Túrabeszámolók


Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2014
 Túra éve: 2011
olahtamas-Túra éve: 20112011.04.10 21:47:16
megnéz olahtamas- összes beszámolója

Ismét Vác, most a 20-as táv seprése lett abszolválva.


A rajtoltatás végébe besegítettünk, majd némileg átfagyva, bár megtörve nem,  elvileg 20 perccel a rajtidõ vége után indultunk, igaz volt pár ember, aki 10 perccel a rajt zárása után indult. Hamar megkerültük a horgásztavat, majd a honvéd emlékmûhöz értünk, ahol pár percet elidõztünk, de aztán hamar tovább is indultunk. A kálváriát körbesétálva meg is találtuk a pecsét szélárnyékba húzódó õrét. Itt sem idõztünk sokat, mert a hûvös szellõbõl elegünk volt. A szalagokat követve, hamar beértünk két túrázót, de nem õk voltak az utolsók emlékeink szerint. A Kosdi útról lekanyarodva meg is láttuk hátulról a két hiányzó embert. A Damjanich kútnál kicsit leültünk, így utol tudtak érni. A kulcsosháznál nagy vigadalomhoz érkeztünk, köszönhetõen a ponton elõkerült pálinka választéknak. Persze mi is elidõztünk egy darabig, de a kialakult törzsközönség nem akart tovább állni, így finoman elkezdtük õket noszogatni baltával a kezünkben, és úgy negyed óra alatt elindulásra tudtuk késztetni õket. A két táv szétválásától már elkezdtük szedegetni a szalagokat, és egyre feljebb jutottunk a hegyoldalba. Szép kilátás volt a tiszta idõnek köszönhetõen. Az Õsgyep büfé elnevezésû helynél kinéztünk, és valóban kellemes rét oldalából lehetett élvezni a kilátást. A hegyközségi feszületnél már ismét közösen haladt a két táv, így innen nem kellet szedegetnünk a szalagokat. Az ismerõs utakon leereszkedtünk a Gombási úthoz, ahonnan már aszfaltoznunk kellett a célig, de e szakaszt az elsõ utunkba esõ fagyizótól, már kellemessé tettük pár gombóc fagyival. Így gyorsan eltelt az idõ és beértünk a célba.


Képek: http://olahtamas.fw.hu/20110410vac/20110410vac.html


 

 
 
 Túra éve: 2010
VagdalthúsTúra éve: 20102010.04.27 09:33:54
megnéz Vagdalthús összes beszámolója

A nemzetõrök adták a biodíszletet

Váci csata-emléktúrák, másodszor (rendezõi beszámoló)


2010. április 10-én az 1849-es dicsõséges tavaszi hadjáratra emlékeztünk Vácon.

A gyalogos teljesítménytúrákat másodízben, a kerékpártúrákat már harmadszor szerveztük meg. Ismét segítséget kaptunk a Váci Huszár és Nemzetõr Bandériumtól, akik a Honvéd-emlékmûnél beöltözve pecsételtek az ellenõrzõponton áthaladóknak. Többen kérdezték tõlük: szabad-e fényképezni? A frappáns válasz imigyen szólt: persze, mi vagyunk a biodíszlet!


A 30 km-es gyalogtúra útvonala lényegesen megváltozott, az egykori csatamezõ helyett ezúttal a Naszály déli oldalába, majd a Látó-hegyre kapaszkodott, osztatlan elismerést aratva. Az útvonal így rövidebb, nehezebb, de szebb lett, több erdei szakasszal. A 20 km-esek útvonala maradt a régi, annyi különbséggel, hogy nem végig a forgalmas Kosdi úton vittük a túrát, hanem elõbb Deákvár mellékutcáin, majd a cselõtepusztai földúton vezettük el a mezõnyt. A kosdi kulcsosházban zsíros kenyér, hagyma, csalamádé, keksz, ásványvíz és házipálinka várta a hosszabb távon gyaloglókat ? ami kellett is, mert nem volt épp nyári kánikula. Épp ezért a rajt-cél helyszínén, a váci Zenepavilonnál a teának volt nagy keletje, a Floch Cukrászat támogatásából kapott háromféle pogácsa mellett. A sétatúra bõ 6 km-es útvonala maradt a korábbi, itt egészen piciket is köszönthettünk.


