Túrabeszámolók
|
|
Itt is jártam, nagyon tetszett, egy bõ beszámolót kiírtam ide
Djekuje a szervezõknek! |
| | | | |
|
Idén úgy tizen-néhányan vágtunk neki a túrának, a csapatnukból legtöbben 18-éven aluliak. Nagyon örültem neki, hogy a kicsik ennyire lelkesednek. Ha jól tudom pont is jár nekik érte az örkényi általános iskolában. A kicsit szomorkás idõ ellenére a hangulat kiválló volt. Hernád és Pusztavacs között a tanyán megint volt tea és zsíroskenyér házikenyérbõl. Az útvonal módosítás is tetszett.
Köszi a szervezõknek! |
| | | | |
| |
| Cserhát | Túra éve: 2010 | 2010.11.13 19:55:40 |
|
Csodaszép volt az idõ, az útviszonyok közel sem voltak olyan súlyosak mint legutóbbi ottjártamkor, láttam csinos lányokat, beszéltem régi haverokkal, ilyen szempontból remek túra volt :-)
Az egyik elsõ EP egy kis pincekocsmában volt, és a tulaj nagyon mérges volt a túrázókra, hogy csak jönnek pecsétért, a pancsolt pálinkát meg nem veszi senki. Amikor mi voltunk ott, akkor még csak fenyített, de álítólag a késõbb érkezõkkel már kiabált. Mind1, az elején még jó vicc volt a vén csonti. Aztán Cserhátszentivánnál elbúcsúztam az 50-esektõl, és nagyon jó választásnak tûnt, mert onnantól nem voltak ezren az úton. A hátralevõ 18 km majdnem egyedül. És hát meleg volt sütött a nap, a sár csak helyenként volt ragadósabb mint általában máshol, szóval egy olyan nap, amikor igazán kellemes az õsz. Pár ponton még eldumáltam a pontõrökkel, szendvics, tea, karamella, aztán lassan elindultam a cél felé. Hollókõn a vár után az éttermet úgy ahogy van elvesztettem, de nem tartottam fontosnak, mert alig 1 km az elõzõ ponttól, kaját meg nem rendeltem. Se bója se semmi jelzés. Aztán talán a következõ ponton nem ember lehetett, csak kód, nem derült ki, mert akármi is volt ott, elmentem mellette és nem szólt rám. Így értem be a célba, utolsó két pecsét nélkül, de legalább tetszett az útvonal. A célban a faszi kicsit másként ált a dolgokhoz, mint én. Mondta, hogy így ez nem számít teljesítésnek, úgyhogy csókolom. Egy pár másodpercig filóztam, hogy most ez a tahó csalónak tart... aztán napirendre tértem felette de valószinûleg nem marad jó emlék, mert hazafelé már megint stoner metált kellett hallgatni, mint a fárasztóbb munkanapok után. Valahogy így néz ki a helyzet: vannak, akik sportnak veszik a teljesítménytúrákat, és szigorú szabályokhoz kötik. Mások - mint én - hétvégi kikapcsolódásnak tartják, és ha nincs meg a szintidõ, ha nem írtuk fel az utolsó kódot, vagy nem tudjuk a kisdobos eskü szövegét elejétõl végéig, akkor is eredményesnek érzik a túrát. Még ha a rendezõ nem is ért egyet és aktívan tesz a túra utáni jókedved ellen.
Hát sokáig tökölni nem volt kedvem a célban, elindultam gyalog, a falu határában két pontõr srác felvett, jó arcok voltak, elvittek a keresztezõdésig, ahol már csak pár perc volt a busz. Pedig saras voltam derékig.
Hát ennyi a történet. Annak, aki nem tart egy szombati túrát kemény sportnak vagy versenynek, nem gyûjti a pontot és nem számolja, hogy kinek mennyi van, annak azt javaslom hogy jövõre jöjjön el és nézze meg ezeket a szép nagy legelõket meg kilátást a hegytetõkrõl, de a nevezéssel kár bíbelõdni. |
| | | | |
|
|
A rövidebb távokon volt is szépen részvétel, a 70-es távon viszont sajnos egyedül kellett végigtaposnom. Volt rét, aztán töltés és árterület, megint jó darab gát, mezõgazdasági területek, és egy szélmalom (ilyet eddig csak képen láttam) erdõk, aztán megint szántóföldek és a csatorna gátján mindkét oldalon hatalmas nádasok, fasorok, tavak és holtágak. A kilátás egészen frankó volt, körülbelül az egész napi útvonalat be lehetett látni a töltésrõl. Egyenletesen elosztva 8 ellenõrzõ pont volt, kicsit pirultam hogy csak miattam jönnek ki a pontõrök, de minden ponton ott voltak. Az idõjárás ûberelhetetlen volt, igazi napos koraõszi túraidõ.
Az elején párszor elkavartam erre-arra, aztán rászoktam hogy minden szakaszt elõre elolvasok. Egyébként soha nem szoktam elolvasni az itinert :) Most viszont bevállt a stratégia, a végén egy kis levezetõ futással 13 óra alatt lett meg a 70 kilométer.
Profi módon és szívvel-lélekkel megrendezett túra volt, a szervezõk tényleg mindent beleadtak. Kiválló volt a szálláshely, segítettek odanavigálni, kijöttek elém a buszhoz és a végén még a vonathoz is kivittek.
|
| | |
| |
|
Nagyon szép helyeken mentünk és nagyon jó hangulatban tellett az egész nap. A nevezési díj barátságosan alacsony. Egy frissítõponton teát (másfél liternyit :) ) a célban pedig csokit kaptunk. Annyi volt csak az elején a gubanc, hogy az elvileg 3 kilóméterre lévõ elsõ ellenörzõponthoz 50 perc alatt értünk el teljes sebességen pedig nem tértünk le az útról sehol sem. Valahol ez biztosan el van mérve. Ja és a piros jel is sikeresen félrevezetett, így nem túl hatékonyan kezdtük a túrát. Talán nem is értünk volna célba, ha Anikó segítségünkre nem siet a GPS-ével. |
| | |
| |
|
|
Szuper kis túra volt, tényleg. Laza kis 50 km az õszi bakonyban.
- Teli találat volt az idõjárás, végig napos, de soha sem túl meleg.
- Nagyon szép helyen volt a start (pangea ház) a szállás is tiszta, rendezett. Én vittem sátrat, mert a startnál a sok nyugtalan nép mindig zajong és azt nem komállom, de itt semmi ilyesmi nem volt. Legközelebb kipróbálom.
- Még vacsorát is kaptunk, túra után a beérkezõk nagyon olcsón hatalmas teletálas spagettit is kérhettek. Én nem voltam hozzá elég éhes, de jövõre spórolok ennek is helyet :)
- Az útvonal is nagyon szép volt, akadt látnivaló. Bõven.
- Az ellátás is oké volt, csoki, tea, gyümölcs, mindenféle...
- Túra után Catan telepesei, remekül elvertek háromszor :)
Pár apróbb gubanc volt, 70-es itinert kaptam, meg kicsit kényelmetlenül volt betörve a szöveg, de ez szerintem a kitérdekel kategóriába tartozik, amúgy sem szoktam itinert olvasni. |
| | |
| |
|
Péntek este 10 körül még mindig azon gondolkodtam, hogy mi legyen a másnapi program, akkor derült ki, hogy senki sem jön szombaton kéktúrázni. Gyorsan megnéztem, hogy mi van elérhetõ távolságban és a Pest Megye Turistája 50-es szakasza megtetszett.
- Hát helyenként akadt sár, de semmiképpen nem lehet pl egy bakonyi mikulás sárdagonyához hasonlítani :) A felétõl kezdve pedig majdnem csak nedves homokon mentünk. Ideális.
- A táv feléig csodaszép napsütésben volt részünk, utánna beborult és dörgött az ég, elõ is túrtam az esõkabátom, de egész nap csak pár csepp esett. Ennyiért igazából kár is esõkabátot vinni :)
- Kosdon volt enni-inni, meg azt hiszem még Csörögön és a célban is. Én inkáb a falvak gyümölcsfáit dézsmáltam.
- Nem a tipikus teljesítménytúra útvonal, sokan kérdezték is tõlem hogy kik vagyunk és hova megy ez a sok ember.
- Az utóbbi hét bõséges esõitõl minden nagyon zöld és szépek az erdõk mezõk. Csak persze kicsit sárosak helyenként. Különösen tetszett az útvonal Katalinpuszta és Kosd között.
- Végig a piros jelen kellett menni, ami azért egyszerû szabály és szallagozva is volt, ennek ellenére is néhányszor alaposan elvesztettük az útvonalat. Az esõktõl a bozót helyenként úgy benõtte a jeleket, hogy pár méterrõl se vettem észre.
- Állítólag jövõre Duna-akármi -> Ócsa útvonal lesz, és azt biztosan nem hagyom ki.
Köszi a szervezõknek! |
| | |
| |
|
Nagyon szép idõ volt, akadt csapat, az útviszonyok pedig kivállóak voltak. 8 óra alatt meg is lett a 48 kilóméter, ami egy tök jó hatos átlag.
Valahol Gábort elvesztettem. Nagyon szégyellem, de majd bosszút állok érte. |
| | |
| |
|
Idén harmadik nekifutásra, elösször sikerült nagyobb elkavarás nélkül teljesítenem a hosszabbik távot. Kisdani és Gábor folyamatosan próbáltak elbizonytalanítani az útvonalat illetõen, de nem jött össze nekik. Térképet természetesen nem vittem.
A plusz néhány kilóméter nélkül is nagyon szép túra, bár így tényleg sokkal rövidebb :)
Köszi a szervezést! |
| | |
| |
|
Az történt, hogy 19:0X-re leértünk végre két lánnyal (nekik az elsõ ttúra) az iskola elé. Frankón minden pecsét megvolt, én még szintidõn belül is voltam, ott voltunk az iskola kapujában, amikor mondtam hogy most igazából választanunk kell a perceken belül induló busz és a jelvény között. A buszt választottuk :-)
Úgyhogy most ott szereplünk a gyáva megfutamodók listáján, de az csak az adminisztráció. Mi über-frankón végigcsináltuk.
Egyébként minden királyos volt. Szép idõ volt, az út csak kicsit volt sáros, a bakancsom nem ázott át teljesen, a táj is hozta a szokásos formáját, társaság is akadt.
Remélem nektek is frankón tellett, szasztok. |
| | |
| |
| Kitörés | Túra éve: 2009 | 2009.02.15 18:28:32 |
|
Pár pontban összeszedném hogy miyen volt a 2009-es kitörés.
- Csapat: Dani és Ákos, Ákos csak 25 km távon
- Start: úgy 17:45 körül
- Idõjárás: szemerkél a hó, erõs szél, minusz néhány fok körül
- Terep: Fagyos talaj, hófúvásokkal. Volt egy patak-átkelés ahol megmártottam a lábam a megbillenõ gerenda miatt. Szép nagyot bénáztam. A budai hegyekben jegesre voltak lejárva az utak, nehéz volt rajta felmászni a hegyre, a Nagy Szénásokon pedig szép nagy hófúvások nehezítették a közlekedést. Körülbelöl itt vettük észre, hogy térdig megfagyott a nadrág rajtunk. Egyébként nem volt nehéz.
