Túrabeszámolók


Szurdok / Útvonalkövető

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2013 2017
 Túra éve: 2013
SumAnachenTúra éve: 20132014.04.30 14:22:10
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 A túráról beszámoló és képek ide kattintva érhetõek el.


 

 
 
Forrai U96Túra éve: 20132013.09.07 21:35:21
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

PILISI TRAPP 40 20130831 beszámoló után SZURDOK 40 20130714.


Ez a 2013-as év 4. TeljesítményTúrája, egyedüli felutazással DUNAÚJVÁROSBÓL, új vonattal Délibe, Hév, aztán benevezek 186-os számmal, 1+8 =9 és 6 = 96. Jó mi?


Ráadásul 18:06-RA érek be 40-EN.


U96-ként rám volt Írva, Csörögi Joe-val, és Nánásiékkal 30 után mentem...


Szépen sütött a NAP.


Volt nálam Vodka is...


Sikeres TTúrázók már úton voltak közben ment az UKK 100, ezen az útvonalon ment ti is tudjátok, a SZURDOK 40/30.


Idén a Bölcsõ-hegyre is mentünk...


Nagy-Csikóvárra kétszer mentem fel, otthagytam az itinert.


Bölcsõ-hegyre is, otthagytam a nagy tájfutós harciasságomban a vizet. Nem a VodkáT!


A Hegedûs Róbert Emlékhely után rám tört valami furcsa magány, 39 km-nél fölfelé... Nánásiék a 18:00 Busszal mentek el, én a 19:00-sel...


Hév, aztán futottam mint aki lopott a Délibe, 2 perccel az indulás elõtt sikerült felszállni, Dunaújváros felé. Aludtam... Szinte. Telefon, sikerült...


2013. Forrai U96. 1990 ÓTA.


Ja, gyertek a Meteor 50-RE 20130914. Szombat... Csók.

 
 
LestatTúra éve: 20132013.07.31 18:12:14
megnéz Lestat összes beszámolója

Útvonalkövetõ 100 extra

2013.07.13.



„Tovább a völgyben itt valahol

Virágok nyílnak itt valahol

Igaz szerelemnek itt valahol

M0-ásnak hívnak itt valahol”

(Kiscsillag: Itt valahol – pontatlan idézet)



A túra elsõ különlegessége rögtön az indulási idõ volt, ugyanis szombat délután öttõl fél hétig lehetett indulni, ilyen idõpontban eddig még nem rajtoltam túrán (pedig a cseheknél meg a szlovákoknál találkoztam már jó néhány elbaszott rajtintervallummal, például péntek délután 3, vagy szerda 23:30). A biztonság kedvéért eggyel korábbi vonattal mentem a rajtba, mert a késõbbivel nem tudtam volna csak pár perccel 5 után rajtolni, s tudtam, hogy az a pár perc is sokat fog számítani. Még a Keletibe összefutottam Rafterrel, valamint a vonaton Gallinával és barátjával, egy-két túrázó volt még rajtunk kívül a vonaton. Isaszegen még elég kihalt volt az állomás, de lassan azért érkeztek az ismerõsök, többek között a Somogyi-család, akik félig túrázóként, félig rendezõként vettek részt az eseményen, ügyelve a nemek megfelelõ elosztására is, valamint a Mezei házaspár, s nem sokkal utánuk a Gethemobil egy Fõrendezõvel is megérkezett. Gyors nevezés után csatlakoztam Mezeiékhez a kocsma meglátogatásában egy kávé erejéig, ezalatt kényelmesen át tudtam lapozni az itinert, s arra a megállapításra jutottam, hogy hasznosnak fog bizonyulni az elkövetkezendõ huszonpár órában. A délutáni rajtnak hála, délelõtt még némi süteményt tudtam készíteni útravaló gyanánt, ennek a felét el is osztogattam az indulás elõtt, majd ezután Gethe úr még a második vonat beérkezése elõtt útjára indította maroknyi csapatunkat.



Az Isaszegi csatáról már jól ismert útvonalon kezdtük meg kirándulásunkat, a Szobor-hegyet megmászva hagytuk el Isaszeget. Nagyjából idáig tudtam haladni a többiekkel, mert ezután szûk, benõtt ösvényeken vitt a túra útvonala, ahol én inkább óvatosabban szoktam haladni, hogy elkerüljem a különbözõ vágásokat, karcolásokat, csípéseket és egyéb sérüléseket, így jelentõsen lemaradtam az elejétõl. Az elsõ pont a Honvédsíroknál volt, egy gyors pecsét és néhány fotó elkészítése után indultam is tovább. Hamarosan megelõzött a túra késõbbi élmezõnye, a Rushboy-Atros-Moiwa-Csorgo négyesfogat. Innen egy még borzasztóbb ösvényen mentünk, az út helyén egy sûrû akácerdõ volt, nehezen tudtam csak átküzdeni magam rajta. Hirtelen balkanyar után egy rövid kaptató, s máris a Kálvária-hegyen voltunk, ahova elfelejtették kitenni a matricákat, de már jött is szembe a Fõrendezõ római kettõ, hogy ezt pótolja. Itt utolért Gudluking, akinek itinerjébõl kimaradt az 5. és 6. oldal, valamint Rafter is, s ezt a hármas formációt egészen a Kevélyig tartottuk. Rövid idõre újra érintettük Isaszeget, majd hosszú, unalmas szakasz következett a 3. pontig a Bolnokai-erdõig. Itt beértek Popeye-ék, kicsit beszélgettünk, ám az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tempónk alacsonyabb az övéknél, de azért Kerepesig próbáltunk velük haladni, aztán a 4. pontnál, míg a kérdésre kerestem a választ, el is léptek tõlünk. A Szár-hegy megmászása következett, közben visszapillantva szép kilátás nyílt Kerepesre. A csúcson kiderült, hogy egyikünk figyelmen kívül hagyta az elõzõ ponton a kérdést, így kisegítettem egy fénykép megmutatásával, majd ahogy zsebre tettem a telefonomat, lefele szépen kiesett onnan, persze hiányát már csak akkor vettem észre, mikor már jól lementünk a fenébe, így indulhattam a Szár-hegy újbóli megmászására. Szerencsére nem kellett teljesen visszamásznom, mert a mögöttünk érkezõ csapat megtalálta a készüléket, s eljuttatta hozzám (ezúton is köszönet érte). Szilasligetre értünk, itt ismét az Isaszegi csatáról ismert útvonalon haladtunk. A falu szélén lévõ alternatív frissítõállomásra is betértünk egy üdítõ erejére, majd a Hungaroring mellett haladtunk a Gyertyános irányába (Forma-1 rajongóként mindig pozitív élmény a Hungaroring közelében túrázni). A hegyre mászva már kezdett romlani a látási viszony, de végül nem vettünk elõ lámpát, anélkül is eljutottunk a 7. pontra, amit Pinkert úr õrzött. Itt picit hosszabb pihenõt tartottunk, megvacsorázunk, majd nekivágtunk a túra éjszakai szakaszának.



Mogyoród irányába ereszkedtünk le a hegyrõl, majd rövid városi rész következett, amit az M3-as felett átkelve hagytunk el, s érkeztünk meg a 9. pontra a Homok-hegyhez. Ez egy elég komfortos pont volt, vécé, szék, sõt, még egy heverõ is akadt a fáradt túrázóknak. Kellett is a pihenés, ugyanis ezután egy igen technikás szakasz következett, ráadásul a szalagozás is elég koncepciótlan volt, úgyhogy fokozottan kellett figyelni. Miután átverekedtük magunkat a kidõlt fákon, majd az égig érõ füvön, nem könnyebbülhettünk meg, ugyanis, bár innen már széles úton haladtunk, de mély homokban, ami nagyon megnehezítette a haladást, talán rosszabb volt, mint a bozótos. A következõ, Bodzás ep. után aztán valamelyest normalizálódtak a terepviszonyok, s elértük az Öreg-hegyet. A többiek az ismertetõ táblánál megálltak egy picit, s én kerültem elõre, ami elég nagy hátrány volt, ugyanis a lámpám fénye elég halovány volt, így nem láttam az ösvényt, amelyen fel kellett volna másznunk a Fóti-Somlyóra, s a zöld négyzeten indultunk el a hegy alatt. Még láttam is egy négyzethez hasonlító kopott jelet, de nem néztem az itinert, hogy milyen jelzést kell követni, azonban mikor folyamatosan a hegy aljában haladtunk már elég gyanús volt, s az itinerben lévõ térképre pillantva rögtön megállapítottuk haladási irányunk helytelenségét, s egy toronyiránt induló ösvényen korrigáltuk. A pont megtalálásához elõ kellett vennem a tavalyi Fóti-Somlyóról az emlékeimet, valamint Rafter figyelmére is szükség volt, ugyanis én simán elmentem mellette, de végül megleltük a 11. pontot. Gyönyörû kilátás volt innen, nem is nagyon akarózott továbbindulni, hosszasan nézegettük a panorámát. Következõ pontunk a Fóti-Somlyó csúcsa volt, ám az ellenõrzõ pont elõrébb volt, így a csúcskõig végül nem mentünk el, hanem lefelé vettük az irányt, Fótnak.



Itt egy hosszabb urbanizált szakasz következett, ám elõtte még hátravolt a Fáy-présház, ahol a pecsét mellé frissítést is kaptunk, nagyon finom müzliszelet és gyümölcslé formájában, ez nagyon jól esett, mert a folyadékból eléggé kifogytunk, s míg feltöltekeztünk megelõzött bandrás és orsipanka párosa. A pont után egy nyomóskútnál megtöltöttem az üvegemet, majd Fót központja felé vettük az irányt, ahonnan az itinerben tévesen forgalmasnak titulált (egy darab jármûvel nem találkoztunk) Kossuth Lajos utcán a vasútállomáshoz értünk. Innen egy hosszú egyenes úton kellett sokáig menni a vasúti sínekkel párhuzamosan, majd egy U alakot leírva, az M2-es felett áthaladva elértük az Alagi templomromot. Rövid aszfalt, majd földútra váltottunk, a Mogyoródi-patakot elérve viszont egy szûk ösvényre értünk. Az itiner erre a szakaszra szúnyogharcot prognosztizált, ez elmaradt, de volt helyette csalánharc, ami eléggé benõtte az ösvényt, így örültünk, mikor végre kiértünk Káposztásmegyer házai közé. Ismét városban túráztunk, a szöveges leírás és a szalagok alapján könnyen odataláltunk a 15. ellenõrzõpontra, a Farkas-erdõben lévõ játszótérre. Itt korlátozott mennyiségben gulyásleves volt a szolgáltatás, ami jó forró volt és (2-9 marék só hozzáadása után) nagyon finom, valamint desszertnek egy piskótaszeletet is kaptunk a leves után. Kávéval is kínáltak a pontõrök, de itt nem éreztem szükségét (délután, amikor meg kellett volna, akkor meg nem tudtam beszerezni). Hosszabb pihenõnket követõen a Szilas-patak felé vettük az irányt, majd igazolás után a Megyeri hidat céloztuk be, ezen keltünk át a Dunán. Útitársaimon itt eléggé úrrá lett az álmosság, de ezt most kevésbé bántam, legalább tudtam kényelmesen fotózgatni. Átkelés után egy darabig a folyó partján haladtunk a 17. pontig, ami szintén egy kérdésre válaszolós pont lett volna, ám a felsorolt lehetõségek közül egyik sem volt igaz a kérdésre, így egy fényképet készítettem a tábláról igazolásképp. Hátat fordítva a Dunának Budakalász felé vettük az irányt, az Omszki tavat elmellõzve értünk Budakalász HÉV-állomáshoz. Az állomás mögött, egy emlékmû elõtti padokon tartottunk pihenõt, melyet a többiek alvással, én reggelizéssel töltöttem.



A pihenõ után nekivágtunk a túra második, nehezebb felének. Egyrészt a folyamatosan emelkedõ hõmérséklet, másrészt a hátralévõ szint miatt volt nehezebb a második rész, ugyanis a 3700-ból még csak bõ 800-at tudtunk le, azaz a háromnegyede az emelkedõknek még hátra volt. Én ennek ekkor kifejezetten örültem, ugyanis a sok egyenes rész eléggé megviseli a futómûveimet, s Budakalászon hosszantolva már eléggé fájtak a lábaim, de aztán az emelkedõn a más izomcsoportok átmozgatása megoldotta ezen problémámat. Eleinte nyílt részen haladtunk, szerencsére jól ki volt szalagozva az út, ugyanis ezen a bokros részen – talán a tereptárgyak hiánya miatt – nemigen voltak jelzések. Beérve az erdõbe aztán már jól követhetõvé vált a zöld sáv, valamint az emelkedõ is egyre intenzívebb lett, de mivel eddig nem nagyon mentünk felfele jó tempóban tudtam haladni, le is hagytam a többieket, akik még mindig küszködtek az álmossággal. Hamar eljött a Z+ elágazása, amin átkötöttünk a már jól ismert pirosra, mely felvitt a Nagy-Kevély csúcsára, ahol a 18. pont volt. A többiek eléggé lemaradtak, mert hiába vártam rájuk, csak nem akartak jönni. Már körbefényképeztem az egész hegyet, s elhatároztam magam a továbbindulásra, mikor megcsörrent a telefonom. Wudu hívott, a zöld keresztet kéknek nézték, s továbbmentek a Kevély-nyeregbe, kikerülvén a csúcsot, s kértek, hogy vigyek matricát a pontról. Sajnos ezt nem tudtam teljesíteni, ugyanis itt zsírkréta volt az igazolóeszköz, így javasoltam nekik, hogy kiránduljanak fel a Kevélyre ezen a kellemes vasárnap reggelen. Lefelé még találkoztunk, mondtam nekik, hogy már nem várom meg Õket, megyek tovább.



Ennek az volt az oka, hogy édesanyám a Szurdok teljesítménytúrán haladt, s megbeszéltük, hogy a Janda Vilmos kh.-nál találkozunk, s onnan együtt megyünk. Ez így nem teljesen valósult meg, mert a be nem tervezett pihenõk miatt én kicsit el voltam csúszva az idõvel, de késõbb sikerült utolérnem Õt. Igyekeztem fokozni picit a tempót, ám a meleg miatt nem volt egyszerû. A Pilis barlangjairól ismerõs sárga sáv következett, a Mackó-barlangnál csak egy gyors igazolás idejére álltam meg, s szaladtam is tovább lefele a meredek ösvényen. Ezután egy régen járt rész következett az Oszoly csúcsára, jó ideje nem voltam már ezen a hegycsúcson. A szép kilátás megtekintése után egy elég meredek, csúszós ösvényen kellett leereszkedni a sárga háromszögön, néha nem sokon múlt, hogy ne seggen vagy hason csúszva érkezzek meg a hegy aljára. Újra piros, Csobánka. Itt már elég éhes és szomjas voltam, de nem éreztem motivációt, hogy levegyem a táskámat, így halogattam a frissítést, ráadásul elhaladt az út egy szederfa mellett, arról szemezgettem párat. Ezután következett a túra legveszélyesebb szakasza a Pomáz-Szentkereszt mûúton, s bár még nem volt túl nagy a forgalom, de igen nagy tempóban haladnak az autósok itt általában. Szerencsére épségben átértem a kritikus szakaszon, s már a piros négyzeten mentem a Csikóváraljai-th. felé, ahol már mindenképpen meg kellett állnom frissíteni. Mintha a rendezõk ezt kitalálták volna, ugyanis egy meglepetés önkiszolgáló frissítõpont volt kihelyezve, müzlivel, gyümölcslével, kólával. Elõbbi kettõbõl bõséggel fogyasztottam, s máris komfortosabban kapaszkodtam a Csikóvár oldalába. Janda elõtt aztán hirtelen meghatványozódtak az emberek, a kb. 100 méteres oda-vissza szakaszon több emberrel találkoztam, mint ahányan összesen részt vettek a 100-ason. Innen egy jó darabig elég sokan voltak körülöttem, de azért még nem volt annyira zavaró, fõleg, hogy a Nagy-Csikóvárra felfele jobban elcsoffadtak, mint én, így még elõzni is tudtam párat. Csikóvár után most egy extra betétkör jött a Lajos-forrás felé. A ponton meglepetésemre két nagyon kedves ismerõs volt a pontõr, Kaledit és Túramanó személyében. S még nem volt vége a meglepetéseknek, ugyanis a hosszútávosok itt komplett reggelit kaptak, választható péksüteménnyel (sajtos-baconos kifli vagy kakaós csiga), valamint kakaóval. A túra elõtti héten ezen rágódtam, hogy vasárnap reggel hogy fogok kakaót szerezni, s már le is mondtam a dologról, de a túra szervezõi újra kitalálták a gondolatomat (ráadásul az általam preferált márkát választották Õk is).



Sokat dobott a hangulatomon ez a pont, s szinte szárnyaltam fel a Bölcsõ-hegyre a meredek kaptatón. Fent pont elfogytak a matricák, mire megérkeztem, így a betongyámok (mi a … az a betongyám???) számának felírásával igazoltam ittjártamat. Kellemes ereszkedéssel zárult a betétkör, jöhetett a Holdvilág-árok. Szerencsére nem voltak túl sokan az árokban, lehetett haladni, bár a létránál pár percet sorba kellett állni, de nem volt zavaró. A ponton, melyet Szötskéék õriztek sikerült végre beérnem anyukámat, így a célig együtt haladhattunk. Tölgyikreket most elõször a piroson közelítettük meg, korábbi Szurdok túrákon mindig a Salabasina-árkot választottam, de most sajnos nem fért volna bele az idõbe. A ponton Rita8-tól kaptuk meg az igazoló pecsétet, majd rövid ivószünet után indultunk is tovább a Szent-kúthoz. A friss, jó vízû forrásban kicsit lemosakodtunk, s palackjainkat is feltöltöttük, közben utolért Barta úr, vele is váltottunk pár szót. Innen már csak le kellett szaladni a 28. pontra, mely a Szurdok-aljánál volt, s itt létesült a frissítõpont. Itt különváltunk, anyukám elõrement, mert Õ nem szeret megállni túra közben, meg úgyis lassabban megy az emelkedõn, én viszont hosszabb szünetet akartam tartani a ponton. Egy bõ fél órát el is töltöttem, míg eszegettem a zsíros és lekváros kenyereket, valamint a lábamat is kicsit felfrissítettem egy kis szellõztetéssel, masszírozással. A Dera-patak után most egész járható volt az ösvény, s a várttal ellentétben Szentkereszt elhagyása utáni nyílt részen is elég elviselhetõ volt a hõmérséklet. Klastrom-kútnál efemm és padler szörppel várták az áthaladókat, egy pohárral én is ittam, majd Hutaiúttelepet elhagyva megkezdtem az emelkedõt. Ezen a részen eléggé elálmosodtam, ez kitartott a túra végéig, de sajnos kávéhoz csak kitérõvel juthattam volna hozzá, s arra most nem nagyon volt idõ. A Z-S+ elágazásánál értem utol anyukámat, együtt emelkedtünk tovább a Zsivány-sziklákig, ahol ismét Pinkert úr pontõrködött. Innen már csak másfél km volt Dobogókõig, amit elõbb a kéken, majd egy jól kiszalagozott csapáson közelítettünk meg. A cél a korábbi évekkel ellentétben nem a turista múzeum elõtt volt, hanem egy nyaralóház kertjében, illetve pontosabban a ház teraszán, ami meglehetõsen szûkös volt, ha 4-5 embernél többen tartózkodtak ott egyszerre, az már zavaró tömegnek tûnt, a korábbi cél azért tágasabb, kényelmesebb volt. 15:30-ra értünk ide, így fél órával belül voltunk még a továbbindulási limiten. Egy negyed óra pihenõ után indultunk el az extra körre.



A Rezsõ-kilátó fele indultunk, majd rövid kilátás után már szaladtunk is le a S-n, kerülgetve a kirándulókat. Fényes-forrásnál szokás szerint a Strack család várt minket pecséttel és pezsgõtablettával. Lukács-árkot keresztezve a régi S-n még sokáig csodálhattuk az árok kanyarulatait, majd azt elmellõzve a Rám-szakadékot vettük célba. A pont, hol DonRazzinoék pecsételtek, a völgy elején a forrásnál telepedett le. A Rám-szakadékon való keresztülmászás meglepõen gyorsan ment, nem találkoztunk senkivel, így jól tudtunk haladni a saját tempónkban. A szakadékból kiérve a padoknál kicsit megpihentünk, majd szalagozott ösvényen mentünk a Rám-hegy aljáig. Bár hivatalosan nem volt benne a túrában, de azért kimásztunk a hegy csúcsára. Visszaereszkedve, még mielõtt elkezdtük volna a meredek kaptatót, tettünk egy pár méteres kitérõt a Miklós-forráshoz, mert nem biztos, hogy elég lett volna a vizünk a célig. Ezután már nem tudtuk tovább halogatni, következett az utolsó, egyik legkomolyabb kaptató, vissza Dobogókõre. Elõbb távvezeték alatt, majd az erdõben futott ösvényünk, s szép lassan, egyszer-kétszer megállva felértünk. A Thirring körutat elérve épp szembetalálkoztunk bajnai sporttárssal, Õ a sima százasnak csinálta épp a betétkörét. Még egy pont volt hátra, a Hegedûs Róbert emlékhely, ahol a pontõrtõl még egy müzliszeletet is kaptunk, s már csak végig kellett menni a körúton a csúcsig. Idõvel nem álltunk túl jól, a fél nyolcas beérkezés nem látszott megvalósíthatónak (az online kiírásban az volt feltüntetve célzárásnak), de belepillantottam az itinerbe, ahol 19:40 szerepelt célzárásként, így bajnaival elõrementünk, s az utolsó pár méterbe kicsit belekocogva épp beértünk 19:40-re. % perccel késõbb édesanyám is megérkezett (utólag megnézve a Szurdok 40 itinerbe 19:45 volt célzárásnak feltüntetve), átvettük a díjazást, és szedelõzködtünk is, mert 8-kor indult az utolsó busz. Szerencsére nem voltak rajta sokan, így kényelmesen telt a hazaút, számomra fõleg alvással.



Képek

 

 
 
BubuTúra éve: 20132013.07.16 23:58:45
megnéz Bubu összes beszámolója

Útvonalkövetõ 100 / 100 extra & 9. SZURDOK 40 / 30 rendezõi értékelés


2013. július 13-án délután 17:00 és 18:30 között indultak útjukra a 2003-ban alapított Útvonalkövetõk Klubja 10 éves jubileuma alkalmából megrendezett 100 km-es teljesítménytúra résztvevõi. A túra útvonalának kialakításakor fontos szempont volt, hogy minél több helyszínt érintsen az UKK által korábban rendezett túrák részleteibõl.


Ennek megfelelõen a túra Isaszegrõl indult, akárcsak a legelsõ UKK által rendezett ttúra, az Isaszegi csata emléktúra - 2004. április 4-én. A túra elsõ 3,6 km-e Szobor-hegy érintésével a Honvédsírokig megegyezett a legelsõ Isaszegi csata emléktúra útvonalának kezdetével. Tovább a jelenlegi résztávok által lefedett útvonalon (de ez közös szakasz egyben a szintén egyszeri alkalommal rendezett Éjszakai Hadjárat útvonalával). A következõ, hosszú egyenes pedig az 55 km-es táv végével azonos - a Bolnokai-erdõig, igaz, ellentétes irányban.


A Bolnokai-erdõtõl Fótig tartó útszakasz az évente változó útvonalú Fóti-Somlyó 30 ttúra jellegzetes helyszíneit fûzte fel: Kerepes, Szár-hegy, Szilasliget, Gyertyános, Mogyoród HÉV állomás, Homok-hegy, Öreg-hegy, Fóti-Somlyó. 


Fót után következett az exkluzív útszakasz, Káposztásmegyer és a Megyeri híd érintésével Budakalászig, amerre eddig még nem vezetett más (gyalogos) teljesítménytúra. Közben az Alagi templomrom és az ott kihelyezett bélyegzõ a "Régi templomok nyomában" túra hangulatát idézte.


Káposztásmegyeren meleg kaját kaptak a résztvevõk és igény szerint kávét, az álmosság elûzésére.


Rövid pilisi szintgyûjtés (Nagy-Kevély, Mackó-barlang, Csúcs-hegy, Oszoly-tetõ) a Szurdok teljesítménytúra útvonalát  a Janda Vilmos kulcsosháznál érték el és innen együtt haladtak tovább a SZURDOK teljesítménytúra mezõnyével. Eredetileg a kulcsosházban pihenhettek volna azok, akik túl korán érnek ide. Egyrészt ilyen nem volt, másrészt a kulcsosház bejáratánál lévõ fába agresszív lódarazsak költöztek, akik a figyelmeztetõ táblák ellenére is megtámadták a Szurdok túra mezõnyének elejét. Így itt a kiszáradt Hajós Ferenc-forrástól kerülõutat kellett kijelölni, az ellenõrzõpont pedig a kulcsosház mögötti tisztáson várta a túrázókat. Innen hivatalosan 4:40 után lehetett továbbindulni a Nagy-Csikóváron át Lajosforrás felé.


A betétkör Lajos-forrás érintésével a Bölcsõ-hegyre ennek a túrának már eleve a részét képezte. Azonban a Vaskapu-szikla és a Rám-hegy látogatásának hatósági tiltása miatt a Szurdok ttúra útvonalába is beépítettük, fõleg a Vaskapuhoz vezetõ emelkedõ pótlására. A Salabasina-árok felkeresése ezúttal sem volt kötelezõ, viszont a lehetõséggel élõk az ott szerzett élményeken kívül a célban a szokásos képeslappal is gazdagodhattak.


Szurdok alján az autóspihenõnél a szokásos piknik várta a résztvevõket. Pilisszentkereszt elõtt a patakparton pedig a szokásos lapuleveles-csalános (igaz, a Gödöllõi-dombságban voltak ennél rosszabb szakaszok is). 


A túra napján ideális idõjárási feltételek fogadták a résztvevõket és most nem voltak más, jelentõs konkurens rendezvények sem (hosszabb, 100 km-es túra nem volt a környéken, vasárnap pedig semmi más ttúra). Ennek megfelelõen a 9. alkalommal rendezett Szurdok teljesítménytúrára 308 fõ nevezett. Az UKK 100 túra ennél jóval családiasabbra sikerült: 51 fõ nevezte elõzetesen szándékát, ebbõl nem jött el a túrára 7 fõ. 44 fõ indult a 100 km-es túrára, ebbõl 2 fõ még május 25-26-án, bejárással. 


TÚRASTATISZTIKA - ÚTVONALKÖVETÕ 100


Elõzetesen nevezett: 50 fõ + 1 fõ a helyszínen.

Nem jött el: 7 fõ.

Indult: a túra napján 42 fõ (+ 2 fõ májusban, bejárással).

Útközben feladta: 6 fõ (2 fõ a Megyeri hídnál, 3 fõ Csobánkán, illetve 1 fõ Dobogókõn).

100 km-es "normál" távot teljesítette: 25 fõ + 1 fõ a Salabasina-árkon át,

110 km-es extra változatot 9 fõ + 3 fõ a Salabasina-árkon át.


Összesen 38 fõ teljesített legalább 100 km-t (ebbõl 2 fõ májusban, bejárással).


TÚRASTATISZTIKA - SZURDOK 40 / 30



  • SZURDOK 40-re nevezett: 144 fõ (142 fõ a túra napján + 2 fõ, szalagozás + ... fõ, bejárás)

  • SZURDOK 30-ra nevezett: 167 fõ (166 fõ a túra napján + 1 fõ, szalagozás + ... fõ, bejárás)

  • SZURDOK 40-et teljesítette: 87 fõ + Salabasina-árkon át 30 fõ = 117 fõ (ebbõl 2 fõ szalagozással, Salabasina-árkon át + ... fõ bejárással)

  • SZURDOK 30-at teljesítette: 161 fõ + Salabasina-árkon át 21 fõ= 182 fõ (ebbõl 1 fõ szalagozással, ... fõ bejárással)

  • SZURDOK 40-et feladta: 4 fõ + 29 fõ átnevezett a 30 km-es távra = 33 fõ

  • SZURDOK 30-at feladta: 8 fõ + 6 fõ átnevezett a 40 km-es távra = 14 fõ

  • SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 30 fõ (40 km) + 21 fõ (30 km) = 51 fõ.

  • SZURDOK túrára nevezett 2013-ban összesen: 144 + 167 = 311 fõ, teljesítette valamelyik távot: 117 + 182 = 299 fõ.


 A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy (újra ?) eljöttek, pontõreinknek és seprûinknek pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.


Hevér Gábor, fõrendezõ


 

 
 
olsenTúra éve: 20132013.07.15 08:30:46
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,az UKK100..


jó volt..

 
 
 Túra éve: 2012
BubuTúra éve: 20122013.01.25 01:58:48
megnéz Bubu összes beszámolója

Szurdok teljesítménytúra 2012 rendezõi értékelés


2012. július 1-én ismét Pomáz – Dobogókõ irányban rendeztük a túrát. A tavalyihoz hasonlóan ismét rendkívüli forróság jellemezte a túra idõjárását, azonban a rendezvényt megelõzõen, a bejáráskor még viszonylag kellemes hõmérsékleti viszonyok mellett járhattuk (és szalagozhattuk) végig a túra eredeti útvonalát. Másnap telefon az erdészettõl: mit keresnek a szalagok a Vaskapu-szikla környékén, amerre – az eddigi évekkel ellentétben – nem mehet a túra, akárcsak a Rám-hegyre, mert állítólag veszélyes (?). Én inkább azt kérdezném meg, hogy mit keresnek a terepmotoros nyomok a Vaskapu-szikla környékén? Vagy a motorosok talán nem zavarják a fészkelõ madarak és ilyen-olyan védett növények nyugalmát, csak a kijelölt (és amúgy is kitaposott) ösvényen zihálva felérkezõ (teljesítmény)túrázók…?


 Továbbá, ugyanezen a napon rendeztek a térségben egy hegyi kerékpáros verseny is, amelynek útvonala szerencsére csak egy rövid szakaszon (Tölgyikrek – Morgó-hegy között) egyezett a mi túránk útvonalával. Viszont ez azzal járt, hogy kivezényelték az összes hadra fogható természetvédelmi õrt és figyelmeztettek, hogy a mi rendezvényünket is fokozottan fogják ellenõrizni.


 A túrázók így végül is egy lényegesen könnyebb, erõsen lebutított túrát járhattak végig, extrémitást a terepi nehézségek helyett így már inkább csak fentebb említett hõmérsékleti viszonyok jelentettek.


 Ennek fényében a túra statisztikája - 2012:



  • SZURDOK 40-re nevezett: 133 fõ (129 fõ a túra napján + 3 fõ, szalagozás + 1 fõ, bejárás)

  • SZURDOK 30-ra nevezett: 117 fõ (110 fõ a túra napján + 7 fõ, bejárás)

  • SZURDOK 40-et teljesítette: 64 fõ + Salabasina-árkon át 28 fõ = 92 fõ (ebbõl 3 fõ szalagozással, Salabasina-árkon át + 1 fõ bejárással)

  • SZURDOK 30-at teljesítette: 136 fõ + Salabasina-árkon át 9 fõ= 145 fõ (ebbõl 7 fõ bejárással)

  • SZURDOK 40-et feladta: 3 fõ + 39 fõ (!) átnevezett a 30 km-es távra = 42 fõ

  • SZURDOK 30-at feladta: 10 fõ + 1 fõ átnevezett a 40 km-es távra = 11 fõ

  • SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 28 fõ (40 km) + 9 fõ (30 km) + 1 fõ (utána feladta a 30 km-t) = 38 fõ.

  • SZURDOK túrára nevezett 2012-ben összesen: 239 + 11 = 250 fõ, teljesítette valamelyik távot: 226 + 11 = 237 fõ.


A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy a nagy forróság ellenére is eljöttek, pontõreinknek és seprûinknek pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.


                                                                                               Hevér Gábor, fõrendezõ

 
 
Forrai U96Túra éve: 20122012.07.08 09:01:21
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

2013. SZURDOK 40.


Idén második alkalommal indulok, U96 jelzéssel...


Forrai László. Mindenkinek sikeres elsõ vagy sokadik TTúrát! Útvonalkövetõk 100 és 100 EXTRA HAJRÁ!


---


30 km.


 


2012. SZURDOK 40/30.


Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 224 és 223 számú versenyzõk.


2012. #1. Ver. 1.1


-- ---- - --- ---- --  ------------------------ Elsõ teljesítménytúránk 2012-ben.


RAJT: UKK2003.


8 után indulunk el, többekre rákérdezek, kapom a válaszokat. Betonon írom a NEVEZÉSI LAPOM. Csaba az asztalon... Nagyon a HÉV-rõl szálltunk le, Dunaújvárosból jövünk, meg BKV... Jóóó.


Mielõtt futnánk, a CBA Boltba megyünk be, nézegelõdünk, vásárolunk, van minden.


Tájfutóval találkozunk, megkérdezzük elõször vagy már sokadjára; SZURDOK 40; Igen-igen, tûz.


Sietünk mi is lassan, úgy gondolkodunk, kergetnek.


El is nézzük a Z sávot, a 3. pont elõtt, a hangokra kiugrunk az erdõbõl a Janda Vilmos Kulcsosházhoz. Szinte repülünk.


FOTÓK készülnek.


Kaptató jön, itt van mögöttünk az elsõ páros, kérdezem melyik rajtszámmal; nem tudom.


Na föl az elsõ PECSÉTELÕHELY-re: NAGY-CSIKÓVÁR. Ok.


Itt már látni távolabbi jövõnk helyeit is. És!;


Lefutunk a Holdvilág-árokhoz, a Meteor létrára. " Tériszonyosoknak nem ajánlott!" P kereszten járunk. Elötte nagyon szép a földes kimarás. Gépi munka lehetett szerintem, CSABA is osztja.


Az út végén Kislány alig mer lemenni a létrán. Várunk.


Lent fotó fel, a Remete barlangot is, mégis... PECSÉTELÕHELY: Holdvilág-Árok. Ok.


Találkozunk elõször a DEBRECENI versenyzõkkel, 12-14 körül a létszámuk még!


Reméljük a legjobbakat, egyébként elõre írom, egymást elõzgetjük sokszor, kérdezõsködünk, viccelõdünk, meg ezmegaz. Közös vízfogyasztásunk Rekord. Meg.


É-ÉNY-ra fel a Salabasina-kúthoz, itt 1969-es dátumú tábla, Víz.


Jön a harmadik élõ PECSÉTELÕHELY: TÖLGYIKREK. Ok.


Jön az a beígért, figyelemfelhívós útszakasz; a DUNA MARATON Kerékpáros, a végletekig poros útszakasz. Itt a S sávot nézzük el a portól.


A DEBRECENIEK szembõl érkeznek, útbaigazítjuk egymást, segítünk egymáson. GO.


Az É-ÉNY irány Tölgyikrektõl NY-ira vált, s sikerül sok minden után a TORINA rétet megnyerni, itt leszakad a víz rólunk, zuhanyzunk... 


Csabának felhívom a figyelmét a Pilisi Parkerdõ ZrT. erdei autó-motoros-terepjáros-gyalogos útján egy motoros õrültre.


Nyeljük a port, aztán csak elérjük a eligazító táblát, Csabának itt megtetszik a TV-relé ( Dobogókõ ). Nem-nem, szalagozás itt a múlandó bodzán, erre.


Nemsokára nagyon meredeken az eddigieket lefele tesszük meg, szinte liftes zuhanunk alá, Csabi cipõje, ami drágábban adja az életét, kezd zombiként viselni. Poros is.


Itt megegyezünk abban, hogy felfele nagyon sokszor jobb menni, fõleg ha csak úgy kirándulgatunk, sétálgatunk, nézegelõdünk, hi-hi.


----------- Negyedik PECSÉTELÕHELY: Szent-Kút. Ok.


Nagyon kedves nõ story-zik egy 22 km-es távról...


Mi leisszuk magunk mellette... Vki fotózik, mi is bekerülünk a gépbe, ok. Én Máriát nézem, fotózok is, nyugodt, szép hely. Búcsúzunk.....


Még jelezzük, jövünk! :)


Tovább le, Orzságút, ez a motorizációs elvonási tünetünket gyorsan helyrerántja, II-osan a POMÁZ-DOBOGÓKÕ országúttal haladunk, majd keresztezzük, és a TTT zászlaja alatt berohanunk az 5. PECSÉTELÕHELYRE: SZURDOK. Ok. ( Névadó! )


Itt sok a Paradicsom, zsíros kenyér, LILAHAGYMA... Elõkerül még a pomázi MILÁNÓI szalámim is, önálló átváltozós állapotú, kémiailag azért még nem önálló periódusos rendszerbeli elem, el is kezdem enni, CSABA saját szendviccsel, eddig még nem is láttam hogy evett volna. 20 km-nél vagyunk.


Jön a SZURDOK, ez egy tanösvény, számozott táblák amik több 100 Millió évekrõl írnak, lazán, de szépen, hisszük, látjuk a víz mire képes. a hidak pofásak, ide-oda, ide-oda megyünk rajtuk, elkap a Rayman 2 ügyességi játék nosztalgia. Meg a 3.


Fotók.


Pékeren ( Pilisszentkereszten ) ahogy hívom egyedülállóan, beérnek a 228-as és környéki versenyszámú "versenyzõk", szépen meleg van már, 34 fok kb. Nagyon várjuk a Klastrom-Kútat, nálunk lévõ vízzel a sapkánkat áztatjuk, felcsapkodjuk a fejünkre!


A pékeriek házaikban, azok sikongatnak, akik medencét építettek így, vagy amúgy...


Szépen LEKASZÁLT füves Terület mellett elhaladunk, dõl a fotó. PECSÉTELÕHELY: Klastrom-Kút. Ok.


Nemsokára a napfény alatt, egy elígazító tábla jön, Z sáv, S kereszt ( Dobokókõ felé 5.2 km ), meg Narancssárga festés.


Jobbról a leírt murvás út, haladunk.


A Vaskapu-Szikla kimarad idén...


Mária-padtól balra a P kereszten a 7. PECSÉTELÕHELYRE érünk a Vaskapu-Völgyben! Itt megint észrevesszük hogy fotógépbe kerültünk, Dobogókõn találkozunk aztán, meg is kérdezzük hogy hol leszünk képként, ígéret a netre tõlünk is. PECSÉTELÕHELY: Vaskapu-Szikla. Ok. Egyébként a Nagy-Szoplák mellett a völgyben vagyunk, a Római út mellettünk, nincs messze KÉT-BÜKKFA-NYEREG, de még a PILIS-NYEREG BE is berepülhetnénk, Fekete-Kõre is. .... ... .. . . . .. . . ..... . 


Vissza Mária-padra, itt crossmotoros találkozó alakul.


Tovább a Római úton, a debreceniek újra, 3-an jobban talpon....


Megint kiérünk a Két-Bükkfa-nyereg közeli útra, keresztezzük, majd korábbi TTT-elnökünket ÜDVÖZÖLJÜK, itt látunk Sárkányrepülösöket, meg a Vaskapu-Sziklát, nincs kinek integetni, Pinkert Lászlóra gondolunk!


Erre a PECSÉTELÕHELYRE a K c-n kaptatunk: ZSIVÁNY-SZIKLÁK. Ok.


Sok kép készül, az elemek villognak, merülnek, de a SANYO Eneloop-ot csak ajánlani tudom, nagyon jók. Jó gépbe.


Az ORSZÁGOS K Sávot követve tovább a kaptatón beérünk az erdõvel összesimuló DOBOGÓKÕRE. Jobbra-Balra, Kút, papa integet, viszont, messzirõl egy árust gondolunk OKLEVELEZÕS helynek, rohanunk, aztán nem; odébb a Báró Eötvös MenedékHáz-nál van a CÉL, PECSÉTELÕHELY: DOBOGÓKÕ, SZURDOK 30 végülis, Kitûzõ, Dera-pataki Szurdok a képen, Oklevél.


Ahogy beérünk, szembõl is beér a híres csapat, Ottorinoék, kezet kell fognom, így legyen ötösöm, mondtam is Csabának, õk lentrõl pont akkor fognak befutni.


Vették is a lapot szerintem, Aztán! Nagyon örülünk.


Kimentünk az összeomlás pillanata állapotában a KILÁTÓHELYRE, Fotók! Csóványost nem fogjuk kihagyni, az tuti.


Dr. TÉRY ÖDÖN-rõl készül egy közeli kép, jobb, mint amiket a neten találni. ( A Magyar Túristaság Alapítójának emelte az MTE 1926-ban. )


Errõl jut eszembe a BEAC MAXI 110 résztávja: a TÉRY 80. Csabának emlegetem. :)


Prédikálószékre mutatok, meg itt találkozunk a 7. PECSÉTELÕHELY ffi-nõi tagjaival...


Csabának mutatom, onnan jöttünk volna fel, õ hajléktalanul borul egy közeli padra én is, jó sokáig, reggel hatkor innen buszozunk Pomázra...


Ott egy Pad a levegõbe emelkedett velem, Csaba Fotóz! KV-k.


Barátnõ érkezik Tahitótfaluról... HÉV. BKV. Gyorsított személy. 


2012. SZURDOK 40/30.


Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 224 és 223 számú versenyzõk.


2012. #1. Ver. 1.1


 

 
 
olsenTúra éve: 20122012.07.03 16:24:05
megnéz olsen összes beszámolója


szia emberek,hát akkor a Szurdok..


a teljesítménytúrázó egy bizonyos idõ után beszûkülõ tudattal készül a hétvégére,bakancsot töröl,botot és hátizsákot fényesít,túratársat zaklat telefonon és ttt honlapot lapoz..aztán gerjed..télen-nyáron-õsszel és tavasszal,hogy más évszakot már ne is említsek..a július is így kezdõdött,elsejével – mivel régebben megfogadtuk többen,hogy harminc fok celsius esetén nem túrázunk,ellenõriztük a külsõ hõmérõt,ami reggel félhat tájban mindössze 28 fokot mutatott,tehát túraidõ van..a békávé Pomáznak a szokásos,ha egyszer rendben megy majd,tutira nem találjuk meg a leszállót,de csak erre az évszázadra merek tervezni,erre pedig az itt eldöntött munkák kitartanak,vélem..nagy nevek a vagonban,SzElemér,Hlaci,NOttó,KZsolt..összehúzom magam és félénken kiabálok velük,én is megyek..leszállunk és pénzért papírt veszünk,a papírra kell pecsétet gyûjteni,és ez alapján adnak oklevelet arról,hogy igen,ennyi eszed van..snooker és tenisz van a tévén,hideg sör a frigóban,szeretõ asszony(férfi) az ágyban,és Te elindulsz hegynek föl..,persze,sietsz,mert ki akarod kerülni a meleget,pedig nem fog sikerülni..szóval zöld a jelzés,aztán háromszög,turistaház és Csikóvár,ezeket a hegyeket is a felfedezõjük után nevezték el,akárcsak a Holdvilág árkot,létra és párhetes csecsemõ a pontnál,víz a forrásban,Salabasina árka és az árokban mi néhányan,nyomok nem segítenek,bár a tépkedõs-ragasztós szerint már elõztek meg mások..Tölgyikrek,hosszú ember a pontõr,lassan megszokjuk,egy hete is stemplizett nekünk..Szentkút,gyönyörû hölgy ad kosarat  és pecsétet felajánlkozásomra,közben mise vagy hasonló,csöndben eloldalgunk,Szurdok parkoló,etetõpont,itt is hölgyek és itt is kosár..bezzeg harminc éve..még a Szurdok sem volt,itt van Pilisszentkereszt,elmúlik,Klastrom kút,Hutai elágazás,meleg van,csak éppen hogy a gutaütés kerülget nehányunkat,vizes törülközõ és árnyék,kereszt balról,Mária pad és Zsivány sziklák,és Dobogókõ..kifosztjuk a kutat újfent,van,aki kiszáll, de akin a napszúrás már elhatalmasodott,továbbmegy..és a Fényes forrás tuti,a Lukács árok a szokásos,szóval gyönyörû,ésa Rám szakadéknál lányok és fiúk,forrás,kosár,multivitamin és séta..a víz szembe..fönn már mindegy,és Péter tart pontot egyedül,részvétet nyilvánít,biztos lát valamit rajtunk..arrább párja,forráshoz irányít,mert szagosnak találja a korpuszunkat,de még van fölfelé is..lassulok és magányos leszek,de a haladás történik folyamatosan,Robi emlékkeresztje,sziklák..és máris a cél,kedves túratársnõ emlegeti a Bakonyi Mikulást..igen,ott is megizzadtunk,itt is..


gyönyörû volt,remek rendezés,és részemrõl a forralt bor sem hiányzott,szóval máskor is..lehet,az sem fog fájni.. az útvonalat ne tanuljátok meg,mindig másfelé megy,csak a napfény örök..

 
 
kekdroidTúra éve: 20122012.07.03 12:52:39
megnéz kekdroid összes beszámolója

Szurdok 40 – szalagozás


(Csak röviden, mert még le sem zajlott a túra, de a beszámolót már megírtam róla.)


A szalagozós társaságot idén EduShow és Bubu és én alkotjuk. Kezdés: reggel háromnegyed három. Befejezés: az utolsó, fél kilences buszt azért sikerül elérni.


Pomázon sötét van, a Janda-kulcsosháznál szintén. Június végéhez képest hûvös a levegõ, szerencsére ez jellemzõ az egész mai napra. Vasárnapra, a túra napjára már hõségriadót ígérnek. Ez be is jön, a napi csúcshõmérséklet az idõpontnak megfelelõ, sõt.


Susnya alig akad az útvonalon, a Nagy-Csikóváron szinte táncolni lehet, akkora a szabad hely. Késõbb a hagyományosan nehezen járható helyeken is azt tapasztaljuk, hogy megszelídültek, könnyebben, de legalábbis kényelmesebben járhatóak, mint korábban.


A Holdvilág-árok könnyen járható, az árok felsõ végében végzett feltárás folytatásának egyelõre nem látszik nyoma. A Salabasinán is különösebb gond nélkül sikerül végigmenni. Odébb Tölgyikrek következnek, majd a sárga sávval jelzett hosszú gerinc, errõl lejtõn trappolunk le a Szent-kúthoz. Reggelizés, fõtt tarját hoztam néhány szelet kenyérrel. A Szent-kút vizét kalciumos pezsgõtablettával tuningolom – nincs is bajom egész nap.


A Dera-patak szurdoka továbbra is gyönyörû és kényelmesen járható. A végében újonnan feltárt barlang száját vizsgálhatjuk. Magányos krosszmotoros gyerek tép el eközben a Szurdok felé. Újdonság továbbá, hogy a motorizált természetjárásnak minden eddiginél több nyomát lehet felfedezni útközben.


A Szurdokot követõ lapuleveles-csalános szakaszt részben kitisztították, csak egy egész rövid részen kell a susnyában lépkedni. Mondhatni, elvész a hely sajátos hangulata.


Pilisszentkereszten teszteljük a cukrászda kínálatát, majd nem sokkal késõbb a Klastrom-kút vizét. A környéken érdekes, narancssárga szalagokkal találkozunk.


