Bakonyi Barangolás 70.

2021.10.09.

Nyolcadszor

Kedden marha meleg van, szinte nyár, belököm az autóban a klímát. Szerdán már fáj a torkom. Nagyszerű, ismerem már magam, tudom, ez az elkövetkező 3-4 napos felsőlégúti tünetegyüttesből az első. Aztán jön a takonykór, a köhögős nap, mindez persze általános gyengeség által kísérve. Szombaton meg BB70!

 Csütörtökön már szerintem láz is van, szabit veszek ki péntekre és teljes ágynyugalmat rendelek el, szopogatom a strepsils-t, iszom a forró, mézes teát meg már-már agykontrolli magasságokban (vagy mélységekben?), minden pozitív gondolatot bevetve hangolom magam a gyógyulásra. Egyszerűen szombat reggelre nekem menetkészen kell állnom, nincs másik opció. Az év csúcs-túrája nem maradhat ki. Robi hív, felelőtlen azért nem vagyok, nem merem neki megígérni a fuvart, magammal kitolhatok, mással ezt nyilván nem tehetem. Jó, megy Pistivel, a hazautat meg majd meglátjuk.

Szombat reggel fitten, tettre készen ébredek, az eltervezett időpont előtt pár perccel, azaz 3 óra 35-kor. :) Örömérzés!

Zircen megállok reggelizni, 6 órakor nyit a benzinkút, ott elintézem az elintéznivalókat majd a vadak miatt óvatosan átautózom Bakonybélbe. A szokott hely már megtelt, vissza kanyarodok a főútra, és azon az oldalon, ahol nem tiltja tábla leparkolok. 1 perc múlva beáll mögém Pisti, Robival. :)

Benevezünk, elindulunk.

Hát, mit mondjak, csípős a reggel, a fű csupa dér! Van kesztyű a zsákban, de mindjárt itt a kaptató a Szentkút után a piros kereszten, addig amennyire lehet ráhúzom a pulcsi szárát a kézfejemre. Pár perc múlva már senki se fázik! :)

Zöldre váltunk, lezúdulunk a Kerteskői-szurdokba. Szép, mint mindig. Szurdok végén pontőr vár, Balaton szelettel, mint mindig. Jók ezek az állandóságok, a biztos pontok az életben. :)

Nagy-Som-hegy felé caplatunk a deres határban, néha vissza-visszatekintgetünk a Hajagok felé, csodáljuk a Bakony szépségét, nyugalmát. A deres fűben őszi kikericsek csokrai fekszenek, már a virágzás vége felé járhatunk, meg talán a fagyok se tettek jót a lágyszárú növényeknek. Most olvasom valahol, hogy a kikerics mérgező, az állatok ezért nem legelik le, ezért marad meg a füves réteken.

Nagy-Som-hegy oldalában folytatódik a menet, a Zoltay-forrásig a piros kereszt jelzésen kanyargunk, hullámvasutazunk. Szokás szerint amint lehet kimegyünk a fák közül a földútra, a kilátás is szebb meg a Napocska is simogathatja így az arcunkat.

A Zoltay-forrásra nagyon ritkán számíthat az erdőjáró, úgy is mondhatnám, akkor jár el okosan, ha nem számít rá, mert csak olykor-olykor csordogál belőle valamicske víz. Hát most is elapadt, egy csepp nem sok, annyi se jön a csőből.

Átállunk a zöldre.

Két szombathelyi szöszi csatlakozik hozzánk, első teljesítménytúrájuk, nincs rutin, a Kerteskői-szurdokot mindjárt ki is hagyták. Nyugtatom őket, ez náluk tapasztaltabbakkal is megesett már, majd belejönnek! Öten talpalunk itt együtt, két fickó, a két kislány (nem olyan kicsik ám! :) ) meg jómagam. Robi előre sietett Pistivel. Ők négyen sosem jártak ezen a túrán, még a környéken sem így ellátom őket némi infóval, szólok a letéréseknél, meggyőzöm őket, hogy jobban járnak a Z sáv balos ágával, egyebek….:)

Zircen a parkerdőnél van a pont, szerencsére már nincs akkora covid-frász, mint tavaly,  így a pont vissza költözhetett a fedett helyre. A pontőrök azért keresik a napsütötte padot, hiszen akármennyire is süt a Nap, meleg nincs. Mi ezt menet közben persze nem érezzük, de mikor meglátjuk a kabátban didergő pontőröket, következtethetünk a hőmérsékletre. :)

Reggel sütöttem magamnak rántott husit, be is kapom a második szendvicsemet, el nem lehet mondani, mennyivel jobban esik, mint valami szalámis….:) Desszertnek fogyasztunk  a pont által kínált mindenféle édes, sós finomságból!

Evés-ivás után emelkedő, ez általában így szokott lenni, most sincs másképp. Jön a Pintér-hegy. Megmásszuk. Aztán lecsorgunk Borzavárra.

Lecsorgunk, majd Borzavárt is megmásszuk. J Út közben, jó szokásunkhoz híven csenünk némi almát a főutcán…..:)

Kimászunk a faluból azon a szűk ösvényen a templom oldalában, előttünk a Magas-Bakony tömbje, a Kőris-hegy, a Kék-hegy….oda tartunk…. :)

Előtte azonban elgyalogolunk Szépalmapusztára, és, ha eddig ez nem lett volna egyértelmű megállapítjuk, hogy a természet jó pár hetes lemaradásban van, minden zöld, az őszi színeknek szinte nyomát se látni.

A hotel bejáratánál viszont itt a gesztenyefa, van is lepotyogott termés, na én ezt ki nem hagynám, szedek is egy pár marékkal. Kevés volt a csapadék, nagyon apró, de egészségesnek látszik, remélem finom lesz. Majd elkészítem a nagymamámtól örökölt békebeli fém palacsintasütőben, hosszú évek tapasztalata, hogy abban lehet a legfinomabbra sütni!

A magányos fa alatt szép almát kapunk a pontőröktől. Nagy a szél, nem időzünk sokat…..

Szalagozás mellett folytatódik a menet Szépalmapuszta felett, ragyogó napsütésben. A Száraz-Gerence-völgyben aztán ráállunk a sárga sávra. Veráék érnek utol. Az egykori Kisszépalmapusztáig együtt talpalunk. Ott aztán olyan lekvároskenyér evést csapunk Janiék pontján, hogy csak na! :) Mellé kóla csúszik, az eredeti, kell a cukor, kell a koffein, hiszen mint mondtam, evés után mászás jön, ez itt sincs másképp! :)

Jön a Kőris-hegy mai első meghódítása! Mintegy másfél kilométerre úgy 250 méter szintemelkedés jut, hogy érzékeltessem, az úgy 7-8 egymásra rakott tízemeletes panelnek felel meg…. :)

Na, de kemények vagyunk, becslésem szerint 15-20 perc múlva már a Vajda Péter-kilátó tövében vagyunk, lényegében megállás nélkül abszolváljuk a feladatot. A legdurvább emelkedő letudva. A Kőris-hegy tetején nem is időzünk az ott jártunk igazolásán túl, kilátózást kihagyjuk, elindulunk lefelé a kék barlang jelzésen! Az finom lesz!, mondaná Mabel a Csengetett Mylordban, hát az, bár irgalmatlan meredek ez a szakasz, egy szavunk nem lehet a talaj minőségére. A héten leesett pont megfelelő mennyiségű csapadéknak köszönhetően nem porzik és nem is sáros, ezáltal nem csúszik. Áldás ez itt! Lefelé menet több ajánlat, kérés érkezik a túrabotjainkra, mondom a lánykáknak, hogy nincs az a pénz, itt nagyon magas az áruk, jobban járnak, ha ott lent tesznek árajánlatot, azt mondják, ott meg már nincs szükségük a botjainkra. :) Így az üzlet elmarad…. :) Leérünk. A legdurvább szintvesztés is letudva! :)

Haladunk a Barátok útján, elsőbálozó fiatal srác csapódik mellénk, 20-30-nál sosem ment többet, most kipróbálja, megy-e a 70. A kondija megvan, fiatal, menni fog az! Rakk Gyuláék pontjára érünk, ahol a rövidebb távok elválnak a 70-től. Nekik innen már csak pár kilométer a cél. Nekünk ez durván a féltáv.

Újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, cél a falu végénél található buszforduló. Az ugyanis hagyományaink szerint egy pihenő/evő-ivó/lábnapoztató/zoknicserélő pont. :)

Veráékat, Líviéket érjük itt utol, ők is megpihentek a padoknál. Elvégezzük az előbb leírt rituálékat, majd elugrok a kisbótba egy kóláért. Megveszem a gyerekeknek a madárlátta Hyper-szeletet is. Ez is hozzá tartozik a BB70-hez. :) A kisbótosnak kiosztok egy fekete pontot, ugyanis a kólahűtő nincs bekapcsolva. Az a szerencséje, hogy mire ezt a kólát meginni tervezem lehűl annyira a levegő, hogy a kóla se lesz meleg. :)

Jön az elnyújtott emelkedő az aszfalton a Mészégető felé. Ez nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, alattomosan veszi ki az erőt. Legyűrjük azért…. :)

Hideg-völgy aljában újabb pont, pogácsát kapunk meg vizet, kólát. Norbiék csapata fut be, váltunk pár szót, majd mi távozunk….

Régebben a Hideg-völgy is mumus volt, jó részen egy szűk, vízmosta meredek emelkedőről beszélhettünk. Mára már az utat kitisztították, ezáltal szellősebb lett a völgy, sokkal kellemesebbé téve ezzel a szintgyűjtést. Kisgyerekes család jön szembe, akkora kalapú őzlábgombákkal a szatyrukban, mint egy kisebb kocsikerék! Mai utunkon többekkel találkoztunk, akik gombát gyűjtöttek, általában őzláb volt náluk….

Jókat beszélgetve jutunk fel az egykori bányához, majd leereszkedünk a Királykapuhoz. Itt is kapunk egy nápolyi szeletet. A piros sáv itt pár méter erejéig kimegy a Franciavágásra tartó aszfaltra, ez hamarosan megszűnhet, mondja a pont őre, kitisztítottak ugyanis egy szakaszt itt fent, ami becsatlakozik a pirosba, ha gondoljuk, írjunk történelmet, mehetünk arra is! Megköszönjük a felajánlást, de maradunk a jelen, lehet, hogy most utoljára használhatjuk ezt a kunkort…. :)

Haladunk a piroson az egykoron itt futó kisvasút még álló hídpillérjei vonaláig, majd felkanyarodunk az Öreg-Kecskeakol-árokba. Kellemesen gyalogolható az emelkedő, a végén kezdek csak kicsit kóvályogni, úgy látszik keveset ittam, hirtelen tör rám a szomjúság, de már kibírom a pontig. A Nap közben szépen lebukott a hegyek mögött, megjelent a Hold keskeny sarlója, amott meg valószínűleg a Vénuszt láthatjuk….

Eddig lehetett fejlámpa nélkül haladni, letérve a murvás útról, a fák között már teljes a sötétség. Beüzemelem a Petzl Tikkámat, most van rajtam először, nagyon meg vagyok elégedve, szépen szétszórja a fényt és közepes fényerőre állítva is megfelelő távolságban világítja meg az előttem levő útszakaszt. Haladunk a P3szögön lefelé….

Kiérünk a piros sávra, itt is, ott is szempárok világítanak a sötétben egyiket őznek, másikat muflonnak véljük…

Haladunk a piroson. Korábban, mint vártam aztán beposhdt víz szaga jelzi a sötétben, hogy hamarosan itt is a Suttonyi-tó…

Erdőírtásba botlunk, tábla kéri a túrázókat, használják ezen a szakaszon az itt a fejünk felett futó erdészeti murvás utat! Nem hallgatunk rá, (magasan van az út! :) ) makacsul haladunk tovább a völgyben, tartva az irányt, párhuzamosan a jel nyomvonalával. Aztán már majdnem rábeszéljük magunkat, hogy mégis fel kellene menni az útra, mikor végre elfogynak a kidöntött fák, átmászunk az utolsón és visszatérünk a jelre…. :)

Gerence-pihenő, utolsó nagy szusszanás a Kőris-hegy másodjára történő meghódítása előtt. Szépen kialakították a pontot, nagyon hangulatos azokkal a mécsesekkel. A kínálat meg már szinte zavarba ejtő, mindenféle édes és sós rágcsák, szörpök, müzliszelet, vehetünk akár kettőt is…pihenünk is jó negyed órát, melegedünk kicsit a tűznél aztán elindulunk az utolsó nagy megmérettetésre. Szűk 7 kilométeres emelkedő szűk 500 méteres szintemelkedés vár ránk úgy, hogy már legyalogoltunk eddig is 56 kilométert. Finom lesz! :)

Négyfős csapattal indulunk a hegyre, utólagos engedéllyel most sem látogatjuk meg az Odvaskő-barlanghoz vezető hiányos, meredek lépcsősort, a piroson hódítjuk meg a hegyet. Az elején az aszfaltról betérve azért lépcsőzünk kicsit, csak hogy az érzés meglegyen, majd komoly meredekséggel gyűjtjük az 500 méter szintemelkedés ide jutott részét. Feljebb aztán szelídül a séta, jó tempót megyünk. A letéréseket az épp az élen haladó többször nem veszi észre, de ezekről előre beszéltünk, így mindig van valaki, aki jobban figyel és szól… :) Igazi csapatmunka! :)

Egyre többször hangzik el egy meleg autó, egy meleg fürdő, egy ágyban elnyújtózás után vágyakozó, nagy sóhajtások közepette elrebegett mondat…. :) :) :)

Végre itt a murvás út, majd az aszfalt is befut…

A kék letérése után ez egy oda-vissza szakasz, többekkel összefutunk itt…

Kőris-hegy.  Azt mondják a srácok, szűk 80 perc alatt felértünk. Szinte hihetetlen, tavaly úgy érzem Robival jobban toltuk, mivel kitört egy kisebb (nagyobb! :) ) szélvihar és szabályosan féltünk a felettünk hajladozó, recsegő-ropogó 20-30 méteres bükkök alatt és akkor volt a menetidőnk 90 perc. Most meg hoztunk ezen 10 percet???

Mindenki eléggé odavan, a mozgás már kissé szétesett, vannak fájdalmak itt is, ott is de amíg a jókedv megvan, addig nincs probléma. Az meg megvan! :) Jó kis tüzet raktak a fiúk itt fent, de feltámadt a szél és össze-vissza fúj  a hegytetőn, akárhova helyezkedünk, 1-2 másodperc múlva beterít a fullasztó füst. Még ez is ellenünk van! :) :) :) Elhagyjuk a hegytetőt….

Lefelé azért könnyebb! Toljuk is, ami a csövön kifér, már nagyon vágyunk egy meleg helyre ahol leülhetünk, elnyújtózhatunk, levethetjük a bakancsokat….. :):) :)

Visszatúrázunk a kék letéréséhez, lefordulunk balra. Most jó darabon aztán tényleg csak lefelé!

Hol erdei ösvényen haladunk, hol murván, a murva bizony már roppant kellemetlen a fáradt talpainknak. Aztán újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, ha jól számolom, ma harmadszor, de mindig más részén. Pár méter aszfalt, aztán itt is a letérő Bakonybél felé. Jön az utolsó néhány tíz méter hosszú emelkedő, ez tesz fel a pontot az i-re. Csakazért is úgy megtolom, ahogy csak bírom! :) Beérünk a faluba.

Leveszem a fejlámpát, leereszkedünk a zöld 4zet jelen, majd begyalogolunk a célba. A teljes menetidőnk 16 óra 10 perc. Ez a BB70 nem adta magát könnyen, de ilyennek is kell lenni. A 70 kilométer azért már talán nevezhető extrém távnak, a 2 kilométer szint se kevés. Ma nem is a fáradtság volt talán a legnagyobb ellenség, hanem a különböző fájdalmak. Na de azért vagyunk, hogy ezeket legyőzzük. Le is győztük.

Ösvénytaposóéknak köszönjük a lehetőséget, köszönjük a túrát!

 Képek itt:      

 https://photos.google.com/share/AF1QipOeDySdak4lrKxGaeS4ZPpBWajf3vx_PqusUszVXga2NxQ0UzaG19nHGt88HpIO_w?key=N0JmQmdTcGtIQTlteDZTQW1id0M3Zi1jRnEweTZ3

 Bakonyi Barangolás 70

 2020.X.10.

Hát voltak félelmeim, soha ilyen felkészületlenül nem érkeztem még október második hétvégéjén Bakonybélbe 70 kilométert gyalogolni. Nem volt túl sok túrám az utóbbi időben, teljesítménytúrám meg kimondottan kevés, 50 felett nem is tudom mikor mentem utoljára. Imre balaton-felvidéki maratonját nyomtam hetekkel ezelőtt, ott borzasztóan szenvedtem, nagyon gyengének éreztem magam, talán a Covid kerülgetett, nem tudom, szóval nagy várakozások előzték meg ezt a napot. Mindenestre büszkén előneveztem, lesz, ami lesz, megyünk, a BB fix pont a túraévben, nevezhetjük az évad csúcs-túrájának is, szóval nincs kecmec, menni kell, a Bakony hívó szavának nem lehet ellent mondani! :)

Hú, marha korán van 3 óra 40, de kelni kell, 5-re megyek Robiért és már suhanunk is a Világ Közepe felé, gyorsabbak is lehetnénk persze, de ilyenkor jobb az óvatosság, nem érdemes száguldozni, hiába üres az út, a vadak mozognak. Negyed 7 körül itt is vagyunk, elintézzük az elintézni valókat, és mivel a zöm már neki vágott a túrának sorállás nélkül indulunk aztán mi is a mai elrendelt távra.

Kis megállás még az autónál, bátorítást veszünk magunkhoz, majd pár perc múlva már a Szentkútnál gyalogolva csodáljuk a kékes-rózsaszínes hajnali színeket az égen…

Felszuszogunk a P+-en a Csúcs-hegyre, jó kis bemelegítés ez mindjárt az elején, majd átállunk a Z sávra, ellentétben azon túratársakkal, akik ezt elmulasztják megtenni, maradva az említett jelen. J Ők az átállás mellett a Kerteskői-szurdok nagy részét is kihagyják, az ellenőrzőpont után szemből érkeznek zavarukban vigyorogva…:)

Szép a szurdok, mint mindig, most víz is folydogál a mederben, nem fotózok, az évek során kiderült, ilyen fényszegény viszonyok között állvány nélkül esélytelen a kis kompakttal a jó kép. Ponton 3 féle édesség közül választhatunk, betolok egy étcsokis Balaton szeletet, pár szó a pont őrével aztán indulunk is tovább. Elég sok a bedőlt fa, alternatív nyomvonalakon jutunk ki a völgyből a Z3szög jelzést követve. A műútnál aztán átállunk a P+-re.

Ez már a Nagy-Som-hegy alja, egy ideig az erdőben kanyarog a jelzés, aztán kimegyünk az erdő alá a szekérútra, itt szebb a kilátás, párhuzamosan haladunk a jellel, úgyhogy nincs kispistázás, ne ijedjen meg senki! :)

Zoltay-forrás csont száraz, sosem láttam még őrült vízhozamot produkálni, mindig csak csordogál, de most még azt se teszi.

Újra átállunk a zöldre, a trükkös letérést sem vétjük el a bozótosba menet, hamarosan itt is vagyunk Zirc felett, szigorúan követve a jelzést gyalogolunk be Magyarország legmagasabban fekvő városába.

Eddig nem volt semmi gond, a városmagból kifelé az elnyújtott emelkedőn aztán valami megváltozik. Mint egy élethossza vége felé járó akkumulátor, olyan tempóban vesztem el az erőmet, komolyan megijedek, mi a fene ez, 15-16 kilométernél járunk, ez még marhára az eleje…! Ólom lábakon lépkedek és az ellenőrzőpontot várom veszettül. Nem jó érzés.

A parkerdő alatt tanyázik a második ellenőrzőpont, most nem telepedtek be a fedett helyre, talán a vírushelyzetben kerülni szeretnék a csoportosulást. Így a 4-5 asztalnál eloszlik a jónép. Betolok egy szendvicset aztán megyek nassolni. van itt minden, mi szem-szájnak ingere, édes, sós finomságok, két féle szörp, sőt kóla is, Coca, na ennek igazán megörülök, jól fog most jönni az extra cukor meg a koffein! J Pihengetünk jó pár percet, most nem én vagyok, aki sietteti az indulást. :)

Emelkedők jönnek most, tudom jól, kicsit tartok is tőle, mi maradt a zirci holtpontból, aztán megnyugszom. Úgy látszik az étel és az ital hiányzott, éreztem ám én már a Zoltay-forrás környékén, hogy éhes vagyok, de gondoltam jó lesz az majd Zircen is….

Feltúrázunk a Pintér-hegyre, szépek a színek, a becsapódó napsugarak, gyönyörű időt fogtunk ki, egy szál nyári technikai pólóban sétálunk itt október elején….

Aztán itt az igazán meredek, vízmosásos kaptató, ez is megvan, lezúdulunk Borzavárra…..

…..hogy aztán a nagy lezúdulás után megmásszuk a falut némi alma-körte reményében….:) Borzavár ugyanis nem az a kimondott síkvidéki település…:)

Hozzájutunk némi finom almához, körtéhez, sok ház előtt roskadoznak a fák, egyáltalán nem úgy néz ki, mintha valaki le szeretné majd szüretelni őket, így nyugodtabb lélekkel veszünk magunkhoz pár szemet a termésből. Mennyire finomak! De tudom sajnálni azokat, akik csak a multiknál kapható gyümölcsöt ismerik! El se tudják képzelni, milyen az igazi, lédús, ízletes alma!

Nincs még vége viszont az emelkedésnek, a templom bal oldalánál egy nehezen észrevehető ösvényen kapaszkodunk ki a faluból, majd még feljebb jutva tekintgetünk vissza a templom fák közül kikukucskáló tornyára. Erre a rövid szakaszra valahogy nem jutott a jelzésből anno, és továbbra is megmarad jelzetlennek, pedig ez az Országos Kék egy szakasza, még, ha nem is nagyon lehet eltéveszteni….

Feltűnik a távolban a Magas-Bakony vonulata, szembe velünk a Kőris-hegy, a Kék-hegy, ezek előtt azonban mi még ellátogatunk Szépalmapusztára is, az egykori uradalmi ménesbirtokra, ahol manapság egy elegáns hotel üzemel, de van arborétum, kis tó, állatok sokasága, és ami a lényeg, mindezek látogathatóak az egyszerű mezei bakancsos turisták számára is.

Az ellenőrzőpontot mindjárt a kapu után találjuk, később láthatjuk majd, hogy a klasszikus helyet miért kellett mellőznünk, valakik épp az életük –ha nem is biztos, hogy a legszebb, legvártabb, legemlékezetesebb…J- de mindenképp az egyik legmeghatározóbb napjára készülnek, minden jel arra mutat ugyanis, hogy itt bizony esküvő van folyamatban…..

Az előbb a faluban feltöltekeztünk gyümölcsből, így a ponton kínált almát én meghagyom a többieknek. Norbiék leülnek pihenni, így ketten folytatjuk Robival, átjárjuk a birtokot. Elhaladunk az előbb említett helyszín mellett is, az esküvőszervező épp a székeket díszíti virágcsokorral, mi felcaplatunk a dombhátra és élvezzük a gyönyörű őszi időt, a napsütést, a hegyek látványát!

A Száraz-Gerence-völgyben kódot írunk, majd az egykori Kisszépalmapusztánál (hejj, de kár azért a szép épületért…) újra dobunk a lovaknak. Zsíros kenyeret eszem jól megsózva, iszom is eleget, ugyanis a túra legmeredekebb gyenge 2 kilométere vár ránk, feltúrázunk a Bakony tetejére, 709 méterre.

Hát meredek, na! Vannak azért benne pihentető majdnem szintben menések is, de a java felfelé menet, hiába, csak el kell fogyasztani valahogy azt a 250 méter szintemelkedést, ami erre az 1,7 kilométerre jutott. Fél óra alatt azért felérünk ám, volt már ez jobb is, de nem vagyok csúcsformában, mint már említettem az elején…:)

Kilátó tövében pecsétet kapunk, itt is készültek Ösvénytaposóék folyadékkal bőven, iszunk is egy pohár szörpöt. Kilátózást ma kihagyjuk, sokan vannak, a levegő is párás kicsit, nem ma fogunk ellátni a Balatonig. (Volt már rá példa, hogy innen, távcsővel látni véltem a győrszentiváni templom tornyát, a petőházi cukorgyár tartályait, a Balatont, de azért az ilyen napok ritkák.)

Meredeken jöttünk felfelé, hát, ha lehet valahol, akkor itt ezen a barlang jelzésen még meredekebben megyünk lefelé. Oda kell figyelni, tényleg veszélyes, szerencsére nem nagyon száraz a talaj, a morzsalékos föld talán még a sárosnál is kellemetlenebb ilyen szintvesztésnél. Leóvatoskodunk az erdészeti útig, egy kiránduló konkrétan seggen csúszva ereszkedik, nem kérdezzük, ő mondja, nagyon tériszonyos, máshogy neki egyszerűen nem megy. Hát, jó helyre jött szegény….

Az úton balra fordulunk, majd hamarosan jobbra tér le róla a jelzés. Jön a Barátok útja.

Halomsírmező mellett talpalunk, a Bakony-térkép keltaként említi, más források szerint egy ismeretlen kultúra emlékei a kis dombok. Sokat egyébként mi ebből nem érzékelünk.

Valaki a Z sáv mellé felfestett egy K+ jelzést is, ami szerintem a Zsáv-K sáv-SO jelzések találkozásától a K-Z találkozásáig tart. Nem értem, miért kellett, nem baj, hogy van, csak nem értem a lényegét.

Pecsételnek nekünk ismét, a 40-es kollégák innen a KZ fonódott jelzéspáron már a cél felé tartanak, mi a Bakonybéli-Szarvad-árok irányába. Hamarosan a Z+ jelzésen találjuk magunkat és kellemetlenül éles kővel leszórt erdei úton ereszkedünk a Száraz-Gerence-völgybe.

Aszfaltot koptatunk a kiszáradt patakmeder mellett, Bakonybélbe érünk és megcélozzuk a kisbótot. Maszkot fel, aztán jöhet a bevásárlás: energia ital, kóla, túró rudi, sör, csoki, szóval minden jó kerül a kosárba! J Jön ugyanis a szokásos pihenés, evés-ivás, zokni csere, lábnapoztatás a buszfordulónál! J Töltekezni ajánlatos, hamarosan itt ugyanis a Hideg-völgy emelkedője!

Hát töltekezünk, aztán megindulunk a hátra levő 30-asunkra. Jajj, de kellemetlen ez az elnyújtott murvás emelkedő itt a Hideg-völgy aljáig! Alattomosan szívja el az erőt. Szép a kilátás viszont a falu felé, és a fák is kezdenek azért színesedni. Még nincsenek azok a tipikus őszi színek, de már elkezdődött valami….

A völgy aljában ismét ellenőrzőpont, a pontot, mint ahogy több másikat is a felnövekvő nemzedék üzemelteti, lesz utánpótlás szerencsére, az látszik. Kólát iszom itt is, a pogácsa valami isteni finom, mondom én, gasztro-túra ez, kis sétával megspékelve…..:)

Már annyi plusz energiát bevittem ma, hogy a Hideg-völgy meg se kottyan, mintha húznának felfelé, úgy robogunk Robival. :) :) :)

Felhagyott bányát kerülünk, tudjuk, hogy nem az első adandó alkalomnál kell balra térni, hanem a másodiknál, azon folytatódik a jel, így is teszünk.

Pihentető szakasz jön, jobbára lefelé megyünk, jobbunkon a Nádajtó-árok, a távolban a Magas-Bakony vonulata napfürdőzik éppen. Itt felettünk felhős az ég. Jó idő van, 20 fok körül, vagy még több, de felhős.

Királykapunál megint csoki! :)

Régi kisvasút nyomvonalán folytatjuk a P sávon, tisztán kivehető az erdőben az egykori kisvasút töltése, azon talpalunk. Az egykori vasúti hídnál (ma a hely „Hídpillér” névre hallgat, ugyanis a valamikori hídból már csak a két terméskőből kirakott/megrakott pillér maradt fenn) aztán felkanyarodunk az Öreg-Kecskeakol-árokba, következő felírandó kódunk ugyanis a Witt-kilátónál vár ránk. Még világosban érkezünk fel, de azt már most látom, hogy a fák közé érve fejlámpáznunk kell majd. Robi bízik benne, hogy nem, pedig igen. :)

Hát kell. A fák között vaksötét van már, ennyit tesz a felhős idő, ha nem így lenne, talán leérünk lámpa használata nélkül a Gerence-pihenőbe, amit Robi remélt, de így nem. Sebaj, semmi nehézség, Annamariék még a jelzést is felfestették erre az ösvényre kellő sűrűségben, így az azóta kivágott (!) egy-két jelzett fa hiánya se okoz problémát. Főleg, hogy a kivágott és jelzéssel ellátott darabokat az út széléhez támasztva ott is hagyták a tettesek. :)

A pihenőben ismét összefutunk Gyulával is, készül pár kép és beszélgetünk kicsit. Téma hamar akad, ők is, én is az Őrség nagy szerelmesei, úgyhogy az ottani dolgokat beszéljük ki töviről hegyire. Aztán megindulunk a végső megmérettetésre, jön durván 500 méter szintemelkedés jó 7 kilométerre elosztva. Hogy érzékeltessük a nem rendszeresen túrázóknak: ha 30 méteresnek veszünk egy 10 emeletes tömbházat, ami azért elég magas, akkor ez ugye nagyjából 17db 10 emeletes épület egymásra rakva….:) Mindez úgy, hogy előtte már legyalogoltál majd 56 kilométert…:)

Megindulunk. A magunk alkotta J jogunkat ma is megtartva kihagyjuk az Odvaskő-barlanghoz vezető meredek lépcsősort, és a műutat elhagyva rögtön ráállunk a P sávra. Itt is lépcsőzünk azért az elején párat, csak, hogy a lépcső-érzés is meglegyen. Vadak mocorognak mellettünk a sűrűben, nem láthatjuk, csak halljuk őket. sok gombát látni, ez jellemző volt amúgy az egész útra. Főleg őzláb van rengeteg.

Elkezd fújni a szél. Nem kicsit, nagyon! Ez mondjuk nem tölt el bennünket határtalan nyugalommal, ugyanis néhány faág is landol ennek hatására valahol mellettünk. Mi meg itt caplatunk az égig érő bükkök alatt, a szél meg egyre jobban fúj…..sötét van, még elugrani sincs esélyünk a láthatatlan veszély elől…meghúzzuk a lépteinket, minél előbb szeretnék kiérni a murvára, ott legalább nem lesz fa a fejünk felett….

Eddig elég volt a póló, most felveszek egy polár mellényt ugyanis a széllel együtt lehűlés is jött, vizes háttal viharos szélben nem túl jó a 10 fok körüli hőmérséklet. Lehet, hogy annyi sincs, nem érzékeljük, ugyanis még így is majdnem melegünk van.

Kiérünk az aszfaltra, kábé 2 kilométer és újra 709 méteren vagyunk. Toljuk becsülettel, hozzuk is a szokásos másfél órát a pihenőtől. Mivel van némi köd a hegyen, a radarra szerelt erős fényű piros lámpáknak köszönhetően a tető körül pirosan ragyog az égbolt, nagyon érdekes, sajnos lefényképezni nem tudom. Felérünk a hegyre. A kilátó tövében aztán meglepetés vár, a pecsét mellé extra ellátmányként gulyáslevest kapunk, kösz srácok, nagyon jólesik!!!

Jön az utolsó hetes, már szinte csak lefelé. Hideg lehet, most érzem, a mellényt hossz ujjú pulóverre kell cserélnem. Volt már itt olyan, hogy kesztyűt, téli sapkát kellett húzni, annál azért jobb a helyzet pár fokkal! :)

Robogunk lefelé, a bökős köves út már felettébb kellemetlen, örülök, mikor elhagyjuk és erdei ösvényeken haladhatunk újra. Újra itt a Száraz-Gerence-völgy, már csak a falu előtti utolsó domb van hátra, ezt már senki nem szereti, de nincs megállás, már látom a házakat, felérünk, megjöttünk, egy métert nem vagyok hajlandó felfelé menni ma már! :)

Aztán mégis, átvágunk a falun és FELgyalogolunk a célba. :)

Hát nem lett PB az idő, de ez senkit nem érdekel, én tökéletesen meg vagyok elégedve. Ilyen előzmények után örülök, hogy gyakorlatilag mindenféle nehézség nélkül, vagy minimális nehézségek árán legyalogolok 70 kilométert 2000m szintemelkedés mellett. :)

Köszönöm a ÖBT-nek a rendezést, közönöm, hogy itt lehettem!

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Képek itt:

https://photos.google.com/share/AF1QipM59NZ6Cyf-n7nzk5rzMZES5Hp8SKZ41zDGsRlTf2Jlz-IvTARIsny3Fn2tMI3ZLg?key=MGtWaFU0Y0x4TTBEUFV0LTRCekhZcW03REFpYmVR

 Kitörés 60

2020.02.08-9.

Megint felhúzott az a rejtélyes erő Budára a Várba, ami így február eleje felé általában megjelenik. Túra alatt általában legalább egyszer elhangzik a számból, hogy ide aztán többet soha, aztán eljön a február, és menni kell. Talán, mert ez egy tényleg nehéz menet, és mint az ilyen, rangja van. Igenis büszke lehet magára az, aki végig tud gyalogolni közel 60 kilométert, hegyen-völgyön át úgy, hogy lényegében egész éjjel menetel.

Hatodszor ülünk tehát autóba, most kettesben Norbival, ebben a hónapban még országos autópályamatricám is van, egy óra alatt Szomoron vagyunk, ezt azért meg lehetne szokni. Leparkolok a buszmegállóhoz viszonylag közel (az iskolához közel már nincs hely), beveszünk egy kortynyi feszültség oldó párlatot és lesétálunk a buszhoz.

A menetidő 1 óra, ez a Városmajor környékén kerül veszélybe, épp most ért véget egy rendezvény (Becsület Napja) és annyi a rendőrségi jármű és a rendőr a környéken, hogy csak na. Nem baj, ha csúszunk kicsit, ha már a túra-rajt elejére nincs busz, apadjon csak az a vélhető tömeg, mire felérünk a Várba. Pár perc késéssel aztán befut a busz a Széll Kálmán térre.

Felcaplatunk a Kapisztrán térre, közben már jönnek szemből a korábban indulók, néhányan mondják, hogy marha nagy a tömeg, ennek nyilván nem örülünk túlságosan, de ha így van, így van, felkészültünk rá, nem gond. A téren elirányítanak minket a tényleges rajtba, ha már az önkormányzat egy nyilvánvalóan rosszindulatú és szánalmas lépéssel pár napja lefoglalta a túra eddigi indításául szolgáló teret. Hát nagyon kitoltatok velünk, fiúk-lányok, mondhatom, most komolyan, tényleg azt hittétek, hogy ez bármiben akadályoz bennünket?

Tehát arrébb ballagunk pár lépést és láss csodát, tömegnek nyoma sincs, jó pár helyről lehet rajtolni, konkrétan sehol se áll senki, így a hozzánk legközelebb eső padtól 1 perc alatt meg is történik a menesztésünk.

A nagy ijedelemre ismét mintát veszünk egymás gyümölcsleveiből, aztán megkezdjük a túrát, elhagyjuk a Vár területét a Bécsi-kapun át. Mellvéden a szokásos hujjogatás, kapu alatt pár rendőr a védelmükre, igazából a Vár területén többet nem is láttam, talán rájöttek, hogy a túrázóktól nem kell rettegni, nem bántunk mi senkit. mi volt itt  a korai években, rendőrautók, rendőrök hada, ameddig a szem ellát…én sajnáltam őket, nyilván a pihenő idejük rovására őrködtek a semmi felett……!

A hőmérséklet valahol fagypont körül lehet, számottevő csapadék hetek óta nem volt, így formabontó Kitörésre készülhettünk. Se hó, se sár, se csonttá fagyott hegyi utak, se farkasordító mínuszok, így, ha lehet ilyet mondani, az eddigi 5 teljesítés után egy viszonylag könnyű menetre számíthatunk, már amennyire könnyűnek lehet tekinteni egy éjjeli 60 kilométeres sétát, úgy 2000m körüli szintemelkedéssel….:) Kicsit félek is, hogy lazára vettem a figurát, de talán a tizenéves teljesítménytúrázó rutin átsegít majd a nehézségeken…

A Városmajor körbe kordonozva, így a szokásos útvonaltól kénytelenek vagyunk eltérni, érzésre lőjük be a János Kórházat, azért én igénybe veszem a helyiek segítségét és megerősíttetem velük az érzésemre jó irányt. Irány megerősítve. :)

Egy rendőr épp egy villanyoszlopon csimpaszkodik, ahogy közeledünk látom, hogy egy valószínűleg csak a rendezvény idejére ideiglenesen felszerelt kamerát bontanak le éppen, alatta egy pógár arról faggatja a szervet, hogy ez a kamera sebességet is mért-e, vagy mi célból volt fenn…? A  rendőr láthatóan higgadtságát nagy erőfeszítések árán megőrizve válaszol neki, hogy hagyja már békén, épp más dolga sincs, mint interjút adni, így a kérdező elsomfordál….:)

Na, itt is a kórház, kezdődhet a móka, jön a Diós-árok.

Hát, mit is mondhatnék? :) Meredek.  :) Először nem annyira, aztán meg de. Az 56-os szám környékén durvul be igazán, ezt onnan tudom, hogy végig egy alacsony kerekképű fickó környékén gyalogoltunk felfelé, aki valami elképesztő módon, megállás nélkül, és ahogy az ilyenek szokták, kellő hangerővel tartotta szóval a környezetét. Bakker, más azt se tudja, honnan vegyen plusz levegőt, ő meg szünet nélkül beszél! Hát nem felháborító? :) Hol veszi az ilyen a lélegzetet? :) Na, de az 56-os szám körül azért elcsendesedett ő is…:)

Átkelünk a fogaskerekű nyomvonalán, még mindig felfelé persze, tömött sorokban gyűrjük a szinteket, ami így, hogy egy szűk járdára szorultunk, még feltűnőbb. Néhányan az úttesten mennek, az autók dudálnak. Megint látok nagyon fiatal kisgyerekeket, az egyikük már most kérdezősködik, hogy mennyi van hátra, csak remélni tudom, hogy a szülő páros nem azt tervezte, hogy ezt a két csöppséget végig vonszolja a 25 kilométeren és az 1000 méter szintemelkedésen. :( Még akkor is, ha az a 25 egy erős 22 csak...

Nagy lendülettel vágunk neki a Széchenyi-emlékhez vezető lépcsősornak, aztán a lendületet egy pillanat alatt töri meg a végeláthatatlan sor, amibe belefutunk. Na, megjöttünk. Kicsit bosszankodunk, persze, ki szeret sorban állni?, de nem olyan nagy a baj, mint amekkorának elsőre látszott, ha lassan is, de a sor halad. Bosszantóbb az a viselkedés, amit pár túratárs tanusít, simán mennek előre a sor mellett, mintha az nem is lenne ott….

Rákerül az első pecsét a lapra, épp egy sarló-kalapácsos, ezután szokásunkhoz híven félre állunk egy kis táplálkozásra. Németek kérnek meg, hogy készítsek róluk egy fotót, megteszem szívesen, aztán ahogy lépek vissza a zsákomhoz, műanyag roppan  a talpam alatt. Na, szép. Szétgyúrom a saját zsákom csatját. Mondjuk jobb, mint másét, az kellemetlenebb. :)

Elindulunk, többen jönnek szemből(!), ki kihagyta a pontot (!?), ki épp most keresi (!?), egyik se túl szerencsés helyzet. Amúgy a Z sávot koptatjuk, néha itt is elsuhan mellettünk egy rendőrautó, ki tudja, mi okból…

A Normafánál szép kilátás nyílik az esti városra.

Innen irány aztán az erdő!

Ahogy beérünk a fák közé csokival kínálnak, azt mondják az ellenőrzőponton elfogyott, így már itt megkapjuk. Ez pozitív.

A talaj több, mint ideális, még  a fejlámpa is szinte felesleges, mert olyan fényesen világító telihold van, hogy csak na!

A Csacsi-réten megkapjuk a második igazolást, majd hamarosan ráállunk a P sávra, ami szépen, kényelmesen gyalogolható, elnyújtott emelkedéssel fel is visz minket a János-hegyre. Hejj, mennyivel könnyebb így, mint mikor tükörjégen evickélsz, vagy bokáig érő sarat gyúrsz….!

János-hegyen pecsét, aztán irány tovább felfelé, egészen az Erzsébet-kilátóig. Onnan aztán szintvesztés veszi kezdetét, egészen a Budakeszi útig. Mit mondjak, ez is kellemesebb pár fokozattal így, hogy szárazság van. Egyedül ezek a köves ösvények….jajj, de utálom ezért a Budai-hegységet! Évek óta tervezek elindítani egy mozgalmat, „Hordjuk le a köveket a Budai-hegység ösvényeiről”, valami ilyesmi lenne a neve és a célja. :) Hát nem jobb gyalogolni pihe-puha talajon, mint ezen a kövesre gyúrton? :) ( A lehordott kövek további hasznosítása még kidolgozás alatt..:)  )

Na, szóval Budakeszi út. Innen a sárgán tovább, irány a Nagy-Hárs-hegy. Ez azért már szuszogtatósabb emelkedés, több is a félre álló kolléga. Aztán a pont előtt ismét csak sor. Nem is kicsi. Hát, ez már így lesz ezután, legalábbis a 25-ösök céljáig bizonyosan. Most ez volt az a pont, mikor eldöntöttem, hogy végeztem ezzel a túrával, elértük a kritikus tömeget,(egyébként csak mintegy 250-nel vagyunk többen, mint tavaly, 3300-an az összes távon) nekem ebből elegem van. :) Főleg, hogy a mellettem a sorban álló túratárs negyed órán, 20 percen keresztül oktatta a vonal túlsó végén álló kollégáját, mikor melyik szelepet nyissa, mikor melyik vegyszert adagolja, most komolyan, ha nem sikerül őt felhívni, leáll a termelés? Hát milyen kvalitású emberekkel dolgoztat? :) Már a barátja is rászól, hogy abba hagyhatná a munkát, mert hátha mások nem kíváncsiak erre….de nem. Az a mobiltelefon, az minden baj forrása. Azt hittük valaha, hogy szabaddá tett. Aztán dehogy. Nagyobb rabságba taszította azt, akit lehet, mint előtte semmi más….

Na, de ez a sor is elfogy egyszer, rákerül a lapra a negyedik pecsét, innen megint irány lefelé!

Itt aztán megy mindenki amerre lát! Kérdezi valaki, mi ennek az oka? Elmagyarázom neki, hogy aki teljesítménytúrákon szocializálódott, az többnyire követi a jelzést, aki meg nem, az megy tökön-babon át, amerre rövidebb, amerre egyszerűbb. Vegyes a  társaság, ezért ezen már nem lepődöm meg. Idén véleményem szerint amúgy is nagyon sok volt a civil, nekem a sok telefonálgató, főleg a fiatalabb korosztályból kikerülő induló tűnt fel, na meg nagyon sok utcai ruhában gyaloglót is lehetett látni.

