Túrabeszámolók
| Monoton Maraton, Félmaraton |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
Ottorino | Túra éve: 2023 | 2023.11.03 11:27:00 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
REGGELTŐL ESTIG ŐRJÁRAT
a Szépjuhásznénál és környékén, avagy "MONOTON MARATON".
2023. Szent András hava elsején, szerdán, mindenszentek napján pontban 07:00-kor kezdtünk körözni Inczédi Zoltán és Bódai Mária túratársakkal a Szépjuhászné -> Kis-Hárs-hegy -> Nagy-Hárs-hegy -> Szépjuhászné háromszögben.
Az idő kristály, sár semmi. Túránk alatt gyarapítottuk a népi megfigyelések tárházát. A napszakok váltakozása és a kirándulók felbukkanásának sűrűsége közti összefüggést vizsgáltuk.
Az első három körön elvétve találkozunk egy-egy futóval, kutyasétáltatóval.
[[[Szegény, megboldogult Csapó (Dudi) Gábor világ- és olimpiai bajnok vízilabdázó is a környéken szokta volt sétáltatni két kutyáját. Amikor annak idején találkoztunk vele, mindig kedvesen és tegeződő formában köszönt vissza.]]]
A harmadik kör után a korán kelő és/vagy közel lakó kirándulók kezdenek egyre gyakrabban szembejönni, illetve a sétálva levegőzőket mi előzzük meg. Olyan tíz óra - fél tizenegy tájban pedig már csőstül érkeznek az apró gyerekes, kutyás családok, párok, csoportok és egyéni kirándulók.
Zolinak és nekem 14 kört kell megtennünk, Marcsinak "csak" 7-et, mert ő a félmaratonon indult. A körök pecséthelyei két itiner-oldalt foglalnak el. Az első 7 kör - az „A” oldal - viszonylag könnyen, vidáman megvan. A „B” oldal is könnyeden kezdődik. Észrevételezzük, hogy a délelőtti turnus kirándulói elmentek ebédelni. Mi nem tartunk ebédidőt; minden kör után a Szépjuhászné vasútállomáson felállított túrabázison eszünk egy-egy frissen kent kenyérszeletet, vagy iszunk egy pohár teát, szörpöt. Az is előfordul, hogy eszünk is és iszunk is. Egy túratársunk az egyik ilyen alkalomkor meg is jegyzi – kilétét fedje homály -, hogy mi mindig eszünk. Válaszom az ilyenkor szokásos: „A nyomtatólónak nem lehet bekötni a száját.” 46,2 km-en, 2170 m szintemelkedésnél bizony kell a bő kalória-utánpótlás.
A „B” oldal köreit azzal az óhajjal morzsoljuk tovább, hogy bárcsak már meglenne 10 kör, és a maradék négy már hamar elfogy. Hát, bizony nem fogy hamar. Nyúlnak a körök, fokozatosan megérkeznek az ebéd utáni turnus kirándulói még több kutyával és gyerekkel. Még MTB-s srácok is utat kérnek maguknak.
Nemsokára észrevehetően hosszabbak lesznek az árnyékok, egyre laposabban süt a Nap. Ez eléggé lelombozó. Latolgatjuk, hogy hány körön élvezhetjük még a Kaán Károly kilátóból lejövet a lenyugvó Nap erejét.
A túra teljesítői a kirándulókkal ellentétben viszont egyre fogynak. A gyorsak, akik futottak, vagy legalább belefutottak, már letudták a 14 kört, a rövidebb távosok pedig már otthon zuhanyoznak, vagy pihennek megfürödve. A tizenkettedik és a tizenharmadik kör már igen nyögvenyelősen fogy, de az utolsóhoz valami rejtélyes energiacsomagot küld az Univerzum.
Meg tudjuk-e csinálni világítás nélkül az utolsó kört? Zoli optimista, ám a Kis-Hárs-hegyi ellenőrzőponton előkészítjük a lámpáinkat, és a Nagy-Hárs-hegyre felvezető murvás út végén, a kis sziklás szerpentin előtt fel is kapcsoljuk azokat.
Itt jegyzem meg, hogy a Bátori-barlangnál egyik körön sem mentünk le a kis fahídra, hanem a barlang vasajtaja melletti sziklán másztunk fel az előbb említett szerpentinre. Az első körök valamelyikén az egyik túratárs (szintén meghagyom az inkognitóját) ennek kapcsán szóvá is tette, hogy kispistázunk. Felvilágosítottam, hogy az ide vonatkozó szabály szerint: „Amíg a túrázó vizuális kontaktusba marad a felfestett turistajelzéssel, addig az eltérés az út vonalvezetésétől, nem minősül kispistázásnak”. Arról nem tájékoztattam emberünket, hogy ezt a szabályt én alkottam, és amikor hasonló problémák felmerülnek, akkor alkalmazom is.
Az utolsó körön, az utolsó ellenőrzőponton a Nagy-Hárs-hegyi pihenőbútoroknál a pontőr megkérdezi, hogy van-e még valaki a terepen. Erre nem adhatunk választ, mert nem tudjuk, hogy esetleg ellentett irányba indult-e még valaki azután, hogy mi elhagytuk a Szépjuhászné állomást. Ráadásul út közben találkoztunk néhány lámpás emberrel, akik lehetnek kirándulók, de akár túrázók is.
Odalent, az állomásépület felé közeledve, látjuk, hogy a rendezők már bontják a bázist. 17:30 van, vagyis tíz óra harminc perc lett a menetidőnk, ami egyáltalán nem rossz eredmény, de rajtunk kívül már csak két ember van kint a terepen, és már őket is minden percben várják.
A célban a rendezők azzal cukkolnak, hogy menjünk még egy kört, előre lepecsételik az itinerjeinket. Mi inkább megköszönjük a rendezést, nagyszerű érzés, hogy a körözés alatt nem csavarodtunk be, de ha még egy kört kellene menni, akkor inkább lőjenek le.
Ottorino
|
| | |
|
kupazo | Túra éve: 2018 | 2018.11.01 23:39:53 |
|
megnéz kupazo összes beszámolója |
A megtett 4 körön a kihelyezett 2 teás műanyag kancsó a célban üres volt, illetve amikor egyszer rákérdeztem, akkor azt mondta az egyik rendező, hogy mindjárt hoznak, de nem így lett. A korábbi években az üstökből legalább merhettünk magunknak. Szomorú, hogy a beígért ellátást sem biztosítja a TTT. De azért a nevezési díj biztosan jól jött... |
| | |
|
Forrai U96 | Túra éve: 2016 | 2016.11.05 09:16:55 |
|
megnéz Forrai U96 összes beszámolója |
------Monoton Maraton 7 Kör------
------12. TTÚRA ( 7:25 - 11:49 )------
------------
Rajt: 7:25 Szépjuhászné CÉL: 11:49 Szépjuhászné
Rajtszám: 56
Csapat:
Találkozások: MÁRTON DÁNIEL; HARTMANN M.; MÁRIA; NAGY DÁVID; HEVÉR GÁBOR; NÁNÁSI OTTÓ; MARCSIÉK; ÖREGAPÓ; PANAREA; GÁBOR; "ROSALINDA"; FUTÓ; X; KALMÁR EDIT; SZÉPJUHÁSZNÉ PULTOSCSAJ;
------ Jó időjárás ------
------MM 7 KÖR------ 7 MÜZLI CERBONA
V1.96.20161101.
|
| | |
|
Forrai U96 | Túra éve: 2015 | 2015.11.07 22:44:19 |
|
megnéz Forrai U96 összes beszámolója |
MONOTON MARATON 7/14 + 3/14 20151101. Szépjuhászné.
Idõ: 4:29 Hely: Dunaújváros 6:04 Déli (7:23-12:25) Szépjuhászné Rajtszám: 72 ( 7 kör ) és (12:50-15:13) Szépjuhászné Rajtszám: 275 ( 3 kör ). Az igazolások helyei emlékeztet az 1 9 8 0 - AS évek Kisdobos - Úttörõ Bélyeggyûjtési Akciójának Füzetére, 1 Forintostól a 20-ason át ... ! A Plusssz pezsgõtabletta a Szöveg: " Nekem a Maraton a Riviéra, túrázni ott szeretek a Monoton ". Elsõ körön és csendben a Kis-Hárs-Hegy következik. 7:32. Nagy-Hárs-Hegy következik. 7:46. Szépjuhászné következik. 7:52. 7X.
1. kör: Kis-Hárs-Hegyen nincs toll idõ felírására, megkérdeztem, Hozzak?
2. kör: Klárival összefutok, legutóbb MÁTRA 60-on találkoztam velük.
3. kör: Nagyapával találkozok aki Szántódról jött.
4. kör: Õszapót kérdezem mennyire jött? Mondja 7, de majd meglátjuk. Nagy Dávid mellett haladunk el, Köszönés után!
5. kör: Megkérdezem az "Étterem"-ben, Sör? 300. 19:00-ig. PADON vagyok. A Parkoló megtelt... Márton DJ RUsHboY feltûnik, de nem körözik, Kovács Andinak integetek a presszóban. Nagy Dávid a Célbaérkezõknek ül le az asztalhoz.
6. kör: Kalapos Apánk szembõl nyomja körbe-körbe, fordítva, mondja: " Majd elkopik a Hegy!" Valamit én is mondtam, "túlnagyot". A kör megkezdése elõtt Zoli P. rámköszön , kézfogás alatt elmondja Zoli hogy 3-at mennek Marcsival, Túl sok a MUNKA Pilisszentkereszten.
7. kör: Marcsi befogja a szemem. A kör elején. Kis-Hárs-Hegyen volt Pálinka, elfogyott, + Pogácsa, ezt azért kaptam. Kalapos Apámmal mikor egymás mellett haladunk el, mindig mást mutatok neki. ( Nem Azt! ) :D Õ az aki szembõl nyomja kb. 20-ad maga.
7 MÜZLI CERBONA.
1. kör: FORRA(I)LT B(F)OR(RAI) - RAL nyomom, 2 dl, de sok! Marcsiék szembõl jönnek, Zollííííí! Erre Marcsi rekedt hangon: Helllóóóóó! Hölgynek ígérek, akik szintén szembõl nyomják 1 Martinit, de kiderül hogy Vodka vagy Jaager van. Az is jó lesz, csak találkozzunk. Hát persze hogy nem sikerült.
2. kör: 3 kerékpáros mutatványához asszisztálok, siker, repültek is. Kis-Hárs-Hegyen Kalmár Edit fogad 14:09.
3. kör: Kalmár Edittõl elköszönök. Kalapos Apám Gratulál. Én is Neki.
1 MÜZLI CERBONA.
©2015. Forrai U96.
|
| | |
olahtamas- | Túra éve: 2015 | 2015.11.02 06:05:12 |
|
megnéz olahtamas- összes beszámolója |
Remek idõben, kellemes séta, amit igen sokan választottak, fiatal gyermekes családok is.
Képek: indafoto.hu/olah_tamas/20151101_monoton_maraton_telje |
| | |
|
olsen | Túra éve: 2014 | 2014.11.03 07:46:54 |
|
megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,a monoton eseményeibõl..
Éjjelibõl érkezem.Na ne a füles edény jusson eszetekbe,hanem a dolgozó mûhely,a kapitalizmus elõretolt bástyája,a nyugdíjas évek csökkentésében úttörõ szerepet vállaló kizsákmányoló,akinek némi pénzmagért odatartom a gyapjamat,vágjon belõle holdfénynél.A reggel busz-metró-busz kombinációval kezdõdik, a 22-esen régi szakállas arc,a Cartográphia kupákról ,és szintén a szép juhásznéval vannak tervei..Érkezés,Bubu,GeLaci,LL,és máris fújtat pontõrzõ társam,közönségesen Frinyó.Meglepetve hallom,hogy reggel hat óta van mászka,ja,el kell olvasni a kiírást,és tájékozott lehetel Te is.Jelentkezünk és elindulunk.Társam kullancs elleni óvszereket használ,és engem is tájékoztat a megbetegedési-elhalálozási statisztikákról,de inkább biztosítást kötök erre is legközelebb.Indulatba kerülünk,fölfelé a Kaán Károly kilátóhoz,itt már poroszkáló-futkosó asszonyok és férfiemberek között vezet az út,ismerõs arcok,némelyik lassít egy kézfogásra,gyakrabban csak beintenek,mint Ferencsik János anno..persze reagálunk,mint a másodhegedûsök akkor,és fogy a táv,vegyes párost találunk a ponton,még van az idejükbõl.Leteszem a zsákot és gombázni indulok,kollegám követ,de bizalmatlanságból a saját zsákja is velünk jön,késsel,téli ruhával és õszi pálinkával.Átfésüljük a kilátó lejtõjét,csekély eredménnyel,két õzláb a zsákmány.Nna,gyerünk váltani.Kikészítjük a frissitõ pontra a magunk hozta gyümölcsleveket – szilva-barack és körte,galagonya és gyömbér,az õszi jellegbõl adódóan fagyálló kivonatok formájában.Pecsét a balkézben,pohár a jobban,asztal ezúttal nincs,a harmatos fûbe két horgászszék a komfort mindössze,de nem is akar megállni senki..amíg néhány ismerõs arc fel nem fedezi a kínálatot,és kér belõle – kapnak is.Az út vonalát senki nem kérdezi,nyilván világos,gyakorta futott táj.Az idõ nyirkos,aki lassan halad,fázhatna is,a szemüvegesek párásodnak,vagy a köd,vagy a meghatottság miatt..a páramentesítõ fogy.Néha megbeszéljük az újpesti és a francstadti eseményeket a háborúk idejébõl,mivel huzamosabb ideje fiatalkodunk mindketten..Ifjú titánok-Gery-Zoli-Andi – esnek be három kilométeres papírral,hiába, a vakmerõségnek fokozatai vannak.Béla bá,a nyugdíjas ikon,a kisFarkas utánpótlással és oldalbordával,a szakállas ikon Szabóéktól,az Istvánok a régi fiatalok közül,Zoliból is van néhány,a flotta hõse,dereglyés barátom,Melinda,Edina a szebbik nembõl,elnézést a kimaradóktól – idõnként a nap is elmosolyogja magát.Egy vizsla befalja társam szendvicsét,szegény,koplaltatja a gazdája bizonyosan.Sebaj,elfogy a pálinka,váltás érkezik törköllyel,a nap folytatódik,átsétálunk a másik pontra,ahol a buszon talált útitárs tol pecséteket..et tu mi file,László? ja,elpörgök a célba,a kollega gombázni indul..
