Túrabeszámolók


túra éve: 2016
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20162016.05.19 12:40:06

Őrség 20


Beszámoló fotókkal itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


 

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20162016.03.29 07:40:44

Kislepke fotókkal, röviden itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu
 
 
túra éve: 2015
Sokorói 27Túra éve: 20152015.10.15 10:23:08

Túrabeszámoló fotókkal itt:


 bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 
 
Béndek - Mentsük meg a béndeki kápolnát!Túra éve: 20152015.10.12 12:54:18

A Béndeki kápolna megmentéséért szervezõdött túráról beszámoló itt:


bakancsesfakanal.blogspot.hu/2015/10/mentsuk-meg-bendeki-kapolnat.html

 
 
HegyhátTúra éve: 20152015.10.01 11:12:43

Hegyhát 20-as túra beszámolója fotókkal itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20152015.06.03 14:45:22

 


 


 


bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


 


 

 
 
Budaörsi KopárokTúra éve: 20152015.04.02 13:43:48

Képes beszámoló a Bakancs és Fakanálon:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
 
túra éve: 2014
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20142014.11.11 16:00:58

Csór 10-es kistúra


Beszámoló a Bakancs és Fakanálon fotókkal:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


 


 

 
 
Alpannonia teljesítménytúraTúra éve: 20142014.09.11 10:03:15

Túrabeszámoló az Alpannónia 15-rõl itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 


 


 


 


 

 
 
PIPIBABA - BABA / PIPITúra éve: 20142014.04.10 21:40:37

Fényképes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 

 
 
Fel az Írott-kői kilátóhoz!Túra éve: 20142014.01.06 16:10:52

A beszámolót itt olvashatjátok:


 


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


Boldog Új Évet minden kedves túratársnak!


 

 
 
túra éve: 2013
LővérekTúra éve: 20132013.11.22 21:11:16

Lõvérek 25 beszámoló képekkel a Bakancs és Fakanálon itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2013/11/loverek-25.html


 


 

 
 
Vár Vál Vára!Túra éve: 20132013.11.22 21:10:05

A Válról szóló beszámolót itt olvashatjátok:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2013/11/val-varai.html


 

 
 
KoppányTúra éve: 20132013.10.24 12:35:09

Képes beszámoló itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
 
Szüreti barangolások pincétől pincéigTúra éve: 20132013.10.08 15:00:04

Képes beszámoló:


 


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/

 
 
Mount Everest TúrasorozatTúra éve: 20132013.10.08 13:58:37



Beszámoló fotókkal itt:


 


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
 
Vörös-kő (BTHE)Túra éve: 20132013.09.26 14:41:46

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Kinizsi Pál Emléktúra (Nagyvázsony)Túra éve: 20132013.09.23 21:13:25

Képes beszámoló itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
 
Várak a BörzsönybenTúra éve: 20132013.09.02 19:58:34

A túrán mindkét napon a rendezõ segédjeként vettem részt, így készült egy kis képes beszámoló a környékrõl.


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Rax - Schneeberg MaratonTúra éve: 20132013.08.13 14:46:45

Beszámoló szép fotókkal:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Pozsonyi csata EmléktúraTúra éve: 20132013.07.09 15:23:13

A túra rendkívül tetszett, beszámoló fotókkal itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Vizek nyomában Forrástúra a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20132013.07.04 13:37:32

Beszámoló fotókkal itt:


 


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
 
Kőről-kőre a PilisbenTúra éve: 20132013.06.17 22:40:32

Képes beszámoló a túráról itt:


http://www.bakancsesfakanal.blogspot.hu/

 
 
Meggyfesztivál BringatúraTúra éve: 20132013.06.10 19:07:58

A bringázásról beszámoló itt:

www.bakancsesfakanal.blogspot.hu

 
 
Trianon emléktúra (Hit Pajzsa Nemzeti Egylet)Túra éve: 20132013.06.03 15:06:35

Beszámoló fotókkal:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Balatoni KilátókTúra éve: 20132013.05.07 11:55:39

Rendezõi bejárás és élménybeszámoló a túráról, fotókkal, ajánlással.


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
VérteskozmaTúra éve: 20132013.05.06 19:53:57

Túrabeszámoló a Vérteskozma 10-rõl itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Széchenyi Zsigmond Emléktúra (kerékpáros)Túra éve: 20132013.04.24 10:41:41

Beszámoló fotókkal itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Vukov Péter emléktúraTúra éve: 20132013.04.16 08:52:49

 


Képes beszámoló a túráról itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Jókai Mór Emléktúra (Tardona)Túra éve: 20132013.04.02 07:12:50

A túráról képes beszámoló itt:


http://www.bakancsesfakanal.blogspot.hu/

 
 
Várnak Lovasberény várai!Túra éve: 20132013.03.25 21:04:35

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Sukoró (Pákozd) IVV túraTúra éve: 20132013.03.25 21:01:20

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


A rendezõk szerintem nagyon jól dolgoztak, tetszett a túra.

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20132013.03.06 00:05:24

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu
 
 
KitörésTúra éve: 20132013.02.11 20:17:50

Kitörés 25 


Beszámoló fotókkal itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


A fotókat Körmöczy Zoltán készítette.

 
 
Marjai Tamás emléktúraTúra éve: 20132013.01.29 12:49:46

A túráról itt olvashattok képes beszámolót:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20132013.01.20 17:35:55

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


Köszönet a szervezésért a Kalandozók Klubjának.

 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20132013.01.18 10:28:31

A rövid távról képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
túra éve: 2012
Vödörvölgyi MikulásTúra éve: 20122012.12.12 08:06:53

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20122012.12.06 21:42:02

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20122012.11.29 20:34:50

Régi templomok nyomában - beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20122012.11.27 14:46:39

Tanúhegyek nyomában 20/A


Beszámoló www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20122012.11.07 07:25:31

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu és egy kis kiegészítés a túrához.


 

 
 
Szomor teljesítménytúrák (1956-os emléktúra)Túra éve: 20122012.10.31 15:54:56

Szomor 23 km-es túra képes beszámolója itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 

 
 
Győr-Sopron megyei IVV túranap/Rákóczi emléktúra GyőrújbarátTúra éve: 20122012.10.18 11:24:08

Rákóczi emléktúra 10 km.


Képes beszámoló itt: www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Kanizsa 50/30/20/10Túra éve: 20122012.10.03 09:15:26

Képes beszámolóm itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Kilátóavató - CsákberényTúra éve: 20122012.09.26 13:43:05

Túrabeszámoló fotókkal:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
HegyhátTúra éve: 20122012.09.10 14:35:36

Hegyhát 20 képes túrabeszámolója itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Avar-kortól napjainkig - Történelmi gyaloglás a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20122012.09.03 22:30:42

Képes beszámoló a Bakancs és Fakanálon.


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Tátika-ReziTúra éve: 20122012.08.14 13:47:17

Tátika-Rezi egy várút képes beszámoló:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
Kuglófkereső teljesítménytúraTúra éve: 20122012.06.27 09:07:43

Kuglófkeresõ 20 sajátos túrabeszámoló.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


A túra rendben volt, a gond az írónál kerestetik.

 
 
Vizek nyomában Forrástúra a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20122012.06.21 14:19:53

Elõzetes a túrához kedvcsináló, képekkel.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Trianon emléktúra (Hit Pajzsa Nemzeti Egylet)Túra éve: 20122012.06.05 08:11:42

Trianon emléktúra beszámoló a Bakancson képekkel:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


Orbán Imrének üzenem, véletlenül elhoztam a tollát. Bocsánat. Amúgy elég jó toll. :-))

 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20122012.05.29 21:35:31

Salföld 30 túra beszámolója képekkel.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


A túrára Maci is velünk jött, de a rajt után csak a hátát láttuk pár percig. Aztán mákos tésztával megtömött pocakkal várt minket a célban.


 


 


 


 


 


 

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20122012.05.14 14:55:19

A Vendvidék 25 km-es túrájáról képes beszámolót olvashattok a blogomon:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
GerecseTúra éve: 20122012.05.03 10:42:32

Gerecse 20


Képes beszámolóm:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
BUBU születésnapi túraTúra éve: 20122012.04.24 12:27:40

A túráról itt olvashattok beszámolót fotókkal:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
AndezitTúra éve: 20122012.04.18 12:33:36

Andezit 15


Képes beszámolóm itt olvasható:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 


Köszi az érdeklõdést.


 


 

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20122012.04.17 11:42:18

Muzsla


Képes beszámolóm itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 


 


 

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20122012.04.10 12:30:51

Beszámoló képekkel:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Budaörsi KopárokTúra éve: 20122012.04.03 13:34:43

Képes beszámoló a bakancs és fakanálon.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Miről mesélnek a kövek? - geotúraTúra éve: 20122012.03.13 07:47:50

Sziasztok!


A hétvégi geotúra képes beszámolóját blogomon olvashatjátok:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 


 

 
 
Göcseji GaloppTúra éve: 20122012.03.06 12:55:18

Az én beszámolóm a Bakancs és Fakanálon.


 

 
 
BoglárkaTúra éve: 20122012.03.05 15:48:10

Boglárka Midi


Képes beszámoló: www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Csesznektől BakonyújvárigTúra éve: 20122012.02.21 13:42:34

Sajnos egyéb körülmények miatt csak egy rövid túra keretében kerestük fel a Bakonyújvári romokat.


Errõl szóló képes beszámoló Bettivel és Macival:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20122012.02.14 15:17:31

Hétvégi egyik programom a Kincsesbányai túra volt. Kincsesbánya egy kicsi bányászfalu Székesfehérvárhoz közel, dombokkal erdõkkel övezett, és a közelében a Fehérvárcsurgói Víztározóval, szép fekvésû falu.


1941-tõl folyt itt bauxitbányászat 1999-ig, a bánya bezárásáig nagyon sok anyagot termeltek ki. Errõl bõvebben a falu honlapján olvashattok: http://www.kincsesbanya.hu/index.php?pg=sub_7


A túra az iskolából indult, a tavalyihoz képest egészen kevesen voltak, de betudható szerintem ez a nagy hidegnek. Reggel mínusz 14 fokban indultunk el. Én, gyávaságból (hogy nagyon hideg van) csak a rövid 10 km-es távon indultam, bár volt 20 és 30 km-es táv is. Mivel már mindkettõn voltam, talán nem nagy szégyen.  Maci a hosszú távot választotta.


A hideg ellenére az elsõ dombon már ki kellett zipzáraznom a kabátomat, mert azért ha mozog az ember nem fázik, vagy legalábbis nem olyan nagyon.


Az emelkedõn szép havas erdõben értünk fel a tetõre, a téli táj ritka kincs manapság.



Örüljünk a hónak, mert évek óta nem volt, ki kell használni a tél örömeit. Szóval a hegytetõ után a már ismerõs úton haladtam tovább, szóba elegyedve egy Bakonybéli túratárssal. Közben elhaladtunk egyik bezárt nyíltszíni bányrész mellett, ezt le is fotóztam.




 



Most persze hó lepte a vörös földet. A dombtetõ után természetesen lejtõ következett, majd hamarosan a tóhoz értünk, ahol egy turistaházban volt az ellenõrzõpont. Innen váltak szét a hosszabb és rövidebb távok. Eddig piros-kék jelzésen jöttem, ezután a kéken folytattam. A ház elõtt pecsételtek a pontõrök, egyenlõre jól bírták a hideget. A ponton almát kaptunk, amit ezúttal én nem kértem. Még ráfagyott volna a számra. :-)


Percek múlva már a befagyott tavat csodáltam, nem is láttam még ilyen zordnak és szépnek.



Néhány száz méter után felértem a víztározó tetejéhez, innen rövid ideig aszfalton majd ismét erdõben folytattam az utat. Sajnos nagyon rövidke volt ez a túra, sajnálom nagyon hogy nem mentem hosszabbra. El sem lehetett fáradni, és nagyon jól ki volt szalagozva, a jelzések is nagyszerûek voltak, meg az egész szervezés. A célban oklevelet, nagyon szép kitûzõt vehettem át, majd zsíros, és vajas, valamint lekváros kenyeret lehetett enni, és meleg tea is volt. Az 500 Ft-os nevezési díjért megfelelõ ellátást és jutalmat kaptunk.


Itt találkoztam Zsuzsával és Zsoltival, aztán órákat vártam Maci pajtásra, aki azért nagyon jó idõ alatt teljesítette a 30 km-t. Csak Teve elõzte meg, akinek Macival együtt ezúton is gratulálok!






 


 

 
 
BartinaTúra éve: 20122012.01.27 07:26:08

Beszámoló a bakancs és fakanálon.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


Jó volt. :-)

 
 
Évkezdő tekergő – a Kőszegi-Hegység TélenTúra éve: 20122012.01.15 13:27:38

Beszámoló a www.bakancsesfakanal.blogspot.com


található. Olvashatjátok a szilveszteri Fel a Csobáncra túráról szóló beszámolómat is.

 
 
túra éve: 2011
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20112011.12.14 14:09:39

Forrástúra a Gerecsében - Vértesszõlõs - 20 km


Beszámoló képekkel (alul is) http://www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Vödörvölgyi MikulásTúra éve: 20112011.12.09 12:51:31

Vödörvölgyi beszámoló a bakancson.


http://www.bakancsesfakanal.blogspot.com


Hamarosan képeket is teszek fel.


 

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20112011.11.29 11:42:38

Tanúhegyek túra beszámoló a bakancs és fakanálon képekkel:  http://www.bakancsesfakanal.blogspot.com/


 


 

 
 
Mecseki Láthatatlanok nyomábanTúra éve: 20112011.11.03 09:09:43

A túrán kísérõim voltak a hosszú távon 28 km-en Maci, aki ugyan sokadiknak indult, de elsõnek érkezett be, és Tinca, aki a kétszer 50 km-t célozta meg. Reggel a Vargánya tanyánál elváltunk, saját élményeimet képekkel a 14,5 km-es távról itt olvashatjátok.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


A túrán nem elõször tapasztaltam meg, hogy a túrázók az ellenõrzõpontokat ugyan felkeresik, de "arra mennek amerre akarnak". Több túrázóval mentem hosszabb rövidebb ideig, de bizony nem a kijelölt útvonalon haladnak, hanem az általuk rövidebbnek gondolt "kispistás" útvonalon. Jó lenne a túra elején felhívni a túrázók figyelmét, hogy ez egy teljesítménytúra, itt illik a kijelölt útvonalon haladni, és becsülettel végigmenni. Ráadásul azt gondolom, pont a rövidebb távokon indulókra jellemzõ ez a megoldás. Ezen kívül azt tapasztaltam, hogy a "túrázók" itt értem azokat az embereket, akik nem rendszeresen túráznak, nem köszönnek egymásnak. Szerintem tiszteljük meg egymást legalább egy sziával, mégis jobb érzés hogy természetszeretõ és tisztelettudó emberként gyalogolunk a közös országunk tájain. Külön köszönet Bögyös Istinek, aki sajnos rövid ideig ugyan, de kellemes társaság volt az úton.


 


 


 

 
 
Szomor teljesítménytúrák (1956-os emléktúra)Túra éve: 20112011.10.26 10:11:46

Vasárnap az 56-os emlékezés túráját rendezték Szomoron. Macival, Tatai Laciaval és Mariannal a 23 km-es távot választottuk. A rajtnál leváltak a fiúk gyorsabb tempóra váltva, mi pedig komótosan gyalogoltunk a párás õszi idõben. Szomor település a Gerecse és a Zsámbéki medence ölelésében van, a rajt a Kézdi-Vásárhelyi egykori kastélyból kialakított iskola tornatermében volt. Az útvonalat végig szalagozással jelölték, így csak a tájra és a látnivalókra kellett koncentrálni. 



A falu emelkedõ utcáján indultunk el ahonnan napos idõben nagyon szép lett volna a kilátás, most azonban párafelhõbe burkolózott a táj. A szép új családi házak mellett hamarosan betértünk az erdõbe, ahol a színek kavalkádja fogadott. Egy régi boltíves nyitott pince mellett mentünk el, mely 56-ban az üldözöttek búvóhelye volt. Innen kálvárián bandukoltunk felfele, az út meredekké vált. Sajnos a kálvária szomorú szépsége megkopott, stációi üres kõfülkék csupán.



 Hamarosan szuszogva ugyan, de felértünk a hegyre, ahol az elsõ ellenõrzõpontunk volt. Cukorkával kínáltak, majd erõs lejtõ következett. Sajnos a szép kilátás csak részleges volt, jó lett volna napsütésben gyönyörködni a környékben. Nemsokára az Anyácsai horgásztóhoz értünk, itt pogácsával várták a túrázókat.



A kis tavacskát félig körbe kerülve folytattuk utunkat, mezõkön, réteken át, majd egy aszfaltútra értünk, mely a Zsámbéki Színházi Bázishoz vezetett. Itt ismét ellenõrzõ pont volt, finom ropogós almát kaptunk. A bázis az egykori Földi Telepítésû Magyar Légvédelmi Fegyvernemi Múzeum is egyben, ahova most féláron tudtunk volna bemenni, de a szemerkélõ esõben inkább kihagytuk a lehetõséget. (Természetesen köszönet a rendezõknek a féláras lehetõségért.) Bõvebbet errõl itt: http://www.legvedelmimuzeum.hu/ Nyári idõben biztosan meg fogom még nézni, azt tudom hogy 900 Ft a belépõ, és október végéig látogatható, aztán majd tavasztól újra.Zsámbék környékének legmagasabb részén jártunk, örültünk a színes bokroknak, cserjéknek, és ereszkedni kezdtünk a falu felé.



Hamarosan újabb ellenõrzõponthoz érkeztünk egy kellemes kis étteremhez, ahonnan szép kilátás nyílt a Zsámbéki Romtemplomra. Egy forró teával vártak minket. Külön öröm volt, hogy füstmentes éttermet sikerült megszerezni az ellenõrzõ ponthoz. A tea elfogyasztása után  a túra legszebb látványossága következett.




 





 


A romjaiban is lenyûgözõ építészeti örökségünk meglátogatása a túrán részt vevõ személyeknek ingyenes volt, (ismét köszönet!!) egyébként 600 Ft a belépõ, természetesen családi és egyéb kedvezményeket adnak. Sok sok fotót készítettem, nem lehet betelni a templomrom hangulatával, román és gótikus  íveivel, formáival.




 



A templom helyén már 1050 körül állt egy kõtemplom, aztán 1220 körül  IV. Béla bazilikát épített ide, mellette a premontrei rend kolostorával. http://www.romtemplom.hu/ A templom környékérõl szép kilátás nyílik Zsámbékra és környékére. Zsámbékon van még több látványosság is, amit most a túra miatt nem néztünk meg, de mindenképpen érdemes egy kirándulásra. Van lámpamúzeum amit még én sem láttam, de a római kori emlékeket, és a Zichy kastélyt is érdemes megnézni, jelenleg Oktatási központként mûködik. A romtemplom megtekintése után egy pincesoron indultunk tovább, majd egy tanösvény elejére érkeztünk.



Megint erdõben, majd ismét a fennsíkon folytattuk utunkat, ilyen kis péncék mellett elhaladva.


 



A fennsíkon áthaladva fenyõerdõbe folytatódott utunk, majd végig a hegygerincen. Nagyon látványos kis gyalogösvényen mentünk végig. Megint sajnálkoztunk a párás kilátás miatt. Hamarosan elértük az óriások lépcsõjét, ahol ismét ellenõrzési pont volt. Nápolyival tömhettük meg pocakunkat.


Az óriások lépcsõje tényleg lépcsõs sziklák képzõdménye, örültünk hogy nem fölfele, hanem lefele kellett menni rajta. Itt már kezdtünk picit fáradni, és a következõ pontig látványosság sem nagyon volt. A szeles tetõre érkeztünk, hideg volt, megettük a szendvicsünket, hogy energiát gyûjtsünk az utolsó kilométerekre. A tetõn lévõ pontõr csakúgy mint a többi rendkívül kedves volt, ezt megjegyezném nem minden túrán tapasztalom. Itt sikerült olyan embereket beszervezni, akik szívvel lélekkel tették a dolgukat. Így a fáradt túrázónak mindjárt jobb a hangulata, jólesik mindenféle biztatás.


Innem már nem volt látványos a túra, még egy ep volt, ahol almalével kínáltak minket, aztán már aszfaltos úton érkeztünk vissza Szomorra. A célban meleg tea, zsíros kenyér, szép emléklap és kitûzõ várt minket.


Jól szervezett hibátlan túrának voltunk részesei, köszönet érte a rendezõknek. A környék gyönyörû, sajnos az idõjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Az itinert nem is kellett olvasni, a szalagozás pontos volt, és nagyon tetszik hogy a látványosságok leírásának külön oldalt szenteltek. Részemrõl 10-bõl 10 pontos túra volt.


További képeket és egyéb utazási beszámolókat a blogomon tudtok megnézni: www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 




 




 

 
 
Vár a Vitányvár!Túra éve: 20112011.10.19 08:16:54

A Várnak a Várak sorozatból ezúttal a Vár a Vitányvár volt a hétvégi programom. A beszámolót itt olvashatjátok: www.bakancsesfakanal.blogspot.com


Megjegyzés: a Tatabánya túra céljában egy ill. két kitûzõt és oklevelet, itinert találtam, melyet a szervezõknek leadtam! 30 km-es teljesítés volt, akinek hiányzik hívja a szervezõket.


 

 
 
Zalakaros MaratonTúra éve: 20112011.10.14 09:25:09

Zalakaros. Zala megye legkisebb városát mindenki a fürdõjérõl ismeri. Kevesen gondolnák, hogy a fürdésen kívül milyen kis túraparadicsom veszi körül a várost. Nem elõször jártam itt túrázni, a környék természeti értékei kiemelkedõek, a földrajzi adottságok kedvemre valók, dimb-domb, szõlõk, gesztenyefák, vendégszeretetrõl híres emberek, és a Kis-Balaton közelsége. Mindig szerettem õszidõben szõlõs helyeken túrázni, elkap valami furcsa melankólikus érzés, ha a szõlõ-dió-geszenye, szüret-bor illatát magamba szívom.


Ezen a vasárnapon a Zöldgömb sportkör, és Ujj Zoli szervezésében (http://www.zoldgomb.hu/) a Zalakaros 20 (ami 23 km) túrára mentem Macival. Az idõ napos, de nagyon szeles volt, ezért a 9 órás induláskor még a kesztyûhúzás gondolata is eszembe jutott, fáztam kicsit. Persze a tapasztalt túrázó tudja, hogy nem baj, ha induláskor kicsit fázunk, mert a gyaloglástól - fõleg ha hegynek indulunk - úgyis kimelegszünk. A fõ utcán indultunk el, ami híres a szép piros lándzsa virágairól. Végig a városon ilyenek vannak az út szélén.



Az egész városka gyönyörûen parkosított, szemét sehol, viszont gondozott porták, szép utcák annál inkább. Utunk végig vezetett  a takaros házak és nyaralók között, szinte minden második ház kiadó apartman.




 



A városka dimbes-dombos jellegébõl adódóan hegynek fölfele zöld jelzésen baktattunk túratársaimmal, és egyre szebb lett a panoráma. A város határában sok helyütt van szõlõ, vannak gesztenyefák, és potyogott a dió is az orrunk elõtt.



A zöld jelzés mellett a piros kilátó jelzés a határban lévõ kilátóhoz vezet, most nem arra vitt utunk, de már többször jártam ott, nagyon szép a kilátás, és a központtól nincs több 2 km-nél. Így is láttuk a távolban a fa-szerkezetû építményt.




 



Hamarosan beértünk az erdõbe, ahol igazi zalai vendégmarasztaló sár fogadott bennünket. Nem igazán örültem, de a táj, és a friss levegõ, az erdõ csendje kárpótolt. Hamarosan megpillantottuk a fák között Zalamerenye kis fehér templomát, nagyon szép látvány volt.




 



A túrista jelzések szépen fel vannak festve, ha valaki csak kirándulni akar, kb. 4 km Zalamerenye, érdemes átsétálni a zöld jelzésen. A faluba beérve a templom alatt pontõr fogadott bennünket. Sajnos nem volt idõnk felmenni a Szent Mihály templomba, pedig csábító még a felvezetõ út is.




 



A kis falu csendes volt így vasárnap reggel, még a helyi kocsmát is zárva találtuk. Láttam szép régi kúria szerû házakat, nemesek lakhatták régen. Kár értük, nem sok jelét láttam a faluban építkezésnek, felújításnak, bár a falu már Szent István óta lakott hely. Thury György várkapitány rezidenciája is volt egy ideig. Az õ nevével fémjelzett túra tavasszal kerül megrendezésre.

 





 


A faluközpontban hõsi emlékmû áll az I. és II. világháború hõseinek emlékére. A falu látnivalói még egy kastély, a paplak és káptalanlak, az ótemetõ, a pálos malom romjai. Ennyi látnivaló arra csábít, hogy legközelebb is eljöjjek túrázni, és ezeket a látványosságokat is megnézzem. Az emlékmû rendezett kis parkban áll, mellette haladtunk el.



A falu szélén lévõ tó jó idõben kellemes horgászáshoz, sétához, most borongós volt az idõ, nem idõztünk sokat.



Megint erdõben folytatódott utunk, a következõ ellenõrzési pontig, mely az Öröm-hegy alatt volt. Kis kitérõt kellett tenni a régi kõhídig, ahol megint pontõr várt minket, vízzel, keksszel, szõlõcukoral felszerelve. Itt Balázzsal találkoztun, s a nagy meglepetéstõl elfelejtettem a kõhidat lefotózni. Innentõl a sárnak is vége lett, hegynek indultunk tovább, õsrégi fák között. Nemsorkára felértünk a Postás kulcsosházhoz, ahova bementünk, egy jó kis kávét meg kólát inni. Belépve ismerõsökkel találkoztunk, Átol Csabiék társasága pihengetett itt.


 


.



Nemsokára elhaladtunk a Rockenbauer kopjafa mellett. Nevét biztosan mindenki ismeri a Másfélmillió lépés Magyarországon c. ismeretterjesztõ film miatt, amikor az országos kék túrát végig filmezték. Egy fotóval emlékeztem meg róla.



Hamarosan ismét Zalakaros határában voltunk, még egy harmadik pontõrnél is lejelentkeztünk, és lassan közeledtünk a cél felé. A város határnál szép kis szalonnasütõ helyek vannak kialakítva, hármat is láttunk útközben. Rendesen felmentünk a falu széli dombra, és hátulról megkerülve értünk vissza a célba.

 



Megkaptuk oklevelünket, kitûzõnket, volt zsíros kenyér, így a 700 ft-os nevezés már nem is tûnt soknak. Fájó szívvel intettem búcsút Zalakarosnak, s megígértem neki, hogy visszajövök hozzá, hiszen nemcsak fürdésre, kirándulásra, kikapcsolódásra is alkalmas a környék. Ujj Zoli ez alkalommal kitett magáért, a túra mellett persze futóversenyt is szervezett, és kivételesen pontõrök is voltak mindenhol, meg némi ellátás. A térképpel sem volt bajunk, teljesen jól lehetett tájékozódni róla. Egyedül azt hiányoltam Zolitól, hogy nem gondoskodott arról, hogy ne legyen sár. :-))


 

 
 
Őrségi túranapTúra éve: 20112011.10.06 14:51:48

Az õrségi túranapról itt olvashatjátok beszámolómat, képekkel:


http://bakancsesfakanal.blogspot.com/2011/10/orsegi-turanap.html


 


 

 
 
Sümeg-Tátikavár-Rezivár vártúraTúra éve: 20112011.09.26 11:49:09

Hétvégén három Balatonfelvidéki várat kerestem fel a Várnak a várak sorozat túrájaként. http://ttt.tr.teljesitmenytura.com/egyeb/2010/Varnak_a_varak.pdf


Miután leteszteltem a székesfehérvári állomást (pontos info, kedves pénztáros) megvásároltam jegyemet (2300 Ft) a Bp. Déli- Nagykanizsa vonalon Balatonszentgyörgyig. Ott már várt Maci, hogy a túrát megtegyük autóval, és gyalog vegyesen. A vonatozás jól telt, szerencsém volt, éppen a szervezõkkel Nyevrikel Zsoltiékkal utaztam, így a két óra gyorsan eltelt. Ezután Keszthelyen át Rezibe indultunk, ahol a falu szélén, a kék jelzés, majd kék várrom jelzés elején hagytuk az autót, és a szervezõket. Innen 4,7 km oda és vissza is a Rezi fölött magasodó várrom. Kavicsos úton gyalogoltunk az õszi színekben pompázó erdõben, örömmel felfedezve, hogy más túrázók is vannak. Felérvén kellemes szalonnasütõ hely várja a túrázókat, sok paddal és asztallal.




 



A várból ezt a kilátást láthatjuk.




 



Érdemes felkeresni a Zalaszántó közelében lévõ Sztupát is, mely messze, szemben fehéredik. A panorámás képen látható szemben a Keszthelyi hegység 413 m magas bazalthegye, melyen a következõ felkeresendõ vár Tátika áll. De térjünk még vissza egy kicsit a Rezi várra. Történetét itt olvashatjátok el:


 A panorámás képen látható szemben a Keszthelyi hegység 413 m magas bazalthegye, melyen a következõ felkeresendõ vár Tátika áll. De térjünk még vissza egy kicsit a Rezi várra. Történetét itt olvashatjátok el: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rezi_v%C3%A1r


Egyébként Rezi vára jelentéktelen vár volt, most sincs sok rom, de amiért mégis érdemes felkeresni az a csodás kilátás, jó levegõ, és a környék szépsége, nyugalma. Sokan vettek részt a túrasorozatban, jó érzés látni, hogy szeretnek az emberek kirándulni, fõleg ilyen szép napos õszi idõben. Rezirõl nekem midig a katonaság jut eszembe, ugyanis a honvédségnek itt volt egy laktanyája, ahová apukámat gyakran behívták. Ma már csak a túraútvonal melletti betonút maradványai jelzik, hogy valaha itt igazi katonai terület volt. Nem is lehetett akkoriban a várat csak úgy látogatni, alaposan lecsekkolták a turistákat.




 



A második felkeresett vár Tátika vára, mely a Gersei Petõ család magánvára volt. Elõzõleg itt rejtették el a pálosok értékeit, de 1589-ben egy török támadás után a vár végleg lerombolt állapotban maradt. Megközelítése Zalaszántó felõl a kék jelzésen, majd a kék vár rom jelzésen. Az aszfalt úttól 2 km fel, és le is. Itt több romot találunk, és a megközelítés is romantikusabb, szerpentines jellegû út, mely picit megizzaszt bennünket. de nem fogjuk megbánni.




 



Látszólag egyformák a vármaradványok, a kövek, sokan nem tartják érdemesnek a felkeresésüket, de én szeretem a természetet, a jó levegõt, a madarak hangját, az õszi erdõ színeit, és mindig elolvasom a vár történetét, így õseinkrõl sokkal többet tudok meg. http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1tika-v%C3%A1r


A séta után továbbindultunk Sümeg felé. Az út dimbes-dombos, kisforgalmú, kellemes utazást ígért. Sümeg elõtt már messzirõl láttuk a várat, kiemelkedik a várhegy a tájból.




 



A várat így egyszerû megtalálni, a parkolás is könnyû, és ingyenes. A bazár és büfé sor elhagyása után lépcsõ, majd nagy macskaköves szerpentinút következik, ezen jutunk fel a várba. A fájós lábúak 500 Ft-ért igénybe vehetik a vártaxit, de gyalog is kb. 8 perc alatt fel lehet érni. Kissé tériszonyos a felsõ része, de a kilátás itt is nagyon szép. A vár alatti Kapitány Hotel teljes panorámájában megtekinthetõ.



A várbelépõ 1500 Ft, nem túl drága, és sok látnivalót kínál. A jelenlegi üzemeltetõnek köszönhetõen az állagmegóváson túl szép kialakítású kiállításokat láthatunk, sõt nyaranta vasárnaponként színes programok is vannak.




 



Sümeg büszke a várára, mely püspökségi tulajdonban volt, és a török korban is jelentõs volt szerepe. Bõvebben itt olvashattok róla.


http://www.sumegvar.hu/a-sumegi-var


Örömmel fedeztem fel, hogy Sümeg központja több más városhoz hasonlóan szépül és épül. Jelenleg fel van túrva minden, remélem hamarosan elkészül, és a barokk városka tékessége lesz. Aki szeretne egy egész napot itt eltölteni, biztosan nem fog unatkozni, mert ahogy a vár honlapján is látható, érdemes felkeresni a Püspöki Palotát, a tanösvényeket, és a végén egy jó kis éttermet.


A szervezõk szép kitûzõkkel és csokival, oklevéllel jutalmazták a túrát, mi pedig élményekkel megrakodva hazautaztunk.


Részletesen a túráimról: www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztülTúra éve: 20112011.09.05 15:08:35

Bettiékkel hétvégén túráztunk a Burokvölgyben. Az elején kissé elkavartunk, de aztán belelendültünk. Tombolt a nyár, hõség volt. Nem volt rossz túra, bár a völgy télen és tavasszal sokkal szebb. A térkép és egyben itiner tetszett, az ellátás megfelelõ, (két csoki, bodzaszörp, és a végén tarka kenyerek,) szép kitûzõ és oklevél járt a teljesítõknek. Elég sokan indultak, a meleg ellenére. Az õszi 30-as túra amúgy 26 km, de elég is volt, a Burokvölgyön keresztülmászni a kidõlt fákon, és derékig érõ csalánban keresni az ösvényt, nem túl könnyû feladat. Azt reméltem, hogy akik reggel korán indulnak, majd széles ösvényt taposnak nekünk, a késõbb indulóknak. :-)) Hát tévedtem.A  túráról képes, részletesebb beszámolót itt olvashattok.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
LábatlanTúra éve: 20112011.09.01 15:21:37

Lábatlan túra


Hétvégén Tatabányán jártam a Lábatlan teljesítménytúrán. A túra a Turul parkolóból indult, 17 km, 500 m szintemelkedéssel a Gerecse szép tájain. Efemméktõl a nevezési díj ellenében megkaptam az itinert, mely az útvonal követéséhez, az ellenõrzõhelyeken pecsétek megszerzéséhez, majd a túra végén a díjazás - jelen esetben kitûzõ - átvételéhez szükséges.

A parkolóból a piros jelzésen indultam az erdõbe, jól kitaposott túra útvonalon. Mivel a túrával egyidõben Tatabánya város itt rendezte a Szelim napokat, meglehetõsen sok emberrel találkoztam az erdõben.

Lovagi játékokat játszhattak, nevezhettek különbözõ középkori törökös jellegû feladatokra. A korhû ruhákba beöltözött emberek kellemes látványt nyújtottak, így a túrára jó hangulatban indultam el.

Nem nagyon kellett a térképet néznem, mivel tavaly már jártam ezen a túrán, emlékeztem hol vált a jelzés kékre, sárgára, stb.

Az elsõ ellenõrzõponton Pinkert Lacitól málnaszörpöt és nápolyit kaptam a Bunchu kútnál. Az erdei szakasz után itt érkeztem rétre, majd köves úton érkeztem be Vértestolnára. A nap már erõsen sütötte a fejem, fogyott az innivaló. Vértestolnánt a kocsmában pecsételtek nekem, majd a szép fekvésû kis falut a pincesoron elhagyva ismét erdõben folytattam a gyaloglást. Itt már jó sok embert elhagytam, sokan a kocsmában trécseltek.

