Túrabeszámolók


Bia 25

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
luviktorTúra éve: 20162016.04.10 21:00:20
megnéz luviktor összes beszámolója

Idei második teljesítménytúránkat felkészülésnek szántuk a következő heti Mátrabércre (valójában Muzslára), ennél azonban sokkal több élményt szereztünk. Élményeinket a blogunkban foglaltuk össze.

 
 
 Túra éve: 2015
SumAnachenTúra éve: 20152015.04.03 19:34:51
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Ebben az évben a jövõ generációjával teljesítettem a túrát és remek volt. Egy kis beszámoló itt.

 
 
MarkerTúra éve: 20152015.03.30 15:05:59
megnéz Marker összes beszámolója

 Bia 25


"Az elõz napi börzsönyi kalandozásainkat (Julianus 50követõen úgy gondoltuk, hogy a hétvége megkoronázására mi sem lenne alkalmasabb, mint vasárnap még egy laza "Bia 25"-t is hozzátenni az ez év folyamán szorgosan gyûjtögetett kilométereinkhez. Bár az igazat megvallva a Budai-hegység nem tartozik éppen a kedvenceim közé, de valahogyan ez a túra már régóta izgatta a fantáziámat, melyrõl elõzetesen csakis csupa jót hallottam. Így kellõ motivációval felvértezve ezen a felhõs, márciusi reggelen el is látogattunk Biatorbágyra, ahol a Matuska Szilveszter nevével örökre egybeforrt viadukt lábánál már népes túrázó sereg csõdült össze, hogy a vasárnap reggeli semmittevés helyett inkább a természetjárási szenvedélyének hódoljon...."


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/03/bia-25.html

 
 
 Túra éve: 2014
fulopgTúra éve: 20142014.03.27 18:59:24
megnéz fulopg összes beszámolója

"A hétvégi Bia 25 túra beszámolója: Reggel nem úgy tûnt, de végig szép idõben gyalogoltunk. Nagyon tetszett a túra és a táj is, és örülök, hogy nem volt sár - mint ahogy az elõzõ évi beszámolókból olvasható volt. Jövõre ismét jövünk." Pintér Zsuzsanna


Bõvebb beszámoló képekkel tarkítva:


http://csatangolasaim.blogspot.hu/2014/03/bia25.html

 
 
 Túra éve: 2013
ZETúra éve: 20132013.03.18 21:28:44
megnéz ZE összes beszámolója

Eddig minden évben részt vettem ezen a kellemes túrán, így a nem túl kedvezõ idõjárási elõrejelzés ellenére is természetes volt, hogy itt leszek - bár a sárban csúszkálós emelkedõktõl azért tartottam picit :-)

Ahogy számíthattam is rá, sok autó parkolt már a rajt környékén, de azért sikerült egy kellemes helyet lelni az autónak; övtáska, térképtartó táska ("zabos tarisznya"), esõkabát, bot összeszed - pulcsi némi hezitálás után marad a hátsó ülésen. Pataporcot látom meg, együtt megyünk nevezni - ez a szokott módon, igen gyorsan megy - aztán nekilódulunk az aszfalton.

Bele is kocogunk az elején, egészen az út közepére évekkel ezelõtt kimért magánterületig, ahol balra felfelé megyünk - enyhén sár van. Nem lesz ez így jó, gondolom, de legalább az esõ nem esik...

 


Bõvebben, fotókkal, térképpel, gps-trackkel: Túrablog

 
 
okt50tomiTúra éve: 20132013.03.15 11:18:01
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Bia 25


Ezúttal, a volt fõiskolás évfolyamtársamékkal, Dikáékkal mentünk 4-esbe. Késõn indultunk autóval, de a rajt közelében találtunk parkolóhelyet. :) Szemerkélt az esõ, ennek ellenére sokan indultak. Nagy volt a sár, és az elején lévõ nagy emelkedõk megfogták a mezõnyt és a mi csipet csapatunkat is. Azt jött a sík rész és Sóskútnál a frissítõpont, ahol egy fél literes ásványvizet kaptunk, valamint egy tábla Boci csokit vagy egy zacskó kekszet. Itt tartottunk egy kisebb pihenõt, és ettünk, ittunk. Felfrissülve indultunk tovább a Kálváriára, majd a Bia-horgásztóhoz. Aztán jött újra a hegyes dombos rész, és a túra legszebb része a Nyakas-kõ. :) Mindenkinek nagyon tetszett így egy kis idõre megálltunk nézelõdni, fotózni. Aztán tovább indultunk a Szily-kápolnához, azt követõen a lõtérre. Itt jó reggelttel vártak bennünket. :) Ezt elfogyasztva tovább sétáltunk a célba, ahol a szép jelvényt és emléklapot megkaptuk. Aztán felmentünk a viaduktra, és ott összefutottunk Sztancsik Gyurival. Megállapítottuk, hogy a viaduktról is készülhetne egy turistaérem. :) 6 évvel ezelõtt jártam már ezen a túrán. Akkor is jó volt, de azóta sokat fejlõdött :) Részletes értékelés:


Pozitívumok:



  • Lelkes, kedves szervezõ csapat

  • Jó szervezés (sok induló ellenére, gyakorlatilag nem volt sor)

  • Szines itiner térképpel

  • Remekül ki volt szalagozva az út, ahol a jelzések hiányosak voltak

  • Szép emléklap és jelvény, amely évente változó

  • Jó ár/érték arany (Várakozást messze felülmúló ellátás volt)

  • Folyamatos fejlõdés


Negatívumok:



  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a sikeres teljesítés alkalmából. Szerintem ezt oklevélnek szokták hívni vagy a részvételért adnak emléklapot)


Javaslatok:



  • Különösen a km, de a szint adatok is pontosításra szorulnak

  • Rövid ismertetõvel ki lehetne egészíteni az itinert az érdekesebb helyekrõl pl.: Nyakas-kõ

  • Elõnevezést be lehetne vezetni, a még gyorsabb rajtoltatásért.

 
 
kekdroidTúra éve: 20132013.03.13 00:14:58
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bia 25


Túlságosan elölre sikerül felszállni a kétrészes motorvonat elsõ egységébe, így a biatorbágyi leszálláskor tapasztalom, hogy minden túrázó, aki a Bia helyszínét vonat és gyaloglás kombinációval közelítette meg, már elhúzott viaduktiránt. Ennek lassan nem szabadna ennyire meglepnie. Húgomat, Pattit vettem rá, hogy tartson velem, megtekinteni, milyen érdekes helyek vannak a fõváros délnyugati határán túl. A rajtidõ legvégére még Repkény is ideért volna a félkész Hauptbahnhofról indulva, de inkább ott nézzen alaposan szét, ahol most van. Átsétálunk a rajthelyre, benevezünk, itt találjuk Cifka Borit, Gyõri Pétert és útitársukat, mögöttünk a sorban a Somogyi család készülõdik az indulásra. Meglódulunk mi is a magunk komótos tempójában. Kisétálunk a faluból, megállapítom, hogy a környéken több a sár, mint tegnap volt, de legalább egyenletes eloszlású. Felsétálunk a Kõorr tetejére, pontõr érdeklõdik, hol lesz látható a fénykép, ami készült róluk. Bár megkérdezem, hogy hol szeretné látni, de végül erre nem lesz lehetõsége, mert a kép nem sikerült, töröltem. A kilátás megtekintése egy késõbbi alkalomra marad, köd ül a környéken. Meredek lejtõn óvatoskodunk le a helyszínrõl, kilapult talpú cipõmben kifejezetten jól jön a nedves talaj jelentette tapadás. Elered az esõ, aztán abbahagyja, aztán késõbb megint elered. Meglátjuk a következõ emelkedõt és rajta egy ismerõsnek tûnõ magas alakot fekete kutyával, valahol a part harmadánál, aki hirtelen eltûnik balra a bozótban. Eszembe jut, hogy itt szerencsére nem kell végigmászni a kaptatót, hanem a fiatalosban vezet majd a kényelmesebb, jelzett út. Ebben a fiatalosban szól hozzám egy hang, akihez Gethe Lacit társítja az emlékezetem, a kapcsolódó kutya pedig Zsoli. Együtt túrázunk tovább.


Rövidesen újabb emelkedõ következik, ez már a Dobogó lesz. Ellenõrzõpontra érkezünk ismét. A szinteket egy idõre félretesszük, lejtõk és sík szakaszok váltják egymást Sóskút felé menet. Néha esik, hogy a naptár mellett az idõjárás is demonstrálja: tavasz van. Elkocog mellettünk tzh, késõbb nagyondinnye, megint késõbb krysta. Régen és még régebben láttam utoljára mindõjüket. Leérünk a bányagödör mellé, kinézek, lássunk ma is valami ipari érdekességet. Látunk. Rövidesen megérkezünk Sóskútra, Tibet és VadMalac érnek utol, nem mellesleg ellenõrzõpontot érünk el. Tibet el is kocog, VadMalac marad pár szóra, elmeséli a tegnapi túránál hivatkozott levélváltását a cserkésztúra rendezõivel. A pontõrök, mint általában, pecsételnek és vízzel, édességgel kínálnak. Az idei kínálatból almáspités csokit és mézes kekszet választunk. Utóbbi kerül helybéli megbontásra. Sóskút házai után a Kálvária következik, birkacsorda legel a pontõrök autója körül. Körülnéznék, kilátás ügyében, de a helyzet nem sokat javult reggel óta. Lent, a falu határában furcsa fehér totemoszlop emelkedik. Megyünk tovább, a Benta-patak mentén, amely pályázhatna a „Százhalombatta folyója” címre, ha a Duna nem lenne valamivel hangsúlyosabb víz. Sáros úton haladunk, mellettünk lovak legelnek, megvadult kutyák ugatják a félénken nézelõdõ Zsolit. Horgásztavat kerülünk ki, köves út biztosít talpmasszázst, utána országutat keresztezünk.


A nemrég félretett szintek újra elõkerülnek, a Nyakas-kõ elõtt is kell egy kicsit fölfelé menni, meg a Nyakas-kõ alatti elhaladást is kapaszkodó követi. Közben ellenõrzõpont, nem állunk meg túl hosszú idõre. Felérkezésünk örömétõl függetlenül kisüt a Nap, innentõl, ha nem is ragyogó napfény, de legalább kellemes, koratavaszi idõ kísér végig a túrán. Megszemlélhetjük ismét a kõalakzatot, melynek tetején ismét vállalkozó szellemûek néznek körül. Alattunk nemrég leégetett bozótos terül el, az ösvények különös mintázata jól kivehetõ a növényzet maradéka között, az égett szag pedig még a levegõben terjeng. Hatékony gyomirtás zajlott. Végigsétálunk a kõperemen, felmegyünk a nyomokban talán még létezõ egykori helyi bortermelés emlékérõl tanúskodó romos pincék és a jelen néhány sor szõlõje között valameddig az aktuális dombon. Utána sáros, meredek lejtõ következik, lekocogok a nyúlós masszán, ha nagyon fékezni akarnék, kicsúszkálnám az egész ösvényt. Ráadásul a hátamon. A Szily-kápolnánál újabb bélyegzés következik, majd még néhány oldalazós-csúszkálós métert követõen leereszkedünk a lõtérre. Itt dupla bélyegzés jár, hivatalos és bónusz is, lelkes kisgyerek üti rá a bélygzõt a papírra. A résztvevõk továbbá szembesülnek a csoki vagy keksz választással. Gethével a levegõs csokit favorizáljuk. Besétálunk a célba, „Túrista út”, hirdeti a közterület nevét a tábla. A díjazást emléklap és évszámmal ellátott, új jelvény alkotják. Szép, mindkettõ. Elbúcsúzunk, majd Pattival megnézzük magunknak a viaduktot alaposan, aztán visszasétálunk a vasútállomásra. Egyik kedvenc vasúti jármûvem, a svájci származék motorvonat fedélzetén zúgunk vissza Budapestre. Köszönöm a túrát a CsBT-nek, köszönöm a társaságot Lacinak és Pattinak. Ez is egy olyan esemény, ahová szeretek visszajárni.


-Kékdroid-


Képek a túráról

 
 
 Túra éve: 2012
kekdroidTúra éve: 20122012.03.18 01:02:59
megnéz kekdroid összes beszámolója

 


Bia 25


Szürke aluljáró után szürke égbolt. Szinte visszavágyom a fûtött, kényelmes vonatra, amely nagy sivítással épp indul Komárom felé. Összehúzom magamon a kabátot és a rajt felé sietõ lányok után lépek: mai útitársaim Kerek repkény és testvére, Dóri, akinek az elõzõ túrája már elég rég történt ahhoz, hogy most újra velünk jöjjön. Besétálunk Biatorbágy fõ nevezetességéhez, az egykori vasúti viadukthoz, amely mûszaki emlékként, forgalom nélkül árválkodik a völgy felett. Még rajta van a karácsonyi ünnepekre készült lámpafüzér, jó lesz talán idén is. A mûtárgy alatt rendezõk, túrázók gyülekeznek. Autó parkol le, Nagy Attiláék integetnek bentrõl. Alighogy megközelítjük a nevezésre várók sorát, nevezési lapot kapunk a kezünkbe, kitöltjük, Repkény lecsap a három papírral az egyik sorra. Addig Dórival félreállunk, találkozunk az épp rajtoló Bubuval, a sorban várakozó Gyõri Péterékkel. Repkény visszatér, ellépünk a rajthelyszínrõl. Az ég borús, a felhõket szinte meg lehet érinteni, olyan alacsonyan sodorja õket a szél.


