Túrabeszámolók
 | Hidzsra |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 |
|
| maciHUN | Túra éve: 2007 | 2007.06.04 22:29:37 |
|
| megnéz maciHUN összes beszámolója |
Hidzsra Zsámbékról (41km)
Széna tér, reggel 7kor indul a busz Zsámbéra, rajta úgy 10 sporttárssal...Megérkezés 7:49kor, keressük meg a török kutat. természetesen rossz irányba indultunk, de egy néni útba igazított minket. A rajtban felvilágosítás, mivel az itiner még a tavalyi volt. Rajt 8:00kor.
Meredek utcákon kapaszkodtunk felfele egy gyönyörû templomromhoz (mindenkinek érdemes megnézni, ha arra jár), majd a Zsámbéki-tetõ fás-bokros útvesztõje következett. a jelzés elég gyéren volt festve, de miután beértünk az erdõbe, egyenesen elvezetett minket az elsõ EP-hez, ahol datolya és pecsét várt minket.
Innen lesétáltunk Tökre, majd egy végtelennek tûnõ pipacsokkal szegélyezett zöld búzamezõn át Budajenõre. A Hilltop lakópark, ahol az EP volt jóval a falu felett helyezkedett el, ahova embermagasságú bozótoson kell feljutni, és még EP is el van dugva(legalábbis is mi nehezen talaltuk meg:)
Innen fel a Nagy-Kopaszra, a jezésekkel semmi gond, viszont EP nem volt fenn.
A következõ pont a Szarvas-árok volt, ahol megint gondjaink akadtak az útkereséssel, és újfent a bozótban kötöttünk ki az árok peremén sasszézva végig...mi jobban jártink, mint azok, akik felmásztak a szomszédos meredek domboldalra, aztán le onnan. A pecsétet megtaláltuk, sõt a nagy-kopaszit is megszereztük itt.
Innen a Vadasparkig nem volt gond a tájékozódással, de az a 2 km aszfalt kicsit betett. az EP-n nagyon finom mentás török lencselevest kaptunk (a recept megtalálható a Hanif honlapján), itt engedélyeztem magamnak egy 10perces pihenõt, majd indulás a János-hegy és a Libegõ fele.
A gondok itt kezdõdtek, mert a jól ismert piros körsétaút jelzést (mint utólag kiderült) pár napja átfestették, így a táblák még kinn voltak, de a fákon már csak a sárga kersztet talátunk, ami végül felment a Libegõhöz, de kikerülte az Erzsébet-kilátót.
Innen le az alsó állomáshoz, majd a városba beérve utcákon kanyarogva a Balogh Ádám szikláig, ahol víz és szõlõcukor várt minket. Továbbmenve (még mindig betonon) megpillanthattuk Gül Baba türbéjét, ahol megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd indulás haza... |
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2007 | 2007.06.03 20:42:28 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
Hidzsra a Várból
Késõi indulás, kétszázvalahány lépcsõ lefelé bemelegítésnek, a Déli pályaudvar elõtti aluljáróban 24:22-re nyert a felfelé irány -- mármint lépcsõfokok számában. A Csaba utca hozza a következõ kétszázharmincvalahány lépcsõt -- felfelé. EP a Martinovics hegy elõtt balra, a datolya finom, szerencsére lehetett repetázni. Ezt követõen sikerül feljutni a beton mellvédig (bár egy pici kunkorral...), majd le az Istenhegyi útra. Orbán tér, hiába no, tojás túrán nem voltam, Diana utca megleléséhez némi segítséget (iGO) igénybe vettem -- az emelkedõhöz, majd pedig az utcából jobbra felfelé tartó önálló lépcsõsorhoz segítségként csak a fohász jutott (383 lépcsõ, ha el nem számoltam...).
Az Evetke utcában az itinerben emlegetett telefonfülkének a helye sincs meg (nem tegnap lett elszállítva), de azért sikerült a túloldali lépcsõn felmászni a Széchenyi-emlékig, (itt még sikerült felkarcolnom a papírra az elhalálozott tollal azt, hogy 55 lépcsõfok...).