Két keréken zömmel az 50 km-es távon indultak, Zebegénybõl, ezen útvonal a ?4 évszak a Börzsönyben? túrasorozat része is volt egyben, némi változással: ezúttal Királyrétre is bement a mezõny, ahol az Ákos büfénél némi frissítõ segítette tovább a mezõnyt Vácig. A 15 km-t kerekezõk pedig a tavalyi, Kosdra menõ, a korontálipusztai kemény emelkedõt kétszer megmászó útvonalon mentek ismét. Összesen 155 induló volt minden távon, a megoszlás: 90 nevezõ 30 km-t gyalogolt, 24-en 20 km-t, 11-en hatot. 23 kerekesünk volt a Zebegény-Vác útvonalon, heten pedig a rövid távon. Idén is kombinálták az útvonalakat többen, akik legalább két távot is teljesítettek aznap, külön díjaztuk.


A célban a babtombolán (sötét bab nyer, világos nem) teljesítménytúra-eseménynaptárakat, túrafüzeteket, lovas emlékplaketteket sorsoltunk. Az égiek fenyegetése csak a túra legvégén vált valóra, de akkor is csak szolid zápor formájában. A csapadékot nem, de a részvevõket visszavárjuk 2011-ben is, szintén a csata napján, április 10-én, vasárnap!


Váci csata-emléktúrák, Vízparti kerékpártúrák: akiknek köszönet jár

A 2010. évi szervezéseben részt vettek, vagy támogatták, segítették: Ákos büfé Királyrét, Baksa József, Barton Iván, Branizsa Györgyné, Cselõtepusztai Kulcsosház üzemeltetõi (SZTK), Farkas Bea, Floch Cukrászat Vác, Farmasi Gabriella, Forgács Péter, Forgács Zoltán, Horváth Orsolya, Hangulat Presszó Márianosztra, Kenyeres Oszkár, Kolompár Miklós, MÁV-állomás Zebegény, Nagy Gábor, Oláh Tamás, Oláh Tamásné, Pálinkás Ferenc, Pálma Presszó Kosd, Prontvai Attila, Szabó Emese, Váci Huszár és Nemzetõr Bandérium, Vác Város Önkormányzata, Zsemba József.


 


(A beszámoló a Váci Naplóban megjelenttel azonos)

 
 
sobriTúra éve: 20102010.04.10 22:21:18
megnéz sobri összes beszámolója

Vízparti Ötvenes


A túrát erõs szélben kezdtem meg a kockaköves zebegényi vasútállomástól kigurulva a Duna menti úton Szob irányába. Szobról kiérve az elágazásnál egyenesen Márianosztra irányába továbbhaladva kezdetét veszi a túra gyönyörû része. :) Balra patak csordogál, jobbra kisvasút halad, az út pedig enyhén ,de folyamatosan emelkedik, ahogyan az erdõs völgyben a bánya után nemsokára Márianosztrán lyukadunk ki. Itt van az elsõ ellenõrzõpont a jólcsengõ Hangulat presszóban. :) A falu fekvése gyönyörû, elhagyva azt, a mezõn birkacsordával találkozik az ember, a tiszta levegõben pedig érezni a zöldborsó illatát. Kóspallag nemkülönben szép kis település. A falu végén egy tábla jelzi, hogy egy éles jobb kanyart kell venni Királyrét irányába. Itt érdemes visszakapcsolni, ugyanis egy rövid, de igen meredek szakasz következik az erdészházig. A Deszkametszõ völgyben végighullámvasutazva jutunk el Királyrétre a második ellenõrzõponthoz. Autóval errefelé szinte nem is találkozik az ember, lehet élvezni a természet közelségét. Kis pihenõ és frissítõ, majd a kisvasút mellett vezetõ úton elõbb Szokolyára, majd Kismarosra érünk. Itt már egyre jobban élénkül a forgalom és egyre közelítünk megint a Dunához és Verõcéhez. Lehet, hogy itt nekem is a kerékpárutat kellett volna használnom, 1-2 autós szerint legalábbis biztosan. Kis tekerés még és nemsokára beértem Vácra. A kerékpárút melletti zenepavilonban még egy utolsó pecsét, emléklap és finomságok átvétele, majd irány haza.