A Vaskapu-szikla kimarad, errõl most nem írok.


A Vaskapu-völgy nem marad ki teljesen, errõl is majd késõbb.


A Zsivány-szikláktól szép a kilátás, innen megnézhetõ a Vaskapu-szikla is, például egy erõs távcsõ segítségével.


Dobogókõn kicsi a forgalom, alig lézeng pár kiránduló. Nem maradunk sokáig, még enni sem állunk meg, érezhetõen szoros lesz az érkezés. Viszont kinézünk a kilátóhoz, gyönyörû tiszta kilátás a jutalom érte. Csakúgy, mint a Rezsõ-kilátótól. Nyugaton-északnyugaton a Tribecs és a Madaras-hegység zárják le a láthatárt, elõttünk a Börzsönyben szinte kivehetõ a geotorony a Csóványoson, kelet felé tekintve a Mátra tökéletesen látható, mögötte kikandikál a Nagy-Eged is. Hazaintegetek lélekben.


Lesétálunk a Fényes-forráshoz, amirõl most már végképp nem tudom, hogy látogatható-e. Talán igen, talán nem. A nyomok alapján mindenesetre látogatják. A Lukács-árok kétségkívül érdekes, az útvonal a felsõ végét érinti. A nálam lévõ szalagos szatyrot Bubura bízom, lesétálok az árokban. Járható.


Meglepõen sokadik alkalommal járok úgy a Rám-szakadékban, hogy azon a társaságon kívül, amelynek én is tagja vagyok, nem fordul elõ senki más. Különös. Ezúttal egy fiatal párt látunk sakkozni a völgy bejáratánál, késõbb két túrázót vélek megpillantani a szakadék végében, jóval magunk elõtt, valamint ketten érkeznek szembõl, az elsõ létránál. Slussz. A szakadék szép, és mivel eddigi társainál nagyjából könnyebben járható, sok lehetõség van nézelõdni, fotózni. A Rám-szakadéktól a Rám-hegyig szalagozunk.


A Rám-hegy hivatalosan kimarad – ez a bejáráskor még nem ismert, így felmegyünk nézelõdni.


A távvezeték nyiladékában induló ösvény viszont nem marad ki. Jó meredek, ám idén jól járható is. Nem a mi kedvünkért tisztították ki a nyiladékot: a vezeték vadonatúj faoszlopokon jut el Dobogókõre. A lemenõ Nap fényénél érkezünk fel a Thirring-körútra, kikerül a mai utolsó iránytábla. Ellátogatunk a Hegedûs Róbert-emlékhelyre, a kopjafa bánatosan csillog a napfényben.


Felsétálunk a szerpentinen, papucsos társaság érkezik csúszkálva szembõl. A tetõnél még egyszer kilátogatunk a kilátóba, majd a múzeumnál készül el a célfotó. Nyolc percünk maradt a busz indulásáig, ebbe belefér egy vacsora-elõzetes. Sofõrünk a menetrend betartására kínosan ügyelve kanyarog jármûvével Pomázig. A Bubumobil a hajnali felvételi pontig szállít, innen egyéni közlekedéssel jutok haza.


Fejlemények fejlõdnek. Érik egy szombati újrajárás, és ez megalapozza a következõ, pársoros beszámolót:


Szurdok 30 – bejárás


Vacsora közben Kerek repkény felveti, hogy akár most, azonnal is elindulhatnánk a Szurdok bejárására, legalább nem sülnénk annyit a várható hõségben. Ám legyen. Az ötlet megfogalmazásától számítva másfél óra telik el, és máris Pomázon vagyunk. Lehet menni, bele az éjszakába.


A kisváros nyaralóövezetében egyszer eltévedünk, ezzel letudjuk az összes ilyen irányú programot erre a túrára. Pedig ott a szalag, amit nem egészen három napja kötöztünk ki.


A Csikóvárak oldalából nagyon szép az éjszakai kilátás a környezõ összes településekre.


A Holdvilág-árokban holdvilágnál sétálunk le. Denevér ciripel, bagoly huhog, mindenféle kisállat motoszkál az avarban. Megnyugtató, hogy van valami más is, ami zajt keltsen. Amúgy eléggé félelmetes ez a hely, bár ésszerû ok nincs rá, hogy annak érezzem - igaz, én egy temetõben is tudok félni.


A Salabasina-árok felé nem térünk el, mert már a Holdvilág-árokban is majdnem elestem a saját lábaimban. Így Tölgyikrekig találkozunk egy összegömbölyödött sünnel, néhány eliszkoló õzzel, és egy gyanakvó borzzal. Mindemellett itt is hallunk denevért, baglyot, mindenféle kisállatot az avarban. Van társaság.


Tölgyikreknél – és késõbb a dózerútra visszatérve – megvizsgáljuk a vasárnapi kerékpárverseny szalagjait. Feliratos, és másfelé megy, mint a miénk.


Szent-kútnál alszunk, két és fél órát. A pad nem túl kényelmes – nem erre találták ki –, de legalább jó hûvös van. Aztán le a Szurdokba, fel a Szurdokon, ki a csökkentett üzemû susnyáson. Klastrom-kútnál táborozókat találunk, detoxikáló forrásvizet vételeznek. A szemeiket és az üres üvegeket látva szükségük is lehet rá.


Besétálunk az erdõbe, úgyis kezd meleg lenni, pedig még reggel hét óra sincs. A Zsivány-szikláknál gondolkodunk egy reggelizõs megálláson, de akkor már érjünk fel Dobogókõre.


A hegytetõn a kilátás a szerdaival szemben most párás, az ég inkább szürke, mint kék. Azért szép. A Matyi büfét már nyitva találjuk. Megreggelizünk, aztán a fokozatosan erõsödõ hõségben hazautazunk. Megfigyelhetõ, hogy Pomáztól számítva a visszaút fél órával hosszabb, mint az odaút. Ennyit jelent a hétvégi menetrend és a hosszabb útvonalon járó HÉV-pótló.


Másnap hajnalban a rajtban alkalmatlankodunk, utána pedig a Vaskapu-völgy felsõ végében õrizzük az áthelyezett pontot. Ide is jól fel kell jönni. S a túrázók fel is jönnek, szorgalmasan. Van, aki fáradtan, van, aki kevésbé. Kijár a gratuláció mindenkinek, aki ma nekivágott: ez a túra még a szalagozáskori kellemes idõben is komoly kihívás, a július eleji hõségben pedig fokozottan az. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, a megtisztelõ részvételt! Számos ismerõs érkezett, sok visszatérõ Szurdok-járó, de jöttek jópáran olyanok is, akiket még nem láttunk ezen a túrán - összesen 238-an indultak ma útnak a túrán. (Talán Bubu majd pontosít. :)) Az õrködés végén a 30-as távot söprõ szötskével, majd a Zsivány-sziklák kilátójától Laci069-cel felsétálunk Dobogókõre, majd Laci hazáig fuvaroz – köszönet érte. Jövõre hátha sikerül megegyezni az illetékesekkel, hogy újra a szép kilátást nyújtó Vaskapu-szikla tövében pontõrködhessünk.


-Kékdroid-


Képek a szalagozásról.


Képek az esti-reggeli bejárásról.


Kerek repkény készített egy csomó képet a hozzánk érkezõ résztvevõkrõl. Ezek a képek és még néhány a rendezés napjáról itt láthatóak.

 
 
 Túra éve: 2011
OttorinoTúra éve: 20112011.07.29 09:47:32
megnéz Ottorino összes beszámolója
SZURDOK 40 - 2011.07.10. (vasárnap) Táv: 1820 m; Szint: 44.16 km, sõt, több.
Korán érkezünk Pomázra. Még bõ húsz perc van a busz menetrendben feltüntetett indulásáig, de már négy túrázó várakozik a Dobogókõ feliratú állásban. Hamar elõkerülnek a friss élmények, múlnak a percek. Melinda ékezik egy ebbel, ami úgy néz ki, mint egy mop nyél nélkül. - Hé, Kanga! De összementél a mosásban. Kellemes a csevely a jó a társaságban, de most már elõállhatna egy nagyteljesítményû géperejû jármû, mert itt az idõ. Mondom! Itt az idõ! Hiába mondom, mert buszoséknál lazán értelmezik a menetrendet; a busz késve áll be. A kismillió ember jegyvásárlása is okoz plusz negyedóra késést. Nem lesz ebbõl hét órai rajt odafönt. Diszkréten megjegyzem Zsoltnak, hogy ötödik- hatodikként értünk a megállóba, és tizenötödik- tizenhatodikként sikerül felszállni. Fontos, hogy ülhessünk a hosszú úton, mert csak így tudunk közben kajálni. A hosszú busztúra alatt figyelem azokat a helyeket, amelyek közelében el fogunk haladni. Nem lesz könnyû menet. A Két-bükkfa-nyereg után már csak egy-két perc és leszállhatunk. Hadd menjenek elõre azok, akik álltak! Gyönyörûek a reggeli fények a turistaház elõtti asztaloknál. Megvesszük a nevlapokat, töltünk. - Gyere már Zsolt! Állj be a rajtoltatás sorába. Amíg csavargatod a botjaidat, addig én odamegyek Jávor Zolihoz két repohárért. Egy perc, és Bubu asztalához érünk, akinél megkapjuk az úti okmányokat. Egy itinert, egy térképet és egy ellenõrzõlapot. Az utóbbit keményebb papírból. (Ennek késõbb jelentõsége lesz.) Kissé megriaszt a rengeteg pecséthely. 07:20-kor sikerül elindulni. Ez 20 perc veszteség, mert hétkor lehetett volna legkorábban elindulni, és a szabályok szerint 20:30 a célzárás idõpontja. Zsoltnak arra a szövegére, hogy "ráérünk, mert nincs szintidõ", hullani kezd a hajam. Nem tudhatjuk, hogy milyen akadályokba ütközünk a túra során, és még az ismeretlen Salabasina-árkot is felakarjuk fedezni.
Kimegyünk a Turistamúzeum mögé és balra fordulunk. Egy rahedli jelzés tarkállik itt, de elég a [ZC] jelet figyelni egy jó hosszú darabon. Kimegyünk a Rezsõ kilátóba, hogy nincs e valami felírni való már az elején. - Ha már fényképeztél, próbáljunk meg elszakadni a látványtól. Lejjebb, a jobbos leágazásunkba ledõlt kicsit egy fa. Megkerülni nem lehet, már a túra elején másznunk kell. Meredeken lejtõzünk, elõször megkötött sáros talajon, aztán guruló kövesen. Megéri a kellemetlenség, mert egy hegyoldalba vájt, árnyas kövesútra érünk, amin kifejezetten jólesik a séta. Keresztezzük a [Z-] jelzést, és tovább megyünk egyenesen, de most már szalagozáson. A Szakó-nyeregbõl lejövõ [P-] jelû turistaútba csatlakozunk, hogy késõbb jobbra lemenjünk róla egy mûútra, amin balra fordulunk. Amikor az egyenes bal kanyarba menne át, egy jól látható, jobbos erdei útra térünk. Libasorban baktatva érkezünk egy zsebkendõnél is kisebb tisztásra.
1. ellenõrzõpont, Fényes-forrás. (Matricás)
Egy bokorról lóg a matricákat tartalmazó tasak. Mindenki türelmesen vár a sorára, és a felragasztandó cetlire. Balra, lent csurog a forrás, most még nem vagyunk szomjasak, kihagyjuk. A továbbiakban kissé lelassul a haladás. Kimosott ösvény, gödrök és a feltorlódott túrázók akadályoznak. Amikor alászállunk a Lukács-árokba, a másik oldalon ki is kéne mászni belõle. Itt is van aki leblokkolja a haladást, egy gyerek még le is ül az árok oldalában az ösvényre. Elfogy a cérnám, egy másik, meredekebb helyen próbálkozok, ahol a süppedõs avar teszi próbára az egyensúlyérzékemet. Nehezen, de felvergõdünk a Lukács-árok szélére, ahol a régi [S-] jelzésen megyünk lefelé. Idén az itiner még opcióként sem említi az árokban való haladást, mégis néhányan lent mennek. - Hulululúúúúú! Jobbról megkapjuk a friss [S-] jelzést, ami levisz a szimpla patakmederré szelídült árokba. Itt találkozunk a vállalkozóbb szellemû Lukácsozókkal. A Bihariéknak alaposan elázott a tunikájuk. - Hogyhogy az árokba' mentetek? - kérdezem tõlük. Az asszony megmondja: - Hogyhogy, hogyhogy? Csak a puha poecsoek nem mentek lent az árokban, és nem túráztak szombaton. - Ja, bocsánat. Kérek engedélyt meghunyászkodni... Néhányszor átmegyünk még a patak kövein, aztán kiérünk a Dömösrõl feljövõ mûútra, amin jobbra fordulunk. Elsétálunk a Rám-szakadék táblájáig, ahol feltaláljuk a [Z-] jelet, és elindulunk rajta a szakadék alsó bejárata felé. Nagyon finoman kezdõdik az egész. Kisebb hepék, nagyobb hupák, néhol pici emelkedõ, egész kellemes. Egy forrás közelében, az árok közepén kucorog a pontõr.
2. ellenõrzõpont, Rám-szakadék.
Van cuki és többféle pezsgõtabletta. - Jaj, de jó! Van magnézium. Tablettakivétel, és gondos visszazárás után Zsolt kezébe nyomom a csövet, majd a repohárral a falikúthoz megyek. Még pezseg az ital, amikor már lehúzok belõle egy jó kortyot. Isteni ez a hûs nedû, jobban oltja a szomjat, mint ezek a cukros ragacsok, de még a sima víznél is jobban. - Halló! Valaki elvitte a magnéziumot - szól a pontõr hölgy szigorú hangon. Megrezzenek, mert érintve érzem magam. Vettem belõle, de utána tovább is adtam. - Hol van a magnézium? - hangzik fel a kérdés, most már türelmetlenebb, fenyegetõbb hanglejtéssel. Oda kell mennem, hogy tisztázzam magam. - Zsolt! Kinek adtad tovább a magnéziumot? - kérdezem. - Nem tudom - válaszolja, miközben a botja mellé fogva szorongatja a magnéziumos fiolát. - Ejnye, Zsoltika! Add vissza a néninek a tablettákat! Ugye, nem kell nekünk az összes?!... Tisztán is iszok egy pohárral a forrásvízbõl, de aztán tovább kell menni. Megkezdõdik a korlátos szakasz. Alig kotyog valami víz a mederben, lehet menni tempósan. A mászós részeknél sincs torlódás. Nincs itt még az apuka a nyakban ülõ gyerekkel, vagy az iskolányi kamasz a két tanárnénivel. Még a nõ sem ért ide a magas sarkú cipõjében. Az egyik felmászásnál útban vannak a botok, amik eddig hatalmas segítségemre voltak. Már azt nézegetem, hogy hova fogom feldobni õket, amikor »az ERDÕKERÜLÕ túrán megismert srác« fentrõl lenyúl értük. Felmászás után Zsoltra várok, hogy továbbadhassam neki a most kapott szívességet. Egyébként itt egy picit magasabbra tették a korlátot, mint amit egy extra hosszú karú ember lentrõl eltudna érni, de nem lehet szólni egy rossz szót sem, mert majdnem 100%-ig "akadálymentesítve" van a Rám-szaki. A felsõ végébõl meredek lépcsõsoron hágunk fel egy pihenõhöz. Utak ágaznak el errõl az árnyas helyrõl. Mi egy szalagos, bal felé tartót választunk. Régebbi, a környéken történt bolyongásaim- és biciklizéseim óta tudom, hogy ez az út nagyjából párhuzamos a Rám-szakadék fölötti mûúttal. Nem is kutatom a régi, nagyon kopott jelzéseket, csak megyek az árnyas úton. Mintha egy hosszú lugas lenne. Furcsa érzésem támad. Olyan, mint mikor az ember nem tudja miért, de érzi, hogy valami nincs rendben. Megvan! Nem hallom Zsolt folyamatos beszédét. Hirtelen hátrafordulok. Jól van, nincs semmi baj. Jön, csak Szilveszter miatt nem tudja érvényesíteni a szólásszabadságról rendelkezõ törvény biztosította jogát. Megjön a keresztezõ földút szemben a faragott kapuval. Ez a mondat azért hangzik úgy, mintha tudtam volna, hogy mi következik, mert tudtam. A héten a Dallasz helyett az útvonalleírást meg a térképet bújtam, hogy kellõen felkészüljek az ELSÕ SZURDOKOMRA.
INTERMEZZO
Úgy érzem egy kicsit el kell térnem az útikalauztól megmagyarázandó, hogy miért ez az elsõ SZ40-em. Évek óta itt ez a kiváló kalandtúra; nincs is messze az Aszfalt Kantritól. Hát, akkor miért is nem voltam még rajta? Azért, mert - hogy Bihariné szavaival éljek - puha poecs volnék? Máris megnyugodhatnak a kedélyek, ennek semmi köze ahhoz, hogy tud e a csingilingi félhaton kívül mást is mutatni. A prózai ok az, hogy júliusban minden hétvégére szoktak valamilyen átúszást szervezni. Ha történetesen szombaton van az esemény, akkor vasárnap is a helyszínen maradunk, és a 38 fokos kánikulában derékig beleülünk a langy vízbe egy nagy szelet görögdinnyével, és amikor szóba kerülnek azok a zavart elméjûek, akik a Pilisbe-hehehe forralják az agyvizüket, akkor egymás hasát fogjuk a röhögéstõl. Nem tom milyen logikát követtek azok, akik az idei nyár átúszásait idõzítették, de július legforróbb hétvégéjét facéron hagyták. Nos, ezért álltam be ma én is a káposztalé forralók sorába.
END INTERMEZZO
(Egy illetõ a vállam fölött beleolvasott a szövegbe, és azt mondta, hogy a Dallaszt már rég nem is adják a TV-ben. Milyen kár!)
Tehát, ott tartottam, hogy fakapu. Bemegyünk és felmegyünk. Persze nem ilyen gyorsan, könnyen, hanem lassan araszolva, és minden lépést megfontolva, nehogy visszacsússzunk a kõmorzsalékos talajon.
3. ellenõrzõpont, Rám-hegy.
Gyõri Péterék egy csenevész cserje árnyékában húzódnak meg, és osztják a bélyegzõlenyomatot. Már most úgy tûz a Nap, mint egy átlagos nyári délutánon. Szent Kleofás! Mi lesz itt ma még? Nem is merek a még elõttünk álló megpróbáltatásokra gondolni. Leindulok. Zsolt szól, hogy várjam má' meg. - Rendben van öreg hal, de ha nem bánod, nem itt a tûzõ napon, hanem odalent az árnyasabb részen. El is indulok lefelé. Akármennyire is óvakodok, meg-megcsúszok ezen a fránya görgetegen. Nem vígasztal, de mások is. Lent beállok egy fa törzsének az árnyékába. Baú! Most jut eszembe, hogy odafönt rá akartam ülni arra a mágikus vagy magnetikus biszbaszra. Bah! Vissza nem megyek az ziher. - Na, épségben leértetek? - kérdezem a fiúkat. Akkor menjünk ki a mûútra, a kaputól már látszani fog. Nem sokat kell menni a szilárd burkolaton, de a napszemüveget az orromra biggyesztem, mert a kitett részeken hatalmas a fényözön. Balra letérünk egy kis kulipintyó irányába, ami a vízmû épülete. Perceken belül a pontra érünk.
4. ellenõrzõpont, Miklós-forrás.
A pontõrség ropival kínál, de én rögtön lemegyek a forráshoz egy expressz fejmosásra. Visszakapaszkodunk a mûútra, és megint balra tartunk. Szilveszterrel visszük a prímet, be van kapcsolva a dumafon. Feri szól utánunk, hogy nem kéne má' továbbmennünk, hanem forduljunk inkább jobbra, hegynek fölfele. Egy távvezeték irtása ez, ahonnan pont fellátni a dobogókõi adótoronyra. Iszonyúan demoralizáló látvány. Az viszont jó, hogy az út lekanyarodik az irtásról, legalább a Nap nem tûz, amíg araszolunk fölfelé. Az útvillákban korrekt szalagozás segít. Szilveszter és Feri már elszeleltek, jobban bírják az emelkedõt. Mikor jön már a Thirring körút? Nem szabad rágondolni, mert akkor még jobban megvárat. Megint kiérek a távvezeték alá, lenézek. Hát, bizony, majd' egy Libegõnyit jöttünk fel a mûúttól. Innen már nem lehet olyan messze a [SC]. Lényeg, hogy amikor elérem balra forduljak rajta. Egy darabon még a jelzés mentén is emelkedni kell, de egy nagy fánál már balra lemutat a túra kihelyezett A4-es eligazítója. A tövében megállok egy kis folyadékpótlásra, aztán jöhet a hullámvasút. Egyre nagyobb sziklákat látni. Az egyik ilyennek a tetejére visz ki az út. Egy ott levõ kopjafánál nagyon nézegetik az itinert. Bizony, a balra levezetõ úton a nagy kavics alá kell kerülni. Odalent egy emléktábla van a sziklafalra erõsítve. Magasra szerelték, nem tudom elolvasni, de rögtön rájövök a fenti kopjafa, és a tábla közötti összefüggésre: Itt történt Hegedûs Róbert tragédiája. Jómagam nem ismertem õt, de mindig rossz érzés fog el, amikor elõkerül a története.
5. ellenõrzõpont, Thirring-sziklák.
A szikla oldalában, egy nem túl széles párkányon áll Jávor Zoli. Egyenes testtartással kell állnia, kicsi a mozgástere odafönt. Egy mini ösvényen felmegyek hozzá a bélyegzésért. Közben Zsolt érkezik. Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek Zolitól a tragédia körülményeirõl. Néhány mondat után elköszönünk, és csendben továbbmegyünk... Már kezdenek szállingózni a kirándulók. Nagyon udvariasak, mert mikor meglátják, hogy botokkal, ernyõkkel, de leginkább nagy vehemenciával érkezünk, akkor készséggel félreállnak. Egyszer sem mulasztjuk el a köszönetnyilvánítást. Egy útra dõlt, hatalmas fán terpesztünk át. Megnõ az apró kövek száma a kemény ösvényen. Teljesen váratlanul az egyik lábam megcsúszik, és oldalra kirúgja a másikat. Amikor feltápászkodok nem akarom elhinni, hogy már megint a botomra estem(, mint a 2010-es K100-on). Az alsó szekciója kifli lett. Különben baromi erõs botok ezek. Teljes súllyal rájuk lehet támaszkodni, meg se kottyan nekik, de az oldalról ébredõ erõnek nem tudnak ellenállni. Próbálom egy padon egyengetni, ugrálok rajta, de csak röhög. Ha ilyen jól bírja, akkor ki kell bírnia a túra végéig. Kipróbálom ilyen állapotában. Tök jó így is, csak egy kicsit jobban rugózik. Elkezd visszaemelkedni a [SC] Dobogókõ felé. Megszenvedjük, mire felérünk. Közbe' elhaladunk a Süketek Mária Kegyhelye mellett. A rönkökbõl álló bungiból már csak egy rakás fahulladék maradt. Állítólag omlásveszély miatt kellett lebontani. A felvezetõ útról egy kapun lépünk ki a turistaház mögötti sétányra. Megvolt a tiszteletkör. Most már dúl a kánikula. Be fog válni az elõrejelzés, hogy ma megdõl az országos melegrekord. A th. árnyékos oldalán piheg három konyhás asszony az ajtóban. Mindegyikük kezében pohár van. A ház elõtt már pakol a rajt. A biztonság kedvéért megkérdezem Hevér Évától, hogy nem kell é beírni valamit az ellenõrzõbe. Nem kell. - Zsolt! A kútnál leszek. Elõször is legurítok fél liter hidegvizet, majd a hátiból elõvett türcsit áztatom be. Elõrehajolok és a csurom vizes törölközõt a fejemre terítem. Az egyik végével a homlokomat, a másikkal az arcomat hûtöm. Jaj, de jóóó! Kis idõ múlva csavarintok rajta egyet, és mint egy sálat a nyakamba akasztom. Gyorsan újratöltöm a flakonom, még mielõtt a most érkezett különjárattól ideérnek a szederjes fejû, hõguta küszöbén álló nyugdíjasok. Biztos a varázshegyhez jöttek, amit én sikeresen elfelejtettem a keblemre ölelni. - Gyere Zsolt! Nyomom neked a kutat, aztán húzzunk el innen! Átvágunk a parkolón, és a Pomázról feljövõ mûút járdájára lépünk. Kitett helyen megyünk, ezért a türülközõt kendõként viselem. Majd valahol balra le kell falcolni egy általam nem ismert helyen. Mit is ír a hogyishívják? Manréza bekötõútja? Hmm! Azt hiszem ez volt az. Buszmegálló? Nem figyeltem. Mária kép? Ez inkább szobor volt. Hú! Itt lóg egy szalag a bokron. - Na, tudod ki találta volna meg ezt a vadcsapást szalag nélkül?! Menjünk be! Alig van egy kis erdei kanyargás kiérünk egy napsütötte utcára. Elvileg 20 m-t kell balra menni. Már 50-et mentünk, de nincs szalag, de még egy kis sikátor se két ház között. - Menjünk vissza! Áh! Itt bujkál a szalag, majdnem szembe' azzal a hellyel, ahol kijöttünk az erdõbõl. Akkor sutty! Itt megint be az erdõbe. Sokkal jobb a klíma, mint az utcán. Jönnek egymás után a régi [K-] jelzések. Elég jó állapotban vannak. Itt van ez a kis fahíd. Na ez az, amin nem szabad átmenni. Távolabb látok valakit, aki átment; remélem nem a mi túránkon van. Színesednek a jelzések: Új [K-]; [S+]; [PC] - Figyeljetek már egy kicsit! Két mondat között nézzetek már balra! Ezek a sziklák nagy zsiványok ám. Vigyáznunk kell, mert tipikus, dumálás matt kihagyható pont következik. Nem szabad az út enyhe jobbos vonalvezetésén andalogni, hanem - erõltetve az egyenest - váltani kell a [KC] jelzésre. Olvastam a tavalyi SZURDOK statisztikáját: három tagnak sikerült ezt kihagynia.
6. ellenõrzõpont, Zsivány-sziklák, kilátópont.
Pinkert Laci ül itt keleti kényelemben a kempingszékén, és bélyegez. Zsolt az ellenõrzõlapja helyett salátát húz elõ a zsebébõl. Amikor a fejére zúdította a vizet Dobogókõn, akkor a zsebébe is jutott belõle egy lavórral. Bár kemény papírból készült ez a fontos dokumentum, a víznek mégsem tudott ellenállni. Mindig kell hozni kotont az itinernek! Soha nem lehet tudni, hogy mikor szakad le az ég (vagy egy lavór). Laci átmutat a szomszéd hegyoldalba: - Lehet integetni a következõ pontba Kékdroidéknak. (Több kilométer légvonalban.) Visszamegyünk a murvásra - amit elhagytunk a kilátópont kedvéért - és balra a [S+] jelzéshez igazodunk. Lesietünk a dobogókõi mûúthoz, és minél elõbb keresztezzük azt. A nagy meleg miatt most kevesebb a száguldó szervdonor. Mostanság nem a legkomfortosabb viselet a fekete bõrruha. A következõ objektum a Római út elágazása. A kevesebb, mint fél kilométer is lassan fogy. Az elágtól szalagozás vesz át. Egy hosszú, nyúlós út kezdõdik. Jó sokat kell majd liftezni ahhoz, hogy elérjük azt a magasságot, amire Pinkert Laci az iménti pontról bökött. Az ismeretlen út a fejben sokkal hosszabb, mint a valóságban; nem tudod, hogy éppen hol tartasz. Ez most nekem pont ilyen. A Vaskapu-völgyi [P+] jelzésen leereszkedünk a völgybe. Zsolt már kérdezgeti, hogy messze van e még a kajapont. - Ajaj, annyira odébb van az még, hogy nyugodtan beteheted a felejtõbe. Itt minden Vaskapu. Elõbb ezt az összes Vaskaput kell végig járni: Vaskapu-völgy, Vaskapu-hegy, Vaskapu-hegyi nyiladék, Vaskapu-szurdok, Vaskapu-szikla, Vaskapu... - Elééég! Minek ez a sok Vaskapu? És különben is, miért pont Vaskapu? - Mert ez egy megkapó természeti jelenség, kérlek. Mégse' nevezhették el úgy, hogy Fém-nyílászáró. Tessék! Történetesen pont most értünk a Vaskapu-völgyi elágazásba. Itt jobbra fordulunk. Ott a fán az A-4es... Megindulunk egy méggumibb gumiúton, mint az elõzõ. Egymást követik a fehér T és a fejre állított T jelzések. Egy hatalmas bal íven kaptatunk. Úgy fest a dolog - a balkéz felöli hegyet figyelve -, mintha már egy órája egyhelyben topognánk. Minden monotóniatûrésünket bevetve eljutunk az itiner által beígért négyszög alakú tisztás alsó sarkához. Tényleg négyszög alakú. A sötétebb erdõbõl nézve érdekes látvány, amint zúdul rá a fehér izzás. Elérjük a Vaskapu-szurdok felsõ bejáratát. Itt dilemmában lehetett az útvonaltervezõ, hogy végig Vaskapu-szurdok, vagy pedig Vaskapu-szikla, és egy kicsi a szurdok végébõl, ami már nem is olyan igazi szurdok. Gyõzött a szikla, a szurdok beáldozva. Biztos kemény tél lesz, mert a gerincen, egy tûzrakó hely közelében rengeteg fát gyûjtöttek össze az indiánok. Ilyen száraz idõben akár az egész erdõt is fel lehetne gyújtani vele. Lejtõs, kõmorzsalékos lesz az utunk. Akárhogy vigyázunk, meg-megcsúszunk. A bot nélküliek fától fáig tipegnek. Balra látok egy sziklakaput. Azt hiszem, hogy Igazság szerint ez alatt át kellett volna jönni. Akkor ez kimaradt. Mindegy, örülök, hogy megúsztam esés nélkül. Elég volt mára az az egy a Thirring-szikláknál.
7. ellenõrzõpont, Vaskapu-szikla.
Droid és Droida piknikezik és pecsétel itt. Amíg Zsolt összekapja magát, addig én az alsó sziklakapu árnyékában keresek menedéket a tûzõ nap elõl. Ez egy hatalmas sziklaboltív. Fantasztikus, hogy pont ilyenre formálta az idõ. Az is hihetetlen, hogy ez így állva tud maradni. Na, menjünk is innen, mielõtt még ránk dõlne. Pipilépcsõn kell elhagyni a helyszínt, aztán megint itt ez a morzsalékos borzadály. A szikla tövében "hûsölnek" hárman. Pont rálátnak a csúszós ösvényre. Jól elszórakoznak a görkorcsolyázók mutatványain. Egy másik sziklánál gyerek mászik - apja kötélbiztosításával - felfelé a falon. Marhára feljöttünk, és most marhára le kell menni, marha meredeken, és marha hosszan. Ahogy közeledünk a turistaúthoz, egyre több kirándulóval találkozunk. Megint feltörekszik bennem a költõi kérdés: Ki az a marha, aki 38 fokban a Pilisbe megy kirándulni? Elérjük a [Z-]; [S+] jelzésû utat, és jobbra fordulunk rajta. Ez már ismert út, több túra útvonalában is benne van, de inkább ellenkezõ irányban. A [Z-] jelet kell követni, mert a [S+] valamikor majd tovább megy egyenesen, amikor nekünk balra el kell hajolni. Alacsonycserjés, kitett helyre érünk. A nyakamból a fejemre teszem a most már csak párás törülközõt. Ilyen helyzetben ez egy nélkülözhetetlen eszköz. Úgy érzem e nélkül elfõne a fejem. Két kiránduló továbbmegy a [S+] jelzésen. A mögöttem jövõk hahóznak nekik. Amazok köszönik, de ha nem muszáj, akkor inkább nem tartanak velünk. Pilisszentkereszt focipályája felé kanyarodunk, de nem szabad egészen lemenni. (A statisztika szerint tavaly itt lement két tag.) Szalagozás térít jobbra a helyes irányba.
8. ellenõrzõpont, Klastrom-kút.
Fehérvári Mátéék nagyon jó helyet választottak az õrködésre. Bõven termel a hidegvizû forrás. Az árnyas bemélyedés elegendõ helyet ad a plédnek, amelyen prímán elvannak. Adminisztráció után rögtön a vízhez megyek, és átáztatom a türülközõt. Úgy, kicsavaratlanul, elõrehajolva rátekerem a fejemre. Fél perc alatt lehiggadok. Gyönge kicsavarás, nyakbaakasztás. Málnaszörpöt öntök a repoharamba, forrásvizet rája. Fõúr! Mégeccer ujanezt! Inni akar az öreg rája. Itt mindenki mosdik, öblít, utántölt. Nem bírunk elszakadni az életet jelentõ víztõl, pedig itt az ideje. Szalagozás mentén megyünk tovább. Érintjük a Klastromkertet, ahol külön kis tetõkkel védik a hajdan volt kolostor megmaradt köveit. Erre most nem sok ügyet tudunk vetni. Az ismertetõ táblánál balra fordulunk és lemegyünk a nemrég elhagyott [Z-] jelzésre, amin jobbra fordulva besétálunk Santa Cruz de Pilis (magyarul: Mlinki) lakott területére. A szántói mûút szélén ketten tanakodva lapozzák az itinert. - Az út túloldalán kell megkeresni a Kossuth Lajos utcát - mondok én. - De hol van a focipálya? - kérdezi a pár vezéralakja. - A focipálya már történelem - mondok megin' én... Átkelünk a szántói mûúton, és a folytatólagos utca tényleg Kossuth nevét viseli. (Van utcanévtábla! Nagy szó!) Megyünk, megyünk, mendegélünk, és én figyelem a számozást, mert az 57-nél kell balra fordulni. Fura a számozás, mert a 39 után nem sokkal bang, ott van az 57. A szalagot se szedték le (mint Pomázon [ZONGOR 50], a bádogsoron). Bekanyarodunk. Az árnyas patakpartra érünk. Az "út" átvezet a patakon. Száraz lábbal át lehet kelni. A túloldalon szügyig érõ dzsindzsában gázolunk. Fehér virága van; sasolom, hogy nincsenek e rajta méhek. - Bubu! Hova a náthásba hoztál minket?! Szívatást gyanítok! A Klastrom-kútnál az elsõ, és az õt követõ minden tizedik embernek kellett volna adni egy dzsungelvágó kést, amit majd a következõ ellenõrzõponton - ami egyben elsõsegélynyújtó állomás is lenne - leadhatna. A pontzárásra szépen rendben lenne ez az ösvénynek is gyenge csapás. Megint átkelünk a patakon, ezúttal hídon. Itt már normálisabb a terep. Rácsatlakozunk a [K-] jelzésre, és már megint sínen vagyunk. Benne vagyunk túránk névadójában, az vezet. - Zsolt! Most már reális álom az etetõpont. Beülõ-hámot próbálgató társaság mellett megyünk el. Szilveszter elmondása szerint víznyelõt találtak a patak mentén, ami hosszú kürtõben folytatódik, és feltételezhetõen barlangrendszerbe torkollik. Most azt kutatják. Sok sikert! Romantikus hely a Szurdok a nagy kövekkel, a patakkal és annak számos hídjával. Egy fiatal lány mélybarnára pácolt, lelakkozott kopjafája mellet megyünk el. Ez is egy tragédia mementója. Ezek a gyönyörû helyek nem szeretnek úgy minket, mint mi õket. Teljesen közönyösek irántunk... Közelítünk a parkoló felé. Gatyókára vetkõztetett gyerekek pancsikolnak a patakban. Köztük is van, aki nem tudja értékelni a frankót; sírós hangon panaszol valamit a mamájának.
9. ellenõrzõpont, A SZURDOK (parkolója).
Gethe úrral lepecsételtetjük az ellenõrzõlapjainkat. Zsolt papírgombóccá lett ellenõrzõlapjával nem tudom mit fognak csinálni. Itt a várva várt zaba. Egy májkrémes kenyérrel szimpatizálok. Uborkakorongokat választok feltétnek. A hagymát hanyagolom, mert sok van még a távból, és nem akarom, hogy végig az büfögjön fölfele. A málnaszörp nagyon itatja magát. A májkrémes kenyér megismétlése után Zsoltra nézek. Egy padra roskadva néz ki a fejébõl. Nem úgy fest, mint aki bármit is szeretne ma még csinálni. - Huhu! Túra! SZURDOK TÚRA! Vamos amigo! Vamos! Szilveszter közli, hogy velünk jönne tovább, mert Gábor - akivel eddig jött - kikérte az eddig járó díjazást, és neki mára elég volt a jóból. - Semmi akadálya, ha megfelel a "sebességünk"... Miután összekapartuk magunkat, még elveszek a tálcáról egy negyed paradicsomot. Köszönjük a szíveslátást, és fellépünk a bekötõútra. Egy kanyarral elérjük a dobogókõi mûutat, és megint átkelünk rajta. A [K+] ösvényen balra, enyhén felfelé haladunk. Megkérem Szilvesztert menjen elõre, legyen õ a húzóember. Az út tulajdonképpen egy betonelemekbõl összerakott vízelvezetõ. Közel vagyunk az erõs motorzajhoz, de ami a nagyobb gond, hogy a nyitottabb baloldalról jobban ér a Nap, mintha már benn lennénk a sûrûben. Zsolt jelzi, hogy túl erõs neki az ütem, ezt nem fogja bírni huzamosabb ideig. Megnyugtatom, hogy nemsokára belassulunk, mert emelkedõ jön, de az ilyen jól járható szakaszt, mint ez, ki kell használni az átlagsebesség növelésére. A sorompó után jobbra fordulva meg is kapjuk az emelkedõt. Sokan itt, a mûút mellett parkoltak le, és most mûanyag kannákkal felszerelkezve tartanak a forrás felé. Egy kissé pihentebbnek és ápoltabbnak látszanak, mint mi, akik reggel óta zakatolunk a környéken. Hosszú már ez az emelkedõ ebben a dög melegben. Nagy megkönnyebbülés, amikor megérkezünk a kegyhellyel kombinált forráshoz.
10. ellenõrzõpont, Szent-kút.
A kifolyó elõtt egy kis lábáztató van kialakítva, ahol a kirándulók éppen áztatják is a lábaikat. Megkérek egy mûanyagkannást, hogy engedjen egy kis vizet vennem, és hagyja, hogy a törülközõmet beáztassam. Feloldom a Szilveszter kínálta Mg pezsgõtablettát. Zsolt már megint elült, mint öreg kappan a tyúkólban. Egy kicsit, mintha fehér is lenne. Kérdezem, hogy jól van e, mert innen még könnyen vissza lehet jutni a Szurdok pontra, de ezután már nincs hol abbafejezni. Egyszerûen nem bírja abbahagyni. Azt mondja: neki nem volt még feladása, továbbjön. Akkor nincs más hátra, mint elköszönni a pontõr hölgytõl és megkeresni a [S+] kijáratot. Az itiner letöltött változatából tudom, hogy hosszú, erõs emelkedõ vár ránk. Fel kell jutni az általam a PILIS 50-rõl ismert [S-] jelzésre, ahol már nem kell hegyet mászni. Zsolt kezd lemaradozni. Sajnos nem tudok várni rá, mert nem akarom elvenni magamtól annak a lehetõségét, hogy - ha még késõbb is megfelelõ kondiban érzem magam - bepróbálkozzak a Salabasina-árokba. Egyenletesen fogyasztjuk az emelkedõt. Szilveszter nagyon bírja, még beszélgetésre is futja a szuflájából. »Az ERDÕKERÜLÕ túrán megismert srác« már az itiner ígérte lankásabb részt várja. - Az majd csak akkor lesz, ha balra elhagy minket a [K+] - rántom elõ emlékezetembõl a fontos információt. Néhány emelet múlva áll egy tag az inkriminált [K+] keresztezõdésben és lapozgat valamit. - Tovább, [S+] - mondom, de nem mozdul. Amikor közelebb érünk így szól: - Lepókhálóztam maguknak az utat Dobogókõ felé. Ez nagyon pozitív, de mindketten tévedtünk: Én abban, hogy õ a túrán van, õ abban, hogy mi Dobogókõ felé tartunk. Ez van! - Jó utat! Tíz méter után tényleg kisimul az emelkedõnk, késõbb pedig kijutunk egy szélesebb útra. Balra egy info tábla hátulja látszik. Nem megyek oda megnézni, hanem jobbra fordulunk a [S-] jelzésen. Itt, a viszonylag sík úton kipihenhetjük menet közben a feljutás fáradalmait. Zsolt már teljesen kikerült a látóterünkbõl. Bennem egyre erõsödik az elhatározás, hogy belemegyek a Salabasinába, ezért nem lehet szó arról, hogy várjak rá. Azt gondolom, hogy Zoliék Tatabányáról - akik egy busszal késõbb jöttek fel Dobogókõre - majd utolérik, és akkor nem kell egyedül mennie. Egy magasfüves, apró tisztásnál jobbra bevisz egy szalag. Több, mint valószínû, hogy nélküle nem jöttem volna rá, hogy itt letér a [S-] jelzés. Hosszan kóricálunk így az erdõben, mígnem egy A4-es figyelmeztet, hogy ellenõrzõpont következik. Már megörültem, hogy a Tölgyikrek, de nem.
11. ellenõrzõpont, valahol a Kerekes-hegyi nyereg környékén. (Zsírkrétás)
Az ösvény mellett, egy fán lóg egy másik A4-es, és egy narancs színû kréta. A pont közvetlen közelében erõsen oszlásnak indult valaki, mert penetráns dögszag van. Be is írjuk szépen az ellenõrzõlap 11-es rubrikájába, nyomtatott nagybetûkkel, hogy DÖG. Menekülünk a tetthelyrõl. Azt se néztem, hogy jó irányba indultunk é el. Már egy jó darabon nem láttam [S-] jelzést, ezért visszafordulunk. Fiatal barátunk, »az ERDÕKERÜLÕ túrán megismert srác« vesz észre egy nagyon régi, nagyon kopottat egy fa törzsén. Rendben, akkor az irány jó volt. De, mert a dög miatt nem néztem se jobbra, se balra, átfut az agyamon, hogy hátha mégis az elõbbi volt a Tölgyikrek ellenõrzõpont. Kezd túlmelegedni a mikroprofesszor. Megesketem Szilvesztert, hogy ez még nem a Tölgyikrek volt. Aztán eszembe jut, hogy a tölgyikrek egy nagyobb irtáson van, és még info tábla is látható a központi helyen. Olyan erdõrészletek következnek, amelyekre konkrétan emlékszem a PILIS 50-rõl, ez igen megnyugtató. Bármilyen hosszú szakasznak is egyszer vége van. Kiérünk egy szélesebb útra, amelyen besétálunk a pontra.
12. ellenõrzõpont, (az igazi) Tölgyikrek.
Moiwa örömmel újságolja, hogy mûködik a Salabasina-forrás. Váltunk néhány szót, de azt nem kérdezem, hogy hol lesz a letérés a Salabasina-árokba, mert annyira egyértelmûnek tûnik a leírás szerint, és biztosan ki is lesz szalagozva, meg A4-esezve. Elindulunk annak rendje és módja szerint a [P-] jelzésen. Ez az útvonal ismerõs a PIROS 85-rõl, csak ellenkezõleg. Kérdezem Szilvesztert, hogy õ is lejön e az árokba, de most nincs kedve. Egy leágazást látok jobbra. A magas fû a letérés irányába dõl. - Véletlenül nem ez az út vezet a Salabasina-árokba? - kérdezem Szilvesztertõl, mert õ már többször járt benne, igaz, hogy lentrõl fölfele. - Ááá, neeem! Az még csak jóval lejjebb következik - válaszolja, és sietve elköszön, mert új útitárs után kell néznie. Én gyanútlanul továbbmegyek. Jóval késõbb véletlenül nézek balra, és látom meg egy alig észrevehetõ, árnyékos beugróban a Slalbasina-forrást. Valami nincs rendben. Tudtommal a forrás lejjebb van, mint az árokhoz vezetõ letérés. Elõ az itinerrel! Igen. Hagytam magam átverni, és még meg is dumáltam magam, hogy az nem lehet az árok letérõje, mert a túrán tapasztaltakból kiindulva ott két irányba mutató A4-esnek, szalagoknak, mifenének kellett volna lennie. Mégis az volt a frankó. Egy másodpercre megfordul a fejemben, hogy hagyom a francba az egészet, de aztán inkább a visszafordulás mellett döntök, mert nem valószínû, hogy legközelebb el tudok jönni a túrára. Szembe jön két lány. Az egyik egy 2003-as, "MEGÚSZTAM" feliratú, Balaton-átúszásos pólóban domborít. Kérdezem, hogy õk nem akarnak e lejönni az árokba. Akarnak, de meglepõdve hallják, hogy vissza kéne menni, és erre már nem hajlandók. Már Zsolt is szembe jön Melindával, a Kanga gazdájával. Mondom nekik a helyzetet. Zsolt örül, hogy él, de Melinda és a kis portörlõje visszafordulnak velem. Rövid idõn belül (a kutyát nem számítva) négyen böktük el az árokba vezetõ direkciót. Ebbõl arra következtetek, hogy sokkal kevesebben mentek le, mint ahányan szerettek volna. Csak reménykedhetek benne, hogy a jelzetlenséget nem egyfajta szûrõnek szánták a veszélyes helyet felkeresni akarók megrostálására. Kvázi: Aki olyan ügyetlen, hogy a leírás alapján nem talál oda, az nagy valószínûséggel bele is dögölne az árokba, ha kézen fogva vezetnék a bejáratához. Melinda járt már odalent, de akkor ellenkezõleg, és ez a verzió nem volt neki ismerõs. Tehát visszamegyünk az elághoz, és egy nagy fán felkutatjuk a [PO] jelzés árnyékát. Lejjebb, az egyik fa tövében ott van a nagy fadoboz, amirõl az itiner is említést tesz. Ennek kell lenni a helyes útnak. Mindketten pufogunk, hogy elkelt volna ide egy kis útbaigazítás. Most már mindegy, elérjük az árok bejáratát. Belekezdünk. Árgus szemekkel kell keresni a jó megoldásokat, mert nem az a gond, hogy vannak benne bedõlt fák, hanem TELE VAN mindenféle szögben és irányban álló, fekvõ bedõlt fával. Minden idegszálat az elõrejutás szolgálatába kell állítani. Ez fárasztóbb, mint a fizikai rész. A vízeséseken nem folyik víz, de az egyik alján egy fekete vízzel telt jacuzzi van. Erre persze nem dõlt rá egy jó vastag fa, hogy segítse az átkelést. Itt fürdés nélkül nem lehet átjutni. Márpedig ebbe a medencébe még Melindával sem szeretnék csobbanni. Mondom neki, hogy pillantson le õ is. Õ sem ugrik. Közben felmerül bennem, hogy biztos ez az a hely, amire az itiner azt írja, hogy egy vadcsapáson ki kell mászni. Na, de hol van az a vadcsapás? Én nem látok ilyet. - Te látsz valahol vadcsapást? - kérdezem Melindát. Õ se lát. Hát akkor megtámadjuk a függõlegest közelítõ árokoldalt. Néha csak egy hajszál választ el a visszahullástól, de végül szerencsésen feljutunk. A lefelé kanyargó csapás már egy kissé jobban körvonalazódik. Lestat ér utol. Õ már tapasztalt árokjáró. Olvastam a tavalyi beszámolóját. Megnyugtat, hogy a technikásabb rész még csak eztán következik. - De jó, hogy ezt mondod. Gyere máskor is! Hosszú szünet után végre egy szalag. De miért van majdnem a földön, egy lyuk elõtt? Ja, hogy ezen kell lemászni? Na neeem! Barlangászásról nem volt szó! A barlangászok az egy másik elmebetegcsoport. Udvariasan Melindát engedem elõre. Ha õ beszorul, én már meg se próbálok erre lejutni. Seggen csúszva, de mindketten lejutunk. Hát, azt nem mondhatom, hogy épségben, mert egy óvatlan pillanatban jól bekvrtam a könyököm. Azon csodálkozok, hogy ez a nokedli milyen jól veszi az akadályokat azokkal kurta lábaival. Egy helyen a rosszabb megoldást választom, és hirtelen olyan helyen találom magam, mintha egy fatörzsekbõl tákolt karámban lennék. Itt még David Copperfield is zavarba jönne. Különben túrót! Már a Rám-szakadékon sem jutott volna túl az a bájgúnár. Pedig az ottani mászás ehhez képest egy kisasszonytorna. Valami papír lóg a sziklafalnál.
13. ellenõrzõpont, Salabasina-árok. (Matricás)
Három ív matrica lóg egy tasakban, kettõ még érintetlen. Innen már valamennyire laposodik az árok, de a rengeteg fa miatt ugyanolyan nehéz továbbmenni, mint eddig. Nem látunk szalagot, de már biztos nem az árokban kell menni, mert akkor csak lapos kúszásban lehetne haladni. Balra kiemelkedünk. Szalag sehol, csak fák, és fák. Megpróbálunk az árok közelében maradni, hogy az vezessen. A végén az árokbeli ér egy kerítés alatt folyik tovább. Na most merre? Melinda azt mondja, hogy amikor ellenkezõleg teljesített, akkor kerítés mellett kellett feljönni. Én is emlékszem egy kerítésre az itinerbõl, ami elõtt jobbra kell fordulni. Akkor tegyük azt! Gyanús, hogy már negyedórája caplatunk a kerítés mellett, és még nem fordul balra, és szalagozás sincs. Majdnem biztos, hogy elkavartunk. Ma nagyon meggyûlt a bajunk ezzel az árokkal. Alig találtunk bele, most meg nem találunk belõle vissza az útra. Elvesztettem az idõérzékemet, nem tudom mennyit jöttünk már, mire balra lehet fordulni. Lefelé megyünk a kerítés mentén. Már hallatszik a motorzaj. Ha minden rongy szakad, kimegyünk a dobogókõi mûútra, annak mentén csak találunk egy bekötõutat, amin van valamilyen turistajelzés. Ismét balra kanyarodunk a kerítés mellett, most már visszafelé, Pomáz irányába tartunk. Helyenként szinte áthatolhatatlan tüskés bokrokon küzdjük át magunkat. Melinda jóval elõttem jár. Az egyik tüskecsomóban egy kis kutyahámot látok. Alig bírok lenyúlni érte a szúrós sûrûbe. Kiverekedjük magunkat a mûútra. Melinda egy biciklissel konzultál a térképe fölött. Én meg se állok, úgyse lehet mást csinálni, mint menetelni Pomáz irányába. Egy buszmegállónál megnézem, hogy mi van kiírva. Valamilyen gyógyszer depó. Ez még nem az igazi. Amikor utolér Melinda megkérdezi, hogy van e esély a beérésre. Nagyon eltévedtünk, de matematikai esélyünk még van. Attól függ, hogy mikor sikerül visszatalálni az útvonalra. A cefetül forró flaszteren, napsütésben, forgalommal szemben megyünk. A fejemre tett, nedves törölközõ nélkül, már végem volna. Az irány Pomáz, és a rohadt életbe' mégis felfelé kell menni. Balra nézem a bekötõ utakat, de egyik se szimpatikus. Itt a következõ buszmegálló: Pankostetõ. Na, ez már jobban hangzik. A következõ köves úton balra fordulunk. Ha sikerül megtalálni a [P+] jelzést, akkor még reménykedhetünk. Melinda telefonos segítséget kér valakitõl, de a vonal másik végén se tudnak jobb ötletet mondani. Egy keresztezõdésben balra nézek, és egy szalagot látok lengedezni. Na végre! Egy kicsit közelebb megyek. Az út végén ott egy elektromos kerítés. Onnan kellett volna ideérnünk a szalagozásra. Az volt a kavarás oka, hogy az árokból kijõve egy sima kerítés mellé szegõdtünk egy elektromos helyett. Most a villanypásztortól távolodó irányba indulunk el a szalagozott úton. Megkezdõdik az ádáz harc az idõvel. A szalagozás elvezet a [P-] jelzéshez. Hirtelen nem tudom, hogy jobbra e, vagy balra. Melindának kéznél van az itiner, és már mondja is, hogy lefelé. Persze, most már beugrott a PIROS túrákról. Lejjebb lesz a Holdvilág-árok info táblája, ott kezdõdik a [P+], arra szoktak elkavarni a PIROS xx résztvevõi, de most nekünk pont arra kell menni. Melinda úgy rákapcsol, hogy az elsõ kanyar után eltûnik . Az info táblánál élesen balra fordulok. Nem vagyok biztos benne, hogy õ is így tett. A Holdvilág-árokban lényegesen hûvösebb van, mint a "normál" erdõben. Nagyon kell ez az elviselhetõbb klíma, mert hosszan felfelé kell menni. Valóban szép ez az árok. Tavaly decemberben voltam itt elõször a FORRÁS túra alkalmával, de nekem inkább nyáron mutatja meg az igazi szépségét. Télen másképpen szép, de az nem az én világom. Egyre jobban emelkedik az út, és egyre többször gondolok a forrás hideg vizére. Az én vízkészletem egyetlen langyos kortyra apadt. Többször keresztezem az árok kis erét. Alig van benne víz, nem kell óvatoskodni. Még mindig jönnek szembe kirándulók. Az egyik tizenkét éves forma kislánynak éppen azt mondja az apukája, hogy: "Lehet ám a nyávogást abbahagyni!" A Gyermeknevelés kézikönyvébõl, a "Hogyan utáltassuk meg gyerekünkkel a természetjárást?" címû fejezetet ülteti át a gyakorlatba éppen az apa. Nekem is mondhatná már valaki, hogy: "Lehet ám a zihálást abbahagyni!" Nagyon szép ez az izé, de már jó lenne fent lenni, és vizet inni. Sok, hideg vizet inni. Feljebb mozgást látok. Pár másodperc múlva felismerhetõvé válik a túra molinója.
14. ellenõrzõpont, Holdvilág-árok, a Domini-forrás közelében.
Elsõ kérdésem, hogy áthaladt e a ponton egy lány egy kistermetû ebbel. - Éppen most fordult be a forrásnál - mutat a megfelelõ irányba az egyik pontõr. A második kérdésem az lett volna, hogy merre van a forrás, de ez már kiderült az iménti válaszból. Magnézium pezsgõtablettát próbálok lejmolni, de csak kalcium van, az is injekcióban. Gondolom méhcsípésre. Azt köszönöm nem kérek. Nálam is van pezsgõtabletta, de csak multivitamin. Ha ló nincs, jó lesz a szamár is. A forráshoz megyek, ahol a legnagyobb örömömre kirándulók rakják a tüzet ezerrel. Egy nagy pohár forrásvízben feloldok két multit. Amíg azok pezsegnek elõveszek egy fertelmesen langyos, és amúgy is fertelmes energiaitalt, és egy slukkra lehúzom. Nagyon kivette az erõmet a Salabasina, de még inkább az azt követõ kavarás. A tablettákról félig leiszom a vizet, és újratöltés után megiszom az egészet, nem érdekel, hogy tovább pezseg a lötty a gyomromban. Hahózok a pontõrségnek, és kérdezem, hogy merre kell folytatni. Most már nem kockáztathatok egyetlen méter eltévedést sem. Nem is csak a szintidõ miatt - ami Zsolt szerint nincs -, hanem azért hogy legyen erõm egyáltalán bevánszorogni. A mutatott irányba tartva öt másodperc után már látom is a [P+] jelzést. Valahol, az elkövetkezendõkben le kéne térni róla, hogy az árokban folytassam, de nem akarom keresgélni, hogy hol, ezért rajta maradok. Meg is szívom rendesen, mint öreg dakota a száraz lótrágyával tömött békepipát, mert egy szívdöglesztõen meredek lépcsõn kell felmászni, hogy aztán késõbb visszamászhassak az árokba. Nem is láttam azt a létrát, amirõl az itiner mesél. Már nagyon az energiám és a türelmem végén vagyok. Csak az a gondolat szabadítja fel az erõtartalékomat, hogy nem akarom megérni azt a szégyent, hogy a söprû takarítson le a pályáról. Árokból ki, árokba le. Ennyit még emberemlékezet óta nem lépcsõztem. És még csak eztán hagyom el a jobbra levõ [Z+] leágazást. Még egy óriási etap van a [P+] mentén fölfelé. Hátra nyúlok a hálóba a flakonért. Hogy az a Mari néni kirojtozott, ráncos szélû, lötyögõsre tágított, lilabojtos búcsújáró papucsa! A forrásnál, a nagy sietségbe' elfelejtettem vizet tankolni. Na, akkor innentõl a pomázi útvillában álló nyomós kút fog a szemem elõtt lebegni. Úgy ötven méterrel elõttem egy lány fogyasztja lassan az emelkedõt. Botjaim csattogására hátra néz. Lassan utolérem. Õ is fél a söprûtõl. Én meg már attól félek, hogy meg ne jelenjen elõttem a Lajos-forrás parkolója, mert akkor túlságosan feljöttünk a [P+] jelzésen, és akkor vége a dalnak. Már-már eszelõsen keresem a jobbos [Z3] letérõt, de aztán egy fán még egy A4-es is megerõsíti a jobbra kanyarodást. És még mindig emelkedõ, és még mindig süt oldalról a nap, és még így, este felé is van ereje. Nekem - úgy érzem - már elszállt. A leányzó se bírja valami jól, mert félreáll az ösvényrõl. Szó nélkül megyek el mellette. Arról fantáziálok, hogy ha megkérdezik majd tõlem a többiek, hogy jövök e máskor is erre a túrára, akkor azt fogom válaszolni, hogy majd ha elmúlnak a lidérces álmaim a Salabasina-árokról, a Holdvilág-árokról, meg a Csikóvárról és kapcsolt részeirõl, akkor lehet róla szó. Valahol a hullámvasút pályája mentén megint egy A4-es lóg, kék zsírkrétával.
15. ellenõrzõpont, Nagy-Csikóvár környéke.
A 15-ös rubrikába, csupa nagybetûvel, két sorba beírom azt, hogy »FUCK OFF!« Momentán ez a világnézetem eszenciája, minden magyarázat nélkül, a meztelenségig lecsupaszítva. Következõ objektum, amit gyújtópontba helyezek, az a Janda Vilmos kulcsosház. Világos falának kell feltûnnie a fák között. Persze, tudom, addig még rengeteg bütyökfájdító lejtõ van, mert ha annyit jöttem fölfelé, hogy már ritkul a levegõ, akkor azt a magasságot valahogy el is kell veszíteni. De nem ám csak úgy egyszerûen lemenni. Nem. Legyen benne még sok-sok hullámvasút is bõven. Dupla, tripla sebességgel fogy az idõ. Nem tudom mi lesz. Nem is érdemes latolgatni. Menni kell, aztán történjék bármi, holnap reggelre már múlt idõ lesz az egész história. Távolról beszédhangot hallok. Hátra nézek, de se a lányt nem látom, se mást, így a seprût sem. - Janda Vili gyere már! Janda Vili gyere már! Még egy lejtõ. Már nem is fájnak a lábaim nagyujjai. Most már az összes lábom fáj. - Janda Vili gyere már! Meghatározhatatlan irányból gitár zenét hallok énekkel. Lehet, hogy a kulcsosház vendégei vígadnak? De mikor fogom én ezt élõben megtapasztalni? Janda Vili gyere már! Nem akarok hinni a szememnek: jobbról bejön a [ZO]. A téli FORRÁS túráról tudom, hogy innen nagyjából vízszintben besétálok a Janda Vilihez.
16. ellenõrzõpont, Janda Vilmos kulcsosház.
Itt nem muzsikál senki, még az erdõ sem. Egy pár ül itt csendben; õk a pontõrség. A fiatalember megjegyzi, hogy milyen szépet írtam be az ellenõrzõmbe az elõzõ ponton. Igen. Elismerem, hogy ez most 100%-ig tükrözi a lelkivilágomat. Ez volt az utolsó ellenõrzõpont. A srác még készségesen elmagyarázza - az õ szavaival élve - a "lesétálást" a [Z-] jelzésre. Új objektum kerül a fókuszba, a [Z3] és [Z-] találkozása. Innen már nincs az a brutál lejtõ, megpróbálok fokozni a tempón. Több kanyar, irány- és útváltás következik, de még mindig az erdõben. Amikor szûkén vagy az idõnek, minden táv ami még elõtted van, legalább a kétszeresére nyúlik. Végre megpillantom a T keresztezõdést, aminek a velem szembelevõ oldala egy telek kapuja. Elértem tehát Pomáz hétvégi házas övezetét. Innen kell leérnem a családi házas övezetbe. Hihetetlenül sokáig tart. A kerítésoszlopokon még mindig a [Z3] látható. Az idõ jobban fogy, mint számítottam. Mostantól kifejezetten sietésre váltok. Egy zöldnövénnyel befuttatott kerítés mögül vidám összejövetel hangjai hallatszanak. Én is szeretnék már vidám lenni, de ahhoz elõször szintidõn belül be kéne érjek. Ja, elfelejtettem, hogy nincs szintidõ, hanem "csak" célzárás van 20:30-kor. Fú, de rosszul hangzik: célzárás. Már majdnem beérsz a célba, és az orrod elõtt nagy robajjal leeresztenek egy redõnyt. Ez a Célzárás!... Na, végre! Már mióta erre várok: Szembe velem, egy oszlopon, ott a [Z-]. Igaz, hogy nekem rossz irányba, balra van nyilazva, de ennek nem dõlök be, és jobbra fordulok be, az utcájába. A kutat még nem, de az elágazást, amelyben áll, azt már látom. Fontolgatom, hogy csak vizet vegyek majd, vagy beáztassam a türülközõmet is. Talán az a tíz másodperc, amivel többet töltök el emiatt a kútnál, nem fog számítani. Muszáj megtenni, mert bár már nem süt a nap, de a fejemben mégis a piros zónában van a hõmérõ higanyszála. A kúti tevékenységem közben meglep valaki. Megrémülök, hogy itt a seprû, de csak a lány ért utol, akivel a Csikóvár felé menet találkoztam. Elnézést kérek tõle, hogy nem nyomom neki a kutat, de tovább kell loholnom. Számolgatok: A plébániától általában egy jó negyedóra még a HÉV állomás. Ha 20:15-ig a plébániával egy vonalba érek, akkor még van esélyem, hogy az utolsó percben befussak. Most már presztízskérdést csinálok belõle, hogy szintidõn belül érjek be. A [Z-] elég jó távközökkel van felfestve az utcákon. Levezet a fõútra. Jaj, de messze van még innen a körforgalom. Sétáló járókelõk elõl menekülök le az úttestre. Nem lépek vissza a járdára, hanem átmegyek a túloldalra. Már látszik a körforgalom. De jó, hogy van bevezetõ szalagozás. Az borzalom lenne, ha itt tévednék el a cél elõtt. Jobbra fordulok. Nyolc perc van még. Nem tudom, hogy milyen messze van az iskola a következõ keresztutcában. Még kétesélyes a célba érésem. Egy fiatal pár jön szembe kézen fogva. Nem, gyerekek most nem fogok udvariasan félrehúzódni, de még sasszézni sem óhajtok. Fél szélességben engem illet a járda, és ebbõl most nem engedek egy jottányit sem. Nem utal rá semmi, hogy félre fognak állni, de nem csökkentek a sebességemen, és nem változtatok a testtartásomon se. Özönlök. Végül, bár el nem engedik egymás kezét, de félrehúzódnak. Balra fordulok a következõ utcában, és futásnak eredek. Nincs már öt percem se. Az egyik épületbõl éppen kijön két látásból ismert túrázó. - Merre kell menni? - kérdezem meg sem állva. - Csak be kell menni, és rögtön ott lesz - mondják. Csatakiáltással lököm be a lengõajtót: - Mindenki ßuzi aki szintidõn túl ér be! - ordítom, és futólépésbe' megyek a "fogadóbizottság" asztalához. Ledobom az ellenõrzõlapot, és azonnal a csaphoz megyek. Arcot mosok, és pezsgõtablettát oldok fel egy pohár vízben. Zsolt már fél órája bent van. Zoliék nem sokkal elõttem értek be. Amikor átveszem az oklevelet és a kitûzõt, megnézem, hogy Bubu mit írt érkezési idõnek. 20:26. Sikerült! Egy hajszál választott el az idõtúllépéstõl, de sikerült. Egészen felvillanyozott a végjáték. Nem érzek fáradtságot. Persze, ha menni kéne, mondjuk még egy kilométert, nem biztos, hogy a végére érnék. Most, hogy már bent vagyok, egészen átszínezõdött a világ. Teljesen más árnyalata van, mint a Csikóvár és társai környékén volt. Ha most kérdeznék, hogy jövök e máskor is... De nem kérdezi senki; még a Melinda kutyája se'...
Ottorino
 
