Palóc LeFaGySz 2020, 61 km
Izgatottan vártam már ezt a hétvégét, mert a repertoárból bizony nincs meg még nekem a Palóc Lefagysz (meg a mecseki sem, de arra még várhatok eleget). Tetézte izgalmamat, hogy életemben mindössze egyszer, 2007-ben voltam a Karancs-Medves 50 túrán mindössze, de abból már semmire sem emlékszem. Ezáltal teljesen ismeretlen terep fogadott engem, de a Lefagysz túrák mitológiái hűen élnek bennem, mert bizony az ellátást is magamnak kell megszervezni, és az útvonal is elég kacifántos szokott lenni. Minden ami szivató a környéken az tuti benne van :) Ezzel a gondolattal vágtam neki kereken 7 órakor a "bulinak". Tanulmányozgatom közben az itinert, és sok-sok kedves régi és új táratársat köszöntök. Ez a Karancs nevű valami ismerős nekem, azaz a nevét már hallottam. Máris felmegyünk meglátogatni, de bizony lift nincs, csak saját két lábamra számíthatok mindössze. Máris majd 450 m szintkülönbség van a túra legelején. Egész pofásan megy felfele az emelkedő, majd csakhamar toronyirántossá válik. Utolérem a legelöl haladókat, és ideiglenes állapot ez, de én hódítom meg a mai napon legelőször a Karancsot. Gyorsan kifújom magamat, iszok pár kortyot a sajátból, és kimérten kocogok tovább. Nagyjából körvonalazódott is a társaság a következő órákra, de csak a saját tempómba szerettem volna haladni, ami még így is gyors volt. Előttem közvetlen Dolgos Vera, és Lévai Viktor, majd Molnár Peti, és a két mátrai betyár, Adrián, és Nándi, illetve Úri Máté. Na meg egy fekete ruhás futó, akinek sajnos nem tudom a nevét. Kellemesen kocognánk lefele a Z+-en, ha a kövek nem bújnának meg az avar alatt, így csak balettozunk. Nicsak, máris egy forrás. Meg kell becsülni, mert minimális vízvételi lehetőség lesz csak.. A folytatása már egész kellemesen futható a Z+-nek. Szó szerint elviharzik mellettem Fridrich Laci, és legközelebb már csak a célból visszafele sétálva látom csak.. Lehet ment még egy kört? :) Leérve egy tisztásra szalagozáson folytatom utamat. Azért jöttünk egy csomót lefele, hogy megint toronyiránt mászhassunk vissza a Karancs-nyeregbe. Szép, mondhatom.. Már a fülemen veszem a levegőt, amikor felérek a Kápolna-hegyre, ahol csodás kolostor fogad, és még harang is van. Gyorsan meg is kongatom, de ez még nem a K.O.-t jelenti.. Pecsétet is kapunk az itinerre a túra egyetlen-egy emberes ellenőrzőpontján. A többi helyen csak egy bólya lesz, és szúróbélyegző, önigazolás. Fridi kivételével a fent felsorolt összes "arc" itt tanyázik, én viszont fogom a sátorfámat és tovább koccanok. A S- jelzés elágazásánál tanakodás vajon merre? A mátraiak megmásszák kis kitérővel újra a Karancsot, mi az nekik.. Viktor órája viszont más irányt mutat, így mi a S-n haladunk tovább, amerre kell. Hamarosan jobbra P3, és egy széttrancsírozott aszfaltúton kocogunk tovább. Az Elemér-forrásnál vízvételezés, addig megérkeznek a Karancs mászók is, majd erősebb tempóval tovább is haladnak. Leérve a 21-es főútra, a többiek rossz felől kerülik meg a tavat, de én figyelek, és a hivatalos úton érek bele a Z-be. Viktor kólás gumicukival kínál, örömmel habzsolom. Rövid szakaszon szalagozás, na meg egy bólya, majd jön a számomra legszebb rész utólag visszagondolva. A P-rom jelzés kegyelmet nem ismerően visz fel a Boszorkány-kőhöz, ahol pár lépés kitéréssel csodás panorámában volt részem. Ez volt a legszebb pont nekem! Néhány száz méter, és a Salgóvár is meghódításra kerül, ahonnan ismét pazar panorámában gyönyörködhettem.
A Dornyai th. mellett a Bodzás-kútból merítem újra az életmentő vizet. Bár az itiner ír egy boltot a falu szélén ami mindjárt itt van, de biztos ami biztos feltankolok az éltető nedűből. Egyedül haladok, a többiek előttem, illetve mögöttem nem sokkal. A falu szélén Molnár Peti megy be a temető széléhez "kutazni". Beérvén újra Somoskőre, a bolt bezony nyitva. Szuper. Be is térek. Ha ezt elszalasztom, súlyos árat fizethetek akár később.. Meglepetésemre a többiek tovább mennek, ők tudják.. Én egy colával, és egy banánnal lepem meg magamat. A forrásvíz mehet is a kukába így már. Na meg egy zsemlét kértem, és mondtam a néninek, hogy vágjon hozzá egy jókora parizert. Ezt útközben szépen meg is emésztettem jólesően. Most egy szolidabb úton haladok tovább a S+-en kifele Somoskőről. Könnyebb emelkedők következnek, a baj az csak, hogy jókora sár van, és rengeteg kidőlt fa ahol szlalomozni kell, és a haladást is leredukálja. Úri Mátét megelőzöm, és többet nem is látom a mai napon. Kihúzom magamat, nem sűrűn van ilyen, általában mindig előttem ér be. Egy nagy fakidőléses résznél utolérem Verát, és Viktort is. A Ceberna-tisztásnál kis tanakodás, hol a kód? Ja, a völgybe írja, az még feljebb van. Mai túránk egyik legkeményebb emelkedőjéhez érkezünk. Hosszan, nagyon hosszan fel a S-n. Na és persze hova? Hát persze hogy megint a Karancs-nyeregbe. A komoly emelkedők mind erre tanyáznak.. A semmiből elkap minket Molnár Peti, valahol elkavart. Munkahelyi dolgokról beszélgetünk fölfele a toronyirántos emelkedőn, ahol más alig kapna levegőt. Mi sem vagyunk normálisak.. Viktor lemarad, és csak a célban találkozunk újra, ott már persze mindenki mosolyog :) Vera nagyon ügyesen jön, és felérvén a nyeregbe amíg mi meghúzzuk folyadékjainkat, ő tovább is robog. Ismét a reggeli Z+, és ismét ugyanaz a forrás. Természetesen kihasználjuk. Innen most jó sokáig a P- jelzésen haladunk, nem kell forgatni az itinert egy darabig. Vera kocog még látótávolságban előttem sokáig, a mátrai betyárok már valahol elől vannak Petivel. Kezdek álmoskás lenni, de a távok elágazásánál egy balost veszek a 61-es fele természetesen. Az átlagom is még szinte pöccre 6-os. Teljesen jó, túl jó.. Hosszabb aszfaltos sík rész következik, Vera kocog a messzeségbe, én csak valamit imitálok, na de egy pillanat alatt villámléptekkel megy el mellettem Cili. Na, ő fut.. Végre egy falu. Karancsberénybe életemben először érkeztem. Meglepetésemre a faluban utolérem a reggeli futócsapatot, Petistől, Nándistól, Adriánostól, és fekete ruhás futóstul, mert épp depóztatják őket. Engem is kínálgatnak, hát hülye leszek nemet mondani. Cola, ropi, gumicuki, luxus kényelem egy Lefagyszon. Kell is az energia, mert fogyogat az erő. Átsétálunk a falun, majd rátérünk a híres (hírhedt) Északi Zöldre. Szerencsére itt még jó ideig a szolidabb arcát mutatja, és kocogni is lehet amíg erőm engedi. A semmiből egy sárga ruhás futó ér utol 8 órás indulással. Tyűha, ő már tényleg tud valamit. Ha már itt van, letarhálom egy magnéziumra, mert kezd szétrobbanni a vádlim ami nem jó előjel. Az nem volt nála, de valami pirula igen, amit szét kellett rágni. Nem volt vészes, csak majd megpusztultam olyan szomjas lettem utána. Aztán jött az igazi arca az Északi Zöldnek, toronyiránt föl, és le. Folyamatosan.. Utolérem a srácokat, Adrián ad magnéziumot, de meglepetésemre teljesen ellentétes hatást vált ki a pirula.. Borzasztóan húzza a görcs a vádlimat, és már a lejtőkön is csak gyalogolok. Na ennyit erről, de talán még lámpa nélkül meg lehet így is gyalog. A srácok is lassabban haladnak már úgy látom. Visszaérek a 48-as táv becsatlakozásához, majd a szúróbélyegzés után egy undormány sáros meredek emelkedő jön. Folyamatosan húzza a görcs a vádlimat, talán sosem mentem még ilyen lassan fölfele. Minden lépést meg kell fontolni, ha nem akarom hogy totál begörcsöljek. Pedig már nincs sok hátra. Kegyelemdöfésnek a legutolsó emelkedő tesz oda. A legmeredekebb, a legzordabb az összes közül. Fejben rendben vagyok szerencsére legalább. A Karancs kilátónál (mert persze mint írtam az összes galád emelkedő itt végződik) meglepetésre utolérem a srácokat, de el is engedem lefele őket, hadd futkossannak. Szerencsére visszább vett közben a görcsölgetés, így óvatos kocogással tudok én is lefele haladni. Leérvén újra Somoskő szélére, látom a fiúkat előttem az aszfalton kocogni, szóval nem léptek meg a végére. Én is vérszemet kapok, mert még ha egy picit rákapcsolok akár 17 óra előtt is beérhetek, pedig ezt a terv már egy ideje a kukában landolt. Megküldöm a végét, és 16:58-kor, 9 óra 58 perces menet után megérkezek a várva-várt célba közvetlen a srácok után. Nem gondoltam volna hogy így sikerül, mostanában nem volt tempósabb menetem már egy jó ideje. De úgy látszik még a parázs néha fel-fellobban. Ezzel az érzéssel vetem bele magam a mennyei gulyáslevesbe.. Köszönöm szépen a szervezést, és hogy megismerhettem ezt a csodás tájegységet.