Hosszú alattomos emelkedõ következett, több ismerõssel találkoztam, Lampert Józsival beszédbe is elegyedtem. Õ, 69 évesen egy stroke után gyalogolt mellettem, szinte szuszogás nélkül. Minden elismerésem. :-) Késõbb egy helyes házaspárral beszélgettem, õk elõször jártak a túrán, nagyon tetszett nekik a táj.

Felérve a dombra, egy sziklás nagyon szép völgy, majd a túra legnehezebb része következett. Fel kellett mászni a Csúcsos-hegyre. (lehet hogy Kõ-hegynek hívják?) Túrabotom sokat segített, igazán meredek és fárasztóan hosszú volt a csúcsra érkezés. :-))

A csúcson a Ranzinger Vince kilátó mellett volt az ellenõrzõpont. Tériszonyom miatt erre a kilátóra idén sem mentem fel, mivel nyitott fémszerkezet, és elég magas is. Nagyon sajnálom, mert 30 km-es körzetbe lehet ellátni, és szép idõ volt, túrához még meleg is.

A kilátót 2008-ban adták át, és arról a Ranzinger Vince bányamérnökrõl nevezték el, aki a Tatabányai Szénbányák bányaigazgatója volt. De ez az itinerben is szerepelt, mint minden látnivaló. Dícséret érte.

Ide már csak 1,5 km volt a cél, hamar beérkeztem, sok-sok túrázó, sétáló családdal találkozva a kilátó közelében.


Ezután körbe jártam a parkoló környékét, volt minden finomság, édesség, pecsenyesütõ, sajtárus, mindenféle kézmûves termék. Megnéztem a hölgyek hastáncbemutatóját, és török zenét hallgattam.


Itt ért be Maci, aki a 30-as távon indult. Vele jött Zsolti és Zsuzsa is, bár õ sietett régész kollégáihoz, akik a Szelim barlangban ügyködtek valami szórakoztató programon.

Nem volt nagy tömeg, viszont hangulatos rendezvény volt, érdemes eljönni erre is, és a túrára is, mert a Gerecse nagyon szép részein halad.


Jó kis túra volt.


 


 

 
 
Fürkész/Csillagváró/Éji vadász / 7 Mérföldes tekergésTúra éve: 20112011.06.27 13:46:14

Éjszakai túra Bodajkon


Kellemes nyári estén indult a Bodajki éjszakai túra. Már 6 órától lehetett nevezni, de útközben leteszteltük a kiváló Fehérvárcsurgói Fagyizó meggy és vanília fagylaltját Mariannal, és Bettivel. Az értékelés jól sikerült, elégedettek voltunk.

Így fél hét után töltögettük a nevezési lapokat, melyen az útvonal mellett jóképû keresztrejtvényt is kaptunk feladatul. A Zsuzsa-Zsolti párossal együtt kilépve a Vén Diófa kapuján mindjárt megoldottuk az elsõ feladatot a tóstrand melletti szobornál . Aztán végig a falun, és a Gaja-völgyön az ismeretterjesztõ táblákon és az út mentén is találtunk feladatokat. Kisebb-nagyobb sikerrel végül meglett a megfejtés, no de ne szaladjunk ennyire elõre.

Végig gyalogoltunk a falun a piros, majd kék-piros jelzésen, egészen a sípályáig, ahol jobbra mentünk be az erdõbe. Innen Zsoltiéknak már csak a hátát láttuk. Mi kényelmesre fogtuk a tempót, de hamarosan a romantikus Gaja-völgy tetejérõl ereszkedtünk le a Varjú várhoz, ahol az elsõ ellenõrzõponton finom ásványvizet kaptunk. Jó kis tömeg volt, elég sokan választották Szent Iván éji programnak a túrát. A Gaja szurdokban gyalogoltunk tovább, a terep már ismerõs volt, és a túrán is találkoztunk ismerõsökkel, Tataival, Anival, és Balázzsal. Átkeltünk a Gaján az Ádám-Éva fánál, felkaptattunk a Vaskeresztig, ahonnan csodás kilátás nyílt a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mintegy tengerszem úgy nézett ki innen a magasból, az erdõk ölellésében. Vállig érõ gazban kis ösvényen  ereszkedtünk lefele, s ahol a Gaja tóként kiszélesedik,  a horgász büfé mellett ismét ellenõrzõpont volt. Itt túró rudit kaptunk, amit persze el is kellett fogyasztani, nehogy megolvadjon.

Elhagytuk a kerítést, és az aszfaltos úton közelítettük meg a Fenyves tetõt, s miután megcsodáltuk ismét a kilátást a piros háromszög jelzésen haladtunk tovább. A víkendházaknál majdnem elvétettük az irányt, de régebbi túrámról emlékeztem a leágazóra, és meglett a helyes ösvény. Itt kissé benõtte a fán lévõ jelzést a gaz, figyelni kellett. Hamarosan szentjánosbogarak villogtak a sötétedésben, gyönyörûek voltak a fényes pontok. Nemsokára átmásztunk a kerítésen, és a piros sávon gyalogoltunk tovább. Ez nem egy szép rész az erdõk között. Miután ismét beértünk az erdõbe, elõ kellett venni a fejlámpákat, és a piros jelzést követve hamarosan megtaláltuk a  halomsírokat is. Újabb feladatot oldottunk meg, és tovább gyalogoltunk a sötét erdõben. Szerencsére nem volt sok bogár, kellemes volt az esti túra. Beértünk Bodajk határába, és a szoborparkon át felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnan ismét remek kilátásban volt részünk. A falu más képet mutat az esti kivilágításban, és a magaslatról szépen látszott Csókakõ, ahol a vár is külön ki van világítva.

Nemsokára megérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd finom teát és zsíros kenyeret ettünk. A 12 km nem volt megterhelõ, kellemes esti séta volt, a rendezés remek, köszönet a rendezõknek. Bár a rejtvényekért nem rajongok, egy-egy ilyen túra érdekes, és más mint a többi.


 


A túráról és egyéb kirándulásokról, fõzésrõl,  kajatesztelésrõl olvashattok blogomon: www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 


 

 
 
Pétfürdői TavaszTúra éve: 20112011.05.20 10:11:34

A Pétfürdõi tavasz túrán egyik túrázó a mosdóban hagyta az óráját. Megtaláltuk, Körmöczy Zolinál átvehetõ. Telefon: 06-30-221-4262.

 
 
No Motor RallyTúra éve: 20112011.05.10 10:31:44

Reggel 8 óra után picivel már Cseszneken a rajthelyen voltunk Tamással, hogy elindulhassunk a No Motor Rally "sportos" 25 km-es körén. A nevezés gyorsan zajlott, befizettük a nevezési díjat, megkaptuk a pecsételendõ papírokat a pecsételõ helyek listájával, és egy pecsétes fabatkát is kaptunk. (A fabatka egyik felén a cseszneki vár képe, másik oldalán pedig a No Motor felirat.) Néhány szót váltottam a fõszervezõ Polgármester Asszonnyal, kaptunk egy rövid leírást a lehetséges útvonalról. Ez a túra pecsétgyûjtõ túra, a papírunkon szereplõ részletes térképen található pecsételõ helyeket kell felkeresni, tetszõleges irányban, akár több részletben a megadott idõkereten belül.  Mi az ajánlott körtúrát terveztük megtenni egyben. A térkép - helybéli születésû lévén - fejben volt, és mondhatom a 25 km-es körre a legszebb helyeket fûzték fel a szervezõk.


Már reggel nagy volt a faluban a nyüzsi, biciklisek érkeztek mindenünnen, ugyanis a túrát gyalog, biciklivel, lóval, szamáron, bárhogy meg lehetett tenni, csak ne motoros erõvel. Sok bicajossal találkoztunk az út során, keményen küzdöttek a tereppel, ami nem volt könnyû. Családok is voltak bõven, többekkel szembõl találkoztunk, fordítva, vagy szakaszonként teljesítették a távjukat. A fõtéren már állt a sátor, ahova a délutáni programokat szervezték. Készült a bogrács, sült a rétes, a padok, asztalok már ki voltak pakolva, az árusok is éppen portékájukat rakosgatták. Kellemes volt az idõ, emelkedett a hõmérséklet.


Az elsõ pecsétet a szemben lévõ Tájházban szereztük meg, Itt kiállítás látható falusi tárgyakból, mi most nem néztük meg, elindultunk. A második pecsét is hamar meglett a Faluházban. Itt tárlatot láthattunk helyi festõk kiállításából. Megnéztük a képeket, beszélgettünk a kedves hölgyekkel, aztán a Vasút utcán elindultunk a zöld jelzésen Vinye irányába. A Kõmosónál kis kitérõt tettünk a harmadik pecsét megszerzéséért. A szurdok gyönyörû, mivel már sokszor láttam, nem mentünk be, de mindenképpen érdemes. Több túra is itt halad el mellette (pl. Cuha, Bakonyi Mikulás) de egyik sem megy be, mert tömegesen azért veszélyesebb az ösvény bejárása. Egyenként viszont semmi veszélyt nem rejt, könnyedén végig lehet menni a pár száz méteres vadregényes szurdokon.


Vissza az útra, és a szép gondozott házak, kertek mellett elhaladva kiértünk a faluból, emelkedni kezdtünk a Zörög tetõ felé. A nap persze kisütött, a homokunkon izzadságcseppek görgedeztek, mire felértünk. A tetõn páfrányok, nefelejcsek kísérték a túraösvényt, nagyon szép látvány volt. Az erdõt nem verték fel zajos turisták, úgy látszik erre még senki nem jött. A bicikliseknek pedig más volt az útvonala.


Hamarosan a hegy másik oldalán kezdtünk ereszkedni még mindig a zöldön. Kicsit elvétettük a kanyarnál a jelzést, de nem bántuk meg, egy óriási szakadékot láthattunk, ami a víz és a löszfal  találkozásából erózióként keletkezett. Körbe volt szalagozva, a fotó kedvéért óvatosan megközelítettem. Egyszerûen eltûnt a föld, kiszakadt egy darab, és elmosta a víz. Mély gödör volt, még belegondolni is félelmetes, micsoda esõzés volt itt a környéken tavaly nyáron. Nemsokára visszatértünk a zöld jelzésre, aztán pár perc múlva már a Kõpince forrásnál ittuk a friss hideg vizet.


Beértünk Vinyére, a Vinye.hu büfében megkaptuk a pecsétet is. Itt is lehetett a túrára nevezni, nagyon sokan érkeztek, a parkoló dugig volt. Elindultunk a vadregényes Cuha völgybe. Az elsõ patakátkelés még hídon történt, aztán a szurdokban még sokszor átkeltünk a Cuha patakon, de mindenütt sikerült száraz lábbal megúszni az átkelést. Sok kirándulóval találkoztunk, a kialakított tûzrakóhelyeknél szinte mindenütt csapatok iszogattak, fõzõcskéztek, vidám fiatalok kiabáltak ránk több helyrõl is. A szurdok szépsége sokadszor is magával ragadott bennünket, nagyon szép a patak a fölötte magasodó sziklákkal, és a vasúttal. Porváig még sokszor átkeltünk a patakon, és végig a sárga jelzésen gyalogoltunk. Az utat is elmosta tavaly az esõ, most frissen feltöltött kavicsos volt, nem szerette a talpunk.


Ugyan nem kellett volna bemenni Porva Csesznek állomásra, de mi tettünk egy kitérõt a büfé kedvéért. Volt jégkrém, hideg sör, a váróteremben vasúti kiállítás. A kiállítás ingyen, a sör nem. :-) Elbeszélgettünk picit a tulajdonossal, örömmel hallottuk, hogy ismét megnyílt a turistaszálló.  


Még felnéztünk az egykor szebb napokat ért emlékmûre, ahova kiépített meredek lépcsõ vezet fel. A betonoszlop áll, a vörös csillag már eltûnt a tetejérõl. Én kicsit sajnálom ezeket a szocialista emlékeket, hogy hagyják elpusztulni, semmivé válni. Mindenféle politikai érzelemtõl mentesen mondom, ez is a történelmünk része, amit meg kéne õrizni az utókornak. Kár érte, sok szép iskolai kirándulás emléke fûz ide.


Visszatértünk a kavicsos útra, aztán a piros kereszt jelzésen ismét emelkedõnek mentünk egészen Károlyházáig. Itt kaptuk meg az újabb pecsétünket. A pecsételõk már jó hangulatban voltak, égett a tûz, tepsiben sülõ hús illata érkezett felénk, sajnos ellátást nem kaptunk, ezért meg kellett elégednünk a büfénél elfogyasztott szendvicsünkkel.  Néhány biciklis érkezett, a tovább emelkedõ terepen szuszogva tekertek fölfele. Szembõl is érkeztek túrázók, kisebb nagyobb csapatokban, de mindenki fáradt volt, egyre többen kérdezgették, messze van -e a pont. (Késõbb rájöttünk, õk az Ördög-árkon keresztül érkeztek ide, ami nagyon kifárasztott minden amatõr túrázót)


Felértünk Gézaházára, az út minden métere teljesen ismerõs volt a Bakonyi Mikulásról. Élvezetes volt a téli havas táj emléke után a friss zöld tavaszi természet. Gézaházát kikerülve a vízháznál volt a pecsételõ hely, pont mint a Mikulásnál. Itt szoktak állni a krampuszok. :-)


Jó sok ember gyûlt itt is össze, falatoztak, nevetgéltek, ma, valahogy mindenkinek jó kedve volt. Megint zöld jelzésen mentünk, egy darabig emelkedve, aztán lefele, és hamarosan elértük az Ördög árok bejáratát. Innen már egészen hazáig a piros jelzést kellett követnünk. A szurdok lassan zárult be, egyre kisebb lett a hely a patak mentén, a sziklák pedig egyre közelebb magasodtak mellettünk. Mászás és patakátkelés következett minden mennyiségben, minden körülmények között. :-)


Lassan tudtunk haladni, a számunkra egyszerû átkelések és mászások másoknak elég nagy problémát okoztak. Sokat kellett várnunk egy-egy nagyobb sziklatömbön való áthaladáshoz. Szerintem nem túl bonyolult terep, de lehet hogy ezt csak a közel 150 megtett túrámon szerzett rutin mondatja velem. Szerintem egy a lényeg: nem kell félni, legfeljebb vizes lesz a cipõnk. :-) Találkoztunk székesfehérvári ismerõsökkel is, no persze kicsi a világ, és találkozáshoz kifejezetten jó hely ez.  


Az Ördög árok nagyon szép szurdok, hatalmas sziklafalakkal, csordogáló patakkal, mohás kövekkel, igazi látványosság. Itt található a Bakony leghosszabb barlangja is.  Miután leértünk az árok aljára, természetesen ismét emelkedõ kezdõdött, és a lábunk azért érezte a mászást. Az utolsó kilométerek bükkös erdõn át vezettek a falu széléig. És végre megláttuk a cseszneki várat....


Jólesett megérkezni a faluba, fárasztó túra volt, bár nagyon szép. A faluban a Dévényi vendégháznál lévõ  tekepályánál kaptunk újabb pecsétet, aztán beértünk a célba. Leadtuk a papírokat, és reménykedünk valami nyereményben. A díj ugyanis nyereménysorsolás, utazásokat, ajándékokat lehet nyerni. A szerencsésebbek így jól járnak, a többiek viszont a falut támogatják.


Ehhez a túrához nem jár sem kitûzõ, sem oklevél, sem ellátmány, ezért teljesítménytúrázók ritkán látogatják. A fabatkákért fél áron lehet rétest és gulyást vásárolni, nekünk ugyanezt a mama fõzte, sütötte, ezért igyekeztünk haza, mert a gyomrunk már jelezte az ellátmány hiányát.


Jót kirándultunk, volt szint rendesen, a kitérõkkel együtt 28 km-t mentünk kb., és a fotózással mászással együtt 7 óra alatt jártuk be az útvonalat. A célban már remek volt a hangulat, szólt a zene, ropták a táncosok. Programnak kikapcsolódásnak mindenképpen ajánlom.


 

 
 
SárpenteleTúra éve: 20112011.05.01 10:01:43

Reggel 8-kor Bettivel és a kis Lénával landoltunk a Piac téren, épp összefutva a rohanó Macival, aki még a biciklis távot is teljesíteni készült. Nevezés, majd indulás a kellemes reggelen, végig a városon, elsõ pontként, a Hosszúsétatéren lévõ Aquamobilig. A feladatot megoldva a Sóstói tanösvény felé gyalogoltunk, Léna nagyon jól érezte magát Betti hátán a hordozóban. Az idõ nagyon kellemes volt, késõbb teljesen nyári meleg is lett. A tanösvényen tavaly is eltévedtem egy kicsit, ez idén is így volt. A tanösvény egyik táblájánál volt feladatunk, fotóztam is egy keveset, aztán az igazi Ellenõrzõ pontnál Pintér Józsi fogadott bennünket. Itt megálltunk picit enni, inni, és nézelõdni. Szerintem kevesen ismerik a városban ezt a tanösvényt, pedig nagyon jó kis hely, kiváló kocogásra, biciklizésre, sétára egyaránt.


A hátsó végen értünk ki, aztán Maroshegy sarkán átvágva hamarosan az Úrhidai úton ballagtunk a tûzõ napon. Pentele elõtt beért minket Maci, õ már a biciklijével a második túráját teljesítette. Mentünk egy kört a Pentelei parkerdõben, megoldottuk a feladatot, aztán átmenve az úton, hamarosan beértünk a célba, a Széchenyi emlékkõhöz.


Oklevél, kitûzõ átvétele, köszönetmondás efemm-éknek, zsíros kenyér, lekváros kenyér, szódavíz, és pici pihi. Fõleg Betti hátát kellett pihentetni, a babacipelés azért nem könnyû. Közben elkezdõdött a természetbarát találkozó, sok turista és gyerekes család jött össze.


Széchenyi Zsigmondné, mint minden évben most is megtisztelte a túrázókat jelenlétével. Széchenyirõl kiváló leírást találhattunk az itinerben, efemm nagyszerûen leírta a látványosságokat is, szerintem egy itiner ezzel teljes.


A túra kellemes volt, az itiner kiváló, az ellátás jó, fõleg hogy 200 ft volt a nevezés. A végén visszagyalogoltunk, én a Piac térig, így a 13,5 km-es távot még megtoldottam egy ötössel.


Fotók:  http://picasaweb.google.com/bebielefantok


 

 
 
3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavaszTúra éve: 20112011.05.01 09:57:54

Húsvét hétfõn Macival és Csillával Kisgyónban túráztunk. A kellemes hétmérföldes túrát utoljára rendezték. Maci a hosszú távra nevezett, hamarosan el is tûnt, mi Csillával még ráértünk, a rövid távra jöttünk kirándulni. 7 mérföld, azaz 11,9 km volt a táv, a szép Kisgyóni környezetben. Tanakodtunk, hogy vajon vigyünk -e esõkabátot, majd Pintér Józsi jóslatát elhittük, és vittünk. És lõn, esett is hamarosan. Már az elsõ km-nél felkerült ránk a kabát, az égiek jól meglocsoltak bennünket. Az Erdei Szentélynél ásványvizet kaptunk, aztán fel tovább a Károly-lakig. Erõs volt az emelkedõ, Csilla le, lemaradozott, de aztán vette az akadályt. A Hárs-hegy aljáig a kék háromszög volt még a jelzésünk, itt volt a második Ep. Csokitojásokat kaptunk, és tovább indultunk, most már rátérve a piros jelzésre. Innen már ismerõs volt az út teljesen, mivel múlt héten a vártúrán erre jöttünk. Medvehagymák övezte úton haladtunk, már éppen virágzásnak kezdtek indulni. Szép látvány, és kellemes fokhagyma illat az esõben. A hagymalevelek olyan nagyok voltak, és úgy összeborultak, hogy a cipõnk is beázott tõle.


Hamarosan elértük a Hamuházat, kis kitérõvel pedig a Csikling várat is. Az Ep is itt volt, a lányok bent ültek a kocsiban az esõ miatt. Most éppen elállt az esõ, a teljesen átázott piros esõkabátom itt landolt a kukában. Megszolgálta az árát, de már nem véd semmi ellen. Hamarosan kisütött a nap, és megszáradt a ruhánk is. Lejtõnek lefele végig a Tûzköves árok mentén gyalogoltunk a kéken, azért is örültem a rövid távnak, mert ez idáig kimaradt, csak a hosszabb távokon voltam, ami a szépséges Burok-völgyön halad. Ez is nagyon szép, foltokban zöld a medvehagymától. Több kidõlt fát kellett kerülgetni, néha átmászni, így még izgalmasabb lett a túra. Ismét visszaértünk az Erdei Szentélyhez, megkaptuk a lepkés pecsétet, aztán megint piros jelzésen jutottunk el a Bányász emlékhez.


A szebb napokat látott helyrõl eszembe jutott gyerekkorom, a szocializmus, amint bõszen énekeltünk minden pártünnepen, kiöltözve, jó kis mulatságok voltak, nekem kellemes emlék. Itt fájó a pusztulás látványa, a rozsdás lámpaoszlopok, a gazos, kitakarítatlan emlékhely. Jó lenne, ha valamelyik túrista szakosztály Kisgyónnal együtt ezt a helyet is felkarolná, megszépítené! Ami volt elmúlt, a múltunk pedig a történelmünk, amit meg kellene még mutatni az utókornak. Csillának elõadást tartottam a szocializmusról, õ, aki a rendszerváltás után született, már tényleg történelemként hallgatja.


Nemsokára beértünk a célba, ismét szakadni kezdett az esõ, de mi már tetõ alatt fogyasztottuk el medvehagymás zsíroskenyerünket. Szörp is volt, és persze kitûzõ, oklevél, a már megszokott idézettel.


Tarnai Ferinek külön köszönet a jó szervezésért, és a szép túráért.

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20112011.05.01 09:55:17

Április 23-án Macival, Balázzsal és Tatai Lacival a Nyerges túrára indultunk. Maci a hosszabb, mi a rövidebb távot választottuk. Már a rajtnál megmutatkozott, hogy a jó idõ kicsalta az embereket a természetbe, hosszú sorok kígyóztak a rajtnál.


A horgásztavaknál lévõ Sport büfétõl rajtoltunk, majd hamarosan már egy forrást fotóztam. Kicsit kavicsos úton nagy szélben gyalogoltunk Mogyorósbányáig, ami egy nagyon szép kis falu, egy völgyben, a hegyek ölelésében. Fotóztunk, majd a kék túra pecsételõ helyén megálltunk egy picit, aztán átvágva a falun, fölfele indultunk az erdõben, a Mogyorósi Kõszikla felé. Ez volt az elsõ ellenõrzõpont. Ide tartva fehérvári túrázókkal találkoztunk, kicsi a világ. Jól elbeszélgettünk, és együtt csodáltuk meg a kilátást a hegytetõrõl. Nagyon szép volt a panoráma, még az Esztergomi bazilikát is látni lehetett, a Dunát, és a környezõ hegyeket. Készültek fotók is, remélem sikerül felrakni a tárba.


Az erdõbõl kiálló sziklák különösen szép látványt nyújtottak. Az ellenõrzõ pont után völgynek haladtunk tovább, nemsokára beérve Péliföldszentkeresztre. Gyönyörû templomát, és a szalézi rend házát megkerülve elértük a második ellenõrzõpontot, ahol szép környezetben, fedett helyen kaptuk a zsíros kenyeret és ásványvizet.


Péliföldszentkereszt híres mûemlék barokk templomáról, melyet 1735-ben építtetett Eszterházy Imre hercegprímás, õ nyilvánította búcsújáró helynek. Az 1700-as években már állt itt egy kolostor, elõször a nazarénusok, majd a pálosok, és 1913-tól a szaléziak kapják meg. A kolostor körül szép kálvária van, mi is megnéztük, és barlang, valamint szentkút. Nagyon szép kirándulóhely, ápolt, gondozott a rendház környéke, érdemes ide kiruccanni.


Szalézi rend: olasz gimnazista növendékek, tanáraik, nevelõik költöztek ide, majd teológusképzõ, zarándokház lett a kolostorépület. Az 1950-es években államosították, vájárképzõ, fogház, késõbb pedig a tsz vadászháza lett. A szalézi rend 1992-ben visszakapta, azóta a fejlõdés folyamatos, a környezet pedig rendkívül gondozott. A rendet Don Bosco (a róla elnevezett túra itt ér véget) olasz katolikus pap alapította, aki apa nélkül nõtt fel, és a helyi pap tanítgatta. Teológiát végzett, Torinóban szentelték pappá. Életét a szegény sorsú gyermekek nevelésének tanításának szentelte.


A rendház mellett elhaladva a Szentkút mellett haladtunk el, immár a Dunántúli kéken. A forrásokban kezet mostunk, ittunk, és méy szakadék mellett gyalogoltunk az Öreg-kõ pihenõig. Itt a hegyoldalban több barlang is van, mi most nem kerestük fel õket. Megettük az EP-n kapott nápolyikat, és leereszkedtünk Bajótra.


Mindjárt a templomhoz értünk, melynek helyén egykor egy kis vár állt, a falu már az õskorban is lakott hely volt. Tatatiék tettek egy kis kitérõt, mi pedig Tibivel és Margarétával úgy elbeszélgettük az idõt, hogy túlmentünk a keresztezõdésen. Jelzem, a téma Széchenyi özvegye volt, megért bõven egy kis kitérõt. (Vele ma találkoztam a Széchenyi Zsigmond emléktúrán, de arról majd késõbb) Visszatérve a helyes útra felbaktattunk a Magyar hegyre. Itt már erõsen tûzött a nap, a pulcsik rég lekerültek mindenkirõl. Nyári meleg volt, és az egyszemélyes ösvényre visszanézve csak úgy kígyózott a túrázók sora. A pontnál megláttam Tataiékat, akik bõszen siettek "utánam", pedig hátuk mögött voltam még. Kis kocogással utolértem õket, és a szõlõskertek, pincék közé már együtt érkeztünk be.


Húsvét eleje lévén és a jó idõ miatt az emberek kint ültek a pincék elõtt, falatoztak, borozgattak, miközben nyíltak mindenütt a virágok, zöldellt a fû, igazán jó kedvre derült az ember fia. Hamarosan átkeltünk az országúton, majd beértünk a horgásztavakhoz. Hatalmas halak voltak a tóban, kis házikók stégek sokasodtak a tavak körül. Jó kis horgászhely, kellemes látvány a dombok alján.


Beérve a célba, kaptunk csokitojást, virslit, és persze a jól megérdemelt kitûzõt és oklevelet. Maci is beért, együtt fogyasztottuk el az ebédünket. Mi még Tataiékkal elhatároztuk, hogy adunk vért, mivel láttuk, hogy reggel kitelepült ide a véradókamion. Sajnálatunkra, már nem lehetett adni, csak két óráig volt lehetõség. Kár, hogy így szervezték, mivel még egy csomó ember ezután érkezett csak be.  Így elköszöntünk a Tatabányai ismerõsöktõl, és hazaindultunk. Útközben még tettünk egy kitérõt, és megnéztük a bajnai kastélyt.


Bajna híres kastélya a Sándor-Metternich kastély. A falu írott történeme a 11. századig vezethetõ vissza, hírét azonban Sándor Móricnak, az "Ördöglovas"-nak köszönheti. Õ építtette szerelmének a hírhedt kancellár lányának, Metternich Leontinának 1720 körül. A klasszicista kastély Hild József tervei alapján készült el, jelenleg éppen felújítják, látogatni sajnos nem lehet. Egyik fele már kész, és nagyon szép, remélem a többi része is elkészül. Sándor Móric híres és õrült lovas volt, átugratta a 7 m-es bajnai árkot lovával, a Bécs - Budapest távolságot pedig 31 óra alatt tette meg lovon. Pozsonynál, Budapestnél egyaránt átkelt a zajló Duna jegén, nemegyszer a lépcsõkön lovagolt fel ha meghívták valahova.  Egyszer fogadásból a kastély erkélyérõl is leugratott lovával (most megnéztük, magasan van az erkély) õ túlélte, a ló azonban nem.


Ajánlom a túrát is mindenkinek, jó szervezés, szép útvonal, és ajánlom kirándulóhelyként is felkeresni. Számomra ismeretlen, felfedezetlen táj volt.


A túra nagyon tetszett, az ellátás, itiner térkép, jó volt, a látnivalókról ugyan nem írtak, de én most bepótoltam.


Fotók:  http://picasaweb.google.com/bebielefantok

 
 
Vár a Bátorkői-vár és a Thury-vár!Túra éve: 20112011.04.18 12:42:27

A Várnak a várak túrasorozat szombati túrája Várpalota - Bátorkõ vára - Csikling vár útvonal volt. Mivel Macival beneveztünk, nem maradhatott ki. Kár is lett volna kihagyni, mert remek napsütéses idõ volt, kifejezetten kívánta az idõjárás, hogy túrázzunk.


Várpalotán hagytuk a jármûvet, és miután kívülrõl sokadszor megcsodáltuk a Thury várat, (sajnos nem lehet bemenni, felújítás alatt áll) a piros jelzésen indultunk a városból kifelé. Mivel nyitva volt a Coop áruház, feltöltöttem friss elemmel a fotómasinámat, és készítettem is sok tavaszi képet. Igyekszem a blogba feltölteni minél elõbb. (www.bebielefantok.hu képtár I.) A piros jelzés szépen fel volt festve, térképre nem is nagyon volt szükségünk. Hamarosan elhagytuk az utolsó házakat, és beértünk a Várvölgybe.


Egy klassz kis tanösvény is vezet erre, szép táblákat készítettek hozzá, nagyon sajnáltuk, hogy vandál barmok ledöntöttek néhányat belõle. Az ösvényen több helyen vannak asztalok-padok, lehet pihengetni, eszegetni útközben. A Várvölgy gyönyörû szép völgy, két oldalt magas és még magasabb meredek sziklákkal, csodaszép vadregényes látvány, minden zöldellt, virágok nyíltak, nagyon tetszett. A völgy közepétõl medvehagyma virított mindenütt, ezt késõbb a Csikling vár környékén is tömegével láttunk, akit érdekel, még egy-két hétig finom, lehet szedni, itt bõven van, akár kaszálni lehet. Már bimbózik a virága, utána kicsit keserûbb lesz a levél is, és a virága mérgezõ!


Egyébként fincsi kajákat lehet csinálni a friss medvehagyma levelekbõl, nagyon jó spenótszerûen megcsinálva, sült tojásba, krumplipürébe, vajas kenyérhez nyersen, vagy tejszínes sonkás tésztához keverve. A legtöbben a pogácsába szeretik tenni, de ajánlom kipróbálni a leírt módokon is. Élettani hatása is remek, az érfalakra, vérnyomásra jó hatással van. No és szép tõle az erdõ, az illata pedig erõsen fokhagymás.


A Várvölgy végig szép volt, kissé kanyarodva értünk el Bátorkõ váráig, ahol meredek sziklafalon épült a vár, és még áll egy fél tornya. Történetét a szervezõ Nyevrikel Zsolti, külön kinyomtatta, köszönjük neki. A vár alatti padon ismerõsök falatoztak, Tatai Laciék, így mi is letelepedtünk melléjük, elfogyasztani a reggeli szendvicsemet.


Felmentünk a várhoz is, megkerestük a kódot, csináltunk fotókat, és tovább indultunk. Picit vissza kellett menni a piros kereszt elágazáshoz, ahonnan folyamatos emelkedõvel folytatódott az utunk. Még mindig medvehagymák tömkelege, de a sziklák már alacsonyabbak voltak, aztán felérve a hegytetõre el is fogytak.


Több túristával találkoztunk, gondolom nagy részük ezt a túrát csinálta. Az erdõbõl hamarosan kiértünk a Tési dombra, kereszteztük az aszfaltos utat, és Királyszállás irányába mentünk tovább, sajnos hosszan aszfalton. Mivel a nap nagyon sütött, melegünk is volt rendesen. Kikerülve Királyszállást farakások mellett gyalogoltunk Hétházpusztáig, onnan sikerült ismét erdõbe bemenni. Mindjárt kellemesebben esett a lábnak, és az árnyék is jól jött. Innen már a kék jelzésen folytattuk utunkat, ráadásul enyhén lejtett, könnyebb volt. Még mindig medvehagyma mezõk szegélyezték utunkat, majd az erdei házikó következett, és hamarosan megláttuk a Csikling-vár kiírást. Megtaláltuk Zsoltiékat, minden váras papírunkat lepecsételtettünk, megkaptuk a csokit és a nagyon szép kitûzõt.


Az erdei házikónál lévõ padoknál megebédeltünk, sajnos a vizünk elfogyott, de azért kibírtuk hazáig. Visszafele megpróbáltunk a Klára-forrásból vizet szerezni, de nem volt kifolyó, így nem sikerült. A változatosság kedvéért a piroson indultunk el, majd kiérve a keresztezõdéshez, az aszfalton folytattuk utunkat ismét a kéken, egészen föl a Tési dombig.


Onnan most a kéken indultunk le tovább Várpalota fele, a Csörget-völgyben. Ez is nagyon szép völgy, ez inkább köves, mint sziklás, és ennek az alja a sziklásabb ami közelebb van Palotához. A másik völgy nedves volt, ez inkább száraz, de mindenképpen romantikus vadregnyes ez is. A Várvölgy szélesebb, a Csörgetvölgy alja keskenyebb. Közelítettünk a 30 km-hez, kezdtek fáradni a lábacskáink, fõleg hogy Maci elõzõ nap 6.20-as idõvel lenyomta a Gerecse ötvenet is.


A városhoz közeledve szomorúan láttuk, hogy ide hordtak buta emberek egy csomó szemetet, és így nyomorúságos látvány volt a turistaút  környéke. Aztán beértünk a városba, és visszaértünk kiinduló helyünkhöz a másik ágról.


Jólesett a kocsiban lévõ innivaló, és jólesett a túra is, szép kirándulóhely, szép környék, Zsoltinak köszönjük a szervezést.


 


 

 
 
Tata, IVV túranapTúra éve: 20112011.03.17 14:52:29

Tata IVV túra



A négynapos ünnep elsõ napján túrázni indultam a családdal és Mariannal. Tatán az edzõtábor elõl volt az indulás, a nevezési díj befizetése után, kaptunk egy színes térképet, a nevek felírásával nem bajlódtak. Elindultunk az általam már ismert és nagyon kedvelt Tatai Öreg tó felé. A jelzés végig a zöld pötty volt, könnyû volt követni. A fõúton áthaladva leértünk a tópartra, és a parti sétányon folytattuk utunkat. A 10 km-es táv nem ígérkezett fárasztónak, fõleg ilyen kellemes szép napos tavaszi idõben. A parti sétányon mentünk, csodálva szembõl a várat. A víz állása nagyon alacsony volt, homokos Riviérára emlékeztetett.


A vár: Vízi vár, melyet Luxemburgi Zsigmond király építtetett 1400 körül, majd Mátyás királyunk 1470 táján újjáépíttette, emelettel bõvítette. Tõle Corvin János örökölte meg, majd 1494-ben Ulászló királyé. A török egy rövid idõre elfoglalta, majd miután visszakerült magyar kézbe, korszerû véd mûnek lett megerõsítve. Olasz rendszerû bástyákkal, és a tó vízével elárasztott vizesárokkal védték. Kara Musztafa 1683ban Bécs felé vonultában felrobbantotta. 1727-ben Esterházy József országbíró vásárolta meg, és 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt. Jelenleg múzeum mûködik benne.


A vár elõtt elhaladva a kastély elé érkeztük, innen már földes úton sétáltunk tovább a fák alatt.


A kastély: Fellner Jakab alkotása, klasszicizáló késõ barokk stílusban épült, nagyon szép angolpark veszi körül, mely több részletben van jelen a város életében. A kastélyhoz tartozó mûemlék épületegyüttes része a kocsiszín és istálló. Ennek megfelelõen lovasokkal is találkoztunk itt. A kastélyt Eszterházy Miklós 1762-ben kapta meg, róla tudjuk hogy mûvészet és pompa kedvelõ volt.


A kastély május 1-tõl 10-18 között látogatható, péntek, szombat, vasárnap és ünnepnapokon. Belépõdíj: 400 ft. Én már láttam, érdemes megnézni.


Továbbsétálva tehát a tó másik oldalán zöldövezetbe kerültünk, a parkot sok helyen átszelik patakok, a hátsó részén pedig az Átal-ér nevû szélesebb folyó ömlik a tóba. Végig kellemes romantikus sétaút vezet, ahol sok futóval is találkoztunk. Több futóversenyt is rendeznek a tó körül.  


A várral szemben lévõ oldal végén volt az ellenõrzõpont, ahol friss óriási házikenyereket kentek meg lekvárral, zsírral, volt lila hagyma, házi paprikakrém, és szíves kínálat, vendéglátás. Kihagyhatatlan volt! A kenyereket szódavízzel lehetett öblíteni. Mi Mariannal és Csillával több kenyeret is befaltunk. Gondolom ennyi kalóriát nem is gyalogoltunk le. :-)


A Tatai kastély együttesnek egy kiskastély is része, ami copf stílusú kerti lak, sajnos ezt nem tudom pontosan melyik, de mivel a kiskastély parkjában vertek tábort 1946-ban az olimpiai sportolók, és itt alakult ki a legendás edzõtábor, feltételezem, hogy ott kell keresni. De még ne szaladjunk elõre.


Az etetõpont után visszaértünk a nyílt tópartra, még zárva voltak a halsütödék, de az emberek már mocorogtak, sétálgattak a tó körül mindenütt. Ismét átszeltük a fõutat letérve a tópartról, és az angolparkon át a Cseke tavat kerültük meg.


Angolpark  A romantika fénykorában a fõurak passzióból mûromokat építettek. Esterházy Ferenc is így tett, római fürdõt építtetett, az angolpark mûromjait  Charles Moreau építette fel. Az angolkert szentimentális jellegének hangsúlyozására török mecset is épült. A túra útvonala ide nem tért ki. Az angolpark is tele van forrásokkal, amik a Cseke tó vízét táplálják, és hatalmas platánokkal, különleges fákkal, cserjékkel.


A Cseke tó közepén pici hidakkal összekötött szigetecskék vannak,  horgászok veszik körbe, ez ugyanis halastó. Megkerülve a tavat, a mûromokhoz értünk, itt hiányzott a víz a kis árkokból, de azért így is romantikus.


Mindenütt borostyán fut az erdõben, a földön, a fákon, némi zöld színt kölcsönözve a tájnak. Hamarosan az edzõtábor hátsó kapujához értünk, és a táboron áthaladva értünk a célba, ahol emléklapot, és kitûzõt is kaptunk.


Az edzõtábor: 1948 óta itt van kialakítva az olimpiai edzõtábor. Azért alakították itt ki, mert Tata klímája hasonlított legjobban Londonéra.


Mi is megcsodáltuk a fõbejáratnál lévõ gömbszobrot, melyen az olimpikonok neve szerepel évek és sportágak szerint. Sajnos, ahogy növekszik az évszám, egyre kevesebb a név. Az utolsó olimpiákon már szinte csak a kajakosok neve szerepel. Nagyon megható és egyben felemelõ érzés volt olvasni!


Jó kis túra volt, Tatát pedig ajánlom kirándulás céljából is felkeresni.


 


 

 
 
BoglárkaTúra éve: 20112011.03.07 11:59:31

Szombat reggel kellemes párás napsütésben érkeztünk Macival a Boglárka túrára. A rajthely az iskolában volt, ahol némi sorbanállás után megkaptuk az indítási lapunkat. A szervezõk nem voltak toppon, mivel az én rajtszámom háromszor is szerepelt. Ezzel a pontõröknek okoztak némi nehézséget. A rajthely megválasztása szerintem amúgy sem volt szerencsés, mivel az iskola keskeny elõtere erre nem alkalmas, nagyon kicsi volt, és sokan voltak, így csak lökdösõdés meg nyomorgás alakulhatott ki.


A térkép nem volt az igazi, de a leírás azért segített. Az iskola mögött indultunk felfele a lépcsõkön, hamarosan a két szép látványosság, a vörös és kék (szerintem szürke) kápolnához értünk. Szép idõben biztosan lehet látni a Balatont, most csak a fölötte lévõ párát láttuk. A romantikus régi temetõn áthaladva, megnéztük a régi Boglári templomromot, aztán elhagyva a kellemes fenyvest ismét lépcsõn értünk le a központba. Az elsõ ellenõrzõ kérdést megoldva felfele indultunk a Gömbkilátóhoz. Közben láthattuk Boglár régi és újabb templomát is. Sajnálatos módon a kilátó már évek óta nem látogatható, pedig egy szép kis jelképe a környéknek. A terület mohos-fenyves nagyon kellemes, az ellenõrzõpontunk is itt volt. Finom csokis kekszes sütit kaptunk, Macival repetát is kértünk. Jó kis kiránduló hely ez, a fedett étkezõ hellyel, tûzrakási lehetõséggel. Innen továbbindulva végigmentünk a falu különbötõ utcáin, végig a sárga plusz jelzésen, és a falu végén ismét ellenõrzõ pont következett. Itt egy csokit tehettünk magunkévá, aztán szõlõk között gyalgoltunk tovább. Jó hosszan tartott a földes út, szerencsére ez még nem volt sáros. Itt találkoztunk a Löszölõ túra nagyon kedves szervezõivel, ezúton is ajánom figyelmetekbe a túrájukat, nagyon jól szervezett, kellemes túra lesz, és szintén része a Somogy kupa kiírásnak. Hamarosan dombnak felfele a piros sáv jelzésen gyalogoltunk, a Kis-hegyi kápolna felé. Ez már a harmadik kápolna volt a túra folyamán, nagyon szép fehérre meszelt, szemet gyönyörködtetõ látvány a domb tetején. Mellette az E.P., ami szintén jó kis kiránduló hely, asztalokkal, padokkal, borozási lehetõséggel. Picit megpihentünk, aztán indultunk tovább felfele. Itt az emelkedõn még nem hatott eléggé a nap sugara, jeges részek is voltak. A parkerdõ tetejét elérve már szinte csak lejtõ következett. Volt némi sár, de nem volt vészes. Utolért bennünket Zsuzsa és Zsolti a következõ E.P.-n, ahol finom házi sütit kaptunk. Együtt mentünk tovább, útközben megszámolva az oroszlánokat egyik feladatként. Közben volt szalagozás, amit késõbb néhány rosszindulatú túrázó vagy gyerek, vagy valaki átrakott, tévútra vezetve ezzel társait. A faluba érkezés elõtt még volt egy kis bizonytalanság, de helyes úton jutottunk vissza a rajthelyre. Megkaptuk a kitûzõt, és oklevelet. A kitûzõ nagyon szép a Gömbkilátót ábrázolja. Volt zsíros és vajas kenyér, szörp és savanyúság is. Jó kis túra volt, az apróbb szervezési hiányosságok pedig javíthatóak.

 
 
túra éve: 2010
Dombay-tóTúra éve: 20102010.12.21 13:39:42

A részletes beszámolóm megtalálható a www.bebielefantok.hu  honlapon. Ide csak pár megjegyzést szeretnék tenni a szervezõknek: 1. A Gruber Misi mamájának káposztás sütije fantasztikus!! Köszönet érte. 2. A Somos hegy tetején fagyoskodó pontõröknek minden elismerésem! És persze a többieknek is, akik ilyen hidegben is rendületlenül a túrázók érdekében helytálltak és részt vettek a szervezésben. Jól szervezett szép túra volt. A Grúber Misi Dél Dunántúl Kupája pedig nagyon szép. Köszönjük. És köszönet a "Felsõ vezetésnek" a remek fehér túráért. Sokkal jobb volt, mint sárban.


 

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.07 12:11:43

Szerintem érdeklõdjön a túrázó a szervezõktõl, és készüljön rá, hogy hova megy. Én mindig elõre tájékozódom, hiszen a honlapon van útvonal, leírás, telefonszám, email cím, stb. Az "Ördög-árok" és Ördög-gát kifejezés amúgy nem fûtött járdára utal.

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.06 12:13:15
 

Az úgy volt.... hogy minden évben csinál anyukám sok-sok fánkot a Bakonyi Mikulás túrára, hogy a barátaimmal élvezkedhessek egy kis hazai túrán hazai kajával.

 

Idén a srácok fogyókúráznak, elfoglaltak, elgyengültek, elprogramosodtak, ezért mi, lányok próbáltunk helytállni helyettük. Kriszti, Mariann és én. Reggel 8-kor fûtött ülésekre helyeztem a fenekem, és bõ óra alatt anyunál ittuk a teát Cseszneken.

 

A tea: mindenre jó boszorkánytea, van benne bodzavirág, hársfavirág, csipkebogyó és sok méz. Ennyi elég is volt induláshoz, beöltöztünk, mert a 20-30 centis hó mellett mínusz 7-ek és 9-ek voltak. Sapka, sál, kesztyû, a lányokon kamásli, és mindannyiunkban nagy lendület.

 

A rajtnál várnunk kellett az indítókra, kicsit elkavartak, meg a hóban elakadtak. 10-tõl lehetett startolni az általam választott új távon, ami Csesznekrõl indul, körtúraként, 18 km, 600 körüli szinttel, érintve a csodaszép Ördögárkot.

 

Egyszercsak elindultunk. Legfontosabb eszközöm a túrabot volt, amivel szépeket rajzolgattam írogattam a hóba, az utánunk jövõ túristáknak. Kriszti kiérve a faluból, fényképezni kezdett, ragyogó napsütéses idõ volt, a fülünk kezünk majd lefagyott, de gyönyörû volt a hófehérbe öltözött Bakony. Remek kilátás nyílt a várra, és a környezõ dombokra.

 

A piros kereszten indultunk, csapás még nemigen volt elõttünk a hóban, egy autó nyomait követtük, azon szállították a pontõröket (Télapót és Krampuszt) Gézaházára. Ez lett késõbb a csapdánk.

 

Emelkedõ kezdõdött, aztán felérve a hegyre el kezdtem mondogatni, hogy hamarosan balra kell mennünk. Közben beszélgettünk, élveztük a havat, a fehér erdõt, a jégcsapokat, kiszakadva a városból a munkából hizlaltuk szemünket, hogy befogadjuk teljesen a ritka szép látványt.

Jól elbeszélgettük az idõt, miközben én folyamatosan mondogattam, hogy már balra kellett volna mennünk valahol. De a piros kereszt olyan szépen látszott mindenütt, hogy egyszercsak ott voltunk Gézaházán a Krampusz és a Télapó mellett.

 

No, ekkor tudatosult bennem, hogy jól elcsesztük. Ez már a harmadik pont. :-)

 

Kisegítettük a télapót egy telefonnal, aztán a lányok jámboran követtek visszafele, kicsit szerintem csalódottak voltak. Végül is hazai pályán eltévedni....

 

Visszamentünk teljesen, majdnem a falu határáig, ahol azonnal megtaláltuk - a már kitaposott - piros jel elforduló ágát. Kocogóra vettük a tempót, hogy behozzuk a bõ egy órás kb. 3 km-es (oda-vissza 6) plusz utunkat.

 

Sok túrázót elkerültünk, egész jó érzés volt, hogy nem hárman vagyunk az erdõben. Bár az sem volt rossz.

Papp Gabi kikerült minket, õ az 50-es távon futott, hát igen, vannak hihetetlen teljesítmények. Az út persze teljesen ismerõs volt már, kis kanyargós ösvény vezetett az elsõ ellenõrzõ pontig, a Mogyorós árokig. Miután megtaláltuk, pecsételtünk, és tovább kocogtunk.

 

Meg kívánom jegyezni, hogy a pontnál egy nagy csapat fiatal túrázó cigizett, akik egyáltalán nem álltak félre, és nagyon kellemetlen volt beszívnunk a füstöt. (Kérem a szervezõket, hívják fel a túrázók figyelmét, és kérem a cigizõ túrázókat, hogy álljanak messzebb ha szívni akarnak, mert így a rendes egészséges túrázók szívnak!!!!)

 

Még az Ördögárok elõtt találkoztam efemmel, örültünk egymásnak, aztán megálltunk egy percre, Mariann zsákjából elõkerült a tea, mandarin, némi frissítés a mászás elõtt. Rögvest a patakon kellett átkelni, ami jeges volt, és bõvízû. Évekig ki volt száradva ez a patak, most persze nehezítette a túránkat, hogy többször is át kellett kelni rajta.

Mindhárman száraz lábbal megúsztuk, és megkezdtük a kúszás-mászást fölfele a partoldalon. Kriszti még csinált néhány fotót a szurdokban, hatalmas sziklák, jeges vízesések, mindenütt hó, és hó, fantasztikus látvány volt.  

 

A mászás nem volt könnyû, kidõlt fákon mint a majmocskák, átölelve a meredek oldalon, és csúszós hegyoldal. Közben ránkszólt egy srác, hogy õk a pontõrök, pecsételnek nekünk. Nem tudtak lemenni az Ördög-gát létrájához, így itt fent a szurdok tetején menet közben pecsételtek.

Mi követtük a nyomokat, aztán hamarosan a piros-zöld jelet is megtaláltuk a tetõn. Krisztinek fájni kezdett a térde, majd hamarosan Mariann is errõl panaszkodott. Innentõl már nem voltak túl vidámak a lányok, de azért küzdöttek hõsiesen.

 

Kis kanyargós ösvény után, ahol kellemetlen keskeny csapáson kellett lépdelni, ismét elérkeztünk a harmadik ellenõrzõpontunkhoz. A mikulást és krampuszt csak sorban állással lehetett megközelíteni, minden távnak ellenõrzési pontja volt ez, így sokan összejöttünk. Megkaptuk a pecsétet, télapót, szaloncukrot, aztán továbbindultunk, megint csak a piros pluszon.

 

Felértünk a Gézaházai tetõre, ahol iszonyú hideg szél fújt, a hóban is nehéz volt hegynek fölfele haladni, meg kellett küzdenünk az elemekkel. Úgy néztünk ki, mint hajdan a deltában a fölvezetõ címsor. (Emberek beöltözve, szél, hófúvás, csak a vonat hiányzott)

 

Gézaháza: hajdan Esterházy birtok volt, gyönyörû fából készült vadászkastéllyal, és kastélyparkkal, sok szelídgesztenye fával. Idejártunk fõzõcskézni, kirándulni úttörõ koromban, késõbb kisz-es találkozók tábortüzes helyszíne volt, megannyi színes szép emlék. Késõbb étterem lett, finom pincepörköltekre és szilveszteri bulira emlékszem, most pedig magánbirtok, sajnos bekerítve. Kicsit vágytam újra látni, kár hogy már nem lehetséges.

 

A 82-es úton áthaladva (Gyõrt Veszprémmel összekötõ, Cseszneknél panorámás és szerpentines út) hamar elértük a negyedik pontot, ahol elágazott az út Zirc és Csesznek felé.

Innen a piros négyzet volt a jelünk, havas fenyõfák, szép erdõ, még utolsó napsugarakat kihasználva Kriszti fotózott is. Mariann már húzta a lábát, nem repesett, hogy még kb. 7 km van hátra.

 

Károlyházára viszonylag hamar leértünk, bár a tempónk jelentõsen lassult a sérülések miatt. Néhány srácot innen küldtünk vissza, õk Zirc fele készültek, nem figyeltek eléggé.

Leértünk a sárga háromszög jelre, innen már közel volt a vadászház (itt érkeztek délelõtt a többi távról Cuha völgy felõl Csesznek fele tartó túrázók) aztán megkezdtük a Zörög hegy felé az emelkedést. Az utolsó nagyobb emelkedõ következett, még megnéztük a hegyodalból a Cseszneki várat, de a lányok túlságosan távolinak találták.

 

Felértünk a hegyre, ahol az ellenõrzõponton két félig fagyott embert és egy félig fagyott kutyát találtunk a tûz mellett. :-)

 

A tetõn rövid gyaloglás, aztán a meredek lejtõ következett. Térdfájósoknak szörnyû terep, de azért leértünk. Most már kezdett picit sötétedni, én kezdtem fázni, már négy óra is elmúlt. Nemsokára beértünk a faluba, a Kõmosóban Pinkert Laci pecsételt, örültem neki nagyon, (múlt héten a Tótin találkoztunk) majd elhaladtunk a Zsidó temetõ mellett, és a falu felsõ részébe a vár alá érkeztünk.

 

A turistajel áthalad a templomkerten, érintve az ország egyik legrégebbi templomát. Nem tudom nyitva volt, -e de most már sem idõ, sem kedv nem volt templomnézéshez.

 

Hamarosan célba érkeztünk, átvettük a díjazást, remek télapós kitûzõt kaptunk, amin a vár is rajta van. A finomságokat amit ehettünk volna, nem néztük meg, anyunál várt minket a fánk.

 

Még pár száz méter, és a konyhában ittuk a pálinkát. :-) Igazán jól felmelegített bennünket, mármint Mariannt és engem. Kriszti vágyakozva nézte, sajnos a sofõr nem ihat. Befaltuk a kihûlt fánkokat, baracklekvárba tunkolva, jó szalagos, ízletes volt. (Ezt kifejezetten Vajdaúr kérésére részletezem)

 

Aztán kocsiba be, fenék a fûtött ülésre, irány Fehérvár.

 

Sajnálhatjátok srácok, ezidáig csak sáros Bakony jutott nektek.

 

Az idei havas szép fehér majd a fotókon látható lesz, hamarosan...

itt: http://picasaweb.google.com/104425254066039939903/BakonyiMikulasCsesznek#5547484277621615042

 

A szervezésrõl: picit csúszott, de az itiner jó volt, én örültem volna egy leírásnak is, bár a jelzések végig jók és pontosak voltak, csak figyelni kellett. Az ellátás is jó, a kitûzõ, oklevél is szép. Az itinerben benne volt, hogy nehéz pálya - ez az Ördögárokra vonatkozik - de szerintem nem volt vészes, a lányok is jól teljesítettek. A cseszneki várkert sörözõ tulajdonosa dolgozói viszont nagyon lelkesek voltak, ezt meg kell említenem. A szervezõknek ajánlom, kérjenek fel engem is szervezõnek, hisz a helyi ismeret csak jól jöhet, és szívesen mennék. 

 

Egyébként azt gondolom, hogy a honlapon lehetett látni az "ÖRDÖG-ÁROK" sõt az útvonalból az "ÖRDÖG-GÁT" kifejezést is, ami nem fûtött járdára utal!
 
 
Zalakaros MaratonTúra éve: 20102010.10.28 15:57:30

Október 10-én Ujj Zoli túrájára indultunk Zalakarosra.


A lányok, Kriszti és Mariann gyalogtúrára indultak. Eredetileg 20 km-re, de kiderült, hogy vadásznak valahol az erdõben, és mindenkit visszaterelnek. Így a lányok 10 km-t bírtak teljesíteni, majd napozva vártak minket Macival.


Mi Macival kerékpározni akartunk, nekünk 10-kor volt a rajt, a futókkal együtt. No persze Maci elporzott, nem is láttam többet, s ha jól sejtem elsõnek ért be. Igaz, összesen hárman tekertünk dupla kört.


Én a saját lányos, illetve háziasszonyos stílusomban tekertem, így nem bírtam olyan tempót mint a srácok. No de nem is ez volt a lényeg.


Az idõ reggel még nagyon hûvösnek indult, köd is volt, de aztán ahogy kezdett felszállni a pára és elõtört a napocska, kellemes lett az idõ.


Az egy körre, ami 37 km volt, 4 órát adtak, és a két körre is. Bár reggel direkt megkérdeztem a szervezõ hölgyet, és mondta, több van rá. Errõl ennyit.


Én épphogy kicsúsztam a 4 órából, de már mindegy is volt, mivel a pontõrök rég elmentek, engem nem vártak meg. Egyszerûen elfelejtették hogy én is tekerek és kint vagyok. Ettõl baromi rossz kedvem lett, mert szerintem nem minden nyanya tekeri le a 70-et úgy kapásból.


Ami viszont lényeges, és ajánlom mindenkinek: A Kis-Balaton mellett egyik oldalon hosszan, nagyon jó minõségû aszfaltos kerékpárút van. Közvetlenül a víz mellett halad, ezért is akartam ezt a tekerést. Sok-sok hattyút, kacsát láttam, nagyon szép ez a rész, a nádasok, a zsilip, stb.


Érdemes egy kirándulásra mindenképpen. Mivel az egész kör 37 km, ajánlom gyengébb biciklistáknak, családoknak is. A többi út ami a falukon átvezet, az is jó, egy része bicikliút, másutt pedig gyér a forgalom, nyugodtan lehet tekerni. Talán az autósok is tudják, hogy kirándulókörnyék, mert elég figyelmesen és óvatosan kerülgettek. Az egykörös bicajtúrán egyébként elég sokan indultak, még németeket is láttam. Egy helyes görkorcsolyás csajjal beszélgettem, mert azzal is lehetett a távot teljesíteni.


Látnivaló még a környéken a Bivalyrezervátum, én tavaly láttam, nagyon tetszett. Gyerekekkel és anélkül is látványos, kúltúrált hely. Ezen kívül Zalaváron van egy emlékmû, természeti bemutatóhely, azt hiszem Kis-Balaton múzeum a neve, és egy régi templomrom maradvány, amit Macival  már régebben megnéztünk, a Templomromok a Dunántúlon mozgalom keretében. A Kis-Balaton közötti aszfaltos úton ki van téve a tábla: Récéskúti bazilika. Csak be kell sétálni a fák közé, párszáz métert, és nagyon áhítatos helyre érkezünk. Egy darabka múlt.


A tekerés befejeztével még egy csalódás ért, sajnos elfogyott a kitûzõ. Így történhetett meg, hogy aki 10 km-t gyalogolt, az kitûzõt kapott, aki 70-et tekert, az majd késõbb valamikor megkapja. Zoli legalábbis ígéretet tett erre. A kritikához meg kell jegyeznem azt is, hogy elnézést kért, amiért nem vártak meg, de olyan bringásokra számítottak két körön, aki a futókkal együtt 4 órán belül beér.


A szervezéssel mindig problémák vannak, bármennyire értékelem Ujj Zoli szervezését lelkesedését, azért van hiányosság, pontatlan információk, stb.


A gyalogtúrán Zsolti-Zsuzsa páros is részt-vett, és Zsuzsától is sok kritikát hallottam a túráról. Hát igen, az embernek hamar el tudják venni a kedvét.


Mindenesetre a lányok jól érezték magukat, sütkéreztek a napon, amíg rám vártak. Gesztenyét is szedtek, igaz az idei termés aprószemû, nem a legfinomabb.


Miután mindenki össze-szedelõzködött, beültünk egy étterembe kajába fojtani a bánatomat. Hát, a dödölle sem volt hibátlan. :-)


Azért a Kis-Balaton körüli tekerés így is kellemes élmény, és ajánlom mindenkinek.


 


 
 
Mecseki Maraton / Mecseki 100Túra éve: 20102010.10.28 15:49:48

Október 16. Maci, és Erzsi, a Mecseki félmaratonra indul hajnalban. A korai rajtot nem is értettük, mivel  maraton és duplamaraton is indult, felesleges volt nekünk is 8-kor rajtolni szerintünk. A szervezõk nem voltak topon. Elõször is: a Kikelet hotelhez érve hosszú sor végére kellett beállni, ez elkerülhetõ lett volna, ha mondjuk a félmaratonisták 10 óráig indulhatnak.


A szervezõ fiúk amúgy is fapofával indítottak és fogadtak, talán nem ártana némi mosoly, hiszen ez nem kötelezõ! Egyébként meg arra kellett várni, hogy nyomtassanak útvonalat, stb, mivel nem volt elég. (Itt legalább melegben vártunk, nem úgy mint a két évvel ezelõtti Pite túrán) Kellemes volt az idõ októberhez képest, és mivel hegynek indultunk el, hamar kimelegedtem. A futók már elmentek, néhány túrázó maradt mögöttünk. Az elsõ ellenõrzõpont a Dömörkapunál volt. Pecsét, majd tovább az erdõbe. Kellemes, szép õszi erdõ, jó talajjal, itt-ott volt sáros, de a nagy része erdei, alul picit sziklás, jól járható.


Valaha nyaraltam már a Kikelet hotelben, és sokat kirándultam, így a környék egy része ismerõs volt. Nagyon szép a Mecsek, sok forrásával, szurdokaival, és jól el is lehet fáradni a föl-le gyaloglás miatt.


A részletes útvonalra már nem emlékszem, de megmásztuk a Tubest, aztán a Lapist, láttuk a kõlyukat, közben kétszer is kereszteztük a Mecsek Rally útvonalát. Nagy hülyeség volt egy napra szervezni a két dolgot, és veszélyes is persze. Igaz, az átkelésnél voltak mellényes segítõ fickók. Megnéztünk egy-két rallyautót, de a hangjuk és a szaguk nagyobb volt mint a sebességük. Azt biztos, hogy ilyen szép helyen a jó kis friss erdei levegõt halálos vétek szennyezni.


Szóval a hegyek megmászása és szurdokok letudása után már célegyenesbe értünk. A térképen elég jól el lehetett igazodni a jelzések alapján, Maci csak egyszer-kétszer esett bizonytalanságba. Én egyszer sem, mert teljesen ráhagyatkoztam.


A tévétorony környéke nagy csalódás volt számomra. A valaha szebb napokat élt környéken sok szemét, lepukkant padok emlékeztettek az egykori turistaparadicsomra. De legalább az egykori szocialista üdülõ Kikelet hotelt átalakították pazar  négycsillagos hotellé.


A túra végén egy nagyon szép szakasz következett, immár rálátással a városra. Megkaptuk a kitûzõt és oklevelet, amiért szinté sorba kellett állni, és várni is kellett az elkészítésre. Igaz, közben lehetett finomságokat enni, zsíros és vajas kenyeret, nápolyit, stb.


A túra után kúltúrális élményeket is akartunk szerezni, egyrészt  saját örömünkre, másrészt mozgalom részeként kitûzõkért. Ezért aztán a hidegre forduló idõben, csepergõ esõben elindultunk várost nézni. A fõtér nagyon szép, és az odáig vezetõ úton is élveztem, hogy Pécs belvárosa mennyire megszépült.


Megkerestük a Zsinagógát, majd utána a Székesegyházat néztük meg. Nekem az altemploma jobban tetszett, mint a fenti. Sok-sok turista volt, úgy látszik nyüzsögnek a városban, hiszen Európa kúltúrális fõvárosában jártunk.


Összességében a kisebb-nagyobb szervezési hibáktól eltekintve remek kirándulóhely, csak ajánlani tudom a Mecseki túrát.

 
 
Csík Ferenc EmléktúraTúra éve: 20102010.09.22 12:47:17

Szeptember 18. szombat reggel.  Maci, Tinca és én úton Gyenesdiás felé. Az esõ szüntelenül esik, a Balaton szürke, a hangulatunk is majdnem. Fél 10-re érkezünk a starthelyre, Gyenesdiás, Nagymezõ. Nyoma sincs a két évvel ezelõtti tömegnek. A tanárok többen vannak, mint a résztvevõk.


Elindulunk. A fiúk 30 km távot, (lévén hogy az a leghosszabb) én a 20 km távot vállaltam (lévén hogy sérüléssel küszködök). Az esõ kezd alábbhagyni, azért a dzsekiket elvisszük. Már az elsõ km-nél le is kerül rólam,  mert a csepergõ esõ ellenére nincs hideg. A fiúk búcsút intenek, és 5. sebességbe kapcsolnak. Én maradok a közepes kirándulótempónál, egyedül így kellemes.


Élvezem a rengeteg gomba látványát a nedves erdõben, sajna sok ehetõ nincs közöttük. Azért szegfûgombát így is szedek, a májgombában nem vagyok egészen biztos, az õzlábat meg nem szeretem.


Az elsõ ellenõrzõpontig senkivel sem találkozom, ismerõs úton haladok, végig a kék jelzésen. A pontõrök ki sem szállnak a kocsiból, csak pecsételtek, és immár az erdei út után aszfalton folytathatom. Nem bántam, mivel a sár nem volt kicsi. Csúszott, ragadt, ahogy kell. Az aszfalton elhagytam egy fiatal párt, aztán a túra végéig már csak a lelkes pontõrökkel találkoztam.


Az erdõ után kis szurdok mellett gyalogoltam, átkeltem patakon, és egy mezõn végigbaktatva hamarosan beértem Vállusra. A falu elején a boltnál várt a pontõr, a boltban ittam egy baracklevet, és végigmentem a falun, a kék jelzésrõl immár zöldre váltva. Kedves kis házacskák vannak, helyes kis falu az erdõ ölelésében. Itt van nem messze a Vadleánylik, amit sajnos még nem láttam, de Maciék múltkori Tátika-hosszú várútjában benne volt.


A falut elhagyva sûrûsödtek a zöld jelzések, emlékszem két éve mi is tanakodtunk merre tovább. Gondolom ezért volt most minden fán egy zöld kereszt.


Mély erdõben vitt az út, mellettem szakadék, fölöttem sziklás hegy, hátulról vaddisznóordítás. Vagy madár, de ijesztõ hang volt, kicsit majdnem féltem is. Felfele gyalogoltam immár, áthaladva a patakon, aminek átkelési helyét leszakította szinte a víz. A dombon felfele kapaszkodva már a pulcsinak is feltûrtem az ujját.


Hamarosan megérkeztem a 3. ellenõrzõ ponthoz, ahol finom almával vártak. Itt tettem egy kis kitérõt a Pad-kõ fele, és felmásztam a kilátóba, ahonnan nem láttam a Balatont. Biztos kicsi vagyok, de lehet hogy csak a fák nõtték körbe az alacsony kilátót.


A következõ pontig még emelkedõnek mentem, kellemes ösvényes, sziklás talajos úton. Ezt szeretem a Balaton környékén, meg a fenyõerdõket, ami körülvett. A gomba populáció óriási volt, lehetett csodálni, gyönyörködni, én felismerni próbáltam õket.


Itt már a sárga jelen kellett haladni, oda is értem nemsokára a Berzsenyi kilátóhoz. Nem mentem fel, már jártam itt. A pontõrnõk cukorkával kínáltak, és lelkesen csodálkoztak azon hogy egyedül túrázom.


Innen már csak pár km volt a cél, beértem, megkaptam a kitûzõt, oklevelet, szõlõcukrot és egy nem valami finom csokoládét. Aztán még felmentem a Festetics kilátóba, hogy végre a Balatont szürke színben láthassam magasból. Lepókhálóztam a kilátót körben, ma még biztosan nem járt ott senki. Hamarosan a fiúk is megérkeztek, õk is felmentek a kilátóba.


A túra összességében jó volt, a szervezés is, de Maci a végén összeveszett picit a rendezõkkel. Ugyanis a túrakönyvben IVV túraként van feltüntetve a túra, a fõrendezõ viszont semmit sem tudott errõl. Arról sem tudtak nekem induláskor infot adni, hogy mennyi a túra szintje, fogalmuk sem volt. Én a helyükben ennél azért sokkal jobban felkészülnék, és talán a színes térkép mellé adnék egy leírást is Csik Ferencrõl.


Én ezt úgy gondolom röviden pótolom, hiszen rajta van a kitûzõn, róla nevezték el a túrát, és egyébként is megérdemli!


Csik Ferenc Kaposváron született 1913-ban és Sopronban halt meg 1945-ben. Sajnos csak 32 évig élt, de remek ember volt, sportember és orvos egyben. Keszthelyen kezdett úszni, és a sok egyéb eredmény mellett 1936-ban 100 m-es gyorsúszásban olimpiai bajnok volt. Mellesleg 18-szoros magyar bajnok, stb.


Sport pályafutása mellett a Pázmány Péter egyetemen orvosnak tanult, belgyógyász, kardiológus és sportorvos lett belõle. Közben az aktív sport után még az Úszószövetség kaitánya is volt egy ideig, aztán 1944-ben bevolnult, mint katonaorvos szolgált a háborúban. Sopronban egy bombatámadáskor lelte halálát, tömegsírba temették. 1947-ben exhumálták, és a Keszthelyi temetõben van díszsírhelye. A temetésen Hajós Alfréd méltatta érdemeit.


Rendkívül szerény és céltudatos ember volt, a fiatalok példaképe. Szerintem most is az lehet, ezért azt gondolom mindenképpen megérdemli hogy megismerjük az életét.


 


 


 

 
 
VadrózsaTúra éve: 20102010.09.15 08:57:31

Szakadó esõben autóztunk Macival a jubileumi Vadrózsára. Maci indítéka a Cartográfia kupa sorozat volt, enyém meg a szórakoztató kísérõ szerepe. Semmi jóval nem biztatott az idõjárás, ahogy közeledtünk Rózsaszentmárton felé, egyre jobban zuhogott az esõ. A kocsitól a rajthelyre történõ 100 m-es szakaszon sikerült bõrig ázni, nem volt értelme ábrándozni kellemes túráról. Viszont a gyors rajtolás után, lélekben felkészülve vidáman indultunk neki az aszfaltnak. A falut elhagyva combközépig feltûrtem az átlátszóra ázott nyári nadrágomat (nem is tudom mit képzeltem, hogy ezt vettem fel) hogy ne caffogjon a vizes szára. A dzsekim elméletileg vízhatlan volt, gyakorlatilag már 1 km után beázott. A kalapom csak a meleg párát tartotta a fejemen, de a hangulatunk ennél fogva egyre emelkedett. Az elsõ lejtõn való sáros csúszkálástól igyekeztem kedvet kapni a kalandtúrához. Egyfolytában az járt a fejemben, a terepfutók hogy tudnak ebben a sárban futni esés nélkül. Ráadásul 50 km-en keresztül. Hát tudtak, így gyorsan megjegyzem, minden elismerésem az övék.


A sár után némi aszfalt vigasztalt bennünket, majd a füves úton bokáig merült a cipõm a vízben, egyúttal elkezdõdött a nemszabadseholmegállnihogymegnefázzunk szindróma. A vizes cipõben addig jó cuppogni, amíg meleg benne a víz, bár minden egyes késõbbi tócsa friss hidegként érkezett, de a meleg testtõl hamarosan kellemesen langyos lett. Erre az út folyamán bõven volt példa.


Az elsõ ellenõrzési ponthoz egy kellemes fenyveserdõ kellemetlenül csúszós sártengerén kapaszkodtunk fölfele, próbáltam oldalvást rakni a tappancsaimat, hogy ne csússzak többet vissza, mint amit elõre haladtam. Végül sikerült feljutni a tetõre, ahol bélyegzés, majd mint a szürke szamár a ködben, továbbindulás. Alig láttunk valamit akkora pára volt. Azt hittem a tetõn picit fújhatok egyet, mert sima szakasz következik, sziklás, kellemesebb, de tévedtem, mert máris lefele kellett ereszkedni, ismét veszélyes csúszós sáron. Egy utánunk érkezõ fiatalember kétszer is a hátára esett a lejtõn, ijesztõ látványt nyújtva. Szerencsére nem történt baja, mi igyekeztünk ezt megúszni.