 
 
biborTúra éve: 20102010.04.10 19:00:34
megnéz bibor összes beszámolója

Váci Csata 30


Feketerigók, virágba borult fák, enyhe szél, felhõs égbolt a Duna felett. Azonban vízparti romantikázás helyett a Zenepavilonhoz igyekszek. A kis kupolás építménybe nem a nótám akarom elhúzni hanem most rajthelyként szolgál :) A rövidnadrág elég merésznek tûnik, nincs gatyarohasztó meleg.. Nem szoktam elõre tervezgetni de most részben buszelérési – project miatt és részben mert mindkét nap nem hosszú, kevés szintes túra van 4 óra körüli idõre és nem rohanós lazsálásra vágytam- a 2 mondjuk pont üti egymást.. no meglátjuk-os hozzáállással számolgatom az elején, hogy a 4 órához 7 felett kellene menni. A hûvös idõ jót tesz az átlagnak remélem: ) A kezdeti kerékpárutat nemsokára felváltja a Gombás- patak hídja majd a tóparti földút két horgásszal. Innen csak egy köpésre van a Honvéd emlékmû, ahol korhû katonai ruhákba öltözött pontõrök pecsételnek. Kicsit beszélgetünk és megkérnek , hogy majd integessek a hegyrõl: ) Ezek után hátra arc és gyorsan kiböngészek pár szót a leírásból: Földváry tér, Csányi körút, Honvéd utca: ennyi elég a köv. pontig. Átmegyek a hídon, a kõszobrok hála a letakarásnak átvészelték egészben a telet. Az autószünetet kihasználva átkelek a másik oldalra a Földváry téren és folytatom a járdán. A szembejövõk zizegõsen összehúzzák magukat a kabátban, néhány csodálkozó pillantást kapok.. a Honvéd utcában a buszmegbe akkor érek amikor a helyi járat s P. aki bringával elhúz mellettem meg is jegyzi miért nem busszal mentem úgy gyorsabb lenne.. hát kicsit lassabb vagyok, bár nekem nincs is 2 kerekem..de 4 se =)


A Kálváriánál újabb pecsét, idõt itt se nézek hiszen még nagyon az eleje. Ezek után kitérõ a mellékutcákba, itt olvasgatok hol merre, nézegetem a Naszályt balról, s az elõttem menõk akcióit: a felüljáróról rálátni az alul menõkre, van akiket ez arra csábít hogy toronyiránt lemenjenek a meredek – gazos- bozótoson. Érdekes mutatvány, de sztem több erõbe kerül mint megtenni a kb. 200 méteres kanyart addig. Egyszerre érünk a földútra ám én megúszom a nadrág és cipõ gazmentesítést: ) Az úton egy csepp sár sincs, majdnem porzik: ) Jobbra fordulok a P+-en amibõl összesen 1et látok a következõ 500 méteren. Majd a környék legnagyobb PN-e következik és kellemes erdõs rész. A cselõtepusztai kh.-nál kenyérrel, pálinkával kínálják az érkezõket. 9,9 km/ 1:07. Pár perc pihi után partocska a fenyvesben amibõl kiérve azt hisszük már a T- elágazásban vagyunk pedig nem..néhány méter múlva azonban valóban ott vagyunk újdonsült útitársammal ahol a 2 táv szétválik. Mi jobbra fordulunk és mire észbe kapnánk már Kosdon vagyunk. Kellemesen lefelé haladva feltûnik, hogy néhány oszlopon feketével lefestették a jelzéseket de azért eltévedni nem lehet. Egy nagyon szépen faragott fakapus kerítést jól megbámulva még 1-2 kanyar és a Pálma Presszóba érünk. A pultos pecsétel és azonnal indulunk tovább nem követve néhány védõitalát fogyasztó túratárs példáját.


