Ha csak a köd lenne a nehezítés a következõkben, azzal nagyon ki lennék békülve. Elhagyjuk a helyszínt, a hitetlenkedõ nézés elkísér, amíg a ködben el nem tûnik mögöttünk. Enyhe dombon haladunk tovább, két, nem túl meggyõzõ keréknyomban törtek utat az elöl haladók és mögöttük a mezõny. Mellettünk érintetlennek látszó hómezõ, a vége ködbe vész, csak néhol sejlik fel az erdõ sötét körvonala. Félelmetes, mellesleg. A szitáló esõ fokozatot vált, ez már esõbb, de még nem az igazi. Elágazást érünk el, még kényelmes, széles utat követünk a hosszúra nyúló szürkületben. Irány az országhatár, itt még lehet haladni, sebességünk, amely a helyszínen valóságos száguldásnak tûnik, a valóságban küszködõ, gyenge vánszorgás. Minden lépésnél a lépés megtételével megegyezõ mértékû energiát kell befektetni az egyensúlyozásba is. Elérjük a határköveket újra, észak felé fordulunk. Ránézek a leírásra: „Beszippant a Matyó-lápa.” Rossz elõérzet fog el a Somoskõig tartó kilométerek kapcsán.
Néhány lépéssel -rafter- elõtt haladva rövidesen beigazolódik az iménti sejtésem és hirtelen eszembe jut egy csokor információ: az ÉZ hírhedt árkai, amelyekrõl többen írták, hogy a Zemplénben, a Tolvaj-hegy és a Hársas-hegy közötti árkokkal megegyezõ paraméterekkel rendelkeznek. Kanyarog a turista az erdõben, határkõtõl határkõig, aztán hirtelen egy árok terem elõtte, változó mélységgel az öttõl a tíz méterig, de közös jellemzõjük, hogy közel függõleges falak fogják közre a lenti vízmosást. A lelkesedésem a mélypontra zuhan, a következõ néhány árkon való átkelésen szépen elbúcsúztatom a szintidõn belüli beérkezés lehetõségét. A sokadik ároknál már próbálom a vicces oldaláról megközelíteni az állapotot. Nem sikerül. Mint ahogy sem az útvonal kijelölõjét, sem a jelzés felfestõjét nem sikerül pozitív kontextusba helyezni, amikor arra terelõdik a szó. Bójára lelünk, kedvtelenül intézem az igazolást, szótlanul haladunk tovább, ároktól árokig, ahol egyre apatikusabban káromkodva veszem tudomásul az újabb, leereszkedésre és kimászásra vonatkozó feladványt. Az árkokat a határ, tehát útvonalunk derékszögû törése követi, nyugati irányt veszünk fel, folyamatosan egyre meredekebbé váló úton. Két dolog között ingázik a figyelmem, az egyik a folyamatos egyensúlyozási kényszer, a másik az ûrszelvénybe lógó növényzet. A sötétedés, az emelkedõ és a folyamatos, áztató esõ momentán nem olyan zavaró. Új hang bukkan fel, ismerõs: botosember ér utol, éppen a Medvesre vezetõ utolsó igazán meredek kaptató elõtt. Könnyedén lépked, rövidesen már csak a lámpája fényét látom, valahol nagyon magasan a fejem fölött. Az elõbb írtam a hõmezõn túlról átsötétlõ erdõrõl, hogy félelmetes: nem is az. Az a félelmetes, amikor botosember arról beszél, hogy a szintidõért lassan bele kell majd kocognunk, miközben õ maga kényelmesen, nálam mintegy háromszor gyorsabban felsétál a parton elõttünk. Állva legelõs szakasz elõtt-alatt állunk, még visszhangzik a fejemben az iménti tanács botosembertõl a kocogást illetõen. Erre semennyi esélyt nem látok, ahogy a szintidõre sem. Végigmenni viszont végig fogunk. Felmászok, mögöttem kicsivel -rafter- is felér, és nem is sokkal késõbb, egy újabb észak felé való irányváltást követõen megérkezünk a lokális maximumra. Medves, a térkép szerint kb. 20 méterrel vagyunk a csúcs alatt szintben, ennek örömére megisszuk a maradék teát.
A lefelé vezetõ ösvény jóval könnyebbnek minõsül. Eleinte még erdõben folytatódik az út, majd kiérünk egy tágas rétre, lent sötétbe veszõ fehérség, körbe ködös-szürkésfekete minden. Ha most nem lenne nyom elõttünk, akkor sokkal nehezebb lenne tájékozódni a behavazott határköveken lévõ iránynyilakat keresgélve. Szerencsére azonban nyom is van, szalag is, néhol jelzés is, sõt, egy-két piros tetejû határkõ is kibukkan a hóból. A nyom egy helyen bozótosba vezet, majd ki onnan, fel is tûnik, hogy egy másik csapás végig kívül maradt a susnyából. Úgy kell nekem nem figyelni eléggé. Újabb árkokat érünk el, ezek szélesebbek, az eddigiekhez képest sokkal könnyebb az átkelés rajtuk. Megtaláljuk a tizedik ellenõrzõpontot, átázott bója mellett lóg a nedves szúróbélyegzõ. Vizes minden, a táskám, a táskám tartalma, vizes a fényképezõgép tokja és pillanat alatt vizessé válik a gép is, amint elõveszem. Igazoljuk ittjártunkat, ez a Somoskõ föltötti kõpark. Továbbsétálunk, jól járható út vezet tovább, és megpillantjuk Somoskõ házait, felettük a vár sötét, komor tömbjével és a jellegzetes toronnyal. Nem csak a hidegtõl borzongok meg. Ezért a látványért megérte sötétben érkezni. Lemegyünk a faluba, magányos túrázó elõz meg, lámpája fénye egy ideje már utolért. Telefonon beszélek Kerek repkénnyel, kérdezi, hogy már be is értünk? Tájékoztatom, hogy az elmúlt nem egészen kilenc kilométert három és fél óra alatt tettük meg, a célig még tizenkét kilométert kell megtenni és erre alig áll több rendelkezésünkre, mint másfél óra, tehát közel esélytelen a teljesítés. Somoskõn azért sem megyek oda a buszfordulóban a menetrendet megnézni. Repkény jókívánságait tolmácsolom útitársamnak is, aztán bontom a vonalat.
Átsétálunk Eresztvénybe, -rafter- elmeséli, milyennek lehet elképzelni ezt a helyet, amikor látszik is belõle valami. Utolér Fürész Andi és el is siet, hátha még idõben beér. Felmegyünk az egykori Dornyay-turistaházhoz, az épület ablakai feketén tátonganak. Az út mentén újabb frissítési lehetõségre lelünk, itt a Bodzás-kút. Egy bögre víz a jutalom. Felkapaszkodunk a várba, hosszan kanyarodó, elviselhetõ meredekségû úton. A rövid oda-vissza szakaszon Andi biztat, hogy már nincs sok hátra. Tényleg nincs sok. A várból fölfelé menet még látok valamennyit Salgótarján fényeibõl, de a pár perc alatt, amíg fent tartózkodom, újra köd lepi be az egész hegyet és megszûnik a látványosság. Felballagok az ellenõrzõponthoz, amibõl elsõre csak egy fényvisszaverõ csík mozgását látom, reflexbõl ráköszönök. A szalag egykedvûen leng tovább a szélben. Nekitámaszkodom a korlátnak, végre a szintemelkedésre innentõl nem lesz sok gondunk. Felér -rafter- is és egybõl indulunk le, végre, a következõ jellegzetes helyszín már Somoskõújfalu, a cél. Széles erdészeti úton, egynyomos ösvényen egyaránt haladunk. Friss favágást követõen újra gyalogútra érkezünk, ahogy ereszkedünk lefelé, úgy válik néhol egyre sárosabbá az út. Az ilyesmi már nem tud érdemben kizökkenteni az apatikus nyugalom állapotából, amelyet elértem. Még egy meredek lejtõ van elõttünk, megérkezünk az egykori kõszállító kisvasút alagútjának nyugati portáljához. Impozáns, ki is térek megnézni közelebbrõl. Innen már csak le kell jutni a faluba, a közvilágítás fényei csalókán hívogatóak, hatásukra mindig közelebb képzelem magunkat, mint amennyire valójában vagyunk. Végül megérkezünk, betérünk a fõútra, a vasút mentén felsétálunk a célba. Az órámra nézek: negyvenöt perccel csúsztunk ki a célzárásból. Ennek ellenére J a a t nagy örömmel fogad, oklevél így is jár, rajta a szintidõn kívül felirattal, de ez most nem zavar. Egy LeFaGySz-szal szemben nem érzek szégyent kikapni egy körben. J a a t Kékdroidként bemutat fiának, aki ezt hiszi is, meg nem is, de végül lepecsételi az itinerem. Az étteremben találkozunk még a társukat váró Wehner Gézáékkal, beszélek pár szót Vándorköszörûssel, SzLA-val, vinattival, nem sokkal késõbb R.Gellért is megérkezik a hosszú táv plusz körérõl. A leves finom és jó forró, a palacsintával szemben sem lehet kifogásom. Gjekler elõkeríti Ferit, aki néhány órája már tiszta ruhában, jóllakottan vár ránk. A visszaúton Hatvan után szakadó esõben gurul a kocsi, -rafter- hazáig szállít, amit ezúton is külön szeretnék megköszönni, csakúgy, mint a társaságot. Egyedül nagyon valószínûtlen, hogy egyáltalán végigmentem volna. Köszönöm a maroknyi rendezõgárdának a túrát: küzdelmes volt, szép volt, kegyetlen volt. Jó volt.
-Kékdroid-
Képek a túráról |
| | |
EduShow | Túra éve: 2013 | 2013.02.26 00:08:15 |
|
megnéz EduShow összes beszámolója |
Palóc LeFaGySz 2013
Táv: 49 km Szint: 2442 m
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy szeretek minden évben újabb és újabb kihívásokat állítani magam elé. A kihívás tárgya lehet a táv hossza vagy épp a szintemelkedés mértéke is, de ezúttal az extrém téli körülmények kerültek a fókuszba. Tény: télen valahogy nehezebben megy. A tavaly április végi Karancs-látogatáson tudtam meg, hogy bizony jövõre, februárban itt téli túra lesz, nem is akármilyen. Ahogy közeledett a dátum, úgy változott a hangulatom is. Leginkább az idõjárás viszontagságaitól féltem. Mi lesz, ha minden tiszta jég/sár/hó lesz? Bölcsen tettem, hogy már a túra elõtt egy héttel tudtam, a "babatávra" (muhaha) fogok nevezni. :-D
Bíztam a Karancs-Medvesben. Mindig jó volt hozzám. Azt hiszem simán megszavazhatom kis hazánk legbarátságosabb és legimádnivalóbb vidékének...
...és nem tévedtem.
Somoskõújfaluból rajtoltunk és mindjárt az elején indulhattunk is neki fel hegyre, a hírhedt sárga jelzésen. Ez volt a túra legnehezebb része. Csúszós, keskeny ösvény a hegyoldalban, hol többé-hol kevésbé meredeken. Szinte megváltás volt felérni a Karancs-nyereg közelébe, ahol a P3 csúcs felé vezetõ ágán folytattam utam. Átestem a holtponton. A rádiótorony kerítéséhez érve ezúttal azonban nem jobbra fordult az útvonal, hanem balra. Pár lépés után ellenõrzõpontra bukkantam és rögtön utána meg is indultam lefelé.
Hoppá! A kilátóért még egy kicsit küzdeni kell. Jól szalagozott úton kellemes lendület vitt egészen a következõ ellenõrzõpontig, le a Málnás-völgybe, ahol azonban kedvenc gyümölcsöm helyett be kellett érnem egy szúróbélyegzõvel.
Itt értem utol Kékdroidékat és a szélárnyékukban haladva, emelkedni kezdtünk, a cél a Málnás-tetõ volt. Felértünk, málna helyett ismét csak szúróbélyegzõt találtam. Sovány vígaszként elõkaptam egy csokit a hátizsákból, majd lefelé elmajszolgattam...
...pár embert, köztük végül Droidékat is magam mögött hagyva folytattam a hullámvasutazást. Az Északi Zöldet elérve egy igen látványos emelkedõ került az utamba, amit két-három szusszanásnyi megállás után sikerült elfogyasztanom. Fent újabb szúróbélyegzõt találtam. Bár épp szomjas voltam, a metszõ, jeges szélben nem sokat tököltem az igazolással, gyorsan továbbálltam a bokáig érõ határkövek mentén.
A Karancs-kilátónál sikerült kattintanom egyet-kettõt, ittam is egy-két kortyot, de fel már nem mentem, mert a köd miatt nem sok értelmét láttam.
Itt ért utol Anna, így egy szakaszon, nagyjából a Ceberna-völgyig együtt haladtunk. A mai napra ütemezett utolsó Karancs mászásom volt ez, a kápolna meglátogatása.
Csodálatos ez a hely. A legszebb fekvésû kápolna a világon. Ide mindig olyan jó megérkezni. Pár percet töltöttem itt, fotózgattam picit, még egy röpke imára is volt idõm...
...és lendületbõl tovább lefelé. Elõbb vinatti és Soós Ádám, majd Brigi és Vagdalthús jöttek szembe. Utóbbi kissé elcsoffadva. Kisegítettem két magnéziumos pezsgõtabival.
A P3 város felé lejtõ ága következett, útbaejtve az Elemér-forrást. Két korty kólám volt már csak, így ez a lehetõ legjobbkor jött. Feltöltekezve gurultam tovább a Tóstrand felé.
Átkeltem a 21-es úton, majd balos kanyarral a Z4-et követve befordultam arccal a Salgóvár felé. A Z4-et szalagozás rövidítette, majd átvezetett a P sáv jelzésre. Még a PL elérése elõtt újabb szúróbélyegzõre bukkantam. Pedig ez még közel-s-távol nem a Boszorkány-kõ, ahová a következõ pontot vártam. Valóban. A pont neve "Bárhol, bármikor". Ezúttal a titkos EP-nek fenntartott macsek fejét kellett átszúrni. Pár lépéssel késõbb elértük a PL jelzést és egyre intenzívebb emelkedésbe kezdtünk fel a Boszorkány-kõre. Itt értek utol újból Brigiék. Vagdalthús szemmel láthatóan jobb állapotban volt. A szúróbélyegzõnél utolért még vinatti is, nem átallott megkérdezni tõlünk lányoktól, hogy melyikünk érzi itt otthon magát. Én nem kapcsoltam elsõre és kapásból rávágtam, hogy én igen, tekintve, hogy a Karancs-Medves vidéke igencsak a szívem csücske. No de sebaj, akkor boszi vagyok, na és? :-P
Egy pillanat erejéig megindultam a csúcs felé is, aztán láttam, hogy sok kilátásra itt sincs esélyem, pedig milyen szép is innen a két vár meg a Magas-Tátra! Szóval irány tovább! A Salgóvár tövében lesifotós üzemmódban vártak ránk a szervezõk, mosolyogtunk szépen, oszt jobbra el, a Medves felé vettük az irányt, hogy a S+ és S sáv kombinációval újra elérhessük az Északi Zöldet, mert a Macsó Lámpa...öööö... Matyó Lápa immár csak rám vár.
Hosszas menetelés után, egy többnyire viszonylag kényelmesen széles keréknyomban végül egy jobbos, majd egy éles balos kanyarral ráfordultunk az országhatárra és megpillantottuk az elõttünk álló hullámvasutat.
Elkerekedtek a szemeim, fülig húzódott a szám és szinte fejest ugorva vetettem bele magam ebbe a soha véget nem érõ játékba. Meredeken fel, majd újra le. Néhol seggen csúszva, néhol négykézláb mászva. Volt, hogy elõreengedtem a mögöttem haladót, volt, hogy visszaelõztem. A szakaszt többé-kevésbé pesza és vinatti társaságában teljesítettem. A szúróbélyegzõs ponttól, illetve az azt követõ emelkedõtõl kezdve azonban pesza kilõtt, vinatti lemaradt, így újra magányosan róttam a kilométereket.
A(z állítólag) Tolvaj-hegy meredekségû falon másztunk vissza a Medvesre, itt is többször igénybe vettem a mancsaimat, de lefelé sikerült könnyedén elgurulni a Kõ-park elnevezésû szúróbélyegzõig. Itt még egyszer utolértem peszát, engem pedig gjekler-ék (akikkel a túra teljes hossza alatt kerülgettük egymást). Táskából a fejemre aplikáltam a lámpámat, felkészülvén az esetleges villanyoltásra, zsebembe csúsztattam az utolsó csokimat irány a Salgóvár!
De elõbb még Somoskõ. Még jól látszott a vár, bár nem nagyon tudtam gyönyörködni benne, mert kissé beijedtem a falu szélén hangosan ugató és egyre csak közeledõ kutyától. Somoskõre már szürkületben értem, de mégsem kellett felkapcsolnom a lámpát, amikor elhagytam a falut, mert a hóban még mindig jól lehetett látni. Csak nem sokkal Eresztvény elõtt éreztem szükségét pár pillanat erejéig, de a Dornyai-turistaházhoz vezetõ úton megint nem kellett. A PL jelzésen annál inkább. Felbotladoztam a várba, meglepve tapasztaltam, hogy a szúróbélyegzõ az elsõ lépcsõnél lett kirakva, így fel se kellett mászni a toronyig.
Ekkor már sötét volt, így "hobbiból" sem tettem meg a kitérõt. Ittam egy kortyot az Elemér-forrás vizébõl, amibõl még mindig volt, az órámra pillantottam és örömmel láttam, hogy sietnem se kell, kényelmes sétával is beérek a célba 8 órára.
A jól ismert PL, S+ és S- kombináció, ezúttal szembõl, kellemesen gurulva lefelé, vissza Somoskõújfalura. Jobbos kanyar a boltnál, majd a fõút mellett egyenest vissza a Somosi Panzióba.
19:40 körül értem célba, fülig érõ mosollyal életem egyik legnagyszerûbb túrája után. Azt hiszem ez az élmény egyedül a 2011-es Szurdokhoz mérhetõ.
Szuper túra ez a LeFaGySz. Szenzációsan jól éreztem magam és az elsõ egy kilométer kivételével a túra minden percét élveztem. KÖSZÖNÖM!
U.i.: Hogy jövök-e a Pilisbe? Kapásból rávágnám, hogy igen, persze, ugyanakkor azért felmerül a kérdés: lehetséges a Karancs-Medves-t felülmúlni? Ugyan, kérem... :-P |
| | |
egyheted | Túra éve: 2013 | 2013.02.25 09:24:45 |
|
megnéz egyheted összes beszámolója |
Nem igen szoktam túrabeszámolót írni, de azt hiszem elfelejtettem megköszönni a rendezõknek ezt az életre szóló élményt nyújtó túrát. Ez volt az elsõ LeFaGySz túrám, és bár fiammal az 59-esre jelentkeztünk, 20 km-nél már tudtuk, hogy nem fog menni. A túra második részében az "északi-zöld" helyenként izgalmas árkaival, utána talán a túra legmeredekebb emelkedõjével komolyan próbára tett bennünket.
Mi egy kicsit késve, fél nyolc után pár perccel indultunk. Így viszont már letaposott hóban mehettünk. Köszönet az élenjáróknak, nem lehetett könnyû magas hóban utat taposni! Végül is 12 óra alatt sikerült beérnünk, és ekkor már szó sem lehetett volna a +10 km-rõl.
Nagyon tetszett, hogy a túra során sehol nem láttam szemetet eldobva!
Még egyszer köszönjük ezt a túrát a rendezõknek. |
| | |
zolygan | Túra éve: 2013 | 2013.02.24 21:09:47 |
|
megnéz zolygan összes beszámolója |
LEFAGYSZ Palóc 2013
Képek: lefagysz.nagyi.fotoalbum.hu
Kis távot választottam és ezt a végén egyáltalán nem bántam meg. 2. lefagysz túrám volt. A tavalyin jócskán túltett. Féltávnál azt hittem, hogy most jön a könnyebbik fele. Akkor megkaptuk az északi zöldet...Mit mondjak? Nagyon kemény volt! Köszönet a szervezõknek.
Amikor a célba értem, Jandó Attilát így üdvözöltem:
A halálból visszatérõk köszöntenek! |
| | |
|
antinavi | Túra éve: 2012 | 2012.03.03 17:29:42 |
|
megnéz antinavi összes beszámolója |
LeFaGySz 2012 (Mecsek)
(extra hosszú táv: 66km/3000szint)
Némi aggódással követtem a túra elõtti idõjárásjelentéseket, de egyik ezt, a másik azt mondott.Elõtte –itt észak-dunántúlon-beütött a tavasz, na mondom ez megint egy olyan LeFaGySz lesz ahol pirosra sülünk,mint tavaly.
Aztán jöttek olyan hírek hogy maradt némi hó a Mecsekben,gondoltam mire itt a hétvége,abból sem marad sok.
Nagyon nem is foglalkoztam a terep kérdéssel,legnagyobb fejtörést az aktuális cipõ kiválasztása okozta. A Margitán a Salomon szétverte a térdemet, alig birtam lábraállni 30 után, a tavaly sutbavágott saucony meg ott nézett rám ártatlanul. Na,gondoltam most jöhetsz,hátha megjavultál.
Úgy alakult a dolog, hogy négyen indultunk bányászvárosunk elég undorító vasútállomásától szombat reggel 3/4 6 körül. Lefelé menet tartalmas beszélgetéssel telt az idõ, volt mirõl eszmét cserélni, többen már régen találkoztunk.
Hát, úgy 2,5 órát eltartott a lemenetel,ez az M6 eddig sem volt de úgy tûnik továbbra sem lesz a kedvencem. Nem is értem kinek építették, alig van rajta forgalom. Teherautó meg végképp nulla. Kifogtuk az utolsó parkolóhelyet a COOP ABC mögött. Aztán tollászkodtunk , pakolgattunk , faggattuk a Rendezõket milyen terepre is számítsunk. Kissé hihetetlennek tûnt a válasz: mindenre amit nem szeretünk:..jég,hó,sár..:) Szuper..ezért jöttünk !
Mire körbenéztünk a bajnai társunk már lelécelt..igaz, csak a rövidre ment,de azt mondta ha lesz kedve akkor felnevez a hosszúra. Akkor ott a cukiban ebben biztos voltam,mert jól tud menni, jó idõ is van, és mondtam is neki nyugodtan maradhat mert megvárom míg beér.
Indulás elõtt rövid egyeztetést tartottunk arról,ki visz/nemvisz lámpát, ki meóilyen kaját visz és én nagy ívben és látványosan a célcsomagba hajítottam a lámpámat ,mint elsõdleges motiváció,mert a cél a világosban történõ beérkezés volt.
Kissé kocogós teljesítést terveztünk, tehát teljesen reálisnak tûnt a világosban történõ visszaérkezés.
Aztán fél9 körül utolsó indulókként, a rendezõk zsebkendõlengetése közepette útra is keltünk , mint söprû elõtti ûzendõ vadak.
Gabi azt mondta kipróbálja az emelkedõn futást,mert már régen volt terepen..ja..gondoltuk mi is kipróbáljuk,de a Várnál megállapitottuk hogy már ki is próbáltuk.Jól elhagyott bennünket.Lehet hogy régen volt terepen,de nem felejtett el futni,az szent.
Nem kellett azonban sok hogy újra találkozzunk, az utolsó házaknál magára haragitotta a nagy tempójával az összes szabadon kószáló ebet, úgyhogy sétára váltottunk míg a helybéli csodálatos kutyadoki egy nagy bottal rendre nem utasitotta a falkát.
Számunkra tök ismeretlen volt a terep, de azért nagy határozottsággal mentünk. Beértük az utolsókat..egy csaj, aztán 2 csaj, aztán bajnait.Jó sokat jött , tényleg fel fog nevezni , gondoltam..
Aztán egy balkanyar után a Zengõ felé egy olyan háát nem is tudom milyen táj tárult elénk..eszembe jutott a cukiban mit mondtak a tereprõl és...tényleg igazuk volt,hogy combközépig érõ hó!! benne óriási yeti lábnyomok..párszor elveszitettem az egyensúlyomat és kiléptem a nyomból, egybõl combközépig merültem és készitettem egy új nyomot. Ott még láttuk a Gabit,jó messze bizkózni a tereppel,de aztán eltünt. Társam, never-Feri is meglépett tõlem úgy 150 méterre volt,aztán szerencsére felértünk valami nyeregre ahol már viszonylag jók voltak a terepviszonyok.
Visszanéztem fentrõl a hómezõre és kicsit felkészitettem magam ,hogy itt is kell ám majd visszajönni.
50 perc alatt felértünk a Zengõre..húúha,minek ennyire sietni? Talán a Gabi húzott még minket az elején,de gondoltuk jobb ha visszaveszünk..úgyis simán beérünk világosban,inkább gyönyörködjünk a tájban,nézelõdjünk.
Zengõrõl lefelé egy nagyon veszélyes szakasz jött,...45fokban lefelé a hóban futni,csúszni,toporogni...többször is arra gondoltam,hogy itt nem is lehet közlekedni..állni nem lehetett,mert csúsztam lefelé,oldalazva is veszélyes volt,Feri meg elment a csudába, úgy látszik neki jobban feküdt ez a terep mint nekem. botok/ágak/akadályok egymás után ..nem volt sok idõ ezzel foglalkozni.Ha egyszer beindultál nem tudsz megállni.Állatira kellett figyelni. Na,gondoltam itt a lányomra õ vajon hogy jött itt le..nem az erõssége az ilyen terep. De kinek az?
Lent a völgyben már egyre többen voltak akiket beértünk,innen újra ketten mentünk.
Hát nem volt egyszerü ez a terep sem...én speciel az elsõ 10 percben csuromvizessé áztattam a cipõmet/zoknimat, Feri még finnyáskodott..de én nem foglalkoztam már a tereppel. Mondtam is neki,hogy én készülök a mocsárfutásra,úgyhogy nehogymá itt parázzak némi hólé végett.
A lábamat szinte teljesen elzsibbasztotta a jeges lé.
Elértünk egy falut..falut?..inkább házakat..bementünk egy közbe..ja, ez csak egy bolt..itt nincs semmi..úgyhogy tovább..Ez volt Óbánya. Feri mondta hogy óó már 23kilinél nál járunk..fogalmam sem volt hogy számolta ezt ki,ugyan én ezt kicsit sokalltam,de miután elveszitettem a számolóképességemet nem foglalkoztam vele sokat...háát aztán jött a szurka és ott szembesült vele hogy még csak 14..de még csak 2:14-nél jártunk idõben.Nagyon sokat segített, hogy ki volt írva minden pontnál hogy mennyit jöttünk és mennyire van a következõ pont. Így nagyjából lehetett kalkulálni mire érünk oda.
Sorban jöttek az ismerõsök, már nem emlékszem a sorrendre, többször megálltunk pár szót váltani, Verával és a Bálinttal úgy félórát mentünk együtt. Pont egy emelkedõn értük be õket, ott úgysem futottunk volna. A Farkas-árok tetején én simán vettem egy balost, úgy sikitottak, hogy jobbos a helyes. Aztán elváltunk tõlük azzal, hogy megvárjuk Õket a célban,de siessenek ám !
Németdöglés elõtt kevéssel Macit is beértük, szegény nagyot perecelt a Zengõrõl lefelé..a könyöke bánta.Nem csodálkoztam rajta..igen veszélyes szakasz volt.
Mentünk egy jóóó nagy karikát és hát olyan egy brutállá kezdett válni a terep,hogy nagyon..Na,mondom itt sem fog a bajnai felnevezni, vagy ha igen akkor HÕS lesz:)
Kitaposott úton mentünk/kocogtunk..hol le,hol felfelé......jókat beszélgettünk az alkalmi útitársakkal,pár perceket..de igy is összejött jó kis idõ..de abszolút nem bántuk...olyan hihetetlen és jó érzés hogy az ember régen látott ismerõsökkel nem a helyi ABC-ben találkozik,hanem a Vértesben vagy a Mátrában, vagy a Bükkben egy kihalt turistaúton, vagy egy kilátónál.
Aztán sokáig nem találkoztunk senkivel, egyenletes lassú futást imitáltunk a tocsogós terepen áztattuk a lábunkat.Az okozott némi változatosságot,hogy az 5 centis hólé amiben futottunk esetenként 25-re váltott hirtelen. Aztán végül beértük nagyjából a menet elejét..Rudi/Anna/Moiwa..csapatot.
Ott a "forrásnál" ahol a pont is volt (talán a Csurgó-forrás??) megálltunk egy jóó kis idõre,mert elég lassan töltõdtek a palackok..kinek milyen hozamú ágat sikerült kifognia.Csak azt nem tudtuk,hogy ami folyik a nagy jeges oldalból az most hólé,vagy forrásviz.
Kis idõ után elváltunk a többiektõl.Itt beértünk egy túratársat, Balázst. Kérdezte hogy jöhet-e velünk, mert már egyszer elkavart és próbálna velünk futni..hát persze,örömmel....mondtuk.Úgyhogy innen hármasban mentünk,javarészt szûz havas-latyakos-sáros terepen,nagyon nem válogattam meg a lépéseimet..volt hogy térdközépig mentem a havas lében..de már nem érdekelt.
Szép volt az idõ,meleg is volt , jöttek-mentek a hideg/meleg sávok..nagyon lehetett érezni futás közbent..szóval szuper kilátás,remek idõ, de a talaj..háát az odavert.Nem kis sár volt esetenként..60centis lépésbõl 40-et visszacsúsztam
A Cigány-hegyi odavisszán már visszefelé jöttünk,mikor szembejött Jucus+barátnõje ..kérdeztük: hát Ti? Hát jöttek túrázni..mondja..de utánunk már senki sem indult,úgy tudtuk legalábbis és el sem hagytunk Benneteket sehol..Ja, kissé elkavartak..mondták. Megesik az ilyen,szerencsére mi még jól jöttünk.
Aztán hamar elértük a távválasztót-Püspökszentlászló-„felsõt” vagy „alsót”- vagyis azt a pontot ahonnan 5 óra után már nem engedtek tovább a hosszútávon..15:15kor voltunk ott.
Vettünk vizet egy kis ajtóval elrejtett forrásból,és már hárman olvasgattuk merre tovább,mert itt már nem számíthattunk az elõttünk haladók által hagyott sok nyomra. Csak páran lehettek elõttünk.
Viszonlag hamar ott is voltunk Pusztabányán...6:43, 43 kili.
Na,akkor már aztán tényleg nincs sok hátra,egy bõ 10es, találgattuk a Gabi mennyire lehet elõttünk.
Itt aztán jött egy aszfaltút, ahol balra kellett menni,a leirás szerint. Éppen valamirõl beszélgettünk,lehetséges hogy a nulla csillapitásos inov cipõvel való futás rejtelmeit elemeztük Balázzsal,merthogy õ ezt a technikát alkalmazza és én is próbálgattam az utóbbi idõben.Gondoltuk a jelzés jobbról jön. Mi balra mentünk.
Aztán úgy valahogy elfogyott az a pár nyom is amit eddig láttunk. Szuper helyeken jártunk..hegyek/völgyek..volt egy szélesebb patak..úgy 2-2.50 széles..én simán átgázoltam..közel térdigérõben...Feri bemutatott egy CarlLewis távolt..és ugyan csipte a szélét,de csak átjött rajta..aztán bejött valami K+ jelzés. És ott úgy valahogy megálltunk. Jöttünk már jó régóta..térképünk nem volt,csak amit adtak.Végülis az is jó volt,csak mi kerestük rossz helyen magunkat.Kezdtünk hûlni a futás utáni nagy állásban. Jó félóra után mkor már a térkép tucatnyi körbeforgatása sem hozott semmi eredményt, felhivtuk a Rendezõket, akik megállapitották, hogy mi most naggyon de naggyon félrementünk.Úgyhogy kis hiján visszamentünk a Szeder-kúthoz. Na,most kellett fejben is helyrerázódni. Mindhárman rendben voltunk szerencsére. Azt sajnáltuk,hogy így elcsesztük..mondjuk Balázs kicsit pampogott,hogy kezd kissé fáradni, de nagyon rendben volt és becsülettel futott velünk vissza..(bocs ezúton is az elkavarásért ha olvasod, 1/3 részben én is hibás vagyok.).Tényleg egyikünket sem hibáztattuk,együtt mentünk,együtt néztük el.
Szóval futás vissza a Z+ jelzésen a Pusztabányai pontig. De csak nem értük el..aztán kiderült,hogy a nagy önsajnálatban letértünk a visszaútról..na, ez aztán már az elkavarás a négyzeten..itt már kínunkban csak nevettünk a hülyeségünkön,.úgyhogy vissza az uccsó jelig..majdnem a patakig,amin viszsafele már Feri sem ugrált át,hanem az én 'technikámat' választotta....ott néztük be a cuccot.
Na,végre visszaértünk Pusztabányára és itt a pont újra!. És balra néztünk és ott a szalag !! És akkor ezt miért nem láttuk? Pedig ott lebeg balra..fújja a szél..talán mikor itt voltunk szélcsend lehetett? Mi meg a szalagtól úgy 10 méterre szépen átmentünk az úton és a csalafintán hajtûben visszakanyarodó Z+ jelzés másik ágán mentünk tovább az elõbb.
Félve néztem rá az órámra. 2:25 volt a kirándulás.Meg sem mertem a többiekben mondani,csak a célban. Balázs azt mondta, biztos buktunk 1 órát. Ja, mondtam..Feri azt mondta szerinte kicsit többet..aha..helyeseltem. És csak akkor jöttem rá, hogy bizony itt lassan sötét lesz. És nekem meg nincs lámpám! Ajjaj..
A Hármas-hegyen újfent beértük a Bubu-csapatot..lefelé a szalagozáson már vakon mentem.
Feri ment elõl, én középen Balázs hátul..innen onnan kaptam némi lepattanó fényt,de ez arra volt jó hogy a deréknyi vastag keresztbe dõlt fákat még észleltem.
Jókat belerúgtam mindenféle ágakba,botokba, és megállapítottam, hogy hihetetlen dolog az, hogy az ember mindig azt a testrészét veri be ami a legjobban fáj. És ez négyzetcentire igaz ! Micsoda igazságtalanság ez... pont a nagyujjam körmét verem be mindíg. Hol a balt, hol a jobbot..felváltva...úgy 10-10.
A Zengõn felfelé elhagytuk a többieket..de hogy ez a felfele milyen hosszú? A fene sem gondolta volna. Nincs 400m szintben, de mégis....mintha a végtelenbe mennénk.. Legutóbb a Mátra115-ön a Havas elõtt volt ilyen érzésem, egyszerûen sosem értünk oda. Kanyar erre, kanyar arra, felfelé meredek aztán kicsit lankás,aztán megint egy kanyar..na,ott lesz..aztán a frászt van ott..sosincs ott:)
Ilyen volt ez a Zengõ#2 nekem most sötétben lámpa nélkül,és persze zsibbadó körmökkel,kissé elfagyott lábfejekkel. Nem is értem mi ebben a jó. De végül megtörtént a csoda. Ott volt a torony. Olyan érzés volt mint a Csóvi..mész..mész..és sehol semmi aztán egyszercsak lefejeled. Ott terem. Hogy honnan jött ilyen hirtelen?
Aztán már „csak” le kellett menni. Nem a legkellemesebb volt vakon learaszolni az odavisszán. Annyit változott a kép reggelhez képest, hogy valamelyest kijárták elõttünk az utat, igy nem kellett mindig nyomokban lépkedni.
És végre megérkeztek a távoli kis szentjánosbogarak..azaz a város (falu?) lámpafényei !! És végig lejt!! Elérkeztünk a „kutyás” részhez, bíztunk benne hogy alszanak a vérebek.
És lassan vége lesz....és akkor hamarosan lesz kóla….és levehetem a cipõmet...na, akkor itt futni kell..mert fázok is meg fárasztó volt a sok gyaloglás,meg ha futok nem fáj annyira semmi.
Úgy 5:30-as tempóval érkeztünk a célba,szuper idõvel: 12:19 :))
Már mindenki beért elõttünk, a lányom hasát fogta a nevetéstõl,Gabi rég hazament Tincával, Jucusék is régen otthon már...bajnai is már "pizsamában"..naná hogy nem nevezett fel:)
Megnéztem végre nyugodtan a térképet és az órám általi adatokat...úgy 8kilit tettünk rá és 300 szintet..a Balázs is ennyi szintet mért,úgyhogy ez reálisnak tünik.
Utánunk kicsivel beértek Bubuék, aztán a seprûvel beértek Csabiék is. Igy lett vége az idei LeFaGySz-nak.
A rendezõk is megkönnyebbültek mikor megláttak bennünket, hogy nem kell miattunk rendkívüli intézkedéseket hozni, esetleg utánunk indulni valamerre….hát nem kis gond lett volna belõle,örülök neki hogy végül nem okoztunk galibát.
Bárhogy is volt, köszönjük mindenkinek a rendezést !! Tényleg minden remek volt..útvonal kijelölése , pontok láthatósága, útközben a források beiktatása, kilátók..szóval max.szakmaiság!
Köszönet Balázsnak,akit most ismertünk meg és kellemes/barátságos társnak bizonyult és Ferinek a társaságért, az együtt futásért.
Már fél2 kor itthon is voltunk.Némi kaja, 1 sör és nem kellett az altató.
Utólag meg is jegyeztük, hogy senki sem hagyott le bennünket, mégis az utolsók között értünk célba. Ez is ritka dolog.
Viszlát jövõre a Karancs-Medves-ben.
(addig növesztek új körmöt)
|
| | |
kekdroid | Túra éve: 2012 | 2012.03.01 21:47:27 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
LeFaGySz 48 – Mecsek
"We will go down we will drown drown, deeper down
The river wild will be our last ride
We will go down we will drown drown, deeper down
The mills grind slow in a riverbed ghost town"
(Nightwish: Ghost River)
Magyarázom a bizonyítványom: még sosem jártam a Mecsek keleti hegyei között, és ezalatt most nyugodtan érthetjük a 66-os fõúttól északra és keletre esõ vidéket. A hegység nyugati részét is csak este/éjszaka volt szerencsém teljesítménytúrán megszemlélni, azokat viszont válogatottan viszontagságos eseményként könyveltem el. A Mecseki Láthatatlanokat (az év 2005, ez még nem a Mecseki Láthatatlanok Nyomában) az eltévedések sorozata miatt, egy évvel késõbb a Mecsek Éjszakait pedig a Zsidó-völgy „jó” járhatósága miatt. Teljesítménytúrán kívül sem büszkélkedhetek sok mecseki sétával, talán ötször, ha jártam arrafelé, beleértve még azt is, amikor szüleim babakocsiban toltak fel a Misinára. :) Az elmúlt pár évben a kiszemelt mecseki túrák vagy más túrákkal, vagy családi programokkal, vagy anyagi akadállyal ütköztek. Pedig választék éppen van, a hegységben és környékén évi 30-40 teljesítménytúrát rendeznek, igaz, ebbe a kerékpáros túrákat is bele kell számolni. Most viszont nem találtunk kibúvót, nem sokkal a túra elõtt megegyeztünk -rafter-rel az eljutás módjában – ezúton is köszönöm Nekik a kosztot és a kvártélyt :) és -rafter-nek külön a fuvart is. Térképrõl valamennyire felkészültem a túra útvonalából, aztán végül ismét bebizonyosodott, hogy a valóság olyan vidám körülményeket képes teremteni, amelyek egyszerûen nem lehetnek rajta egy térképen.
Ennyi elõzmény után legyen szó a túráról!
Hajnali utazás, esõpermetet kap néha az autó. -Rafter- a volánnál elkeseredetten küzd, hogy normális zenét kínáló adót találjon a rádión. Csekély sikerrel jár. Közben elsuhanunk a Paksi Atomerõmû hatalmas épülete és a mellé rendelt, éles fényû villogóval ellátott meteorológiai torony mellett. Felébresztem a hátsó ülésen szundikáló Kerek repkényt, legalább ezt nézze meg jól, ha már lemaradt a különös formájú pusztaszabolcsi templomról. Alagutakon szelünk át világrengetõ magas dombokat. Rövidesen elhagyjuk a világ, de legalábbis a tágabb környék legviccesebb autópályáját, az egykori 64-es vasútvonal mentén kanyargunk Pécsvárad felé. A vasút jelenlétére egy árva karos jelzõ emlékeztet, valamint a térképrõl ismerõs falunevek. Forgalom már évtizedek óta nincs a Pécsvárad-Palotabozsok szakaszon, ma már Pécsváradra sem döcög ki hússzal a bézé Baranya székhelyérõl. Elõttünk a Zengõ tömbje válik egyre hangsúlyosabbá. Megérkezünk Pécsváradra, viszonylag kevés autó parkol a Zengõrõl elnevezett cukrászda elõtt, beállunk közéjük. Szendrei Feri elõszedi a csomagját és elhúz bentre, mi még molyolunk egy kicsit a túrabotokkal, ezzel-azzal. A cukrászdában számos ismerõs: a rendezõi oldal a RitaB, Vándorköszörûs, botosember sorrendben ül az asztalnál, J a a t és a rendezõi pólót késõbb túrázóira cserélõ SzLA1 és pesza91 pedig a teremben cikáznak fel és alá. Résztvevõi oldalon felsorolhatatlan számban jelennek meg az emberek, Cam Mogó, matus.peti, Tinca, orsipanka, Rudi István, Lépéshiba, moiwa, R.Gellért, lestat, Bubúr, kiscsibesz és még rengetegen mások, akik most nem jutnak eszembe. Kényelmesen beszélgetünk, Repkény úgy nevez be a túrára, hogy nekem fel sem tûnik. Hét órakor észbekapunk, hogy lezajlott a tömegrajt, öt perccel késõbb már valami sárga sávot kellene követnünk, állítólag az vezet a Zengõre. Szemügyre veszem az itinert: az útvonal sávjában színes térkép az egyik oldalon, leírás, adatok a másikon. Mindez szépen nejlongatyában, amelyben a jórészt szúróbélyegzõs pontoknak köszönhetõen nyugodtan bentmaradhat a lap. A rajtbélyegzés megszerzése után nem is kell sokáig bolygatni, helyette inkább elindulunk, hárman: Repkény, -rafter-, dRoid, hogy látszatra legyen némi alliteráció.
Látképileg egy templom uralja az utcát, Pécsvárad vára meglapul mellette. Most egyiket sem vesszük közelebbrõl szemügyre, nyitva hagyva a lehetõséget egy esetleges késõbbi látogatásra. Nem mintha nem lehetne megnézni is és visszajönni is – de nem most. Utolér régészlány és sétáLós bácsi, kézenfogva kirándulnak ránézésre másfélszer gyorsabban nálam. Keskeny mellékutca vezet az erdõ felé, észrevehetõ az átmenet az aszfalt és a nem aszfalt között, elõbbi burkolat iránt a nap során nagy lelkesedést fogunk tanúsítani. Egyelõre alig felolvadt, a mezõny által azonban már viszonylag jól letaposott hóban trappolunk felfelé. Ifjúnak kinézõ szálerdõben halad az út, süt a Nap, már most, reggel is igen meleg van, örülök a kivételesen mûködõ elõrelátásomnak, hogy nem öltöztem annyira nagyon túl, mint szoktam. Tehát sétálunk, figyelni kell a sárra és a hóra, pedig itt még elõbbibõl alig látni egy keveset, utóbbi pedig jól járható. Hosszú, szolid emelkedõt balkanyar követ, nyugat felé fordulva térünk rá a Zengõ gerincére. A Zengõre való feljutás hosszú ideig tart, az imént kifogásolt magas hõmérsékletet pedig a zúgó északi szél enyhíti. A szél nem csak hõérzetet javít, hanem hófúvást is alkotott, nekem térdig érõ nyomokban lépdel a közönség. Nem irigylem az utat törõket. Táblát találok, lefotózom, a Zengõhöz kapcsolódó legendák olvashatók rajta, érdemes erre járva végigolvasni õket. Emelkedünk tovább. Esõházhoz érkezünk, szép kilátás jelentkezik észak és dél felé, elõbbi irányban a Mecsek északkeleti hegyei sorakoznak, utóbbiban pedig a Villányi-hegység zárja a láthatárt. Mellesleg itt vág át a szél a gerincen, fényképezés közben szépen lemerevednek az ujjaim, lehet gyorsan továbbmenni. A hegytetõig állandósul a hóvastagság, kitaposott, jól járható út vezet minket. Fent a szokásoshoz képest alaposan kidekorált geodéziai betonhengert találunk. A „szigorúan tilos satöbbi” egyenfeliratot kiegészíti egy kereszt, egy fekete márvány emléktábla és egy fehér mûanyag valami, amin talán tájkép lehetett, most fekete paca elõtt a ZENGÕ felirat olvasható. Ha valaki nem tudná, hol jár éppen, vagy a geotornyos képei között már nem tudja megkülönböztetni a sok egyformát. Az ellenõrzõpont egy pihenõpad mellett található, szúróbélyegzõvel, laminált adatlappal, körülötte pedig számtalan túrázóval. A lökésekben jelentkezõ légmozgás hatására gyors távozhatnékunk támad, a kilátómászásra – sétáLós bácsiékkal ellentétben – nem gondolunk.
