Túrabeszámolók


túra éve: 2014
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20142014.09.07 15:36:53

Ennek a túrának a szervezésén mindig elmosolyodok. Most ez éjszakai 50-en indultunk. Kb. 8-ra értünk Pilisszentlászróla. A nevezési lap alapján a 2 és 3 számot kaptuk, de az útvonalról bármiféle leírást, itinert nem. Valószínûleg nem elfogyott. Különösebben ez minket nem zavart, mert ismertük a terepet, tudtuk merre megy a K jelzés és a Virágos-nyeregtõl, hogyan jutunk el a célig. De találkoztunk az utunk során olyanokkal, akik ezzel nem voltak így. Soha nem értettem, hogy ezen a túrán a rendezõk miért állnak így hozzá. Ez volt kb. a 4. alkalmam, hogy indultam, de ezek közül csupán 1 olyan volt, ahol kaptunk 1 db írólap nagyságú papírt, amin táblázatos formában fel voltak tüntetve a fõbb pontok és jelzések. Nehezen hiszem el, hogy egy normális itiner összeállítása ekkora problémát jelent. Jó lenne, ha gondolnának azokra is, akik pl. elõször járnak, vagy alig jártak ezen a terepen.


 


A másik kedvenc, hogy a név, rajtidõ, célidõ kitöltetlen marad a pecsételõs lapon. Persze ezt is rá tudja írni mindenki saját magának. De amin a legjobbat mosolyogtunk, az a célban volt, amikor megkérdezték a nevünket, lakhelyünket, születési dátumunkat. Ilyenkor úgy elgondolkozik az ember, hogy a nevezési lapot pl a rajtban miért töltöm ki, ha belül nem áramlik az információ?


 


Szóval akadnak jócskán érdekes dolgok ezen a túrán, de azért kellemes séta volt.

 
 
túra éve: 2011
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20112011.07.03 20:24:38


Erdõkerülõ 50 Schelcz Albert emléktúra


 


Végre újra egy 50-es túra. Ráadásul van benne jó pár olyan rész is, ahol még alig jártam, vagy csak nagyon ritkán. Így örömmel vágtam neki a távnak gumicuki társaságában. Mondjuk a hét közepe felé még csak a 25-ös volt a cél, de szerencsére ez felhízott a kétszeresére. Minimális csomaggal próbálok menni, és szeretném kicsit kihajtani magam, mert úgy érzem, sok az energiám. Összesen 3 zsömle, 2 rudi és 1 liter tea kerül az 5 literes zsákba, és egy polárral próbálom kitölteni a maradék helyet, de nem fér bele. Így marad az esõkabát – még milyen szerencse, hogy erre esett a végsõ választás.


Reggel 7-kor indul a vonat a Nyugatiból. Vácon már jó páran rohamozzuk meg a piros csattogót, és gethe valamint a kutyája társaságában eltöltjük a végtelennek tûnõ kilométereket és idõt Drégelyvár megállóig. A rendezõi értekezlet hiányzik már, bár ez most nem BA-s túra, de azért szóvá teszem  Vadgalthúsnak. Õ megnyugtat, hogy nekik megvolt. Ismerõs a rajtoltató gárda, el is töltünk itt egy kis idõt. Megtudjuk, hogy milyen csodás ellátás vár majd ránk a túra alatt, én dicsérem Petit, hogy milyen szép idõt hozott nekünk, de ekkor még nem tudtam, hogy mi vár ránk késõbb. Majd negyed tíz magasságában nekivágunk a távnak.


Az elején nagyon szép akácosban haladunk, kellemesen, szinte már titokban emelkedik az út, de azért néha jobban mutatja, hogy megyünk fölfelé. Pénzásás elõtt kezdjük befogni a többi túrázót. A pont elõtt még készül egy fotó, majd a pecsét mellett eszünk is egy keveset az ellátásból. Innen ismerõs az út Csánki-kertig. A Teleki túra miatt már szinte megszámlálhatatlanul sokszor jártam erre. Ahogy átbukunk a csúcson és lejtõsre vált az út, felvesszük a kocogós tempót. Közben még gyönyörködünk a Csóványos felé nyíló kilátásban, megcsodáljuk a Telekin lévõ pontõri helyünket és az akkor eszkábált padunk maradványait, majd robogunk tovább. Egyre több ember mellett megyünk el, majd nemsokára a ponton vagyunk. Pecsét mellé finom forrásvíz és pogácsa jár. Nehezen szabadulunk, mert a pontõrök legszívesebben felhizlaltak volta. Innen csatlakozik mellénk egy túratárs, akivel pár kilométer kivételével a célig együtt megyünk. Kiderült, hogy egy egyetemre jártunk, így elõkerül egy-két történet, amik a régi szép emlékeket hozzák elõ újra. Emiatt az idõ is gyorsabban repül, szinte észre sem veszem és máris a K4-nek az aljában vagyunk. Ezen a szakaszon még soha nem jártam, így nagyon várom már, hogy milyen lesz. Jó meredek emelkedõvel nyit a jelzés, de azért késõbb megenyhül, és a csúcs felé közeledve egyre szebb panorámát nyújt nyugat felé. A ponton megvan az újabb pecsét, majd robogás lefelé. Lejtõket megfutjuk, néha még a síkon is belekocogunk, és hamar a Hárombarát-nyeregnél leszünk. Itt egy kicsit kavarunk, mert egy korábbi úton mentünk el balra, és csak késõbb vettük észre, hogy ez nem a K4. Nyír-rétrõl szintén csodálatos a panoráma, majd jön a Musli-forrás. Még mindig nem nagyon akar folyni, de most nincs rá szükség. Itt átkelünk a még oly pici Kemence-patakon, majd visszaérve a mûútra elkezd csepegni az esõ. Mellette, mint ha jég is esne, de ezt egyenlõre csak a földön lehet látni. Aztán a Krozslák-kút közelében egyszer csak elkezd suhogni az erdõ, jön a szél és rázendít az esõ is rendesen. Esõkabát elõkerül, majd az esõ mellé jön már egy kicsit jelentõsebb jég is, de a Foltán-keresztnél megenyhül. A ponton újabb pecsét. A pontõr érdeklõdik, hogy még mennyien lehetnek mögöttünk. Válaszunkkal annyira nem aranyoztuk be az életét, de ha még tudta volna, hogy mi várt rá pár perc múlva. Ahogy elhagyjuk a keresztet olyan jégesõ köszönt ránk, amint még szinte életemben nem láttam. Borsótól a mogyoró nagyságig szakad a jég, szinte rendesen fáj, ahogy ráesik az emberre. Fél perc alatt olyan állapotba kerülök, mint ha ruhástól megfürödtem volna egy tóban. Az idõ sem túl meleg, és érzem, ahogy egyre fagy át a lábam, kezdenek merevedni az izmok. Így innentõl megállni, sétálni nem akarok, ergo marad a futás, már amennyire a talaj engedi. Kisebb-nagyobb vízfolyások jelennek meg az úton, igazából már nem is nagyon nézem hova lépek, mert vizesebb nem lehetek. Csak arra kell figyelni, nehogy elcsússzunk. Gumicukinak ez egyszer össze is jött, pedig igazi sárdagasztó csuka volt rajta. Ezen a szakaszon megfordul a fejemben, hogy nekem ennyi elég volt, és Királyrétnél kiszállok, sõt még a Kárpátok-kulcsosháztól az aszfalton megyek be a 25-ös céljába. Aztán valahol a kulcsosház közelében eláll az égi áldás, és kezd a nap is kisütni. Rögtön melegebb lesz, az aszfalt meg úgy gõzölög, mint egy gejzír, én meg egyre jobban érzem magam. Kiszállás már csak a kósza gondolataimban jelenik meg, és mászunk fölfelé a K4-en. Jó kis kaptató ez, de legalább gyorsabban száradunk. Majd a nyiladékon bekocogunk Királyrétre. Pecsét mellé még választani is lehet 3 féle kajából, amit én egy sörrel is leöblítek. Közben Oszi is befut, aki most pontõri szerepben ügyködik. Kapok egy váltás száraz zoknit, ami életet, vagy inkább lábat ment. Jó fél órát eltöltünk itt, majd már minden kétséget kizárva megyünk tovább. A Z jelzés hamar elröpül, és úgy érzem, hogy percek alatt Kisinócon vagyunk. Itt az aszfalton begurulunk Kóspallagra, ahol a szokásos kocsmában újabb pecsét, majd tovaszállunk. Utolsó durvább emelkedõre hangolódok, bár még mondják, hogy van a Róka-hegy is, de az azért nem volt olyan vészes. A hegyre fölfelé kicsit szétszakadunk, de a „csúcson” bevárjuk egymást, majd szintén kocogás a Szokolya elõtti földek széléig. Itt egy páran átlósan átvágnak a réten, de mi maradunk a jelzésen, bár kétségtelenül a kispista útvonal csábítóbb volt. Wass Albert túrákon nem szokott még derékig érõ fû lenni, de most már nyár van, vagy mi a fene. A szokásos kocsmában megvan az újabb pecsét, majd a település szélén lévõ utolsó kútból frissítünk. Balra gyönyörû a panoráma, ilyen látványt nehéz otthagyni.  Innen szintén kocogás a P+-ig, ahol kis hullámvasutazással, a sínek mellett az utolsó emelkedõ felé közelítünk. Itt sikeresen benézzük a jelzést, és az aszfalton indulunk el fölfelé, de egy idõ után gyanús lesz, hogy nincs jel. Elõször megpróbálunk átvágni a jelzésig, mert nem lehet olyan messze, de ez nem is olyan egyszerû, mint ahogy elõször gondoltam. Olyan sûrû lesz idõvel az aljnövényzet, hogy képtelenség haladni, így inkább visszafordulunk. Sok értelme nem volt, egy kullancsnak esélyt adtam a vérszívásra, de még elõtte röpült a kezemrõl. Így vissza az aszfalton, majd már a helyes úton megkezdõdik az utolsó mászás. Az eleje inkább dzsungelharcra hasonlít, de aztán kiszélesedik az út. Vagdalthús személyében teljesedik ki az utolsó pontõr, akit jól le is cseszünk, hogy jégesõt rendelt nekünk. Pár perc után elköszönünk egymástól, és indulunk az utolsó kb 2,5km-re. Nemsokára kiérünk a hétvégi telkek mellé, ahol a lejtõ is hívogat, így a célig marad a kocogás. Még Nógrád elõtt egy újabb gyönyörû arcát mutatja a természet. Csodálatos látvány, ahogy a sötét felhõk között két kis részen átszûrõdik a nap fénye. Negyed hét magasságában beérkezünk a célba, ahol megkapjuk a díjazást. Nagyon szép az oklevél és a kitûzõ is. Eszünk még pogácsát, iszunk eleget, majd elindulunk vissza az állomás felé. Itt még utoljára rázendít rendesen az esõ, de ez már senkit nem érdekel. Legalább azokat biztos nem, akik már a célba értek.


Egy nagyon szép nap végére tettünk pontot a vonatozással. Gyönyörû volt a Börzsöny, mint mindig, még azt a „kis” jeget is elnézi neki az ember. A rendezés nagyon jó, szóval le a kalappal mindenki elõtt, aki hozzájárult a túrához!


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx &SRTM_HUN):


-          táv:      48,445km


-          szint:   1517m

 
 
Don Bosco teljesítménytúrákTúra éve: 20112011.06.05 13:26:07


Laura Vicuña 30


Harmadmagammal vágtam neki a távnak Gabi és Zoli társaságában. Elvileg azt terveztem, hogy a 60-as távon állok rajthoz, de egyedül sok kedvem nem volt végigmenni rajta. Viszont az idõjárást figyelembe véve egyáltalán nem bánom, hogy a 30 lett csak belõle. Így is kaptunk meleget és esõt is.


1000 környékén meg is érkezünk a rajtba. Majd én veszek egy reggelit – sör + 2 túrós táska – a közeli boltban. Ezzel lényegében ki is húztam a túra alatt végig, mármint ami a kaját illeti. Páran már vannak a rajtban, rövid nevezés, és váratlan kedvezmények után neki is vágunk a távnak. Az elején a telkek között néha majdnem elkavarunk, ide talán jó lett volna pár szalag, hiszen késõbbi részeken olyan tökéletes volt a szalagozás, hogy eltévedni lehetetlen volt. Kicsit tartottam az új cipõtõl, de gondoltam, hogy pont jó lesz neki a rövidebb táv, hogy kellõen összeismerkedjen a lábammal. Ennek ellenére, már a Nyakas-hegy tetejétõl kellemetlen talpégéssel jelezte, hogy még annyira nem tetszik neki a lábam. (Ez az érzés végigkísért Kõszikláig, ahol rájöttem a megoldásra, le kell venni a cipõt és kicsit szellõztetni a lábam. Utána már semmi gond nem volt.) Elérünk hamarosan a S S+ elágazásig, ahol az itiner szerint az elsõ ellenõrzõpontunk van, de semmit nem találunk. Föl is hívja egy túrázó a rendezõket, hogy most mi van, de kiderül, hogy nincs pecsét. Így megyünk tovább. Fönt igazán befûtöttek, én meg örülök, hogy nem a 60-as távon indultam. Máriahalmon az aszfalt rendesen süt, páran az útszéli kútból frissítenek, mosakodnak. A település utáni földeknél ellépek Zoliéktól. Úgy gondoltam, hogy majd Kõsziklánál bevárom õket. Nagyon kellemetlen ez a rész. Nyílt terep, szinte elviselhetetlen a meleg, szûk és keskeny ösvények. Viszonylag könnyen felérek a csúcsra, ahol megkapom az elsõ pecsétemet. Pihenek itt egy jó 30 percet, de Zoliék nem akarnak jönni. A meleg kicsit kifogott rajtuk, és megpihentek egy bokor árnyékában. Közben beérkezik az elsõ kettõ 60-as távon induló, és úgy döntök, hogy megyek velük tovább a célig. Innen kellemes kocogós, gyors gyaloglós tempóra váltok. A frissítõ ponton feltöltõdünk. Aztán Nagysáp elõtt megérkezik az égi áldás, ami annyira nem is baj, hiszen legalább kicsit hût. A felhõ, amibõl kaptuk az esõt kb. ugyan abba az irányba haladt, mint mi, és ugyan akkora sebességgel. Így sokáig élvezhettük áztatását. Rendesen rázendített, szakadt, én meg az arcomra kirakódott sótól, amit az esõ belemosott a szemembe, alig látok. Egy jó 10 perces zuhi után ismét kisüt a nap, a Nagysáp elõtti aszfalt gõzölög. Jól néz ki nagyon. A pontõröktõl megkapjuk a következõ és egyben utolsó pecsétünket, majd nekiállunk az utolsó kb. 3,5km-nek. Péliföldszentkereszt elõtt még egy õz keresztezi az utunkat, majd negyed öt magasságában bekocogunk a célba. Megkapjuk a díjazást, majd én bevárom Zoliékat. Oklevél, kitûzõ, jelvény is jár, ami mind nagyon szép. Most már nagyon örülök, hogy nem a hosszabb távon indultam. Így szerencsére csak egyszer áztam el, akik tovább voltak kint, nekik többször sikerült. Nagyon jó túra volt, nekem nagyon tetszett.


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):


- táv: 30,629km


- szint: 656m

 
 
túra éve: 2010
TelekiTúra éve: 20102010.05.03 16:17:40













Teleki 50


 


     Egyik kedvenc túra a naptárban, így nem maradhat ki. Egyedül terveztem végigmenni, így meglestem, mit tudtam gyorsulni. (Tavaly 8:00-val értem célba) Nem szerettem volna megszakítani az eddigi 3 év hagyományát, és szerencsére sikerült, habár csak egy hajszállal. De hát ne akarjon az ember sokat magától, ha havonta átlagban 2 túrán vesz részt.


 


     Szóval reggeli vonatozás, kajálás, majd a piros valamin majdnem elalvás a rajtig. Oszival még a vonaton beszélek, érdeklõdik, mennyien lehetünk még. Megtudom, nem biztos, hogy elég lesz az itiner. Így úgy döntök, hogy a végén indulok mindenképp, mert a túra megvan fejben végig. Leszállunk egy jó páran, én félreállok, és próbálok valami életet lehelni a lábaimba. Osziéktól ráadásul kapok egy kis plusz súlyt balanszként. 20 Balaton szeletet szállítok Királyházára. Ilyen rakománnyal a hátamon megfordult a fejemben, hogy a csoki szállítmány célba nem érkezése riadót rendelek el, és elfoglalom Drégelyvárát. Pár napi hideg élelemmel, a Balaton szeletekkel és egy svájci bicskával álltam volna csatasorba.


 


     Miután belõttem a gps-t végre nekivágok a távnak. 20 embert mindenképp le kell elõznöm, hogy legyen valami értelme a csokiknak. Futással indítok, idõtervem nincs, de javítani szeretnék, ami azt jelenti, hogy 8 óra alá kell mennem. Az elsõ emelkedõn már izzadok rendesen, a lefeléken meg szépen zörögnek a Balaton szeletek a hátizsákban, jelezvén a ritmust. Hiúz lábnyomot most már sajnos nem látom. A fakitermelés és a munkagépek eltûntették. Csánki-kert felé egy borjú méretû kutyával hoz össze a sors, majd váltok sárgára. Eddig még egész tûrhetõen érzem magam, de Királyházán már sejtem, hogy kicsit sok volt a tempó. 8-as átlagot súrolom alulról, és nekem ez így sok/k. Patakon ugyan ott megyek át, mint a pár héttel korábbi bejáráson. Tudom biztosan, hogy elbír a fa. A ponton csoki kipakol, majd egy másikat letolok és megyek tovább. Most már csak intenzívebb gyaloglással. A következõ patakon a jól bevált helyemen megyek át. 3 év óta még mindig ott az a szikla, amin könnyedén át lehet szökellni a túlpartra. És innen jön a szenvedés. Kilátás csodálatos, csak egyszer lenne már vége. Várom, várnám a hófoltokat, de az sincs. Félelmetes, hogy pár hét alatt a közel 40cm-es hótakaró teljesen eltûnt. Magosfánál újabb pecsét majd irány Csóványos. Itt elfogyasztok egy szendvicset, majd tovább NHH-re. Pihenõt nem adok magamnak, mert javítani akarok. Lefelé kicsit már szenvedõs a kocogás, de azért a botok visznek elõre - összkerékhajtás. Ponton ismét frissítek, majd folytatom tovább. „Szalagozás” hibátlan, eltévedni nem lehet. Kóspallagon keresem az elsõ mûködõ kutat. Guggolás, ivás, majd a fölállásnál mintha térden rúgtak volna. Hirtelen átfut az agyamon, hogy vége, kiszállok, mert járni alig sikerül. Aztán nagy nehezen beindul a gépezet, és pár száz méter után már nem érzek semmit sem. Törökmezõig vonatozunk páran, egyszer én elõzök, egyszer engem elõznek vissza. A pont elõtt kicsit letérek az útról és elmegyek a forrásokig. Ott frissítek újra és egy jó 10-15 percet pihenek. Innen kicsivel arrébb alig akarok ráismerni az „erdõre”. A gépek zaját már messzirõl hozta a szél, de a látvány még lehangolóbb. Összefutok egy sráccal, akivel még a Rákóczi 150-en találkoztam. Együtt megyünk egészen a régi kerítésmászós rész aljáig, majd az emelkedõn ellépek. Szaporázom lépteim, mert el akarom érni a vonatot. Hegyes-tetõre kisebb szenvedésekkel, de sikerül följutnom. Minden egyes szembejövõ felér egy combba adott zsibbasztóval, de visszafelé már én osztom ezeket. Megpróbálok kocogásra váltani, ami már kicsit esetlennek néz ki, de azért mûködik. A célig lényegében így jutok el, és 17:21-kor kikapcsolom a gps-t. Ez viszont azt jelenti, hogy 3 perccel jobb lettem az elõzõ évi idõmhöz képest. Úgy érzem, hogy bot ide, vagy oda, ennél sokkal jobban edzés, vagy rendszeres túrázás nélkül nem tudok menni. A végét sikerült a vártnál gyorsabban teljesíteni, így van egy jó fél órám a vonat indulásáig. Iszom egyet a frissen készített limonádéból, majd búcsút intek a rendezõknek.


 


     A Teleki túra hozta a szokásos, mondhatnám már elvárható színvonalát. Idõjárás megint csak csodálatos volt. Jó kis nap volt.


 


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):


 


-táv:       49,476km


-szint:     2023m


 

 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20102010.03.15 11:26:14






















Márciusi Emléktúra 48


 


     Négy éve ez volt az elsõ sikeres teljesítménytúrám, így kétség nem fér hozzá, hogy újra itt a helyem. Ráadásul az óta minden évben jövök, a sorozatot meg nem szeretném megszakítani. Egy dolog változott csupán, hogy a legelsõ 24 km-es teljesítés az elmúlt három évben felhízott a duplájára. Úgy volt, hogy Szilveszterrel ketten vágunk neki a távnak, aztán végül csak egyedül lett belõle, mert neki délutáni elfoglaltsága miatt korábban kellett indulni. Szerencsére a megbeszélt idõpontnál én is jóval korábban érkezem a rajtba, ahol kicsit meglepõdnek az indítók, mikor mondom, hogy melyik távra mennék. Értetlenkedve kérdezem, hogy nem 9-ig lehet indulni, mire mondják, hogy a ttt-n lévõ információ hibás, és csak 7:30-ig lehetett rajtolni a hosszú távon. Ráadásul az elsõ pont a nyeregben 9:30-kor zár. Szerencsére még annyira nem vagyok elcsúszva – köszönhetõen, hogy korábban is értem ki -, így 8:10-kor nekivágok a távnak.


     Van egy szûk másfél órám az elsõ pontig, ami jó 7,5 km, és emelkedik is néha egy kicsit, meg hó is van szépen. Igazából a hóra nem lehetett panasz, tökéletes állagú volt, kocogásra kiváló, és csak a cél felé váltott át igazán kellemetlen latyakba, sárba. Szaporázom a lépteim az elején, megpróbálok még kocogni is felfelé az aszfalton, de hát kondim nem sok, így sokáig nem is bírom. Inkább gyors gyaloglásra váltok. Ahogy beérek az erdõbe a hó átveszi az uralmat a terepen, és nagyon kellemesen tompít minden résznél. Nem szeretem ezt a szakaszt az ürömi útig. Szemetes, egyre inkább beépül, szóval nem szép. Utána már tényleg kint vagyunk a szabadban. Fölfelé jó pár embert lehagyok, ahol tudok, azért belekocogok. Nagy-Kevélynél egy pár másodpercig gyönyörködöm a kilátásban, aztán suhanás lefelé. 9:15-kor már pecsételek is a ponton, ahonnan szintén hívogat a lejtõ. Itt már jócskán vannak 48-asok elõttem. Következõ szakasz egészen a Hosszú-hegy gerincéig kissé monoton. Egyszer egy szép holló száll el felettem nem sokkal. Jön egy kis emelkedõ a végén jelezvén, hogy fent leszünk mindjárt a gerincen. Innen meg ismét kocogás lefelé. A szokásos problémámmal újra küszködöm kicsit, nem nagyon esnek jól az elsõ kilométerek. Néha még a lejtõn is leállok, és gyaloglásra váltok. Kell egy jó 20 km, mire minden alkatrészem tökéletesen szuperál. Szántói-nyereg elõtt az irtás még mindig nagyon csúnya, de legalább már a Z-n tökéletesen lehet haladni. (Ha jól emlékszem tavaly képtelenség volt bizonyos részeken, mert az erdészek döntötték mindenfelé a fákat.) A nyereg után a Pilis elrettentõen hívogat, de most nem kell megmászni. Helyette jobbra a P jelzésen Pilisszentkereszt felé veszem az irányt. Szilvesztert fölhívom, merre jár, mert még bízom benne, hogy utolérhetem. A beszélgetés után úgy döntök, hogy még nem reménytelen. A pontõrt majdnem benézem – másoknak ez sikerült. A Pilis hegy alatti földeken szenvedés a haladás. Lényegében egyfolytában szembeszél fúj, és a talajon is kellemetlen vízátfolyások tarkítják a terepet. Megváltásként várom már az erdõt, ahol szép monoton emelkedõ kezdõdik egészen Két-bükkfa-nyeregig. Itt a pecsét mellé jár egy csoki is, majd uzsgyi tovább. Páran szépen kopognak botjukkal az aszfalt úton… én inkább maradok a kijelölt útvonalon. Elsõ kis fájdalmamat a lábamban itt kezdem érezni, mikor a lejtõs szakaszoknál kocogás közben össze akar ugrani a vádlim. Nemsokára már a kerítés mellett ballagok a Z+-on, ahol még a pont elõtt – ami önkiszolgáló – utolér egy túrázó. Ha jól emlékszem Krisztián a neve. Lényegében a túra végéig együtt megyünk, kocogunk. Bent legurul egy sör, majd lassan elindulunk. Nyújtok egy keveset, bízom benne, hogy a vádlim helyreáll, mert jó lenne lefelé futni. Szerencsére helyrejöttem, és lényegében a Lajos-forrás elõtti emelkedõig együtt elfutunk Krisztiánnal. Egyedül biztos nem futottam volna végig ezt a Dobogókõtõl tartó szakaszt, de a társaságban valahogy sokkal jobban éreztem magam. És valahogy az esés is mindig sokkal többször össze próbált jönni, de szerencsére egyszer sem sikerült. Sikáros közelében lévõ pontnál lecsúszik egy pohár tea. Közben valami elkezd esni. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mi lehet, mert néha esõszerû, néha hó, és néha meg olyan, mintha kis hungarocell golyók potyognának az égbõl. Patakátkelésekkel szerencsére nincs sok gond, és elkocogunk az emelkedõ aljáig. Itt én fölfelé kicsit ellépek, és a ponton meglesz már Szilveszter is. Nyújtani kell megint egy keveset, mert a vádlim ismét kezd rakoncátlankodni. Krisztián korábban elindult, én maradok Szilveszterrel, de Pomáznál a célba már egyszerre nyitunk be. A K+ lefelé gyötrelmes volt. Kezd a hó is olvadni, egyre nagyobb a sár, jön a víz is, és mindennek tetejében az út össze van túrva. Esek-kelek, de csak képletesen, viszont az eddigi jó 40 kilométerhez képest, ahol pár csepp víz ment a cipõmbe, itt olyan volt, mintha bokáig érõ patakban gyalogoltam volna. Megváltásként jön az aszfalt a végén, ahol a vádlim újra érezteti magát, de szerencsére a célig nem lesz semmi gond. 14:47-kor már meg is kapjuk a megérdemelt díjazást, és mint aki jól végezte dolgát, eltüntetünk pár szelet zsíros kenyeret teával öblítve.


     A szokásos, mondhatni már jól bevált cserkész túrán vehettem részt. Az elmúlt négy év alatt most volt a legtéliesebb idõ, de ez semmit nem zavart. Rendezés nekem nagyon tetszik, de azért egy-két kisebb észrevétel akad, pl. a rajtidõ pontatlan megadása a ttt-n, és a pilisszentkereszti pontõr rejtõzködõ életmódja. De ezek messze nem veszik el a kedvemet, szóval jövõre újra jövök!


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):


 


-táv:       43,227 km


-szint:     1382 m


 


 


(a megjelenítésért bocs, nem én csináltam )















 


 


 

 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20102010.02.27 00:06:41
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra – Farkas Zsolt emléktúra

2007 óta mindig jelen vagyok ezen a rendezvényen. Azt hiszem, örök kedvenc marad. Anno ez volt életem elsõ teljesítménytúrája. Hol feladtam (2007), hol beértem (2008) és hol pontõrködtem (2009). Idén pedig újra az indulók között tudhattam magam. Aminek nagyon örültem, mert végre a téli arcát mutatta a Börzsöny, és nem olvadós, hófoltos, latyakos valamit. Gondolkoztam rajta, hogyan kéne kimenni a rajtba, de végül is a késõbbi variáció mellett döntöttem, amit nem bántam meg. Bálinttal összefutok már a vonaton, és a legelsõ kocsiban foglalunk helyet, amit késõbb megtudok, hogy nem a véletlen szüleménye. Tapasztalt emberként sejtjük, hogy mire lehet számítani a szobi átszálláskor, és az elsõ kocsitól kell e legkevesebbet menni a buszig. Vonatozás hamar elszáll, legurítok pár pohár meleg húslevest és egy sült húst. Ahogy beérünk Szobra és nyílik az ajtó, úgy kezdünk el rohanni a buszig. Bár fölösleges volt, és le is állunk pár méter után. Meglepõen kevesen jöttek a vonattal, így a buszon még ülõhely is akad bõven. Közben sikerül egy régi ismerõssel, Szilveszterrel is összefutni, akivel még 2008-ban értünk be együtt a célba, és akinek a túra végén még sokat köszönhetek. Jó egy óra buszozás után megérkezünk Kemencére és felhúzzuk a nyúlcipõt. Elsõk között szeretnénk beérni a rajthoz, elkerülvén a nyomorgást a nevezésnél. Ez sikerül is, idõnk is van még bõven 18:00-ig, így kényelmesen lehet készülõdni. Ismerõsök itt is akadnak bõven, akikkel pár szót váltok. A hó nem igen mutatta magát eddig, de kíváncsian vártam, hogy mi lesz a hegység belsejében. Ha az elõrejelzéseknek hinni lehet, akkor akár 50cm-es hóval is találkozhatunk majd. Hármas csapatunk (Bálint, Szilveszter, én) már a hivatalos rajt elõtt kint toporog az épület elõtt, várjuk a „rajtidõ megérkezését”. Pontosan meg is érkezik, így 18:00-kor elsõként nekivágunk a távnak.

Kicsit meglepõdve nézegetek hátra még az aszfaltúton, mert alig jönnek mögöttünk fények. Két kocorászó túrázó lehagy minket, így ideiglenes elsõ helyünket átadtuk. Õk benézik a Z jelzést, és a szekérúton mennek tõle balra. Bár tény, a nyomok (mert itt még ki volt taposva az út) arra mentek. Mi maradunk a Z jelzésen, viszont nyom már elõttünk nincs. Bálint megy elõl, õ tapos, mi meg utána. Szerencsére itt még nem túl nagy a hó, de tudom már, hogy nem lesz ez a mai túra egy könnyû menet. Elsõ komolyabb emelkedõnél Bálint már ellép, a cél elõtt már nem is látom többet. Szilveszterrel lassan befogjuk a két kocorászót, fölfelé ekkora hóban õk sem tolják futva. Egy botos túratárs, Maku László, lehagy minket, így Bálinttal õk ketten egyengetik a terepet elõl. Magosfáig egy helyen sikerül kicsit benézni a jelzést, megtévesztõ a másfelé vezetõ nyom, de szerencsére idõben kapcsolunk. Az elsõ pont meglepõen közel van, valahol a Dosnya-nyereg környékén. Csanya osztja a pecsétet, akivel ma még egyszer találkozunk. Kicsit csodálkozom is, hogy nem a megszokott magosfai pontõr pecsétel, de mint megtudtam lemondta, és ezért jött Csanya helyette. Nem messze tõle 3 kiránduló vert sátort, és épp a tábortûz mellett kajáltak. Magosfa közelében nagyon bedurvul a terep. A szélnek köszönhetõen sokszor combközépig ér a hó, haladni nagyon nehéz benne. Nyom is alig van elõttünk, összesen kettõ emberé. Már várom a lefelét, hogy majd de jó lesz, de ekkor még nem tudom, hogy mi vár ott rám. Ezen a szakaszon négyen megyünk, hol együtt, hol kicsit szétszakadva. Szilveszterrel és a két kocorászó (sajnos nem tudom a nevüket, csak azt, hogy az egyik tûzoltó) társaságában falom a kilométereket. Végre elérkeztünk a P elágazásáig - kellett hozzá jó 2 óra. És kapom a várva várt lefelét, ami nem esik jól. A hó elég nagy, a legkisebb helyen is kb. térdig ér. Alig lehet kényelmesen lefelé haladni, egyensúlyomat sem találom. Az meg már csak hab a tortán, hogy a vízálló, és frissen impregnált cipõm is átázik, a kamáslim egyfolytában lecsúszik, amit már egy idõ után vissza sem tudok húzni, mert megfagyott. Szóval így vánszorgunk lefelé. Kocogásról álmodni sem lehet, legalább is Nagy-Mánáig nem. Érdekes módon utána valamiért sokkal jobb az út, és a pontig kényelmesen lekocogunk. Ha jól tudom, akkor itt Pupu osztotta a pecsétet szûk családjával. Kapjuk tõle a dicsérõ szavakat, hogy milyen jók vagyunk, és mennyire az elején járunk. Letolok itt egy sült húst, két sor csokit és iszom rá egy-két deci narancsot. Úgy érzem visszatért az erõm, és tovaszállunk, még mindig négyen. Pap Gábor, akit sikerült személyesen is megismernem a túra végén, a pont után nem sokkal lehagy minket. Kicsit más dimenzióban utazik, mint mi. A hó itt egész kellemes, és ami különösen jó, hogy a patakokban alig van víz. Az átkelés szinte már nem is a túrához méltó, olyan könnyû. (Ahogy nézem az eredménylistát, öten értek be elõttünk a célba. Sajnos a többieket nem tudom beleírni a beszámolómba, mert nem nagyon emlékszem rájuk, mikor hagytak le. Egy piros kabátosra homályosan emlékszem.) Nem sok nyom van, de egészen jól lehet haladni addig, míg el nem kezdõdik az igazi emelkedõ. Egy nyom van összesen, a hó meg kb. térdig ér. De hogy mekkorákat lépett az, aki elõttünk járt, ép ésszel nem tudom felfogni. Szenvedõs ez a szakasz, szét is szakad eléggé a négyes fogat. Ami kárpótol, az a táj, már amennyit látni lehet belõle. Nagy-Mána gerince felé elnézve idõnkét lehet látni a lefelé jövõ szentjánosbogarakat. A kaszálónál újra együtt vagyunk, majd késõbb ismét kicsit szétszakadunk. Ez a rész nagyon nem esik jól, néha már olyanon is gondolkozom, hogy kiszállok Csóványosnál. Megviselt nagyon, hogy alig lehet normális nyomba lépni, egyensúlyomat nem találom, cipõm átázott, tocsogok a vízben. Kiérve a Z-re mintha egy pillanat alatt megváltoztak volna a körülmények. Valami hótoló járhatott itt, mert elsõ osztályú az út az eddigiekhez képest. Fent a csúcson a pontõrok kezdik bevackolni magukat. Nem irigylem õket, tavaly sokkal jobb idõnk volt. Megeszek pár szem kekszet, amit ellátásként kapunk. A csúcson bevárom Szilvesztert, sajnos kicsit lemaradt. Mondja, hogy menjek a saját tempóban, mert neki ez kicsit gyors. Rushboy is befut, akire rossz ránézni. Nem vízhatlan félcipõ, nincs kamásli. Még a hideg is kiráz, bár itt a ponton eddig sem volt melegem. Így a két kocorászóval tovább is állunk hamarosan. Lefelé egész tûrhetõ a terep, talán itt érzem elõször elõnyét a nagy hónak a lejtõn. Jól megfogja az ember lábát, és a térd sem készül ki annyira. A PX letérésétõl ismét bedurvul a terep egészen a KO végéig. Járni sokszor gyötrelmes, hol besüllyed az ember a hóba, hol nem. Ráadásul minden folyadékom is elfogy, már csak a Spartacus háznál lévõ frissítés lebeg a szemem elõtt, és az, hogy kapok meleg teát a termoszomba. A vaddisznók néhol bõdületes méretû szántásokat csináltak, de ha igazán jó fejek akartak volna lenni, akkor végigmehettek volna a K4-ig a jelzésen. Sajnos nem tették. Bár a vége felé egész jó a terep, így ismét kocogásra váltunk. A háznál lévõ pont is hamarosan feltûnik, ami elsõ osztályú volt! Terülj-terülj asztalkám, mindenféle finomsággal, meleg tea (még a termoszba is) és óriási méretû pogácsa. El is töltök itt vagy jó 20 percet. Közben a két kocorászó srác, akikkel eddig jöttem kiszállnak itt, így egyedül maradtam. Az egyiktõl még kapok egy kis elemózsiát, köszönet érte! Befut Átol Csabi és egy túrázó is, innetõl velük megyek tovább. Mielõtt indulnánk Szilveszter is megérkezik. Tolja neki rendesen, de már mindenki fáradt. Szerencsére Csóványosig az út tökéletes. Kellemesen telnek fölfelé a kilométerek, nem fárasztó a tempó, jól ki lehet pihenni az eddigi megpróbáltatásokat. Foltán-kereszttõl a Csóványosig találkozunk pár szembejövõvel is, õk már kiszálltak. Közben még a csúcs elõtt utolér Jaat és Molnár Péter. Mennek, mint a gép. A csúcson még együtt vagyunk, ahol a pontõrök már teljesen bevackolták magukat. Meglepõdöm Jaat bejelentésén, miszerint õ neki itt a vége. Be se nevezett, csak úgy sétált egyet a Börzsönyben éjszaka :) Társa, Péter, hozzánk csapódott, így megint négyes fogatban megyünk. Igen nehezen jön el a K3 balos letérése, bár meglepõen jól érzem magam. Úgy látszik, mûködik nálam a szokásos szindróma, miszerint az elsõ kb. 20km-en soha nem érzem jól magam, utána meg mintha újjászületnék. Végre letérünk balra, a nyom itt is elég gyatra, de erõm teljében vagyok. Talán a hó is jobb állagú itt, mint a Rakottyás-völgy felé vezetõ lejtõn. Nem annyira tömör, inkább por hó jellegû, és nagyon könnyen lehet lefelé menni benne. Azért minden kellemes érzés ellenére elég hosszúnak tûnik ez a szakasz. A K+ is csak nagy nehezen jön meg, amin még szintén menni kell nem keveset. Postás háznál fények szûrõdnek ki az ablakon, de ez még nem a mi állomásunk. Nemsokára feltûnik a sátorra kitûzött villogó, és újra egy Csanya ponton vagyunk. Úgy kell fölrázni az álomból, hogy megkapjuk pecsétünket és csokinkat. Jól szétszakadt a mezõny. Az elõttünk lévõ négyes fogat jó egy órája ment már el. Kicsit pihenünk, majd elindulunk tovább. Elsõre sikerül benézni a K helyes ágát, de aztán megvan. Aklok-rétjéig minden elõttünk haladó egy lábnyomban ment, így mi is ebben totyogunk tovább. A rét után Péterrel kilépek a négyes fogatból, Csabiék kezdenek lemaradozni, én meg úgy érzem jobb, ha a saját tempómban megyek. Utolsó kemény emelkedõ nem esik jól, de innen már nem illik kiszállni. Végre a helyes úton sikerül a P+-on felmenni, eddig valahol mindig elkolbászoltam. Benyitunk a házba, ahol a pontõr, ha jól emlékszem tapsolva köszönt minket, és közli, hogy hányadikok vagyunk. Pihenni nem akarunk sokat, de azért egy cukros lötty lecsúszik, majd elköszönünk és röpülünk lefelé. Nekem szó szerint röpülés, mert szinte megállás nélkül sikerül lekocogni a célig. Meg is lepõdtem ezen, hogy milyen jól esik a kocogás egy ilyen túra végén. Kezd már lassan világosodni is, az utolsó métereken már nagyon lámpára sincs szükség. Feltûnnek végre a szélsõ házak, és már csak pár lépés a cél. 06:20. Benyitás elõtt nyúlok, nyúlnék a gps-emért, hogy leállítsam, de nem találom sehol. Az érzést, ami ekkor átfutott bennem nem igen tudom leírni. Elhagytam, elveszítettem, és nem tudom, hogy hol. Nagy-Hideg-hegy után még a felvonó aljában megvolt, de hogy utána hol esett ki… Visszamenni nincs erõm, csak abban bízom, hogy valaki megtalálja, és lehozza. Az összes örömöm, amit érezhettem volna a túra végén elszállt. Nem is igen tudtam örülni a célban. Átveszem a díjazást, Lupuséknak is elmondom, mi történt, aztán átballagok a „melegedõbe” a kályha mellé. A gyorslábúak már bent pihennek. Leülök egy székre, lehámozom magamról a rám fagyott kamáslit, cipõ és zoknicsere, majd kb. egy órányi pihenés a busz indulásáig. Nem életem legboldogabb órája volt. Közben beérkezik egy túrázó, de õ nem talált semmit. Ekkor már lemondtam róla végleg. Megyünk a buszhoz, már majdnem fölszállunk, mikor fut a célba Szilveszter, aki kiabál, hogy hozott nekem valamit, méghozzá a gps-em. Na, hát kb. ez az a másik érzés, amit nem igen tudnék leírni, ami akkor átment rajtam. Valaki onnan föntrõl velem volt. Már sokkal fényesebb az emléklap és a kitûzõ is. A buszon eltelt percek is sokkal vidámabbak, a vonaton meg nyugodtan alszom hazáig.

Záróként mit is lehetne mondani egy ilyen túra után…. Végre volt hó, hó és hó. Megtudtam milyen is lehet a Börzsöny éjszakai téli körülmények között. Bár azért hideg annyira nem volt. A rendezõknek köszönet a túráért! Igen színvonalasra sikeredett. Külön jó volt, hogy kint maradtak tavaly óta a kis fényvisszaverõ cetlik a fákon, amik sokszor megkönnyítették a tájékozódást. Gratulálok mindenkinek, aki eljutott a célig! Illetve azoknak is, akiket most legyõzött a hegy! Nem kell feladni, menni kell, és legközelebb sikerülni fog!


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 46,439km
-szint: 2510m

 
 
KitörésTúra éve: 20102010.02.09 20:30:00
Egy elkapott rendõri beszélgetés péntek estérõl:

K. ezredes: T. százados hozzám!
T. százados: Ezredes úr, jelentkezem!
K. ezredes: Idefigyeljen! Tudomásunkra jutott, hogy szombat késõ délután lesz egy rendezvény, ami a Várból indul és Szomoron végzõdik. Informátoraink szerint jelentõs neonáci, újfasiszta, radikális és fajgyûlölõ is részt vesz, vehet az eseményen. Kövessék nyomon a történéseket, vigyenek kamerás mikrobuszokat is, és ne riadjanak vissza a legmodernebb álcázási technológiák használatától sem! Pl. lapátoljanak havat, mint a jó hómunkások, az Erzsébet kilátó mellett. Ez parancs!
T. százados: Értettem! Parancsot végrehajtjuk!
K. ezredes: Távozhat!



Kitörés 60 – Dicsõség a Hõsöknek!

Már hetekkel korábban tudtam, hogy menni kell erre a túrára. Ha másért nem, legalább emlékezni. Persze más is van azért, az ismerõsök, a táj, a tiszta levegõ… A túra elõtti napokban látva az idõjárás jelentéseket, már dörzsöltem a tenyeremet, hiszen havazást jósoltak. Sajnos ez nem lett akkora, mint amire számítottam, de azért kellemes volt.

Egyedül indulok, a fórumon próbálok társat szerezni, Tincáék jelzik is, hogy ott lesznek. A rajtba kiérek még fél hat elõtt, de már szép számmal vannak indulók, és a rendezõk is javában dolgoznak. Meglepõdöm a jelenlévõ rendõri létszámon, de ezen már csak mosolyogni tudok. Fõleg mikor meglátom a távolból leskelõdõ kamerás autót is. Ez már a szánalom határát súrolja. Utunk során is többször okoztak mosolygós pillanatokat, de a legjobb a János-hegyen volt. Ott szakadni tudtam volna a röhögéstõl. Szóval Kareszra várok a rajtba, mert jön õ is, igaz csak a 25km-es távon, de legalább így már nem lesz magányos az elsõ fele. Elütöm az idõt, míg megérkezik. Közben sikerül pár ismerõssel is összefutnom. Nézem az indulókat, akik közül egy jó 20-30 fõs csoporton akad meg a szemem, akik Gárdisták voltak fõként. Indulásukat egy hangos „Szebb jövõt!” kiáltással kezdték. Szegény rendõrök… Majd 18:20-kor mi is nekivágunk a távnak.

Az elején már sikerül is kavarnunk, mert a fogaskerekû végállomásáig nem a kijelölt úton megyünk, sõt utána sem a helyes úton mászunk fölfelé. Elég kemény a tempó, futunk, ahogy és ahol tudunk. Sõt közben a hó is egyre szebben esik. Végre megérkezik a Z jelzés és innen már jelzett út van alattunk. Elsõ ponthoz hamar elérünk, jó nagy csoport van itt. Nem idõzünk sokat, innen is kocogós kb. Normafáig. A hó csak esik, nagyon hangulatos, ahogy a kis pelyhek megcsillannak a lámpa fényében. Lefelé most már biztosan tudom, hogy melyik vágáson visz a Z+, pár hete még jól elkavartam másfelé. Az elsõ katonasíron már szépen égnek a gyertyák. Messzirõl azt hittem, hogy az ellenõrzõpont az, és a fény meg tábortûz, annyi gyertya volt már rajta. Hamarosan már tényleg a ponton vagyunk, ahol kakaós keksszel távozunk tovább az S jelzésen. A terep nagyon kellemes a nagy hó ellenére is, kifejezetten kellemes benne a lefelé kocogás, gyaloglás. Ahogy elérjük a S P közös szakaszát egy szánkós csúszik velünk szemben kutyával az élen. Felfelé meg csak mennek a szentjánosbogarak az éjszaka sötétjében. Egy – két futó lehagy, de nincs semmi kisebbségi érzés bennem, bár Karesz futna, ha tudna. Mi is szépen hagyjuk le az embereket, sokan acélbetétes bakancsban vannak. No, rájuk kíváncsi lettem volna, hogy meddig jutottak el. A Libegõ-állomásnál lévõ pontot megszállták az oroszok, de rendesek voltak, mert csokival is megkínáltak :) Nagyon tetszett a korhû ruhájuk és fegyverük. Fölkúszunk a kilátóig, ahol egy rendõr egymagában lapátolja a havat a kilátó körül. Biztos ez volt az álca. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Úgy látszik nincs más feladatuk. Itt lecsúszik az elsõ fasírt is, érzem már, hogy kezdek kajás lenni, nem jó dolog eléhezni. Lefelé meg persze megint futás van. Csodás ilyen hóban lefelé szaladni. Szépjuhásznénál átkelünk az úton, majd jön a mászás Nagy-Hárs-hegyig. Itt a pontõr katonáktól szõlõcukrot is kapunk, majd ismét lefelé, és akkor persze futás megint. Hûvösvölgyig hamar elszáll az idõ, ahonnan a S megint emelkedni kezd. Határ-nyeregig egy újabb katonasírt hagyunk magunk mögött, majd egy rövid kaptatóval megérkezünk a Szépvölgyi út végére. Karesz itt már kicsit érzi a lábát, így innen már csak gyaloglás lesz a célig. Õszintén szólva én örülök is ennek egy kicsit, mert elég gyors volt az eddigi tempó. Újlaki-hegy elõtt lehagyunk egy sítalpas embert is, majd az újabb pecsét birtokában elsétálunk a Boróka büféig. Szerencsére nincs bent akkora tömeg, elég sok indulót sikerült lehagynunk. Karesznek ez volt a cél, nekem meg még van jó 35km-em. Legurul egy sör meg egy fasírt is, és egy jó 20 perces pihenõ után indulok tovább. Jó lenne utolérni Tincáékat, akik egy jó 10-15 perccel elõttem elindultak, mert egyedül nem szeretnék menni, fõleg a végén nem. Soha nem jártam még erre, kavarás meg egyedül garantált lett volna. De megbosszulta magát most az elsõ gyors kb. 25 km. Ráadásul itt a terep is alig van kitaposva, nem sokan lehetnek elõttem. Inkább beállok vonatozni mások mögé, addig is pihenek kicsit. Alsó-Jegenye-völgyig szinte végig vonatozom, csak az utolsó lejtõs részen kezdek el ismét futni lefelé. Az ellenõrzõpont itt volt a leghangulatosabb, bár a Malom földeken lévõ sem volt semmi. Tangóharmonikázó német katona fogadja az érkezõket énekelve. Solymárig kikocogok, majd igénybe veszem a térerõ adta lehetõségeket. Közben utolér két futkorászó túrázó, én meg rájuk tapadom. Yoyoék voltak. Fölfelé egész gyorsan elröpülnek a kilométerek, ráadásul Nagykovácsi szélén még dizsi is van. A Zsíros-hegyi pontnál nagyon jól esik a meleg gulyás, és finom is volt. Az egyik pontõrtõl megtudom, hogy 5-en vannak elõttünk, amit a nyomokból is nagyjából látni lehetett. Az elõre haladás itt már sokkal nehezebb sok helyen, mint Virágos-nyereg elõtt volt, de sokszor a tájékozódást is megkönnyítette, hiszen láttuk merre mentek az elõttünk lévõk. Nagy-Szénáson meglepõen szélcsendes az idõ, de kilátás semmi. A felhõk és a havazás szinte mindent eltakarnak. Lefelé ismét futunk, legalább is yoyoék futnak, én meg nem akarok leszakadni, így nincs más választásom. Fehér útnál csak úgy a semmibõl elõtûnnek a pontõrök, akik kb. szájtátva kérdezik, hogy mi most tényleg futunk? :) És ha még azt tudták volna, hogy innen mennyit kellett futni lefelé. Itt már sokszor igen leszakadom yoyoéktól, és csak a hosszabb egyenesekben látom a távolban a lámpafényüket. Szerencsére a síkon nem repesztenek annyira, így sikerül õket befognom a kerítésmászás elõtt. Õk jól elszórakoznak a létrával, én meg inkább átbújok a termetes méretû lyukon. A szántón haladni valami gyötrelem volt, de a távolban feltûnnek már az elõttünk lévõk fényei, akik Tincáék voltak. A ponton már nagyjából meg is vannak. Meleg teával frissítünk, a lövészárokban meg katonák beszélgetnek egy kályha melege mellett. Már amennyire a szabadban az meleget adott. Nagyon hangulatos pont. De sajnos tovább kell állnunk. Még egy ideig szenvedünk a földek között, majd szinte megváltás az aszfaltút Perbálra. Yoyoék itt elszakadnak tõlem, én már nem tudok futni. Tincáékra folyamatosan zárkózom fel, innentõl megelégszem az õ társaságukkal a késõbbiekben. Bálint vezet minket, mint egy élõ térkép és iránytû. Én meg áldom a sorsot, hogy nem mentem yoyoékkal, mert szépen elkavartak, és a gombaüzem felé már jócskán mögöttünk vannak. Anyácsapusztáig szenvedek rendesen, elõttünk kb. senki sem járt ezen a részen. A két fõ, akik Tincáék elõtt voltak is elkavartak valamerre Perbál után, így mi tapossuk az utat. 3-4 katonával összefutunk még a pont elõtt, útbaigazítanak minket, hogy merre tovább. És megvan az utolsó pont is egy romos épületben. Igazi hangulatos, túrához illõ ház, mintha a háborúban jártunk volna erre. Innen egy jó ideig az aszfalt úton megyünk, majd a derékszögû jobbos kanyar után kb.1 km-rel Bálint után toronyiránt átmegyünk a mezõn. Sajnos szalagokkal és jelzésekkel itt nem találkoztunk, csak miután sikerült átkelni a kis patakon. Itt már tényleg kint vannak a S4 táblák, és szépen vezetnek a Kakukk-hegy felé. Rövid, de velõs emelkedõ után felmászunk a csúcsig, majd lefelé kocogva pár perc alatt már bent vagyunk Szomoron. Rövid aszfaltozás és benyitunk a célba. Megkapjuk a díjazást, ami nagyon tetszik, különösen a felvarró. Jól esik leülni a melegbe, bár kicsit a cigarettafüst marja a torkomat. A helyiek gondoskodtak arról, hogy fél 6 körül már jól be legyen füstölve a helyiség. Virsli, tea, sör, sült hús és jó 1 óra után Bálinttal elindulunk a buszmegállóig. Közben jó páran érkeznek a célba, de a buszon még bõven akad hely.