Az útvonal érint több katonasírt is, meg-megállunk egy-egy pillanatra.

Aztán jön a túra legdurvább emelkedője, felkapaszkodunk az Újlaki-hegyre. Szerencsére nem túl hosszú a meredek szakasz, de így is kiveszi az ember erejét. Sok a félre álló, életéért küzdő. :) Azzal azért nyugtathatod magad, hogy ilyen több a túrán nem lesz. :)

A pont most is a parkolónál van, nem úgy mint a korai években, mikor kint a gerincen fagyott csonttá a pontőr. Sokan pihennek meg a tüzek körül, fotózkodnak a fegyverekkel, a pontőrökkel….

Mi megyünk tovább, még feljebb, ki a gerincre, jó köves, bokatörő ösvényen, libasorban. Itt azért nincs túl meleg, nem fúj nagy szél, de izzadtan azért kellemetlen tud lenni. Szép viszont a kilátás! Így libasorban érjük el aztán a 25-ös táv célját, a Virágos-nyeregben levő sátortábort, ahol reményeink szerint megkapjuk a finom fasírozottas szendvicsünket meleg teával.

Pecsételnek nekünk aztán a fehér sátor felé vesszük az irányt, van némi sor, de gyorsan apad. Tíz perc se telik el, máris kezünkben a zsemle, poharunkban a tea. Benézünk a melegedő sátorba is, majd kérünk még egy pohár teát, aztán elkezdünk fázni. :)

Neki is indulunk a további szakaszoknak, katonasír mellett ráállunk a sárgára, jön az a jó, oldalra lejtős, szűk ösvény, a határkövekkel, amin az eddigiek során olyan jókat lehetett csúszkálni, esni-kelni! :) Na, de nem most! Vannak lefagyások, a fekete foltok bekoszolódott jeget jelentenek, de ezeket simán átlépjük, semmi gond! És mennyivel kellemesebb így a haladás, hogy nincs az a tömeg!!!

Beállunk két kolléga mögé, jó tempót diktálnak, így elkerüljük, hogy indokolatlanul belassuljunk, bár a szintidő meglehetősen kiránduló-barát, 17 óránk van a 60 kilométerre. Jó tempóban érjük el tehát az Alsó-Jegenye-völgyet, ott is a felállított ellenőrzőpntot.

Akkut cserélek a fejlámpámban, úgy látszik nem volt rendesen feltöltve, bár csak az árnyékos, veszélyes részeken kell bekapcsolni, másutt a telihold simán ad annyi fényt, hogy gond nélkül tudunk haladni. Értelemszerűen most a völgy sincs lefagyva, kényelmesen lépdelünk a patak partján, hidakon át, egészen ki a solymári benzinkútig. Onnan aztán jön a jó elnyújtott emelkedés a Muflon Itatóig!

Hát elnyújtott, szó se róla, szótlanul bandukolunk. Néhányan nem vágják le a sárga kunkorát, ők tesznek egy extra kitérőt, nem csodálkozom, hiába említi az itiner, hogy a Kerek-hegyi-tisztásnál erre mód van, aki nem ismeri a helyet, honnan tudná, hogy már ez az a kanyar? Régebben volt itt egy ideiglenes irányító tábla, mostanában már nincs. Nem sok amúgy a plusz, annak aki marad a jelen.

Itt a Muflon!

Sokan megpihennek itt, mi is eszegetünk kicsit, aztán, mint ahogy a megállások után lenni szokott, téli-éjjeli túrán, vacogva indulunk neki a hátra levő 25 kilométernek. Kék sáv a követendő, egy kanyart majdnem benézünk a nagy beszélgetés közepette, de szerencsénkre mások észreveszik, hogy túlfutottak, így mi már nem tesszük. Felgyalogolunk 550 méterre, a Nagy-Szénás kopár tetejére. Ahonnan a hideg szél gyorsan le is kerget, pedig, ha nem így lenne érdemes lenne elidőzni itt, és gyönyörködni a panorámában. De a szél fúj, és hidegen fúj, úgyhogy irány a fák közé! :)

Olyan szinten világít a Hold, hogy árnyékot vetnek a fák, érdekes jelenség, kár, hogy nem sikerül megörökíteni. Mintha valami stadionban lennénk…a fejlámpa itt aztán tényleg nem kell.

Fehér-úti ponton hagyjuk magunkat elcsábítani a tűz melege által, nem mondom, el lehetne itt ücsörögni fél órákat is, de attól tartok annál keservesebb lenne az indulás, úgyhogy pár percet engedélyezünk csak magunknak.

Na, most aztán egy igazán álmosító 6 kilométer vár ránk, jobbára lejtmenet, változatosságot csak az hoz bele, hogy az út elég silány minőségű, néhol vízmosásos, úgyhogy kiereszteni azért nem érdemes a lábunk védelmében. Megváltás, mikor elérjük a vadkerítést, véget ér a monoton trappolás, kinyílik a tér, elgyalogolunk a Malom-földek névre hallgató ellenőrzőpontra. Itt is komoly tábort emeltek a pontőrök, beásták magukat a facsoportba. Van azonban ezen kívül is előnye ennek a pontnak, nem is kicsi, innen már csak 2 kilométer Perbál, a söröző, a meleg tea, a pihenés meleg helyen….. :)

Fél 5 körül jár az idő a perbáli templom toronyóráján. A kocsma tele, pecsételés előtt van is egy kis sor, de ez is gyorsan fogy, szabad asztal is akad, leülünk pihenni. Norbi 2 perc alatt elalszik, 10 perc múlva aztán, bármilyen kegyetlen is, indulást javasolok. Lelkileg talán ez a mélypont, elindulni a melegből, ki a hidegbe, bele a nagy perbáli éjszakába…

Mínusz 5-6 fokra tippelek, szél szerencsére nincs, de azért 10-20 percig fázom rendesen. Még a meleg sapka is előkerül. Dombokon hullámvasutazunk, nem is emlékeztem, de jut ide is szintemelkedés, igaz nem borzasztóan sok, mindössze 150 méter Anyácsapusztáig. A fagy viszont velünk van, elmarad a sárdagasztás, amit azért nem bánunk…

Nem akar viszont világosodni! Ilyen még nem volt eddig, Anyácsapusztára is szürkületben érünk, a Hold még vígan fenn vigyorog, szembe vele a hegyek mögött a Nap már lehet, hogy felkelt, csak mi azt még nem látjuk. Vakuval készülnek a képek, most először.

Nekivágunk a végének!

Monoton menetelés jön a Kakukk-hegy lábáig, folyamatosan fordulgatunk oldalra, majd hátra, de csak nem látjuk a Napot! :) Aztán itt a hegy!

Fáradtnak fáradt vagyok, csak gyalogoltam egész éjjel!, de a talaj ideális, így formabontó módon, szinte megállás nélkül hódítom meg a Kakukkot. Felérve a tetejére még a Nap is tiszteletét teszi a láthatáron, szép lezárásaként a hátunk mögött hagyott kemény menetnek! Innen ugyanis már csak lefelé vezet utunk, le is csorgunk egy meredek ösvényen a hegyről, ez itt már Szomor, pár száz méter és itt is a cél! 10-15 perc sorállás és kezünkben a díjazás!  

Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a túrát, finom a cél-virsli is, a tea is, az autó is megvan, irány az M1, egy órán belül itthon vagyunk. Az időnk 14:30, érdekes, hogy tavaly a csont jégen is hoztuk ezt, az egyezés abból adódik, hogy idén sok időnk elment a sorban állásokkal.

Legalább pihentünk addig is. :)

A túrán készült képeim itt: 

https://photos.app.goo.gl/Fo1cTT7wAYkritBXA

 Téli Bakony-Kőris-hegyi maraton

2019.01.20.

1-2 fok lehet mínuszban, indulás előtt ránézek a met.hu radarképére. Jobbára a Dunántúl déli részén esik most a hó, a csapadékos rész „teteje” valahol a Bakony felett található, a havat adó felhőzet amúgy gyorsan távolodik keleti irányba, a Bakonyban valószínűleg már délelőtt sem fog esni.

Alig hagyom el Győrt, máris belefutok a havazásba, ami Csesznek tájékán már a „fele sem tréfa” kategória, reflektorral nem is lehet haladni, ismerjük a szituációt, ilyenkor azzal csak a havazást látni, mást nem igen, az meg nem túl egészséges. Az utat amúgy elő- ma divatos szóval alásózták, nem csúszik.

Zircet elhagyva aztán alábbhagy a havazás, szinte meg is szűnik, már látni, hogy a Bakony ismét kapott gyenge 5 cm friss havat(Viktor megmondta, mikor megrendeltem nála a pár fok mínuszt, hogy lesz hó is, és úgy is lett:) a már/még meglevőre, ami-hamar kiderül-szép, de tud okozni bonyodalmakat. Errefelé az úton is több a hó, jó az a 60-as tempó, épp az előbb haladtam el egy álldogáló őz mellett. Ha be akarnak ugrani az ölembe 30-nál is beugranak, de a sebesség csökkentésével az ember túlélési esélyei azért csak nőnek….

Nem akartam sötétben rajtolni, így majd fél órát elszöszölök a Pikolónál, az autót is kinyitom vagy ötször, hol a kaja fele maradt benne, hol ezt rakok vissza, hol azt veszem ki, már magamat nézem hülyének. 7 órakor aztán harangzúgásra kilövök, ráfordulok Viktorék utcájára és megkezdődik a kaland.

Intenzív emelkedéssel nyit a túra, kikapaszkodunk Bakonybélből egészen a Száraz-Gerence-völgyig, ott aztán ráállunk a S sávra. Pár kanyar és újabb pulzus növelés, meglátogatjuk az út felett magasodó sziklaalakzatot, benne is a Pörgöl-barlangot. Kódot nem találok, úgyhogy feljegyzem az állandóan kint levők közül az egyiket, és elindulok lefelé. A barlangba most nem nézek be, Sanyi fotóiból kiderül, hogy kár érte, plafonon csüngő, szinte fagyott denevért még nem láttam.

Már majdnem leérek az útra, mikor egy futó páros épp kihagyná a mászást, visszakiabálom őket, nehogy már kimaradjanak a jóból. Amúgy a barlanghoz vezető letérést mutató jelzések, felirat (az is van),  valóban nincs túl jó állapotban, a behavazott szalagkorláton meg most különösen nehezen észrevehetőek.

Szuper amúgy a talaj a völgyben! Mint említettem a Bakonyban az elmúlt időszakban esett annyi hó, amit a múlt heti jó idő sem tudott eltüntetni, maximum csökkenteni. Aztán ezután beköszöntöttek ismét a mínuszok, ami azt eredményezte, hogy a hegység lényegében jégbevonatot kapott. Na, és erre a páncélra esett ma reggel az a pár centi friss hó, ami jótékonyan eltakarja az alatta található jeget. Van is lábnyom az erdészeti műút teljes szélességében, mindenki próbálgatja, hol csúszik kevésbé-nem sok sikerrel, mert mindenhol csúszikJ

Na, de itt ez még nem okoz akkora gondot, szintben haladunk, szép a táj, csúszik, hát csúszik, a bot folyamatosan kézben, mikor hanyatt esnék lecsapom, így a hátasok elmaradnak.

Itt a letérés Szépalma felé, van pár fenyő, behavazva nagyon mutatósak. Nem jártak erre sokan, de van azért egy gyalogolható nyom, ami nem hátrány a hó mélysége úgy 20-30 cm lehet. Néhol a munkagépek csapásaiban (a hó és jég alatt) áll a víz, az előttem haladók már itt-ott beleszakadtak, így ezeket is sikerül kikerülni.

Kiérek a domb alá, a sárga amúgy itt marad a fák között, de ezt a szakaszt Szépalmáig általában egy túra sem használja, most is a rétre visznek a nyomok, követem hát azokat. Felcaplatok a dombhátra, tiszta tundra feeling, végtelen hómező, aztán dobok egy jobbost a szépalmai kerítések felé. A Kőris-hegy a hátam mögött erős szürkületben, talán köd van odafenn. Szépalma mellett nagyon jól mutat a magányos fa, alatta a padokkal, körbe is járom, keresve a legjobb fotós pozíciót, szerencsére a hó annyira fagyott, hogy simán megbír, nem kell vádliig behavazódnom. Ugyanis a kamáslit már rég levettem, nem tudom hányszor rájöttem már, hogy nem szeretem, mert beizzad alatta a lábszáram, és bevizesedik a mackóalsó, de azért mindig próbálkozom.:)

A hotel mellett elköltöm a reggelimet, felírjuk a kódot, marhákat fotózunk, méghozzá szürkéket, vannak bocik is, még egész kicsik is. Azok meg nem is szürkék, inkább barnák, nem tudom hogy megy ez a színváltás marháéknál…J

Két alkalmi társamnak szólok, hogy a kék bal ága jobb lesz, hacsak nem akarják megismerni Borzavár szépségeit, ettől ők amúgy nem zárkóznak el, de most inkább velem tartanak a Kőris-hegy irányába. Kikanyargunk az egykori Kisszépalma-pusztáig, ott a hegy előttünk, csábító az Esztergályos-árok, de nekünk ma a Levél-kúti-árok van elrendelve az első mászáshoz, na meg egy kód is vár ránk az árok aljában, úgyhogy irány jobbra! Az jeges-havas aszfaltút itt is finoman csúszik. Kód felírva,  irány a hegy!

Pár tíz méterig egy erdészeti úton halad a Z+, majd következik a vadregényesebb, meredekebb rész. Mindjárt az elején a jobb lábammal beleszakadok egy pocsolyába, ennek felettébb örülök, mivel bebizonyosodott sajnos az utóbbi bakonyi havas túráimon, hogy az amúgy kényelmes, széles orr-részű Olang Nebrtaska tex (tehát elvileg vízálló béléssel ellátott) bakancsom minden, csak nem vízálló. Hihetetlenül gyengén teljesít e téren, soha semmilyen bakancsom nem volt ennyire silány vízállóság terén, még a sokak által lesajnált decathlonos példányok is többet tudtak eddig. Van viszont járható nyom, köszönhetően az előttem elhaladt pár emberkének! Ennek örülök, mert ez az árok a Kőris-hegyre vezető utak között a járatlanabbak közé tartozik, száraz időben is technikás, most meg pláne. A túrát megelőző csütörtökön felmentem a Kőrisre Vinyéről, A Pápalátó-kő utántól lényegében a P sávon, úgyhogy láttam a Levél-kúti-árok felső végénél, hogy ebben az árokban bizony egy és nem több nyom van, magyarul a nagy havazás óta mindösszesen egy elvetemült ember járt benne. Na, többek között ezért nem siettem a rajtidő elején indulni.:)

Mostanra lett tehát nyom, lehet szuszogni, mert tetemes a meredekség, de legalább nem csúszik, az ösvény nincs simára taposva, vannak lábnyomok, a több 10 cm-es hó meg kellő támasztékot ad a lépéseknek.Ettől az ároktól eléggé tartottam, de szerencsére alaptalanul, bár ahogy az ősi dakota(?) mondás is szól, jobb félni, mint megijedni.

Felérek a P sávra, hamarosan befut alulról a K sáv is valamint a mellettük a szürkézések alól elő-előbukkanó Z és S kereszt jelzésekkel kiegészülve e négy jelzés mentén felóvatoskodok 709 méterre, a Bakony tetejére. Az óvatoskodás azért van, mert a legmeredekebb részen tükör simára van taposva a hó, így ha egyet lépsz előre, jobb esetben csak kettőt csúszol vissza.:)))

Elég ködös itt fent a helyzet, a kilátózást mellőzöm is, gyorsan egy pecsét az Igazoló Füzetbe aztán hajrá lefelé, vizes háttal nem egészséges az egy helyben ácsorgás. Többen komplett felsőrészt cserélnek, gondolom ők nem készülnek ide ma még egyszer.

Lefelé a P sáv a követendő, természetesen csúszik, mint a fene, a botokat végig a talaj közelében tartom, hogy megcsúszás esetén azonnal ki tudjak támasztani.

Az hólepte aszfaltot jó néhány kanyar után elhagyjuk, itt megsokasodunk, belefutok a 20-as táv teljesítőibe.

Nézd már, mintha Zsuzska csicsergését hallanám ott előttem, és valóban, ők azok. Hihetetlen, épp arra gondolok, hogy ő esett hatalmasat itt tavaly ezen a túrán, és még végig se fut a gondolat, Laci máris a földön. Náluk ez családi hagyomány úgy tűnik.:) Elő is kerül Laci zsákjából a láncos segítség.

Beszélgetünk kicsit, aztán én tovább állok, sok van még hátra, lefelé lehet faragni a teljesítés idejéből, ezt nem szabad kihagyni, ha van rá mód szeretnék világosban beérni. Bár a Bakony hazai terep, nem az eltévedéstől félek, de a fene akar lámpázni. Csuka Sanyit érem utol, majd minket érnek be Kálmánék, hozzájuk csapódok pár perc erejéig, többre az erőmből nem telik. Mennek, mint a rakéta.:)

A hotelnél pecsételek, majd vissza az erdőbe, ráállok a Z+ jelzésre, jöhet a Bakonybéli-Szarvad-árok.

Na, ez aztán vidám egy szakasz ma, jegesre taposott a hó, amikor elkezd jobban emelkedni muszáj megállnom és elővennem a szöges csúszásgátlót, úgysem próbáltam még ilyen terepen. Egyszerű kis eszköz a Decathlonból, nem a komoly láncos verzió, lássuk, mit tud! Mély havas részen már próbáltam, ott nem vált be, amennyi segítséget jelentett volna a talpanként 10 fém szeg, annyi hátrányt jelentett a gumilap, amibe ezek ágyazódnak, kiiktatva ezzel a bakancs talpának recéit.

Itt a talaj úgy néz ki, hogy pár centi esetleg már letaposott friss hó, alatta jegesre taposott hó, vagy jég. Minimális, kikerülhető, átléphető kő, murva.

Jelentem, a szerkezet működik! Össze se lehet hasonlítani, mennyivel könnyebb így a haladás, a szegek kiválóan kapaszkodnak, egyedül az zavaró picit, hogy a bakancsom talpa elég vékony, így kicsit érzem a fém alkatrészeket, de ez a hátrány eltörpül a nyújtott előnyök mellett.

Sorra előzöm le a csúszásgátló nélkül haladókat, valószínű rövidtávosok, láthatóan már nem sietnek sehova. Az viszont látható, hogy küzdenek a talajjal, tényleg ez volt az egyik legkellemetlenebb szakasz.

Befordulok a Tönkölös-hegy felé, majd annak tetején színt váltunk, a Z 3szöget K 3szögre cseréljük.

Leereszkedek egészen a Várhegyig, ott található ugyanis az egykori Bakonyújvár, egy újabb kód bevésésének a helye. Ez egy oda-vissza szakasz, kétszer is átevickélhetünk így a favágók nyesedék-halmain, a kilátás amúgy szép erről a gerincútról a környező behavazott vonulatokra.

Újra vissza tehát a Tönkölös-hegy tetejére, onnan pedig irány lefelé, irány Bakonybél a Cser-árkon keresztül. A letaposott ösvényt itt sem érdemes használni, jobb az árok mélyén, ott van némi avar,  ami támasztékul szolgál a lábnak.

Végre szilárd talaj van a lábunk alatt! , erre ma 27 kilométert kellett várni, kevésszer örül az ember az aszfaltútnak, hátha az még le is van takarítva, na most ez a helyzet. Átgyalogolok Bakonybélen a Piokolóban már jó sokan vannak, beértek a rövidtávosok, gyorsan kérek egy bélyegzést és húzok is ki a melegből. Tudom, hogy nem szabad leülni, marha nehéz lenne azután nekivágni a maradéknak. A zoknim, a vízálló (na persze…) bakancsom bőre, belseje erősen nedves, de nem fázik a lábam, így úgy döntök, nem bolygatok semmit, zoknit, talpbetétet (az is van, Olangot használok, készültemJ) se cserélek.

Újra a K 4zeten, ismét kifelé a faluból! A Száraz-Gerence-völgyben újra felveszem a csúszásgátlót, lényegesen könnyebb így a K sáv emelkedője is. Elkap viszont egy holtpont, marhára belassulok, lényegében csak vánszorgok felfelé, de azért haladok. Hiába, túl vagyok már ezer méter szinten, és a talajviszonyok eléggé megterhelőek. Azért haladok….

Egy jókora kidőlt bükknél tartok egy kis pihenőt, eszem pár falatot (a dupla csokis párna jelentem megfagyott!:), a zsákon kívül tárolt víz is elég friss.:)

A taposás nyomok végig maradnak a jelzésen, ami többször keresztezi az erdészeti utat, amin meg csak egy dupla keréknyom van, így maradok a jelzésen. A fentebbi régiókban el szoktuk engedni a jelzést a fák közé, maradva az úton, most, mint említettem nem így teszek, követem a K sávot szigorúan.

Itt olyan hepehupásra van taposva a hó, szinte látom, ahogy az összes lábamban található izom, ínszalag és egyéb alkatrész megállás nélkül dolgozik azon, hogy a kedves túrázó talpon maradjon.

Végre itt a hegyre vezető aszfaltcsík! Ami persze most egy csúszósra taposott jeges hócsík, de már azt jelzi, hogy közeledik a tető! Túratörténelmi pillanat jő el, jártam már elég sokszor a Kőris-hegyen, de még soha az életben nem haladtam a K sáv azon pár méterén, ami a csúcstól nem messze elhagyja az utat, majd egy elég meredek, sziklás rész után hamarosan vissza is tér rá. Na, most ez is megvan, ha van olyan dolog, amire most vágytam, ez a meredek pár méter biztos nincs ezek között, de kemény vagyok, hiába, leküzdöm!:)

Újra 709 méteren!

A köd tartja magát, kilátózni továbbra is felesleges, pecsét a lapra aztán hajrá lefelé! Mennyivel egyszerűbb csúszásgátlóval! Sokak állítják, ez az egyszerű gumiba ágyazott szegecses semmire nem való, meg kipotyognak a szegek, elszakad stb., jelentem, erre a terepre kiválóan alkalmas, felvétele 5 másodperc, levétele 1, arra persze figyelni kell, hogy lehetőleg a köveket kerüld, az meg azt hiszem egyértelmű, hogy aszfaltra érve azonnal levetendő.

Érdekes sárgás fényben pompázik a behavazott Kőris-oldal, erőlködik a Nap, de túl vastag ahhoz a felhőzet, hogy áttörje, de így is sejtelmes színt kölcsönöz a hegyoldalban található behavazott bükkösnek.

Kisszépalmánál leveszem a csúszkát, innentől végig lefelé haladunk, meredek rész már nem lesz, elég a túrabot. A Lipka-út Z sávján talpalunk, majd a K-Z találkozásánál szalagozott erdészeti úton vágunk át a Bakonybéli-Szarvad-árok Z+ jelzésére. Erősen szürkül, de meglesz a cél világosban, 7 órakor indultam, most valahol negyed 5 körül járhat az idő és nincs hátra 3 kilométer.

Újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyok, egy hupli van még hátra a célig Bakonybél előtt, az is letudva nagy nehezen, és újra itt állok Viktor utcájának felső végénél.

Kevesebb, mint 10 óra alatt megvan a 43,4 kilométer 1635 méter bevallott szintemelkedéssel, kimondottan nehéz talajviszonyok közepette. Meg vagyok elégedve magammal.:)

Már csak a megérdemelt (és reggel előfizetett) mákostészta van hátra, ezt leöblítem egy Fantával (a túra szolgáltatásaként kapott bónnal fizetve) aztán a kocsiba ülés jóleső érzése, kényelmes hazaút Győrig, közben a gyerekek felvétele a mamától, aztán hazaérés, matekházi, tört osztása egész számmal, közös nevező, zárójel, műveleti sorrend, stb……szóval egy pillanat alatt újra a való világban.:))))

Az éjjel aztán újra az átélt élményeké, (mondom, a túra alatt átélteké, nem kell egyből meglódulni a fantáziának!:)) minden porcikámat érzem, mint akit agyonvertek, ma nem nagyon volt olyan izomcsoport, ami ne lett volna csúcsra járatva.

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Képek itt:

https://photos.app.goo.gl/yMDph5RcJ3efdHhh7

 -Apa,merre jártál ma?

-Hát Kőszegen,az Óház-tetőn,a Hét vezér-forrásnál,az Írott-kőn,a Szent Vid-kápolnánál,Velemben,Bozsokon,A Kendigeken....

-Hú,ezek jó messze vannak egymástól,nem?

Alpannonia maraton

2018.09.08.

Valahogy sejtettem,hogy ez nem lesz egy sétagalopp.A Kőszegi-hegységre jellemző,hogy kis kiterjedése mellé annak idején a felszínt formáló hatalmas erők össze-vissza gyűrték szegényt,minek erdményeképpen mondjuk egy harmincas túrába pillanatok alatt bele lehet lapátolni 1000m szintemelkedést,egy maratonba meg akár 1500-at is,ezt a Rendezőségnek sikerült még megfejelni,így lett a 42 kilométer szintemelkedése 1682 méter.Ez nem kevés.

Fél 8-kor indulunk Zsuzskával és Lacival a Várból,kigyalogolunk a városkából a kéken,elhaladunk a Koronaőrző bunker előtt és máris itt a kálvária domb,kezdődhet a mai szintgyűjtés.Fent a dombon a kápolna előtt kis szusszanás,és irány tovább a Trianoni kereszthez!Ez jó ötlet,úgy sem láttam még.Lefelé indul az út,ez azért jó,mert ez egy oda-vissza szakasz,úgyhogy az itt elvesztegetett szintet hamarosan vissza is gyűjthetjük.Keresztnél önellenőrzés történik,a kilátást sajnos erősen korlátozza a levegő magas páratartalma.

Vissza a kékre!Irány a Pintér-tető!

Gombászó atyafi jön velünk szembe,kosara megpúpozva őzláb gombával,hamarosan mi is szembesülünk a ténnyel:idén elképesztő mennyiségű őzláb található az erdőben,mi itt a viszonylag sűrűn járt utak mentén is sokat láttunk,mi lehet akkor a csak a helyiek által ismert titkos lelőhelyeken!?

Aztán azzal is szembesülünk,hogy a Pintér-tető sem adja magát könnyen,itt a túra elején jó kis ízelítőt kapunk a ránk váró nehézségekből.Felérve szép kilátás a jutalom,sajnos a párásság azért sokat levesz az osztályzatból.

Kiérünk a Kincs-pihenőtől ide futó aszfaltcsíkra,majd el is hagyjuk azt gyorsan és vele párhuzamosan haladva,de az erdőben érjük el a Hétforrást.

Bekapok pár falatot a pihenés közben,az amúgy szintén közepes ásványvíz minőségű győri ivóvizemet helyi forrásvízre cserélem,természetesen a szokásos rítust követve:a palackot az összes kifolyó igénybe vételével töltöm tele.Mert itt ezt így kell!:)

Hát akkor jöjjön,aminek jönnie kell,mintegy 170 méter szintemelkedés begyűjtése 1 kilométeren belül,irány az Óház-tető.Félútnál muszáj megállnom,és lecserélni a mackónadrágot rövidgatyára.Konkrétan szakad rólam a víz,ha nem említettem volna,a páratartalom a maximumhoz közelít,ha ezt meghaladná minimum ködnek,rosszabb esetben esőnek kellene lenni.

Itt az Óház,nem lazsálunk,6 kilométert jöttünk eddig és már 430 méter szintet begyűjtöttünk.Megérdemeljük tehát a müzliszeletet,amit a pecsétlenyomat mellé a Pontőrségtől kapunk.:)A kilátózást most kihagyjuk,az előbbiekben említett okok miatt,hozzátéve még,hogy egy víz a hátunk,a szél meg azért ott fent fúj rendesen.

Nőt követve(ez a mentségJ) kispistázva állunk rá a Vöröskereszthez vezető kékre,kellemes hullámvasutazás árán érünk el az említett csomóponthoz,amit valóban egy vörös kereszt díszít.Út közben számtalan szebbnél-szebb őszi színekben pompázó falevelet látok az ösvényen,de érzem,ez a mai nem a makrózás napja,szükség lesz azokra a pár percekre még a későbbiekben.

Vöröskeresztnél több csapat is összeverődik,nagy a kupaktanács,merre is tovább,pedig ennél több segítséget nehezen kaphatunk:van irányító tábla,van itiner,van jelzés,mégis többen a jobb kanyar helyett elindulnának egyenesen….

Meglátogatjuk a Zeiger-nyereg csomópontját ahonnan most egy erős visszafordulással rátérünk a zöld sávra.Haladunk egy kicsit lefelé a változatosság kedvéért.Felkeressük a vadregényes környezetben található Szikla-forrást,majd hamarosan a Stájerházak is feltűnnek.Finom körtét találok az egyik fa alatt,kiűzök belőle vagy 6-7 lakmározó darazsat,és máris enyém a finom gyümölcs!Fotózok párat,eszegetem a zsákmányt,felnézek,Zsuzska és Laci már nincs sehol.Csak tudnám,hova ez a rohanás?J

Kellemetlen rész következik,elnyújtott emelkedő a Hörmann-forrásig,amúgy gyönyörű szép,ha jól emlékszem jobbára bükk erdőben.Próbálok nem kapkodni,a pulzusomat megfelelő tartományban tartva egyenletes tempóban haladva küzdök a feladattal,persze a párás levegőnek köszönhetően folyik rólam a víz,mire felérek a forrás mellett tanyát vert ellenőrzőpontra.Ez csak azért zavar,mert itt a fák között valószínűleg nincs túl meleg,a személyzet ugyanis kabátban ücsörög.

Muszáj viszont enni valamit,betolok egy kakaós csigát és iszom egy pohárral a pont szolgáltatását képező izo-italból.Aztán hajrá,vizes háttal nem tanácsos a tizenfokokban sokat időzni.

A forrásnál lemosakszom,ezt sosem hagyom ki,ha van rá lehetőség.Vizem még van,így nem cserélek,a múltkor úgyis azt írták a Hörmannra,hogy nem a legjobb a víz minősége,nem tudom,ez azóta változott-e.

Jöhet az Írott-kő!

Többször jártam már ezen a szakaszon,de eddig nem tűnt fel,mennyire köves.Vagy az eddigi bakancsaimnak keményebb volt a talpa.Mondjuk ennek az Olang-nak simán hajlítgatom a Vibram talpát,eddigi bakancsaimnak a talpát,amik alatt ilyen volt szinte benyomni se lehetett,nemhogy hajlítgatni.A Vibram kemény szokott lenni,mint a beton.Hát ez nem olyan.

Szóval haladok felfelé a kellemetlenül köves gerincúton,nyírfák mellett,a határsávon vagyunk ugyanis és a határsávon általában nyírfa van ültetve.Gyaníthatóan a fehér kérge miatt.Én legalábbis ezt hallottam,többek között a túratársaktól,DE:A fehér törzsű nyírfa ültetése a határsávra városi legenda(hogy fentről jobban látható legyen),a határsávon az annak idején semmiféle fa nem volt,ha volt nyiladék azt tisztán tartották,ha nem,vágtak,majd gondosan karbantartották megbízható fakitermelő brigádok.(Olyanok akik vélhetően nem akartak átszökni a hanyatló Nyugatra,továbbá titkos adatokat sem dobáltak át ürgebőrbe varrva a sógoroknak)Nos,mikor ennek a szemmel tartható nyiladéknak a jelentősége megszűnt ezek beerdősültek,becserjésedtek,ha volt ott nyír akkor azzal,ha nem,akkor gyertyánnal,rezgő nyárral,luccal stb.Köszönjük az információt,Tonnakilométer Misi!:)

Te kis majom!-áll egy fára erősített,kedves kis majomfejet ábrázoló A/4-es papírlapon,ez aztán jó párszor megismétlődik még a csúcs közelében,nem derül ki,hogy ki a szerző,illetve,hogy kinek szól az üzenet.

Aztán itt a kilátó,szuper az idő,napsütés,kellemes meleg,le is kapom a bakancsot,zoknit szárítok,lábat napoztatok,eszünk-iszunk,jól vagyunk!:)Rékáéktól pecsét mellé valamiféle energiapürét kapunk,aminek íze leginkább leturmixolt,megcukrozott almára emlékeztet,amúgy finom.Szponzored báj legnagyobb hazai sportáruház.

Felnézek a kilátóba is,ezt azért nem szoktam kihagyni,akármilyen is az időjárás,a helyzet változatlan:a páratartalom erősen korlátozza a látótávolságot.

Na,mostanra már elég volt a felfelé menetekből egy időre,úgyhogy lefelé indulunk,mondjuk elég nehéz is lenne tovább emelkednünk innen,a Dunántúl legmagasabb pontjáról.:)

Tovább a kéken,irány Bozsok!

Jó meredek lejtővel indít az etap,térdfájósoknak van min aggódniuk,szerencsére én a derékfájósok táborát erősítem,így itt nincs problémám.:)

Most jó sokáig megyünk szembe az Írottkő 50-tt útvonalával,egészen Velemig.Hatalmas a szintvesztés Bozsokig,többször átfut a fejemen:október 20-án biztos itt a helyem?Akarok én ennyit felfelé menni?:)Ennyi kihagyás után kell majd ez nekem?A válasz azt hiszem sejthető:persze,hogy kell!:)a Kőszegi-hegység annyiszor kell,ahányszor csak lehetőség nyílik rá!

Kalapos-köveknél durva holtpont ér el,volt az útban néhány emelkedő szakasz is,amire nem számítottam(nem emlékeztem rá),féltávnál sem vagyunk és már leküzdöttünk egy kilométer szintet,sok volt a kihagyás,úgyhogy nem csodálkozom a megzuhanáson.Kövek után aztán újra nagyon komoly szintvesztések jönnek,így érünk be Bozsokra.Buszmegállónál nyomunk egy pecsétet magunknak,majd meglátogatjuk a Kerekes üzletház udvarát ahol a lányok finom zsíros/házi májkrémes/lekváros kenyerekkel,különböző ízű szörpökkel várnak ránk.

Evés-ivás után visszagyalogolunk a falu szélére és ráállunk a kék kereszt jelzésre,amin áttúrázunk Velembe.

Velemben is kocsmázunk egyet,iszom is egy jó barack-fröccsöt(2dl baracklé+3 dl szóda),pihenünk kicsit,majd megindulunk-hát persze,hogy felfelé.:)

Útba ejtjük a Vasa-kutat,ez azért jó,mert a fák hűse alatt haladhatunk az aszfalt helyett és alkalom adódik egy újabb frissítésre is a kellemesen vasas ízű forrásból.Medencés jellegű,úgyhogy az ivást azért nem erőltetem,de mosakodni kiváló.Persze,ha a szomjhalál kerülgetne nem lenne problémám a kialakítással,mindenki elhiheti.

Nincs más hátra,mint előre,eljött,aminek el kellett jönnie,itt a kék kereszt jelzés,irány a kaptató,jöjjön a Szent Vid-kápolna!Hatalmas fák gyökerei határolta köves mélyútban haladunk,majd ezeket elhagyva a hegy derekán fut az út felfelé,mi nem futunk,örülünk,hogy élünk.Felküzdjük magunkat a lépcsőn,ez is megvan,itt állunk a kápolna előtt.Elhaladunk a Kéktúra-emlékkő mellett(az átkosban itt volt a Kéktúra nyugati végpontja)és mivel a Szent-Vidig tartó kaptató csak egy része volt az utolsó nagy megmérettetésnek,(innen még jön egy jó szakasz,tovább a kék kereszten),felcaplatunk hát Bubuval a Hármashatár-hegyre,a Hörmann-forrás előtti parkolóhoz,már csak azért is,mert ott is igazolni kell az ottjártunkat.

Többen összeverődünk itt,így egy 6-7 fős csapat indul tovább meghódítani a Kendigeket a kék 3szög jelzést használva.Először fenyvesben visz utunk(légyölő galóca sajnos még nincs)majd kiérünk a gerincre,és végre kapunk levegőt!Nem kis dolog ez ma,el se lehet mondani mennyivel könnyebb így a haladás,ráadásul az itiner se hazudik,balunkon Ausztria,jobbunkon Szombathely irányába gyönyörű a kilátás.Kicsit a levegő is tisztult,száradt,feltűnnek a hegyek,látszik már a Schneeberg is.

Felkapaszkodunk a rádiósok állomásához(itt webkamera is van,úgy tudom),majd lejtőn le,jöhet a Kopasz-Kendig.Áthaladunk az egykori műszaki határzár vonalán,a hegy tetején még állnak a szögesdrótot tartó vasbeton oszlopok,felismerhető a határőrség egykori telephelye,itt egy jó magas fém torony,az ösvény leaszfaltozva,szóval igazi a határsáv-hangulat.Az ember elképzeli mi ment itt akkoriban….

Visszaérünk a Vöröskereszthez,de előtte el is fordulunk:egy jelzésváltással átállunk a sárga keresztre,betérünk a Hegyvámosi erdőbe.Ellenőrzőpontba botlunk,önellenőrzés mellé finom alma a jutalom,el is tűnik a bendőmbe szőröstül-bőröstül.:)

Lefelé tartunk,végre lefelé!:)

Megjelenik a civilizáció,szőlősök mentén vesztjük a szintet,ez már itt a Pogányok nevű településrész.

Újra az Alpannonia jelzésen találjuk magunkat,most épp a sárga verzión,ezen szépen be is gyalogolunk Kőszegre.A Szénsavas-kút megint nem működik,nem tudom mi ennyire bonyolult ezen a kúton 3 alkalomból kétszer tuti nem ad vizet.De lehet,hogy 5-ből négyszer.

Na,de nincs vége a mókának,a túra még a végére odavág egyet,fel kell ugyanis túráznunk a Szulejmán-kilátóhoz is.Egyébként ez nem is olyan rossz ötlet,bár elsőre annak tűnhet,a kilátóból rálátni Kőszeg városmagjára,egyfajta keretet,lezárást adva így a mai gyaloglatnak.

Fél 8-kor rajtoltunk,18:10 a célidőnk úgyhogy szintidő-kihasználósra sikeredett ez a menet,ezen mondjuk nem is csodálkozom,a túra paramétereit nézve.

A végén még cél-fotó is készül,megkapjuk a gratulációt,viszont köszönjük a rendezést,kiváló túra ez,a Kőszegi-hegység magáért beszél,az ellátásra szavunk nem lehet,az igazoló füzet tartalmaz minden adatot,amire szükség lehet,a jelvény nagyon jól néz ki,jól elfáradtam,a foglalkozás elérte célját.

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Képek itt:

https://photos.app.goo.gl/TbZe96kQKpvVCrY9A

 Káli (tényleg) 60

2018.04.29.

„Ködös reggeltől gyönyörű naplementéig,és még annál is tovább….”

Hét óra előtt leparkolok Ábrahámhegy vasútállomásánál.Igazából jobb lett volna a célba,de legalábbis Révfülöp vasútállomásra vinni az autót és átvonatozni ide,de akkor még korábban kellett volna kelni,jobban kicentizni az érkezést,nem tudom,ott van-e ingyenes parkoló(van),majd csak lesz valahogy,marad Ábrahámhegy.Rajtolás pár perc alatt megvan,nem vagyunk még sokan,neki is indulok az itineremen 7 órás rajtidővel.

Piroson indul a menet,át a műúton és hamarosan már a Szilvádi-hegy oldalában szeljük a szintvonalakat.Már most jó idő van,nagy meleget jósoltak mára,délutánra gomolyfelhősödéssel és esetenként kiadós záporral,zivatarral.Én azért ránézek a met.hu előrejelzésére,erre a vidékre nulla csapadék várható,úgyhogy még esőkabáttal sem terhelem a zsákom.Úgysem venném fel 30 fokban.Pakolok viszont innivalót rendesen,többet is,mint szoktam.A Káli-medence nem viccel.

Vaddisznót ugrasztunk meg lépteink zajával,van itt egy nem túl jól jelzett kanyar a piroson,aztán jó homokos úton el is érem a Salföldi Kolostorromot.Errefelé egymást érik a jobb-rosszabb állapotban megmaradt,kisebb-nagyobb templom-,és kolostorromok,ez a nagyobbak közül való és viszonylag sok maradt meg belőle,érdemes körbejárni.Pecsét mellé túrórudit kapunk,finomat,Cserpeset.A reggelim mellé kiváló desszertnek bizonyul.

Eddig is jöttünk felfelé már 200 méter szintet,most itt az első komolyabb kaptató,nem hosszú,de szívdobogtató.Fent elérem a kék sávot és most jó irányba kanyarodok rajta.Tehát jobbra.A Csönge-hegyen visz az út,jobbára szintben,majd lezúdulok a szőlőshöz,baranyai túratársat utolérve, beszélgetve telnek a percek,miközben közeledünk a Tóti-hegyhez.Aztán nézd már,ott feljebb Kálmánék érkeznek jobbról.Eltévedtek vajon?

Ráállok a zöld sávra,keskeny kis ösvényen kanyarog a turistaút.Előttem egy túratársnő hatalmasat esik,mint kiderül egy elfektetett drótkerítésben botlott meg,mivel félretenni nem tudjuk,vastag ágakkal terheljük le,nehogy mások is így járjanak.

Aztán itt a hegy.Nincs mese,irány felfelé.Meredek,mint mindig,de azért nem mindegy,hogy a 45. kilométernél érsz ide,vagy egy túra elején.Most az elején vagyunk,úgyhogy simán megy a hódítás.

Ide mindig megéri feljönni,egy hangyányit most is párás a levegő,de nem lehet panaszunk,a kilátás gyönyörű erről a körpanorámával bíró magaslatról.Csinálok pár képet aztán rongyolok is tovább,ugyanis az előbb tudtam meg éppen,hogy a Káli 60,az már tényleg 60.:)Ott virít amúgy az Igazoló Füzet fedlapján is,de a figyelmetlen túrázó ilyen apróság felett átsiklik.:)

Tehát Tóti-hegyről le,vissza a zöldön Salföld irányába.Itt is a kék becsatlakozása jobbról,aha,tehát erről beszélt Kálmán,ezt a csücsköt vágtuk mi le a szőlők mellett kispistázva,bár nem akarattal.Majd legközelebb törlesztünk.

Salföld,major.Meleg van.Már most bevizezem a közkifolyónál a sapkám.Pedig még igen korán vagyunk.Ellponton pogácsa és jobbnál jobb szörpök alkotják a kínálatot,pogácsából is van vagy három féle.Meg is eszek egy sajtosat,amit hársfaszörppel öblítek le.Finom.Irány tovább!

Tovább a kéken,bő egy kilométer és itt is van Kékkút.Falucska közepén irány balra,irány Kari bácsi kilátója és ellenőrzőpontja.Eddig fel se tűnt,milyen sunyi emelkedő visz fel ide,robogójával küzd épp felfelé a zenei frakció is,a harmatgyenge kis jószág nem is bírja a meredekséget,muszáj tolni.Szalagozás jelzi a birtokra való betérést,már épp kiáltani akarok egy előttem haladónak,hogy kimaradt a pont,de aztán rájövök,hogy ez egy oda-vissza szakasz lesz.