Északi irányban egy meredek és a lehetõségekhez képest nyílegyenes lejtõ zúg lefelé a Zengõrõl, amelyre tréfás kedvû emberek a maguk idejében sárga sáv turistajelzést festettek, és LeFaGySz túráról lévén szó, most ezt a lejtõt kell felhasználni lejutásra. A mutatványt a szél által összehordott hó teszi érdekessé, a letaposott nyomvonal most is a hátulra maradt résztvevõk segítségére szolgál. Közben, egy-egy pillanatra felnézve a nyiladékból szép kilátás nyílik, elnézünk a Kelet-Mecsek felett. A sárgával jelzett utat szalagozottra cserélve megérkezünk egy esõházhoz, a térkép a Zengõ-kõrõl ír, fotómegállást követõen továbbhaladást szorgalmazok. Patakvölgyhöz ereszkedünk le a kék négyzetet követve, az ösvény gyakran válik jegessé, szûkké, sokan párhuzamos utakat kerestek az út felett, néhányan pedig görcsösen a fákba kapaszkodva igyekeztek megúszni a patakba való lecsúszást. Kerek repkény és -rafter- az elõbbi megoldást választják, Repkény a keskeny talpú cipõben kétszer is elcsúszik, szerencsére mindkétszer úgy, hogy az nem végzõdik fürdéssel. Eme cipõvel a mai nap során továbbiakban nem részletezett esetekben többször is (ti. minden lejtõn) meggyûlik a baja Neki, sõt, bakancs után áhítozik, ami nála annyira ritka, hogy elõször úgy tûnik, napszúrást kapott. A völgy persze itt a legszebb, ahol stabil felületet is alig talál az ember, nemhogy fényképezésre gondoljon. Lassan elérjük a völgy aljában, fenyvesben megbúvó Etelka-forrást, mellette a Réka-kunyhónál sétálnak emberek. Kellemes hely, állapítom meg magamban, közben befut a Zengõ óta mögöttünk suhanó Joeyline. Az iménti patak völgyét követjük a továbbiakban, nagyjából kényelmesen járható úton, legalábbis a hátralévõ vízben-sárban pacsáláshoz képest. Elágazást találunk, zöld kereszt jelzés válik egyik és másik ágra, elõször a rossz változatot választjuk, hamar korrigálunk, visszamegyünk a helyes útra. Meredek, déli fekvésû emelkedõ áll elõttünk, egy csokin osztozunk meg Repkénnyel, ezt majszolom menet közben, és nagy örömmel állapítom meg, hogy a bakancs volt számomra a megfelelõ választás mára. A sárban felbotladozunk a dombvonulat tetejére, itt apró ház áll, elõtte tájékoztató tábla, szemetes, pihenõhely. Ismét gyarapodik az általam ismert kellemes helyek listája. Elhagyjuk a tetõt, hosszú, kellõen csúszós, de legalább fõleg havas út vezet a Döngölt-árkon keresztül Óbányára. Letocsogunk, óvatosan a faluba. A DDK által átszelt apró település szinte csak nagyítóval látható, gyorsan ideképzelem az Egri csillagok elsõ fejezetének az elejét (tegyük hozzá, Óbányát jóval késõbb alapították a mai formájában). A templom-kocsma-községház szimbiotikus körzetben találkozunk SzLA-val, Cam Mogóval és több útitársukkal, valamint itt ér utol Átol Csabi és társasága. Számunkra most kimarad a kocsmahivatal, betonlapok vezetnek el a temetõ mellett, meredek emelkedõn hagyjuk el Óbányát. Ismét tetõ, ismét kilátás. Jobbkanyar, ezúttal a Dél-Dunántúli Piros útját követjük néhány tucat lépés erejéig. Ismét meredek lejtõ, szerencsére inkább az avar és a hó jellemzi az utat. A dombhátról völgybe ereszkedünk, szélesedõ úton jutunk el a Váraljai erdészházhoz. Ellenõrzõpont fogad, ma a második, nem állunk meg pihenni. Lyukasztás, indulás.
Utolér a hozzánk képest másfél-két órányi hátrányt ledolgozó Dolgos György és Never85, utóbbi lelassít pár szóra, a következõ pillanatban aztán már a lábnyomaikat sem látni, elsuhannak a Farkas-árok felé. Mentálisan megterhelõ völgy következik, Repkény halad elöl, -rafter-rel némi lemaradásban követjük. A völgy gyönyörû, a Nap ragyog az égen, a patak mellettünk néha jégpáncél alá bújva kanyarog, mi pedig szótlanul botladozunk a hóban a hosszan elnyúló emelkedõn. Hirtelen megnyíló völgynél, a Vadvirág-forrásnál ér utol Cam Mogó, majd Csapó Judit, mindketten elhúznak fölfelé. Kikászálódunk a völgybõl, Repkénnyel leállunk falatozni, sonkás kenyeret. Beér SzLA, majd késõbb Bubu és Lestat, elsietnek õk is. Felballagunk a Szószék oldalába, tisztásnál veszek észre tõlünk délre néhány szalagot, az útvonalból felkészültebb -rafter- megnyugtat, hogy arra is megyünk majd, csak késõbb. Elhosszantolunk a Somosi-kút felé, Bubuék frissítenek, mi is megállunk, kortyolunk egy bögrényit a merítõs forrásból. SzLA beszél a környezõ hegyekrõl, túráiról, ahogy haladunk lefelé a Németdöglés névvel illetett völgyben. Ez a völgy is mesébe illõ, és itt alig kell figyelni a sárra-jégre, büntetlenül szabad bámészkodni. Mellettünk párhuzamosan futó úton halad néhány túrázó, õk már jártak a meredély aljában. Itt ellenõrzõpont fogad, az egyéb rovatba J a a t a következõt tartotta fontosnak felírni: „Igen, azon az emelkedõn felfelé!” Bubu beszél valamit a Szurdokról, most sajnos nem vagyok eléggé fogékony a problémájára, úgyhogy a kelleténél talán erõsebb iróniával élek. Lassan követjük õket. Szép, meredek part vezet fölfelé, a lejtõs ágon szembõl Átol Csabiék érkeznek. Ballagunk tovább, érdekes kunkort teszünk, amely után becsatlakoznak a sárga kereszt és a fehér alapon bányászjelvény jelzések. Utóbbi a Mecseki Bányász emlékutat jelöli. Megérkezünk az Akai-tetõre, amelyet a derék mecsekiek vélhetõen nem a japán hifigyártóról neveztek el, de lehet, hogy majdnem. Odébb útszéli bója alkot ellenõrzõpontot, Hodács néven. Ha nagyon figyelek, északnyugat felé adódik némi kilátás a fákon túl, Magyaregregy és környéke felé.
Elsétálunk a bójától, néhol kilátás nyílik ismét, majd meredek, az olvadó hótól szép sárossá vált lejtõhöz érkezünk. A lejtõ mellett kötél húzódik, nem tudom, kinek a jóvoltából, de kapaszkodónak is megteszi. Leóvatoskodunk a Vár-völgybe, parkolót, aszfaltutat, õrházat találunk. Teszünk egy rövid kitérõt a Máré-forráshoz, közvetlenül a patakba nyomja a vizet, a forrás áramlata szépen távol tartja a patak által sodort hordalékot. Hideg. Enyhén csoffadtan vágunk neki a következõ emelkedõnek. Az út szélén a Vár-kút árválkodik egy kopottas kõépület közelében. A vár felõl kiránduló pár érkezik, botladoznak a jégen. Az emelkedõ egyre meredekebbé válik, mintha egy lavórból akarna kimászni az ember. A tetõn zöld sáv jelzéshez érkezünk, megvárom Repkényt, közben -rafter- ellép, SzLA ellép, sokan jönnek, ellépnek. Elképesztõen sáros, cuppogós, néhol vizes és sáros lejtõ következik, része a hullámvasútnak, amely a Vár-völgy újbóli eléréséig tart. Egyetlen dologra tudok odafigyelni, és ez az egyensúlyozás. Lehet, hogy közben zajlik pár oda-vissza elõzés, de üssenek agyon, csak arra emlékszem, hogy a gondolataimat a „ne essek el”-motívum uralja. A völgybõl alig indulunk el, Repkény leül a hóba, zoknit cserél (a levetett, rongyossá ázott zöld példány a túra végéig a táskáján lifeg, mókás látvány), majd meguzsonnázik. Én az elõzõ tetõn már bedobtam egy doboz kefírt, ezirányú igényeimet letudva. Elhalad mellettünk Átol Csabi, a szeptemberi mecseki 110-es túráról kérdez, megyünk-e, de leintem, zselé vagyok én már ehhez. (Most nézem csak a naptárban, hogy õ rendezi, meg régészlány, akkor meg pláne zselé vagyok, biztos lesz benne 4-5 ezer méter emelkedés. :)) Utolér – sokszor van szükség erre a szóra ma... – a rajtidõ vége után, de még a seprû elõtt indult pesza91, megnyugtatja Repkényt, hogy a fagyás miatti amputációk mind fájdalommentesek. Ez segít, nem sokkal utána elindulunk. Árok mentén emelkedik az ösvény, ez sokkal könnyedebb, mint az elõzõ, igaz, hosszabban elnyúlik. A tetõn közepesen sáros erdészeti utak rohangálnak, a következõ lejtõ azonban várakozásaimmal ellentétesen egész könnyen járható. A lejtõ végén vár a Csurgó-forrás: óriási sziklaképzõdmény, látványos jégcsapokkal. Itt vár ránk -rafter- és SzLA és még itt érjük pesza91-et is. Ellenõrzõpont, lyukasztunk, megállapítom, hogy a rajttól a hosszútávos célzárásig rendelkezésünkre álló idõnek már több, mint a felét igénybe vettük – ez azt jelenti, hogy a 40 km-nél lévõ választópont eléréséhez két óra áll a rendelkezésünkre. Ez eddigi sebességünkkel nem fog megvalósulni, azonban töretlen optimizmusom valahogy átsiklik ezen tény fölött.
Nem sokkal késõbb elérjük a Hidasi-forrást, ez is mûködik és ennek a vizébõl is kortyolok fél bögrényit. Megint emelkedõ következik, vizes, felázott talaj fogad, Repkény alatt beszakad az olvadó hó, bokáig toccsan az alatta tenyészõ vízbe. Eddig tartott a viszonylag száraz zokni. Az érintett vállat von, mindegy, menjünk. Tetõ, lejtõ, forrás: ez a Szederindás-kút, SzLA meséli, hogy igen régen merítõt is mellékeltek a vízhez, amelynek kevésbé régen lába kélt. Merítõ nélkül is veszünk vizet, aztán indulás. Újabb emelkedõ, újabb tetõ. Fiatal fákat óvnak mûanyag valamikkel, odébb nemrég darabolhattak fel pár rönköt, a fûrészporon kellemesebb lépkedni, mint a sáron. Ellépkedünk a lassan emelkedõ dombháton egy darabig, némi gondolkodást követõen aztán sikerül elhagyni. A következõ lejtõ végén kerül pont a Csurgó-forrási hullámvasút végére, átugrunk egy patakon, felkaptatunk a mûútra és íme: bõ két kilométernyi zavartalan aszfalttaposás következik, enyhe emelkedõvel megspékelve. Kezd sötétebbe fordulni a délután, tél végi, hosszan elnyúló naplementével. Hûvösebbre is fordul az idõ, ebbõl a nagy sietségben nem sokat lehet megfigyelni, megálláskor azonban annál feltûnõbb. Eltelik némi idõ, majd elhagyjuk a Zobákpuszta (Kisújbánya stb.) felé kanyargó aszfaltutat. Megérkezünk a Pásztor-forráshoz, a pihenõhelyen r.esztert és Andrást (?) váltjuk, szólnak, hogy fölösleges a kitérõ, mert a víz túl törmelékes, nem iható. Megköszönöm, közlöm Repkénnyel a hírt, majd ha másért nem is, de a forrás lefotózásáért felmegyek. Ezalatt Repkény leül az ároknál, közben az érkezõ -rafter-ék is megszemlélik a vizet, majd õk is leülnek pihenni egyet. Ha már inni itt úgysem fogunk. A szusszanásnyi szünet után elkezdjük a meglepõen kellemes kapaszkodást a Cigány-hegyre. Útközben beleszaladunk a Bárhol (táblán: „Mondom BÁRHOL Rublika!!” :)) bójába, a Bármikor a hosszútávosoknak lesz fenntartva. Innen már csak odébb kell sétálni, visszanézni az elágazásba, ahol pár órája már jártunk, majd felsétálni a Cigány-hegyi kilátóhoz.
Itt még látom a kitérõrõl visszaérkezõ társaságot a kitérõrõl visszaérkezni, aztán felsétálok a kilátóba, a pihenõnél találok egy majdnem teli csomag papírzsebkendõt. Megtartom, jó lesz még. Pár perccel késõbb jönnek a többiek is. A kilátózást – ha már a Zengõ kimaradt, és a két táv elválásához sem érünk idõben – nem hagyom ki. Az érdekes kialakítású, tömzsi toronyról fantasztikus körpanorámát kap jutalmul az idelátogató. A kilátás hangsúlyos eleme a Hármas-hegy és a Zengõ, délnyugaton látni a Misina-Tubes vonulatot is, körülöttünk mindenfelé pedig az általam szinte teljesen ismeretlen hegyek sorakoznak. Vissza kell még ide jönni, alaposabban körül kell nézni. Gumicukrot falatozunk, lent pótlom az itiner eddig elmaradt lyukasztását, majd elhagyjuk a hegyet. Füves, jórészt famentes hegyháton ballagunk tovább, az alkonyat lassan szürkületbe fordul, az ég alján a kék és a piros keveredésének számtalan árnyalatát látjuk. Utunkat keresztezi a DDK jelzése, balra fordulva visszajutnánk Óbányára. Elõbb-utóbb eljutunk ide ezen az úton is, ha sikerül kimozdulni a jelenlegi, palini holtpontról... Kisújbánya határában járunk, temetõ mellett sétálunk el, az apró falu házai csak késõbb, visszanézve vehetõek észre. Erdõbe térünk be, felsétálunk a Hárs-tetõre, odébb kitérõt tehetünk a Diós-kúthoz, és meg is tesszük ezt a kitérõt. Vékony sugárban csorog a víz, nem gond, ráérek. Repkény lassan elõreballag, a lejtõkön nehezebben halad. Megvárom -rafter-t és SzLA-t, majd tovalépünk, a túra mai egyetlen élõ ellenõrzõpontja Püspökszentlászló határában vár. Gyorsan tisztázzák, hogy nekünk már bizony nem szabad a hosszútávon maradni. Szerencsére, teszem hozzá ott is.
A rövidebb táv célzárása így is a nyakunkon van, és a két órába még bele kell férnie a Zengõre való visszamászásnak, a reggel már megismert úton. Püspökszentlászló mellõl egy kellemesen emelkedõ mélyúton távozunk, egyetlen hibája az ösvénynek, hogy az olvadó hó épp ott igyekszik leolvadni, így egy kisebb patakkal szemben túrázunk. Odébb szintútra térünk, majd tábla térítene a Zengõi Mária-szobor felé, most ez is kimarad. Lassan emelkedünk a hegy oldalában, hóembernél (hójetinél?) kell rákanyarodni a meredekre. Ki-ki a saját sebességével kaptat fel a hegyre, közben bagoly huhog, minden negyedik lépésnél megcsúszok. Az egyik ilyen esetben, hiába nem esek hasra, a táskám érvényesnek tartja magára nézve a lendületmegmaradás törvényét és a fejem felett próbál továbbmenni – a benne lévõ vizespalack pedig szépen fejbecsûr. Lépdelek tovább, a geotorony lassan kivehetõvé válik a sötétben is, jobbról hozzám hasonlóan kivilágítatlan alakok érkeznek, gyorsléptû hosszútávosok. Egyikük megszólít, hogy a LeFaGySz-on vagyok-e, megnyugtatom, hogy igen. Útitársában felismerem moiwát, aki enyhe eléhezéses tüneteket produkál. A tetõn ott találjuk többek között pesza91-et, aki nem tudja eladni, hogy már járt a Hármas-hegyen, ahhoz gyanúsan jókedvû. A mecsek környékiek ellépnek, várom Repkényéket, közben befut orsipanka és Rudi István és pihennek. Nahát. Körbefényképezem az ellenõrzõpontot, meg a geotornyot, felérnek a többiek is. Megisszuk a maradék teánkat, gumicukrot majszolunk hozzá, majd a hosszútávosok nyomába eredünk a lejtõn. Csuda hideg lett estére.
A hóátfúvásos részen egész könnyen túljutunk, szerencsére nem olvadt el az egész, és az elõttünk járók már eléggé letaposták ahhoz, hogy megint nyomból nyomba kelljen lépdelni. Megint elhagyjuk az esõházat, a táblát, és csak megyünk, megyünk. Elõttünk, jobbra lent Pécsvárad fényei hívogatnak. Nagyobb sebességre váltunk, egy idõre igyekszünk kilépni egy kicsit, majd lekanyarodva a Zengõ gerincérõl újra lassítunk. Beérjük pesza91-et, Juditot és a többieket. Ezen az utolsó lejtõn már fel sem tûnik, hogy sár van. Betopogunk Pécsváradra, nem csodálkozom a „Hurrá, aszfalt” szókapcsolaton. Kápolna, templom, vár, lejtõ. Különös érzés határozottan lépkedni és nem figyelni arra, hogy elesik-e az ember a következõ foltnyi valamin. Megérkezünk a cukrászdához, a díjazásokat egyszerre intézi Vándorköszörûs és J a a t, ezalatt RitaB a számítógépes nyilvántartást pötyögi. Köszönöm a túrát, köszönöm a LeFaGySz-ot Nekik! Köszönöm a társaságot mindenkinek: Repkénynek, -rafter-nek, SzLA-nak és a többieknek, akikkel rövidebb szakaszokon mentünk együtt. Oklevél-töltés után megkapjuk a díjazást, borítékban jelvény, olvasnivaló (errõl késõbb), plusz ugyebár a jellegzetes oklevél. Közben megérkeznek r.eszterék, valamint összetalálkozunk Szendrei Ferivel, R.Gellérttel, Lépéshibával, az imént beért Rudi Istvánékkal, nem sokkal mögöttünk befut SzLA is. Az elõrendelt levest a cukrászdánál lehet átvenni, a szólás és a leves érkezése között alig telik el pár perc. Lecsoffadunk, eszegetünk. Odakint átöltözéssel kombinált csomagelrakást tartunk, parkoló aszfaltján, kényelmesen. A célbaéréstõl számított egy órán belül útra kelünk, irány az autópálya, alagutak, atomerõmû, pusztaszabolcsi templom, mind megvannak. Szabolcson sorompót kapunk, ha jól számolom öt utassal érkezik a pécsi személyvonat. -Rafter-éktõl az állomáson búcsúzunk el. A pénztár már nincs nyitva, felszállunk a harmadik vágányon ácsorgó, magányos motorvonatra. Elõhalászom a táskámból a díjazást tartalmazó borítékot, kíváncsi vagyok, mit ír az írás. Elolvasom. Simics Tamás emlékére írták, beszámoló az õt ért balesetrõl és annak körülményeirõl. Elolvasom még egyszer és még egyszer a szomorú történetet. Az olvasásból a felszálló százhalombattai és érdi fiatalság zökkent ki. Hirtelen oda kell figyelni, stresszhelyzet van, a fiatal, ránézésre vasággyal együtt negyven kilós kalauzlány azonban ügyesen kezeli a helyzetet. Alig várom. hogy a vonat megálljon a célállomáson. Leszállunk, hideg szél zúg észak felõl. Megborzongok. Aztán hazasétálás közben végiggondolom a napot: nehéz volt, küzdõs volt, szívás volt. És így volt jó. Legyen még sok LeFaGySz!
-Kékdroid-
Képek emitt. |
| | |
|
kekdroid | Túra éve: 2011 | 2011.01.24 17:39:06 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
LeFaGySz 63 – Bükk
A 2011-es LeFaGySz a Bükkben lesz – kerül napvilágra valamikor tavalyelõtt a hír, amire felkapom a fejem a számítógép elõtt bóbiskolva. Egzotikus útvonal, járatlan, járhatatlan ösvények, majd Cam Mogó beszámolója a bejárásról. Enyhe kifejezés, ha azt mondom: izgalmas. Következõ információ, a BNP nem engedélyezi az eredeti útvonalat, nem lep meg, a labda náluk van – az utolsó bükki rendezvény óta változott a világ, változtak a lezárt utak és persze azóta már a legtöbb túrarendezõ igyekszik együttmûködni az illetékes hatóságokkal. Új útvonal, ismerõs nevekkel, végigkövetem fejben, majd otthon egy tea mellett a térképen, emlékképek kergetik egymást, meredek, végtelen kaptatókról, hóról és sárról. Répáshuta, mint rajthely nincs messze, végre kisebb a logisztikai kihívás. Távolságot, emelkedést, idõt számolok, papír, ceruza, körzõ segít. Karcos, de végig lehet menni. Lassan elsüllyed a terv a mindennapok mocsarában, csak néha villan fel az év során, majd az elõnevezéskor hív Kerek repkény, hogy nevemben is elküldte a levelet, nincs visszaút. Január elején már kézzelfogható közelségbe kerül az idõpont, a túra hetében -rafter- hív, hogy felsõtárkányi családi telelését – micsoda véletlen – pont a túrára idõzítette és szívesen lekanyarodna Felnémetig értünk. Ekkor még fel tudok ajánlani alternatívát, hogy ne kelljen szerelvénymenetben közlekedni, de végül a család 4:1 arányban einstandot kiált az autóra.
Eljön a szombat reggel, készülõdünk, termoszok telnek meg teával, kávéval, szendvicsek kerülnek szalvétába, majd a laptop helyére a táskába. Nem kell ide különleges felszerelés, kiszórom a számológépet, a MÁV-menetrendet és a számítási segédleteket. Némi gondolkodás után a vonalzók is repülnek. Az egérpad is a szoba túlvégében landol, elgondolkodom, vajon a maradék felszerelés elég lesz a túrára? Egérpad vissza. Csillagtalan, párás az éjszaka, a gyér közvilágításban kavarog a leheletem. Némán rójuk az utcák ismerõs, üres labirintusát, így is lekéssük a találkozót -rafter-rel. Berakodás, indulás, felkanyargunk a szívemhez legközelebb álló országúton a Bükköt ábrázoló térképeken többnyire kellõs középen elhelyezkedõ Répáshutára, a falu felett éles jobbkanyar térít egy meglepõen jó állapotú szerpentinre. Parkolóhely, Bubu készülõdik mellettünk, Vándor Csillag, Jámbor, DJ_Rushboy bukkannak fel szállásuk felõl érkezve a bükki hajnalban. A Vadász étterem mûintézményében a korai idõpont ellenére nagy a nyüzsgés, a rendezõi asztalnál J a a t és RitaB rajtoltatnak, impozáns, faragott kõdísz ékesíti az asztalt, az idei rendezvény emlékére. Itt van a tavalyi, zempléni történet emléktáblája és a mátrai hajlított vas is. Odébb Vajonmerre és SzLA reggeliznek, majd a rendezõséget erõsítendõ megjelenik Vándorköszörûs és Botosember is. Ismerõsök mindenütt, Tinca süteménnyel kínál, finom. Észre sem veszem, amikor meghallok egy hangot, két perc múlva rajt. S valóban: hétkor eldördül a rajtpisztoly, hajrá LeFaGySz! Paparazzo (paparazza?) követi a mezõny végét, Vándorköszörûs fényképezgeti bizonytalan elsõ lépéseinket.
Egybõl nekimegyünk a falu feletti magaslatnak, szigorúan csak azért, hogy ne fázzunk sokáig. Visszatekintve még látok egy álmos UAZ-t pöfékelni a faluban, aztán eltûnik a civilizáció a fák mögött. Innentõl Répáshutáig – nem elírás – nincs lakott település, büfé, kocsma és úgy általában az itiner által említett szinonim fogalmak nem bukkannak fel útközben. Felsõtárkány, Szilvásvárad legközelebbi pontjai is jó három kilométerre esnek az útvonal adott helyszíneitõl. A pisztrángos a Szalajka-völgyben sincs sokkal közelebb, pedig egy kis füstölt pisztráng nem lenne rossz... A Balla-bérc hátán hirtelen véget ér az elsõ emelkedõ, amelynek a nehezítése a sok összevissza ág és fatörzs a földön, lehet, hogy ez rendezõi utasításra maradt itt, ha már hó nincs? :) Elkeskenyülõ ösvényen vágtat lefelé a sárga sáv, helyenként muszáj vele szaladni, hogy ne legyen csúszás a mozdulatsor vége. Mély vízmosáson, beszakadt útszerûségen szökdécselünk végül a Pazsag-völgybe, ahol maradt még némi hó, némi jég és némi patak is zúg az aljában. Nagy lendülettel átkelünk a túlsó partjára, lefagyott szekérutat követünk egy pár percig, majd hagyjuk a patakot, hadd száguldjon egyedül a Hór felé. A fagyás elkísér egy darabon, alig néhány helyütt keveredik sár a jég alá, felettünk széles kondenzcsík húzódik az égen, rohamléptekkel világosodik. Egyre meredekebbé váló utunk hirtelen Pazsag apró telepének a szélére érkezik, látszólag néptelen a házcsoport, ahogy elsétálunk közöttük. Trappolunk tovább, a sárga jelzés emelkedõje amilyen merészen vág neki a következõ partnak, olyan hamar jutunk fel a gerincre. Jámbor kitér az út mentén sorakozó impozáns sziklacsoporthoz, majd másik ismerõs, marton4 szólít meg hátulról.
Beszélgetve érjük el a pontot, ahol kétszer kettõ vaddino ér utol és halad tova sietõs léptekkel. A pont neve „Valahol a sárga sávon”, már legalább tudjuk, hogy a „megyünk valahová” pontosan mit is jelent. Elballagunk az útjelzõ karóig, jobbkanyarral térünk a zöld sávra, van bükki túra Török út nélkül, de nem most. Hosszú, íves kaptató visz tovább, fel a Kolozs-tetõ oldalába, fiatal tölgyerdõ cseperedik körülöttünk. A tüdõm néha lemarad, ilyenkor csak lassan kapaszkodik utánam, kímélõ üzemmódra kell váltani. Kopjafa mellett haladunk el, majd végre, itt a Tamás-kúthoz vezetõ meredek lefelé. Enyhe kocogással kísérletezünk, nem elbízva magunkat. Odalent rendezõi fotózkodás zajlik, RitaB, mint fotográfus és J a a t, mint fõrendezõ lelkesítik a népet. Vízvételi lehetõség következik, meglátogatjuk Tamás-kútját, vételezünk vizet bõségesen. Repkény fémbögrét applikál, -rafter- palackot tölt, indulunk, neki a fennsíknak, a túrára jellemzõ cikornyás útvonalon. Az országútról helyesen szalagozott letérés vezet a Hereg-rét szélén, velünk szemközt a Három-kõ sziklafala emelkedik büszkén. Messze van még, nagyon messze, de nincs idõ meditálni, megérkezünk ismét valahová, ezúttal a K+ valamelyik nevezetes pontján járunk. Tovább kaptatunk fölfelé, amíg oldalt ki nem nyílik a kilátás a felhõpamacsba burkolózó Tar-kõre, majd az alattunk induló Lök-völgyre, amely Felsõtárkányig húzódik és lentebb otthont ad az országútnak. Marton4, mint írta is, elsiet, elvégre futni jött, no meg elemlámpát tesztelni. Teszünk pár kanyart, majd amint felérünk, éles balkanyar vezet az Imó-kõ felé, odalent SzLA suhan, amikor elérjük a helyet, ahol még éppen láttuk, akkor Bubu kiabál fentrõl holmi fiatalok után.
Egyre nagyobb és vadregényesebb sziklák kerítik el a völgy oldalát, figyelni kell a lépést, mert csúszik. Imó-kõnél csatlakozunk a kollektív szájtátáshoz, némi fényképészetet is társítva a történethez. A szikla aljából nagy robajjal tör ki a víz, majd sebesen hömpölyög tovább, a forrás bejárata keskeny rés, bele sem merek gondolni, milyen barlangrendszer húzódhat mögötte, keresztül-kasul a mészkõhegységen. Lentebb a patak megszelídülve, lustán kanyarog, itt találjuk a következõ ellenõrzõpontot, nem valahol vagyunk, hanem a Lök-völgyben. Amikor elindulunk, akkor viszont már nem, mert a Bükki kék (Megjegyzés: Erre mikor rendez valaki teljesítménytúrát? Hosszú, szép útvonal, kevés vízvételi lehetõség, többségében lezárt utak, nem körtúra, a miskolci végpont elég rossz logisztikájú, igazi kihívás ide túrát rendezni. :)) nagy lendülettel nekivisz a Lök-bérc oldalának, szépen, kényelmesen felkapaszkodunk. Innentõl folyamatossá válik az emelkedõ, kezdem elveszteni a térérzékemet. Mintha mennénk, de nem haladnánk, a Lambot és a Toldi-kapu hosszú, arcbakapós emelkedõjén. Néhányszor meg kell állni szusszanni, közben elhalad mellettünk a lelkesen beszélgetõ Bubu, két útitársával, majd Vándor Csillag is. Bója lengedez valami fán, ez itt a Bárhol-Bármikor térbeli és idõbeli megtestesülése. Ha valami bárhol lehet, akkor az a zöld sávon lesz, valamivel a Toldi-kapu alatt. -Rafter- megkínál pár gerezd mandarinnal, majd baktatunk tovább, becsatlakozik az iméntrõl ismerõs kék kereszt, majd távozik is gyorsan. Pár lépés után megérkezünk a Tar-kõ alatti elágazáshoz, kinyílik egy újabb kör.
Nem lepõdöm meg különösebben, hogy megint fölfelé kell menni, az Õserdõt a kerítés meredeken kikerüli. Átlépem a kidõlt, vén bükköt, kicsit szusszanok a tetõn, majd lesuhanunk a zöld sáv elágazásához. A térkép szerint valaha itt is vezetett kisvasút, mára nyoma sem maradt. Pihentetõs szakasz következik, fent vagyunk a fennsík peremén, enyhe lejtõ vezet a Vörös-kõ oldalában, éles kanyarral térünk el fölfelé a magától értetõdõnek tûnõ völgy helyett. A sziklákon felbucskázunk a Cserepes-kõ elõtti tisztásra. Odalent Felsõtárkány házai fölé magasodik a Várhegy, mögötte a Nagy-Eged tömbje kéklik, felettük a messzeségben az Ostorosi-tó tükre csillog a halvány napfényben, a távolban a Tisza-tó szalagja zárja a láthatárt. Délkelet felé nézve pedig hegyek végeláthatatlan, párába veszõ sorozata vonul. Juj, de giccses. Ennek örömére tartunk egy pár pillanatnyi fényképezkedõs-nézelõdõs megállást. Visszavisz a csapás az erdõbe, kis emelkedõ visz a barlangszállás alá, most nem térünk ki, a pihenõt odébb, a zöld négyzet elágazásához idõzítjük. A padnál leülünk, frissítõpont nyílik sebtében, Repkény zsákja teát rejt, -rafter-é nápolyit, az enyém szendvicset. Az ennél nagyobb térfogati teljesítménysûrûségû ellátmányt késõbbre kell hagyni, amikor nagyobb szükség lehet rá. Újabb szúróbélyegzõ esik útba, alkalmazzuk a papíron. Jut is eszembe: papír. Az itiner príma, sõt, használható: egyik oldala térkép, másik oldala leírás+táblázat+néhány négyzet az igazolások begyûjtésére. Nem kell több, a kiírás szerint is tudni kell tájékozódni. A zöld négyszög elnyújtott emelkedõn visz tovább, sûrû bükkösben, sziklák között. Kisebb barlang bejárata bukkan fel az út oldalán, a térkép nem jelöli, majd fenyõfák szegõdnek mellénk, hogy aztán keresztülvágjunk a fenyves sötét alján. Széles fõföldútra érkezünk, a táblán érkezésünk iránya csak a jelzéssel van feltüntetve, megnevezés nem tartozik hozzá. Pedig mi bárhonnan jöhetünk, és most pontosan onnan is jövünk. Mély töbröket kerülgetve érkezünk a Kopasz-rétre, tábla irányítja a túrázókat egyszerre két irányba: az elõször ideérkezõk jobbra, a másodszor ideérkezõk balra mennek, pont. Megvitatjuk, hogy ez mekkora mértékben oszthatja meg a teljesítménytúrázó társadalmat. :)
Mivel elõször járunk itt a mai nap során, jobbra térünk, a zöld sávon, elsétálunk a barlang mellett, megcélozzuk a Kis-Kopaszt és a végtelen lejtõ aljában röviden nyújtózó Horotna-völgyet. A lejtõ elképesztõen hosszú és érdekes módon nem esik jól: a bokám diszkréten, de jól észrevehetõen figyelmeztet, hogy õ bizony létezik még. A lábujjak sem akarnak kimaradni a jóból, de még csendre tudom inteni ezt a renitens bagázst. Inkább nézelõdök, amikor a lépés engedi és nem kell figyelni, ugyanis néhol jól indokolt kocogásra váltunk. Mellettünk rengeteg mészkõkibukkanás sorakozik, a hegyek egyre komorabban magasodnak fölénk, az erdõ egyre sûrûbbé válik. Néha átlátni a fák között, a Kelemen széke gerincén emelkedõ adótorony piros színe tûnik fel és a Millenniumi kilátó nehezen eltéveszthetõ alakja. Odalent tó tükre villan fel, az már a Horotna-völgyben van, egy meredek lejtõ végén pedig újabb ellenõrzõpont bójája lengedez a fán. Szintben sétálunk tovább, dagonya mellett pirossal festették a jelzett fára valaminek a tilalmát. A jelzést ugyanitt valakik félig leszürkítették, majd úgy is hagyták, az eredmény egy kissé csonka, de értelmezhetõ zöld sávka. Patakot keresztezünk vélhetõen mesterségesen emelt, magas töltésen, a jelzés letér balra, az erdei múzeum felé, de mi maradunk a völgy fölött a kerékpárosoknak jelzett úton. Repkény büszkén mutatja, hogy itt találta meg valamikor – amikor még ilyen szép táblák és sûrû jelzések nélkül, saját erõbõl tájékozódtak a kirándulók is, bizony – egy osztálykiránduláson a már akkor is régóta megszüntetett sárga kör jelzést. Mellettünk, mélyen a völgyben a múzeum építményei sorakoznak, néhány kiránduló lézeng a mészégetõ boksák, kunyhók között. Ráfordulunk a Szalajka-völgy tetejére, a Fátyol-vízesés óriási hanggal zúdul alá, még a fákon keresztül is könnyûszerrel felismerni a habzó víz lépcsõit. A felsõ tavat kelet felõl kerüljük meg, a víz valószínûtlenül kék színben tündököl, benne furcsa, zöld növényzet leng lustán. A Szalajka-forrásból rengeteg víz tódul ki, még itt érjük SzLA-t, aki épp távozik, valamint Vándor Csillagot és Bubut, utóbbi kedélyesen poharazgat a forrásnál. Lesétálunk mi is, -rafter- technikáját ellesve megtöltöm a palackot, hogy legyen mit cipelni fel Istállós-kõre. Nem nagyon akaródzik nekem most ez az indulás.
Összeszedjük erõnket, kiemelt hegyi szakasz jön, a mai nap fénypontja, a hab a tortán stb.. Az Istállós-kõ ebbõl az irányból egyáltalán nem viccel, már az elején, a barlangig tartó, kiépített szerpentin sem egyszerû. Módjával kapkodom a levegõt, nem kéne beégni a kisgyerekes család elõtt. Ami a barlang után jön, három felvonásban, sorra: meredek, rohadt meredek, kicsit kevésbe rohadt meredek. Eszembe jut, miért is szoktam volt kihagyni bükki kirándulásaimból ezt az utat, néhány lelkesedésbõl elkövetett sétát kivéve. Pedig szép, nagyon szép emelkedõ ez. Azért sikerélmény is ér, megelõzünk egy kiránduló párost, az úriember lelkesen jó kirándulást kíván. Viszont kívánjuk, el fog tartani még egy darabig. Lassan, nagyon lassan elérjük a szintutat, kis megnyugvás a bokáimnak, akik már a lejtõt sem szerették, itt meg egyenesen visítanak. Aztán folytatódik, mellettünk újabb hegyoldal tornyosul, az már az Ispán-hegy oldala. Még sok van hátra. Bubu és -rafter- elhúznak, majd Vándor Csillag is, találkozunk Földi Rolandékkal, nagy lendülettel õk is elsuhannak, fölfelé. A hegy meg sosem akar elfogyni. Újabb kanyar, a végében, egy fenyvesnél mintha a bója villanna fel. Tényleg az, megállunk levegõt venni és lyukasztani egy vidámat. Megint valahol vagyunk, most éppen a zöld háromszögön. Nyújtom tovább a bokámat, fáj, mint a veszedelem, beletörõdök lassan, hogy ma már nem fogunk felérkezni. Az úttól jobbra, nem messzire az erdõben egy régi vasdarab rozsdásodik csendben, nem merek rá megesküdni, de talán az egykori mészkõbánya valamilyen felvonójának lehetett a gépe. Nem térek ki megnézni, de legalább lesz miért visszajönni, mihamarább. Végezetül, bõ egy órával a forrás elhagyása után, fény villan fel elõttünk a fák között, megérkezünk a tisztásra Istállós-kõ tetején. A Bükk legmagasabb csúcsán állunk, járna egy kis pihenõ, de ezt áthelyezzük a sárga háromszög elágazásában lévõ padra. -Rafter- már itt vár, megbontok egy csomag mézes puszedlit, megérdemeljük. Étkezés és teázás után, megnövekedett komfortérzettel és önbizalommal folytatjuk a kirándulást, elõbbin csak minimálisat ront a csöpörgõ esõ, tudom, hogy nem lesz hosszú életû, a felhõt sietve kergeti a nyugati szél.
Újra megérkezünk a Kopasz-rétre, az egyik irányjelzõ papírt már eltávolította a gondos seprû. Átbukkanunk egy jellegzetes bukkanón, utána az eddigieknél is nagyobb töbröket kerülünk, sietõsre fogott léptekkel. Párhuzamos út ér mellénk, páran integetnek, õk már visszafelé, Répáshuta felé tartanak valamelyik távon. Nem térünk át a szembesávba, így is hamar megérkezünk Õr-kõ-rétre, itt már csak fel kell sietni a hegycsúcsra. Kissé botladozós az ösvény, de legalább nem esek hasra, mint az általában szokásom. Itt a túra legszebb kilátásával gyengítik az ember átlagsebességét. Kisütött a Nap, a Mátra kéken magasodik a láthatáron, mellette bõszen tüzelik a lignitet, kicsit közelebb pedig Eger és a környezõ falvak csoportosulnak. A napfény pár helyütt áttöri a dél felé nyúló felhõtömeg réseit, keskeny pászmák világítanak egy-egy nagyobb foltra. A giccsparádé közepette nem felejtjük el igazolni ittjártunkat, megígérjük, hogy majd ködös idõben vigyázunk a szikla szélén. SzLA hiába próbál házi tepertõvel átcsábítani a rövidtávra, megembereljük magunkat és egyöntetûen a plusz kör megtételére szavazunk. Kortyolunk a kávéból, lesétálunk a kék háromszög elfeledésre ítélt ágán a két táv választópontjára. Itt találjuk a mai nap egyetlen emberes-sátras ellenõrzõpontját, lelkesen fogadnak, a pár percnyi megállás után nagy lendülettel indulunk tovább.
Hárman maradunk közel s távol, -rafter- helyzetjelentést ad az otthoniaknak, közben némi szintet összegyûjtve és még többet elveszítve megérkezünk a Zöld-rétre, ahol a Messzelátó, utolsó elõtti nyolcszázasként jelzi a Bükk-fennsík közelgõ nyugati végét. Elõttünk, mögöttünk közel (s távol?) nincs senki, látszólag magunkra maradtunk a hegyen. Következik a zöld sáv hosszú, viszonylag egyhangúnak tûnõ gerincútja lefelé. Néhány éles kanyarral megkerüljük a Sándor-hegyet, néhol fantasztikus kilátásunk van az Õr-kõ, a Pes-kõ, az Oltár-kõ és a Hegyes-kõ sziklafalára, illetve ezek tetszõleges kombinációira. Nem is beszélve a Bükk összes többi részérõl. Megint meg kell állni nézelõdni, nem mehet el az ember szó nélkül ilyen látvány mellett, akármennyiszer is látta már. Egy kerítésnél tartunk némi pihenõt, nápolyit eszegetünk, nézelõdünk, megbeszéljük, hogy most aztán igazán jól bele lehet húzni. Amint azonban elkezdenénk belehúzni, érkezik szembõl néhány túrázó, aztán el is húznak északnak, mint a vadlibák. Érdekes jelenség, fõleg télen. Jönnek még néhányan, köztük Lestat és KuJoMi, akik tájékoztatnak a szomorú tényrõl, hogy vadászat miatt lezárták a gerincet. Szomorú, és nem kicsit csalódott szívvel fordulunk vissza a hegygerincen. A kerítésnél megint tartunk némi pihenõt, nápolyit eszegetünk, nézelõdünk, megbeszéljük, hogy most aztán hirtelen rengeteg idõnk keletkezett. Ekkor varázsütésre felbukkan Bubu és Vándor Csillag kettõse, elõbbinél térkép és éppen azt magyarázza, hogy egy jelzetlen úton lemehetnénk a Gyetra-völgybe és azon keresztül is megközelíthetnénk a pontot. Ez az ötlet soha eszembe nem jutott volna magamtól, viszont már elsõ látásra szimpatikus. Nyolcan indulunk így el, renitens módon szembeszegülve a vadászokkal: Vándor Csillag, Kerek repkény, -rafter-, Bubu, két sporttárs, akikkel pont találkozunk, Lestat és jómagam. A Királyszék 646 méteres teteje – ahová amúgy nem menne fel a jelzés és a túra, viszont ez egy jól azonosítható helyszín – elõtti elágazásban teszünk egy csaknem száznyolcvan fokos fordulatot és a kínálkozó széles, jól járható erdei úton észak felé fordulunk. Sietõsen haladunk a hegyek árnyékában, elõttünk az Oltár-kõ sziklafala, a térkép szerint az Angyalszárny nevû szikával, amelyet most speciel nem ismerek fel. Mellette a Hegyes-kõ tömbje kandikál ki az erdõbõl, a fehér sziklákat narancsszínûre festi a lemenõ Nap fénye. Nem megyünk sokat északnak, térképen nincs egy kilométer, amikor ismerõsnek tûnõ völgyben, kerítés szélénél egy nagyobb keresztutat találunk. Ez már a Gyetra-völgy, kicsit lejjebb, balra az úttól a Jávoros-kútnál árválkodik két pad.