A falut elhagyva kisvártatva a Bányász – emlékmû következik. Még utolérünk 2 embert aztán jó darabig senki sincs a láthatáron. A S+re váltva határozottan emelkedik, nem durván de folyamatosan. A Pódimentom- kõ után továbbkanyarogva hamarosan szép kilátás nyílik a városra, a csíknyi Dunára és a túlpartra. Ahol a ZC felhúz a Naszály csúcsára persze eszembe jut itt is estem egyet. Hogy nekem majdnem mindenhonnan van ilyen emlékem..=) A vaditató tó elõtt õsrégi erdészeti jármû szorít le az út szélére, majd észreveszek egy rafináltan az út közepére nõtt sárga virágot: jól csinálta az autók kerekei nem tapossák össze. A K3ön néhány apróbb bucka és a Látó – hegyre érkeztünk. A reggel távolról csodált kereszt végre közvetlen közelbe kerül. Látnivaló akad bõven, pár percig nézelõdök; közben felírom a kódot és iszok, ideje már.. pontban 11:11-kor nézem az idõt : hátravan egy tizes. A 4 órás beérkezésig van még 1 órám és 24 percem, annyira nem reménytelen eset. Hamarosan vészesen lejteni kezd a kövekkel tarkított SC ösvénye s próbálok direkt nem félõsen lemenni s eloszlatni azt a gondolatot h nagyot fogok zúgni lassabban, lassabban.. többé- kevésbé összejön a nem betojva lemenés. A széles földút kivezet a S-ba. Innentõl a 20as távja újfent csatlakozik, ismét vannak emberek. A keresztnél pecsételés aztán irány az M2 alul-felüljáró! Látványra addig itt-ott emelkedik, itiner szerint 10 métert de észreveszem hol: )) A felüljáró elõtt önkiszolgálós e.p., aztán elolvasom merre írja az utat a pavilonig ezalatt gyorsan sétálgatva fárasztóbb haladni mint baromi lassan de kényelmesen koccanva. Akkor maradunk annál. Tovább a S-n a buszmegig, elhaladunk a legelsõ felfestett jel mellett, a Széchényi utcánál a lámpa nem mûködik úgy kell partizánakciózni az autósok között, szerencsénk van megállnak nekünk és átengednek. A Márc. 15. tér után már csak néhány száz méter s a Bazilikánál lehúzunk a célba ahová 12:10kor érünk. 29,2 km/700 m /3:35 / 8,1 átlag és a babhúzáson- mert ilyen is volt ám! - sötétet húzok ami nyerõ: ) Nekem tetszett az útvonal, az idõre se lehet panaszunk ja és csomó idõm maradt a buszig : )) Köszönjük a szervezést!

 
 
 Túra éve: 2009
Tinca tincaTúra éve: 20092009.04.12 15:18:12
megnéz Tinca tinca összes beszámolója



Vízparti Ötvenes 50K


Kismaroson parkoltunk le, így épp bemelegedtünk a zebegényi rajthelyig, plusz hosszasan csodálkozhattunk rá a visegrádi várra. Kis bizonytalankodással indultunk, lesz-e vajon túra, de a vonat épp 8:00-ra futott be, amirõl leszállt a rajtszemélyzet 2 doboz Balaton szelettel és más lényegtelen dolgokkal.