Kisétálunk az utcanév-házszám helyett helyrajzi számmal jellemzett épületek között a településrõl, a felváltva kék-sárga lámpatesteket nézem, legalább egy kis színt visznek az általános szürkeségbe. Beszélgetünk, haladunk, kerítést kerülünk fiatal erdõben. Egy árok aljában lépünk ki a Mezei-házaspár és útitársaik elõl, beszélgetésüket rövidesen már nem hallani, elsietnek az emelkedõn. Felbaktatunk mögöttük nem sokkal, mellettünk a Kõorr oldala, sûrû erdõvel, amelynek aljában még alig nyílik néhány hóvirág. Kanyart vesz az út, megállunk, megvárjuk, amíg Dóri kitér egyéb ügyeit intézni, közben Bell Sanyiék robognak el mellettünk. Utánuk lépünk, felérkezünk a hegy kis kiterjedésû teteje alá. Kilátópontról nézünk szét, északon, a házakon és az egyenfehér téglatest-raktárakon túl esik az esõ. Itt most nem, és ennek mérhetetlenül örülök. Felsétálunk a tetõre, Bíbor és Vagdalthús õrzik a pontot, töretlen lelkesedéssel, ám alaposan átfázva a süvítõ szélben. Lelépünk, szó szerint, meredek lejtõt követ meredek emelkedõ, hullámvasút Biatorbágy és Sóskút között. Oldalvást rétek, legelõk húzódnak, ahogy az erdõ szélérõl kitekintünk. Enyhe lejtés után újabb meredek emelkedõ következik, csúsznak a cipõk, de csúszik a bakancs is, alig bírom felszenvedni magam a parton. Sokan az erdõben próbálkoznak, ott talán több a kapaszkodási lehetõség, cserébe az avaron lehet esni nagyokat.


Innentõl kisimul a terep, sárga szalagok segítenek az útvonal követésében, vastagon lógnak a fák ágain. A jelzések néhol megvannak hozzá. Elérjük a Dobogó-hegyként nevezett pontot, a pontõr gyorsan pecsétel, itt is fúj a szél, bár nem annyira, mint a korábbi ellenõrzõhelyen. Sétálunk tovább, lassan megközelítjük Sóskútot, a távoli láthatár még mindig egyenszürke. Utolér két túrázó, kiállok elõlük gyorsan, a benõtt, egynyomos ösvényen túrabotra szerelt kerékpárcsengõvel csenget rá egyikük az elõtte haladókra. Megijedek, mert hátulról hallom a csengõszót, mintha kerékpáros közeledne, aztán elrobog a duó. Kiérünk egy nyílt dombhátra, zúg a szél, enyhe lejtõn baktatunk sokáig. Kanyarodunk, magasabb töltés határolja az utat, felnézek rá, a túloldalról bányagödör néz vissza, talán agyagbányáé. Ha dél felé nézek, néha felbukkan a Dunamenti Erõmû kéménysora, a finomító berendezéseinek a körvonalát már csak sejteni lehet a párás láthatáron. Még néhány kanyar, megérkezünk Sóskút szélére. Autóban és autó mellett várnak a pontõrök, kétféle ásványvízzel kínálnak (buborékos és -mentes – az -ost választom). Élelembõl nagy a választék: kétféle piskótatallér és egyféle puszedli közül kell kiválasztani a számunkra szimpatikus édességet. Hárman vagyunk, végig tudjuk kóstolni a teljes vertikumot. Elköszönünk a pontõröktõl, megnyitjuk az egyik talléroscsomagot. Piros felsõbe öltözött futók érnek utol, egyikük megajándékoz a saját piskótájával, ezúton is köszönöm szépen.


Bekanyargunk a faluba, leérkezünk a fõútra. Még néhány futó robog el mellettünk, menetrend szerint, kiszámolom, a rajtidõ közepén-végén indulhattak, eddig tartott a másfél-két órányi elõnyünk. A falu központjából szûk utcán vezet ki a jelzés, amely hirtelen bal-jobb kanyarkombinációval térít a Kálvária-hegy felé. A szélsõ ház ablakából már rutinosan kopognak az utcán egyenesen haladni kívánó túrázók után. Felkanyargunk a szûk ösvényen, kilépünk a fák közül a szélbe, a füves, nyílt dombhátra. A völgyben hosszan húzódik alattunk Sóskút, a túlnani dombon kõbõl kirakott alakzat hívja fel magára a figyelmet: a Szent Koronát rakták ki kõbõl ügyes kezek. Biztos van nézõpont (a levegõn kívül), ahonnét jobban látszik, mint innét. Besétálunk a betonstációk közé, majd fel a pontra. Kis gázfõzõn próbálnak vizet forralni a pontõrök. Megkapjuk a soros bélyegzést, meredek, ám a szél miatt szárazra fútt lejtõn döcögünk vissza a Benta völgyébe.


Pipacshont hirdet tábla, lovaskarámok mellett, legelészõ, vályúból evõ, többnyire unatkozó lovak ácsorognak a kerítés túloldalán. Ez a környék mintha jobban kiépült volna. Utána rögtön elhagyjuk a jól kiépült környéket, szûk ösvényen, zord ég alatt ballagunk tovább. A Pecatónál ismét elsuhan néhány futó. Üde változást jelent a környezetben, hogy kapunk néhány percnyi bátortalan napsütést. Továbbá a környék is talán tisztább lett tavaly óta. A Benta-patak mentén sétálunk tovább, elrobog egy terepszín gyakorlóba öltözött túratárs, két bottal. Nézem, lendületesen használja a botokat a kövekkel bõségesen felszórt úton, hamar eszembe jut, hogy akár én is hozhattam volna a sétapálcát. Késõ bánat. Egykori híd helyénél áll tábla, balesetveszélyre figyelmeztet és tiltja az áthaladást. Idejétmúlt a kiírás: nincs híd, nincs út – igaz, az áthaladás attól még lehet tilos. Nem sokkal arrébb elhagyjuk a patakmenti utat, veteránautó-lerakatnál térünk vissza az erdõbe. A kerékpárcsengõs túrázók itt ismét elhaladnak mellettünk, késõbb, a Nyakas-kõ felé vezetõ kanyargóson érjük utol õket. Bizonytalankodnak a pont fellelhetõségét illetõen, megnyugtatom õket, hogy még késõbbre várható a helyszín elérése. Hiszik is, meg nem is. Elsietünk, völgyet kerülünk meg, majd fenyvesben követjük a fehér jelzésalapokat. Hirtelen bukkanunk fel a ponton, gyorsan intézzük az igazolást a szélben.


Szalagok lobognak bõszen az ösvény mentén, visszanézek a Nyakas-kõre, nyoma sincs a korábban már látott pihengetõ, a sziklára felmászó társaságoknak. Most a többség igyekszik gyorsan továbbállni, az alacsony, de a tájból mégis látványosan kiemelkedõ fennsík sziklaperemén végig a sapkámat fogom, mielõtt a szél letépi rólam. A Budai-hegység felett olybá tûnik, hogy intenzíven szakad az esõ. Beomlott, elhanyagolt pincék mellett oldalgunk el, majd friss telektulajdonosokat látunk szembesülni az elõttük álló kihívással – miszerint ki kell pucolni a zsebkendõnyi alapterületû épületet a méteres susnyából. További emelkedõt további lejtõ követ, a Szily-kápolna elõtt érjük utol Bell Sanyiékat, majd a meredek lejtõnél el is engedjük õket. A kápolnánál ismét belefutunk a szélbe, az érkezõ VadMalac pedig belefut a lejtõbe, pillanatok telnek csak el, és már a nyomait sem látni. Leoldalgunk mi is, ismét napsütéssel kísérletezik az idõjárás. Aztán meggondolja magát. Megérkezünk a lõtérre, utolsó ellenõrzõpont, itt sem maradunk sokáig. Az utolsó párszáz méteren érzem, hogy valami szúrós dolog bökdösi a talpamat, de most nincs sok kedvem megállni, inkább gyakorlok egy ideig a hülye járások minisztériumába való bekerülésre.


A cél elõtt hídon keresztezzük a viadukt alatt átcsorgó patakot, csuda autóforgalom zajlik vasárnap déltájt Biatorbágyon. Szerencsére a padka elég széles ahhoz, hogy ne érezzem különösebben veszélyben magam. A rajtoltatós autónál állunk sorba a célbélyegzõért és a díjazásért. Emléklapot kapunk és háromféle jelvénybõl lehet választani: Kerek repkény az új szériából kér egy példányt, ezen a Nyakas-kõ látható talán. Én a Viaduktosat választom, Dóri szintén. Leülünk, kiürítem a bakancsot a hívatlan vendégektõl, majd a viadukt meglátogatását megcélozva összecihelõdünk. Beszélgetünk egy kicsit a naptárt árusító Bubuval és a várakozó VadMalaccal, aki egy szlovák metálegyüttes lemezét ajánlja. (Nem rossz!) Felsétálunk a völgyhídra, a lemerülés határán lévõ akksikkal küzdve készítünk néhány fotót, majd feltrappolunk a vasútállomásra. Gyorsvonat érkezik Gyõr felõl, zöld-sárga kocsik ajtaja nyílik nehezen, felszállunk, majd meglepõen erõs gyorsulással elhagyjuk a kisváros kisállomását. Szép túra volt a Bia a barátságtalan idõ ellenére is, köszönet a rendezõknek a rendezésért, útitársaimnak a társaságért.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2011
ZETúra éve: 20112011.04.30 17:08:09
megnéz ZE összes beszámolója

Ötödik alkalommal jöttem erre a túrára, és remélem, még sokszor jöhetek - úgy az útvonal, mint a rendezés nagyon tetszik - és idén az idõjárásra sem lehetett panasz. Kilenc elõtt pár perccel kapom a kezembe az ismerõs, nagyon szép, színes térképpel ellátott itinert, aztán nekivágunk az aszfaltnak. Nekivágunk, tehát a bemelegítõ kocogás elmarad - a magánbirtok megkerülése, majd pedig a Kõ-orr elõtti emelkedõ viszont nem :-)


Ez utóbbit kényelmesen sikerül idén is letudni, aztán néhány kanyar, és az elsõ ep-on kapjuk a bélyegzést.  Innen aztán lefelé, meredeken - a bot jó dolog itt is - hogy aztán a völgy túloldalán ismét kapaszkodhassunk fölfelé...

Kellemes beszélgetéssel telik az idõ, Dobogó-hegy bélyegzését is begyûjtjük közben, aztán hipp-hopp, Nagy-mezõ, és már ereszkedünk is lefelé Sóskútra. A pont pont a szokott helyen: csokival (Mars), palackos ásványvízzel, és persze szép, egyedi bélyegzéssel. Átsétálunk a falun, a Kálvária felé vezetõ ösvényre a letérés már ismerõs, az autóból kapott bélyegzés is - ami viszont szokatlan, az a szinte teljes szélcsend.

A Benta-völgyében kényelmesen kanyarogva haladunk nyíl egyenesen a horgásztó felé. Itt néhány fa erõs "fazonigazításon" esett át, mint ahogy picivel odébb a patak is. A meder ilyen rendezése nem szép, hiszen orrrdít róla, hogy mesterséges, de sajnos szükséges...

Az erdészháznál régi autók sokasága - többször megnéztem már, újabbakat nem nagyon látok, úgyhogy nagy nézelõdést most nem rendezünk, hanem elindulunk föfelé. Az emelkedõ itt nagyon kényelmes, pont annyira emelkedik, hogy még akár kocogni is lehetne. A Nyakas-kõre néhányan felmásznak, én megelégszem egy fotóval, természetesen azután, hogy a esedékes bélyegzést begyûjtöttem :-)

Aztán a meredek ösvényt leküzdve gyönyörködöm egy picit a kilátásban, ami a Madár-szirtrõl elém tárul.

A zártkertek közötti szakaszon elkezd szemerkélni az esõ - nem nagyon, csak éppen hogy - zavarni nem zavar, bár ami igaz, az igaz, nem örültem volna annak, ha kitart vagy netán megerõsödik a túra végéig :) A Szily-kápolna elõtt a mindig sáros lejtõ most teljesen kényelmes, nem sáros, csak bokakímélõen puha. A következõ pont a kápolnánál van, melyet az ismertetõ tábla szerint 1817-ben említenek elõször.


Kérjük Vándor, ha erre jársz, vigyázz rá, ne rongáld, hogy utódaink is gyönyörködhessenek benne, ha idejönnek kirándulni!


(A kápolnánál található ismertetõ tábla részlete)

A kápolna után már tényleg csak egy könnyû séta van hátra a célig, közben persze a lõtérnél az utolsó ep bélyegzése is rá kerül a lapra, hogy aztán a célban megkapjuk a díjazást, ami idén is jelvény (az idei a Szily-kápolnát ábrázolja) és Emléklap, valamint kapunk még egy töltött piskótaszeletet is.