Sietõsre vesszük lépteinket, a völgy elképesztõen hosszan kanyarog, Repkény és Bubu elõrehúznak, mögöttük nem sokkal Vándor Csillag szedi a lábát, mi, többiek, hátrébb haladva követjük õket. Párszor keresztezzük a patakot, van néhány szép zúgó rajta, telik az idõ, tanulom a helyesírást, szóval, semmi különös nem történik. A vadászatból halvány puskalövés sem sok, annyit sem lehet hallani. Az árnyékok megnyúlnak, az erdõ lassan narancsos árnyalatúból szürkévé válik. Menetelünk, a végére nekem is elfogy a szövegelnivalóm, csak szedem a lábaimat. Elsétálunk az Esztáz-kõ mellett, masszív vasajtó õrzi és régi, de jó állapotú tábla hirdeti a cseppkõbarlangot. Szembejön egy kiránduló, határõr egyenruhában, szép dolog este kirándulgatni az erdõben. Elõszörre vadásznak nézem, pedig nincs is nála fegyver. Már kezdeném nagyon unni a völgyet, amikor egy ház körvonalai kezdenek kirajzolódni a fák között, megérkezünk a Napsugár Pihenõhöz, a név találó, nagyjából az utolsó napsugár pihenget még a fák tetejénél. Innen már alig pár perc a Csókás-lápa aljánál az ellenõrzõpont, állathangokat hallok, elõször valami madárnak vélem, elképesztõen tévesen, mivel a vadászkutyák nyüszítenek. A réten jónéhány vadász és pár terepjáró sorakozik, nekünk speciel illedelmesen visszaköszönnek, Bubu tájékoztat a ponton, hogy már vége a hajtásnak, nem kell tartani semmitõl. Igazolunk, majd pihenés nélkül visszafordulunk, irány a piros sáv, irány Pes-kõ-lápa. Irány a fennsík, harmadszor.
Besötétedik. Az út természetesen most a legsárosabb, amikor csak a lámpára hagyatkozhatok, hiába a majdnem-telihold az égen. Néha csobbanok egy jót, ilyenkor nem vagyok vidám, néha kikerülöm a csobbanást, ilyenkor vidám vagyok. Emelkedünk, Bubuék elhúztak elõre, a két csatlakozó túratárs szintén. Újra beszédessé válunk, elvégre alig négy kilométer a Pes-kõ-ház, majd ott megpihenünk, eszünk-iszunk. Ez a négy kilométer aztán egyre hosszabbnak és hosszabbnak kezd tûnni, kanyargunk a sötét erdõben, mindig jön egy emelkedõ, aztán még egy. Kezdünk lassulni Repkénnyel, nem élvezem a sarat és azt, hogy a bokám olyan sunyin próbálja megtorpedózni a helyzetet. A többiek lámpái elõttünk egyre távolabbról és egyre magasabbról villannak fel, aztán egy helyen megállapodnak, összesereglenek a fénypontok. Megvan a Pes-kõ-ház, az épületbõl fény szûrõdik ki, az udvaron a lakók tüzet élesztenek. Visszaköszönni nem nagyon akaródzik nekik, de legalább nem ijesztgetnek. Elsétálunk a forráshoz, megvan a szúróbélyegzõ, sikerül nem elsüllyedni a dagonyában. Megállunk, pihenünk. Elfogy a maradék puszedli, meg a maradék kávé is, kell az energia. A forrás merítõs, viszont finom vizû, nagyokat kortyolok a bögrébõl. Repkény leül, várakozunk egy kicsit az indulással. Következik a mai nap második helyen kiemelt emelkedõje, a Pes-kõ-lápa, a kegyetlen.
Összekaparjuk a maradék lelkesedést, elindulunk a pontról. Meredek, visszacsúszós ösvényen kapaszkodunk fölfelé, a bokáim egymást túlharsogva üvöltik világgá az emelkedõvel szemben megfogalmazott érveiket. Mindezt nagyon modortalanul. Ebbõl szerencsére a külvilág csak annyit érzékel, hogy a szokásosnál kevésbé vagyok beszédes, amiben az is közrejátszik, hogy szaporán kapkodok levegõ után, holott van belõle rengeteg. A borzasztóan meredek kaptatón néhány enyhe kanyar adja azt az illúziót, hogy egy szerpentinúton haladunk. Néhol egyik kezemmel a fák törzsébe kapaszkodva, a másikkal a botra erõsen támaszkodva húzom fel magamat, fától fáig. Vidám. Mögöttünk, valahol lent, a sötétség mélyén Eger és Felsõtárkány jól felismerhetõ fényei pettyezik színesre a sötétséget, odafent az égen a csillagok teszik ugyanazt. Elérünk egy kerítést, ez már a Hegyes-kõ oldala, a dõlésszög hajszálnyit enyhül, majd pár kanyar után egészen elcsitul. -Rafter-nek sikerül elérnie Vándorköszörûst telefonon, tudatja számunkat, helyzetünket, útirányunkat és cipõméretünket, mielõtt megszakadna a kapcsolat. Mellettünk a hegytetõ sziklái sorakoznak, nem a mostani a leginkább megfelelõ alkalom a Bükk szirtjei mozgalomhoz tartozó kód megkeresésére. Egy utolsó hupli után ismerõs helyen, ismerõs táblánál találjuk magunkat, megérkezünk az Õr-kõ-rétre. Megint. Ennek örömére kollektív pihenõt tartunk, mindenki felajánl valamit, egyedül a Lestat-féle csokit nem merem vállalni, sósra édeset, pedig a csoki iránt meglehetõs szimpátiát érzek. Türelemjáték következik: át kell jutni a Köveken, lehetõleg nem elvétve a jelzést. A lehetõségekhez képest még élvezem is a helyzetet.
Sziklás, bukdácsolós út vezet kelet felé, elõresietünk Repkénnyel, néhol meg-megpihenve. Próbálunk összeszedni egy kis lendületet, ami a többiekhez képest igen hamar elenyészik az emelkedõkön. Leereszkedünk a Pes-kõ-kapun, nem kitérve a sziklaoromra, amely egyfajta kis-Pes-kõként nyújt némi kilátást, kárpótlásul a nem látogatható hegytetõért. Betérünk a Pes-kõ oldalába, mellettünk a hegy sötéten õrzi az utat, erõsen figyeljük az összes létezõ jelzést, nehogy rosszfelé térjünk. Újabb lejtõnél újabb ismerõs helyszínbe botlunk, megvan a tízóraizós pad, jobbra a Cserepes-kõ-lápa járhatatlan sziklarengetege tér dél felé, tõlünk balra, a barlangnál néhány fejlámpa fénye világít felénk kérdõn. Késõbb ugyanõk furcsa kiáltásokkal próbálják elûzni a jetit, ennek folyománya, hogy megijedésre kerülök és majdnem egy kõ mellé lépek. Nem a helyzet vicces oldalát veszem észre elõször. Újra megérkezünk a tisztásra, -rafter-rel megegyezünk egy megállásban, bámuljuk a holdfényben pompázó tájat, találgatjuk, melyik fénycsoport melyik településhez tartozik. Néhány fényfoltot a Bükk belsejében is fel lehet fedezni, ezeket izgalmasabb lenne betájolni, de annyi idõnk nincs. Ha már idõ: Pes-kõ-háznál még eléggé kicentizettnek tûntek a tartalékok, mostanra már nyugodtabban nézek az órára, ráérünk még 11-ig beérni. Repkény készít néhány hosszú záridõs képet, de állvány híján csak néhány fényfolt látszódik fekete háttérrel.
Felbotorkálunk az Õserdõhöz, ismét kikerüljük, a bokáim hiába tiltakoznak ocsmányul az újabb emelkedés ellen. Ezúttal a kidõlt bükk alatt lendülök át, kis híján nekicsattanva a fa túlfelén nyugodtan heverészõ kõdarabnak. Közel volt. Trappolunk tovább, lefelé, véget ér az Õserdõ, a szigorú tábla figyelmeztetõleg mered utánunk. Lentrõl egy fénypont villan felénk, nem tudom elõszörre egyértelmûen megmondani, Felsõtárkány fényei közül való-e, vagy lámpa világít? Tovasietünk az ösvényen, laza kanyarokat véve a fák között, míg egyértelmûvé válik, hogy lámpa, méghozzá a seprû, Botosember várakozik az éjszakában. Van nála egy bazi erõs lámpa és egy bazi nagy hátizsák, vár még a többiekre, minket elindít Tar-kõ felé. Az utolsó komoly emelkedõhöz érkeztünk, inkább hosszú, mint meredek (az eddigiek után legalábbis), félúton mégis tartunk pár perc pihenõt. Ezt a kidõlt fát az Isten is pihenõnek találta ki. Innentõl már könnyedén felbucskázunk a hegytetõre, Tar-kõ csodálatos hely, mint mindig, ráadásul most sokkal jobb a kilátás, mint például a Tortúrán volt. A fények mennyisége és minõsége nem kíván további ecsetelést, legfeljebb helyzetük változott kissé a Cserepes-kõ óta. Ja, innen látni lehet a TVK fénytömegét és a Tiszai Erõmû kéményein a piros fényeket is. Bubu kiharcolja, hogy igenis Tar-kõn lehessen szúrni az ide dedikált szúróbélyegzõvel, s érveinek súlya alatt Botosember beadja a derekát. Szúróbélyegzünk.
Végigbotladozunk a sziklás ösvényen, halódó fényû lámpámban az akksik kezdik érezni a hideget. Nem mellesleg én is. Elhagyjuk az Országos Kék útvonalát, hadd keljen át a többi töbör között Bánkútra nélkülünk, rátérünk a Három-kõ felé vezetõ csapásra. Ez az emelkedõ már se nem hosszú, se nem meredek, csak úgy ott van. A kopár tetõn tartunk egy pár másodperces megállást, mégsem lehet szó nélkül elmenni innét sem, a szél miatt azonban nem húzzuk túl sokáig a bámuldozást. Ideje nagyon gyorsan a célban lenni. Eme kívánság teljesülésében nagyjából mind egyetértünk és sietõsen, mégis, idõben hosszan elkanyargunk a Három-kõ gerincén vezetõ erdõben a következõ ellenõrzõpontig. Begyûjtjük az utolsó szúróbélyegzõ igazolását, innen erõs lejtmenet visz a Nagy-mezõre vezetõ lezárt mûúthoz. Ez is fáj, csak másképp, mint a felmenetel. Libasorban vonulunk, letérve a zöld sávra, elmesélem Repkénynek, meg annak a pár fejlámpának, aki még éppen hallhatja (nem hallja, fúj a szél), egy régi, vidám eltévedés történetét itten, amikor még a régi, dicsõ idõkben saját erõbõl kirándulgatott a család a Bükkben. A kis história nem okoz akkora vidámságot, mint terveztem. A zöld sáv Felsõtárkányba akarna vinni, amely megengedhetetlen most, így Répáshuta felé kanyarítjuk lépteinket, zöld négyszög a jelzés, párszor keresztezzük a mûutat, majd néhány szaladós lejtõt követõen lehuppanunk a Bánya-hegy alatti parkolóba. Elsétálunk a sötét õrház mellett, kilépünk az útra, néhol vékony jéghártya borítja, figyelni kell a lépésre. Vándor Csillag és -rafter- elõrehúznak, Repkénnyel és Lestattal enyhe lemaradásban követjük õket. Alulfejlett szociális érzékem azt súgja, hogy már egy ideje nincs hallgatóságom, de mivel nem súgja elég hangosan, folytatom a szám fölösleges jártatását. A holdfényt lefogja az út fölé nyúl faágak rengetege, de még így sincs szükség lámpa használatára – ha valami jármû jönne, sokkal hamarabb meghallanánk az erdõ mély csendjében. Elérjük közben a zöld négyszög szép, szabványos kapu-alakzatban elhelyezett jelzésekkel kifestett letérését.
Itt már csak le kell szaladni!, gondolnám, de amikor a felkiáltójel gondolatbéli elhelyezését befejezném, orbitálisan nagyot toccsanok valami lápban, ami az út közepén és szélén egyszerre tenyészik. Tehát le kell szaladni, de csak óvatosan, ha idáig sikerült megúszni a mai napot sárban fetrengés nélkül, akkor nem a cél elõtt tíz perccel kéne erre sort keríteni. Lecuppogunk Répáshutára, az alvó UAZ-ok földjére. Vándor Csillag örömtáncot jár (Repkény et al., 2011.), -rafter- telefonál, Kerek repkény trükkös módon videót készít ennek örömére. Lecsoszogjuk a sarat a cipõinkrõl, majd fáradtan, de nagy vidámsággal betérünk a Vadász étterembe, ahol J a a t-ék a miénkhez hasonló nagy vidámsággal fogadnak. Még találkozunk a kábé hat-hét órával ezelõtt beérkezõ Rudi Istvánnal és DJ_Rushboyjal, a levesét kanalazgató Börcsök Andrással és egy nagyobb társasággal. Pillanatokon belül elõttünk terem egy nagy tányér gõzölgõ gulyás, jópár szelet fehér kenyérrel. Pillanatokon belül el is tûnik, közremûködésünkkel, sérelmére. Még mielõtt nagyon eluralkodna felettünk az álmosság, elbúcsúzunk a résztvevõktõl és -rafter- segedelmével még szintidõn belül megérkezünk Felnémetre. Szeretnék gratulálni mindenkinek, hiába nem volt hó és nagy sár, a LeFaGySz még ilyen körülmények között is embert próbáló kihívásnak bizonyult számomra. A végén pedig szeretném megköszönni mindenkinek a közremûködését. A rendezést, a gyönyörû útvonalkijelölést, a valahol és a bárhol meghatározását J a a t-nak és csapatának. A vidám társaságot Kerek repkénynek és -rafter-nek – neki külön a fuvart, ami nélkül nem, vagy csak nehezen lettünk volna ott Répáshután. Bubunak a mentõötletet a Gyetra-völgy felé, valamint a társaságot az éjszakában – utóbbit Vándor Csillagnak, Botosembernek és Lestatnak is, valamint napközben arra a pár kilométerre marton4-nek. A 2012-es LeFaGySzra a kósza hírek szerint a jetik átköltöznek a Karancs Mecsek vidékére. Egzotikus útvonal, járatlan, járhatatlan ösvények? Várom a híreket.
-Kékdroid-
Képek |
| | |
| |
marton4 | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 22:11:15 |
|
megnéz marton4 összes beszámolója |
Lefagysz 63
2011.január 15
„...egy perc: a „Tél” meg sem hõkölt belé…”
A Bükk, az Észak-Magyarországi középhegységnek legterjedelmesebb és az (ország) legnagyobb átlagmagasságú tagja. Habár a Bükk legmagasabb pontja sem éri el az 1000 métert, 50 bérce emelkedik 900 méter és 11 pedig 950 méter fölé! (nem én mértem le). A legmagasabb pontja Istállós-kõ, amely 959 méter magas…
Epilógus: köszönöm a rendezõségnek, a túratársaknak, a pazar fennsíki tájnak, a napfénynek, a holdnak és a csillagoknak, annak a karbon és jura idõszak során a Thetyszisben elhalt milliárdnyi állatnak, amelynek tömörödött mészvázán talpaltam egy egész napon át a vén rögön, utoljára és utolsó sorban még a vadászoknak is, hogy ez a nap így létrejöhetett. Köszönöm!
Mint egy „archaikus” hadvezér…
Répáshutára „érkeztemkor” startol el az egész mezõny. A kocsim ülésérõl szemlélem végig az elszánt ismerõs és a szintén ismerõsnek tûnõ ismeretlen arcokat, amint sorra elhaladnak mellettem, néha csak egy pár centire tõlem, és mintegy a teljesítménytúrázó mozgalom jelképeként az élükön vágtat Moiwa, mint egy „archaikus” hadvezér, aki egy nagy rohamra vezeti fellelkesült csapatát.
A mezõny után eredek …
„…török bugyogóként lifeg utánam…”
A szokott módon „nagyképûen” nézek a mezõny után egy darabig, amíg az utolsó túrázó is el nem szivárog mellettem, hamarosan találkozunk. Akkor még nem sejtem, hogy nem adják olyan könnyen magukat a bércek és a 3000m szintkülönbség. Nyugodtan „becsekkolok”.
Már az elsõ emelkedõn ledobálok magamról mindent, és ezt követõen az egész napom ezzel telik el, hol vetkõzöm, hol öltözök, legtöbbször menet közben, ki tudja hányszor, de végeredményben a Bükk legeslegtetejét leszámítva végig dög melegem lesz. Kitaxálva, a cipõt leszámítva, nagyjából 3000HUF értékû kínai cucc van rajtam, az „oroszlánszínû” dzsekim, ahogy kedves túratársam tréfásan titulálja késõbb, a melegítõ alsó, amibõl kifogytam, így török bugyogóként lifeg utánam, és bárhogy is kötözöm, 50 méterenként rántani kell egyet rajta, nehogy feltáruljanak belsõ titkaim a túratársaim elõtt, és a már nullára amortizált adidas „macifelsõ”, amiben 15 éve futkározok szüntelen télen-nyáron. Látva profi túratársaimat, akik szinte soha nem nyúlnak a ruházatukhoz, ami megfelelõen szigetel és szellõzik, tehát automata az én félautomatámmal szemben, elhatározom, immáron felnõve a feladathoz, meg kell újítani a felszerelésemet.
Meglepõ, hogy az elõzõ napok esõzései és a hirtelen olvadás ellenére sincs egyáltalán sár, a fagyott talaj nem tudta magába szívni az olvadékot, azt majd a forrásokból fogjuk kortyolgatni. Az avar viszont nedves, és csúszós sportcipõmben, amiben tegnap még dolgoztam, de mától új beosztásba helyeztem, ezen túl túracipõ lesz, a Katalin-völgyben oldalazva minduntalan megcsúszok, ezzel eldõl, ha nem akarom nyakam törni, ma futásról szó sem lehet. Néhol kocogok azért valamelyest, de vannak erõnléti problémáim is, az elmúlt hetek megfeszített, éjt nappallá tevõ munkatempója miatt az utóbbi idõben terepre egyáltalán nem jutottam ki, és most érzem a kihagyást. A Katalin-völgy azért meglepõen gyorsan eltelik, hosszabbra emlékeztem, lassan kezdem beérni és elhagyni a leszakadozókat. A patakon is sikerül szerencsésen átlendülnöm, nem úgy az elõttem átkelõ túratársamnak, aki egy remek ugrással, a közepébe csobban. Gyöngyvászon cipõmet azért megfürdetem az út latyakos havában, a zoknim pillanatok alatt magába issza az elnyelt vizet, de hamar kiszárad.
A sárga jelzésen a jégen fölfelé sinkóztomban, nem messze az erdõbõl lövéseket hallok, átvillan az agyamon, nekünk lõttek, csak késõbb derül ki, hogy ez mennyire igaz . Pazsag után a kapaszkodón egyre több túratársat hagyok el, végre megvan a mezõny.
Kékdroid és csapata… nosztalgia…
„...kavicsokkal játszottak az út porában…”
Itt robog Kékdroid és „csapata” is, aki, akárcsak én, szintén „full” hazai terepen repeszt. Beállok közéjük, és csak valamikor a Hereg rét után pattanok le róluk. Kékdroid és társa Repkény, 2010-ben 42 túrát teljesítettek, amit egy hosszú, nagyon hangulatos „mondatban” foglal össze éves túraösszesítõjében. Beszélgetünk. A duplacsövû, gyorstüzelõ Tamás kútjánál egy kicsit lemaradok tõlük, magával ragad a nosztalgia. Fiatal koromban nagyon sokszor várakoztam itt a menetrendszerû autóbuszra párommal, pusztítva a maradék hazait, ez volt bükki túráink egyik kedvelt kiinduló és végpontja. Akárcsak a Hereg rét, ahová egészen pici koruktól kezdve hordtuk fel gyermekeinket. Nyiladozó értelmükkel talán itt eszméltek rá elõször a külvilág, a természet színeire a túláradó tavaszi napsütésben és friss madárdalban fürödve, megfigyeltek egy-egy szép virágot, vagy a kalapját a földbõl kidugó gombát, vagy a pokrócukra felszemtelenkedõ különös rovart, vagy a távolban a rét sarkán nyugodtan legelészõ õzet, vagy egyszerûen csak kavicsokkal játszottak az út porában, mindezt a pompás, az egész tájat uraló szikla, a Tar-kõ tövében. Eszembe jutnak a hatalmas szánkózások a rét oldalán, és az önfeledt kacagások is egy-egy borulásnál, de mindegy, ennek már vár vége, felnõttek örökre.
Most elõre ugrok az idõben 2010-ig pörgetve az órát, valamikor a koranyár idõszakára, amikor mit sem törõdve a hemzsegõ kullancsokkal, egy réti nyúlhere elõtt feküdtem önfeledten, és magányom teljes tudatában próbáltam egy épkézláb fotót készíteni róla. Egyszer csak a hátam mögül, a magasból egy égi hang szólalt meg: tudja, mit fényképez? Megfordultam, felnéztem a felém magasodó alakra, nyakában hatalmas optikájú fényképezõgép, kezében a jól ismert zöld növényhatározó könyv. Pontosan nem, szóltam, és így ismerkedtem meg Turcsányi Gáborral, a Gödöllõi Egyetem botanika tanárával. A pózomból gondolhatta, hogy az érdeklõdésem az átlagost meghaladja. Meghatároztunk még közösen egy tucat fajt a zsebkendõnyi területen, aztán miután útba indított egy közeli, az út mellett magasodó évelõ turbánliliom felé, a feleségéhez indult, aki a völgyben, szintén a Gödöllõi Egyetem tanáraként gombafajokra vadászott. Miután áthaladunk ezen a helyen, hirtelen felébredek, az emlékek elfoszlanak, és visszatérek a mostani „családomhoz” a teljesítménytúrázókhoz, Kékdroidékhoz, akiknek egy halvány mosollyal búcsút intek, és lerobogok Imõ-kõig…
Ma nem István a király?
„… lázadás a Bounty ellen…”
Itt már szinte sorszámot kell húzni a jobb fényképezõ posztokért, olyan fotogén a hatalmas fehér sziklából (White Cliff röviden WC) télen szokatlanul buzogó forrás. A Lök-völgybõl a Lambot felé kikapaszkodva, az Istállós-kõ elõjátékaként mintegy, elõször jelez a lábam. Fölfelé a meredeken még megelõzök egy pár túratársat, mindenki feltûnõen szenved és köhög, ez egyelõre erõt ad. Ez egyébként is frontos (fontos is!) nap, sokan panaszkodnak váratlan erõnléti problémákra. Valahol feljebb beérem Istvánt, aki mindig szívélyesen üdvözöl, nagyon emberszámba vesz, jól esik vele haladni egy darabig. Most éppen egy kakaófa és kókuszpálma termésébõl, cukorrépából vagy nádból és még ki tudja mibõl elõállított, kék színû papírba csomagolt „ördögi” finomságot nyújt felém, amit Bounty-nak neveznek. A szervezetem minden sejtje sóvárogva kap a csokiért, de „lázadok a Bounty ellen”, amit valaha egy félévig tartott elvonni magamtól. De lényegtelen, hogy elfogadom-e, vagy sem. A felém nyújtott, segítõ kéz, amit a mai napom válságosnak tûnõ pillanataiban még néhányszor fogok tapasztalni, ez az önzetlen baráti gesztus, ez ad erõt, nem a csoki. És jókedvre hangol. István most éppen a holtpontjával küszködik, amihez még nekem is lesz szerencsém egy párszor a túra során, sõt az Istállós-kõ után már a „hullapontot” is megközelítem egy pillanatra. Haladok rendesen, de úgy néz ki a „martonos” vágtáknak mára vége, ami szomorú, mert a gyaloglás egy idõ után jobban megnyúz, mint a futás. Elbúcsúzok Istvántól és a társától, arccal a Toldi-kapu felé…
Érd utol Józsit, õ az vagy nem õ…
„…minden fába microchipet fog ültetni…”
Még egy kamionos elõzésre telik, percekig tart, míg magam mögé gyûrök egy keményen küzdõ túratársat, ebbõl egy kis beszélgetésre is futja. Szuper „ûrruhája” van. Máris megkezdem az információgyûjtést a „mimikrim” megváltoztatásához. Állítása szerint télen-nyáron ugyanebben az öltözetben jár túrázni (Hold, Mars sem kizárva), és se melege nincs, se nem fázik soha. Akárcsak a beduionok. Na persze azért vagyok egy kicsit gunyoros, mert próbálom magam szoktatni a gondolathoz, hogy nemsokára valami hasonló sportöltözetet viselek majd, de valahogy nehezen tudom elképzelni. Megkezdem a kapaszkodást a „kapuban”, a rövid meredeken. Megállapítom, hogy középiskolás korom óta, amikor oly sokat jártam erre, semmivel nem lett szelídebb, bár a sok-sok teljesítménytúra és „futikálás” után edzettséget szerezve nyugodtan kijelenthetem, ugyanolyan nehezen jutok fel, mint akkor. A távolban megpillantok egy sárgarigó színû felsõt fütyörészni, ami mással össze nem téveszthetõ. Majd kapaszkodás közben eltûnik a szemem elõl. Elérem az õserdõt, ami olyan szigorúan védett, hogy „az csak na”. Természetesen megértem a több mint 100 éve mûveletlen erdõ tudományos értékét, és hogy védeni kell, én nem vagyok olyan mûveletlen, mint az erdõ, de mindig összeszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy a régi kirándulások legnagyobb élményét az Õserdõ „magterületén” való rövid áthaladás jelentette. Már akkor is tudtuk, hogy ez egy különleges hely, de ha nem tudtuk volna, rájövünk magunktól, hogy itt másképp, áhítattal kell viselkedni, és szerintem senkinek esze ágába nem jutott, bármilyen kárt tenni benne. Úgy haladtunk a kitaposott erdei ösvényen, mint a távoli múltba utazó turisták, akiknek nem szabad lelépni az ösvényrõl, mert akár egy állat vagy növény eltaposása is megváltoztathatja a jövõt. És ez a jelenben is így van, bármit tönkreteszünk, az mindenképpen megváltoztatja a jövõnket, mint egy rosszul sikerült idõutazás. Ha megkérdeznének, természetesen az elzártság mellett szavaznék, hogy is tehetnék másképp. Önkéntelenül eszembe jut a braziliai õserdõk pusztulása, ahol, ha kissé mérséklõdõ ütemben is, de percenként futballpályányi területek tûnnek el örökre, és senki nem tudja mi lesz ennek a következménye. A brazil kormány tehetetlenségében, és végsõ elkeseredésében elhatározta, hogy hála az árzuhanásnak, minden fába microchipet fog ültetni, ezáltal fülelve le a nagyüzemben folytatott illegális fakereskedelmet. Más kérdés, hogy ennyi chip legyártása, milyen környezetterhelést okoz majd. Mindenesetre jobb módszernek tûnik, mint kihegyezett épületvasakat rejteni az erdei utakra, turistautakra, mint ahogy ezt a pásztói barbárok tették nemrégiben, egy gyermek komoly sebesülését is okozva. Még egy pillantást vetek búcsúzóul az Õserdõre, elképzelem az elpusztult fák kérge alatti otthonában láthatatlanul lapuló seregnyi rovart, lárvát, a tavaszi növények földben szunnyadó magvait, és abban a reményben állok odébb, hogy mindez fennmarad örökre, akárcsak a brazíliai õserdõk, és nem tapossuk el a jövõt.
Az õserdõ után újra megpillantom a sárga felsõt, ami most már hamarosan közeledik. 10 méteren belül érve, mint már sokszor, megint elbizonytalanodom: ez nem lehet Józsi. Egy fiatalembert látok magam elõtt menetelni, nem egy idõsödõ urat, aki már tavaly túllépte a hatodik X-et. Amikor mellé érek, akkor látom, hogy Õ az, és az elismerésemet azonnal ki kell fejeznem, egyszerûen nem tehetek másképp…
A „kegyetlen hegy…a Kõ2”
„...de szerencsére felérek, mielõtt szárba szökkenne…”
Józsi is a frontos napra panaszkodik, de a mozgásán és lendületén ebbõl semmit nem lehet felfedezni. Küld tovább, úgy gondolja most is olyan futó-bolond vagyok, mint máskor, de ez a napom most nem errõl szól. Így a Szalajka-forrásig a társául szegõdök, és idõnként számtalan ismerõsétõl körüldongva, változatos témákat érintve, élénk beszélgetés mellett tesszük meg az utat, amit csupán egy kis barlangászás szakít meg egy rövid idõre. Egy gyönyörû panorámájú helyen még egy közös früstökölésbe is fogunk, és egy értékes történelmi fotót is készítek róla, a sárga felsõ remek színegyensúlyt teremt a képen. A Szalajka-forrásnál megülök egy kicsit, de Õ azonnal megrohamozza a 959m magas bércet, rövid idõ alatt eltûnik a sárga felsõ és Józsi, messze a magasban. „Mint a mókus fent a fán…” villan be a fürgeségérõl, mintha a környezõ kövekbõl szólna ez a dal örökre. Ne higgy Józsinak, mármint amikor a formájára panaszkodik, Õ mindig jó formában van. Az egyik túratárs kétségbeesetten néz felfelé, még a nyakcsigolyáját is hallom reccsenni: oda,oda,oda…? kell felmenni? Aha,aha,aha. Majd indulok én is. Tavaly jártam itt utoljára családi kirándulás keretében, de akkor, minden nagyképûség nélkül mondom, akár fel is futottam volna rajta, olyan jó passzban voltam. A formám elszállt, de a hegy maradt a helyén. Egyenletes sebességgel haladok, de a tavalyi élvezet sehol. Azért hamar a barlangnál vagyok, ahol az aurignaci típusú kultúra (õk még nem tudták, hogy így hívják) furulyázó emberei, a barlangi medve népe éldegélt, nem is olyan régen, úgy 30-35 ezer évvel ezelõtt, az õskõkorszak utolsó periódusának, a felsõ paleolitikum kezdeti szakaszában, amikor a neandervölgyi és a mai emberek közötti váltás zajlott Európában. Ez már 535 m magasság, már csak egy 424m magas toronyba kell felmenni és kész. Vajon õk is felmentek, vagy annál több eszük volt. Egy csodálatos, kidõlt fatörzsekkel tarkított sziklakapun belépve kell megkezdeni a további, immár még meredekebb emelkedést. A kapunál leállok, és a fatörzseken tenyészõ gombákat kezdem fényképezgetni (meghatározás: évgyûrûszerûen csíkozott lepketapló világos széllel, és barna, kocsonyás zselészerû fodros rezgõgomba, azért jól jönne az a botanikus gombász, akirõl az elõbb meséltem.) Újra nekiveselkedek a hegynek, és tõlem szokatlan módon, csak nagyon keservesen elõzgetek felfelé. Ez a véget nem érõ hegy, és ha felnézel, látod fent az irdatlan magasságban fent az elõõrsöt, elképzelhetetlennek érzed, hogy egyszer te is feljuss oda, de ha mégis ott vagy, akkor hamar rájössz, hogy még tovább kell emelkedni, magasabbra, magasabbra. Pull up! pull up! pull up! üvöltené a feketedobozom, ha lenne. A hegyen felfelé egy idõ után megszûnik minden más, csak a létért való küzdelem marad, minden, ami valaha voltál, amit valaha megtanultál, ismertél, egy pillanat alatt szétfoszlik, a ködbe veszik, már a túratársakat sem érzékeled, csak ketten maradtok, Te és a Hegy. Mikor a végsõket rúgjuk, egy fiatal sporttárs vigasztal, már nincs sok hátra, remélem, a távra gondol. Így teszek szert egy gyors ismeretségre Goodlooking-al. A 2005-ös Mátrabérc-túrán, életem elsõ teljesítménytúráján fogadtam meg utoljára, a Csörgõ-patak völgyében, hogy többé soha, és most itt ég és föld között, megint csírázni kezd a gondolat, de szerencsére felérek, mielõtt szárba szökkenne. Persze Józsinak hûlt helye, sõt annyira kihûlt a hely, hogy a kabátomat kell leteríteni, pedig pocsék hideg van, hogy egy rövid idõre leülhessek. Javítok a súlypontomon, a zsákom tartalmának egy részét a hasamba telepítem át, majd elhagyom a „kegyetlen” hegyet, amirõl még csak egy jó kilátás sincs.
„Tamás bátyja…”
„…humorunk is valahogy hasonló…”
Ahogy indulok lefelé, hallom, hogy nagy lendülettel nyomul valaki hátulról, de kitérés közben, egy hatalmasat bukok. Amikor felkászálódok, ismerem föl, hogy Tamás barátom az a gyorsvonat, megint egymásra találtunk. Ezt követõen a Peskõ-házig tartanak közös kalandjaink, ahol már annyira lelassulok, hogy könyörgésemre, személyvonatról, újra expresszre száll. De most még együtt vagyunk, és boldogan szaladozunk ide-oda, mint a pár napos kiscsikók. Késõbb már abbahagyjuk a futást, de lendületünk kielégítõ, és közben megint jól elbeszélgetünk, talán a generációs rokonságnak is köszönhetõen, témákban mindeddig kifogyhatatlanok vagyunk. Humorunk is valahogy hasonló, ugyanazokat a dolgokat találjuk viccesnek, és szerintem ez döntõ. A vadkerítéshez érve, meglátom a sárga felsõt, benne Józsit az út közepén, amint valamit intézkedik, és körülötte, mint szellemi vezér körül, kisebb nyáj csoportosul, minden mozdulatát figyelve. Hamar kiderül a turpisság: a zöld jelzés közepén, amerre a túra hivatalos útvonala haladna, biztonsági õr zárja el az utat. Hátunk mögött a szégyenteljes visszavonulás, elõttünk hajtóvadászat, és hacsak nem akarjuk mi is egy traktor vontatmányaként végezni, mint azok a peches vadak, amelyeket majd késõbb látunk még, jó döntést kell hozni. Sikerül a fõrendezõt elérni, akik egy kis habozás után visszavonulót fúj, és ettõl kezdve a mezõny nagy részét, a 63km-es ágról, a 48-ra terelik át. Józsi rögtön visszafordul, mellette egy pár túrázó, de nekem nem tetszik a dolog. Nem szoktam csak úgy feladni a céljaimat, nem engedek a 63-ból. Meg egyébként is látni szeretném Kékdroid „indexen” beígért gyönyörû „krokijait” a Peskõ-háznál. Nekem a krokodilok kellenek, vagy mindjárt krokodil-könnyeket fogok hullatni. Oá, oá, oá…
Míg, az ilyenkor januárban termõ fél-élõsködõ sárga fagyöngy (népies neve: fakín) sárga bogyóin tapodunk, a döntés pillanatnyi kínjait átélve, jó néhányan úgy döntünk, hogy teljesítjük a hosszabb távot. Még ez a maradék csapat is két részre oszlik, és külön-külön próbál szerencsét, kikerülni a vadászterületet. Mi egy olyan néhány fõs csapattal maradunk, akik között van két szupertájékozódó túratárs, akik tudják, mit tesznek, így továbbra is önfeledten fényképezgetünk, és röhögcsélünk, jó kedvünk van. Tamásnak egyébként „szupi kis” Olympos gépe van, és nagyon jól veszi észre a témákat, amikre én is rögtön lecsapok. Jól látja meg a lemenõ félben lévõ nap által kibocsátott színes sugarakat, amikor a hegy tetején söpörnek végig, vagy a távoli ködök és árnyak különös árnyjátékát az erõdben és a hegyek fölött, és sorban készíti az olyan remek fotókat, amilyeneket nekem csak nagy ritkán sikerül zsákmányul ejtenem. Aztán eszembe jut Plecs, akinek a természetfotóit nagyra becsülöm, és akivel egy pillanatra összefutottunk Pazsagnál a tavalyi Egri Bükk 50-en, még egy fotót is feltett rólam a jó kis honlapjára (Casio EX-Z19-el készült). Tamásnak is tetszik Plecs honlapja. Na, ebben megegyeztünk. Ami a tájékozódást illeti, hamarosan kiderül, jó lóra tettünk, a vadászati zóna határán elérjük a szomszédos völgyet, és egy traktorhoz kötözött vontatmányon már a zsákmányt is megpillantjuk. Engedélyt kapva a fõvadásztól bõsz fényképezésbe kezdünk, bár a hozzá nem szokott szemnek kissé siralmas a kitrancsírozott, egykor büszke vadak látványa. Tavaly, amikor itt jártam, fényes nappal összefutottam egy vaddisznóval, most nézem, hogy felismerem-e az áldozatok között. Elvben, régebben én is bigott állatvédõ voltam, mindenfajta vadászatot fölöslegesnek és elítélendõnek tartottam. Ma már árnyaltabb a kép. Ez „húsvadászat”, csak az ítélheti el, aki vegetáriánus, mi húsevõk álszentek vagyunk, ha így teszünk. A másik, hihetetlen módon elszaporodtak a vaddisznók, aminek a következménye lehet, hogy egyre inkább kitörnek a kultúrterületek felé. A tény, hogy minduntalan beléjük botlom. Lehet, hogy nem jól látom ezt az egészet, nem vagyok szakértõ, ez csak a személyes benyomásom, ha valakinek más a véleménye, azt is meg tudom érteni. Tovább vasutazunk a Hideg-kúti-völgyben a piros jelzésen. A jó társaságban pillanatoknak tûnik, míg a Peskõ-házhoz érünk, ahol összeverõdik a kicsiny „oroszlánszívû” csapat, akik a veszélyek és a rendezõség határozott utasítása ellenére „bevállalták” a 63km-t. A forrás, amire annyira számítottunk, elapadt. Ez dráma mindnyájunknak, mert Répáshuta még irgalmatlan messze van innen. A sötétben kiszáradva botorkálni, most kezd csak igazi túlélõtúrává válni a dolog. A krokodilok is eltûntek, gondolom a forrás kiapadása miatt átköltöztek a Vöröskõ-völgybe, itt nincsenek, az annyi szent. Van valami tócsa a forrás körül, de hemzsegnek benne valamik, senkinek sincs gusztusa hozzá, hogy valami véglényt összeszedjen, talán az arzén alapú élet is megtelepedett már benne. (Késõbb a „szalagbontók” a forrást helyreállították,csak egy követ kellett a helyére tolni, hogy újra vizet adjon.) A hangulat azért remek, igyekszik mindenki humora legjavát adni, dõlünk is röhögéstõl. Valaki a szúróbélyegzõvel próbál akupunktúrás szolgáltatást és füllyukasztást nyújtani, de nem tolonganak az ügyfelek. Végül elbúcsúzunk egymástól Tamással, egy most induló kisebb csapathoz csatlakozik. Testvériesen elosztjuk mindenünket, amink van, még a maradék vizét is felajánlja nekem, amit persze nem fogadok el. Jól jön viszont a pilótakeksz, ami egyébként a kedvencem. Már a fogyó sem érdekel, pedig a hasam az élõ bizonyíték arrra, hogy az ember élete végéig töretlenül fejlõdik (és az emberiség is.) (Ha így folytatom, a "LEFOGYSZ 63" helyett FELHÍZOL 80 lesz a végére.). A keksznél tartottunk: amint átnyújtja a kekszet, és alkudozunk, még többet szeretne adni, mint amit elvettem, nézem a felém nyújtott baráti kezet, benne a pilótakekszes rolnival, itt a Bükk-hegység közepén, amint éppen besötétedik, ma már másodszor is meghatódom. Aztán elmegy, és én egy másik csapat gyorsabb ágához csatlakozom.
Új társakkal a sötétben…
…körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”…
Elkezdem a bükki farkasok témáját, de ez a társaimnál nem jön be.
Majd villogok a vadonatúj 200 lumenes lámpámmal, ami a fél Bükköt bevilágítja, míg az élen haladó srác le nem teremt, hogy idegesíti ez a fényár. Úgy döntök, hogy egy kicsit megsértõdöm és lerázom õket, egyedül próbálok szerencsét, de nem megy. Beérnek, és akkor jövök rá, hogy a srácnak macskaszeme van, a sötétben, a holdvilág és a csillagok fényénél is tökéletesen lát, és biztosan, kiváló ütemben vezet minket. Hirtelen elkezdem nagyon tisztelni, én és a társa hûen követjük, ezen túl csak a lábamat világítom meg. A sötétben egy-egy percre elalélok és kiszállok önmagamból, hagyom, hogy az „Avatarom” vigyen tovább a cybertérben. Még az is eszembe jut, miért is kell nekünk a valóságban, a sötét erdõben caplatni, nem lehet ezt valahogy egy videójátékkal megoldani, Virtuális teljesítménytúrák a neten, vagy valami ilyesmi, gondolom ez már a kiszáradás jele lehet. Hamar átrántanak a fennsík kövein, az Õserdõig maradok velük. Itt technikai szünetet tartok, közben beér egy kétfõs csapat, innen együtt haladunk tovább. Újra kiegészülünk, így kialakul a végleges létszámunk, az 5 fõ, már a célig. Sokat beszélgetünk, lassan-lassan befogadja a baráti társaság ezt a „csodabogarat”. Igen-igen jólesik, nem szégyellem, amikor kiderül, hogy a „fedõnevem” alapján még némi ismertségem is van. A Tar-kõn még siránkozok is nekik, hogy én a Less Nándor senior aranyérmes (hõzöngök!), utolsó leszek egy teljesítménytúrán, de megnyugtatnak, hogy ugyan a mezõny már beért, de mi az elsõk között vagyunk, mert az eredeti távot, a 63km-t teljesítettük, ami 15km-el hosszabb, és végül megállapodunk abban, hogy erre mindnyájan büszkék vagyunk. A Három-kõnél tartunk egy szusszanásnyi pihenõt. Van annyi idõ, hogy egy kicsit körbenézzek. Felsõtárkány és Eger fényei, mögöttük a távolabbi települések világításával összeolvadva hatalmas területen terpeszkednek szét. Most látom csak, milyen óriási a városom, hiszen nappal a határok belevesznek a szürkeségbe. Az égre fel sem kell néznem, itt van elõttem, karnyújtásnyira látszik. A Hold csonkolt D-je lassan kikerekedik. Elõttem a jól szituált Orion, a téli égbolt jellegzetes csillagképe, derekán csinos, csatos övvel, a bal vállán (ha hátulról nézzük a jobb!) egy gyönyörû rubinnal, a vörös szuperóriás Betelgeuse-val, kaszáját magasba tartva uralkodik ezernyi csillagtársán, mögöttük további százmilliárdnyi csillag fénye sejlik, és azon túl a galaktikák, a végtelen világegyetem. A csillagkohókból kiköpött atomjaim, amelyeken minden pillanatban milliárdnyi részecske suhan át észrevételen, örök keringését végezve a határtalan ûrben, most együtt rezegnek a mindenséggel. (De jó lenne valami jobbat, szebbet, többet írni errõl, mert ez egyáltalán nem fejezi ki azt, amit éreztem, de sajna csak ennyire tellik.) A másodpercnyi révület után hirtelen visszatérek a valóságba, a társaimhoz. Itt a kigyulladó „galaktikák” alatt ismét baráti kéz nyúlik felém, mint ma már annyiszor, és mazsolával kínál, amit szerénykedve elfogadok. Még most sem tudom, hogy a mazsola, vagy a baráti gesztus, ami elûzi minden fáradtságom, de hirtelen jobban leszek, és úgy érzem most már bármilyen iramra képes lennék, bármeddig. Nos, itt vagyunk mi öten a sötétben, egymásra hagyatva, míg körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”. Az út maradék része hamar eltelik. Felszabadulva egy kicsit sokat csacsogok, amiért így utólag is elnézést kérek a nagyon helyes túratársnõmtõl. Végül jó hangulatban, énekszóval esünk be a Vadászba. Hazaértünk.
(Most tudtam meg Repkény színes és részletes beszámolójából, hogy egy 8 fõs mindenre elszánt, szintén a hosszabb távot választó csapat még mögöttünk haladt úgy 1 órával az éjszakában. Részletesen lsd az említett beszámolót.)
(Megjegyzés: a Betelgouse: a csillagászok szerint felrobbanni készül, ill. már egy pár száz éve fel is robbanhatott, csak mi még nem tudjuk, hogy esetleg már nincs, amit látunk! Érdekes lenne a Kaszás nélküle!)