Bubu ír egy igazolást a részvételrõl,csak a család megnyugtatása végett..
Remek túra,remek pontõrökkel,köszönjük,az ukákásoknak.. |
| | |
|
MirP | Túra éve: 2013 | 2013.11.01 15:12:47 |
|
megnéz MirP összes beszámolója |
Túrabeszámoló a turazo.ininet.hu oldalon! |
| | |
|
Bubu | Túra éve: 2012 | 2013.01.25 02:51:44 |
|
megnéz Bubu összes beszámolója |
Monoton Maraton 2012. rendezõi összefoglaló
2012-ben egy négynapos hosszú hétvége elsõ (csütörtöki) napjára esett november 1-e, és így a Monoton Maraton teljesítménytúra is. Mivel a korábbi útvonal egy rövidebb szakaszon jelzetlen és a túrán várható létszám 500 fõ fölötti, így az eredeti útvonalra érvényes hatósági engedélyért közel 100.000 Ft-ot kellett volna fizetni, ezért az útvonal módosítása mellett döntöttünk és végig jelzett turistaútra helyeztük át a túrát. Az új útvonal abból a szempontból sokkal monotonabbnak tekinthetõ a réginél, hogy útvonalának jelentõs része lényegesen több túrával van átfedésben, így véleményem szerint sokkal nagyobb kihívás ismételgetni a Nagy-Hárs-hegyre vezetõ sárga jelzésû utat, mint korábban keringeni a hegy körül. Az idõjárás is az évszaknak megfelelõ volt: bár az intenzív esõ nem hiányzott, de a hegyre és környékére telepedõ szürkeség, felhõ és masszív köd fokozta a túra hangulatát. A kedvezõtlen körülmények ellenére is közel 400 fõ látogatott el rendezvényünkre, amelynek rajt-cél helyszínét is sikerült egy kultúráltabb, az idõjárás viszontagságainak kevésbé kitett helyre költöztetni: a Szépjuhászné vasútállomáson üzemelõ büfé helyiségébe.
Túrastatisztika:
Nevezõk száma:
- Maratonra: 37 fõ
- Félmaratonra: 100 fõ
- Minimaratonra: 293 fõ
- Összesen: 430 fõ
Az alábbi rajtszámok nem lettek kiadva, vagy legalábbis nem találtam hozzá nevezési lapot (ha valaki mégis a magáénak érzi valamelyiket, az jelezze felém, és akkor javítom): 1, 3, 97.
Teljesítõk száma, távonként:
- Maraton: 23 fõ
- Félmaraton: 89 fõ
- Minimaraton: 318 fõ
- Összesen: 430 fõ
Átnevezések távok között:
- Maraton > Félmaraton: 14 fõ
- Maraton > Minimaraton: 1 fõ
- Félmaraton > Maraton: 1 fõ
- Félmaraton > Minimaraton: 24 fõ
- Összesen: 40 fõ
Teljesített körök száma (egy rajtszámon belül):
- 14 kör: 23 fõ
- 13 kör: 2 fõ
- 11 kör: 3 fõ
- 10 kör: 1 fõ
- 7 kör: 83 fõ
- 6 kör: 2 fõ
- 5 kör: 1 fõ
- 4 kör: 2 fõ
- 3 kör: 10 fõ
- 2 kör: 8 fõ
- 1 kör: 295 fõ
Összesen: 1338 kört teljesített a túra 430 résztvevõje!
Gratulálunk a teljesítéshez, köszönjük, hogy eljöttetek és várunk benneteket szeretettel jövõre is, ugyanakkor, ugyanott! |
| | |
DJ_RushBoy | Túra éve: 2012 | 2012.11.01 19:28:29 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Mai napi túratermés az egész nap esõs, totál felázott terepen: Monoton Maraton + Monoton Félmaraton + Monoton Minimaraton + Monoton Minimaraton + Monoton Minimaraton = 80 km - 3720 m szinttel. 24-szer kerültük körbe illetve másztuk meg (!) a Nagy-Hárs-hegyet Rudolf István -nal. A legutolsó körbe ráadásul még le is szedtük az eligazító táblákat, így egy rendezõi kitûzõvel is gyarapodtunk :) 16:40-kor már kopogtattunk a célban. Két nap múlva pedig Piros 85 jön a szokásoktól eltérõen most nagyrészt gyalog. |
| | |
| |
|
Bubu | Túra éve: 2011 | 2011.12.22 23:59:25 |
|
megnéz Bubu összes beszámolója |
Monoton Maraton 2011. rendezõi összefoglaló
2011-ben egy négynapos hosszú hétvége utolsó (keddi) napjára esett november 1-e, és így a Monoton Maraton teljesítménytúra is. A kellemes idõjárás, az egyre népszerûbb Budapest Kupa, valamint a teljesítménytúrázás rekord létszámú tömeget vonzott a Nagy-Hárs-hegyet megkerülõ 3 km-es körpályára. Utólag is elnézést kérünk az esetleges kisebb tumultusokért, sorbanállásért, illetve az oklevélre való várakozásért. A túrára a korábbi évek tapasztalatai alapján mintegy 650 db oklevéllel készültünk, amely nem volt elegendõ - akinek nem jutott a célban, azok most utólag, postai úton, a Fóti-Somlyó túra céljában, illetve a Budapest Kupával együtt vehették / vehetik át.
Nevezõk száma:
- Maratonra: 71 fõ
- Félmaratonra: 165 fõ
- Minimaratonra: 558 fõ
- Összesen: 794 fõ
Az alábbi rajtszámok nem lettek kiadva, vagy legalábbis nem találtam hozzá nevezési lapot (ha valaki mégis a magáénak érzi valamelyiket, az jelezze felém, és akkor javítom): 173, 528, 530, 548, 594.
Teljesítõk száma, távonként:
- Maraton: 67 fõ
- Félmaraton: 163 fõ
- Minimaraton: 563 fõ
- Összesen: 793 fõ
Átnevezések távok között:
- Maraton > Félmaraton: 6 fõ
- Félmaraton > Maraton: 2 fõ
- Félmaraton > Minimaraton: 5 fõ
- Félmaraton > feladta: 1 fõ
- Összesen: 14 fõ
Teljesített körök száma (egy rajtszámon belül):
- 14 kör: 67 fõ
- 11 kör: 1 fõ
- 9 kör: 1 fõ
- 8 kör: 8 fõ
- 7 kör: 153 fõ
- 6 kör: 1 fõ
- 5 kör: 3 fõ
- 4 kör: 5 fõ
- 3 kör: 3 fõ
- 2 kör: 2 fõ
- 1 kör: 549 fõ
- Összesen: 3696 kört teljesített a túra 794 résztvevõje!
Gratulálunk a teljesítéshez, köszönjük, hogy eljöttetek és várunk benneteket szeretettel jövõre is, ugyanakkor, ugyanott!
|
| | |
olsen | Túra éve: 2011 | 2011.11.02 06:21:25 |
|
megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,megest eltelt egy esztendõ és a Monoton maraton ideje bekövetkezék..e helyszínt bizonyára mindenki ismeri, segítek azoknak,akik mégse..a Budai hegység.Reggel vala,és álmos arcú emberek téblábolnak a Szél kálmánon,leánykori neve Moszkva,még a békávé sem döntött,ezért a térképeken is a régi név él..vagy óriási az elfekvõ készlet.Beáll a 22-es és startol.A botos-hátizsákos embernép a Szépjuhásznénál elhagyja és a játszótér felé nyüzsög,adminisztrál,vetkõzik,útrakél.És igen,megyünk az õszi erdõben,Mária útján,aztán jobbra-balra,kiválóan szalagozott úton,fel,át a kisvasút sínjein,megest föl,kis sárga,aztán körséta kísér bennünket.Az erdõ izgatottan sárgul,piroslik,imitt-amott még zöld,színesedik,akár Józsi a kocsmában…és elénktoppan az ellenõrzõ pont,szám szerint az egyes,ide kell visszatalálni valahányszor,egy sorban kétszer,az itiner ismerõinek.Az ellenõrzõ pontban Ottorinó vetkõzik, ezúttal nõk nélkül,ideig kísér,utolérjük a két seniort,a fiút és a lányt,elmaradhatatlan a kék melegítõalsó,de a térkép ezúttal nincs kézügyben,kicsit beszélgetünk a múlt havi pirosról,aztán följebb kapcsolok,Pétert kerülöm,aki felezi a távot,majd belép Misu,Maci és Zsolt is,valamennyien kistúráznak, csak az íze kedvéért..van persze,aki unja a kört és megfordul,van, aki rátesz,mivel az erdõ estig van kifizetve,addig megcsinál egy nagyot,egy felet és egy minit..ízlés dolga,mi a kolostorromoknál elábrándozunk az apácákról,akik innen ápolták Bátorit,akinek barlangja a csúcs alatt volt(van),csak már veszélyesnek nyilváníttatott.
A bihariakból az embert találom meg,aki kábé velem megy egytempót,együtt húzunk,hatos átlagot megyünk,sõt nem is átlag,ennyi egy sor az itineren,két kör..tempónk öreguras,csak olykor-olykor érünk be, körözünk le valakit,mindenki nyomul..
az erdõ közben õszül,az avar szaporodik,a zavarunk is,de csokival és levessel oldja a kettes pont,ahol pontõr csere zajlott meglepetésszerûen,és még mindig neveznek és indulnak…kiváló idõben kiváló szervezéssel kiváló társaságban gyakoroltuk a magányt..és gyúrtunk a következõre..
végén az elmaradhatatlan leves és az idõközben dráguló póló,és hát az õszi erdõ élménye..pótolhatatlan,kár kihagyni ..
|
| | |
|
Nyávogi sporttárs | Túra éve: 2010 | 2010.11.04 18:03:12 |
|
megnéz Nyávogi sporttárs összes beszámolója |
Elsõ teljesítménytúrám
Már korábban is nagyon érdekelt a teljesítménytúrázás, mivel rengeteget hallok róla a szüleimtõl és az ismerõseinktõl. Alig tudtam kivárni november elsejét, a Monoton Maraton idõpontját. Ezt a túrát számomra ismerõs terepen, a Hárs-hegy oldalában rendezik, ahol egy három kilométeres kört kell bejárniuk a résztvevõknek – mindenkinek annyiszor, ahányszor csak szeretné. A maratonistáknak tizennégyszer, a félmaratonistáknak hétszer. A magamfajta elsõbálozóknak elég csak egyszer.
Elõzõ este többször is elmeséltettem Anyuval, hogy hova megyünk másnap, ki lesz ott, és mit fogunk csinálni – gondoltam, nem árt elõtte fejben fölkészülni. Vigyorogva markoltam a kiságy rácsát, és ahányszor Anyu a történet végére ért, máris süvöltöttem, hogy „Még egyszer!!!”.
De azért másnap nem okozott gondot a korai kelés. Gyorsan magamra öltöttem a korosztályomnak javallott technikai felszerelést (méhecskés harisnya, flitteres farmer, kutyás dzseki, copfsapka), közben a szénhidrát-feltöltésre is volt gondom fonott kalács formájában, bár a vonaton utána dobtam még egy kis zsömlét. Helyesebben a zsömlét a Keleti pályaudvartól kezdve végig a metrón és még a buszon is szorongattam, és nagyon megsértõdtem, ahányszor felajánlották, hogy elteszik. Hogyisne, a túrázáshoz energiapótlás kell! Megnyugtattak, hogy a Monoton túrákon ezzel egészen biztosan nem lesz gond.
Szépjuhásznénál szálltunk le a buszról, és örömmel láttam, hogy egy klassz új játszóteret építettek ide! Anyu mondta is, hogy ezentúl ezt is bevesszük a megszokott kiránduló helyszíneink közé. De nemcsak a játékoknak örültem meg, hanem a körülöttük csoportosuló rengeteg ismerõs és ismeretlen embernek is. Kutyák és gyerekek is akadtak közöttük. (Utólag hallottam, hogy 600 ember vett részt a túrán.)
Hamarosan felfedeztem Lükepéket, Gethét és Bubu bácsit a rendezõk soraiban, távolabb Annamari vigyázott a csokis dobozokra. (Milyen csoki?! Hol?) Anyu hozott nevezési lapokat, az egyikre az én nevem is felkerült – a világon elsõként. (Igaz is, közben megint láttam azt a bácsit, aki a világon elsõként járt végig valahol valamit, valahány nap alatt, de nem jól tudtam figyelni, mert észrevettem a csúszda mellett egy kutyát.)
