Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2013
hakaticaTúra éve: 20132014.01.27 14:16:29
megnéz hakatica összes beszámolója

Segítsük meg a családokat túra a Mátrában



…. amikor már azt gondolná az ember, h nincs lejjebb…


 


Néhány gondolat a túra/sorozathoz – ezek saját vélemények, lehet vele egyetérteni és nem egyetérteni:


Mikor megláttam a családsegítõ túrákat a kiírások között esõs kételyeim kezdtek támadni – alapozva arra, h az utóbbi években sem szûntek az alapítványok körüli zûrzavarok. Megnyitogattam õket és több helyen el is szörnyedtem  - a legbicskanyitogatóbb számomra az a túra volt, ahol ki volt írva az alig 20 km-es távhoz is!!, h „nevezési díj nincs, de a gyûjtõládába min. 1500.- -ot bele kell helyezni”. Aztán az a szöveg egyszer csak eltûnt a kiírásból….


Miután lezajlott az elsõ túra és elolvastam róla a beszámolót, akkor végleg eldöntöttem, hogy nem szeretnék részt venni egyetlen túrán sem; ill. tovább erõsített azon megrögzött eszmémen, hogy ha én szeretnék valakinek segíteni, akkor majd én személyesen adom át neki az odaszánt összeget, tárgyi eszközt, …. Így legalább tutira eljut hozzá.


Megjegyezném még azt is, hogy nálunk mindig van térkép az adott tájegységrõl és az ellátást sem bízzuk a véletlenre (édes, sós, szendvics, á.víz és vagy tea).


 


Na de térjünk vissza eme Mátra béli túrához… A fentieket jól megrágva mégiscsak úgy döntött hármas fogatunk, h mivel a Mátrában van – és idén nem túl sokat sikerült eljutni oda, mégiscsak elindulunk…. Ez egy kifejezetten rossz döntés volt részünkrõl..


Rajt:



  • Egy perselyõr várta a túrázókat, aki felügyelte, h tutira bedobunk e némi pénzecskét, majd adott egy nevezési lapot, amit kitöltöttünk és 

  • egy másik asztalnál kaptunk itinert  - kétoldalas A/4-es lap, kizárólag szöveges leírást tartalmaz. Gyûlölöm azokat a leírásokat, amikben kizárólag ’menjek elõre 50m-t, majd fel 120-at, és 600 m múlva visszafele 200 m-t’. Nem vagyok gps, nem hordok centit a zsebembe és nem tolom magam elõtt a mérõkereket sem ==>szívás volt, akinél nem volt saját térkép

  • elõvettem saját térképünket és kifele megkaptuk az „ezen nem lesz rajta a túra eleje” mondatot ==> örömmel jelentem, h az utolsó centiig rajta volt minden! ==> minden esetre jó bepróbálkozás arra, h vegyünk ott térképet, és ki tudja, h hányan be is dõltek neki


Útvonal:



  • Nem volt gyenge a nádasnál a dagonya, de ez nem a szervezõk hibája

  • Szent Anna kápolna – feltételes ep: a kápolnát könnyen megtaláltuk, meg is néztük, de a kutya sem volt ott rajtunk és néhány túratárson kívül

  • Kékestetõ – hideg étel, tea (itiner szerint!):  teát akkor tette fel a srác a csont tiszta bográcsba, ami számunkra azt jelentette, h még csak most fog az elsõ adag lefõni (9:20-kor rajtoltunk, a dagonyában legalább 20-30 embert elengedtünk, tehát nem mi estünk be elsõnek az ep-re…), és száraz kenyérre lehetett zsíros kenyeret készíteni ==>  köszönjük a szíves ellátást, de nem élünk vele

  • Csepegõ-forrás – feltételes ep: az útelágazásnál már látszott, h a kutya sincs ott, de még egy leírni való kód sem árválkodott, de azért kitértünk és megnéztük a forrást


Cél – tészta, tea (itiner szerint):



  • Megkaptuk jól megérdemelt célpecsétünket és egy ketté vágott rajzlapra ferdén fénymásolt okleveleinket, melynek oldalai az elefánt fülére hasonlítottak…

  • Nem kaptunk se egy „köszönjük”, se egy „gratulálunk” mondatot

  • Kaptunk egy ismertetõt az alapítványról és egy szalagcsíkot a temetési szolgáltatásukról

  • Tea nem volt!

  • Tésztát ha akarunk enni  - lehetett választani a lekváros és lekváros tészta közül -, akkor fõznek ki (addig is lehet várakozni jól leizzadtan)

  • Majd felajánlották, h tudnak adni még péksüteményt è száraz péksütemény, amivel embert lehetett volna ölni (túratárs beválasztott, majd az elsõ harapás után a többi mellett a kukában végezte)


                        i


Köszönjük a szíves ellátást! Legközelebb nem jövünk.


Míg nekünk csak száraz péksütemény jutott, addig a rendezõk igen jó hangulatban elborozgattak – nem kannásból ám!, és eszegették az Eszterházy tortát és egyéb süteményeket, a túrázóra figyelmet és szót nemis pazaroltak.


 A térképekre is össze-vissza kerültek fel az árak, így inkább nem vettük meg azt, amelyiknek a lecserélése aktuális lett volna.


Összességében rettentõen rossz szájízzel távoztunk, ennél jobban azt gondolom, h túrázót nem lehet megalázni (azt gondolom, h legalább azt be kellett volna tartani, ami az itinerben le volt írva szolgáltatás).


Van még ennél lejjebb?????


Nálunk a túra elnyerte az év legrosszabb túrája címet.


A nap pozitívuma: a Mátrában voltunk (bár ezt megtehettük volna anélkül is, h megsegítsük a magyar családokat)


Továbbá csöndesnek hitt túratársunkat (kb 3 éve jár velünk) is megismertük a másik oldalról… a Kékestõl Újpest Központig hallgattuk, ahogy szinkronban szidja a túrát… és azóta is….


Velünk nem fognak a jövõben egyetlen túrán sem találkozni a szervezõk és még jobban erõsödött bennem az általam az adakozásról felállított hozzáállásom is. 

 
 
 Túra éve: 2011
PopeyeTúra éve: 20112011.10.20 10:41:45
megnéz Popeye összes beszámolója

Via Dolorosa 75

8 óra után értünk Abasárra. Nem volt nehéz megtalálni a rajthelyet, mert meglehetõsen sok autó vette körbe. Elõnevezettként gördülékeny volt az adminisztráció. Közben összefutottunk M. Lacival és vele kezdtük meg koptatni a kilométerek hosszú sorát. Az elsõ pár méteren azt vettem észre Laci oly lelkesen olvassa az itinert, hogy kezdtem félteni a villanykarók testi épségét. Oda is szóltam neki nem kell megtanulni elég ha csak beleolvas. De Õ a sok éves tapasztalatára hivatkozva azt tanácsolta Mi is forgassuk többet e remek irományt. Aztán a Markazi kápolnáig nem kellett nézegetni mert egyrészt Laci ekkora tudta fejbõl meg aztán mentek is elõttünk látó távolságba vagy húszan, így gond nélkül meglett az elsõ ep.

Itt alkalmi útitársunk ismerõsökre lelt így innen nélküle kettesben a fiammal folytattuk utunkat. De mivel nem felejtettem el bölcs kollegám intelmeit én is belemélyedtem az útleírásba. Aszondja „ A pecsét beszerzése után jobbra indulunk…..” na gondoltam ez fog menni. Kiválogattam a jobb kezemet és kerestem az utat mely leginkább jobbra tart, gyorsan meg is lett. Elhatározásomban megerõsített, hogy 30-40 fõ robogott rajta. No akkor uccu utánuk és az elsõ két lejtõt becsülettel meg is futottuk. Nagyon jól éreztük magunkat az idõ és a kedvünk is megfelelõ volt egy igazi jó túrához. Leértünk a Markazi tó partjára amikor kettõ hölgy túratárs tõlünk kérdezte jó felé mennek-e. Hát persze mondtam büszkén. Pedig nagyon nem de ez számukra csak 3.4 km megtétele után tudatosult a következõ ep.-on. Ott a pontõr mondta nekik, hogy ez nem lesz jó mivel itt csak 75-ösöknek kéne lenni, Õk meg 35-ösök. Sajnáltam õket szegények jó sokat gyalogoltak pluszba. Aztán elkezdett bennem is motoszkálni valami rossz gondolat. Biztos, hogy Mi jó felé megyünk? De elhesegettem a gondolatot, a pontõr csak szólt volna nekünk is ha valamit elrontottunk. És így értünk be Domoszlóba. Itt megint rám jött valami furcsa érzés annyira, hogy még az itinert is elõvettem. Ijedten látom, hamarosan levest kaptunk és 3 pecsétünk kimaradt. No gondoltam ennek fele se tréfa és elé álltam egy futónak aki pont meg akart minket elõzni. Megkérdeztem õ hány kilométernél jár? miután mondta, hogy 30 felett én közöltem mi csak 15 körül. Ekkor már éreztem nagy a baj. Remegõ hangon tudakoltam szerinte hol rontottuk el és mondta egybõl a Kápolnánál rossz felé fordultunk. Aztán még futtában visszaszólt menjünk tovább és nevezzünk át 50-esre. No azt már nem végül is csak szûk 10-est kell vissza menni mi az nekünk. A korábbi jó kedvünk szerte foszlott. Nagy részt futva igyekeztünk javítani hibánkat. A helyzetet rontotta, hogy gyakorlatilag a fél mezõny jött szembe. Volt aki zavartan kérdezte jó felé megy-e Ti igen volt a válasz. De a többség csak elnézõen mosolygott rajtunk. Így értünk újra a Kápolnához ahol felvázoltuk helyzetünket és kérdeztük tudnának-e segíteni, hogy újra beszálljunk a túrába? / mivel több mint egy óránk ment el a vissza úttal és közben már kezdtek zárni a pontok /. De õk csak sajnálkozva ingatták fejüket. Így viszont nagyon bele kell húzni ha nem akarjuk feladni. Megkérdeztem akkor legalább azt mondják meg merre kellett volna mennünk amikor elrontottuk? Hát arra és mutatok 90°-kal BALRA!!! Végül is nem sokat tévedett a leírás csak balra helyett jobbra szerepelt benne meg aztán az indulók 98%-a nem rontotta el / lehet Õk nem olvassák az itinert / tehát csak magamat hibáztathatom ezért az apró malõrért.

Innen öngyilkos tempóban közeledtünk a vár felé és sikerült is még ott érnünk a pontõr hölgyet / köszi, hogy megvártál minket / Ezután a képes fa következett. Én naivan azt hittem a vár a hegyen van a kép meg a völgybe. Ezért érintett nagyon gorombán az a csúfos kaptató amely az utunkba állt. Itt érkezett el az a pillanat amikor haragomnál nagyobb lett a fáradságom. Meg kellett állnom mert éreztem ha most nem pihenek biztosan rosszul leszek. De aztán egy perc fújtatás és egy pár korty víz csodát tett. Így a Máriaképes fa ep.-hoz már szinte pontzárásra értünk.

Ezután a halovány zöldön lecsorogtunk Markaz fõterére. Közben járt az agyam miként tudnánk egy kis idõt nyerni úgy hogy maradjon erõnk a túra végéhez. Utunk egy buszmegálló mellett vezetett el. Hátha gondoltam és belenéztem a menetrendbe. 10 perc múlva ment a busz Domoszlóra. Civódtam magamban mennyire etikus ha buszozunk egy kicsit de aztán engedtem a csábításnak. Meg aztán így is majd 10-el megyünk többet a kiírt távnál. Így történt, hogy másodszorra bizony busszal érkeztünk meg Domoszlóra. Sikerült megtalálni a helyes útvonalat és megkönnyebbülve már mosolygósan folytattuk túrát. Egy nyomóskútnál próbáltuk vízkészletünket utántölteni de sajna nem sikerült vizet facsarni a fémbõl. De egy nénike aki az utca másik oldaláról látva kínlódásunkat megerõsítette annak hiábavalóságát egy „ nem mûködik” kel és a „ gyere gyerek adok vizet” felszólításának sem tudtunk nemet mondani.

Elegendõ vízzel és nagy elszántsággal hagytuk el a falut és indultunk a nyereg felé. Aztán egyszer csak a patak partján ismerõs alak szöszöl. Ahogy közelebb érünk látjuk Laci az a reggeli útitársunk. Elmeséltük neki miként sikerült mögé kerülnünk. Sajnálkozott egy keveset majd a tapasztalt túrázó jogán kicsit kioktatott bennünket, ha jobban figyeltünk volna biztosan nem rontjuk el. Együtt értünk fel a Domoszlói kapuhoz ahol már számban éreztem a jó kis gulyás ízét. Nem kis csalódás volt amikor a vidám pontõr úr kérdezi csináljon-e levest?. Hát hogy a viharba ne ill. most áll neki a gulyásnak? de aztán leesett ez biz zacskós leves lesz. Gyorsan kiittuk a 2 dl fehér mûanyag pohárból aztán irány Recsk.

Ahová nóta szóra vonultunk be a rendkívül vidám és jó lelkû pontõrnek hála. Mint kiderült Laci jó barátja és ez a viszontlátás öröme volt. Itt miután teletömtük hasunkat és zsebeinket nápolyival Lacit újra hátra hagyva megindultunk a Szent István Csevice felé. Szinte 100%-ba visszatért a jó kedvünk de azért még ott motoszkált az agyunkba ha nem rontjuk el az elején már milyen messze járnánk. Csevicénél ettünk zsíros kenyeret majd már lámpával a fejünkön elindultunk Parádsasvár irányába. Már lassabban fogytak a méterek pedig igyekeztünk ahogy csak bírtam. / Mivel két fõs csapatunkban én vagyok a szûk keresztmetszet. / Sasváron sikerült magamhoz venni kávét meg cólát a Túra camping étteremében. Majd megkerestük a pecsételõ helyet, ahol a pecsét mellé megint kaptunk nápolyit bõven. Meg van az elõnye a mezõny végén való haladásnak.

Nem sok kedvem volt a Kékeshez fáradt voltam kezdtem fázni és 795 m szinttel ijesztget az itiner. Ehhez képest gyorsan felértünk még elõztünk is egy 4 fõs alakulatot. Bár a sárgán való négykézlábazáskor sok jót nem kívántam annak aki ezt nekünk ide tervezte de így utólag ez egy igazán kalandos szakasz volt. A szó szerinti mászás közben egy világító szempárra lettem figyelmes. Elõször nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget. Megszoktam már, hogy a helyi lakók figyelik minden lépésünket. Azonban ez a szempár közeledett felénk tulajdonosával együtt. Mígnem a róka mert az volt a hívatlan társunk már 5 méteren belülre jött. Bevillant, még tán általános iskolába tanultam ha egy róka veszetségben szenved az nagyon szelíd lesz. Ezért megpróbáltam elriasztani. Kövekkel dobáltam de egy lépést sem hátrált. Kicsit kétségbe estem de miután az egyik kõ a földrõl felpattanva eltalálta az oldalán, kb. 30 m-re visszahúzódott. Innen fél szemmel a ravaszdit figyelve tettük meg a hátralévõ részt a csúcsig ahol boldogan fényképeztük le egymást. Itt jó ötletnek bizonyult lentebb tenni a pontot mert bizony olyan szél fújt, hogy néha járás is nehezen ment. A fiúk igencsak jó kedvûen fogadtak minket. Kaptunk lekváros kenyeret fincsi meleg életmentõ teát, no meg egy marék nápolyit. Így mostanra pakkunk legnagyobb részét eme nemes édesség tette ki. Még távozóban utánunk kiáltottak a Kis kõnél ne keressük a pontot mert itt volt az is.

Az itiner nehezen járható ösvényt jósolt leereszkedésünkhöz és sajnos nem tévedett. Többen kritizálták az útleírást de szerintem teljesen jó volt, egy súlyos hibát találtam benne igaz az nagyon fájt. Lassan értünk le Abasárra, aztán még a faluba is kavartunk egy kicsit / mert ugye megy ez nekünk fejbõl/ és hajnal kettõkor beléptünk a célba. Ahol megkaptuk a kitûzõt, emléklapot majd frissen fõzött virslit teával.

A túra során mindenhol mérhetetlen lelkesedést tapasztaltam a rendezõk részérõl, és az ellátás is kiváló volt.

Popeye

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20111016ViaDolorosa75#

 
 
 Túra éve: 2010
AnCsabaTúra éve: 20102010.10.30 12:00:45
megnéz AnCsaba összes beszámolója


Via Dolorosa 60, avagy 25 kilométer gyaloglás egyedül az éjszakai Mátrában


 


Ez évben kezdtem teljesítménytúrázni, nincs nagy tapasztalatom, így hát próbálgatom az erõmet, feszegetem a távolságokat. Gyalogoltam már 30; 40; 50 kilométeres távokon; a lehetõség, hogy itt mehettem 60-ason, indulásra csábított. S ehhez hozzá kell tennem a helyszínt is, mely legalábbis részben a Mátra északi oldala, s melyben gyermekkorom óta érdekelt vagyok.


A rajt legkésõbbi idõpontja -9óra- szintén vonzott, mivel munkaköröm miatt nem vagyok épp a korai keléshez szokva. (Vagy eleve utálok korán kelni, és ezért vagyok épp ennél a munkánál?) Persze így is sikerült elkésnem; elszámítottam a fõváros ás Abasár közti autózás idõigényét, no meg megérkezve sem rohantam a rajthoz, elõbb be kellett öltözködnöm.


Hála a szervezõknek, szóba álltak még velem, és arcrándulás nélkül kezembe nyomták a 60-as útvonal itinerét. Gyorsan átfutottam, aztán hajrá!


A Mátrai Csillagokból már ismert Szent Anna Kápolnától -egy gyors pecsételés után- ismerõs úton loholtam Mátrafüred felé, ahol könnyedén vettem fel a szintén nem elõször látott K+ turistaút fonalát. Az ellenõrzõponton bezsíroskenyértankoltam, s közben örömmel pillantottam meg a tálalóasztalra készített magnéziumos pezsgõtablettákat, mint a gondosság jeleit.


Kékestetõre 1 óra 40 perc alatt jutottam fel, a viszonylag kényelmesnek tekinthetõ szintidõ tükrében ez nem volt rossz idõ. Menet közben semmi különleges nem történt, illetve meglehetõsen szívfacsaró érzés volt meglátni az emlékeimben oly szépen és szépnek élõ Ménes-csapási-fenyves tarvágása után támadt ûrt. (Vajon legalább Kékestetõ közelében miért nem lehet nagyobb egy erdõrész esztétikai értéke az anyaginál?) Fönt keresgélés, majd kérdezgetés: hol a pont? Ha nem is volt a követendõ turistajelzés útjában, de végül könnyedén meglett. Utána zoknicsere, mert éreztem, hogy a cipõmben a közeljövõben nem csak én leszek az egyedüli hólyag. A lábkörmeimet is ellenõriztem mert a börzsönyi NAHÁT 50 után lakk nélkül is lila színt vettek fel, és ez az árnyalat egy hónap alatt sem tûnt el. Szóval aggódtam értük. Nem akartam õket a Mátrában hagyni, és nem akartam járásképtelen állapotba kerülni 6-7-8 kilométer távolságban a legközelebbi buszmegállótól.


Kékestõl a Domoszlói-kapuig, szakaszaiban és egészében is, régi barátom az út; elsõ részében lejtõ, ahol ki lehet lépni, késõbb pedig hullámos föl-le, nem túl vészes emelkedõkkel. Csak hittem, hogy ki lehet lépni! A frissen hullott avar gondosan takar minden kisebb követ, göröngyöt - néhol csúszik is; vele nem számoltam. Visszafog a lábam is, az ujjaim alatti párnák közt kezd kellemetlenül érzékennyé válni. Szár-hegy tövében megállok és leragasztom – ettõl jobb lett, így hát indultam tovább. Aggódni kezdtem viszont, hogy elérem-e a recski emlékparkba kihelyezett ellenõrzõpontot, s rájöttem: nem, vagy legalábbis nem idõben. A Domoszlói-kapu utáni aszfaltos erdészeti útról letérve újra megálltam, s barátnõm tanácsára valamint a növekvõ kényelmetlenségérzet hatására felvettem még egy zoknit, így fokozva talpam párnázottságát. Ez bevált, innentõl kezdve a járófelületem végig jól mûködött. Persze ezt akkor még nem tudhattam, így felmerült bennem a feladás gondolata, fõleg annak ismeretében, hogy onnan még elérhetem a Recskrõl Gyöngyösre menõ aznapi utolsó buszt. A volt kényszermunka-táborba érve meglehetõs keserûn vettem észre, hogy a pontõröket sehol sem veszem észre. Felhívtam az egyik, a rendezõség által megadott telefonszámot, s a vonal végén egy segítõkész hang a helyszín lefotózását javasolta. Ezután a továbbindulás mellett döntöttem, bár volt ott néhány autós látogató, akik bizonyára befuvaroztak volna Recskig, ha kérem.


A sándorréti csevicekútig meglehetõs lelki békében tettem meg az utat, hagytam, hogy megérintsen a többnyire ismerõs táj õszi színekbe öltözött fáinak hangulata; jópofa volt megfigyelni, hogy a javarészt már lombtalan, s a jövõ évi rügyeiktõl barnálló kékesi bükkök után itt, az alacsonyabb hegyeken még zölden-sárgán-rozsdabarnán foltos az erdõ.


Persze a csevicekútnál pontõrt ismét nem találtam, így megint csak telefonáltam. Megkérdeztem, mit fényképezzek le a helyszínen és mit Parádsasvárnál, mivel oda sem terveztem a pont nyitva tartása alatt megérkezni. Kaptam aktuális bíztatást, és távolit is, mely szerint Lajosházán lesznek még pontõrök, mert az ottaniak bevárják a 75-ös táv túrázóit is. Mindenesetre a az út felét megtettem.


Ismét baráti talaj (aszfalt) feszült a talpam alá, sokszor jártam már erre, igencsak szeretem ezt a környéket, s ez lendületet ad.


Parádóhuta fölé érve lassan a nap is megadta magát az alkonynak majd az éjnek, s a falucska közelében elõvettem a lámpámat. Rendkívüli ellenõrzõpont! Na jó, csak frissítõpont. Parádóhuta kocsmája ezúttal is szeretettel vár, s megtöm gyomorilag teával, zsebileg csokival. Ebédszünet. Biztos ami biztos, mielõtt továbbindultam volna megkérdeztem, van-e szabad szobájuk, arra az esetre ha a közeljövõben feladnám. Nagyon szívesen tanúskodtam volna ugyanis néhány korsó, s néhány deciliter sör házasságánál, no és nem voltam benne teljesen biztos, hogy akarok-e Abasárig egyesegyedül gyalogolni a sötét, és azon a részen már ismeretlen erdõben.


Nem volt szobájuk, így ez eldõlt.


A Köszörû-völgyi víztározó feletti szakasz során rendkívüli nem történt, hacsak nem az, hogy a jobb lábamon a bõr égni kezdett a cipõ nyelve alatt. Így hát a 24-es úthoz érve ezúttal a Túra Camping szolgáltatásain merengtem el, de végül egy egyszerû ragtapasz mellett döntöttem. A fõút a töksötétben nem volt boldogító környezet, valószínûtlenül feketének tûnt az aszfalt, s a mellettem elsuhanó autók sem fokozták jókedvemet. A helyszínre érve lefényképellenõrzõpontoztam az „Üdvözöljük Parádsaváron!” táblát, majd nekiálltam megkeresni az általam járatlan P ? jelzésû turistacsapást. Annyit tudtam, hogy az útkanyar melletti büfé mögül indul, de egyértelmû kezdetét nem leltem. Végül egy jelöletlen kis hidacska adta a megoldást; utamon voltam.


Tartottam ettõl az emelkedõtõl, nem tudtam lesz-e bennem elég tartalék hozzá, s idõm is már csak 5 és ¾ óra volt. (Jó, ez persze bõven elég, de tudtam is ezt akkor!) Föl-föl-föl-fölfelé. Az emelkedés nem vészes, viszonylag egyenletes, az avar is csak néha csúszik, és végre, az égre tekintve meglátom a „kisvilágítót”. Fényében, egy-egy irtásos részhez érve a közeli Galyatetõ s testvérhegyeinek élei barátságos kontúrt kapnak, Sasvár és a távolabbi falvak közvilágítása is szokatlanul kedvesen ontja csúnya nátriumsárgáját. Nem igazán szeretem a kultúra éji fénypazarlását, de most jól esett. A fölém tornyosuló Mátra-gerinc sötét magasa lassan-lassan közeledett, valahányszor felpillantottam rá, picivel közelebbinek tûnt. Az ösvény melletti fákon a jelzés követése nappal nem hiszem, hogy gondot okoz, éjjel viszont helyenként nem volt könnyû rálelni a fehér alapra helyezett piros sávokra; ha nincs velem egy 2-300 lumen fényáramú lámpa, valószínûleg meg-megakadtam volna. Némi lelkiismeretfurdalással használok egy ilyen fényforrást az erdõ közepén, de tény, hogy a teljes közeli környezet belátása sokat tud dobni egy megfáradt éji vándor hangulatán. Többnyire azonban csak kis zseblámpám fotonjait eregettem. Nagyjából egy óra alatt megérkeztem a Vörösmarty turistaházhoz, átvészelve egy nem vágyott 10 perces fõutas szakaszt. Leültem, s egy-két lyukat kihagyva lejjebb kötöttem meg jobb cipõmön a fûzõt, így adva pihenõt a közben meglehetõsen kimarjult bõrfelületnek. 5 perc szünet, aztán tovább!


Az itiner nem sok jót ígért a Lajosházáig vezetõ útra, s tényleg, tüskés bozótok közti keskeny ösvény és görgeteges talaj váltogatta egymást, s duettjükbe be-beszállt néhány patakátkelés. Talán háromnegyed óra múltán egy hajdani keskeny nyomtávú vágány korhadó talpfái adta felület könnyítette meg a járást; itt szinte szárnyalni lehetett. Erre egyébként szükség is volt, mert az egy ideje már egy patakot követõ jelzés egy réges-régi vasúti hídhoz vezetett, melynek mára már csak egyetlen gerendája íveli át a patakot. Szárnyalás ide, egyensúly oda, nem tudtam rávenni magam a használatára; megkerültem, és a hordalékköveken ugráltam át a túloldalra. Kedvfokozóként elõvett reflektorom fényére egyszer csak válaszvillantás érkezik. Hohó, ezek biztos a pontõrök, ki más villogtatna este tízkor errefelé a fák alatt. Tényleg õk voltak, egy lány és egy fiú; akik teával és különbözõ feltétû kenyerekkel kínáltak, s velük adtak erõt és lelkesedést. A fiatal férfiú még utam elejét is megmutatta. Kiléptem, lehetett. A Gyöngyössolymos feletti bányáig nem történt semmi, a széles, keréknyomoktól? széttúrt csapásról gond, eltévelyedés nélkül tértem át a keskenyre, mely kisvártatva autók járta földútra tért rá ismét. Itt elnéztem egy leágazást, gyalogösvényként tér le valahol balra a jelzés a széles nyomvonalról, de a jelek ezt nem erõsítették meg, igaz nem is cáfolták. Rövid kitérõ után a helyes irányba fordultam, de eközben szitálni kezdett az esõ. Szerencsére kisvártatva elállt – nem hiányzott egy fullasztó esõkabát a túra végére. A sárga ? és vele együtt a Kozmáry-kilátó gond nélkül meglett, de a pecsételõasztalnál nem volt senki. Már épp az önkiszolgáláson kezdtem gondolkodni, mikor elõkerült egy, a másik Mátrafüredi pecsételõállomásról már ismert fiatalember – az esõ elõl rámolta el épp a sérülékenyebb javakat (az azonban valahányszor rákezdett kisvártatva el is állt). Két órám volt hátra egy másfél órás szakaszra, de így, fáradtan még nem jártam a Sár-hegy alján. Valahol a repülõtér mellet jó éjt kívántam barátnõmnek, kinek hangja menet közben sokszor töltött fel. Mostanra, éji fél 1-re azonban az emberek többsége nyugovóra tért, Õ is erre készült; igencsak kevesen lehettek már akik ekkor még az erdõk ösvényeit rótták. (Két vagy három 75 km-es túrázóról hallottam még Lajosházán ill. Mátrafüreden.)


A Szent Anna Kápolnától 50 percem volt még, kilépve, de nem loholva, folyamatosan növekvõ magabiztossággal meandereztem le az egyre közeledõ Abasár felé. A házak közé érve meg-megállós sétatempóban slattyogtam be végül a célba.


Gratuláció, kitûzõ és ígéret arra, hogy kapok majd oklevelet is (mert ott éppen elfogyott).


Megkínáltak paprikás krumplival és borral, az utóbbit viszont nem fogadhattam el még haza kellett vezetnem. Miközben ettem, szegény vendéglátóim orra alá dörgöltem a szervezés néhány apróbb hibáját, de ahogy gyomromban az ûr, úgy gondolataimban a morgolódás is csökkent, majd eltûnt. Megköszöntem a kiváló túrát a viszontlátás reményében, és elindultam kölcsöngépjármûvem felé. Az utcán igencsak fáztam, a technikai póló, aláöltözet, polármellény trió, mely az éjszakai fák alatt melegen tartott, a félórás megálló után igencsak lenge öltözetnek tûnt...


 


 

 
 
huszia64Túra éve: 20102010.10.26 16:28:58
megnéz huszia64 összes beszámolója


Túl a csúcson . Hát valahogy így lehetne jellemezni leginkább az október 23-ról 24-re átnyúlt  Via Dolorosa 75 túrát a Mátrában.  Túl a csúcson, mert egy túra alatt kétszer jártuk meg  Kékestetõt, túl a csúcson, mert egyvégtében sosem mentünk  19 órát,  2750 m színt különbséget és  77 km-t.  Mert, hát néhány plusz varga betû után itt állt meg a kilométer számláló és túl a csúcson, mert megdöntöttünk magunkban minden lehetséges fizikai és szellemi korlátot, melyrõl tudtunk, s átléptük azokat is amelyekrõl nem is sejtettük, hogy bennünk vannak. 


 


    A  Bakonyi Barangolások  72 km-es távja után fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy idén még egyszer  kellene mennünk  egy hetvenest  valahol, hogy belénk „égjen” ez a táv.  Bõszen neki is álltam keresgélni az ilyenkor már nem túl nagy választékban és megakadt a szemem a mátrai Via Dolorosa 75-ön. Tetszett a neve és hát hallottam is róla egy két horrorba illõ történetet.Minden szavuk igaz volt, ezt személyesen is megtapasztaltuk. Nevéhez híven valóban néha a fájdalom, a kín útja volt.  De nem kell elõre rohanni. Rajtam kívül csak Enikõt és Botit gondoltam annyira õrültnek, hogy nekivágjanak a túrának, végül csak Enivel ketten indultunk el Abasárra. Már az indulás is mókás volt. Mivel kiesett alólunk a kocsi, hajnali kettõkor keltünk, a negyed négyes vonattal irány Pest.  Délibõl az elsõ metróval át a Stadionok buszpályaudvarra. A netes menetrend szerint öt perccel hat elõtt volt az elsõ járat Abasárra, ami viszont minden nagyfánál megáll. Ez van. Öt után pár perccel értünk a Stadionokhoz, gondoltuk majd megkávézunk stb. Na ja, csakhogy a váró fél hatkor nyit. Szerencsénkre volt a közelben egy pék bódé, ott kaptunk egy feketét. Unalmunkban böngésztük a menetrendet, és kiderült, hogy  háromnegyed hatkor van egy gyors járat  Gyöngyösre. Ez jó, de hogyan tovább. Kinyitott a váró, de az információ, csak hattól van, és csatlakozásról ember nem tudott felvilágosítást adni. A gyorsjárat sofõrje sem. Elindultunk, gondolva, hogy Gyöngyösön hátha okosabbak leszünk. Éppen elhagytuk a lehajtónál  az autópályát, mikor a kelõ nap elsõ fényeiben megláttuk a Mátra körvonalait. Szép volt. Gyöngyösön terveztünk még egy kávét, de ahogy a váróterembe próbáltunk jutni, hátizsákos emberek sokasága jött ki, velünk szemben. Csak nem Abasárra ? – kérdeztem. De – volt a válasz. És mikor indul a busz ? Két perc múlva – mondták és siettek. Mi is a tömeg után. Hét óra volt. Két perc múlva már úton voltunk újra, és  negyed nyolc magasságában Abasáron voltunk. Nyertünk egy órát, az eredeti tervekhez viszonyítva. Kisebb tömeg várakozott a nevezésnél, de viszonylag zökkenõmentes volt minden. A távok 10 km-tõl indultak és a 75-ös terepfutás volt a csúcs. Futás !!! Hát vannak még nálunk is zakkantabbak.  Nagy Lipóton megtudtuk, egy forró gombaleves mellett, hogy mennyivel …