A rendõrtiszti fõiskola után a zöld háromszög jelzést megtalálni úgy egyszerû, hogy sacc/kábé a rét túloldalának a közepét megcélozza az ember -- második nekifutásra sikerült is (mármint megtalálni a jelzést). A vasoszlopnál semmi gond, egy korábbi (SchM, 2005-ös túraév) beszámoló alapján pontosan tudtam, hogy melyik ösvényre kell letérni -- igaz, a zöld nejlonszatyroknak csak egy-két maradványát találtam meg -- de két év után az is csoda, hogy valami megmaradt (bár a túra után illett volna összeszedni anno...).
A szekérút az inkább csak egy szélesebb csapás mostanság, de szerencsére az ösvény tényleg elvezetett a Farkas-völgybe. Itt lokum (zselé-szerû édesség), nem a borzalmasan édes verzió, itt is lehetett repetázni.
Innen tovább a régi zöld jelzés már nem látható (itiner szerint még látható) nyomain fel a gyermekvasútig, illetve némi "túlteljesítéssel" a Normafáig ("hivatalosan" a gyermekvasút mentén kellett volna menni a zöld keresztig...). A normafától zúzás lefelé a zöld kereszten, a Csacsi-rétnél éles jobb fordulóval az EP-nél teremtünk (ellátás: cigaretta- és szivarfüst), majd Le a Virág-völgyön -- bedõlt fákat kerülgetve/átmászva rajtuk.
A Virág-völgybõl tovább a piros kereszten Budakeszire, ott ismerkedés a településsel (aszfalt ismét, csak hogy ne felejtsük el, milyen...). Elhagyjuk a települést, a körforgalom után mintegy 450-500m-re jobbra (igen, addig a Budakeszi-Telki mûúton gyaloglunk) a Harmadfû utcán kell felfelé indulni. (Az itiner úgy fogalmaz, hogy "Már szinte elhadjuk(sic!) a várost..." A körforgalom után nagyjából semmi nincs, csak szántó az út mellett... Jó, két éve lehet, hogy még nem volt körforgalom...) Az iGO itt is segített.
A villanyoszlopok sora stimmel, a teniszpályák, illetve a szobor is (ilyen eldugott helyre rakni egy szobrot...). Ezt követi egy marketing-szagú kitérõ a N... (azért se írom le...) kisvendéglõ utcájába -- egy elõnye azért van: a kerítésen átlógó cseresznye finom :) bár csak módjával csipegetek.
A Vadaspark parkolójában finom lencseleves vár ránk, meg egy aláírás a lapunkra. A leves elfogyasztása után tovább a sárga kereszten (gyakorlatilag a Libegõ felsõ végállomásáig, mert a piros körséta jelzés khm. "kissé" hiányos... Két táblát és egy darab jelzést sikerült felfedezni...). Közben itinert olvasva kiderül, hogy az Erzsébet-kilátó kimaradt, gyors kör oda-vissza, szánom-bánom, de tényleg gyatra a piros körséta jelzés...
A drótkötél gyártója megvan, épületbõl ki, régi piroson lefelé. Tündérszikla, megkerül, lefelé csúszkálás picit, földút, aszfalt, aszfalt... Zugligeti út, Kuruclesi út, védett akácfa -- jól megnéz, plusz fotó, aztán tovább a betonon. Szobor megvan, háta mögül érkezünk. Itt balra -- azért fotózok egyet szembõl...
Hûvösvölgyi út, túrják, tömött kocsisorok, de azért sikerül leküzdeni. Villamosvágányok, híd. Sasszé jobbra (nem a híddal szemben lévõ, hanem egyel lejjeb található utcán (Sodrás u.) tovább (Itt van a marokkói követség). Balogh Ádám utca: Jaj de jó, a kaptató vagy lépcsõ választható. Az elején. a felsõ részen már nem -- csak a lépcsõ...
A Balogh Ádám szikla aljában frissítõ EP: palackos víz és szõlõcukor. vizem nincs, azt kérek. Meg mégegy pohárral. A szõlõcukrot most kihagyom. Innen ismert az út a Barlangtól Barlangig túráról -- Ferenchegy, Szemlõ-hegy, kilátó, fotózás, aszfalt, majd itiner, utcanevek, cél. A célban emléklap és jelvény átvétele, majd séta le a villamospótlóhoz.