Rövid csúszdázás és hintázás alatt a szüleim elintézték a nevezést, és útnak indulhattunk. Jaj, de jó! Remek, napsütéses idõ volt, a ritkásan álló fák sárga levelei szinte világítottak. Futólépésben vágtam neki az emelkedõnek. Hamarosan elhaladtunk a Gyermekvasút állomása mellett, nem sokkal késõbb megpillantottam az egyik fán az elsõ turistajelzést, és gyorsan meg is mutattam mindenkinek.
A vonatsínt keresztezve eszembe jutottak a kellemes nyári kirándulások. Anyu azt mondta, valószínûleg nem lesz olyan szerencsénk, hogy összetalálkozzunk a kisvasúttal, de alig haladtunk át az átjárón, amikor füttyszót hallottunk. Megálltunk a hegyoldalban, és bevártuk a picike szerelvényt, amely szuszogva kapaszkodott fel az állomáshoz. Elhaladtában integettünk neki.
Pár perc gyaloglás után Oláhtamás sétált szembe velünk. Nagyon megörültem az ismerõs arcnak a sapka alatt. Készített rólam néhány felvételt, aztán elbúcsúztunk, és folytattam utamat a kaptatón fölfelé. Még csak el sem fáradtam, mire az emelkedõ tetejére értem, vidáman csörgettem a cipõmmel a ropogós avart.
Utunk nagyjából a zöld körséta-jelzésen haladt, de egy szakaszon le kellett térni a jelzésrõl a szalagok mentén. Röviden tiltakoztam a letérés miatt (egy pillanatra megriadtam, nehogy a legelsõ teljesítménytúrámon az a vád érjen, hogy kispistázom), de aztán alaposan megvizsgáltam, sõt, meg is tapogattam a szalagokat, és belenyugodtam a további útirányba. (Amiatt ugyan volt egy kis vitánk, hogy onnantól kezdve az összes szalagot meg szerettem volna fogdosni, de aztán errõl lebeszéltek.)
Néha futók húztak el mellettünk, hol egyedül, hol ketten-hárman, csoportban; ilyenkor mindig föllelkesedtem én is, és néhány tíz métert futottam utánuk. (Már elõzõ este, a kiságyban mondogattam Anyunak, hogy „én majd futok, és ti fussatok utánam, jó?”)
Ezt leszámítva egyenletes tempóban haladtam. Apu nagyjából egy órára saccolta az egész kört, és valóban, ahogy az elsõ fél óra a végére járt, mondták is, hogy hamarosan megérkezünk az ellenõrzõponthoz. A ponton Zsu és Bferi adtak egy pecsétet az itineremre, és megdicsértek, amiért ilyen lelkesen gyalogolok. Megkérdezték Aputól, vajon mennyit bírnék saját erõbõl, Apu szerint olyan 6-7 kilométernél lehet a határ, de még nem próbáltuk.
A hátam mögül lábdobogást hallottam: Gabika érkezett azzal a kisfiúval, akivel mérleghintáztam, a nyomukban pedig Lükepék. Megörültem nekik, bár Zsolibélát kissé hiányoltam. Innen együtt mentünk tovább a célig, bár én meg a kisfiú kolléga azért gondoskodtunk róla, hogy kellõen szétszakadozzon a mezõny (õ elõreszaladgált, én meg többször is megpróbáltam visszafelé haladni, vagy cikkcakkban, a lehullott faleveleket gyûjtögetve).
Egy tisztáson egy csapat néni meg bácsi meg gyerek várt bennünket, és megkínáltak almás pitével. Pont jókor jött, mert már éreztem, hogy pótolni kell a szénhidrát. Az asztalról leszállva újult erõvel vágtam neki a táv megmaradt részének.
Innen lejtõsebb szakasz következett, és nemsokára azt mondták, hogy már nincs messze a cél. Töretlen lelkesedéssel gyalogoltam tovább, bár egy idõ után kitaláltam, hogy a fûbe szeretnék pisilni. Anyu nem zárkózott föl az ötletem mögé, azt mondta, hogy inkább nem húzgálná le rólam a farmert meg a (méhecskés) harisnyát meg a pelust, ezen nyavalyogtam egy kicsit, de csak úgy menet közben. Aztán visszakanyarodtunk arra az útra, amit már ismerek (itt megy fel a jelzés a Hárs-hegyre, a kilátóhoz), és felidéztem a szép nyári emlékeket. Ismét kereszteztük a kisvasút sínjét, és megint szerencsénk volt: az orrunk elõtt zakatolt el a vonat. Vidáman integettem utána, aztán leszaladtam a lejtõn a Szépjuhászné állomás felé.
Az állomás melletti parkolóból egy csalánoson kellett keresztülvágni, de Apu azt mondta, inkább nem vesz föl, hogy hivatalosan is a saját lábamon tegyek meg minden egyes lépést. Végül is csak az orrom állt ki a kesztyûbõl-dzsekibõl-sapkából, így a csalánok nem tehettek kárt bennem. Pár lépés után pedig valóban megláttam a rom körül nyüzsgõ embereket és a célt. Kedvem lett volna még továbbmenni, de a vidám forgatag is vonzott, az ismerõsök, a játszótér, no és persze a szép színes papírokba csomagolt díjazás. Vagy frissítés. Vagy micsoda. Mindenesetre ígéretesen festett az asztalokon.
Efemm bácsitól megkaptam a célbélyegzõt, azután Bubu bácsitól átvehettem az oklevelet és a kitûzõmet. Az én elsõ, igazi kitûzõmet! Itthon betettem a dobozba, ahol a szüleim tartják a sajátjaikat, de azóta minden nap kivetetem az összeset, és végigkérdezem, hogy melyik micsoda.
Gethe gratulált, és kezet fogott velem. Kicsit megilletõdtem, de a szemem már a szomszédos asztalkát kutatta. Itt végre kiválaszthattam jól megérdemelt jutalmamat, egy maci alakú süteményt. Akkora átéléssel gyömöszöltem a számba, hogy egy bácsi nevetett, és nekem adta a sajátját is. Utána kaptam még kolbászos muffint is, de azt már a hintán ettem meg. Elvégre le kell mozogni a rengeteg kalóriát. A hintázás és csúszdázás nyújtásnak sem volt utolsó.
Azután elbúcsúztunk a többiektõl, és hazaindultunk Apuval. (Anyu még ott maradt futni egy kicsit.) A busz ablakából még visszanéztem a szép, színes lombokra és az alattuk sétálgató tarka sokaságra. Biztos, hogy jövõre is jövök!
|
| | |
bibor | Túra éve: 2010 | 2010.11.02 20:20:11 |
|
megnéz bibor összes beszámolója |
Monoton Maraton
Elaludtam egy csöppet, majd a buszmegnél tudatosult, hogy ünnepi menetrend van.. Azért 8 után csak odaértem a rajthoz, ahol már sokan köröztek. Beneveztem a maratonra, s fázva indultam elsõ körömre. 17-18 perces lett, hála ennek nem fáztam sokáig: ) Második körben számoltam: max. 6 órám van rá, hogy megtegyem a 14 kört mert úgy hazafelé meseszerûen mindenhol van csatlakozásom. Még néhány 20 perces kör, majd 25-ös és már a laza félórás körök is bõven elegendõek lettek a 6 órához. Körönként rengeteg ismerõssel és ismeretlennel találkoztam. Petami például szembejött minden körben, de úgy látszik mindenki rohant a Hárs- hegyi körúton: néhány km-en vagy futók vagy kisgyerekesek voltak: ) A felénél egy müzli, narancsvíz. Az elsõ néhány körben Olahtamas fotózott és szurkolt majd „kockalevest” fõzött. A 8-9. körben már kifejezetten monoton-érzésem volt, Hárshegyhárshegyhárshegyhárshegy... Ezt megtörve kipróbáltam hány perces egy kör végig szigorúan sétálva a lejtõn is. Sokat kerülgetve 28 alá sehogy nem tudtam menni. Lehet nekem is le kellett volna ülni egy padra olvasni, vagy piknikezni mint azt pár embertõl láttam: ) Bálint és lépéshiba rám ver két kört, majd T.P. is aki dupla- maratonozott. A végére Zoncsi háromszor ért utol na ez már tényleg sok volt: ) Idõm szerencsére bõven maradt a 6 órán belülhöz, úgyhogy ráértem itt- ott beszélgetni. Sajna a lyukasztós kartont csak a végén láttam, pedig kényelmesebb lett volna azzal menni. S azon a lyukak is monotonabbak mint a kétféle színû pecsét. Jövõre olyat kérek: ) |
| | |
olahtamas- | Túra éve: 2010 | 2010.11.02 04:06:43 |
|
megnéz olahtamas- összes beszámolója |
2010.11.01 Monoton (mini) Maraton
Kedvelem ezt a túrát, mert egyszerû a logisztikája, és könnyû teljesíteni.
Idén szerencsére jó idõnk kerekedett, és igazi örömtúra kerekedett belõle.
Mivel besegítõként is és résztvevõként is funkcionáltam, így reggel igen koránra kellet idõzíteni az ébredést.
Öröm az még abból a szempontból is éri az embert, hogy az óraállítás miatt még épp humánus a kezdés.
Az elsõ túrázók is már 5 perccel a rajtnyitás elõtt ott toporogtak hiszen volt, aki 2 Maratont akart legyûrni :)
Szép lassan kialakult a körletrend, és szállingóztak a túrázók is.
Idén kipróbáltuk, hogy gázzsámolyon készítjük a levest és elég jól bevált, így maradt bõven idõ egy-egy minimaraton teljesítésére és fotózgatásra is.
Szembe irányban vágtam neki a mininek, hogy jobban tudjak fényképezgetni, a másik irányban már úgy is jó párszor végigmentem az elõzõ években :)
Mire visszaértem a bázisra, addigra eléggé megnövekedett a népsûrûség a tisztáson, és innen gyakorlatilag folyamatosan mûködött a "konyha", alig tudtam elszabadulni egy kis fotózásra.
Úgy fél 2 tájékán kezdett alábbhagyni a "roham", és rendeztük a sorainkat.
Persze még ekkor is jöttek elsõbálozók, és régi ttúrázók egyaránt, valamint több érdeklõdõ is, aki épp arra járt, és kíváncsi volt, hogy milyen rendezvény ez.
Szóval a teljesítménytúrázás népszerûsítése is megvalósításra került.
Nagyon jó volt látni a sok régi ismerõst, akik bár hosszabb ideig nem értek rá, vagy a piros teljesítménytúrán elfáradtak, de legalább egy minimaraton erejéig beugrottak a rendezvényre, és elõtte/utána lehetett beszélgetni is jókat.
Én nagyon jól éreztem magamat, és a jó idõnek köszönhetõen remélem mindenki számára igazi örömünnep lehetett, és jól elfért egymás mellet sétáló, túrázó, és futó egyaránt.
És akkor beszéljenek tovább a képek:
olahtamas.fw.hu/20101101monoton/20101101monoton.html
|
| | |
Kjj | Túra éve: 2010 | 2010.11.01 18:40:37 |
|
megnéz Kjj összes beszámolója |
Már harmadik alkalommal vettem részt ezen a túrán. Kiváló edzési lehetõség, mert a megtett körök alapján jól be lehet állítani a terhelést. Ahogy korábban, most is félmaratont futottam. 7.45-kor indultam és 10-kor értem be. Ez egy kicsit rosszabb, mint a tavalyi idõ volt. Az idõ és a szervezés kiváló volt. A végére nagyon megteltek az utak, és bár mindenki udvarias volt a futókkal, örültem, hogy a végére értem. Ez jó, mert a túra egyre népszerûbb. Jövõre korábban indulok. Minden futó- és túrázó társat biztatni tudok a részvételre. |
| | |
Boszi72 | Túra éve: 2010 | 2010.11.01 17:11:52 |
|
megnéz Boszi72 összes beszámolója |
Nem tudtam, milyen távot fogok futni, a terv a maraton volt, az óvatosságra a 2 nappal ezelõtti piros35 telesítése adott okot. Kb 3 hete hosszabb kihagyás után próbálgatom újra a futást, egyenlõre a cél a kondi erõsítése, az pedig erõfeszítés nélkül ritkán sikerül, szóval kiterveltem, hogy a hosszú hétvégén megsanyargatom a testem.
1/2 7 körül rajtoltam, már voltak résztvevõk is, de jellemzõen szállingóztak a nevezni érkezõk. Az útvonal ismerõs volt, az elején féltávnál kutyA igazolta az áthaladást egy-egy bíztató szó kíséretében. Elég jól ment, igyekeztem az emelkedõket is megkocogni, ami egy ideig nem is okozott gondot, de féltáv magasságánál beütött a dilemma, ugyanis a lábaim egyértelmûen jelezték, hogy még nem pihenték ki teljesen a 2 nappal ezelõtti távot, fáradtak. Nem volt sok idõ kitalálni, vagy kiszállok, a csalódástól magamat rosszul érezve, ám fizikailag viszonylag jól túlélve a félmaratont, vagy bevállalom a második felet a végén érzett elégedettség reményében, viszont másnap gondjaim adódhatnak a járással. Hát persze, hogy a második variáció gyõzött. :-) A 9. körtõl holtpont és folyamatos visszaszámolás következett, ám Rushboy és utána Vinatti társaságában történt haladás elirányította a figyelmemet arról, mennyi van még elõttem, örültem a társaságuknak, utólag is köszönöm a beszélgetéseket! Egyre többen lettek, de a nap sütött, az út száraz volt, lehetett haladni, rendszeresen utat adtak a gyalogosok, innen is köszönöm nekik az elõzékenyséüket. Az utolsó köröknél már nagyon lelohadt a lelkesedés, de az órámat nézve láttam, javítok a tavalyi idõmön, így 16 perccel jobbat mentem és 4:35-tel zártam a maratoni távot.