   Tehát nevezés és szedelõcködés után, no meg egy viliköri leküzdésével háromnegyed nyolckor nekivágtunk a Mátrának. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Szent Anna kápolna csupán 2,44 km-re volt, de kapásból 155 m szinttel. Ahogy emelkedtünk a szõlõk között gyönyörû kilátás nyílt az Alföld felé a tájra. Nem volt fél óra és már meg volt az elsõ pecsét. Irány Mátrafüred. 4,6 km 78 m szinttel bagatel. Suhantunk. Olyannyira, hogy a vitorlázó repülõtérnél, másokkal egyetemben benéztük a bal és jobb oldalt ( korán volt még ), így gyorsan összeszedtünk kb. 300 m pluszt. Nem baj. Újabb egy óra és már fenn voltunk Mátrafüreden a második ponton. Egy patak partján festõi helyen, egy esõbeállóban vártak minket. És itt kezdõdött a trakta. Zsíros kenyér, margarinos kenyér, lekváros kenyér, csoki, szörp, tea. Frissítettünk és egy nagy levegõ után indultunk tovább, várt újabb 6 km, 595 m emelkedés, és mindezek végén Kékestetõ. Elõszörre. Erre a szakaszra elõzetesen másfél órát terveztem, percre pontosak voltunk. A Csonka Emlékmûnél volt a harmadik pont, megint csoki és innivaló. Tankoltunk és irány a csúcskõ fotózkodni, ha már úgy is arra vezet az út. Megtörtént. És ekkor elénk ugrott a bokorból a Tetõ étterem. Jobbra léptünk követett, balra tértünk akkor is. Mit volt mit tenni hát max kávézunk egyet. Kiderült van forralt bor is. Jobb mint a kávé. De volt barna cseh sör is, így aztán Eni borozott, én megküzdöttem a sörrel. Laza negyed óra és felkészülve indultunk tovább az országos kéken Recsk felé. 8,46 km, szuper túl leszünk az elsõ 25-ön. Terveztem rá 2 óra 15-öt. A rendezõktõl elõzetesen kaptam mailon egy itinert, korrekt távolságokkal és szöveggel, csak a szintek nem voltak rajta. Ezt térkép alapján saccoltam. Szóval indulás Recskre, az út nagy része lejt, két kisebb hegy, gyerekjáték. A II. világháborús turista emlékmûig nem is volt gond, majd megkezdtük az ereszkedést a Markazi kapu felé. Hát lejtett, de rendesen. Tele kövekkel és vastag avar, hogy tökéletesen csússzon. Jött egy 4500-as hullámvasút a kiírás szerint Oroszlán várig. Ami lejtett az lejtett, ami emelkedett, az túl volt a meredek fogalmán. Elõször fogalmazódott meg, hogy mi a fenét keresünk mi itt. Ja, hogy ez a kínok útja, a Via Dolorosa. Ha valaki nem veszi komolyan a nevet, az így járt … Mentünk. Elértünk Oroszlán várhoz.  Itt azt írták „leóvakodunk a Domoszlói kapuhoz”. Kezdtük tisztelni a megfogalmazásokat. Ekkora lejtõt, meredélyt, köveket. Enci a legnagyobb óvakodás ellenére akkorát esett, azt hittem nem kel fel. Felkelt. Leértünk a mûútra. Laza séta Recskig. Az is lett volna, csakhogy … Volt valami a környékben. Talán a volt munkatábor szelleme. Szörnyû, és most és itt ennyi. A negyedik pont a Nemzeti Emlékpark bejárata. Megint csoki, tonnaszám, és üdítõ, üveges kóla, szörp,víz. Eni szétcsúszott, azon filózott, menjünk át a 60-as távra. Nem igazán reagáltam. Eltökéltem megyünk terv szerint, azt majd javul a helyzet. Így lett. Mögöttünk volt már 25 km, újabb 435 m emelkedés. Immáron 1263 m szinten voltunk túl. Következett a Szent István Csevice az Ilona völgyben. Várt újabb 5 km és potom 31 m szint. Lazaság. No ilyenkor szoktunk bakizni. Megtettük. A Várbükki turista háznál nem olvastuk precízen az itinert és elkeveredtünk . Néhány perc tanakodás és vagy egy kilométer bolyongás után visszaértünk a házhoz. Itt a fõzõcskézõktõl megérdeklõdtük, ugyan merre az arra. Hát fogalmuk sem volt, de megnyugtattak minket, hogy ma már a sokadikak vagyunk. Oké. Vissza az utolsó ismert pontra, újra olvasás, és hopp megvan a helyes út. A 30. km-nél elértük Szent István Csevicét. A csevice kutat, vízételi helyet jelent . Azt hiszem. Megint enni és inni kellett, csoki, kenyerek, szörp, kóla. Leküzdöttük és megcéloztuk Parádsasvárt. 9,5 km és 258 m szint emelkedés. Minden rendben volt már, a Nap is kezdett kisütni, szuper volt minden.  Majd 40 km és 1557 m szint már mögöttünk. Az ötödik ponton, mit ad Isten megint etetés,  itatás. Kezdett a fülünkön kijönni, és a saját kajánk és italunk is húzta a hátunkat. Itt idézném újra  leírást : „ Innen kezdõdik a küzdelem. … egy rövid de brutális emelkedõ végén elérjük a Nagy-Lipót fõgerincét. „  A pontõrök felajánlották, ha gondoljuk felviszik kocsival a Lipótra a zsákjainkat, úgy is oda mennek. Gondoltuk. Indult a kalkuláció.  3,7 km és 415 m szint emelkedés. Másfél órát megszavaztak számunkra a feljutáshoz. Könnyített felszereléssel nekivágtunk. Elhagytuk Parádsasvárt. Elkezdõdött az emelkedés. Durván. Aztán fokozódott. Jött a rövid  , de brutális szakasz. Fenn voltunk egy szekér úton. Felettünk magasan a gerinc, aztán megint brutalitás és megint. Már csak röhögni tudtam. Levegõ nem volt, a 4 fokban szakadt a víz rólunk és közben besötétedett. De a kilátás … és felkelt a telihold. Na ez is brutális volt. Mindegy felértünk. Általános csodálkozás a ponton, hogy kerültünk fel akkorra. Kiderült, õk mérték,  egy óra és négy perc alatt voltunk fenn. Viszont a   kisbusz elment valahova, természetesen a zsákjainkkal együtt. De majd jön, mi csak pihenjünk van forró leves. Eni mostanában nem eszik húst, így félve kérdezte, milyen leves van. Hát amit választunk, válaszolták. Van csirke, gomba és sajtkrém leves. Tehát mit kérünk ? Gombát. Létezhetetlen. A Mátra közepén egy fedett esõbeállóban játszuk az éttermesdit. Még táplálkoztunk folyt a beszélgetés a szakáccsal. Tárgyaltuk a szinteket, ami mögöttünk és ami még elõttünk van. Most tettünk meg 415 m-t  és hogy visszajussunk újra a Kékesre elõttünk 7,8 km és 534 szint, ami javarésze egy nagy emelkedés. Már korábban utaltam arra, hogy vannak nálunk nagyobb õrültek. A szintekkel kapcsolatban mondják, hogy nem rég voltak  a Mont Blanc környékén egy túrán, ahol egy -egy etap olyan 1500-as emelkedés volt. A túra maga 200 km, 20 000 m szintkülönbség és 114 óra szintidõ. Õk 108 óra alatt teljesítették, 8 óra alvással, azt is négy részletben. Azt hiszem,  no komment. Közben megjött a kisbusz a cuccainkkal, így hát indultunk az utolsó nagy rohamra. Mátraháza elõtt 3 km-rel van a Vörösmarty turistaház. Én eddigre makkantam meg, de nagyon. Már azon morfondíroztam, hogy a hivatalos kiírással szemben milyen útvonalon tudjuk kényelmesebben elérni a Kékest. Hogy miért ? Aki volt velünk a Mátrában emlékszik Gabi halálára és az emelkedésre. Most idézném újra a túra leírást: „  Mint a gekkók  fürgén letudjuk a Sombokor meredélyét. Kb. 800 méter után csökken a lejtõszög ( minden relatív ! ) … „ Már tudtuk, hogy Szabó Józsi szavai az utolsó betûig igazak. Recsken én voltam alkalmi süket, most Enikõ nem vett tudomást visításomról és ellenkezést nem ismerve elkezdte az emelkedést Som-tetõn át, fel a tv torony fényei felé. No most akkor szorozzuk meg hárommal Gabi –halálát, adjuk hozzá a teljesen laza ökölnyi, gyerekfejnyi köveket, amiket az elöl haladó a másik nyakába nyom, a nedves avart. Ha lent mínusz voltam, most nem is tudta volna magam mérni. De másztam, mint a csiga. Végre tényleg egy síkabb részre értünk és viszonylag kulturált emelkedõn közeledett a torony. És beütött a krach. Egy zsombékos részen keresztül a tv torony irányába széles csapás futott. Mentünk rajta. Elértünk egy földutat, ami nemsokára elkezdett lejteni. Itt estem teljes pánikba. Nem hogy emelkednénk, hanem egyre lejebb ereszkedünk. A pánikot egy kicsit megszakította egy kb. 10 fõs mufloncsoport, ami elõttünk 20 m-rrel tûnt fel, fejlámpáink fényében. Zajt csaptunk, nem kicsit, villogtattunk a vakukkal semmi. Sõt elindultak felénk futva. Pánik ! Nem voltak 5 méterre, mikor a vezér kos egy derékszögû balkanyarral fel vágtatott a bokros meredélyen, s utána a többiek. Meleg volt a helyzet. Bandukoltunk tovább az úton, esélyünk nem volt a felfelé jutásra. Egyszer kinyílt a hegyoldal és közvetlen felettünk a tv torony pompázott teljes kivilágításban. És ekkor a maradék nem tudom mim is elszállt. Az északi sípálya alján voltunk. Aki ismeri annak van fogalma ez mit jelent. Nem volt választás fel kellett menni. Nekem konkrétan potyogtak a könnyeim. Felértünk.  Másodszor voltunk fenn a Kékesen, mögöttünk majd 56 km az eltévedésekkel, és 2506 m szintkülönbség. Fotók a csúcskõnél és irány az ellenõrzõ pont. Még éppen nyitva volt. Gyors pecsét és húzás lefelé a déli sípályán, vissza Mátraházára. Mikor délelõtt fent voltunk minden szuper volt, most valami meghatározhatatlan dolog ûzött lefelé . Késõbb Eni is mondta, nem  tudott volna ott maradni pihenni. Lent a mátraházi nagy parkolóban a büfék padjainál aztán eldobtam magam. Meg kellett állni. Ettünk kicsit, megittunk ketten egy sört, zokni csere és indulás tovább Lajosháza  felé. Lejtettünk, hol  jobban, hol kevésbé. Az út változatlanul iszonyatos köves volt és elkezdett szállingózni a hó. Nem fájt semmim, csak úgy éreztem nincs semmi  erõm. Ennek ellenére a szervezetem mûködött, tette a dolgát kéretlenül. A lábaim önálló életet éltek, vittek rendületlenül. Nem voltak gondolatok. Tisztán láttam, de nem volt térlátásom. Semmi nem volt, csak nagy üresség. Kívül és belül egyaránt. Kövek, korom sötét erdõ és néha egy - egy világító kíváncsi szempár. Leértünk Lajosházára. Megint kaja és ital. Ittunk valamit és pecsételés után irány vissza Mátrafüred és a Kozmáry kilátó. Elértük a ”böszme” nagy bányát és ügyesen megtaláltuk azt a keskeny ösvényt, ami felvezetett a kilátó felé. Kiértünk az erdõbõl, mellettünk szántóföld, messzebb Mátrafüred fényei. Bandukolás. Sehol egy jel. Hol vagyunk ? Elõ a térkép, nem jó helyen. Vissza kell menni az utolsó jelzésig és ott jól körülnézni. Oké, indulás. Elkezdett szakadni a hó. Az én kapucnim a zsákban. Gyors öltözés. 200 m vissza, megvan a jelzés és az út kanyar is. Tovább a kilátó felé. Tábla , Kozmáry kilátó 510 m. Nekem egy örökkévalóság. Elértük.  Megint csoki, ital. Ekkorra már megszoktuk. Hivatalosan majdnem a 65. km és 2690 m össz szintkülönbség. Elindultunk lefelé a lépcsõn és magamhoz tértem. Gyorsan átvágtunk Mátrafüreden irány az erdészeti szakiskola. Élveztem, hogy ismerem a környéket. Átkeltünk a mátrai kisvasút sínjein és irány a Szent Anna kápolna. Reggel  erre már jártunk csak ellenkezõ irányból. Az ismerõs úton elértük a vitorlázó repülõ teret és nem tévesztettük el az oldalát, majd a holdfényben feltûnt az utolsó ellenõrzõ pont, a kápolna. Tovább, lefelé Abasárra. Még  3 km. Itt váltottunk, és Enci zombisodott be. A szõlõk között haladtunk lefelé. A kápolnánál pontosan annyi idõnk volt a szintidõbõl, mint amennyi idõ alatt reggel feljöttünk. Végig lejtõ, gyerek játék. Hát nem. Lefelé lassabbak voltunk. Nem úgy pörögtek már a lábak. Nagyon nem.  Be beértünk a célba. Megtettünk 77 km-t és 2750 m szint emelkedést. Mind ezt 19 óra és 12 perc alatt. A célban gulyáslevessel, csokival, teával és jófajta abasári fehér és vörös borral fogadták a visszaérkezõket. Oklevél, jelvény és egy ajándék cd. Tudtak szolgáltatni. Le a kalappal a szervezés elõtt. 


   Gábor , Enikõ öccse eljött értünk, így én hajnali ötkor már a kádban ejtõztem és vetettem számot az elmúlt nappal.  Minden nehézsége ellenére maga volt a csoda. Egy hatalmas önismereti tábor. Fáradtak vagyunk, de nem igazán fáj semmi. Izomláz sincs, és a hólyagokat is megúsztuk. Az elhasznált erõ, meg majd visszatermelõdik az izmokba.  Hogy jövõre megyünk-e ? Majd meglátjuk …                          


           

 
 
peter89xTúra éve: 20102010.10.26 12:39:56
megnéz peter89x összes beszámolója




Emlékszem, életem elsõ teljesítménytúrájának úgy indultam neki: le fogom gyõzni a hegyet. Természetesen a hegy gyõzött le engem.



Ennek a túrának -a másodiknak, amelyen voltam valaha is- már úgy indultam neki: le fog gyõzni a hegy, de azért csak megpróbálom.


És nem gyõzött le a hegy.


A hosszú autóút után, amely sajnos szükséges volt ahhoz, hogy elérjük a Mátrát, jól esett kinyújtóztatni a tagjaimat a hûvös Abasári reggelben. Sosem jártam még itt, a szemem tehát itta a látványt; bár Alföldi fiú vagyok, rajongom a hegyeket. Nyolcan voltunk, szinte mindenki más távra ment, nem is egyszerre indultunk. Hárman mentünk a 15 km-s távra. Nem igazán tartottam tõle, a Muzslán veszítettem el a „túraszüzességemet”, sejtettem hogy az Aba Sámuel Emléktúra a közelébe sem fog érni.


9:00 lett indulásnak írva a papirosomra, ekkor már nem volt kifejezetten hideg -csak meglehetõsen hûvös-, bár még nem lehetett tudni, hogy fog-e esni.. Szerencsére sem akkor, sem késõbb nem esett. Mint említettem, hárman indultunk neki a legkisebb távnak, s az hogy én gyorsabban haladtam mint azok ketten -fivérem és az õ barátnõje-, csak annak volt köszönhetõ, hogy a leányzónak ez volt élete elsõ túrája. Mondjuk én sem számítottam (számítok) tapasztalt vén rókának, remélhettem csak hogy nem fogok örökkön a Mátra erdeiben bolyongani, mint valami kísértet.. márpedig a nálam lévõ útvonalleírás nem kecsegtetett sok jóval. A különben jópofa szövegezésû instrukciók értelmezésével olykor bizony meggyûlt a bajom.


Az elsõ ellenõrzõpont elérésével nem volt semmi gondom. A szõlõsorok mentén és a lankán felfelé haladó ösvény remek bemelegítés volt, olykor futva, de egyébként is jó sétatempóban tettem meg. Az elsõ pecsét megszerzése tehát nem volt különösebb kihívás.


Innentõl viszont már trükkösebb volt. Egyedül haladtam, olykor pár percre hozzá-hozzácsapódva más túrázókhoz, de javarészt önállóan faltam a métereket. Így tehát -szégyen, nem szégyen- a második ellenõrzõpont eléréséig nem kevesebb, mint kétszer mentem rossz irányba. Bizony, kellett némi idõ, míg rájöttem-hozzászoktam, hogy figyelni kell a fákon lévõ jelzéseket.. No meg az ösvényeken lévõ láb- és botnyomokat, letaposott fûszálakat, és ami a legfontosabb: a többi túrázót. Bizony, amerre a többiek mennek, talán nem a rossz irány. Így értem el a repülõtér síkját, ahonnan talán kicsit egyértelmûbb volt az út következõ pár része. Megtaláltam a kerítést is, láttam vaddisznót, vaddisznót fényképezõ túrázót, eljutottam Mátrafüredre is gond nélkül.. A Kozmáry-kilátóhoz felvezetõ lépcsõ rapszodikussága megmosolyogtatott eleinte, kicsivel késõbb már nem annyira mosolyogtam, mintsem lihegtem. A kilátónál megkaptam a pecsétet, és kaptam egy csokit is. (Érdekességképp megjegyezném, hogy már az az egy szelet csokoládé is mennyi energiát képes tényleg adni.)


A Kozmáry-kilátó után folytattam utamat, annak elsõ része -kiérni Mátrafüredrõl- egész gyorsan ment, köszönhetõen annak, hogy lefelé kellett haladni. Az útvonalleírás itt okozott megint pár kellemes pillanatot, amikor is a sunyin (alattomosan?) jobbra letérõ ösvényt említette.. egyrészt különös, de találó jellemzés volt, másrészt pedig feltûnt, hogy más szavakkal, de lényegében ugyanazon az útvonalon küld vissza, ahol jöttem. A tudattól megnyugodva mentem hát, egészen addig, amíg bele nem botlottam egy jobbra irányuló elágazásba. Mivel ezt véltem ama alattomos (sunyi?) ösvénynek, így azon folytattam az utamat. Ez volt a harmadik, amikor rossz úton voltam. Ez az ösvény ugyanis egyenesen a repülõtér épületei közé vitt, ahol is megszeppenve vettem tudomásul, hogy aligha jó helyen kötöttem ki. Persze, senki sem volt a környéken hogy legalább egy morzsányi eligazítást kapjak, így improvizáltam; elindultam balra, sejtvén hogy az a szélesebb ösvény amirõl elfordultam, arrafelé tart. Igazam lett; láttam pár sporttársat, majd valamivel késõbb a nekem szóló jelzéseket is felfedeztem, így már tudtam, hogy jó úton járok. Nem is telt bele sok idõ, hamarost újra a Kápolnánál voltam.


A harmadik pecsét megszerzése után már egyértelmûnek tûnt, hogy hova-merre kell menjek.. azazhogy.. a leírásra sûrûn pislantgatva, majd megállva, fejetvakarva sem tudtam eldönteni, hogy most is ugyanarra kell menjek amerrõl jöttem, vagy ezúttal más irányba..? Így volt szerencsém tenni egy jó kilométeres vargabetût, annak a felét domboldalon felfelé, mivel persze, megint rossz irányba mentem. Visszatérve addig a pontig amíg biztos voltam az útban, követni kezdtem két másik túrázót, akik az általam kiszemelt irányba tartottak. Így hamar visszajutottam Abasárra, ahol bár már magam is láttam a felfestett jelzéseket, jobbnak láttam követni ama kettõt elõttem.. bizony, valamennyire könnyebb volt így. A célt így 11:50-körül elértem, megkaptam az ottani pecsétet is, majd az oklevelet, kitûzõt – és a tombolán nyert ajándékomat, egy térképet is.


A távot kevesebb, mint három óra alatt (2:50) tudtam le; magamra büszkén, és boldogan, és kissé fáradtan fogtam tenyerembe a forró teával teli poharat.


Most én gyõztem le a hegyet.


Talán legközelebb hagyom, hogy õ gyõzzön le.


 

 
 
marton4Túra éve: 20102010.10.24 21:47:17
megnéz marton4 összes beszámolója
Via Dolorosa 75 2010.10.23

 

 

A mai napon, a túra után (vagy közben) eldöntöttem:  ha festõ lennék, csak október végi õszi erdõket festenék, ha költõ lennék, csak errõl verselnék, ha író lennék….

 

„Nappali ábrándozásaim a legkülönbözõbb témák közt csapongtak. Többnyire a természet és a környezõ növényvilág lassú, intenzív,de azért hûvös szemléletére szorítkoztam, mintha csak természetrajzórán lennék. Elsõnek a falevelek színeváltozása foglalkoztatott; ezt figyeltem nap mint nap, ahogy az október végi fáradtzöldbõl vagy vérpirosból az aranyszínen át citromsárgává és kátrányfeketévé váltak, minden fa levele másként és máskor, míg végre lent a földön egyetlen gesztenyeszínû, monoton szõnyeggé olvadtak össze. De még ott is individuálisan viselkedtek: egyes levelek, mint a platáné, laposan terültek el a földön, mint agyonlõtt katonák; a tölgy levele hólyagosan felpüffedt, akár egy sûrû, pöfögõ folyadék hártyája; a vadgesztenye kilyukadt és foszlott, csak az erei tartották, mint ócska halászhálót a zsinórzata; a vadcseresznye és a bükk levelei összecsavarodtak, mint a szivar borítólevele; példáját aztán a legtöbb levél követte. A kis csövecskék összevissza forgolódtak és görögtek, míg megtalálták pusztulásuk végleges helyét az erdei tömegsírban; alagútjaikban gólyalábú, tojás alakú bogarak játszottak bújócskát, cinóberveres szárnyfedelükön két csúnya, fekete pettyel.”

(Részlet Faludy György önéletrajzi írásából, a recski munkatáborban eltöltött idõszakból, ahol több száz fogolytársával együtt favágóként „kereste a kenyerét”.)

 

Mivel szinte minden lényegeset „megírtunk” már a bevezetõben, mindnyájunk örömére abba is hagyhatnám ezt a túrabeszámolót. Mégis „röviden” összefoglalnám a mai napon velem itt történteket…

 

6:30-kor indulok az abasári általános iskolából, a lila M jelzésû Mária Út, az idén szept.25-én felszentelt abasári szakaszát követve. Egy nagyon rövid „városnézés” után néhány túratársammal együtt, máris a világítótornyával a község felé magasodó Sár-hegy oldalában húzódó ösvényen kacskaringózok felfelé. A héten itt nem részletezhetõ okok miatt annyira belobbant a jobbik csípõm, a bal, hogy nem sok esélyt adtam rá, hogy ma itt leszek. Tegnap viszont, a tesztpályámon, a garázshoz vezetõ 20 méteres udvari járdán megelégedve tapasztaltam, hogy futni ugyan képtelen vagyok vele, de már legalább rá tudok lépni. Felkészültem a túrára, és a reggelre bíztam a döntést. Ha más nem „full” gyalogosként debütálok, és végigbicegem a távot. A beteges függõség legnagyobb bizonyítéka az, ha az ember minden józan megfontolás ellenére sérülten is belevág. Én ezt tettem, de végül is nem bántam meg. Míg ezeket végiggondolom, felhúzom magam a jobb lábammal a szerpentinen, és máris a festõi környezetben, egy aranyos kis „békás” tó mellett található , 1745-ben épült Szent Anna kápolnához érek, ami szépen karbantartott, és ma is különféle egyházi események helyszíne.(Errõl jut eszembe, nemrég olvastam a Galaktikában egy novella alcímeként, muszáj leírnom: „Az emberiség évezredek óta tartó istenkeresésében csak egyvalamit nem gondolt végig: mi történik, ha egyszer megtalálja Õt”. ) Visszatekintek a forradalom 54. évfordulóján csak lassan ébredezõ Abasárra, nem is olyan kis település. Furcsa, hogy annyi gyaloglás után majd csak este, amikor lefeküdni készül a falu, kivilágítva látom viszont ugyanerrõl a helyrõl. És addig folyamatosan menetelni fogok, egy egész napon át. Így elõre tekintve mégsem tûnik az egész soknak. Az elején soha nem érzem soknak. Végigjáratom a tekintetemet a csodálatos körpanorámán, a kivilágított Visontai Erõmû „tornyain” a háttérben, a déli Mátra látható vonulatán, aminek a végébõl mintegy farokként nyúlik ki a Gyöngyösig húzódó Sár-hegy hosszan elnyúló vonulata.

 

Innen a sárga jelzésen haladunk tovább Mátrafüred felé, a Mátrafüred-Gyöngyös között húzódó Sár-hegyi Tanösvény útvonalán, amit az út mellett elhelyezett tájékoztató táblák jelölnek. A nyáron jártam végig a tanösvényt egészen Gyöngyösig, szemlélõdõ családi kirándulás keretében. A növényvilága hasonlóan érdekes, mint a Nagy-Eged, Tokaj, Fóti Somlyó stb. flórája, az úgynevezett tanúhegyek sorába illik. Jellemzõjük a déli kitettség, a síkvidék és a hegységek találkozásánál a hegység déli részébõl kiugróan fekszenek. A jégkorszakokban számos növény „menekült fel rájuk” az alföldrõl, menedéket találva itt, és késõbb innen tudtak visszatelepülni, amikor javultak a megélhetési körülmények. Ezért annyira gazdag és kevert a tanúhegyek növényvilága, ahol az alföldi és a glaciális korszakból visszamaradt magashegyi növények gyakran egy élõhelyen találhatók meg. Elnézést kérek a pongyola magyarázatért, nem vagyok szakértõ, csak azt írtam le, amire az információs táblákból homályosan emlékszem. A sok tucat növény közül amit lefényképeztem akkor, a nem messze innen a hegyoldalon meghökkentõ tömegben sárgálló, keskeny levelû sárga hagyma (Allium flavum) nyûgözött le, most találkoztunk ugyanis elõször. Sokat tudnék még mesélni a tanösvényrõl, de ennél többet ér végigjárni azt, meg akit érdekel, amit érdemes tudni, és még több is annál, természetesen minden fent van a „hálón”. Amit még szeretnék megemlíteni, mielõtt tovább bicegnék: a csúcs után, Gyöngyös felé található a Sár-hegy és az egész Mátra széles körben elismert kutatója, Szerencsés Imre botanikus-gyógyszerész emlékoszlopa( a turistatérkép is jelöli), aminél jelentõs személyiségek, minden évben megemlékezést tartanak. Õ tett a legtöbbet az itteni értékek felfedezéséért és megvédéséért, amik sokszor komoly veszélyben forogtak az elmúlt évtizedek során, és amirõl személyesen hallottam tõle több ízben, míg egy tragikus baleset véget nem vetett ennek a nagyszerû földi pályafutásnak . Érdekesség még: a Másfélmillió lépés Magyarországon forgatócsoportjának Õ volt a szakértõ kalauza a Mátrában, végigjárta velük az egész szakaszt. Ha röviden is csak de a filmben is megszólal, nem túl régen láttam egy ismétlést. Ez is fent van az interneten egyébként(M1 honlap), a túra apropójából talán érdemes újra megnézni a mátrai szakaszt.

 

A sárga jelzésen baktatva elhaladok a „kutyás tanya” mellett, nem fordult még elõ, hogy vészt jósló, vérszomjas kutyaugatás nélkül sikerült volna továbbsurrannom. Rövidesen a pipis-hegyi hatalmas Vitorlázó repülõtér sarkát metszem le, hogy beforduljak a térkép szerint egykor vasúti pályának tervezett hosszú-hosszú célegyenesbe. Elõttem feltûnik egy három fiatalból (1 lány és két fiú) álló kis „csipet-csapat”, akik irtózatos ütemben gyalogolnak. Ekkor még nem sejtem, hogy mai történetem fõszereplõivé válnak majd. Csak nagy nehezen, kocogva-bicegve gyûröm magam mögé õket. Elõttem még egy piros dzsekis futó-gyalogos, õt már képtelenség beérnem. Elsuhan, és úgy gondolom nem látom õt sem többé a mai napon, mint ahogy a megelõzött csapatot sem. Tévedtem. Már a mátrafüredi járdán látom, hogy a srác nagyon „belassult”, rövidesen utol is érem. Amikor mellé érek „vérben forgó orral” néz rám. Mi történt kérdem? Az útvonalleírás böngészése futás közben, mindig meghozza a gyümölcsét. Társamat egy az ösvényre belógó gally „fejezte le”. Megvizsgálom a sebet, mert magának kocsányon ülõ szemek híján ezt nem teheti. Bõrsebeket, zúzódásokat látok rajta. Lemossa a kútnál, és mintha mi sem történt volna tovább folytatjuk a túrát, élénk beszélgetésbe kezdve, egészen a Kékesig, ahol õ balra el a sárgán a 40-es távon, én jobbra el a kéken a 75-ösön. A mai napon különbözõ futó-gyalogos távokon, túratársaimmal együtt benépesítjük,  keresztül-kasul járjuk a fél Mátrát, van aki erre megy, van aki arra, van aki szembe jön, vagy lekanyarodik váratlanul, vagy valahol egy nagy csavar után a végén találkozunk, és közben mindenhol „full boarding”. Ki tudja ennek a logisztikáját követni. Minden tiszteletem a szervezõké, köztük a fõszervezõé: „ és tükrünk szétszórt szilánkjait, „Szabó Úr” foltozza ragasztja itt, itt „megyünk” és a szánk tátva van, hogy miket nem tud…” , dudorászom hangtanul magamban, a szokott módon. De térjünk még vissza Mátrafüredre: bekanyarodunk a kék kereszten, és a házak között visszajutunk a természetbe. Az elsõ ellenõrzõ ponton beér a három fõs Csipet Csapat is, akikkel igazából majd csak a túra utolsó szakaszában ismerkedem össze, és tudom meg kik is Õk igazán. Ezentúl legyenek Bibor és csapata (nem Timur), röviden Biborék.

 

A lekváros kenyerek eliminálása után az új partneremmel megugrunk. Többé az orrára sem hederítve kemény gyalogos iramot diktál, de a kellemes beszélgetés alatt teljesen megfeledkezek a sajgó csípõmrõl. Annyit róla, hogy gyermekkora óta sportol, „másodállásban” síedzõként is tevékenykedik, 8 órán belüli „mártabércei” is vannak, és bár én csak az utóbbi pár évben „öreg fejjel” kezdtem intenzíven mozogni, a sportról alkotott felfogásunk tekintetében, és „edzési gyakorlatunkban” mégis nagyon sok rokon vonás van közöttünk. Megtaláltam magamat a Mátra túloldaláról, ha teljesítményben több klasszissal jobb is mint én. Több érdekes dolog közül amit említ, elmondok egy igazán meghökkentõt: egyes hegyi terepkerékpárosok, állítja, a Kékestetõ-Mátrafüred útvonalat, ahol versenyt is szoktak rendezni itt a kék kereszten, ha pontosan emlékszem 5 percen belül képesek teljesíteni lefelé, ami így elsõ hallásra szinte képtelenségnek tûnik. Én abbahagytam „szuperamatõrkategóriás” „hegyikerékpározást”, miután egy kerékpárbalesetben eltörtem a jobb vállam terepen, de ilyen sebesség mellett minden bizonnyal a nyakamat törtem volna ki. Menet közben 3 vár mellett is elhaladunk, köztük a legismertebb a nemrégiben nagy szakértelemmel feltárt, és konzervált középkori eredetû Benevár. Külön erénye, hogy az ismertetõ táblán látható a vár teljesen rekonstruált rajza. A romokból sokszor nehéz elképzelni a vár eredeti méreteit és épületeinek, falainak elhelyezkedését. A másik két várra a társam hívja fel a figyelmemet, ezeknek az ókorba nyúlik a történetük. Közben ripsz-ropsz felérünk Kékestetõre, ahol „kellemes” hideg fogad. A pontõrök elgémberedve még csak most nyitják a „boltot”, ebbõl látni, hogy jó ütemben haladtunk. Bemutatkozunk egymásnak a „sráccal”, szerencsére mindkettõnknek akár elsõ hallásra is megjegyezhetõ neve van, majd barátsággal elválunk.

 

Azután amíg „bokros teendõimet” végzem elhúznak mellettem Biborék, s a mai napon még vagy 5x ez megtörténik még oda-vissza, de ki számolja. Ennek az oka az, hogy amikor úgy érzem a csípõm engedi keserves, suta kocogásba kezdek, de mient besokall, szinte néhány percen belül elõteremnek a „semmibõl”, és „legyalogolnak” engem. Természetesen nem arról van szó, hogy Õket akarom megelõzni, csak haladni szeretnék, és Õk sem engem akarnak lefõzni, csak folyamatosan, fáradhatatlanul és töretlenül egyenletes, szinte futó iramot diktálnak gyalogosan az egész túra során, a megerõltetés legkisebb jele nélkül, még a 70. km után is. Ilyet megmondom õszintén csak a mindenki által ismert nagy klasszikusnál K.J-nél láttam idáig. Idáig azt hittem, hogy tudok már valamit a teljesítménytúrázásról, de a mai napon rájöttem, hogy szinte semmit. Visszatérve, az én teljesítményem rövid feltámadásokból és gyors letörésbõl áll, amit fûszerez az is, hogy minden lépésnél nyilalló fájdalmat érzek, ami elõbb-utóbb lassításra késztet. Reggel még azt gondoltam, hogy gyalogosnak sem vagyok kutya, de ebben is tévedtem. Ezt a szörnyû iramot csak nehezen tudják tartani fejletlen gyalogló izmaim, bár a nap során elindultak a fejlõdés irányába. Menet közben jut eszembe: 1km, az semmi, egy 2 éves gyermek is könnyen lesétálja. Ebben különbözik a matematika és a teljesítménytúrázás: hogy 75xsemmi, már nem semmi. Közben 2 hullámban elszáguld mellettem a maroknyi futó mezõny. Náluk úgy tûnik mégis a matematikai elv érvényesül: 75xsemmi, az semmi(ség).Egy kisebb kompániát még egy pár méteres kerülõre is csábítok, amikor éppen utat tévesztek az avarban. Sajnálom, de azért muris, ahogy libasorban jönnek utánam a semmibe, de gyorsan intek nekik, akkor már látva a helyes irányt, hogy merre menjenek. A Cserepes-tetõrõl nem lefutnak, ha szinte leugranak a nyaktörõ meredeken. Megpróbálom utánozni õket, és közben rájövök, hogy ezt vagy így kell csinálni, száguldva, vagy nagyon lassan,mert az „arany középút” most nem jön be, biztos hasra eséshez vezet. Az Oroszlánvár tájékán összekeveredek egy futó-gyalogossal, akivel úgy félig-meddig együtt haladunk a recski táborig. Késõbb még találkozunk a Csevicénél, majd Parádsasváron látom a 60-as távon letér a piroson. Csevicéig a legemlékezetesebb említésre méltóbb esemény, a recski tábornál kapott csokis-karamellás Choco csoki, ami egy „élmény volt”. Sajnos az erõs kapitalista verseny miatt manapság „csodálatosabbnál finomabb” édességeket gyártanak, ami nagy kihívást jelent nekem, aki már voltam függõ. A védekezést úgy oldom meg, hogy a boltban nem veszek, így nincs mivel „bûnözni” otthon. Na de ha adják!!!! Nincs mit tenni, mint enni. Ennyi. Csevicéig lezajlik még egy pengeváltás, oda-vissza elõzgetés Biborékkal, ekkor már elkezdünk „kommunikálni”. A forrásnál összejövünk egy páran. Köztük egy futó srác, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg, a Kazinczi 200 gyõztese, minden tiszteletem az övé. Legalábbis én úgy gondoltam megismerkedtünk, Õ viszont nem nagyon emlékszik rám. Ostoba kérdéseket teszek fel neki a futásról, ami tetézi a bajt, mert meg tudom érteni, csak pihenni szeretne, összeszedni a gondolatait és önmagát a nem mindennapi teljesítmény közben, és akkor jön ez a kopaszodó „öreg csávó”, aki mindenféle kérdésekkel traktálja. Bocs! Szomjam oltom, és a feltételezett vashiányomat kúrálgatom a Csevice vas ízû vizével. A múlt héten megszúrt egy tövis, és azt követõen ijesztõen világos színû vér kezdett csordogálni az ereimbõl (Nem alkohol!) A vér színét a hemoglobin vasat tartalmazó hem része adja, ami az oxigén szállításáért felel, amire többek között a futó izmoknak is igencsak nagy szüksége van. Ezek a „hülye diéták”, a túl sok zöldség, gyümölcs fogyasztása vashiányhoz vezethetnek. Vasat nekem!