 
KöbarkaTúra éve: 20112011.07.24 21:33:37
megnéz Köbarka összes beszámolója

Szurdok 40 - Miklós forrás


Nagy melegre készültünk, de szerencsénk volt. A nagy fák árnyéka és a forrás a környezetet temperálta. Kekdroid jelzése alapján a  szúnyoginvázió is elmaradt és beírásával egyben sikerült megfejtenünk a hétvége egyetlenegy rendkivül nagy kullancsának eredetét is. A reggeli hüvösben a Rám-szakadék emelkedõje nem okozott nagy gondot, pedig tartottam tõle, mivel az elmúlt években a teljesítménytúrák kimaradtak. A pont zárása után Dömös fele a Lukács árkon mentünk le. A ritkás erdõben már érezhetõ volt a meleg. Kiérve a völgybõl a parkolóknál tapasztaltuk meg igazán a nap legnehezebben idõszakát, a forróságot és párás levegõt. 


Az elhagyott és egyben keresett kerékpáros kesztyû a söprû (Attila) hátizsákjába került, gondolva, hogy a célba elöbb érkeznek le mint mi. Ezzel sajnos nagyott tévedtünk, mert a gazdája addigra már bizonyára hazament. Utána fogok kérdezni, hogy mi lett a sorsa.


 

 
 
kekdroidTúra éve: 20112011.07.17 20:05:52
megnéz kekdroid összes beszámolója

Szurdok 40


Nem is igaz, hogy elviselhetetlen lett volna a kánikula a szalagozós bejárás napján. A Balaton északi partjának tetszõleges strandján, egy pohár hideg fröccs kortyolgatása közben, tõlem nyugatra a lemenõ Nap fényében sütkérezõ Tanúhegyekkel és mögöttem a nagy gázzal elrobogó esti gyorsvonattal – miközben mosolyogva arra gondolok, hogy ej, ráérünk még elutazni innen – kifejezetten élvezhetõ lett volna az idõjárás. A régi sárga sávon, Dobogókõre felfelé kaptatva, húsz kilós zsákkal a hátamon, nem az „élvezhetõ” szó jutott volna eszembe, ha bárki kérdezte volna, hogy milyen hangulata van a helyzetnek. Mégis, visszagondolva az idõ által megszépített múltra, nem volt semmi gond azzal a bejárással.


Pénteken, nem túl korai reggeli órában szállunk fel Kerek repkénnyel a Heroes of Might and Magic sorozatról elnevezett társaság buszára. A pomázi leszállóhelyeket, Csobánka szélét és a közigazgatásilag kiterjedt Pilisszentkereszt nagyját magunk mögött hagyva, összesen ketten szállunk le Dobogókõn. Elröppentünk egy rövid üzenetet a már szorgalmasan szalagozó Bubúrnak, a válaszból kiderül, hogy a Lukács-árok végén jár, tehát bõ két óra (molyolással együtt) és bõ öt kilométer az elõnye. Tévesen, de itt még úgy véljük, hogy a dobogókõi kis kör végére behozhatjuk a lemaradást. Kisétálunk a hegytetõre, a Dunakanyar lenyûgözõ, mint mindig, a Börzsöny azonban sûrû páraréteggel fedi el magát. Az egyszeri látogató számára nehezen hihetõ adat, hogy a homályon átkéklõ Csóványos légvonalban nincs egészen 26 kilométerre. Némi merengés után nekilódulunk, eloldalgunk a néptelen ösvényen a Rezsõ-kilátó felé, megszemléljük a Prédikálószék tõlünk keletre esõ, árnyas oldalát. Ereszkedésbe kezdünk, szintúton hagyjuk oda a sárga jelzést, élénkzöld, reggeli erdõben kirándulunk komótosan, majd a piros jelzésre csatlakozunk vissza. Tágas irtásnál mászunk kerítést, kihasználva a lehetõséget a létrák tetejérõl való körülnézésre. Tovaballagunk, késõbb szalagok térítenek a Fényes-forrás felé, itt érzem elõször a hátamon cipelt, tekintélyes mennyiségû felszerelést elnyelni képes zsák hátrányát: a belógó ágak elõl történõ hajolgatás már most, a túra legelején is fárasztó mutatvány. Hirtelen bukkanunk fel a Fényes- / Árpád vezér-forrásnál, az önellenõrzõ matricákat Bubu az esõházba rejtette. Mivel lustaságunk és feledékenységünk révén itinert nem (sem) hoztunk, érintetlenül hagyjuk a csomagot. Legurítunk egy-egy literkét a jéghideg vízbõl.


Átverekedjük magunkat a susnyán, vízmosások szabdalják fel az ösvényt, majd meredek, poros utat követ a szalagozás a Lukács-árok felsõ végébe. Tiszta véletlenül elnézzük a kifelé vezetõ szalagozást, és mivel elvbõl vissza lehetõleg nem fordulunk, bent maradunk a meredek falú, kidõlt fáktól torlaszos völgyben. A látnivalók minket igazolnak, óriási sziklaalakzatok között manõverezünk az árok felsõ fejezetét lezáró mély hasadékig. Tavalyhoz képest gyérebb a növényzet, viszont nagyobb a patak vízhozama, néha toccsanással jelezzük egymás felé, hogy sikerült megtalálni a labilis köveket. A csúszós mederben leereszkedünk az egykori kapaszkodós fa helyén, innentõl könnyebbé válik a terep. Odébb meredek, de láthatóan járt ösvény vezet ki a felettünk kanyargó turistaútra. Itt az árokban való továbbhaladást csak néhány, ismeretlen mélységû kõmedencén való átgázolással tudnánk megvalósítani. Kimászunk, leporoljuk magunkat, kioperálom Repkény lábából a mai nap elsõ és utolsó, ám annál méretesebb kullancsát. Lebandukolunk a völgy aljába, papír iránytábla és tûzõ napsütés fogad. Jobra térünk, a Rám-szakadékon ezúttal is sikerül úgy végigbotorkálni, hogy senki más kirándulóval nem találkozunk közben – köszönhetõen részben a munkanapi idõpontnak és a magasfokú hõségriadónak. A tomboló kánikula ellenére is hûvös, sajátos klímaberendezéssel ellátott völgyben kényelmesen lehet haladni, közben a forrásnál elkövetünk egy rövidke megállást. Korlát következik, létra, korlát, megint létra, s megint korlát követi. Jobbra, balra bükkök és hársak magasodnak, árnyékot vetve ránk, törpékre a sziklaóriások birodalmában. Végül elválunk a Rám-szakadéktól, pihenõhelyrõl térünk a szalagozott rövidítõ csapásra, amely egyenesen a Rám-hegy aljához hullámzik át. A kissé benõtt átkötõ után dupla nyíllal ellátott iránytábla indít a hegytetõ felé, át a mívesen faragott kapun. A kopár hegytetõn rövidke körülnézést tartunk csak, a mágikus sziklánál fiatal pár meditálgat és mûvel olyasmit, amit általában hozzáértõk a mágikus szikláknál mûvelni szoktak. (Nem kell semmi extrémre gondolni...) Néhány párás és kiégett tájkép elkattintása után lelécelünk, egészen a Miklós-forrásig vezet a lejtõ. Nem irigylem Komoróczki András sporttársat, mert bár kellemesen árnyékos helyen üldögélhet egy bõvizû forrás szomszédságában, az idillt jócskán elronthatja az itt zümmögõ párszáz zsákmányra éhes szúnyog.


A forrás vizének bevizsgálása után megállapítjuk, hogy a készített fénykép túramozgalmi okokból publikálásra alkalmatlan, tehát visszaslattyogunk a mûútra. Egy veszedelmesen beláthatatlan kanyar után nekilódulunk a veszedelmesen meredek, se nem szép, se nem érdekes nyiladéknak, amelyet kezd felverni valami undok gyom. Szerencsére a régi sárga jelzés rövidesen átköt az erdõ felé, itt több, lefelé haladó kirándulóval találkozunk. Õk tiszták és jólöltözöttek és jóillatúak, ezzel szemben mi porosak és izzadtak és büdösek vagyunk, leharcolt cipõben és egyszerû pólóban. Lassan, nagyon lassan érjük el újra a nyiladék keresztezését, ahonnét meredek, fantasztikus kilátás adódik a Dunakanyar egy szeletére – innét már közel találjuk a Thirring-körút sûrûn járt ösvényét. Ezt szinte végig bejárjuk, érintve Hegedûs Robi kopjafáját és a szerpentin után, a sziklafal aljában az emlékére állított táblát. Nem sokkal arrébb kénytelenek vagyunk újabb szünetet beiktatni, telefonon értekezünk Bubuval, értesít jelenlegi helyzetérõl és elõnyérõl. Elkezdjük visszaszedegetni a felelõtlenül eldobált szintvonalakat, kilátópont enyhíti a kaptató fáradalmait, majd újra Dobogókõn találjuk magunkat. A hegytetõn leülünk az egyik árnyas padra, elköltjük szerény, kolbászból és kenyérbõl álló tízórainkat. Bubu, és az itt csatlakozó Strack-család elõnye kereken negyven perc, indulóban. Megállunk még a buszmegállóban lévõ kútnál, cserkészcsapat rebben szét közeledtünkre. A vízutánpótlás rendezése után frissen, vidáman folytatjuk a bejárást, szinte mintha most szálltunk volna le a Vértes Volán csoffatag, de legalább nyitható ablakú Ikarusáról.


Átsétálunk a régi kék sávhoz, hûs erdõben klaffogunk le az új idõk Kéktúrájához – ha jó a naptáram és az emlékezetem, az OKT 50 vándorai néhány nappal késõbb érnek majd ide. Megnézzük a Zsivány-sziklákat, majd a róluk elnevezett kilátópontot és innét a holnaputáni pontõri tevékenységünk színhelyét, elég biztonságos távolságból. Lesunnyogunk az országúthoz, átkelünk rajta, utána a jelzett utat elhagyva belépünk a Pilis szívének az utakkal teli, vadregényes labirintusába. Emelkedõ követ emelkedõt, erdészeti jármû elõz meg óvatosan döcögve, sofõrje udvariasan integet vissza. Egy ideig jelzett útra térünk, de a Vaskapu-völgy lefelé vezetõ, köves útja helyett a meredeken és hosszan emelkedõ ívet kell követnünk. Õrt álló sziklaoldalak között érünk fel egy laposabb teraszra, zöld rét sarkánál térünk rá a Vaskapu-szikla felé vezetõ ösvényre. Itt észleljük a szalagozó brigádot, Bubut és a Strack-famíliát: Katit, Lacit és Ádámot, aki ezúton lép elõ minden idõk legfiatalabb Szurdok-szalagozójává. A kölcsönös üdvözlések után átkanyargunk a két sziklaív alatt, visszanézünk Dobogókõ vonulatára, majd leoldalgunk a poros, meredek úton a Vaskapu-szurdok közepéhez. Lankásabb, széles ösvény vezet ki Hutaiúttelep elhagyatottnak tûnõ épületeihez. A nyílt terepre érve ismét arcon vág az új erõt nyert hõség, bõszen legyezem magam a sapkámmal. Szerencsére a Klastrom-kút nem hagy cserben, veszünk vizet bõven, a nálunk levõ maradék készlettel egy gyors zuhanyzást is tartok. Este kiszámolom, hogy a napi fogyasztás meghaladta a hat litert, negyvenhat kilométeren ez autóknál elég gyatra értéket jelentene. Bubutól kérünk – megint – pezsgõtablettát, allergiás tünetek enyhítésére. Innen lazán besétálunk Pilisszentkeresztre, ahol közös megegyezéssel nem kanyarodunk el sem a bolt, sem a cukrászda felé. Kár. Igaz, sokkal jobb nekünk átgázolni a Dera-patak susnyásán, ahol hiába próbálom két lábbal letaposni az embermagas csalánt, az újult erõvel úgyis mindig felegyenesedik, mint a keljfeljancsi, és csípéssel torolja meg a támadást. Nagy sokára elérjük a Kéktúra útvonalát, a Szurdok szép és hûvös és árnyas és szép. Bubu megmutatja az itiner idei kiadását, nos, megható a címlapja, szerencsére fekete-fehér változatban nem ismerhetõ fel a képen szereplõ két figura. :) Lebattyogunk a tavaly avarmentessé vált árok mellett a Szurdokalja parkolóhoz, átnyergelünk a kék keresztre, átlendülünk az országúton és a ronda, fekete trutyival telítõdött árkon, majd felballagunk a hosszú, izzasztó parton a Szentkút hûs vizû forrásához. Uzsonnaszünet következik, nagy egyetértésben Repkénnyel újabb adag csemegekolbászt falunk fel és forrásvízzel öblítjük le. A soron következõ kaptatón hamar elfogy az éppen kellemessé vált érzés, újabb adag víz szakad le rólam, így a Morgó-hegy aljában kollektív málaevéssel kell álcázni az újabb pihenõt.


A sárga sáv eseménytelen (ti. unalmas) kanyargóját a titkos ellenõrzõpont kihelyezése dobja fel, a légben terjengõ szag inspirálja a prózai „DÖG” kódot, az érkezõ túrázók két nap múlva lelkesen írogatják. A magányossá vált Tölgyikernél rövid fotómegállást tartunk, utána lecammogunk a Salabasina-kúthoz, a foglalatból vékony sugárban, egyenletesen csorog a víz. Legalábbis Repkény elmondása szerint, mert nekem nincs ihletem betekinteni. Ideiglenesen búcsút veszünk a piros sávon maradó Strack-famíliától, megcélozzuk a túra – szerintem – csúcspontját jelentõ Salabasina-árkon, bõsz szalagozással. (Megjegyzés: ehhez képest szembesülnünk kell azzal, hogy mind befelé, mind kifelé eltüntették munkánk eredményét, így jelentõsen megnehezítve a túrázók dolgát. Elnézést kérek mindenkitõl, a probléma megoldásán dolgozunk, de legalábbis gondolkodunk. Most pedig vissza az árokba.) Az elsõ szakasz, a meredek kikapaszkodásig a bemelegítés, ráhangolódás jegyében telik el. Sõt, az akklimatizálódáséban, odalent a közepesen nehezen járható utat magas relatív páratartalom és a kintihez képest néhány °C-kal magasabb hõmérséklet teszi trükkössé. A kimászás és visszamászás után követkzik az ügyességi etap, kidõlt fák alatt hajlongunk, kúszunk, mászunk, közben szúnyogok hada támad szüntelenül. Végre elérjük a hõn áhított sziklatorkolatot, itt kell kihelyezni a feltételes ellenõrzõpontként mûködõ matricás tasakot. A sziklapárkányról óvatosan lehuppanok, míg Repkény és Bubu inkább a sziklasurrantót veszi igénybe. Két vastag ág segítségével átkelünk egy nagyobb medencén, majd elbúcsúzunk az ároktól, gyéren járt csapást erõsítünk szalagozással. Régi piros kör és sárga kereszt jelzések kalauzolnak a végtelen villanypásztorig, ezen a szakaszon jólesik gyorsan túlesni.


Végre megérkezünk Pankostetõ szélére, a bekerített területen bóklászik egy fehér pólós alak, gyanakvón végigmér minket a távolból. Valami ilyesmi szöveget többször írtam már talán, nem tudom, miért tartják az emberek annyira furcsa tevékenységnek, ha valaki nejloncsíkokat kötöz tereptárgyakra, valamint a növényzetre. Ha valaki tántorog, ostobaságokat üvöltözve, az „csak” részeg, ha egy túra szalagjait rakja ki valaki, az rögtön valami rosszat, gyanúsat mûvel. Puffogás off. Elhagyjuk a nyaralóövezetet, a piros sáv kalauzol a Holdvilág-árok bejáratáig, ahol a piros keresztre térünk át. A völgy útja dzsungelbéli ösvényként kezdõdik, a térképemen még Domini-forrásként nevezett vízvételi helyig meg is marad ez az érzés. Itt úgy érzem, muszáj leülni és harapni valamit, s így is teszünk: az estebédet az Isteni eredet forrása névre átkeresztelt forrásból vett vízzel öblítjük le. Bubuval megcélozzuk a létrát, Repkény a kerülõutat választja. Még mindig nem tudom megszokni ezt a helyet, ugyanúgy megborzongok az árok végében, mint akkor, amikor elõször erre jártam. A meredek sziklafalak, a hely vélt vagy valós múltja és a szürkületi idõpontra jellemzõ sejtelmes félhomály egyszerre váltják ki ezt az érzést. Felmászunk a létrán, elsétálunk a régészeti feltárás mellett. Némán kapaszkodunk felfelé és egyre csak felfelé, a Strack-csapat a Nagy-Csikóvár nyergében vár ránk, meglehetõsen régóta. Hiába, a Salabasina végigjárása és kijelölése tényleg alaposan megdobja a menetidõt, hiába vagyunk többen a mûveletre.


A lemenõ Nap utolsó fényeinél csoffadunk fel a Nagy-Csikóvárra, mögöttünk a Pilis hegyei színes fátyolfelhõk alól intenek búcsút. A tetõn csalánerdõ fogad, sõt, a csípõs növényzet sokáig szegélyezi az utunkat. Kiteszünk ide is egy önkiszolgáló ellenõrzõpontot, hadd szenvedjenek a túra résztvevõi. Is. Áthullámvasutazunk a Kis-Csikóvár csúcsán és az azt követõ névtelen magaslaton. Szentjánosbogarak világítanak szerteszét az estében, elõttünk-alattunk Pomáz és Budakalász fényei szûrõdnek át az erdõ fái között. A távolban a fõváros fénykavalkádja ad sárgás tónust az ég aljának. Pókhálókat és méltatlankodó gyártóikat söpröm folyvást lefelé az arcomról, amíg végre jártabb, szélesebb utakra találva meg nem érkezünk a Janda Vilmos kulcsosházhoz. Innentõl már csupán be kell sétálni a HÉV-állomásra, sõt, azon túl az általános iskolához, Pomázra. Néptelen utcák és mûködõ nyomóskutak után bukkanunk fel a városközpontként is mûködõ állomási környéken. Itt már bõszen készülnek az éjszaka lelkes császárai és lengén öltözött császárnõi a hajnalig tartó bulira, frissek (annyi energiaitaltól én is az lennék), vidámak, jókedvûek. Elhagyjuk a helyszínt, felsétálunk az iskolához, fáradtan, álmos tekintettel gratulálunk egymásnak.


Pihengetünk. Szombaton a vonatról látom a Mátrára ült párarengeteget. Sûrû lehet ott a levegõ.


S eljõ vasárnap, a túra napja. Pilisszentkeresztrõl a busz szinte kizárólag a túra 30-as távjának a leendõ résztvevõit viszi tovább Dobogókõ felé, Repkénnyel a Klastrom-kút felé irányítjuk lépteinket, a túra útvonalával szemben sétálunk fel a Vaskapu-sziklához. Fiatal társaságot elõzünk meg útközben, ugyanaz az úticélunk, õk sziklát másznak, mi ücsörgünk és pecsételünk. Az elsõ túrázó úgy is elõttünk érkezik, hiába nyitunk tíz perccel korábban, de szerencsére a sporttárs nem türelmetlenkedik, udvariasan megvárja, amíg elõhalásszuk a pontõri felszerelést. Lassan beindul a forgalom, nagyjából száznyolcvan túrázó látogat meg minket, köztük sok ismerõs – külön köszönet Lestatnak a sütiért. :) Végül Vinattiék csapata zár minket, leszalagozza az útvonalat, de valahogy visszatalálunk azért Pilisszentkeresztre. Köszönöm minden túrázónak a megtisztelõ részvételt, és a szalagozó csapat minden tagjának a vidám társaságot.


-Kékdroid-


Képek

 
 
BubuTúra éve: 20112011.07.15 19:44:36
megnéz Bubu összes beszámolója

Szurdok teljesítménytúra 2011 rendezõi értékelés


2011. július 10-én száraz idõ, ideális terepviszonyok, ámde rendkívüli forróság fogadta a túrára vállalkozókat. A szokatlan hõség meglátszik a statisztikán is. Szerencsére az útbaesõ források megfelelõ vízhozammal üzemeltek, így ez valamelyest segítette a teljesítõk dolgát.


Statisztika 2011:



  • SZURDOK 40-re nevezett: 102 fõ (+3 fõ szalagozásra pénteken)

  • SZURDOK 30-ra nevezett: 63 fõ (+3 fõ szalagozásra pénteken)

  • SZURDOK 25-re nevezett: 51 fõ

  • SZURDOK 40-et teljesítette: 63 fõ + Salabasina-árkon át 20 fõ = 83 fõ (+3 fõ szalagozás során, pénteken, Salabasina-árkon át)

  • SZURDOK 30-at teljesítette: 52 fõ + Salabasina-árkon át 13 fõ= 65 fõ (+3 fõ szalagozás során, pénteken)

  • SZURDOK 25-öt teljesítette: 39 fõ + 40-rõl átnevezett 12 fõ = 51 fõ

  • SZURDOK 40-et feladta: 7 fõ (1 fõ Dobogókõ, 1 fõ Klastrom-kút, 2 fõ Pilisszentkereszt, 2 fõ Pankostetõ, 1 fõ Holdvilág-árok) + 12 fõ átnevezett a 25 km-es távra = 19 fõ

  • SZURDOK 30-on kihagyott 2 ellenõrzõpontot: 1 fõ (Vaskapu-szikla, Klastrom-kút maradt ki)

  • SZURDOK 25-öt feladta: 11 fõ (1 fõ Dobogókõ, 2 fõ Vaskapu-sziklánál, 8 fõ ismeretlen helyen) + 1 fõ kihagyott 2 ellenõrzõpontot (Vaskapu-szikla, Klastrom-kút)

  • SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 20 fõ (40 km) + 13 fõ (30 km) + 2 fõ (utána eltévedt, 25-re átnevezett) + 3 fõ (40 km, szalagozás) = 38 fõ.

  • SZURDOK túrára nevezett 2011-ben összesen: 216 + 6 = 222 fõ, teljesítette valamelyik távot: 199 + 6 = 205 fõ.


A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy a nagy forróság ellenére is eljöttek, pontõreinknek, seprûinknek (3 fõ) pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.


Talált tárgyak: gjekler kesztyûje, valamint egy sárga törölközõ


Budapest, 2011. július 15.                                                      Hevér Gábor, fõrendezõ

 
 
gjeklerTúra éve: 20112011.07.11 10:38:10
megnéz gjekler összes beszámolója

Igazán jót kirándultunk tegnap, az idõ nagyon szép volt, sokat sütött a nap is (túl sokat...). :-D


...szóval majd megdöglöttem, de hála a szervezésnek (amirõl csak felsõfokon beszélhetünk!!) és a túra vonalvezetésének, útba ejtve számtalan forrást, kutat és patakot, még kezelhetõ volt a hõség. Külön köszönettel tartozom Nórinak, hogy kétoldali merevedésemen oly hatékonyan és önzetlenül segített elsõ szóra, egy kalcium tabletta formájában. :-DD Mindenkinek õszinte elisemerésem akik bármely távot teljesítették. : -)


Miklós-forrásnál felejtettem a Kevlar „címû” (fekete-piros) kerékpáros kesztyûmet, ha netán valakinek feltûnt és magához is vette (a késõbbi jutalom reményében: -), megkösszönném ha jelezné jótéteményét!!


 

 
 
 Túra éve: 2010
LestatTúra éve: 20102010.07.19 22:29:15
megnéz Lestat összes beszámolója

 


Szurdok 40


Sok helyen olvastam már errõl a túráról, mindenhol írták, hogy milyen nehéz túra, és nem igazán értettem, hogy egy 40 km-es túra, ráadásul a Pilisben - hazai pályán - mitõl lenne olyan nehéz, mondjuk azt láttam, hogy sok szint van benne, de így se vettem túl komolyan - aztán estére megváltozott a véleményem.