A szervezõket csak dícséret illeti, maga az egész túra és az ellátás olyan jól szervezett volt, mint tavaly, ráadásul kis lyukasztós lapot kaptam, amit könnyebb volt zsebre vágni, mint az egész itinert. Jövõre újra ugyanitt! |
| | |
|
Ottorino | Túra éve: 2009 | 2009.11.13 10:07:13 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
MONOTON MARATON 2009.11.08.
Táv: 42,28 km; Szint: 1260
Költségkímélés címén szombaton nem utazok el sem Székesfehérvárra, sem Visegrádra, ide jövök a Szépjuhásznéhoz vasárnap. Jó fél órával a nyitás elõtt érkezik meg a buszom. Lemegyek a kolostorrom rétjére. Béla bácsi már ott sürgeti a rendezõket. Ej, nem lesz ebbõl 7 órai rajt - mondja. Bõven van még idõ, megreggelizek a hátizsákból. Hét óra elõtt már kezemben az itiner, kezdõdhet a visszaszámlálás. A rétrõl szalagozás mentén megyek fel a Gyermekvasút állomásához vezetõ lépcsõ alatti útra. Ez már a [Zc], Hárshegyi körút. Ez egy darabon kocogható lejtõ, aztán az elsõ elágazási lehetõségnél szalag térít le a jelzett útról, balra. Innen emelkedek a Gyermekvasút labirintus korláttal védett átkelõjéig. Átkelés után tovább emelkedek addig a keresztezõdésig, ahol a [S-] kezd felfelé kúszni a Kaán Károly kilátó felé. Persze most nem kell felmenni, hanem ahogy balkéz felöl mellõzöm az említett utat, még egy kicsit tovább menve, egy enyhe balossal rátérek egy szalagozott, elõször köves, aztán agyagos útra, ami gyengén lejt. Ez az út egy nagy, kocka alakú kõnél csatlakozik be a Hárshegyi körútba. Ahol nincs fû rajta, ott egy picit csúszik a hajnali nedvességtõl. A körút murvás, jól járható, hosszan mehetek rajta egyenesen. Ahogy balra kezd kanyarodni az út, nemsokára feltûnik egy pad, ahol
a fél kör pontõrei pecsételnek.
Tovább kanyarodva, kisvártatva elérek ahhoz a tûzrakós pihenõhöz, ahonnan a [P-] levisz a Szépjuhászné körútra. Itt érem utol Bubut, aki a szalagozást végzi. Maradva a karéjon, nemsokára egy erõsebb lejtõ következik. Óvatosan leszaladva rajta, sokáig vízszintben haladhatok. Elnyújtott emelkedõt kell "leküzdeni" jóval a sínek elõtt. Átkelve a vágányon, az állomás murvás parkolójába jutok, ahonnan egy sövényhiánynál keskeny spontán ösvény nyílik, ami a körútra vezet. Néhány méter balra tartás után egy hasonló ösvényen lehet visszajutni a rom rétjére, ahol
a rajtban is be kell gyûjteni egy bélyegzést.
Ez után minden kezdõdik elölrõl. Az elsõ két kör kiválóan telik. Párás, harapnivaló a levegõ, nincs hideg, nem esik az esõ, kifejezetten kirándulóidõ van. A második kör végén szemerkélni kezd az esõ, de inkább csak egy kis szitálásnak lehet érzékelni. Ez hamarosan el is áll. Ráköszönök Csapó Gáborra, aki a rendszeres kutyasétáltatását végzi. (A BUDAI KILÁTÓK EXTRÁN is találkoztunk vele.) Egyre több túrázó, de még inkább futó kerül bele a vérkeringésbe. Amikor a rajt-ellenõrzõponthoz érek látom, hogy újabbak és újabbak töltik a nevlapokat. Most határozottabban kezd cseperegni az esõ, mint az imént. Nem akarok elázni, felveszem az esõköpenyt, de elõbb leveszem a vékony pulóverem. Így már nem olyan jó érzés, de hát mit van mit tenni. A negyedik körtõl kezd csúszóssá válni az agyagos, lejtõs ösvény. Sok olyan lábnyomot látni rajta, ami megcsúszásról árulkodik. Megint eláll a csepergés, de magamon tartom a köpenyt, had száradjon. Naivitás, mert megint elered az esõ, és csak az intenzitása változik úgy, hogy csak a kapucni fel- illetve lehajtásával variálhatok. Beüzemel a Gyermekvasút is. Valahogy mindig akkor érek az állomás közelébe, amikor ez a nyomorult kis gõzös pöfög arra, rettenetes, kénes bûzt árasztva. Az utasokkal nosztalgia címen, ráadásul még felárat is fizettetnek. Lassan az átkelõ felé vezetõ emelkedõn nem lehet megcsúszás nélkül felmenni, és a körútra visszakötõ, agyagos út is kezd járhatatlanná válni. Jól van, már nem tudom egy kézen számolni a megtett köröket. A rossz idõ ellenére, megdöbbenésemre megjelennek a kisgyerekes családok is. Sokan beállnak a babatávra. Aki nem a túrán van, azt se zavarja, hogy teljesítménytúra zajlik, teljes lelki nyugalommal sétálnak egymás mellett, sorfalat alkotva. Az itiner szárazságát sikerül úgy-ahogy megõrizni az esõköpeny alatt. Van akinek már a szétesés határáig elázott. Öt csokit lehet ellátmányként felvenni, mindegyiknél húznak egy strigulát. A kilencedik kör elõtt egyszerre felveszem mind az ötöt, hogy ne kelljen mindig cicizni a megállással, és az itinert se kelljen ötször elõvenni az esõben. Rögtön befalok két Balaton szeletet. Régen volt már a reggeli. Üdítõt keveset iszok a párás levegõ miatt, azt is a sajátomból. Lement a tizedik kör, újra kezdem a számolást egytõl. Már jobban fájnak a lábaim, mint a múlt héten, a PIROS 85-ön. Ebben biztos a monotónia is felelõs. Az agyagos ösvényen már nem lehet menni, csak mellette az avaron. Akkor meg szaggatnak az oldalról benyúló cserjék. Egy pozitívum azért akad: Mintha ciánoztak volna, varázsütésre megcsappan a pályán levõk száma, csak hébe-hóba fut el mellettem valaki, pedig még egyáltalán nincs késõ. A rajt-cél elõtti ösvényen már bokáig ér a sár, hál' Istennek, ma már csak kétszer jövök erre. Ahogy növekszik a megtett körök száma, úgy nyúlik a táv. Mintha már másodszor tettem volna meg a tizenkettedik kört. A gatyám szára csurom sár, de jobban idegesít, hogy térd fölött a köpenyrõl lefolyó víz áztatja. A tizenharmadikban ráerõsít az esõ. Most fokozottan érzem, hogy az egész terepet megüli a nehéz, kénes füst. Irritálja a tüdõmet, köhögni kell. Ez lett a reggeli, harapni valóan friss levegõbõl. Adjunk a széndioxid kibocsátásnak. Utoljára indulok neki. Ha nem csúszok el a széttaposott, agyagos ösvényen, akkor nyert ügyem van. Megpróbálom kiélvezni a tizennegyedik, vagyis az utolsó kört. Hát, nincs sok élvezni való rajta. A fél táv pontõr hölgyének megköszönöm a sok, szép pecsétet, és megígérem, hogy ma már nem jövök többet. A hátralévõ szakaszon egy olyan túratárssal beszélgetek, akinek szintén ez az utolsó köre, csak éppen a fél távon. Hamar itt a parkoló, most már nem megyünk a széttaposott, sártenger ösvényen, hanem inkább nagypistázunk pár métert. Megkapom az utolsó bélyegzést. Az itinert és az oklevelet nagy nehezen sikerül szárazon bevarázsolni a hátizsákomba. A bográcsban fõtt zacskós leves olyan jól esik, hogy kétszer is repetázok belõle. Itt már végeztem, kellõen átáztam - fáztam, köszönök a rendezõségnek, és megyek a 22-eshez. Következik a túra hazafelé...
Ottorino.
|
| | |
Boszi72 | Túra éve: 2009 | 2009.11.10 12:25:50 |
|
megnéz Boszi72 összes beszámolója |
Már a hét elején eldöntöttem, ez a túra lesz a nyerõ. Közel van, ráadásul ismerõseim bíztattak, itt nem nagyon lehet eltévedni (ebben igazán elsõrangúan teljesítek sajnos). Bár a szombati rendezvények jobban bejönnek, mert másnap a delikvens a teljesítés jólesõ gondolatával a fejében megjutalmazhatja magát némi láblógatással, délutáni szunyókálással, de sebaj. Megszavaztam magamnak a bizalmat és már szombaton pihenésre fogtam a dolgot. Lelkesen hallgattam az idõjárás elõrejelzést – csak délutánra jósoltak égi áldást – hurrá!
7 óra környékén értem a rajtba egy régen látott sporttárssal együtt, akivel még a zöld túrán találkoztam. Néhány szót váltottunk, lekerült a fedõruha és már neveztem is. Volt, aki már pecsétért fordult, de még elég kihalt volt a környék, csak a szervezõk serénykedtek bõszen. 7:20-kor rajtoltam, itiner a zsebbe. Elsõ kör. Nem csalódom magamban, rögtön az elején nem veszem észre a síneknél a szalagot, a körúton kerülök egy finomat. Két gyalogos túrázó furcsa szemmel néz rám, hiszen a rajt után leelõztem õket, nem értik, honnan is jövök én. Én sem értem. :-) Jó a humor a háznál, mosolygok egyet, most is hozom a formám. Gyorsan elérek az elsõ ponthoz, pecsét, futok tovább. A szemerkélés lassan átvált esõbe. Nem nagyon zavar, így is, úgy is vizes lesz a ruhám. Ez csak esõ. Bár a pontõröknek ez lényegesen kellemetlenebb élmény lehet, minden elismerésem az övéké.
Új cipellõmet most tesztelem élesben, eddig csak kétszer volt a lábamon a szigeten, nem tudom, hogyan viselkedik hosszabb távon és mit mutat majd a lejtõkön. Elég jól fogja a talajt, így lefelé magamhoz képest elég gyorsan „gurulok”.
Ismerõs a környék, de a táj minden évszakban más arcát mutatja. Gyönyörûen színes a kép és jól esik az avaron lépdelni. Télen kezdtem el túrákra járni, így az õsz szépségeire és az illatokra gyermeki módon rácsodálkozom. Pár kör után már ismerõs hátakat látok, de engem is leelõz néhány fürge lábú futótárs. Felfedezem az ellátmányt. 2-3 körönként arra veszem az utam és iszom a megjelölt poharamból (dicséret a szervezõknek, még alkoholos filccel is készültek), kérek egy csokit, amit a vasútig a kezemben szorongatok és az emelkedõn falok fel. Begörcsöl a csuklyás izmom, igyekszem valahogy kimasszírozni míg közben grimaszolok rendesen, élesen hasogat. El is döntöm, megszabadulok a terhemtõl, leteszem a hátizsákom, csak a futó sót veszem magamhoz. Kört kör követ. Esik. Egyre többen vannak a körön és a rajt-célban is egyre nehezebb ellátni a szervezõkig. Gyerekek hangja tölti be a teret, akik jóízûen szaladgálnak, mit sem törõdve az esõvel, élettel telítõdik meg a környék. Néha sorba kell állni a pecsétért, de legalább szuszogok egyet. Egy kislány adja nekem szorgalmasan a pecséteket, rutinosan nyújtja a kezét, amikor meglát.
Egyik körnél szembetalálkozom Csapó Gáborral. A magam 176 centijével és vékony alkatommal törékeny kis törpének érzem magam mellette. Udvarias köszönés, majd nyomás tovább, van még néhány kör. Az esõ esik, a sár egyre ragaszkodóbb, de érdekes módon egyszer sem csúszom meg, bár kezeimet kitárva úgy lavírozok néha lefelé, mint egy vitorlázó madár. :-) Az ellenõrzõponton új pontõrök vannak, kapok egy-egy bíztató szót, ami nagyon jól esik és dob is a hangulatomon. (Meg is fogadom magamban: ha valaha pontõrködni fogok, megpróbálom majd tõlem telhetõen bíztatni a túrázókat és a futókat is.)
Aztán elkezd fájni a sípcsontom, a Piros 65 után némi gyulladásszerûvel bajlódtam. Igyekszem nem figyelni rá, de már az útvonalra sem kell, immáron begyakorolt lépésekkel kerülöm a lejtõn a köveket. Kedves ismerõssel találkozom, aki gyorsabb tempóban fut, nem maradhatok le. Õ még az elején van, nekem a 12 köröm. Jöhetett volna hamarabb is.:-) Sebaj, az utolsó 2 kört már egyedül futom megint, és már a tejes-mézes-fahéjas-tejszínhabos kávé jár az eszemben és a forró fürdõ.
Utolsó pecsét, a kislány is lelkesen konstatálja, hogy befejeztem a túrát. Kézfogás után megkapom az oklevelet, kitûzõt, leveszem a futó felsõt, amibõl csavarni lehetne a vizet. Gyorsan magamra kapom a száraz ruhát, és elköszönök.
4:51 lett a vége, számomra ez jó idõ.
Köszönet minden szervezõnek, pontõrnek és segítõnek, akik a szakadó esõben is kitartóan tették a dolgukat és nagyon jól megszervezték a túrát. Ha akarnék se találnék hibát vagy hiányosságot. Jövõre ugyanitt!
|
| | |
andrew79 | Túra éve: 2009 | 2009.11.09 22:32:49 |
|
megnéz andrew79 összes beszámolója |
Monoton Minimaraton - 2009
A túrát már jó elõre kinéztem, hiszen nagyobbik lányommal rendszeresen (1-2 havonta) túrázunk kisebb távokon. Utoljára az Iluskán voltunk, ideje volt kimozdulni újra, együtt.