Összességében egy nagyon kellemes túra volt, kemény terepen, fõleg így ekkora hóban. Jövõre a szalagozásra nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. Lehetne pl. fényvisszaverõ szalagokat kitenni, ami éjszaka igen hasznos.

Köszönöm a társaságot Karesznak, yoyoéknak, Tincáéknak! Egyedül biztos kavartam volna. Már csak 9x kell visszajönnöm, és megvan a kereszt!


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 56,994km
-szint: 1926m

 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20102010.01.17 12:05:46
Téli Gyermekvasút

Egyfajta duatlon volt inkább ez a szombati nap, sõt félig dupla duatlon, mert az egyik számot kétszer kellett megtenni. BKV sztrájk ide, vagy oda, menni kellett erre a kényelmes kis rövid túrára szombaton. Végre Zolit is sikerült rávenni, hogy kimozduljon, és megbeszéltünk egy találkozót 9:45 környékén a ratnál. Mivel tömegközlekedés felénk semmi sem volt, így kerékpárra pattantam, és lényegében átszelve a várost, egy jó 20km-es tekerés után jutottam el a rajthoz. Utolsó kilométerek kellemesen izzasztóra sikeredtek, de legalább a bemelegítés megvolt. Gondoltam, hogy én leszek ott hamarabb a rajtban, pedig még nekem is sikerült egy kicsit késnem. De végül is Zoli is hamar befutott. Szervezõkkel egyeztetve kerékpáromat az épületen belül lezárhattam, így nyugodt szívvel indultam útnak Zolival 10:25-kor. Kicsit meglepõ azért ez a túra, olyan értelemben, hogy egyetlen ismerõs arcot sem láttam. Pedig voltunk jó páran (500 környékén). Az idõ is gyönyörû volt, napsütés és kellemes hideg kombinációja. Az utóbbinak kifejezetten örültem, mert másfél hete még jó 10-15cm-es hóban mászkáltam errefelé, és az erõs olvadás következtében nagy sárra számítottam….. volna, ha nem lett volna a fagy. Továbbá érdekes volt azt is megfigyelni, hogy sokszor az alacsonyabb részeken több hó volt, mint a magasabb helyeken.
Szóval 10:25-kor nekivágtunk a távnak. Nem terveztünk nagy rohanást, inkább kényelmes gyalogos tempót, ami össze is jött. Zoli az új cipõjében vágott neki a távnak, aminek a talpa szerinte olyan, hogy nincs az a talaj, amin meg lehessen vele csúszni. Ennek ellenére Szépjuhászné után majdnem dobott egy hasast :) (mentségére legyen mondva, jégen nem tapad semmi, csak a szöges cipõ). De ne szaladjunk ennyire elõre. Normafánál majdnem benézzük a pontot. Kicsit gyanús a síház, mert senki sincs bent, és a túlsó oldalon az erdõben meg ülnek a padoknál. Mi úgy gondoltuk õk lesznek a pontõrök, így elindultunk arrafelé, mire a síházból kijõve ránk kiabálnak, hogy nem kell a pecsét? Kivágván magunkat a helyzetbõl, csak annyit feleltünk, hogy kíváncsiak voltunk figyelnek-e. Elsõ pecsét után sikeresen benézzük a Z+-t. És egy jelzetlen úton megyünk lefelé jó 200m-t. Idõvel gyanús lett, hogy nincs egy jel sem a fákon, így visszafordultunk, és megtaláltuk a helyes irányt. Két futót is sikerült útbaigazítani, mert õk is arra indultak el, mint mi. Lefelé Makkosmáriáig könnyû a terep, bár a felsõ részeken a letaposott, majd korábban olvadó és most fagyott hó – ami már inkább jég – olyan, mint a korcsolyapálya. Szerencsére egyben leérünk, bár néha majdnem összejön egy-két vágódás. Megvan a következõ pont is. Innen jön a P majd az S jelzés. Az elején néhol kapunk kisebb, de velõs emelkedõket, de aztán Szépjuhásznéig javarészt lejtõ. A ponton lehet falatozni meg inni is, sõt ráadásul mindezt kétszer, hiszen a körút után, ami megkerüli a Hárs-hegyet, még visszatérünk ide egyszer. A körúton az elsõ pont után még útba ejtünk egy geoládát, majd tovább megyünk. Ezután újabb pecsét egy éles jobbkanyarban, majd nemsokára ismét Szépjuhásznánál kopogtatunk. Rákészülünk a túra egyik legdurvább emelkedõjére, és egy jó 5 perces pihenõ után indulunk is. Nem is olyan vészes ez a P sáv, könnyen fel lehet érni a tetejére. Egy kanyart sem vágunk le, de sajnos lefelé sok olyan ember jön, aki arra megy, amerre kedve tartja. Ilyet soha nem értettem, miért jó ez, hiszen ott van a kijelölt út, de õ csak azért sem arra megy. Papa megmutatja a mamának, hogy milyen fasza gyerek… János-hegyen a kilátót most kihagyjuk, valószínû elég nagy tömeg lett volna bent, így csak a pecsételést várjuk meg és megyünk is tovább. Lefelé elõször a P-n, majd a Zh-ön néhol már kocogásra váltunk. Valahogy nem megy annyira ez a kényelmes gyalogos tempó. Tündér szikla mellett elhaladva rövidesen rátérünk a Z sávra, ahol a Disznófõi-forrásnál – ami már sajnos magánterületen van – megkapjuk az utolsó pecsétünket. Innen még egy kis emelkedõ, majd közeledik Normafa, és bent a civilizáció közt. A cél elõtt még benézünk egy boltba némi ellátmányért, majd 14:50-kor benyitunk a gyermekvasút végállomására. Itt még elvagyunk egy ideig, majd fél 4 körül hazaindulunk. Zoli hazabuszozik, rám meg még vár egy kellemes 20km-es tekerés a városon át.
A túra nagyon jó volt! Könnyû, nem olyan vészes terepen kalauzol végig. Szerencsére az idõjárás is velünk volt. A rendezõséget is csak dicsérni tudom. Pontõrök mindenhol nagyon kedvesek és barátságosak voltak, ellátás kitûnõ, díjazás szép.

A mért adatok pedig maradnak megint a végére (GPSmap 60CSx és STRM_HUN):

-táv: 19,337km
-szint: 632m

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20102010.01.10 21:17:39
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44

Sokat gondolkoztam a túrát megelõzõ napokban, hogy menjek-e, vagy sem. De a mérleg egyértelmûen a menni felé billent el, még annak ellenére is, hogy nem mondtak hú de jó idõt. Ezt a túrát több ok miatt sem szabad kihagyni. Akár a névadóját is említhetnénk, akár a Börzsönyt, vagy a 4 évszak a Börzsönyben túrasorozatot.
Így vasárnap reggel, inkább még hajnalban, keltem, irányba vettem a Nyugatit és Rushboy társaságában kivonatoztunk egészen a rajtig. Olvastam, hogy változott a tavalyihoz a helyszíne, de ez nekünk mit sem számított, mert elindultunk arrafelé. Szerencsére ránk szóltak hátulról még idõben, hogy arra nem lesz jó. Nevezés most gördülékenyen megy, nincs olyan nagy sor, ami talán annak tudható be, hogy az idõjárás miatt többen otthon maradtak. Kenyeres Oszival még pár szót váltok a rajtnál, majd 8:00-kor nekivágunk a távnak Brigivel és Marosi Attilával kiegészülve. Lényegében végig, kisebb-nagyobb szétszakadásoktól eltekintve együtt tettük meg a távot. Az elején kicsit tartottam a tereptõl, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mire lehet számítani a hó, esõ, olvadás és meleg kombinációjából. Hát… nem volt leányálom sok helyen az út, ráadásul a cipõmet sem impregnáltam be, így kb. 10-15km után már csónakázni lehetett volna bennük.
Szóval Borbély-hegyre megtoltuk fölfelé. Kilátás sajnos idén sem volt az igazi 8:20 környékén, de lényegesen jobb volt, mint tavaly. Magyarkút felé pár futó leelõz, tocsogunk rendesen a latyakos, vizes, hó kásás úton. Itt még próbálom kerülgetni a vizes részeket, de egyenes arányban csökkent e szándékom a cipõm beázásának elõrehaladtával. Aszfaltos útszakaszoknak soha nem örültem még ennyire, mint ezen a túrán. A magyarkúti vasúti megálló felé is aszfalton közelítünk, majd egy éles jobbos visszafordítóval indulás Irma-forrás irányába. Közben megkapjuk második pecsétünket, és mellé egy kis rágcsálni valót is. Nagy-Kõ-hegyet vesszük irányba, ami még azért kicsit odébb lesz. Addig szépen felmászunk az OKT-n a gerincre, és ezután lényegében szintben haladva, kisebb feltörésekkel tarkítva jutunk el a harmadik pontig. Kilátás itt nem igen van, így robogunk tovább lefelé Nógrád irányába. Az utakon sokszor olyan vízfolyások vannak, amik kisebb patakokkal is vetekszenek. Átkelünk a vasúton, majd egy kis kaptató után feltûnnek Nógrád házai. Hamarosan bent vagyunk a településen, ahol újabb pecsét vár. Aszfaltos szakasz ismét nagyon jól esik, legalább a víznek egy ideig nincs utánpótlása. Majd jön számomra az egyik legkedvesebb emelkedõnek egy szakasza a Z elágazásig. Jó pár ismerõssel összefutunk ezen a részen, majd a K elhagy minket, és a Z-n haladunk tovább. Ez a szakasz valami eszméletlenül rossz volt. Úszni lehet, hogy sokkal könnyebb lett volna sokszor. Szerencsére ez sem tart örökké, és idõvel füstszagot hoz a szél. Már csak a gulyásra gondolok, és a melegre. Fatornyos Fogadó látóhatáron belül, leszaladunk és bent eltöltünk jó 30 percet. A gulyás nagyon finom volt, legalább picit átmelegedett az ember. Királyrét „központja” felé vesszük az irányt majd a Z jelzésen elhagyjuk a házakat. Mint megtudtuk a Darabos-hegy kimarat idén a távból, így én kicsit sajnálkozva vártam a következõ pontot. Most már annyira mindegy lett volna oda felmenni, hiszen lában szétázva, rosszabb már úgysem lehet. De ha a rendezõk így döntöttek, akkor ezt kell szeretni. A réten újabb pecsét, majd robogunk Kisinóc felé. Meglepõen hamar eljött, aztán újabb öröm az aszfaltos szakasznak, és a közelgõ sörömnek. Bent a ponton kb. pont annyit idõzünk, amennyi idõ alatt egy sört le lehet gurítani. Kilépve a Fekete-hegy mutatja magát kicsit rémisztõen, de teljesen a csúcsáig nem kell felmászni. Átszeljük egy kaptatós emelkedõ után a Tar Péter-hegy és a Fekete-hegy „hágóját” és kocogásra váltunk lefelé. Elsõ és egyetlen esésemet is sikerül ezen a szakaszon összehozni, de a túra végül is így lesz kerek. Pár perc és kint vagyunk az erdõbõl, majd újabb örömteli perceket nyújt az aszfalt. Közben az esõ is elkezd esni. De már ez sem zavar, hiszen Rushboy-jal már tudjuk rég, hogy itt ismét sörözni fogunk. A kocsmában újabb pecsét és egy újabb sör. Ami szintén gyorsüzemben gurul le, és máris kint vagyunk újra. A Társa-mezõ átszelése vár ránk, és persze itt kezd el esni talán a legjobban az esõ. A mezõn valami borzasztó a terep. Az úton szinte lehetetlen haladni, így kb. végig valahol mellette megyünk és közben gyönyörködünk Magyarország legújabb tavaiban. Majdnem olyan, mint Finnországban a jég vájta „tótenger”. Szerencsére idõvel az esõ is eláll, és az erdõ is közeledik. Egyre sûrûbben jelentkezõ táblák tudatják velünk, hogy nincs már messze a Csattogó. Így is lett, és az utolsó elõtti pecsét birtokában robogunk lefelé. Az út itt is elsõ osztályú – negatív értelemben -, de ez már mit sem zavar, megyek a közepén. Így legalább nem kell kerülgetnem semmit. Elõttem egy lány vágódik egy szépet, de szerencsére semmi baja. Kis idõ elteltével már normálisabb úton haladunk a P jelzésen, majd még Verõcén egy kitérõt teszünk rajta, hogy elmenjünk Wass Albert mellszobra elõtt. Itt találkozunk Vagdalthússal és Toplák Józsival. Majd a célban kopogtatunk, ahol majdnem kihagyjuk az utolsó pecsétet :) Szerencsére ránk szólnak, és így a kispistázás kizárva. Gyönyörû kitûzõ és oklevél jár a teljesítõknek. Továbbá csoki, virsli, sör, pálinka is van a célban.
Nehéz röviden errõl a túráról valamilyen zárót mondani. A túra szellemisége, rendezése, támogatása és még sorolhatnám mind példaértékû. A rendezõi gárda ismét nagyot alakított, szolgáltatás kimagasló. A Börzsöny szintén csodálatos, bár most kicsit mogorva arcát mutatta meg nekünk. Az útviszonyok sokszor brutálisak voltak, de így utólag ennek is már csak örülök. Legalább szenvedtünk egy jót, és így a teljesítés még örömtelibb. Köszönöm a lehetõséget, jövõre újra Verõcén! Akkor méteres havat szeretnék :)

Mért adatok (GPSmap 60CSx és SRTM_HUN):

-táv: 42,473km
-szint: 1168m

 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20102010.01.10 15:52:38
Börzsöny Vulkántúra

2009 után másodszor vágtam neki ennek a túrának. Nagyon szeretem, mert nem épp a legkönnyebb terepen kalauzol végig, és ha még az idõ is besegít, akkor igen csak megnehezíti a teljesítést. De az idõ idén annyira nem volt a túrázók ellen.
Kora reggel, még hajnalban indulok Nyugatiból, ahol összefutok Rushboy-jal, és Zolival pár vonatmegállóval késõbb. A vonaton már felkészülök teljesen a rajtra, hogy ott már csak nevezni kelljen és nekilódulni. Kismarosnál megrohamozzuk a buszt. A buszsofõr a win-win stratégiát alkalmazta, zsebre dolgozva. Õ is jól járt, meg a túrázók is. Királyréten irány a nevezés vaddinóval kiegészülve. Rövid készülõdés után nekivág Zoli és a 2 Dani, én még kicsit szórakozom a mûholdak keresgélésével. Jó pár percet eltöltök így, de aztán 7:15 körül felhúzom a nyúlcipõt, és futva megpróbálom õket utolérni. Már a Taxi-nyiladék elején járnak, mire befogom õket. Kicsit saras a terep, de annyira azért nem vészes. Vízálló cipõ és kamásli tökéletes párosításnak bizonyult végig. Sajnos Zoli folyamatosan kezd leszakadni, a Px elágazásnál már nem is látjuk. Innentõl hárman megyünk, amíg én bírom a lépést tartani. Érzem, hogy ez most nem fog úgy menni, mint a Nahát alatt, de tapadok míg bírok. Folyamatosan érjük utol az embereket, csak egy-két futó hagy le minket. Ahogy közeledünk a Magas-Tax felé – vagyis pontosabban csak jócskán mellette megyünk – és emelkedünk egyre hidegebb lesz, valamint szép lassan a hófoltok is feltûnnek. Egész közel van már a Nagy-Hideg-hegy is, a hótakaró is már összefüggõ, és a távolban meg is jelenik a turistaház. 8:30-kor már meg is van a pecsét, ami egész jó tempót jelent. Érzem is rendesen. Szerencsére most nem olyan durva szakasz jön. Ami egyedül nehezít, az a terep. A hó már sok helyen keménnyé van fagyva, és igen csak csúszkálok olykor a sziklákon. Daniék már néha kezdenek elszakadni, de még ragadok, ahogy tudok. Csóványoson újra befogom õket, majd lefelé rohanás a Z-n. Magosfánál a jól megszokott pontõrtõl kapjuk pecsétünket, majd innen is lefelé visz utunk. Elsõ holtpont valahol ezután jön nálam. Lefelé sem bírom már Daniékkal a lépést tartani, így lemaradok. Saját tempómra váltok, ami kényelmesebb kocorászást jelent. 10 óra után nem sokkal kopogtatok a Fekete-völgy Panzió ajtaján. Sajnos a beígért ellátás nincs, mint késõbb megtudtam vadászok miatt nem lehetett megoldani. Itt letolok egy cukros löttyöt, Daniékkal újra együtt, de már tudom, hogy az újabb fölfelén esélyem sincs a tempójukat tartani, de nem is zavar. Egy szûk 10 perces regenerálódás után folytatom tovább. Fölfelé rendesen haldoklom, de a kilátás kárpótol mindenért. Egész tiszta az idõ, Csóványos is mutatja magát a távolban. Kövirózsás után egy kis kocogás lefelé a Vár-nyeregig, majd egy rövid, de velõs emelkedõ következik. Ahogy közeledek, úgy idõvel feltûnik a lobogó Árpádsávos zászló. Jó látni, és jó látni azt is, hogy megint ugyan azok a pontõrök vannak itt, mint tavaly, no és persze a kis kutya, aki megint kunyerál mindenkitõl:). Salgóvárnál eltöltök egy jó 5-10 percet. Induláskor kicsit nehezen találom meg a lefelé vezetõ ösvényt, de inkább óvatos vagyok, mert nem akarok gyorsabban leérni, mint kéne. Úgy érzem erõm visszatért, és lényegében egyhuzamban sikerül lekocogni a Magyar-völgy elején lévõ ponthoz. Itt betolok egy szelet zsíros kenyeret és egy jó forró teát, majd csokival a kézben repesztek tovább. Lassú és sunyi az emelkedõ Bányapusztáig, a sár mennyisége is növekszik. Aklok rétjéig még jön egy kis mászás, ami néhol fától fáig húzósra sikeredett a saras terep miatt. Ezután újabb emelkedõket kell leküzdeni, amik közül a Hanák rét utáni a legszivatósabb. Az aljában le is kell ülnöm egy kõre, hogy rákészüljek. Egy túrázó megkérdezni, hogy valami gond van-e, én meg kb. annyit mondanék legszívesebben, hogy igen, ami itt van elõttem felfelé. De nem panaszkodom, felkelek és mászunk felfelé. A célig innentõl lényegében együtt mentünk. Ismét Nagy-Hideg-hegyen, ahol megint csak nem idõzöm sokat. Lefelé az elején kicsit korcsolyapálya, de pár száz méter megtétele után már tûrhetõ. Magas-taxi turistaháznál megvan az utolsó pecsét is, innen meg már csak tényleg le kell gurulni. Javarészt kocogunk, rátérve a Taxi-nyiladékra meg kocogás és korcsolyázás lett belõle, fõleg onnan, ahol becsatlakozik a Px. Durvább a sár, mint reggel volt, ami valószínû annak köszönhetõ, hogy már sokan jártak erre. A célba 14:45-kor nyitok be, aminek igen csak örülök. Egész jó kis idõ lett, pedig volt, ahol meg akartam halni. Díjazás átvétele után letelepszem Kulcsár Attila (?) mellé a kandalló elé, és elfogyasztjuk a jutalom pálinkánkat. Majd busszal le Kismarosig, és vonatozás Budapestre.
Összességében csodálatos túra volt. A megszokott jó Börzsöny Akciócsoportos színvonalon megrendezve. Idõjárásra panaszunk nem lehetett, bár néhol kicsit sok sár volt már a vége felé. Jövõre újra itt!

Mért adatok (GPSmap 60CSx és SRTM_HUN):

-táv: 43,138km
-szint: 2265m


 
 
túra éve: 2009
NaHáT / HangyaTúra éve: 20092009.10.04 22:06:03
NaHáT 95

Idén már harmadszorra vágtam neki a hosszú távnak 2007 és 2008 után. Azt hiszem ez lesz az a túra, amit soha nem fogok kihagyni. Hogy ne menjek el, ahhoz valami igen csak komoly dolognak kell történnie.

Zolival megbeszéltem, hogy jön õ is, így már az egyedüli teljesítés kizárva. Aztán még a topikon keresgéltem elõzõ napokban, hogy lesz - e olyan elmebeteg ember, aki hajnalok hajnalán indul a vonattal a Nyugatiból, és így bõvült ki a társaságunk DJ Rushboy-jal. Érdeklõdök nála, hogy milyen tempót tervez, de nem szándékozik úgy repeszteni, mint tavaly, így bátorkodom csatlakozni mellé. Ami talán kicsit merész ötletnek tûnt az elején, mert az utóbbi hónapokban mindössze a Mátrabércet és a Szurdok 40 túrát teljesítettem. Igaz közben volt jócskán bicajozás, de azért az egy kicsit mégis csak más. Meglátjuk mi lesz, gondoltam.

Reggel, vagyis inkább még hajnalban, 3 után nem sokkal csörög az óra. De nincs mese, menni kell. Kicsit csípõs a hideg, elsõ busszal bezakatolok Örsig, onnan metró, majd villamos és máris a Nyugatiban vagyok. Megveszem a jegyem, és gyalogolok a vágányhoz, közben szembe jön Rushboy. Aztán kibõvül csapatunk még egy fõvel (sajnos az õ nevét nem tudom), és Zoli is idõben érkezik. Jön egy kis vonatozáz, Zoli betol vagy 21 banánt, majd Nagymaroson leszállunk olyan 6:45 körül. Kellemesen hûvös a reggel, annyira nincs is hideg. Nevezés gyorsan megy, mondhatni már a jól megszokott koreográfia szerint dolgozik a rendezõi gárda. Kabátomtól megválok, elküldöm a Tûzköves - forrásig, addig biztos nem lesz rá szükség – bár kiderült, hogy késõbb sem. Rajtnál újabb Dani jön vaddino személyében. Tudtam, hogy nem lesz könnyû tartanom velük a lépést. 7:10 környékén nekivágunk.

Ha jól emlékszem 5-en megyünk együtt, Brigi, 2 Dani, Zoli és én. Zoli hozza a szokásos formáját, rohangál mint akinek csípõs paprikát nyomtak a seggébe. Hegyes – tetõnél a kilátónál fogjuk be. Lefelé kocogás, majd a S-en Zebegény felé. Zoli itt is elõl rohan, nem is látjuk, csak akkor találkozunk vele ismét, mikor jön visszafelé az S jelzésen. Szépen lement balra Zebegény felé, és nem ment el jobbra a S háromszög jelzésen. Zebegénynél jön egy kis aszfalt, persze Zoli itt is még elõl. Mi meg már arra fogadunk, hogy hol fog kifogyni és lemaradni. Törökmezõ felé vezetõ út csodálatos, párás a reggel, õszi kikericsekkel vannak tele a kisebb tisztások, a szalmabálák gõzölögnek. A halõrháznál a pont a szokásos. Nagyon finom a tea, van jó kis kolbász zsíros kenyér, vegáknak meg sima vajas. Jó sokan vannak itt, éjszaka nagy buli várható. Eszünk majd tovaszállunk. A tempó még mindig igen gyors. 6-os átlag körül mozgunk. Szalagos rész után már a P jelzésen vagyunk, átmászunk Pusztatoronyon, amire a felkapaszkodás négykézláb megy. Lefelé már barátiabb, a Kis – Hanta – patak völgye meg szinte síkság. Kóspallagnál megállunk, boltban páran tankolnak, majd rohanunk tovább. Eléggé kihalt a környék, talán még korán van a mezei hétköznapi túrázók számára. Inóci – nyereg felé aztán bekapjuk az elsõ komolyabb emelkedõt. Itt már kicsit kezdünk szétszakadni. Zoliból kezd kifogyni a szufla, megtette hatását az elején lévõ rohangálás  Daniékkal érkezem a pontra a nyereghez, majd jön Brigi és Zoli is pár perc múlva. Csoki is jár a pecsét mellé, ezt gyorsan be is tolom. Lefelé kocogunk, és azon tanakodunk, hogy balra melyik távoli csúcsot láthatjuk a távolban. Gerecse talán a helyes válasz, de az biztos, hogy nagy torony van a tetején. Nemsokára újra szalag, ami iszonyatos emelkedõvel nyit. Brigi és Zoli itt végleg leszakad, de azért Zoli még hátulról rám kiabál, hogy toljam neki, ugyani is Daniék elõttem mennek egy jó 10m-re. Zolitól ez olyan halálhörgés szerûen hangzik. Ez a rész nagyon tetszik, jelzetlen erdészeti utakon haladunk, egy pár száz méter elejéig becsatlakozunk a K négyzetbe, aztán balra ott is hagyjuk. Rengeteg vadszeder bokorral találkozunk, ahol jókat kajálunk. Salgóvár felé annyira nem durva a terep, két éve itt nagyon fel volt szántva a talaj. Talán az egyetlen említésre érdemes dolog, az egy hatalmas lódarázs, ami elõttünk repül el, de szerencsére nem érdekeljük. A ponton újabb csokit kapunk a pecsét mellé. Kicsit megpihenünk, gyönyörködünk a kilátásban, majd robogunk lefelé. Fekete – völgy panziónál vár minket a következõ pont. Lefelé szinte végig megkocogjuk. Talán itt érzem elõször, hogy nekem gyors ez a tempó, kezd beállni a combom. Büfében leöntök egy kólát, ez helyre ráz, kicsit nyújtok, de a gugolás is már fáj. Danitól kapott körömcsipesz életet, vagyis lábujjat ment. Zoliék itt kb akkor futnak be, mikor mi már indulunk. Új szakasz visz fel minket most a Z jelzésig, kimarad a Szívfájó – bérc, de azért a mostani út sem piskóta. A Z négyzeten veszem észre, hogy otthagytam az egyik kulacsom a ponton. Fél liter van össz – vissz nálam, de szerencsére vaddino felajánl egy fél literes palackot. A következõ pár kilométeren egy kis Börzsönyi éjszakai túrát élhetünk át nappali változatban. Dosnya - nyeregnél a pontõröket falatozás közben zavarjuk. Én kunyerálok egy kis vizet tõlük, amit ezúton is köszönök! Innen lefelé egy ideig szalagon majd Z+-on haladunk, néhol igen gazos úton. Már mindannyian nagyon várjuk Tûzköves – forrást, és csak a gulyás jár a fejemben. Kell már a meleg étel. Végre a ponton. Be is temetek jó másfél tányérral. Szégyenszemre egy fél tányérral otthagyok, de nem bírtam már legyûrni. Így is nagyon finom volt. Pontõrök nagyon kedvesek, még kávéval is kínálták a csoffadt túrázókat. Egész elõl vagyunk a mezõnyben, ha jól emlékszem 2-3 ember volt elõttünk. Közben Bálinték is befutnak, de mi lassan indulunk, így teli hassal kell felmászni a Csóványosra. Fújtatok is rendesen az emelkedõkön, le is maradozom, de azért nem nagyon. Még egy botot is keresek a földrõl mert érzem, kell a segítség. Szerencsére hamar elröppen azért ez a táv is, meglepõen sok sátrazóval (2 db) találkozunk a gerincen, de számomra a magosfai elágazás a megváltás. Itt még 3 ……. motorost engedünk el, akik hátulról elõznek. Csóványosnál meg egész nagy tömeg fogad. Valaki rádiózik egy orbitális méretû antenna segítéségével. Pihenésre itt sincs sok idõ, Daniék hajtanak, én meg nem akarok lemaradni. Viszont még teljesen világos van, így sem jártam még ezen a túrán a Csóványoson, eddig mindig lámpa kellett már. Lefelé aztán jön ismét egy rövid szalag, majd P és K háromszög. Igazi térdgyilkos szakasz. Szerencsére lejutunk seggreülés nélkül, de lámpa azért itt már kell. Ez a szakasz elég durva, jó kis oldalazós út, apró kavicsokkal, eszméletlenül száraz, csúszik mint a veszett és jobbra igen mély patakmeder kísér végig. Hál istennek egyszer csak vége lesz, és ismét az Aklok rétjénél járunk. Innen megint lefelé, de már szerencsére nem kocogunk. Azt hiszem, nekem már itt nem nagyon menne. Vasedény kulcsosház elõtt szarvasbõgés, kicsit kavarunk de sikeresen odatalálunk. Ponton almát tömnek belénk, a forrás víz nagyon jól jön, majd indulunk tova. Innentõl ha jól rémlik négyen megyünk tovább. Kisirtás puszta felé hamar repül az idõ, onnan jön egy kellemes emelkedõ egészen Érsek - tisztásig. Itt az aszfalton leülünk és kajálunk egyet, közben egy taxi is elhalad mellettünk. Bálinték is megérkeznek, ami azt jelenti, hogy újabb fokozatra kapcsolunk. Legalább is Daniék igen, mert nekem már ez kicsit sok. De a Sós – hegyre még egyszerre érkezünk. Itt jó sokan vagyunk, pontõrökkel együtt lehetünk 10-en. A túra meg csak szolgáltatja a meglepetéseket. Forralt bort kapunk. Erre nem is mertem volna gondolni. Eszméletlen jó, de nincs annyira hideg, ennek ellenére jól esik. A polár lényegében nem is kell, csak max akkor, ha sokáig pihenünk. Egy jó15p után indulunk tovább. Két Dani, Bálint meg egy srác (sajnos neki is elfelejtettem a nevét, pedig már korábban is mentem vele) mennek elõl, én meg két túrázóval utánuk tisztes távolból. Új társam beszél szinte folyamatosan, aminek köszönhetõen repül az idõ. Én csak néha – néha válaszolok. Nem akartam bunkó lenni, csak már eléggé fáradt voltam. Remélem vette. Kóspallagi elágazásnál Daniék is még a ponton vannak, aminek örülök, hiszen akkor nem jöhettünk olyan lassan. Innen kb 5 perc után megyünk tovább a szokásos felállásban. Szarvasbõgés most elmarad a Békás – réten, helyette csak kutyaugatás van. Nagyon várom már a pontot a halastónál, kíváncsi vagyok tudnak e még pecsételni  Ez az a pont, ahonnan nem szívesen mentem volna tovább. Estére mindig félelmetes hangulatot tudnak varázsolni. Óriási tábortûz, és egy újabb meglepetés meleg étel. Nagyon finom gulyással kínálnak, vagy halászlé is lehet a választék. Csodálatos! Leülünk a tûz mellé mindannyian, Daniékat újra befogtuk itt, és csak hallgatjuk a félelmetes dumákat. Nem mennék tovább, de muszáj. Jövõre remélem, rátesznek még egy lapáttal  Fölfelé a turistaházig nagyon rossz teli hassal, épp csak vánszorgó üzemmódban megyek. De szerencsére ez is megérkezik, és innen már csak egy komolyabb emelkedõ vár ránk. Azt is abszolváljuk, annyira nem is volt vészes, de sajnos szomorúan látom, hogy az erdészek, hogy elbántak a Köves- mezõ felé vezetõ úttal. Nem értem ez miért jó… de ha már ezt csinálják, akkor legalább takarítanák el azt, amit maguk után hagynak. Az úton keresztbe dõlt fák, ráadásul van olyan, amelyiken jelzés is van. Köves – mezõnél ismét szalagos részen jutunk le Nagymarosig. A lejtõ már nagyon fáj, a combom szinte szétszakad, de itt már nem lehet kiszállni. Jó korán van még, alig múlt el fél kettõ. Ilyen korán sem jártam még erre. Már a templom is látótávolságban, hamarosan el is haladunk mellette és benyitunk a célba. 01:43 van, eszméletlen számomra. Eddig a legjobb idõm az olyan 04:30 körüli volt. De meg is látszik rajtam. Le is huppanok egy székre, a kitûzõ és az emléklap átadására is csak nehezen állok fel. Sajnos kicsit szomorúan vettem észre, hogy a fél tégla méretû kitûzõ kb a felére csökkent  Nekem az annyira tetszett, a parafa táblán olyan jól mutatott. Bent a ponton van jó 2 és fél óránk az elsõ vonatig. Eltöltjük hasznosan, pihenünk, beszélgetünk és eszünk, iszunk. Ugyan is itt is terülj - terülj asztalkám vár ránk. Sikerült a túrán mindenféle kellemetlen dolog nélkül végigmennem, kivéve persze a combomat. A következõ héten hétfõn és kedden nem igen tudtam járni rendesen. Összesen egy vízhólyagot gyûjtöttem be a kezemen, köszönhetõen a Nagy – Mána gerincén szerzett túrabotomnak. Ez a nem párnázott markolat hátránya…

Nos, akkor a végére az összegzés. Amióta megrendezik a hosszú távot, mindig itt voltam rajta. És örömmel veszem észre, hogy a rendezõk lelkesedése semmit sem változik, és minden évben rátesznek egy lapáttal. Pedig a 2007-es rendezésre sem lehetett panasz. Nekem ez marad az év legjobb túrája, ha tehetem jövõre is itt leszek a rajtban! Ellátás fantasztikus, pontõrök kedvessége is ilyen, szalagozás tökéletes, eltévedni szerintem nem lehet. Nagy köszönet a rendezõknek, hogy ilyen színvonalas túrát hoztak létre, és az útvonalvezetése is nagyon szép! Idõjárás is a kegyeibe fogadott minket, éjszaka is lehetett pólóban menni.

És a szokásos adatok a végére (forrás: GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

- táv: 90,3km
- szintemelkedés: 3446m


 
 
D120K/D70K Keviczky József emléktúraTúra éve: 20092009.09.07 15:43:31
Keviczky József kerékpáros emléktúra 120k


Mostanában a két lábbal való kilométer gyûjtés helyett inkább a két keréken való gyûjtést részesítem elõnyben. Így került sor a Keviczky emléktúrára is, mégpedig a hosszú távra. Nem nagy kerékpáros múlttal rendelkezem, így kicsit tartottam is a távtól, de úgy gondoltam menni fog, mivel végig aszfalton halad, és lényegében egy komoly emelkedõ van benne. Igaz ez már jó 75-80km-rel a lábunkban.

Szóval, Zolit sikerült elcsábítanom, és rávennem, hogy a hosszú távot induljon õ is. Sajnos célba már nem ért. 7:50-kor már kint voltam reggel a rajtban. Szép számmal gyülekeztek az indulók. Nevezés után vártuk a 8:30-as rajtot. (ttt- oldalán kicsit pontatlan az adat, hiszen hosszú távnál 8:00-tól van feltüntetve az indulás, valamint az összes kedvezmény sem szerepel, hiszen pl az egyetemistáknak csupán 300Ft a nevezési díj). A többség alatt országúti kerékpár volt, ami érthetõ is, figyelembe véve az útvonalat. Csupán pár ember volt, aki mtb-vel vágott neki a hosszú távnak, köztük én is. Kicsit csípõs még a reggel, így maradok egyelõre a hosszú nadrágnál és a polárnál. Végre eljön 8:30, egyik rendezõ röviden ismerteti a játékszabályokat, majd nekivágunk. Meglehetõsen gyorsan haladunk az elején, az országútisok már beálltak az elejére, szép lassan távolodnak. Érdekes, hogy a túra hivatalos oldalán fent lévõ gps track szerint a kerékpárúton kéne haladni, ezzel szemben mindenki az autóúton megy. Így beállunk mi is ide. Nagyon jó hátulról ránézni az indulókra. Tisztára olyan érzésem van, mintha valami bicajos versenyen lennénk, vagyunk legalább 40-50-en, a kétsávos útból elfoglalunk egy sávot. Néhány autós elhaladva a dudát nyomja, mintha nem férne el a másik üres sávban.

Esztergomig lényegében sík terepen megyünk, végig felfelé a Duna mellett. Azt gondolná az ember, hogy ez milyen kellemes, és igazából az is… lett volna, ha nem lett volna egy állandó enyhe szembeszél. Ez azért valamivel megnehezíti az elõrehaladást, de csapatban haladva, váltogatva egymást az élen, valamivel mégis könnyebb. Szentendre után kilépek a kb 4-5 fõt számláló fogatunkból, és elõre megyek. Kisorosziig majdnem így is megyek végig, de ott leelõz egy másik mtb-s, én meg beállok a szélárnyékába. A ponton vár minket 3 féle nápolyi, 2 féle szörp és víz. Zoli is befut pár perc után. Kb 10 perc múlva tovább indulunk. Visszafelé a hídig most nagyon kellemes, hiszen az enyhe szél most hátulról jön. A 11-es úton viszont már ismét szembõl. Zoli sajnos lemarad, egész Dömösig egyedül megyek. Egy – két késõbb indult országútis elõz meg. Nagyon szép idõnk van, lehet gyönyörködni a tájban. Dömös elõtt bevárom Zolit, akinek bedurrant a combja. Ez így nem lesz jó, nem sok esélyt látok már rá, hogy végigtekerjen. Megpróbálom húzni, ahogy tudom, de ismét lemarad, és a Pilismaróti pontra már jó pár perccel elõbb érkezem. Ott a pontõröktõl kap némi tanácsot, de szerintem már õ is tudta, hogy így nem fog végigmenni. Esztergomig jön velem biztosan, utána meg azt mondja, hogy meglátja mi lesz.

Esztergom felé már mintha kicsivel több lenne az emelkedõ, de még ne vészes. A város szélén bevárom Zolit, ahol eldönti, hogy végleg kiszáll, és inkább hazavonatozik. Innen egyedül kezdem meg a mászást Két – bükkfa – nyereg felé. Elsõ jó pár kilométer igen kellemes, szinte sík, és a szél is hátulról lengedez. Figyelem a táblákat, miszerint Dobogókõ 16km, és akkor kb egy 2km-rel kevesebb a nyereg. Idõvel kezd durvulni az emelkedõ, visszaváltok, és beállok egy egyenletes tempóba. Valamint bekapcsolom a telefonomon a zenét. Engem ez valahogy mindig megnyugtat, eltereli a gondolataimat mászás közben, és olyan mintha sokkal gyorsabban haladna az idõ. Fölfelé a nyeregig le is hagyok 3-4 embert. Nyeregnél újabb pecsét és frissítés. Innen meg már csak lefelé. Polár újból kell, mert az izzadság és a menetszél miatt majdnem szétfagyok. Pilisszentkereszten még egy utolsó kitérõt teszek egy kút felé biztos, ami biztos alapon. Nemsokára már Pomáz házai között járok, majd Budakalász és feltûnnek a békásmegyeri panelok. 13:55-kor meg már át is veszem a teljesítõknek járó díjazást. Jön egy kis jutalom kaja a mekiben, amit minden sikeres teljesítõ kap. Zoli még a vonaton ül, mikor én már a fûben pihenek. Megvárom, hoz nekem még egy sört is, ami nagyon jól esett.

Összességében nagyon jó kis túra volt ez. Mtb-vel végigmenni rajta igazi kihívás. Volt, hogy Zoli meg is jegyezte, hogyan sistereg a kerekem (2,1) az aszfalton. Egyszer kipróbálnám, hogy milyen lehet egy országúti kerékpárral végigmenni. Köszönet a rendezõknek a túráért! Ha tehetem, jövõre is itt leszek.




Mért adatok (forrás: GPSmap 60CSx & STRM_HUN):

-táv: 113,4 km
- szint: 891 m

 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20092009.07.14 15:29:39
Szudrok 40

Nem tervezek hosszú beszámolót, nem látom értelmét. Mondhatnánk, hogy a jó bornak nem kell cégér.

A túra hozta a megszokott formáját, csodálatos volt. Nem csak az útvonal adta táj szépségeiben jelent ez meg, hanem a rendezõség felõl is.

Késõn indultam, 9-kor, így a nagy tömeg már elment. Örültem neki, hogy most visszafelé megyünk, tudtam, így azért nehezebb lesz. Végigmásztam az összes útvonalon kijelölt szurdokot, beleértve az opcionális Salabasina – árkot is. Igazán technikás terep, jól be is lassítja az embert, de legalább a szurdokok mélyén hûvös volt.
Szóval az útvonal nálam 5*-ös. Holdvilág – árok, Salabasina – árok, Szurdok, Vaskapu – szurdok, Lukács – árok, Rám – szakadék. Mindez egy túrába, szûk 45km alatt. Kell ennél több?
Másrész rendezõi oldalról is csak dicsérni tudom a túrát. A kapott itiner és térkép minõsége, ellátás, pontõrök kedvessége, díjazás, mind – mind csak emel az összképen. Sokan tanulhatnának ettõl a csapattól! No be is fejezem, mert nem akarok nagyon „benyalni”, még a végén elbízzátok magatokat :).

Köszönöm a túrát, jövõre is ott leszek. Nekem jobban tetszett ez a részben megfordított útvonal.

Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 45km
- szint: 2113m

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20092009.04.26 22:54:53
Mátrabérc

Új egyéni csúccsal „szakítom át a célszalagot”, ami nem volt olyan nehéz, hiszen elsõ Mátrabércemen vagyok túl. No de ne szaladjunk ennyire a végére.

Már 2007 óta szemezek ezzel a túrával, de az egyetem eddig mindig közbeszólt. Most szerencsére úgy jött ki minden, hogy ott tudtam lenni. Már jó pár hónapja lezsíroztam Kareszékkal, hogy kell egy hely a kocsijukban, úgyhogy fuvar megoldva. Pénteken nem tudok egyszerûen korán lefeküdni, fél 11 elõtt nem is sikerül, de ennek ellenére másnap hajnalban negyed 3-kor olyan frissen ugrom ki az ágyból, mintha 10 órát aludtam volna. Összepakolok mindent, aztán egy bemelegítõ fél órás kocogással kifutok a találkahelyre. Hamar el is röpül az út Sirokig, ahol jó nagy tömeg fogad. Kocsiból kiszállva majdnem lefagyok, de tudom, hogy ha elindulunk ez a gond elrepül. Készülõdés, kenegetés, beszélgetés ismerõsökkel, és hamarosan közeledik 6:00. Saját tempómban tervezek menni, merészebb álmaimban 8 órás teljesítésrõl álmodozom, a kicsit reálisabbakban inkább 9 óra.

És elindulunk. Megfogadva jó pár ember tanácsát, hogy a túrán sok helyen nehéz elõzni, megpróbálok a futók és a gyors gyalogosok közé beékelõdni. Azon veszem észre magam, hogy jó sokáig futok, bár megállni nem lehet, hiszen akkor több percem rámenne arra, míg elengedem a gyorsabbakat. Így megpróbálok én is gyors lenni. Egy idõ után széthúzódik a mezõny, a futók már messze járnak, így lassítok. Fölfelé marad a gyors gyaloglás, lefelé meg kocogás. Szeretnék 3 óra alatt felérni Kékesre. Néha lehagy még egy – két késõbb indult futó, de pár kilométer után lényegében beállunk, és csak ritkán hagynak le, vagy hagyok le valakit. Egy kerítés átmászásnál valami kiálló felszakít a kezemen egy részt, vérzek is eléggé, és reménykedem, hogy nem lesz tetanusz a vége. A kemény emelkedõk közben sokszor tárul elénk a csodálatos panoráma, és az idõ is egyre melegebb. Kezdek egy picit izzadni, ami nálam meglepõ jelenség. Ritkán izzadok, ahhoz már valami nagyon extrának kell történnie. Jagusról lefelé kocogva kezd utolérni Tinca, közben néha elborzadok Oroszlánvár látványán. Lent gyorsan betolunk egy pohár vizet, majd szinte négykézláb felkapaszkodunk. Megkapom az elsõ pecsétemet, 7:33 van. Egész jó az idõ, bár Tinca szerint nem fog sikerülni a 3 órás Kékes. Én még azért bízom benne.

Egy ideig együtt megyünk, majd fokozatosan ellép tõlem a Markazi - kapu elõtt. Persze elõtte még van egy jó kis Szár - hegy, amin át kell mászni, de utána sokat rongyolunk lefelé. Néha kicsit érzem már megint a térdem, aminek nagyon nem örülök, hiszen sok van még hátra. Markazi - kaputól egy újabb kellemes emelkedõ veszi kezdetét, bár számomra ez nem olyan durva. Meglepõen könnyedén érek fel a Sas - kõhöz, és a K+ becsatlakozásáig egész tûrhetõen vagyok. Onnan megint van egy kis holtpont, már a síkabb részeken sem nagyon megy a futás. De meglátva az épületeket, elõkotrok valami tartalékot, és Kékesre bekocogok. Viszont ami egy felejthetetlen élmény marad számomra, az a pár ember, akik kint álltak a síház elõtti szakaszon, és ahogy elhaladtunk elõttük tapsoltak és bíztattak. Nagyon jól esett. A síházban 9:00 kerül a papíromra, aminek nagyon örülök, mert pont kerek 3 óra lett. Itt tartok egy jó 10 perces pihenõt, közben eszek rendesen, lecsúszik két meleg leves is, ami igazán jól esik. Megpróbálom rendbe tenni a térdemet, mert igen csak érzem. Sajnos ez van, ha az ember nem edz eleget, és ilyenkor meg hajtja magát.

Kékesrõl elindulva egész jól érzem magam az elõzõekhez képet, ami sajnos csak a S jelzésig tart, után pedig exponenciálisan csökken. Az elõzõ szakaszhoz képest emberáradat van, de a többség rendesen elenged. Az S lejtõjén újra érzem a térdem, utána lényegében megint képtelen vagyok a futásra. Csór - hegy emelkedõje igen szenvedõsen megy, de azért nagy nehezen 9:52-re felküszködöm magam. A mozgó ep után félelmetes és egyben csodálatos látvány tárul elém, hogy még hova kell felmenni. Jó meredeknek tûnik, és tényleg az. Viszont a panoráma visszafelé és É, ÉK felé leírhatatlan. Galyatetõig még áthaladunk egy itató pontok, ami segít valamennyit, de már csak a csúcsra várok. 10:44-re meg is érkezem a büfékhez, ahol egy sörre megvendégelem magam. Jól esik a pihenõ, de sokat nem akarok idõzni, mert szorít az idõtervem. Bízom benne, hogy kicsit helyrerázódok, és nekiállok fellépcsõzni a kilátóig. Útközben összefutok Bálintékkal, akikkel egész sokáig együtt haladok. Sokat segítettek nekem, mert egyedül biztos nem futottam volna meg a futható részeket. Tényleg igaz az, hogy társaságban még az idõ is gyorsabban elszáll, és meg is lepõdök, hogy milyen gyorsan Mátraszentlászlóra érünk. Itt lecsúszik 2 pohár nagyon finom tea, majd robogunk is tovább. Fent a kilátónál valami ûbertahó, felfújt 2 ajtós szekrény épp a kocsijából száll ki… õ egy „igazi hamis” állat a természetben. Kilátónál megvan a következõ pont, 11:32. Néha olyan gondolatok jönnek elõ, hogy az elsõk már valószínû bent vannak a célban. Nekem még a gondolattól is libabõrös lesz a hátam. A kilátótól lefelé Bálinték fokozatosan elnyúlnak.

Majd jön Ágasvár. Kemény kaptató, de szerencsére nem olyan hosszú. 12:12-kor kopogtatok a pecsétért. Lefelé egy kicsit izgalmasabb, mint fölfelé volt, de azért egyben leérek. A turistaháznál igen nagy a tömeg, valami csapot szeretnék találni, amibõl víz folyik, és szerencsére akad is egy. Kicsit sorban kell állni, de kivárom. Lefelé már megint fáj szinte mindenem a lábamban, ráadásul benézzük az elágazást, és tovább megyünk jó páran a P jelzésen. Szerencsére nem túl sokat, és öröm az ürömben, hogy egy futó sráccal itt beszélgetésbe elegyedünk, és együtt lekocogunk Mátrakeresztesre. Ez egyedül tuti nem ment volna, megint nagyon jól jött a társaság. 12:50 kerül a papírra a pecsét mellé. Itt én egy kicsit tovább idõzöm, kajálok is, bár már igen nehezen csúszik. Kemény emelkedõ vár még rám, és tudom, hogy nem is rövid. Elég volt a Lefagysz-on lefelé jönni rajta. Egy jó 10-15 perc után nekilódulok.

Az elején nagyon rosszul érzem magam, melegem is van, és az út is igen meredek. Szerencsére az idõ múlásával közérzetem is egyre javul, és a Nyikom - nyeregtõl egész jól vagyok. Muzslát már nagyon várom, 14:05-kor el is érem, és tudom, hogy innen már ráfordultam a célegyenesre. Bár még hosszú az út, és vannak a Koncsúrok is. Leülök addig egy kõre, míg betolom az utolsó müzli szeletemet, majd megyek tovább. Futni már képtelen vagyok, térdem nem engedi. Igaz az ösvény is nagyon szûk, az elõzgetés sokszor kicsit nehezen is megy. Végre túlvagyok a Nagy – Koncsúron és már csak lefelé van. Tisztább részekrõl már feltûnik Szurdokpüspöki is. Még egy gyors patakátkelés, amiben kicsit lemosom magam, majd egy utolsó meredek kaptató, és széles földúton tova. Hamarosan elérem a legszélsõ nyaralókat. Már nagyon bent akarok lenni a célban, talán ezért is kezdek el kisebb szenvedések közepette kocogni lefelé. A boros pincéknél két kislány közli minden arra járóval, hogy már csak 500m van hátra, zene füleimnek. Ahogy beérek a településre, egyre sûrûsödik az autók és emberek létszáma. Majd megpillantom az iskolát, és nagy öröm fog el, hogy megcsináltam. Bent rákerül az utolsó idõ a lapomra, és már tolja is ki a nyomtató az oklevelemet, amire 9:16 kerül. Egy kézfogás és gratuláció a rendezõi személyzettõl, majd gyorsan ki is megyek a szabadba. Összefutok az Ágasvár – Mátrakeresztes szakaszon lévõ társammal és még egy pár ismerõssel, majd egy sör társaságában jót beszélgetünk, és közben nézzünk a csodás „panorámát”.

Végül is boldog vagyok, mert elég jó idõt sikerült mennem, bár nem lett meg a 9 óra. Nem szabad lebecsülni az ilyen távokat. Vagyis rendszeresen kell edzeni, ha az ember úgy akar végigmenni, hogy ne fájjon közben mindene és még gyors is szeretne lenni. Jövõre remélem, újra itt tudok lenni, és talán már nem lesz olyan merész álom a 8 óra körüli idõ.

Köszönet a rendezõknek a színvonalas túráért, és gratulálok a nagyot küzdõknek!





Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 55,9km
-szint:2770m

 
 
TelekiTúra éve: 20092009.04.05 15:24:24
Teleki 50

Idén már zsinórban 3* vágtam neki ennek a túrának, bár eddig mindig belecsúszott valami hiba, és sajnos idén is. 2007-ben a sötét miatt tévesztettük el a S jelzést a végén, tavaly útvonalleírás hiányában elkavartunk a P jelzésen Pusztatorony után, és idén is kifogott rajtam ez a P jelzés… :S

(Egyébként meg hatalmas kalap sz@r a MÁV-nak. 80km-es utat sikerül 2 óra alatt legyûrnie a vonatnak, úgy, hogy ebbõl az elsõ 35km-t kb 35 perc alatt megteszi. Lehet, Vácról gyalog hamarabb le lehetne érni Drégelypalánkra. Szerencsére ez nem befolyásolta a csodás túrát.)

Szóval harmadszori nekivágás, célom, hogy max 8 óra alatt beérjek a célba, ami össze is jött . Gyorsulok évrõl – évre ezen a túrám, talán még pár év, és hamarabb a célban leszek mint, hogy elindultam volna  Az idõjárásra nem lehetett panasz, sõt még talán olykor túl meleg is volt. Bár reggel el kell még a polár, ami a rajtban le is kerül, és rendezõk által utazik a célba.

Vonattal szépen kizötykölõdök a rajtba, közben egy – két ismerõs arccal összefutok. Szép lassan, de végre valahára bedöcög a vonat Drégelypalánkra 9 után nem sokkal. Szép kis csapat száll le, sor is jó nagy lesz. Addig, míg egy picit elfogynak az emberek befáslizom a térdem, majd ezután megyek nevezni, ami már igen gyorsan megy. Rajtidõ 9:20. Beállok egy futó mögé, akivel egészen a Drégely várig bírom az iramot. Kicsit azért tartottam tõle, hogy túl gyors lesz, és majd a végén megbosszulja magát, de szerencsére nem így lett. Shaffer – kútnál megtöltöm a kulacsom, majd tempós gyaloglás fölfelé. 9:50-kor megkapom a pecsétemet, és robogok is lefelé. A futó srác, akit árnyékként követtem itt végleg elnyúlik tõlem. Inkább maradok a saját tempómban, nem akarom széthajtani magam az elején. Pénzásásig kellemes a terep, a nap is egyre jobban süt, és egyre több embert érek utol. Fölfelé az aszfalton lehagy egy futó, és egyben õ a legutolsó ember, aki lehagy. K négyzeten egy balos emelkedõvel újra földúton járunk, majd hamarosan egy szélesebb erdészeti úton megyünk egészen Csánki – kertig. A pontõrök kérdezik tõlem, hogy vannak e még utánam, de el kell, hogy szomorítsam õket, mert legalább még 50 ember tuti mögöttem volt. Fölfelé az S jelzés kellemesen megy, néhol igen tömény állati illat csapja meg az orrom, de állat sehol. Bugyihó mellett elsuhanok, majd Királyházáig lekocogok. Igen fiatal pontõrtõl kapom meg a pecsétemet és mellé csokit is, majd egy egész friss hídon átkelve teával is frissítek. Nagyon tetszettek ezek a hidak, késõbb még a P jelzésen is találkozhattunk eggyel, de ez különös képen jóra sikeredett.

Kajálok itt útközben, rá kell hangolódni a következõ komoly emelkedõre. Királyháza után nem sokkal összefutok az egyik rendezõvel, Zolival, akitõl érdeklõdöm, hogy a Tûzköves – forrás mennyire van megközelíthetõ állapotban, de szerinte képtelenség száraz lábbal átkelni a patakon. Így a patakból merítek vizet, ami ugyan olyan jó volt. Hamarosan elérkezem a durva emelkedõ aljára, bár elõtte még a patak átkeléssel kicsit megszenvedek, de szerencsére száraz lábbal megúszom. Fölfelé most egész jól megy, bár már néha érzem, hogy gyors volt az eleje. Nagy – Mánáról, mint mindig, csodálatos a kilátás, jó páran pihennek is fent. Egy idõ után az elsõ hófoltok is megjelennek, majd feltûnik a távolban egy kis zászló, ami jelzi Magosfát. Fent a szokásos magosfai pontõrtõl megkapom a pecsétemet, közben egy újabb ismerõs arccal összefutok, akivel még a Rockin mentünk együtt egy rövid ideig. Csóványos felé véve az irányt egyre vastagodnak és egyre sûrûbbek lesznek a hófoltok. Pár perc és már a kilátó mellett vagyok, itt most nekünk nem jár pecsét, így robogok tovább. Nagy – Hideg – hegyre kicsit elcsoffadva érkezek már, így itt beiktatok egy 10 perces pihenõt. Sikeresen helyrerázódom, és így a lefelé vezetõ utat futva teszem meg a Kisinóci th-ig. Lent igen komoly frissítõ pont vár, ahol szintén elidõzök egy keveset, majd fojtatom tovább utamat az igen csak kopott S négyzet majd S + jelzésen. Szerencsére a szalagozás tökéletes volt, így eltévedni képtelenség. Kálváriáról a kilátás nagyszerû, lefelé kocogok a faluba, bár már igen csak érzem a jobb lábamon a sípcsontom elõtti izmot. Nem tudom, mitõl lehet, de az utóbbi túrákon szinte mindig ott fáj, amitõl szinte képtelen vagyok futni.

Kóspallagon már keresem a mûködõ kutakat, mert ott fent nagyon befûtöttek, és a citromos frissítõre is megszomjaztam. Közben két kisgyerek szólít le az út szélérõl, hogy nem kérek e limonádét és süteményt. Visszautasítom õket, biztos meg is haragudtak rám emiatt :), de nekem most tiszta víz kell. Szerencsére van is egy mûködû kút már látótávolságban, amiben kb megfürdök. Innentõl már megint csak gyalogolni tudok, annyira fáj a jobb lábszáram elõl, hogy nem megy a futás. Kis – Hanta – patak egyszer az átkelésnél majdnem megviccel, de szerencsére nem én megyek elõl, és így már tudom, hogy mire nem szabad lépnem. Késõbbi átkelések már sokkal könnyebben mennek. Majd jön a horgásztó, és a kavarás… rosszhiszemûen azt is mondhatnánk, hogy kispistázás. Elõveszem az itinert, mert ezen a P jelzésen kicsit bizonytalan vagyok. Azt olvasom a leírásban, hogy Pusztatorony vulkáni kúpját balról megkerüljük, hát én meg is kerültem. Itthon veszem észre csak a kis kapott kiegészítõn, hogy nem kellett volna megkerülni…Sajnos ez van, így már nem is annyira fényes az érem, de legalább nem szándékosan hagytam ki a vulkáni kúpot, és talán távolságban sem rövidítettem, csak szintben pár 10 métert. Tanulság: legközelebb még ismert terepen is el kell olvasni minden kapott információt.

Aszfalt úton átérve most megvan az éles bal kanyar még az emelkedõ elõtt, tavaly leírás hiányában felmentünk rajta. Nemsokára újabb patakátkelések jönnek, ami igen csak könnyen megy az elõzõ nap megépített híd segítségével. Kiérve Szent Gál – földre locsolom rendesen a fejemre a vizet, mert kezdek felforrni. A ponton kapunk egy újabb pecsétet, vagyis aláírást, és mellé ennivalót is. Innen már Törökmezõ illatát hozza a szél, de elõtte teszek egy kitérõt a források felé. Majd visszatérve a helyes útra folytatom tovább. Törökmezõ után 1-2 km-rel a lejtõs részen lefelé kocogva két út szélén álló ember sörrel kínál. Meglepõdök rendesen, bár õk nem is ezen a túrán voltak. Érdeklõdnek, hogy mi van erre, mert már jó pár futó ember elhaladt mellettük. Kicsit beszélünk, majd megyek tovább. 16 óra körül van, mire elérek a létramászós részhez, ahol már nem kell mászni. A fölfelék már igen szenvedõsen mennek, de végre a csúcsán vagyok. A túra elõtti napon kapott infó alapján Köves - mezõig az aszfalton haladok, ami meglepõen jól esik. Világos – térig még viszonylag enyhe az emelkedõ, az S jel hívogat, de még elõtte mászni kell. Ha mászni kell, akkor meg mászni kell. Szenvedek megint rendesen, jönnek is már egy páran szembõl, de végre a kilátónál vagyok. Ismerõs pontõrtõl jár a pecsét, és a lapjuk szerint 41. vagyok. Kicsit beszélünk, majd megpróbálok kocogást imitálva lejutni az S elágazásáig. Innen még egy kis emelkedõ után már tényleg csak gurulni kell lefelé. Érdekes mozgáskoordinációval megyek, mikor elkezdek futni, de magasról teszek rá. Jó pár embert még lehagyok, majd kis idõ múlva feltûnik a távolban a Kálvária és a Trianon Emlékhely. Ott a cél is, néhányan körülötte fekszenek a fûben. 17:20 kerül érkezéshez, ami kerek 8 óra menetidõ. Megkapom a gyönyörû oklevelet és a kitûzõt is. Ami különösen tetszik, hogy mindig más kitûzõt kaptunk az elmúl 3 évben, amióta én erre a túrára járok, és most az oklevél is új lett. Részben boldog vagyok, mert "sikerült", amit elterveztem. No meg szomorú is, mert porszem csúszott a gépezetbe Pusztatoronynál.

Összességében egy nagyon szuper túra volt. Jelzõket nem is mondanék rá, csak annyit, hogy igazi Börzsönyi Akciócsoportos rendezést kaptunk.

Gratulálok mindenkinek!
 
 
JulianusTúra éve: 20092009.03.29 16:04:43
Julianus 50

Csodálatos idõvel várta a Börzsöny a túrázni vágyókat, bár azért egy – két részen jobban magába szippanthatta volna a vizet és a sarat. Két éve indultam el elõször ezen a túrán, igaz akkor még csak a 30-as távon. Tavaly kimaradt, idén meg lett egy 50-es.

Zolival ketten vágtunk neki a távnak, ami kb Nagymaros szélsõ házáig tartott, mármint a kettes fogat. Az utolsó vonattal 9 elõtt pár perccel begurulunk Nagymarosra, ahol már csak kb 1 tucat ember áll sorba a nevezésnél. De így is a 270-271-es rajtszám jut nekünk, ami azért szép szám, pláne így, hogy munkanap van. Egy kis készülõdés után 9:05 kor begyújtjuk a rakétákat. Gyors tempót terveztem, így már az elején, Nagymaroson elkezdünk kocogni, ami késõbb tempós gyaloglásra vált. Egy kútnál megállok, megtöltöm a kulcsom, majd tovább. Elhagyjuk az utolsó házakat is, majd erdõben haladunk tovább. Pár száz méter múlva egy a túrán induló ember úgy dönt, hogy jobbra fel. Mit sem zavartatva magát, pedig jócskán mennek elõtte, és utána is. Zoli innen kezd egyre jobban leszakadni. Ezután már csak a célban találkozunk.

Fölfelé szuszogok rendesen, de rászolgáltam erre, mivel egy 40 perc alatt már a kilátónál járok, ahol kapom is a pecsétemet. Aztán futás lefelé. Kövesmezõig kocogás, amennyire a lejtõ engedi. Itt is mennek egy jó páran az aszfalton, de ez az elõzõhöz képest tényleg csak kispista. Kerítés mászásra most nem kerül sor, mivel már lebontották, és csak a maradványai látszanak. Lefelé általában kocogok, fölfelé marad a gyaloglás. Törökmezõnél (10:28) benyitok a házba pecsét gyanánt. Kicsit morcosan közlik, hogy kint van az asztalon. Biztos nem én voltam az elsõ érdeklõdõ. Majd tovaszállok, még jól érzem magam. Fölfelé a Békás rétig gyaloglásra váltok. Kint a réten csodálatos a panoráma, és még látszik, hogy a nagy csúcsok fehérek. Nagyon szép. Bár sajnálkozva látom, hogy 2 ház már erre a rétre is épült. A rét után lefelé ismét gyorsítok. Itt kezdenek megjelenni az elsõ komolyabb pocsolyák és sárfoltok. Néhol szinte csak akrobata mutatványokkal lehet továbbhaladni. Következõ pontnál 11:09 kerül a pecsét mellé. Frissen tört dióval kínálnak, de a legjobban a „kalapács” tetszett. Innen egy kis átkötõ szakasz fölfelé a P jelzésig, majd azon be Márianosztrára. Kicsit hullámvasutas, az emelkedõkön néha már kezdem érezni, hogy a megszokott tempómhoz képest eddig gyorsabban jövök, de lefelé még mindig marad a kocogás. 11:50 körül érkezem a következõ pontra. Be is tolok 4 szelet hurka (?), kolbász (?) zsíros kenyeret lilahagymával megspékelve,ami iszonyatosan finom volt. Majd tovaszállok. Még bent vagyok Márianosztrán, mikor delet üt a harang. Most szerencsére megvan a helyes irány, de talán a jelzések is jobbak, mint 2007-ben. Fölfelé még egész jól megy, de egy lejtõs résznél kocogás közben összeugrik a vádlim. Szerencsére rögtön visszaáll magától, de érzem, hogy ez így nem fog tovább menni. Pedig tömtem magamba azért rendesen magnéziumot, de úgy látszik ennek ellenére is túl gyors volt a tempó. Innentõl a továbbiakban még a lejtõs részekrõl is mellõzöm a futást, marad a gyors gyaloglás. Fölfelé a nyeregig még sikerül rendesen elsüllyednem mind a két lábbal a sárban bokáig, legalább + fél kiló van mindegyik cipõmön. Koppány – nyereg elõtt, a kis ösvény elején szintén elsüllyedek a víz áztatta fûben, át is ázom, de legalább a sár nagy része lejön a cipõmrõl. A nyeregben nem vár minket még senki, bár ahogy a lapot elnéztem, csak a visszafelé úton kapunk itt pecsétet. Így megyek tovább. Hamarosan befogom Tincáékat is. 1-2 km-rel arrébb az erdészek gondoskodtak arról, hogy járhatatlan legyen a P. Elõbb még csak keresztbedõlt fákkal tették lehetetlenné a továbbhaladást, a késõbbiekben pedig saras, munkagépekkel széttúrt utakon volt képtelenség normálisan haladni. Itt még egy óriási vágódás is összejön, aminek következtében a jobb oldalam eléggé saras lesz, és újból összeugrik a vádlim. Nagy nehezen helyrehozom magam, bár az elején szinte minden lépés fáj. Megfordul a fejemben, hogy kiszállok Nagybörzsönyben.

Nagyon várom már a horgásztavat, hiszen az esés következtében a kezemre rakódott sár már kezd megkötni, és olyan érzés, mint ha be lennének gipszelve az ujjaim. A tónál lemosom magamról, amit letudok, majd egy rövid mászás után kicsit meglepõdve látom, hogy nem kell elmenni a templomig. Ezután irány a kulcsosház, ahol kicsit felfrissítek. Kapunk egy újabb pecsétet (13:50), ami mellé még az adatainkat is rendesen felírják. Egy jó 15 perces pihenõ után úgy érzem, hogy nekivágok az utolsó kb 20km-nek, de már csak gyaloglás megy. Monoton az emelkedõ a nyeregig. Meglepõen sokan jönnek szembe, de tuti, hogy nem kiszállók voltak. Az aszfalt sunyi, ami utána van az meg kimutatja a foga fehérjét. Fent a nyeregben (14:56) kipucolom a cipõmbõl a már beleszáradt sárdarabokat, majd létramászás után ismerõs terepen megyünk lefelé. Szembõl még pár emberrel összefutunk, majd nemsokára eltér a K jobbra. Kicsit hosszú a szakasz a következõ pontig, vagy legalább is nekem annak tûnik. Kezdek néha befordulni. ezen néha segít a csodálatos táj. Végre elérem az aszfalt utat, amin átkelve célba veszem a vasúti síneket. Ráülök, majd tartok egy 5 perces pihenõt. Misa - rétnél (16:20) megvan a cél elõtti utolsó pecsét. Innen már tényleg csak be kell gurulni, bár elõtte még egy kis mászás van a tisztásig. Az idõ talán ekkor lett a legszebb az egész túra alatt. Kellemesen süt a nap, kicsit lengedezik a szél, és lehet gyönyörködni a kilátásban. Aztán elérek a murvás útig, ahol megpróbálok lefelé kocogni, de 20-30m után érzem, hogy nem fog menni. Így itt is marad a gyaloglás. Szerencsére viszonylag hamar elszáll ez a rész is. Beérve Szobra még asz aszfalton lefelé versenyzek egy traktorral, de egy idõ után lehagy. Utolsó méterek vannak már csak hátra, és 17:09-kor benyitok a célba. Bent összefutok Danival meg Karesszal, akikkel még eltöltünk egy jó idõt a szomszédos kocsmában. Késõbb Zoli is beérkezik, majd hazavonatozunk.

Összességében egy nagyon jó kis túra volt. És így kb a fél távtól görcsölõ lábbal azért örülök ennek az idõnek. Végül is úgy indultam neki, hogy max 8 óra alatt célba szeretnék érni.

A szervezés nekem nagyon tetszett, nagyon jó az ellátás is, pontõrök kedvesek. Egy negatívumot tudnék mondani, az pedig a rajtban kapott leírás. Azon azért lehetne csiszolni, pontosítani
.

Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):
-táv: 50,9km
-szint: 1695m

 
 
Bia 25Túra éve: 20092009.03.22 22:05:42
Bia 25

Csonka hétvége zárásaként, ma már nem szabad elaludnom, elég volt abból egy szombaton. Zolival megbeszéljük a találkozót a Déli pályaudvaron, majd onnan egy gyors vonatozás után begurulunk Biatorbágyra. 8:40 körül meg is érkezünk, innen még egy kis séta után elérünk a rajtoz. Nevezés már gyorsan megy, nem sokan állnak elõttünk sorban, 600 fölötti számmal el is rajtolunk 9:05-kor.

Legszívesebben futnék ma egy jót, bár ki tudja, mennyire bírnám. Így maradunk a gyaloglás, futkosás mellett. Maga az útvonal nagyon szép volt végig, és ráadásul nekem ez volt ez elsõ alkalom, hogy errefelé túráztam. Kõ – hegy elõtti kis durva emelkedõ szép példány, majdnem olyanra sikeredik, mint a Tolvaj - hegy, csak ez most fölfelé. Kicsit szuszogva megérkezünk a tetejére, majd a szél lefúj. Hamarosan elsõ pontnál járunk, de még elõtte elugrunk egyet ládázni, amit sikeresen nem találtunk meg. 1:0 a ládák javára. De legalább jól elszórakoztunk egy jó 10-15 percig.

Pecsét után hullámvasutazunk egy kicsit, bár igazán nagy ez a hullám. Lefelé futás, fölfelé vánszorgás. Ez még talán durvább, mint az elõzõ, különösképp a sár miatt. Majdnem összejön a hasra vágódás is. Fentrõl visszatekintve csodálatos a kõ – hegyi panoráma. Innen szintén kicsit kocogósra vesszük a tempót, majd a Dobogó – hegy elõtti emelkedõt már szép komótosan, lépkedve küzdjük le. Pecsét, majd suhanunk tovább. Hamarosan kiérünk a fák közül a mezõre, ahol újra átjár minket a szél. Viszont kárpótol érte a kilátás, ami azért szép. Sóskút határán vár ránk az újabb pont. Sajnos épp akkor érkeztünk, mikor elfogyott a frissítés, de ha még vártunk volna kb 15 percet, már kaptunk volna. Mi inkább megyünk tovább, kocsmára gyúrok. Meg is találom, jó sok túrázóval együtt. Innen egy dobozos sör társaságában másszuk meg a Kálváriát. Majd lefelé, már amennyire a széltõl lehetett lefelé menni, elmegyünk egy kis újabb kitérõre, hiszen itt is van egy láda. Ezzel is elszenvedünk egy jó 10 percet, ráadásul a könyököm is jól beverem egy sziklába, és persze ez sincsen meg. Eddigi mérlegünk tökéletes, feltéve, ha a meg nem találást díjaznák, 2:0 a ládák javára. Sebaj, nem csüggedünk, még Nyakas – kõnél lesz egy.

Innen gyalog megyünk tovább, nemsokára a horgásztó partjánál járunk. Egy – két ember próbálkozik ekkora szélben is. Majd jön az elterelés egy lerobbant híd miatt, de a jelzések már szépen megtalálhatók ezen az új szakaszon is. Átérve a mûúton régi autókat csodálok, sajnos nem mindegyikre jövök rá, hogy mi lehet. aztán jön az utolsó mászás. Újabb pont, és elõttünk a Nyakas – kõ szinte kiugrik a tájból. Megmásszuk a láda miatt, és végre ez már megvan. Igaz fölfelé dobok egy kézzel tompítós hasast, aminek következtében az elvérzés határán küszködök a következõ kilométereken. Lefelé a kõrõl szerencsére a segges elmarad, és újra a P-n járunk. Jobbról elhagyott boros pincék kísérnek egy darabon, majd beérünk a nyaralók közé. Aztán újra erdõ, és a Szily – kápolna. Itt jár egy kis dobozos üdítõ is a pecsét mellé. Aztán lefelé újra beindul a futó gépezet. Lõtérnél lassítás, mert újabb pecsét, majd innen megint futkosásé a szerep. Pár perc és újra feltûnik a Viadukt, 13:50, majd beállunk a sorba, hogy megkapjuk a díjazásunkat.

Nagyon szép emlékekkel távoztam errõl a túráról. Csodás idõben, bár kicsit szeles, csodás rendezéssel. Amit ezért a nevezési díjért kaptunk… nem is mertem volna remélni. Minden elismerésem a rendezõké!

Gratulálok mindenkinek!


A túrán mért adatok: (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 24,24km
-szint: 650m

 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20092009.03.15 20:28:50
Márciusi emléktúra 48


Szép emlékek fûznek ehhez a túrához. 2007-ben ez volt az elsõ teljesítménytúrám, amin sikeresen célba értem, akkor még a 24-es távon. Azóta minden évben megfordulok itt, igaz a táv már duplázódott tavaly óta.

Most ketten indultunk neki a távnak GPS Zolival. A találkozó a szokásos módon zajlik, Zoli késik  Tényleg igaz az, hogy mindig az késik, aki a legközelebb lakik, hiszen neki csak Békásmegyerrõl kell egy hév megállót jönnie. De ehhez már hozzászoktam. Addig megpróbálok bemelegíteni, már jó 2-3 hete kísér egy kis fájás a térdemben. 9 körül Zoli befut, majd átsétálunk a nevezéshez, ahol egy régi ismerõssel, Attilával találkozunk. Õ csak a 24-re akar jönni, de útközben sikeresen rábeszéljük a hosszabb táv örömeire.

9:08-kor szinte az utolsók között nekivágunk a távnak. Ismerõs részeken visz végig a túra, de nagyon nem zavar, ráadásul csodálatos idõnk van, ami egész napra kitartott. Kevély felé kezdünk utolérni jó pár embert. Most is rengeteg gyerekkel találkozom, ez már szinte ennek a túrának a sajátossága. Fentrõl a kilátásban gyönyörködünk egy kicsit, majd tovaszállunk a nyereg felé. Elsõ pecsét, ami inkább egy mûvészi rajz, birtokában folytatjuk utunkat. Innentõl lényegében egyedül, csak Dobogókõ elõtt érünk utol 48-asokat. Lefelé kicsit csúszkálós az út, de nem vészes annyira a terep. Keresztezve a mûutat teszünk egy kis kitérõt, lekocogunk Csobánka szélsõ házaihoz, ahol egy kútból frissítünk. Majd jön a visszamászás, és a helyes úton tovább Hosszú hegy felé. Egy rövid kaptató után fent is vagyunk a gerincen, ahonnan szintén csodálatos a kilátás balra. Lefelé a Z jelzésen erdõirtás töri meg a táj harmóniáját. Nagyon nem mutat jól, szinte letarolták az egész jobb oldalt. Közben félreállunk, mert pár motoros a turistautat használja cross pályának… A Szántói – nyeregnél ismerõsökkel, Tincáékkal találkozunk, akik most két keréken tolják. Nemsokára Pilisszentkereszten koptatjuk az aszfaltot, ahol megzavarjuk a pontõr csendes magányát. Tõle tudjuk meg, hogy nem vagyunk olyan nagyon sokan, talán 50-en a 48-as távon, és a többség már régen elment. Szentkereszt mellett a tisztáson kezd egy kicsit olyan hangulat lenni, mint tavaly. Igaz most a nap hétágra süt, de a földön néha rendes patakok folynak keresztbe - kasul. Itt is beiktatunk egy újabb kitérõt, meglátogatjuk a Klastrom – forrást. Majd vissza a helyes útra, és tovább Két – bükkfa - nyereg felé. Fölfelé egy idõ után kezdenek megjelenni az elsõ hófoltok, amik egyre sûrûbbek lesznek a késõbbiekben, a nyeregtõl meg lényegében már összefüggõ a hólepel. Épp a nyereg parkolójában érünk utol két túrázót, együtt keressük a pontot, de nem találjuk. Állítólag elment kb 5 perce. Kicsit csodálkozom, mert végül is 9-ig lehetett indulni, és azért mi nem jöttünk olyan lassan, hogy lekéssük a pontot. No mindegy, nincs mit tenni, bízunk a cserkészek jóságában, és mászunk tovább Dobogókõ felé. Innentõl már tényleg hó van, ami egyre csak hízik a csúcs felé. Ahogy közeledünk, úgy nõ az emberek száma. Fent megvan az újabb pecsét, majd átmegyünk a büfébe, és regenerálódunk. Innen már csak le kell gurulni, ami viszonylag gyorsan is megy. Sikároshoz hamar elérünk, megvan az újabb pecsétünk. A következõ szakaszt leginkább a patakátkelések tették emlékezetessé. Szerencsére megússzuk száraz lábbal, de szinte mindig keresni kell a megfelelõ helyet az átkelésre. Az utolsó után nem sokkal egy éles jobb kanyar, és elkezdünk mászni Lajos – forrás felé. Kellemes egy emelkedõ ez, de letudjuk egyhuzamban. A forrásnál bevárjuk Zolit, és ráhangolunk az utolsó lejtõre. A térdem innentõl bemondta az unalmast, és nem akart hajlani. Szenvedés a lefelé menet, de itt fent mégsem maradhatok. Szerencsére hamar telik az idõ Attilát és Zolit hallgatva. Én csak csendben hallgatok, és iszom a nagyok szavait  Hamarosan feltûnnek a szélsõ házak, jön egy kis aszfaltos rész, majd 18:23-kor benyitunk a célba. Emléklap és kitûzõ jár a sikeres teljesítésért, aminek nagyon örülök, hogy a kitûzõbõl van más is mint, ami tavaly volt. Leülünk egy asztal mellé és eszünk iszunk a menübõl.

Nagyon jó kis túra volt ez, de erre is számítottam az elmúlt évek alapján. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, a zsíros kenyér és a tea meg finom. Talán a pontok nyitva tartását lehetne egy kicsit jobban megszervezni.

Gratulálok mindenkinek, aki elindult valamelyik távon!

Adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN)

- táv:43,3km
- szintemelkedés: 1390m

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20092009.02.28 20:22:56
Zöld 45

Idén másodszorra vágtam neki ennek a túrának. Most Bella és Karesz társaságában, majd Virágos nyeregtõl egyedül a célig. Tavalyihoz képest teljesen más arcát mutatta a természet. Most minden havas volt, ami az alsóbb részeken inkább már latyak és sár formájában jelentkezett. Gyors tempót terveztem, és nagyjából sikerült is tartanom. Egy hátráltató tényezõ volt, hogy a múlt heti LeFaGySz-on szerzett térdfájást nem sikerült kipihennem, és itt már szinte az elején jelentkezett, és folyamatosan végigkísérte utamat kisebb – nagyobb fájdalmakkal jelezvén.

8:10-kor neki is vágunk a távnak. Az emelkedõk jól mennek az elején, szinte felszökkennék rájuk. Csak sajnos az idõ nem olyan baráti. Fent a magasabb pontokon kilátás = 0 a köd, felhõ miatt. Lefelé vezetõ szakaszok inkább a csúszkáláshoz jobban hasonlítottak.

Virágos nyergi pont hozza a szokásos formáját. Az a „kocsma” csodálatos, amit fõleg a hangulatával és személyzetével ér el. Solymár felé iszonyat nagy a sár, de ezt kell szeretni. Solymáron a pont most a tavalyihoz képest másik kocsmába került, ezt majdnem be is nézem, de úgy látszik, ragaszkodnak a jó füstös helyhez. Ez sajnos idén sem lett más. Itt most kaja nincs, pedig már rákészültem egy jó kis zsíros kenyérre. Ellenben, ami Nagykovácsin, a plébánián fogad minket, felülmúlja minden elképzelésemet. Terülj – terülj asztalkám. Sokat itt sem idõzöm, menni kell, ha jó idõt akarok. Fölfelé egész jól megy, bár az eleje a Zh-ig igen kellemetlen. Fent a kilátásban nem lehet gyönyörködni, de ezt kárpótolják a pontõrök csokival és vízzel, meg ha jól láttam volt valami tüzes víz is. Lefelé csoszogós mozdulatokkal haladok elõre, mert igen csak fáj már a térdem. Megcsodálom ismét a fenyõfának álcázott antennát. Örömmel látom, hogy a fa tolvajok még nem estek neki.

Létra mászás, kutya ugatás, majd szalagos rész jön. Innentõl szinte ugrásszerûen romlik a talaj minõsége. A pont után meg katasztrofális. Úszni könnyebb lett volna, de innen már „lefelé a szar is gurul” stílusban kocogást próbálok imitálni, de nem igen akaródzik összejönni.

Hamarosan Budakeszi – aszfalt – majd kocsma. 16:10, kereken 8 óra. Végül is ezt szerettem volna elérni. Bent még lecsúszik egy sör, közben Karesz is befut, majd hazazötyögünk a buszon.

Jó kis túra volt ez, és szerintem a tavalyihoz képest jobb volt a rendezés is. Ráadásul most a kitûzõm is más színû lett. Szóval gratulálok a rendezõi csapatnak és valamennyi távon indulónak!


Adatok (GPSmap 60CSx & STRM_HUN):

- táv: 43,76km
- szint: 1380m

 
 
LeFaGySzTúra éve: 20092009.02.27 14:17:40
LeFaGySz 2009 – Mátra


Ha jól emlékszem, akkor még tavaly a Börzsönyi vulkántúra céljában jutottam hozzá egy írólap méretû papírhoz, amin ennek a túrának az információi szerepeltek. Rögtön felcsillant a szemem, és tudtam, ezt nem szabad kihagynom. Mátrában még úgysem voltam teljesítménytúra keretében, meg amúgy sem sokszor jártam ott, így ez egy kiváló alkalomnak kínálkozott. Szerencsére sikerült megoldanunk a fuvart is, így nem sok gondunk akadt. Egyetlen gyenge láncszem az csakis én lehetek a gépezetben.

Fél hét elõtt begurulunk a rajtban Karesszal együtt. Ketten maradtunk erre a nemes napra. A hóréteg vastagsága is tökéletes, bár ott sokszor szentségeltem és szenvedtem emiatt. Így utólag minden sokkal, de sokkal szebb. A rajtnál összefutok egy – két ismerõs arccal, köztük ott van Zsotyek is, aki ismét a rendezõi – pontõri oldalon dolgozik. Sajnos a túrának vadászat miatt változtatni kellett az útvonalán, és emiatt két szép kis pukli (Káva és Havas) kimaradt a távból. A rendezõi gárda felkészültségét és gyorsaságát mi sem mutatta jobban, hogy kb fél nappal ezen információ kiderülése után a rajtban már az új útvonal szerinti itinereket adják az indulóknak. Benevezünk, majd rákészülünk a rajtra. Szerencsére a vendéglõ nyitva van, így a 7-ig még hátralévõ szûk fél órára bemegyünk melegedni. Ott mégis barátságosabb valamivel. Mondjuk kijönni is rosszabb.

Hetet ütött már az óra, így pontban 07:00:31-kor nekivágunk a távnak. Az elsõk között vagyunk, így nekünk jut az a megtisztelõ feladat, hogy kitapossuk az utat a valamivel késõbb indulók számára. Az elsõ kis titkos pontot majdnem sikerül is benéznünk, szerencsére szólnak, hogy ott van. Innentõl kezdve a ZO-ön toljuk felfelé, mint a vonat egy jó 10-es csapatban. Elõl szépen tapossák az utat, mi meg egyengetjük kicsivel hátrébb. De így sem egyszerû a terep. Nagyon nehéz, és sokszor idegesítõ, hogy az embernek össze - vissza csúszkál a lába. Egy dolog van, ami kárpótol mindenért, és az a csodás idõ és maga a gyönyörû természet. Lenyûgözõ a Mátra. Néhol kis tisztásokon kelünk át, ahonnan a kilátásban is gyönyörködhetünk. Nemsokára elérünk a Z jelzésig, ahonnan már csak egy pár lépés az Ágasvári th. Karesz berohan pecsételni a „vonat” elején, majd zúzunk lefelé. Itt kicsit ellépünk a csapattól, és most már mi vagyunk azok, akik elõl taposnak. Legalább is a nyomokból arra következtetünk, hogy nincsen senki elõttünk. Lefelé a Vándor forráshoz két õz átszökken elõttem, majd eltûnnek. Hamarosan a forrásnál járunk, és majdnem a rossz irányba megyünk tovább. Szerencsére az itinert olvassuk, és ott az áll, hogy irány a szurdok. A fehér szalagokat is nagy nehezen megleljük, és tényleg megyünk le a Csörgõ szurdokba. Hmm, hát hogy is mondjam, kb életveszélyes volt  Seggen csúszás, majdnem a patakban landolás, de leértünk. Amennyire rövid volt a leereszkedés, olyan nehéz. Meg is van az újabb szám, majd toljuk tovább a patakban, kidõlt fákon keresztül.

Z jelzésen balra vesszük az irányt, és emelkedünk ismét. Nekem nagyon nem tetszik. Karesztól le is maradok, de azért még látótávolságon belül van. Falloskút határában egy Kraz méretû autó beterít minket a kipufogó füstjével. Kb 50m-ig nem muszáj levegõt venni. A terep itt legalább már jobb, kemény havas úton folytatódik utunk. Szentkút elõtt óriási a bazársor, de még az összes zárva van. Megvan az újabb pecsét. Innen jön a lejtõ, nagy örömömre. Lefelé annyira nem rossz a nagy hó. Bár Karesz itt is nagyobb tempót diktál, és csak Mátraszentimrén fogom be ismét. A faluban megint együtt toljuk, két öreg nénivel is beszélünk egy keveset, majd leereszkedünk a patakhoz. Az elsõ két futó itt hagy le minket, innentõl veszítjük el ideiglenes elsõ (?) helyünket. Õk félelmetes tempót diktálnak, még fölfelé is kocognak. Szokásos módon én ismét igen csak belassulok az emelkedõn, újabb gyors emberek hagynak le, és egyedül megyek megint. Karesz megvár fent a csúcson, és hamarosan a felvonó hangját is hallani. Már síelnek jó páran a pályán, mi meg óvatosan megpróbálunk lejutni a néhol combig érõ hóban a pálya szélén. Ez is egy rövid szakasz, de gyötrelmes. Kezdem magam igen szarul érezni, de szerencsére egy ideig megint „normálisabb” úton haladunk. Majd temetõ után balra fel, Vörös-kõ kilátó felé. Fent a kilátónál újabb futó hagy le minket. Karesz jóvoltából megismerem személyesen is. Aztán jön egy kis kavarás, és jobbra lezúgunk az S jelzésen. Szerencsére azért hamar észrevesszük a rossz irányt, és nem sokat kell visszamászni, de épp eleget.

Majd ezután jön a szokásos forgatókönyv. Karesz ellép, én szenvedek, de nagyon. Az S jelzésen szinte mindig arra gondolok, hogy én kiszállok Galyatetõn. Így nem fogom bírni. Folyamatosan hagynak le, ráadásul sikerül benézni a szalagos elágazást is. Tovább is mentünk, valahova a régi K jelzésre jutottunk ki, de nekem mindegy volt. Papírom Karesznál volt, így csak bíztam abban, hogy õ nem kavart el, és megvan neki a pont. Galyatetõn fent vagyok 11:15-re. Itt kell egy kis hosszabb pihenõ. Bevonszolom magam egy kocsma szerûségbe, ahol feltankolok, és pihenek egy jó 15 percet. Feladni nem lehet, menni kell tovább. A kis pihenõ egészen helyre hoz, meg azzal nyugtatom magam, hogy a túra nehezén már túl vagyunk, legalább is ha a szint és a megtett út arányát nézzük. Így nincs mese, menni kell tovább. Robogok lefelé pár ember mellé csapódva. A következõ titkos ponton megkapom a papíromat is, szerencsére Karesz leadta a pontõrnek. Lefelé egész kellemes az út. Szinte új erõre kaptam a Galyatetõn eltöltött pihenõ után. József Attila forrásnál megvan az újabb pont, itt betolok egy pezsgõ tablettát, hátha jelent valamit. Valamit talán igen, de fölfelé ismét csak lemaradok a csapattól, de azért nagyjából látótávolságon belül tartom magam. P+ egész tûrhetõen megy, magam is meglepõdök rajta. Aztán Bagolyirtásra vezetõ út elõtt, kb jó 20m-rel bent a turistajelzésen áll egy autó. Azt hittem messzirõl, hogy ez is valami titkos pont lesz. Aztán ahogy közeledtem látom, hogy másról van itt szó. A kocsit ki kéne tolni az útra. Bátor egy ember, aki ilyen autóval ilyen terepre bemerészkedik, gondolom magamban. Még szerencséje is van, hogy épp erre jártunk. Aztán késõbb megtudtam, hogy Jaat volt az. Így már érthetõ a bátorsága  Jó 10 percbe beletelik, mire kb 10-en visszatoljuk az autót az útra. Valaki meg is jegyzi a társaságból, hogy legalább most átmozgattunk más izmainkat is. Milyen igaza van.

Az aszfalton robogunk megint. Jól lehet haladni, és végre nem csúszik össze – vissza az embernek a lába. Bagyolyirtás után még mindig ott csúfolkodik a nagy irtás bal oldalt, bár végül is lehet, hogy ezért irtás a neve. Lefelé zúgunk a Kaszab rétig, de itt nekem picit pihenni kell, így lemaradok. Egyedül kezdek fölfelé mászni a Z+-on csodálatos fenyvesben. Szinte mesél az erdõ. A terep viszonylag kellemes, bár a hó itt is sokat nehezít rajta. De ahogy elnéztem egy – két helyen, csak örülhettünk, hogy hó van, mert alatta néhol látszott, hogy tükör jég. Tóthegyesnél azt hittem, hogy durvább lesz a Zh, de szerencsére tévedtem. Lényegében lejtett. Ezután egy kis négyzet majd plusz és máris Závoznál járunk. A Káva hívogat, de nem lehet arra menni. Mondjuk elgondolkoztam volna rajta biztos, hogy menjek e tovább, ha lehetett volna. Így egyelõre még nem kell választani. A pontõrre eldumálok egy jó 10 percet, közben kicsit regenerálódom. Majd irány Hideg – kút. Kellemes az út nagyon, de itt is 3* meg kell állnom pihenni, kicsit kivagyok. A következõ pontnál, ami már tényleg az elágazás lesz, meglepetés ér. Karesz ott csücsül a pontõrökkel. Begörcsölt. Tanakodunk egy kicsit, hogy mi legyen. Menne tovább a rövidebb távon, de jönne a hosszún is. Én már tudom, hogy innen csak a hosszú lesz nekem. Felajánlom neki a botomat a hátralévõ kilométerekre, és bíztatom azzal, hogy már csak egy durva emelkedõ lesz, fel a Muzslára. Szerencsére nem kell egyedül folytatnom, jön velem. Lecsusszanunk a turistaházig, ahol meglepetésünkre meleg tea és zsíros kenyér fogad. Tényleg spártai az ellátás  Nagyon jól esett, fõleg a meleg miatt is. Itt eltöltünk egy jó 15 percet, teából töltünk eleget a hátralévõ szakaszra, majd nekivágunk.

Nagyparlagig szerencsére gyorsan lehet haladni. A Muzsla is olykor feltûnik a távolban, mutatván magát. Ott Zsotyektól megkapjuk a következõ titkos pontos pecsétet, majd éles jobbkanyarral tovább. Etetõnél megvan a következõ pont, majd a fejlámpákat is elõvesszük, hogy ne a patakmederben kelljen vele küszködni. Elindulunk lefelé egyelõre még lámpa nélkül. Izgalmas ez a rész is, a létrának nem nevezhetõ létrákkal, a jó pár patakátkeléssel, a patak mellett haladó, szinte teljesen leszakadt útvonallal, a néhol dzsungelharccá fajuló elõrehaladással. De szerencsére egyben átjutunk rajta. És világítanak a távoli fák. Micsoda jó ötlet. Elsõ alkalom, hogy egy éjszakába nyúló túrán ilyen szalagokkal találkozok.

Mászunk fölfelé, jön a Muzsla. Szerencsére egy idõ után, ahol letérünk a Z-rõl, sokkal jobb minõségû lesz az út egészen a Kis-Cser kútig. És nem is emelkedik annyira. Meglepõ, de nem panaszkodom. Közben a hó is elkezd esni. A kútnál utolérünk egy újabb társaságot. Mi itt kicsit rápihenünk a következõ szakaszra. Innentõl durvul a terep. Néhol rendes kezes – lábas mászás fölfelé az egyre nagyobb hóban. Fent a gerincen olykor még combközépig is ér a hó, de a Muzsla csak nem akar jönni. Azt hittem közelebb lesz, de végül is megérkeztünk. A pontõröktõl megkapjuk a következõ számot és mellé két cukorkát is. Melegedünk egy ideig a tûz mellett, majd nekivágunk az utolsó 5-6km-nek. Lefelé még egy – két puklin át kell mászni, de a Nyikom – nyeregtõl már tényleg csak zúzás van. A hó is egyre jobban esik, néha alig látok valamit a lámpám fényében. Egy saras rész megviccel, térdre vágódom, de ez már belefér. Hamarosan feltûnnek Mátrakeresztes fényei, aminek igazán nagyon örülök. Egy utolsó patakátkelés a praktikus raklapból lerakott „fahídon”. Itt még csinálok egy fényképet két másik túrázóról, remélem jó lett. Majd benyitok a célba. És igen, vége, megcsináltam! Galyatetõ elõtt nem gondoltam volna, hogy itt leszek 20:55-re. Megkapom a nagyon szép jelvényt és oklevelet a rendezõktõl, egy meleg kézfogás és keresünk két helyet egy asztalnál. Innentõl pihenés és sörök. Szerencsére a fuvar is meglesz hazafelé, így minden tökéletes.

Mit is mondhatnék errõl a túráról… félelmetes volt. Azt hiszem, erre mindig emlékezni fogok. A rendezõi gárda nagyot alakított, csodás útvonalon kalauzolt bennünket végig, még így is, hogy kicsit változtatni kellett az eredetin. A táj gyönyörû volt, és így utólag már azt mondom, hogy ekkora hó bizony kellet. Szóval minden elismerésem! Gratulálok a nagyot küzdõknek!


Adatok (GPSMap 60CSx):
-táv: 58,21 km
-szint: 2500 m

 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.02 13:36:59
És mi a helyzet pl a gyalogló - gyalogló témakörrel? Mert ugyebár nem mindenkinek egyforma a sebessége. Van aki 6-os tempóban gyalogol, van aki meg pl 4-ben. Akkor azokat sem engedjük el? Vagy igen, mert õk nem futók és csak a futókat nem szeretjük?
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20092009.01.12 11:59:19
Wass Albert 44

Tavaly sajnos ez a túra kimaradt, és így lemaradtam az év végi díjazásról, amit azok kaptak, akik az 5 megnevezett túrát teljesítették. Idén úgy tervezem, hogy ott leszek mind az 5-ön, bár szomorúan hallom, hogy valószínû nem lesz most ilyen díjazás.

Magáról a túráról:
Csodálatos volt. Mind maga az útvonal, mind maga a szervezés részérõl. Kifejezetten örültem annak, hogy a Börzsönyben nem épp a leglátogatottabb helyeken kalauzol végig a táv. Legalább is én eddig nem sûrûn jártam erre, pedig a Börzsöny az egyik kedvenc hegységem. Kár, hogy az idõjárás nem örvendeztetett meg minket azzal, hogy a nap is kisütött, de a havas táj így is szép volt.
Kifejezetten szép gesztus a rendezõktõl, hogy a túra bevételét felajánlják a Válaszúton lévõ Kallós Alapítvány által mûködtetett iskolának és kollégiumnak. Már csak ezért is megéri elmenni, eljönni erre a túrára.
A rendezõség oldaláról nézve a szolgáltatásokkal együtt, nagyon jó túra volt! Színes itiner, meleg étel, tea, forralt bor, müzli szelet, majd a célban újból meleg étel és rengeteg féle innivaló. Még úgy is rengeteg innivaló maradt, hogy kb a seprûk elõtt értünk be nemsokkal. Szóval kitettek magukért rendesen. Talán csak egy kis porszem csúszott a gépezetbe, de azt hiszem az ilyen hibának még örülni is lehet, hogy alábecsülték az indulók számát, pedig a tavalyihoz képest így is több emberrel számoltak.

A célban nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg Vagdalthústól, hogy ilyen nevezési díj mellett, ilyen szolgáltatásokkal, plusz egy erdélyi iskola támogatásával, nem is olyan kis összeggel, hogyan jönnek ki a túrából? Tisztára veszteségesen, vagy épp, hogy fedezik a költségeket a bevételek, netán még nyereségük is van? Erre kb valahogy így jött a válasz: naná, hogy nyereségesen. És számomra az fontos, hogy mit kapok a pénzemért. És különösen az a bosszantó, amikor az ember lát más túrákat, ahol drágább a nevezés, a szolgáltatás kb fele ennyi, a táv is rövidebb. Persze egyszerûen hangzik a válasz: nem kell elmenni az ilyen túrákra. Kösz!
Olvasva más fórumokat, nem igen értem az olyan beírásokat, hogy a legtöbb túra az csak olyan, hogy a költségeket fedezik a bevételek, vagy még veszteséges is. Úgy látszik, hogy ez a rendezõi gárda csodákra képes. Lehet, sokan tanulhatnának tõlük (akinek nem inge, ne vegye magára)
 
 
túra éve: 2008
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20082009.01.07 13:27:39
Börzsönyi vulkántúra – Breuer László emléktúra

Kellemes hideg idõ fogad reggel mikor felébredek, bár a havat hiányoltam. Hárman vágtunk neki az útnak, Bella és Karesz társaságában. 8 körül be is gurulunk a rajtba, ahol a bejáratnál már megkapjuk a nevezési lapot, és felhívják a figyelmünket a meleg teára. Ilyet sem láttam még, hogy már a rajtban lehet inni, de jól esik. Bent készülõdünk, közben sikerül megismerkednem személyesen is Csanyával, szóba kerül egy kis idõre a pontõrködés a Börzsönyi éjszakain, majd 8:30 körül nekilódulunk. Ez a Taxi – nyiladék elég egy unalmas szakasz, de már itt kimelegszem, és megszabadulok a polártól. Egy széldzseki és egy technikai alsó elég ebben az idõben, pedig azért hideg van. Hamarosan már a Kárpát - hídnál járunk, ahol megkapjuk az elsõ pecsétet. Szépen, folyamatosan emelkedik az út, néhol kicsit durvábban. A hófoltok is egyre sûrûbben jelennek meg, jelezvén, hogy nem járunk már nagyon messze a Nagy – Hideg – Hegytõl.

Jól esik a benti meleg a házban, de nem idõzünk sokat, hanem megyünk is tovább. Lefelé néhol picit jeges, de végül is tél van. Csóványosig hullámvasutazunk, és egy szembe jövõ ember felhívja a figyelmünket arra, hogy nincs ember a csúcson, aki pecsételjen. Ennek ellenére mégis vannak, és jó nagy pecsétet osztanak, legalább 2* akkora helyet elfoglal, mint amekkora hely van neki.

Itt a csúcson kicsit körülnézek, készülvén az éjszakai pontõrködésre. Kidõlt fa az van bõven, szóval jó nagy tábortûz biztos lesz, de még más is, szóval megéri eljönni! (ez itt a reklám helye volt) Innen Karesz elõrefut, mi ketten Bellával legyalogolunk, bár azért néhol belekocogunk. Rengeteg emberrel találkozunk itt. Lent a Fekete – völgy panzióhoz közel a pecsét mellé jár meleg tea és kaja is. Kicsit furcsállom, hogy ide tették a pontot, mert igen kényelmetlenül fér el az ember, és ha valaki megpróbál leülni, akkor alig lehet mellette elmenni. Talán a vadászat miatt nem lehetett levinni a pontot a panzió melletti tisztás részre? Nem tudom, pedig ott szerintem még nem zavartunk volna semmit.

Innen jön a Nahát túra egy szakasza, csak épp visszafelé. Felérve a gerinc tetejére csodálatos panoráma tárul elénk. Megéri ide többször is eljönni. Salgóvárhoz jó kis emelkedõ vezet fel. A pont egészen otthonos. Kicsit megpihenünk, a kutyát is megetetem, pedig felhívják a figyelmemet rá, hogy ne adjak neki, mert a túra végére nagyon el fog hízni. Állítólag mindenkitõl kunyerál.. Magyar – hegy felé kocogunk, aztán a hegytõl lefelé nekem valahogy nem megy a kocogás, így gyaloglásra váltok. Kareszék ellépnek rendesen. A következõ pontnál is nagyon jól esik a meleg tea, ami mellé csoki is jár. Innen egyedül lépek ki, és eltervezem, hogy a Katalin – forrásnál majd iszom egy jót a vízbõl. Sajnos a forrás nem úgy mûködik, ahogy kéne, így a vízvétel meghiúsul. Ezután kisebb csapatban folytatjuk egészen az Aklok – rétjéig, innen megint magányos rész jön. Elõkaparom jó mélyrõl az év eleji emlékeimet, mikor éjszaka itt toltuk felfelé még február elején. Ez a rész is jó hullámvasutas, de a Hanák – rét utáni szakasz a csúcsig halál. Szinte alig vánszorgok. Most koncentrálok a leágazásra balra, ami még a mûút elõtt van. Februárban ezt nem találtuk éjszaka, viszont most is csak azért sikerült észrevenni, mert jelezve volt az úton fadarabokkal. Ennek ellenére késõbb elveszítettem a jelet, így toronyiránt mentem fel a turistaházhoz. Meglepetésemre itt utolértem Kareszékat. Fent lecsúszik egy sör, meg eszünk is, majd indulunk tovább. Elõkerülnek már a lámpák is, mert igen csak kezd sötétedni. Karesznak nincs, így abban maradunk, hogy majd követ engem, vagy fut mellettem. Kicsit kételkedtem a módszer sikerében, de végül is egyben leértünk, bár neki a nyiladéknál majdnem oda lett a bokája. Lefelé viszonylag gyorsan elröpül az idõ, pedig elég unalmas, fõleg a vége.