A jelvény a tervek szerint jövõre is másfajta lesz, úgyhogy akinek nem elég a szép táj, a kellemes útvonal, és az egyszerû, de jó rendezés, az újabb okot találhat arra, hogy miért érdemes ide többször is eljönni.


Ha minden jól megy, jövõre is itt leszek :-)


(Bõvebben, képekkel: Túrablog)

 
 
kekdroidTúra éve: 20112011.04.05 17:31:00
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bia 25


Kérek szépen még egy kávét – nyújtom be az igényt az unott arcú pultosnõ felé a Déli pályaudvar valamelyik kioszkja elõtt. Álmosan kevergetem az újabb adagot, miközben követem Kerek repkényt és unokatestvérét, Vikit a tizedik vágányon ácsorgó motorvonat felé. Még rengeteg idõnk van indulásig, eltársalogjuk, közben elkezd hatni a dupla adag kávé. Viki pár hónappal korábban vetette fel ritkán látott, (földrajzilag) távoli rokonának, Repkénynek a budapesti találkozás lehetõségét, aki túrázóként, rögtön meghívta egy teljesítménytúrára, ötletszerûen az akkor még meglehetõsen távoli idõpontú Biára. Közel van, nem túl nehéz, nem túl könnyû, továbbá szép az útvonal, meg fémjelvény a díjazás, ami egy leendõ iparmûvésznél akár szempont is lehet. Abba kevéssé gondoltunk bele, hogy a Forrástúra másnapján lesz a Bia megrendezve... Beiktattunk néhány tartalék tervet – ha nem érnénk be idõben a Börzsönyben – és onnantól csak hagyni kellett az eseményeket a maguk természetes módján lefolyni. Kizökkenek a gondolatmenetbõl, ahogy hirtelen megugrik a vonat, majd amilyen nagy svunggal elindult, olyan alacsony sebességgel araszol ki a vonalra. Kelenföld, Budaörs, Törökbálint, Biatorbágy, leszállás. A kijelzõ Miskolc-Tiszait mutat, a szemfüles mozdonyvezetõ még azelõtt átírja Gyõrre, hogy le tudnám fotózni. Lesétálunk a méretes állomásépületen is túlra, be a falu központja felé, egészen a viaduktig. Ezen gyalog át lehet jutni a töltés egyik felérõl a másikra s viszont, mert amúgy vasúti funkcióját már elvesztette a mûtárgy. Legalább jól néz ki. Odasétálunk a rendezõkhöz, megtartjuk a benevezést. Kezelhetõ, egylapos itinert nyomnak a kezembe, matricás rajtszámmal, részletes adatokkal, színes térképpel. Repkény gondjaira bízom a papírlapot, elindulunk teljesítménykirándulni.


Eleinte kisebb-nagyobb házak, hétvégi telkek között bandukolunk a borús reggelen, csodálkozom a Nap alacsony állásán, de rájövök, hogy hajnalban állítottunk órát, így késõbb világosodik. Megkerülünk egy nagyobbacska telket, kerítés mentén térünk be az erdõbe. Navigálni ma – szerencsére – nem kell, egyrészt a harsogó sárga szalagok miatt, másrészt, mivel a piros sávot kell végig követni. (Van ilyen még, de nem, nem AZT a piros sávot.) Némi kanyargás, ágkerülgetés, kisebb-nagyobb hullámvasutazás után szembesülünk a túrára oly jellemzõ elsõ, nyiladékban-egyenesen-felmegyünk-nagyon emelkedõvel. Felküszködjük magunkat rajta, észak-északnyugat felé növénykeretes kilátásban részesülünk. Alattunk van Bia, Torbágy, meg a környezõ összes falvak, nem beszélve az autópálya közelsége által generált rengeteg egyentéglatest-formájú üzemcsarnokról, raktárról. Kihelyezett papír emlékeztet, hogy készítsük a füzetet, megérkezünk a Kõorr ellenõrzõpontra. Találkozunk Szötskéékkel, tartunk némi túraszakmai társalgást, közben szétnézünk a sziklapárkányról. Megvizsgálom az elõttünk álló következõ kihívást, amely az Iharos-hegy formájában takarja el a kilátást a Benta völgye felé. Leporoszkálunk a poros, meredek lejtõn, kapaszkodva, néha óvatosan elõzgetve, vagy épp félreállva mások elõl. Az árokban szembesülünk a következõ kaptató nehézségeivel, elengedünk jónéhány túrázót. Az elmúlt idõk során ezt az utat is megrendezte a lezúduló víz, a part teteje közelíti a 45° feletti dõlésszöget, a növényzetbe kapaszkodom a túrabot mellett. Utolér Joeyline sporttárs, tudtán kívül is tartja a lelket bennem a beszélgetéssel. Közben egyenes útszakaszra érkezünk, balra szántó, rét, legelõ, miegyéb terül el hosszan, talán egészen Érdig. Egy újabb emelkedõ elõtt elengedünk jónéhány túratársat, Repkény táskájából elõkerül némi élelem, az enyémbõl pedig némi ital. Joeyline ellép, elérni a kiszemelt buszt. Barangolunk tovább, kényelmesebb, lazább emelkedõn a Dobogó-hegyi pontig.


Marosi Attilától kapjuk meg a fejenként egy darab bélyegzést, kicsit szusszanunk, aztán hajt tovább a lendület és a szintidõ. Fenyvessel vegyül az erdõ mellettünk, lassan kiérünk belõle, ligetes, facsoportokkal teli rétre érkezünk. A távolban, elõttünk Sóskút házai sorakoznak, jóval távolabb, délen már Százhalombatta felõl integetnek ide az erõmû kéményei és a finomító trükkös berendezései. A térkép szerint ez a hely a népszerû Nagy-mezõ névre hallgat. Egyre hosszabb dombhátakon, egyre lejjebb jutva szintben, végül elérjük a következõ ellenõrzõpontot, Sóskút, dél névre hallgat. Holott még tizenegy óra sincs. Beállok a sorba mindhárom itinerrel, hogy a lányok addig leülhessenek – szerencsére ezt nem teszik, így sikerül kicsikarni a fejenként egy csokit az ellátmány rendíthetetlen õrétõl. A kislány tekintetébe bele van írva: kérheted te akármilyen szépen, nekem azt mondták, hogy egy embernek egy csokit adjak. Nincs alku. :) Kapunk még egy-egy palack ásványvizet is, ebben a tekintetben már engedékenyebb osztogatók serénykednek. Lehuppanunk az árokparton, csokit falatozunk, ásványvízzel öblítjük. Továbbhaladunk. Áttrappolunk Sóskút utcáin, bánatos pillantásokat vetek a kocsma felé, a meghívást a társaság két hölgytagja udvariasan elutasítja. Ennek örömére rögtön el is vétjük a Kálvária-hegy felé vezetõ letérõt, így kétszer is orkánszerûen elsöprõ lendülettel ugathatnak meg az egyik háznál unatkozó ebek. Felballagunk a füves domboldalon, díszüket vesztett stációk emlékeztetnek a helyszín egykori jelentõségére, piros sáv jelzések a mostanira. Odafent a kereszt azért megvan, néhány kõdarab igényelne további vizsgálatot. Ellenõrzõpont is van, autóból pecsétel a lelkes õr. Továbbmenve elmerenghetünk kissé az elõttünk álló szakasz nézegetve, amely nagyjából a Benta partját követi a következõ jópár kilométeren.


Lebattyogunk a tetõrõl, a lejtõ aljánál ér utol a nehezen alvó sétáLós bácsi, tartunk egy gyors konzultációt a börzsönyi sárhelyzetrõl, megállapítva annak mélységi, ragadóssági és kedélyállapot-csökkentõ dimenzióit. A Pipacshon feliratú táblánál megvárom a túrát állatsimogatással kiegészítõ lányokat, majd bevesszük magunkat a sûrûbe. Úgy megyünk nagyjából egyenesen, hogy az egészen kanyargósnak tûnik – morfondírozok magamban. Újra elérjük a civilizációt, örvendezve figyelem, hogy a négy évvel ezelõtti állapothoz képest – akkor jártam itt elõször és eddig utoljára – kevesebb a szemét és rendezettebbek a porták. Talán. A tóparton csapunk egy újabb pikniket, Repkény kimeríthetetlen zsákjából újabb adag ellátmány varázsolódik elõ. Közben elsuhan mellettünk a pontõri szolgálatot futással levezetõ Marosi Attila. Nézelõdünk, örülünk az újra felbukkanó napsütésnek, meg úgy általában, kellemes közérzetet kerítünk magunknak. Az óra azonban ketyeg tovább, felkászálódunk, elindulunk. Utolér (ez egy ilyen nap) ZE és útitársa (Erathia?), eltársalgunk a Benta-patak átrendezett medréig és a megszûnt hídig, ahol ismét várakozó álláspontra helyezem magam. A híd hûlt helyénél tábla tiltja lelkesen az áthaladást, biztos, ami biztos. Rövidesen elhagyjuk a patak partját, keresztezzük az országutat, buszmegállónál nézünk régiautó-kollekciót. Van néhány impozáns darab, annyi szent. Visszatérünk a Tétényi-fennsík nyugati peremvidékére, mély völgyben kapaszkodunk, kanyargunk hosszasan. Viki mintha húzná a lábát, megnyugtat, hogy ez csak azért van, mert egy számmal kisebb a cipõje, mint a lába. Jobban megnézem az inkriminált lábbelit, abból a típusból való, amelyet arra terveztek, hogy a tulajdonosa a pláza bejárata és az üzletsor között használja. Mivel útitársunk nemigen jár plázába, úgy vélte, a számára funkciótlan cipõt megpróbálja rendeltetésétõl eltérõen használva leamortizálni. Egyelõre a cipõ áll nyerésre. Megérkezünk a Nyakas-kõ alatti ellenõrzõpontra, a homokkõ tömb súlyosan tornyosul a tisztás fölé. Impozáns. Ahogy a következõ emelkedõ is az, kövön kaptatunk a hosszan elnyúló sziklapárkányig, amelyrõl sokáig bambulható a kilátás észak, a Gerecse keleti lankái felé. Visszanézni is érdemes: a Nyakas-kõ teljes pompájában vehetõ ki innét.


Hosszan követjük a fennsík szélét, hétvégi házak közé térünk be, az út mindkét oldalán keltikeszõnyegek illatosítják a levegõt. Figyelmeztetõ jelleggel elkezd csepegni az esõ, hirtelen mozdulattal bezacskózom és elsüllyesztem a fotógépet. Nem hiányzik, hogy épp most ázzon be. Kisebb emelkedõvel elhagyjuk a peremet, néhány kanyar után pedig a házakat is. Az esõ kicsit bátrabban rázendít, számunkra épp a Szily-kápolnánál éri el a lokális csúcsértékét, de még itt sem mondanám, hogy nagyon esik. Megkapjuk az utolsó elõtti bélyegzést, letrappolunk a domboldalban, piros forrásjelzés tér ki valamerre. Az egynyomos ösvény széles útra, majd rétre vált, a lõtér végében céltárgyak hevernek, a közepén pedig magányos autó áll. Utóbbi az ellenõrzõpont, kisasztalon pecsételi le a pontõr a papírokat. Megcélozzuk a falut, ipari kerítéssel védett focipályát kerülünk – a jelzés régen mintha keresztezte volna – és máris újra Biatorbágyon járunk. Megjelenik elõttünk újfent a viadukt, átkelünk alatta a patakon, megérkezünk a célba. Szép fémjelvény (nem a viadukt van rajta) és szép oklevél (a viadukt van rajta) a díjazás, továbbá kapunk egy-egy piskótás valamit, ami finom. Ülünk még pár percet, elõkeresem a megõrzött hátizsákot, majd – összefutva a szintén rosszul alvó Lestattal – komótosan visszaballagunk a vasútállomásra. Jegyvásárlás után körülbelül fél percet kell csak várni a gyorsvonatra, amely szûk negyedóra alatt Kelenföldre repít. Köszönöm a társaságot Repkénynek, Vikinek és mindenkinek, akivel együtt túráztunk. Köszönöm a CSBT-nek a túrát, remélem, nem négy év telik el a következõ alkalomig, hogy eljöhetek a Biára.


-Kékdroid-


Képek

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.03.28 18:04:59
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Biatorbágyra  vaskeréken érkeztem - a nyári idõszámításra történõ átállás miatt - kissé álmosan. Rapid autós nevezés után tetszetõs útvonalvázlattal, nem többel, vágtam neki a távnak erõsen bizakodva, hogy nem lesz esõ és a nap is megizmosodik délidõre. Hál'istennek, a túra legnehezebb, egyben egyik legszebb szakaszát még novemberbõl ismertem: akkor kétszemélyes programunk a Dobogó-hegy aljában sárba fulladt. Ma ennek a kiterjedt lápnak ugyan még mindig volt nyoma takaros tavacska formájában, de jobbára "pormentesített" talajon lehetett megküzdeni a szintidõért.


A legkevésbé lebilincselõ rész a Nagy-mezõn át vezetõ útvonalszakasz megtétele volt, üdítõen kellemes meglepetést hozott viszont a Sóskút dél ellenõrzõ pont, ahol egy megvesztegethetetlen bájos tündértõl kaptam csokit, papájától pedig szénsavmentes ásványvizet. A megejtõen szép, szokatlan formájú Kálvária-hegyre való felmenetel nagy élményt jelentett. A hegy peremérõl nyíló festõi panoráma pedig nem csak a fényképezésre adott alkalmat, hanem némi elmélyült meditálásra is.


A biai horgászparadicsomtól és üdülõteleptõl északra tervszerû vízépítési vagy mederszabályozási munkálatok folynak, éppen pihentek a balparton a hatalmas gépmonstrumok,  vasárnap lévén, ennek nyomán pedig a Benta-patak  megjuhászodva, megrendszabályozva folydogált megtisztított medrében. A biai-sóskúti mûúton átkelve az erdészház környékén és udvarán kész oldtimer skanzen rejtezik. Nekem a  jó állapotú orosz gyártmányú GAZ-51-es tehergépkocsi tetszett meg, de nagyon. Ha a gyûjtõ komolyan gondolja, akár idegenforgalmi látványosság lehetne ebbõl az internacionalista választékból. Vagy már az is, csak én nem tudok róla?  


A Pannon-tengeri eredetû geológiai képzõdmény, a Nyakas-kõ és a hosszan elnyúló Madárszirt lélegzetelállító szépségével méltán kerülhetnének az UNESCO világörökségek jegyzékébe. Ha csak a biatorbágyi tájvédõk www.biatorbagy.org/ áldozatos és állhatatos tevékenységén múlna, oda is kerülnének. Érdemes volt ide eljönni, a Nyakas-követ és a Madárszirtet látni... és meghalni.


A célban a megérdemelt színes viaduktos - sajnos, nem névre szóló- emléklap és az ötvösmûvészeti mûremeknek beillõ jelvény - a Szily-kápolna ábrázolásával - fogadott. Ha idén Bia 25 pólót nem is tudtam beszerezni, pedig hirdették a rendezõk, legalább annyit áruljanak el, hogy ki a mûvészi kivitelû jelvény alkotója?   


A rendezõknek és a pontõröknek - kicsiktõl a nagyokig - mindezek ellenére dicséret, a figyelmes és jóindulatú túratársaknak pedig hódolatteljes köszönet.




 


        

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20112011.03.27 15:17:48
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Újra Bia


Perfekt ez a túra minden szempontból. Változatos helyek, remek kiszolgálás s a végén egy tényleg szép jelvény. Köszönet a rendezõknek, hogy ismét lehetõvé tették a kiváló menetet.


Még a nap is erõlködött kissé mikor elindultam a számomra jól ismert terepen. Kissé megizzasztottak az elsõ emelkedõk, de legalább gyorsan bemelegedtem. Helyenként nagyon élveztem, mikor ki-kisütött a nap az mindíg feldob. Jó volt, hogy nem voltak olyan sokan, így gyorsan lehetett haladni. Sóskút felett némi lovas rohamot éltem át, de szerencsére mindenki életben maradt. A falunál sajnos a csokit nem tudtam megenni, de a víz jól jött. A kálvárián csak felvágtattam, s gurulás lefelé. A Benta mellett  már szenvedtem, de húzott az elõttem loholó piros futó. Komoly terepmunkák voltak itt, de sár nélkül. Az elaggott autóparknál bánatos tekintetû kutyák mellett nyomtam felfelé. A nyakas kõ most is lenyûgözött, mint ahogy a madárszirt. Most rövidebbnek tûnt ez a szakasz, mint 2 éve. No meg segített a kiváló szalagozás is. A Rédey-kútnak most is hûlt helyét találtam csak. Létezik egyáltalán? Aztán vissza az edzõ terepemre s megindultam, mint 1 rakéta. A kápolnánál sajna nem volt innivaló, de sokat nem búslakodtam emiatt. A lõtér kihalt volt így benyomtam az utolsó víztartalékomat is. Innen pedig már sima-liba volt az út. 


A sok-sok jó mellett ki kell emelnem a kiváló minõségû térképet, mely egyben itiner is volt. Gyõnyörû, egyedi pecsétek sorkaoznak immár benne. Az emléklap is pompás kivitelû, a jelvényrõl pedig csak szuperlativuszokban lehet beszélni.


 

 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.03.22 12:45:07
megnéz bibor összes beszámolója





A vonatról leszállva vicces és jókedvû társaságban sétálunk el a Viadukthoz. Gyors, többautós nevezés után 7:25kor indulok. Az aszfaltozás után körbekerülöm a magánházat, a kerítés mögül egy fiatal kutyus ugatás nélkül bámul rám. Majd buckára fel, buckáról le az erdõben, néhány találkozás és hamarosan egy kutyahosszúnak tûnõ emelkedõ áll elém. A tetején olyan aprók  az emberek.. kinézek vkit a felénél és mire én is a tetején vagyok utolérem. A Kõorron némi kanyargás a fenyõk közt- fenyõimádóként szeretem ám: ) – s máris az elsõ pontnál vagyok. Gyümölcspont: Vagdalthús kérdezi barack vagy szilva? Barack, jó kis nézsai, hajrá Nógrád megye : ) Az elsõ ponton pálinka erre azt lehet mondani, hogy jól kezdõdik. A tetõrõl le némi meredek köves bénázás, majd kényelmes lefelé s ismét „hûdenagy” part jön. Sebaj, fogy a szint a végefelé néhányaknak már a levegõje is: ) Fent kortyolok egyet, s hallom amint mondják: innen már végig lejt! – végig? –igen néhány emelkedõvel: ) Lejjebb egy kényelmesen ülõ idõsebb pecsétel , számolok, 63 perc / 5,7 km/ 317 m. Áh, bele kell húznom! Sármentes jóféle talajon haladok majd nyílt terepen s jön egy elágazás a fenyves szélénél. Jobbra megyek s rálátni a falura, gondolom ez egybõl odavisz.. de a pont a falu elõtt van tehát a másik irány lesz a nyerõ. Valóban arra van a helyes út s kisvártatva jelzés meg szalag is. Csak pont az elágazásnál nem volt sebaj ennyi logikázás és 2 perc mínusz belefér.. de jövõre már tudni fogom kapásból: ) Sóskút délhez érve hál’ istennek a dél még messze van viszont sokféle csokiból választhatunk és egy üveg víz is jár. Keresek egy menteset, a szénsavat nem kívánom. Csokizgatok a faluban közben egy csapat futó szembõl jön õk biztos ott jöttek le ahol én is szétnéztem picit . Saccra olyan 10 perccel 6oson belül vagyok az jó nekem. A Kálvária- dombra felfelé szinte a magánház udvarába kell menni. Fent szupi kilátás, egy csokornyi birka gumicsizmás juhászostul, pecsét majd két jóféle lejtõ. Mondhatni nyílegyenes út sokáig közben egy lovastanya mellett haladok el aztán a köv. km.-ek ösvény, fák, madárcsicsergés tavassssz!!: ) Aztán az üdülõtelepen sikerül a kelleténél jobban szétnézni egy futósráccal=) Kb. 3-5 perc mínusz és némi szint  után ismét a piroson vagyunk. A mûúton átkelve retrókiállítás javarészt német kocsikból a Bia erdészház fantázianevû buszmegnél. A fenyvesben egy helyen több ösvény jelzés nuku itt a szép színes útvonalvázlat hasznát veszem , egy darabig csak lealapozott jelzés majd elõtünnek régi pirosak is. Majd elõreengedem a 3 srácot magam mögül fusson csak aki bírja: ) A fiúk elhúznak én pedig 10:27kor a Nyakas- kõnél vagyok, 3:02 / 19,2km / 550m.Ez már jobb arány a reggelinél. A kõre felfelé borkimérést reklámozó lap, pontos gps koordinátákkal :) A kõrõl tök szép kilátás Biatorbágyra, a tóra, messzire.. egy ideig még különféle állapotú házak – pincék mellett sétálok majd mûút ahol pár kutya megugat egyik az utcán van de õ csak „hivatásból” mondja a magáét. A Szily- kápolna 3 õre 10:54 kor bélyegez, kb. 2,5 km-re 27 perc kellett. Hm ez kevésbé tetszik, ráfogom arra hogy gyakorlatilag megvan már a szint, jó kifogás sose árt: ) Leülök a padra és a barackos müzlit választom. A kissrác már mindet végigkóstolta de még nem tudta eldönteni melyik a legfinomabb. Ez a barackos jó volt!: ) Számolok , hogy óra 32-ig kéne beérnem a 6os átlaghoz. Sima ügynek tûnik mert csak szûk 3km maradt. Lefelé menet még mindig sajog a bokámnál a csont, de kit érdekel már mindjárt ott vagyok : ) A lõtérnél.. itt pecsét és máris usgyi tovább. A mûfüves pályán helyiek, valszeg hobbiból rúgják a bõrt. Letérés a mûútról, itt sincs sár, ma tisztán megúsztam mindent: )  Feltûnik a Viadukt, egy kis kanyar a mûúton és cél 11:19kor. Vagyis 3:54 lett. A 4 órán belüliség nekem tetszik. A szervezés a szokásos csbt-s vagyis jó szalagostul , pálinkástul, itinerestül, útvonalostul, mindenestül : )

 
 
ZETúra éve: 20102010.03.21 21:53:28
megnéz ZE összes beszámolója

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy elsõ kézbõl származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) (elõzmény 2007-bõl) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel kissé kevés alvás után kevéssel nyolc elõtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az elsõ kocsinál van :)

rajtszám 427., pontos idõ 8:10.

Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utólértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lõttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sõt.

Az elsõ emelkedõn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségbõl adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli elõny :)

Innen csak eg macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kõ-orr, ahol Vagdalthús hozzá illõ :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés elsõ osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)

Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.

A lefelé menetben elõzök, beleakad a cipõmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.

Lejtõ után emelkedõ jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végzõdéssel, mint a Kõ-orr elõtt.

Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen elõttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel elõttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.

Alig lépünk kettõt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdõ szélére - repül az idõ, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).

A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.

A lejtõ után utúlérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta elsõ hídja elõtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...

Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.

Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy õ Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedõn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.

A Nyakas-kõ EP-nél (11:35 van) Dinnye szõlõvel kínál minket - le van szépen szedve a fürtrõl, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen idõpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással elõzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.

Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belsõ oldalán lévõ színes térképet...

Némi szintet még kapunk, késõbb az Iharos oldalában lévõ ereszkedésben kapunk hozzá egy kevés sarat is.

Innen a Szily-kápolna egy nagyobabcska ugrás, 12:20, itt mûzliszeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentõl van egy kicsi lefelé, majd jön a lõtér,  megkerüljük a focipályát...

Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt. Ezzel persze megy az idõ, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.

Gyalogos híd, ki a fõútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési idõként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról.


nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.


Szedelõzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hõmérõn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihetõ, hiszen a reggeli randa felhõs-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idõ lett. De mi lesz így nyáron...?


(Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
csibaTúra éve: 20092009.03.22 22:05:42
megnéz csiba összes beszámolója
Bia 25

Csonka hétvége zárásaként, ma már nem szabad elaludnom, elég volt abból egy szombaton. Zolival megbeszéljük a találkozót a Déli pályaudvaron, majd onnan egy gyors vonatozás után begurulunk Biatorbágyra. 8:40 körül meg is érkezünk, innen még egy kis séta után elérünk a rajtoz. Nevezés már gyorsan megy, nem sokan állnak elõttünk sorban, 600 fölötti számmal el is rajtolunk 9:05-kor.

Legszívesebben futnék ma egy jót, bár ki tudja, mennyire bírnám. Így maradunk a gyaloglás, futkosás mellett. Maga az útvonal nagyon szép volt végig, és ráadásul nekem ez volt ez elsõ alkalom, hogy errefelé túráztam. Kõ – hegy elõtti kis durva emelkedõ szép példány, majdnem olyanra sikeredik, mint a Tolvaj - hegy, csak ez most fölfelé. Kicsit szuszogva megérkezünk a tetejére, majd a szél lefúj. Hamarosan elsõ pontnál járunk, de még elõtte elugrunk egyet ládázni, amit sikeresen nem találtunk meg. 1:0 a ládák javára. De legalább jól elszórakoztunk egy jó 10-15 percig.