Bor,fröccs,szörpök,zsíros-vajkrémes szendvicsek kínálják magukat a kilátó tövében,de fogalmazhatnék úgy is,hogy mindezeket a pont kedves személyzete kínálja nekünk.Továbbra se tudom megérteni,hogy abból a finom szőlőből,mustból miért kell ilyen borízű folyadékot csinálni:),maradok tehát a szörpnél,meg leküldök egy finom sajtkrémes kenyeret.Enni és inni kell,amíg tud az ember,nagy meleg lesz,az látszik,később már úgysem megy az étel.

Na,akkor vissza a faluba?Nem?Aha,itt is van változás,szalagozás mentén megkerüljük a kis hegyet és úgy érjük majd el a falu határát.Akkor hajrá.

Fiatal páros jön szembe,kimaradt a pont,nem vették észre a szalagot valószínűleg,tábla meg nem jelezte a letérést.Egyébként szalagból a piros-fehér a legmegfelelőbb,ez nem kérdés.Látható a kék.zöld is,de…

Kerülöm a hegynek nevezett dombocskát,szemben népes szarvastehén-csapat(tőlem lehet rudli is,bár ez a szó annyira vicces) tűnik el a sűrűben.A szalagozás példás,persze többen észlelik,hogy nem fontos visszakanyarodni teljesen a falu végéig,nincs ott kérem semmi látnivaló,átvágnak tehát a mezőn.

Theodóra-forrás és ásványvíz üzem.Mosakodok.Meleg van.Nagyon meleg.Gomolyfelhőknek se híre,se hamva.Tűz a Nap.Egy bajom van ezzel az amúgy nagyon igényesen kialakított forrás-kivezetéssel:nem hideg a víz.Valószínű hosszú csővezetéken érkezik,lehet,hogy nem is közvetlenül a Föld mélyéről,hanem már az üzemen át,és mire ide ér felmelegszik.Azért most így is jólesik.Előkerül egy kendő is a fejemre,azt is beáztatom,meg a pólót is jól átnedvesítem.Teljesítménytúrán életemben először naptejet is kenek magamra.Holnap Sárvárra mennénk a családdal(ők még nem tudják),nem akarok marhára viccesen kinézni.:)

Haladok az Idő Ösvényén,millió éveket teszek meg percek alatt,közben a Kopasz-heggyel szemezek.Tudom mi vár ott rám.:)

No,de előtte itt ez a Kerekikáli templomromot magán hordozó névtelen kis dombocska,ott is van kihelyezve pecsételő berendezés,oda is fel kellene ruccannunk.De merre?A térképvázlatunk a régi,balról való megközelítést jelzi.Viszont itt az úttesten meg jobbra mutat a K60 felirat,a túloldalán meg a visszatérést jelző felirat is ott virít.Tanakodunk,egymást győzködjük,én gyanítom,hogy a vetést megkímélendő az új útirány,de hát a térképen meg az van….

Megyünk a klasszikuson,mindenki arra megy.Persze a vetés.Azzal nyugtatom magam,hogy amúgy is van benne traktornyom,nem gyúrunk túl sok új csapást.Itt a domb alja.Felkapaszkodunk a tetejére,ott a pont.De hol a rom?Romra is emlékszem.Régen ott volt a pont is.

Visszafelé én megnézem azt a szalagozást.Aha,itt a rom,pár méterrel a csúcs alatt.A szalagozás meg szépen visszavisz oda,ahol az Idő Ösvénye kiér a műútra.Ahol tanakodtunk.

Begyalogolok Mindszentkállára,közben két leányzót figyelmeztetek,nem hagyták-e ki a Kerekikáli- dombot.Ott is van pecsételés?-kérdik,tehát kihagyták.

„A kocsmában,ott van a nagy élet”-mondhatnám a Nemzet Csótányával,kerékpáros távok is vannak ma,amerre szem ellát mindenfelé bicajok,az asztaloknál meg megfáradt bicajosok.Nem állok meg,irány inkább a hegy!Az sokkal jobb móka!:)

El a templom mellett,aztán egy jó meredek ösvényen találom magam.Ilyen melegben ez nagyon finom!:)Fotózással biztosítok alibit a pihenőkre,készül pár kép a lépcsősor aljáig.Szép a táj,hiába!:)Aztán itt a bazaltlépcső,nincs kegyelem,irány felfelé,az itiner szerint 277 fok van,nem tudom,nem számolom,sok az biztos.Sose bírtam a lépcsőzést,most is szenvedek veszettül,meleg van,nagyon meleg,és ha ez még nem lenne elég a páratartalom se kicsi.

Eddig mindig túléltem,most sincs ez másképp,igaz,hogy egy ilyen annyi energiát von el tőlem,mintha gyalogoltam volna 5 kilométert,de ez az én egyéni problémám,senkit nem érdekel.:)

Ellenőrzőponton lábat lógatok,zoknit napoztatok,energiaitalt szürcsölök,eszek pár falatot.A legdurvábbon túl vagyok.

Lefelé egy szerpentinúton visz a túra,elég kellemetlenek ezek a köves utak,nem is esik jól rajtuk a járás.A bakancsban előrecsúszik a lábam,a kövek a talpamat böködik,nem szeretem!Szép viszont a kilátás,nyugatnak ott vannak a tanúhegyek,majd mikor átkanyarodunk a túloldalra,itt van alattunk a Medence,a kis falvak,szemben a hegyek,ott a távolban a Hegyestű,oda is megyünk még ma,de marha messze van még…..

Újra Mindszentkállán,temető mellett el.Kereszteződésben két leányzó,nagyon tanakodnak.A harmincason vannak,úgy érzik eltévedtek.Megnézzük közösen az itinerjüket,hát bizony el.Nem is kicsit.Még az Idő Ösvénye kezdetén le kellett volna térniük jobbra egy amúgy semmi módon nem jelzett szűk kis ösvényre.Én is csak azért tudom ezt,mert pont mikor ott jártam jött két futó,és említették,hogy itt a távok szétválása.Ők ezen a ponton jó 3 kilométert túl jöttek.Még az is lehet,így utólag gondolkozva,hogy ők voltak azok akiket elirányítottam a Kerekikáli-dombra.Hisz meg se fordult a fejemben,hogy esetleg nem 60-asok.

Lányok vissza,nekem meg irány a Kőtenger.Lovaspóló pálya mellett el,majd itt is a Kő-hegy,rajta a Kőtengerrel.Jó sokan vannak,és jó sokan pihegnek az árnyékban.Nem kimondottan kiránduló idő van.Ez ahhoz már túl meleg.

Követve a kéket átvágok a nagyra nőtt kavicsok között,besétálok Szentbékkállára,majd kellemetlen kaptatón érintem a Velétei palotaromot.Három,vagy négy fal,ennyi a rom,nem is szánok rá sok figyelmet,a meleg meg a hosszú táv most mindent felülír.Újra a faluban,templom mellett lerogyok az árnyékba,muszáj pihenni,valamit enni,inni.Sós mogyorót erőltetek magamba és heverészek pár percet.Közkifolyót sehol se látok,szerencsére van nálam elég folyadék,nem lesz gond.

Irány a sárga 3szög,irány a Keleményes-kő!Hálisten jobbára árnyékban visz az út a Fekete-hegy felé,letérünk az aszfaltról,itt is jól követhető az amúgy nem túl friss jelzés.Aztán itt a kaptató,lehet ismét fújtatni,meg szépen beszélni.Meredek,nehéz,meleg van,hatalmas páratartalom van,miért jó ez nekünk?:)

Szép a kilátás,minden egyes mászás erősebbé,kitartóbbá tesz,dolgozik a szív,erősödik az ember,testileg,lelkileg,hát talán ezekért…

Fent vagyunk a fennsíkon,ott kanyargunk szalagozás mentén és itt sincs hideg.Felhő sehol,a Nap tűz ezerrel.Emelkedő jön.Itt egy tó,megkerüljük,ott a kilátó.

Kisfiú pecsétel,szép almát ad,apukával váltok pár szót,most jön a betét-szakasz amivel felkerekedett a túra 60-ra.Jelzés lesz,szalag is lesz,önellenőrzőpont is lesz.Hajrá!

Fonódott kék sáv/sárga 3szög jelzésen hagyom el a hegytetőt,majd ráállok a sárga 3szögre.Hegytetei tavakat kerülgetünk,ilyeneket mint a Barkás-tó,a Monostori-tó meg a Kálomisz-tó és közben betonkemény kirepedezett földutakat taposunk,nem történik semmi,árnyék egy méternyi sincs szinte,nagy a meleg ami nyilván rányomja bélyegét a hangulatomra,de annyira,de annyira utálom ezt az etapot,hogy azt elmondani nem lehet.:)

Alsó-erdőnél nyomok egy pecsétet a lapra,majd sárga sávra cserélem a sárga kereszt jelzést,ami váltotta úgy egy kilométerrel ezelőtt a háromszöget.Fiatal földimet kiabálom vissza a rossz irányból,fáradtságában rosszul értelmezte az amúgy végig kezében levő itinert.Igen,az nem mindegy,hogy a mező van balról,vagy mi vagyunk a mező bal oldalán.:)

A sárgán se jobb a helyzet,mármint a meleg szempontjából,árnyék semmi.Keresek azért és az itt együtt haladó kis csoport többi tagjához hasonlóan,a Fekete-hegy után már nem először pihenőt tartok.Inni kell,különben baj lesz.

Balatonhenye előtt(annyira előtte,hogy 20 méter a faluig)erejével teljesen elkészült,falfehér kerékpárosra leszünk figyelmesek,aki egy fa alatt fekszik.Közelebb érve szerencsétlenhez kérést intéz felénk,hogy tudja,hogy ez elég furcsa,de nem tudnánk-e kisegíteni valami folyadékkal,meg,hogy mennyire van innen valami falu,meg,hogy merre van innen Monoszló?

Nekiadok egy fél palack vizemet,mutatjuk,hogy a falu itt van előtte,Monoszló meg a szomszéd település.Megköszöni.Meleg van ma.Nagyon meleg.Fél liter vízzel öngyilkosság nekiindulni.

Végre Balatonhenye,végre vége ennek a rettenetes szakasznak,irány a kocsma!Fél liter meggyfröccsöt kérek,meg fél liter kólát a továbbiakra.Kapunk a pecsét mellé két kocka csokit is,régen lehetett ilyet kapni,emlékszem gyerekkoromból.Igaz,most is látni,tiszta retró.Zoknit cserélek,igaz a réginek semmi baja,még csak nem is nedves.Azért lecserélem.Közkifolyónál komplett fürdést viszek véghez,sapka,törölköző,kendő,póló bevizezve,így felfrissülve kicsit visszatér az életerőm.

Vissza a falu széléig,innen továbbra is a sárga sáv a követendő.Nyílt,kitett szakasz megint,fertődi kollégával talpalunk,beszélgetve a kilométerek is gyorsabban fogynak.Régen,mint ha itt sem erre mentünk volna,valami domboldal rémlik Henye után…

Beérünk Monoszlóra,itt a közkifolyó a templom alatt,aminek egy korábbi K60-on annyira megörültem,hogy az elnevezését javasoltam.Életet mentett,szó szerint.

Monoszló kihalt.Monoszlón ember nem látható.Mi vagyunk csak ekkora marhák,hogy ilyen időben faljuk a kilométereket.Még az állatoknak is több eszük van,még a szamarak is az árnyékban vannak,mi meg…..:)

Hegyestűre aszfaltút visz,árnyék is van,nem is meredek.Aztán jönnek a lépcsők!Árnyék sincs,meredek is.:)Fiatal srác kér egy percet,kedvese a növények tetején napozó hatalmas zöldeskék gyíkot fotózza.Megállok,tényleg kitűnő fotótéma,akkorák ezek a gyíkok itt,hogy ha belebotlasz átesel rajtuk.Mire én is megpróbálnám lekapni,sajnos elslisszol.

Hegyestű teteje.Csoki és finom szörp az ellátás,legurítok egy jó pohár céklás almalét.Nem nézelődök sokat,voltam már itt párszor,meg a szintidő is ketyeg.

Vissza a betonúton a fonódott KS sávig,majd lejjebb marad a sárga.Szép kanyart ír le a jelzés a hegyoldalban,már azt hiszem sose állunk be a jó irányba,de aztán igen.Szembe már Zánka templomtornya látszik,de mi nem arra tartunk.Van itt jobbra egy zöld Mária-út jelzés,ami érzésre a hegy alatt halad,de mi megyünk tovább lefelé az aszfaltútig,azon pedig jobbra.

Hatalmas a forgalom,néhány autós őrült módon száguld el mellettünk,kicsit se lassítva,kicsit se kitérve,demonstrálva felénk vélt felsőbbrendűségét.Hisz mit keres az amúgy szabályosan,az út szélén,menetiránnyal szembeni oldalon gyalogló embertársa?Mit?Felháborító!Árokba az ilyennel!:)

Nem sokkal az aszfaltról való letérésünk előtt az előbb látott Mária-jelzés is megjelenik a hegy felől,valószínű tehát,hogy kiválthatná ezt a veszélyes jó egy kilométert.Azért nem tudom biztosan,mert a térképemen nem szerepel.

Letérés,újra a kéken.Na,ez aztán egy igazán kellemetlen szakasz volt mindig is,egyetlen előnye az árnyék,ami viszont most szintén ellenünk fordult.Jobban mondva nem a fák nyújtotta hűssel van gond,hanem,hogy a szúnyog,ez az istencsapása,ez a Noé tévedése is kedveli az árnyékot és még az árnyéknál is jobban az árnyékba tévedő vándort,pontosabban annak vérét!:)És még ha ez nem lenne elég,egy-két kilométere már marha érzékeny a talpam mindkét saroknál alul,meg a lábujjak mögött,ott annál a puha résznél….

Sietünk ahogy tudunk,ennél még a napon is jobb,a talaj kemény,göröngyös,a szúnyogokat 15 másodpercenként csapom le az alkaromról,mert ezek a kis bestiák azt szeretik támadni,hisz ott nem látod őket,hogy a fene….:)

Végre kint a napon!Ezt is megértük,örülök,hogy nincs árnyék!:)Nekem semmi se jó ma,öregszem biztos,morgós lettem.:)A talpam viszont egyre aggasztóbban fáj…

Letérés a Sóstókáli templomromhoz.Na,már csak ez hiányzott.Ezt a betétet mindenki nagyon szereti,tudom.Én is.Persze.Harmadszor vagyok itt,eddig is nagyon szerettem.:)

Muszáj leülnöm,és megnéznem mi van a talpammal,mert nagyon fáj.Vízhólyag nem látható,érzékeny,mint a fene,de volt már ilyen,talán nem lesz gond.Nagyon fáj!:)Vízhólyagom nem is tudom hány éve nem volt már.

Kiscsibész jön szembe,tőle megtudom,hogy fél 10 körül megy az utolsó vonat Ábrahámhegy felé.Azt talán elérem,legvégső esetben átgyalogolok,ha még a stoppolás se jön össze.Bár ahhoz sok kedvem nem lenne,úgy érzem.Úgy érzem,a talpam az ellen már fellázadna.Így is van még 7 km a célig!

Romnál önigazolás,aztán vissza az aszfaltra.Hú,de jólesik!Engem nem érdekel,én be nem megyek a kővágóőrsi helyi mini-kőtengerbe,maradok az aszfalton.A faluban piros a követendő,szép házak mellett haladok,de most már sajnos mindent visz a talp-fájdalom.Szenvedek.

Egy dolog tart izgalomban,nehogy elvétsem az itinerben említett Fülöp-hegyi elágazót,ahol majd el kell engednem a P sávot,és át kell váltanom szalagozásra.Ami egyébként egy P 3szög jelzésre vitt rá,ami az én 2016-os térképemen sem szerepel még amúgy.Minden évben új térkép kell?

Szépen rám sötétedik közben,telihold van,tehát nincs korom sötét.Baktatok a kilátó felé,a legapróbb kavicsot is megérzem már,és itt vannak annál nagyobbak is.Borzasztóan fáj minden lépés,de erre is jó a teljesítménytúra.Mire is?:)Ja,kitartás,fájdalom-küszöb emelés,bla,bla,bla,fáj és kész,a francba kívánom az egészet!:)

Kilátó.Molinó van,pecsét nincs.Valakik beszélgetnek fent.Felkiabálok,pecsétel-e valaki?Visszakiáltanak,hogy itt fent.Közlöm velük,hogy nincs az az Isten,hogy én oda felmenjek.Jön a kérdés:hatvanasok?Azok,válaszolunk.Akkor lemegyek pecsételni,jön a válasz.Így folyik a diskurzus az Úr 2018. évében annak is negyedik hónapjának 29. napján napnyugta után nem sokkal Révfülöp felett kilátó alatt...

Megvan a lenyomat,két kolléga elkezd lekocogni a lépcsőn,mondják,ők befizettek vacsorára,meg is szeretnék enni.Én simán elérem a vonatot,ne aggódjak,nyugtatgatnak.Megszaporázom azért a lépteimet.Finom a lépcső,elhiheti mindenki így 58 kilométer környékén,szétment talpakkal…..)

Leérve az útra észreveszem(ha más mondja el nem hiszem),hogy kocogva nem fáj annyira a talpam,mint lépdelve.És még erőm is van kocogni,igaz lefelé megyünk és a gravitáció(áldom az eszét,aki kitalálta)segít,nem is keveset!Lekocogok tehát a főútig.Ott kifaggatok egy túratársat,mennyire van innen a cél?2-300 méter a vasúton túl,mondja.Akkor már csak egy kérdésem van,látva a kezében levő telefont:mennyi az idő?Háromnegyed 9,válaszolja.Szuper!Akkor elérem a vonatot.

Megszaporázom újra a lépteimet,a felfestett nyilak csakúgy mint a túra során végig itt is hatalmas segítséget adnak,hisz nem kell állandóan az itinert bújni.Nincs 21 óra és beérek!Hurrá!

Díjazás átvétele,vissza a vasútállomásra,átvonatozás Ábrahámhegyre,a kocsi is megvan,minden oké,el se tudom mondani,milyen jó érzés beleülni,a talpam meg…….hát ott vannak bajok,hatalmasak a vízhólyagok,ma(05.03) már egész jól megy a járás az elnyűtt puhatalpú cipőmben………:)))

Köszönöm a lehetőséget,szuper kis túra ez,kifogástalan rendezés,a huszadikra azért ha lehetünk telhetetlenek,kérnénk egy kicsit hűvösebbet!:)

Mint olvasható,nekem kicsit nyögvenyelősre sikerült a vége,de ez senkit ne tántorítson el az indulástól!Sőt!

Azért arra számítsatok,főleg,ha meleg van,a Káli 60 minden szépsége mellett rejthet nehézségeket is.

dnvzoli

Fotóim az útvonalról: 

https://photos.app.goo.gl/Kw4oVY4fXUa1zgvF2

 Kitörés 60.

2018.02.10-11.

Negyedik Kitörésemre készülök, de ’14-ben voltam utoljára és tudom, hogy a Kitörés nehéz menet. Ennek megfelelően kellő felkészülést vezényelek magamnak, és mintegy 160 km-t túrázom január folyamán a Bakonyban, ezalatt ötször érintem a Kőris-hegyet, van úgy, hogy egy túra alatt kétszer. Csak, hogy legyen szintemelkedés is valamicske…J

Új bakancsot is bejáratok a nagy napra, valamint ijesztgetés céljából (a talajt ijeszgetve,hátha beijed a szegektől és nem mer csúszni) beszerzem a csúszásgátlókat is.

Zsuzskával, Lacival, Norbival és Janival autózunk el Szomorra, majd buszozunk át Budára. Egy órával korábban vagyunk, mint általában, én féltem, hogy beletalálunk a tömeg közepébe az időpont választással, de kellemes csalódás ér, a Hazajáró-mobilból pár perc sorállás után jutunk hozzá az úti okmányokhoz.

Irgalmatlan rendőri készültség mellett hagyjuk el a Várat, én sajnálom az állományt, biztos lenne jobb dolguk is, mint vigyázni a semmire, ugyanis itt tudtommal soha semmi olyan nem történt a túra történetében, ami a beavatkozásukat igényelte volna. Most talán a maroknyi, mellvédről szórványosan hujjogató-kiabáló ellentüntető had miatt esetleg indokolt lehet két járőrautónyi karhatalom, hátha valaki nem viseli békésen a rá zúdított igaztalan vádakat. Mi viseljük, remélem senki nem ült fel a provokátoroknak.

Kitörünk a Bécsi-kapun tehát, irány a Városmajor, követjük a Z sávot. János kórház mellett el, jön a Diós-árok. Valahol fagypont környékén lehet a hőmérséklet, az aszfalt nem csúszik, viszonylag könnyű a kapaszkodás. A vége felé aztán már iszonyú meredek, lassulnak a léptek, egyre több a félre álló, szaporább a szív verése…..

Lépcsősorhoz érünk ami a Széchenyi-emlékhez vezet fel minket, itt ízelítőt kapunk a továbbiakból, a jegesre taposott lépcsőfokok veszettül csúsznak, jól jön a balunkon ez a korlát. Felérünk esés nélkül, megkapjuk a sarló-kalapácsos pecsétünket majd félre állunk kicsit szerelvényt igazítani, na meg a lovaknak is kellene már dobni valami abrakot, ez ugyanis ma Szomoron elmaradt.

A Normafáig innentől szintben haladunk, kissé izzadtan el is kezdek fázni, de nem akarok túlöltözni, hátha jól jön az a plusz ruházat a zsákomból még valahol később. Egy technikai póló, egy hidegebb időkre ajánlott futó felső és egy kimondottan vastag vadász polár mellény képezi jelenleg az öltözékem, kicsit fázom, de tudom,hogy az emelkedőkön még ez is sok lesz. Mint ahogy a Diós-árokban már sok is volt.:) A sapkát nem sikerül belőnöm sehogy, a baseballban fázom, a kötött Adidasban meg melegem van.:)

Buszmegálló mellett haladunk éppen, felszálló bácsika megjegyzi, hogy de sok a degenerált, biztos igaza van, ő azért már többet látott az életből, mint mi.

Jön a természet! Bevárjuk egymást és együtt lépünk be a nagy magyar éjszakába a Z+-en, előkerülnek a fejlámpák. Havas a túraút, de nem a csonttá fagyott típus, kifejezetten kellemes rajta a járás, Norbival meg is állapítjuk, hogy ha ez végig „csak” ilyen lesz, meg leszünk elégedve. Katonasírnál mécsest gyújtok, majd itt is a második ellenőrzőpont a Csacsi-réten.

Csacsi-rét után a sárga sávon aztán bebizonyosodik, hogy lesznek itt kérem ma is cifra talajviszonyok, jó sáros ösvényen kanyarog a jelzés. Kiérve a János-hegyre vezető pirosra csak annyiban változik a helyzet, hogy szélesebb az út. Jó, mentünk itt már ennél kutyább sárban is, ha jól emlékszem ’14-ben, mikor a Budai-hegységben dél körülig esett az eső, és elhaladt előttünk már vagy 1500 kitörő, úgyhogy semmi nyavalygás, irány felfelé! Nyavalygás egyébként nincs is, kényelmesen gyalogolható, de azért jól elnyújtott emelkedő leküzdésével jutunk fel a János-hegy nyergébe, ahol most nem a szovjet hadsereg képviselői várnak ránk, ahogy ez eddig amúgy részemről megszokott volt.

A csoki elfogyott, nem ez az első eset, hogy így járunk, nem tagadom, morgok párat. De tényleg csak párat. Eszem újra, Norbi megdob egy fél Snickerssel, semmi probléma, a zsákom is rejt pár szelet jobbnál jobb csokit. Sokan pihennek itt, az evés után mi indulunk is, nincs túl meleg ugyanis, ha megállsz, egy-két perc és elkezdesz fázni.

Még egy kicsit felfelé, csinálok pár képet a kilátóról, szépen meg van világítva, így még éjjel, ennyire messziről is elfogadható képet tud készíteni a kis kompakt.

Na, aztán most kezdődik a móka! Meredek, jeges az ösvény a hegy oldalában, tényleg oda kell figyelni, a csúszásgátlót ennek ellenére nem veszem fel, új a bakancsom, van bordázata a talpnak rendesen, ez a kövekkel tarkított út csak szétszedné szerintem. A botok is segítenek ráadásul.

Itt kicsit kizökkentenek a körülmények a túra meghitt, méltóságteljes légköréből. Egyes kislányok (nem is olyan kicsik ám!:) olyan visítással, vihogással vannak, hogy az már zavaró, bár lehet, hogy én vagyok már öreg és nem kellene, hogy zavarjon mások jó kedve. Igazából nem is zavar annyira, csak egy hangyányit, azért megpróbálok gyorsan hallótávolságon kívülre jutni. Aztán jön egy fiatal fiú, olyan ráülős csúszkára zuttyan, és vidáman, a többiek üdvrivalgása közepette csússza még nehezebben járhatóvá a lejtőt az utána érkezők számára-mint ha eddig nem lett volna eléggé veszélyes amúgy is.

Itt ezrek, tízezrek lettek halomra lőve, mi az ő kínhaláluk helyszíneit járjuk éppen, szerintem ilyenkor illik a túra, a hely szellemének megfelelően viselkedni. De mielőtt valaki megjegyezné, hogy mit okoskodik itt ez a senkiházi, azzal is tisztában vagyok, hogy fiatalság-bolondság, mi is csináltunk annak idején nem helyénvaló dolgokat,az idősebbek (talán bölcsebbek) nekünk is megjegyezték a hibáinkat, ez a dolgok menete. És akkor fiatalon talán nekünk sem esett jól a bírálat (biztosan nem).

No, de térjünk vissza a túrába, ugyanis éppen lefelé haladunk a János-hegyről és közben egyik pillanatról a másikra, de tényleg,elfogy a lábunk alól a jég és helyébe lép a sár, olyan lekvár állagú, nem is túl mély, nem ragadós híg katyvasz. Csúszni azért csúszik, ami valószínű annak is köszönhető, hogy alatta azért fagyott a talaj, tehát kiengedni egy pillanatra sem ajánlott.

Budakeszi út előtt újabb katonasírnál hajtunk fejet, majd a sárgán megindulunk felfelé a Nagy-Hárs-hegyre. A sár itt először meglepően jól kezelhető, szinte száraznak mondható, aztán, mint az előbb, métereken belül változik a helyzet, de radikálisan, megint összefutunk azzal a híg trutymóval.

Jó húzós ez a kaptató, de azért itt a túra elején még nem okoz különösebb gondot. A hegyen kemény vezényszavak repkednek hol magyarul, hol németül, úti okmányok előkészítését kérve. Teljesítve a parancsot követjük az utasítást, rá is kerül egy horogkeresztes pecsétlenyomat az Igazoló Füzet hátoldalára, a neki kialakított négyzetbe.

Melegedek a picinyke tűznél míg a többiek felérnek, aztán újabb finom rész következik a Bátori-barlang irányába. Esnek-kelnek sokan és csúnya szavak is elhangoznak. Csont jég az ösvény, szerencsére mindig akad olyan része, hol az egyik,hol a másik szélén ahol van egy kis avar, mindig van egy kiálló gyökér, egy szikladarab, aminek segítségével azért esés nélkül megoldható a feladat.

Folytatódik a hosszú menetelés a sárgán, több katonasírt is érintünk ezalatt, mindegyiknél szánok pár percet egy mécses meggyújtására. A Vadaskerti-nyereg környékén apukát érek utol az emelkedőn két kicsi lánykával, az egyik, a kisebbik már sír kínjában és könyörög, hogy legalább menjenek már lassabban. Nem tudom megállni, hogy be ne szóljak, nekem is vannak gyerekeim, nehezen viselem mások kínját, hát még a sírást, megkérdezem mennyi idős ez a kislány? Az apuka büszkén feleli, hogy 8, én gratulálok, de félreérti a gúnyt, az iróniát, a hangsúlyt nem érzékeli és megköszöni. Természetesen nem akarom a kislányt még nehezebb helyzetbe hozni, ezért úgy válaszolok, hogy lehetőleg csak az apa értse, odabököm,hogy a „gratulálok” igazából neki szólt és nem volt őszinte. Valamit visszamorog, szerencsére nem veszünk össze, ez nekem sem volt célom. Csak borzasztóan sajnáltam azt a szegény kislányt. Tényleg egy ilyen nehéz 25-ös túra kell egy ekkora gyermeknek? Még ha bírja is, de láthatóan ő szenvedett.

Elérünk a Határ-nyeregbe, na itt aztán megúszunk egy irgalmatlan eltévedést! Áldom az eszemet, azt a nagyot, hogy még itthon elmentettem a telefonomba két számot is a túrával kapcsolatban (az Igazoló Füzetben is volt szám amúgy), ugyanis eddig is volt jó szakaszon piros-fehér szalag az útvonalunkon és mindenki meg volt róla győződve, hogy azok nekünk szólnak. Még ha az itiner nem is említette sehol. A facebook-on lehetett olvasni a Perbál utáni szalagozásról, gondoltuk ide is jutott. Itt viszont a szalagok átterelték volna a jónépet a sárga sávról a kék sávra. Volt is hatalmas kupaktanács, és volt több vélemény. Ki követte volna a szalagozást (nézve a térképet iszonyúan ráfázott volna, a kék pont ellentétes irányba vitte volna), ki megindult volna toronyiránt a hegynek, ki ment volna tovább a sárgán. Én telefonálok. A második számmal sikerem van, megtudom, hogy a túrán ezen a szakaszon nincs szalagozás. Közkinccsé teszem az értesülést, a tanakodó csoportosulás megindul a sárgán.

És itt is van amire már úgy vártam, itt a túra legmeredekebb kaptatója, irány az Újlaki-hegy! Hát meredek, mint a fene, de szerencsére nincs lefagyva, így igaz, hogy bele kell fektetni nem kis energiát, de megfelelő motiváltsággal és felkészültségi szinttel leküzdhető. Kevesebb motiváltsággal és kisebb gyakorlattal is, csak akkor lassabban, és nehezebben.:)

Utolsó itt jártam óta az ellenőrzőpont a parkolóba költözött, mondjuk itt lényegesen barátságosabb a klíma, mint ott fent a gerincen. Szovjet alakulat uralja a terepet, valahonnan idekerükt egy Willys dzsip is, biztosan hadizsákmány. Szépen felépítették ezt a pontot, vannak fegyverek is, sokan kérnek közös képet a tiszttel. A tűz melege jól jön, míg várok Zsuzskáékra oda helyezkedek a közelébe. Annál rosszabb viszont elindulni mellőle, bele a hideg éjszakába!

Szép a kilátás a városra a gerincről, de a hideg szél bizony hamar lezavarja a vándort, vissza a fák árnyékába. Az Újlaki-hegyről legyalogolva a Vihar-hegy oldalában folytatódik a menet, és másfél kilométer múlva meg is érkezünk a Virágos-nyeregbe.

A korai évek kaotikus állapotai szerencsére megszűntek, az ellenőrzőpont és vele együtt az ellátmányos egység mind nagy sátrakban kaptak elhelyezést. Pár perc alatt szerzem be a pecsétet és kapom meg a fasírozottas szendvicset finom teával. A szendvics kb. 6 másodperc alatt tűnik el az arcomban, annyira jólesik és annyira finom. A tea hasonlóan kellemes. Mondjuk ami teát ilyen csinos kisasszony ad a kezedbe, no az nem is lehet más, csak finom.:)

Zsuzskáékon látom, hogy fáradtabbak a kelleténél, így elindulok egyedül, mert már itt vagyok jó negyed órája, vagy még több és nagyon elkezdtem fázni.

Megkeresem a sárga sávot és egy katonasír érintése után megindulok a várhatóan nagyon izgalmas szakaszra a Kötők-padja irányába. Hát erre is azt mondhatom,hogy volt már rosszabb is, mondjuk pont ’13-ban,mikor csont jég volt a Budai-hg., vagy ahogy mesélik, tavaly se volt egy leányálom. Most is csúszik azért, ne bagatellizáljuk el a dolgot. Néhány helyen megindul az ember lába jobbra le a mélység felé. Azért nem kell félni, nem zuhannánk nagyot, pár méter után csak elakadnánk valamelyik fában.

Az Alsó-Jegenye-völgy előtt aztán ismét átváltunk fagyból sárba, így jutunk el a kisszámú amerikai véderő által fenntartott ellenőrzőpontra. (Vajon észrevehették,hogy a ruszkik lenyúlták a dzsipjüket?:)

Itt nem állok meg, a többiek már nagyon lemaradtak, innentől magányosan falom a kilométereket.

Kanyargunk a völgyben, közben kis hidakon többször keresztezzük a Paprikás-patakot. Kiérünk az aszfaltra, balra tartunk rajta, majd követve a sárgát beváltunk az erdőbe. A benzinkút parkolójában rendőrautó pihen, ki tudja, hátha mégis lesz valami balhé….

Megkezdődik a monoton emelkedés a Muflon Itatóig. Néhol meredekebb, néhol kevésbé, alattomosan szívja az erőt az elnyújtott szintgyűjtés. Hol sáros, hol fagyott, azért nem olyan vészes. Csak hosszú, sokan kiállnak itt már pihenni, szusszanni egyet. Elérjük Nagykovácsi szélét, itt valami nem stimmel, megint elhagytuk a jelet? Itt mindig van egy kicsi bizonytalankodás. Kolléga térképet tart a kezében, lassan betájoljuk hol is vagyunk éppen, aha, semmi baj, egy ideig kék ami pont itt van azon a fán, párhuzamosan a szélső utcával, aztán majd jobbról megjön újra a sárga is. Többen maradnak az úton, kicsit távolabb aztán csörtetnek be a jelre, mikor az út elfogy a lábuk alól.

Itt a Muflon! Nagy a sor. Nanemá’, eddig semmi gond nem volt, csak nem kell lemenni a pincébe a pecsétért? Szerencsére nem, a kapun belül mindjárt itt is tanyáznak a német katonák, a sor is gyorsan apad, egy-két perc és túl is vagyok az igazolási ceremónián. Enni viszont kellene valamit, ezt már érzem egy ideje. Be is falok egy kakaós csigát, belököm a jégdugót a palack nyakából és lassan kortyolok párat a jéghideg italomból. Az italokat ezután áthelyezem a zsákomba ill. a zsebembe.

Na itt aztán irgalmatlanul elkezdek fázni, akármennyire is úgy gondolom, hogy az emelkedőkön lehet,  hogy sok lesz, de felveszem a kapucnis polár pulóvert is, majd elindulok a Nagy-Szénásra.

Közelebbre rémlett, már-már elkezdek aggódni, hogy talán valami rossz kék sáv-ágon vagyok, de előttem is mennek, mögöttem is jönnek, az irány érzésre jó…..

Aztán ott a távolban meglátom a fényfüzért magasan előttem, jó helyen vagyok, ott a hegy. Meg is másszuk gyorsan, aztán nézelődünk nagyon gyorsan,majd még gyorsabban lezúdulunk a fák közé, mert ha nem említettem volna még hideg van, és igaz a mondás is, hogy sz*r a hideg szél nélkül, hát itt most lengedezik némi szellő….

A Fehér úti pontot is korábbra vártam, ez a korábbra várás már nem először fordul elő a túrán, igazából a tetőtől talán 4-5 km.

Nyugodtan baktatunk a pont után, lefelé egy völgybe, mikor egy leányzó megfordul, és kérdi, hogy őt követjük, vagy tudjuk, hogy erre kell menni, ugyanis a gps-e szerint eltértünk a sárgától egy ideje. Igaza van, jelet már jó pár perce nem láttam. Forduljunk meg, a pont még csak max 6-8 percre lehet, sokat nem veszthetünk. Az előttünk haladóknak kiabálunk, de állítják, ez is jó út, ugyanoda visz mint a sárga. Mi azért visszafordulunk páran.

Megint jönnek szembe. Ők közlik, hogy évek óta ezen az úton jönnek, a sárga amúgy is rossz minőségű, menjünk nyugodtan velük. Megyünk. Én pont az első kereszteződésig. Ott ugyanis az eddig magabiztos társakon bizonytalankodást vélek felfedezni, konkrétan nem tudják, merre kellene tovább menni....Na jó, én nem szórakozok tovább, vissza,akár a pontig! Igaz lehet, hogy feleslegesen kapaszkodok vissza ebből a völgyből már szinte másodszort, de ez a rész már a térképen sincs rajta, úgyhogy, ha eltévedek az nagy baj lesz. Inkább plusz 15 perc, plusz 40-50 méter szint, de én most már megkeresem azt az elveszett sárgát.

Meg is van a tévesztés helye, itt az Y elágazó, azon az információs táblán, a sarkában még egy halovány nyilazott sárga sáv is van. Kár, hogy a jelzést felújítók (mert a jelzések mostanában mindenfelé szinte újak) ezt kihagyták. Sebaj, újra jó helyen vagyok, ez a lényeg.

Lejtős a szakasz, meg is húzom kicsit a lépteimet, be kellene hozni az előbb elvesztegetett időt. Amúgy a szintidő nincs veszélyben, de azért mégis….

Kerítést mászni nem kell, valaki emberes lyukat képezett a dróthálón. Kiengedni itt a mezőn se érdemes, egy srác előttem zuhan hatalmasat, az út lefagyva, célszerűbb mellette haladni a fűben.

Malom-földek,ellenőrzőpont. Leülök a sátorban és bekapok egy szendvicset, megbontom hozzá az eddig cipelt kólát is. Úgy érzem már jól fog jönni a cukor meg a koffein. A szénsav nem annyira, de hát itt árukapcsolás van kérem szépen.

Perbál, reggel 5 óra 45. Ellenőrzőpont a Kis Kaiserben. Mikor még nem volt itt ellenőrzőpont kényelmesen el lehetett ücsörögni akár fél órákat is, most hatalmas a tömeg, sokan gondolják úgy, hogy akár el is lehetne ücsörögni itt fél órákat is.:)

Egy hely azért nekem is jut, megiszom a finom meleg teát és el is indulok. Úgy érzem most nem kellene leereszteni, elég jól tartom magam, nem mondom, hogy nem fáradok, de egy hosszabb pihenő szerintem nem használna.

Innentől aztán tényleg szalagozás segíti az út tartását, kövessük tehát. Van pár fok mínusz, ennek megfelelően a dűlőutak csonttá fagyottak. Nagyon kellemes a lépés fáradtan a keréknyomos, csonttá fagyott utakon, ezt tanusíthatom.:) Főleg, mikor az elhaladt embertömeg, az a sok láb a göröngyök tetejét már jó csúszóssá tette. Az a legfinomabb.

Kiemelkedünk Perbálról, hosszú,elnyújtott hullámvasút veszi kezdetét, felettünk holló hallatja jellegzetes hangját. Érdekes, hogy egyedül van. A hollók, megfigyelésem szerint szinte mindig párban repünek, köröznek a magasban.

Jön a szántóföld széle, na itt azért velünk van a fagy, ha ez nem így lenne combig lennénk sárosak.

Irányító tábla mutatja az utat Anyácsapuszta felé, amit, mármint az útmutatást szalagozás is megerősít.

Anyácsapuszta, ellenőrzőpont. Szépen kiépített pont ez is, itt az oldalkocsis, felgéppuskázott Zündapp is, ahogy ezt már megszokhattuk. A romos épület eltűnt. Szépül és terjeszkedik az anyácsapusztai birtok.

Jön az utolsó etap, jön az utolsó megmérettetés, a Kakukk-hegy. Nagyon fáradt vagyok, a Kakukkhoz meg monoton út visz, először aszfalt, majd megint az a kellemetlen, fagyott, göröngyös mellékút. Jaj,de utálom! :)

Aztán itt állok a hegy alatt. Néhányan fekszenek a hegy alatt, egyikük épp a többieknek magyarázza, hogy értsék már meg, ő nem képes oda felgyalogolni. Pénzt ajánl hangosan, bárkinek, aki felviszi őt oda. Ezután szomorúan jegyzi meg, hogy marha gazdag ez az ország, senkinek nem kell a váratlanul ölébe pottyanó kiegészítő kereset….:)

Nekiveselkedek. A bozótosig megmegy egy nekifutásra, de meg kell állnom pihenni. Elfáradtam. Ritkán megyek mostanában sokat, ez látszik. Ha nem készülök fel az elején említett bakonyi menetekkel, csúnya véget ért volna ez a próbálkozásom szerintem.

Na szóval a bozótosig megvan. Neki a meredekebb résznek! Lefagyott, csúszik mint a fene! Irány a borókás, törpefenyős alternatív út, itt képtelenség talpon maradni. Megvan a második szakasz. Jön az akácos.

Előtte pihenek. Aztán irány az akácos. Az út szélén, fákat kerülgetve ez is leküzdve. Fent vagyok majdnem a tetőn. Pihenek. Jön a negyedik etap, elgyalogolni a hihetetlen távolságra, talán 60-70 méterre levő beásott ponthoz. Pontosabban felgyalogolni, mert itt is van azért pár méter szint.

Megvan ez is! Hurrá! Ma egy métert se megyek többet felfelé.

Német szakasz őrzi a hegyet, többen a nagyfőnököt keresik, senki nem tudja biztosan merre van. Mindenfelé kitörők fekszenek a fűben.

Elindulok lefelé a meredek ösvényen, szerencsénk van, valami rejtélyes okból itt nem fagyott a talaj, biztonságban jutok le a kálváriához, majd onnan a faluba. Fél 9 van pontosan, még egy jó negyed óra aszfaltkoptatás és itt is a sportcsarnok, itt a cél!

Sokan vagyunk, átveszem a díjazást, csak a 60-on indultunk vagy 1200-an, mondják. Beállok a sorba virsliért és teáért, hamar eltüntetem a bendőmbe az ellátmányt, egri kollégával beszélgetve múlatjuk az időt míg megérkezik a csapatunk többi tagja. Megérkeznek, közben közelebb hozom az autót, levetjük sáros gönceinket, majd a szégyenletes állapotban levő M1-es autópályának csúfolt aszfaltcsíkon hazasuhanunk Győrbe…….

Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a rendezést!

dnvzoli

Képek a túráról: 

https://photos.app.goo.gl/HX0461rpYvU4rJDH3

 Bakonyi Barangolás 70

2017.10.07.

Kipihenten,motiváltan,elszántan autózom le Bakonybélbe,kedvem van ma 70-et menni.Szeretem a Bakonyt,ismerős a terep,várható több kedves túratárs megjelenése is a rajtban,úgyhogy minden adott egy remek túranaphoz.Az utóbbi 3 évem nem éppen a hosszú távokról szólt úgyhogy a rajtban meg is egyezünk Tamással(Heyjoe),hogy a mai cél a lehetőleg szintidőn belüli beérkezés.

Nincsenek valami sokan ami köszönhető talán annak is,hogy a mai napra vagy 20 lehetőség közül választhatott az,aki teljesítménytúrázni kívánt.Ennek megfelelően a rajtprocedúra pillanatok alatt lezajlik és a hivatalos legkorábbi indulási idővel,ami 6:30-at jelent neki is vágunk a mára elrendelt távnak.

A Szentkút felé vesszük az irányt,talán 8-10 fok lehet a hőmérséklet,egy nyári technikai póló és egy még a kocogásaimhoz vásárolt hidegebb időkre való hosszú ujjú felső megfelelő öltözetnek tűnik mára.Napközben max 15-16 fok várható erős széllel,úgyhogy a biztonság kedvéért bekerül a zsákba egy pillekönnyű,vékony polár mellény és ennek a mellénynek a pulóver változata is.