A Vadászban…
„…kapunk egy kis dorgálást…”
A belépés után hamarosan lezajlik a „szigorú” adminisztráció, ami a frissen készült lyukkártyák minden egyes lyukát alaposan szemügyre veszi. Itt nem kaphat senki „csak úgy” oklevelet, ennek a túrának rangja van, mindent nagyon komolyan kell venni, és így is teszünk. A bisztró lassan kiürül, bár jó néhányan múlatják még itt az idõt. Megkapom az oklevelemet, és a jól megérdemelt zöldséglevesemet is. A Less Nándor túra után „patetikusan” azt írtam, hogy „abba” a bablevesbe a „konyhás nénik” a lelküket is belefõzték, de ahogy késõbb olvastam Vándorcsillag beszámolójában, akivel ismerjük egymást, csak még nem közelebbrõl (most is láttam a Tamás-kútjánál), szóval az Õ gyomrának emészthetetlen volt a „konyhás nénik lelke”, inkább egy kis babot, vagy húst szeretett volna helyette. Így megkövetem magam, és most csak annyit írok, hogy a leves nagyon finom volt és jó meleg, na meg a kiszolgálás (és a…). Közben a fõszervezõ, Atilla az én asztalomhoz ül le adminisztrálgatni, vagy én ültem a rendezõi asztalhoz, a 4 fõs „boxok” miatt sajna a csapatomhoz pont nem fértem be, és beszélgetni kezdünk. Próbáljuk feleleveníteni a múltat, amikor 2007-ben, a Vértes 50-en, a Gesztesi vártól a célig talán jó 20km-t vágtáztunk le együtt kettesben, miközben kalandokba is keveredtünk. Azóta nem találkoztunk. De hát „mélységes-mély az idõknek kútja”, és Attilának 19 év óta telik a különbözõ túrákkal, így annyi eseményt rejt magába, hogy nem meglepõ, hogy egy ideig eltart felszínre csörlõzni. Kapunk egy kis dorgálást is, mivel a kifejezett rendezõi utasítás ellenére „vásárra vittük a bõrünket”, és ragaszkodtunk a hosszabb távhoz, de látom rajta, hogy egy kicsit büszke is ránk, mint a szülõ az „eleven” csemetéjére. Aztán közösen megállapítjuk, hogy ez a túra még ilyen körülmények között is embert próbáló, de azért mégis valamelyest levon az idei teljesítés rangjából, hogy nem fagytunk meg. Majd õszintén és szívbõl megköszöni, hogy eljöttem, ami megint „cefetül” jól esik.
Indulni készülök. Odalépek alkalmi társaimhoz, és bár a sötétben egyet-mást megtudtam róluk és tõlük, most bemutatkozom. Még menet közben megkérdeztem, ha esetleg kedvem támad valamit írogatni errõl a túráról, hogyan nevezzem õket, erre csak azt válaszolták, írjam azt: „Anonim Alkoholisták”. Hát most leírtam. A nevek egy részét persze rögtön elfelejtem, és a világosban egy-egy villanásra látott arcok is kezdenek elhalványulni bennem, de tudom, biztosan érzem, hogy mi még találkozni fogunk, annál is inkább, mert van egy népszerû közös ismerõsünk, egy nagyszerû túratárs Emil, akire mindnyájan szívesen gondoltunk egy pillanatra, túra közben.
Búcsút intek, lekezelek, a lányoknak küldök egy mosolyt, és abban a tudatban lépek ki a Vadász ajtaján, hogy „ide még egy párszor visszajövök” és nemcsak álmomban.
Szegedi József
-marton4-
Pétervására
„…s hogy itt jártam, én tudom csupán…”
Megjegyzés:
Egy-két, a túrán készült fotót a napokban, ha sikerül, elhelyezek a Facebook üzenõ falamon a jegyzeteim között, a túrabeszámoló után, ha valakit esetleg érdekel. Könnyû megtalálni, teljesen nyitott az oldalam, a fényképen a párommal vagyok, és egy fehér tortát tartok a kezemben. Ha csodák-csodája valakinek szimpatikus lennék, ismer, vagy szeretne megismerni, vagy régebbi ismeretségünket felfrissíteni, be is jelölhet. Köszi!
|
| | |
DJ_RushBoy | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 14:54:16 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
LeFaGySz 61 2011 Bükk
Szomorúan vettem tudomásul hogy az idei LeFaGySz eltérõ lesz az utóbbi évektõl, ugyanis nem volt meg a minimum bokáig érõ hó. Annak viszont nagyon örültem, hogy gyönyörû tavaszi idõjárás volt ezen a napon.
Péntek este a KöKi-nél összegyûltek a "Roli mobil" utasai, és kellemes hangulatban utaztunk egészen Répáshutáig. Itt lefoglaltuk a szállásunkat, majd még éppen sikerült Jaat-nál benevezni a túrára a Vadász Fogadóban.
Szombat reggel van, csörög az óra, mindenki lázasan készülõdik, a szobát BenGay szag (nem illat) lepi be. Fél 7 környékén lent vagyok a Fogadóban, ahol már jópár ismerõst köszönthetek. Reggelire rendelek egy rántottát, finom meleg teával. Mivel nem lesz ellátás, ezért biztosra akarok menni.
Csapjunk bele! 7 óra, rajt! Egybõl egy kis bemelegítõ emelkedõn indulunk neki a túrának, ahol máris a mezõny elején találom magam. A S- vadiúj, szépen lehet követni. Felérek a tetõre, Lévai Viktor és Szilárdi Tamás kocog el mellettem. Utolér Rudi István, innentõl együtt nyomatjuk tovább a km-eket. A Pazsag erdészház elõtt nagyon jeges volt a terep. Kicsit izgultam hogy vajon így lesz-e ez végig, de amíg ezen filozofáltam túrabotok hangja üti meg a fülem, megjött Tinca is. Háromfõsre duzzadtunk innentõl.
Erõs tempót veszünk föl, mögöttünk már senkit nem látunk az egyenesekben sem.
Rátérünk a Tortúrás szakaszra, Z- majd K- le a Tamás-kúthoz. Innen K+. Befordulunk az erdõszélre, épp most száll ki a kocsiból RitaB és Jaat. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, majd látjuk ahogy Viktorék épp tovább indulnak a ponttól. A tempónk 6-os fölött van, megyeget a gépezet. Nemsokára már a Ko csábít minket egy kis kocogásra. Az Imó-forrásnál kicsit megállunk, még sosem jártam itt. Óriási hozamú ez a forrás, és felette az Imó kõ mesebeli. Ellenõrzõponthoz érünk, majd megkezdjük mászásunkat immár a K-n ami hamarosan Z-re vált. Épp a "Jani kedvence" nevû hegyet másszuk, ami megmosolyogtat minket. "Janit" hamar otthagyjuk és utólérjük a titkos pontnál Viktorékat. Istvánnal útközben megbontunk egy szendvicset, Tinca rendületlenül halad tovább. A Toldi kapu után megelõzzük Viktorékat is, és az élre állunk, de nem sokáig, mert az Õserdõ elõtt visszaelõznek.
Még mindig emelkedünk. Sziklás-köves terepen érünk el a Cserepes-kõhöz, immár 823 m magasan járunk. A kilátás pazar, pár percet engedélyezünk magunknak, mert e mellett nem lehet csak úgy továbbmenni. Hatalmas vaddisznócsordát veszek észre, akik párhuzamosan mennek velünk a K-n. Szerencsére innen már a mi jelzésünk Z-négyzet. Még egy pici emelkedõ, majd kellemesen lekoccanunk egészen a Szalajka-völgyig. Az itiner szerint cselekszünk, ugyanis "habzsi-dõzsi helyett inkább vizet vételezünk". No, most jön az egyik mumus, a sokszor emlegetett Szalajka-Istállós-kõ Z-háromszöge. Az Õsemberbarlangig bemelegítés, majd onnan jön a tömény és hosszú emelkedõ. Hármas csapatunk immár élre áll, Viktorékat megelõzzük felfele. Izzadunk keményen, de nem állunk meg csak az Istállós kõ elõtti bólyánál, ahol szúróbélyegzõ van ismét.
Felérvén a csúcsra megbontjuk üdítõnket, és bár a mosolyom nem biztos hogy õszinte, belül örülök hogy megvan ez a rész is. Az átlagunk még mindig 6-os fölött mozog kicsivel. Innen visszaérünk a körrõl arra a részre ahol már jártunk. Találkozunk túratársakkal, nekik még lesz egy mászásuk az Istállós-kõre. Érdekesen bámulnak ránk, amikor mi az ellenkezõ irányba térünk mint õk. Nem tudják hogy mi már túl vagyunk a nehezebb részén a túrának. Messzirõl látom yoyokáékat is, akik szintén még az elsõ körüket futják. Nem tudják miért megyünk mi a másik irányba mint õk, a kiabáláshoz már túl messze vagyunk egymástól, maradnak a kézmozdulatok, amibõl valószínû egyikünk sem értett semmit. No mindegy, mi már az Õr-kõre fókuszálunk. Egy szép nagy réten haladunk keresztül, majd felmászván a csúcsra ismét csodás panoráma fogad minket. Leérünk a két táv elválásához, a túrán csak itt volt emberes pont.
Innen most jön egy "király etap". A Z-n szuperül lehet kocogni, bár tény és való hogy elég monoton rész volt ez. Sose hinnénk, de egyszer csak eljött a Z+ elágazás Csókás lápa felé. A jelzést a virtuális kategóriába lehet sorolni, ugyanis a kb 1,5 km-en egyetlen egy jelzés volt, az is még az elágazóban. Erre a részre kellett bizony a szalag. Jókor voltak és jó helyen. Leérvén a Z+P- elágazóban megkönnyebbülve tömjük magunkba a kaja-pia kombót. 400 m-en lent vagyunk, mászhatunk vissza a fellegekbe. Az átlagunk lassan a 7-es felé stagnál, nagyon jó kis tempót jövünk. De bizony most jön a szint nagy része. A P- kellemesen emelkedik egészen a Pes-kõ házig, ahol forrást találunk. Itt már lehet "habzsi-dõzsit" rendezni. Eszünk iszunk, jót mulatunk. Már egy ideje csodálkozunk hogy senki sem ér minket utól. Hát hol vannak a futók? Egy háromfõs "csorda" jelenik meg amíg mi utántöltönk. Pap Gabi, Molnár Peti, és Végh Attila triója. Fél órával utánunk indultak. Ahhoz képest nagyon jól jövünk. A mi hármasunk indul is egybõl tovább amíg a futók frissítenek.
Kõ kemény emelkedõn érünk vissza az Õr-kõ rétre. 47,4 km - 2490 m szint. Nyomjuk tovább a tempót, hamarosan megelõzünk egy 48-as távon induló sporit, majd a Cserepes-kõnél gudluking-et érjük utól, aki közli hogy a 48-on már csak egy(!) ember van elõttünk. (utólag a teljesítõknél kiderült hogy kettõ volt még, amibõl egyet még tisztességgel megelõztünk). Oda-vissza rész jön, a kilátás Cserepes-kõrõl ismét pazar. Tinca kilátásba helyezi a világosban beérkezést, és vérszemet kap. Hát legyen.. Nincs egyikünknek sem komolyabb fájdalma akkorhát nyomjuk a tempót, ki tudja mi sülhet még ki ebbõl. A futók továbbra sem jönnek. Az utolsó nagy emelkedõ is megvan, éljen! A Tar-kõ tetején állunk, és szinte tátott szájjal figyeljük az ország talán legszebb panorámáját. Leülünk egy sziklára kaját majszolunk, és gyönyörködünk. Sajnos tovább kell indulni egyszer..
Nemsokára már a Három-kõt ostromoljuk, ahonnan szintén pazar kilátás nyílik. Azt hittem innen már csak lefele lesz, de a gerincen még kicsit hullámvasutazunk azért. Elõttünk egy 48-as spori, néhol belekocog. Begyûjtjük õt is, majd most én kapcsolom be kicsit a rakétákat. Innen még pár km a cél. Ha eddig nem ért utól senki akkor már nem is fog. Kiérünk a Bánya-hegyi mûútra ahonnan már futásra váltunk. Igen, ezt már lehet annak nevezni. A célig már meg sem állunk, a fejlámpa továbbra is a hátizsák aljában maradt.
Az idõ 16 óra 14 perc. A teljesítési idõ 9 óra 14 perc. Jól nyomtuk skacok!!
Ez után jön a társasági élet gulyással és részemrõl kijevi csirkemellel megbolondítva. Istvánnal megvárjuk az utolsó beérkezõket is (a vadászat miatt többeknek vissza kellett fordulni a Z-Z+ elágazásnál :( Viszont voltak olyan kalandorok akik átvágtak tökön-babon, és tovább folytatták a túrát.)
Nagyon jó túra volt, csak egy valamit hiányoltam: A térdig érõ havat :)) |
| | |
Kerek repkény | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 13:47:33 |
|
megnéz Kerek repkény összes beszámolója |
LeFaGySz 2011. – Bükk 63 km
Droiddal sietve szedjük a lábunkat Eger-Felnémet gyéren kivilágított utcáin szombat hajnalban, hogy odaérjünk a tárkányi elágazáshoz fél hatra, mert oda és akkorra beszéltük meg a randevút Rafterrel. Végül három perccel érkezünk késõbb a megbeszélt idõnél, s a Rafter-mobil átrepít minket a Bükkön, 6:20-kor szállunk ki az autóból Répáshután.
A Vadász Bisztróba már bevették magukat a túrázók, valamennyien a reggeli teájukat, rántottájukat fogyasztják. Hamar benevezünk, csaknem fél óra marad még a hét órakor esedékes rajtig. Nagyon megtetszenek a túrát hirdetõ, mészkõbe vésett Bükk LeFaGySz 2011 feliratú kõfaragványok.
7:00-kor Jaat szavaira megindul a menet, hamar emelkedõn találjuk magunkat, hátranézve Répáshutát láthatjuk, lakói még alusznak ködben megbúvó otthonaikban. A sárga sáv útvonalán a víz komoly átalakítást végzett, a széles út közepén most mélyen kivájt meder kanyarog. A völgy végén megtörténik az elsõ patakátkelés, azután Pazsagra érünk. Innen újabb emelkedõ következik, megleljük az elsõ ellenõrzõpontot valahol a sárga sávon.
A Z- jelzésre áttérve újabb szintgyûjtés veszi kezdetét, egy idõre Marton4 is társul, majd nemsokára elsiet. Az idõ nagyon jó, lekívánkozik a kabát alól a meleg pulóver, Tamás-kútnál RitaB és Jaat bíztatja és dokumentálja az áthaladó túrázókat. :)
Iszunk a kút vizébõl, aztán a mûútról rátérünk a K+ jelzésre, még látjuk, ahogy a rendezõi autó szépen elkanyarog Répáshuta felé. Elõttünk tisztán kivehetõ a Három-kõ orma, az erdõ szélén leljük meg a második ellenõrzõpontot, majd áttrappolunk Hereg-réten, a terjedelmes tisztás szélén álló esõháztól szép a kilátás a ködsapkába bújt Tar-kõre. A fennsíkra felvezetõ K+ helyett a KO jelzést választjuk, Imó-kõ sziklafala alján vízözönként bukkan elõ a forrás, sokan eddig csak szárazon látták, most megcsodálhatják igazi szépségében. Nemsokára igazolunk a harmadik ellenõrzõponton, majd innentõl a K-, majd a Z- jelzést követve Cserepes-kõig szinte végig emelkedünk. Út közben találunk rá a negyedik, „Bárhol Bármikor” fedõnevet viselõ igazolóhelyre. Az emelkedõkön kissé csoffadok, lassítom a fiúkat, Droid bíztat, Rafter meg mandarinnal tölt belém erõt. A hangulatunk egyenlõre nagyon jó. :)
A Cserepes-kõ elõtti szép kilátású rétrõl megcsodáljuk az Eged vonulatát, s a hegység lábánál megbúvó Eger városát és Felsõtárkányt. Itt még nem vagyunk biztosak abban, hogy erre este is lesz még lehetõségünk (ködveszély). A Cserepes-kõi barlangszállás most üres, nem állunk meg, a K- Z négyszög elágazásánál (erre még jövünk majd, ha minden jól megy) egy szimpatikus padon tartunk kajaszünetet. Szendvics és teafogyasztás után a Z négyszöget követve indulunk a minden lépéssel egyre közelebb kerülõ Szalajka-völgy felé. Töbrök és fenyvesek közt bandukolunk, mígnem az ötödik (és negyedik sorszámot viselõ) igazolóponthoz érkezünk valahol a zöld négyszögön. Egy idõ múlva aztán a Z- útvonalára térünk, ezt a jelzést követjük egészen a Szalajka-forrásig. Útba esik azonban még egy ellenõrzõpont (valahol a zöld sávon; szám szerint ötödik, amúgy hatodik), egy furcsán lefújt-lefestett fa, „tilos” felirattal és félig leszürkézett zöld jelzéssel az oldalán („Pista, ne szürkézd leeee!” :) – by Rafter). A széles szekérúton haladva fentrõl csodáljuk meg a kizöldült völgyet és az Erdei Múzeumot, a Fátyol-vízesésben rengeteg a víz, sajnálom, hogy ezúttal csak messzirõl láthatom. Az elmulasztott vízesésfotózás helyett azonnal kárpótol a szemet gyönyörködtetõ, türkizkék vizû tó, ami a sudár bükkfák mögött bukkan fel. Alján élénk zöld hínárnövények növekednek, úgy fest, mint egy túlméretezett akvárium.
A Szalajka-forrás vizébõl bõven merítünk, itt találjuk még Bubut, Vándor Csillagot és SzLA1 túratársat, mindenki elszántan készül a túra leghosszabb és legmeredekebb emelkedõjére. A korlátos szakasz a barlangig csak a beugró, onnan az emelkedõt én három részre osztom. Földi Roliékkal haladunk együtt, míg a „kaptatót” le nem küzdjük. Végül a forrástól kezdõdõ és az Istállós-kõ csúcsoszlopáig tartó mászás (a csúcs elõtt nem sokkal volt a 6. Z háromszög nevû e.p.) csaknem egy óra lett, Rafter „A PAD”-nál vár minket, ami a zöld háromszög jelzésen található, ott, ahol a sárga háromszöggel találkozik. Jól esik a meleg tea, mert bár izzadtam az emelkedõn rendesen, de azért itt már nem volt olyan meleg, a vékony fölsõm átvizesedett, muszáj még egy réteget magamra vennem.
Õr-kõ-rét (7. e.p.) felé vesszük az irányt, majd fel a csúcsra, itt fogad a túra talán leggyönyörûbb kilátása. Droid megkínálja SzLA1-t a termoszos kávénkkal, õ elõször azt hiszi, ugratás áldozata lesz, de szívesen elfogadja, a kávé még ki sem hûlt teljesen. Körbefotózzuk a panorámát, s leereszkedünk a másik oldalon, a távválasztás ellenõrzõpontjára kerülünk. Itt pontõrök is vannak (8. e.p.), ellátnak „Pozor Yeti”-s bélyegzéssel, meg még szúrunk is magunknak. SzLA1 próbál rábeszélni a 48-as távra, de megingathatatlannak bizonyulunk. :)
Elõbb a K- jelzésen, majd a Z- -on haladunk tovább. A kopasz erdõ fáin túl látszanak a Bükk szélsõ kövei, csak ámulunk és bámulunk.
Egy kerítés rácsain át fotózzuk Õr-kõ és Hegyes-kõ narancsszínre festõdött szirtjeit, aztán épp elindulunk tovább lefelé, amikor túrázók jönnek szembe. Csodálkozunk, de azt gondoljuk, talán kirándulók, ezt a tudatot erõsíti, hogy a mellettünk elhaladó elsõ kettõ ember nem mond semmit. Aztán Lestat és KuJoMi világosítanak fel a helyzetrõl, hogy vadászat van, vissza kell fordulni. A résztvevõk többsége nyargal is tovább felfelé a Z- jelzésen, én teljesen lelkibeteg leszek, hogy mi lesz így a hosszú távval, a vadászok elzárták az utat köztünk és az ellenõrzõpont között. Hiába tartalékoltam hát az erõmet a plusz körre?
Újra megállunk a kerítés mellett, bánatosan nézem a bükki köveket. Eltelik kis idõ, mire rászánjuk magunkat, hogy elinduljunk felfelé, amerrõl jöttünk, aztán hirtelen felbukkan Bubu és Vándor Csillag. Nem szeppentek meg a hír hallatán, Bubu azonnal alternatív útvonalon gondolkodik. Mivel szinte pontos információkkal rendelkezünk a vadászat helyét illetõen, biztosak lehetünk benne, hogy a Gyetra-völgybe vezetõ jelzetlen útvonalon biztonságban leszünk. Velünk tart még Lestat és két másik túrázó, így nyolcan kezdünk leereszkedni a völgybe. A zöld sávról a Király-szék magasságában térünk le balra. Az út lejt, de eleinte észak felé kanyarodik, bevisz minket a kövek alá, az Angyalszárny óriási függõkertként magasodik fölénk (a függõleges fehér sziklákon futó gyér növényzetrõl nekem legalábbis ez jutott eszembe), majd a Jávoros-forrás után elkanyarodunk délkeletnek a Napsugár pihenõ felé. Bubuval haladunk elöl, mindenféle bükki túrákról beszélgetünk, mögöttünk rendületlenül jönnek a többiek. Gyetra-völgyben végigkísér minket a víz robaja, sosem látott zúgók szaladnak a Varróház-, s azon túl Felsõtárkány irányába. Az Esztáz-követ már erõsen szürkület közelében érjük el, tucatnyi kisebb-nagyobb barlang rejtõzik a monumentális sziklaképzõdményben, vele szemben ott áll a kiépített-, de lezárt bejáratú Esztáz-kõi cseppkõbarlang.
(Valahol errefelé jött szembe egy sötét, kivilágítatlan alak, rettegtünk, hogy vadász és el fog zavarni minket, s akkor hiábavaló lett volna a kis kerülõ, amit megtettünk – Bubu szerint 1-1,5 km-rel lehetett hosszabb a pont megközelítése a Gyetra-völgy felõl, mintha le tudtunk volna ereszkedni a zöldön – de szerencsére nem vadász volt, ruháján határõrség felirat. Csak köszöntünk egymásnak és mindenki ment tovább a maga útján.)
A Napsugár pihenõ ablakain meleg fény szûrõdik ki, itt mi jobbra fordulunk, szembe a túra eredeti útvonalával, immár a piroson. Elõveszem a fejlámpát, nem azért, mert nem látnék, inkább azért, ha esetleg mégis találkoznánk vadászokkal, messzirõl meglássanak minket. A Z+ és P- elágazásánál van egy tisztás, amikor megpillantjuk, meghalljuk a kutyák csaholását, ugatását is, sok erdészeti gépjármû gyûlik össze, de már látjuk a kihelyezett bóját (9. e.p.). Most már csak nem gátolja meg a kb. harminc-negyven fõnyi vadász társaság, hogy lyukasszunk a tõlünk húsz méterre levõ lyukasztóval. Mikor melléjük érünk, köszönünk, erre rögtön megkérdezik, hogy a teljesítménytúra versenyen vagyunk-e. Igenlõ választ adunk, mire õk csodálkoznak, szerintük az engedély csak a Lambot-házig szólt. Megmondjuk, hogy mi igazán nem akarunk alkalmatlankodni, csak a szúróbélyegzõhöz engedjenek oda, mire azt felelik, a vadászat már véget ért, nem kell félnünk. (Amúgy én egyetlen lövést sem hallottam a túra alatt.)
Így hát végül sikerült elérni a Csókás-lápa aljában található ellenõrzõpontot (16:50), némileg megnyugodva indulunk vissza, fel a P- jelzõsen Pes-kõ ház irányába. Újra elhaladunk a Napsugár pihenõ mellett, s kellemesen emelkedõ szekérúton érjük el a Pes-kõ házat (10. e.p.,17:50). Itt is vannak lakók, tûz lobog az udvaron, mi a forrást vesszük célba, alaposan felfrissítjük magunkat a vizébõl. Nem állunk valami jól az idõvel, a többiek hamarabb tovább is indulnak, mi Droiddal és Rafterrel még elpiknikezgetünk, puszedlivel, sósmogyoróval feltöltekezve indulunk neki a P- további szakaszának. Egyszer már jöttem itt lefelé, emlékszem, nagyon meredek volt az út. Ahogy csúszkálok vissza a nyirkos avaron, visszakívánom a legutóbbi Tortúra terepviszonyait, a hóban valahogy jobban ment a felfelé mászás, biztosabbak voltak a lépéseim. Az elõttünk haladók fényei inkább magasan, mint messze vannak, ez kicsit elkeserít. Aztán elérjük az egykori kerítés maradványait, jobbra fordít a kanyar, emlékszem, innen már nincs messze a „tetõ”. Közben Rafter és Vándorköszörûs között sikeresen létrejött a telefonos kapcsolat, így tudathatta a rendezõkkel, hogy merre járunk.
Lelkesebben szedem a lábaimat, végre gyorsabban tudok haladni, békésen elhullámozgatunk az Õr-kõ rétig. Ott fakultatív frissítõpontot létesítünk, mindenki az asztalra teszi, amilye van. Mi meleg teával, Csillag sóskiflivel és szaloncukorral, Rafter mandarinnal, Lestat csokival járul hozzá a nagy lakomához. Bubu szól, hogy mennünk kéne, valóban szorít az idõ (~18:45). Pes-kõig tarajos gerincúton haladunk, egy ideig én veszem át a vezetést, a seprû már elhaladt, de tud róla, hogy mögötte vagyunk. Szerencsére az OKT jól követhetõ, de egy idõ után figyelmem lankadni kezd, Droid áll a menet élére.
A Cserepes-kõi barlangszállás odúja elõtt fejlámpás alak áll, ahogy elhaladunk a jellegzetes cumi bélyegzõ alakú kék jelzés mellett, az ismeretlen egyén sötétbe burkolózik, szegény pára biztos nem tudja hova tenni, miért járkál ilyenkor bárki is az erdõben, ilyen mélyen a Bükk szívében. Kiérünk a tisztásra, a sötét égen fagyosan ragyognak a csillagok, alant Eger és Felsõtárkány fényei derengenek. Hirtelen furcsa hangokat hallunk, Cserepes-kõ ma esti lakói igyekeznek utánozni a Yeti vérszomjas üvöltését (amit vacsorája elejtése elõtt szokott hallatni), vélhetõen elijesztési szándékkal, de mi nem dõlünk be nekik, tudjuk, hogy a Yeti „fenn a hegyen” él, de csak „a hóba’ járkál” (Besenyõ Pista bácsi nyomán). Óvatosan ereszkedünk le a sziklás utakon, itt Bubu megvárja Vándor Csillagot, mi meg õket, valamivel odébb. Felmászunk az Õserdõ kerítése mellett, errõl az oldalról kevésbé szeretem, mert meredekebb, de legalább rövidebb távon legyûrjük a szintemelkedést. :) A híres kidõlt bükkfa alatt ezúttal átbújunk, majd véget ér a tanösvény, a K- Z- elágazásnál erõs fényû lámpa állomásozik, Botosember a gazdája, elmondja, hogy a Tar-kõi pont már a zsákjában van, de nyugodtan menjünk tovább. Rendületlenül mászunk felfelé, beiktatva egy pihenõt, Bubu és Csillag is felzárkózik, újra együtt van mindenki. A kék háromszögön kisétálunk a szirtre (20:11), a fû ezüstösen csillog, érzem én is, hogy erõsen lehûlt a levegõ. A települések fényszõnyegei ott sorakoznak mind a Bükk lábánál, gyönyörû látvány, örülök, hogy nincs köd. Felveszem a sálamat, mert a hangom kezd fátyolossá válni. Elõszedetjük Botosemberrel az (11.) ellenõrzõpont szúróbélyegzõjét, így a kellõ helyen történik meg a ponton való áthaladás leigazolása. Aztán továbbindulunk Három-kõ felé elõbb K-, majd Z háromszög jelzésen, ahol újabb rövid ivós-megállót teszünk, de a hideg gyorsan tovább ûz minket. Bubut itt veszítjük el és egy ideig csak találgatjuk, hol lehet, aztán a célban derül ki, hogy Három-kõn hagytuk ott, mert odébb ült le iszogatni. Még szúrunk a cél elõtti utolsó (12.) ellenõrzõponton, aztán hamarosan elérkezünk a mûúthoz. Innen már csak lefelé zúzunk, Bánya-hegynél kissé korán örülük, mert azt hiszem, hogy az már Répáshuta, de csak az érzékeim csaltak meg. Sebaj, megyünk tovább, a Z négyszög nem követi a mûút nyomvonalát, többször átvág az erdõben, figyelünk a letérésekre. Az utolsó erdei levágásnál (kissé mélyút jellegû) ugrabugrálva abszolváljuk az ingoványosabb részen való áthaladásokat. Aztán felbukkannak a falu szélén álló villanyoszlopok, s Vándor Csillag boldogságában örömtáncot lejt. Vidáman és óvatosan haladunk a jégpikkelyes úton, alszik a falu, az udvarokon az UAZ-ok is békésen pihennek. 22:08-kor lépünk be a Vadász Bisztróba, ahol a rendezõk örömmel fogadnak és a már bent lévõ túratársak is megtapsolnak minket. :) Megkapjuk a díjazást, a finom és bõséges gulyás adagunkat az asztalunkhoz hozzák. Nemsokára elõkerül Bubu is Botosemberrel, így hát mindenki beért a setét erdõbõl. :)
Talán nem ez volt a leghidegebb LeFaGySz a teljesítménytúrázás történetében, de szerintem mindenki, aki megpróbálta, és aki végigment, mind remek élménnyel gazdagodhatott. Köszönöm a szervezõk munkáját, hogy ilyen kalandos, erõt próbáló, ugyanakkor látványos útvonalat találtak ki. S köszönöm a társaságot Kékdroidnak, Rafternek, s az éjszakai különítménynek: Vándor Csillagnak, Bubunak, Lestatnak és Botosembernek, aki Tar-kõ alatt megvárt minket. |
| | |
|
yoyo | Túra éve: 2010 | 2010.03.15 17:14:45 |
|
megnéz yoyo összes beszámolója |
Kedves túrázók!
Mivel képes beszámolót írtam a LEFAGYSZ-ról , ezért most csak egy linket szúrok ide ,ahol olvasható lesz az õrület :)
A 2010 .3. havi bejegyzésnél
www.edzesonline.hu/blog/1800/yoyo |
| | |
Szabó László Attila | Túra éve: 2010 | 2010.03.12 07:11:30 |
|
megnéz Szabó László Attila összes beszámolója |
LeFaGySz-Zemplén-48 ( 2009.02.27 )
Az elõjelek nem a legjobbak voltak. Nem az idõjárásra gondolok, februárban nem kankalinos-vadvirágos túrára indul az ember a hegyekbe. A hét elején bedurrantak a manduláim, és mindenféle kegyszeres-vegyszeres kezelés ellenére nem javultak, torokfájás, szúrás, köhögés. A háziorvosom egy rutinszerû vizsgálaton lebuktatott, mivel a jobb szememmel a táblán még a legfelsõ gereblyéket sem tudtam, hogy melyik irányba mutatnak. Nosza, irány a szemészet, ahol közlik: szürke hályog, mûtét. Láttam én hogy nem látok, de nem gondoltam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Április 20-án majd megmondják, hogy lézer, szike vagy drótkefe a megoldás. Addig vakulhatok tovább…
Ahhoz, hogy Pécsrõl eljussak Pusztafalura, idejekorán el kell indulni. IC-kel nyomulok, Dombóvártól már a kaposvári túrabarátokkal. Miskolctól egy MALERVO szerelvénnyel utazunk ( Magyarország Legretkesebb Vonata ) Sátoraljaújhelyig. Némi izgalom a késés miatt, de a helyi erõk megnyugtatnak, a buszok megvárnak bennünket. Így is történt. A buszon aztán újabb túratársak csatlakoznak, feltûnik vassalmos is, kackiás kalapjában. Egy órányi tingli-tángli és máris az Öreg Bencében vagyunk. A rendezõség kemény magja már fogadókész: J a a t, RitaB, botosember, vándorköszörûs információkat is adnak a terepviszonyokról. A lényeg: hó minden mennyiségben, sár kevés. Kint meg szakad az esõ.
A rendezõi szobában kapok egy vip-helyet, alsó ágyat választok, de nem a cserépkályha mellett. Egyre-másra érkeznek a résztvevõk, rendezõk. Nevezés, vacsora és a túracucc molyolása, aztán nyugság.
Hajnali kelés, az éjszaka érkezettek üdvözlése. Kiadós reggeli. Benyomtam egy nagy darab kolbászt. A türelmi zónás leányzó iránymutatása volt a mérvadó: „Nem baj ha vastag, csak hosszú legyen!” Megint molyolás, az elsõ körre csak minimális cuccal menjünk! Két lényeges dolog történt: Egyenletesen esett az esõ, és sokan emlegették a Tolvaj-helyet.
7 óra elõtt J a a t közli: Az idõjárási és terepviszonyok romlása miatt mindkét táv beérkezési ideje 1-1 órával kitolva. Mivel én eleve a 48-as távra neveztem ez 21 órái beérkezést jelent. Megmondtam J a a t-nak, hogy ha elõbb tudom ezt, el sem jövök, mecsoda szinvonalcsökkentés ez?? J Pontban hétkor ki lettünk rúgva az Öreg Bencébõl, azaz rajtbélyegzés és ki az esõbe-ködbe. Az indulók között Surd tûnt ki az összeférceltnek mutatkozó esõkabátjával. Bármelyik hajléktalan megirigyelhette volna. De Surd a kedvencünk és neki ilyesmi meg vagyon engedve, sõt…
Rövid ideig a falu fõutcáján mentünk. A mezõny azonnal eszement 6,5-es tempót diktált, de én ebben nem vettem részt. Aztán jobbra fel a mezõn. Finnyáskodtunk ottan, ide-oda lépegetve az olvadó, kásás hó miatt, holott ez csak egy gyenge bemutató volt a késõbbi viszontagságok elõtt. A Bába-hegyre felmenet aztán már csak hó lett, így az izgalmak alább hagytak. Hamarosan elértük az l. ellenõrzõ pontot. Nekem megjöttek a tolófájásaim, így elmentem a balkettes szülõszobába. Még láttam Bubut és Gudlukingot elmenni, meg a cifra kutyust a gazdijával. A 2.ep-nál a szokásos csattogással beért Nomád és csapata, elég jó tempóban ereszkedtek lefelé, majd köddé váltak. A határkövek mentén kolbászoltam lefelé. A lejtõ aljában értem el az elsõ patakot. Ebbõl lett még hat. Meredek, jeges-havas-sáros part, mély víz. Minden lépésre illett odafigyelni, ha nem akartam megmártózni. Ugrani is kellett, ha jót akartál. Ezen tréfás gúlagyakorlatok között csatlakozott hozzám a tiszaújvárosi Lajosom két társával. Pontosabban: utolértek…Egy darabig együtt nyomultunk, aztán leszakítottak, mint egy kabátgombot. Nekem is jutott siker, én meg a két lány ( Daniella és Dömpi ) és a vaddino alkotta csoportot értem be, ideiglenesen…
Amikor kiértünk az erdõbõl, és kerülni kezdtük a Tilalmas végén lévõ tisztást, már szemezni lehetett a Tolvaj-heggyel, amely elõttünk tornyosult, elég kihívóan. Persze elõtte még olvadó hó jutott osztályrészül, ami jócskán bokán felül ért. Erre még sosem jártam, többek között ezért is csábultam el, de nem nagyon hallottam még ennyi rosszat egy hegyrõl, mint errõl. Én azt mondanám, nem is olyan vészes. Csupán 45 fokos a lejtõ, nincs több 1010 lépésnél, én ennyit számoltam, míg felértem. Lefelé sokkal rosszabb lett volna. A botok jó szolgálatot tettek, két alkalommal így is visszacsúsztam vagy 5-5 métert, hiába kapaszkodtam, mint parasztgyerek a hagymaszárba…F.Roland itt ért utol, és jókat gúnyolódott rajtam, ahogy szerencsétlenkedtem, amikor visszacsúsztam. De ezt nem hagytam annyiban, s hamarosan csönd ülte meg a tájat. Csak nyögések-szuszogások hallatszottak. Jött vaddino a csapatával, és szép tempósan elmásztak mellettem. Fölérve a csúcsra, itt is, mint a Bába-hegyen, sajnáltam, hogy köd volt, nem lehetett a tájban gyönyörködni. A gerincen térdig-combig érõ hófúvásokon törtünk elõre, az élen lévõknek nem lehetett könnyû dolguk.
Irány lefelé, vissza az Öreg Bencéhez. Egy erdõ után réteken mentünk keresztül, víz és hólé mindenütt. Az esõ sem adta fel. Gondoltam arra is, hogy kiszállok, sõt, már a logisztikát is próbáltam összeagyalni, de némi pihenõ, egy bögre jó forró tea elhessegette ezeket a perverz gondolatokat. J a a t mondotta volt, hogy jócskán vannak még mögöttem. Kiegészítettem a cuccost, aztán hajrá!! A temetõ után, Fûzér felé menve szép látványt nyújtottak a Zempléni-hegység vonulatai – eddigre valamelyest kitisztult az idõ – és persze a vár, amely mindig lenyûgöz, bármely irányból is közelítünk hozzá. A várhegy nyergében öt-hat Szent Kristóf jött lefelé Nomád vezérletével, majdnem elmentek rossz irányba, de visszakiabáltam õket, mutatva a lemenetet. Az itteni ellenõrzõponton (is) a BTHE csapata volt Csiba Tonesz vezetésével. Hamar elhúztam a csíkot, nagyon kitett, huzatos hely volt. A Rákóczi-túrán majd fölugrunk megkoszorúzni a Sz@rrá Fagyott Pontõrök Emlékmûvét. Lefelé jókora sárban caplattam, szerencsére rövid szakasz volt. Füzérbe érve ellenálltam a csábításnak és nem mentem be a kocsmába, nyomultam tovább. Éppen delet harangoztak, és tiszteletemre még jó tíz percig egy nagyon szép harangjáték is elhangzott. A falun átfolyó patak színültig volt vízzel, épp hogy nem öntött ki.
A Toroki-erdészházig különbözõ halmazállapotú utakon mentem, sár-hó-jég-olvadó hó-avar és ezek keveréke, több helyütt bokáig vagy azon felül érve. Az a topictársunk, akinek egyik kedvenc foglalatossága, hogy különbözõ értékeléseket végezzen, nem vett részt e túrán, pedig ezt a szakaszt etapokra bontva, összehasonlításokat végezhetett volna, hogy mennyi százalék volt a sár, a falevelek, a jég, a víz, stb. aránya. Aki Joe-ra gondolt, jelenkezzen nálam, nyert egy hangszórót…:) Kiérve a mûútra konstatáltam, hogy minden eddiginél jobban esik az esõ. Zuhogott. Fölhívtam Gyõri fatert, röviden tájékoztattam. Õ a Forrás-túrák bejárásán volt és napsütést jelentett. Mielõtt méltatlankodhattam volna, a térerõ eloszlott az esõben, mint a lepkefing. Hollóházán a Rákóczi-110-en megismert büfébe tértem be. Megköszöntem még egyszer a hölgynek a nyári életmentõ gyümölcsleveket, és egy nagyon hosszú kávét rendeltem. Kint a teraszon nekiálltam falatozni: házi töpörtyû, erõs paprika, kenyér került a bendõbe, a finom kávéval. Közben három-négy fiú húzott el fölfelé, kölcsönösen jó utat kívántunk egymásnak. Már majdnem indulásra kész voltam, amikor Tibetet láttam megérkezni. Nem vett észre, láthatóan szenvedett ebben a pocsék idõben. Lefotóztam a szemben lévõ hegyoldalban lévõ temetõt, állítólag J a a t itt foglalt kedvezményesen díszsírhelyeket..:), aztán indultam Tibet után. A Pányoki-kútnál nem találtam a lyukasztógépet. Szóltam elõre Tibetnek, aki mondta, hogy feljebb van, beszélt telefonon Sanyival. Gondoltam, egy ilyen nevû vadmalacot én is ismerek. Tibetet ott értem az ellenõrzõ pontnál, de nem állt szóba az öregemberrel, azonnal továbbállt. Engedtem, hadd menjen. Vártam egy kicsit, hogy kellõ távköz legyen, ( talpam alatt sár és ingovány ) aztán indultam én is. Szurok-hegyig nagyon szép szakasz következett, de most az olvadó hó és víz nem tette kellemessé a haladást. Tibet látótávolságon belül volt. Elmentem egy nagyon büdös, gázolajszagú erdészeti gép mellett, kereszteztem a mûutat, majd következett a Szurok-hegy emelkedõje, még láttam Tibetet fölkapaszkodni. A csúcson eléggé fújt a szél, de kipakoltam és vettem még magamhoz némi táplálékot és teáztam a magammal cipelt termoszból.
Innen meredek lemenetek következtek. Szép sziklaalakzatok között vezetett az út, újra az északi zöldön voltam. Minden nagyobb határkövet „belülrõl” megrugdostam „kifelé”, ha mindenki ezt teszi, idõvel helyreáll a rend…J Azt hittem gyorsan fogok haladni, de nagyon csúszott, óvatoskodni kellett. Elég messze le lehetett látni, de senkit sem láttam, mindenki megtáltosodott és elhúzott. A lejtõkön leérve jött a nap fénypontja, a már többek által megénekelt patakátkelés. Ez nem volt tréfadolog. Én zokon vettem, hogy északra, az elcsatolt részek felé folyt, mert ha elragad, mégis csak normálisabb lenne, hogy Hollóházán kössek ki, ahol jobb esetben hosszú kávé, rosszabb esetben díszsírhely vár..:) A folyásirányban találtam egy nem túl vastag fatörzset, amit valaki ideiglenes átkelõnek tett oda. Megkockáztattam, szépen átaraszoltam rajta, a botokból nem sok látszott ki a vízbõl, a fatörzs meghajlott, a víz pedig már jócskán a bokán felett folyt. Zokni, cípõ és lábszárvédõmosás rendben, szépen átértem.
Jött a skárosi emelkedõ, vagy Nagy-Hrabó. Nem tetszett most ez a meredek emelkedõ. Még jó hogy ott voltak a határkövek, ezekre leülve pihegtem ki a fáradalmakat. Egyik-másik még langyos volt, ezek szerint mások is igénybe vették..:) Úgy számoltam, hogy 6 óra körül fölérek a Nagy-Milicre, és akkor éppen idõben le tudok jattolni J a a t-al. Még nem jártam az északi zöldön, tetszett nagyon a táj. De nem voltam megelégedve a haladási sebességgel, a skárosi felmenet nem nagyon ízlett. Úgy gondoltam, én vagyok az utolsó ember. Aztán a „valahol az É-i Zöldön” ellenõrzõpontnál hátulról hangokat hallottam. Szabolcs jött (BTHE) botosemberrel. Mint kiderült, mégis csak lett söprû, egyrészt mert Laci teljesíteni akarta a túrát, másrészt meg így nem kellett vasárnap kimenni a terepre beszedni a szalagokat. Azt is megtudtam, hogy még ketten voltak mögöttem, de egyikük sérülés miatt a Szurok-hegytõl, másikuk pedig a skárosi úttól ment vissza Hollóházára. Ettõl kezdve igyekeztem megemberelni magam a jobb haladás érdekében, ami egy jó ideig sikerült is. Jött a Drahosi-rét. Hát ez megint bokán felüli jeges hólében történõ caplatást jelentett, el is dúdoltam egy-két madrigált. Aztán jött egy patakátkelés, ugra-bugra, majd felfelé menet az erdõben a patak mentében. Nicsak, nicsak. Ki kuporog itten? Jámbor ült le egy alkalmas helyen erõt gyûjteni, s nyomatta befelé a tökmagot. Alkonyodott, visszafelé tekintve nagyon szépen vöröslött az ég alja. Botosember elkérte tõlem a gépet, s ezt is, és még néhány pillanatot õ kapott lencsevégre. Hamarosan utolértük a vaddino vezette csapatot, jórészt együtt haladtunk. Dömpike két alkalommal is mandarinosztást rendezett, ezek életmentõ falatok voltak. Két meredek felmenet már kifejezetten nem ízlett. Azért csak-csak haladtunk, botosembertõl elnézést is kértem, hogy gátolom a gyorsabb haladásban. Egy idõ után már csak ketten maradtunk, a többiek elõre lendültek. Mielõtt felértünk a Nagy-Milicre, már fél hét lehetett, Jámbor jött szembe a jó hírrel, hogy már csak 250 m. a csúcs. És lám, csak odaértem. A sátorban Krieger Pisti és Papp Zsolti tartották a frontot délután kettõtõl. Jöttek az 58-as távosok is egymás után. Köztük Remo is. Közvetlenül mellettem állt, de nem volt kommunikatív a fiú. Késõbb, lent a házban – a gyõzelem után – már mosolygott, s alig hitte a dolgot.
Botosemberrel hamarosan elindultunk lefelé, az utolsó pukli után jól haladtunk, s fokozatosan nyertük a magasságvesztést. Mi régi cimborák vagyunk, de az utóbbi években mindig csak kutyafuttában találkoztunk. Most alkalom adódott arra, hogy beszélgessünk a családról, munkáról is. A kövesút most kifejezetten jól esett a lábaimnak. De még hátra volt a feketeleves. A Bodó-réttõl lefelé megint olvadó, jeges hó, hólé. Próbáltam keresni a járható utat, de bárhová léptem, mindenhol csak bokán felül ért a trutyi. Egy idõ után már nem is törõdtem evvel, gondolom, mindenki így járt. Mielõtt még leértünk Füzérre, és amikor Tibet már bent sírdogált a célban, újabb – bár a délinél rövidebb – harangjáték jelezte az este nyolc órát, s biztatott engem a továbbhaladásra.