Vigasztaltam magam az óriás gombák látványával, amit az erdõ nyújtott. Az erdõbõl kiérve cuppogós rét, majd rémesen cuppogós, sáros kivájt út következett, amin megint nagyon nehéz volt haladni. Egy tanyához közeledtünk, de közben mivel mindent elárasztott a víz, több helyen patakászás lett a túrából. (épp most olvastam a túraújságban, hogy ilyen is van, hát részben megtapasztaltam milyen is az) Sok helyen ömlött a szántóföld oldalából a víz, elárasztva teljesen az utat, végképp sártengert képezve. A tanya után próbáltam könnyíteni és átmásztam a villanypásztoron, mert a vizes fûben mégiscsak könnyebb lépkedni mint a sáros szántóföld szélén. Maci is így akart tenni, ezért átbújt a villanypásztoron, de lába között a villanypásztorral megcsúszott az egyik lába, és megcsípte az áram. Állítólag nem élvezte, de én nem hiszem. :-)


A legelõt elhagyva, és már sikeresen visszamászva az útra, még kellemetlenebb rész következett. Egy erdõ, melynek mélyén tóvá szélesedõ patakon kellett átkelni. Már lefele is ágtól-ágig kapaszkodva-csúszva tudtunk menni, a tóvá nõtt patakon kerestük az átkelési lehetõséget. Ehhez a meredek parton ágakba kapaszkodva oldalazva tudtunk lejutni, de itt már megfordult a fejemben, hogy extrém túrán veszek részt akaratomon kívül.


Végül sikeresen átjutottunk a patak medrén, aztán az erdei ösvényen feljutottunk a második ellenõrzõ ponthoz, a tópartra. Bár a túristaút gyakorlatilag eltûnt, mert parakká változott. Fent vízesést fényképezhettünk, bár ezidáig itt nem volt ilyen, az éjszakai esõzéstõl szabályos vízesések zúdultak a tóba, felemelõ látványt nyújtva.  Már nyakig sárosak voltunk, de még mindig lehetett fokozni az élményeket, mert egy nagyon meredek parton kellett fölkapaszkodnunk.


Négykézláb, gyökerekbe markolva sikerült feljutni, így már a kezem is sáros lett, aztán az arcomra is kentem belõle. Igazából nem zavart már, ez egy ilyen nap volt. Próbáltam koncentrálni az egyébként szép látnivalókra, patakvölgyekre-medrekre, ami vadregényes lehet száraz idõben. Erdei út következett, viszonylag kevés sárral, aztán ismét el kezdett esni az esõ, ami elõzõleg már csendes csepergés volt csak. Ködbe-párába veszett a környék, de már túl voltunk a fele távon bõven, kerestük a leírás szerinti pincéket.


A pincesoron sár helyett megint patakmederré alakult úton mentünk, majd nagy gazzal benõtt vizesárokban haladtunk tovább, körülöttünk mindenütt zúgott lefele a hirtelenjében alakult sok-sok patak, néhol egészen durva erõsséggel.


Nem is tudtunk tovább menni, kerülni kellett, az út le volt szakadva, szabályos eróziót képezve a löszösnek tûnõ talajban. Félelmetes volt inkább, de jókedvünk nem hagyott el bennünket, bokáig merülve a sárban, átkeltünk ismét a patakon, majd nemsokára megleltük az ellenõrzési pontot is, az egyik pincében.


Lelkesen fogadtak bennünket, és borral, pezsgõtablettával kínáltak minket, és volt paradicsom, szilva, sárgarépa, meg jó hangulat. Feltankoltunk zöldségbõl-gyümölcsbõl, aztán lelkesen indultunk tovább immár az utolsó szakaszra. Lassan vége lett az extremitásnak, felértünk az aszfaltra, amin végtelenül hosszan gyalogoltunk be a faluba. Idõközben a vizesárokban lemostan a lábamról-combomról a sárt, a cipõnk is tiszta lett a vizben haladva.


Aztán beértünk, megkaptuk az oklevelet, jubileumi kitûzõt, kaptunk egy tál paprikás krumplit, ami igen jólesett. A rendezés hibátlan, az ellátás remek, a pontõrök kedvesek, az idõjárásról igazán nem tehettek. Paprikás krumpli és üdítõ fogyasztás után száraz ruhába átöltözve, kalandos élményekkel tele hazaindultunk.


És az esõ ismét csak esett és esett..

 
 
Abaúj - Hegyközi teljesítménytúra/Körbe-körbe a regéci várvölgybenTúra éve: 20102010.08.27 15:20:18

Az augusztus 20-i hosszúhétvégét a Zemplénben töltöttük, megcélozva a szombati Abaúj - Hegyközi teljesítménytúrát.


Hárman indultunk reggel fél 8 tájban már kellõképpen melegben Fonyról, a Gergely-hegy irányába. Vajdaúr, Maci és jómagam. A falut elhagyva az útbaigazító táblák mentén értünk a hegy lábához, ahol elõbb-utóbb megtaláltuk a zöld jelzést. Innen már jó sokáig lehetett a zöldön haladni, ami rendben fel is volt festve. Elsõ ellenõrzõ pontunk egy mély völgyben Rezsõ bácsi kútjánál - egy forrásnál volt.


A srácok innen már húzósabb tempóban továbbálltak, mivel õk az 50-es távra jöttek. Magam maradtam a sötét erdõben, tömérdek gomba mellett.  Találtam egy vargányát, sajnos többet sem az úton, de egy tésztás feltéthez, vacsorára elég lett.


Lassan baktattam az emelkedõn, gombászkodtam, és állandóan a földet bámultam. Lelkemben volt a félelem, hogy a Zemplénben vannak kígyók. Szerencsére eggyel sem találkoztam, és az õ szerencséjükre, mert attól a sikítástól amit rendeztem volna, biztos megijed minden élõlény.


A Gergely hegy vízmosásos és simább erdei úton kínálta az útvonalat, aztán felértem a platóra, és izgatottan kerestem a következõ ellenõrzõ pontot. Már megtaláltam a piros sávot, de a kapott térkép szerint már az ellenõrzõpontnak elõtte kellett volna lenni. Tanácstalan voltam, próbáltam telefonos segítséget hívni, no persze nem volt térerõ. Hamarosan jöttek túrázók, és tudták hol az etap, így sikerült megtalálni a második pontot is, ami a Fehérkúti vadászház mellett volt.


Innen tovább aszfaltos út következett, jól jelzett piroson, nagy része az erdõn kívül haladt, a nap pedig túl melegen sütött. A Nagy Szamárkõ elágazása után hamarosan beértem Regécre, a következõ ellenõrzõponthoz. A pontõrök megitattak, aztán útbaigazítottak, és elkezdtem a Regéci vár bevételét. Minõ kicsi a világ, a várból lefele fehérvári ismerõsökkel találkoztam. (Igaz ebbõl is kiderül a fehérváriak mindenütt ott vannak).


A vár felé szépen emelkedett az út, sok kiránduló volt, mindig örülök ha az emberek a természetben töltik a szabadidejüket. A pontõrökön majdnem túlmentem, úgy kiabáltak utánam. Vártam már a találkozást a várral. :-)


Nem csalódtam, nagyon tetszett. Csodaszép panoráma, sok rom, Zrínyi Ilona keménykezû törvényei egy férfias világban. A várba belépõt kellett venni, talán ezért is nem hozták fel az útvonalat, de megérte a kitérõ. A büfében benyaltam egy hideg kólát, a reggeli szendvicsemet pedig panorámás környezetben fogyasztottam el. Csináltam néhány fotót, majd érdeklõdtem társaim hogy- és hollétérõl, mivel itt remek térerõ volt.  Õk még csak Telkibányán jártak, ebbõl is gondoltam, ráérek nagyon, még így is várnom kell majd rájuk.


A várból lefele csatlakoztam két kedves fiúhoz, Sándorhoz és Márkhoz, akikkel aztán majdnem a végéig együtt gyalogoltunk. Mogyoróska következett a völgyben, csendes kis falu, jó kirándulóhely.


Innen tovább a malom-patak völgyében haladtunk, már az országos kék jelzésen. A patak-völgy azt hiszem 16-szor kívánta a patakon való átkelést, a végén már profin belejöttem. Kezdõ túrázó koromban paráztam az ilyen helyzetektõl, ma már lazán veszem az átkelést, igaz, nyáron nem nagy dolog az sem, ha vizes lesz a cipõnk.


A patakvölgy nagyon vadregényes volt, látszott a nagy esõzések nyoma is. Elértük a vadászházat, ami inkább csak rom volt, de támpontot adott az ellenõrzõ ponthoz. Innen tábla irányított minket egy járatlan úton felfele a Ravasz-lyuk-i ellenõrzõponthoz,  ahol a hosszúhajú, nagy tõrrel rendelkezõ véres kezû fiútól majdnem megijedtem. No persze kiderült hogy festékes a keze, nagyon kedves, és egyáltalán nem kellett megijedni tõle. :-)


Innen az útbaigazítások szerint lefele mentünk, aztán a sorompó alatt átbújva már csak a szaglásomra hagyatkozva kerestem a helyes irányt vissza Fonyba.


Zabtáblán keresztül találtam meg, és egy-két km után be is értem a célba, ahol megkaptam a kitûzõmet, oklevelemet. Nagyon finom kajával fogadtak, plusz gyümölcs, süti, kávé, üditõ, sör, minden volt. Kellemes volt a várakozás a többiekre ilyen elkényeztetett kiszolgálással.


Talán annyi lenne a megjegyzésem, hogy az 50-es táv ugyanolyan kitûzõért küzdött sok-sok órán keresztül, és az õ oklvelük az enyémmel ellentétben nem keménypapíros, hanem csak puha egyszerûbb volt.


A sorompóhoz elkelt volna még némi útbaigazítás, de összességében nagyon kedvesek voltak, látszott hogy szívük-lelkük tették a szervezésbe. Jó 2 és fél órát vártam a srácokra, végül aztán õk is megérkeztek. Közben meg-megnézegettem Fony takaros házacskáit, szépen rendben tartott portáit.


Nem ígérem hogy jövõre is jövök, de ennek a távolság az oka, mert a táj gyönyörû, szinte érintetlen, és látnivalókban gazdag.


 

 
 
Velence kerékpáros teljesítménytúrákTúra éve: 20102010.08.05 09:40:19

Tekerés a Velencei hegység körül



Reggel biciklik felpakolása, majd irány Velence. Az utasok: Tamás, Maci, és jómagam.


Az iskolánál több ismerõssel is találkoztunk, pl. Krisztivel, aki szintén velünk szándékozott tekerni. A nevezés után trécseléssel ütöttük el az idõt, amíg a kaposvári felekezet is megérkezett.


Vajdaúr, S.Tamás és vele Anita elsõbálozóként. Némi szerelés, öltözés, ecetera után elindultunk. A lányok 50, a fiúk 100 km-es távot választottak. (Nem volt más választásuk)


A fiúk eltekertek, mi pedig szépen komótosan tekertünk a kellemes nem túl meleg, kicsit szeles idõben Sukoró irányába. Az elsõ dombok akadályát remekül vettük, hamarosan Pákozdra, majd az elsõ ellenõrzõpontra Kisfaludra értünk. Már 13 km-nél jártunk. Innen be Szfvárra, már bicikliúton, de a Kisfalud utáni kis dombon megtörtént az elsõ malõr. Hegyi tempóra akartam váltani, de leesett a láncom.


Anita nekiállt szerelni, (biztos tapasztalt, gondoltam én) és könyékig olajosan küzdött a beszorult lánccal. Sándor nevû fiatalember érkezett a segítségünkre (ezúton is nagyon köszönöm neki!) és kis kínlódás után, egy szerszámmal (mert nála volt nálunk nem) kipiszkálták nagy nehezen a láncomat, és sikerült visszatenni.


Továbbindultunk, és és hamarosan a város végi utolsó utcán nyomtuk, majd kiértünk a 61-es útra és végre lejtõ következett. Ott is hagytam a lányokat, akik még lejtõnek kicsit bátortalanok, én viszont élveztem a száguldást. Egészen Csaláig lehetett gurulni, aztán széllel szemben küzdöttük magunkat tovább Pátka érintésével Lovasberényig.


Az úton õrült módon elõztek bennünket autósok és motorosok is, a forgalom nagy volt, a talaj tapadós aszfalt, szerintem mindhárman utáltuk ezt a szakaszt.


Beértünk Berénybe, ahol a fagyizónál úgy gondoltuk "mert megérdemeljük" címszóval elnyalunk egy fagyit, ill. én somlóit fogyasztottam. Kriszti mindkettõt. :-)


Anita kimosakodott, aminek mint késõbb kiderült, semmi értelme nem volt. :-)


Eltekertünk az ellenõrzõ pontig, ahol a "jókedvû" pontõr megcsodálta a bringámon lévõ kosaramat, örült mindhármunknak, majd ecsetelte az általam kérdezett kendõs fiú + 3 másik nevû társaságról, (Maciék) hogy nagyon jó fejek, meg milyen jó fejek, és irtó jó fejek, és még hasonlóan jó fejek. :-)


Ittunk, pecsételtünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak. Mivel már 32 km-nél jártunk, örültünk, és tekertünk tovább. A Vereb fele lévõ emelkedõnél Anita követte el azt a hibát amit én elõzõleg. Át akart váltani hegymenetbe. Nos, neki is leesett a lánca. Már szakértõ szerelõként állt neki a láncfelrakásnak, ismét olajos lett, de hamarosan megszerelte a biciklijét, és továbbindulhattunk.


Megtudtuk, hogy Tamás átnevezett 50 km-re, behívták dolgozni. Mondjuk a nap folyamán mivel Velencérõl is haza kellett tekernie, meg el dolgozni és vissza és ezt mégegyszer, õ is tekert 82 km-t.


A nagy emelkedõre végül úgy toltuk fel a bringánkat, egyedül Kriszti küzdötte fel magát, mi Anitával a kényelmesebb megoldást választottuk. Verebre már jó kis lejtõ vitt be, aztán hamarosan megtaláltuk az érintõ pontot is a Polgármesteri Hivatalnál.


A szervezõk dícséretére legyen mondva, isteni finom ellátmányt kaptunk, kemencében sült szalonnás-hagymás tekercset, házi szörppel. Evés-ivás után tovább, és hamarosan már beértünk Pázmándra, ahol már csak egyetlen pici dombocska volt elõttünk, utána pedig végig lejtõn érkeztünk Kápolnásnyékre.


A körforgalom után már ujjongva tekertük le az utolsó egy km-t. Beértünk. Oklevél, kitûzõ, ellátmány.


Köszönjük a jó kis szervezést, a jó kis idõjárást, és az élményeket a társaknak, szervezõknek.


Anitának külön dícséret, hogy az elsõ megmérettetésen ilyen jól szerepelt. A szerelésrõl nem is beszélve.


A fiúk is szépen beérkeztek a 100 km-es távról, a fenekük ha jól láttam egyben volt. J


 


 


 


 


 

 
 
SárpenteleTúra éve: 20102010.04.28 07:10:33

Fél kilenc körül rajtoltunk a Piac térrõl Krisztivel, efemmék gyorsak voltak az indításban. Lassú kocogással kezdtünk, a jól elkészített itinert - mivel helybéliek vagyunk - nem is kellett egyenlõre olvasgatnunk. Az Aquamobilnál elhagytunk egy-két nagyobb társaságot, aztán egykettõre a Sóstói tanösvényre fordultunk. Sokan rossz helyen jöttek be, pedig a leírás tökéletes volt.


A tanösvény még sok fehérvári lakos által sem ismert, ami nagy hiba, mert rendkívül kellemes, és látványos. Szépek a kihelyezett táblák, és maga a tanösvény is kellemes, nagyon jó volt rajta futni. Elõször fák alatt, árnyékban haladtunk, majd elértük a Homokbányai részt, megoldottuk a feladatot, majd a Lõdomb után picit túlmentünk a helyes ösvényen. Ennyi belefért, hamar rájöttünk a tévedésre, és megleltük a helyes utat. Az Erdei Iskolánál Pintér Józsi pontõrködött, mindenkihez volt egy kedves szava.


Zöld Ház, majd következett Maroshegy pár utcája, itt már gyalogolva haladtunk. Az Úrhidai utca unalmas részét végigbeszélgettük, örültünk a rendkívül kellemes idõnek. A Parkerdõbe érve ismét kocogásba kezdtünk, nemegyszer futottunk már itt mindketten. Sajnálattal vettük észre, hogy a túrázók jó része (fõként az idõsebbek) nem mentek végig a tornapályán a kijelölt útvonalon, hanem rövidíteni akartak, és visszafordultak.


Én személy szerint utálom az ilyet, az ne jöjjön teljesítménytúrára, aki nem akarja végigjárni. Efemm térképe nagyon hasznos volt, és szépen megcsinálta, eszerint kellett volna mindenkinek haladnia. A Parkerdõi kör után az erdõ másik oldalán már a piros + jelzésen mentünk, szépen fel voltak frissítve a jelzések is. Nagyon gyorsan odaértünk a Széchenyi Zsigmond emlékmûhöz, még az özvegyet is volt szerencsénk látni, aki a természetbarát találkozóra érkezett.


A célban megkaptuk a nagyon szép emléklapot, és kitûzõ is járt. Ezután következett a falás, isteni volt a házi erõs pista, és a házi meggylekvár. A szúnyogok feléledtek a nagy nyüzsire, így gyorsan visszaindultunk az Úrhidai út végén hagyott kocsinkhoz. Ez még plusz 2 km volt a mai naphoz, ami így lett kerek. IA cél elõtt találkoztam Zsuzsával és Zsolttal, õket már rég láttam, aztán Márton Dani, Hevér Gabi, meg Bátor Feri érkezett Zsuzsával. Macit mindenki hiányolta, de õ orvosi igazolással volt távol.


Szerintem profi rendezés volt, a nevetségesen kevés nevezési díjért bõséges ellátás, és jutalom. Gratulálok, mindenkinek ajánlom a túrát! Az viszont sajnálatos, hogy a seprûnek szemetet kell szedni. Kedves túrázók! Ne szemeteljetek!

 
 
Kubát Hugó emléktúraTúra éve: 20102010.03.30 12:36:47

Kubát Hugó


Sajnos a kaposvári szekció nem tudott a kellemes Kõszeg-környéki túrán megjelenni, pedig mindannyian szeretjük ezt a környéket. Viszont mi Macival neveztünk a 20-as távon (ami 21,3 km volt) és miután üdvözöltük a fehérvári ismerõsöket, nekiindultunk a Királyvölgynek. Az idõ megint napos, nagyon kellemes volt, jó volt túrázni.


A Szabó hegy elején Maci integetett, és felviharzott a hegyen, többet nem is láttam. Futótempót akart, mivel neki a tegnapi 50 meg sem kottyant. (Azért én láttam kiszállni tegnap este a kocsiból kb. 70 évesre emlékeztetett) :-))


A Szabó hegy után következett az Óház kilátó, melyet most egy más, tanösvényes úton közelítettünk meg, és nem is volt vészes az emelkedõ. Az Óháznál pecsételés, aztán innen már egyedül mentem teljesen, mivel itt vált szét a rövid táv, és arra ment mindenki.


Szeretek egyedül menni, fõleg itt a Kõszegi hegységben, ahol a túrajelzések kiválóak, frissen festettek, az itiner remek volt, nem lehetett eltévedni. Egyébként is elég jól ismerem, bár az útvonalvezetés teljesen más minden évben, és még most is voltak általam nem ismert részek benne. Köszönet ezért a szervezõknek!


Óház tetõtõrõl le  a Vörös keresztig, finom kis ösvényen, majd onnan betonos úton tovább mentem, az elhagyott honvédségi területig. Fényképeket is csináltam, megpróbálom majd betenni a blogba. A tornyokat, betonaknákat elhagyva, tovább gyalogoltam a Kis- majd Nagy-Kendig tornyaihoz.


Itt utolértem pár túrázót, kis beszélgetés után indultam a Hörman parkolóig. Ezen a szakaszon mindig hidegebb van, és fúj a szél, igaz magasan is voltunk. Tavaly  itt még hó is volt.


A Hörman parkolóban elhagytam kellemes gyõri túratársaimat, pecsételés után a Stájer házak felé indultam aszfaltos, majd erdei úton. A Stájer házaknál nagyon kihalt volt minden, szépen rendezett, túristákat váró környék.


Innen új volt számomra az útvonalvezetés, erdei úton haladtunk a Szikla-forrásig. Ezt még nem láttam, érdekes rész volt. Picit sáros erdei út következett, hegynek felfele. Itt Ajkai túrázókat értem utol, és velük gyalogoltam egészen a Hét-forrásig, egy idõ után már végre lefele.


A forrásoknál egyik rendezõ, kedves ismerõs fogadott büfével, ittam is egy kólát. Egy fotó elkészítése után elindultam az utolsó emelkedõn, aztán a Pintér tetõre felérve már végig lejtett az út. Következett a Kálvária, majd beértem a városba, és Maci az iskola elõtt várt.


Õ már jól kipihente magát, valami remek idõt futott, persze elsõnek, vagy másodiknak ért be. No, én sem voltam rossz a magam bõ 4 órás idejével, mert 780 m szintre emlékszem, és még fotóztam is. A kitûzõ nagyon szép, a Kálváriát ábrázolja.


Ezután már csak a jól megérdemelt pizzánk következett...


 


 


 

 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20102010.03.22 09:17:35

Mivel az elõttem szólók már leírták az útvonalat, és a túra lényegét, csak a saját benyomásaimat tenném hozzá a rendkívül jól megszervezett túrához.


Ennyi szemetet eldobálva az út szélén, ennyi putris rendetlen tanyát, még sosem láttam. Elborzasztó és elkeserítõ látvány volt számomra.


Az ordibáló cigizõ szemét eldobáló fiatalokhoz nekem is volt szerencsém. Talán most élik ki céltalannak tûnõ életüket. De legalább eljöttek túrázni.


A túra végén megnéztem a Blaskovics múzeumot, (az 50-es rajtjánál) ami rendkívül gazdag és szép gyûjtemény egy színes és kúltúrált életrõl. A múzeumban nagyon kedvesen elõadást tartottak a tárgyakról, a Blaskovics testvérek életérõl, én mindenkinek ajánlom, nagyon tetszett. Ha már a Kincsem-parkban jártam, gondoltam az eredeti aranyszarvast is megnézem a múzeumban, hogy tudjam, mirõl is nevezték el a túrát. (Vajon hányan tudják?) Talán ha valami kedvezményes múzeumbelépõt is tudtak volna adni a túrázóknak, többen nézték volna meg. Így egyedül, aztán késõbb egy kedves idõs párral jártam körbe.


Összességében nekem a túra nagyon pozitív élményt nyújtott. Sajnos a társaim, akik az 50-es távot választották (Maci, Tinca és Dylen) nem értettek velem egyet, hosszú és nagyon sík volt nekik a terep. :-)


Még egy kellemes meglepetés, a Kincsem-parkban a szürkemarha pörkölt olcsó, és "Isteni" finom volt. Már sajnálom, hogy csak fél adagot ettem. :-)


A túra végén nagyon jó ötlet volt a szódásballon, és a szörp is, meg  a diós süti is finom volt. Köszönet a szervezõknek,

 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20102010.01.29 10:27:13
Ennyi beszámoló régen született egy túráról. Úgy látszik az új év meghozta az írókedvet. Csak így tovább....
 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20102010.01.23 21:47:24
Székesfehérvárhoz közeli helyen a legjobb túrázni. Nem kell sokat utazni, a Vértes pedig szebb mint gondoltam.
Macival indultunk reggel, és örömünkre már a rajtnál sok ismerõssel találkoztunk. Vándorcsillaggal váltottunk néhány szót a hidegrõl, aztán Tatainak, és Balázsnak örülhettünk. A nevezés gyorsan ment, és már indultunk is a Csókakõi vár felé.
Már nagyon sokszor láttuk, de én még például hóban nem voltam fönt. Most részem volt ebben is, eléggé csúszott a sok falépcsõ, és szépen le is lassultak a túrázók.
A vár legfelsõ "emeletén" volt a pont, de egy finom müzliért érdemes volt felmászni. No meg a kilátás sem volt kutya. :-)
Lefele már nem volt olyan vidám, sokan visszakerültek a rendes úton, mi Macival a nehezebb csúszósabb lépcsõsort választottuk.
Még mindig fölfele haladtunk, néhány ismerõs mindig akadt, akivel szót lehetett váltani, no persze csakis idõjárásról, és sportról. Túrákról szó sem esett. :-)
A következõ etap a hegy tetõn volt, itt már elkezdtünk picit kocogni. Elég sok futó elhaladt mellettünk, mint késõbb megtudtuk oroszlányi triatlonisták tartották itt edzésüket.
Az erdõ nagyon szép volt, minden hófehér, a fák és a táj gyönyörûek. Igaz, a reggeli Hírlap napsütést ígért, de sajnos ez csak délutánra érkezett meg.
Picit ködös és jó friss volt az idõ, a lábam és az izmaim nem is szerették a futást, így hamarosan gyalogtempóra váltottunk. Egyébként is nehézkesen ment a hóban, minden elismerésem annak, aki végigfutotta.
Az út egy darabig a tetõn haladt, aztán a zöld keresztet követve egy lejtõs szurdokon mentünk végig, ami bevitt minket Csákberénybe.
Nagyon helyes kis falu, szép kis házakkal az erdõ alatt.
Végigkocogtunk a falun, az aszfalton jóval könnyebben ment, és a helyi kocsmában meg is találtuk az ellenõrzõpontot. Ittunk egyet, megkaptuk a csokijárandóságunkat, és gyorsan távoztunk, mert a kocsmában lévõ füst nagyon nagy volt.
Kimenekültünk belõle.
Ismét emelkedett az út, hamar elhagytuk a falut, és bementünk az erdõbe. Itt valahogy elmaradtak a túrázók, Maci felviharzott a hegyen, én nehézkesen baktattam fölfele. De a téli erdõ nagyon kellemes látvány, elnyomta a vizes cipõ érzését, és hegynek nem lehetett fázni sem.
Folyt rólam a víz, mire felértem.
Itt találkoztunk a rövid távosokkal, egyre több lett a túrázó körülöttünk. Végig erdõben vezetett az út, picit lejtett, lehetett kocogni, aztán felértünk a tetõre, és a Vértes peremén immár szalagozott úron folytattuk az utat.
Kilátás remek volt, az útvonal vezetés pedig nagyon kalandos.
Szikláról lemászás következett, csúszós volt ugyan, de nem okozott problémát. Picit ugyan gondoltam a tériszonyomra, de aztán el is felejtettem.
A lemászás után természetesen fölmászás következett egy másik tetõre, annak is a peremére. Kellemes talaj volt, sziklás, füves, havas, kilátás remek, és fenyõfák körben. Kis ösvényen mentünk, nagyon kedvelem az ilyenfajta útvonalat.
Aztán szépen leértünk a szõlõk közé, ismét Csákberény határában voltunk.
Itt is találkoztunk ismerõsökkel, és az aszfaltos úton mentünk tovább Csókakõ irányába.
Elég jeges volt, nem is lehetett futkározni rajta, de nem is kívántam. Elértük a pontot, ami egy pincénél volt, meleg teát, házi sajtot kínáltak, nagyon kedvesek voltak a pontõrök. Ezt ki is emelném, mint extra kellemes szolgáltatást.
Bort is lehetett kóstolni, sajnos ebbõl kimaradtam, így jár aki kocsival érkezik.
Már csak egy-két km volt hátra, és beértünk Csókakõre, aztán hamarosan a célba is.
Nagyon helyes kis ajándékot kaptunk, kis köcsögöt, rajta a Vincézés-pincézés felirattal.
A szervezõk ügyesek voltak, és a végén az ellátás is kifogástalan. Zsíros kenyér, tea, bor, alma, ki mit akart.
Jó kis túra volt, kellemes útvonalvezetés, szép havas erdõ, jó szervezés.
Gratulálok a Kalandozók klubjának.
 
 
túra éve: 2009
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20092009.12.03 14:41:43
Már pénteken este letáboroztunk a Tanúhegyek közelében, hogy kora reggel tudjunk startolni a túrán. Maci és jómagam mellé Vajdaúr és Tamás is befutott, s ébredés, némi reggeli után elautókáztunk Kisapátiba. Letettük a járgányomat a temetõnél, aztán továbbmentünk Vajdaúr gépével Badacsonytomajba.

A rajnál sok ismerõssel futottunk össze, pl. Maku Lacival, (fotó mellékelve) és Pucúttnyulas Ferikével is. Gyorsan neveztünk, fotózkodtunk, aztán a srácoknak már csak se híre se hamva.

Mivel õk hosszútávra mentek futogatva, én meg rövidre, nem kapkodtam el az elejét. Úgyis hegynek felfele mentünk, mindjárt a Badacsony hátsó lábánál. Csináltam fotókat, és komótosan mentem a hegytetõre. Az elsõ ellenõrzési pontnál Tarnai Máté várt Kimmel Petivel, és ragasztás (matrica) után mentem is tovább. Elég sokan voltak körülöttem, de a táv növekedésével a tömeg szétoszlott.

A hegytetõn kocogtam picit, behozván az elfotózott idõt, majdnem túlszaladtam a feltételes ponton lévõ matricázásnál. Ekkor még nem esett az esõ. De ami késik, mint tudjuk egyszer ideér, a Bujdosó lépcsõknél már megfontoltam, és felvettem a sapkámat. A dzsekimet nem, mert azt nem vittem.

Abból a megfontolásból hogy nem vagyok cukorból, és úgyis el fogok ázni, ez végül is megtörtént, de nem zavart az esõ. És eláztam. :-)

A lépcsõn lefele óvatosan haladtam, fájt a térdem a múltheti eséstõl, és csúszott is. Miután leértem, szalagozás segítette az általam már ismert útvonalat, hiszen tavaly már teljesítettem a hosszú távot.

Ekkor már beállt az égbolt általános szürkére, ami számomra azt jelentette, hogy jó sokáig esni fog az esõ. Áthaladtunk a síneken és a fõúton, és aszfalton közelítettünk Szigliget felé. Szóba elegyedtem egy szintén Fehérvári túrázóval, (kicsi a világ) és egy darabig együtt haladtunk. Aztán majdnem kihagytam a feltételes pontot, ami az Avasi romtemplomnál volt. Ragasztás, és tovább fölfele a vár irányába. Itt valahogy eltûntek mellõlem az emberek, egyedül mentem az esõben.

A várba érve, egészen a csúcsig kellett fölmászni a pontra, Maku Laci bejegyzett, és kaptam matricát meg nápolyit is. Lefele összefutottam Tincával és Bettivel, majd leérve a várból a bicikliúton elkezdtem kocogni. Csak hogy elõbb fogyjon a táv ilyen esõben. Amúgy is végigtekertem már esõben bringával (Ultrabalaton) ezt a részt, most kipróbáltam bringa nélkül esõben. Egészen a Szent György hegy lábáig kocogtam, aztán fölfele már gyalog tempóra kellett váltani.

Beértem egy szegedi fiatalembert, vele egy darabig együtt tapostuk a sarat fölfele. A Szent György hegy tetején sátoroztak a pontõrök, de nem tudom kik voltak, csak a kezüket dugták ki a papirért. :-)

A hegyrõl lefele már nagyon csúszott, csupa sár volt minden, de tudtam hogy közel a vég. :-)

Elhagytam a bazaltorgonákat, és leértem a kulcsosházba, ahol szakállas ismerõs fogadott, és megdícsért hogy elsõk között értem be.

Oklevél, kitûzõ, egy zsíros kenyér, aztán le Kisapátiba, ami még 1,5 km volt kb. Vagy 2. Közben Csillával is összefutottam, õ felfele baktatott a külön kiírást csinálta ami az 5 kápolnáról szólt. Ezt mi Macival nyáron már teljesítettük, így a lefele útvonal is ismerõs volt. (Itt megjegyzem, a túrabázisról tölthetõ le, ajánlom mindenkinek szép és kellemes túra. Fõlegy nyáron)

Miután leértem a kocsihoz, gyorsan kicseréltem a vizes cipõmet és zoknimat, nyugtáztam, hogy szar..á áztam, és irány a szállás. Maci telefonja már a forró fürdõbe induláskor ért. A telefonálás a következõképpen zajlott:

Maci: Szia, hol vagy? Erzsi: a házban. Maci: jó, akkor kérdezd meg van -e feltételes pont a Csobáncnál mert nem találjuk. Erzsi: jó, kitõl? Maci: hát a házban valakitõl. Erzsi: Ja, én nem a Kulcsosházban vagyok, hanem a szálláson. Maci: Ejha, ja, már beértél? Akkor majd én telefonálok. Szia.

Erzsi: nagy vigyor, és ugrás a forró vízbe. :-)

Aztán összekaptam magam, bevásároltam a Tescoba, és fotózgattam, majd csináltam egy feltételes pontot a fiúknak B.Tomaj elõtt a hegyoldalban. Kis csoki, kóla, meglepetés. Már messzirõl hallottam hogy érkeznek, Vajdaúr hangja odahallatszott a Gulács aljából.

Örömködtünk, fotózkodtunk, bekaptak egy kis csokit, és én mentem a célba kocsival, õk meg gyalog tovább. Hamarosan találkoztunk, és a történetnek ezzel vége is.

Hát így.

A rendezésrõl: hibátlan, az esõrõl nem tehetnek. Sõt. Én nem bírtam volna esõben sátorban egész napot a hegytetõn például. A matricák nálam még nem voltak szétázva. Szalagozás jó volt, nekem nem is kellett. Ellátás: elég. Kitûzõ, mint a tavalyi, csak a szám más és picit sötétebb. Itiner, biztos jó, nem nagyon néztem. A táj gyönyörû, bár a panorámát sehol sem találtam. Eltûnt a ködben és párában.

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20092009.11.03 10:56:30
Magyar Vándor

A dolog úgy kezdõdött, hogy Macinak beígértem egy kis depózást a Piros 85-re. Így kora reggel felcsattogtam a sztrádán Bp-re, majd kitettem Macit a Római fürdõnél, útjára bocsátva. Róla késõbb.