Az idõjárás nem riasztott el, bár sajnos már délelõtt is esett, így 1/2 11-kor szemerkélõ esõben indultunk el, ami a végén már egész komoly esõvé fokozódott. Munkatársamék Bálint gyermekükkel késve érkeztek, így Ádámmal és anyukájával vágtunk neki a minimaratoni távnak. 150 méter megtétele után egy gombacsoport 10 perces megtekintése jött, dehát már csak ilyen a túra gyerekekkel. :-)
Sajnos Laurának nem volt jókedve, így leszakadtunk Ádáméktól, akikkel már csak a célban találkoztunk legközelebb. Az ellenõrzõponton elfogyasztottunk egy mandarint, majd 10 perc múlva még egyet. Lányomat a "felugrok minden fatörzsre és sziklára" mutatvány lelkesítette fel, illetve a "fussunk versenyt a következõ szemetesig" akció.
Közben többen elhagytak minket, pl. Döme63, VadMalac, Tibet, DJ_RushBoy - Õk többször is, illetve RitaB is ránk köszönt. Lassan bevánszorogtunk rohantunk a célba, a "lesz csoki" ígéretem megtette hatását.
A célban zajlott az élet, b_feri a Vacsoracsatára készült, olahtamas- vízhordó és tûzmester lett, míg padlernek jutott a legjobb hely a sátor alatt egy kényelmes székben. Gethe Laci és Panni pedig szorgos rendezõként sürgött forgott.
A 1/2 1-es kisvonattal mentünk a Széchenyi-hegyre, onnan pedig fogaskerekûvel (60-as járat a BKV-nál) a Városmajorba.
Egy rövid beszélgetés a gyermekvasútról:
én: Laura, szeretnél gyermekvasutas lenni?
Laura: Nem.
én: Miért nem?
Laura: Mert olyan fekete a ruhájuk, és az olyan boszorkányos.
:-)
Remélem elég monotonra sikeredett a beszámoló, hozzá egy-két kép: vagy gomba vagy Laura van rajtuk. :-)
http://momi.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/
|
| | |
bintamas | Túra éve: 2009 | 2009.11.09 22:14:39 |
|
megnéz bintamas összes beszámolója |
Monoton Félmaraton
Mi is lehet kellemesebb enyhe, napsütéses õszi idõben, mint ebéd elõtt kocogni egyet a budai hegyekben? Ezzel a gondolattal és némi idõjárás-elõrejelzõi biztatással készültem a vasárnapra, 10 körüli indulással, hogy a legkellemesebb idõben fussak. Számításom fényesen bevált: a 8 körül még csak szemerkélõ esõ negyed tízre zuhogni kezdett. :) Csodálkoztam is, hogy alig volt parkoló a Szépjuhásznénál, ugyanakkor megnyugtató, mert bár zuhogó esõben futni õrültség, ennyi ember azonban nem lehet õrült, ergo én sem vagyok az... (?)
9:28-kor indultam el, az ellenõrzõ lapon kívül semmilyen rekvizitet (óra, pulzusmérõ, telefon) nem vittem, lábamon pedig - némi vacillálás után - nem cseréltem a túlsúlyos egyénekre kifejlesztett kitûnõ - és igen drága - torsion talpú sportcipõmet bakancsra, amit késõbb kissé meg is bántam. Egyenletes tempóban való kocogást terveztem, a két nagy emelkedõn (a hárshegyi körútra vezetõ kaptató, illetve a kilátótól jövõ ösvénnyel való keresztezõdés elõtti meredély) való gyaloglás közbeiktatásával.
Elsõ kör, kutyás hölgy. Melyikük bírja jobban? Csak azért sem futottam meg az emelkedõt, ellentétben az elõttem kocogó karcsú hölggyel. (Na ja, neki feleannyi súlyt kellett felvinnie. :) ) A második körben találkoztam a pólóra vetkõzött hölggyel, aki feltehetõen az elõzõ hozzászóló. Tiszteljük felebarátaink agybaját, mondta az öreg Tuskó Hopkins (vagy Senki Alfonz?), ennek szellemében õ sem akadt fenn az én nyárias színû rövidnadrágomon. (Melynek nagy elõnye, hogy átázva sem tapad az ember lábszárára.) A harmadikban találkoztam a nyugdíjascsoporttal, akik ráadásul nem teljesítménytúrázóként, hanem mezei sétálóként az ellenkezõ irányba mentek. Jól kiválasztották ezt a kolostorlátogatást. Mert hogy én bedõltem a gyönyörû idõjós hölgynek, aki stylistje tévedése miatt (???, de õ ezt mondta) egy alkalommal láthatatlan melltartóban tudatta velünk a jó idõt (azóta is orrommal tapadok a képernyõre 18:55-kor), az rendben van, na de mi a helyzet a 70 feletti hölgyekkel? Ezen gondolatok jegyében jutottam el a 4. körig, ahol egy kitûnõ tempóban futó maratonista úrral megegyezésre jutottunk, hogy nem érdemes a két nagy emelkedõ megfutásával kínlódni. Eddigre már a hasonlóan meredek lejtõk túlélési stratégiáját is kidolgoztam: az elsõ kör óvatoskodása, a folyamatos fékezés helyett inkább teljes sebességgel zúgtam lefelé (el is ment a légzés rendesen), abban bízva, hogy az utána domborodó buckán sikerül visszaállni a normál tempómra - s lõn. Az ötödik körben már nagy része ismerõs volt a mezõnynek. Az elsõ körben látott kutya-gazda páros esetében eldõlt, hogy edzett kutyával azért nehéz versenyezni (nota bene: láttam már teljesítménytúrát gazdája hátizsákjában pihegve befejezõ kutyust), majd meggyõzõdhettem arról, hogy a pólós hölgy ezirányú aggodalmam ellenére sem lett libabõrös. Szívet melengetõ látvány volt a csendesedõ esõben elõbukkanó rengeteg kisgyerek. Kedvcsinálónak: az esõáztatta õszi erdõ illata semmihez nem mérhetõ, csodálatos élményt nyújt, aki egyszer is érezte, éppúgy rabul ejti, mint a havas téli táj vizuális szépsége (ez persze nem a búék túra reklámja akar lenni, nem ám :) ), ha pedig az ember tempósan gyalogol vagy fut, az izzadságtól belülrõl úgyis átázik az öltözéke, akkor meg nem mindegy, esik-e? 11:08-ra fejeztem be a hatodik kört, gondoltam, utolsóra mindent beleadok, megfutom az emelkedõket is, egy szép gyors körrel zárom a túrát. Erõfeszítéseimet siker koronázta: igaz ugyan, hogy a leglassabb körömet futottam (18 perc lett), de legalább egyszer és mindenkorra bebizonyosodott az alapigazság: meredek emelkedõn nem vágtázunk! Kivéve, ha zergebakok vagyunk, és itt a barcogás ideje. (Bár akkor is kifizetõdõbb megvárni, amíg a jerkék lejönnek.) Végül 11:26-ra érkeztem be, amilyen az én szerencsém, az utolsó 30 méteren sikerült megtennem azt a rossz lépést, melynek során kissé megbicsaklott a bokám. (Bakancsban ennek esélye kizárt. Ott bokasérülést csak láncfûrésszel lehet okozni.)
Kitûnõen éreztem magam. Köszönet a szervezõknek az ötletért, a befutók számára felhalmozott ipari mennyiségû csokoládéért, enyhe feddés, hogy egyikük sem vállalt velem néhány perc libikókázást :), és az 1:58-as befutóidõ megjavításában reménykedve várom a következõ - mint a beszámolómból kiderült, mennyire nem monoton - félmaratont. |
| | |
bibor | Túra éve: 2009 | 2009.11.09 19:10:59 |
|
megnéz bibor összes beszámolója |
Mini Maraton
A rendes elõtt megyek egy próbakört- gondoltam. Ekkor még nem esett az esõ tök jó idõ volt. Nem néztem mennyi alatt tettem meg, olyan 20 perc lehetett ébredezve, pályát kóstolgatva, felfedezõsen, kapkodósan.
Monoton Maraton
7:50-kor álltam neki körözgetni. A második körnél otthagytam a pulcsim a ponton,idegesített, csak útban volt. Innentõl pólóban mentem, amin majdnem mki csodálkozott, hogy nem fagytam meg. Holott 10 fokban sietõsen nem fázik az ember, errõl próbáltam meggyõzni az érdeklõdõket- szörnyülködõket:)
A 3. körnél szaloncukrot eszek, ha esetleg karácsonyig nem végzek akkor is legyen meg a feeling:D A 4. körnél találkozok a vonattal, pont akkor megy el. Kb. ekkor jöttem rá egyébként, hogy a kisvasút lépcsõjétõl nem messze levõ fakorlátok között át is lehet menni, addig mindig kerültem jobbra..=)
Az 5. körre már centire kitanulom mikor hol hogyan menjek.. A sínekig nem sietve,majd egy kis felfelé, a lejtõn futva a széles útig, onnan séta, pecsét, séta, lejtõ futás: minden körben a kukáig, egy centivel se tovább:D aztán még egy kicsi séta, a széles útról a célig- pontig ismét sietõsen, s kezdõdik elõrõl..
Van olyan futó aki majdnem minden körben elõz, van akiket én elõzök többször, de elmondható, hogy mindig volt kivel találkozni és ez jó, mert megtörte a monotonitást. A 6. körnél éreztem úgy, hogy sose végzek, még annyi pecsét kell, hogy nem gyûlik össze az idén.. Talán az 5. - 6. körnél volt amikor akkor mondták be a vonatindulást mikor odaértem.
A 9. körben meglátom, hogy milyen szép csoportos gomba van az egyik farönkön a Hárs- hegy oldalában. Jó, hogy eddig ki nem szúrta a szemem:)
A 10. kör tájékán már nagyon szét van ázva a föld, kezd egyre csúszósabbá- sárosabbá válni. A 11. nél még mindig szaloncukrot és ilyesmiket eszek, ekkor már talán csukott szemmel is menne.A 12.nél úgy érzem még lenne kedvem egy Minihez is, a 13.ban már nagyon széttaposott az út, ezért elgondolkodok rajta.. a 14. körben úgy döntök elég volt ennyi ebbõl, még a végén beszédülök a sok körözéstõl:) Sajna nem sikerült egész idõre beérni, így 6:05 lett a vége. Köszönet a rendezõknek:) |
| | |
|
efemm | Túra éve: 2008 | 2008.11.10 22:32:39 |
|
megnéz efemm összes beszámolója |
A 2008. évi Ultramonoton Ultramaraton (127 km) teljesítõi:
- Szórád András
- Czékli Béla
- Vass-Eysen Álmos
- Kovács Dániel Márton
- Kulcsár József
- Szendrei Ferenc
- Cziczer István
- Hegyháti Máté
- Viczián Zoltán
- Wolf Károly
- Gálfi Csaba
- Németh Ibolya
- Lestyán Jánosné
- Márton Dániel
(A sorrend rajtszám szerint alakult ki.)
(Fõrendezõi információ alapján.) |
| | |
Ottorino | Túra éve: 2008 | 2008.06.27 08:29:07 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
MONOTON MARATON 2008.06.13-14. BESZÁMOLÓ
Táv: 42,28 km; Szint: 1260 m;
Délután öt elõtt elindulok biciklivel a Hûvösvölgy felé.
A felhõk eloszlottak, süt a nap, de kellemetlenül erõs szél fúj.
A Széna térig a péntek délutáni forgalommal küzdök, a Városmajortól pedig az egyre erõsödõ ellenszéllel. A Hûvösvölgytõl már nem merem kockáztatni a forgalomban való közlekedést, ezért feltolom a cangát a sárgán a Szépjuhásznéhoz.
Nem sokkal nyitás után érek oda, lepakolok, és már rajtolok is.
A klastrom romja melletti pihenõhely a kiindulási pont. Innen ösvény vezet fel a zöld kurflival jelzett Hárshegyi körútra. Meg se melegedek rajta és szalagozás térít el egy gyalogos vasúti átkelõ irányába. A korlátlabirintus után emelkedõ következik, ami addig erõsödik, amíg fel nem érek a sárga sáv (Hüvösvölgy-Kaán Károly kilátó) keresztezõdéséig. Innen ferdén balra megyek, most már lejtmenetben egy köves, majd nem sokára füves úton, amely visszavisz a Hárshegyi körútra. Sokan futnak el mellettem, de gyalog is többen megelõznek. Nem sietek, saját tempómban megyek. Itt nem takarnak a fák, hétágra süt a nap, de a szél szembõl fúj, így egyszerre izzadok és fázom. Ismét sûrûbb részhez érek és hamarosan a féltávnál silbakoló pontõrhöz. Megkapom elsõ piros pecsétemet és megyek is tovább. Innen, a murvás körúton maradva, hullámvasutazás árán lehet eljutni a Gyermekvasút andráskeresztjéig. A síneken átkelve le a parkolóba és a bukszus egy foghíjánál át egy dzsindzsás ösvényen, át a körút murváján, majd át egy szalaggal jelzett nyíláson a klastrom-romhoz. Kék pecsét az itinerre. Na ez egy kör.