A faluban összeszedtünk egy tévelygõ csapatot, õk elnézték a jelzést, s próbáltak ledoktorálni Füzérbõl. A Senyánszki-rétre már nehezen mentem fel. Botosember éppen indult föl a Nagy-Milicnek. Köszöntem a hozzám való nincs mit. A ponton Jandó Gabi tartotta a frontot. ¾ 9 volt és 2 km. a cél. Na, ezt elbuktam, gondoltam. Máskor egy ujjgyakorlat lett volna lezúgni, de ezen a terepen nem kockáztattam, teljesen mindegy hogy 5 vagy 15 perccel késõbb érek be. Gabival még hülyéskedtünk egy kicsit, aztán irány lefelé. Itt is hólé, zúgó patak. Na végre, itt a falu meg a ház. 21,18-kor léptem be a házba. Vándorköszörûs, RitaB és J a a t nagy üdvrivalgással fogadtak. Azt hittem, ez nekem szól, de szerintem örültek, hogy megint megmaradt egy jelvény…:)
Cammogó már kisimult arcvonásokkal fogott velem kezet, mindjárt le is tartóztattunk egy kis szíverõsítõt. Néhány perc múlva beesett a célba Megyeri Laci is, aki régi pálinkaosztogató családból származik. Gyorsan rendezte sorait, s elõkapta üvegét, felkínálva a papramorgót. Hát persze, hogy jókat hülyéskedtünk. Kicsit kedvemet szegte, hogy már csak jéghideg víz volt a fürdéshez, de ez is várható volt. Vidáman beszélgettünk a már beérkezettekkel és szurkoltunk a még kintlévõknek, hogy épségben, minél elõbb érjenek be. Amikor 10 óra tájt aludni tértem, éppen Nomád érkezett meg, egyre erõsödõ lódobogással. Olyan fáradt voltam, hogy még vagy háromnegyed óráig néztem a plafont, nem tudtam elaludni.
Hajnalban 5-kor már a forró zuhany alatt voltam. Fél hét elõtt elköszöntünk a rendezõségtõl, lebusztunk Sátoraljaújhelyre, s a péntekihez hasonlóan régi, de nem olyan retkes vonattal mentünk a fõvárosba. Papp Gabival kellemesen elbeszélgettünk, így gyorsan telt az idõ. Rá 5 percre, hogy elköszöntünk egymástól a Keletiben, úgy elment a hangom, mint a pinty, és csak szerdán tudtam újra beszélni. Addig csak suttogás. A család viszont nagyon figyelt rám.
Ez úton is köszönöm a rendezõknek ( J a a t, botosember, RitaB, vándorköszörûs, az egész BTHE-nek ) ezt a remek túrát, a rendezést. Még megemlegetjük!! A túratársaknak köszönöm a kellemes társaságot. Minden teljesítõnek, és annak is, aki megpróbálta nagy-nagy gratula.
( Képek a szokott helyen a képtáramban, kettõs kattintással, egyenként, mert a kötsög hungarotel már több mint két hónapja „konvertál”. ) |
| | |
Tibet19 | Túra éve: 2010 | 2010.03.03 17:03:36 |
|
megnéz Tibet19 összes beszámolója |
LEFAGYSZ 58 --- > 48
Mindig akkor írok, ha meggyötör egy túra. Az ember már csak ilyen az extrém dolgok mozgatják az ihletét, szeretné megosztani, kiírni magából az élményeket.
Nehéz hét, túlóra, baleset, idõjárás elõrejelzés mind „jó elõjelek” egy amúgysem könnyûnek ígérkezõ túrához. Késve indulok, szinte utolsónak fél kilenc után. Esik rendesen, de várható volt. Az elsõ kör csak 12,6 km. … Szerpentines út fel Bábahegyre, majd a hírhedt Északi zöld következik nyaktörõ lejtõkkel és ’állva legelõ” emelkedõkkel, fûszerezve a patakok feletti kockázatos ugráskombinációkkal. Csúcspontként a végén a Tolvaj-hegy magaslik elém, rosszabb mint amilyennek hittem és könnyebben felmegyek rajta mint gondoltam. Talán erõt ad, hogy két túratársat látok és el tudom hagyni õket. Lefelé is csúszik minden, a láb néha önmaga ura és folyik a víz. Az Öreg Bencében kedves fogadtatás, de Úristen negyed tizenkettõ, valahol elszállt az idõ. Kicsit hezitálok, irreális a szintidõs teljesítés, ha nem tudok valahol az idõn hozni. Rita biztatására továbbindulok.
Pedig agyban itt szétesem, Pusztafalu szélén jövök rá, hogy túlmentem a temetõi elágazón. Nehéz elfogadni egy 5 órás Budai Trapp után hogy még a 4es átlag sincs meg, hiába fekszem a pályára. Mozaikok, töredékek, zaklatottság, elveszettség – vissza a K+ ra, kicsi fel, kicsi le, csúszás, víz, sár, fejfájás, Füzéri vár, Füzéren újra benézek egy utat és feleslegesen megmászok egy patakon túli dombot. Kétségek gyötörnek, most nagyon rossz egyedül menni, még panaszkodni sem lehet senkinek. Kattog az agy. Biztosan kell ez, tényleg megéri ez a szívatás. Nem tudom, nincs válasz, nincs magyarázat, bár „az élet célja a küzdés maga”. Nincs szörnyûbb látvány, mint amikor a fehér hóra esõ esik. Nem elég, hogy olvadással lassan tovaillan a tél, hanem a természet galádul, mint ádáz ellenség gyorsítja és folyamatosan, könyörtelenül esõvel áztatja a fehér takarót. Szedd össze magad ! Meg fogod csinálni !– talán hiszem, talán nem. Nekem ez volt az egyik legnehezebb rész, pedig ez elvileg egy könnyû szakasz… két úttévesztés, a piros nehezebb követhetõsége, Pányoki útnak olvasott kút. Nem történt semmi, nem akart eljönni az a jelzésváltás. Ezen a részen Elvis szép koncertet adott. Már az erdõben haladva feltûnt mögöttem Szla, talán Hollóházán ment be vhova. Most nem akartam beszélni, fõleg mást terhelni enerváltságommal. Az elágazó után jobb lett, furcsa, de túllendültem a mélyponton és a gondolataim arra terelõdtek, hogy közeleg a szóbeszéd szerint kegyetlen Szurokhegy, félelmetesen emelkedett elõttem, mégis a megváltást jelentette – a hódítás célját.
Telefonon figyelmeztetés érkezik, de nem hiszem, hogy az eddigieknél lehet nagyobb víz. Egyszercsak ott állok a hegy lábánál, a kisebb folyóvá duzzadt patakocska elõtt. Nézegetem a lehetõségeimet, amik a nullához konvergálnak. Út az nincs, az idõ is szûkösen mért - dönteni kell gyorsan…mielõbb. Jónak tûnik balról egy ágon át való ugrás, muszáj sikerülnie. Majdnem, elvétem. Megcsúszom, érzem, hogy süllyedek a fagyos folyamba és sodorni kezd a víz, lepereg az élet… Nem, erõs vagyok. Elkapok egy ágat és kihúzom magam a túloldalra, mint egy partra vetett hajótörött. Reggel óta kisebb megszakításokkal fáztam, de semmi ahhoz képest, amit érzek. Kegyetlen hideg, hidegebb mint farkasordító téli éjszakákon. Az olvadó nulla fokos víz olyan mintha jégbe zárnák a két lábamat, a kamáslin felülrõl befolyó jeges víz a cipõmben még jó ideig ropog minden lépésnél. Leírhatatlan módon fázom. Dühös vagyok és értetlen – miért kellett bele esnem? Józanésszel ki kéne szállni, felmelegedni egy fûtött szobában, meghagyni másoknak a kalandokat. Nem tudom megtenni, küzdeni jöttem, mint sokan mások is – a hegyekkel, önmagunkkal. Most még inkább, csakazértis :-) Menni kell és nem lesz semmi baj, remélem. Talán a csontjaimig hatoló fázás, talán a küzdeni akarás teljes mértékben gyorsabb lépésekre késztetett. Találkoztam Vaddinoval és csapatával, õk is biztattak, majd Jámborral, Lupinékkal. A baráti szavak elfeledtették a fázást, a kínokat. Valahol a zöldön pontnál utolérem S. M.-t, kicsit õt is megkóstolta az északi zöld. Annyira örülök, hogy nem kell egyedül mennem. Gyorsítok, követ. Beszélgetünk, telik az idõ és a táv. Ismerem ezt a részt magántúráról, sok kis kõ lesz még, sok lejtõ és emelkedõ. De legalább nincsen víz, csak hó és lassan a cipõben szinte felmelegszik a lábam. Közben a nap kezd lemenni, ha egyáltalán feljött ma. Mindenesetre alkonyodik, balra misztikusan hegyek vonulatai derengenek a szürkeségben, jobbra vörösen rajzolódik az ég alja, népi babona szerint másnapi szelet jövendöl. Ez a Nyerges hegy vonulata, a 700-as csúcsokat itt kezdtem begyûjteni sok évvel ezelõtt. Nagyobb határkõhöz érünk, a 21 es, az utolsó a NagyMilic elõtt. Boldogan veszem észre, hogy alig három óra alatt meglesz ez a szakasz. A csúcson pecsételünk, elõvesszük a lámpákat.
Másfél óránk van a hátralévõ útra. Folyamatosan kocogunk vagy gyorsan botladozunk. Ismert út Bodó rétig, majd Füzérig. Itt megint elvétem a kanyart jelzés hiányában, a központ és a templom megtekintése után a jó úton haladunk, a lépcsõ után a vár felé indulunk a piroson. Újabb korrigálás után végre a kéken a Senyánszki rét felé, pár perccel fél nyolc után odaérünk, még elengednének minket NagyMilic felé, de maradunk a döntésünknél, nekünk elég volt egyszer. A kék négyzeten csúszkálva, vizeken pár perccel a zárás elõtt célba érünk, ahol én is meg tudom, hogy több mint egy óránk maradt… a felemelt szintidõbõl. Jaat odaadja a csodaszép jelvényt és gratulál… Elsírom magam ok nélkül. 58ra jöttem és nem sikerült, itt ez nem feladás, csak nekem rossz lelkileg. Nem bírtam a fázást, nem akartam beteg lenni vagy egyszerûen csak gyenge voltam. VM szerint rossz lélekkel csinálom, nem sikerülhet minden … lehet, de most rossz érzés. |
| | |
Cam Mogó | Túra éve: 2010 | 2010.03.03 09:37:44 |
|
megnéz Cam Mogó összes beszámolója |
LeFaGySz 48 Zemplén
440 km autózás Czimbályval, éjfél elõtti érkezés Pusztafaluba. Az Öreg Bence udvarába már nem fér be az autó. Átevickélünk a sáron. A rajthelyként szolgáló étkezõben vidám társaság, meleg fogadtatás. Gyors nevezés, egy kis borozgatás, üres ágy keresése Jaat segítségével (fejlámpával), aztán lefekvés a cserépkályhával jól befûtött helységben.
Hajnal felé neszek, egyhangú kopogás a tetõn– esik az esõ. Finom kávé a konyhában, aztán beöltözés. A mai napra ilyen idõjárás rendeltetett, nincs mese, menni kell. Bot a kézbe, rajtpecsét, indulás.
A falu fõutcáját elhagyva rögtön ízelítõt kapunk az olvadó hóból és sárból. Bába-hegy lábáig dagonya. A mélyvízek kerülgetése eleinte azért még sikeres. Megváltás beérni az erdõbe, ahol a talaj egész jól járható. Ahogy az út emelkedik, egyre több a hó. Kilátás sajnos semmi, pedig innen lenne mit nézni. Hatosváró után még egy kis emelkedõ, és már meg is van az elsõ határkõ. Hársas-hegyrõl cipõben szánkázás lefelé a hóban. Kezdõdnek a patakátkelések. Az olvadt hótól megduzzadt patakok látványa fantasztikus élmény. Ide el kell jönni majd máskor is! Lassan kibontakozik a ködbõl a Tolvaj-hegy. Adj neki, fel! A mászás nem is olyan borzasztó, lefelé itt rosszabb lenne jönni. Fent derékszögû kanyar, és kezdõdik a hullámvasutazás a határkövek mentén. A hó néhol méteres, ahogy a szél összefújta. Nyomokba lépkedek, lesem a kilátást, ami nincs. De hamar vége ennek a szakasznak, irány a P hszögön vissza, Pusztafaluba.
Gyors pecsételés, Jaat közvéleménykutatására („Na, milyen a túra?”) tömör válasz („Nagyon helyes kis túra!”) Kis kör után indulhat a Nagy kör, Füzér felé. Eleinte a K+ reményt ad az idõjárás tekintetében, látni lehet a Sátoros hegyek vonulatát, és a völgyekbõl felszálló felhõgomolyagokat. A füzéri vár megpillantása innen is mellbevágó élmény. Kis mászás, de csak a vár aljáig, mert Jaat odarendelte a pontot, túl jegesnek találva elõzõ nap a várba felvezetõ lépcsõket. Meglepett, hogy kisgyerekes kirándulókkal is találkoztam a vár felé vezetõ úton.
Füzér után a Rákócziról ismert P jelzésen vezet az út, csak most ellenkezõ irányban. Hollóházán a bolt bezárt, pedig jó lett volna valami ennivalót venni. Pányoki-kútnál a keresztezõdés után van a pont, itt már muszáj megállni egy kis erõgyûjtõ evésre. Lélekben már a Szurok-hegyre készülõdöm. Errõl az oldalról, vagyis délrõl könnyebb a mászás, mint nyugat felõl, a határköveken. És újra a fedélzeten, az Északi Zöldön! Nagy kövek szerteszórva mindenfelé, ott hevernek talán vulkános születésük, évmilliók óta. A Szurok-hegyrõl lefelé menet egy szóval jellemezhetõ: „kalandos”. A meredek, kövekkel telehintett lejtõ aljában egy olvadt hólétõl megáradt patak, valóságos kis folyó keresztezi az utat. Egy fatörzsön egyensúlyozva sikerül átkelni rajta merülés nélkül.
Le után fel: jöhet a Nagy-Hrabo. Némi mászás után hosszú tekergés fent a határköveken. Az út jól járható, kisebb fenyvesek és nyírfák tarkítják az erdõt. Egy helyen szépen rálátni László-tanyára. Késõbb zúgó patak mellett vezet az út. Aztán ismét emelkedõk jönnek. A hó egyre vastagabb, a levegõ érezhetõen hûl. Nagy-Milic elõtt pedig elkezd havazni. Itt kis szakaszon oda-vissza kell menni, egymás után engedem el a szembõl, lendületbõl lezúgó társakat. A Milicen sátoros pontõr. Többen összegyûlünk itt, de szembõl már érkeznek a Milicet másodjára megmászók, köztük Tinca és Bálint.
Szolíd lejtõ következetik az OK-n Bodó-rétig. Alkonyodik, és nyugat felé meghasadtak a felhõk, vörösen izzik mögöttük a nap. Ennyi volt látható belõle az egész nap folyamán. Aztán egy kis aszfalt, de a László-tanya országútját nem sokáig kell koptatni. Irány a K+ jelzésen Füzér. A fejlámpa fényében egyre reménytelenebb próbálkozás kikerülni a vastag vízátfolyásokat, olvadt hólé-tavakat. Egy idõ után már nem is érdekel, bár egy-egy térdig merülésnél még mindig bosszankodom. Füzérre érve bezárul a nagy kör. Most a Várhegyet hátulról kell kerülni. A Várkút mellett elhaladva felkapaszkodom a Senyánszky-rétre. Itt dönteni kell a hosszú táv – rövid táv választásról. Az óra 7-et mutat, és bár még idõben vagyok, az agyamba már befészkelte magát a gondolat, hogy mégiscsak elég lesz a rövidebb táv. A lábam reggel óta ázott a jeges lében, és a bal térdem is fájdogál. Így hát a könnyebb utat választva leereszkedem a célba.
A túra nehézségét elsõsorban a talaj adta, az olvadó, kásás hó és a kikerülhetetlen, jeges vízátfolyások. A hólétõl megáradt, zúgó patakok látványa feledtette a vízben tocsogó lábakat. Az Északi Zöld fantasztikusan szép, sejthetõ, hogy elõbb-utóbb rákattan egy túrarendezõ, és nemcsak alkalmi túrák része lesz. Jaat és Maku remek módon megoldották az ellenõrzõpontokat, a szúróbélyegzõ használata egyszerû és nagyszerû. A készséges, mindenben segítõ rendezõk és a remek hangulat oldotta a nehézségeket. Mindent egybevetve, igazi LeFaGySz-os hangulatú, pompás túra volt. A hópelyhes jelvény gyönyörû. Köszönjük a rendezést! |
| | |
Pap Gábor | Túra éve: 2010 | 2010.03.02 17:47:20 |
|
megnéz Pap Gábor összes beszámolója |
LeFaGySz 58 Zemplén
Péntek:
Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Esõ, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hõség az emeletes ágy tetején.
Szombat:
Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sûrûszemû áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésrõl fog szólni, nem az élvezetrõl, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esõben. Jött a sofõr mosolyogva, „Az idõ nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!
Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítõ körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim (300m) utána jön 57 kilométer hûtõfürdõ. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.
Tetszenek a szúróbélyegzõs-bólyás pontok. Az adatlap egyszerû, pont a kellõ mennyiségû információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontõröket.
Lipovecen rámosolygok a határkõre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedõnek hosszú és kimerítõ, az most csak egy ártatlan lejtõ. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellõ tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipõöblítést. A határsáv egyik törésében feltûnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középsõ rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerû.
Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsõk. Egy órával késõbb zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)
Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezõny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetõen, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedõt is megfutom végig.
A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.
Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtõ is. Megint félek…
Eszkárosi átkelõ elõtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretû is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kõ a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.
Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképzõ Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az esõ is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictõl nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtõ tulajdonképp a célig.
A felsõ meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli idõt, ehhez a Senyánszki-rétrõl 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül. Nekem 9:21 lett a vége.
Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.
Kaja után maradtam az ebédlõben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezõkkel.
Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy elõny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezõtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezõtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettõt. Minden LeFaGySz más!
Köszönöm a szervezõk munkáját, és gratulálok a teljesítõknek! |
| | |
|
qvic | Túra éve: 2009 | 2009.03.09 22:58:40 |
|
megnéz qvic összes beszámolója |
A 2007-es vérszegény börzsönyi LeFaGySz után a rendezok hagytak egy kis idõt az idõjárásnak, hogy összeszedje magát. A két év várakozás nem volt hiábavaló, a 2009-es mátrai LeFaGySz megint igazi téli körülmények között került megrendezésre.
Feró is nagyon készült a túrára, egész héten a topikot leste, ami pörgött ezerrel a túra elõkészületeivel. Sõt, igazából már vagy két hete folyamatosan ez volt a téma, a rendezõk nagyon készültek a nagy napra. A sors mégis közbeszólt, egy nappal elõtte jött a hír, hogy vadászat miatt a Havas környéke le lesz zárva. A rendezõség gyorsan új útvonalat írt ki a hosszútávnak. A szint egy kicsit ritkult, de a táv így megmaradt.
Ketten autózunk le szombat hajnalban Mátrakeresztesre az Óvár sörözõhöz, ahol szép nagy hó fogad minket már a parkolóban is. A Kövecses patak befagyott jegén is fehér lepel ül, vékony csíkokban tör utat a felszínre a víz. Korán érkezünk, hogy mielõbb indulhassunk, mégis nagyon sokan vannak már a rajtban. Az elõnevezés jó ötlet volt, gyorsan végzünk is a papírmunkával, pontban 7-kor indulunk el a túrán. Elõttünk már elment pár csapat még idõ elõtt indulva.
A kezdés fergeteges. Igazi szivatós móka.. Alig teszünk meg pár száz métert, a Békás tónál máris rejtett pontot találunk az egyik fán. Sokan nem veszik észre, mert piszkosul jó helyre lett kirakva. A tavat kerülve ugyanis a jelzés egy kis kerülovel leereszkedik a hegyoldalba, majd késobb visszakanyarodik, egy jelzetlen ösvény pedig szintben rövidít. Kis kényszerpihenõ, amíg felírjuk az igazolólapokra a papíron szereplõ betût. Ez jól kezdodik, úgy tûnik, hogy meresztgethetjük a szemeinket végig majd. :)
Emelkedünk tovább, a rajtként szolgáló sörözõ névadóját, az Óvárat kell most magunk alá gyûrni. Ahogy feljebb érünk elõbukkan a nap is a távolabbi hegyek mögül és ragyogó napsütésben törjük a havat tovább. Van mit fotózni. Fentrõl megpillantjuk Ágasvár magasba csúcsosodó sziluettjét. Pazarr.
A zöld sávot elérve begyûjtjük az elso pontot igazoló számot, amit megint egy kihelyezett papírlapon találunk meg. Valószínûleg nem sok személyzettel ellátott pont lesz a túrán.
Az Ágasvári turistaháznál beérjük az elsõ csoportokat, akik között ismerosök is vannak. A két Tamás szintén nagy LeFaGySz rajongó, nem is lepõdök meg, hogy összefutunk. ;) Innen jó sokáig együtt haladunk tovább. A házban kapunk egy pecsétet, aztán indulás lefelé. A Vándor forrásnál kicsit tanakodunk, hogy merre is kéne indulni, de hamar kisakkozzuk.
A Csörgõ szurdok gyönyörû, de nagyon technikás a terep. Már a leereszkedés sem egyszerû. El is teszem a fényképezogépet a zsákba, amíg lejutok. A szurdok alján újabb szám vár a begyûjtésre. Ehhez a ponthoz elég érdekes irányokból és helyekrõl is érkeznek közben a túratársak.. van aki visszafelé jön. A szurdokban maradva haladunk a patak mentén, ágakon, fatörzseken át mászva, majd a patakon is átugrándozva érjük el a zöld sávot ismét, amin hosszú emelkedés kezdodik Fallóskút felé. Nem mély a hó, de felfelé így is megérezzük, hogy mennyit nehezít a dolgunkon. Az eleje szépen húz felfelé, tempósan haladunk. Dolgoznak az izmok keményen. Falloskúton átcaplatva a Mária kápolnánál gyûjtjük be a következõ pontot (Szent kút).
Tovább emelkedünk Mátraszentimrére, majd leereszkedünk a Narád-patak völgyébe. Ahol a patakot keresztezzük, újabb ponttal gyarapodunk. Feró közben bemutat egy leszúrt rittbergert a jégen. A völgybõl mászással küzdjük ki magunkat és a sípályák felõl érkezünk meg Mátraszentistvánra. A sielõk sem restek, már tömegével vannak kint a pályákon, ez a ragyogó napsütéses idõ ezzel a sok-sok hóval most nekik a kánaán. Mi egy kicsit jobban küzdünk sílécek híján. A pályákat nagyívben kerüljük a szalagokat követve. A falu utcáján végre beérnek minket az elsõ futók, már régóta vártuk õket... A következõ másznivaló nincs messze, a Vörös-kõ most teljesen más arcát mutatja, mint a Mátrabércen szokta. Kellemes hótakaró borítja a tájat. Újabb számot írhatunk fel a füzetbe.
Néhol, ahol a szél összehordta a havat, térdig érõ lábnyomokban lépdelünk. A sárga kereszten felmászunk Mátraszentlászló felsõ végébe, majd egy gyönyörû fenyvesben emelkedünk tovább a Piszkés tetõ felé. A hatalmas fenyõk között parányi pontnak tûnünk csak. Feróval úgy döntünk, hogy hátra hagyjuk Tamásék csapatát, és kicsit rákapcsolunk. A nyomvályú mellett egyre csak nõ a hómennyiség, vigyorogva ugráltam bele a combig érõ hóbuckákba. Na ez már döfi. Feró megjegyzi, hogy úgy tûnik nem tudok mit kezdeni a sok energiámmal, annyit ugrándozok a mélyebb hóban. Ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ez az erõ ma még elfogyhat és tartalékolni kellene... Node melyik gyerek rakja fel a polcra 27-én a karácsonyra kapott távirányítós autót azért, mert eszébe jut, hogy elõbb utóbb elromlik, ha sokat játszik vele? Most pont úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki havat kapott karácsonyra. A lendületes haladásunkat az törte meg, hogy egyszer csak jobbra fent a magas gerincen valaki nekünk kiabál, hogy van -e ott pont valahol a hegyoldalban. És hirtelen megláttuk a szalagokat, amik letérve a jó kis oldalazós ösvényrõl nyíl egyenesen mentek felfelé a hegyre. Hoppá! Lehet, hogy simán tovább mentünk volna mi is, mint a fent toporgó futók, akik tettek egy kis kitérõt. No, hát akkor másszunk, mondom, aztán a lendület két lépés után elfogy és csúszok visszafele. Bakker. A hó itt igen mély és nagyon csúszik a meredek hegyoldal. A pont félúton van, ott legalább fújunk egyet.
Kicsit videózok is, bár az nem adja olyan jól vissza a botladozásunkat. Fent már jobb a terep, hamar elérjük a kék sávot, amin elzötykölõdünk Galyáig. A legjobbkor tör rám az éhség, a kilátó meredek emelkedõjén fulladozok egy pogácsától. A parkolóból a Téli Mátráról jól ismert útvonalon indulunk tovább, de tudjuk, hogy a sárga majd elválik a kéktõl, és azon kell továbbmennünk. Azonban az elágazást mindketten rossz helyre gondoltuk, így mikor egy szembe jövõ kiránduló páros buzgón beszámol nekünk, hogy a többiek 10 méter múlva balra lezúgtak, mindketten csodálkozunk... már megint elkavartak? :) Aztán még idõben rájövünk, hogy rosszul gondoltuk a dolgot. Zúgunk mi is lefelé, majd elérjük a tényleges elágazást, ahol a sárga élesen jobbra fordul. Kocorászás közben egy lányt pillantunk meg a távolban ácsingózni az úton. Ázunk, fázunk eltévedtünk? Már megint mellélövök, Tibet fogad minket egy pecséttel a semmi közepén... és bár tényleg majd megfagy, pontosan tudja hol van és miért. Jó megint "emberes" pontot találni a sok "papíros" után. Elköszönünk és nyomulunk tovább lefelé.
Csodaszép panorámában gyönyörködhetünk több helyen, elhagyjuk a Nyesett várat, majd az Üvöltõ bérc gerincén tapossuk a havat tovább. A sárga kereszt letérõje után hamar ott is vagyunk a József Attila-forrásnál, ahol felírjuk a sokadik nullánkat a lapjainkra.
A patakvölgy gyönyörû, a Szalajka háznál egy szép nagy fahídon kelünk át rajta. Szép fenyveseken vezet át az út, de folyamatosan emelkedik, a sok hótaposás már kezd fárasztani minket. Elérjük a piros keresztet, ami folytatja a monoton emelkedést. Keményen toljuk felfelé, de érzem, hogy ez most sokat kivesz belõlem. Utólérünk egy futót, aki szemmel láthatóan teljesen elkészült. Félreáll, hogy elengedjen, de nem is indul utánunk, csak zihál egyhelyben. Nem találkozunk vele késõbb sem. A hó mély, az út alig akar fogyni, nem úgy mint az erõnk. Jó sokat mászunk felfelé, mire elérjük az aszfalt utat. Ez nagyon kemény szakasz volt. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Most kivételesen jól esik a mûút símasága. Szusszanhatunk egyet. Bagolyirtáson átcsordogálunk, majd legurulunk a Keresztesi nyeregbe. Közben Remó ér utól minket ismét, megállt valahol kocsmázni egyet. Az Ezerház tetõre mászva veszem észre, hogy mennyire nehéz itt futva is a haladás. Remó 50 méterre elõttünk futogat a hóban, de alig akar távolodni. Persze látszott, hogy belõle is sokat kivett az a hosszú emelkedõ még Bagolyirtás elõtt. A Tót-hegyesre most nem kell felmásznunk, csak alatta haladunk el, és megyünk tovább a Káva irányába. Azt viszont már el nem érjük, mivel elõtte van elterelve a túra az új útvonalra. A terelést egy újabb pont jelzi, amit elsõ nekifutásra nem találunk meg. Vadmalac és Gazdag Tomi társaságában szépen tovább megyünk egy elágazásban rossz irányban. Szerencsére lent a völgyben meglátjuk Remót, aki már a pontot elhagyva igyekszik tovább. Visszafordulunk és leereszkedünk a ponthoz. Meg is van, méghozzá pontõrrel együtt. :) Innen hosszan a szalagokat kell követnünk tovább.
Az új útvonal sajnos egy kényszermegoldás eredménye, ez érzõdik is. Valahogy nem illik a hosszú széles lapos út a túra profiljába. Itt van idõnk kicsit kipihenni magunkat útközben, több kilóméteren keresztül ilyen lagymatag a terep. Közben Rushboy tûnik fel mögöttünk, de nagyon lassan közeledik. Most Õ sem fut nagy meglepetésemre. Egyszerre érjük el az elágazást, ahol a rövid és a hosszútáv szétválik. Itt nincs pont, de vannak rendezõk, akiktõl mindenki kap egy poharat. Elõször azt hittem viccelnek, hogy csak poharat kapunk, bár igazából azt sem értettem miért. Aztán elmondták, hogy kicsit tovább kell mennünk, és a Hidegkúti turistaházban majd kapunk bele teát. Tea? Mi van itt? Az elején még úgy tûnt megint egy igazi szivatós LeFaGySz-ban lehet részünk, erre meg itt elkényeztetnek minket.. :) Hát ilyet. Sajnáltam azért, hogy a kényszerterelés így kizökkentette a túrát az extrém mivoltából, másrészrõl persze nagyon jól esett a kis feltöltõdés. A meleg házikóban nagy eszem-iszom fogadott minket. Nem is maradtunk sokáig, nehogy túlságosan is átmelegedjünk. Innen hosszú, de könnyen járható úton értük el a Nagy-parlagot, ahol Zsotyek várt minket sátorba burkolózva a harmadik titkos ponttal.
Útbaigazít minket, elindulunk a zöld négyzeten lefelé. Elõször nem tudtam honnan, de olyan ismerõs volt ez az út. Aztán rájöttem, hogy a Vadrózsáról, amin itt szembõl szoktunk jönni. Leérkezünk a Zám patak völgyébe, ahol begyûjtük az utolsó titkos pontot is.
A völgy mesébe illõen szép. Elhagyjuk a jobbról beágazó völgyet, amin a Múzsláról szoktunk érkezni a Vadrózsán. Immáron a Rédei Nagy patak völgyében küzdünk a nehéz terepen. Ez a völgy kárpótolja kicsit a Káva és a Havas kihagyását. Ez itt tökéletesen beleillik a túrába, és különösen azért örülök neki, mert ezen a szakaszon még nem jártam egyszer sem. Csak ámulunk és bámulunk, miközben próbáljuk száraz lábbal abszolválni a sok-sok patakátkelést. Egyik alkalommal egy vaskos keresztbe döntött fatönkön lehet csak átkelni a bõhozamú patakon. Óvatosan lépdelek át rajta. Feró jön, megjegyzi, hogy nem lenne jó beleesni a patakba itt, aztán, mint aki bizonyítani szeretné, hogy ez tényleg nem olyan jó móka, belecsúszik a patakba. Szentségel is rendesen, de legalább neki már nem kell nagyon izgulnia a maradék átkeléseknél... :) A völgy vége is bõven tartogat még meglepetéseket. Hatékonyan lassít a sok átmásznivaló, már-már olyan érzésünk van, hogy egyáltalán nem haladunk. Arról, hogy világosban érünk célba már régen lemondtunk, igazából már a Múzslára felérés is elég valószínûtlennek tûnt napfényben. Átmászunk egy kerítésen is, egy olyan hihetetlenül rozoga létrán, amilyen a mesében sincs. Az a vége, amin felkapaszkodunk már csak a levegõben lógott, pár szög tartotta odafentrõl az egészet. Kicsit arrébb gizgazos ferde ösvények próbáltak minket maradásra bírni, de végül átverekedtük magunkat az egészen, és elértük a János váráról meredeken ereszkedõ zöld négyzetet. Innen egy nagyon hosszú és fárasztó emelkedõ következett. Az elején meredeken, majd a jelzetlen útra áttérve enyhe de kitartó emelkedõn közelítettünk a Múzsla felé. Fura volt így egy hegyvonulattal arrébb párhuzamosan haladni a jól ismert gerinccel, amin ott magasodott mellettünk a Nagy-Koncsúr, a Nyesett bérc, és persze a távolban maga a Múzsla. A földútra nem lehetett panasz, jó hosszan ki volt járva terepjárókkal, így a nyomvályúban egész kényelmesen haladhattunk. A nap már alacsonyan járt, hamarosan lemegy, és akkor lámpázhatunk. Én már jó elõre elõ is készítem a fejlámpámat. Feró kezd kicsit bezombulni, nem is beszélgetünk már, csak rakjuk a lábainkat egymás után. Egy elágazásban elfogy az autónyom, megint kõkemény hótaposó üzemmódba váltunk. Ennek már a fele sem tréfa, nagyon meredekké válnak az utolsó kilóméterek. Lassan érkezünk meg a Kis-Cser kúthoz, ahol már kezd sötétedni ránk. Felírjuk a számot a kirakott papírról, aztán tapossuk a métereket tovább felfelé.
Próbálok egy kis lelkesedést önteni a társamba, de Feró már csak a kilégzés, belégzés, lépés elõre feladatokkal van elfoglalva.. Pedig már tényleg látom a gerincet elõttünk, nem hallucinálok. Ugye nem? És tényleg meglátjuk a piros jelzést is a fákon. Megvagyunk. Megállás nélkül törjük a havat tovább a csúcs irányába. Egy frászt vagyunk meg. Innen a maradék táv még porrá zúzza a biztonságban hitt tartalékokat. Végül mégis sikerül lámpa nélkül odaérni. A ponton két pontõr is vár ránk. Kapunk egy csokit, amit be is nyomok gyorsan. Aztán viszont nyomás lefelé, mert itt mocsok hideg van.
Durva mi van itt fent a tetõn. Hol semmi hó, ahonnan épp lefújt mindent az erõs szél, hol meg méteres lábnyomokban botladozunk elõre. Innen még vannak szép kis kaptatók felfelé is, pár csúcson még át kell hullámvasutaznunk. Rendesen elfáradtunk, tévelygünk elõre a szürkületben. A 3. csúcson már bekapcsolom a lámpát is. A hó remekül visszaveri a fényt, így jól lehet haladni. Végre lefelé megyünk. A távolban es lámpa fényét vesszük észre elõttünk megy valaki. Leérünk mi is a Nyikom nyeregbe, ahol elõször rossz úton indulunk tovább, de hamar korrigálunk. A Vörös-kõ bércrõl egy rövidtávos lámpája vágja az utat lefelé, de lemarad, ahogy becsatlakozik mögénk. Ferónak már fáj a térde, nem esik jól neki a lefelé menet, de ennek ellenére nyomja ahogy bírja. Pár rövidtávos kollegát megelõzünk útközben, aztán, mikor eltávolodok mindenkitõl olyan hihetetlen jó érzés tölt el, hogy magam is meglepõdök. Hihetetlenül hangulatos ez az út lefelé a hatalmas fenyõkkel a havas úttal a lámpa fényében. Teljes a csend, egészen varázslatos így kocogni lefelé a Múzsláról. Ebben persze benne van a túra nehézsége, és a cél közelsége miatti felszabadult érzés is. Csorgunk lefelé, néha bevárom Ferót, amíg felzárkózik, aztán már látjuk is Keresztes fényeit. Leereszkedünk a patakvölgybe, majd átkelünk rajta, és már ott is vagyunk a sörözõ elõtt. Megcsináltuk. 11:56 perc kellett hozzá, kemény volt. Amilyennek lennie kellett...
A célban fogadjuk a gratulációkat, és viszonozzuk azt a már bentlévõknek. A jelvény amit kapunk nagyon igényes lett. Kis várakozás után megkapjuk a rajtban megrendelt babgulyást, amiért megérte várakozni, fennségesen finom volt. Nem idõzünk sokat a célban, mert érkeznek sorra az emberek és nincs sok ülõhely. Megköszönjük a rendezõknek a túrát, és indulunk hazafelé.
Végre ismét egy teljes értékû LeFaGySz-ot kaptunk, aminek nagyon örültem. Feró sem csalódott a túrában, nagyon tetszett mindkettõnknek! Azért kíváncsi lettem volna az eredeti útvonal mennyit vett volna még ki belõlünk, de így is nagyon keményre sikeredett. És ez így van rendjén. Aki ott volt az egy örök élményt vihetett haza magával a Mátrából. Köszönjük!
Képek:
http://picasaweb.google.com/qvic78/LeFaGySz57Matra#
Videó:
http://www.youtube.com/watch?v=wcnHeDF1Uh0
|
| | |
csiba | Túra éve: 2009 | 2009.02.27 14:17:40 |
|
megnéz csiba összes beszámolója |
LeFaGySz 2009 – Mátra
Ha jól emlékszem, akkor még tavaly a Börzsönyi vulkántúra céljában jutottam hozzá egy írólap méretû papírhoz, amin ennek a túrának az információi szerepeltek. Rögtön felcsillant a szemem, és tudtam, ezt nem szabad kihagynom. Mátrában még úgysem voltam teljesítménytúra keretében, meg amúgy sem sokszor jártam ott, így ez egy kiváló alkalomnak kínálkozott. Szerencsére sikerült megoldanunk a fuvart is, így nem sok gondunk akadt. Egyetlen gyenge láncszem az csakis én lehetek a gépezetben.
Fél hét elõtt begurulunk a rajtban Karesszal együtt. Ketten maradtunk erre a nemes napra. A hóréteg vastagsága is tökéletes, bár ott sokszor szentségeltem és szenvedtem emiatt. Így utólag minden sokkal, de sokkal szebb. A rajtnál összefutok egy – két ismerõs arccal, köztük ott van Zsotyek is, aki ismét a rendezõi – pontõri oldalon dolgozik. Sajnos a túrának vadászat miatt változtatni kellett az útvonalán, és emiatt két szép kis pukli (Káva és Havas) kimaradt a távból. A rendezõi gárda felkészültségét és gyorsaságát mi sem mutatta jobban, hogy kb fél nappal ezen információ kiderülése után a rajtban már az új útvonal szerinti itinereket adják az indulóknak. Benevezünk, majd rákészülünk a rajtra. Szerencsére a vendéglõ nyitva van, így a 7-ig még hátralévõ szûk fél órára bemegyünk melegedni. Ott mégis barátságosabb valamivel. Mondjuk kijönni is rosszabb.
Hetet ütött már az óra, így pontban 07:00:31-kor nekivágunk a távnak. Az elsõk között vagyunk, így nekünk jut az a megtisztelõ feladat, hogy kitapossuk az utat a valamivel késõbb indulók számára. Az elsõ kis titkos pontot majdnem sikerül is benéznünk, szerencsére szólnak, hogy ott van. Innentõl kezdve a ZO-ön toljuk felfelé, mint a vonat egy jó 10-es csapatban. Elõl szépen tapossák az utat, mi meg egyengetjük kicsivel hátrébb. De így sem egyszerû a terep. Nagyon nehéz, és sokszor idegesítõ, hogy az embernek össze - vissza csúszkál a lába. Egy dolog van, ami kárpótol mindenért, és az a csodás idõ és maga a gyönyörû természet. Lenyûgözõ a Mátra. Néhol kis tisztásokon kelünk át, ahonnan a kilátásban is gyönyörködhetünk. Nemsokára elérünk a Z jelzésig, ahonnan már csak egy pár lépés az Ágasvári th. Karesz berohan pecsételni a „vonat” elején, majd zúzunk lefelé. Itt kicsit ellépünk a csapattól, és most már mi vagyunk azok, akik elõl taposnak. Legalább is a nyomokból arra következtetünk, hogy nincsen senki elõttünk. Lefelé a Vándor forráshoz két õz átszökken elõttem, majd eltûnnek. Hamarosan a forrásnál járunk, és majdnem a rossz irányba megyünk tovább. Szerencsére az itinert olvassuk, és ott az áll, hogy irány a szurdok. A fehér szalagokat is nagy nehezen megleljük, és tényleg megyünk le a Csörgõ szurdokba. Hmm, hát hogy is mondjam, kb életveszélyes volt Seggen csúszás, majdnem a patakban landolás, de leértünk. Amennyire rövid volt a leereszkedés, olyan nehéz. Meg is van az újabb szám, majd toljuk tovább a patakban, kidõlt fákon keresztül.
Z jelzésen balra vesszük az irányt, és emelkedünk ismét. Nekem nagyon nem tetszik. Karesztól le is maradok, de azért még látótávolságon belül van. Falloskút határában egy Kraz méretû autó beterít minket a kipufogó füstjével. Kb 50m-ig nem muszáj levegõt venni. A terep itt legalább már jobb, kemény havas úton folytatódik utunk. Szentkút elõtt óriási a bazársor, de még az összes zárva van. Megvan az újabb pecsét. Innen jön a lejtõ, nagy örömömre. Lefelé annyira nem rossz a nagy hó. Bár Karesz itt is nagyobb tempót diktál, és csak Mátraszentimrén fogom be ismét. A faluban megint együtt toljuk, két öreg nénivel is beszélünk egy keveset, majd leereszkedünk a patakhoz. Az elsõ két futó itt hagy le minket, innentõl veszítjük el ideiglenes elsõ (?) helyünket. Õk félelmetes tempót diktálnak, még fölfelé is kocognak. Szokásos módon én ismét igen csak belassulok az emelkedõn, újabb gyors emberek hagynak le, és egyedül megyek megint. Karesz megvár fent a csúcson, és hamarosan a felvonó hangját is hallani. Már síelnek jó páran a pályán, mi meg óvatosan megpróbálunk lejutni a néhol combig érõ hóban a pálya szélén. Ez is egy rövid szakasz, de gyötrelmes. Kezdem magam igen szarul érezni, de szerencsére egy ideig megint „normálisabb” úton haladunk. Majd temetõ után balra fel, Vörös-kõ kilátó felé. Fent a kilátónál újabb futó hagy le minket. Karesz jóvoltából megismerem személyesen is. Aztán jön egy kis kavarás, és jobbra lezúgunk az S jelzésen. Szerencsére azért hamar észrevesszük a rossz irányt, és nem sokat kell visszamászni, de épp eleget.
Majd ezután jön a szokásos forgatókönyv. Karesz ellép, én szenvedek, de nagyon. Az S jelzésen szinte mindig arra gondolok, hogy én kiszállok Galyatetõn. Így nem fogom bírni. Folyamatosan hagynak le, ráadásul sikerül benézni a szalagos elágazást is. Tovább is mentünk, valahova a régi K jelzésre jutottunk ki, de nekem mindegy volt. Papírom Karesznál volt, így csak bíztam abban, hogy õ nem kavart el, és megvan neki a pont. Galyatetõn fent vagyok 11:15-re. Itt kell egy kis hosszabb pihenõ. Bevonszolom magam egy kocsma szerûségbe, ahol feltankolok, és pihenek egy jó 15 percet. Feladni nem lehet, menni kell tovább. A kis pihenõ egészen helyre hoz, meg azzal nyugtatom magam, hogy a túra nehezén már túl vagyunk, legalább is ha a szint és a megtett út arányát nézzük. Így nincs mese, menni kell tovább. Robogok lefelé pár ember mellé csapódva. A következõ titkos ponton megkapom a papíromat is, szerencsére Karesz leadta a pontõrnek. Lefelé egész kellemes az út. Szinte új erõre kaptam a Galyatetõn eltöltött pihenõ után. József Attila forrásnál megvan az újabb pont, itt betolok egy pezsgõ tablettát, hátha jelent valamit. Valamit talán igen, de fölfelé ismét csak lemaradok a csapattól, de azért nagyjából látótávolságon belül tartom magam. P+ egész tûrhetõen megy, magam is meglepõdök rajta. Aztán Bagolyirtásra vezetõ út elõtt, kb jó 20m-rel bent a turistajelzésen áll egy autó. Azt hittem messzirõl, hogy ez is valami titkos pont lesz. Aztán ahogy közeledtem látom, hogy másról van itt szó. A kocsit ki kéne tolni az útra. Bátor egy ember, aki ilyen autóval ilyen terepre bemerészkedik, gondolom magamban. Még szerencséje is van, hogy épp erre jártunk. Aztán késõbb megtudtam, hogy Jaat volt az. Így már érthetõ a bátorsága Jó 10 percbe beletelik, mire kb 10-en visszatoljuk az autót az útra. Valaki meg is jegyzi a társaságból, hogy legalább most átmozgattunk más izmainkat is. Milyen igaza van.
