| bea | Túra éve: 2007 | 2007.07.04 10:38:18 |
|
|
40-nek indult, 25 lett belõle.
A túráról már azt hiszem mindent leírtak, fiatalkorú (17 éves) túrázásom mondhatni legkellemesebb, egyben igen nehéz túráján vettem részt.
Már az elõzõ éjszakai alvás (azaz annak hiánya) is elõre jelezte, hogy minden elõzetes tervvel ellentétben még nehezebb lesz mint gondoltuk. Az idõjárás sem akart a meteorológusokra hallgatni, továbbra is a meleghez ragaszkodott, úgyhogy rövidnadrág-póló a menetfelszerelés. Így is izzadtam rendesen.
A nevezésnél jó ötlet volt, hogy már otthon a netrõl letöltött lapokkal lehetett sorba állni, bár lett volna idõ kitölteni közben is. Külön kellemes meglepetés volt a bögre osztogatása, füles mûanyagom még úgysincs. Igérem minden túrára vinni fogom.
Az indulás elõtt feltankoltam folyadékkal rendesen, úgyhogy az elsõ pár kilométert bokortúrának is nevezhetném, de ha már az elsõ ep hirtelen eljövetele után úgysem volt egy jó darabig, megoldottam célirányosan a kétperces pihenõket.
A Lukács árok hihetetlen volt. Az elsõ fenékreülésemet egy fatörzsön sikeült végrehajtanom, ráadásul egy málnabokor mellett, de mire igazán kihasználhattam volna a helyzetet, jöttek utánam és fel kellett álnom abbahagyva a falatozást. Az árokban jó taktikát választottam, ahol az elõttem menõ elsûlyedt, oda nem léptem. Ismerõsök meg is jegyezték a célban, hogy túl tiszta a cipõm más helyen járhattam mint õk.
A Rám szakadék az alumíníum korlátokka és létrákkal együtt is kemény volt, bár ez csak az árokból kikerülve tünt fel, mikor remegõ lábakkal kellett a lépcsõk közepén megállnom. Mondhatni Dobogókõig a látvány volt ami feledtette a felfelé mászás fáradalmait, de megérte.
Pilisszentkereszt elõtt összefutottam túratársakkal, akik közül az egyiket komolyan felelõsségre szeretném vonni a túrát követõ hasizomlázamért. Kár hogy a Szurdok aljától nem szórakoztatott tovább (õ ment tovább 40-est), bár valószínû, hogy akkor most is feküdenék a visszafolytott nevetés következményeitõl. Köszönet érte, remélem még találkozunk.
Végre Szurdokalja a 25-ös cél, terülj-terülj asztalkámmal amit eddig csak a Rákóczi Makkoshotykai pihenõje tudott felülmúlni.
A túra útvonalvezetése, szervezése SZALAGOZÁSA, ellátása alapján értem hogy miért lett tavaj az év teljesítménytúrája a 40-es táv. Gratulálok mindenkinek, aki ebben a szerevezésben, lebonyolításban részt vett, vagy a túra bármely távját teljesítette.
Külön óriási ötlet volt a seprü seprüje, bár jövõre közlekedési eszközként is használhatja, akkor talán könnyebb dolga lesz.
Konklúzió: az hogy egy túra után izomlázam van a combomban, fenekemben ritkán ugyan, de elõfordul, de hogy a hátamban, csuklyámban, bicepszemben, sõt a kezemben legyen arra már régen nem volt példa, fõleg nem 25 km megtétele után. Mindenesetre jövöre ott leszek és csak másnap jövök haza, úgyhogy a 40-es táv a cél. |
| |