 

Az Ilona-völgy hemzseg a turistáktól. Látva átszellemült arcomat, amíg a piros kereszten fel nem kanyarodok, többen kérnek útbaigazítást tõlem. Megadom. Egy családfõ megkérdezi: ez valami túraverseny, mert már egy páran elfutottak mellettük, ugyanilyen szenvedélyes, küldetéses arccal. Ez kapóra jön, hogy eldicsekedhessek valakinek azzal amit csinálunk, plusz a 75km-el. Szinte dagad a mellem a büszkeségtõl, amint látom hogy a táv hosszán  hüledeznek. Nekünk ez már semmi, megszoktuk- legyintek- puszta élvezet. Késõbb eszembe jut a nagyképû nyilatkozatom, amikor Parádsasvárról a piros kereszten kapaszkodom ki a Kis-Lipót felé, nemkülönben a Kékesen a sárgán felfelé. Parádóhuta elõtt egy fél perces bicsaklás a tájékozódásban, majd a falu után újra legyalogol a „Csipet Csapat” . A parádsasvári pontra azért együtt érkezünk, ahol rögtönzött kiselõadást tartok a kóla élettani hatásairól, miközben 2 másodperc alatt nyelik el porzó belsõ szerveim a nemes anyagot. Még benyitok a közeli étterem ajtaján egy kávéra gondolva, de látom a teltházat, a sok kiöltözött embert, majd magamra nézek, és szép lassan kihátrálok. Néhány döbbent arc az utolsó benyomásom, mielõtt végleg bezárul „Narnia” ajtaja. A kapaszkodót már említettem. Tájékozódni itt nem szükséges. Arra kell haladni, amerre a legnehezebb, ha kicsit könnyebb már menni az tuti rossz irány. Amikor felérek, akkor döbbenek rá, hogy a csípõfájdalmam egyszerûen megszûnt, ott maradt valahol ég és föld között a hegyoldalon. Volt, nincs. Mellékesen a jobb bokám kezd el kicsit sajogni, de ez még belefér. Javaslom, hogy fizioterápiás kezelés helyett ízületi betegek részére, irány a Kis-Lipót. Ékes bizonyíték arra, hogy a mozgás a legjobb gyógyszer. Felfelé haladva arra gondolok, halottam arról, hogy valahol Pápuán vagy ki tudja hol, egy bennszülött törzsnél,  ahol az öregeket nem az eszükért tisztelik, minden évben, mindenkinek fel kell mászni egy jókora kb. 50 méteres fára, az öregeknek is. Aki túléli, feltételezhetõen hasznos tagja a törzsnek, aki leesik, nem kell tovább potyára eltartani. Nálunk, ha valaki „istenneadj!!!” bevezetné ezt a szelekciós módszert, a fatörzs helyett, a Kis-Lipót is megtenné.

 

Felérek. „Benyitok” a esõkunyhóban berendezett pontra, ahol klub-hangulat uralkodik. A „felszolgáló” meleg levest nyom mindenki kezébe, ahogy lecsurog a torkomon a sós ropival együtt, az valami fenséges. A legtöbb túratársnak nem nagyon akaródzik felállni, jól érzi itt magát. A pontõr srác, hogy fokozza a hangulatot, történeteket mesél, extrém túráiról. A nyáron egy 18000m-es szintkülönbséggel megáldott, 240km-es túrát teljesített 3 nap alatt, összesen 6 óra alvással a Mont-Blanc-on. Ehhez képest a mostani, egy könnyû szombat délutáni sétafikálásnak tûnik, és ha úgy vesszük, ebben a remek idõben tényleg az. Ha szabad minõsítenem, talán a hely adottságai miatt is, ezen a ponton éreztem magam a legjobban. Nehezen, de továbbállok. Meglepõen könnyen lejutok a Mátra-nyeregig, na persze rendbejött a csípõm, már „kocorászni” is tudok egy kicsit. A Kékesre felfelé viszont a sárga rendesen megfog. A szintútra szinte kiesek, mint az amerikai filmekben, amikor a fõhõs, valami nagy rossztól szabadul meg, már vége, nyugtatom magam, már vége. Persze még nincs vége, de a vége valahogy csak elfogy. A csúcson  az „önkiben” hozzájutok végre a hõn áhított kávémhoz, és egy dupla csokis Manhattan-nel is kényeztetem magam. A pontra érve, ahol még javában tart a jégkrém testemmé való átlényegítése, a reggel óta fagyoskodó pontõrök hüledezve jegyzik meg, ne mondjam, hogy jégkrémet eszek, ez nem lehet igaz. Érdekes, hogy a jeges étel fogyasztása valahogy plusz alarm hõtermelést indít meg a szervezetben, és végül a jégkrémtõl melegség árasztja el az embert. Legalábbis én így érzem. Télen-nyáron egyen jégkrémet! („Ez utóbbi sorok a jégkrém gyártók támogatásával íródtak.”) Aztán megtáltosodom, és folyamatos kocogással, aminek némelyik szakasza már-már kezd újra nagyon jól esni, lezuhanok Lajosházára. Közben egy mögöttem futó túratárs segítségével akaratlanul sikerül egy egész tarka, „jákóbi” kecskenyájat irányíthatatlanná tenni, bár egyébként is mindig pontosan az ellenkezõ irányba szeretnének menni, mint ahogy a kecskepásztor akarja. Talán még most is üldözi õket, ha azóta meg nem fejte. Lentebb Mátraháza után egy mufflont zargatok fel, a kecskeformák alcsaládjába tartozó állatokra ma rá jár a rúd.  Lajosházán csak egy teát iszom. A kritikus részen még átérek sötétedésig, közben néhány túrázónak, akik elõször járnak erre, a bánya után segítek a tájékozódásban. A Kozmáry-kilátó felé bekanyarodva, a sárga háromszögön már kivilágítom magam. Egy kis kanyargás a szûk ösvényen és megérkezem a kilátóhoz a civilizációba, ahol a lobogó tûz mellett már áll a bál. Egy pillantást vetek még a lábunk alatt elterülõ, gyöngyfüzérektõl csillogó, óriási ékszerdobozra, Gyöngyösre, majd megkezdem utazásom végsõ szakaszát.

 

A füredi úton nem fogja senki kitalálni, kikkel találkozom. Megmondom: a „Bibor Trióval”, akik a „Nem lankadok egy pillanatra sem egész nap, ha a kutya kutyát eszik sem” slágert adják elõ, a mai napon vendégmûvészként közremûködik „marton4”. Beállok a Trió mögé, és csak egyszer próbálok „megszökni” a célig, de hamar legyalogolnak megint. Közben a sötétben összefutunk B.I.-vel (és társával), aki az állandóságot jelenti számomra. 2007 óta, amikor megismertem, töretlenül rója az ösvényeket, Õ is „szupergyalogos” és teljesítménye máris egy kész regény. A kápolnához a Trióval közösen, jó hangulatban érkezünk. A jóslat beteljesült: kivilágítva látom Abasárt, az Aba nemzetség egykori központját. Másik nevezetessége, hogy azt itteni laktanyában voltam tartalékos harckocsizó. Hadnagyként szereltem le, úgy hogy hálaistennek egy tankot se láttam közelrõl. Talán jobb is mindenkinek. A világbékének mindenképpen. Kisebb tanácskozás után az útvonalleírásban a 75-ösöknek megadott aszfaltút felé vesszük az utunkat. Közben elbeszélgetünk. Végleg befogad a csapat. Az úton,valaki javaslatára lazán lekocogunk, aminek nagyon megörülök, mert valahogy jobban esik már az én lábamnak is, mint a gyaloglás. A csípõm tökéletes, teljesen rendbejött. Mint egy római „cohors”, négyzet alakzatban, négyen suhanunk lefelé a sötétben, kanyargunk a szerpentinen, az „ismeretlenben”. Teljesen feloldódunk a futásban, felvesszük egymás ritmusát, szinte egyszerre dobban a lábunk, majd lassan elszakadunk a talajtól, könnyûek leszünk, szinte lebegünk, miközben arra gondolok, mintha ez valahol messze, egy más dimenzióban, valaki mással történne, és nem velem. Azt hiszem, boldog vagyok.

Beérünk a településre, ahol általános villanyoltás következik. Emlegetem a patikát, hogy mellette kell lekanyarodni. Valamiért azért teszünk egy kisebb kitérõt, míg végre elhaladunk a ki tudja miért Aba Király Patikának elnevezett közegészségügyi intézmény mellett. Szóval a kocsma felé kellett volna jönni, mondják a többiek, akkor rögtön tudták volna a helyes irányt. Már csak a szimat miatt is, mert itt a levegõ televan a jobbnál-jobb különbözõ helyi borok illatmolekuláival, borissza magyar nehezen áll ellen a vonzásnak. Csak a „jobbik” legyen, és most eszem ágában sincs politizálni. A település fontos („közbetegségügyi”) intézményei a kocsmák is, ahol az emberek egy része mentálhigiénés programokon rombolja le testi épségét. Nem baj, szemben a gyógyszertár, nem kell messzire menni, ha 10-20 év masszív ivás után elérkezik a végstádium. Itt persze nem a mérsékelt borivásra gondolok, ami ma már orvosilag bizonyítottan 38%-al javítja a hosszú távú túlélési esélyt a teljes absztinenciához képest. Azon „filózunk” még társaimmal, mibõl él meg ez a sok kocsma: rövid tanakodás után egyetértünk, hogy a családi pótlékból, és a munkanélküli segélybõl.

 

Végül hazaérünk a meleg „családi fészekbe”. A fõszervezõnek külön köszönetet mondok, van miért. Egy darabig még békésen elteázgatunk. A többiek már a következõ túra terveit szövögetik. Egyáltalán nem fáradtak, mintha egy métert sem mentek volna, skatulyából húzták ki õket. A paprikás krumpli nagy vehemenciával készül, de már nem várom meg. Késõ is lett hirtelen, 13:15-ig tartott a „hosszú menet”. Jó ez a teljesítménytúrázás, „csak fárasztó, és rámegy nap.” (Poén: idézet a My Fair Lady-bõl, ott a munkáról beszélnek.) Fogyózom is, az én koromban már veszedelmesen támad a hasi zsír. Elbúcsúzok: kezet fogok férfi társaimmal, Bibortól pedig egy mosollyal válok el, minden elismerésem az övék. Búcsút intek a teremben lévõ minden kedves túratársamnak is.

 

Nem tudom, találkozunk e még valamikor. Talán igen, talán nem. Az élet majd eldönti mi lesz. De most nem ez számít, hanem csak ez a mai nap.

 

 

 

-marton4-

Szegedi József

Pétervására

 

 

„Január elsõ kéthete megnyugvást hozott. A hónap elsõ felében senki sem halt éhen…”

(Faludy György: Pokolbeli víg napjaim –Recsk)

 

 

 

 
 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.10.24 20:21:47
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Teve a "szenvedés" útján 


Jó kis helyek, amiket eme túra elõzetes kiírása ígért. És ebben nem is csalódtam. Az erdõ gyönyörû volt, a meredélyek, mint a Mátrában szoktak lenni. Utólag bántam, hogy a futóknál neveztem, felesleges volt. Jó tempóban sikerült feljutni a Kékesre, ahonnan a Mátrabérc útvonalán, de visszafelé csodálhattam meg a vetközõ mátrai erdõt. Lélegzetelállítóan szép színek és harapni-, innivalóan finom levegõ. Nem jártam még soha a recski táborban, így komoly mulasztásomat is pótoltam. Azt hiszem jobban megnézem majd még. Most csak a futással voltam elfoglalva s ekkor még jól is ment a dolog. Aztán elromlott valami a gyomromban és alul is öltözhettem, mert nagyon kezdtem fázni. A Szent István Csevice és környéke is lenyûgözött. Itt találkoztam Daniékkal, akik szokásos "õrült" tempójukat nyomták. Aztán a felfelén akadtam össze Andrásékkal, akikkel sokáig együtt mentem. De már csak féltöltéssel, sûrû félreállásokkal ment a dolog. A Nagy Lipótra még felnyomtam, ahol egy leves befért de lefelé jövet kiálltam, elõször csak az erdõbe egyet, aztán az útra. De itt még az út mellett is csodálatos volt az erdõ. A célba visszaérni is még kb. 15 Km. kellett, de azt már gyalogosan tettem meg. Hihetetlen volt így is mert jó kis utakon, tovább gyönyörködhettem az erdõben. A végén azért kaptam egy 40-eseknek járó kitûzõt is. 


Köszönet a rendezõknek a szervezésért, bár a túrafutó kategóriát én másképp értelmezem. Az útvonal viszont elsõosztályú, amit az õszi erdõ tett még felejthetetlenebbé.  

 
 
 Túra éve: 2009
szalamandraTúra éve: 20092009.10.29 20:06:42
megnéz szalamandra összes beszámolója
via Dolorosa 35 2009. Egy mazochista élményei

A gyönyörû neve csábítotterre a túrára. 75 km-nyi szenvedés-erre vágytam- meg akartam halni, de sajnos nem tartott velem senki,s mivel már 8 óra is elmúlt,mikor Markazra értünk a szigethalmiak külön buszával (sajnos volt ülõhelyem :-( ), maradt a 35 km-es táv. s bár a testemnek ez is éppen elégnek bizonyult a lelkem mindig többre vágyik.
A reggel még esõvel kecsegtetett, de hamar kiderült, hogy kiderül. Kénytelen voltam ismét ideális idõjátási viszonyok között teljesíteni túrát : (
A Tatár mezõre szerencsére extrém a pálya: meredeken föl jó kis agyagos-tapadós sárban, minden lépésnél éreztem, hogy egyre nehezebb. No és persze egyre sötétebb is az új fehér cipõm, amit most avattam föl. A mezõn a zöldajtós, zárható magasles nagyon megmozgatta a fantáziámat-ha ott egyszer eltölthetnék egy éjszakát...bezárva..
Ez a jó kis szakasz azonban nem tartott örökké, s simán köves erdei ösvény vezetett tovább a Markazi várig(1. ell.pont), amit könnyen megtaláltunk az egész túra alatt jellemzõen sok egyértelmû jelzésnek köszönhetõen :-P
A panoráma tökéletes, sehol egy felhõ, vagyis a Markazi -kapu sûrû fehér pára gomolyog. Szerencsére odamegyünk!!!! Kicsit álldogáltunk még itt, hogy sokan elénk kerüljenek, legyen kiket visszaelõzni. A kanyargós gerincen erõsen nyomtuk, s hogy még jobban izzadjunk lehet pálinkázni.
A 2. E.P. -ot csak bokáig érõ sárban lehetett megközelíteni, az útszélét is szúrós bokrok szegélyezték, ez igen, ezt már szerettem s a mikor 1-2 vércsepp is megjelent a kezemen, tudtam már jó ki túra kerekedik ebbõl! A kaputól a kéken fölfelé végre beborított minket a sûrû köd, eltakarva a napot. Sejtelmes volt, jó lett volna benne eltévedni, de az útvonal egyértelmû Szárhegy, Oroszlánvár. A kedvenc emelkedõim csak a másik irányból jobban izzasztanak (na majd a Mátrabércen :) ). Lefutottam róluk hátha sikerül esnem egy nagyot, de az új terepcipõm talpa jól tapadt : ( Elémkerült egy muflon is-bámultuk egymást-õ unta meg elõbb a elszökkent, nem akart megtámadni : ( a Jagus következett, nem túl meredek, annak viszont örültem, hogy le kellett ereszkednünk a csurgó-forrásig, hogy aztán visszamászhassunk. Jó volt látni a sok szembejövõ szenvedõ arcot!
3. E.P.: a kedves pontõr nagy lelkesen szalamandrát mutogatott -NEKEM! Összenéztünk Tamással. A csoki láttán felcsillant a szemem, na végre kapunk vmit, nem mintha éhes lennék, csak hátha megfájdul tõle a hasam(volt már olyan,hogy minden ponton adtak vmit s aztán jó kis gyomorfájással kellett lenyomnom 50km-t!!: D)
A visszakapaszkodón szándékosan lemaradtam, hogy aztán futnom kelljen a "mester" után. Aztán végre a "mocorkásban" sikerült esnem is egyet-élveztem a repülést csak a landolás túl simára sikeredett- semmi sérülés- túl puha a talaj : ( Fölpattanok elégedetten: gyerün tovább Recskre.
4.E.P.: Itt szívesen elmeditáltam volna a múltról, de mennünk kellett tovább. P3, erdõ, aztán jó kis aszfaltos várt ránk. Elvétettük a bozótos letérõt a maradt a szalagozott "nagypistás" mûút. Pedig én a másikon szerettem volna menni.... : (
5.E.P.: A Szent István csevicénél nagy lakoma várt ránk, pedig már éppen kezdtem éhes lenni. Azért a forró teával még leforrázhattam a torkomat. Csak semmi pihenés, irány az Ilona-Völgy. Amikor a sima beton jó hegyeskövesre váltott, na azt élveztem igazán! Ezután már csak egy kis sár volt, egy-két vizes kõ, patakátkelés s elértük a vízesést.Itt nyáron lezuhanyoztam amikor erre jártunk, s nagy volt a kísértés, hogy ismét megtegyem.....
Márcsak egy kis szintemelkdés(300m?) várt ránk, s szomorú lettem, ez már az utolsó kaptató...
6. E.P.: Ismét a Markazi-kapu, innen már csak lefelé. Ezt így kevésnek éreztem a megpróbáltam rábeszélni a társaimat, ugyan ugorjunk már föl a Kékesre(-itt van közel), de furcsán néztek rám, azt hitték viccelek, pedig most, hogy kellõképpen elfáradtunk, így lett volna az igazi élvezet...A szintidõbe simán belefért volna!!!!...
Tanulság: meghalni könnyebb egyedül.
A zöld lefelét próbáltam "jógásmódra" ellazulva megtenni, Tamás a mesterem, õ tanít rá! "Levegõt is nem venni kell, az áramlik". Azt hiszem ezt még gyakorolni kell! De tetszik ez az "áramlás" (flow). 7 órán belül érkeztünk a célba. Szemtanúja lehettünk, amikor a gyõztes futó Pap Gábor beérkezett.Beleborzongtam, ahogy fejemben végigfutott: õ végig futott!! Mit élhetett át 75km-en...irigyeltem érte.
S bár a rendezõk, túratársak, józan ész, idõjárás mindent megtett, hogy unalmasan problémamentes napom legyen, szerencsére a képzeletem miatt mégiscsak jó kis túra kerekedett belõle. Jövõre azért a hosszútávon indulok majd (egyedül)...
Szalamandra aki nyúlcipõben nyúlnak képzeli magát...
 
 
barlangimedveTúra éve: 20092009.10.27 01:33:49
megnéz barlangimedve összes beszámolója
Via Dolorosa 25 - 2009.10.24.

Annyi érv sorakozott emellett a túra mellett, hogy az indulásunk nem lehetett vitás.

A háromnapos ünnep, a forradalomhoz valahogy kapcsolódó helyszín, a Mátrának eddig ismeretlen része és a túrák rendezésében igen jó hírû Szigethalmi TE, akiknek eddig még csak egy túráján vettünk részt – és mivel az nem volt teljesen zökkenõmentes, így kellett adni nekik még egy esélyt.

Mivel nem vagyunk éppen „csúcsformában”, az esetleg szóbajöhetõ 40-es helyett megelégedtünk a 25-ös távval. Az útvonal ezen a távon változatos volt, meglepõen szép részeken vezetett, jól követhetõ volt és a kiírással is megegyezett. A 40-es táv viszont elõre nem közölten valamiért 35-re változott, ami eszünkbe juttatta a fent említett elõzõ túrát, ahol ugyanez történt…

Állandó túratársam - aki javíthatatlan gyûjtõje mindenféle emléktárgyaknak - rögtön felelevenítette azt is, hogy akkor már nem jutott nekünk kitûzõ és ezért most kegyetlen tempóra ösztökélve hajtott végig a túrán, nehogy megint úgy járjunk. Lobogott a hajam a 3km/h átlagsebességû „õrült rohanástól”, miközben nem gyõztem nyugtatni, hogy egy ilyen bejáratott túrán, ahol nem is utolsóként fogunk beérni, semmiképpen se fordulhat elõ az, amitõl tart.
Az észérvek felsorakoztatása mellett a nem létezõ kalapom elfogyasztásának ígérete is erõsen szóba került.

Hát tévedtem ! És érdekes módon ugyanolyan közömbösen közölték, mint legutóbb: kitûzõ nincs, majd valamikor postázzuk !

A legközelebbi szigethalmi rendezésû túrára már kész tervünk van: elkérjük az oklevelet és a kitûzõt elõre !!!
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.10.26 12:21:37
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Via Dolorosa 75 terepfutás

Az utolsó pillanatig nem tudtam hogy a futó verziót vagy a gyalogost válasszam.
A pénteki Szomor 56 jól sikerült, nem erõltettem magam meg fizikailag, így a futást
választottam másnap.

Ádám jóvoltából már reggel 6:30 körül Markazon voltunk, így maradt idõ az összepakolásra.
Reggel 08:00-kor tömegrajt. A várhoz vezetõ meredek sáros emelkedõn máris gyaloglásra váltok, be kell még melegedni. Az élboly megállás nélkül kocog felfele.
Vaddinoval megyünk egy tempót a várig, szépen felértünk így is. Itt máris körvonalazódik hogy a mezõny közepén vagyunk kb.
Ha az ember azt hiszi hogy a vár után csak lejtõ jöhet az nagyot téved, ugyanis emelkedünk szépen tovább. Végre elérve a csúcsot kocogásba kezdek. Vaddino lemarad, utólérem báró Maki topiktársat és innentõl úgy látszik szinte elválaszthatatlanok leszünk :) Elérjük a Markazi-kaput, várom a frissítõt, de csak dugókás mérés van. Nembaj, kortyolok a sajátból. Innen jön elõször a Nagy-Szár hegy, majd az Oroszlánvár leküzdése. Sajnos a kilátás nem valami jó, de minnél fentebb érünk annál többet mutat meg nekünk a hegy. A csúcson nincs pont, irány tovább a Jagusra. Ez után találkozunk a visszafele jövõ gyalogosokkal, illetve a gyorsabb futókkal is. Lerombolunk a Csurgó-kúthoz, ahol végre finomság vár. Jól esik az energiaital, és betömöm a Bounty szeletet is magamba. 8-as átlag környékén vagyunk, ami nagyon jó, hiszen már 1000 m szintet is leküzdöttünk a 15 km-re.
Visszatérünk az elágazáshoz, majd K-Ko-K+ kombóval berepülünk a Nemzeti Emlékpark ellenõrzõpontjához. Itt épp indul tovább Álmos egy másik futóval.
A kóla szuper jó, és egy kis sós finomságot is magamhoz veszek, majd rongyolunk is tovább Makival. Jó tempót megyünk nagyon, de Álmosék is repesztenek, nem is látjuk õket. Egy technikai szünet után hosszabb aszfaltos rész következik.
Utólérjük Ádámékat, jól nyomják gyalog is 6-os átlag közelében járnak.
Az itiner szerint be kell idén is térni a nagy susnyásba a P+-re, de szerencsére felfestették tovább az aszfalton a jelzést, így jövõre ez a mondat kikerülhetne a leírásból. (Bezzeg tavaly meg azelõtt milyen jó kis bozótharcot vívtam itt)
A Szent István csevicéhez érve nagyon jól esik a meleg tea, és egy vajas kenyeret is betömök mellé. 8-as átlag stimmel továbbra is.
Befut Lõw Andris, medvegyu, és egy ismeretlen hölgy is, én pedig nyomulok egybõl tovább immár Álmossal.
A helyiek néznek minket hogy kik ezek a koszos õrült futók? :) Hosszú aszfaltos rész jön, óvatosan kocogok felfele. Álmos elmegy, majd Maki is lelép, de nem kapkodok, a saját tempóm bõven megfelel nekem most. Utól is érem Toperczer Andrist, akit a célig már nem is látok.
Parádóhuta elõtt véglegesen megelõzöm Álmost, teljesen jó erõben érzem magam, mind fejben, mind fizikailag.
Ismerõs részen haladok, a Rákóczi Turistaút S- jelzésén. Megcsodálom a mozgalom pajzs alakú kódját, majd jön a Hársas-tetõ szerpentinje. Kicsit ki vagyok csúszva a 8-as átlagból, így erõs tempóra váltok, a szerpentin úgyis adja magát.
A fõút mellé érve kis tanácstalanság, de szerencsére nem megyek tovább a S-n, így hamarosan Parádsasvárra érek, ismét frissítõpont. Szegény Maki megmászott még egy plusz dombocskát, így mögöttem ért ide, de indult is egybõl tovább.
Én még kicsit élvezem a hawaii dizsit, aztán utána megyek, de csak gyalogolok egy darabig. Jön 6 km és 555m szintkülönbség. Ki ne tudná hogy a P+-rõl beszélek. Sokszor jártam már erre, lelkiekben felkészültem erre a szakaszra. Egy jó darabig kocogok is, majd utólérek egy gyalogost aki mondja hogy 4-en vannak csak elõttem. Hú, ez meglep, akkor nagyon jól jövök. Bekeményít az út, de egész jó gyalogtempóban haladok, és utól is érem ismét Makit, aki két bot segítségével próbál haladni. Izzadunk mint a ló rendesen, a K+-elágazónál iszom egy jó nagy kortyot, majd irány Galyatetõ! 5 óra 17 perc alatt érek fel 40 km-hez a rajttól számítva. A 8-as átlag ugrott valószínûleg innentõl de nem izgat nagyon.
Maki indul is tovább. Egész jól kiegészítjük egymást, az emelkedõkön õ a gyorsabb a lejtõkön inkább én. De jól esik a frissítõpont. Mindenfélét tömök magamba amit épp érek. A banán kifejezetten jól jött. Érdeklõdöm az élmezõny felõl, Pap Gabi majdnem 1 órája ment el. Jesszus. Én sem jöttem azért gyengén, de õ... Számolgattam vajon mennyivel fognak megelõzni, aztán letettem errõl a rossz szokásról.
Na végre lejtõ! Rombolok is szépen lefele Mátraalmás irányába. Maki technikai szünetet tart, így a ponthoz én érek elõbb, de pár perc és ismét együtt indulunk tovább. Ez a K+ nemszeretem jelzés, nem annyira sokat tudtunk kocogni rajta, sosem akart vége lenni. Elérjük Mátraszentimrét. Fárad a lábam rendesen, a legjobbkor jött az ellenõrzõpont. (48 km - 2612 m szint)
Itt megejtünk vagy 5-6 perc pihit nagyon fel kell tankolni. Viszont cserébe Lajosházáig szinte végig lejtõ lesz. A P-Z- elágazásnál érdekes hogy a Z-fele két szalag is mutatott, de szerencsére ismerjük a terepet, így gond nélkül mentünk tovább a P-n. Technikai szünetet tartok, de elég érdekes színû a salakanyag, és ezáltal kicsit idegessé válok, remélem nem csináltam valami hülyeséget..
Nem telik el 15 perc, és megint érzem hogy kell.. Most már a szín stimm, de szinte alig jött vmi. Ez iszonyú rossz... (Sorry hogy elõadást tartok errõl, de eddig ilyen nem nagyon volt még). Innen nagyon jó tempóval haladunk, én megyek elõl, Maki kicsit mögöttem. Kb 10 km/h-val rombolunk, majd a bekerített résznél hatalmas vaddisznócsordába botlunk, még jó hogy a kerítés túl oldalán vannak.
Nagyon jó idõben érjük el Lajosházát, ahol kiderül hogy az elõttünk levõ Repi 30, Endre 40, és Gabi 50 percre van elõttünk. Esély már nincs úgy tûnik a dobogós helyre, de nem állunk rosszul. A kóla itt is nagyon jól esik, a szõlõ viszont még jobban. A kutyus kissé megorrolt ránk valamiért, de most nem foglalkozunk vele.
Nem esik jól ez a sárga négyzet fölfele Mátraházáig. Bújom az itinert, mikor és merre járunk éppen, hány tized km a következõ jelzéselágazás :)
A So elágazótól a tábla mutatja hogy 2,5 km Mátraháza. Aha, a nagy francot.. 3,5 km az itiner szerint egy kis szinttel még megspékelve. Beérünk Mátraházára, Maki letámad egy kutat, én kocogást imitálva haladok tovább a mûúton a Veronika rétig.
Nem tökölünk itt sem sokat, irány az utolsó emelkedõ, a sípályán Kékestetõig.
Maki állítása szerint meg akarta futni, de 5 perc alatt le tett errõl :) Azért kb. 30m-t
futottunk fölfele :) Egész jó gyalogtempóval felértünk a csúcsra, ahol Maki nem szívbajoskodott, vagy 50 ember elõtt intézte el a szükségállapotot :)
Gondoltam majd utólér valahol, így haladtam is tovább. Viszont elõjött a gondolat hogy akár meglehetne 10 órán belül is, de akkor tolni kell rendesen a végét.
Erõs tempóval haladtam a Markazi-kapuig, ahol egy gyors frissítõ után tovább is álltam immár a Z-n. Repülnek a lábaim, de még nem vagyok teljesen kinyúlva, így egész jól esik a keményebb tempó. Zerge módon ugrándozom a kövek között, majd még épp szürkületben lámpa nélkül leérek a fõúthoz. A harang éppen akkor kongatott, páff, 18 óra van. Nembaj, egy gyors tempófutás és becsörtetek a célba.
Maki negyed órával utánam ér be, õ is jól jött azért lefele.
Sikerült beérnem a 4. helyre, elõttem Repi jött be 24 perce.
Az összidõm 10 óra 03 perc lett ami nagyon jó úgy érzem 75 km-re és 3500 m szintre.
A célban elfogyasztok 5 tányér paprikás krumplit, és 4 virslit :-)) Csodálkozok, mert futás után nem nagyon tudok enni, de most tömöm magamba a finomságokat, amit a szervezõknek köszönhetek.

Kemény verseny volt, combos szintekkel, de remélem jövõre is eljöhetek, immár negyedszerre.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20092009.10.25 22:44:30
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Via Dolorosa 75 terepfutó

Péntek este elutaztam Markazra. Gyöngyösön egy rakás ismerõs szállt föl a buszra, köztük Endre is, így az este a továbbiakban kellemes beszélgetéssel telt el, a nem túl meleg tornateremben.
Nyugodt alvás után reggeli, pakolás. Nevezésnél rengeteg ismerõssel találkoztam, a Mátra115-ös szervezõk-indulók színe-java gyúlt össze újra. Lassacskán elérkezett a 8 óra, és már ott is állunk a rajtban az iskola elõtt.
Jó iramban indult a futás, Repka Pisti egybõl az élre állt, én pedig az elsõ erõsebb emelkedõn azon kapom magam, hogy egyre inkább lemaradok. Hû, ennek a fele sem tréfa, úgy látszik nem csak érzésre vagyok gyengébb mostanában emelkedõkön. Nyomom neki, de a várig még mindig nõ a hátrány.
Az elsõ pecsét után a sár, és az emelkedõ mértéke beáll egy lelkileg feldolgozható mértékre. Nosza Gabival tipegünk fölfelé, lassan elérem az üzemi hõmérsékletet, és még a Markazi kapu elõtt utolérjük Endrééket. Amikor az elsõ emelkedõn elmentek, én már szinte le is mondtam arról, hogy a cél elõtt még találkozunk, ezt meg is jegyzem neki, de õ természetesen szabadkozik, hogy nincs formában :)
Egy darabig négyen megyünk, de nekem ma a lejtõk és a sík szakaszok fekszenek. El is nyúlok kissé, majd egy szép ívû esés, és a szokásos Oroszlánvár utáni úttévesztésem után újra összerázódunk.
Letérés jobbra a kék körön. Hamarosan Pisti jön szembe. Kissé meglepõdök, azt hittem, már messzebb jár. Jól jön a kútnál a szörp, és a csoki, a reggeli banánt már elégette a kazán.
Vissza a sávra, majd rövidesen le a Szegediek kútja felé. Tavaly a 115-ös távon a sárgán mentünk, amin sokkal gyengébb jelzettség, és talaj minõség. Megy a szekér, pillanatok alatt megvan az emlékpark. Gyors ropi-szörp kombó, aztán nyomás, Parádsasvárig ki kell használni minden centit futásra. Ennek megfelelõen az Ilona völgy aszfaltját hamar elérem (bár egy srác jobb lábán fáslival, valami eszeveszett sebességgel hagy le), és még látom Pistit kifordulni a pontról, úgy 3-400 méter lehet az elõnye. Csak egy negyed szelet alaposan sózott margarinos kenyeret tolok, és szörpöt. Minden ponton keveset eszek, és zömmel iszok, langyos az idõ, észrevétlenül izzad ilyenkor az ember. Kifelé a pontról jönnek szembe Nosza Gabiék.
Balra a piros kereszt viszonylag hosszan, de kedvezõ szögben emelkedik, folyamatosan dolgozom le a hátrányom, letérve a sárga sávra, Parádóhuta hátárában beérem Pistit. Kanyargunk egyet a völgyben fölfelé a völgyben, majd Sasvárig egy remekül futható lejtõ jön a Köszörûs-völgyi víztározó fölött. Az egyik kanyarban hallom Endre hangját, de látni nem látom.
Idén nem bénázom el a letérést az aszfaltos útra, szombat ellenére nincs sok motoros, és az autósok is visszafogottak. Pecsét a buszmegállónál, dobok egy kicsit a lovaknak, és jöhet a hõn szeretett Lipótok. Most valahogy jobban megszenvedek vele, mint júniusban a Mátra 115-ön, alig akar elérkezni a Rudolf-tanyai elágazó, ami után újra lehet futni. Egy jó 40 fõs középiskolás csoport jön szembe a Mogyorós-orom oldalában, nagyon készségesen félreállnak, amint meglátnak. Ez egyébként az összes kirándulóról elmondhatom, akivel csak találkoztam utam során, mind elõzékenyen segített, többen szurkoltak is, köszönöm nekik!
Gallyán leves ugyan nincs, de most nem is hiányzik. Szokásos üccsi+sós, és jöhet a szabályozott zuhanás Mátraalmásig. Endre épp akkor ér a pontra, amikor én evakuálom magam. Arcáról olvasva úgy tûnik, neki sem jönnek be a Lipótok. A lejtõ jó, és még a piros sáv hirtelen letérése is remekül ki van szalagozva.
Hipp-hopp a díszkútnál kortyolom a magnéziumos vizet. Jól is jön, mert már kezdenek az izmok fáradni, és nem tudom mit várhatok a kék kereszttõl, erre még nem jártam.
Kicsit talán óvatosabb vagyok a kelleténél, nem olyan vészes ez az út, csak a vége meredek, amikor föltuszkoljuk magunkat a sárga sávra. Egy alkalommal kissé elbambulva továbbmegyek a dózerúton, kb. 300 méter többletet adva a túrához.
A már említett sárga sávra való felkapaszkodás közben lehagyok egy családot. Az öt év körüli kislányt már a sírógörcs kerülgeti a meredélytõl.
Mátraszentistvánnál érzem, sokat kivett az emelkedõ, várom a pontot, hogy betalicskázzak valami fûtõanyagot, de az még egy kicsit arrébb van. Míg én az északi oldal félhomályában kóboroltam, kisütött a nap, és igazi szép októberi idõ kerekedett. Nagy soká elérek a temetõi ponthoz, ahol azzal bíztatnak, hogy most jön a neheze a Kékesig. No, azért lassan a testel, hát a Lallerházáig tartó lejtõ az smafu?
Nem, de ehhez illene eltalálni elsõre a helyes utat. Megzavarnak a partizán szalagok, de pár perc és párszáz méter után korrigálok. Végre ismerõs a terep, lehet szaggatni. Nincs nagy sár, és az avar alatt sincsenek alattomosan megbújó kövek, faágak. Egy-egy faág átugrásakor érzem, hogy a lovaglóizmaim, és a vádlim egy rossz mozdulattól begörcsölhetnek. Oda se neki, had szóljon.
Lallerházán egy dühös földszintes ebbel támad némi nézeteltérésem, de a pontõr elhajtja a jószágot. A kettes szám jegyében elrejtek arcom mögé két pohár kólát, meg két szelet csokit. Kell az erõ az emelkedõre.
Búcsúzóul, még megugat az eb. Alattomos egy dög, amint hátat fordítok neki, már célba venné a bokám, de megúszom.
Nem megy az emelkedõ, jobbára csak gyalogolok, ahogy tudok. Ezen javítani kell feltétlen! Eddig mindig az emelkedõk voltak az erõsségeim, most úgy tûnik fordult a kocka a sík, és a lejtõ javára. Azért csak felérek Mátraházára, de az irtás utáni szakasz kifejezetten lassan ért véget, pedig a táblán 1 kili volt írva.
Na mindegy, a lényeg, hogy rövid aszfaltozás után elérem a Veronika-rét alját, majd a frissítõpontot. Jöhet a legkisebb fél szelet margarinos kenyér sok sóval, tea, meg egy bogárkipiszkálás a szembõl. Ezért külön köszönet a pontõröknek!
Immár csak egy emelkedõ maradt hátra, ennek zömét sétálom. A ponton 7:30-nál jártam, másfél órára számítok lefelé. Sok a kiránduló. Kerülgetni azért nem kell õket, de a csúcskõ simogatás most elmarad a pózolókra való tekintettel.
Juhé, lejtõ! Markazi kapuig óvatosan a kövek miatt, utána felszabadultabban eresztem magam. A zöld jelzés hirtelen jobbos letérését majdnem benézem, de 100 méter után kapcsolok.
A vadászház után sok a kellemetlen kõ, ezzel tavaly meg is szenvedtünk a hajnali félhomályban, most azonban még jók a reflexeim, és az izületek is jól szuperálnak. Kisvártatva feltûnik Markaz, az aszfalt, az iskola, még egy kis sprintre is futja, hallom a tapsot, végül 8:49-el elsõként betrappolok a célba.
Jól esik leülni, elfáradtam tisztességgel, de nem hajtottam szét magam a végletekig. Húsz perc múlva befut Endre, majd további harminc múlva Pisti is.
Szuper egy nap volt: az útvonal, a jelzések, a szalagozások, az ellátás, minden igényt kielégített. Nagyon köszönöm mindenkinek azt a rengeteg munkát, amit a szervezésbe, és az elõkészületekbe beleöltek, idén is szép emlékekkel távozom Markazról. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm Nosza Gabinak a Gyöngyösi fuvart!
 
 
marton4Túra éve: 20092009.10.25 22:42:45
megnéz marton4 összes beszámolója
VIA DOLOROSA 75

„…minden papír nélkül kidobtak a Markó utcai bíróság fogházából. Felemás, csontkeményre száradt, fûzõtlen bakancsban, foltozott zsávoly katonaruhában léptem ki az épület Nagy Ignác utcai kapuján. Sután néztem körül, tájékozódtam, felismertem az égtájakat s azután a Markó utcán elindultam a Duna felé. A Dunát akartam látni legelõbb. Az alsó rakparton leültem az egyik kikötõ oszlopra s figyeltem a csendesen, békésen folyó vizet. Öreg nénike tûnt fel pórázon vezetett, szaglászó kis kutyájával. Furcsa szerzet lehettem, meg is álltak elõttem. A nénike megszólalt:
- Tessék mondani, fogságból jött?
- Onnan.
- A Szovjetunióból?
- Nem, Recskrõl.