Szentkútnál egy fénykép és elkezdünk bemelegíteni a P+ emelkedőjén.A szélnek hála semmi nedvesség nincs a növényzeten így elkerüljük a hajnali bakancs és gatyaszár vizesedést.Ma a kamásli is felesleges viselet.A Csúcs-hegyen Z sávra váltunk és leereszkedünk a Szömörke-völgybe,majd hamarosan meg is érkezünk a Kerteskői-szurdokba.Próbálozom néhány fényképpel,de látom,hogy reménytelen,nagyon kevés a fény.Az már csak hab a tortán,hogy valahol a túra vége felé(mikor újra kellene a villanófény)veszem észre,hogy nem automatára van állítva a vaku,így a gyengébb fényviszonyok között készült képeim(a ma készültek 70%-a)mehet a kukába.

A Kerteskői-szurdok ma nem jelent kihívást,kevés a víz,minden probléma nélkül érkezünk meg a sziklavölgy túlsó végénél székelő ellenőrzőpontra.Két féle édesség közül választhatunk,én be is dobok egy Sport szeletet.Itt még szinte együtt a korán indult mezőny,Andrisék Karcsival robognak el mellettünk,Norbiék épp a szívüket erősítik amott.

Nem időzünk sokat,gyerünk tovább,követendő a Z3szög.Néhány helyen nem ismerős a nyomvonal,ez a dózerút is mintha új lenne,legalábbis azóta,mióta utoljára itt jártam.Könnyen elképzelhető,mert az már vagy 4 éve volt.

Átkelünk a műúton és ráállunk a Nagy-Som-hegy aljában futó P+ jelzésre,ami eleinte jól járható,aztán egyre több a kivágott,bedőlt fa,főleg a sűrű,földön fekvő vékonyabb ágakból álló akadályon át kellemetlen a haladás.Úgyhogy ki is váltunk az erdő szélén-a jelzéssel párhuzamosan futó-földútra,innen a kilátás is szebb amúgy.Tamásnak viszont gondjai vannak,új a bakancsa amit ráadásul a műanyag fűző állandó kilazulása miatt nem is tud rendesen bekötni,baj lesz a sarka környékén,mondja.Mivel én is jártam már így azonnali sarok leragasztást javasolok.Tamás vonakodik kicsit,de rááll a dologra,mikor leveszi a zoknit én(lehet,hogy titkon ő is)a sarkán levő termetes felpuhulás láttán már látom,ebből nem lesz ma 70.Azért ragaszt és megyünk tovább.

Visszatérünk közben a fák közé,egy helyen aztán olyan szintet ér el a földön fekvő fa törmelék,hulladék ágak tömege,hogy kénytelenek vagyunk a gps-re hagyatkozni és egy mezőre kitúrázva kikerülni a kérdéses szakaszt.A tisztás túlsó sarkánál,újra a fák közé érve aztán ismét ráállunk a jelzésre.

Itt a Zoltay-forrás,lefényképezem(nem sikerüt),alig csörgedezik,szomjas nem vagyok úgyhogy most nem iszunk.Keresztezzük a Pálihálás felé vezető utat,szép időnk van,szépen süt a Nap,az erdő is kezd ősziesre színeződni,de azért az igazi színkavalkád még várat magára.A cseles letérőt a murváról nem vétjük el,mondjuk van vagy 6 mindenféle technikával fákra,bokrokra applikált letérést jelző Z sáv,aki csak minimálisan figyel annak nem jelenthet gondot.Átkelünk a bozótoson,megcélozzuk a szemközti erdőt,egy fán hatalmas nyilazott Z sáv jövetelünk irányába mutatva.Mi meg be az erdőbe,ha már itt ez az ösvény.Aztán gyanúsan nincs jel.Szóval mégis az erdő mellett kell menni.Vissza tehát a betérőig,igen,ott a következő jel,nem messze,jól láthatóan egy fán.

Zircig többen megelőznek,főleg futók,aztán a város feletti erdősáv vonalában,kint a tisztáson kis csapat vágtat mellettünk,amit egy Kiss Pistire feltűnően hasonlító fürge lábú túrázó vezet.A hasonlóság oly mértékű,hogy tulajdonképpen ő az,pár méteren át lelassul a tempónkra így tudunk váltani pár szót.Itt van ám Robi is,mondja,csak kicsit lemaradtak Balázzsal.Vajon hogy történhetett?,nem is értem!:)

Zircre érve balra kell tartani a szélső utcán,meg is van a jel újra.Átaszfaltozunk a városon,közben a központban K sávra cseréljük az eddig követett jelet.Egy lottózónak is álcázott kis helyen némi koffeint veszünk magunkhoz,majd elgyalogolunk(felgyalogolunk)a Parkerdő szélénél található frissítőpontra.

Itt ejtjük meg a tízórait,az előző helyen mindketten úgy éreztük,hogy nem lenne illendő,főleg,ha ott is kapható volt étel-ez nem látszott egyértelműnek,ezért nem kockáztattunk.Finom,barna buciból készültek a mai szendvicseim,van szalámis meg roppanós virslis is,most egy szalámisat kívánok,desszertnek meg fogyasztok a pont kínálta készletből.Most még a sósat nem tesztelem,több féle édes keksz viszont a bendőmbe kerül a teám mellé.Megjönnek közben Robiék is Balázzsal,sőt a női szakasz is befut Vera és Réka képében,kiegészülve Kiscsibésszel.

Falatozás után nekivágunk a Pintér-hegynek,jókat beszélgetve emelkedünk a nem túl megerőltető magaslatra,majd azon átbukva elénk tárul Borzavár.Borzavárra Minyon-nak,Shrek-nek öltözött körbálák mentén gyalogolunk be,néhányan almát csennek,mondjuk van elég,talán nem hiányzik a helyieknek az a pár szem.Őrült tempóban száguld el mellettünk egy traktorista,valami versenyen érzi magát,vagy csak élvezi,hogy húz a vadiúj gép teli vontatmánnyal is,Norbi fényképein aztán látszik,hogy valami nem jött össze neki,talán leszakadt a pótkocsi,mert a krumpli egy része bizony az útra került.

Termplom mellett kis ösvényen emelkedünk ki a faluból,egy ideig a csak a térképeken létező jelzést követjük.Kedves macska áll utunkba,elképesztő módon hízeleg,szinte lefényképezni se tudom,annyira bújik.

Leérünk a Szépalmára vezető műútra,itt már jelzés is van.Gyönyörű a táj,a messzeségben ott a Papod,tetején az általam közelről még nem látott kilátóval,előttünk a fák mögött már ott bújik a ma szállodaként működő egykori nemesi birtok Kisszépalmapuszta.

Már potyog a gesztenye ehető fajtája a birtok előtt,begyalogolunk az arborétumba,ott szembe az a fa melynek fele levele zöld,fele meg citromsárga különösen jól mutat.Előttünk a hotel épülete,mi jobbra tartunk a tó mellett,fel a dombra,ott találjuk ugyanis a következő ellenőrzőpontot,ahol a pecsét mellé hatalmas (szép)almát is kapunk.Előttünk a Kőris-hegy tömbje,mi viszont még nem egyenesen oda tartunk,a S sávon megcélozzuk a Tekeres-kút árok alját,ahol bizony egy kód feljegyzésével kell igazolnunk ott jártunkat.Itt köszön el tőlünk Tamás,sajnos,ahogy ez várható volt a sérülése nem teszi lehetővé a teljes táv megtételét,begyalogol hát Bakonybélbe a Száraz-Gerence-völgyön át.

Tekeres-kút-árok majd a Z sávon irány az egykori Kisszépalmapuszta.A hegy lábánál az esőháznál vár ránk az újabb frissítő állomás.Különböző szörpökkel,zsíros,lekváros kenyerekkel kínálnak a pont őrei,és bár előzőleg azon a véleményen voltam,hogy közvetlenül a legdurvább emelkedés előtt nem a legmegfelelőbb helyen van az etetőpont,most jóízűen harapdálom be egymás után a baracklekváros kenyereket.JMegvárjuk míg mindenki jóllakik,megnézzük az itinerben mi is vár ránk(minha nem tudnánkJ),majd Vera vezetésével megindulunk közelebbről megnézni azt a túlméretezett golflabdát.

Köszönhetően a kiváló túraidőnek,hőmérsékletnek,a kipihentségnek,a lekváros kenyereknek,meg még ki tudja minek,megállás nélkül egyenletes tempóban kúszunk fel a hegyre Verával,a többiek egy idő után már a hátunkat se látják,hiába nagyok vagyunk,na!:)Az utolsó legmeredekebb pár méteren azért úgy rémlik becsúszik némi megállás,ha máshol nem,az egyik Nemzeti Irányító Táblánál,ami,hasonlóan a Szent György-hegyen két hete látotthoz megint csak át akar verni minket,a hegytetőt ugyanis 90 méterre és két percre jelzi,szemben a valós kb. 8-12 méterrel és 10 másodperccel.Hiába,ilyenek ezek a nemzeti szót lejárató dolgok,aki nem figyel eléggé,úgy átverik mint a pinty.

Na,de mi nem ma jöttünk le a falvédőről,nem hiszünk el minden maszlagot,így nem gyalogolunk két percig,se 90 métert mert akkor bizony túlfutnánk a kilátón,túlfutnánk az ellenőrzőponton,és nem tudom,kinek és főleg miért lenne érdeke ez,de mint mondtam nem hagyjuk magunkat és beszerezzük a pecsétet a kilátó alatt egy padnál tanyát vert pontőrségtől.Vízzel kínálnak,ez,mármint a vízvételi lehetőség egy kivétellel a túra összes ellenőrzőpontján adott volt amúgy.

Itt nem időzünk sokat,most a kilátózást is kihagyjuk,nekiindulunk a meredek lejtőnek,irány a kék barlang jelzés.Mint említettem már,ma minden összejön,kiváló a talaj lefelé menet,se nem ragad,se nem csúszik,épp ideális a nedvességtartalma ahhoz,hogy különösebb megcsúszások,balett mozdulatok,cigánykerekezések nélkül lejussunk az amúgy meglehetősen meredek hegyoldalban.Az alján még átmászunk,átbújunk néhány fa alatt,mellett és már ki is értünk a műútra.

Műúton balra,majd irány a kelta halomsírmezőn átvezető Barátok útja.Kurtábbnál kurtább,kisebbnél kisebb völgyek mellett haladunk el(Kis,-Nagy,-Középső-kurta-völgy,Kis-völgy,Mély-völgy),majd a tisztásra érve annak végénél jobbra tartunk,nem egyenesen le a Száraz-Gerence-völgybe,mint ahogy én tettem hosszú évekkel ezelőtt a Rómer Flóris emlékúton,amikor elvesztettem a jelet és leérve az aszfaltra nem igazán azt láttam magam előtt,amit Annamariék a kis füzetükben a mozgalom teljesítőinek segítségképp leírtak.Akkor annyira összekeveredtem,hogy a végén már azt sem tudtam,honnan jöttem,az irányérzékem teljesen felmondta a szolgálatot,és ahelyett,hogy a várt Bakonybélben kötöttem volna ki,visszajutottam Kisszépalmapusztára-ahonnan pár órával a kavargás előtt elindultam.Na,de mindenki elhiheti,egy életre megtanultam ezt a szakaszt!:)

No,a kis off-ért elnézést kérek,tehát tisztás,tisztásnál,fakupacok mellett követjük a jelzést.Mielőtt beérek az erdőbe újra,hátranézek,hát az ég elég haragos kék,de a felhőzet szakadozott,nem is ígértek mára,úgyhogy reményeim szerint nem is kapunk esőt a nyakunkba.Annyira nem hiányozna most!:)

Újabb ellenőrzőpontra érünk,a Barátok útja nevűre,itt vagyunk durván féltávnál,problémám egy szál se,ennek örülök.Ide amúgy jövünk még ma,mikor másodszor ereszkedünk alá a Kőris-hegyről.

Innen rövid kis szakaszon szalagozás segít átjutni a Bakonybéli-Szarvad-árok aljába,az ott futó Z+ jelzésre.Lejutunk a Száraz-Gerence-völgybe,annak aszfaltján gyalogolunk el Bakonybél északi végébe a buszfordulóhoz.Itt Balázs zoknicserét vezényel,miért is ne,ha már külön erre a túrára megleptem a lábamat két vadiúj F900-as zoknival a Decathlonból.Pihengetünk,lábat napoztatunk,eszegetünk,közben elugrok a pár tíz méterre a főúton található kisboltba is némi koffeinért,szénsavért,cukorért.

A Bomba le is gurul mindjárt,a kólát a Kőris-hegy tetejére gondoltam elfogyasztani.Az energiaital biztosította lökettel a gyomromban indulunk neki a túra második részének.

Megkerüljük a Gerence fogadót meg a Hotel Bakonyt mellettünk a domboldalban épp valami tökgurító rendezvény zajlik.Átkelünk a Gerencén és elkezdünk gyalogolni a sunyi módon emelkedő aszfaltúton a Hideg-völgy irányába.Elhaladunk az egykori mészégető mellett,közben csodás kilátásokat rögzíthetünk a hegyek ölelte Bakonybélről.

Hideg-völgy aljában újabb ellenőrzőpont,sajtos pogácsával,mézes puszedlivel,hát kell az embernek az édes,a sós meg főleg ilyenkor,úgyhogy mindegyikből fogyasztunk.Mint megtudjuk úgy 50 körüli indulóval fut ma a 70-es táv és mi a középmezőnyben vagyunk valahol.

Nekivágunk a Hideg-völgy hosszan elnyúló emelkedőjének,de ma ez sem tud kifogni rajtam,igaz nem is olyan a talaj,mint az egyik korábbi BB70-en,mikor egyet léptél előre,kettőt meg csúsztál vissza.Balázs és Robi meg még azt is állítja,hogy az út is kiszélesedett valamiképpen,emlékeik szerint a völgy alsó szakasza csak egy szűk sáros ösvény volt egykoron.

Egyenletes tempót tartva,sehova se rohanva érünk fel a Királykapuhoz,közben elhaladunk a felhagyott nyíltszíni bánya mellett is,amit már lassan kezd visszahódítani a természet magának.Királykapunál töltött piskóta szelet a jutalom,választani két féle ízűből lehet.

Irány az egykori kisvasút nyomvonala,tehát a P sáv!Pihentatő szakasz ez,politizálunk kicsit,majd a Hídpillérnél befordulunk az Öreg-Kecskeakol-árokba.Úgy 1 km után erős visszafordító után veszi kezdetét az emelkedés a Witt-kilátóhelyhez,itt kezdem érezni,hogy odafent ideje lesz egy újabb szendvics elfogyasztásának,mert ma az édességeken kívül csak egy ilyet ettem eddig.Meglesz amúgy a tető még naplemente előtt,aminek külön örülök,legutóbb Zsuzskával már sötétben érkeztünk ide,ami a kilátás szempontjából nem a legideálisabb körülmény.Úgy is van,felérünk,kódot írunk majd a padokon elnyúlva szendvicset majszolva gyönyörködünk a szemben napfényben fürdő hegyvonulatban-ahova egyébként épp mi is tartunk.

Pihenő után irány lefelé először az erdőgazdasági murvás úton,majd szalagozás térít le erről,hamarosan újra a P sávon haladunk,amit csak ezért a kitérőért hagytunk el egy időre.

A Suttonyi-tó után örömködünk,hogy ide nem tök sötétben érkeztünk,ugyanis itt is dolgoztak a favágók rendesen,a hulladék meg itt maradt még,az ösvényt sok helyen beterítve.Még épp fejlámpa nélkül is tudunk haladni,azért a félhomályban néha keresni kell az újabb jelzett fát,mint említettem,az ösvény néhol rejtve marad.Aztán jön az az embermagasságú gazzal benőtt szakasz,az irány szerencsére egyértelmű,ha meg valaki itt végképp bajba kerül felmegy a murvás útra,az is elviszi a pihenőhöz.

Mivel jártunk itt már párszor a tájékozódással nincs probléma meg is érkezünk a Gerence-pihenőbe,ahol az újabb pecsét mellé újabb frissítőpont is vár ránk.Itt már bővebben fogyasztok a sós mogyoróból,az édeset már nem is kívánom.Kapunk viszont finom főtt birsalmát,ami mindenkinek nagyon ízlik.Jólesik a tűz melege is bár fázni még nem fázom.

Vágjunk neki az utolsó feladatnak,500 méter szintemelkedés mintegy 7 kilométerre elosztva,irány másodszor is a Kőris-hegy!Az Odvaskő-barlanghoz vezető lépcsősort akkor lássuk,mikor a hátunk közepét,mivel se szintet,se távot nem rövidítünk ezzel vesszük a bátorságot ahhoz,hogy kikerülve ezt a kellemetlen szakaszt végig a P sávon maradva közelítsük a hegytetőt.Az elején így is jut a tereplépcsőből egy rövidebb szakasz,majd jön pár húzósabb kaptató,aztán a barlangtól befutó ösvény után normalizálódik a helyzet,gyalogolhatóvá válik az emelkedő.

A jelzés néha elhagyja az utat,néha visszatér rá,hárman vagyunk,valaki azért mindig figyel,így nincs gond a sötétben sem.Nem mondom,hogy nem fáradok,fáradunk,azért másfél óra alatt így is felérünk,szerintem frissen se lenne lényegesen kevesebb.A radar előtti autóban üzemelő ellenőrzőpont pontőre viccel,hogy a pecsét csak a kilátó tetjén jár,Robival és Balázzsal emberére akad,hát akkor menjünk,mondják.Én leülök enni.

Fúj a szél idefent,na meg nincs is túl meleg,főleg izzadt háttal kellemetlen a klíma.Eszem mindenfélét amit a zsákomban találok,előkerül a kóla is,aztán sorra a polár mellény,majd a pulóver is,majd megvesz az isten hidege,marhára elkezdek fázni.Robiék meg sehol,remélem nem rám várnak.Vacogok,jöhetnének már,végre befutnak,mondom mehetnénk mert itt van vagy 7-8 fok.Ja,annyi volt napközben közli a pontőr,már a kezem is fázik,mennyi lehet akkor most 4-5 fok?Több biztos nincs.

Elindulunk végre,a botokat is csak úgy fogom,hogy a pulóver ujját ráhúzom a kézfejemre,nem véletlen úgy látom,hogy az előbb szembe jövő kolléga épp kesztyűt és télies sapkát húzott.

Beérve a fák közé,lejjebb aztán már sokkal jobb a közérzetem,vissza is kerül két réteg a zsákba.

Figyelünk nagyon,nehogy letérjünk a kékről,tudjuk,hogy ez is el fogja hagyni az utat,majd visszatér rá később,maradjunk a jelen,az a biztos.Itt van már az elágazó,ahol egyszer már jártunk ma,most viszont már nem üzemel itt ellenőrzőpont.Tovább a kéken,sőt itt már becsatlakozik a Barátok útja felől érkező zöld sáv is.Leérünk a völgybe.

Pár méter aszfalt majd az utolsó,de tényleg a legutolsó pár méteres szintemelkedés,átkelünk egy dombon,itt is van Bakonybél,Viktor utcája-zöld négyzet,Robi mondja,hogy tovább egyenesen a temető felé,most látom,hogy nem az volt a kijelölt út,sebaj,a végére úgy nézem így becsúszik egy kis kispista.

Célba értünk,sehol se jegyzik,de az időm 15:40,a szintidő mínusz 1 másodperc bőven túlteljesítve.

BB70 2010,11,12,után nem kis szünettel,negyedszer is kipipálva.

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Fotók itt:

https://photos.app.goo.gl/sUkVdtVCCt3tSD303

 Kőről-kőre a Balaton-felvidéken

2017.09.24.

Munkából indulok reggel 6-kor,saját idő terhére elvileg még 9-kor is lehet nevezni a 42-re,én azért úgy számolom,hogy 8 előtt Tördemicen leszek.Nem is fogom vissza nagyon magam így a terv beválik,3/4 8 körül begurulok az ezüst Suzuki mellé a vasútállomás mögött.

Nincs 2 perce,hogy emlegettünk,rég jártál felénk-ezzel fogad Imre és Viktor,megvallom jólesik,hogy valahol számon tartják az embert,főleg úgy,hogy nem is neveztem elő.

Nem tolok ki veletek nagyon,ha csak most indulok a 42-re?-kérdezem,nemleges válasz érkezik,úgyhogy benevezek arra.Érzem,vagy inkább tudom,hogy lehet,ez nagy merészség,de nekivágok a maratoni hegymászásoknak.

Az aggodalom onnan jön,hogy jó 3 éve kimaradtam a hosszabb túrákból,a szintesekből,tegnap meg már gyalogoltam egy 30(37)-ast a Kőszegi-hegységben.Szándékos viszont a túlterhelés,70-es túrával kacérkodom,fel kellene mérni,mi maradt a régi szép időkből.Ha a mai nap sikerül,matematikailag megy a 70,mert azt mindenki tudja,hogy 30+40 az 70.:)))

Akkor hajrá!

Át a síneken,aztán irány Szigliget,no most nem a vár,hanem a Hálás-tető alatt található Kamon-kő.Szép időnk lesz ma,az látszik,Pápa előtt még szemerkélt az eső is,itt viszont ragyogó napsütés bontakozik ki éppen,le is veszem a polármellényt,a Kamon-kőre elég húzós kaptatóval lehet feljutni ugyanis.Bekanyarodok az Avasi templomromhoz és fényképezés után nyugodt szívvel haladok tovább délnek.Előttem is mennek,utánam is jönnek,igaz,volt aki a kereszteződésnél ment tovább,de ők valamit nem tudnak,vagy nem is a túrán vannak.

Aztán egyre gyanúsabb a helyzet,a Tanúhegyeken jöttem erre utoljára ellenkező irányból,de nem rémlik,hogy a romtól ilyen messze értünk volna le a hegyről.Térkép elő!Hát persze,hogy nem jó helyen vagyok,egy utcával feljebb kellene mennem,amúgy ugyanebbe az irányba.Vissza a romhoz!

Meg is van a kék T jelzés,elkezdődhet a kapaszkodás.Jó meredek,néhol törmelékes,de legalább nem csúszik.Felérek a tetőre,kigyalogolok a peremre,más túrákon Kamon-kő névvel itt az ellenőrzőpont.Kódot keresek,nem találok,csinálok egy fotót,megy az idő,nem lehet töketlenkedni.Visszamegyek az elágazóig,innen a T másik ágán lefelé irány Szigliget.Egy elágazóban népes csapattal futok össze,kiderül(a térképen amúgy látszik tisztán)hogy a T-nek itt is van egy kiágazása,és tulajdonképpen itt van a Kamon-kő,kigyalogolok hát és valóban,itt vannak a kövek és itt van a kód is.

Leereszkedünk a faluba,illetve a falu alatti völgybe,mert innen a faluba ismét csak felfelé gyalogolva jutunk be,a jelzés ugyanis,amit követnünk kell a vár alatt fut.Ráállok tehát a kékre,a vár alatt a Kéktúra-bélyegzővel igazolom itt jártamat.A többiek benéznek fagyizni,kívánni én is kívánom,csak nem merek enni,túl korai még az én gyenge gyomromnak.

Kerékpárúton folytatódik a menet,majd bekanyarodunk a Szent György-hegy irányába-kerékpárút,járda hiányában az aszfalton.Szabályosan a bal oldalon megyünk páran libasorban,mégis van néhány eszement aki még véletlenül sem lassít,mikor kikerül,sőt meg mernék esküdni,hogy az a kalapos papa még ránk is húzta kicsit a kormányt,hogy a ménkű csapjon bele a hülye fejébe!

A balos kanyar jobb oldalán aztán elhagyjuk az aszfaltot,itt vág be ugyanis a fonódott KP sáv a hegy felé.Sokszor jártam már ezen a környéken,de úgy rémlik,ezen a kis szakaszon még sosem.Finom viszont a szőlő,lopok egy fürtöt,tudom nem szép dolog.

Egyik éven Tihany mellett a fél túrán hallgattam a durrogatást,amivel a seregélyeket kívánták elűzni a szőlősből,itt nekem új módszer dívik,valami ragadozó madár hangját sikítja kis szünetekkel több irányból a hangszóró,ezt is kellemes lehet hallgatni,ha mondjuk valahol a közelben pihennél.

Felérek az aszfaltra,elgyalogolok a Lengyel-kápolna mellett,itt is van az Oroszlánfejes-kút,többen palackokat töltenek belőle és határozottan állítják,hogy már nem fertőzött a víz,úgyhogy bátorkodom én is venni egy fél literrel belőle.

Kezdődik a hegymászás!Először fogok a P sávon(na meg a K3szögön)feljutni a csúcsra,lefelé jöttem már erre párszor ezért tudom,hogy nem egy leányálom.Meredek is,köves is,lehet bosszankodni,de minek?

Azért morgok néha,mikor elfogy a kakaó,nehéz igaz,de még bírom azért.Elérünk egy elágazót,ismerős a hely,igaz,hogy le van fehérrel kenve a valamikori jel,de szerintem ez lesz a K3szög,ami a csúcsra visz,a velem ballagó leányzó telefonos gps-e is ezt mutatja.Fel is érünk a platóra.

Hát akkor szusszanjunk kicsit,előkerül az energiaital,a kilátás szép de a levegő elég párás,nem is nagyon fotózok,nincs nagyon értelme.Jönnek szemből is a K sáv felől,egyikük állítja,hogy ő a K3szögön jött fel,ami az esőháztól indul,leérve látjuk mi is,hogy igaza van,mi a régi nyomvonalon jöttünk fel,ő meg az újon.

Szóval leereszkedem az esőházig,itt a K sáv jobbra ill. balra is tart,előveszem a térképet,a balos a jó a bazaltorgonák felé.Be is futnak hamarosan,jó meredek,veszélyes terep,de legalább most nem csúszik.Lejjebb még korlát is van,el vagyunk kényeztetve!

Befut a Kaán Károly kulcsosház,itt is pecsételünk magunknak.Innen elvileg a Z sáv a követendő Kisapáti irányába,a hegyen újonnan kihelyezett Nemzeti Irányító Táblák erről tudomást sem vesznek,Kisapáti felé S sávot jeleznek nekünk.Z sávnak se híre,se hamva.Térkép ismét elő:pár méteren belül szétválik a két jelzés,a Z sáv megy egészen a Gulácsig,a S sáv visszavisz a Lengyel-kápolna felé.No tehát nem hagytuk átverni magunkat a Nemzeti Irányító Tábláknak,mi átlátunk a szitán,nem most jöttünk le a falvédőről,több forrásból tájékozódunk,és csak kiderült,hogy van Z sáv is,és az a jó irány!:)

Fiatal sráccal beszélgetve ereszkedek a hegyről,egy elágazóban még látom is a két irányba nyilazott végű Z jelzést a kőfalon,mégis elhiszem a fiúnak,hogy arra kell menni,amerre ő halad határozottan.Aztán csak gyanút fogok,eltűnt ugyanis az eddig példásan felfestett jelzés,megállok.Érkezik az előbbi gps-es lány és állítja,hogy jó helyen vagyunk,a műszer mutatja.Irány tovább!Aztán állj,nekem ez már nagyon-nagyon gyanús,térkép elő,ma már sokadszor.Hát persze,hogy ahol az utolsó jelet láttam,ott tévesztettük el az utat.Korholom magam az amatőrségem okán,miért nem hiszek a szememnek,ha egyszer látom a jelzést,de már mindegy,néhány tíz plusz méter árán visszakocogok a jó útra.

Kisapáti megvan sőt nyitva a kisbót,irány be valami frissítőért,csoki kóla,minden ami ilyenkor kell.A vasútállomás után találok abból az igazán ízletes,lédús almából is,amit általában csak külterületeken lehet találni,igazi ősi fajta lehet,nem ez a ma divatos nemesített ízetlen,száraz franc.Olyan érdekes rajzolatos héja van,biztos tudjátok,miről beszélek.Állomás mellett amúgy kódot is jegyzünk.

Jön a Gulács!Egyre magasodik az óriás,már most látom,hogy nem lesz egyszerű a meghódítása.Csak nő,csak nő,ahogy közeledünk,még egy utolsó mosakodás a közkifolyónál és nincs menekvés,magához szippant a rettenetes.Felfelé,mindig csak felfelé,elérkezik a kőfolyásos rész,ez ismerős a Tanúhegyek Nyomában túráról,egy helyen kicsúszik a lábam,dobok egy kisebb spárgát,de a botoknak hála se sérülés,se esés.Csak káromkodás.Halkan.

Ahogy egyre meredekebb részek jönnek,úgy fogy az erőm rohamosan,hol van már a tető?!Körbe megyünk a hegy oldalában,úgy érzem már megkerültük,és sehol a tető.Még egy emelkedő,és még egy,nem bírom tovább,le kell ülnöm.Inni kell,enni is kellene,de azt majd csak fent.Pihenek pár percet,aztán csak felérek valahogy.Fent már többen vannak,és jönnek is folyamatosan,de valahogy senki arcán nem látom az őszinte mosolyt.Mindenki utálja most a Gulácsot.

Eszem,iszom egy túratárs úgy dönt,hogy lenevez a 30-ra,13 óra van,féltávnál vagyunk,ennél már csak fáradtabbak leszünk és még ott a Tóti-hegy,Ábrahámhegy után is van még emelkedő bőven,na meg a végére a Badacsony se kutya.Ha lenevezünk,akkor meg már „csak” a Badacsony van előttünk.Vele tartok,én is lenevezek,se erővel se idővel nem rendelkezem ma annyival,hogy ezt a menetet végig csináljam.Lekerül a teher egy része a vállamról,megkönnyebbülve indulok tovább,már csak a Badacsony van hátra.

Már a lefelé sem esik jól,hiába a szívem vitt volna ma a 40-re,persze emlékeztem én arra,hogy a tanúhegyek világa még fénykoromban sem volt könnyű menet,nem tudom mire számítottam ennyi kihagyás után….

Lezúdulok a hegyről,átkelek a főúton,előttem a Badacsony.Szinte a tetőig kísér a K sáv,hétvégi házak között,aszfaltos úton kaptatunk felfelé,aztán befut egy túratárs a Klastrom-kút felől a hosszútávról,váltunk pár szót,én épp pihenek úgyis.Fél kilométer a kilátóig,de tudom,ma ez nem lesz egyszerű menet.Eszek szőlőcukrot,iszom is eleget majd nekivágok a Kőkapunál a hegy meredekebb részeinek.Elfogytam.Teljesen.Tízlépésenként meg kell állnom,nagyon szenvedek,a határaimat feszegetem éppen.Ez van.Azért mindig összeszedem,átlököm magam a holtponton és már itt is az a gyökeres rész,már nem fordulnak ki a bazaltdarabok a lábam alól,ez már mennyivel jobb,azért néhány fának még nekidőlök,de már itt a betérő a kilátóhoz,megjöttem,lerogyok a padra.

Pihenek.Szép gomolyfelhős az idő,úgyhogy a kilátót ki nem hagynám semmi pénzért,fel is lépcsőzök a tetejére és megállapítom,hogy megérte.Készül pár fotó.

Lefelé a közös KP3szögön indulunk meg,útba esik a Hertelendy-emlék és a Páholy nevű kilátópont,innen is csodás a kilátás,tényleg!

Leérek a P sávra Rózsa-kőnél kódot jegyzek,és gyerünk tovább.Hullámvasutazom a jelzett úton,szemben Fonyód,felettem bazaltorgona sípok meredeznek a hegy oldalában,nyugat felé a felhők közül földbe csapódó napsugarak csíkozzák az eget.

Egy ideje nincs viszont jelzés,az előbb alulról előkerült egy család,csak nem ott kellett volna leváltani a kékre?Visszakocogok,nem,ez a S sáv becsatlakozása,legalább be tudom azonosítani a helyzetemet a térképen.Tovább tehát előre.Aztán egyszer csak a pirosból kék sáv lesz,nem tudom most sem,hol cserélődött le,de mindegy is most,nekem a kék kell és a kék itt van.

Jó ideje haladok már és nem ismerős a vidék,ennyit számít,hogy csak ellenkező irányban jártam erre eddig,ugyanis nincs semmi baj,jó helyen vagyok,ezt bizonyítandó meg is érkezem Badacsonytördemicre,bevallom már azon agyaltam,mennyit kell pluszban mennem majd,ha a kék elvisz valami másik településre.

Tördemicre érek tehát,már csak párszáz méter a célig,Imre és Viktor beköltöztek a váróba,ott kapom meg a díjazást,még jelvény is jut aminek külön örülök.

Nem sietek haza,beszélgetünk,sztorizgatunk pletykálkodunk kicsit aztán összeszedem magam és elautózok a családért.

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Fotók itt: 

https://photos.app.goo.gl/B72UPqOSkjNwkiZ53

 Őrvidék túrák 2017.

30-as táv.

2017.09.23.

Hajnali 3-kor kelek,4 előtt már az autóban ülök,5:20 körül már Velemben vagyok,bőven van időm a rajtig,ami 8-kor esedékes-Kőszegen.Parkolásra alkalmas helyet keresek,az alkalmas itt azt jelenti,hogy ne legyek senkinek útban,lehetőség ugyanis van bőven.Alszik még a falu,egy lélek sincs az utcán,a Hősök kapuja mellett állítom le az autót.Átvedlek túrázóvá,előkerül a fejlámpa is,6 körül várható csak a világosság.

A sárga Alpannonia jelzést néztem ki Kőszegig,jártam is már rajta,igaz ellenkező irányban,de úgy gondolom nem lehet baj.Kikapaszkodok az álmos kis falucskából,1 km múlva már Cák határában járok.Egy helyen A4-es lap hirdeti,hogy a jelzés nyomvonala megváltozott a 2010-es(!) térképhez képest,ez engem azért nem zavar,mert az enyém 2016-os.Cákon aztán el is vesztem a jelet,a pincesor túlsó végén találok rá újra.Kiérve a faluból aztán annál a pihenőnél végleg elvesztem,találok azonban leszürkézettet,sebaj,nekem ez is megfelel,elmegyek én ezen is.Gondoltam ekkor.

Valami pincészethez,vagy borászathoz érek,emlékszem rá,a Gesztenyekék egyesület egyik túráján itt volt ell.pont.Nincs viszont már szürkézett jel sem sehol,cserében van 5-6 nagytestű kutya a kerítésen belül,farkasölők és társaik ugatnak veszettül rám,én meg azért imádkozom,hogy nehogy kitörjenek valahol,mert az egyenlő a biztos halállal.A kutyariasztó persze otthon a fiókban….

Jel sehol,most már csak a térkép és a hegyvonulat az útmutató,ha elindulok a hegy alatt északnak,észak-keletnek előbb-utóbb beérek a városba,szerencsésebb esetben belefutok a P sáv jelzésbe is,amit amúgy is el kellett volna érnem a Pogányoknál.

A kutyák szerencsére birtokon belül maradtak,szerencsém van,a Pogány-völgyben rátalálok a P sávra,sőt az arra fonódott S Alpannonia jelzésre is.Szóval valószínű az lehet,hogy Cák felett a Kőbányai-patakon átkelve a térképen szőlősként jelzett durván négyzet alakú területet eddig jobbról,most meg balról kerüli meg az Alpannonia jelzés,párszáz méterrel nyugatabbra csatlakozva be a Pogány-völgyben futó P sávba.Az itt is kihelyezett,jelzés nyomvonal változást hirdető táblán már kisatírozták a 2010-es kitételt,magyarul a legfrissebb,2016-os térkép sem a jó nyomvonalat mutatja még Cák és a Pogányok között.

7:20 van és én már Kőszegen vagyok,időzök kicsit a Szénsavas-kútnál,ami sajnos most nem ad vizet.Lassan elgyalogolok a várba és 8 előtt 10-15 perccel neki is vágok a túrának.

Térképkivonat,útvonalvázlat nincs,amit azért kicsit furcsállok,főleg a túráról eddig olvasottak tükrében,itiner(szöveges útvonalleírás)van,jelzések felsorolva,tulajdonképpen nem lehet baj.Valami fesztivál van készülőben Kőszegen,nagy a nyüzsgés,a város határában aztán már visszatér a nyugalom.Elhaladok a Koronaőrző bunker mellett,közvetlen utána itt a Kálvária-domb alja,alattunk meg a Csónakázó-tó.Hamarosan már az Andalgón talpalok,éjjel még eshetett,vagy ez csak a hajnali pára,minden csupa víz,szerencsére elég széles az ösvény,így nem ázik át a mackónadrág térdig.

Talán 2 kilométer,és itt is Rőtfalva(Rattersdorf),szépen kisütött a Nap,a templom előtt,ahova odasüt,egy padon meg is ejtem a tízórait.Rőtfalva után Rendek(Liebing),a két kis falu gyakorlatilag összenőtt.Szép rendezett porták mindenütt,tisztaság,mindenhol újszerű autók,szinte árad a nyugalom,ennyit jelent az a ma már csak elméletben,a térképeken futó vastag piros vonal,amit mi valahol a Szt.Hubertus kápolnánál léptünk át….

Rendek után aztán megváltozik a túra,sajnos.Nincs mit szépíteni,dögunalmas rész jön Hochstraß-ig,keményre hengerezett murván,bent az erdőben,kilátás nincs,kanyar jobbra,kanyar balra,Y-nál erre,Y-nál arra,tiszta agyhalál.Elméletileg a Mária-úton járunk,a terepen ennek semmi jele,szerencsére a szervezők minden elágazó után mázoltak egy zöld M-et valamelyik fára,így ha figyel az ember eltévedni azért nem lehet.Azért az jó,hogy mindezt a rajtban elmondták,mert azért azok az M-ek,hát nem ütöttek el túlzottan a környezetüktől.Az itiner amúgy tökéletes,azt jegyezzük fel.

Hallelúja,kiáltok fel,mikor végre kiérek ebből az idegölő szakaszból,szemben mindjárt ott is Hochstraß,ahol a STOP táblánál balra megyünk Léka felé,a zöld kukánál meg igazoljuk ittjártunkat.Szép az idő amúgy,ma mi jártunk jól,itt a nyugati végeken,az ország nagyobbik részére,szinte az egészre csapadékot ígértek.

Túratársakkal beszélgetve érünk be Lékára(Lockenhaus),a városka fölé,innen belátni szinte az egészet,balra a dombtetőn ott a vár,középen termetes templom,valami egyházi központ lehet,hatalmas épület,uralja a tájat.

Ellenőrzőpont a vár előtt,vízzel,nápolyival,almával kínálnak.A várudvarra belépő váltása nélkül be lehet menni,körbe is járom a szép építményt.

Az itiner szépen átvezet a kisvároson,itt is ugyanaz a nyugalom árad,mint a falvakban,rend,tisztaság mindenütt.Átvágunk a központon,el a templom alatt,majd kiemelkedünk a városkának helyet adó völgyből.Újra az erdőben!

Ha a központot vesszük kiindulásnak gyenge 10 km folyamatos,hol durvább,hol gyengébb emelkedés vár most rám,ami ebben a melegben nem is olyan vidám dolog.Mert bizony meleg van,keresem az árnyékot,ahol tudom.Jelzés az inkább nincs,mint van,nem az a szisztéma mint nálunk,jelet maximum az elágazókban találni ami csak akkor lehet vicces dolog,ha valaki csupán csak tréfából levakarja egyiket másikat,aztán akkor lehet agyalni,hogy merre is az arra.Mert a következő jel csak a következő elágazóban várható és ha az 2 kilométerre  van,akkor ott.Az itiner viszont jó és segít.

Néhol küzdök rendesen,marha hosszú ez a felfelé,Lékát 359 méterre írja az itiner,az Írott-kő meg ugye 884.

13 óra van,itt az Írott-kő,piknikhangulat a kilátó előtti réten,pontőrök a kilátó alatti padnál.Teával kínálnak,elfogadom,majd én is leheveredek egyet pihenni a kilátózás előtt.Sajnos elég párás a levegő,nem is időzök sokat a nézelődéssel,elindulok lefelé Velembe.Az itiner figyelmeztet,hogy a jó K sávot válasszuk,ha csak nem akarunk Velem előtt ellátogatni a Hörmann-forráshoz is.

Jó meredeken ereszkedek a fonódott KP sávon,majd leérve az elágazóhoz maradok a pirosnál.Hatalmas szélvihar pusztított itt valamikor nem is olyan rég,gyanítom,hogy az,ami augusztus 20 előtt csapott le az országra.Óriási bükkök fekszenek egymáson,kettétörve,megcsavarodva,tövestől a földből kitépve.Félelmetes ítéletidő lehetett.

Az Asztal-kő utáni kanyarban aztán letérek a murváról,ezt a letérőt sokan nem veszik észre,nincs nyilazott jel,kicsit elbámészkodsz és simán elmész mellette.Másik irányba,Velemből felfelé is ez a helyzet,felérsz a murvára és gondolkodhatsz,hogy merre tovább,valaki ma is belekarcolta egy bottal az útba az Írott-kő feliratot egy nyíllal balra,segítendő az utána érkezőknek.Pedig szemben ott a sziklafal,azon elférne egy balra nyilazott piros sáv.

Ismerve a helyet engem itt nem fenyeget az eltévedés veszélye,elkezdem a szintvesztést a Hosszú-völgyben tehát.Itt-ott ide is betalált a szélvihar,néhány helyen öles,kidőlt bükkök felett vagy alatt kell átmászni.

Leérek Velembe,mellettem a Szerdahelyi-patak folyik,itt a törpe vízmű,a Boróka villa,állítólag Kádár szeretett itt lenni,most elég lepusztult,elhanyagolt pedig hirdetik,hogy van szoba kiadó.

Cél a Pittyes kocsmában,nagy bánatomra a túra egyetlen forrást sem érintett és mivel sietek haza(dolgozni) azt sem kockáztathatom meg,hogy időt vesztve felkeresem Velemben azt a jó vasas ízű Vasa-kutat.Begyalogolok hát a faluba és lejelentkezem a célban.Itt kiderül,hogy csak tévedésből nem kaptam meg az Igazoló füzet betétlapját,ami a térképet tartalmazta,de megnyugtatom az elnézést kérő fiatalembert,hogy nélküle is remekül boldogultam.Kárpótlásul,emlékképp elkérem és meg is kapom tőle a nála levőt.

Beülök az autóba,munka előtt még arra is lesz időm,hogy hazamenjek kicsit és ha nem lesz brutál az éjszakai műszak holnap ellátogatok Imre túrájára is a tanúhegyek világába.Na,de ez már egy másik történet….

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Fotók az útról: 

https://photos.app.goo.gl/lzHCSCvMiWbPLKZI3

 Somlói BORangolás 15,éjszakai túra

2017.08.05-06.

Majd egy hete tart a hőhullám,szerdán még dolgoztam,most viszont már 3. napja szinte ki se mozdulok a lakásból és már nagyon mehetnékem van.Annyira azért nem,hogy bármilyen nappali túrára látogassak el a közel 40 fokban,de nézd,itt van Enikőéknek ez az éjjeli 15-ös,hát ezt azért megnézném magamnak!Már régebben kinéztük a gyerekekkel amúgy,ők aztán lebetegedtek a héten,én viszont ebéd után eldöntöm:megyek!

Nem tervezek korai indulást,ha már éjszakai túra és csak 15 km a táv nehogy már világosban járjam le,úgyhogy úgy időzítem az utazást,hogy fél 9 körül tudjak rajtolni.Negyed 8 körül indulok Győrből,kényelmesen autózok,hideg most sincs amúgy bőven megvan még a 30 fok.Bő 1 óra múlva le is parkolok Somlóvásárhelyen.