8:05-kor elvi rajt, leballagva a lépcsõsoron, végre bringára szállhattunk. A parti úton Szob végéig tekertünk, majd fel Márianosztra felé. Itt sem jártam még bringával, nagyon kellemes, enyhe emelkedõ végig, amin lehet nézelõdni. Kóspallagig sem változik a kép, de több a lejtõ :-), és az erdõ is. Forgalom szinte nulla. A kóspallagi elágazás (szépemlékû NaHáT ep.) után rövid emelkedõ visz fel a faluba, majd ez folytatódik a kisinóci th-ig. Itt volt az egyetlen önkiszolgáló e.p. Gurulás vissza a szokolyai elágazásig, ahol a túra legcombosabb, de nagyon rövid emelkedõje fogad. Sikerült megoldani outi áttétellel (38/22), úgyhogy büszke vagyok magamra :-) Még egy-két kisebb pukli, aztán hosszú-hosszú gurulás a Deszkametszõ-völgyben. Nagyon jó ötlet volt erre hozni a túrát, és az irány is pont a megfelelõ, ugyanis az útminõség tökéletes a gyors guruláshoz! Szokolya elõtt és után már vannak rosszabb szakaszok, és az idõ elõrehaladtával a forgalom is megnõtt, de élvezhetõ az útvonal. Viszont odafent rendesen befûtöttek, izzasztó meleg kezd lenni. Kismaros után a Duna-parti fõút mellett unalmas szakasz következik, ami Vácon, a folyó mellett válik érdekesebbé. A Zenepavilon közelében aztán már csak arra kell figyelni, hogy növekszik a népsûrûség.

Szolgáltatás a rajt után itt a célban van, pogácsa, alma, szörp. A kiírás pontatlan, szendvics az nincs. Ez részemrõl megbocsátható, tekintettel arra, hogy egyébként Vagdalthús túrái jól szervezettek és ellátásúak (ld. Naszály virsli + vaddisznópörkölt).

Váci csata 30


Hála a rugalmas szervezésnek, jó órával a rajtzárás után a seprû és a többi túrázó nyomába eredünk. Sajnos a Honvéd-emlékmûnél lemaradunk a huszárokról, helyette siklót látunk a tavak mellett. Igazolásként telefonnal fotózok, amit jól elfelejtek a célban. Csörögig a volt csatatéren járunk, mint az itinerbõl megtudjuk, de mást errõl a szakaszról nem lehet elmondani.

"Úthibák. Az egész falu területén." - hírdeti egy 40-es korlátozó tábla kiegészítéseként az útkezelõ. De hol vannak az utak? A falu másik végén a buszmegállót fotózom igazolásnak. Innen P, és azon végre egy pici szint Vácdukára. A falu végén két óriási törzsátmérõjû fa egy épülõ családi ház elõtt, és barátságtalan, törmelékkel felszórt út. Vetések szélén és között trappolunk a következõ ep-ig, és onnan tovább is, hogy Rádig aszfaltozhassunk a hõségben. Megyünk, ahogy tudunk, de eddig nyoma sincs senkinek.

A pontõrök azért ott vannak, hisz még 1 óra van zárásig, mint kiderült az utolsó két túrázót és a söprût is elhagytuk valamelyik kocsmánál (18 km). Így aztán Rádon leülhetünk, saját elemózsia, kékkút teszt, és nyugodt tempóban mehetünk már tovább. Újabb vetések közt visz az út, mellettünk terepmotorosok fel-le, de az erdõbe már nem jönnek be. Kosdig néha hûvösebb erdõn át megyünk, ez nagyon hiányzott már, de a faluban újra sok aszfalt, utána Cseletõpusztáig megintcsak poros földutak maradnak el lábunk alatt.

A meleg kiüt. Két hete még hófoltok közt, most 25 fok melegben lépdelünk. Az ep-n enyém az utolsó kakósnápolyi, hamar továbbállunk. Minimális erdõsáv, majd hosszantolás a P+ -en, még mindig balról süt le tüzesen a nap - ma már így marad? A S-n kilátás Vácra és a Naszályra, az M2-re, ezekbõl mindbõl ipari mûemlék lesz majd?

Az utolsó igazolás után megtudjuk, hogy Vác is hosszú település, nagyon. Ezzel vége a Tavaszi hadjáratnak. A célban díjazás arzenál. Váci csata, Tavaszi hadjárat, Wass Albert emléktúra kitûzõk, plusz egy érem. A csomagolás nehezen megy, fel kell málházni a reggeli meleg bringás holmit is a hátizsákra, majd fél óra alatt visszagurulunk Kismarosra.