Én magam egész napos unalom ellen amit Pesten kéne töltenem, elfoglaltam magam egy rövidke túrával, amit Magyar Vándornak hívnak.
Elõször is elvittem az autómat a célhelyre, Pilisvörösvárra.
Kis kevergés után megtaláltam a Béke utcát, és mivel sürgõs dolgom is akadt, amit nem tudtam hol elvégezni, hirtelen ötlettõl vezérelve a temetõ felé vettem az utamat. No, szuper mobilwc-k voltak felállítva, így kora hajnalban még tisztán, rendesen. Megkönnyebbülve parkoltam le a kocsit, majd rájöttem, hogy nem hoztam magammal dzsekit. Sajnos kis lenge futócuccban túrázni ugyan kellemes lett volna, no de még másfél órát kell addig a hidegben buszoznom. Így nem volt más ötletem, felvettem Maci egyik pucsiját, és úgy indultam gyalog a buszmegállóhoz.
Néhány koránkelõ embernek ugyancsak kinyílt a szeme, mikor meglátott egy fekete futónadrágban, és éppen térdig érõ piros polár pulcsiban engem. Sõt, szerintem néhánynak a szája is tátva maradt, annyira megbámultak.
De én csak magamban mosolyogtam, különösebben nem zavart, hogy a pulcsi válla a könyökömnél van, az ujja meg jó volt kesztyû helyet is.
Bizony elkelt a pulcsi de még a kesztyû is a hajnali hidegben. Várnom kellett az elõre kinézett buszra, ami aztán Esztergomig vitt.
Ott a ködös pályaudvaron hamarosan felfedeztem néhány túrahátizsákos fiatalembert, az egyikkel kölcsönösen leszólítottuk egymást, hogy ugyebár Dobogókõre megyünk túrázni.
Gábor - (a Négyszögletes Kerekerdõ rendezõje) szóval és képpel tartott egész úton, havas fotókat néztünk a telefonjában a rajthelyre való érkezésig. Dobogókõn nem volt hó, bár örültünk volna neki.
Volt még egy fél óránk a rajtolásig, addig fotózkodtunk, és gyönyörködtünk a szép kilátásban, meg a párában a Duna fölött.
Aztán kitöltöttük a papírokat, találkoztunk Karcsival és Krisztivel (szervezõk és pontõrök voltak Nagykovácsiban, ahova engem is meginvitáltak, köszönet is érte) majd elindultunk a PIROS jelzésen.
Gábor irdatlan tempót diktált, én pedig meg akartam mutatni hogy bírom, ezért villámgyorsan Pilisszentkeresztre értünk. A piros jel keresése közben ért minket utol Andi aki szeretett volna továbbra is nyomunkban loholni, lévén hogy friss túrázó, picit még bizonytalan volt egyedül.
Örültünk neki, és végig együtt is maradtunk, bár a tempót kicsit lassítottuk, hisz nem volt miért sietnünk. Fõleg nekem, aki a célban várja majd a hosszútávon túrázó srácokat.
Hárman együtt érkeztünk a Magashegyi nyereghez, ahol friss vizet kaptunk, egy ellenõrzõ pontnál. Aztán annyira belemelegedtünk a túrabeszámolókba meg tanácsadásba Andinak, hogy a nagy fotózkodás beszélgetés közben túlmentünk az egyik elágazásnál.
Kis visszakozás, szalag megtalálás, és mentünk is tovább.
A Csévi nyeregnél Zsotyek volt a pontõr, megkaptuk a pecsétünket, és továbbra is az õszi erdõben gyönyörködve haladtunk.
Az Iluska forrásnál nem figyeltünk, másik úton indultunk el. Késõbb észrevettem, hogy itt a piros, hol a piros, nincs meg a piros jel. Megint vissza, és megkeresve a szalagot, megvártam a többieket.
Most már jó helyen voltunk, nagyon is, mert jó nagy hegy következett. Vagy inkább csak meredek emelkedõ.
Gábor felszaladt mint a nyúl, Andi loholt utána, el is fogyott a levegõje. Én pedig a tapasztalat szerint legkellemesebben, apró pici léptekkel de szépen folyamatosan vettem be a csúcsot. Nekem ez bevált, így nem is volt semmi gond a "dombocskával".
Elértünk egy gázvezeték nyomvonalat, ahol már a sárgára kellett leválni, innen már nem volt messze a cél. A nyomvonal friss volt, kicsit sáros is lett a cipõm. :-)
Beértünk a faluba, néhány utcát még érintve hamarosan célban voltunk.
Meglett az 1-6, szóltak is hogy éppen most kapták az okleveleket, még meg kell keresni. Az enyém nemigen akarózott meglenni, de a várakozás alatt zsíros és vajas kenyeret eszegettem, és szörpöt iszogattam.
Végül megkaptuk a díjazást, Andi elköszönt, Gábort kivittem az állomásra, én magam pedig irány a Kopár csárda parkolója, ahol várhatóan hamarosan érkeznek a társaim.

Macihoz ugyanis még csatlakozott Tamás és Vajdaúr, Dobogókõn, õk az 50B-re jöttek kikapcsolódni.
A Kopár csárda parkolójában éppen megláttam amint Papp Gabi rohan az úton keresztül. Már akkor láttam, hogy nagyon jó idõt fog menni.
Aztán Fridrich Laci, Dani, és még jó pár ismerõs következett akik a hosszú terepfutáson indultak. Nekik aztán külön gratulálok, emberes feladat volt!
Összefutottam még Zolival, aki szintén az 50B-n nyomta, nem is akárhogy. :-)
Nemsokára megjöttek Maciék, elvitték a lámpájukat, picit pihentek, ettek, és odébbáltak.
Én elhajtottam Nagykovácsiba, hogy egy kicsit segítsek Karcsiéknak, és ne kelljen a hideg autóban várakoznom.
Nagyon jól éreztem magam a pontõrök körében, élvezettel kínálgattam a teát, üdítõt a megfáradt vándoroknak. Ezennel jelentkezem is pontõrnek, de csaki zsíroskenyerezõ, teázó helyre. A vendéglátást szeretem, ha valaki felkér, szívesen segítek. Fõleg hogy láttam, milyen szép kitûzõ jár érte. :-)
Este 8-ig nagyon sok ismerõs túrázóval találkoztam itt, egészen más és jó érzés, hiszen túrákon épp csak néhány ismerõssel fut össze az ember.
Átautóztam Budaörsre, ahol az éppen 3.-ként beérkezõ Lacival találkoztam, aztán sorra a többiekkel. Nagyon jó látni, ahogy örül mindenki a célbaérésnek.
Fáradt és friss arcok sorakoztak vegyesen, hamarosan Zoli is megérkezett, aztán 10 óra körül befutottak Maciék is. Õk is elég jó idõt mentek szerintem.
Hosszúra sikeredett a nap, de nagyon jó volt.
Mindenkinek köszönöm, akivel a nap folyamán találkoztam, akár túrázó volt, akár szervezõ.
 
 
DeákTúra éve: 20092009.10.27 12:11:19
Csatlakozom Mz/x beszámolójához, mindenben egyetértek.
Én a 30 km-es távról neveztem át 20-ra, társaim, Maci és Tamás, végignyomták a 30-at. Nekem nem volt kedvem szétázva sárt dagasztani tovább. Sajnos a rossz idõ miatt a Zalai táj dimbes-dombos gyönyöre elmaradt, helyette a túlélõtúra maradt mint fíling. A krepp papír valóban leázott, de nekünk még sikerült megtalálnunk ahol kellett. És a srácok emlékeztek tavalyról, ez sokat segített.
Az ellátás, és a pontõrök kedvességét, szívélyességét, én is külön kiemelném, köszönet nekik. A szervezõkkel tényleg rendben volt minden, a krepp papír szalagozás, és bõvebb leírású itiner kivételével minden oké volt.
Nekem szerencsém volt, mert ahol elváltam a srácoktól, együtt tudtam haladni egy másik Székesfehérvári túrázóval, aki elõzõ éjjel a tornateremben aludt. Neki köszönhetõen sikerült egy forró fürdõt vennem a tornaöltözõben, ami nagyon jól esett. A fájós lábú fiatal kis túrázó hölgy aki csatlakozott hozzánk a végén, szintén ott melegedett.
Én is nagyon sajnálom a szervezõket, az idõjárás kiszúrt velük, rontott a túra élvezetébõl. Nekem idén másodszor jutott ki a Zalai sárból, a Göcseji túrám elõtt is esett az esõ bõven.
Ettõl függetlenül nem adom fel, bízom benne, hogy jövõre napsütésben jöhetek vissza.
 
 
ÍrottkőTúra éve: 20092009.10.20 10:13:24
Kiéhezetten vártam a szombati túrát, nagyon szeretem a Kõszegi hegységet. Sajnos a Kaposvári legénység egyéb okok miatt magunkra hagyott minket Macival, így ketten startoltunk a Jurisics Gimnázium hátsó fertályától.

Ismert terepen indultunk kifele a városból, neki a Szabó hegynek, majd az Óház tetõ felé végig a jelzésen. (kék v. zöld?) Kellemes volt az idõ, le is került rólam a kesztyû. Hegynek fölfele mindjárt az elején, még nem voltam igazán bemelegedve, morcosabb is voltam az átlagnál, ezért már a hegy elején összeszólalkoztunk Macival, aki aztán dörmögve felvágtatott az Óházhoz.

No persze nem mert nem megvárni, nagyon hangosan tudok duzzogni. :-) Némi néma csend után együtt indultunk tovább a Vöröskereszt felé.

Odáig a hegygerincen mentünk végig, elhagyva több nagyobb csapat túrázót. Innen völgynek indultunk Velembe a piros kereszten.

Az úton rengeteg gesztenye volt, csak össze kellett volna kapkodni, de sajna erre idõ sem igazán volt, no meg hát nem volt kedvünk 30 km-en keresztül kilós cuccokat cipelni. Nekem amúgy is tele volt a kezem botokkal, amire szükségem volt a szintek miatt.

Még Velem elõtt kereszteztük az aszfaltos utat, felháborodva pár kispistás túrázón, akik nem követték a jelzést, hanem levágták a kanyarodást. No, Maci nem is hagyta szó nélkül.....

(Az aszfaltos úton még látszottak a nyári vihar jelei, az út széle teljesen be volt szakadva, a víz átfolyt a tetején még most is.)

Velemben a tájházban volt az ellenõrzõ pont, voltak mindenféle kenyerek, és finom meleg tea.

Itt futottunk össze a 70 km-es táv élmezõnyével, többek közt Papp Gabival, és Márton Danival. Õk már Írottkõrõl lefele jöttek. Még elõttünk volt a hegy, el is indultunk egy fiatal túrázóval együtt, miután megkerestük a helyes utat Bozsok felé.

Hamarosan odaértünk egy szép kis erdei ösvényen, a falu elején mindjárt vártak minket a pontõrök, kibélyegeztek a kocsiból, és már fordultunk is fel. :-)

Egy nagy fekete kutya jött velünk, késõbb lelécelt, biztos meglelte a gazdáját. Vagy csak büdösek voltunk, és nem szagolta tovább.

Erõs emelkedõ kezdõdött, Maci vágtázott, én erõsen szuszogtam. A sötét erdei mélyútból kiérve egy nyiladékon kellett felmenni egészen a Kalaposkövekig. Jó húzós emelkedõ volt, közben eltûnt az ifjú túrázó, és eltûnt egy két kispistás alak is, akik megint rövidítettek.

A Kalapos kövek megcsodálása után végre egy kis lejtõ következett, de nem sokáig, mert rátértünk a határsávra, aztán a sötét és nyirkos völgy után megkezdtük az emelkedést Írottkõ csúcsa felé.

No, itt elég sok embert elhagytunk, ki gyorsabban, ki lassabban vette az akadályt fölfele. A csúcs elõtti rész közös szakasz volt a többi távval, ezért sokan jöttek lefele is, köztük persze sok ismerõs.

Jól megizzadtam fölfele, a hátamról folyt a víz, féltem is hogy a csúcson majd hûvös lesz, és betaknyolok. De a csúcson csak dianás cukorka volt, néhány kedves pontõr, és enyhe napsütés.

Itt találkoztunk Zsuzsával és barátjával, már több túrán is összefutottunk, most egészen Velemig együtt mentünk lejtõnek lefele. Szép kilátás volt, a széles útról egy ösvényre tértünk rá, ami elég meredek volt, kellettek a botjaim támasztéknak.

Velemben ismét meleg tea, és most már ebédidõ volt, ettünk a kenyerekbõl is. Én rádobtam a magammal hozott parízereket a vajas kenyérre, és ugyancsak jó étvággyal megettem.

Velembõl Cákon át vezetett az út visszafele, ez a szakasz részben ismerõs volt az elõzõ Kõszegi túráról. (Kõszegi hegység rejtettebb értékei) Kiértünk a Pogányokhoz, ahol megint összefutottunk a 70-esek vezetõ stábjával. :-)

Papp Gabi, Dani, aztán kisvártatva Betti és Tinca hazai vizekrõl.

Aztán egy két arc akik nem is köszöntek....

Nekik még hátra volt huszegynéhány km. Nekünk már csak néhány.

Lassan beértünk a városba, és az eddig kellemes idõjárás átváltott szemerkélõ esõre, majd mire beértünk a célba, komolyabban elkezdett esni.

De persze ez minket már nem zavart, viszont nem irigyeltük a 70-eseket, akik izzadt háttal esõben tették meg az utolsó kilométereket.

A célban kedves emberek nyújtották át az oklevelet, kitûzõt, és kedvesen kínálták a szendvicset, (ami a rémes kinézet ellenére isteni finom volt!) és a szörpöket.

Már csak némi tisztálkodás, átöltözés következett a tornaterem öltözõjében. Itt találkoztam Anettel, akivel jól megbeszéltük, hogy õ is eltévedt az Apáczai túrán. Mintahogy Zsuzsáék is.
Eztán indultunk a jól megérdemelt ebédünk felé.

Aki nem jött velünk sajnálhatja, mert jól szervezett túra, gyönyörû tájakon, remek tereppel, sok gesztenyével, végig jó jelzésekkel. Én a szervezõknek ötöst adok. No meg Kõszegi hegységnek is. :-)
 
 
Sokorói 27Túra éve: 20092009.10.11 21:22:22
SOKORÓ 17

Az Észak-dunántúli kupa miatt kellett tavaly is, és idén is megcsinálnom ezt a túrát, mivel Gyõr-Sopronban nem túl sok a túra, ide indultam szombat reggel.
A tavalyihoz képest a nevezés zökkenõmentes volt, pár perc alatt kaptam egy térképszerûséget, az volt az itiner az ellenõrzõ lap, minden egyben.
El is tévedtem mindjárt Gyõrújbaráton, ahonnan a túra indult.
Aztán megleltem a helyes utat, találtam egy kedves urat és hölgyet, így már együtt kerestük a jelzéseket tovább. A jónak vélt jelzésen elindultunk, aztán kb. két km után vissza. Megkerestük a helyes jelzést. Sajna nem volt pontos és ismét eltévedtünk. Leírás nem volt megfelelõ, jelzések szintén nem, így a 3 km-re lévõ elsõ ellenõrzõpontot a fél kilences induláshoz képest 11-kor találtuk meg. No persze a pontõr már sehol. Az itineren telefonszám sehol.
Idõközben egy fiatal párral is találkoztunk, õk is órák óta keveregtek, keresték a helyes utat.
Miután teljes elkeseredésemben fel akartam adni a túrát, nekiálltam futni, és sikeresen megtaláltam egy-két helyes irányt. Közben újabb eltévedés, újabb plusz kilométerek, ismét összefutotam néhány eltévedt emberrel, és ez így ment kilométereken keresztül.
Az egyik szervezõt végül sikerült meglelnem két pont között várta be az eltévedt embereket. Így aztán meg lett az ellenõrzõpecsét, és lelkesen indultam tovább, hogy egyszer csak be fogok érni Nyúlra.
2,5 km aszfalt következett, emelkedõvel, de az idõ elcseszése miatt igyekeztem futva megtenni, vagy legalábbis kocogva. Addigra már többször is eláztam a hol szemerkélõ hol jobban zuhogó esõben, mindegy volt.
Megtaláltam a szervezõ tanár Urat, aki nagyon kedves volt, de a nagyon régi térképmásolatával - amin már semmi nem passzolt - nem sokra mentem.
Ilyen vacak térképkivonatot rég láttam.(Pedig tavaly 63 túrán vettem részt) Mivel a leírtakhoz képest a valóság teljesen más volt, ismét eltévedtem, aztán kisvártatva egy Edina nevû helyes lánnyal és ötéves kisfiával, valamint egy barátjával kiegészülve megpróbáltuk megtalálni a helyes utat. Hol sikerült, hol nem. Szóval nem hinném, hogy ennyire balfék lennék, ha másoknak is próblémát okozott az útvonal.
Állítólag sajnálatos módon azokat a fákat kivágták sok helyen, amiken jelzések voltak.
Nagyvonalakban voltak jelek frissen festve, de sosem az útkeresztezõdésekben, és így két- illetve három irányba is elindultunk, és bizony sokat kellett menni, mire jelet találtunk. És ha szerencsénk volt jót, ha nem, akkor irány vissza, és újra keresni.
Nem is akarom túlragozni már az eltévelygéseket, meg a tüske által okozott lábsérüléseket, a kidõlt fakitermeléses fákon való átmászkálást....
Sajnos sok kellemes emlékem nem maradt, végre megtaláltuk a Bedõk Pincét Nyúlon, kaptam egy klassz kitûzõt, túra letudva.
A táv 17-ként volt jelezve, ami 15 lett volna, szerintem nekem 25-re sikerült. 14.10-kor értem be.
Irány a buszmegálló, mert ugye a rajt és a cél máshol volt.
Ellátás semmi, igaz 300 ft volt a nevezés, de akkor is...
Egy pohár víz, vagy egy gratuláció elkelt volna bõven.
Tavaly sem tetszett a túra szervezése ill. szervezetlensége, és idén sem.
Jövõre nem jövök el.
 
 
ExVisegrado, paradiso terrestri túrákTúra éve: 20092009.09.21 12:06:09
Mivel elkezdtük a háromfordulós túrasorozatot, nem maradhatott ki a vasárnapi túra sem. Aránylag késõn, fél kilenc után rajtoltunk el Macival. A rajtnál minden flottul ment, a szervezõk ügyesek voltak.
Vittem botokat, mert számítottam rá, hogy 700 m szintnél elkél a térdemnek a segítség.
Gyönyörûen sütött a nap, jó kis túraidõ ígérkezett.
A téli túrához hasonlóan a Salamon toronynál vezetett az út, aztán a Görgey bércnél volt egy pont. Kimentünk megnézni az emléktáblát, és a panorámát is.
Gyönyörû erdei úton mentünk tovább, megleltük az elsõ tanösvényt, és örültünk hogy milyen jó is ilyen szép idõben túrázni, fõleg ilyen csodaszép helyeken.
A kis tanösvényt végigjárva az Erdei Mûvelõdési Háznál (Makovecz tervezés) várt minket egy kedves hölggyel Nád Béla lelkes pontõrként. Örömmel üdvözölte Macit, aztán kaptunk csokikat, szörpöt, és mindezt baráti jó szó és széles mosoly kíséretében.
Megjegyzem, minden szervezõnek pontõrnek ilyennek kéne lennie.
Innen a második tanösvény következett, ha jól emlékszem a Mogyorós, amihez át kellett vágni a parkolón, el egészen a vadaspark kerítéséig, és onnan tovább a táblák szerint.
Több ismerõssel is találkoztunk, mindenki lelkesen kereste a táblákat és pontokat a tanösvényen, hogy a feladott feladatokra tudjunk válaszolni.
Ahogy észrevettem, mindenki össze-vissza ment ezen a részen, nem volt egyértelmû az útvonal.
Mi azért mindent megtaláltunk és végigjártunk, kár is lett volna bármit kihagyni, hiszen kis tótól kis hídig elkezdve helyes erdei utakig, Boróka forrásig, volt itt minden.
Meglepõdtem, hogy ennyi kiépített tanösvény van, nagyon szép panorámával sok helyütt.
A második tanösvény teljesítése után ismét vissza Nád Béláékhoz, ismét csoki, és málnaszörp.
Következett a harmadik tanösvény végigjárása. Közben folyamatosan küzdöttünk a szintekkel, illetve csak én, Macinak meg sem kottyant.
Nekem azért kezdett melegem lenni, jócskán befûtött a napocska nekünk.
Miután megtaláltuk az ösvényt, és végigmentünk, ismét visszatértünk Nád Béláékhoz, de most meglepetésként energiaitalt, és ropit kaptunk.
Az ellátásra aztán semmi panaszunk nem lehetett.
A hosszabb távnak itt kezdõdött a túra másik fele. A már említett Erdei Mûvelõdési Ház után átvágtunk egy nagy játszótéren, és megindultunk lefele igazi erdei túraúton. A jelzések nem voltak jól láthatóak, ezért a szervezõk szalagozással segítettek minket, rendkívül pontosan.
A lejtõ végén egy szakadék mellett haladtunk jó sokáig, megcsodáltam, egészen sötét volt az erdõ mélyén, és a sziklafal mentén lévõ szakadék, vagy inkább hasadék szinte félelmetesnek tûnt.
Eljutottunk egészen Áprily Lajos emléktáblájáig, ahol élõ pontõr várt minket, aztán felkaptattunk a dombon, és nyaralók mellett haladtunk jó sokáig.
A nap tûzött ránk, az idõ délre járt, beértünk sok caplatás után Dunabogdányba. Némi aszfalt következett a fõúton, aztán vissza a hegyre, földúton nyaralóházak között.
Ismét pontõr, majd egy meglepõen sáros úton be az erdõbe.
A leírás pontos volt, megtaláltuk a kék plusz jelzést, átkeltünk egy vadkerítésen, majd kissé tüskés-bokros meredek hegyoldal következett. A leírás szerint ez szivatós útvonal volt, de nem volt semmi gond vele.
Felértünk egy földútra, ahol ismét összefutottunk ismerõsökkel, Kujomi pl. a Hõsök Túrájáról érkezett 100 km gyaloglás után. Meg sem látszott rajta a fáradtság.
Erdõben vezetett az út végig, nem is sokára visszaértünk a Nagy Villámhoz.
Itt már csak a vár alatt lévõ Viktorián emlékmûvet kellett megkeresni, aztán a meredek köves úton legyalogolni a városba.
A lefele úton szép kálváriát, és annak végén egy kis sziklakáponát is érintettünk, nagyon tetszett.
5 perc híján 5 óra alatt teljesítettük a túrát, bizony voltak szintek, és nagyon meleg is lett.
A célba érve az elõzõhöz hasonló típusú - nekem nagyon tetszõ - kitûzõt kaptunk, és oklevelet.
Volt zsíros és lekváros kenyér, de mi csak teát fogyasztottunk. Igaz abból több pohárral, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert volt mit pótolnunk folyadékból.
Meg kívánom jegyezni, a langyos tea rendkívül jó ötlet volt ebben a melegben. Nem volt tõle további izzadás.
Összességében nagyon jó túra volt, szép idõ, szép útvonalvezetés, jó szervezés.
Én részemrõl az egész szervezõ stábot külön dícséretben részesítem. :-)
 
 
Őrség-Gorièko (magyar-szlovén)Túra éve: 20092009.06.29 15:27:34
Az elõzõ napi felhõszakadás után, reggel is szemerkélõ esõre ébredtünk.
Jó kilátások egy vezetett túrához. :-)
Kb. 70 ember verõdött csoportba a Szalafõi mûv.házban, ahol induláskor mindjárt megkaptunk egy nagyon szép kitûzõt a "Túrázz és ünnepelj velünk" c. túrasorozatban történõ részvételért.
Ezután indult a túra, immár mindenki esõkabátban és egyéb esõálló felszerelésben.
Picit izgultam a tempó miatt, hogy lassú lesz, (ami így is volt) de igyekeztünk Macival alkalmazkodni a többiekhez.
A túravezetõk nagyon kedvesek voltak, elmesélték, hogy minden évben másutt megy át a határon a túra, általában jelzés nélkül vagy esetleg magánterületen, ezért kell vezetni. Az elõzõ napi bejáráson teljes száraz volt a talaj, ez mára kissé elázott.
Így a falu aszfaltjáról mindjárt egy vizenyõs rétre fordultunk le, ahol - mivel elöl mentünk - sikerült egy helyes õzikét is látnunk.
Ezután erdõbe értünk be, lehetett tesztelni a cipõket, kinek bírja a vizet.
Az enyém már a réten beázott, és cuppogtam benne végig, de mivel párás meleg volt, egyáltalán nem zavart.
Az erdõben is sár volt sok helyen, és rengeteg gomba nõtt a párás meleg hatására.
Sajnos meg kellett állnunk, és várakoztunk egy fél órát, mire kiderült, hogy miért.
A vezetõk elmentek a sárga jel mellett, pedig mi láttuk, csak nem tudtuk, hogy azt keresik.
Na, miután kivárakoztuk magunkat, immár elsõbõl utolsóként - visszamentünk pár kilométert - ezzel is növelve a túra végre túraszerû távját - meglett a sárga jelzés, és szép kis frissen készített fahídakon át értünk be egy erdõbe.
A híd egy lápos talaj átszeléséhez készült, állítólag Hodos polgármestere mûködött közre. (Köszönjük neki)Innen már szlovén területen gyalogoltunk.
Az erdõbõl kiérve egy rét következett, majd a református temetõ, ahol szlovén túravezetõnk rövid ismertetõje után, megtudtuk milyen híres-neves ember nyugszik is itt. (Sajna nekem nem volt ismerõs a neve)
Kihasználva a pihenõt üdvözöltem ismerõseimet, Andrást Szombathelyrõl és barátnõjét.
Már csak ezért is megérte eljönni. :-)
Ezután lassan bandukolva beértünk Hodosra. A csoport idõközben kb. három részre szakadt, én ajánlanám is a vezetõknek, hogy három vezetõ legyen és akkor három tempóban lehet menni. Gyorsabbak, közepesek, lassabbak, stb.
így is volt három vezetõ ha jól tudom.
Hodos után kis aszfalt, aztán egy helyes kis falu, Kapornak következett, ahol meg lehetett nézni a múzeumként funkcionáló tájházakat. A szlovének barátságos fogadtatása sok szendviccsel és üdítõvel, valamint borral járt, amibõl be is lakmároztunk.
Az esõ közben már rég elállt, és nagyon melegen sütött a nap, ezt éreztük a falu elhagyása után dombnak felfele.
A temetõ mellett elhaladva beértünk egy kis erdõbe, majd patakparton folytattuk utunkat.
Rengeteg csirke (köznéven szegfû) gomba volt a réten, nem is álltam meg, hogy ne szedjek a kalapomba.
Úgyis meg kellett várni a társaság lemaradt részét, hát összekötve kellemeset a hasznossal, gombásztam egyet, ahogy sokan mások is. (Jó kis leves lett belõle, és mivel írok, tuti hogy nem bolondgombát szedtem.)
A rét után elértük az aszfaltos utat, és a határátkelõ elõtt befordultunk és nemsokára beértünk az ismét jó sáros erdõbe.
Jó is volt, mert a kalapom nélkül kezdett megfõni a fejem. :-)
Az erdõ után még egy hosszú aszfaltos út következett, aztán visszaértünk Szalafõre, ahol megkaptuk a kitûzõnket, és a nagyon szép és igényes emléklapot frissítõ innivaló társaságában.
Összességében nem volt rossz túra, de azért nem hagyott mély nyomot bennem.
Kezdõ túrázóknak viszont ajánlom.

 
 
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékeiTúra éve: 20092009.05.11 08:38:32
Kõszeg, kedvenc városom, nagyon készültem erre a túrára. Sokat járok ide, a fõbb túrahelyeket már keresztül-kasul bejártam, vártam az "ismeretlen"-re.
Mivel egy kedves túratárs majdnem teljes részletességgel írt a túráról, én már csak a saját élményeimet és egy két kiegészítést fûznék hozzá.
Elõzetesen kiemelném, a szervezés szinte hibátlan volt! A pontõrök ügyesek, kedvesek voltak, és mindegyikük azon volt, hogy a túrázók jól érezzék magukat.
Az útvonal végig ki volt "táblázava" de az itinert feltétlenül kiemelném. Színes térkép, szint és távolság adatokkal, a hátoldalon pedig a fõbb látványosságok leírása. Látszik, hogy tapasztalt túrázó a fõszervezõ, tudja mi kell egy jó itinerhez. :-)
Az ellátás tökéletes volt, külön öröm ha egy túrán fantát és kólát is kapunk.
Talán annyit tennék hozzá, hogy a kenyeres etetõ pontnál azért jólesett volna egy kis víz is. Bár ezt az egyik futótársam hiányolta csak.
A Tábor-hegy után volt egy titkos pont, aminek eredetét az itiner szerint sem lehet tudni, mindenesetre izgalmas volt az aknák, (betonból) és kerítésnyomvonalak mellett haladni.
Az útvonal részletezésébõl ami kimaradt, hogy az etetõpont után felkapaszkodtunk a Gyilkos sziklához, ami egy innen lelõtt határsértõrõl kapta a nevét. A hatás kedvéért éppen itt hallottunk mi is lövéseket az erdõben.
Ide felérve egy gerincen haladtunk, végig a még meglévõ határkövek mellett. Eszembe is jutott, hogy mennyit változott a világ, hiszen amikor általános iskolás koromban egy kiránduláson jártam elõször Kõszegen, akkor katonák szálltak fel a buszunkra a városban, és kísérettel nézhettük meg a Hét Forrást.
Innen a határgerincrõl egy nagyon meredek lefele vezetõ út után egy helyes kis patakon is át kellett kelni. A patakkal azután Velemben találkoztunk.
A Kalaposkõ érdekes képzõdményei szemet gyönyörködtetõek voltak. Viszont onnan a lefele vezetõ út Velembe bizony térd és ízületpróbáló volt.
A Hegységet amúgy is jellemzik a meredek emelkedõk-lejtõk, és a sok tiszta bükkös erdõ.
Velemben klassz nyomóskútból ihattunk, majd a Cáki pincesortól Kõszegig vezetõ úton frissen festett sárga jelzésen haladtunk.
Nem is tudtam, hogy itt nádas, és mocsaras rész is van.
A becsatlakozás a már ismerõs pincékhez vezetett be.
A túra során háromszor sikerült sikoltanom egy ronda szürke síklószerû állattól. A negyedik amit láttam már döglött volt, és nem ijesztett meg.
Ezidáig csak szalamandereket láttam errefele, de ahhoz most nem volt szerencsénk.
Az idõjárás is remek volt, szép napsütéses meleg napot fogtunk ki.
A túrát csak ajánlani tudom mindenkinek.
A szervezõktõl megtudtuk azt is, miért nem volt nyitva a Szálasi bunker, mert mi is nehezményeztük.
Veszélyes aknán kell lemászni, és az üres termeken más látnivaló nincs. Talán ez tényleg nem több embernek való egyszerre.
Egész végig kerestük a szervezési hibákat, de mivel nem nagyon találtunk, gondoltuk egy csúnya kitûzõ lesz majd a végén.
Sajnos csalódnunk kellett, mert a név és táv adatokat is tartalmazó kitûzõ az egyik legszebb helyet a Kalaposkõ képzõdményeit ábrázolta.
Remélem jövõre is megrendezik a túrát, és sok túrázónak sikerült kedvet csinálnom ehhez a gyönyörû környékhez, és szép túrához.
A társaim egyetértettek a dícsérettel, név szerint Maci, Tamás, és Vajdaúr, aki futva teljesítette a távot.

 
 
DemeterTúra éve: 20092009.04.29 12:59:56

Ragyogó napsütésben, és szélben neveztünk a 60 km-es Paks körüli tekerésre. Számszerint 4 db bébielefánt, ebbõl három (Vajdaúr, Maci, és Tamás) ugyebár férfi. Egy nõ. (én lennék) Nekik vékonykerekû versenybringájuk volt (Tamásnak city városi, majdnem vékony de nem eléggé) nekem pedig a kis kosaras montim. Ezért a fiúk 10 perces elõnyt adtak, majd szépen beértek és szépen elkerültek az elsõ szerpentinen.

Paksról indult a túra, Kölesdre kellett áttekerni. Nem volt sok szint, de az húzós volt, fõleg a végén szembeszéllel.

Kölesden a kocsmában már várt a buzdító üzenet a srácoktól, "Hajrá Erzsi" felirattal. A kóla mellé nagyon jól esett. Jól tekertem, élveztem hogy nincs forgalom, és nincs nagy emelkedõ. Sütött a nap, mindenütt finom tavaszi orgona meg virágillat lengedezett.

Egyedül voltam, a madár sem járt semerre.

Következõ falu Borjád, egy kis toronnyal a falu tetején, aztán Uzd (még sosem hallottam róla) majd Sárszentlõrinc, és Nagydorog következett. Viszonylag jól haladtam, egy idõsebb úr szeretett volna utolérni, de nem sikerült neki. Nyilván jól tekertem. :-) Az útvonal nagy része egy patak mellett, löszfal alatt haladt, jól nézett ki. Azt hiszem a Sió csatorna lehetett meg mellette a Sárvíz.

Nagydorogon egy parkolóban volt a pecsételés, kaptam csokit, és pezsgõtablettás italt. Aztán következett az utolsó etap, de itt Pusztahencse mellett - bár már csak 11 km volt hátra - lelassultam.

Nagyon tapadt a kerék a szórt bituminra, szembeszél fújt, és hosszú alattomos emelkedõ következett. Azért leküzdöttem valahogy, és a végén már csak be kellett gurulni a városba.

Nekem nagyon tetszett a tekerés, a fiúk már vártak. A végén kaptam ajándékokat is, szép kitûzõt, és bevágtam egy hagymás-zsírost.

Szerintem a rendezõk nem voltak a helyzet magaslatán, nem tudták pontosan a nevezési díjat, (bár utólag korrigáltak) és Maci ajándékot sem kapott. Ettõl függetlenül tetszett a túra, az útvonal és fõként a társaság - amit útközben nem élvezhettem - és az idõjárás is.

Bõvebb beszámolót olvashattok a www.bebielefantok.hu honlapon, illetvez a tekerés útvonalát meg lehet nézni a www.futoterkep.hu oldalon.

 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20092009.04.28 11:42:32
Szép idõ ígérkezett a mai túrához, amit már tavaly kinéztem magamnak. Társul Maci szegõdött mellém, 26,2 km és 1120 m szintre.
Már az odaérkezés is izgalmas volt, Budakeszin majd Solymáron át próbáltuk megközelíteni Pilisborosjenõt, több kevesebb sikerrel. Végül odaérkeztünk idõben, többszöri nekifutásra parkolót is találtunk.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság szervezte a túrát, róluk csakis jókat tudok írni.

Már a nevezésnél kaptunk egy jubileumi kitûzõt, és minden flottul ment. Remek itinert kaptunk, és neki is indultunk a falu elsõ emelkedõjének. Nagyon szép villák mellett haladtunk el, majd Lovarda és egy kis dombos ösvény következett, egy szép szikla (Teve-szikla) és már ott is voltunk az elsõ pontnál, az Egri várnál.
Picit romantikusabbra számítottam, de hát csak díszletként szolgált a filmforgatáshoz. Pecsét, aztán tovább.
Fotózgattunk, jó idõ volt, de hamarosan melegünk is lett a folyamatos hegynek menéstõl. Maci már elég sokatt kellett hogy várjon rám a hegytetõkön. Sajnos az õ hegyi tempóját sok edzés után sem bírom megcsinálni. A hegygerinc elérése után ismét visszatértünk a faluba, most a másik oldalra. A falu egy völgyben fekszik, körben hegyek, és a hegyoldalon házak, villácskák.
A falu ismételt elhagyása után az Ezüst-Kevélyre másztunk fel, majd a Zöld barlanghoz, ami csak egy kisebb barlang. Pecsételés, és ismét mászás, a Kevély-nyeregre. Ezután Majdán-Nyereg, majd Csúcs-hegy következett. Már alaposan megizzasztottak az emelkedõk, viszont szép erdõben mentünk, körben jó panorámával.
Csobánka következett, ahol utolért minket Dani, (Dj. Ráspoly vagy hogy hívják) és egy darabig együtt haladtunk. A falu tetején a pontõröktõl finom jegesteát kaptunk egy egész üveggel, valamint tapsot és biztatást. :-)
Megint hegynek föl, a Kevély másik oldalán, egészen a Mackó barlangig. Sokkal nagyobb volt mint gondoltuk. No itt ismét hegy, és szépen elköszöntem a fiúktól, akik együtt folytatták tovább, én pedig alkalmi ismerõsömmel Zitával gyalogoltam.
Felértünk ismét a Kevély-nyeregre, most másik oldalról. Egy szép kis tisztás volt a tetõn, sok-sok túristával. Lefele indultunk, jó csúszós úton, elhagyva a Szódás barlangot, jól eltévedtünk, nem vettük észre a zöld jelzéses ösvényt. A plusz kb. 3 km-t visszatérve megtaláltuk a jelet, aztán lefele folytattuk utunkat, a Solymári völgyben. Rendkívül látványos rész, kanyargós keskeny ösvény, fel-le domborulatokkal. Volt egy jó kis csúszkálós meredek rész is, itt értek be a rövid távosok, és ültek többen seggre. :-)
Jenõi torony következett, amirõl azt hittem valami adó-vevõ oszlop, de egy szép szikla volt. Itt ültek az ismerõs és kedves pontõrök, akiknek nagyon megörültem. Most már nem volt túl sok hátra a túrából, a Malom-erdõn át a Balázs-lépcsõn keresztül megint föl-le másztunk. Megint találkoztunk ismerõsökkel, ez mindig jó egy túrán. Most éppen Attila örült meg az általam felkínált teának.
Nemsokára felértünk a Köves-bércre, ahol finom nápolyit kaptunk az ismét nagyon kedves pontõröktõl. Aztán már csak völgynek lefele kellett menni egy keveset, és már bent is voltunk a faluban.
Maci jött elém, már kifürödve, lemosakodva. Megkaptam az oklevelet, kitûzõt, és volt kenyér, ital, de nem volt rá szükségem. (Egy csokit is kaptunk már a túra elején, de nem emlékszem rá pontosan hol)
Nagyon jó kis túra volt, profi szervezõkkel.