17:20 van mire beérünk. Bent jó sokan vannak, de szerencsére még le leget ülni. Nagyon szép oklevél és kitûzõ jár a teljesítõknek. Jó túra volt, nagyon szuper rendezéssel, megérte eljönni!

A végére a szokásos adatok (forrás: GPSMap 60CSx):
-táv: 42,5km
-szint: 2201m

 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20082008.11.16 13:55:19
Hegedûs Róbert emléktúra

Ha egy mondattal kéne leírnom a túrát, akkor azt hiszem így írnám: Egy könnyed szombati gyaloglás, nagyon jó szervezésben a Budai hegyekben, olyanokkal, akiknek most sikerült elõször megmutatnom a teljesítmény túrázás szépségeit. Igaz én nem vagyok annyira oda a Budapest körüli túrákért, mert akarva – akaratlanul találkozik benne az ember aszfaltos részekkel.
Eredetileg futni szerettem volna, és annyira kifárasztani magam, hogy négykézláb csússzak be a célba, de mivel utolsó napokba sikerült rávenni egy barátomat- akinek ez volt az elsõ teljesítmény túrája -, hogy csatlakozzon hozzám, így gyaloglásra váltottunk. Rengetegen állnak a rajnál mire mi odaérünk, de ennek ellenére elég tempósan megy a nevezés. Hárman indulunk egy igazolófüzettel, de ez így van jól, mert még így is akadt a végén olyan, akinek nem jutott. Persze a szervezõk már az elején hangsúlyozzák, hogy mindenki megkapja utólag postai úton. 8:30- kor elrajtolunk. Én szerettem volna futni, kocogni. Szinte a mellettem elrobogók húznak magukkal, de nem mehetek. De így utólag nem bánom, hogy gyalogoltunk. Nagyon szép volt az idõ, csodálatos volt az erdõ, és a sokszor elénk táruló panorámában is többet tudtam gyönyörködni, sok ismerõssel is sikerült összefutnom. A több ponton is kapott finomságok nagyon jók voltak, különös képen a Hármashatár – hegyen. 14:00 körül kopogtattunk újra a rajtban, ami most már célként funkcionál. Oklevél, kitûzõ és jelvény a jutalma annak, aki szintidõn belül végigment a távon.
Azt hiszem eddig ez volt a legjobb MVTE túra, amin voltam. Hegedûs Róbertet személyesen nem ismertem, de a leírásban szereplõ életút során úgy gondolom, hogy ez a túra méltó emlék számára. A pontokon égõ mécsesek, a rajt – célban látható fényképek egyedivé, különleges hangulatúvá teszik.

A végére a szokások száraz adatok (forrás GPSmap 60CSx & Trackan):
- táv: 26,07 km
- szint: 1182 m

 
 
I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrákTúra éve: 20082008.11.10 11:10:21
I. Béla emlékére (35) 30


Harmadmagammal, Bella és Karesz társaságában vágtam neki ennek a túrának. Kicsit tartottam az idõtõl, mert még korán reggel komoly felhõk gyülekeztek az égbolton nyugat felõl. Szerencsére a túra alatt egy csepp esõt sem kaptunk nyakunkba, de végig felhõs idõben haladtunk.
Maga a túra nagyon szép útvonalon kalauzol végig. Kicsit sajnálom, hogy kikerült belõle a szurdok, de ez van.
9:40 –kor nekivágtunk a távnak a meglehetõsen enyhe idõben. Dömös házait elhagyva én megállok a Szentfa kápolna melletti Kaintz György forrásnál vizet venni. Jó lassan folyik, szinte már csöpög, de megéri kivárni. Nagyon finom a vize. Majd megkezdõdik a mászás. Az elsõ pár méter igen csak durva, szinte létra kéne hozzá, utána picit megenyhül, majd közeledve a kövek felé megint bedurvul. Dobogókõ felé nagyon szép kilátás nyílik, bár kicsit szomorkás az idõ. Megcsodálhatjuk a Rám – szakadék és a Lukács – árok mély bevágásait, az Árpádvár és a Rám-hegy kitüremkedéseit. Szép sorban megjelennek a kövek is, köszönt minket az óriás fej is. A vége felé picit eltévesztjük a jelzést, és az É-i oldalon megyünk, nem a gerincen. Pár száz méter után már újra a kijelölt úton járunk. Az utolsó métereket Karesszal megfutjuk fölfelé Prédikálószékig, ott Bellát megvárjuk, majd együtt indulunk tovább. Pilisszentlászlóig (ahol csoki is jár a pont mellé), sõt egészen a Király – kútig lényegében lefelé vagy szintben megyünk, igaz akad azért itt is egy pár emelkedõ. Király - kútnál újabb pecsét, de víz sajnos a kútból megint csak nem folyik. Ezután ismét egy szép emelkedõ vár ránk, fel egészen Dobogókõig. Olykor óriási embertömegeket hagyunk le, nagyon sokan vannak, és meglepõen sok a gyerek. Fent igen csak hideg van, és a szél is fújdogál. Jól esik a meleg tea a termoszból. Sokat nem is idõzünk itt, indulunk tovább. Innen már szinte csak lefelé, egészen a célig. A cél elõtt k b 1km-rel elérkezünk az utolsó ponthoz, a Prépostsági romokhoz és az Árpád-kori altemplomhoz, ami frissítõpontként is üzemel. Eszek is egy nagy szelet lekváros kenyeret és lecsúszik mellé egy tea is. Karesz megjegyzi, hogy a tea édesebb, mint a lekvár, és van benne igazság. Egy jó 10 perc pihenõ után besétálunk a célba. 15:05-öt ütött az óra.
Nagyon szép kitûzõ jár a teljesítésért, de nekem hiányzott mellé az oklevél, vagy emléklap. Kár, hogy ez nincs.
Összességében egy nagyon szép kis túra ez, egy – két igen csak izzasztó emelkedõvel tarkítva.

A végére egy kis adat (forrás: GPSmap 60CSx):
- távolság: 28,8km
- szint:1028

- valamint Trackan programmal:
- távolság: 28,79km
- szint: 990m


 
 
Börzsöny vándortúraTúra éve: 20082008.10.27 18:29:32
Másodmagammal, GPS Zolival vágtunk neki ennek a túrának. Nagyon kellemes õszi séta volt, néhol kicsit izzasztó emelkedõkkel, jó rendezéssel, kedves pontõrlányokkal és pontõrökkel és nem utolsó sorban csodálatos idõben.
Szerencsére nem kell korán kelni, a végére tervezzük az indulást. Kb 9:10 körül van, mikor elkezdjük falni a kilométereket. Jól esik az emelkedõ az elején, mert picit még hûvös a reggel. Innen még úgysem másztam fel soha a Hegyes - tetõ felé, de most így utólag úgy érzem, hogy meg kell ezt ismételni még többször. Az õszi erdõ csodálatos, a panoráma ami olykor elénk tárul, még csodálatosabb. Olyan érzésem támadt, mintha több ezer méteres hegyek között, a felhõk fölött járnék. A Duna fölött óriási a pára, semmit nem lehet látni a lenti világból. A túlsó parton meg átszúrják ezt a sûrû tejfölt a Visegrádi - hegység csúcsai. Lenyûgözõ látvány. Lassan elérünk a Szent - Mihály - nyeregbe, ahonnan pár száz méter és fent vagyunk a kilátónál. Elõtte még levadásszuk a geoládát, majd felmegyek a pontõrökhöz. Lefelé kocogós, majd gyaloglós Kövesmezõig. Lent elkapok egy kis beszélgetést bicajosok között, akik szintén ezen a túrán vannak. "Te, ha az aszfalt úton megyünk tovább, akkor az könnyebb, menjünk erre." "Ok". Hmm... Mi megyünk a Z háromszögön, elvileg ez a túra erre vezet. A csúcson kapunk egy pecsétet, majd lefelé ismét csodás kilátásban van részünk. A P jelzésen elérünk Törökmezõre, ahol egész állatfarm van már. Itt nekünk most nincs semmi, így megyünk tovább. Egy tisztáson feltûnik az etetõpont, ahol elidõzünk egy kicsit. A pontõr lányok nagyon aranyosak voltak, Zoli szerint is :) Pár perc múlva már a halastó partját koptatjuk. A patakvölgyben berobogunk Kóspallagra, ahol a kálvária felé vesszük az irányt. Fent jár nagyon finom csoki is a pecsét mellé. Ezután néhol egy kis dzsungelharccal lejutunk a turistaházig, ahonnan jön egy jó monoton emelkedõ. Megváltásként jön az emlékhely, ami után szalagos rész következik. Nagyon szép helyeken kalauzol ez a rész is, bár néhol eléggé harcolni kell az elõrejutásért. Egy - két bicajos szentségel is rendesen. Darabos - hegyen megvan az utolsó pecsét, innen meg lekocogunk Királyrétre. A meleg tea jól esik, de a virslit nem kérem. Remélem jól esett annak, aki megkapta! Majd a 15:40-es busszal hazaindulunk.
Mint ahogy azt az elején mondtam, egy nagyon jó túra ez, kellemesen fárasztó útvonallal. Jövõre is jövünk, ha tehetjük.

És akkor a végére egy kis száraz adat:
(GPSMap 60CSx & Trackan)
- táv: 30km
- emelkedés: 1172m


És egy kis jövõkép: a túra alatt felröppent bennünk a gondolat, hogy jövõre kéne egyet pontõrködni a "Dögölj meg"-en. Csóványost néztük ki magunknak, mert így legalább 2* is láthatjuk az elgyötört arcokat:) Reméljük összejön az ,amit így elméletben elterveztünk, és akkor egy nagyon jó kis pontot fogunk odabiggyeszteni. Szóval megéri másodjára is majd feljönni:)
 
 
NaHáT / HangyaTúra éve: 20082008.09.29 21:53:30
NaHáT 100

A tavalyi túra nem tudta elvenni a kedvemet attól, hogy idén is nekivágjak. Sõt..

Úgy gondolom, hogy legalább ugyan olyan színvonalú volt a rendezés, mint egy évvel korábban, vagy még rá is tettek egy lapáttal.
Reggel 7:20 körül elrajtoltunk, nevezést gyorsan lezavartuk. Szerencsére sokat nem kellett az itinert forgatni, megvolt minden a fejben. Idõjárás sajnos nem azt a képet mutatta, amit ígértek. Igaz, nem volt sok okunk panaszkodni, mert hidegnek nem volt hideg, de a nap az nem akart kisütni. Elsõ kispistázót már a Zebegény felé vezetõ S jelzésen megláttuk, levágta szépen a kis balos félkört. A Zebegény utáni rész nagyon szép. Hangulatos kis völgy, patakkal és csodálatos virágos rétekkel tarkítva. Törökmezõnél a szokásos menü, jól csúszik.
Ezután egy kis szalag, majd P és Kóspallagon koptatjuk az aszfaltot. Jönnek szembe is egy páran, benézték az elágazást a rövidebb távra. Kisinóc után emelkedünk. Nem kicsit, nagyon.
A pontnál jól jön a tûz, ülve nincs olyan meleg. Aklok – rétjére javarészt szalagos úton érünk el. Innen újra jelzés, és további emelkedõ. Salgóvárnál jön a megérdemelt csoki. Rápihenünk a következõ szakaszra. Ez a tavalyihoz képest új rész, de nagyon szép. Gyönyörû panoráma tárul elénk a Börzsöny magas csúcsai felé. Fekete – völgy panziónál kis pihenés, majd küzdelem a jó sáros úton, és végre befordulunk balra. Elõször csak egy kis bemelegítés a volt vasúti pálya nyomvonalait követve, majd kb kezes – lábas mászás következik. Végre fent. Innen lerobogunk a gulyásig. A kiszolgálás csillagos ötös, szinte mindenki repetázik. Kicsit felfüstölöm magam a füstben, hátha tartósít. Teli hassal nekivágunk az utolsó hosszabb kemény emelkedõnek. Elõtte még a jól felszántott úton kerülgetjük, ahogy tudjuk a pocsolyákat. Szinte megváltás az igazi emelkedõ, nincs már sár. Lámpa is elõkerül már. Fent a csúcson most sincs tábortûz, bár nem is idõzünk itt sokat. Jön egy izgalmas szakasz. Szerencsére egyben lent vagyunk, de a K háromszög sem kecsegtet túl sok jóval. Oda kell figyelni hova lép az ember.
Ezután újra Aklok – rétjénél járunk, majd leereszkedünk a vadászházhoz, ahol tavaly volt a pont. Vasedény kulcsos ház hamar meglesz, bár elõtte még picit kavarunk. Egész kis csapat fogad ott minket. Picit pihenünk, néhányan matricát keresnek, majd továbbállunk. Vár minket a gyönyörû Só – hegyi panoráma. Ide is felküzdjük magunkat, megérte. Szintén egy kis füstölés a tûz mellett, majd tovább állunk. Kicsit unalmas szakasz jön. Néhol igazán hosszú szalagok törik meg az éjszaka sötétjét. A Kóspallagi pontnál kínálnak minden jóval, még van gyorsító is :).
Innen már csukott szemmel is megy. Elérünk a rétre, messzirõl szarvasbõgések törik meg a csendet és egy lövés. Utána egy ideig síri csend. Most nem olyan szép a látvány mint egy éve. Akkor csillagos volt az ég, most csupa felhõ. Nemsokára újra a halõrháznál járunk. Lelkes pontõr csapat fogad, igazi filozófiai témákat boncolgatva. A tábortûz óriási, egy egész szarvast is meg lehetne rajta sütni. Kicsit teázunk és zsíros kenyerezünk, majd nekifogunk az utolsó szakasznak. Most már tényleg az utolsó emelkedõ jön. Nem túl hosszú, de annál inkább szívatós, pláne így a vége felé. Fent a „csúcson”. Meg kéne ünnepelni, de inkább a célban. Egy kis egyenes szakasz a végén jól észrevehetõ szalagozással. Igazán meredek részen érünk le a szélsõ házakhoz, ahol egy igen barátságos macska kísér minket egy jó 300m át. Ráfordulunk a célegyenesre, és hamarosan átszakítjuk a célszalagot. Kb 04:20 van. Aztán alszom egy jó 2 órát.
Azt hiszem, errõl a túráról csak pozitív dolgokat tudok mondani. Igazán lelkes pontõrökkel találkoztunk, és ami különösen tetszett, hogy fõként fiatalok voltak. Az ellátás elsõ osztályú, a fogadtatás baráti. Csak így tovább!

És akkor a végére a száraz adatok (forrás:GPSMap 60CSx)
táv: 90,5km
emelkedés:3601m




 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20082008.09.10 21:33:46
Éjszakai 30

Igazából sehova nem szándékoztam menni a hétvégén. Épp kényelmesen pihenek itthon, mikor jön az invitálás egy kis gyaloglásra. Igaz még így is az elején picit gondolkoztam rajta, mert nem volt a leghidegebb, meg hirtelen is jött, de éjszaka mindig más egy kicsit. Szóval belevágtunk.

Találkozás Pomázon, majd onnan egy kis bemelegítõ ~7km-es gyaloglás Lajos forrásig. Egy jó tanács: kiérve Pomázról, és elhagyva az utolsó házakat elérünk egy tanya szerûséghez. Jellegzetessége, hogy jó sok a kutya. Mi már elõre feltankoltunk kövekkel, ki tudja, az ördög sosem alszik. Bár mikor legutoljára mentem erre, akkor meg volt kötve az összes, és akkor nappal volt, szóval még láttam is. Így csak arra lettünk figyelmesek, hogy a lámpafényben látható egy szempár, de több kutya ugat. Szerencsére nem jöttek közelebb, úgy néz ki, meg voltak kötve. De inkább hátra arc, és a jelzetlen úton baktattunk fel a forrásig. Szerencsére ez kb végig párhuzamosan halad a K+-szal. Azt hiszem így utólag jól döntöttünk, mert mint kiderült a kutyák el voltak engedve, és volt akit majdnem el is kaptak. Neki is nagy szerencséje volt, hogy megúszta. Francért kell ilyen embernek kutyát tartani. Elõbb utóbb történni fog ott valami. Vagy egy túrázóval, vagy a kutyákkal.

Szóval vissza a túrához. Felfelé rendesen kezdek izzadni, nagyon fülledt a levegõ. Semmi légmozgás. Néha valami állat megtöri a csendet, ahogy arrébb suhan a sötétben. Egy jó 1 órás menet után megérkezünk a forráshoz. Szembe jön velünk két futó, bár itt sétáltak még. Majd elsétálunk a nevezési helyhez. Hát itiner az nincs semmi, de ezt már korábban leírtam. Gyorsan elhadarják az útvonalat, de kb semmit sem ér. Közben befut egy bicajos is, akinek kb reflektor van a sisakjára csatolva. Irigylem érte. Az én lámpám fénye szinte eltûnik mellette. Kezdek szemezni a bicajos teljesítéssel, talán majd jövõre, ha találok társat. Elindulunk, kb 21:15. Elõször csak a forrásig, majd vízvétel után tovább az úton. Az elsõ elágazásnál már hezitálunk, hogy merre, szerencsére a gps segít. Igazából az elágazást is ennek segítségével vettük észre. Sokszor szenvedek és néha káromkodok, mert a bogarak csak özönlenek a lámpám fényére. Mellette még izzadok is mint a ló, kezeimmel csapkodok, de nem sok sikerrel. Az erdõbe érve kicsit csökken a bogarak száma. Robogunk lefelé Gyopár - forrásig. Egy bicajos itt is utolér, már jó messzirõl lehet õket hallani. Segítünk neki megtalálni az elágazást. A forrás kiszáradva, de még azért van víz a kulacsomban, ami rendkívül gyorsan eltûnik a nagy meleg miatt. Nemsokára feltûnik valami fényes csík valamin. Késõbb kiderül, hogy egy sorompóra van rátéve egy láthatósági mellény. Jó ötlet, bár ez inkább a bicajosoknak hasznos. Késõbb meglátjuk a pontot is, amit egyenesen akarunk megközelíteni, de a pontõrök megmutatják az utat. Így tényleg könnyebb. Pecsét mellé jár egy csoki is. Ezt jóízûen elfogyasztom, iszom és fogy a vizem. Kéne valami kút, mert ez így nem lesz jó. Jön egy kis aszfaltozás. Így este minden olyan más. Csobánkánál kicsit kispistázunk, vagyis inkább nagypista. Nem megyünk fel balra a P jelzésen, hanem egyenesen haladunk tovább az úton, hátha majd egy kút az utunkba akad. Így is lett, csak ezután nincs utca balra fel. Kb majdnem elmegyünk a buszállomásig, és a S+ jelzésen közelítjük a helyes utat. Egy szép kis emelkedõ áll elõttünk a nyeregig. Utolérünk két bicajost, kicsit beszélgetek velük és az egyiket kisegítem vízzel. Majd elköszönünk és ellépünk. Felfelé ilyen terepen azért gyalog még gyorsabb. Nyeregig elfogy ismét a vizem, de szerencsére ott a pontõrök adnak utánpótlást. Itt is találkozunk egy bicajossal, de õ a lefelé vezetõ szakaszon gyorsan ellép. A K-n leérve kicsit hezitálunk a helyes úton. Itt beér a két bicajos, és mutatják a helyes irányt. Többet nem látjuk már õket. Kicsit unalmas szakasz, házak balról, majd jobbról is, erdõben és lent a 10-es úton. Itt leülünk egy picit, enni kell. Közben elrobog mellettünk egy futó. Majd mi is megyünk. A patak mellett most nincs gaz, viszont por az igen. Néha olyan érzésem van, mintha sivatagba lennék. Meleg is van, szél is olykor besegít, és a lámpám fényében csak úgy röpködnek a kis szemcsék. A számban meg rastognak. Hurrá, aszfaltos út. Nem gondoltam, hogy még fogok egyszer ennyire örülni egy túrán az aszfaltos útnak. Rákészülünk az utolsó komolyabb emelkedõre. Egész jól megy, bár izzadok rendesen. Toljuk fölfelé keményen, bár társam miatt az utolsó métereken picit lassítani kell. A szél fúj mit a veszedelem. Kiérve a Virágos nyeregbe szinte elröpít. Rendes kis csapat fogad a pontnál. Bár a többségük pihen. Vizet itt is kapunk, meg egy kis útbaigazítást is. Kitartást kívánnak a hátralévõ pár km-re. Aranyosak, pedig még bennünk alig van valami, de jól esik. Átvágunk a mezõn a S jelzésig és azon elindulunk. Elhagyjuk a lódarazsakat is, majd az Újlaki hegy elõtt megjelenik az elsõ szalag. Ezeket követve lejutunk a Határ nyeregig, ahol elveszítettünk a szalagokat. Valami P kör jelzés rémlett, így elindulunk rajta. Kiderült, hogy mi a rossz ágát választottuk, de valahogy csak kijutottunk a városba. Itt is a gps segítségével navigáltunk el a célig. Bár az árok partjánál újra feltûntek a szalagok. És a cél is hamarosan, 03:00. Azért a szervezõk sem lehettek biztosak abban, hogy mindenki a helyes úton idetalál, mert a cél mindkét irányból fel volt tüntetve. Bent kínálnak minden jóval, megkapjuk az oklevelet. A kitûzõt meg keresik hozzá, de nincs éjszakai 30-as. Azért 110-est mégsem kérek mellé, de találunk egyet, amin nincs semmi táv feltüntetve. Az pont jó lesz. Majd elköszönünk és az éjszakai buszok felé vesszük az irányt. Közben én mégsem megyek el, mert bevárom egy még kint lévõ barátunkat. Vagyis csak szerettem volna, mert közben épp befutott még kettõ 30-as, akik ráadásul kocsival voltak és még egy kerületben is lakunk. Ilyen ajánlatot meg nem tudtam visszautasítani, így elfogadtam a fuvart. Ezúton is köszönöm nekik!

Összességében egy jó kis túra volt, kellemes táv, nem leamortizáló. De azért bármiféle útvonalleírás nélkül elindítani éjszaka a túrázót enyhén szólva is felelõtlenség. Az az egy lap közel sem használható navigálási célra. Bár tavaly is csak egy lapot kaptam. Úgy látszik ez itt hagyomány.
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20082008.09.07 21:52:02
Valahogy én is így érzek, mint az elõttem szólók. Bár csak félig. Mindjárt le is írom, hogy miért.
Mi az éjszakai 30-on indultunk. 200Ft-ért viszont nekünk csodálatos volt az ellátás. A rajtnál ott a Lajos forrás, igaz az a túra után is ott van. Majd a Csikóváraljai pontnál kaptunk csokit, ezután a Kevély nyeregben vizet is tölthettünk, megtölthettük a kulacsainkat is, nem csak egy pohárral adtak. Majd a Virágos nyeregnél szintén volt víz, és ott is megtölthettük a kulacsunkat is. A célban meg süti, ropi, kóla, frankfurti leves, csoki. Ezekkel mind kínáltak. Szóval nekem ennyi pénzért nagyon tetszett ez az ellátás.
Az itiner hiánya viszont engem is felháborított. A rajtban csak 1 db 1 oldalas lapot kaptunk, de az a teljes 110-es távnak volt valami leírása táblázatban. Majd az egyik ott lévõ ember elhadarta, hogy merre kell menni. Már a harmadik elágazás után elveszítettem a fonalat, szerencsére volt gps, mert anélkül sok helyen nehéz lett volna. Mondta, hogy a Virágos nyeregben kérjünk majd normális itinert. Kicsit furán nézek, mert mi a fenének adnák ott? Megkapja a túrázó a vége felé? Na és persze mire odaértünk, és mondtam a pontõrnek, hogy akkor kérnénk egy itinert. Erre csak néz, nem tudja mi van. Nincs. Megmutatják, hogy milyen szalagokat kell majd követnünk. Ezeket a vége felé sikeresen elveszítettük, kb a Határ nyereg után nem találtunk szalagokat. Kiértünk valahol a városba, és itt is csak a gps-nek köszönhetjük, hogy meglett a cél. Csak ez alapján találtuk meg, mert valahol nagyon másfelé jutottunk ki a városba.
Elolvasva mások beszámolóit, és a tavalyi emlékeket felelevenítve (akkor a nappali 50-es volt) nagyon sokat kéne fejlõdni a rendezésnek. ÉS tényleg én sem értem, hogy akkor miért volt ez a nagy drágulás.
Szerencsére mi a 30-as éjszakaival viszonylag jól jártunk. Kedves, segítõkész pontõrök, ilyen ellátásra nem számítottam. De az, hogy kb úgy indítanak el, hogy semmi leírás nincs a kezedben, és semmilyen elérhetõség a szervezõk felé enyhén szólva rossz.
Remélem olvassák majd a szervezõk is az itteni sorokat, és jövõre változtatni fognak.
 
 
RákócziTúra éve: 20082008.07.14 18:13:00
Rákóczi 150

Honnan jött az ötlet, hogy nekem ezen el kell indulnom? Gõzöm sincs. Talán még valaki mondta jó régen, hogy lesz egy õrült menet idén a Zemplénben, és nem szabad kihagyni. Gyengeségem, miszerint rögtön beleegyezek szinte minden ilyen dologba, itt is megmutatkozott. Bár így utólag egyáltalán nem bánom. Ráadásul még életemben nem jártam a Zemplénben, így még egy indok, amiért ott a helyem a rajtnál. Bár talán nem ez a túra a legjobb alkalom arra, hogy az ember gyönyörködjön a tájban, és élvezze annak szépségét.


Felkészülés


Na, ez az, ami lényegében nem volt. Nem vittem túlzásba, az biztos. Az utóbbi hónapokban pár 25-ös túra volt bennem és egy db 50-es. Ennyivel a lábamban vágtam neki a távnak. Igazából fejben próbáltam valamit edzeni, mert tudtam, hogy ez a két éjszaka és egy teljes nap, igen csak hosszú lesz. Illetve jó sok tésztát kajáltam a túrát megelõzõ napokban.

Szokásos dolgokat megvettem pár nappal korábban. Egy – két energia lötty, meg müzli szeletek. Nem akarok sok dolgot cipelni, de képtelen vagyok könnyû táskát összeállítani. Így is csak nagy nehezen tudom belepréselni az utolsó dolgokat, és a hátam leszakad, mikor felveszem. Legközelebb talán depózni kéne majd….bár úgy az igazi teljesíteni, ha az ember mindent a hátán cipel. Még egy utolsó pillantás péntek délelõtt az idõjárásra. Elvileg az elsõ éjszakánk nem lesz jó, utána már szép idõt mondanak. Ez így utólag nem igen jött be. Eddig még sosem hagyott cserben ez az oldal, de most nagyon mellé nyúltak.


A nagy nap


Célba veszem a kora délutáni vonatot a Keletiben, amivel még szépen kb 1 órával az indítási idõ elõtt kiérek a rajtba. Próbálok aludni a vonaton, de nem igen sikerül. Pedig hosszú lesz az út. Majdnem 4 óra, míg ledöcög a vonat Sárospatakig. Miskolc után idõvel megjelennek a Zemplén jellegzetes csúcsai, valamint a nagyon sötét viharfelhõk. Egy így nagyon nem lesz jó. Igaz esõkabátom van, de a nadrágom nem vízálló, a cipõm meg még egy csöpp harmattól is átázik. Meg amúgy is, ki a fene akar szakadó esõben menni.

Itt már ülni sem tudok. Az utolsó egy órát állva teszem meg a vonaton, közben folyamatosan bámulok ki az ablakon. Végre begurulunk Sárospatakra, de már vagy egy jó félórás késésünk van. 18:30 körül járhat. Meglehetõsen kevesen indulunk el a rajt irányába, azt hittem, hogy ezzel a vonattal sokkal többen fognak érkezni. Köszönhetõen a késésnek eléggé megszaporázzuk a lépteinket. Pár szót váltok egy – két túrázóval így az elején. Próbálunk tapogatózni egymáson. Senki nem mer még elkiabálni semmit, mindenki kicsit visszafogott, szerénynek tûnik. Elmeséljük, hogy kinek mi volt az eddigi leghosszabb túrája, hogy mennyit készült erre, hogy mije szokott kikészülni ilyen hosszú táv alatt. Még vidámak vagyunk, de egy kis félelem ott van az arcunkon. Jó pár száz méter után befordulunk az iskola kapuján. Feltûnik egy jó pár ismerõs arc, intek nekik, váltunk pár szót, és beballagok a nevezéshez. Meglepõen sokan vagyunk. Kb. 80-an. Nevezést gyorsan lezavarjuk, mivel egy részét már korábban elintéztük. Kapunk egy itinert, ami tömör, de épp elég, és meglepetésre megkapjuk az érmet is, mondván, hogy aki már megpróbálja, az megérdemli. Sok idõm már nincs a rajtig, kb. 20 perc. Kapkodok ezerrel, kenegetés, vitaminbomba, zokni csere… Itt találkozom Bellával, Karesszal és Zolival. Õk más tempóban gondolkoznak mint én, de Zoliban bízom. Hamar elröppen az idõ az indulásig.



19:00


Mindenki kint az udvaron . Szép kis csapat. A szervezõk nevében Remó szónokol egy rövid ideig, és mindenkinek sok szerencsét kíván a távhoz. Majd az óra 19:00-ra vált, eldördül a virtuális startpisztoly és nekivágunk a távnak. Kipréselõdünk a kapunk és célba vesszük az elsõ ep-t. A futók már az elején ellépnek, mi egyelõre együtt, tempós gyaloglással toljuk. Persze általában Zolival az élen  A várhoz közeledve még egy utolsó pillantást vethetünk a futókra, õk már visszafelé jönnek. Megvan az elsõ pecsét is. Visszafelé elindulva Zolinak valami kisebbségi érzése lehet, amit feltehetõen a futóktól szenvedett el, mert begyújtja a rakétákat, és egyre inkább elnyúlik tõlünk, majd már nem is látjuk. Ennek még meg lesz a böjtje, legalább is én ezt gondoltam. Mielõtt még kiérnénk Sárospatakról, az egyik kanyarban igen komoly bíztatást kapunk a rendezõktõl. Ez nagyon jól esett. Toljuk neki rendesen így az elején, Karesz megy általában elõl, a többiek meg mögötte. Ekkor egy kisebb csapat verõdött össze. A 37-es út mellett kamionok süvítenek el mellettünk nem kis szelet okozva, ami elég kellemes volt, mert kifejezetten fülledt volt az idõ. Végre elhagyjuk a fõutat, és befordulunk Hercegkút felé. Megkapóan szép látvány a sok megbúvó kis borospince a hegyoldalban. Ameddig lehet még élvezem a tájat. Sötétben úgysem látok már semmit. Hercegkúton átrobogunk, majd megkezdõdik a kellemes emelkedõ. Elején még egész jól járható az út, de késõbb igen csak bedurvul. Méteres fûben, egy kitaposott ösvényen haladunk felfelé, és a lábam az szépen ázik át. Király, bár ami megnyugtat egy kicsit, hogy mások is biztos így vannak vele. Kareszt már nem igen látom, csak a hosszabb egyenesek végén tûnik föl néha, Bella még jobban látóhatáron belül van. Nem szeretnék elszakadni nagyon, de tudom, hogy ilyen tempóban nem tudom végigcsinálni. Persze az is igaz, hogy az elején gyorsabban kell menni, mert a végén úgyis fáradunk.

Az út mellett egy kis kitérõ balra, és önkiszolgáló módon felkerül a lapra a Pogány – kúti pecsét. Ezután nem sokkal már erdõben haladunk. Felülrõl a fákról, bokrokról folyik ránk a víz, alulról meg a saras talajon kell néha akrobata mutatványokat bemutatni, hogy az ember a talpán maradjon. Ha ez ilyen lesz végig, az nagyon nem lesz jó. Szerencsére nem volt ilyen. Volt még rosszabb is  Hosszú – hegyre felérünk, a víz ömlik rólam, majd ereszkedünk fiatal tölgyesben. Ami igen csak kellemetlen. Kb. embermagasságúak már a fák, az utat lényegében kivenni nem lehet, annyira összenõttek. Így csak követem az elõttem haladókat, és figyelmeztetjük egymást, ha a földön megbújik egy kõ, vagy épp kisebb vízátfolyás van. Valaki meg is jegyzi a társaságból, hogy ez olyan mint egy ingyen autó mosó. Ennek a résznek szerencsére hamar vége, balra néha csodálatos panoráma tárul elénk, és szembõl már fel – fel tûnnek Komlóska házai. Az erdõ csak úgy gõzölög lent a völgyekben, olyan mintha begyújtottak volna alá. Nagyon szép látvány.

Lent vagyunk Komlóskán. 20:46. A pecsét mellé legurítok két narancsos szörpöt és egy marék keksszel távozom. Hamarosan elhagyjuk a falu legszélsõ házait is. Szépek itt a falvak. Ezt a késõbbiekben is csak megerõsíteni tudom. Ahogy a hirtelen felemelkedõ hegycsúcsok között megbújnak a völgyekben. A völgynek hamarosan vége, és mi most egy hirtelen felemelkedõ hegycsúcsot veszünk célba. Irány Pusztavár. Az elején már kicsit szentségelek az emelkedõ miatt, de Bálint felhívja a figyelmemet, hogy ez még csak az elõjáték. Kareszékat már nem látom megint, pedig Komlóskán még megvoltak, és Bálint is folyamatosan nyúlik el elõlem. Az erdõben már igen csak sötét van, de megállni nem akarok a lámpa miatt, majd fent a csúcson. A víz megint csak dõl rólam, nagyon fülledt a levegõ. Fent már nagyon közel a vár romjához pihenõ túrázókat látok a fûben, és mellettük a pecsétet. Most ez jól esik, hogy nem kell felmenni teljesen. Megvan a 4. lenyomat is.

Innen egy ideig vissza a felfelé vezetõ úton, de még mindig lámpa nélkül. Néha már semmit sem látok, de csak kibírom valahogy az aljáig. És láss csodát, megvan Zoli is. Befogtuk. Õ nem igen érti, hogy hogyan sikerült, mert állítása szerint sokat futott. Ezek szerint mi még többet  Innen már lámpa nélkül nincs tovább. a PL jelzésnél elõ is kerül, és szépen ereszkedünk lefelé. Újra együtt a csapat, bár gyanítom, hogy ez nem lesz így sokáig. Kareszék hamar ellépnek, Zolival mi meg maradunk ketten. Kiérve a szélesebb földútra igen csak korcsolyázunk. Rettentõ saras az út, és az is abból a ragadósabb fajtából van. Majd elérünk egy mûutat, amire szép kis mennyiségû sarat viszünk fel, és leereszkedünk Erdõhorvátiba. Elsõ holtpont megvan. Valamikor itt jelentkezik. Ki akarok szállni, legalább is úgy gondolom, hogy reggel én kiszállok. Még az elsõ kút sem mûködik, talán még a második sem, de szerencsére a harmadik már igen. Szívem szerint bekopognék egy házba, és kérnék egy ágyat, amiben aludhatnék. Zoli rugdos tovább, és szerencsére hamar túlteszem magam a holtponton. Erdõhorváti után sok nem marad meg. Monoton megyünk felfelé, néhol óriási pocsolyákat kerülgetve. Sok helyen rettentõ saras az út. Zoli sokszor le is marad, néha hátranézek, ekkor bevárom. De õ mindig mondja, hogy: „Jövök, jövök”. Úgy látszik, nem igen fekszik neki ez a saras terep, amin sokszor szentségel is. De meglepõ módon nem esik. Pedig azt mondták, hogy ma este nagy esõk lesznek még. Nem baj, nem is hiányzik. Jobbról kutyaugatás, két felcsillanó szempár a sötétben, szerencsére ott is marad. Elhaladunk egy romos ház (házak ?) mellett, majd a távolban egy fény csillan föl. Megvan a következõ pont is, közel 10 km után . A pontõr bicajjal jött fel, hát nem irigylem érte, és azért sem, ami még rá várt. Ugyan is õ volt a seprû. Pecsét mellé kapunk csokit is. Legalább is úgy rémlik. Egy ideig még mászunk felfelé, majd egy éles jobb kanyar után, amit kicsit be is néztünk, szintén mászunk tovább. Vadregényes tájon, kidõlt fákon, fák alatt, köveken, sziklákon átjutva haladunk elõre. Zoli meg is jegyzi, hogy tisztára olyan, mint ha valami õserdõbe lennénk. Ez a szakasz megint nincs nagyon meg az emlékeimben. Csak megyünk és megyünk elõre, szótlanul. Majd hirtelen feltûnik balraa Regéci – vár. Vagyis csak sejtem, hogy arra van, mert a korom sötétben nem látni semmit, csak annyit, hogy a meredek emelkedõn fölfelé botorkál jó pár lámpafény. Szép kis emelkedõ után érünk el a következõ pontig, a pontõröknek még tüzet is sikerült gyújtani. 00:24. A pecsét mellé jár még zsíros, vajas, paradicsomos, hagymás kenyér. Amibõl el is fogyasztok jóízûen kettõt. Majd kisebb pihenõ után folytatjuk utunkat tovább.

Egy újabb hosszú szakasz vár ránk. Lefelé sem sokkal kellemesebb a haladás. Nagy létszámú csapat mászik föl velünk szemben. Újra lent a P jelzésen, ami bevisz minket egészen Regécig. A faluban újabb frissítés egy kútból, majd ismét mászunk fölfelé. Egyszer fel, egyszer le, de inkább felfelé. Eseménytelenül telnek a kilométerek, sötét is van, látni sem lehet semmit. Ha jól emlékszem ezen a szakaszon egy - két elkolbászolt túrázót sikerül vissza csalogatni a helyes útra. A Fehérkúti vadászháznál a szépen kifaragott kútból iszunk egyet. Én nézem a kút melletti tákolmányt. Feltehetõen ezt a vadászok használják a lõtt vadak feldolgozására. Tisztára olyan, mint a disznóvágásoknál, csak kicsit komolyabb. Innen már nincs messze a Sólyom kõ, de az végig felfelé lesz. Zoli közli velem, hogy itt van a közelben az emlékmûve a pár éve lezuhant szlovák repülõnek. Jó tudni ezt is. Majd sikeresen benézzünk az elágazást (ide pl. azért jól jött volna egy – két szalag), de szerencsére idõben ránézünk a gps-re és nincs nagy baj. Utolsó 100 m igen csak erõs felfelé, de megéri. A kilátás csodálatos. A pontõröket felébresztjük, pecsét nincs, csak aláírás. 02:43. Kapunk csokit, és szemezünk a Traubis üveggel. Bár biztosak vagyunk benne, hogy az nem nekünk van. Valaki megkérdezni, hogy az mi, mire jön a válasz, hogy házi sör. Erre felcsillan a szem. A pontõrök nagyon rendesek voltak, és megengedték, hogy megkóstoljuk. Nagyon finom volt. Köszönjük!

Kicsit nehezen találjuk meg a lefelé vezetõ utat, de végül is meglett. Azon leereszkedünk vissza a P-re és megyünk tovább. Valami hegygerinc szerûségen folytathatjuk utunkat, amirõl biztos szép lenne a kilátás, ha nem lenne sötét. Kicsit lejtünk, majd nagyon. Nem térdbarát egy szakasz. Majd lent a völgyben, patakmederben. Az ember azt gondolná, hogy hamarosan bent lesz Telkibányán, de ez a hamarosan nem is olyan hamarosan. Elhaladunk a Pálos kolostor rom mellett, ahol benézzük az utat, és a P+-on megyünk egy ideig. Szerencsére itt sem teszünk hozzá sokat az úthoz. Már rendesen világosodik, lámpákra már az erdõben sincs szükség. Egy – két patakátkelés és elhagyjuk a Potácsházat is. Majd, ha jól emlékszem, egy igen jónak tûnõ teniszpálya mellett érünk be a faluba. Nagyon kis takaros település ez is, bár a Bányász Múzeum a lehetõ legmesszebb van. Kis aszfaltozás, ami nem tetszik. Talpam ég is egy picit, de szerencsére nemsokára feltûnik a pont. Pecsét mellé pezsgõtabletta és csoki. Itt pihenünk egy picit. Megtörténik ez elsõ kerékcsere. Cipõ le, új zokni, új ragtapasz, majd cipõ vissza. Egy kis kenegetés az izmoknak, majd indulunk tovább, mert így ülve igen csak hûvös van.

Egy újabb hosszú szakasz következik. Megint egy közel 10-es a következõ pontig. Bár most egész jól bírom magam, igaz sok mindenre nem emlékszem ebbõl a szakaszból. Az biztos, hogy hideg volt a reggel. Kisebb csapat megy itt is, igaz eléggé elnyújtva. Majd balra le az útról, elõször tisztáson, majd erdõben. Egy jó két óra mire elérünk Hollóházára. A dinnye mennyei. Nagyon jól esik. Zoli jelzi, hogy a következõ alkalommal csoki öntettel elfogyasztaná a pontõr lányt. Inkább gyorsan továbbállunk  Szép hely Hollóháza is. Erre sem jártam még, talán csak egyszer még gimnazista koromban. Viszonylag hosszú aszfaltozás után végre betérünk az erdõbe. Ketten fekszenek a fûben, egy kis szieszta. Majd nem sokára egy túrázó robog el mellettünk, mintha most kezdte volna. Fülig érõ vigyorral hozzáteszi, hogy hazai terepen van, mert jó sok évig itt lakott. Mi nem sietünk ennyire, idõnk m int a tenger, bár már nagyon kíváncsi vagyok a Füzéri várra. Eddig csak képekrõl és filmrõl láttam, de igazuk volt. Mikor végre feltûnik a láthatáron, akkor le sem tudom venni róla a szemem. Egyszerûen csodálatos. Ahogy és amilyen hirtelen kimagaslik szinte a „semmibõl”. Tisztára olyan, mintha legalább ezer méteres hegyen lenne. Egyre közeledünk, lassan megjelennek a szélsõ házak is. Átrobogunk a falun és a színpad felé vesszük az irányt. 08:36. Meleg étel még nincs, az majd csak legközelebb. Ez kicsit letör, de a Regéci várnál megismert finom szendvicsek kárpótolnak. És ami egyáltalán nem hiányzott, bekövetkezik. Elkezd esni, és nem is kicsit. Én kiszállok, nem megyek tovább, elég, esõben nem. Így is már szétázott a lábam, vagyis a cipõm. De Zoli nem enged, és talán én sem gondoltam annyira komolyan, így megyünk tovább esõkabátban. Ami egy ideig jó, de mikor már picit emelkedik, belesül az ember. Szerencsére az esõ is alábbhagy, és mire már újból beérünk az erdõbe egyáltalán nem esik. Szép monoton emelkedünk, és az erdõ ismét eltûnik. Kint vagyunk a Bodó - réten, azt hiszem, hogy itt a pont, de még messze. Nagy ez a rét, és persze, hogy a lehetõ legtávolabbi házban õrzik az OKT pecsétet. Szembe jönnek velünk egy páran, akik felhívják a figyelmünket, hogy milyen finom levest lehet enni. Mi maradunk két üdítõnél. A pecsét is megvan, szerencsére a büfében van párna is. Kicsit leülünk az udvarban a padokra, és ez alatt megismerkedünk Rudival, a házias rókával. Aranyos egy jószág, fõleg, hogy így szereti az embereket. Vagy legalább is nem fél tõlük. Na meg persze ahogy megtudtuk, itt enni is adnak neki. Kicsit pihenünk, majd irány vissza.

Egy jó kis lefele vezetõ szakasz vár most ránk. Néha bele is futok, Zoli kicsit lemarad a vége felé, de õ is belefut és utolér. Így már együtt érkezünk meg újból Hollóházára. Újabb dinnyeadag, egy kis lábszellõztetés, napozás, mert közben még a nap is kisütött, majd indulunk tovább. Kicsit már fáradok, és ha belegondolok, hogy a legnagyobb jóindulattal is még csak a fél táv közelében vagyunk, akkor rossz érzés fog el. Így nem gondolok semmibe, hanem csak fölállok és egyik lában teszem a másik elé.

Irány Kéked. Szép az idõ, bárcsak ilyen maradna végig. Csapatunk innentõl három fõre duzzad. Az elején egy kis dzsungelharc az S jelzésen, majd egy kis emelkedõ az erdõben és utána egy kis lejtõ. Újabb aszfaltos rész következik, aminek nagyon nem örülök. Csak monoton megyünk tovább, elég gyors tempóban. Nemsokára áttérünk az út jobb oldalára, kicsit mászunk, majd ismét ereszkedünk, beérünk a buszfordulóba. És egy ismerõs arc a pontõrök mellett, Bella. Õ, hogy kerül ide? Sajnos kiszállt, szétment a cipõje sarka. Míg beszélgetünk egy kicsit, megérkezik az újabb égi áldás. Ami az elején még csak pár csepp formájában kopog a pontõrök kocsiján, majd egyre intenzívebben kezd neki. Már csak ez kellett ide. Pont a legnehezebb szakasz elõtt, pont nyílt terepen és mi meg pont nem olvassuk az itinert. Így a Z+ jelzésen egészen elmegyünk Felsõkékedig és még utána egészen a Z jelzésig, majd onnan a keresztig és vissza. Közben sz.rrá ázunk, és a pont sincs a keresztnél. Szerencsére addig nem kell elmenni, mert egy szembejövõ túratárs megmondja, hogy állítólag a hídnál van a pecsét. Meg is találjuk, így folytatjuk utunkat. Az elején még csak kellemes az emelkedõ, de az intenzív esõ és a sár rémálommá teszi. Keresem a füves részeket, mert az legalább nem csúszik annyira. Egy éles jobbkanyar és megérkezik az elsõ határkõ. Társai még hosszú órákig boldogítani fognak minket ezután. Szántóföldek között haladunk. Balra az egykori Magyarország, jobbra ami megmaradt belõle. Idõvel az esõ is kezd alábbhagyni, de nagyon csúnyán néz ki a Szurok- hegy. Nincs mese, menni kell. Az erdõ elõtt levesszük az esõkabátot, mert már nincs rá szükség. Pont addig szakadt, míg kint voltunk a mezõn. És rákészülünk a rákészülhetetlenre. Közel 85km-rel a lábunkban nem is olyan kellemes. Az emelkedõ brutális, néhol szinte négykézláb kell menni, és csak nem akar fogyni. Zoli egyre inkább lemarad, és idõvel már nem is látom, mikor visszanézek. Megállni nem akarok, jobb így szépen szenvedni. Végre elérjük a csúcson lévõ határkövet, és innen lefelé. De ki tudja, lehet, hogy a felfelé még jobb volt. Térdgyilkos szakasz, köves, csalános, csúszik, vizes minden. Nagyon oda kell figyelni, mit csinál az ember, mert könnyen borulhat minden. Majd a végén még egy pici kis emelkedõ és feltûnik a Skárosi határátkelõ. Újabb pont, és egy kis engedélyezett pihenõ. Zolit megpróbálom bevárni, de csak nem akar megjelenni, így úgy döntök, továbbállok. Majd késõbb valahol biztos találkozunk még.

Újabb baráti emelkedõvel nyit az északi Z jelzés. Már nagyon kezd elegem lenni belõle, de még rengeteg van hátra. Egyedül, ami nagyon szép, az a táj és a kilátás. Hullámvasutazunk, le – föl, majd megint le – föl. Közben van egy két igen csak extrém patakátkelés. Néhol még a botjaimat is áthajítom a túloldalra, mert úgy gondolom, hogy sokkal nehezebben tudnék velük lemenni. Idõvel még a nap is néha kisüt, és közeledünk Magyarország legészakiabb pontjához. Érdekes, hogy ezen a szakaszon sokszor fog el olyan érzés, hogy mintha már jártam volna itt.

Már nagyon várom a Nagy - Milicet. Szinte minden csúcsra azt hiszem, hogy az lesz az. Végre a K is megérkezik jobbról. Innen már tényleg csak pár száz méter. És fent a csúcson. Rádõlök egy sziklára, kicsit kifújom magam. Majd pecsételek. Pár szót váltok a csúcson lévõ Kéktúrázókkal, bevárom a társam, majd indulunk tovább. Zoli sehol. Innen megint vonatozunk, de azért fõképp lefelé megyünk, majd jön a már oly sokak által emlegetet Tolvaj – hegy utáni kis lejtõ. Az alját látni nem lehet, a térdem kiszakad a helyérõl, elegem van. Szerencsére nem ülök seggre egyszer sem, és egyben leérek. Az - az érzés leírhatatlan, amit akkor éreztem, mikor már nincs tovább lejtõ. Abszolváljuk a következõ pontot is, a XVII.30.-as határkövet. Kicsit pihenünk, helyrepofozom a térdeimet. Pontõrökkel beszélünk egy kicsit, akik szerint innen már alig van hátra, és aki ideáig eljutott, az már biztos, hogy befejezi. Ekkor azért még erre nem mertem gondolni.

Majd nekivágunk az újabb szakasznak. Megszámlálhatatlanul sok patakátkelésen túl végre elérkezünk a Hársas – hegy (Lipovec) aljára. Elég volt már a patakátkelésekbõl, de ami ezután várt ránk, az sem volt gyenge. Az aljában rápihenünk egy kicsit, eszünk, iszunk. Ketten elõttünk járnak kb 100m-rel, és a látványuk elrettentõ. Csak emelkedik és csak emelkedik. Tényleg sunyi egy hegy. Jó pár kis törés van benne, amire azt hinné az ember, hogy megérkezett, de nem. Mindig van egy következõ kis hupli. Szerencsére ez is letudva. Fent a csúcs határkövön bevárom a társam, majd együtt ereszkedünk lefelé. Nézzük a határkövek számozását, hogy hol is kell letérni, de a szalagozás is eltéveszthetetlen volt. És történelmi pillanathoz érkeztünk el, letérünk az északi Z jelzésrõl. Azt hiszem ettõl a naptól még egy okom lett arra, hogy gyûlöljem Trianont. De összességében nagyon szép ez a Z jelzés, de határ nélkül is el lehetne erre túrázni.

Lámpa itt kerül elõ újra. Jön az újabb éjszaka. Túlzottan még nincs sötét, de néhol az erdõ mélyén már el kell a fény. Bába – hegyre vezetõ úton néhol kisebb harcot kell vívni az aljnövényzettel, de sikeresen megérkezünk. Balról szakadék, még szerencse, hogy onnan fúj a szél. Lefelé egy kis szerpentinezés és nemsokára Pusztafalu aszfaltcsíkját koptatjuk. Talpam már igen csak sajog, de hamarosan ismét földutat taposunk. Faljuk a kilométereket, bár már szívem szerint a paprikás krumplit falnám, mikor egyszer csak elõbukkan a nagy sötétségbõl a kivilágított Füzéri vár. Így is csodálatos látvány. A pontig még egy kis újabb emelkedõ vár ránk, de ezt hamar letudjuk, és már látjuk is az összkomfortos frissítõpont távoli képét. 22:19. Itt egy kicsit hosszabb pihenõt tartunk. Isteni a meleg étel, a mellé adott pogácsa és még ásványvíz is van. Meglepõ módon egész jól vagyok. Csak kicsit fájnak a lábaim, bár szellemileg már megviselt ez a közel 2 napja nem alvás. Egy jó fél óra pihenõ után indulunk tovább.