Õszintén szólva, a gyalogtúra útvonala nem tett rám mély benyomást, a bringás viszont nagy élmény volt, több ismeretlen szakasszal. Mindenképp köszönettel tartozom azonban a rendezõknek, hogy lehetõvé tették a duplázást, a célban megõrizték a bicajt és egyáltalán...

 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.04.12 09:09:15
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Váci Csata Emléktúra 20

7:32-kor sikerült elindulnom. A Honvéd Emlékmûhöz érkezve még nem voltak pontõrök, képpel igazolok, és a stációk mentén zúzok tovább. Kis városi rész, majd nemsokára a Kápolna nevû pont jön, ahonnan gyönyörû kilátás fogad. Már most meleg van, szakad rólam a víz.
Aszfalton emelkedek, majd keresztezem az M2-t és nemsokára már a piros négyzeten robogok Cselõtepuszta irányába. A kulcsosházhoz érve szerencsére kint vannak már a pontõrök. Kaja még nincs, de az üdítõt örömmel elfogadom. A tetõn kis bizonytalanság, de beugrik hogy a Z-kör elágazás feljebb van még. Ahogy rátérek egybõl elkezd emelkedni rendesen. Folyamatosan szintezek, de végigfutom a tetõig majd lefotózom azt a helyet ahol a Naszály túrán is volt pont. Nincs innen már nagyon messze a Naszály csúcsa. Kis technikai szünet után végre már lefele haladok. Jó tempóban tolom neki úgy érzem. Késõbb egy feltételes pont adatait írom föl, majd ismét hosszú belvárosi szakasz jön sok-sok aszfalttal.
Végül beérek. Jó idõ lett úgy érzem.

ui: Gyönyörû hely ez a Vác. A 20-as táv úgy érzem szebb helyeket érintett mint a 30-as. Ugye hogy futva is lehet gyönyörködni? :-)

20 km - 403 m szint - 1 óra 54 perc - 10,5 átlag.
 
 
 Túra éve: 2008
atrosTúra éve: 20082008.05.31 15:19:54
megnéz atros összes beszámolója
Lakóterületi SE Vízparti Ötvenes

Sikerült Vácra leérni 8:20 körül, de nem sok kerékpárost láttam a rajt/cél helyszínén. Sajnos ez a hatalmas létszám késõbb sem növekedet meg nagyon, Így 9-kor öten vártunk a rajtra Zebegény felé (50km)fordulva és hárman Göd irányába (15 km). A rajt után együtt haladt a mezõny az elsõ bemelegítõ kilométereken, de gyorsan szétszakadtunk és 5-en 4csoportba rendezõdtünk. Nekem volt szerencsém nem egyedül tekerni, így nem kellett végig küzdenem a szembeszéllel néha kihasználhattam a szélárnyékot. Persze a verseny végig kerékpárúton halad, kivéve verõcén. Itt találkoztam egy autóssal, aki nem mérte fel jól a sebességemet és majdnem rám kanyarodott. A szökevényt próbáltuk utolérni, de tempója halálos volt (elõbb ért a fordítópontra, mint az ottani rendezõ, aki velünk együtt indult autóval). Mi ketten, a mezõny végig tartottuk egyenletes tempónkat, és haladtunk kilométerrõl kilométerre. Zebegénytõl visszafelé integethetünk a hátsó traktusnak, hiszen visszafele már az ismerõs úton tekertünk vissza Vácra. Ennek ellenére Vác elõtt sikerült túl mennünk a kerékpárúton, és egy kisebb köves ösvényen keresztül vágva találtuk meg újra. Itt leset küzdõtársam lánca, ezért szépen bevártam, nehogy ezen múljon, hogy ki lesz a 2. és a 3. Miután utolért, sikerült tempót váltanom, és újra eltávolodnom tõle. A Váci korzózok miatt (hol máshol, mint a kerékpárúton), volt egy satufék de itt már közel volt a cél.
Beérkezés, majd 10-15 perc üldögélés, és locsolás, majd átvettem a kupát, és megvártuk az összes indulót.