Az hol van? Szibériában? ennyi idõ után... – motyogta maga elé az öreg néni, azután továbbhúzta a kis kutyája.

Igaza volt a nénikének: valóban Szibériából érkeztem vissza öt esztendõ múltán az öreg Duna partjára. Az emberi értelmetlenség, ostobaság, gonoszság, gyûlölet, bosszúállás, a mérhetetlen hataloméhség és a határtalan zsarnokság magyar Szibériájából, a „megbízható források szerint soha nem is létezett” recski kényszermunkatáborból.”

„Ma sem tudnám megmondani, mi volt a legelviselhetetlenebb Recsken: az embertelen kényszermunka, az állandó ütés-verés, vagy a tudatos, minden képzeletet felülmúló éheztetés. Recsken nem voltunk éhesek – ami végeredményben elviselhetõ jelenség –, hanem éheztünk: nem a gyomrunk követelte az ételt, hanem a kegyetlen munkával kiszipolyozott sejtjeink ordítottak a nap huszonnégy órájában az élelemért.”
(Részletek: Sztáray Zoltán visszaemlékezéseibõl)

Ahogy, késõbb Nád Bélával, a rendezvény fõszervezõjével, a Csurgó forrásnál folytatott beszélgetésünk során szóba került, e teljesítménytúra fõ céljai a nyilvánvaló alapcélon felül, a Mátra minél jobb megismertetése a sporttársakkal, sokszor ritkán járt utak beiktatásával is, valamint megemlékezés a recski kényszermunkatábor elszenvedõirõl és áldozatairól. Hogy mit is jelentetett Recsken pontosan a Via Dolorosa, a jeruzsálemi Keresztút fogalma, ahol a Megváltó a Golgotára hurcolta keresztjét, nem tudom. Talán a Csákánykõ oldalában létesült kõbányához vezetõ, a kiéheztetett foglyokkal kegyetlen körülmények között,erõltetett ütemben zajló szerpentinút megépítésére emlékeztet, ami a tábori élet legnehezebb idõszaka volt, lehet ez is a fájdalmak útja. Vagy a legyengült, nehéz szerszámokat cipelõ reményt vesztett munkaszolgálatosak napi kitántorgását a kõbányához, ahol egész nap jó esetben napi 800-1000kcal energia bevitel mellett a létezõ legkeményebb fizikai munkát kényszerítették rájuk. Jelenthette a környezõ erdõkbe favágásra kirendelt foglyok útját, amit a térképen piros betûkkel feltüntetnek. De sok rab számára valódi Via Dolorosa volt a recski munkatábor, hiszen éveken át hordozva súlyos terhüket, keresztjüket, végül ez a hely vált a Golgotájukká. Remélem haláluk nem volt hiába való, mint ahogy a Megváltóé sem. Arra figyelmeztet, hogy ezt nem hagyhatjuk, hogy még egyszer bekövetkezzen. S ahhoz sincs jogunk, a jövõ emberisége nevében, hogy a bûnösöknek megbocsássunk…

6:30-kor indulok a Markazi várhoz kirendelt pontõrrel együtt. Jó ütemben halad, na meg úgysem elõzhetek, hiszen elõttem megy a „mozgó ellenõrzõ pont”. De végre megkapom az igazolást, „ s börtönébõl kiszabadul sas lelkem”, kocogóra fogom felfelé. Útitársam is akad egy mezõgazdasági létesítményeket tervezõ fiatal mérnök személyében, aki a 35km-n indult. Amikor megtudja, hogy én 75km-en, tisztelettel néz rám, Õ nem tudna így futni 75km-en át. Mint késõbb kiderült én sem. Épp egy sertéstelepet tervez, s mondja, hihetetlen mennyi és milyen szigorú elõírásnak kell megfelelnie, többek között az állatok méltó tartása érdekében is. A sertések nevében ez mélyen megnyugtat. Egy gyönyörû muflon bukkan fel az erdõben. Ez az elsõk jutalma, egyelõre vezetjük a mezõnyt. Egyébként gyakran kóborlok egyedül erdõkön mezõkön át, sokszor hatalmas távolságokat megtéve, így az évek során természetessé vált a vadállatok közelsége. Nemegyszer egész vaddisznócsordákba ütközöm fényes nappal, az út közepén. Sokszor ügyet sem vetnek rám úgy elmerülnek a társasági életben. Szerencsére így megfigyelhetem õket, s ha már forrónak vélem a helyzetet arra is van idõm, hogy nyugodtan odébb álljak. Naponta találkozom a kedvenc völgyemben rókákkal, szarvasokkal, õzekkel, nyulakkal, fácánokkal, rengeteg ragadozó madárral, szinte vadasparkban érzem magam. Elõfordult már, hogy borzkoma, akinek ismerem homokvárát is, csak úgy komótosan átsétált elõttem az úton keresztben, mint egy gyalogos a zebrán. Kis mezei poszátával játszogatok, aki kóróról-kóróra szálldos, de területét mindig körbejárja, egy-két száz méternél soha nem távolodik el messzebbre. Ha megyek, leggyakrabban a kedvenc helyén üldögél, s már messzirõl hallom figyelmeztetõ énekét.
A Markazi-kapuhoz már egyedül érkezek, a bokanyelõ sárban, a pont szinte elveszik a ködben. De valahogy a sár már nem érdekel, természetes elememmé vált. Azelõtt ha egy csepp esõ esett, vagy akár a cipõm talpa is egy kicsit sáros lehetett, bizony ki nem dugtam volna semmi kincsért az orromat. A hét közepén mondom valakinek, hogy túrázni megyek szombaton. De hát csúnya, esõs idõ lesz. Hm, esõ, az már nekünk mindegy, mondom nagyképûen, de az igazság mégis ez. Betegesen szeretem a jó idõt, de tök mindegy milyen az idõjárás, ha túrázni készülök, a jó idõ is csak egy eset. Lelkesen továbbindulok, s a Nagy-Szár-hegynek még futva indulok neki. A hegy harmadánál jelez a pulzusmérõm, amit késõbb a túra során megismert túratársammal ellentétben nem a csuklómon viselek, hanem a mellkasomban. „Jó öreg cimborám” arra kér, lassítsak egy kicsit, hátrébb az agarakkal. Teljesítem kérését, így egész nap jó viszonyban maradunk, csak ennyit akart. Felérve, „kötelezõ” aktusként letekintek a hegyrõl, ahonnan a Mátra egyik legszebb panorámája tárul elém, s még egy kicsit több is. Mint egy hatalmas Brachiosaurus, egy óriási tejfehér felhõ úszik át a nyergen a Tarjánka-völgy felé tartva, felfalva mindent, ami útjába esik.

A Cserepes-tetõ táján ér utol az elsõ futó, éppen amikor egy tüskét próbálok rögtönzött mûtéttel kioperálni a kezembõl. Elengedem, hiszen aki beér annak az átlagsebessége biztos hogy nagyobb, mint a miénk, még ha egy ideig képesek is vagyunk versengeni vele. Késõbb megfigyelem viszont, hogyan fut le a nyaktörõ meredeken, s öntanuló robotként ellesve technikáját én is könnyen lejutok. A Domoszlói kapu után még mindig ott lihegek a nyakában, de nincs túl beszédes kedvében, így békén hagyom. Csurgónál egy idõre elválunk, de Parádsasváron még „befogom” az ellenõrzõponton, ahol végül a lábát nyomogatva kiáll, és elindul a buszmegálló irányában. 20km után már én is érzem, hogy még futok ugyan, de már kezd „elmátrásodni” a lábam, ahogy az izmok elsavasodását nevezem a Mátrában, mert kellõ taktika és trükkök hiányában ez itt hamarabb elkövetkezik, mint más hegységekben. De most még a Csurgó-forrásnál vagyok, ahol társával együtt maga a „Nagy Fehér Toll” a pontõr. 2007-ben, 1 teljesített túraév után, térdpanaszaim miatt, épp ezen a helyen jelentettem be visszavonulási szándékomat, és "szerényen" megjegyeztem, hogy "csak üstökös voltam a teljesítménytúrázás egén". Erre azt válaszolta, ami azóta mindig itt cseng a fülemben, hogy aki egyszer belekóstolt, nem tudja ezt olyan könnyen abbahagyni. Valóban, 2 év eltelt és még itt vagyok, immáron bolygóként. Nád Béla (Béla) megnyerõ és közlékeny személyisége mindenkit azonnal magával ragad. Feje a kimeríthetetlen tudás kincsesbányája, amibõl van szerencsém rövid idõ alatt, némi külszíni fejtéssel, néhány drágakõre szert tenni. Itt kell megemlékeznem a kitûnõ szervezésrõl, az embert próbáló, de gyönyörû tájakon áthaladó útvonalról, az önfeláldozó munkával telepített szalagokról, a túra során az összes rendezésben résztvevõ sporttárs felõl sugárzó odaadásról, tiszteletrõl és gáláns nagyvonalúságról, a bõséges ellátásról. Egy szóval úgy tudnám jellemezni ezt a rendezést, remélem nem sértõ, hogy becsületes. Köszönjük!
Visszafelé haladva a kék körön, megjelenik egy kiváló fiatal futó katonás, fess, önbizalmat árasztó futó felszerelésben, aki szintén a mai történetem egyik fontos szereplõjévé válik majd, s a végén a sors játékaként fõszereplõ lesz belõle. Most még simán lehajráz a másik kékkörön, bár a munkatábornál beérem. A táborban leülök egy padra, egyrészt, hogy könnyítsek a vállamon, egy-két dolgot kiegyek-kiigyak vadonatúj, a Less Nándor 60-on beszerzett „futó hátizsákomból”, másrészt, hogy itt a táborban képzelegjek egy kicsit (nem kamu!) az elmúlt eseményekrõl. Tavaly akadt a kezembe Faludy György: Pokolbeli víg napjaim címû könyve, aminek utolsó vaskos fejezete, a recski táborban töltött éveirõl szól. Most, hogy a túrára készültem, elõvettem, s részben újra olvastam ezt a részt. Annyira érzékletesen ír le mindent, hogy amint szétnézek, szinte megelevenedik a tábor. Mindenkivel elõfordult már biztosan, hogy úgy átérezte a történelmet, egy múzeumban, egy várban, vagy bárhol, hogy szinte beleszédült amikor elképzelte. Megelevenedtek a rég eltûnt emberek, a törökök újra megostromolták Eger falait (sikertelenül), valahol itt állt Dobó István és megrendíthetetlenül irányította a védelmet. Most valami ilyesmit érzek egy pillanatra. Iszom a burn-ömet, és arra gondolok, hogy kinyúlik egy esdeklõ kéz, legyengülve, az éhhalál küszöbén tengõdve. Kicsit cinikusan az villan át az agyamon, milyen jól jött volna a bányában egy energiaital, amikor sokszor jártányi erejük nem lévén cipelték a nehéz köveket. Aki nem bírta a munkát, annak büntetésbõl felére csökkentették a fejadagját, amitõl másnap sem lett erõsebb, amit megint újabb büntetés követett, egészen a sírig. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne másoljam be ide az egész fejezetet,mert minden sora érdekfeszítõ és tanulságos olvasmány, bravúros írói munka is, amelyet mélyen áthatnak az átélt élmények, szenvedések, de nem tehetem. Annyit mondhatok, hogy Faludy optimizmusa, emberi tartása, élni akarása, sajátos humora, kulturáltsága és embersége, amivel sok más társának segített az életben maradásban, örök tanulság mindnyájunknak. Ezt el kell olvasni!
(Egy kis ízelítõ a könyvbõl. Az volt a szokás, hogy aki a táborba bekerült, el kellett mondania az élettörténetét, különös hangsúllyal arra, hogy miért hozták ide. Íme egy érdekes eset: egy esztergályos párttaggyûlésen megkérdezte: párttitkár elvtárs, ez már a szocializmus, vagy lesz még rosszabb is. Másnap már Recsken volt.
Egy ízben a táborlakók egy mókust láttak meg az egyik fán, favágás közben. Ez olyan bõséges, ínycsiklandó zsákmánynak ígérkezett ennyi kiéhezett ember számára, hogy mindent elkövettek, hogy elkapják. Kivágták az összes fát ami körülvette a mókusét, majd azt is. Így sikerült nyakon csípni. Elképzelhetõ, mekkora lakoma lett belõle, amikor este titokban megsütötték a vaskályhán a barakkban.)

„Égszakadás, földindulás, átszaladok egy más korba, gyere te is Pajtás!” Máris az Ilona-völgyben vagyok, a következõ ellenõrzõ ponton. Finom lekváros kenyér, meleg tea, vidám és népes társaság lesz osztályrészem. A lekváros kenyérrõl, hogy, hogy esett, csak annyit tudok mondani, hogy hmmmmmmmmm…
Szaladok tovább az Ilona-völgyben, s egy meglepõ eset történik velem. Egy volt évfolyam társam, akivel 25 éve nem találkoztam, s aki dél-dunántúli, jön szembe velem a társával, hátizsákos turistaként. Köszönök nekik, hogy „Hello!” . Nem számítanak ismerõsre, visszahellóznak, gondolják közel az erdõ, ez valami turistaköszöntés lehetett, s mennek tovább. Hogy is gondolhatták volna, hogy én vagyok én, csapzottan rohanva az úton. Most már megállok, utánuk szólok. Megfordulnak, s megtörténik a felismerés. „Õszölésre” jöttek a Mátrába. Egy kis beszélgetés után továbbindulok utamra.
A mûúton a távolban megpillantom futótársamat, aki harmonikus stílusban, hihetetlen tempóban gyalogol felfelé. Alig bírom utolérni. Ez a pihentetõ gyaloglás, mondja amikor utolérem. Azért csinálja, hogy, még a Kékesre is ilyen pihenten legyen képes felmászni. Én ekkor még kicsit lebecsülöm az elõttem álló Magas-Mátrát, aminek késõbb még megiszom e levét. A sár ellenére furcsa mód rengeteg kirándulóval lehet találkozni, kisgyerekestõl, mindenestõl, az egész útvonalon mindenütt, ennyit összesen nem láttam egész évben. Ha közeledik egy csapat, megpróbálom izzadt hajamat kicsit eligazítani, hogy kicsit hasonlítsak egy emberre, nehogy valami erdei mumusnak nézzenek, s velem ijesztgessék ezentúl a gyerekeket, ha nem akarnak szót fogadni. Ahogy igazgatom, veszem észre, hogy egyre kevesebb igazgatni valóm akad elõl, igaz nemrég csonkított meg egy fehér ruhás, ollós ember. Megijedek, mi lesz az õssejtjeimmel, ugyanis nemrég olvastam, hogy a kihullás elõtt 2-6 évig élõ hajszálak õssejteket tartalmaznak, amit az orvostudomány fel is tud használni bizonyos esetekben, pl. bõrsejt képzésre. Egyes betegségekbõl tehát, tényleg a hajánál fogva húzhatja ki magát ma már az ember. És az orvostudomány töretlenül fejlõdik! Mi lesz még!
Még Parádóhuta elõtt lehajráz az elsõ futó, aki távolból láthatta, amint szenvedve futok felfelé a mûúton, mert kapok tõle egy nagy dicséretet ami a tempómat illeti. Majd nagyon kellemes, magányos szakasz következik a sárgán, kõmentes suhanás a panorámaúton. Amikor leérek a mûútra valahonnan jelt ad valaki, és több száz autó húz el mellettem a pár száz méteren.
A Parádsasvári ellenõrzõ pontról már volt szó. Mindenki a pontõrt kérdezgeti, hogyan lehet eljutni Galyatetõre, holott minden kérdezõ pontosan tudja a választ, csak a pontõr nem. A „beugró fiú”, csak bíztatásomra kezdi megnézni a térképen, hova is csöppent lényegében. Tudjuk mi merre kell menni, mondom, csak olyan jó ezt hallani is. Így a következõ csoportot már felkészülve várja, hogy a résztvevõk lelki világának ápolását és a pszichológiai tanácsadást minél eredményesebben folytathassa.
Közben a Hubertus étteremre sandítok, ahol úgy két évvel ezelõtt egy családi kiránduláson pazarul megebédeltünk. Én, a hely szelleméhez, a Mátrához illõen egy Vidróczki fatányérost választottam, pompás étel volt. A sok finomság tetején még egy oldalnyi ínycsiklandó sültszalonna is pihent, amit a szegény sertésrõl örökölve, hamarosan a saját oldalamon láttam viszont. A 2 év elég is volt hozzá, hogy nagy nehezen megszabaduljak a „terhes emléktõl”.

Újra nekivágok a „bérceknek”. Elhaladok a hajdan oly nagy hírû, jobb sorsra érdemes üveggyár mellett, ami jelenleg siralmas látványt nyújt. Az új tulajdonos állítólag 2 éve vár valami pályázati pénzre, hogy megint beindíthassa a termelést. Egy biztos, valami itt nem kerek a történetben.
A piros kereszt egy nagy kanyarral elõbb szelíden emelkedik, majd szembõl nekitámadva a hegynek teljesen bevadul. Olyan meredek, hogy néhol a sárban elkapar a futómûvem is, de a sziklás részek sem könnyebbek. Szembõl egy iskolai osztály, vagy inkább egy egész iskola hullik alá a mélybe. Felfelé sem lehet könnyû, szól rám az egyik diák. Felfelé fárasztóbb, de lefelé nehezebb válaszolok „bölcs bagolyként”, amit szerintem annyi bukdácsolás után, egy életre bevésnek az osztálykönyvbe. Ahogy följebb érek, egy család üveges tekintettel mered valamire a vállam fölött. Megfordulok, s csak akkor veszem észre elõször a csodálatos panorámát, amibõl csak annyit dekódolok, hogy baromi nagyot jöttem fölfelé. Majd ránézek a jelzésre, most már „Vörös Keresztnek” látom, és megértem végre, hogy nagyjából idáig lehet kibírni elsõsegély nélkül. Az „Emelkedõ neve: Brutál”. Az „almási” út metszése után van egy tábla, Galyatetõ 1,5km. Ahogy felfelé haladok, s még mindig nem jön az áhított „Levespont”, egyre inkább azon gondolkodom, nem néztem e el a mértékegységet, s a távolság mégis fényévben volt megadva. Aztán végre átszelve a csillagközi ûrt megérkezem, és fantasztikus ellátásban részesülök.

Majd dagasztom a sarat egy kis ideig, és rövidesen „almás” lesz a helyzet. Mátraalmáson aztán elringatom magam egy hintaágyon, úgy érzem révbe értem, ezt a hintaágyat kerestem egész életemben,de most megtaláltam. Kék kereszt, ugyan már mit nekem kék kereszt, hintaágy, azaz igazi, az kell nekem, de mire a gondolatsorral végzek, régen le is kevertem a jelzésrõl, és külön kis túrát teszek a Galyavár irányában, majd egy idõ után gyanús lesz nekem a monokróm vörös, és egy huszárvágással, mint eltévelygett bárányka visszaszédelgek a kék kereszt anyaölébe (óriási képzavar, nemcsak a tájékozódásban!). A Smíró Feri útján már egyszer jöttem lefelé, de mondhatom, hogy felfelé is ugyanolyan szép. Bár a madarak most kevésbé énekelnek, mint májusban, amikor itt jártam, de egy magányos trillás azért elszórakoztat mûvészetével. Odébb egy kis „erdei asztalosmester” vési, fúrja, faragja munkadarabját, serényen dolgozik, hangja betölti az erdõt.
Végre felérek. Kicsit megfogott a hegy, így elsuhan mellettem három futó. Egy gyors tankolás, és elkezdem a Lajosházáig tartó végtelen süllyedést. Ezt gyorsasági szakasznak szántam ugyan, de a lábamat Smíró Ferinél hagytam, azért megyek, ahogy tudok. Elhaladok a Háromfalu temploma mellett, amelynek helyét megegyezés hiányában végül az egri püspök jelölte ki ezen a ponton. Lejutok „Mátrasztrapacskára”, bejelentkezek a „temetõõröknél”, akik remegve várják a sötétedést. Majd egy társsal indulok tovább, aki nagyszerû futó, de tart egy kis pihentetõ gyaloglást. Többek között a futás elméletérõl beszélgetünk. Emlegetem A Maratoni futás mindenkinek címû könyvet, de szerinte az elmélet és gyakorlat az két különbözõ dolog. Amikor aztán egy idõ után elkezd lazán, gyönyörû stílusban futni, úgy hogy pillanatokon belül kis ponttá zsugorodik elõttem a nyílegyenes úton, hiszek neki. Aztán eljön Lajosháza is, azelõtt Dezsõháza (nem tudom mit követett el Dezsõ). A kisvasúton átkelve most hála istennek két irányba kell már szétnézni. Új vonal ki tudja mikor létesült utoljára ebben az országban. Két nagyon laza, barátságos fiatal pontõrrel töltök el egy pár önfeledt percet, összeraknak egy kicsit. Közben elengedek két futót, de mennek Õk maguktól is, nem kérnek tõlem hozzájárulást. Velem ellentétben szinte semmit nem fogyasztanak, lehet, hogy ez az egyik nagy titok. Mindenestre ez a titok egyelõre nem tárul fel elõttem, mert amit csak tudok mindent magamba tömök, még a zsákomból is.

A végsõ tusa következik. A cél az 1014m-es magasság, aminél földön járó fentebb nem juthat ebben az országban. Késõbb, amikor majd a fejlámpámat szerelem fel a nemzeti színûre festett magasságponton csücsülve, elmondhatom, hogy ebben a pillanatban mindenkinél magasabban állok hazánkban. Most azonban még ki kell kapaszkodnom a völgybõl. Miközben én is, lassan felõrlõdnek a kilométerek. Mátraházán a „palacsintás” büfében iszok egy kávét és egy ásványvizet. Csodák csodája 5 perc és minden fáradtságom elmúlik, kocogva indulok fel a mûúton. Én már régebben is mondtam, hogy az emberiség nagy „találmányai” közül a kávé az elsõ ötben biztos benne van, de most meggyõzõdésemmé vált. A Veronika-rét újabb üdítõ színfoltot jelent életemben, ahol már az egészséges táplálkozásról tartok kiselõadást a kedves pontõröknek, miközben egy zsíros kenyeret tömök magamba. Tanácsaimra tényleg vevõk, megígérik, hogy kipróbálják a frissen szerzett ötleteket. A sífelvonó szerencsére mûködik, így könnyen feljutok. Fent megtörténik a váltás éjszakai üzemmódra, ahogy az elõbb már említettem.

A sötétben botorkálva indulok lefelé, de késõbb begyorsulok. Éjszakai gyakorlatom nem sok van, de jók a lámpáim, így hamar bebátorodok. A köveken azért botladozok rendesen, de nem vészes a dolog. A hangulatom is jó, ezért már arra is rászánom magam, hogy körbetekintsek.
Ahogy jövök lefelé, a gerincrõl lepillantva a Mátra tövében megbújó és még messzibb települések éjszakai „díszkivilágítását” látom. A szememben összefolynak a fények, úgy érzem, mintha mindkét oldalon az északi völgyben és messze a síkságon egy megapolisz terpeszkedne el, s a számtalan fényfüzér megannyi gyöngysorként csüngne a sötétség nyakán.
Idõnként szárnysuhogást hallok innen-onnan a sötétben. Talán baglyok. Ki tudja?
Mögöttem a távolban egy lámpa fény villan. Nem vagyok egyedül. Beér az „üldözõm”,az a srác, akit Parádsasváron láttam utoljára, ahol elhúzott elõlem a piros kereszten. Nem gondoltam, hogy ma még viszontlátom. Iszonyú kavarásban volt része, másfél óra kiesett az életébõl, mire korrigált. Részletesen elõadja a történetét, majd lassan egymáshoz csiszolódunk. A célig állandó útitársak leszünk. Dinamikusan haladunk lefelé, ahol lehet még futunk is. Egyszer különös hangokat hallunk a távolból, mintha egy csapat cerkófmajom ricsajozna valahol. Majd lentebb egy pillanatra megállunk, hogy megcsodáljuk Markaz és Visonta fényeit, és már le is értünk. A sok botladozás és sárban csúszkálás után örülök, hogy végre biztos talaj van a lábam alatt, egy végsõ rohamot javaslok az iskoláig. Én a járdán futok, a társam az úttesten közvetlen mellettem, nincs forgalom. Egy 30-as sebességkorlátozó táblához érve rámutatok és szólok, hogy lassítson. Majd a helyi lakosság (két járókelõ) élénk biztatása mellett futunk be az iskolába.

Bent a gyõzteseknek kijáró éljenzés fogad, ami igen-igen jól esik. 13:52 alatt teljesítem a távot, ami messze elmarad a tervezett 12,5 órától, sõt titokban még egy kicsit jobbra is hajaztam. De, ahogy a futók véleményét és történeteit hallom, talán mégsem annyira rossz ez az eredmény, de lehetne jobb is. A kis csapatból mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, még nekem is jut belõle. Sõt, egy váratlan „megérintés” szinte lehengerel, ami legalább annyira segít visszapótolni elvesztett energiáimat, mint az elfogyasztott két pár virsli. Aztán elbúcsúzok mindenkitõl, egy év múlva itt a helyem megint, hogy újra megküzdjek a Heggyel. De jövõre majd okosabb leszek, és én fogok ki rajta.

„Az idõ megáll egy percre,
aztán tovább szalad,
nincs kortynyi irgalom sem,
vagy jóság egy falat,
tátognak tört gerinccel,
mint partravont halak.
Ha újratemetik is,
mindegyik ott marad
arccal földnek fordítva…
feküsznek ölnyi mélyen
a rettegés alatt.”

(Verslészlet: Kiss Judit Ágnes (szül: 1973)
Káté címû versébõl.)
.




 
 
biborTúra éve: 20092009.10.25 18:04:48
megnéz bibor összes beszámolója
Via Dolorosa 75 Futó/Kiránduló hogy is van ez?:)

Jó kis túrának látszott ez már a kiírás alapján: sok km, sok szint ami hiányzott a múlt heti lazulás után. Péntek délután érkeztem Markazra, a tornaterem elfoglalása után a "stratégiai pont"-on némi rábeszélés és belátás után úgy döntök indulok a terepfutós változaton. Persze nem vagyok én olyan vakmerõ, hogy ennyit fussak, viszont esélyeim latolgattam: kerek 6os átlag kell a szintidõhöz, meg lehet azt csinálni, nem tûnik rémísztõen soknak. Ha meg nem akkor se vesztek semmit, sétáltam egy jót:)
Reggel már 6kor pakolgatásra ébredek.. úgy aludnék még de nem tudok. 8ig nagyon sok idõm marad, unatkozás van. Nagy sokára csak eljön a 8 és tömegrajt.. ami úgy nézett ki, hogy mki elkezd rohanni és meg lazán sétálgattam mögöttük:) A ZLon irány a vár. Tegnapról megjegyeztem, hogy a "várig saras";) Úgy is volt. A felfelé könnyen megy, nézem h az eleje már felért, én meg azon álmodozok milyen jó lenne egyszer délig aludni:) A várnál még nem voltam lemaradva a többiektõl. Itt leesik, hogy inni meg nem hoztam csak egy kis gyümölcslevet..
Vissza az elágazóig, olvasom leírásban: "3560 m-es emelkedõ után elérjük.. " Hûha, az jó kis partocska lenne:) A Mária- képesfa utáni zöldön van némi sár meg pocsolya, ide horgászbottal gumicsizmában kellett volna jönnöm. A markazi kapunál ismét e.p. számolok, a sz.i. -n belül vagyok. /Sz. i. mint szint idõ vagy mint szent idõ?:) / Nézelõdök, jó idõ ígérkezik, a pára száll fel, a hõmérséklet is tökéletes.
Jön kb. 4,5 km fel- le a kéken. Felfelé sietni, lejten futni nekiállással igyekszek megvalósítani. Egyik helyen tök jól lehetett látni ahogy az elõttem levõk másztak felfelé én meg még egyenesen mentem. A Jagusnál már alig vártam, hogy elérjem a következõ pontot, ahol van víz. Végre KO és a lejtnél már csak a víz esik jobban. Itt találom vaddinot is , ami fura azt hittem már õ is árkon-bokron túl jár.
Szintgyûjtõ akció vissza a kékig, majd belefutogatva Recskig; így vagy 9 perccel sz.i.n belül vagyunk. A ponton kapok kólát és üveget, szuper:) A P+en tovább, nemsokára 2 km aszfaltozás jön. A leíráson itt is mosolygok miszerint a nagy pistázók maradjanak a mûúton, arra hosszabb:) Azt teszem,szalagok is azon vannak. Késõbb letérve kellemes avaroson haladok, majd kiérek egy réthez, innen már látni a Szent - István csevicét. Sokan vagyunk a pontnál, a rövidtávosokkal is lehet látni.
Kajálás és itt is nagyjából 7 percen belül vagyok.
Tovább Parádfürdõ felé az úton, itt sok hétvégi kiránduló arcáról olvasok le kimondatlan véleményt ahogy rámnéznek...kicsit sáros vagyok meg kell hagyni:)
Az aszfaltozás most kimondottan tetszik, van belõle bõven a Sig. A Klarissza- csevice elõtt spurizok lefelé és a legvégén a meredek fagyökeresen alig bírom
visszafogni magam h ne ugorjak le. Parádóhuta házai között keresgélek, de se kocsma se bolt nincs nyitva. A kútnál iszok és jobb híjján tovább. A falu szélén ér utol vaddino és mondja h 120 méterrel van mögöttünk a piros vonal vagyis a sz.i... na ezt h számolta ki? :) Ez az idõ dolog ma egész nap végig ki lesz centizve,percezve..
A Hársas- hegy oldalában az út valóban hangulatos.. nem akaródzik futni, inkább csak sietek.Elérem a 24es utat, amin alig 1 km és a parádsasvári e.p.-on vagyok. Itt mindenféle jóságot iszok -eszek. Van néhány perc elõny a sz.idõhöz.
Igen ám, csakhogy jön Galyatetõ.. na uccu neki!Az elején szembejön egy futó, akinek vissza kellett jönnie mert elment a S-n, nem irigylem õt.. Lassan elkezd emelkedni, amivel csak az a baj, hogy dagonya, nem lehet normálisan lépni ezért kimegyek a szélére ahol kivágott fákon-ágakon kell átsomfordálni. Szerencsére gyorsan vége, s sima lesz az út, már csak menni kell fel. Egy útkeresztezõdésnél a "megtudod hol lakik a magyarok istene" bejön, csúszik, alig van hova lépni. Nem tudom eldönteni, hogy ez a szakasz viccesebb vagy szívósabb..még egy kicsi és a Nagy- Lipót megvan, elõtte még felakadok egy kidöntött fán, ezt se tudták volna a kedves favágók arrébb tenni..Ezekután már csak lazulás a P+ galyatetõig.
Itt is pusztítom a mg- és ca készletet meg banánt, mindent:) A parkolóban alig pár m-re quadoznak, csodálom, hogy bírja ki szegény õr egész nap ezt a zúgást..az ilyeneket csak akkor engedném motorozgatni, ha gyalog érkeznének.. kevesebben lennének.. Ja,20 perccel sz.i.-n kívül vagyunk, nehéz lesz behozni..
A kilátóig fellépcsõzünk,innen Mátraalmásig csak lefelé kell menni. Talán elõször úgy csinálok ahogy végig kéne, belehúzok az almási pontig.Sikerül pár percet behozni, de nem 20at.. Az itiner szerint 140 szint van a következõ pontig, azt kb. a falu szélén letudva érzem. De nem akar egyenesedni, fel- fel- néha egyenesen, Smiró Feri útján, akirõl talán szégyen de nem tudom ki volt.. Megnézem még egyszer a papirkát és akkor látom, hogy az összesített adat lehet a valós. Nem tudok 6tal menni ami aggaszt. Három falu templománál vaddino ismét utolér s mondja, hogy 37 perccel sz.i.-n kívül tartunk.. pf. Reménytelennek hangzik. Szentimén egy harcias falusi turmix kötekszik, de csak ugat, meg én is vele:)
A temetõ után nem olvastam merre, van pár szalag a z-n elindulok, de szerencsére hamar észbekapok és visszatérek a Pra, kb. 3 perc volt odavissza. Ezen kezdem felfogni, hogy már nem tudom behozni a több mint fél órát; sz.i.-n kívül leszek.. de béna vagyok ehhez - állapítom meg. A vadkerítés mellett hosszúnak tûnik az út, honnan szedtek ennyi drótot?:) Dúdolgatom a szokásost, majd a SN-en sietõsen Lajosházára. Szemeregni kezd, remélem csak ijesztget az esõ. Tûz illata csapja meg az orrom, virslit - kolbászt sütnek kint. Feljebb, a ponton aztán van minden jóság. Narancs, szõlõ, csoki, inni..:) A pontõrök is nagyon jófejek. Sötét lett idõközben, lámpával és szõlõvel indulok, az esélytelenek nyugalmával: 2:20 alatt kb. 18 km kéne... ami megoldható lenne ha nem lenne benne a Kékes, meg egyéb apróságok..
A SNen Mátraházáig van 300 szint, próbálom gyorsan megoldani. Aztán egyszercsak villany leó, fény semmi. Afranc, kicserélem az elemet, hátha az szórakozik de továbbra is sötétség uralkodik.. még egyszer variálom akkor se lõn világosság. Szentségelek, filózok mit tegyek. Pótlámpa nincs nálam, M. háza túl messze van.. vissza kell mennem Lajosházára jobbat nem tudok. Feldereng a gondolat h ha nem tudnak adni lápát akkor nem mehetek tovább.. belegondolni is rossz. Telefonommal pislákolok ami nem sokat ér, ölelgetem a fákat, keresem a jelet, a földet nem tudom rendesen megvilágítani. Kb. úgy megyek mint a zarándokok, minden 100 méternél földre borulok. A térdem szépen leverem, akkor nem is tûnt durvának, de azóta megnéztem fényben csodás lett..Botladozásaim, sötétben tapogatózásaim után feldereng Lajosháza. A pontõrök roppant segítõkészek, kapok tõlük fejlámpát és az enyém is megcsinálják. Még egyszer nagy köszönet nekik!Sok idõt vesztettem a lámpa- üggyel,
de legalább végig tudok menni.
Még mindig a lámpát szidva nekiállok ismét a SNnek, magamhoz képest nagyon bolond módon megyek M.házáig, méregbõl megnyomom végig. Vár az OKT és a Veronika - rét.
Ott eszegetek, két vajaskenyérrel vágok neki a Kékesnek. Még mindig kajálva szemezek a piros lámpával.. Egyáltalán nem vészes és fent vagyok mellette. Kicsit nézelõdök, majd a szalagozáson megtalálom a K-St. Szeretném ezt a részt futni de a térdeim másképp akarják, így maradok a sietõs figuránál.
Kevesebb mint 10 km van hátra, az idõm pocsék lesz, jó 1,5 órás kicsúszással számolok. Elérem a Markazi- kaput, ahol vaddino üldögél kényelmesen az õrökkel.
Innentõl kirándulósan megyünk. A Z reggel is tocsogós volt, azóta se javult sokat és én se hoztam evezõt. Az utolsó néhány km-t észre se veszem, majd kerítés és aszfalt- beértünk Markazra. Azt hittem fáradt leszek mikor ideérek de semmi, azon filózok milyen jó lenne még 25 km akkor pont 100as lenne:) Le a templom mellett, még pár kanyar és helyben vagyunk.
14:20 lett a vége, vagyis 1:50el sz.i.n kívül, összességében 5,2vel 6 helyett.. lehettem volna jobb is..A szervezés nagyon jó volt, a szalagozás a frissítõpontok mind 5pontosak; örülök , hogy itt lehettem:)
 
 
 Túra éve: 2008
vaddinoTúra éve: 20082008.10.20 01:38:06
megnéz vaddino összes beszámolója
Via Dolorosa 115 2008

Megkésett beszámoló,de jobb késõn mint soha...
->Életem legnehezebb és egyben legjobb túrája volt ez a történet a Mátrában.Már június 16án elõneveztem,tudatosan ismerkedtem a hegységgel a Téli Mátrán,Mátrahegyen,Mátrai Csillagokon,és megtetszett.Ez a véleményem a Via Dolorosa után is sziklaszilárd maradt,csak épp azóta nem voltam a Mátrában,mivel kicsit besokalltam=)

Markazra sikeresen megérkeztem,nem volt még túl késõ,Álmossal meglátogattuk a helyi vendéglátóipari egységet,ahol masszív sörözés ment késõ estig-kiraktuk az asztalon a Via Dolorosa kezdöbetûit,majd palacsintáztunk és egyéb(Rushboy félsz még a pókoktól?=)-->majd aludni tértünk.
Kínosan hamar jött a reggel,szokatlanul nehezen tértem magamhoz.
Hétkor kvázi tömegrajt,azóta is Márton Dani szavai csengenek a fülemben:"Indul a szopóbódé"=)
Több tekintetben az volt az elkövetkezõ 30 órám.
De élveztem.
Tényleg.