A Joó kocsma előtt nincs nagy tolongás,nem is számítottam erre ismerve a dátumot és a hozzá kapcsolódó hőmérséklet adatokat.Mindenki vízparton van,ezen nincs mit csodálkozni.Na,de nem mi!

Benevezek,megkérdezem milyen állapotban vannak az útvonalon a turistajelek-kitűnőek,kapom a választ,és a túra során valóban ezt tapasztalom majd.Na,de ne szaladjunk ennyire előre.

Sárgán indul a menet,a Vásártéri-kút sajnos csak nevében kút,vizet nem ad,eléggé leharcolt kinézete van.Nem tudom mikor folyhatott utoljára.Menjünk tovább!Na,de állj!Itt két,egymással párhuzamos út tart a hegy felé,biztos,hogy jón talpalok most?Hát persze,hogy nem,át kell menni a másikra,át is megyek.Fiatal párral és ikerlánykáikkal becélozzuk hát a Somlói Spirit Pálinkaházat,na nem azért,amiért általában ezt az emberek tenni szokták,csak hát nekünk most az előtt kellene elgyalogolnunk.

Meg is van a közös SP sáv,elkezdünk emelkedni.Nem vészesen,de emelkedünk.Hamarosan előkerül a fejlámpa is,ha másért nem a szembe jövő autók miatt,nehogy már elüssenek itt.

Szépen ránk esteledik,mellőzöm a Taposó-kutat,aztán erős balos,erős jobbos és már itt is a fényviszaverős szalaggal megerősített SL-jelzéses letérés a Szent Ilona-kápolnához.Begyalogolok,kódot írok(a figyelmes rendezők még tollat is hagytak nekünk),megpróbálok néhány fotót a telefonnal,fényképezőgép híján-nem sok sikerrel.

Vissza a S+-re,most már ugyanis ezen haladok.Baktatok a sötétben szép kilátásokkal a balomon,gondoltam igaz,hogy a túránkon nem ellenőrzőpont,de azért én megnézném azt a Sédfő-forrást is.Ha másért nem lemosakodni,ha még nem említettem volna nincs hideg:)

Aztán ez elmaradt.Mármint a forrásnézés.Megtréfált a Somló.A Somló ugye nem túl terebélyes,simán elférne egy 5x5 kilométers telken.Így azt,hogy kimaradt a forrás akkor vettem észre,mikor kiértem az aszfaltra.Ami sokkal,de sokkal hamarabb bekövetkezett,mint gondoltam.:)

Na,mindegy,haladjunk,a következő kód már vár rám a Három diófánál,a hegy É-K-i végénél.Addig aszfalt,ill. egy rövid ideig van letérés róla,de tényleg csak pár lépés erejéig.Haladok az aszfalton,épp emelkedik,szemből kivilágítatlan biciklis érkezik,bekapcsolom a fejlámpát ismét(az autók miatt eddig is párszor,különben a majdnem telehold és a közvilágítás nem indokolná),partizán közeledik,mozgása imbolygó,na szépen vagyunk!:)

Na,mia,na,mia,na mi van,na mia-csak úgy ömlenek az összetett mondatok a ránézésre mata részeg öreg fejéből,miközben dorkócipőjével fékezve elsuhan mellettem,nem is válaszolok a láthatóan nekem címzett hangokra,még összezavarnám szegényt,azt meg nem akarom.

Megvan a kód,egyre erősödő kisebbségi zene tudatja az arra járóval,hogy kb. Dobán lakodalom,de legalább bál van.Nem zavar amúgy,sokkal mindenevőbb vagyok zeneileg már huszonéves mivoltomnál,nem mondom hogy ott lennék egy akár ingyenes Kadlott Károly,vagy Kaczor Ferenc koncerten(miket tudok mi?:),de nem is zavar,ha ilyet hallok.Megfelelő mennyiségű pálinka elfogyasztása valószínűleg még lejjebb vinné az ingerküszöböt.

Na,de oké,hogy szól a muzsika,de merre is tovább?Lassan emelkedőnek kellene jönni,ha ma éjjel még a kilátóhoz is fel szeretnék jutni...

Jön is!Irány a S3szög!Megkezdem hát ismét az emelkedést a hegy lankáin.Egy telken vad kutya szaggatja a kerítést,a kutyariasztó persze,hogy otthon maradt,pedig gondoltam rá,hogy elhozom.Na,mindegy,szerencsére a drótfonat ép,a kutya bent marad.

Egy-két perc,és itt is a szalagozással megerősített letérés a S pötty jelzésre.Elgyalogolok a Szent Márton-kápolnához,felfrissítem magam a nitrites/nitrátos Szent Márton-forrás vizéből majd kódot keresek.Jelentem,nem találom!Közben fiatal páros érkezik,egyből megtalálják a kódot egy cöveken.:)Én a forrásnál,meg a kápolnánál vártam.

Vissza a S3szögre,ami mellé a P sáv is betársul.

Most jön a java!Mármint a szintemelkedésnek.Először aszfalton,majd tereplépcsőn hódítom a hegyet,nem mondom,hogy ekkora páratartalom mellett marhára jólesik.

Megvan a tető,keressünk egy pontőrt!A kilátónál igaz,hogy világos van,de pontőrnek nyoma nincs,arra lejjebb egy pihenőnél népestársaság,talán ott találom.Így is van,fény derül a pontőr személyére,vissza is ballagunk együtt a kilátóba egy pecsételés erejéig.

Voltam már a Somlón párszor,dereng is,hogy merre tovább a Somlóvárhoz,de azért biztonság kedvéért a pontőrt is megkérdezem a hovatovábbról.Az attól függ,hova szeretnék menni,jön a válasz,ami csak azért megmosolyogtató kicsit,mert egy táv van,és az a vár felé tart.:)

Szóval arra lefelé,mutatja az utat a fiatalember,és valóban beérve a fák közé előjön a keresett fonódott PS sáv.

Ami aztán lecserélésre kerül a SL jelzés kedvéért,ezen gyalogolva jutok el Enikőék pontjára.

Itt vert tanyát az ellátó szakasz,babatáv ide,vagy oda zsíros kenyér,házi(!) lekváros kenyér,alma,bor,üdítők várják a túrázót a várrom tövében.Eszek is három szelet baracklekvárosat,szívesen adják nekem meg jólesik.Jó kis társaság verődött itt pont össze,nem is sietek,beszélgetünk vagy 20 percet mire aztán indulást vezényelek magamnak.Benézek a várba is,a gyerekekkel el kell jönni majd ide világosban.Lehet,hogy a napokban lehjárjuk majd a nappali 15-ös távot.Meglátjuk.

Vissza az elágazóba aztán innen egy darabig a hegy platóján futó Kitaibel tanösvény sárga T jelzése az irányadó.Fent a mezőn jól jönnek a foszforeszkálós szalagok,minden gond nélkül tudok így a jelzésen maradni.Itt fent az idő is jobb kicsit,lengedezik a szél és hűvösebb is van,mint a hegy alatt.Egy padnál aztán szalagok terelnek egy alagútszerű vízmosásba,ami levisz a magaslatról.Köves lejtőn vesztem a szinteket,közben lépésről lépésre emelkedik a hőmérséklet és a páratartalom.

Közeledik a Szent Margit-kápolna,valaki olyan ügyesen állította be mellette azt a refletort,hogy majd kiviszi a szememet.Leérve látom,hogy a kápolna feletti présházakat tették éjjel láthatóvá vele,hát én meg pont szemből érkeztem.

Kápolnánál nincs kód,itt van a 250,vagy 300 éves hárs,keressük meg a Kőkonyhát,ott kell majd igazolni ottjártunkat.Szemből érkező túratársak igazítanak útba,amúgy a S sávról van a letérő,szépen kiszalagozva.Emelkedünk.Jó köves az ösvény,tulajdonképpen nem is köves,hanem egyenesen kő.Fejnagyságú,szögletes formájú bazaltdarabokból álló kőösvény.

Bokatörés nélkül fel-,ill. lejutok,ennek örülök.A Kőkonyhát amúgy valahogy úgy kell elképzelni,minha a hegy oldalában sorakozó bazaltorgonák közül valaki kiemelt volna párat,egyet meg még bejáratnak is.Na,ez a Kőkonyha.Legalábbis a sötétben én így emlékszem.Érdekes hely,sajnos az emberi igénytelenség ront az élvezeti értéken,és itt a szemetelésre gondolok elsősorban.

Vissza a S+-es letéréshez!Innen már csak le kell csorogni a célba.Na,de mi ez a zene a távolban?Ez bizony más stílus,Bunyós Pityuék a dobai oldalt uralják ma éjjel,ez viszont rockosabb!Közelebb érve fiatal társaságot látok egy présház mögött,akik félmeztelenül,fűben táncolva üvöltik a strófákat,jókat nevetek magamban,még nem hallottam ezt a zenekart,itthon azonosítom be:Blues Company.Aki tudja mi ez,az tudja miről beszélek,aki meg nem,keressen rá.nekem az "...addig voltam boldog nagyon,három napig állt a... "-szövegrészletet tartalmazó percek jutottak....:)))

Na,itt is az étterem,már bezárt,úgy látszik éjjel 1 körül itt nincs rá kereslet.

Átvágok a mezőn,át a 8-ason,újra a S sávon,át a vasúton,itt a cél.

Lejelentkezés,Emléklap,kitűző átvétel,gratuláció a teljesítésért egyik oldalról,köszönet a rendezésért részemről.

Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

Jövőre remélem a gyerekeket is el tudom már hozni!

 Vendvidék 25

2017.05.07.

Agitálom a gyerekeket a babatávra,más programjuk van,nem megyünk.Sajnálom,régen egy 30-as túráért nem szívesen autóztam 50 kilométert,most egy 12-esért elmennék az ország messzi csücskébe.Változom,módosulnak a hangsúlyok.

Éjjel dolgozom,de annyira vágyom az Őrséget,a Vendvidéket,hogy reggel hazaértemkor adok még egy esélyt magamnak.Meddig lehet vajon indulni a 25-ön…?Hurrá,9-11-ig!!Egy pillanat alatt döntök,igaz,hogy nem vagyok valami friss,de a vágy mindent legyőz,csinálok két szendvicset,beszórok némi ruhát a zsákba-a rutin azért még nem vészett el-20 perc és már indulok is.Beugrok tankolni,még meglepem magam némi étellel és már suhanok is az M1-en,majd az M85-ön a nyugati végek felé…..

Esik.Nem zavar.Van esőkabátom,olyan lepelszerű,úgy sem próbáltam még ki.Jézuska hozta.

M86.Itt is esik.Azért elég a legalacsonyabb fokozat az ablaktörlőn,az indulási sűrüségen kell csak néha módosítanom.Répcelaknál sima 86-ra váltok,eddig érvényes a Gy-M-S-megyei jogosultság.Kicsit lassulok ezáltal de a megengedett plusz 10 km/órával haladva így is két és fél órán belül lent vagyok az Őrségben.Illetve azon is túl,ma ugyanis a Vendvidék mesés tájain lesz a menet.

Szentgotthárd-Alsószölnök-Felsőszölnök,itt is vagyok.Kocsma az út szélén,mintha valami botos ember menne be épp.Az autó viszont gyanúsan kevés.Nem is nyert,bent a falu közepén gyülekeznek a népek-kapom a felvilágosítást.Akkor gyerünk tovább!

Faluközpont,itt már többen vannak.Egy mellékutcában parkolok le,bakancs,kamásli fel,irány nevezni!

9:50,el is indulok.Tavaly őrségi nyaralásunk alkalmával ellátogattunk ide is,így a Hármashatárig ismerős az út.Szép helyen van ez a falu,errefelé nem a 600m2-es telek a megszokott,egy-egy házhoz hatalmas terület tartozik.Mi persze csak azt látjuk milyen szép ez,a mögötte törvényszerűen megjelenő munkamennyiségről csak halvány fogalmaink lehetnek.Errefelé nem könnyű a megélhetés.

Szóval kifelé Felsőszölnökről,a birtokok egyre ritkulnak aztán el is maradnak.Marad az erdő,a mező,a madarak éneke.Egy pocsolyában békák ülik nászukat,a kis tócsa tele van fekete gyöngysorra hasonlító békapete-lánccal.Nagyon sok van,tényleg.Mellettük megfér egy kisebb gőte is.

A Hampó-völgy piros 3szögén haladok a Szölnöki-patak mellett.Egyszer csak elkezd emelkedni az út,nem rég eshetett,jó sáros a talaj,itt is-ott is hosszú csúszásnyomok árulkodnak az előttem haladók nehézségeiről.Én a botokkal egész jól elvagyok,nélkülük jóval nehezebb lenne a dolgom.

Nem hosszú a kaptató ,hamarosan már a tereplépcső aljánál vagyok ami felvisz a Hármashatárra.

A gyerekek gyűjtik a söröskupakokat,így összeguberálom amit találni lehet,közben igazolják nekem itt jártamat egy három nyelvű,az emlékművet ábrázoló pecsétlenyomattal.Kis csokikorong az ellátmány,veszek párat,fotózok párat majd megindulok az osztrák oldalra.

Leereszkedek a 384 méteren levő magaslatról majd egy mély völgy peremén ráállok a határsávra.Kiérek egy kilátópontra,sajnos a levegő páratartalma rendkívül magas így a kilátás is elég korlátozott.Beváltunk az erdőbe.Itt is a határsávon haladunk,ezt az ilyen helyeken megszokott kis,fehérre festett kőhasábok jelzik.Méhkaptárak mellett gyalogolok(vajon milyen mézet készítenek itt fent a hegytetőn a méhek?),majd egy katonai őrtorony tűnik fel előttem.Valószínű mementóként hagyták itt,a szögesdrót egy kisebb szakaszát is megtekinthetjük alatta.

Tovább a jelzésen!Ismét egy kilátópontra érek,szép ez a kis hegytetei rét,ideális hely az ebédhez.Eszegetek,fotózgatok,közben elkezdik húzni a levesnótát,ezt jól kiszámoltam.elég éhes vagyok,a sült kolbászos szendvicsre még ráküldök egy óriás Túró Rudolfot is.Jólesik a kóla is.

Emberlakta környékre érek ismét,ez Jánoshegy,előbb a Felső-,majd az Alsójánoshegy,utóbbinál kilátó,kilátó tövében pontőrség.Szép kis házak mindenfelé,szegényesebbek,gazdagabbak,előbbiben őslakosok,utóbbiakban gyaníthatóan városi létet feladó jobbmódúak,hétvégente idelátogató nyaralók tölthetik idejüket.

Pecsét mellé itt finom friss nápolyi jár,valamint szörp,ill szóda-kinek mi tetszik.

Kis pihenés,sztorizgatás után irány tovább,hamarosan egy szép feszületnél kettéválik a két táv,a 12-esek beballagnak a célba,nekünk még van hátra pár kilométer.Egy meredek ereszkedést követően kiérek az erdőből,attól ,tartok ennek a szintvesztésnek még meglesz a böjtje.Egy régi vízimalom mellett kőhídon kelek át a Szölnöki-patakon,pár méterig aszfaltot koptatok.Piros sáv a követendő,egy helyen egy ház udvarába mutat a nyilazott jelzés.Hát akkor arra!Épp otthon a gazda,nem tiltakozik,ezek szerint nem tévedés a nyomvonal,egyedül az aggaszt,hogy ha az a melléképület ajtaját hevesen döntögető vadul ugató pitbullra,staffordshire-terrierre hajazó eb kiszabadulna(mikor épp nincs itthon senki) mennyi esélyem lenne a túlélésre….Érdekes helyzet mindenesetre.

Kétvölgybe tartok,gyanítottam,hogy egy hegygerinc minimum utamat állja addig.Gyanúm beigazolódik,ahogy halkul a kutya csaholása úgy erősödik a kaptató.Botozok rendületlenül,közben erősen tekintgetek jobbra,egy helyen ugyanis szalagozás fog letéríteni a jelzésről.Remélem észreveszem.

Komoly útelágazódásban jön a váltás,a szalagozás példás,ráállok az erdészeti nehézgépek által rendesen nyomvályúsított dózerútra.Hamarosan ki kell érnem a régebbi térképeken még csak földútként jelzett,de azóta szépen leaszfaltozott hegyen átívelő útra.Így is van,itt kicsit figyelni kell,a térkép és a szalagozás azonban egyértelműen jelzi,a piros melyik ágán folytatódik a menet.Elértem ugyanis újra a P sávot.

Szép helyen fut ez az aszfaltcsík,arról nem is beszélve,mennyire megkönnyíti a környéken élők,sőt a turisták dolgát is közlekedés ügyileg.Nyáron mi is örömmel vettük igénybe.

Befut Kétvölgy.Ha van település ebben az országban,ami lélegzetelállítóan szép vidéken terül el,hát az Kétvölgy!Sajnálom is kicsit,hogy elérve az első házakat rögtön levisz a jelzés az aszfaltútról,ugyanis tudom,hogy tovább gyalogolva ezen milyen szép kilátásokban lenne részünk.Erre viszont még nem jártam,úgyhogy nem is búslakodom tovább.Mindjárt itt is a település szoknyás haranglábja,az Őrség,a Vendvidék építészetének helyi jellgzetessége.Szép ez is!

Gyönyörű réten át visz utam majd leereszkedek a völgybe.Újra kersztezem az itt oly kacskaringós aszfaltcsíkot,majd érdekes,lápos területen,néhol lefektetett pallósor segítségével kelek át a vizenyős szakaszon.Emelkedő után ismét a szórvány világába csöppenek,egymástól viszonylag távol levő lakóépületek,melléképületek,körülöttük meg a végtelen,virágzó rétek,mezők,mezőgazdasági területek….ez megunhatatlanul szép!

Kétvölgy túlsó végén érek ki újra a burkolt útra egy míves feszületnél,innen már látható a kilátó ahol újabb pecsétlenyomat beszerzésére van remény.A táj varázslatos,dimbek-dombok,erdők-mezők mindenfelé,a látóhatárt Ausztria magaslatai zárják.Felgyalogolok a Katinbregre a kilátóhoz.

Kedves pontőr páros fogad itt is,mint mindenhol eddig,innivalóval kínálnak,elfogadom,finom.Felmegyek nézelődni,sajnos a kontúrok nem élesedtek.Egy távcső most jól jönne azért.Nyáron valami várat is láttunk ott a távolban.

Beszélgetünk kicsit-két túrázó mindig tud beszélgetni még ha vadidegen is,mi valahogy egy hullámhosszon mozgunk.Gyanítom,hogy bármely más érdeklődési kör megszállottjai is hasonló cipőben járnak amúgy.:)

Bő 6 kilométer és 100 méter szint a célig-kapjuk az útravalót,meg jó sok féle jelzés piros,zöld,3szög,kereszt-jó lesz figyelni!

Én aztán figyelek-csak tudnám mire….

Kiérek az aszfaltra,és magabiztos léptekkel követem a piros sávot be az erdőbe.:)Még szerencse,hogy ott élesen visszafordul a jelzés-ez felkelti a gyanúm,hogy valami nem stimmel.az előbb a kilátó tövében,nézegetve a térképet semmi ilyen markáns visszafordulóra nem emlékszem.Hát nincs is-mármint a túrában.Nem is értem,mit keresek én a piroson?:)Na gyorsan vissza az aszfaltra,valahol ott kell lennie a Z3szögnek,majd hamarosan be kell futnia a Z sávnak.

És láss csodát,minden így történik!:)

(Rossz belegondolni,hogy mi van,ha a P sáv sem fordul vissza,csak mondjuk pár fokkal tér el a zöldtől…..ki tudja meddig sétáltam volna rajta halál nyugalommal…?!:)   )

Na de kiderült a tévedés,ez a lényeg.Hát ez meg mi?-kérdezem magamtól a jól ismert hangsúllyal a gyógyszerreklámok ikreit utánozva-egy elhagyott határárőr épülethez közeledek ugyanis.Ezek szerint átmegyünk Szlovéniába is?A Z sávon?Újra előveszem a térképet.

Átmegyünk,igen.Nem hatolunk be túl mélyen a szomszéd országba,de kicsit megkarcoljuk.Annyi azért jut belőle,hogy ismét szép kilátásokkal gazdagodom,mielőtt visszatérek az erdő takarásába.Nyáron Magyarszombatfánál léptük át  a határt egy fürdőbe tartva,tanusíthatom,hogy Szlovénia ezen része gyönyörű!A Vendvidék az is!Sőt,e tájegység nagyobb része ma Szlovéniában terül el.

Szóval vissza az erdőbe,hamarosan ismét a határsávot koptatom-és megint erősen figyelek jobbra nehogy elmenjek a Z+-es leágazás mellett.Kicsit fáradok amúgy,az utolsó 3 évben teljesítménytúráztam vagy 150 kilométert összesen,a leghosszabb menet volt 16.:)Nem szégyen,régen egy 50-es volt az ujjgyakorlat,ment a 100 is,most meg 25 körül fáradok.:)

Megvan amúgy a jelzésváltás,még egy V25-feliratú jelzést is látok a fán.Vetek egy utolsó pillantást a Vendvidék Szlovéniába szakadt részére majd befordulok az erdőbe.Nyúlfarknyi csak ez a Z+,pár lépés és befut a piros sáv…és befut egy rémült túratársnő,akinek fogalma sincs hol van,miért nem ért még a Katinbregre,épp a rendezőkkel beszél telefonon,akik már majdnem engem is meggyőznek(nem ám!:),hogy én is eltévedtem,de aztán megbeszéljük,hogy én jó helyen vagyok.És most már a túratársnő is.:)

Az is kiderül,hol tévedett,kevés még a túrarutin,sebaj,majd belejön-és majd ha lesz túrarutin is eltéved párszor,ezt azt hiszem leszögezhetjük.:)Azok a menetek lesznek a legemlékezetesebbek!:)

Együtt ballagunk hát be a célba,követve az itt már szalagozással is megerősített P sávot.

Nagy szintvesztéssel jutunk le a faluba,újra egy ház udvarán kelünk át,itt visz a jelzés,ilyet még nem láttam,komolyan,itt meg már másodszor fordul elő!:)

Célba érés 16:10-kor,jólesett a menet ezen a gyönyörű vidéken.

Átöltözöm,majd körülnézek kicsit Felsőszölnökön,valahogy nem akaródzik hazamennem innen…..

Aztán csak ráveszem magam az indulásra,hazaautózom.

Köszönöm a lehetőséget!

Köszönöm a rendezést!

dnvzoli

U.i.:

Szombathely határában aztán rákeveredek az M86-ra(fáradtság?)az első kihajtónál elhagyom,és ha nem készült az autómról felvétel nem romlik le lavinaszerűen a napom ár-érték aránya…JHa meg igen,és magyarázkodásnak,könyörgésnek,sírásnak helye nincs-a tőlem beszedett összeget költsék gyógyszerre…

Képek: 

https://goo.gl/photos/UD3R5TSZSfXmCpBz9

 Magyarországi Forrástúrák-Vértes

2017.03.25.

Szárliget

Petivel autózunk el Szárligetre ma reggel,6-ig dolgoztam,úgyhogy a korai rajt kilőve,amit talán Peti nem is bán annyira.Én sem amúgy,volt olyan hely hajnalban,ahol az autók szélvédője kifehéredett.Nekem 5-6 fokot jelez a műszer pluszban.Napok óta riogatnak amúgy a magukat meteorológusnak nevező,az időjárás-előrejelzés áltudományát művelő egyének mindenféle rettenetesebbnél rettenetesebb lehűlésekkel,csapadékkal,ennek eljövetelét hol szombatra,hol vasárnapra vizionálva.Szombat nem nyert szerencsére,ma mikor írom a beszámolót kiderül,hogy vasárnap sem.Jó,van egy kis lehűlés,de a végítélet napja még odább van….

Rajtot érzésre,de azonnal megtaláljuk,sok az autó,ennek ellenére közel meg tudok állni.Voltam amúgy én már ebben a cukrászdában,akkor egy vészesen év-,és túraszezon-eleji 70-es túra céljaként funkcionált.Talán sosem szenvedtem annyira mint akkor,konkrétan pipilépésben vánszorogtam be ide és vagy fél órát gondolkoztam a kanapén magam elé meredve,hogy haza merjek-e vezetni ilyen állapotban vagy ne.:)Úgy rémlik,az is forrástúra volt….na majd megnézem a jelvényeimet.

Most ilyen veszély talán nem fenyeget,egy amúgy elég szintes 11 km áll előttünk,vágjunk is talán bele.

A vasútvonalat is átfelüljárózva a kéken hagyjuk el a falut,épp csak beérünk az erdőbe máris brutál kaptató veszi kezdetét a Hajagos-hegy oldalában.Ez úgy látszik forrástúrás hagyomány,nem először fordul elő,az biztos.:)Lásd pl. Pilisszentkereszt.:)Szuszogunk rendesen,mire felérünk.A 410 méter szintemelkedésből 110 letudva.

Lefelé indulunk,a jelzést elhagyjuk,nem sokára egy olyan meredeken lefelé tartó nyiladék áll előttünk,hogy csak na!Figyelmeztetem Petit,hogy futkosás nincs,ha itt megindul lefelé,megállni biztosan nem tud,max a lejtő alján összeszedhetjük ami marad belőle addigra.Okosan leóvatoskodunk a virágos hegyoldalon ahol már szirmait bontotta az ibolya és még a hóvirág is kiváló formában pompázik.

Az autópálya zaja itt már nagyon erős,eddig is zavaró volt,itt különösen.

Elérjük a túránk során érintendő egyetlen forrást(Kőrösi-Csoma Sándor-forrás),szomorúan vesszük tudomásul,hogy ez bizony elapadt.Szerencsére hoztunk elég folyadékot.

Pár méter után újra nekiindulunk egy hegynek,az autópálya zaja is csökken ezáltal ami nem hátrány.Ez az emelkedés nem annyira meredek,hosszabb,de könnyebben járható.Szépen kizöldült aljú erdőben emelkedünk,elérve egy vadkerítést aztán leülünk egy kidöntött fatörzsre tízóraizni.Közben jellgzetes hangjukat hallatva köröz felettünk egy holló páros,termetes fészküket épp egy felettünk álló hatalmas bükk ágvillájában fedezzük fel.

Tovább indulunk a vadkerítés mellett,egy kereszteződés után-ahogy az itiner is írja-néhány 10 méterrel a K3szög bevált az erdőbe a széles dózerútról.Na,Peti,akkor mégis oda fel tartunk!Az lesz a Zuppa-tető!

Peti kicsit nyüsszög-milyen forrástúra ez-mondja,ez nem forrástúra,ez hegymászótúra,már a második kaptató közeledik,és még egy legalább hátra van!!:)))

Fiatal családdal kerülgetjük egymást,hol ők,hol mi megyünk elöl,attól függően,hogy épp ki támaszkodik a botjára,vagy egy fának,levegő után kapkodva.Mint mindenhol ebben a magasságban,itt is mindent elborít az odvas keltike lilás és fehér virágaival.Felérünk aztán.280 méter szint a 410-ből lefaragva.

Ide mindenképp érdemes volt feltúrázni.A levegő nem kicsit párás,de azért szép a kilátás.Ennél szebb viszont maga a hegytető.Fehér,sárga,kék virágok mindenfelé.A tavaszi hérics teljes pompájában,nagy csoportokban virágzik,mészkőtömbök sokasága színesíti a tájat.Az ég kékje adta háttérben a még levéltelen fák is kiválóan mutatnak.Egyedül az élénk szél van ellenünk,ez az,ami végülis megrövidíti ittlétünket.Kis útbaigazítás a pontőrtől-a K3szögön kerülve a hegyet lényegében visszajutunk a négyes kereszteződéshez- elindulunk lefelé.

Így is lesz,elérjük az útelágazódást,hogy ezt a legendás szót használjam,majd a Mária úton haladva betúrázunk egy mélyútba.Felettünk vakító fehéren pompáznak a mészkőszirtek egy névtelen hegy oldalában,valahonnan sütögetés illata száll,csicseregnek a madarak,így érjük el újra Szárligetet.

Szalagozás térít le a Mária útról,felüljárón kelünk át a vasút felett majd az Akác utcán gyalogolva közeledünk az utolsó megpróbáltatás-a Hosszú-hegy-felé.Az ott szemben,oda még fel kell mennünk-mondom Petinek,nem lelkesedik túlzottan.Ez van Peti,ez nem a Sokoró,itt 10 km alatt többet megyünk felfelé,mint ott akár a duplája esetében.Nincs amúgy baj,csak a Gaja-völgyi Mikuláson túráztunk utoljára,az meg nem tegnap volt…..

Elhagyjuk a falu szélső házait,Peti kincset talál(neki kincsJ),ennek annyira megörül,hogy mint egy zerge kaptat a hegy oldalában felfelé,meg is jegyzi,hogy saját magát is meglepte ezzel a feltámadással.A kincsre gondolt közben,hogy mit fog szólni hozzá Tomi(az ikertestvére-a szerk.) és fel sem tűnt neki milyen tempóban gyűri az amúgy rendesen meredek,kiszalagozott csapástJ

Közeledve a gerinchez már tökön-babon át törünk,volt lejjebb egy szalag,amit még látok,felfelé azonban semmi.Legalábbis én nem látok,az ösvény meg megszűnt-vagy letértünk róla.Nagy baj nincs amúgy,a gerincút elég egyértelmű,az irány látszik az itinerhez mellékelt térképen,szembe(!) meg jön egy kolléga,aki jelzi,hogy arra(jobbra tartva a gerincen) lesz a kód.

Szép hely ez is,alattunk fut az M1,itt fent magasan a zaja nem annyira zavaró.Kis tisztásra érünk,a kódot keressük de nem itt van,mint kiderült,egy pár méterrel még arrébb.

Kód lefotózva,megindulunk lefelé.Elhaladunk egy hegyoldalba süllyesztett víztározó mellett,majd hamarosan újra a szélső házak hátuljánál futó utcában talpalunk.Egy-két kanyar(itiner segít) és bent is vagyunk a célban.

A kézfogás mellé szép fém jelvény,hasonlóan igényes és szép Emléklap valamint egy alma a jutalom.

Köszönjük a lehetőséget!

Peti,dnvzoli

 Képek az utunkról:

https://goo.gl/photos/3y9HFdakS6i7VwkY8

 Mozdulj a síneken!

2017.02.25.

El sem hisszük,ezen a szalagozáson nem fogunk elázni.Nem leszünk derékig sárosak,max a szél fújja le a fejünket,de az ellen meg véd a kapucni meg a sapka.Szép időnk van,a Nap is előbújik néha.Sokszor,sok helyen megállunk,egyeztetünk,tárgyalunk,Nagyesztergár előtt már ránk is sötétedik szinte.Fotózni legalábbis már nem érdemes.Sebaj,holnapra még jobb időt jósolnak,és ez a lényeg!Be is jön a jóslat,nem túl meleg de annál naposabb a túranap,szép számmal érkeznek a gyalogolni vágyók is.

Aztán becsúszik néhány hiba,nagyobb is,kisebb is,orvosolható is.Kezdődik azzal,hogy valami tökfilkó egy terepjáróból leszedi egy szakaszon a szalagokat szombat reggel.Mégis mire számított azzal a kis eszével?Akkor,ha leszedi,nem jön túrázó az erdőbe?De bizony jön,sőt ha nem talál szalagot nem csak az engedélyezett útvonalon fog kóvályogni,hanem másfelé is.Előjött az ősi probléma:néhány vadász szerint az erdő az övé és senki másé....szerencsére időben érkezik tőletek a jelzés és a szalagok amilyen gyorsan csak lehet újra felköttetnek.

Aztán valami nagyon elcsúszott a rajtban,miután bejött az a vonat.Nincsenek még konkrét információim róla mi történt,de azt azt hiszem a rendezőség nevében is megígérhetem,hogy a héten tartandó értekezleten ki lesz elemezve a dolog és le lesznek vonva a konzekvenciák.Mindenesetre ha lehet ilyet:elnézést kérünk a hibáért.

Ezek után már csak azt tudom(juk) remélni,hogy a kezdeti megpróbáltatások után egy kellemes túrán vettetek részt,nekünk ez volt a célunk,ezért dolgoztunk.

Képek a szalagozásról,ill. a túra napján Alsóperéről.

(Alsóperétől valakinek egy citromsárga dnvzoli-feliratú túrabögrével több volt a zsákjában.:)Kérném vissza,régi bútordarab,sokszáz kilométer óta a társam.)Nincs harag,nyilván tévedésből lett elrakva.

Cserébe(és anélkül is:) a képek:

https://goo.gl/photos/hhegRBRdigVZuZcf9

Lővérek 15

2016.11.19.

Jó kis menet volt,a Soproni-hegység nagy kedvenc,szép színek,kiváló túraidő,friss levegő,kell ennél több?

Köszönjük a rendezést,köszönjük a lehetőséget!

Peti,Tomi,dnvzoli

Idei Lővérek 15 teljesítménytúránk képekben:

https://goo.gl/photos/BHU7amiAPgJirxvc7

 Gaja-völgyi Mikulás 10.

Bodajk

2016.12.03.

Péntek este összeállítunk egy kisebb csomagot a gyerekekkel a,szervezők ajándék cserebere-akciót is hirdettek a túrára,magyarán amelyik gyerek hoz otthonról a megunt játékai,könyvei egyéb kincsei közül valamit,az a túra végén választhat helyette a mások által leadottakból.Így kerül bele a csomagba a két pecabot halakkal,kisautó,jó pár mekis figura.Peti már most kitörő izgalommal várja a túrát,de úgy érzem,annak is inkább a végét,vajon milyen ajándékkal gazdagodhat majd a gyaloglatot követően…:)Valahogy azt érzékelem,hogy a 10 éves gyereket még nem a Gaja-völgy várható szépségei tartják lázban..:)

8-ra szeretnék azért ott lenni,közlöm velük este,úgyhogy 6-kor kelés!Nem mondom,hogy örömmel,de tudomásul veszik.Én meg tudom,hogy ha 6-kor ébresztőt vezényelek,akkor max fél 7-kor jutunk el a fogmosásig,de mivel ők ilyen korán nem esznek,ez elég a 7-es induláshoz.Az út 1 óra,8-ra ott vagyunk.

Van itt kérem rutin,a napfelkelte Mezőörs előtt ér minket,a bodajki lehajtót 7:55-kor érjük el,kis segítség a helyiektől a Mozit illetően és már húzhatjuk is a túrabakancsot ezen a meglehetősen hideg reggelen.Remegnek,mint a kocsonya mialatt rájuk kerül a túraöltözet,elég sokkoló a meleg autó után a csomagtartóból kilógva zoknit húzni,de mint tavaly Sopronban kiderült otthon nem szabad bakancsba,túrazokniba bújni,mert mire odaérünk valahova beizzad a láb,aztán 1 kilométeren belül jön a vízhólyag-veszély….

A nevezést hamar letudjuk,kirakjuk az ajándékokat az akkor még  üres asztalra (a gyerekek aggódnak…:),majd megindulunk.Szembe mindjárt ott is a megmászandó kálváriadomb!Próbálom lefotózni a templomot,a meghódítandó dombot de normális fénykép elkészítését szinte lehetetlenné teszik a hihetetlen sűrűségben a szélrózsa minden irányába futó légvezetékek.Ez egyébként nem helyi sajátosság,mindenhol így van.Elindulunk.

A templom után irány jobbra fel,jön a bemelegítés.Jól is jön ez a szintemelkedés,mint említettem nincs túl meleg,még én is elállom a kesztyűt.Jönnek szép sorban a stációk,Peti megjegyzi,hogy itt ezekből több van,egy-egy nem ismerős,a legutóbb megmászott kőszegi kálváriadombon kevesebb volt.Valószínű téved,tévedésének oka pedig az lehet,hogy az már az Alpannonia-túra 12.-13.kilométere környékén volt,(valahol 400 m szintemelkedésen túl) kisebb gondja is nagyobb volt annál,mint a stációk számbavétele,lehajtott fejjel,hősiesen gyűrte a szinteket és örült,hogy él.

Na,de itt még az elején vagyunk,szembesül szegény pl.a megfeszítés borzalmaival,barbár világ volt az,magyarázom neki.Ahhoz még kicsinek vélem,hogy felvilágosítsam:a világ bizonyos részein a barbárság még ma is dívik,és lehet,hogy magasabb szinten,mint a régi szép időkben.

Felérve a dombtetőre aztán feledjük a kínokat,amikből nekünk ma csak egy hangyányi jutott és gyönyörködünk a panorámában.Persze csak módjával,a metsző,fagyos szél a dombtető mielőbbi elhagyására készteti a kimelegedett vándort.Búcsút intünk hát a Vértes vonulatainak,Bodajk városkának,Csókakő várának és belevetjük magunkat a Bakony keleti végeibe.

Lezúdulunk hát a dombról a túloldalon és ahogy a nagyon korrekt itinerünk utasít,balra tartunk a szalagozás mentén.Na,de hol a szalagozás?Leng itt valami fehér nejlondarab a kerítésen,ez lenne az?Újra előveszem az itinert,térképünk is van ám kérem benne(sőt még szintmetszet is,profi munka!),az irány az,tehát a szalagforma is nekünk szól valószínűleg.

A település egy szélső utcáján gyalogolunk,magasan a városközpont felett,majd hamarosan kiérünk a természetbe.Túratársaink barátságos lovat simogatnak,Tomiék is szednek neki némi elemózsiát,de túl hirtelen a mozdulat amivel közelebb lépnek hozzá,a paripa ettől megijed és nem is jön többé túl közel hozzánk.

Átkelünk egy erdősávon,aztán lefelé visz utunk az erdő peremén,bevillan egy régi emlék,jót szenvedtünk itt valamikor egy havas Kincsesbánya-túrán.Most hó nincs,befagyott pocsolya annál inkább,és persze,hogy az utolsó centiig fel kell törni a jeget,mert az úgy nem maradhat.A szintidő meg ketyeg….:)

Elérjük a vadkerítést,most már létrázni nem kell,kényelmesen egy kapun jutunk be a dróthálón belülre.Vagy kívülre.Nézőpont kérdése.

Eddig a P sávot koptattuk,most megint csak szalagozást követünk,nem túl markánsak ezek a nejloncsíkok,olyan régről itt felejtett-hatást érzek ahogy rájuk nézek,fene tudja….:)Simán ellátják feladatukat,ott vannak ahol kell,de azért a piros-fehér csíkozású,na az az igazi….:)

Jól van nem szekálódok tovább:)

Haladunk az erdőben,megint találunk olyan pirosas gubacsot,mint a múltkor Sopronban,de most már itt hagyjuk,mert tudjuk,hogy egy darázs fejlődik benne éppen és ezt nem akarjuk megzavarni.

Elérjük a K+és a K3szög találkozási pontját,tovább előre a K3szögön,keressük az én térképemen még nem szereplő Károlyi-kilátót.Felérünk a tetőre,az infós tábla már itt van,előttünk/alattunk a Gaja völgye,kilátó meg sehol!?Már azt hiszem,hogy kilátó nincs,max egy jó kilátást biztosító kilátópont de aztán mégis.Sziklaperemen ül a többszintes acél építmény.Modern forma,funcióját tökéletesen ellátja ahogy benyúlik a völgy fölé.Viharban,főleg ha csapkodnak a villámok azért kerülendő.Erre azért felhívják a figyelmünket.

Na,kinézelődtük magunkat,irány vissza a K+-ig,sőt a kereszteződésig nem is,szalag térít a derékszög lenyesésére.Nyessük hát le azt a csücsköt.K+ a forrásig!,utasít a leírás,egy elágazóban mégis szalag késztetne le róla,térkép elő,maradunk a jelzésen.Egy mélyedésben,egy völgyecske öblében aztán itt is az Alba regia-forrás.

A forrásnál Antónia a jutalom,azonban még mielőtt valaki piszkos fantáziával rosszra(?) gondolna elárulom,hogy Antónia egy kakaós krémmel(40%) töltött kakaós/vaníliás keksz,amit bizony minden a ponton pecsétet begyűjtő túratárs jutalmul kap a kis barkács-tűzhelyén épp pecsenyéjét sütögető pontőrtől.

Eszünk,iszunk,feltöltődünk Antóniával,forrásvízzel,akár indulhatnánk is.Pár perc és le is érünk a Gaja völgyébe.Szépen süt a Nap,felfedezzük az Ádám-Éva fát,megcsodáljuk a csobogót,a szép fahídat,elolvassuk az információkat,fényképezgetünk.A Gaja bal partján aztán elindulunk a Pisztrángos-tó irányába.Ez a Gaja-völgy vadregényesebb része,sok kis vízesés,csobogók,bedőlt fák,sziklafal,vadul szaladó patak.Kérdezgetjük a szembe jövőket,ott-e már a Mikulás,mondják ott bizony,éneklésért,verselésért még ajándékot is ad.Na,nem kell több a gyerekeimnek,olyanok,mint az apjuk,marhára nem szeretnek szerepelni,ezután minden kanyart óvatosan cserkésznek be,nem lapul-e amögött a Mikulás,akinek,mint hallották,produkálniuk kellene majd magukat:)

Hatalmas sziklafal után aztán átkelünk a jobb partra,előttünk a tó,mellette két nagyobb fedett építmény,azt gyanítom egyikben találjuk majd a nagyszakállút.Úgy is van igazi ho-ho-ho-hóóóó-val fogad a Mikulás,énekelni azért illik neki,le is nyomjuk a Télapó itt van című örökbecsű első versszakát,aminek Mikulás nagyon örül,segítőjével meg is ajándékoz bennünket finom mézeskaláccsal(tényleg nagyon finomra sikerült!),többféle szaloncukorral,mandarinnal.Elkészül a közös fotó is.

Közben újabb társaságok érkeznek,Mikulás őket is nagy ho-ho-ho-hóóóó-val fogadja,mi pedig folytatjuk a túrát.Én megkerülöm a tavat,csinálok pár fotót,a gyerekek közben mászókáznak kicsit.Újra a Gaja partján talpalunk,mikor Peti felkiált:anyának is vihettünk volna ebből a mézeskalácsból!Hát igen,azt a pár darabot,amit vettünk már megettük.Fuss vissza,kérjél a Mikulástól,mondd el miért jöttél,biztos kapsz még belőle-mondom neki.

Peti tehát beletesz a túrába még plusz pár száz métert,Tomi közben megmássza ezt a hatalmas sziklát itt felettünk.

Lihegve visszaérkezik Peti,kaptam mézeskalácsot!-újságolja,végig futottam érte!Közben Tomi is visszamászik a túrába,irány tovább!Ja nem!Először mindenképpen le kell menni a patakhoz,beugrani arra a kis hordalékszigetre és köveket dobálni a vízbe!Csak ezután indulhatunk tovább!

Újra az Ádám-Éva fánál vagyunk,a gyerekek a botjaikkal mérik a vízmélységet,nekem meg a hajam égnek áll(na,ha lenne),hogy mikor csúsznak meg és fejelnek bele a patakba.

Megyünk a Gaja bal partján felfelé,itt csendesebb a patak,a környezete meg már néhol olyan parkszerű,mintha mesterségesen alakították volna ki,pedig biztos nem.Valószínű inkább a rendszereses áradások gyalulták olyan simára a homokos partot.Errefelé a patak mentén nincs,vagy csak kevés a szikla.A meder is inkább homokos,mint sziklás.Szép ez az avarszőnyeg is amin épp lépdelünk.A pataktól távolabb viszont hatalmasak a sziklafalak mindkét oldalon,ahogy a Cuha-völgyben,itt is megfigyelhetőek lombhullás után az érdekesen egymáson elcsúszó kőzetrétegek.Ez nyáron rejtve marad.Hiába,a természet minden évszakban másmiért szép.Természetesen itt is át kell alakítani valamennyire a tájat,egy-két kisebb-nagyobb szikladarabnak a mederben,a hatalmas csobbanást követően sokkal jobb helye lesz!:)

Eltelt a túra kb. ¾-e,itt a Varjúvár ellenőrzőpont.3 féle Balaton szelettel kínálnak a pont őrzői,hárman vagyunk,veszünk is mindegyikből.Rumosat még nem is ettem,kicsit szkeptikus voltam a finomságát illetően,de kellemes csalódást okoz.

Kis pihenő után a túra legkeményebb emelkedőjének vágunk aztán neki,na azért senkinek nem kell megijedni,mindössze úgy 70 méter szintemelkedés következik,igaz a lehető legrövidebb úton.Szóval meredek,mint a fene!:)De legalább sziklás és most nem is csúszik.

Tomira azért sokkolóan hat a majd függőleges mászás,Peti frissebben szökell felfelé.Egy-két perc,és fenn is vagyunk.Tegnap hatalmas szél tombolt az egész országban,ma napos az idő úgyhogy jól írja az itiner,hogy innen tiszta időben a Kőris-hegy is látható.Valóban,ha nem is tűélesen,de kivehető a 35-40 km-re emelkedő Kőris-hegy sziluettje.A radart azért nem látom.Valószínű ott nincs napsütés,akkor azért a napfény megcsillanna rajta.Másik irányban ott a Fehérvárcsurgói víztározó,alattunk a Gaja vize csillog a fák takarásában.

Innen aztán már tényleg csak egy kicsit megyünk felfelé és itt is vagyunk az egykori sípálya,vagy pontosabban fogalmazva az egykoron itt üzemelő sípálya felső végénél.Utolsó ittjártam óta itt is történt változás,nem kell létrázni,a jelzés nyomvonala módosult kissé,picit lejjebb,faragott kapun át hagyjuk el a Gaja-völgyi Tájcentrumot,hogy aztán a sípálya szélére taposott ösvényen lezúduljunk Bodajkra.

A lezúdulással azért óvatosan,hiába van már lassan déli 12 óra,ahol a napsütés nem érte a talajt,ott még a fagy az úr.Ennek megfelelően a keményre taposott ösvény csúszik rendesen.

Pár száz méter aszfaltozás után aztán újra itt a Mozi,3:52-es idővel érünk célba,általában ezt hozzuk,ezt a 2,5km/órát.Ahol ennél szigorúbban állapítják meg a teljesítésre felhasználható időt,oda még nem tudunk elmenni.10-esre nekünk kell a min. négy óra 15-ösre meg a hat.

Hirtelen nagyon sokan érünk be,egy hölgy összeszedi az itinereket,hogy ne kelljen sorban állnunk,és főleg,hogy legyen helyük a folyamatosan érkezőknek.Jó ötlet,közben el tudunk menni levetkőzni,a gyerekek ajándékot vadászni,enni.Finom teát iszom,először zsíros,majd repcemézes kenyérrel,Petiéket hiába agitálom,nem éhesek,nem szomjasak.Megvan viszont az ajándék,ez a lényeg!A ma itt túrázó gyerekek szépen telepakolták az erre rendszeresített asztalt megunt játékaikkal.Így válik új családtaggá Zsombor a csirke,vagy Zsombor csirkéje.Attól függ,kié volt a név a címkéjén:)Új neve amúgy:Csirke.:)

Tomi választ egy nagyon profi Volvo rakodógépet(olyan Bobcat mintájút,mindene mozgatható és minden működik is,szuper!),valamint visszaveszi az asztalról a maradék műanyag halakat,amikhez valamiért ezek szerint nagyon ragaszkodik…

Megemlíteném még,hogy üzemelt egy kisebb fajta alkotóház is a célban,ahol főleg a kisebb gyerekek tölthették el tartalmasan az időt felnőtt segítséggel.

Köszönjük a lehetőséget:Peti,Tomi,dnvzoli

Fotók itt: 

https://goo.gl/photos/66urw6joZH2VvDu19

 Alpannonia 15.

2016.09.03.

Hihetetlenül szép és látványos,ködös napfelkeltével hagyjuk el Győrt valamikor 6 óra után pár perccel.Eddig minden a terv szerint halad,sikerült időben felkeltenem a csapatot és 1 óra múlva már az M85-ön suhanunk a hegyek irányába.Csorna előtt aztán sajnos véget is ér a 120-as tempó,le kell jönnünk a gyorsforgalmiról,mivel az innentől délnek tart.Csornán a mindig kint levő traffi persze most sem pihen(a csornai rendőrség fenntartja jó hírét),azon azért elcsodálkozom,hogy a fehér Seat hazajövetelünkkor is ugyanott áll.Bakker,ezek itt dekkoltak egész nap?

Lövőnél a benzinkúton szokásomhoz híven megállunk reggelizni,jól jönnek majd a bevitt kalóriák a túra első 4 kilométerén.8 óra körül aztán Kőszegen is vagyunk,itt is követem az előző évek gyakorlatát és az Írottkő túrák indítási bázisául szolgáló gimnázium előtt parkolom le az autót.

Miután vagy 12-szer zárom be,majd nyitom ki újra az autót (valami mindig bent/nálunk maradt…) akár el is indulhatnánk megkeresni azt a Borok Házát…..

Rékával futunk össze aki már nagy lendülettel tart a hegyek felé(Niki babázik,távolmaradása így igazolt:),majd pár lépés múlva naféval váltunk pár szót,ami most különösen hasznosnak bizonyul:elárulja ugyanis,hogy nem a ttt-n meghirdetett helyen,hanem a várban van a rajt.A piros krepp szalagok amúgy oda is vezetnek.Hát akkor hajrá!

A Diák-közön át támadjuk hát a várat,majd az egykori vizesárokból kilépcsőzve jutunk a belső udvarra.

Benevezünk.Két helyen kell majd pecsétet szereznünk,az egyiket az Óház-tetőn,a másikat Rőtfalván.Kapunk itinert is,meg egy fekete-fehér térképmásolatot,amin viszont nincs bejelölve az útvonal.Ez érdekes.Az útvonalleírás viszont korrektnek tűnik,a saját térképemet 2 hete vettem,a legfrissebb verzió,úgyhogy gondjaink nem lehetnek.

Nem jó viszont a ruházatunk összetétele.A hosszú nadrág,de főleg a pulóver már most sok,mire visszaérünk az autónk vonalába minden meleg holmi lekívánkozik rólunk.Strandidőt jósoltak mára,nem hazudtak.

A kijelölt úton haladunk,nem vágunk át a temető mellett,így láthatjuk a Természetvédelmi Látogatóközpontot(egyszer már be is kellene menni…) meg egy szépen felújított missziós házat is mielőtt elérjük a Szénsavas-forrást.Természetesen megkóstoljuk a vizét,tényleg szénsavas és meglehetősen vasas.Nálunk a Kisalföldön is szinte mindenhol vasas a víz,de azok vastartalma ennek csak töredéke lehet.Ez sima ízleléssel is nyugodtan kijelenthető.

No ittunk,akár neki is vághatnánk az emelkedésnek.Mert ami eddig volt az még csak előfutárának sem nevezhető az ez után következőknek.Keskeny,vízmosta,beton elemekkel megerősített utcán közeledik a természet,majd egy mély árok peremén hullámvasutazunk a hegyoldalban.Meredek lépcsősor juttat fel a szerpentinútra,a következő kanyarban ismét lépcsőzünk egyet.Mindezeket a Z sáv jelzést követve tesszük.Az utunkba eső közkifolyónál amúgy már mosakodunk is,még nincs 9 óra de már elég meleg van.

Balunkon örökpanorámás birtokokkal szegélyezett úton haladunk felfelé az elnyújtott emelkedőn.A gesztenye tüskés gubacsai már szép nagyok és élénk zöldek,később hullott szilva visz változatosságot az utunkba,a kilátás is szép néhol.

Egy baj van csak:ilyen panoráma nekem nem rémlik a korábbi útjaimról,melyeken az Óházra tartottam a Z sávon…na meg jelzést sem láttam már egy ideje….letértünk a kijelölt útról,ez egyre biztosabb,csak azt tudnám,hogy hol……!?

Kicsit(nem kicsit)mérgelődök,az út közben beszűkül,a házak elfogynak,most már biztos,hogy rossz helyen vagyunk.Igénybe veszem a helyiek segítségét,bár a megkérdezett úriember emlékei halványak,azt mondja,kiérve a burkolt útra jobbra és balra tartva is fel lehet jutni a tetőre.

Valóban kiérünk egy aszfaltútra.Szerencsémre épp ott figyel egy fán egy Z+ jelzés,így be tudom azonosítani a helyet,ahol épp most állunk.A megkérdezett polgártárs is jól emlékezett amúgy.Ha balra megyünk a Z+-en is elérjük a Z sávot,ha jobbra,akkor is(itt a Z sáv lényegében egy kört tesz meg a hegyen Kőszegről indulva az Óház-tetőt érintve).Jobbost vezényelek,a térkép szerint egy-két percen belül el kell érnünk a zöld sáv azon ágát,amin a kiírás szerint kell felkapaszkodnunk az Óház-tetőre.Elkeverésünk óta szerencsére nem távolodtunk el tőle nagyon,lényegében párhuzamosan haladtunk vele.

Így is lesz,megvan a Z sáv,újra a túrában!Itthon aztán,mivel nem emlékeztem az utcanévre  kiderítem,hogy a Napsugár utcán haladtunk a Szabó-hegy oldalában.Legközelebb majd felderítjük,hol vesztettük el a jelzést.

Jönnek az igazi meredekségek!Mondom a gyerekeknek,ha már előre-felfelé nézve egyre többet látunk az égből közel a tető.Ritkulnak is a fák,már én is megtévedek és várom a kő tornyot,de ez még nem az a hely,csak kiértünk a felső aszfaltútra és ezzel a hegy oldalába.Innen még egy etap felfelé….

Átkelünk tehát az úton(innen jobbra 1km a Kincs pihenő,balra másfél a Vörös kereszt)felkapatunk az erdőbe.Néhány húzós perc és Peti vezetésével befut az Óház-tető.

Letelepszünk a pontőrség mellé,ételt-italt veszünk magunkhoz és felmegyünk körülnézni.Szerencsére most nincs nagy szél ami az izzadt hátunk miatt lezavarna innen,a hőmérséklet is kellemes,nézelődünk jó pár percet.Lefelé menet aztán ismerős botot látunk felfelé caplatni,a botba ismerősnek tűnő arcot kapaszkodni.

Hát tényleg,Viktor érkezik éppen,ha nem is egyenesen Bakonybélből,de majdnem.Egy-két ausztriai hegycsúcs éppenséggel útjába került idefelé jövet,és miután a túrázóféle emberek az útjukba eső csúcsokat nem kikerülik,hanem megmásszák,ő is így tett Imrével.Hazafelé menet meg ez a túra esett útba,hát ha útba esik már csak nem megy el mellette…..

A Hét(vezér)-forrásig aztán együtt ereszkedünk,mi be is nézünk a forráshoz,Viktor-mivel ideje korlátozott-elindul Rőtfalvára.

Szépen kicsinosították a forrás környezetét,utakat burkoltak,padokat,asztalokat helyeztek ki,fedett hely is van,bár lehet,hogy korábban is volt-nem emlékszem.Ennek oldalára került áthelyezésre a Kéktúra-bélyegző is.Forrásvízből készítek egy palack Isostar italt,jól jönnek a sók,vitaminok meg a nyomelemek-kár,hogy a gyerekeknek nem ízlik.Felderítjük aztán a lerobbant határőr laktanyát is,még a kutyák egykori kenneljeit is megtaláljuk.Mindent benőtt a gaz,minden omladozik.Lebontására gondolom senkinek nincs pénze,a hasznosítására meg mégúgy sincs.

Na akkor most mi legyen?Vissza az aszfalton vagy irány a meredek hegyoldal?-teszem fel a kérdést.Az aszfaltot választjuk,visszaemelkedünk a túrába és elindulunk a sárga Alpannonia jelzésen.Lehet,hogy már itt mellénk szegődik a K+ jelzés is,de lehet,hogy az csak a letérőtől van,nem tudom.

Az viszont biztos,hogy mellénk szegődik Zsuzska és Edit,velük fordulunk le tehát az aszfaltról Rőtfalva irányába.Mivel mi elég lassan haladunk az ötös fogat hamarosan fel is bomlik,újra hárman maradunk.

Légvédelmi sziréna(?) hangja hasít bele a csendbe,később a híradókból megtudom,hogy az ipari létesítmények közelében található veszélyt jelző berendezéseket próbálták ki ezen a napon.Pár perc múlva aztán harangzúgást hoz a szél,jelezvén,hogy a szintidőt(5 óra) nem kicsit fogjuk túllépni ma.Negyed kilenc után indultunk,most dél van és jöttünk vagy 7-8 kilométert…..

No,de semmi baj ám,már a rajtban megnyugtattak,hogy az elvárás a 16 óráig való beérkezés.Tisztában voltam vele amúgy,hogy közel 500 méteres szintemelkedés mellett az 5 órás szintidő nekünk a lehetetlen kategória.

Átlépjük közben a határt amit a határkövek mellett a nyírfasáv is jelez.

Leérünk Rőtfalvára amit a nagypolitika játékai miatt ma Rattersdorfnak hívnak és ahol az emberek ma jobbára németül beszélgetnek.Nem túl szép falu amúgy,iszonyú sok a giccs,a lakók nagy része valamiért legyőzhetetlen késztetést érez arra,hogy az előkertjét elárassza kerti törpével,kerti manóval,mindenféle olcsó műanyag állattal,növénnyel.Borzalom a köbön.Igazán szép házat itt lent nem is látni,feljebb azért eljöttünk pár szép porta mellett,kerti tavakkal,parkosított udvarral.Úgy néztem a hegyről érkező források,patakok vizét fogják be az élelmes helyiek.Ügyesen csinálják.A falu felső része tényleg szép.

Pontőrség a templom előtt.Lyukaszt nekünk a pontőr,majd mivel Viktor ellátott minket némi euróval irány a kocsma/étterem Almdudlert inni.A gyerekeknek még szerencséjük is van,gyűjtik a kupakokat és mivel itt sem egyből a szemétbe kerülnek kapnak egy kisebb zacskóval.Van jó pár olyan,amilyen még nem volt eddig.

Már épp indulnánk tovább mikor ismét ismerős alakok közelednek:Unci Laciék érkeznek egy népesebb csapattal.Mondják,hogy hiányoltak bennünket a Magas Bakonyon,hát sajnos oda tényleg nem jutottunk el idén.Beszélgetünk pár percet majd mi elköszönünk,úgyis utolérnek majd hamarosan.

Innentől kezdve aztán iszonyúan belassulunk.Az eddigi szinemelkedés,a meleg meg a pihenő a lehető legmélyebb mélypontba taszítja Tomit.Totálisan elfáradt,alig bír lépni,haladunk is vagy 1 km/órával.Talán.Á,nem,kit akarok átverni,annyival sem....:)

Közben utolérnek Unciék,Laci jó fej,látva gondjainkat a gyerekek felélesztése céljából még futóversenyre is vállalkozik.Peti kötélnek is áll,fut egy rövidet Lacival,Tomin ez sem segít.

Az Andalgó amúgy itt a Gyöngyös-patak felett igazán nem megerőltető szakasz,szintemelkedés nulla,árnyékban is vagyunk,lehetne menni,de állandóan meg kell állnunk bevárni Tomit.Én már elkönyvelem,hogy innen aztán soha az életben vissza nem térünk a civilizációba,el is magyarázom a gyerekeknek,hogy ha nem lépünk akkor nem jutunk vissza Kőszegre,ránk esteledik,itt alszunk:))Kitűző sem lesz.De akkor ez lesz a legkisebb bajunk:))

Nagy nehezen azért megérkezünk a Csónakázó-tó fölé,beazonosítjuk a letérő helyét,ott állunk a kálváriadomb aljában.Itt az itiner nem pontos,a Korona bunkerig nem kell elmenni,a K sáv előbb befut szemből.Kerestem én is a bunkert(eddig még nem találkoztam vele)-ezért nem láttam most sem.

Lenne mód a domb kihagyására/megkerülésére de engem nem ilyen fából faragtak-a gyerekek meg így jártak:).Lassan,nagyon lassan elindulunk felfelé.Kézen fogom Tomit,igazából ez csak lelki segítség,mert nem vontatom,de használ.Peti szerencsére bírja egyedül is.Nem gyenge amúgy ez a szakasz,úgy 500 méterre saccolom jó 100 méter szinttel.Megismerkedünk közben Jézus utolsó útjának stációival is.

Fent a Kálvária templom előtt tűz a Nap,jó meleg van,úgyhogy nem is időzünk sokat.Megvan merre kell tovább menni,elindulunk.Térkép nélkül itt aztán meg lettünk volna lőve,ugyanis ha a Szulejmán- kilátót szeretnénk útba ejteni hamarosan le kell térni a K sávról.Az itiner sajnos itt is pontatlan,az igaz,hogy a kék elkanyarodik jobbra(a Pintér-tető felé),a sárga Alpannonia jelzés viszont nem egyenesen tart tovább,hanem élesen letér balra.Ráadásul a jelzés letérését a kereszteződésben semmi nem jelzi,az első alig-alig észrevehető,borostyán mögé elrejtőzött jelzés jóval később jön csak elő.

De előjön és ez a lényeg,a térkép segített.Később,ahol már jobban láthatóak a jelzések még táblák is megerősítik az irányt a kilátó felé.

Egy kanyarban vadkörtét találok,szedek pár szemet a földről,a frissebbek finomak,a többi elég kásás.

Tomi közben némileg magára talál(lehet,hogy hatott a szőlőcukor?),viszont Peti belassul.Őt most kapta el a holtpont.Most rá kell várni néha.A nemtudomhányadik mikor érünk már oda kérdésnél aztán magam is meglapődök:itt van előttünk a kilátó.

Nem az a klasszikus magas építmény ugye,inkább csak ráül a domboldalra felülről érkezve azért nem venni észre távolabbról.Na itt aztán marha meleg van,gyorsan nézünk körbe,a hulla fáradt gyerekek szerintem sehogy.Amúgy is iszonyú az a távvezeték pont a panoráma kellős közepén,minden innen készített fényképet tönkretéve.Igazán jó kép a kilátó alattról készíthető,ott már nem lógnak keresztbe a drótok.

Fáradtan nehezen megy a lefelé lépcsőzés,szegény gyerekek szenvednek rendesen.Elkészültek az erejükkel,ez tisztán látszik.A városba érve én az első kék kútnál lefürdök,őket nem tudom rávenni,hiába bizonygatom,hogy jót tenne a hűs víz.

A várat most a főkapun támadjuk,7 órára volt szükségünk a kicsit több,mint 15 kilométer leküzdéséhez.Ehhez a 15 kilométerhez amúgy papíron 460 méter szint társult,mi ezt a Hét-forrásos kitérőnkkel bőven 500 körülre tornáztuk.A menetidő 7 órásra bővüléséhez azért jócskán hozzájárult az Óháznál eltöltött fél óra,a Hét-forrásnál közel ugyanennyi,na meg a rőtfalvai Almdudlerezés is.A tiszta menetidőnk úgy 5,5 óra lehetett.

Lerogyunk a célban,egy kedves hölgy még a gyerekek lábának masszírozásával is próbálkozik.Átvesszük a kitűzőket,már csak két fajtából lehet választani,egyiken a Látogatóközpont,másikon a Hörmann-forrás látszik.Mivel a Hörmann-forrást a túránk nem is érintette én a másikat választom,a gyerekek a hörmannosat-nekik az tetszik jobban.Ismerik amúgy az építményt,jártunk már ott korábban.

Eszünk,pihenünk majd feltesszük a pontot az i-re,elgyalogolunk a Hunyadi utcába az autóhoz.Ott már vár ránk Zsuzska és Edit,ötösben autózunk haza Győrbe.Itthon aztán a Mekiben a kalóriapótlás után a játszóházban nyomát sem látni fáradtságnak.....

Komoly 15-ös meneten vagyunk túl,a nyár azért még meglátszik a gyerekeken,tudtam,hogy nehéz lesz,de azt,hogy ennyire,azt nem.De végigjárták,büszkék lehetnek magukra.Legközelebb majd megpróbálunk faragni a menetidőből is.Már van hasonlítási alap.Különben is ismert a mondás:ami nem öl meg az megerősít.

A túrarendezésről: igazi minimál sítílusú,itinert,fekete-fehér térképet és kitűzőt kaptunk,a túrán semmi ellátás nincs.Ezt tudtuk előre,nem is bírálatként mondom.A nevdíj is ennek megfelelően alacsony.Valahogy mégsem tudom összerakni magamban,hogy nagyszüleim-korabeli rendezőgárda ellátás nélküli túrát rendez.Egy kis apróság,egy szelet csoki legalább a célban,kedvességből,vendégszeretetből.....szerintem mindenkinek jólesne.

Off,de talán nem is teljesen:Ezen a túrán is probléma de ettől a túrától függetlenül is gondot jelent a Cartographia új gyakorlata,miszerint a jelzéseket nem az eddig megszokott módon (Z,P,K+,stb)tüntetik fel a térképeken,hanem magát a jelzésképet illesztik az útvonalra.Ez amellett,hogy néha fontos részeket takar ki az útvonalból felvet egy másik gondot is:innentől kezdve a fekete-fehér térképkivonatok teljességgel használhatatlanok mivel nem látható rajtuk a jelzés színe.Ilyen fekete-fehér térképet adni teljesen felesleges,nagyrészt használhatatlan.On.

Mindent figyelembe véve viszont köszönjük a rendezést,köszönjük a túrát!Szép helyeken jártunk,jól elfáradtunk,a foglalkozás elérte célját.

Köszönjük a lehetőséget!

Peti,Tomi,dnvzoli

Fotók az utunkról:

https://goo.gl/photos/FEibJwwkgc8Qvwpu7

Régen a picasás időkben ha valaki rákattintott a linkre talált egy olyan lehetőséget is,hogy "xy galériája".Így egyszerűen belenézhetett a korábbi nyilvános túraképekbe is.Ez a lehetőség megszűnt?

 Ősfenyves 10

2016.08.13.

Igazi túraidőre ébredtünk ma,25 fok körüli maximumokat ígértek a jósok.Tudom,nyár van,sokan örülnének a 30 fok feletti hőmérsékleteknek,én azt ki nem állhatom,úgyhogy a mai időjárást nekem találták ki.A héten már megfűztem a gyerekeket is(nem kellett különösen küzdenem),a kérésnek megfelelően elő is neveztünk.Irány a Bakony!

Fél 9 körül érkezünk Fenyőfőre,az úton mindjárt ismerős arcok mellett lassítok,Unci,Tamás és társaik vágnak neki épp a 20-asnak.Rég találkoztunk,örülünk egymásnak.A beszélgetés hevében észre sem veszem az út mellett a sok autót,én a Faluházat a kocsma környékére vártam,ott is keresem.Hát nem ott van,túlfutottunk!:)Kihasználjuk a közönség segítségét és visszagurulunk.

Benevezünk,a lapra rajtidő nem kerül,jelezve ezzel,hogy a szintidő nincs kőbe vésve.Több helyen is leítram már,15 km-ig biztos nem foglalkoznék vele én sem.

Alig hagyjuk el a falut,25.-ször is felteszem a kérdést,hogy nem ennétek-e végre valamit?Ennének.Persze,itt az út szélén az igazi,nem volt jó a rajtban,de legalább esznek.:)

Szalagok az út mentén,bal oldalon,ezek még nem nekünk lengedeznek-mi jobbra térünk majd be az erdőbe maradva a Z sávon.A balos szalagok a Z+-re visznek.Népes csapat vág be jobbra egy széles útra,én nem ilyen letérésre emlékszem,utánuk is szólok,hogy biztos arra tart-e a Z sáv.Határozott válasz jön,hogy igen.Én inkább előveszem a térképet.A fán levő két irányba mutató Z sáv jelzés is az aszfalton tovább haladást jelzi amúgy.A csapatot közben elnyelte az erdő,visszahívni így már nincs módom őket.

Jól emlékeztem,gyalogolni kell még pár 10 métert Vinye irányába és ott a betérő.A szervezőktől kapott térkép,mivel fekete-fehér sokat itt nem segít(nem azonosíthatók be az amúgy látható jelzések színei),a leírás is félrevezető lehet:"a zöld sáv jelzést megpillantva jobbra térünk..."-pont ezt tették az eltévedők,az első jelnél letértek.Segítenek viszont az aszfaltra festett neon narancs nyilak és számok-amiket viszont nem említ az itiner.

Azért megoldható volt ám a feladat,úgy gondolom-sokadik rendezésű túránál is adódnak hibák,hát még első rendezésűnél.

Off:a legújabb turistatérképeken a jelzések már nem betűvel vannak kiírva az út mellé,hanem maga a jelzéskép van rábiggyesztve magára az útra,ami szerintem nem jó megoldás(tökéletesen jó volt a régi formátum)mivel a jelzésképek sokat kitakarnak a térképből,ez nagyon bosszantó egy sűrű úthálózattal ellátott terepen mint pl. a Tihanyi-félsziget.Meg lehet nézni a legújabb Balaton turistatérképet.Ott a szép színes jelzéskép,csak épp azt nem látod milyen ívben kanyarodik alatta az út...arról nem beszélve,hogy pl.a kéket és a zöldet mennyire könnyű összekeverni.Míg a K és a Z betűt azért nehezebb.Bocsánat a kitérőért.Talán illetékes is olvassa,és hátha nem csak nekem nem tetszik az újítás.On.

No,tehát megvan a letérés,bevetjük magunkat az erdőbe.A gyerekek határozottan állítják,hogy már jártak itt,pedig nem,a Vinye feletti,Zörögre tartó fonódott ZS-sávval keverik a helyet,mint kiderítjük.Tényleg hasonló a környezet,a kanyargó ösvény.

Érik már a szeder,jelentem!Igaz,még csak az ágak végein található szép fekete beérett példány,de már van és ez a lényeg.Az úton később több helyen van módunk megízlelni.

Itt valahol az ösvényen lesz egy kiálló vasdarab-figyelmeztetem a gyerekeket.Na ezt nem kellett volna!:)10 másodpercenként jön ezután a kérdés,hogy mikor,meg hogy hol is pontosan....:)Meg,hogy mikor érünk már oda,meg hogy milyen az a vasdarab?...ki tette oda?....miért...?...mikor...?

Aztán a vasdarab nincs sehol.Valaki kiszedte,miután lerúgta a cipője orrát benne,vagy átesett rajta,vagy kivágta a bicaj gumiját,vagy mittudomén....:)Vagy már elhagytuk,csak nem vettem észre...:)

Elérjük a piros sávot,balra tartunk rajta.Itt egy kicsit megkeveredek,mondom Tomiéknak,hogy ha ezen tovább mennénk pár kilométert a Csárda-tetőre érnénk,ahol már pontőrködtünk párszor.Pedig dehogy,az épp a másik irányba van,így a Pápalátó-kőhöz a letérés sem balra-ahogy én éreztem-lesz,hanem jobbra.

Úgy is van,a vadkerítés mellett dobunk egy jobbost.Kitisztul nálam is a merre is az arra.

Hamarosan itt is állunk a Z3szög aljánál.Két lehetőséget ízlelgetek,vagy felcaplatunk a meredek Z3szögön,vagy irány a Bodzás-árok aztán a végén be a Pápalátóhoz.A 3szög mellett az útvonalkövetés áll,a Bodzás-árok szép sziklaalakzataival csábít,amit a fiúk még nem láttak.Végül a kaptató mellett döntök,menjünk a kiírás szerinti úton.

Szuszognak rendesen a nyári szünetben kissé elpuhult gyerekek,meg is állunk párszor,míg felérünk a Pápalátóra.Fent somot találunk,de szerintem még éretlen.Kigyalogolunk a peremre.

Egész szép a kilátás ma,bár a távoli tájakat a párásság elrejti,a közelebb eső települések láthatóak.Fenyőfő is például.

Felderítjük aztán a helyet.Nem tudom hányszor jártam már itt,de eddig ez valamiért kimaradt.(Azért maradt ki mert egy hosszabb teljesítménytúrán rohan az ember.)Észre se vettem eddig,hogy fut egy ösvény a kőalakzat alatt.Na,de most!

Megérte a kitérő,látványos a hely alulnézetből,mindenféle likak,üregek tarkítják a mészkő tömböt.Nézelődés után aztán visszatérünk a túrába.

Kigyalogolunk a Z sávra.

Az út mellett több kisebb-nagyobb kődarabot találunk,ami telis-teli van mindenféle csiga,ill. kagyló lenyomattal,növények lenyomataival-utalva a víz valamikori jelenlétére.Ilyen magasságban!

A rétnél balra visz a jelzés,mellettünk hatalmas árok fut-beérünk egy bükkösbe.

Szemből érkeznek folyamatosan a 30-as távot teljesítők,többüknél látunk szatyorban gombát,egy páros mindkét tagja óriáspöfeteget cipel,egyikük hatalmas példányt.Átmérője szerintem 30 cm körüli is lehetett.Az erdő alján,kis csoportokban sok látható még egy piros,lapos kalapú gombából is,nem tudom miféle de a színe semmi jót nem ígér.Nem a légyölő mesegalóca,azt azért megismerem.:)Kiegészítés:kis utánaolvasás után piros galambgombára tippelek.Íze miatt ehetetlen.

Megérkezünk a Likas-kőhöz,a gyerekek lecsesznek,hogy miért nem azon a "hullámos úton" jöttünk be.Majd kifelé azon megyünk,nyugtatom meg őket.Eddig mindig alulról jöttünk ide,és úgy látszik emlékeztek az útra.

Mosonmagyaróvári túratárssal futunk itt össze,váltunk pár szót Józsival aztán már sokadszor,de körbejárjuk ezt a sziklát is.Lámpa valamiért most nincs nálam,ki is osztok magamnak egy letolást,milyen túrázó már az,akinél nincs mindig lámpa.Amatőr.Ez van.:)És mivel a gyerekek nem szeretik a sötétet,akármennyire is tudják,hogy a túloldalon ott a kijárat,nem mernek bemeni a likba.Igaz,itt esett meg velünk,hogy Tomi vállára denevér szállt-ki tudja most miféle bakonyi vadak fészkelték be magukat a sziklaüregbe....:)

Lezúdulunk a hegyről,a hegy lábánál ellenőrzőpont,zsíros kenyérrel,hagymakarikával,nápolyival,almával,vízzel.Na meg pecsételéssel.Eszegetünk pár falatot(a Likas-kőnél is ettek a gyerekek,úgyhogy nem tesznek nagy kárt a készletekben:)majd körülnézünk kicsit,van némi változás utolsó itt jártunkhoz képest.Például idevontattak egy érdekes fa borítású több emeletes,kerekeken álló lakókocsit.Érdekes.Na meg épült egy kisebb fitness-park egyszerű gépekkel,aki nem fáradt el eléggé az erdőjárásban itt testének különböző izomcsoportjait még átmozgathatja,vagy akár erősítheti is.A gyerekek erőlködnek én most inkább fotózok.

Ettünk,nézelődtünk,kondiztunk,akkor talán irány a Z sáv továbbra is,mégiscsak teljesítménytúrán vagyunk vagy mi.Eltesszük Tomi 4 cm átmérőjű pöfetegét is,nem tudom minek,de eltesszük.Megcsináltatja a mamával,mondja.:)

Átkelünk a Hódos-éren,egész sok víz van a mederben,már fent a hegyen is lehetett hallani a patak zúgását.Csapadékos időszakban vagyunk,nagy melegekben ez a patak teljesen ki szokott száradni.

Off:Eltűnt a hinta!

Volt itt hátul,az utolsó nyaralóház mögött egy olyan igazi retro hinta,benne volt az anyag rendesen.Még a lánc helyett is vékony köracél szolgált felfüggesztésül.Mindig csodálkoztam is,hogy erre nem élnek színes fémgyűjtő állampolgárok?Hát mostanra eltűnt.(Nem állítom,hogy ellopták.)Emlékszem egyszer Peti,úgy 4-5 éves lehetett eléállt,meglökte és leeresztett kezekkel továbbra is csak állt.A hinta kilendült,majd megindult visszafelé.Konkrétan egy jól irányzott pofonnal tudtam csak megakadályozni,hogy a jó pár kilónyi,lendületben levő,neki akkor épp fejmagasságban érkező vas szörnyeteg egy ütéssel az intenzívre vagy még nyugalmasabb helyre repítse szegényt.Félelmetes volt.On.

Elcaplatunk hát a hétvégi házak mellett,odébb találunk egy hasonló hintát játékra alkalmatlan állapotban.Alatta Peti hatalmas szarvasbogár tetemet fedez fel,akkorát kiált nem éppen szalonképes szavak mondatba illesztésével,hogy le is kell kicsit tolnom érte.De,hát nézzem meg mekkora-mondja,és igaza van,tényleg nem kicsi.

Kiérünk az aszfaltra.

Pár percet ezen gyalogolunk aztán a szalagozás és az itiner(lehet,hogy felfestett neon narancs nyilazás is,nem emlékszem)jobbra térít le róla.Vadkerítéssel jobbunkon gyalogolunk az erdőben,bent valami vadászház lehet,látni néhány autót,előttünk is pont behajt abba az irányba egy Felícia.

Pirosas talaj jelzi,hogy megérkeztünk a bauxit szállító útra,innentől egy darabig aszfaltot koptatunk vegyes erdőben.

A gyerekek viszont egyre többet nyafognak,hiába,hosszú volt ez a nyár ilyen szempontból,a 15-öt is bírják már épeszű szintemelkedés mellett,most meg már 8 km körül megy a lázadás.Le is kell ülni kicsit,a lábára panaszkodik mindegyik,itt fáj,ott nyom....:)

Azért az evés-ivás segít,itt is egy elágazó,ahol a szervezők kis táblákkal jelzik a tovább haladás irányát.Nekiünk pl. most balra kell tartanunk.Aha,most értük el a Z+-et,mostantól a régi fenyőfői úton talpalunk.Ez a legrövidebb út Bakonyszentlászló és Fenyőfő között.A régi korok emberei az aszfaltutak megjelenése előtt valószínű erre közlekedtek,ha a két említett faluban volt dolguk.Akinek szabad és van erre alkalmas járműve,gondolom ma is jár erre.Az út mellett kökényt találunk,persze még éretlen.Azért megkóstoljuk,savanyú mint a fene,és olyan érdekes bevonatot képez az emberfia fogára.Éretten is amúgy.Távolabb apró szemű őszibarackot termő fa akad utunkba,meg is beszéljük,ha eljön az ideje megnézzük magunknak újra!

De hol lehet az "Iszonyatos nagy fa"?!A térkép jobbunkra jelöli és bár fenyvesben haladunk én mégis úgy gondolom,hogy egy iszonyatosan nagy fa valószínűleg egy óriási ősi tölgy vagy legalább egy bükk lesz,még ha a bükkre elég kis esélyt is látok.Tölgy lesz az.

Aztán nem.Fenyő.Igaz,hogy tényleg hatalmas lehetett fénykorában.Mára már eléggé megrogyott,koronája meghaljott,száradásnak indult,de még így,megtörve is fenséges.Oldalán megkopott,leszürkézett jelzés mutatja,hogy valaha erre vitt a Z sáv nyomvonala.Sok túrázót láthatott már a nagy öreg.

Visza a túrába!Innen már tényleg közel a cél,örülnek a gyerekek.Kiérünk az aszfaltra újra,pár lépés és itt is a falu.

A Faluház udvarán lejelentkezünk,átvesszük a díjazást ami mellé egy szelet csoki is jár még.

Első rendezésű túrán vettünk részt,látszik,hogy sok energiát fektettek bele,és tulajdonképpen minden a helyén is volt.Még jobbá tételéhez én egy jobb minőségű,több információt tartalmazó(esetleg színes) térképkivonatot tartanék alkalmasnak.Ilyen rövid távon amúgy elég nehéz látványos útvonalat kijelölni,a két "kő" és főleg egy gyerek számára már a nevével misztikusan ható "Iszonyatos nagy fa" beiktatásával itt ez is sikerült.Jól éreztük magunkat!

Köszönjük a lehetőséget!

Tomi,Peti,dnvzoli

A túrán készült fotók metekinthetők itt:

https://goo.gl/photos/EDueWRkbNRY1x6a36

Elnézést a szerintem marha béna Google fotótárért,valamiért megszüntették a Picasát ezek a bénák ott a Google-nél.Már a régi picasás linkek is ide visznek.Sajnos.

Most megnéztem,nem is olyan béna.De azért a Picasa jobb volt....:)

De hol vannak a régebbi albumok?Régebben volt valami olyasmi,hogy"xy galériája",ahol a nyilvános albumokat mindenki megnézhette újra,vagy épp először,ha akarta.



 Sokorói kalandok 15.

2016.05.15.

Gyorsan átvonuló,nagy csapadéktartalmú front érte el az országot észak-nyugat felől az éjjel.Ez a vasárnap túrázni készülőkre nézve nem túl hízelgő információ,kivéve talán,ha azok a túrázók  az ország észak-nyugati végein kívánnak randevúzni a természettel.Előre láthatólag itt nyílik ugyanis lehetőség arra,hogy bőrig ázás nélküli legyen a séta.

Reggel,felkelés után első a met.hu.Bejött amit ígértek,a radarképen látszik,hogy pár órája Győr környékén még esett,mostanra meg már szinte az egész Dunántúl felhővel borított.A front ahogy jött,el is vonult,ma mi nem ázunk el,úgy nézem.

Közel a rajthely,ritka az ilyen,meg kell becsülni.A Ravazdi Rókáról idén betegség miatt lemaradtunk,Leviék túráját is beterveztem már rég,ma minden egyben van,ki is autózunk Nyúlra.

Az ajtóban a főrendező fogad,4-kor,mikor kijöttem még szakadt az eső-mondja.Hát igen,nincs is rémisztőbb egy túrarendezőnek,mint mikor reggel felkel és komolyan esik az eső.Sajnos sokszor az is elég,ha szitál,már az is megrostálja az indulók számát erősen.Na,de itt ESETT,és nem esik,ez a lényeg,jó sok autó parkol mindenfelé,jó sokan kívánnak ma sétálgatni egyet a Győr környéki dombokon.

Belépve az étterembe Viktor asztalába botlunk,nála aztán kapható minden térképtől-hűtőmágnesig,bögrétől-pólóig és még ki tudja mi minden.Mindjárt meg is növeljük vagy néggyel az amúgy sem kis számú túrabögre-arzenálunkat,a gyerekek még kis ajándékot is kapnak bakonybéli barátunktól.

A nevezés vérprofi,vonalkódos rajtidő-matrica,nyilvántartásba vétel,egyebek,09:06-os rajtidővel neki is vágunk a távnak.

Ismerős helyen haladunk a magaslatok felé,elvégre a fél család nyúli vagy nyúli kötődésű,na meg azért régebben,kamaszkori bicajozásaim alatt jártam azért néha a Győr környéki falvakat…

Szóval elhaladunk az általános iskola majd a focipálya mellett és máris a Szurdik alsó bejáratánál vagyunk.Megkezdődik a szingyűjtés.

Az elején vagyunk még így nem okoz gondot a felfelé haladás,a fotók kedvéért azért meg-megállunk néha.Na meg a gyerekek még nem látták ezt a hasadékot,így nézelődünk is a gyaloglás közben.Visszanézve azért látszik,hogy mennyit jöttünk felfelé,a templomtorony már jó messze és jól alattunk kandikál.

Felérünk a Szurdik tetejéhez,innen egy darabig szintben haladunk.A Szent Donát kápolnát mellőzzük,majd be is fut az első ellenőrzőpont a Bedők-pincészetnél.Besétálunk a míves,faragott kapu alatt,ahol pecsételnek nekünk,mellette csokiparánnyal,üdítő itallal,sőt pálinkával kínálnak!

Hát újabban kialakult egy rossz(?) szokásom,én bizony így a túra elején elfogadom a szíves kínálást,míg a gyerekek a nápolyit(Győr környékén:speciált)kerülgetik és fogyasztják én legurítok egy pálinkát.Finom!

Nos,ettünk,ittunk,akár tovább is haladhatnánk…..

A Z sávon gyalogolunk a falu felső,hétvégi házas/pincesoros övezetbe váltó utcáján,majd mielőtt elérnénk a Szél Fiai fogadót balra térünk-felfelé.Tombol a természet,mostanra aztán már minden kizöldült,virágba borult,akác,bodza roskadozik-az allergiások nem kis bánatára.Peti nálunk is az sajnos,de úgy látszik a gyógyszer hatásos,semmi szipogás,tüsszögés.

Újabb kanyar,elhagyjuk a burkolt utat,egyre magasabbra törünk a Nyúli Havasokba!Szép kis parasztházak kísérik utunkat,fiatal,olyan gyerekeimmel egykorú kislánnyal és apukájával hódítjuk a hegyet.Aztán itt egy balos!

Na,itt aztán van sár,kifeszített kötél segít azokon,akik igénylik.Mi jól elvagyunk a botokkal,viszont hosszú csúszásnyomok árulkodnak arról,hogy voltak itt nehézségek azért az előttünk haladóknál.

Nem hosszú amúgy ez a szakasz,hamar fel is érünk rajta.Ez után sokáig haladunk szintben a Szent Márton gyalogos vándorút fonódott PZ-jén.Szintemelkedés itt nincs,sár,mély keréknyomok annál inkább,annál több,sok helyen inkább kerülünk a már kitaposott alternatív-ösvényen,még ha ott embermagasságú is a növényzet.A gyerekek néhol ki sem látszanak belőle.Egy szerencsénk van,hogy viszonylag meleg az idő és fúj némi szél is,ha nem így lenne,az éjjeli eső után itt a fejünk tetejéig eláztunk volna.

Befut a második ellenőrzőpont:Nyúl-hegy leágazás.Itt szétválnak a távok,mi maradunk a Z sávon,ami hamarosan Z+-be vált majd át.Végre lefelé!Durván a hatodik kilométernél járunk és lényegében eddig csak felfelé jöttünk,ráfér a gyerekekre egy kis lazítás.Petivel van csak valami gond,a ponton kapott szőlőcukor ellentétes hatást vált ki nála,mint ami elvárható-egyre lassul.

Kilátópontra érünk-ritka az ilyen ezen a távon.A szemközti,miénkkel párhuzamosan futó vonulatot láthatjuk a völgyben megbújó településrészletekkel,amúgy erdő,ameddig a szem ellát.A Sokoró térkép szerint mi a Csanak vonulaton vagyunk,amit szembe látunk pedig a Szemere vonulat.

Mélyútba érünk,az aljában megállást vezényelek,ideje lenne harapni valamit.Megtízóraizunk tehát,ami akár nevezhető ebédnek is,időben már ahhoz közelebbi.

Az evés sajnos még lassít Petin pár fokozatot.Perelek vele,de miután kiderül mi a baja elszégyellem magam-fáj a hasa szegénynek.Hát fájó hassal elhiszem,hogy semmi kedve jönni,szerencsére közel a segítség így a gyermektábor pontőreire bízhatom arra az időre,míg megjön érte a mentés Nyúlról.

Tomival kettesben vágunk hát neki az utolsó ötösnek,meg a még hátralevő 150 méter szintnek.

Tomi nagyon friss ma,szinte végig a túrán ő megy elöl,most is tempósan botozva halad felfelé.

Szép helyen járunk,régen-ahogy mesélik-a kutyának nem kellettek a telkek ezen a részen,na mára ez a trend megváltozott,kacsalábon forgó villák,szépen,igényesen felújított,karban tartott régi épületek,parasztházak,pincészetek jellemzik a hegyet.

Elfogy a lábunk alól az aszfalt,murvát érünk,majd egy rövid mélyút utána balunkon a túra második kilátópontja.Aztán itt is van az adótorony.

Innen már tényleg csak lefelé,nyugtatom Tomit,azért ez az emelkedés húzós volt!

Leérünk a pléh-Krisztushoz,Mamáék kertje innen pár száz méter,ez a hely ismerős Tominak is,mászkáltunk már erre párszor.

Haladunk lefelé,veszítjük a szinteket,pincesorra érünk,kimondottan szépre,igényesre.Melettünk itt a fogadó,majd visszaérünk az elágazóba,ahol reggel felváltottunk a hegynek.

Tomi is fárad,15-16 kilométerre vannak hitelesítve a gyerekeim,már amikor a körülmények ideálisak.Pont ez az a táv,aminek a végére elfáradnak,ez az a táv amikor érzik,hogy csináltak valamit,amiért meg kellett küzdeniük.

Ballagunk lefelé,talán még az 5 órás szintidőbe is beleférünk-mondom Tominak,van még jó 25 percünk,annyi talán elég lesz a célig.A reggeli pont már csendes,elsétálunk a kápolna mellett,majd le a Szurdikon.

Kicsit meggyorsítom a lépteimet,gyanítom,hogy Leventéék nem tekintenek vasszigorral a családi táv szintidejére,de ha van rá mód miért ne érjünk be azalatt?

Úgy is lett!

Kihasználjuk a rendelkezésre álló időt,talán ha 2-3 percet hagyunk bent.(Most nézem,az Oklevél szerint kilencet.)

Beérkezésünket üdvrivalgás fogadja,csakúgy mint a többiekét,ez a Kalandoroknál már hagyományosnak mondható és jól is esik!

Pecsét a lapra,kézfogás,gratuláció.Szép Oklevél,szép kitűző.Virsli a bendőbe.Még Peti is kap emléket a túráról,ezt külön köszönöm.Csak megtett ő is 11 kilométert,ha ránéz majd a kitűzőjére,Oklevelére(amikre természetesen ráírtam a ténylegesen megtett távot) később,lesz mire emlékeznie.

Köszönjük a lehetőséget!

Tomi,Peti,dnvzoli

Mindenképp meg kell említenem még,hogy az útvonalon végig példás szalagozással találkoztunk-ahogy látszott minden távnak külön színű szalag jutott,nekünk a piros-sárga sráfozású.Emellett azért ahogy hallottam néhányaknak sikerült az eltévedés,ha a mi távunkat vesszük alapul és a többi távon is ilyen szintű volt az útvonal kijelölése ők valami különdíjra mindenképp felterjesztendők.:)

Képek az utunkról:

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6287777255302691393?authuser=0&feat=directlink

 Óbudavár teljesítménytúrák

10-es,1-es,0,1-es táv

2016.05.08.

Vasárnap hajnalban hazaérek a munkából és elkezdem ébresztgetni a családot.Úgy volt,hogy mindenki jön,így az 5-1-0,1 trió van betervezve.Az hamar kiderül,hogy négyen biztos nem leszünk,így a terv módosul a 10-1-0,1-es hármasra esetleg a 10 után még becsúszhat az 5-ös is,de erről majd beszéljünk inkább a 10-es céljában.:)

Na tehát anya kiesett.Tovább próbálkozom a keltegetéssel.Egy ideig úgy áll a dolog,hogy ketten megyünk,az utolsó pillanatban aztán Peti is feléled.

Hármasban autózunk le tehát Óbudavárra.

A rajthoz közel sikerül leparkolni,a távol itt már azt jelentené amúgy,hogy a falun kívül:):)

Benevezünk a 10-esre,elfogadom az indító pálinkát is,kimondottan finom.Átbeszélem az útvonalat a szervezőkkel aztán megindulunk délnek.

Elhaladunk a templom mellett,majd lekanyarodunk balra a Szent Márton pihenőparkba.Felderítjük a helyet,különös figyelemmel a Mosóház-kútra.A 60-as években még itt mostak a falusi asszonyok az itiner tanúsága szerint,most fedett kerti tóként üzemel az amúgy meglehetősen bővízű forrás,béka,ebihal,aranyhal úszkál benne és a medence nem túl tiszta sajnos.

Nézelődés után a „Kábosztáskerti úton” folytatódik a menet,hűsöt adó ősi fák árnyékában,fergeteges madárcsicsergés közepette.

Kiérünk az aszfaltra,a katonasírig ezt koptatjuk.A fájdalmasan fiatalon elesett katona emlékhelyénél aztán felkanyarodunk a hegynek.

Nem túl hosszú az emelkedő,a hegy inkább egy jól megtermett domb.A tetejéről megpillantjuk a Balatont.

Újra aszfaltra érünk,majd egy kőkereszt után pincesorra jutunk.Jobbunkon gyönyörű a kilátás,hegyek,völgyek,szőlősök,szóval olyan igazi Balaton-felvidéki a panoráma.

Durván félúton járhatunk,mikor feltűnik a Szent Balázs templomrom.

Pontőrség székel a rom tövében,zsíros kenyérrel,vízzel kínálják a vándort.Az egykori építményből amúgy elég nagy rész maradt fenn,főleg ha azt vesszük alapul,hogy a Balaton-felvidék amúgy számos templomromából sokszor csak egy-egy faldarab,vagy épp csak a lábazat egy része maradt az utókorra.

Körbejárjuk a helyet,még egy megtermett kékfejű gyíkot is látunk a gyerekek nagy örömére.

Pecsét a lapra aztán irány vissza a kőkeresztig,utána szalagozást követünk.

Kiérünk egy rétre.A sarkánál még látunk egy halovány piros-fehér nejloncsíkot és megyünk az előttünk haladók után.Szép ez a rét,csak éppen a szalagok tűntek el...:)Később sem látni egyet sem.Előveszem a turistatérképet.

Nem mai gyerek a Balaton térképem,többször kiderült már,hogy a jelzések már mások a terepen,mint ezen,de az tisztán látszik,hogy nem jó az irányunk.Ott a hátunk mögött meg épp megy egy nagyobb csapat a rét sarkánál a másik irányba.Visszagyalogolunk mi is oda.

Az a jó irány,a bokrokon ott is van az a fakó kis szalag.Nem nagy probléma ez a kis elkeverés,az „igazi”,boltban tekercsben kapható piros-fehér sávos szalagnál azonban nincs jobb,az minden körülmény között a legláthatóbb az összes színvariáció közül.

Megvan tehát a jó irány,a templomrom itt lesz valahol a jobbunkon.Itt a rét szélén már amúgy jelzésen kellene lennünk,szerintem a Z+-on,ilyet azonban én nem látok sehol.Elérkezünk viszont a villanypásztorokhoz,akkor ezek azok,amit a főrendező úr a rajtban említett,amit ő kikerült szalagozással.Mi most egy nagyobb csapathoz csatlakozva úgy döntünk,hogy átbújunk alatta és így folytatjuk utunkat egyenesen előre.A balunkon körülbelül látom,hogy merre kerülhetett a szalagozás.

Hát,ha nem jön épp kifelé a romtól egy csapat tuti elmegyünk mellette így viszont begyalogolunk pecsételni a kis facsoportban megbújó falmaradványhoz,ami a Herendi-templomrom névre hallgat.Na ez aztán tényleg csak egy darab fal,ami az egykoron itt álló Herend községnek állít emléket,ami a törökdúlás alatt semmisült meg.Az ismertetőnk azt írja,az egykor itt élő emberek hozták létre aztán a mai Herendet.

Előjön közben az Országos Kék,azon haladunk pár száz métert.A domboldalból nagyszerű kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyekre,a messzi hegyekre,a Halom-hegy Kossuth-kilátójára.Valamint arra a Bádi-hegyre amin nekünk még át kell kelnünk,mögötte van ugyanis Óbudavár.

Elkezdünk emelkedni,valahol itt dől el,hogy ma az 5-ös táv már kimarad,sőt Peti még az 1-re sem akar jönni:)Pedig milyen nagy hanggal mondta úgy az 5. kilométer környékén a Szent Balázs templomromnál,hogy csak ennyi volt?Visszamegyünk és kész?Hát ez semmi nem volt!:)Én már akkor mondtam neki,hogy majd 10 körül újra elővesszük a témát.

Szóval emelkedő a végére.Beérünk a fák közé,a madarak elképesztő koncertet adnak,egy odúból fiókák csiripelése hallható.Tornapályára érünk ez a Línia az itiner szerint,a helyi tanösvény.A táblákon különböző tornagyakorlatokra van felhívás,már aki vevő rá-mi inkább kihagyjuk.:)

Agitálom a csapatot az 5-re,de látom,hogy halott 5let,amennyit most épp ereszkedünk a Mosóház-kútig,annyit kellene indulásképp emelkednünk,a gyerekeknek ehhez már nincs kedvük.Ha megszakítás nélkül kellett volna mennünk ma egy 15-öst ennyi szinttel valószínű nem lett volna gond,így viszont az újra indulás már nem megy.

Újra benézünk a forráshoz majd felcaplatunk a faluba.Megvan a 10!:)

Jöhet akkor a 0,1!

Megkapjuk az instrukciókat:a templomban kell bélyegezni,majd visszajönni a rajtba.

Nekivágunk az ország legrövidebb teljesítménytúra-távjának,mintegy fél perc alatt a templomnál vagyunk,bélyegezünk majd körbejárjuk az építményt.Az udvaron leülünk pár percre és elmélkedünk a háborúk szörnyűségén,olvasva az áldozatok névsorát.Az utolsó név valószínűleg egy kisgyermeké…..:((

Újra a rajtban!

Szóban kapjuk az itinert:menjünk el a Mosókútig,ott lesz egy földút,azon megkerülhetjük a falut,aztán ide kell visszajönni!

Így is teszünk,nekiveselkedünk mai harmadik túránknak.Noszogatom a gyerekeket,hogy szedjük a lábunkat,mára lokális zivatar sem kizárt és észak-nyugat felé az ég cudarul néz ki!:)

Mosókút harmadszor,majd megvan a dűlőút,felgyalogolunk a falu fölé.A templom mögött kisebb gazdaság szarvasmarhával,kecskével,szamárral.A szamarat megpróbáljuk megetetni,de nem jön elég közel.Hiába ez nem cirkuszi állat,azok,mikor idejönnek Győrbe nincs az a fűmennyiség amit meg nem ennének.Hozzászoktak,hogy idegenek etetik őket.Ez a csacsi úgy látszik nem.

Haladunk tovább,Magánterület,átjárás tilos!-adja tudtunkra egy tábla,akkor arra ne tovább,befordulunk balra a falu felé.Kápolnát találunk szép környezetben.A házak felett látszik a Balaton.

Jön a célegyenes,ma harmadszor.

Átvesszük a díjazást,hűtőmágnesek és kitűzők közül lehet választani.Sajnos itthon veszem észre,hogy 1-es díjazásból csak kettő van,nincs 1-es hűtőmágnesem,pedig úgy emlékszem volt olyan és én azt szerettem volna.:(Így viszont van egy plusz 0,1-es hűtődísz…annyi baj legyen,ha mód van rá majd legközelebb becseréljük.

Elfogyasztjuk a cél-babgulyást(5-östől felfelé a túra szolgáltatása),a gyerekeim még egy-egy szelet finom sütit is kapnak,nagyon finom-mondják és köszönik szépen!

Elbúcsúzunk,hazaautózunk.Veszprém felé tartunk,közben mögöttünk haragos kék az ég,a színekből ítélve valahol a Balaton közepe felé tombolnak az égiek....

Nagyon szép helyen jártunk,kellemesen elfáradtunk,a szenvedős véghajrá az 5-ös táv kihagyásával ma elmaradt,de talán ez nem is olyan nagy baj.

Köszönjük a lehetőséget!

Peti,Tomi,dnvzoli

Merre jártunk?Mit láttunk?Ha érdekel katt a linkre!

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6283764802157084385?authuser=0&feat=directlink

 Márciusi emléktúra a cserkészek szervezésében

2016.március 19.

Táv:közel 16 km

Az útvonaltervező két órát számol Győrtől,nem hazudik,Pomázon tíz percünk van átvedleni túrázóvá és már itt is a kinézett HÉV.Az automatában vett vonaljegy ide nem jó-közli a jegyvizsgáló-,győri gyerek ezt nem tudta,most már tudja,vesz ide való jegyet is hát.Az út hamar eltelik,egy megálló csupán és itt is Pannóniatelep.Időben odajutunk a nevezést elintézni,azonban a startszemélyzet precíz és kérlelhetetlen,fél ,9 előtt egy tizedmásodperccel sincs indulás!:)

Eljő aztán a bűvös időpont,megkapjuk az itinert.Gyártelepek mellett visz utunk,sok a gyerek,az első látványosság egy rosszvastelep,ott aztán csoda dolgokat látni ám!:)

Gyalogolunk tovább,újabb érdekesség,egy telephely jobbnál jobb terepjárókkal,katonai autókkal,még egy rozoga Londonbusz is van,na az mindent visz!

Letérünk az aszfaltról,irány a sárga sáv,jobbunkon dombtető elképesztően tájidegen és randa házakkal,panelokkal.A tervezőiknek minimum helyszíni főbelövés,de lehet,hogy ez még enyhe ítélet.

Lovastanya mellett el,Tomi mintha citromba harapott volna,nagy nehezen kiszedem belőle mi a baj.Fáj a lába.A trambulinban az unokatesója alágurított egy labdát,ő meg arra rá,boka kifordul,egyebek...

Ez nem lehet igaz,nincs az az isten,hogy visszafordulunk és hazamegyünk,ugye azért nem annyira vészes,ugye tudsz azért jönni?-kérdezem.Szerencsére tud.

Dombra fel,előttünk már a Kő-hegy,jobbunkon szép tanyák,birtokok,a távolban hegyvonulat.Az idő is szép,szerencsénk van.Tominak is megjön a kedve.

Mindenki megy amúgy mindenfelé,teljesítménytúrákon edződött szememnek ez furcsa,valószínű ezek a gyerekek még nem is tudják,hogy ez nem illik,persze ez nem az ő hibájuk.Amúgy meg ez egy emléktúra,nem kimondottan teljesítménytúra(a szintidők is barátságosak),lehet,hogy egy ilyen túrán ez megengedett....ne legyünk vaskalaposak!

Odaérünk a hegy lábához,jönnek a komolyabb emelkedések!

Először kiskertek között gyűjtjük a szinteket,szépen virágzó gyümölcsfák között,majd szembeállunk a heggyel és egy szerpentinúton meghódítjuk.Virágzik már az odvas keltike is,érdekes,hogy itt csak a kékes-lilás szín van jelen,máshol fele-fele arányban a fehéret is látni.

A platón nagy élet van,túrázók,turisták mindenfelé.Itt a két éve már látott macska is,igaz kissé megviselt állapotban,bicegősen,de a simogatást továbbra is szereti.Voltam ám én ezen a túrán már,csak a 48-as távon,akkor is lefényképeztem a macskát,ezért tudom összehesonlítani az állapotát.Ha lesz időm,majd azokat a képeket is feltöltöm.

Szóval plató,pontőröktől csokikockákat,szőlőcukrot kapunk a pecsét mellé.Nézelődünk aztán továbbállunk.

Érdekes hegytetei tó mellett visz utunk amit valószínű a csapadékvíz tart életben.Csapadék meg volt mostanában elég,így azt gyanítom,hogy megtelhetett a tó és már túlcsordult,a következő néhány száz méteren ugyanis az út lényegében egy bokáig érő sártenger.Kerülgetjük ahogy tudjuk az erdőben már kialakult alternatív ösvényen.

Megpihenünk egy vadles alatt,elengedünk magunk mellett pár hangos cserkészcsapatot.Elképesztő hanggal vannak a gyerekek,túrázó énemet ez nyilván zavarja,de ha belegondolunk gyerekekről beszélünk,ráérnek ők még csendben lenni életük során elégszer.Biztos vagyok benne,ha az én két gyerekem mellett itt lennének az osztálytársaik,nem lenne az a felügyelő tanár aki csendben tudná őket tartani.

No,gyerkőcök a távolban,újra hallhatók az erdő neszei:)

Vízmosáson kelünk át,nem egyszerő,csúszik rendesen,a bakancs már sárosabb nem lehet,Tomi előbb boka felettig merült,de azért leesni nem lenne jó.

Aztán újra felfelé,kapok is ezért-én is azt hittem,hogy a forrásig már csak lefelé lesz.Ugye nézni kellene az itinert:Kő-hegy 350 méter környékén van a Lajos-forrás meg jó 100 méterrel feljebb:)

Kiérünk az aszfaltra,mindenki azon megy a forrásig,mi útvonalkövetők vagyunk,maradunk a jelen.Csend van egy pár percig!:)

Lajos-forrás,szőlőcukor a pecsét mellé.Jó bővízű,sokan 100 literszámra viszik,tényleg folyik emberesen,a fél literes palack 2 másodperc alatt megtelik.

Pihenés után irány a kék/sárga kereszt majd marad a kék.

Az út jól szétgyúrva,ösvény visz vele párhuzamosan a fák között,azon hullámvasutazunk.

Mély völgy jelenik meg mellettünk,később le is ereszkedünk bele.Túránk egyik legszebb szakasza következik.

A gyerekek már nagyon fáradtak mire beérünk a településre,talán még 2 km/óra is lehet a sebességünk....:)

Tomit a nyakamba veszem,tudom,hogy ha viszem pár száz métert visszatér bele az erő és a kedve is jobb lesz egyből.Így is lesz.

Aztán papírlap jelzi előre a célt,hamarosan be is érünk.

"Ilyen finomat még életemben nem ettem"-jellemzi Peti a hagymás zsíros kenyeret,be is töm belőle vagy ötöt amíg én elmegyek az autóért a buszpályaudvarra.A tea is nagyon finom amúgy.

Jó ki menet volt,köszönjük a cserkészeknek a szervezést!

Köszönjük a lehetőséget!

dnvzoli

Ha van időtök és érdekel benneteket,nézegessetek képeket az utunkról!

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MarciusiEmlektura1620160319?authuser=0&feat=directlink

 Mozdulj a síneken 25

Szalagozás/pontőrködés

2016.02.19-20.

Pénteken Schofi,Robi,Unci,Tibi és jómagam átvonatozunk Zircről Eplénybe majd két csapatot alkotva kiszalagozásra kerül a túra két távja.Tibi és Unci megy a rövidre,mi hárman legyalogoljuk a nagyobb távot.Ahogy mondani szokták,a kutyát nem csapnák ki ilyen időben:hideg van,kesztyűt senki nem hozott,a kezünk majd lefagy,viharos a szél,hol eső,hol hó,hol fagyott eső esik.Sebaj,holnapra már jobb időt mondanak és az a lényeg.A mogorva időjárás persze nem szegi kedvünket,kiszalagozásra kerül az útvonal.Másnapra tényleg szép idő kerekedik,Alsóperére a várakozásaimtól messze elmaradó mértékben sáros emberkék futnak be.

Nézegessetek képeket a szalagozásról,valamint a szombati napról Alsóperéről.

dnvzoli

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MozduljASineken2016?authuser=0&feat=directlink

 Téli Forrástúra a Visegrádi-hegységben

2015.12.23.

Igen,tudom,a dátum.Hát,csakúgy mint a Lõvérek,ez sem jött össze elsõre.Felkeltünk mi a túra vasárnap reggelén hajnali fél 5-kor,ki is derült hamarosan,hogy Tominak fáj a torka és nem kicsit,vissza is feküdtünk gyorsan.Estére mindkét gyerek magas lázzal küzd,még szerencse,hogy nem autóztunk el feleslegesen Dömösre.Ez nem jött össze,a gyerekek viszont szeretnek túrázni és ez a forrástúrás jelvény bizony nagyon csábító!:)Új túranapot kell tehát kijelölni.

Kedden szép napsütés van Gyõrben és szerdára is ilyet ígérnek még a Dunántúl szerencsésebb részére.Hideg sincs és nem is lesz,ha már hóra semmi esély,az esõ sem esik,kellemes az idõ,a szerda lesz a legjobb alakalom a túra pótlására!

Induláskor Gyõrben süt a Nap.Aztán elhagyva a várost változik a kép,egyre sûrûbb a köd.Semmi pánik,szépek a ködös túrák,csak ez a fránya tartálykamion ne kanyarodott volna be épp elénk a 10-es úton Almásfüzitõ után,lehetne azért gyorsabban is menni,mint ahogy a kamionsofõr teszi.Kanyargós az út,elõzni nem merek,szerencsére pár kilométer után a monstrum letér,visszaállhatok a saját tempómra.A Duna mellett haladunk,de még a folyót sem látni,annyira sûrû a tejföl.Hamarosan(a fenét hamarosan!:)) itt a 117-es út,balra be Esztergomba,át a városon a 11-esen,itt van Basaharc,itt jöttünk a Bazilika 55 túrán,Pilismarót jön és már itt is van Dömös.110 kilométer majd két óra alatt és nem a köd miatt.

Megkeressük a Ka-Rám-ba sörözõt,csak hogy tudjuk merre van,aztán visszaautózunk a piros sáv faluból kivezetõ azon ágához,ami közelebb esik Esztergomhoz.Itt a parkolásért sem kérnek pénzt(lehet,hogy ma a hivatalos parkolókban sem,elég nagy a nyugi),körtúrán vagyunk,teljesen mindegy hogy 200 méterrel errébbrõl,vagy arrébbról indulunk.Egyébként a fizetõs parkolás és a sok megállni tilos tábla teljesen érthetõ,el lehet képzelni a Rám-szakadék közelsége miatt mi lehet itt túraszezonban.

A meleg autóból kiszállva bizony fáznak a gyerekek,vacog a foguk míg felhúzzuk a bakancsokat,eldöntjük a túrán használt öltözetet.Hamarosan nem fogtok fázni!,bíztatom õket,jó elõre beharangoztam már amúgy,hogy ezen a túrán fele felfelé,fele lefelé,és a felfelé van elõbb.:)

Elindulunk hát felfelé.

A túranapon szalagozás(és lehet,hogy itiner is) segítette a résztvevõket,nekünk ilyen most nincs.A Mária-forrás közel esik a faluhoz,viszont pont ez az amelyikhez nem vezet turistajelzés,de úgy gondoltam azért megtalálom.Aztán miután a helyi közönség kikérdezése nem vezet eredményre inkább kihasználtam a telefonos segítséget,felhívom a Fõrendezõ urat.:)A térképen a Mária-f.felirat felett és mellett is jelölve van forrás,én úgy gondoltam,hogy a felette levõrõl beszélünk,de mint kiderült a mellette levõt kell keresni,maradunk tehát a piroson.El a temetõ és a Prépostság romjai mellett,át a létrán(de jól csúszik!) a vadkerítésen majd balra be egy szekérúton és itt is van!Legalábbis van itt egy jókora csõ,amibõl nagy vízhozammal dõl a lé,de forrásház,felirat sehol.No meg ez lényegében csak egy átvezetés ugyanis felette patakként és nem a föld alatt folyik a víz.Mondom a gyerekeknek várjanak meg itt,elnézek feljebb,hátha ott lesz a forrás.

Elindulok felfelé az árok peremén,a völgy véget ér,szerintem már valaki hétvégi házának a kertjében gyuródok,van itt egy házikó,ott alul már nem látszik víz az árok alján,valahol félúton bukkan ki a felszínre.Forrásházat itt sem találok,úgyhogy kinevezzük Mária-forrásnak ezt,amit látunk,lehet,hogy nem is tévedünk.

Visszagyalogolunk a piros sávra és egy tanya mellett újra elkezdünk emelkedni.Varázslatosan szép a ködös erdõ,a szintemelkedés sem vészes,azért a gyerekek küzdenek rendesen.Ma Petinek megy könnyebben amúgy,Tomit néha noszogatni kell,hogy jöjjön már.Aztán köves,sziklás lesz az út,üres az erdõ,lehet követ gurítgatni a domboldalból,ez mindegyikük kedvét egybõl jobbá teszi.:)

Sokszor elhangzik a mikor érünk már fel az úthoz?-kérdés és én sokszor válaszolok,hogy fogalmam sincs,én is most járok itt elõször.Aztán valami fennsíkfélére érünk,elõ is veszem a térképet,hogy jelöl-e erdõmentes területet a piroson errefelé,miután látom,hogy igen,megnyugszom.Miután megnyugodtam tízóraizunk egyet.

Eltüntettük a szendvicseket,indulhatnánk is,annyira azért nincs jó idõ,hogy sokáig ácsorogjunk izzadtan.Elindulunk,egy helyen aztán hasznunkra válik az elõttünk elhaladt embertömeg,ugyanis ha nem látjuk meg a kigyúrt árokpartot a balunkon,tuti elmegyünk a letérés mellett.Ami-ahogy nézem a térképet-nem lett volna akkora baj,ez az út is kivisz az aszfaltra.De azért jobb a jelzésen!

Pihenõhely mellett haladunk,majd megpillantjuk a várt utat.Na végre!-mondják a gyerekek,viszont itt balra bent van valami kopjafa,ezt azért nézzük meg!

A piros megy tovább egyenesen a Szakó-nyereg felé,nekem úgy rémlik itt balra kell fordulnunk a Fényes-forráshoz az aszfalton.Elõveszem a térképet,balra kell menni.Sõt hamarosan el kell érnünk a forrásjelet is.Néhány tíz lépés és itt is van a forrást elõrejelzõ tábla.

400 méter,ennyire van a forrás az úttól a tábla tanúsága szerint,számoljuk a lépéseinket és valóban kb 450 lépés után itt is vagyunk egy erdei pihenõnél,ott lenn az árok alján meg van egy terméskõbõl épített forrásház.A forrás felett fába vésve arany betûkkel,címerrel ez áll:Árpád vezér–forrás.Megkóstoljuk a vizet,finom,az elõbbi forrásból inkább nem ittunk,pedig az jóval bõvízûbb volt.Feltöltjük a vizespalackokat és elindulunk tovább.

Megkockáztatom,hogy egy jelzetlen ösvényen jussunk vissza az útra,nincs kedvem az oda-vissza játékhoz.A térképen elég jól beazonosíthatóak az utak,rövid idõn belül el kell érni az aszfaltot.Rosszabb esetben belefutunk a Z sávba,ha nagyon elkavarunk akkor a sárgába.:)

Elég jó emelkedõ van a forrás után,a gyerekek csesztetnek is,hogy azt mondtam,az utat elérve már csak lefelé megyünk.Viszont jó ösvényt válsztottam(nem volt nehéz,más nem is volt:)),hamarosan itt is a burkolt erdészeti út,pár kanyar azon és be is fut a fentrõl érkezõ Z sáv.Álljunk hát át arra.

Idefent a Nap is szépen sütöget,jólesik.Azt gyanítom,ha felmennénk mondjuk Dobogó-kõre csodás napsütésben gyönyörködhetnénk az alattunk elterülõ ködpaplanba burkolózó tájban meg a belõle kikandikáló hegytetõkben.Az viszont ide elég messze van(a gyerekeknek)nem beszélve a szintemelkedésrõl.Most lehetünk úgy 430 méteren,Dobogó-kõ meg 699-en van.Nekik az még sok.

Irány tehát a zöld-lefelé.

Furcsa egy hely ez,össze-vissza van gyûrõdve a környék,kis területen megannyi árok,domb, források,ha körbenézek itt felettünk az Árpád-vár-hegy,a Jász-hegy,a Hegedûs-bérc.

Lemegyünk tehát az árokba a zöldön,és már látjuk a lépcsõsort,amin meg majd kilépcsõzünk belõle.Persze a gyerekektõl egybõl megkapom a fejmosást a plusz szint miatt,mondom nekik,hogy ezt éppen ki is hagyhattuk volna,ha maradunk az úton,de akkor kimarad a szép látvány,ez a szép völgyecske,kár lett volna érte.Nem mondom biztosra,hogy elfogadják a magyarázatot.:)

Felérve az út szintjére Peti panaszkodik,hogy fáj a sarka.Lehet,hogy egy hangyányit nagy a bakancsa és a két utolsó meredekebb lépdelésnél kicsit megdolgozta a sarkát.Innen már remélhetõleg tényleg csak lefelé megyünk,lejtmenetben már nem lesz gond,nem lesz sarokfájdalom.Belefutunk közben a S sávba.

Jöhet a Lukács-árok!

Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk annál nagyobb lesz ismét a köd.

Volt egy olyan gondolatom is,hogy ha már eljöttünk ide valami módon be kellene járni a Rám-szakadékot is.Talán úgy,hogy lemegyünk a Lukács-árokban,vissza a Rám-szakadékon,majd újra vissza a sárgán.Ez ma több okból is elmarad.Egyrészt köd van,minden csúszik,meg nem is látnánk túl sokat.Másrészt a gyerekek már elfáradtak és az általam eltervezett plusz kör igaz,hogy csak kb 2,5 kilométerrel növelné meg a túránkat de a szintemelkedésünket lényegében megduplázná!Az meg sok.Igazából ahogy egyre lejjebb jutunk bennem is tudatosul,hogy rövid távon belül menyit kellene visszakapaszkodnunk,ehhez most nekem sincs semmi kedvem.

Szép hely amúgy ez a Lukács-árok is,fõleg mikor már leérünk a patak szintjére,bár a fentebbi részek is látványosak-még így ködben is.A gyerekek élvezik a mély (csupa víz)levélszõnyegben gázolást,én meg azon aggódok,hogy bár papíron vízálló a bakancs,a betét azért nem Gorte-tex,felázik a lábuk aztán jön a nyávogás.A csúszós köveken a patakátkelések sem egyszerûek,de azért a botok segítségével megoldjuk.

Kiérünk az árokból.

Balra az aszfalton másfél kilométer Dömös,viszont mi útvonalkövetõk vagyunk így irány a közös S-Z-P sáv a Malom-patak túlpartján.Ez az átkelés bizonyul a legnehezebbnek,elég mély a víz,szerencsére senki nem lép bele.Haladunk a partoldalon,romos épületeket mellõzünk aztán kicsit késõbb megjön a P 3szög a hegyrõl ,újabb pihenõhelyhez érünk,itt is a Kaincz(Kaintz)-forrás.

Szétnézünk ezen a szép helyen,benézünk a Szentfa kápolnához is.A forrás épp hogy csak csörgedezik,azért utántöltjük a palackokat.Aztán felkapatunk a kápolna mögött az ösvényen,majd hamarosan be is érünk Dömösre.Faluba be,autóhoz el,csupa sár bakancsok le,autó indít,irány Gyõr!Félúton beesteledik,újra leszáll a köd,néhol még 70-nel is merek menni,öröm így az autózás.Egy-két nagyobb prémium kategóriás autó elõz csak le,nyilván ezekhez a kereskedésben jobb szemet is adnak.Szerencsésen hazaérünk.

Szép túra volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Köszönöm(jük) a lehetõséget!

dnvzoli

A túrán készült képeink:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAVisegradiHgBen20151223?authuser=0&feat=directlink

 Bakonyi Mikulás 10.

2015.12.05.

Bakonyi Mikuláson jártunk,gyönyörû napsütéses,késõ õszi idõben.Kõ-árok hozta a formáját,Mikulásnál jó hangulat,szép árnyékok,lenyûgözõ bükkösök,hatalmas sziklafalak,szóval a Bakony a lehetõ legszebb arcával örvendeztetett meg bennünket e napon.Köszönjük a rendezést!

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Nézegessetek képeket a babatávról,a végén meg még van 22 kép a várról is.

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas1020151205?authuser=0&feat=directlink

 Lõvérek 15,2.0

2015.11.22.

 Igen,nem elírás,november 22.Voltunk mi Sopronban 14-én is,be is neveztünk a babatávra,el is indultunk rajta,majd még a Sövény köz elõtt Peti panaszkodik,hogy fáj a kisujja,szerinte kidörzsölte a bakancs.Az nem létezik,morgok magamban,ez a könnyû kis bakancs a vízálló béléssel puha mint a vaj,a túrazokni elég vastag,nem mentünk még másfél kilométert,szóval az nem lehet.Megállunk,lehúzom a lábáról a bakancsot,bakker,tényleg elég vörös a kisujja,a zokni meg szinte nedves.Sõt,nem csak szinte.Megizzadt szegénynek a lába az autóúton és a túrázásban még nem eléggé megedzõdött,gyenge kis gyerekláb azt mondta,ez így nem megy!

 Sebaj,van itt azért kérem szépen rutin,elõ a ragtapassszal,a cserezoknival,aztán irány tovább!Szóval kisujjak leragasztva,új ropogós,száraz zokni felhúzva…..így is fáj,nem megy!

 Apa teljesítménytúrázó.Apa ideges.Feladni egy túrát 1 kilométer után…..hát ilyen eddig még nem volt.De nem megy,nagyon fáj,mondja Peti.Meg aztán azt is bevallja,hogy hiába okította eddig a teljesítménytúrázó apja,hogy egy túrán a lábára kell a legjobban vigyázni,nem ugrálunk,nem rugdalunk,nem szökdécselünk feleslegesen,neki bizony az elõbb abban a vízelvezetõben megcsúszott a lába és azóta fáj ennyire.Szóval a nedves zokni már csak a ráadás volt…

 Szóval nem megy,hát nem megy,szomorúan visszafordulunk.Tomi is bosszús,hogy Peti miatt megyünk haza,mikor lenyugszom elmagyarázom neki,hogy ilyen bárkivel elõfordulhat,én is adtam már fel túrát,mikor annyira fájt a térdem,hogy nem bírtam tovább menni.Jelentjük Enikõnek,hogy kiszálltunk,majd hazaautózunk.Se kitûzõ,se Oklevél,se kilátók,se halomsír,nincs virsli sem…..na ez így nem maradhat!

 Így jön el 22-e,mikor is újra autóba ülünk,hogy pótoljuk az elmaradt túrát.

 Szép idõnk van,bár azért jó pár fokkal hidegebb,mint múlt hétvégén.A Lõvérek napján általában ködös a reggel ezért furcsa,hogy már valahol Kapuvár után megpillantjuk a Soproni-hegységet,és ha nem tévedek ott a távolban balra a Kõszegi-hegység is elõbukkan a horizonton.Ugyanúgy,mint múlt szombaton.A városhoz közeledvén meg már meg tudom mutatni a gyerekeknek több úti célunkat is,ott a tetõn a Dalos-hegyi adótorony,mellette jobbra a Károly-kilátó teteje is látható.Beérünk a városba,egy benzinkúton elintézzük az elintézendõket,felvesszük a túrabakancsot majd elautózunk az iskolához.

 Hát jó hideg van!Lehet vagy 4-5 fok pluszban.Én is felveszek még egy kapucnis pulcsit,azt hittem erre nem lesz szükség de igen.A gyerekeket is jól beöltöztetem,igazából még nincs tapasztalat,mennyi ruhára van szükség náluk ilyen idõben,úgyhogy plusz öltözetet is elpakolok,nehogy baj legyen.Sapka,kesztyû,plusz pulóver,megizzadás esetére plusz póló,ilyenkor szokták mondani a régi öregek,ha a medve megenne egy hétig csak ruhát ürítene.Az ürítene helyett ha jól rémlik más kifejezést szoktak használni.:)

 Valamikor 9 után,a fénykép tanúsága szerint 9:20-kor aztán elkészül a startfotó,megindulunk.

 Hát hideg van,kellemetlen,metszõ szél tetézi mindezt,hamar lecserélõdnek a baseball sapkák kötöttre,felkerülnek a kesztyûk is a gyerekkezekre.Amúgy ezen kívül jól vagyunk,szép az idõ nagy a látótávolság,a hidegtõl amúgy sem kell megijedni,sokkal rosszabb a nagy meleg az ellen nehezebb védekezni.Haladunk a kijelölt úton,hamarosan Bánfalván is vagyunk.Néhány kutya a szívbajt hozza ránk,ahogy nekiront a kerítésnek,mások kedvesen nekidõlnek a drótnak némi símogatás után kuncsorogva.Mellénk szegõdik a Bánfalvi-patak,persze nem maradhat el a kõdobálás.Elérkezünk a Sövény közhöz.Ez már rekord,múlt szombaton eddig se jutottunk el.:)

 A közben finom almát gyûjtünk a földrõl,Peti csillogósra fényesíti a kabátján(hejj,de örül majd anya a mosásnál..:),olyan kívánatossá válik ezáltal,hogy majdnem nincs is szíve megenni(hazaviszem,megmutatom anyának-mondja)de miután Tomi közli,hogy milyen finom az övé Peti is betermeli.

 Elérünk a távok szétválásához,eddig,-ha jól emlékszem hatszor- én mindig mentem jobbra a malom mellett,most irány a zöld híd,egyenesen,a Brennbergbányára vezetõ úton.A hídon persze megállunk patakot nézelõdni.

 Elõször az úton talpalunk,de hiába a vasárnap délelõtt,van forgalom,úgyhogy inkább átmegyünk a járdára.Ahogy haladunk kifelé a városból közelednek a hegyek,szebbnél szebb õszi színekben pompázik velünk szemben a Várhelyi erdõ.A térkép mellé szöveges leírást is kaptunk,amelybõl megtudhatjuk,hogy az aszfaltot a Várhely utca érintésével hagyhatjuk majd magunk mögött.Itt is vagyunk,elkezdünk emelkedni tehát a sárga 3szög,a ciklámen és a sárga kör jelzést hátán hordozó szûk utcácskában.

 Szebbnél szebb porták mellett emelkedünk,majd elérünk az itinerben említett parkolóhoz.Megvan a Downhill-pálya lenti vége,megvan a sárga 3szög tovább vezetõ ága is csak a ciklámen tanösvény és a sárga forrásjel,ill. az említett „Várhely kilátó”-tábla nincs sehol.Baj azonban egy szál se.Rajtunk a Soproni-hegység nem fog ki,a legújabb térképpel érkeztünk,és ha az amúgy rendkívül tevékeny jelzésszínváltó,nyomvonaláthelyezõ,jelzésmegszüntetõ-csapat azóta nem „garázdálkodott” a hegységben,akkor a térképen világosan látszik,hogy a keresett jelzések az elõbbi kettõ közti irányban lesznek,úgyhogy irány itt a tisztás mellett a szemközti erdõség!

 Megindulunk tehát felfelé(a túrán itt valószínûleg szalagozás segített)és láss csodát,ott a távolban már jelek látszanak a fákon,közelebb érve az is kiderül,hogy a keresett ciklámen ill. sárga forrás jelek azok.

 Végre beérünk az erdõbe,csodálatosan szép avarszõnyegen keresztezzük a szintvonalakat,az emelkedõ itt még simán gyalogolható.Aztán kis tábla forrást jelez jobbra,megnézzük?-kérdezik a gyerekek,hát ha nincs messze,mindenképp,válaszolom.Annyira nincs messze,hogy pár lépés és itt is vagyunk a Szent György-forrásnál,a forrás aktív,kis pihenõhelyet is alakítottak ki mellette,itt a szél sem fúj,ideális hely a reggeli(tízórai) elköltésére!

 Kipakolom az elemózsiát,Peti közben a víz útját egyengeti,tisztítja a medert.Betermeljük a rántott húst(magyarok vagyunk vagy mi?:),megbolondítjuk egy pár Pilóta keksszel(gyõriek lennénk vagy mi:)…bár a kekszgyárból mára nem sok maradt…természetesen ez a süti sem Gyõrben készül már nagyon rég…),mindezt finom meleg teával majd forrásvízzel öblítjük le.Töltök az útra is forrásvizet majd indulást vezényelek,nem kellene megfázni.

 Forrás után még van egy rövid viszonylag könnyen gyalogolható szakasz aztán az emelkedõ bedurvul,nem hosszú ez a résztáv,de akkor is vagy 60-70 métert emelkedünk 1-2száz méteren,ami ha belegondolunk több,mint két 10 emeletes panel magassága.Könnyítettünk a ruházatunkon már az erdõbe érve,de így is kimelegszünk,mire felérünk a pontra,ahol a sárga 3szög jelzés becsatlakozik hozzánk balról.

 Jobbra térünk tehát,a gyerekek-fõleg Tomi eléggé kifulladtak,azzal dobom fel a kedvüket,hogy veresenyt hirdetek,az a gyõztes aki elõbb látja meg a Várhely-kilátót.Tomi hajlamos a szomorkodásra ha alul marad valamiben,Peti erre nem annyira érzékeny,így megpróbálok csalni kicsit.Mikor meglátom a kilátó tetejét kikandikálni a fák fölött próbálok jelezni Tominak,de Peti mindenre figyel,észreveszi,hogy böködöm Tomit a túrabottal,hamar rájön,hogy miért tehetem,elkezd nagyon figyelni elõre és meg is látja a kilátó csúcsos tetejét.Szerencsére Tominak is épp abban a pillanatban esik le,miért piszkálom,így szinte egyszerre kiáltanak fel-ott van!

 A „mikor érünk már fel”-kérdések ezután elmaradnak,hamarosan itt is a jobbos letérõ,innen már csak be kell gyalogolni a fatoronyhoz.

 Mint említettem jó nagy a szél ma,mászás elõtt visszaöltözünk.A látótávolság elég tetemes,nem tûélesek azért a kontúrok,de simán átlátni Ausztriába,ott vannak a behavazott tetejû hegyláncok,ott a Schneeberg tömbje,másik irányba ott az adótorony,Sopron egy része,háttérben a Fertõ.Nézelõdünk pár percet,Peti,akárcsak a Badacsony tetején,most sem érzi jól magát a kilátóban,a szél is fúj rendesen,úgyhogy hamarosan le is lépcsõzünk az építményrõl.Lent még megmásszuk a csúcsgúlát,majd felvesszük zsákjainkat és irány tovább!

 Visszatérünk a keresztezõdéshez,kérdezem,melyikük tudja,merrõl jöttünk,Tomi határozottan mutat balra,Peti kicsit bizonytalan-hiába,anyja fia!:)Jobbra térünk tehát,ráállunk a kék sávra.Meglátogatjuk a Bella-emlékhelyet,a mögötte található esõház,bevallom jobban érdekli a fiúkat.Viszont az innen nem messze található halomsírmezõ és fõleg a feltárt,bemutatott halomsír már több,jóval több érdeklõdésre talál.Meséltem is nekik elõre róla,hoztunk is lámpát,hátha nem mûködik a beépített világítás(nem mûködött).Elovassuk az információs tábla szövegét,beazonosítunk pár ott látható és a halomsírban is kiállított tárgyat,megmászunk pár közeli dombocskát.Eltöltünk itt egy jó negyed órát.Aztán hajrá!