 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20092009.04.20 07:59:38
Már mindenki megírt mindent, ezért csak pár mondatot fûznék a Bujáki Kikelet túrához:
40-es távot választottam.

A tények:
Szervezés: kiváló. Itiner, térkép, útvonal a szalagozással: hibátlan. Ellátás: több mint tökéletes (isteni volt a fánk, és a citromos tea). Útvonal, táj, látnivalók: csodaszép. Idõjárás: remek.
Próbáltam hibát keresni, de egyszerûen nem találtam.

Nekem ez volt az idei legszebb túrám. Tavaly nem voltam, de a 63 túrám közül csak egy múlta ezt felül.
Tehát: MINDENKINEK AJÁNLOM!

Utóirat: Kedves bébielefántos barátaim (www.bebielefantok.hu) más távokon is jártak (50, 30) ebbõl volt aki futotta a 30-as távot. Akit érdekel a futás, itt tudja majd nyomon követni az útvonalat: http://www.futoterkep.hu/
 
 
Kubát Hugó emléktúraTúra éve: 20092009.03.31 07:33:06
Elõzetesen letelefonáltam, hogy a 8 órás rajt elõtt tudjunk indulni egy félórával, hogy a délutáni másik túramozgalmunkat is meg tudjuk csinálni. Nos, már elõzõ este leautóztunk Kõszegre, hogy a korai indulás ne okozzon problémát. Reggel gyors összepakolás és érkezés a Jurisics Gimibe. Akkor tudatosult bennünk, hogy óraállítás volt. Nemhogy fél nyolcra, de fél kilencre értünk a rajthelyre!

Paff. Ezt jól elszúrtuk, pedig már rég fenn voltunk, mehettünk volna. No de Maci nem sokat bosszankodott, így szép a kihívás, mondta, és máris futva indultunk a rajthelyrõl a Zöldön.

Igaz, ha a zöld szalagokon indulunk - amit a túrázóknak tettek ki - akkor 1 km-t megspórolunk, de mire rájöttünk, már késõ volt. Így még szebbnek tûnt a kihívás, hogy délben indulnunk kell Szentantalfára, (ami minimum másfél órás út) hogy odaérjünk a másik túrára.

A túra a tavalyival ellentétben nem a Szabó-hegy - Óház útvonalon indult, hanem a Kenyér-hegy, Pogányok felé, ami azt jelentette, hogy az emelkedõ kicsit késõbb jött.
Nekem ugyan a pincesort elhagyva, mindjárt az emelkedõ elején sikerült belelépnem egy árokba, ami tele volt levéllel, és nem sejtettem hogy alatta víz van.
Így aztán jobb lábammal, vizes cipõvel-zoknival kellett végigmennem a 21,8 km-t, ami szerintem pont annyi volt. (Ellentétben a tavalyival, ami sokkal többnek tûnt)

Hegynek felfele Macinak csak a hátsóját láttam folyton (igaz figyelemre méltó látvány) sosem bírtam utolérni, de azért nagyvonalakban bevárt engem.
Örömére szolgált, ha látott más túrázókat is, akkor dupla tempóval mentünk, hogy leelõzzük õket. Maci az elõzésbõl már szinte sportot ûz. :-)

A Tervút-on haladtunk felfele, szép erdõben, kis ösvényen, a hegyre felérvén jól le lehetett kocogni. Elhagytuk az Elektromos-forrást, ismét emelkedõ, közben kétszer is láttunk szalamandert. Helyes kis fekete-sárga foltos állatka, ettõl még én sem ijedek meg jelentõs módon. És már sokat láttam a Kõszegi-hegységben, Macinak merõben új volt, és nagyon tetszett neki.

Elértük a Wizinger-majort, aztán a libanoni cédrust, itt már tavaly is jártunk, akkor erre mentünk a cél felé, tehát most kicsit megfordították az útvonalat, és meg is változtatták egy részét.

Ez a rész ismerõs volt, egészen a Velemi Szent Vidig, ahova bizony elég szuszogósan tudtam fölkapaszkodni. Nagyon romantikus kis kápolna, szépen rendbe hozták, és piros teteje messzirõl látszik a fák fölött.

Megint hegy jött, a Hörmann-forrási parkolóig, egy része sáros, nagy gépek által kijárt rossz út volt, de feledtette velünk hogy láttunk õzikéket. Többször is. :-)
Aztán sûrû fenyõkkel övezett kellemes, mohás út, és felértünk a tetõre.

A parkolóban volt az elsõ ellenõrzõpont, megkaptuk a pecsétet, és továbbindultunk fölfele a Nagy Kendig adótornyai felé. Itt nagyon fújt a szél, fáztam is. Néhol még hófoltok is voltak, meg egy nagyon sáros, de rövid szakasz.
Egyébként kellemesen langyos idõ volt, idõnként csöpörgött az esõ, de semmi komoly.
Nagy Kendig után Kis Kendig, de innen már lejteni kezdett, és futótempóra váltottunk. Átmentünk egy elhagyott katonai ponton, még a kerítés és betonalapok megvoltak, de már mindent belepett a moha meg a növényzet. Jó kis fenyõerdõs helyek, ösvény, jó talaj, jólesett rajta a futás.

Egészen a Vöröskeresztig kocogtunk, ott kaptunk újabb pecsétet, ismerõs túrázók voltak a pontõrök, akik megörültek nekünk. Persze mi is, nekik.
A sárga jelen futótempóban indultunk az erdõben végig lefele, néhány, a 10 km-es távon induló túrázót elkerülve.

Beértünk a Pogányokhoz, és a pincék között futottunk végig, be egészen Kõszegig. Az út beletorkolt a reggeli indulási útvonalba, és ismerõs volt már. Utolértük az utolsó embert - aki 20 km-en indult és még elõttünk volt - és a célnál le is kerültük. Tehát jó helyezéssel 3 és fél óra altt értünk be a célba. Pecsét, kitûzõ, és már robogtunk is a Balaton felé.

Ott aztán sikerült jól megáznunk, majd megszáradnunk, de ez már egy szóra sem érdemes történet.

A túráról még annyit, a jelzések frissen festettek, és tökéletesek voltak. Nem lehetett eltévedni. (Nekünk tavaly sikerült) A pontõrök kedvesek voltak, maga a túra kellemes, de szolgáltatás nélküli. Igaz háromféle kitûzõbõl lehetett választani.
Táv: 21,8 km, szint: 700 m. Idõ: 3.30

 
 
ExVisegrado, paradiso terrestri túrákTúra éve: 20092009.02.16 15:35:57
ExVisegrado, paradiso terrestri 40-20

Szombati túránk fent említett címre hallgat. Visegrád fennállásának 1000. éve adta a túrasorozat ötletét, melyet a Szigethalmi SE. rendezett.

Macival 7-kor indultunk, és mivel nem akartunk Pesten átevickélni, így a Lovasberény-Bicske-Tök-Tinnye-Perbál-Esztergom-Visegrád útvonal összes kanyarulatát és hóátfúvását élvezhettük.

Kissé megkésve, 9 óra után rajtoltunk. Maci ideges volt, miszerint sosem végez a 40-es távon. De ugyebár tudjuk, ez csak jó alkalom arra, hogy behozza az elõtte elrajtoló 70 ember nagyrészét. (Így is történt). Én csak a 20-as távra merészkedtem, ezért az elsõ hegy alján hagytam Macit elmenni, úgysem tudtam volna fölfele tartani vele a tempót. Elõtte még megcsodáltuk együtt a Salamon tornyot, bánkódtam, hogy elfelejtettem fényképezõgépet hozni, és megbeszéltük, hogy a Fellegvárig együtt haladunk.

Nos, miután Maci elment, én is elérkeztem az elsõ ponthoz a Görgényi bérhez, de csodálkozva néztek rám, a 20-as távnak itt nincs ellenõrzõpontja. Már fel kellett volna kanyarodni a várhoz egy rövidebb úton. Most már nem akartam visszamenni, néhány plusz km nem árthat, és mentem tovább. Mikor felértem a hegytetõre, láttam a várat, egészen messze volt, ezért becsületbõl visszamentem aszfaltúton a Fellegvárhoz, mert szerepelt a leírásunkban, hogy ott kéne haladnom. No persze nem volt pont, ezért újra visszamentem oda, ahol elõzõleg kilyukadtam. Ez megint plusz két km. volt.

No mindegy, megleltem az innen már közös utat, és kocogásba kezdtem, az eddig még nem említett egészen nagy hóban. Mert a Nagy-Villám teteje tiszta hó volt. A Visegrádi kapuig lehetett kocorászni picit, ott aztán tényleg elvált a két (illetve 3, mert 30 km is volt) táv. Itt volt egy ellenõrzõpont végre, kaptam két csokit, aztán továbbindultam egyedül.

Innen baromi meredek emelkedõ következett, a cipõm elázott a hóban, mert nem igazán volt kitaposva az út elõttem. Fogalmam sincs a többiek hol mentek. Vagy nem volt elõttem 20-as távon sok ember? Nem tudom, mindenesetre a vizes cipõ-zoknitól eltekintve nagyon élveztem a havas tájat, szép kilátás nyílt a hegyrõl a Duna-kanyarra.

Egyedül a hófehér erdõben, van valami fílingje. :-)

Szóval hegy. A leírás szerint az Urak Asztala felé tartottam, kis lejtõ, aztán megint nagy emelkedõ, oldalazva a hóban. Egy társaság éppen tanakodott, hogy vajon elinduljon -e felfele, de aztán jöttek utánam, és a célban is láttam õket. :-)

Megint hegy, átmászás vadkerítésen, Pap-rét, aztán a Szent-László hegy oldala, ismét oldalazva, csúszva, hóban, enyhén emelkedve, jó sokáig.

Azt hittem eltévedtem, embert nem láttam a környéken, kezdtem aggódni, hogy már több órája jövök, és még ellenõrzõ pont sehol. Végre hangokat hallottam, utolértem egy társaságot, néhány fiú volt, akik megerõsítettek abban, hogy jófele megyek. (Nehéz volt követni az útleírást, nagyon lerövidítették, térképet pedig nem kaptunk) Miután megszólítottam az egyik srácot, nyomban el is esett, így nem kockáztattam a további beszélgetést.

Sajna elõzni nem lehetett, tériszonyos hegyoldal libasoros ösvényén jártunk, csúszott is, a nagy hóba meg amúgy sem akartam kerülgetni. Lehetõség híján igen lassan baktattam a srácok mögött, amíg ki nem értünk az aszfaltos útra.

Itt elvágtattam, és egy lejtõ aljáig megint tudtam kocogni. Elhagytam a Vadászházat, és hegynek indultam ismét. Már kezdtem magamban morgolódni hogy ez a túra csak hegynek fölfele megy. Végülis a 20 km-ben 1000 m szint volt. Ez a rész viszont ismerõsnek tûnt, jártam már itt kirándulni, és képben voltam hol vagyok. Ez sokat segített, és miután elértem a tetõt, tudtam, hogy az ösvény ami lefele visz milyen, és mikor ér le a faluba, Pilisszentlászlóra.

Épp ideje volt, mert már 4 (!) órája jöttem, és itt jártam mégcsak 13,4 km-nél! (Jó mondjuk volt plusz 4-5 km eltévedésem is, de akkor is.)

Sikeresen le is értem, kocogva persze. Itt jó néhány túratársamat elhagytam, és beérve a faluba megkerestem a Gesztenyés kocsmát. Valóban kocsma volt, még a pontõrök is szívták a cigit, jó nagy füst fogadott. A jutalomként kapott kóla gyors elfogyasztása után menekültem is vissza a jó hideg, de legalább friss levegõre.

Ha nem mondtam volna, nagyon hideg volt. Fõként miután futás után megáll az ember, vizes a háta, kezd fázni egybõl. Fel is vettem a dzsekimet, és a kezem is nagyon fázott. Innen (eddig kék jelzésen jöttem) most piros jelzés vezetett az Apátkúti-völgyön keresztül Visegrádra vissza.

A házakat elhagyva erdei úton haladtam, hamar le is került rólam a kabát. Lehetett megint kocogni. Itt is csináltam képeket, mert az Apátkúti-völgy nagyon romantikus kis patakvölgy.

De aztán jött a feketeleves. Át kellett kelni a patakon. Egyszer, kétszer, háromszor, ó Isten tudja hányszor. Már frászt kaptam, mindig féltem, hogy mikor esek bele. Ráadásul egyedül voltam az aggódásommal. De sikerült megoldanom ügyesen az összes átkelést.

Végül kiértem az aszfaltútra, ahol nem nagyon mertem már kocogni, mert jeges volt, és nagyon csúszott. A völgy továbbra is szép volt, a patak mellett vitt az út, nagy sziklákkal tarkítva, és az Ördög-vízeséssel. Utána egy kis tavacska szerû víztározó következett, amin átfolyt a patak. Lassan beértem Visegrádra, aztán be a célba.

Megkaptam az oklevelet, kitûzõt, és még egy polót is, amit elõzõleg levélben kisírtam magamnak. :-) A célban tea volt, zsíros, vajas, lekváros kenyér. Nem volt rossz az ellátás, de azért a 20 km távnak ugyanannyi volt a nevezése, mint a hosszabb távoknak, (1000 Ft. egységesen) és nekik több ellátás járt. Ezt azért picit nehezményeztem.

Hamarosan átöltöztem, és Atis elé indultam, aki másfél órával elõbb indult reggel, a 30-as távon. Node láss csodát, Maci jött velem szembe vigyorogva! Végül beért a célba Atis is, és beültünk együtt egy jól megérdemelt pizzára.

Legközelebb remélem meg tudjuk nézni a várat és a Királyi Palotát is, mert nagy sajnálatomra most nem érintette ezeket a helyeket az útvonal. Titkon pedig reméltem, hogy a várat - mint általában az ilyen túrákon - féláron megnézhetik a túrázók. Sajnos ez nem így volt. Az útvonalvezetés egyébként nagyon szép, sok-sok heggyel, szép kilátással tarkított.

Egészen extrém túra lett, került bele jég, hó, patakon való átkelés, és az emelkedõk.

A történet képekkel illusztrálva szebb, Atis képeit itt megnézhetitek:

http://exvisegrado30.kertiati.fotoalbum2.hu/

 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20092009.02.10 21:26:49
Barlangtól-Barlangig

Vasárnap reggel enyhe tavaszi idõre ébredtünk. Egyeztettük óráinkat, és elindultunk Macival Margita maratont levezetni, egy sétálós, kellemes túrára a Budai hegységbe.

A túra a Szemlõ-hegyi barlang bejáratánál indult, sokkal kevesebben voltak, mint tavaly. Az útvonal jó szintes, ezért vittem a túrabotokat is, aminek bizony nagy hasznát vettem fölfele menet, de fõként a meredek lejtõkön.

Segített kímélni picit fájó térdeimet. Macinak is fájt a talpa egy kicsit, de azért mindet hegyet megfutott, neki kellett az edzés, meg az önigazolás.

Nekem nem kellett. Csak a lassú séta a szép környezetben. Ezen kicsit össze is vesztünk, de aztán maradt az én verzióm. :-)

Egy-két utcán átvágtunk, aztán két házikó között meredek lépcsõsor vezetett a Mátyás-hegy teteje felé. Nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom ezeket a természeti szépségeket. Bár a lépcsõn lihegtem fölfele, szép volt a kilátás, és a nap is kisütött.

Csináltunk is jónéhány fotót, máskor úgyis sajnáljuk erre az idõt. Az elsõ ellenõrzõ pont után ismét picit fölfele vezetett az út, jól kiszalagozott pontosan követhetõ volt. Imádom ezeket a fajta erdei ösvényeket, sziklás talajjal, levelekkel. Sár nem volt sehol sem.

Fölértünk a Hármashatár-hegyre, Maci beszélgetett a pontõrrel, én meg hiányoltam az innivalót. Jó sokáig gyötört a szomjúság, mert elkövettem azt a hibát, hog nem vittel magammal semmit.

Ahol pedig ennyit kell felfele gyalogolni, ott izzad az ember, és szomjas is lesz.

Mire Maci futva utolért, éppen egy nagy õzike bámult rám, és szaladt át elõttünk az ösvényen. Csak úgy villogott a fehér feneke. :-)

Következett az Újlaki hegy, aztán a Homok-hegy, aztán a Hûvösvölgyi Nagyrét. Nyitva tartó büfé sehol. Még jó hogy a kedves pontõr srác adott egy kis vizet, jószívvel.

Nagyhárs-hegy, Kishárs-hegy, nem akarom részletezni, két kilátót is érintett az útvonal. Az egyik szerintem vadiúj, legalábbis nem emlékeztünk rá, hogy itt lett volna tavaly, és úgy is nézett ki. Nagyon ötletes kis csavaros kilátó. A fotókon meg lehet nézni, sikerült megörökíteni ezt is.

Sajnos föl nem mentünk, a tegnapi túra után én már nem kívántam a plusz lépcsõzés lehetõségét.

Lejtõn leereszkedés, aztán az erdõ után kiértünk megint a házak közé, végre volt egy nyitvatartó bolt, ahol tudtunk venni kólát. Nagyon szomjas voltam, nagyon jól esett. Kösz Maci. :-))

Az Apáthy sziklánál már jópárszor jártunk, az odavezetõ lépcsõt most alulról tehettük meg. Nekem nem jelentett örömet. :-) Maci persze felszaladt rajta mint a zerge, és vigyorogva várt, én meg alig kaptam levegõt.

Szépen körbe barangoltuk a Budai-hegység legjobb részeit, megmásztuk a Vaskapu hegyet, ahol kis extra, hogy kötél mentén lehet fölkapaszkodni a pecsételéshez. A pontõrök szép kilátásban gyönyörködhetnek, a túrázók pedig tehetnek egy kis extra kitérõt. Ez tavaly is tetszett nekünk.

Elértük a Balogh Ádám sziklát, ahol elég sok hajléktalan él, most nem láttuk csak hallottuk õket, és éreztük a szagukat. Próbálnak élhetõ környezetet kialakítani maguknak, apró mécsesek, mûvirágok voltak a barlang bejáratánál.

És hihetetlen, de kb. 100 m-t gyalogolva luxusvillák vannak már. Ennyi mercedesz, volvo meg egyéb terepjárót a mi kis városunkban egész évben nem láttam, mint itt ezen a túrán, ahol csak pár km-t mentünk a Rózsadombi villák között.

Érdekes a párhuzam, és elgondolkodtató.

Néhány utcát kellett már csak végiggyalogolni, és a végén egy jó meredeken leereszkedve már ismét a barlang bejáratánál voltunk, és beértünk a célba.

Jó kis túra volt, mindenkinek ajánlom, nagyon szép környék. A kedvezményes barlang látogatás lehetõségét már tavaly is terveztük, idén is, de sajnos most is gyõzött a fáradtság, nem mentünk barlangba. Talán jövõre.

A célban nagyon finom májkrémes kenyeret ettünk, savanyúsággal, és a tea is kimondottan finom volt. Dícséret a szervezõknek érte.

A túra a Budapest kupa elsõ túrája volt, tavaly mindketten megcsináltuk, idénre nem terveztük, de ha már itt vagyunk...

Szóval megvettük a kupa-füzetet, beverettük a pecsétet, és hátha...

Jó kis túra volt.

Képek itt: http://picasaweb.google.hu/bebielefantok/20090208_barlangtol_barlangig

 
 
MargitaTúra éve: 20092009.02.09 15:39:10
Elõrebocsátom, hogy alábbi szöveg az én látószögembõl született. A többi résztvevõre, légyen az bár Bébielefántos (www.bebielefantok.hu)avagy egyéb sportember, a senyvedésnek (és szenvedésnek) eme formája nem vonatkozik.

A negyed hétkor elfogyasztott ham-and-aggs után, Gödöllõ fele tartunk az autópályán.

Maci, Tamás, és jómagam.
Ideges voltam, rossz volt hátul ülni, és mint minden futóverseny elõtt, piszokul fájt a gyomrom.

Nem vagyok futó, ezért minden egyes próbatétel megvisel. De aztán túlélem, és újra próbálkozom.

Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet, a Margita terep maratonra olyan szép névre szóló érmet ígértek a 7 órás szintidõn belül teljesítõknek, hogy úgy gondoltam egy életem egy halálom én ezt bizony megpróbálom.

A rajtnál rengetegen voltak, fõként túrázók, de szép számmal akadtak futók is. Hosszú volt a sor, kint a bejárat elõtt volt a vége. Mi elõneveztünk, és Zsuzsa barátnõnk, aki Debrecenbõl utazott ide erre a versenyre, már korán reggel felvette a rajtszámainkat.

Sok-sok ismerõssel találkoztunk, meg kell említenem Ernõt, aki mindig olvassa a beszámolóimat. No és azt is ideírom, hogy nagyon jó idõt futott. :-)

Szóval a rajt. Hagytam szépen elfutni az összes futót, úgyis csak zavarták volna a tempómat. Tamás valahol eltûnt a tömegben, egy idõ után Zsuzsa is utána eredt. Maci lemaradt velem, és várta B.Ferit, aki miután elhagytuk a Máriabesnyõi kegytemplomot, be is ért minket.

Erre Maci, és B.Feri el, én meg majdnem sírva fakadtam egyedül. Azt reméltem ugyanis, hogy majd valaki velem tart, és húz magával. Mert ugyebár ha nem húz senki, elfáradok, és megállok, és én bizony nem húzom magamat.

Igyekeztem tartani a tempómat, ami amúgy is lassú volt, és folyton figyeltem az órát, hogy tartsam az idõvallumokat, amivel még beleférek a 7 órás szintidõbe.

A Pap Miska kútig jól haladtam, aztán a Babatpusztai pihenõnél megörültem az energia italnak. Késõbb ettõl ugyan nagyon fájt a gyomrom, de azért jólesett, az ellátásra nem lehet panasz, valamint a pontõrök figyelmességére, gyorsaságára sem. Ügyesek és lelkesek voltak.

A következõ ellenõrzõpont a Margita aljában volt, emlékeztem rá tavalyról, hogy sáros rész következik. Nem nagyon zavart, még lelkes voltam, és az idõbe is belefértem még. A hegyre gyalog mentem fel, ahol az eddig kegyes idõjárás számomra hûvösebbre fordult. Picit fáztam a Margita tetején, de a pecsét és csoki után ismét futni kezdtem.

Jó kis erdei terep és lejtõs rész kezdõdött, ismét frissítõpont, ahol vizet is lehetett inni. Kb. 17 km-nél jártam, és azért küzdöttem, hogy a félmaratoni távra beleférjek a 3 órába. Pontban 12-kor, tehát 3 óra alatt értem a Domony-völgybe. Itt jártam 21 km-nél, de éreztem, hogy többet futni már nemigen tudok.

Enni nem kértem, a gyomrom fájt, és a lábam is elkezdett fájdogálni. Tudtam hogy most köves és aszfaltos út következik, ezért jó tempóban gyalogoltam, de 30 km-ig már nem volt pont útközben. A 3-as úton akkora volt a forgalom, alig tudtam átmenni. Innen letérve átmásztam a kerítésen, és következett a legrandább szakasz, hegynek fölfele bokáig érõ sárban.

Egy darabig az emlékeimbõl éltem, miszerint tavaly is sár volt itt, és mégis beértem. Most azonban alig tudtam evickélni benne, futásra meg nem is gondoltam, kezdtem fáradni, és legfõképpen elkeseredni azon, hogy mindenki sorra leelõzött.

Jó hosszú szakaszon mentem egyedül, magamba fordulva, és nem bírtam magam rávenni, hogy fussak. Egyre jobban féltem, hogy kicsúszom az idõbõl, de aztán mint egy jó pszichológus elkezdtem magammal beszélgetni:

- hát csak nem adod föl most, amikor végre megmutathatod, hogy egyedül is képes vagy rá?

- egy bébielefánt sosem adja föl! Téged meg bevettek maguk közé elefántnak.

- kemény vagy, megcsinálod, és a végén milyen büszke leszel magadra!

Szóval ilyen, és ehhez hasonló mondatokat löktem az agyamba, és közben szaporán szedtem a lábaimat, a gyalogló tempómban ötödik sebességre kapcsoltam. Úgy számoltam, ha 2 óráig odaérek a Kõkereszthez, akkor az utolsó 9 km-re is van még 2 órám, és az elég lesz.

Egyszercsak vége lett a sárnak, az utána következõ monoton hosszú aszfaltos útnak, és odaértem az etapra. És hurrá, mégcsak 3/4 2 volt!

No, innentõl aztán jó kedvem lett, felvágtattam a hegyen (no jó, ez azért túlzás!) és az erdei ösvényen sorra kerültem ki a gyaloglókat. Picit próbáltam belekocogni, már amennyire a lábam bírta. Emlékeztem, hogy jön egy lejtõ, amit meg lehet futni, és lehet idõt spórolni. Igaz, mire odaértem, már nagyon fájt a lejtõn a térdem.

Át kellett mászni egy kerítésen megint, ahol a létrának már csak a felsõ foka volt meg, de ezt az akadályt is legyûrve, még kocogtam egy kicsit. Fél háromkor már a Besnyõi állomáson voltam, és olyan jó kedvem lett, hogy ihaj. Mégiscsak meglesz az érem, örültem elõre.

Aztán Gödöllõre beérve, már nem is kellett sietnem, és az Egyetemi erdõ elõtt Maci is feltûnt, elém jött egy kis buzdításra.

Innen már gyalog is beértem a célba, azért a végén tisztességesen futó módjára kocogtam be.

Pecsét, iskola, oklevél, és kezemben volt a gyõzelem. Az idõm 6.10 lett, amivel magamat is megleptem.

A társaim már vártak, Tamás és Zsuzsa 4.40-et futott (ha jól emlékszem az adatokra) Maci 4.59 körül teljesített. Gratula nekik.

Forró fürdõt vettem, ami soha ilyen jól nem esett még. Hát ez is megvan. :-)

Ui:

Másnap reggel fájó térddel, fájó talppal, de remek tavaszi kirándulóidõben indultunk Macival levezetõ túrára: Barlangtól-Barlangig 20 km-en át.

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20092009.02.02 09:25:33
Ezt a túrát a Margita-terepmaratonhoz felkészülésnek szántuk.

Tamás és Maci értem jött reggel, és amíg a reggelimet majszoltam, le is beszéltek azonnal a rövidebb távról. Mondván a felkészülés az nekem is az, tehát menjek velük, utánuk, ahogy sikerül.

A rajtban félórás sorbanállás után könnyû ruházatban, (ami nálam egy alsó trikót és egy polar pulcsit jelent) sapkában kesztyûben indultunk el. Sok-sok ismerõst üdvözöltünk (fõként Maci) és örültünk a hóesésnek. Mert ugye az sokkal jobb, mint az esõesés. :-)

A srácok ígéretükhöz híven egészen a Szeg-hegy tetején lévõ elsõ pontig gyalogoltak, ahol elõrementem és elkezdtem a futást. Még lendületben voltam, mondták is a srácok, hogy alig értek utol. Aztán elértük az aszfaltút keresztezést, utána egy picit fagyos talajon kerülgettük a túrázókat, majd a lejtõnek ismét jó tempóban tudtam futni.

Azért itt már elhagytak a srácok, (mert ugye sokkal sokkal ügyesebbek, ami ugye nyilvánvaló volt eddig is) de próbáltam õket nem elveszíteni. A második ellenõrzési pontnál a csokimat is elvitték, amit azóta sem kaptam meg.

Kis idõ múlva elértük a Csurgói tavat, aztán a nyaralókhoz felfele vezetõ úton már csak topogtam, mert nagyon jeges volt az út.

Picit bele kellett gyalogolnom, emelkedõ is volt, nehezbbé vált a terep. De aztán az aszfaltúton ismét kocogásba kezdtem. Maci és Tamás türelmesen vártak, de itt fel lett szólítva, hogy nosza futás van a következõ pontig. (A felszólítás nem Tamástól származott!)

A fiúknak nagyon jól ment végig, ezt többet nem is mondom, nem õket akarom dícsérni, hanem inkább magamat. :-)

A következõ pont a Gaja-völgy bejáratánál volt, ahonnan jeges-havas nehezen futható terep következett. Bele is szakadtam egy pocsolyába, a cipõm beázott, de nem adtam fel, próbáltam lassabb tempóban, de kocogva haladni.

A szurdok nagyon szép volt. Csupa hó minden, a víz megáradva, vadregényes környezet tényleg. Nehezen tudtam haladni, (egy beszámolót olvasva más túrázó szemében nevetségesnek is tûnt ez, de én nem bánom) és arra gondoltam, azért is megyek, mert meg tudom csinálni. Végül is most kezdtem bemelegedni, és ha le is maradtam, azért a kocogást csak hébe-hóba hagytam abba egy picit, hogy pár lépést pihenjek.

A Varjúvárig még jeges kerítésen is át kellett mászni, ami aztán megismétlõdött még párszor.

Itt bevártak a fiúk, felcaptattam utánuk a hegyre, és gyönyörködtünk a kilátásban. Nagyon szép havas volt minden, a fákon vastag friss hólepel. Egészen a sípályáig gyalogoltunk, mivel emelkedett a terep. Itt értük utol Atist, aki aztán csinált néhány fotót rólunk.

Sajnáltuk hogy nem hoztunk gépet, mert annyira szép volt, és megörökítésre várt a tél. Dehát a futófelszerelést csak nehezítette volna. Meg különben is, tudtuk hogy Atis itt lesz. Tavaly is itt volt.

A sípályán lefutottunk, nem volt nehéz, sõt. Alig bírtam megállni a végén a lendülettõl. A faluban is kocogtunk az úton, bár én itt jócskán lemaradtam, gyalogoltam egy sort, hogy pihenjek.

A Gaja vendéglõ pecsétje után felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnét még egy darabig gyaloglás következett, mivel emelkedett, és én nem bírtam futni.

Aztán a lejtõ, ismét kocogva, és a következõ pontnál az Alba-Regia forrásnál beértük Juditék társaságát.

Ezután olyan nehéz talaj következett számomra, egy szántáson keresztül vezetõ mély árkos földút, aminek jeges volt a teteje, de ha beleléptem beszakadt és víz volt benne. Itt már teljesen el volt ázva a cipõm, bár ez különösebben nem zavart. Nagyon nehezen tudtam lépkedni, és ez volt a legfárasztóbb szakasz számomra.

Nem is volt ismerõs a hely, aztán kiderült, el is kavarodtunk picit. De nemsokára rátaláltunk a helyes útra, és beértünk a Csurgói házikókhoz a falu szélére. Megkönnyebbültem hogy túl vagyok ezen a szakaszon, és kicsit pihenve beszélgettünk Judittal.

A srácok eltûntek a szemem elõl, de már kezdett fájni a lábam, és nem tudtam õket követni. Az út viszont már ismerõs volt tavalyról. A töltés következett, ami most egész jó terep volt, lassú kocogással próbálkoztam. Tavaly itt hatalmas sártenger fogadott.

A Becsali-büféhez már úgy érkeztem, hogy fájtak a térdem melletti izmok, nem ment a futás. Pihentetõ gyaloglásra váltottam, megittam a srácok által szponzorált kólát, és útjukra engedtem õket. Gyalogosan vágtam neki a tópartnak, aztán az aszfalton adta magát egy kis lassú kocogás mégis. Így értem be most már a célig, picit még szóba elegyedve efemm-ékkel, aztán mivel négy órán belül volt az idõm, nagyon meg voltam elégedve magammal.

A fiúk már kipihenten vártak, én meg átvettem az oklevelet, kitûzõt, és ittam egy fincsi teát.

Másnap szokás szerint úgy ébredtem, mint akit kerékbe törtek. De aztán ahogy felkeltem, járni kezdtem, és elmúlt...

 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.01.27 12:36:18
2008-as mérleg:

Összes túra: 63

Ebbõl éjszakai: 2
Kerékpáros: 5

Össztáv: 1.689 km
Szint: 38.044 m

Szintidõn kívül: 0.
Feladott: 0.

Legszebb, legjobb és egyben leghosszabb túra: Tanúhegyek 50

Leginkább nem vágyom vissza: Bika félmaraton

Legnehezebb: Szusóbuha másnapján a Buda határán.
és a Hétmérföldes márciusban, hóban-sárban-vizes cipõben.

Leghangulatosabb: Szüreti barangolások.

Legszebb kitûzõ: Dombay-tó.

Kupák: DDK, ÉDK, Margita, Budapest, Szusóbuha, és Bika.
Valamint az érmek: Velencei-hegység túrázója, Keleti Bakony túrázója, Zala megye túrázója, és még lehet hogy ki is hagytam párat. :-)

Köszönöm mindezt Macinak, aki legtöbbször a társam volt, biztatott, és tartotta bennem a lelket.

Minden túrán szerzett barátnak, ismerõsnek köszönöm a kedves üdvözlést, jószót, a közös élményeket.



 
 
túra éve: 2008
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20082008.12.03 13:28:00
Kis társaságunk - aki Vajdaúrból, Tamásból, Maciból és jómagamból állt, a Tanúhegyek gyötrelmei után vidáman érkezett az állomásra.
Az idõjárás is megkegyelmezett nekünk, csak éppen szemerkélt néha az esõ. A komolyabb vízmennyiség csak a hazaúton kapott el minket, de azt már a kocsi belsejébõl néztük. (Mást mondjuk nem is láttunk)
Az út elsõ része szántókon, sínek mellett nem volt túl érdekes, de megemlítenék egy pozitív és egy negatív tényezõt.
A pontõrök irtó kedvesek voltak, fincsi nápolyit kaptunk (Szigligeten is ízlett elõzõ nap). Ez a pozitívum.
Ami viszont érthetetlen számomra: az a négy fickó, aki elõttünk haladt, akiket megelõztünk, és a Sümegi várba mégis elõbb érkeztek. Mindig azt keresték hol vághatnának le egy kis utat. De könyörgöm: akkor mi a fenének jönnek el? Utálom a kispistázókat.
Szóval a Sümegi vár. Romantikus, fantasztikus kilátással. A féláras belépés lehetõségével nem éltünk, mert az idén már megnéztük teljes áron. :-)De persze köszönet a lehetõségért.
A vár után is egy túrázónak kedves környék következett, Fehér Sziklák, ha jól emlékszem, vadregényes völggyel, jókora emelkedõvel. Itt éreztem igazán a tegnapi hegyek okozta izomlázat a combomban.
A pontõrök itt sem okoztak csalódást, csokit kaptunk, kedvesek voltak, arról hogy frissen kábeleztek a környéken, igazán nem tehettek.
Sajnos sár volt felfele, meg a túrán többször is, fõleg az utolsó szakaszon. Utáltuk is, dehát számítottunk rá.
Csabrendek aranyos kis falu, oda ereszkedtünk le a hegyrõl.
A pizzéria igazi meglepetés volt, a tea és pizzaszelet nagyon jól esett, finom volt, a kiszolgálás szívélyes, a szervezõkrõl csak felsõfokban tudok beszélni.
Ehhez a kiszalagozást is meg kell említenem, ami szintén hibátlan volt.
Nagyjából ennyi a lényeg, a visszavezetõ úton lévõ sarat meg mielõbb el akarom felejteni.
Sok ismerõssel találkoztunk, és meglepõen sokan jöttek el az elõzõ napi túráról.
Én részemrõl gratulálok az UKK-nak.