Rendesen belekezdett a túra,hamar marha meleg lett,a markazi vár megizzasztott,de szép a kilátás,megéri.Még csak fújtatok a várrom felé,Álmos már lefelé jön.Sokkal elõttem jár már most is,és ezt a jó szokását végig meg is tartja.Oroszlánvárig Mátrabérc szemben,majd Jagus."Hosszúnadrág erõsen ajánlott!"sok minden volt,de adott idõpillanatban ez nem---még egypárszor megbántam,de ez van...
Délben Recsken pogácsát majszoltam az árnyékban(23,73km/1376m).Innentõl Szent István csevicéig nyugtalanítóan nyugalmas volt az út,ahol belaktam mézes,zsíros és egyéb,egymást nagyonis ütõ feltétû kenyérbõl.

Parádsasvárra könnyedén érkezünk,jó az útvonalleírás,követhetõ az egész túra.Kis pihi és csoki+limonádé után uccu neki a következõ emelkedõnek.Esküszöm nem hittem el amit az itinerben olvastam,11.4kilométer következik,1155 méteres szintkülönbséggel...
Kis-lipóttal kezd,itt félúton egy túratárs feladni készül,de én kaptatok tovább,A végét keményen megkocogom--na ez nagy hiba-mert még jön a Nagy -Lipót.De csak vége ennek is,jobbra fordulva Galyatetõre halad egyenest az út,fenyveserdõben,nagyon szép,csak most nem érdekel.Galyatetõn a pontõr érdeklõdik minden rendben,meszelték-e az arcom,mert falfehér vagyok.Ha itt nincs leves,kiszállok.Szégyen,de igy lett volna.A leves azonban és az hogy a pontõr Nightwisht hallgat magnóról...kvázi újjászülettem,elõször,és megindultam Mátralmásra.Itt a helyi erõktõl ízelítõt kaptunk,hogyan kell használt szennyvízcsõbõl utcai kukát készíteni a falu díszkútja mellé=) Majd jöhetett a Galyavár.Kemény hely,nem kevés fújtatás és izzadság árán termek csak a tetejére,de megvan ez is,és nemsokára Piszkéstetõn,a csillagvizsgáló kerítése elõtt kapunk pecsétet,cukorkát és limonádét.
Mátraszentlászlón falunapba vagy mibe botlunk,Ágasvárra könnyebben mint gondoltam,20:39kor,a naplementével kb egy idõben érkeztünk(56.48km/3335m)

És akkor most jön a bukfenc...Vártam már sötétséget,hûvös,friss levegõ,de nekem semmit nem enyhített,mert a jobb térdemben üvöltenek a sejtek,hogy valamit csináljak már.Annyit mondok,hogy mire átértem a Múzslán((aminél aljasabb,szemetebb hegyet életemben nem láttam-hisz csak kb 4szer hiteti el az emberrel hogy"mindjárt fenn vagy"))és a szurdokpüspöki pincesoron ráakadtunk a dinnyés-energiaitalos pontra,fájdalomcsillapítót kellett kérnem,mert itt is fel kellett volna adnom,ha nincs egy flector pora kedves túratársamnak->ezúton utólag mondom,megmentette az életem...=)Elég sokat pihentünk itt is,majd én személy szerint másodszor újjászületve indultam tovább.A most következö bõ 10kilométerbõl arra emléxem,hogy igen sötét volt,felkúsztunk Jánosvárára,mint a gekkók,és hogy volt valami rambózás a mocorkásban,aztán Hidegkuti-turistaház(83.12km/4638m)04:30kor.Kábé 50percet ütöttem el evéssel(meleg étel-igen jó),zokninélkül járkálással,és heveny fázással,mert zergeb...óan hideg volt.Mindezt nagyon nyugodtan tettem,mert ezen a ponton 2 óra pihenõidõt biztosítanak a szervezõk,amit a teljes idõböl levonnak05.21kor továbbléptünk,majd két óra alatt sikerült eljutni Mátraszentimrére-csoki.Kis kavarás,mert mintha a pontõr se tudná merre kellene menni,de nagynehezen mégis leérünk Lajosházára.Itt rendezõi utasításra annyi dinnyét eszünk,amennyi belénkfér.Süttetjük a hasunkat kicsit,majd megállás nélkül megpróbálok eljutni Veronika-rétig--meglepõdtem,mert sikerült=)Itt már bõven 5000 méter fölött volt az összszint.A Kékes csúcsán nem is volt ellenõrzöpont-ennek örömére kocogni kezdtem a sötét-lápa-nyeregbe,majd tovább is.Mária képes fánál megkapom lapomra az utolsó pecsétet--innen már nincs az a hideg sör amiért megálltam volna=)

Nagysokára feltünik a falu pont elõttem,én pedig kocogni kezdek...Így érkeztem meg Markazra,13:05kor megkaptam a Célpecsétet...Teljes idõ->29:05
Teljes táv->117.21
Teljes szintkülönbség->5839méter.
Én azalatt az idõ alatt meghaltam,kétszer újjászülettem és mindemelett összességében nagyon jól éreztem magam.
Ja,és ezúton is gratulálok minden teljesítõnek,de persze minden feladónak is,mert ez nem volt egyszerû történet!!

Fantasztikus túra volt,(az egyetlen bökkenõ,hogy még nem kaptam meg postán a teljesítõk névsorát tartalmazó emléklapot).Ezek azonban mit sem változtattak/változtatnak meggyõzödésemen.Köszönjük

vaddino

Helyesbítés:az 'Elismerõ Diploma'A Teljesítõk névsorával megérkezett December 12én!






 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.08.26 20:08:49
megnéz kekdroid összes beszámolója
Irány Markaz 45É - Via Dolorosa

Szurdokpüspöki, nevezés. Itiner, mókás szövegezéssel, távadatokkal, térképvázlattal, helytörténeti kivonattal. Ismerõsök a rajtban, Tinca, Nagy Attila, DJ_Rushboy, Vasssalmos. Sok ismeretlen is. Mindnyájan a hosszútávon, mindenki örül a dinnyének, páran az energiaitalra is rávetik magukat. Hívjuk Vándor Csillagot, Cam Mogót, nem járnak közel, aztán úgy döntünk, indulunk, erre biztatnak õk is és a pontõrök is. Elhatározásunkat segíti a pont környékére érkezõ, nem enyhén zajos mulatócsoport. :) Nekivágunk hát az éjszakának. A sok esõ ellenére egész enyhén sáros csak a terep és ez érvényes marad az egész túrára. Ráadásul a felhõk is eltávoztak más tájakra, élvezhetjük a csillagok és a hold fényét. Ez az út követéséhez még elég is lenne nyílt helyeken, de a jelzést – és néha az utat – keresni már kevés. Mivel nem találtam otthon tartalék elemet, tölteni meg elfelejtettem, édesapámtól kuncsorogtam el a kézilámpáját, így csak egy botot tudok vinni, a lámpa fényereje viszont bõven kárpótol ezért.

Tehát némi várakozás után elindulunk, felkaptatunk a Diós-patak feletti szekérútra, amikor hátunk mögül tompa puffanások hallatszanak. Tûzijáték fényeit pillantjuk meg, valahol a Cserhátban. A hegyek akusztikáját dicséri, hogy akkor is hallatszanak a puffanások, amikor már bõven bent járunk az erdõben. Elhagyjuk a Múzsla felõl érkezõ piros sáv elágazását, sétálunk az éji erdõben, bámuljuk a hegy holdfény vetette árnyát. Kiérünk egy magassági pontra, kicsit továbbsétálunk, Hatvan és a környezõ falvak fényei látszanak a messzeségben, fantasztikus látvány így messzirõl, éjszaka. (Nappal sem csúnya város Hatvan, nem azért. :)) Innen egy kicsit még kanyargunk a gerincen, aztán valami kitalált útszerûségen lecikkcakkozunk az aktuális patak völgyébe. A kitalált út nagyjából azt jelenti, hogy valaha valaki, amikor kijelölte a zöld sávot, toronyiránt levitte a jelzést. Azóta fordult párat a világ, az erdõ elkezdte visszahódítani a környéket. A turistaút pedig – még – próbál a helyén maradni, több-kevesebb sikerrel. A patakon könnyen átugrunk, elkezdünk kúszni János vára oldalában felfelé. Itt elõznek valahol meg Nagy Attiláék. Hamar felkapaszkodunk az emelkedõ maradékán, innentõl össze-vissza vezetnek a jelek az erdõben, olyannyira, hogy elveszítem a maradék irányérzékem és csak azt észlelem, hogy lassan, de biztosan megyünk valamerre a fák között szlalomozva.

Az út határozott emelkedésbe kezd, amikor elfogy az út, utóbbi akkor is megmarad. Sziklákon, gyökereken lépdelünk, szinte ugyanolyan a helyzet, mint bõ két hete, másutt. Azért rendes utat is jelöltek ki a jelzés egykori kitalálói, széles dózerút vezet holdsütötte irtás szélén, ezen közelítjük meg a Hidegkúti turistaházat. Egész sokan összeverõdünk erre a szakaszra, ahogy ballagunk a széles úton. A hosszútávosokon alig látszik a fáradtság, minden látható erõlködés nélkül mennek meglehetõsen fürgén. A turistaház (sõt, házcsoport) nagyon szépen gondozott helyen áll, a pont nem a házak egyikében vár ránk, hanem egy kis pavilonban, olajlámpások segítenek rá a világításra, tészta és tea a menü. Ritka, hogy egy túrán az elsõ ponton már meleg ételt adjanak (tudom, hogy a nagytávosok miatt van így), nagyon jólesik a kései vacsora, ráadásul finom is. Induláskor a pontõrök ellátnak pár tanáccsal az útvonalat illetõen.

Elhúzunk az éjszakában, frissen, jóllakottan. Erdõben vezet az út, sok nem marad meg belõle, csak annyi, hogy a középiskolai emlékeket tárgyaljuk meg. Egyszerre füttyszó hangzik balról, Nagy Attiláék közül jelez valaki, hogy bizony a jelzés elkanyarodott egy ideje. Köszönjük most is, ki tudja, mikor vettük volna észre a tévedést. :) Ez az utóbbi még párszor megismétlõdik a közeljövõben: megyünk valamerre és kiabálnak, hogy nem arra. :) Egy helyen egészen messzire túlmegyünk, sátrazókat látunk, aztán kezdünk magunktól is rájönni, hogy valami nem stimmel, amikor megint felhangzik a füttyszó. Visszamegyünk a helyes útra, elhaladunk egy kunyhó mellett, teljesen olyan, mintha egy mese illusztrációja lenne. Rémmeséé. Késõbb kiérünk a bagolyirtási mûútra, szemem-szám eláll a kilátástól, amely dél felé nyílik. Rengeteg falu fénye világít fel hozzánk, valamint Gyöngyösé és még ki tudja, melyik távolabbi városé is. Nincs pára, nincsenek felhõk, a távolban talán Heves és a jászsági városok sejthetõek, felettük és felettünk a csillagos égbolt. Aztán beérünk az erdõbe, majd elhagyjuk az országutat Bagolyirtás felé. Végigsétálunk a kacsalábon forgó üdülõházak mellett, majd elhagyjuk a települést. Itt sem jártam még eddig, ezt a hiányosságot most legalább részben sikerül pótolni. Innen már hamar átsétálunk Mátraszentimrére, sûrû erdõben, de nagyjából szintben. Itt vár ránk a második ellenõrzõpont, a csokinak különösen örülök, az mindig finom. :) Kis pihenõ után lépünk tovább, immár Attiláék társaságában. Az idei Téli Mátráról ismerõs úton érjük el Lajosházát, néha beszélgetve, néha viszont csendben, csak lépéseink zaja zavarja meg az erdõ csendjét.

Közben mindenféle feltûnés nélkül lassan kivilágosodik, ahogy Lajosháza elérése elõtt lesietünk a meredélyen a patak mellé. Kõhídon kelünk át, jobbra elhagyjuk a kisvasút jelenlegi végállomását (nincs sok hír arról, hogy éppen most hogyan halad a vonal meghosszabbítása), majd beérünk az újabb pontra. Tincát még épp itt találjuk, kérdezi, mikor indultunk, majd elhúz hegynek fel. (Remélem, nem tõlünk ijedt meg. :)) Itt is dinnyét adnak, ez kicsit kásásabb, de jó hûvös, édes. Elmajszolunk egy-egy szeletet, nem pihenünk olyan sokat, nekivágunk a Kékesig tartó masszív emelkedõnek. Mátraháza eléréséig egész szépen kivilágosodik, ahogy talpalunk fel a meredek ösvényeken, elsétálunk a Bükkfa-kút mellett, melyet egész véletlenül egy vénséges vén bükkfa jelez. A faluval azonban még nem ér véget a mászás, az OKT-n talpalunk innen a Markazi-kapuig. A kékesi út mentén, majd letérve az erdõbe jutunk ki Veronika-rétre és az esõházban szépen berendezett pontra. Ezúttal fokhagymás-zsíros kenyeret adnak teával, korlátlanul (a nem épp alacsony nevezési díj a szolgáltatásokban vissza is jött), leülünk reggelizni. Kicsit álmosodunk, hiába, hogy nem gyalogoltunk egész nap elõtte. Evés után már „csak” fel kell jutni Kékestetõre. Egész sokáig megyünk megállás nélkül, az emelkedõ végéhez közeledve viszont muszáj párszor kifújni magunkat.

Az ország tetején tartunk egy pár perces fotózást, jó erõs hajnali szél süvít, megmozgatja a masszív adótornyot is, Repkény videóra is veszi az oszlop lengését, ahogy egyik kábel a másik után tartja vissza az építményt. Egy sporttársat veszünk észre, nagyon a zöld sáv felé tendál a mozgása. Szólunk neki, hogy ez a zöld sáv még nem az a zöld sáv, amely levisz majd Markazra. Megköszöni, elhúz keletnek. Mi még megszavazunk egy kávészünetet, behúzódunk a szél elõl a síház teraszához, majd a termoszból vett forró vízzel készítünk egy-egy adag instant kávét, a hatása egész sokáig kitart. :) Lefelé utolérjük az imént bizonytalankodó úriembert, innentõl végig együtt megyünk. Érintjük az ismerõs pontjait a Mátra gerincének, Sötét-lápa-nyereg, Sas-kõ, Disznó-kõ, majd a Markazi-kapu következnek sorra. Az utolsónál végül lekanyarodunk a cél felé, ereszkedünk lefelé, az idõ közben egészen esõre kezd hajlani. Sõt, egy kis esõ megpróbál még ránk ijeszteni, nem túl sok sikerrel. :) A Mária-képesfánál az utolsó ponton néhány pihenõ sporttársat találunk, úgy tûnik, hogy az éjszakai távon vannak. Pecsétet kérünk, majd nekilátunk az utolsó néhány kilométernek.

Belemerülünk a beszélgetésbe, olyannyira, hogy egy kellemes gerincútról elfelejtünk lekanyarodni, megnézzük, mi van a végén. Mivel jelzés nincs, ezért inkább visszamegyünk, megint elered az esõ mielõtt újra elérjük a jelzett ösvényt. Jól benéztük, de idõnk, mint a tenger, úgyhogy nem zavar ez a kis kavarás (a közvetlen egri busznak most intek búcsút lélekben… :)). Leereszkedünk egy egész hangulatos patakvölgybe, vadászházat kerülünk a kényelmetlenebb úton, végre megpillantjuk a falut, mögötte hátteret a Markazi tó, a Mátrai Erõmû, a lignitbánya és az azon túl elterülõ Alföld szolgáltat. Nekem tetszik. :) A füves út után egészen szinte megváltás az aszfalton menetelni, leérni a templomhoz. Itt pedig elkanyarodunk balra. Nem tévedés, Kedves Olvasó, egész a Markaz szélét jelölõ tábláig fel sem tûnik, hogy valami nem stimmel. Szegény útitársunk is csak les, hogy vajon miért nem jutott eszébe, holott már járt Markazon, ha mást nem, akkor, amikor elindult tegnap. Sebaj, visszasétálunk, közben szembejön a busz, amit nem lett volna rossz elérni. Amikor elsétálunk a templom elõtt, Repkény továbbénekli a miseéneket. Ügyes. Immár a helyes útra térve bemegyünk végre a célba.

Kapunk oklevelet, pontgyûjtõ füzetet, gratulációt helyben, kitûzõt postán ígérnek (azóta is várjuk türelmesen). Utóbbit azért nem tudnak adni, mert túl sokan voltak. (13-as és 14-es rajtszámmal indultunk el, meg nem elõzött senki ezen a résztávon, inkább mi elõztünk. Lehet, hogy ekkora érdeklõdésre sem számítottak?) Találkozunk néhány ismerõssel, Siményi Vili, Tinca, DJ_Rushboy, Vasssalmos, vannak bent a célban, nem számolva az alvókat, akikkel nem találkozunk. Eszem egy tál lecsót, a néni megmelegíti a kedvemért, mert már kissé kihûlt. Repkény nem kér lecsót. Megeszem, beszélgetünk még egy darabig, majd kiballagunk a buszhoz. Abasáron ez még vagy háromszor lefullad, a sofõr úgy próbál elindulni, mintha egy tojás lenne a gázpedál és a talpa között, amelynek nem szabad eltörni. Egerben még vár ránk négy-öt kilométer séta, amíg kellemesen elfáradva hazaérünk.
Az éjszakai résztáv útvonala szerintem igen jól eltalált, kétszer nagyobb emelkedõ szakasz és köztük két nagyobb lejtõ szakasz váltotta egymást. A rendezõk a Szigethalmiaktól megszokott módon kedvesek voltak, az itiner minden lényeges dolgot tartalmazott. Köszönjük a túrát, gratulálunk mindenkinek, mindegyik távon!

-Kékdroid-
 
 
piedcatTúra éve: 20082008.08.23 20:47:54
megnéz piedcat összes beszámolója
Via Dolorosa 25
(Nagy Imre emlékére)
Táv: 23 km Szint: 1029 m

Reggel negyed hatkor a konyha ablakából nézem végig a napfelkeltét, miközben összedobok egy szendvicset. qvic 6 elõtt érkezik, és átautózunk Markazra, melynek határában már tekintélyes méretû hegyek magasodnak. Még soha nem jártam ezen a környéken, ezért vállaltam be ezt a túrát. Leparkolunk az iskola mellett, az utat számtalan autó szegélyezi. Az ajtóban „Nyomd erõsen!” szlogennel várnak minket a rendezõk. Mivel én a rövidtávon indulok, még egy órát elücsörgök, közben qvic búcsúzik, a 75-re megy, ma már nem látom többet. Még megreggelizem, leadom a táskát, nevezek, bekapcsolom a gps-t, és pontban nyolckor indítom az órát.

Még Markazon összejövök egy sráccal, aki bár 115-ön indult, elég jó tempóban szedi a lábait. Sok szint van a túrában, hamar be is keményít az út, az emelkedõn a srác lemarad. Nyílt terepet követõen utunk betér az erdõbe, és akkor kezdõdik az igazi mászás. Addig próbáltam felfele is kocogni, 23 km-en nem akarok sokat tartalékolni. Befogok egy futó hölgyet, többször láttam már túrákon, nem sok esélyt adok magamnak, hogy sokáig elõtte maradok. A hegyre egy gyalogos nyomában kapaszkodom fel, majd kifutok a várromhoz. Pecsétet (0:28) és néhány dicséretet is begyûjtök, amiért ilyen gyorsan ideértem. Örülök ennek, annak már kevésbé, hogy a következõ 3,5 km végig emelkedik. Felváltva futok és kapaszkodok, néha elég köves a talaj, még erre is figyelnem kell. Az új futócipõm (Kalenji Kapteren Trail) eddig jól szuperál, kíváncsi vagyok, hogy ilyen kemény terepen mit bír.

Mária-képes fa elõtt egy nagyobb csapatot elõzõk, majd a ponton megkapom a következõ pecsétet (0:59). Eszem egy csokit, iszom néhány kortyot, egész jól bírom a nyári melegben, bár itt a fák árnyékában kellemes a klíma. Innen hamar elérem a Markazi-kaput, ahol eljátszom a színvakot, ugyanis mindenáron a kéken akarok tovább menni, pedig a zöldön kellene. Végre a helyes úton hosszú ereszkedésbe kezdek, nyomom is neki rendesen, csak Vándorköszörûs és budai H.G. szavai állítanak meg: ne siessek, a következõ pont csak 10-kor nyit. Mégis futok tovább, legfeljebb majd várok. Aztán egy hosszú mûutas rész után már megterített asztal fogad a Szent-István csevicei ponton (1:41). Sõt, olyan túrázót is találok itt, aki már 7-kor elindult. Igaza volt qvic-nak, a szigethalmiak számítanak a futókra. Bár marasztalnak kajával, nem sokat idõzöm, egy pohár szörp után ismét felpörögnek a futómûvek.

Már nem is lepõdöm meg, amikor a következõ 3,5 km-en majd’ 300 métert emelkedem. Az Ilona-völgy szûkülni kezd, kis patak partján trappolok végig, káprázatos a táj. Következik a vízesés, itt muszáj megállnom kicsit nézelõdni, és feltöltõdni. A vízesést kicsit trükkösen kell megkerülni, gyökerekbe és sziklákba kapaszkodva mászom fel bal oldalt, néha vészesen közel kerülök a perem széléhez. Cipõm talpa még a csúszós részeken is megfog, úgy tûnik jó vásárt csináltam vele. Közben egy idõsebb hölgy megjegyzésén mosolygok, aki még a vízesés elõtt szólított meg: „Azért fut, mert fogyni szeretne?” Hát nem is tudom, talán távolról nagydarabnak tûntem, pedig szívószálat használok hálózsáknak. :) Az igazság az, hogy pont fordítva van: sokat kell egyek ahhoz, hogy a futás miatt ne fogyjak.

A Markazi-kapuig le kell küzdjem azt az emelkedõt, amin nem régen lefele jöttem. A kapu után végre beáll középre a vízmérték. Másodszor érkezem a Mária-képes fához (2:37), ismét sok dicséretet kapok, köszönet nekik. Azt is megtudom, hogy én vagyok az elsõ, illetve, hogy innen már csak a zöldön kell menni.

„Csak”. Hm, ez enyhe túlzás volt. Ugyanis az utolsó 4 km-en több a bonyodalom, mint ez elsõ 18-on. Fél km-t futok lefele, amikor elveszítem a jelzést. Látom a gps-en, hogy egy kicsit túljöttem, visszasétálok. Felesleges, ugyanis ösvény nincs, és a távoli fákon se látok jelzést. Sebaj, mire jó a gps? Lekocogok néhány métert az úton, majd bevágok jobbra az erdõbe, és lassan ereszkedni kezdek a hegyoldalon. Így biztosan idõt vesztek, hisz figyelnem kell a kövekre, faágakra, de az út keresésével valószínûleg több idõ menne el. Valahol csak keresztezem azt a nyomorult zöldet! Még szerencse, hogy nincs magas aljnövényzet, könnyen haladok. Egy kerítés mellett rábukkanok az útra. Na végre. Aztán kiérek egy mûútra, ahonnan balra kellene betérni. Sasolom a bal oldalt, sehol semmi, csak a zárt bozótos. A gps azt mutatja, hogy túlhaladtam. Ilyen nincs! Veszem egy mély levegõt, és belegázolok a susnyásba. Derékig ér a gaz, rövidnadrágban vagyok, kedves kullancsok, eljött a ti idõtõk, zabáljatok! Egy keskeny árok partján aztán megtalálom a rendkívül rossz minõségû, ösvénynek se nevezhetõ utat. Majd újabb mûút következik, már elõre félek, hol kell bevágni az erdõbe, de szerencsére itt már két nyomsávos út indul tovább. Persze nem sokáig tart, egy háznál beszûkül, és óriási kövek akadályozzák a futást. Kockáztatva a bokatörést nyomom a gázt, megkönnyebbülök, amikor kijutok az erdõbõl, és megpillantom Markazt. Azért még itt sem megy olyan egyszerûen, bokrok között szlalomozom, és egyszer megint sikerül letérni az útról, de hamar visszatalálok. Befutok a településre, be az iskolába, itinert leadom, 3:19, papíron 3:17.

Kapok egy kitûzõt, egy markazi pólót, egy oklevelet, amely elõször 10 km-t igazol, majd kijavítják 25 km-re. Elsõként értem be, és felmerül a rendezõkben, hogy valószínûleg én vagyok az abszolút elsõ is ezen a távon, akkor pedig járna a kupa is. De azért kivárják a 13:17-et, amikor biztosra kiderül, hogy ki nyert, viszont a buszom 13:16-kor indul. Így tuti, hogy kupa nélkül megyek haza. Leülök egy asztalhoz egy tányér rizses lecsóval, amiben nincs rizs, mert még nem készült el. Viszont farkaséhes vagyok, így még két lekváros kenyér is bõven befér, és néhány pohár szörp. Két sráccal beszélgetek, akik a tízesen mentek, és panaszkodnak a zölddel jelzett útról. Igazuk van, gps nélkül nem is tudom hogyan kavarogtam volna ki onnan. Talán egy kis szalagozás elfért volna. Sok pihenés után negyed kettõkor indulok haza Vándorköszörûs társaságában. Remek kis futás volt, kemény szintekkel, gyönyörû tájakkal, általában ez a jellemzõ a mátrai túráimra.

Videós beszámoló
 
 
CzimbályTúra éve: 20082008.08.03 14:47:50
megnéz Czimbály összes beszámolója
Via Dolorosa 115

2008. július 6-a, vasárnap, koradélután, Szeged, Magyarország, Európa, Föld, ...
Hazaérkezés Sárospatakról, és vízhólyagokat operálok, négy emberes példányt a lábujjaimról. „Nem lesz ez jó, nem lesz ez jó…” csóválom a fejem, persze másik énem ugyanakkor nyugtatgat, hogy „Csak meggyógyul addig…”

Ez a közjáték volt a mátrai 115-ösre, idei hatodik teljesítménytúrámra való felkészülés elsõ fázisa, megszabadulni pár csepp, de annál kellemetlenebb víztõl. Két hét regeneráció, mindenféle felesleges mozdulatsorozat mellõzése. Közeledik a nagy nap, péntek reggel indulás Budapest felé. Kis „városnézés” után még az igazi délutáni csúcs elõtt bepattanok a kocsiba és irány Markaz, ahová a gyöngyösi gazdaságos hipermarketen keresztül vezet az út. Túl korán érek oda, nemigen van még ott senki. Szerencsére azért Szabó Józsi igen, váltunk néhány szót. Lassan azért szállingózni kezdenek a bátor népek, nevezni is lehet kis idõ múlva, az iskola füves udvarán a szép kilátásban gyönyörködve átolvasom újra a már ismert itinert. „Nem adjuk ám könnyen magunkat, meg fogsz alaposan szenvedni…”, mintha ilyeneket sugallna a falut északi irányból oltalmába vevõ hegyvonulat.

Végre találkozom régi ismerõssel, Vései Attilát üdvözlöm és társával hármasban meglátogatjuk a közeli vendéglátóhely teraszát. Jót beszélgetünk, gyülekeznek a még jókedvû, kalandra kész túrázók, de menni kell, hamar lesz reggel. A tornaterem elõtt Sütõ Lacival is végre összefutok, ha sikerül együtt próbáljuk lenyomni a távot. Nem társalgunk sokáig, vár a sátram és a hálózsák.

2008. július 19, reggel 5:30, Markaz, Magyarország, Európa, Föld, ...
Csörög az ébresztõ, közeleg az indulás. Nehezen kecmergek ki az „ágyból”, letusolok, össze-vissza kapkodok, nem tudom mi is szükséges még, csak semmi ki ne maradjon. Reggelizni nemigen marad idõ a töszörgés miatt, kissé meglepõdök, mikor a nagy nehezen elkészített depós zacskóimmal betoppanok a túrázók zsongásától zajos iskola menzájára. A depós célállomások változtak, Hidegkút helyett Mátrakeresztesre és Veronika-rétre szállítanak technikai problémák miatt. Osztok-szorzok, átcsoportosítok, enni persze végképp nem marad idõ. Két rohanás közben odanyomok két cuppanóst Vándorköszinek, majd kisvártatva azon kapom magam, hogy Lacival és a többi gyorsléptûvel együtt szaladunk hét óra után Markaz fõutcáján.

A faluból kiérve a parlagon hagyott, sziklás legelõn nehezen találja a csapat a követendõ utat, végül jobbra-balra a még kissé nedves fûben kígyózva csak megtalálják az elöl haladók az áhított szekérutat. Viszont áhítozás közben nem ilyen ragadós sárról ábrándoztam, kezdenek a két héttel ezelõtti emlékek újra testet ölteni. A rendezõség szerint fent a hegyekben nincs számottevõ sár, remélem ezek tények és nem csak bíztató szavak. A vár felé egyre hangulatosabb erdõbe érünk, váltunk néhány szót Fridmannal, utána már nemigen találkozunk, csak a hírével. A vár a jutalompecsét és az ellenõrzõ kód mellett kitartásunkért megkapó, a hegység tömbje irányába tekintõ panorámával fizet. Szívesen idõznék, de most nem lehet. Laci szerelvényt igazít, és mászunk tovább a „Mátrabérc” irányában.

Folytatódik az emelkedés, helyenként meredek, de nem különösebben nehéz ösvényen jobbról kerülve a Hegyes-tetõt. Az idõ kiválónak ígérkezik, nem lesz túl meleg és csapadék sem valószínû, egyszóval kiváló kirándulóidõ. Beszélgetünk, van mirõl, nemigen találkoztunk mostanság. Hamarosan pici lejtõ alján megpillantjuk a Mária-képesfa pontõreit, akikkel elõzõ napon a búfelejtõben is összefutottunk. A párocska férfitagja meg is jegyzi, „…végre ismerõs arcok…”. Õk másnap délutánig ott szobrozhatnak, mint megtudom, meg is süvegelem õket, mondván, õk az igazi hõsei ennek a túrának. Innentõl enyhén emelkedõ, ritkás erdõben érjük el a Markazi-kapuhoz vezetõ dózerutat. Sár szerencsére mértékkel van, kis kocogással hamar keresztezzük a kerítést is. Itt gondjaink támadnak, keressük az országos kék megfelelõ ágát. Pár méterre továbbhaladva az úton jobbra mutató jelzés megtréfál minket. Laci gondolkozik, én csak ellenkezõ irányból jártam erre egy-két alkalommal. Elindulunk a szintben kanyargó, az iránytû szerint nagyjából megfelelõ irányba haladó hangulatos ösvényen. Lacit meg is nyugtatom, az irány frankó, ne idegeskedjen. Belekocogok, de pár méter után leizzadok, mivel egy sárga sáv „állja utamat”… Egy gyors pillantás a térképre, akkor konstatálom, tulajdonképpen a túra hivatalos útvonalán vagyunk, de errefelé ellenkezõ irányban kell majd jönni, csak mintegy 90 km-rel késõbb… Nem gyõzök bocsánatot kérni Lacitól, amiért idõnek elõtte indítottam csúcstámadást a Sas-hegy meghódítására, begyújtjuk a rakétákat és vissza az elágazáshoz. Ott Laci mérgében a zöldet is kéknek látja (nem csodálom), elindulunk lefelé, de a nagy dózisban érkezõ túrázók felvilágosítanak, hogy élesen vissza a susnyásban folytatódik az út. (Itt egy kicsit hiányoltam az itinerben az utalást a trükkös ösvényre.)

A közjáték után egy fokozattal feljebb kapcsolok, Laci lemarad, gondolom, úgyis utolér, bár nagyon agonizált a hegynek felfelé. Mint kiderült csak a célban látjuk egymást újból. Innentõl kezdõdik a hullámvasutazás a Muflon-tanyát követõen: Nagy-szár-hegy, Cserepes-tetõ, végül az Oroszlánvár már messzirõl eltéveszthetetlenül fenyegetõ csúcsa. Igaz, innen nyugat felõl nem annyira szuszogtató a meghódítása, mint az ellenkezõ irányból, de azért nem elhanyagolható emelkedõ. Egyébként igencsak megtévesztõ ez a keleti gerinc, mert az ember fia azt hinné, hogy szépen lassan ereszkedünk lefelé, de ez ilyen formában nem igaz. Jó nagy, igaz, kelet felé haladva egyre alacsonyabb huplikat kell leküzdenie a túrázónak. Az utolsó komoly bucka a már említett hegy volt, amelyen már jóformán csak a szakavatottak ismerhetik fel az egykori vár nyomait. Térdgyilkos, de szerencsére nem túl hosszú ereszkedés végén a Domoszlói-kapuban elõbukkannak némi emlékek, hol is lehetek. A Jagus mászása és bozótharc közben visszatekintve diadalittasan tekintek az Oroszlánvár jellegzetes kúpjára. Igaz a nagy „rohanás” közepette nem vagyok teljesen biztos, hogy az volt-e... Újdonsült útitársaimtól, akikkel a Markazi-kapu óta kerülgettük egymást (Csaba és Attila, remélem jól emlékszem a nevükre), érdeklõdök, hogy ugye az volt a vár? Nem tudják õk sem, de a GPS rövidesen megerõsít. Ezúton kiderül, hogy a feltételes pont sem „üzemelt”.

Lassan elérjük egy kis lejtõn gurulás végén a kék kör jelzést. Most kevésbé tûnt nehéznek ez a „Mátrabérc”, mint tavaly, amikor ellenkezõ irányból az országos kék ösvényt koptattam. A körön nem kell sokat szaladni, amíg elérjük a kissé eldugott Csurgó-kutat, ahol szörp és pezsgõtabletta vár Nád Béla társaságában. Az izomfáradtságra való tekintettel inkább magnéziumot fogyasztok, de lecsúszik egy pohárral tisztán is a friss forrásvízbõl. Kis pihegés után indulni kell, de alig kaptuk fel a nyúlcipõket, máris fékezni kell, mert feltételes pontba botlunk, igaz idõnek elõtte, mert a pontõr a résztvevõk éberségi tartalékait kímélve a kék egy trükkös visszakanyarjához ült le és nem a sárga hasonlóan cseles becsatlakozásához. Vágtatunk, kanyargunk többnyire lefelé, míg balról egy közeledõ úton kacsintgatni kezdenek a sárga sávok. Csaba menne tovább egyenesen, visszaparancsoljuk, mert a másik ág a nyerõ, azzal lehet a „hegyekbe” újra feljutni. Mivel a GPS-t nem lehet egész úton, fõleg kocogás közben nézni, ez a szituáció még párszor megismétlõdik a következõ kilométereken. A rövidesen balról felbukkanó vadászházrom megerõsít minket a helyes haladási irányról.

Kitartóan emelkedõ, nem túl kellemes, kevesek által járt és ismert utakon haladunk felfelé. A hegy a végén kissé bekeményít, nem esik jól, néha még „belehasít” a fejembe az elõzõ napi sörözés emléke és a napsütés is egyre erõsebb. Csaba mondogatja az erre az etapra rendelt szint penzumból mennyi is van hátra, nem különösebben örülök neki, csak túl akarom élni a kaptatót. Aztán végre meglesz az országos kék és kicsit lehet szusszanni a szintben kanyargó traktorúton. Ez a rész ismerõs is, de a „dézsá vû” érzés nem tart sokáig, balra le kell térni kis emelkedõvel a jelzésfonódásról a Jóidõ-nyaknál, ahol már valóban kezd jó (meleg) idõ lenni. Búcsút intünk a kéknek, de nem végleg, mert a túra folyamán még néhány alkalommal azért randevúzni fogunk. Kicsit magamhoz térek, szaladok lefelé a sárgán szép erdõben. Hát igen, elég nyomasztó számomra, hogy ha kék jelzésen halad a turista gyakorlatilag a Sas-hegyig Sirok felõl, rendõrkordonszerûen elkerített utakon kell végig caplatnia.

Kocogunk a sárgán, de az egyszer csak eltûnik a szemünk elõl. Az út megvan, de a többiek se látták, hol kolbászolt el a jel. Elõ a GPS-szel, ami azt mondja, hogy nagyjából jó helyen vagyunk. Kissé bizonytalanul, egy markáns balos kanyarban, szép szálerdõben sétálunk lefelé, keresve a sárgát, ami jobbról be is csatlakozik kisvártatva. A kellemes szakasz nem tart sokáig, gazos részek jönnek, néha a ketyere segítségére szorulunk az elágazásokban. A friss sárga keresztre lefordulva nem esik jól a várva várt frissítõpont elõtti emelkedõ, de megkönnyebbülve dobok egy balost a hamarosan feltárulkozó aszfaltúton. A többiek kényelmesen sétálnak felfelé, én inkább túl akarok lenni a szakaszon, felfutok a hajdani munkatábor bejáratához, ahol kedves hölgyek pogácsával kínálnak. Amikor meglátom a pogit kissé megijedek, mert tavaly egy túrán kis híján megfulladtam egy hasonló habitusú rokonától, de ez most omlós és rá is küldök pár pohár innivalót. A fiúk is befutnak és kisvártatva együtt indulunk a szomorú emlékeket felidézõ barakk mellett. A piros kereszt újdonsült szakasza, könnyen futható, kellemes útvonalon halad a mûútig, ott viszont lassabb tempóra kell paradox módon váltani, mert jobban emelkedik, mint az ösvény. A turistaház mellett elhaladva nemsokára elérjük a túra elsõ hivatalos, opcionális „nagypistázási” lehetõségét. Úgy döntünk vakmerõen, elég pofás út visz be a bozótba, túl lehet élni, kárpótol ez a rövidítés, hogy a Csiklósd-kútnál a csúcsforgalom miatt elmaradt a pancsolás. Mint kiderült, elég meggondolatlan döntés volt, mert pár lépés után az út eltûnt és csak a masina utasításait követve, az égiek támogatását is élvezve jutottunk ki újra a mûútra. Vajon ezekkel a kitérõkkel milyen célja lehet a turistautakat kijelölõ természetbarátoknak a szivatáson kívül??? Út nincs, vendégmarasztaló bozót viszont embermagasságban…

Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor végre elértük a hangulatos fasorral szegélyezett, „felsõbbrendû” utat, azon egy jobbkanyarral a csevice felé indultunk. Kis futás végén igazi turista happening fogad, mindenféle földi jó, lekváros, zsíros, májkrémes kenyér, szörpök, pezsgõtabletták, stb… A többiekkel ellentétben nem kockáztatom meg a kénes forrásvizet magában. Nehéz továbbindulni a „félcipõs” turisták egyik túrakiindulópontjáról, de vár minket a piros kereszt kellemetlenül emelkedõ aszfaltcsíkja. Nem igazán akaródzik galoppozni, inkább világmegváltó kérdésekben osztjuk meg egymással hasonlóan világmegváltó nézeteinket, miközben lábunk alatt olvad az aszfalt (na nem a gyorsaságtól…). A Parádóhuta elõtti rafinált jelzésváltás megint megtréfálja Csabát, elõ a térképpel és elindulok helyes úton. A többiek egy erdészforma úriembertõl érdeklõdnek a hogyantovábbról és a falu szélén érnek utol az ugyancsak „foglalt” Klarissza csevicénél. A malmozás helyett inkább a közeli kék közkutat választjuk a fürdés színhelyéül, egy helybéli úr jót is mulat rajtunk, aki ugyancsak a kútra tart vízért. Ebben az idõszakban minden lehetõséget, kutat, tisztább patakot megragadok a mosakodásra, jól esik.

A faluból kifelé vezetõ emelkedõn kissé rákapcsolok, társaim lemaradnak, velük is csak a célban látjuk egymást. A település feletti rétre kiérve beugrik az itiner figyelmeztetése, és csak keresztezem a traktorutat. Be az erdõbe és hamarosan egy a szintvonalakat részben követõ, kissé lejtõ úton kocogok a 24-es számú fõút irányába. Az erdõ csodálatos, talán az egyik legszebb szakasza a túrának az árnyas bükkösben kanyargó út. Az itinerben említett kilátásból inkább csak lobfakadás elõtt részesül az erdõt járó, de azért sejteti magát a Mátra központi tömege. Majd hirtelen le balra, egy meredek gatyafékes ösvénnyel vág le a sárga sáv a fõútra. Innen megint opcionális volt az útvonal, a kalandturisták/jelzéskövetõk/életüket féltõk (kinek melyik tetszik) felmehettek a Széchenyi-hegyre, de hivatalosan a motorosoktól zajos fõúton kellett egy kilométert sompolyogni. Én ezt választom, és alaposan meghúzom rongyos életemet féltve az aszfaltos részt. Megkönnyebbülve térek le Parádsasvár felé, ahol egy panzió mellett szürcsölöm rövidesen a limonádét. A Sport szeletet nem bírom teljesen letolni, nem esik jól, próbálom a csak cukros édességeket kerülni a túra napján. Lassan elhaladok az üveggyár szebb napokat is megélt épülete mellett és az utca hirtelen kis ösvénnyé válik. Ezennel megkezdõdik a Lipótok meghódítása és a három, egymást követõ embert próbáló emelkedõvel jellemezhetõ etap. Az elején még könnyû, a Mogyorós-völgyben lopjuk a szintet, aztán csúcstámadás! A leírással ellentétben nem annyira a kissé meredek emelkedõ a legnehezebb, hanem azok a barátságtalan vízmosások, amelyekben vezet az ösvény. Csodálkozom is, hogy ez nem is annyira combos kaptató, mint amire számítottam. Elérem a dózerutat és rákukkantok az itinerre: „rövid, de brutális emelkedõ…” Hát az is volt! A pulzusom rekordokat dönt, keresem a kopár, sziklás hegyoldalban a kapaszkodókat, merre is könnyebb az elõrehaladás. A fáradtságra gyógyírt az északi irányba tárulkozó, fenséges panoráma jelent, pihegés közben, vissza-visszatekintek. Most már a raguleves tartja bennem a lelket.

A nem is annyira rövid felfelé kúszást követõen egy, a gerincen az erdõbe bevágó jobbos kanyarral menekül meg a turista a további gyötrelmektõl. Innentõl már igencsak lankás az út, de emelkedni kell tovább, mert az ország egyik legnagyobb csúcsát kell azért megmászni. Bele-belekocogok és jó hangulatban, erõben és szép erdõkben érem el Galyatetõ parkolóját, ahol többen már piknikeznek. Kettõ óra múlt, jók az esélyek a világosban Szurdokpüspökibe érkezésre. A leves finom, de tûzforró, elfújogatom egy darabig. A csirkealkatrészeket inkább hagyom, közben bíztatnak, hogy az elfogyasztott magnézium felszívódását elõsegíti egy kis söröcske. Gondolkozom is, de a Péter-hegyese alatti vendéglátóipari egység kissé zsúfolt, inkább a mellette lévõ kút alá dugom a fejem, hátha az is hasonló katarzissal szolgál, mint a B6. A kilátót most kihagyom, mert le kell csorogni Mátraalmásra csak azért, hogy újra felmászhassunk ide, na meg persze a hírhedt Galyavár kedvéért… Kis térképezés a torony mellett, és hasítok, hogy magamévá tegyem a piros sávot, ami levisz a faluba. Az elágazás eltéveszthetetlen, a fán pirossal még egy „Almás” felirat is díszeleg. Gond egy szál se lehet, gondolom és ugyanilyen lendülettel az útba esõ dózerúton el is viharzok egyenesen. Pár száz méter után bevillan, hogy a leírásban ilyen nem szerepel, gyors helyzetfelmérés és máris meglátom a kissé eldugott leágazást az erdõbe.

Szinte észrevétlenül eltelik ez a szakasz, már látszanak a falu épületei, a kissé bizonytalan kereszten pedig beérek Almásra. Ott a díszkútnál vár a szokásos pezsgõtabletta adagom, tán az életben összességében nem ittam meg annyi ilyen mûitalt, mint aznap. Újabb fürdés a közkút alatt, ami inkább csak pszichés jellegû segítség, mert egyáltalán nincs hõség. Búcsút intek a pontõr srácnak és szemezek a veszedelmesen felém magasodó csúccsal. Kisvártatva lelki felkészülésem kiabálás zavarja meg, a pontõr szalad utánam, kérdezi, lepecsételte-e a lapomat. Papír elõ, pecsét megvan, köszönet az aggodalomért. Tehát hol is hagytam abban a gondolatokat? Igen, a Galyavár… Nyugtatgatom magam, a látszat csal, nem is olyan magas ez a hegy, meg másztam meg ezt már korábban is és egyben maradtam. A hegy itt is, akárcsak a Lipótnál, hirtelen emberes emelkedõbe vált, gyök kettõvel araszolok fújtatva a sziklás ösvényen. Erõt ad, hogy egy fiatalokból álló társaság elõttem nagy hanggal és látványosan szenved, le kell õket elõzni, de gyorsan! Na nem volt nehéz feladat, de csúcsig elérni igen, mert nem adja könnyen magát, egy-két buckát abszolválni kell a tetejéig, helyenként alpin stílusban. A földsáncon ellenõrzõ kódot fényképezek, majd alig emelkedõ erdei ösvényen kanyarogva érem el az országos kéket jelzõ, ízléses táblát. Meglepetésemre a központi és a nyugati Mátrában elég sok ilyen, az erdõt járót segítõ alkalmatossággal találkoztam. Isten óvja õket a vandáloktól! Innentõl az obszervatóriumba vezetõ autóút zajától övezve trappolok be kapunál található pontig, ahol a már elmaradhatatlan Mg adagomat borítom magamba.

Ismerõs szakasz következik, többször volt szerencsém Mátraszentlászlóban idõznöm, többször sétáltam errefelé. Úgy tervezem, Ágasvárig megfutom az etapot, amennyire csak lehet. Következnek a falvak, László, majd István, most csak átsuhanok rajtuk, vár az Ágasvár. Jobban örültem volna, ha a Vörös-kõ felé vezet a hivatalos út, de ez van. A faluból kifelé vezetõ, helyenként szép kilátást nyújtó traktorúton pocsolyakerülgetés közben egyszercsak a „Mi autónk” elõz meg, amibõl kisvártatva Nád Béla és Szabó Józsi pattan ki, mert a jármûvet nem épp terepi feladatok ellátására tervezték. Béla érdeklõdik, van-e lámpám nála, a nemleges válasz után haladok tovább. A csúcsra vezetõ háromszög jel leágazására nemigen emlékszem, óvatosan kell bánni a sebességgel. A jelzésváltásig hosszabb az út, mint emlékeztem, elõkapom a térképet és kissé megnyugodva süllyesztem el újra a zsebemben. A csúcsjelzére rátérve a keskeny gerincen kell andalogni, és volt olyan pillanat, amikor már fent gondoltam magam. Végül egy szép formájú kúp körvonalai bontakoznak ki elõttem, „na még egy kis mászás…” Nem esik jól, komoly holtpont kerülget, álmossággal karöltve a lábaim nem akarnak egyszerûen engedelmeskedni. Hihetetlen erõtlennek érzem magam, de a rossz érzés egy csapásra elmúlik az utánozhatatlan kilátás és a pecsét láttám.

Innen egy jó tempós rész következik, örülök is, bár a tempót mérsékelem egy jéghideg kóla kedvéért a turistaháznál. Hamar elérem a Csörgõ-patak völgyét, jó iramban haladok Mátrakeresztes felé. A falu határában a jel eltûnik, én persze rossz irányba indulok, kis térképezéssel beállok a helyes irányba. Közben tõlem érdeklõdnek autósok, hogy hol is van ez meg az az utca. Közlöm velük, hogy épp nálam is az eltévedés ténye áll fent és sok szerencsét kívánok nekik a kereséshez. Kisvártatva megvan a piros és a frissítõ pont finom kenyerekkel és szörpökkel, magnéziummal. A kiküldött izoitalom is annak rendje és módja szerint ott hever a csomagok között. Minden OK, fél hat, kilencig bõven odaérek. Pihenek egy adagot és tanulmányozom a kissé kacifántosa sikerült leírást a patakátkeléssel kapcsolatban. A lányokat megkérdem, mi is a teendõm, nem is olyan bonyolult, bár a patak utáni dzsungelharc nélkül el tudtam volna képzelni az életem.

A Múzsla! A „szent hegy”, sokan nem szeretik, pedig szerintem kellõen tisztelve, türelemmel nem olyan nagy falat a leküzdése. Ilyen pozitív gondolatokkal vágtam neki a ~12 km-es útnak a túra fordítópontjáig. A Múzsláig nincs komoly emelkedõ, de piszkosul kanyarog és folyamatosan felfelé kell haladni. Jó iramban érem el a Nyikom-nyerget, intek a zöld keresztnek, hogy majd máskor és végvágott területen szintben kanyargok egészen az Ólom-hegy alatti gazos leágazóig. Nincs is már olyan messze, ezt gondolná a felelõtlen természetjáró, így a végén már én is. A háromszög jelzések érkeztével tudatosult bennem igazán, hogy most már tényleg közel kell, hogy legyek és kisvártatva kísértetiesen hasonlóan tárult elém a Múzsla kúpja, mint néhány kilométerrel korábban az Ágasvár. Feltételes pont nem volt útközben, azért biztonság kedvéért lefényképezem a csúcskövet és néhány méterrel odébb egy fa tövében szerelvényt igazítok. Sajnos az alig használt cipõm jobb talpbetétje felmondta a szolgálatot és elcsúszkál, így erõsen irritálja az amúgy is gyógyulófélben lévõ lábujjaimat. Tetézve mindezt a térproblémáimmal, kellemes életérzés tölt el.

A hegy lefelé nem kegyelmez, iszonyatosan hosszú és sokszor igen nehezen járható ösvényeken, csapásokon kell haladni és mindig van újabb bucka elõttem. Szerintem sokkal gyilkosabb lefelé várni már a hegy végét, mint felfelé menet a csúcsot. Egyre kevesebb kedvem van kocogni, a lelki gátak mellett a bozót is visszatart. Végre kiérve a falu feletti parlag területre lehangol, hogy még milyen messze is van az. Aztán még kellemetlenebb a Diós-patak völgyébe lecsúszkálni és a mederbõl kikecmeregni. Az eleinte kellemetlen sáros földúton lassan kiérve a hétvégi telkek közé, közeledik a templom, de egy Y elágazásban a jobbos mellett döntök (egy szalag többeket megmentett volna), és lassan a temetõ mellett találom magam. Közben érdeklõdök egy erõsen „ivós” kinézetû alaktól, tudja-e jó úton járok-e az Ivósok Klubja felé. Választ nem kapok, helyette telefonos segítséget kérek Nád Bélától. A kielégítõ, készséges és naprakész válasz után kisvártatva meglelem a pontot, kis többlettávval csillapítva gyógyíthatatlan kilométerhiányomat.

Nyolc órát harangoznak pont, jól esik a dinnye, néhány szeletet be is termelek. A depó itt is a helyén van, de a zacskó tartalmának egy része a földön hever, a Richtofit kenõcsömet sem találom. Mindegy, a lényeg, hogy az izoitalok, a lámpa megérkeztek és a sláger, egy cserecipõ!!! Bosszankodva vetem le a régit és csomagolom be, reménykedve szenvedéseimet tán kissé enyhíti. Közel húsz perces tollászkodás után nehezen meghozom a nagy döntést: elindulok. A piros csatlakozásáig ugyanazon a szörnyû földúton kell haladni, most se találkozom senkivel. Kissé aggódva gondolok az éjszakai szakaszra, de talán az egyedüllét ébren tart. A zöld a leírásnak megfelelõen kétszer keresztezi a patakot és nemsokára elérkezem a második „nagypistázáshoz”, itt úgy döntök, GPS hiányában maradok az úton. „Menjen végig a jelzésen az, aki kitalálta, hogy egy néhány száz méterre be kell vinni a dzsungelbe, hogy ugyanarra a traktorútra térjen vissza…” dohogok. Az erdõszélen menetrend szerint megérkezik jobbról a zöld. Ezen a részen eseménytelen, dombsági jellegû tájon kanyargunk, helyenként kilátás nyílik a leendõ ellenfél a János (vára) felé. Nem tûnik valami veszélyesnek, de a leírás alapján nem szabad könnyelmûen venni. Megjelennek az elsõ szalagok, kezdõdnek a „Fedezd fel a DNy-i Mátrát” mozgalom elsõ megpróbáltatásai. Életemben nem jártam még a közelben sem, érdekes lesz egybõl éjjel egyedül megismerni.

A Rédei-Nagy-patak felé már belekóstolok az „úttalan utak” rejtelmeibe, vannak szép, harmatos fûvel benõtt szakaszok, nagy örömömre. A patakvölgybe leérve kell felkapcsolni a lámpát, a jelzésváltást követõen az átkelés kalandosra sikerül, majdnem belehasalok a vízbe. A túlélés örömének lendülete tovább visz és tovább megyek a patakmederben, de leesik, hogy „gekkómódon” kell egybõl a hegyre felkúszni. Visszafordulok, mint még kb. százszor az éjszaka folyamán és keresem a jelzést, mert utat úgyis felesleges. Szerencsére a sárga kereszt és zöld négyzet jelek ezen a szakaszon szépen felújítottak, a körülményeket leszámítva jól követhetõek… nappal. Egyáltalán nem veszélytelen keskeny nyomon felszerpentinezek a nem éppen magas hegyre és kezdõdik az „itt a jelzés, hol a jelzés” játék. Szalagok is segítik a haladást, de sokszor mintha nappali látási viszonyoknak megfelelõen lettek volna kiakasztva. Sok helyütt fogalmam sincs merre kell menni, a lámpám folyamatos „Boost”-oltatása nem tesz jót az elemek élettartamának. Sokszor az se segít. Vannak részek, ahol percekig kódorgok a gazban, bozótban a jelek/szalagok után kutatva. Ez nagyon lelassít és szellemileg fáraszt. Össze-vissza botladozás után egy tisztább elágazásban a zöld négyzet balra parancsol és hasonlóan izgalmas utakon koptatom a sokszor csak a fákon és a térképen létezõ „turistaösvényt”.

Nagy megkönnyebbülés a sárga sáv elérése és a kellemes, széles traktorúton való haladás. Igen, végre lehet haladni! Persze nem sokáig, mert kétszer is próbára teszi az útvonal az idegeket. Elõször csak egy átkötés két út között a susnya, de utána egy komolyabb emelkedõvel megspékelt, bozóttal, kidõlt fákkal tarkított rémálom következik. Ez már végleg kiveri a biztosítékot, teljesen romba dönt. Nemigen tudok már örülni, hogy vége lesz, csak a turistaházat várom, ami csak nem akar elérkezni. Na, egyszer mindennek vége lesz, megpillantom a megkönnyebbülést szolgálni hivatott földút végén a fényeket. Nem káprázik a szemem, tényleg vége! A Szurdokpüspöki lélektani fordulópont után egy újabb fontos méregfogát húztam ki az útvonalnak. A házban gyertyafény pislákol, elõtte „lakodalmas sátor” alatt meglepetésemre Kata fogad. Az óra 22.50-et mutat, nem egész 11 km két és fél óra alatt.... Lerogyok az asztalhoz teljesen kimerülve és éhesen. Gyorsan egy pokrócot kapok a hátamra, teát és finom sajtos, tejfölös tésztát. Nagyon jól esik, bár az elsõ falatokat úgy kell lenyomkodni. Kata bíztat, beszél, viccelõdik. Mennyivel jobban esik ez az étel, mint a Balatonnál anno… Pedig ezt se a nagymama gyúrta kézzel, hanem a kedvesség és a bíztató szavak a kalóriákkal egyetemben másodpercrõl másodpercre adják vissza az erõmet, az életkedvemet.

„Time flies when having fun”, mondja az angol, és instrukciókkal ellátva, jókedvûen hagyom el a bázist 23:15-kor. Nem kérek a pihenésbõl, jobb elõbb a célban lenni. Kis séta és elérem a négy kilométeren át követendõ dózerutat, amelyen jobbra fordulok. Jól esik, hogy ütemesen tudok gyalogolni, de persze minden jónak egyszer vége szakad és álmosodni kezdek. Elõször a Péterke-hegyet jobbról, majd a Tót-hegyest balról kerülöm szintben. A vége kissé kómásra sikerül, de egy kis adrenalin injekció bejátszik, amikor reflektor fénye jelenik meg mögöttem és lassan egy terepjáró erdészekkel/vadászokkal megrakva megáll mellettem. Tavaly voltak kellemetlen tapasztalataim a vadászokkal, így a kérdésre, hogy segíthetnek-e, kérdéssel válaszolok: „Zavarok-e valamit/valakit, mehetek-e tovább???” Miután meggyõzõdtem róla, nem zavarok senkit, az autó elvonul, de a lámpái felfelé kanyarognak jobbra vissza a környezõ hegyen. Megijedek, hogy mászni kell, de az elágazásban a szalag szerencsére szintben irányít tovább. Újra álmosság lesz rajtam úrrá, a Bagolyirtásig terjedõ szakaszból nemigen marad meg semmi, csak az üdülõhely alatti mûút elérésének öröme.

A lámpám a sok reflektorozás végett jelentõsen merült, takarékosabb fokozatra kell kapcsolni általában, jelzi is a jelzõfény. Az aszfalton szaladásról persze már szó sincs, a lámpát leoltva holdvilágban érem el a házak fényeit. A buszmegállót megtalálom, ott balra kellene fordulnom, de van több út is és jel sehol sem, sõt a legvalószínûbb felõl termetes kutyára utaló, mérges ugatás hallatszik. Ennek a fele se tréfa, egy utcával tovább megyek és onnan bulizók csodálkozó tekintete és az elmaradhatatlan piszkálódó megjegyzések közepette találom meg a zöldet. Innen kis bizonytalansággal egy ugrás csak Mátraszentimre, hogy a harmadik mátrai „szent” se maradjon ki a túrán. A szépen kitáblázott piros sáv leágazása után kicsi séta és a temetõnél vár csokival a pontõr. Se közel se távol senki, csak néhány éjszakai 45-ös ment el éppen. Közben a pontõr tájékoztat, hogy a jelzéseket átfestették az utóbbi napokban és a mûút keresztezõdése után egybõl kezdõdik az új verzió szerint a piros kereszt. Ezt úgy látszik nem mindenkivel közölte, mert a falu felõl feltûnnek a 45-ös fiatalok tanácstalanul. A továbbhaladásról érdeklõdnek, a pontõr csak vállat von. Én nem vagyok rest és megkérdezem, merre is kellene tartaniuk, a válasz után felajánlom tartsanak velem.

Hamarosan el is érjük a friss jelet, erdõben kanyargunk jellegtelen utakon, a kis csapat hangja és fényei lassan a sötétség homályába vesznek mögöttem. A sárga kereszt elágazása szépen kitáblázva, és lassan elérem a murvás utat, azon haladok, gondolom a sárga letérése is ugyanígy jelezve lesz. Hirtelen megint szörnyû álmosság ér el. Pár percre le is kell ülnöm, az év egyik legnagyobb „koncertjét” hallgatni. A „Király” nem kímélve magát mindent belead, alapos elõkészületeit már észleltem a turistaház felé tartva és a jelzetlen dózerúton. Egy kerítés mellett haladok, egy ideje nincs jel, de elõtte se igen volt. Félálomban gyalogolok már egy ideje, amikor hirtelen belém hasít a felismerés: valószínûleg túlmentem a leágazáson… Ekkor magamhoz térek és kezdek visszafutni. Nem keveset jöhettem el, becslésem szerint vagy másfél kilométert, amit oda-vissza meg kell tenni… Minden kis csapást megvizsgálok most már jobbra és egy leágazásban a bozótban meg is lelem az igencsak sápadt sárgát. Egy szalag ide is elfért volna és egy kicsivel több terepi információval felturbózott leírás. Na mindegy, ez akkor is a saját hibám. Szitkozódok magamban, akarok épp betérni az erdõbe, amikor fentrõl egy lámpa közeledik. Megvárom, rákiáltok, hát Tóth Gyuri az. Õ sincs épp a toppon, együtt indulunk tovább a sárga négyzet leágazását keresni. Hirtelen lámpák jönnek szembe, a srácok keresik a jelet. Kavargunk, nem találjuk, de túl korán kezdtük, mert egy szépen felfestett elágazásban indulhatunk a Mátrarvasút lajosházi végállomása felé. A lejtõt letudva a ponton dinnyével várnak, két szelet rendel és indulás. A fiúk már megzakkantak, hosszabb pihenõt tartanak, Gyurival vágunk neki a négyzet kalandos, Mátraházáig tartó kacskaringózásának. Az út bekeményít, igaz, van is miért, mert a Kékesig tartó mintegy hét kilométeren 750 m szintet kell ledolgozni.

Gyuri mondja, menjek, neki a talpa sajog megint. Így egyedül vágok neki a kellemetlen sziklás emelkedõnek. Állandóan orra akarok bukni, szentségelek keményen. Az út jobbra-balra kanyarog, egyszer csak egy letörlõzött jelet találok… Vissza és nem sokkal késõbb tudatosul bennem, hogy csak a Bükkfa-kút kedvéért csináltak egy kis kitérõt a jelen. A bosszantó kavargás végén már a helyes úton utolér egy 45-ös srác, akivel a képesfáig kerülgetjük egymást. Erõsen pitymallik, az üdülõközpontba érve végleg el lehet rakni a lámpákat, de nem úgy ahogy én tettem a Veronika-rétre érve, ahol a vajas kenyér majszolása közben teljesen elfelejtem. Csak a sípálya felénél jut eszembe a dolog, de gondolom, hogy a depómmal (nem volt kedvem hozzá se nyúlni) együtt csak behozzák. Araszolok felfelé, már megint a „mindenlépésmérföldkõ” érzés kezd elhatalmasodni rajtam. Fáj a talpam, különösen a lábujjaim, a lejtõkön a nyikorgó térdem jelez tisztességgel. Az emelkedõk jobban esnek, így az ország tetejét is könnyebben hódítom meg, mint hagyom el.

A csúcson kellemetlen szél, pillantás a csúcskõre és spuri lefelé a hegytetõ alatti szélvédett erdõbe. A lakott területet elhagyva kis technikai szünetet tarok, a srác megint utolér, mint már néhányszor. Ennek örömére felajánlom neki az egyik doboz izoitalomat, hogy igya meg, ne kelljen cipelnem. Sajnos nincs rá szüksége így „hármasban” sántikálok a Sas-hegy oldalában. Aztán hirtelen szélvészként elviharzik mellettem egy 115-ös túratárs. Csodálkozom, mondja már felébredt…Lassan elérem a reggel már meglátogatott sárgát, mennyivel jobb érzés volt most találkozni vele… Akárcsak a Markazi-kapu kerítését, ahonnan a jól ismert úton ereszkedek a képesfáig, ahol a pontõrök rendületlenül bélyegeznek. Onnan már csak le kell csorogni a faluba, még 4,5 km! Azért nem olyan egyszerû a dolog, mert helyenként nyaktörõ köves ösvényen kell haladni a vadászházig. Pár lépés és már látszik Markaz, kiérek a falu feletti kopár területre. Össze-vissza futó, kis utakon kell megtalálni a helyes utat, nem is sikerül, mert eggyel odébb érek a temetõ felett futó aszfaltútra. A szenvedés az utolsókat rúgja, innen besprintelek egészen a rajtoltató asztalig. Az óra 7:30-at mutat.

Egyelõre nem tudok örülni a dolognak, csak megkönnyebbülést érzek, elõbb fürdés utána rizses lecsó és pihegés a sátorban. A zuhanyzóban persze még lihegek egy darabot tusolás után, érkeznek a többiek is, Attilával és Gyurival beszélgetünk a túra és a rendezés dolgairól, amelyrõl megint csak írnék néhány sort.

Újabb kemény és hosszú túra, újabb kihívás nemcsak nekünk, hanem a rendezõknek is. Az útvonal alaposan kivesézte a Mátrát, nem sok olyan szeglete volt, ahova nem jutottunk el. Sok volt a kevésbé ismert rész azok minden elõnyével (felfedezés) és hátrányával (alig járt, benõtt utak, már ahol voltak egyáltalán). A leírás a túra inkább elsõ részében mûködött kifogástalanul szerintem, az éjszakai szakaszon több helyen szükségesnek tartottam volna kissé informatívabb itinert a távadatok szövegbe öltésén kívül. Sajnos nem mindenki ismeri ezt a részt. A szalagozás sokat segített, de a János-vára környékén lehetett volna kicsivel többet kipakolni, mert út híján nehezebb a továbbhaladás irányát megsaccolni. Mindezekkel a lehet, hogy csak számomra fellépõ hiányosságokkal együtt is szép leírást sikerült összehozni és a szalagozásra se lehet nagy panasz. A távadatok fáradtságos terepi méréssel hitelesített adatok. A szolgáltatás kommentár nélkül: út közben két helyen fõtt étel + a célban, három helyen hideg étel, két helyen dinnye, vagy tucatnyi helyen ital, szinte mindenhol pezsgõtabletta és/vagy szörp, kedves, segítõkész pontõrök, kedves szavak, stb. Mi kell más egy jó túrához??? A díjazás is elsõrangú, jelvény, érem és póló. A külön erre a túrára készült "áfás bélyegzõk" megint csak a kellemes pozitívumok listáját gyarapítják.

Egyszóval megint egy példás, már a szigethalmiak védjegyévé vált nehézségû és ellátású túra volt az idei Via Dolorosa. Köszönet illet minden, a rendezésben bármilyen módon részt vevõ egyesületi és pártoló tagot, kiváló munkát végeztek, bártan mondhatom ezt gondolom valamennyi résztvevõ nevében! Magyarán nagy gratuláció (különösen a hosszú távot) a teljesítõknek és a rendezõknek!!!
 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.07.31 11:11:41
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Via Dolorosa 115

3 nagy tervem volt idén, kettõt már sikerült megvalósítani, és eljött a harmadik ideje is. Napokkal a túra elõtt böngészgettem már a térképet köszönhetõen Józsinak a szervezõnek aki elküldte nekem az útvonaladatokat. Sok ismerõs részt véltem felfedezni, de balszerencse hogy az ismeretlenek nagyrésze éjszaka lesz. Életem eddigi legszintesebb túrája várt rám, és a táv sem volt rövid, így nagy kihívás elé néztem.

Elõzõ este már leutaztam a szállásra Markazra. Lacival és Rhiannon-nal találkoztam Gyöngyösön. Ahogy lepakolunk megyünk igénybe venni Markaz vendéglátó helyiségét. Itt már jó sok ismerõs élvezi az itt adta finom nedûk hatását :) Kb éjfélig mi is így teszünk, majd vissza aludni.

Hiába aludtam keveset, reggel már fél 6-kor ébren vagyok. Jönnek sorban az ismerõsök. 7 órakor azon kapom magam hogy elindult mindenki. Karesznak és Bellának szólok gyorsan hogy nyomás a többiek után. A Markazi várig egybõl egy izzasztó emelkedõt végzünk ki. Innen jó tempóba bele-bele kocogva jutunk el Papp Antiék pontjához, a képesfához. Nagyon sokáig ismerõs rész lesz, mivel tavaly a 75-is erre jött. A K-Z elágazásnál visszaparancsolunk 2 túrázót. Csalfa elágazás jobbra a K-en haladunk tovább.. A Mátrabérccel szemben megyünk, durván emelkedik-lejt az Oroszlánvárig. Itt nem volt most pont, nyomás tovább a Csurgó kúthoz ahol Ca Mg vár és Nád Béla aki nem kecsegtet sok jóval a Muzsla környéki csalánokkal.