Reggel korán akartam indulni, már fél hatkor, hogy tudjak reggel még egy kicsit hûvösben menni, ám este véletlenül egy órával késõbbre állítottam be az órámat, mint kellett volna, így ugrott ez a terv, s csak 6:25-kor tudtam elindulni a pomázi HÉV-állomásról. A rajtban kaptam egy szép, részletes itinert, egy fénymásolt térképet, egy ellenõrzõlapot és egy bögrét (már lassan kiállítást szervezhetnék túrás bögrékbõl, de mindig otthonfelejtem õket). A túra során az ellenõrzõpontok száma és helye titkos, 40 lehetséges pont van felsorolva az itineren, és még a pontõrök sem adtak tájékoztatást a következõ pontot illetõen. A Z jelzésen indult az utunk, majd elhaladva a római katolikus plébánia (ahol a Márciusi emléktúra célja volt) és az iskola mellett áttértünk Z?-re. Rövidesen el is hagytuk Pomáz házait, s elértük a Janda Vilmos kulcsosházat. Itt ellenõrzõpont nem volt, így rövid folyadékpótlás után nekivágtam a Csikóvárak megmászását. Elég meredeken kellett kaptatni, de az elején még volt energiám felmenni, most (talán elõször) odafigyeltem a helyes légzéstechnikára, hogy ne fulladjak ki, és be is vált a taktika, sikerült egy szuszra felmennem, s amíg a légzéssel foglalkoztam észre se vettem, hogy felértem a csúcsra. Az elsõ pont itt várt minket, de a tábláján 2. ellenõrzõpont felirat állt, így sokan kétségbeesetten kérdezték, hogy hol hagyták ki a pontot, de a pontõr mindenkit szépen megnyugtatott. Ezután még egy rövidebb, de annál meredekebb emelkedõ jött, és fenn is voltunk a Nagy-Csikóváron, ahol a tetemes aljnövényzeten kellett átverekednünk magunkat, hogy a hegy másik oldalán le tudjunk ereszkedni a Nagy-Csikóvár nyergébe. Innen a Holdvilág-árok felé vettük utunkat, ahol a 2. pont várt csokival (többféle müzliszelet vagy sportszelet), illetve szörppel (a közeli forrás vizébõl). Itt tartottam egy hosszabb szünetet, míg elfogyasztottam a reggelire a két szendvicsemet, majd a csokit. Közben felkértek fotózni is és sikerült a táskámat is megitatnom egy fél pohár szörppel. A pihenõ után gyorsan lerobogtam a Holdvilág-árkon és célba vettem a túra egyik fõ érdekességét és kihívását: a Salabasina-árkot. Bár 3 évig laktam Dobogókõn és sokat sétálgattunk a környéken, ez az árok valahogy mindig kimaradt, igazából a nevét is csak egy-két éve hallottam elõször. Elõször azonban Kiskovácsi mellett megyünk el, majd egy elektromos kerítés mentén haladva jutunk el az árokhoz. Itt rögtön egy medencényi víz fölött kell átegyensúlyoznunk egy nem túl vastag fán (csodálkoztam is, hogy kibírt közel 60 embert), majd egy kis sziklamászás után elértük az ellenõrzõpontot, ahol matricák vártak minket. Itt utolértem a 3 fényképezkedõs sporttársat, így újabb fotót készítettem számukra az archívumba. Az árok további részén együtt mentem velük, megtudtam, hogy Bakancsbetörõ a nickje az egyik úrnak, és hogy majd felrakja a képeket és beszámolót is ír. Az árok további részében ,,csupán" a kidõlt fák és a kövek nehezítették a haladást, viszont ezen elemek hatványozott számban voltak jelen. Mikor végre kimásztunk az árokból kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre tovább, vagy egyáltalán hol vagyunk most, ám balra az erõ szélén megpillantottam egy szalagot. Kiderült, még nincs vége az árokmászásnak, újra le kellett mennünk egy árokba, bár ez már lényegesen rövidebb volt, s a terep is könnyebb volt egy picit. Kiértünk a P sávra, s néhány méter után megpillanthattuk a Tölgyikrek ellenõrzõpontot. Találtam a Salabasina-árok közepén egy bögrét, ráadásul turulosat, ezt leadtam a ponton. Megígértem Bakancsbetörõéknek, hogy megvárom õket a ponton, de nem nagyon akartak érkezni, már ittam is, a pontõrrel kitárgyaltuk a következõ túrákat, majd mikor már elhatároztam, hogy továbbindulok, akkor futottak be. Gyors csoportképet készítettem a ponton tartózkodókról, ügyelve, hogy mindenkinek a lába is benne legyen a képben (ugyanis az elõzõ ponton ez volt a probléma a képpel, de végül is igazuk volt, egy gyalogtúrán a láb fontos testrész), majd még Bakancsbetörõnek felírtam a nickemet, és mondtam, hogy a következõ ponton már nem ígérem, hogy bevárom õket. Ezután egy laza szakasz következett a Szent-kútig, lehetett tempózni. A kútnál várt az 5. ellenõrzõpont és a finom hideg vízû kút. Gyorsan feltöltöttem vízkészleteimet, közben néhány lovas haladt el mellettünk, majd indultam lefele a K+-en. Az út mentén is volt egy titkos ellenõrzõpont, aki nagy tempóban haladt, és nem annyira figyelt könnyen elmehetett mellette és sajnos volt is néhány ilyen, akinek vissza kellett mennie a Szurdoktól. A Szurdok-aljai parkolóban volt a globális etetõpont, Vagdalthús pecsételt, majd lehetett falatozni a terülj-terülj asztalkámról. Pont sikerült ebédidõre, azaz délre odaérnem, így jól be is lakmároztam zsíros kenyérbõl és a Gethéék által felajánlott esküvõi sütit is megkóstoltam. Annyit idõztem, hogy Bakancsbetörõék megint utolértek, még egy utolsó képet csináltam róluk, majd elbúcsúztunk egymástól. A Szurdok nem volt nagyon vészes, annak ellenére, hogy a hidakat átpozicionálta a természet, egy helyen kellett picit gondolkodni, hogy merre menjek, de könnyen végig lehetett menni rajta. A mészégetõk után picit letértem az útvonalról, összegyûlt egy nagyobb csoport, s nem néztem az itinert, csak mentem utánuk, csak késõbb vettük észre, hogy nem kellett volna kimenni a fõútra, hanem a patakon át kellett volna menni a hídon (én azt a részt már elõre megcsináltam, ugyanis három évig mindig arra jártam haza a suliból). Visszamenni már nem volt értelme, átmentünk a falun, de legalább be tudtam menni a cukrászdába, s vettem 2 gombóc citromfagyit, ami jól esett a nagy kánikulában. Visszacsatlakoztunk a helyes útvonalba, s a Márciusi emléktúrán lévõ havas utat most végigjárhattuk tûzõ napsütésben is. A Klastrom-kút vize életmentõnek bizonyult többünk számára, szegény pontõr a legnagyobb tûzõ napon ült a padon, én az alatt a 30 másodperc alatt majdnem elájultam, míg lepecsételte a lapot és ráírta az idõt. Ezután megkezdtük az emelkedést a Vaskapu-sziklához, szép lassan, komótosan bandukoltam felfele, nem akartam nagyon megzuhanni a melegben, ráadásul még hátra volt majdnem a fele a túrának. Fent egy picit pihentem, ittam, beiktattam egy kis hidegzuhanyt, majd indultam tovább. Innen egy szép hosszú rész következett a Zsivány-sziklákig kisebb lejtõkkel, emelkedõkkel. A Zsivány-szikláktól átnéztem az elõzõ pontra, majd célbavettem Dobogókõt, s hamar fent is voltam a csúcson. 15:00-ra értem fel a hegyre, majd indultam is tovább, mert a 17:55-ös buszt tûztem ki célul, akkor még nem sejtettem, hogy ez lehetetlen számomra. Lefele egész jól tudtam haladni, bár a sok kiránduló néhol lelassította a haladást, de egy szûk óra alatt leértem a Fényes-forrás ep.-hez. Ismerõsöket véltem felfedezni a pontõrök személyében, együtt keresgéltük az Árva Vince 70-en Tarján után a K+-et, s siettünk volna együtt a vonathoz, ha nem hagynak le nagyon csúnyán. Õk ügyesek voltak, elérték a vonatot, nekem meg szerencsém volt. Kaptam tõlük pezsgõtablettát, gyorsan meg is ittam, s mivel annyira nagyon-nagyon ízlett kértem egy repetát, s azt beletörtem az üvegben levõ vízbe. Ezután következett az igazi kihívás a Lukács-árok személyében. Nagyon durván televolt kidõlt fákkal, nagy nehézségek árán lehetett átvergõdni rajtuk (a Salabasinában ehhez képest könnyû volt, ott csak át kellett lépni a farönkökön). Ráadásul itt még patak is volt, amit folyamatosan kerülgetni kellett. Sajnos végig nem lehetett az árkon menni, mert a közepén volt egy nagyobb meder tele vízzel, s nem volt felette semmi amin át lehetett volna menni, mellette meg csak a sziklafal volt, így ott sem lehetett kikerülni, így kénytelen voltam felmászni a S jelzésre. Nagyon elfáradtam ebben az árokmászásban, a maradék távra jelentõsen visszalassultam, ráadásul most jött még csak az emelkedõ java. A Rám-szakadékban lévõ ponton pihentem egy hosszabbat, kaptam szörpöt, meg Jó reggelt kekszet. A Rám-szakadékban egész jól haladtam, az ilyen extrém, mászós, technikás részeken valahogy mindig elõjön valami tartalék energia és gyorsan végigmászok az akadályokon. A szakadék után egy egyenesebb szakasz következik, majd fel a Rám-hegyre. Gyors pecsét, pihenõ ivás, majd irány tovább18 óra van, a terv szerinti 17:55-ös busz elérése nem jött össze, és a 18:55-ös is elég reménytelen, lévén, hogy van hátra 3,5 km felfele. Lemegyünk a Miklós-forráshoz, ahol én benézem az egyik szalagot és elindulok lefele, ám amikor gyanúsan nagyon ereszkedik az út elõveszem az itinert, ugyanis sejtésem szerint Dobogókõre nem lefelé kéne menni, s valóban, vissza a mûútra, s a villanyvezeték alatt fogunk felmászni, aminek a vége a két kilátó között van(régen hányszor jártuk ezt meg). Kicsit be van nõve az ösvény de azért járható (lenne, ha tudnánk még járni 40km után). Nem megyünk egybõl fel, elõbb teszünk egy kis kitérõt a Thirring-sziklákhoz, elõtte megállunk egy pillanatra Hegedûs Róbert kopjafájánál. A pontõr szerint lentrõl kellett volna érkeznünk, merthogy mindenki onnan jött, meg nem kellett volna felmásznunk, de nem értem, hiszen végig a jelzést és a szalagozást követtük. Az utolsó méterek nagyon keservesen akarnak elfogyni, alig bírok menni, de nagynehezen sikerül beérni a célba. Bubu adminisztrál, Gethével kölcsönösen gratulálunk egymásnak, a Salabasina-árok teljesítéséért külön képeslapot kapok. 19:15-re értem be, 12:50-es idõvel, ami egy 40km-es túrán nem egy ûridõ (bár mondjuk igazából volt az majdnem 46 is), de nagyon nehéz volt, ezért örülök, hogy sikerült végigmennem. Leheveredtem a fûbe egy kicsit, mert még volt bõ fél órám a buszig, de ekkor megint szerencsém volt fuvar-ügyben, Pinkert Laci pont akkor indult lefele a csikóvári pontõrrel, s felajánlották a csatlakozás lehetõségét, s levittek a Bosnyák térig, ahonnan viszonylag egyszerûen (1 átszállással) haza tudtam menni Érdre, ezúton is nagyon szépen köszönöm a fuvart, legalább egy órával hamarabb értem haza (és még a Forma-1-es futamot is meg tudtam nézni este).




 


Köszönet a rendezõknek, nagyon jó, nagyon nehéz túra volt, a rendezés kiváló, jó jelzés-szalagozás, jó itiner, bõséges szolgáltatás, valamint nagyon jó útvonalválasztás, ugyanis, ha a források nem gondoskodnak a folyamatos hideg vízrõl, lehet, hogy nem tudok végigmenni.

Jövõre újra jövök, s megkísérlem megdönteni ezt az ûridõt, amit mentem!

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.07.18 21:07:00
megnéz kekdroid összes beszámolója

Szurdok 40 – pszeudorendezõi álbeszámoló


Még korán vagy talán inkább meglehetõst késõn kelünk fel, kicsoszogok a konyhába, bánatosan serceg a sebtében felkockázott hagyma a serpenyõben, nagy adag tojás fojtja el a hangot. Kávét töltünk magunkba, belapátoljuk a rántottát: kell az energia, napközben kevés lehetõség adódik majd enni, ezt már megtanultuk. Éjszakai világjáró busz visz a késõi órán is nyüzsgõ körtérre, a Bubumobilt ezer közül is kiszúrnám, beülünk, irány Pomáz. Repkény fényképezi a készülõdést, Bubu szétoszt maga közt és köztem két nagy szatyor szalagot, elindulunk, ránézek az órára: 2:40. Végigtrappolunk a szinte teljesen kihalt településen, néhány csodálkozó autós kerülget, ahogy a zöld sávot az úttest felé tendálva követjük, mivel sok kerítés mögül bõsz kutyaugatás harsan fel. Nyomóskutat tesztelünk, mûködik, finom, hideg a víz, bár a klíma egyelõre kellemesen hûvös, az emelkedõ kezdetéig az esõkabátot magamon hagyom, csak a Janda-kulcsosháznál kerül fel szokásos helyére, a táska fogantyújára. Két hete, amikor már sötétben trappoltunk Buda határán, szentjánosbogarak fényjátékát csodálhattuk meg, mostanra a szúnyogok vették át az uralmat, nem gyõzöm csapkodni õket, alacsony hatékonysággal. Pomáz felett visszatekintünk, keleten már pirkad az ég alja, mögöttünk Pomáz, Szentendre fényei festik színesre a láthatárt. Belépünk az erdõbe, lassan elérjük a Janda Vilmos kulcsosházat, Bubu megvizsgálja a forrást, de csak egy újabb hadosztály szúnyogot tud kicsalni belõle. Kezdõdik az elsõ kapaszkodó, fel kell valahogy jutni a Nagy-Csikóvárra. A fejlámpám, bár kivételesen még van benne szufla, nem világít túl messzire, nincs rá szükség, elég az elõttem lévõ másfél métert látnom. A teteje még úgyis messzire lesz, amikor feljutunk az elsõ huplira, Kerek repkény okosan figyelmeztet, hogy ez még nem a hegy, csak a kistestvére. Szerencsére a lokális maximumig már nem oly meredek az út, mint idáig volt. A csúcskõnél majdnem elmarad a fényképezkedés, nekem nagyjából a mellkasomig ér a csalán, tehát Repkénynek majdnem a feje búbjáig. Bubu dokumentálja az áthaladásunkat az ellenõrzõponton, nos, nem egy diadalmenet. Lefelé könnyebb haladni, világosodik az ég, a lámpák visszakerülnek a táskáink rejtekhelyeire, õszintén bízom abban, hogy ma nem lesz már szükségünk rájuk. Felkötözünk pár szalagot, kikerül néhány iránymutató nyíl, papírból, irányunk a Holdvilág-árok.

 


Ez az árok mind közül a leginkább félelmetes. Ahogy visszatérünk az erdõbe, újra besötétedik, a fák lombozata nem engedi át a Nap korai, görbült sugarait. Leereszkedünk a régészeti feltárásnál, az esõvíz megállt a sziklák mélyedésein, irány a létra, mivel a túra hivatalosan erre vezet, ezt az utat kell kiszalagoznunk. Bubu leér, Repkény követi, én maradok a végére, szép lassan, óvatosan kapaszkodom egyik fokról a másikra, fõleg lefelé. Hol a túrabot, hol a kabát, hol a táska akad fent, végül sikerül lejutnom, a többiek addigra kitalálják, hogy megvizsgáljuk az egyik barlangot. Régészek Árpád vezér sírját keresik a Pilis gyomrában, egyelõre kevés sikerrel, talán ez a barlang, a két szabályos járattal is hasonló tevékenység eredménye. Visszatérünk a szabad levegõre, végigballagunk a kissé átrendezõdött árkon, a forrásoknál megállunk egy rövid pihenõre. Itt jár a levegõ, kevesebb a szúnyog, ideális hely a pontõrködésre. Sok van még hátra, indulunk is: többször átbukdácsolok a patakon, a kávé hatása már régen elmúlt, most a lelkesedés hajt, hogy rövidesen elérjük a Salabasina-árkot. Megérkezünk a mai nap elõször, de nem utoljára érintett piros sávra, fölfelé indulunk, majd a szalagokat bölcsen a táskában hagyjuk, nem hiányzik, hogy lekapkodják a lelkes helybéliek. Elérjük a villanypásztort, ez már nem turistaút, a drót mellett battyogunk a susnya és a kisfeszültség határán. Késõbb sem javul sokat a helyzet, a valamikori piros kör jelzést és egy még régebbi sárga keresztet erõsítjük meg szalagokkal, míg végül egy kanyarral betérünk a Salabasinába. Az idei tavasz végi-nyár eleji viharok komolyan megváltoztatták az árok berendezkedését: szinte teljesen eltûnt az avar, az árok közepén a csalános, gazos szakaszt kipucolta a víz. A többit pedig nem tudom leírni: hordalékkúpok, kidõlt fák, leomlott partfal, odébbkerült tonnás sziklák... lenyûgözõ látvány és egyben figyelmeztetés is: olyan erõk tevékenykednek egy-egy ilyen viharban, amilyenek ellen a legjobb felszerelés sem nyújt menedéket. Felkapaszkodunk azon a ponton, ahol régebben csanya pontõrködött, most matricás szatyorkát kötünk fel a szikla oldalára, ebbõl kell megoldani az igazolást. Végigsétálunk a néhol szabályos V betût formázó árkon, kikapaszkodunk belõle, majd visszamászunk, de itt már békésebb, szinte kényelmes sétaút fogad. Néhol mély tócsák gyûltek össze, itt, ahol a Nap fénye alig éri õket és a levegõ sem mozdul, sokáig megmaradnak: felettük láthatóan emberkéz által elhelyezett fatörzseken kapaszkodunk át, egyszerre egy gyalogost még biztonságosan elbír, ketten már nem mernénk ráállni. Szépen lassan a végére érünk a Salabasinának, Bubu mutatja, melyik oldalvölgy indul a hasonló nevû forrástól. Amikor kimászunk a piros sáv kényelmes szekérútjára, meg is tesszük a kitérõt a kúthoz, kényelmesen meg lehet tölteni a bögréket.

 


Tölgyikrek: most bemegyünk végre, megnézni a fákat, elõttük különös erdészeti vontatójármû parkol, olyan, mintha egy páncélozott lovasszekérbe robbanómotort épített volna egy részeg traktoros. Rátérünk a sárga sávra, füves, egynyomos ösvényt követünk, néha kikerül egy-egy szalag, nem feltétlen egyértelmû az útvonal. Bubu meséli, tavaly itt mennyi gombát tudtak szedni a bejáráson: most akárhogy nézünk, egyetlen példányt sem látni a félméteres aljnövényzetben. Elérünk egy tisztást, jobbra Dobogókõ vonulata húzódik, balra pedig a mi utunk indul Szentkút felé. Odáig semmi említésre méltó nem történik, kirándulgatunk az erdõben, majd az irtás szélén, végül egy láthatósági mellényes kutya mellett elsétálva érkezünk meg az erdei szentélyhez. Újabb pihenõt tartunk, tízóraizunk, az induláskor töltött csapvizet kicserélem hideg forrásvízre indulás elõtt. Leereszkedünk az országúttal párhuzamos kék keresztre, jó elõre kihelyezzük a feltételes ellenõrzõpontot elõjelzõ papírkát. Az elõjelzõ talán nem is jó szó rá, már térköznyi távolságot is megteszünk talán, amire Bubu alkalmasnak ítéli a helyszínt a feltételes pont számára. Valaki a túrán meg is jegyzi, hogy nagyot kellett fékeznie, amikor megpillantotta. Az országútra egy méretes árkon keresztül kell kiugrani, nehezítés, hogy az árokban állott, zöldes víz poshad békésen. Lesétálunk a Szurdokalja parkolójáig, itt lesz a globális etetõpont, most még várnunk kell, amíg felérünk Pilisszentkeresztre. A Dera-patak szurdoka is alaposan megváltozott, a tanösvény táblái közül több hiányzik (némelyik nem a vihar áldozata egyébként), a fahidak közül is többet látni az árok alján, mint a helyén. Érdekes változás viszont, hogy az avart, a földet, hordalékot a mederbõl itt is több helyen elsodorta az áradat, a csupasz szikla kandikál ki a mélyben. A legmagasabb hídnál katonákkal találkozunk, igaziakkal, a hídépítést gyakorolják lányok, fiúk együttes erõvel. Megpróbálkoznak meghívni az építkezéshez, de most más feladatunk van. Felkapaszkodunk a meder szikláin, kövein, innentõl már könnyedén járható az ösvény. Az igazán nehezen járható szakaszt most nem is a Szurdok jelenti.

 


Ami utána következik, az több, mint kellemetlen, fõleg, amikor szembesülök azzal a ténnyel, hogy a csalán (is) magasabb nálam. Mivel hármónk közül egyedül én vagyok hosszúnadrágos – ebbõl a viseletbõl nem engedek – elöl töröm az utat egy darabig, közben Bubu hátul szalagozza a lassan kialakuló gyenge csapást, Repkény pedig valahol félúton káromkodik és csapkodja a bozótost. Jövõre machetét kell hozni vagy kivinni a túrát a Kék jelzésre a faluig. Ironikus, de egyébként ez az Isten által elhagyatott, lapuleveles, gazzal felvert mocsár is jelzett turistaút, méghozzá az ígéretes nevû „Szurdok tanösvény” útvonala. Kitérünk a patakpartra, megpróbáljuk ott vezetni az utat, ágak alatt bújunk át, Repkény cipõt mosdat, Bubu pedig reumára kezeli magát. A magam részérõl, mivel borzasztóan finnyás ember vagyok, inkább letaposom a csalánt és átugrom a patakot, közben a nyakamra potyog ez-az: faág, levél, pók, kullancs, földdarabkák. Lassan – nagyon lassan – véget ér a móka, megérkezünk Pilisszentkereszt házai közé, a kertekbõl érdeklõdõ tekintetû emberek csodálkoznak ránk. Bubu megpróbál befizetni az erdészetnél valami illeték+áfát, de már zárva találjuk az impozáns, csupa üveg-fa épületet. A cukrászda viszont nyitva áll, még ilyen retkesen, sárosan is kedvesen fogadnak, nem gyõzünk örülni a sok finomságnak. Feltöltekezve sütivel, kávéval folytatjuk az utat, a legnagyobb kora délutáni melegben vágunk neki a túra egyik leghosszabb nyílt szakaszának. Legalább szolidárisak vagyunk a holnaputáni túrázókkal. Végigsétálunk a mezõ melletti úton, már nincs trágyadomb, amit olyan jól ki lehetne szalagozni, van helyette tüskés ág, Bubu mutatja, hogy szerinte hol lenne ideális egy újabb szalag. Szegény seprû, fog majd örülni. :) Felsétálunk a Klastrom-kúthoz, harcmûvészeti tábor lehet itten, mert sok félmeztelen alak – persze, csupa fiú – gyakorolja egymás bottal való elcsépelését semi-contact üzemmódban. Minket békén hagynak, bár a visszaköszönést néhányuknak még illene gyakorolni. Igaz, ezt ott nem merem szóvá tenni. :D A forrásnál rövidke pihenõ, amúgy sétálunk tovább a füves, néhol lekaszált ösvényen, balra a Pilis masszívuma, jobbra elhanyagolt, gazzal felvert kertek, pusztuló hétvégi házak. Néhány jobb állapotú nyaraló után lejtõ jön, majd éles balkanyar: ez a Vaskapu siratófala, fölfelé egyébként még mindig jobb, mint lefelé. Szépen, lépésben, bõrlégzést gyakorolva érkezünk majdani pontõrködésünk helyszínére, készül néhány lelkesítõ fénykép, majd folytatjuk a felfelé sétálást, egyre szelídülõ gradiens mentén. Végül felérünk a Pilis platójára, fantasztikus erdõk vannak idefönt, innentõl örömtúrázóként sétálgatunk, nézelõdve, fotózgatva, eddigi átlagsebességünket tovább csökkentve. Leereszkedünk a sziklás aljú erdõben a Vaskapu-szurdok felsõ végébe, itt a szokottnál több szalagot dobálunk fel a fákra, Bubu táskájából újabb iránytábla kerül ki.

 


Bõszen szalagozva érjük el a Joci-forrás mellett is elvezetõ köves utat, a sárga kereszt jelzés errefelé csak mutatóban vagy még úgy sem létezik. Kiérünk a mûútra megint, átkelünk, a sorompó mellé még kerül egy újabb szalag, több viszont nem, mert errefelé a kiránduló-forgalom is nagyobb, meg a jelzések is elõkerülnek. Felsétálunk a Zsivány-sziklák kilátópadjához, Repkény elõttünk jár, menekül is visszafelé, mert a padnak árnyat adó fa épp virágzik és rengeteg méh aktivizálta magát itt. Én is csak pár pillanatot töltök a padnál, amíg lefényképezem a Vaskapu-sziklát, aztán visszasétálok az erdõbe. Megnézzük a Zsivány-sziklákat, a teljesítménytúra mezõnyét a régi kék sáv felé tereljük pár szalaggal. Ritkán járt úton, mohás sziklák között bukdácsolunk fel a dobogókõi parkolóhoz, ahol a mûködõ büfében újabb etetést szavazunk meg magunknak. Az inkább hosszú felén túl vagyunk, most az inkább trükkös fele következik a túrának.


Könnyen indul: kilátózunk, a megunhatatlan dunakanyari panorámában gyönyörködünk, a Börzsöny óriási gerincét bámuljuk, elõtte a Duna kék csillogását. Elengedjük a piros sávot, a sárgán trappolunk, vízmosta úton. Egy idõsebb pár a Rám-szakadék távolságát kérdezi, a válasszal kissé elégedetlenek, utána a Szívcsakra felõl érdeklõdnek. Repkénnyel csak értetlenül pislogunk, de Bubu kapcsol, a Rám-hegyrõl van szó, az nincs annyira messze. Átkötés következik, újra szalagozni kell, itt elõreengedem a többieket, hogy utána úgy kelljen loholnom utánuk. A piros sáv körül kissé megritkult itt az erdõ, amúgy is eléggé leharcolt környék benyomását keltette, így viszont szép kilátás született a Prédikálószékre és a Dunakanyar nyugati oldalára. Csodálatos. Leereszkedünk, megtanuljuk, hogy a Pilisi Parkerdõ szerint is tilos és életveszélyes felmászni a máglyákra. Ezt jó tudni. A boszorkányoknak is. Lassan megérkezünk a Fényes-forrás letérõjéhez, az út odáig meglepõen jó állapotú, még sietni is lehet, módjával, mert a szalagokról nem szabad megfeledkezni. A forrásnál rövid szünetet tartunk, majd megcélozzuk a Lukács-árkot.

 


A Lukács-árkot korábban sem tartottam könnyû etapnak, idén azonban valóban túltesz a többin. Néhány kidõlt fának a lombján még csak-csak átverekedjük magunkat, néhányszor a patakban sikerül landolni a kiszemelt kõ helyett. Egyébként, elképesztõen látványos szakasz, félelmetes bedõlt fákkal, beomlott oldalakkal. Csak az árok legaljában tudunk valahogyan elbotorkálni, egymással csak kiabálva sikerül szót érteni, nem azért, mert dühösek vagyunk, hanem azért, mert a bõvizû patak akkora zajjal zúdul le a völgyön. Ahol régebben egy jó tizenöt méteres rönk segítette a leereszkedést, most nincs semmi, csak a csúszós szikla, rajta és alatta a patakkal. Bubu itt dönt úgy, hogy visszaszedi a szalagokat, elbúcsúzunk, Repkénynek és nekem sincs kedvünk újra átvergõdni a fákon és a csalitoson. A vízben lépkedve leereszkedünk a meredélyen, köveken ugrálunk, fák alatt bújunk át és másik fákon kapaszkodunk keresztül. Végül egy medence megakasztja menetelésünket, muszáj kikapaszkodni az árokból, fel egészen a régi sárga jelzésig. Itt várjuk be Bubut, aki meglepõen hamar megérkezik, kiszalagozta a biztonságosabb feltérõ utat a szurdok feletti ösvényre és az egyik trükkösebb, de még járható feltérõt is. Megcélozzuk a Rám-szakadékot, az idõnk vészesen fogy az utolsó dobogókõi busz indulásáig. Szerencsére itt már kevesebb szalagot kell kikötni, a jelzések jók, láthatóak, az út is egyértelmû. A Rám-szakadékon – hasonlóan az eddigiekhez – komoly szerkezeti átalakítás került megvalósításra ((C) Bubu). Egész komoly erdõfoltok hiányoznak, a szakadékban gondosan felfûrészelt farönkök sorakoznak végig festõi összevisszaságban. Sajnos a nagy sietségben és a lassan leereszkedõ félhomályban nincs annyira lehetõségünk megfigyelni az apró részleteket. Azért, feltûnik, hogy a korlátok alatt hol másképp kell lépni, egy helyütt viszont a korlát kábé bokamagasságban fekszik, a hordalék itt szépen megült. Még egy dolog feltûnik: sikerül úgy végigérni a Rám-szakadékon, hogy Kerek repkényen és Bubun kívül egy teremtett lelket sem látok. Ilyen sem volt még.

 


A tereplépcsõt szépen gondozott, jó állapotban találjuk, kivezet minket a fényre, az erdõ alkonyatára. Elsétálunk a Rám-hegyig, a felmászást természetesen nem bliccelhetjük el olyan piszlicsáré ügy miatt, mint a busz indulása, becsülettel felkaptatunk. A közös kép viszont elmarad, épp elég körülnézni és legalább egy pillanatra kigyönyörködni magunkat a Dobogókõ-Prédikálószék-Dunakanyar-Árpád vára körkilátásban. Utána rohanhatok Bubu után, õ már a Miklós-forrás felé trappol: ide is lemegyünk, elvégre ez is része az útvonalnak. Rengeteg a víz a forrásban, a kifolyó mellett még pár helyen zúdul kifelé a hegybõl. Bubu frissít egyet, mi közben a szúnyogokat irtjuk, mérsékelt lendülettel. Az utolsó fejezete következik a túrának, a második dobogókõi mászás. Szerencsére a távvezeték nyiladéka üdítõen gazmentesnek nevezhetõ, csak egy pár méteres szakaszon van valami kis félmagas útszéli zöldség, igazán nem sok. Valahol itt borul el az agyam, elkezdem felkötözni mindenfelé a szalagokat, ahová csak gondolom, nem várva meg a fõrendezõi ajánlást, a szemem elõtt az utolsó víkendbusz lebeg, ahogy bõgõ motorral otthagy minket Dobogókõn.

 


A Thirring-körút elképesztõen távolinak tûnik, holott minden lépésnél próbálom fokozni a sebességet, a jelek szerint csekély sikerrel. Repkény és Bubu közel vannak mögöttem, mindhárman sietünk, ahogy tudunk, a körúton már kevesebb szalag kerül ki, egy pillanatra pedig így is megállunk Hegedûs Róbert kopjafájánál. Leereszkedünk a sziklák alá, varázslatosan szép alkonyati fényben sétálhatnánk, ha nem kéne rohanni. Elhaladunk az emlékhely mellett, a mai utolsó emelkedõ következik. Nálam elfogy a szalag, Bubu talán még kiköt párat, ellépek, mögöttem Kerek repkény szedi a lábait, mögötte pedig Bubu siet. Felérünk Dobogókõre, ahol talán az eddig általam látott legszebb dunakanyari kilátás tárul elénk. Elmosolyodok, ránézek az órámra: 20:20. Öt perc múlva indul a busz, lesétálunk, a sofõr hiszi is, meg nem is, hogy majd' 46 kilométert gyalogoltunk. Szólunk neki, hogy vasárnapra nagy tömeg várható, legyint, szabadnapos lesz, horgászni megy Pilismarótra. Mázlista. :) Lekanyargunk Pomázra, néhány megállóba korábban érkezünk, leállított motorral várjuk meg a menetrend szerinti indulási idõpontot. Példás. Pomázról a Bubumobil újra a körtérig suhan velünk, onnantól még éppen nem éjszakai busszal utazhatunk, majd szinte pontosan 25 órával az ébresztõóra csipogása után ledõlhetünk aludni, fáradtan, de elégedetten: sikerült kiszalagozni a Szurdokot. Már csak reménykedni kell, hogy nem történik semmi havária.

 


Vasárnap reggel már bõven a rajt után jelentkezünk Pomázon, minimális segítséget nyújtunk a rajtoltatóknak, ez fõleg bögre- és itinerosztogatásban merül ki. Megérkeznek efemm-ék, elvisznek Klastrom-kútig, onnan sétálunk fel a pontra, amíg én nagy szuszogva felkaptatok, Repkény szóval tartja az elsõ érkezõ résztvevõt, aki így pontosan nyitáskor, 9:40-kor érkezik a Vaskapuhoz. Egy ideig csak szállingóznak a gyorsléptû túrázók, majd dél körül beindul a nagyüzem, sok kedves ismerõs és sok kedves ismeretlen érkezik hozzánk. Idén sikerül újra tintával bélyegezni, a labello elfogyott tavaly óta. :) Próbálunk fényjeleket adni a völgy átellenes oldalán szolgálatban lévõ laci069-nek, de nem nagyon sikerül, jövõre tükröt is hozunk. Végül a menetrend szerint érkezõ Kékesék zárnak minket, mi pedig szép komótosan lesétálunk Pilisszentkeresztre, felpréselõdünk a mozgó heringesdobozra, amelyrõl lefelejtették a nyitható ablakokat, így nagy mértékû folyadékveszteséggel, de legalább késve megérkezünk Pomázra. Szép, kerek napra sikerül ez is. Köszönetet szeretnék mondani egyrészt minden résztvevõnek, aki jelenlétével megtisztelte szerény ellenõrzõpontunkat, és váltott velünk néhány szót. Köszönöm továbbá: Kerek repkénynek a társaságot, és a türelmetlenségem elviselését, Bubunak a kalauzolást, a szalagokat és a fuvart, padlernek és efemmnek az eljuttatást Klastrom-kúthoz, a pomázi rajtban vándorköszörûsnek, botosembernek, pygmeának és Laci069-nek a társaságot (no meg Bubunak a csokit), a Lükepék-Gethe ifjú párnak, hogy a rendkívüli pontõri értkezlet után még túrát rendezni is maradt erejük. Végül, de nem utolsósorban, gratulálok mindenkinek, aki eljött és túrázott a Szurdok valamelyik távján!

 


-Kékdroid-


Képek

 
 
(budai-)H.G.Túra éve: 20102010.07.16 21:36:43
megnéz (budai-)H.G. összes beszámolója

SEGÍTSÉGKÉRÉS!


Bár a teljesítési adatai rendelkezésre állnak, sajnos a 4-es rajtszámú indulót nem tudjuk azonosítani, ki lehetett személy szerint pontosan õ? Ha bárki bármi információval rendelkezik, kérem jelezze a megadott rendezõi elérhetõségeken Hevér Gábor fõrendezõnél.


Nagy valószínûséggel a http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html fotóalbumban a 8644. sz. képen található túratársról van szó. 30 km-es távot teljesített, a Salabasina-árkon át.


(Ha sikerült kinyomozni, törlöm ezt a hozzászólást!)

 
 
(budai-)H.G.Túra éve: 20102010.07.16 21:29:14
megnéz (budai-)H.G. összes beszámolója

Szurdok 40 / 30 - 2010.07.11. TÚRASTATISZTIKA



  • 40 km-es távra nevezett összesen a túra napján 144 fõ + pénteki szalagozáskor 3 fõ,

  • 30 km-es távra nevezett összesen 119 fõ,

  • a 2010. évi Szurdok teljesítménytúrára nevezett összesen 263 + 3 fõ.


 



  • útközben feladta a túrát 14 fõ,

  • ellenõrzõpontot hagyott ki 5 fõ (2 fõ a Klastrom-kutat, 3 fõ a Zsivány-sziklákat) - ennél többen is kihagytak egy-egy ellenõrzõpontot, de visszamentek és pótolták a hiányzó igazolást,

  • 40 km-es távról 30 km-re átnevezett 47 fõ,

  • 30 km-es távról 40 km-re átnevezett 1 fõ,

  • a Salabasina-árkot is végigjárta 33 (40 km) + 22 (30 km) = 55 fõ,


 



  • 40 km-es távot teljesítette 92+3=95 fõ (3 fõ szalagozással), ebbõl 33 fõ a Salabasina-árkon át,

  • 30 km-es távot teljesítette 154 fõ, ebbõl 22 fõ a Salabasina-árkon át,

  • a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra valamely távját teljesítette 246 fõ + 3 fõ.

  • a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra egyik távját sem teljesítette 263-246=17 fõ,

  • a 14 fõ feladó + 5 pontkihagyó (összesen 19 vs. 17 fõ) közti különbség oka, hogy 2 fõ kihagyta a Zsivány-sziklák ellenõrzõpontot, majd Dobogókõrõl továbbbmenve sérülés miatt a Lukács-árok végén fel is adták a túrát, így õk mindkét halmaznak elemei.

  • további 2 fõ a rendezõség tagjai közül várhatóan a holnapi napon, vagyis 2010.07.17-én fogja teljesíteni a 30 km-es távot bejárás formájában.


A túra rendezésében részt vett:



  • a rajtban: Gász Kata, Horváth Csaba, Maku Laci, Pavuk Andi, Pinkert Laci, Tarnai Máté, Gethe László, Jakab Panni, Bubu

  • az ellenõrzõpontokon pontõrként: Páldi Roland, Bátor Ferenc, Szirtey Zsuzsa, Kori kutya, Tarnai Máté, IldiH+Gabika, Forgács Péter, Gász Kata, Ipi, Oláh Tamás és Annamari, Pavuk Andi, Fehérvári Máté, Mészáros Gabriella, Maróti Boglárka, Szórád András, Pinkert Laci, Strack László, Strackné Galambos Katalin, Sztancsik György, Varró Lídia, Gyõri Péter, Cifka Borbála, Jávor Zoltán, Széchenyi Gergely, Komlósi Károly,

  • a célban: Gethe László, Jakab Panni, Bubu, idõszakosan Ronibéla, Zsolibéla és sokan mások,

  • seprûként: Szöllõsi Rita (40), Hidasi Rudolf (40), Matus Péter (30 - Salabasina), Dévényi Ildikó (30), Szabó Judit (30) és a Nagy-Csikóvártól Páldi Roland (30), valamint a besegített a seprûvel egyszerre, utolsóként induló Berezvai Ferenc is,

  • a túra teljes útvonalát pénteken kiszalagozta: Maróti Boglárka, Szórád András, és Bubu.


A túrára napsütéses, kissé meleg idõben (napközben +30 fok körüli hõmérséklet) került sor. Szerencsére az útvonalon található források a Janda-ház melletti Hajós Ferenc-forrás kivételével mind üzemeltek. Bár a völgyeket a májusi-júniusi árvizek alaposan megrongálták, az erdészet szerencsére járhatóvá tette és július 1-én a turistaforgalom elõtt megnyitotta azokat - így az eredeti útvonalon tudtuk megrendezni túránkat. Útközben a túrázók az élményeken túl egyes ellenõrzõpontokon frissítõt, a célban pedig a teljesítõk oklevelet és kitûzõt kaptak. Az oklevél egységes, elõre dátumozott (részben), a teljesített táv km adata a célban kerül beírásra. A 40 km-es távon a kitûzõ a teljesítés számához kötõdik, a 30 km-es távon választható több fajta közül, de minden évben készül újabb fajta. A kitûzõk Dobogókõ - Pomáz irányban az útvonalon található jellegzetes pontokat, nevezetességeket, látványosságokat ábrázolják. A Salabasina-árkot is végigjárók jutalma a célban egy, az árkot ábrázoló képeslap.


A 263 nevezõnek köszönjük, hogy megtisztelték túránkat jelenlétükkel, a teljesítõknek gratulálunk, a rendezõtársaknak pedig köszönjük a közremûködést. 2011-ben is lesz Szurdok túra, valószínûleg fentrõl lefelé, és az is elõfordulhat, hogy a legelsõ túrához hasonlóan ismét novemberben.


 


 


 

 
 
olahtamas-Túra éve: 20102010.07.13 15:57:37
megnéz olahtamas- összes beszámolója

Az idei szurdok teljesítménytúrára sikerült pontõri státust szereznem a kajapontra :)

Elõzõ nap úgy is esküvõn voltunk, ami felért egy teljesítménytúrával, mert kb. 100 embert kellett kiszolgálni.

Aki idejében jött a szurdokhoz, annak még az esküvõi tortából is jutott, hiszen a szervezõk között volt az ifjú pár is!

Ráadásul Pomázról is ide szerveztek valami nagyobb bulit, így full extrás pont kerekedett, hiszen a városi TV-sek mobil WC és csapoltsör szolgáltatást is tudtak nyújtani.


A pont környékén készült képek:

http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html

 
 
ZETúra éve: 20102010.07.12 17:20:25
megnéz ZE összes beszámolója

Mezõföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerõs, úgyhogy 6:15-kor már indulok is. Sistergõékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze elõbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontõrök az ott ücsörgõ ismerõsök, az elsõ (Nagy csikóvár) bélyegzõ csak késõbb kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik, létrán le, egy gyökerestõl bedõlt fa már jórészt feldarabolva fekszik keresztbe... Az árok ennek ellenére kényelmesen járható. Itt is van egy pont, a pecsét mellé választhatóan mûzliszelet vagy sportszelet jár.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergõékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítõk szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benõtt út bedõlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))

Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg késõbb is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak. Matrica kerül az ellenõrzõlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel késõbb visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)

A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergõékrõl. A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidõlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...

Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. Nekem viszont lefelé kell menni - megyek is, egészen a mûútnál lévõ parkolóig, ahol az oszlopon lévõ jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom... Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelõ helyére.

A parkoló elõtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókõ felõl érkezõ forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.

A kajaponton még jut az esküvõi tortából egy pici kóstoló, nomeg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bõséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze el kell indulni, hiszen van még egy tizes hátra...

A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdõdött az új híd építése. A szurdok után elõbb csak picit, késõbb nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benõve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sõt. No mindegy.

Klastrom-kútnál feltöltöm a vizespalackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)

Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következõ 45m szintnek...

Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az idõjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökg, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)

Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtõ, murva, dobogókõi út, és ismét emelkedõ - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végsõ..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla elõtt, hog teljes legyen az igazolás-gyûjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.

A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek idõt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.

A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet (amin háttérként a Szurdokban összedõlt hídnak az árvíz során készült fotója szerepel), választok kitûzõt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, mega  tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek, aztán megyek a buszhoz.


(Fotókkal kiegészítve: Túrablog)

 
 
engelsfeldTúra éve: 20102010.07.11 19:07:16
megnéz engelsfeld összes beszámolója

A mai kánikulai napra a 30-ast választottam, hajnali keléssel és viszonylag korai, 06,00 órás indulással a pomázi rajthelyrõl. Az elsõ meglepetés, hogy a túra útvonaláról eltûnt - a tavaly még ott díszelgõ - Pomáz, a Pilis kapuja - fuldoklunk a portól! figyelemfelkeltõ, beton villanypóznára erõsített, hirdetõtábla. A második meglepetés, hogy a szemétlerakást tiltó helyi önkormányzati dörgedelem alatt továbbra is háborítatlanul tenyészik és burjánzik a szeméthalom.


Idén sem merészkedtem a Salabasina-árokba, jó tempóban haladtam eõre, könnyedén leküzdve a Kis-Csikóvár és Nagy-Csikóvár csúcsait valamint a Holdvilág-árok akadályait Szent-kút irányába. Ide rosszkor érkeztem többedmagammal, mert egy traktor és egy kisteherautó rögtönzött vezetéstechnikai bemutatóját kellett végignézni és élvezni - általam ismeretlen okokból.


Kárpótlásként a Szurdok bejáratánál állomásozó  globális etetõpont bámulatra méltó finom süteményekkel kápráztatott el, még repetáztam is, annyira jól esett ez a több mint házias figyelmesség. A Szurdok mostani állapotában katasztrófa sújtotta területnek tûnik, lesz-e és mikor elég pénz ahhoz, hogy tulajdonosai rendbehozzák a viharok okozta súlyos károkat, ez itt a kérdés.


A Vaskapu és környéke tavaly is, idén is nagy erõpróba elé állított, szakaszosan - közbeiktatott pihenõkkel - sikerült átjutnom rajta. A verseny végeztével olyan, de olyan személyre szóló oklevelet kaptam a rendezõktõl, hogy szemem is könnybe lábadt: rettenthetetlenül küzdöttem, rendkívüli tereprutinnal rendelkezem és nem vagyok híján a felkészültségnek és az egyensúlyozó készségnek. Nem semmi!


A rendezést dicséret illeti, a nagy melegben helytálló pontõröknek sokszoros éljen, az itiner és a szalagozás (ide értve a tájékoztató feliratokat) mind rendben voltak, az ellátás elismerésre méltó volt, a jutalmazás meg eredeti ötleteknek sem volt híján. 


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.09.15 15:12:09
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.07.12. Szurdok 30
Táv: 30.8km Menetidõ: 5ó 38p
Szép napos nyári meleg idõ.

Reggel a HÉV-rõl sokad magammal rohamoztuk meg a rajt helyet. A rendezõk jól bírták a rohamot és gyorsan bonyolódott a nevezési procedura. :)
A kulcsos házig egyvégtébe mentem. Bele-bele kocogva, pedig emelkedõn ezt nem szeretem - a városi szakszokat viszont még kevésbé. Az elsõ ep után 15p-el és egy szép emelkedõ után már jött is a 2. pecsét a Csikóváron. Innen robogás a Holdvilág aljáig. Igyekeztem zergeként ugrálni és nem kitörni a bokámat. Sikerült. Pecsét, majd hosszabb stabil emelkedõ a Tölgyikrekig. A Salabasinát kihagytam. Lefele is nehéz, pláne fölfele. Nem semmi aki megcsinálta. (Amikor a Vaskapuhoz értem, ott modták, hogy addig 2 ember ment végig.) A Tölgyikrektõl könnyedebb szakasz jött a Szurdokig, ahol tökéletes terülj asztaka várt. :)) Frissítés után erõre kapva vágtam neki a táv 3. harmadának. A Vaskapu vögytõl elõre tartottam. Itt lefele is térd próbáló közlekedni - felfele meg még nehezebb. Szép lassú tempóval értem föl. A hegytetõtõl egy lejtõs kunkorral majdnem vissza a völgyig, majd a Római és a "Beton" út keresztezése után az utolsó emelkedõ következett. Ezen a szakaszon feltûnõen megritkultak a szalagok. Szerintem ez egy "tréfás" "túrázó"-nak köszönhetõ. A Dobogókõig tartó szakaszon már igencsak kezdte "mondani" a térdem, hogy már 1600m szintet ment. Megnyugvással érkeztem meg a tetõre. A cél csomag átvétele után még volt idõ Matyi büfézni a busz indulása elõtt.
Nagyon jó idõben egy nagyon szép túrán vettem részt - ami megfelelõen nehéz is volt. A szervezés, itiner profi, az ellátás tökéletes volt. Köszönöm.
 
 
szalamandraTúra éve: 20092009.07.18 19:49:15
megnéz szalamandra összes beszámolója
Szurdok 40 - 2009

Készültünk erre a túrára: "Benne van a Bibliában". Zs megüzente, melyik HÉV-vel megyünk Pomázra ( mindig ez van, Én majd igazodom : / ). Én viszont elfelejtettem neki szólni, hogy kivételesen Békáson szállok fel - szegény halálra izgulta magát, s ráadásul el sem tudott érni telefonon. : )
Hétkor rajt, mivel csak ketten vagyunk a csapatból (Zs szerint már nem is létezik!), gondoltuk, hogy jól meghúzzuk, kocogunk. Élre álltunk, gyerünk: csak a zöldön kifelé Solymárról. Taktika: betonon futni - de Zs még nem melegedett be- ezért aztán megmásztunk egy szép kis dombot, s a tetején jöttünk rá, a jelzés közben lemaradt( nem bírta az iramot) szóval benéztük. Vissza a kis sunyi "kerítésnél jobbra"-hoz(itt azért egy szalag jó lett volna a beszélgetõknek). Ez volt a bemelegítés. Innen óvatosabbak lettünk, s rutinosan ráragadtunk egy tapasztalt túrázóra - lusták voltunk az itinert böngészni. Végre erdõ. Nem baj, hogy emelkedik, SÕT a Janda V. háznál szegény pontõr elmenekült a házat elfoglaló "ottalvók" elõl, sajnos a szúnyogok elõl nem tudott. Ittunk, s tovább, fölfelé, irány a Csikóvárak. Utolért három futó (2 srác, és 1 lány !bakancsban!). Innen végig egymást kerülgettük (csak közben a kislány eltûnt). Lefelé zúzás -élveztem. Karolina-árok - Remete-barlang - barlangászok kis csoportja mosolyog - õsi, kultikus hely. Aztán választási lehetõség a Holdvilág-ároknál(ez nekem nagyon tetszik --> alternatívák --> dönthetek --> szabadságérzés): vaslétrán le, vagy kényelmes út - ugyanoda vezet. A vaslétrát választjuk. Zs-nek nagyon bejön a hely, fényképeket készítünk. Én is rádöbbenek, túl régen jártam már erre... A forrás után már víz is csörgedezik. Ellenõrzõpont: ismét választhatok 10 féle nápolyi közül, + forrásvíz. Hamar kiérünk az árokból. Összetalálkoztunk Tamással, aki gombát is gyûjt, nem csak pecséteket. Készségesen megmutatta miket talált eddig: ) .
Újabb dilemma: a jól futható piros, vagy életveszélyesnek titulált Salabasina-árok. Bízunk Bubu szalagozásában, és nekivágunk a nehezen járhatónak. Sokáig kerítés mentén haladunk, Zs bíztat fogjam meg, van-e benne áram : ) . Nem sokan jönnek erre. A két futó srác igen! Összeverõdünk öten, s végre izgalmas árokban mászunk. Nézni kell hova lépsz, gátfutás, hatalmas fatörzs -akadályokkal, beszorult kõtorlasz- kúszni vagy mászni, ez itt a kérdés. Nehezíti a dolgot, hogy közben rátalálok "életem Vargányájára", amit nem bírok otthagyni --> viszem Tamásnak a többihez. A terep egyre sûrûbb, nehezen járhatóbb. Jó ötlet a matrica ellenõrzõpont! Nagyon lelassulva, és elfáradva érünk föl a pirosra - tömegek leelõztek már, de nem baj, jól futható szakasz jön, pihenésképpen kocogunk. Tölgyikrek, Csanyájék. Szõke angyal bõszen pecsétel. Futás. Zs lemarad- állandóan ezt csinálja! Az ellenõrzõpontnál bevárom. Szentkút-isteni vízzel. Itt hasznát vesszük a szép színes bögréknek, amit szintén nagyon jó ötletnek tartok. A pontõröktõl megtudom "Tamás" itt járt kb 10 perce --> uccu neki, utol kell érnem! Bár büszke vagyok a mindenki által megcsodált vargányámra. A szurdok parkolói etetõpontnál biztosan beérem majd, jól futható rész következik. Kicsit csalódottan veszem tudomásul, Tamás nincs ott már(lehet, hogy megneszelte, hogy üldözöm, ezért siet ennyire?). Meg kell várnom Zs-t, ezért föladom. Lenyomok egy vajas paradicsomos, zsíros paradicsomos, és egy vajas-lekváros kenyeret, ilyen sorrendben, s örülök Zs-nek, aki végre megjön. A Szurdokban lazán sétálunk-emésztési szakasz - jönnek szembe kirándulós családok "Nézd milyen szép gombája van a néninek!" a kisfiú rámcsodálkozik "Nekem adod?" -Neked. S már a kezében is van - szabadkozó szülõk-. Azért arra rákérdeztem, hogy megeszik-e -õk is épp gombászni indultak-. Megnyugodtam, jó helyre került a vargányám.
Klastrom kútnál ismét forrásvíz(az otthonról hozott ásványvíz elbújhat mellette). Megtöltöm a kulacsokat, innentõl fölfelé visz az út Dobogókõig. Egy ideig P. Gábor és Karesz nyomában. Kíváncsian ui. a Vaskapu-szurdokban még sosem jártam... Gyönyörû! Hát még a Vaskapu-szikla, hát még az odavezeõ út! Levegõt egyenletesen tartva darálom a szintet, idõnként felpillantok. P.Gábor lazán egyre csak távolodik. A lépcsõnél muszáj megállnom, s visszanéznem, mások is küzdenek rendesen. A sziklánál sziklamászók - 3 éves kisgyerek, fejvédõben. Vajon már õ is mászik? - megvárom Zs-t, szusszanunk, fénykép, s tovább föl, aztán a megérdemelt lefelé kocogás. Jól kiszalagozott út, dícsérjük Bubut.
Amikor durva murvássá válik utunk,s ráadásul emelkedni is kezd, ismét gyalogra váltunk - hiába, mi csak kocogók vagyunk. Az igazi futót úgy lehet felismerni, hogy az emelkedõn is tolja(P. Gábor szépen el is tûnik,s már a hátát sem látjuk). átkelünk a Dobogókõre vezetõ mûúton.A Zsiványszikláról megcsodáljuk a Pilist. Jól látható a Vaskapu-szikla, ahol nemrég jártunk. Aztán kényelmes felfelé Dobogókõre. Zs itt kimutatta a foga fehérjét: kihasználva, hogy elmélyülten beszélgetek egy kedves ismerõssel, hirtelen elõre tört és MEGELÕZÕTT! A mondat közepén félbehagyva uccu utána. Remélem az ismerõsöm megérti. Fönt a csúcson vkinek már vége, de nem nekünk! Mi a 40-re jöttünk! Rövid pihenõ, telefon, randi a biciklivel érkezõ párommal. 15 perc. Aztán lelkesen, frissen jöhet a levezetõkör. Sárgán lefelé futás(eszembe jutott, hogy tavasszal ez hogy csúszott...). Zöld karika, jól futható, egészen a Fényes-forrásig. Ismét forrás! Nagyon el voltunk látva vízzel. Máté pontõrködik - megismer - örülök neki. Jönnek a nagymenõk is. Joe és Varga Sándor... Máté bíztat: érdekes lesz a Lukács-árok. Csodálkoztam, eddig mindig kicsit unalmasnak találtam, hát persze, mert a fönti úton jártam végig, most viszont levezetnek a szalagok az árok mélyébe. Tetszik, hátulról besüt a du-i nap. Nagyon hangulatos. Kicsit bizonytalanul haladunk, keresve a jó lépéseket, de jön egy tapasztalt szurdokjáró, és megmutatja, hogyan kell lendületbõl haladni. Ugrálunk, mint zergék, nagyon élvezzük. Innentõl együtt haladunk vele. Jó társaság, mesél a "nagy hegyekrõl", a Lesun volt nemrég... A Rámszakadék már elvesztette varázsát a szép korlátok miatt(bezzeg, amikor tiniként elõször jártam erre, emlékszem, mekkora élmény volt szikláról sziklára). Rádöbbenek, éhes vagyok. Zsolti megdob egy sportszelettel, de attól félek, már késõ, elfelejtettem enni! Kicsit lassulok, fáradok, eddig én voltam a nyúl, (Nyúlcipõben!) most hátul vagyok s próbálok nem lemaradni. Zs boldogan tekint vissza rám föntrõl: "Jössz?". Ezt is meg kell tapasztalni, hogy milyen, amikor gyenge vagyok... nagy nehezen utolérem õket. A Rám-hegyre fölmenni már nem esik jól, elfogy a levegõm, meg kell állni, a lefelé jövõk mosolyogva bíztatnak. Ez a legszebb kilátás a nap folyamán! Kárpótol a birsalmasajt is. Legszívesebben itt elidõznék egy órácskát, de nem lehet: párom már rám telefonált, hol vagyok már? - Unja magát Dobogókõn. Miklós-forrást kihagyjuk most(már az ötödik). "Villanyoszlopok alatt meredeken föl" következik. Az erdõbe érve sajnos meg-megállok szusszanni: mikor van már vége? Profi társunk elhagy minket sajnos, mert így el is vétjük az utat: ahelyett, hogy elmennénk balra a Thirring-sziklák felé, csak boldogan fel, hogy vége. Mit nekünk szalag, annyira vártuk hogy vége legyen, nem vettük észre a lobogó "árpádsávokat"-szelektív látás.
Boldogan-büszkén járultunk Bubu elé, aki szelíden, szégyenlõsen, már-már boldogan mosolyogva közölte: ez így nem jó, hiányzik az utolsó pecsét. Az, hogy Zs az unokatestvére, csöppet sem ingatta meg, simán visszaküldött minket a sárga körre - még egy körre. Köszi. Kétségbeesve, már nem futva botorkáltunk merre-merre - aztán kicsit megnyugodtunk, tényleg nem nagy ügy. Arra gondoltam, mi lett volna ha a Rám-hegyet hagyjuk ki! Így sokkal jobb. S egyébként is gyönyörû hely a sárga körút, sokszor sétáltunk itt már a gyerekkel is...
Szóval hamar kiküszöböltük a csorbát, s éppen elértük a 16:55-ös buszt. Megkönnyebbülve, örömmel szálltunk fel a tömött jármûre. Bár lekéstük volna! Nekem ekkor jött a feketeleves. Állva a levegõtlen buszon, 20 leizzadt túrázó hónalja közt, ezt volt a mélypont. Úgy Csobánka magasságában éreztem, hogy baj van, émelyegtem ájulásra készen. Leszálljak? De nem adhatom fel a vége elõtt 5 perccel. Szerencsére kinyílt az ajtó és frisslevegõ áramlott be, ami megerõsített, hogy ki kell tartanom. Mit nekem 47 km, 2500 szint, ez az igazi kihívás: nem elájulni a végállomásig. Büszkén kijelenthetem: MEGCSINÁLTAM!
U.I.: a szervezés/ellátás csillagos ötös volt. Hát hiába, amit Bubuék szerveznek az tökéletes, még az ideális idõjárást is elintézik...