Hát akkor még tizenhármat kérek ebbõl, hogy meglegyen a maratoni táv. Nem idõzök, folytatom tovább. A harmadik körnél már fázni kezdek, felveszek még egy réteg ruhát, közben egy asztalnál csoki evõ emberekre leszek figyelmes. Egy X az itinerre és el lehet venni egy csokit. Max hét ikszet lehet begyûjteni. Nosza én is elkezdem fogyasztani az ellátmányt. Málnaszörpöt is csapolok egy mûanyag tartályból és a poharat elteszem, hogy a következõ tankolásnál ne kelljen újat használni. Pörgés tovább. A szél nem csitul, védettebb helyeken csak a fák állandóan erõsödõ-gyengülõ susogása az idegpróbáló, talán éjszaka alább hagy.
Vége az utolsó lámpa nélkül megtett körnek. Ha már elõ kell venni az elemlámpát, még egy trikót felveszek legalulra. Ha pakolok, akkor már jöjjön egy tartalmas szendvics egy kis izotóniás itallal. Most már nõ a komfortérzetem, derûsebben indulok neki az éjszakának. A körútnak azon részén, ahol nem takarnak fák, és a világos murva is virít, pár száz méteren le lehet kapcsolni a lámpát és ezt minden kör alkalmával meg is teszem. Jobb cipõmön lazának érzem a fûzõt, meghúzom. Viszonylag új a cipõ, s így egy kör után érzem, hogy túlhúztam. Kiengedem egy kicsit, de néhány száz méter után érzem, hogy már megnyomta a lábfejemet. A túra hátralevõ részében nem a monotónia zavar, hanem az, hogy minden lépésemre vigyázni kell, hogy ne fájjon. Bal lábam próbál nagyobb szerepet vállalni a gyaloglásban, mire azon a lábujjak kezdenek fájni. Szerencsére fél körre csatlakozik egy túra cimbi és ez kicsit elvonja a figyelmemet. Már megvan hét kör, innen csak kifele megyek az erdõbõl. Javul a helyzet, mert sokan fél távra jöttek és emiatt drámaian csökken a pörgõk száma és csak elvétve fut el mellettem valaki. Azért olyanok maradtak, akiknek a hátát jó párszor láttam már ezen a túrán, van aki az ultramaratont csinálják. Jócskán benne járunk az éjszakában, de a szél nem csitul, és ez így is marad végig. Megfigyeltem, hogy a féltávnál lévõ pontõr körzetében fúj a legjobban, neki is éppen elege lehet. A fõhadiszálláson a rendezõség be van öltözve, mint télen a gesztenyesütögetõ néni. Heroikus küzdelemmel megteszem a tizedik kört és innen már visszaszámolok.
Direkt nem nézem az órámat, az idõ folyása egészen megváltozik, ugyanazon tereptárgyak egyre gyakrabban ismétlõdnek, és egyszer csak magam sem hiszem, hogy az utolsó menethez szállok ringbe. Érdekes, de az utolsó métereken a fájdalom és a fáradtság egyre jobban jelentkezik. Megkapom a huszonnyolcadik bélyegzést, a kitûzõt, az emléklapot és a gratulációt. Már csak egy széldzseki van nálam, amit még magamra vehetek. Felpakolok a biciklire, majd a rendezést megköszönve kimegyek a gurulópályára...
Ottorino.
|
| | |
Rush2006 | Túra éve: 2008 | 2008.06.18 15:23:36 |
|
megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Monoton Félmaraton
Úgy gondoltam, mielõtt nekivágok az ultrának lefutok egy félmaratont. Volt rá 2 órám hogy be tudjak nevezni a hosszúra. Nagyon jó erõben éreztem magam, a 630 m szintkülönbség ellenére is sikerült egy 1:42-t futni. Kb. 14 perces 3 km-es köröket mentem, amivel teljesen elégedett voltam.
Monoton Ultramaraton
No ez már kemény dió volt a javából. Este 8-kor sikeresen elindultam. Késõbb Ibolya csatlakozott hozzám. Egész este együtt haladtunk, így gyorsabban telt az idõ. Éjszaka abszolút nem volt holtpont, jól éreztem magamat végig. Ahogy sejtettem hajnalban, amikor kivilágosodott akkor kapott el egy nagyobbacska, de sikeresen átvészeltem, sõt reggel 7 órára úgy megjött az erõm hogy kb. 3-4 kört sikerült is futni. Ezután elfáradtam, fõleg fizikailag, és végig gyalogoltam, de azért tempósan. Délutánfele névrokonom, Dani csatlakozott hozzám, és innen egészen a végéig együtt haladtunk. Az utolsó 15 km már szenvedés volt, a talpam sajogott, és mint kiderült két kisebb hólyag is lett a legrosszabb helyen. Mindenki már ki volt purcanva az ultrásoknál, volt aki izomból elfutott már mellettem (olyak akiket még sosem láttam futni :) Felõröli az embert ez a 126 km. Én már lépni is alig bírtam nemhogy futni. Felhõk gyülekeztek, volt még 3 köröm. Belehúztam, és épphogy beértem az esõ elõtt a célba, sikeresen teljesítve a túrát, 22 óra 59 alatt, de még nem volt vége ugyanis jött a
Monoton Minimaraton
Ahogy beértem az ultrán a célba óriási vihar kapott el, de ez sem tántoríthatott el attól hogy még egy minimaratont menjek (3 km). Még át sem vettem az ultra díjazását, már futottam is a minit. 149 km-rel a lábamban még sikerült egy 14:25-ös kört futni :-) Rongyyá fázva, széjjel ázva értem be a célba, és megkaptam a 3 díjazást. Hazafele kicsit érdekes mozgásom volt.
Másnap azért még egy Falasok(k) 50-et mentem, így 200 km-rel zártam a hétvégét :)
|
| | |
kekdroid | Túra éve: 2008 | 2008.06.16 23:35:16 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
Ultramonoton Ultramaraton
Endlos Endlos...
(Kraftwerk)
Figyelmeztetés: a leírás idõrendisége instabil, a szövegben idõbeli sorrendet keresni teljesen felesleges!
Leszállok a 22-es buszról, azt gondolva, hogy még bõven megelõzöm a rendezõket is. Ehhez képest az elsõ ember, akit meglátok, az Vasssalmos sporttárs, kicsit odébb pedig Lükepék igyekszik vízért. Ha már itt vagyok, próbálok segíteni odavinni a kannát a rajthelyre, ahol már Gethe, Sz Zsu, Petami és még néhányan jelen vannak. Várom Kerek repkényt és Galadh Erebet, ahogy állok a keresztezõdésben, megérkezik a fél mezõny, majd szinte végszóra õk is. :) Tíz perc múlva indulás, mindenki nevez, üdvözlések és beszélgetések, a négy táv résztvevõi várják az este hat órát. Galadhot valahogy elveszítem szem elõl. Repkény megengedi, hogy kétkörönként odamehessek hozzá. :) Majd hirtelen Gethe úrra összpontosul a figyelem, elkezdi a visszaszámlálást az idei év talán legõrültebb túrájának a rajtjára, tíz... öt, négy, három, kettõ, egy, rajt! Ellódul a mezõny, mindenki a saját tempójában. DJ_Rushboy mellé sikerül felzárkóznom (lelassít hozzám :)) két körre.
A kör rövid ismertetõjét most le is vésném: szélesnek számító gyalogösvény, kisvasút átjárója, emelkedõ egynyomos ösvény, kiérés a sárga sávhoz, letérés a sárga sávról egy enyhén köves csapáson. Érkezés a Hárs-hegyi körútra, nyílt szakasz, erdõs szakasz, emelkedõ, ellenõrzõpont, kicsi emelkedõ, naaagy lejtõ. Egyenes út, jobbra irtás, balra benõtt aljú erdõ. Emelkedõ, a táblától pedig lejtõ, kisvasút, egyenesen a cél, át a zöldön.
Ez ismétlõdik változó fényviszonyok, változó társaság, változó lelkesedés és változó erõnlét közepette 42-szer. Budai-H.G.-t és édesanyját utolérjük, épp szalagozzák az útvonalat, aztán Petami ad bélyegzõt, mellette az éjszaka átvészeléséhez szükséges fûtõanyag. Lassan véget is ér a kör, pecsét, aztán irány tovább. A következõ körben aztán leszakadok Rush-tól, de még elmondja, hogy elõször lefut egy félmaratont és azután csinálja meg az ultrát. Nem semmi. :) A kör végén Repkénnyel beszélek kicsit, figyelmeztet, hogy el ne fussam magam. Pedig nem futok (az túl merész kijelentés lenne). :) Még megteszek egy kört, részben Tinca társaságában, aztán beállok Galadh Ereb szélárnyékába és uzsgyi tovább, zúzunk, Galadh nem hazudtolja meg magát és matematikáról mesél (én meg a tüdõmet tartom vissza a kizuhanástól). Körözgetünk szép sorban, útitársam tempója jó masszív, alig gyõzöm tartani. Két dolog tartja bennem a lelket, az egyik a 3 km-enkénti frissítési lehetõség - Repkény ad csokit, Padler segít szörpöt tölteni, az UKK-s bögrét alkalmazom. Utóbbi nem is veszik el, nem úgy, mint Galadh poharai, sorra tûntek el nyomtalanul. :)
Úgy 8 kör után úgy érzem, hogy ennyi futás nekem aztán bõven sok egyszerre, meg is állok, kapok egy szendvicset Repkénytõl. Pihenés közben Galadh Ereb is megteszi az utolsó futós körét, már nem lassítom be. :) Gethe mester is csatlakozik egy körre, aztán Kerek repkény is megteszi a Minimaratont, már sötétben valamikor RitaB-vel és Vándor Csillaggal is együtt haladunk jónéhány kört. Párszor megelõzzük Siményi Vilit, az éjszaka magányos lovagját, egyikét azon keveseknek, akik jól megfelelnek a Monoton szigorú kiírásának, reggel felé aztán már inkább õ elõz meg minket. :) A rajt/cél ponton kialakulnak a személyzetfordulók. Repkény valamikor éjjel lefekszik aludni. Sancimanó egy lefutott éji félmaraton után elkísér minket egy darabon, mielõtt hazamenne. :) Petamit Olahtamas és OT Laci váltja a csípõs hajnali hidegben. Kettesben rójuk a köröket és nagyjából ekkor gondolok arra, hogy jó lett volna minden körben felírni a lényegesebb eseményeket, mert össze fognak mosódni. A sötét éjszakában lefotózom az andráskeresztet a kisvasút átjárójában, Repkényt a ponton (még amikor ébren van). Galád módon útitársamnak viszont csak a láthatósági mellénye látszik, a gépem nem képes megbirkózni a sötéttel.
Szép lassan, körrõl körre megvirrad, kivilágosodik, a felmelegedésre azonban várni kell egy kicsit. Olahtamasék pogácsával kínálnak, de sajnos cserébe nem tudunk nekik radiátort vinni. Megbeszélt taktikánk szerint nem veszünk tudomást a megtett körökrõl, nálam van mindkettõnk itinere, próbálok nem odafigyelni arra, hogy épp hányadik pecsétet ütik be. :) Ezen aztán jól elcsodálkozik Vasssalmos, amikor valamikor elhúz mellettünk. Repkény egyszer csak ott terem valamelyik kör végén ébren, pont egy körrel alhatna volna többet, mert ébreszteném lassan. :) Lutak váltja RitaB-t és megkínál saját bodzaszörppel (nagyon finom!), valamint Bubu is elfekszik aludni. Aztán úgy Koldusszállás környékén (pontosan két maraton után) megállunk egy hosszabb pihenõre. :) Galadh megjegyzi, mennyi ideje megyünk és még nem pihentünk. Itt az ideje. Kerek repkény megetet szendviccsel, csokival, banánnal. Folytatjuk a körözést, immár hármasban. A ponton Vajonmerre szép vastag könyvet használ pecsétalátétként, csak egyszer kapjuk rajta, hogy belelapoz, de lehet, hogy csak a szél fúj bele a könyvbe. :)
Az idõ elõrehaladtával kezdünk fáradni, a félórás körök lassan a múlté lesznek, Repkény lelkesedése tartja a lelket bennem. Valamint a többi résztvevõ jelenléte, akármelyik távról, nagyon jó látni, hogy jönnek kisgyerekkel is végigsétálni akár egy körön is. Felbukkan Summer Comfort, Szucsati, Repkényt üdvözli Rappakos, de nagyon gyorsan eltûnik a láthatáron. Megjelenik OT Dóri, aki Galadhot istápolja egy darabon. Minden körben történik valami. Még reggel például - talán Repkény ébresztõje elõtt egy körrel? - felbukkan egy fotós a rajt melletti kolostorromoknál. A következõ körben már az a hír járja, hogy arrébb kell menni, mert itt bizony lagzi lesz, meg területfoglalási engedély van, meg 200 fõs násznép. Végül az egészbõl szinte semmit nem érzékelünk - az esemény jóval arrébb zajlik. Utunk során kétszer is látunk a gyermekvasúton gõzöst, videó, fotózás, vidámság.