 
 
TatabányaTúra éve: 20082008.10.20 11:30:32
Tatabánya 30

Reggel pont 7 órára már a rajthelyen voltunk fehérvári túratársammal Macival, és örömmel üdvözöltük Ernõt, Fridlich Lacit és még sok más ismerõst a túrázók között. Mi több a futók között.
Mert ez a túra nemcsak túráról, futásról is szól, hisz a leggyorsabb résztvevõnek kupa jár.
Idén minden bizonnyal Lacié lett a 30 km-ért járó trófea, hisz nem embernek való idõt: 2.51-et futott… no és Ernõ is alig maradt el.

Szóval a túra.
Én beneveztem a 30-ra, még nem nagyon kellett sorban állni, de már látható volt, hogy az amúgy is népszerû túrára a szép idõ miatt sokan fognak jönni.
Barnabás barátomat otthagytam, mert õ a 20 km-t választotta távnak.


Csípõs volt a reggel, a kesztyû már kötelezõ darabnak számít nálam. Még az elsõ ellenõrzõpont – Csákányospuszta – elõtt utolértem Németh Ibit, akivel aztán egészen jó darabon együtt mentünk.
Jó formában voltam, elég jó tempót mentünk, néha egy-egy ismerõssel beszédbe elegyedtünk, meg-megkiabáltunk egy-egy futót, pl. B. Ferit, és jókedvûen gyalogoltunk.
Élveztem ahogy kisütött a nap, szép idõ volt. Az erdõ gyönyörû õszi színekben pompázott, és a talaj remek volt a túrához.
A Mária-árok romantikája után a Körtvélyespusztai erdei temetõ mellett mentünk el, azt elhagyva kis kápolna, és a puszta házai következtek.

Még pár éve olvastam egy könyvet, Polcz Alaine: Asszony a fronton címû mûvét, ami önéletrajzi könyv, és ebben leírja az itt Körtvélyespusztán történteket, mivel 45-ben ezen a környéken volt a frontvonal. Egy sóhajtással emlékeztem a temetõben nyugvókra, és fõleg a nemrég elhunyt írónõre.

Új-Osztásnál kétfelé ágazott az út, a 20 km jobbra, a 30 balra tartott. Megjegyzem, rendkívül jól kitáblázták az útvonalat, el sem lehetett téveszteni.

Hamarosan a Vértesi Barangolásokról már ismert útra értünk, egy erdei völgyben bekocogtunk Vérteskozmára, onnan pedig lekocogtunk Várgesztesre.
Számomra jól ismert, szép környék.
A Várgesztesi kocsma elõtti pontnál biztatást kaptam útravalónak, Ibolyát elhagyva futottam még egy jót, aztán felkapaszkodtam a hegyre, elhaladva sziklamászók mellett.
Egészen Szarvas-kútig tudtam még kocogni, remek volt egyedül lenni az erdõben, a jó jelzések miatt nem kellett félnem attól, hogy eltévedek. Mátyás kútig erdei út, onnan Szarvas-kútig aszfalt következett.
A sok kirándulótól alig vettem észre, hogy itt ülnek a pontõrök, akik a bélyegzés mellett csokit is osztogattak.
No, itt már csak egy dombon kellett felmennem, és elértem a Vitány-vár elágazáshoz.

Itt bevártam Macit, aki a 20-as táv teljesítése után visszajött ide hogy megcsináljuk még a „Vár a Vitány-vár” c. túrát is.

Fent a várban megkaptuk az okleveleket, szép kitûzõket, és komótosan visszaballagtunk a célba.

Remek túra volt, szép idõben, de valahogy nekem a végén a sorbaállás miatt – és egy-két nem intelligens túrázó beszólása miatt – elment picit a kedvem.
A teát már nem is kértem, igaz nem is kínált senki.
 
 
Kanizsa 50/30/20/10Túra éve: 20082008.10.02 14:01:27
Kanizsa 30

Szombaton reggel álmos szürke nyúzott idõben indult a túra. A gimnázium elõtt jó sok diák csoportosult, láttam is, ezektõl Maci vérszemet fog kapni, és sietni fogunk.
És hát lõn, így is lett. 

A városból kifele menet elhaladtunk a víztározó és néhány kocsma mellett, majd kiértünk a Csónakázó-tóhoz, ahol az elsõ etap volt.
Pecsét, és már indultunk is tovább.
Maci jó ütemet diktált, szokás szerint már az elsõ pár km után folyt rólam a víz.
Végül is így méregtelenítést is végzek túrák alatt. :-)
Beértünk hamarosan Bagolába, ahol a szõlõhegyre vezetett utunk. Igencsak szüret volt mindenhol, és nagyon élveztem a dimbes-dombos környéket, a friss must illatát, és az ápolt kis pincék, kertek sokaságát.
Elõjöttek a gyerekkori emlékek, a zalai nagyszüleimnél sokat szüreteltem.

Az idõ kegyes volt hozzánk, bár nem sütött a nap, a hõmérséklet kimondottan túrázós volt. Az õszi szõlõk között jó volt túrázni, a gesztenyék már potyogtak, és az õszirózsák színes fejecskéi sok-sok kertbõl nevettek ránk.

Sûrû réteken is áthaladtunk, itt meg gombák sokasága fogadott. Pöfeteg, csepörke, (ezt Zalában mondják így) és az erdõkben sok-sok õzlábgomba. Fájt a szívem otthagyni õket, de sajnos ez most teljesítménytúra, nem gombászás volt.

Az egyik etapnál egy szép erdei tisztáson finom üdítõkkel vártak minket a pontõrök. Mindenütt kedvesek és barátságosak voltak. Hiába no, zalai vér folyik az ereikben. 

Nem emlékszem pontosan minden ellenõrzõpontra, (benne volt Liszó is) de az utolsó pontnál, Romlottvárnál kapott óriási pogácsát szívesen megettük.
No, megtette a hatását, el is tévedtünk.
Nem tudom hol mentünk félre, végül is pár plusz km után visszataláltunk a keresett útvonalra.
Így aztán egy-két emberkének sikerült elõbb beérnie mint nekünk, Maci nagy bánatára.

Az utolsó km-ek a városban már nagyon elfárasztottak, jó volt a kedves szervezõk tárt karjaiba érkezni.
A Kanizsa túrák híresek a tomboláiról, ezért a végén mi is húztunk egy cetlit, én térképet nyertem, Maci útijátékot.

Jó kis túra volt, ide szívesen visszajövök jövõre is.

Hazafele még begyûjtöttünk egy-két pecsétet a Dunántúli templomromok akció keretében, és meg kell jegyezzem, a Somogyvári történelmi emlékhely nagyon kellemes élményt és látványt nyújtott.
Ugyanígy a Somogyvámosi Pusztatorony is, amirõl még sosem hallottam, és nagyon érdekes.


 
 
Buda HatáránTúra éve: 20082008.07.03 16:11:23
A Sóútról visszafelé hajnalban megálltunk az M5-ön egy parkolóban, Tamásnak már golyóznak a szemei, alig tud vezetni (külön köszönet neki ezért a fárasztó mutatványért) elhelyezkedünk, ami abból áll, hogy Tamás és Maci rámdönti hátra, az ülését. Õk alszanak, én gubbasztok, az amúgy is fájós lábaimat nem tudom kinyújtani sehogy sem. Szenvedés, kicsi alvás. (Késõbb kiderül, õk sem tudták kinyújtani a lábukat, nem csak én kínlódtam. Csak õk nem nyafogak.) Dudaszóra ébredünk, a szomszéd merci terepjáróban a megfáradt sofõr feje éppen a dudára esett. De õ nem ébredt fel nagyon, inkáb csak mi. :-)

Mosdó, próbálkozás a nagydolgainkkal, a nõiben nincs is víz, rettenetes helyzetek uralkodnak, így koszos lábbal dolgom végezetlenül öltözök át a Buda határán nevû túrához. Eszünk egy kis Macimama által pakolt fasírtot, meg elõremagozott dinnyekockát, aztán el.

A logisztika itt sem egyszerû, bár Atis hajnali telefonja - miszerint õ is jönne - nagyban megkönnyíti a helyzetet. Tamás kirak minket a Camponánál, aztán elmegy Atisért a célhelyre, ami Ady liget. Fene tudja meddig kókadozunk Macival a Mc. donalds mellett, én már túl vagyok kávén, krumplin, nagydolgokon (ami itt a tisztaságnak köszönhetõen simán ment) több ismerõs köszöntésén, némi szundizáson is, mire megérkeznek a fiúk.

Végre nekilódulunk a felfele menõ utcának. Majdnem 9 óra, a nap már erõsen süt.

És innen következik a "szenvedés" nevû szakasz. (Sajna végig ez tartott) Marha meleg van, hegynek felfele megyünk, úttalan utakon meg járdákon át, míg elérünk a régi 70-es melletti Szobrparkhoz. Megcsodáljuk Lenin meg társai óriási szobrát. Itt még magamnál vagyok, majdnem élvezem a tovább Kamaraerdõ fele vezetõ tanösvényt. A pontõrnek lehet, hogy még mosolygok is. De ez már nem biztos.

Aztán járda, jó meleg aszfalt, és fel egy jó meredek hosszú kaptató fel Csillebérc fele. Itt márl egyedül kullogtam a srácok után. Marha meleg van, (ja, mondtam már?) nem bírok már menni, de van aki még nálam is lassabb. Erõm fogytán, melegem van, de fõleg nagyon nagyon álmos vagyok. Maci visszajön értem, felrángat a hegytetõre. Ígéri pihenünk, (most tényleg lassan ment, és tényleg betartotta az ígéretet!!) csak érjünk fel a túristaházba.

Ati tájékozódik, (õ éjszaka aludt, könnyen sétálgat) meghív mindenkit egy jó hideg kólára, kapunk pecsétet, de aztán ülve sem valami jó. Én bizony úgy is álmos vagyok.

Továbbmegyünk, itt már jórészt erdõben, hegynek fel, völgynek le. Egyszer finom õszibarackot kapunk, ettõl kis idõre erõre kapok. De aztán már a végét járom. A következõ tisztáson míg a srácok pecsétet kérnek, én becammogok egy esõbeállóba, és keresztül fekszem a padon. Muszáj aludnom, feküdnöm, akármit. Bár nem fájt igazán semmim, a meleg annyira álmossá tett, nagyon nagyon várom már a végét.

A túra vége még mindig elérhetetlen távolnak tûnik. Az utolsó hét km sosem akar elfogyni. Megint egy nagy réten van a pecsételõhely, kissé vidámabban összeülünk, a pontõr felajánlja, hogy csinál négyünkrõl egy képet.

Utolsó négy km. Próbálok erõt venni magamon, és picit ráteszek a tempóra, már amennyire bírok. Arra gondolok mindjárt vége, és bedõlhetek a kocsi hátsó ülésére zsákmódjára aludni.

A hõmérõ szerintem veri már a 34-et, az utolsó tartalékomat bedobva végül beérünk a célba. Tamás is belefásult, velem együtt várja a végét. Bár õt nyomasztja a hazavezetés ténye. Megértem. De valahogy k.rvára nem érdekel semmi. :-)

Átvesszük szépen türelmesen a járandóságunkat, végül is 80 km-t tettünk meg, oklevél, kitûzõ, kis füles szusóbuha kupa. (Hallani sem akarom a nevét!)

Aztán Maci jön. 98 km (A vasútra gyaloglással együtt megvan a SZÁZ!!!) oklevél, kitûzõ, nagyobb füles szusóbuha kupa.

Ezt is megcsináltuk.

De én soha többet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Atis fotóz bennünket, kupával a kezünkben, mint a sztárokat, én már röhögve fogyasztom az elõremagozott dinnyekockákat, meg a melegben egész nap állott fasírozottat. (Ugyan kit érdekel)

Végre elindulunk hazafele. Atist elvisszük a kocsijához a Camponás Meki mellé. A fiúk bemennek valamit falatozni, én kókadozok a kocsiban szemet becsukva. Maci meglep egy fagyival, azt hiszi életet lehet belém. De nem. :-))

Érzékeny búcsút veszünk Atistól, aztán a hátsó ülésen majdnem hazág szundítok. Fehérvár elõtt felébredek, s mivel látom Maci is alszik, bõszen beszélek Tamáshoz, nehogy õ is velünk tartson alvásban. De stramm srác, jól bírja. (Mint tudjuk Kaposvárig kibírta!)

Macinál kimászok hátulról, szennyeshegyek, kajamaradékok, büdös cipõk kerülnek elõ a csomagtartóból.

Könnyes búcsú, aztán örül mindenki hogy mehet a saját ágya felé!

Amúgy biztos jó volt a szervezés, meg itiner, meg ellátás, meg egyéb, de félálomban voltam végig, nemigen emlékszem.

Köszönet a bébielefántos társaimnak, hogy segítségükkel én is végig tudtam csinálni a három túrát a kupáért.





 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20082008.07.03 16:07:01
A Szusóbuha részeként a Szurdok túra befejezés után Pomázról át kellett autóznunk fél Budapestet, hogy az M5-ön keresztül leérjünk az Alföldre. Tápiószelén durván 7 óra körül landoltunk ha jól emlékszem, és megkerestük a Faház bisztrót, jegyeztük hollétét, majd megkerestük a vasútállomást is, ahonnan járatunk indult Szolnokra, a rajthelyre.

Mire mindent megnéztünk, vonatindulás, érkezési hely, kocsi leparkolás, stb, és felszedtük magunkra az éjszakai túrához való cuccokat, bizony majdnem 8 óra lett. Tamás már rám is szólt, hogy igyekezzek, mert én még pisilni, kenekedni akartam, de az állomás 2,5 km-re volt. Nos bemelegítésként erõs tempóban odagyalogoltunk.

A vonat fél kilenckor indult, és bizony negyed tízre ért be Szolnokra. Már aggódtunk, hogy milyen sokat megyünk, és reménykedtünk, hogy kanyarog, meg nagy bõ íveket tettek a sínekbe, és visszafele nem lesz ilyen hosszú az út gyalog. (De bizonyhogy az lett!) Némi öröm volt az ürömben, hogy a kalauznál tudtunk jegyet venni, illetve nem is adott jegyet, csak a jegyár harmadára lealkudott összeget tette zsebre. Mindenki jól járt, és boldog. :-)

Az állomáson már gyülekeztek az éjszaka vándorai, mi is gyorsan neveztünk, és elindultunk az itiner szerint. De aztán a városból kiérve az elsõ tanyánál el is keveredtünk picit. De persze csakis azért, mert a többieket követtük. Aztán meglelve a helyes irányt, nekivágtunk a "Sóút"-nak, Szentiván éj jegyében.

Végtelennek tûnõ földúton baktattunk. A telihold csak mese volt, kellettek a lámpák. A hosszú monoton idõutazásban az izgalmat csak a kukorica-búza-napraforgó táblák váltakozása adta.

Az éjszaka 2 óra körülre tervezett érkezést már jó régen elvetettük, mert ez a 30 km sosem akart elfogyni. Nem beszélve arról, hogy Maci a hosszabb, 50 km-es távot akarta teljesíteni.

Egy kb. 7 km-es aszfaltozott út kivételével mezõkön mentünk keresztül, de az aszfalt is csak nekem volt vigasz. Tamás egy idõ után már belefutott a gyaloglásba, nehogy elaludjon. Nekem már mindenem fájt, többek között a talpam, a térdem, és a derekam is nagyon. Agyban és lélekben teljesen jól voltam, Tamás is nyûgös volt, nem akarta, hogy beszéljek, sõt szerintem nem akart már semmit, csak azt, hogy vége legyen.

Maci kikészül. Eddig is tudtuk, hogy puding, (persze a száznál jóval több túrája, és remek túraidõi, no meg a rengeteg kupája a bizonyíték) de itt aztán végképp kiderült. Agyilag nem bírja a monotonitást, lábilag meg utálja, hogy nincs hegy. Szóval folyamatosan dumáltam neki, de azt hiszem ennél jobban túrát még nem utált.

Végül beértünk Tápiószelére, (fél négy körül) ahol Maci is úgy döntött, miután kellõképpen megfájdult már a talpa, hogy a virsli arcunkba tolása után marad velünk, elég lesz neki a "rövid" táv. Miután a kocsmában megkaptuk a kaját, oklevelet, kitûzõt, kivittünk még néhány sebesültet az állomásra, elindultunk következõ túránk színhelyére: Budapestre.

Folyt.köv. Buda határán.

 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20082008.07.03 16:00:31
A hajnali fél ötös keléssel indul minden rossz. Magamhoztérés, összecuccolás, fürdõ-wc projekt, aztán le a lépcsõn, várnak a srácok. Le a lépcsõn. Nem is egyszerû, roppannak a térdek rendesen. No, nem is tudom mire vállalkozom.

A srácokkal némi jégakku csere, meg hûtõtáska pakolás, aztán irány Pomáz. A srácok név szerint Maci és Tamás, már este terveket szõttek a logisztika kialakításához. Persze ezen azért történt némi hirtelen jött ötlettõl való változtatás.

1. túra.

Pomázon a buszmegállóban letettük a kocsit, és várakozóálláspontra helyezkedtünk. Jött a busz, felfértünk, és Dobogókõig meg sem álltunk. Szurdok túra indul, nevezés gyorsan megy, poharakat osztanak - én nem kérem, mert tavaly is útban volt - és már indulunk is az elsõ etaphoz. Valamilyen kilátó, néhány kattintás a fotómasinálval, pontõr egy szál se, megyünk tovább.

A kisdolgát mindenki elvégzi útközben, nekik könnyebb helyet találni, én vacilálok a gazos meg a gazos között. Nagy lejtõ, kissé köves talaj, tavalyról már jól ismert útvonal. Maci a 42 km-nek vág neki, mi Tamással a 25-re vállalkozunk.

Hamarosan leérünk a Lukács árokba, pontõrrel még nem találkozunk, de lám, mi is ráérünk, mert itt libasorban tudunk csak lassacskán haladni. Csúszik is, sáros is, és van sok kezdõ úgy látjuk.

Mecsekbõl és túrákról jól ismert masszõr barátunk is itt van, nõi személyek kezét fogva kivételesen lassan halad. Meg is kiabáljuk, de galád mosoly a válasz.

Mi elég ügyesen és gyakorlottan haladunk, csúszkálunk, mászunk a sziklákon és a patakmederben. Azért a jobb lábammal sikerült jól elmerülnöm bokáig. De sebaj, majd a nap megszárítja. Leérünk az árok aljára, fordulunk vissza a Rám-szakadékba. Tamást faggatjuk, hogy tetszik neki a túra, mert mi ugye sztároltuk, hogy nagyon szép. Õ egykedvûen hümmög, tetszik.

A Rám-szakadék elején találtunk végre pontõröket is, meg forrást, szörpikkel kirakva. Iszunk, megyünk. A létrán mászva lefotóznak, a tavalyihoz hasonlóan most is sötét lesz a kép. Van miért visszajönni jövõre. :-)

Végigmászunk, itt már elég gyorsan tudunk haladni, nincsenek elõttünk sokan. Persze a Rám-szakadék vége még nem a végét jelenti, most egy jó kis kaptató következik a Rám-hegy tetejére. Ott is pontõrök, karamella osztás, tájképben gyönyörködés. Meg fotók. Szép a kilátás.

Itt találkozunk - ismét, a tavalyi túrához hasonlóan - Lacival, aki velünk együtt Fehérvári illetõségû. Tamást kivéve, aki Kaposvárról nyomja. :-) Már látom és emlékszem, pocsék terep következik, tüskés-gazos, csalános, és persze hegynek fel.

A Dobogókõre felmászni nem könnyû feladat, fõleg ilyen melegben. Azért nekiindulunk, mondjuk a hegy csak nekem nem a zsánerem, a srácok mennek bõszen. Néha hátranéznek, és megvárnak.

A Türring-sziklák elõtt tériszonyt elûzendõ még kézfogásos segítséget is kapok. Ez egy gyönyörû rész, Hegedûs Robi emlékével átitatva. Mi is megemlékezünk róla egy-két szóban.

A következõ állomáshelyen csokit kapunk, befaljuk, hogy legyen erõnk a hegy tetejére felérni. Meg egy picit meg is éheztünk már. A hegytetõn beülünk egy bisztróba, hideg kólát vedelünk, és indulunk tovább. Maci maga mellett tartja Lacit, mondván nincs kedve a túra utolsó szakaszán egyedül menni, így mégiscsak jobb lesz. (No persze végül egyedül ér be, mert a tempóját ugyan ki bírja?)

Most lejtõnek indulunk, végig erdõben megyünk átalában, így nem zavar minket a meleg olyan nagyon. Szép rész következik megint, hosszú alattomos és köves emelkedõ, fel a Vaskapu sziklához. Néhány fotón megörökítjük magunkat, aztán lecsúszkálunk a meredek lejtõn.

Egy forásnál újabb pecsétet kapunk, iszunk, és picit napos rét átvágása után beérünk a Szurdokba. Végig fahídakon vezet az út a patak felett, ez már nem nehéz szakasz, és hamarosan vége is a 25 km-nek. A Szurdok alján etetõpont, Maci hamar továbbmegy, mi meg Tamással pihenünk, és eszünk. És én még eszek, még egy kenõmájas kenyeret hagymával, meg mégegyet uborkával, meg egyet paradicsommal.

Aztán befejezem, és megtudjuk hol a buszmegálló, s mivel pár perc van a busz indulásig, Tamással futva tesszük meg az utat a 800 méterre lévõ megállóba.

Sajna, lekéstük mégis. Egy szimpla órácskát ücsörgünk a járdaszigeten. Kullancsokat sepregetünk le magunkról, aztán bebuszozunk Pozmázra. Én alig hallom amit Tamás mond, majdnem elalszom a melegben. Beérünk az autónkhoz, benzinkútnál láb és egyebek megmosása, átöltözés, és elindulunk Maci célbaérkezésének helyét megkeresni.

Néhány kör az ismerd meg Pomáz mozgalomban, aztán megtaláljuk a célhelyet, leparkoljuk az autót, és várunk. Közben befut Ernõ, meg még néhány ismerõs, picit beszélgetünk, és picit Maci elé indulunk.

Atis érkezik, de míg szóvaltartjuk, Maci is megjön.
Oklevél, kitûzõ, aztán mosdás, logisztikai megbeszélés, és indulás a 2. túrára Tápiószelére.
Folyt.köv. a Szusóbuha kupa második túrájánál, a Sóútnál.

 
 
Egri BükkTúra éve: 20082008.06.05 10:23:20
Egy esõs szürke délelõttön írom beszámolómat, szívesen visszagondolva a hétvégi eseményekre! Bár a szombat hajnali négyórás kelés, nem tartozott oda.
Ébredés, csipáktól való szabadulás, álommanó elzavarása, ezek voltak a hajnali feladataim. Aztán az elõre összecsomagolt 10 napi ruházatot, sminkfelszerelést begyömöszölve két nagy táskába, leballagtam két pár frissen fõzött virslivel az ajtó elé.
No persze Maci már ott volt. Hiába az ötórás indulás megbeszélése, hiába az én pontosságom, mindig elõbb érkezik. Mindig idegesít, mert azt hiszem késésben vagyok. Pedig nem...
Szóval elindultunk Felsõtárkányba, hogy megnézzük a  Jocó által istenített hazai terepet, a Bükk 30-as túrán. Idõben odaértünk, bár Maci végigkáromkodta egész Pestet, mivel a Hõsök Tere le volt zárva, a Nemzeti Vágta rendezvénye miatt. Csak errõl neki elfelejtettek értesítést küldeni...
Felsõtárkány, Imókõ üdülõ. Viszonylag könnyen megtaláltunk, és 8 órakor landoltunk. Maci már a rajtnál szentségelt, a hölgy nem akarta neki elhinni, hogy MTSZ tag. Pedig mindenki tudja, hogy Maci az. De még mennyire az....
Így csak én kaptam kedvezményt, mert nálam volt igazolvány. :-)
Hamarosan a Bükk összes csodája elénk tárult, szép fák, mély völgyek, a hegytetõrõl gyönyörû kilátás.
Elég jó útleírást kaptunk, de túrázót nem sokat láttunk. Az 50 km-en indulók valószínûleg már jó korán elindultak. Meleg volt, bár erdõben haladtunk végig. Igaz, folyamatos alattomos emelkedõk voltak, ami elõsegítette nálam az alapos méregtelenítést, izzadás formájában. Az ezáltal keletkezett szag elüldözte a kullancsokat is, tehát kétszeres volt a pozitív hatása.
A részletes útvonalról már nem tudok számot adni - ráadásul a ttt honlapját napok óta nem érem el, hogy megnézzem - de arról igen, hogy nagy esõ lehetett elõzõ nap. Helyenként még sár is volt, és rengeteg vargányát láttam az út mentén. Imádom a gombát, fõleg a szedést, és ez a nemes fajta több tízezerbe kerül kilónként. Én meg csak néztem, hiszen hova is cipeltem volna magammal. (Azért a túra végén egyet hazavittem, és otthon meg is sütöttem roston! Még élek!)
11 óra körül ellátmányként kaptunk egy erdészháznál zsíros kenyeret, és ásványvizet, aztán tovább hegynek föl, völgynek le, erdõkön át. Tényleg szép a Bükk, igaza van Jocónak.
Egyetlen húzós hegyre emlékszem, ott éppen déltájban kaptattunk fel, és éppen nem voltak fák, irtás volt, csak úgy folyt rólam a víz. Most az egyszer kivételesen, ha hiszitek, ha nem, Maci "emberi" tempóban ment. Már éppen meg akartam köszönni, hogy milyen rendes velem, amikor közölte hogy fáradt, mert késõig dolgozott, meg álmos is. Azért.
Azt hiszem azon ritka túrák egyike volt ez, amikor végig élvezhettem a tájat, és a túrát. Csokit is kaptunk valahol, és az összes magammal vitt italt megvedeltem a melegben.
A túra vége fele sokáig mentünk lejtõnek, nem is tudom hol szedtünk össze ilyen sok szintet. Csak úgy észrevétlenül mentünk eddig fölfele. De a lejtõ már meredekebb volt a kellemesnél, alig vártuk, hogy leérjünk. Idõközben fotókat is készítettünk, megörökítettük pl. a táblát "Tamás kútja" elnevezéssel, gondolván Tamás  nevû ismerõsökre.
A lejtõ alján a kisvasút végállomása volt, innentõl már sajnos a síneken és a sínek mellett kellet cirka 6 km-t gyalogolni a faluba. De itt is patak mentén haladtunk, és erdõben.
Az utolsó rész volt a legfárasztóbb, amikor kiértünk az erdõbõl, tûzött a nap, aszfaltos úton mentünk, és útitársam már meglehetõsen utálta. Azért csak beértünk Felsõtárkányba, utolsó megpróbáltatásként fel a hegyre az üdülõhöz. Elõzõleg ide kocsival jöttünk fel, ami persze lényegesen könnyebb volt.
A célban enni is inni is kaptunk, és egy klassz kis bronzjelvény volt a jutalmunk, az elsõ teljesítésért. Maci nem akar többet jönni - a rajtnál történt afférja miatt - de nekem tetszene az ezüst jelvény is, lehet, hogy visszatérek.
Beautóztunk Egerbe, megkerestük a szállást, ahonnan reggel 7-kor indultunk el Galgahévízre.
2. rész
Bika maraton
Rutinosan megkerestük az Általános Iskolában a rajthelyet, és elindultunk a Bika kupáért a második Bika maratonon illetve én a félmaratonon. Az idõ most is extrémnek bizonyult, dög meleg nap volt.
A Bika tóig szántóföldeken át vezet az út, útbaejtve a Szent András dombot (jó kis húzós meredek vezet föl). Tökig érõ gazban mentünk, én paráztam rendesen, különféle emberevõ csúszó-mászó állatoktól féltem, így Maci nyomában haladtam közvetlenül, ami egyáltalán nem volt könnyû. Mára megtáltosodott, felvette ismét "Macitempóját" és rohantunk.
A tóhoz érve megtettünk két kört közösen, aztán útjára bocsátottam, lévén, hogy nekem 5, neki 12 kör volt a kötelezõ penzum.
A horgászoktól alig lehetett közlekedni a keskeny ösvényen, de azért kitartóan végigcsináltuk.
Én a saját köreim után futva mentem vissza a célba, annyira féltem a nagy dzsumbujban egyedül. Még hegynek is loholtam, majd kiszakadt a tüdõm, úgy elfáradtam. Aztán a legnagyobb déli melegben értem a szántóföldekre, ahol kénytelen voltam a polómat a fejemre kötni, annyira tûzött a nap.
Az egyszál topban pompázó testem látványát sajnos nem élvezhette senki, mert egy lélek sem, meg a madár sem járt arrafelé.
Az oklevél és kitûzõ átvétele után visszamentem kocsival a tóhoz, Macititatni hideg kólákkal, meg szurkolni neki, hogy kitartson.
Végül õ is elindult vissza a faluba, én meg kocsival vissza a célhoz. Ott még elémentem jócskán, hideg itókákat csomagolva, hogy a szántóföldek napszúrásgyanús útvonalát megkönnyítsem.
Mindketten megtettük a magunkét, bikák módjára helytálltunk.
Ennyi a visszaemlékezés, remélem jól szórakoztatok olvasáskor.
 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20082008.05.13 11:06:13
Tanúhegyek 50

Szülinapi túraként gondoltam ki a Tanúhegyek 50-et. Kedvenc helyeim, és az idõ is remek volt.
A rajtnál már elláttak minket ásványvízzel, ropival, jó elõjel volt a túrára. Elsõ megpróbáltatásként felbaktattunk a Bujdosók lépcsõjén, ami a Badacsony tetejére vezet, és máris élvezhettük a csodálatos panorámát. Két ellenõrzõpont a hegytetõn, aztán egy a hegy hátsó lábánál.
Begyaloglás Badacsonytomajba, és a Sörpatikában azt ittunk amit akartunk. Mi Macival kóla mellett döntöttünk. (Köszönet a polgármesternek!)
Következett egy kis aszfaltos gyaloglás, fel a dombra a Badacsonyörsi Folly arborétumhoz. Itt csokit kaptunk, és kezdtem úgy érezni, igazán szülinapot ünneplek, olyan jó volt az ellátás. A nap kezdett egyre jobban sütni, és hegynek felfele már melegünk volt.
Az erdõben valami olyan virágzott, amitõl kijött az allergiám, és égett a szemem. Féltem, hogy fel kell adnom a túrát.
Elértünk a Salföldi kolostor romjaihoz, ahol egy-két fotó elkészítése és a pecsételés után máris továbbmentünk a Majorhoz, ahol frissítõpontot ígért az itiner.
No, itt aztán igazán meglepõdtünk. Pedig Macinak a több mint száz túrája után nem sok minden okoz már meglepetést.
Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Zsíros kenyér, isteni uborkával, hagyma, almapaprika, többféle lekváros kenyér, ásványvíz, jéghideg traubi-soda, és szíveslátás amolyan igazi magyaros vendégszeretettel.
Ezt a Gönc-rõl ideérkezett pontõr-társaságot külön kiemelném, annyira kedvesek, barátságosak voltak. Kedves leendõ pontõrök! Róluk vegyétek le a mintát! (Eddigi túráimon az a tapasztalat, a pontõrök sokszor nem biztatnak, nem kínálnak, és unják az egészet. Pedig erre vágyik a megfáradt túrázó. Nyilván kivételek mindig vannak, nekik persze köszönet!)
Nos, még kalcium-injekciót is kerítettek, amitõl a szemem pár perc múlva rendbe is jött! Ezért külön nagyon nagy köszönet!
Salföld után következett a Tóti-hegy, jó kis megizzasztó emelkedõvel, és persze a csodás panorámával a hegy tetejérõl.
Innen aszfalton mentünk a Csobánc irányáb. Nagyon messzinek tûnt a hegy.
Mire odaértünk, már két óra is elmúlt, de a hegy tetején váró kedves pontõrök ismét megleptek bennünket csokikkal és hûs ásványvízzel. El is felejtettük a felfele vezetõ meredek ösvény nehézségeit.
Néhány kattintás a fotomasinával, aztán lezúztunk a hegyrõl, és egy hosszú földúton át értük el a Szent-György hegy lábát. Felkaptattunk a lécsõkön, és ismét teríts-meríts várt minket. Frissítõpont volt, hideg traubival, ásványvízzel, finom zsíros és lekváros kenyerekkel, sokféle savanyúsággal. Mennyei volt, de már alig bírtunk enni. Azt kihagytam a beszámolóból, hogy a Tóti hegy után még egy borozóba is beinvitálták a túrázókat, ahol hideg szódavizet, és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani. Mi már nem bírtunk. :-)
Szóval a Szent-György hegy. Ettünk, ittunk, aztán felmentük a csúcsra, élveztük a panorámát. Itt már kezdtek kitikkadni a pontõrök, állig begombolt csuklyában sálban ültek szegények a tûzõ napon.
A nagy lelkesedésben elkövettünk egy hibát, nem olvastuk el pontosan az egyébként klassz itinert, és itt kivételesen nem találtunk megfelelõ helyen szalagot sem. Így aztán meggondolatlanul nekivágtunk a Szent-György hegyrõl lefele egy kalandtúrának.
Meredek csúszóson lefele, tökig érõ gazban, csalánban, és tüskés-ágas-bogasban.
Egy lelkes csapat csatlakozott hozzánk, Maci pedig mint aféle kemény fickó, törte az utat. Mondjuk rövid nadrágban, csalánban nem volt kellemes. De állta a sarat, és hihetetlen körülmények között, de mégis kivezette a kis társaságot az útra.
Itt már majdnem megtaláltuk a helyes irányt, amikor megint elvétettük. Köszönhetõ ez annak, hogy a rossz gyerekek, és amatõr túristák letépkedték a szalagozást.
Azért valahogy rákeveredtünk a Tapolcai mûútra, és felbaktattunk a Szigligeti várba.
Megint csokit kaptunk a pecsét mellé. :-) Már csak az Óvárhoz kellett felmászni, aztán jöhetett a végsõ visszaszámlálás.
Az utolsó aszfaltos kilométerek már nem voltak annyira vidámak, utunk már több mint 10 órája tartott. Meg is jegyeztük, több lehetett ez, mint 50 km.
Aztán beértünk a célba, ahol az oklevél és kitûzõ mellé még ajándékokat, csipszet és ásványvizet is kaptunk, valamint gulyás levest ehettünk.
Rendkívül jó ellátás, jó rendezés és remek pontõrök jellemezték a túrát.
Köszönjük a szervezõknek!
Visszajövünk.
 
 
Mecsek 50/30/15Túra éve: 20082008.05.09 14:54:29
Nos, ha nincs sok hozzászólás én tennék egyet a Mecsekhez.
Késõn indultunk, az utolsók között.
A Szép Ilonka kilátónál nem kaptunk semmit.
A célban pedig elfogyott a vadpörkölt, nutellát, lekvárt, uborkát nem is láttunk.
Szerintem nem annak kellett volna elfogyasztania mindent, aki a 15 km-es távon szétfárasztotta magát.
Gondolni kellett volna a hosszabb távokra késõbb indulókra is.