THE END
 
 
tajhamerTúra éve: 20092009.07.15 10:52:44
megnéz tajhamer összes beszámolója
Szurdok 30

Akik meghallották, hogy életem elsõ ttúrája a Szurdok 30, mind azt mondták – vagy érteni engedték – hogy elsõre talán nem kellett volna pont EZT választanom… De hát ilyen az élet, az ember nem mindig dönt „logikusan”.

Nem szándékozom hosszú mesét írni, annál is inkább, mert egész végig csak arra koncentráltam, hogy véghezvigyem, amit célul tûztem ki magamnak: végigmenni, és szintidõn belül teljesíteni. Annyira jól sikerült ez a koncentrálás, hogy a fényképezõgépet is csak két alkalommal vettem elõ, egy-egy kép erejéig :))

Ami biztos: a rendezésre/rendezõkre nem lehet egy rossz szó sem, sõt. Az útvonal is teljesen rendben volt, habár „kicsit” itt-ott megerõltetõ (hja, az a Vaskapu szikla elõtti, meg az a másik, meg az a másik…). A leírás, a térkép, az ellátás… csak szuperlatívuszokban ezekrõl is!

Még egy nagyon fontos dolog: Vmaast-nak köszönöm a türelmet, a biztatást, a vezetést, és úgy egyébként mindent. Nélküle talán nem mentem volna végig...

Mindent egybevetve: mindenkinek csak ajánlani tudom EZT a ttúrát, és ezek után gyakorlatilag bármelyiket. Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó ttúra, amin részt vettem!

És legvégül a szintidõ: indulás 7.00 óra, érkezés 13.35 óra (nem sietünk, Vmaast, mi? :))

 
 
ZETúra éve: 20092009.07.14 22:27:53
megnéz ZE összes beszámolója
Második nekirugaszkodás, jubileumi alkalom okán fölfelé... Két éve sajnos a térdem nem hagyta, hogy a Szurdok alja parkolótól tovább menjek, most épp ezért örültem annak, hogy visszafelé vezet az útvonal -- így az eddig nem ismert szakaszokat is láthatom.
Szerettem volna korán indulni, mert ez az útvonal "elsõ ránézésre" sem viccel, másodikra-sokadikra meg pláne -- annak ellenére, hogy nem a Börzsöny (ami, mint tudjuk egyáltalán nem viccel).
A rajtban szinte csak ismerõs arcok, alig múlt reggel hét, ennek ellenére már 179-nél tart a rajtszám... Leírás, színes térképlap, igazolókarton (mind nyomdai úton elõállítva), és egy jubileumi kitûzõ az induló "csomag" -- a leírást a neten már olvastam, a térképet megnézem, aztán elindulok -- 7:15-van.
A térkép és a szalagozás szépen mutatja magát, szint ide, vagy oda, a Janda Vilmos kulcsosházhoz egy óra alatt felrobogok, tudva, hogy leszek még jóval lassabb is. Itt megkapom az elsõ pecsétet, amit némi újabb szint legyõzése után a Nagy-Csikóvár tetején követ a másodk -- Galadh módon :-)) Minthogy a neten több helyen is összefutottunk már, így jó arcot társítani a névhez. Innen kellemes séta következik, nagyjából lefelé, majd a Holdvilág-árok pihenõjénél újabb pont, meg egy szelet nápolyi. Továbbra is ismerõs arcok, gyaloglás lefelé, majd dönteni kell: Salabasina igen, vagy nem? Ha már itt vagyok, miért is ne, pláne, hogy a P- jelzéshez lesz még idén szerencsém, ha minden jól megy. Eleinte erdészeti kerítés (nagyon egyszerû és ötletes új-zélandi gyártású(!) huzalfeszitõkkel), majd egy apró megingást követõen már a Salabasina-árok irányára fordul rá az út. Majd bele. Meredeken... A bot itt segítség, lent, az árokban csak néha, bár akkor nagyon jó, hogy van.... Egy pont, matricát ragsztok, aztán megyek tovább -- nem túl erõs tempóban. Egy elágazásnál kikapaszkodás jobbra -- nem, nem vicc, annak durva lenne... Majd picit még vissza az árokba, hogy nem sokkal késõbb a néhai Po jelzést elérve kikulloghassak a P--ra, és azon fel a Tölgyikrekig. Itt újabb pont, jelzésváltás: innen a S- jön, mi meg megyünk, hullámvasutazunk, aztán a morgó-hegyi elágazás elõtt jobbra, a Bükkös-patak völgyén túl meglátjuk a túra célját, azaz Dobogókõt -- ami persze még odébb van. Jelzésváltás a S+ jelzésre, majd a K+ elsõ érintésénél tovább, meredeken lefelé, késõbb pedig jobbra, ahogy a szalagok is mutatják. Szentkút a következõ pont, itt Pataporc pecsétel, csokit osztok, vizet töltök, még nincs dél, de menni kell tovább, hiszen legkésõbb négyre Dobogókõre kell érni, ha meg akarom csinálni a hosszabb távot.
Szalagozás rendben, robogunk lefelé -- sajnos túl sokat, így az aszfaltcsík szélén kutyagolhatunk a parkolóba vezetõ leágazásig -- ott viszont, ahogy a szalagok mutatják, szépen, végig az aszfalton a pontig. Berzsó próbál elpusztítani egy desszertet, de nem hagyjuk neki, és kérjük a jussunkat, azaz a bélyegzést :-) Bélyegzés rendben, negyed egy van, ilyenkor ebédelni kéne, no, itt lehet is: kenõmájassal meg zsírral kent kenyérrel látja el az éhes résztvevõket a kenyérkenõ-különítmény; illetve van kétféle lekvár is, ezekbõl önkiszolgáló módon lehet fogyasztani. A sós verziókhoz lilahagyma, paradicsom, csalamádé, savanyú uborka... Erre a dínom-dánomra csak annyit lehet mondani, hogy csillagos ötös, és persze köszönet a ponton szorgoskodóknak!
A szurdokban az egyik híd össze van szakadva, a táblák állapota hmmm... lassan, de biztosan halad az enyészet felé... Némi dzsindzsás (Kicsit mocorkás az útvonalam, máma... sejlik fel bennem a régi sláger dallama...), majd Pilisszentkereszt szélén ismét találkozunk a P- jelzéssel, de csak egy keresztezés erejéig, a túra itt a Z--on halad. Klastromkútnál ismét bélyegzés, vízkészlet feltöltése, és lelkiekben felkészülés a Vaskapu-szikla elõtti, hogy is mondjam csak, kellemes 640 méterre... (Ez szerencsére a táv, a szint csak 194m...) Túratársamnak elkerekedik a tekintete egy picinyt, meglátva az emelkedõ végén balra felfelé vezetõ szerpentint -- no igen, ez nem a budapesti nagykörút...
A sziklakapu alatt speciális :) bélyegzést kapunk, meg a biztonság kedvéért egy aláírást is. Itt még némi emelkedés következik, hogy aztán leereszkedhessünk a Vaskapu-völgybe -- aminek a túloldalán meg a P+-re térve ismét mehessünk fölfelé :-)))

A P+-rõl jobbra le kell térni, elõttünk páran sikeresen benézték a picit lightosan szalagozott elágazást, õket gyorsan visszakiabáljuk.
Lejtõ, murvás út, sorompó a ma már látott aszfaltcsík keresztezése a mûsor, aztán persze ismét fölfelé -- Fáj a körmöm (a Szurdokban sikeresen belerúgtam egy odanõtt kõbe), úgyhogy egyértelmû, hogy "ez a part lesz a végsõ...". Persze közben még a Zsivány-sziklára is fel kell menni, hiszen pont ott van pont, no meg rálátás a völgy másik oldalában található Vaskapu-sziklára.
Dobogókõ szélénél még egy ronda szemét- törmelék- és civilizációs maradék-kupacot is kell keresztezni, majd parkoló, cél, döntés, hogy ennyi. Oklevél, választható kitûzõ, barack, pihi, buszra várás... Ja, és a Salabasina teljesítéséért egy plusz képeslap.

A tûra útvonala csodaszép, a rendezés elsõrangú -- gyakorlott/edzett túrázóknak szerintem kötelezõ darab. Túrafertõzni csak azért nem ajánlom, mert az az 1700m körüli szint azért tényleg nem vicc, pedig ez csak a rövidebb táv volt.

Ha adhatok ötletet a rendezõknek... Ha marad ez az irány, akkor lehetne egy "babatávot" csinálni a Szurdok alja, parkoló céllal, ami ebben az irányban bejárva ugye egy laza huszas, bõ 900m szinttel, bár pont a névadó, a Szurdok maradna ki belõle.
 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.07.14 19:52:03
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szurdok 40 – bejárás, pontõrködés

Sikerült annyi mindennek történnie ezen a hétvégén, hogy még most is próbálom megtalálni az események sorrendjét. Most csak néhány érdekességet írnék le, az útvonalat már sokan méltatták, velem együtt, annak minden szépségével és nagyszerûségével. A Nagy-Csikóváron az erdõ, a Tölgyikrektõl a hangulatos, nyugis út, a Szurdok a düledezõ fahidakkal, a Vaskapu meredek kaptatója, Dobogókõ hitbéli kavalkádja, Lukács-árok a csúszós fatörzzsel, a Rám-szakadék a mérhetetlen sok kirándulóval, a Rám-hegy kõtömbjei a csúcson, a Thirring-körút félelmetes, magas sziklái – ez mind (és még sok más, ami most hirtelen nem jut eszembe) olyan élményzuhatagot jelentenek, amelyet eltart egy ideig feldolgozni. Jöjjenek a szemelvények:

Sikerül a Máv-Start vendégének lennem Füzesabony és Bp. Keleti között. Van érvényes menetjegyem, de senki nem kíváncsi rá.

Vándorköszörûssel megváltjuk a világot az elsõ 22 kilométeren. Tényleg. Közben még felsétálunk a Nagy-Csikóvárra, megint felsétálunk Tölgyikrekhez és felsétálunk a Dera-patak szurdokán is. Ezen a túrán csak felfelé kell menni? - teszem fel a költõi kérdést. Aztán Pilisszentkereszten Vándorköszörûs elbuszozik, én meg Gollamként elbeszélgetek magammal, de unalmas társaság vagyok ezért inkább a tájat nézem.

Salabasina lábkímélési céllal kimarad, de Repkénnyel úgyis be akarjuk járni megint.

A Vaskapu-szikla emelkedõje nem viccel. Másnap sem. A Zsivány-szikláké sem.

Rájövök, hogy ez a fotógép nem mondja meg, hogy õ most makrózik-e vagy sem. Amire rájövök a trükkre, már van 80 tökéletesen értékelhetetlen képem. (Mennyivel jobban figyelt az ember a filmes fényképezõgéppel!)

Dobogókõn még mindig jólesik a nyomós kút vize. Jó látni a sok kiránduló családot, társaságot, nyugalom van és béke. Most.

Fényes-forrás felé kétszer is elindulok. Egyszer nem találok szalagot, másodszor elhozom és felkötözöm az utolsó látott szalag egy csonkját a mûútról való betéréshez. Reménykedem, hogy a kicsivel odébb mulató népek nem kapkodják le.

Lukács-árokból nem tudom, hogy nézek ki, amikor kijövök, de nem lehetek valami bizalomgerjesztõ látvány, mert a sárga sávon sétálók nagy ívben kikerülnek.

Az emberek elképesztõ bátor mutatványokra képesek: egy apuka vietnámi papucsban nyomul a Rám-szakadékban. A családja is, de az elsõ korlánál kitör a hiszti és visszafordulnak. Õk viszont legalább felfelé igyekeztek, nem úgy, mint kicsit késõbb a kb. 30 fõs gyerekcsoport, a tanár néni még csak nem is hallott az egyirányúsításra való törekvésekrõl...

Rám-hegyen jövök rá a fotómasina újabb csodájára: nem a 32 MB-os kártya van benne, hanem a 64 MB-os. Hurrá, szabad a vásár! Hirtelen körbefotózom a körbepanorámát. Lenyûgöz.

A Thirring-körútra felfelé üdítõ újítás a tavalyi és az azelõtti állapotokhoz képest, hogy csak egész rövidke szakaszon van komolyabb susnya. Így sokkal barátságosabb.

Dobogókõn megint rájövök, hogy mindennek megvolna a maga helye. A kifúrt kipufogójú motoroknak például a versenypályán. Nekem pedig az erdõben: irány Pilisszentkereszt, odáig már csak lefelé kell menni.

Kerek repkény akkor indul a Réldzsettel Gyõrbõl, amikor én gyaloggal Rám-szakadék felsõ végérõl és egyszerre érkezünk Pomázra.

Most leírom százszor, hogy soha többé nem hagyom otthon a bélyegzõpárnát. A L@bello azért aránylag jó pótléknak bizonyul. Szerencsére a résztvevõk túlnyomó része vidáman fogadta. :) Itt kérek elnézést azoktól, akiknek valamilyen erkölcsi, eszmei, anyagi vagy egyéb kárt okoztunk a rendhagyó bélyegzéssel, de hirtelen nem volt jobb ötlete egyikõnknek sem.

Vajonmerrének, mint elsõ érkezõnek még rajzolok is a lapjára.

A sziklamászók is vidámak és jó fejek, nem érzékelek súrlódást közöttük és a ponton áthaladó több, mint 300 túrázó között. Az erdõ mindenkié, megint bebizonyosodik.

Egy fõ megkérdezi, hogy van-e víz a ponton. Mondom, hogy van kb. 3 liter és azt is megkérdezem, hogy kér-e, mert szívesen adunk belõle. Kinevet, nem értem. :(

Megérkezik néhány régi ismerõs: Tinca, -Dilen-, pesza91, mecseki barangoló és még sokan mások, valami jövõ heti zempléni túráról beszélnek. Fogalmam sincs, mirõl lehet szó. :)

Galadh Ereb egész jól tartja magát egy Epica koncert, párszáz km vezetés, néhány óra pontõrködés és 24 km söprés után. Szötske megint kap tõlem egy írótáblát, egy molinót és egy bélyegzõt. Déja vu. :)

Lükepék akciófilmbe illõ jelenetben megment a víkendbusz karmai közül, miután a 18:30-ra ígért mentesítõ 18:40-kor még csak fölfelé tartott Dobogókõre. Aztán marad mégis a busz hazafelé és Egerben még 5 km séta a HÉV pár perces késése miatt.

Nagy köszönet jár: Vándorköszörûsnek azért, mert istápolt minket a hétvégén és fájós lába ellenére is eljött bejárni a túra elejét; Kerek repkénynek a társaságért és a bélyegzõpárna kreatív pótlásáért; Lükepéknek és Laci069-nek az esti és a reggeli fuvarért; a fõrendezõségnek azért, hogy lehetõvé tették a túra bejárását és még oklevelet is adtak róla. :)

-Kékdroid-
 
 
csibaTúra éve: 20092009.07.14 15:29:39
megnéz csiba összes beszámolója
Szudrok 40

Nem tervezek hosszú beszámolót, nem látom értelmét. Mondhatnánk, hogy a jó bornak nem kell cégér.

A túra hozta a megszokott formáját, csodálatos volt. Nem csak az útvonal adta táj szépségeiben jelent ez meg, hanem a rendezõség felõl is.

Késõn indultam, 9-kor, így a nagy tömeg már elment. Örültem neki, hogy most visszafelé megyünk, tudtam, így azért nehezebb lesz. Végigmásztam az összes útvonalon kijelölt szurdokot, beleértve az opcionális Salabasina – árkot is. Igazán technikás terep, jól be is lassítja az embert, de legalább a szurdokok mélyén hûvös volt.
Szóval az útvonal nálam 5*-ös. Holdvilág – árok, Salabasina – árok, Szurdok, Vaskapu – szurdok, Lukács – árok, Rám – szakadék. Mindez egy túrába, szûk 45km alatt. Kell ennél több?
Másrész rendezõi oldalról is csak dicsérni tudom a túrát. A kapott itiner és térkép minõsége, ellátás, pontõrök kedvessége, díjazás, mind – mind csak emel az összképen. Sokan tanulhatnának ettõl a csapattól! No be is fejezem, mert nem akarok nagyon „benyalni”, még a végén elbízzátok magatokat :).

Köszönöm a túrát, jövõre is ott leszek. Nekem jobban tetszett ez a részben megfordított útvonal.

Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 45km
- szint: 2113m

 
 
getheTúra éve: 20092009.07.13 07:20:32
megnéz gethe összes beszámolója
Köszönjük mindenkinek a részvételt a vasárnapi Szurdok túrán! Kérném, hogy a beszámoló olvasása/írása elõtt/után töltsétek ki kérdõívünket: www.utvonalkovetok.hu A válaszokat elõre is köszönjük.

 
 
 Túra éve: 2008
EsztiTúra éve: 20082008.07.08 16:32:12
megnéz Eszti összes beszámolója
Szurdok 30, mint a SzuSoBuHa elsõ etapja

Nos, mivel is lehet kezdeni a beszámolót...
Féltem ettõl a túrától, mert tavaly (amikor elõször teljesítettem a Szurdok 25-öt) a túravégére nagyon megfájdult a térdem, és azóta vagyok térdfájós a túrákon. Így már az elején jól felkészültem, és a dérdemen fáslival indítottam, amit már a buszon beigazítottam.
Sajnos az Árpád-hídhoz kicsit késõn értünk ki, így reménytelennek tûnt a helyzet, hogy a buszon ülhetünk, de a szerencse mellénk állt, mert a mentesítõ busz pont ott állt meg elõttünk, így kényelmesen vágtunk neki Dobogókõnek. Vérmes terveink miatt próbáltunk még aludni, és az energiánkat megõrizni a Túráig.
A rajtnál megkaptuk a poharainkat, és nem kellett sokat várnunk a nevezésnél, mert a papírokat már korábban kitöltöttük. Elindultunk a 30-as távon, próbáltuk a leírás mellett felidézni a tavalyi emlékeket (nálam valószínüleg tavaly holdpont volt a Dobogókõ-Vaskapu részben, mert nem nagyon emlékeztem a tájra, bár egy-két kép visszajött néha). Vaskaputól az éles lefelére viszont jól emlékeztem, és annyira rákészültem lélekben, hogy a valóságban nem is volt olyan vészes.
A kútat elhagyva már jól ismert úton haladtunk a Szurdokaljára, ahonnan a bõséges ellátás miatt nem is nagyon akartunk tovább menni, de menni kellett, mert jócskán volt még táv a elõttünk.
Az erdei kútnál ismét a leírást kezdtem bújni, hogy mi vár most rám, és kiderült, hogy a Morgó-hegy. Ekkor rövid úton megállapodtam lánytársaimmal, hogy jobb a titokzatosság, nem tudni, hogy mennyit kell menni, hanem felszaladni(már amennyire bírunk). Innen kellemesen ereszkedtünk lefelé, és hirtelen csak azon kaptam magam, hogy már is a Holdvilágárokban vagyunk. Itt végig sétáltunk, és kimásztunk a létrán. Majd innen hol kevésbé, hol jobban ismét emelkedtünk a Csór-hegyre fel, ahol a kutyussal barátkoztunk, illetve a pontõrökkel, akik emlékeztek ránk (náluk rajtoltunk). Innen ismét ereszkedtünk, és a Túristaházat felismerve ráöttünk, hogy erre már jártunk (pont két héttel korábban a Hol a következõ? túrán), így gyorsan tudtunk haladni. Pomázon hamar eljutottunk a célba, és konstatáltuk, hogy nem is volt rossz. Meglepõdtem, hogy a térdemnek meg sem kottyant ez a kis túra.
HÉV-re szálltunk és telefonon egyeztettünk 2 fiúval, akik a következõ túrán (Só úton) akartak csatlakozni hozzánk, hogy mikor hol találkozunk. Ezt követõen a 2 lány társamnak leadták a fiúk (3 fiú) a rendelést, hogy a másnap reggeli túrához milyen ételt-itelt hozzanak ki nekik. Barátnõmmel, akik szintén a fiúkkal és velem tartott az éjszakaira, nem adtunk le rendelést, mert sejtettük, hogy ebbõl nem lesz nekünk kupa.

Vagy mégis? (folytatása a Só útnál olvasható)
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.07.07 23:08:07
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szurdok 40 - Rendezõi bejárás + pontõrködés

Éjjel állítólag volt valami vihar. Állítólag fel is ébredtem rá. Fél négykor ébredünk fel az ébresztõ csipogására, ekkor már hallom az esõcseppek monoton dobolását a sátor tetején. Én kihajigálom a holminkat az esõre, Kerek repkény két szakavatott mozdulattal összecsukja a sátrat, János-forrástól bõven beérünk a buszállomásra Vándor Csillag és Bubu érkezése elõtt, még egy kávé is belefér. Begurul egy busz a megállóba, majdnem felszállunk rá, de a sofõr még idõben szól, hogy õ bizony Csobánkára megy, Dobogókõt esze ágában sincs felkeresni. A mi buszunk hátrébb várakozik, általunk megmásfélszerezõdik az utasszám, legalábbis a végállomásnál. Felzötyögünk Dobogókõre, fotózunk, töltünk vizet, hogy legyen mit cipelni s legyen honnan pótolni a kiizadt folyadékot. Lefotózzuk a pipáló hegyeket, a Börzsöny sejtelmes tömbjét, a hömpölygõ Dunát valahol 600 méterre a lábunk alatt. Csodaszép látvány, az idõjárásnak pedig még örülünk is, hogy nem fogunk megfõni már az elején a szurdokokban. Elsétálunk a Rezsõ-kilátóhoz, eddig semmi különbség nincs köztünk és bármely hétvégi kiránduló között, kivéve talán, hogy Bubu fél mázsa szalagot cipel (és végül ez is elfogy).

Leslattyogunk a sárga jelzésen, mindenféle ösvényeken, fõleg Budai-H.G. végzi a szalagozás áldozatos munkáját, néhány magasabb ágnál besegítek. Elérjük a Fényes-forrást / Árpád vezér-forrást, szalagok kint, iszunk a hûs vízbõl, mostanában jubilál a kék bögrém (is). :) Kezdõdik a Lukács-árok, zúgás jelzi elõre, hogy az idei nyár esõsebb volt, mint a tavalyi, a kis patak jóval bõvizûbb. Kapaszkodunk, csúszunk, mászunk, a kidõlt fákat inkább kikerülöm, vagy átmászom, alattuk csak akkor bújok át, ha máshogy nem tudom megoldani. A mindenféle apró lényekkel kissé meggyûlik a bajom, a szúnyogok nem érdekelnek anniyra, amikor beletenyerelek egy meztelen csigába, az inkább vicces (szegény csigának nem annyira…), de amikor vádlin csíp egy darázs, akkor bizony elfojtok pár cikornyás szólamot. Repkény belém is diktál egy pohár kalciumos pezsgõtablettával tuningolt vizet, legalább nem dagad fel annyira a csípés helye. Közben lassan kiérünk az árokból, nézzük, ahogy egy-egy erõsebb fuvallat zuhanyként zúdítja az esti vihar vizét a levelekrõl az útra. Kisétálunk a parkolóhoz, irány a méltán népszerû Rám-szakadék.

A nyílt betonúton már jó meleg van, az erdõ hûs levegõje megváltást jelent, most kezdõdik a mászás, eleinte kényelmes ösvényen, majd kényelmessé alakított létrákon, korlátok mentén. Az óriási sziklák varázsát azonban nem lehet megszüntetni, a jól járható úton még jobban meg lehet õket csodálni. Ráadásul az egész szakadékban négyõnkön kívül nem találkozunk senkivel, nem kell kerülgetni, szalagozáskor nem kell magyarázni, hogy ezeket legyenek szívesek nem lekötözni (igaz, Rám-szakadékba nem is nagyon kerül szalag). Fölfelé csak Vagdalthús majdani pontjánál állunk meg, inni a forrásvízbõl. Valahol a teteje környékén bokáig cuppanok a nyúlós sárban, ennek nem teljesen örvendek. A pihenõhöz felfelé, a tereplépcsõknél – illetve maradványainál - Bubu mutatja, hol ment elõzõleg a jelzés. Jól beszakadt, szó se róla. Fent Repkénnyel megállunk pár pillanatra, legalább tudjuk tesztelni a szalagozást, ahogy Vándor Csillag és Bubu elénk kerül. Az út kijelölése nálunk jelesre vizsgázik, kanyargunk az ösvényen a Rám-hegy felé. A díszes kapu elõtt egy kicsivel érjük utol õket, ahol Bubu épp telefonál valakivel. Hármasban úgy gondoljuk, hogy ha már várakozni kell, tegyük ezt valami jellegzetes helyen – felmászunk hát a hegytetõre. Sokkal tisztább lett az idõ a reggelihez képest, bámuljuk a Prédikálószék és Dobogókõ felénk tornyosuló masszívumát. Kilessük, hogy hol fogunk majd felmászni, az emelkedõ dõlésszögérõl eszembe jut, hogy ez príma gyakorlás lesz a Rákóczira. Remélem.

Bubu érkezése után nem sokkal lesietünk a Miklós-forráshoz, kirakjuk a szalagokat, majd nekivágunk a mocorkás kaptatónak. Úgy tûnik, Magyarországon törvény van rá, hogy a távvezetékek nyiladékában levõ utakon minimum 70%-ban csalánt kell nevelni, esetleg szedret, de mindenképpen olyan növényt, ami szúr vagy csíp. Megkönnyebbülés beérni az erdõbe, még akkor is, ha az emelkedõ még mindig nagyon meredek. Kiérve a Thirring-körútra a bal oldali ágon indulunk el (nem úgy, mint sokan a túrán, akiknek valahogy hiányzott az itteni bélyegzõ), szálas bükkerdõben, fenyegetõ, hatalmas sziklák alatt. Megállunk pár percre a Hegedûs Róbert kopjafánál, majd lent, az emléktáblánál is. Szomorú emlékhely ez. Felmászunk Dobogókõre, megint feltûnik a hely túldekoráltsága. A Matyi büfét zárva találjuk, pedig Repkénnyel már régen megszavaztunk magunknak egy újabb kávét – ezt végül egy másik büfében leljük meg, a parkoló túlvégében. Az aranyárban mért kávé mellett eszünk egy-egy szelet hibernálásból felengedett pizzaszeletet is.

Kényelmesen továbbsétálunk, elvégre ez most bejárás (ne izgulj, Kedves Olvasó, fogunk mi még héttel gyalogolni hegynek felfelé :)), szalag kerül fára, bokorra, Zsivány-szikla kilátópontjára. Ahol találunk tavalyról szalagot, Bubu tesz mellé másikat. Szegény Cejasék, biztos nagyon fognak neki örülni. :) Rövid holtidõ következik, átkelünk az országúton, néhány óriási szikla mutat olyan látványt, mintha a hegy ruhája szakadozott volna fel. Felfelé, felfelé, felfelé, majd meredeken lefelé, leendõ pontunkhoz, a Vaskapu-sziklához. Még meredekebben lefelé, még nincs kicsúszkálva az út. Lent, kiérve az erdõbõl, az orrom emlékeztet jelenlétére és a faluig végigtüsszögöm az utat. Közben érintjük a Klastrom-kutat, Bubu pedig a Téry-emlékút újabb bélyegzõjére hívja fel a figyelmet. Pilisszentkereszten Bubu továbbmegy, hárman pedig feltöltekezünk csupa egészséges dologgal a helyi boltban: kóla, csoki, sóskifli a menü. Nem szoktam kólázni – amúgy – de itt rettentõen jólesik. Kifelé a faluból követjük a szalagozást, át a patakmedren és a lapuleveleken. Legalább csalán nincs. A Szurdokban érjük utol Bubut, újra négyesben haladunk, amikor a lehetõ legvalószínûtlenebb helyen elterülök a földön. Mégsem ez zavar, hanem az, hogy szegény túrabotom kap még egy görbületet. Következik Szent-kút, ahol még egy pihenõt szavazunk meg, vagy egy litert iszom a finom, hûs forrásvízbõl. Repkény kettõt is, valamint jó sok sósrudat eszünk, kínáljuk a többieknek is.

Innen felkapaszkodunk a sárgával jelzett hosszú gerincútra, hosszú és velõs emelkedõn, de mivel idén már felkészülten vártam rá idáig, nem okoz akkora sokkot, mint tavaly. :) Fent újra utolérjük Repkénnyel a társaság másik felét, technikai szünet miatt álltunk ki egy elrejtõzésre alkalmas helyen. Tölgyikrek, Salabasina-kút kitérõje, majd az árokhoz vezetõ út következik, az eddigi tempóhoz képest gyorsabban. Tudjuk, hogy a Salabasina rengeteg idõt elvehet, szalagozás nélkül is. Az elsõ meglepetés, ami lent ér, az az erdõ hiánya mindkét oldalon, néhány fa megmaradt, de így is nagyon meleg, fülledt idõ van lent, mindenféle mozgás nélkül is izzadnánk. Kapaszkodunk kõrõl kõre, kanyargunk az árokban idõnként felbukkanó ösvénymaradékkal, bújunk át a kidõlt fák alatt, felett, között. Szúnyogok hada döng körülöttünk, mégsem szedünk össze sok csípést – a kullancsok nagyrésze viszont könnyen lehet, hogy itt mászik ránk. Egy hatalmas példányt Repkény lát meg a nadrágom szárán, még mielõtt belém mászna. Nagy sokára elérjük az ellenõrzõpont helyét, mindenki a sziklalyukon át csúszik le, én a klausztrofóbiám miatt felmentést kapok, inkább leugrom, mint azon a résen kelljen átkapaszkodnom. Bubu kihelyezi a matricákat, kötünk egy kisebb célszalagot is, hogy biztos észrevehetõ legyen a pont.

Nem sokkal odébb kikapaszkodunk a Salabasinából és úgy nagyjából belõve az irányt, elindulunk. Aztán eltévedünk. Aztán visszaszedjük a szalagokat. Végre megtaláljuk a helyes utat, át mindenen, a kerítés mentén elsétálva majdnem az üdülõházakig. Onnan végre újra jelzett úton megyünk, irány a Holdvilág-árok. Ezen Repkénnyel igyekszünk gyorsan felmenni, a szürkülõ ég alatt az árok sejtelmes, félelmetes hangulatot kap. A térkép õsi kultuszhelyet jelöl (egyes feltételezések szerint erre van Árpád vezér nyughelye), az árok végében a barlang szája sötéten, zordan tátong ránk. Felkapaszkodunk a létrán, ott várjuk meg Vándor Csillagékat, közben apuka érkezik kisfiával. A gyermek lehet vagy ötéves, akkora, mint egy-egy létrafok között a távolság, apuka pedig próbálja rávenni, hogy másszanak le. Már épp azon vagyunk, hogy szólunk, szerintünk nem jó ötlet egy apró, szandálos gyerekkel leereszkedni, amikor meggondolják magukat. Huhh. Megérkeznek Bubuék is, megyünk tovább. Felfelé, irány a Csikóvár, elõbb a Nagy, majd a Kis. A hegyoldalból visszanézve életem egyik legszebb naplementéje mutatkozik, a vöröslõ Nap hosszú felhõsávba bukik le. Elképesztõen szép látvány, feledteti szomjúságomat, talpam nyûgjét. Jóval Bubuék elõtt érünk fel a tetõre, itt Kerek repkény begyújtja az utánégetõt, kezdõdik a száguldás, hupliról le, huplira fel, meredek lejtõn, kicsi emelkedõn egyaránt. Célunk, hogy elérjük a Janda-kulcsosházat lehetõleg még sötétedés elõtt. Rohanunk a szürke erdõben, végre elérjük a hegy lábát jelentõ zöld forrás jelzés elágazását, innen csak pár lépés a ház.

Ahol pedig egyáltalán nem vagyunk egyedül, diákcsoport és tanáraik töltenek itt két éjszakát, hellyel, zsíros és vajas kenyérrel, vízzel kínálnak. Kedvesek, nyíltak, érdeklõdõek, elkérik a túrabotot, felváltva próbálgatják. :) Megmutatom a térképen az útvonalat, az idõközben megérkezõ Bubu, úgy is, mint egyik fõrendezõ, elmondja, mi járatban vagyunk mi itt. Pár perc pihenõ után elbúcsúzunk, jó táborozást kívánunk. Irány Pomáz, sietünk a város széléig, onnan már kicsit kényelmesebben térünk vissza a kocsihoz. Bubu befogad kettõnket éjszakára, ezúton is szeretném megköszönni. :) Nagyon jól éreztem magam a bejáráson, bár sokkal jobban elfáradtam, mint tavaly, amikor csak résztvevõként voltam ott. Köszönöm a társaságot és a lehetõséget, hogy ott lehettem.

Most pedig pár szót a pontõrködésrõl. Pomázon alvás, Vándorköszörûs vendégeként, nagy köszönet érte! :) Reggel a budapesti busszal utazunk Pilisszentkeresztig, Cejasék társaságában, a sofõr táncoló játékcsirkével szórakoztat. Döbbenetes, de komolyan élvezi, ahogy szerencsétlen szárnyas idétlen hangokat ad ki, miközben ugrál. A kultúrsokkot a buszról leszállva heverjük ki, felsétálunk a pontra, nagyjából fél órával a hivatalos nyitás elõtt érkezünk. Príma kis helyet nézünk ki magunknak, leterítjük Repkény polifoamját és várunk, beszélgetünk. Pontban nyitáskor érnek hozzánk az elsõ fürge lábúak, utána folyamatosan, nagyjából egyenletesen haladnak át a leendõ teljesítõk. Érkeznek kirándulók is, kisgyerek jólirányzott rúgásával mindkettõnket beterít hamuval, anyukája végignézi, annyit szól rezignáltan: „Bocsánat.”. Kisgyerek vigyorogva el. Apuka megkérdezi, miféle rendezvény ez, majd foghegyrõl odaveti: „Milyen jó, hogy ennyien vannak.”. Feje fölött szövegbuborékban látom a gondolatot: „hogy zuhanna le az összes, amiért idejöttek a sziklámhoz”. Ez azért nem semmi.

Szerencsére ez csak egy apró fejezet, jön nagyon sok kedves ismerõs és lelkes ismeretlen, mindenki élvezi a kilátást, sokan fotóznak, megállnak pihenni. Végül szép lassan elfogy a nép, menetrend szerint jön Cejas és Pít, bezárnak minket. Még Repkény készít egy közös képet egy kiránduló párról (nagyon lelkesek :)), aztán összecsomagolunk, indulunk. Sietünk. Amikor rájövünk, milyen kevés idõnk van, már szaladunk. Amikor meglátjuk a buszt elhúzni a keresztezõdésnél, már rohanunk. Sikerül, elérjük, lemegyünk Pomázra, a célba, beszélgetni, majd Vándorköszörûs kíséretében fagyizni. :) Eddig tart a Szurdok története, de a hétvégének még közel sincs vége...

- Kékdroid -
 
 
JakabTúra éve: 20082008.07.03 16:00:31
megnéz Jakab összes beszámolója
A hajnali fél ötös keléssel indul minden rossz. Magamhoztérés, összecuccolás, fürdõ-wc projekt, aztán le a lépcsõn, várnak a srácok. Le a lépcsõn. Nem is egyszerû, roppannak a térdek rendesen. No, nem is tudom mire vállalkozom.

A srácokkal némi jégakku csere, meg hûtõtáska pakolás, aztán irány Pomáz. A srácok név szerint Maci és Tamás, már este terveket szõttek a logisztika kialakításához. Persze ezen azért történt némi hirtelen jött ötlettõl való változtatás.

1. túra.

Pomázon a buszmegállóban letettük a kocsit, és várakozóálláspontra helyezkedtünk. Jött a busz, felfértünk, és Dobogókõig meg sem álltunk. Szurdok túra indul, nevezés gyorsan megy, poharakat osztanak - én nem kérem, mert tavaly is útban volt - és már indulunk is az elsõ etaphoz. Valamilyen kilátó, néhány kattintás a fotómasinálval, pontõr egy szál se, megyünk tovább.

A kisdolgát mindenki elvégzi útközben, nekik könnyebb helyet találni, én vacilálok a gazos meg a gazos között. Nagy lejtõ, kissé köves talaj, tavalyról már jól ismert útvonal. Maci a 42 km-nek vág neki, mi Tamással a 25-re vállalkozunk.

Hamarosan leérünk a Lukács árokba, pontõrrel még nem találkozunk, de lám, mi is ráérünk, mert itt libasorban tudunk csak lassacskán haladni. Csúszik is, sáros is, és van sok kezdõ úgy látjuk.

Mecsekbõl és túrákról jól ismert masszõr barátunk is itt van, nõi személyek kezét fogva kivételesen lassan halad. Meg is kiabáljuk, de galád mosoly a válasz.

Mi elég ügyesen és gyakorlottan haladunk, csúszkálunk, mászunk a sziklákon és a patakmederben. Azért a jobb lábammal sikerült jól elmerülnöm bokáig. De sebaj, majd a nap megszárítja. Leérünk az árok aljára, fordulunk vissza a Rám-szakadékba. Tamást faggatjuk, hogy tetszik neki a túra, mert mi ugye sztároltuk, hogy nagyon szép. Õ egykedvûen hümmög, tetszik.

A Rám-szakadék elején találtunk végre pontõröket is, meg forrást, szörpikkel kirakva. Iszunk, megyünk. A létrán mászva lefotóznak, a tavalyihoz hasonlóan most is sötét lesz a kép. Van miért visszajönni jövõre. :-)

Végigmászunk, itt már elég gyorsan tudunk haladni, nincsenek elõttünk sokan. Persze a Rám-szakadék vége még nem a végét jelenti, most egy jó kis kaptató következik a Rám-hegy tetejére. Ott is pontõrök, karamella osztás, tájképben gyönyörködés. Meg fotók. Szép a kilátás.

Itt találkozunk - ismét, a tavalyi túrához hasonlóan - Lacival, aki velünk együtt Fehérvári illetõségû. Tamást kivéve, aki Kaposvárról nyomja. :-) Már látom és emlékszem, pocsék terep következik, tüskés-gazos, csalános, és persze hegynek fel.

A Dobogókõre felmászni nem könnyû feladat, fõleg ilyen melegben. Azért nekiindulunk, mondjuk a hegy csak nekem nem a zsánerem, a srácok mennek bõszen. Néha hátranéznek, és megvárnak.

A Türring-sziklák elõtt tériszonyt elûzendõ még kézfogásos segítséget is kapok. Ez egy gyönyörû rész, Hegedûs Robi emlékével átitatva. Mi is megemlékezünk róla egy-két szóban.

A következõ állomáshelyen csokit kapunk, befaljuk, hogy legyen erõnk a hegy tetejére felérni. Meg egy picit meg is éheztünk már. A hegytetõn beülünk egy bisztróba, hideg kólát vedelünk, és indulunk tovább. Maci maga mellett tartja Lacit, mondván nincs kedve a túra utolsó szakaszán egyedül menni, így mégiscsak jobb lesz. (No persze végül egyedül ér be, mert a tempóját ugyan ki bírja?)

Most lejtõnek indulunk, végig erdõben megyünk átalában, így nem zavar minket a meleg olyan nagyon. Szép rész következik megint, hosszú alattomos és köves emelkedõ, fel a Vaskapu sziklához. Néhány fotón megörökítjük magunkat, aztán lecsúszkálunk a meredek lejtõn.

Egy forásnál újabb pecsétet kapunk, iszunk, és picit napos rét átvágása után beérünk a Szurdokba. Végig fahídakon vezet az út a patak felett, ez már nem nehéz szakasz, és hamarosan vége is a 25 km-nek. A Szurdok alján etetõpont, Maci hamar továbbmegy, mi meg Tamással pihenünk, és eszünk. És én még eszek, még egy kenõmájas kenyeret hagymával, meg mégegyet uborkával, meg egyet paradicsommal.

Aztán befejezem, és megtudjuk hol a buszmegálló, s mivel pár perc van a busz indulásig, Tamással futva tesszük meg az utat a 800 méterre lévõ megállóba.

Sajna, lekéstük mégis. Egy szimpla órácskát ücsörgünk a járdaszigeten. Kullancsokat sepregetünk le magunkról, aztán bebuszozunk Pozmázra. Én alig hallom amit Tamás mond, majdnem elalszom a melegben. Beérünk az autónkhoz, benzinkútnál láb és egyebek megmosása, átöltözés, és elindulunk Maci célbaérkezésének helyét megkeresni.

Néhány kör az ismerd meg Pomáz mozgalomban, aztán megtaláljuk a célhelyet, leparkoljuk az autót, és várunk. Közben befut Ernõ, meg még néhány ismerõs, picit beszélgetünk, és picit Maci elé indulunk.

Atis érkezik, de míg szóvaltartjuk, Maci is megjön.
Oklevél, kitûzõ, aztán mosdás, logisztikai megbeszélés, és indulás a 2. túrára Tápiószelére.
Folyt.köv. a Szusóbuha kupa második túrájánál, a Sóútnál.