Ellátást tekintve a túra jó. Az útvonalat tekintve (a start és a cél bent van a városban, ez tehát adottság), ha hozzáveszem, hogy néhány kevésbé járt szakaszt is érint, akkor jó, ha azt nézem, hogy a budapesti török emlékekkel kapcsolatban inkább egy vezetett városi sétának lenne értelme, akkor nem jó.
Mivel biztos, hogy a túra elõtt nem volt bejárva az útvonal, így szalagozva sem volt sehol, így a rendezés ezen része khm. nem értékelhetõ. A bejárás elmaradása miatt aztán az itiner, bár részletes, bõségesen leírja, hogy amikor készült, hol, merre, melyik jelzésen kell haladni, azonban az aktuális terepi helyzetre sokszor csak nagy jóindulattal, illetve szerencsével lehetett alkalmazni az ott leírtakat. A 25-ös nálam lévõ itinerén sem távolság, sem szintadatok nem szerepelnek szakaszokra bontva sem, meg egyben sem -- akikkel együtt mentem, azoknak meg ugyan volt térképmásolatuk hozzá, de arról hiányzott a Budakeszi-szakasz, sõt annak a leírása is egy külön pótlapon volt.
Képek a túráról |
| | | | |
|
| Rush2006 | Túra éve: 2006 | 2006.07.17 15:06:29 |
|
| megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Hidzsra 40
Vasárnap reggel a Széna-térrõl indult a buszom Zsámbékra a rajthoz. Nevezés után 7:10-kor elindultam a S- jelzésen ami egy kis kaptató után eltért egy dzsumbuj fele, ahol sztem még ember nem járt :D na, én mentem persze kicsit tovább, de féltem, mert a mögöttem levõket nem láttam.. Igy pár száz méter után visszafutottam az elágazáshoz, itt mutatták meg hogy merre van a jelzés, de õk se nagyon vették észre.. Innen egy idõsebb férfivel és egy nõvel haladtam tovább, nem mertem elkezdeni kocogni, mert féltem az eltévedés lehetõségétõl, bár az itiner jól írta a dolgokat.. De hát még annyira nem vagyok tapasztalt.. Hamarosan elértük az 1. E.P-t a Töki-tetõt, ahol datolyával kínáltak. (megjegyzem még sosem ettem ilyet, de egész fincsi volt:) Itt beértünk Tök nevû helységbe, ahol a borpincék között vezetett az út. Egy játszótérnél balra kanyarodtunk, és irány a végtelen. A Zsámbéki-medencébe vezetett az utunk egy sík terepen jó hosszan, amerre a szem ellátott virágok voltak, és csak nagyon messze láttuk a János Hegyet amit majd mi is megmászunk. a 2. E.P a Békás-patak hídja volt, itt azt kellett felírni amit a táblán láttunk. Jó 3 km gyaloglás után elértük Budajenõt, itt kezdett el igazából az út emelkedni picit, felértünk a Hilltop lakóparkhoz ahol a 3. E.P volt. Egyszerûen az ember csak ámult és bámult hogy milyen óriási, gyönyörû házak voltak itt. Itt lakik a legfelsõbb osztály, a milliárdosok... Az E.P-nél kaptam vmi török cukrot, ami leginkább a rágóra emlékeztet, íze az nem sok volt :D
Budajenõt elhagyva hamarosan már Telkin jártunk, itt kicsit megpihentünk az elõzõ napi Budai 50-es végcéljánál (?) a Kerék Vendéglõbe. Sajnos vagy jó negyed óráig eltartott a pihi, mert az idõsebbek akikkel eddig együtt mentem kicsit elidõztek itt. Itt elköszöntem tõlük, és felvállalva a kockázatot egyedül indultam meghódítani a Nagy-kopaszt. Itt kemény kis kaptatók következtek, meg is izzadtam rendesen, de örültem hogy végre a saját tempómat tudom menni. Kis idõ múlva a Nagy-kopasz tetején voltam, felmentem a kilátóba, de nem sokat idõztem, mert nagyon