- Érdekességek: a rendezõk fegyvereit és felszerelését mindenhol megnéztem, egy gépfegyvert még próbálgattam is. Nosztalgia, kicsit militarista gyerekkorom volt :-) A táj is nagyon szép volt, már amit lehetett látni: A kilátás a nagy szénásokról, a kivilágított erzsébet kilátó. A nagy szénásokon egyébként a hangulat kedvéért is érdemes megállni térdig lefagyott nadrágban.
- Cifrább helyzetek: A végén a majdnem célegyenesben a TSZ mellett végig szembe szélben -és hol van még onnan a falu; Hûvösvölgy után a jeges meredek kaptató, a nagy szénásokon a hófúvások.
- Agy-állapot: szerintem gazdagította valamivel az agyamat, hogy végigjártam azoknak a katonáknak az útját, akiket mindenféle országokból ideküldtek egymás legyilkolására. Többek közt. (Itt fõleg arra gondolok hogy volt valami közük a nagyapám családjának kiirtásához is) Nem sok együttérzést kaptak az utókortól és pont ezért érdemes végigjárni az útjukat, kicsit sejteni hogy nekik egyáltalán nem volt frankó.
- Tapasztalat: Örülök neki, hogy idén sikerült végigcsinálnom bealvás nélkül. Úgy látszik ezt nagy csapattal nem lehet megcsinálni, mert akkor sok a tökölés és a vakarózás - amitõl én elálmosodok.
|
| | |
| |
|
|
Idén is királyos volt a Fóti-Somlyó, nagyon jó volt a süti a cukrászdában (addigra már megvolt a helye is), az idõjárás szintén tökéletesre sikerült. A talaj kicsit fagyos volt, ami kicsit megedzi az ember bokáját, de legaláb nem volt sár :-)
Egy javaslatom lenne csak: A hungaroring mellett minden évben akad egy-két "sportember", aki úgy tûnik figyelmen kívül hagyja a gyalogos forgalmat. Lehetne legközelebb másik útvonalon vinni a túrát? |
| | |
| |
|
Corvin János Emléktúra 2.0, 50 Km
Csapat: Tibi, rosszmagam. (Radikális túrázók)
Extra kihívások, hogy nehezítsük: Tibi élete elsõ túráján (szép kezdés). Én meg autóbaleset után térek vissza lassan a szokott dolgaimhoz. Ja és betöretlen cipõ, csütörtökön vettem.
Eltérések a régi útvonaltól:
- A geodéziao pont elött amikor elkanyarodnánk, na akkor helyette egyenesen. Persze hogy elvétettem :)
- Utánna kicsit nehéz megtalálni a helyes útat. Kicsit át kell vágni ipari dzsindzsáson.
- Csõvári várban csak kód várja a tisztelt nagyérdemût, meg a rohadt meleg persze, elötte viszont frissítõpont ásványvizzel és sárgabarackkal és valami csokis izével.
- És Csõvár után, a faluban is frissítõpont, jégkrémmel, ásványvizzel. Fogadd el az ásványvizet, szükséged lesz rá! Van hozzá közel kék kút is.
- Csõvárról kifelé alaposan megizzad az ember a kaptatón.
- Püspökhatvanban nincs víz. Nem mûködik a falu egyetlen kék kútja ilyen melegben. Ekkorra már úgy 8-10 kilómétert jöttünk Csõvártól, és igazán jól esne egy zuhany.
- Püspökhatvan után az egész völgy egy hatalmas parlagfû ültetvény. Mellesleg ez az a növény, ami miatt egész gyerekkoromban fuldokoltam. Most szerencsére nem jött elõ. Ez a legnehezebb része a túrának.
- Ellenõrzõ pont 3 kilóméterrel a Rózsa-forrás elött.
- A Rózsa forrás sokkal nagyobb eufória volt mint az elõzõ túrákon. Igaz a régin itt már 50 kilóméternél jártunk, viszont akkor csak 3-4 kilóméter volt mögöttünk Acsától, ami híres kékkútas strandjáról :) A Rózsa forrás hozta a szokott formáját, karnyi vastag hideg és tiszta vizsugár.
- Innen már csak 10 kilóméter a cél, a megszokottt Corvin-80 útvonalon, A táv egy részén erdõs hûvös, bár helyenként kaptatós, másik részén búzatáblás nagyon forró, végül pedig aszfaltos.
Ami változatlan:
- A talpam nem szereti az aszfaltot.
- Nagyon sok szolgáltatás, jégkrém, gyümölcs, ilyesmi...
- Továbbra is lelkes szervezõk.
|
| | |
| |
| Sárga | Túra éve: 2008 | 2008.05.08 14:03:29 |
|
Sárga 35 :)
Reggel fél 3-kor felkeltem, kibóklásztam a Kerek hegyhez hogy a túrabürokrácia erejével kényszerítsem az embereket a helyes (Sárga) útvonal betartására. Már reggel fél 5 korül ott voltam, de csak fél hat után jött az elsõ pár ember.
Aztán ahogy felkelt a nap rendesen, megindult a forgalom, jött erõsítés is, hogy ne unatkozzak. Jól eldumáltuk az egész délelöttöt. Aztán 11 után jött Szöcske és Attila, serpõemberek, addigra úgy másfél órája szinte nem is volt forgalom. Együt nekivágtunk a hátralevõ 35 kilóméternek. Helyenként ahol ismerõs volt a pontõr, megálltunk kicsit dumálni, Hûvösvölgyben kajázni. Ilyenek.
Ezzel nehezítettem meg a távot, nehogy túl könnyû legyen:
- Nem hoztam ennivalót
- Nem hoztam vizet, de azért nem ittam a fosatóforrás vizébõl, inkáb lejmoltam
- A túrázásra bejáratott cipõmet a munkahelyi fiókomban hagytam. Ellenben elhoztam némi átolvasandó dokumnetációt. Jó mi? :)
- Csacsirét után egy ponton eltévesztettem az utat egy keresztezõdésben. Mindjuk az szerintem szivatós volt.
- Linda bicóján kellett hazatekernem, -pontosabban nem kellett, önként bevállaltam- még így is gyorsabb mint busszal, és pláne olcsóbb, de elég kicsi.
Meg persze eredetileg nem is mentem volna végig. De hát a tervek arra valók, hogy legyen mitõl eltérni.
Na, ettõl jól begörcsölt a bal vádlim, így megvolt a kihívás a hétvége hátralevõ részére is. Bringatúrák.
A célon mérgelõdtem, mert nem akart inni adni a pincérnõ, mindennel mással foglalkozott. Elég lepukkadt egy hely, meg én se vagyok egy szimpatikus arc :) |
| | |
| |
|
A 2006-os nem számolva ez a harmadik teljesítésem. 2006-ban ugyebár kicsúsztunk az idõbõl és elhajtottak :) Lásd lap alja...
No, most rutinosabbak voltunk, de sajnos Herr Lehrer nem tartott velünk. Csapat: Linda, Dani, Ákos, Micu, Szöcske, Gábor. 20 kilóméternél szált be Erika és még páran akiket nem nagyon ismerek. Szóval eltés akcióbrigád. Start: 7 körül. Jó korán, akkor még volt minden. Itinert magamnak nem is kértem, ezt az utat már N > 5 alkalommal végigjártam, meg úgyse olvastam el soha :)
Bár Linda apukája úgy hatszor elmondta hogy perceken belül elered az esõ, ez úgy tûnik egész nap nem következett be. Mitöbb délutánra úgy kitavaszodott, hogy hátizsákba került a pulóver is. Piliszentkereszten dögteát és gyümölcslét töltöttünk a gyomrunkba, elküldtük az újoncokat megtekinteni a kocsma fantasztikus népmûvészeti kincsét. Vicces volt ahogy próbálták értelmezni hogy mit is látnak :-) Dobogókõ oldalán kicsit megindultam, hogy az esti és másnapi (túra :)) programomat ne csússzam le, itt elhagytam az eltés különítményt. Fent Dobogókõn még volt helyenként egy 5 centis hó, meg kicsit persze saras is volt, de csak hogy ne rázzon az út persze. 1 óra alatt értem le Dömösre, (kicsit odaléptem) és hatalmas volt hogy odafent még havas volt minden, lent pedig tavasz. Dömösön újabb eltés csapat, õk csak 10 kilóméteren bóklásztak. A betegség kezdeti tünetei...
Kipróbáltam 25 kilóméteren Linda túrabotját. Eredmény: borzasztó, így egyszerûen nincs kihívás az egészben :-D |
| | |
| |
|
Hogyan szívattam meg magam másodszor is kb ugyanúgy :)
A tavaly bevállt receptnek megfeleõen, márciusi emléktúra, 48 kilóméter névleges távolsággal. Tavaly nagyon tetszett a túra, szép idõ is volt és el is tévedtem a Királyvölgyben. Idén pont ugyanaz történt, csak nem Kisdanit hagytam ott hanem Nagydanit és a biológus különítményt. Tavaly úgy volt, hogy a kék+ jelzést tévesztettem el és emiatt majdnem Szentendréig begyalogoltam. Most elkaptam a kék+ jelzést, felmentem rajta a hegyre és ott elvesztettem a nyomot mert teljesen le volt tarolva a hegy. Csak zöld háromszög jelet találtam és úgy voltam vele hogy ez is jobb a semminél, csak vezet valahova. Nos pár kilóméter után visszavezetett a Királyvölgybe, bár azt hozzá kell tenni hogy nagyon szép helyeket fedeztem fel közben. Amikor rátaláltam a Jánosforrás felé vezetõ leágazásra, akkor jöttem rá hogy megint ugyanolyan durván elkavartam mint tavaly. Alternatív megoldásként most a betonúton mentem fel az EP-ig. A legcikibb az volt hogy Daniék már ott voltak, hiába futottam órákon keresztül hogy hamarabb hazaérjek.
Legalább a dolog sport-értékét növeltem egy kicsit. Azt hiszem úgy 55 kilóméter körül lehettem a végén, de nem bosszankodtam, mert végülis elfáradni is sikerült, meg szép tájat is láttam. Aki nem akarja megszívni, az vigyen magával térképet, mert az itineren nincs vázlat, ami alapján lehetne tájékozódni!
Sajnos nem voltak valami sokan, pedig nem volt olyan rossz idõ. Inkáb csak a Dobogókõ oldalán volt sár, az esõ sem volt komoly. Biztos jövõre is megpróbálom, hátha egysyer sikerül elkavarás nélkül végigcsinálnom. |
| | |
| |
|
Szombat éjjel elkezdett valami ónos gusztustalan esõ csepegni, amitõl vasárnap reggelre minden úgy csúszott, hogy alig lehetett megállni betonon vagy aszfalton. "Mint szappanos hal egy vödör takonyban." Ez sejtette velünk, hogy némileg nagyobb kihívás elé nézünk mint a szombati kis lazítós Buék 20 kilómétere.
A reggel 7:05-ös vonatot néztük ki, amit remekül lekéstünk, a következõ 8:05-kor indult, valmi szlovák szutyokvonat, amin nem volt fûtés. Amolyan marhavagon stílusban utaztunk le vele Verõcéig, el is neveztük Szibéria-expressznek. Verõcén a templomig mint valami pingvin-menet, úgy mentünk a sok túrázóval. Nagyon sokan voltunk, hiába nem tipikus túranap a vasárnap, meg hiába takony idõ.
A startnál tájékoztattak, hogy az idõjárási körülményekre való figyelemmel elnéznek minden átnevezést és rövidítést. És igen, sok ilyen történt aznap :)
Lebóklásztunk a starthelyként szolgáló templomtól a jeges úton, hamar kiértünk olyan helyre, ahol már felolvadt a jég. Tulajdonképpen az útviszonyok nem is voltak innentõl annyira vészesek, viszont az esõ egyre inkáb esett.
Valahol utolértük az eltés különítményt, akikkel szombaton is összefuthattam a Buék ellenörzõpontjain, kezetráztunk, és mi rohantunk tovább, mert kicsit aggasztó volt hogy ilyen tempóban mikor leszünk túl a túrán, és aztán hogyan jutunk haza.
Mire nógrádra értünk, már teljesen eláztunk, ekkorra ugyanis folyamatos, tavasziasan langyos esõ öntözött minket. Szerencsére viszont ez felolvasztotta a jegesedéseket az utakon, így zanyálás nélkül megúsztuk Nógrád meredekebb utjait is. A kocsmában nem is álltunk meg, csak a szotyi iránt érdeklõdtem volna, de nem volt, így továbbindultunk királyrét felé. Ez elég ismerõs környék már, Lokomotív-42 és más kedvenc túráim erre vezetnek, komolyabb lejtõ sincs benne, mert a Csóványosra nem kell felmenni, az útvonal pedig kivállóan volt jelezve, teljesen eltévedés-biztos volt. Viszont rongyá áztunk mind a ketten mire királyrétre értünk. Ekkortájt kezdett aprószemû jégesõ csattogni a fejünkön. A szálloda recepciójánál én nekidõltem a kandallónak és szárítgattam a pulóverem, nagyon szar volt, amikor vissza kellett venni. Dani is mondta, hogy ez igazából nem frankó ilyen idõben, ráadásul csak 7-8 körül van esélyünk beérni így, akkor viszont baj lehet a hazaúttal. Közösen eldöntöttük hogy a hátralevõ távból levágunk és otthon szaunázunk egy nagyot.
Mûúton Szokolya felé vettük az irányt, ami csak 4 kilóméter volt, ezzel levágtunk jó 10 kilómétert a túrából. A szokolyai bisztróban sem idõztünk sokat, csak amíg kiderítettük hogz Joe még nem járt ott, elindultunk a hátralevõ 7 kilóméteres távon Verõce felé.
Pont az indulásunk elött váltott az esõ gyönyörûszép hóesésbe, így már a hó fagyott ránk. Keményen kiléptünk, újra utolértük Zalánt, majd az utolsó ellenõrzõponton lepecsételve a teljesen olvashatatlanra ázott igazolólapot, lecsúsztunk Verõcére.
A célban jó meleg volt, és fantasztikusan jó virslit ettünk. Beért Eszter és Szöcske is, valamint ott volt Mazsi, aki jófej srác, mert hazavitt minket. Tapasztalat: Soha nem szabad túrára menettérti jegyet venni.
A kis idõjárási nehézségek ellenére kiválló túra volt, ajánlom mindenkinek. Ami a legjobb az egészben szerintem, az a szervezõk lelkesedése és hogy mennyit beleadtak a túrába. Ilyen idõben kint álni egy hegytetõn órákon át, tényleg kemény dolog lehet. Ja és allítólag 300-an indultak a túrán.
Wass Albert versein viszont nem értem mit esznek annyira :-D |
| | |
| |
|
|
Bakonyi Mikulás 50
Elösször is: a túratársnõmet (aki a túrán lelkileg és fizikailag teljesen apró darabokra szétesett, de végigcsinálta) semmilyen eszközzel nem kényszerítettem 50-es távra.
Hú, 3 hétig nem voltam túrázni, teljesen összegubancolódtak az agytekervényeim. Péntek este végre irány Zirc. Néhányórás zötykölõdés (vagy az út hullámos, vagy a kerék tojás alakú, de ez nagyon nem volt frankó, nekem vonat kell :-) ), rosszlevegõ, ilyesmi. Hamburger vacsira. Figyelemre méltó hogy Zircen semmi mást nem lehet enni csak hamburgert. Ez már amerika. Autó, hamburger. A tornateremben alvás egész nyugodt dolognak sikeredett, nem volt osztálykirándulás sem, csak néhány ember érezte úgy hogy kurvafontos amit mond.
Reggel 6-kor ébresztõ, 7:10-kor startoltunk és szerintem nagyon jó tempóban haladtunk. Kezdetben kicsit ködös volt ugyan az idõ, reggel még az esõ is szemerkélt, de ez 8 körül egészen elmúlt. Kitisztult az idõ, hátizsákba került a kabát. Cuha völgytõl észak felé bóklászva nekem teljesen új volt az 50-es kiegészítõ szakasza, ahol jónéhányszor át kell kelni a patakon. Na itt én alaposan lemaradtam, és sikerült párszor megmártani a bakancsomat a vízben. Egyszer ide nyáron vissza fogok jönni, mert csodaszép. A patakba pedig bele fogok feküdni. Aztán fel a 3. ellenõrzõponthoz Zörög-hegyre rendesen megizzadtunk, inkáb Tüdõ-hegynek lehetne nevezni :) bár inkáb a párás levegõ lehetett az oka. Cseszneken kocsmában olyan igazi, zaccos, cigi-izû tea. Nagyon jól esett, komolyan 20 kilóméter után télen bármi jól esik ami meleg. Innen egy ideig eseménytelenül tellett az út, azt dúdolgattam hogy a következõ buszon rajta leszek én is, jelzek majd egy réten, a busz megáll és én mégis... A télapónál viszont elhanyagoltam a nótázást, valahogy ez nem jó móka ha nem társaságban üvölti el az ember néhány régi túratárssal. Viszont a mikulás asszisztensétõl lejmoltunk egy fél liter vizet, ami nagyon jól jött, és mégegyszer köszi érte.
Ördögárok, a tavalyelöttihez képest teljesen száraz és járható. Gizike, kis logisztikai nehézségek és egy kis joghurt bátorítónak a hátrelevõ alig 20 kilóméterre. Vissza a télapóhoz, majd hazafelé mérsékelten sáros úton. A cél elött kicsivel ránkesteledett. Igazából az idõ is és a táj is nagyon kellemes volt. Sajnálhatja aki otthonmaradt a tévémikulást vizslatni helyette :)
Pont elkaptunk egy buszt, amivel este 9-re Pesten voltunk. A vasárnap a jólmegérdemelt punnyadás jegyében tellt el :-)
Ja és majdnem elfelejtettem levonni a tanulságot:
A törpök élete se csak játék és mese. |
| | |
| |
|
Írtam egy jó hosszút.
Sajnálom nagyon hogy nem lesz többet ez a túra, mert az egyik kedvencem volt, még ha nehéz is. Nagyon jó hangulat volt végig, hatalmas poénok voltak. Bár majdnem végig egy medencényi hideg vízrõl álmodoztam, tényleg, egy strandon töltött hétvégére pár nappal késõbb már nem emlékszik az ember, erre pedig sokáig emlékezni fogunk. |
| | |
| |
| Eötvös | Túra éve: 2007 | 2007.06.17 16:42:48 |
|
| Itt is voltam. Nekem tetszett, jó volt a társaságom, szép volt a táj. |
| | |
| |
|
A növények két fõ rendszertani ágát: gaz és virág, többféle definícióban használhatjuk:
Közgazdász: "A virágot pénzért vesszük a boltban, míg a gaz ingyen nõ."
Jogász: "A virág az az, amit ha leszedünk megbüntetnek."
Bölcsész: "Virágra tekintve kicsi szívem vidám dobbanása, ragyogó örömmel..." (hiába no, nem volt köztünk egy bölcsész sem)
Dani összegzése a szombati túrán elmondottakról.
Igazi királyos dolog volt a túra. A távot kicsit bele kellett hajtogatni a Velencei dombságba, szint se fért bele sok, de nagyon jó kis baktatós nap volt. Ez volt a minusz elsõ teljesítésem mert tavaly neveztem de nem mentem be a célba, idén meg nem neveztem de bementem :-) Nem volt kedvem papírokat kitölteni, pedig nagyon olcsó a nevezés.
A vizre figyelni kell, mert csak úgy 20 kilóméter körül van csap.
Pákozdon a cél mellett a fagyizóban zseniális a fagyi, érdemes kipróbálni, majdnem olyan jó mint a szentendrei. |
| | |
| |
|
Királyos volt, köszi a szervezõknek!
Hatalmas látvány volt, a szürkület az elsõ hegyen ért utol minket, az idõ pont ideális volt, érdemes lenne minden este felmászni oda érte. A célban minõségi randiszendvics, a kettõ között meg nézelõdtünk egy kicsit az éjszakai Mátrában. Csillagok megint csak kis mennyiségben voltak jelen :) |
| | |
| |
| Sárga | Túra éve: 2007 | 2007.04.22 20:50:24 |
|
Én nem gyalogoltam ma sokat, ûgyhogy a pecsét másik végérõl összeszedett tapasztalataimat nem copy-pastelem ide :) Folyamatosan kussolva pecsételek
Remélem jól éreztétek magatokat! |
| | |
| |
| Julianus | Túra éve: 2007 | 2007.04.01 20:15:03 |
|
Szombat, reggel 6:55-kor a Nyugatiban gyülekezett a sok nép akik a csodaszáp tavaszi idõnek engedve a Börzsöny felé vették az irányt. Hát nem egy utolsó választás ugyebár :) Zalánnal már a metróban összefutottam, hamarosan elõkerült Zalán egy haverja meg három kis partizánlány. A peronon összefutottunk Danival, így összeállt a csapat.
A vonaton dumálgattunk, már aki nem volt teljesen szétesve a hét megpróbáltatásaitól. Startnál amikor megállt a vonat, hatalmas tömeg indult meg a nevezés felé, én kiléptem hogy gyorsan nevezõlapokat beszerzek, de nem sikerült. Pontosabban odaérnem sikerült, csak lapot szereznem nem sikerült a tömeg odaérése elött. Vártam pár percig aztán mondtam a többieknek hogy én azt támogatnám hogy egyszerûen csak menjünk, a halál túrósába a nevezéssel. Dani csatlakozott, szóval itt elhagytuk õket. A zöldségesnél bevettünk a szükségesnél jóval több gyümölcsöt, aztán hajrá. Útközben találgattuk kifelé az útvonalat, mert nem volt valami sok túrázó elöttünk. Nyilván a vonatok jelentenek nagyobb hullámokat óránként.
Az elsõ EP-nél csináltam egy pár panorámaképet, amibõl még mindig csak egyet állítottam össze, az van fent, a link rajta meg nagyban, és szinseben. Ha érdekel valakit ilyesmi. Lementünk a 20 kilóméteres EP-ig, bolt, kaja, napon punnyadás, meg a szokásos ötlet hogy várjuk meg Zalánékat. Úgy fél óra punnyadás után mégiscsak továbbindultunk. Ahol tavaly mocsokul nagy sárdagasztás volt, ott idén keményre száradt a föld. Szóval a sár nem volt akadály a nap során egyszer volt valami kis tocsogós, de annyiért nem érdemes elhozni a kamáslit. Nem lett volna érdemes elhozni, így korrekt. Meg a 20 fokos melegbe nem volt jó ötlet a pulóvert elcipelni sem, meg a tisztáranyalt ég és seholegyfelhõ ugyebár a kabátot is indokolatlanná tette, és ezek mind ott lötyügtek a hátizsákomban, a kajával amit aztán másnap ettem meg reggelire, és még maradt is.
Definíció: Sétafügének nevezzük a már jópárszor megsétáltatott fügét. Ugyanolyan kiválló üzemanyag mint a sima füge és ugyanolyan csúnyán füstöl ha megesszük. Persze ha megesszük akkor nem lesz sétafüge.
Megtaláltuk azt a helyet ahol tavaly csúnyán elkavartunk, éppen egy pár túrázó indult a rossz irányba. Indultak volna, de Dani lebeszélte õket. 30 kánál a tópart akkora királyság volt hogy kipunnyadtunk a tópartra úgy egy-másfél órára. Nekünk nincs szintidõnk :) de ha lenne is simán bennelennénk még. Na itt továbbá az derült ki hogy a bakancs randán kidörzsölte a lábam. Túracipõ kellene sürgõsen. Nem is indultunk tovább. Kimentünk a buszhoz. Megcsodáltuk a szép kis börzsönyi falut, ami hát igen, tele van alkeszekkel, meg valamiért az összes ilyen börzsönyi faluban mulatóstechnót hallani mindenhol. Ezzel tartják távol a budapestrõl kitelepülõket. Jó módszer, még ha fájdalmas is. Hamarosan megjött a busz, ami csak kicsit volt tele. Busz FAQ: Nem mennének egy kicsit beljebb? Válasz: Nem. Az ilyenek hogy fognak hiányozni amikor már bringás leszek. Azaz pár hét illetve remélem nap múlva.
Az azért tényleg igaz hogy ha neveztünk volna akkor csak azért is végigmentünk volna az 54 kilóméteren, de nekem egész hét meló, tanulás és szaladgálás után ha van valami amit nem akarok az a sorbaállás.
|
| | |
| |
|
A kissé otthonülõs idõ miatt a szombaton túrázni szándékozó egyetemisták serege reggelre mindössze hat fõre olvadt. Ezt egyébként én még mindig nem tartom rossz létszámnak ahhoz képest hogy milyen szomorkás volt néha az idõ. A túra eleje jópofa mókákkal tellett, Ákos felvetette hogy milyen Lonsdale-s pulóverem van, erre elkezdtem elõadni hogy tévébontós skinhead vagyok, ahogy elõresandítottam a lányok felé a döbbent arcokról azt olvastam le hogy ezt komolyan vették :) Furcsa bug nálam az hogy az irónia dolgot nem tudom egészen jól kifejezni és ezért úgy tünik mintha komolyan gondolnám. Utánna jól el is beszélgettünk arról hogy a tévé milyen agymosás, nem kellett hozzá az hirtelen rögtönzött egyéniségemet használnom mert amúgy is utálom a tévét mint a sszz..-t
Aztán Joe és Ákos elhúztak, nekik nagyon fontos teendõik voltak a délután a nõi nem szolgálatában. Ilyesmi. Lassan bóklászósan mendegéltünk Piliscsaba felé, mert nekünk 12:10-kor érkezett az a vonat amivel nem jött senki, de megigértük hogy megvárjuk hogy hátha (igazi lelkiismeretes hittéritõk vagyunk mi ketten Danival). A lányoknak meg úgyis volt egy órájuk a következõ vonatig. Megszállt minket a délelött laza szitálósesõs, nyugodt hangulata és Dani agya le is gyártotta a világbéke gondolatát. Én is úgy voltam vele hogy ha ma jut kezembe a világhatalom, akkor béke fog honolni a földön. Másnap reggelig legalábbis :) Aztán kicsit erõsebb lett a szél meg az esõ is, igazából ha kicsit jobban esik akkor már lehet hogy azt mondtam volna hogy ejnye, De ez szerencsére nem történt meg :)
Na, ahogy beértünk a féltáv-kocsmába, én megdöbbentem azon hogy hány túrázó bagózik. Itt elérkezettnek láttam az idõt hogy megreggelizzek végre, valamint megérkezett a vonat ami semmi ismerõst nem hozott. Még dumáltunk meg kajáltunk egy ideig, Ákos megpróbált demotiválni, de idejében lelepleztük a próbálkozásait. Aztán valamikor 12:30 körül Danival továbbindultunk. Innentõl kezdve tényleg rendesen toltuk. Na és akkor most elmondom hogy mirõl maradtak el a huszaskák :)
* Pilisszentkereszten húsleves, miközben megszemlélheti az ember a szántásról alkotott legendás festményt. (csatolva, népmûvészet a javából, a leves is kábé ilyen szinvonalú volt)
* Dobogókõn a Eötvös túristaház motyói, életmentõ alma, a kilátóban a gyönyörû fehér ködfal
* Kicsit arréb Dobogókõtöl kitisztult az idõ, a felhõ alatt ki lehetett látni a Börzsonyre, ahol a jelek szerint sütött a nap. Nagyon szép látvány.
* Hatalmas sárdagasztás útban Dömösre, pár zakóval tarkítva. Sajnos nagyon megkopott a bakancsom talpa és csúszik.
* Dömösön célsprint, célmotivációs süti betöltése
* Sok hamisan elénekelt dal amit út közben elõ szokunk adni :)
Jófajta túra volt, kár hogy az idõ ilyen ijesztgetõsre sikeredett, de igazából szerintem nem volt ez semmi komoly. Szerintem jó mókárol maradt le aki engedett a lustaságnak. |
| | |
| |
|
Péntek este még 10 óra körül is megbeszélés tárgyát képezte az hogy reggel hol legyen túra, de úgy alakult hogy maradok a Mátra túránál. Egész másnap reggelig, amikor a vonatom tervezett indulásakor sikerült felébrednem. Még szerencse hogy nem vettem meg elõre a jegyet.
Így hát megindultam Csillaghegy felé és út közben felcsörgettem Kisdanit hogy a startnál várjon má meg. Ez a cserkészek egy túrája amire mehet bárki. 48 kilóméter. A csodaszáp idõnek köszönhetõen hatalmas tömeg szállt le a hévrõl, igyekeznem kellett a nevezéssel, ami mellesleg pofátlanul olcsó volt, de tényleg, 300 forint. Mondhatni jelképes. Nekivágtunk ketten Kisdanival, eleinte nagyon ismerõs volt a táj, pont mint a Kinizsi útvonala, itt még jól téptünk. Voltak borzasztóan fiatal túrázók. Hogy tizenéves az hagyján, de annak is az elején :) Mondtam is nekik hogy ez a 48 kilóméter ez nagyon szép munka és hajrá, a célban is láttam õket, le a kalappal. Fent a Dobogókõnél kicsit kajáltunk, üldögéltünk. Különösebb látnivaló nem volt mert párás volt a levegõ. Én fügét hoztam az útra, nos errõl a következõ mérési eredmények születtek: a füge kiválló üzemanyag, de rémesen füstöl :)
Innetõl kezdve Kisdani elkezdett lemaradozni, egy helyen leültem hogy megvárom és egyszercsak ott parkolt mögöttem és bagózott. Nekem inkáb mehetnékem volt mint bagózhatnékom, úgyhogy megbeszéltük hogy majd találkozunk, aztán a célban találkoztunk is... Ehh, bagósok.
Szóval valahogy az utolsó EP-hez vezetõ úton pikoszul elkavartam, nem volt elöttem senki, csak a jelek után mentem, de aztán a jelek elhalványultak és eltüntek. Maradt az aszfaltos út, és még az életbe nem jártam arra. Egy idõ után volt egy tábla ami jelezte hogy Lajosforrás, arra. 120 fokban jobbra, elõre, találtam túristajelzést, a jelzésen egy idõ után eljutottam egy túristaházhoz, ahol volt térkép. Na és itt ahogy gondoltam, kiderült hogy szép nagy kört tettem meg Lajosforrás körül és nem vagyok közelebb hozzá mint az elõzõ EP-nél voltam, úgyhogy úgy döntöttem hogy nincs is kedvem oda elmenni, célba megyek mert Dani már biztosan ott lesz. Ja térerõ ilyen helyeken nem szokik lenni a vodafon hálózaton úgyhogy az esélytelen hogy túra közben valakit felhívni, de jobb is így. Köszönöm vodafone hogy az élet ezen távoli darabjait még nem rongáltad meg. Mindenesetre rátértem a cél felé vezetõ útra, hamarosan megtaláltam a K+ jelet, ami a Lajosforrástól megy a cél felé, lassan utolértem azokat akiket aznap már háromszor utolértem, bebóklásztam a célba, randiszendvics, ilyesmi, Dani is megjött úgy fél órával késõbb. Ezek a bagósok...
Köszi a szervezõknek, ez télleg frankó kis túra volt!
Az itineren egyébként hasznos és rövid a leħírás, de egy térképvázlattal talán mégjobb lehetne. |
| | |
| |
| Margita | Túra éve: 2007 | 2007.02.10 18:19:02 |
|
Pont 3 éve a Margita volt az elsõ teljesítménytúrám. Herr Lehrerrel (mein Bruder) lenyomtuk kapásból a 40 kilóméteres távot, olyan frankón elfáradtunk hogy alig tudtunk hazabotorkálni az Üllõi úti az albiba, nameg olyan mocsok kajásak voltunk hogy egy hatalmas pizzát befaltunk. És másnap is csak a zabálás ment, alig éltem. Azt hiszem az volt az elsõ alkalom hogy Herr Lehrer megesküdött hogy nem csinálja ezt az õrültséget.
Dehogynem :)
Na, a mai napom lustán indult, eredetileg 6kor akartam kelni, de csak a 7 jött össze, 8-ra kint voltam már az Örsön de csak 8:30-kor indult hév, így csak 9:20-kor tudtam elstartolni, 20 perccel a határidõ után. Az a lényeg hogy ilyen rutinos vagyok ennyi túrázás után :-D
Egész hamar utolértem a seprõembereket, köszöntem hogy én voltam az utsó. Aztán ezzel a lendülettel ment az egész. A terep sajátossága hogy szinte nulla emelkedõ van benne, ami meg van az nem olyan lihegõs fuldoklós hanem csak úgy jól esik, szóval ennyi minimum kell bele. Valahol találkoztam egy csapattal akik elsõ 40-es túrájukon voltak. Na itt érdemes lett volna a hittérítés jegyében pár biztató szót mondanom, hogy mekkora királyság ez az egész, hogy kicsit kiszálsz a mókuskerékbõl, kicsit kimész a természetbe, beengeded azt a nyugit ami ott van kint, esetleg dumálsz egy jót a barátaiddal, kitalálsz valami észbontóan újat a következõ hétre, meg jól elfáradsz persze. Agyilag, lábilag. De csak ennyi jött ki hogy "soha nem felejted el az elsõt" :) Dani retorikai képességeibõl nem sok ragadt rám :)
Na, aztán ott volt a pihenõpont 20 kánál, kicsit letelepedtem meg elkortyoltam pár teát, zseniális tea, kicsi citromkockákkal, nagyon ért hozzá valaki. Tovább bóklászva a 30 kánál megint zseniális tea, egész citromkarikákkal. Na itt már csak 10 ká volt hátra, és gondoltam hogy ez nem lesz jó, mert nem fogok elfáradni a végére, úgyhogy az utolsó EPtõl lefutottam a hátralevõ távot. Na így az elfáradás is megvolt :)
Nem tréfa, a 40 kilóméter kevesebb mint 6 és fél óra alatt lement.
Király dolog a Margita túra, a szervezés is jó, meg ez a kis koratavaszi/késõtéli hangulat, nagyon jó volt. Nem tudom hogy ez most akkor a harmadik vagy a negyedik teljesítésem volt, de jövõre valószinûleg inkrementálom a számlálót megint.
Fénykép egyetlen egy sem készült. Lemerült a gép az elsõ kisérletnél, szóval megintcsak példa a gyakorlott túrázó rutinos dolgaira. |
| | |
| |
| Kitörés | Túra éve: 2007 | 2007.02.05 14:30:45 |
|
Péntekrõl szombatra kicsit szarul aludtam (mégsem kellett volna bekajálnom), szombaton ennek eredményeként kicsit csökkentett üzemmódban startoltam. Délután 4-kor startoltam itthonról, mindenféle nehézséggel megküzdve (nem járó metrópótló) ógy 6 körül startnál volt a csapat. Bálint (jesssz, visszatért!!!), Dani, Ifjabb Dani, Ákos (szintén sok ideje elösször), két új srác egy üveg pálinikával.
Elindultunk felfelé a hegyen. Nagyon kellemes szögben lejtenek a budai "hegyek", pont jól esik az ilyesmi, pofáztunk sokat, nagyon jó hangulat volt. Az új srácok mondjuk mondjuk idõnként mondták hogy túl keményen toljuk, nekem meg túl lassú volt, látszott hogy szét fogunk szakadni egy idõ után.
Fel is szakadoztunk, elvesztettük elösször Danit és Ákost, mert elõre mentek, én a hátramaradt csapatot próbáltam húzni még akkor, aztán EP-nél utolértük õket és én inkáb követtem õket mert Ákost tudja az útat :)
A Jánoshegyen csatlakozott hozzánk Süti, így már 8-an voltunk a csaptban, a csapat meg többnyire két darabban. Legközelebb a 25-ös táv végén találkoztunk a mögöttünk jövõ csapat maradványaival, az új srácok felszáltak a buszra a pálinkásüveggel Szépjuhásznénál, Bálintnak meg begörcsölt a lába. Azért frankó csákó hogy eljött üjra fél év után újra túrázni, majd lassan újra visszaszokik :) Én viszont itt kezdtem agyilag bezuhanni, úgy éjfél körül. Továbbindultunk és demoralizálásként 30 kilóméternél kiszállt Ákos is, meghúzta a lábát. Mi mentünk tovább, fizikailag egyáltalán nem voltam fáradt, de az agyam helyén egy nagy hideg követ éreztem, ami követelte hogy a szemeimet csukjam be és tegyem le õt egy párnára vagy bármi másra. Rosszabb mintha fizikailag fáradtam volna el :( Úgyhogy 35 kilóméternél kiszálltam, ez ott Nagykovácsitól nm messze, 2 óra körül. A Danik mondták hogy nem hagyhatom a túratársaimat cserben, de megmagyaráztam hogy bunkóknak lehet barátokat cserbenhagyni, és én bunkó vagyok, így már értették. Kár, jövõre alvással készülök majd erre a túrára.
Mindenesetre lebaktattam a buszmegállóhoz, úgy 2:30-ra ott is voltam, a legelsõ reggeli buszig még két bõ órám volt, úgyhogy elindultam gyalog Hûvösvölgy felé, útközben találkoztam egy szintén hazafelé tartó informatikussal, dumáltunk, ami ébrentartott. Valahol utolért egy busz, felvett, behozott pestre, 4:30-ra már otthon is voltam a kényelmes kis 8kerbeli lakásomban. Ami akkor még felavatás elött ált :)
Daniék sikeresen teljesítették, nekem meg ég a pofám, de jövõre bizonyítok majd. |
| | |
| |
|
|
Kocka vagyok, már több mint egy éve súlyosan túrafüggõ - így kezdõdik az anonim túristák találkozóján egy vallomás. Lássuk hogyan folytatódik.
Havonta 2-3 túra, volt úgy hogy 4, de fogalmam sincs hogy mennyi, meg a megtett távolságról sincsenek elképzeléseim. Elveszett az ekszel táblám amibe írtam :-D
Az egy hónap alatt megtett távolság ha jól emlékszem viszont soha nem ment 200 kilóméter felé. Havi 200 az tavasszal volt, az jó volt.
Fontosabb kirtériumok...
Szerzett barátok: Jónéhány jóbarát :)
A túrák amiket a legjobban megszerettem (remélem nem felejtek ki egyet sem): Téli Mátra, Teleki, Julianus, Corvin, Less Nándor, Mátrai csillagok (na igen, ez húzós volt :)) most legutóbb a Tortúra.
Pontõrködés: 0 :) de jövöre lesz 1, egy Joe-túrán tavasszal. Majd gyertek mert király lesz!
Legnagyobb böszmeség: egy hacker-versenyre készítettem fel csapatot 1 hónapon keresztül õsszel, és addig nem mentem túrázni sem (így maradtam le sok jó túráról). Iszonyat jó csapat lett, de a versenybírák alápontozták (azt hiszem nem igazán értették hogy mit csináltunk, talán nem készültek 1 hónapon ét minden hétvégén:). Na ehelyett igazán túrázhattam volna :-D
Hittérités: Több ember érdeklõdött nálam errõl az egész gyalogolós jólellevõs dologról amit kicsit megtévesztõen teljesítménytúrának neveznek, közûlük 3-4 embert sikerült elvinni túrázni és mindenkinek nagyon tetszett, már akik túlélték :) Voltak apróbb gixerek, például a Téri Ödön emléktúra után a Herr Lehrer (mein bruder) azt mondta hogy többet nem jön túrázni, de ezt azóta már szerencsére elfelejtette és a Híd túl messzevan túrán ismét velünk tart. Az idõ minden útból csak a szépet hagyja meg.
Na, ennyi voltam. Karácsonyra jó punnyadást, Szilveszterre jó pörgést, az újévre minden királyságot, boldog vizsgaidõszakot, meg ilyeneket...
Január 6, A Híd túl messze van, Szeged! |
| | |
| |
|
Na, valószínûleg idén utolsó túrám, beszámolok. Reggel 7:30 Örs vezér tér. Vettem egy lángost mert pont lecsúsztam a hévrõl és piszok éhes voltam így kora reggel. Csapnivalóan rossz lángos volt. A hév elött a szervezõk figyelmeztettek hogy máshol kell leszállni mint eredetileg tervezve volt. Persze tudtam de ott helyben beírtam egy plusz pontot a szervezéshez, még start elött :) A héven futottam össze Annával és Danival (Aki nem Süveges Dani, de még nincs egyedi azonosítója). Ja és itt a héven is bemondták hogy a Fótis Somlyó teljesítménytúrához itt kell leszállni. Örültem neki, nem mintha nem tudtam volna, csak jó valahogy jól esett hogy a karácsonyi gagyivásárlás lázában égõ utasok között szó esett más lehetõségrõl is, hogy lehet mást is csinálni. Ja és itt Anna felvetette a kérdést, mit szólnék egy futáshoz. Hát én szeretek futni :) De mondjuk nem arra gondoltam hogy lefutom az egészet. Neveztünk, aztán egyenesen elindultunk az ellenkezõ irányba. Ilyeneket hogy útvonalleírás mi nem olvasunk :-D Rettenetes felismerés után vissza. Akárhogy is, futás közben nem tudunk még tájolni, legalább 3 kilómétert megtettünk plusszba így az elején hibás tájolás miatt. Szóval inkább a kényelmes fontolva haladásnak lettem híve. Fussunk inkább ott ahol biztosak vagynnk benne hogy merre kell :)
Aztán Anna ehúzott mert fogadott Danival hogy 3 óra alatt lenyomja. Bóklásztunk tovább. Kicsit itt elszállt a jókedvem mert horror hogy mit csináltak a tájjal a helyi orkok. Néhány kilóméterenként szemétlerakó. Ha valaki megszervezné hogy mint régen az átosban közösségi munkában eltüntetssük ezeket, örömmel rászánnék néhány hétvégét, akár túra helyett is.
A tanüsvényen értük utol Zalánt, csak kezet ráztunk és futottunk tovább, aztán Ferit is utolértük és nem kelt fel benne a versenyszellem mert egész éjszaka gyalogolt :) Befutottunk Fótra, ahol rácsatlakoztam egy vizcsapra és az ellenõrzõponton bekajáltuk a sütit (nagyon frankó volt), lent a kocsmában pedig a teát öntöttük rá. Innentõl nem esett jól a futás mert lötyögött a tea a gyomromban.
Mendegéltünk további súlyos szeméthegyek között Fótrül kifelé. Sok nyomi ember veszi a sok kacatot karácsonyra, a 4 falon túli világ nem jut el hozzájuk. Szegények, mint a gyári csirkék. Idõvel biztos õket is levágják majd.
Hungaroringnél Danival elvitakoztunk azon hogy hány tornyot látunk. Melyik a hegytetõ? Mi számít toronynak? :) Itt csörgött ránk Anna hogy õ célbaért, Dani megúszta a söröket mert nem lett 3 óra. Mi is bekocogtunk egy 30 perc alatt. Tea, második-teljesítõs jelvény, hév.
Jó volt nagyon, biztosan jobban fogom bírni a holnapi kényszer-semmittevést így hogy ma kicsit mozogtam. |
| | |
| |
|
Minden túlzás nélkül: meseszép túra, másodszor is érdemes volt megnézni és akárhanyadszor is talán mert mindig más és ennyire még soha nem tetszett mint ezen a hétvégén.
Péntek este a Keletiben találkoztunk Danival, gyorsan elkaptunk egy Miskolc felé tartó vonatot, amin kiderült hogy szivatásból IC, a nem IC 5 perccel késõbb a szomszédos vágányról indult. Kedvem lett volna a máv vezérkar vérébe fojtani a kalauzt, de békés növényevõ vagyok :)
Miskolcon összefutottunk pár régi ismerõssel: Anna és Feri, valamint Dani, az új arc. Kellemes helyünk volt a tornateremben, volt még szivacs amikor odaértünk. Azt hiszem valamivel kevesebben voltunk idén mint tavaly.
Reggel 6-kor csatlakozott a csapathoz Zsombor, elvetemült eltés túrázó, így hatan toltuk végig, és nagyon jó kis társaság volt.
A napkelte a Bükk oldalában mindig nagy fotó-téma kicsit lemaradgatta a csapattól hogy dokumentáljak, aztán lassan értem utol, mert tök jó tempóban mentünk. Néhány elkavarás után felértünk Bükkszentkeresztre, ahol én boltoztam amíg a többiek pecsételtek nekem. Nagy elkeseredésünkre nem lehetett sehol se kakaót venni :) Szép napsütésben indultunk továb Bánkút felé, megint kicsit elkavartunk, mert valahol le kellett térni vadászgörények miatt, de délre odaértünk és tartottunk egy hosszabb pihenõt. Frankó volt a tea, meg a napsütés is nagyon, meg persze volt randiszendvics is. Valahol itt került elõ a hátizsákból egy nagy zacskó aszalt ananász is.
6 kilóméterrel arrébb, Tar-kõ. Ahogy közeledtünk a hegytetõhoz, kinéztem a fák között és figyelmeztettem a többieket hogy agy-eldurranás veszély fenyeget. Amúgy biztosan eldurrant volna, ha nem szólok. Szóval a felhõk 4-500 méter magasan folytak alattunk mint a kávén a tejszin, helyenként kiálltak belõle dombok, és felette az ége teljesen tiszta. Legszivesebben belefeküdtem volna a felhõkbe, Feri mondta hogy itt akar majd meghalni, volt aki repülni szeretett volna, de lebeszéltük :-D Na errõl készült persze nagy panorámakép, meg csapatkép is, csakhogy sejtse hogy milyen volt aki otthon bambult a tévén.