 
 
KÁGÉTúra éve: 20082008.06.30 00:36:12
megnéz KÁGÉ összes beszámolója
Szurdok túra 2008

Annyi jót olvastunk errõl a túráról, hogy a nehézségektõl való félelmünket félretéve elindultunk rajta. És nemcsak elindultunk, hanem minden gond nélkül végig is mentünk, a meredek emelkedõkön néha szuszogva, a hasonló lejtõkön meg egy kicsit óvatoskodva.
Nem tartozunk a villámsebesen haladók közé, de ezen a túrán a szintidõ betartása még nekünk sem okozott problémát :-)

A útvonalról sokan írtak már mindenfélét, szerintem csak két esetben érdemes erre a túrára eljönni:
- ha valaki már ismerõs itt, az tudja igazán értékelni a szép helyeket sorban érintõ útvonalat
- ha valaki még nem járt errefelé, akkor meg muszáj egyszer megnézni ezeket a helyeket

A rendezést (elõzetes tájékoztatás, itiner és szalagozás, ellátás, útvonalválasztás, jutalmazás) az eddigi túrabeszámolókban sokan (jogosan) dícsérték, ezeket sem ismételném, de egy-két hiányosságra azért felhívnám a figyelmet:

- elõzetes tájékoztatás:

ugyan le lehetett tölteni a netrõl a túra itinerét, szintmetszetét, térképét, nevezési lapját...stb. , de se minden ponton lepecsételt igazolólapot, se névre szóló oklevelet, se a kitûzõt nem lehetett, ezekért személyesen kellett elmenni a túrára.

- itiner, szalagozás

az itiner az elég hiányos volt (például nem volt benne, hogy melyik kõre lépve kell átmenni a Dera-patakon, hányat kell fellépni a létrán a Holdvilág-árokból kijövet), és a szalagok se szóltak egy mukkot se, ha nem vettük észre és elmentünk mellettük

- ellátás:

elég szokványos, voltak kenyérszeletek különbözõ színû és ízû kenetekkel, hozzá
mindenféle zöldségekkel és a legkülönbözõbb szörpökkel, viszont kértem egy kis
langusztát kapros rákmártással és pezsgõvel, de azt nem tudtak adni

- útvonal:

a hegységben fellelhetõ, a természet által különbözõ formájúra varázsolt árkok szerepeltek ugyan benne, de kimaradt belõle a Városháza elõtti vizesárok és a Mariana-árok is

- jutalmazás:

szép kis kítûzõ, névre szóló, kedvesen fogalmazott oklevél néhány fényképpel a túra útvonaláról, de sem a Rám szakadék korlátjából, sem a Vaskapu sziklából de még a Szurdok fahídjaiból sem kaptunk egy kis darabot se szuvenírként.

Na mindegy, szerencsére igen szép idõ volt és így is nagyon jól éreztük magunkat !
 
 
Attila04Túra éve: 20082008.06.29 16:35:56
megnéz Attila04 összes beszámolója
Sziasztok.


Szurdok 30.

Fél nyolckor az Árpád híd buszpályaudvaron már nagyon sokan voltak, 2 busz ment egymás mögött fel Dobogókõre. Mi még felszálltunk az elsõre, persze, hogy idõközben a másik megelõzött:-)

A busztól a rajtig megkaptuk mi is a bögrét, amit nagyon jól tudtam volna használni, ha nem kötöm úgy meg ahátiszákomhoz, hogy ne vesszen el. Igaz levenni sem tudtam késõbb.
9.20kor indultunk el a rajttól.

Jól indult, elsõ eltévedés már a rajtot követõen volt, ahol még lazán, beszélgetve, mint kiderült figyelmetlenül mentünk. De egy másik útvonalon eltaláltunk a Zsivány-sziklákig.
A sziklát elhagyva mentünk tovább, megnéztük a 15. pontra beírt kilátópontot, ahol a szemközti oldalon láttunk egy nagy sziklát, akkor még eszünkbe sem jutott, hogy oda kell felmászni.
De felmásztunk, nagyon szép látvány volt maga a szikla, a környéke és onnan a kilátás.
Onnan egy nagyon meredek, térdet egyáltalán nem kímélõ lejtõ volt. Majd a Klastrom-kúttól a sztudok bejáratáig egy sík, elején könnyen majd a nagy gazban nehezen járható út volt. Itt a rövidnadrágososk megszenvedhettek.A szurdok nagyon szép, árnyékos, a hidakkal együtt könnyen járható. (nem 6 híd van:-)). a szurdokból kiérve a tisztáson volt a 25 km-es cél, itt feltölthettük magunkat energiával és indulhattunk tovább a Szent-kút felé,egy kisebb emelekedõn, majd utána egy kemény, nem élvezetes emelkedõ a Morgó- hegyi elágazásig. Itt a héten nagy vihar lehetett, az elõzõ szombaton lefényképezett fa már ketté volt törve. Innen egy laza séta a tölgyikrek felé, bár a sárga szalag jól jött, mert ezen a szakaszon elég gyenge a felfestett sárga jelzés. Az út a Holdvirág árok bejáratáig egyszerû és könnyû volt, onnan a erdei pihenõnél lévõ pontig mászhattunk a patakban, partján. a pihenõnél jól jött a csoki és a forrásból vehetõ vízhez még adtak egy kis szörpöt is, ha igényeltél. A szurdokon végigmenve felmásztunk a létrán, majd következett egy nagy kaptató a Nagy-Csikóvárig, az utolsó nagy emelkedõ. Innen már "csak" le kellett menni a Janda Vilmos Kulcsosházat érintve a célba.
Negyed 7 után értünk be, nem rohanva, azt nem mondom, hogy kellemesen elfáradva:-)

Ahol megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet. az okleveleket én általában elveszem, megnézem, semmi maradandó, teljesítetted, grat... kész. De ez egy nagyon szép, ötletes és a legszebb részek képeivel ellátott oklevél.

A túra végig jelzett, helyenként szalagozott útvonalon halad. Nagyon részletes útvonal leírás van, térképpel, a táv hosszmetszetével, külön a pontok közötti távolság megjelölésével.
Nem elsõ 30-as túránk volt, de az eddigi legkeményebb.

Köszönjük a szervezést, nagyon jó volt minden, jövõre ismét megcsináljuk.
Két hétvége egymás után a Pilisben, 2 teljesen más élmény.
 
 
 Túra éve: 2007
ZETúra éve: 20072007.07.05 22:20:22
megnéz ZE összes beszámolója
Ha már ilyen sokan, sok dolgot leírtak, én is... Erõsen gondolkodtam, hogy menjek vagy sem, aztán döntöttem: nevezési lap le- és kitölt (az ötlet nagyon jó, követendõ mások számára is szerintem), távnak beírva 30km.

Reggel még kellett egy bevásárlás, majd irány Pomáz. Autót lerak, a 7:20-as buszig még reggelizni is volt idõm. Bakancsra cseréltem a terepre eddig kiválóan megfelelt félcipõmet. Buszmegálló, tömeg... Weekendbus-os jármû beáll 7:20 körül (elvileg 7:18-kor érkezett Csobánkáról, úgyhogy nem csoda...), felszállunk, elférünk. A busz gyenge kezdés után erõs visszaeséssel, nagyon küszködve, nem sokkal Dobogókõ elõtt feladja. Engem egy segíteni megálló autós felvesz/visz, úgyhogy a tömeg elõtt sikerül átvenni a bögrét (az ötletgazdának köszi!), leadni a nevezési lapot, és rögtön átíratni 40-re. Így azonnal indulhatok (8:30), nem kell megvárni a 30-as táv 9:00-i startidejét, ráadásul a túra eleje megegyezik a 25-ös távval -- ez késõbb nagyon hasznosnak bizonyul...

Az itiner leírást, térképet, hosszmetszetet, az egyes pontok között táv- és szintadatokat, egyszóval minden információt tartalmaz, amit csak kell.

A Rezsõ-kilátóban kapom a figyelmeztetést, hogy ne csodálkozzak, ha az elsõ szakaszon (Dobogókõig tartó hurok) lassabban fogok haladni, mint amire számítok...
A sárgán lefelé itt-ott málnaszakmai :) megállások, a szintesebb szakaszokon erõs tempó, mert bõven lesz lehetõség lassan haladni. Fél óra után letérés a murvás útról, majd ereszkedés a Lukács-árokba. Most örülök annak igazán, hogy bakancsot húztam: simán veszem az akadályokat. Szalagok mentén ki az árokból (egy túratárs az árokban maradva robog tovább, mondván, mi nem tudjuk, mi az igazi jó...). Persze jóbol is megárt a sok, nekem bõ fél óra elég volt :)
Némi aszfalt, majd a Rám-szakadék következett, ez utóbbi húsz percben, amibe belefért egy ep. is, jelzés értékû turbósítóval :)

A Rám-szakadékban bõ tíz éve jártam, akkor kellemes láncos-kapaszkodós volt, most jóval komolyabb kiépítés miatt elszomoratóan gyorsan végig tudtam benne száguldani.

A neheze -számomra- csak eztán következett: Rám-hegyre fel, Miklós forráshoz le, majd a villanyvezeték alatt a susnyásban durván felfelé. Emiatt aztán nem is csodálkoztam azon, hogy delet harangoztak, mire a Hegedûs Róbert emlékhelyen elfogyaszthattam a kapott csokit.
Innen még szûk fél órámba került, mire felvánszorogtam a dobogókõi parkolóba. Mérleg: 4 óra, 13.42km, benne a Lukács árok meg a Rám-szakadék. Nem is olyan vészesen rossz, bár lehetne sokkal jobb is...

A következõ ep. a Zsivány-szikláknál egy kilátópont, ahol megmutatják a következõ pont helyét, a Vaskapu-sziklát. Volt, aki viadukt, volt, aki csak kötélhíd után érdeklõdött -- sajnos egyik sem állt rendelkezésre, úgyhogy tovább meneteltünk. A Római-úti elágazástól (de mindenütt, ahol szalagozást kellett követni) kellemesen, nem tolakodóan, de biztonságot nyújtva ismét szalagokat, illetve a leírást követve az elõzõ ep.-on a túloldalról megcsodált Vaskapu-sziklánál találtuk magunkat. Itt az ep.-ba épp belógattak fentrõl kétszálasan egy kötelet, de ereszkedni senki sem kezdett rajta. A továbbjutáshoz itt egy picinyke (-190m) szintet kell veszteni, viszonylag szûk távon (600m) belül. Itt nem fotóztam, egy túratárs kifejezett kérésére. (és lentrõl a többiek sem :-))

Nem csoda, hogy ez az ereszkedés megzavarta nagytudású és híres túratársaimat is: az itiner szerinti "derékszögben jobbra" értelmezésével adódtak problémák, amit gyorsan sikerült rövidre zárni. Minthogy fél három felé járt az idõ, ráadásul a térdem is nemtetszését fejezte ki az elõbbi "lejtõcske" miatt, kezdtem sejteni, hogy a 40-es táv nem fog menni :-(

Innen fájós térddel, Klastromkút érintésével gyakorlatilag megkerülve Pilisszentkeresztet, egy jelentõs vegetációval bíró szakasz (randa susnyás, na...) után _a_ Szurdok következett, sajna víz nélkül. Itt sajnos néhány tábla már hiányzik, illetve egy ki volt törve.

A szurdok aljánál, a parkolóban igazi terülj-terülj asztalkám, illetve egy kérdés várt: megyek-e tovább. Az órára nézve (fél négy elmúlt), meg a térdem tiltakozásának helytadva a hosszabb táv teljesítését a jövõ évi túrára hagytam, így átvehettem a 25-ös táv teljesítéséért járó jelvényt és a szép, és egyedi szövegezésû oklevelet.
Közben persze fogyaszthattam a jól megérdemelt zsíros- májkrémes- lekváros- meg ki tudja, milyen finomabbnál finomabb kenyerek közül (köszönet a kenyérkenõ hölgyeknek!)

A falatozást követõen az aszfaltúton lefelé található buszmegállóig kellett még eljutni valahogy, azzal a tudattal, hogy "valamikor" jön a busz... Szerencsére sikerült a busz elõtt a megállóba érni, így kellemesen elfáradva bár, de egy nagyszerû élménnyel gazdagodva indulhattam haza.
 
 
yoyoTúra éve: 20072007.07.05 17:42:22
megnéz yoyo összes beszámolója
Sziasztok !

hááát gyerekek komolyan mondom ,én még ilyen jó túrán nem voltam ,olyan ,de olyan izomlázam volt 3 napig ,hogy legugolni alig tudtam .

köszönöm hyattnak,hogy felhivta a figyelmem erre a túrára ,mikor beirta ,hogy ez a kedvence .Mostmár nekem is ..
Mikor elolvastam a kiirást láttam,hogy benne van a Rám szakadék .
Soha nem voltam még ott ,pedig már sokéves vagyok .
Na de most viszont jóól elmentem ,igaz annyit de annyit varilálltam ,hogy a végén mindig az van úgyis amit kitalálok,nemtom miért kell variállni rajta .
szóval úgy volt ,.hogy mennék ide ,,hivtam Juditot ,de õ sokat futott a héten ,hivtam nyuszit õ meg fest ,,hivtam Editet na õ azt mondta szivesen jönne ,de nem a 44 re .Jó akkor menjünk a 25 re mondván a bokája megsérült az ötvenesen ,aztán addig addig variálltunk,mig abban maradtunk,hogy akkor egyikünk sem megy sehova:)

Reggel naná ,hogy már ötkor pislogtam ,egybõl a túra jutott eszembe ,ha nem megyek egész nap ezt fogom hajtogatni ,,igy fogtam a hátizsákot oszt bepakoltam 6 szelet zsiros kenyeret ,gélt ,csokit, 2 banánt 2l vizet ,búzacsirát ,ezt nemtudom minek,de tök jól kihajtott a melegbe .
Aztán Gabit egy kávéval ébresztettem,cserébe Dobogókõig repitett.

Na még itt is szenvedtem a távval ,mert ugye 44 re pakoltam be ,de mivel nemvoltak ismerõsök,sõõõt alig volt nevezõ igy a 25 öt irtam be ( késõbb már rengeteg nevezõ lett ,mert jött egy busz,de én addigra elindultam 7:45 kor. Beleolvastam a túrába,és láttam,hogy jóó sok a jel váltás ,és szalagozás is van ..hûûû cillagom.. ez neked nem a legjobb itiner ,mondtam igy magamnak.
A túra igy utólag elolvasva nagyon jól le volt irva ,úgy volt ahogy irva volt ,mégis eltévedtem azannyaúristenit ,méghozzá 2 sráccal ,akik utánmár 3 kili megtételével ,rohantam kiabálva ,mert azt hittem a 44 távra keveredtem ,
Szerencsére egyfelé ment a táv, és többen eltévedni ugye nyugtatóbb;)
Beleraktunk,vagy 2 kili pluszt naná ,hogy felfelé kellett jönni ,az eltévedésbõl,de az egész túrán egyébként is nem volt sik rész vagy le ,vagy fel ezek voltak a lehetõségek ..
Szóval visszataláltunk a murvás útra ,és a meredek piroson lementünk ,itt ért utól a csinos lány .harisnyanadrág piros kis szoknya kendõcske a nyakába . Asszem a kinizsit is igy nyomta le ..
Szóval négyen lettünk igy ereszekedtünk le a Lukács-árokba. Amit kedélyes kis halálfejjel jelöltek :)
Egyem a szivét a két keresztbe tett csontjával ,riogatja az embereket ,pedig nemkéne ,mert én még több halálfejért is lemennék még 1x .

Szóval az árok... Elõsször is meredek ,és mély ,derékig érõ páfrányok,nagy "üvegmosó növények vannak benne ,meredek partoldalon alig lehet menni, legjobb ha felveszed a gorilla tartást ,magyarul a kezed közel legyen a földhöz . sok a kidõlt fa amin át kell mászni ,imbolygó köveken lépkedsz ,miközben folyik alattad a viz ,vagy épp egy sziklára felmászva tudsz csak tovább jutni.Az árok közepén feltorlódott a tömeg ,igen voltak ott egy páran ,mert elakadtak a haladásban.. Én itt merültem el elõsször aztán lejjebb másodszor .
Lejjebb már jobban folyt a viz is ,és a sár /iszap is több volt ,a fákon moha és virágzó növények voltak ,bár én még szivesen maradtam volna az árokban jobban nézelõdni,de a többiek úgy gyürték a távot ,hogy kénytelen voltem teperni utánuk.
Kiértünk az árokból,és mentünk fel a Rám -szakadékhoz .

Na ez volt a második csoda. sikos ,vizes kövekbe sziklákba kapaszkodva mentünk felfelé . A szakadék oldalában korlátok voltak ,ezzel egész jól lehetett haladni,és biztonságosan kapaszkodni ,
volt két vizesés is amin létrán kellett felmenni ,hihetetlen jó volt ez a rész is . Ezután ,még nemvolt vége a szépségeknek ,mert felkellett menni Dobogókõre ,és hát a Thirring körút a hatalmas szikláival ,és szerpentinjeivel igen izzasztó feladat volt . Az ember csak egy kis pont a hatalmas sziklák alatt .
Mire felértünk olyan érzés volt,mintha egy 30 as távot már legyürtünk volna ,ez úgy az idõben is megmutatkozott .

A második elkavarás elég csúnyára sikeredett ,megint lefelé futottunk egy jó darabon ,egészen Mári padig .Innen elég keserves haladással,de felkellett mennünk a Vaskapu-hegyre ,itt már szinte alig volt a 6 szelet zsiros kenyerembõl ,meg a 2 banánt is megettem.
A 44 re re jövõre nemtom mit viszek ? Szóval mentünk mentünk közben Gáti Ildi is utól ért ,õ is kavart velünk . A vaskapu -szurdok nagyon köves volt csúszkáltunk a guruló köveken ,és igen meredek is volt ,de a Vaskapu szikla nagyon szép ,egy hatalmas szikla boltiv . Innen lefele ,már nem kövek,hanem a vastag avar miatt csúszkáltunk,talán ez a rész nyirta legjobban a térdemet.
kiérve a "hüvös" erdõbõl egy forró nyilt terepen folytattuk utunkat ,füves bokros részek után igy érkeztünk Klastrom forráshoz .
Itt megint ittunk ,és elindultunk Pilisszentkereszre a szurdokba ,amit egy kitaposott dzsindzsáson ,késõbb már egy jobban kitaposott úton lehetett megközeliteni.
a szurdok szintén nagyon szép ,és elég hosszú ahhoz,hogy az ember sokáig gyönyörködjön benne ,Legalább 8 hidon mentünk át ,balról jobbra ,majd jobbról ballra haladással . Alattunk folyt a viz ,báár nemvolt túl sok benne .
a szurdok végén vége lett a 25 ös távnak ,pedig még sok izgalmat ,és szépséget irt az itiner pl:a Salabasina árok a három jelölt halálfejjel vajon milyen lehetett?

szóval nagyon szép túra volt , gratula a rendezõknek,és még mindent nem is irtam le.. a zsiványsziklákat ,meg a sok forrást ahol elhaladtunk .Asszem 6 órát gyalogoltam ,hát elég beszédes számok .
de jövõre rászánom az egész napomat ,és végig szeretnék menni rajta ,remélem találok rá vevõt magam mellé .
 
 
beaTúra éve: 20072007.07.04 10:38:18
megnéz bea összes beszámolója
40-nek indult, 25 lett belõle.

A túráról már azt hiszem mindent leírtak, fiatalkorú (17 éves) túrázásom mondhatni legkellemesebb, egyben igen nehéz túráján vettem részt.
Már az elõzõ éjszakai alvás (azaz annak hiánya) is elõre jelezte, hogy minden elõzetes tervvel ellentétben még nehezebb lesz mint gondoltuk. Az idõjárás sem akart a meteorológusokra hallgatni, továbbra is a meleghez ragaszkodott, úgyhogy rövidnadrág-póló a menetfelszerelés. Így is izzadtam rendesen.
A nevezésnél jó ötlet volt, hogy már otthon a netrõl letöltött lapokkal lehetett sorba állni, bár lett volna idõ kitölteni közben is. Külön kellemes meglepetés volt a bögre osztogatása, füles mûanyagom még úgysincs. Igérem minden túrára vinni fogom.

Az indulás elõtt feltankoltam folyadékkal rendesen, úgyhogy az elsõ pár kilométert bokortúrának is nevezhetném, de ha már az elsõ ep hirtelen eljövetele után úgysem volt egy jó darabig, megoldottam célirányosan a kétperces pihenõket.
A Lukács árok hihetetlen volt. Az elsõ fenékreülésemet egy fatörzsön sikeült végrehajtanom, ráadásul egy málnabokor mellett, de mire igazán kihasználhattam volna a helyzetet, jöttek utánam és fel kellett álnom abbahagyva a falatozást. Az árokban jó taktikát választottam, ahol az elõttem menõ elsûlyedt, oda nem léptem. Ismerõsök meg is jegyezték a célban, hogy túl tiszta a cipõm más helyen járhattam mint õk.
A Rám szakadék az alumíníum korlátokka és létrákkal együtt is kemény volt, bár ez csak az árokból kikerülve tünt fel, mikor remegõ lábakkal kellett a lépcsõk közepén megállnom. Mondhatni Dobogókõig a látvány volt ami feledtette a felfelé mászás fáradalmait, de megérte.
Pilisszentkereszt elõtt összefutottam túratársakkal, akik közül az egyiket komolyan felelõsségre szeretném vonni a túrát követõ hasizomlázamért. Kár hogy a Szurdok aljától nem szórakoztatott tovább (õ ment tovább 40-est), bár valószínû, hogy akkor most is feküdenék a visszafolytott nevetés következményeitõl. Köszönet érte, remélem még találkozunk.
Végre Szurdokalja a 25-ös cél, terülj-terülj asztalkámmal amit eddig csak a Rákóczi Makkoshotykai pihenõje tudott felülmúlni.

A túra útvonalvezetése, szervezése SZALAGOZÁSA, ellátása alapján értem hogy miért lett tavaj az év teljesítménytúrája a 40-es táv. Gratulálok mindenkinek, aki ebben a szerevezésben, lebonyolításban részt vett, vagy a túra bármely távját teljesítette.
Külön óriási ötlet volt a seprü seprüje, bár jövõre közlekedési eszközként is használhatja, akkor talán könnyebb dolga lesz.

Konklúzió: az hogy egy túra után izomlázam van a combomban, fenekemben ritkán ugyan, de elõfordul, de hogy a hátamban, csuklyámban, bicepszemben, sõt a kezemben legyen arra már régen nem volt példa, fõleg nem 25 km megtétele után. Mindenesetre jövöre ott leszek és csak másnap jövök haza, úgyhogy a 40-es táv a cél.
 
 
piedcatTúra éve: 20072007.07.02 13:46:57
megnéz piedcat összes beszámolója
Szurdok 25 (egy igazi tortúra)

2007. július 01.

Amikor vége lett a túrának, nem tudtam eldönteni, hogy dicsérjem vagy szidjam a rendezõket. Az elõbbit azért, mert varázslatosan szép tájakra vitt minket az útvonal, fõleg azok tetszettek, amelyeket nem lehetett turistautakon megközelíteni, az ilyen helyekre valószínûleg csak véletlenül tévednék. Az utóbbit pedig ugyanezért. Hiszen az említett helyek olykor nagy tereprutint és legalább közepes szintû tájékozódási képességeket kívántak, így néha elõfordult, hogy majdnem földhöz vágtam az itinert, mert másképp képtelen voltam elmenni rajta. :) Egy biztos: felejthetetlen napot köszönhetünk nekik.

Kellemes vasárnapi sétára készültünk. Bár Szilvi már otthon kifejezte aggodalmát, amikor elolvasta, hogy a túra nehéz és veszélyes. Megnyugtattam, azok az útvonalak, amelyeket ismerek belõle, egyszerûek, a többin meg majd csak túl leszünk valahogy. Egyébként még szerencse, hogy elõzõ nap feltévedtem a netre, és döbbentem láttam, hogy a könyvben leírtaknak közük nincs a friss infókhoz, és a 25-ös távnak teljesen más az útvonala. Na mindegy, most már vágjunk bele.

Kifejezetten utálom, ha egy túra Dobogókõrõl indul. Persze csak azért, mert reggel az egyszál busz, ami Pestrõl indul, jobban hasonlít egy szardíniás konzervre, mint egy közlekedési eszközre. Most is így történik. Negyven-ötven embert elõre engedve is még tolakodó fiataloknak számítunk, ezért az idõs, kedves hölgyek simán félredobnak minket, és gõzerõvel nyomulnak fel a buszra. Csak felférünk, és idõben el is indulunk. Azt a holtidõt, amit a buszon töltünk sikerül hasznossá tenni reggelizéssel, illetve az egyik túratárstól nevezési lapot is kapunk, amit kitöltünk.

A menedékház elõtt nagy a tumultus, ennek ellenére gyorsan megkapjuk az itinert, a térképvázlatot, a pecsételõ lapot, és egy mûanyag bögrét, amit az útba esõ számtalan forrásnál tudunk majd hasznosítani. 9.00-kor elindulunk a piroson észak felé. Közben Szilvi átböngészi a leírást, és néhány pillanat alatt az idegösszeomlás elsõ jelei mutatkoznak rajta, amikor meglátja, hogy az egyik útszakaszt halálfejjel jelölték. Elsõre ez jópofának tûnik, és bár nem vagyok pszichológus, de szerintem kezdõ túrázók körében ez csak felesleges idegeskedésnek a forrása, és mire az ominózus helyre érnek, addigra már remegnek a félelemtõl. Mindenesetre megnyugtatom, hogy nem lesz semmi gond. Aztán megmutatom neki a túra szintvonalmetszetét. Ezt kár volt. Fokozódnak a tünetek. Csak az a tény tudja enyhíteni, hogy az elsõ hét kili lefele megy. Na ebben a lefelében nincs semmi köszönet!!!

Addig nincs is semmi problémánk, míg el nem hagyjuk a pirosat, letérünk a sárgára, ami egy idõ után iszonyúan kövessé válik. Én nagy sebességgel bukdácsolok lefele, Szilvinek kicsit nehezebben megy, be-bevárom. Közben több futó is megelõz, ki csoportban, ki magányosan. A köves út aljában balra fordulunk a Z körön, néhány méter után az elõzõ futók ismét megelõznek minket, érdekes útvonalon nyomják. :) Fényes-forrásnál iszogatunk, pihengetünk, bár nekem van egy rossz sejtésem, ha azokon a részeken, ahol haladhatnánk nem haladunk, akkor azokon a részeken, ahol nem haladhatunk, ott már végképp nem fogunk haladni. Szóval érthetõ. :) Sejtésem bejön. Sajnos.

Újabb lefele következik. De hol?! Egy rémesen susnyás részen ereszkedünk bele a Lukács-árokba, és akkor kezdek el igazán aggódni, amikor rájövök, hogy az útvonal nem a jelzésen megy, hanem a patakban (!). Nem akarom páromat még jobban felidegesíteni, ezért megtartom magamnak felfedezésemet: most már tudom, miért jelölték halálfejjel ezt a szakaszt. Kezdetben még nincs problémánk, lassan ugyan, de haladunk. Négyen-öten utolérnek minket, elengedjük õket. Egyik srác tesz egy megjegyzést: a java még csak most jön. Ugyan már, ennél rosszabb már nem lehet. Aha, akkor csak figyelj! Egy meredek szakasz elõtt a srácok sorban állnak a lejutáshoz. Mikor felzárkózunk, világossá válik, hogy miért lassultak be. Egy V alakú mélyedéshez érünk, oldala sima és csúszós, képtelenség kapaszkodni rajta. A mélyedés közepén egy hosszában bedöntött fán egyensúlyoznak a túrázók, így próbálnak lejutni. Sikerül nekik, mi jövünk. Szilvi aggodalmát fejezi ki, de aztán bátran felkúszik a fára. A feléig eljut, aztán megáll. Radar kutyát követeli meg a miskolci speciális mentõket. Elsõre azt hiszem, hogy bepánikolt, és itt ragadunk néhány órára, de aztán kiderül, hogy csak viccel. Na jó, ebben a szituban nincs kedvünk viccelõdni, mindenesetre megkönnyebbülök, amikor mégis továbbmászik. Nem tud mit kezdeni, a fenekén csúszik végig a fán, közben lábbal, bottal próbál kapaszkodni az oldalsó sziklákon. Aztán rájön, hogy bot nélkül jobb lenne, így megkapom tõle. Hm, két bottal nehéz lesz nekem, de legalább õ jusson le, én már majd csak leérek valahogy. Azzal nyugtatom magam, hogy legrosszabb esetben fürdünk egy jót a patakban, majd helyre rakjuk a kificamodott bokánkat, csuklónkat. Szilvi végre biztos talajt érez a talpa alatt, ami egy bazinagy szikla. Én lábam közé kapom a vastag fatörzset, botokkal taszítgatom magam elõre, és gatyafékkel csúszok le a fán, közben reménykedem, hogy nehogy egy kiálló faág vagy görcs kettéhasítsa a legrosszabb helyen a nadrágomat, esetleg a fenekemmel együtt. Mikor leérek, visszanézek a fára. Mintha az elõbb még sáros lett volna. Az is volt. Szépen letakarítottuk. Az összes sár ott figyel a hátsónkon. Na mindegy, legalább lejutottunk. Készítek néhány fotót a helyrõl, sajnos elég rosszak a fényviszonyok, de muszáj megörökítenem a helyet. Ennyire durva résszel a késõbbiekben nem találkozunk, bár változatlanul lassan haladunk a vizes köveken, fatörzseken ugrálva. Elõre megyek, mutatom Szilvinek hol könnyebb az átjutás. Persze õ ezt kivétel nélkül figyelmen kívül hagyja, a saját feje után megy. Nem aggódom, azért már neki is van tereprutinja. :) 640 méter kúszás-mászás után a szalagozás kivezet az árokból. Azért az itiner kedvesen megemlíti, hogy lent is maradhatunk, de nem tudom miért, valahogy nincs kedvünk. :) Ami viszont meglep, hogy nem találtunk pontõrt az árokban. Azt kétlem, hogy nem vettük észre. :) Ergo: a sárgán ezt a rémálmot megspórolhatja bárki. Szilvi annak ellenére, hogy végigszenvedte az utat, nagyon élvezte, és ki nem hagyta volna a kalandot. Ránézek az órámra, negyven percet töltöttünk lent. Nem ezen a túrán fogunk sebességrekordot beállítani.

A következõ szakaszon sem erõltetjük a száguldást. A dömösi útról bekanyarodunk a Rám völgyébe, pihennénk pár percet, de rövidebbre sikerül, mert nagy létszámú csoport érkezik. Remélem felfele nem fognak sokan mászni. Felfele nem, de lefele annál inkább, annak ellenére, hogy a nagy tömeg miatt hétvégén nem tanácsolják a szakadékban történõ lefele haladást. Szilvi hangot is ad véleményének, egy hölgy magára is veszi, és igyekszik elpucolni utunkból, nehezen megy. Sajnos a szakadékban közlekedõk jelentõs része nem rutinos túrázó, így kénytelenek vagyunk õket bevárni. Felküzdjük magunkat a tetõre, két kisgyerek jelenik meg a legfelsõ korlátnál, egy pillanatra megrémülök, hogy leesnek. De szerencsére csak kukucskálnak. Legalábbis néhány percig ezt hisszük. Aztán mikor felérünk, megjelennek a szülõk is. Az anyuka karjára veszi az egyik gyereket, megkapaszkodik a korlátba, és araszolgat lefele (!). A másik csöpp gyerek is menni akar. Az anyuka elengedi a korlátot, és kézen fogja gyerekét, így halad tovább (!). Szájtátva bámuljuk az eseményeket, alig hisszük el, amit látunk. Gratulálunk kedves anyuka, estére két gyerek mínusz. Felelõtlenség netovábbja! Még tereprutinnal sem mernék levinni egy darab gyereket sem, nemhogy kettõt! A hölgy mozgásáról pedig nem úgy tûnik, hogy a sziklamászó-szakkör oszlopos tagja.

Nem várjuk meg mi történik, megyünk tovább. Sikeresen elnézzük a letérõt a Rám-hegy felé. Egy csoport érkezik, köztük a seprû. Megtaláljuk a szalagozott utat. Kicsit magunkba fordulva haladunk tovább, nem igazán értjük, miért vagyunk ennyire lemaradva. Persze a nehéz részeken lassan haladtunk, de szerintem mindenki így van ezzel. Bár gyanús, hogy számos embernek a ruhája szinte makulátlan tiszta, nem úgy tûnik, mint akik megjárták a Lukács-árkot. Vagy csak mi vagyunk ilyen bénák? Elképzelhetõ. Mindenesetre a Rám-hegyre pontzárás elõtt néhány perccel érkezünk, kihagyom a fotózást, megnézem az itinert, elvileg négyre kellene a célba érnünk. Van négy óránk, nehéz lesz. Különösen úgy, hogy Vaskapu fele az utat marhára nem ismerem, és nem tudom, hogy még milyen meglepetésekben lesz részünk. Ezért úgy döntünk, hogy belehúzunk.

Vagyis csak belehúznánk. Ugyanis a következõ két km-en közel 250 m szintemelkedés fogad minket. Elõször a villanyvezeték alatt, majd az erdõben kúszunk felfele a jelöletlen úton. Szilvi elég gyorsan halad, de néha pihenõt kell tartanunk, ilyenkor ismét szüksége lenne Radar kutyára és a miskolci speciális mentõkre. :) Utolérünk egy párt, ahol a hölgy tag szintén megzuhan a brutális emelkedõtõl. Eltitkolom páromtól, de egyelõre élvezem az izzasztó utat, fõleg amikor vissza-visszatekintve gyönyörködhetek a Vadálló-kövek és a Prédikálószék púpjának látványában. A Thirring-körúton balra fordulunk, lejtõ következik, úgy tûnik, soha nem érünk már föl Dobogókõre.

A lefelé kanyarodó szerpentin elsõ ágánál elsõ pillantásra egyenesen akarok menni, aztán veszem észre balra a jelet a fán. A körútnak ez a része iszonyúan rosszul és bután van jelezve! Az elsõ kanyart simán le lehetne vágni egyenesen, így nem menne ki a jelölés közel a szikla pereméig. Persze az egyenes nagyon meredek lenne, de még mindig jobb, mint ami most van. Lezúzunk a szerpentinen, megkerüljük a nagy sziklát, és pecsételünk a Hegedûs Róbert emlékhelynél. Egy ideig szótlanul ballagunk tovább, majd a Thirring-sziklák pompás látványa ránt vissza minket a valóságba. Jobbra felfele nézek, és nyugtázom, hogy a kemény mászásoknak még nincs vége. Itt már én sem élvezem a szinteket, csak a gondolat nyugtat, hogy a nehezén már túl vagyunk.

Dobogókõ nyílt részén szinte ránk ugrik a hõség. A völgyek és erdõk mélyén eddig még nem érzetük a kánikulát. Ennek ellenére megfeledkezünk a víztöltésrõl, bár én szívesen benyomnék egy kólát, de Szilvi lebeszél róla. Elég jó tempóban nyomulunk a Vaskapu-völgyig, csak egy helyen kavarunk el majdnem. Na itt van az a pillanat, amikor legszívesebben földhöz csapnám az itinert. Jó, ha egy túra jelöletlen utakon megy, mert legalább az ember olyan helyre is eljut, ahol egyébként biztosan nem járna. Viszont tájékozódás szempontjából hajmeresztõ. Elég egyszer elveszíteni a szalagozást, utána térkép alapján képtelenség tájékozódni. Szerencsére néhány perces fejtörés után most rátalálunk a helyes útra.

A Vaskapuig felfelé nagy szenvedés a haladás. Szilvi fárad, én pedig rádöbbenek, hogy alig van néhány korty vizünk. Mostanában minden túrán elkövetek egy hibát. :) Vadregényes, de kemény terep következik. Köves-rüves-nyüves talajon kapaszkodunk hatalmas sziklák között. Vaskapu alsó kapujánál majdnem kihagyjuk a pontot, mivel a középsõ kapunál egyenesen megcélozzuk a lejtõt. Egy túratárs terel minket vissza, aki már alattunk, a szurdok felé botladozik. Ha nem szorítana ennyire az idõ, biztosan elidõznék itt pár percet, így még egy nyomorult fotót se készítek. Lefele a hegy oldalába vágott lépcsõ iszonyúan rossz minõségû, olyan, mintha legutoljára õsemberek használták volna még a kõkorszakban. Köveken gurulva sodródunk lefele, egyenesen bele a Vaskapu-szurdokba. Ez is csak annyival barátságosabb, mint a többi szurdok, hogy nincs benne víz. Viszont a talaj nagyon csúszik, annyira, hogy a combfeszítõ izmom fájni kezd a folyamatos visszafogástól. Ilyen pedig már évek óta nem történt velem. Szép kis túra ez! :)

Kiérve a szurdokból végre vízszintes terepen folytathatjuk az utunkat. Olyan régen úton vagyunk már, mintha egy ötvenes túrán lennék. Klastrom-kútnál végre újratölthetünk, én leengedek a torkomon egy liter vizet. A pontõr megnyugtat minket, hogy valószínûleg nem fog bezárni a cél a seprû érkezésig. Úgy kalkuláltam, hogy fél óra elõnyben vagyunk a seprûhöz képest. Viszont vészesen közeledik a négy óra. Látom Szilvin, hogy õ is szeretne idõben beérni, ha már eddig küzdöttünk, akkor legalább kapjuk meg a megérdemelt jutalmunkat. Alig észrevehetõen, de gyorsabban megyünk. Áldom a rendezõket, amiért sikerült olyan utat találni, ami javarészt megkerüli Pilisszentkeresztet, így a nagy hõségben nem kell az aszfalton kóvályogni.

Nagy megkönnyebbülés, amikor becsatlakozunk a kékbe. Órámra pillantva még esélyesnek látom, hogy négyig beérünk. Elõre megyek a Szurdokba, diktálom a tempót, Szilvi nyavalygás nélkül követ, pedig már biztosan nagyon fáradt, és már a térdét is fájlalja. Átrobogunk a hidakon, átkelés oda-vissza, majd hirtelen feltûnik a parkoló. És a CÉL! Elõkapom a pecsételõs papírt, és leadom. 15.59. Na ezt csinálja utánunk valaki! :) Tartalmas oklevelet kapunk, kitûzõvel fûszerezve, igazán megérdemeltük. Eltüntetek egy pohár szörpöt, felmarkolunk két kenyeret, amit már útközben fogyasztunk el, ugyanis hamarosan indul a busz, amihez még ki kell sétálnunk.

Amint már az elején említettem nagyon szép volt és nagyon kemény volt. Visszanézve a rövidtávú túráimat, messze ez volt a legkeményebb. Nem így terveztük, de annyi élményt szereztünk, hogy erre még unkáink is emlékezni fognak. :)

Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50497177#2

piedcat
 
 
csibaTúra éve: 20072007.07.02 13:18:33
megnéz csiba összes beszámolója
Szurdok 40

Kora reggel, még inkább hajnalban csörög az óra. A kelés nehéz, majdnem visszaalszom, de a túra csábít, hiszen talán a legszebb részeken kalauzol végig bennünket a Pilis és a Visegrádi - hegységen keresztül. Úgyhogy erõt veszek magamon és összepakolom a "túlélõ-felszerelést", majd irány a Batthyányi tér. A HÉV-en érdekes emberek sokasága:) Vége a szombat esti bulizásnak, és hazafelé támolyognak. Egy kis alkoholszag így reggel, egyik ürge 3 helyet foglal el, ahogy keresztbe kasul fekszik a székeken. Érdekes látvány. Begurulunk Pomázra, majd beállunk a buszmegállóba. Itt már vannak azért szép számmal, és a busz indulásáig még be fog futni még egy HÉV. Elnézve a tömeget néha elõtörnek belõlem azok az emlékek, amit még a Börzsönyi Farkas Zsolt emléktúra alatt szereztem, mikor alig fértünk fel a buszra. Végül is sikerült, de azért jól megpakoltuk. Felfelé az emelkedõkön elég érdekesen mentünk, szinte másodpercenként váltott a busz, hol fel majd utána rögtön vissza. Ennek meg is lett az eredménye, mert sikeresen elfüstölte magát Két - bükkfa - nyereg után. Ez is jól kezdõdik. De nézzük a dolog pozitív oldalát, megvolt a bemelegítés. Egy jó 2-3 km-t fel kellett gyalogolni Dobogókõre.
.
A szervezõk már vártak, és a buszmegállóban már a kezünkbe nyomták a nevezési lapot. És utána meg jött egy emberke tele bögrékkel, majd mindenkinek átnyújtott egyet, hogy ebbõl igyunk meg, hogy majd legközelebb is hozzuk el, és így keletkezik szemét a mûanyag poharak által. Nagyon jó ötlet, dicséret érte a szervezõknek. Gyors nevezés után indulás. Elég hamar, a Rezsõ kilátóban megkaptuk az elsõ pecsétet. Kifele jövet a kilátóból egy túratársnak szólok, hogy be kéne menni pecsétért. Majdnem benézte. Szerencsére még korán volt, és nem kellett embertömeget kerülgetni. Egy gyors leereszkedés a S jelzésen Rám - szakadék felé, ahol sikerült elkolbászolnom. Ügyesen lementem végig az aszfaltos útig, és ott meg nem értettem, hogy hol vagyok, mert az itiner szerint valahol máshol kéne lenni. Aztán sikerült valahogy visszatérnem a kijelölt útra.
.
Lukács árok felé csemegéztünk a vad málnából, és néhol dzsindzsás részen törtünk elõre. Maga az árok valami csodálatos volt. Még nem volt alkalmam végigjárni, így csak ámultam. Egyszer - kétszer sikerült belelépni a vízbe, néhol bokáig süllyedtem a sárban, de a látvány kárpótolt. Lukács árok végétõl a Rám - szakadékig együtt mentem egy túrázóval, jót beszélgettünk, majd elnyúltam tõle, de késõbb még viszont láttam magam elõtt, mert késõbb hozzátettem még egy ~4km-t a túrához egy újabb eltévedés miatt.
.
A Rám - szakadék is nagyon szép volt, bár én személy szerint jobban örültem még a láncos idõszaknak. Nem is nagyon értem miért kellett létrára kicserélni. Persze így biztonságosabb, de a Mount Everestre sem lehet kiépített ösvényen feljutni. Szerencsére a nagyobb tömeget itt is elkerültük, úgy látszik még túl korán volt.
Örültem, hogy a túra útba ejti a Rám - hegyet, mert még ott sem voltam eddig. Egy jó meredek emelkedõ vezetett felfelé, és irigykedve néztem azokat, akik már visszafelé jönnek, rólam meg még folyik a víz. Elidõztem itt egy kicsit, és gyönyörködtem a kilátásban. Lefelé egy - két helyen gyorsabban mentem, mint ahogy szerettem volna, de szerencsére mindig a két talpamon maradtam. Aztán jött a Miklós forrás, amit sikeresen kihagytam, és szerencsétlenségemre ellenõrzõ pont is volt ott. Ezt csak a következõ ep-nél vettem észre, mikor láttam, hogy az elõttem lévõnek eggyel több pecsétje van. Bár kicsit megnyugodtam, mikor megtudtam, hogy nem én voltam eddig az egyetlen aki nem ment le oda. Úgy értelmeztem az itinerbõl, hogy az csak azért van odaírva, mert vizet lehet venni, de tévedtem. Szerencsére a rendezõk rendesen voltak és nem csináltak belõle nagy ügyet. Még a célban a pecsétet is odanyomták mondván, hogy ne árválkodjon egyedül ott az az üres hely.
.
Ezután következett talán a túrának a legnehezebb része, fel a távvezeték alatt egészen a Thirring körútig. Rendesen megizzasztott, be is lassultam, és iszonyatos meleg volt. Végre elfogyott az emelkedõ, és a hegy oldalában húzódó kis ösvényen mentünk elõre. Azért ez sem volt a legkönnyebb terep, mert nagyon könnyen le lehetett csúszni, ha az ember nem figyel oda. Majd egy túrázó megmutatta azt a helyet, ahol tavaly Hegedûs Róbert sporttársunk életét vesztette, és megnéztünk a neki állított emléktáblát is. Itt megkaptuk a következõ pecsétet és mellé csokit is, ami nagyon jól esett. Majd visszakapaszkodtunk Dóbogókõre, ami ekkor már jobban hasonlított valami zsúfolt piachoz. Irdatlan mennyiségû autó, és embertömeg. A régi K jelzést kicsit nehezen találtuk meg, el is idõztünk a keresésével egy jó 15 percet. Közben meg megérkeztek a bicajosok is, akiknek valamilyen versenyük volt. Az elején még egy ideig egy úton mentünk velük, majd elváltuk. Itt egy kis csapat verõdött össze, akikkel együtt mentünk Pilisszentkeresztig. Zsivány szikláknál megkaptuk a következõ pecsétet és mellé cukrot is. Valamint ismét lehetett gyönyörködni a csodálatos kilátásban, és abban, hogy milyen hosszú út áll még elõttünk.
.
A s +-on gyorsan leereszkedtünk, majd áttérve a P +-ra itt tévedtünk el a legjobban. A Vaskapu völgyben lementünk egészen Mária padig, és ott kezdtünk el gyanakodni, hogy itt valami nincs rendben, mert a Vaskapu-szikla nem épp erre van. A kupaktanács összeült, és rájöttünk, hogy nem kellett volna lejönni a P+-on. Ezt rendesen benéztünk. Nem volt mint tenni, irány visszafelé. És tényleg ott volt az elágazás, ráadásul még szalagokkal is. Ezt jól benéztünk. Enyhén emelkedõs úton elértünk a Vaskapu-szikláig, ami valami csodás képzõdménye a természetnek. Itt sem voltam még soha, úgyhogy megint csak ámulta és bámultam. Lefelé kicsit izgalmas volt, néhol itt is gyorsabb tempóban mentem, mint ahogy szerettem volna. De egyben leértem.
.
Pilisszentkereszt elõtti Klastrom-kút megváltásként jött, és végre a kapott bögrét is hasznosítani tudtam. Ez a rész nem épp a legkellemesebb volt, tûzõ napon, tikkasztó melegben, de hamarosan bent voltunk Pilisszentkeresten és onnan már csak egy karnyújtásnyira volt a szurdok. Kár, hogy nem igen volt benne víz, de így is nagyon szép látvány. Az aljában igazi terülj - terülj asztalkámat rendeztek be a szervezõk. Volt mi szem - szájnak ingere. Illetve itt volt a célja a 25km-es távnak.
Sokat nem idõztem itt, úgy éreztem, hogy jobb a lábaimnak ha inkább folytatom. A Szent - kút felé vezetõ úton sokan jöttek velem szemben, akik vizes kannákat cipeltek. Úgy látszik ez is olyasmi hely lehet, mint a Lajos - forrás. Itt kaptunk megint pecsétet, és a pecsételõtõl egy kis útravalót, hogy most jön az utolsó durvább emelkedõs rész, amiben igaza is volt. Nem volt piskóta ez a szakasz felfelé, és már azt vártam, hogy mikor tér el a K+, mert állítólag utána könnyebb lesz. Aztán idõvel csak csak feltûnt az égbolt a láthatáron, és már nem emelkedett tovább. Innen nagyon szép kilátás nyílik Dobogókõ felé. Aztán itt újra utolértem azt az embert, akivel még a Lukács árok aljánál találkoztam. Rögtön tudta, hogy eltévedtem:). Majd kettéváltak útjaink ismét. Õ bement a Salabasinai - árokba. Én meg úgy éreztem, hogy talán jobb lenne ezt most inkább kihagyni, majd jövõre bepótolom.
.
Holdvilág árok felé utolértem talán a legidõsebb indulót a túrán. Minden tiszteletem neki. Elképesztõ, hogy még ilyen korban is hogyan tudja csinálni. A Holdvilág - árokban kaptunk egy újabb pecsétet és mellé választhattunk csokit is. Majd egy 100m-el feljebb finom forrásvízhez is jutottunk, ami nagyon jól esett. Betankoltam elegendõ vízkészlettel Pomázig és folytattam utamat. Szomorúan vettem észre, hogy a kereszt az árok végében eltûnt, biztos valakinek nagy szüksége volt rá.... Majd felkapaszkodtam a vaslétrán, magam mögött hagytam a régészeti területet és kis idõ múlva át kellett menni az árok túl oldalára. Innen kezdõdött az utolsó emelkedõs szakasz. Ami azért már annyira nem volt vészes, vagyis inkább nem lett volna vészes, csak már bennünk votl egy jó 35-40km. De feltûnt a pontõr egy fa árnyékában a csúcstól nem messze és tudtam, hogy innen már szinte nincs is emelkedõ. Lényegében egy kis hullámvasutazás jön a Kis - Csikóvárig, onnan meg már csak lefelé.
.
A Janda Vilmos kulcsosháznál megszereztük utolsó pecsétünket, pihenésre is invitáltak bennünket a kedves pontõrök, de inkább mentünk tovább, hiszen már tényleg alig volt hátra. Hamarosan elfogyott az erdõ, és feltûntek Pomáz legszélsõ házai. Itt egy kicsit hosszan kellett menni a városon belül, de annyira nem volt vészes. Egy két útba esõ kocsma csábítóan hívogatott, de tudtam ha betérek oda, akkor nem jövök ki egy hamar. Így inkább folytattam. Az utolsó métereken még beszélgettünk egy jót egy túrázóval, elmeséltük jövõbeli terveinket egymásnak, majd megláttuk a célt. Boldog voltam, hogy sikerült megcsinálni, a szervezõk nagyon rendesek voltak, mert egy hiányzó pecsét ellenére is simán adtak oklevelet meg kitûzõt, ráadásul még a hiányzó pecsétet is megkaptam a célban. Kicsit leheveredtem a ház udvarán a fûben, majd rövidesen elbúcsúztam és folytattam utam a HÉV felé.
.
Összességében állíthatom, hogy ez volt az eddigi legjobb túra, amin részt vettem. Nem csak azért mert csodálatos helyeken vezet végig, és tényleg megmutatja a legszebb kincseit a Pilis és a Visegrádi - hegységnek. Hanem azért is, amit a szervezõk nyújtottak nekünk. Köszönet érte! Jövõre újra találkozunk.
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.07.01 21:01:49
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szurdok 40

Még nagyon hajnal van, amikor felszállok a hét perccel korábban érkezõ villamosra, nagyon hajnal van, amikor átülök a HÉV-re és még mindig eléggé hajnal van, amikor kicsit késõbb a busz, mint egyetlen megmaradt utasát tesz le Dobogókõn. Örömmel állapítom meg, hogy a tömeget sikerült kijátszanom, viszont lett egy óra szabadidõm, ezt túlnyomórészt a kilátóban töltöm, a Dunakanyar és a Börzsöny panorámájának abszolút zavartalan bámulásával. Fél hét - háromnegyed hét körül már emberi tevékenységet hallok a hátam mögött, odaballagok és valóban, már készülnek az indításra ismerõsök és kevésbé ismerõsök, kitöltök egy nevezési lapot. Gyûlnek a túrázók is, magam elé akarnék engedni néhány embert, de nincs nagy tolongás, így én kapom az egyes rajtszámot, ilyen sem volt még :).

