Mezõföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.
A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerõs, úgyhogy 6:15-kor már indulok is. Sistergõékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze elõbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontõrök az ott ücsörgõ ismerõsök, az elsõ (Nagy csikóvár) bélyegzõ csak késõbb kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik, létrán le, egy gyökerestõl bedõlt fa már jórészt feldarabolva fekszik keresztbe... Az árok ennek ellenére kényelmesen járható. Itt is van egy pont, a pecsét mellé választhatóan mûzliszelet vagy sportszelet jár.
Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergõékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítõk szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benõtt út bedõlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg késõbb is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak. Matrica kerül az ellenõrzõlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel késõbb visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergõékrõl. A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidõlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. Nekem viszont lefelé kell menni - megyek is, egészen a mûútnál lévõ parkolóig, ahol az oszlopon lévõ jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom... Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép "+"-jelet az igazolólap megfelelõ helyére.
A parkoló elõtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókõ felõl érkezõ forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvõi tortából egy pici kóstoló, nomeg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bõséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze el kell indulni, hiszen van még egy tizes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdõdött az új híd építése. A szurdok után elõbb csak picit, késõbb nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benõve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sõt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizespalackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következõ 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az idõjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökg, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtõ, murva, dobogókõi út, és ismét emelkedõ - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végsõ..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla elõtt, hog teljes legyen az igazolás-gyûjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek idõt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet (amin háttérként a Szurdokban összedõlt hídnak az árvíz során készült fotója szerepel), választok kitûzõt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, mega tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek, aztán megyek a buszhoz.
(Fotókkal kiegészítve: Túrablog) |