Pecsét után hullámvasutazunk egy kicsit, bár igazán nagy ez a hullám. Lefelé futás, fölfelé vánszorgás. Ez még talán durvább, mint az elõzõ, különösképp a sár miatt. Majdnem összejön a hasra vágódás is. Fentrõl visszatekintve csodálatos a kõ – hegyi panoráma. Innen szintén kicsit kocogósra vesszük a tempót, majd a Dobogó – hegy elõtti emelkedõt már szép komótosan, lépkedve küzdjük le. Pecsét, majd suhanunk tovább. Hamarosan kiérünk a fák közül a mezõre, ahol újra átjár minket a szél. Viszont kárpótol érte a kilátás, ami azért szép. Sóskút határán vár ránk az újabb pont. Sajnos épp akkor érkeztünk, mikor elfogyott a frissítés, de ha még vártunk volna kb 15 percet, már kaptunk volna. Mi inkább megyünk tovább, kocsmára gyúrok. Meg is találom, jó sok túrázóval együtt. Innen egy dobozos sör társaságában másszuk meg a Kálváriát. Majd lefelé, már amennyire a széltõl lehetett lefelé menni, elmegyünk egy kis újabb kitérõre, hiszen itt is van egy láda. Ezzel is elszenvedünk egy jó 10 percet, ráadásul a könyököm is jól beverem egy sziklába, és persze ez sincsen meg. Eddigi mérlegünk tökéletes, feltéve, ha a meg nem találást díjaznák, 2:0 a ládák javára. Sebaj, nem csüggedünk, még Nyakas – kõnél lesz egy.

Innen gyalog megyünk tovább, nemsokára a horgásztó partjánál járunk. Egy – két ember próbálkozik ekkora szélben is. Majd jön az elterelés egy lerobbant híd miatt, de a jelzések már szépen megtalálhatók ezen az új szakaszon is. Átérve a mûúton régi autókat csodálok, sajnos nem mindegyikre jövök rá, hogy mi lehet. aztán jön az utolsó mászás. Újabb pont, és elõttünk a Nyakas – kõ szinte kiugrik a tájból. Megmásszuk a láda miatt, és végre ez már megvan. Igaz fölfelé dobok egy kézzel tompítós hasast, aminek következtében az elvérzés határán küszködök a következõ kilométereken. Lefelé a kõrõl szerencsére a segges elmarad, és újra a P-n járunk. Jobbról elhagyott boros pincék kísérnek egy darabon, majd beérünk a nyaralók közé. Aztán újra erdõ, és a Szily – kápolna. Itt jár egy kis dobozos üdítõ is a pecsét mellé. Aztán lefelé újra beindul a futó gépezet. Lõtérnél lassítás, mert újabb pecsét, majd innen megint futkosásé a szerep. Pár perc és újra feltûnik a Viadukt, 13:50, majd beállunk a sorba, hogy megkapjuk a díjazásunkat.

Nagyon szép emlékekkel távoztam errõl a túráról. Csodás idõben, bár kicsit szeles, csodás rendezéssel. Amit ezért a nevezési díjért kaptunk… nem is mertem volna remélni. Minden elismerésem a rendezõké!

Gratulálok mindenkinek!


A túrán mért adatok: (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 24,24km
-szint: 650m

 
 
ZETúra éve: 20092009.03.22 21:03:51
megnéz ZE összes beszámolója
Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fûszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezõi elérhetõséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk neki a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belsõ oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú túristatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek elsõ teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelõni a poént -- már ami az elsõ két komolyabb szintet jelentõ emelkedõt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettõn, jelentõsebb gõzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kõorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kõ (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövõre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja elõtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítõpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentõs széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erõs. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezõknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú õs-trabantot, meglepõen szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentõ kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kõhöz vezetõ, az utolsó jelentõsebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitûzõ.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó válastzás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).


 
 
 Túra éve: 2008
MacGyverTúra éve: 20082008.03.12 06:55:04
megnéz MacGyver összes beszámolója
× Képes túrabeszámoló
× Fényképek a túráról

Viszonylag korai keléssel könnyen elértük a tervezett 07:25-ös vonatot, ami az egyik újfajta motorvonat volt, a Stadler Flirt. Kigurultunk Biatorbágyra, ahol a Viaduktnál volt a rajt. A tavalyi túrával szemben most alig kellett sorban állni a rajtoltatásért.

Egybõl el is indultunk, rögtön több rövid, de meredek emelkedõvel kezdtünk, szerencsére itt sûrûn helyezkedtek el az ellenõrzõpontok, ez sokat lendített rajtunk, mindig pont jókor jöttek. Kõ-orrnál a pecsételés után visszamentünk pártíz métert a GCSZLA geoládát megkeresni. Amíg ott keringtünk, gyakran kiabáltak az útról, hogy mi vagyunk-e az EP. Még nem is végeztünk, már érkezett a következõ jelentkezõ, így haladtunk tovább.

Innen csúszós, meredek úton másztunk le, majd további meredek emelkedõkön jutottunk fel a Dobogó-hegyre, ahol motorosok zaját hallottuk. Idén erõsen párás volt a levegõ, nem láttuk a Törökugratót menet közben. Egy idõ után kiértünk az erdõbõl, és egy nagy pusztaságba kerültünk, szerintem ez a túra egyik legszebb része.

Viszonylag lapos, bozótos területen haladunk, kicsit honvédségi lõtér kinézete van a tájnak, az út menti karók élénk színûre is vannak festve, biztos jól látszanak a sötétben. Ezen áthaladva a sóskúti mészkõbánya mellé értünk, nekem tavaly itt már nem volt fölösleges energiám az út melletti dombra felkapaszkodni, így most láttam a kõfejtõt elõször, elképesztõ látványt nyújt a hatalmas bányaudvar.

Sóskút határában helyezkedik el a következõ EP, ami nem is EllenõrzõPont, hanem EtetõPont, itt kaptunk szerencsére fél literes üdítõket, szükség is volt rájuk, ugyanis a tavalyi tapasztalatok birtokában csak egy üvegnyi gyümölcslét vittünk kettõnknek. Átvágtunk a településen, majd felmásztunk a Kálvária-dombra, ahol eléggé összegyûlt a tömeg, sokan álldogáltak és fényképezgettek, igaz, volt is mit, szép kilátás nyílt róla.

Ezután egy fiatal szálerdõn haladtunk át, ami tavaly mintha sûrûbb lett volna, de lehet, hogy rosszul emlékszünk. Nemsokára elértük a Biai-horgásztavat, itt nagy kedvem lett volna leülni egy stégen és megebédelni, de sajnos nem volt rá idõnk. Innentõl a lábam ugyan sajgott már, de valahogy mégis felgyorsultunk, és ezt a szakaszt (a leghosszabb ellenõrzés nélküli szakasz, a hivatalos itiner szerint 6,2 km több, mint 5 km/h-s sebességgel tettük meg.

Elhaladtunk a Nyakas-kõ mellett, elképesztõen szépen le van koptatva, vízszintes sávok mentén, gyönyörû. Néhányan ácsorogtak is rajta, ketten pedig az oldalán egy párkányon ültek, rossz volt nézni. Gyorsan felmásztunk a sziklákon, könnyítésképp lépcsõk voltak belevájva, igaz nem hozzám méretezve. Utána egy olyan útszakasz következett, ahol kilátópontok követték sorra egymást, itt kissé feltorlódtunk, tömött sorokban voltunk kénytelenek haladni.

A Kápolna-hegyre vezetõ emelkedõn kicsit leszakadtunk a tömegtõl, nyugodtabban tudtuk az utunkat folytatni. A kápolnától szinte már végig lejtett az út, így ismét gyorsítani tudtunk, idõnként rövideket futottunk is. Kicsit már szenvedve, de sikerült visszajutnunk a Viadukthoz, átmentünk alatta, ezalatt vagy tízen megelõztek minket, a réten levágva, lerövidítve az utat, de a szervezõket úgy tûnt, egyáltalán nem zavarta a dolog...

Úgy döntöttünk, a vonatot már nem érjük el, inkább pihentünk egy fél órát, majd begyûjtöttük a GCVIAD geoládát.

 
 
AtiTúra éve: 20082008.03.11 15:27:56
megnéz Ati összes beszámolója
A könnyed szombati túra után egy könnyed vasárnapi túra. :) Mára is esõt mondtak, de gyönyörû napsütésben volt részünk egész idõ alatt.

Tavaly ez a túra nekem nagyon megtetszett, mert olyan helyeken megy, ami számomra más túrákból még nem ismerõs, és eltévedni sem igazán lehet, mert végig egy turistajelzésen halad az útvonal, és ezt még szalagozás is segíti. A szöveges leírás ennek megfelelõen igen rövid az itinerben: "A túra útvonala végig a piros sáv jelzésen halad!", és ennyi. De ennyi elég is. :) Idén színes térképvázlatot is kaptunk, úgyhogy annak ellenére, hogy tavaly ezt már egy profi szervezésû túrának tartottam, sikerült még azt is felülmúlni. :)

Most is elsõk között indultunk, ami nem is volt rossz, mert a tavalyi parkolóhelyet néhány árok ásásával megszüntették, a késõn érkezõk nem tudom, hogy hol tudtak autóval megállni.

Bemelegítésként egy meredek emelkedõ, ami idén nem is volt olyan vészes, mint tavaly. Mennyivel jobb, ha az ember már tudja, hogy mire számíthat. :)

Sóskúton feltankoltak minket müzlivel, csokival, üdítõvel, innen sokáig lejtõ és sík terep következett, úgyhogy békésen lehetett lakmározni. :)

A Nyakas-kõ és környéke idén is lenyûgözött. Az emléklapon is ez a sziklarész szerepel. AKi nem járt még erre, annak mindenképp érdemes ide eljönni. Nem feltétlenül túra keretén belül, csak úgy egy kis piknikre is ideális. Csodás kilátás nyílik fentrõl a városra.

Továbbra is nagyon tetszetek az elõjelzések, nem sokkal a pontok elõtt már jelzik, hogy hamarosan ellenõrzõpont, mindenki készítse az igazolófüzetét.

Nagyon jó kis túra volt ez, köszönjük a szervezést! :)

Képek, térkép, 3D térkép itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2832
 
 
ZETúra éve: 20082008.03.10 17:51:52
megnéz ZE összes beszámolója
Tavaly is itt voltam, idén is jöttem, elsõdlegesen egy, a Kõorr utáni szakaszon található kövön revansot venni, ugyanis a múlt évben csúnyán megtréfálta a bokámat :-/

A tömeget udvariasan magam elé engedtem :-)) így pontban 9-kor kaptam a startbélyegzõt az igazolólapra (ami egyébként a 2005-ös évre készült, de a hagyománytisztelet okán most is aktuális volt -- a rajtszám átragasztásával. (Ez fejlõdést jelent, hiszen tavaly csak át lett írva.)

Laza bemelegítés az aszfalton, majd a már ismert kunkorral megkerültünk egy magánbirtokot. Egy kellemes erdei szakasz következett, majd egy jobbos kanyar után az elsõ komolyabb emelkedõ, amin némi botos segítséggel egy futamodásra feljutottam (Tavaly "kissé" nehezebben ment...). A Kõorrnál bélyegzés, a panoráma rövid megszemlélése, majd indulás tovább. Néhány lépés után a tavalyi kellemetlen élmányt okozó kõ rituális megtiprása és rugdalása következett, majd így lélekben is megnyugodva indulhattam neki a túra elsõ komolyabb lejtõjének, ahol nem tudtam megállni, hogy "picit" bele ne fussak.

A régi igazság szerint minden lejtõt emelkedõ követ -- itt is így történt, lehetett kapaszkodni fölfelé. Az elmúlt évtõl eltérõen most nem láttam a völgyben balra, a földúton "könnyítõ" kispistázókat.
A szolíd felfelé tartó szakaszt követõen némi fotómegállás, majd kellemes erdei séta következett ismét, némi pozitív szintkülönbség legyõzésével.

Úttorkolat, jobbos, lejtõ, emelkedõ, gyümölcsös balra, fotózás, EP, Vagdalthús, kidõlt fa (amit a túra reggelén aprítottak meg egy picit az erdészek (Köszönjük!)), majd nyílt terep, lejtõ, Sóskút, csoki, és ice tea vagy víz, falu, kertek fölötti suhanóösvény (Bár szalag volt, de elsõre sikerült elvéteni a feljáratot), panoráma, kálvária, EP, bélyegzés, lejtõ, pihentetõ, kissé unalmas séta. Érdekes deszkaház balról, késõbb horgásztó jópár zsinegáztatóval jobbról. Az itinerben feltüntetett kocsma csak 04.01-én nyit, gondolom többek bánatára...
A fõút elõtt egy kidõlt denyõfa "romjait" kell kikerülni -- kár, hogy nem számoltam az útra keresztbe dõlt fákat, de 10-15 biztos volt...

A fõút keresztezése után egy túratárssal csevegés arról, hogy volt valamikor éjszakai verzió, meg hogy jó lenne visszafelé (mondjuk egyik évben erre, másik évben visszafelé) szervezni a túrát. A vízmosás, amit megkerül itt az útvonal, gyönyörûen mutatja, milyen ereje van a lezúduló víznek...

A Nyakas-kõ alatt EP, majd két helyen is kiírva, hogy tessék vigyázni, veszélyes szakasz következik... Két túrázó hölgy ennek okán kiissza a maradék energiaitalát -- én maradok az izolötty mellett... Óvatosan felkapaszkodunk a sziklákon, és élvezzük a panorámát, meg mosolygunk egyet a sziklára kitett fehér hokedlin :-)

A sziklapárkány késõbb végetér, az út egy darabig a telkek között halad, majd egy tavalyi emlékek alapján kellemetlen lejtõ jön -- kellemes csalódás, simán, minden csúszkálás nélkül járható. Volt, aki frissnek tûnõ (dísz)bakancsát a kezében cipelve, zokniban ereszkedett lefelé...