Hétkor szabad jelzést kapunk, páran már elindultak, nekik siet az órájuk. Én is elindulok egy kellemesnek vélt kezdõ tempóval, de ez megakad a Rezsõ-kilátónál, pecsétet kapunk, a kilátásra csak egy röpke pillantást vetek. Lejtõvel folytatódik utam, illetve utunk, egy hármas csoport elrobog mellettem, késõbb még össze-vissza elõzgetjük egymást, nagyjából a Rám-szakadék felsõ végéig. Néhány helyen az itiner segítségéhez folyamodok, pedig kint vannak a szalagok. A hajnali erdõ közben átváltozik reggeli erdõvé, így érjük el a Fényes-forrást (Árpád vezér-forrás van a fába vésve), ahol is saját pohárból iszom a tiszta vízbõl. Tényleg, a poharat el is felejtettem: minden induló kapott egy szép, színes, füles bögrét, saját használatra a túra/más túrák során. Ez több szempontból is csudálatos ötlet: egyrészt, kevesebb szemét termelõdik, másrészt, nem kell a forrásoknál szerencsétlenkedni, elég odatartani a poharat, ráadásul a fülénél fogva prímán a hátizsákom egyik fogantyújára lehet erõsíteni.

A Lukács-árokba ereszkedik le a szalagozás, követem, majd nemsokára utolérek két sporttársnõt. Ezt szavaznám meg a túra egyik legjobb szakaszának, nagyon vadregényes, nehéz terep, viszont nincs zavaró aljnövényzet. Pár alkalommal segítenek a túrabotok, egyikük kap is egy szép ütést, ezáltal kissé elferdül, én viszont ép és sértetlen maradok. Rövidesen kiérek a Malom-völgyi parkolóhoz, megint van okom a vidámságra: egy autó sem áll bent, nincsenek még itt a kisebb-nagyobb kirándulócsoportok. A Rám-szakadék örök kedvenc marad, félelmetes érzés a mindenféle sziklaalakzatok között követni a mindenfelé ugráló ösvényt. Közben megint kapok pecsétet, a pontõr sporttársnõnek mutatom a bögrét, az õ ötlete volt és íme, megvalósult. Jár egy kis szûrt szilvalé, szigorúan optikai tuningnak megfelelõ mennyiségben, köszönöm itt is :).

A szakadék belsejében észreveszem, hogy nem is olyan nehezen járható az út, valamint, hogy néha egészen sötét van, pedig felettem nincs egy fia felhõ sem. Nemsokára egy meredek kaptatón kiérek újra a fényre, indulok a leírás és a szalagok nyomán a Rám-hegy felé, amelynek aljában díszes faragott kapu fogad, be is megyek rajta, majd egy még meredekebb, poros emelkedõn felsétálok a hegytetõre. Pazar kilátás és kedves pontõrök fogadnak, kérek egy kis útbaigazítást és indulok is tovább, pontosan hét perc múlva már a Miklós-forrásnál kapok bélyegzést és iszom pár pohárral a hideg vízbõl (miközben az ínyem ki akar esni a számból). Ezt a pontot követi a túra szerintem legkegyetlenebb emelkedõje. Addig nehéz, amíg a távvezeték nyiladékában kell menni, mindenféle susnyásban. Azután meg még nehezebb. A Thirring-körút mintegy megváltásként következik. Lefelé kell sokat menni, gyönyörû ösvényen, míg elérem Hegedûs Róbert sporttárs tavalyi tragikus balesetének emlékhelyét. Leveszem a sapkámat, megnézem a kissé nehezen olvasható emléktáblát, beszélgetek egy kicsit a pontõrökkel, majd továbbindulok, nemsokára újra emelkedõ ösvényen, a Mária-kegyhelyet érintve, újra fel Dobogókõre.

Itt még éppen folyik a rajtoltatás, de pecsét nem jár a lapunkra, továbbsétálok eleinte a mûút mentén, késõbb a Kéktúra régi útvonalán be az erdõbe. Rövidesen elérem a Kék mostani pályáját, egészen a Zsivány-sziklákig követem, ahol egy kilátóhelyen megmutatják nekem a Vaskapu-sziklát, jó sokat kell még odáig menni távban is és felfelé is. Ja, mindezt a pontõrök mondják :), valamint elújságolják, hogy én volnék az elsõ negyvenes. Na, ilyen meg még fõleg nem volt. (Tudom, ez semmit nem jelent, hiszen a futók általában késõbb rajtolnak, de akkor is jó érzés volt. :)) Legurulok a S+ jelzésig, itt páran afelõl tanakodnak, hogy esetleg a kék körséta jelzés nem lenne-e vonzóbb, szerintem a sárga kereszt a nyerõ, el is battyogok rajta. Átkelve az országúton, egészen más jellegû tájon folytatódik a jelzés, nagyon hangulatos szálerdõben haladok, eleinte szintben, némi lejtõvel, késõbb folyamatosan emelkedve. Szalagozáson érem el a P+ útját, amelyet elõször - pár méter erejéig - rossz irányban követek. Lentebb pár túratárs éppen a Vaskapu-szurdok felõl kapaszkodik fel, nem vették észre a szalagokat, pedig van belõlük egy pár.

Néhány szép szikla mellett gyaloglok el, már éppen unni kezdem az emelkedõt és a szintben való sétát, amikor hirtelen irányváltással és egy rövid, de meredek lejtõvel elérem a Vaskapu-sziklát. Vajonmerre és párja pontõrködnek itt fent, beszélgetünk pár percig eljövendõ túrákról, majd az útmutatás alapján elindulok és az elsõ kavicsos résznél csúszok vagy két métert lefelé. Ezt csúnyán benéztem, még örülhetek, hogy némi horzsolással megúszom az esetet, visszakapaszkodom és a lépcsõ maradványait követem lefelé. Nyílt részen kell továbbmenni, Hutaiúttelep házai mellett, erõsen tûz a nap, de a hûvös szembeszél segít egy kicsit elviselni a hõséget. Megelõzök egy kis csapatot, majd azonnal rosszfelé indulok el, õk követnek, de vagy tíz méternél javítunk, innen pár perc alatt pedig elérjük a Klastrom-kutat, az egykori pilisi ciszterci apátság területén. A pontõr szörpöt is kínál a forrásvízhez, elfogadom, jólesik. Még be kell jutni, majd át kell sétálni Piliszentkereszten, mielõtt az egyszerûen Szurdoknak nevezett - ööö, szurdokba jutnánk. Közben felejthetõ patakátkelések és egy kis susnyás színesíti az utat, de a Szurdok nevû szurdok látványvilága hamar feledteti ezt.

Elérem a 25-ös táv céljaként is szolgáló terüljasztalkám-pontot, ahol minden földi jóval várnak, van édes és sós, ki mit óhajt. Én májkrémeset óhajtok, abból is mohó módon mindjárt kettõt. Újdonsült szendvicsemmel vágok neki a hátralevõ távnak, a szendvics egész sokáig elkísér, egyre fogyatkozó lelkesedéssel. Szent-kútnál máról (is) ismerõs a pontõr, hát nem õt láttam reggel a Rezsõ-kilátónál is? Most a forrásvizet ajánlja, kell is kísérõnek a kenyér után, nagyon finom vizet ihatok, értem, miért állt ott egy néni jópár palackkal. A következõ útszakasz jellemzése "Rövid, de velõs emelkedõ", copyright Moiwa. Szerintem a rövidsége vitatható, a velõssége már nem, viszont a sárga sáv jelzésen a gerincen kerékpárverseny zajlik, sûrûn ugrálok félre eleinte a biciklisták elõl, késõbb inkább a fûben haladok. A verseny és a teljesítménytúra rövidesen külön utakon haladnak tovább, a sárga barátságos erdei ösvényre tér át, ha nem lenne ilyen rekkenõ hõség, nagyon méltányolnám. A Tölgyikreknél a T100-as pólós pontõr beérkezõ fotót készít rólam, pedig nem lehetek olyan szép látvány. Elbeszélgetünk, közben megszabadulok a bakancsom néhány nemkívánatos potyautasától.

Elmondása alapján a Salabasina-árok kitérõje ki lesz szalagozva, ez így is van, én még azért elballagok a Salabasina-kútig, a lassan csordogáló, de nagyon finom vízbõl egy fél pohárnyit várok meg. Következhet a rettegett Salabasina, még a neve is különös hangzású. Másik túrán útitársam mesélte, hogy rendkívül nehéz volt benne tavaly haladni, el sem merem képzelni az idei után, hiszen idén szinte nem volt benne víz. Nem mellesleg az árok gyönyörû, félelmetes és még így is iszonyú lassú a haladás benne, legalábbis számomra. El is kap egy holtpont, éhes vagyok, melegem van, elegem van. Lendületesebben jön a Bükki Kilátások túrán megismert Attila sporttárs, aki gyors tempóban veszi az akadályokat. El is érjük Csanya ellenõrzõpontját, bemutatkozva és megkapva az árok áttöréséért járó bélyegzõt. Én leülök, el kell majszolnom legalább egy szendvicset, mielõtt továbbmennék. Szerencsére ezt nem a gyökéren felkúszva kell tenni, egy utólag szolid huppanás után már ki is lehet kászálódni, vissza az erdõbe.

Lélektelen elektromos kerítés eléggé keskeny védõövezetében kell nemsokára gyalogolni, ez még megy is, elérem a piros jelzést (a mai nap folyamán már másodjára kell szembemenni a Piros 85-tel), majd a Holdvilág-árok bejáratának figyelmeztetõ tábláját. Eleinte csak néhány patakátkelés és a domboldalak "összepréselõdése" mutatja, hogy már most is az árokban járok. Ezt pihenõhely és az ott kapott csoki feledteti pár pillanatra, kicsit feljebb a Ramsas- (Ramszesz??) forrásnál egy futó sporttárssal iszunk pár kortyot rá. Én nagy lelkesen (az árokban kell maradni) hirtelen nemlétezõ sziklamászó tudományomat mutatom be, teljesen feleslegesen, ugyanis mégsem itt kell az árokban maradni :). A nevezett hely ki van szalagozva, fantasztikus úton érem el az árok egyfajta lezárásánál emelkedõ vaslétrát. Az elsõ négy létrafok után jut eszembe, hogy nekem amúgy tériszonyom van. Sebaj, nem szabad lenézni, megpróbálkozom a felnézéssel, az még talán rosszabb. Marad az elõrenézés, így is feljutok szép lassan.

Fent aztán kifújom magam, még hátravan egy komoly hegy, fel kell jutni a Nagy-Csikóvárra, szurdokból viszont már nincs több. Komolyabbnak bizonyul az erõpróba, mint gondoltam, azért-sem-megállva valahogy felvergõdök a tetõre, kicsit elõtte van az ep., érthetõ, hiszen maga a csúcs eléggé csalános. A lemenet a hegyrõl kicsit olyan, mint a Muzsláról a Mátrában, minden lejtõ után van még egy kisebb-nagyobb bucka, de elég hamar elfogynak és szépen lekocoghatok a Janda Vilmos-kulcsosházig, itt a pontõrök felét ismerem, ez Varacskos Disznó sporttárs :). A másik fél érkezésemkor (talán RitaB?) fotót készít, pedig itt ha lehet, még ramatyabbul nézek ki, mint Tölgyikreknél. Beszélgetünk, kapok egy pohár életmentõ vizet, saját készlet már nincs. Innen már csak be kell sétálnom Pomázra, gondolom. Ez így is van, de a besétálás kicsit tovább tart a tervezettnél, fõleg mivel a zöldrõl való letérésre nem figyelek oda, csak arra, hogy még mindig párhuzamosan haladok a fõúttal és ez számomra nem lesz üdvözítõ. Visszatalpalok a megfelelõ kanyarba és éles elmémmel felismerem, hogy innen a szalagok bizony el lettek távolítva.

Sebaj, elõ a térképet, van rajta egy kis Pomázról szóló részlet is, azt figyelem. Eléggé érdektelen a szakasz a célig, de még mindig jobb, mint Õrbottyán és Veresegyház, ha azt kibírtam, ez gyerekjáték. Nemsokára meg is jelenik a cél, majdnem elsétálok mellette, pedig elég feltûnõ a TTT zászlaja a kapun. Szerintem - hosszú érdektelen séta ide vagy oda - nagyon jó ötlet a cél ilyen formátumú megoldása, külön köszönet jár érte Vándorköszörûs sporttársnak (remélem jól jegyeztem meg, Vajonmerre mondta), elvégre mégis a saját házának a saját kertje szolgált célul. Kaptam egy szép oklevelet - most olvasom, hogy van tereprutinom és tudok egyensúlyozni a kidõlt fákon :))); továbbá egy másik oklevelet a Salabasina-árok meglátogatásáért, valamint egy elõs teljesítõs kitûzõt (láttam a világon elsõként átadott harmadik teljesítõset is), mindezt Kerek Repkény spt. adta át, õt sem ismertem eddig :). Még egy darabig néztem ki a fejembõl, újra kellett indítani a rendszert, ha nem szólnak, szerintem elalszom egyálltó helyemben :). Még elsétáltam a zöld vonatig, azon pedig szépen visszautaztam a nagy mai valóságba.

Értékelés: ötös, csillagos ötös, hibátlan túra, felfûz öt olyan természeti képzõdményt, amelyeket egyenként sem egyszerû meglátogatni, mindezt kedves és profi szervezéssel. Köszönöm a túrát, jövõre megint jövök!
 
 
CsasziTúra éve: 20072007.05.19 23:56:18
megnéz Csaszi összes beszámolója
„Éjszakai” Szurdok 40

Már régóta szemezgettünk ezzel a 40-es távval, de mi mindenképpen egy éjszakai túrára szerettünk volna menni kis csapatunkkal. Március derekán hirtelen elhatározással úgy döntöttünk, hogy ez a teljesítmény túra lesz a „kiválasztott” (nem bántuk meg!).
Eljött a várva várt nap, vagyis 2007. május 18-ika. Személyautókkal elmentünk a kiindulási pontra. Buszunk kicsit késõbb indult, ezért egy kis üdítõt vételeztünk az általam hozott italokból, melyeket egyébként a megérkezés pillanataira szántam. Felfrissülve felszálltunk a Dobogókõre induló buszra. Megérkezvén úgy szálltam le a buszról a túrabotommal, mint aki nem tud járni. Hááát, …. másnap reggel valóban hasonlítottam erre a pózra. Mindkét lábamon két-két vízhólyaggal kellett hazamennem.
A túra:
Résztvevõk: Zsu (navigátor I.), András (Dhhhrás), Ádám (a „menõ” turista), Ákos (Dr. Úr), Tommy (az ifjonc), és Csaszi (navigátor II).
Indulás 16:15-kor a dobogókõi kiindulópontról. A tökéletes útvonal leírásnak köszönhetõen szépen haladtunk a Lukács árok felé. A Kristófcsik kopjafa után 500 méterre egy kicsit eltértünk a kijelölt útvonalról (elsõ baki). Ez 150 méter eltérést jelentett az eredeti útvonalhoz képest. Sebaj, mentünk tovább egészen a Rám-szakadék kiindulópontjára. Itt mindenki uzsonnázott egy keveset majd továbbindultunk. A szakadék biztonsági kiépítettsége nagyon jól van kialakítva, melynek segítségével könnyedén tudtunk tovább haladni célunk felé. A felsõ részen szintén néhány perc pihenõ, majd indultunk a Rám-hegyre. A kaptató felénél két kerékpár volt odaláncolva egy fához. Szép látvány volt az erdõ közepén. Gazdáik biztosan nem akarták a kétkerekûket felcipelni a hegytetõre. Felérvén szép panoráma tárult elénk. Tíz perc gyönyörködést engedélyeztünk magunknak. Irány a Miklós forrás. Hideg vize kellõen jól hatott a társaságra. Az újabb pihenõ után haladtunk tovább Dobogókõ irányába. A csúcs elõtt ismét letértünk a kijelölt útról (második „szándékos” baki). Ekkor már sötét volt. Az eddigi túráim során tapasztaltak alapján zoknit cseréltem (ideje volt). Elindultunk a betonúttal párhuzamosan jelölt turistaúton. Ezen sajnos tovább mentünk a kelleténél (harmadik baki). A Brutálzsivány utáni keresztezõdésnél valaki autó fényszórójával ránk világított. Ki lehet itt az erdõben ilyenkor és pont itt? Hát, mint kiderült, egy erdészeti szakemberrel futottunk össze. Tanácsot kértünk tõle a helyes útirányt illetõen. Az erdész mindenáron a faluba akart minket irányítani. Nagy nehezen sikerült vele megértetni, hogy mi még jó néhány kilométert szeretnénk az este folyamán megtenni egészen Pomázig. Hitetlenkedett, de azért jókívánságokkal elköszöntünk egymástól. A mûúton áthaladva mentünk tovább a jól megírt útleírás alapján. A vaskapu völgy elõtt ismét elnéztük a jó utat (negyedik baki). Ezzel be tudtuk bizonyítani azt, hogy nem csak nappal, de este is el lehet téveszteni a helyes útirányt.
Sebaj, nem lesz belõle eget rengetõ gond. – mondtuk, és továbbmentünk. A Klastrom-kútnál ismét ittunk egy keveset a friss vízbõl. Lámpafénynél megnéztük a kút által táplált tavacskát is. A gps mûszeremen ekkor megjelent egy geoláda. Már a túra elején megfogadtam, hogy nem tartom fel a csapat haladási sebességét eme szenvedélyemnek hódolva. Nem bírtam megállni a javaslattételt. Bejött! Átadtam a gps-t András kezébe, aki elindult a geoláda irányába. Zsu, Tapasztalt ládakeresõ lévén a kitaposott „geo” ösvényt megtalálva invitált mindenkit a rejtek felé. Gyors logolás a megtalált ládikóban lévõ füzetecskébe, majd ajándék csere. Néhány kép készítése után továbbmentünk megnézni a Klastromot. Ekkor már éjjel fél egy volt. Pilisszentkereszten a kutyák elég hangosan jelezték ottlétünket. Gondolom nem sok helybélinek tetszhetett arra járásunk. A Dera-pataknál ismét kis pihenõt tartottunk. Továbbmenve a szurdokon nagyon tetszett a sok kis fahíd az ismertetõ táblákkal együtt. Kiérve a tisztásra nagy zene-bona hallatszott. Motoros összejövetel volt sátorozással egybekötve. Nagyon sokan voltak. Szép csendesen kullogtunk át rajtuk a vélt jó irányunk felé. A táborhelyük végén, a 00-ás nevû helyiségük környékén gps mûszerem nézegetve ismét rájöttem, hogy éppen ellenkezõleg kéne mennünk (újabb baki). Az iszogató társaság egyik tagjától kértünk útbaigazítást. Furcsa lehet ez a mondat, de valóban kellett a segítség, mert nem akartunk a táborukban õgyelegni. Az útbaigazítás után is még értetlenkedtünk egy kicsit, mert utat nem láttunk sehol. Ekkor jöttünk rá, hogy a sátrak és a fõzõhelyek közt kell nekünk az útra kimennünk. A betonúton 01:15-kor mentünk át. Kértem a csapatot egy kis pihenõ tartására, mert zoknit akartam cserélni. Ismét izzadásgátló tartalma került a lábra, dupla zokni kiséretében. A Szent-kútnál megint pihenõt tartottunk. Néhány szendvics meg a friss forrásvíz kellõen hatott a csapat lelki világára. Ákos evett néhány falatot, ivott rá pár kortyot. Jó volt nézni a jókedvûségét (errõl fénykép is készült). András ivott egy keveset. Zsu a térképet böngészte, majd ivott egy kicsit. Ádám egy félreesõ helyen ült a padon, és jóízûen ette hatalmas szendvicsét. Tommy fiam egy jókora szalámis zsemlét tuszkolt be a száján, majd leúsztatta a falatokat friss vízzel. Jómagam ittam a forrás vízébõl, majd készítettem a csapatról és a környékrõl néhány képet. Felfrissülve – már ha lehet ilyenkor ezt mondani – mentünk tovább. A következõ 870 métert nem sírom vissza. Állítólag én voltam a csapat sebességének meghatározó tagja. Vagyis én mentem mindig leghátul (lemaradva). Ezt a 150 méteres magassági emelkedõt 22 perc alatt, kb. 3 km/órás sebességgel tettem meg többszöri megállással. Tölgyikreknél ismét megálltunk néhány percre. Ádám és Ákos leültek egy fatörzsre. Lámpafénynél ücsörögve Ádám egyszer megszólal: jé, egy kullancs van a nadrágomon. Ákos is szemrevételezett egyet a nadrágján. Mint két nikkelbolha, úgy pattantak fel (hazafelé az autóban Ákos nyakáról egy ragaszkodót mégis le kellett venni). A gyors indulást követõen a Salabasinai-kútat azért megnéztük lámpafénynél, de a murvás úton maradva haladtunk tovább célunk felé, mivel éjszaka nem akartunk lemenni a Salabasinai-árokba. Ekkor a lábam már égett kegyetlenül. A lejtõs terepet elhagyva befordultunk a Holdvilág-árok felé. Ekkor hajnali 4:30 volt. Az elsõ táblánál kis pihenõt tartottunk, majd nekiindultunk. A forrást elérve három hálózsákban alvó emberkét láttunk. Még parázslott mellettük az általuk rakott éjszakai tûz maradéka. Egyikõjük felnézett ránk. Gondolom, hogy nem tetszhetett neki a korai látogatásunk. Pedig, ha tudta volna, hogy késõbb még ennél rosszabb is fogja érni õket. Erre csak tíz percet kellett várniuk. Ekkor eleredt az esõ. Mi ekkor már a felfelé vezetõ létránál voltunk. Kis csapatunk a lenti részen lévõ barlangban húzódott meg. Nagy töprengés következett. Az esõ meg csak esett folyamatosan. Hogyan tovább? Zsu hozta a felmentõ javaslatot. Mivel a Nagy-csikóvárról az esõ áztatta úton soha nem fogunk lejönni, ezért menjünk Pomáz felé a Z+ úton. Egyhangú döntés született: kb. egy kilométerrel lesz rövidebb az éjszakai túránk. Elég becsületesen megálltuk eddig a helyünket. Ennél rosszabb zavaró tényezõ ne legyen túránk során. Felvettük esõkabátjainkat, majd felmásztunk a fémlétrán. Sajnos fényképet itt nem tudtunk készíteni az esõ miatt. A lábamon már alig tudtam állni, fájt mindenhol. A hátralévõ 6-7 km-t azért emelt fõvel, de sántikálva tettem meg. Ákos ment elõttem, járása neki sem volt egyértelmû. Viszont a csapat többi tagja minden gond nélkül tudta le a háta mögött lévõ kilométereket.
A pomázi állomásra reggel 6:30-ra értünk. Menetidõnk 14 óra 15 perc volt.
Az éjszakai (haladási) nehézségi tényezõt beszámítva nem is olyan rossz idõt futottunk.
Menetidõnket megnövelte még a nevezetes helyeken tartott több perces nézelõdés és a geocaching ládakeresés is. Összességében egy kellemesen eltöltött éjszakai túrát tudhatunk magunk mögött.

Ezennel szeretnék köszönetet mondani a túraútvonal szervezõinek a részletekig pontos tájékozódási leírásért.

Eme írással is szeretnénk buzdítani minden kedves túrázót a „Szurdok 40” teljesítménytúra végigjárására.

Nagy örömmel tölt el minket, hogy elsõként sikerült a túra "éjszakai" változatát teljesítenünk.

Hajrá Szurdok 40!
 
 
 Túra éve: 2006
CzimbályTúra éve: 20062006.08.07 10:42:36
megnéz Czimbály összes beszámolója
Ha az ember már hosszú ideje teljesítménytúrázik, megeshet, hogy az eseménynaptárban kihívást keresve nem gyúlik benne különösebb láng egy új 40-es túra látványától, amit ráadásul a Pilis-Visegrádi-hegységben rendeznek. Persze aztán új túra lévén mégiscsak megnézi, hogy milyen társaság szervezi, átfutja az útvonalat, ha nem ugranak be a földrajzi nevek gyorsan elõkapja a térképet. Ez utóbbi eset már bíztató elõjel a túra szempontjából, mivel valami nem annyira bejáratott útvonalat sejtet.

Ez történt tavaly a Szurdok elnevezésû túrával is, de sajnos családi kötelesség miatt nem tudtam elmenni. Viszont az idén már nem állt semmi az utamba, hogy részt vegyek a rendezvényen. Olvasva a különbözõ fórumokon megjelent beszámolókat, gondoltam, hogy nem lesz rossz hétvégi program és persze a szervezõ bizottság is garancia volt egy korrekt módon megszervezett teljesítménytúrához. A valóság viszont minden várakozást felülmúlt.

Fél hatkor indultunk Szegedrõl. Pomázig mentünk autóval, onnan felbuszoztunk Dobogókõre, hogy nem sokkal a seprûk indulása elõtt belevessük magunkat a szurdokgyûjtésbe. A rajtban gördülékeny nevezés (újabb dorgálás a TTT tagdíj körüli hercehurcáért :-) ) és máris a Rezsõ-kilátónál (elsõ ellenõrzõ pont) voltunk. Az idõ nem kecsegtetett sok jóval, igencsak lógott az esõ lába, így (mint utólag kiderült feleslegesen) esõruhával megrakott hátizsákkal haladtunk. Az út a Szakó-nyeregig igen csúszkálósra sikeredett, de megúsztuk eltaknyolás nélkül. A nyereg után kezdõdtek a túra savát-borsát adó jellegzetességek, azaz a megszûntetett turistajelzéseken illetve a szurdokvölgyekben való túrázgatás.

Lassan megérkeztünk az elsõ próbatételhez, a Lukács-árokhoz, amit szalagokkal kiválóan megerõsített, felhagyott körjelzéseken értünk el. Többen már itt is az árkot kikerülve (kispistázva :-) ), fent a turistaúton közlekedtek, valaki joggal gúnyosan meg is jegyezte ezt. De tényleg kérdem én: minek jön el valaki pont erre, a nem éppen könnyû túrára, ha nem megy le a patakmederbe, mivel ez a rendezvény pont errõl szól… No comment. (Javasolnék jövõre titkos pontot ide is!) A völgyben igen nehéz volt az elõrehaladás, nem volt egyszerû szárazon megúszni, ehhez sokszor balettmutatványok szükségeltettek. A mederben ide-oda kellett ugrálni a patak egyik oldaláról a másikra, sokszor gyatyaféken haladva. Egy-egy problémás pont elõtt snooker játékos módjára tanulmányoztuk az elõrehaladási lehetõségeket, hol van nagyobb esély az életben maradásra. Nemigen volt alkalom a nézelõdésre, ha valaki nem akart megállni és/vagy padlót fogni. Az árok megszelidülését követõen már igen hangulatos erdõben haladtunk a mûútig.

Szinte rögtön következett is a küldetés következõ sarokpontja, a Rám-szakadék, ami a ”félcipõs turisták” számára is járható út. Legutóbb a Lefagyszon jártunk erre, kissé könnyebb volt most az elõrejutás, nem jelentett gondot a létrákon közlekedés. Õszintén szólva nekem szimpatikusabb volt a régi láncos megoldás, olyan természetközelibbnek hatott, mint a mostani alumínium korlát, de örüljünk, hogy jut ilyenre is pénz manapság… Mellesleg találó volt az önkiszolgáló frissítõ pont a forrás mellett, ahol mindenki a saját szája íze szerint készíthetett szörpöt (az arra járók nem kis csodálkozására). A völgybõl kiérve kellemesen emelkedõ, jelzetlen, de kiválóan kiszalagozott úton, majd a régi sárgán jutottunk el ha jól emlékszem a Föld szívéhez, a Rám-hegyhez, ahol feldugtuk az akkutöltõnket egy kis többletenergiárért :-).

Az út a Thirring-sziklákig helyenként igen kemény volt, de nem az emelkedõ, hanem a csúszós sár miatt. Volt olyan kollega, aki le is zúgott egy ösvénymenti gödörbe, de egybõl jött a felmentõ sereg. Az idõ nem változott, szemetelt az esõ, gondolkoztunk az esõruhán, de még vártunk. A sziklák alatt nápolyi várt, bekaptunk egyet és siettünk is fel Dobogókõre. Ott egy kicsit elnéztük a dolgokat, mert az épp egyidejû hegyikerékpáros verseny szalagjai után indultunk :-), de korrigáltunk az itinernek köszönhetõen és megtaláltuk a régi kéket. Innentõl kezdve az idõ fokozatosan javult és szép erdõkkel szegélyezett utakon jutottunk el a Zsivány-sziklák érintésével (a jelzetlen utakon kiváló szalagozás segítségével) a csodálatos Vaskapu-sziklához. Fantasztikus látvány, mindenkinek ajánlom, aki még nem járt ott! A ponttól kocogás le a ”térdkímélõ” lejtõn a klastromkerti ponthoz.

Ezen a szakaszon sokan elkevertek (betértek Pilisszentkeresztre), nem értem, hogyan, mert a szalagozás annyira egyértelmû volt… Rövidesen némi bozótharc után elértük a szó szoros értelmében vett Szurdokot, ami piskóta volt a Lefagysz csúszása-mászása után, de egyúttal gyönyörû, mint mindig. A parkolóban terülj-terülj asztalkám, minden földi jóval: 3-4 féle ital, májkrémes kenyér, barack… A közben eloszló felhõk üzentek, hogy nem kell már hátizsák, ami sokszor megnehezítette az elõrehaladást a keményebb helyeken. Meg is szabadultam tõle a segítõkész rendezõk jóvoltából, köszönet érte! A kék +-en begyûjtöttük az itinerben is sejtetett matricát és elértük a feldíszített Szent-kutat, ahol találkoztunk több orrukat lógató túratárssal, akiknek felfoghatatlan módon 3-4 igazolásuk is hiányzott az eddigi 8-ból... A kék + mindig combos emelkedõ, de hátizsák nélkül nem volt különösebb probléma (a cuccoshoz ragaszkodó társam le is maradt kissé). Onnan kellemes út szintben a Tölgyikreknél levõ pontig és röviddel ezután következett a túra fénypontja a kihagyhatatlan Salabasina-árok. Itt nem volt muszáj lemenni, de természetszerûleg ez nem volt kérdés. Az elején még nem volt valami nehéz (megszûntetett piros kör), mondtam is nagy pofával, hogy nem egy nagy eresztés, de idõvel véleményemet módosítani kényszerültem. Olykor falmászó gyakorlatok szükségeltettek a továbbhaladáshaz, olykor pedig a megáradt patak által odasodort fák funkcionáltak alkalmi csúszópályaként a több méteres falak leküzdése során.

Persze a rendezõk biztonságérzetünket fokozván, gondoskodtak a keményebb helyeken arról is, hogy jó nagy pocsolyák is legyenek alattunk. Hátizsák nélkül azért nem volt annyira megoldhatatlan feladat, de társam azért megizzadt, mivel egy esésnek köszönhetõen komoly fájdalmakkal a kezében érkezett az árokba.

Reménykedtünk, lesz pont a völgyben, hogy tudjuk igazolni ottjártunkat. Volt is, de utána annyira “megszerettük” a völgyet, hogy a hivatalos “Exit” feliratot elvétvén néhány száz métert még bújdokoltunk az emeletnyi magasságú kidõlt fa akadálypályán a fatörzsek alatt-felett-között… Végülis “alpin technikával” sikerült kikapaszkodni a turistajelzéshez visszavezetõ útra, miután hallottuk fentrõl a korábban elhagyott, igencsak hangos társaság hangját. Ez a szakasz nem volt túl kellemes a villanypásztor meletti balettozás végett, de túléltük, végülis ennek is megvolt a maga vadromantikája.

Nemsokára megcsapott csöppet a civilizáció szele, de gyorsan el is hessegettük, mert várt ránk az utolsó próbatétel, a Holdvilág-árok. Ez sajnos az elején nem a szépségével, hanem a mély, vendégmarasztaló sártengerével vetette észre magát, de a pont után már megmutatta igazi, szebb arcát is. Nem túl hosszú, de csodálatos sziklafalakkal övezett úton értük el a völgy fejezetében szellemes megoldásként odaszerkesztett létrát.

Az utolsó szurdok után már csak a két Csikóvárat (ep.) kellett meghódítani és lereszkedni a Janda Vilmos kulcsosház érintésével Pomázra a buszpályaudvar melletti kiskocsmáig (némi eufemizmussal: Pub). Ez az út igen hosszú és nem éppen turistabarát, de túléltük. A célban átvettük csomagjainkat, megkaptuk a tetszetõs kitûzõt baráti kézfogás kíséretében. A rendezõk, mindenek elõtt BHG és Gethe sporttársak nem feledkeztek meg a Salabasina-árok próbatételét kiálló túrázókról sem, mert egy saját készítésû, az árok szépségeit ábrázoló képeslappal is kedveskedtek.

Összegezvén egy kiválóan, hiba nélkül megszervezett és levezényelt túrán vehettünk részt. Az útvonalválasztás kiváló volt, mivel a “lerágott csont” Dunazugban igen sok kevéssé ismert helyre kalauzolt. A túra paraméterei, különösen a szurdokok, igazi kihívást jelentettek. A jelzetlen szakaszokon szinte elvéthetetlen szalagozás segítette az elõrehaladást, az itiner pedig az UKK-hoz méltó precizítású volt (bár nem árt a túra elõtt otthon kinyomtatni színesben az internetrõl letölthetõ térképvázlatokat). Érdekessége volt a túrának, hogy nem voltak megadva konkrét ellenõrzõ pontok, hanem 37 csomópont/tereptárgy szolgált esetleges pontként.

Természetesen azért lehetett sejteni hol is lesz ellenõrzés. Végülis 10 élõ és egy titkos pontot telepítettek, ami szokatlan egy ilyen “rövid” túrán, elismerés a nagy “pontõrdózis” megmozgatásáért! A szolgáltatás kiváló volt, beleértve a csomagszállítást is, a rendezõk/ponõrök pedig segítõkészek és barátságosak. Egyszóval soha rosszabb túrát és mindenkinek ajánlom ezt a rutinos teljesítménytúrázóknak is kihívást jelentõ rendezvényt!

 
 
 Túra éve: 2005
SpotTúra éve: 20052005.11.25 22:39:57
megnéz Spot összes beszámolója
Szurdok 40