A következõ pontõr szinte majdnem Béla pontja után jött. Leköltözött, mert többen benézték a S+ S- elágazást. Haladok továbbra is Karesszel és Bellával, bár az emelkedõk kicsit megfogják Bellát, de az elõzõ hetek programjai miatt ezen nem csodálkozok. A S-n sajnos Bella lemarad nagyon, én pedig ellépek tõlük, de megígérték hogy a lejtõn utólérnek. Bíztam benne, hiszen mégis jobb egy jó kis társasággal menni mint egyedül.

Örömmel látom a tetõn hogy most nem kell kerítést mászni mint tavaly, a kapu tárva-nyitva volt. Hangulatos, sokszor ösvény nélküli részek jönnek, a jelzés viszont jó. Elérek a Recski emlékparkhoz, eszem-iszom majd indulok a friss P+ jelzésen ami nincs rajta a térképemen se (tavaly is megvolt már a jelzés).
Most nyugis szakasz jön meg is nyomom a tempót, de nagyon meleg van.. A Csiklósd-kútnál nagyon jól esik a hideg víz, alaposan megfürdök a kútnál.
Innen jön a P+ ami letér a nagy bozótba, jelzéshiány stb. Tavaly is letértünk Bálinttal, botorkáltunk keresve az utat, de most is letérek, mivel ez a hivatalos útvonal nem pedig az aszfalt tovább. Most még nagyobb mocorkás volt mint tavaly.
Csetlek botlok, próbálom belõni az útvonalat, egy ideig sikerrel. Aztán elérek egy nagy bokrokkal teli szakaszhoz, ahol sehogy tovább. No nembaj, át a bozóton. Jópár karcolást összeszedek. Meghallom Kareszék hangját valahol mögöttem, örömmel konstatálom hogy õk is betértek ide a helyes útra, így megvárom õket és közösen szivatjuk magunkat tovább a bokrokon, végül meglátjuk a jelzést egy fán, és hamarosan visszaérünk a mûútra, ahol éppen jónéhány ember hagyja ki ezt a csodás szakaszt. A Szent István csevicéhez érve megjelenik hamarosan KuJoMi és csapata, õk is kihagyták a mocorkást. Észrevesszük hogy vagy jó negyed órás hátrányt szedtünk össze ez a szakasz miatt, de kit izgat, a lényeg az hogy meglett az út :)

Ismét közösen haladunk tovább a hosszú aszfalton. Késõbb ismét ellépek egy idõre. Parádóhuta elõtt elvesztettem a jelzést picit, de toronyiránt levágtam a faluba, így no problem. Utántöltök egy kútnál, jólesik a hideg víz ebben a meleg idõben. Ismerõs S- jelzésen haladok, januárban voltam erre a Rákóczi túramozgalmat jártam be. Nem olvasom az itinert el rendesen, és rutinból megyek tovább a 24-es fõút után a S-n jópár 100 m szintet rátéve még a túrára. Azon csodálkozom hogy a ponton ott van már Karesz és Bella. A 24-es fõúton kellett volna haladni jelzetlen úton Parádsasvárig. Nem gond, így legalább ismét utólértek. A pontõr Rozita is mondja hogy sokan jöttek arról ahonnan én, de ráfogtam arra hogy az itinerben "csak" 5839 a szintkülönbség, így legalább ha végigérnék nekem meglenne a 6000 is :-)

Jön számomra talán a legdurvább szakasz, a P+ föl Galyatetõre. Ez egy durva menet volt. Irtózatos hosszú, és folyamatosan emelkedik. Idegörlõ ámde csodálatos is, mivel a kilátás gyönyörû. Jó tempóban haladok fölfele, és elérek Galyatetõre. Itt életmentõ leves vár, nagyon jólesik a pihenés, jön Karesz és Bella is. Jó 20 percet pihenünk itt majd továbbindulunk. A K-n maradva nem vágunk át sehol, a lépcsõket megmászva haladunk tovább. Elérve a P-t kocogásra váltunk, és meg sem állunk egészen Mátraalmásig. Itt utólérjük vassalmost és egy Tibi nevû srácot, akit már ismertem korábbról. Õk indulnak tovább, mi ismét Ca Mg-t iszunk, ami majdnem minden ponton volt. Újabb kemény szakasz jön, fel a Galyavárra. Itt Karesz és Bella végleg lemarad tõlem, nem látom többet õket a túrán :(
Szép tempóban érek fel a csúcsra, majd hamarosan a K-P- ra érve utólérem vassalmost, Tibit és Á. Csabát.
Belekocogok, Csaba lemarad, Álmos és Tibi viszont jön velem. Ágasvár elõtt a vádlim kezdett kicsit görcsölni. Féltem tõle, de a csúcs után el is múlt szerencsére. (Ágasvár csúcs: 56,4 km 3335 m szint)
Innen szépen leérünk a turistaházhoz, ahol kicsit megpihenünk. Amíg Álmos sörözik, addig Tibivel rostos üdítõkkel tömjük magunkat. Mátrakeresztesre érve zsíros-vajas-lekváros kenyerek. Alig vannak elõttünk, azok is futók. Ezt örömmel látom.

Rákészülünk a Muzsla mászására. Elkezdünk mászni felfele, nagyon koncentrálok most fejben, itt sokminden eldõlhet. Végül egy kemény emelkedõ a csúcsig, és megvan a csúcskõ. Muzsa 805 m. No, ez is megvan. Jön a Béla által említett rettegett szakasz. (65,8 km 3840 m szint) Nagyon jól haladunk, itt még mindig lámpa nélkül vagyunk, simán megyünk még világosban. Ez a lefele idegörlõ volt.. Bár már prászor megtapasztaltam, de így nyáron még soha. Kidõlt fák, tüskebokrok, csalánok, stb stb.. A mezõny ide sötétbe ér már, sajnáltam õket.. Mi még jódarabig lámpa nélkül haladunk. Szurdokpüspöki elõtt a Diós-pataknál kell elõvenni a lámpámat, innentõl leszállt az est, kezdõdik egy újabb kaland.

A patak után iszonyú sáros-pocsolyás rész jön. Elérünk a falu határában egy kétes elágazást. Én mondom hogy balra, de nem voltam meggyõzõ, így maradtunk egyenesen. Még jó hogy jött egy motoros, és visszaparancsolt minket az elágazáshoz, ahol tényleg a balos volt a jó irány, és pár perc múlva a pincesornál is voltunk, 72 km-nél. Dübörög a zene, a lányok csinosak, de nem mindenki színjózan már úgy vettem észre :-) Utólérjük Nagy Attiláékat, õk indulnak is tovább. Én elkezdek eléggé bekómázni, meg is iszok egy Blue Bear energiaitalt, de semmit sem segített. Elgondolkozok hogy itt több feladó lesz valószínû mert van tömegközlekedés reggel már. Erõt veszünk magunkon és jó negyed óra pihenõ után indulunk tovább. Ismét vissza a P-Z- jelzésen csak immár a Z-n tovább. Itt már koromsötét van, nem is ismerem ezt a részt, így bõszen nézzük a jeleket, de egyszercsak elérünk egy elágazáshozemmi.. Elõveszem az itinert, megnyugtat hogy a jobbos a jó az erdõsávnál visszajön a jel. Innen eléggé kacifántos volt a jelzés, de megleltük. János várához érkezünk, itt nagyon meredek, de rövid szakasz jön. Szépen ki van szalagozva így nem tévedünk. Hamarosan elérünk a S- jelzéshez, ami a Vidróczki túráról ismerõs. Tudtam hogy most olyan rész jön a Hidegkúti th.-ig, ahol max. jelzés van, de út az nem sok. Így is lett, ismét utólérjük N.Attilát, és elérünk a Hidegkúti th.-hoz. (83 km 4638 m szint) Itt ismerõs pontõr, nagyon kedves, amíg tésztát kajálok addig õ betakar a hideg ellen. Éhes vagyok, be is vágok két tányér tésztát. Ez az a hely ahol adott 2 óra pihenõidõ ami nem számít bele az összidõbe.
Én úgy terveztem a túrát hogy kihasználom a 2 órát, addig is pihenek egyet.
Viszont most mindhárman jó erõben éreztük magunkat, a holtpontom jelenleg épp elmúlt, és kb. 20 perc után indultunk is tovább a sötét éjszakába. Jött egy hosszabb jelzés nélküli monoton szakasz. Elkap egy holtpont a végefele, de nem sajnálom hogy nem aludtam Hidegkúton, így legalább haladunk. Késõbb kiérünk a Bagolyirtási mûútra, a jelzésünk Z-. Olvasom az itinert, de olyan bamba vagyok hogy nem jegyeztem meg amit olvastam, és a buszmegálló mellett szépen továbbmegyünk a mûúton. Kezdett gyanús lenni hogy elfogynak a házak, így visszaindulunk, és egy jó negyed órás kavargászás után megleljük a rafináltan balra mutató Z- jelzést.
Néhány trükkös kanyar és lejutunk Mátrasztimre határához, ahol már nagyon hideg van, és még ki is vagyok merülve, így duplán fázok. Finom csoki a szolgáltatás.
A pontõr figyelmeztet egy jelzésváltozásra, de nem vagyunk nagyon képbe.
Aztán meglepetten veszük késõbb észre hogy a P- jelzésbõl vadiúj P+ lett :-)
Szerencsére (mint majdnem mindig) ott volt a kezemben a Cartographia térkép, így biztos voltam benne hogy a P+-en kell haladni mégha át is van festve. Ebben a hitemben erõsített meg jópár szalag is. Sajnos itt nagyon sokan eltévedtek, köszönhetõen a jelzésfelújításnak.
Egy idõ múlva visszajön a régi P+ és ezen haladunk. Sajnos nem tudom tovább tartalékolni magam, így elvonulok a bokorba kemény melót végezni. A többiek szivatnak hogy igyekezzek már, meg stb stb. Persze poénkodtak, de idegesített is nem gyengén :)

Kis pihi, és indulás. Továbbra is Álmossal és Tibivel haladok. Átérünk a S- jelzésre, itt már a nyílt részen világos van, de az erdõben még épphogy kell a lámpa. Egy dózerúton haladunk, és nem vesszük észre hogy a S- bemegy hamarosan az erdõbe balra. Ha fél órával késõbb járunk erre akkor már világos lenne, és láttuk volna a jelet, de így még nem. A térképem alapján már hamarabb le kellett fordulni, így visszaküldtük Tibit, aki meglepõen jó erõben volt. Addig amíg visszafutott a kétes helyre, addig leültünk, és csoffadoztunk kicsit Álmossal :) Meglett az út, jó volt a megérzésem. Egy gyatra jelzés volt a fán az elágazásban, de sötétben szinte lehetetlen volt észrevenni. Elérünk Lajosházára, kerek 100 km-nél járunk itt, és már 5000 m szint a lábunkban van. Nem semmi..
Ismét holtpontban vagyok, fõleg hogy tudom hogy milyen emelkedõ jön most a Snégyzeten fölfele. Itt elõre küldöm a többieket, kicsit lemaradok, de a SO elágazásban megvárnak.
Elkezd korogni a gyomrom ismét megállok, ismét lemaradok, de ismerem az utat. Mátraházán utólérem a többieket, és el is múlik a holtpont olyannyira hogy a Veronika rétnél a ponton már viccelõdünk, és a pontõrök is mondják hogy nagyon jó a kedélyállapotunk ahhoz képest hogy mennyit jöttünk már.
Elõzõ este vettem egy energiaitalt, de olyan óriási holtpontom még nem vol, így nem kellett bevetni. De hogy mégis elfogyjon megittam itt a ponton. Azt hiszem ez valami klasszis ital lehetett, mert hirtelen még a fáradtságom is elmúlt. A 3 õrült elindul felfele a sípályán. Az állat Tibi végig megfutja a csúcsig. Az õrült Álmos meg én kb. 5,5-ös átlaggal ér föl. Nincs még vége. Elkezdek lefele rohanni kb. 4 perces ezrekben Tibi elõl. Õ utánam. Tök jó kedvünk volt 107 km után :)) A versenyt én nyerem, 5 perc alatt lent vagyunk a csúcstól a Gabi-haláláig (K+ elágazás). Itt leülünk, nem kellett volna hülyéskedni úgy érzem, de ennyi belefér néha.. petami keres telón merre járok, gratulál, jól esik. Álmos hamarosan megjön, és innen már úgyis kiderül hogy mi lesz a túra vége, hát leírom: Megcsináltam ezt is!
(117,2 km 6000m szint) A rajttól számított 25 óra 30 perc alatt abszolválom a túrát, és egyáltalán nem vagyok fáradt, fizikailag meg talán még kocogni is tudnék :)

Azért ez annyira nem igaz, mert amikor késõbb beszállunk Álmossal Tibi kocsijába õ majdnem lefejeli az ABS-t úgy bealszik, de engem sem kell félteni, innentõl hazáig zombi üzemmód..

Lényeg a lényeg ez is meglett, ezt is megcsináltam!! :-) Köszönöm a szervezõknek a profi szervezést, és szolgáltatást. Azt hiszem a Szigethalmi túrák a legjobbak!
 
 
mamikiTúra éve: 20082008.07.24 17:24:05
megnéz mamiki összes beszámolója
Irány Markaz 45km.
Életem elsõ teljesítménytúráján vettem részt az Irány Markaz 45-s teljesítésével, szerencsére sikerült egy picit tapasztaltabb jóbarátomat rávenni a közös indulásra. Gyöngyös felé az autópályáról nézem, hogy mi is vár ránk: gyakorlatilag a Mátra egyik végébõl a másikba. Mondjuk ezt a térképen is láttam, de élõben intenzívebb látvány. De hát ezért edzettünk!

Gyöngyösön megebédelünk, majd Szurdokpüspökirõl 16:25kor, az elsõ nevezõkkel együtt indulunk egy 5 fõs társaság részeként (az ez alatt lévõ beszámolót õk írták), velük a Hidegkuti turistaházig együtt is maradunk. Szurdokpüspökibõl elindulva még nagyon melegben haladunk egyre feljebb, sok helyen út se nagyon van, pont ahogy a vicces szövegû itiner ígéri; puszta olvasása is fokozza jókedvünket, találgatjuk mi lehet a "mocorkás" vagy a "Rambozás", de késõbb ezek könnyen értelmet nyertek. A János várára valóban "felkúszunk, mint a gekkók", aztán folytatjuk utunkat kellemes erdészeti utakon, majd szûk szederbokros ösvényeken áthaladva elérjük az elsõ ellenõrzõ pontot, a Hidegkúti turistaházat. Innen rövid tésztázás és tankolás után már csak ketten indulunk tovább a Tót-hegyes északi lejtõjén szintben haladó széles erdészeti úton, ekkor már kezd lemenni a nap, el is dördülnek az elsõ puskalövések az erdõben... Az úton áll egy új Mercedes dzsip, kiváncsiak lettünk volna, hogy a ewing vadász vajon hogy rakja be a vérzõ vadat :-)

Kiérünk a "csinált útra" mely Bagolyirtást köti össze Gyöngyösoroszival, ezen megyünk pár száz métert, majd be jobbra a zöld ösvényen fel a bagolyirtási országútig. Láthatóan bringapályát alakítottak itt ki, az erdészeti út mint egy félcsõ két oldalát cikk-cakkban, ugratókkal összekötve. Kiérünk az országútra, megcsodáljuk a panorámát (régebben nem volt letarolva a hegyoldal), majd a buszmegállóban felhúzunk az erdõbe. Itt már szükség van a fejlámpákra, egy arra sétáló család meg is állít minket, hogy mik ezek a fények, megmutatjuk nekik a felszerelést (egy 3 és egy 6 LEDes Energizer lámpa, melyek nagyszerûen vizsgáztak). Kicsit késõbb sikerült elvesztenünk a jelzést, bolyongunk egy csomót, visszamenve megtaláljuk az ösvényt és épp idõben találkozunk a lehagyott társakkal, innen egyenes az út a mátraszentimrei temetõhöz, ahol itallal és csokival várnak minket. Hatalmas szerencsénkre épp a frissítésünk közben fut be az egyik szervezõ, hogy a piros jelzést pár napja valaki átfestette piros keresztre, így azon menjünk tovább. Néhány 75-s ember egészen Gyöngyössolymosig tévelygett le és jött vissza.

A plussz információval gazdagabban magabiztosan haladunk tovább a piros kereszten (látszik hogy friss a festés), ekkor már tényleg tök sötét van, lámpa nélkül nem tudnánk haladni. Kiérünk egy széles erdészeti útra, jobbról vadkerítés, ezen megyünk tovább, tudva, hogy balról majd le kell térnünk a sárgára. Csak megyünk és megyünk, én élvezem a gyönyörû csillagos eget (a széles út miatt jó a kilátás), közben a levegõ is nagyon lehûlt kb. 10 fokra. Mikor már gyanúsan sokat mentünk és még mindig nem volt sárga jelzés, elkezdünk tanakodni. Kiderül, hogy már rég elhagytuk, és rossz úton is vagyunk. De sebaj, ha még tovább megyünk (a térkép szerint), elérjük a zöld jelzést, ami elvisz Lajosházára (3. pont). El is érünk egy fát, amin van egy zöld jelzés, de út amin menni lehetne sehol. Megint tanakodás, majd vissza, aztán arra jutunk, hogy legegyszerûbb, ha Rambósan átvágjuk a gerincet kelet felé és elérjük a kisvasútat. Végül ez be is válik, a síneken pár száz métert felfelé haladva elõttünk Lajosházát. Késõbb kiderül, hogy majd' mindenki benézte a jelzést, és nem fordult le idõben.
Sajnos a tévelygésünk kb. 1,5 órába került, veszélyben érezzük a szintidõt, így ketten meghajtjuk a Kékesre vezetõ utat, szerencsénkre innen már a célig kerékpáros barangolásaimból ismerem az ösvényeket, nem kell térképböngészéssel bajlódni. Mászunk-mászunk, elérjük a Veronika-rétet, ez volt a túra során a legjobban felszerelt ellenõrzõ pont, isteni kajákkal és teával. Sajnos nem merünk sokat enni, mert még hátra van a sípálya, amit elég jó tempóban abszolválunk is, mögöttünk, kb. 10 percre jön két idõsebb, rutinosabb versenyzõ. Közben a sípályáról van idõ megcsodálni a gyönyörû nyári égboltot, a Fiastyúk épp felkelõben. Kékesen a monumentális TV-torony sejtelmesen zúg a szélben és meglepõen világos van itt fönt a telehold miatt. Megérintjük a csúcskövet, megemlékezünk a héten elhunyt Kolonics Györgyrõl, majd tovább a kéktúra útvonalán lefelé. Itt pár percig kisebb para, mert világító szempárok tanyáznak elõttünk az ösvényen, de végül csak arrébb mennek. Egészen különös, hogy láthatóan sokkal messzebb vannak, mint ameddig a lámpa fénye elér, a szemük mégis fényesen világít. Beérnek minket az idõsebb sporttársak, akik nagyon jó tempót diktálnak, velük is maradunk Markazig.

Utólag kicsit bánom, hogy a gerinc gyönyörû kilátást nyújtó köveit nem másztuk meg, de hát idõre megyünk és amúgyis fogytán az erõ. Néhány muflont látunk még (pontosabban annak hisszük õket), a Markazi-kapunál már érezhetõen világosodik, majd jön a Mária-képesfa, gyors pecsételés és megyünk tovább. Ekkor már eléggé el voltunk készülve, utólag visszagondolva enni, inni kellett volna. A zöld ösvény tényleg bokaszaggató, nagyon fárasztó rajta menni, ekkor már minden bajom van, de kis idõ múlva már kiérünk az erdõbõl, feltûnik a Markazi temetõ, majd vánszorgás az iskoláig, vasárnap 5:15-re érünk be, azaz 12:50-s idõt megyünk. Lehetne jobb is, de bõven a szintidõn belül vagyunk. A barátom a célban nyer egy üveg fehér markazi bort, én meg a bõséges reggelibõl csipegetek (nagyon finomak voltak!). Az elsõ busszal továbbmegyünk Abasárig, ahol a túra méltó befejezéseként a nagymamám pörköltjével és palacsintájával pótoljuk a kalóriákat.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezõknek a remek szervezést és a finom ellátmányt, jõvõre visszajövünk!
 
 
SmileTúra éve: 20082008.07.21 16:09:12
megnéz Smile összes beszámolója
Via Dolorosa 45.

Egy társammal PePével mi voltunk az elsõ két nevezõ. A rajtnál hozzánk szegõ még egy Szegedi srác, és még két gyerek is. Így öten indultunk el egyszerre 16:25-kor. Az elsõ elenõrzõ pontig nagyon jól haladtunk. Átmásztunk mindenféle ágas-bogas-tüskés-szúrós helyen, ami a rvidgatyásokat jól összekarcolta:) Majd megérkeztünk Hidegkútra, ahol várt minket a jokis sajtos tejfölös tészta, finom tea, és persze a víz utánpótlás. Kezdett hûvösebb lenni, ezért énis hosszúgatyára váltottam. Közben a két srác elindult, mi még tollászkodtunk picit, és kb 5 percel késõbb a nyomkuba eredtünk. Egy helyen õk eltévedtek picit, megvártak minket, és együtt értünk uda a második pontra, ahol csokit teát, és friss vizet kaptunk. Közben befutott egy szervezõ aki elmesélte hog az egyik szakaszon a P- jelzéseket átfestették és most P+ lett belõle:) erre figyeljünk, mert már páran nagy kitérõt tettek miatta. szoval ezt szerencsésen megúsztuk. A túra legjobb része köbvetkezett. Lajosháza elött egy darabon az erdészeti úton haladtunk. Erõl elfelejtettünk letérni balra, mert nemláttuk az elágazást. Amikor ez feltûnt, már jó sokat haladtunk lefelé, ám úgy dööntöttünk megyünk tovább, mert a térképen találtunk egy zöld jelzést, amin balra vissza tudtunk volna menni Lajosházára egy kisebb kerülõvel. Hosszú idõ után jobbra megtaláltuk a zöldet, ám hiányzott a bal fele:) Itt nagy bolyongás gondolkodás következett, majd amikor már lassan másfél órája nem tudtuk hogy merre kéne menni ugy döntöttünk hogy rambózunk egyet, és átmászunk az erdõn. Kerestünk hát egy kevésbé ágas-bogas részt és nekiláttunk, rövid idõ alatt fenvoltunk a gerincen, majd elkezdtünk egy nagynon meredek szakaszon ereszkednia völgybe. Egyszer csak szembetaláltuk magunkat egy áthatolhatatlan dzsungelen, ám szerencsénkre pont ott haladt el elötte a züld út, amin balra tudtuk folytatni az utunkat:) egyszer csak jobbra feltûnt az erdei vasút sínje. Mindenki megkönnyebbült, mondván hogy erre vártunk mióta!!! Ez után a sínen sikeresen bebaktattunk Lajosházára ahol megtuttuk hogy nem mi voltunk az elsõ eltévedõk, és valószínüleg nemis az utolsók. Itt finom dinnye, szõlõcukor, majd egy kis víz utánpótlás várt. Utáa gyilkos szakasz következett, nagyon erõs emelkedõvel. Most jártunk kb féltávnál. Nekem itt kezdõdtek a gondok:( a Bal vádlim elkezdett görcsölni, Kimondottan kellemes érzés vol így felmászni ezen az emelkedõn...sebaj, összejött. A Veronikaréten várt minket zsíroskenyér, tea, és víz uánpótlás, plusz egy kis pihenõ a görcsölõ lábamnak. Ezután nekiugrottunk a kékesnek. 40 perc alatt fel is értünk a tetejére, inentõl pedig irány a völgy, a cél felé. A lábam továbbra is elég keményen görcsölt, ugyhogy minden lépés kínszenvedés volt. Az elenõrzõpontig beiktattunk még egy kis pihit. A Markazi kapuk között ért minket a napfelkelte, ami nagyon szép volt. A túlsõ hegyoldalt vörösen világította meg a felkelõ nap. Ilyet még nemláttam, már ezért megérte ide felszemvednem magam. Az ellenõrzõ pontig innen a görcsök miatt nagyon lassan tudtam csak haladni, ezért már mind a 3man lemondtunk a szintdõröl. A pontnál pihiztünk egyet, aztán nézve az órát láttuk hogy van még két és fél óránk vissza. A görcsök kicsit enyhültek, ezért tudtunk újra tempót menni. A végén tettünk még egy kitérõt, mert elfeledtünk a zöld jelzéssel jobbra fordulni, de ez annyira nemv otl vészes, mert ígyis kijukadtunk az aszfaltra, és azon pedig vissza a zöldre. Innentõl sima út vezetett Markazra a célba. A szintidõ is sikerült 06:58-kor értünk be. Itt kaptunk finom rízses lecsót, majd elmentünk a tornaterembe pihenni. Vélül 15:50-kor induló busszal mentünk hazafelé. Negatívum maga a busz volt, amit elnem tudtam képzel hogy tud még egyáltalán menni:) A szervezõknek az ellátás miatt minden elismerésem, a magas nevezési díj ellenére mindent megkaptunk amire szükségünk volt. Az itinerbe az utvonal leírás nem volt mindenhol teljesen egyértelmû, de ennyi még belefér, mert különben a Rambós része teljesen kimaradt volna adolognak:)
Összefoglalva a dolgot nagyon jó túra volt, nagyon jó idõben:) Jövõre is ottleszek az indulók között!
 
 
Pap GáborTúra éve: 20082008.07.21 11:44:23
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Via Dolorosa 115

Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ezt a túrát teljesíteni tudom. Nem a távtól féltem, hanem a szintemelkedéstõl és a terepviszonyoktól. Sokáig halogattam az elõnevezést, végül az utolsó pillanatban, lesz ami lesz bejelentkeztem.
Két dologtól tartottam igazán. Az esõtõl és a hõségtõl. Esõ esett dögivel a héten. Odafelé a buszon Rush-al latolgattuk is a kilátásokat, a meteorológusok száraz kellemes meleget ígértek.

Reggel korai ébredés után szép komótosan összepakoltam és 6:30 felé átballagtam a rajtba. Itt már óriási volt a sürgés-forgás, jópár ismerõssel találkoztam. Nálam megint elõjött a rajt elõtti para, úgyhogy eléggé szétszórtan viselkedtem.

Hétkor azon kaptam magam, hogy a tömeg minden különösebb elõjel nélkül útnak ered. Én is megindultam, irány a Markazi vár. Az elsõ kilométereket bemelegítésnek szántam, csak nem sokkal a vár elõtt elkezdtem a könnyû kocogást. A várból valóban csodálatos kilátás nyílik az alatta elterülõ vidékre.

A romok után a terep nagyjából egyenletesen emelkedett, a jelzés követhetõ volt. Ekkor kezdtük el kerülgetni egymást Andrással, a szigethalmi futóval. Sár csak kevés helyen akadályozott minket, sõt még a bokrok mezõk sem voltak vizesek.

A Markazi-kapunál majdnem sikerült eltévednem egy meredeken emelkedõ és egy szintben haladót út közül naiv módon az utóbbit akartam választani. András erre megjegyezte: „Ez nem illene a túra profiljába” Milyen igaz :)

A panoráma kellemes, az út kissé dzsindzsás volt, csendesen teltek a kilométerek. Csurgókútnál meglepõen sok indulóval találkoztunk, én nem idõztem sokat, gyorsan ittam 1-2 pohárral a finom szörpbõl és már indultam is tovább.

A kék kör és a sárga sáv nincsenek a legjobb állapotban. S sárga sáv ösvénye, mint olyan helyenként nem is létezik. Az itiner és a térkép használatával azért el lehetett igazodni, nem véletlenül vannak ezek mindig a kezemben. Ezen a szakaszon csatlakoztak hozzánk Larzenék.
Recsk felé a lejtõ monotonitását csak egy felzavart vaddisznócsalád csörtetése törte meg. A sárga keresztre rátérve alig 30 kili után gyengének éreztem magam, annak ellenére, hogy rendszeresen ettem és ittam. Ajjaj. Az emlékparknál gyorsan magamba töltöttem egy csomó szörpöt és egy tepertõs pogit, ami rendbe rakott.

Továbbiakban igyekeztem minden pillanatát kiélvezni a Parádsasvárig tartó kellemesen hullámzó tájnak. 4 fõs társaságunk visszafogott tempóban, beszélgetve haladt. Hamarosan elértük Szent-István csevicét, ahol elõször kínáltak minket azzal a világbajnok zsíros kenyérrel, amit aztán soha nem hagytam ki frissítõ ponton.

Parádsasvárig a társaság nagyjából együtt maradt, néha ugyan széthúzódott a csapat, de egy-egy bizonytalanabb keresztezõdésben mindig összerázódtunk. Menet közben Remo hagyott el minket, aki tévedésbõl aznap egyszer már felment a Kékesre. Az ellenõrzõ pontot sikerült rossz irányból megközelítenünk, mivel mi a 24-es út keresztezésénél nem fordultunk el balra, hanem simán továbbmentünk a sárga sávon,

Pecsét után Larzenék lemaradtak egy kocsmánál pótfrissíteni, mi pedig Andrással nekiláttunk meghódítani a Nagy-Lipót meredélyét. Hát azért nem volt egyszerû délidõben felközlekedni a morzsalékos hegyoldalon, de a kilátás és a galyatetõi csirkeraguleves bõségesen kárpótolt minket. Nagyon jól estek a meleg ételek menet közben, nagy lökést adtak.

Könnyû ebéd után nekiestünk a kéjhuroknak, ami Mátraalmásra való lezuhanásból és Galyavárra való fölközlekedésbõl állt. Nekem valahogy továbbra is az emelkedõk tetszenek jobban. A várnál nem irigyeltem azt a párt, akik ott akartak lejönni, ahol mi föl. A gerincen Piszkés-tetõ hamar eljött. Frissítés, gyors pózolás a videokamerának, majd irány Ágasvár.

Meglepõen jól érezem magam az eltelt bõ 50 kili ellenére, persze nem is mentünk túl vehemensen. A kék sáv kellemesen futható, a háromszög pedig közel sem tûnt olyan meredeknek, mint tavasszal a sárban, hamar fel is értünk a pontra.

Mátrakeresztes felé újból megállapítottam, hogy nem szeretek meredeken lefelé menni, nem érzem magam biztonságban. A piros kereszten még látszottak az idei Mátrabérc nyomai. A faluban újabb kenyeres frissítõpont várt minket, jól jött az energiapótlás a Múzsla elõtt. A hegyre való tekintettel lecseréltem gyorsan a zoknimat is.

Tanulva a korábbiakból idén alaposan felkészültem Múzsla ügyben. Térképen megnéztem, hogy melyik jelzés mikor csatlakozik be/ágazik ki, és hogy a Nyikom-nyereg után hányadik hupli a csúcs (4.). Nem is volt probléma fölfelé, ismét kipipálhattunk egy szintesebb szakaszt, a Koncsúroknál viszont elég nagy susnyáson kellett átgázolni, szépen gyûltek a karcolások. Már messzirõl látszott Szurdokpüspöki, én meg azt hittem mindjárt ott leszünk és nem ettem, úgyhogy sikerült kissé eléhezve beérni a pontra. Túrákon a dinnyézést továbbra is csak támogatni tudom, nagyon jól esett, az energiaitalt viszont eltettem késõbbre.

Falatozás után visszacaplattunk a piros és zöld sáv elágazásáig, majd folytattuk utunkat a zöld sávon a Diós-patak völgyében. A nap már erõsen közelítette a látóhatárt, de még kellemesen melegített, az idõjárásra igazán nem lehetett panaszunk. Még egy utolsót intettünk a Múzsla csúcsának, majd megkezdtük a kapaszkodást a zöld sávon. Nem zártuk szívünkbe a szakaszt, vadrózsa, kökény szeder mellett idõnként még csalán is besegített a testápolásba, csak a János-váránál szûnt meg végleg a bozótos. A szalagozás nagyban megkönnyítették a dolgunkat, az egyik elágazásban viszont kissé elbizonytalanodtunk, mert mindkét irányban láttunk szalagokat de az itiner itt is segített. Nagyparlag után széles, jól járható dózerúton haladtunk, jó volt egy kicsit kõmentes terepen járni. Egyre inkább besötétedett, de mi talán presztízsbõl sem kapcsoltunk lámpát, így értünk el a Hidegkúti turistaházhoz. Talán itt ért az egyetlen mélypont, Fáztam, nem volt étvágyam, kb. bottal tudtam csak legyûrni az egyébként nagyon finom sajtos-tejfölös tésztát. Tudtam, hogy erõltetni kell egy kicsit a dolgot, mert jót fog tenni. Nagyon jól esett a pontõrök lelkesedése és lelkesedése. Még ittunk egy kis kalciumos, meg magnéziumos pezsgõtablettát és fél óra elteltével újult erõvel mentünk tovább az éjszakába.

A zöld kereszt hamarabb meglett mint vártam, menet közben, mintha lámpafényt véltem volna felfedezni az erdõben, azt hittem valaki megy elõttünk, aztán kiderült, hogy a telihold kelt fel éppen, és az szüremlett át a fák között. A frissítés után feldobódva gyorsan peregtek a kilométerek, hipp-hopp Bagolyirtásnál voltunk a mûúton. Teliholdnál csodás kilátásunk volt az irtás mentén Gyöngyös felé. Némi bizonytalankodás után hamarosan elértük a Mátraszentimrei pontot, ahol csatlakozott hozzánk András barátja, diktálni a tempót.

Hosszú lejtõs szakasz következett, zömében kocogtunk, meglepõdtem, milyen jól megy még a futás. A sárga sáv jó darabig széles dózerúton vezetett, majd egy nem túl feltûnõ elágazásban elhúzott balra. Egyre több lámpás tûnt fel a sötétben, elõször nem értettük mit keresnek itt emberek az éjszaka közepén, ennyi nyaralóra nem jöhetett rá hirtelen az esti sétálhatnék, aztán kiderült, hogy a 45-ös távon indulók voltak azok, csak sikerült elég alaposan eltévedniük. Lallerházán betöltöttük újabb dinnyeadagunkat és nekiveselkedtünk az utolsó igazán hosszú emelkedõnek a Veronika-rétig.

Nem volt olyan durva a sárga négyzet, mint azt a leírásból gondoltam, nagyobb szenvedés nélkül értünk fel Mátraházára. A település fényei csak az utolsó pillanatban jelentek meg a láthatáron. A rét felé megint nem ettem idõben, és megint sikerült eléhezni, egy helyen az óriásplakátot pontnak néztem, mert úgy verõdött vissza róla a közvilágítás fénye, mintha egy viharlámpáé lett volna, szerencsére már az igazi sem volt messze. Olyan éhes voltam, mire odaértünk, hogy a kenyér még a bõrömön keresztül is felszívódott volna. Úgy feltöltöttem magam zsírok kenyérrel, hogy az a célig kitartott.

Elégedett mosollyal indultunk neki a sípálya emelkedõjének, ami már csak egy könnyû levezetés volt a korábbiakhoz képest. A csúcson természetesen megsimogattuk a követ és elkezdtük gurulásunkat a Markazi kapuig. Nemsokára találkoztunk Removal, aki alaposan lelassult a sötétben, (Hidegkútnál még kb. 1 óra elõnye volt) és sikerült is zakóznia egy elég csúnyát, Így az utolsó szakaszt már négyesben tettük meg.