A kápolnánál kérés nélkül kapom az idõadatot a lapra, megiszom az tea maradékát, kidobom a flakont (kupak le, laposra taposva, ahogy kell), és indulok tovább. Itt egy picit keskeny az ösvény, ráadásul picit keresztirányba lejt -- de csak nagyon picit, úgyhogy simán lehet rajta haladni. Késõbb, már a földúton haladva félreállok egy lovas útjából, kikerülök egy pocsolyát (tán ez az egyetlen tócsa, ami miatt lassítani kell), és feltárul a széles völgy, ahol a Lõtér és az EP van.

Fehér autó mellet kis asztalka, bélyegzés, idõadat... Innen már nincs messze a cél, lazára véve a sétát feltûnik a viadukt, majd a fõutat érintve kunkorodik vissza a jelzés a célig. Itt egy autóból bélyegzés meg idõ kerül a lapra, picit odébb egy asztalnál lehet választani a kitûzõk közül, illetve egy évszám és név nélküli emléklapot is kapunk.

Hosszú beszámoló, rövid összefoglalásaként nagyon jó túra, gyakorlatilag nulla elkavarási lehetõséggel, igen-igen jól kitalált helyekre rakott EP-okkal.
Ahogy láttam, a korábban indulók színes itinert kaptak, annak a tartalmát nem ismerem, a 2005-ös a térképmásolattal és a részletes táv- és szintadatokkal is tökéletesen elég ezen a túrán, minden szöveges útvonalismertetés nélkül.

 
 
twiloTúra éve: 20082008.03.09 23:08:05
megnéz twilo összes beszámolója
Sziasztok!

Képek a mai túráról:
http://kep.tar.hu/turbi/50561715#2
 
 
 Túra éve: 2007
janneszTúra éve: 20072008.03.11 13:22:21
megnéz jannesz összes beszámolója
Bia 25 2007.03.11.

A Délibõl indultunk reggel vonattal, majd viszonylag hamar Biatorbágyra értünk, ahol látszott, hogy többen megyünk a vonattól a túra rajtja felé. Néhány perc gyaloglás után elértük a rajt helyszínét, a biatorbágyi viaudktot. Magát a viaduktot újjáépítették Matuska Szilveszter merénylete után, ennek ellenére már rég megszûnt a forgalom rajta, a vonatok már más nyomvonalon járnak.

Amikor odaértünk megdöbbentünk a hatalmas tömeg láttán, akik arra vártak, hogy ezen a teljesítménytúrán elindulhassanak. Szerencsére annyit nem kellett ácsorognunk, mint amekkora a sor volt, viszonylag könnyen ment a rajtoltatás, hamar sorra kerültünk, és indulhattunk a számunkra eddig teljesen ismeretlen terepen. Indulás után egy elkerített területet kellett kerülnie a turistaútnak, majd ráfordultunk az elsõ emelkedõre, ami elsõ ránézésre meglehetõsen ijesztõnek tûnt: hosszú, meredek egyenes út. Leküzdöttük, aztán már fenn is voltunk az elsõ ellenörzõ pontnál, a Kõ-orron.

Innen gyönyörû kilátás nyílt, többen ki is használták a lehetõséget egy kis pihenésre, szépen lehetett látni Biatorbágyot a viadukttal. A pont után meredek lejtõ, majd újbóli meredek emelkedõ, de ennek kb. a felénél balra elfordult a jelzés, és egy könnyített, kevésbé meredek úton vitt fel. Ezután haladtunk tovább Érd, Sóskút irányába. Egy helyen látszottak Budaörs hegyei a Törökugratóval, maj újabb hosszú, meredek, egyenes emelkedõ után végre felértünk a dobogó-hegyi ellenörzõ ponthoz. Innen jó darabig nem kellett felfelé mennünk.

Sóskút elõtt csupasz, fátlan, de bokros területeken vezetett az út, láttunk egy gyönyörûen virágzó fát, elmentünk a sóskúti mészkõbánya mellett, majd beértünk a Sóskút-Dél-re keresztelt ellenõrzõ ponthoz. Itt sajnos éppen elfogyott az ellátmány, de jelezték, hogy már elmentek utánpótlásért, így kihasználtuk az alkalmat és pihentünk egyet. Megérte várni, mert 0,5 literes jóféle teát és egy komplett csomag csokis v. vaníliás kekszet kaptunk. Ilyen jellegû ellátással még nem nagyon találkoztunk teljesítmény túrákon (inkább egy-egy pohár ital, egy-egy darab sütemény/keksz/csoki szokott lenni).

Az E.P. után átsétáltunk Sóskúton, majd felkapaszkodtunk a már jó ideje látótávolságban lévõ Kálvária-dombra. Ezelõtt sosem jártam errefelé nagyon tetszett az itteni táj, a vad mészköves sziklaalakzatokkal. A dombról is szép kilátás nyílt mindenfelé. Pecsételés után lerobogtunk észak felé a meredek lejtõn, lent birkák legelésztek, hosszas, nagyjából szintben haladó út után érkeztünk a Biai-tó mellé, majd nem sokkal késõbb jobbra fordulva átmentünk egy rozoga hídon, valamint a Biatorbágy Sóskút közötti mûúton.

Az út másik oldalán az erdészháznál egy rossz állapotban lévõ veteránautó gyûjteményt csodálhattunk meg, aztán innét kezdõdött az emelkedõ a Nyakas-kõhöz. A Nyakas-kõnél ismét megdöbbentett, hogy micsoda természeti csodákat lehet még találni Magyarországon, ráadásul itt, Budapesttõl nem messze. A Nyakas-kõ, meg a mellette lévõ sziklapárkány lenyûgözõ látványt nyújtott a kora délutáni napsütésben.

Felmásztunk a sziklapárkányra, majd annak a tetején haladt tovább utunk, felértünk a hétvégi házak közé, majd ismét az erdõbe érve hamarosan, egy meredek, saras lejtõt leküzdve, a Szily-kápolna ellenõrzõ pontjánál találtuk magunkat. A pecsételés után mentünk tovább lefelé, nemsokára következett a lõtér ellenõrzõ pontja, utána Bia szélére érve az út a focipálya és a lelátó között vitt, onnan némi aszfaltos gyaloglás és a viadukt lábainak érintése után "bevágtattunk" a célba 6:04-es idõvel.

Itt egy félórás pihenõ után indultunk az állomásra, hogy az aktuális vonattal visszamenjünk a Délibe. Az állomásra menet néhány helyi gyerek szórakoztatott "rémtörténetekkel", de a vonaton már nem velünk utaztak. Fél óra alatt beértünk.

Képek
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.03.11 16:40:45
megnéz kekdroid összes beszámolója
Bia 25 (Végre tavasz van!)

Évfolyamtársammal rövid utazást követõen érkeztünk meg Biatorbágy állomására, ahonnan laza negyedórás sétával elértük a település egyik nevezetességének számító kettõs (külön-külön volt a két vágánynak, ma már a nyomvonalkorrekció miatt a vasút nem erre jár) völgyhidat, amely alatt elsétálva ott is voltunk a rajthelyen.
Már a sorbaállás elõtt megkaptuk egy hölgytõl a nevezési lapokat, ez a módszer nagyon szimpatikus, hiszen nem kell szerencsétlenkedni azzal, hogy ki hová áll sorba, melyik sor melyik stb. (igaz, csak egy táv van, ez megkönnyíti a dolgokat).
Rövid sor, gyors rajtolás, 7:12-kor. Megyünk elõre a mûúton a hajnal végén, közben leveszem a kabátom és megpróbálom a hátizsákom mélyére tuszkolni, nem megy, csak ha kiveszem a váltónadrágot. Amiben mennem kéne, ezt el is felejtettem, hogy elhoztam. Mindegy, kicsit hülyén nézhetek ki, farmerben túrázva, kezemben a szokásos túrabot helyett egy nadrággal :-).
Rögtön az elején kikerülünk egy emelkedõvel egy elkerített telket, majd hullámzós úton jutunk el a Kõorr aljához. Közben elõzgetünk, valamint minket elõzgetnek, igyekszünk kiállni a gyorsabbak menetvonalából. A hegyre meredek kaptató visz fel, a tetõre, egy igen látványos sziklaképzõdményre, pedig egy girbe-gurba ösvény. Ellenõrzõpont, épp mondom, hogy nincs akkora szél, amikor elkezd fújni, nem nagyon, csak egy kicsit, hogy észrevegyük. A durva emelkedõre durva lejtõ felel, futunk, mert megállni nem tudnánk, aztán a következõ emelkedõn visszaváltunk egyesbe és szépen felsétálunk a hegyre.
Dobogó-hegyen megint pont, nagyjából innen Sóskútig (majd egészen a célig) elõzgetjük egymást három sporttárssal. A környék szimpatikus, elszórt fenyvesek, rétek, meg némi sár az úton, hogy mindezt kicsit kevésbé tudjuk élvezni. Elengedünk két futót, útitársam rögtön utána bemutat egy piruettet, de a landolást megússza szárazon. Sóskút elõtt volt egy kis kavar a szalagozással, szerencsére pont akkor értünk oda, amikor az éppen elõttünk haladóak is, akiknek valaki kiabált a helyes útról, õket követtük a sóskúti pontig.
Itt szolgáltatás: negyed kiló nápolyi és fél liter tea, a teát megiszom, a nápolyit elrakom (és most eszem meg). Megint emelkedõ, cselesen a házak fölé megy az út és már fent is vagyunk a Kálvária-hegyen (175,2 m magas hegy), érdekes Kálváriával, amelynek nem látszanak a stációi. Leszaladunk a Benta-patak völgyébe és séta következik, amely a fõút keresztezése után válik újra izgalmassá. Kikerülünk egy hasadékot, felmegyünk a Nyakas-kõ aljára, itt ellenõrzõpont van megint.
Ezután papír figyelmeztet a veszélyes útszakaszra, itt húzós emelkedõ kezdõdik, de egyrészt nem tart sokáig, másrészt a kilátás nagyon jó, kár, hogy nem tisztább az idõ, akkor a távolabbi Gerecse, Vértes tömbjei is látszhatnának. Még leereszkedünk a Szily-kápolnához, meg is nézzük, de nincs bent semmi. Nem sokkal ezután produkálok egy látványos seggreesést a sáros úton, még jó, hogy nincs közönsége. Útitársam zsebébõl itt elõször esik ki a félliteres palack, felveszem, visszaadom. Ezt a szokást viszont annyira megszereti, hogy még vagy háromszor megismétli, az utánunk jövõ persze mindig visszaadja neki, én már hozzávágtam volna, de én többnyire elõtte megyek ;-).
A Lõtéren nem lõnek, viszont jól lehet futni, kocogni, igazolást egy sráctól kapunk, akit elõször eltévedt túrázónak néztem (itt nem volt sem bója, sem papírlap, hogy pont következik, kéretik a papírt elõkészíteni, mint eddig). Az a sporttárs, aki eddig végtelen türelemmel szedegette össze a még mindig kiesõ palackot, ellép, már látni a viaduktot és négy órán belül szeretne lenni. Még egy utolsó etap következett, nem láttuk, hol mennek át a patakon a népek, biztos ami biztos alapon körbementünk a reggelihez képest erõsen forgalmas fõút felé, majd bekocogtunk a célba, gratuláció, díjazás.
(Ja, még felmentünk a viaduktra is, az egyik - az északi - járható, vaslemezek vannak végigfektetve rajta.)
Köszönjük a rendezõségnek a túrát (príma szervezés, pontok, szolgáltatás, szép díjazás, a csillagos ötösbõl csak a Sóskút elõtti elszalagozás vonhat le pár %-ot, az pedig minket nem érintett), jól éreztük magunkat.
 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.03.11 13:11:51
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Bia 25



Vonaton tzh-val, krsytával, -ethkával- találkozás, majd leszállás Biatorbágyon, -ethkával- sorbanállás, hidegben fázás, sorban idegeskedés, majd sorrakerülés, térképelemzgetés (végig a P-n kellett menni, csak ezt nem láttam, de ethka se, így itthonról már könnyebb nézni, a rajtba meg nézegettük hogy most hol és merre, hát igen.. a kezdeti láz..) Majd egyedül elindulás 8:25-kor, turistaelõzgetés, ismerõsöknek, ismeretleneknek köszönés, az elején sok szint küzdés, szenvedés.. De jól ment.



Összességében szuper idõjárás volt, a beharangozott sár ellenére jó idõ, és kevés sár (bár ezzel van aki ellenkezne, pl az egyik túrázó, aki akkorát csobbant az orrom elõtt az egyik pocsolyába hogy csak ihaj.. Én meg elfordulva mosolyogtam, nem bírtam ki :)))

Megismertetett a túra egy ismeretlen, ámde szép kilátásokkal tarkított részérõl. Máskor is jönnék szívesen. 12:30-ra értem haza, most már a jóó kis túrós csuszát majszolgatom:)



A 25 kilcsire sikerült egy jó kis idõt futni, az idõm 2 óra 29 volt :)) Cool, 10-es átlag :-)
 
 
 Túra éve: 2005
-balazs-Túra éve: 20052005.04.12 14:33:05
megnéz -balazs- összes beszámolója
Olyannyira felemásra sikerült nekem ez a hétvége, hogy az egyik szemem még most is sír a másik meg bambul, pedig már erõsen hétfõ délután van.