Öt-hat körrel a vége elõtt aztán kezd minden fájni. Pintz úr csatlakozik hozzánk, Galadh lemarad kissé, a rendelt pizzához fûzök komoly reményeket, hogy felélesszen. Eltöltünk jó fél órát azzal, hogy elnyammogok fölötte, Repkény sokkal hamarabb megeszi, mint én. Az indulás elképsztõen szerencsétlenül megy, nagyjából a 2k+1-ik pontra érem el az utazósebességet. Itt már Sz Zsu õrzi a pontot, Vajonmerrét váltva, késõbb b_feri is beszáll a pontõrségbe. Kezdem újra élvezni a túrát, vagy inkább azt, hogy nemsokára véget ér. S valóban. Vége. Kicsit hirtelen, de vége. Nem érzek akkora eufóriát, de azért nehéz lenne letörölni a vigyort az arcomról. :) Az utolsó körében, újra kiegészülve OT Dórival, beszállunk Galadh Ereb mellé (ezzel én még behúzok egy Minimaratont, halmozom az élvezeteket :)), Repkény majdnem végig videóra veszi a kört. Aztán indiánszökdelésben Galadh besüvít, én inkább csak betotyogok a célba, most már teljesen vége van, le lehet rogyni. A díjazás jó, eszmei értéke számomra igen-igen magas, most jut eszembe, hogy a teljes palettából a sima Maraton hiányzik (novemberben voltam Félmaratonon). Kerek repkény segít fel, nagy köszönet jár neki, nagyon sokat segített abban, hogy túléljem a túra utolsó sok körét. Köszönöm Galadh Erebnek a társaságot és a sok elmesélt történetet, jó volt együtt körözni, végül, de nem utolsósorban köszönöm Gethééknek a rendezést, mindenkinek, aki ott volt, a bíztatást, a szurkolást és a segítséget! Gratulálok a sok táv minden teljesítõjének! Külön gratula a duplázó-triplázó-sokszorozó sporttársaknak! :)
-Kékdroid- |
| | |
ZE | Túra éve: 2008 | 2008.06.16 16:25:11 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Szinte csak a poén kedvéért indultam, bár a HHH (Hárs-hegyi hétvége), meg a Budapest Kupa teljesítésének is része a túra valamely távja.
Pénteken este 7 körül indulva igyekeztem minél több kört lámpa nélkül megtenni, így a 14 kört végülis 7+7 megosztásban teljesítettem: At elsõ két óra alatt öt, majd még egy óra alatt két kört nyomtam le, ezt követõen átvedlettem botos-gyaloglós túristává, és a maradék hét kört lazán, öt óra alatt húztam be, gyengusz tartalék-tartalékja lámpám miatt itt-ott mások fényén potyázva picit.
Jó volt, szép volt, és ezen felül természetesen kellõképp agyroggyant is :-))
|
| | |
|
| |
papamaci67 | Túra éve: 2007 | 2007.11.13 15:29:03 |
|
megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Monoton Maraton 2007
Már tavaly kinéztem magamnak, de csak idén lett az enyém :-)
Nagyon megfelelt terveimnek:
1. mert az eltévedés veszélye nélkül, társaságban lehetett túrafutni maratoni távot elsõre,
2. kíváló teszt volt a hosszútávú túrafutás közbeni frissítés tesztelésére,
3. jó alkalom volt, hogy az FB póló viselési jogomat újra visszanyerjem.
petamit a Moszkván felcsippentve már 1/2 7 után Szépjuhásznénál voltunk.
(Megj: Ki az a Szépjuhászné, talán Ságvári-liget felesége lehetett egykor ? :-))))
Könnyelmû kérdésemre - "Tudok valamit segíteni?" - válaszként azonnal kaptam 2 db 20 literes
mûanyagkannát és húzhattam a kútra vízért (segítségemet a rendezõk a nevezési díjban nagyon
korrekten jóváírták!).
A kanna végtelenül lassan telt, mert:
- kicsi volt a kút vízhozama,
- nagy volt a kanna,
- és fõleg, mert a kanna csapja nyitva volt :-)
A bázis hamar kiépült és már a kezemben is volt az ellenõrzõlap. A 7 órás pecsételés ellenére
7:05-kor indultunk DJ RushBoy-al közös pályabefutásra (ezúton is köszi érte).
Az õ tempója (alig több mint 15 perces elsõ kör) 2 szempontból tetszett:
- sikerült memorizálnom a pályát,
- igen hamar túlestem a bemelegítésen :-).
Úgy döntöttem ilyen gyors kört a továbbiakban nem futok, kell a kakaó a végére is, meg nem akarok kikészülni sem.
Az övtáskámból származó száraz frissítés körönként változott: sósperec-aszalt sárgabari-energiaszelet-diákcsemege-Isostar energiaszelet
ciklusok követték egymást 4 korty Isostarral leöblítve. Ezeket mindig a kör vége felé található enyhe piros emelkedõn
vettem magamhoz.
Az emelkedõket erõltetett menetben gyalogolva, a többieket futva tettem meg, pulzusomat a 140-160-as tartományban igyekezvén tartani.
A körök így is csak kicsit lettek többek 18 percnél.
vajonmerre és csanya kitartóan pecsételtek (asszem nekik volt ez igazi monotónia), a futók-gyaloglók lelkesen rótták a köröket, a versenyközpont
minden körben új, színes hangyabolyhoz hasonlított.
Az idõ múltával ugyan mintha egyre több túrázó változott volna futóvá, de lehet, hogy csak úgy tûnt :-)
Az idõ csodálatos, napos, szélcsendes volt, novemberben az emberfia/lánya nem kívánhat jobbat.
Alapvetõen egyedül, mégsem magányosan róttam a köröket, egy-egy alkalmi útitárs sokszor adódott, néha kedves ismerõsökkel (DieM, speti)
egy-egy egész kört is együtt róttunk kedélyesen beszélgetve.
A Maratont 4:27-es idõvel fejeztem be, de nem voltam halálosan kimerült, így futottam még egy kört Zilacinak ajánlva, így "2 in 1" egy
terep-ultrát is magaménak mondhattam ezen a gyönyörû napon 4:47-es idõvel.
A tábortûzzel, müzlivel, waffellel, szörpökkel feldobott beszélgetések aztán feledtették a kellemes fáradtságot.
Külön örömemre szolgált, hogy Cicó is lefutotta elsõ félmaratonját, ráadásul terepen.
Köszönet a szervezõknek: RitaB-nek (neki külön is az izobekeverésért), gethe-nek, Cejasnak, csanya-nak, vajonmerre-nek és akit még kihagytam.
Jövõre - reményeim szerint - Veletetek ugyanitt. |
| | |
kekdroid | Túra éve: 2007 | 2007.11.05 09:59:21 |
|
megnéz kekdroid összes beszámolója |
Monoton (9/14-ed) Maraton
Tiszta ég fogad hajnalban, valamint az a tény, hogy kis híján odafagyok a villamosmegállóba, amíg végre jön egy olyan járat, amely hajlandó a Moszkva térig elröpíteni. Itt a rajt megközelítését ideális módon lehetõvé tevõ buszon máris ismerõs sporttársakba botlok, Vajonmerre és Cejas vár ugyanezen busz indulására, õk most a rendezõségi oldalon vannak. A rajthelyre érkezve még több régen vagy kevésbé régen látott túrázót látok, hirtelen nem is tudnék mindenkit felsorolni, mert egyrészt borzalmas a memóriám, másrészt nem akarok kihagyni senkit. A pavilon elkészültét mégsem fotózom le, inkább nevezek Gethe úrnál, itinert (leírás, szintmetszet, térkép) kapok és pontban hét órakor ellépek a kiszalagozott úton Budaszentlõrinc kolostorromjának tisztásáról. Van okom a sietségre, hiszen egyéb program miatt 10-11 óra között jönnek majd értem, addig annyi kört tervezek megtenni, amennyire csak képes vagyok.
Csodaszép napfelkeltével köszönt minket az erdõ, az úton Petamival kerülgetjük egymást egy darabig, átkelünk a kisvasút pályáján és hegynek fel elhúzok. Egészen a dombtetõig, ahol a sárga sáv jelzésrõl nem veszem észre a prímán jelzett letérést és kissé továbbhaladok a nevezett úton. Aztán vissza :), a kezdés már semmiképp sem monoton. Lefelé kocogok tovább, kényelmes ösvényen, a fû még éppen harmatos egy kissé, de nem zavar, viszont kezdem érezni, hogy lassan elérem az üzemi hõfokot, a kabátot ki lehet gombolni. Szintútra érek ki, ez már a Hárs-hegyi körút nyomvonala, szép erdõ jobbra, ellenõrzõpont a piros sáv betérése elõtt, Vajonmerre és Csanya is adhat bélyegzõt, még néhányszor felbukkannak a délelõtt folyamán. Vagy inkább én bukkanok fel náluk :). Eztán lépés tovább, rövidesen becsatlakozik a várt piros sáv, ezen még van némi emelkedõ és egy suhanósabb lejtõ is. Az erdõt nézem menet közben, kikapcsol az agyam, egyszerûen élvezem a kora reggeli csípõs idõt, az õszi tájat és a kényelmesen járható utat. Megint a kisvasút, balra az állomás és a szalagok segítségével elérem a 2k+2-ik ellenõrzõpontot, ez esetben k=0.
Sok sporttárs nevez most a túrára, én az asztal pecsételõs végében kapok lapomra igazolást és máris indulok tovább. Eredeti tervem szerint két kör kocogást/futást vált egy kör gyaloglás, ez végül nem teljesül, egyáltalán nem bánom meg. Tehát futogatok tovább, az emelkedõn gyalogolva, a lejtõn jobban sietve. Elhatározom, hogy a következõ körben már legalább úgy teszek, mintha fényképeznék, egészen tetszik az útvonal. Emelkedõ, kisvasút kanyargós gyalogátkelõje, emelkedõ, tetõ, lejtõ. Aztán megint pont, Csanya ad pecsétet, elõttem ismerõs fizimiskájú túrázó, közelebbrõl nézve kiderül, hogy Sétálós bácsi. Csatlakozom hozzá, beszélgetést imitálunk (csak imitáljuk, mert beszélgetni a kiírás szerint tilos :)), aztán hogy, hogy nem, futunk együtt, hogy jobban teljen az idõ. Elérjük újra a rajt-ep.-cél helyet, RitaB innivalóval kínál, a megõrzésre lerakott táskámban van a Szurdokon kapott bögre, ideje használni, otthagyom az asztalon, jó helye lesz ott. (Este aztán észreveszem, hogy olyan jó helye volt, hogy ott is maradt, remélem, nem tetszett meg senkinek napközben. A Piros 85-ön vissza is kapom, köszönet érte Ritának.)
Továbbindulva, immár kettesben, még hallunk egy olyan hírt, hogy aki hoz rõzsét a tûzre, annak plusz szolgáltatás jár. Ez szöget üt a fejünkbe... megtéve az újabb kört, termetesnek szánt fadarabbal érkezünk a pontra, megdolgozva a jutalomért. Útközben feltûnik több ismerõs, akik késõbb vagy máskor neveztek, komoly elõnye ennek a túrának, hogy gyakorlatilag szinte minden indulóval találkozik az ember elõbb-utóbb. Ezen elgondolkodom egy kicsit, majd telefonálok egy kicsit, aztán sietünk egy kicsit. Nem is lehet megunni, pedig ugyanazt a kört tesszük meg újra és újra, futásra, de legalábbis kocogásra csábít az út, a 2k+1-es pont elõtt lassítunk, sormintában kérem a pecsétet, pont egy kör hiányzott ahhoz, hogy kijöjjön, sebaj :). Újra és újra elhaladunk ismerõsök mellett és ismerõsök haladnak el mellettünk, szánom-bánom, de nem tudnék mindenkit felsorolni. Még egy alkalommal teszünk fát a tûzre, cipelés közben mit ad Isten, pont jön egy vonat és pont nem elérhetõ a fényképezõgép :). Tesztelem a kínált müzliszeleteket, ikszeltetek a lapra, amikor egy darab kipróbálásra kerül, ropi és innivaló viszont korlátlanul jár (bögre, el ne felejtsem...).
Az utolsónak bizonyuló szakasz vége elõtt csörög a telefonom, eltévedtek szüleim, sebaj, kicsit több idõnk van így. Legalább be tudjuk várni a kisvonatot, hallunk valamit a felcsendülõ MÁV szignál után, de nem értjük, viszont sejtjük, hogy vonat jön, Sétálós bácsi szerint ráadásul jó eséllyel fogunk ki egy vonatkeresztezést. Xuhana sporttárs is fényképezésre készül, útitársam tippje pedig beválik, mindkét irányból jön szerelvény, végül nem is sikerül olyan rosszul a kép, mint gondolom. Innen még stílszerûen besuhanunk a célba, elköszönünk egymástól, futótársam végigmegy a teljes maratonon, nekem kilenc kör fért bele az idõmbe, ennek is nagyon örülök. Megkapom a félmaraton kitûzõjét, az oklevélre pedig a megtett körök száma kerül :). Átveszem a maradék szolgáltatást, sietve átöltözök "civilbe", majd kisétálok szüleimhez, akik már várnak rám.
Nagyon jó ötletnek tartom a túrát, szép kört választott az UKK, köszönet érte és a jó szervezésért, valamint köszönet Sétálós bácsinak a társaságért. Nagyon jól éreztem magam, pláne, hogy belegondolok, hogy az út jelentõs részén valami rejtélyes oknál fogva futottam, elõször egy túrán :). Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette bármely résztávot!
-Kékdroid- |
| | |
Rush2006 | Túra éve: 2007 | 2007.11.02 13:16:18 |
|
megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Monoton Maraton - 1260 m szint
Mostanában nem futogattam ttúrán, a Lokomotív kudarcba fulladt, így tényleg szerettem volna már megtudni hogy hogy is állok e téren.
Már reggel 7-kor a rajtnál voltam, a papíromra 7:05-ös idõ került rá, becsülettel kivártam. papamaci 67 is épp akkor indult volna, így az elsõ kört együtt tettük meg, felmértük a terepet. Itt még nem néztem az idõmet. A 2. körömtõl viszont végig egyedül mentem. 3 helyen néztem a stoppert, az egyik amikor a gyermekvasút emelkedõje után leérünk a balkanyarba a zöld körre (itt általában 5:10-el jártam)
A másik csanyánál volt, itt ált. 7:30, majd a cél.