Az aszfalton robogunk megint. Jól lehet haladni, és végre nem csúszik össze – vissza az embernek a lába. Bagyolyirtás után még mindig ott csúfolkodik a nagy irtás bal oldalt, bár végül is lehet, hogy ezért irtás a neve. Lefelé zúgunk a Kaszab rétig, de itt nekem picit pihenni kell, így lemaradok. Egyedül kezdek fölfelé mászni a Z+-on csodálatos fenyvesben. Szinte mesél az erdõ. A terep viszonylag kellemes, bár a hó itt is sokat nehezít rajta. De ahogy elnéztem egy – két helyen, csak örülhettünk, hogy hó van, mert alatta néhol látszott, hogy tükör jég. Tóthegyesnél azt hittem, hogy durvább lesz a Zh, de szerencsére tévedtem. Lényegében lejtett. Ezután egy kis négyzet majd plusz és máris Závoznál járunk. A Káva hívogat, de nem lehet arra menni. Mondjuk elgondolkoztam volna rajta biztos, hogy menjek e tovább, ha lehetett volna. Így egyelõre még nem kell választani. A pontõrre eldumálok egy jó 10 percet, közben kicsit regenerálódom. Majd irány Hideg – kút. Kellemes az út nagyon, de itt is 3* meg kell állnom pihenni, kicsit kivagyok. A következõ pontnál, ami már tényleg az elágazás lesz, meglepetés ér. Karesz ott csücsül a pontõrökkel. Begörcsölt. Tanakodunk egy kicsit, hogy mi legyen. Menne tovább a rövidebb távon, de jönne a hosszún is. Én már tudom, hogy innen csak a hosszú lesz nekem. Felajánlom neki a botomat a hátralévõ kilométerekre, és bíztatom azzal, hogy már csak egy durva emelkedõ lesz, fel a Muzslára. Szerencsére nem kell egyedül folytatnom, jön velem. Lecsusszanunk a turistaházig, ahol meglepetésünkre meleg tea és zsíros kenyér fogad. Tényleg spártai az ellátás Nagyon jól esett, fõleg a meleg miatt is. Itt eltöltünk egy jó 15 percet, teából töltünk eleget a hátralévõ szakaszra, majd nekivágunk.
Nagyparlagig szerencsére gyorsan lehet haladni. A Muzsla is olykor feltûnik a távolban, mutatván magát. Ott Zsotyektól megkapjuk a következõ titkos pontos pecsétet, majd éles jobbkanyarral tovább. Etetõnél megvan a következõ pont, majd a fejlámpákat is elõvesszük, hogy ne a patakmederben kelljen vele küszködni. Elindulunk lefelé egyelõre még lámpa nélkül. Izgalmas ez a rész is, a létrának nem nevezhetõ létrákkal, a jó pár patakátkeléssel, a patak mellett haladó, szinte teljesen leszakadt útvonallal, a néhol dzsungelharccá fajuló elõrehaladással. De szerencsére egyben átjutunk rajta. És világítanak a távoli fák. Micsoda jó ötlet. Elsõ alkalom, hogy egy éjszakába nyúló túrán ilyen szalagokkal találkozok.
Mászunk fölfelé, jön a Muzsla. Szerencsére egy idõ után, ahol letérünk a Z-rõl, sokkal jobb minõségû lesz az út egészen a Kis-Cser kútig. És nem is emelkedik annyira. Meglepõ, de nem panaszkodom. Közben a hó is elkezd esni. A kútnál utolérünk egy újabb társaságot. Mi itt kicsit rápihenünk a következõ szakaszra. Innentõl durvul a terep. Néhol rendes kezes – lábas mászás fölfelé az egyre nagyobb hóban. Fent a gerincen olykor még combközépig is ér a hó, de a Muzsla csak nem akar jönni. Azt hittem közelebb lesz, de végül is megérkeztünk. A pontõröktõl megkapjuk a következõ számot és mellé két cukorkát is. Melegedünk egy ideig a tûz mellett, majd nekivágunk az utolsó 5-6km-nek. Lefelé még egy – két puklin át kell mászni, de a Nyikom – nyeregtõl már tényleg csak zúzás van. A hó is egyre jobban esik, néha alig látok valamit a lámpám fényében. Egy saras rész megviccel, térdre vágódom, de ez már belefér. Hamarosan feltûnnek Mátrakeresztes fényei, aminek igazán nagyon örülök. Egy utolsó patakátkelés a praktikus raklapból lerakott „fahídon”. Itt még csinálok egy fényképet két másik túrázóról, remélem jó lett. Majd benyitok a célba. És igen, vége, megcsináltam! Galyatetõ elõtt nem gondoltam volna, hogy itt leszek 20:55-re. Megkapom a nagyon szép jelvényt és oklevelet a rendezõktõl, egy meleg kézfogás és keresünk két helyet egy asztalnál. Innentõl pihenés és sörök. Szerencsére a fuvar is meglesz hazafelé, így minden tökéletes.
Mit is mondhatnék errõl a túráról… félelmetes volt. Azt hiszem, erre mindig emlékezni fogok. A rendezõi gárda nagyot alakított, csodás útvonalon kalauzolt bennünket végig, még így is, hogy kicsit változtatni kellett az eredetin. A táj gyönyörû volt, és így utólag már azt mondom, hogy ekkora hó bizony kellet. Szóval minden elismerésem! Gratulálok a nagyot küzdõknek!
Adatok (GPSMap 60CSx):
-táv: 58,21 km
-szint: 2500 m
|
| | |
Cam Mogó | Túra éve: 2009 | 2009.02.24 20:14:44 |
|
megnéz Cam Mogó összes beszámolója |
Lefagysz Mátra 57
(Mély hóba taposott keskeny ösvényen araszolok elõre. A lábam minduntalan kicsúszik a valamerre. Egyensúlyomat vesztem, és emiatt idõnként oldalt ugrok, bele a mély hóba. Pedig a két bot sokat segít. Távolról kuvik szól, már régóta ismétli ugyanazt. Szakadó hóesés vesz körül. A fejlámpa fényében úgy szikráznak a hópelyhek a szemem elõtt, mint a csillagszóró szikrái. Muzsla-gerinc, úgy este 8-9 óra tájékán… Álmodom vagy ébren vagyok? Mert elég valószínûtlen ez az egész… Hogyan is kezdõdött?)
Olyan izgalommal vártam ezt a túrát, mint a gyerekek a karácsonyt. Ugyanakkor féltem is kicsit tõle: mi lesz, ha esõbe, olvadásba, dagonyázásba fullad? Szorgalmasan olvasgattam Jaat mester beírásait, végigkövettem a térképen az útvonalat, hogy fejben meglegyen. A túra elõestéjén felhívott, hogy aznap (pénteken) közölték vele: a Káva-Fajzatpuszta-Havas területen vadászat lesz. Ezért nem lehet a hosszú táv (már kiszalagozott, kihelyezett kódokkal ellátott) útvonalán menni, új útvonalat kellett kitalálni, új igazolófüzeteket kellett nyomtatni. Mindezt annak ellenére, hogy az erdészettel már hónapokkal elõtte egyeztetve és engedélyeztetve volt az útvonal… El tudom képzelni elkeseredését, mit érezhetett, mint elsõbálas rendezõ.
Aztán eljött a szombat hajnal. A mobil ½ 3-kor ébreszt, egy óra múlva négyen ülünk autóba. Szerettem volna idõben, még 7 elõtt a rajtba érni. Mátrakeresztesen, az Óvár sörözõ elõtti parkolóban van még bõven hely. Ízlelgetem a levegõt, az idõt. Kellemesen csípõs hideg a reggel, sok hó van már lent is, és olvadásnak semmi nyoma! Ezt szeretem, mert bár a porhóban is nehéz menni, még mindig jobb, mint a latyak vagy a sár.
A rajtban a rendezõk és az indulók közt egyaránt sok ismerõssel találkozom. Elõnevezettként az 5-ös rajtszámot kaptam. Némi nekikészülõdés és beszélgetés után ¼ 8-kor nekivágok az Óvár mászásának. Ágasvárig még sok ember halad egymás után libasorban, utána aztán széthúzódik az indulók kígyója. A Csörgõ-szurdokba egy igen meredek leszakadáson kell lejutni. Mindenki kapaszkodik, amibe csak bír. Lent a patak nagy része befagyva, a szurdokba a nap sem tud besütni. Kidõlt fákon kell keresztülmászni. majd megkezdõdik a hosszú emelkedõ Fallóskút felé. Utolérem Kékdroidot, Kerek Repkényt és Gethe Lacit, egy darabig együtt megyünk, váltunk néhány szót. Szentkúton végigbaktatok a kihalt bazársoron, majd felírom a kihelyezett kódot, és irány Mátraszentimre.
Szánkókkal felszerelt, hótaposóban caplató gyerekek meg a szüleik mellett hagyom el a falut, hogy leereszkedjek a Narád patak völgyébe, a következõ ponthoz. Az elveszített szintet persze vissza is kell mászni Mátraszentistvánig. Itt a sípályán népes tömeg, mûködnek a sífelvonók, és mivel az út éppen középen keresztezi a sípályát, kerülõ szalagozáson kell kolbászolni a sípálya körül. A falut a temetõnél elhagyva egykettõre Vörös-kõre érek. Viszont az ezt követõ szakasz irdatlan hosszúnak tûnik! A S+ jelzés elõbb nagy kacskaringókat ír le a fák közt, majd a sárga sávon egy hosszú egyenes emelkedõ következik. Egyedül baktatok az úton, és hiába a keskeny letaposott ösvény, az egyre vastagodó hóban minden lépésért meg kell küzdeni. Egy helyen megszûnnek a nyomok, hirtelen irányváltással meredeken felfelé vezetnek. Felnézek, és meglátom a meredek hegyoldal közepe táján a fára kihelyezett A4-es papírt a kóddal. Ó, hogy az a… Igencsak megizzadok, mire felérek a kék-piros sávra. Galyatetõn kirándulók csapatai, az északi sípályán szánkóverseny gyerekeknek. A kilátó tövében számítok mozgó pontra, de tévedek. A büfében Vándorköszörûs és Lutak hív az asztalukhoz. Iszom egy forralt bort, ami érzem, hogy azonnal vérré válik bennem. Megtoldom egy kávéval – ennyi jótól már akár sprintelhetnék is. Vándorköszörûs megkínál egy rúd szárított gyümölccsel, ami nagyon ízlik.
Galyatetõrõl egyszerre indulok Lutakkal, aki igencsak szaporázza a lépést. Az Õszi Mátráról ismert úton lezúgunk a lejtõn. Egy helyen „beszélõ mozgó pont” szólít meg, aki nem más, mint az egy helyben vacogó Tibet. Colával kínál minket, amit el is fogadunk, nagyon jólesik. A sárga sáv keresztezi az országutat, majd az irtásos részen elénk tárul a Mátra téli panorámája. Az erdészeti úton utolér Bubu, majd a József Attila forrásnál Joeyline. Iszunk a forrásból, és én elõresietek, kihasználva a maradék lejtõt, mert utána megint mászás jön, ami nem az erõsségem. A P+ három hete már megjárt hosszú emelkedõje vezet föl az országútra. Jólesik végre szilárd úton menni, bár meglepõen erõs a gépjármû forgalom. Bagolyirtás után gyönyörû a kilátás, a Tót-hegyesével a közepén. Az országutat elhagyva nemsokára Kaszab-rétre érek. Innen kell felkapaszkodni a Tót- hegyese oldalába. Útközben azt latolgatom magamban, hogy vajon sikerül-e este 11-ig beérni? A zöld hsz elágazása után arra számítok, hogy még mennyit kell mászni felfelé a csúcsig, ehelyett egy kellemes lejtõ következik, majd a zöld négyzet egy letaposott szekérútra ér. Egy darabig együtt megyek Csóványossal és családjával, akikkel idáig is kerülgettük egymást. Az eredetileg tervezett 47 / 57-es elágazásnál nemcsak a kihelyezett kód vár, hanem eligazítást is kapunk a pontõrtõl. Egy széles, letaposott erdészeti út vezet tovább, amin jól lehet haladni, és sikerül behozni valamennyit a korábbi hótaposás során elveszett idõbõl.
A Hidegkúti nyeregben tûz mellett tanyázó pontõröket találok. Itt kell választani a rövidebb táv („már csak 6 km, vár a jó meleg és a szép lányok”) vagy a hosszú táv („16 km, sötétben és hidegben, kisértetekkel és Muzslával”) között. Nagy a csábítás, de az utóbbi mellett döntök – eredetileg is így terveztem. A turistaházban, ami párszáz méterre van, jó meleg fogad. Forró teát kapok, amit flakonba töltök, és elõkészítem a fejlámpámat, no meg a lelkemet.
Hárman indulunk Nagyparlag felé. Már sötétedik, de a hóban kitaposott ösvény még jól látható, könnyû követni. Nagyparlagon az elágazásban észre sem veszem a sátrat, amibõl egy hang szól ki: „mozgó pont”. (Mint utólag megtudtam: a hang Zsotyekhez tartozott). Ez kellemes meglepetés számomra, mert a sárga sávnak erre a szakaszára több idõt számítottam. Azután a zöld négyzeten haladva már bekapcsolom a lámpát. Elérjük a Z sáv ellenörzõpontját, ahol az út éles töréssel lekanyarodik a Zám patak völgyébe. Számos patakátkelés és létrás mászás teszi „élménydússá” az utat a patak mellett. Néhány meredek leszakadás az út szélén egészen nyaktörõnek tûnik a sötétben, és bújócskázni is lehet, ha a sapkát (fejlámpástól) nem kívánom otthagyni. De a hóba taposott ösvényt könnyû követni – hála az elõttem járóknak. János vára ott lehet, ahol az ösvény elhagyja a patakot és emelkedni kezd. Egyre több fára tekert fényvisszaverõ csíkkal találkozom, ami nagy biztonságot jelent, mert már egészen távolról is szinte világítanak. A zöldrõl való letérés is kiválóan van jelezve. Elõbb egy hosszú, lassan emelkedõ szekérúton haladunk társammal, aki a Hidegkúti th óta tart velem. Közben elkezd szállingózni a hó. Kis-Cser-kút elõtt azután elkezdõdik a kemény mászás a jó 30-40 cm-es hóban. A ponton utolérjük a Beugró Lány – Vaddino párost, akik épp akkor indulnak tovább. Már csak 900 m van a gerincigig, de szintben még 170 m, hómélységben pedig kb 40-50 cm. Felérve a gerincre arra számítok, hogy mindjárt itt a csúcs, de tévedtem, még jócskán kell menni addig.
A Muzsla csúcsán a sürû hóesésben pattogó tûz és kedves pontõrök fogadnak. Cukorkával és jó szóval kínálnak. Csak egy percre állunk meg, és már indulunk is lefelé. A meredekebb lejtõkön muszáj futni, belegázolva a jó félméteres hóba. A két bot igencsak hasznosnak bizonyul! A hóesés egyre sürûsödik. A fejlámpa fényében villódznak a hópelyhek a szemem elõtt. Hiába jártam már erre többször, igaz visszafelé, most mégis nagyon hosszúnak tûnik az Ólom-tetõ, Nyikom-nyereg és az azt követõ út. Már egészen hóembernek érzem magam, mikor az utolsó kanyar után átkelünk a patakon, és beérünk a célba. Még nincs ½ 10 sem, úgy látszik, sikerült a végén begyorsítani. A sörözõbe benyitva kellemes meleg és népes társaság fogad. Átveszem Jaat-tól a díjazást, RitaB-tõl veszek Bibliát, és Zsotyekkel is váltok néhány szót. A jelvény szerintem a legszebb, amit idáig kaptam: hatszögletû, világos kék alapon egy nagy fehér hópehely.
Köszönet a rendezésért, a sok belefektetett munkáért, az izgulásért, a bejárásért, a szalagozásért, az újranyomtatott itinerekért, a biztatásért. És köszönet a lebonyolításban segédkezõ társaknak is. A LeFaGySz rendezése jó kezekbe került. Nagyszerû túra volt!
|
| | |
kekdroid | Túra éve: 2009 | 2009.02.23 18:31:49 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
LeFaGySz 47 - Mátra
Hatvan, vasútállomás: Kerek repkénnyel elhagyjuk a mérsékelten fûtött hajnali vonatot, nélkülünk szeli tovább a kilométereket Budapest felé. Gethe úrral rövid konzultációt tartok, hogy befér-e egy Animanó42 még a kocsiba, de aztán nevezett személy leteszi a telefont és mondja, hogy már van neki fuvarja. :) Megérkezik Gethe, mellette Németh Ibolya, és már suhanunk is Mátrakeresztes felé. Útközben néhány tankcsapda és két négysávos szakasz a 21-es fõúton.
Mátrakeresztes, Óvár Sörözõ: rajthely, hatalmas tömeg, Gethe mellett parkol b_feri és sz_zsu és itt van rengeteg rég és nem oly rég látott kedves ismerõs. Vagdalthús és Zsotyek rajtoltatnak, RitaB adja a pecsétet a papírra. Az itiner egyszerû, de nagyszerû, nincs rajta fölösleges sallang: térképvázlat, világosan bejelölt útvonallal, valamint a pontok vonatkozó adataival. Ennyi elég is. Gethe megszólal: "Akkor kiránduljunk!" és elindulunk kirándulni, a fõrendezõ jókívánságaival. :)
Óvár, emelkedõ: kicsit havas, kicsit karcos, de még nagy a lendület. Még nagyjából a faluban titkos pontra lelünk, a piros sáv szigorú követésére int a trükkös elhelyezéssel. Felfelé az út egyszerûen gyönyörû, egynyomos ösvény oldalazik a hegyen, alattunk meredek lefelé, elõttünk meredek fölfelé, jobbra a felkelõ Nap sugarai növelik az entrópiát. A vár kódjának elérésétõl aztán csökken a dõlésszög és növekszik a hómennyiség, egészen az ellenõrzõpontig, ahol másik tollat kell keresnem, mert az egyik elbújt a kabátom bélésében.
Ágasvár, turistaház: a bácsi egyénileg bélyegez nekünk, odakint macskák néznek szúrós szemmel. Lehet, hogy õket is J a a t szervezte be? Érkezik Lutak, majd Vándorköszörûs és Sir Dan. Amíg némi vízzel pótoljuk az elsõ emelkedõn vesztett folyadékot, egy úriember mellettünk gyújt rá, ez okoz némi diszharmóniát. Megoldjuk gyors továbbhaladással.
Csörgõ-szurdok, meredek lejtõ: nyikorognak a fékberendezések, ahogy igyekszem nem rázuhanni senkire a meredek parton. Eddig melege volt a kezemnek az emelkedõkön, most a kesztyû levétele után hirtelen nagyon hidege lett. Kerek repkénynek könnyû, pillanatok alatt leügyeskedi magát és kompromittáló fotókat lõdöz a mezõnyrõl. Itt ér utol elõször Cam Mogó, emlékeztet egy másik túrára, valamikor a nyáron. Nem is tudom, mirõl beszélhet. :)
Fallóskút elõtti emelkedõ: a völgy túloldalán fakitermelõ jellegû traktor próbálja elvonni a figyelmet a hóborította, masszívan emelkedõ útról. Gethe szerint azzal dózerolja bele J a a t a hóba a kispistázókat.
Fallóskút: Tinca utolér minket, aztán el is tûnik valahol elõttünk, mert most éppen nem siet annyira. Hûha. A kegytemplom a Szent-kútnál kissé kiábrándító és nem csak a hosszú sornyi kegytárgyárus pavilon miatt. Aztán minden újra nyugodt, csak az erdõ van és a hó és a Mátra hosszan elnyújtózó emelkedõi.
Mátraszentimre: a falu határában kiállunk egy futó elõl, közelebbrõl megnézve Vajonmerrét üdvözölhetjük. Itt még aránylag vidámak vagyunk, innen lefelé vezet az út a Narád-patak völgyébe, jókat derülünk az itiner szövegezésén, melyet Gethe tolmácsolásában hallgathatunk. A felfelén aztán elvész a móka, próbálom visszatartani a kizuhanó tüdõmet.
Mátraszentistván, sípálya: Hevér Éva megüzeni, hogy kiszáll majd Galyatetõn. Ezek szerint még kinézi belõlünk, hogy utolérjük Bubut? Megtisztel. :)
Valahol a Vörös-kõ és Galyatetõ között: Elvis hangolja a gitárt, általában jó kedélyûnek és lelkes beszélgetõnek megismert társaságunk mély kussban kaptat az állandóan emelkedõ úton. Alapvetõen nem élvezem, hogy a bakancs tapadási súrlódási együtthatója körülbelül az elméletileg lehetséges minimum környékén jár. Azért, észak felé fantasztikus a völgy és a kopár fák között is élvezhetnénk némi kilátást.
Sárga sávról szalagozásra való letérés: nem, nem, nem akarok felmenni. Pedig ott van az ellenõrzõpont. Mondjuk, jobb ez a hirtelen arconcsapós emelkedõ, mint a sunyin elnyújtott.
Galyatetõ, kilátó után a lépcsõn lefelé: egy napszemüveges férfiú megszólal: "Hajrá, Gethe!" Asciimo az és becses családja, azon gondolkodom, hogy a kényelmes babakocsiban fekvõ kisgyermekével gondolkodás nélkül helyet cserélnék. :)
Galyatetõ, utolsó érintkezés a civilizációval: találkozunk Budai-H.G.-val, Gudlukinggal, Joeyline-nal és még sok sporttárssal. Betolunk egy-egy tányér levest Repkénnyel, Gethe hamburgert és palacsintát választ. Muszáj valamivel helyreállítani megtépázott lelkesedésünket, most tartunk a táv harmadánál. Öt óra elteltével. Lefelé megújult erõvel és vidámsággal zúzunk, egy kanyarban Tibet õrzi a titkos pontot, valamint némi kólát, amivel megkínál. Köszönöm megint!
Nyesettvár elõtti rész: Gethe mutatja, hogy ott van a Várak a Mátrában mozgalomhoz a kód. Majd legközelebb.
Szalajkaház: most elhagyjuk a völgyet, ahol a patak különleges jégpáncélt növesztett. Irány a Téli Mátráról ismerõs szakasz, megint felfelé. Olyannyira fel kell menni, hogy az már fájdalmas, ráadásul az út igen nehezen járható. A bakancsom oldaláról lerúgok egy jégdarabot, majd rájövök, hogy nem kellett volna, mert a jéggel együtt a külsõ borítás egy jelentõsebb darabját is eltávolítom. Beizzadni ebbe a bakancsba már nem fogok.
Kis-Átal-kõ alatti farakás: Gethét megvárjuk, azt mondja, rosszul érzi magát, menjünk tovább nyugodtan, majd meglátja, mi lesz. Kicsit nehéz szívvel, de elindulunk. Remélem, hogy nem adja fel.
Bagolyirtás, mûút: száguldás, végre. Még a jelentõsnek mondható autóforgalom sem tudja letörölni a vigyort az arcomról - ami aztán ráfagy a Tót-hegyes felé. :) A kilátás pedig csudaszép az irtástól, alattunk terül el a fél Mátra, a panorámát masszív, magas hegyek határolják le. Ide is vissza kell jönni.
Kaszab-rét: félreállunk inni, megelõz két hölgy sporttárs, kirándulónak túl gyorsak, egyiküknél meg táska sincs... ja, mégis van, a kabát alatt. Innentõl megint alig járható út, a porhó alatt tükörjég lapul, az emelkedõ a szokásos hosszan elnyúló. Némileg kárpótol a mesebeli fenyõerdõ a sûrûn behavazott ágakkal.
Tót-hegyes oldala: megállunk enni-inni, mert muszáj. A teafilter szétázott a termoszban, kissé sûrûvé téve a még mindig meleg italt. Az út minõsége vajon tényleg kezd javulni, vagy csak hallucinálok?
Závoz: az ott a Havas? Nem, az ott még "csak" a Káva. Kicsit korábban húzott el Sistergõ, fellelkesülve attól, hogy rövidesen a két táv szétválása következik. El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbülök, hogy az út már régóta tökéletesen járható és nem hûti a hó a lábamat. Erõsen alkonyodik, az erdõ aljában már csak az emléke él a napsütésnek, a kirakott láthatósági mellény-csíkok jól tájékoztatnak a követendõ útról.
Hideg-kúti-nyereg: tábortûz, tea? Egymásra nézünk Repkénnyel: jó helyen járunk? Ez mondjuk nem ellenõrzõpont, csak regisztrálják ittjártunkat, ha nagyon akarnánk, még a hosszútávon is mehetnénk. Nem akarunk. A kedves pontõr hölgy elmondja, hogy már alig van hátra némi szintemelkedés. Írunk üzenetet Gethének a hóba, hogy mikor jártunk itt. Utolérnek azok a sporttársak, akikkel Galyatetõn ültünk egy asztalnál, mondják, hogy Gethe utolérte õket Závoznál. :)
Valahol felfelé a Vörös-kõ-bércre: az elõzõ hegyrõl még csodálatos, szürkületi kilátást bámulhattunk. Körbe a hegycsúcsok körvonalai, alant Mátrakeresztes fényei. Félelmetes volt és egyben lenyûgözõ. Még élveztem is. Most viszont véget soha nem érõ kaptatón próbálunk haladni, alig talál kapaszkodót a bakancsom a havon, a terhelés alatt pirosan villog a fejemben egy lámpa. Elvis nagykoncertje a Muzslán áthallatszik ide is.
Valahol lefelé a Vörös-kõ-bércrõl: végre, lehet menni. Repkény a Mátrabérces emlékeit meséli, én elharapom a számat a nagy sietségben. Hull a hó, a lámpa fényénél mintha minden megcsillanó hópehely egy-egy távoli fejlámpa fénye lenne. Pedig nem az.
Mátrakeresztes, Csörgõ-patak: még egy kis móka, nem vesszük észre a letérést és kapaszkodhatunk vissza az úton. Két hete bõven elég volt a jeges patakon átkelésbõl. Beérünk végül a célba. J a a t lelkesen üdvözöl, itt is, most is nagy köszönet jár a rendezõségnek a túráért, mert profi módon sikerült lebonyolítaniuk. RitaB és Lutak szorgoskodnak a gépnél, Tibet írja az okleveleket. VadMalac mesél a hosszútávon szerzett élményeirõl, látszik a szemén, kissé elfáradt. :) Bell Sándorék megüresedõ asztalához ülünk le, a pincérnõ Repkénnyel közösen, kettõnknek hoz egy hatalmas dézsányi levest, felfaljuk. Közben megérkezik Gethe úr, alig tíz perccel utánunk, majd odaül hozzánk Vándorköszörûs is, õ a legvidámabb. RitaB odacsempész egy kis kekszalámit ;), meg nem engedett szolgáltatás címén. Aztán Gethe úr vezetésével, SzLA1 és Szendrei Feri társaságában útra kelünk.
Hatvan, vasútállomás: gyorsvonat érkezik Budapest, Keleti pályaudvarról a negyedik vágányra. Felvánszorgunk rá, Repkény cipõjében és az én bakancsomban tocsog a víz. Forgatom a díszes jelvényt a vonaton és arra gondolok, hogy jövõre is el kell jönni...
Köszönöm szépen a társaságot Kerek repkénynek és Gethének, továbbá elnézést kérek, amiért nem voltam kellõen szórakoztató útitárs. Nagy köszönet jár megint Gethének, amiért lehetõvé tette az eljutást a túrára és a visszajutást onnan, nélküle ez szinte megoldhatatlanul nehéz lett volna. :)
-Kékdroid- |
| | |
Pap Gábor | Túra éve: 2009 | 2009.02.23 12:56:13 |
|
megnéz Pap Gábor összes beszámolója |
LeFaGySz 57 Mátra
A 2009-es évben idáig nem lehetet panasza az igazi téli túrákra vágyóknak. Havas volt a Wass Albert, a Téli Mátra, a Barcika is, és a Mátrában is erre lehetett számítani.
Nem tudtam autót szervezni szombatra, így a rajt megközelítése kissé körülményes volt tömegközlekedve, szerencsére a szervezõk Pásztóról fölvittek minket Mátrakeresztesre, így nem kellett várni a buszra. Az út havas volt végig, ez elõrevetítette már, hogy ma nem jakuzziban fogunk ázni.
A rajtban egészen nagy tömeg volt, legalábbis ahhoz képest, amire én számítottam. Komótosan átöltöztem, összepakoltam, aztán 7:50 felé nekivágtam. Óvár felé mindjárt jófajta emelkedõ várt ránk, de az út itt még jól ki volt taposva. Jó érzés volt a reggeli melengetõ napsütésben fölfelé kocogni, a hóban. Az Ágasvári turistaház is napfényben fürdött reggel, de most csak egy pecsét erejéig álltam meg, aztán nyomás tovább. Jobb minél több tartalék idõt gyûjteni az elején, ki tudja mi vár még ránk. Szerettem volna lámpahasználat nélkül célba érni.
A Csörgõ-szurdokot elsõre elvétettem, csak a pontot láttam, a szalagot nem. A pontnál szóltak, hogy rossz volt az irány, így visszamásztam, és immár a helyes úton tértem vissza.
A patak mentén volt néhány bedõlt fa, de a Harica völgye után nem ijesztett meg. A zöld sávon kellemes úton emelkedtünk Fallóskút felé.
Mária kegyhelyen kicsit szétnéztem, majd folytattam utamat Mátraszentimre, és Mátraszentistván felé.
Egyre keskenyebb volt a nyom a hóban, ebbõl arra következtettem, hogy lassan beérem a mezõny elejét.
Szentistvánon érdekesen nézett néhány síelõ, amikor átdzsesszeltem közöttük futóruhában. Az ivózsákom csöve megint kezdett befagyni, ezért kényszerûségbõl a dzsekim alá dugtam be a csövet, ez jó ötlet volt, hidegben máskor is fogom alkalmazni.
A szép idõre való tekintettel fölmentem a Vöröskõi kilátóba. Remek kilátásunk volt, igaz a Tátrát nem láttam, de az alattunk húzódó felhõtakaró és a belõle kiemelkedõ magasabb csúcsok igen szép látványt nyújtottak.
A sárga sávon értem be az elöl haladókat, egy ponton benéztük a szalagozást, és csak egy kis kavarás, árán lett meg a pont (Ez azt jelentette, hogy sok helyütt combig érõ hóban romboltunk). Galyatetõig a piroson ismét jól ment minden, a népszerûbb ösvények jó le voltak taposva, a java, csak ez után kezdõdött.
A sárga és sárga keresztet valószínûleg csak az útvonal bejárásakor látogatta ember, de annak a nyomát is nagyjából betemette a hó és a szél. Iránykövetésre jó volt, de igazából szûz hóban gázoltam elõre. Egy futókolléga kissé távolabbról követett, majd a Szalajkaháznál leszakadt.
Hosszú emelkedõ kezdõdött Bagolyirtásig. Elég sokszor megcsúszott a lábfejem elrugaszkodáskor, de még ment a futás. A piros kereszten túlzottan a lábnyomokra hagyatkoztam, így sikeresen benéztem a jel lekanyarodását, mire észbekaptam, már kb. 1 km-t mentem túl. Fordulás vissza, korrigálás. Ezzel a mozzanattal 3-an kerültek elém.
Nagy erõbedobással futottam eddig is, de sebességemen ez egyáltalán nem látszott meg, alig volt 7-es. Éreztem, hogy nagyon kezdek fáradni, gyomrom kissé vacakolt, elment az étvágyam is. Az evést minden esetre erõltettem, mert a nélkül tuti kifekszem. Kaszab rétnél beértem az élen haladó két futót (sajnos a névmemóriám továbbra is pocsék, elnézést, hogy nem tudom a nevüket :( ). Innen a célig együtt maradtunk.
A Tót-hegyesig tartó szakasz némileg ismerõs volt a tavalyi Via Dolorosa115-rõl, igaz akkor sötétben és ellenkezõ irányba jöttünk, de a táj jellegére legalább emlékeztem. A hó itt nagyobb volt minden addiginál a futás is jelentõsen lelassult, emelkedõkön átcsapott gyalogolásba. Itt ért el engem a mélypont. Azon morfondíroztam, hogy mi lenne, ha az eredeti útvonalon menne a túra Káva, Havas, János vára…
Úgy vágytam gépek által letaposott útra, mint egy falat kenyérre. Cipõm már régóta át volt ázva, az összetömörödött havat idõnként kipiszkáltam a cipõ nyelve mögül, legalább az ne hûtse a virgácsokat. Igyekeztem tartani magam, de biztos elég nehezen viselhetõ voltam.
A Závoz elõtt, még tanakodtunk egy kicsit a térkép fölött, nem volt egészen összhangban a térkép és a leírás, ami nem csoda, a csoda az volt, hogy mégis lett hosszútáv. Végül meglett a pont és kicsit megpihenhettek a bokák a dózerúton.
Hidegkútnál a ponton gyorsan pecsételtünk, majd irány a turistaház. Nagyon sokat dobott a hangulatunkon a tea és a zsíros kenyér. Nagyparlagig ismét ismerõs terep, ismét visszafelé, majd ereszkedés a Zám-patak völgyébe. A völgy maga hosszabb volt, mint amire számítottam. Elég sokszor kellett átcaplatni a patakon, ami a viszonylag nagy víz miatt nem volt mindig egyszerû. Egy alkalommal a zöld háromszögnél elbizonytalanodtunk, mivel volt néhány partizán szalag a fákon, végül az útvonal leírás alapján továbbmentünk a zöldön, igen helyesen.
A völgybõl kikapaszkodva egész kevés volt a hó, néhol még a puszta föld is elõtûnt. De a Galagonyás bérc felé aztán helyreállt a rend. Kis-Cser-kútig belefutogattunk, de már mindegyikünk fáradt volt. A kút után jött az emelkedõ keményebb része a Múzsláig, de összességében szerintem jobban jártunk, mintha a Koncsúrokon át kellett volna fölkapaszkodni. A gerincen aztán helyenként combig vagy még magasabb hófúvások fogadtak minket. A nap már lenyugvóban volt, mikor a pontra értünk.
Megkínálta minket cukorkával is, de elõttem már csak a forró babgulyás képe lebegett, így gyorsan búcsút véve elindultunk a falu irányába. Átverekedtük magunkat az utolsó emelkedõkön, majd teljes gázzal robogtunk lefelé. Nyikom nyeregnél még becsatlakoztak a rövidebb távosok, így kissé változatosabbá vált az út. A faluban már szürkület volt, égett a közvilágítás, de lámpára már nem volt szükség. A pataknál még tanakodtunk kicsit, hogy hogyan lehetne átkelni, de aztán gyõzött a kevésbé józan ész, és nemes egyszerûséggel átgázoltunk rajta. Na ezt annyira nem kellett volna, mert térd alatt kb. 10 centivel volt a vízszint. Gyorsan elcuppogtunk a célig, már alig vártam, hogy lefeszegessem lábamról a vizes cipõt és zoknit. Még mezítláb is messze jobb volt a hideg kövön, mint úgy. Elsõként értünk célba a hosszútávosok közül, ami nagyon jó érzés volt. Az idõm kb. 9:50 volt, amivel így JAAT elvesztette a 10 órán belül érkezõkre kötött fogadását. Hát, nem sokon múlott :)
Nem emlékszem, hogy egy 50-60 km körüli túrán valaha is ennyire elfáradtam volna. Nagyon kemény volt, de az idõjárás velünk volt, egy kiadós ködös hóviharban nem tudom mi lett volna…
Nagy becsben fogom tartani ezt a jelvényt, igen szép és nehéz túra emléke fûz most már hozzá.
A Mátrával kiegyezek egy döntetlenben. Õ nem taposott el engem, én pedig nem hordtam el a hegyeket :)
Köszönetnyilvánítás:
-Szervezõknek: a túráért, Pásztóról a rajtba szállításért, és az útvonal gyors átszervezéséért.
-Óvár sörözõnek: a rajt-cél helyszínt biztosításáért. És a finom babgulyásért. Aranyat ért annyi fagyoskodás után
-túratársaimnak: a jó társaságért, és célból Hatvanig szállításért. Így még szombaton haza tudtam utazni.
-Fõnöknek: a szép napsütésért, és a nagy hóért, ami igazi kihívássá tette a túrát
Végül, de nem utolsó sorban tisztelet mindenkinek, akik bármelyik távon elindult és gratuláció mindenkinek, aki bármelyik távon célba ért.
|
| | |
|
vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.03.22 16:26:34 |
|
megnéz vajonmerre összes beszámolója |
A tavalyi pilisi "bedõlés" után, újabb revans következik a sorban: hiába ez az év már csak ilyen :-) Az idõjárás-jelentések minden nap mást jósolnak szombatra, tehát tizenkilencre lapot húzva (és a jó idõben bízva), "minimál cuccban" indulok a túrán: a kitaposott túrafutócipõ+vastag túrazokni, és könnyû felsõruházat a nagykabát helyett. Kajából is próbálom az éppen elegendõt eltalálni (ezt sajna alábecsültem). Folyadéknak két liter forró tea a CamelBak-ben, +1 kisüveg víz, valahol majd mindenképpen tölteni kell.
Nagyon nehéz túrára számítva elhatároztam korábban, hogy az 55-ös távon csak akkor indulok, ha sikerül fél hét elõtt rajtolni. Szerencsére Petifater fuvarjával és Sétálós bácsi navigálásával 5:50-kor a rajtban vagyunk. Sétálós bácsi nemcsak a túra teljesítését tervezi, hanem azt, hogy a "Börzsöny csúcsai" túramozgalom keretében több, a túra útvonalából kiesõ hegycsúcsot is fölkeres majd (természetesen ezekkel a nem is kicsi kitérõkkel is jóval hamarabb ért be a túrán). Gyors igazítás, nevezés után 6:05-kor rajt. Még megkérdezem az egyik rendezõt (bár ne tettem volna), hogy kell-e matricás pontokra vadászni, de kioktatásban részesülök : "Ha nincs a kiírásban, akkor minek kérdezem?" :-(
Lámpa már pont nem kell, irány a büfé, illetve a mellette az erdõbe induló zöld jelzés. Nagyon szép, kellemes a napfelkelte. Elhaladunk a rét mellett. Hideg sincs igazán, a sár sem vészes, és már érezni, hogy a Börzsöny ezen a napon talán nem lesz annyira kegyetlen velünk. Kis ide-oda elõzgetéssel itt a kisinóci pont (idõ:6:51 és táv:4,65km).
Nagyon tartok a kék jelzésen való felkapaszkodástól. Sok túra ereszkedik le itt Nagy- Hideg-hegyrõl, és sok egyéni túrán is lejöttem ezen a kellemetlen, köves, hosszú lejtõn, de föl még soha nem másztam rajta. Szerencsére annyira nem nehéz a kapaszkodás, a könnyû ruházat sokat segít. Rendezõdik a mezõny is : Larzen botozik el mellettem, majd a Petami - Jámbor párost érem utol. Elõbbi majd elfut DJ_RushBoy-al a közben enyhülõ lejtõn. Érkezik Vádorköszörûs és Sétálós bácsi , majd jön Petifater is aki késõbb rajtolt. Végre itt az elágazás, Kammerhof (9,25 km).
Innen kellemes, kocogós rész jön Fagyos-kútig. Majdnem továbbmegyünk mi is az itiner szerint a kék négyzeten, de szerencsére a kisördög nem alszik,és C. Béla észreveszi a turpisságot. Elõveszem a térképet, és már megyünk is le a háznál lévõ pontra. Fagyos-kút 1 (11,7 km). Sokan itt lerakják a hátizsákjukat,és könnyebben sétálják meg a kört. Én nem teszem ezt, mert folyamatosan eszegetek valamit (csokit, aszalt gyümölcsöt) az övtáskából.
A nem túl sûrû sárga jelzéseken jutunk fel Hegyes-hegyre. Szembõl találkozunk B_Feri-vel , és javasoljuk a szalagozás megerõsítését is a kék négyzetrõl Fagyos-kútig. Jól jön az újra felbukkanó Sétálós bácsi rutinja is, úgyhogy mi nem keverünk el , mint a közben mellettünk elbotozó futók. Velük a pont után találkoztunk, elmentek valahol a csúcs mellett. Szép vadregényes, sziklás kapaszkodó után jutunk fel a szeles oromra (idõ:8:56, táv:14,45 km).
Nehéz ereszkedés következik a csodaszép gerincen. Kis evés-ivás menetközben, "kis-szerviz" megállva :-) Leérünk az útra a patak mellé, ahol a ponton csokit kapunk. Kereszt-völgy (idõ:9:17, táv:15,7 km).
A K+-on folyamatos, kellemetlen emelkedõvel jutunk vissza Fagyos-kútig. Többen itt alternatív útvonalon haladnak tovább, tehát ketten maradunk Péterrel. Jól elbeszélgetve érünk vissza a ponthoz. Kicsit megzavar, hogy többen szembõl jönnek, és valami nagyon meredeken kapaszkodnak felfelé, de hamar kiderül, hogy már a pontról jönnek ezek a túrázók :-) Fagyos-kút 2 (idõ :10:00, táv: 19,15 km). Sajnos még nincs kész a tea, de én így is kunyerálok két pohárnyit az ivózsákomba: így már talán kihúzhatom akár végig is.
A K+ -on meredek, kemény emelkedõket gyûrünk le, majd a szelídebb, de sárosabb kék jelzés következik Bányapusztáig. Reménykedem benne, hogy a létra környékén indul majd a szalagozás, és nem kell a kis-meredek kaptatón felkúszni, de ami jön az sem jobb. Nagyon meredek, az elején kidõlt fákkal tarkított, hosszú emelkedõ jön a P jelzésig. Szentségelek, amikor beakadok egy-egy átbújásnál-átmászásnál. Néhol még ösvényt se találni, de a szalagok elég jól vezetnek felfelé. Kis pihegés a P jelzésen, majd még egy kutya kemény mászás Salgóvárig (idõ: 11:04, táv:23,65 km).
Lefelé majdnem elnézzük a P+ irányát, de szerencsére egy fehérvári túratárs utánunk szól. Együtt haladunk vele a következõ ep.-ig. Új túratársunk teljesítette a tavalyi LeFaGYSZ-ot, úgyhogy most kicsit szomorú, mert több szivatást szeretne :-) Aklok-rétjénél lassan átvergõdünk a fakitermelés romjain, és rátérünk a rettegett kék háromszögre. Egyenlõre kellemesen emelkedik az út, és a közben "csúcskeresésbõl" visszatérõ Sétálós bácsival együtt érjük el a következõ ellenõrzõpontot, Kuruc-patakot (idõ:11:52, táv:27,85 km).