A Pécs-Harkány futóversenyt terveztem de a szombati futás után úgy döntöttem áttérek teljesítmény-nyugágyhajtásra. Történt ugyanis, hogy elindultam a Szigeti Hendikepen ahol káprázatosan nem ment a futás. Lendületesen indultam és tippelgettem, hogy két kilóméternél vajon 7 percen kívül vagy belül leszek e. Ehhez képest az óra 7:40-et mutatott. Ez nem lett volna baj de ráadásul rosszul is ment és a tüdõm csak azért nem esett ki mert a májam és a lépem is ki akart jönni de a három együtt nem fért ki a lyukon.

A hendi után beszálltam Tapírhoz és Ákihoz egy laza 25-ösre. 4:50 körüli tempót mentünk de ezt sem bírtam. Nem voltam méltó a fekete Saucony felsõhöz és egy körrel a vége elõtt kiszálltam, annyira padlón voltam. Nem tudom hogyan jutottam el hazáig de az biztos, hogy egy laza hat és fél órás délutáni alvásra volt szükségem az életfunkciók normalizálásához.

Még a Szigeten elhatároztam, hogy így nem szabad PH-ra menni mert komolytalan sportteljesítményért úgyis kizárnának. Helyette bevállaltam a Bia 25-öt mert a 6 perces kilcsik azért talán még mennek, másrészt nem verseny. Továbbá, talán nyílik alkalom arra, hogy az egy nappal korábban megbecstelenített Saucony felsõt feketére mossam. :-)

Leginkább macsára kellett figyelni. Macsa csak azért nem társul be a Sötét Oldalhoz mert derogál számára az ilyen dedós futásokban való részvétel. A Sötét Oldal Én vagyok, mondhatná. De nem mondja, mert a menetszél úgyis elnyomná a kiáltást.

A téli túrázásban az a jó, hogy az ember megtanulja az apró örömöket is kiélvezni. Például tiszta felüdülés a tükörjégen futni miután az ember 5 kilcsit szenved végig a 25 centis hóban. És a jeges orkán után olyan jól esik ismét az erdõben bóklászni és tövises kóróba kapaszkodni.

A legnagyobb öröm akkor ért amikor láthattam Tapírt taknyolni. Sajnos lábra állt mielõtt havat rugdoshattam volna rá. :-) ("Ami Tapírnak rossz az nekem jó." copyright akibacsi :-)

20 kilóméter körül pont úgy éreztem magam mint egy nappal korábban, amikor már egy gyökérkezelés is vonzóbb alternatívának tûnt a futásnál. Áki elöl nyomta és csak a jeges sziklafalon váltott vissza kocogásra. Larzen pedig amolyan biztos ami biztos módon nyomta mögötte nehogy Áki magára maradjon és lassítson. Közben süvített a jeges szél és keresztbe fújta a havat ami marta az acrom.

Itt már azt gondoltam, hogy mindjár befekszem egy bokorba néhány szelet újságpapír alá de egy kis csoki és egy pár citromos nápolyi csodát tett. Feléledtem és be tudtam futni, úgy, hogy Áki sem hagyott ott és macsa méregfoga sem tett túl nagy kárt. Tapírt pedig leszakítottuk. Ó, azok az apró örömök. :-)

A túra nagyon rendben volt, a szolgáltatásokkat csak dicsérni lehetett csak az a fránya hó ne lett volna. :-)
 
 
efemmTúra éve: 20052005.03.07 22:41:57
megnéz efemm összes beszámolója
Bia 25

A tegnapi Normafa laza séta volt a vasárnapi Bia 25-höz képest.
8:02-kor indultam SK, DieM társaságában. Még láttuk elrobogni a futóbolond csapatot, aztán mi is szétszakadtunk.
Kõorr-ra fel és le egész jó tempóban sikerült. (Lehet, hogy a hó ugyanakkora volt, mint késõbb, csak itt még bírtam??)
Dobogó-hegy elõtt és után mély porhó, egy cipõre méretezett keréknyomok. Ez a szakasz sokat kivett az erõmbõl. Sóskút elõtt a fennsíkon jól lehetett menni, a szél is alig fújt.
A Sóskúti ponton a megszokott fél literes üdítõ -több félébõl volt választható- mellett egy zacskó nápolyi is a szolgáltatás része.
A kocsmában még frissítettem három deci meleg teával, ez is tökéletes helyre van telepítve.

A Kálvária-hegyen erõs szél és _iszonyú hideg_ volt. A faluból felfelé vezetõ emelkedõ -szerintem- az eddigi éveknél jobban járható volt, a lefelé is.
A horgásztóig pár helyen szintén szembe kaptuk a jeges szelet, itt a nápolyi elfogyasztásával múlattam az idõt.

Nyakas-kõ melletti Madár-szirthez egész jól fel lehetett jutni, mivel a déli oldalon a napsütés leolvasztotta a jeget a sziklákról. Fentrõl a kilátás csodás volt, mint mindíg. Szembe kaptuk viszont fenn a szelet és a éles porhó szemcséket.

Szily-kápolna elõtt a lejtõ havas volt -csak alul jeges-, szóval jól járható, az út hátralévõ részével együtt.
A lõtér éppen valódi, mûködõ lõtér volt, egy íjász lövöldözött a szalmabábujára.

Rendezésrõl: sorállás sehol, szolgáltatás OK, jelzések, szalagozás OK - tökéletes, mint mindíg a Bia túrákon.
Idõ: 04:54, éppen 5-ös átlag felett. A duplázást, a terepet és a hideget figyelembe véve elégedett vagyok. Meg fáradt. :)

efemm.
 
 
 Túra éve: 2004
larzenTúra éve: 20042005.03.04 16:11:22
megnéz larzen összes beszámolója
Bia 25

Tomatorral vágtunk neki a túrának, nem sokkal kilenc óra elõtt. Piszok hideg volt, fõleg a nyílt szakaszon. Aztán egybõl jó kis szintemelkedések következtek, ezeket óvatosan, ám lendületesen próbáltam megfutni. Sok ismerõssel futottam össze, sokszor elõzésre sem volt alkalmas a terep, úgyhogy nem volt valami kemény a tempó. Külön említést érdemel, hogy találkoztam két gyõri barátommal. Õk invitáltak elsõ Gerecsémre '98-ban és még soha nem találkoztunk össze túrán.

Tomator a második pont elõtt - az elõzõ napi Normafa 20 futásból adódó - fáradtságára hivatkozva mondta, hogy menjek csak saját tempómban. Ennek ellenére sokáig együtt mentünk még. :)

A Sóskút elõtti nyitott, sík terepen sokkal jobban lehetett haladni, mint a megelõzõ egynyomtávos, néhol erõsen jeges ösvényeken. A pontnál nem kis meglepetésemre egy egész csomag kekszet és egy fél literes rostos gyümölcslevet kaptunk. Pedig a nevezési díj mindössze 400Ft volt! Egyetlen negatívum, hogy az üdítõsflakonok összegyûjtését nem szervezték meg (Sóskúton sem találtam szemetest az útvonalon).

Elõször a Kálvária elõtt kevertem el: kicsit továbbmentem, szerencsére nem volt 50 méter a kitérõ. A második már sokkal nagyobb volt. A halastó után átkelve az országúton még párszáz métert megtettem az emelkedni kedzõ jelzésen, majd afelett érzett örömömben, hogy milyen kényelmesen és alacsony pulzussal futok felfele, elnéztem egy elágazást és a felsõ utat választottam a jelzés helyett. Sajnos a nyomok jól le voltak taposva azon az úton is, úgyhogy elég sokáig tartott, míg rájöttem a hibára. Ez a kitérõ egymaga 10 percig tartott. Visszatérve a jelzésre épp Tomatort értem utol, innen együtt mentünk tovább.

Késõbb még produkáltunk egy kisebb eltévedést, szerencsére ott idõben észbekaptak a túratársak. Így sikerült Vadmalac sporttársat kétszer is utolérni. :) A kápolnától már csak kényelmes lefelék következtek, de azért ott is volt egy hely, ahol térképet kellett néznük.

Elhagyva az utolsó pontot, már a betonon haladva Tomator elesett. A jeges, havas, csúszós ösvényeket megúszta, a sík betont nem. Szerencsére azóta teljesen rendbejött a lába. (Legalábbis tegnap így látszott, amikor szembefutott velem a szigeten.)

A célba fél perccel 2:50 elõtt értünk be. Volt benne 13-15 perc tévelygés, de amúgy egy nagyon kényelmes futás volt, amit a 150-es átlagpulzusom is jelez. Macsa, nem tudom, hogy tudtál ezen a túrán gyorsat futni. A második pontig nagyon nehéz volt az elõzgetés. Egyszer futhatnánk privátban egy kört - majd ha jó idõ lesz. :)

A CSBT-nek köszönjük a kiváló túrát!
 
 
 Túra éve: 2003
GeldarTúra éve: 20032013.08.28 16:25:44
megnéz Geldar összes beszámolója

Bia 25 Éjszakai


Túrázó-pályafutásom második túrája, az azóta elhalálozott éjszakai változata a Biai túrának.

Nagy kár hogy többé nem kerül megrendezésre, egyrészt a táv is ideális volt, másrészt az a része a Budai-hegységnek éjjel tán még fantasztikusabb, mint nappal.

A Budai 50-en összeállt csapattal vágtunk bele (Apám, Attila, Máté öcsém, Balázs, Anna és talán Erika), akikhez csatlakozott két új lány, Eszter és Szabina. Két késõbbi kollégám, Áron és párja, Hajni is velünk tartott a távra, lévén Hajni (vagy Áron) Bián lakott akkoriban. Tibi és talán Csabi is eljött, akik részt vettek a csoport idénynyitóján, a Gerecse 50-en is. Odaúton Tibi aztán meg is csillogtatta ornitológiai ismereteit, amikor egy rétihéját látván imigy kiáltott fel: "Sas, he!" - a lányok nagy örömére s fõleg derültségére.

Világosban érkeztünk Biára, megnéztük a viaduktot, és néhányan ugráltak rajta, a szívbajt hozva a lányokra.

A kezdésre azért valamennyien összeszedtük magunkat és nekiindultunk a sûrû sötétben. A legtöbbünknek új fogalom volt az éjszakai túra (ahogy arra efemm túrabeszámolójában ráérzett, helyesen), kifejezetten hangosan vonultunk a poros-csúszós utakon. A Kõ-orron álltunk meg elõször, megkérdeztük, merre kéne menni, aztán tovább menetelt a csoport.

 A lányok kifejezetten élvezték hogy sötétben túrázunk, nevettek, addig elõl igyekeztünk felderíteni, hogy merre kéne menni, nem kifejezetten sikeresen. Sóskúton aztán Balázs elfáradt, és a buszok indulásait fürkészte - természetesen éjjel kettõ körül viszonylag kevés busz indul bármerre is, ezért tovább jött, ha kevés kedvvel is.

Itt tudtam meg, hogy Habsburg György is a faluban lakik, Ottó második fia.

A kálvária megmászása után az egyik legfantasztikusabb látvány tárult a szemünk elé, a falu al (vagy fel-) vége, amirõl a tökéletes sötétben elõször azt hittem, valami mély tó lehet.

Hosszú egyenes szakasz következett, majd az üdülõtelepnél kibelezett amerikai autók mellett kezdtük meg az emelkedést a Nyakas-kõre.

Lassan kiviláglott, Hajni és Áron elégedetten nézték valamelyikõjük házát az erõsödõ fényben, aztán Botond, a botom is visszakerült végül. A végén a lányok és Balázs futóversenyt rendeztek a célig, ahol a kitûzõk és az oklevelek elrakása után mindenkin úrrá lett a fáradtság. Attila muzulmán-pózban, nyitott szemmel alva várta az elsõ vonatot, a mai napig történet.

Remek túra volt - és még egyszer kár, hogy tudomásom szerint akkor rendezték meg utoljára az éjszakai változatot.

 
 
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:01:26
megnéz efemm összes beszámolója
Bia25

Sajnos (szerencsére?) szombaton nem értem rá, hogy a Bükkben túrázzak, így már többedik alkalommal, maradt a Bia25. (Szerintem más TTk rendezõi is tehetnék a rövid túráikat a
túlzsúfolt szombatok helyett vasárnapra.)

A terepviszonyok -ez eddigi Bia túrákhoz képest- kemények, bár elfogadhatóak voltak. Talán csak a Kálvária elõtti szûk jeges ösvény és a Kápolna utáni jeges lejtõ okozott problémát. Kellemes meglepetést okozott a Szily-kápolna elõtti lejtõ. Ez kivételesen havas volt, pedig már lélekben felkészültem a megszokott sárdagasztásra.)

Az idõ és táj gyönyörû volt, a szolgáltatások bõségesek. Szépek a pecsétek, bár némelyik kissé halvány. :) Az oklevélen nincs dátum.