Egy idõ után körözöttet csináltam a többiekbõl :-) Szerencsére nem voltam a túra során se nem éhes se nem szomjas, így a 7. körig nem is frissítettem.
A félmaratonom 1:54 volt.
Általában hoztam a 15- 15:30-as köröket, az 11-12 es átlagsebesség körül mozog :)
A 11. körig minden jól ment, de azt mondják hogy egy maraton 30-tól kezdõdik, ennek maximálisan igazat adok:)
Kezdtek beállni a lábaim, és a stoppert is lekapcsoltam, fölösleges volt mérni. Eddig minden szintet megfutottam, most bele kellett gyalogolni már rendesen mind a kettõbe ami keményebb volt. Ez a taktika a végéig ki is tartott. Az utolsó kör felénél utólérem petamit, mondtam kicsit segítsen, mert nem épp a legjobb állapotban voltam már mint mondta. Küzdöttem kõkeményen hogy 4 óra alá szorítsam magam.
Majd a végén egy utolsó erõ és beérek a célba.
3 óra 58 :-) Hát ez abszolút PB 42 km-en, 10,5-ös átlag. Sikerült egy jót futnom, negyed órával lehetett volna jobb ha nem falsulok be a végén, de nem leszek telhetetlen, abszolút elégedett vagyok :)
Pihentem kb. 1 órát, az ínszalagok feszültek rendesen, de hogy teljessé tegyem a napom lenyomtam még egy Monoton Félmaratont is :-)) Ezt már szigorúan gyalog.
Mondjuk amikor indultam volna az elsõ körnél megjelent SC hogy fussak vele egy kört. Nos egy ilyen gesztusnak nem lehet ellenállni. Eléggé lemerevedtek a lábaim, de mégis úgy mentünk mint a gép. Faltuk a szinteket. A végén sajnos hasmenés kapta el õt, így nem tudott gyönyörködni a köridõben, ami 14:30(!) lett.
Innentõl még 6 kör gyalogolás részemrõl, majd indulás haza :) |
| | |
|
wainnalahulahafizun | Túra éve: 2006 | 2007.06.17 09:03:55 |
|
megnéz wainnalahulahafizun összes beszámolója |
Monoton Mararaton
Az egyes rajtszámmal indultam. Az elsõ körben még az izgatott, hogy fázik a fülem, így lagymatag 32 perc alatt hoztam a kört. A negyedik kör volt a csúcs 27 perccel. Akiket viszont kinéztek magamnak mint nyúl, leléceltek a célban frissíteni. Az egyiktõl a késõbbiekben körhátrányt is kaptam. Persze én is adtam köröket. A kilencedik körben már fáradtan cammogtam, de még így is 27 km-nél a 6-os átlagnál jobban szerepeltem, de meg kellett pihennem, akárcsak a 11. kör után. Fájtak már a térdeim. Az utolsó körömre velem jött a célban térképeket árusító hallgatoozoo. 7 óra 57 perc alatt jártam meg a 14 kört, ez 5,3-es átlag, ennek ellenére kétszer is "vegzált" a seprû. Akkor most ez teljesítménytúra volt vagy futóverseny?
Gratuláció a rendezõségnek, fõleg az ötletes és változatos nyomvonalért.
Rájöttem, hogy ez a túra egyszeres illetve kétszeres tauaf.
|
| | |
Varacskos Disznó | Túra éve: 2006 | 2006.11.05 21:42:38 |
|
megnéz Varacskos Disznó összes beszámolója |
Egy túra, amelyre nem illik a neve :)
Amikor elõször hallottam a Monoton Maratonról, úgy gondoltam, hogy ez egy marhaság, megszállottaknak. :) Aztán egyre többször szóba került, és szöget ütött a fejembe, hogy meg kellene nézni, milyen is ez. Akkor még szép idõ volt, és úgy gondoltam, majd sétálgatok-futkosok egy kicsit az erdõben, kihasználva, hogy nem kell messzire utazni, ráadásul az elsõ kör után talán el se tévedek. ;) Valahogy biztos túl lehet élni, majd fütyörészek magamban, vagy verseket szavalok.
Közben pár nap alatt tél lett, és az egész már nem is tûnt olyan jó ötletnek.
Aztán amikor gethe beírta, hogy a 200%-os túlbiztosítás jegyében 16 itinert készített, mégis úgy döntöttem, hogy kimegyek, ha esik, ha fú. Mert mi van, ha a többi hét résztvevõ nem lesz jó fej, és akkor szegény gethe ott fog unatkozni... :D
Így aztán a buszról leszállva meglepõdtem a kolostorrom melletti tisztáson uralkodó majálishangulaton. "Sör"-sátrak, tábortûz, kajahegyek (mármint szörp és müzliszelet), rengeteg ismerõs... Percenként újabb futók és gyalogosok érkeztek a népes ellenõrzõponthoz, vagy fél órán át le se tudtam cuccolni, annyi rég látott arc köszönt rám.
Aztán mire menetfelszerelést öltöttem, éppen ritkult a mezõny, pedig úgy terveztem, hogy az elsõ kört együtt teszem meg valamelyik ismerõssel (igen, még a Szépjuhászné "lerágott" környékén is képes vagyok eltévedni). De nem bántam igazán, hogy még egy kicsit a rajtterületen maradok, beszélgettem pár szót berzsóval, gethével, és végre megismerkedtem Zsolibéla "topiktárssal" is, akinek a kiléte hatalmas meglepetést okozott. :D Szóval, nem ilyennek képzeltem. :) De igen rokonszenves volt, remélem, találkozunk még. :)
Kisvártatva megint ismerõsök haladtak át a ponton, elõször oláhtamásékhoz akartam csatlakozni, de BKV-sportkörös Joliék elõbb indultak. Így velük tettem meg az elsõ kört, vidáman beszélget öö, kézjelekkel cserélve az alapvetõ információkat (pl. kinek milyen sportsérülése lett a társaságból, ki melyik túrát/futóversenyt teljesítette mostanában). A körnek hamarabb vége lett, mint gondoltam. A párás idõ, szemerkélõ esõ ellenére kellemes, szép volt az õszi erdõ; az útvonal kellõen széles (mindenhol könnyen lehetett elõzni, és az elázott növényzet se terítette be az embert), jól járható, a szint kellemesen elosztott.
A Csanya-ellenõrzõpont jól mutatott a túlvégen -- mármint a sátorból kilógó kéz, amint elvette az ellenõrzõlapot, majd lepecsételve ismét kidugta a sátorból... :)
Úgy terveztem, hogy a körök egy részét futva teszem meg, de mindig csak teljes köröket (belesétálás nélkül), hogy az erre a célra szolgáló füzetemben nyugodt lelkiismerettel feltüntethessem a futókilométereket. Úgy gondoltam, hogy két körrel már elégedett vagyok (mondván, ha már egyszer szabadnap van, legalább a "szigetkörhöz" fogható mennyiség legyen meg), de lehet belõle három vagy négy kör is. Annál többet nem nagyon akartam futni, nem lett volna jó, ha másnap a könyökömön mászva jelenek meg a munkahelyemen.
Ezért aztán a második körnek futva vágtam neki. Egy kicsit soká tartott bemelegedni, és nem estek jól az emelkedõk. Meg aztán az esõdzsekit sem kellett volna magamon hagyni, bármennyire szellõzõ is... Mogorván poszolódtam odabent. Aztán a táv fele táján már jól estek az enyhe lejtõk, kimondottan feldobott a Csanya-pont látványa (nem emlékszem rá, hogy már ekkor odabent kucorgott Vajonmerre is, vagy csak a következõ körben). És az õszi erdõ továbbra is szép volt. Megállapítottam magamról, hogy emelkedõk tekintetében böszme nagy zselé vagyok, erre majd jobban oda kéne figyelni (pl. itt ez a klassz kis kör, ezen milyen jól lehetne edzegetni... Tényleg, mekkora ötlet, hogy vigyáznak az ember cuccára, amíg kényelmesen rója a köröket az erdõben!), egy kellemeset zúztam a kör második felében, bár az utolsó emelkedõ megint megreccsentett egy kicsit. (Érdekes, többeknek feltûnt ez az utolsó emelkedõ -- pedig nem volt túl meredek, mégis, valahogy szívósnak tûnt). Roppant vidoran ütöttem föl fejemet ismét a "start"-ellenõrzõponton. Persze barom vagyok, és az órát elfelejtettem megnézni. :I
Úgy döntöttem, hogy a következõ kör inkább a sétáé, pulzusegyengetésé és csöndes filozofálásé lesz, nem köll nekem kifektetni magamat már az elején. (Késõbb bebizonyosodott, hogy az egy kör séta -- egy kör futás megfelelõ taktika, a gyaloglós körökben sikerült lilára fagyni, majd a futós körökben ismét fölmelegedni és rondán elröpíteni a pulzust az emelkedõkön.) Csanyáékkal is beszélgettem pár szót, a kör vége felé csatlakoztam Gudlukingékhoz, de közben is rengeteg ismerõssel köszöntünk egymásra. Talán ekkoriban volt a legsûrûbb a mezõny, minden ötven méteren újabb futó-gyalogló "õrültek" teremtek. Annyira magával ragadott a hangulat, hogy már alig vártam a következõ, futós kört.
A köv. körben végre kezdett jól menni a futás, bár az emelkedõket továbbra is utáltam, de a sík szakaszokon sikerült egész jól "kipihenni" õket. Az esõdzsekit a "depóban" hagytam, egy póló és egy polár elég volt. (Igaz, hogy esett, de a víz többsége mégis inkább belülrõl érte a polárt. :) A talaj még mindig nem volt sáros, nem terepre szánt futócipõmben is biztonságosan fogtam a lejtõt, és a túlsó ep-t követõ szakaszon megéreztem azt a bizonyos húzást a lábamban. Persze az utolsó emelkedõ itt is visszavett kicsit a tempómból, és megint nem bántam, hogy séta jön. Most nem felejtettem az órámra nézni, 19 perc körül lett a köridõ, ezzel végül is elégedett voltam. (Beleszámítva az elmelkedõkön mûvelt tyúklépésben való futást.)
Az ezt követõ sétálós körömben Edyth csatlakozott, így ez a kör megint nagyon gyorsan elrepült. (Nem beszélgettünk, á... :D ) Ebben a körben született meg a szombati túra ötlete is. Valahogy Edyth társaságában sose érzi magát fáradtnak az ember, ez most is mûködött (egyszer tényleg ki fogom próbálni 50 km-en vagy e fölött is, de a szombatra ígért hóesésre gondolva jobban hajlottam a kisebb távra). E kör elõtt igénybe vettem a berzso által kínált müzliszeleteket is. A szervezés körültekintõségét mutatja, hogy a rajttól pont egy müzliszeletnyire helyezkedett el egy kuka, a papírnak. Full service...
Hirtelen rájöttem, hogy már az ötödik kört is magam mögött hagytam a hétbõl. A Die hard, az a monoton, nem ez! Szinte sajnáltam, hogy nemsokára vége, bár már jól esett megállni a rajtterületen, masszívan vacogott a fogam, áldottam Pygmeát a tábortûzért.
Fázás ellen a legjobb orvosság, lássunk neki az utolsó futós körnek. Most csak szép, higgadt kocogást terveztem, úgy is éreztem, hogy nem megyek gyorsan, ahhoz képest 20 perc lett. (Ja, ha ennyi a különbség a megszakadós meg a pihenõs kör között, akkor én minek tépem magam? :I
Olyan jól esett a futás, hogy a kör közepe táján komolyan fölmerült bennem, fussuk meg akkor azt az utolsó kört is. Aztán azon a bizonyos utolsó emelkedõn errõl rövid úton lemondtam... :D Nem is bántam igazán, hogy megint egy sétálós körrel zárom a túrát (vagy megmozdulást... happeninget... vagy mit), gondoltam, legalább normalizálom a pulzust, elpárologtatom a polárból a víz egy részét, és nem ûzött vadként zárom a távot. Ebbõl az lett, hogy Vajonmerrénél szépen leragadtam túracipõkrõl és hasonlókról beszélgetni, míg arra nem lettem figyelmes, hogy ugyanazok az emberek már másodszor pecsételtetnek nála, amióta ott állok. :) Kedvesen kocogott a fogam, mint egy kis metronóm. Így aztán gyorsan bebattyogtam a célba, és rágyógyultam a tábortûzre.
Ja, az utolsó körben is vittem magammal müzliszeletet, és a hagyománynak megfelelõen megint pont a szemetesig tartott. Bedobva a papírt belekukkantottam az edénybe. Kb. félig volt ugyanolyan müzliszelet-papírokkal. :D
A legnagyobb önfegyelmet az a mutatvány igényelte, amikor meg kellett válnom átázott cuccaimtól, és magamra kellett húznom az igaz hogy száraz, de jéghideg váltás pólót, polárt. Sehogy se tudtam elszakadni a tábortûztõl (bár sejtettem, hogy hazafelé gyanakvó pillantásokat fogok kiváltani a BKV-n a körülöttem utazókból). Sõt, egy szelet pizzával még az életemet is megmentették (még egyszer nagy köszönet érte), és hogy szellemi-kulturális életem se sekélyesedjen el, meghallgathattam pár népszerû sláger túrázókra alkalmazott áthangszerelését gethe tolmácsolásában. :D
A mérleg 9 km futás, 12 km gyaloglás. Mélységesen elégedett vagyok magammal és a november elsejei nappal, jó lenne még sok ilyen "monoton" program a jövõben is. :)
|
| | |
|
|