6:12-kor szállok le a hévrõl, Pomáz állomásnál. Mivel nem tudom honnan indul a busz, figyelem a turistákat.
Többen futni kezdenek az egyik irányba, hát én is ezt teszem. Csak akkor torpanok meg, amikor meglátom a buszmegállóban ácsorgó tömeget. Atyaúristen mennyien vannak, döbbenek meg, hát ezt aztán igazán nem vártam, az elõzõ hév jó régen befutott már, és ennyien itt ácsorognak azóta!?
Ismerõsöket üdvözlök, váltunk néhány szót, majd beáll a busz, nem sok esély van rá, hogy felférjünk. Rövid várakozás után azonban befut egy kisegítõ járat is.
Ülök az ablak mellett és bámulom az elsuhanó házakat, fákat, embereket, lassan világosodik. Hallgatom, a motorbúgáson keresztülszûrõdõ történeteket az elmúlt túrákról, mindenkinek van valami mesélnivalója, amirõl úgy gondolja másokat is érdekel.
Egyik turistatársunk egy megállóval elõbb száll le, mint ahogy kellene, már nincs ideje visszakozni, az ajtók záródnak, lomhán mozdul a busz és lassan kiúszik a képbõl az otthagyott társunk bús ábrázata.
Csöpögõs köd lepi a tájat, feljebb húzom a cipzárt a dzsekimen és megindulok a többiek után.
A regisztrálás gyorsan, flottul megy, fizetek és indulok. Szeretem a ködöt, sejtelmes, rideg, könyörtelen. Megyek bele a fehéren szürke tájba, figyelem, ahogy nyílik szét a titokzatos fátyol, ahogy egy-egy újabb fa bontakozik ki, elõször csak az ágai, aztán a törzse, majd az egész semmibe vész mögöttem.
A levegõbõl vízcseppek válnak ki és esnek lefelé, a fénykapu most fénytelenül álldogál, búsan, mintha az elmúlt ezer éven töprengene, most mégis itt áll, pedig õ sem gondolta volna.
A kilátóba most nincs értelme kimenni, lassan elkezdek kocogni, de nem esik jól. Már messzirõl látom, hogy egy fán, valamilyen fehér cetli van, olvasom: változott az útvonal fakitermelés miatt. Remek! – jegyzem meg magamban. – Most, szórakozik valaki, vagy tényleg a megadott irányba kell menni!? – téblábolok jobbra-ballra. Bátortalanul indulok el az új irányba, lefelé. Szembe jön két srác, tõlük érdeklõdök: – Van errefelé valamilyen murvás út? – Õk készségesen válaszolnak. – Igen, van. – Majd közlik, hogy gyalog mennek a túra rajtjához, mert nem jött a busz. Nem keserítem el õket azzal, hogy a sok felszálló miatt késett, de jött. A murván ballra fordulok.
A piros sáv a Piros 85-rõl ismerõs, jobbra rátérek, szenvedéseim emlékei tolulnak, lefelé sem könnyû, a völgyben szalagok mentén sodródok az aszfaltra, mielõtt éles kanyart venne, ritkán járt ösvényre térek, sûrûn hajlok el a belógó ágak elõl. Számomra ismeretlen terep, esõház, Fényes forrás mélyen az árokban, nem megyek le, pecsétõr nincs, ragasztható pecsét van, így hát ragasztva pecsételek és egy keskeny ösvényen kanyargok tova, hogy megérkezzek a Lukács-árok kopár peremére. Nyálkásan csúszós, földbe vájt lépcsõkön araszolok óvatosan az árok mélyére.
Gyér vizû patak partján esek egyik ámulatból a másikba, fantasztikus sziklafalak, óriási kõgolyók, mohás, nedves, páfrányos ösvények, kidõlt fákkal szabdalt völgy, halk vízcsobogás, nyugodt víztükör falevélkerettel. Ez egyszerûen csodás, nagyszerû, lenyûgözõ!
Az egyik sziklafalon egy kidõlt óriásfa, kifordult gyökerei még kapaszkodnak, és fogva tartanak egy jókora kimozdult sziklát, de szemmel láthatóan már nem sokáig, lombja megtámaszkodik a szurdok alján, szapora léptekkel igyekszem el alatta.
Lejjebb megállok, és visszafordulva csodálom az irdatlan magas peremét ennek a völgynek, láttam már ennél nagyobb és mélyebb völgyeket az Alpokban és a Magas-Tátrában, de a magyar viszonyok között ez mégis hatalmas és lenyûgözõ.
Kimászva a szekérútra lassú kocogásba kezdek és lefutok a parkolóig, gondolataimba mélyedve haladok a Rám-szakadék felé. Átballagok egy ide nem illõ vasbeton hídon, és jobbra fordulok, elõttem egy mély árok, átérve rajta vízcsobogás jelzi az irányt, visszafelé a híd alatt csörgedezõ patakban gyönyörködök.
Kõrõl-kõre ugrálva kelek át rajta. Kanyargó ösvény visz a part mentén, fatörzs ível át a víz felett, egyensúlyozok, bámulom a mederbõl kiálló köveket, sziklákat. Keresem a pontot, bár nem nagyon kell, mert jól látható helyen van.
Pecsételek, a forrásnál megiszok egy pohár szörpöt, és a jó tanáccsal, vigyázzak, mert most sokkal síkosabb minden, mint a felújítás elõtt, jó tempóban indulok tovább. A Rám-szakadék renovált részei, ugyan nem olyanok, mint a láncos megoldás volt, de szerintem elfogadható.
Ez a természeti csoda Magyarországon egyedülálló, igazán lenyûgözõ, és még így is nehezen járható.
Kiérve a felsõ részén, már teljesen elkészülök az erõmmel, lépni is alig bírok, de azért támolygok tovább. Lassan lépkedek a lépcsõkön, kényszerítve magam a továbbhaladásra. A pihenõnél a szalagozott úton rúgom az avart tovább. Szûk ösvényen ballagok, mögöttem hallom az utánam jövõk beszédfoszlányait.
Az aszfalton és a fénykapun áthaladva már tudom, nincs messzi a Rám-hegy. Rövid gyaloglás után szinte függõleges kaptatón szenvedem fel magam, felérve levegõ után kapkodva adom oda ellenõrzõ lapomat pecsételésre. Készítek két képet, tudomásul veszem a ködbe veszõ tájat, és már ereszkedem is lefelé.
Rövid aszfaltséta után kis híján elmegyek az ellenõrzõpont mellett. Leereszkedve a Miklós-forráshoz meglepve látom régi ismerõsömet a ponton, lepecsételtetem vele a papíromat, veszek a csokiból és indulok tovább.
Sosem voltam híve a felesleges beszédnek, de néhány turistatárs úgy érzi jól magát, ha megjegyzéseket tehet másokra, most is találkoztam egy ilyennel, aki a turistabotjaimat horgászbotoknak nézte, és megjegyezte, hogy vajon horgászni indultam-e? Részemrõl, akár írásba is adom neki, hogy õ a jobb turista, de a roppant vicces megjegyzéseit megtarthatná magának.
A villanyvezeték alatti nyiladék, a síkos, sáros ösvénnyel, és a csöpögõ bokrokkal rém kellemetlen, izzasztó útvonal, rendesen megszenvedem, mire felérek a sárga körhöz, ahol egy éppen visszafelé jövõ hölgy kérdezi: merre kell menni? Mondom neki, hogy itt balra, mire két ott ácsorgó megjegyzi: arra biztosan nem! Mégis arra megyünk, emlékszem a leírásra, és jól tesszük.
A szûk, kanyargó csapás jó néhány kidõlt fán vezet keresztül, majd elhaladunk egy a ködbõl lassan kibontakozó szikla szírt mellett.
Néhányan összetorlódunk az ösvényen, az elõttem haladó többször megjegyzi, hogy biztosan nem jó irányba megyünk, mert egy szerpentinen kellene lefelé haladnunk. Válaszképpen elmondom, hogy akár ez is lehet az említett szerpentin. De a bizonytalanság fokozódik, végül mégis megérkezünk a lefelé kanyargó hegyi ösvényre, mire a kedélyek megnyugodnak.
A Thirring-sziklánál pecsétet és csokoládét veszünk, majd igyekszünk tovább. Az út meredeken kanyarog fölfelé, mozgásom lelassul, így azután utolér a horgászbotos turista társ, hogy megjegyezze úgy nézek ki a botjaimmal, mint egy felnyergelt ló, nos ilyenkor legszívesebben ütne az ember, de hát mégis csak kultúrlények vagyunk, és nem kell feltétlen olyannak lenni mint a másik. Így csak megkérem, hogyha a továbbiakban még találkoznánk, ne szóljon hozzám, és én is így fogok tenni, hiszen nem ismerjük egymást, és én nem kerestem az õ társaságát! Hát ennyiben is maradunk.
Felérve Dobogókõre a sûrû ködben egy pillanatra tájékozódásomat veszítem, és nem tudom hol vagyok, de gyorsan helyreáll a rend és haladok tovább. Elõttem többen bizonytalanul, keresik a megfelelõ irányt. Nem kell elõvennem a papírt, mert emlékszem, mit írtak benne.
A Kanyargós-patak völgyébe vezetõ ösvény korrektül ki van jelezve, úgyhogy nem jelent problémát odatalálni, csak egy apró kis malõr jön közbe, néhányméteres tévedés a kék keresztet illetõen. Kellemes sétányon haladunk lefelé, gyönyörû völgy mellett, melyet a színes levelek kavalkádja még szebbé tesz.
Az elõre csak halványan megjelölt pecsételõ pont, a rendezõséget igazolta, mivel hallottam nem mindenki jött volna erre, ha nincs beígérve, hogy esetleg, ezen a szakaszon is lehet egy.
Pilisszentkeresztet elhagyva a szénégetõ kemencék mellett megérkezek a Szurdok bejáratához. Egy kisgyerek küzd a póráz nélküli farkaskutyájával teljesen eredménytelenül, a kutya rá sem hederít az utasításaira és egyenesen felém fut átugorva a patakot, ami okoz némi riadalmat a lelkemben, szerencsére rám sem hederít.
Ez a völgy nagyon régóta az egyik kedvenc helyem, a sok kis fahíd, a sziklák, a patak, és a már csak helyenként megtalálható tájékoztató feliratok az állat és növényvilágról, vonzóvá teszik ezt a helyet. Külön érdekesség, hogy a szurdok elején vidáman csobogó patak, hová tûnik a völgy közepe táján!? A végén ugyanis csont száraz a völgy.
Kiérve a parkolóhoz, terített asztal vár, üdítõitalokkal és lekváros, májkrémes kenyérrel, én az utóbbit választom.
Elhagyva a pontot a parkoló bekötõ útján folytatom a gyaloglást. Az országút élénk forgalmán óvatosan kelek át, a túloldalon, szûk ösvényen ráncigálnak a belógó ágak, és erdei málnabokrok. A csapás idõnként a kikövezett árokban vezet. Elhaladva egy szûk parkoló mellett, megcsodálok egy autót, amely az erdészeti sorompó túloldalára állt be valahogyan, neki valószínûleg lehet.
Erõs kaptatón szaporázom a lépteimet, mögöttem is jönnek, izzadok rendesen, és mivel utolérnek, felre állok, leveszem simléderes sapkám és az övemre erõsítem.
Óriási völgy mellett haladunk, csodálom a természet szépségeit, alakformáló erejét. Messzebb, elõttünk régi babakocsiban kannákat tolnak felfelé, egy másik úton, kis szekéren ugyanezt teszik, nem értem a dolgot mindaddig, amíg meg nem látom a forrást.
Hát persze – üt gondolatot az emlékezet az agyamban – ez a Szent-kút lesz! Így is van. Felérve tanácstalanok vagyunk, Bár emlékszem, hogy innen a kék kereszt és a sárga kereszt együtt halad még egy darabig, azért odamegyünk a forráshoz, nehogy kihagyjunk egy ellenõrzõ pontot.
Az emelkedõ itt is embertelen, villámgyorsan egyedül maradok, mivel a többiek úgy mennek fölfelé, hogy én csak nézek, de már lassan megszokom. Azért én is felérek és rátérek a Beac Maxi-ról ismert sárga jelzésre, jó érzés kerít hatalmába és vidáman ballagok lefelé a széles murvás úton.
A vadkerítésen szépen átmászok, mire rájövök, hogy a kapun is át lehetett volna jutni, a túloldalon már nem engedem magam bepalizni és a kapun megyek ki a Tölgyikrek irányába.
A Piros 85 pecsételõ helyénél jobbra fordulok és azon töprengek, hogy az elõzõ napi tanulmányaim szerint túl kell menni a piros kereszt leágazásán és egy éles balos kanyarnál lesz a csapás jobbra, amely levezet a Salabasina-árokhoz. A szépen kiszalagozott utat nem volt nehéz megtalálni, a faládát is megtaláltam a nagy fa tövénél, és nemsokára utolértem azokat, akik a Szent-kút után úgy elhúztak felfelé. Kiderült, hogy eltévedtek a piros sárga keresztezõdésnél.
Együtt araszolunk tovább, ugyanis itt nem lehet gyorsan haladni, hacsak nem akar az ember egy bokatörést összeszedni. Kisebb-nagyobb kövekkel teledobált árokban haladunk, amely egyre szûkül és mélyül. Viccelõdve ugrálunk, botladozunk, kerülgetünk kidõlt fákat, mászunk át sziklákon és fatörzseken.
Elõttem megtorpan a kis csapat, az elsõ ember próbál fogást találni a másfél méteres mélységen, leérkezésnél szinte lehetetlen stabil talajt találni a köves, sziklás aljzaton. A helyek, amiken le kell jutnunk egyre mélyebbek, és nehezebben járhatók. Tovább haladva, hatalmas szikla gurigák állják az utunkat, mindenhonnan rájuk dõlt fák halmazával, nem egyszerû átjárót találni rajtuk. Olyan ez, mint egy gladiátorképzõ, egy filmben láttam, ahogy Spartacus képezte a katonáit, körbe forgott egy szerkezet, amelybõl rudak álltak ki, az egyik elöl el kellett hajolni, a másikat át kellett ugrani, hát ez pontosan ilyen volt, csak annyiban különbözött, hogy nem forogtak. Az egyik törzs alatt alig tudok átbújni, a másikon átmászok, vagy átugrok, azután egy hatalmas kövön állok, és egy fatörzsre ugrok át, amin azután tovább egyensúlyozok, majd átlépek egy másik törzsre, és megint egy másikra, majd egy sziklára és megint egy kidõlt törzsre.
Elöl ismét megtorpan a csapat, egy jó három-négyméteres szakadék elõtt, vékony száraz törzsek vannak nekitámasztva, azon mászunk le. A turistabotokat ledobáljuk, és lassan, seggen csúszva, egyensúlyozva araszolunk lefelé, végül mindenki leér baj nélkül, de rögtön ott a következõ.
Kisebb társasággal találkozunk, akik felfelé mennek, fiuk lányok vegyesen, vezetõjük állítja, hogy már a nehezén túl vannak, mi kételkedünk. A csapatot elnézve lesznek még problémák. A vezéren látszik, hogy nem gondolta át, hogy hová viszi ezeket a tiniket, és még akkor is csak azt szajkózza, hogy nem lesz semmi baj, amikor már ott van a baj.
A ponton egy öt méteres szakadék mellett megtaláljuk Csanyát a kutyusával, pecsételünk, a termoszokat figyelembe véve megint ott van az elmaradhatatlan leves.
A botokat ledobáljuk és elkezdünk lemászni, vagyis hát, van aki – mint én is – inkább a mászást választja, de van, aki egy a sziklába vájt lyukon jut le, de nekik le kell venniük a hátizsákot. Lent azután még váltunk néhány szót a pecsételõkkel, vigasztalnak mindet, hogy lejjebb csak romlik a helyzet, szerencsére ez csak élcelõdés.
Kimászva a Salabasina-árokból, szalagozott, járatlan úton haladunk, botladozunk, bukdácsolunk tovább az avar alatt megbújó kövek és faágak között. Egy idõ után villanypásztor mellé szegõdünk, és ennek vonalát követjük jó darabon, mígnem egy földúton balra fordulva folytatjuk menetelésünket.
Elhaladunk néhány ház közelébe, dühöngõ ebeket figyelve, aztán a piros sávon lefelé indulunk.
A Holdvilág-ároknál balra fordulunk és megkezdjük ennek a gyönyörû völgynek a végigjárását.
A pontnál a csokoládé mellé még házi sütésû süteményt is kapunk, a mögöttük levõ tûzrakó helyen már gyûlik a fa, a meleget adó tûzhöz. A forrásból bõven folyik a víz, jó ilyet látni, egyre kevesebb a még üzemelõ kútfõ, ahol a turisták enyhíthetik szomjukat. A völgy végén még áll a létra, amin keresztül ki lehet mászni a hasadékból.
A tetején fiatal hölgy sivalkodik, hogy õ ugyan le nem mászik ezen a lajtorján, mire túratársunk felajánlja neki, hogy lehozza a nyakában, de az nem él a lehetõséggel.
Feljutva át kell mászni egy sziklán, aztán balra a fahídon keresztül jutunk el az ásatások mellé, nem álok meg haladok felfelé lassan, komótosan, máris jócskán lemaradva a többiek mögött. Mire felérek, õk már a völgyben vannak.
Meglepve látom, hogy a túloldalon a pihenõnél egy terepjáró áll, nem értem, hogy mer ilyen mélyre bejönni valaki az autójával. Nem fél a büntetéstõl?
Leereszkedek a völgybe azután a falépcsõkön ismét fel, elballagok a terepjáró mellett, nézem az asztalnál étkezõ hölgyet, látszik rajta, hogy az autóval érkezett, és roppantul elégedett magával. Nem olyan messzi, egy idõsebb ember egy kisgyerekkel sétálgat.
A többieket már nem is látom, én csak a magam tempójában araszolok, a szekérúton a Lajos-forrás irányába fordulok, ez már itt a Beac Maxi éjszakai része, csak akkor lefelé kell jönni.
A Nagy-Csikóvárra még mindig nehéz felkapaszkodni, de arra már nem emlékeztem, hogy a Kis-Csikóvárra hány hullámon keresztül lehet eljutni és bizony lelkileg alaposan megtépázott mire fenn álltam a tetején.
A Nagy-Csikóváron lévõ pont után futva ereszkedtem, ugyanígy tettem kisebb társánál is. A Janda Vilmos kulcsos háznál még fényképezek egyet, megállapítom, hogy nem szívesen töltenék benne egy éjszakát, aztán futva haladok tovább.
Pomázon már csak kínomban futok, hogy minél hamarabb végezzek. Kicsit nehezen találom meg a pontot, végül egy másik kocsmában segítenek.
Szép túra volt, és tényleg nagy élmény így együtt végig járni ezt az öt szurdokvölgyet, köszönet a jó szervezésért és külön azért, hogy nem lehetett jelentõsen rövidíteni, mivel jól voltak elhelyezve a pontok, így most kivételesen a bliccelni szeretõk is megérdemelten vehették át a nevükre kitöltött oklevelet.
 
 
partizánTúra éve: 20052005.11.16 14:16:46
megnéz partizán összes beszámolója
Nagyon jó kis idõjárást jósoltak erre a napra. (Nem túl hideg, sok felhõvel. Bejött.) Igaz, korán kellett kelnem, de 04:10-kor ébredni egy egész napos menetelés miatt szinte semmiség.

Csak néhány percet késtem a megbeszélt 5:10-es bp.-i találkozóról. Bevágódtunk Pisti kocsijába, és irány Pomáz. Persze elszámoltuk magunkat, így több mint fél órával a 6:20-as dobogókõi busz indulása elõtt már megérkeztünk. Egy-egy kis unicum a célállomásként jelölt Bull Pub-ban, amitõl minden kicsit derûsebbnek tûnt. Szerencsére - vagy inkább a szervezõk elõrelátásának köszönhetõen - két busz indult Dobogókõre. Dobogókõn nevezés, gyors fotó kettõnkrõl és indulás. 7:10-kor már úton voltunk. Nagy köd volt, amit én személy szerint nagyon kedvelek.

Az útvonalleírást átfutva megállapítottam, hogy nem teljesen arra kell menni, amerre sejtettem a neten talált infók alapján. (A TTT honlapon lévõ kiírásra gondolok, a szervezõk honlapját nem néztem meg.) Megjegyezném, hogy a kapott leírás olyan részletes, amilyennél részletesebbet nem is lehetne írni. Nem volt szükség a saját térképünkre, mert kizárólag a leírás utasításait követve végig lehet menni az útvonalon. Elég, ha az ember azt tudja, merre van jobbra és balra.

A köd miatt a Rezsõ kilátót kihagytuk. Nem sokkal késõbb volt egy útvonallezárás, módosítaniuk kellett a rendezõknek. Nem tudtunk végig menni a P jelzésen, le kellett kanyarodni a S-n jobbra, és a dózerúton balra néhány száz méter után ismét megcsíphettük a P-t. Itt még keményen nyomtuk, futotta az erõnkbõl. Az elõttünk lévõknek volt némi bizonytalankodása a P-ra való visszatéréskor. Aztán mögöttünk megindult a kisebb tömeg. Az útvonal módosítása miatt a kimaradt a Szakó-nyereg.

Gond nélkül mentünk le a Fényes-forrásig. Itt volt az I. Ep. Nem volt pontõr, a kirakott matricákból ragasztott mindenki az igazolófüzetébe.

Néhány száz méter után már a Lukács-árokban voltunk. Na, gondoltam, mégis inkább bakancsban kellett volna jönni! (Ez még eszembe jutott néhányszor, mert a jól bevált túracipõ nem tartotta úgy a bokámat, mit ahogyan arra ezen a túrán szükség lett volna.) Valahol a hátam mögött valaki hálát adott azért, hogy nem görkorival jött. :) Az árok nagyon érdekes volt, de eléggé lelassított mindenkit, elõzgetni nem lehetett, és ha beszorult eléd valaki, aki edzõcipõben bizonytalankodik a sziklákon... Szóval volt idõ fényképezni bõven. :)

A Rám-szakadék elõtti egyik padnál megálltunk, mert kiderült, hogy igencsak elszámoltam az öltözködést. Kicsit könnyítettünk a ruhánkon. A szakadék a szokásos kellemes élményt nyújtotta, az elõttünk haladók is kb. a mi tempónkban mentek. A szakadék után következett a Rám-hegy. Még soha nem voltam itt, de most elhatároztam, hogy késõbb majd többször visszajövök. A hegyre nehéz volt felmászni, mert az utolsó kb. 150 m. igen meredek. Könnyen visszacsúszik az ember. A hegycsúcs egy hatalmas sziklaorom. Tiszta idõben biztos szép a kilátás, de nekem így ködben még talán jobban tetszett. Itt volt a II. Ep.

Hegyrõl le, beugrottunk a Miklós-forráshoz, pecsét a III. Ep-n, aztán indulás tovább.

Most következett a túra egyik (ha nem a leges) legkeményebb szakasza. A vezeték alatt nyiladékon, majd az erdõben kapaszkodtunk felfelé Dobogókõ irányába, és hogy õszinte legyek nem éreztem elég erõsnek a rendezõk által írt "ez a szakasz rendesen megizzaszt..." ábrázolást arra, amit a résztvevõknek át kellett élniük. Van elképzelésem róla, hogy miért szüntették meg az ezen a helyen vezetõ korábbi turistautat. Még akkor is igen embert próbáló lett volna, ha ködtõl nyálkás, nedves avarral borított talajon nem csúszik vissza idõnként a cipõ.

Miután elértük a Thirring-körutat, ereszkedés következett. Bosszantó volt, hogy a kínkeservesen megszerzett magasságunkat ilyen gyorsan veszítjük. Itt is volt egy kis gond a nedves avarral, de nem számottevõ.

Kis idõ múlva kirajzolódtak a ködbõl a Thirring-sziklák közelebbi tömbjeinek tekintélyt parancsoló körvonala. Érdemes volt erre jönni. (Na, meg kötelezõ is...) Itt volt az 5. Ep. A pecsét mellé csoki is járt.

"Simán" felkapaszkodtunk Dobogó-kõre, útközben megnéztük a Mária-kegyhelyet. Fent a buszmegállóban kicsit felöltöztünk a következõ hosszú ereszkedésre számítva, és elõvettük a zsákból a szendvicseket. Eszegettünk és próbáltuk követni a leírás utasításait. Keresztül kellett menni egy sötét fenyvesen, amit a köd kissé félelmetessé tett. Egy ideig minden rendben lévõnek tûnt, de a Zsivány-szikláknál teljesen egyértelmûvé vált, hogy nem vagyunk jó helyen. Láttunk balra elmenni egy csoportot, õk már épp a korrigálásnál tartottak. Mi inkább megfordultunk, és 2-300 m-t mentünk vissza, több túrázónak felhívtuk a figyelmét a tévedésre. Nem mentünk vissza teljesen az elhibázott elágazásig, hanem ahonnan már simának tûnt, beereszkedtük a Kanyargós-patak völgyébe. Kissebb csoportot kaptunk oldalba, de már nem nagyon bírtuk a tempót. Nehéz volt menni, mert az út a vastag avar alatt nagyon köves volt.

Rejtett ellenõrzõpont volt ott, ahol az erdei út kiért betonra.

Pilisszentkereszten bementem a kocsmába, én ittam egy kávét, miközben Pisti hiába kereste a hátizsákjában a kocsi kalaptartóján felejtett kesztyûjét.

A falu után végigmentünk a Szurdokon, az aljában volt a 6. Ep. Ittunk egy kis szörpöt (nagyon hideg volt). Hiányoltam a klasszikus hagymás zsíros kenyeret. Viszont lehetett választani májkrémes és kétféle lekváros közül. Nekivetkõztünk a várható emelkedõnek. Pisti összeborított két lekváros kenyeret, és tele szájjal közölte, hogy indulhatunk.

Indulás után kissé megilletõdve vettem tudomásul, hogy fáj a bal térdem, és rögtön szitkozódni kezdtem amiért se sportkrém, se térdgumi, se fásli nincs nálam. A Szent-kút után kezdõdõ emelkedõre nem szívesen emlékszem vissza. Vetekedett a Miklós-forrás utánival. Valahogy mégiscsak feljutottunk. Fent az északi oldal tarvágásos, így olyan hideg volt, mint addig még sehol a túrán. A Tölgyikrek felé érintettük a 7. Ep-t. A pontõr örömmel üdvözölt minket, mondván, hogy megvan a két lyuk, célozva ezzel arra, hogy a körülöttünk indulók már mind elhaladtak erre. Na, ebbõl nem lesz pályacsúcs...

A Tölgyikreknél száraz zoknit húztam, ami jól esett ugyan, de várt csoda elmaradt. A Salabasina-árok felé már voltak értelmezési gondjaim az útleírással, de egy csoporthoz csatlakozva mégiscsak odaértünk. (Persze így utólag látom, hogy nem a leírással volt gond.) Csak ma vettem észre a leírás azon részét, mely szerint az árokból egy helyen feltétlenül ki kell mászni, és késõbb kell visszaereszkedni, mert vízesések vannak. Nem folyt az árokban a víz, így most már tudom, milyen egy vízesés víz nélkül. (Iyen egy lúzert: az árokban kispistáztam...) Az árok alján sok volt a bedõlt fa, néha nagyobb tócsákban állt a víz, nagy sziklákon kellett lemászni. (Pedig milyen jó kis bakancsom van... otthon.) A 8. Ep. az árokban volt. A térdem nagyon jól bírta, talán használt neki a sok kényszerû áldogálás az elöttünk menõkre várva.

Az árok után egy ideig egy vadkerítés mellett kanyarogtunk, eztán földutakon haladva értünk a Holdvilág-árok aljába.

A szintmetszet szerint az eddigi kettõhöz hasonló utolsó nagy mászás várt. Régen jártam, már a Holdvilág-árokban, és az ember mindig csak a szépre emlékszik (nem a szintre). Az árok elején szembe jött velünk egy család babakocsival. Igyekszem sportosan nevelni a gyerekeimet, de látom, van még hová fejlõdni...

Pecsét a 9. Ep-n, néhány korty a jéghideg Domini-forrásból. Hibáztunk egyet, mikor kimásztunk az árokból a vaslétra elõtt, azt ugyanis nem akartuk kihagyni. Tehát vissza...

Felmásztunk a létrán, aztán komótosan felaraszoltunk a Nagy-Csikóvárig. Mire felértünk, már igencsak szürkült, kezdett párásodni a levegõ. A 10. Ep. pontõre az éjszakára készülve egy mécsest is kirakott a kisasztalra, de még nem világított. Néhány röpke pillanatra belefeledkeztem az érzésbe, hogy milyen lehet egy mécses fényénél melegen felöltözve várni az éjszakát egy ködös erdõben, de hamar rájöttem, hogy a mostani állapotomban nem tudnám értékelni.

A pontról meredeken ereszkedtünk egy darabig, aztán egy - a korábbiakhoz képest - mosolyogtatóan kis emelkedõvel még feljutottunk a Kis-Csikóvárig. Innen végig lejtett az út a célig. Az igazi sötét már a faluban ért minket, így a lámpákra nem volt szükség. A Bull Pub zárt teraszán átvettük a kitûzõt és az oklevelet. Sajna még vezetnem kellett, így a juti sör vagy valami más lélekmelegítõ elmaradt.

Kitûnõ, élménydús túra volt, nagyon jó helyekre vitte el a résztvevõket. Még egyszer köszönet a rendezõknek a túráért, külön a pontos útvonalleírásért.

partizán

Ui.: A Rendezõk honlapján megtalálható a részletes leírás, az elsõ teljesítés elõtt érdemes (lett volna :) ) elolvasni.
 
 
qvicTúra éve: 20052005.11.16 01:27:09
megnéz qvic összes beszámolója
Szurdok 40 2005
-avagy- A térdpróbáló túra

A "térdpróbáló" itt nekem más jelentéssel bír, mint azt a legtöbb ember így elsõre gondolná.. Úgy három héttel a
túra elõtt kezdett el furcsán viselkedni a bal térdem. Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem úgy hajlik a lábam,
mint azt megszoktam. Nem is tudom teljesen behajlítani, feszül. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentõsséget, de
nem tudtam mire vélni. Nem nagyon történt velem semmi, ami okot adhatott volna bármiféle sérülésre is.. Fájni
nem fájt, a járásban sem zavart, csak akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, mikor nagyon hajlítani kellett.
Reméltem, másnapra elmúlik, de rosszabb lett. Kicsit be volt dagadva, még kevésbé hajlott. Késõbb amikor már
nagyon be volt dagadva már nagyon aggódni kezdtem. Pár nap múlva már fájt is, alig bírtam járni. Izületi gyulladás
volt, kaptam rá kenõcsöket meg gyógyszert, és felpolcolva pihentetni kellett, jegelni, estére meg dunsztolni.
Nehezen, de végül javulásnak indult. Napról napra kaptam vissza a térdem eredeti formáját. ;)
Két hétre rá egy light-os túrára mentünk, ahol nagyon óvtam azért még, tudtam, hogy még nem szabad erõltetni,
a futásról meg egy jó darabig még álmodnom sem szabad.

Ez a túra nagyon érdekelt, készültem rá, nézegettem a térképet, de biztosan nem tudtam még, hogy el tudok -e
indulni, mert tudtam, hogy ez egy komoly kihívás egy felépülõben lévõ térdnek. Szombaton a FVP25 be volt tervezve,
és attól tettem függõvé a vasárnapi indulást, hogy utána minden rendben lesz -e. Rendben volt, de futásról még
most sem lehetett szó, ez tiszta sor. Vasárnap egyedül indultam a túrára. Régen volt már ilyen, hogy magam
megyek, de nem futok. Nosztalgikus érzés volt. Egy régi, 99-es Bükk 50 jutott eszembe, ahol Carlos-ékkal a minél
lassabb, de szintidõn belüli teljesítésre hajtottunk a másnapi hegyi futóversenyre való tekintettel. Meg is tettem
mindent annak érdekében, hogy még véletlenül se kapjon el a gépszíj. Jól megpakolt hátizsákkal, vibram talpas
túracipõben, kabátban és fényképezõgéppel a nyakamban indultam a Szurdok túrára. :) Ha már ismeretlen helyekre is
megyek, akkor gondoltam csinálok pár szép képet is. Még pót zoknit is beraktam, a vízzel teli hasadékokra való
tekintettel.

Már kora reggel megadta az alaphangot egy mókás jelenet. 7:09 perc Pomáz, buszmegálló. Egész szép kis tömeg gyûlt
már össze, kisebb csoportokban beszélgetnek az emberek. Hideg van, de nem vészes, fázni azért nem fázok. Látszik
az embereken az izgatottság, mindenféle árkokról beszélgetnek.. :)
7:10 Az egyik busz beindítja a motorját, és odagurul a megállóba. A tömeg hirtelen vastag sorba rendezõdik. Irtó
sokan vagyunk már és ahogy hallottam már elment egy vagy két teli busz korábban. Most is tömegnyomor lesz, azt már
lehetett látni. Mellettem egy helybéli asszony áll a sorban, és hirtelen oda csapódik hozzá egy másik helybéli nõ.
Neki ott a sor vége.. Az újonnan jött megrökönyödve alaposan végignézi a sort maga mögött:
- Mi ez a sok ember?
- Kirándulók.. feleli a másik
- De miért nem gyalog mennek kirándulni? Hát azt úgy szokás.

Hát azt úgy, valóban. És ezzel szerintem mindenki tisztában is volt, csak ezt Õk nem tudták. :) 8 órára felért a
busz Dobogókõre. Odafent hideg és köd fogadott. Egy ismerõsöm is ezzel a busszal jött, itt aztán megtaláljuk
egymást, kicsit beszélünk az útvonalról és egy kis kaját tömök magamba. A szervezõk felhívják a figyelmünket a
korábbi kiíráshoz képest történt változásokra. Minden részletre odafigyelnek, az egyik fára térképvázlatot is
raktak ki az újdonsült útvonalról. A nevezéshez való sorbanállásnál dideregtünk. Nem volt jó már ennyit álldogálni,
most már gyorsan indulni akartunk. 8:25-kor sikerült. Andi próbál bemelegedni, kocog mellettem, de szinte helyben
fut. A hatalmas köd szokatlanná teszi ezt az egyébként unalomig ismert utat, ami a Rezsõ kilátó fele vezet. Andi
is tudja, hogy most nem tudok futni vele, ezért csak pár száz métert megyünk együtt az elején, a kilátó elõtt
aztán elköszöntünk és Õ elviharzott. Én meg-meg állva, a hangulatos ködös erdõt fotózva haladtam tovább. A piros
és a sárga sáv elágazásánál figyelmeztetõ papírlap fogad, hogy innen a módosult útvonalon kell haladni a Szakó
nyereg felé. A sárga lefelé nagyon köves, odafigyelést igényel. Az aljában ismét figyelmeztetõ "tábla" irányít
egy szekérútra, amin hosszan haladunk a piros jelzésig. Útközben egy srácokból álló csoportot meg két lányt
érek utól. A jelzésen én fordulok le elsõnek, a többiek utánam. A srácok 50 méter után kicsit elbizonytalanodnak,
és térképet vesznek elõ. Visszamegyek én is megnézni mi a gond. A pirosról Szakó nyereg után le kell térni, az
világos volt, csak az nem tudtam én sem 100%-ra, hogy azt a részt elhagytuk már vagy nem. Mondtam nekik, hogy
szerintem az még lejjebb lesz, mert a leírásban, ami egyébként nagyon részletes, a lejtõ alja szerepel, és az
út itt még folyamatosan lejtett. Tovább is indultam elõre, Õk meg jöttek utánam. Meg is találtuk a letérõt, itt
ki is volt szalagozva a már jelzetlen út. Innen már a leírás meg a szalagok segítségéve egyértelmû volt az 1.
pontig az út. Közben meghúztam a lépéseket és elléptem a többiektõl. Azért fotózásra továbbra is meg-megálltam.
Az 1. pontnál önkiszolgáló igazolás mûködött a Fényes forrás mellett. Egy tasakból öntapadós matricát kellett
kivenni és felragasztani az ellenõrzõ füzetünkbe. Ötletes volt.

Innen az ösvény és a táj egyre izgalmasabb és szebb lett, ahogy leereszkedtem a Lukács árokba. Hát az valami
gyönyörû volt már rögtön az elején is. Itt a fényképezõ gépet már nagyon sûrûn kellett elõvenni és elrakni a
hordtáskába, mert sok szép képet lehetett csinálni, viszont géppel a kézben meg nem lehetett haladni a nehéz
terepen. Szóval itt alapos lassulás következett, de a látvány kárpótolt. Itt lent nem volt köd egyáltalán, be
lehetett látni szépen az egész völgyet. A terep néhol egész technikás volt, egy helyen egy picit beletoccsantam
a patakba is. Az avar sok helyen meglepetést rejtegetett, nem lehetett tudni mi is van alatta. Jópár kép készül
a völgyben. Valahol sikerült beszerválnom egy kavicsot a jobb cipõmbe. Borsószem nagyságú volt, csak éppen éles
peremei voltak. Nem álltam meg kiszedni, csak elõretornáztattam a lábujjaimhoz. Egyszer kétszer sikerült azért
ránehézkednem, felszisszentem.. ezt ki kellesz szedni hamarosan. De nem itt, nem most. A szalagokat követve végül
kimászok az árokból a fenti sárga jelzésre. Jópáran jönnek itt a jelzésen, akik nem voltak kíváncsiak a lenti szép
helyekre.. Ezen a jelzésen aztán szépen kicsorgunk a Malom völgyi parkolóhoz, ahonnan kis mászás után befordulunk
a Rám-szakadékba. Itt egy pihenõnél megtalálom a pontot, és a pontõrt, Pygmeát. Kapok topikos meglepit is, ez egy
nagyon kedves gesztus.

Továbbhaladva elmegyek a forrás mellett, ahol többen éppen vizet vételeznek. Rengeteg mûanyag pohár van odakészítve
a résztvevõknek. Itt nem állok meg, van bõven folyadék a hátizsákomban. Úgy terveztem, hogy itt nem tökölök sok
idõt megint el a fényképezéssel, errõl a helyrõl már csináltam korábban is képeket, de vegül néhol mégis elõszedem
a gépet. Az új korlátok amiket felszereltek elég rondák és túl sok van belõlük. A legtöbb helyen nem kell õket
használni, de ahol igen, ott azért jól jönnek. Így gyorsan lehet haladni felfelé. A létrák is hasznosak a nagyobb
szikláknál, bár így elveszett a mászás izgalma. Jó tempóban mászok felfelé, kirándulókkal egyáltalán nem találkozok,
nem tart fel senki. A lépcsõk után találkozok egy túratárssal, aki a térképet nézegeti még a pihenõ elõtt. Nem tudja,
hogy hol kell letérni a jelzésrõl. Szólok neki, hogy a pihenõig el kell menni, ott kell majd balra letérni a leírás
szerint. Fel is mászunk, közben egy srác is utólér minket. Nagyon jó tempót diktál, be is állok utána, tartom vele
a lépést. Elérünk a Rám hegyi fakapuig, itt szedem elõ ismét a gépet. ;) Szép díszes, jól mutat az ösvényen. Innen
emelkedik az út, elõször csak finoman, aztán elég erõteljesen. Ugyanezen az úton kell majd visszajönni, ezért jönnek
sokan szembe velem. Itt egy kicsit összesûrûsödik a mezõny. A kemény mászás jutalma gyönyörû kilátás. A leírás szerint
legalábbis, de itt most akkora köd van, hogy kb 30 méterre látni el, szóval kilátás nuku. A szikla szélérõl csak egy
nagyadag tejfelt látni, de nagyon ígéretes ez a sziklakilátó, el kéne jönni majd ide szép tiszta idõben is. Csinálok
azért pár fotót itt is, sõt az egó is elõtör belõlem és egyet csináltatok magamról is. Egy idõsebb férfit kérek meg
rá, aranyosan szabadkozik, hogy hát ez nem lesz egy túl jó kép, mert nem látni a tájat rajta.. :) mondom nem baj, azért
csak kattintson ;) Elõszedtem egy kis teát a zsákból, aztán elbúcsúztam az ottlévõktõl.

Lefelé sietek, de azért a lábamra nagyon vigyázok, futás itt sincs. Olvasgatom a leírást, miszerint a következõ pont
nincs is olyan messze. Sõt kimondottan közel van. Kapuig vissza, onnan ki egy nagyobb útra, majd nemsokára arról
letérve már el is értem a Miklós forrást. A pontõr éppen a tûzrakással volt elfoglalva. Az igazolás beszerzése után
szemügyre vettem kicsit a forrást is, amibõl elég szépen jött a víz. Ittam is belõle, nagyon jól esett. Pár fotó, aztán
indulás vissza megintcsak azon az úton, amin idejöttem.

A mûútra kiérve tovább kellett menni rajta balra, majd jobbra be egy ösvényre, ami kõkeményen emelkedni kezdett. Nem
semmi szakasz volt, erõltetett menetben meredeken felfelé. Mikor végre valamennyire szintbe ért jött egy elágazás, ahol
páran bizonytalankodtak, elindultak felfelé a jobb oldali úton. Egy futóbrigád is utólér, akik ugyanakkor indultak mint
én, még a legelején hagytak le minket Andival. Meg is kérdem tõlük, hogy merre jártak, kiderül, hogy valahol nagyon
elkavartak és jó sok idõt elcsámborogtak. Itt én is mentem volna utánuk, meggyõzõdésem volt arról, hogy a Thirring
sziklákhoz fel kell mászni.. de szerencsére az egyik srác megkereste a kérdéses részt a leírásban, és kiderült, hogy
balra lefele kell menni. Az itiner tényleg tökéletes volt, csak kényelmetlen volt elõszedegetni olvasgatni. Kicsit
visszamegyünk és elindulunk lefelé. A futók harmadszor (és utóljára) elõznek meg :)
Egy szerpentinen haladunk lefelé egy nagy szikla aljába, ahonnan aztán a szikla mellett egy emelkedõ úton indulok tovább.
Meglepõdve látom, hogy ide is láncot raktak kapaszkodni a sziklafalba. Látszólag nincs túl nagy szükség itt rá. Megállok
itt is fotózok, de itt már megint akkora köd van, hogy a hatalmas szikának a tetejébõl már alig látszik valami. Ahogy tovább
indulok meglátom a következõ nagy sziklát, de annak is csak a körvonalait látni rendesen. Az aljába érve megtalálom a pontot
is. Ez itt a Thirring szikla. Csokit kap mindenki szolgáltatásként. Jól esik, be is nyomom.

Ezután megkerülve a sziklát újabb meredek szakasz következett. Itt már nem másztam olyan nagy hévvel felfelé. Még mindíg az
után a srác után mentem, aki olyan jó tempóval törte az utat elõttem korábban is. Egy tempót nyomunk felfele is. A ködbe
burkolózó, a hegy oldalában féloldalasan emelkedõ keskeny út hirtelen elhitette velem, hogy most a mátrában vagyok, április
eleje van és éppen a Kékes fele kullogok. Teljesen elfogott a Mátrabérc feeling, annyira hasonlított ez a rész egy szakaszra
a mátrai túrából. Még a hideg és a köd is csak erõsítette ezt az érzést. Aztán hirtelen balra fordult az út és máris szerte
foszlott a kép, majd jobbra, majd megint balra, majd jobbra és hamarosan a Kékes helyett Dobogókõre érkeztem. Útközben az
egyik kanyarban még egy kegyhelyet is meg lehetett nézni. Jó volt felérni, de nem álltam meg, indultam is a parkoló fele.
Kiittam a maradék pezsgõtablettás itókámat, és a parkolóban a csapból feltöltöttem a flakont vízzel. Megint összefutok a
sráccal, és innen együtt megyünk tovább beszélgetve. Õ már a parkoló végében le akar fodulni balra, de szólok neki, hogy
még egy darabon a mûút mellett haladó körút jelzésen kell menni és csak késõbb letérni balra. Úgy is teszünk, a letérõnél
megintcsak szalagok segítenek minket. Sinen vagyunk. Szaporázzuk lefelé. Az elsõ keresztezõ útnál én majdnem rossz irányba
indulok, de szerencsére Õ emlékszik az itinerre és hamar megtaláljuk a tovább vezetõ ösvényt. Itt kezd egy kicsit zegzugossá
válni az út. Arról beszélünk, hogy erre biztos el fognak kavarni páran. Fõleg akik a vége fele jönnek majd. Figyelni kell, az
út néhol szinte teljesen láthatalanná válik és csak a fák között lavírozunk. De aztán megint felbukkan a következõ régi kék
jelzés. Ez így megy egy darabon, míg végül elérjük az elágazást, ahol bejön a sárga kereszt meg egy körút jelzés is. Ezen
magabiztosan indulunk tovább jobbra. Egy újabb hiba, hogy nem olvasok itt se leírást, mert a balra leágazó kék keresztet nem
vesszük észre és szépen tovább megyünk. 100-200 méter után feltûnik a dolog, hogy nagyon jobbra tart az út, pedig ennek nyíl
egyenesen kellene lezúgnia Pilisszentkeresztre. Meg olvasgatjuk közbe az itinert, is, ami hamarabb írja a keresztre való
letérést. Megállunk, térkép elõ, böngészés. Hmm, hát igen, így már tuti, hogy túljöttünk. Kicsit visszamegyünk, és lemászunk
a völgybe, ahol meg is találjuk a jelzésünket. Örülünk is nagyon neki, és megindulunk lefelé. Útközben megint információs
táblákat találunk, amin arról kapunk tájékoztatást, hogy a titkos ellenõrzõpont mindjárt itt lesz, egy autóban, aminek a
rendszámát is leírták. Leérünk a parkolóig, ahol megtaláljuk azt a bizonyos autót, nagy T betûvel a tetején. Titkos pont,
titkos igazolás, majd haladunk is lefelé a falu irányába.

Elérve a falut szépen követjük a leírást és bemászunk egy belsõ utcába, ahol tényleg nem nagyon volt autóforgalom. Ezen
beértünk a központba. Útközben meséltem neki a Lukács árokban szerzett kavicsról, ami még mindíg potyautasként jött
velem, de még mindíg nem volt kedvem megbontani a futómûvet miatta. Majd a Szurdokaljánál. Itt látjuk Vadmalac sporttársat,
hogy beszalad a kocsmába. A nagy elágazásnál kicsit tanakodunk merre kell menni, aztán a térkép alapján hamar rájövünk és
elindulunk a bal oldali ágon. VM itt ér utól minket, az újdonsült túratárs meg is erdeklõdi tõle, hogy a pecsétért ment -e
be, de kiderül, hogy nem, csak szomjas volt. ;) Fáj a szívem megint, hogy nem kocoghatok én is utána, de így hamar eltávolodik
és lefordul a kanyarban a jelzésen. Azt azonban hallom, hogy egy kutya nagyon ugat ott valahol, és még látom, hogy VM kövekkel
próbálja magától távol tartani. Mikor mi is odaérünk már csak a kutya van ott egy felsõ úton. Szerencsére megint van egy kis
törmelék körülöttünk, amit magunkhoz tudunk venni, szóval egy cseréppel meg egy téglával szerelkezek fel. Mikor meglátom a
kutyát megnyugszok, látom, hogy nem egy nagy darab, csak a hangja nagy. Szólok is a srácnak, hogy nem kell parázni, ezt
könnyen fejbe lehet rúgni, ha kell. Szerencsére nem kellett bántanunk egymást. Eldobáltuk a cuccokat és haladtunk tovább
az ösvényen. Hamar el is érjük a Szurdok bejáratát. Ezt a helyet is jól ismertem, de itt is sokszor elõszedtem a fényképezõ
gépet. Szép ez a völgy is nagyon. A hidakon átkelve elértük a Szurdok aljai pontot, ami egyben a kajapont is volt. Jó sokan
voltak éppen akkor ott, itt megpihentek az emberek. Nagyon finom lekváros kenyereket lehetett enni. Két félét is megkóstoltam
és nagyon ízlettek. A szörp is jól esett. Gyorsan kajáltam, nem akartam sokat állni, kiszedtem végre a kavicsot is a cipõbõl,
aztán odaszóltam a srácnak, hogy én indulok tovább. Láttam, hogy Õ még eszeget, ezért elindultam egyedül.

A bekötõút után átmásztam a keresztezõ mûúton és bementem a benõtt ösvényen a K+ jelzésre. ez egy darabig a mûúttal
párhuzamosan haladt, majd befordult jobbra, és erõsebben kezdett emelkedni. Hosszan kellett mászni, közben pár embert
utólérek. A Szent kútnál egy nagyobb gyerekcsapat zsibong éppen, itt jobbra áttérek a S+ jelzésre. Az út folyamatosan
emelkedik, ez megint egy kiadós mászás izomból. A hosszú kapaszkodás után végre elérjük a sárga jelzést, amin aztán
a Tölgyikrek felé fordulunk. Nosztalgikus érzések törnek fel bennem ezen a szakaszon és legbelül végig vigyorgok.. szeretem
ezt az utat, sokminden kötõdik már hozzá. Irtó jól érzem magam, végig élveztem a túrát, de itt tört fel igazán az érzelem,
hogy milyen jó is most itt lenni és menni. Végre. És közben a térdem is rendben van, ennek örülök a legjobban. Egyszer
kétszer elkap a hév és kicsit belekocogok, de aztán hamar lerendezem a dolgot magamban és az ész gyõz a szív felett, leállok.
Nem akarok mégegy sérülést összedolgozni. Itt utólér egy sporttárs, aki félelmetes sebességgel gyalogol. Próbálom tartani
vele a lépést, de nem nagyon megy, úgyhogy hagyom lassan eltávolodni, miközben lassan megérkezünk a Tölgyikrekhez. Itt
egy kisebb csoport várakozik. Azt hittem elõször, hogy pihennek, de kiderült, hogy nem tudják merre kell menni. Pedig ez
itt elég egyértelmû, meg is indulunk a piroson jobbra. Itt megint utólértem a túratársat és most megint tartom az iramot.
Fiatalos erdõ mellett haladunk egy jó darabon, és végül elérjük azt a bizonyos jellegfát, ahol le kell térni a jelzésrõl
a Salabasina árok felé. Ezt vártam egész végig, tudtam, hogy ez lesz a túra csúcspontja. Csõre töltöttem a fényképezõgépet
és leereszkedtem az árokba. Itt már kényszerûen lassulok, a fényképezgetés plussz idõket emészt fel. Eleinte csak fákat
kell kerülgetni, bújkálni, átmászni, késõbb jönnek a sziklák is. És ahogy haladok lejjebb és lejjebb úgy sûrûsödnek a
tennivalók az elõrehaladás érdekében. Igazi bokamorzsoló a terep, a fényképezõgépem is szívbajt kap néha (meg én is),
mikor egyik kezemben a géppel evickélek elõre a kúszós mászós terepen. Egy helyen ki van szalagozva az útvonal az árokból,
itt alig veszem észre a szalagot. Meredeken fel kell mászni a hegyoldalba, majd onnan egy kicsit lejjebb visszavezet az
árokba az ösvény. Volt persze aki nem mászott ki, fentrõl láttam, ahogy küzdenek a nagyobb szikláknál a lejutással.
Visszaereszkedtem az árokba és folytattam az utam. Itt már nagyon technikás volt a pálya, de szép és izgalmas is egyben.
Valahol jól beütöttem az egyik lábamat egy sziklába a térdem alatt, ott nem tûnt fel nagyon, csak utána éreztem végig.
A "csanyabasina" ponthoz közeledve újabb tájékoztató papírokat olvasgathattunk, amik csanyásan poénosak voltak ;). A
pontnál kicsit megpihentem, megettem a frissen kapott újabb topikos csokit és ittam a teámból is. Csanya elõször
összekevert piedcat-tel :D Sorra érkeztek a túratársak, és mindenkin azt lehetett látni, hogy piszkosul élvezi az
árokmászást. Nagyon tetszett ez a hely mindenkinek. Mikor aztán már kezdtünk túl sokan lenni, tovább is indultam.

Rögtön a pont után volt az egyik legnagyobb mászás lefelé egy nagyobb sziklatömbön, ahol kicsit feltorlódtak az emberek.
Innen már nem volt sok hátra a völgybõl, mert a szalagok kivezettek belõle és egy kis ösvényen, majd pedig egy
elkerített terület mellett haladtunk tovább hosszan. A piros jelzést elérve azon balra fordultam, aztán pár lépés után
megnéztem a térképet és visszafordultam a másik irányba ;). A P+ -ig tempósan haladtam lefelé, néhol itt is próbáltam
picit kocogni lehetõleg nyújtott lábbal. A Holdvilág árokba befordulva elhaladtam a tájékoztató tábla mellett. Ismertem
már ezt a környéket is, így nem kellett leállni olvasgatni. Felfelé is jó tempóban haladtam egészen a pontig, ahol
Lutak és Vlaszij fogadtak újabb meglepetéssel. Nagyon finom volt a süti, köszönöm mégegyszer. Vlaszijjal fényképezõ
párbajt vívunk, kicsit iszok, eszek, úgy indulok tovább.

Ez az árok is nagyon szép, élvezem a mászást felfelé. A létrás mutatvány is izgalmas. Utána a kiírt úton megyek tovább
át a hídon, fel a hegyoldalba, de akár végig is lehetett volna menni a völgyön. Persze voltam már, úgyhogy így sem
vesztek semmit. Az út visszavezet az árokba, majd a másik oldalt intenzív emelkedés kezdõdik. Kicsit feljebb egy
Suzuki jeep várakozik, valaki majdnem teljesen az árokba behajtott vele... "de miért nem gyalog mennek?"-jut eszembe
a reggeli jelenet. ;) Hosszan-hosszan mászunk felfelé. Ez az emelkedõ kicsit megviselt.. nagyon keményen toltuk felfele
pár sráccal, de majdnem meg kellett állni, a vége elõtt elfogyott a szufla.. aztán csak lassítás lett belõle. Csikóvár
viszont onnan már könnyen jött. A pontnál érdeklõdöm a pontõrtõl, hogy ugye van még egy második hegy is itt? Mire Õ
azt feleli, hogy áh, nem nincs már lényeges felfelé, csak egy egyhe.

Ahogy tovább megyek aztán kiderül, hogy csak jól emlékeztem, azért vannak még itt szintek. Jó volt átjutni az utolsó
buckán is, lejteni kezdett az út. Már az alja felé jártam, mikor egy fiatal sporttárs rámköszön, hogy ismer valahonnan.
Megegyeztünk, hogy könnyen elõfordulhat, még tippje is volt, hogy melyik túráról, de nekem valahogy nem rémlett a
dolog.. de attól még lehet, mert elég rossz a memóriám.. :)) Feltûnik végre a kulcsosház. Csinálok még egy utolsó
képet, de már alig van fény, el is rakom utána az egészet a hátizsákba. 119 kép készült reggel óta.

Innen már túl sok érdekes esemény nem történik, szépen lassan kezd sötétedni, de még lámpa nélkül beérek szépen
Pomázra. A célba 16:53-kor lépek be. Gratulálok a rendezõknek a remek túrához, õk gratulálnak nekem a teljesítéshez.
Jó meleg helyet találtak a célnak, de elég kicsi volt a helyiség. Gyorsan ki is jöttem, nehogy hozzászokjak a meleghez..
Megnézem mikor jön a következõ HÉV, van még majdnem fél órám. Odaállok az állomás bejáratához, és irányítom a beérkezõket
a cél fele, hogy addig is valami hasznosat csináljak. Közben elõszedem a termoszt és forró teát kortyolgatok, eszek is
valamit végre. Nagyon jól esik.

Remek kis túra volt ez, kitûnõ útvonalválasztással, nehéz tereppel, sok szinttel, jó szalagozással, sok meglepivel.
Szuper volt a topikos kiszolgálás, bár nem mindenhol jutott eszembe bemondani a nickem..
Ja, és több idõ kellett hozzá, mint gondoltam volna, de ezzel valószínûleg mindenki így volt.
Jövõre ugyanitt, veletek.