És jönnek a gyötrelmek. Az elején még egész jól megy. Viszonylag nagy csapat állt össze. Vagyunk vagy 7-8-an. Elõl toljuk neki rendesen, vagy legalább is én úgy érzem, hogy igen komoly tempóban megyünk. Füzér már a múlté, a vár még egy ideig mutatja magát. Mezõn haladunk tovább, a vizes fû áztat, de ezt már meg sem érzem a két elázásom után. Újabb település a láthatáron, Füzérkomlós. Valami falunap lehet, mert igen nagy buli van. Sokan elég furcsán néznek ránk, de ez van. Megyünk tovább. Itt már szerintem mindenki igen fáradt volt, mert szinte néma csöndben haladunk elõre. Egyre jobban érzem, hogy agyilag kezdek megzuhanni. Nagyon monoton ez a rész, ráadásul a volt kisvasút szinte járhatatlan, nem ezt érdemelné egy K jelzés. Egy idõ után már nem is találjuk benne az utat, így inkább tõle jobbra, a szántón haladunk elõre. Keresztezzük a mûutat, elhagyjuk a balról feltûnõ Kisbózsva házait, majd nemsokára bent vagyunk Nagybózsván. 01:05. Egy kis pihenõ a ponton, pár szem cukorka, hátha az segít. Majd tovább. Valami patakmeder szerûségben haladunk, míg el nem érünk Kishutára. Szívem szerint megváltoztatnám ennek a falunak a nevét Hosszúhutára. Az aszfaltos szakasz gyilkol. Legalább is engem. Nagyon közel járok már az agyhalál állapotához. Szinte már meg se nyikkanok, csak az elõttem lévõ embert követem. Azt se nézem, merre megyek, csak követem a mozgó valamit elõttem. Egyre többször kell megállni. Átmegyünk Nagyhután is, amire egyáltalán nem emlékszem, majd a K jelzésen egészen le a Margit – kútig. Onnan egy éles jobb kanyar és újabb mûút, majd Vágáshuta…. lenne, de nekem elég. Sokra nem emlékszem, hogy itt mi történt velem. Azt tudom, hogy pár száz méter után leálltam, és leültem az út szélére. Mondták, hogy ár csak pár perc és bent vagyunk Vágáshután, de ez sem segített. Többiek továbbállnak, gondolom mondtam, hogy majd mindjárt megyek. Mindjárt az lett egy szûk két óra. Elõször állítólag állva alszom az út mellett. Kettõ túrázóra halványan emlékszem, akik próbálnak kommunikálni velem, de esélytelenül. Kezd már gyengén világosodni is, és nem akarom elhinni, hogy itt vagyok. Azt hiszem, hogy csak álom az egész, de bármennyire is próbálok felébredni, nem jön össze. Egy idõ után megunom az állást és az út melletti fûben lefekszem. Innentõl filmszakadás…….

Kb. 05:45 körül lehet. Arra ébredek, hogy egy öreg néni érdeklõdik, hogy élek – e még. Mire magamhoz térek, már nem látom sehol. De mintha kicseréltek volna. Bár az elején még nem akarom elhinni, hogy itt vagyok, és azt hiszem, csak álmodom. Aztán fölállva, összeszedve a cuccaimat, szerencsére megvan mindenem, és ránézve az órára elkezdek futni. Azt hittem, hogy már csak 3 órám van a célig. Vágáshutára berohanok. Tényleg milyen közel volt, itt mennyivel kényelmesebb lett volna aludni. Ott találkozom egy túrázóval, aki kérdi, hova a sietség. Tõle tudom meg, hogy még van 5 óránk, szóval nem kell annyira sietni. Hú, ezt jó hallani, így kicsit visszakapcsolok. Elmesélem neki, hogy mi történt velem, amin nincs meglepõdve, mert UTMB-n ez megszokott dolog, és õ már járt ott. Bár õ is fáradt lehetett, mert állítólag nem vett észre az út mellett a fûben. Hamarosan elérünk a Nagy – Hallgató – nyeregig, ahonnan átváltunk P jelzésre. Innen néhol elég barátságtalan terepen haladunk. Sár, óriási pocsolyák, szúrós izé, és a vége felé még erdõirtás is. A túra alatt talán most látom, érzem a napot úgy igazán sütni. Még csak reggel van, de már leég a fejem. Hamarosan megvan a Rákóczi - fa is, ahol satírozunk egyet. A következõ emelkedõn társam lemarad, mondja, hogy nyugodtan menjek, így egyedül indulok neki kicsit gyorsabb tempóban. Úgy látszik csodákat tett az a közel két óra alvás. A Tengerszem elõtti utolsó durvább kaptató rendesen megfog. Lassan de biztosan azért megvan. A pontõröket is megtalálom, megkapom az utolsó elõtt i pecsétemet, vagyis aláírásomat. Elfogyasztom az utolsó zsíros, paradicsomos, hagymás kenyeret majd továbbállok.

Pár száz méter után befogok egy újabb túrázót, akivel együtt tesszük meg az utolsó kilométereket. Kiérünk az erdõbõl, lent a távolban már látszik Sárospatak. A nap meg még erõsebben tûz. Meg is vitatjuk, hogy talán még jobb volt ilyen esõs, felhõs idõben menni, mint ilyen napsütésben. Majd nemsokára újra erdõben megyünk, majd a Bot – kõ elõtt teszünk egy éles jobb kanyart és a szalagokat követve megkezdjük ereszkedésünket. Micsoda érzés, egyre csak közeledünk. A 37-es út már egy karnyújtásnyira, majd pár perc múlva már mögöttünk. Bent vagyunk a házak között. Innen még egy jó kilométer a házak között és ráfordulunk a célegyenesre, majd be az iskola udvarára. 09:35. El sem akarom hinni, hogy megcsináltam. Bemegyek, megkapom a díjazásomat. Kapok egy oklevelet és egy igazi tégla méretû kitûzõt a már meglévõ érem mellé. Így teljes a paletta  Gratulálnak, és megköszönöm, hogy itt lehettem, majd kimegyek az udvarra és leülök egy székre. Már rögtön tömnék belém a paprikás krumplit, de én még egy picit magamhoz térnék. Közben kapok egy sört is, köszönöm! Majd elfogyasztok egy jó nagy tállal az ételbõl, árnyékba vonulok és vagyok. Megszabadulok a cipõmtõl és a zoknimtól, jön egy kis szellõztetés. Meglepõ módon egyáltalán nincs szétázva a lábam, a legkisebb jelei sem látszódik ennek, pedig volt víz rendesen. Bálint elmondja a vasúti menetrendet. Legalább kettõ vonatot elengedek, nincs kedvem felkelni. Beszélgetünk, nézzük még a kint lévõket, ahogy beérkeznek, majd ideje hazaindulni.

Nem is tudom, mit mondjak így zárásként. Eszméletlen túra volt, talán már túlélõ túra. Fõleg ezzel az idõjárással és egyéb körülményekkel, na és ilyen terepen. Gratulálok mindenkinek, aki elindult ezen az embert próbáló távon, függetlenül attól, hogy beért, vagy feladta valahol! Úgy gondolom mindannyian egy nagyon szenvedtünk, de megérte.

A rendezõknek is csak gratulálni lehet, hogy ilyen jó túrát hoztak össze. Nem lehet egyszerû egy ilyen táv megszervezése. A szalagozás nagyon jó volt, pontõrök nagyon kedvesek voltak, szóval minden jó volt. Talán kisebb hiányosságként említeném, hogy az elõre meghirdetett frissítõpontokon nem mindig volt az, amit ígértek. De tényleg nagyon jó túra volt.

A végére egy két száraz adat (forrás: GPSMAP 60CSx):

Maga a készülék 157km körül mért, és kb 5200-as szintet. De ez a nyomvonal (track) nem épp a legtisztább volt. Volt benne egy pár elkavarás, alvás és egyéb dolgok. Így letisztítottam, és ezután az alábbi eredmények születtek (Trackan track elemzõ program segítségével):

- Táv: 153,045 km
- Összes emelkedés: 5211,31 m

- Emelkedési táv: közel 70 km
- Átlagos emelkedési szög: 7,47 %
- Maximális emelkedési szög: 40 %
- Átlagos lejtési szög: 6,8 %
- Maximális lejtési szög: 54 % (gondolom ez a Tolvaj hegy utáni szakasz:) )
 
 
Válaszút 20Túra éve: 20082008.07.03 16:14:50
Válaszút 20

Egy kényelmes kis levezetõ gyaloglás így a hétvége végére. Legalább is ezt gondoltuk. Majdnem össze is jött, igazából egyetlen ellenfél a meleg volt, no meg az elõzõ nap szerzett sarok feltörésem.
Szerencsére nem kell korán kelni, talán a legutolsó lehetõségeket vesszük célba, amikkel még idõben elérünk a rajtig. Zolival ketten vágtunk neki a távnak, talán legutoljára a seprû elõtt. A kapott útvonal leírás igen profi munka. Részletes, ábrával, táblázattal és térképpel.
Nem terveztünk egy nagy tempót, inkább egy kellemes kis gyaloglást a tegnapi Eötvös után. Az elején még kicsit nehezen lépek, nem törött még be a sarkam. Tartottam is tõle, hogy baj lesz, de szerencsére pár kilométer után egyáltalán nem éreztem semmit. Kisinóci th-ig egész jó tempót nyomunk. És örülünk, hogy nagyrész erdõben megyünk. Bár egyszer – kétszer volt részünk megtapasztalni, hogy milyen is kint menni a tûzõ napon. Ilyenkor kicsit örültem volna annak, hogy ha a lehetõ legkorábban elindultunk volna, de akkor fel kellett volna adni a kényelmes indulást.
Kisinócon bekerül az OKT bélyegzõ és egy jégkrémmel hûsítünk. A következõ szakasz egészen a kóspallagi boltig nem kellemes, kint a napon, tikkasztó melegben. Itt a K és K+ elágazásában kapjuk meg a következõ pecsétünket. Úgy látszik a pontõröknek nem volt kedve megmászni a Tar Péter – hegyet, amit meg is értettem, mire elértünk az emelkedõ végére. Nagyon sokat kivett belõlem, bár gyanítom, hogy ez fõképp a meleg miatt volt. De ezután ismét lefelé megyünk. Egy ideig még erdõben, majd Szokolyához közel kint a tûzõ napon. Ez a rész se volt kellemes, ráadásul egy kutat sem találtunk Szokolyán.
Mikor feltûnt a pont, annak úgy örültem, mint majom a farkának. Az ott lévõ pontõrök nagyon kedvesen voltak, kaptunk müzli szeletet és jó sok gyümölcsöt meg ásványvizet is. Majd felhívták a figyelmünket a következõ gyilkos szakaszra. Egy kis emelkedõ, fel a helyi sí centrum egyetlen pályáján, majd utána végig a Tásra – mezõn. A néha már elviselhetetlen melegre egyetlen gyógyír a csodálatos panoráma volt.
Két kezem összetettem mire végre ismét beértünk az erdõbe. Hamar meglett a következõ pont is. Innen már csak le kellett gurulni Szokolyáig. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy a kb 7km-es körtúrát nem vállaljuk be a meleg miatt. A cél elõtt még kicsit megmosakodtunk egy út menti kútban, majd egy utolsó kis emelkedõ és feltûnik a cél.
A szokásos procedúra. Oklevél, kitûzõ, gratuláció és egy kis invitálás a +7km-re. De ezt visszautasítjuk. Ebben a melegben bõven elég volt ez is.
Majd legurulunk az állomásra, szerencsére hamar jön a vonat, amin fáradtan és kimerülten hazadöcögünk.
Egy nagyon jó kis túra volt, kitûnõ útvonalleírással, rendezéssel és „pót” jelzésekkel ott ahol kellett.

Grat mindenkinek aki végigjárta a távot ebben a melegben!
 
 
EötvösTúra éve: 20082008.06.23 11:28:34
Eötvös 50

Minek kell egy ilyen szép túrát ilyen pocsék rendezéssel elrontani? Ez az, amire nem tudok rájönni. Mert maga a túra nagyon szép helyeken kalauzol végig, mellesleg nem is könnyû, de így csak még nagyobb kihívás.

De ha mellétesszük a rendezést, akkor egy világ omlik össze bennem. Nem akarok itt oldalakat írni róla, úgy érzem felesleges. Csak egy pár mondatban:

- Az itinert, amit kaptunk közel nem nevezném annak. Egy 50km-esnek mondott túráról kb van 8 mondat. És az is hogyan….. Csak egy – két említésre méltó dolog:
- „…az Orsz. Kék sávon folytatjuk Szent – kútig, onnan Zöld sáv…..” Aki elment a Szent kútig, az jót kavargott. Mert messze nem kellett felmenni addig, hanem mikor a K jelzés felkanyarodik balra (ahonnan a Szent kút még kb 500m), na onnan egyenesen kellett tovább menni. Aki nem ismerõs erre az lazán eltévedhetett, mert nem tudja így elõre, hogy akkor a Z jelzésen teljesen másfelé fog elindulni.
- a másik: „Sárga sávon érünk fel a 8. ellenõrzõpontra: Oszoly Emlékmû” Hogy a S jelzés nem megy fel az emlékmûhez az biztos. Az meg, hogy a szalagokat kéne követni meg sincs említve a kapott lapon. Ezt talán nekünk kellett volna kitalálni? Mert azért jó pár helyen találkoztunk szalagokkal a túra alatt, ami lehet egy korábbi, vagy akár késõbbi túra szalagja is. Még szerencse, hogy fönt táboroztak egy páran, és tõlük kértünk segítséget.


- No meg az ellátás, ami semmilyen. Azért szerintem elvárná az ember, hogy egy ilyen túrán legalább egy frissítõpontot beiktassanak. Nem vágyik senki nagydologra, max zsíroskenyér meg ásványvíz. Aztán ennyi. De a figyelmesség az jól esett volna.
- Ja és még a túra adatai köszönõ viszonyban sincsenek a valósággal. A táv az inkább 56km (eltévedéseket levonva is 55km)és a szintemelkedés az meg mindössze 1700m körül van. (forrás: GPSMap 60CSx)
- A végén 8 elõtt pár perccel értünk be a célba, az ott lévõ rendezõ, szervezõ már össze is csukta az asztalokat. Ennek ellenére azt mondja, hogy megvárt volna minket mindenképpen. Mert még jó sokan kint voltak, köszönhetõen a használhatatlan leírásból adódó eltévedéseknek. De ,hogy ki tudja tölteni az oklevelet, újra ki kellett nyitnia az asztalt. Akkor miért csukta össze? Gyanítom, hogy ha kicsivel késõbb érkezünk, akkor senkit nem találunk már ott.

Szóval én nagyot csalódtam ebben a túrában, de hozzáteszem, hogy csak a rendezés részérõl. Maga az útvonal nagyon szép helyeken visz végig, ezért érdemes volt eljönni. Persze végigolvastam az elõszõ évi beszámolókat, és az alapján nem számítottam túl jóra, de azért ennyire rosszra sem.
Szerencsére ilyenkor nagy hasznát veszi azért az ember a gps-nek, de sajnálom azokat a túrázókat, akik pusztán térkép alapján próbáltak tájékozódni, és esetleg nem is annyira ismerõsek a Pilisben. Így is sok túrázónak segítettünk, és még hánynak nem…..
 
 
BudaiTúra éve: 20082008.05.11 19:05:51
Budai 50


A korábbi beszámolókat elolvasva nem számítottam kifejezetten jó rendezésre, de ezt így utólag csak cáfolhatom. A korábban oly sokszor emlegetett eltévedések most mintha eltûntek volna. Legalább is én így gondolom, mert az itinert olvasva, és a hátulján lévõ térképet segítségül véve nehéz volt eltévedni. Bár ennek ellenére legalább 4-5 túrázót igazítottunk útba.

Szóval… jó rég voltam már túrázni, köszönhetõen annak, hogy a ketyegõm kicsit rendetlenkedett az utóbbi idõben. De már nem bírtam magammal, így menni kellett. Ezen a hétvégén ezt a túrát választottuk ki. 7:30 körül találkozom GPS Zolival a Moszkvánál, majd Bellával és Karesszal, akik teljesen új futó dizájnban jelennek meg, csak a rajtban találkozunk. Zökkenõmentesen megy a nevezés, és kb 8 után nem sokkal elindulunk. Rögtön egy szép kis emelkedõ visz fel egészen a Nagy – Hárs – hegyre, ahol pont nincs, csak egy kilátó. Innen lekocogunk egészen Hûvösvölgyig, ahonnét egy újabb emelkedõ jön. Egy – két futó elrobog mellettünk, de inkább mi elõzgetjük az embereket. Majd ismét lefelé, kicsit hullámvasutas az eleje. Bella és Karesz itt ellépnek tõlünk, és már nem látjuk õket. Maradtunk ketten Zolival a végéig. Mondjuk nem is terveztünk annyira nagy rohanást, mind a ketten kicsit kímélõ üzemmódba kapcsoltunk. Határ – nyeregtõl egy rövid brutál mászóka, ami kicsit megizzaszt. Ráadásul hidegnek sincs hideg. Nemsokára már az Újlaki – hegy panorámájában gyönyörködünk, ahol eltöltünk vagy egy jó 10-15 percet, mert Zoli ládázik. Késõbb kicsit oldalazva haladunk tovább a Virágos – nyereg felé, ahol meglepõen látjuk, hogy rengeteg olyan ember került elénk, akit már megelõztünk, és nem láttuk õket visszaelõzni. Gyanítom, hogy az lehetett, mint amit tavaly is írt valaki, hogy kihagyták az Újlaki – hegyet. (késõbb is sok kispistázóval találkoztunk, akik egy – egy részt levágva tértek vissza a helyes útra. Jól jönne ilyen helyekre egy – két feltételes pont)

Virágos – nyeregnél kisebb csapat van a pont körül, de a pecsétre nem kell várni. A következõ rész szintén lényegében szintben visz tovább, míg le nem ereszkedünk az Alsó – Jegenye – völgybe. A kilátás nagyon szép jobbra, már ahol a növényzet ezt engedi. Még Dobogókõt is látni a távolban. Lent a völgyben elég sok olyan emberrel találkozunk, akik nem a túrán vannak. Majd nemsokára a következõ ponton vagyunk, ami frissítõként is üzemel. A zsíros kenyér hagymával valami isteni. Nagyon jól meg volt tálalva, és a pontõrök is igen kedvesek voltak. Itt elidõzünk egy jó 10-15 percet, majd nekivágunk a Zsíros – hegyi szakasznak.

Az emelkedõt nem érzem annyira vészesnek, és gyorsan is telik az idõ. El is érkezünk a S jelzésnek a jellegzetes kis jobbos kitérõjéhez, amin becsületesen végig is megyünk (így utólag meg a tanulság, hogy olvassak mindig itinert, és csak utána jártassam a szám:) ). Majd már a K jelzéssel együtt haladunk a Muflon itató felé. Elõtte még kicsit elvétjük az egyik keresztezõdést, de csak pár métert teszünk hozzá a távhoz, majd fent vagyunk a volt turistaház romjainál. Megkapjuk az újabb pecsétet, és elindulunk Nagy – Szénás felé. Itt már kezd igen meleg lenni, ráadásul javarészt tûzõ napon megyünk. A Nagy – Szénási turistaház romjainál nekünk nem jár pecsét, így balra felkanyarodunk és egy kis mászással megérkezünk a csúcsra. Itt is vannak egy páran, akik nem jönnek fel a tetejére, hanem az oldalában elmennek. Pedig a kilátás az nagyon szép.

Lefelé kisebb csapat verõdik össze, megmásszuk a Kutya – hegyet, majd a lábánál a kerítést. És ezután kicsit hezitálunk, hogy merre tovább, mert volt aki továbbment egyenesen, de nekünk ez gyanús. Itinert elolvasva látjuk, hogy balra be kell menni a < B jelzésû úton. Zoli elereszti öblös hangját, és aki továbbment, rögtön visszafordul. Innentõl egy ideig jelzetlen úton haladunk tovább, vagyis nem is jelzetlen, mert itt ez a fura < B jel. Ott tudtam meg, hogy ez ennek a túrának a jele, és hogy valami kecskét, vagy ilyesmit akar ábrázolni. Mindig tanul valamit az ember. Szép részeken haladunk tovább. Lejtõket néha megfutjuk, így lehagyunk jó pár embert. Egyik kezében valami érdekes állkapocs darabot cipel. Valami ragadozó szarvas féle lehet, mert tisztára olyan az állkapcsa, mint egy szarvasnak, de van neki két agyara is. Lehet, valami õskori leletre bukkant.

Telik – múlik az idõ, és máris újból jelzett úton vagyunk, ami levezet egészen az Anna vadászházig, sõt még tovább is, csak kérdés, hogy merre. Itt kicsit elbizonytalanodunk, de meglesz a helyes irány. Telkibe bekocogunk. Érdekesek a szélsõ házak, ennyi kamerát még sehol nem láttam. Nem egy szegény falu, legalább is a lakosok biztos nem azok. A Kerék vendéglõben, ami inkább kocsma, megkapjuk a következõ pecsétet. Itt elidõzünk egy jó 30 percet,majd ezután folytatjuk tovább. Kifelé könnyen meglesz a bajusz jelzés, ami kivezet minket a Z+-ig. Itt két csapatot is útbaigazítunk. Az Anna vadász ház után sikerült eltévedniük, és nem találták a helyes utat Telkibe.

Majd egy jól bejárt rész következik egészen a célig. A Fekete – hegyek lábánál járunk, ahol szintén kispistázókkal találkozunk. Õket s meglepte volna egy feltételes pont az S+ és a Z háromszög találkozásánál. Fent a kilátásban gyönyörködünk egy kicsit, majd folytatjuk tovább. Néhol lefelé kicsit kocogunk, de inkább gyalog tempóban haladunk. A Vöröspocsolyás – hátnál megkapjuk következõ pecsétünket, és mellé egy csokit is.

Rövidesen lent vagyunk már a P jelzésen, ami egészen bevisz a célig. Persze elõtte még azért jön két mászás. Egy a Fekete – fejre, majd pedig a Hárs – hegyi körútra. Fekete – fej lábánál még jár egy újabb pecsét, amit szintén egy páran lerövidítve közelítettek meg. Majd mászunk, leszaladunk és újra mászunk. Onnan meg besétálunk a célba.

Megkapjuk a teljesítésért járó díjakat, az oklevelet és a monumentális szurkálóval rendelkezõ jelvényt. Illetve még egy beváltható kupon is van, amiért kaphatunk pogácsát, sört és üdítõt minimális ráfizetéssel.


Összességében egy nagyon jó túra volt ez. Nekem kifejezetten tetszett a szervezés. Egyáltalán nem tapasztaltam azokat a negatívumokat, amiket a régebbi beszámolókban lehetett olvasni.
Egy – két feltételes pontot be lehetne tenni a távba, mert sajnos nagyon sokan rövidítenek.





 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20082008.04.13 22:34:46
Kevély körüli kevergés

Ez a túra tényleg egy kevergés. Persze azért ez egy kicsit túlzás, de sikerült egy párszor eltévednem a mai nap alatt. Mondjuk ezek fõként saját hibáimból adódtak. De kezdjük az elején…

Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen túrán, mikor nem kellett hajnalban kelni. Egy kellemes 7 órai kelés, majd BKV-val való transzportálás az Árpád hídhoz, ahonnan busszal a rajtig. Vagyunk már egy jó páran itt is, és mint késõbb kiderült a többség erre a túrára jött. 10 elõtt valamivel beér a busz, de én még nem indulok, várok a szokásos csapatra. Bella, Karesz, GPS Zoli csak 10:30 elõtt futnak be pár perccel, és fél 11-kor elindulunk meghódítani a távot. Közben még összefutunk a nevezéskor Attilával, aki akkorra már túl van a 11 km-es távon, és most jöhet a 27 km-es. Ja, és Zolival már egyen cipõben nyomjuk:)

Lelkes fiatal futócsapat elõz le minket rögtön a faluból kivezetõ kis emelkedõn. Nem nagyon szaporázzuk még a lépést, kényelmes tempóban haladunk. Amúgy is nagyon szép az út, fõleg ez a Köves – bércig tartó szakasz. Szinte el sem indultunk és már itt is az elsõ pont. Lelkes fiatal pontõr osztja a pecsétet, és kíván további jó utat. A túrán jó pár késõbbi ponton találkoztunk fiatal pontõrökkel, ez nekem nagyon tetszett.

Innen lefelé kicsit kocogunk. Általában Zoli süvít elõl, úgy látszik az új cipõ megtette a hatását. Majd benézzünk a K+ elágazást, és hozzáteszünk egy pár métert a távhoz. Még szerencse, hogy Attila velünk van. Az itiner is egy kicsit összekavar, mert valahogy nincs meg benne a K+, hanem helyette valami kék : van. Bár a térkép hátul az pontos, de ekkor még nem azt néztem.

K+-on kellemes kis oldalazásba kezdünk, néha olyan hullámvasút szerû. Zoli persze megint elõre tõr, Bella meg Karesz a kis eltévedés miatt hátrébb van. Attilával megyek egy darabig, majd közbejön valami szupertitkos telefon, és kicsit lemarad. Elhatározom, hogy befogom Zolit, és lényegében innentõl megyek egyedül a hátralévõ távon. Van egy két kellemes emelkedõ ezen a szakaszon is, de szerencsére nem olyan hosszúak. Nemsokára elérkezem a Jenõi – toronyhoz, de Zoli sehol. Még a horizont alját sem súrolja rikító sárga pólója. No majd a következõ pontig meglesz. Újabb kis meredek rész jön a Z jelzésen, de idõvel megszelídül. Egy pár száz métert erdõ irtás mellett visz az út, majd elérünk az OKT vonalára, és megkezdõdik a kapaszkodás a Kevély – nyereg felé. Itt hagyom le a lelkes fiatal futócsapatot. Az egyik srác egy jó nagyot posszan, miközben a jobbra lévõ sziklákról visszaszalad az útra. Jót mosolygok magamban. Szerencsére nem lett semmi baja.

Fura így a nyereg, hogy nincs itt egy pont sem. Olyan kihaltnak tûnik. Majd elindulok Csobánka felé, de most kivételesen a S jelzésen. Ezen még úgysem jártam sosem. Mindig a K jelzésen mentünk eddig le. A Mackó – barlangnál már izgulok Zoli miatt, hogy merre lehet :). Nem mehet ennyire gyorsan, vagy mégis? Megvan az újabb pecsét (12:18), majd a pontõröktõl érdeklõdöm a rikító sárga pólós gyerek után. Kiderül, hogy még nem járt erre, és a rajtszáma sincs még kihúzva a lapról. Ez egy örök rejtély marad, hogy hol mehettem el mellette. Innen érdekes az út lefelé, jó meredek. Egy ideig vagyok csak rajta, majd eltûnnek a jelzések. Örültem, hogy egyben leértem, nemhogy még a jelzéseket is figyeljem. Bár nem sokkal a helyes úttól tértem rá a K jelzésre.

Innen lekocogok a Csobánkai – nyeregig, ahol megkapom a következõ pecsétemet (12:30). Zolit itt sem látták. Feladom, most már több ponton nem fogom megkérdezni, biztos mögöttem van akkor. De legalább Zolit tárt karokkal várták az ilyen pontokon :). Csobánkára szintén bekocogok. Jól esik a frissítõ az út menti csapokból, majd jön az újabb kapaszkodó. Hamar elérkezem az S jelzésig, ahol kicsit hezitálok, hogy merre kell menni, de szerencsére mások útbaigazítanak. Pár perc és máris a Csúcs – hegynél vagyok, ahol a csoki mellé nagyon szép pontõrök is járnak :), na meg pecsét (13:00). Innen szintén egy kis kocogós rész jön, majd a P-n lassabb tempóra váltok. Felfelé még nem megy olyan jól. A Z-t ismét meg – meg futom, és hamarosan a következõ ponton vagyok. Gyönyörködöm egyet a kilátásban, és pihenek egy pár percet. Majd uzsgyi tovább. Pilisborosjenõre kicsit nehezen jutok le, elvétem a P négyzetet jobbra le, de szerencsére mások itt is szólnak. Majd a faluban nemsokára jön a következõ eltévedés, de szerencsére ez sem sok.

Innen egy enyhén emelkedõs úton kijutok a faluból. Elkerülnek a szürkeállományom mélyérõl régi emlékek, mikor még a Kevélyre innen, alulról másztunk fel. Sokan jönnek velem szembe ezen a szakaszon, míg elérek a K jelzésig. Innen leszaladok az aljába, ahol feltûnik a szalag, amit követni kell. Ezzel semmi gond nem volt, nagyon jól látható, így könnyen eljutok a „vár” másolatig. Pecsét mellég jár egy üdítõ is (14:14). Majd egy kis útbaigazítás a pontõröktõl, hogy merre tovább. Pihenni itt már nem akarok, így elindulok az utolsó km-re. Távolról motorzaj töri meg a csendet, na meg a Teve sziklánál a kisebb embertömeg. De hogy ide be lehetne jönni kocsival? Kétlem. Bár ez biztos kényelmes kirándulás, hogy a kocsitól 3m-re leülünk a pokrócra. Inkább akkor már csak az ablakot húzzuk le, és akkor még ki sem kell szállni. Inkább gyorsan továbbállok, mielõtt még jobban felhúzom magam. A szalagozásnak köszönhetõen újra a K jelzést koptatom, majd nemsokára a település szélén gyalogolok. Itt még egy pár szót váltok egy pár túrázóval, akikkel együtt érünk be a célba, ahol megkapjuk a végsõ pecsétet (14:40) és a teljesítésért járó díjazást.

Kimegyek az épület elé, valahogy nincs kedvem ebben a szép idõben bent leülni. Zoli egy jó 15-20 perccel utánam ér be, majd átmegyünk a kocsmába feltöltõdni. Bella és Karesz is befutnak idõvel, majd szépen haza kocsikázunk.

Egy nagyon jó kis túra volt ez, igazi kevergésekkel körítve:) Köszönet a rendezõknek érte, és gratulálok mindenkinek!


 
 
TelekiTúra éve: 20082008.04.07 13:57:14
Teleki 50

Ezen a hétvégén a Börzsöny tárt karokkal várta a teljesítménytúrázni vágyókat. Rögtön két túrával is megörvendeztetett bennünket. Egy könnyebbel és egy valamivel nehezebbel, csak tudjunk választani. Tavaly még sikerült mind a kettõn (Julianus és Teleki) végigmennem, de ez így most kicsit lehetetlennek bizonyult. A nehezebb mellett tettem le a voksom, és így maradtam a Teleki 50-nél. Ráadásul elõzõ évben ez volt a 3. teljesítménytúrám, és azok közül is az elsõ 50 km-es, így kíváncsi voltam, hogy mennyit javultam az elõzõ évi kb. 11 és fél órás teljesítésemhez képest.

Most negyedmagammal vágtam neki a távnak, Bella, Karesz és GPS Zoli társaságában. Szerencsére az oda út viszonylag könnyen megoldódott Kareszék jóvoltából. Kocsival mentünk egészen Drégelypalánkig, így még alvásra is több idõ jutott. Bár sajnos az autót nem tudták átvinni célba.

9:10 körül begurultunk a vasútállomás felé, és elég szép embertömeg fogad az épület elõtt. Úgy látszik pont egy vonat után érkezhettünk nem sokkal. A nevezés kicsit döcögve megy, de ez fõként amiatt van, hogy elfogytak az itinerek, és üres lapokra írták rá a ellenõrzõ pontok nevét. Talán ez volt az egyetlen egy negatívum az egész túra alatt. De ez se volt olyan vészes, mert közben egy futóval beszélgetni kezdtünk a cipõkrõl, és így gyorsan elrepült az idõ. 9:45 körül már el is rajtoltunk. A falu széle még mindig ugyan azt a merész képet mutatja mint tavaly, ló legel az utca szélén, romos házak. Hamarosan elhagyjuk az utolsó épületeket is és megérkezünk a Schaffer – kúthoz. Kisebb csoport pihen a padoknál, a távolban mintha valami épületféle kifaragásán dolgoznának az erdészek. Mi nem állunk meg, nekivágunk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Kicsit szétszakadunk, de a várnál újra együtt lesz a csapat. Fölfelé az út mellett hever egy pár túracipõnek nem mondható magas sarkú bõrcsizma. Megadta magán, nem bírta a gyûrõdést, talpa leválva, kicsit megtépázva vár a sorsára. Azért szívesen megnéztem volna azt az embert, aki ilyenben vág neki. Elérkezünk a PL jelzésig, itt egy 90°-ban balra, és még meredekebbre vált az emelkedõ. Nincs mint tenni, vissza egyesbe és difizár bekapcsol. Pár perc, és már fent is vagyunk a várnál. A kilátás az Pazar, bár az idõ kicsit párás. Elsõ pecsét birtokában folytatjuk utunkat.

Itt már tudom, hogy a K jelzésen merre kell fordulni. Tavaly sikerült jobbra elindulni, és csak jó pár száz méter megtétele után jöttünk rá, hogy valami nincs rendben. Most erre nem került sor, de a K K+ találkozásánál kicsit megállunk, hogy merre tovább. Pénzásásig lekocogunk, kellemesen lejtõs az út, majd utána egy kis kapaszkodás kezdõdik megint. Elõször aszfalton, majd újra turista ösvényen. Idõvel az ösvény földúttá szélesedik, ami levezet egészen a Csánki – kertig (11:10). Itt megkapjuk a következõ pecsétünket, majd egy kis emelkedõ után felérünk egy hegygerinc szerûségre, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a magas Börzsönyre. Távolban már feltûnik a Csóványos csúcsa. Impozánsan mutatja magát, szinte hívogat. Ma még egyszer megmászlak, mormolom magamba, de arra még picit várni kell. Teszek egy kis kitérõt a Bugyihóra, A Börzsöny Csúcsai jelvényszerzõ túramozgalom miatt. Egy páran lentrõl kicsit furán néznek, hogy hova a fenébe mászom fel, meg, hogy minek. A csúcskõ megtalálása után visszatérek a jelzett útra. A többiek kicsit most elléptek tõlem. Lefelé megfutom ezt a szakaszt, majd elérve a P jelzést látom, hogy rengetegen továbbmentek egyenesen. Összenézünk egy páran, és mindannyian 100%-ra biztosak vagyunk benne, hogy itt balra le kell menni a P jelzésen. Így egy hangos kiáltáson a sor. Szerencsére mindenki meghallotta, így visszatérnek a leágazáshoz. Lefelé szinte csábít az út a futásra, így nem is tartjuk magunkat vissza leszaladunk egészen a mûútig. A patak átkeléssel kicsit megszenvedünk, elég bõvizû, és kevés az olyan hely, ahol száraz lábbal nagy biztonsággal át lehetne jutni a túloldalra. De sikeresen abszolváljuk ezt a feladatot. Most már csak a pontot kéne megtalálni, ami kis hezitálás után megtörténik. Ez pecsételõ és frissítõpont is egyben. Kapunk teát, csokit és almát. Na meg egy újabb pecsétet, 11:54. Kicsit pihenünk míg elfogyasztjuk a kapott csemegéket, majd elindulunk.

Elõttünk a túra talán egyik legkeményebb emelkedõje. De csak az jár a fejemben, hogy innen már olyan sokszor másztam fel a Csóványosra, hogy nem érhet meglepetés. Elõtte még a Tûzköves – forrásnál megállunk Zolival. Jó lenne valami folyadékot szerezni a kulacsba. Az átkelés itt is nehezen megy, én nem is próbálom meg. Nagy – Hideg – hegyig talán kitartok a még meglévõvel. Egy jó 5-10 perc után indulunk el a forrástól. Még mielõtt igen csak elkezdene emelkedni a P jelzés, megszenvedünk megint az újabb patakátkeléssel. Itt is keresni kell azt a pontot, ahol nagy biztonsággal át lehet jutni száraz lábbal a túlpartra. Szerencsére itt is sikerül. És most már tényleg elindul keményen felfelé a P. A Dr. Tóth Péter emlékhely után kicsit megszelídül, de nem ad sok idõt a szusszanásra, mert jönnek az újabb meredek szakaszok. Nagy – Mánáig nem szeretnék megállni, ott is csak azért teszem, mert a kilátásban mindig gyönyörködni kell itt, és Zolit is bevárom. Na meg azért el is fáradtam egy kicsit :). Meglepõen nehezebben ment ide a felmászás, mint amire számítottam. Rózsa patak völgyének túlsó oldalán néhol feltûnnek a hófoltok is. Félelmetesen, és nem iszonyatosan :) szép a látvány innen. Pláne így, hogy még csupaszok a fák, és le lehet látni teljesen a völgy aljára. Innen Zolival megyek tovább, Bella és Karesz valahol elõl roboghatnak már. Õk nem idõztek el még lent a Tûzköves – forrásnál, mint mi. Nemsokára befut a P jelzés a Z-be, és itt megkapjuk a következõ pontunkat az ismerõs pontõrtõl, 13:15. A Dögölj meg-en is õ volt a pontõr Magosfánál. Úgy látszik õt osztják be mindig erre a szakaszra.

Innen már csak egy karnyújtásnyira van a Csóványos, és tényleg hamar ott is vagyunk. Meglepõen sok az ember fent a csúcson, viszont hó annál kevesebb. Azt hittem, hogy nagyobb lesz, de szinte csak a csúcs keleti, észak keleti oldalán lehet foltokat látni. Mondjuk nem mintha annyira hiányozna, így legalább nincs sár sem, és nagyobb biztonságban le lehet jutni. Nagy – Hideg – hegyre átkocogok, Zoli lemarad valahol útközben, de a turista háznál találkozunk újra. Itt érem utol Belláékat. Innen már lényegében együtt megyünk be a célig. Kicsit itt megpihenünk. Van minden, evés meg ivás, ahogy Gino vagy Dzsínó (?) mondaná az Oláh családból :). Majd számomra az egyik legkellemetlenebb szakasz jön, le egészen a Kisinóci turista házig. Ezt a lejtõt sohasem szerettem, térdgyilkoló. De azért viszonylag hamar túljutunk ezen a szakaszon is köszönhetõen a kocogásnak. A turista háznál egy újabb frissítõ pont vár bennünket a pecsét mellé. Jól esik a zsíros kenyér, meg a limonádé szerû innivaló is.

Pár perc után megyünk tovább a S+ jelzésen. Elég rossz a felfestése ennek a szakasznak, de szerencsére nem tévedünk el. Bár két féle úton érkezünk be Kóspallagra, pedig még egy nagy fanyilat is csináltam a földre az egyik nem könnyen észrevehetõ leágazásnál. Mondjuk tavaly én sem a Kálvária felõl jöttem be a faluba, hanem lent a temetõnél. Sebaj, lényeg, hogy a templomnál újra együtt. Itt egy kis frissítés az egyik út menti kútból, majd haladunk tovább. Nemsokára elhagyjuk a falut, és egy hangulatos kis völgyben haladunk tovább egészen a pusztatoronyi horgásztóig. Egy két patakátkelés itt is majdnem megtréfál, de szerencsére nem ázom be. A mûút elõtt megkapjuk a következõ pecsétünket, 16:31, majd egy kis aszfaltos szakasz után ismét erdõben, vagy inkább réten folytatódik a túra. Tavaly mi itt végig a P jelzésen mentünk el Törökmezõig, de most itiner hiányában a K jelzést választottuk a Békás – rét felõl. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy merre megy a túra, így hát hallgattam az okosabbra:)

Törökmezõnél egy újabb pecsét, meg egy kis frissítõ után indultunk tovább. Innen már tényleg nincs sok, bár abban még lesz két emelkedõ. Az elsõhöz hamar elérünk, és egy mászás után el is kezdjük. Meglepõen jól érzem itt magam, és szinte már újra a kerítésnél vagyok, bár itt mászni már nem kell. Kövesmezõ felé szintben haladunk, mintha engedné, hogy rákészüljünk az utolsó nagy mászásra. Majd szépen elkezd emelkedni. Bár ez még csak az elõjáték, itt még nem mutatja meg az igazi arcát. Nemsokára elhagyjuk a S elágazást. Csábítóan húz az út jobbra, de még elõtte meg kell mászni Hegyes – tetõt. Áthaladunk az utolsó kis tisztáson, és tényleg bedurvul. Az egészben talán nem is az emelkedõ a legrosszabb, hanem az, hogy jönnek lefelé veled szembe, te meg majdnem kiköpöd a tüdõdet. Szerencsére hamar elfogy azért a szint fölfelé, és a csánki – kertes pontõrtõl megkapjuk az utolsó pecsétünket. Kicsit szusszanunk, de csak kb annyira, hogy bevárjuk egymást. Ilyenkor mindig az utolsónak lenni a legrosszabb:), majd lekocogunk egészen a S elágazásig. Itt egy éles bal kanyar, és megkezdjük az ereszkedést Zebegény felé. Persze csak egy kis emelkedõ után, de ez már tényleg csak egy kis lanka. Utolsó métereket megfutjuk, közben ahol engedi gyönyörködöm a naplementében. Nagyon szép látvány. Néhol elõ – elõ bukkan a nap a felhõk mögül, és vörösesre festi az ég alját, miközben lebukik szép lassan a hegyek mögé. De azért még világosban érkezünk meg a célba. Kb 19:10-et írhatunk, mikor átvesszük a túra teljesítéséért járó oklevelet és kitûzõt.

Innen egy kényelmes ereszkedés a vasútállomásig, de elõtte még belefér egy kis kocsma is. Majd elrobogunk Vácig, és onnan vissza Drégelypalánkra az autóig, onnan meg haza…
Elmondhatom, hogy egy nagyon jó túra volt ez a Teleki 50. Kellemesen fárasztó tereppel, színvonalas rendezéssel.

Gratulálok mindenkinek!
 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20082008.03.30 14:40:28
Téry Ödön emléktúra 50

Tavalyi évhez hasonlítva, most csodálatos idõben volt részünk. Igaz, 2007-ben pont az idõjárás miatt el sem mentem a túrára. Idén nem lehetett kihagyni. Ráadásul még az OKT-val is össze lehet kötni. Szóval szombaton menni kell.

7:30 körül meg is érkezem Hûvösvölgybe. Iszonyat tömeg a nevezésnél, szép számmal vannak bicajosok is. Inkább még nem állok be a sorba, úgyis várok még Gps Zolira. Addig nézelõdöm, közben összefutok egy – két ismerõssel, jókat beszélünk. Majd Zoli befut 8 körül harmadmagával, és megtörténik a nevezésünk. Ekkor már szerencsére nincs olyan nagy sor, gyorsan megy. Bár itiner már nem jut nekünk. A szervezõk itt is alábecsülték az indulók számát. Mondjuk én nem igen értem, hogy ilyen túrára miért nem lehet pl 1000 itinert hozni. Ha jól láttam csak 1 db A4-es lap volt, és ráadásul a túra útvonala sem változik évrõl évre. Szóval ami megmarad, majd jó lesz jövõre. Szerencsére azért elég jól tudtam az útvonalat, így én nem igen éreztem hiányát, de sokakat útba kellett igazítani, hogy merre induljanak el. Ráadásul a rajtban az egyik szervezõ azt mondja, hogy végig a kéken kell menni. Hát ha végig azon mennénk, kicsit elkolbászolnánk.

8:15 körül nekivágunk a távnak. Én emellett még duplán teljesítek így az elején, mert cipelem magammal az OKT füzetét is. Legalább abból is meglesz egy szakasz. Zoliék lemaradnak, mert sörért mennek, Karesz meg az elsõ méterek után inkább kiszáll. Sajnos ez van. Innentõl a Remete – hegyi komolyabb emelkedõig egyedül megyek, Zoliék csak ott érnek be. Mondjuk az egyedül azért túlzás, mert rengetegen vagyunk. Az elsõ kilométereket aszfaltos utakon tesszük meg, ami nem igen zavar így az elején. Jó páran benézik (?), itiner hiányában nem veszik észre, (vagy ha gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy kispistáznak) hogy a K jelzés élesen letér jobbra az útról. De nem kispistázunk, megyünk megnézzük a Máriaremetei Bazilikát. Megérte. Nagyon szép, fõleg az elõtte lévõ hangulatos parkkal. Majd nem sokkal késõbb visszatérünk arra az útra, amit elhagytunk korábban. Itt is látni, hogy jó páran ezen jönnek. A pontõrt alig lehet észrevenni, jól elbújt. Talán el is mentem volna simán mellette, ha nem látom, hogy elõttem ott pecsételnek. Beérünk az erdõbe, szurdok alján folytatjuk utunkat. A barlangok már rendes otthonként szolgálnak pár embereknek. Nem a legszebb látvány. Kár, hogy nem tesznek ellene semmit. Majd egy kis patakátkelés, ami nem is olyan kicsi, és elindulunk felfelé. Megizzadok egy kicsit mire felérek, de a látvány az kárpótol. Itt érnek be Zoliék, és innentõl fogva lényegében végig együtt megyünk. Bár Zoli néha lemarad, nem bírta a tempót:) .

Nemsokára feltûnnek Nagykovácsi szélsõ házai. Megérkezik a S jelzés is jobbról. Néhol kisebb pocsolyákat kell kerülgetni, de nem vészes még a sár. Muflon itatónál egy kicsit megállunk frissíteni. Érdekes egy hely, az biztos:) Így még bent sosem voltam, de kuriózumnak számít. Robogunk tovább Nagy Szénás felé, ahol kezdenek megjelenni a hófoltok is. A volt turistaház emlékmûjénél megkapjuk a következõ pecsétünket. És Zoli megismerkedik a pontõrben megtestesülõ geocachingessel. Érdekes nevek hangzanak el:) Bár a pecsét is érdekes, amit kapunk. Klastrom – kút felirat van rajta. Ezután felmászunk a Nagy Szénásra, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk, meg alánk. Bár az idõ nem annyira tiszta, kicsit párás a levegõ, így nem lehet olyan messzire ellátni. Egy csöpp gyönyörködés a panorámában, majd lekocogunk Piliscsabáig. Átkelünk a leendõ gázvezeték csövei felett, és bent vagyunk a településen. A K jelzést követjük egészen a vasútállomásig. Itt egy kis bevásárló körútra megyünk a közeli boltba, majd én elmegyek az állomásra a Kéktúrás pecsétért. Viszont innentõl már nem a K-en kell menni, ahogy azt az elején mondták, hanem jelzetlen utakon egészen Klotildligetig. Azért valami szalagot kitûzhettek volna, mert így itiner nélkül könnyen eltéved az ember. De szerencsére azért mentek egy páran elõttünk, mi meg bíztunk bennük, hogy ismerik az utat. És tényleg ismerték. Megérkeztünk a kocsmába, ahol megkaptuk a következõ pecsétet. A fejetlenségbõl én itt nem éreztem túl sokat, bár mikor megkérdezte a pecsételõ, hogy megyek e tovább, és mikor én mondtam rá, hogy igen, akkor mintha lefagyott volna egy 10 másodpercre. De visszaadta az ellenõrzõ lapomat:) Innentõl egy ideig csapatunk kibõvült egy fõvel.

Egy kicsit mászunk megint, de most már a P+-on, majd sikerült eltévedni, de csak egy pár száz méterig. Jobbra fordultunk a P jelzésen, de szerencsére a mögöttünk lévõk ránk kiabáltak. Esõ itt egy picit elkezdett csöpögni, de egyáltalán nem volt vészes. Innentõl az út már ismerõs, a P85-ön is erre mentünk, csak épp az ellenkezõ irányból. Pilisszántó elõtt egy újabb eltévedés, de hát követtük az elõttünk haladókat. A régi és az új P jelzés kavart össze. Mi inkább az új jelzést választottuk, gps-en is csak ez van már feltüntetve. Így a balra lévõ jó nagy szántóföldön átvágtunk torony iránt. Feltételezem, hogy nem mi lehettünk az egyedüliek, mert mikor észrevettük, hogy nem jó felé együnk, akkor már a szántóföld túlsó végén 3-an, 4-en mentek. Nem hinném, hogy arattak. Nincs mint tenni, nekivágunk. Szerencsére sár nincs, így kényelmesen lehet haladni. Kb 15 perc után ismét jelzett utakon haladunk tova. Egy kis mászás jön megint, elhaladunk a Boldogasszony Kápolna alatt, és kiérünk a mûútra. Majd egy éles bal kanyar föl, ismét mászunk és bekocogunk Pilisszentkeresztre. Ahol nem tudjuk, merre lehet a pont. Szerencsére egy túrázó útbaigazít minket. Megkapjuk következõ pecsétünket, ami mellé jár egy ajándékutalvány, amit levesre vagy üdítõre lehet beváltani. Mi maradunk a levesnél. Nagyon jól esett. Sokat nem idõzünk itt, mert megtudjuk, hogy 17:05-kor, meg 25-kor megy busz Dömösrõl. El kéne azokat érni, így spuri tovább.
Az utolsó, és talán a túra alatti legnehezebb emelkedõ áll elõttünk. Kíváncsiak vagyunk, hogy mekkora hó van fent Dobogókõn. A rajtnál még azt mondták, hogy 10cm, amin kicsit elcsodálkoztunk, hiszen olyan szép az idõ. Inkább nagy sárra számítottunk, mint hóra. Mind a kettõ bejött azért. Pilisszentkereszt után már rögtön az elején elég sáros a P jelzés, de szerencsére ez pár száz méter után még megszûnt. Majd ahogy egyre közeledünk a csúcshoz, újra visszajön. Elején még csak a sár, késõbb már hó és latyak is. Néhol már az úton sem igen lehet menni, inkább mellette haladunk. Jól jár az, akinek bakancsa van. A hófoltok is kezdenek egyre inkább összefüggõbbé válni, és megjelennek a házak is. Fent vagyunk. Megkapjuk a pecsétet, és idõpontot is rá, 15:35. Már csak le kell kocogni Dömösre. Távból sincs sok, 7-8 km max, de a pontõr kicsit csodálkozik, és szerinte nem igen fogunk leérni a 17:05-ös buszra. De sikerült megcáfolnunk:) Fent a csúcs közelében még igen rossz a terep. Néhol tényleg lehet 10cm a hó, de nem ez a jellemzõ. Inkább a latyak és a sár. Óvatosan kell haladni, nehogy elcsússzon az ember. A Rezsõ – kilátótól már viszonylag normális az út, de a Szakó – nyeregig még nem futunk. Utána viszont beindul a gépezet, és szinte Dömös széléig leszaladunk. 16:30 körül lehet, mikor átmászunk a létrán. Kb 10 perc és bent vagyunk a célban, a kocsmában :) Kicsit ilyen kocsmatúra hangulata volt, de tetszett. Az oklevelek és kitûzõk átadása picit lassan halad, de szerencsére a buszt nem késtük le. Még a 17:05-ös busz is javában bent van, és kb 40 ember vár még a felszállásra. Nem igen kell sietni, de az a tudat, hogy állni kell Budapestig nem a legjobb. És mikor már majdnem fent van mindenki, csak kb 15-en vagyunk lent, begurul a 17:25-ös busz. És ilyenkor lesznek az utolsókból elsõk :) Szinte mindenkinek jutott ülõ hely. Irány Budapest.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon kellemes kis túra volt, néhol egy kis döcögéssel a szervezés oldaláról. De mondhatnánk, hogy ez volt a hab a tortán :) Viszont a táv az biztos, hogy nincs 50km (48,9km). Itthon is csak 45,7 km volt a mapsource szerint.

Gratulálok minden teljesítõnek!
 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20082008.03.12 15:29:16
Márciusi emléktúra 48km (ami inkább csak 43 körüli, de érthetõ)

Sajnos az idõ az idén nem fogadott a kegyeibe. Bár azért az elõrejelzéseket nézve még az elõzõ napokon, sokkal rosszabbra számítottam. De talán volt neki egy nagy elõnye is, hogy nem volt akkora tömeg, mint tavaly. Igaz akkor még csak a 24 km-es távon álltam rajthoz, de azon rengetegen indultak. Nem szeretem annyira a tömeget, ellentétben a rendezõkkel :).

Reggeli, vagyis inkább hajnali kelés. Kint még korom sötét van, és hallom, ahogy kopognak az esõcseppek a tetõablakon. Nem a legjobb, de ez van. Menni kell, hiányoznak már a kilométerek. Az utolsó hév-et veszem célba, amivel még idõben elérek a rajthoz. Viszonylag szûk az indulásra megadott idõ intervallum, de nem zavar. Gondoltam, hogy ilyen idõben azért nem leszünk olyan nagyon sokan. Ez így is lett. A hév 10 perccel 7:30 elõtt döcög be Csillaghegyre. Kb 15 ember száll le, és veszi az irányt a rajt felé. Nevezés gyorsan megvan, egyszerre több embernél is lehet. Érdeklõdöm, hogy mennyien lehetünk a távon, de pontos számot nem tudnak mondani, csak egy papírra mutatnak, amiken strigulákkal jelezték az indulókat. Ránézésre 50 körüli lehet. Többen már nem is nagyon leszünk, mert elvileg ez az utolsó hév amivel még idõben be lehet érni. Persze biztos voltak késõbbi indulók is saját idõ terhére. Indulás idõpontja: 7:20.

Nekivágok az oly sok túrának kezdõ kilométereket adó szakasznak. Az esõ alig esik, inkább csak elvétve csöpörészik. Jó lenne, ha egész nap megmaradna ilyennek. Hidegnek sincs hideg, kifejezetten kellemes az idõ. Szóval csak bánhatja az, aki otthon maradt. Szaporázom a lépteimet már rögtön az elején. Szeretnék minél hamarabb beérni. Nem terveztem nézelõdõs túrát, sokszor jártam már erre, inkább most sietek. Az ürömi útig tartó szakaszon jobb a lehetõ leghamarabb túlesni. Legalább is én nagyon nem szeretem. Közel a város, iszonyat szemét és sok szabadon lévõ kutya. Ezek mind megvoltak most is, de a szemét az még az eddigieken is túltett. Eszméletlen, hogy milyen emberek vannak. Megfordult a fejemben ott egy párszor, hogy milyen büntetés is kéne nekik. Emma (a múltkori kis vihar) is hagyott nyomokat maga után. Egy – két helyen keresztbe dõlt fa teszi kicsit nehezebbé a tovahaladást, de kikerülhetõk. Végre elérek a mûútig, vége ennek a nagyon nem szép résznek. Kezdõdik az emelkedés, fel a Kevélyre. Szerencsére nincs nagy sár, talán pont a legjobb itt a talaj. Épp csak annyira ragad bele az ember cipõje, annyira fogja meg, amennyi még pont jó. Fölfelé lehagyok jó pár embert, köztük sok fiatalt is. Ezen a túrán mindig nagyobb számmal képviselteti magát a fiatal korosztály. Eléggé párás a levegõ, friss favágás utáni illatot hoz a szél, nagyon kellemes. Idõvel kezd ritkulni az erdõ és fent vagyok a csúcson. Most nem nézelõdök, amúgy sem látni túl sokat. Inkább lefutok a nyeregbe. Kicsit oda kell azért figyelni, mert a vizes köveken könnyen el lehet csúszni. Szerencsére egyben leérek, megkapom az elsõ pecsétet, és idõpontot is mellé, 8:29.

Innen szintén futva távozom. Egész sokan vannak most ezen a szakaszon. Úgy látszik utolértem az elõzõ hévvel érkezõket. Majd kiérünk Csobánka fölé, ahonnan a kilátás igen csak megragadó, talán még az esõ is elállt. Minden szép… lenne, ha nem kezdett volna el égni a talpam. Nagyon nem jó elõjel, új a cipõ, ráadásul még csak max 10km körül lehetünk, és nekem néha leszakad a bal talpam. Próbálok nem odafigyelni rá, és a minél puhább részeken menni, de nem sokat segít. Kiszállni nem akarok, inkább másfelé igyekszem terelni gondolataimat. Átkelünk az újabb mûúton és a Hosszú – hegy felé vesszük az irányt. Rövidesen elhagyom a K leágazást, és a Z jelzésen haladva, enyhén emelkedve visz elõre az utam. Kicsit bedurvul az emelkedõ, mikor balra felkanyarodunk, de ez csak pár száz méterig tart, és máris fent vagyunk a gerincen. Itt hagyom le az utolsó embert. Innentõl kezdve lényegében egyedül megyek. Csak Két – Bükkfa nyereg elõtt hagy le pár futó, és Lajos forrásnál találkozom újra túrázókkal, de õk a rövidebb távon vannak. Szóval zakatolok tovább a Z jelzésen. Lefelé általában futok, a lábégésem is elmúlt, jól érzem most magam. Eszembe jut a Kinizsi. Akkor jóval többen voltunk ezen a szakaszon, szinte egymást érték a túrázók. Most meg egyedül megyek. Nemsokára keresztezem a pilisszentkereszti mûutat, majd a leírást követve keresem a második pecsétet. Valami Magas – hegy közelében kéne lennie. Nem találom, de nagyon nem izgatom magam, mert olvastam régebbi beszámolókat, hogy nem mindig lehet ott találni a pontõröket, ahol lenniük kéne. Egy lejtõs úton, erdõ és mezõ határán bekocogok Pilisszentkeresztre, ahol a következõ pont vár. Kicsit furcsállom, hogy ilyen közel lenne két pont egymáshoz. Az esõ itt kezd el esni a legjobban, de még ez sem olyan vészes. A két pontõr, meg ott ül a Z elágazásánál az oszlop tövében. Szegényeket sajnáltam, mert ránézésre nem volt náluk semmilyen vízálló ruha, vagy esernyõ. Tõlük tudom meg, hogy ez a második pont. És tényleg, most nézem csak meg jobban a pecséteknek szánt helyeknél, hogy a harmadik pont már a Két – Bükkfa – nyereg lesz. Bár másodiknak a Magas – hegyi van odaírva. Úgy látszik nem pontosítottak a leíráson a múltbeli változtatások után. Bár ez nem volt zavaró, mert az útvonal nem változott.

Szóval pecsét birtokában elindulok. Elõször még házak között visz az utam, majd már csak jobboldalról követnek a házak, késõbb meg már csak a mezõn gyalogolok. Kapucni itt kerül elõ, mert igen kezd elviselhetetlen lenni az idõ. Eléggé esik, ráadásul a szél is fúj. Már várom, hogy beérjek az erdõbe ismét. Érdekes, hogy az erdõ, még így is, lombkorona nélkül, képes volt annyira megszûrni az esõt, hogy a kapucni ne kelljen már. És újra a fák alatt, kapucni lekerül, majd a P+ elágazásnál tartok egy kis pihenõt kajálás miatt. Szép ez a rész nagyon, lassan elindulok ismét. Elhaladok Pápai Domonkos erdõmérnöknek állított kereszt mellett, majd léptekre leszek figyelmes hátulról. Ezen a szakaszon értek utol a már korábban említett futók. Nem diktálnak azért olyan hú de gyors tempót, vagy csak én megyek sebesen :) Az egyikkel váltunk pár szót a cipõmrõl, meg úgy általában cipõkrõl, majd tova kocog. Kicsit rákapcsolok én is. Nem akarok lemaradni nagyon, de nem megy annyira. Nincs még ilyen kondícióm. Két – Bükkfa – nyeregnél még látom õket, ahogy elindulnak a pecsételõ helytõl, majd a K+ jelzésen szépen eltûnnek elõlem. Újra magányos az út, bár nemsokára újabb futó hagy le. De Dobogókõnél mégis csak egyszerre pecsételünk. Nem találta a pontot, mint ahogy én sem. Majd csak lesz valahogy, max az OKT pecsétjét használjuk. Elõtte, még beülünk egy kicsit melegedni, meg inni. Itt találkozom újra a futókkal. Úgy látszik nem maradtam le annyira mögöttük. Kifejezetten tetszett most ez a kihaltság itt, úgy látszik az idõjárásnak meglett a következménye. Pedig itt már az esõ sem esett, és egész enyhe volt az idõ. Bár ennek ellenére majdnem lefagytunk, mikor kiléptünk az ajtón. Múzeumnál sincs senki, így marad az OKT pecsét, majd folytatjuk utunkat.

A futók gyorsan ellépnek. Én még nem akarok futni. Nem biztos, hogy jót tenne a sörnek a gyomromban. Így sétálok egy jó ideig. Szintén teljes a magány. Átérve a mûúton már bele – bele futok. Hamarosan elérek a K elágazásig. Vagyis ez 2010-ig nem lesz elágazás, mert a P háromszögön megy a K is. Erdõgazdálkodás nyomai mellett haladok lefelé. Ez az út nagyon jól esik, szinte végig futok a P jelzésig. Bár néha a sár megviccel, és majdnem eltaknyolok. Rátérve a P jelzésre jött számomra a túra legborzalmasabb szakasza egészen a Sikárosi rét széléig. Nagyon sok a vízfolyás ezen a részen, és nagy a sár. A kb. 2 km alatt, míg elérek a K + jelzésig, legalább 5* merülök el a vízben teljesen, vagy csak részben. Persze csak bokáig teljesen :) Lábmosás cipõstül. Hál Istennek vége ennek a szakasznak. K+-on hamarosan elérek a következõ pontig, ahol teával és szõlõcukorral kínáltak. Nagyon jól esett bár én csak az utóbbi mellett döntöttem.

A Sikárosi rét, szép mint mindig. Hamarosan elhaladok az erdészház mellett, és a patak mellett haladok tovább. Elsõ olyan túrázókkal, akik nem ezen az emléktúrán voltak itt találkozom. És jön az újabb boldogság sorozat. Patak átkelés tömkelege. Na jó, azért nem olyan sok, de épp elég. Pláne, hogy eléggé meg volt áradva. Sokszor 100m-rel arrébb tudok csak nagy biztonsággal átjutni a túloldalra, de szerencsére egyszer sem ázom be. K jelzés nemsokára elhagy Pilisszentlászló felé. Én maradok a K+-on. Egy ideig még szintben, majd így a vége felé szépen beköszön még egy kellemesnek nem mondható emelkedõ. Mérges is vagyok rendesen erre a Lajos – forrásra, hogy hogyan lehet ott fent? Én még úgy tanultam, hogy a források általában a hegy lábánál erednek. Erre meg, majdnem kiköpöm a tüdõmet mire felérek. Kivétel erõsíti a szabályt. Az erdõirtás nem a legszebb, amivel elõtte még találkozik az ember, ráadásul szinte kivágták az összes jelzéssel ellátott fát is. Na meg a munkagépek felszántották a talajt, ami elõszeretettel süllyeszt el a sárban. Lajos – forrásnál egész kis csapat fogad. Pontõrt nem látom, teljesen beleolvadt az embertömegbe. De azért meglesz. Kérdezi, hogy mennyien vannak még mögöttem. Úgy látszik, szívesen menne már haza:). De válaszom elég kiábrándító lehet, mikor megtudja, hogy csak a futók lehetnek elõttem, és az utolsó emberkéket, akiket lehagytam, még Pilisszentkereszt elõtt tettem. De ha jól láttam, akkor a rövidebb távokon indulók is jöttek még, szóval biztos nem unatkozott :).

Kicsit pihenek, kajálok, majd indulok tovább. Ez a rész lefelé szintén borzasztó volt, legalább is az elején. A sár az valami különleges lehetett, mert minden lépésnél 5 kiló ragadt a cipõm talpára. Szerencsére idõvel megszûnik, és kényelmes lejtõs úton haladok lefelé kocogva. Nemsokára megérkezik a Z jelzés, ami már bevisz a célba. Szép lassan megjelennek a házak is, majd bent vagyok a településen. Ismerõs ez a rész, sokszor jártam már erre. Pár perc és belépek a célba. 14:10.Bicajosok ismét vannak, szép számmal, no meg túrázók is. De a sor gyorsan halad. Megkapom az oklevelemet és a kitûzõmet, sajnos botot most nem :). Tavaly ügyesebben értem be. Majd leülök a megterített asztal mellé, ahol Ádám már várt. Igaz, õ a 24-es távon indult. Egy kis tea, zsíros kenyér, majd irány a hév.

Összességében egy nagyon jó túra volt. Bánhatja, aki nem jött el. Gondolom sokakat az idõjárás tartott vissza, de szerintem nem jött az be, amit jósoltak. Esõ sem esett, csak csöpögött, eltekintve a Pilisszentkereszti résztõl, és a sár sem volt azért vészes. Az ellátás az meg csúcs. Az ellenõrzõ pont teával és szõlõcukorral, na meg a cél. Zsíros kenyér, lilahagyma, tea, és nutellás kenyér a 6n beérkezõknek, na meg ismét osztottak botokat. Ráadásul, ha elfogyott, vagy csak fogyóban volt az asztalon a zsíros kenyér, vagy a tea, akkor rögtön hozták a következõ adagot. Ár/érték arányában talán az egyik legjobb túra, ha nem a legjobb!

Köszönet a rendezõknek érte, és grat mindenkinek!

ui: talán majd a leíráson lehetne egy kicsit pontosítani az ellenõrzõ pontok megadásánál.
 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20082008.02.28 14:25:09
Zöld 45

Érdekes egy túra volt, az biztos :) Bár lényegében ezt fõként a rajt „procedúra” miatt érdemli ki. Igazából így utólag már csak jót mosolygok rajta, de ott azért picit bosszantott a dolog.

Szóval jó sokadmagammal terveztem nekivágni ennek a túrának. Sanyi, Ádám, GPS Zoli mind benne volt a csapatban. Nem terveztünk korai indulást, és nagy tempót sem, így a fejlámpa is bekerült a biztonság kedvéért a táskába. Ahogy elnéztem a képeket, amiket már feltöltött egy – két túrázó, örülök, hogy nem indultunk korán, mert néhol elég szép tömeg volt egy – egy pontnál. Persze megvoltak a hátulütõi is, minthogy csoki és zsíros kenyér sem jutott már nekünk. Na meg az oklevelet és a kitûzõt is csak postán várhatjuk. Ja, és az itiner is elfogyott.

8:00 elõtt nem sokkal bedöcög a villamos a térre. Kicsit csodálkozva nézem a tömeget. Nem értem miért van itt ennyi ember. Úgy gondolta, hogy nem mindenki az utolsó pillanatban fog elindulni. Leszállva már okosabbak vagyunk. Elfogyott a jelentkezési lap és az itiner. De jó. Pedig ahogy már mások is írták elõttem, lehetett volna a nagy indulószámra számítani, mert nem is nagyon volt más túra, és az idõ is csodálatos volt. Eléggé alábecsülték a rendezõk az indulók számát. Aztán megnyugtattak minket, hogy elmentek már fénymásolni, és nemsokára megjönnek a papírokkal. Idõvel kezdett elszakadni a cérna egy két embernél, és a fejetlenség is eluralkodott. Aztán kitaláltak egy olyan megoldást, hogy akinek van valamilyen lapja, az legyen az „itiner” és arra kapja majd a pecséteket. Érdekes megoldás, de hát végül is a Z jelzésen kell végig menni, vagyis csak majdnem végig. Mi maradtunk ennél a megoldásnál, mert már így is vártunk eleget. Így egy a táska aljáról elõkotort papír lett az itiner. 8:30, indulunk. Utólag kiderült, hogy pár perccel késõbb megérkeztek a fénymásolatokkal.

Szép kaptatóval nyit a túra, ami már szinte sziklamászói képességeket is igényel. Feltornásszuk rajta magunkat, majd az elsõ ponton találjuk magunkat. Pontõrök nem gyõznek elnézést kérni a kis szervezési hibáért. Kicsit beszélgetünk velük, elmesélik, hogy az elõzõ években milyen rossz körülmények között volt megtartva a túra, így nem számítottak idén ekkora tömegre. Búcsút intünk nekik és robogunk tovább. Bár ez a robogás inkább csak kellemes gyaloglás volt a mai nap.

Valahol a Farkas völgy tájékán egy tehén méretû kutya fekszik az út közepén. Kicsit megtorpanok, de a többiek megnyugtatnak, hogy ha éhes volt már biztos jóllakott az elõttünk induló túrázókkal, szóval no para. Tényleg így lehetett, mert ránk se hederít. Zoli itt az emelkedõnél ellép tõlünk, és már többet nem látjuk. Lassan feltûnik a tv torony, és innen lényegében szintben megyünk egészen Normafáig. Persze elõtte még begyûjtjük a gyermekvasút végállomásánál lévõ pecsétet, majd egy kis városi sétával közelítünk a Normafai Síház felé. Pontot itt kicsit nehezen találjuk meg, valahogy beleolvad a zöld lap a kerítésbe.

Elég késõ van már ahhoz, hogy elkezdjen emberekkel telítõdni a táj. Egyre több vannak, és a buszok is zsúfolva jönnek felfelé. Részben a 20-as távon indulókat hozzák. Innen kényelemesen legurulunk a Tündér szikláig, majd onnan a Budakeszi útig. Átkelés viszonylag gyorsan sikerül, meglepõ módon. Majd a Ferenc halom felé vesszük utunkat, ahol a következõ pont van. Igaz ez nem fent a halmon, mert ugyebár oda elvileg nem lehet felmenni. Lakópark épül, ez kell nekünk, pláne oda… Bár az ezután következõ méterek sem a pozitív hatásuk miatt maradtak meg. Félelmetes a szemét, amit az emberek kihordanak az erdõbe. Hihetetlen ez a felelõtlenség, nemtörõdömség. Nem is tudom, hogy a jobb vagy a bal oldal nyújtja a „szebb” képet. Jó gyorsan túlesni ezen a szakaszon. Még az utána következõ városi rész is sokkal szebb ennél. Meglepõ módon közel van a következõ pont. Egy kocsi parkol az út szélén, csomagtartójából megkapjuk a következõ pecsétet. Pontõröktõl informálódnánk, hogy úgy mégis kb hány km-nél járhatunk, mire jön a válasz, hogy passz. Azért nem ártana, ha olyan pontõrök lennének kint, akik azért tudják, hogy hol is vannak. Majd átkelünk a Hûvösvölgyi úton a jelzõlámpa segítségével, ahol mosolyogva meg is jegyezzünk, hogy kijövünk túrázni, aztán itt nyomkodjuk a gombot, hogy minél hamarabb zöldre váltson:).
A következõ kilométerek sem ismeretlenek már a számomra. Idén már a Buék és a Barlang túra alkalmával volt szerencsém megcsodálni. Kicsit lépcsõzünk mire elérjük Apáthy – sziklát. Ott majdnem lefúj minket a szél, szinte képtelenség menni, rendese be lehet dõlni elõre anélkül, hogy hasra vágódnánk. Itt egy komolyabb embertömeget érünk utol, és velük kezdjük meg a kapaszkodást az Árpád kilátó felé. Fent megkapjuk következõ pontunkat, de csoki sajnos már nem. Kicsit pihenünk, majd folytatjuk tovább. Egy kis hullámvasutazás következik, elõször le, majd fel a HHH-re vezetõ mûútig. Onnan a lényegében szintben haladó Z jelzésen megyünk egészen a Virágos – nyeregig. Idõnként szép panoráma bontakozik ki jobbra, már amennyire a fák engedik. Feltûnik a távolban az épülõ M0-ás híd is, és talán még a Pilis csúcsai is látszódnak. Majd kiérünk az erdõbõl, megérkeztünk a nyeregbe. Itt a kocsma tökéletes pont a feltöltõdésre, na meg persze az újabb pecsétre.

Pár perc után megyünk tovább. Lényegében szintben egy ideig, majd megkezdjük a leereszkedést Solymár felé. Én sajnálom, hogy kivették a Z jelzésnek azt a jó kis meredek részét, és elterelték másfelé az utat. Igaz itt most lefelé kellett volna rajta menni, de azért az sem piskóta. De hát ez van, maradunk a frissen festett új Z sávon. Ami talán már nem is annyira új, mert állítólag már több mint egy éve ez van. Pedig én még tavaly a másikon mászkáltam. Akkor még annak is megvolt a jelölése, most már eltüntették azokat a fákról. Kissé monoton a szakasz, de idõvel kezd ritkulni az erdõ és kiérünk a tisztásra. Távolban feltûnik a Szarka vár, és motorosok dübörgését hozza a szél. Az idõ még mindig csodálatos.

Solymár házai között koptatjuk az aszfaltot, míg elérünk a következõ pontig, ami szintén kocsmapont :). Belépve az épületbe szinte harapni lehet a füstöt a levegõben, egy kis szellõztetés azért nem ártott volna. De az jó volt, hogy külön kezelték a 20-as táv célját és azokat, akik még mennek tovább. A biliárdasztal szépen megterítve, csak egy kis hiba csúszott a gépezetbe, hogy a kenyereken nem volt zsír. Elfogyott. Talán azért lehetett volna hozni egy közeli boltból utánpótlásnak. Gyorsan kilépünk az épületbõl, mert már kezd fojtogatni a füst, és kint pihenünk egy kicsit.

Majd nekivágunk a Zsíros hegyi emelkedõnek. Hosszabbra számítottam. Nagyon gyorsan elrepült az idõ, és pillanatok alatt fent voltunk. Itt még leereszkedünk a házak között és nemsokára az oly sok túrának pontot adó plébánia épülete mellett vagyunk. Itt Ádám kiszáll, és ketten folytatjuk tovább. Lényegében már csak egy komolyabb emelkedõ van, fel a Nagy – Kopaszra. Kiérve a házak közül a mezõre, nagyon szép a panoráma. Aztán egyre közelít az erdõ, és megkezdõdik a kapaszkodás. Viszonylag ez is gyorsan megy, és nemsokára a kilátó elõtti elágazásnál vagyunk. Elsétálunk a kilátóig, ahol a pecsét mellé kapunk csokit is. Valamint kapunk még egy kis útbaigazítást, hogy merre menjünk majd lefelé, hol figyeljünk a szalagozásra, mert ugyebár nincs itinerünk.

És nekivágunk. Kellemes lejtõs szakasz, csodás panorámával. Nagyon szeretem ezt a részét a túrának. Sajnos nem sokszor járok erre, és így mindig van miben gyönyörködnöm. Lefelé egész jó tempót diktálunk, de azért már kezd lassan sötétedni. Közeledünk a mûúthoz, és nekem feltûnik az a szép nagy fenyõfa, amirõl kiderül, hogy egy álcázott antenna. Nagyon ötletes, ilyet még nem láttam. De legalább szépen mutat a környezetében, na és a fa tolvajok is csak néznének, ha megpróbálnák kivágni :). Átrobogunk az úton, majd nemsokára kerítés mászás. Létra mellett van valami cetli, ami szerint 16:00 után nem lehetne erre járni. Azért bízunk benne, hogy tudják, hogy túra van, és csak nem lõnek majd le. Nemsokára elérünk a szalagos részig, ahol balra fordulunk és lényegében egyenes úton kell bemenni Budakeszire. Pár perc múlva egy lövés töri meg a csendet, tényleg vadásznak errefelé. Biztonság kedvéért elõkerül a fejlámpa, mert már kezd szürkülni is, és azért a vadállatok nem szokták hordani. Így hátha nem lõnek le. Közeledünk a bányához, keresgéljük a pontot, amit végül is a bányát alulról megkerülve érünk el. Itt már tényleg korom sötét van. Megkapjuk az utolsó pecsétet, kicsit beszélgetünk a pontõrrel, aki szintén nem gyõz elnézést kérni a kis hibáért a túrában. Majd elköszönünk, és egy enyhén lejtõs úton besétálunk, kocogunk Budakeszire. Az utolsó métereken kicsit lemegyünk az útról, eltévesztjük a helyes irányt. De szerencsére már csak pár száz méterre vannak a házak, így toronyiránt megyünk. Aztán még kb egy 300m és bent a célban. 18:20 Ahol sajnos már nincs oklevél és kitûzõ. Ezeket majd késõbb, postai úton kapjuk meg. Pihenésre nincs idõ, bár nagyon nem is kell. Inkább megyünk a buszhoz, és hazafelé vesszük az irányt.

Lényegében egy nagyon jó kis túra volt, eltekintve a kezdeti fejetlenségtõl. Nekem nagyon tetszett az útvonal, fõleg a túrának a Nagykovácsi utáni szakasza.

Gratulálok mindenkinek aki beért valamelyik távon!

2008.03.17. Ma hozta a postás az oklevelet és a kitûzõt. Valamint a csomagban megküldték mellé még az itinert is lepecsételve. Nagyon figyelmesek.
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20082008.02.11 19:13:44
Börzsönyi éjszakai teljesítménytúra – Farkas Zsolt emléktúra

2008-at írunk. Egy évvel vagyunk túl a tavalyi elsõ, sikertelen próbálkozás után. Akkor már az elsõ alkalommal a Csóványoson elhatároztuk, hogy a Spartacusnál kiszállunk. Nem volt jó érzés feladni, mert ez mégis csak egy elég nehéz és ismert túra. Jó lett volna már akkor bezsebelni az emléklapot meg a kitûzõt. Bár igaz, akkor még teljesen zöldfülûként, elsõ teljesítménytúrám volt ez. Többen jót is mosolyogtak rajta, hogy egy ilyennel kezdtem. Le is gyõzött. Idén meg megvolt a revans, és sikeresen célba is értünk, számomra csodás idõvel. De ne szaladjunk ennyire elõre.
Most kocsival indultunk el Pestrõl 5-en. Szerencsére így kimaradt a jó kis nyomorgás a buszon, bár sokak szerint az is hozzá tartozik a túrához:). Ez most nekünk kimaradt, de ne mis bántam.
17:45 körül beérkeztünk a rajthoz. Szép kis tömeg fogadott, és elég hideg. Idõre nem lehetett panasz, azért ez mégis csak egy téli túra, ráadásul éjszaka. Szóval mondhatnánk úgy is, hogy még meleg is volt. Pulóver is maradt a táska alján. Magosfáig biztos nem lesz rá szükség. Egy gyors nevezés után, 18:05-kor elindultunk. Az elején a szekérúton mentünk egy kb 100 métert, mikor észrevettük, hogy a Z jobbra van. Igaz belemegy késõbb, de hát a túra mégis csak a Z jelzésen megy. Itt az elején egy kicsit lemaradtam a csapattól. Beragadtam az emberek mögé, de nem akartam elõzni, mert tudtam már, hogy nem rövid ez az emelkedõ, és tartalékolni kell az energiát. Így vonatozva haladt a tömeg az elsõ komolyabb emelkedõig. Ott már egy kicsit jobban szétrázódott a mezõny, és sajnos a 5-ös fogatból is kidõlni látszott egyik társunk. Gps Zoli önfeláldozóan vele maradt, és sajnos ki is szálltak késõbb. Komolyabb emelkedõ után ismét vonatozok egy jó kilométert. Beállok két srác mögé, és csak hallgatom, ahogy egyfolytában beszélnek. Én szuszogok, néha alig kapok levegõt, õk meg csak lazán beszélnek:). Idõ után lehagyom õket, gyorsabb tempóra kapcsolok. Jól esik a helyenként lefelé vezetõ rész, meg- meg futom õket, legalább kicsit kilazul a lában. Majd újra keményít a terep. Megérkezik a vadkerítés is balról, majd idõvel kint vagyunk a szekérúton. Azon egy újabb nem épp baráti emelkedõ, és a hó is helyenként megjelenik. Ami igazából nem is hó, hanem valami hó maradvány, ami már jéggé van fagyva. Ez sokszor megnehezíti a dolgomat fölfelé, néha majdnem hasra esek, mert kicsúszik a lábam. A csúcs felé szerencsére már összefüggõbb a kb. centis hólepel, és legalább már nem jégen kell járni. Aztán feltûnik a tábortûz fénye. Ha jól emlékszem, akkor tavaly is ugyan ezek a kedves pontõrök voltak itt. A pecsét és dátum a helyére kerül. 19:40, és fent a Magosfánál. Itt érem utol a csapatunkból a két embert, aki elõttem haladt. Innentõl lényegében együtt mentünk a Postás kulcsosházig.
Pihenni nem pihenünk, hanem rögtön megyünk tovább lefelé. Elég rossz a terep, talán még jobb lenne, ha nagyobb hó lenne, az legalább megfogna. Jó párszor megcsúszom a keményre taposott havon, ami inkább már jég, és úgy döntök, hogy az út mellett folytatom utamat. Ott könnyebben megy a lefelé menet, de szerencsére csak kb. 800m-ig van ez a jegesedés. Utána már kényelmesen lehet a turistaúton is közlekedni. Lefelé általában kocogunk, meg – megfutjuk a lejtõt, ahol engedni. Nagy – Mánánál lámpa kikapcs, és gyönyörködök egy csöppet a tájban. Csodás a panoráma még így éjszaka is. Szerencsére az égbolt tiszta, elég hideg van ahhoz, hogy ne legyen pára, így csodálatos a látvány. Sokat nem idõzöm azért, mert állva hideg van. Megyünk tovább lefelé. Kicsit izgatottan várom, hogy milyen lesz a patak. Még a rajtnál mondta valaki, hogy sok a víz benne. No meg a tavalyi emlékek is elég siralmasak. Akkor majdnem térdig süllyedtem ott a sárban. Tóth Péter emlékhely mellett úgy megyünk el, hogy szinte észre sem veszem. Nem csilingel, szélcsend van. Idõvel hallhatóvá válik a patak erõteljes csobogása, ami arra enged következtetni, hogy sok a víz benne. Szerencsére a talaj most nincs úgy felszántva, mint tavaly volt, így könnyen meg lehet közelíteni, és az átkelés is gyorsan ment. Újabb pont, és tábortûz. Idõ: 20:28. Pihenni itt sem pihenünk, csak annyit, míg iszunk egy keveset.
Majd nekivágunk a túra talán egyik legnehezebb szakaszának. A P háromszög elég siralmasan van felfestve. Elején még rajta vagyunk, de utána valahogy lemegyünk a patakmederhez, és legalább 6* kelünk át rajta. Szerencsére jobbról valaki szól, hogy nem ott megy lent, hanem feljebb egy jó 50m-rel. De jó, pedig meg mertem volna esküdni, hogy pár másodperce hagytunk el egy jelzést a fán. Akkor irány a helyes út, de elõtte még ismét át kellett kelni a patakon. Éreztem, hogy egyszer bele fogok lépni, és össze is jött. Bokáig a patakban, cipõ, zokni csurom víz, de ez van. Gondoltam, majd a Csóványosnál cserélek. Persze pár méter után ismét át kell menni újra a patakon, ekkor már nem benne megyek. És jön a legdurvább emelkedõ. Ilyenkor soha nem tudom eldönteni, hogy jó e éjszaka menni vagy sem. Egyfelõl jó, mert az ember nem látja, hogy még mennyi emelkedõ van elõtte. Persze ez csak akkor igaz, ha nincsenek elõtte más túrázók, ami persze itt nem így volt. Sokszor elborzadok, mikor felnézek és látom ott fönt messze a lámpákat, ahova még nekem is fel kell mászni. Néha már egy –egy csillagra is azt hiszem, hogy lámpa. Kivesz belõlem rendesen ez az emelkedõ, a két társam el is lép tõlem. Kapaszkodom a fákba, húzom fel magam, de tudom megállni nem szabad. Kicsit enyhül, megérkeztünk a kaszálóra. Ketten fekszenek a földön, szép kis csendélet. Megyek tovább, falom a métereket, talán néha még többet megyek fölfelé, mint elõre:). Lassan elhaladok a Pogányvár mellett. Idõvel megjelennek a hófoltok is, ami jelzi, hogy nem vagyunk már messze. Az elején megint csak rossz, mert szinte csak jég van, de késõbb egyre több a hó. Már csak azt várom, hogy mikor csatlakozik be a Z jelzés, mert onnan már nem vészes. Igaz hosszú, monoton és ráadásul egyenes. Szinte fellátni a kilátóig, és megint elborzadok látva a lámpákat a sötétben, hogy meddig kell még felmenni. Persze mikor már én vagyok majdnem fent, és én nézek vissza, az már jó érzés:). És végre feltûnt a kilátó. Társaimmal itt találkozok újra. Bemegyek egy autógrammért és idõért. 21:59 Tûz az most sincs, pedig egy kicsit jó lett volna megmelegedni. Zokni csere elmarad, úgy érzem megszáradtam a patakban való fürdõzés után, bár a gatyám szára meg van fagyva.
Sebaj, megyünk tovább, pihenõt nem engedélyezünk magunknak. Sokkal jobban vagyok, mint egy éve. Tavaly itt már eldöntöttük, hogy kiszállunk, és a felfelé jövõ úton mentünk le a Spartacus házig. Jó érzés, hogy itt vagyok, de az, hogy még lemegyünk és újra visszajövünk, nem jó:). Egy pár pogácsa és egy kis folyékony kenyér után gurulunk lefelé. Az elején néhol tényleg gurulunk. Oda kell figyelni nagyon, meg könnyen seggre ülhet az ember. A társaság itt már kicsit szétszakadt. Maradtunk mi hárman, meg még két túrázó csapódott mellénk. Lefelé egész jól megy, néhol bele futunk, bár a jelzéseket néhol eléggé kell figyelni. Aztán lassan feltûnik a kulcsosház fénye, és már csak pár száz méter. Egy gyors leereszkedés a K négyzeten és ott is vagyunk az újabb pecsételõ pontnál, ami frissítõpontként is üzemel. Sajnos itt idõt nem írtak rá. Tavalyihoz képest alig vagyunk, kihalt képet mutat a kulcsosház környéke. Talán max 5-10 ember üldögél a padokon. Egész jó idõben lehetünk. Sok pihenõt itt sem engedélyezünk magunknak. Úgy látszik ez ilyen mazoista túra lesz:). Azért egy teára meg párizsis kenyérre van idõ, csokit meg zsebre vágom. Lábamat is bekenem újra, kellett már ez a kis extra vérkeringés. És uzsgyi tovább.
Újabb emelkedõ, vissza oda, ahonnan jöttünk. Jó kis móka ez. A szûk kis ösvényen eléggé szenvedek, nehezen kapom el a ritmust. Balra nézve látszik a lefelé vezetõ gerincen, hogy a többség még csak most ereszkedik lefelé. Ez kicsit jó érzéssel tölt el, hogy egész elöl lehetünk. Majd kiérve a szélesebb földútra már jobban érzem magam, megvan a ritmus. Megint fagyhatár felett vagyunk, keményen be vannak fagyva a pocsolyák. Persze nekem sikerült megtalálni azt az egyet, amin csak hártya volt. Így szépen beszakad alattam. Szerencsére nem is annyira víz van benne, hanem inkább sár, bokáig merülök benne. De hát ha lúd, akkor már legyen kövér. Patakban még az elején megmártóztam a jobb lábammal, most a balon volt a sor. Megérkezik szépen a Foltán kereszt is, majd kicsit erõsebb hegyi menetbe kapcsolunk. Páran jönnek velünk szembe. Eszembe jutnak ismét a tavalyi pillanatok. Mi is erre jöttünk akkor le. De most valahogy sokkal jobban vagyok, és nagyon könnyen megy az út fel a Csóványosra. Még fütyörészek is, de állítólag iszonyat hamisan. Majd újra fent vagyunk, mintha már jártunk volna itt egyszer. Gyorsan elment ez a szakasz. Megkapom következõ autógrammomat, idõponttal együtt. 00:32. Változatosság kedvéért itt sem pihenünk, és robogunk tovább lefelé.
Elég rendesen lehet érezni, hogy az északi oldalon haladunk. Most érzem elõször, hogy kicsit hideg van. Rövidesen elérünk a K háromszögre, amin nem egy kellemes ereszkedés vár ránk. Lejutunk itt is egyben, köszönet érte a fáknak! Kicsit megszelídül a lejtõ, csapatunk kibõvül egy túratárssal, majd jön az újabb patakátkelés. Most már figyelek nagyon, mert nem szeretnék újra elázni. Keressük is a megfelelõ helyet, és láss csodát száraz mederben megyünk át. Úgy látszik a patak egy pár méteres szakaszon úgy gondolta, hogy inkább a föld alatt halad tova. Esélyem sem volt, hogy belelépjek:). Robogunk lefelé. Kicsit már kezd monoton lenni, de új társunkkal beszélgetve gyorsan telnek a kilométerek. Feltûnik a tábortûz, egy újabb pont. Pontõrök ismerõsek, és nagyon rendesek. Kínálnak vízzel, almával, paradicsomlével. Ezúton is köszönöm nekik! Idõ: 01:51. Itt egész népesre hízik a csapat, lehetünk kb 10-en. Pihenni persze megint nem pihenünk semmit, hanem nekivágunk az utolsó emelkedõnek.
Elöl nagyon keményen tolják. Nem akarok lemaradni, így beállok mögéjük. Kicsit szétszakadunk az emelkedõn, két társam akikkel jöttem eléggé lemaradnak. Meglepõen jól bírom felfelé, szinte alig érzem, hogy mennyit jöttünk már. Nemsokára betorkollik a P + is, és kicsit megnyugszik az emelkedõ. Majd feltûnik egy villogó fény egy sátorral. Mondom is még ott egy embernek, hogy nézd már, ilyenkor is itt kint sátraznak. Én lazán mennék tovább, nem esik le hogy pont van ott, annak ellenére sem, hogy a többiek mint odamentek. Azt hiszem agyilag lehet már fáradt voltam. De szerencsére a sátorból szóltak, hogy ne olyan hevesen. És kaptam egy becsület pecsétet Balaton szelettel párosítva. Köszönet érte, nagyon jól esett! Idõvel újra bekeményít az emelkedõ. Úgy érzem, hogy itt a megfelelõ pillanat, hogy elfogyasszam következõ folyékony kenyeremet. Ez kicsit belassít a mászásban, de nem is bánom. Itt már érzem rendesen a lábaimat, de szerencsére nem egyedül megyek, és beszélgetve hamarabb telik az idõ. És igen, feltûnik a turistaház fénye. Már tényleg csak pár száz méter… lenne ha megtaláltuk volna a P + jelzést balra fel, de elmentünk mellette. Így kb 2* pár száz méter lett, mert a mûúton közelítettük meg az épületet. Az az érzés, mikor benyit az ember valami csodás. Meleg, le lehet ülni, iszonyat jó. Újabb aláírás és idõ kerül a papírra. 03:12. Kicsit pihenünk. Úgy vagyok vele, hogy bevárom két társamat, akikkel jöttem. De 5 perc után mégis úgy döntünk, hogy inkább megyünk tovább, és nem pihenünk többet. Talán még rosszabb is lett volna utána elindulni.
Kilépve a melegrõl majdnem lefagyok, iszonyat hideg van. P-t kicsit nehezen találjuk meg lefelé. Majdnem vágódok egy óriásit, de szerencsére a sírból visszahoztam az egyensúlyomat. Ezután már óvatosabban haladok, haladunk lefelé míg el nem tûnik a jég. A Taxi turistaháznál bolyongunk egy kicsit, nem igen akar elõbukkanni a jelzés. Segítségünkre van egy elõttünk haladó túrázó, követjük az õ fényét. Lefelé néhol megfutjuk. A Taxi Nyiladéktól isz onyat szenvedés a lefelé út. Fájó talpak, köves talaj, az ember már bent lenne a célban. Nagy részét ennek a szakasznak futva tesszük meg. Nem mintha olyan jó erõben lettünk volna, csak így hamarabb vége lesz. Szinte egy örökkévalóságnak tûnt ez a rész, soha nem akartak elõbukkanni a házak. És végre vége. Persze ez még nem a cél, de legalább a köves izé már nincs többet. Innen kisebb megszakításokkal ismét futunk lefelé, egészen a keresztezõdésig. Onnan már gyalogló tempóban folytatjuk tovább. Pár száz méter és feltûnik a cél. Itt tudatosul bennem, hogy végigjöttem, bent vagyok. És nem is rossz idõvel. Benyitunk, az a kép ami ott fogad, az tipikusan jellemzõ erre a túrára. Tavaly is ugyan ilyen volt, csak akkor én nem a benyitó voltam, hanem a bent alvó. Nem tudom, hogy kik voltak azok, akik elõttünk értek be, vagy kik azok, akik feladták és a Spartacustól jöttek le ide. De egyben mindenki egyforma volt, fáradtság ott volt az arcokon. Odaadjuk a papírt a célban, rákerül az utolsó idõpont: 04:45. Közlik velünk, hogy nyolcadikak vagyunk. Majdnem leesett az állunk, mert azt hittünk, hogy olyan 30 körül leszünk. Igaz ez olyan csapatbajnokságban nyolcadik hely, mert egy helyezés alá vették az egyszerre beérkezõket. De ha ettõl eltekintünk, akkor is olyan 15 körül voltunk. Ami ahhoz képest, hogy tavaly meghaltam az elsõ 15 km után, nem is olyan rossz eredmény. Kaptunk egy szép oklevelet, két kitûzõt és egy gratulációt. Majd kerestünk egy széket és lehuppantunk rá. Az az érzés iszonyat jó volt. Most már engedélyezett a pihenés, nincs tovább. Egy eszméletlen jó túra volt, csodás idõben, utakon, szintekkel. Köszönet érte, és gratulálok mindenkinek!

Így a végére hagytam a negatívumokat, mert van egy pár. Ennyi pénzért elvárná az ember, hogy kicsit igényesebb legyen a rendezés. Lehetne egy csöppet igényesebb az „itiner”. Mert ez az egy lap a kincskeresõ térképpel nem igen nevezhetõ annak. Na meg az ellátás. Örültem volna még egy - két ponton pl zsíros kenyérnek, vagy teának. Vagy ha a pontokon nem is, de legalább a célban. Mert a Spartacus háztól áthozott megmaradt kenyerek igen csak hamar elfogytak. Már mikor mi beértünk, akkor is alig volt. Nem hogy azoknak, akik késõbb jöttek.
 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20082008.02.04 17:12:08
Szeretem is, meg nem is az ilyen túrákat. Talán az egyetlen rossz, az bennük, hogy sok a városi rész, sokszor aszfaltot kell taposni, és házak között kóvályogni. Jónak meg azért jók, mert nem kell hajnalban kelni, hogy az ember kiérjen még idõben a rajthoz.

Igaz ez annak ellenére nem sikerült most, hogy Budapesten lakunk. 8:45 helyett, 9 után kicsivel értünk a rajthoz, és 9:40 körül indultunk el. De még a seprûk elõtt.

Kellemes hangulatban kezdtük a túrát, ami kitartott egészen a végéig. Jó sokat beszélgettünk, kidumáltuk a jövõ heti börzsönyi túrát, hogy ki hogyan készül rá. Az idõjárás is kedvezett ezen a napon. Szikrázó napsütésben indultunk neki a távnak. Csak a végén lett kicsit felhõsebb az ég. Néhol óvatosan haladtunk, mert kicsit sáros volt helyenként a talaj, és lefelé egy párszor majdnem gatyafék lett belõle.

Elsõ ponthoz egy jó 30 perces késéssel értünk, de a pontõrök rendesen voltak és megvártak még minket. Talán mi voltunk itt az utolsók. Aztán kicsit rákapcsoltunk, hogy a következõ pontra már idõben érjünk. Azért annyira nem féltünk, mert itt már több túrázót is lehagytunk a Hármashatár – hegy felé. Fent már csak 3 perces késésünk volt, ami igazából több volt, mert nekünk tavalyi itinerünk volt, és abban még kicsit más volt a nyitva tartás. A pontõr elmesélte, hogy kicsit alábecsülték az indulók számát, és jól jött, hogy tavalyról megmaradt egy jó pár itiner.

Folytattuk utunkat A Nagy – réten lévõ pont felé. Néhol lefelé, fõleg a Határ – nyereg elõtt a S jelzésen érdekes volt a lemenet, de egyben lejutottunk. Ezt a pontot kicsit nehezen találtuk meg. Azt hittük, hogy a parkoló ott lesz valahol a rétnél, többen is kóvályogtak. De végül sikeresen megtaláltuk, és a pecsét mellé még egy csokit is kaptunk ajándékba.

A Bátori barlangnál lévõ ponthoz még egy kisebb emelkedõt is le kellett gyûrni, ami kifejezetten jól esett. Egészen pontosan ez a kis emelkedõ a Nagy – Hárs – hegy megmászását jelentette. Kilátóba most nem mentünk fel, talán még sorba is kellett volna állni. A barlangnál a kötél még mindig megvolt, ami segített a lefelé ereszkedésben. Bár mi ezt nem vettük igénybe, és inkább elõ, a köveken keresztül mentünk le. Lehet, hogy egy kicsit levágtunk a távból, a pontõrök nem voltak szõrös szívûek 

A pont után áthullámvasutaztunk a kistestvérhez, majd szalagozott úton (amúgy a szalagozás végig jó volt) folytattuk lefelé. Újabb városi rész következett. A Buékról már ismerõs volt a terep, csak ott épp a másik irányból jöttünk. A sok lépcsõt most felfelé kellett megmászni, de legalább most nem volt lefagyva, és még hó sem volt rajta. A sziklánál szokásos szép panoráma a városra, de a pont még odébb van. Megyünk is tovább, majd egy hirtelen jobb kanyar és fel. Szó szerint fel, kötél segítségével. Anélkül elég nehézkesen lehetett volna feljutni a pontig. Utolsó pecsét is megvan, most már csak be kell gurulni a célba.

Újabb kis városi kilométerek, és megérkeztünk oda, ahonnan indultunk.

Kellemes kis túra volt, igazán jó idõben. Köszönet a szervezõknek érte és grat minden teljesítõnek!
 
 
BUÉKTúra éve: 20082008.01.06 17:39:11
Nem is tudom, hogy fogjak neki ennek a beszámolónak. Igen vegyes érzelmekkel tértem haza a túráról.

Talán kezdjük az elején a negatívumokkal. Igazából amin nagyon csodálkoztam az a nevezési díj. Elvileg úgy akartam elmenni, hogy csak betársulok valaki mellé, és nevezés nélkül végig gyaloglom. Aztán végül is beneveztem. Bár még most sem értem, hogy mi került ezen ennyibe… Ennyi pénzért máshol 80-100 km-es túrákra lehet nevezni. Ott megkapjuk ugyan ezeket (pl jelvény és nem kitûzõ), ráadásul több a pont, szóval még több pontõr is kell. Sõt még útközben is adnak meleg ételt, nem csak a célban (persze itt most a táv miatt ez most nem volt elvárható, de a pénz akkor is annyi). És sokszor az ellenõrzõpontokon teát, zsíros kenyeret, csokit… Szóval tényleg nem értem. Érdekes, valakik fele ennyi pénzbõl ki tudnak hozni 2x ilyen hosszú túrát (vagy még hosszabbat), valamivel több ellátással. No mindegy, így utólag már nincs mit tenni. Vagyis nem mindegy, de akkor sem értem.

Persze azért voltak pozitívumok is, bár ebben nagyon nagy szerepe volt az idõjárásnak. Másodmagammal vágtunk neki a távnak, olyan 9:50 körül. Mindketten félig betegen, nem épp a legjobb fizikumban. Ezért nem is volt baj, hogy egy ilyen rövid kis túrával kezdjük az évet. Bár ha a szintet nézzük, akkor azért ez a közel 850-es szint durván 20 km-re nem olyan kevés. Szóval elrajtoltunk, voltunk egy jó páran az biztos. Egyedül attól tartottam, hogy a turistautakon le lesz taposva a hó, és esni – kelni fogunk. Szerencsére ez egyszer sem következett be, bár én az elején majdnem hasra vágódtam. A táj az nagyon szép volt, tiszta a levegõ, néha madárcsicsergés. Az elsõ komolyabb emelkedõ ilyen útviszonyok mellett a Határ nyereg utáni szakasz volt, fel a parkolóig. Itt rendesen összetorlódtunk, sokan néha többet jöttek visszafelé mint elõre , de felértünk. Majd az elsõ ep-ig egy monoton emelkedõvel jutottunk el. A csúcs közelében, kiérve az erdõbõl nagyon szép kilátás tárult elénk. Kicsit megálltunk, fényképeztünk, de indultunk tovább. Ahogy leértünk a mûútra, találkoztunk a túra talán egyik legérdekesebb indulójával. Egy emberen kb 50literes hátizsák, és hozzá a ruha: ing, nyakkendõ, zakó és szövetnadrág. Fenyõgyöngyéig együtt faltuk a métereket. Közben megtudtuk azt is, hogy miért van így kiöltözve. Tudniillik megtisztelte a túrát, vagyis a BUÉK jellegre való tekintettel nem szokványos ruhában jött el. Itt elváltak útjaink, mert betértek melegedni. Majd két ismerõssel futottunk össze, akik tovább is robogtak. Következõ km-ek nem voltak túl izgalmasak. De az erdõ szép volt, csak az nem tetszett, hogy egyre közelebb kerültünk a városhoz. (negatívum volt még számomra az is, hogy a késõbbiekben egész sokat kellett a városon belül menni). Árpád kilátónál egy kicsit nézelõdtünk, de elég párás (vagy szmogos?) volt odalent az idõ, így nem sokat láttunk. A következõ pontot már nagyon vártam, mert ezt eddig csak az 56-os villamos ablakából csodáltam meg. Egyszer szerettem volna feljutni erre a sziklás csúcsra, és most a túra által sikerült. Egyik pontõr kicsit morcos, de azért pecsétet megkapjuk rendben . A városon belüli szakasz valahogy nincs meg, és a harmadik pont is kiesett. Hamarosan Szépjuhásznénél vagyunk. Innen már tényleg nem sok a táv. Csak egy rövid kis kapaszkodó fel a Nagy-Hárs-hegyre. Újabb pecsét birtokában elindulunk lefelé. Bátori barlang közelében kicsit veszélyes a lefelé menet, de a kötél sokat segít annak, aki igénybe veszi. Nagykovácsi utat keresztezve bezsebeljük az utolsó pecsétet szaloncukrok társaságában. Amik kicsit megfagytak, de finomak voltak. Már csak egy rövid kis szakasz, ami alatt az emberi vandalizmust sokszor megcsodálhattuk, és bent a célban, 13:52. Embertömeg, leülni lehetetlen, de hát sokan voltunk. Névre, vagyis pontosabban számra szóló borítékban megkapjuk az elismerést a célba érésér. Virsli, tea a menü. Én inkább kihagyom, nem vagyok éhes. Az összes kajámat így is végigcipeltem az úton. Viszont a szalagozás az nagyon jó volt végig a túra alatt.

Majd hazafelé vettük az irányt…

Negatív és pozitív élményekkel egyaránt tarkított túra volt, de olyan igen vegyes érzelmekkel teli.

Grat minden teljesítõnek!
 
 
túra éve: 2007
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20072007.11.05 15:54:07
Piros 85 (ami az idén, már inkább 90)

Rég óta készültem erre a túrára. Még a NaHáT-on határoztam el, hogy biztos nem fogom kihagyni, és ez lesz az idei utolsó hosszabb túrám (bár ez még nem biztos). A hosszú távú túráknak egy nagyon szép zárója lehet ez a Piros 85.

A szokásos készülõdések megtörténtek a túrát megelõzõ napokban, ráadásul még megvolt a kellõ bemelegítés is. Ugyanis pénteken a Mátrában barangoltunk egy kicsit. Mondjuk alvás szempontjából nem jött ki legjobban a dolog, de ebben a szép idõben nem lehetett otthon ülni.

Szombat reggel nehezen kelek, valószínû kevés volt a 4 óra alvás egy pénteki Mártázás után. De több embernek megígértem, hogy ott leszek, szóval menni kell. Indulást nem terveztük túl koraira, mert nem láttunk rá esélyt, hogy beérjünk úgy a célba, hogy még aznap haza tudjunk jönni. 7:30-as találkozó lett belõle a Rómaifürdõnél. Bár a találkozó sem volt teljes. Úgy terveztük, hogy 5-en megyünk, aztán ebbõl Dömösig lett kettõ, és ott egészült ki a csapat. Karesz és Bella már elindultak olyan 7:15 körül, mondván, hogy úgyis utolérjük õket. Én megvártam Gps Zolit. Viszont Sanyi meg elaludt, és így csak 8:30 körül indult el, jóval utánunk. Szóval ketten Zolival 7:45 körül nekivágtunk a távnak. Csillaghegyig hamar eltelt az út, és nem sokára már bent vagyunk az erdõben. A város még csak most ébredezik, bár egy két ember jön velünk szembe, kifelé az erdõbõl. Itt ér egy kellemesnek nem mondható „meglepetés”. Tönkrement az egyik botom. Nem lehet megszorítani, és így csak olyan max 1m-es. Hú de jó, legalább lesz mit cipelni végig magammal. Zoli mondta,hogy adjam le az elsõ ep-nél, és kérjem meg, hogy vigyék be a célba. Én inkább cipeltem magammal, ki tudja mire lesz még jó:)

Rövidesen kiérünk az Ürömi út elõtti tisztásra, és feltûnik elõttünk az embertömeg. Vagyunk egy jó páran, masírozunk a Nagy Kevély felé. Felfelé jól kimelegszünk, megváluk a kabáttól is, és csak egy pólóban toljuk tovább. Úgy néz ki, hogy tényleg jó idõnk lesz, bár az este az még messze van. Jó pár túratársat megelõzünk felfelé, és elérkezünk a csúcsra. A kilátás az pazar. A völgyekben még megül a köd, amit át – átböknek a hegycsúcsok. Kicsit elidõzünk itt, fényképezgetünk, mert ezt nem lehet csak itt hagyni. Pár méter múlva a romos fatákolmánynál megkapjuk az elsõ pecsétet. Zoli vált egy pár szót a pontõrökkel, majd indulunk Csobánka felé. A nyeregben mi is majdnem benézzük az utat, de szerencsére észrevesszük a hirtelen jobb kanyart. Csobánkáig szinte lefutunk. Bár azért vigyázni kell, mert elég csúszós a talaj, néha majdnem el is esünk. Kiérünk a mûútra, ahol egy - két túratárs épp tüzes vízzel kínálja társait: ) Elég jól tolták. Volt egy kb 5 decis üveg náluk, aminek már csak épp az alján volt valami.

Nagyon nem szeretem az aszfaltos részeket, bár szerencsére ez még az elején volt, és nem visel meg annyira. Hamar túljutunk rajta, és betérünk az erdõbe a P jelzésre. A következõ pontig egy elég emelkedõs szakasz vár ránk. Itt is majdnem benézünk egy elágazást, de szerencsére a gps ismét csak segít. Kapaszkodunk felfelé, közben a botokat meg cipelem a kezemben. Biztos páran érdekesen néznek rám, hogy miért nem használom. Zoli összefut egy pár geocachinges ismerõssel, és utána feltûnik neki az igazi éden kert :) Copfos lányok elõttünk. Nem is kevés, mindjárt 6. Bár õk nem a teljesítménytúrán vannak, meg nem is sietnek annyira, így elég hamar lehagyjuk õket. Zolinak meg meghasad a szíve :)

Pár perc, és Tölgyikreknél vagyunk. A pecsét mellé jár egy finom cukorka is. Ami elég tartós darab, mert nem igen akart elolvadni az ember szájában. Rágni kell, nincs mese. Copfos lányok itt utolérnek minket. Micsoda élvezet a szemnek :) De ismét hamar lehagyjuk õket, mert lekocogunk a Sikárosi rétig. Ez a hely mint mindig, most is csodálatos. Sajnos már a fák többsége elveszítette szép õszi színét, de így is csodálatos a panoráma. Innen Dömösig az út is ismerõs, pár hete a Vasas Maraton is erre vitt. Fájó szívvel, de búcsút kell inteni a rétnek, és ismét az erdõben folytatódik utunk. Szinte elsüppedünk az avarban, ahogy haladunk elõre. Nagyon hangulatos, de sokszor meg is tréfál, mert nem látjuk mi van a levelek alatt. Elhaladunk Király – kút mellett, ami sajnos ki van száradva, és nemsokára egy szép patakmeder mellett folytatjuk utunkat egészen Dömösig. Néhol belefutunk a lejtõbe, de inkább gyalogolunk. Meg amúgy is olyan szép a táj, hogy fényképezgetni is leállunk. Kis idõ múlva lent vagyunk a Rám szakadék aljánál. Érdekes, hogy most mennyire „kihalt” a táj. A Vasas Maratonkor nyüzsögtek itt az emberek. Ahhoz képes most szinte alig van valaki. Mondjuk nem mintha hiányozott volna az - az embertömeg. Ismét lehagyunk egy pár copfos lányt Zoli legnagyobb örömére, és már Dömös útjait koptatjuk. Elérkeztünk a következõ ellenõrzõpontig, ahol a pecsét mellé jár inni- és ennivaló is. Jól esik a sós, vajas kenyér, meg a citrom lé szerûség. Kicsit pihenünk itt, mindenki rendbe hozza magát. Itt áll össze elõször az ötös csapat. Karesz és Bella már bent voltak, Sanyi csak késõbb jött. A következõ szûk 10 km sem lesz egy leányálom. Fel kell menni Dobogókõre. Kb egy 20 perces pihenõ után folytatjuk utunkat, egy kis akrobatikus gyakorlattal tarkítva, mert át kell mászni egy kerítésen. Nagyon szép réteken, tisztásokon keresztül vezet felfelé a P jelzés. Egyik helyen még geoládázni is megálltunk, de nem lett meg. Szakó – nyereg elõtt még egy kicsit le is térünk a jelzésrõl. De egy kis dzsungelharccal visszajutunk. És végre elérkeztünk a nyeregbe, megvan a következõ pecsét. Innen már lényegében csak egy durvább emelkedõ van, az is itt elõttünk, és onnan már kényelmesen be lehet jutni Dobogókõre. Ahogy közeledünk, úgy nõ az emberek száma. Nem is csoda, hiszen nagyon szép az idõ. Rendesen kerülgetni kell az embereket, sõt még nekünk kell vigyázni, mert Sanyit majdnem elütik bicajjal.

Dobogókõ hozza a szokásos formáját. Irdatlan embertömeg, árusok, autóhegyek. Célba vesszük az ellenõrzõpontot, ahol kapunk egy banánt is a pecsét mellé. Nagyon jól esik ilyen emelkedõ után. Kicsit megpihenünk a turistaházban, majd haladunk tovább. Könnyû szakasz következik, minimális emelkedõvel. Pilisszentkereszten csak átrobogunk. Itt már kicsit jobban érszem az aszfaltos út hatását. Kezd sajogni a talpam. De szerencsére rövidesen ismét erdõben folytatjuk utunkat. A következõ szakaszon kétszer is eltévedünk, de mindig idõben észrevettük, és így csak pár száz métereket raktunk a távhoz. Sötétedni is itt kezd el igazán, lassan a lámpák is elõkerülnek. Csévi – nyeregnél begyûjtjük a következõ pecsétet és robogunk tovább. Vár a finom gulyásleves. Utolérünk két túrázót, akik kedvesen megkínálnak minket a csokijukból, sõt még oda is adják. Nagyon rendesek voltak. Sötétben faljuk a kilométereket, de ez a rész még így is nagyon szép. Milyen lehet még nappal… fent a fenyvesek között, félig kopasz hegygerincen haladva, csodálatos kilátással.

Aztán az éjszaka csendjét megtörik az autók hangjai. Már tényleg nagyon közel vagyunk. Pár perc, és a csárda elõtti nagy parkolóban találjuk magunkat. A sátrat nem vesszük észre, így bemegyünk a csárdába, ahol a pincér kicsit furán néz ránk, de rögtön eligazít, hogy merre tovább. Gondolom nem mi voltunk az elsõk, meg nem is az utolsók, akik oda mentek be elõször. És tényleg ott a sátor mellette, ami nem is pici. Kapunk itt pecsétet és finom gulyáslevest is. Jól esik a pihenõ, és már a fél távon is túl vagyunk. De menni kell, mert nem jó sokat pihenni. Így hát folytatjuk utunkat. Alig indultunk el, és máris megkapjuk a következõ pecsétet.

Áthaladunk Pilisszentivánon és újra kiérünk az erdõbe. Kicsit homokos a talaj, amin nem a legkellemesebb menni. Meg már fáradt is vagyok, és csak követem az elõttem haladókat. Egy lépcsõs rész után jól belelépek az ott tátongó gödörbe. Bokám majdnem ott marad, de szerencsére megúszom. Zakatolunk tovább az éjszakában Hosszú – árok felé, és lélekben már készülünk a következõ, talán a legnehezebb, emelkedõre. Megkapjuk a pecsétet, Sanyi még szeretne mellé egy lábcserét is, de azzal sajnos nem tudtak szolgálni. A dolgunk az egyszerû, csak fel kell jutni a Nagy – Szénásra. Elején még egész barátságos az emelkedõ, de késõbb bedurvul. Az idõ eszméletlen jó, még a kabát is lekerül, és ismét egy szál pólóban toljuk felfelé. Megállni nem akarok, mert elindulni annál nehezebb lesz utána, így egyhuzamban felmegyek, felmegyünk az emlékfalhoz. Pecsét mellé jár még szõlõcukor, sós apróságok és citrom is. Kicsit pihenünk, de nem túl sokat, majd legurulunk Nagykovácsiba. Kocsma a láthatáron, ezt nem lehet kihagyni. Igaz az árak azok nem épp a legbarátibbak, de muszáj bemenni. Elmegy egy újabb 20 perc. Elég lassan tettük meg ezt az utolsó pár kilométert ezekkel a megállásokkal. De jön az egyik legrosszabb pillanat. Mikor kilépünk érezzük, hogy csöpög az esõ (szerencsére csöpögésnél sosem lett erõsebb). Itiner olvasása nélkül folytatjuk tovább, és csak a csapat egyetlen lány tagjának lesz gyanús, hogy a templom az nem erre van. Még jó, hogy velünk volt, mert akkor szépen benéztük volna a pontot. Úgyhogy hátra arc, és irány a plébánia. Kapunk itt is inni és ennivalót a pecsét mellé. Sanyi meg sajnos kiszáll. Úgy érzi, hogy elég neki ez a 66 km is.

Innen már csak négyen folytatjuk tovább. Kicsit kezdek befordulni. Fáradt is vagyok, sötét is van, még az esõ is esik. Karesszal azért toljuk az elején, Bella és Zoli kicsit lemaradva követnek minket. Beszélgetünk, így hamarabb elrepül az idõ, és a Fekete – fej lábánál találjuk magunkat. Egy újabb kis emelkedõ, ami nem is olyan sok. De így már 70 kilométer után más a helyzet. Fölfelé lehagyunk egy idõs bácsit, aki az 50 km-es távon van. Végre feltûnik a csúcs. Megkapjuk a pecsétet és kicsit lepihenünk. A pontõr szõlõlével kínál minket, köszönjük! Zoliékat itt bevárjuk, majd együtt folytatjuk az utunkat lefelé. Oda kell figyelni rendesen, mert az esõtõl igen csak csúszós lett minden. Néha majdnem elesünk, de szerencsére egyben lejutunk az aszfaltos útig. Ezen pár méter, és újra bent az erdõben. Ismét egy emelkedõ, ami megint csak fáj egy kicsit. De mégis jobban esik felfelé menni, mint lefelé, vagy sík terepen. Fent vagyunk a körúton. Annak ellenére, hogy már este van, meglehetõsen meleg az idõ. Viszont nagyon nagy a pára. Szépjuhásznénál pihenünk egy kicsit. Már minden pihenõ jól esik, és kell is, hogy egy kis élet kerüljön a lábakba. Majd nekivágunk az utolsó emelkedõnek, fel a János – hegyre. Alig indulunk el felfelé, a köd egyre sûrûsödni kezd. Még féltávnál sem járunk, és szinte már semmit sem lehet látni. A fejlámpákat is levesszük, megpróbálunk alulról világítani, mint a kocsikon a ködlámpa, hátha hatásosabb lesz. De sokat nem jelent. Küszködünk felfelé, már nagyon fáradtak vagyunk, de ez az utolsó komolyabb emelkedõ. Végre feltûnik a kilátó, és elõtte a pontõrök a kocsiban. Megkapjuk a pecsétet, 1-2 percet pihenünk, és megindulunk lefelé. Itt nem a P-n mentünk, mert úgy láttuk, hogy jobb ha ilyen nyirkos idõben inkább a futópályán megyünk le. Valószínû, hogy seggre ültünk volna egy párszor. A ködtõl szinte semmit sem látni, de az út menti lámpák azért mutatják az utat. Makkosmáriáig viszonylag hamar elérünk. Szerencsére, ahogy haladunk lefelé, a köd is egyre csökken. Feltûnik a pontõr, akitõl megkapjuk a pecsétet és mellé egy tábla csokit. Kicsit furácsáltuk, hogy ilyenkor adták a csokit. Persze jól esett most is, de adhatták volna olyan 60 km körül. Azt hinnénk, hogy már vége a szívatásnak, de még van azért emelkedõ. És így már 80-on túl a kicsi is sok.

El is indulunk felfelé, mert minél többet ülünk, annál rosszabb. A jelzések elég gyatrák ezen a részen, de szerencsére a gps kisegít azért minket. Ráadásul még a köd is kezd visszajönni, ami ismét megnehezíti a tájékozódást. Sokszor még annyit se látunk, hogy merre megy az út. Lehagyunk a Végvári – szikla körül egy idõs párt, akik már visszafelé jöttek, mert azt hitték, hogy eltévedtek. Tényleg nagyon nehéz volt rajtamaradni az úton. Szerencsére a kilométerek azért gyorsabban fogytak, mint ahogy fáradtságunk nõtt. Bár az utolsó métereken még rendesen megszenvedtünk az erdõben, mert igen kellemetlen úton kellett lejutni Budaörs határáig. Aztán a hab a tortán még ez a kellemes 1,5 km aszfalton, bent a városban. Azért nem volt annyira vészes, és hamarosan bent voltunk a célban. 03:36, de jó volt benyitni a jó melegbe. Bent pár igen csak fáradt arcot látott az ember, de hát ez mégsem volt egy könnyû túra.

Beálltam a sorba az oklevélért meg a kitûzõért, ami igen csak szép. És kaptunk mellé egy Piros 85 grammos csokit:) Mintha direkt erre a túrára fejlesztették volna ki.
A meleg tea és a virsli is nagyon jól esett, amit itt kaptunk. Majd egy jó 30 perc után az elsõ buszok valamelyikével hazazötykölõdtük.

Egy nagyon jó kis túra volt, ami igen csak igénybe veszi az embert. Köszönet a szervezõknek érte!

Grat mindenkinek, aki valamelyik távot teljesítette!
 
 
Budai kilátókTúra éve: 20072007.10.13 20:37:26
Budai Kilátók Extra

Kíváncsi voltam, mit rejt magában ez a bûvös szó, hogy extra. Biztos, hogy nem a táv, hiszen az csupán egy kellemes 29km. Talán az a két pont (mondjuk inkább 3 a Tarnaival együtt), amit fakultatív módon lehet megközelíteni, egyéni tájékozódással. (Most már így utólag mondhatom, hogy ez lehet az indok)

Az egész úgy kezdõdött, hogy nem akartam ezen a hétvégén túrázni. Aztán péntek estefelé jött a telefon, hogy menjek már, mert olyan nincs, hogy itthon ülök ilyen szép napon. Így hát engedtem a csábításnak, meg ahogy már írtam, az extra sejtelmes hívogatásának.

Szerencsére Normafa viszonylag közel van, így nem igazán kellett korán kelni, csupán 6-kor. Egy 8 körüli találkozás volt megbeszélve a Moszkva téren, majd elindultunk fel a 21-es busszal. Szép számmal voltak már túrázók a korábbi járatokon is, meg azon is amivel mi mentünk. Elég nagy tömeg fogad a síház elõtt, de gyorsan megy a nevezés. Jó sokan vagyunk, már 400 fölött járunk. Bár az extrára mi vagyunk az 51 és 52-esek, és már nincs sok idõ a nevezésbõl hátra. Pontosan 9:00 kerül az indulási idõ mellé.

Itt (Normafánál) még ilyen hideg reggelen is egész sokan vannak. Kilátásban gyönyörködünk kicsit, bár most nem a legszebb arcát mutatja, elég párás az idõ. De legalább az erdõ egyre szebb õszi színekben pompázik. János - hegyre felkapaszkodunk a rövid de tömör emelkedõn, és hamarosan megkapjuk az elsõ pecsétet. A kilátóba most nem megyünk fel, nem is látnánk olyan sokat, meg még szinte sorban is kell állni. Inkább folytatjuk tovább, mert még elég hideg van. Gyorsan leereszkedünk Szépjuhásznéig. Itt sokan levágják a kanyarokat. Sajnos a P jelzésnek az eredeti nyomvonalát elég kevesen követik. Az autósok kedvesen átengednek bennünket az úton, majd egy szép kis emelkedõ után elérünk a Nagy - Hárs - hegy tetejére. Itt is csak a pecsételésig maradunk (Szép színváltós pecsétet kapunk. A késõbbiekben sem lehet panaszkodni a pecsétek színére. A nyolc pecsét legalább 9 féle színt tartalmaz), és robogunk lefelé, majd felfelé a Kis - Hárs - hegyre. Kicsit olyan mint egy hullámvasút. Jó rég voltam már itt, de emlékszem, hogy a kilátó akkor is már elég ramaty állapotban volt. Csodálkoztam is, hogy még így bírja ennyi év után. Egy kis ládakeresés után nemsokára rátérünk a Hárshegyi körútra, majd a P jelzésre. Átkelünk a mûúton, és az erdõbe beérve hamarosan megkezdõdik az emelkedõ, fel a Fekete - fejre. Itt a pontõrt egy zsírkréta testesíti meg. Satírozunk egyet, majd megyünk tovább. Elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol kettéválik a két táv. Innentõl kezdve szabad az út. A lényeg, hogy a Budakeszi Vadasparkba jussunk el. Szerencsére másik két túrázó tudja az utat, és így könnyen odatalálunk. Ezelõtt olyan általános iskolás koromban járhattam a Vadasparkban. Kíváncsian vártam, bár nem töltöttünk el itt túlságosan hosszú idõt. Rengeteg ember, nyüzsi és állatok. Pecsét megszerzése után egy gyors körülnézés a kilátóban. Hát nem annyira csábító a látvány. Ezután kicsit bóklászunk, mert nem igen találjuk a helyes irányt a kifelé. Majd a pénztáros eligazít bennünket, és folytatjuk utunkat a katonasírok felé. Úgy döntünk, hogy nem cicózunk, hanem toronyiránt megyünk. Bízunk benne, hogy nem lesz semmilyen nagyobb akadály útközben. Az elején egész kellemes, kis kitaposott ösvényen haladunk, majd elérünk egy kerítéshez, amin át kéne jutni. Találunk egy létrát, ami enyhén szólva sincs jó állapotban. De nincs más választás, át kell rajta menni. Kicsit küszködve de sikerül. Most már vadcsapásokon megyünk tovább, néhol meg csak simán az erdõ érintetlen aljnövényzetei között. Ha már átmentünk a kerítésen, és bekerültünk a belsejébe, az azt jelenti, hogy rövidesen ki is kell belõle mászni. Viszont itt már létra sincs. A lehetséges megoldás pusztán egy, mászás. Szerencsére a keríts elég masszív, így könnyen átjutunk rajta. Ezután egy egész csapat muflonnal találkozunk az erdõben, bár õk hamarabb vesznek észre minket. És mi már csak arra figyelünk fel, hogy futnak. Majd egy villanypásztoron is át kell menni (2*). Még jó, hogy nincs benne áram, bár akkor is csak csípne. Innen úgy döntünk, hogy elég volt a dzsungelharcból, és már normális úton folytatjuk tovább. Hamarosan feltûnik a három ismeretlen katona sírja, és nem sokkal mellette a pontõrök. Kapunk egy kis pecsétet, majd útbaigazítást a következõ pontig (Tarnai pihenõ). Ugyanis itt is csak a pont adott, és az oda vezetõ út teljesen szabadon választott. Azt tanácsolják, hogy ne a sziklafal felé induljunk el (pedig az a legrövidebb), mert az veszélyes. Bár hozzáteszik, hogy már mentek arra elõttünk. Elején úgy döntünk, hogy akkor teszünk egy kis kitérõt, és "normális" úton megyünk a Tarnai pihenõig. A terv mégis változik, kicsit elbizonytalanodunk, és inkább a sziklafalat vesszük célba. Az ereszkedést szerencsére túléltük, bár Sanyi vágódik egyet. De azért néha voltak benne igen csak érdekes pillanatok. Viszont így a völgy túlsó oldalán vissza is kellett mászni. Nem volt valami könnyû emelkedõ, de felértünk a tetejére. Innen ismét kitaposott úton folytattuk utunkat. Nemsokára a pihenõnél találtuk magunkat. A kilátás legalább olyan szép, mint mindig. Jó sok ember pihen a pontõrök körül, de mi itt sem állunk meg, hanem megyünk tovább. Egy kicsit visszafelé, majd a Nagy Kopasz felé veszsük az irányt. Érdekes módon itt meglepõen sokan "keresték az új három forintost az erdõben". Régrõl még rémlik, hogy már jártam itt a Kopaszon, de akkor még nem volt kilátó, és a kilátásban sem lehetett gyönyörködni, mert takartak a bokrok. Szerencsére ez ma már nem gond. Egy csodálatos kilátót építettek ide. Pontõrök fent pihennek valahol közép tájt, úgyhogy fel kell menni. Bár amúgy sem hagytuk volna ki ezt a látványt. Távolban még a Mátra is elõbukkan. Innen már tényleg csak egy nagyon kis kellemes leereszkedés vár Nagykovácsiig. Nem tudom miért, de az van bennem, hogy van még egy 10 km. Csodálkoznak is a pontõrök, hogy még 2 órát számolok a célig. Majd közlik, hogy már csak 4 km van hátra. Úgy látszik ügyes voltam : ). Ez viszonylag hamar eltelik. Az elején nagyon szép erdõben haladunk, majd kiérve a tisztásra feltûnnek a házak is. Már tényleg nincs messze. Egy szûk 15 perc, és bent a célban. Az idõ 15:00 kereken. Jó páran pihennek már itt, de folyamatosan érkeznek az újak is.

Megkapom az oklevelet, ami elég fura alakú. Legalább is eltér az eddigiektõl. Se nem írólap, se nem A4-es méretû. Valahogy a kettõ között, de viszont nagyon szép. És a kitûzõ helyett egy bögrét kapunk a túra nevével ellátva. Ez is nagyon szép kis darab.
Illetve még kaptunk leves is, amit inkább lecseréltem egy sörre. Kis pihenés után berobogtunk a busszal Budapestre.

Egy nagyon kis kellemes túra volt. Egy negatívumot tudnék csak említeni, az pedig az itiner. Számomra elég átláthatatlan volt sokszor. Tényleg nem vesz ki az emberbõl sokat. Szinte bárki végig tud menni rajta. Az extrában a nehézséget talán csak a tájékozódás jelentette azokon a helyeken, ahol nem volt kijelölt út, de hát ezért volt extra :)Ami viszont nagyon élvezetesség tette a túrát.

Köszönet a rendezõknek érte, és grat mindenkinek, aki végigment valamelyik távon!
 
 
Vasas MaratonTúra éve: 20072007.10.08 14:55:32
Vasas Maraton

Elõzõ nap után (Lokomotív 424)kicsit fáradtan indulok neki ennek a túrának. Megfelelõ alvás hiányában alig térek reggel magamhoz, de szerencsére legalább a tegnapi nap nem nagyon hagyott bennem mély nyomokat. Még jócskán sötétben indulok el itthonról, és meglehetõsen hûvös a hajnal. A Batthyány téren találkozom egy régi ismerõssel, akivel még az elsõ teljesítménytúrát csináltuk közösen. A Hév pótló buszon egész hamar elérkezünk Békásmegyerig. Szerencsére szinte még forgalom sincs, így lényegében nem igen telik több idõbe. Majd már síneken folytatjuk utunkat Pomázig.

A rajtnál nem túl sokan vagyunk. Ebben a reggeli hidegben már indulna az ember. Gyors nevezés után 6:45-kor útra kelünk. Közben még GPS Zolival :) egyeztetek telefonon, aki csak késõbb fog indulni. De úgyis utolér. Pláne, hogy nem terveztünk nagy tempót, csak éppen szintidõn belüli érkezést.

Pomázról hamarosan kiérünk, közben pár futó lehagy minket. Szép lassan beérünk az erdõbe, és elkezdõdik az elsõ komolyabb emelkedõ, fel a Kõ - hegyre. Fentrõl a kilátás nagyon szép, bár kicsit párás az idõ. A pecsét mellé még kapunk egy pohár meleg teát is, majd célba vesszük a Vasas - szakadékot. Kíváncsi voltam erre a helyre, mert még nem voltam itt, de már képrõl volt szerencsém megcsodálni. (Itt az elején jó sûrûn voltak az ellenõrzõ pontok, ami nem is volt rossz, mert jó érzés volt egy újabb pecsét birtokába jutni.) Maga a szakadék nagyon szép, érdekes képzõdménye a természetnek. Egy pár száz méteren visszafelé megyünk a jelzésen, majd a sárgán folytatjuk utunkat. Lajos - forrás elõtt a tisztáson szinte mindenki az ott ülõ embert nézi pontõrnek, aki már mosolyogva irányít minket tovább. A forrásnál megkapjuk a következõ pecsétet és mellé szõlõcukrot is. Itt utolér minket Zoli, akivel a Szakó hegyig együtt megyünk. A forrás után mi is majdnem benézzük az utat, és megindulnánk felfelé. Szerencsére a mögöttünk lévõk észreveszik jobbra a leágazást, és figyelmeztetnek bennünket, mi meg az elõttünk lévõket. Kicsit emelkedik az út felfelé, de nagyon szép a kilátás Dömör - kapu felé. Szinte ott hever az egész a lábunk elõtt, mi meg fentrõl csodáljuk. Itt egy kis kitérõt teszünk ládakeresés céljából, majd lemegyünk/kocogunk Dömör - kapuig. A pecsét mellé egy újabb meglepetés csoki jár. Az aszfaltos úton haladunk tovább, és csak a K+-nál térünk le róla. Szinte alig telik el idõ, és máris a következõ pecsételõ helynél vagyunk. Majd következik számomra egy mindig is szép rész, a Sikárosi rét. Pláne így õsszel nagyon hangulatos. Sajnos a Szilágyi Bernát forrás kiszáradva, így most vízvételi lehetõség nincs.

Haladunk tovább, már kiérve a tisztásra, az erdõ és a Sikárosi rét szélén. Nagyon szép a jobbra lévõ panoráma. És már megint egy újabb pecsét, szinte az elõzõ szomszédságában. A réten áthaladva elõkerül egy - két emlék, régi történet. Majd az erdõ szélére érve tábla figyelmezteti a kék túrázókat, hogy el van terelve az út. Bár minket ez nem érint, de azért jó látni, hogy odafigyelnek ránk, túrázókra.

A következõ pont sajnos csak a nevében rejt kutat, itt is ki van száradva. Itt pihenünk egy kicsit, kajálunk, és aztán elindulunk. Meglepõ módon itt most az elõzõekhez képest irdatlan távolság van a következõ pontig, 7 km. A patakmeder mellett ereszkedünk lefelé, néhol kicsit óvatosan, mert könnyen bele lehet csúszni. Ahogy közeledünk Dömös felé, úgy nõ egyre a túrázók száma. A Rám - szakadék aljánál rendes embertömeg fogad. Rövidesen bent vagyunk Dömösön. Szemben meg feltûnik a Börzsöny. Eszméletlen szép innen nézve, bár máshonnan is az. Itt a pontnál rendes terülj - terülj asztalkám van. Zsíros kenyér, sütemény, ásványvíz, pezsgõtabletta, csalamádé, vöröshagyma. Ennyit sikerült megjegyeznem. Innen nem lehet csak úgy továbbsietni, így hát idõzünk is itt egy kb 30 percet.

A következõ kilométereket szalagozott úton tesszük meg. Kellemes kis séta, szinte sík terepen. A Duna partról még közelebbrõl csodálhatjuk a meredeken kiemelkedõ Börzsönyt, majd kukoricás mellett haladunk tovább. Ez itt egy kicsit unalmas szakasz, de valahogy el kell jutnunk Pilismarótig. Zoli megpróbál kommunikálni az út szélén legelészõ bárányokkal, de nem sok sikerrel jár. Majd hamarosan meglesz a következõ pecsét is.

Innen már nincs sok hátra, de az szinte az utolsó méterig felfelé visz. Nem lesz egyszerû, de még van jó 3 óránk a szintidõig. Az elején még együtt vagyunk mind a hárman, majd egyre jobban kezdünk szétszakadni. Zoli elõrerobog, elõtörnek mazoista hajlamai. Én baktatok középen, Ádám meg zárja a sort. Egy hosszabb egyenes szakaszon még feltûnik elõl Zoli. Úgy döntök, hogy utolérem. Elkezdek, futni/kocogni felfelé. Meg is kérdezi egy túrázó, mikor lehagyom, hogy mi versenyzünk?:) A Szakó hegy elõtt sikerül befognom. Felfelé még sikerül együtt mennünk egy ideig, majd ismét ellép. Már csak a célban látom újra. Túl a csúcson nemsokára becsatlakozik a P, majd az utolsó komolyabb emelkedõ megmászása után megpihenek a Szent Bernát emléktábla alatt. Bevárom Ádámot, közben kajálok és zenét hallgatok. Majd mikor felért ide, együtt folytatjuk utunkat egy darabig. De elõre küld, hogy foglaljak neki almás pitét:) Így megint kicsit megszaporázom lépteimet. Dobogókõ felé közelítve egyre több emberrel találkozok. Szinte olyan tömeg van, mint egy hétvégi napon a városban. Átrobogok a Matyi büféhez, ahol végre feltûnik a cél, és még csak 15:20 van. Egész gyorsak voltunk ahhoz képest, hogy csak épp szintidõn belül akartunk lenni. Megkapom az emléklapot és a kitûzõt. Kölcsönösen gratulálunk egymásnak a szervezõvel. Õ a teljesítésért, én meg a túráért.

Majd egy jó 20 perces sorban állás után hozzájutok végre a sörömhöz, amit igen csak sietve kell meginni, mert indul a busz. Valahogy így történt.

Egy nagyon jó túra volt. A rendezõknek csak gratulálni lehet, az ellátás is kimagasló volt.

Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette valamelyik távot!
 
 
Lokomotív 424Túra éve: 20072007.10.06 22:58:08
Lokomotív 424 – 42

Egy kis zakatolás a Börzsöny hegyei között.

Mintha már a megszokott forgatókönyv játszódna le reggel. Nehezen kelek, nem akarok menni, aztán valahogy mégis elindulok. Hála a ………….. BKV-nak sikerült majdnem lekésnem az utolsó vonatot, amivel még 10-ig elérek a célba. Szerencsétlen társaság, még a hajnali, óránkét 3* közlekedõ járatainak a menetidejét sem képes betartani. De nézzük a dolgok pozitív oldalát, megvolt a bemelegítés. Sprint a busztól a metróig, majd egy gyors felszaladás a mozgólépcsõn, végül a villamostól futás a vonatig. De szerencsére sikerült idõben kiérni. A szokottnál is jóval nagyobb a tömeg a Nyugatiban. A vonatra már felszállni is alig lehet indulás elõtt pár perccel. Nagy nehezen azért felpaszírozom magam. Egy kellemesnek nem nevezhetõ álló út után megérkezünk Vácra, ahol el kéne valamivel ütni a rendelkezésre álló jó fél órát. Végre a piros csodamasina útjára indul, és hamarosan Szokolyánál le is szállunk.

Már nem sokan, talán másod, vagy harmadmagammal. Ugyan is már 9 elmúlt. Nevezéskor feltûnik egy régi ismerõs a rajtnál, de kiderül õ most csak pontõrködni fog. Egy rövid szóváltás után 9:30 körül elindulok. Így is van már fél óra hátrányom, de azért bíztam magamban, hogy jóval 10 alatt végigmegyek. A reggel még kicsit nyirkos, ködös. Be is ázik a cipõm ahol le kell térni a vasúti sínekrõl. A Börzsöny igazán szép arcát mutatja. Már tényleg igazi börzsönyben pompázik. Ugyan is a börzsöny az állítólag egy színt jelent. Innen kapta a hegy a nevét. A völgyekben megülõ pára kicsit sejtelmessé teszi a tájat, bánom is, hogy nem hoztam magammal fényképezõgépet. Az elsõ szalagos rész egy annyira nem kellemes terepen kalauzol. Kicsit lejt oldalra, csúszik és emelkedik is. De hamarosan becsatlakozunk a kékbe, ahol most épp az ellenkezõ irányba megyünk mint a Beac Maxin. Néha lefelé meg – meg csúszok az avaron, de egyben leérek, és a patakon is szerencsésen átjutok. Elsõ pecsét birtokában egy kellemes, széles, jól járható úton haladok tovább. Az erdõ nagyon szép, végig az volt, már nagyon látszanak az õsz jelei. A kék +-on elkolbászolt túrázóknak mutatom a helyes irányt, pedig még egyszer sem jártam erre, de szerencsém lett, mert eltaláltam. Egy gyors leereszkedés után keresztezzük a vasutat. Már át lehet kelni az épülõ hídon is, nem úgy mint pár hete. Egy nagyon szép rét után egy kisebb emelkedõ, és hamarosan feltûnnek Nógrád házai. A Csóványos is megmutatja magát a távolban. Nagyon szép, mint mindig, csak ne kéne rá felmászni. A Csurgó - forrásnál tartok egy rövidebb pihenõt, kabát le, csoki be, pecsét bepecsételve. Innen egy szinte agyonjárt úton megyek fel a Csóványosig. Nyár óta már legalább 3* teszem meg ezt a távot. A nógrádi szántókról visszatekintve, még mielõtt belépne az ember az erdõbe, csodás látvány tárul elénk a várral együtt. Majd megkezdõdik a nem rövid, monoton emelkedõ, fel egészen a Csóványosig. Útközben meglepõen sok túrázóval találkozom. Nagyon sokan jönnek lefelé is, és felfelé is haladnak szép számmal. Pihenõt nem tervezek, szeretnék egyhuzamban feljutni a csúcsra. Szerencsére sikerül, bár néha azért érzem a lábam rendesen. Egész kellemes fent a levegõ, egy pólóban is el lehet lenni. De valami irdatlan az embertömeg. Így nem is idõzöm itt sokat. Váltok a pontõrrel pár szót, majd megyek tovább a következõ pecsét birtokában. Ez a szakasz a Nagy – Hideg hegyig nem volt semmi. Rengeteg ember, és némelyik inkább hasonlít állatra mint emberre. Bár nem szeretném megbántani az állatokat, szóval nem tudom, mit mondjak. Én nagyon nem értem az ilyet. No mindegy. Szerencsére azért sok nincs belõle, és nemsokára feltûnik a turistaház. Persze elõtte még egy szép emelkedõ kivesz belõlem rendesen. Szintúgy rengeteg ember. Gyorsan beszaladok kérek egy pecsétet, és rányomom a lapra. Igaz nem kell, de legalább így biztos, hogy jártam itt. Beacon már megtapasztaltuk, hogy mennyien elmentek alatta. Egy – két ismerõs arc feltûnik, váltunk pár szót, majd indulok tovább. Következik számomra talán a túra legrosszabb szakasza. Egy jó 6 km lefelé. Térdem fáj, cipõ kicsit nyomja a lábam. Nagyon nem szeretek lefelé menni. Azért egyszer csak vége ennek a borzalmas résznek és a Kisinóci ellenõrzõ pontnál megpihenek egy kicsit. Pecsét beüt. Itt találkozom régi ismerõsömmel, aki pontõrködik. Egy jó 20 perces pihenõ után folytatom utamat, olyan infók birtokába jutva, hogy a célban van sör. Az anyját, bele kell húzni, hogy még maradjon. Már csak egy 10-es van hátra. Királyrétig kicsit nyugisabb tempóban haladok. Ahogy közeledek, úgy nõ az embertömeg. Lényegében csak átrobogok rajta, nem akarok megállni. Egy nem oly kellemes emelkedõ után elõveszem az itinert, és meglesem, mikor indul a vonat. Nem jó, van még egy 6 km, és szûk 1 óra az indulásig. Nem akarok sietni, de kell. Következõ vonatig várni kéne még jó 2 és fél órát a célban. Úgyhogy szaporázom lépteimet. Elején még fel –fel adom magamban, úgy érzem nem fog menni. Aztán valahogy mégis csak erõre kapok, és meg - meg futom elég rendesen ezt a lényegében lefelé vezetõ szakaszt. Sietek rendesen, az utat sem figyelem annyira, csak a szalagokat meg a kósza piros jelzéseket. Egyszer sikerül jól össze is sároznom magam. Aztán meg is lepõdöm mikor beérek Szokolyára. Az utolsó 6 km-t sikerült egy 40 perc alatt legyûrni. 16:20, bent a célban. Azért ilyen idõre nem számítottam, de jó érzés volt. Majd holnap a Vasas Maratonon kiderül mennyire hajszoltam túl magam.

Egy nagyon kis kellemes túra volt így az õszben. A táj nagyon szép, végre már nem egyszínû zöld. A célban a sör nagyon jól esett, megérte sietni, mert már csak 3 dobozzal volt. És az ára is igen csak kedvezõ. Köszönet a jó kis túráért a rendezõknek!
 
 
NaHáT / HangyaTúra éve: 20072007.09.23 20:36:30
NaHáT 93 ~ avagy revans a Beac Maxi után

Most visszavágok. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mielõtt elindultam. Két hete a Beac Maxi 80-as távja kifogott rajtam, és csak 50 km-ig jutottam. Itt volt a legjobb alkalom a visszavágásra, nem is vacilláltam azon, hogy nekiindulok. Tanulva a korábbi hibáimból, most rendesen felkészültem erre a túrára. Megvolt a kellõ vitamin bevitel, vettem energiaszeleteket meg innivalót, és a botomat sem hagytam itthon.

Mivel nem szeretek éjszaka egyedül menni, ezért úgy terveztem, hogy másodmagammal indulok el. Amibõl végül is egyedüli rajt lett, mert a társam csak késõbb ért Nagymarosra. De biztos voltam benne, hogy utol fog érni, így hát elindultam. Aztán sajnos õ feladta még mielõtt beért volna, de szerencsére összejött a társaság az estére. No de akkor kezdjük az elején...

Péntek estefelé nagyjából összepakoltam a cuccaimat, és baromira nem volt kedvem másnap hajnalban kelni. 4:30, csörög az óra. Szívem szerint lenyomnám, és aludnék tovább. Nagy nehezem magamhoz tértem, aztán célba vettem a 6:55-ös vonatot. A reggeli város hozta a szokásos formáját. Buszon érdekes illatok, célszerû ablak közelében állni, támolygó emberek és elvétve már egy - két túrázó is feltûnik.

Nagymarosig hamar eltelik az út. Kicsit izgulok, mert fáj a combom. Amit nem is értem, hogy miért, mert nem csináltam semmi olyat. 7:30 körül begurulunk az állomásra, és egy tekintélyes kis csapat indul el a Plébánia épülete felé. Egy gyors nevezés, térd kenegetés és a gigantikus méretû térkép megcsodálása után 8:00-kor elindulok. Csóványosra szerettem volna még világosban felérni, így kicsit szaporázom a lépteimet. Egy - két ember megfutja a Nagymarosról kivezetõ utat felfelé, valaki kutyával indul neki. Szép lassan beérünk az erdõbe. Itt gyorsítok, és igénybe veszem a botok által nyújtott segítséget. Nagyon szép idõnk van, és szerencsére egész hétvégére ilyet mondtak. Kabát nem is kell, szinte elég egy póló. Szent Mihály - hegy nyerge felé nagyon szép a kilátás a Dunakanyar felé, bár még a sok levél nem enged teljes rálátást. Hamar elérkezek az elsõ ellenõrzõpontig, ahol jó pár ember pihen. Pecsét után irány tovább a Hegyes - tetõ felé. A reggeli párától még a fû elég nedves, cipõm át is ázik. A Julianus toronyba most nem megyek fel, majdnem sorba kell állni a feljutáshoz. Folytatom utam lefelé. Enyhe kocogással, bár azt is visszafogva. Hosszú lesz még ez a túra. Nemsokára letérek Zebegény felé a S-án. Majdnem benézem az éles jobb kanyart, de szerencsére (itt még) nem tévedek el. A Trianon emlékhely felkutatása már egy kicsit érdekesebb. Pedig már jártam erre ezelõtt, de most valahogy nem találtam meg az odavezetõ utat. A Kálvária felõl mászok fel, és begyûjtöm a következõ pecsétet. Majd egy gyors leereszkedés Zebegénybe a nem olyan kellemes kis hegyi szerpentinen. Kifelé a Z jelzésen két futó lehagy. Nézegetem az útleírást, amibõl megtudom, hogy a Z+-on jobbra el kell menni. Le is térek, a szalagok is megvannak, aztán akkor döbbenek rá, hogy valamit nagyon benéztem, mikor egy jó 500m után észreveszek a fán egy papírt, ahol a Hangya 14 szerepel. Mondjuk már gyanús volt, hogy ezen a szakaszon találkoztam két túrázóval, akik visszafelé jöttek. Úgy látszik nem csak én néztem be. Pedig az itinerben tényleg jól van. Figyelmetlen voltam. Úgy látszik Zebegény ma valamiért nem szeret annyira, mert kétszer is megtréfált. A Malom - völgyben kellemes kis terepen faljuk a kilométereket. Itt is egész komoly csapat van, szinte mindig látok embereket magam elõtt. A rétek is csodálatosak ebben a reggeli párában, teli virággal. Nemsokára feltûnik a Halastó, újabb pecsét. De jó lenne, ha már másodszorra járnék itt, gondolom magamban. Egy zsíros kenyér társaságában folytatom utamat a szalagokat követve. Rövidesen kiérek a P jelzésre. Ismerõs terep ez, a Teleki 50-en is erre jöttünk, csak épp az ellenkezõ irányból. Leelõz egy fa szállító autó, majd a lejtõn beállok a szélárnyékába. Két futó úgy dönt, hogy inkább megelõzi. A Toronyalja – horgásztó mellett haladok tovább Kóspallag felé. Favágók darabolják a fákat, egy kisebb termetû kutya pedig hangjával riogatja a túrázókat. Újabb pecsét. Rövidesen feltûnnek Kóspallag házai. Kóspallag után egy 5-6, 93-as túrázóval folytatom az utat a Kisinóci th-ig. Majd ellépek tõlük, és az Inóci - nyeregnek már egyedül vágok neki. Nem a legkellemesebb emelkedõ, sõt. De végre megpillantom a pontõrt, aki épp a tûz mellett melegszik. Pecsét után, egy kis segítséget is kapok, hogy merre folytassam az utam. Majd elindulok lefelé. Az útleírást bõszen tanulmányozom, nem szeretnék többször eltévedni. Túlzásba is viszem, mert azt hittem, hogy nem tértem le jobbra a szalagozott útra. Majd kiderül, hogy még az Oldaltámasztó - forrásnál sem járok. Végre feltûnik a szalagos elágazás és megnyugszom. Nagyon tetszettek ezek a szalagos részek, mert sok szép helyen vittek végéig, ahol valószínû, hogy sohasem járnék. Elérkezek az Aklok rétjére, magam mögött hagyva egy - két igen komoly emelkedõt, amit a szalagos résznek köszönhetek. Salgóvárig egy egész kellemes úton lehet eljutni, ha eltekintünk az utolsó méterektõl. Néhol az úton irdatlan a sár, egyszer be is süllyedek bokáig, a cipõm majdnem bent maradt. Leküzdve az utolsó métereken a jó köves emelkedõt megérkezek Salgóvárra. Újabb pecsét. A pontõrök csokival kínálnak és felhívják a figyelmemet, hogy a szalagozás nem a legjobb a következõ részen. Úgyhogy vegyem célba a Hamuházat valamilyen úton, és azon menjek. Kicsit csodálkoztam is ezen, hiszen eddig nagyon jó volt a szalagozás. Célba veszem a Vár - forrást. Néhol kicsit dzsindzsás az út, küzdeni kell rendesen. Itt találkozom késõbbi útitársaimmal, akikkel együtt maradtam a célig. Küszködünk lefelé a patakmeder mellett, kidõlt fák fölött, alatt, néhol majdnem gatyafékkel. Szerencsére egyben leérünk a Hamuházig, ami egy újabb ismerõs hely. A Kék 60 alatt már jártam itt. Ezután jött talán a túra legnehezebb szakasza, fel a Dosnya - nyeregig. Az elején a patakmederben még kellemes út visz, majd elkezd emelkedni, és a végére iszonyatosan bedurvul. Szenvedünk rendesen, idõnkét megállunk pihenni. A kilátás viszont csodálatos. Végre felérkeztünk a nyeregbe és megkapjuk a jól megérdemelt pecsétet. A Z+-on folytatjuk utunkat. Itt is van egy - két elég dzsindzsás rész, de átküzdjük magunkat rajta. Hajt bennünket a gulyás utáni vágy. Faljuk a kilométereket, mikor Királyháza közelében már megérezzük a gulyás illatát is. Mintha új erõre kapnánk, talán még gyorsítunk is. Tûzköves - forrásnál rendkívül baráti a fogadtatás. Itt egy hosszabb pihenõt tartunk, rákészülünk a Csóványosra. Eszünk eleget, tankolunk a forrásvízbõl és melegszünk a tûznél. Idõben még egész jól állunk, 17:30 van. Mindenki rendbe hozza magát, és nekiindulunk a Börzsöny legmagasabb pontjának a meghódítására. Tartottam ettõl az emelkedõtõl, pláne így 50km után. Igazából csak a Nagy - Mánáig volt durvább, onnan egész kellemesen ment. Nem sikerült világosban felérni a Csóványosra, de majdnem meglett. A Három - hányás körül lett igazán sötét, de a lámpákat még nem vettük elõ, nem akartunk megállni. És végre, ott a betontorony. Innen már "csak" be kell gurulni Nagymarosra. Milyen jó is lenne. Egy újabb pecséttel gyarapodott a gyûjtemény, és megismertük a pontõrök mindenevõ kutyáját. Kis pihenés után elindultunk tovább, mint szentjános bogarak az éjszakában. Lefelé néha kicsit gyorsabb volt a tempó, mint szerettük volna, de szerencsére mindenki megúszta ép bõrrel. Az éjszaka csendjét néha megtörte egy - egy szarvasbõgés, ami mintha még közeledett is volna. Itt még egész vidám volt a csapat, de azért már látszottak a megtett kilométerek és az éjszaka hatása. A K háromszögen néhol megszenvedtünk, de végül megérkeztünk Bányapusztához. Még egy pecsét. Ismerõs volt ez a rész is, a Kék 60-on már jártam erre, bár az nappal volt. Így éjszaka minden másnak tûnik. Kis pihenõ a tûz mellett, majd folytattuk utunkat. Úgy terveztük, hogy a következõ pihenõt a Vasedény kulcsosháznál tartjuk. Néha már úgy tûnt, hogy sosem akarunk odaérni. Fizikailag nem voltam még fáradt, inkább szellemileg rombolt le az éjszakai gyaloglás. Idõvel csak odaértünk. A forrásvíz csudajó. Meglepõ módon egész kellemes idõ volt, csak itt vettem föl a kabátot. Majd folytattuk utUnkat. Ezen a szakaszon egész kis csapat verõdött össze. Néhol voltunk olyan 15-en is. Kisirtáspusztánál egy kis tanakodás, hogy merre tovább, de végül is ráleltünk a helyes útra. Egy újabb éjszakai monoton szakasz, egészen az Érsek - tisztásig. Jött talán az utolsó nehezebb emelkedõ, fel a Sós - hegyre. Végre egy kis változatosság, legalább felébred az ember. Egész könnyen feljutottunk a csúcsra, ahol csodálatos éjszakai panoráma tárult elénk. Egyik irányban Vác zárta a látóhatárt, másik irányban meg Esztergom fényei. Viszont pontõrt nem találtunk. Aztán észrevettük, hogy lejjebb sátraznak. Ment az ébresztés (kb 0:00 körül) mert aludtak a tûz körül. De legalább egyszerre jött jó sok ember, és így megúszták egy ébresztéssel. Kaptunk a pecsét mellé egy almát is, ami nagyon jól esett. Még egy utolsó pillantás a gyönyörû Dunakanyarra, majd elindultunk lefelé. A következõ szakasz olyan bealvósra sikeredett. Egyszer - kétszer sikerült bealudni az út alatt míg leértünk a kóspallagi elágazásig. Érdekes egy rész volt, sok minden nem maradt meg belõle. Feltûnt a tábortûz fénye, lehetett megint melegedni, ami nagyon jól esett. A fáradtságtól már fázott az ember. Kaptunk még jó meleg teát is a pecsét mellé. Innen már nincs sok, szinte csak ez járt a fejemben. Bár fizikailag még mindig nem nagyon voltam fáradt, de agyilag már zokni voltam. A hátralévõ ~13km már csukott szemmel is ment volna, annyiszor jártam erre. Elkezdtük a kényelmes kapaszkodást a Békás - rét felé. Itt újra megtörte az éjszaka csendjét a szarvasbõgés. Kiérve a rétre, a fejlámpákat lekapcsolva csodálatos kilátás tárult elénk. A Börzsöny sötét hegyvonulatai és a csillagos ég. Majd átérve a réten, egy kis ereszkedés után újra a törökmezõi halastónál voltunk. Mintha ma már, vagyis tegnap jártam volna itt:). Egy kis zsíros kenyér a tábortûz mellett csodákra képes. Szinte újult erõvel vágtam neki a maradék ~7km-nek. Eléggé meghúztuk ezt az végsõ szakaszt. Túlvoltunk az utolsó emelkedõn is, és lassan Köves - mezõhöz értünk. Egy gyors leereszkedés a K+-on, és beértünk Nagymarosra. A szélsõ házak nem gyengén néznek ki, de kicsivel lejjebb már normális képet nyújtott a város. Pár száz méter és bent a célban. Az óra 04:15-t mutatott. Az - az érzés valami csodálatos volt. Leülök egy székre, és próbálom magamban végigpörgetni a napot. Nem nagyon megy, fáradt vagyok. Az oklevél átadásához kicsit nehezen állok fel. Mintha tudta volna a lábam, hogy ennyit kellett mennie, most már akár fájhat is. Meglepõ módon egész könnyen sikerült legyûrni ezt a 93km-t, pedig 2 hete egy 50km is kifogott rajtam itt. Fizikai holtpontom egyszer sem volt, nem görcsöltek a lábaim, térdem nem fájt, de azért éreztem, hogy nem keveset mentem. Összesen egy vízhólyagom lett. Viszont nagyon fáradt voltam a végére, el tudtam volna ott helyben aludni.

Köszönet a túratársaknak a társaságért, valamint a szervezõknek a csodás 93 kilométerért! Nagyon jóra sikeredett, az útvonal rendkívül szép helyekre kalauzolt el, és a gulyás is nagyon finom volt:) Ez tényleg egy NaHáT...

Gratulálok mindenkinek, aki célba ért valamelyik távon!

Valamint nagyon szépen köszönöm a szurkolást Neked! Sokat segített.
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20072007.09.09 16:18:22
Álmaimban 110, nevezéskor 80, valóságban 50.

Szép kis amortizáció. Bár azért az 50km-es távot sem kell lebecsülni. Az sem kevés. Rendesen ki tud fogni az emberen, ahogy meg is tapasztaltam. Meg úgyis azt szokták mondani, hogy a 100 körüli távok már nem egészségesek:)

Elõzõ napokban szorgalmasan figyeltem a különféle idõjárással foglalkozó oldalakat. Szombatra jó idõ, legalább is jobb, mint az elõzõ napokban volt. A legnagyobb gondot talán az jelentette, hogy milyen ruhát vigyek. Nem akartam túl sokat cipelni, így maradt egy pulóver. Reménykedtem, hogy éjszaka ez elég lesz. (Mondjuk az éjszakára nem került sor, de napközben is elkellett párszor).

Szombat reggel örültem, hogy nem kellett olyan korán kelni, és a 7:55-ös vonatot vettem célba. A Nyugatiban a pénztáros megkérdezi tõlem, hogy mi lesz Magyarkúton, mert már több mint száz jegyet adott el oda. Jót mosolygok rajta, majd közlöm vele, hogy megyünk egy kicsit gyalogolni ki a hegyekbe egy teljesítménytúra keretében. Itt még összefutok egy régi ismerõssel, aminek nagyon örülök. Mert tudtam, hogy õ a 110-re megy, így viszont én betársulhatok mellé 80-ig, és éjszaka legalább lesz társaság. Hamar Vácon voltunk, majd ott egy kis várakozás után elindultunk a Piroskával Magyarkút felé. Ott leszállta a 3/4 vonat és irány a rajt felé. Kicsit tartottam attól, hogy sár lesz. Szerencsére ez itt csak Magyarkút közelében volt jelentõsebb. Megtörtént a gyors nevezés a rajtnál, majd 9:30 körül elindultunk. Kicsit csodálkoztunk azon, hogy állítólag 9:15-kor szokott tömegrajt lenni, erre meg már 8:30 körül elindították az elsõket. Aztán a másik fura dolog, bár ezt csak késõbb vettem észre, hogy a túra alatt 3 féle útleírással találkoztam. Volt akinek egy szép, több oldalas útvonalleírása volt, láttam olyat is akinek csak egy két oldal, jómagam meg egy egyoldalas kis sárga lapot szorongattam a kezemben. Szerencsére az OKT útvonalát jól ismerem, így nem volt szükségem térképre. Szóval 9:30 körül elindultunk az utolsók között. Az elején egy kicsit sáros volt az út, de bíztam benne, hogy ez késõbb javulni fog. Fürkésztem a kerékpárnyomokat a földön, és gondoltam, hogy milyen rossz lehet nekik. Nem tudom, hogy gyalog vagy bicajjal könnyebb, de a helyenként sáros, csúszós út biztos, hogy nem könnyítette meg a kerekesek dolgát. Felkapaszkodtunk a Nagy-Kõ-hegyre, megnéztük a kilátást. Ilyenkor mindig kicsit rossz érzés fog el, mikor látom, hogy hova kell még menni, majd leereszkedtünk Nógrádig. Csurgó – forrásból egy „gyors” töltés, majd pecsét és indultunk a Csóványos meghódítására. Ez az út még lefelé is elég hosszú, nem hogy felfelé. Végül is sikerült megállás nélkül feljutni a csúcsra, közben még le is hagytunk pár túrázót. Az idõjárás nem volt a legkellemesebb, eléggé fújt a szél és viszonylag hûvös volt. De hát mégis csak 900m felett jártunk. Egy kis pihenõ, és kajálás után megindultunk lefelé. Ami szintén nem volt valami könnyû, mert helyenként a igen meredek szakasz nagyon csúszott. Lassan megérkeztünk a Nagy-Hideghegyi turistaházhoz. Elõtte még volt egy frissítõ pont, amit nem vettünk igénybe. A turistaházban ahol kicsit megint megpihentünk, és felkészültünk a hosszabb lejtõs, kocogós útra, le egészen Kisinócig. Itt ért minket egy meglepetés. Néztük a lapot, ahol a pontõr behúzta a rajtszámunkat és láttuk, hogy szinte az utolsók között érkeztünk. Ez hogy lehet? Csóványosig lehagytunk vagy legalább 30 embert, és nem igen tûnt fel, hogy visszaelõztek volna. Kérdeztük a pontõrtõl, hogy ez mégis hogyan lehetséges, aztán kiderült, hogy a Nagy-Hideg hegyre nem kellett volna felmenni. Ez nagyon jó…. kicsit akkor jobban oda lehetne figyelni az útvonal leírására, ugyanis az én kis szerény egy lapomon szerepelt a Nagy-Hideg hegyi turistaház, és még másokén is. Jó lenne egyértelmûvé tenni, hogy merre is vezet pontosan az út. Bár ahogy hallottam más emberektõl, ez így mûködik jó pár éve. Aztán jött a másik meglepetés. A pontõr közölte velünk, hogy nem ártana sietni, mivel az utolsó komp az állítólag 19:45-kor indul. Szerencsére idõben még egész jól álltunk, de azért kicsit megszaporáztuk a továbbiakban a lépteinket. (Hegyes – tetõn a pontõr szerint biztos, hogy megy még késõbb is komp). Gyorsan átszeltünk Kóspallagon. Egy idõs néni meg is jegyezte, hogy hova ez a sietség. Békárséten útbaigazítottunk pár eltévedt embert, majd Törökmezõ felé tettünk egy kis kitérõt, és útba ejtettük a Fehér – kutat. 17:05-re megérkeztünk a törökmezei turistaházhoz, majd itt egy kicsit megpihentünk. A gulyás biztos finom volt, de én nem ettem belõle. Az illatokkal elteltem, és egy zacskó földimogyorót tömtem magamba. Majd elindultunk Hegyes – tetõ felé. Lefelé egész gyorsan haladtunk, majd az elsõ keményebb emelkedõnél azért kicsit lassítottunk. Néhol egy kis dzsungelharccal, de átverekedtük magunkat rajta és közeledtünk Kövesmezõ felé. Ezután egy ideig még élvezhettük az enyhébb emelkedõ kényelmét, majd Hegyes – tetõ elõtt pár száz méterrel igazán bedurvult. Egy kész szenvedés volt felmenni. Talán itt éreztem elõször komolyabban, hogy nem lesz meg a 80, és kiszállok az 50-es céljában. A dinnye az nagyon jólesett és nagyon finom is volt. Lefelé kocogva indultunk el, itt kezdett úgy igazából ránk sötétedni. Én Nagymaros határáig bírtam, a társam az lefutott egészen a révig. Itt már biztos voltam benne, hogy feladom. A vádlim eléggé beállt, és nem mertem nekivágni a Duna túloldalának. Átvettem az 50km-es távért járó oklevelet és kitûzõt, majd kicsit szomorúan pillantottam a Fellegvár felé. Most legyõzött, de legközelebb már én fogok diadalmaskodni. Elköszöntem útitársamtól, jó utat kívántam neki, és elindultam a vasút felé.

Egy egész jó kis túra volt, bár az útvonal kijelölésén azért lehetne pontosítani, hogy most merre is kell menni. Jövõre már biztos, hogy 80.


 
 
Budai tájakonTúra éve: 20072007.07.29 12:33:47
Budai tájakon 50

Jó pár hete volt már az utolsó ezelõtti túrám, így már bizseregtek eléggé a lábaim a túrát megelõzõ napokon. Mindent összekészítettem elõzõ nap, és csak azon gondolkoztam, hogy mikor menjek ki a rajthoz. Mivel nem akartam túl korán kelni, és bíztam magamban, ezért úgy döntöttem, hogy 9 körül fogok elrajtolni. (8:40 lett)

Az utazás odafelé nem volt annyira érdekes, mint ha korábban indultam volna. Nem voltak már illatos munkások a buszon, sem érdekes mozgáskoordinációval megáldott fiatalok. Ez már csak egy szokványos reggel volt.

Hûvösvölgynél harmadmagammal indultam el a rajt felé. Majd megtörtént a nevezés, ami ügyesen volt megoldva, és irány a Nagy - Hárs - hegyre. Néha a csendet megtörte a gyermekvasút zakatolása, de egy kellemes sétával felértem, ahol meg is kaptam az elsõ pecsétet. Majd rögtön tovább, lefelé Szépjuhászné felé kicsit kocogva, futva. A következõ szakasz egészen a 3. ep-ig nagyon ismerõs volt, régen sokat jártam erre bicajjal, de mintha semmit sem változott volna. Aztán jött számomra az elsõ komolyabb emelkedõ, fel a Fekete - fejig. Egy idõs házaspárt lehagyva felfelé elérve a csúcsot meglett a következõ pecsét is. Ezután egy kellemes hullámvasutazás következett, hol le majd ismét fel. A lovaspálya mellett utolértem két srácot, akikkel együtt mentem egészen a 30 és az 50km-es táv szétválásáig, mivel õk a 30-on voltak. Gyorsan elröppentek a kilométerek a következõ ep-ig, ahol a pecsét mellé egy müzliszeletet is kaptunk. Nagyon jól esett. Majd egy jó 1,5 km múlva szétváltak útjaink. Monoton emelkedõs résszel lassan elérkezett a Z háromszög, ahonnan tényleg csodálatos panoráma nyílt. Mondjuk néhol kicsit gyorsabban sikerült lefelé menni mint ahogy szerettem volna. Majd a 4. ep-nél két pihenõ túrázót is találtam a pontõr mellett, aki vízzel is invitált. De ekkor még visszautasítottam, mert még volt bõven a táskámban. Egy kis irtáson keresztül elhagytam az ellenõrzõ pontot, majd idõvel rátértünk a jó kis murvás útra. Ekkor ijedtem meg egy kicsit elõször látva az eget. Jöttek az esõfelhõnek látszó valamik, és nálam nem volt semmi, ami védett volna az esõ ellen. Végül is sikerült megúszni. Hamarosan felbukkant a nagyon kis hangulatos és rendben tartott Anna vadászház, majd innen a Z jelzésen folytatva utamat tovább rövidesen felbukkantak Nagykovácsi szélsõ házai. A frissítõ pont nagyon jól esett, a választék és a kiszolgálás elsõ osztályú volt. Sokat nem idõztem itt, nem akartam, hogy beálljon a lábam. Talán ezután következett a túrának a legszebb része. Fel a Nagy - Szénásra. Persze elõtte még át kellett jutni a Kutya - hegyen is, ahol gazdagodtunk egy újabb pecséttel. Azt hiszem a Budai - hegységre a legszebb kilátás a Nagy - Szénásról nyílik. Itt elidõztem egy kicsit és átadtam magam a látványnak. Továbbindulva hamarosan leértem a következõ ep-ig, ahol szintén volt meglepetés a pecsét mellé. A kocsi csomagtartója dinnyeszeleteket rejtett. Ezután egy kellemes kis lejtõs úton bekocogtam Solymárra, ahol minden erõmmel a kutakat kerestem. Kis pihenés és kajálás után folytattam utamat fel a Mátyás - hegyre (domb). Majd a pecsét birtokában vissza a Z-re. Ha jók az emlékeim (és jók voltak:) ), akkor itt még lesz egy komoly emelkedõ a Z négyzet elágazásánál. Elérve oda meglepetten láttam, hogy nincs Z négyzet, én nem megy el jobbra fel a Z. Átfestették, és nem is olyan régen. A Z megy tovább egyenesen ott, ahol a Z négyzetnek kéne lennie. Én inkább választottam a régi Z-t, és jobbra fordultam, fel a messze nem olyan könnyû, és nem is annyira rövid emelkedõn. Ahogy láttam a lábnyomokból, nem én voltam az egyetlen, aki erre ment. Rendesen megizzadtam mire felértem, de fent voltam és ez a lényeg. Innen a Virágos - nyeregig egy kellemes út vezetett, ahol találkoztam ismét azzal az idõs bácsival, akivel még a Szurdok 40-en futottam össze a vége felé. Akkor is csodálkoztam rajta, hogy bírja, fõleg mikor láttam, hogy a Hûvösvölgy és a Nagyrét közötti távot kocogva tette meg. Félelmetes.
Szóval jött az Újlaki - hegy. És hú de nagyon jól esett az itt kapott víz. Kicsit gyönyörködtem a tájban és a sok ejtõernyõsben, majd indultam lefelé. Innen az út már nagyon ismerõs volt. Lassan eljött a Határ - nyereg, bár elõtte még egy nem annyira kellemes lejtõn le kellett ereszkedni, de innen már kb 20-30 perc alatt bent voltam Hûvösvölgyön. Itt még meglátogattam egy büfét, majd az utolsó kb 1km Nagyrétig. És 17:00-ra beértem a célba.
Gratuláció a szervezõktõl, oklevél, kitûzõ átadása és gyorsan megcéloztam az étkezõnek kialakított részt. Kis pihenõ után, nem a legkönnyebben folytattam utam vissza Hûvösvölgybe, hazafelé.
Köszönet a szervezõknek a túráért, nagyon jó volt.
 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20072007.07.02 13:18:33
Szurdok 40

Kora reggel, még inkább hajnalban csörög az óra. A kelés nehéz, majdnem visszaalszom, de a túra csábít, hiszen talán a legszebb részeken kalauzol végig bennünket a Pilis és a Visegrádi - hegységen keresztül. Úgyhogy erõt veszek magamon és összepakolom a "túlélõ-felszerelést", majd irány a Batthyányi tér. A HÉV-en érdekes emberek sokasága:) Vége a szombat esti bulizásnak, és hazafelé támolyognak. Egy kis alkoholszag így reggel, egyik ürge 3 helyet foglal el, ahogy keresztbe kasul fekszik a székeken. Érdekes látvány. Begurulunk Pomázra, majd beállunk a buszmegállóba. Itt már vannak azért szép számmal, és a busz indulásáig még be fog futni még egy HÉV. Elnézve a tömeget néha elõtörnek belõlem azok az emlékek, amit még a Börzsönyi Farkas Zsolt emléktúra alatt szereztem, mikor alig fértünk fel a buszra. Végül is sikerült, de azért jól megpakoltuk. Felfelé az emelkedõkön elég érdekesen mentünk, szinte másodpercenként váltott a busz, hol fel majd utána rögtön vissza. Ennek meg is lett az eredménye, mert sikeresen elfüstölte magát Két - bükkfa - nyereg után. Ez is jól kezdõdik. De nézzük a dolog pozitív oldalát, megvolt a bemelegítés. Egy jó 2-3 km-t fel kellett gyalogolni Dobogókõre.
.
A szervezõk már vártak, és a buszmegállóban már a kezünkbe nyomták a nevezési lapot. És utána meg jött egy emberke tele bögrékkel, majd mindenkinek átnyújtott egyet, hogy ebbõl igyunk meg, hogy majd legközelebb is hozzuk el, és így keletkezik szemét a mûanyag poharak által. Nagyon jó ötlet, dicséret érte a szervezõknek. Gyors nevezés után indulás. Elég hamar, a Rezsõ kilátóban megkaptuk az elsõ pecsétet. Kifele jövet a kilátóból egy túratársnak szólok, hogy be kéne menni pecsétért. Majdnem benézte. Szerencsére még korán volt, és nem kellett embertömeget kerülgetni. Egy gyors leereszkedés a S jelzésen Rám - szakadék felé, ahol sikerült elkolbászolnom. Ügyesen lementem végig az aszfaltos útig, és ott meg nem értettem, hogy hol vagyok, mert az itiner szerint valahol máshol kéne lenni. Aztán sikerült valahogy visszatérnem a kijelölt útra.
.
Lukács árok felé csemegéztünk a vad málnából, és néhol dzsindzsás részen törtünk elõre. Maga az árok valami csodálatos volt. Még nem volt alkalmam végigjárni, így csak ámultam. Egyszer - kétszer sikerült belelépni a vízbe, néhol bokáig süllyedtem a sárban, de a látvány kárpótolt. Lukács árok végétõl a Rám - szakadékig együtt mentem egy túrázóval, jót beszélgettünk, majd elnyúltam tõle, de késõbb még viszont láttam magam elõtt, mert késõbb hozzátettem még egy ~4km-t a túrához egy újabb eltévedés miatt.
.
A Rám - szakadék is nagyon szép volt, bár én személy szerint jobban örültem még a láncos idõszaknak. Nem is nagyon értem miért kellett létrára kicserélni. Persze így biztonságosabb, de a Mount Everestre sem lehet kiépített ösvényen feljutni. Szerencsére a nagyobb tömeget itt is elkerültük, úgy látszik még túl korán volt.
Örültem, hogy a túra útba ejti a Rám - hegyet, mert még ott sem voltam eddig. Egy jó meredek emelkedõ vezetett felfelé, és irigykedve néztem azokat, akik már visszafelé jönnek, rólam meg még folyik a víz. Elidõztem itt egy kicsit, és gyönyörködtem a kilátásban. Lefelé egy - két helyen gyorsabban mentem, mint ahogy szerettem volna, de szerencsére mindig a két talpamon maradtam. Aztán jött a Miklós forrás, amit sikeresen kihagytam, és szerencsétlenségemre ellenõrzõ pont is volt ott. Ezt csak a következõ ep-nél vettem észre, mikor láttam, hogy az elõttem lévõnek eggyel több pecsétje van. Bár kicsit megnyugodtam, mikor megtudtam, hogy nem én voltam eddig az egyetlen aki nem ment le oda. Úgy értelmeztem az itinerbõl, hogy az csak azért van odaírva, mert vizet lehet venni, de tévedtem. Szerencsére a rendezõk rendesen voltak és nem csináltak belõle nagy ügyet. Még a célban a pecsétet is odanyomták mondván, hogy ne árválkodjon egyedül ott az az üres hely.
.
Ezután következett talán a túrának a legnehezebb része, fel a távvezeték alatt egészen a Thirring körútig. Rendesen megizzasztott, be is lassultam, és iszonyatos meleg volt. Végre elfogyott az emelkedõ, és a hegy oldalában húzódó kis ösvényen mentünk elõre. Azért ez sem volt a legkönnyebb terep, mert nagyon könnyen le lehetett csúszni, ha az ember nem figyel oda. Majd egy túrázó megmutatta azt a helyet, ahol tavaly Hegedûs Róbert sporttársunk életét vesztette, és megnéztünk a neki állított emléktáblát is. Itt megkaptuk a következõ pecsétet és mellé csokit is, ami nagyon jól esett. Majd visszakapaszkodtunk Dóbogókõre, ami ekkor már jobban hasonlított valami zsúfolt piachoz. Irdatlan mennyiségû autó, és embertömeg. A régi K jelzést kicsit nehezen találtuk meg, el is idõztünk a keresésével egy jó 15 percet. Közben meg megérkeztek a bicajosok is, akiknek valamilyen versenyük volt. Az elején még egy ideig egy úton mentünk velük, majd elváltuk. Itt egy kis csapat verõdött össze, akikkel együtt mentünk Pilisszentkeresztig. Zsivány szikláknál megkaptuk a következõ pecsétet és mellé cukrot is. Valamint ismét lehetett gyönyörködni a csodálatos kilátásban, és abban, hogy milyen hosszú út áll még elõttünk.
.
A s +-on gyorsan leereszkedtünk, majd áttérve a P +-ra itt tévedtünk el a legjobban. A Vaskapu völgyben lementünk egészen Mária padig, és ott kezdtünk el gyanakodni, hogy itt valami nincs rendben, mert a Vaskapu-szikla nem épp erre van. A kupaktanács összeült, és rájöttünk, hogy nem kellett volna lejönni a P+-on. Ezt rendesen benéztünk. Nem volt mint tenni, irány visszafelé. És tényleg ott volt az elágazás, ráadásul még szalagokkal is. Ezt jól benéztünk. Enyhén emelkedõs úton elértünk a Vaskapu-szikláig, ami valami csodás képzõdménye a természetnek. Itt sem voltam még soha, úgyhogy megint csak ámulta és bámultam. Lefelé kicsit izgalmas volt, néhol itt is gyorsabb tempóban mentem, mint ahogy szerettem volna. De egyben leértem.
.
Pilisszentkereszt elõtti Klastrom-kút megváltásként jött, és végre a kapott bögrét is hasznosítani tudtam. Ez a rész nem épp a legkellemesebb volt, tûzõ napon, tikkasztó melegben, de hamarosan bent voltunk Pilisszentkeresten és onnan már csak egy karnyújtásnyira volt a szurdok. Kár, hogy nem igen volt benne víz, de így is nagyon szép látvány. Az aljában igazi terülj - terülj asztalkámat rendeztek be a szervezõk. Volt mi szem - szájnak ingere. Illetve itt volt a célja a 25km-es távnak.
Sokat nem idõztem itt, úgy éreztem, hogy jobb a lábaimnak ha inkább folytatom. A Szent - kút felé vezetõ úton sokan jöttek velem szemben, akik vizes kannákat cipeltek. Úgy látszik ez is olyasmi hely lehet, mint a Lajos - forrás. Itt kaptunk megint pecsétet, és a pecsételõtõl egy kis útravalót, hogy most jön az utolsó durvább emelkedõs rész, amiben igaza is volt. Nem volt piskóta ez a szakasz felfelé, és már azt vártam, hogy mikor tér el a K+, mert állítólag utána könnyebb lesz. Aztán idõvel csak csak feltûnt az égbolt a láthatáron, és már nem emelkedett tovább. Innen nagyon szép kilátás nyílik Dobogókõ felé. Aztán itt újra utolértem azt az embert, akivel még a Lukács árok aljánál találkoztam. Rögtön tudta, hogy eltévedtem:). Majd kettéváltak útjaink ismét. Õ bement a Salabasinai - árokba. Én meg úgy éreztem, hogy talán jobb lenne ezt most inkább kihagyni, majd jövõre bepótolom.
.
Holdvilág árok felé utolértem talán a legidõsebb indulót a túrán. Minden tiszteletem neki. Elképesztõ, hogy még ilyen korban is hogyan tudja csinálni. A Holdvilág - árokban kaptunk egy újabb pecsétet és mellé választhattunk csokit is. Majd egy 100m-el feljebb finom forrásvízhez is jutottunk, ami nagyon jól esett. Betankoltam elegendõ vízkészlettel Pomázig és folytattam utamat. Szomorúan vettem észre, hogy a kereszt az árok végében eltûnt, biztos valakinek nagy szüksége volt rá.... Majd felkapaszkodtam a vaslétrán, magam mögött hagytam a régészeti területet és kis idõ múlva át kellett menni az árok túl oldalára. Innen kezdõdött az utolsó emelkedõs szakasz. Ami azért már annyira nem volt vészes, vagyis inkább nem lett volna vészes, csak már bennünk votl egy jó 35-40km. De feltûnt a pontõr egy fa árnyékában a csúcstól nem messze és tudtam, hogy innen már szinte nincs is emelkedõ. Lényegében egy kis hullámvasutazás jön a Kis - Csikóvárig, onnan meg már csak lefelé.
.
A Janda Vilmos kulcsosháznál megszereztük utolsó pecsétünket, pihenésre is invitáltak bennünket a kedves pontõrök, de inkább mentünk tovább, hiszen már tényleg alig volt hátra. Hamarosan elfogyott az erdõ, és feltûntek Pomáz legszélsõ házai. Itt egy kicsit hosszan kellett menni a városon belül, de annyira nem volt vészes. Egy két útba esõ kocsma csábítóan hívogatott, de tudtam ha betérek oda, akkor nem jövök ki egy hamar. Így inkább folytattam. Az utolsó métereken még beszélgettünk egy jót egy túrázóval, elmeséltük jövõbeli terveinket egymásnak, majd megláttuk a célt. Boldog voltam, hogy sikerült megcsinálni, a szervezõk nagyon rendesek voltak, mert egy hiányzó pecsét ellenére is simán adtak oklevelet meg kitûzõt, ráadásul még a hiányzó pecsétet is megkaptam a célban. Kicsit leheveredtem a ház udvarán a fûben, majd rövidesen elbúcsúztam és folytattam utam a HÉV felé.
.
Összességében állíthatom, hogy ez volt az eddigi legjobb túra, amin részt vettem. Nem csak azért mert csodálatos helyeken vezet végig, és tényleg megmutatja a legszebb kincseit a Pilis és a Visegrádi - hegységnek. Hanem azért is, amit a szervezõk nyújtottak nekünk. Köszönet érte! Jövõre újra találkozunk.
 
 
Börzsönyi kék (Börzsöny Barátai)Túra éve: 20072007.06.10 13:48:15
A Börzsöny talán az egyik legszebb hegység Magyarországon, így nagyon vártam már ezt a túrát. Elõtte a Kinizsin voltam utoljára, de hát az rendesen ki kell pihenni:)
Másodmagammal vágtunk neki reggel Diósjenõrõl, és meglepetésemre nem voltunk annyian, mint ahogy képzeltem. Bár igaz ahogy megtudtam a szervezõktõl ez volt az elsõ Börzsönyi kék túra, így nézve meg azért egész szép számban gyûltek össze az indulók. Az idõ is irdatlan meleg volt végig, ami rendesen ki is vett belõlünk.
Induláskor Diósjenõn még bevásároltunk ezt azt, majd ezután sikeresen eltévedtünk, mert nem tértünk le a kéken jobbra. Gondoltuk, ez is jól kezdõdik:) Szerencsére nem volt sok plusz, és pár perc múlva már rajta is voltunk a kéken. Irány Drégelyvár felé. Az elsõ kilométerek elég izgalmasak voltak. A hét eleji esõzések rendesen meglátszottak. Lényegében óriási tócsákat kellett kerülgetni, vagy épp átugrani felettük. Szalagozás jó sûrû volt, itt eltévedni nem lehetett. (késõbb volt egy két olyan rész ahol sikerült megint eltévedni, mert nem vettük észre, hogy a kék letért, és szalag sem figyelmeztetett erre. Viszont sok helyen meg tele volt szalaggal, ahol meg volt normális jelzés. Jövõre talán kicsit jobban oda lehetne figyelni a szalagozásra). Aztán az elsõ kb 5km után megtörtént az, amit nagyon nem szerettem volna, fájdalom a jobb térdemben. Úgy látszik a hosszabb pihenõ a Kinizsi után nem volt elég. De nem akartam feladni, és szerencsére azért nem volt olyan erõs a fájás, bár Kemencénél erõsen gondolkoztam azon, hogy kiszálljak. Végül is elérkeztünk Tábor - tetõhöz, ahol megkaptuk az elsõ pecsétet. A második ep-ig lényegében együtt haladtunk egy másik emberrel, aki nem kicsit megszállott:). Egész jól telt minden, a térdem sem fájt annyira, csak ne lett volna olyan meleg. Csitári - keresztnél újabb pecsét, majd irány Kemence felé, ahol egy hosszabb pihenõt terveztünk, meg én a kiszállást:). Bernecebarátin áthaladva igénybe vettük a kutak nyújtotta szolgáltatást. Nagyon jól esett a hideg víz. Majd feltûntek Kemence házai, és elérkeztünk a 3. ep-hez. Kaja, innivaló, csoki nagyon jól esett amit adtak, és itt megpihentünk kb egy fél órára. Valahogy megpróbáltam rendbe hozni a térdemet, és végül is úgy döntöttem, hogy folytatom. A pihenõ jól esett, és a fájdalom is csökkent. Egy nagyon szép rész következett végig a Fekete - völgyben, majd fel a Pintér - bércre. Talán ez volt a túra alatt a legnehezebb rész, de végül is felküzdöttük magunkat. Innentõl már hárman mentünk egészen a végéig. Bányapusztán megvolt a következõ ep, de elõttem még akaratunkon kívül pózoltunk a fotósnak. A következõ ep az valahogy kiesett, de az igazoló füzetben ott az aláírás, szóval voltunk ott is:) Hamarosan feltûntek Nagybörzsöny házai. Itt betértünk egy kocsmába és ittunk meg pihentünk. Majd irány a Koppány - nyereg. Itt is mászni kellett azért rendesen, fõleg az a rész volt nehéz, amikor a kék jelzés a nyereg elõtt kb 1 km-el letért az erdészeti útról. Meglett a 6. ep is, majd egy kis regenerálódás után, átmászva a kerítésen indultunk tovább lényegében már fõképp csak lefelé. Itt is volt Nagy - Galla - aljáig egy két eltévedés, de nem láttunk szalagokat. Végül is sosem kellett sokat visszajönni, mert szerencsére mindig idõben észrevettük, hogy rossz úton megyünk. Majd megtaláltuk egy fa törzsén a három betûs jelszót és örültünk, hogy már csak egy szûk 10-es van hátra. Lassan kezdett sötétedni, legalább is az erdõben már néha kellett a lámpa. Azt hiszem nálam valahol itt állt be az a pont, hogy már nem érdekelt semmi, csak mentem, és követtem a többieket. Azt hiszem a térdem, meg a iszonyat meleg idõjárás hozta ki ezt belõlem. Közeledtünk Sukola - kereszt felé, de az valahogy sosem akart közelebb jönni. Mindig azt hittem, hogy már itt lesz, de sosem volt ott. Végül is feltûnt az utolsó ep, és én már nagyon örültem, hogy csak egy 3km van hátra és bent leszek. Fõleg, hogy a térdem egészen helyrejött, vagy lehet, hogy csak megszoktam a fájdalmat, és már nem éreztem, meg nem érdekelt. Innen már csak egy gyors leereszkedés volt hátra, nem épp a legkellemesebb úton, és nem épp a legkisebb tócsákkal. De feltûntek Szob házai, és nagyon boldog voltam. Itt még utolértünk egy pár embert, és sec - perc alatt bent voltunk a célban. Ahol rögtön hozták a virslit, asztalon kint volt 3 féle innivaló, szóval csuda jó volt.
Összességében egy nagyon jó kis túra volt. Köszönet a rendezõnknek az ennivalókért, innivalókért amiket adtak és magáért a lehetõségért, hogy kijöhettünk egyet túrázni. . Talán a szalagozás lehetett volna jobb, meg ne lett volna ilyen meleg (bár ezen nehezen lehetett volna változtatni:) )
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20072007.05.20 23:40:34
Kinizsi 100 elõször, de biztos, hogy nem utoljára.

Úgy döntöttem, csatlakozom én is a lelkes beszámoló írókhoz, és megosztom a többiekkel az élményeimet.

Elég sokat készültem a Kinizsire, bár fõképp ez csak mentális készülõdés volt. Utoljára a Gerecse 50-en túráztam, így egy kicsit féltem is a távtól. De az elmúlt évek beszámolóit átnyálaztam.

Szombat reggel 4:45, csörög az óra. A kelés nem volt a legkönnyebb, meg kicsit meg is ijedtem, mert csöpögött az esõ, és hallottam róla, hogy 2006-ban mik történtek. Aztán gyorsan összecuccoltam, és irány Csillaghegy felé. Ott találkoztam az egyik barátommal, akivel egy teljesítmény túra alatt ismerkedtünk meg, illetve egy lánnyal, aki vele jött. Valamint még feltûnt egy két ismerõs arc, akikkel korábbi túrákon mentem együtt rövidebb - hosszabb ideig. Szép kis tömeg fogadott, de egész gyorsan elfogyott a sor, és 8:00.kor már el is indultunk. Ekkor még vidáman. (a vége felé is vidáman, de ilyenkor már jól titkoltunk).
Nem kevés ember kígyózott végig az úton Nagy - Kevély felé. Meg is jegyeztük, hogy en nem is túra, hanem inkább népvándorlás. Ez késõbb sem csökkent sokkal, még akkor sem mikor a 25km-es és a 40km-es távon indulók befejezték. Nagy - Kevélynél láttuk a pár héttel korábban pusztító tûz nyomait. Az ázott hamu illat még mindig benne volt a levegõben. Hamarosan elérkeztünk Hosszúhegyre az elsõ pecsételõ ponthoz. Egész jó idõben voltunk. Lefelé általában futottunk, kocogtunk, és 9-10 óra alatt szerettünk volna beérkezni Mogyorósbányára, ami sikerült is. A Szentkereszti mûutat elhagyva "kellemes" emelkedõn vitt felfelé a Z jelzés. Ekkor még frissen, egész könnyedén fent találtuk magunkat. Sajnos nagyon sokan levágták a kanyarokat. Amivel talán nem is az a baj, hogy rövidítenek hanem, hogy az erózió az esõ miatt sokkal látványosabban fog végbemenni. Aztán elérkeztünk Plisnyeregre, ahol tartottunk egy kis pihenõt és megkajáltunk. Vígan mondtuk, hogy már az 1/4-én túlvagyunk, és már csak egy szûk 80km van hátra. Innentõl egy kellemes, fõként lejtõs úton legyalogoltunk Dorogig. Ami még említést érdemel, hogy Kesztölcön egy családi ház kerítésére ki volt akasztva egy slag ivóvíz felirattal. Sokan igénybe is vették. Köszönjük nekik, nagyon rendesek voltak! Nagy - Getére egész könnyen feljutottunk annak ellenére, hogy sokan mondták, nem lesz könnyû. A lefele menet már kicsit izgalmasabb volt. Elég durván meredek, fától fáigos szakasz. A következõ szakasz Mogyorósbányáig nem volt valami kellemes. Tûzõ napon, kevés árnyékos résszel. De a kilátás az nagyon szép volt, fõleg a Hegyeskõ közelében. Tokodi pincéknél ettünk egy jó adag zsíros kenyeret és akinek kellett rendberakta a lábát. Aztán tovább Mogyorósbánya felé. Nagyon jó idõben voltunk, 9:40 perc alatt meg is szereztük a mogyorósbányai pecsétet. Itt megpihentünk egy hosszabb idõre. Zokni csere, egy kis nyújtás, kenõcsökkel való kenegetés után "frissen" nekivágtunk a maradék 50km-nek. Telt múlt az idõ, és "rövidesen" Pusztamarótra értünk, ahol a madárcsicsergést és a fák suhogását dübörgõ zene váltotta fel. Ekkor már fáradtak voltunk rendesen, de úgy terveztük, hogy majd Bányahegyen pihenünk egyet. Pusztamarót után, ahol a P elválik a K-tól elõvettem a lámpámat, mert kezdett már sötétedni elég rendesen, és ráadásul egy jó kis sziklás emelkedõ jön. A barátomnak meséltem még pár hete, hogy itt a Gerecse 50 alatt, micsoda medvehagyma tenger volt. Mondhatnám úgy is, hogy õ egy igazi medvehagyma megszállott, így eléggé várta ezt a részt. Ahogy elértünk a K P elágazást erõs hagymaszag csata meg az orrunkat. Bele is fogott a levelek gyûjtögetésébe. Bányahegyre felérve olyan érzésem volt mintha valami táborba csöppentem volna bele. Családias hangulat, itt - ott egy két sátor, tábortûz. Az itt eltöltött idõre nagy szükségem volt mert ekkor már minden bajom volt. Tudtuk, hogy ár nincs sok hátra, legalább is ha a 100km.hez nézzünk, de azért még kell egy pár órát gyalogolnunk. Koldusszállásig talán annyit beszéltünk mint az elején 5 perc alatt. Csak monoton mentünk, és vártam, hogy mikor fog elõkerülni az ellenõrzõpont. Mint egy megváltás, olyan volt mikor megláttam az ellenõrzõpontot. Boldog voltam, mert sikerült újabb 10km-t magam mögött hagyni, és már csak ~20km volt hátra. Itt nagyon finom teát adtak. Egy 5-10perc pihenõ után indultunk is tovább. Cél Somlyóvár. Nem a legkellemesebb 10 km volt az életemben, fõleg az aszfaltos részek miatt. Végül is 3:00-ra sikerült magamat feltornászni a kulcsos házig. Ekkor már tényleg minden bajom volt, de ha már itt vagyok el kell menni a végéig. Csak ez lebegett a szemem elõtt. Ez az utolsó 12km Szárligetig volt a legborzasztóbb. Sokszor meg kellett állnom rövid idõkre pihenni, órámat 2 percenként néztem, hogy mennyi idõ telt már el. Persze ilyenkor mindi azt hittem, hogy legalább 20-30 perce néztem meg legutoljára az idõt. Aztán szép lassan közeledett a hajnal. Ez viszont nagyon szép volt. Békakuruttyolás, madárcsicsergés, maga a táj. És hurrá, ott az autópálya egy karnyújtásnyira. Már csak ~2km. Viszont ez az aszfaltos szakasz nagyon nem kellett volna ide a végére. A jobb térdem bánta a legjobban. De ekkor már nagyon nem érdekelt. Ha kell fél lábbal is elmegyek a célig, gondoltam magamban. Azt az érzést, mikor megláttam Szárliget házait talán le sem lehet írni. Pár perc és bent a célban. El sem akartam hinni, hogy én megcsináltam pláne így, hogy 5:20-ra bent voltam a célban. Gyors kézfogás a szervezõkkel, gratuláció és futás a vonathoz. Pár perccel korábban még járni is alig tudtam, most meg futok a vonathoz.
De nagyon jó volt leülni a vonaton. Bár tudtam, hogy a felállás az borzasztó lesz.
Déliben mikor leszálltunk, egy két embernek igen érdekes volt a mozgása, köztük nekem is. Igen, õk voltak azok, akik megcsinálták a Kinizsi 100-at.
Összességében egy nagyon jó túra volt, és jövõre is biztos, hogy itt leszek. A nevezési díjat kicsit soknak tartom. Meg az olyan pontok többségén, ahol pénzért lehetett venni ennivalót, innivalót, szemtelenül sok pénzt kértek érte.
Sajnos azt veszem észre, hogy egyre több ilyen túra inkább már a pénzrõl szól. De azért reménykedünk...
 
 
GerecseTúra éve: 20072007.04.29 15:37:50
Gerecse50

Ez volt az elsõ gerecsei teljesítménytúrám, sõt ez volt az elsõ alkalom, hogy a Gerecsében túráztam. Szóval kiváncsian vártam a szombati napot. Egy héttel korábban, a Sárga40-es céljában beszélgettem pár túrázóval, hogy jönnek e vagy sem. Volt aki azt mondta, hogy nem bírja az iszonyatos embertömeget, és kihagyja ezt. (így már túl a túrán mondhatom, hogy teljesen megértem)
Tudtam, hogy sokan indulnak, de azért erre még talán legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni.
Mikor a rajt felé közelítettem, akkor már bemondták a hangosbemondón, hogy túlvannak a 2000. nevezõn. Pedig ekkor még csak olyan 7:45 körül lehetett.
Aztán 7:55 kor megvolt a rajt. Elindultam és követtem végig az emberáradatot. Valami hihetetlen volt. Megfordultam már egy pár teljesítménytúrán, de ilyennel még nem találkoztam. Mintha egy hétvége délután csöppentem volna bele a budapesti Váci utca életébe. És kb ez ment végig az 50 km alatt. Nem is emlékszem olyan pillanatra, mikor nem láttam volna magam elõtt legalább 10-15 embert. De ált az volt jellemzõ, hogy ameddig elláttam, emberáradat.
Ez fõként a szûkebb részeknél volt izgalmasabb (a legelején egy kerítés és egy dzsindzsa tenger között), mert ilyenkor rendesen feltorlódtunk. Na meg a por, amit úgy vertek fel a gyaloglók, mintha valami nagy kamion végigmegy egy poros utcán.

Nagyon szép részeken visz végig a túra. Bár az egy két hosszabb aszfaltos úti szakasz nem igen tetszett (Tardos felé, és a Panoráma úton a végénél).
Viszont azt megtudtam, hogy jövõre tuti ide fogok kijönni medvehagymát kajálni. Hozok egy szál kolbászt, kenyeret és befekszem az erdõbe. A Sandl - hárs környékén igazi fehér tengerben pompázott az erdõ alja, u is most virágzott a medvehagyma.
Maga az útvonal nem volt vészes, talán pont ezért vágnak neki ennyien évrõl évre. Bár azért az 50km mégis csak 50 km. Talán a legnehezebb rész az a Bányahegy elõtti durvább emelkedõ volt. De az is csak 200 - 300m hosszan tart.

Összességében tetszett a túra, és azt hiszem ezentúl többször el fogok látogatni a Gerecsébe.
Ami nem igen tetszett: a 600 huf nevezési díjat egy kicsit soknak tartom. Egy ingyenes itató és etetõ pont volt, és oklevelet sem kaptunk a végén.
 
 
SárgaTúra éve: 20072007.04.24 01:06:31
nos, hol is kezdjem. talán a legelején. úgyis az volt a legizgalmasabb)

úgy volt, hogy az éjszakaira megyünk, aztán a megyünkbõl csak megyek lett, így meg egyedül mem akartam este menni, szóval maradt a 40. Hajnalban 3* is meggondoltam, hogy kikeljek e a jó meleg ágyból, de végül is megtettem. Elõzõ nap lecsekkoltam, hogyan érem el a vonatot a nyugatiban, aztán így készülõdtem. Persze az egyik busz elment kb 5 perccel hamarabb, a másik meg nem jött. Így maradt egy harmadik megoldás. Ekkor már megfordult a fejemben, hogy nem érek oda. Aztán épp hogy elértem a metrót, majd Blahán persze nem jött a villamos) Már taxizni akartam, mire megtudtam, hogy több mint 1000 lenne a blaha nyugati táv. Ekkor tudtam, hogy inkább lekésem. Végül is sikeresen elértem a vonatot egy gyors sprinttel. Bemelegítés megvolt)
Gondoltam, ennyi veszõdés után már csak jobb lehet a nap. Örültem, hogy ott leszek idõben a rajtnál.
Aztán Pilisvörösváron leszállt a háromnegyed vonat (még a kalauz is megjegyezte, hog yitt mindenki Pilisvörösvárra megy?), és megindultunk a rajt felé. Ami jó volt, mert elõl mentünk kb 3 4-en, de senki nem tudta, hogy pontosan hol a rajt) Többiek meg jöttek utánunk. Szerencsére az egyik rendezõ kijött, és elkalauzolt bennünket a nevezés helyére.
Gyors nevezés, cipõ megszorítása, csoki kéztávolba helyezése és usgyi.
Az útvonal szerintem végig jól volt jelölve. Egy két hely volt ahol kicsit vacilált az ember, de a szalagozás ott is sokat segített. Zsíros hegy utáni feltételes ellenõrzõ pont nagyon tetszett) De hát aki eljön, az járja is végig rendesen a távot, és ne akarjon rövidítgetni. A Költõk - padja rész nagyon szép volt. Aztán kiérve a Virágos nyeregbe csodálatos látványban volt részünk. Meg persze rengeteg emberben.
Sejtettem, hogy sokan leszünk, mármint Budapest közelében, meg pláne hogy volt egy másik telj. túra is ott, de azért ennyi emberre nem számítottam. Sokszor már azért fohászkodtam, hogy érjek ki errõl a részrõl, mert kezdtem unni az 5 másodpercenként "szia" "jó napot" "további jó utat":)), mert ugye illik köszönni a szembejövõknek. Szépen teltek a kilóméterek, és lassan már Budaörs közelében találtma magam. Még a sorrentó elõtt volt egy kellemesnek nem mondható emelkedõ, de azon felérve tudtam, hogy a neheze már megvan, és innen már "be is lehet gurulni". Itt utolértem egy pár 70-es távon induló embert. Nem semmi, ahogy még ekkor, így 60 km után nyomták.
Aztán az utolsó ep után indulás lefelé Budaörsre. Mondjuk ez egy kicsit rossz volt. Elég sokat kellett menni a városon belül. De kárpótolt érte a gratuláció, kitûzõ és oklevél a rendezõktõl, és a 2 sör meg a zsíros kenyér.

Köszönet a rendezõknek, ill azoknak akik elvittek Budapest határáig! Nagyon jól meg volt szervezve a túra, jelölések is passzentosak voltak.
Találkozunk jövõre ugyan itt.
 
 
JulianusTúra éve: 20072007.03.31 22:41:34
Sokat filóztam, hogy nekivágjak e vagy sem, de vágül is amellett döntöttem, hogy a 30-ason elindulok (ami a valójában inkább 35) de ezen az 5 km-en már nem múlt semmi)
.
Úgy volt, hogy legalább másodmagammal megyek, de végül is egyedül maradtam. Aminek olyan szempontból örültem, hogy így legalább megnézem mit bírok, és a saját tempómat diktálhatom.
.
Reggel korai kelés, várakozás a Nyugatiban. Elõttem a pénztárban egy lány épp túrafelszerelésben, és Nagymarosig kért jegyet. Sejtettem, hogy nem leszünk olyan kevesen, pláne hogy az idõ is tökéletes volt. Nagymaroson a rajt könnyen megtalálható volt, még a vak is észrevette volna. Egy gyors regisztráció (275) megkaptam a kis pecsételõ lapomat, és irány készülõdni. Elõ a csoki, banán. A tankolást nem lehet elég korán kezdeni. Az ottani kis csoportból, akik a vonattal jöttek, talán elsõként indultam jó harmadmagammal. Még Nagymaros határában egy két terepfutó elment mellettünk, majd a hármas bojból egyedül maradtam aHegyes tetõ felé vezetõ kéken. Monoton emelkedõ, kis lépésekkel felfelé (ezt még itt olvastam valamelyik túránál, hogy áll jobb ha felfelé elaprózzuk a lépést, és nem nagy léptekkel próbálunk felérni. és tényleg igaz). Úgy terveztem keresek egy két geoládát is, de ebbõl végül is cska egy lett meg. Hegyes tetõnél pecsét megszerzése után indultam is tövább Törökmezõ felé. Úgy terveztem, hogy majd ott fogok elõször pihenni, és jobban megkajálni. Nem tudom más hogy van vele, de én nagyon nem szeretem a lefelé menõ utakat. Bár rájöttem, hogy inkább elengedem magam, és kicsit kocogok, futok lefelé. Így teltek a percek Kövesmezõig. Aztán tovább Törökmezõ felé. Egy két kisebb nagyobb embercsoporttal mindig találkoztam, akiket az emelkedõkön fõként sikerült megelõzni.
Ezúton is szeretném megköszönni annak a számomra ismeretlen nevû embernek, aki Köves mezõnél hagyott le, de gondoltam tartom vele a tempót. Jó húzó ember volt számomra, és a célba is egyszerre értünk be.
Törökmezõnél megvolt az elsõ etetõ pont. Igazi túra csemege, zsíros kenyér lilahagymával. Bár annak ellenére ahogy terveztem, nem töltöttem itt sem több idõt annál, míg megkaptam a pecsétemet. Aztán nem a kéken mentem tovább, hanem a zöldön, hogy felkeressem a Fehér kútat egy kis frissítõre. + újabb csoki és banán. Aztán tovább a Kóspallagi elágazáshoz. Míg elértem odaáig, ismét sikerült az emelkedõn míg kiértünk a Békás rétre egy jó pár embert leelõzni. Elég hamar elrepült ez a pár kilóméter. Majd a pecsét után és egy pár perc pihenõ elteltével indultam tovább Márianosztra felé a piroson. Itt volt egy holtpont, fõként az elején. Egy ideig beálltam egy csoport mogé, majd végül is eléjük kerültem. Márianosztrára kivételesen a húzó emberem elõtt értem be) Ez volt a második etetõpont egy kocsmánál. A menü u az mint elõbb. A Koppány nyereg felé vezetõ úton kezdtem kicsit félni, sokszor azt hittem hogy be fog görcsölni a lábam. Talán az újabb banán és csokiadagnak köszönhetõen de nem történt meg. Ide felérve már éreztem, hogy megvan. Lényegében már csak le kell ereszkedni Nagybörzsönyig. Bár nem szeretek lefelé menni, szóval annyira nem volt jó. Ráadásul a csörge kút is csak csöpögött, szóval inni nem lehetett belõle. Aztán végre feltûntek Nagybörzsöny háztetõi és a templom. Örömömben, még egy kicsit futottam is lefelé a horgásztó felé, aztán felkapaszkodtunk a templomig. Ott egy gyors útbaigazítás, hogy merre is van a végsõ cél, és tarts torony iránt!
Végül is 5:30 perc alatt sikerült legyûrnöm a ~35km-t. Aminek nagyon örülök, mert 6, 7 órára terveztem. Ezúton köszönöm még egyszer a húzó emberemnek)

Bár a végén meg lehetett volna úgy oldani, hogy az 50-esek és a 30-asok külön emberkéhez mennek, mert így volt egy kis hepaj, mert mindenki sietni akart. Ki tovább, hogy Szobra érve elérjék a vonatot, ki meg azért hogy elérje a nagybörzsönyi buszt. Amire azért felpréselõdtünk)
Egy nagyon jó túra volt, pompás idõvel. Köszönet a szervezõknek! Aki meg nem jött, az csak bánhatja.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár