Túrabeszámolók


Patai keringő és Püspöki keringő

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017
 Túra éve: 2016
duhongobikaTúra éve: 20162017.03.19 22:28:20
megnéz duhongobika összes beszámolója

 Az egyik legélménytelibb teljesítménytúra (Püspöki kör 50) amin részt vettem, volt benne hatalmas csalános, méhek, vaddisznó család és néhol nehezen járható ösvények, de mindenért kárpótolt a látvány!

 
 
 Túra éve: 2015
freeuserTúra éve: 20152015.05.30 17:11:03
megnéz freeuser összes beszámolója



Ettõl szép - Patai keringõ 30


Még elõzõ este a múlt vasárnapi Mátrai Csillagok vízhólyagjait ápolgattam, a láz még kicsit bizsergett az izmokban, de nagyon vártam ezt a hajnalt. Két éve már voltam egyszer ezen a túrán, kisebb fenntartásokkal, de romantikája, egyszerûsége akkor nagyon megfogott.


Fél hét elõtt megérkezve Szurdokpüspökibe, számos parkolóhely, és a helyi általános iskola tornatermében lelkes rajtoltatók vártak (nem számítógépek, nem kódlehúzók), fél hétkor nyolcadikként rajtoltam el a távomon.


Balra és balra el, fõúton végig, a szobornál jobbra el, elsõre meglett a Radnóti utca kétéves emlékezetbõl, majd a honvédségi objektum is. Innen már kocogtam, ki a vasút mellé, s 28 perc elteltével elértem Jobbágyi vasútállomását (1. EP, 3,8 km). Ám elméleti EP-nek bizonyult, mert pontõr sehol, kerestem a pénztárost, hogy legalább õ nyomjon nekem egy pöcsétet, de a pénztár is zárva volt, így maradt a fényképes dokumentáció.


Jobbágyiból egyszerû volt kikeveredni. Még a falu szélén megkérdeztem utolért túrázóktól, hogy vajon elronthattam-e valamit az EP-nél, mire õk mondták, nem, ez ezen a túrán elõfordul. Fel a kis ösvényen, szalagozás jó volt, klassz volt a kaptató a Nagy-Hársasra, ami idénre sem lett kevésbé meredek. Kicsit kifújtam magam, és lekocogtam jobbra a piroson, s könnyen megtaláltam a balra váltó piros +-t. Így értem el szûk másfél óra elteltével a Dagonyát (2. EP, 8, 4 km), addigra az elõttem rajtoltakat magam mögött hagyva. Itt szintén a fotódokumentáció eszköze kínálkozott csak, ugyanis pontõr sehol. A Dagonyától kezdve túrázót a kis távval közös zárószakaszig nem láttam.


Innentõl szalagozás vezetett, s e szakasz is jól volt szalagozva, a bal lefordulást Pata felé megtaláltam, ütemesen kocogtam lefelé. Ez a szakasz a két méterrõl elfutó õzek, felreppenõ fácánok és a táj élvezetének szakasza volt. Szép a felhipózott kék jelzéseken is menni, de igazi romantikája a szalagozott, gyakran méteres vízmosásokkal tarkított mezei földutaknak van. Jött a patak, pincesor, balra föl az EP-nek megadott ABC-be, szia, pecsétet szeretnék, csak kenyér van. Az EP egy házzal feljebb – világosított fel az eladónõ. És valóban, 2 óra 18 perc elteltével egy túrákról arcról jól ismert pontõr udvarán nemcsak pecsétet, de szörpöt és (hogy a reklámtörvényt ne sértsük: a magyar tengerrõl elnevezett ) csokis ostyaszeletet is kaptam, és mint elsõ érkezõ, bónuszként a kerti csap vizében arcot is moshattam (külön köszönet érte!) (Gyöngyöspata, 3. EP, 15,2 km).


Patától is olajozott volt minden, a sárgán a szõlõben trappoltam kifelé, az alamuszin emelkedõ betonútra rövidebbként emlékeztem. Sebaj, balra a sárga + is meglett, bele is torkollt a zöld négyzetbe, mikor már futva elértem János-várát, s mielõtt – immár 3 óra 10 perc-es menettel a hátam mögött – a Zám-patakhoz (4. EP, 23 km) a meredélyen leereszkedtem volna, épp fényképes dokumentációra készültem, mikor megmozdult az egyik kõ, és felült a napsütésben sütkérezõ pontõr.


Pecsételés után le a meredeken a patakhoz, fel a meredek zöldön, piros + megvan, ritkán jelölve, de jól szalagozva, balra el, 3:45 alatt elértem az Istenfa-tetõig (5. EP, 25 km), ahol a pontõr közölte, hogy innen szalag jön, de még nincs kint…


Elindultam hát tovább, innen egy alkalmi túratárssal (aki a 18 km-es távon futott) kocogtunk emlékezetbõl, és szerencsénkre, még a jobbra a fenyvesbe fordulás elõtt szembe találkoztunk a szalagozó bácsival, aki a kritikus helyet már épp kiszalagozta, így azt már nem véthettük el.


Elértük a Szentkereszt kútforrást (6. EP, 28,7 km), majd onnan végsõ hajrát véve összesen 4 óra 13 perc elteltével befutottam a célba.


