Túrabeszámolók

Privát Tátralátó



Szombat este a nagybörzsönyi  tó partján sokatmondóan mondják a horgászok:a Magyar-hegy felett borult az ég esõ lesz. A szél feltámad, bevackolom magam a sátor mélyére és beállítom az ébresztõt.Éjfél után pár perccel esni kezd. A szél és esõ hangja a pecásokéval keveredik -méghogy a horgászat csendes mûfaj!..- Óránként felébredve eljön a hajnal, marad az esõ. Visszaalszok és fél8kor ébredek. Ráérõsen szedelõzködve fontolgatom az indulásom a túrán, hideg van, nincs nálam csak pár póló és rövidgatya meg fogok fagyni és fél9 után érek majd csak a fõtérre. Na de nem elmenni a Börzsönybe?Megijedni egy kis didergéstõl és esõtõl? Vacilálok még odafelé is, majd a faluban 2 srác kérdezi hol lesz a rajt. Ha õk indulhatnának fél9 után,talán mégis mennem kéne?

Bent kiderül, hogy lefújták az egészet, csak önszorgalomból lehet végigmenni. Bár fogalmam sincs miért, hiszen elõfordult már a világtörténelemben , hogy esett az esõ és mégis elindultak emberek túrázni.. Rövidke tanakodás után a srácokkal, Ádámmal és Janival elindulunk itiner, térkép nélkül.  Magyar-völgy és Bányapuszta között a kéket átfestették a patak partjára a tavalyihoz képest így sokkal kevesebb a köves aszfaltút az elején.Sár akad, a háznál a fiúk megreggeliznek én pedig magamhoz veszek egy jóképû nyársalóbotot, hasznos lesz pár helyen.A P+ig vezetõ ösvény is simán járható, itt már az esõ sem zavar hisz csuromvíz vagyok , ugyan mindegy csöpög még rám vagy sem. Elkezdjük a K3 V-betûit róni és furamód sokkal jobb az út mint szárazon. Az esõ valahogy egybetartja az apró kavicsokat és a meredekebb oldalakon sem pereg ki a lábunk alól.A völgyekben olyan mintha esteledne: félhomályban kb. 50 méterre látni. Viszont figyelni kell a lábunk elé mert nagyon sok szalamandra korzózik. Csúszkálás nélkül érünk el a Kõkorsóhoz. Itt mivel itinerem sincs és ugyis magunknak csináljuk megengedem magamnak azt az örömöt, hogy toronyiránt vágok neki Magosfának a szerpentinezõs K3 helyett. Van benne kihívás:) Ahogy haladunk felfelé egyre csökken a látótávolság van ahol 10-15 méter után csak a fehér semmi van. A P3 laza szintútját elérve megiszom a vizem, belülrõl is ázzak:) Elmegyünk Magosfára, Ádámék még úgyse jártak itt nappal. A nemzetiszín jelzéseken a Csóvira fel 3 futó és 1 kutya jön szembe velünk, egyikükön ijesztõen rövid nadrág díszeleg. A kilátóba nem mászunk fel, nem valószínû, hogy bármilyen kilátásban részünk lenne. Hideg-hegyig egy kóbor lélekkel sem találkozunk. A ház alig akar kibontakozni a tejfölfehér felhõbõl- ködbõl. Az ajtó becsukva de mielõtt a szívünkhöz kapnánk azért enged a kilincs, nyitva van a th. A fiúk esznek valamit én pedig az ismerõs pultossal beszélgetve múlatom az idõt és egy sörrel melegítem magam. Majd' egy óra múlva indulunk csak tovább. Alig 15 fok van kint, vacogok , bent jobb idõ volt..Ereszkedünk a KN-en és tényleg mintha másik évszakba vagy országba kerültem volna: pénteken még 30 fok felett fõttem a hõségben most pedig mintha álmodnék és ugrottunk volna egyet a nyirkos õszbe. Lefelé van pár sárosabb rész, de bottal probléma és csúszkálás nélkül megy. A Hegyes- hegyi rakodónál se nyílnak most virágok, így célba vesszük a Száraz- fa bércet. Deja vu érzés: K3, jobbra lent patak, szûkebb ösvény.. akárcsak Kõkorsó elõtt. Ereszkedünk a S3ig ahol  füst és kajaillat csapja meg az orrunkat. Kisirtáson valóban ott vannak a Toboz kh. -ban a szervezõk, végülis az õ kezelésükben áll a ház..Itt találkozunk hát a pontõrökkel-szervezõkkel,beszélgetünk, kapunk meleg teát, zsíroskenyeret és több csokit még útravalónak is. Majdnem fél órát eltöltünk ,kilépve  ismét ledermedek. Elõzõ nap fehér papírokkal kiszalagozták az utat a Tolmács-hegyig, ezekbõl esõ után több volt a földön mint a fákon. Szerencsére a felfelé megteszi a hatását és felérve nem fázok. A S+en már csak le kell gurulni Nagybörzsönybe. Sejtelmes a táj: a vadkerítés és a fák sziluettje kirajzolódik a fehér ködben, egy horrorfilm díszlete is lehetne. A falu elõtt favágás- ritkítás miatt néhol kerülgetni kell, és az utolsó csaláncsípéseket is begyûjtve csak pár méter maradt a házakig! A S+ utolsó 10 métere kegyetlen saras és csúszik, tapadok a fákra és a botra,kis csapatunkból  seggreesés nélkül csak nekem sikerül megúszni az utolsó pár métert:) A Völgy utcában az elsõ kék kútnál lecsapatjuk magunkat. Sármentesen térünk vissza a reggeli kiindulópontra, s közben észrevesszük: az esõ is elállt. Hogy mi értelme végigmenni  a meg nem rendezett túrán?Nem bántam meg,  mert jó móka volt e.p.-ok nélkül is szétázni, a nem létezõ szintidõn belül sok dekkolással  beérni a nem létezõ célba,vidáman végigmenni passzióból ködben -"fagyban" , szalamandrák között a szemét szúnyogok nélkül;  és  sokkal jobban esik hazaérve melegvízben fürödve arra gondolni hogy túráztam egyet a Börzsönyben csak úgy, a magam kedvére..Azokat sajnálom akik sok km-t autóztak a túra miatt és csalódottan kellett hazamenniük. Extrém körülményekrõl szó sem volt, talán az elmúlt idõszak komolyabb esõs- áradásos dolgai miatt féltek megrendezni?De hiszen egy éjszakás esõtõl nem változik az Oltár-patak Niagarává.. Vagy a pontõrök nem készültek fel az órákig esõben ácsorgásra? Arra elég lett volna venni egy doboz zsírkrétát v pár szúróbélyegzõt kitenni.Frissítõpont meg lehetett volna Hideg- hegyen is. Kicsit rugalmasabban kezelve a dolgokat egyszerû és aznap reggel is kivitelezhetõ néhány változtatással simán meg lehetett volna tartani, elkerülve sok ember csalódását.