erõs szél fújt, és be kellett hoznom az eddig elmaradt idõmet. Tul.képpen innentõl szinte már végig kocogtam 20 km-en keresztül ahol lehetett.. Az 5. E.P a Szarvas-árok volt, amit kicsit nehézkésen találtak meg az elõttem levõk, és itt utól is értem szinte minden indulót. Az itiner nem 100%os tájékoztatást adott, ugyanis a "kerítés átjárója" 2 helyen is volt, de az E.P az jóval arrébb volt, és így kis idõveszteség árán is, egyik túratárs megtalálta a fán a fehér csíkot, amivel elvileg minket segítettek, de kb 40 km alatt ha 4 et láttam.. Kb. 2 km után kiértem a mûútra, innentõl legalább 6 os átlagot mentem, nagyon belelendültem, szinte meg sem álltam már.. A mûútról lefele jövet Budakeszin találtam magam, ahol a külvárosba kanyarogva beértem az erdõbe. Kis kaptató után már itt is volt a jól ismert Budakeszi Vadaspark. Itt a belépõjegyek árát kellett felírnom. (tetszettek ezek a szellemes feladatok nekem). Innen már gyerekkoromból jól ismert úton mentem tovább, kicsit megnyugodtam, mert itt már annyira nem fenyegetett az eltévedés lehetõsége. S+, majd Pkör, igy következtek a jelzések, és egy kis térképelemzés után keresztülmentem a Gyermekvasúton, és pár lépés után a Kis-Kõfejen voltam. A P- jelzés felvitt a János hegyre, de szuperjó erõbe éreztem magam, és néhol még itt is bele-bele kocogtam a távba. Rengetegszer voltam már errefele, itt vhogy biztonságba éreztem magam :-)) Itt a feladat az volt hogy fel kellett írni hogy milyen márkájú kötelekbõl készült a Libegõ :-)
A Vitalade italomat le is húztam hamar, és egy jelzetlen úton ereszkedtem tovább, párhuzamosan a Libegõvel. A Tündér-Szikláról gyönyörû kilátás nyílt egész Budapestre, itt kicsit elméláztam, majd futottam is tovább. Hamarosan a Zugligeti Niche kempingnél találtam magam.
Innentõl kezdõdött a "városi élet". Beérve Budapestre, szinte teljesen jelzetlen utakon haladva mentem tovább. (Szerintem szuper volt az itiner, féltem hogy itt Budapesten könnyen eltévedek, de szuperül volt leírva minden, utcáról utcára)
a 8. E.P a Balogh Ádám-szikla volt. Itt már keményen esett az esõ. Kicsit lazítottam, ittam az itt kínált ananászlébõl, kis beszélgetés a pontõrökkel, majd irány tovább.
Elhaladtam a szikla mellett, és csak ámultam és bámultam.. Ugy ki volt díszitve, azt hittem hogy a virágkarneválon vagyok.. Sztem vmi hajléktalanok lakhattak ott, de szerencséjük volt hogy nem voltak "otthon" mert elküldtem volna õket a .....ba.. Azért durva hogy egyesek hova nem dugják a képüket..Na mindegy..
Innen a ritkán jelzett Zháromszög jelzésen mentem (ezt a jelzést sztem vagy átkéne sürgõsen festeni, vagy le kéne venni a túristatérképekrõl..). Innen szinte már a belvárosban vezetett az út, végig kocogtam Pesten, páran megnéztek, nem tudtam hogy mit bámulnak annyira, azt hogy futok, vagy a Petõfi Túrás pólómat :D :D ki tudja milyen hazafinak gondolhattak :)) 15:20 ra voltam a célban a Gül Baba Türbéjénél, ami azt jelenti hogy 8:10 alatt tettem meg a 40-et, de éreztem hogy jobbra lettem volna képes, csak nem akartam nagyon eltévedni az elején.. Összesen 3 futó elõzött meg, de még pár 20km-est is utolértem a végén :-) Megkaptam az oklevelem, és a kitûzõmet, majd 1 óra múlva már otthon pihentem a fáradalmakat.