A püspöki túrák a Mátra talán legromantikusabb, legemberarcúbb teljesítménytúrája, mentes minden, rossz értelemben vett profizmustól, de tartalmaz minden, jó értelemben vett egyszerûséget. Remélem, még sokáig így is marad.


 

 
 
 Túra éve: 2013
abel90911Túra éve: 20132013.06.02 14:34:16
megnéz abel90911 összes beszámolója

                                                           Püspöki keringõ 20


 


elõzmények:


11 éves vagyok és apukámmal indultam el a de jó a diós éjjeli 10-es túrára .Há ha már elmentünk rá, akkor gondoltuk a következõ nap ugyan abból a faluból induló Püspöki keringõ 20 (avagy 18 km-es) túrán is részt veszünk. Reggel fél 7-kor pont jó nem is túl hideg nem os túl meleg idõ várt minket az indulásnál


A rajtnál:


A benevezés is könnyen ment, bár a nevemet elirták, de aztán új lapot kértem. Aztán már mentünk is ki az iskolából (mert hogy ugye ott volt a nevezés) be Szurdokpüspökibe


Jobbágyi:


Elõször az utunk a városban vezetett. itt tájékozódni könnyü volt, az itiner is helyes és követhetõ információkat adott. Azután egy laza 1 km után kiértünk szurdokpüspökibõl. itt már csak olyan 50 méterenként találkoztunk házakkal, farmokkak, sõt még egy elhagyatott gyárat is láttunk. aztán elfogytak a házak, és egy vasútvonal mellet kezdtünk el haladni.itt az terep nem volt túl izgalmas hol puszták hol bokrok, fák vátották egymást. aztán elértük az elsõ ellenõrzõpontot jobbágyit. érkezés idõpontja: 7 óra 41.


A dagonyás:


Na, és most jött s túrának a legnehezebb másfél km-es szakasza. Mert ezen a távon több mint 350 m szintkülönbséggel találtuk szembe magunkat. hát neki is vágtunk a hegynek... elõször nem volt nagy emelkedõ csak egy kismagasságal kellet szembenéznünk. Kész volt a 350 méterbõl kb 35. még kissebb házak mellett haladtunk, még nem értünk ki teljesen a civilizációból. Aztán szép bokrok és kisebb sziklák mellett haladtunk el, (ekkor már nem voltak házak) és végül beértünk egy hatalmas nagy kõfejtõbeahol készült egy kép és már mentünk is tovább..... vagyis mentünk volna ha láttuk volna az utat. mert mentünk elõre és egyszer csak véget ért az út és meredek lejtõ következett amin lehetetlen volt felmenni mert tele volt bokrokkal meg aljnövényzettel. Nehezen de találtunk egy vadcsapást amin felkapaszkodtunk a sziklára. nem tudtuk mit tegyünk teljesen eltévedtünk. még másztunk egy kis sziklát (szó szerint) és betörtünk egy bozótosba ahol óriási szerencsével, nem is tudom hogy de pont megláttunk két embert aki ment az úton és így vissza tudtunk valahogy vergõdni. nah szóvl elment vagy 20 fölösleges perc de legalább az útvonalon mentünk tovább. Azt hittük vége lesz a borzalmaiknak de nem...               Most jött csak az igazán nagy emelkedõ: a nagy hársas.huhhh, nem volt egy könnyû 1000 méter folyamatos emelkedõ és egy csöpp pihenõre sem volt hely mert mindenhol csak emelkedõ emelkedõ emelkedõ. Amikor felértünk a geodéziai torony búgása fogadott minket. Ott egy kis pihenõ, aztán mentünk tovább. Mivel a hegy tetején voltunk, nem volt már emelkedõ, csak a lejtõn mentünk lefelé. egy jó pár kilóméter után elérkeztünk a második ellenõõrzõponthoz, a dagonyáshoz. érkezés idõpontja: 9 óra 25.


 


 

 
 
betmen702Túra éve: 20132013.05.27 08:30:59
megnéz betmen702 összes beszámolója

Püspöki túrák. (Rendezõk)


Köszönjük mindenkinek, akik a túránkon részt vett. Köszönjük a pozitív illetve a negatív kritikákat, legalább lehet belõle meríteni a jövõ évre. Rálátást nyújt, mit tartsunk meg és min javítsunk. Nem kis munkákba került így is, hogy egy más rendezõtõl átvett túrát csiszolgassunk. Jó néhány év kell ahhoz, hogy talán-talán tökéletes legyen a túra, mind jelzésekben, mind a leírásokban. Aki rendez túrát az tudja mi munka és energia, hogy nagyjából megfeleljen a túra. Tudom, hogy az itiner nem a legtökéletesebb, s látom mi minden hiányzik belõle, ami fontos volna egy túrista részére. A szalagozás is problémás volt, de higgyétek el mi nem tehetünk arról, hogy vannak unatkozó helybeliek, és átszalagoznak bragyiból, vagy éppen úgy gondolják, hogy minek lóg ott az a szalag és leveszi onnan ahova volt téve az ágra! Még nappal elmegy, mert valahogy lehet tájékozódni, na de este! De nekünk ez akkor sem mindegy! Mi mindent meg tettünk. A pontõri feladatokra is az utolsó pillanatra mondták le azok akikre számolhattunk volna, számot is csak a legvégére, mentsvárként tettünk ki a János-várára! Akiket pedig elõtte való nap szóltunk, hogy legyenek pontõrök, azoknak hálás köszönetet mondunk, mert nélkülük leomlott volna minden, amit eddig felépítettünk.


Jövõre az a tervünk, hogy egy részletesebb leírást fogunk fel tenni az internetre, s talán lesz GPS tarck is, amit néhányan kértek tõlem.


A túrának vége lett, de attól nincs megállás, készülünk a jövõévi túrára, hogy minél kevesebb hiba legyen, hogy elégedett túristákkal legyünk körûl véve.


 


 

 
 
freeuserTúra éve: 20132013.05.25 14:17:31
megnéz freeuser összes beszámolója



Nomen est omen? Patai keringõ 30


Rádon, az elsõ faluban, ahol hajnalban átmentem úton Szurdokpüspökibe, az utcák elején jól látható táblák hirdetik az utcák nevét. Lehet, csak amiatt lettem erre figyelmes, hogy olyan utcaneveket láttam (és itt nem tippeket akarok adni az átnevezõs lendületnek), mint Sallai Imre (a Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetõje) vagy Május 1. utca. (Csak a dolog pikantériájául álljon itt: a Sallai a másik végén a Mindszenty utcába torkollik.) Ekkor még nem gondoltam arra, milyen jó annak, aki történetesen Rádon keres valakit.


Negyed hét körül, megérkezve Szurdokpüspökibe, számos parkolóhely és lelkes rajtoltatók vártak, a távomon még csak hatan neveztek elõttem. Fél hétre túljutottam az adminisztráción, és indultam. Az itiner szerint a fõutat 900 méterre jobbra el kell hagyni a Radnóti utcán át. Mivel elég kevés ember jár méterszámlálóval túrázni, és én sem tartozom közéjük, kis helytörténeti kitérõt tettem a Kaszás téren és a Csokonai utcában – ahol az utcaneveket csak a sokadik házon találtam meg. Rád, ekkor gondoltam rád. Aztán második próbálkozásra sikerült, mivel a Petõfi, Dózsa és Ady utcákban már az elsõ házakon volt utcanév. Túratársak sem segíthették a tájékozódást, a csak menj a tömeg után itt nem mûködött, az egész túra során több õzet láttam, mint túratársat. Szóval a Radnótin jobbra el, HM objektum megvan, vasúton óvatosan át, majd balra el, ahol kis földút vitt át a sínek mellett a jobbágyi vasútállomásra (1. EP).


Jobbágyiból, ahonnan oldalról támadhattam be a Nagy-Hársast, már egyszerû volt kikeveredni. Kicsit tartottam a hegytõl, túratársaim korábbi beszámolói alapján, no meg a saját tapasztalat, hogy a legutóbbi Vadrózsa 50-en kínok-kínja közt másztuk meg, ráadásul a könnyebb oldalról (igaz, már vagy 40 megtett km után)… de nem volt vészes. A geodéziai toronynál merült fel a merre tovább kérdése. Az egyébként jól szalagozott útvonalon itt a szalag nem segített, az itiner pedig annyit közölt, hogy a dagonyás után hogyan hagyjuk el a piros + jelet – hogy a földmérõ toronytól a dagonyásig hogyan jutunk el, arról nagyvonalúan hallgatott. A megérzésem szerencsére jó volt, a piros – jobbra volt a megfejtés (álljon ez itt jövendõ túratársaim tájékoztatásául). Aztán meglett a piros + is, a dagonyás is (2. EP), majd jött egy (szerencsére csak kötéllel) bezárt kapu, ahol egy zárt szõlõkert kerítésén (melynek külsõ oldala járhatatlan volt) májusfa-érzést keltve lengedeztek a szalagok a friss tavaszi szélben, a belsõ oldalon…. Valószínûleg elsõnek érkezhettem ide, a tettek mezejére léptem, kioldottam a csomót, majd diszkréten (de a kötés visszacsinálása nélkül) betettem magam mögött a kaput, majd vad õrkutyák képét magam elé festve indultam tovább. De szerencsére a kutya nem figyelt énrám. Gyöngyöspata már kellemes közelségben lehetett, mikor a balra el-t jelzõ szalagot benéztem, s még jó tíz percet gyalogoltam a Kecske-kõ látványának bûvöletében. Ekkor ébredt fel bennem a gyanú, hogy már talán le kellett volna valahol kanyarodni – visszafordultam, s ebbõl az irányból valahogy jobban látszott az egyébként jól kitett szalagozás (lásd még Patai keringõ ©). Csak magamat hibáztathattam ezért a két plusz kilométerért – s ez nem jó érzés. Aztán jött Pata, de elõbb egy megáradt patak, amibe sikerült csak egy lábbal belelépnem – de túljutottam, s irány a kisbolt (3. EP). Itt a 300 Ft-os kuponomért egy narancslét igyekeztem magamba tölteni, mikor a pultnál (reggel 9-kor már alig) álló helybéli megszólított, hogy honnan jöttél, tesó. Mondom Vácról. A börtönbõl ilyeneket kiengednek?-sziporkázott õ. Hát látod, tesó, mondtam én, s miután eképpen megbeszéltük a világ nagy dolgait, s a narancslé is elfogyott, folytattam utamat.


Patától már olajozott volt minden, a szõlõben trappoltam kifelé, mikor egy reggelijét fogyasztó nénike meginvitált, hogy ez a hasztalan hülyeség helyett (szabad citáció, de tartalmilag pontos) inkább segítsek neki a tavaszi zöldmunkában. Szeretem a szõlõt, a jó bort meg pláne, és segíteni is szeretek, de most (bár a 7,5 órás szintidõ még egy pár tõke megmetszését megengedte volna) fájó szívvel inkább továbbmentem. Mezõgazdasági szakismereteimet tekintve azt hiszem, ezzel a döntéssel mindketten jobban jártunk... Aztán mielõtt lezuhantam volna a Zám-patakhoz a híres meredélyen, egy fára kitett számot bevéstem az igazolófüzetbe Jánosváránál (4. EP).


Ha meredek visz a patakhoz le, meredek is hoz fel onnan, ez a régi indián bölcsesség a zöld – formájában ismét beigazolódott. Majd a piros + keresztezésétõl szalagozás vitt a Tilalmas-tetõig (5. EP) és a Szentkereszt kúton (6. EP) át a célba.


A 4:40-es eredmény (a keringõzéssel meg pláne) nem túl rossz, s fantasztikus házizsíros kenyér tette a célban feledhetetlenné e mátraaljai túraélményt. Hogy a teljesítésrõl nincs internetes lista, azt sajnálom ugyan, de ha tehetem, jövõre újra eljövök. Ha más nem, hát azért, hogy frissen szerzett tesókám láthassa, hogy még mindig szabadlábon vagyok...


 


 

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.06.23 16:50:25
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.06.20.
Patai Keringõ 28
Táv: 28,5 km. Menetidõ: B=4ó57p N=kb.4ó35p
Nagyon fülledt, párás idõ volt, sok felhõvel, de az esõ végül elkerült.

Reggel 7 órás indulást terveztem, de végül 8.25 sikeredet különbözõ okok miatt. De a fõ félelmem, hogy oda ér az esõ front, végül így sem teljesült. :)

8 után értem Szurdokpüspökibe, ahol az iskola megtalálása után feltûnõen könnyen találtam parkoló helyet. A rajtban kiderült, hogy a 28-ason én vagyon a 19. nevezõ. A többi távon sem sokan indultak. Összesen kb 50-es voltunk. Gondoltam, hogy sokan tartanak az esõtõl, de hogy ilyen kevesen jövünk össze nem sejtettem. A rajtban kapott itiner elsõ ránézésre jónak tûnt, aminek örültem, mivel ez a terület eddig ki esett nekem. Biztosítottak, hogy lesz szalagozás is, mivel sok jelzetlen helyet érint a túra - szuper, szeretek ismeretlen helyeket így "biztonságosan" megismerni.

Az elsõ ep-ig szinte síkon mentünk 4 km-et. Innen jött a fekete leves: gyakorlatilag toronyiránt támadtuk a Nagy Hársast. Jó kis izzasztó emelkedõ. A tetõn sajnos nem lehetett fel menni a toronyba. Innen jöttek a problémák. Az itiner fehér és piros + -et írt, azt kövessük. Ehelyett p- volt, továbbá egy árva szalag a kilátótól 20m-re. Nem a legbiztosabb útmutató. Már 3-an tanakodtunk, végül elindultunk a p- -on. Mint kiderült ez volt a jó út. Kb 1,5 km-merl késõbb meg is jelentek a leírt jelzések. Ezek viszont vissza fele vittek minket a torony irányába É felé. Én teljesen elbizonytalanodtam, de követtem a helyi erõket, bár azt õk sem tudták hol a köv. pont a Dagonyás.(Térképen nem találtuk meg.) Kiderült egy jó nagy dagonyázó hely, mint neve is mutatta. Itt nyugodtam meg, hogy jó felé jöttünk. Innen egy rövid erdei út után egy nyílt gerincen mentünk Pata irányába és itt már kevésbbé lehetett eltévedni. Jó ütemben értem el a templomot.Itt csokit kaptunk.

Patáról a S- -án távoztunk. Ez egy kb 3km-es nyílt, egyenes úttal indít, ami enyhén emelkedik a Múzsla felé. Nem túl izgalmas - igyekeztem gyorsan letudni. Innentõl viszont újra erdõ következett. Ezer szemmel figyeltem a szallagokat. A vadles fokait megszámolva (ep.) balra tértem. Innen már jelzésen mentünk tovább, ami egész jól követhetõ volt.

A János vára melletti patakhoz való leereszkedés meredeksége, kis göröngyös talaja hosszú csúzdázásra csábított, de sikerült ellent állnom! :)

Ezután a Z- makacs emelkedõje jött. Itt már fáradtabb voltam. Csak nem akart jönni a Tilalmas ep.. Nagy örömmel üdvözöltem a pontot. Innen már csak kb 5 km.

Innen az eddig is ritkásan és nem mindig logikusan (értsd: az elágazás uton távolabb, vagy nem túl feltünõ helyre rakott) szalagok megritkultak. A sokszor csak pár száz méterenként kirakott szalag a jelzetlen kis ösvényekkel, kissabb-nagyobb utakkal teleszabdalt területen nem túl megnyugtató dolog. (Ez a fentebb leírt helyzet egyébként a túra nagy részére érvényes.) Végül sikerült eljutnom a barlanghoz - végül is tévedés nélkül. Ehhez azonban úgy érzem nagyban hozzájárult a rutinom. Az itiner, a viszonylag nyilt terepen történõ tájolás, az idõ és a sebesség alapján a megtett távolságok becslése (mennyi idõ múlva várható a kanyar, ha jó az itiner távadata), a porban fellelhetõ nyomok figyelése, az elõzetesen tanulmányozott térkép felidézése, összevetése a tájjal - ezekkel a kellékekkel sikerült abszolválnom ezt a szakaszt. Kétségtelen, hogy szalagok nélkül így sem biztos, hogy oda találok a barlanghoz, de szerintem jóval több szalag kellene egy ilyen tájon.

A barlang maga egy kis fülke a hegyoldalban gyakorlatilag a falu szélén. Mellette kb 50m-re van a Szentkút. Nagyon szépen ki van építve. (Az itinerben egy szó sincs róla. Mint ahogy a barlang után, a tollal beírt helyesbítés szerint a barlang elõtt, a drótkeritésnek sem láttam nyomát.)

Innen már csak 1 km-et kellett megtenni. 500 m-rel a cél elõtt az utlsó ep a faluban a borospince. Itt már gyakorlatilag a célban érezve magam úgy döntöttem veszek egy kis bort. (Ezen mûveletet végrehajtása az egyébként kedves bácsinak kb 15 percébe tellett.) Majd borral megpakolva a kocsit ejtettem útba.

Ezért alakult úgy hogy kevéssel 5 órán belüli hivatalos idõvel érkeztem a célba, vissza az iskolába. Ezen kitérõk nélkül kb 4ó35p körüli idõvel érkeztem volna meg. Mindegy lényeg, hogy teljesítettem a túrát.
A célban kitûzõ, oklevél várt, továbbá lekváros, zsíros kenyér és szódavíz.

A túrán sok helyen nagyon szép panorámában lehet része az embernek, ennek ellentéteként viszont nagyon sok nyílt szakasz van, ami napos idõben igen gyilkos lehet. Az itiner több kivánnivalót hagy (egyes részein nagyon pontos, másutt tökéletesen hiányos). Jó lett volna legalább egy vaktérkép szerû térképvázlat. A szalagozás hiányosságait fentebb leírtam. A pontõrök tájékozottak voltak. A célban korlátlan étel fogyasztás volt.

Mindent összevetve örülök, hogy megismertem a Mátra ezt a kevéssé járt részét is. Azonban teljesítménytúra keretében nem biztos, hogy eljövök mégegyszer ide.
 
 
 Túra éve: 2008
zeezeeTúra éve: 20082008.06.02 12:40:07
megnéz zeezee összes beszámolója
Patai keringõ 28

Tavaly egyedül kóvályogtam végig a 28-on, idén hárman vágtunk neki az idõközben 1km-t hízott és 50m szintet vesztett túrának.
Jobbágyi állomásig jórészt beszélgettünk, és elég gyorsan haladtunk, aztán jött a bucka. Komoly küzdelemmel elértük a tornyot. A torony melletti rövid pihenõ után átbattyogtunk a Dagonyához. Itt pecsét, nekem bakancsigazítás, aztán indultunk jobbra. Egy 18-ason indult csoport is velünk tartana, de szóltunk nekik, hogy a másik irány lenne nekik a nyerõ, így megkíméltük õket egy hosszú, napos - de gyönyörû - résztõl.
Tavalyhoz képest a balra lefelé induló ösvényt az erdõfolt elõtt most nem szalagozták, vagy én nem láttam. De mivel Gyöngyöspata végig látszik, így nem nagy nehézség odajutni. A templomnál pecsét, pihenõ, aztán ismét belevágtunk. Amikor már nagyon nem bírtuk (jól van, én nem bírtam) a napot, akkor javasoltam, hogy húzzunk bele, hátha a léghûtés hatékonyabb, mint a saját keringetõ szivattyúnk.
A szõlõben idén is meleg volt, némi por az autók után, egyenes, emelkedik, de idén még a lábam is fájt – a bakancsigazítás nem jött össze, én lettem a teher a többieknek. Megszámoltuk a létrafokokat, aztán kis idõ után, egyszerûen „leestünk” a patakhoz. Mi persze mászásnak neveztük, de amit én mûveltem, arra ezt szót igen erõs túlzásnak tartom. A Z- emelkedésénél már nagyon fájt a lábam, így megpróbáltam a többieket elõrezavarni, hogy én majd bejutok, ahogy tudok, de maradtak. Szerencsémre, mert a sok rossz lépéstõl végül jött egy görcs is, amit magnéziummal kezeltünk is.
Lefelé aztán végre begyorsultam (márhogy majdnem olyan gyorsan tudtam menni mint a többiek), és pikk-pakk beértünk a célba 5:50 alatt. Bor nélkül, mert „nagyapa eladta az összes eladásra szánt bort”.
Jó kis túra volt!
 
 
krajoramaTúra éve: 20082008.05.31 19:56:09
megnéz krajorama összes beszámolója
Patai kerengõ 18

Szurdokpüspökiben az általános iskolánál volt a rajt és a cél. Az itinert osztogató néni nem volt igazán a helyzet magaslatán, még szerencse, hogy csak kb 60 induló volt, így nem kellett igazán sorba állnunk a párommal. Húsz méterrel a rajt után majdnem ráléptünk egy a járdán mászó szarvasbogárra, amit egy fotó után kicsit biztonságosabb helyre raktunk.

Az elsõ 4 km könnyedén vehetõ, emelkedõ egy szál se egészen Jobbágyiig, ahol az elsõ EP várt. A falu fölé magasodó Nagy-Hárs hegyet nem lehet eltéveszteni, meg is céloztuk a tetején látszó tornyot. Az utolsó kútnál egy helybéli néni szörnyülködött, hogy a nagy melegben nekiindulunk a nehéz emelkedõnek, de mondtuk, hogy bírni fogjuk. Fél órával késõbb a hegyoldalban már nem voltam benne olyan biztos. A teljes távon van 550m szint, de úgy éreztük, hogy itt most már 700-at teljesítettünk belõle. Eleinte bozótosban haladtunk, ahol a bokrok és fû éppen csak vállszélességû utat hagytak - néhol azt se.

Két kilométerrel és másfél órával késõbb felértünk a csúcsra. Megkönnyebbülten ültünk le pihenni, de kicsit csalódottan is, mert a toronyba nem lehetett felmenni, pedig állítólag jó messzire látni a tetejérõl. A lejtmenet szerencsére lankás, nem fárasztja a lábakat. Szerencsések láthatnak jó sok szarvasbogarat is, nekünk az egyik majdnem belénk repült, mint egy mini helikopter.

A völgyben egymástól öt méterre két forrás is iható vizet ad, ha valaki nem bánja, hogy vasas íze van. A forrás alatti kövek pirosak voltak kiváló vasoxiddal. Rövid idõ után következik egy EP, ahol szintén kaptunk vizet és csokit. Már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, és normális idõben ez igaz is lett volna. Ma azonban 30 fok volt árnyékban, de a maradék út háromnegyedén nem volt árnyék.

Végül sikerült komolyabb napszúrás nélkül elérni Szurdokpüspöki szélén a Remete barlangi EP-t. Remetével nem találkoztunk, és a barlang is inkább egy sziklába vájt odú, de nem bánkódtunk mert közel volt az út vége és tudtuk, hogy nemsokára artézi kutakat fogunk találni. Az elsõnél rögtön le is táboroztunk, nem törõdve a szintidõvel, és pótoltuk a kiizzadt több liter vizet.

A célban aztán kiderült, hogy még így is éppen befértünk az öt és fél órába, de ez igazán nem számított, mert a hõségre való tekintettel nem figyelték a szintidõt. Cipõcsere után visszasétáltunk az utolsó elõtti ponting, ami egy borospincében kapott helyet. Nagyon finom borból kaptunk kostolót, de sajnos venni nem tudtunk, mert a tulaj nem hagyott elöl eleget, a pontõrnek meg nem volt kulcsa a pincéhez. Remélem ez jövõre nem így lesz.

Összességében egy változatos, kicsit nehézre sikerült túrán voltunk. Az itiner párszor megtréfált, úgyhogy érdemes térképet vinni, de komoly gond nem volt. Az egyetlen bánatom az volt, hogy a szamóca még nem volt érett! :)
 
 
 Túra éve: 2007
zeezeeTúra éve: 20072007.06.12 14:32:11
megnéz zeezee összes beszámolója
A hétvégén részt vettem a Patai keringõben. Az elõzõ 2006-os beszámoló arra késztetett, hogy néhány röpke sort írjak a vasárnapi élményrõl.
A túra jól szervezett volt, többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült eltévednem - jelzések, szalagok, táblák egyértelmûek voltak, dicséret a szervezõknek.
Két fiút és egy foxit követtem az elsõ szakaszon, de aztán valahol a toronynál elmaradtak. A dagonya utáni szõlõknél már elég magányosan mentem, aztán a Patai Kis ABC után néhány túratársat végre utolértem. Közben az „élményhez” igazítottam a terület nevének értelmezését: ezen a részen az úr tényleg rátett vagy két lapáttal! Szörnyû meleg volt.
A patakhoz lemenni izgalmas dolog volt. Volt egy pillanat, amikor aggódtam, hogy a mögöttem ereszkedõ rám fog csúszni, de két másodperc után már én csúsztam.
Egyetlen helyen hezitáltam vagy 10 percet, hogy merre is menjek (no meg pihentem is). A Z jelzés jobbra ment és a szalagok a P+ jelzést adták meg iránynak. A szalagokban bízva, eljutottam az utolsó ellenõrzõ ponthoz (ez úton köszönöm meg alkalmi túratársamnak ismét, hogy szólt, én simán elmentem a kerítésen lógó tábla mellett..). Utána a borospince és a cél következtek, ahol a szóda és a zsíros kenyér megtette áldásos hatását, így 5:39 után. Nekem tetszett a túra!
 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:10:22
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Nah, sikerült hazaérni a 2 hetes felüdülésbõl, Hajdúszoboszlón nyaraltam egy szuperjót, de közben Ttúráztam is keményen. A szombati napon a Patai Keringõ 28-at tettem meg. Péntek este leutaztam már, ott aludtam Szurdokpüspökibe a suliban, még jó hogy ez Galgás túra volt, így ott volt szinte az összes csapattársam, ismerõsök, bár az az igazság hogy szégyenszemre csak én indultam közülük, a többiek "szervezõk voltak".. Egyedül mentem végig, jól szalagozott utak voltak, a végére kicsit kavartam, mivel a szemét vadászok állítólag letépkedtek pár szalagot, és ugye ennyi elég is egy kis kavalkádhoz. A célba beérve megkaptam a kitûzõt, de vhol belül nagyon ideg voltam a szervezõtársakra, mert komolytalanul csinálták a dolgokat, így az utánam érkezõket igyekeztem kiszolgálni, és gratulálni nekik.. A borospince tulaja kicsit befröccsölt, így nagyokat röhögtünk néhány beszólásán :))

 
 
KiceTúra éve: 20062006.06.27 13:56:52
megnéz Kice összes beszámolója
Jó kis túra volt, a sok sár ellenére is. A végén tényleg kissé el lehetett keveredni, sikerült is, de legalább vissza lettem küldve a kihagyott Hollóstetõi ellneõrzõ pontra:)
A hûvös fröccs nagyon jól esett az idõközben átköltözött célban.
Legközelebb le lehetne kanyarítani az útvonalat az apci bányatóhoz, egy kis fürdéssel feldobni a túrát!
Nekem kifejezetten tetszett az ismert-járt utaktól távoli útvonal, remélem jövõre többen vágnak neki.

Kice
 
 
tvikTúra éve: 20062006.06.26 10:37:52
megnéz tvik összes beszámolója
Lokálpatrióta kötelességemnek eleget téve indultam ezen a túrán. Felvettem egy tornacipõt, rövidnadrágot, pólót, magamra kötöttem egy oldaltáskát, töltöttem egy fél liter löttyöt és lebattyogtam a suliba. A rajt a kiírással ellentétben nem a téren, hanem az általános iskolában volt -ugyanott ahol a Mátrabérc célja.

Kissrácok rajtoltattak 7:15-kor. Végigkocogtam a falun, majd a vasúti töltés mellett át a Jobbágyi vasútállomásig. Ez összesen 25 percet vett igénybe. Sokszor lefutottam már ezt a távot visszafelé a legendás jobbágyi Dark Side rock klubból hazajövet, de akkor többnek tûnt. Viszont akkor egyszer sem voltam józan. A vasútállomás után volt egy kis kavarás, mert többen is a kresz szabályai szerint mentünk tovább “egyenesen”a jobbra kanyarodó aszfaltúton, de aztán visszafordultunk, mert az itinerben szereplõ 42-es házszámot már jóval elhagytuk. Visszafelé menet az 52-es után a 32-es következett, úgyhogy kezdtem tanácstalan lenni. Szerencsére jó terepismerettel rendelkezõ túrázók érkeztek akik útbaigazítottak. A titok nyitja az volt, hogy az utca T betû alakban elágazott és a hiányzó házszámok a T betû szárában voltak. Innen susnyásban vezetett tovább felfelé a szalagozott gyalogösvény a kõbányán keresztül a Nagy-hársas 509 méter magas tetejéhez. Némi sár és magas páratartalom nehezítette az elõrejutást. Végül 57 percet mutatott a stopper mire felértem a „kilátóhoz”, az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ami az 5.5km-es távot jelenti. Érdemes felmenni a toronyba, mert nagyon szép a kilátás a Mátrára és az alföld felé, de én inkább tovább kocogtam.

Elõbb enyhén sáros kocsiúton, majd arról letérve csalánnal benõtt gyalogösvényen kanyarogtam a hegyen a következõ –beszédes nevû- ellenõrzõpontig: Dagonya. 3 embert elõztem meg és nem láttam már lábnyomokat ezért sejtettem, hogy nem jár elõttem senki.

Nem sokkal ezután az erdõbõl kiérve a szõlõk mellett vezetett az út az elnyúló dombtetõn. Száradó, de még így is igen masszív sár örvendeztetett. Ráadásul egy idõ után a szalagozást is elvesztettem, ezért úgy döntöttem, hogy toronyiránt navigálok be a faluba. Célba vettem a legközelebbi víkendházat, és letörtettem oda a cserjésen keresztül. Innen már volt kocsiút és megtaláltam az itinerben említett patakot is. A faluban lecsapattam magamról egy fél kiló sarat egy nyomós kútnál, töltöttem a kulacsomba, majd megkérdeztem egy enyhén illuminált lakost, hogy merre van a Kis ABC. Dekódoltam a szavait és 5 perc múlva meg is találtam a keresett boltot, ahol a következõ pecsétet osztogatták. Csokit lehetett vételezni, de nem volt szükségem rá, mert volt nálam is elég. (Kettõ darab, amibõl egy már elfogyott). Kb. féltávnál jártam itt: 14.9km és 2 óra 14 perc telt el. A pontõr közölte hogy elsõnek értem oda.

A következõ pont 1 perc múlva következett a 100 méterre lévõ buszmegállóban. Állítólag nagy a sár és inkább nem mentek ki a kissrácok Jánosvárához. Hát jó.

Én mindenesetre tovább indultam, immár a sárga sáv jelzésen. A szõlõsdombra kiérve tényleg elég masszív dágvánnyal találkoztam. Bele is huppantam bokáig és meg kellett feszíteni a lábfejemet rendesen hogy a cipõ rajta maradjon. Még több ilyen saras részhez volt szerencsém míg kiértem az erdõig. Közben a nap is rákapott és az enyhén emelkedõ, kimosott, kavicsos úton csak ritkán esett jól futni. Az erdõ árnyai közé beérve ismét a szalagozást kellett követni a pocsolyák között navigálva. A sárga kereszt is errefelé kavarog, de alig láttam egyet-kettõt. Valahol itt lett volna a Jánosvára ellenõrzõpont is.

Ezután szûk ösvényre kellett rátérni ahol hamarosan megtaláltam a zöld négyzetet. Utolért egy futó, aki háromnegyed órával utánam indult és igen jó erõben volt. Egy darabig együtt haladtunk, dumáltunk, majd elfutott. Na, ennyit az elsõségrõl –gondoltam magamban. Aztán a Zám-pataknál a meredek hegyoldalban ismét utolértem és ismét dumáltunk, bemutatkoztunk. A következõ Zöld sáv rész a Pásztó 50 túráról már ismerõs, ennek ellenére majdnem eltévedtünk a nagy beszélgetésben. Végül felkaptattunk a Tilalmas tetõre ahol ismét egyedül maradtam. A zöld jelzésen fél órán belül be lehet érni Szurdokpüspökibe, de az útvonal ismét szalagozáson vezet, a szalagok pedig elmaradtak. Valahol errefelé találkozott össze a 28-as táv a 18-assal. Ismét összetalálkoztam a futóval, sõt egy 18-as emberrel. Így hárman tanakodtunk hogy merre lehet a jó útirány. Vissza is mentünk 1 kilométert a szalagokat keresve. Közben még valaki utolért, így már négyen álltunk tanácstalanul. Viszont a szalagok alapján úgy nézett ki hogy mégiscsak erre kell jönni, úgyhogy tovább indultunk elõre, ki-ki a maga tempójának megfelelõ iramban. Viszonylag ismerem ezt a terepet, de mégsem tudtam hogy merre járok. Csak futottam elõre és kíváncsian vártam a fejleményeket. A szalagok ismét megjelentek, leelõztem még két 18-as távon indulót, az utolsó korty meleg löttyömet pedig leöntöttem a torkomon. A benõtt kocsiösvényrõl egy vadcsapásra kellett váltani és lefelé kanyarogni a falu felé. Abszolút nem tudtam hol vagyok, de egyszercsak a szõlõknél bukkantam ki a bozótból. Piknikezõ társaságot láttam egy víkendháznál. Továbbmentem volna, de rámkiabáltak, hogy az a Hollósdomb ellenõrzõpont. Pecsételtek és megtudtam hogy én értem oda elsõnek. Egy pohár borral is megkínáltak ami jól esett de jól fejbe is vágott. Elidõztem ott 5 percet majd tovább kocogtam. Fél 12-õt mutatott az óra.

A következõ „ellenõrzõ pont” 1 kilométerrel odébb a pincesoron volt. Egyáltalán nem triviális útvonal, mert az aszfalton 2 perc alatt be lehetne érni a célba, ennek ellenére meg kell kerülni a dombot hátulról és a Mátrabércrõl ismerõs piros-zöld jelzésen kell visszajönni egy 300 méteres kitérõvel. A dolog értelmét az adja, hogy a pincesoron borkóstolóra kerül sor. Ismét elsõnek értem oda, fröccsöt kértem és elmartam a legkisebb zsíros kenyeret.

Innen 300 méterre a cél, jókedvûen bekocogtam. Már ketten ott voltak addigra. Valószínûleg nem vették észre a hollós dombi pontot vagy a pincesori kitérõt. Kaptam jelvényt, oklevelet és hazagyalogoltam. A teljesítési idõ 4 óra 38 perc lett, ami a kavarások és a rossz terepviszonyok miatt elmarad a tervezettõl. A táv papíron 28.4km amire még rátettem kb másfél-két kilométert.

Nem rossz túra ez, de aki nincs hozzászokva a jelzetlen, benõtt ösvényekhez annak nem biztos hogy tetszene. Nekem tetszett, de én elfogult vagyok. Továbbá eljátszottam a gondolattal –érdekes lenne ha ezt a túrát a Mátrabérc másnapján rendeznék. Otthon még utólag megtudtam hogy a nagy sár oka egy csütörtöki özönvízszerû esõzés volt, a legújabb térképet nézve pedig konstatáltam, hogy az útvonalból jónéhány ösvény nincs feltüntetve. A túra két távján összesen 65-en indultak.