Mária-képes fáig minden rendben volt a jelzéssel, de utána sikerült eltévesztenünk a zöld sáv leágazását, végül az erdészeti úton kötöttünk ki. A zöld is erre az útra tér rá kétszer is, így nem volt gond, viszont csak a második leágazást sikerült megtalálni. Út közben találkoztunk néhány tûz mellett álldogáló sráccal, nem tudom mit csináltak ott hajnali 4 felé, talán eltévedt túrázók voltak. Lassan kezdett pirkadni, mire a Cseresi vadászházhoz értünk, már lámpa sem kellett. Még egy kicsit bizonytalankodtunk a jelzésen, végül fél ötre betrappoltunk a célba.

Jó volt célba érni, nem voltam elnyûtt, mint Rákóczi végén, csak Endre ért be elõttünk, õ aznap legyõzhetetlennek bizonyult. A finom rizseslecsót már nagy ásítások közepette ettem meg, majd jó kis melegvizes zuhanyozás után indultam is a közvetlen pestig közlekedõ buszra.

Köszönöm a túrát a szervezõknek, óriási élmény volt, ennyi lelkes pontõrrel találkozni, akik mind azon voltak, hogy nekünk csak a túrával kelljen törõdni, az ellátás pedig csillagos ötöst érdemel. Ez a hétvége felejthetetlen élmény marad számomra.
 
 
 Túra éve: 2007
Cam MogóTúra éve: 20072007.10.25 12:53:30
megnéz Cam Mogó összes beszámolója
Via Dolorosa 75

"Fúj-süvölt a Mátra szele, ingöm-gatyám lobog bele" - ezek a sorok járnak az eszemben, miközben a markazi vár felé nyomulok. A szél akkora, mint Frederic Back (alig ismert) animációs filmjében, az "Egy ember, aki fákat ültetett"-ben: http://www.youtube.com/watch?v=8BDRAyQwzwc

½ 3-as hajnali kelés, ½ 4-es indulás, ½ 7-es érkezés Markazra. A rajtban csak pár ember lézeng, de így is ismerõs arcokkal találkozom: Bubu, Vándor Csillag, DJ Rushboy, Sétálós bácsi készülõdik, és egy pár név szerint nem, csak arcról ismert emberke. Bemutatnak Gudluking-nak is. Egyesek igencsak fáradtan üldögélnek, mint kiderül, már az elõzõ két nap is lenyomtak egy-egy túrát... Én nem vagyok az a halmozós fajta, meg aztán nem is akarom több napra otthagyni a családot.

Bubuval és Vándor Csillaggal indulok a Markazi-tó megkerülésére, de az elsõ ep. után meglógok elõlük. Fázom, és úgy érzem, több erõ van bennem, jobban esik egy nagyobb tempó. A tó tulsó partján utolérek egy fiatal fiút, markazi, és a mátrai túrákról beszélgetünk. Ez elég nehezen megy, mert akkora a szél, hogy egyszerûen nem hallom, amit mellettem fél méterre mond. Annyit azért értek, hogy egy volt honvédségi terület szélén megyünk, ahol éles lõgyakorlatokat is folytattak, és a baráti hadsereg néhányszor lõtte a markazi vár még megmaradt romjait is... Õ itt nõtt fel, sokszor volt a várban is. Egy-kettõre fölérünk a nyeregbe, ahol az ellenõrzõpont tanyázik, majd kitérõt teszünk a várba. Ki nem hagyhatom, hiszen én még most járok itt elõször. Aztán társam elhúz, és én egyedül folytatom az utat a zöld rom jelzésen. Nemsokára megpillantom az elsõ Mária-képesfát, mellette feltételes ellenörzõpont vár. Tovább a zöldön a Mátra-gerincére. A Markazi-kapuhoz érve csodálatos kilátás fogad. Az erdõ szinte tobzódik az õszi színekben. Sátor és tábortûz próbálja elviselhetõvé tenni az ott tanyázó pontõrök hosszú szolgálatát.

A Mátrabérc útvonalán, csak visszafele hullámvasutazok. Nekem ez a szakasz tûnik a legnehezebbnek a Mátrabércen is: az Oroszlánvár - Markazi kapu szakasz, a Szár-heggyel, Cserepes-tetõvel. De a kilátás fantasztikusan szép, nem gyõzök betelni vele, meg-megállok körbenézni. Egyszercsak bója, és felülrõl egy hang: ide gyere! Kiderül, hogy már az Oroszlánváron vagyok, csak visszafele nem ismertem meg. Ettõl jókedvem lesz, a pontõr eligazít, hogy hol kell letérni a kékrõl: a Jagos után, ami a következõ pukli a kéken. Mostmár emlékszem, a Jagoson áll az a kis tornyos fatemplomra emlékeztetõ ház, ahol a kerítés mellett jön föl a kék. Itt egy éles derékszögû kanyarban ágazik ki a kék pötty a Csurgó-forrás fele. A térképemen még nem szerepel ez a jelzés. A forrásnál újabb Mária-képesfa, ellenörzõ- és etetõpont. Kisebb társaságot érek utol itt, Nomádék csapatát. Nagyra nyitom a fülem és hallgatózom, hogy milyen terveket fontolgatnak Nád Bélával az elkövetkezendõ évekre...

Innen sokáig együtt haladok a csapattal, le az Úsztatóig, majd vissza a sárga jelzés hosszú kapaszkodóján. Találkozom Wolfkeryvel és Álmossal, le-leszakadozunk Nomádtól, aki ugyancsak jó tempóban veszi az emelkedõket, és egy szál ingben megy, annyira kellemes az idõ. Hiába, vissza kell szerezni az elvesztett szintet, át kell mászni megint a Mátra gerincén. De jól haladunk, a nap is kisüt idõnként, és még csak kora délután van, mire elérjük a recski kõbányában az emlékhelyet. Meglepõen sok autó és ember fogad, nem is gondoltam volna, hogy ennyien látogatnak ki ide. A ponton érdekes vita alakul ki, hiába, a pontõrök és a túrázók sem mentesek a politikai véleményektõl. Aztán nyomulunk tovább az Ilona-völgy felé. A Szent István csevicénél van a következõ ellenörzõpont. Csak megismételni tudom a DJ Rushboy beszámolójában leírtakat: ilyen finom sülthagymás zsíros kenyeret és forró boros teát még soha nem ettem-ittam! Köszönet érte! Energiával feltöltekezve folytatjuk utunkat Parádóhuta felé. Itt én Wolfkeryvel és Álmossal betérek egy sörre meg egy kávéra (mármint ez az én menüm volt), Nomádék pedig elhúznak, utol sem érjük õket a célig. De ennyit úgy érzem, megérdemel a fáradt vándor...

Hármasban megyünk tovább, és ez így is marad egészen a célig. A sárga jelzés hosszan kígyózik a völgyeket kerülgetve. Csodálatos az erdõ! A 24-es útra kiérve elbizonytalanodunk. Térkép elõ, valami nem stimmel. Kiderül, hogy a sárgát teljesen másfelé vezették, és nem a térképen látható helyen keresztezi az utat, hanem vagy 3 km-rel arrébb, a Túra kempingnél. Wolfkery telefonon beszél Nád Bélával, eligazítanak minket. Már szürkül, amikor a Széchenyi-hegyre érünk. Energiaitalt kapunk, akár a Szondin, ami jelent valamit... Parádsasvárra leérve kívülrõl megcsodáljuk a szépen rendbehozott Károlyi-kastélyt. Az autós büfé parkolójában némi keresgélés után megtaláljuk a piros csík indulását. "Királyi etap" - szerepel az itinerben... Hogy méltóan élvezhessük, elõvesszük a lámpákat, de még csak idõnként kell bekapcsolni. Sok-sok szint után Mátraházára érünk. A szél ismét feltámad, olyan az idõ, mint reggel volt, csak éppen szemerkélni kezd az esõ is hozzá. A Veronika-réten szerencsére védett helyen van az ellenõrzõpont. A pontõrök kimondhatatlanul kedvesek, mindent kínálnak, öntik a meleg teát és mindenkinek helybe hozzák. Aztán nekivágunk az utolsó meredekebb lejtõnek, a sípályán föl a Kékesig. Fönt zúgó szél és esõ fogad. Minden elnéptelenedve, így hát egy csúcsfotó után mi is megyünk tovább. Az idõjárás egyre vadabb, de mi robogunk a keskeny ösvényen, kerülgetjük a köveket és a kidõlt fákat. Csak a lámpám ne ázzon be! A Markazi-kapunál szegény pontõrök behúzódva a sátorba, így is jócskán fázhatnak. Sajnos a nyílt részeken már a talaj is kezd felázni és csúszik rendesen. Igyekszem lehetõleg az avarban és a fûben menni. Egy helyen elvétjük a zöldet, és vagy fél km-t megyünk tovább a szekérúton rossz irányba. Visszafordulunk, megkeressük az utolsó jelzést. Még szerencse, hiszen ebben az idõben semmihez nem lehet tájékozódni, legfeljebb a távoli fényekhez. Túlélõ túra - jár a fejemben. Hiába, a mai embernek is kellenek ilyen élmények... A hosszú, füves domboldalon már nincs jelzés sem, csak a kitaposott ösvényt lehet követni. De vannak leágazások, jelzés pedig sehol... Már látjuk az utcákat is, és valahol találomra lemegyünk.

Elérjük hát végre-valahára a falut, de a fõútra kiérve nem tudjuk: jobbra-e vagy balra? Megoszlanak a vélemények, az esõ zuhog, a szél dühöng. Valójában mindegy már, hogy mennyire esik, hiszen mindenem szétázott: a kabát alatt a pulóverem és pólóm, a nadrágom csurom víz, a cipõm belül is tocsog. Teremtett lélek sehol, akitõl megkérdezhetnénk, hogy merre van az iskola. Vagy tíz perc toporgás után sikerül leinteni egy kocsit, és útbaigazítást kapunk, hogy merre kell menni. Negyedóra múlva megpillantjuk az iskolát és három ázott-fázott figura besétál a célba. A jelvény különleges (tûzzománc?), a kolbászos paprikás krumpli isteni. De elõbb átöltözöm, mert vacogok a hidegtõl. Wolfkery egy üveg bort is kap (sorsoláson), amit persze rögtön felbont és megoszt velünk... DJ Rushboy vidáman beszélget Gudlukinggal, mintha egész nap meccset nézett volna... Sorra érkeznek az ázott túrázók, mindegyikük megkönnyebbült mosollyal. Éjfélkor fáradtan átvonulunk a tornaterembe, ilyen állapotban nem merek vezetni. Hideg van ott is, de a hálózsákban elvackolódom, és a nem könnyû, de csodálatos túra élményével álomba merülök.

Köszönet a rendezõknek, akik a tõlük már megszokott magas színvonalon szervezték meg a túrát. Nemcsak a gyönyörû Mátra, hanem az ellátás, a pontõrök kedvessége is emlékezetessé teszi ezt a napot. Köszönöm Wolfkerynek és Álmosnak a társaságot. Remélem, jövõre is ott lehetek.
 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.10.24 22:43:59
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Via Dolorosa 75

Szombaton sikerült még hazaérni az Írottkõ 70-rõl, így kb. 4 órát sikerült aludni, majd bubu autójában kötöttem ki, (köszönet az oda és vissza fuvarért utólag is) és csakhamar megérkeztünk Markazra a rajtba.

Sajnos sikerült megállapítani hogy nem a legjobb idõt fogtuk ma ki, már kora reggel nagy szélvihar volt. Eleinte csak páran lézengtek még a rajtnál, azonban hamarosan egyre több ismerõst köszönthettem.

Bálinttal indultam neki a túrának. Nem terveztünk nagy hajtást, mert mindkettõnkbe már volt rendesen kilométer. A tó elõtt utólértük wolfkeryt és Álmost, majd meg is jött az elsõ pont. Gyönyörû kilátás nyílt innen az egész környékre, azt hiszem ahogy Nád Béla is írta ezt a helyet bevésem az emlékezetembe örökre. Elõttünk a Markazi tó, mögötte a falu, majd a másik irányba nézve méretes hegyek, csúcsok, és a Kékestetõ toronya villan. Eleinte el sem hittem hogy az a torony lenne, nem gondoltam volna hogy ilyen közel van Markaz és a Kékes.

A kék kör jelzés hamarosan visszavisz minket a faluba, érdemes volt ezt a kört megtenni az elején, máris jó kedvem lett. Hamarosan kiérünk egy nyílt részre, a szalagok más irányból jönnek, viszont mi abszolút az itiner szerint haladtunk. Érdekes.. Borzasztó nagy szél fúj a réten, és egy ideig nincs is erdõs rész, így eléggé szenvedõs lett az eleje. Viszont egyszer minden véget ér, és megleljük a zöld rom jelzést, és elindulunk meredeken fel a Markazi várba. A pontõrök a hegygerincen vannak, viszont mi azért felmegyünk a várba, és megéri mert ismét Markaz és környékében gyönyörködhetünk immár magasról.

Visszaindulunk, és a rom másik ágán leereszkedünk a Z-re, ahol feltételes ellenõrzõpont vár. Innen nyomás a Markazi kapu. Elõtte utólérünk egy sporttársat, aki épp rossz irányba indulna. Helyreigazítjuk, és mint kiderült 40-es távra jelentkezett. Úgy látszik nagyon jó társaságnak tûnhettünk, mert a pontnál úgy döntött hogy mégis jön a 75-re velünk, bár itinerje nem volt, így abszolút ránk bízta magát.

A Markazi kapunál Papp Anti és Gyöngyi õrködtek. Merész döntést hoztam, a nagykabátomat itthagytam, mivel úgyis 67-nél még érinteni fogjuk ezt a pontot, és bíztam magamban hogy vissza is jövök. Innen egy pulóverben nyomtam tovább, és mintha sokkal jobban éreztem volna magam ezután.

Oroszlánvárig hullámvasút szerûen emelkedett-lejtett az út. Itt pecsét, majd hamarosan egy új jelzésen a KO-n közelítettük meg az elsõ frissítõpontot a Csurgó-kutat. Kellemesen lejtett ideáig az út. Nád Béla és Kontha Gabi voltak a pontõrök, és elhalmoztak minket minden finomsággal. Örültem hogy volt Ca és Mg is, mert bizony egyre gyûltek a kilométerek a lábamban, és kellett valami regenerálóital. Nád Béla meg akarta mutatni milyen jelvényt kapunk a célba, de szerencsére nem néztem oda, így maradt meglepetés ;-)

Jóllakottan indultunk tovább, az út továbbra is kellemesen lejtett a követketõ pontig, ahol T.Andris és családja pontõrködtek (27 km). Kis frissítõ, majd indulunk tovább.

Innen a S-n folytatjuk utunkat. Eleinte kellemesen, majd durván és jó hosszan emelkedik az út. Rendesen megizzasztott ez az emelkedõ. Egy jobbkanyarba érünk és hoppáá.. kapu lelakatolva.. Na itt mászás lesz.. A többiek gond nélkül átmásznak, nekem kicsit merev már a lábam, sajnos addig bénáztam amíg a nadrágom szára egy picit kiszakadt. No mindegy.. Legalább átértem a túlpartra. De mielõtt túl sokáig örülhettem volna, jött a következõ lelakatolt kapu. Ilyenkor áldom magam hogy vékony vagyok, így épphogy átfértem rajta különösebb gond nélkül ;-)

Elérünk Recskre az Emlékparkhoz, itt finom mûzliszeletet és üdítõt kapunk, repetázok is mindkettõbõl.

Egy szintén új jelzésen (P+) haladunk tovább, még a térképemen sincs rajta egy része. Abszolút követjük a jelzést, be is térünk a mocorkásba, és kicsit el is vétjük a jelet, de ember legyen a talpán aki végig megtalálta :)

Lecsorgunk a Szent István csevicéhez, ahol ismét frissítõpont.

Talán életem eddigi legjobb frissítõpontja volt itt. A boros forró tea isteni volt, nem tudtam betelni vele, a fokhagymakrémes kenyértõl meg fõleg. Tömtem is mindent magamba rendesen. Kifejezetten jó kedvem volt, élveztem a túrát, szuper a rendezés eddig, és az útvonal is perfekt.

Még a hosszú mûút sem veszi el a kedvem a pont után. Leérünk Parádóhutára, itt veszek egy chipset, és megyünk is tovább a Mátrahegyen jól ismert S- jelzésen.

Következõ pont Széchenyi hegy (53 km), energiaital. Na még egy huszas! A kedvemmel továbbra se volt gond, jól elszórakoztunk így hárman, Bálint, a hozzánk csapódott túratárs, és én. Mindenféle sztorik jöttek elõ a múltból.

Hamarosan már Parádsasvárnál jártunk, ahonnan indult a szintemelkedés keményen a P-jelzésen. Igyekszem tolni az emelkedõt én is hogy ne maradjak le a többiektõl, de nagyon nem kellett szerencsére megerõltetnem magam:) Jól haladtunk, egyikõnk se gondolta volna hogy ma is így fog ez menni. Mátraháza elõtt kezdett szürkülni, de nem kellett lámpázni egészen a Kékes sípálya aljáig a Veronika rétig, ahol ismét frissítõpont következett. (61 km) Itt eltöltöttünk egy kis idõt, fel kellett készülni az éjszakára, illetve a nagy hidegre, mivel kezdtem remegni rendesen. De jól jött volna most a nagykabátom.. Szerencsém hogy Bálintnál volt egy széldzseki, így azt odaadta, és nagyon de nagyon kellett is, mert most jött a kemény dió..

Miután teletankoltuk magunkat, nekiindultunk a Kékestetõnek a sípályán fölfele. Egy botos túratárs csapódott hozzánk, kerülgettük egymást sokat a nap során, de immár négyen lettünk. Idõvel szuperül álltunk, 18:30-kor indultunk neki a Kékesnek.

Itt kezdett el eszméletlen erõsen fújni a szél, és mintha azt szerette volna hogy ma ne hódítsuk meg a csúcsot, szinte fújt vissza minket. De kemény fából vagyunk, és küzdünk fölfele, és egyszercsak megérkezünk a tetõre. Ezt a csatát mi nyertük.

Sajnos arra sincs idõ hogy szétnézzünk, mert eszméletlen idõ uralkodott odafönt, így egybõl mentünk is tovább. A Gabi-halála után szûnt meg a szél, addigra már lejjebb értünk, és ismét erdõben jártunk. Nagyon durva volt ez a szél, ráadásul piszkosul hideg is volt. Örültem is hogy vége.

De a túrának még bizony nincsen.. A Mátrabércen ismert szakaszon botorkálunk jó tempóban lefele a meredek, szakadékos K- jelzésen. Valahogy sokkal odébb vártam még a pontot, úgy látszik kissé fáradtam már, de annál nagyobb öröm volt amikor megláttam ismét a Markazi kapu pontõreit. Végre visszakaptam a kabátomat, kellett is, mert rendesen lehûlt az idõ. Innen a célig a Z- jelzést követjük. Továbbra is négyen voltunk. A Z- pár helyen csalafinta volt, de jól volt jelezve, így nem kavartunk.

Meredek, lábtörõs köves úton haladtunk lefele, a lábamat már nehezen hajlítottam be, de inkább lejtõ jöjjön mint emelkedõ amondó voltam.

Utólértük Józsit, akivel a Hõsök Túráját nyomtam, és a maradék 4 km-re öten voltunk.

No de nehogy ilyen lazán megússzuk már a dolgot.. Egyszercsak borzasztó vihar keletkezett (szerencsére nem villámlott, az a halálom), és secc perc alatt bõrig áztunk. Öröm az ürömben hogy már csak 4 km volt a célig, köszönhetõ a jó tempónak ami kitartott egész nap. Egy merész jobbkanyar után egy hosszú réten találtuk magunkat, szerencsére jól ki volt taposva az ösvény, így nem tévelyegtünk, viszont az esõ mellé még óriási szél is társult. No de már itt vagyunk mindjárt a célba.. Valahogy kiérünk a mûútra, innen még megküzdünk az esõvel, de 20:54 perckor csiromvizesen de sikeresen teljesítve megérkezünk.

Ákos felvidít hogy nyertem egy Tokaji Félédes 2005-ös bort. Na így már máris jobb a kedvem. Ezt még fokozta a finom paprikás krumpli látványa is, ami készült.

Gyönyörû jelvény a díjazás, mellé pontgyûjtõ füzet + Magyar Turista újság.

Nagyon sajnáltam viszont azokat akik még kint küzdöttek az esõvel és a széllel, mivel tudom milyen idõ volt, így mindenki megharcolt a sikeres teljesítésért. Egy kellemesnek induló túrából egy kemény menet lett a végén. Aki feladta ne keseregjen, jövõre ott a 115-ös javítási lehetõség!

Összegzés: Egy szuper túrán vettem részt, azt hiszem a Keleti-Mátra belopta a szívét magamba, tökéletes szervezés, rengeteg finomság, és még sorolhatnám.

Egyik kedvenc túrám az évben ez volt mégha extrém is lett!

Köszönöm a társaknak az utat!
 
 
marton4Túra éve: 20072007.10.23 18:17:51
megnéz marton4 összes beszámolója
VIA DOLOROSA 75 2007.10.22


„ A turáni haditaktika a testi-lelki erények és ügyességek egész sorozatát tételezte fel az ezt gyakorló harcosoknál. ( Turáni harcosok (nomád katonák): õsmagyarok, türkök, avarok, szkíthák, hunok stb.) Az általános katonai erények mellett, mint a halált-megvetõ bátorság és a fegyelem megtartása, a turáni harcosnak rendkívüli éberségre, alkalmazkodó képességre, leleményességre és mozgékonysága volt szüksége, hogy a harcközben a sajátos taktikai követelményeknek meg tudjon felelni. Egyformán kellett tûrnie a hideget és meleget, az éhséget és szomjúságot; lovával együtt gyorsan át kellett tudni kelnie a magas hegyeken és széles folyamokon. Amily gyors volt a mozgásuk, épp oly kitûnõnek kellett lennie tájékozódó képességüknek is.”
(Darkó Jenõ: Az õsmagyar hadmûvészet fejlõdése… 1938)

(Magyarázat: a "turáni népek" fõleg a XX.sz. elsõ felében divatos, idõnként még ma is használt, nem teljesen egzakt történelmi kategória.)



ELÕZMÉNYEK:

Két hatvanas után egy hetvenötös, a legnagyobb táv lenne amit életemben valaha egyvégtében gyalogosan megtettem, mint ahogy az volt 2 héttel ezelõtt a Gödöllõ 60-as is. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sûrûn emelgetem majd a tétet.
Most viszont egyelõre lumbágó gyötört, amit, ahogy az egyik ponton a túra során is elmeséltem, a szállítómmal árupakolás közbeni versengés okozott, 4 láda, 8 láda, majd (ön)kiütéses gyõzelem lumbágóval. Olyan erõsek voltak a tünetek, hogy a lábamat is alig bírtam megmosni. Ez mégsem akadályozott meg abban, hogy szombat este (munka után) meg ne látogassam a „markazi hegyeket”. Tekintettel arra, hogy még soha életemben sötétben nem túráztam, s feltételeztem, hogy a túra során nagyjából ezen a ponton kényszerülök a villanyt felkapcsolni, úgy terveztem, hogy még világosban felmászok a Markazi-kapuig, s onnan, fõpróbát tartva, tök sötétben jövök vissza. Mivel fejlámpát még nem sikerült beszereznem (az egri hegymászóboltban (nonsense!!!) nem volt), egy kis kézilámpát véltem reálisnak magammal cipelni. Jól is ment minden, bár nagyon furcsa volt egyedül a sötétben, amíg az erdei aszfaltútra nem értem. Az út környékén ugyanis olyan nyüzsgés fogadott a sötétségben, hogy rögvest megszûnt a magányérzetem. Egyik kocsi a másik után érkezett fentrõl, valami rejtélyes helyrõl. Most megint újabb kocsi közeledett. Mivel lassított „rendõri” kézmozgással jeleztem, haladjon tovább, de megállt. 2 vadász ült benne (nem hosszú méla lesben, bár elég mélán néztek rám). Szóltam, hogy menjenek tovább, én csak túrázó vagyok, de nem tágítottak. Közölték velem, hogy a környék több pontján vadászat folyik, s hogy életveszélyben vagyok. Mint kiderült a távolban villanó lámpám fényét, a gépkocsijuk fényszórójának fényében megvillanó szarvas ivari foltjának nézték. Rövid kölcsönös gyõzködés után beszálltam a kocsijukba. Alig haladtunk pár száz métert lefelé, újabb két gyalogos vadászba botlottunk. Elmondták, hogy feljebb több ponton hallottak lövöldözést, s errõl már õk sem tudták ki mire (kire?) lõtt. A hétfõi túráról egyenesen semmit sem tudtak, bár az egyik valamiféle fõvadász volt. A „fõvadász”állítása szerint a hétvégén még két bikát ki akar lõni. Ennek fele sem tréfa, nem szeretnék ily módon „aranyérmes” lenni, felhívtam a rendezõséget. Tájékoztattak arról, hogy minden hivatalos figyelmeztetés megtörtént, de még egyszer megerõsítik azt. Szerencsére a túra során azután egyetlen vadászt sem láttam.

(A turáni harcos)
Vasárnap sikerült egy biztos pontot találnom az ülõgarnitúra fekvõ részén, ahol nem éreztem a derékfájásomat, s befészkeltem magam, s tecchalottként töltöttem a az egész napot. Minden rosszban van valami jó, így röghöz kötötten, kiolvastam két könyvet.
Bár hivatásomhoz semmi köze, hobbiból szívesen olvasok történelmi tárgyú könyveket. Az egyikbõl való a fenti idézet. Nem szerénytelenség amit most fogok mondani, hiszen túratársaim elismerésérõl, tiszteletérõl van szó. Annál is inkább, mivel én csak az idén csöppentem bele váratlanul, ebbe a csodálatos világba, és nagyszerû társaságba. Visszatérve a turáni harcosokról szóló idézetre, olvasás közben megdöbbentõ gondolatra jutottam. Túratársaim a turáni harcosok méltó utódjai, hagyományuknak tovább folytatói. Az európai népeken kívül, a felsorolt népek genetikai anyaga alkotja a ma élõ magyarok génkészletét. Milyen erényei vannak egy jó teljesítménytúrázónak: tûrnie kell a hideget, meleget, tûrnie az éhséget, szomjúságot, át kell kelnie akadályokon, magas hegyeken, jól kell tudni tájékozódnia, alkalmazkodóképesség, bátorság, leleményesség, szintén nem fölösleges erények.
Az õsi hagyományok továbbéltetése is ez a sport. Mégis különb, mert az ellenséget nem, csak önmagunkat kell legyõzni. Ez a sport magán a békén, a szabadságon, a természet szeretetén, a lékek és a test kiegyensúlyozottságán alapszik, mindazokon, amiért lényegében élni érdemes.
Végiggondolva ezeket, a meteorológiai jelentések egész heti rémisztgetései jelentéktelen tényezõvé szelídültek, s már biztos voltam magamban, nekivágok a 75-nek.



A TÚRA

Az út Markazra eseménymentes volt, ha csak azt nem számítjuk annak, hogy útközben megálltam a reggeli italok fölöslegétõl megszabadulni, kinyitottam a kocsi ajtaját, a jeges metszõ szél rögtön vissza is üldözött. Kicsit „bepánikoltam” a túrával kapcsolatban, de tudtam, nincs rossz idõ, csak nem megfelelõ öltözék. Eszembe jutott egy nyári reggel a Vértes 50 felé közeledve, amikor sokkal hidegebb szél fújt, s megnyugodtam (a „turáni harcos” pedig szégyenkezett lelkemben).
Elsõnek érkeztem. A „startbíróval” közösen ébredeztünk egy kicsit, aki felidézte emlékképeim közül a nevezési lap intézményét. Lassan kezdtünk gyülekezni. Egy túratárssal indultam útnak. Amíg rendes ember (a horgászokat kivéve) ilyenkor alszik, mi remek sétát tettünk a tó körül. Egy darabig együtt haladtunk egy harmadik túratárssal, aki késõbb lemaradt, s csak a célban láttam viszont. A Markazi vár elérése sem jelentett problémát, a vár õsi szerviz útjának szelíd szerpentinjén haladva. Közben sokat beszélgettünk. Túratársam elmondta, hogy egy-két nappal ezelõtt kerékpározott 120km-t egyhuzamban. Továbbá megtudtam, hogy egy túra 1 km-re esõ üzemelési költsége (cipõkopás stb.) jóval meghaladja a személygépkocsiét. Erre még nem gondoltam, de egyelõre képtelen voltam utánaszámolni. A Markazi-kapu után elváltam tõle némileg gyorsítottam az ütemet. Jó hangulatban vonatoztam tovább az ismerõs terepen.
Az Oroszlán-vár metszõ szelei után, hamarosan a Csurgó-forráshoz érkeztem, ahol bõséges ellátmány és információ várt. Többek között megtudtam, hogy jövõre már 115km-nek is örvendhetünk. Közben mobiltelefonon jelentették, hogy elkészült a paprikás krumpli, ezért jónak láttam sietni. Következett az Úsztató erdészház, ahonnan a pontõröket eltanácsolták, így feljebb vártak rám. Az igazolás folyamatában nagy segítséget nyújtott két kisgyermek, akiktõl „sünit kaptam a lapomra” és szõlõcukrot a számba. Messzirõl is halottam még a gyerekek kedves búcsúszavait, amik sokáig ott csengtek a fülemben, annál is inkább, mert a Munkatáborig végképp nem halottam többé emberi szót. Sõt két megtévedt ganajtúróbogáron kívül, akik meggémberedve reszkettek az avarban, egy teremtett lélekkel sem találkoztam. A sárga jelzésen felérve, közben egy kerítésmászást is beiktatva, annál gyönyörûbb természeti kép a Mátra egyik keleti kráterét karéjosan övezõ, színpompás erdõségek látványa fogadott. A verõ napsütésben lélegzet elállva szívtam magamba a látványt. Szemben karnyújtásra pedig a Bükk vonulatai terpeszkedtek, ahol múlt héten túráztam.
A Munkatábor bejárata felé közeledve sûrû gépjármû forgalom fogadatott. A pontõr éppen a sorompó mellett „ütött tanyát”, s ott jártam idején is, sokan akartak nála jegyet venni, amit minden alkalommal kedvesen elhárított, továbbirányítva az embereket a valódi jegypénztár felé. (Nagyot lehetett volna kasszírozni:)). Itt akaratlanul tudtam meg, hogy egyik társunk cukorbetegen vállalta a 40-es túrát. Minden elismerésem az Övé, nagyszerû sporttárs. Továbbindultam egy új jelzésen, a piros kereszten, ami egyenesen az Ilona-völgy felé vezetett. Szent István Csevicénél a pontõrök között élénk vita folyt arról, hogy a citromos-teás kávénak milyen íze lehet, de én megnyugtattam õket, hogy az angolok ezt már biztos feltalálták, hiszen mindent összekevernek mindennel, fogyasszák nyugodtan. Itt végképp búcsút intettem a 40-eseknek, egy ismeretlen (kevésbé megközelíthetõ túratárs) volt az utolsó túratárs akit Markazig láttam, õ jobbra fordult, én pedig elindultam balra a piros kereszten, hogy még a megmaradt 31km-t gyorsan legyûrjem (vagy az engem). A sûrû erdõbõl kiérve egy láncfûrészes termett elõttem. Lehet, hogy Õ a „parádóhutai láncfûrészes”, még sincs semmi okom a félelemre, hiszen a mai gázárak és az Oroszoktól való energiafüggés miatt, egyre jobb befektetés lesz egy magyar családnak a láncfûrész, sõt valamelyik nap, a családjáért az erdõõrökkel folytatott ádáz csatában, hõsként vérzett el „korunk nemzeti hõse”a fa tolvaj.
Végre itt a Széchenyi-hegy. Innen már sima az út. Csak fel kell menni a Kékes-tetõre, a másik oldalon lecsorogni és már is otthon vagyok az iskolában.
A kapott energiaital valóban „szárnyakat adott” és felrobogtam a gallyai elágazásig, ahonnan még „2 balatonszeletnyire” volt a Veronika-rét. Itt fogadott a legvidámabb csapat. A bográcsban pacal fõtt, s elláttak minden földi jóval. Már csak a sípálya volt hátra, és „megcsináltam”. Visszaemlékeztem rá, amikor legutóbb itt jártam, családi kirándulás keretében, néhány éves gyermekeimet próbáltam Mátraházáról a Kékes-tetõre felterelgetni, de leginkább a nyakamban felvinni. Az emlékektõl és az ellátástól erõre kapva könnyedén feljutottam. Fent a csúcson, ha nem is a világ, de Magyarország tetején uralkodó jeges szelek fogadtak, s legalább olyan büszkeség fogott el, mint a Mount Everest meghódítóit, s mint azok, akiknek életükbe kerülhet, ha túl sokat idõznek a csúcson, azonnal lefelé indultam. Közben sötétedni kezdett, de a Markazi-kapuig nem akartam lámpát gyújtani. Itt még mindig az a két kedves pontõr fagyoskodott, akikkel reggel találkoztam. Õk csak 23:45 után indulnak le a hegyrõl. Tisztelet és hála a kitartásukért.
Végre a mûúton voltam, egy biztos köldökzsinór Markazig, kár elhagyni. Mégis, ha éjszakai túra, akkor legyen „kövér”, bementem az ismeretlen zöld jelzésen a sûrûbe. Sok-sok botladozás után, amikor Markaz pislákoló fényei csigalassúsággal látszódtak csak közeledni, s a végén a nyílt mezõn haladva már-már nem tudtam, hogy a helyes úton tévelygek e, csodák-csodája tõlem egy-két száz méterre feltûnt a markazi templom.
Az iskolába belépve a rendezõségen kívül, az elsõ helyezett futó srác fogadott, aki már a kupát is megkapta. A 2. helyezésre én voltam ugyan a várományos, de „bonyolult matematikai számításokra” volt szükség, hogy megtudjuk, meddig kell még várni a bizonyosságig.Végül megkaptam.
A paprikás krumpli, amirõl már a Markazi-kaputól kezdve folyamatosan álmodoztam bõséges és pazar volt. Még most is itt érzem az elsõ falatok zamatát a képzeteimben, ahogy a finom illat gõzölög felém, s puha kenyérrel, cékla-salátával tálalva nekilátok a pompás menünek.
Ilyenkor érezheti meg az ember, milyen is az, valójában megéhezni, amikor az ételek zamata a mindennapok bõségében már elhalványult érzék után, újra az eredeti nagyszerûségében érezhetõ.
Közben befutott a harmadik túratárs, különös, de megnyerõ személyisége, rögtön magára vonzotta a társaság figyelmét. A 3. helyezettnek járó kupára volt várományos, s a türelmi idõt kivárva, valóban ünnepélyesen az övé is lett.
Közben újabb túrázók futottak be. 2 „kiskatona” akik 75-rõl 40-re váltottak. Elszámolták magukat.
Újabb csapat, köztük szinte már állandó túratársam, akik már erõsen megázva érkezetek, közben irtózatosan el kezdett szakadni az esõ.
Egy kis beszélgetés után a rendezõség kiváló, áldozatos munkáját megköszönve távozni készültünk.
Azokra gondoltam, akik még mindig kint vannak a terepen, a sötét éjszakában, az esõben, viharos szélben, éhesen botladozva valamelyik jelzésen, s mint a turáni harcosok méltó utódjai küzdik át magukat szenvedélyesen és rendíthetetlenül minden akadályon.


2007.10.23