Egyébként a táj gyönyörû, a patakmeder emlékezetes.
 
 
Mindszenty Bíboros EmléktúraTúra éve: 20082008.05.05 10:47:12
Szombaton csepegõ esõben indultam Fehérvárról a Mindszenty József emléktúrára.
A cél Vasvár volt, ahonnan a Jeli arborétumon át vezetett a túra Csehimindszentig.
Ezúttal 12 éves lánykámat is magammal vittem, hiszen az arborétumban most virágzanak a rododendronok, és feltétlenül meg akartam neki mutatni.

Mire Vasvárra értünk, ragyogóan sütött a nap. Sok gyerekcsapattal találkoztunk, érzésem szerint szervezett iskolások voltak.
Nem kellett sorba állni, és nem volt nevezési díj sem.
Amint kiértünk a városból, felmentünk a szõlõhegybe, kis házak között vezetett ki az út egy aszfaltos országútra. Ott ár km után bementünk az erdõbe, aminek elsõ része elég sáros volt.
No de eddigi sáros túráimhoz képest ez igazán semmiség volt.
Azt hiszem mi már a túra végén indultunk, mert mögöttünk nemigen jött senki, csupán egy kedves pár, akikkel végig együtt mentünk.
A sáros rész után átmentünk a síneken, bizonyos Sándor lépcsõn keresztül, aztán a Katonák útján végig erdõs-erdei úton egészen az arborétumig.
Kellemes volt az idõ, igazi túrás idõ.
Az arborétumba a hátsó kapun át érkeztünk, egészen idáig jól jelezve a piros sávon.
Itt több mint egy órát töltöttünk, kihasználva ezzel a szintidõ adta maximális lehetõséget.
A gyönyörû színekben pompázó rododendronokat több fotón is megörökítettem. Volt piros, rózsaszínû, fehér, sárga, narancs, és még számtalan szín- és fajta.
Ezt mindenkinek látnia kell egyszer, annyira szép. Májusban virágzanak, persze a kertben máskor is bõven akad látnivaló, kilátó, játszótér, rengeteg különleges fa, patakok, források, mind-mind egyesével is szemet gyönyörködtetõ.
A kijáratnál megkaptuk a pecsétünket, gyorsan kihasználtuk az ingyenes és tiszta mindennel felszerelt toalettet, valamint a büfét, ami meglepõen olcsó volt.
Továbbindultunk, picit bele kellett húznunk, mert jól elidõztünk itt.
Kavicsos út vezetett tovább az Oskói pincékhez, ahol az újabb pecsétünket megkaptuk.
A pincesor igazi Zalai hangulatot árasztott, emlékeztetve engem gyermekkorom nyaraira, amit Zalai nagyszüleimnél töltöttem.
Innen már nemigen láttunk jeleket, csak megérzés útján tájékozódtunk, egyszer csak azt vettük észre, hogy a hátralévõ kb. 4 km-t már rég megtettük, és még mindig bolyongunk az erdõben.
Kiérvén az erdõbõl rájöttünk, hogy eltévedtünk. Arra a megállapításra jutottunk, hogy négyesben sokkal jobb eltévedni, mint egyedül, ezért egy templomtorony irányába (gondolván ott falu lehet) tényleg toronyiránt, tökön-babon keresztül (konkrétan egy szántóföldön) elindultunk megnézni melyik falu lehet ott vajon.
Ahogy sejtettük is, Csehibe értünk be.
Gyorsan leintettem egy autóst, hogy melyik irányba induljunk Csehimindszent fele, aztán a helyes irányt megkapva, aszfalton értünk be a célfaluba.
Csak egy plusz négyest tettünk bele kb. :-)
A célban megkaptuk az oklevelet, és nagyon szép kitûzõt a bíboros arcképével.
Megcsodáltuk és lefényképeztük a szobrát a téren, majd nekiültünk a kedvesen kínált zsíros kenyérnek. A kenyér mellé hagyma, tea, és vörösbor is járt. Már persze annak, aki nem akart aznap autót vezetni.
Ekkor még csak két óra volt, a különbusz amit szerveztek a túráznak – vissza Vasvárra – pedig csak háromkor indult.
Megkértem két helyes öregurat vigyenek minket vissza az autónkhoz, ami persze nem volt kérdéses. A Zalai emberek nagyon kedvesek, barátságosak, ezt a szervezõkre is elmondhatjuk.
Jó túra volt, jövõre már csak azért is visszajövünk, mert minden teljesítés után más-más, szebbnél szebb kitûzõt adnak.

 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20082008.04.28 15:04:15
Vasárnap nem indultunk korán, abban a reményben, hogy a tömeg már rég elrajtolt.
Aszófõn a célban hagytuk a kocsit, és Macival kettesben átgyalogoltunk Örvényesre a rajtba.
Sokan voltak, hamarosan ismerõsökkel is találkoztunk, Fridrich Laci és b.neje személyében. Meg persze más ismerõs arcok is akadtak a túrán.
Nagyon kellemes melegnek ígérkezett, picit túl is öltöztünk, hiszen kocogást terveztünk. De sebaj, mondtuk, úgyis fogyasztunk, kellenek a csini bikinivonalak. (Gondolok itt fõleg Macira)
A télen rajtam is keletkezett némi "kapaszkodósáv" deréktájékon, tehát a tempós bemelegítõ gyaloglás után, kocogásba kezdtünk.
A Zádorvár fele már nem ment a futás, kezdett egyre melegebb lenni, és hát a kaptató sem volt kicsi. Jó sok embert leelõztünk - azért mert sokan voltak. :-)
A várnál picit beszélgettünk, megettük a banánunkat, aztán lekocogtunk egészen a faluig. Ismét találkoztunk ismerõsökkel, László Szilvi baktatott elõttünk, ezúttal gyalogosan, nem futva.
Kis beszélgetés, aztán ismét kocogás következett. Az ellenõrzõ pontokon többnyire csak lukasztani kellett, embert nem is láttunk. A meleg egyre nagyobb lett, nekem már rég elfogyott a magammal vitt energia italom.
Még jó, hogy útba esett egy-két vízcsap, ahol lehetett utántölteni, illetve Aszófõn bementünk a helyi kocsmába egy hideg kólára.
A bicikliúton kocorászva közeledtünk az Apáti templomromhoz, de nemigen ment egyikõnknek sem. Legalábbis aszfalton.
A rom után felfele indultunk egy jó kis emelkedõn, erdõben, innentõl nekem nagyon tetszett a táj.
Sokan jöttek szembe is, õk a rövidebb táv végénél jártak már. Fehérvári ismerõsökbe is botlottunk, néhány percet mindig szívesen beszélget az ember.
Az etapnál ezúttal két úr ücsörgött, mellettük üres sörösdobozokkal. Hát mit mondjak..... a nagy melegben folyt a nyálam...
A hegyrõl ismét kocogva jutottunk le a szántók-szõlõk közé. Innen kissé unalmas út következett a Belsõ tóig. Utána ismét erdõ, ismét emelkedõ, és persze a gejzíres maradványok, látványosságok.
Említésre méltó a Balatoni panoráma, fentrõl mindenütt gyönyörû. Az út felváltva volt emelkedõs, és lejtõs, de többnyire egysávos erdei, ezért elég nehéz volt elõzgetni.
De azért sikerült annyira, hogy már mint leggyorsabbakat köszöntöttek a pontõrök a félsziget tetején. Az Aranyháznál (ha jól írom) kaptunk némi ásványvizet, teát, és ettünk egy zsíros kenyeret is, de az étkeztetés leginkább tömegjelenetre, meg "ki tud elõbb lecsapni a kajára" címû történetre hajazott.
Hamar ott is hagytuk a tömeget, a szervezõk elég felkészületlenek voltak.
Innen már végig a hegytetõn vezetett az út, gyönyörû kilátással, szerintem minimum 25 fok meleggel, tûzõ nappal, és egyre emelkedõbb tereppel. Néhol egészen tériszonyos érzésem volt, olyan magasan voltunk, és annyira kint a hegy szélén.
Sokan már a fenekükön szedték a levegõt, úgy szuszogtak. Mi jól bírtuk, hála a rendszeres hétvégi edzéseknek. :-)
Lefele ismét kocogás, aztán már vissza is érkeztünk a két táv közös etapjához, onnét pedig csak egy ugrás volt ismét az Apáti templomrom.
A bringaút Aszófõig már nem kívánatos terep volt, és utáltuk a sok kispistázót, akik levágtak ahol csak lehetett.
Beértünk az állomásra, és döbbenten láttuk, óriási sor van. :-(
Fanyar humorral beszélgettünk a sortálló társakkal, közösen panaszkodtunk a szervezõkre.
Azért a kitûzõt megkaptuk a végén, és az oklevelet is, aztán irány Tihany, mert várt minket egy jó nagy jól kiérdemelt fagyi.
Az idõnk: 5.30 lett.
 
 
Mount Everest TúrasorozatTúra éve: 20082008.04.28 15:02:12
Mount Everest

Rövid túra, rövid összefoglaló:

Péntek, éjszakai túra gyanánt Balatonalmádi, Bõsz Imre féle Mount Everest túrára mentünk Macival.
Jó bemelegítésnek tûnt a másnapi Tihanyi Gejzírithez.
Nem volt sok induló, kellemes idõ volt viszont. Elõször kimentünk a molóra, ahol pecsétet kaptunk, aztán végig Almádi utcáin, fel a Felsõõrsi úton, be az erdõbe.
Ott pedig egy kicsi emelkedõ következett, majd a Csere-hegyi kilátó. Mégegy pecsét, és indultunk lefele. A múltkor is éppen itt jártunk a Mandulavirág túrán, de most más irányból közelítettük meg, és más irányból hagytuk el a kilátót.
Sötétedésre vissza is értünk Almádiba, végig a parti bringaúton, és persze a parti sétányon vezetett az út.
A végén helyes kitûzõt, és üdítõt kaptunk. Aki akart, zsíros kenyeret is ehetett.
Kellemes kis túra volt, de azért ez a 8850 m nekünk bébitáv. :-)


 
 
 
MandulavirágTúra éve: 20082008.04.15 09:22:19
Mandulavirág

Kedves Olvasóm!

Minden hétvégén túráztam, gondoltam be kéne iktatni egy laza szombatot, pihenõhétvégét. Nem akarok túlfáradni, beleunni, néha kell a lazítás, feltöltõdés, felfrissülés.

Jó programnak ígérkezett ehhez a szombati Mandulavirág túra. Szándékosan nem írom le, hogy Mandulavirág 10, mert annál azért több volt. És különben is kocogtunk.

Van egy fehérvári ismerõs srác, bizonyos Maci, vele beszéltük meg, hogy elmegyünk Lovasra, úgy is szép a Balatonfelvidék, fõleg mandulavirágzáskor, és lekocogjuk a tízes túrát.

Nem indultunk korán, így teljesen felébredtünk, mire odaértünk a Faluházba. Bemutattam Macinak az általam a Hõsök túrájáról már ismert szervezõt, Bõsz Imrét. Imre megkérdezte tõlünk: indultok? Nem, csak benéztünk - mondta Maci. Erre persze jót nevettünk, és némi csokis keksz elfogyasztása után elindultunk futva, hogy beérjük az elõttünk haladókat.

Szép idõ volt, kellemes meleg, bár egy kicsit fújt a szél. Átkocogtunk Alsóõrsre, ahol a falu végén Maci már kérdezgette tõlem, hoztam -e wcpapírt.

Ne lepõdj meg kedves Olvasó, ez a szokásos közjáték minden túrán.

Dolga végeztével utánam indult, és együtt vágtunk neki immár gyalogolva az elõttünk álló hegynek. Szép erdei ösvény volt, ahol többen már visszafele jöttek. Ez a szakasz közös oda-vissza út volt, a kék jelzésen haladva.

A Csere-hegyre felérve megkaptuk a pecsétünket, és felmentünk a kilátóba. (Szabadság kilátó) Nagyon jó kis építmény, szépen fel van újítva, és nagyszerû a panoráma.

Lefele már természetesen futva tettük meg az utat, túrázókat kerülegetve. Elég sok embert lehagytunk immár, Maci számolgatta is, hogy lassan a mezõny élére kell kerülnünk. (Mi voltunk a 39., 40. indulók)

Csak az idõ, az volt furcsa. Térkép szerint még a táv felénél sem jártunk, és már több, mint egy órája kocorásztunk. Mondta is Maci, idõt nem írunk a blogba!

Aztán mikor visszaértünk Lovasra, és onnan Csopak fele vettük az irányt, kezdtük érezni, ez a 12,8 km-nek kikiáltott táv, kb. 260 m szinttel, nem is olyan lebecsülendõ.

Folyamatos emelkedõ következett, itt megint gyalogoltunk picit, és élvezettel bámultuk a rengeteg nyíló tulipánt, a virágba borult fákat, és a nyaralók kertjében szorgoskodó embereket. Frissen vágott fû illata szállt a levegõben, és folyamatosan láttuk a Balatont is.

Elértünk a Csákány-hegy aljára, és mivel elég meredek emelkedõ következett, tempós gyaloglással mentünk fel az Endrõdi kilátóig. Ott aztán megkaptuk a második pecsétünket, találkoztunk néhány ismerõssel, és megint jó pár embert legyalogoltunk.

Aztán visszafele már szinte végig tudtunk futni, hiszen lejtõ volt. Az idõnk picit több lett, mint két óra, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy becslésünk szerint a túra kb. 14 km lehetett.

Mi persze nem bántuk, mert nagyon jól éreztük magunkat. A túra végén szép oklevelet és kitûzõt kaptunk, amin rajta van a mandulavirág is.

Köszönet Imrének a szervezésért, nagyon jó kis túra részesei lehettünk.

Ölel és üdvözöl minden olvasót: Erzsi

Ui: Egyszer csepergett az esõ, és Maci mint a vuduvarázslók, hangos szavakkal legyezett: menj menj Vajdaúr felé! Menj Vajdaúr felé! Azt nem tudom hatott -e a varázslat teljesen, és valóban elért -e a Ság-hegyig az esõ, ahol Vajdaúrék futkároztak, mindenesetre itt elállt.

Egyéb túrabeszámolókat a www.bebielefantok.hu oldalon is olvashattok tõlem, és barátaimtól.
 
 
IVV VilágtúranapTúra éve: 20082008.04.08 14:34:53
Sukoró - IVV túra. 10 km

Sukorón - pedig elõre bejelentettük - kis gondok voltak a nevezéssel. Maci felhúzta magát, eléggé értetlenkedtek, hogy mi kicsit késõbb indulunk, mint a többiek. (Délelõtt a Gödöllõ K-30 bringatúrát teljesítettük)

Én már öltöztem, cseréltem át a bringacuccot, futóruhára, hogy utolérjük még a pontõröket.

Valahogy aztán kaptunk papírt, és nekivághattunk. Felgyalogoltunk a dombra, és kocogni kezdtünk. Sajnos Nadapon már nem volt senki, ezért csináltunk gyorsan telefonos fotót a Szintezési Õsjegynél bizonyíték gyanánt.

Továbbmentünk, át az erdõn, fel egy dombon, aztán felérve a füves részen újból kocogtunk. Átvágtatott elõttünk két nagy õz, és odaértünk nemsokára az Angelika forráshoz. Itt még sikerült elcsípnünk a pontõröket, és kaptunk pecsétet a papírunkra.

Aztán tettünk egy kis kitérõl a "Vár a Pákozdvár" túra miatt, hogy azt is letudjuk. Meg is kaptuk a szép kitûzõnket, és még egy sportszelettel is megleptek minket.

Sok túrázóval, és sok kisgyerekkel találkoztunk útközben. Nagyon jó idõ volt, melegen sütött a nap.

Visszatérve az Angelika forráshoz már lejtõ következett, azon végig kocogva beértünk Sukoróra. A falu szélén Jocóval, és kis családjával találkoztunk. Õk is a gyermekükkel túráztak.

A célban megkaptuk a kitûzõnket, én ettem egy májas kenyeret, ittunk teát, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. :-)

Azt hiszem tettünk az edzettségért ezen a hétvégén. No nemcsak ezzel a tízessel, hanem a bringázással és a szombati 30 km-es túrával együtt.
 
 
Gödöllő K30 (országúti)Túra éve: 20082008.04.08 14:32:48
Gödöllõ - K - 30

Eljött ápriils 6-a vasárnap, és mi Macival elindultunk az immár gyógyultnak tûnõ kocsimmal Gödöllõre. Felpakoltuk a tetõre a bicajokat, ugyanis 37 km tekerés volt a mai penzum.

Még a télen beneveztünk a Margita kupára, annak részeként indultunk el a bicajos túrára.

Én még sosem voltam bicikliversenyen, (illetve ilyen jellegû megmérettetésen) és teljesen kiidegeltem Macit a nyünyörgésemmel, mire odaértünk. Annyira féltem, hogy már majdnem sírtam.

Hogy ugyebár mi lesz velem? Meg mit fogok én csinálni a kis kosaras bringámmal a sok igazi bicajos között? Meg hogy tekerek le én annyit? Ráadásul gyorsan? (Mert még vissza kellett érnünk idõben egy másik túrára Sukoróra)

Szóval tiszta para voltam, és rettegtem attól, hogy utolsó leszek. Amikor megláttam a gyönyörû színes cuccokba öltözött sok-sok bicajos pasit, teljesen lehangolódtam.

Elindult a mezõny, valahol a vége felé aztán becsatlakoztam, és Gödöllõrõl kiérve mindjárt hegynek kellett tekerni. Maci még odakiabált egy biztató "aztán ügyeskedj"-et, és eltûnt mint a kámfor.

Tekertem ahogy bírtam, két lány nyomta elõttem, azokkal próbáltam tartani a tempót. Fázott a lábam kicsit a rövidnaciban, meg nem is volt meleg. Még fejpántot is tettem, meg kendõt a nyakamba, mert hûvös volt.

Alig vártam, hogy az emelkedõ végetérjen, gondoltam a lejtõnek ill. egyenesen könnyebb lesz tekerni. Nem lett könnyebb, a bringám nemigen akart gurulni, a lábam meg nemigen akart bemelegedni.

Azért a lejtõ jól jött, tekertem teljes erõbõl, mert lefele könnyû volt, és sorra hagytam le a csajokat, mert õk meg lejtõnek fékeztek.

Valahogy beértem Fótra, ott volt egy ellenõrzési pont, kértem egy pecsétet, beleittam valami kálciumitalba, és már pattantam is a nyeregbe.

Itt már magamra maradtam, elõttem senki, mögöttem senki, mint a futóversenyeimen. De nem bántam, tekertem, és kezdett jobb idõ lenni, le is vettem magamról a cucc egy részét. A bringás kis polómban meg nacimban kezdtem én is bringás csajnak érezni magam.

A lábam is bemelegedett, és csak csináltam amit Macitól tanultam. Tekerni kell, ennyi az egész.

Nem zavartak az autók, meg az sem, hogy dudáltak, és a kedvükért nem húzódtam le egészen a padkára, mert ott gödrök voltak. Sõt fennhangon kiabáltam is némelyiknek, elég cifrákat azt hiszem, és még a középsõ ujjam is feltartottam nekik néha. Csak arra figyeltem ne menjek gödörbe, és ha lejtõs volt az út, nyomtam teljes erõbõl. Hegynek meg, ahogy sikerült.

Beértem Veresegyházára, de annyira tekertem, a "Medvék" feliratú táblát nem is láttam. Pedig Maci szerint volt. Õ látta. Nyilván. Hiszen Maciszeme van. :-)

Közben azzal buzdítottam magam, hogy teljes torokból énekeltem. Mármint a falun kívül. Saját hirtelen szerzeményû, nem rímelõ dalokat, de nagyon lelkesen, valami goospel jelleggel. Pl. ilyeneket, hogy nyomjad bébi, nyomjaaaaaaad ahogy bírod, stb.

Beértem Szadára, itt már volt kint egy tábla, hogy Gödöllõ 6 km. Örültem, hogy már nem sok van hátra. De kár volt elõre örülni, mert a Szada nevû falu egész végig egy hosszú alattomos emelkedõ volt. Már a felénél azt gondoltam leszállok, és tolom, de aztán csak nyomtam a pedált.

Gondoltam ennek a hegynek is van teteje. Csak reméltem, hogy már nem sok van vissza és felérek. De azért még kellett nyomni, hogy így is legyen. Közben félkézzel még itta is az italomból, egészen úgy csináltam, ahogy egy bringás csinálja.

Átértem Gödöllõre, (azt hiszem, mert szinte egybefolytak a faluk) volt egy sebességmérõ tábla, 17,5 km-t írt. Azt hittem rosszul látok, de aztán megint kiírta. Mondjuk azt nem írta ki, hogy lassíts! :-))

Nagyon elégedett voltam magammal, mert azt gondoltam öttel sem megyek. Aztán tessék...

Beértem végre a városba, de olyan transban voltam, fel sem ismertem melyik végén vagyok. Egyszer csak Macit látom, teker elém, és csodálkozva néz, hogy már itt vagyok.

Nem tudott egybõl megfordulni, csak késõbb ért utol. Jólesett, hogy elémjött. így már egészen felszabadult érzés és élmény lett a vége.

Kitûzõ, oklevél, és már pakoltuk is fel a bringákat a tetõre, és már úton is voltunk Sukoró felé.

Az idõm: 1 óra 40 perc lett.

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20082008.04.08 14:28:11
Thury Emléktúra Galambok, 30 km

Szombaton a szép nevû Galambokon találkozott a fehérvári és a kaposvári bébielefánt szektor, hogy ki-ki a fajsúlyának megfelelõt teljesítsen.

Már az odaút sem volt izgalommentes, mert a kocsimon kigyulladt a töltéslámpa, és aggódtam, hogy a drága kis opelom megáll.

Telefonos segítséghez folyamodtam, mert Maci feltartott kézzel jelezte, hogy nem ért a kocsikhoz. Sõt, a vészhelyzetek megoldásához sem ért. No de persze én igen. :-))

Nem is történt semmi baj, megálltunk egy parkolóban, belenéztem, alánéztem, megállapítottam, hogy a szíjak nem szakadtak el, vezeték nem lóg, és újraindítás után el is aludt a lámpa.

A kaposváriak már vártak bennünket az Iskolánál.

Vajdaúr és Maci futni indultak, mi meg Tamással a komótos túrázás mellett döntöttünk. Jó döntés volt. Remek idõ alakult, se hideg-se meleg, felhõs, napos, kellemes. A Zalai dombság a szõlõkkel, pincékkel, zöldellésnek induló természettel csodás volt.

Elcsattant egy-két fotó a túra eleljén, aztán már csak az út menti kereszteket fényképeztem. Nagyon sok volt belõlük, és mind más. Mindkettõnknek a gyerekkori nagyszülõknél töltött nyarakat idézték. (Lévén én Zalai felmenõkkel rendelkezem) (Ja, Tamás meg ugyebár Somogy-megyeiekkel. De dombság mindkettõ! :-)

A faluból kiérve nagyon szép halastó mellett mentünk, és a túra végén ide értünk vissza. Közben végigjártunk pár kedves falut, egy részük még a tavalyi legelsõ Szent Orbán túrámról volt ismerõs. Elõször Tamásnak tûnt fel, hogy már jártunk itt, aztán nekem is beugrott.

Jó térképet kaptunk, könnyû volt a jeleken haladni. Szuper volt az ellátás, már féltávnál zsíros kenyérrel és fánkkal tömtek minket.

Aztán késõbb bodzaszörpöt is kaptunk, és enni is lehetett mégegyszer.

A bodzaszörp ugyan engem bezavart a pincék mögé, bekövetkezett az, amitõl mindig is féltem. Egyszer csak mennem kellett arra a helyre, ahol a király is gyalog jár. Csak ugye itt nem olyan egyszerû ez, amikor mindig van elõtted, mögötted valaki. Fõleg, ha kínodban nem figyelsz, és pont egy hangyabolyon guggolsz....

A túra legszebbnevû része az Örömhegy volt, ennél nagyobb emelkedõt nem is kellett aztán megmászni. Sok-sok virág, zöldellõ fák, nagyon jó kis túra volt.

És a végén a tóparti Halászcsárdában pótoltuk az elvesztett kalóriákat...

A csapat másik fele futva teljesített, és Vajdaúr vérzõ lábbal, Maci meg érte vérzõ szívvel kb. 4 óra alatt beérkezett a célba.
 
 
3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavaszTúra éve: 20082008.03.25 08:09:07
Az úgy volt.... hogy Macival Húsvét hétfõn a Tojás túrára megyünk. Aztán a család kajabált, hogy õk meg elmennek a Hétmérföldesre. Aztán átvariáltam, hogy mi is elmegyünk oda. De mivel hétfõ reggel esett az esõ, egyedül maradtam a családból a mehetnékemmel. Így hát gyors körtelefon, és becsatlakoztunk Macival B.Feri járgányába, s velünk tartott még Judit is.
Viharzás Kisgyónba, ahol a srácok a 3*7 mérföldesre készültek, persze futva. Maci fejlõdni akart...
Én mindenképpen a 2*7 mérföldre vágytam, de midõn Judit meglátta mekkora hó esett a Bakonyban, õ is velem tartott. Még nevezési lapot sem kellett kitölteni. Én lettem az ötszázhatoska.
A nap legjobb döntése az volt, hogy felvettük a sapkánkat. Cudar hideg volt reggel, és jó 15 centis hó esett, aminek következtében már 500 méter után elázott a cipõnk, benne a zoknink. A lábunk végig vizben cuppogott.
No de kit érdekelt ez, mikor gyönyörû havasak voltak a fák, hófehér fények borították az eget. Nagy lendülettel és jókedvvel csicseregve vettük az elsõ hegyet, ahol a védett geológiai feltárásnál volt az  ellenõrzõpont. Kaptunk egy lepkepecsétet, de a sziklákra nem másztunk fel, mert iszonyúan csúszott.
Elhaladtunk az Erdei Szentély mellett, aztán egy meredek emelkedõn fel. Az úton elõttünk már kitaposták a havat, de azért csúszós volt. Elértük a Károly lakot (egy szép kis faház, ami a völgyre néz). Képzeletben már láttam benne a meleg kandallót, ahol sült krumpli illata terjeng, az asztalon szalonna meg friss kenyér, meg persze valami romantikus férfiember.
Nos a legközelebbi etapon várt minket egy férfiember, romantikus ugyan nem volt, de kaptunk vizet, amit én pl. nem is kértem, nem volt rá szükségem. A srác megnyugtatott minket, hogy még jó sokáig haladhatunk a nyomokat követve, mert együtt megy a két táv. Hát, mi nem is néztünk másfele, és egy kerítést elhagyva lejtõnek kocogni kezdtem.
Vadászlak, majd két fiú mint ellenõrzési pont következett. Kaptunk lepkepecsétet, meg csokitojást, aztán elindulván megláttam a táblát: Csiklingvár. A dolog szöget ütött a fejemben. Te Judit, - mondtam én. A mi távunkban nincs is benne a Csiklingvár. Húha, eltévedtünk, valahogy rátértünk a nyomokat követve a harmincasok távjára.
No, iszkiri vissza, végig a kanyargós dombon, egészen a kerítésig. Itt már össze-vissza jöttek az emberkék, de mindenki a hosszabb távon volt. Próbáltam én telefonos segítséget kérni, hogy ugyan hol kellett volna elkanyarodnunk, de persze nem volt térerõ.
Mint kiderült, Macinál amúgy sem volt telefon.
Akkor itt eldöntöttük, nem baj, hát megyünka hosszú távra, elméletben át is neveztünk.
Ugyanis erre vonatkozó leírásunk nem volt, kénytelenek voltunk a többiekre hagyatkozni. Már egészen elkeseredtem, kezdett fázni a lábam is, kényelmetlen volt úszva járni a cipõmben. De ekkor kiderült, hogy a két táv innen mégiscsak együtt halad tovább.
Hurrá, el is hagytuk a többieket, és gyorstempóra váltottunk, örülvén, hogy mégsem kell többet mennünk.
Beértünk a Bükkös-árokba, ahol egy kidõlt fatörzsön próbáltam átmászni, de jeges volt a teteje, és szabályosan lecsapódtam az aljára. Úgy bevertem a combomat, majdnem üvöltöttem. Következett az elkeseredés felsõ foka, majd átcsapott nálam dühbe.
Beértünk már a Burok-völgybe, csúszott a talaj, olvadt hó, nagy sár, mindenütt kidõlt fák. Itt már meg is beszéltük Judittal, hogy most mi feladtuk a túrát. Csak azért megyünk végig, mert úgyis ki kell innen jutni. Emlékeim szerint nagyon sokáig mentünk a Burok völgyben, rajtunk kívül szerintem senki nem járt arra. Még a madár sem.
Megettük a süteményemet lelkünk vigasztalása gyanánt, aztán találkoztunk egy-két pocsolyát kerülgetvén Kis Pista bácsival is. Itt már vad düh dolgozott bennem, és kiabáltam Juditnak: most már aztán essen a jeges esõ, fújjon a szél, legyen akkor jó kemény a túra. Had edzõdjön a lelkünk.
Mert míg Maci a testét edzette a Ferire való tapadásos futómódszerrel, mi a lelkünket edzettük a vizes cipõnkben.
Végre megtaláltuk a völgybõl felvezetõ utat, felkapaszkodtunk a Burok partra, kaptunk még egy lepkepecsétet, csodálkoztak is, hogy nekünk eggyel több van, mint kell. Megettük a müzlit amit kaptunk, aztán egy hangulatos fenyvesben tekeregtünk tovább.
Ezen a részen mindketten csendben voltunk, kissé megfogyatkozott a lendület, és az erõ. No de mikor kiértünk innen a nyílt terepre..... teljesült a kívánságom.
Õrülten fújt a szél. A földúton, szántásban helyenként bokáig süllyedtem a sárban. A cipõmben idõnként friss hideg víz került a régi állott helyett. A dolog kezdett lassan egy túlélõtúrához hasonlítani.
C angyalkát is levágtam a szûz hóban. :-)
Az utolsó résznél lejtõ és mélyút következett, itt már lekocogtunk egészen a házakig. Úgy néztem ki mint egy sárosdisznó. Maci már integetett nekünk a teraszról, (még disznóként is megismert) ahova végül röhögcsélve, jókedvûen értünk be.
Megkaptuk a járandóságunkat, ettünk egy tojásos szendvicset, és hátra sem fordulva hazaviharzottunk.
Azt hiszem az érzelmek skáláját végigélve, a Kisgyóni Hétmérföldes  top-túra lesz nálam!
 
 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20082008.03.18 14:36:00
Hogy is ünnepelhetnénk március 15-ét, ha nem túrával.....

Maci és én, 8 körül érkeztünk Vonyarcvashegyre. Hamarosan érkezett a Kaposvári csapat Vajdaúr és Tamás képviseletében.

Aztán megkezdõdött a sorbanállás...

Több mint 40 percet álltunk sorban a tanári szervezés nem volt maradéktalan. Vagy inkább azt mondanám: pocsék volt.

Végre megkaptuk a lapunkat, mi hárman 40 km-re, Gábor 25-re nevezett. No persze nem bébitáv, hiszen futva tette meg. (Ideje: 3 óra lett. Gratula!)

A faluból mindjárt emelkedõnek vezetett az út, be az erdõbe, fel a Berzsenyi kilátóhoz. Itt még jó sokan voltak, egy-két képet ellõttünk, aztán továbbmentünk.

Gyönyörû volt az idõ, rengeteg nyíló virággal, fõleg ibolya volt sok. Következõ pont a Csík Ferencrõl már ismert Büdöskúti pihenõ volt, egy zöld réttel, ahol több túristaút összefutott.

Innen is erdõben haladtunk tovább, hol libasoros ösvényen, hol szélesebb uton. Az ébredõ tavasz jelei mindenütt megmutatkoztak. Fõként amikor a Szép Kilátó felé tartva felértünk egy hegyre. Illetve a srácok felértek, és engem vártak. Bõszen mutogattak egy tábla felé: "Szerelemdomb". Hát ez nagyon tetszett, le is fotóztam.

Aztán a györöki büfésoron a következõ pecsételésnél hideg kólával ünnepeltük a tavaszt.

Ezután jó kis emelkedõ következett, mindannyiunkat megizzasztott. De a panoráma csodás volt, és mindenütt virágoztak a mandulafák.

Az egyik meredek hegyen addig boszantott, hogy a srácok már mérföldnyire vannak tõlem, hogy kiköveteltem magamnak, Maci vigyen a hátán fölfele, az az igazi emberes dolog.

Hát vitt is, de nem volt benne köszönet. Ahogy felugrottam elvesztettem a kólámat. No persze ezt csak késõbb vettem észre.

De kedves olvasó, nehogy azt hidd sokáig vitt ám. Á, egy fenét, csak pár métert. Aztán kereste a kifogásokat. :-)

Gyalogoltunk tovább, sár nem volt sehol, idõnként fenyõtûn mentünk, ami jól esett a lábnak. Elég sokan voltak, fõleg hogy az út nagy része mindkét távnál ugyanaz volt. Bele is kellett húzno, mert Maci diktálta a szokásos "Midenkitmegelõzünk" tempóját.

A Szent-Miklós forrás volt a következõ Ep., egy helyes kis völgy az erdõ mélyén. A vadfokhagymától másnéven "Medvehagymától" tiszta fokhagyma szaga volt az erdõnek.

Csupa zöld levél volt az erdõ alja, és ez nagyon tetszett. Állítólag kiváló salátát meg levest lehet belõle csinálni. Én még nem próbáltam.

A következõ kilátó, mert ugye ez egy kilátó túra volt a Pad-kõi kilátó volt. Ide nem mentünk fel, ha jól emlékszem, nem volt olyan magas.

Aztán még volt egy Jakabfi pihenõ nevû hely, meg Keserûtetõ, ezekrõl nem tudok mit írni. Azt tudom, hogy rengeteg vadles volt, úgy nézett ki mint egy vadlesutca. :-)

A hegyekbõl leértünk a faluba, Vonyarcvashegyre, átmentünk a mûúton, és fel egy csodás kis dombra. Szépséges kilátás Balatonra, szépséges kis kápolna, (Szent Vendelrõl elnevezve) mint egy kis ékszerdoboz. Már régóta nézegettem az útról, de sosem jöttem fel. Most nagyon örültem, hogy a túra itt haladt át. Készült pár fotó, egy ismerõs segítségével mindhárman rajta vagyunk.

Innen aztán vissza az útra, vissza a hegyre, vissza az erdõbe, még egy kilátó hátra volt. Maciék persze elõbb felértek, már fent voltak a kilátó tetején, amikor odaértem. Le is kiabált nekem, ez nem neked való. (Mert ugyebár tériszonyom van)

De felmentem! És ez már a második kilátó, ami azt jelenti, múlik a tériszonyom, illetve inkább azt, hogy keményen küzdök ellene.

A kilátóból fenyõk között sétáltunk le ismét a faluba, aztán be a célba, ahol Vajdaúr éppen szundikálásból ébredezett.

A kitûzõ és oklevél szép, de nem gratuláltak, nem fogtak velem kezet, ez kissé csalódottá tett.

A szervezés nem volt topon, az biztos.

De a táj, a kilátás, az idõjárás, a társaság, és a sárga lepkék, amikkel útközben találkoztunk többször is, kárpótolt minden másért.

Minden olvasót üdvözöl:

Jakab

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár