Nahát elfelejtettem megemlekzeni erről a túrázól A 8 km távot választottuk a téli havas tájon nagyon szép élmény volt. Sok hócsataval, rövid vidám túra volt. Szép jelvényt is kaptunk.

Magyarországi forrástúrák a Velencei-hegységben - hosszú táv

/Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Ha jő a tél; részlet/

Gyorsan elröppent ez az év is, hiszen az újra útjára indított mozgalom téli túrájának napja volt már a mai. Bár csak két téli túra teljesítése kötelező, a terv az, hogy mind a hat be lesz járva, valahogy mégis jól esett, hogy a maiért csak a Velencei-hegységig kellett leutazni. A tegnapi egész napos havazás után volt bennem némi félelem az ismeretlen terepen történő túrázáshoz, de utólag azt mondom, hogy kár lett volna engedni a félelmeknek.

Az ablakon reggel kinézve örömmel konstatáltam, hogy a havazás elállt, de a biztonság kedvéért hátizsákom tartalmába pluszban bekerül a kamásli is, nem lehessen tudni! :) Fél 7-re beszéltük meg a találkozót keresztfiammal, nem akarunk az elsők között indulni, had legyen aki már megjárja előttünk az utat, legalább látjuk a nyomokot. Az utak általában jól járhatók, ahogy közeledünk Sukoróhoz egyre inkább megnyugtat, hogy a hó mennyisége bőven kevesebb mint Széchenyihegyen volt. A Zsuzsi presszó melletti kis utcában még sikerül jó helyen megállni, bár az autók mennyiségéből arra következtetek, hogy sokan leszünk. A kötelező adminisztráció után már neki is vágunk az útnak. Az első ellenőrzőpont nem messze, kicsivek több mint egy kilométerre a Szűcs-forrás volt. Nagyon megörültem, hogy működött is, de ezen öröm nem tartott sokáig, a felette lévő tábla szigorúan hirdette: "NEM IVÓVÍZ!" Pedig sajnos ez volt utunk során a források közül az egyetlen ami működött :( Folytattuk utunkat az Angelika forrás felé, szintén rövid táv. némi szintezés, a ponton pecsét begyűjtése, és irány tovább. A soron következő pont meglepő módon nem is forrás, hanem egy meglepő természeti képződmény, a hatalmas sziklákból álló Likas-kő volt. Nem is időzünk mellette sokáig, felvéssük a kódot az itinerbe és indulás. Jól kitaposott ösvényen, bokros, rekettyés területen haladunk az egykor szebb napokat megélt János-, és Antal forrás felé. A romba dőlt forrásházak még most is impozánsak, jó lett volna látni, milyenek lehettek fénykorukban. Kód felírása után tapossuk tovább a kilométereket, hiszen vár ránk még közel 20 belőlük. Egy darabig még erdőben ropog talpunk alatt a hó, majd egy kerítést legyőzve szőlőültetvények között, mezőgazdasági utakon tekeregve érjük el Pázmándot. A Téglaházi forrásból szinte semmi nem látszik, így nem időzünk sokat. A faluban befelé haladva bélyegzés kerül itinerünkre, és haladunk a piros+ jelzésen a nem túl kellemes aszfalton. Következő célunk a Zsidó-hegyen lévő kálvária. A leírás két lehetőséget is ad a megközelítésre, egy könnyebbet és egy nehezebbet. Nyilván az utóbbit választjuk a kaland kedvéért. A piros sáv jelzés felfelé nagy kaland! :) Egyes sziklákon csak tornamutatványokkal lehet átjutni, de jó volt ez így is. A kálváriáról meseszép kilátás tárul elénk, a már magunk mögött hagyott útról. A feltett kérdésre történő válaszadás után folytatjuk a hótaposást a gerincen; csöndes szőlősvidék, téli álomba merült présházak között kanyargunk a Cseplek-hegy csúcsa felé, melyről leereszkedve hamarosan elérjük az Andor-forrást. A kiírt kóddal együtt jó hír is vár minket, ugyanis a következő település játszóterén frissítópont várja a megfáradt túrázót. Újra mezőgazdasági utakon kanyargunk a falu felé, és nemsokára jön a várva-várt játszótér. Forró gyümölcsökkel gazdagított tea, zsíros, májkrémes, fűszervajas, lekváros kenyér, valamint almás pite tölti fel a kimerülő készleteket. Rövid időzés és felfrissülés után indulunk is tovább, már csak 4 kilométer a cél. A leírás által opcionálisan választható szintezési ősjegyet is megtekintjük, legalább már tudjuk, hogy mi az! :) A másik utat választókhoz hamarosan visszacsatlakozva a sárga+ jelzés egy kerékpárúton át már visszavezet a célhoz. A frissítőponton is sok indulóról szóltak a hírek, de a rendezők meg is erőítik, hogy több mint 380-an indultak neki a mai napnak!  Az oklevél, valamint a szokásosan gyönyörű jelvény átvétele után még bélyegeztetés a mozgalom füzetébe, és elköszönünk a szervezőktől, már arra hangolódva, hogy milyen jó is lesz a 2019.04.06-i Gerecsébe szervezett túrán újra találkozni! :) A hazaindulás előtt gyorsan beugrunk még a már reggel kiszemelt kis cukrászdába egy jó kávé, és néminemű édesipari készítmény elfogyasztása céljából, majd lményekkel gazdagodva irány haza. Jó kis év volt - szép tájakat fedezhettem fel ennek a mozgalomnak köszönhetően! Jövőre folytatása következik! Addig is csobogjatok csak források, mint a fenti idézetben is - én már várom az új találkozásokat! :)

Magyarországi Forrástúrák a Balaton felvidéken - Közép táv

Az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett a túranaptárban meglehetősen zsúfolt október 6-ára, de nem volt kétséges, hogy az idén újra kiírt Forrástúra mozgalom őszi eseménye lesz az, amiért reggel felkelek az ágyból.

A Déli pályaudvar lezárása miatt kis kerülővel irány Kelenföld, a Keleti pályaudvarnál csatlakozik hozzám keresztfiam is, akivel együtt igyekszünk teljesíteni a 6 éves kiírást. Kelenföldön vonatra szállunk Székesfehérvár felé, eggyel előbbire, mint terveztük, de így még legalább volt időnk a tapolcai személy előtt a szépen felújított épületben némi reggeli és kávé elfogyasztására. Vonatunk pontosan indul, és pontosan is érkezik meg Balatonfüredre. Az állomástól szűk negyed óra sétával meg is találjuk a rajt helyszínét közel a parthoz. Gyors papírmunka, itiner átnézése, "csiganyál" indítása és nekivágunk a 23 kilométernek.

Első ellenőrzőpontunk a Kossuth-forrás pár száz méterre van a rajttól. Jó szokásunkhoz híven ha forrásnál járunk, megkóstoljuk a vizét. Érdekes, természetesen szénsavas, savanyúan vasas íz járja át a számat - ilyen forrással még nem találkoztam, dehát ezért is jók ezek a túrák. Pár fénykép, bögre elpakolása után már irány is a piros sávon egy darabig még városon belül aszfalton, majd kifelé haladva földúton érjük el első ellenőrző pontunkat a Koloska völgy Vadasparkjának bejárata közelében, ahol gyors pecsételés után folytatjuk utunkat a Koloska-forrás felé. A forrás gyönyörű ligetes tisztáson található, előtte a csordogáló vízből kis tavacska, de sajnos kóstolni nem tudunk - sebaj, a látványért is megérte. A piros sávon visz tovább utunk, egészen a zöldig, ahol egy éles balkanyar után nekikezdünk egy szép kaptatónak a Noszlopy-kilátó felé. A szervezőknek külön nagy piros pont a két kilátóért amit erre a távra is felfűztek. A kilátásért megéri a küzdelem, és bár tériszonyos vagyok sorra szedem egymás után a lépcsőfokokat felfelé, hogy az elém táruló panorámát megcsodáljam. Pár fénykép és irány tovább a következő ellenőrző pont, az Ötvályús-forrás felé. Ez egy kis oda-vissza szakaszt eredményez az egyébként körtúrán - de megérte. A forrásból kóstolni sajnos itt sem tudtunk, de ami mellette várt minket a frisítő ponton kárpótlás volt érte. Finom házi májkérmes és kolbászkrémes kenyér, üdítők, kedves pontőrök és egy hízelgő cica tette kellemessé az itt eltöltött perceket. Visszaindulunk a már ismert úton, majd a sárga sávon poroszkálunk lefelé a kellemes októberi napsütésben, az őszi színekben játszó erdőben. A zöld keresztre váltunk, sűrű csalitosban vezet tovább az utunk, ritkán felbukkanó jelzésekkel a Sárkány-lik felé. A feltett kérdésre felírt válasz után még rövid ideig a zöld, majd a kék kereszten és sávon haladunk a Jókai kilátó felé. Látszik, hogy kedvelt hely, a környéke a kihelyezett hulladékgyűjtők ellenére is szemetes, úgyhogy inkább felkapaszkodunk, és megcsodáljuk az elénk táruló Balatoni kilátást. A vízről visszaverődnek a napsugarak, vitorlások tucatjai szelik a hullámokat, és kiszúrjuk hol is a cél nagyjából - úgyhogy irány lefelé a lépcsőkön, és az ellenőrző válasz felírása után megkezdjük az ereszkedést Balatonfüred felé. Ez a szakasz nem volt a kedvencem, volt benne pár nehezebben járható rész, de nem volt leküzdhetetlen a történet. Hamarosan a város aszfaltján trappolunk tovább a kikötő felé, ahol az utolsó forrás pár száz méterre a céltól egyben az utolsó ellenőrző pont is.A Savanyúvíz forrás méltó volt a nevéhez - de akkor is leküzdöttem belőle egy pohárkával, majd pár perc elteltével beérkeztünk a célba. Az adminisztráció után megkaptuk oklevelünket, és a megszokott gyönyörű forrástúra jelvényt. A hazafelé induló vonatig még volt egy kis idő, így belefért egy szelfi a közeli Bujtor István szoborral, és némi elemózsia elfogyasztása is az állomáson. Szükség is volt a kalória pótlásra, hiszen a fővárosba visszatérve még várt ránk a Budavári csillagok túra 8 km-es távja is levezetés gyanánt.

Ez úton is köszönet a szervezőknek, a decemberi viszontlátásig a Velencei-hegységben!

Magyarországi Forrástúrák, 2018 tavasza, Pilis, Visegrádi-hegység

Szürke, felhős az ég, néha bátortalanul eleredő, majd azonnal meg is szűnő esőpermettel. Üres utcákról nyíló, elhagyatottnak tűnő csapások vezetnek a mai első forráshoz, majd a Vaskapu hátára. A forrásnál eszembe jut, hogy ma hiába fényképezem a túra témáját, ezeket a képeket a vonatkozó túramozgalom (mozgalmak?) miatt nem tanácsos publikálni. A füves hegyhátról visszanézve a Duna vonalán túl és attól délre a Gerecse burkolózik felhőkbe, menetirány szerint a Helembai-hegység folyóra néző sziklafala fehérlik a szürkéskék erdők alatt. Fent a közelben menedékház néz le a városra.

A Falucskai-forrás 1977-től tart a végtelenbe a táblája szerint. Enyhe susnyáson kell keresztülvergődni, Tincáék érnek utol, kérdezi, visszatértem-e. Ahogy vesszük. A Könyv János-forrásnál pontőr vigyázza a távok elválását és az 1860-as kőfoglalatot. Nyitott szakaszon a távolban a Magas-Börzsöny háta tör az ég felé, közelebb nyaralótelepek házai pettyezik a tájat. Búcsú az Esztergom közeli forrásoktól, irány a Maróti-hegyekre vezető, hosszan elnyúló, egyre meredekebbé váló kaptató.

A hegy hátáról letérve széttúrt dózerút szelídül kissé benőtt nyommá, Péntek forrása fatáblával rendelkezik, és mással nem is nagyon. Lent az Aranka-forrásnál mesélem a pontőrnek, amikor Kerek repkénnyel bő fél órán át hiába kerestük ezt a helyet fel-alá rohangálva. Üzemivé vált területen vág keresztül a jelzés, nagy reccsenéssel adják meg magukat a kivágásra ítélt fák. Az orom alatti meredélyig kell kerülgetni, átlépkedni a kidöntött törzseket, gallyakat. Amikor elfogy az útra dőlt ág, onnan sincs sok köszönet, levegőért kapkodva érek fel az obeliszkhez. Két perc pihenő következik, megtekinthető kilátással, a kanyarban felbukkan a Hegyes-tető tömbje, mögötte, a távolban a Naszály oldala kéklik.

Odébb, a kiszélesedő hegygerincen fát kitermelő dolgozó tesz fel fennhangon kérdéseket az életről, a világról és a világban általa betöltött szerep mibenlétéről. A kérdésekben közös, hogy miérttel kezdődnek és legalább egy obszcén kifejezést tartalmaznak. Választ nem ad sem a többi favágó, sem én, a gyarló turista, sem a végtelen pilisi erdő. A térkép szerint eltűnő jelzésekre kell figyelmezni, szerintem annál azért jobban követhető az út. Odébb, immár meglévő jelzések vidékén Pilisszentlélekre és a Pilis masszívumára bámulhat az errejáró, amíg meg nem botlik a köves lejtőn.

Hoffmann-ház, Hoffmann-kút, bukókeretes és anélküli traktorokkal, a vezető kényelme nem szerepelt a tervezési szempontok között. Népszerű környékre érkezünk, egyre több a kiránduló, kisebb-nagyobb csoportokban. Hosszan elnyúló, göröngyös emelkedő tetején kilátós megállóhely: párás, felhős a Dunakanyar panorámája. A korlátozott látótávolság nem zavar abban, hogy egy darabig csak nézzek ki a fejemből a tájra. Dobogókőre átérve először a kilátás ismételt megtekintése kerül sorra, pedig Egonék nagyon lelkesen integetnek az etető- és ellenőrzőpontról. A Visegrádi-hegység legmagasabb pontjáról a nagy népsűrűség és a cigarettafüst hamar visszaüldöz a pontra. Beszélgetős, evős, ivós megállás következik, alaposan feltankolok a világbajnok ellátmányból.

A nyüzsgésből három perc alatt kiérve hosszú nyiladékok vidéke következik, majd a Szent-kút, imádkozó nénikkel, vizet töltő helybéliekkel, meg a néhány áthaladó túrázóval. Elvagyunk egymás mellett. A következőkben Pilisszentkeresztet kell kerülni keletről, egynyomos ösvényeken tekeregve, majd hétvégi házak tövében sétálva. Ismét besűrűsödnek a források és besűrűsödnek a szúrós indájú növények egy-egy forrás között. A lombtalan fák mögött a Vaskapu szirtje sejlik át egy helyen, fel kellene látogatni valamikor. Lassan elfogy a susnya és később elfogy az emelkedő, a nyereg után pedig elfogynak a kirándulók is.

A Szent László-forrásnál Győri Péterék mutatnak jelvénygyűjteményt, feltűnik, hogy erre már napsütésben kerül sor. Ideje levenni végre a kabátot. A faluban kávé+kóla kombinációval próbálom ébreszteni magam, régen mentem egyszerre ennyit. A Ráró-kút felé és után igazi szurdokos, patakvölgyön, rég letört ágakon keresztülverekedős szakasz következik. Könnyed izgalmak délutánra, aláfestésként a dobogókői országúton robogó autók zaja kísér. Később rálátni a Kis-Strázsa-hegyre, még ennyivel feljebb lennénk? Úgy tűnik.

A Barát-kút környékre érve újra nyílt terep és erdősávok váltják egymást. Utóbbiak aljában keltikeszőnyeg. Szép, meg illatos is. Egyik dombról a másikra átérve nem tudom nem észrevenni, hogy a következő túrázó valahol nagyon messze járhat. Sehol egy lélek a láthatáron, csak néhány ló bóklászik az út menti karámokban. A mai utolsó forrás, a Csurgó a mai utolsó rövid pihenőt is jelenti, innen pincesoron, mélyúton kell lejutni a városba. A célban búcsút veszek útitársamtól, váltok néhány szót a rendezőkkel, bedobok még egy kávét, majd csendben elhagyom a helyszínt. Nagyon szép túra volt, örülök a sok találkozásnak, köszönöm a rendezőknek. Az oklevél és a szokásosan szép jelvény mellé túramozgalmi igazolólap is jár, ez 2023-ig írja további Forrástúrák rendezését. Végre egy jó hír, még sok hasonlót.

-Kékdroid-

Képek

 A Vértesi túrabeszámoló itt olvasható.

 szia emberek,a vértesi forrástúra..

A hét családi festészettel és mázolással telik,de telítődik a szervezet szintetikus hígító illatával,citromillatú hérával és takarítást sürgető asszonyszeméllyel,tehát irány a zöld.Ami még annyira nem is zöld,de huszonfokos,mert Molnárcsilla ezt is elintézte.Tehát a rövidnadrág kerül elő,leporolom.A túra Kispestről indul,autós előadás van a suhanó rozsdában,a tulajdonos szakállas és rádiós.A légteret másik ivar képviselője javítja,aki szintén és ugyanoda is.Kis teszetosza és huzavona után megleljük a nevezési helyet,ahol a tatabányai különítmény már melegít..két nyugdíjas vájár és egy keleti migrációs vágóképhez is hasonuló arc,aki Zoli..hja,változnak az idők és a szőrzetek,bár állapota továbbra is független..talán csak a jövedéki adót hordozó,csak trafikban beszerezhető terméktől függ..Csaposkislány mér folyadékot,igen..azt..sörrel hígítjuk,aztán pénzt kap a túraszervező is,cserébe papír kerül a kézbe,ami itinernek is használható..mások is érkeznek,a teljesség igénye nélkül néhány ember,az abszolút bajnok,aki nőből van,az arc a moiwák törzséből,a hosszúhajú veszedelem,aki szintén a jegyzett eredmények tulajdonosa,és a papírt osztogató hölgy,aki több szerszám nevét hordozza jelenleg seprű és ácsszerszám is,utóbbi nagybetűvel..szóval menjünk innen.Első állomás az állomás,amit a sínekhez közel építettek fel a leleményesek,és felüljáróról nézzük a lekászálódó ikonokat,akik még a cuki felé következnek..hát..jöttek..jó napja volt a MÁVnak,biztosan olcsóbb lesz valami utazás,ha a bevételt nem fizetik ki felelőtlenül karbantartásra,prémiumra vagy adóba.A jel kék és szalag is segíti a tömeget,laza hatosfogatba tömörülünk,három helyi erő és mi,közönséges beutazók,a másik ivar csak egy fő,körbeugráljuk,de nem kér,elöl poroszkál a csíkhúzókkal—akik kék sráfokkal mondják a tutit,egész Írottkőig és a másik vége meg a zempléni havasokig kanyarog..de most nem megyünk addig rajta,szalagok térítenek el,a Zuppa felé,fölfelé.Elkezdődik a reggel,és a délelőtt is,mert fordul a Föld,és alánk kerül Szár..azért lépni is kell..a kocsma itt nyitva,bélyegzős pont,erősebb helyi erőtől kapunk halvány lenyomatot,és haladunk elfelé,mert a táv alig csökkent..túratársnőnk elhúz egy pasassal,négyesre redukálódunk,mind hím és javakorabeli,a korelnök szerepét vállalom és szolidan ismerkedek nadrágos és szoknyás túratársakkal,akik szintén öreg teljesítménytúrázók és a családi tűzhely melegét cserélik a napsütötte tájra.Sárgát virágzik a kőris,mert ideje vagyon,kékellik az ibolya és egy-egy hóvirág fehérlik innen-onnan.Vájár barátom emlékei tolakodnak előtérbe,a nadrágos túratársnővel elgyalogolt idők és távolságok,amik nekem kimaradtak,lévén másfele dolog.A tavasz és a sör sem derít eléggé,nem élek a futással,kocogással,fáj az élet és a Vértes,pedig a kínai snooker csak a jövő héten kezdődik,televízióilag.Copfos ikonjelölt hagy le,hiába van negyven év előnyöm.A jelzés vezet,az itiner nem túl beszédes,de követhető,és szalagokat is lobogtat a szellő,a kódok alfabetikusak,és a szép Ilonkánál a szép hölgy,aki nem Ilonka,kihozta az idős ikont levegőre,aki Péter és magyar városból eredeztethető a vezetékneve,a Rába partjáról,sőt Duna is van a közelben,sokszoros kitüntetett természetjáró,a hegyek csótánya..de örömködés után odahagyom,mert a fiatalok tolnak-húznak,menni kell.A Mátyás forrásnál emléxem,innen is vittem buszhoz kéktúrázót,aki a Várgesztestől tolta idáig,itt lett elege..most ugyanazt járom,és a frissítő pontot régi ösmerősök üzemeltetik,itt is csóközön és májas kenyér hagymával,vizet tankolok,és egyre fáradtabb vagyok,így kell még menetelni estélig bizonyosan..Bányász múzeumot kerülünk,és  a kolostor étterménél vizet veszünk,mert meleg van,fáradok és izzadok,holott mindenki üde és kívánatos.Az évgyűrűimet sokallom talán,vagy rejtett kórság merevíti a derekam és a lábam izmait?mindegy,ezt most nem kell tudni,Vértessomló van,emberi bélyegző és temető,amit egyelőre elkerülünk,és be az erdőbe,ahol alkonyodik és fölfelé..aztán le,vízhez,ami orosz,aztán szarvas,fairtások,rendesen,magyarosan,csupaszítva a domboldalt,és megint fölfelé..meg kell állnom,meg kell állapítanom,hogy fáradok,bár a táv és a szint sem tűnik halálosnak..Laci esik mellém,sós és édes ízeket cserélünk,vedelünk,és irány a Gráciák,ahol két grácia vár ránk,mindkettő független,tőlünk is..távolságot tartanak,de azért él a kapcsolat,túratársat gyurmázok,aki görcsöl,és Sissy oktat a mesterfogásokra..Béla vize mellett személyek őrzik a pecsétet,adnak és hessegetnek el..beszenvedek a cukiba,ahol már mindenki ott van,akivel együtt kezdtem..Jeges üdítőt tolok testembe,nem érzem magam felüdültnek,de a túrának ez nem is volt célja..a rádiós ellő néhány képkockát,és túrunk haza..ma jól alszom majd..

Remek túra,remek vonalakkal,még félig betegen is teljesíthető..köszönöm azoknak,akik nem hagytak elpusztulni az út szélén,és persze a szervezőknek,akik jöttek volna szükség esetén..de inkább én jövök a következőre,ami a Mátrában lesz..

 Magyarországi Forrástúrák-Vértes

2017.03.25.

Szárliget

Petivel autózunk el Szárligetre ma reggel,6-ig dolgoztam,úgyhogy a korai rajt kilőve,amit talán Peti nem is bán annyira.Én sem amúgy,volt olyan hely hajnalban,ahol az autók szélvédője kifehéredett.Nekem 5-6 fokot jelez a műszer pluszban.Napok óta riogatnak amúgy a magukat meteorológusnak nevező,az időjárás-előrejelzés áltudományát művelő egyének mindenféle rettenetesebbnél rettenetesebb lehűlésekkel,csapadékkal,ennek eljövetelét hol szombatra,hol vasárnapra vizionálva.Szombat nem nyert szerencsére,ma mikor írom a beszámolót kiderül,hogy vasárnap sem.Jó,van egy kis lehűlés,de a végítélet napja még odább van….

Rajtot érzésre,de azonnal megtaláljuk,sok az autó,ennek ellenére közel meg tudok állni.Voltam amúgy én már ebben a cukrászdában,akkor egy vészesen év-,és túraszezon-eleji 70-es túra céljaként funkcionált.Talán sosem szenvedtem annyira mint akkor,konkrétan pipilépésben vánszorogtam be ide és vagy fél órát gondolkoztam a kanapén magam elé meredve,hogy haza merjek-e vezetni ilyen állapotban vagy ne.:)Úgy rémlik,az is forrástúra volt….na majd megnézem a jelvényeimet.

Most ilyen veszély talán nem fenyeget,egy amúgy elég szintes 11 km áll előttünk,vágjunk is talán bele.

A vasútvonalat is átfelüljárózva a kéken hagyjuk el a falut,épp csak beérünk az erdőbe máris brutál kaptató veszi kezdetét a Hajagos-hegy oldalában.Ez úgy látszik forrástúrás hagyomány,nem először fordul elő,az biztos.:)Lásd pl. Pilisszentkereszt.:)Szuszogunk rendesen,mire felérünk.A 410 méter szintemelkedésből 110 letudva.

Lefelé indulunk,a jelzést elhagyjuk,nem sokára egy olyan meredeken lefelé tartó nyiladék áll előttünk,hogy csak na!Figyelmeztetem Petit,hogy futkosás nincs,ha itt megindul lefelé,megállni biztosan nem tud,max a lejtő alján összeszedhetjük ami marad belőle addigra.Okosan leóvatoskodunk a virágos hegyoldalon ahol már szirmait bontotta az ibolya és még a hóvirág is kiváló formában pompázik.

Az autópálya zaja itt már nagyon erős,eddig is zavaró volt,itt különösen.

Elérjük a túránk során érintendő egyetlen forrást(Kőrösi-Csoma Sándor-forrás),szomorúan vesszük tudomásul,hogy ez bizony elapadt.Szerencsére hoztunk elég folyadékot.

Pár méter után újra nekiindulunk egy hegynek,az autópálya zaja is csökken ezáltal ami nem hátrány.Ez az emelkedés nem annyira meredek,hosszabb,de könnyebben járható.Szépen kizöldült aljú erdőben emelkedünk,elérve egy vadkerítést aztán leülünk egy kidöntött fatörzsre tízóraizni.Közben jellgzetes hangjukat hallatva köröz felettünk egy holló páros,termetes fészküket épp egy felettünk álló hatalmas bükk ágvillájában fedezzük fel.

Tovább indulunk a vadkerítés mellett,egy kereszteződés után-ahogy az itiner is írja-néhány 10 méterrel a K3szög bevált az erdőbe a széles dózerútról.Na,Peti,akkor mégis oda fel tartunk!Az lesz a Zuppa-tető!

Peti kicsit nyüsszög-milyen forrástúra ez-mondja,ez nem forrástúra,ez hegymászótúra,már a második kaptató közeledik,és még egy legalább hátra van!!:)))

Fiatal családdal kerülgetjük egymást,hol ők,hol mi megyünk elöl,attól függően,hogy épp ki támaszkodik a botjára,vagy egy fának,levegő után kapkodva.Mint mindenhol ebben a magasságban,itt is mindent elborít az odvas keltike lilás és fehér virágaival.Felérünk aztán.280 méter szint a 410-ből lefaragva.

Ide mindenképp érdemes volt feltúrázni.A levegő nem kicsit párás,de azért szép a kilátás.Ennél szebb viszont maga a hegytető.Fehér,sárga,kék virágok mindenfelé.A tavaszi hérics teljes pompájában,nagy csoportokban virágzik,mészkőtömbök sokasága színesíti a tájat.Az ég kékje adta háttérben a még levéltelen fák is kiválóan mutatnak.Egyedül az élénk szél van ellenünk,ez az,ami végülis megrövidíti ittlétünket.Kis útbaigazítás a pontőrtől-a K3szögön kerülve a hegyet lényegében visszajutunk a négyes kereszteződéshez- elindulunk lefelé.

Így is lesz,elérjük az útelágazódást,hogy ezt a legendás szót használjam,majd a Mária úton haladva betúrázunk egy mélyútba.Felettünk vakító fehéren pompáznak a mészkőszirtek egy névtelen hegy oldalában,valahonnan sütögetés illata száll,csicseregnek a madarak,így érjük el újra Szárligetet.

Szalagozás térít le a Mária útról,felüljárón kelünk át a vasút felett majd az Akác utcán gyalogolva közeledünk az utolsó megpróbáltatás-a Hosszú-hegy-felé.Az ott szemben,oda még fel kell mennünk-mondom Petinek,nem lelkesedik túlzottan.Ez van Peti,ez nem a Sokoró,itt 10 km alatt többet megyünk felfelé,mint ott akár a duplája esetében.Nincs amúgy baj,csak a Gaja-völgyi Mikuláson túráztunk utoljára,az meg nem tegnap volt…..

Elhagyjuk a falu szélső házait,Peti kincset talál(neki kincsJ),ennek annyira megörül,hogy mint egy zerge kaptat a hegy oldalában felfelé,meg is jegyzi,hogy saját magát is meglepte ezzel a feltámadással.A kincsre gondolt közben,hogy mit fog szólni hozzá Tomi(az ikertestvére-a szerk.) és fel sem tűnt neki milyen tempóban gyűri az amúgy rendesen meredek,kiszalagozott csapástJ

Közeledve a gerinchez már tökön-babon át törünk,volt lejjebb egy szalag,amit még látok,felfelé azonban semmi.Legalábbis én nem látok,az ösvény meg megszűnt-vagy letértünk róla.Nagy baj nincs amúgy,a gerincút elég egyértelmű,az irány látszik az itinerhez mellékelt térképen,szembe(!) meg jön egy kolléga,aki jelzi,hogy arra(jobbra tartva a gerincen) lesz a kód.

Szép hely ez is,alattunk fut az M1,itt fent magasan a zaja nem annyira zavaró.Kis tisztásra érünk,a kódot keressük de nem itt van,mint kiderült,egy pár méterrel még arrébb.

Kód lefotózva,megindulunk lefelé.Elhaladunk egy hegyoldalba süllyesztett víztározó mellett,majd hamarosan újra a szélső házak hátuljánál futó utcában talpalunk.Egy-két kanyar(itiner segít) és bent is vagyunk a célban.

A kézfogás mellé szép fém jelvény,hasonlóan igényes és szép Emléklap valamint egy alma a jutalom.

Köszönjük a lehetőséget!

Peti,dnvzoli

 Képek az utunkról:

https://goo.gl/photos/3y9HFdakS6i7VwkY8

 Téli Forrástúra a Visegrádi-hegységben

2015.12.23.

Igen,tudom,a dátum.Hát,csakúgy mint a Lõvérek,ez sem jött össze elsõre.Felkeltünk mi a túra vasárnap reggelén hajnali fél 5-kor,ki is derült hamarosan,hogy Tominak fáj a torka és nem kicsit,vissza is feküdtünk gyorsan.Estére mindkét gyerek magas lázzal küzd,még szerencse,hogy nem autóztunk el feleslegesen Dömösre.Ez nem jött össze,a gyerekek viszont szeretnek túrázni és ez a forrástúrás jelvény bizony nagyon csábító!:)Új túranapot kell tehát kijelölni.

Kedden szép napsütés van Gyõrben és szerdára is ilyet ígérnek még a Dunántúl szerencsésebb részére.Hideg sincs és nem is lesz,ha már hóra semmi esély,az esõ sem esik,kellemes az idõ,a szerda lesz a legjobb alakalom a túra pótlására!

Induláskor Gyõrben süt a Nap.Aztán elhagyva a várost változik a kép,egyre sûrûbb a köd.Semmi pánik,szépek a ködös túrák,csak ez a fránya tartálykamion ne kanyarodott volna be épp elénk a 10-es úton Almásfüzitõ után,lehetne azért gyorsabban is menni,mint ahogy a kamionsofõr teszi.Kanyargós az út,elõzni nem merek,szerencsére pár kilométer után a monstrum letér,visszaállhatok a saját tempómra.A Duna mellett haladunk,de még a folyót sem látni,annyira sûrû a tejföl.Hamarosan(a fenét hamarosan!:)) itt a 117-es út,balra be Esztergomba,át a városon a 11-esen,itt van Basaharc,itt jöttünk a Bazilika 55 túrán,Pilismarót jön és már itt is van Dömös.110 kilométer majd két óra alatt és nem a köd miatt.

Megkeressük a Ka-Rám-ba sörözõt,csak hogy tudjuk merre van,aztán visszaautózunk a piros sáv faluból kivezetõ azon ágához,ami közelebb esik Esztergomhoz.Itt a parkolásért sem kérnek pénzt(lehet,hogy ma a hivatalos parkolókban sem,elég nagy a nyugi),körtúrán vagyunk,teljesen mindegy hogy 200 méterrel errébbrõl,vagy arrébbról indulunk.Egyébként a fizetõs parkolás és a sok megállni tilos tábla teljesen érthetõ,el lehet képzelni a Rám-szakadék közelsége miatt mi lehet itt túraszezonban.

A meleg autóból kiszállva bizony fáznak a gyerekek,vacog a foguk míg felhúzzuk a bakancsokat,eldöntjük a túrán használt öltözetet.Hamarosan nem fogtok fázni!,bíztatom õket,jó elõre beharangoztam már amúgy,hogy ezen a túrán fele felfelé,fele lefelé,és a felfelé van elõbb.:)

Elindulunk hát felfelé.

A túranapon szalagozás(és lehet,hogy itiner is) segítette a résztvevõket,nekünk ilyen most nincs.A Mária-forrás közel esik a faluhoz,viszont pont ez az amelyikhez nem vezet turistajelzés,de úgy gondoltam azért megtalálom.Aztán miután a helyi közönség kikérdezése nem vezet eredményre inkább kihasználtam a telefonos segítséget,felhívom a Fõrendezõ urat.:)A térképen a Mária-f.felirat felett és mellett is jelölve van forrás,én úgy gondoltam,hogy a felette levõrõl beszélünk,de mint kiderült a mellette levõt kell keresni,maradunk tehát a piroson.El a temetõ és a Prépostság romjai mellett,át a létrán(de jól csúszik!) a vadkerítésen majd balra be egy szekérúton és itt is van!Legalábbis van itt egy jókora csõ,amibõl nagy vízhozammal dõl a lé,de forrásház,felirat sehol.No meg ez lényegében csak egy átvezetés ugyanis felette patakként és nem a föld alatt folyik a víz.Mondom a gyerekeknek várjanak meg itt,elnézek feljebb,hátha ott lesz a forrás.

Elindulok felfelé az árok peremén,a völgy véget ér,szerintem már valaki hétvégi házának a kertjében gyuródok,van itt egy házikó,ott alul már nem látszik víz az árok alján,valahol félúton bukkan ki a felszínre.Forrásházat itt sem találok,úgyhogy kinevezzük Mária-forrásnak ezt,amit látunk,lehet,hogy nem is tévedünk.

Visszagyalogolunk a piros sávra és egy tanya mellett újra elkezdünk emelkedni.Varázslatosan szép a ködös erdõ,a szintemelkedés sem vészes,azért a gyerekek küzdenek rendesen.Ma Petinek megy könnyebben amúgy,Tomit néha noszogatni kell,hogy jöjjön már.Aztán köves,sziklás lesz az út,üres az erdõ,lehet követ gurítgatni a domboldalból,ez mindegyikük kedvét egybõl jobbá teszi.:)

Sokszor elhangzik a mikor érünk már fel az úthoz?-kérdés és én sokszor válaszolok,hogy fogalmam sincs,én is most járok itt elõször.Aztán valami fennsíkfélére érünk,elõ is veszem a térképet,hogy jelöl-e erdõmentes területet a piroson errefelé,miután látom,hogy igen,megnyugszom.Miután megnyugodtam tízóraizunk egyet.

Eltüntettük a szendvicseket,indulhatnánk is,annyira azért nincs jó idõ,hogy sokáig ácsorogjunk izzadtan.Elindulunk,egy helyen aztán hasznunkra válik az elõttünk elhaladt embertömeg,ugyanis ha nem látjuk meg a kigyúrt árokpartot a balunkon,tuti elmegyünk a letérés mellett.Ami-ahogy nézem a térképet-nem lett volna akkora baj,ez az út is kivisz az aszfaltra.De azért jobb a jelzésen!

Pihenõhely mellett haladunk,majd megpillantjuk a várt utat.Na végre!-mondják a gyerekek,viszont itt balra bent van valami kopjafa,ezt azért nézzük meg!

A piros megy tovább egyenesen a Szakó-nyereg felé,nekem úgy rémlik itt balra kell fordulnunk a Fényes-forráshoz az aszfalton.Elõveszem a térképet,balra kell menni.Sõt hamarosan el kell érnünk a forrásjelet is.Néhány tíz lépés és itt is van a forrást elõrejelzõ tábla.

400 méter,ennyire van a forrás az úttól a tábla tanúsága szerint,számoljuk a lépéseinket és valóban kb 450 lépés után itt is vagyunk egy erdei pihenõnél,ott lenn az árok alján meg van egy terméskõbõl épített forrásház.A forrás felett fába vésve arany betûkkel,címerrel ez áll:Árpád vezér–forrás.Megkóstoljuk a vizet,finom,az elõbbi forrásból inkább nem ittunk,pedig az jóval bõvízûbb volt.Feltöltjük a vizespalackokat és elindulunk tovább.

Megkockáztatom,hogy egy jelzetlen ösvényen jussunk vissza az útra,nincs kedvem az oda-vissza játékhoz.A térképen elég jól beazonosíthatóak az utak,rövid idõn belül el kell érni az aszfaltot.Rosszabb esetben belefutunk a Z sávba,ha nagyon elkavarunk akkor a sárgába.:)

Elég jó emelkedõ van a forrás után,a gyerekek csesztetnek is,hogy azt mondtam,az utat elérve már csak lefelé megyünk.Viszont jó ösvényt válsztottam(nem volt nehéz,más nem is volt:)),hamarosan itt is a burkolt erdészeti út,pár kanyar azon és be is fut a fentrõl érkezõ Z sáv.Álljunk hát át arra.

Idefent a Nap is szépen sütöget,jólesik.Azt gyanítom,ha felmennénk mondjuk Dobogó-kõre csodás napsütésben gyönyörködhetnénk az alattunk elterülõ ködpaplanba burkolózó tájban meg a belõle kikandikáló hegytetõkben.Az viszont ide elég messze van(a gyerekeknek)nem beszélve a szintemelkedésrõl.Most lehetünk úgy 430 méteren,Dobogó-kõ meg 699-en van.Nekik az még sok.

Irány tehát a zöld-lefelé.

Furcsa egy hely ez,össze-vissza van gyûrõdve a környék,kis területen megannyi árok,domb, források,ha körbenézek itt felettünk az Árpád-vár-hegy,a Jász-hegy,a Hegedûs-bérc.

Lemegyünk tehát az árokba a zöldön,és már látjuk a lépcsõsort,amin meg majd kilépcsõzünk belõle.Persze a gyerekektõl egybõl megkapom a fejmosást a plusz szint miatt,mondom nekik,hogy ezt éppen ki is hagyhattuk volna,ha maradunk az úton,de akkor kimarad a szép látvány,ez a szép völgyecske,kár lett volna érte.Nem mondom biztosra,hogy elfogadják a magyarázatot.:)

Felérve az út szintjére Peti panaszkodik,hogy fáj a sarka.Lehet,hogy egy hangyányit nagy a bakancsa és a két utolsó meredekebb lépdelésnél kicsit megdolgozta a sarkát.Innen már remélhetõleg tényleg csak lefelé megyünk,lejtmenetben már nem lesz gond,nem lesz sarokfájdalom.Belefutunk közben a S sávba.

Jöhet a Lukács-árok!

Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk annál nagyobb lesz ismét a köd.

Volt egy olyan gondolatom is,hogy ha már eljöttünk ide valami módon be kellene járni a Rám-szakadékot is.Talán úgy,hogy lemegyünk a Lukács-árokban,vissza a Rám-szakadékon,majd újra vissza a sárgán.Ez ma több okból is elmarad.Egyrészt köd van,minden csúszik,meg nem is látnánk túl sokat.Másrészt a gyerekek már elfáradtak és az általam eltervezett plusz kör igaz,hogy csak kb 2,5 kilométerrel növelné meg a túránkat de a szintemelkedésünket lényegében megduplázná!Az meg sok.Igazából ahogy egyre lejjebb jutunk bennem is tudatosul,hogy rövid távon belül menyit kellene visszakapaszkodnunk,ehhez most nekem sincs semmi kedvem.

Szép hely amúgy ez a Lukács-árok is,fõleg mikor már leérünk a patak szintjére,bár a fentebbi részek is látványosak-még így ködben is.A gyerekek élvezik a mély (csupa víz)levélszõnyegben gázolást,én meg azon aggódok,hogy bár papíron vízálló a bakancs,a betét azért nem Gorte-tex,felázik a lábuk aztán jön a nyávogás.A csúszós köveken a patakátkelések sem egyszerûek,de azért a botok segítségével megoldjuk.

Kiérünk az árokból.

Balra az aszfalton másfél kilométer Dömös,viszont mi útvonalkövetõk vagyunk így irány a közös S-Z-P sáv a Malom-patak túlpartján.Ez az átkelés bizonyul a legnehezebbnek,elég mély a víz,szerencsére senki nem lép bele.Haladunk a partoldalon,romos épületeket mellõzünk aztán kicsit késõbb megjön a P 3szög a hegyrõl ,újabb pihenõhelyhez érünk,itt is a Kaincz(Kaintz)-forrás.

Szétnézünk ezen a szép helyen,benézünk a Szentfa kápolnához is.A forrás épp hogy csak csörgedezik,azért utántöltjük a palackokat.Aztán felkapatunk a kápolna mögött az ösvényen,majd hamarosan be is érünk Dömösre.Faluba be,autóhoz el,csupa sár bakancsok le,autó indít,irány Gyõr!Félúton beesteledik,újra leszáll a köd,néhol még 70-nel is merek menni,öröm így az autózás.Egy-két nagyobb prémium kategóriás autó elõz csak le,nyilván ezekhez a kereskedésben jobb szemet is adnak.Szerencsésen hazaérünk.

Szép túra volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Köszönöm(jük) a lehetõséget!

dnvzoli

A túrán készült képeink:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAVisegradiHgBen20151223?authuser=0&feat=directlink

Az elõzõ hétvégi Pilisi Lift túrán döntöttem el, hogy a Forrástúrán is ott a helyem J

Dömösön reggel köd fogadott, nevezés után indulás a források és Dobogókõ meghódítására, majd vissza. Akkor még azt hittem, hogy erre a túrára is a köd és a sárdagonyászás lesz a jellemzõ, de szerencsére nem így lett.

Végre egy túra, amin nem tévedtem el, az itiner pontosan jelezte, hol kell szalagozás alapján haladni, és tényleg eltéveszthetetlen volt az útvonal, aki itt eltévedt, az külön jutalmat érdemel!

Elsõ EP, még szinte Dömös területén: Szalagozás vezetett a Mária-forráshoz, kód felír, és kezdõdhet a kaptató. Minden túrán kell vagy 3-4 km, mire az egész heti irodai ülõmunkában eltunyult lábaim normális „gyalogló üzemmódba” kapcsolnak, így az elején nem nagyon ízlett a felfelé mászás, de annyira gyönyörû volt a ködös erdõ, hogy elterelte a figyelmemet a kezdeti kényelmetlenségrõl. Elértük az erdészeti mûutat, és ismét szalagok vezettek a következõ ponthoz, a Fényes (Árpád fejedelem) forráshoz. Jót ittam a vízbõl, a kódot majdnem elfelejtettem felírni, de aztán észbe kaptam, majd tovább felfelé a közeli 3. EP-hez, a Makó-réti (Júlia) forráshoz. Innen a pecsételés után indultunk a Szakó-nyereg, majd Dobogókõ felé, és felfelé kapaszkodva egyszercsak ritkult a köd, már látszott az ég kékje, haladtunk a napsütés felé. Elég kemény emelkedõk, majd végre teljesen ködmentes idõ, kiértünk a gerincre, ahonnan a fák között lefelé nézve, már látszott, hogy valami csodában lesz részünk!

Rezsõ kilátó, és tátva maradt a szám… A Duna mentén és a völgyekben ott ült a tejfölsûrû köd, amibõl csak a hegyek csúcsai látszottak ki… ilyet még nem láttam, de sose fogom elfelejteni… lenyûgözõ, lélegzetelállító látvány! Fotózok, mint mindenki, de menni kell tovább, vár Dobogókõ! Csakhamar ott is vagyok, pecsételés és frissítõpont, plusz egy aranyos cica J tea és egy májpástétomos kenyér lecsúszik, majd ki a kilátópontra, ahonnan egy kicsit más szögbõl, de újra megcsodálom a kilátást… Maradnék még, de a jeges szél elûz, meg menni is kell, délutánra más programom van, így még egy utolsó pillantás a tájra, és indulás a Király-kút felé a piros háromszögön. Kicsit tartottam ettõl a szakasztól, mert az elõzõ heti Pilisi Liften itt volt a legdurvább sár, de az elmúlt hét csapadékmentes volt, a terep nagyságrendekkel könnyebben járható, bár még van sár, de egy-két nagyon rövid szakasztól eltekintve abszolút nem vészes. Ez kellõképpen felvidít és fel is gyorsít, hamar leérek a Király-kúthoz. Innen a piros vezet végig vissza Dömösre, az elején még kicsit sarasabb, de nagyrészt jól járható úton, a Szõke-forrás völgye is legalább annyira gyönyörû, mint az Apátkúti völgy, a jelzés keskeny gerinceken kanyarog, a kis vízmosások között, vagy szélesebb, avarszõnyeggel borított az út. Itt azért vigyázni kell, és nem ész nélkül megpróbálni futni lefelé, mert a vádliig érõ avar alatt sunyi kövek rejtõznek, az egyiken meg is csúszik a lábam és elterülök az avartengerben, szerencsére egyáltalán nem ütöttem meg magam, az esést felfogták a levelek. J

Kicsit óvatosabban tovább, mindig csak lefelé, ismét elérjük a ködöt, néhány patakátkelés, amit száraz lábbal megúszok, majd az utolsó EP-t a Kaincz forrásnál, innen már tényleg nincs messze a cél, 4 óra alatti idõvel be is érek.

Kis sorállás a díjazásért, ami oklevél, és egy GYÖNYÖRÛ jelvény, eddigi gyûjteményem legszebb darabja!

Szuperjó túra volt, köszönöm a rendezõknek, minden percét élveztem!

A túrán készült fotóim:

goo.gl/photos/cPyWfoiwSVaQmHqn8

A fényképes, szubjektív túrabeszámolónk az alábbi helyen tekinthetõ meg:

strh.se/opQe6zDn6J9w

 szia emberek,egy forrástúra a Börzsönyben..

szóval a szakállas rádiós felhívott és értem jött,mert az éjszaka a kapitalizmusé volt,nem bízott semmit a véletlenre,hozott magával nõt is,aki Zsuzsanna  és aranyos,így merültünk a ködbe hármasban,Zsuzsanna és a vének..errõl festmény is van,de mi Kismarosnál átszállunk,jön a vonat,a peron tele ismerõsökkel,rövidnadrágos szakállas,ezúttal oldalbordával hosszúgatyában,meg még olyanok,akik felfogták,hogy nem körtúra..a vonaton is arcok: Torinó,Csaba,aki békávés,meg a negyvenkilences lábú,és a váci dereglyés,Karesszal,és mindenki,akinek csak az arca van feljegyezve a csontok közé..pálinkát akarok,nem sikerül,többeknek sem,ezért leszállunk,pénz és papír csere,aztán Magdi,aki ruhákat árul a vasútállomáson és van kombinátos fogója,ezzel hozzájutunk a pálinkához és beöntjük,és neki a településnek..érkezik Andrew,aki borzasztó,az elsõ pont egy forrás,vízrõl és hídról szól,megfejtjük a kérdést és el,ki a kutyás utcából,szálkásszõrût kerülök,nem faj ugyan,de hasonul erõsen,a fölfelé vezetõ út rostál,a túratársnõ tartja a tempót,ismerkedünk egymással és a köddel,gyorsléptûek lépnek meg,néha megvárjuk a barátomat,aki nélkülözi a megszokott üzemanyagot,pálinkával hígítjuk a vérét addig is,és biztatjuk,Ernõ vizénél sor,nyomnak a papírra pecsétet ötös számmal,mint aki kettõig nem tud számolni,szedelõzködés és máris újabb pont,ismerõs arcokkal,a tanár a szakállával és aranyos feleségével,elfogadnak egy korty fagyállót,bár be vannak csomagolva az idõjárás folytán és miatt,itt is december van..elválunk tõlük is,nem kísérnek bennünket,csak a köd a társunk makacsul,hát,itt nem lesz fotóözön,az új kékjelet próbáljuk,barátom közelrõl is megnézi a sarat,persze,szemüveges,és emiatt lehet,a törökmezõi pont,ahol további vérhígítás volt tervezve,zártkörû rendezvényt tart és udvariasan elhajtanak tova,Fehér források,ahol elmesélem a foglalás szó jelentését ismereteim szerint,áhítattal hallgatnak és legyintenek,utolér a váci dereglyés elmaradhatatlan párjával,Torinó is beüget a rövidnadrágos párral,megyünk sarat dagasztani lefelébõl,óvakodva,egészen a Vályús kútig,ahol a fejbõl gyaloglás csapdájába esek,Csabával,de idõben korrigálunk,szerencsére sokan vagyunk egybe,egyébként simán benéztem volna..ide hamar következik a Torony,ahol etetõ és itató pont,Egonnal és elmaradhatatlan segítõivel,mikulásból visszamaradt cuccokban,örömködünk cudarul és a maradék páleszt is elosztom,mert a pontõrben a lelket valahogyan tartani kell,még csokit is teszek mellé,a kapottból persze,és toljuk a zsíros-májas-párizsis teát kenyérrel,igen jólesik,egész idáig semmi kaja,csak a kalóriaégetés volt napirenden,hatalmasat dumálunk és mindenkit elõreengedünk,aztán csak-csak elindulunk,neki Kóspallagnak,szélsõ házak,szalag terel,az út remekül szalagozott,simán futható a köd ellenére is,de nem futunk,mégis elfogynak körül az emberek,csak hármasban szédelgünk a Morgó völgyében,megejtõ ilyenkor is,megesünk..Riezner víz,Testvér csobogó és ennyi..a kisvasút morgós megállójánal aszfaltot fogunk,ami a célba nyom bennünket,a pub remek hangulatú,ücsörögnek már túratársak sör mellett,mint aki jól végezte dolgát és jelvényt kapott érte,adnak nekünk is,csak kérni kell..terveket osztunk meg,és búcsú van.

domboldalt piszkálunk le a cipõkrõl,megkeressük az autót,repülünk haza koraidõben..

Remekül szervezett túra,kezdõknek is bátran ajánlom,köszönjük minden közremûködõnek..

Magyarországi Forrástúrák a Mórágyi-röghegységben Hosszú Táv

"Hosszú várakozást követõen végre az ország D-i vidékeibe is ellátogatott a Magyarországi Forrsátúrák teljesítménytúra sorozata. A Mecsek számtalan forrásától elkényeztetve mindig is szerettem az erdõt járni  és a hangulatos, kiépített forrásokat felkeresni, így most külön öröm volt számomra, hogy a megszokott környezetbõl kicsit kiszakadva a közeli Mórágyi-röghegységben (Szekszárdi-dombság) hódolhatok eme kedvtelésemnek...."

Részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/09/magyarorszagi-forrasturak-moragyi.html

Forrástúra a Bükkben 2014. Hosszútáv

Ez év tavaszán a Magyarországi Forrástúrák sorozat a Bükkbe látogatott. Egerben, a veretes nevû Fekete Ló Fogadó volt a rajt-cél helye. Az itinert kézbe kapva láttam, hogy akárcsak korábban, most is sok ellenõrzõ pont lesz, és ezeken valamilyen kérdésre adott választ vagy kódot kell beírni.

Az Eger patak mentén indultam el, a ligetben a reggeli fényben szebbnél szebb fákat fotóztam. Az elsõ forrás is a városon belül, a Makovecz-uszodával szemben csordogált. Ez a József forrás, ami egy olyan városi kút, ahova kannákkal és palackokkal járnak az emberek (Szegeden az Anna-kút is ilyen).

Kikecmeregve a városból a szekérutak ide-oda kanyarogtak és lassan emelkedtek. Egy tanösvényt értünk el, amely sorra látogatta a környéken található kaptárköveket és riolitba vájt sziklalakásokat. Csak találgatni tudtam, hogy kik és mi okból vájták a sziklába ezeket az üregeket? Mikor és miért laktak bennük? A Király-kút és Király-forrás környéke havasi legelõhöz hasonlított, legelészõ gulyával, gémeskúttal (na jó, ez nem a havasi legelõ jellemzõje...)

Majd üdülõtelepre értünk, felduzzasztott kis tóval. Síkfõkút házai, kertjei tele voltak szebbnél szebb virágzó fákkal. A tóparton a finom vizû Imre-forrás, mellette ellenõrzõpont. Itt Cserlaci személyesen pecsételt, és útravalónak elmondott nekünk egy viccet. Szikrázó napsütés, kék ég, madárfütty közepette indultunk tovább Cseres-tetõre. A forrásokhoz legtöbbször szalaggal jelzett kitérõkkel jutottunk. Katalin-forrás, Hármas-kút, Attila-forrás, István kútja, Szt. László-forrás. Volt közöttük szépen befoglalt, kifolyós, és volt néhány éppen-csak-víz-vagyok merítõs is. Ahol lehetett, ittam a vízbõl, mert szinte nyári meleg volt, és én folyamatosan szomjas voltam. Azért a változatosság kedvéért Várkúton, a turistaházban benyomtam egy korsó sört is.

A felsõtárkányi tóhoz leérve Gyõri fater pecsételt. Innen egy hosszú emelkedõ vezetett fel a Bükk- fennsíkra: Varróház, Pes-kõ ház. Egy darabig a régi kisvasút nyomvonalán haladtunk. Azután a Pes-kõ lenyûgözõ sziklatömbje alatt megkezdõdött az igazi emelkedõ, ami az Õrkõ-rétig tartott. Katonasírok után Bélapátfalva felé vettük az irányt. A gyári tó elõtt volt egy etetõpont, ahol jó kis társaság gyûlt össze. Mindenki habzsolta a vajas- májkrémes- zsíros- lekváros kenyereket, szörpöket, de volt itt parizer és sütemény is.

A Bélkõ csodálatos látvány, fõleg naplemente idején, ahogy visszatükrözõdik a tóban. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a következõ forrás a Bélapátfalvi Apátság tövében csordogált. Mindig megragad engem ez a templom, most is jó néhány fotót készítettem róla. A kéken továbbhaladva láthattunk egy szép naplementét, de még sokáig lámpa nélkül lehetett menni. Azután már sötétben keresgéltük a további forrásokat, és ez bizony csapatmunka volt - nekem egyedül nem hiszem, hogy sikerült volna. Volt olyan is, hogy megálltunk, leoltottuk a fejlámpát és csak bámultuk a szikrázó csillagokat. Szarvaskõ után hosszú menet következett, aminek a végét már Eger utcái jelentették. Éjfél elõtt félórával értünk be Vinattival, akinek ezúton is köszönöm a társaságát, mellyel szinte észrevétlenül küzdöttem le a városba bevezetõ hosszú szakaszt. A célban kapott jelvény mellé még egy harmadik tájegység teljesítéséért járó, nagyon míves jelvény is járt. Köszönjük a rendezõknek a túrát!

2013.12.08   Esztergom

Feladott Iszinik után..

Elõször is csak azért, mert megígértem Zolinak,Marcsinak,és Pistinek is, hogy eljövök.

Meg aztán nem ártott volna egy hivatalos sikerélmény már, még ha nem is egyenértékû a kettõ. Szóval megint lett motiváció, elvégre nem lehet örökké a múlton siránkozni.

A Rózsaszínû Párduc... Nos.. Én már voltam itt nemegyszer, és elképzelni sem tudtam, hogy fog ennyi ember kultúrált keretek közt regisztrálni, ill. célbaérni.

Öt óra 10-es kelés, piszmogás, és rádöbbenés, hogy a fél cucc nincs összerámolva. Hajrá.. Ettõl függetlenül beértem, meglehetõsen korán. Fotózás, majd regisztráció a.... tömegben. Már persze, ha 5-6 embert tömegnek lehet nevezni, bár a kocsmában hátizsákokkal, miegymással ez is tumultus volt, de nem kicsit. Illedelmes félreállás a törzsvendégeknek, túratársaknak, aztán tûz kifelé.

Rajt 7-kor, pontosan. Csurgó-kút elõtt a szokásos 5 perces megálló, pedig kikormoltam a szervezetem elõzõ nap..... Ki érti ezt, minden túrán szertartás....Talán Dr. Freud...........  Kód, emelkedõ, és rácsodálkozás a dérlepte útvonalra. Diósvölgy Ep. Röpke pillanat, tovább, ébred a határ. Meglehetõsen érdekes szálláshelyek,a távolban egy 30-40 éves Robur ékeskedik, szóval Kusturica megnyugodhat, lesz helyszín az új forgatáshoz. Ismerõs helyek jönnek, ezeket legutóbb többször toltam. Erre jön az IVV jelzés. Csak most ellenkezõ irányba megyünk. Klassz,bár végig emelkedik. A Barát-kút csak egy pillanat volt közben, az EP egy villanás. Tovább, Ráró-kút felé.

Kellene látni egy sárga keresztet, de senki sem látja. 2 GPS is segít(ene), de nem............El....tuk, de vagy hatan. Gáborral, újdonsült ismerõsömmel úgy gondoljuk, hogy visszamegyünk. Kód leírva, de most már Szentlélek. Pecsét, úgy döntünk Lajos-forrás nem várhat. Kód, és Klastrom kocsma. Aszta.............Ellátás, de igen parádés. A kocsma belsõ megtekintése elmarad részemrõl, talán majd legközelebb. Gábor leteszteli a kínálatot, majd indulunk tovább. Piros jelzés, klastrom romok. Nem rossz a látvány, rövid fotózás, de hát menni kell. Az emelkedõ combos, kevés mosollyal küzdjük le. Végre megismerkedünk a zöld jelzéssel, nem egy rossz dolog.  Erdészetünk ismét jobban teljesített, a jelzés vonalára termelte ki a papírnak, és tüzelõnek valót (nem beszélve a bútor, és asztalosiparról természetesen). Összenézés, és átmászás...Ha már teljesítménytúra:-)

Enyedi halála keresztje. Kód, és közben egy régi ismerõsbe botlás. Kinizsi 100, tavaszi emlék.

Tûzünk, majd szintleadás, de keményen. Jön egy érdekes csúszós rész, amivel egy hónapja is szenvedtem, mert nem akartam kikerülni a völgy felöl. Mindösszesen 10-20 méterrõl van szó, de sokan inkább kikerülik most is, nekem szerencsésen sikerült átmennem, Gábor egy nagyon gyors utat választott:-) Sérülés nélkül, tehát húztunk tovább. Szólok, hogy létra, majd patak. Ügyes kombináció, jó teszt a bakancsnak. Direkt belegázolok a vízbe, minden oké.

Fári-kút. Gábor már elõre betervezte a forrásvizet, rajta kívûl sokan így gondolták. 7-8 perc pihi, mert, hogy még van egy kis emelkedõ... A kiírt szint nem ámítás, ez igen hálás jutalomjáték:-)

Vaskapu, Brilli Gyula Th. Fekete kismalac fogad. Pecsét, irány vissza. A malacka imádja az almát, mondják. Leteszteljük. Igaz volt, gyakorlatilag rágás nélkül lenyelte.

Szintleadás, erõs sár. Esztergom. Kisebb csapat verõdött össze, már nem sietünk. Jó hangulat, cél. Több mint egy óra várakozás, mire Pisti életjelet adott magáról. Állítólag RÖVID pihenõ a Svejk-ben:-)))))  Közben Marcsi, Zoli, Tomi is beérkezik futva. Csak nem azért, mert az órámat néztem??? :-)

Több mint tíz év után csapolt kõbaltást iszom...Most nincs panasz, ittam már rosszabbat is.

Réka is befut, már régen találkoztunk. Ennek örömére mindenkinek kioszt egy nápolyi jellegû édességet, utólag is köszi.

Jutalmazás, búcsúzás.  Köszönöm mindenkinek a jó társaságot,elsõsorban itt megismert túratársamnak, Gábornak,akivel gyakorlatilag a túra 70 %-át együtt tettük meg. Remélem összefutunk még:-)

Összegzés:

Túratárs GPS-el mért adatai:     Táv: 32 km  Szint:960 m   A táv teljesítésének idõeredménye: pocsék, de biztató(azért bõven belefért a szintidõbe)

Pozitívumok:

- Ellátás (szuper jó volt, bár egy alma belefért volna)

- Útvonal (gyönyörû helyek)

- Túratársak (ez mondjuk nem tervezhetõ:-) )

- Kedves, jóindulatú rendezõk. Köszönet nekik!

Negatívumok:

- A rajt/cél színhelye...... Nem minõsíteném, ez a túra jobbat érdemelne. Nem hiányzott  30 egynéhány km után, hogy a helyi, részeg, és 

  meglehetõsen unortodoxan bunkó törzsvendég, oldalba könyököljön................

- 38-as jelvény? Aranyos, de nem igaz... Ettõl persze nagyon szép, sõt a legszebb darabom.

Gábor!  A fotókat, videókat késõbb teszem fel, de meglesz:-)

Sattel

 Forrástúrák a Pilis- Visegrádi- hegységben, Hosszú táv

Pappszival hétközben gyorsan egyezségre jutottunk, hogy indulunk. Õ egy félmaraton után én meg mérhetetlen lustasággal kínlódva...

Szombat 6-kor pontosan megérkezik értem, gyors zsák, bot pakolás és már indulunk is. Elõbb esõ szakad, utána hó, de mire Tarjánhoz érünk, mindkettõ feladja és így is marad egész napra.

A rajt/cél könnyen megvan, a kis kocsmában átesünk a nevezésen, Pappszi bedob egy kávét és már alattunk is a Sárga sáv. Többen már az elején rövidítenek ,mi kitartunk, át a parkon és csak utána kezdünk el kapaszkodni a Tescoval a hátunk mögött. Komolyabb megpróbáltatások nélkül, pillanatok alatt elérjük az 1. ellenõrzõ pontot: Csurgó-kút. Kód felírás és megyünk is tovább.

Kapaszkodunk tovább a sárgán, a környék ismerõs, nem is olyan régen erre kanyarogtunk a Sárga 70-en. Intenzív ereszkedés után a présházak között megtaláljuk a 2. ellenõrzõpontot: Diós- völgyi- forrás.

Pecsét után, pihenés nélkül folytatjuk.Még mindig a Sárgán folytatva, tökéletes idõjárással, lendületesen haladunk. Nem lehet 2 foknál melegebb, de a jó tempó miatt nem is kell ennél több. Telik az idõ, fogynak a kilóméterek, szokásunkhoz híven megoldjuk a munkahelyünk minden gondját.  Egy gyors kerítés mászás, megeszek egy péksütit és elérjük a 3. ellenõrzõpontot: Barát- kút. A pontõr kicsit távolabb van a kúttól, ezzel próbálva segíteni szétválasztani a hosszú és rövidtávosokat a keresztezõdésben.

Sebességünk nem csökken, komolyabb erõfeszítés nélkül tartjuk az 5 km/h-t. Az idõ enyhül, már sok helyen felolvad az erdei út felsõ rétege, néhol pocsolyákat kerülgetünk, az egyikben bokáig merülök, de át nem ázik a cipõm. Nagyon nem foglalkozunk az itinerrel, egyértelmû a Sárga, a szalagozás segít, simán beérünk Pilisszentlélekre. Na de nekünk nem kellene itt lenni . Térkép ellenõrzés után megdícsérjük magunkat, kihagytunk egy pontot, nem vettük észre a Sárag +-t. Sebaj, felszáguldunk a szentlélki Klastrom sörözõhöz, de ott tovább irányítanak minket, ez még nem a pont, elõbb le kell vadászni azt. Át a falun, kb. 500 m után megvan az 5. ellenõrzõ pont: Szt. László- forrás. Kódot feljegyezni és fejes a terülj- terülj asztalkámba. Van itt minden: vajas, zsíros, májkrémes kenyér, felvágott, ki tudja hány féle lekvár, savanyúságok. A már megszokott bõség és a kedves pontõrök mindig kifogástalan hangulatot teremtenek. Megiszunk egy-egy kólát és irány vissza.

Eszünk ágában sincs kihagyni pontot, vagy mástól bezsebelni a kódot, így vissza a Sárga +-en, többen nem is értik a mi a csudát mûvelünk. 1,5 km száguldás után feljegyezzük a kódot a 4. ellenõrzõ ponton: Ráró- kút.

Tovább az eddigi úton, újra végigmegyünk a Sárga sávon, megint elérjük a Pilisszentléleket és a falu közepén balra átváltunk a Piros - jelzésre. egy szuszogtatós emelkedõ után balról elhagyjuk a Pálos kolostor romjait és sokakkal ellentétben folytajuk utunkat a helyes úton. Ismerõs a környék számomra, kettõ évvel ezelõtt egy vezetett túrán bóklásztunk erre, így próbáltam magunkat felkészíteni a Ráró- hegy emelkedõjére. Egyikõnknek sem volt õszinte a mosolya, mire felértünk .  A gerincen folytatjuk utunkat, balról tarvágás színesíti az amúgy unalmas hullámvasutazást. Pappszi nem érti, hogy miért nem érünk már oda a következõ pontra (jelzem, szerintem is több volt mint amit az itiner jelölt), én majdnem kitöröm a jobb bokám, de végül csak megvan a 6. ellenõrzõ pont: Enyedi Halála. Itt is egy kód vár minket szöveg formájában.

Tovább a Z sávon elõször szintben, utána egyre többet ereszkedve. A Képesfa után a vízmosásból kiérve átkelünk vizes réten, jobbról becsatlakozik a Piros -, megeszek még egy péksütit, Pappszi csokit majszol. Így jutunk el a 7. ellenerzõ pontra: Fári- kút. Ez a kút sem a fénykorát éli, de legalább csörgedezik belõle az iható víz.

Gyorsan összekapjuk magunkat, sok szükségünk nincs pihenõre és nekiugrunk az utolsó nagyobb emelkedõnek. Vannak részei, ahol a Kinizsi 100 szerpentinje jut eszembe. Mire ezt végiggondolom és újra megerõsítem, hogy jövõre is rápróbálok, fent is vagyunk a 8. ellenõrzõ pontnál: Vaskapu th. Kisétálunk a terasz szélére és megint meg kell állapítani, hogy gyönyörû a kilátás Esztergommal, Párkánnyal és a Duna kanyargó összképével.

Érintve a Hármas sziklát, a Rozália kápolnát süllyedünk a pirossal, a hátralévõ 5 km pillanatok alatt elfogy, újra a park kis útján haladunk, de már a célul szolgáló kocsma irányába. A reggel tapasztalt tülekedés nem sokat csökkent, kicsi a hely, sok a túrázó. Gyors adminisztrálás után átveszem a jól megérdemelt oklevelem és jelvényem, kölcsönös gratuláció Pappszival, majd 1 óra múlva már a kádban áztatom magam .

Pozitívumok:

- gyors rajtoltatás,

- pontos szalagozás,

- minden igényt kielégító frissítõpont,

- ritkábban látogatott helyek.

Negatívumok:

- nem volt túl kedves a célban dolgozó hölgyek egyike,

- pontatlan oklevél és jelvény (nem voltam a Visegrádi- hegységben és nem 38 km volt a teljesített táv, ahogy a jelvényen szerepel).

Köszönöm a túrát a szervezõknek, külön köszönet a frissítõpont választékáért. Ha tehetem, újra megyek Forrástúrára.

Magyarországi Forrástúrák a Pilis- és a Visegrádi-hegységben (Téli Hosszútáv 30) túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

Az idei év legjobb és legszebb rövidtávú túrája volt ez a 22 km-es táv. Három 10 év körüli gyerekkel és két nagyszülõvel vettünk részt. Egy helyen eltévedtünk ( a visszafelé úton a piros+-nál, de így is szintidõn belül értünk be. Jõvõre is itt leszünk!

 Magyarországi Forrástúrák a Mátrában 17 forrás/kút 56km 2013.09.21

 Péntek este tíz órakor kaptam a kezembe a Mátra térképet, s kezdtem nézegetni a Mátrai Forrástúrák útvonalát. A turistatérképen sajnos követhetetlennek bizonyult az útvonal, tekintve azt, hogy túlnyomórészt jelzetlen úton lehet megközelíteni a forrásokat, amelyek jó része messze esik az emberek által gyakran járt régióktól. Akkor nem kapcsoltam, hogy a honlapról letölthetõ a pontos térkép, így elkönyveltem magamban, hogy ez a szalagozástól függõen valamiféle tájékozódási túra lesz, ami egyelõre nem az én versenyszámom. Ezt és a heti hullámzó kondíciómat figyelembe véve a jó szerencsére bíztam az indulást. A szokásos menetrendem szerint éjfél után feküdtem le, úgy, hogy semmit nem pakoltam be a túrára, az ébresztõórát pedig nem állítottam be. Éjszaka még egy fél órás „nassra” is kisettenkedtem a konyhába, aztán mély álomba merültem. Pontban a tervezett hajnali 4h-kor kinyílt a szemem, és csodák-csodája teljesen frissen kiugrottam az ágyból. Tehát eldõlt, a tudatalattim döntött,  megyek…

  Szürdokpüspöki felé autózva átéltem még egy csodálatos hajnalt, amikor a hegyek mögül kiszivárgó, derengõ nap fénye elõbb aranyba öltöztette a hegycsúcsokat, és dekoratívan befestette a szakadozott felhõket, majd hirtelen egy tû éles vakító sugár, majd egy fényfolt jelent meg egy távoli nyereg felett. A szemkápráztató izzó-parázsló kicsiny foltocska perceken belül hízni kezdett, végül kikerekedett, és teljes erejével, pazarlóan kezdte ontani a fényét a mai túránk helyszínére, a Mátrára. Még útközben találkoztam egy érdekes, tömegével nyíló, ember-magasságú növénnyel, amelynek sárga virágai ezernyi napocskaként ragyogtak rám, amíg rövid kényszerpihenõmet tartottam az út mentén. Ez az, ez a nap a szépségrõl és a napsütésrõl fog szólni, mondtam magamban, és hála istennek ebben nem kellett csalódnom.

  Érkezésemkor Attila és futótársa fogadnak az ajtóban. A motorok már felbõgetve, ugrásra készen várja a gépezet, hogy sebességbe kapcsolják. Még egy társukat várják. Nem sokat beszélgetünk, mert nálam is ez a helyzet, igyekszem gyorsan regisztrálni (nem tagadom, egy kis egészséges szorongással tekintettem a tájékozódás várható nehézségei miatt erre a túrára). Egy esélyem van csupán a tévelygés nélküli gyors teljesítésre, nálam tapasztaltabb társakra lelni, akik segítenek végigrepíteni az 56km-en, ami, mint késõbb láthatjuk sikerült is, sõt annál is több, úgy érzem nem csak társakra, barátokra is leltem az erdõben.

 7:15-kor indulok el. Rövid séta után ér a nap elsõ meglepetése még a falu határában. Ki tudja hányszor jártam már Szurdökpüspökiben, de, mindig csak a hegyek kapcsán, így soha sem jutott eszembe, hogy a település honlapjára akár egyszer is rápillantsak. Így arról sem tudtam, hogy egy szépen kiépített Mária kegyhely található itt a Szent-Keresztkútnál, ami egyben az elsõ célállomásunk is. A néphit szerint hajdan itt pihent meg Szûz Mária (gondolom turistaúton járt ittJ), közben a forrás vizével oltotta a szomját. A forrás ettõl sokáig gyógyhatással bírt, míg egy gyermekpelenkát ki nem mostak benne. Ekkor elvesztette a gyógyhatását. Túratársnõim bizonyosan elolvasták ezt a szöveget, mert, erre a pelenka-sztorira gondolva, egy helyi lakos bíztatása ellenére sem mernek fogyasztani a vízbõl J Javaslom, hogy kérjenek fel egy szentet, igyon a vízbõl, attól visszatér a gyógyereje és teljesen megtisztul. Megkaptam közben a felkérést, de sajna most nem érek rá megtisztítani a vizet, mert elõttem áll még a maradék 55km-t. (A pelenka-sztori tényleg olvasható a táblán, a víz iható). A kút után meg kell mászni egy meredek sziklafalat, ami a Remete barlanghoz vezet. Ez egy mesterséges sziklaüreg, amelyben a 18.sz-ban Szokoll Simon ferences rendi remete éldegélt, akirõl késõbb egy szovjet világvevõ rádiót neveztek el J. 2 lapos elemet kellett a hátára forrasztani, mert az aksi hamar tönkrement, már ez is egy hangulatos családi program volt, mert a sikertelen próbálkozásoknál sok ízes magyar kifejezést tanultam meg az apámtól. Már a sziklafalon elkezdjük egymást kerülgetni egy sráccal, akivel egy idõre társakká válunk. Amolyan futó alkat, szép színes, fess futóruhában van. Futásra ingerlem, de a holnapi egri Barokk Futóparádéra tartalékol, bár így is nagyon dinamikusan halad.

  Elkocogok, de még egy párszor beér, amire végleg kiúszik a képbõl mára. Remélem, még találkozunk egy másik túrán. Isten-fa-tetõ után elérjük a Delelõ-kutat. Ez a kút a legelõre kihajtott állatok déli pihenõideje alkalmával az állatok itatására szolgált, innen a neve. Bár még nincs dél, azért felelevenítem a kút eredeti funkcióját, megitatom magam, lehúzok egy jó „féllityit” belõle. „Marha jó” ez friss forrásvíz, elégedetten kérõdzök rajta. Bár sok kiszáradt forrást/kutat találunk majd útközben a mai napon még, egy biztos, szomjan nem halunk ezen a túrán. Itt találkozom Sanyival, aki hatalmas tempót diktál. Sokszor összefutunk még a túrán, végleg csak jóval Bagolyírtás után marad hátra. Az idõszakosan a Koncsúrok levét eregetõ Gúnár-kúthoz már együtt érkezünk Sanyival a hegy oldalába, 419m magasan. A „szent helyen” elmondunk egy Gá-Gá-t „libaistenhez” imádkozva, s a többi beérkezõ túratárs is folyamatosan gágogni kezd a megérkezés után, ugyanis ez a kód, amit az ellenõrzõlapunkra kell vésni. Már sokan összegyûlnek a kútnál, amiben legfeljebb porfürdõt lehet venni, amikor „elgágogunk” tõlük, tovább indulunk Sanyival a Koncsúrok oldalában futó széles erdei dózer-úton. Ekkor jövök rá beszélgetés közben, hogy milyen buta liba vagyok, hiszen ennél a kútnál „valszeg” most gágogtam utoljára, ugyanis a forrástúrákat minden alkalommal máshol és más útvonalon vezetik. Ez nem kõbe vésett túra tehát, ami jelentõsen emeli az értékét. Olyan helyekre vezényel, amelyek egy részére csak úgy önszántából soha nem juthat el az ember. Ráadásul van Magyarországon annyi forrás, hogy egy élet is kevés hozzá, ha mindet le szeretnénk járni. Csodaszép a reggel, az erdõbe beömlik a szeptemberi napfény, a lábam könnyû, erõlködés nélkül fut alattam, nagyon vidámnak érzem magam. Jó, hogy eljöttem. Nyoma sincs annak a ronda esõs idõnek, amirõl reggel a rádióban hallottam. Még a túra elején esett néhány csepp esõ. Akkor a túratársaim arról elmélkedtek, mi a különbség a zápor és az esõ között. Végül megegyeztek abban, ha fél óránál tovább tart egy zápor, az már esõ. És ezzel lezárták a témát, közben a zápor is elállt. Sanyi a hegyeket kémleli, biztosan tudja, hol vagyunk. A Kis-Cseri-kútnál már 627m magasan található. Aztán bejön a zöld háromszög, és megkezdjük a kapaszkodást a Múzsla-nyeregbe. Mindenki megvívja a kis egyéni csatáját a gravitációval. Nem könnyû 60-80kg súlyt 800m magasra felcipelni, még ha elég jó felszerelés áll is rendelkezésünkre a lábaink formájában. Felérünk, s itt kezdõdik a Nagy Nemzeti Totó, ugyanis az a kérdés a papíron, hány piros háromszöget látunk. Mivel további értelmezés nincs megadva, így egy hatalmas kupaktanács gyûlik össze, hogy megértekezze a komoly problémát. Van, aki a fa másik oldalán található háromszöget is beszámítja. Én a távolban is meglátok egyet, azt is beszámítom, bár már nem vagyok benne biztos, mi a beszámítható (és ki) 4+1-et írok a papíromra, de nem adom össze, mert túra közben, számológép nélkül ez kicsit nehézkes lenne.

  Jól esik a kimerítõ szellemi torna után egy kis futás, lehajrázom az egész mezõnyt, így a már jóval korábban elviharzott három futót követve élre kerülök. Ez a szokásos stílusom, általában innen már magányosan teljesítem a túrát, ha nem akad futótársam. Leszaladok a Múzsláról, nagyon jó megy a futás, visz lefelé a lendület az otthonos terepen. A piros keresztre fordulva gondolkodom el, mi lesz ezután. Felmerül bennem egy rémkép, hogyan fogok egyedül kóvályogni az erdõben jelzetlen utakon, szalagok után kutatva, amik nincsenek sehol, és lelassítok. Be kell várnom a többieket, nincs mese. Növényeket kezdek fényképezgetni. Gyönyörû szegfûk csokrai „piroslanak” itt a hegyi réten, rekettyelevelû gyújtoványfüvek sárgállva hánynak fittyet az õsznek, macskafarkú veronikák a béke kék zászlajaként integetnek felém a õszi kikericsek karéjában. Bár õszi nem õszi éjjel van, mégis izzanak a galagonyabokrok, a piros csipkebogyók pedig olyan tükörsimán fénylenek, mintha egyenként vikszolta volna ki õket valaki, és az ember talán meg is láthatná magát bennük, mint ezernyi kis tükröcskében megsokszorozódva. Szép ez a hegyi rét, ide még visszajövök a nagyobbik gépemmel. A Vidróczki-barlanghoz még egyedül érkezem, még az egyik futót is beérem, de itt már felgyûlik rám a mezõny eleje. Leereszkedünk a barlang alatt található elvarázsolt, meseszép helyre, ahol egy szép vízesés csobog, igaz nem a Niagara. Még egy megugrás a piros négyszögön Mátrakeresztesrõl, de újra bevárom a mezõnyt. Innentõl kezdve a túra végéig társaságban haladok. A kiugrási kísérleteknek véget vetek.

 Egy barátságos csapatba kerülök, különösen az egyik sráccal sokat beszélgetünk. A Lench-forrás utáni Zoltán-forrást viszont majdnem elnézzük, valaki hátulról kiállt vissza minket. Nagy a tumultus a mocsaras réten. Itt már hosszabb szöveget kell leírni a kútról, némi nehézség után leírjuk. Az Ágasvári-turistaháznál megint sokan összegyûlünk, van, aki a hegy leve helyett valami komolyabb kiszáradás elleni anyagot vesz magához. Sanyi is itt terem, megint vele indulok tovább lefelé a Vándor-forrás felé. Aztán elválunk, de még találkozunk késõbb. A Csörgõ-patak völgyében haladunk a Böske-forrás irányába, közben egy a völgy felé magasodó sziklát sziklamászók készülõdnek meghódítani. Sajna nincs idõ bámészkodni, messzi még a messzi. Még a forrás elõtt leejti a lapját az egyik elõttem haladó túratársam, de olyan lendülettel rohan, alig bírom utolérni. Andrással, aki már nagypapa, és fiával, Andrással most már a túra végéig együtt haladunk, késõbb már társakként, kezd formálódni egy ötös csapat, ami az élre tör, ennek leszek tagja én is. A Böske-forrás után szalagozás van, de némileg elbizonytalanodik mindenki. Itt lép az élre egy igazi vezéregyéniség Áron és társa Péter, akik a késõbbi ötös csapat mozdonyai lesznek. Áron tövirõl-hegyire ismeri a Mátrát, az összes forrást és tisztást, csípõbõl megmondja bármelyik hegynek a nevét. Le is esik az állunk a nagy bámulattól, mindenesetre rábízzuk magunkat. Kikapaszkodunk a Csörgõ-patak völgyébõl, és tényleg mesebeli, hosszan elnyúló sziklaképzõdmény, a Báránykõ alatt haladunk el oldalazva. Mióta járok erre, de errõl sem tudtam, hogy létezik egyáltalán. Sûrûn kattannak a masinák, de haladni kell, mert a szûk ösvényen sokan nyomulnak elõre. Egy futó rövidíteni próbál, de beszorul a sziklák közé. Néhány hét fogyókúra után biztosan szabaddá válik majd. J Komoly fakitermelésen haladunk át, Áron már-már a favágókkal egyezkedne, hagy csusszanjon le a völgybe a kiépített drótkötélpályán, de ha nem, legalább abból a sültszalonnából kínáljanak meg, aminek illata olyan ellenállhatatlanul facsarja a kiéhezett túrázók orrát. Egyik sem jön be, helyette egy pár száz méterrel odébb önkiszolgáló automatát találunk az erdei út mentén. Van, aki kiszolgálja magát egy sörrel(Áron!), bár nem értjük, hogyan kerülhetett oda, a földre egy nylon-zacskóba 3 dobozos sör. Eistand papuskám és kész. Csak reménykedhet, hogy nem injekciózta tele valami fickósítóval valaki (állítólag dobozos sörnél meg lehet tenni), mert az fölöttébb kellemetlen lenne. Valami speed biztos volt benne, annyi bizonyos.

  A Holtner-forrás már a zöldön van, azután elkezdjük a kaptatót Fallóskút felé. Szembe jön egy fura társaság, több hullámban érkeznek. Mindenkinek a fejére egy szót/nevet kötöztek, az is lehet, hogy egy értelmes mondatot lehet kirakni belõle. A két lábon járó szavak láthatólag nem repesnek a boldogságtól, és attól sem, ahogy olvasgatjuk õket. Próbálok rendet tenni a szavak közt, de úgy néz ki, ez egy befejezetlen mondat marad örökre. A sör is hozzájuk tartozhat, a játék része talán. Valami vállalati túlélõ túra lehet. Aki túléli hétfõn elõléptetik. Aztán elérjük Fallóskutat, ahol szent hely, a Mária kápolna található. Sûrû látogatottságára már a „bóvli”-árusok számából is lehet következtetni. Legjobban a 3D-szentképek tetszenek nekünk. Boldog lehet, aki egy ilyet megvesz, térhatású, Jézus-Mária. Aztán irtóan rohanni kezdünk Bagolyirtás felé, ahonnan már érezzük, kajaszagot sodor a szél, etetõpont következik. Mivel ez a túra egyetlen etetõpontja, és van kaja és kínálgatás bõséggel, mindenki tankol rendesen. A választék is nagy, vajas kenyér, zsíros kenyér, májkrémes kenyér, hagyma, csalamádé, fokhagyma, 3 féle házilekvár, 3 féle édes házi süti és egy remekbe sikerült szezámmagos sós süti. A ponton megint sokan összegyûlünk, befutnak Moiwa-ék is. Mielõtt üdvözölhetném, Áron megugrik, én meg utána, az élcsapatot nem hagyom el semmi kincsért. Itt még Sanyi is velünk tart. Nagyképûen fitogtatom a „hatalmas” geológiai ismereteimet, és a Dél felé, az Alföldre kinyíló hatalmas Gallya-kráterre mutatok, ami egy óriás vulkán maradványa, bár, mivel a hegység a miocénban dél felé kibillent, így azt az oldalt már régen lepusztította  az erózió, a többi része elég jól látszik, óriási a térélmény. Sanyi is tovább gondolja a dolgot, nézve a hatalmas lyukat, szerinte akkorát köpött ez a vulkán, hogy abból lett a Cserhát J Na, szóval így túra közben sok mindenre rájön az ember. Aztán megindulunk a 2 Andrással rohamtempóban, de a nagy futásban lefelé a rázóköveken oda sem hederítünk a Csederjes-forrásra, úgy elszaladunk mellette. Kisebb tanakodás támad, még a térképet is elõkapom, mintha értenék hozzá, fussunk-e Károlytáró felé, ami nagyon jól esne, vagy esetleg folytassuk tovább a Magyarországi Forrástúrák Mátrai Szakaszát. Ez utóbbi mellett döntünk. Közben a szokásos térugrással befut Sanyi, akibõl kemény kínvallatással kiszedjük a Csederjes-forrás kódját, Cseber, sõt, további kínzásra a Dudás-forráshoz vezetõ ösvényre is rejtett ösvényre is rámutat. Csak remélhetjük, hogy a nagy szaladásban nem jutunk majd cseberbõl, vederbe.

 Ezután kikristályosodik egy ötös csapat, az élboly, Áron, Péter, a két András, apa és fia és jómagam. Így a célig együtt haladunk, egy kis szakaszt leszámítva az Eszter-forrás után, amikor mi hárman az Andrásokkal megtáltosodva berohanunk a célba. De most még a Babik-kút, Nádas-kút, Puskaporos-forrás útvonalon haladunk hol jelzésen, hol szalagozva, hogy már magam sem tudom, mikor jelzés, mikor szalag. Áron kíméletlenül vontat minket, egy gyengébb kocogásnak megfelelõ ütemben. Ennyit nem szeretek gyalogolni, mert jobban elfáradok benne, mint a futásban, de leválni nem nagyon akaródzik. Közben még egy kötéllel is segítik az utunkat, hogy könnyebben lejuthassunk egy mély völgybe. Utoljára érek a kötélhez, egy darabig lógok a végén tehetetlenül, nézve hová ugorjak. Ez alatt a pár másodperc alatt eszembe jutnak az általános iskolai tornaórák. A kötélmászás nekem azt jelentette, hogy max. lógtam a kötél végén, és az iskola mennyezete a 8 év alatt elérhetetlen maradt számomra. Fogalmam nincs a szintidõrõl, de érzem, ez nem lehet egy rossz teljesítés. A Puskaporos-forrás után egy vadászház mellett haladunk el, amit éppen renoválnak. Itt nem örülnek túlzottan a turistáknak, ez egy magánterület kiáltanak ránk, miközben szabályosan a turistaúton haladunk. Mindegy, Õ van itthon, szép csendben elhordjuk az irhánkat. Ilyet mondjuk, még nem pipáltam. Az egyik helyen látunk egy vagon görögdinnyét leömlesztve egy hatalmas kupacba. Kicsit furdal a lelkiismeret, mert a nyáron egyetlenegy görögdinnyét sem vásároltam, ezzel láthatólag komoly válságot okoztam a dinnyepiacon. Sajna sörhasam nõ a dinnyétõl, és az én koromban már vigyázni kell a vonalaimra. Azért jövõre majd veszek, nehogy végleg csõdbe menjenek szegény termelõk. Közben jól összeáll a csapatunk, most már kétségtelen egymáshoz tartozunk, egymás energiáiból táplálkozunk. Ma sok vetületbõl csodálkozunk rá a Mátra szépségére, Áron pedig, akiben állítólag beépített GPS van (tanúsíthatom) kapásból lazán sorolja a csúcsok és nyergek neveit. Sõt, azt is látja, mi van a látható hegyek mögött, mintha üveghegyek lennének. Én, aki már régóta járom a Mátrát, bámulattal nézek rá. Tanulság: sok-sok teljesítménytúra során lehet igazán megismerni a hegy minden zugát.

 János vára elõtt egy mély völgybõl szarvasbõgésre leszünk figyelmesek. Persze a szarvasok messze vannak, és bent valahol az erdõ mélyén, így megpillantani reménytelen õket, csak késõbb látunk egy izgatottan csellengõ szarvas-hölgyikét. A hang betölti az egész völgyet, de nem ül el, hanem körbejár a hegyek alatt, minden zugba behatol, újra és újra megérint mindent, hirdetve az evolúció tökéletes teremtményének a diadalát. Egy öreg bika olyan szenvedéllyel hangoztatja önnön tökéletességét, ha nem tudnánk, hogy számunkra ártalmatlan állatok lakoznak erdõben, talán meg is ijedhetnénk, azt gondolván, hogy félelmetes szörnyek tanyáznak arrafelé. De nem félünk, hanem öröm és megelégedettség tölt el mindnyájunkat, miközben hallgatjuk az erdõnek ezt az õsi, megunhatatlan szimfóniáját, ami titkos csatornákon keresztül boldogsághormont szintetizál idegrendszerünkben. Míg a szarvasbikák a tesztoszterontól eltelve vetélkednek egymással, mi friss dopaminnal feldúsulva érünk János várára. Az alattunk a mélyben húzódó szûk völgy fölött átpillantva hihetetlen panoráma tárul elénk a szemközti hegyek irányában. Egy rövid idõre elmélázunk rajta, majd Áron vágtázni kezd lefelé, és öngyilkos módon mi is levetjük magunkat a mélybe, a majd függõleges meredeken. Épségben leérünk, csak id. András billen ki egy kicsit leérkezéskor, hangos kurjongatással nyugtázva a dolgot, ami túltesz minden szarvasbõgésen. Aztán az utolsó nagy emelkedõ következik a zöld jelzésen, én le-lemaradok a színesedõ bokrokat fényképezgetni. Egy vadrózsa faj termését keresem, amit évekkel ezelõtt pillantottam itt meg valahol. A gömb alakú, piros csipke-termésekbõl tüskék meredeznek ki, nem láttam még azelõtt ilyet, de a Facebook Növényhatározó Csoportban sem ismeri senki. Nem találom sajna, de látok egy kiszáradt bokrot. A rendkívüli száraz idõszakok végezhettek vele, valami havasi faj lehetett.

 Gyorsan beérem a társaságot, de a gyaloglás kicsit kezd megviselni. If. Andrással néha lelassítunk, aztán vágtázunk egy jót, így jobban fekszik a dolog. Közben sokat beszélgetünk, remélem nem fárasztottam le nagyon. Kapok tõle egy gyümölcsszeletet, ami isteni finom, jól jön, mert mostanában, hogy fogyózom, hamarabb eléhezem. Végre leérünk a Köszvény-kúthoz, ami így 53km felé járva elég beszédes név lehet. Innen egy ugrás a patai mûúton az Eszter-forrás. Még jó 3km Szurdokpüspöki. A két Andrással megugrunk egy Nemzeti Vágtára a célig. Jó jel számomra, hogy még így a vége felé is nagyon jól esik a futás, talán fellépcsõzhetek végre a százasok felé. A célban szívélyesen fogadnak, és az oklevél mellé egy gyönyörû, fa formájú kitûzõt is kapunk. Igazán otthonos itt a hangulat ezen a Mátrai Forrástúrán, egész nap ezt éreztem. Kiülünk egy hideg kólával a kertbe, nagyon jó itt ejtõzni. Fáradt nem vagyok, az ízületeim is jól állták a sarat, nem tiltakoztak egész nap, sõt egy picit több futkározást szerettek volna. De ez nem egy olyan futós, inkább tájékozódós túra volt. Közben megérkeznek Áronék is, elégedetten telepszenek mellénk. Áronon kívül megismerek még egy nagy teljesítménytúrázó ikont, Istvánt, aki a Zörejek túrára invitál a Budai-hegységbe, és nem mondom, hogy nem. Azt hiszem jó húzás volt erre a túrára eljönnöm, olyan sok élménnyel gazdagodtam. Közben nagyszerû társak vettek körül, akikre felnézhetek. Köszönöm!!!

 Szegedi József

 Pétervására

 -marton4-

 A forrástúrán készült fotók erre a linkre kattintva tekinthetõk meg:

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MagyarorszagiForrasturakAMatraban56kmEsTav20130921?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMm4i7D9oLS6XQ&feat=directlink

 2013.06.30-án, 55 éves koromban, születésnapi ajándékként egyénileg teljesítettem a Mátrabérc túra 55km-es útvonalát. A túrámon készült fotókat a linkre kattintva láthatjátok Jhttps://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MatrabercTura20130630?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMzJj_ytjdGrNg&feat=directlink

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/09/magyarorszagi-forrasturak-matraban-2013.html

 teve szeme tükre - ezerarcú Mátra

nem akarom túlspilázni de ez túra piszok jó volt, én + asszittem, h ismerem eme hegyet, de szerencsére nem, és ez ettôl is jó lett, no + közben azokok a kódok, jujj nagyon élveztem, minden perc, a hideg és a meleg, mikor ment vagy épp nem és fájt de mégis, szóval köszönöm

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/03/magyarorszagi-forrasturak-vertesben.html

Hideg-rideg tavaszi teve menet

minden ahogy írva vagyon. Szerény ellátás, rèm egyszerû itiner, de barátságos szervezôk. Nekem bejön ez a minimál dolog, igaz a Vértes egyik edzôterepem. Vérzô szívvel ügetek el az elsô pont környéki erdôpusztítás mellett, ami nem az utolsó a terepen. Pár szó Szilviával s már jön az Ilonka is. Rudi húz el mellettem, ôrült tempót diktál, nem követem. A vár parkoló picit elcsúszott, de ez sem zavar. Kôhányástól a sárgát szeretem. Picit uncsi a Gánt környéki lapos-vizenyòs. Jól fogynak a gélek viszont és ürül a vizes háti is. Mindszent elôtt ismeretlen a felfele völgy, teccik. A háznál Gáborral bénázunk a pecséttel, kód nuku. Szent György farmig még bírom, de rohamosan lassulok. Eléheztem és a kajáig még több mint egy tizes. Utálom az oroszlányi iparit és a városban eltévedek. Innen az emlékeim vezetnek a majki falópontra, ahol dôzsölök picit. Megjön Gábor is, aki szintén eltévedt. Megtudjuk, elsôk vagyunk a 70-esen. De hol van Rudi? A hideg azonban nem viccel tovább kell menni. A kaja csodát tesz, innen újra megindulok. Somló után nagy dagonya, szétvágott erdô. Aztán megvan a teteje és lecsorgok az agancs pontra. Újabb mászás Vitányra, ahol kedves mosolyú lány tudatosítja bennem, hogy elôl vagyok. Innen már nincs mese, a 2 hátralévô emelkedôt megmászom és rohanás a célba. 

A rendezôk újra örülnek nekem és én is, hogy túléltem. A jelvény tényleg szép, bár már van ilyenem. Jók ezek a forrástúrák, de készülni kell rájuk. Meg is nézem mikor és hol lesz a következô.

Magyarországi Forrástúrák a Vértesben Rövidtáv

Eredetileg az Óbudai körtúra szerettem volna menni, de családi ünnepségek miatt, a túranapot szombatra kellett tennem. :) Mivel délután szülinapi buliba voltam hivatalos, ezért csak Pest környéki rövidtáv jöhetett szóba. Így esett erre a választás, de nem bántam meg. :) A szokásos "csapattal" indultunk.  Reggel elaludtam, így a vonatot pont lekéstem, ezért 1 órával késõbbivel mentünk. Mikor odaértünk, napsütéses meleg idõ volt. Késõbb fokozatosan beborult, és hûlt le az idõ.  A rajtban lehetett választania  rövid távosoknak, hogy a végén jelvényt vagy kitûzõt szeretnének, és ennek megfelelõ nevezési díjat kellett fizetni. Kellemes, könnyed séta volt. :)  A  Vitányvárban egy középiskolás túra csapat volt, akiknek a túravezetõje, egy rövid ismertetõt tartotta várról, amit meghallgattunk. :) A célba úgy értünk be, mintha reggel a vonatot le sem késtük volna. :) Részletes értékelés:

Pozitívumok:

• Kedves, lelkes, segítõkész szervezõ csapat


• Jó útvonal leírás az itinerben


• Remekül kiszalagozott út


• A sorozat összes túrája más útvonalon van


• Rendkívül szép jelvény és szép oklevél

Negatívumok:

• Pontatlan kilométer adatok (A valóságban táv 4 km-rel kevesebb volt)


• Szerény ellátás (A célban egy Snickerst kaptunk, de szervezõk elõre jelezték, hogy szerény lesz)

Javaslatok:

• Jó lenne, ha az itinerben rövid ismertetõ lenne a forrásokról, és az egyéb nevezetességekrõl.


• Itinerben jó lenne egy térkép is, különösen ha az színes is lenne.


• Elõnevezést be kéne vezetni, mert a rajtban kisebb sorok alakultak ki... Ezt lehetne csökkenteni ezzel.


• A különösen a kilométer adatokat, de  szint adatokat is pontosabban kéne lemérni.

Számomra a túra tanulsága, hogy amikor erre kéktúrázik valaki, akkor mindenképpen érdemes kitérni az I. Béla-forráshoz. :)

 szia emberek,a vértesi Forrás..

éjszakás mûszakból érkezem,Marcsival,aki autóztat és középtúrázik,én pedig veszek egy hetvenes papírt Borikától,akinek ura és parancsolója másik papírral küld az ajtó felé,ugyanis mások is várnak,Ottó,Zsolt,Wilpi,Béla,Zoli,Irén..Sanyihoz és Kareszhoz csapódom,toljuk az arcunkat elfelé,a Birka csárda eladó,ha valakit érdekel,zárva is van,persze,Csákányospuszta,a birodalmi lépegetõ kerül el menetelõs követõivel,haladni kell a Mária szakadékon,kissé még fagyott a talaj,pont jó,és a forrás,ahol a németek akkor kikaptak,Bélától,ma másik ember oktatja õket az európai színpadon,hiába rendezõdtek át idõközben az erõviszonyok,mi ápoljuk a hagyományt..innen a Szép Ilonka,hol a vadász ült hosszan,míg oda nem fagyott,kissé lepusztult a foglalás,itt szólnék a Komép SC-nek,uniós forrásból a forrást meg lehet újítani,mégha a vizet egyre szûkösebben is adagolja..rögzül a kód,Zoli érkezik közénk,siófoki srác,közös ismerõsöket találunk a beszélgetés során,és fogy a táv,Mátyás pihenõ,vizet veszek föl,mint a gõzösök anno a vadnyugati westerneken és a Budapest-Vác viszonylaton,pecsét van,és toljuk,márcsak hatvan körül van vissza..mármint a kilométer..hó,kövek,falevelek és fák,egy-egy remekül sikerült tarvágás és kevésbé sikeres újtelepítés mellett visz az út,mindent megmutat most az erdõ,nem takarja a jótékony zöld és az idõ okozta feledés,hic et nunc..Kõhányáspuszta,fölveszek egy kéktúra pecsétet,a bélyegzõ tökéletes,itt mindig is az volt..alföldi jelleget kap a túra,Gánt következik,remek fekvésû település,körbe szikla és bucka,belül legelõ és hó,némi bizonytalankodás a sörözõ vonatkozásában,de megvan,a buszmegállóra települt,Sándor fizet,elvégre a meleggel is adós még,lyukas lehetett a zsák,vagy Benedek lopta volna el..?szakállas arc,Elemérbõl van és pecsétel és halad..mi is követjük,egyre távolabbról,majd bottal ütjük a nyomát..Kápolnapuszta,temetõ,és Vörösmarty-forrás,itt pecsételõs ember gubbaszt magányosan,nõt mi sem hoztunk neki,ezúttal jelezzük a magányos hölgyeknek,hogy társra vágyik..és Oroszlány felé indulunk,két arc csapódik,Géza narancssárgában és Gergõ nem..a tóparton õztetem,félig cincált,kutyuskák vagy a börzsönyi medve..?vadásztársaim,nosza.. megbeszéljük a politikát és a kultúrát,  Mindszentpuszta,disznótorral,de a kéktúrabélyegzõ nélkül,MTSZ,figyelem..kód rögzül,és némi bizonytalankodás után csavart iharost keresünk,és máris a település,aszfaltos menetelés,fõtér és templom,de itt is van a remeteség,elõtte terülj-terülj asztalkám,és tényleg finom,nemcsak az ötven kilométeres étvágycsináló séta mondatja velem,ez a társulat telitalálat,télen a budai makkosban is havat lapátolt ez az összeállítás,most ott nincs is hó..összerázódik a nagy hatos újra,és indulatba jövünk,Zoli teázni indul a tópartiba,utoljára lát bennünket ezen a túrán,keressük a pirosat,ez visz bennünket irányba,Vértessomló,remek ízlésficamok az építészetben,igazi hungarikum,hiába,a nagy építõink általában importalakulatok voltak,mint Fekete Istvántól tudhatjuk a koppányi agás történetbõl,aminek a filmváltozata is sikeres volt,megbékélést hirdetett,mint a Tenkes kapitánya anno,mégis újra harcolunk,románnal – bár ez döntetlen volt legutóbb – némettel és szlovákkal,belföldön nyerésre állunk,mint a Donkanyarban anno,a külföld meg nem érdekes..szóval a Szarvas forrás,kóddal,és Vitányvár,magányos lánykával,akihez felmászunk,és örülünk neki,hosszú ideje nem láttunk nõt,és eme lányka szívemnek különösen kedves,asszonnyal túrázó barátom nevelt lánya..de innen is továbbhajt az ösztön és a sötétedõ erdõtõl való félelem,lidércek és farkasok is jöhetnek,ezért aggódva húzunk,immár csak öten a kéken vissza..majd hármasban,két fiatal támogat jobbról-balról,ezúton is köszönöm nekik..Csákányospuszta fonákja,egyes út,a cél,sörökkel..a vonatot is hármasban fogjuk..kellett a tizenhárom óra,a sör miatt..

hát,remek volt az idõ,talán az itiner lehetett volna precízebb,vagy mi..köszönjük a szervezõknek,persze hogy jövünk a következõre is..naná

Magyarországi Forrástúrák a Pilis-Visegrádi hegységben Rövid- és Hosszútáv.

Az a megtiszteltetés ért saját magam részérõl, hogy mindkét távon részt vehettem.

A tegnapi Vulkánnal az ízületeimben már reggel fél hatkor ott topogok a Margit hídi HÉV-megállóban, amit valami Fidesz átkeresztelt H5, éjcs-fájv vonalnak. Ez már Európa, csak nem látszik, monfordírozok magamban, elõttem Marika néni sétál fel s alá az elsodrási határon. Aztán megjön a zöld csoda, jó meleg van rajta, meg partiból hazatérõ fiatalok. Mi meg megyünk túrázni. A buszon nincs meleg, sõt még seftelni se lehet a sofõrrel, kénytelenek vagyunk különbözõ testkipárolgásainkkal belehelni a buszt, igazi dél-erdélyi hangulat.

 A kellemes és kedves Felsõ-kocsmában még van tíz perc a hivatalos rajtig, addig kiveszem a kismotyót a nagyból, hogy ne kelljen cipelni szinte semmit, erre az utóbbi idõben nyûgös vagyok, Rudi meg is bíztatott a múltkor, hogy csigolyakopásom van. Aztán a birodalmi lépegetõ, közismertebb nevén Moiwa nyomába eredek, hogy némi túraceleb infócsere után már a Szent-kútnál kaphassuk az elsõ pecsétet. Igen ám, de csak az akinek megvan az itinere, mert András, a harmadik srác alkalmi táraságunkból, a rajtban hagyta. Mivel én duplázni kívánok pontszûke miatt, megbeszéljük, innentõl együtt megyünk a rövidtávon, ugyanis Moiwa sporttárs csak egy etapot vállalt be, elfoglaltsága miatt.

A forrásnál a pontõr az égbe mutat, tehát egy kurv@ meredek kaptató kezdõdik, de jó lesz ezen még egyszer felmászni... Ráadásul pionyírkodnom kell, elõttem csak a szalagozó és egy futó jártak. Tehát mint a tyúk kapirgálás közben, hol a gyökereket, hol a szalagokat lesve botorkálok egy igazi bazmeg-fenyveserdõben, ahová bevitt a szalag botladozni a cserjeszintben. Átbukunk a gerincen, a Kék +en leereszkedünk egy völgybe, ahol egész mély a hó, de ez babahó a Börzsönyhöz képest, aki tapasztalta, tudja... A patak után egy balossal újabb pionyír-emelkedõ kezdõdik, itt is én megyek elõl, nehogymá' megelõzzön a Moiwa, mert utána nem érjük utol. Kiérünk egy kellemes, letaposott erdészeti útra, ahol jobbra fordulunk. Azt a szintet, amit kimásztunk eddig kétszer, érzésem szerint ismét visszaereszkedjük a Király-kút feletti feletti kunyhóig, de sebaj, jól haladunk, 5.9 körül az átlagunk. itt jegyezném meg azt a közismert tényt, hogy a forrástúrák alaphangon el vannak mérve, miután András életet lehelt a dzsípíeszbe, kiderül, hogy Dobogókõig ez egy bõ kilences. Na mindegy, az Elterelt Kék - Piros ?-ön a legcsúnyább szakaszt megúsztuk, a többi meg fokozatosan enyhül. Próbálom húzni a csapatot önös érdekbõl, mert ha ez nem tizenkét kilométer -és nem annyi-, ötös átlag feletti menet kell, hogy tízig elindulhassak a hosszútávon, és hóban-jégben ez nem is olyan egyszerû. Felérünk a tetõre, hú, de jó lesz ide felérni még egyszer... Aztán egy, mint utóbb kiderült, csali szalag tovább visz a jelzésen, a jeges csél az orcánkba csap, megelevenednek a tegnapi emlékek, mikor öt perc alatt megfagyott a taknyos zsepi a zsebemben.

Meglepett Egon fogad jobbról, itt derül ki, hogy jöhettünk volna az úton is, az biztos, következõ körben így teszek. Némi fagyott csalamádé nyalogatása után elbúcsúzunk Moiwától, és András és a mûholdas kütyü társaságában indulunk tovább. Régen jártam ezen a szakaszon a Zsivány-sziklák felé, kellemes és nyugodt a táj, nincs szél végre. A forrásnál, dokumentációs céllal elõveszem a gépet is, lett volna már eddig is fototéma, de a Nap még csak most kezd kibújni, majd a következõ körben. Átbotorkálunk valami havas-jeges izén, majd balra tartva visszakavarunk a Kék jelzésre. Újabb havas-jeges betonutas emelkedõ után kerülünk be az utolsó völgyünkbe, ahol lehet tolni neki, de csak óvatosan, csonttá fagyott a dózerút. Szalagerdõ jelzi, hogy kis mászás után ott az utolsó forrásunk, a pontõr kérdezi, leesett-e, miért 60 volt az elõzõ forrásnál a kód. Szülinap? -kérdezem. Igen, az övé, Isten éltesse! Ennek örömére még egyet botorkálunk a gizben-gazban, majd végre kiérünk a Piros-ra, ahol lehet Piros-nosztalgiázni, illetve készülni a 4 kolostor-túrára, mert az itt majd felfelé fog vinni.

András az órájára néz, 9.32, becsattogunk a célba, 9 35 körül. Ez szûk hatos lett, meg vagyok elégedve, a dzsípíesz kerek 15 kilométert mért... Egy szép kitûzõ és egy név és táv megjelölés nélküli emléklap a jutalmunk, Andrásnak ennyi volt, neki is dolga van. Innentõl magamra kell hagyadkozzak, talán menni fog...

Gyors nevezés, némi aggódás a szervezõk részérõl, aztán aki ismer, megnyugtatja a többieket, "lazán be fog érni". Ez jól esik, de a seprût utol kell érnem. Egy korty a laposból a hideg ellen, meg egy pohár kóla a csapos nénitõl, ésd uccu neki!

Ami változott reggel óta: süt a Nap kifelé, szebb az idõ. Továbbá, nem elhanyagolható különbség, hogy kitaposták az ösvényt. Most már könnyebben megy a kaptató a Szent-kút után, be vagyok melegedve, kezd dolgozni a kóla is. Némi pofátlan kielõzések után, a másik emelkedõn hátrafordul egy pár a csörtetésemmre, közlik, õk a seprûk. Juhhé!

Most már elõ a gépet, a befigyelt témák megörökítésre kerülnek, a vadles jobbról, az emlékkõ és fejfa balról,  a fagyöngyös fák felettünk. Próbálom megkocogni ezt a szakaszt, beljebb is vagyok négy perccel a kövezkezõ pontnál. Most már túl vagyok a dupla felén- könyvelem el magamban, ami nem is baj, mivel még szerdán seggre ültem a vasútállomás lépcsõjén, és a farkcsontom minden lépésnél jelzi, hogy van. De lehet, a Vulkán is dobott rajta... Most már igazán örülök a tetõre kiérésnek!

Kisétálok az úton tehát a pontra, ahol vidám társaság fogad, Gellért, Popeye, Edit, páran látássérülteket kísérnek. Amíg felolvad a lekvár a számban, az eleje el is húz. Innentõl Edittel társulva megyünk, meg ahol lehet, belekocogunk, mert erõs a szél, és már unom a fújkálását. Azért a Rezsõ-pihenõre kitérünk, hogy a tegnapi Csóvinak integethessek. Nos, a szél hallatlanul pozitív elõnye, hogy tisztára fújta a Kárpát-medencét, így a Börzsönytõl nyugatra a Madaras (Vtácník), keletre pedig sorrendben a korponai-hegyek, mögöttük az Alacsony-Tátra fõgerince a Chopokkal, távolabb, a liptói-poprádi medence szmogjába félig beleveszve a Kriván púposkodik, meg az egész Magas-Tátra, nagyjából a Gerlachig ebbõl a szögbõl, aztán ugorjunk elõre, Vadálló-kövek, Visegrád, Naszály, Karancs, Alacsony-Tátra keleti gerince a Király-heggyel, majd Bükk-fennsík élivel a Bél-kõ-vel, a Tepke-gerinc, mögötte az Északnyugati-Mátrával, a sor végét keleten pedig a Kékes zárja. Leírni se volt egyszerû.

Ez a csoda után Edittel már tényleg belehúzunk, az elérendõ busszal frusztrálom némileg, meg minek tökölõdjünk annyit. Gellértéket még a nyereg elõtt elkapjuk, Editnek még egy hóangyalka alkotása is belefér a kedvébe. A Hofmann-kútnál a tábla adata a kérdés, majd a felsõ kasztnak való Hofmann-kunyhónál élesen fordulva a Zöld ? jelzésen indulnánk tovább. Igen ám, ha nem szólnak rám, itt el is szállnék a makadámúton, a jelzés jobbra visz, bátran csobogó patakon át! Csak remélni tudjuk, hogy a látássérültek átugorják majd ügyesen. Az út kellemesen emelkedik, némi kanyargások árán elkapjuk a Zöldet, szemben egy öreg bükkön Pilis 50 felirat hirdet egy konkurenciát, bár az májusban lesz, beírom a naptárba.

A Zöld elér egy mûutat, majd szalagozott bekötésen a Shaolin-faluba érünk. Az biztos, itt nyugi van, mikor bekéredszkedünk pisilni, a boldog orientalizmus tölti el lényünket. A pözsó érintése után, Edit javaslatára a Shaolin-kapun lebegünk ki a területrõl, igen ám, de nincs az útnak folytatása, úgyhogy egy shaolin-rúgást is produkálunk a levegõben, míg a másfél méteres szabadesést leküzdjük.

Innen egy sétagalopp a Kétbükkfa-nyereg, átbukva rajta újabb kocogás és kielõzgetés kezdõdik. Most szembesülök a ténnyel, hogy nem a Remete-forrás lesz az utolsó, hanem még a Trézsi-kúthoz is ki kell térnünk. Az itiner szerint sehol nem letérve a Zöld-rõl érjük el a forrást. Közvetlen a forrás elõtt azonban, van egy becsali Zöld egy bokron, amivel majd' mindenki lemegy a focipályához, aztán rajzanak ott a tanácstalan turisták. A folytatást, ami még vagy 70 métert szintben visz, naracssárga szalagok jelzik, tehát nem a mieink, a piros-fehérek, ezért nézik be sokan. Más hibát nem találtam a szalagozásban, de erre jobban kellett volna figyelni. A bõvízû Klastrom-kút vizét érdemes megkóstolni, fõleg, ha gyorsítót akar az emésztésébe vinni. 

Olyan sok már nincs hátra a túrából, de már úgy lementünk volna a faluba beülni a cukiba meg a krimóba... Ellenben itt tornyosul elõttünk még a Pilis robosztus tömbje, a szél is megélénkült, a szalagok vízszintesen lobognak. Nini, ismerõsök! Rudi és Anna a Prágai Százas (126 km) után még kiruccantak ide, és látássérültet kisérnek. Innentõl velük megyünk. A Trézsi-kútnak is jó a víze, olyan gyerekcsinálós, a felirat szerint. A faluba érve megkérdezem az idõt Edittõl, 14.14, na, most megy el a busz. Szintidõ terhére be is ugrunk így egy krémesre, jó ez a cél elõtt, bár emiatt az utolsó kétszáz méter a legnehezebb a célig, már pont kezdtem kiolvadni.

A második, hosszú kör díjazása a már megszokott, gyönyörû jelvény, rajta 22 kilométerrel, na, akkor a Kétbükkfánál kellett volna befejezni a túrát... Az emléklap pedig tök ugyanaz, mint a rövidtávosoknak, azóta is gondolkozok, melyiké volt melyik, de legalább nekem kettõ van! A jól megérdemelt akklimatizáció után fuvart kapok Ruditól, amit ezúton is köszönök. A Déliben még fél órám maradt a vonatig, amit a busszal értem volna el.

Összegzésképpen, szép és technikás túra volt, bár Edit kevesellte a távot. Hja, aki nem jött a Vulkánra, nekem utána elég volt! Most már van Gerecse, Mátra, Börzsöny, Pilis jelvényem a forrástúrákból, jöhet a Vértes, már alig várom. :-)

Képek a fészen:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.454949637902301.110138.100001618051374&type=3

Magyarországi Forrástúrák,Pilis-Visegrádi-hg,Tél,Hosszútáv(22 km)

2012.12.09.

Mielõtt valakinek mosoly fakadna az orcájára a hosszú táv/22 km-kettõs miatt gyorsan szögezzük le,hogy babatáv mellé ezúttal majd ezer méter szintemelkedés is társul.Ugye így már más a leányzó fekvése?Bizony más,fel kellett tehát készülni rendes kapaszkodásokra.

Egyedül autózom el Pilisszentkeresztre,bevethetõ túratársaim mindenféle alibivel mondanak nemet,ki kupaátadóra és vele együtt egy nulla szintes 15-ös túrára képes lerongyolni 100 kilométert ,ki családi programra hivatkozik,elõkerül kibúvóként az idõjárás is,szóval a magyarázatok tárháza végtelen:)Elõször sajnálkozva én is lemondok az utazásról de aztán egyszer élünk alapon mégis elindulok.Két dolog motivál igazán:nem voltam még Dobogókõn,no és szép,zománcozott fém jelvény a díjazás.Harmadikként bejön még,hogy talán havas lesz ez a téli túra.

Esztergom széléig semmi gond de itt eltévesztem az utat,megindulok Budapest felé,szerencsére befut Kesztölc,aminek nem kellene befutnia,térkép újra elõ,mégis csak el kellett volna fordulni arra,ahol Dobogókõ volt kiírva.Hátra arc,elfordulok,innentõl nincs probléma.Rátérek a pilisi szerpentinútra,rögtön átlépem a hóhatárt,meglesz tehát az elsõ havas túrám idén!Az útvonaltervezõ 2 órára saccolta a 110 kilométeres utat,eltévedéssel is hozom a kicsit több mint másfelet,igaz folyamatos gyorshajtással.

Pilisszentkereszre érve a rajthelyet keresem,épp Norbiékat szólítom meg az út szélén,vissza 100 méter,ott lesz a kocsma,kisebb kavargás még parkolóhely-keresés ügyileg,megérkeztem.

Kereken 8 óra kerül rajtidõnek a lapra,átnézem az igazolólapot,elég minimál a stílus,térkép nincs de még egy útvonalvázlat sem,van viszont itiner(szöveges útvonalleírás) meg szint és távadatok.A hátlapon meg a négyzetek a pecséteknek.

"A rajt után kilépve a sörözõbõl a S+ jelzést követve jutsz el az 1. ep.-ig,Szent-kútig"-emígyen szól az 5. sor a lapon.Igen ám,de merre van az a sárga kereszt?:)Kisebb keresgélés után meglesz azért,fiatalabb túratárssal próbálok beszédbe elegyedni,kérdezvén,hogy erre van-e a sága kereszt amerre épp megyünk,de a mogorva"fogalmam sincs"-válasz után nem firtatom tovább az ismerkedést.Tegnap otthon megnéztem,a Szent-kút a falutól erre van,haladok tovább,a jelzés is elõkerül aztán.Szent-kútig nincs nagy szint,1,6 kilométerre mindössze 60 méter,a szépen behavazott,mindenféle szentképekkel övezett úton hamar oda is érek.Elsõ ellponton megkapom a Magyarországi Forrástúrák 7. ep. feliratú pecsétet:),fényképezek párat,majd a hovatovábbról érdeklõdöm."Arra felfelé a szalagozáson"-jön a válasz a már most kellemesen szétfagyott pontõr-párostól,ha még nem említettem volna ugyanis baromi hideg van,és ahogy szokták mondani sz@r a hideg szél nélkül,hát most az is fúj,az erdõ takarása pedig csak kicsit enyhít a kínokon.

Hát ha felfelé,akkor felfelé,valahogy össze kell jönni annak az ezresnek.No de így??

Olyan brutál emelkedés tör ránk a túra második kilométerét még el sem érve,hogy csak na!Milyen ember lehet,aki ilyen útvonalat szalagoz ki-ezen morfondírozom,miközben próbálok feljebb és feljebb jutni a kegyetlen kaptatón:)Biztos jókat somolyog magában,hogy ezt aztán megemlegetik a túrázók!:)Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette gyûröm tehát a hegyoldalt,folyik a hátamon a víz,egyre többször meg is állok,mégis csak enni kellett volna valamit út közben is.Jó 250 métert emelkedünk kb. 1 kilométer alatt,mire elérjük az erdészeti mûutat.

Az út minõségét/milyenségét a hótakaró miatt nem érzékelem,de ott a szalag jobbra,elég széles is az út,ez lesz az,amirõl az itiner ír.Megindulok rajta,egy ideig még van néhány szalag aztán semmi.Kanyrog az út jobbra,balra,felettünk a hegyoldal,jobbra szép kilátás a behavazott hegyvonulatokra.Szalag viszont nincs,igaz letérési lehetõség is csak néhány volt,letérésrõl meg nem is ír az úti okmány.Bízom benne,hogy jó helyen járok,aztán jobbra lent valami építmény bújik meg,ez lesz valószínû a keresett Király-kúti kunyhó.Az úton itt is átfagyott pontõr vár-miért nem raksz tüzet,kérdezem tõle,erre a kis idõre nem érdemes-mondja.Leballagok a kunyhóhoz,a forrást nincs kedvem megkeresni,nem tudom mennyire van innen a turistatérképet meg nincs kedvem elõvenni.

Visszatérek a mûútra,pontõr felfelé irányít,a kék sáv illetve a piros 3szög a követendõ.Miután az elõzõ vízszintes szakaszon bevittem némi energiát a szervezetembe nagyságrendekkel könnyebb a kapaszkodás,igaz ez a szakasz azért nem olyan brutál,de emelkedik emberesen az Öreg-vágás-hegy 654 méteres csúcsáig.Onnan már a Dobogó-kõ egy híján 700 métere már könnyedén megvan.Szépen behavazott erdõben haladunk,aztán felérve a sípályák felvonójához arcunkra fagy a mosoly,valami elképesztõ hideg van itt,a szél ezerrel vág az arcomba,ami mindjárt lefagy,legalábbis úgy érzem.Ilyen körülmények között keresem az ellenõrzõpontot,valami turistaháznál lesz,segít ki egy túratárs-az jó lesz,gondolom én naívan,jó lesz elérni azt a turistaházat,ott vár ugyanis a frissítõpont is.Nem mintha túl nagy frissítésre szorulnék a túra 7. kilométerénél,de valami meleg hely pár percre azért jól jönne:))

Elhaladok a fotókon már látott kilátóhely mellett,olyan hideg van,hogy nincs kedvem nézelõdni,mellettem többemeletes épület,arrébb egy kisebb,az ereszen méteres jégcsapok,csak azért nem nagyobbak,mert azok már a tömegük miatt letörtek-cudar egy világ van idefenn!:)Hol van már az az ellenõrzõpont!?:)

Aztán megvan,de a szabad ég alatt(!?!?),a pontõrségnek itt sincs melege,úgy is mondhatnám,hogy már megfagyott,csakúgy mint az ételek,ahogy hallom:))Nyitogassátok a dobozokat,egyetek amit találtok-jön a kedves invitálás,az elõbb abban a dobozban kolbászdarabkákat láttam,kinyitom,felkapok kettõt,veszek mellé egy szelet kenyeret aztán odébbsétálok a bográcsok közé.A helyi egység ugyanis épp többféle bográcsételt készít az udvaron,a bográcsok közelében,a tûz melegénél lényegesen elviselhetõbb a zimankó.Gyors evés után aztán továbbállok,elõtte azért,bár nem érzem kényszerét iszom is pár kortyot,már amennyit ki tudok sajtolni a befagyott palackból:)A jeges ital okoz is majd némi torokfájdalmat az elkövetkezõ napokban.

Erõt veszek magamon és visszamegyek a kilátópontra,csinálok pár fényképet gyorsan,elsõ találkozásom Dobogó-kõvel viharos gyorsaságúra sikeredik.Aztán itinert olvasok:P sávon indulj el a Szakó-nyereg irányába,ott a Z+-t választva a tábla útmutatását követve érhetsz el a Hoffman-kúthoz.Turistatérkép nélkül ez vajmi kevés lenne,mivel mint említettem se térképünk,se útvonalvázlatunk.Szerencsére a pontõr segít,ellenkezõ esetben ilyen kérdéseim lennének:Merre van innen a piros sáv?Merre van innen a Szakó-nyereg?Mennyire van innen a Szakó-nyereg,ahol majd a Z+-et kell keresnem.A Z+-en merre kell fordulnom(ha lehet 2 felé is)ha nem találom az útbaigazító táblát,mert mondjuk valami jó arc kidöntötte.

De mint említettem a pontõr eligazít,megindulok a piros sávon a hegy peremén,a szél valami elképesztõen fúj,baromi hideg van,az orrom,az arcom szétfagy:)Találok egy térképet az út mentén még itt fenn a tetõn,átnézem az utat a Szakó-nyeregig,mégis megzavar a túl korán befutó Z+ a bal oldalamon,rá is kérdezek egy sorstársamnál,hogy nem kell-e már itt átváltani a zöldre,de megnyugtat,hogy nem.Újabb kilátóponthoz érek,a Rezsõhöz,itt is gyorsan körülnézek és csinálok pár fotót.

Aztán vissza a P sávra,lassan elhagyjuk a tetõt,megszûnik az állat szél,lefelé megyünk.Szakó-nyeregnél gyors szintvesztés,majd rövid idõre jelzésvesztés is,egy túratárs szól,hogy azon a fán,mintha nyilazott lenne a Z 4zet jelzés a lefelé menõ,jobbos ösvény irányába.Elõször nem vesszük figyelembe az intelmet mert az itinerünk szerint nekünk felfelé kell menni,azon az ösvényen meg nem látok jelet,csak egy fehér jelzésalapot,vagy átfestett jelet.Megyünk tehát felfelé a széles úton,aztán nincs jel,turistatérkép elõvesz.Azon tisztán látszik,hogy mégis le kell térni,visszereszkedünk,letérünk,beljebb elõkerül a jel is.

Egy patakátkelés után megjön aztán az itiner elõjelezte emelkedés is,kanyargunk az egynyomos ösvényen,a jelzés szerencsére végig követhetõ.Elérjük a Z sávot,balra fordulunk rajta,a mûutat elérve ismét egy balos,majd szalagozás mentén jutunk el a Bund-forrás nevû pontra,ami valamiféle Saolin-központnál vert tanyát.Kislány pecsétel,apuka igazít útba-szalagozás mentén a Pözsóig,ott balra,aztán majd befut a Z sáv,azon egészen a Klastrom-kútig.Kiérünk a mûútra,itt már jártam reggel,itt ágazik el az út Dobogó-kõ felé.Nagy élet van itt,sok az autó,gyerekek szánkóznak a hegyoldalban,többen kutyát sétáltatnak.Mûútról letérve szép bükkösben futó völgyekben visz utunk,majd hétvégi házas övezetbe érek,jobbra felettem a Pilis magasodik,balra,ha lenézek Pilisszentkeresztet látom.Nem messze az ellenõrzõpontként is szolgáló Klastrom-kúttól,egy útelágazásban futok össze Darabos Zoliék népes csapatával,akik épp visszafelé jönnek egy tévútról a falu felõl.Körbenézünk,aztán egy fiatal fa vékonyka szárán felleljük ismét a keresett Z sávot.Együtt érjük el a pontot,felírjuk a kódot majd utolsó forrásunk a Trézsi-kút felé vesszük az irányt.

A hálózsák állva is használható,többek közt ezzel a tapasztalattal leszünk gazdagabbak ennél a forrásnál,kicsit körülnézünk,közben pecsételnek nekünk.Két kilométer van még hátra a mára elrendelt távból,szintemelkedés már nincs,hamar vissza is érünk Szentkeresztre.5 óra 10 percre volt szükségem a 22 kilométer leküzdésére,az elejét leszámítva azért nem volt olyan vészes a szint sem.Szép,havas túrán vagyok túl,ahol kellemesen elfáradtam,ahogy mondani szokták ilyenkor.

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Képek a túráról itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAPilisben2012?authuser=0&feat=directlink

szia emberek,Forrás túra a Pilisben,Pilisen..

nos,a Mikuláson lötyögtünk elõzõ nap,míg egyesek a Börzsöny havát tiporták össze-vissza,a hóvirágnak lesz gondja tavasszal,szóval utána a Forrást jelöltük meg,és a hajnali HÉV cipelte a corpusunkat Pomázra,jókedvû fiatalokkal volt tele a kupé,dohány és alkohol illata terjengett,hja,fijatalság-boloncsság,mondanám népijesen,de inkább leszállunk Pomázon,nõvel jöttem,támadjuk a buszmegállót,ahonnan B. jön nõvel,már tudja az indulást,van idõ kocsmázni..forralt bort szavazunk és elindítjuk az alkoholizmus lejtõjén B.-t,aki nem ivott eddig..csoda,hogy ki nem száradt..a busz elõáll,a senior hölgy érkezik,kevés a túratárs amúgy..sebaj,a hegy és a Felsõ-kocsma nekünk lesz kinyitva,hamar odaértünk,és máris vettünk pénzért lehetõséget,megjön egy rakás autós emberek,túrázásra éhezve,van,aki hatvan éves és a neje ide fizette be..nem egy rongyrázós família,az már biztos,Zs.hozza a tatabányai népeket,itt a hosszú ember is,kétméteres léptei tegnap a vulkánok fölött visszhangzottak,és a Sanyibácsi,mindenki botokkal és kamáslival,ilyen nekem is van a hátizsákban,nem veszem elõ,nem akarom,hogy irigykedjenek..fotózás és hosszas tollászkodás után mégis belecsapunk a lecsóba,legföljebb ha huszan mennek el elõttünk,havat taposni..öten indulunk,a rádiós tart velünk ideig-óráig,itinert nem olvasunk,a tömegpszichózis hatása alatt vagyunk,imák és szentképek vezetik a túrát a szentkúti forrásig..itt vizet veszünk,szusszanás, mert fölfelébe váltunk,domboldalban fenyõerdõ..hány méteren van a tûlevelû határ?aztán lefelé,hogy újra föl..ilyen a hullámvasút és a magyar gazdaság is,túrázó közgazdászok szerint,szerintem a gazdaság ennyire nem meredeken ível föl..S. ér utól,két bottal,becsalogat a Király-kúthoz,ahol a hó érintetlen,szûzies,az itiner szerint ez pont..integetõ-tornázó ember terel vissza a mûúthoz,egy pontõr,se pálinkája,sem nõje..kegyetlen világot élünk..irány a Dobogókõ,csakis fölfelé tudjuk elképzelni a lejtõt,de ragyog a hó,ígérkezik a napsütés,úgyhogy S.ott is hagy bennünket,a vulkánnal a lábaiban elporzik..Dobogókõ,fagyos kávé és zsíroskenyér,de meleg fogadtatás,itt is köszönjük..a választék és az ízorgia káprázatos telitalálat..Rezsõ kilátó,fú a nemere,porhó és Füge címû négylábú,piros jelen a Szakóra,majd zöld kereszt – tévedésbõl lefelé - a Hoffman kunyhóig,..ilyen kunyhó lehet vonzerõ a fiatalabb lányoknál korombeli pasasokra..felírjuk és tova,az elsõ eltévedés,Füge benézi az utat,követjük..elõ a GPS,megvan a zöld,alig észlelhetõ,kitapossuk az utánunk jövõknek..és megint fölfelé,telik az idõ,ragyog a nap,jó a társaság,az ivararány hagyományos,egy-egy,kor szerint is..kolostor,pontõr és lánykája, és újra zöld sáv,szolid négyesfogat,majd L.kapaszkodik vissza,fotózni ugrott el fél kilométert..a Klastrom kútig velünk tart és utána is..hó és hideg,de jobbról a koporsó formájú hegy,jó helyen vagyunk,Trézsinél becsomagolt lányka,a pasas tornamutatványokkal próbálja melegíteni,még mikor otthagyjuk,van tennivaló..a forrás csobog,magyarul és szlovákul is,a felirat szerint potenciális gondokon enyhít..bizonyos,aki ide feljön,mással van elfoglalva utána..és lassan-lassan kiutál az erdõ,újra a civilizácijó,ótók és benzinek gõze,visszaértünk,tisztult a tüdõnk és a látásunk,tisztábban látjuk a jövõ hetet,Európában vagyunk..a snooker mai döntõje ezután kezdõdik,UK..

még ráakaszkodunk a rádiósra,aki hazahoz Pestre..köszönjük a túrát,itt minden telitalálat volt,a társaság,az erdõ,a napsugár,a szervezõk..

Magyarországi Forrástúrák a Mátrában Hosszútáv 56 (Lehet öt kilóval több?) 2012.03.31. Táv: Hosszú és rögös; Szint: Színt csal az arcokra; Szintidõ: 14 óra.



Ötödik Téry Ödönöm lett volna, de könnyen csábultam el a Mátrába, mert már nagyon rég jártam erre. (Három hete, a MÁTRAHEGYen.) Már hat óra tájban áthaladunk Mátrafüreden. Azt gondolom, hogy hipp-hopp a rajtban leszünk, de tévedek, mert lassan kell végigautóznunk a Mátrában fel, s alá tekergõzõ 24-es útkígyón, hogy megérkezhessünk a rajtba. Korai vendégek lehetünk a hegyen, mert útközben két ravaszdi is megbámulja az autót prizma szemeivel. (Még Gyöngyös elõtt egy macskát is láttunk, de az nem bámult, hanem csak lapult az országút közepén.) Negyed hét: Parádsasvár, elágazás, parkoló. Szemben a rajt kocsma. Korán van, de már állnak autók a parkolóban. Felismerjük a Bubu-mobilt, kisvártatva a tulaj is elõmászik a szomszédos patakmederbõl egyik útitársával. Felvetõdik a kérdés, hogy nem kéne é felvinni a kocsikat a kb. két kilométerre levõ Fényespusztára, ugyanis ott lesz a cél. Ahogy felvetõdik, úgy el is vetjük az ötletet, mert az idõnkbe ugyan beleférne az akció, de nem ismerjük az ottani parkolási viszonyokat. Valaki bedobja, hogy nem is 56 a táv, hanem GPS-el mérve 60, de volt aki eltérõ típusú kütyüvel 62-t mért. Szoktam imádni, amikor a célszalagot tovább viszik vagy öt kilométerrel, és nem tudod, hogy a végén miért kell köldökig lógatnod a nyelvedet, hogy beérhess szintidõn belül... Fél hét múlt, a rendezõség begördül a parkolóba. A kocsmához megyünk mi is, hogy a lányoknál megvegyük a nevlapot. Andi és Dia oroszlánrészt vállaltak a rendezõi munkából: Szalagoztak, neveztetnek, és majdan söpörnek, de akkor már nem szeretnék találkozni velük. Leteszem a hosszú távnak megfelelõ summát az asztalra. A lányok mellett ülõ hölgy megkérdezi, hogy: - Negyven? Erre csak annyit válaszolok: - Nem!!! - Hosszú - mondja Dia a szemében bujkáló mosollyal. Kitöltöm a lapot, vastagon bekarikázva az 56-os számot. Az itinert még nem adják oda, nehogy szökjenek a vendégek. A tornácról lelógó hosszú sorba kell beállni. Sütit látok az asztalon. Akkor biztosan itt van Egon és Éva, õk szoktak kedvcsináló, finom falatokkal indítani (és folytatni). Igen, Éva neveztet a másik asztalnál. Kóstoljunk meg mi is egy két sütit, amíg el nem kopik. Közben megindul a sor. Amikor az itinerkiadáshoz érek, a hölgy átveszi az akkurátusan, nyomtatott nagybetûkkel kitöltött nevlapomat, és õ is megkérdezi, hogy: - Negyven?... Sic transit gloria Ottorini. Már nem néznek ki belõlem egy hosszabb erdei sétát. Ez rossz ómen. Lehet, hogy télleg ki kell majd szállnom Recsken? A település neve is egy törést hangutánoz, a hozzá tapadt sok balsorsról már nem is szólva. - Nem. Hosszú - válaszolom most már bizonytalanabb hangsúllyal. Pár perccel hét után Zsolt, Zoli és jómagam nekilendülünk. Elõttünk siet Frinyó. Utána loholok, hogy megdumáljam vele a TÉLI MÁTRA óta történteket. A tekintetet magára vonzó Kastélyhotel Sasvár felé tartunk [P+]. A hotel elõtt jobbra fordulunk, majd a Csevice üzem, késõbb a törtablakú üveggyár elõtt dagasztjuk az aszfaltot. Mindig rácsodálkozok a gyár bejáratánál levõ kirakatra. Az ott sorakozó csetreszek háborítatlanul várnak a dózerre. Sasvár felvégén a "tömeg" balra kanyarodik. Meglehetõsen mélyen be kell menni az erdõbe, és igen magasra kell hágni, hogy az elsõ pontunkat elérjük. Számomra ez a letöltött térképrõl nem derült ki. Akik már fent végeztek, azok szembe jönnek a kevéssé járt ösvényen. Ahol tehetjük surranó pályát keresünk, hogy haladni tudjunk.

1. ellenõrzõpont: Remete-forrás.

Beírjuk a kódot (75) a megfelelõ helyre, és visszafordulunk. Lent Zsolt zsörtölõdik, hogy ne akarjak lépést tartani Frinyóval, mert megpusztulunk. Felveszünk egy tempós utazósebességet, Frinyó már úgyis tovacikázott, és amit meg akartam beszélni vele, azt már megbeszéltük. Tehát: Szembe, az út másik oldalán, egy jobbos, enyhén emelkedõ ösvényre térünk. Innen szalagozás veszi át az irányítást. Elõször a település magasabban fekvõ épületeit látogatjuk meg, aztán bemegyünk az erdõbe. Térképen nem található utakon eljutunk egy erdészeti mûúthoz, amin balra (ÉNy felé) fordulunk. Hosszan baktatunk rajta, közben Janival és Julikával beszélgetünk. Majdnem be is nézünk egy élesen jobbra behívó szalagozást. A Széki-patak medre fölött, totál járatlan utakon lábalunk a bokán felül érõ avarban. A háborítatlan erdõ látványa enyhíti a száraz levek alatt rejtõzõ köveken megbicsakló bokák fájdalmát.

2. ellenõrzõpont: Áldozóvár.

A DOBÓ kódot írjuk itinerünkbe a Moiwa által Pedro Almodóvar-ra átkeresztelt ponton. Úttalan utak váltják egymást. Szalagozás nélkül nyugodtan feltehetnénk a kezeinket. Többszöri irányváltás után érkezünk meg a következõ pontra:

3. ellenõrzõpont: Áldozó-kút.

Jó állapotban levõ pihenõnél van az elsõ emberes pont. Balra kis tó. Jól megnézem a helyet, mert este is ide érkezünk, és innen megyünk be a célba, ami most csak itatópont lesz. Jól járható úton indulunk tovább, aztán egyre meredekebben emelkedve egy villanyvezeték alá érünk, ahol - az irtás miatt - lépten, nyomon tizenöt centis csonkokba lehet belerúgni. Ezt kimondottan élvezni fogjuk este. Egyszer csak nagy mennyiségû ember érkezik szembõl. Elõször azt gondolom, hogy egy másik táv teljesítõi, de nem. Pontot hagytak ki, és visszaküldték õket. (Lesz ebbõl 70 is, akárki meglássa.) Lassan felérünk, ahova fel kell, és egy jó minõségû úton bekanyarodunk Fényespusztára, ahol most csak az udvaron frissülünk egy pohár teával, de este bent a turistaházban lesz a cél. Technikai okokból kifolyólag elõre sietek, de rossz irányba. Jani hív vissza és mutatja meg a karácsonyfa ágai közt megbúvó szalagot. Egy tiszafa allén baktatunk, feltehetõen a házhoz tartozó területen. A rendezett környezetet megint egy vadregényes háttér váltja föl, és újfent megérkezünk valahova.

4. ellenõrzõpont: Gyula-forrás

Kód: (x?%). Innen a jobbára száraz Gerlice-patak mentén tartunk a 24-es út és a Fényespusztára felvezetõ mûút keresztezõdése felé. A sok avar, a felhõs égbolt és az egyre gyakrabban feltámadó szél késõõszi idõjárást utánoz. A Túra Kemping mellett érünk ki a mûútra. A most következõ túraszakaszt már jól ismerjük a MÁTRAHEGY 40-rõl. Szembe, a buszmegállónál felmászunk a [S-] jelezte ösvényre, és néhány méter emelkedõ után jobbra fordulunk a hegyoldalba vágott úton. Amikor visszatér a normális légzésszám, akkor balra fordulunk, és egy hosszabb kaptatóba kezdünk. Felérve, az a jutalom, hogy a Köszörû-völgyi-víztároló fölötti úton kanyaroghatunk számottevõ szintkülönbség nélkül, miközben lélekemelõ kilátásban gyönyörködhetünk. Amikor rövid lejtõvel véget ér ez a kedvelt rész, útelágazáshoz érkezünk. A jobboldali ágban megvizsgálunk egy villanyoszlopot, hogy nincs e rajta [SO] jelzés. Nincs, és szalagozást sem látunk. Sejtem, hogy még tovább kell menni egy darabon a [S-] jelzésen. Megerõsít sejtésemben Julika, aki beleolvas az itinerbe, és azt silabizálja ki belõle, hogy egészen be kell menni Parádóhutára, és a kocsmánál kell majd jobbra fordulni. Jaaa, akkor ez még jóval odébb van. Szintén a MÁTRAHEGY-rõl tudjuk, hogy odáig - néhány átfolyást leküzdve - egy patak mellett kell cuppogni. Egy rét közepén tanyázik egy jó öreg és jó hosszú lakókocsi, amit az imént említett túrán már láthattunk. Beérünk Parádóhutára, ott is a kocsmához. Megkerüljük. Két irányba is mutat [SO]. Elõször a jobbikat választjuk. Ez is olyan szembejövõs rész. Az utcán még van bõven hely a szembe forgalomnak. A lakott területtõl egy balra felvezetõ ösvény elõtt búcsúzunk; tõlünk pedig egy kis fehér puli, vagy valami olyasmi búcsúzik szakadatlan ugatással. Egy vadonatújnak látszó rönkház után nem sokkal érjük el a következõ pontot.

5. ellenõrzõpont: Tót-breki-csevice (emberes).

Kissé feltorlódtak az emberek, minél elõbb álljunk tovább! Visszafelé ugyanaz, csak innen még jobban néz ki a rönkház. A pulicska visszafelé is egyfolytában mondja a magáét. egyik túratárs félti õt a berekedéstõl, annyi ember megy el a kerítése elõtt. Visszatérünk a kályhához, vagyis a kocsmához, hogy a másik [SO] jelzésen átsétáljunk a következõ cseh vicéhez.

6. ellenõrzõpont: Klarissza-csevice

Itt fel kéne írni, hogy hány lépcsõfok vezet le a kifolyócsõig, de egy néni már a lejáratnál rávágja, hogy 17. Visszakérdezek, hogy biztos e, nehogy hiába tegyünk meg 56 kilométert. A nénivel szemben silbakoló helyi PHD megjegyzi, hogy nincs is olyan messze Fényespuszta. - Nincs? Hát akkor minket jól átvertek - mondom felháborodást színlelve, és sarkon fordulok. A [S-] jelzésen megyünk egy nyúlfarknyi darabot. Igaz, hogy rövid a darab, de annál meredekebb egy gyökérlépcsõn felmászva. A [P+] keresztezõdést elérve ezúttal a bal ágat kell választanunk. Meg is tesszük. Elõször egy traktor szántotta, kiszáradt sáros, poros úton tipegünk, aztán fájintos flasztert kapunk a talpunk alá, jó hosszan. Amikor egy emberöltõ múlva jobbra fordulunk bejön a [Z-] / [S-] jelzés, és jobb bokámba beleáll egy olyan fájdalom, amitõl - ha nem vigyázok - láthatóan sántítok. Kínomban az útpadkán tolom magam elõre, mert ott jó puha szõnyeget alkot a fákról lehullott finom törmelék. Valójában ez egy gesztenyefasor, hatalmas, öreg, gutaütött fákkal. Bubuék közelednek hátulról. Bubu fényképezi a kiakasztott, papi pontot elõjelzõ, színes grafikákat. Nem tudom mit jelez, de egy ágról sárga similabda lóg gumi szálon. Mindegy. Én már a piros-fehér bóját várom, de nagyon. Lassan az is eljön.

7. ellenõrzõpont: Szt. István-csevice.

Egon és Éva szorgoskodik a pihenõbútorzatnál. Egymás után jönnek le a gyártósorról a kolbászkrémes, a vajas és a nemtommilyenes kenyerek. Kell is a gyorsaság, mert nagy fogyasztók érkeztek, és ezzel nem elsõsorban magunkra célzok. (Hihi.) A fiúk meg vannak döbbenve, hogy még csak 19 km-nél vagyunk. Már legalább 25-öt éreznek. Indokolja ezt az érzést a sok úttalan út és a sok keményburkolat. Kaja után mennünk kell tovább, mert ha tényleg 60 km-rõl van szó, akkor szorít az idõ. Sajnos a bokafájdalmam csak a pihenés idejére hagyott békén. Nem hagyhatom, hogy azoknak legyen igaza, akik a rajtban csak 40-et néztek ki belõlem. Gyorsítok. Egyre több "civil" jön szembe. Az Ilona-völgyi vízeséstõl jönnek, ahova Bubu a mozgó pontot valószínûsítette, amikor kajáltunk. Ez teljesen logikus, mert ha itt balra elmennénk a [P+] jelzéssel, akkor egyenesen eljutnánk a következõ ellenõrzõpontra, levágva azt a tetemes nagyságú hurkot, amit a vízesés miatt kell bejárnunk. Jó hosszú ez az Ilona-völgy. A [ZO] visz el végül a vízeséshez. Csodálkozok, hogy ilyen száraz idõben sem zárták el a csapot. Amikor felnézek, valószerûtlenül magasan látok egy túrázót. Most döbbenek rá, hogy nekünk oda fel kell mászni. Hol is kezdjünk bele? Jól meg kell fontolni minden lépést, mert nagy a zakózási lehetõség. Már majdnem fent vagyunk, amikor szalagokat veszek észre. - Gyertek erre! Szalagozás! Zoli már a következõ sziklán mászik még mindig a [ZO] jelzés nyomán, ami a szalagozással pont ellenkezõ irányba mutat. Van egy pár trükkös fel és lemászás, mire járható útra kerülünk. Valójában csináltunk egy hátraarcot, és visszafelé megyünk. A fák között lelátni az Ilona-völgyi mûútra. Ha volt mozgó pont, akkor az egyben láthatatlan is volt. Kár. Egy éles jobbossal leérünk egy mûútra. Már úgy hiányzott. Nemsokára balról bejön az ominózus [P+], amin a kispistázók (nem láttam ilyet) több kilométert vághattak le. Eccer csak jobbra, pár lépésre a mûúttól A4-est veszünk észre.

8. ellenõrzõpont: Csiklósd-kút.

A pajzán gondolatokat ébresztõ nevû kút után a raboké lesz majd a következõ. Jó párosítás, mindenkinek a fantáziájára bízom. Most egyelõre felírjuk a (LÉPCSÕ) kódot, iszunk néhány kortyot, és tovább koptatjuk az országutat. Balról bejön a [P-], majd nemsokára jobbra el is hagy. Még otthon tanulmányoztam a letöltött térképet, és úgy emlékszem, hogy egy távvezeték mellé szegõdik utunk. Úgy látszik ez nem jó támpont, mert sokkal több ilyen van itt, mint a térképen. Lényeg, hogy késõbb ugyan, mint ahogy számítottam rá, de letérünk a mûútról, és elkezdjük kerülni a kõbánya hegyét az órajárással megegyezõ irányban. Megyünk, mendegélünk, egyszer csak egy jobbos beugróban szalagozást látunk. A tájékoztató A4-es szerint fel kell menni, és ugyanide visszajönni, aztán mintha mise történt volna továbbmenni a [P+] jelzésen. Nosza, jobbra fordulunk egy ösvényre. Idáig olyan kevés embert láttunk, hogy már azt hittük, eltévedtünk. Most pedig, a keskeny, avaros ösvényen szembe jön vagy harminc. Ez egy, még meg nem fogalmazott Murphy törvény. Nem csak keskeny, de rohadtul emelkedik is. Igen csak lóg a nyelvünk, mire felérünk egy apró szemû kõzúzalékkal felszórt útra. Jó messzire el kellett jönni a [P+] utunktól. A kanyar után Gyõri Péter és Borika vigyáznak a rabokéra.

9. ellenõrzõpont: Rabok-kútja.

- De magasra költöztetek! - köszöntöm õket, és begyûjtöm Péter háromszögletû túravezetõi bélyegzõjének lenyomatát. Itt is voltunk, menjünk vissza. Természetesen megint szembe jön ötven ember. Ahogy visszaérünk a szélesebb [P+] útra, eltûnik mindenki. Szép fenyõfák mellett gyalogolunk, amikor egy iker budival a szélén fordul jobbra velünk a recski munkatáborhoz vezetõ út. Annak idején a fenyvesbe csináltak egy téglalap alakú irtást, és itt állították fel a barakkokat, amelyeket most táblákkal helyettesítenek. A hallottak alapján képzeletemben ez nagyobb terület volt, mint amit most látok. Kiérünk a parkolóba, ami mellett egy emlékmû van. Ormótlan beton elemek tetején egy fényesre polírozott, nagyméretû márvány golyó csücsül. Lelki szemeim elõtt Fekete László jelenik meg: A nyakán erõlködéstõl dagadnak az erek, miközben a golyót próbálja feltornázni a betontákolmányra. A többieknek úgy adom elõ a víziómat, mintha az emlékmû létrehozásánál az illetékesek tényleg a nagy erejû sportolót kérték volna fel, hogy rakja fel a pontot az i-re. Ezen - a hely szellemével ellentétben - vidulunk egy kicsit. A [K3] jelzésen kimegyünk a recski mûútra. Egy fatáblán két irányban nyilazták a [K+] jelzést. Elõ kell vennem az itinert. Útmutatása szerint a Domoszlói kapu irányába, vagyis jobbra kell tartani. Mellékinformációként elkeseríthetem a többieket azzal, hogy a leírás szerint túránk legszintesebb 6-7 km-e következik. Egyelõre nem utal erre semmi. Nyugiban sétálunk az enyhén dzsindzsás ösvényen. Késõbb ritkul az oldalnövényzet, de erõsödik az emelkedõ. Felhõsebbé válik az égbolt, és a szél is gyakrabban fúj, de nem akarok beleizzadni a kabátomba, ezért pólóra vetkõzök. A többiek is szerelvényigazításra használják a rövid szünetet. Tovább emelkedünk az egyenetlen, sokhelyütt átugrálásra kényszerítõ, útnak nem nagyon nevezhetõ csapáson. Felérünk egy normálisabb útra, amin balra fordulunk, és ami elvezet egy fakitermelés helyszínére. A favágók éppen pihenõidejüket töltik. Janinak hiányérzete támadhatott, mert megkérdezi, hogy Julika elõresietett e. - Dehogy is! Amikor lekabátoltam, akkor vonult félre - válaszolom. Jani lemarad, hogy megvárja párját, mint késõbb kiderül, szerencsénkre. A favágók után betorkollunk egy erdészeti mûútba. Csak rövidet megyünk rajta, mert egy elõttünk járó túrázó balra letér a [KO] jelzésre. Újabb emelkedõvel érjük el a következõ pontunk pihenõjét.

10. ellenõrzõpont: Szegediek-kútja.

A forrás tábláján látható 1994-es évszámot írjuk be, aztán megkeressük, hogy hol folytatódik a [KO]. Lejtõn pihenhetünk ki valamennyit az eddigi fáradalmakból. Naivan azt gondoljuk, hogy jelentõsebb emelkedõ már nem lesz. Balról csatlakozik az OKT [K-] jelzése. Leérünk egy hihetetlenül huzatos szélcsatornába. Átfúj rajtam a szél, de juszt is pólóban maradok. Látom, hogy balra milyen meredeken másznak fel az emberek, ez is a lenge öltözet mellett szól. Az emelkedõ elõtt, egy kerítésnél jobbra elmegy az OKT. Zoli mozgásából következtetek arra, hogy hol ér véget az emelkedõ. Megint lefelé megyünk. Ezen az oldalon már alig fúj a szél. Lassan lecsurgunk a Csurgó-kúthoz.

11. ellenõrzõpont: Csurgó-kút.

A padok számát kell beírni. Van itt 3 kiaszott, rozoga pad, de az út másik oldalán is van vagy négy. Végül hármat írunk be. A túra egy nyugis szakasza kezdõdik. (Már nagyon ránk fért.) Elnyújtott bal kanyarral sétálunk el a Jóidõ-hegy alatt, és érünk le a Sánc-völgybe. Lassan vége a havajnak, de a [KO] jelzésnek is. Az itiner segítségével a [S-] bal ágát választjuk, és egyenként átkelünk egy rozoga fahídon. A következõ emelkedõ igazán egy romos ház után kezd ráerõsíteni. Komoly emelkedõkön mindig nagyobb a népsûrûség. Most is így van ez. Idõtlen idõk óta meredeken emelkedünk. Egy végtelen kerítés mellé érünk, és az emelkedõ szorgosan végzi a munkáját: emelkedik. Zsolt elcsukló hangon reklamál: - Most már mindig csak fölfelé megyünk?! Bizony! Amikor az imént a [S-] megfelelõ ágát kiválasztandó belenéztem az itinerbe, azt olvastam, hogy ez a túránk "leglihegõsebb" kaptatója. Mi tagadás, tényleg. Megint csak Zoli jár az élen. Amikor felér az emelkedõ tetejére megfordul, rágyújt, mélyen letüdõzi a füstöt, és mosolyogva nézi az erõlködésünket. Mielõtt mi is felérnénk magabiztosan balra fordul, és elindul egy lejtõs úton. Mi még nem igazán ocsúdtunk fel a megpróbáltatásból, birkaként követjük. Ekkor érnek fel Janiék. Ez a szerencse, amire feljebb utaltam, mert Jani utánam kiabál. Most nézek körül, és veszem észre, hogy egy jelzetlen úton megyünk nemtomhová. Jóval elõttünk megy még két ember a rossz irányba. Azok után mi kiabálunk elfúló hangon, de nem hallják, eltûnnek a balfenéken. Visszajövünk pár métert, és jobbra belépünk egy nyitott kerítésen. Lefelé baktatunk kilúgozott aggyal. Egy jobb minõségû, de poros útra érünk. Megint egy darabon velünk van az OKT. Valahol itt kell lennie a Jóidõ-kútnak, de már annyi forrást láttam a mai nap folyamán, hogy õszintén szólva nem igazán töröm magam, hogy felfedezzem. A [K-] jelzést hagyjuk jobbra elmenni, mi maradunk a jó öreg [S-] jelünkön. Nagyra nõtt fák között szállunk alá. A fatörzsekre kötött fehér szalagokba bele beletép a szél. Lassan ereszkedünk, majd balra fordulva elérjük a következõ pontot.

12. ellenõrzõpont: Rusznyák-forrás.

Nem kell semmit felírni. Bélyegzõlenyomatot kapunk itinereinkbe. Továbbra is a [S-] jelzésen megyünk. Szó szerint, és átvitt értelembe is bemegyünk az erdõbe. Olyan érzésünk van, hogy összevissza kanyargunk. Egyszer le is látunk Recsk épületeire, de aztán ellenkezõ irányba terel a jelzés. Máskor meg olyan érzésünk van, hogy egy hosszabb szakasz után majdnem 180 fokot kanyarodunk. Kilátás semmi, ráadásul már hosszú ideje nem láttunk senkit. Többször elõveszem az itinert. El nem tévedtünk. Lehet, hogy a többiek tudnak valamit, amit mi nem? Amikor végre kibukkanunk a Recsk felé vezetõ mûútra, az olyan érzés, mintha kijöttünk volna egy alagútból. A hosszú, nyílegyenes úton még mindig nem látunk túrázót, mindenki fölszívódott. Hosszú talpmasszírozás után jobbra fordulunk és tovább masszíroztatjuk talpainkat, amíg egy nagy mezõre le nem térít a szalagozás. A távolban látunk valakit, aki határozottan tart egy kerekes kút szerû felépítmény felé. Belõjük magunknak az irányt.

13. ellenõrzõpont: Recsk, csevice.

A szél egyre erõsebben fúj, a pihenõnél elõkotrom a kiskabátomat, és elõrelátóan nyakamba akasztom a fejlámpám. Zsolt azt mondja: jó, hogy felöltöztem, mert kirázta a hideg, a pólós látványomtól, ebben a nagy szélben. Fáradtnak látszunk, A pontõrök azt javasolják, hogy pihenjünk egy kicsit, mert nagy utat tettünk meg idáig. Zsolt le is teszi a fenekét, de én továbbmenésre ösztökélem, mondván, hogy a megnõtt távot is szintidõn belül kívánom teljesíteni, nem kell kegyelemkenyér. Arról nem is beszélve, hogy van egy olyan sejtésem, hogy legalább egy kocsmalátogatásról nem tudom lebeszélni a fiúkat. Visszatekintve meglátjuk Janiékat, amint a mezõn közelítenek a pont felé. Integetünk nekik. Sajnos már lemaradtak az öt órakor induló buszról. A vasúti sínek felé tartunk, átkelünk rajtuk, és a - ki hinné - Csevice közön tartunk a 24-es felé. Egy keresztutcában nyomós kutat látunk, odamegyünk tankolni. Amikor visszafelé jövünk, elmegyünk pár métert egy "álszalagozás" nyomán. Bevillan, hogy néhány perce tele pofával röhögõ kamaszok jöttek velünk szembe. Persze, az is lehet, hogy a hosszúra nyúlt, úttalan utakkal tarkított túránk egy kissé megzakkantott, és már ellenség az egész világ. Tovább megyünk eredeti irányunkba, és a 24-es út járdáján balra fordulunk. Nézegetem, hogy mikor jön az OTP, ami után jobbra kell fordulni. A többiek sajnos balra figyelnek, és egy kerek, kivilágítható sörreklám felé tartanak. Még azt sem tudom javasolni, hogy inkább egy bótba menjünk be, mert itt ilyenkor már minden bezárt, kihalt. A kocsma vendégkörét is csak két jeles útitársam alkotja. Zoli sörét elviselhetetlenül hosszú ideig csapolja a pultos tag. Egy pesti, peremkerületi kocsmában már rég a hátába döfték volna a könyökét. Már nem bírom cérnával, kimegyek a buszmegállóba, és megeszek egy szendvicset, majd elsétálok a sportpálya felé, felderíteni a terepet. Már visszaérek a buszmegállóhoz, mire megjelennek. Megállom megjegyzés nélkül. Nehéz. Elmegyünk a sportpálya mellett, átmegyünk egy keskeny hídon, és balra fordulunk. Szeméthalmok vezetnek be egy lepukkant környéket. Vakolatlan viskók, kopár udvarok. Az út mellett teherautó-gumiabroncsokon gyerekek ülnek körül egy tüzet. Kábelekrõl égetik le a szigetelést. Menekülünk az orrfacsaró bûz elõl (meg különben is). A bevezetéshez hasonlóan a teleprõl kivezetõ út is szeméthalmokkal szegélyezett. Nem értem, hogy legalább az éghetõ dolgaikat miért nem tüzelik el. Jobbra, fent, azon a rohadt magas dombon kéményként meredezik egy várrom. Nincs út fölfelé, több kitaposott sáv közül kell választani az iszonyúan meredek várdombon. Jól meg kell nézni, hogy merre indulsz, mert könnyen levágott faágak csapdájába kerülhetsz. Jószerivel csak lábujjhegyen lehet mászni, annyira meredek. Rögtön az jut eszembe, hogy rendben van, de hogy fogok én innen lejönni? Amikor végre felküzdöm magam, meglepve tapasztalom, hogy alig fér el három ember a vár tövében.

14. ellenõrzõpont: Kanázsvár.

MEREDEK a kód. Ez túl egyszerû, az ellenség könnyen megfejtené. Parolázunk az éppen felérkezõ Rafterrel, és megkezdjük az óvatos visszaereszkedést. Többen kapaszkodnak fölfelé. Nagyon rendesek, mert senki sem próbálja kicsikarni belõlünk a jelszót. Mielõtt lépnék egyet, magam elé szúrom mindkét botomat. Az egyik spori nem mer talpon próbálkozni, inkább gatyafékre ereszkedve folytatja a lefelé utat. Zsolt és Zoli tüntetõen leülnek a várdomb tövében, jelezve, hogy milyen sokat kell várni rám. A széles jellegfán kezdõdik a [SL] jelzés. Az itiner azt írja, hogy "besétálunk" Mátraderecskére. A következõ pontról visszatekintve ez nem tûnik holmi sétának, de lehet, hogy egy pirinyót már fáradt vagyok.

15. ellenõrzõpont: Mátraderecske, (nagyon) büdös-víz.

Szerencse, hogy egy túrázó áll a kút mellett, mert ránézésre csak beton mandzsetta egy akna körül. Az a kérdés, hogy mi a forrás jellege. Mittudomén! Kérdezzenek könnyebbet, vagy kettõt. Egy vékony csövön folyik ki a víz, és kész. Beírom, hogy CSÖVES. Még mindig a [SL] jelzésen végigmegyünk egy borzasztó hosszú utcán, a végén balra fordulunk, és a vasútállomás felé tartunk. A talpam már hápogni sem tud, beletörõdött a sorsába. Vasútátkelés után még mindig flaszter, de már emelkedõs, és [S+]. Egy balra indított nagy jobbkanyarral felmegyünk Derecske üdülõtelepére. Zoli azt hiszi, hogy neki kell üdülni, és leül egy padra. - Ücsörögjé' csak, majd stoppolhatsz hazafelé. Szalagozás nyomán megyünk tovább egyenesen egy teljesen forgalmatlan mûúton. A hosszú, egyenes út a végtelenbe vész. Akkora szél van, hogy nem is nagyon beszélgetünk, mert ordítani kéne. Zolinak így is sikerül rágyújtania. Jobbra-balra cikázva keresek egy füstmentes sávot, de valahogy mindig az orromba fújja a szél az égésterméket. Hátul Zsolt roggyant testtartással, apró futólépésekkel küzdi elõre magát az orkán erejû szélben. Jó, hogy elegendõ szalag van kihelyezve, mert nem látok senkit elõttünk, és nem hinném el, hogy tényleg erre kell menni. A végtelen mûútról egy tó elõtt térünk le balra, hogy egy hatalmas nyílt terepet átívelõ, magasfeszültségû távvezeték alá igazodjunk. Egy egy széllökés alkalmával van úgy, hogy a botokat is nehéz elõrevinni. Ez a szakasz se sokkal rövidebb, mint a "végtelen mûút". Már látszik Bodony, de erre a dombra (nomen est omen Szeles-hegy) még fel kell mászni, hogy aztán balra leereszkedhessünk róla, a település irányába. Lejjebb, jobbról hegyoldal enyhíti kissé a szélfúvást. Lassan elérjük a fõutcát, de a templom még nagyon messze van. Ha a függönyök mögül nem derengene a TV készülékek kékes fénye, akkor teljesen kihaltnak látszana a település. Egy elágazásnál azt az utcát választjuk, amelyikbõl közelebb látszik a templomtorony. Nem kellett volna, mert így a templom mögé kerülünk. Egy biciklis embert kérdezünk a Vidróczky Sörözõrõl, aki elõször borozóra korrigálja az intézmény nevét, és visszaterel a fõútra. A sarokra érve odamegyek egy fatáblához. Egészen közel kell menni hozzá és rávilágítani, mert csak vésett szöveg van rajta, festés nélkül. FAZEKAS HÁZ. Ez az, sínen vagyunk. Százegynéhány méter még egyenesen, aztán balra van a keresett kultúrcentrum.

16. ellenõrzõpont: Bodony, Vidróczky Sörözõ (vagy borozó).

Éppen kijönnek a vizslás sporttársak, nem kell tovább keresgélnünk a bejáratot.

A bélyegzõ a pultos kisasszonynál van. Még amikor a templom elõtt odamentem a fatáblához, megelõzött minket két túrázó. Ezek most a pultnál rendelnek orrba, szájba, mi pedig itt állunk itinerrel a kezünkben, bélyegzésre várva. Jaj, csak megálljam szó nélkül! Szorít az idõ, ráadásul elkalkuláltam magam, mert innen 3 km-rel számoltam, és csak az utolsó ellenõrzõpontig annyi, onnan még fel kell mászni Fényespusztára, ami további 1,3 km. Várakozás közben alkalmam nyílik diszkréten szemügyre venni a kocsma publikumát. Jó merítés lenne egy Fellini film szereplõválogatásánál. (Hommage á Fellini.) Végül megkapjuk a kocsma pecsétjének lenyomatát adószámmal, tokkal, vonóval. Kivágódunk az utcára. Keresgélni kell a sötétben a kezdõ szalagot. Amikor megleljük, gyilkos vágtába kezdünk. Az utcáról jó minõségû murvás útra kerülünk. Elõre sietek, húzom a csapatot, közben dühöngök magamban a recski kocsmában elvesztegetett idõ miatt. Hátra se nézek, nyomom az erõltetett menetet. Fák közé érünk. A megerõsítõ szalagok rendre követik egymást. A távolban, elõttem néha lámpafény villan. Vizslásékat üldözzük. Idõnként lelassítanak. Ilyenkor hamarosan én is patakhoz érkezek. Mozgásukból következtetek arra, hogy hol találták meg az átkelõt. Néhol a traktor úgy átgyúrta a patak környéki talajt, hogy az aszály ellenére alig lehet száraz lábbal átkelni. Késõbb, a szürke poros úton sötét kupacokat látok. Elõször kutyagumira gyanakszok, de csak nagy barna békák bambulnak autóra várva. A kétdimenziósoké már megérkezett. Egyre közelebb érek a kutyás sporttársakhoz. A vadászeb fáradhatatlanul szaladgál fel s alá, valamint keresztbe és kasul. Valószínûleg a táv többszörösét teljesítette már. Egy újabb távoli fénypont: Pihenõ tetõvel.

15. ellenõrzõpont: Újra Áldozó-kút.

Megkérdezem a pontõrt, hogy merre tovább. Megmondja, de hozzáteszi, hogy "mint reggel". Valóban. Reggel is ide érkeztünk, de más irányból, másrészt most sötét van, harmadrészt azt sem tudom, hogy fiú vagyok e, vagy lány. Elindulok a mutatott irányba. A szalagozás bevisz a villanyvezeték alá, ahol már reggel megállapítottam, hogy milyen jó lesz este belerúgni ezekbe a cuki kis csonkokba. Meredek emelkedõbe csap át az út. Ez most már nem probléma, a lábam magától visz fölfelé. Egy letérõ szalagkeresésnél utolérnek a többiek. Együtt érünk föl egy jobb minõségû útra, ami egy ház mellett vezet el. Ez még nem a cél. A legutolsó emelkedõ tetején néha felgyullad egy lámpa. Amikor világos van, akkor látni a piros fehér bóját és egy mellette álló alakot. Emberünk mozgása vezérli az automatát, ami le, s föl kapcsolgatja a lámpát. Felérve a kapuban álló alakban Egont ismerjük fel.

Cél: Fényespuszta.

Az órámra nézek. Negyed óra van még a szintidõbõl. Ezt a csatát az idõvel és önmagunkkal megnyertük. Egon a turistaház másik oldalán levõ bejárathoz kísér. Odabent a fûtött helyiségben Évától mindegyikünk megkapja az elismerõ dokumentumot és a terebélyes fát ábrázoló szép jelvényt. Ezzel még nincs vége a díjátadásnak. Zsolt megkapja a három forrástúráért járó jelvényét, Zoli pedig átveszi a Gerecse kupát. Egon életvizet önt bele, és hogy Zolinak ne kelljen egyedül innia, nekem is tölt egy kávéspohárnyit. Zsolt nézheti, ahogy iszunk. Izomlazítóként és idegtompítóként hat rám az elixír. A hatvanegynéhány megtett kilométerünket meg kell fejelnünk még kettõvel; le kell ballagnunk Parádsasvárra, a parkolóba. Ez az after party...

Ottorino

  Második, javított kiadás

Amikor valaki már az 5. forrástúráját csinálja, bizony elszégyelli magát a felismeréstõl, hogy még mindig nem írt beszámolót egyikrõl sem. Pedig ez a ragyogó kezdeményezés igazán megérdemli a hírverést! A túrák révén számtalan olyan helyre eljutottam, ahová magamtól biztos nem mentem volna, gyakran kell letérni a jelzett utakról, ezt lelkes gombaszedõként amúgy is szeretem, és a forrásoknak köszönhetõen a folyadék-utánpótlás is megoldott.

A rendezõk szemszögébõl nézve, nem könnyû egy ilyen túrát megszervezni, alaposan be kell járniuk a terepet, és gondosan kell szalagozni. Természetesen, a túrázóknak se könnyû az úttalan utakon közlekedni, az avar alatt rejtõzõ, faágakból, gyökerekbõl, gödröcskékbõl álló csapdák megnehezítik a haladást. Mindez azonban eltörpül az élmények mellett, ráadásul a célban igen szép jelvény várja a teljesítõket.

Ottóval, Zsolttal, Zolival indulunk az 56.7 km-es útra, karnyújtásnyira az Ybl Miklós által tervezett, pazar Károlyi-kastélytól, ami Parádsasvár szélén bûvöli el az arra járókat. Hamarosan a település másik végén álló, 1708-ban alapított, híres üveggyárnál járunk, ami viszont szívszorítóan szomorú látványt nyújt omladozó épületeivel. Innen teszünk egy kis kitérõt a Remete-forráshoz, majd az Áldozóvár nevû e.p. után az Áldozó-kút felé vesszük az irányt. Megyünk vagy harmincan a széles úton, amikor találkozunk az egyik rendezõvel, aki megütközve kérdezi, hogy mit keresünk itt, hiszen rég le kellett volna térnünk errõl az útról. Javasolja, hogy most már menjünk le azon az úton, amin ide vissza kell majd térnünk, így is teszünk. Amíg a forráshoz érünk, egy ember jön szembe, és az e.p.nál még kettõt látunk jönni a kijelölt úton, ám amikor visszaérünk oda , ahol kilyukadtunk, újabb 15 fõs csoport érkezik, õk se vették észre a letérést jelzõ szalagot, tehát három ember 45-tel szemben.. Biztos volt szalag, de a jelölés nem volt tökéletes.

Eszembe jut egy tanmese, ami arról szól, miért kell törekednünk a tökéletességre.Tegyük fel, hogy a Képzõmûvészeti Egyetemen tanuló szobrászoknak egy tintahalat kell mintázniuk. Egyikük ragyogóan oldja meg a feladatot, igen élethûre sikerül a lábasfejû, ám 10 helyett csak kilenc lábat lehet jól kivehetõen látni rajta. Igaz, van ott még egy lábszerûség, de a többi úgy eltakarja, hogy alig lehet észrevenni. Nehezen képzelhetõ el, hogy a kritikára a megbírált alkotó azt válaszolja, hogy egy kiállítóteremben a látogatók 85 %-a nem akad fenn ezen, a maradék 15 % meg figyeljen jobban, és akkor észreveszi a 10. lábat is. Az elvárható válasz az lenne, hogy a következõ tintahal készítésénél igyekszem az összes végtagot egyértelmûen láthatóvá tenni.

Nagy baj nem történt, nem volt egy nagy kitérõ, a pont neve okán hozhatunk ennyi áldozatot a sikerért. Fényespusztán útba ejtjük a frissítõ állomást, majd a Gyula-forrást, aztán a mûút után kicsit közelebb megyünk a felettünk úszkáló felhõkhöz. Lepillantva, nyugodtan szemlélem a fák között kéken felcsillanó Köszörûs-völgyi víztárolót, bezzeg kánikulában szidnám magam, hogy mit keresek a hegyek között, mikor fürödhetnék is egy jót. Gyönyörû ez a völgy, egy bükkfa 45 fokos szögben elõredõlve áll a patakmeder felett, jól látni a földbõl kiálló gyökereit is, olyan, mint egy öngyilkos, aki a mélybe akart ugrani, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és most rémülten kapaszkodik az életéért.

Parádóhutára már egyedül érkezem,elérem a Tót-berki csevicét, majd a pecsét begyûjtése után a vizet  takaró fakalapot leemelve, iszom a kellemes ízû folyadékból. Kis idõ múlva már a Klarissza csevicénél találom magam, itt a kód felírása után nyomban megyek tovább, mert ki a Tót-berki vizét issza, nem kell annak a Klarissza.(Pardon)

Egy rövid emelkedõ után könnyû, futható terep következik, egy idõ után két gyöngyösi sráccal "száguldunk"lefelé a nekik már célt jelentõ Szent István-csevice felé. Tavaly óta járnak teljesítménytúrákra, most beérik a 20 km-rel, aztán két hét múlva jöhet a Hanák Kolos. Az e.p. -on terülj-terülj asztalkám, eszem két kolbászkrémes kenyeret jelentõs mennyiségû lilahagymával, fokhagymával, savanyú káposztával. Hívogatóan sorakoznak a házi lekvárok is, de ellenállok, nem szeretnék elnehezülni a sok kajától.

Az Ilona-völgyben haladok az Ilona-vízesés felé. Szép táj, szép név, Kosztolányi szelleme lebeg felettem és az õ Ilonáról írt verse:" Minthogyha a fülem szellõket hallana, sellõket, lelkeket lengeni, Ilona." Itt még valóban szellõket hallok, de majd Recsktõl Bodonyig a viharos erejû szembeszél méheket megszégyenítõ beporzást végez rajtam. No, de hol vagyok még ettõl! Elérem a vízesést, ami most--a régóta tartó szárazság miatt--meglehetõsen karcsú, ami a hölgyeknek kifejezetten elõnyös, ám egy vízesés jobban mutat teltebben. Nem baj, kicsit keskeny, kicsit alacsony, de a miénk. Rövid, meredek kaptató után poroszkálok a Csiklósd-kút felé. Két muflon szalad át elõttem, az egyik mintha nõstény lenne, õt talán helyesebb lenne mufflonnak nevezni...

Egy térképek fölé görnyedõ bringás társaságot elhagyva, közeledek a Rabok kútja felé. A valaha megbélyegzett emberekrõl elnevezett kútnál a papírom is megbélyegzetté válik Bori és Gyõri Peti jóvoltából. Kisvártatva a recski táborhoz érek, ahol egy másik forrástúra villan fel elõttem.Valamikor olvastam Faludi György recski "élményeit", ebben megemlítette, mekkora öröm volt, amikor vargányát talált a tábor területén, és azt úgy, nyersen azonnal megette, hogy valamennyi fehérjéhez jusson.. Nos, a börzsönyi forrástúrán elhagytam az ennivalómat, és amikor Királyházáról mentem a Csóványosra, már nagyon éhes voltam. Ekkor találtam két hatalmas galambgombát, ezeket én is nyersen befaltam, ez elég erõt adott a célig. Térjünk vissza a táborhoz, ahol pont az ellenkezõjét érzem annak, mint Parádsasváron az üveggyár esetében: milyen jó, hogy ez megszûnt létezni!

A Szegediek kútjához tartok, töröm a fejem, miért ez a neve. Talán csípõs a vize, mint a szegedi paprika? Megkóstolva, ezt a lehetõséget kizárom, nyilván a forrás foglalása fûzõdik szegediekhez. Elõtte már a Csiklósd- kút esetében is gondolkodtam az elnevezés eredetén, eszembe is jutott egy-két pajzán megfejtés...

A Csurgó-kút következik, aztán a csurgó veríték, mivel a legkeményebb emelkedõhöz érek. Ezt leküzdve, kb. 5 percnyire a Jóidõ-kúttól, kisüt a nap, ami elvárható egy ilyen név esetében, de mire odaérek, beborul ismét, lelõve ezzel a poént. Leszaladok a Rusznyák-forráshoz, itt leülök a billegõ padra, megeszem a szendvicsemet, majd futásnak eredek, hogy behozzam ezt a kiesõ idõt. A Recski csevicéhez már Bell Sanyival megyek, aztán a településen átvágva meglepve olvasom az itinerben, hogy a kivezetõ úton azért nem tettek ki szalagot, mert a helyiek úgyis leszednék.Aztán a faluvégi "villa/negra/negyedhez" érve igazat adok a rendezõknek.

Az utolsó kemény erõpróba következik, a Kanázsvár megmászása. Feljutva se lehet még ünnepelni, a lejtmenet talán még nehezebb. Lehajtott fejjel elfutok Mátraderecskéig, nem mintha szomorú lnnék, de a már említett szél küldi a port folyamatosan a szemem felé. Bell Sanyi már eltûnt, alighanem engedett Recsken a szomjoltást lehetõvé tevõ valamelyik intézmény csábításának .Én ezt Bodonyra tervezem, de azért iszom a derecskei csevice vízébõl is, ami kénes, én viszont nem vagyok kényes, szeretem a büdös sajtokat és a büdös vizet is.

Bodonyban a Vidróczky Sörözõben ezek a betyárok nem tartanak csapolt sört, ezért kénytelen vagyok kólát inni,ám ez túl édes, ezért higítom egy kis rummal. Itt tudom meg egy túratárstól, hogy a GPS szerint bõven 60 km felett lesz a túra hossza, ettõl megnyugszom, így már nem is olyan rossz az idõeredményem. Le is lazsálom az utolsó 4.5 km-t.

A célban a túra jelvényén kívül, megkapom az 5. tûzzománcjelvényemet is az Évezrednyitóban való részvételemért. Tamics Gabi volt olyan rendes, hogy az egyéni kívánságomat is figyelembe vette, innen is köszönöm neki! Megtudtam azt is, hogy 3 GPS is 62.4 km-t mért, engem nem zavar a dolog, a parádsasvári szállásomra még világosban odaérek, és jó kis edzés volt ez a Mátrabércre. Zolinak azért kicsit más volt a véleménye, így nem érte el Pesten a tatabányai csatlakozást, kénytelen volt Zsoltéknál aludni Fóton. Ezzel együtt ismét egy jól szervezett túrán voltunk, a legközelebbi szép túrán talán a szépia 10. lába is jól észlelhetõ lesz mindenki számára. 

Magyarországi Forrástúrák a Gerecsében/hosszútáv(33km)

Még az év elején mutatta NeverFeri Szárligeten az épp aktuális forrástúra-jelvényét,már akkor eldöntöttem,hogy ilyen nekem is kell.Nagyon tetszett.Aztán az elsõ beszerzési lehetõséget passzoltam,bár egyáltalán nem bánom,hogy jelvényszerzés helyett aznap épp a Hargita csúcsait hódítottuk:)Jött azán ez a téli 30-as,a "hosszútáv"megállapításánál nyilván közrejátszott,hogy ilyentájt már akár havazásra is számíthatunk,ezzel együtt is:jelvény egy 30-asért,ajándék amit el kell fogadni!:)

Zsuzska,UnciLaci és CsukaSanyi társaságában autózunk el Vértesszõlõsre,az útvonaltervezõ csak a településnevet "engedi beírni",szerencsére ez egy kulturált környék,vannak utcanévtáblák,minden gond nélkül rá is lelek a nekünk kellõre.Az utcában aztán a rajthely már egyértelmûen ki van jelölve:ezer autó áll a sörözõ környékén.Kiszállunk.Hideg van:)Tegnap a Bakonyban lemelegedett rólam a polár,most a pólók fölé síma pulóvert választok,és bár nem így terveztem,a hideg miatt mégis a polármellényt veszem fel a vékony széldzseki helyett.A dzsekit azért rápókozom a kis zsákomra.

 Amilyen gyorsan csak lehet benevezünk,olyan koncentrációban száll a dohányfüst a kricsmiben ami már a tûréshatáromat súrolgatja.Szerencsére pár perc és kiszabadulunk a friss levegõre,mondja valaki,hogy nem sokkal ezelõtt még az utcán állt a nevezni vágyók sora.Jól tettük ezek szerint,hogy nem jöttünk ide nyitásra.8:05-kor meglódulunk.

 Még mindig hideg van.Lefagy a kezem.Belenézek az igazolófüzetbe,szöveges leírás(itiner)az van,nincs viszont semmiféle térkép,de még egy útvonalvázlat sem.Érdekes,remélem megleszünk nélküle.Vannak viszont szint és távadatok,900 méter vár ránk ma 30 kilométer alatt.Nem kevés.

 Bekanyarodunk a tájház mellett,a János-forrásig szalagokat kell követni,a szalagozás jó,követhetõ.Hamarosan emelkedni kezd az aszfalt,nem is baj,végre nem fázik a kezem.Elhagyjuk a falut,présházak mentén talpalunk,szemközt az Öreg-Kovács magasodik fölénk.Elérjük az erdõ alját,jobbra térítenek a szalagok(egyet beljebb egy jó magas fa legfelsõ ágán is látok,azt ki rakhatta oda?:) most már a megmászandó Csúcsos-hegy kerül elénk és egyre közelebb hozzánk,tetején a kilátóval.A Nap épp kelõben van,ekkor még bizakodom,hogy négy napsütésmentes túra után végre megkönyörül rajtunk az idõjárás.Szépen követjük az erdõ vonalát,a végén beállunk az autópálya irányába,de még mielõtt túl közel érnénk hozzá,egy bozótoson átkelve leóvatoskodunk egy völgybe.Meg is érkeztünk.Elsõ ellenõrzõpont,János-forrás.

 Innen a Gerecse-túrákról már ismerõs útvonalat követjük egy ideig elõször a piros karikán,majd a piros 3szögön.Aztán ahol a Gerecse-túra áttér a piros keresztre ott mi maradunk a 3szögön.Izzasztó kapaszkodás veszi kezdetét,meredek a hegyoldal,nem mondom(150 méter 500 méteren belül),de itt a túra elején még vidáman kaptatunk felfelé.Néha persze megállunk,de csak a kilátás kedvéért:)

 Felérve a tetõre az én térképemen még Aknatorony-kilátóként szereplõ Ranzinger Vince-kilátónál leolvassuk a névadó születési dátumát igazolásképp a márványtábláról.Miközben Laciék frissítenek én megmászom a hatalmas fémszörnyet,a kilátás a párásság miatt eléggé korlátozott,de így is lenyûgözõ.Mire leérek a többiek már elszeleltek,egyedül azonban nem érzem magam,még a vaslépcsõn összefutok az épp felfelé igyekvõ Tincá-val,és a rátörõ tériszony miatt épp visszaforduló -Dilen-nel,majd pár lépés után tegnapi utitársaink Kiss Pistiék kerülnek elõ a málnásból,velük együtt érem utol Uncit.

Szalagozott ösvényen távolodunk a toronytól,bár érzésem szerint ide fel sem a térképemen szereplõ piros 3szög nyomvonalon érkeztünk.(Megjött közben -Rafter-tõl az infó:áthelyezték a jelzés említett szakaszát az általunk mászott,amúgy nagyon látványos sziklákkal tarkított ösvényre.) Meg is lódulunk kicsit hiszen lefelé tartunk.Pár perc alatt ott is vagyunk a következõ ellenõrzõponton amit a Szelim-lyuk egyik bejárata elõtt találunk.70-es évekbeli narancssárga mûanyag "puff" kerek fedele szolgál alátétként a pecsételéshez,többek szíve megdobban,feltolulnak az emlékek,a távolodó fiatalság képkockái....:))

 A pecsétlenyomat beszerzése után egy szûk nyíláson át jutunk a barlangba.Nem voltam még itt,úgyhogy mellbevág a látvány,nem számítottam ilyen hatalmas térre a szikla belsejében.Tényleg lenyûgözõek a méretek,fényképez is mindenki ezerrel.Én is engedélyezek magamnak jó pár perc szünetet,amennyire ezt egy teljesítménytúra keretein belül lehetséges bejárom a barlangot,majd elhagyva azt,a hegy peremén futó ösvényen megindulok a már látható Turul irányába.Hamarosan a Gerecse-túrákon oly gyûlölt lépcsõsorhoz érek de most nem lefelé hanem felfelé folytatódik a menet.Uncival nem hagyjuk ki a hatalmas madár meglátogatását sem,végleg leszakadunk ezzel a csapatunktól.

 A Turultól a piros sáv a követendõ,az út lejt,kellemes a haladás a késõ õszi képét mutató erdõben.Áttérve a piros keresztre a folyékony kenyerüket kortyolgató Darabos Zoliékat hagyjuk el,majd újra ismerõs helyre érünk,a Kis-réti vadászháznál ráállunk a sárga sávra.Tovább a sárga sávon,majd áttérés a sárga forrásjelre.Egy halastó elõtt kerítést mászunk,majd elhagyva a halastavat népes csapat jön szembe,õk-Zsuzska,Kisspistiék,Norbiék,Ottorinoék,CsukaSanyi és még néhányan-már az oda-vissza szakasz vissza-részét koptatják.Mint kiderül nem vagyunk azért annyira lemaradva,két percen belül mi is megérkezünk a Bundschu-kúthoz.Kicsit körülnézünk,fényképezgetünk,pecsétet gyûjtünk aztán a többiek után iramodunk.

 Visszatérünk a vadkerítéshez,újra átlétrázunk rajta,majd követjük a szalagozást a halastó partján.Ismét emelkedni kezdünk.Szalagozott úton érjük el a kék sávot,majd amikor az betér a Pes-kõ aljához mi átváltunk a kék kereszt jelzésre.Innen ismét szalagozás térít le a Természetbarás-forrás meglátogatásának okán.Hát ez a forrás nem valami látványos,azt is mondhatnám hogy nagyon lepusztult.Nem is idõzünk sokat itt,Sanyi,Laci és Lévay Béla bácsi társaságában visszatérünk az elhagyott jelzésre.Nem épp az itiner ajánlotta útvonalon,figyelmetlenségünk miatt egy széles úton emelkedünk fel a Pes-kõ aljában futó kék sávra,a végeredmény azonban ugyanaz,nincs lelkiismeret-furdalásunk:)

 Jó túrázóként még mindig nem olvasunk itinert ami világosan leírja,hogy jobbra kell fordulni,tippelgetünk a jobb és a bal között,Sanyi határozottan jobbra menne(megy is),mások balra érzik Vértestolnát,nekem fogalmam sincs így elõkerül a turistatérkép:)A közjátékra a térkép tesz pontot,Sanyi(aki olvasta az itinert:),tudta jól,a kék sáv jobbra tartó ága a helyes.Megindulunk azon.Béla bácsinak is köszönhetõen jó a hangulat,mindig jól jön egy új tag a csapatba,fõleg ha az illetõ színesíti azt,mindenki Béla bácsija pedig ilyen ember.

 Kiérve a Vértestolnára vezetõ aszfaltra aztán hihetetlen sebességre kapcsol 77 éves túratársunk,pár perc múlva már csak botjainak egyre halkuló ütemes csattogását halljuk,és õt csak azért látjuk mert nyílegyenes az út.Begyalogolunk a faluba,a fényképkészítés miatt lemaradok a többiektõl,az ellenõrzõpontként megadott kocsmát semmi(mondjuk egy kiakasztott bója,kocsmanév)sem jelöli,csak Sanyi kint letámasztott túrabotjaiból következtetek arra,hogy itt kellene igazolást szerezni.Bemegyek aztán a pecsét megszerzése után gyorsan ki is hátrálok a helységbõl,meleg is van,büdös is van,inkább az innen pár lépésre található buszmegállóban költöm el az ebédként szolgáló szendvicsemet.A kocsma belterének meglátogatása egyébként nem volt kötelezõ,pecsét helyett az ivó falán elhelyezett reklámtábla szövegének felírása is megfelelt igazolásként.

 Eszegetek majd megvárom Sanyit és Lacit,hármasban hagyjuk el a falut,elõször a központból felfelé,majd a falu határán lefelé visz az út és a piros sáv.Focipálya melletti présházsort mellõzünk,majd ránk zúdul egy elég komoly kaptató.Lihegünk rendesen mire felérünk a tetejére,balunkon most épp a reggel elõttünk tornyosuló Öreg-Kovács magasodik,ha jobbra tekintünk a távolban a Nagy-Gerecse zárja a látóhatárt.Nem ez a túra legérdekesebb része,de hamar túl vagyunk rajta,elérjük a tardosi mûút vonalát,balra tartunk és hamarosan meg is érkezünk a Hideg-kúthoz ahol a túra etetõállomását találjuk.Épp jókat lakmározunk a finom kenõmájasos,lekváros,zsíros kenyerekbõl mikor zaklatott külsõvel befut(szó szerint)Zsuzska,akinek ugye elvileg elõttünk kellene járni pár perccel....Mivel épp indulunk,és látja,hogy hûtlensége miatt egy percet sem várunk rá,felkap egy szendvicset és utánunk ered:)Beszámol a Természetbarát-forrás utáni kalandjaikról(úgy döntöttek,hogy nem nézték meg eléggé a Bundschu-kutat,így megindultak visszafelé a szalagozáson:)) és esküdözik,hogy ezután soha,de soha nem hagy el bennünket:)Hiszi a piszi,aki elhiszi,hogy idézzem már a gyermekmondókát:)

 Kalóriapótlást követõen tehát szalagozás visz rá bennünket a sárga kereszt jelzésre,eseménytelen úton érjük el a sárga sáv befutását.A csomóponttól pár méterre találjuk a Szent-Péter templomromot,meglátogatjuk,már csak azért is mert itt is igazolást kell szereznünk az ittjártunkról.Miközben körbejárjuk a kis romot a pontõr páros férfi tagja igazol bennünket a nõi szakasz tûz mellett melegedik,pár másodpercre betársulok hozzá ami nagyon jólesik.A kis pihenõ után feldarabolt farönkök sorfala között hagyjuk el a pontot,hamarosan újra ráállunk a piros sávra ami végig lejtve lényegében egészen a célig vezet bennünket.

 A Gerecse kupások átveszik a díjazásukat,én is megkapom a szép jelvényemet,pacsi az ismerõsökkel,majd hazaautózunk.

 Jó kis évzáró túra kerekedett ebbõl a gerecsei kiruccanásból.

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

Képek a túráról itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAGerecseben2011?authuser=0&feat=directlink

Béla bácsi,megtaláltam a cikket,amirõl meséltél!Engedelmeddel bemásolom ide:

http://body.builder.hu/old_1971_sv_januar.htm4

Gondoltátok volna?

Szia emberek,Forrás túra volt Vértesszõlõsön..

a vonat a Délibõl húsz perc késéssel indult,a célig ezt felnyomta egy órára,ötven perces távon szép teljesítmény,beigazolódott a régi tétel,miszerint a menetrend arra való,hogy tudjuk az eltérést számszerûsíteni az idõfolyamban..de a nevezés pörgõs volt,a színhely remek érzékkel volt kiválasztva,és hát ott lógtak a nagy nevek már az indulásnál,a senior,a tatabányai csoport – helybõl rajtolva,a kistúrások és persze mindenki,aki nem nézte a snooker döntõ elejét..hármasban indulunk,a harmincast célozva,ha már hosszabb nincs,kiváló a szalagozás,hamar letudjuk az elsõ forrást,éppen szárad,innen föl a barlanghoz,Szelim kilakoltatva,magányos pecsétõr,nem kéri az általunk felkínált hölgyet társaságnak,majd a Turul,és persze a Bundschu felé máris,itt egy vegyes páros piheni az elõzõ napi vulkánost, pecsét és lihegés a tó mellett,fölnek,Természetbarát forrás,üzemel éppen,innen a kéken be Vértestolna kocsmájába,utolérve korai embereket,akik ott lazulnak sok ideje,pecsét,el a tolnai  futballstadion mellett,föl,Hideg-kút,kedves etetõpont,készlethiánnyal,füsttel,vízvételi lehetõséggel,tépünk tova és el,Kerek templom,szintén vegyes páros vigyázza lépteinket és pecsételi papírunkat,és már csak be kell esni a faluba,ahonnan indultunk..jelvény és papíralapú elismerés,forralt bor,kupa is a jobbaknak..

szép és jól szervezett túra,ámbár a falu mintha nem készült volna a túrázókra, tájház , emléktárgy,Samu..szezon ugyan nincs,de népek voltak,a vonatig idõ is..köszönjük

Forrástúra a Gerecsében - Vértesszõlõs - 20 km

Beszámoló képekkel (alul is) http://www.bakancsesfakanal.blogspot.com

Magyarországi Forrástúrák

                               Börzsönyi 95km

Ismét a vonaton zötykölõdök, mint annyiszor már az elmúlt évek során. Bámulom az elsuhanó, világosodó tájat, állomásokat, településeket.

A lassuló kerekek csikorgására veszem le hátizsákomat a csomagtartóról, húzom hátamra, lépek a peronra. Hûvösen karcol végig a hajnali friss levegõ, ahogy egy fuvallat végig siklik az állomásról kihúzó vonat mentén, összébb húzom a dzsekimet és indulok a többiek után.

A helyi általános iskola épületében pillanatok alatt elintézem a nevezést, miközben ismerõsöket köszöntök, fogok velük kezet, indulok a kijárati ajtó felé.

Megkerülöm az iskolát, vetek egy pillantást Zebegény ébredezõ házaira, jobbra fordulva egy régi falusi utcában megkezdem az elõttem álló 95 km legyûrését. Rövid séta után, a patakot átívelõ híd árnyékában megpillantom az elsõ forrást, amely fennen hirdeti, hogy „Vándor! Hegyestetõ vízben szegény, itt töltsd meg kulacsod!”

Visszatérek a sárga keresztre, elhaladok egy viadukt mellett, csodálom a Duna parton emelkedõ fehér kastélyt, a Dunazug hegyeit. Mély völgy avaros útját taposom, érek az Ernõ-forráshoz, pecsételek, figyelem a forrás fölé hajló, kulacsát töltõ túratársat, indulok az erõsen emelkedõ csapáson a napfény irányába. Fáradt lábakkal lépek a Világos-tér gyepes talajára, haladok könnyedén az ereszkedõ ösvényeken a körtvélyes erdei felé, kocogok sáros, széttaposott, csúszós meredélyen a völgy felé. Elveszett melegítõ felsõt veszek magamhoz, hálás tulajdonos közeledik, nyúl érte, mond köszönetet.

Õzike-forrás elhanyagolt környezetét siratom, értékes vize folyik terméskõváza résein mocsaras, sáros földön. Átlépkedek száraz betonteknõjén, haladok mezõn, széttépet erdõ maradványai mellett. Feljutva a gerincre, a reggeli nap gyenge sugaraiban melegedve bukkan elõ Törökmezõ turistaháza, elhaladok mellette, tovább az öreg tölgyek között. Vízmosta árok peremén állok meg, nézek körül, mindenfelé kiépített források, kis hidak, pihenõ padok, asztalok színesítik a vadregényes környezetet. Begyûjtöm a Fehér-forráscsoport pecsétjét és már ereszkedek is meredeken a tó felé, zavaros sárga lé tölti medrét, az áradó víz ereje rojtosra tépte a túlfolyó betonteknõjét. A szélesre hízott patak ezüstös csíkját figyelem, ahogy tovakanyarog az erdõ fái között, csobogó hangja egyre halkul, ahogy távolodok az emelkedõ szekérút göröngyös talaját taposva.

Tágas mezõn kerítés mögé zárt lovak legelnek, néznek körbe, hajolnak újabb fûcsomóért. Pusztatorony forrásánál felírom a kódot és megindulok a hosszasan kanyargó aszfalt szürke csíkján.

A kóspallagi elágazásnál, fakadó vizekkel áztatott földútra térek, ballagok tovább, érek a terepjárókkal tûzdelt kulcsos házi rablótanya-forrás ihatatlan vízéhez. Kis medencéje tükrözi a fák lombjai közt kandikáló nap sugarait, padja pedig üresen várja a vándort, ki pihenésre vágyik. Arrébb lépve, váltok néhány szót a hétvégézõ fiatalokkal, követem tovább a kihelyezett fekete gyászszalagokat, sáros, szétgyilkolt erdészeti utakat. Ideiglenes patak véste árok, utat szegélyezõ latyak nehezítette terep foglya vissza haladásom tempóját, a felhõk is kicsavarnak magukból néhány csepp esõt, nem szeretnék többet, eláll. Süppedõs, köves, vastag avarréteggel fedett völgybe érek, botladozok a Tolvaj-kút kidõlt fákkal telerakott mélyedéséhez. Átlépkedek a rönkök között, kimászok a szekérútra, a jobbra is és ballra is szalagozott úton bizonytalankodok egy kicsit, aztán jobbra indulok, haladok el egy vadetetõ, meg a közelében lévõ pihenõ padok, no meg néhány óriás pocsolya mellett, miközben egy terepjáró dúsítja a levegõ ózontartalmát lassan imbolyogva, pöfögve, nyikorogva.

Mélyen az út szintje alatt lelek rá az érsekforrásra, fatámaszokkal duzzasztott latyaklépcsõi nem könnyítik meg lejutásomat az árok mélyére, vize azonban iható, finom.

Vándorlok tovább, bõgnek a motorfûrészek, terjeng a benzingõz, egy jókora fa meg tíz méterrel elõttem dõl az útra, a favágó háttal nekem, körül sem néz, csak dönt. Átmászok a még rezgõ tetemen, a melós bambán néz rám, szemében kérdés, hogyan is kerültem oda, nem válaszolok csak átballagok az Érsek-tisztáson, és a szalagozott, meredeken emelkedõ szekérúton kapaszkodok egyre magasabbra, a tarvágott hegygerinc felé. Az árnyékos oldalra érve ereszkedni kezdek, széles mezõre lépek, fojtok néhány fûcsomót mocsaras talajába süppedõ bakancsom talpával.

Hegyoldal teraszos faházát figyelem, teraszán falatoznak, étkeznek, pihennek a sorstársak, mellette a Lajos forrása csörgedezik, beszakadt vízgyûjtõjébõl megroppant, mohás deszka áll ki, nem iszok belõle. Visszaereszkedek a szekérútra, békalárvás tavacska mellé, hogy a bokáig süppedõs agyagút talajába ragasztott lábbelimet, rángassam, tépjem a szárazabb gerincig.

Jobbra a patakon túl egy kis kõüreg jelzi a Lovas forrás meglétét, innen kocogóra veszem a formát, és megindulok lefelé a Kollár-völgy csobogó patakkal, mély völgyekkel tarkított, kellemes erdei sétányán. Átkelek egy csermelyen, síneken, kulcsos házak között, és Krisztus vaskeresztre feszített teste alatt megtalálom a 9-es EP-t, a patak mederben meg a Szépasszony-kút, mondom is, ha ilyenek lennének a szép asszonyok, nagy bajba lenne a férfitársadalom.

Visszafordulva átkelek a síneken, egy patakon és felnézek ijedten egy iszonyú meredek kaptatóra, lassan veselkedek neki, az orrom szinte üti a hegy oldalát, levegõt meg csak hébe-hóba kapok, felérve a kék háromszögön folytatom, a szívem hevesen üt, ver, kalapál, elege van az egészbõl, de azért csak felérek, úgyhogy most meredeken kocogok a Diós kútig, ahol kiderül, hogy Dijós az a kút. Ezen a dolgon mélyen elgondolkodva érek a Fagyos kúthoz, amely viszont János forrás. Kis tavában tükrözõdik az erdõ és a két kis fahídja, meg amit még bele akarok venni a látványba. Indulok tovább, pataknál futók után kiáltok, rossz irányba mennek, nem érdekli õket, jobbra fordulok és felmászok egy meredek kaptatón, túloldalon csermely partján baktatok, sokszor az úton kanyargó vízfolyások társaságában. Vetek egy pillantást az Orvvadász-forrásra is, mielõtt megérkezek a Katalin forráshoz, ahol megnyugodva látom, nem szünetel a fakitermelés, el is döntöm, be kell szereznem egy arabos szerkót, mert lassan a nyári túrákon, csak tûzõ napon fogunk gyalogolni erdõk hiányában.

Iszok egy pohár vizet, majd az utat elfoglaló jókora tavat jobbról, az erdõ mocsaras talaján kerülöm, a széttaposott szekérutat lánctalpas döngölte darabosra, de egy idõ után rááll a lábam, na, akkor egy traktor azt is széttaposta, végül kikerülhetetlen latyakba fullad az egész kaland. Ott állok tanácstalanul, a túrázok másznak lefelé a szakadékos patakmeder felé, a tíz méteres mélység nem vonz, végül bokáig gázolok a sárga, agyagos latyakba, átérve kis szünet, majd ismétlés. Bányapuszta után keményedik a talaj, elhaladok a Jóska-kút mellett, a hegytetõn meg a síró motoros fûrészek újra felbõgnek, a talajt levágott gallyak fedik, az utakat a gépek járhatatlanra taposták, a dübörgõ, füstölgõ gépek zaja, bûze idegesít, dühít, botladozva, erdei kerülõket keresve haladok tova, míg végül megérkezek a Vár-kúthoz.

Meredeken ereszkedõ, alig kivehetõ csapáson, araszolok lefelé egy gerincen, két oldalt mély szakadék, vadregényes, járatlan terep. Csúszkálva érkezek egy vízér szélére, a túloldalon meredek partrész, kínlódva mászok felfelé, elõttem egy hölgy próbál kijutni, végül mindketten vesszük az akadályt. Alattunk a Hamuház kéménye pöfög fehér füstöt a kopár fák ágai közé, az égõ tûz illata lengi a tájat. Megindulok a zubogó víz partján, kellemes sétának ígérkezõ környezetben, széles erdei úton. A kiszélesedõ patak néha csak a régi kisvasút sínjein engedélyezi az átkelést. Aztán lejjebb a köveket ellepi a víz a sínpár meg lóg a levegõben és ferdén meg van tekeredve, hajmeresztõ mutatványokat mutatok be, hogy a túloldalra jussak. Végül a sínpár is megszûnik és csak a kövek maradnak, utoljára pedig egy bedõlt jókora fa szolgál hídként.

Kiérve az aszfaltra megkönnyebbülve baktatok tova a turistaházban elfogyasztott üdítõ és kávé után. Kemence elágazásnál pecsét és egy kis frissítés következik. Leülök a padra és szusszanok egyet.

Szedelõzködök és indulok az aszfaltcsík után, jobbról elhagyom a szépen kiépített Gyeplõ-forrást, a baloldalon mellettünk hömpölygõ patak széles folyásával és kiálló köveivel, már-már felidézi a magashegyi folyók hangulatát, érzetét.

Kisebb csoportot utolérve dobom le zsákomat a Kenyeres Balázs forrás padjára, a szélesen kifolyó víz kisebb patakként halad tova kiépített csatornájában, a csõ alá tartom a vizes palackomat és figyelem, ahogy a többiek elérik az erdõ szélét. Elrakom a friss vízzel teli üvegem, átugrok egy árkot és keskeny, fullasztóan meredek, alig kivehetõ csapáson indulok a hegyoldalon felfelé. Lépten-nyomon kidõlt fákat lépek át, kerülök ki. A gyakran eltûnõ ösvény meglétét, lengedezõ szalagok jelzik.

Felérve esõház keresztezi utamat, mellõzöm, haladok tovább. Jelzetlen úton, gyéren kihelyezett segítség bizonytalanít, tesz morcossá, Somos-kút feltûnése jókor jön, teszi biztossá utamat. Beágazó, mély völgyben ugrok patakot, érkezek Solymár-kút felújított, bõvizû folyásához, odakuporodok a szélére és figyelem a kiáramló, hûs víz tovacsobogását. A sûrûsödõ szürkület indulásra késztet, átugrok az erecskén, elhaladok az esõház mellett, és sietve ballagok a murvás úton tovább. Oszlopó forrás jelzi, hamarosan el kell hagynom ezt a kellemes völgyet, meg is lelem az ösvényt, kapaszkodni kezdek és egyre fáradtabban pakolom lábaimat egymás elé, már olyan magasan járok, hogy szinte eltûnik az alattam kanyargó erdészút. A nem várt szint megtépázza a lelkemet, lelassít, meggyötör.

Bagó-kút kis kõházából, számomra ihatatlan, faleveles víz csordogál, csörög a mélység felé. Visszatérek a szekérútra, taposom a sarat, latyakot, balra erdei tisztás, mászok lefelé nyaktörõ meredélyen, sásos mezõn, keskenyre vésett, nedves ösvényen Betyár-forrás elhanyagolt pihenõhelyéhez.

A megkapott pecséttel elhaladok egy beszakadt pince mellett, bozótosok között kanyargok, követem a zöld jelzést hosszasan felfelé, a nap korongja meg lassan a látóhatár mögé ereszkedik, egyre sûrûsödõ szürkeséget hagyva maga után. Pénzásás ideiglenes tavánál leülök egy kivágott fa rönkjére, megiszok egy energiaitalt és elõbányászom a fejlámpámat.

Többen utolérnek, elmennek mellettem, indulok én is, az aszfaltútról letérõ jelzést követve caplatok egy szûk csapáson, tüskés cserjék tépnek, rángatnak, ugrok árkot, bukok át a nyergen széles kocsiutat taposva. Csánki-kertnél lámpát kapcsolok, a koromsötét úton egy autó húz el mellettem, reflektorai imbolyogva vágnak rést az éjszaka sötétjén. Kocogni kezdek a lengedezõ benzingõz irányába, talpam alatt csikorognak az apróra zúzott kövek, távolból beszédhangok szûrõdnek, egy madár meg belecsipog az egészbe. Villantok egyet a Király-kútra, és már baktatok is tovább, a betonúton gyorsan haladok, érek Királyházára, ugatnak meg a kutyák, veszek néhány perc pihenõt imbolygó farönk tetején.

Lassan lépkedek a kék négyzet emelkedõjén egyre magasabbra, lent a völgyben meg érkezõ lámpák fényei rezegnek, lüktetnek. Izzadva reszketek az egyre hûvösebbre váltó idõben, felveszem a dzsekimet, és vonszolom tovább egyre fáradtabb tagjaimat. Kiérek a Nyír-rétre és elvesztem a fonalat, percekbe telik, míg meglelem a tovább vezetõ utat, a jelzés feltûnése lámpám fényében katartikus élmény. Hamarosan megpillantom a magas favályúból csordogáló Musli-forrást, csodálkozom egy kicsit a furcsaságon, aztán balra ereszkedni kezdek bokatörõ, szûk csapáson, átvágok egy mocsaras úton, átkelek egy patakon, és némi emelkedõ után megérkezek a Kroslák-kúthoz.

Foltán-kereszt, végre ismerõs terep, kocogóra fogom és kisebb sétákat leszámítva meg sem állok a Saj-kútig. Túrázók ülnek, pihennek, beszélgetnek halkan a partján. Amíg pecsételek, indulnak tovább, csatlakozok, hamarosan rátérünk a zöld keresztre, süppedezve, csúszkálva tapossuk a sarat, bokáig érõ latyakot, nem kerülgetem, átgázolok és kész. Még egy patakátkelés és rátérünk a stabil aszfaltra, gyorsan haladunk, érkezünk Királyrétre. Begyûjtöm a pecsétet és vágtatok tovább a kihalt kocsiúton, a Kóspallagi úton jobbra fordulok, majd be az erdõbe, latyak és bedõlt fák, ritka szalagozás, végül eltévedünk mindannyian és úgy döntünk inkább vállaljuk a kerülõt az aszfalton. A hosszú monoton gyaloglás sokat kivesz belõlem. A falun túlhaladva átszelek egy mezõt, megtalálom a csapást, kimászok a korláton, és Márianosztrát célba véve vágom a sötétséget lámpámmal.

Letérve az útról megkapjuk az utolsó pecsétet és nekivágunk a puszta gyéren szalagozott, nehezen követhetõ szakaszának, sokszor csak érzésre, vagy segítséggel tudok tovább haladni, ráakadni a megfelelõ irányra. Nappal bizonyára könnyebben követhetõ, de éjszaka… Végül DJ RushBoy – aki már járt erre a rövid távon – némi bizonytalankodás után besegített minket a célba.

Élvezetes, jó kis túra volt, kár a helyenkénti gyengébb szalagozásért, de ez sem rontotta el a túra élvezetes voltát, köszönet mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, fáradságot nem kímélve felkutatta a forrásokat, megtervezte az útvonalat, az egész túrát.

Magyarországi Forrástúrák a Börzsöny-hegységben – Tavaszi 95-ös

Nagy futással kezdõdik a nap a vasútig, terepszinten kocsma és pénztár, ez most nem a klasszikus Lemaradás, pedig a helyszín stimmel, majdnem az idõpont is. A vágányzári menetrend megkegyelmez, begördül a hajnali személyvonat, impozáns társasághoz – Hevér Éva, Vándor Csillag, orsipanka, Budai-H.G., sétáLós bácsi, DJ_Rushboy – csatlakozunk Kerek repkénnyel a harmadik Bmx-ben, ami most nem bicikli, hanem másodosztályú, 24 m-nél hosszabb motorvonati betétkocsi. (Ehhez képest mozdony húzza a szerelvényt.) Zebegényig utazunk, közben lelkes kalauz kíván jó utat. Leszállunk, betrappolunk a kívülrõl néptelennek tûnõ iskolába. Bent családias a hangulat, vagyis elég kevés a túrázó, Repkény pillanat alatt befizeti a nevezési díjakat, így szert téve két darab nevezési lapra. Összefutunk a seprûi minõségben megjelenõ suvlajjal, aki jótanáccsal lát el, aztán felszívódik. Lepakolom a nagyobbik táskát egy tetszetõs sarokba, elfér az ott, amíg visszajövünk. Összekapjuk a társaságot, a közösségi életet élõ Bubuval az élen, elindulunk: Kerek repkény, Vándor Csillag, Gudluking, Lestat, a B44 távon induló Hevér Éva, valamint szerény személyem haladunk utána.

Zebegényben rögtön teszünk egy kurta kitérõt az Erzsébet-forráshoz, tábla inti az errejáró vándort, hogy vegyen vizet, mert a Hegyes-tetõ vízben szegény. Szintvonalban pedig igen gazdag, teszi hozzá a Börzsöny-térkép a táskában. Elhaladunk a viadukt mellett, nyerünk némi rálátást a vasúti pályára, örökzöld térközjelzõ mutatja a szabad jelzést, de épp nem érkezik fotótéma. Elhagyjuk a civilizációt, annyira, hogy hosszú ideig nem is érkezünk majd tartósan lakott településre – amikor pedig mégis, akkor meg nem fog különösebben feltûnni. Rákanyarodunk a szintvonalakra, kellemes emelkedõ és hangulatos kora reggeli napsütés fogad az avarlepte erdõben. Megérkezünk az Ernõ-forráshoz, csak úgy, tenyérbõl iszom egy kortyot a friss vízbõl. Nagy Attila ér utol és poroszkál tova, megkérve a források részletes dokumentálására. Meredek, mély völgyek mentén kapaszkodunk fel, keltikemezõ bukkan elõ az avarból, fehérre és lilára színezve az erdõ alját. ERTI felirat fogad az egyik fenyõfán Köves-mezõ elõtt, tudományos igényû a telepítés. Odébb távvezeték nyiladékában árválkodik egy kõkereszt, itt mûútra térünk, hogy aztán gyorsan el is hagyjuk. A Kéktúra meredeken ereszkedõ útjáról párás, homályos körvonala látszódik a Magas-Börzsöny tréfát nem ismerõ tömbjének. Kerítésmászásra emlékszem, ez a kerítés vertikális helyzete miatt most elmarad, viszont szalagcsokor térít le a jelzett útról a szépen foglalt Õzike-forráshoz. Itt is tartunk némi vízvételt, majd a forrás melletti réten átvágva, amúgy járatlan, ismeretlen ösvényeken kanyarogva érjük el a Czerovszki-követ. A társaság túramozgalomban érdekelt tagjai nagy örömmel fogadják az eseményt. Maga az emlékhely Czerovszki János erdészeti munkásnak állít emléket, örökkoszorú díszeleg a tábla alá tûzve.

Visszakirándulunk a kék jelzésre, ligeten, erdõfolton követjük ezt, és a becsatlakozó piros sávot, amely innen nézve Vörös-kõtõl Holló-kõig, vagyis Leányfalutól vezet Perõcsényig. Törökmezõn nem találunk sem kirándulókat, sem más túrázókat, sem úgy általában senkit, néhány tyúktól, libától és a Harap-Lak feliratú ól rejtõzködõ lakójától eltekintve. Leballagunk a Fehér-forrás-csoporthoz, itt Cifka Borika õrzi – momentán – egyedül a pontot, a társaság szétszéled, rozoga fahidakon átbalanszírozva jutunk el a völgy túlsó oldalában fakadó, kopott táblájú, szépen foglalt forrásokhoz. Repkény elõhalássza a zsákjából a mai napra rendelt csodaszert, egy bõ félkilós császárszalonna képében, nem az oldszkúlitás-faktor növelése céljából, hanem azért, mert ezt szeretjük. Miután mindenki kellõ tüzetességgel áttanulmányozta a környék forrásait, felcihelõdünk és továbbsétálunk. Gyõri Péterrel, mint szalagozásjavító pontõrrel már a jól alámosott betonteknõ mellett találkozunk, épp igyekszik vissza õrhelyére. Gudluking végez egy gyors összehasonlító elemzést a patak múlt heti és mostani vízhozamára vonatkozólag, a múlt heti nála kiütéssel nyert. Én óvakodok bármilyen megállapítást tenni, de kezd feltûnni, hogy a legendás börzsönyi sárból eddig meglehetõsen szûkmarkúan osztott a természet és késõbb is csak néhány kitüntetett helyen válik majd bõkezûvé.

Elhagyjuk a vén, óriási bükkfák birodalmát, kiérünk a Békás-rétre, elõttünk a mai napra szánt hegyek ködlenek ide a távolból, mögöttük a Csóványos, a Nagy-Hideg-hegy és társaik nyúlnak az ég felé. Alacsony kerítés túloldalán néhány dús szõrû lóféle legelész, Repkény szerint vidáman, szerintem inkább éhesen. Lestat összelegóz egy táblát, amely három darabban hirdeti a helyszín kutyákkal õrzött magánterület mivoltát. Épp itt kanyarodunk rá egy szalagozott lejtõre, pillanatokon belül a Torony-forráshoz érkezünk. Gyorsan leolvassuk a kihelyezett kódot, aztán tartunk egy aszfaltos gyorstalpalót, egészen a Kóspallag feletti útkeresztezõdésig. Útközben különösebb érdekességbe nem botlunk bele, hacsak nem a „Kóspallag, 6-os km-kõ” névre keresztelt buszmegállóba. Eszembe is jut néhány beszámoló az orosz, ukrán stb. vasutakról, ott nagy hagyománya van az ilyentén történõ megálló-névadásnak. Mellõzzük Kóspallag érintését (késõbb valahol, valaki mondja ma, hogy õk bizony itt lementek Kóspallagra és ezzel beletettek öt (!) kilométert, biztos bennem van a hiba, de nem értem, hogy sikerült), egyenesen bevágtázunk a térképen javított földútként jelzett jelzetlenen. Itt akadunk össze elõször a fekete nejloncsíkokkal, amelyek a szalagozást hivatottak képviselni. Nem teljesen észrevehetetlenek – aki tudja, hogy fekete nejloncsíkot kell keresni, az megtalálja – de mivel egy élõ GPS közlekedik gyalog a hátunk mögött, a szalagozás akár pár marék üvegszál is lehetne. Némi sétával megérkezünk a Rablótanya-kulcsosházhoz, itt találkozunk néhány kedves piknikezõvel, akik nem pontõrök, sõt, a kódról sem hallottak. Bubúr telefonos segítséget kér, addig is a jelenlévõk megoldják saját hatáskörben az igazolást.

A szalagozás látszólag toronyiránt célozza meg a Tolvaj-kutat, melletünk eleinte szántó, késõbb fiatalforma tölgyerdõ. A lábunk alatt pedig hosszan elnyúló, az erõt sunyin elszívó emelkedõ. Néha csoffadt, barnás színû beton villanyoszlopokat kerülgetünk, aztán ezek eltérnek valamerre balra. Sebaj, megvagyunk nélkülük, csak azt a forrást, azt kellene elérni. Nem mintha amúgy érdektelen lenne a környék: a Tolvaj-árok mellettünk, alattunk húzódik, õt kell most követni. A térkép mintha zúgolódna, hogy unatkozik a táskában, évente egyszer, ha elõkerül. Ne zúgolódjon, átteszem a zsebembe, gyere, komisz, ha gerincferdülést akarsz. Elõfordul majd még, hogy jó, ha kéznél van. Nagy sokára feljutunk a forráshoz, tartunk egy kihelyezett leülõs pihenõt a kút mögötti kidõlt fatörzsön. Néha nyekken egy nagyot, ezért egész hamar tovaindulunk. Óriási, mélyen barázdált kérgû tölgyfán felirat jelzi, hogy forrástúrák arra. A kanyarban csúcskõre hasonlító kõkaró jelzi azt a valamit, amit régen jelezni akartak vele. Mélyútban haladunk, szép kilátásra hívják fel a figyelmes rendezõk a figyelmet, az ilyesféle invitálásnak pedig nem tudunk nemet mondani. Átbukdácsolunk az ágak között, s valóban, csodajó kilátást kapunk kelet felé, ha mégoly párásat is. A páráról az esõ jut eszembe, amit jó lenne valahogy elkerülni, aztán azzal vigasztalom magam, hogy természetesen éjszaka, egy kitett hegygerincen, szembeszélnél fog esni az esõ. Inkább tovább nézegetem a kilátást, a térkép informál, hogy szemben a Ló-hegy, tõle jobbra a kora-tizenéves korosztály számára esetleg viccesen hangzó Négyhányás látható. Visszakotrunk az útra, kikerülünk egy alaposan széterodálódott kõdarabot, innen csak pár lépés, és szépen festett, BTHE-sárga körjelzés vezet a picike kitérõn az Érsek-forrás körülötti dagonyáshoz. Meózás után visszatérünk a szekérútra, elkanyargunk az Érsek-tisztásig, ahol aztán hagyjuk is elhúzni a jelzéseket és meredek kaptatót célzunk meg a szalagok nyomában.

Átkapaszkodunk a Ló-hegy nyergén (hm, képzavar), a Tányér-réten megnézünk egy összezsugorodott lápot. Utána kanyargunk tovább, mély erdõben, gerincre mászunk fel, hirtelen egy tábla mutatja, hogy ez itt a Bársony-állás, Bársony István író kedvenc szalonkázóhelye. Ha már szalonkánk nincs, szalonnánk viszont van, kanyarítunk magunknak egy keveset. Az emlékkõ a táblától nem messze, épp az útvonalunk mellett pihen az avar közepén. A felirat még éppen kivehetõ rajta. Letrappolunk egy völgybe, átugrunk az alul csordogáló patakon, innen már nincs messze a Lajos-forrás. Pilisi névrokonával ellentétben ez a hely eléggé elhagyatott, éjszaka, egyedül ideérve inkább a kísérteties jelzõt használnám. A háztól feljebb, a hegyoldalban egy kisebb, valamelyest álcázott kunyhó vagy leshely is észrevehetõ. Amikor közelebb érkezünk, a kísérteties jelzõt már nem is érzem olyan igazságosnak, a ház egykori virágoskertjében néhány nemesített, kerti virág árválkodik, a berendezés pedig kopott, de nem elhanyagolt. A forrásnál van egy szabad kifolyó és egy csappal nyitható, az egyikbõl megtöltöm a kiürült palackot. Leülünk pár percre, nézzük a csendes erdõt, a halkan zúgó forrást. Továbbmenve meredek lejtõn érkezünk meg a Kollár-völgybe, akkurátus tábla informál arról, hogy innentõl szalagozással erõsített S+ a jelzés, amelyet követnünk szükséges. Hamarost megérkezünk Kisirtáspusztára, a kisvasút csúcsfordítója mellé, ami végállomásnak tûnik, pedig mûszaki emlék.

Kitérõre invitál a szalag, nem a vasútira, hanem amolyan forrásosra, a vasút meg hadd menjen, szembõl nézve jobbra van Nagybörzsöny, balra Nagyirtás. A Szépasszony-kút elõtt kovácsolt fémkereszt õriz emléket, a forrás a ponton túl fakad, a hegységre jellemzõ, kõvel körberakott kis foglalatban. Repkény étkezik és étkeztet, hogy ne hagyjam el magamat evésileg. Ránézek a szalonnánkra, megnyugszom, van még belõle. A következõ ellenõrzõpont a hegy túloldalán van – röhög a térkép a zsebemben kárörömmel – olyan sûrûk a szintvonalak, hogy hiába is próbálnám megszámolni. "Akkor rock'n'roll", szedjük a lábainkat szorgosan felfelé, Lestat ellép, Repkénnyel ketten követjük. Szembõl beindul a csúcsforgalom, a B44 táv résztvevõi érkeznek jókedvûen, ennek oka az, hogy nekik itt lefelé kell menni. SzLA érdeklõdik a túlöltözöttségem felõl, pedig jó nekem kabátban, fázós típus vagyok. Távvezeték nyiladékához érkezünk, hosszan követjük az oszlopok egyenes vonalát, amelyet egyszer kitaláltak és toronyiránt meg is valósítottak. Innentõl érdemes néha visszafelé kacsintgatni, a párán túl hegyek körvonalai rajzolódnak a messzeségben. Valahogyan felérkezünk, Lestat keksszel kínál, köszönöm. Sokat nem pihenhetünk, pillanatokon belül befutnak Bubúrék, kényelmes, enyhén lejtõ ösvényen ballagunk lefelé. Találkozunk a szembõl érkezõ Hevér Évával, pár pillanat múlva megérkezünk a Dijós-kúthoz, az igazolásra vonatkozó kérdés a felirat második betûjére vonatkozik. Az „i”, akár Diósnak, akár Dijósnak írjuk, a forrás szerényen húzódik meg egy szálas bükk tövében. Rövidke megállás után tovaballagunk.

Tágas bükkerdõben barangolunk tovább, hosszas lejtõ után érkezünk meg az eldugott Vasedény-kulcsosházhoz, amíg a társaság a kérdés megválaszolásával foglalatoskodik, megszemlélem a ház oldalán függõ versikét. Kerítek két-két matricát az igazolólapokra, Repkény akkurátusan felapplikálja õket. Nézegetem a forrást, várakozó álláspontra helyezkedve, bõségesen zúdul fel a hegy gyomrából a jéghideg víz. Továbbmenve érintjük a térképen jelöletlen Orvvadász-forrást, elhagyjuk a jelzést, amely hirtelen feltekereg a Kis-Pogány-hegy felé. Sétálunk tovább a jelzetlen úton, elõttünk a Magyar-hegy óriási tömbje tornyosul a völgy fölé. Megérkezünk az Altáró-vadászházhoz, a térkép a zsebemben arról karattyol, hogy itt valahol felhagyott bánya maradványai vannak. A méretes kõtömbbel foglalt Katalin-forrás környékén rengeteg kivágott farönkbõl emeltek halmokat, tartok tõle, hogy õk most a széndioxid-mérleg javítására kellenek. Utolérnek Siményi Mikiék, aztán a Tibet – VadMalac – J a a t trió, megsokasodva folytatjuk az utat, mellettünk kávébarna színnel folydogál Bányapuszta felõl a patak. Ezt a színt csak kávé formájában szeretem látni, patakban kevéssé, elég sötét dolgokat jelez elõre most is. Eleinte még elég jól járható a széles út, sétálunk, ballagunk elõre, majd hirtelen, mintha sárlavina zúdult volna az útra: a mély trutyin néhányan már keresztülgázoltak, én zselé módon az útmenti hegyoldalban bekkelem ki a szakaszt. Ágak csapnak a szemembe, arcomba, a táska fogantyújánál fogva folyton fennakadok, de még mindig inkább ezt a módszert választom, mint Repkényét, aki mérsékelt lelkesedéssel szüttyög a boka fölé érõ sárban. Mellettünk J a a t-ék elõznek, rajtuk sem a végtelen móka látszik. Végre letérünk Bányapusztára, az épületen napelem tûnik fel, mint ritka, de célszerû tartozéka az erdei házaknak.

Szalagok mentén térünk be az erdõbe, a Jóska-kútnál tartunk egy kis lélekerõsítõ pihenõt, Repkénnyel elindulunk a többiek elõtt, aztán hirtelen egy ottfeledett túrabot miatt mögéjük kerülünk. Ettõl a szakasztól kissé tartottam, de egész kellemesen, mondhatni, kényelmesen emelkedünk. Tartok egy rutinvizsgálatot és örömmel állapítom meg, hogy a Tolvaj-árokban érzett fáradtságom, mintha eltûnt volna. Erdészeti jármû, világos színû monstrum zörög végig a hegygerincen, ismeretlen irányban. Nyomában mély sár és széttúrt terep, ilyenkor kíváncsi vagyok, mi is a helyzet a taposási kárral. Repkénnyel és J a a t-tal egyszerre érkezünk meg a Vár-kúthoz, elsütök valami gyenge poént a források névazonosságára építve. Repkény már türelmetlenül indulna is tovább, mielõtt a pontõr elmagyarázná, hogy melyik a célszerû útvonal a Fekete-völgy felé. Átverekedjük magunkat némi bozótoson, aztán hirtelen arcba kapjuk a lejtõt, éles gerincen hullámozva ereszkedünk a délutáni erdõben. Mellettünk jobbra és balra is szakadék tátong, körülöttünk óriási bükkfák törnek az ég felé. Aztán hirtelen vége, az út alá érkezünk, felkapaszkodunk az útra, amely kivezet Hamuház tisztására. A házikónál fiatal pár készül a vacsorához, némi tartózkodással nézik, hogy Repkény és Bubúr bemennek matricáért a teraszra. Közben én körbefényképzezem Hamuház-rendezõpályaudvart, a sínek jórészt a földbe süppedve rozsdásodnak, egy-két csille áll még idefönt, az áradás óta. A túra legizgalmasabb szakasza következik, a patak ugyanis úgy döntött, hogy az eredeti meder helyett az úton hömpölyög tovább. Ez eredményez néhány izgalmas átkelést, részben a síneken, részben mellettük, kidõlt fákon, csúszós köveken ugrálunk, kivéve J a a t-ot, aki laza könnyedséggel végiggyalogol a vízen. Legegyszerûbb a síneket követni, látható a víz pusztítása, a meghajlott acél ívelése. Érintjük a merítõs Fekete-kutat, szép márványtáblára vésték a nevét. Lassacskán megérkezünk a Vilatihoz, innentõl komfortos aszfaltozás következik, kicsit enyhítve az eddig bukdácsolás fáradalmait. Megérkezünk a Fõalapponthoz, jobbra fenyegetõen indul a zöld sáv a Magosfa felé, ezt a mászást ma megússzuk. Átkelünk egy hídon, balra fenyõerdõ, bungalók, jobbra pavilon és ellenõrzõpont.

Kapunk fejenként egy szeletnyi Balatont, továbbá némi zsíros- és májaskenyérrel pótoljuk az energiahiányt. Pezsgõtablettát bontunk, J a a t gumicukrot villant és kínál. Falatozunk, társalgunk, majd nekiveselkedünk túránk könnyed, tavaszi délutáni szakaszának. A Diósjenõ felé vezetõ, meglepõen jó minõségû aszfaltúton trappolunk, mellettünk meredek oldalak õrzik a völgyet, odébb a Gyeplõs-kútnál lévõ pihenõ csábít megállásra. Egy fénykép erejéig engedünk neki. A térkép elmeséli, hogy egy oldalvölgy itt a Dosnya-völgy nevet viseli, egészen a Dosnya-nyeregig, amely pedig arról nevezetes, hogy onnan még mindig túl messze van a Magosfa csúcsa. Megkönnyebbülten sóhajtok, az éjszakában odáig nem kell fölmenni. Az út mellett közepes kiterjedésû ingovány, tábla hirdeti a vonatkozó pályázat fantázianevét, a teljesíteni kívánt ilyen-olyan irányelveket stb. Furcsa. Elérjük a Dr. Kenyeres Balázs-forrást, eszünkbe jut suvlaj reggeli tanácsa: itt vegyünk vizet, mert innentõl ritkábban is lesz forrás és azok merítõs jellege megnehezíti a palackok töltését. Megfogadjuk a tanácsot, víz kerül a palackba, természetesen pont az újabb emelkedõ elõtt. Rövid, ám igen masszív emelkedõn kapaszkodunk fel a Varjas-kunyhóig, amely inkább tûnik amolyan fedett pihenõhelynek. A túra egyik újabb hangulati fénypontja következik, gyönyörû erdõben, sejtelmes, késõ délutáni fények mellett ereszkedünk le a hegyrõl. Az út mellett a Somos-kút kõfoglalata magasodik a fák között, kicsit közelebb megyek, hogy legalább a fotógép lássa, a dagonyából ennyi is pont elég. Trappolunk tovább, próbálom felvenni az iramot az elöl haladó Repkényékkel. A két völgy találkozásánál J a a t rögtönöz szalagozástechnikai bemutatót, mindenki okulására. Kelet felé fordulunk a Nagy-völgyben, az egyre halványabb fények között megtesszük a rövidke kitérõt a Solymár-kúthoz, a forrásházban lévõ tábláról kell felírni a megfelelõ információt. Visszatérünk a völgybe, jól jelzett úton érjük el az igen közeli Oszlopó-forrást, négy turistaút közül egyiket sem követjük innentõl, hanem egyre magasabbra kapaszkodva érjük el a térközre lévõ Bagó-kutat. Még elég fény van ahhoz, hogy lámpa nélkül lehessen haladni, viszont a fényképezõgép már a vakut erõlteti, néha hagyom érvényesülni. Tágas rétre érkezünk, szalagok vezetnek vissza a Betyár-forrás felé, a völgy túloldalán magas, sötét hegyek sorakoznak egymás tetején. Megérkeztünk a fordítóhoz, idáig fõleg északra jöttünk, mivel azonban a Börzsöny pár kilométerrel északabbra elfogy az Ipoly völgyében, mostantól fõleg délre fogunk menni.

A forrásnál cserlaciék írják alá a megfelelõ rovatot, aztán elõkerítek egy bélyegzõpárnát, így duplán igazolják ottjártunkat. Közben leszáll a sötétség, elõkerülnek a mindenféle kézi- és fejlámpások, kivilágítva indulunk útnak. A ponton megtudjuk, hogy a következõ szûk húsz kilométeren emberes ellenõrzõponttal nem fogunk találkozni. Üdítõ gondolat. Még egy darabig a völgyben futó, kétes minõségû mûúton trappolunk, majd a zöld jelzés megcélozza Pénzásást. Mi meg követjük. Nem túl meglepõ, hogy emelkedik az út, amióta elindultunk, ezt elég sokszor eljátszotta már. Kicsit kezdek befordulni, mivel eddig nem jelentkezett a szürkületi menetrendszerû holtpontom, most gõzerõvel próbálja bepótolni a hiányosságot. Lassan felzárkózom az elöl haladókhoz, Repkény, VadMalac, J a a t haladnak együtt, a beszélgetés felissza a fáradtságot, megérkezünk a Pénzásás-nyeregbe. Kicseréljük a jelzést kék négyszögre, ezen emelkedünk tovább, a Börzsöny szíve felé. VadMalac telefont kap, lemarad, amikor újra lépteket hallok mögöttem, akkor már DJ_Rushboy és két útitársa érkeznek. Jobbra – mellesleg – csodaszép a kilátás, a csillagok az égen, a távoli falvak a láthatáron, mind apró fénypontokként látszódnak. Aztán elnyel minket a rengeteg, a széles úton utolérem Repkényéket, mostantól végig együtt gyûrjük a kilométereket. Illetve, néhol a kilométerek gyûrnek minket. Szalagok vezetnek a völgybe, megtaláljuk a Király-kutat, megint lehet nagy ivászatot csapni. Újra a Kemence-Diósjenõ félhivatalosan megnyitott országúton trappolhatunk, Lada Niva húz el szembõl, majd rögvest megfordul és elrongyol Kemence felé, bõ kilencvennel. Csak pislogok a botváltós nájtrájder után. Fények bukkannak fel az egyik útkanyarulatnál, ez már Királyháza. Gudluking mutatja, hogy az egyik turistaház udvarán is áll egy foglalt forrás. A hegyek elõszobájában járunk, lehet válogatni a dél felé vezetõ utak közül: mind fölfelé megy. Nagyon.

Az itiner szerint vissza kell térni a Király-kút kedvéért elhagyott kék négyzetre, így is teszünk, meredek, hosszan elnyúló kaptatót kapunk a lábunk alá. Ez a Dobó-bérc, a zsebembõl a térkép halkan Dobogó-bércnek zümmögi. Ráhagyom. Ahogy egyre följebb jutunk, úgy válik egyre inkább bizonyossá, hogy hol is tartunk. Mellettünk a Pogányvár gerince húz magasra, amikor kelet felé nyílik némi kilátás, akkor a Hollófészek tömbje sötétlik talán a völgyön túl. Mögötte Diósjenõ közeli fényei pislákolnak, valahol egészen odalent. Elérünk egy magassági pontot, összehúzom a kabátot a szélben. Az égbolt sötétsége alatt másik, sötétebb vonal mutatja az elérendõ magasságot. Elvis hangolja a gitárt, meg mást is csinál, ezért aztán menekülõre kell fogni. Röpke lejtõ után kanyargós erdei ösvényre térünk, ez vezet fel a Hárombarát-nyeregbe: megérkezik mellénk a zöld sáv jelzés, amelyet hagyunk tovább kapaszkodni a Csóványos felé. Letérünk a Nyír-rét felé, ahányan összeverõdünk itt a sötétben, annyifelé széledünk, hogy megtaláljuk a megfelelõ utat. Határozott, széles úton, a néha bóbiskoló térkép szerint egykori kisvasút nyomvonalán érjük el a Musli-forrást, kivájt farönk vezeti az út mellé a hûs, frissítõ vizet. Kezet, arcot is mosok, közben Repkény az iroda rendíthetetlen kezelõjeként feljegyzi a helyes választ. Hiba csúszik a gépezetbe, a kék négyszöghöz kicsit vissza kéne menni, mi azonban a többiek után megkerüljük a völgyfõt a széles úton, mûködik a birka-effektus. Megleljük a Kroslák-kutat, felkaptatunk az egyre erõsebb szélben a Foltán-kereszthez. Padok vannak és asztalok, ennél alkalmasabb helyet nem is lehetne találni egy kellemes vacsorához. Közben hátha megérkeznek Bubuék is, akiknek még Királyházán hallottuk a hangját. Halkonzerv, szalonna, zsemle, gumicukor, kóla, víz, ilyesmi kerül elõ a három hátizsákból, jóllakunk. Mögöttünk belátható és hallható távon senki nem közeledik, elindulunk, mielõtt kockára fagynánk a metszõ szélben.

Annyira sikerült az evéssel új erõre kapni, hogy innentõl a Kéktúra hosszú lejtõjén néha tartunk egy frissítõ kocogást. Kerítés szegõdik mellénk, majd távolodik el, eszembe jut, milyen vidám dolog is itt fölfelé ballagni. Elmosolyodok, mert lefelé sokkal vidámabb. Nem is tart sokáig megérkeznünk Saj-kúthoz, ahol az emlékeimben élõ dagonyás vízfeltörés, meg a kiszáradt foglalat már a múlté. Iszom egy korty vizet az újjáélesztett forrásból fakadó vízbõl, keresztezünk egy széles utat és rátérünk a rövidke Z+ jelzésre. Csak a miheztartás végett belefutunk egy kis eredeti, börzsönyi dagonyába, mielõtt megtalálnánk a mûutat. Lekapcsolom a lámpát, a többiek eszközeire támaszkodom, így ballagunk Királyrétig. Oldalt felismerni vélem a 2007-es Börzsöny Éjszakai célját, most nagy mulatozás zaja szûrõdik ki, valamint néhány, korán távozó mulatozó. Királyréten ellenõrzõpontra lelünk, autóból adják az igazolást, a mozgó ellenõrzõpontnak fenntartott hely helyett a „Tar P-h-alja-forrás” rovatba. Érdekes, gondolom elõször. Egyre csak fokozódó vidámsággal rontunk neki a hátralévõ tizenegynehány kilométernek, a térkép idegesítõen zümmög valami emelkedõrõl.

Kisétálunk az alvó Királyrétrõl, tábla mutatja a Deszkametszõ-völgyben vezetõ országúton Kóspallag irányát. A szalagok rögvest letérítenek róla, patakvölgyben kerülgetjük a sárfoltokat és a kisebb-nagyobb köveket. Aztán a meder elfogy, az út pedig egy merõ sárfolttá lényegül át. A változatosság kedvéért néha szembejön egy-két szedres, meg mindenféle belógó ágak is. Szalagozás is van, párhuzamosan mûködik a piros-fehér csíkos és a kék nejlon. Megint állandóan fölfelé megyünk, most ráadásul nem érdemes megpihenni, mert a másodperc törtrészénél hosszabb állás mélymerülést eredményez. Vendégmarasztaló hely ez. Az út szélén néhány, még az úton lévõnél is nagyobb és mélyebb dagonyát látni, egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit is keresek én itt? Aztán összeszedem magam és felteszem a költõi kérdést, hogy a rendezõk szerint mit keresünk itt? Végül rájövünk: arcleépítõ kúrán vehet részt az errejáró: aki túl lelkesen mondja Királyréten, hogy innen már csak lazán besétálunk Zebegényre, annak itt hamar leépítik az arcát. Elvis is itt csücsül, valamelyik sártócsa közepére ácsoltak neki egy színpadot, hiába hittem, hogy leráztuk a Foltán-kereszt elõtt. Már kellõen magasan, egy viszonylag száraz részen ráállok pár letaposott indára, elõkotrom a térképet, szerinte a környéken még forráshoz hasonló objektum sincs. Az emelkedõ azonban szerencsére elfogy, kordonszerû szalagozás térít Kóspallag felé. Patakcsobogást vélek hallani, aztán kék kereszt jelzést vélek látni és száraz(abb) utat vélek a lábam alatt érezni. Megérkezünk Kóspallagra, ennyire még nem örültem neki. Azzal a lendülettel, ahogy betérünk a faluba, le is ülünk az emlékmûnél, két pofára falni a földimogyorót.

A rövidre szabott szünetjel után feltápászkodunk, kisétálunk a kóspallagi elágazóhoz, amelyet a távoli múlt ködébe veszõ, ööö... tegnap délelõtt már láttunk. Most egyenesen kell menni, aszfalt jön aszfalttal, megváltás a sok sár után. Különösebben nem történik semmi Csurgópusztáig, ahol v63-152 sporttárs õrzi autóból a pontot. Elmeséli, hogy voltak, akik még nálunk is kisebb lelkesedéssel számoltak be a Tar Péter-hegy alatti kalandjaikról. Megkapjuk az útbaigazítást is: nagyjából elõre kell menni, ütközésig, az lesz Zebegény. Elhaladunk valami romos istálló mellett, ez lehetett Csurgópuszta. Aztán szántó, szántó és szántó, minden mennyiségben, néha trükkös útvillákkal megfûszerezve, hogy el ne aludjon a turista. Körülöttünk mindenütt a távoli hegyek körvonalai derengenek a láthatáron, a Pilisen túl a fõváros fényszennyezése világítja sárgásan a felhõket. Lenyûgözõ a látvány. Majdnem pontosan szemben látjuk a dobogókõi adótornyot, elmeditálok, vajon mekkora lelkesedéssel fogadnám, hogy a túra célja oda helyezõdött át? Megállapítom, hogy semekkorával. Ugrik egyet az óra, eljött a nyári idõszámítás pillanata, kettõ helyett hármat kell látni. Elérünk egy nagyobb tanyát, ezt jobb oldalról kell kerülni, amikor már éppen térképes segítséget kérnénk, akkor bukkan fel egy diszkrét szalag. Megint emelkedõt kapunk, hosszút és kopárat. Nagyon hosszút. Valahol egy tanösvény táblája jelenik meg mellettünk, majd egy következõ, a Hegyes-tetõ tömbje pedig szépen csendben kezd kevésbé elöl, mint inkább oldalt sötétleni. Megérkezünk Zebegénybe, meredek utcán trappolunk lefelé, meglepõdöm, amikor szemközt találjuk magunkat az iskolával. Odabent aztán gratulációk, étel-ital-dõzsölés, zoknicsere, utóbbi csak erõs idegzetûeknek. Rövidke pihenõ után átballagunk a vasútállomásra, veszünk jegyet Biatorbágyig, a hétvége még tart. Köszönöm a társaságot mindenkinek, akivel a túrán hosszabb-rövidebb ideig együtt mehettem és természetesen köszönöm a rendezõségnek, hogy ilyen remek útvonalat találtak nekünk a Börzsönyben!

-Kékdroid-

Képek

Forrás Túra a Börzsönyben (95 km)

Börzsöny + Források + Cserlaciútvonal = Muszájelmenni

Persze a koránkelés sohase öröm, de ha 6-ra Zebegénybe kell érni, az ½ 3-as kelést jelent. A rajthelyre csak ½ 7-re értem, így egyedül vágtam neki az útnak. Kóstolgattam a friss levegõt és a Dunakanyar panorámáját. Az út nemsokára befordult a Bodzás-völgybe, ahol az Ernõ-forrásnál megkaptam az elsõ pecsétet. Szalagozás vezetett a Hegyestetõ alatti rétre, a K- jelzéssel való találkozásig. Elhagytam Kövesmezõt is, és persze elvétettem az Õzike-forráshoz vezetõ szalagozást. Csak amikor már felkapaszkodtam Törökmezõ felé, akkor vettem elõ a térképet. Irány vissza 2 kilométert! Végre meglett a forrás, ahol ismerõsök jegyezték fel éppen a kódot.

Elhatároztam, hogy jobban figyelek. Törökmezõn a Fehér-forráscsoportot elhagyva leszaladtam a Halastóhoz, majd kis kapaszkodó következett a Békás-rétre. Meglepõdve láttam, hogy mekkora területet bekerítettek magánterületnek. Pusztatoronynál a Torony-forrás várt, finom vízzel. Innen országúton baktattam a Kóspallag-Márianosztra elágazásig.

Érsek-tisztás felé menet az a megtiszteltetés ért, hogy csatlakozhattam a Jaat-Vadmalac-Tibet csapathoz. Tõlük szokatlanul szolíd tempóban mentek, így sikerült egy darabig lépést tartani velük. A vadregényes Tolvaj-árokban haladtunk felfelé, hogy a völgyfõben elérjük a Tolvaj-kutat. Elõttünk a Só-hegy és a Nagy Sas-hegy magaslott. Oda most nem kellett felmenni, helyette Érsek-tisztás után a S- jelzést elhagyva, ismét szalagozással, A Ló-hegy oldalába kapaszkodtunk fel. Annak túloldalán átvágtunk a Tányér-rét zsombékjain, és egy meseszép völgyön át jutottunk a Lajos-forráshoz. Finom vizét jól meghúztam, Vadmalacék meg tõlem húztak el, ami nem is csoda, mert az én tempóm jóval cammogósabb. Egy rövid, de annál sárosabb emelkedõt követõen nemsokára beértem a gyönyörû Kollár-völgybe. Lent patak, fent madarak – kell ennél szebb? 

Kisirtáspusztán a jónevû Szépasszony-kútnál pecsételtem. Kemény mászás következett a Szárfa-bércre. A Dijós-kút feliratát elég nehéz volt kisilabizálni. A Vasedény kulcsosház felé szép bükkösön keresztül haladt az út. A leírás szerint átkeltem a patakon, majd természetesen a K+ rossz ágát választva folytattam utamat. De nem jött a leírásban szereplõ 500 m utáni szalagozás. Így hát egy jó negyedóra mûlva visszafordultam, és a K+ másik ága bizonyult helyesnek. A Magyar-völgybe érve két dolog várt. Az egyik a Katalin-forrás, ez volt a kellemesebb. A másik: kikerülhetetlen, iszonytatóan nagy sár a Bányapusztára vezetõ erdészeti úton. A sár elõl a hegyoldalba próbáltam kapaszkodni, ahol viszont sûrû bokrokon kellett átkecmeregni. Megváltás volt leülni a bányapusztai vadászház melletti padon, az almafa alá. Amin persze ilyenkor nincs alma, csak õsszel, a NaHáT túra idején… Pár perc múlva több túratárs, köztük Vagdalthús és Bíbor telepedett az asztalhoz.

Jól szalagozott út vezetett a Jóska-kúthoz, és tovább a Salgóvár alatti Várkúti-forráshoz. Ez lehetett valamikor a felette magasodó Salgóvár ivóvízbázisa. Innen egy keskeny, meredek gerincen kellett leereszkedni a Fekete-völgybe, a Hamuházhoz. Ez volt talán a legfantasztikusabb része a túrának! Pengevékony gerincen lefelé, kétoldalt egy-egy patak, és a patakok összefolyásánál ott várt a Hamuház csinos kis épülete. Azért lent a  Fekete-völgy sem marad el szépségekben. Na és a patakátkelések számában fõleg nem. Szerencsére ebben besegítettek a hajdani kisvasút megmaradt darabjai.

Kemencei elágazáshoz érve zsíroskenyér-pont várt. Kisebb társaság gyûlt itt össze, többek közt befutott DJ Rushboy, aki reggel már megtette a 25-ös távot, majd ezt követõen indult a 95-ön. Innen az országutat koptattam a Kenyeres Balázs forrásig. Majd az út fölvágott a So-n a hegyre. Bíbor lett az utitársam egy idõre. Betyár-kút után már besötétedett, elõ kellett venni a fejlámpát. Bagó-kútnál Cserlaci szeméylesen õrködött, és megkért, hogy ne tapossuk le az ösvény melletti hóvirág mezõt. A Deszkáspuszta–Pénzásás hosszú zöldjén elfogott az álmosság, Bíbor elõrébb haladt, és én innen már végig egyedül caplattam az éjszakában. Pénzásást elérve alig tudtam kikecmeregni a lápos mezõbõl az aszfaltra.

Pénzásástól ismertem a K négyzetet, így nem okozott gondot a letérés Csánki-kert felé. Hosszan kanyargó, tiszta, jól járható erdészeti úton leértem a Király-kúthoz, aminek a vizébõl alaposan belakmároztam, és feltöltöttem a tartalékaimat is. Királyházáig az országutat róttam, majd a Rakottyás völgy bejáratánál felfelé indultam a Dobogó-bércre. Hosszú kapaszkodás következett. Igazi öröm volt megpillantani a Csehvár felõl érkezõ Z- jelzést. A K négyzet tovább kanyargott a hegyoldalban, de nemsokára patakzúgás jelezte, hogy újabb forrás és patakátkelés következik. Musli-forrásnál a jelzés meredeken lefordult a völgybe, és csak sajnálni tudom, hogy a sötétben nem sokat lehetett látni a zúgó patakot körülvevõ völgybõl.

Hamarosan elértem a Foltán-kereszt rétjét. A K- vezetett le Saj-kúthoz, majd a Z+ Királyrétre. Egy autóból szállt ki a pontõr pecsételni, közben elmondta a hogyan tovább-ot. Szokolya felé kellett indulni az országúton, majd a Kóspallagi elágazásnál letérni, és a szalagozásnál bemenni az erdõbe. Nem volt ezzel gond, az elágazás után megtaláltam a szalagokat, be is mentem az erdõbe, átkeltem a patakon. Szalagtól szalagig araszolgattam a sok helyen féllábszárig érõ sárban. A szekérutak össze-vissza elágaztak, mindig csak a következõ szalag jelentett támpontot. Többször megálltam, oda-vissza kóvályogtam a szalagozást keresve, mert utat követni nem igazán lehetett. Ez volt számomra a  legküzdelmesebb része a túrának. Az országúton 4 km-nek jelzett út itt fenn a sárban majd két óráig tartott. Igazi megváltás volt a K+ megpillantása, ami rövidesen bevitt Kóspallagra.

A hátralevõ szakasz már problémamentes volt. Megvirradt, de ez a rész már sötétben is jól járható lett volna. Szántóföldek szélén futó utakon, szalagozást követve értem be Zebegénybe. Nekem, az eltévedésekkel együtt, percre pontosan 24 órát tartott a túra… Cserlaciék szerint utánam már csak egy versenyzõ volt kint terepen. Megkaptam a nagyon szép, egyedi jelvényt, és pár perc pihenõ után már új feladat várt – hazavezetni még 240 km-t.

Nekem szimpatikus a spártai rendezés, mindenki lássa el magát, ahogyan tudja, vigyen magával enni-innivalót annyit, amennyit kíván, használja a térképet és az eszét. Ennyi, hozzátéve a szalagozást - ami egy-két helytõl eltekintve végig nagyon jó volt - elegendõ kell, hogy legyen. Egy ilyen hosszabb túrán nem kell, nem is lehet minden ellenõrzõponton ember. És az se baj, ha nem mindig a jól kitaposott, jól követhetõ, jelzéssel egyértelmûen ellátott utakat rója az ember – kell az eltévedés, útkeresés izgalma. Az útvonal nagyon jól lett kitalálva, remek helyeken jártunk. Küzdelmes, szép túra volt. Köszönet érte a Rendezõknek!

Forrástúra a Börzsönyben 95 km

Régóta szemezgettünk ezzel a gyöngyszemmel a túranaptárban. Személy szerint én még soha nem voltam a Börzsönyben százason, hát ideje volt elkezdeni.

Tudtam, ez nem az a túra lesz, ahol a Börzsöny legmagasabb pontjait keressük fel. Most a hegyek lábánál megbúvó források lesznek utunk célpontjai, de ugyebár a források völgyekben vannak, a völgyek pedig általában hegyeket szabdalnak, tehát ahhoz, hogy egyik forrástól átjussunk a másikhoz, bizony kell majd mászni. A héten elégséges alvással akartam rágyúrni a távra (sajnos a torokgyulladás miatti alvási nehézségek csak a lelki felkészülést tették lehetõvé). Mindennek ellenére alig vártam a nagy napot.

Pénteken Droiddal elutaztunk Verõcére, ahol a dédnagymamám lakik, így közelebb kerültünk a szombati rajthelyhez, ami lehetõvé tette, hogy ötkor kellett csak felkelnünk.

Ébredés és kávé után szépen lesétáltunk a verõcei vasútállomásra. Nem kellett soká várnunk, jött a vonat, s Bubu a macijával integetett nekünk az ablakból, hogy ne tévesszük el a kocsit. Odabenn már szép számban gyülekeztek ismerõsök, beszélgettünk, s egy-kettõre Zebegényben voltunk. A nevezés gördülékenyen ment, elhelyeztük a nagytáskát a teremben, közben Suvlaj árult el némi kulisszatitkokat a túra hátterérõl (pl. hogy Kenyeres Balázs-forrásból mindenképp nyerjünk majd magunknak vizet). Tervünk különösebben nem volt, de otthon a térképet nézegetve elhatároztuk Droiddal, hogy Betyár-forrásig el kéne jutni még világosban.

6:10-kor indultunk végül, összeverõdtünk páran, s alig néhány száz méter megtétele után vizet vételeztünk Bubúr vezetésével az Erzsébet-forrásból, elvégre ez egy forrástúra. Az elsõ ellenõrzõpont az Ernõ-forrás volt, kellemes kis erdei pihenõhely övezte, padok, hangulatos árok, a vidáman bókoló hóvirágok már eltûnõben voltak, ez idõ tájt a keltikék veszik át az uralmat az erdõben. Innen emelkedõn folytattuk utunkat, frissen, lendületesen. Felérve a tetejére aztán megpillantottuk a Nap elsõ sugarait, az éppen csak rügyezõ lombok alatt a végtelen keltikemezõk napfürdõztek. A védett pirosló hunyor példányai is szép számmal képviseltették magukat errefelé (Csillag szeretett virága), míg Õzike-forrást el nem értük. Itt kódot rögzítettünk, majd némi vízkóstolás után folytattuk utunkat. A Fehér-forráscsoportnál kaptunk legközelebb bélyegzést, igen idilli pontõrhely, ki is fejeztük irigységünket. :) Fõleg a hatalmas bükkök girbegurba, föld felett is látszódó gyökerei ragadtak meg.

Legurultunk, átkeltünk a víz által erõteljesen alámosott gáton, majd ránk vicsorgott két aranyos kis virág (úgy tippelem, vicsorgók voltak, de mindenképpen a tátogatófélék családjának tagjai). Hogy ne csak völgyeket és forrásokat lássunk a Börzsönybõl, némi mezõs szakasz következett, ahol lovak legelésztek boldogan a napsütésben. Torony-forrást követõen mûutas szakasz következett, Rablótanya-forrásnál nem volt meg a kódos papír, Bubu a telefonos segítséggel kiderítette, valószínû elvitte a szél, így én a gondnok lakcímébõl a házszámot írtam fel itt igazolásképp. Innen jócskán fel kellett kapaszkodni Tolvaj-kútig, ahol megtartottunk a tízórai szünetünket (a fotókat visszanézve valóban 10 órakor voltunk ott). Néztünk szép kilátást, s egymást érték-követték a források, néha egy-egy mozgalom igazolópontjait is érintettük. Nagyon örültem, hogy egyelõre jó idõ van, minden virágot megörökítettem, amit csak láttam, Érsek-forrásnál elõbukkant a bükkelegyes ligeterdõk egyik szép kis virága, az orvosi tüdõfû. Lajos-forrás elõtt néhány tõ martilapu is sárgállott az út szélén. A forrás elõtt volt a beharangozott magashegyi jellegû szakasz, ami egy hirtelen lejtõ volt, melynek aljában meredek partú mederben hömpölygött a víz, s Lajos-forrásnál egy félig-meddig elhagyatott kunyhót is megszemlélhettünk (a verandáján igen jó volt ücsörögni egy kicsit). A forrás kifolyója körül ott nyílt a kis télizöld, meg némi kertbõl idekerült kankalinféle, valamint sárga nõszirmot is lehetett látni. Szeretem a tavaszi túrákat, mert ilyenkor kiszínesedik a természet. :)

A következõ szakaszon jött el a sár ideje. Párhuzamosan haladtam az úttal (én naiv még azt hittem, megúszom sártalanul :D) és az elsõ kritikus szakaszt sikerült aránylag tiszta cipõvel abszolválni, aztán egyszer csak leértünk Kisirtásra, ahol a Szépasszony-kútnál várt a következõ pontõr. Némi füstölt-fõtt császárszalonnás zsemlével alapoztam meg a következõ emelkedõhöz való energiaszükségletet, ahol szembõl érkezõ SzLA1 bíztatott: Ne adjátok fel! :)

Dijós-kútnál kódírás, majd Fagyos-kúton matricaragasztás is történt, lefényképeztem a tóban növekvõ békautódokat, aztán csak nyomultunk tovább. Nemsokára találkoztunk egy páncélinges cserkésszel (azt mondta, 20 kilós a cucc), meg a társával.

Az idõjárás változásáról:

• Besötétült fellegek kergették egymást az égen.


• Fenn a fák lombjai közt zúgott a szél.


• A völgy meredek bal oldaláról lavinaként görögtek le zörögve az elszáradt falevelek.

Nem ok nélkül éreztem úgy, hogy nem ússzuk meg az esõt.

Katalin-forrás után következett be a kikerülhetetlen. Miután Siményi Mikiék társaságában felírtuk a kódot a forrásnál, átkeltünk a vízen, aztán egy szekérúton felfelé A Karamell-vízeséscsoport elõre jelezte, hogy itt bizony történt valami az erdõben, gondoltuk, hogy nem tejeskávé folyik a patakmederben. Az erdészeti gépek által kijárt, víz által elöntött úton a sár megduzzadva állta utunkat. Néhányan jobbra tértek és a meredek oldalban próbáltak elegyensúlyozni, de én megláttam egy kavicsos részt ott, ahol a víz keskeny kis erecskében folyt le az útról, s úgy véltem, az már az alapkõzet, így átugorva a sarat, nagy lendülettel érkeztem meg a kiszemelt helyre, természetesen vagy tizenöt centi mélyen elsüllyedtem a sárban. Ezen inkább meglepõdtem, mint kiakadtam, mert tényleg arra számítottam, hogy köves talajra érkezem majd, de a kavicsok lebegtek a sár színén. :)

Valahol itt ért utol minket Tibet, Vadmalac és Jaat. Droid és Bubu nagyjából sártalanul megúszták ezt a szakaszt, a többiek pedig olyan cipõszínre váltottak, mint én. Vidám sárgásbarnára. :) Jóska-kútnál mindannyian kipufogtuk magunkat a sárhelyzetet illetõen, majd vidáman bandukoltunk tovább az erdõben. Vár-kút után jó meredeken lecsapattunk Kemence elágazóhoz. Nagyon tetszett ez a szakasz, igaz, azért figyelni kellett, nehogy elessünk a megnövekedett tehetetlenség miatt. A kisvasút nyomvonalát a patak valóban hullámvasúttá és abszolút Indiana Jones-nak való kalandvasúttá változtatta (én még nem jártam erre ezelõtt), de felfedezni véltük más neves személyek keze munkáját és alkotó tevékenységét is itt (mármint ami a fémek hajlítgatását illeti). :)

Megbeszéltük, hogy lebegõvasút lenne az ideális közlekedési forma errefelé, ezért a patakátkelések környékén tartottuk is némi szakaszbejárást. Itt valahogy könnyebben (vagy csak hamarabb) találtunk átkelõket, mint a többiek, így innentõl Droiddal és Jaattal némileg elõrébb kerültünk és kedélyesen csevegve érkeztünk meg az A44 résztáv céljába. A kapott Balaton szeletet a zsebembe tettem, a zsíros kenyérre került egy kis fõtt császárszalonna is, csak úgy megbolondításképpen, meg ittunk magnéziumos és kalciumos pezsgõtablettát. Cseréltem zoknit (amúgy nem szokásom, de a sár eléggé átivódott a cipõ gyöngyvásznas részein), a kettõ közül a piros gumimacit választottam, így lassan elindultunk az út hátralevõ részére. Mûút vitt a Kenyeres Balázs-forrásig, itt jól elnevetgéltünk, hogy a következõ szakaszon mit szívunk majd 2,7 km-en a 280 méter szintemelkedés miatt (fõleg, hogy a 2,7 km vége lejtõ). Mindenesetre ennek is nekiugrottunk, odafenn Lestat adott csúcskekszet, aztán gurultunk is lefelé. Közben Jaat megosztotta velünk titkos fejlesztését, a „legkönnyebben leszedhetõ szalag” feltalálásának és kifejlesztésének körülményeit, és a völgy aljában egy rövid videó erejéig be is mutatta.

Solymár-forrás után kezdett az ég a piros árnyalataiba átmenni, de még láttunk reményt arra, hogy lámpa nélkül elérjük a Betyár-forrást, ami végül sikerült is. A ponton lobogott a tûz, s bár a pontõröknek nem volt bélyegzõpárnájuk (egyszer mi is jártunk már így), aláírást kaptunk, de aztán Droidnak hála, még pecsétünk is lett. Itt elmondták, hogy a Király-kúton nem lesz pontõr, ezért hosszú magányos szakaszok következnek majd. Felvettük a lámpáinkat és nekiindultunk, Jaat gumimacijaival feltöltekezve. Ezekre a szakaszokra készültem a legjobban fejben, tudtam, itt jócskán kell majd kapaszkodni, de szerencsére sikerült jól beosztani az erõt. Pénzásás felé az emelkedõn utolért valaki, a léptei alapján azt hittem, Droid az, de RushBoy hangon köszönt. :) Õ már a 25-ösön túl volt, s most nyomta a 95-öt, suhant is tovább. Alig két órával a Betyár-forrás után már Király-kúton voltunk, onnan meg további két óra múlva Musli-forrásnál. Út közben Jaat megkínált powerbarral, kellemesen csalódtam az ízében. A Dobó-bérc emelkedõjén Jaat elmesélte nekünk Elvis cselvetéseit, mikor bukkan fel, milyen alakban, milyen rafinált tetteket szokott véghezvinni, s ami a legfontosabb, hogyan lehet ellene védekezni. Annyira röhögtem néha, hogy nem is a meredek hegyoldal miatt nem tudtam haladni, hanem a nevetéstõl. :) Kroslák-kút, majd Saj-kút után már igencsak vonzott lefelé a gravitáció, állandóan le akartam ülni, éhes voltam.

Kikuncsorogtam a fiúktól egy kis pihenõt a Foltán keresztnél. Leültünk a padokra, piknikeztünk. Jaat, Droid és jómagam kipakoltuk táskáinkból élelmiszerkészletünk rejtett tartalékait. Volt itt sós, mint a ropi+levesgyöngy kombó, tonhalkonzerv, volt édes, mint Tibi csoki, gumimaci. Jaat és Droid kólát is töltöttel, én a fogállomány-romlástól tartva pezsgõtablettás vizet. Közben hívott Gudluking, aki attól tartott, hogy eltévedt, mert hogy nem követtük õt, de elárultam, hogy épp Mahlzeit van (Bubu nyomán). Múlt az idõ, teltek a bendõk, igen jól éreztem volna magam, ha nem reszkettem volna úgy, mint aki épp megfagyni készül. Vártunk, hátha Csillagék utolérnek, de aztán mégis útnak eredtünk, mert ülve nagyon hideg volt. Királyrét elõtt technikai szünetet tartottam, Droid megvárt, Jaat elõrement. Aztán miután beértünk a kivilágított részre és megkaptuk a pecsétet, Jaat megkérdezte, mi a véleményünk a frissítésrõl (ami ugye nincs). Minket valahogy nem vágott földhöz a dolog, talán azért, mert már korábban megéheztünk, és Foltán keresztnél alaposan jóllaktunk a sajátból. Jaat is hasonlóan vélekedett, de azért elcsábított minket a kókuszos rúdjával, miközben talpalunk tovább, nem volt ok, amiért érdemes lett volna itt ácsorogni a hidegben.

Úgy voltunk vele, hogy „ó, innen már csak 15 km körülbelül, begurulunk!” Egy rövidke szakasz erejéig mûúton haladunk, majd a szalagok bevittek a „málnásba” (inkább szedresbe). Szó szerint.

Alig haladtunk az erdõben olyan pár száz métert, baloldalt fenn a sûrûben két acsarkodó fenevad morgását hallottuk (biztos nem kutyák voltak, tehát valami más… ). Megszaporáztuk lépteinket (én kicsit a pulzusszámomat is), siettünk, amennyire lehetett. Éjkék szalagok, meg néhol csíkos segítette a tájékozódást. Itt valójában nem volt gond az út kijelöltségével, csak a szederindák, a bokáig érõ iszap és víz nem tette lehetõvé, hogy tekintetemet eltávolítsam a talajtól, különben csapdába estem volna a természet karjaiban. A kanyarokat mindig egy-másfél méteres „helyszínelõ-kordon” jelezte, szerintem nem lehetett elvéteni. Jaat és a csodalámpa, Droid, valamint a repkény figyelem azonban átsegített minket a nehézségeken: együttesen túléltük az erdõt. Jöhettek krokodilok, jetik, minket nem állíthattak meg, tiszta szerencse, hogy a fekete mambák ideje még nem jött el (Jaat, 2011).

Amikor hirtelen megint szilárd talajon tapodtunk, gyanakodva és megkettõzött figyelemmel forgattuk körbe fejünket, nem ám valami csapdába kerültünk idõközben. Aztán leengedtük a túrabotokat, s besétáltunk csendben a kihalt utcák közé, ez már Kóspallag volt. Gepárdot megszégyenítõ sebességgel helyet foglaltunk az emlékmû köré kihelyezett virágágyásokon, majd illemtudóan elkezdtük két-pofára tömni a sósmogyorót. Közben a nem-is-oly-régi kalandjainkon merengtünk, hogy miféle luxus a fürdõszoba, a meleg ágy, meg a közvilágítás. Nem nosztalgiáztunk azonban sokáig, hiszen a táv magától nem fog elfogyni, ideje nekivágni a hátralevõ kilométereknek. A Királyréttõl idáig tartó szakasz úgy felvértezett minket lelkileg, hogy a végén már csak arra gondoltam: „annál rosszabb már úgysem lehet…” :)

Innentõl sokáig mûutaztunk, észrevettük benne a rendezõk csalafintaságát (a Királyrét után a sárból mindenkinek nyilván annyira elege lesz, hogy a mûútnak örülni fognak, tehát nem éri majd õket az a támadás, hogy „ej, minek kellett a végére ennyi mûutas szakaszt betenni”) :). Én személy szerint örültem, mert lehetett haladni, s hamarosan a cél elõtti utolsó pont pecsétje is ott díszlett az itineren.

Az „örök szántóföld” már csak a végjáték volt, mégis, olyan hosszadalmasnak tûnt, de azért kárpótoltak szemben a Duna túloldalán a Pilis-Visegrádi hegység körvonalai, meg a települések villódzó fényei. Itt volt egyedül kicsit gyér a szalagozás néhol, ha nincs Jaat, meg a remek lámpája, lehet, párszor benéztük volna az elágazásokat. Hamarosan tanösvény-tábla jelent meg (lakott terület közelsége), majd iszonyú meredeken lejtõ mûút. A térdeink kikérték maguknak, de aztán tátva maradt a szánk, amikor konstatáltuk, hogy éppen az iskolához bukkantunk ki. Ott aztán megkaptuk a rendezõktõl a kézfogást, elismerést, a szép díjazást és a finom teát, meg a jólesõ zsíros kenyeret. 4:22-kor értünk be a nyári idõszámítás szerint (tehát 3:22-kor, ami a télit illeti), így bõven volt idõ elkészülni az 5:01-es vonatig, hogy a nyugatiban találkozhassunk unokatestvéremmel, akit meghívtunk a Bia 25-re, mint elsõ teljesítménytúrájára. Ám ez már egy másik történet. :)

Köszönöm a túrát és az érdekes útvonal kijelölését a rendezõknek, a legvégét leszámítva én nem hiányoltam a szalagokat sehonnan, de a seprûket nem irigyeltem, mert volt mit aratniuk. :)

Köszönöm a társaságot a túra elején Bubunak, Csillagnak, meg a többieknek, a túra végének jelentõs részén pedig Droidnak (neki a túra egészén :)) és Jaatnak. Rengeteget nevettünk, ez sokat segített abban, hogy a jókedv megmaradjon és ne csoffadjak el.

Nagy szerencsénk volt, hogy nem esett az esõ.

Amit megtanultam: 1. a gumimacik nagyon fontosak. 2. sose bízd el magad 15 km-rel a cél elõtt, mert akinek nagy az arca, annak Elvis csúnyán megfizet. :) (Õ sosem alszik).

Magyarországi Forrástúrák a Pilis-Visegrádi-hegységben Téli 30 - Szint: 1000 m.

A várttal ellentétben tökéletesen járhatóak a közutak ma hajnalban, ezért az elsõk között érkezünk Zsolttal Pomáz HÉV megállójának parkolójába. Szívesen fogadjuk az Egonék által kínált lélekmelegítõt. A lassan hûlõ autóban elfogyasztjuk reggelinket, aztán átsétálunk a közeli Bull Pub-ba. A teraszon Gyõri Péter osztja a nevlapokat. Lerakjuk a holminkat és benyitunk a kocsmába. A pultnál a jeles fórum illusztris alakjai már javában fogyasztják szokásos, reggeli kávécigarettájukat. Megpróbálom a minimumra redukálni a légzésemet. Amikor megkötöm a cipõfûzõmet, akkor teljesen vissza is fojtom, mert különben nem tudnék lehajolni. Kitöltjük a papírt, és nevezünk. Közben megjelenik több olyan hérosz, aki a tegnapi VULKÁN túrán is részt vett. Tavaly én is ilyen cipõben jártam, de akkor csak a Nagy HH és a Csóvi tetején volt vékonyka hósipka. Ni csak! Kriszta is eljött. A PIROS óta nem láttam. 07:00. Menjünk ki egyet levegõzni! Hamar elfogyasztjuk a faluban a [Z-] jelzést, és balra felvágunk a [Z3]-ön. Ez már odafigyelõsebb, mert a feltúrt, majd megfagyott sár, rajta hólepellel kiköveteli magának az összpontosítást. Érdemes az elõttünk haladók lábnyomaiba - vagy legalább a környékére - lépni, mert különben könnyen úgy lehet járni, mint én, aki most szakadtam be egy pocsolyába. Elhanyagolható a beázás. Egy emelkedõ tetején házat látunk pár fõvel elõtte. - Ne menjetek tovább! Én vagyok a pontõr, csak fent voltam a háznál - mondja a szembe jövõ sporttárs.

1. ellenõrzõpont, Hajós Ferenc-forrás.

Észre se vettük jobbra a forrást. Ha már itt vagyunk, lemegyünk a mélyedésébe. A Janda Vilmos kulcsos házhoz viszont még fel kell mászni, mert arra visz az út. [Zo; Z3] a további, kellõ sûrûséggel felfestett jelzés. Elhatározzuk, hogy csak a [Zo]-t figyeljük, mert a [Z3] jobbra fel fog menni, és a [Z+] jön be helyette. - Mit csinál Bubu ott a lejtõ aljában?

2. ellenõrzõpont, Gyopáros-forrás.

Amikor leérünk rájövünk, hogy valszeg a gyopárszirmokat számolta az addigra elillant sporttárs. A forrást díszítõ, kopott kõgyopár ép szirmait kell ugyanis megszámolni, és az eredményt az itiner megfelelõ rubrikájába beírni. Dilemma alakul ki, hogy 8, avagy 9 e a helyes megoldás. Az egyik szirom "épsége" vitatható. Végül 9-et írunk be. Egy mélyedésben vagyunk, jobbra fel kell kapaszkodni. [Z4] még nem volt a zöldek közül, ezért ezt követjük. Egy karéjra jutunk, ahonnan a kopár fák közül körpanoráma nyílik. Nem emlékszem, hogy jártam volna erre valaha is. A nemrég kezdõdött hószállingózás, mintha már el is állt volna. Egy épület oldala mellett kanyarodik jobbra az út. Biztos ez a Csikóváraljai turistaház. Sajnos nem olvastuk el az itinert, ezért az "illegális" [Z4]-en fölöslegesen lemegyünk a th. parkolójába. Fent meglátunk egy túrázó csoportot, megindulunk irányukba. Felmerül bennem, hogy leküldöm õket a parkolóban álló, egyetlen autóhoz pecsételtetni, de végül mégsem teszem, mert utána majd nem tudunk elég gyorsan futni. Tehát visszakapaszkodunk a helyes útra, meglátjuk az Élet Gyöngye zarándoklat jelzését, és megpróbálunk lépést tartani az elénk kerültekkel. A [Zc] jelzésen jobbra fordulunk, a Holdvilág-árok felé. Lemegyünk egy újabb forrásoz.

3. ellenõrzõpont, Domini-forrás.

Itt Egon osztja a pecsétet, az ég meg az áldást. Most az esõ kezdett rá. Remélem ez se tart tovább, mint az iménti havazás. Az információ értelmében - amit a ponton csippentettünk fel - a havazás miatt veszélyes az árokban haladni, ezért a szalagozás mentén indulunk el. Egy hosszú lépcsõn, felfelé menet sandíthatunk le a rejtelmes Holdvilág-árokba. A szalagok segítségével kiérünk egy ismerõs dózer úthoz. A PILIS 50 óta tudom, hogy ez levisz a Lajos-forrás parkolójához. Most az ezzel nagyjából párhuzamos [P+] jelezte turistaúton ereszkedünk. Már messzirõl meglátjuk a kajasátor céljára felállított kék-fehér csíkos, oldal nélküli pavilont. Aki csak teheti, alatta áll, mert idõközben tempósan esni kezdett a hó.

4. ellenõrzõ- és etetõpont, Lajos-forrás.

Egy mikulásfej, és egy szmájli a pecsétkombináció. Az itiner biztonságba helyezése után jöhet a kaja. A májkrémet ajánlják, ezért egy vajas kenyérre karikázok belõle, és csalamádét teszek rája. Télleg, naon finom. Az aprósüteményt se bírom érintetlenül hagyni, azzal fojtom le a májkrémes kenyeret, és a magammal hozott kólával szétcsapatom az egészet. Nehezen hagyjuk itt ezt a kellemes pontot, de azt az ígéretet kapjuk, hogy visszafelé is csemegézhetünk, ha lesz még mit. A turistaház mellett elhaladva megyünk tovább a [S-] jelzésen. Most nem úgy néz ki, mintha el akarna állni a havazás. Ólomszürke fellegekbõl hullik, és ellenszél vágja szemünkbe a pelyheket. Szalagozás veszi át a vezetést, és levisz a Sikárosi-rét szélére.

5. ellenõrzõpont, Szilágyi Bernát-forrás (pontõrös).

A réten rátérünk az OKT jelzésre, és lemegyünk a Bükkös-patak partjára, ahol trükkös átkeléseket mutatunk be. Az elsõnél egy kerítés betongerendája van keresztbe', a mederben. Megpróbálok átegyensúlyozni rajta, de az utolsó lépéseknél megbillen, és a jobb cipõm vizes lesz. Nem annyira ázik be, mint a múlthéten a Cuha-pataknál, (BAKONYI MIKULÁS 50) de arra éppen elég, hogy bosszantson. Visszatekintve látom, hogy egy spori már veszi is elõ a két reklámszatyrát, hogy azokkal védje meg cipõit a beázástól. A következõ átkelés sokaknak nagy fejtörést okoz, mert a kiálló kövek - akár hol is nézzük - túlságosan távol vannak egymástól. Kiszúrok magamnak egy követ, ami tulajdonképpen egy út menti betonkorlát tartóeleme. Ez akkora darab, hogy emberi számítás szerint nem fog billegni. Ha mégis, akkor fürdés. Hó, hó, hórukk! Ahogy eléri a lábam, már indítom is a következõ ugrást, ami a túlpartra röpít. Kriszta és Zsolt sóvárogva nézik, hogy én már ideát vagyok, de nem mernek átugrani a betondarabra, feljebb próbálkoznak. Addig én tovább sétálok a közelben levõ, újabb pont felé.

6. ellenõrzõpont, Kárpát-forrás.

Azt kell beírni, hogy mibõl van a foglalás ajtaja. Jó lesz ez vaslemeznek. Amíg jönnek a többiek, addig én technikai szünetet tartok. Közben fentrõl, a másik oldalról közelítenek néhányan. - Lehet, hogy nem is kellett volna itt összevissza átugrálni? - Á, azok kispistázók - mondja Bubu. Végre megjönnek Krisztáék is. Õk is bosszankodnak a látottakon. A forrással szemben viszonylag könnyû az átkelés, tovább megyünk a [K-] jelzésen, majd a [K+] vezet fel az erdészeti mûútra. Bubu már elõre mosolyog azokon, akik problémázkodtak az eddigi átkelésekkel, mert ahogy a mûútról visszamegyünk a patakvölgybe, nemsokára következik a legnehezebb átkelõ. És tényleg. Itt még morajlik is rendesen a patak, még félelmetesebbé téve a produkciót, mint amilyen. Amint felpillantok az alkalmas átkelõ keresésébõl, látom, hogy Bubu már odaát van. Õ az átrohanásos módszert választotta. Na, neeem! Ebbe nem megyek bele; vagy legalábbis önként nem. A túlparthoz közel van egy, a többi közül jelentõsen kiemelkedõ kõ. Ez olyan ismerõs, hogy köszönõ viszonyban vagyok vele: "Légy üdvözölve, ó hatalmas kõ!" A MÁRCIUSI EMLÉKTÚRA 48-on mindig erre ugrok rá, de a magas vízállás miatt ez most túl messze van. A nagy kõ és köztem fekszik a patakban egy kisebb kõ. Talán ez is elég nagy ahhoz, hogy ne billegjen. Talán. A kõ fölött kb. 3 centi víz folyik, ha ráugrok, nem lehet totojázni rajta, rögtön tovább kell ugrani a nagy kõre. Egy lapra teszek fel mindent. Koncentrálok. Ugrás! Kis kõ, (nem billeg) nagy kõ, túlpart. Ez megvan szinte száraz lábbal. Kriszta és Zsolt látják, hogy hova kell ugrani, de nem vállalják be, megint csak feljebb keresnek átkelõt. Addig én - elégé el nem ítélhetõ módon - élvezkedek a különféle átkelési kísérletek mozizásával. Valaki megpróbál az egymáshoz közelebbi, de jóval a vízszint alatti köveken átügyeskedni. Az elsõ két lépés után lecsúszik a lába, és kénytelen belegangolni a patakba. Aki pedig rögtön átgázol, az esélyt se' ad magának a beázás elkerülésére. Állnak néhányan ezen a parton és öntik a vizet kifele a cipõjükbõl. Visszajött felfedezõútjáról Kriszta. Jobb híján õ is az itteni átkelés valamelyik verzióját választja. Az utolsó lépése neki is a patakba érkezik; 1:1 nála a száraz és a vizes lábak állása. Tovább is megy rögtön, nehogy eljegesedjen a futómûve. Zsolt is jön nemsokára, de õ már feljebb átugrott. Elindulunk az átkelõhely folytatásában, az emelkedõs [K+] úton, ismét a Lajos-forrás felé. Krisztába botlunk. Úgy döntött, hogy mégis ki kell önteni a vizet a cipõjébõl. Száraz zoknit is húzott. Erõsödik az emelkedõ. Ez jó hosszan így lesz, hisz a patakvölgybõl kell visszajutnunk a Lajos-forráshoz, ami (mint tudjuk) igen magasan van. Egy jobbos fordulónál pihenésképpen vetek egy pillantást lefelé, hogy jönnek e már a többiek, aztán emelkedek tovább a keskeny ösvényen. Egy plató beugrójánál megtalálom Zsolt névrokonát, ahol bevárom a többieket.

7. ellenõrzõpont, Kármán-forrás.

A kérdés: Az ajtó kulcslyukainak száma. Mivel ez nem páncélszekrény, megelégszik egy kulcslyukkal. Azért van még az emelkedõbõl, de az erdei ösvényrõl, a fák között már felsejlik a turistaház. Már csak balra kell fordulni a [S-]-on, és megint itt vagyunk.

8. ellenõrzõpont, másodszor Lajos-forrás.

Biztos van még kaja, mert Bubu hátát látom amint az asztal felé fordul a sátorban. És igen, van még a fííínom májasból is. Hát akkor megint elidõzünk itt egy kicsit. De a jóból is megárt a sok, köszönünk mindent, és lefelé indulunk az egyetlen mûúton. Úgy látszik, a fentrõl jövõ autó elöl nem elég gyorsan húzódunk félre, mert töffen egyet. Feljöttek kocsival, nyújtóztak egyet, és másnap elmesélhetik, hogy a Lajos-forrásnál kirándultak. Szalag mutatja, hogy jobbra el kell hagyni a mûutat [S-]. Abban a felszabadult hangulatban megyünk következõ pontunk felé, hogy a "megpróbáltatás" javán már túlvagyunk. Élesen balra kanyarodunk a többi túrázó után. Egy meredek aljában találjuk meg a keresett objektumot.

9. ellenõrzõpont, Csepel-forrás.

A tábla szövegét kell bevésni, ami a forrás neve alatt: PILISI PARKERDÕ. Ahogy mászok vissza a [S-]-ra, veszem csak észre, hogy az ösvényt szegélyezõ, vastag avarrétegen már szinte nincs is hó. A fagyot - egy napon belül - követi az olvadás. Fent, a karéjon sarakat kell kerülgetni. Ez akkor tûnik fel igazán, amikor szembe jön egy nagyobb létszámú, idõsebbekbõl álló társaság, és helyet kell biztosítani mindkét irány számára. Egy kicsit megijedek, amikor egy kopott [Z-] jelzést látok egy fán, és már régen volt megerõsítõ [S-]. Tovább megyek, mert nem emlékszem semmilyen letérési lehetõségre. Nemsokára megnyugodhatok, mert viszonylag friss [S-] kerül elém. A többiek - akik mögöttem cseverésznek vidáman - se mondhatják, hogy tévútra vezettem õket. Egy kitett részhez érkezünk. Itt sokkal nagyobb a cidri; a vastag hóban két hóhányó birkózik. Bemegyünk egy házba.

10. ellenõrzõpont, Czibulka János menedékház.

Az hûvös elõtérben, alacsony ketrecben egy madár sínylõdik. Fürjnek nagy, fajdnak kicsi; lehet, hogy egy harmadik fajhoz tartozik. Bele- belecsíp ketrece dróthálójába. Zsolt - akiben nagy az állatok iránti empátia - azt mondja, hogy rakhatták volna inkább az elõszoba végében levõ nagyobb ketrecbe, és, hogy xar lehet neki egyedül. Én megnyugtatom, hogy biztos azért nem rakták a nagyobb ketrecbe, mert abban van a boa, aminek csak késõbb akarják csillapítani az étvágyát a madárral, úgyhogy nem sokáig lesz magányos. C'est la vie. Beljebb megyünk. A zsibongóban megkapjuk Gyõri Péter egyedi, háromszög alakú bélyegzõlenyomatát, és néhány mondat után, ahogy jöttünk, ki is megyünk. Sétálva teszünk meg néhány métert a [Z-] jelzésen, hogy Kriszta könnyen utolérjen a ház háta mögé tett kitérõjébõl. A Petõfi pihenõbõl most csak egy nagy homályt látni, valószínûleg arra vonult el a minket örvendeztetõ hófelhõ. Lejtõsre változik az ösvény, terepes talpú cipõben is óvatoskodni kell. A lejtõ alján kisebb csoport verõdött össze.

11. ellenõrzõpont, János-forrás.

Meg voltam gyõzõdve róla, hogy mára már vége van az átugrálásoknak. Hát, nem! Ráadásul itt agyagos mind a két part, és a túlpart rögtön emelkedik. Kinézek egy biztosnak látszó pontot a másik oldalon, és ugrok. Sikerül nem visszaesni a túlpartról. Egy fiatal lánynak viszont nincs szerencséje; két nagy sárfolttal a farmerján áll föl a trutyiból. Nem pontozzuk le, így is eléggé meg van illetõdve. Egyébként, ennél a pontnál a forrás jellegét kellett beírni; vagyis, hogy "kifolyós", vagy "merítõs". Nyomtatott betûkkel beírom, hogy ÁTUGRÓS. Ez tetszik a többieknek is, õk is ezt írják. Ez erõsebb bizonyíték az ott jártunkra. Na, még egy kidõlt fa ágait kell meglovagolnunk, aztán vélhetõleg megúsztuk. A Pomázra vezetõ mélyúthoz érkezünk. Itt már totál elolvadt a hó, minden nyál az útban folyik lefelé. Szerencsére van járható pereme, de néhol ez úgy le van pusztulva, hogy jobbra csak a szakadék jellegû árok tátong; erõsen bele kell kapaszkodni a fákba. Egy átvágásnál le lehet ereszkedni az árokba, innen tényleg csak egy pár lépés a szilárd burkolat. Ahogy a hosszú utcán megyünk Pomáz központja felé, kisüt a nap, és egy kis területen az ég kékje is megmutatja magát. Kösz, de elõbb kellett volna! Az úton - ami reggel óta a háromszorosára nyúlt - nem történik semmi, csak a talpam fájdul meg piszkosul. Le kéne már cserélni. Lanyhul a figyelmem, és valahogy elõbb lukadunk ki a fõútra, mint kellene. Jóval a világháborús szobor elõtt kerül elénk Kriszta az egyik utcából. Telefonáció miatt lemaradt, és ezért nem minket, hanem a jelzést követte. Innen még egy napi járóföld a HÉV állomás. Lassan kivehetõ lesz az épületegyüttes, ami a célunkat, a Bull Pubit foglalja magába. Az elõtérben akarunk pecsételtetni, de közbe ez csomagmegõrzõ lett, tehát muszáj beljebb mennünk. Sorba állunk az oklevélért, és a szép zománcjelvényért, ami terebélyes fát ábrázol, rajta kék forrásjellel, az alján a túra címe, távja és dátuma olvasható. Úgy érzem, hogy már nem hiányzik a VULKÁN túra, itt is kellõen el tudtam fáradni...

Ottorino



 

Magyarországi Forrástúrák a Pilis-Visegrádi-hegységben – Téli 30 

Kerek repkény úgy dönt, nem hagy aludni a tegnapi Bakonyi Mikulás bejárás után. Jól teszi. Ásítozós reggeli, kávé, ásítozás tovább. Indulunk: Ganz villamos, MXa sorozatú keletnémet HÉV, a pályaszámot nem írom most fel, kattogás, zakatolás, sípolás Pomáz felé. Találkozó Nagyondinnyével és DJ_Rushboy-jal, mint a XI. kerület jeles képviselõivel, elõbbivel hirtelen ötlettõl fogva közös gyaloglat kitalálása. Megérkezünk, az állomással átellenben, a Hétvégebusz által üzemeltetett buszpályaudvaron találjuk a rajtként is üzemelõ korcsmát. Repkény indul intézni a nevezést, én odakünn maradok, összefutok Bíborral, továbbá sikerül találkozni a kicsit késõbb érkezõ négyessel, amely Varacskos Disznóból, Lükepékékbõl és Gethébõl áll. Ja, +1 Zsoli kutya is tartozik menetményükhöz. Jó dolog kirándulgatni az erdõben, na. Még szakadó hóesésben és viharos szélben is. Még egy kávé, aztán indulás, szürke égbolt alatt a szürke utcákon. Eloldalgunk a Nagy-Csikóvár felé, fiatal tölgyerdõben széles gyalogút visz folyamatos emelkedõvel. Szép, még akkor is, ha inkább a lábam elé nézek, korai lenne még aktiválni a bakancsba épített hûtõrendszert, vagyis túlságosan belegázolni a hóba. Fagyott pocsolyát kerülünk, néhol teszünk az úttal egy kanyart, majd felérünk a Hajós Ferenc-forráshoz: ez az elsõ ellenõrzõpont, ahogy az egy Forrástúrán stílszerûen várható. Az üresen álló háznak hátat fordítunk, kis emelkedõ visz egy panorámaút felé. A kilátás a Kevélyek felhõbe burkolózó tömbjével be is zárul, de az addig terjedõ táj sem éppen érdektelen. Az Oszoly és a különös nevû Messelia (Mesélõ-hegy) hirtelen kiemelkedõ magaslatai teszik változatossá a síkságot, ahol Pomáz, Csobánka és Budakalász épületei sorakoznak. Menet közben mondjuk nem lehet sokat gyönyörködni a tájban, egyrészt, mert meredeken lejt az ösvény, másrészt, mert jól csúszik és ez mindenféle vidám tornamutatványokra ad okot. Sikerül esés nélkül megérkezni a Gyopáros-forráshoz, ahol pár évvel ezelõtt Olahtamasék egy nagyon elcsoffadt Kerek repkényt és Kékdroidot találtak, amint épp a BEAC Maxin küszködtek Hûvösvölgy felé. Most azért jobb állapotban leledzünk, meg is szemléljük a forrás foglalatának viharvert díszét. A gyopár szirmainak megszámlálása a feladat az itiner szerint, ezután sétálhatunk tovább, megcélozhatjuk a Holdvilág-árkot.

Télen túrázni azért (is) jó, mert az erdõ lombjavesztett fáin túl látszanak a távolabbi hegyoldalak, gerincek. Ez most is így van, ahogy lassan közeledünk az árok mély völgye felé, egyre közelebbrõl figyelhetjük meg a szemközti hegyet. Ráfordulunk a hófúvásban még külön félelmetes, tiszteletet parancsoló Holdvilág-árok oldalára, a hidegben egyedül fagyoskodó pontõr határozott ajánlására. Odalent meglehetõs cudar körülmények uralkodnak Vinatti késõbbi elmondása szerint, õ márpedig nyilván tudja, mert Lestat1758 és Mészáros Ádám társaságában végigtörték a jeget az árok sziklái, a létra fokai közt. Masszívan emelkedõ, néhol jeges felszínû lépcsõsoron baktatunk, mindezt egyre erõsebb hófúvásban. Odafent bevárjuk Kerek repkényt, aki a szelídülõ emelkedõn valamelyest gyorsabban halad, így Nagyondinnyével kettesben törünk elõre az elemek tombolása közepette. Néha a szél elfúj pár felhõpamacsot az orrunk elõl, ekkor szabaddá válik a kilátás a távolabbi hegyekre, mély völgyekre – csak ekkor jövök rá, hogy mi voltaképpen egész magasan járunk, egészen pontosan a Nagy-Csikóvár északi nyergében. Kényelmesen lebandukolunk a széles úttal párhuzamosan egy ösvénykén, rádöbbenek, milyen régen is jártam utoljára Lajosforrásnál. Hatalmas fenyõfák õrzik az ellenõrzõpontot, ahol elágazásék pontõrködnek és vinattival, mint beugró kenyérkenõvel megerõsítve kínálnak mindenféle földi jót. Sõt, még mosolygós Mikulásos bélyegzést is kapunk a megfelelõ rovatba. Néhány zsíros-hagymás és vajas-kenõmájas-pirosaranyas kenyérrel próbálom csökkenteni étvágyamat, de jut energia a sütemény alapos tesztelésére is. Köszönet érte! Közben visszatér Nagy Attila, elsõként a 30-as táv plusz körérõl, Cuha-léptékû patakátkeléseket jelez elõre, majd elporoszkál Pomáz felé.

A bõséges ebédet meredek kaptató segít feldolgozni, néhol visszacsúszva, de rendületlenül haladunk a lokális maximum felé, ezt a Bölcsõ-hegy és a Solymos nyergében érjük el, innentõl kényelmes erdei sétaúttá változik a sárga sáv. Elkanyargunk a hegyoldalban, kisebb patakokat, sárfoltokat, dagonyákat keresztezve trappolunk a párás hidegben. Az itinerben is írt szalagozásra kell térnünk, nem tesszük meg a kurflit Tölgyikrek felé, átvágunk az erdõn a hóborította Sikárosi-rét szélére. Teszünk egy rövid kitérõt a Szilágyi Bernát-forráshoz, a pontõr felhívja a figyelmünket, hogy a túra a forrást közelrõl is érinti. A parancs az parancs, érintjük, közelrõl. Visszasétálunk, irány Sikáros, rögtön belefutunk az elsõ gázlóba. Néhányan szó szerint veszik ezt a futást, így Kerek repkény sem óvatoskodik sokat, én viszont kiszúrok egy szimpatikus fatörzset, az Isten is hídnak teremtette ide. Vinatti hiába áll készenlétben a fotógéppel, nem sikerül elcsípnie a pillanatot, amikor a patakba dõlök, mert ez – ma – nem következik be. Pedig mekkora kép lett volna... :) Tehát, megérkeztünk a Szentendre felé zúduló Bükkös-patak völgyébe, ahol számtalan gázlónál van alkalma a túrázónak csillogtatni ügyességét. Vagy éppen, például esetemben, ügyetlenségét, víz van bõven mindkettõhöz. Az errejáró, aki nem ismeri a helyszínen a normál vízállást, az igencsak meglepõdhet például a meder kellõs közepén álló fára festett kék jelzésen. Párszor átevickélünk a vízen, ugrálva, csúszkálva, van, aki nemes egyszerûséggel átfutva (nem, én biztos nem). Érintjük a Kárpát-forrást, a dagonyán túlról is nagy bizonyossággal megállapítható a foglalat ajtajának anyaga, amelyre a rendezõk kíváncsiak. Errefelé híd is áll, könnyebbé téve a késõbbi kitérõt egy mûútra, fehér alapon piros betûkkel áll a megnyugtató felirat, hogy éleslövészet nincs. Akkor vissza a mederhez, még van néhány gázló, vétek lenne õket kihagyni. Fõleg, hogy a soron következõ szélesebb az eddigieknél. Vinatti segít elkapni minket az érkezési oldalon, Nagyondinnye valamivel lentebb keres és talál terepet új bakancsa tesztelésére.

Hagyjuk elzúgni a Bükkös-patakot Dömörkapu felé, meredek emelkedõt kell, hogy leküzdjünk a tiszteletkör végéhez közeledve. Eleinte mély árok kísér oldalról, annyira elbeszélgetjük a kaptatót, hogy nem reagálok elég gyorsan és nem térek ki a menetrend szerint érkezõ sétáLós bácsi elõl, aki szintén bevizsgálta a Holdvilág-árok terepviszonyait. Elnézést kérek ezúton is! Felkapaszkodunk a Kármán-forráshoz, már elég szomjasak vagyunk ahhoz, hogy itt tartsunk egy megállással egybekötött frissítést, a fémbögre megfelelõ alkalmazásával. Egy pillanatra mintha a felhõ is odébbszállna, kilátást engedve a patak alattunk húzódó völgyére. Visszaérkezünk elágazásék pontjára, újra feltankolunk minden földi jóval és még egy mosolygós-Mikulásos pecséttel. Aztán továbbsétálunk, az út menti tanya kerítésénél kíváncsi kanca lesi a túrázókat, itt tartunk egy állatsimogatást. Nem csak mi: a kerítésnél ezen az egy helyen alaposan letaposták már a havat. Eltrappolunk az egyre vizenyõsebb, latyakosabb ösvényen a Csepel-forrás felé: a tábla szövegét kell megörökíteni, ez négy szó leírását jelenti. Van másik tábla is, ennek a lejegyzéséhez jóval több papírt kellett volna magunkkal hozni. Visszacsoszogunk a sárban a sárga sávra, erõteljes, hosszan emelkedõ út visz fel a Kõ-hegy tetejére, a végére egészen melegem kezd lenni. Kellemes meglepetést jelent, hogy míg Lajosforrásnál az imént még ronda szél és felhõ fogadott, itt már néhány bátortalan napsugár tör át a felhõkön és a hegytetõre már kellemes, késõ õszt idézõ napfényben érkezünk. A turistaházban Gyõri Péterék õrzik a pontot jó étvággyal, mi most kihagyjuk az evészetet, inkább megcsodáljuk az elõtérben õrzött vérmadarat. A hegyen végre rendes kilátás fogad, Szentendre és Pomáz terülnek el alant, a Duna kék szalagja is kivehetõ, a túlparton pedig a Gödöllõi-dombság vonulataival tûnik el a látóhatár. Csodálatos. Átsétálunk az olvadáskor tóvá váló réten, hogy a Petõfi-pihenõnél újra megálljunk pár percre, nézelõdni. Már a Kevélyek is megmutatják magukat, nevükhöz híven tornyosulnak fölénk.

Csúszós, meredek mélyút visz vissza Pomázra, nem gyõz az ember hol a túrabotra támaszkodni, hol a növényzetbe kapaszkodni. Az utolsó ellenõrzõpont a János-forrásnál vár, innentõl úgy vélem, könnyebb lesz a terep. Tévedek, mint rendesen, mert ugyanúgy csúszik, ha nem jobban. Végül sikerül nem elesni a sárban és nem is lecsúszni a mélyút túloldalán folydogáló patak medrébe. Megérkezünk Pomázra, végigsietünk a jól ismert utakon, vissza a kényelmes Bull Pub autentikus kocsmahivatalába. Gratulálnak a teljesítéshez – én is ezúton gratulálok mindenkinek, aki ott volt – és megkapjuk az impozáns fémjelvény díjazást, nagyobb és szebb, mint amilyennek a fényképeken láttam. Rajta van a dobogón, ha a díjazásokat kellene versenyeztetni. Köszönöm a rendezõknek az igen szép túrát, külön elismerés a pontõröknek a hideg, nyirkos, szeles idõben a helytállásért. Nagyondinnye meghív egy kávéra, Bubu pedig jelzi, hogy hamarost indul vissza és éppen lenne nála néhány hely az autóban. Mindkettõt nagyon köszönöm, csakúgy, mint a társaságot Kerek repkénynek és Nagyondinnyének, jó volt túrázni egyet a téli Pilisben. Még elnézegetjük a zenegép hihetetlen választékát – jól megfér egymás mellett Csóré Béla és a Pink Floyd, Kacor Feri és a Depeche Mode – aztán a Bubumobil visszasuhan velünk Budapestre.

-Kékdroid-

Képek

Forrástúra a Börzsönyben 2010.09.04.

Készülve a következõ hétvégék duplázós eseményeire úgy terveztem a hosszú távot választom. Este számolgattam, hogy mikor is kéne indulni, melyik vonattal menni. Elõször a 6:41-re esett a választásom de végül a 7 óra pár perckor induló zónázóval siekrült elindulnom, cserébe egy kis plusz alvást iktattam be :)

A rajtnál gyorsan és gördülékenyen ment a nevezés rajtidõnek 7:55 került a papíromra. Gyorsan végiggondoltam hogy 63km = 12 óra akkor este 8-ra beérek szokolyára, és még haza is tudok jutni. Kismaroson az idõjárás kicsit hûvösebb volt mint a fõvárosban, vagy csak a vonaton melegedtem el, ezért fel kellett vegyem a pulóvert is, ami aztán a túra végéig le sem került rólam. Elõször rácsodálkoztam az itinerre, hogy 63 km-re ilyen kevés leírást kapunk, de aztán megnyugtattam magam, hogy itt nem lehet eltévedni, hiszen vadonat új jelzések vannak, némi helyismerettel is rendelkezem, és különben is a kedvenc hegységem.

A tervezett menetidõhöz mérten nyújtottam a lépteimet mert szerettem volna Kisinócra elérni 2 órán belül. Az elsõ forrás rögtön adta magát pecsét. Majd robogtam is tova a második forráshoz ahol gyorsan felírtam a lapra, hogy ..... szóval amit kellett. A következõ pont már Kisinóc volt kóspallagon keresztül. Ez igazán ismerõs terep volt hiszen a Teleki 50-t már bejártam párszor. Kóspallag elõtt a mezõn volt 1-2 dagonyás rész ami néha megtörte az ember lendületét de összeségében jól járható volt a terep. A kálvária dombra most mentem elõször felfelé, és elrõl az oldalról egész szimpatikus kis emelkedõ. A túloldalán a patakon átkelve egy kis bozótharccal jutottam el a turistaházhoz. Újabb pecsét 12.1 km és 1:50-es menetidõ. Egy kései reggelit engedélyeztem magamnak (amit egy szürke cirmoscicával is megosztottam) és egy szerelvényigazítást mert a cipõmbe belekerült pár lakó.

Kereken 10 órakkor indultam tovább NHH felé. Úgy terveztem hogy addig már nem állok meg és azt a 14 km-es szakszt is lenyomom egy szuszra. Pokol völgy bejáratánál kicsit bizonytalankodtam de megtaláltam a helyes utat. Itt egy 2km kellett menni a következõ forráshoz, ahol újabb kérdés megválaszolása volt a feladat. A forrásig elég nehéz volt a terep, nem egy sûrûn látogatott útszakasz volt ez. De ilyen is kell, elvégre ezért jöttünk :) Meredek kapaszkodó majd még egy és még egy kicsi és már meg is érkezik az ember a "Szép bércre" ahol pecsét és elvileg szép kilátás fogadná a megfáradt túrázót. A pecsét megvolt, de vizuálisan csak az "esõ lábát" láttam "lógni".

Elköszöntem és mentem vissza a az eredeti jelzésemre ami a S+. Ezen ereszkedtünk le a következõ forráshoz aho legy évszám felírása volt a feladatunk. A patakot oda vissza át kellett ugrani, de ez inkább élvezetessé mint kényelmetlenné tette a feladatot. 11:30-kor ezt is kipipáltam.

Vasedény kulcsosház, illetve az ott lévõ forrás a következõ pecsételõs pont. 3km vagyis délre odaérek. Továbbra is a S+ jelzést követjük amíg be nem csatlakozik a S[]. Én bátran robogtam is a S+ jelzésen, hogy majd úgyis jön a négyzet és akkor letérek rá. Ez nem sikerült.... Bevallom 90%-ban a saját hibámból de észrevétlenül mellõztem a S[] kiágazását és bõven túlmentem rajta. Amikor ismerõs terepre értem (kisirtáspuszta) kerestem ugyan a jelet de nem találtam, és még itt is továbbmentem a S+-ten hiszen "csak" 20 perce jöttem. Végül késõbb a amikor már 35 perc elteltével még mindig nem volt meg az új jelzésgynakodni kezdtem és visszafordultam. Kis kálváriát bejárva végül elindultam visszafelé. Útközben egy kb 10 fõs csoportot is visszafordítottam akik szintén elnézték a helyes útirányt. Együtt már könnyen megtaláltuk a S[] leágazását, és a helyes úton folytattuk az utat. A kulcsosház elõtt még volt egy kis bizonytalanság, de azt gyorsan megbeszéltük és a helyes irányt választottuk. 13:50 körül meg is kaptam a pecsétemet a pontõröktõl. A nagy élményekre való tekintettel meg is éheztem ezért egy gyors utánpótlást tartottam. A bõ kitérõ a lelkesedésemet is elvette, így még arra is gyõzködni kellett, hogy a 37-es távra "átnevezve" azt teljesítsem. Végül is sikerült rávenniük a pontõröknek hogy érdemes megcsinálni. Újult erõvel vágtam neki az emelkedõknek. A síházig már meg sem álltam. Ebben segített az idõközben eleredõ esõ, ami egyre erõsödött is, így mire felértem a hegy tetejére, már bõrig áztam. A síházban én csak pecsétet kértem, és egy kis segítséget, hogy pontosítani tudjam a leírást, hiszen nem szokolyára, hanem királyrétre kellett lejutnom. Ezt gyorsan felfirkáltam tollal a saját elázott lapomra. Mivel kajám volt bõven ezért a sok finomságot most kihagytam. Teletöltöttem az üvegeimet vízzel, és inkább továbbindultam a rakodó felé mielõtt elkezdene kihûlni rajtam a ruha. Ismerõs zuhogó esõ fogadott, és a csúcsról lefelé vezetõ meredek lejtõn majdnem még egy seggest is dobtam, aztán óvatosabb tempóra váltottam. Rakodónál egy srác állt az esõben egy szál esernyõvel a kezében... Azt hiszem nem sokat ért vele. Egy kicsit beszélgettem vele is, hogy felvidítsam, aztán megcéloztam a következõ két forrást és a célt. Hol lassabban hol gyorsabban tudtam / mertem menni a vizes talajon. Az újpest forrás után az esõ is elállt, vagy kiértem a felhõ alól, így elkezdtem gondolkodni a hazaúton is. Végül mivel a térerõ is velem volt a bátyámat kértem meg, hogy jöjjön értem. 16:30-ra le is értem .

Útközben és a túra után hallottam / olvastam véleményeket hogy a táv és szint adatok nem stimmeltek. Én egyikrõl sem tudok nyilatkozni hiszen én biztos többet mentem. De szûk másfél óra alatt leértem NHH-rõl Királyrétre, pedig nem is siettem. Papíron ez 10km volt. Volt aki úgy jelemezte, hogy "zöldgömbös" túra volt. Én nem tudom hogy ez mennyire degradáló vagy mennyire nem, mert csak idén voltam a túráikon, korábban nem. Az idei túráival pedig nem volt bajom. Az eltévedésemet igazából csak magamnak köszönhetem, mert ész nélkül mentem, ahelyett hogy szétnéztem volna. Ha esetleg ezen a vidéken meg lesz tartva még egyszer a túra akkor biztos, hogy ott leszek rajta, és biztos, hogy akkor már sikeresen fogom venni az akadályt.

A kitûzõ tényleg szép. Szebb mint a szombati idõjárás volt, de ezt a börzsönytõl már megszoktam. (négylevelû, erdõkerülõ 50, forrástúra)

A gyorsaságom viszont most az egyszer hátrány volt, mert sokkal hamarabb odaértem mint a bátyám kocsival, így a kihûlés ellen védekezve elindultam szokolyára gyalog :) +5km. Végül megjött a dízelpacis metálfényezésû hintóm is. Más fórumon egysek áldották a 17:40-es busz vezetõjét.... csak találgatni tudok miért

Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget, és a segítségüket. Remélem még sok ilyen szép túrát rendeznek, a teljesítõknek pedig külön gratuláció.

 Magyarországi Forrástúrák a Pilis- Visegrádi-hegységben 45

2010.03.27 – Pilisszentkereszt, Dobogókõ „alatt”.

A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.

Egy nap zarándoklat a Pilisben

-        Hová mész? Merre tartasz?

-        A Forráshoz.

A meteorológusok kifejezetten rossz idõt jósoltak e napra, de elindulva a rajtból, találkozva a reggeli napsugarakkal, mintha megéreztem volna, hogy csodálatos nap lesz!

A falu központjából irány a Szent-kút, ahova széles környékrõl járnak forrás vízért, akik közül többen mesélnek itt tapasztalt csodás élményekrõl vízvétel közben! A forrás tisztelõi kis kápolnafélét is emeltettek ide. Utánanéztem, a forrást, annak gyógyító erejét 1860-as években fedezték fel. Ami számomra vitathatatlan, a helynek kisugárzása van – szent hely, semmi kétségem-  és a forrásnak is ritka finom, Tiszta víz íze van, jómagam is megragadva az alkalmat nagyot ittam belõle! Tovább indultam a forrástól balra fel egy, a túrát szervezõk által szalagozott ösvényen, mely a falu felsõ szélén tért vissza a P jelzésre, amin Dobogókõ felé fordulva haladtam. Nemsoká a Kanyargós-forráskövetkezett, melynél csak egy kis csövön folydogált a víz, itt pontõrök pecsételtek. Kicsit odébb rátértünk a K+ jelzésre, ami a Kanyargós-patak hangulatos völgyében vezetett felfelé. A mûutat elérve visszanéztem a völgybe és a fák ágai finoman csillogtak a napfényben. A Hármas-forrás mocsarasodó környéke jött, itt kódot kellett felírni, aztán a szalagozást követve a Kamilla-forrás, pecsételõ sporttárs várta az érkezõket. Itt újra kóstolót vettem, élvezve a természet-adta italt. Határozottan éreztem a Tiszta víz ízét! Irány Dobogókõ, pecsételni a Matyi büfében, összefutok pécsi ismerõssel, kisebb társaságukkal, aztán jöjjön a kilátás! Fényképeket készítek a látványról - sokadszor.

 

Szalagozott úton Nagyboldogasszony-forrás (Déri-f.), amit állítólag nemrég kereszteltek át és egy kõkunyhó is fellelhetõ itt. Szalagozáson tovább szintén finom vizû Miklós-forráshoz pecsételni, majd a mûúton tovább haladva és Z jelzésen balra a Szakó-nyereg felé Júlia-forrás, Szakó-nyereg, majd Z jelzésen (szép kilátás) helyenként viszont, ahol rejtett források vize folyik a szekérúton, mély talajúvá válik az út. Le Pilismarótra, itt kedves segítõk várnak bennünket az ell. ponton pecséttel és háromféle szendviccsel! A rövidebb táv (15 km) itt ér véget a középtáv (30 km) viszont innen indul. Táplálkozás, viccelõdés után a P jelzésen a Miklós deák-völgyben folytatjuk utunk – immáron néhányan összeverõdve – a Kádár-kúthoz, mely inkább csak nevében kút, ugyanis vizet már nemigen ad. Tovább a P jelzésen Aranka-forrás, amit a tábla szerint 1895. Június 1.-vel hozhattak létre, ivásra viszont nem alkalmas, mert inkább már állóvíz ez a forrás. Innen nincs messze a Hamvas-kõi vadászház forrásházai nevû ell. pont sem, ami nem a kiépített és szépen folydogáló kútnál van a hangulatos völgyben, hanem feljebb a vadász háznál. Itt pogácsával kínálnak pecsételés közben. Elhagyva a szépen gondozott vadász ház környékét, kb 1 km múlva az eldugott, zegzugos fiatalosban egy völgy bejáratában a Péntek-forrásnál várnak bennünket pecsételésre. A völgyben felfelé haladva állati koponyát és odébb -talán szarvas- maradványt lehet felfedezni, de ami ennél sokkal szebb az az eldugott völgy, amiben járunk, és amibõl meredeken kell kimásznunk, hogy megkezdjük a hosszan emelkedõ utat a Maróti-hegyek gerincére. Nemsoká becsatlakozunk újra a Z jelzésre (ezen a szakaszon néhol újra szép kilátás tárul elénk), haladva a Savó-kúti tisztás felé P+-en, majd P háromszögön a Sas-hegy érintésével ( alábbi kép) itt van ám panoráma újra! A kép közepén, a kis domb tetõn a Hideglelõs-kereszt látszik.

 

Térdet igencsak próbára tevõ meredek lejtõn leereszkedünk a Hideglelõs-kereszthez közvetlenül felvezetõ ösvényre, majd felkapaszkodunk az ellenõrzõ ponthoz. Utánanéztem a wikipediában a kereszt történetének íme: „A keresztet 1784-ben emeltette Nagy Mihály esztergomi gazda a Hosszú-hegy tetején, a Duna fölé nyúló szakadék sziklájára. Ugyanez a Nagy Mihály állította a szentgyörgymezei Hunyadi utca kõkeresztjét egy évvel korábban. Nagy a keresztet azért készítette, mert családját elkerülte a dühöngõ járvány. Az eredeti fakeresztet az idõjárás tönkretette, helyébe Simor János  esztergomi érsek Bécsben vaskeresztet készíttetett, amit 1871. május 3-án szentelt fel személyesen.  Minden év májusában körmenet indult a kereszthez. A hideglelõs nevet onnan kapta a szentgyörgymezeiektõl, hogy mire a körmenet felért a hegycsúcsra, az emberek megizzadtak, és az erõs Duna menti szélben megfáztak, „hideglelést” kaptak. Itt végtelen gyönyörködés részemrõl, több tucat fénykép elkészítése, evés és pecsételés. Nehéz volt innen az ámulatból tovább indulni, de vissza volt még 13 km a célig. Leereszkedtem a ponttól, csúcsról, kereszttõl P háromszögön és következett a Hideg-forrás, majd le a fõútig, aztán be a Búbánatvölgybe, azon végig a tavak mentén kanyargó úton P+, majd P jelzésen a Fári-kútig. Itt az egyik fõrendezõ, jó ismerõs fogadott, viccelõdött, pecsételt, fényképeszkedett és tájékoztatott a hátralévõ szakaszról! Hosszú, komoly emelkedõ után, le a Holop-kút finom, bõséges vizéhez és az ott üldögélõ pontõrökhöz. Innen már csak egy kisebb emelkedõ az Esztergom feletti dombtetõre, ahonnan szép panoráma tárul elénk körbe, a Burda, Gete, Gerecse, a város és a bazilika kupolájának látványával!

 

Egy ösvényen leérünk a pincesor utcájába, ahol látok egy szép fából készült emlék keresztet, közben útba ejtve utolsó ell. pontot a Cigány-kutat. Beérek a buszmegállóhoz, majd a célba a Grill teraszra , ám egy gyors cél pecsét után (17h van ekkor) nekem irány a városnézés! Egy órás város nézés után vissza megyek célba, hiszen a csomagjaim is még ott vannak és szállingóznak az ismerõsök is, akikkel jól esik pár szót váltani errõl az élményekben, látnivalóban bõvelkedõ tökéletes napról!

Jómagam, valószínûleg a Pilis kisugárzásának, Békéjének szétáradása hatására, a Bensõm Forrása felé is haladtam ezen a napon. Köszönöm a szervezõknek a lehetõséget!

 Képek: http://kep.tar.hu/lazas/50669466#2

Magyarországi Forrástúrák – Visegrádi-hegység – 2009. december 13.

Sajnos az elsõ forrástúrát kihagytam, így kapva-kaptam a lehetõségen, hogy decemberben még egyszer megrendezték a túrát (egy távon). A túra rajtját autóval (Leányfaluig) és busszal közelítettem meg, a túrán velem tartott atros is (így kissé vissza kellett vennie a tempójából).

A túra elején gudlukinggal és Bubuval mentünk együtt, nekem nagyon tetszett a hajnali Visegrád, a Salamon-toronnyal és a sípályával, gyengén szállingózott a hó. A túra elején három forrást sikerült becserkészni, persze közben figyeltem Bubu mozgalmára is. A Nagy-Villám aljában értük el az OKT-t, majd késõbb a K+ jelzésen haladtunk tovább. Sikerült abszolválni az itiner által is említett elkavarást („Ha a K, Z elágazáshoz értél, 200 méterrel túlcsúsztál …”) J.

A Külenberg-forrásnál meglepetés etetõ-pont volt, Egonék finom lekvárja nagyon ízletes volt. Az elkavarásnak köszönhetõen Bubuék beértek bennünket, de hát jött az etetõpont, így már csak a célban találkoztunk.

A József-forrás érintése után egy szerpentinen ereszkedtünk le (S sáv) a Hétvályús-forráshoz. Itt erõt kellett gyûjteni, mert szó szerint fatörzsekbe, gyökerekbe kapaszkodva kellett felkapaszkodni a nyeregbe. Szembe Béla bácsiék jöttek, vajon elkavartak?

A Vörös-kõtõl leereszkedve (volt egy kis hó) még érintettük a Csaba-kutat és kellemes tempóban értünk Leányfalura, ahol egy lemerült akkumulátor várt a kocsiban. L

Bikázó kábel senkinél sem volt, így jött a sárga angyal és életet lehelt a kocsiba, hazáig meg sem álltam, gyakorlatilag a családot is mozgó autóval vettem fel. J

Néhány kép: http://forrastura.andrew79.fotoalbum.hu/

Forrás Túra a Pilis-Visegrádi-hegységben (70 km)

Kiéhezve az erdõkre-hegyekre érkeztem szombaton reggel Pomázra.

Cserlaci már a rajtban megmutatta a gyönyörû zománcozott jelvényt, amit estére megkaphatok. Persze nem ez a lényeg, de mégis... nagyon szép darab!

Az idõjárás kegyeibe fogadott, bár délig hûvös-borongós volt az idõ, néha az esõ is el-eleredt. De ez sokkal jobb, mint 40 fokos kánikulában menni.

Az útvonal igencsak kedvemre való, néhány a nyalánkságok közül: Holdvilág-árok, Sikárosi rét, Prédikálószék, Vadálló-kövek, Rám-szakadék... És persze forrás, forrás, forrás, némelyik ugyan elapadva, de többségük csordogálva, csörgedezve. Egyik-másik szépen felújítva, de sajnos elõfordult köztük megcsonkított, hiányzó betétkövekkel szomorkodó is.Többségének megkóstoltam a vizét.

Sok kedves ismerõssel találkoztam. Az út nagy részén Pesza91, T.Judit és Sz.Lajos voltak utitársaim. Az egyhangúbb szakaszokat kiváló l'Art Pour l'Art elõadás részletek tették élvezetessé... Különösen jólesett a Prédikálószék tetején a Székelyvándortól kapott kis fémdoboz, melynek tartalma azonnal vérré vált bennem. Amúgy ez a hely kamaszkorom óta kedvenc kilátóhelyem. A Dunakanyar úgy látszik onnan, mintha repülõrõl nézné az ember.

Az etetõpont a legjobb helyen volt, a Kaincz-forrásnál , ott degeszre tömtem a hasam kacsazsíros kenyérrel.

A Rám-szakadékban a létrák utáni kis sziklaöbölrõl ezután már mindig Sz.Lajos jut az eszembe...

Nem siettünk, kényelmesen, meg-megállva kóstolgattuk a szépségeket. A pontokon trécseltünk a pontõrökkel. Ennek megfelelõen már jól besötétedett, mire este 10 után beértünk a célba. Hátra volt még 200 km vezetés, amit egy kávéval és egy kólával próbáltam bebiztosítani.

Nagyszerû túra volt, köszönet érte a Rendezõknek!