Elhagyjuk a ponton idõzõ TTB-s csapatot (Sir Dan, C20xe, Petami), és nekivágunk a keményebb mászásoknak. Sétálós bácsi Vadmalachoz csatlakozva sebességet vált, és két kanyar után már nem is látjuk õket a célig :-) Jön a meredek hegyoldalban futó ösvény: itt az esõs, "Tátralátón" néhol 10 körömmel kellett kapaszkodni, elkerülendõ a völgybe való lecsúszást. Kemény mászások jönnek, majd a patak után az igazság pillanata: a nagyon meredek, szerpentines emelkedõ. Egy túratárs épp pihenõjével végezve vág neki az útnak, én próbálok megállás nélkül haladni, kis, takarékos lépésekkel. Lelkes futócsapat húz el mellettünk fölfelé. Végre itt a szerpentin, amin egy kicsivel könnyebb haladni, és a "hivatalos" út is ez. Egy Kõkorsónál lévõ matricás pont megszórta volna a mezõnyt rendesen :-)
Egy-egy kis szusszanással mászunk egyre följebb. Hiába, Magosfára nem lehet könnyen eljutni! Péter is és én is nagyon várom már a balra forduló, szintben tovább haladó utat. Végre fent vagyunk, már csak egy sokkal könnyebb mászás van hátra majd a Csóványosra Királyházáról! Többen már szembe jönnek a pontról, õk inkább a 45-ön mennek tovább. Újra elhúz az elõbbi futócsapat, õk egy "extra Csóvit" is beletettek a túrába. A ponton erõs, fagyos szél fogad bennünket (idõ:13:12, táv:33,15 km). Innen jön a túra-matek : 7 óra 20 km-re: több mint elég :-)
Hiába szerettünk volna itt egy kicsit fújni, enni, mert a hideg szél továbbûz bennünket a jelzésen. Kicsit lassabb séta közben eszünk. Szinte kiürül az övtáskám, minden fellelhetõ kajából energiát kell nyerni a visszamászáshoz. Az ivózsákban közben hidegre váltott a tea is, de még mindig van szerencsére egy félliternyi. Amikor elérjük a Z+ elágazást, akkor érnek utol bennünket Csanyáék. Jön a dózerút, ami sajnos a fakitermelõk áldozata lett: hatalmas a sár rajta. Naivan azt hittem, hogy itt majd jól lehet majd hasítani lefelé, de most annak is örülni lehet, hogyha nem esik bele az ember az iszapba, és a lábán marad a cipõ :-( Nem a túra legjobb pillanatai ezek. Szerencse, hogy Péter figyel, mert én simán elnézem a szedresbe való beszalagozást. Nem könnyen verekedem át magam a pontig a sûrû, tüskés bozóton, mondtam egy-két szépet is. Nagy-Oros-bérc (idõ:13:55, táv:36,15 km).
Kis bozótharc után sáros dózerút jön, patakátkelés, újabb fakitermelés, ragadós sár. Nem egyszerû rész ez. Valahol elnézem az utat is, és a patak mentén érünk ki az aszfaltútra másokat is "megvezetve" :-( 10-15 perc veszteséggel érünk az ellenõrzõpontra :-( Királyháza (idõ:14:46, táv:38,8 km). Azonnal indulunk is, a cél 17 órára a Csóványoson lenni. Kellemes meglepetésre BEAC MAXI-s túratárs érkezik a pontra Hyatt személyében :-) Õ még eszik, de gyanítom, hogy könnyen utolér majd bennünket, tehát irány a sár!
Kis, kellemetlen emelkedõ után megszelídül a Zöldgömbös "Királyháza 20" túráról ismert kék négyzet jelzés. Szerencsére nyár óta festettek sok új jelzést, most nem kell keresgélni a bozótban. Jól haladunk, bár kezdek eléhezni. A nyáron is nagyon szép Dobó-bércen ér utol bennünket Hyatt, és innen együtt haladunk végig. Kemény szél fúj, most valahogy nincs nagy kedve bámészkodni az embernek. Egy két kanyar után végre itt a várt dózerút (itt szerencsére nem jártak nehéz gépek), és hamarosan itt a Málna-hegy alja (idõ:15:45, táv:43,2 km). A fél ötös Csóványosra érkezés is elérhetõ közelségbe kerül.
Innentõl a sok családi, egyéni túráról ismert, kedves Z jelzésen rohamozzuk a hegyet. Szép kis rétek, fenyvesek váltogatják egymást ezen a szakaszon. Kicsit hûvösödik, egy-két jeges hófolt is maradt itt még mutatóba. Már nagyon éhes vagyok, az utolsó szem aszalt gyümölcsöket majszolom el. Végre itt a "csúcslejtõ" , kis köd is van már itt fent, és erõs szélben érünk a toronyhoz Csóványosra (idõ: 16:26, táv:45,95 km). Elõre megbeszéltük, hogy itt nem nagyon idõzünk a hideg szél miatt, tehát már indulunk is lefelé a KP jelzésen.
Próbáljuk "megnyomni" a szeles KPPX szakaszt. Nekem már egyetlen kis emelkedõ sem esik jól. A bableves reménye tartja bennem a lelket valahogyan. Végre elérjük a PX leágazást, innentõl általában szélcsendesebb az út Királyrét felé. Kellemes enyhe lejtõn futjuk a versenyt a sötétedéssel: valahol a sötétedés határán fogunk beérni. Egyszercsak Zsotyek húz el mellettünk egy túratársnõvel. Lassan sötétedik, Péter elõveszi a lámpát, és az õ fényeivel haladunk tovább. Szembõl lámpával érkezik két didergõ lány , azaz az utolsó ep. a Suta-berki-nyiladék (idõ :17:45, táv:52 km).
A tét közben számomra nõ (a többiek késõbb indultak), meglehet-e 12 óra alatt? :-)
Innen már gyorsan a célban vagyunk. Fatornyos Fogadó idõ:18:03, táv:53,5 km.
Teljesítési idõ 11 óra 58 perc. A célban sok kedves túratárs, finom(kicsit híg) meleg leves, 6 deci õszilé, kávé. Végre a kezemben egy LeFaGYSZ-os kitûzõ, oklevél :-) Péternek köszönet a hazafuvarért is, és a társaságért, és hogy jobban figyelt .
A rendezõség talán kicsit csalódott a nagy teljesítési arány miatt, de végül is az idõjárást nem mi alakítottuk így. Azért mindenki leküzdött egy majdnem Mátrabérc paraméterû túrát. Tehát most mi voltunk a f...sza gyerekek :-) Jövõre jöhet a hóágyú!
|
| | |
Attibati | Túra éve: 2007 | 2007.03.01 00:02:41 |
|
megnéz Attibati összes beszámolója |
LeFaGySz 55
Hát megvolt a nagy visszatérés...
1981-92 között rengeteg teljesítménytúrán vettem részt. Mögöttem van hat Kinizsi 100 teljesítés + egyszer kerékpárral amit nem jegyeznek. Aztán különbözõ egészségi problémák és idõhiány miatt hanyagoltam a túrázást.
Most, hogy elmúltam 50 éves a fejembe vettem, hogy újra teljesítem a Kinizsi Százat. (Lehet hogy így kezdõdik az öregkori elhülyülés ?) A felkészülés egyik jelentõs állomása volt a LeFaGySz 55 végijárása.
Mivel másik hobbim a geocaching -GPS nélkül egy lépést sem teszek az erdõben - természetesen feltöltöttem a GPS-re a Börzsöny túristaútjait. A számítógép elõtt bejelöltem a fõbb fordulópontokat. Összesen 22 jelzésváltást számoltam össze az útvonalon.
Végre felvirradt a nagy nap. Kelés 4 órakor, fél hatkor már konstatáltam, hogy a rajthely parkolója tele van. Nem akartam megkockáztatni hogy esetleg beszorítanak ezért 600 métert visszamentem és a büfénél parkoltam. Következett a szertatásos öltözködés majd visszaporoszkálás a rajthelyre. A nevezés flottul ment 6:05-kor már el is indulhattam.
A Z jelzés kezdeténél éppen egy, az elsõ eltévedésükbõl felocsudó csapattal találkoztam akiknek már az elsõ kanyart sem sikerült bevenni.
Kisinócig alig volt szint, jól ismert útvonalon kb 6-os átlaggal haladtam. A Kisinóc után következõ K jelzést inkább visszafelé ismerem , mivel kerékpáros túráim során gyakran ereszkedtem le errefelé a hegység magasabb régióiból.
A Kammerhofhoz felérve alaposan leizzadtam, tudtam hogy ezentúl pihenésrõl szó sem lehet mert rögtön megfáznék. A Fagyos kútnál kicsit elbizonytalanodtam , hogy hol is van az ellenõrzõpont mert több csapat is megállás nélkül továbbment a kék négyzeten.
Az ellenõrzõpont megtalálását követõ katarzis után a gyakori sárga jelzésváltásokra kellett figyelni. Ez nem sikerült tökéletesen, mert a Hegyes-hegy orom felé vezetõ letérésen egy kicsit túlszaladtam de a GPS segítségével hamar rájöttem, hogy rossz uton járok. A csúcson a pontõr panaszkodva fogadott , hogy kevesen jönnek fel hozzá, sokan a szintben elkerülõ utat választják. Ennek következtében aztán a csúcs után legalább annyian jöttek felfele mint lefele. Az eltévedettek nagy része ugyanis csak a Kereszt-völgy bejáratánál levõ ellenõrzõ pontnál jött rá a hibára.
A 2. Fagyos-kúti vizit után a térképen is eltévedés veszélyes helynek jelölt ponton simán túlhaladtam a jól járható erdei úton. Megint a GPS térített jobb belátásra.
A Bánya-pusztánál könnyen észre lehetett venni a szalagozást, majd az egyre jobban eltünõ egykori kocsiúton megkönnyebülve értem fel a P jelzéshez , majd hamarosan a Salgó várnál álltam. A gerincen erõs szél fújt, a pontõr arcát sem láttam csak a kézfejét dugta ki a sátorból az ellenõrzõ lap után nyúlva. Azt terveztem , hogy eszek néhány falatot a várnál de az erõs szél jobb belátásra térített. Eszembe véstem a Börzsönyi várak mozgalom Salgó várnál levõ kódját, majd lelkiekbe felkészülve a Magosfa megmászására indultam tovább.
A K háromszög jelzés elágázásánál elkeserítõ kép fogadott. Tarrá vágott erdõ, járhatatlan, gallyakkal borított túristaút. Míg minket kerékpárosokat kitiltanak az erdõkbõl mondván hogy rongáljuk a természetet az erdészetnek mindent szabad.
A K háromszög jelzés hosszasan kanyargott egy hangulatos patakvölgyben. Az egyik keresztbe dölt fánál utolértem két kerékpárost az elszántabb fajtából. A Magosfára még gyalog is elég felmenni nemhogy a kerékpárt is cipelni. A Magosfára felfelé kapaszkodva elõször éreztem a túra során , hogy már nem vagyok húszéves. Forgott körülöttem az erdõ és elgondolkoztam azon, hogy nem lenne-e érdemesebb a rövidebb távot választani.
A csúcsra érve megint kemény minuszok fogadtak, a fákról hullott a zuzmara. Az ellenõrzõ pont után nem sokkal egy széles kocsiútra értem, ami kezdetben fagyott sárral volt borítva, majd ahogy ereszkedtem egyre jobban felolvadt a végén bokáig jártam a sárban. Ismét csókoltatom az erdészetet...
A Nagy Oros-bércnél levõ letérést jelzõ szalagozásra két, a bozótban vergõdõ futó hívta fel a figyelmemet. Az ellenõrzõ pont után jelzetlen bár jól szalagozott csapásokon értük el ismét a Z+ jelzést.
A krályházi ellenõrzõpont jól álcázta magát, majdnem elmentünk az autóban üldögélõ pontõrök mellett. Itt sikerült vízkészleteinket kicsit felfrissíteni majd a számomra meglepõen barátságosan emelkedõ K négyzet jelzésen értünk a Málna hegyi ponthoz. Útközben megmentettem egy futót néhány szem nápolyival az éhenhalástól.
A Csóványos közelébe érve egyre barátságtalanabb lett az idõ, a csúcs elõtti néhány száz métert már felhõben és lefagyott hóban tettük meg.
A csúcson Macikupac fogadott. Minden elismerésm az övé, hogy kibirta azt a nyolc órát abban az itéletidõben. A csúcsról lefelé menet olyan erõs jeges szél fújt , hogy megfagyott a fejemen a sapka.
Innentõl már otthon voltam a hegyi futásokról jól ismert környéken. Már csak arra kellett figyelni, hogy nehogy eltévesszem a Px jelzés leágazását. A Suta berki nyiladék elején elõkerült a fejlámpa is. Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mivel alig voltam egy kilométerre a céltól és még nem volt meg az utolsó ellenõrzõpont. Csak nem néztem el valamit ? Végül a cél elõtti szalagozott szakaszon belebotlottam a mozgó pontként üzemelõ két hölgybe. Éppen teljesen besötétedett, mikor beestem a célba.
A GPS vevõ szerint a túra lényegesen hosszabb volt mint a kirásban szereplõ 53.5 km. A kütyü 56.5 kilométert mutatott.
Azóta estéimet az elkövetkezõ telj. túrák tervezésével töltöm. Menni fog az a Kinizsi 100 ...
|
| | |
qvic | Túra éve: 2007 | 2007.02.26 22:28:59 |
|
megnéz qvic összes beszámolója |
LeFaGySz 55 - 2007
és a globális felmelegedés
Egy legendás történet folytatása mindíg izgalmas és várakozással teli. A Börzsönyi túrát is úgy vártam, mint tavaly a Pilisit, ami ugye a történet "elsõ" (újra-elsõ) láncszeme volt. A Börzsönytõl jobban tartottam úgy alapból, mint a Pilistõl, viszont a körülmények teljesen átírták a forgatókönyvet.
Sajnos a mostani tél szinte teljesen elmaradt, így aztán már elõre lehetett tudni, hogy ez a LeFaGySz már nem lesz olyan küzdelmes, mint a tavalyi. Nagy segítség volt a túrára való készülésben, hogy a túra honlapjára még a megmérettetés elõtt felkerült az itiner és a térkép pontosan olyan formában, ahogy azt késõbb kézhez is kaptuk. Ezt szorgosan tanulmányoztam, és gyûjtögettem a fórumon közzétett hasznos infókat az útvonalról. Ez késõbb nagyon nagy plusszt jelentett a terepen. Készítettem elõre egy idõtervet is, ami elég húzósnak tûnt már úgy elsõ ránézésre is, 8:30-ról szólt a fáma, ami 6,3-as átlagot jelent.
Szombat hajnalban korán indultunk Vándorköszörûssel, és pont 6-ra oda is értünk Királyrétre. Így a mezõny elejét az autóból nézhettük végig, amint szembe jönnek velünk az úton. Sok ismerõs arcot fedeztünk fel közülük. A Fatornyos fogadó parkolója már-már megtelt autókkal, én még le tudtam bent parkolni, de egyre többen álltak már meg kint az út mellett. Jöttünk szép számmal. :) Andi nem lacafacázott, indult is hamar. Én még készülõdtem. A rajthely nagyon kellemes volt bent a meleg épületben, a nevezés flottul ment. Megvártam amíg elérkezett az elõre tervezett indulási idõm, 6:40, majd nekiindultam.
Fagypont körül volt a hõmérséklet, de úgy döntöttem, hogy sapkát nem viszek magammal, csak kesztyût... Úgyis csak beizzadnék. Nem tudom honnan jött ez a hülye ötletem, mert mindíg magammal viszem ilyen idõben, aztán legfeljebb elrakom valahova. Kikocogtam a fogadó területérõl és Királyrét központja felé vettem az irányt. Már itt megbántam, hogy a kocsiban maradt a sapim, mert elég hideg szél kezdett el fújni. Brr.. mi lesz fent a hegyen? No mindegy, most már nem megyek vissza érte. Az elsõ pontig, Kisinócig jól lehetett haladni, sár nem volt, kemény földúton robogtam és a tervezett idõ elõtt 8 perccel értem a ponthoz. No hát ez jól indul.
A pontõrrel váltok pár szót, megjegyzi, hogy majd most lehet nyomni felfelé jól. Ja, jó hosszan. Itt, ahol a Maxin oly kellemes lefelé robogni a sok mászás után, most ellenkezõ irányba hosszan emelkedve kellett eljutni a Kammerhof-ig. Egy gyors pillantást vetettem az elõzetes tervemre, és nem hittem a szememnek. 6-os átlagot terveztem be erre a szakaszra. Nyugtáztam, hogy nem vagyok normális, és nekiveselkedtem. Itt kicsit irígykedve pillantgattam a túrabottal haladó sporttársakra, éreztem, hogy itt bizony jó szolgálatot tenne a bot. Lassan, de biztosan elõzgettem az embereket és végül csak 2 perccel tartott tovább az út, mint a tervben, de még így is maradt az elõnybõl. Szuper! Egy vegyes páros fogadott a pontnál. Gyors pecsét és már gurultam is lefelé.
Útközben azon tûnõdtem, hogy a Kammerhof nevet ezelõtt nem is ismertem, pedig hányszor jártam már erre.. És önkéntelenül is az flash-elt be lefele futás közben, ahogy a pontõrök bemutatkoznak a pontnál: David Kammerhoff és Pamela Anderhoff... hát jó kedvem volt na. :) Itt meg is nyomtam az iramot rendesen, ez a szakasz nagyon jól esett. Emlékeztem a jelzésekre, úgyhogy magabiztosan haladtam. Mikor elértem a sárga négyzetet láttam, hogy az elõttem lévõk jobbra mennek tovább az elágazásban, pedig tisztán emlékeztem, hogy balra kell menni. Oda is kiáltottam nekik, és lefordultam a másik irányba. A középen lévõ szalagokat meg teljesen figyelmen kívül hagytam. :) Már másztam felfelé a jelzésen, mikor lentrõl a faház mellõl szólt a pontõr, hogy jó lenne, ha elõtte meglátogatnám. Hmmm. Valóban, most hogy így mondja, ez a pont most kicsit kiesett az emlékezetembõl. Fagyoskút. Lemásztam hát hozzájuk egy pecsétért. Szóltam azért nekik, hogy voltak akik viszont a másik irányban mentek el rossz irányba.. Na akkor most már tényleg irány a Hegyes-hegy-orom.
Újra a sárga négyzeten nyomtam felfelé, amirõl aztán a körre, majd a háromszögre kellett áttérni. Útközben valaki velem szembe jött. Kiderült, hogy nem tévedt el, hanem Õ az egyik pontõr odalent, csak szomszédolt egyet a hegytetõn. Az út szépen emelkedett, mikor egy cseles letérõhöz értem. A nagy dózerútról alig észrevehetõen ágazott le a jelzés egy kis ösvényre, ami még meredekebben indult neki a hegynek. Mikor felértem a ponthoz egy páros a hegy túloldaláról érkezett ellentétes irányból.. nekik nem sikerült megtalálni a letérõt, kicsit kerültek. Pecsét, aztán nyargalás lefelé.
A következõ pont lent volt a hegy aljában, ez volt a legrövidebb szakasz a túrán 2 pont között. Gyorsan le is értem. Itt kisebb tömeg fogadott. Két nagyobb csapat is éppen akkor indult tovább a pontról.
Irány vissza Fagyoskúthoz. Ezen a szakaszon volt sok emelkedõ, ahol nem futottam, közben ismerõsökkel is találkoztam. Egy patakátkelésnél rosszul számítottam ki a lépést, és a túloldalról még biztos talajnak látszó, valójában viszont törmelékkel borított vizes trutymóba léptem telibe. Kedvenc gore-tex-es cipõm vádlón, mérgesen nézett fel rám, mintha azt mondaná, hogy "ez te miattad volt, én kívülrõl be nem áztam volna". Hát igen, sikerült elég mélyre süppedni ahhoz, hogy felülrõl follyon be a víz. Remek. Szerencsére elég gyorsan történt a dolog ahhoz, hogy ne sok víz jusson be, így hamar túl is tettem magam a dolgon. A csoportokat megelõzve értem vissza a ponthoz. Kicsit átrendezõdött azóta a terep, és a háznál már tea fõzésbe kezdtek, én csak egy gyors pecsétet kértem. Itt újabb ismerõsöket üdvözöltem, és kis szusszanás után indultam tovább.
A kék keresztet elérve intenzív emelkedésbe kezdtem. Fent egy spori pihengetett és pótolta az elvesztett energiákat. Innen aztán a patak völgyig lejtett. Ez volt az elsõ hely, amit a térképvázlaton potenciális eltévedési pontnak jelöltek. Nagyon klassz, hogy ezek a helyek ilyen jól fel lettek tûntetve a térképen, így gyerekjáték volt nem eltévedni. Átkeltem a patakon és már másztam is fel a másik oldalt. Ezután a kék sáv vitt tovább Bányapusztáig, majd onnan a szalagokat követve másztunk fel a piros jelzésig. Salgóvár mászásánál már visszavettem a tempóból. Odafent sátorban fogadtak a pontõrök.
Lefelé elég meredek az út, figyelni kell. A piros keresztet elérve szinte vissza kell fordulni irányban. Ez egy kellemes szakasz a háromszögig. Ott viszont elég nagy káosz fogad. A turistaútra a fél erdõ rá van döntve. Úgy kell fel-fel kapdosni a lában, mintha parázson járnék. A kunyhóromnál ketten várnak a pontnál. Épp akkor ér oda egy páros még. A pontõröknél se pecsét se toll, nem tudnak igazolni. Szerencsére nálam volt toll, így azzal írtak fel egy kódolt üzenetet mindenki lapjára. :)
Ezután egy nagyon érdekes szakasz jött. Az út a hegyoldalban haladt jó hosszan szintben. Keskeny volt és lejtett is, ha le lett volna fagyva, akkor nagyon meggyûlt volna a bajunk vele. Oldalt tekintélyes szakadék kísért végig. V alakokat leírva kúszott át az út egyik hegyrõl a másikra, az átkeléseknél oda kellett figyelni, ott általában meredek lejtõ és emelkedõ következett. Egy két helyen keresztbe dõlt fákon is át kellett evickélni. A táj lenyûgözõ volt. Már-már azon töprengtem, hogy hol lesz az a sok emelkedõ, ami erre a részre ki volt írva, mikor az út tényleg emelkedni kezdett. De úgy rendesen. A háromszög utolsó kilóméterei nagyon lassan peregtek, itt ért az elsõ holtpontom. Az út meg egyre csak meredekebb lett. Magosfára szép lassan bandukolva értem fel, de még mindíg bent voltam a tervezett idõn belül. A pontõrök akkor értek fel a pontra kicsit megkésve. Az elõttem lévõknek nem jutott ebbõl a pecsétbõl. Itt egy kicsit mégis kaphattunk azért a téli hangulatból. A fák zúzmarásak voltak, a hideg északi szél pedig élesen vágott az arcunkba. A darát leverte a fákról, olyan volt, mintha esne a hó. Talán kicsit esett is. Akkor még nem sejtettem, de innen kezdve egészen Csóványosig egyetlen túratárssal sem találkoztam (utána is már csak 45-ösökkel).
Kicsit fáradtan indultam el a pontról. Tudtam, hogy most hosszú lejtõ következik Királyházáig, ami azért biztatott. Az út viszont pár száz méter után horrorrá változott. Valami iszonyat sártengerbe úszott az a dózerút, amin menni kellett. Elõszor meg sem kíséreltem az úton menni, az út menti gizgazban ugráltam mint gazella a szavannán, nemsokkal késõbb viszont úgy döntöttem inkább a sár, mert már ott is nehezen lehetett haladni. Jó ragadós trutymák volt. :) Nem nagyon haladtam, futni nem igazán lehetett rajta, tudtam, hogy így a tervezett idõ irreális lesz a pontig. És még nem volt vége a meglepetéseknek. A térkép újabb eltévedési lehetõséggel hívta fel a figyelmet egy apró leágazó ösvényre be egy jó nagy dzsumbujba. Itt szalagok segítették a tájékozódást, egyébként biztos nem találtam volna meg az utat. Átverekedtem magam a dzsungelen, és elértem a következõ pontot. Itt már hátrányom volt idõben, igaz még csak 2 perc. Újabb pecsét került a lapomra, és némi jótanáccsal is elláttak a pontõrök a következõ szakaszra.
Továbbra is kissé benõtt ösvényeken kellett követni a szalagokat, majd egy idõ után visszajöttek a jelzések is szépen. Egy lejtõs résznél valami nagyon szúrós ugrott be a cipõmbe, hirtelen mintha rajzszögbe léptem volna. Megálltam kitisztogatni a futómûvet. Éreztem, hogy itt most folyamatosan lemaradok az idõmtõl, de nem nagyon izgattam magam miatta. Kényelmesen értem le Királyházára. Itt az elágazásnál, ahol a pontõrök egy kocsiban vártak továbbmentem rossz irányban, úgy tereltek vissza, hogy õk a pontõrök. Az autót láttam, de semmi papír nem jelezte, hogy oda kéne menni hozzájuk. Visszamentem a pecsétért, itt már jó tíz perccel voltam megcsúszva.
A kék négyzeten indultam tovább, ami hamar emelkedésbe kezdett. Nem siettem, a betervezett átlag megint súlyos volt, tudtam, hogy nem lesz meg, de most jól esett kicsit visszavenni. Frissítettem is közben. Az út szinte folyamatosan emelkedett. A táj itt is lenyûgözõ volt, ahogy a magasabb hegyek körülvettek. Elmerengtem a gondolataimban, volt rá lehetõség, teljesen egyedül voltam közel s távol. Ahogy haladtam felfelé egyre hidegebb lett. Elértem a pontot, ahol a pontõr békésen egy vaskos könyvet olvasgatott. Ehhez a mutatványhoz persze alaposan be kellett öltöznie. :) Itt végre eszembe jutott rákérdezni, hogy hányan vannak elõttem, így tudtam meg, hogy én vagyok a negyedik, aki itt járt. Meglepõ módon csak negyed óra hátrányom van a tervhez képest.
Elbúcsúzok, és nekivágok Csóványosnak. Ez az utolsó nagyobb emelkedõ, egész könnyen megy, de valószínûleg csak azért mert már nem nyomom annyira itt sem. Ismét összeszedek pár percet a csúcsig. Fent már szörnyen hideg van, erõsen fúj a jeges szél, ismét zúzmarás minden. Nem idõzök sokat, indulok tovább.
Útközben sokat gondolok a jó kis sapkámra, most tényleg hideg van. A kezem kesztyûben is szétfagy. Alig várom már, hogy lejjebb ereszkedjünk, de az út csak nem akar lefelé menni. A szél meg csak fúj teljes gõzzel. Jó hosszan megyünk még a gerincen, mielõtt végre lejteni kezd a piros X. Ez a szakasz kicsit lehangol, megint lassulok. Lefelé sem megy a futás, hosszan sétálgatok, érdekes, hogy lefelé menet ér el a 2. holtpontom. Útközben egy 45-ös túratárssal kezdünk beszélgetni, az billent ki a mederbõl, pár pillanat múlva már együtt futunk lefelé. Egy darabon bírja a tempót, de aztán elköszönünk, mert bakancsban nem kényelmes neki a futás. Érthetõ. Nekem viszont visszajön a kedvem, innen már minden oké, visszajön a tempó. Az utolsó pontnál egy fiatal lány jár-kel fel s alá. Fázik eléggé. Nekem itt melegem van már. Mesélek neki a Csóványoson tomboló szélrõl, bár tudom ez neki nem vígasz. :) Pecsét és futás tovább.
Innen már tényleg nem sok van hátra, a maradék táv 10 percbe belefért, 15:50-kor nyitottam ki újra a fogadó ajtaját. Az idõvel meg voltam még így is elégedve, tudtam, h a terv kissé erõs volt. A célban nagyon finom és jó sûrû levest ehettem, ami igazán jól esett.
A szervezés profi volt az egész túrán, ezúton is szeretném megköszönni. Hogy hogy jön ide a globális felmelegedés? Hát az volt az érzésem, hogy ahogy az idõ, úgy a rendezõk szíve is nagyon megenyhült idén. A szívás teljesen elmaradt, emiatt nekem a LeFaGySz feeling is sajnos. A terep nem volt különösebben nehéz, nem volt hó, nem volt jég, nem voltak begyûjtendõ titkos pontok sem. Nem volt az arcunkba hulló szmötyi egész nap, volt viszont útközben tea és csoki. Nem mondom azt, hogy ez így nem jó, dehogynem, nagyon is jó volt... csak nem az, amit jelent nekem ez a túra. Igérem, ha tehetem majd jövõre is próbálom megszívni. :)
|
| | |
Kerek repkény | Túra éve: 2007 | 2007.02.26 13:01:23 |
|
megnéz Kerek repkény összes beszámolója |
LeFaGySz 55
Csak egy kis szúrás. Tíz perc, elzsibbad az arcom és a nyelvem, majd egy foggal kevesebb. Miután kiment belõlem a lidocain, éreztem a fájdalmat. Egy adag tejbedarát egy óra tizenhárom perc alatt sikerült eltûntetni. Éjszakára Algopirin. Segített. Nem is reméltem, hogy ilyen hamar elkezd regenerálódni egy ilyen mély seb. Szinte már el is feledkeztem róla, mikor másfél nappal késõbb Fagyos-kútnál Bubu széles vigyorral közeledett felém a következõ kérdéssel: „Na, hol az a hézag? ÁÁÁÁÁ!” Megmutattam neki. „ÚÚÚ” volt a válasz.
A LeFaGySz már vagy két hónapja tervben volt, régebben, mint a fogorvos, de nem akartam átvariálni a naptárat, jó lesz így, maximum cseppfolyósítom a kajáimat, amiket magammal viszek a túrára.
Pénteken indultam el Verõcére, dédnagymamámnál aludtam a túra elõtt. Reggel autóval közelítettem meg a rajtot, a fuvarért köszönet Tibetnek és Vadmalacnak. Királyréten, míg a legtöbb túrázó a nevezés mielõbbi lebonyolítására törekedett, addig Gethe úr és én szélsebes iramban megrohamoztuk az asztalt, ahol a hõn áhított ez évi túranaptárat be lehetett szerezni. A könyv megérintése után kitörõ örömmámor, majd nevezés, oszt indulás.
Nem sokáig mentünk mûúton, hamar ráfordultunk a zöldre, ami egészen az elsõ pontig vitt bennünket. Egy kis almalé, majd jó kis hosszantolás felfelé. Ez volt a szoktató-szakasz. Eleinte mindig meg akartam állni, de erõt vettem magamon, így nem álltam meg mindig, csak párszor. Aztán összeszorult a tüdõm, ilyet már rég nem éreztem. Nemsokára azonban elmúlt és szinte kívántam az emelkedõt. Mondhatni: jól esett. Mikor magasabbra értünk, kezdtek elénk tárulni a Börzsöny szépségei, persze kissé lefátyolozva, kékes színû ködben, de ott voltak a környezõ hegyek, völgyek. A szél hûvösen fújt, szerencsés volt, hogy belenyúltam az esõdzseki zsebébe és elhoztam mégis a fejpántomat. Azt hiszem, a fülem helyén valami fagyott cucmák lett volna lassan. Elérve a második ellenõrzõpontot, (a pont elõtt sikerült konkrétan megismerkedni Csanyával) Kammerhof-ot, egy túrázó sapkát szeretett volna kérni a pontõröktõl, de aztán belátták, hogy a pontõrnek sem jobb egy helyben itt állnia a szélben.
Idõközben Vadmalac utolért minket, egy darabon jött velünk, majd tovasietett. Most túráztam életemben elõször a Börzsönyben, a több figyelmet igénylõ szakaszokon nehéz volt összeegyeztetni a tájban való gyönyörködést a „nézz a lábad elé” nem elhanyagolható tényezõvel, de azért sikerült nem elvágódni. Aztán elérkeztünk egy hangulatos erdei forrástó mellett álló kis házikóhoz, ez volt Fagyos-kút, ahol B_Feri teljesített pontõri szolgálatot. A ponton még itt volt Gudluking, igaz õ már a 7,45 km után, szóval másodjára. Pár pillanat múlva pedig Sancimanó, Bubu és Pít érkeztek meg, szintén a kör utánról. Üdvözöltük õket, majd levettük a hátizsákot és egy-egy fél literes flaskával nekiindultunk az útnak.
Elképzeltem, ha én lennék az a turista, aki szembe jött felfelé a Hegyes-hegy-oromra, nem tudom, mit hinnék, mikor ül egy ember a fatörzsön, kezében bélyegzõvel, elõtte szépen sorban állnak az emberek. Nem egy és nem kettõ. Valami kis lap van a kezükben, arra kérnek bélyegzõt… Hát nem tudom. :) Átvergõdtünk pár susnyáson, majd találkoztunk egy csoporttal, akik sérült társuknak igyekeztek segíteni, akinek sajnos fel kellett adnia a túrát.
Ha egy fakószéna színû füves szirt a maga kacskaringós, néhol még barnult leveleket viselõ fáival szép lehet, amit mi láttunk, az gyönyörû volt. Maga a rész, ahol álltunk, s maga a kilátás, ahogy kissé féljobbra két robosztus hegy borul egymásba.
A tûz kedves ropogása, a füst illata ellenõrzõ pontra utalt. Csokit és némi sütit kaptunk a kedves pontõröktõl, ami nagyon jól esett. Kereszt-völgyben két patakátkelés között még süti-majszolgatás közben Gethe úr összeismertetett Cam Mogóval, akivel most találkoztunk elõször.
Az asztaloknál, a padokon néhány eltökélt, de ijedt arcot is látni. Fagyos-kút again, most készült el a tea, még tûzforró, B_Feritõl kapunk csipszet is. Leültünk egy negyed órára, ha már eszünk, adjuk meg a módját. Hamarosan elindultunk. Süt a Nap, a felfelén szinte melegünk van, lekívánkozik egy-egy réteg. Furcsa, mikor egy túrázót nyári túrán látsz elõször, aztán legközelebb egy télin, de legalábbis egy sokkal hûvösebben, amikor sapka, de legalább kabát van rajtuk. Hikerwormmal és Lachtal-lal voltam én így, akikkel a követlekõ szakaszokon többször elõzgettünk egymást. Salgóvár elõtt elõször egy eléggé ápolatlan, ugrabugrálós úton mentünk, majd felfelé, már vártam, milyen lesz odafenn, s az út vége nagyon romantikus volt, ahogy sziklákon keresztül, átmászva, megkerülve jutottunk fel az ellenõrzõponthoz. Nem idõztünk sokat itt, még csokit sem ettünk, mivel nagyon fújt a szél. Mentünk tova.
Egy fatörzsnél nincs jobb ülõalkalmatosság, mint ahogy egy farönk a világon a leghangulatosabb kisasztal. Kissé eléheztünk, így leültünk táplálkozni. Elhaladt mellettünk egy kisebb csoport, aztán minden átmenet nélkül Gethe úr közölte velük viccesen: „ebédelünk”. Õk mosolyogva „jó étvágyat” kívántak.
Az út olyan, mint egy sima kanyargós kedves kis erdei ösvény, a különbség csupán annyi, hogy egyik oldalról szakadék a széle. Élveztem minden egyes métert, amit Kuruc-patak környékén tettünk meg. Egy-két helyen ki volt dõlve egy-egy tekintélyesebb méretû bükkfa, de mindig hamar megvalósítottam az átjutást. Hol „alatta átbújással”, hol meg „ráhasalás és a másikoldalon meg leereszkedéssel”. Mókás volt. A pontõr a lábán dedikálta itinereinket.
Fatörzs, zoknicsere, csoki, innivaló, lélekben felkészülni a túra talán legkeményebb emelkedõjére. Jön Magosfa. Tõlünk nem messze két fiatalember falatozik, kicsit társalgunk velük, õk a rövidebb táv mellett döntöttek, mi hamarabb indulunk tovább. Az út egy korábbi szakaszánál megjegyeztem Gethe úrnak, mikor tõlünk balra egy igen meredek völgy volt, hogy ha azt mondanám, hogy balra le kell menni, el akarná-e hinni. Õ azt felelte akkor, hogy nem, viszont lesz egy olyan rész, mikor õ azt mondja, balra kell majd menni és én nem akarom majd elhinni, de tényleg az lesz a helyes irány. Hát ez most következett el. Mikor megpillantottam a kék háromszögek által kijelölt, sáros, kicsúszkált utat felfelé, nem akartam elhinni, de tudtam, hogy fel kell menni. Kértem fél perc feldolgozási idõt, ami lett vagy másfél perc is, de csak neki kellett iramodni. Nem nyafogtam, nem hisztiztem. Még magamat sem szidtam. Tényleg nem. A balról jobbrákon a szerpentineken a sárban nézegettem a jégdarát, minden méterrel közelebb került Magosfa teteje. A hegy lentrõl gyönyörûszép volt. Rajta erdõ, mely szép barna, a teteje hófehér. Ez volt lentrõl. Innen a teteje nem volt látható. Onnan tudtuk, hogy közel a csúcs, hogy a fák ágai jégköntösbe öltöztek, s ahogy játszott velük a szél, kicsit mintha csilingelõ hangot adtak volna. Mintha meseországban lettünk volna egy elvarázsolt ezüsterdõben.
Megláttuk a saras utat. Szerencsére teljesen fagyott volt. Haladtunk rajta egy darabig, majd a sárga szalag fel jobbra egy trükkös kanyart jelzett, a dzsindzsában kellett tovább menni. Ez volt egyike azon kevés szakasznak, ahol a bot akadályozott kicsit, mert elakadt mindig a bozótban, amúgy mindig a segítségemre volt. Aztán feltûnt a sátor, ahol a két kitartó pontõr igazolta ottjártunkat, kitartást kívántunk nekik, õk jó utat, s tovább mentünk. Kedves kis ösvényen ereszkedtünk le Királyházára, ahol még vagy 50 méter mûút is volt. A pontõrök autóban melegedtek, mi leültünk, hogy elfogyasszunk még egy kis energiát a Nagy Csóványos elõtt. Gethe úr egy téli túrájáról mesélt nekem, meg a síelõkrõl, meg hogy azok hogy néztek rá. Olyan látványosan adta elõ, én meg olyan vizuális vagyok, hogy elképzeltem és szakadtam a röhögéstõl. És nem bírtam abbahagyni. Elég vicces szituáció volt, mert legalább négy túrázó ült ott rajtunk kívül, csendben, halkan, mintegy a külvilágot kizárva. Én meg csak a saját röhögésemet hallottam. Nem vagyok ám gáz. Áááá
Legutoljára 2003-ban volt komoly betegségem, akkor tüdõgyulladásom volt és két hétig feküdtem, mikor lábadoztam, rögtön elmentem egy Lepke 40re :). Akkor olvastam ki a Gyûrûk Urát, s hajnali kettõ körül tarthattam a sírbuckás résznél, a láz miatt nem tudtam aludni, inkább olvastam. Nagyon beleéltem magam ebbe a részbe, talán féltem is kicsit. Ahogy a hegygerincen haladtunk felfelé, a táj, a köd, a színek ezt az érzést idézték bennem. A hegyek eltûntek a sötét homályban, a Nap lebukott, feltámadt a szél, csak a zúgását hallottam, a hideg a csontomig hatolt. Pedig felfelé haladtunk. Kissé bezombultam ezen a szakaszon, Mérnök úr némi kólával és csokival igyekezett doppingolni. Nem mondhatom, hogy halálosan fáradt voltam, mert nem. Aztán elmúlt a zombiság, kiélesedtek az érzékek, a hallás, a látás, amennyire lehetett. Az utat a fákon levõ jelzések mutatták, szerencsére sûrûn voltak festve, mintha világítottak volna a sötétben. Ahogy ránk ereszkedett a feketeség, meg az este, egyre nõtt a köd koncentrációja és csökkent a látótávolság. Addig nem féltem, míg Gethét láttam, nem maradtam le.
A sötétbõl egy nagyobb fekete folt bontakozott ki, aztán kis sárga fény gyulladt, a pontõr lámpája. Málna-hegy. Igazolás után társam elõvette fejlámpáját, mivel én Veszprémben hagytam az enyémet, szorosan a nyomába szegõdtem. És a köd olyan tömött volt, hogy az elemlámpa fénye is alig hatolt át rajta. A szél pedig egyre erõsebben és hangosabban zúgott.
Mikor vasárnap este a helyi járatra várva álltam a veszprémi vasútállomáson, elgondolkodtam a hétvégémrõl. Körülöttem vidám, kipihent arcú egyetemisták beszélgettek. Kezükben táska, egy-kettõnek a hátán is. Rajtam meg túrazsák és túrabotok. Az emberek nagy része otthon tölti a hétvégét a családjával, pihen, alszik, de semmiképp nem a Csóványoson bandukol a szélviharban, a szélsebesen repülõ jégdarabokkal hadakozva. Az ujjaim a kesztyûn keresztül is LeFaGytak, azt hittem, sose lesz vége, örökké felfelé fogunk menni a sötétben, a ködben a szélben, vagy elesek valahol, rádõlök a fagyos talajra, a kõkeményre fagyott hóra, s ott maradok kockába fagyva. Szinte megijedtem, mikor Gethe úr is hirtelen hátrahõkölt a ködbõl kibontakozó torony-forma láttán, ami úgy tíz méterre lehetett tõlünk. Eddig nem lehetett észrevenni a köd miatt, pedig tuti ott volt. Aztán megleltük a pontõr-sátrat, ami ott állt dacolva a széllel, a hideggel, s benne a hõs pontõrrel, akit tényleg nem irigyeltem. Pecsételtetés és rövid szóváltás után behúzódtunk a geo torony aljába, ahol melegebb nem volt, de legalább csak egy irányból fújt a szél. Csokit ettünk az utolsó hajrára. Ahogy világított az elemlámpa, a falon felfedeztem a saját árnyékomat, s észrevettem, hogy a hajam valahogy olyan furán egybefüggõen áll. Megkértem Gethe urat, vessen rá egy pillantást, õ pedig a nevetéstõl fuldokolva közölte, hogy bizony fehérre van fagyva a hajam. A bal oldali kis copfom olyan volt, mint egy valóságos jégpamacs. Miután jó alaposan kinevettük magunkat, elkezdetünk ereszkedni.
Át a Szabó-köveken, nem néztem semmit (nem csak azért, mert nem is láttam), csakhogy pontosan ott haladjak, ahol nem esek le. A magasság csökkenésével a szél vesztett erejébõl, az idõ kissé megenyhült, felváltva dúdoltunk valamit, kissé kezdtünk felolvadni, egyre vidámabbak lettünk, bár eddig sem voltunk szomorúak. Az utolsó pont már nem volt kinn. Nem sokkal lejjebb fények voltak, eredetük ismeretlen.
Az úton elõttünk hamarosan egy alak bontakozott ki, azt hittük, pontõr, de Petami volt az, a rövidebb távon indult, s gondolta, kijön elénk, így az utolsó métereket vele tettük meg a célig. A díjazás sajnos elfogyott, meg a gulyás is, de sikerült szintidõn belül a túra.
Szóval akkor a buszra várva rájöttem, hogy kicsit más vagyok, mint a legtöbb ember, mert nekem a kikapcsolódás, a pihenés mindig valami túrához kötõdik, de cseppet sem bántam, mert biztos voltam benne, hogy ezt a szombatot sosem felejtem el, örök emlék lesz. Nagy kaland volt, köszönet a Rendezõknek a kedvességért, a szép útvonalért, elismerés a pontõröknek, akik a legzordabb helyeken is kinn álltak és vártak minket. Köszönet Gethe úrnak, hogy társául szegõdhettem, még akkor is, ha két copfban volt a hajam. Köszönjük a fuvart B_Ferinek Verõcéig. Köszönet Mindenkinek, hogy ilyen szép lett ez a napom.
|
| | |
Rush2006 | Túra éve: 2007 | 2007.02.26 09:58:34 |
|
megnéz Rush2006 összes beszámolója |
LeFagysz 55 - 2725 m (Börzsöny)
Pénteken nagyon unatkoztam itthon, így gondoltam egyet, és 10:55-kor már a vonaton voltam, ahol Vácon átszálltam a kis BZ-re, majd Szokolyánál leszálltam.
Egy kis másnapi bemelegítést is beiktattam, a P- jelzésen, ami nem a legjobb volt, Szokolyáról felsétáltam Királyrétre, majd kis kérdezõsködés, és a Fogadó is meglett, ahol aznap aludtam. Mit mondtam, aludtam?? Hát csak szerettem volna, ugyanis jött vmi nagy egyetemista csorda, és akkora hangzavar, zene, és idióta ordibálások voltak este, hogy nagy bosszúságomra kb sikerült 3 órát aludnom..
Másnap 5-kor természetesen már ébren próbáltam ráhangolódni a túrára. Ismerõsöket köszöntgettem, és vettem 3 fél literes üdítõt, ugyanis a túra közbe nincsenek szolgáltatások.
6:30-kor én is úgy gondoltam ideje lenne indulni, fel a Camelbak-et, és uzsgyi.
Már az elejétõl nem kíméltem magam, az aszfalton elkezdtem futni, épp akkor jöttek kocsival Gazdag Tomi és Anna. Hamarosan jött az a pont, amire nagyon kíváncsi voltam hogy hogy fog menni. Mikor kéktúráztam erre, akkor 3szor is meg kellett állni.