Tovább indltunk miközben a nap már lefelé haladt az égen. Lefelé a Tar-kõrõl belementünk egy felhõbe, érdekes volt hogy láttuk meszirõl hogy ott a felhõ és egyszerûen csak belementünk. Aztán kicsit lejjebb kijöttõnk belõle. Ellenõrzõponton forró tea, nagyon jól esett, randiszendvics és indultunk is tovább. Jobboldalt a nap vörös naplementét produkált a kedvünkért, meg is dicsértük érte mert nagyon szép volt, aztán ránksötétedett, felkerültek a fejlámpák és a dér apró jégkristályai úgy csillogtak ránk vissza mint egy hatalmas gyámánterdõ, amihez képest minden drága nagyvárosi ékszerüzlet csak nyomorult utánzat. Agyelpukkanás megint.
Már az utolsó 5 kilóméteren jártunk amikor észrevettük hogy Danik és Zsombor eltüntek mögûlünk. Megálltunk és vártunk, Feri visszafordult hogy megkeresi õket, eltellt fél óra is talán, de semmi. Nem volt más, továbbmentünk, leértünk a városba és bementünk a célba. Daniék már ott voltak, kiderült hogy a kerítás mentén smián továbbmentek és elmentek valahol mellettünk :-D
Mivel az utolsó vonatot lekéstük már, tornateremben alvás ismét. Én szétzuhantam. Reggel ébresztõ, vonathoz kalauzolt egy helyi alkesz, aztán vonaton megint jókedv meg részemrõl ismétcsak szétesés. Itthon meg megint szétesés pedig tapétáznom kellene.
Elöbb a pihenés aztán a munka :) (logikus, fáradtan nem lehet dolgozni)
A névtõl eltérõen idén nem egy nehéz túra volt, de nagyon szép.
Über frankó volt, köszi a rendezõknek!
Update: kepek innen-onnan:
- http://people.inf.elte.hu/hornyakl/2006-12-17--09.43.56/ (copyleft Dani)
- http://people.inf.elte.hu/hornyakl/2006-12-17--09.43.56/00027.jpg (kilatas)
- http://www.flickr.com/photos/kolibripitbull/ (panorama) |
| | |
| |
|
6:50-es busz, Zalánnal dumáltunk végig, ülõhelyünk is volt, tiszta lelkiismeret furdalásom volt miatta mert nagyon sok ember kellett hogy álljon. Heringkonzerv 4 keréken, már csak olajat kellett volna önteni rá.
Leértünk Bodajkra, regisztráltunk indultunk, csatlakozott hozzánk egy túrázónõ, haladgattunk. Csak így az elején valahogy ez nem az én tempóm volt. Mondjuk volt benne pár létrázás is ami lassít, meg szûk ösvény hogy nehéz kikerülni az embereket, de aztán 5 kánál mégiscsak mondtam hogy én átlépek hiperûrsebességre mert mostmár télleg mehetnékem van.
És akkor belehúztam, nagyon szép völgyben, erdõn és patakon át vitt az út és az idõjárás is közel ideális volt egy túrához. (mondjuk nekem tág az ideálisnak számító tartomány :)) Szóval igen jól éreztem magam és jól haladtam elõre. Késõbb egy pécsi kõkeménytúrázóhoz csatlakoztam és szintén igen jó tempóban toltuk elõre. Nem sietek, csak emelkedés kevés volt a távon, szintben meg ilyen a tempóm.
Bakonykúti (amit folyamatosan Bánkútként emlegettünk, hiszen csak 300 kára van tõle) ellenõrzõponton 19 kánál kiválló minõségû randiszendvics és szines üdítõ várta a túrázókat, nagyon jól esett. Még pár percig kerestük a OKT pecsétet, (megoldás: a buszmegállóban van a településtérkép oszlopán kis fadobozban) aztán tovább indultunk. Igen hamar, úgy 6 káemperhás átlagot diktálva elértük Eszenyi-rétet, engem nem sikerült rábeszélni az 50-es távra (így is elég késõn értem haza), úgyhogy elbúcsúztunk, én a szallagozás mentén már csak 8-9 kára lehettem a céltól. Innen kicsit monoton volt, szántóföldek, ültetett erdõk, de hoztam magammal az út elejének a hangulatát úgyhogy ezzel nem volt gond :)
Volt valahol egy kódszám is amit meg kellett jegyezni szántóföld szegletén, PJ06NL. Úgy látszik sikerült megjegyezni, pedig senki se kérdezte a célban.
Ja és a célban kiválló virsilvel lepték meg az érkezõket, igazán jól esett a gyomromnak.
Igen kiválló túra volt, még ha ilyen rövidre is vettem. Szép táj, jó útvonal pontosan és egyértelmûen kijelölve, jóarc pontõrök, randiszendvics és virsli, szóval érdemes elmenni rá jövõre is. Amennyiben lesz rá pénz, mert mint hallom sajna a diákjegyeket megszüntetik januártól. Túrázni valószinûleg csak oda fogok járni ahova eljutok 4-5 há alatt bringával.
Valamelyik pontnál a pecsét tintáját rátöröltem a nadrágomra és errõl eszembejutott hogy milyen jól néznek ki a túrapecsétek egy bundeswehr nadrágon, elkezdtem ezeket is gyüjteni. 200 kánként mosásnál majd kicsit ritkulnak. |
| | |
| |
|
Magyarázkodás bemelegítésként: egész héten beteg voltam, úgyhogy a betervezett Lõvérek helyett csak egy ilyen "kertek alatt" túra fért bele most. De majdnem elindultunk azért.
Szombat reggel majdnem sikerült korán felkelni. Na és az egész nap ilyen majdnemekkel volt tele, meg az egész hétvége is. A startban csak McGyverrel találkoztunk az eltések közül, rövid beszélgetés után neki is vágtunk. A nem különösebben eseménydús út egyetlen kiemelkedõ eseménye az volt hogy Danit majdnem elütötte egy autós papper, kicsit vicsorogtunk egymásra, szerintem én sokkal jobban csináltam.
A Kálvária dombon Joeval dumáltunk egy fél órát, aztán a hármas határhegyen (ahol kiválló ellátás volt banánból és szines italokból) nézelõdtünk egy ideig és bementünk a célba. Ja még útközben láttuk a szallagtalanító brigádot, gyerekek, családok, azt hitték hogy ... nem tudom mit hittek, leginkáb talán semmit, de elkezdték visszarakni annélkül hogy szóltunk volna.
Ennyi. Rövid túra, rövid beszámoló :)
Sok ismerõs arcot láttam, király hogy ennyien eljöttek, az idõ is kiválló volt. |
| | |
| |
| Hajag | Túra éve: 2006 | 2006.11.03 12:20:21 |
|
Ollé, lehet beszámolót feltenni!
Tartottam tõle hogy sok anyázás kerül ide fel, de hát az idõ mindent megszépít, végülis csodaszép útvonalat jártam be az õszi Bakonyban és (azt leszámítva hogy agyilag teljesen kivoltam, mert kicsit késön értem le egy nagyon fársztó nap után, aludni meg csak szerényen sikerült) teljesen jól éreztem magam. Meg amúgy se vagyunk olyanok :)
Én lerontottam a Hajagon keresztül Herendre, teljes menetfelszerelésben, sárga útvonal. Akad látnivaló, nagyon szép völgyek, erdõk, hátrahagyott katonai mindenfélék.
Még az út után kicsit csökkentett üzemmódban írtam egy beszámolót ami a barátaim szerint jó lett, úgyhogy belink...
Tudósítónk lehangoló jelentése a Hajag túráról
http://kockablog.blogspot.com/2006/10/tudstnk-lehangol-jelentse-hajag-trrl_28.html
A képeket meg ide rejtettem: http://people.inf.elte.hu/hornyakl/bakony/
Ja és meg1x köszi a Lemaradás csapatnak, akik hajnali 1 óra körül megmentettek a további szálláskereséstõl!
Valamint ha Joe mégegyszer túrát szervez valahol, de én mégis olyan túrára akarok menni ami elsõ rendezés és senki nem tud róla semmit, akkor pofozzatok addig amíg el nem múlik :) |
| | |
| |
|
Less Nándor túra, 60-as táv, Õlustasága Kozka billentyûzetébõl (frissen mint mindig :) )
Péntek este kissé megkésve indultam el a munkahelyemrõl, mindenféle közlekedési dugókon vágtam át, épphogycsak elkaptam a Keletiben a vonatot. Szép nagy csapattal vonultunk le Cserépfalura. Szerencsére a tornateremben már nem volt hely, így a VIP szekcióban aludtunk (a menza ugyebár). Egész kényelmes helyünk volt.
Reggel 6, nekivágás, a nap még nem kelt fel, de nem is baj mert nagyon nagy hangulata van amikor út közben kel fel. Sajna az eltések közül csak én mentem 60asra. Viszont egybõl start után találtam ismerõs arcot, együtt toltuk egész sokáig, aztán mondta hogy õ ráér nagyon, menjek csak a saját tempóban. S úgy vala. Ekkorra eléggé széthûzott a mezõny, többnyire egyedül mentem. Aztán a parkolónál kifeküdtem napozni egy fél órára, jöttek ismerõs arcok, beszélgettünk, ilyesmi. Egészen kiválló idõ volt.
Na és ezután jött a szívás, mert Tar kõ elött valahol elkavartam, pontosan nem tudom már hol, de nem fordultam vissza mert szerintem irányban jófelé haladtam. Mégis valahogy 2 órába tellett eljutnom odáig. Pedig futottam is idõnként.
Egy túrán csak 1x lehet valamit így elfúrni, úgyhogy mégegy ilyet már nem tettem be. Visszafelé még a célnál betettem egy rövidebb futást, egy túrának ugyanis két méltó befejezése van: futás vagy egy túrázós kispál dal kollektív elüvöltözése. Hát most nem volt más kispál fan a közelben :)
A táj egészen csodálatos volt, akárcsak az idõjárás, persze készültek panorámaképek, ha találok nekik helyet valahol akkor lesz URL is hozzá.
A túra szervezése pedig mindent überelt. 60-as távon csak 500 forint volt, és tényleg majdnem minden ellenõrzõponton volt randiszendvics, csoki, üdítõ, vagy a délamerikai érdekességek közül valami (ezek a dél amreikaiak is tudnak valamit :)), célban menzaleves, és a EP-õrök is jó arcok voltak.
Ja és a pecsételõ lap és a térképvázlat is igazán kiválló munka.
update: panorama-kepek itt: http://people.inf.elte.hu/hornyakl/bukk/ |
| | |
| |
|
Lokomotiv 424 42
Szintén nagyon friss beszámoló, bár egy pizzázás és egy vonatlekésés már történt azóta.
Szóval reggel 6:55-ös vonattal startoltunk a Nyugatiból hárman eltések, aztán Vácon 4-re nõtt a létszám, így indultunk el Szokolyáról úgy 8:10 körül. Reggel igen zimankós volt az idõ egyébként, kellet egy pulóver, de hamar kisütõtt a nap, csodálatos idõ lett, sehol egy felhõ. Remélem senki nem maradt otthon ma :) Elég kényelmes tempóban haladgattunk az elején, nekem kicsit tólságosan is kényelmes volt, úgyhogy Danival egy óra mulva elhúztunk a matematikus osztagtól és egy igen jó tempóban közelítettünk Nógrádhoz. Itt meglátogattunk egy boltot hogy legyen energia, beöntöttem a gyomromba egy bébipapit amin a pultos csaj szemmel láthatólag jót derült :), aztán Csóványos felé vettük az irányt csodaszép tájon. A Csóványos oldalában a szederbokroknál persze kicsit elidõztünk megint, a csúcsra úgy fél egy körül értünk fel, itt is elnézelõdtünk. Egész tiszta volt a levegõ ellátni a Tátráig. Kajaszünet után tovább Nagyhideg hegy felé, ahol már csak innivalóért álltunk meg, indultunk lefelé szintén elég jó tempót tartva.
A cél közelében egészen frankón elvesztettük a jelet, Szokolya mellett a legelõn vágtunk át, itt már kicsit kezdett mindkettõnket a vonat érdekelni, mert volt addig 20 percünk, úgyhogy az utolsó 1.5-2 kilómétert lefutottuk. Persze akik nem tévedtek le a helyes útról azok már ott voltak.
Kiválló randiszendvics és teja után már jött is a vonat és nagyon hamar hazaértünk. Ahhoz képest hogy egész éjszaka nem aludtam és a tegnap esti bulin jól bekajáltam, szerintem kifejezetten jó tempóban toltuk végig az egésze túrát, persze csak ahogy jól esik.
"Csak túristának jó a világban" :)
Kepek: http://www.flickr.com/photos/kolibripitbull/ |
| | |
| |
| Meteor | Túra éve: 2006 | 2006.09.17 14:39:14 |
|
"Reggel" 8-ra voltam kint hûvösvölgyben, a késõi keléshez már nem igazán passzolt az 50-es táv, úgyhogy hajrá 42- kilóméteren. Az útvonal leírás nekem bejött, elég egyszerû ahhoz hogy még el is olvassam és ne fúrjam el. Kényelmesen haladgattam, mindenki húzott el mellettem, de nem ébredt fel bennem a versenyszellem. Ennyi alvás után még szép hogy nem :) Az emberek túlnyomó része futott egyébként, még ha nem is volt futócuccban. Bizonyos szempontból érthetõ, a Budai hegység nem az a nagyon szép táj.
Féltáv elött olyan piszokul megéheztem hogy ha nincs zúpermarket akkor talán még fel is adom. Na nem, azt azért mégsem, de valakit leütöttem volna hogy elvegyem a kajáját :) Zúpermarketben bevettem egy zacsi sütit, mire a mamutfenyõkhöz értem be is gyûrtem az arcomba, meg a kefírt is ráöntöttem, egybõl sokkal vidámabb volt minden, úgyhogy 5 perc útleírás olvasgatás után mentem is tovább. Itt még nappal nem is túráztam egyébként.
Nem kifejezetten eseménydús gyaloglás után értem a Remeteszurdokba, itt volt az elsõ jelentõs esemény, mégpedig az hogy kihagytam a pecsétet :-D Nem vettem észre a pecsételõhelyet, jól elbújtak a túristák között, meg azt hittem a szurdok bejáratánál lesz majd, csodálkoztam hogy ott nincs senki. Hát és innentõl meg már alig volt valami hátra, egy jóarc túrázó csajjal váltottam pár szót (aki túrázik az bizti jó arc) és javaslatára jórészt futva tettük meg a távot a célig.
Ja, és nagyon csili-vili a jelvény amit adtak a szervezõk.
Kepek: http://www.flickr.com/photos/kolibripitbull/sets/72157594308901261/ |
| | |
| |
| Mátra | Túra éve: 2006 | 2006.09.02 19:30:31 |
|
Frissen, most értem haza :) Mátra 40, magamfajta lustáknak
Második teljesítésem, jóval rutinosabbra sikerült mint az elõzõ de azért van még mit javítani a dolgon :) Például péntek este derült ki az hogy mégsem tudok szállást keríteni a starthoz közel -csak a tornaterem, amit utálok- így kátszer kellett nekivágnom. Reggel 6:30-as busz, ami állítólag 7:45-kor van Pásztón. Nem 7:45-kor még a büfében áll, jó ha 8-ra odaér. Így aztán 8:15-kor regisztráltam és indultam minden cuccommal a hátamon. Na errõl is kiderült hogy tök fölöslegesen sétáltattam meg a célmotivációs sütit, még most is itt van a hátizsákomban :)
Úgy 1 óra gyaloglás alatt értem el az elsõ kaptatóhoz amit tavaly olyan nehezen vettem, most kicsit megfontoltabban rohantam, nem is fulladtam ki tõle igazán. Mondtam is a túratárs arcnak hogy ha ez megvolt akkor már a túra hátralevõ részén nincs is kihívás csak menni kell sokat. Na jó, olyan sokat nem.
Eltévedni kb lehetetlen, jól ki van szallagozva az út ahol nincs jel, így egész hamar leértünk Keresztre, ahol a kocsmában izlés szerint szines üdítõk és randiszendvics nagy mennyiségekben :)
Innen kicsit nehezen találtunk el fallóskúthoz, sokat kellett menni aszfalton meg a túrista jel se volt meg. Persze el kéne olvasni néha az útleírást, de ahhoz változtatnom kéne a szokásaimon :) Innen gyorsan át Ágasvárra, ahonnan rossz jelet követve elmentem jó messzire, és 10 perc múlva vettem lszre hogy nagyon nem emelkedik. Vissza, 20 perc csúszás. Az ágasvári csúcs kihagyhatatlan, konstans módon csodaszép kilátás, csak lejönni nehéz :)
Ágasvárra visszaérve elhatároztam hogy taposni fogok, majdnem sikerült is, de szerencsésen betévedtem egy szedresbe ahol megint elidõztem kicsit. Aztán utánna már csak a Kereszt után, a hegyoldalban kavartam el, nagy bizalommal meneteltem nyomok után, néhányan követtek, szerencsére utánnunkszóltak hogy rossz irányba megyünk. Kimagyarázkodtam magam, aztán innen már különösebb keverés nélkül elértem Pásztó határát, ahonnan bedobtam egy laza kocogást a célig, igy 7:35 alatt teljesítettem a túrát, kiválló paprikáskrumplit ettem a célban aztán lebaktattam a buszmegállóba és 16:32-es busszal hazajöttem, kényelmesen kiérek még az esti colorstar koncertre, szóval méltó módon búcsúztatom el az idei nyarat.
Köszi a szervezõknek, hagyományosan jó túra volt! |
| | |
| |
|
Nagy rákészülés ide vagy oda, akkor is elszúrtam pár dolgot. Elösször is azt, hogy nem vittem magammal naptejet, csak otthon kentem be magam centi vastagon vele, kommunikációs hibák miatt azt hittem hogy Daniéknak is van. Ebbõl következüleg Bálint szénné égett a túra során. Meg váltócuccot se vittem magammal a célba, de az már hogyján, végülis annyi csöves van Pesten is :)
Reggel 5-kor találkozó a Kálvin téren Danival és Bálinttal, Újpestrõl busszal Erdõkertesig, 6:40-kor startoltunk el a célból. Nem szoktunk sokat vacakolni a starttal. Elég lapos terület már az eleje is, csak a meleg volt nagy ellenségünk, szerencsére az elején, ahol nem mûködnek a kutak, még nem volt annyira meleg, utánna pedig elég sok falun vezetett keresztül az útvonalunk, igy volt alkalmunk befeküdni jónéhány csap alá úgy másfél óránként. Egyébként biztosan apró darabokra hullottunk volna szét már a felénél.
60 kimóméterig csak poénkodtunk, és úgy voltunk vele hogy ha 60-tól továbbindulunk, akkor az már csak egy 20-as, azt meg bárki le tudja nyomni aki akarja. (Induktiv bizonyitás: ha el tudok jutni N kilóméterig, és igaz az hogy bármikor tudok még egy kilómétert megtenni, akkor végtelen távolságot meg tudok tenni. És hogy ne tudnék még egy kilómétert megtenni? :)) A 60 kilóméternél lévõ pihenõnél egyszerûen zseniális volt a narancslekvár. Nyeltem is belõle pár szelet kenyérrel. 20 perc pihenõ után nyoma se volt a fáradtságnak, nekivágtunk.
Na és ekkor következett az amire én nem számitottam: elfáradtam. Úgy 70 kilóméter körül legszivesebben befeküdtem volna az árokba. Mondtam is Daninak hogy "Menjetek nélkülem nektek élni kell tovább", beültem egy kocsmába, ahol nagyon büntetõ zene szólt, egymás után guritottam lefele a narancsléket, még a célmotivációs sütit is betöltöttem. A kocsmáros srác viszont jó arc volt, mesélte hogy õ nyomtatta a túrához a lapokat mert eredetileg nyomdász. Innen 3 kilóméterre volt légvonalban a cél, komolyan gondolkodtam az elején hogy megspórolom azt a másik 7-et és levágom, a franc egye meg a kitûzõt meg a nagymellényt, de egy óra pihenés után a lábaim újra hajlandónak mutatkoztak némi munkára. Két kõkemény túrázó arccal indultam tovább, kényelmes tempóban körzõztünk a Margita felé. Na és itt volt az, hogy az ellenõrzõponton két futó arc volt autóval, az autó pedig éppen akkor szart be, mi pedig nekiláttunk autót tolni 75 kilóméter gyaloglás után. Szerintem hatalmas móka. Nekivágtunk utánna Erdõkertes felé, nyomtuk ahogy lehetett, viszont beérve Erdõkertesre teljesen elvesztettük a jelet egy útépjtésnél, elkavartunk a faluban. Aztán elváltam Csanádtól is mert meg voltam gyõzõdve róla hogy én sejtem hogy merre kell menni, de aztán vagy Csanád tudta jól, vagy túl gyakran áltam le pihenni, de õ ért oda hamarabb. Mondjuk én már egészen kész voltam és mindenhol elzuhantam, a piactéren befeküdtem az asztalokra, ilyesmi. Csak nem találtam azt az elkúrt ovit, vajon ki találta ki hogy egy faluban több ilyen is legyen, aztán az EP-s csajok találtak meg engem és mondték meg hogy merre kell menni.
Hát igazából pár perccel kicsúsztam az idõbõl, de a Margita ellenörzõpont futóarcai elõretelefonáltak hogy mi toltuk a kocsijukat, úgyhogy megadták a teljesitést. Nekem az is mindegy lett volna ha nem adják meg :) Életmentõ virsli után Dani és Bálint is harcra kész volt újra, cucc fel, kimentünk a buszhoz, közben Dani elmesélte hogy õk még nálam is jobban elkavartak, a falut tévesztették el. A hazafelé út legnagyobb része kiesett, aludtam mint egy dög.
Vasárnap meg csak aludtam és öntöttem mgamaba a gyümölcslét.