Összességébe: Ahhoz képest hogy a Hidzsra 40-et most rendezték meg elõször, Szerintem egy két szarvashiba kivételével tökéletes volt az itiner, A szervezéssel se volt semmi probléma, csak az indulók számával, nagyon kevesen voltak, dehát ahogy mondják, minden kezdet nehéz, és gondolom itt se voltak azért maximalisták a szervezõk.
Nagyon jó túra volt, gyönyörû tájakon, és még az esõ ellenére is élveztem ezt a túrát!
|
| | | | |
|
| SchM | Túra éve: 2005 | 2005.05.09 10:22:36 |
|
| megnéz SchM összes beszámolója |
Újfent fiaimmal és osztálytársukkal vágtunk neki a túrának egy kicsit aggódtam is, hogy idõben beérünk-e majd a célba, de szerencsére - némi kis jóindulattal - sikerült.
A Startnál megkaptuk a papírokat, amely a precíz útvonal-leírás mellett egyben egy kis kultúrális ismertetõt is tartalmazott.
Megtekintettük az utolsó budai pasa sírján lévõ feliratot, amelyben szereplõ Abdurrahman Arnaut név elolvasása a gyerkõköcnek az elsõ embertpróbáló feladatot jelentette ;-)
A túra elején (és végén) kicsit sok volt a városi rész, no meg a lépcsõ.
A Martinovics-hegyre érve megörültünk a sárga szalagozásnak, míg rá nem jöttünk, hogy a tájfutó verseny résztvevõit segítik, nem minket. A sok fürkészve szaladgáló gyerek között egy szem nyugodtan ácsorgó férfit pillantottunk meg, akit megkérdeztünk, hogy a tájfutókhoz tartozik-e. Kiderült, hogy nem, majd megkérdezte, hogy mi mit is csinálunk. Mondtam, hogy a Hidzsra túrán veszünk részt, amire megkérdezte, hogy mi az.
Erre kissé zavarba jöttem, és bár elõtte neten készültem, ill. a túrapapíron is szépen le volt írva minden (amit még a Déli pu. aluljáróban fel is olvastam a gyerekeknek), rosszul kezdtem el a válaszadást.
Sebaj, kijavított, kaptunk egy kis történelmi átfogó ismertetést, valamint pecsétet és datolyát. Ezen pont nemcsak az áthaladást ellenõrizte ;-)
A betunbunker mögötti sok kis ösvény közül másodikra sikerült is megtalálni a legszélesebbet, amelyen továbbhaladtunk a második ellenõrzési pont felé.
Elég lassan haladtunk felfelé, a Széchenyi emlékmûnél megcsodáltuk a kilátást, valamint a tízórai ízeit, majd a TV adó alatt harántolás helyett kicsit kavartunk, pedig már itt is ki volt rakva a zöld nylon-szatyor jelzés.
A vasoszlopnál a baloldalra haladás kicsit megtévesztõ volt, a lehetséges négy irány közül végül is a legjobboldali baloldalán lévõ ösvényen kellett folytatni az utunkat. Itt végig szépen kint voltak a zöld szatyrok.
A második ellenõrzési ponton kicsit pihetünk és megállapítottuk, hogy most már ki kellene lépni, mert erõsen késésben vagyunk (hegymenetben lassúak voltunk).
Ki is léptünk, így egész jó tempóban értük el a csillebérci vasútállomást, ahol a futóversenyen és egy másik szponzorált túrán kívül még rácsodálkozhattunk a vasútállomás falát díszítõ, úttõrõ-mozgalmi emlékekre.
A Csacsi réti 3. ellenõrzõ ponton datolyáztunk, majd irány tovább. Megpróbáltam kicsit erõsebb tempót diktálni, hogy behozzuk a lemaradásunkat, de csak azt értem el vele, hogy idõnként be kellett várni a lemaradó két nagyobbik gyerkõcöt - a felfelé vezetõ kaptatón már kezdtek erõsen elfáradni.
Felérve a János hegyre eltartott egy darabig, amíg sikerült a futóverseny szurkolótábora közt találni egy ismerõs túrázót, aki elárulta, hogy ne keressek ellenõrzési pontot, elég, ha csak leírom az acélsodronyt gyártó cég nevét. Így jár az, aki nem olvassa el elõre figyelmesen a túraleírást...
A gyerkõcök kihasználva az alkalmat, míg leirogattam a mellékhelység mellett függõ tábláról a szükséges adatot, igénybe vették az épület nyújtotta szolgáltatásokat...
A leírásban szereplõ "Kijõve az épületbõl, attól jobbra, a drótkötélpályával párhuzamosan..." kitételt félreértelmezve nem az épülettõl jobbra, hanem a kilépéshez képest jobbra fordultunk, majd a meredek lejtõn egy kis tanácstalankodás vette kezdetét, hogy talán mégse itt kéne lemenni. Egy túristatárs itt talált egy kulcscsomót (egy zöld és három fekete jelzésû kulcs volt rajta). Valószínûleg visszavitte az épületbe.
Mire kiderült, hogy valóban nem erre kellene lemenni, kisebbik fiam már hallótávolságon kívülre ereszkedett, úgyhogy nem sok választásunk maradt.
Végig lezúztunk a Libegõ alatt (azaz, sajnos kimaradt a Tündér-szikla). Mindegyikõnk ellenõrizte, hogy elég kemény-e és csúszós-e a murva. Az volt...
A városban kicsit gyorsabban tudtunk haladni, kivéve az 5. ellenõrzési pont elõtti lépcsõt...
Némi datolya és málnaszörp fogyasztás után elhaladtunk a sziklaüregnél lakó hajléktalanok mellett, majd a Zuhany utca melletti kis parkon átvágva a lesétáltunk a célba. Gül baba türbéjénél szép emléklapot és némi várakozás után szép kitûzõt is kaptunk. Megcsodáltuk a kilátást, majd elköszönve a többiektõl elsétáltunk a Moszkva térre.
Tetszett a túra, a gyerkõcöknek kicsit szoros volt az idõ, remélem jövõre jobban teljesítünk és az opcionális látnivalókból is többet meg tudunk tekinteni.
|
| | | | |
| efemm | Túra éve: 2005 | 2005.05.08 19:29:10 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
Hidzsra
Alapvetõen kedvelem a városi túrákat, két napja az UKK egyik mozgalmával készültem a Hidzsra teljesítménytúrára. Közben a Budait viszont kihagytam, kell a pihenés.
Szóval Hidzsra, a Hanif Iszlám Kultúrális Alapítvány elsõ teljesítménytúrája.
"A túra a Hidzsra elnevezést az iszlám történetének egyik legfontosabb eseményérõl, Mohamed próféta (Isten áldása és békéje legyen vele) Mekkából Medinába való vándorlásáról kapta, ami a keresztény idõszámítás szerinti 622-ben történt, s amely idõponttól számítjuk az iszlám kalendáriumot."
Idális, 7:00-9:00-ig tartó rajtidõ, ennek megfelelõen a 9 órai harangszó a Budai-kapu külsõ oldalán ért, és még meg kellett keresnem a Hadtörténeti Múzeumot, valamint a rajt helyét. Ez nem ment könnyen. Rövid kérdezõsködés után a Múzeum megvolt, majd az ideálishoz képes ellenkezõ irányból megkerültem, és a távolból felismertem a rajt helyéül szolgáló, utolsó budai pasa -Abdurrahman Arnaut- sírját. (Itt jól jött, hogy a rendezõi weboldalon fenn voltak a túra fõbb állomásának fényképei.) Rendezõket már nem találtam a rajtban, csak a távolban két hátizsákos alakot. Szerencsére õk voltak, úgyhogy -hivatalosan- utolsóként, 84.-ként elrajtoltam.
Rövid készülõdés, a 10fokban és az erõs szél miatt fagyoskodás után elindultam.
Az országzászlónál Bajnai topiktárs jött szembe, õ sem a megfelelõ irányból közelítette meg a rajtot, így le is késte. A továbbiakban együtt mentünk, az én itineremmel. Az útvonalleírásról: tökéletes volt, jól követhetõ és részletes, az útvonal egy várostérképre is be volt rajzolva. Útközben (zöld:) szalagozás a kritikus szakaszokon. Hiányoltam az ellenõrzõpontok rész táv és szint adatait, valamint a térkép hátulján szabadon maradt oldalt is meg lehetett volna tölteni hasznos vagy érdekes információval, (Például a rendezõ egyesületrõl, vagy az iszlám hazai történetérõl, stb.)
A várból a szokásos szép kilátás, innen a Vérmezõn keresztül a Z- jelzésig, majd a Martinovics-hegy, az elsõ ep. következett. Az útvonal elsõ része sok helyen azonos volt a ToJáS túrák útvonalával. A Martinovics-hegyen éppen tájfutó verseny zajlott (a résztvevõket elnézve gyermek- és nyílt kategóriákban), tetszett ez a nyüzsgés a környéken.
Diana u. - Svábhegy - Széchenyi emlék (ebbõl az irányból még nem mentem fel), végre vége a lépcsõknek, majd a Széchenyi-hegyi TV-adó melletti szép és védett réten keresztül ereszkedtünk a Farkas-völgybe. A túrát kitalálók itt nem végig a megszokott Zhsz-en vitték az útvonalat, hanem a Kápolna felett megmászattak még velünk egy hegyet, majd utána meredeken le a völgybe.
A 2. ep-n hallgatoozoo topiktárs fogadott. (Aki többeknek megerõsítette, hogy meg lesznek tartva a jövõ heti Dundakanyar túrák.)
Csillebércnél éppen egy futóversenyt kellett keresztezni - budapesti gyalogosnak eddzett reflexekkel nem volt gond. A gyermekvasút megállójába éppen akkor futott be egy csodaszép gõzmozdony.
Csacsi-rét, a 3.ep, a pontõrök itt -is- finom zselés édességgel és datolyával kínáltak. A tûzrakóhelyen egy család éppen szalonnasütéssel egybekötve piknikezett.
Lassú kocogás lefelé a sárga sávon Virág-völgybe, majd kb. 6-os tempóval felfelé János-hegynek. Útközben eligazítottam egy külföldi kirándulót, aki a gyermekvasútat akarta látni. Egy hevenyészett vázlat volt a kezében, de az hogy piros jelzés ("red sign there") nem mondott neki semmit. Azért elég lelkes voltam, a valóságban 1km-es távolságot 200m-nek mondtam. Igaz, hogy addig lejtett.
A 4.ep. a Libegõ János-hegyi állomásán egy leolvasnivaló volt. Az állomás elõtt a félmaratoni futóverseny miatt szurkolók tömege volt (és gyakori taps a futóknak), valamint élõ zenekar szolgáltatta a muzsikát.
A hegyrõl lefelé, a régi piroson, a Tündér-szikla, Tündér-hegy felé két napja jártam, így ismerõs volt az útvonal. (A panoráma is.)
Zugligettõl -csaknem a túra végéig- aszfalt következett. Kuruclesi út - Keresztül a Hûvösvölgyi úton, majd felfelé a Balogh Ádám utcán. Az útleírás is felhívta a figyelmünket egy "érdekes sárga villára". Hát igen. A homlokzatán napóra, kialakításában is kisebb várkastély, az udvaron díszkút. (Egy átlagos fõnyomócsõ vízhozamával.)
A Balogh Ádám-szikla alatti 5.ep-n szintén édesség, datolya és szörp - szívesen kínálták a pontõrök. A szikla környéke tele virággal, de az ott lakó hajléktalanok kedvesen mutatták, hogy merre is kell továbbmenni. A szikla tetejérõl szép kilátás.
Érintettük még a József-hegyi barlang bejáratát, megnéztünk még egy panorámát a Szemlõ-hegy tetejérõl, majd késõbb a -számomra meglehetõsen furcsa stílusú és helyszínû- Mansfeld Péter emlékmûvet.
A cél a Gül baba türbéje mellett volt, ahonnan ismét szép kilátásban volt részünk.
A kitûzõ és az emléklap nekem tetszik.
21km/650m (szerintem 2-3km-rel hosszabb volt a táv, a szint rendbenvalónak tûnt) - 4 óra 52 perc alatt teljesítettem.
Szerintem kellemes túra volt.
Hidzsra fotóim.
efemm |
| | | | |
|
|