Ez pedig az Inóci Vágás volt a maga 5 km-- 510 m-es emelkedésével. Túrázókat hagytam el, értem utól, sikerült megállás nélkül felérni, de nagyon kemény volt ismét. A 2.pont elõtt még utólértem petamit, bakancsbogit, és még pár ismerõst, majd a ponttól repesztettem lefelé, mivel jó kis lejtõ volt, és kb. 10 perc múlva már a 3. pontnál is voltam, ahol a pontõr b.feri volt. Itt értem utól a bubu vezette delegációt, akik ekkor még meglepõen keményen és gyorsan nyomták. Hegyes-hegy elõtt utólértem gudlukingékat, majd a pont elõtt b.feri épp érkezett a saját pontjára, de elõtte közölte hogy második vagyok, larzen van elõttem kb pár száz méterre.
A Kereszt völgy biztos nem azért kapta a nevét mert a K+ jelzés fut benne, de azért jókat mosolyogtam ezen a részen. Kivéve amikor a patakokon kellett átkelni, és egy reflexmozdulaton múlott hogy nem csobbanok. Messzirõl ismét túrázókat láttam, az egyikre azt hittem hogy larzen, mivel bferi nem mondott mást, de tévedett, ugyanis voltak még elõttem páran. A Fagyos kút másodszori érintése elõtt éppen jött vissza larzen, ugyanis utána is egy kicsit vissza kellett jönni. Kedvet kaptam, és én sem tököltem sokat a pontnál futottam is egybõl tovább. Salgóvárig elég brutál volt az út, olyan helyeken volt szalagozva, ahol sztem még ember nem járt, max aki szalagozta. Ja, és még emelkedett is durván. Már vártam a Salgóvári pontot nagyon, de akkora szél volt hogy odaadtam a pecsételõlapomat, és már ott sem voltam. A Kuruc pataki EP elõtt a K háromszög jelzésen értem utól larzen-t. Ezen a részen nagyon kellett figyelni, mert kidõlt fák tömkelege minden egyes lépésnél. A Kuruc pataki pontõrnek nem volt se tolla se bélyegzõje, de volt vmi jelszava, amibõl persze én csak a DJ részére emlékszem :-) a másikat meghagytam larzennek:) Innentõl nagyon veszélyes rész jött, egy rossz mozdulat, és akár halálos baleset is lehetett volna. Itt szinte végig gyalogoltunk, nem kockáztattunk. Közben larzen mesélte hogy mi várható, és mi lesz még, illetve mi volt régen. Sokszor járt már erre. Majd jött egy naggyon durva emelkedõ még mindig a Kháromszög jelzésen. A Fekete-pataktól Magosfa nyergéig. 2,6 kilcsire 370 m :D Itt larzent kicsit elhagytam, a saját tempómat szerettem volna menni fölfele, de így is piszkosul kifáradtam mire felértem. Ezt a szakaszt én a Szalajka Völgy- Istállós Kõ részhez hasonlítottam. Magosfa csúcsán megálltam, könnyíteni magamon, és nemsokára larzen is megjött, de a pont sehol nem volt, pedig már negyed órája ki kellett volna nyitniuk. No mindegy, nyomtuk tovább. Jött a Z+ rész, féltünk hogy nehezen lesz követhetõ a jel, de szerencsére jók voltak a jelek, ellentétben a talajjal, ami olyan sáros volt, hogy ilyent még szinte nem is láttam. Gyalogoltunk szépen lefele, beszélgettünk, de futni itt egyszerûen nemtom hogy lehetett.. Erre cáfolt rá nemsokára a mögöttünk érkezõ Gazdag Tomi. Hármasban vágtuk át magunkat a szalagozott dzsungelben, és Királyházáig együtt is maradtunk így hárman. Innen jött a hosszú kemény meredek emelkedõ. Tomi itt ellépett, és én is elköszöntem larzentõl, és tempósabbra váltottam. Persze Tominak csak a hátát láttam jó messze. Megváltás volt felérni a Málna hegyhez, innen épp indult tovább Tomi, de nem tartottam vele, kicsit beszélgettem a pontõrrel, és frissítettem az italomból. Na és jött a Csóvi megmászása a Z- jelzésen. A síkokat igyekeztem megkocogni, az emelkedõkön meg tempósabban. Így hamarosan felértem a Csóvira, ahol piszkosul hideg, és szeles idõ volt, a pontõrök sátorba voltak. Tomi épp indult ismét tovább innen. Boldog voltam, mert innentõl tudtam hogy már csak lejteni fog az út. Mentem is mint a hülye, a taknyom repült húszfele, mert persze már nem érdekelt senki és semmi :)) A Suta berki nyiladéknál még volt egy pont, de odaadtam a lapot, és suhantam is tovább, és rá 10 perccel már a célban is voltam, ahova Tomi kb. 5 perccel hamarabb érkezett meg. Õ volt az elsõ beérkezõ, én pedig a 2. :) Sikerült szerencsére egy jó idõt futni ismét, és boldog vagyok a 8:40-es eredmény miatt. :) A Börzsöny megint kitett magáért, de mint ahogy a Börzsöny nem viccel, ma én sem vicceltem vele :) Köszi qvic-nak a hazautat.
|
| | |
|
Tibet19 | Túra éve: 2006 | 2010.02.04 13:31:06 |
|
megnéz Tibet19 összes beszámolója |
LEFAGYSZ 55
Féltem a túrától. Bár megcsináltam a Barcika 65 km-t betegen, de feladtam a Dögölj meg!-et. Végül is belevágtam azzal, hogy legfeljebb feladom. Egyetlen biztató az volt, hogy elõtte csütörtökön végre sikerült 10 km-t újra órán belül futnom.
Eljött a LEFAGYSZ hajnala, és az általam rendelt (most lehet szidni) havazás. Négyen indultunk Dobogókõre (Vlaszij, Gethe, Vadmalac és én). Havazott, csúszott az út, vezetni sem volt egyszerû. Gyorsan elrajtoltam (6.25) hátrahagyva a többieket. Kocogtam lefelé, mert tudtam hogy sok a szint, nekem rettenetesen sok, elõnyt kellett szereznem. Pilisszentkereszt hamar elérkezett és következett kedvenceim egyike a Szurdok. Hát… nehéz volt, a vártnál sokkal nehezebb, lefelé is szakadt rólam a víz. Jég, jég és újra jég, mégis élveztem. Sok helyen kerülgettük egymást Szakeeval, E.Péterrel és társaival, néhány helyen jól jött a biztatás, köszönöm. A ponton irottkõ pecsételt, akit hirtelen meg sem ismertem (pedig a Mecsek 600 után elõre engedett a buszon, hogy „hölgyek elõre, elhalálozási sorrend” :-) érces humor).
Hamarosan jött a K+ meg az elsõ emelkedõ, valahogy most nem tûnt meredeknek, egy-két ember mégis elment mellettem, de kivételesen nem zavart. Tudtam ezen a túrán nem szabad alkalmazkodni senki tempójához, mert nem vasárnapi séta lesz. Az út a sárgán tovább emelkedik, de a K+ kezd szintben menni vagy lejteni, újra kocogtam és visszaelõztem egy-két embert. Élveztem a havat, a hóesést, minden olyan félelmetesen szép volt. Beért Vadmalac, de nem akart (még) rohanni, inkább velem maradt. Futottunk, beértük sétálót, aki eléggé lealacsonyította ezt és a Dögölj meg túrát, piszok rosszul esett, mint az autóban Vlaszij megjegyzése, hogy csak a zselék neveznek át és adnak fel túrát. Az elsõ létránál sétáló tériszonya miatt téblábolt, magamban morogtam, mert legalább 3-5 perc idõveszteség. Végül Vadmalac átsegítette, követtük egy ideig, majd a mély nyomokat bevállalva elmellõztük, a pont elõtt is átmásztunk a létrán (speciel én szeretem a létrákat). Üdvözöltük E. Péter csapatát.
Továbbfutottunk P hsz-ön, le Királykút felé, jól jöhet az idõnyereség Prédikáló elõtt. Elkezdõdött az emelkedõ, útjára engedtem Vadmalacot és megettem egy egész marcipánt. Észre sem vettem, s túl voltam a meredekebb részen, hamarosan újra futni kezdtem, két srácot megelõztem, akik elkeseredtek, mert szerintük megalázó, hogy egy lány utolérte õket, búcsúzóul biztattam õket. Feltûnt Prédikálón a pontõr és Vadmalac, Budai HG, Cz.Béla, H. Zsolt, örültem és reméltem a Vadálló-köveken nem leszek egyedül.
Futás a kövekig. A száraznak titulált, de inkább jégpáncélba burkolt Vadálló kövek minden leleményességemet igénybe vették. A srácok elhûlve nézték, hogy szinte spárgában vagy épp rákjárásban közlekedtem. Utólag belegondolva vicces lehetett, amint felnõtt, értelmes emberek négykézláb csúsznak-kúsznak. Egyszer-kétszer elvágódtam, de csak nevettem, jól éreztem magam, de a félelem bennem honolt, valamivel a szintidõ határán belül táncoltunk. A titkos matrica, még jó hogy a többiek tudták hogy van ilyen…Rám-forrási pecsét.
A másik kedvenc következett, a Rám-szakadék. Én, a nagy korlátellenzõ hálás voltam a fémszerkezetért. Hihetetlen érzés a jégpáncélon sétálni, úgy hogy alant zubog a víz. Brutális lett volna ez olvadásban… Itt is jég mindenhol, néhol csak a karizom vitt tovább. Csúszott a korlát, egyetlen biztos pontot az jelentett, ahol a sziklában volt a rögzítés. Küzdöttünk, izzadtunk, de felértünk a lépcsõig, ahol gondolván túl a nehezén estem egyet. Szükségem volt egy kis levegõre, immár másodszor is útjára engedtem Vadmalacot, hagy zúzhasson kedvére az emelkedõkön. H.Zsolt velem tartott, pedig õ sokkal gyorsabb nálam, de neki elég volt a szintidõ tartása, belül hálás voltam érte. Felértünk a Szakó-nyeregig vezetõ emelkedõn, a Z+-on újra kocogni kezdtünk. Két faágnak is nagyon megtetszett Zsolt sapkája és próbálták elemelni :-) de visszaszereztük. Jelzés alig volt, de a nyomok és az emlékek segítettek. Égett hárs.
Közeledtünk Pilisszentlélek felé, Zsolt nem akart futni, de felfelé majd utolér, gondoltam. Hamarabb, túlfutottam a jobbra kanyarodó jelzésen és visszakiáltott. Rátértünk a mûútra és elõre féltem… háromszáz Garádics, az egyik még VM által is rettenetes meredeknek nevezett. Elõttünk a S+, fel és fel, egy helyen elveszítettük a jelzést, de újra meglett, még mindig fel, hegyoldalban araszoltunk, lihegtem. Mûút és a S négyzet. Szerencsémre rosszul emlékeztem, azt hittem ez lesz a durvább, így jólesett a lankásabb emelkedõ. Egyetlen rossz hír érkezett, Gethe jelezte - kiszáll, sajnáltam. Feltûnt a Sasfészek turistaház, pecsét és tovább. Eszembe jutott Gethe csomagja az autóban és felhívtam VM-et, szerencse – épp akkor leltek rá a Z+ elágazóra, amit elmagyarázott nekem. Közben szinte hallottam Csanya megdöbbenését, hogy mit keresünk már a Feketehegyen túl :-) Haladtunk a S+-on, hol Zsolt ment elõl, hol én, általában, aki éppen gyorsabbnak érezte magát és így húzta a másikat. Kétágúhegy újabb pecsét.
Kicsit unalmas szántóföldi OKT, VM leírására ráleltünk a két vadászlesre és a Z+ ösvényére, két futó nehezen akarta hinni, de követtek. Postás út, a másik brutálisnak minõsített emelkedõ. Az. Az eleje még egész normális, de egyre meredekebb, lemaradtam, de nem számított, nem akartam gyorsabban menni és kihalni, volt még idõm. Elvétették az irányt, beértem õket, és megláttam pár méterre felettünk egy ösvényt, ami tényleg a Z+ volt. Nem hosszú, de fárasztó emelkedõ, fel a Zöld gerincútra. Elértük a Választó pontot, a Pilis nyerget, itt még átmehettem volna 45-re de nem éreztem alternatívának, erõm s idõm még volt. A pontõrök eléggé furcsállották, hogy a hosszú távon vagyok. Miért? Nem nézték ki belõlem? Mindegy.
Lefutottam Klastrompusztára a S-n, beértem a két futó srácot. Nincs pont az elágazóban, kerestem de nincs. Újabb telefon… megnyugtatás érkezett, késõbb lesz. Érkezett Zsolt is, pecsételtünk.
P négyzet kicsit emelkedtünk, majd a Piroson nagyon emelkedtünk, elõször éreztem hogy fáradok, lemaradtam Zsolttól, P+ elõtt õ megállt, beértem de nem áltam meg, elõttem magaslott Simon halála. Tudnék neki jobb nevet, Tibet halála. A túra mély pontja volt, nagyon lassan mentem, legalábbis annak tûnt. Figyelem elterelésként hol csokit, hol almát majszoltam. Mély hóba vájt lábnyomokban lépkedtem, kidõlt fán kúsztam át akrobatikusan. Hittem, hogy felérek, hogy véget ér ez is mint minden emelkedõ. Szinte hallottam VM-et, meg tudod csinálni. Igen! A magassági pont után lejtõ és újra futottunk. Egy félrelépés és térd fellettig süllyedtem a hóban, négykézláb másztam vissza az ösvényre. Itt igazán látszott mekkora hóréteg bújt el alattunk. Mária padi ellenõrzõpont, megdöbbentõ hír, csak nyolc túratárs ment el elõttünk…
Balra láttuk Piliszentkeresztet, jártunk ott már, a nap reggelén. Eszembe jutottak a Pilisi Források Mozgalmának túrái Optikával (ez itt a reklám helye). Rátértünk a Kinizsi 100 zöldjére. Májusban olyan enyhén emelkedett, olyan hamar ott volt a Pilis nyereg. Most lassú az út, néztem a térképvázlatot, itt kellene lennie a pontnak…tovább… szerpentin….A tavaszi panoráma helyett csak ködtengert láttunk a völgyek felett. László kúpja pont, innen már „csak” 10 km, mégis oly távolinak tûnt.
Tovább a zöldön, a szerpentinen. Bár tudtam volna hány kanyarból áll, de most sem számoltam. Jobb kanyar és bal kanyar váltogatta egymást, majd megadta magát és szintútba, s lejtõbe váltott. Energiát nyertem lefelé, újra futkároztam. Közben alkonyodott, az est leszállt, elõkerült a lámpa. Telefon dallama, VM nyugodt hangja, õ (10.57) s páran már beértek. Bíztat, közben elköszöntem, mert szinte lefagyott a kezem. Kevésbé tudtam már figyelni, túlmentem kicsit a Z-ön, de épp jött Zsolt és a Z+-re irányított. Az út lejtõs, de rosszul járható, bukdácsoltam szinte, de már tudtam, hogy sikerül és ez hihetetlen erõt adott. Pilis nyereg másodszor.
Ettünk, ittunk és nekiveselkedtünk az utolsó emelkedõnek, Zöld hsz, Feketekõ. Nehéz, de nem hosszú, átbuktunk a hegyen, rátértünk a célba vivõ Z+-re. Kétbükkfa-nyereg, cseles jobb leágazás, 1-2 átkelés a mûúton, számoltam a lépéseket és örültem. A Dögölj meg feladása nagyon letört, s bár tudtam hogy a LEFAGYSZ sokak szerint nincs olyan nehéz, de nekem megfelelt revansnak. Megláttam a fakaput és hamarosan az Eötvös Loránd turistaházat. CÉL. Ráírták a beérkezési idõmet 19.17, boldog mosollyal köszöntem meg a rendezõknek a túrát, s egy könnycsepp gördült le arcomon : sikerült, alig hittem volna reggel. Mi voltunk a 9-10. beérkezõk.
Átmentem a már beérkezettek egy csapatához (Vadmalac, CserLaci, G.Tamás, N.Lajos) és gratuláltunk meg örültünk egymásnak. Õk is fáradtnak tûntek, és csodálkozva nézték, hogy képes vagyok szinte kacagni, de nem tudták mit jelentett nekem ez. Átvettem a kitûzõt és az oklevelet (rajta az idõvel, amit elírtak, de csak otthon vettem észre, hogy 11.53 szerepel 12.53 helyett). Mosolygó figura miatt húzhattam egy tombolát, amin nyertem egy hátizsákot.
A nap befejezése, hogy bejussunk az autóba, jégtelenítsük az ablakokat és hazaindulhassunk. A parkoló hangulata illett a naphoz, túl egy kemény túrán, ami kivette szinte az összes energiát, a túrázók még jeget kapargattak az autóikról.
Gyönyörû volt és embert próbáló, azt hiszem nem mindig a fizikai erõnlét számít, sokszor egy kisebb erõnlétet is képes megsokszorozni az akaraterõ.
Mielõtt bárki vádolna, most nem mentem túl határaimon, nem éri meg, izomlázam van, de szvsz ez természetes.
Gratulálok minden teljesítõnek és próbálkozónak.
Köszönöm a rendezõknek a túrát, VM-nek és H.Zsoltnak a társaságot, és a sok-sok biztatást és a Nike-nak a szuper téli terepfutócipõt.
(Megj.
Szvsz szintidõn kívüli díjazás egy extrém túrán negatív a tényleges teljesítõkkel illetve átnevezõkkel szemben – de a rendezõk szíve, joga.
Seprûk – ismerem õket, nem agresszívek és egyetlen pont sem zárt az itinernél elõbb sõt az elsõ néhány késõbb.)
|
| | |
kocka | Túra éve: 2006 | 2006.06.13 13:46:53 |
|
megnéz kocka összes beszámolója |
Péntek este legurultunk Daniékhoz, ottalvás, bab :) Szombat reggel elég korán start, valahogy 4:30 körül. 6:45-kor indultunk Dobogókõrõl, addigra természetesen kiderült hogy nem lesz meleg. Utánna pedig az is kiderült hogy a hó baszott elolvadni, csak kicsit ráolvadt a tetejére a jég, így valamennyire megtart. Aztán hirtelen mégsem és combig hóba :)
Elég brutálisan jegesedett le helyenként, ami elég gázos volt, helyenként kövek álltak ki belõle, de nem olyanok hogy le lehessen rajtuk lépdelni, nem, csak olyanok amin az ember széttõrheti a fejét. Úgyhogy off-road buli volt jórészt.
A Rám-szakadék télen egész kellemes látványosság. Egyébként szerintem talán ez volt a túra legkönnyebb része, mert frankón befagyott az egész és a jégen simán fel lehetett menni. Ahol meg nem, ott korláton felkapaszkodtunk. Nyugdíjasoknak és óvodás csoportoknak is bátran...
Utánna mégis valahogy feladtuk. Egyszerûen képtelenek lettünk volna idõre beérni, átálltunk kiránduló üzemmódba.
Szóval most szégyellem magam.
Azért azt megjegyezném hogy a Eötvös Lóránd túristaházban zseniális bablevest lehet kapni. |
| | |
qvic | Túra éve: 2006 | 2006.02.26 23:07:13 |
|
megnéz qvic összes beszámolója |
LeFaGySz 55 2006 (Pilis)
"Na ki a fasza gyerek? Most Õ? Õ? Vagy én?"
Tavaly nagyon-nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy újra megrendezik a LeFaGySz túrát. Természetesen azonnal elhatároztam, hogy 2006-ban újra ott a helyem, hogy megint jól megszivassanak.
Eljött a február, 1 héttel a túra elõtt Barcika 65 kemény tempóban végigfutva. A túra után sikerült megfáznom és egész héten beteg voltam. Csütörtökre végre már nem voltam lázas, de éreztem, hogy jóval gyengébb a szervezetem még, mintha egészséges lennék. Semmi gond, a LeFaGySz túrát úgyis gyalogbéka tempóban képzeltem el már korábban is. Meg volt beszélve ismerõseimmel, hogy együtt megyünk végig a túrán, csakúgy mint korábban. Biztos voltam benne, hogy így nem is lesz gond a teljesítéssel, szépen végigsétálunk rajta.. No hát könnyû sétáról szó sem volt, de ezt kicsit bõvebben.. :)
Szombat hajnalban havazásra ébredtem, kis szemekbe esett, de nem szallingózott, inkább a szelet meglovagolva száguldott lefelé a sok-sok vizes hópehely. A starthelyre érve én nem a nagyparkolóban hagytam a verdát, hanem kicsit tovább, lejjebb az utcán. Átvettem a szerelést, bakancs, kamásli, kabát fel, táska a hátamra, benne forró tea termoszban és még sok-sok inni és ennivaló. Két fejlámpát is vittem magammal pót elemekkel, mivel az akksik már régen voltak feltöltve, nem tudhattam meddig bírják majd a hideg idõben.
Az indulást 7 körül terveztük, mindenki idõben meg is érkezett Dobogókõre, így pontban 7-kor el is tudtunk indulni. Andi és barátnõje Anna még reménykedtek benne, hogy tudunk együtt menni, de mivel én még kicsit vártam Tamásékra, Õk már 5 perccel hamarabb neveztek és elindultak, és mivel futottak én biztos voltam benne, hogy már nem is látjuk Õket a túrán. Mi elég nagy bolyban, 6-an indultunk lefelé a piros jelzésen. Feri és egy másik túratárs, akit nem ismertem korábbról a 45-ös távon indultak, a két Tamás és Ibolya a hosszún. Tom húzta elõl a népet elõször, de hamar odanyargaltam én is elõre, és nekiálltam kicsit kocogni lefelé. Meg-megállva, hogy a többiek is jönnek -e és jöttek is szépen, mindenki felvette a tempót. Már majdnem leértünk a Fagyoskatonához, mikor Feriék szóltak, hogy Õk inkább lemaradnának. A célban láttuk õket viszont. Szóval négyen nyomtuk tovább lefelé. A srácokat nem féltettem, jól ismerjük egymást, tudtam, hogy jó tempót tudunk együtt menni, Ibolyát viszont nem ismertem egyáltalán, de úgy tûnt Õt is nagyon kemény fából faragták. Csúszós jeges néhol tükörjegesre fagyott úton száguldottunk lefelé elõzgetve az elõttünk haladókat. Beérve Pilisszentkeresztre lassítunk és jókat beszélgetve haladunk a hosszú betonos szakaszon. A letérõnél hiányolom azt az ugatós kis dögöt aki itt szokott lepzselni. A terep kezd nehezedni, átvergõdünk egy patakon a csúszós köveket átugrálva és el is érjük a Szurdok bejáratát. Az elsõ igazi próbatétel a túrán. A gyönyörû völgyben nehéz az elõrejutás, az ösvény kicsi és ferde és nagyon csúszik, tiszte jég minden. Fákba, sziklákba néhol a földbe kapaszkodunk hogy ne zúgjunk bele a lent zubogó fagyos patakba, ami részben szintén jégréteg fedett. Egy két helyen gatyaféken lehet csak leereszkedni, nem nagyon van kapaszkodó sem. A hidak is le voltak fagyva, de azokon így is könnyû volt a haladás, szóval ha sikerült elérni egyet, akkor gyorsan átfutottunk rajta és jöhetett a következõ balettozós, csúszós mászós szakasz a következõ hídig. Mókás volt, de nem volt játék, oda kellett figyelni nagyon. Elértem az elsõ pontot a Szurdokban. A többiek kicsit lemaradtak, de tudtam, hogy majd beérnek, kényelmesebb tempóban indultam tovább.
A kék kereszt kemény emelkedõjét szeretem nagyon, itt elkapott a hév és adtam is neki rendesen. Sorra hagytam el a túratársakat, köztük több ismerõs arcot is. Az egyik igazán húzós kaptatón meglepetésemre elõl Andit és Annát vélem felfedezni. Nagyon megfogta õket a harc felfelé, hamar be is érem õket. Beállva a tempójukra pihentem kicsit útközben, benyomtam pár puszedlit. Pár perc múlva feltûntek Tomék is mögöttünk. Jól van, nyomják Õk is mint a gép és Ibolya is velük van rendületlenül. Az Öreg vágás hegyre felfelé már együtt haladunk ismét. Itt hihetetlen nagy havon próbálunk nem beszakadni a majd méteres lyukakba. Nagy szerencse, hogy keményre van fagyva a hó. A pontnál nem nagyon pihentünk, rögtön indultunk is tovább, azért gyorsan benyomtat még egy pár puszedlit magamba, pótolni kellett az energiaveszteséget. Tom megindult lefelé, a többiek utána. Olyan tempót nyomtak lefelé, hogy az már több volt, mint kocogás, és nem esett valami jól a bakancsban, de mindenki tartotta a lépést. Itt szerencsére nem csúszott annyira, lehetett haladni. Igaz még így is sikerült egy helyen majdnem fejreállnom, de megúsztam az esést. Az alja felé kicsit visszavettek, Andiék az élre álltak és nyomták tovább. Leértünk a Király völgybe, ahol újabb patakátkelés várt ránk, majd kemény emelkedõ fel egészen a Varga lószig. Felérve már barátságosabb volt az út, itt a lányok megint meg is lógtak. Hosszú hullámvasót a Prédikálószékig, ahol újabb pecsét várt ránk.
Tudta mindenki, hogy a Prédikálószék lefele nem lesz egyszerû téma, de valójában rosszabb volt, mint amire számítottam. Hát ez itt tényleg mocskosul le van fagyva! A Vadállókövektõl jöttek az igazi nehézségek, tükörjégen nehéz lefele haladni a sziklákon. Csúsztunk, másztunk, kapaszkodtunk minden földbõl, jégból picit is kiállóba. Egy lehetetlen helyen lehetetlen pozícióban egy srác fotót készít rólam, meg a kicsit fentebb szenvedõ Ibolyáról. Mondtam is neki, hogy azt a képet majd rakja a sírkövemre.. :) Ibolya kétségbeesetten kiált le az egyik durvább résznél, hogy itt hogy mentem le??? Mondom, hogy már én sem tudom. :)) Tamásék meglepõen jól haladtak lefelé, el is húztak elõre. Andiékat egy keskeny oldalazós jeges úton érem utól, toporognak lefelé. Én is toporgok utánuk. Több helyen a hegyoldalba mászok fel, hogy kerüljem a lefagyott utat. Aztán az út kiszélesedik, de meredekebb lesz, és ugyanolyan jeges. Itt fától fáig csúszkálunk lefelé. Még egy száz métert szenvedünk lefelé, aztán már könnyebb a haladás, kevésbé sziklás és jeges az út. Keressük a havas részeket, kocogunk ismét. Ibolya elzúg mellettünk. :) Nahát. Próbálunk lépést tartani lefelé, nem könnyû. Végül befogjuk a többieket. Megvan mindenki, remek, már majdnem lent vagyunk, az utolsó méterek már könnyen mennek lefelé. Tovább a zöldön. Egy kis romos épületnél kisebb tömeget találunk magunk elõtt.. nézzük mi lehet itt, csak nem ide rakták a Rám szakadékos pontot?? Kiderül, hogy ez egy titkos "nyalókás" pont, ahol egy kis zacskóból ki kellett vennünk egy öntapadós matricát, és ráragasztani az ellenõrzõ füzetünkre. Már nem emlékszem, hogy ez a "11. ellenõrzõpont" vagy a "14. ellenõrzõpont" feliratú volt -e, de valahogy sehogy nem stimmelt.. :D Mindenki felragasztott egyet, aztán indultunk tovább a jelzésen. Itt is nagyon jeges volt az út, a mellettünk húzódó hatalmas árokba nem lett volna jó becsusszanni. Nem sokkal a mûút elérése elõtt még volt egy húzós patakátkelés, Anna itt majdnem beszakadt a vízbe. A három veszélyes szakaszból kettõn már túl voltunk, de most jött a Rám szakadék. A bejárattól az elsõ patakátkelésig nem volt gond, onnan komplikálódott a terep. A jégen nehéz volt megmaradni a keskenyebb részeken. Megtaláltuk a pontot, ahol pecsétet kaptunk.
Feljebb érve az volt a szerencse, hogy az egész patak be volt fagyva alattunk, így viszonylag könnyû volt a haladás ott, ahol máskor a sziklákon kell ugrálni és a patakot kerülgetni. A jég megbírt, kényelmesen haladhattunk rajta az újonnan kiépített fém korlátokba kapaszkodva. A meredekebb falmászások meg a lefagyott fémlétrán való feljutás már nem volt ilyen egyszerû, de itt is óriási segítség volt a fémkorlát. Azon húztuk vontuk magunkat. Volt ahol két kézzel húztam magam felfelé a korláton, de a lábammal nem bírtam fogást találni a jégen így az csak ide-oda csúszkált alattam. A terep mág akkor is tiszta jég volt, mikor már kiértünk a szakadékból. A falépcsõn is nehezen másztunk fel, de végül elértük is kis pihenõt a faházzal meg az asztalokkal. Az úton késõbb újabb nyalóka, újabb furcsa EP számmal.. A Júlia forrásnál beérjük BHG sporttársat. Vizet töltünk a forrásból. Több folyadék fogyott út közben, mint amire számítana az ember így télen. Indulás tovább, Gábor és Tom elõl. A Szakó nyeregig mászunk, aztán lefelé megint kocogás. A zöld keresztet szerencsére többen is jól ismerik, nagyon könnyû itt elkavarni, ritkák a jelzések, zegzugosak az utak. Szakee itt ér valahol utól kocogva, Ibolya csatlakozik hozzá. A pirosat elérve megtaláljuk az Égett-hárs pontot is.
Lefelé még együtt kocorászok Andiékkal, Tomék kicsit lemaradva mögöttünk. Aztán mikor a kolostor romjait elérjük Õk a mûúton futnak tovább Pilisszentlélek felé. Én megnézek egy kis leágazó ösvényt, ami nagyon-nagyon gazos. Pár szerencsétlen lelket becsábítok magam után, de hamar kiderül, hogy ez nem a jelzés.. kis dzsungelharc után leérünk egy kis utcába, ahol aztán balra fordulva nemsokára ismét elérjük a jelzést. Sebaj, nem sok idõt vesztettünk vele, nyomás tovább. A srácok elfutnak a mûúton. Egyedül maradok, se elõtte se mögöttem senki látótávolságon belül. Andiék már árkon bokron túl elõl, Tamásék meg még hátrébb. Nekiállok kényelmesen kajálni. :) Ez a hosszú betonos szakasz erre pont ideális, itt bakancsban úgy sem tudnék kocogni. A bakancs egyébként itt már teljesen át volt ázva, nem egy vízálló típus és a vizes zokni elkezdte puhítani a talpamat. A mûút után a sárga kereszten aztán irgalmatlan emelkedõ következett. Itt lassan vonszoltam magam felfelé. És egyre csak keményebb lett. És elértem a Háromszázgarádicsot. Ez nem tudom mit jelent, de ezek után mindíg egy rémálomkép fog eszembejutni iszonyat meredek ferde ösvénnyel egy hegyoldalban, ami ráadásul sziklás, köves és tiszta jég. Nem elég, hogy majd kiköptem a tüdõm, még csúszkáltam is össze vissza a meredek hegyoldalban. Több fát is át kellett mászni. Ez a szakasz nagyon kemény volt, engem itt ért a holtpont is. Nagy nehezen felértem egy szintben haladó dózerútra, amin megláttam arrébb Annáékat. Úgy látom Õket is nagyon megviselte ez a gyilkos szakasz. Együtt mászunk tovább, egy fordulónál látom, hogy Tomék is megjöttek, a Sasfészekhez már megint együtt ér oda a csapat. Kivéve Ibolyát, aki Szakee-val kicsit késõbb fut be amíg ott vagyunk.. pedig nekik már elõl kéne lenniük. Kavartak kicsit. A pont frissítõként is szolgál, teát kapunk inni, és egy nagyobbat szusszanunk. Jól esik a kis pihenés, helyre lehet kicsit rázódni.
Nehézkes a pontot ott hagyni, de aztán megint rákapcsolunk és nyargalunk tovább a Kétágú hegy felé. Itt lefelé találjuk a 4., de eddigi legravaszabb nyalókát. :) Ez ugyanis az egyik vaskosabb fa azon oldalára volt rakva, melyet csak akkor lehetett meglátni, ha az embernek hátul a van szeme, vagy hátrafele nézve halad elõre. Tomra ez egyik sem igaz, de véletlenül hátranézve észrevette. Visszakiáltjuk Andiékat is. No szépen vagyunk, mostantól minden fát elõrõl hátulról meg kell néznünk... Hárman voltunk, az minden harmadik fa/fõ. :)) Nagyokat mókáztunk ezzel kapcsolatban (meg azon elmélkedtünk mit eszelhetnek még ki a rendezõk, hogy véletlenül se találjuk meg az összes nyalókát) egészen a Kétágú hegyi pont elõtt lévõ újabb papírig. "a következõ szakaszon a pontig titkos ellenõrzõ pont valószínûsége kicsi". Itt már kínunkban vihogtunk.. a pont 50 méterrel arrébb volt. A ponton lévõ lányokat kérdezgettük, hogy nincs -e itt a közelben valamelyik bokorban elrejtve egy titkos pont..
Nagy csoportot pillantottunk meg odalent az úton, de õk nem a teljesítménytúrán voltak. Furcsa is lett volna, mert feldolgoztuk magunkat a huszonikszedik helyre, szóval nagyjából az lett volna elõttünk az egész mezõny. ;) Errõl persze szó nem volt. Lemásztunk a kék jelzésre, és belegabalyodtunka csoportba. Tudtuk, hogy a zöld kereszt cselesen ágazik le a kékrõl, mégis szépen túlszárnyaltunk a leágazáson és nem vettük észre a leágazó nyomokat. Mentünk, mentünk, majd már bent az erdõben kapcsoltunk, hogy jócskán túljöhettünk már, vissza kéne fordulni. Hátra arc. Visszamentünk sokat, de mivel nem tudtuk pontosan hol a leágazás inkább elindultunk felfele, hogy majd ha keresztezzük akkor meg lesz, minthogy megint elmenjünk mellette. Így meg is találtuk a jelzést, de kb negyed órát elvesztettünk ezzel a malõrrel. Felérve a zöld sávra már nem volt nehéz dolgunk a Pilis nyeregig. Tamás közben nagyon elkészült, rosszul viselte már a megpróbáltatásokat és erõs motivációhiányban szenvedett. Már-már a feladáson is gondolkodott, de Tommal hamar lebeszéltük errõl a döntésérõl. :) A hó továbbra is makacsul esett (egész nap), a kabátom gallérjára már keményen odafagyott a hódara. Pilisnyeregben pecsét és indulás lefelé a sárgán Klastrompusztára.
BHG elõttünk 200 méterrel fut! Hát ilyet! :) A Klastrompusztai ponton kapott pecséten (többek közt) ez állt: "A Pilis nem viccel!" Respect. Innen megint hosszú és durva emelkedõ következett. Egy mögöttünk haladó kis csoportból kérdezte valaki, hogy ez már a Simon halála? Nem, ez még nem az. -válaszolta valaki.. Ez még csak a mienk. -folytatta.. Itt már lassabban haladtunk, Tamáson látszott, hogy rossz passzban van és nem hiányzik ez már neki. De valahogy csak végighúzzuk most már.. legalábbis reméltük. A Simon halála is eljött csendben, mi meg csendben vánszorogtunk felfelé és próbáltuk túlélni Simont. Itt megint mélyebb volt a hó, és megint volt egy kis akadályverseny is. Felérve kicsit megkönnyebbültünk, de utána a piros kereszt még hosszabbnak tûnt mint amire számítottunk. Valószínûleg csak azért, mert lassultunk. A Máriapadnál volt a nagy vízválasztó 45/55 elágazás.
Tamást szépen terelgettük tovább a Pilis felé. :) Itt volt egy fiatal pár, akik nem ismerték a helyet és nem voltak biztosak benne, hogy jó fele megyünk. Megnyugtattuk õket, hogy jó irányba tartunk, mire még egy kicsit rákapcsoltak és eltûntek a távolban. Nagyon jól bírják. A sárga kereszt végtelen útnak tûnt, csak mentünk és mentünk, mellettünk a Pilis meg olyan Mátyás királyosan ott is volt meg nem is. Tudtuk, hogy ott van, de semmi nem látszott belõle, az egész ködfelhõben úszott. Az zöldet elérve felhívom a párom, hogy megvagyunk, de kicsit tovább tart a buli, mint eredetileg gondoltam. Még sehol sem vagyunk pedig megyünk rendesen. Megkezdjük a Pilis mászását szépen lassan. Tamás kéri, hogy még egy picit vegyünk vissza. Tom lassít elõl. Nekem valamilyen perverz módon jól esik ez az emelkedõ szerpentin. Valószínûleg csak ezért, mert tudom, hogy nincs már sok szint hátra. Pusztítsuk az utolsó métereket! A pont jóval késõbb jön, mint azt gondoltuk, a szerpentin egyik kanyarjában találjuk a László kúpja pontot, ahol újabb pecsét vár ránk. Itt érjük be ismét a párost, akik még itt is keményen állják a sarat (khm.. szóval a havat).
Fél hat fele járhatott, elkezdett sötétedni, az utolsó kanyarban Tamásnak pihenõre volt szüksége, itt elõ is bányásztam a fejlámpáim egyikét. Hosszú menetelés következett a zöld sávon. Itt már lassabban mentünk, csetlettünk, botlottunk a keményre fagyott nyomokban a nagy hóban. Ez már nekem se esett túl jól, mert a bakancs kezdte feltörni a felázott talpamat. Gábor és Béla itt ismét utólér minket, és utat kérnek, mert õket nagyon szorítja már a szintidõ. Hát minket a szintidõ egyáltalán nem fenyegetett, így bátran lessíthattunk és kényelmeskedhettünk. Így szép lassan visszaértünk a Pilis nyeregbe és a sátorba húzódó pontõröktõl ismét pecsétet kapunk.
Kicsit keresgetjük, hol indul tovább a zöld háromszög. A Fekete Kõre mászás közben többször meg kell állnunk, mert Tamás lábát görcsök gyötrik, szidja a túrát mint a bokrot. :)) Fent kinézünk a kilátóba is nyalóka után kutatva, de nem találtunk semmit, pedig minden fát alaposan körbenéztünk. :D Innen már nincs messze a Két-bükkfa nyereg. Természetesen maradunk a jelzésen, keresztezzük párszor a mûutat. Az utolsó keresztésnél egy futóval találkozunk, aki az aszfalton nyomja. Érdeklõdik, hogy volt -e nyalóka eddig, mondjuk, hogy nem találtunk. Aztán kérdi, hogy miért megyünk a jelzésen, mikor itt a jó kis aszfalt.. hehe, mert.. mi erre megyünk és pont. Tamás a végét már nagyon nehezen viseli, le is marad, Tom is leszakad, mondja, hogy bevárja. 20:10-kor érek a célba 13:10-es menetidõvel.
Ez egy igazi kuriózum túra volt, egy igazán kemény, embert próbáló megmérettetés testileg és lelkileg is. Nagyon örülök, hogy teljesíthettem a legendás LeFaGySz elsõ útvonalát. Köszönöm a rendezõknek a gondos szivatást, tényleg igazi szívás volt végig... de jól esett :)) Remélem lesz folytatás.
[A napi szíváshoz még hozzátartozott, hogy az autóról vastag hó és jég réteget kellett levakarnom a hideg éjszakában remegõ kézzel, a hátsó ajtókat csak úgy tudtam kinyitni azoknak akiket levittem Pestre, hogy bentrõl kilöktem vállal. de egy lett kerek a nap] |
| | |
(budai-)H.G. | Túra éve: 2006 | 2006.02.26 18:08:50 |
|
megnéz (budai-)H.G. összes beszámolója |
LeFaGySz 55 / 2006
Hát ez nem volt könnyû menet. Már elõre tudtam, hogy itt bizony igencsak kevés a szintidõ (ez is hozzátartozik a szivatáshoz), így az elején ahol csak tudtam, belekocogtam, hátrahagyva a túratársakat. Tudtam, hogy itt bizony ki kell használni a jól járható szakaszokat, hiszen a nehezebb részeken nem tartható a 4 km/h-s átlag.
A Szurdokban a legkrikusabb pontokat megkerülve néhol a patakmederben haladtam, aztán visszamásztam a jeges ösvényre. A völgyet elhagyva ismét kiléptem, így a Fekete-hegyen beértem Pintz urat és zsotyeket, akiktõl a jeges szakaszokon lemaradtam. A Király-kút után beért Vadmalac, így együtt haladtunk a Prédikálószékig. A gerincen beértük többek között Czékli Bélát, akivel a továbbiakban a célig együtt is haladtam.
A Vadálló-kövek gerincén a kritikus, legmeredekebb rész le volt jegesedve, itt Tibet megindult gatyaféken lefelé, mi viszont inkább visszamentünk kicsit, és a fák között a hóban ereszkedtünk le a kb. 60 fokos hegyoldalon. A lejtõ alján megállapítottuk, hogy a P hsz jelzést áthelyezték egy meredek és veszélyes ösvényre, így az közvetlenül a betemetett Kaincz-forrásnál ér véget. Begyûjtöttük a 3/a jelû titkos ep. igazolását, majd haladtunk tovább a Z jelzésen a Rám-szakadék felé.
Itt a 4. pont után (a forrás elõtt) mindjárt egy ferde, jeges ösvényen kellett leereszkedni a patakmederhez, ezt a kb. 20 m-t négykézláb abszolváltam, amin Czibula Gyuriék jót nevettek. :o) A szakadékban, a lefagyott vízeséseknél is sokszor hasznát vettem az érdesített térdû túranadrágnak, amellyel a jégre térdelve nem csúszott.
A szakadék után kellemes meglepetésként ért az újabb titkos ep., amely a kispistázó hajlamú túratársakat is útvonalkövetésre készteti. Azt hiszem, ezáltal a túra megerõsíti helyét a kedvencek között. Hasonló elragadtatással fogadtam a 4/b. jelû titkos ellenõrzõpontot a Z+ jelzésen, míg túratársam a mínuszpontokat osztogatta, õ ugyanis hátrateszi azokat a túrákat, ahol titkos ellenõrzõpontokat alkalmaznak :o)
Pilisszentlélek környékén megállapítottuk, hogy nem állunk jól az idõvel, de ezen a tényen a Sasfészek kulcsosházig csak rontani sikerült. A S+ jelzésen megmutattam Szakeee-nak és ot. Ibolyának azt a bizonyos fát, amelyet aki 10 éve jobbról került meg és nem balról, az kihagyta a 6. ellenõrzõpontot. Most is lett volna ezen a szakaszon egy titkos ep, csak tévedésbõl nem ide helyezték ki, hanem a Sasfészek kh. utáni szakaszon a S+ jelzésû út jellegzetes jobbos kanyarjában, az út bal oldalán egy fa törzsére.
A Postás utat aránylag könnyen megtaláltuk, mivel egy kb. 150 m-rel elõttünk haladó túratárs integetett az erdõ szélérõl az ösvény kezdeténél. A késésen próbáltunk ledolgozni, nem túl sok sikerrel. Az egész túra során Klastrompusztán tartottuk a leghosszabb "pihenõt", ahol megálltunk bélyegezni az Enciános és a Kéktúra füzetbe. A Rám-szakadéktól kezdve egyébként szinte a célig kerülgettük egymást nehez mokaszinék csapatával, akik idõnként megálltak rövid idõre pihenni.
A Mária-padnál b_feri megkérdezte, hogy mit tudok Vlaszij és gethe sporttársak hollétérõl, de erre nem tudtam érdemben válaszolni, hiszen a nevezett személyeket induláskor láttam a rajt felé mozogni. Itt egyébként Bélának 24, nekem 14 perc volt a késésem az itinerben megadott, 55-ös távra vonatkozó menetrendhez képest.
A következõ szakasz szerencsére könnyebb volt, így a László kúpjáig ledolgoztunk 9 percet, a Pilis-nyereghez pedig már 4, ill. 14 perc plusszal érkeztünk. A Fekete-kõnél, és azt követõen sem találkoztunk a 13., mozgó ellenõrzõponttal, míg végül a célba 19:55-kor, vagyis 5, illetve 15 perccel szintidõn belül érkeztünk.
A szintidõn belüli teljesítésben egyébként rendkívül sokatt segített, hogy útközben nem voltak frissítõpontok. Számomra az lett volna az igazi szivatás, ha útközben terülj-terülj asztalkámmal várnak. Így gyakorlatilag csak az ellenõrzõpontokon álltunk meg igazoltatni + Klastrompusztán a túramozgalmak miatt, meg néhány útbaesõ forrásnál, nyomóskútnál a folyadék-utánpótlás végett, de az étkezést menetközben bonyolítottuk le.
Képek: http://www.kep.tar.hu/budai_hg/50233304#2
|
| | |
|
|