Azért ilyen melegben nem egyszerû eset ez :)
Képek: http://kep.tar.hu/kolibripitbull/50323254 |
| | |
| |
|
Idén meglehetõsen kevesen, talán 200-an indultak a Téry Ödön emléktúrán, pedig ezerrel sütött a nap, a táv elsõ felén sár se volt igazából. A második felén se annyi mint a Bakonyi Mikuláson :)
Szóval ilyen lazán szép idõben vágtunk neki Herr Lehrerrel és Krisztával. Lassan haladtunk, nézelõdtünk, piknikezgettünk :) Aztán Kriszta Klotyiligeten felszált a hiperexpresszre, mi meg nekivágtunk a hátralevõ 25 kilométernek. Innentõl elég jól haladtunk, de mire felértünk a Dobogókõre, bezárt az EP. Ez azért cikis mert csak 3 perc késéssel értünk oda és vagy fél órát hoztunk be a lemaradásból. A következõ ellenörzõpontnak is csak a visszafelé boklászó embereivel találkoztunk, elindultunk lefele. Na itt elég gyorsan besötétedett és elvesztettük a piros útvonalat. Jött mindenféle rossz ötlet hogy menjünk le a kövesen meg a Rám szakadékon. Én ragaszkodtam hozzá hogy a piros útvonalon menjünk, végül ez is lett belõle. Épp csak az a baj hogy az út valami egészen durván sáros volt. Valahol teherautókkal jól össze is járkálták, nem volt egyszerû eset :)
Aztán úgy jó 40 perc késéssel értünk célba, mondjuk az elbóklászás miatt egy jó 55 kilométert lenyontunk. Szerintem még így is szép eredmény ahhoz képest hogy két tapasztalatlan túrázóval mentem. A talpam kicsit fáj, de amúgy nem lehet azt mondani hogy elfáradtam.
Egy 20-ast simán bevállalhatott volna bárki aki nincs lélegeztetõgépen. |
| | |
| |
| LeFaGySz | Túra éve: 2006 | 2006.06.13 13:46:53 |
|
Péntek este legurultunk Daniékhoz, ottalvás, bab :) Szombat reggel elég korán start, valahogy 4:30 körül. 6:45-kor indultunk Dobogókõrõl, addigra természetesen kiderült hogy nem lesz meleg. Utánna pedig az is kiderült hogy a hó baszott elolvadni, csak kicsit ráolvadt a tetejére a jég, így valamennyire megtart. Aztán hirtelen mégsem és combig hóba :)
Elég brutálisan jegesedett le helyenként, ami elég gázos volt, helyenként kövek álltak ki belõle, de nem olyanok hogy le lehessen rajtuk lépdelni, nem, csak olyanok amin az ember széttõrheti a fejét. Úgyhogy off-road buli volt jórészt.
A Rám-szakadék télen egész kellemes látványosság. Egyébként szerintem talán ez volt a túra legkönnyebb része, mert frankón befagyott az egész és a jégen simán fel lehetett menni. Ahol meg nem, ott korláton felkapaszkodtunk. Nyugdíjasoknak és óvodás csoportoknak is bátran...
Utánna mégis valahogy feladtuk. Egyszerûen képtelenek lettünk volna idõre beérni, átálltunk kiránduló üzemmódba.
Szóval most szégyellem magam.
Azért azt megjegyezném hogy a Eötvös Lóránd túristaházban zseniális bablevest lehet kapni. |
| | |
| |
|
6:55-ös vonattal startoltunk Szob felé, ahonnan sárga kanyargós busszal gurultunk Kemencére. Jó 9:30 mire odaértünk, aztán még ki kellett bóklászni az ifjusági táborhoz, mondjuk bemelegítésnek frankó meg Kemence nagyon szép kis falu.
Startban kaptunk térképet meg pecsételõfüzetet, nekivágtunk a sárdagasztásnak. Változékony idõ volt, hol sütött a nap, hol beborult, mindenesetre délutánra eldöntötte hogy esni fog és esett szépen. Nagyon birom a Börzsönyt, szép táj. Most volt lehetõségünk új utakat is felfedezni benne, mert az esõben valahol elvesztettük a jelet és elkavartunk valamerre, aztán megtaláltuk az irányt de elég frankón hátrakerültünk. Na és itt, 1 órával a busz indulásától és úgy 12 kilométterre a buszmegállótól elkezdett elég cifrán esni az esõ. Mi itt még azt se tudtuk hogy jó irányba haladunk-e, úgyhogy próbáltunk megállítani autókat, akik nyilván nem áltak meg mert még fel kéne venni a puccus mercibe a két sáros csövest. Aztán egy arc megállt nekünk, mondtuk hogy inkáb gyalog megyünk mert sárosak vagyunk, de elvitt minket egész Kemencéig. Nagyon rendes jómunkásember. Ha nem beszél rá, nem értük volna el a buszt. Ami évente jár, kábé.
Egészségesen elfáradtunk, nagyon jó képeket és filmeket csináltunk, jót dumáltunk, dalolgattunk, szóval minden volt ami egy túrában kell hogy legyen, viszont azt hiszem a szervezés nem volt a legfrankóbb. Két srác csinálta, egy aki indított, a másik fent Csóványoson pecsételt, szóval amit két ember ki tud hozni azt biztosan megcsinálták, de egy ilyen túrát azért némileg több ember szervez és bonyolít. Szóval ha jól tellett a napunk, ahhoz a túraszervezõknek nem sok köze volt. A 60 kilométeres táv meg furcsa ötlet szerintem, az két kör. Nem tudom ki akkora fanatikus, de a második azért már biztosan unalmas.
Képek: http://kep.tar.hu/kolibripitbull/50301624
|
| | |
| |
|
Résztvevõk: Dani, Ádám, rosszmagam. Az elõzetes számításokkal ellentétben csajok nem jöttek velünk, mégpedig mind valami egészen fatálisan vicces okból :) lehetne belõle happy tree friends epizódot csinálni.
Szóval Pákozdra kocsival, szép kis hely, sok a szúnyog. Eleinte kicsit esett, kaptam kölcsönbe egy esõkabátot, ami fél órán belül feleslegesnek bizonyult, kisütött a nap, kitisztult az ég. Volt a terepen frankó kis ex-lõtér, amin most birkák legelésznek, kis völgyek patakkal, köves dombtetõk, meg sok aszfaltosút. Na ez utóbbit én kihagytam volna belõle. Valahol a végefelé meg kicsit megmerültem egy mocsárban, szépen nézett ki a cipõm.
Hangulatjelentés: Párszor szétröhögük az agyunkat. Azt lehet mondani hogy rendkívül komolytalanul vettük a dolgot, nem is mentünk be a célba, csak jégkrémet venni :) nem volt nekik. Viszont kipróbáltuk a fagyizót a hõsök tere mellett és megfelelõnek találtuk.
(majdnem copy-paste a blogombol) |
| | |
| |
| Teleki | Túra éve: 2006 | 2006.06.09 11:44:17 |
|
Sajnos a Teleki-50 beszámolót nem tudom megírni, mert csak a Teleki-30 túrán voltam :)
Szóval korán reggel start, bemelegítõ futás a metróban, vonaton punnyadás, ilyesmi. Jó hosszú sor a startnál, el is kezdtem rajta erõsen gondolkodni hogy én is jelentkezek pontellenõrnek. A fûrõl a dér lassanként felolvadt ahogy haladtunk Drégely vára felé, egész meleg lett, úgyhogy uninstalláltuk a pulóvereket és a lábszárvédõket.
Jó kis csapatban haladtunk kényelmes tempóban, a távolban már látszott hogy a hegyek csúcsait hó borítja. Amikor odaértünk az elsõ nagyobb hófolthoz bele is hemperegtem, hátha nem lesz több. De aztán lett, ahogy haladtunk egyre inkáb összefüggõvé vállt a hó, az egyik csúcson ahol 25-30 centis hó volt. Mi meg ott állatkodtunk pólóban. Ja igen, filmet készítettünk ismét a 'The Börzsöny Witch Project' címen. :)
Szokásomtól eltérõen felmásztam én is a Csóványos tetején a geodéziai pont tetejére, csodálatos a kilátás, teljesen tiszta volt az idõ. Aztán innen a Nagy Hideg hegyen keresztül én lassan a célomhoz értem, úgy délután 3:30 körül oda is értünk, Dani továbbindult mert õ 50-est vállalt be. Nekem még volt úgy két órám a legközelebbi buszig, kifeküdtem napozni egy templom mellé. Nagyon szép idõ volt, feltöltõdött az aksim teljesen.
A legjobb móka a hócsata, a filmforgatás és a patakátkelések voltak, majd meglássátok :)
Igazából belefért volna a fejembe a hátralevõ 20 km látnivalója is, de most úgy gondoltam hogy legyen egy pihenõs hétvége a két 50-es túra után. Nem is bántam meg, már most is úgy érzem hogy kész vagyok bármire :)
|
| | |
| |
|
Este 18:30-as busszal startoltuk, en csak egy sprinttel kaptam el, nehany ember beesett a metro ala ahogy futottam de hat nem kar ertuk kulonosebben. Gyongyoson start utan egybol belekostoltunk hogy mekkora cefet-nagy sardagasztas lesz a napunk, akkor meg kicsit esett az eso is, de csak demoralizalaskeppen, egesz hamar elalt, mitobb helyenkent felbomlott a felhozet es lattunk 3-4 csillagot, valamint a hold is tisztan kiveheto volt, szovala minimalis elvarasoknak megfelelt :)
Mire a kapolnahoz ertunk a kod is eloszlott, nagyon szep kilatas volt meg szep volt nezni a turazok imbolygo fenyeit ahogy jonnek meg mennek. El is bameszkodtam, nem vettem eszre hogy a pontor mar egy perce nyujtogatja az pecsetgyujto lapomat :)
Aztan itt egy kicsit el is kevertunk, tettunk egy kis 2 kilometeres kiterot betonon, szinte feludules volt az eddigi caplatashoz kepest. Aztan sasto utan en kicsit elhuztam, Lajoshazanal vartam be Esztereket. Itt kaptuk azt a rendkivul motivalo hirt hogy mar csak 2.5 kilometer es kint vagyunk a sarbol. Na ez kicsit optimista becsles volt szerintem, mert akkor ertunk ki a sarbol amikor visszaertunk a Kozmary-kilatohoz, az ugy 6 km. Az utat idaig vastag es hig sar boritotta, olyan amiben nem mokas sokaig acsorogni, meg kicsit bosszanto volt hogy amikor megalltam akkor hatravakuztam, ugyhogy kicsit kileptem, a csapatot a banyanal vartam egy ideig de aztan megereztem a szaraz zokni es a tiszta polo kozelseget es megiscsak elindultam a csapat nelkul.
Itt meg volt par nagy csobbanos hely, az egyik patakon peldaul szerintem csak bokaig toccsanas aran lehetett atkelni, nem volt rajta semmi gazlo vagy kovek. Azert jol birta a bakancsom, egeszen szaraz maradt belulrol.
A bicikliutra kierve mar nem volt szukseg fejlampara sem, lassan pirkadt, nagyon szep volt, daloltak a madarak is ezerrel, meg csak menni kellett, semmi caplatas.
A szolgaltatasi szinvonala a turanak szerintem egeszen kivallo, mindenhol volt legalabb csoki vagy szolocukor, Sastonal tea es zsiroskenyer (baratkoztunk a hagymas-lekvaros kenyer gondolataval de senki se volt eleg bator), a celban leves, meg egyebkent is jo arcok voltak a pontorok, ugyhogy a penzet szerintem teljesen megeri.
Az idojarasi korulmenyekre tekintettel meghosszabbitottak a hataridot egy oraval, ami jol is jott, mert 8:18 alatt ertem be :D eleg huzos egy 25 kilometeres turan, Eszter es Miklos is beert idore, kajaztunk, pont elkaptuk a 6:10-es buszt. Itt en kikapcsoltam, csak azt vettem eszre amikor lekanyarodott az autopalyarol. |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