Nekem tetszett a túra, jól éreztem magam. (Tibet társaságában könnyû volt. :))

efemm.
 
 
vulpesTúra éve: 20032005.04.07 10:01:31
megnéz vulpes összes beszámolója
Jubileumi Bia 25
avagy
Csak erõs idegzetûeknek!

Lévén egész télen csak punnyadtam, túra nélkül, ezért a Bia számomra amolyan felhozó jellegû, "laza kis 25-ös"-nek volt szánva. Mint kiderült, ebben tévedtem, de ne szaladjunk a dolgok elejébe!

Aigner bácsi munkatársai csapadékos idõt jósoltak, így némi aggodalommal tekintettem a vasárnap elé, de a hajnali vekkercsörgéskor kitekintve kristálytiszta ég fogadott. Ennek örömére gyorsan összepakolva olyan tempóban ügettem ki a vasútállomásra, hogy a tervezett elõtti vonattal sikerült bejönnöm Budapestre, majd a már említett 7.20-as vonattal jutottam el Biatorbágyra. Már a vonatútnak is megvolt a maga hangulata, Budapestre menet ugyanis egy "F*ck the MÁV!" feliratban, Biatorbágy felé pedig a székek között egy jókora hányásban, majd a szomszéd részlegben egy a falra rajzolt háromágú horogkeresztben gyönyörködhetett az utazó nagyérdemû. Hiába, senki sem tökéletes...

Biatorbágyon Ryan Tibetnek tett javaslatának köszönhetöen (vonat közepe - kösz Ryan) sikerült az élbolyban eljutnom a viadukthoz, majd a gond nélküli, gyors nevezés után rajtolnom 8.15-kor, 242-es rajtszámmal. Az idõ gyönyörû, kissé párás, kellemesen hûvös, minden adott volt egy jó túrához. Juhéééé.....

A gond ott kezdödött, ahol a kezdeti aszfalt elfogyott. Lévén a túra elején dél felé haladtunk, a hegyek északi lejtõi még igencsak havasak voltak, ami még nem lett volna baj, ha ebbõl le és megtaposás által nem vált volna jég! Az elsõ ellenõrzõpont a Kõ-orr tetején volt, már idáig eljutni sem volt egyszerû, pedig itt még felfelé kellett menni. Sokan inkább az ösvény mellett, a relative szûz (hm, létezik ilyen fogalom?) hóban próbáltak haladni, lévén az nem csúszott annyira. Az E.P.-röl kellemes kilátás nyílt a további útvonalra, sõt késõbb visszanézve a lenti völgyböl is rá lehetett látni az E.P.-re. Vicces látvány volt a sok apró alak a meredély szélén álló szikla tetején. Az út lefelé szerencsére csak meredek, de nem csúszós volt (déli lejtö).

Jeges emelkedõbõl sajnos a második E.P., a Dobogó-hegy felé menet is kijutott nekünk, különösen hogy itt már olyan szakasz is volt, ami nem merõlegesen futott az emelkedõre, azaz ha az ember nem vigyázott, úgy kissé oldalra lépve már gurult is. Ezt is leküzdve az ember fellélegezhetett, mivel egyrész innen sokáig nem következett komolyabb emelkedö, másrészröl mivel alig 5.5 Km alatt letudta az összes szint csaknem felét. Itt, a Dobogó-hegyet elhagyva tünt fel, hogy a Napot már nem látom! Olyan csendesen, suttyomban borult be, hogy észre sem vettem! Szerencsére csak egy óráig tartott, és Sóskútra, a harmadik E.P.-re már ismét verõfényes napsütésben értem. Ugyanakkor itt, a Dobogó-hegy után szembesült az ember a sík terepen azzal, hogy a hó ugyan eltünt, de mégsem, azaz a vendégmarasztaló sárral. Itt még szerencsére ki lehetett kerülni, és az út mellett a füvön menni, amit szinte mindenki meg is cselekedett.

A Sóskúti E.P. kb. a táv felénél, mintegy 11 kilométer megtétele után következett, s egyben frissítõpont is volt, mindenki kapott egy szelet csokit, és ami fontosabb, teljes fél liter ICE TEA-t is, tetszés szerint barackos vagy citromos ízesítésben. A tea nagyon jól esett, plusz takarékoskodni is tudtam a saját italkészlettel. Innen a falun és a Benta-patakon keresztül vezetett az út (a vasárnap is nyitva tartó vendéglátóipari egységet sokan meglátogatták :) ). Itt, a faluból a Kálvária dombra felvezetõ út egy szakasza volt az egyik legrosszabb az egész túrán! Szûk, a lejtõn oldalvást meredek, bokrokkal határolt ösvény, amelyen libasorban araszoltak a túrázók, kapaszkodva mindenbe amibe csak lehetett, ugyanis - mint köztudott - az olvadó jégnél kevés csúszósabb dolog létezik. Szerencsére nem volt hosszú, de mindenki megszenvedett vele. A kilátás viszont nagyon szép volt.

A Kálváriáról (ahol a negyedik E.P. tanyázott) levezetõ út szintén megért egy misét, mert bár az egész domboldal a túrázók rendelkezésére állt, de ennél merdekekebb és vizenyösebb tereppel nemigen lehetett találkozni az egész túra során. Külön nehezítésképpen néhányan kutyát is hoztak. Ez azért volt nehezítés, mert a mögöttem haladók közül egy nõnemü egyént tulajdon kutyája fektetett két vállra, pusztán túláradó szeretetétöl és túltengö energiáitól vezérelve.

Az út innentõl sokáig viszonylag egyhangú sárdagasztásból állt, majd a horgásztavat elhagyva ismét hangsúlyosabb domborzatra tért vissza az útvonal. Visszatért a hó és jég is, ami a sík terepen már teljesen eltûnt. Szerecsére nem volt annyira veszélyes mint a túra elején, de azért nem ártott vigyázni. A Nyakas-kövi E.P. után továbbmászva a sziklákról ismételten figyelemreméltó kilátásban lehetett része a résztvevõknek, de innen ismételten a sárdagasztásé volt a fõszerep, a bokrokba való helyenkénti kétségbeesett kapaszkodással együtt. A legpoénosabb szakasz pedig a Szily-kápolnánál levö hatodik E.P. elõtt volt, ahol egy húzós lejtõ volt vastagon lepve kásás hóval, a hó alatt pedig jég. Eszméletlenül élveztem! Egy srác gyakorlatilag sielve küzdött le bizonyos szakaszokat, síléc és botok nélkül. Megtapsoltam!

A Szily-kápolna utáni szakasz hasonló volt mint a Kálváriára vezetõ ösvény, csak éppen lefelé. Csúszott, de nagyon, itt is kapaszkodni kellett mindenbe, de szerencsére nem volt túl hosszú. Innen már csak egy kis vízszintes jég következett a Lõtéri utolsó E.P.-ig, ami után már ismét aszfalton, alig 1.5 Km után következett a cél, a célban pedig csoki, oklevél, kitüzö, kézfogás és gratuláció. Az idöm 5 óra 35 perc (jobb is lehetett volna, sokkal..), a VOLÁN-nak és a MÁV-nak köszönhetõen pedig alig két órával késöbb már hajlékomban lakoztam.

Összefoglalva: A terepviszonyok miatt jóval húzósabb túra mint egyébként lenne, néhány meredéllyel alaposan meg kellett szenvedni. A jelzések jók voltak, sõt még szalagozás is volt, szájbarágósan sûrûn. A pontõrök kedvesek voltak, a "További jó utat!" kívánság pecsételés után szinte mindig elhagzott. Egyedül a sár és a jég nehezített sokat, szvsz pár emelkedõ/lejtõ kifejezetten veszélyes volt emiatt, de ezt ilyenkor be kell kalkulálni. Summázva: Nem bántam meg hogy elmentem.

2003 Március 9.
 
 
efemmTúra éve: 20032005.03.08 23:41:04
megnéz efemm összes beszámolója
Bia25É
24.64km,699m szint

Kellemes éjszakai túra volt, kiváló idõjárás mellett, az esõ elkerülte Biatorbágyot.
A rajtidõ vége elõtt negyedórával, 23:30-kor, vágtam neki az idei nappali Biáról már jól ismert útvonalnak 104-es rajtszámmal. Gondoltam, hogy egy kicsit unatkozni (esetleg félni?) fogok a túra elején, mivel a közvetlenül elõttem indulók már fél órával azelõtt elmentek. (Megfordult még a fejemben, hogy a rajban lévõ csinos rendezõ lányokat kérem meg, talán kísérnének el egy darabon a sötétben.. :)
Az elsõ ponton, Kõorr-nál, v63 152 õrködött barátnõjével, gyors pecsételés után még megszemléltem a szembenlévõ hegy oldalában felfelé araszoló apró fénypontokat, majd tovább indultam.
A Dobogó-hegy pontja után végre beértem és megelõztem a fentrõl már látott 18 fõs iskoláscsapatot. Ritkán teljesítménytúrázhatnak vagy csak szokatlan volt nekik az éjszakai gyaloglás, esetleg még nem láttak túrázót botokkal és fejlámpával, mivel elõzés közben töbször is hallottam, hogy "Hát ez meg ki volt?"..
..aztán fél óra múlva újra megelõztem ugyanezt a csoportot. :)
A nappali túrán ugyan már háromszor voltam, de a sötétben mégis sikerült elnéztem egy útelágazást valahol, jó km-s kerülõvel jutottam csak vissza a jelzésre a sóskuti kõbánya fölött.
A Sóskút szélénél lévõ ponton beértem Budai_HG-t, elfogyaszottam a szolgáltatásként járó csokit és a fél literes üdítõt, majd egy gyorsabb sporttárshoz csatlakozva tovább indultam.
A Kálváriára vezetõ ösvényen most kicsit kényelmesebben lehetett feljutni, mint tavasszal.
A horgásztónál pecások riogatták -láthatólag nem túl nagy sikerrel- a halakat, a büfé nyitva volt, de kihagytuk, az erdészháznál (a mûútnál) többen is éppen pihenõt tartottak, a Nyakas-kõ gyönyörû környékének panorámájából sajnos nem sokat láttam, mivel még sötét volt.
A Szily-kápolna elõtti nyaktörõ lejtõ járható volt, se sár, se hó, se jég - semmi izgalom. :)
A lõtér elõtt az erdõ szélénél kapcsoltam le a lámpámat, addig végig szükség volt rá. A focipálya elõtt, a környék egyetlen utcai csapjánál, kicsit felfrissültem, majd nem túlságosan elfáradva 4óra 55perces idõvel (5.5-ös átlaggal) értem be a Viaduktnál lévõ célba, ahol kitûzõ, oklevél és egy szelet csoki várt.
Jó túra, jó szervezés, megfelelõ szolgáltatások, egyre inkább megkedvelem az éjszakai gyalogtúrákat.
 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.08 15:27:22
megnéz larzen összes beszámolója
Bia, bia, a melóbia. Ehehehe, de rossz.
Az idõ viszont szép volt!
Rcs, BadMoon, Buksi és én foglaltunk helyet a vonaton, ahol már csak a dohányzó szakaszban voltak üres helyek. Késõbb nehéz mokaszin csatlakozott hozzánk. A rajtban találkoztunk Sopánkával, SK-val, Átutazóval (+Ananász). Mivel gyõri ismerõseim késtek, ezért 8.45 körül elrajtoltunk.

Kicsit fáradt voltam: az elmúlt egy héten 100km futás + elõzõ napi 30km-es PVV bejárás volt a lábamban, úgyhogy nem éreztem reálisnak, hogy Sopánka "kellemes tempóját" tartsam. Aztán valahogy mégis sikerült, nem is lett olyan megerõltetõ, itt-ott kicsit gyalogoltunk (nem csak az emelkedõkön), találkoztunk Sztancsik Gyurival, ifj. Esti Kornéllal, Ritával (itt muszáj volt egy kicsit sétálnunk :), a végén Vadmalaccal is (hja, látszik, hogy most csak úgy lazán ment - általában futva sem szoktam utolérni :), jmte-vel + ebolával. Altvizslával viszont nem (lehet, hogy nem a szokásos nadrágban volt? Mert azt messzirõl megismerem.) Gyönyörû helyek voltak, nem is hittem volna. Sajnos úgy tûnt, hogy a szél mindig szembefúj. Ez körtúránál kicsit fura. A megoldás az lehetett, hogy az elsõ felében nem fújt, ott viszont nagyobb emelkedõk voltak. A kálváriától lefele (nagyon erõs ellenszél) egyszerûen kicsit hátradõltünk, és a szél tartott minket egyensúlyban. Utána a nemtudomanevét szikláknál gyönyörû kilátásban volt részünk: az elõzõ nap kicsit párásabb volt az idõ, most a Gerecse TV-tornyát simán látni lehetett (már amikor nem könnyezett a szemem a széltõl :).

Jó futóterep, jó futóidõ, az elején kicsit sok gyerek (az elsõ ep.-nél beelõztünk vagy húszat). Idõ BadMoon órája szerint 2:49:58, ami 8.7 km/h-s átlag. Messze a legjobb. Hétvégén Népek Tavasza. Cél: magabiztos hat órán belüli beérkezés.