 Tovább a kék sávon!

 Elérjük a hidat,átkelünk rajra,persze abban nincs semmi érdekes.Sokkal jobb átkelni a masszív híd alatt az árkon kereszbte tett ingatag pallón!És ha Peti átkel,Tomi sem maradhat ki.Nem is marad,kimászáskor át is esik a botjain,rá a csuklójára.Remek!Jön a sírás,szerencsére nem a lába fáj,a csuklójának sincs különösebb baja,haladhatunk tovább.Hiába,ha rám nem hallgatnak(miért hallgatnának ilyen esetben,gyerekek,mindent ki akarnak próbálni,és próbáljanak is!)majd saját kárukon tanulnak.A harmadik opciót,az árkon átfektetett kerek fenyõtörzsön való átkelést azért nem engedem meg.:)

 Szeretem a most következõ szakaszt,kellemes kis gyalogút vezet a hegyoldalban.A Hármas-forrást most sem derítjük fel,olyan meredeken szalad le a kék forrásjel a kék sávról,hogy a visszamászás gondolata mindhármunk kedvét szegi.Lépdelük tehát tovább a ciklámen tanösvény jellel összefonódott kék sávon,hatalmas a csend,szép az erdõ,néhány futón,kocogón kívül nem is találkozunk senkivel.Mikor a fáradtság miatt kezd monotonná válni a séta különbözõ növények,falevelek,tobozok begyûjtésével,makrózásával tesszük színesebbé utunkat.Egy padnál pihenésképp megesszük a nutellás gofrit(finom!),iszunk rá egy kis forrásvizet.Kell ennél több?:)

 Itt is a Hétbükkfa!Ugye,ami nem is 7 csak 6,meg nem is az eredeti,egy tõrõl fakadó csoda,mert annak utolsó ága valamikor a 2. világháború idején száradt ki,de akkor is Hétbükkfa,és az is marad mindörökké.

 Innen egyenesen tovább,a kék sáv elmegy jobbra!Off:Végre,mivel van legújabb Soproni-hegység térképem be tudtam azonosítani,hogy merre jártam azon a bizonyos ködös eltévedésemen a pár évvel ezelõtti túrán.Most kiderült,hogy nem balról,hanem jobbról kerültem a Károly-magaslatot az Iker-árok peremén,majd a közös kék/zöld sávon a Spartacus-emlék felé,majd a Hotel Fagusnál a városba érve.Ez jó 3-4 kilométer plusz az eredeti nyomvonalhoz képest.On.

 Szóval elõre egyenesen a sárga sávon!A gyerekek már kicsit fáradnak,nem lesznek vidámabbak,mikor megemlítem,hogy a kilátóhoz felfelé kell menni:)Közel nem olyan durván,mint a túra elején de felfelé.Kiérünk a Muckra vezetõ aszfaltútra,balra fordulunk rajta,ahogy az itinerünk is utasít.Nem vallom be,hogy az Ágfalvi csata emlékmû meglátogatása nem kimondottan része a hivatalos útnak,kicsit nagypistázva tehát megtekintjük azt is.Legalább a mellette levõ pihenõhelynél szusszannak a gyereke egy kicsit az utolsó emelkedõ elõtt.Azután elindulunk.

 Az irányjelzõ tábla szerint innen 1 kilométer a kilátó.Kellemesen,kényelmesen gyalogolható aszfaltos úton emelkedünk a Károly-magaslat tetrejére,jobbunkon megcsodáljuk az adótornyot,késõbb a lehullott és besárgult fenyõtüskék puhaságát teszteljük,még feljebb a felettébb vicces kinézetû fõerdész mellszobra visz vidámságot az útba.Aztán már itt is a kõépítmény!

 Nyitva is találjuk,megváltjuk a belépõnket és a szintenként elhelyezett kiállítások megtekintése után egy vasajtón kilépünk a tetõre.Csigalépcsõ visz fel a legfelsõ szintre,hát itt aztán van szél rendesen,de a kilátás pazar.Innen,mivel ugye közelebb vagyunk,jobb kilátás nyílik a városra és a mögötte elterülõ Fertõre.Azért az ausztriai hegyek is láthatóak.A szél viszont hatalmas,érdekes,lökésszerû,van mikor egyáltalán nem érezni,vagy csak épp hogy,a következõ pillanatban meg le akar lökni a tetõrõl.

 Kilátózás után irány a kék 3szög jelzés!

 Már-már elkezdek aggódni,hogy túlmentünk a letérõn de aztán eszembe jut,hogy az új nyomvonal tesz egy kitérõt a sípálya körül.Így is van,meglátogatunk néhány pihenõhelyet majd lejjebb újra keresztezzük a sípályát.Hamarosan a Hotel Lõvér mellett leérünk a városba.Elhaladunk a szépen felújított(legalábbis kívülrõl)Szívszanatórium mellett,majd átkelve egy forgalmas úton máris a Villasor aszfaltját koptatjuk.Tomi itt már eléggé szenved(a szebbnél szebb villák már nem nagyon lépik át az ingerküszöbét),az egész lába fáj,mondja,fõleg a talpa.Lúdtalpas szegény,ez is közrejátszik benne,valószínû,Peti fárdtság miatt sosem nyafog a lábára.

 Lassan,szenvedõsen haladunk,ha visszagondolok teljesítménytúrázó-mivoltom kezdeti éveire,bizony a túravégi aszfaltok,városi szakaszok már elég demoralizálóak,fájdalmasak tudtak lenni.Úgyhogy egyáltalán nem csodálkozom a nyafogáson.

 Még egy keresztezõdés,aztán még egy,már itt az Alsõlõvér utca,szerencsére minden harmadik autó törött,van látnivaló,ott a reggel látott Chevy Blazer pick up,jól néz ki,ezen a házon meg emléktábla,nem állunk meg,fél szemmel olvasom,talán itt élt valaha a  Károly-kilátó tervezõje,aztán még egy balos….és ott az autó!!

 Megjöttünk!

 A célfotó 14:52-kor készül,tehát 5 és fél óra alatt jártuk le a távot,ami,ha nafe legújabb gps-mérését vesszük alapul 15 kilométer körül van valahol.Ez durván 2,5 km/órás átlagsebességet feltételez.Nem túlzás tehát ekkora távra 6 órás szintidõt adni.Arra kell gondolni,hogy ezt a távot idõsek,gyerekesek választják,és tudjuk milyen egy gyerek,minden érdekli,minden fánál,bokornál,virágnál,bogárnál megáll,egy hídon ötször kel át,a patakba percekig dobálja a követ,egy forrásnál fél órát simán elvan.

 A Lõvérek eddig is egyik kedvencem volt,maradt is.Szerencsére ugyanolyan örömet okoz a gyerekeimmel lejárni a 15-ös távot,mint egyedül a 40-et.

 Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a szervezést!

 dnvzoli

A túrán készített fotók:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek1520151122?authuser=0&feat=directlink

 Tihanyi Barangolás

2015.10.18.

 Elõnevezem a gyerekeket a túrára,a héten aztán naponta változik a hozzáállás,hol jönnének,hol nem,még várok a lemondó mail küldésével,bízom benne,hogy mégis a túra mellett döntenek.Szombatunkat javarészt a Csárda-tetõn(Bakony) töltjük pontõrként,el is fáradnak rendesen,egyáltalán nem csodálkozom,hogy vasárnap hajnali 5-kor nem akaródzik felkelni egyikük sem!:)Végül aztán Tomi összeszedi magát,van kedve jönni,Petin látom,hogy ez nem az õ napja,lekapcsolom neki a lámpát,mire egy perc múlva utolsó esélyként ránézek már újra alszik.

 Tomival autózunk le tehát a Balaton partjára.Veszprém kicsit megijeszt,elég emberes köddel fogad,idáig tiszta idõben jöttünk,néztem is,milyen országos ködöket emleget a rádió idõjósa félóránként.Elkezdem menteni a menthetõt,mondom Tominak,hogy a ködös túra is szép,a Balatont valószínû ma nem látjuk a hegytetõkrõl,talán majd ha leérünk a tihanyi kikötõbe…

 Aztán Csopakra érve visszaáll a rend,köd sehol!Hurrá!Azért ez így mindjárt más.

 Füreden a benzinkúton megejtünk egy kétbetûs kitérõt,Imre valami parkolóból indítja ma a túrát,ott nem biztos,hogy lesz erre lehetõség.Ezután átautózunk Tihanyba.Jól számoltam ki a menetidõt,8 óra elõtt pár perccel parkolunk le a Levendula Ház parkolójában,közvetlen a Belsõ-tó partján.

 Még csak pár autó érkezett,jön néhány ismerõs túratárs,fehérváriak neveznek éppen,az indító autó tetején pálinkás üveg kínálja tartalmát,láthatóan szinte mindenki ismer mindenkit,családias a hangulat.Tomi majd megfagy,biztatom,hogy ha elindulunk hamarosan bemelegszik majd.Szívesen elfogadnám én is az indító italt,de nem merek kockáztatni,ki tudja mikor kell autóba ülnöm.

 Megindulunk.

 Tomi botjait egyelõre én viszem,a keze majd lefagy szegénynek,nincs túl meleg az tény,lehet,hogy még 10 fok sincs.A Belsõ-tó mellett haladunk (eddig úgy látszik kevertem a kettõt…)a sárga kereszten,néha fényképezek,a falu felett még jó párás a levegõ,viszont a Csúcs-hegy felett már napsütés látható,talán lesz egy kis jó idõnk is ma!

 Hamarosan itt is a letérõ,elkezdünk emelkedni a Gejzírmezõhöz.

 Elérjük az elsõ nagyobb gejzírkúpot,fel is mászunk rá,már innen is szép a kilátás,na meg maga a földtani jelenség is látványos.Tovább haladva hamarosan megérkezünk az Aranyház nevû gejzírkúphoz,itt egy kód felírásával igazoljuk az ittjártunkat.Aztán kerekedik egy kisebb kupaktanács,térképet nézegetve tanakodunk vagy tízen,hogy akkor merre tovább?

Két lehetõség van ugyanis:elõre,vagy balra lefelé.Az itiner szerint innen az S+,ZC,Z+,Z a követendõ jelzéssor a Újlaki templomromig.Ki erre-ki arra indul,mi elõször megyünk a sárga kereszten lefelé,aztán tovább sasolva a térképet látom,hogy ez sehogy se lesz jó,mert ez a jelzés sehogy se találkozik így a zöld kereszttel,na meg nekünk a térkép szerint el kellene haladni az Átjáró-barlang mellett is,így meg az tuti kimarad.Van aki úgy dönt,így is jó lesz nekik,majd becsatlakoznak úgyis a túrába délebbre,én viszont ha lehet mindig is ragaszkodtam az útvonalkövetéshez,így visszamászunk a kúpra.Tomi morog is ezért.:)

 Újra az Aranyháznál tehát.

Igen,ez a balos a jó irány,elõ is jön a zöld körtúra jel,kicsit az zavart be,hogy az itineren ez a majdnem teljes kört leíró nyíl formájú jelzés ZC néven szerepel,ilyen meg ugye itt a terepen nincs.(Azért rá lehetett ám jönni a megfejtésre:)Mikor elérünk egy táblát,ami az Átjáró-barlangot jelzi elõre végképp megnyugszom.Távot nem növeltünk sokat,idõt viszont pazaroltunk rendesen mindjárt itt az elején.

 Megvan a barlang,Tomi át is járja,tetszik neki,én meg örülök,hisz egy ekkora gyereknek valljuk be nem a monoton menetelés az álma,ha van látvány,ha van történés,akkor éled fel,az lendíti tovább.Barlang után még egy érdekességgel találkozunk,egy jókora gomba alakú kõképzõdménnyel,az infós táblán aztán látjuk,hogy a világban ennek a tipusnak egészen elképesztõ példányai is léteznek.Tovább haladva meglesz a zöld kereszt jelzés is,jó helyen vagyunk!

 Kilátópontot jelez egy tábla jobbra,uccu neki,ezt ki nem hagynánk,nézelõdünk hát egyet északi irányba.Nézelõdés után elkezdünk átvágni egy fennsíkon,követve az ösvényt és a  többieket.Egy baj van csak:eltûnt a jelzés.No,meg néhányan már jönnek szembe!:)Újabb gebac!:)

 Nézzük hát a térképet!Valóban,nem jó az irány,a jelzésnek úgy 50-60 fokkal balra kellene lennie ettõl a most gyalogolt ösvénytõl.Meg is van,az elõttünk bóklászók kiáltják is,hogy van jel,menjünk nyugodtan arra!Mi továbbadjuk az infót a fennsík többi bolyongójának,mindenki rááll a jó útra.A fák közé érve felleljük a zöld sávot is,jobbra térünk rajta,mindenki megnyugszik.Már aki egyáltalán ideges volt eddig.

 Haladunk a Cser-hegy zöld sávján,az erdõben itt is-ott is kõrakások,kõfal maradványok bukkannak elõ jelezvén,hogy valamikor valakik éltek errefelé.Lakott részre érünk,aszfalt kerül a lábunk alá,és bakker,megint jön két túratárs szembõl!:)

 Arrafelé nincs zöld sáv,mondják,pedig jó messze elsétáltak már.Nézem a térképet,a lányok által lejárt út balra lefelé kanyarodok,a mi kijelölt utunk a sárga sáv becsatlakozásáig inkább enyhén jobbra tart,tehát ez biztos nem jó irány.Mit lehet ilyenkor tenni?Hát a legokosabb amit ilyenkor tehet az ember,hogy visszasétál az utolsó jelig,és körülnéz.Igy teszünk mi is.

 Megvan a jel!Sõt,ott bent a fák között egyikünk felfedez egy újabbat!Tehát itt le kell térni.Ha az út melletti jel nyilazott lett volna,ahogy illik,kimarad ez a kevergés.(A célban Imre mondja,õ ugyanígy járt a bejárás alatt..:)).

 Letérünk hát.Lefelé megyünk,a fák között már látni a Balatont.Tomi örül a lefelének,viszont mikor szembõl is jönnek rájövünk,hogy ez egy oda-vissza szakasz,az elõbb elkerült sárga sávos becsatlakozásig bizony vissza kell majd másznunk….

 Kicsi kis rom ez az Újlaki templomrom,lényegében egy fala áll,azon kívül az alaprajz vehetõ ki a megmaradt lábazati kõsorból.Beiktatunk egy pihenõt,eszegetünk kicsit,valaki megkeresi a kódot,közzé teszi,felírjuk.Aztán irány vissza a sárga sávra!

 Elhaladunk egy újabb gejzirit tömb mellett(a gejzírkúpok anyagát hívják gejziritnek),most nézem a térképen,ennek is van neve,ez a Félbevágott kúp.Az ösvény mellett amúgy mindenfelé gejzirit darabkák vannak szerteszét.

 A Hálóeresztõ nevû helyen talpalunk,balunkon a Balaton,néha szólok Tominak,hogy figyeljen a lépéseire,a szakadék mellettünk néhol nem kicsi,és leesni nem lenne túl nehéz mutatvány.Elég lenne egy rossz lépés.Tényleg veszélyes néhol.

 A kilátás viszont szép,igaz az északi part ködbe vész,de a félsziget melletti részek jól láthatóak.A hegyoldal pedig az õsz szebbnél szebb színeiben pompázik.Délre nézelõdvén Tomi még valami „kerítésfélét” is felfedez,tényleg van ott valami a párás messzeségben,ami nem más mint a Kõrös-hegyi völgyhíd.

 Leérünk az Erdei iskolához,innen újra csak felfelé visz az út.Tiszta hullámvasút ez a túra,Tomi bár nyüsszög néha,azért még bírja.Egy korhadt fatörzsön korallgombát fényképezek,érdekes egy növény,láttam már régebben,ha jól rémlik a Kõ-árokban(Bakony)csak az akkori fényképek nem sikerültek.Itt sem a legideálisabbak a fényviszonyok a makrózáshoz,de azért a képek elfogadhatóak lettek.

 Egy kersztezõdésben eltûnik a sárga sáv,se jobbra se balra nem látható,mondom Tominak várjon meg itt,kipróbálom az irányokat,ne kelljen neki is feleslegesen szintet növelni.Kemény túra ez amúgy,a babatávosok között!Elindulok felfelé,komoly kaptató,jelet nem találok.Vissza.Nézzük a balost.Jel itt sincs,viszont kiérek a hegy peremére,egy esõházhoz,út tovább nem vezet.Akkor mégis a lépcsõsor felé kell menni.Elkezdünk kaptatni,megjön a jelzés is,jó helyen járunk.A belünket kiköpjük,de jó helyen járunk!:)

 Sziklaperemen nézelõdõ lánykákat érünk utol,kérdezem,ez ugye már a Csúcs-hegy?Ez az,de a csúcs még feljebb van,mondják.Sebaj,leülünk,Tomiba tömök egy kis elemózsiát,nem kívánja túlzottan,de muszáj.Iszunk is pár kortyot aztán szétfényképezzük a tájat.Felmászunk a csúcskõhöz.

 Itt is igazoljuk ittjártunkat,és mivel az elõbb jól kinézelõdtük magunkat,innen meg nincs kimondottan körpanoráma,haladunk tovább.Színesebbnél színesebb bokrok között át a következõ magaslatra,a Nyereg-hegyre!

 Innen is fenséges a panoráma,készül is jó pár fotó az utókornak.

 Lefelé tartunk,hogy aztán ismét emelkedhessünk,a következõ áldozat az Apáti-hegy,annak is a kilátópontja a keleti oldalán.Haladunk felfelé,Tomi érdekes kis piros potrohú pókot fedez fel az ösvényen.Még a makrózással sem próbálkozom,annyira apró ez a teremtés,itthon beazonosítjuk,bikapókot láttunk,annak is egy hím példányát.A könyv szerint is apró,pár milliméteres állatkáról van szó,ami a sziklás részeket kimondottan kedveli.Védett amúgy eszmei értéke 5000 ft.

 Felérünk a kilátópontra.Egyszer már jártam itt,a szépemlékû Tihanyi Gejzirit 33 túrán.A Külsõ-tó szépsége azóta mit sem változott!Nagyon szép ez a tó ezzel a zöldes színû vízfelületekkel teletûzdelt nádrengeteggel,igazi gyöngyszem itt a félsziget belsejében.Fúj viszont a szél,a hátunk egy merõ víz,úgyhogy nem idõzünk túl sokat,keressük meg a kódot!

Nincs meg,sebaj,én nem keresgélem tovább,fogy az idõ.Elindulunk vissza oda,ahova én gondolom,hogy vissza kell mennünk.Aztán nem.Újra vissza,fel a kilátóponthoz.Közben a lányok megtalálják a kódot.Lefényképezem,majd késõbb beírjuk.Térképnézegetés,helyzetmeghatározás.Aha,valószínû,ez a másik,lefelé vezetõ ösvény lesz a jó,bár jelzés nem látható,ez lesz az.Ez az!Megjön a jelzés is,újra a sárga 3szögön.

 Lefelé tartunk,közben meglepõen sivár lesz a fák köze,a lábnyomok és a szag hamar elárulja a pusztítás tetteseit:birkák járnak fel ide legelészni.Leérünk a hegyrõl.Itt át kell állni a zöld 3szögre,meg is örülök,mikor azonnal meg is látom a keresett jelet,sõt ott még egy,egy nyilazott balra.Követjük.

 Gyanútlanul haladunk majd egyszer csak jön szembe az elõbb a hegyrõl lefutó lányka.:)))

 Kérdi,hogy utána jöttünk,vagy tudjuk,hogy erre kell jönni,ott elõbbre(mutatja)ugyanis elfogy az út,konkrétan belemegy a tóba!:))Mondom,hogy mi biza a jelet követtük,bár az igaz,hogy egy ideje nem láttunk zöld 3szöget….

 Térképnézés,helymeghatározás.Tényleg rossz helyen vagyunk,illetve rossz az irány,mi most lényegében a hegy lábánál kerüljük a hegyet,azt meg nem kellene.Irány vissza a tó mellett!

 Elérjük a szõlõst.Namármost nekünk a szõlõsorok közti földúton kellene lennünk,tehát ezen a szõlõsön most át kell vágnunk(most ugyanis egyik oldalunkon még a tó van),hogy aztán elfordulhassunk balra a Szélmarta-sziklákat hátán hordozó Kis-Erdõ-tetõ irányába.

 Átvágunk a szõlõsön.A talaj jó mély,a bakancsunk kilósra növekszik,mire kiérünk az útra.Makacs a sár,alig akar lejönni.Tomi kifullad.A többszöri úttévesztés morálisan,a szintemelkedés fizikálisan viseli meg,látom,hogy ki kell szállnunk a túrából.Megnézem a térképet,hogy tudunk a legrövidebb úton visszatérni az autóhoz.

 A Szélmarta-sziklákat már kihagyjuk,hátra lenne még az a hegy,aztán fel a Barátlakásokhoz,le a Balaton szintjére,onnan újra fel az Apátsághoz,ez még jó 250 méter szintemelkedés,Tominak ez még sok.Lenne még két óránk az 5,5 kilométerre,csak a szintemelkedés sok.

 A Kiserdõtelepi úton szépen begyalogolunk a faluba,és durván 12 kilométert és a keverésekkel együtt bõ 400 méter szintet teljesítve 13 óra körül,5 órával a rajtot követõen lejelentkezünk Imrénél.

 "Jaj,de el van fáradva ez a kisgyerek!"-fogad minket Imre,majd a feladás ellenére,gratulálva mindkettõnknek átadja a díjazást.Respect! A kitûzõ hátuljára természetesen ráírom a valós teljesítést,ez így korrekt.

 A Badacsonyi Barangolás után ismét egy nagyon szép,nagyon látványos túrán vagyunk túl.A 15,6 kilométernek 628 méter lett volna a szintemelkedése,ez kifejezetten nehéznek számít,szorozzuk csak fel mondjuk egy 45-ös szintig és rájöhetünk,hogy nem beszélek zöldeket.Tominak ez még sok,a kiszállás volt a legjobb döntés,így szép emlék marad neki a túra,nem arra fog visszaemlékezni,hogy a kuka apja végighajszolta a túrán és büszkén mutogatta a gyerekét,hogy mekkora hõs.Igaz,hogy sírva,igaz,hogy szétment lábbal,de hõs.Persze.Sajnos épp a hétvégén találkoztam egy ilyen szülõvel,aki ezt ráadásul egy kislánnyal játszotta el.Hiba volt szerintem.Nagyon haragudtam rá.Hõs helyett inkább áldozat a gyerek ilyenkor szerintem.

 No,tehát:Imre,köszönjük ezt az újabb rendezést,szép volt,jó volt,nehéz volt,pár év múlva végigmegyünk!A rajtban kapott térképmásolat kimondottan kellett ma,az én ezer éves Balaton turistatérképemmel bizony meg lettünk volna lõve rendesen,számos nyomvonal,jelzés nem úgy van ma már a terepen,mint azon.

 Köszönjük a lehetõséget!

 dnvzoli

Fotók itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TihanyiBarangolas20151018?authuser=0&feat=directlink

 Badacsonyi barangolás 11

 2015.09.19.

 Bár a különbözõ Híradók mindenféle lehûléssel és esõvel riogattak e napra,áttekintve a met.hu elõrejelzéseit tisztán látszott,hogy kiváló túraidõ ígérkezik mára,záporesõ nem teljesen kizárt de tanult és sokat tapasztalt eleink erre találták fel az esõkabátot meg az esernyõt.Szóval semmi pánik,no para,ahogy mostanság mondani szokás.Nem a középkorban vagyunk,ha a hírek esõrõl szólnak megnézzük hol fog esni és annak mennyi a valószínûsége és kész.

 Szombat reggel,Gyõrben esik.:))

 Essen csak engem aztán nem riaszt vissza az ágyba,elkezdek készülõdni.Felkeltem a gyerekeket is.Tegnap este mindent elõkészítettünk,reggeli,egyebek aztán irány az autó.

Pápáig esõben autózunk,de ahogy világosodni kezd látszik,hogy a felhõzet vékonyodik,közeledvén a Balatonhoz már a Nap is elõbukkan egyszer-egyszer.Szuper!

 Megérkezünk Zalahaláp fölé,egy pontról nagyszerûen belátható a táj,ott az összes tanúhegy,egyszer majd megállok lefényképezni,rég készülök rá,de majd egyszer…:)

 Átautózunk Tapolcán aztán Kisapáti,Nemesgulács és már itt is vagyunk Tomajban.A vasútállomás parkolójában csupa ismerõs arc,nafe pakolászik épp mellettünk,kicsit arrébb Imre a szervezõ szöszmötöl,ott meg Tomki közeleg….sok jó ember kis helyen:)

 Benevezünk,elindulunk.

 Kiváló az idõ,napsütés,20 fok körüli hõmérséklet(reggel még azért alatta pár fokkal)a szél az jó erõsen fúj,de sebaj.Besétálunk a település központjába,a bazalttemplom mellett ráállunk a sárga sávra.Megtekintjük a világháborús emlékmûvet,egy katonai temetõt majd elkezdünk emelkedni.Szép kis házak mellett gyalogolunk ki Tomajból.

 A falu határában szörnyülködünk az úgy látszik mindenhol kötelezõen elõforduló,valószínûleg hungarikumként is említhetõ zugszemét mennyiségén,szerencsére a szemetelõk lusta emberek,feljebb érve kitisztul a környezet.Elkezdjük mászni a hegyet.

 Többször keresztezünk valami aszfaltutat,aztán tábla jelzi,közeleg a forrás.Az ösvény kövessé válik,lényegében egy kõtengeren lépcsõzünk felfelé,szép vidék.Az út mellett jobbra egy vascsõbõl forrásvíz csörgedezik,gyaníthatóan a Klastrom-kút egy mellékága,iszunk belõle,finom!

 Bejön balról egy piros forrás jelzés,elõveszem a térképet,hátha van még a közelben egy forrás amirõl eddig nem tudtam,de hamar kiderül,hogy a Klastrom-kutat jelzi.Pár lépés és itt is van!

 Itt pihenünk egy nagyobbat,itt is iszunk,feltünõen hidegebb ez a víz,mint az elõzõ.Valószínû az a csõben melegszik fel,míg ez közvetlenül a hegybõl folyik ki.Van itt egy János Pál pápa emlékhely is,azt is szemrevételezzük,majd lassan indulást vezényelek.

 Egy darabig még a sárgán haladunk,majd megérkezünk a Kõkapuhoz,ahonnan már a kék sáv a követendõ-felfelé.Egy lányka jön velünk szembe,hogy merre most az arra,mert a kék lefelé is visz,õ meg elindult felfelé,de jelet nem talált.Megnyugtatom,hogy felfelé kell menni.Az elsõ kék sáv jel különben valóban jóval feljebb jön csak elõ,viszont az út eltéveszthetetlen.A bizonytalanságot az okozta,hogy az Igazoló lapon csak a jelzésváltás van feltüntetve,térképkivonat,útvonalvázlat nincs,így ha a jelzés kétfelé is megy,aki nem ismeri a helyet bizony agyalhat a hovatovábbról.Mondjuk így,hogy a következõ pont egy kilátó,gyanús lehet,hogy felfelé kell menni.:)

 Kõkapunál Peti felfedez egy kõlapokból emelt kis tornyocskát,õ is nekiáll építeni,tetszik neki.Elkészül a mû,haladjunk tovább!

 Kanyar balra,na itt aztán bedurvul az emelkedés,a gyerekek elkezdik kérdezgetni,hogy én tudtam-e hogy ilyen szintemelkedés vár ránk ma.:)Tudtam,persze ,vallom be férfiasan,de nyugtatom õket,hogy a hegytetõn ránk váró panoráma megéri a fáradozást.Na meg sportolunk,jó levegõn vagyunk,csend van,az idõ is kiváló,úgyhogy panaszkodást befejezni,irány a tetõ!:)

 Felértünk.

 A kilátó formája tetszik a gyerekeknek,el is keresztelik egybõl Homokóra-kilátónak.Lepakolunk,felmegyünk.Hát ezért tényleg megérte!,mondja Tomi,tényleg lenyûgözõ ez a körpanoráma.A tanúhegyek,a Balaton….tényleg szép vidék ez!

 Peti úgy látszik kicsit tériszonyos,valamiért nem érzi itt jól magát,folyamatosan mondja,hogy menjünk már le,csinálok jó pár fényképet aztán leindulunk,a szél már úgyis kifújta belõlünk a meleget.A kilátó alatt elköltjük a turista-ebédünket majd elindulunk.

 Jó sok szintet elveszejtünk mire leérünk a Hertelendy-emlék nevû kilátóponra.Érdekes kõtengerek mellett visz az út,felfedezünk egy részt ahol a kemény bazalttörmelék között porózus,tufás darabok is vannak szép számmal,persze egy gyereknek mindent ki kell próbálni,itt épp azt élvezik,hogy elbírják a ránézésre nehéz,hatalmas sziklákat.:)

 Hertelendy-emlék után aztán ismét felfelé megyünk,jön is a morgás:)

 Szerencsére itt is van olyan ami eltereli a figyelmet a nehézségekrõl,egy valamilyen bokor érdekes termése az,az a puffancs,amire ha rálépsz kipukkan.Puffogtatunk egy ideig.

 Következõ megálló az Egry József-kilátóhely.Szemben ott van Fonyód,alattunk a Balaton,a szépen,katonásan mûvelt szõlõsbirtokok,ott egy Csörgõ húzza éppen pár kocsiból álló szerelvényét…..szóval van látnivaló bõven.

 Megérkezünk a Ranolder-kereszthez,innen már Szigliget is látszik.Itt is tartunk egy rövid pihenõt,a fiúk a napozó gyíkok életét keserítik meg picit,persze csak annyira,hogy közeledtükre a kis állatkák kénytelenek fedezékbe vonulni.Folyamatosan okítom õket,hogy hogy kell viselkedni a természetben,de a vadászösztön úgy látszik bennük is ott van.:)

 Nézem a térképet,és látom,hogy a Bujdosók lépcsõje mellett nem sokkal van egy kilátópont,amit eddig még nem érintettem soha,így most elgyalogolunk oda is.Népes gyerekcsapatba botlunk a Tördemici kilátóhelynél,egészen kicsi gyerekek is felkapaszkodtak ma ide.Szép a kilátás innen is,a Szent György-hegy a fõ fotótéma,de látszik még a Somló is,bár azért annyira nem élesen,kicsit párás a levegõ.

 Elindulunk lefelé a lépcsõn.Épp akkor mozdul indulásra a jó százfõs csapat is,de szerencsére õk ellenkezõ irányba haladnak,úgy látszik ide a lépcsõkön jöttek fel.Már idejövet meséltem a gyerekeknek a lépcsõsorról,na meg arról milyen isteni volt itt lemenni,mikor tükörjég volt nem csak a lépcsõ de még a korlát is.Hitték is meg nem is,hogy nem volt egyszerû,fõleg azért hitetlenkedtek,mert hát még korlát is van,mi lehet akkor olyan nehéz….?:)

 Aztán már elhiszik!Annyira meredek a lépcsõ néhol,hogy még így,szárazon sem lehet csak úgy leszaladni rajta,a „lépcsõfokok” sem egyformák,szóval csak óvatosan!

 Egy helyen kitérünk balra,ösvény vezet a bazaltoszlopokhoz,túl veszélyesnek tartom aztán,így visszatérünk a túrába.Lejjebb kõfolyás mellett haladunk el,Peti itt sem hagyja ki az oszlopépítést,Tomi közben lesétál a következõ pihenõhelyig és ráfekszik az asztalra.Holtponton van szegény,elfáradt.A kõfolyás amúgy a természet mûve,a bazaltoszlopokat a jég,a szél támadja,majd idõvel ledõlnek és apró darabokra hullanak.A hegy lényegében folymatosan pusztul.

 Leérünk a piros sávra.Ha nem tudnám merre kell menni,itt is bajban lehetnénk,ugyanis a piros sáv jobbra és balra is vezet,pánikra persze nincs ok,táblák is mutatják,merre induljunk a Rózsa-kõ felé,na meg a túra távja is sejtetheti a bizonytalankodóval,hogy innen már visszafelé kellene menni,nem még távolodni a kiindulási ponttól.Szóval balra indulunk.

 A hegy oldalában fut a jelzés,présházak,szõlõsök között gyalogolunk kellemesen meleg idõben.A gyerekek már fáradnak,azzal nyugtatom õket,hogy ma már biztos nem kell felfelé menni egy centit sem.Az út természetesen azonnal emelkedni kezd!:))

 Szembe jön egy hófehér nyitott BMW,rendszáma OOOO-01,hát igen,ha ezt a szegmenst vesszük csak alapul,õ lehet a Nr.1.,szép autó,szó se róla,késõbb is összefutunk velük,ekkor már ismerõsként integetünk egymásnak.

 Elérjük a Rózsa-követ,vagy legalábbis valahol itt kell lennie,a megjelenõ,part felé futó sárga sávból ítélve.Járkálok kicsit fel s alá,majd kérdést intézek egy itt pihengetõ turistacsoporthoz,hogy ugyan árulják már el,ha tudják,merre van az a Rózsa-kõ.Uram,hát ott van,az az amelyiken az a pár turbékol éppen!,fakad ki az egyik öregúr,körülbelül olyan hangsúllyal,hogy már-már kezdjem hülyének érezni magam,hogy ezen az amúgy szerintem baromi giccses helyen nem ismertem fel az említett páros feneke alatt megbújó lapos szikladarabot…:))

 Odasomfordálok hát a külvilágról már-már elfeledkezett pároshoz és óvatosan megkérem õket,függesszék már fel egy pár pillanatra az enyelgést,mert nekünk biza fel kell jegyeznünk az úti okmányunkra,hogy ki fia faragta ezt a követ és az Úrnak melyik esztendejében tette mindezt.Kérésem nyitott fülekre talál így már hármasban fejtjük meg a talányt,én már írnám a rossz választ,de õk figyelnek jobban,és szólnak,hogy nem õ faragta,hanem õ,akinek a neve itt van a kõ jobb alsó sarkában ni!És tényleg,igazuk van!Felírom tehát a jó választ.

 Elindulunk lefelé,vissza a civilizációba.

 Igazi balatoni hangulatba csöppenünk,vendéglátóhelyek mellett közelítjük a partot,turisták mindenfelé,pörög az üzlet.A fáradt vagy csak szimplán lusta turistát orosz katonai terepjárók viszik fel a hegyre-ja kérem,a vendégért mindent!A gyalogosan közlekedõk néha nemtetszésüket hallatják a percenként elszáguldó UAZ-ok miatt.Haladunk lefelé.

 Beérünk Badacsony központjába,na itt aztán van minden mi szem-szájnak ingere,szép az idõ,sok a turista,egy közkifolyónál vizet töltünk aztán irány a kikötõ.

 Megtekintjük Egry József szobrát,utolsó ellenõrzõ-kérdésünk vele kapcsolatos majd lesétálunk a mólóra.Szeretem a Balatont,most is jó érzés ücsörögni kicsit a partján,hallgatni a szél zúgását,a hulámverést,magamba szívni a jó kis balatoni levegõt,nézni a vitorlásokat….

 Jön az utolsó etap,bõ 2 kilométer a 71-es út mentén futó kék sávon.Tomi nagyon odavan,fáj a talpa.A mólón ellenõriztük,vízhólyag nincs,egyszerûen csak elfáradt a lába,van egy kis lúdtalpa is,a bakancs is új,ezért a fájdalom.Nehezen lépked,kézenfogva haladunk,máshogy nem megy.Peti is fáradtságra panaszkodik,ennek ellenére a következõ pillanatban ide-oda ugrál.Mondtam már,ilyen egy ekkorus gyerek:a monotonitást nem bírja,nyafog,hogy fáradt,ha van esemény feléled,a fáradtság egy szempillantás alatt elillan.:)

 Tényleg lassan haladunk,de nincs baj,Imre annyit kért reggel,hogy 17 óráig érjünk azért be.Ez megsüvegelendõ,pozitív hozzáállás,véleményem szerint egy gyereknél szintidõvel foglalkozni senkinek nem kellene,õvelük most lehet megszerettetni a természetjárást!Képzeljük el,hogy közlöd vele,hogy nincs kitûzõ,mert fél órát kicsúsztunk a szintidõbõl!Nem szabad ennyire merevnek lenni,persze aztán mindenki olyan szabályrendszert állít fel a túráján amilyet õ jónak lát,amit itt leírtam az én véleményem,amit szerencsére sokan osztanak azért.

 Szóval az utolsó méterek,na még itt egy felüljáró a vasút felett,apa megint nem mondott igazat,felfelé megyünk,mentségemre legyen mondva,ezt én sem tudtam.:)A felüljáróról viszont megpillantjuk a tomaji állomást,elérhetõ,belátható közelségbe kerül így a cél!Megjöttünk!

 8 után indultunk úgy 10 perccel,most úgy 3/4 2 körül jár az idõ,majd 6 órát tartott a 11 kilométer legyûrése.Ezen persze nincs mit csodálkozni,rengeteg látnivaló volt az úton,a szintemelkedés sem volt kicsi,na meg a gyerekek csak 8 és fél évesek.Petinek ez volt a 4.,Tominak a 3. teljesítménytúrája.Annyira azért már átlátják a dolgot,hogy megállapítják,ez nehezebb volt az eddigi leghosszabb menetüknél a jó 5 kilométerrel hosszabb Ravazdi Róka 15-nél.Hát igen,egy túra lejellemzõbb mutatója nem a táv,hanem a szint!

 Besétálunk hát az állomásra,ahol Imre türelmesen õrzi a rajtasztalt.Tomi annyira elfáradt,hogy a díjazásáért sincs ereje felállni,Peti odakucorodik Imre elé és fogadja a gratulációt.

 Jó kis túra volt ez,lényegében amit a Badacsonyon látni lehet azt érintette az útvonal,pluszként még a végére bejött a Balaton meglátogatása is,szuper!Az idõjárás is velünk volt ma,tartalmas meneten vagyunk túl,sok látnivaló,szép kilátások kísérték utunkat.A babatávos túrák között azt hiszem dobogós helyre pályázhat ez a menet mindenképp.Gyerekeknek,családoknak kiváló lehetõség egy jó kis elfáradásra,tartalmas idõtöltésre.Imre túráin amúgy 14 év alattiaknak,fogyatékkal élõknek és kísérõiknek ingyenes az indulás.Ez is egy szép gesztus,mondhatni küldetés.

 Szóval ma minden egyben volt,köszönjük a lehetõséget!

 dnvzoli

Fotók az útról:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BadacsonyiBarangolas11150919?authuser=0&feat=directlink

Csillagporos Vasparipa

2014.07.19-20.

Az éjszakai túráknak megvan a maga speciális hangulata.Érdekes dolog vaksötétben gyalogolni,hallgatni az erdõ neszeit,találgatni,hogy vajon mi mozdult ott mellettünk,nézni a csillagos ég szépségét,mégis aki sosem járt errefelé világosban,igazából nem is tudja merre is járt valójában.

Nos nekik szeretnék segíteni kicsit az alább kattintható fotósorozattal.Mivel én a 15-ös távot szalagoztam elõzõ nap(elnézést a leszedett szalagokért Porva után,nem tehetünk róla...szerencsére azért mindenki feltalált a Csárda-tetõre)a két nagyobb táv bemutatásához régi képeimbõl válogattam.

Tehát a képek:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipa2014?authuser=0&feat=directlink

dnvzoli

 Nemszázas teljesítménytúra

Bakony

2014.06.21-22.

 Hol is kezdjem?Mert ehhez a menethez bizony elég kacskaringós út vezetett.Sok töprengés,naponta módosuló elképzelések,kételyek,félelmek mentén folyt a felkészülés és bizony a döntés csak a túrát megelõzõ este született meg.Makacs hátfájással küzdök a Lepke 40 óta,azért nem a pontos dátumot írom,mert az már oly rég volt,oly aggasztóan rég,hogy már szinte a hónap sem rémlik.Nem is tudtam annyi rávezetõ túrát teljesíteni amennyi szerintem szükséges lett volna,lényegében egy Négyszögletes kerekerdõ 55 és egy Oroszlány 60 tapasztalataiból vonhattam le következtetést.Azok viszont elkeserítõek voltak.Megállapítottam,hogy a 100 most sok.

 Aztán eltelt 1 hét…

Majd még pár nap…..hátfájás nincs(fõleg ha bemagyarázom magamnak..:))….közeleg a Nemszázas….szerda…csütörtök…dönteni kellene..:)Sok a 100(107),de a túrát mindenképp meglátogatom,megyek a 70-re.Levélváltások Bazsival,elõnevezek a 70-re,örülnek nekem,nagyon jólesik!Aztán átnevezési tervek jönnek szóba,elvileg erre Bakonybélben a 45. kilométer környékén van mód.Megy az agyalás….:))

 Majd eljõ a túra napja:Leautózom Vinyére,barátsággal fogadnak-No mi lesz?-kérdezi Bazsi.-Megyek a 100-ra,ha beledöglök,beledöglök,lesz ami lesz,majd kiderül!-mondom én.-Ugye megmondtam,veti oda Zoli Bazsinak,mármint hogy úgyis a 100-on fogok indulni.Megint nagyon jólesik a bizalom…kösz fiúk!:)Nevezek tehát a 100-ra,átfutjuk az útvonalat,Kerteskõi-szurdok idén is kimarad,egyáltalán nem bánom,a táv így is 107,szurdokkal meglenne a 110 is.Nekivágok.Hosszú nadrágban tolom,Az Oroszlány 60-on az idegösszeroppanás határára jutottam amiatt,hogy vagy 65ször kellett levennem a bakancsot a belejutó kavicskák miatt.Nem szeretem melegben a hosszú nadrágot,de az elõbb említettek miatt elviselem.Az aláöltözet póló fölé még felveszek egy vékony polármellényt.Öltözetrõl ennyit.

 Kisétálok tehát Vinyérõl,a Kõpince-forrás(ok) felé veszem az irányt.A Cuhában víz alig mutatkozik,simán átkelek a túloldalra.Töltök egy palack forrásvizet majd elindulok a jobb parton.Kisebb emelkedõ mindjárt itt az elején,a fonódott sárga/zöld sávon hagyom el a völgyet majd a zöld nemsokára felkanyarodik a Zörög-tetõ irányába én viszont maradok a sárgán.Jobb ez így nehogy már mindjárt hegymászással indítsunk,szépen átóvatoskodunk Csesznekre itt a hegy lábánál.Egy szakaszon a sárga eltûnik-kivágták a jelzett fákat-az irány viszont egyértelmû,no meg ismerõs terepen járok.Szántóföld szélén jobbra,majd hamarosan ismét be az erdõbe,gyönyörû bükkösben folytatódik a menet,közben szép kilátások rögzíthetõek a bakonyaljai lankákról.

 Sárgáról letérek,átváltok a S+-re,ezen az átkötõ jelzésen érem el a Zörögrõl(jobbomról)befutó zöldet,ami aztán a Suttonyi aluljárón keresztül szépen bevezet Csesznekre.

 Szép arcát mutatja a falu,az idõjárásra sem lehet egy rossz szavunk sem,az égen gyönyörû gomolyfelhõpamacsok úsznak,a hõmérséklet ideális 20 fok körüli,esõ sem várható.Bánhatja aki otthon maradt!:)Szóval Csesznek.Kõmosó-szurdok bejáratánál 7:55-kor pecsételek(pecsételnek nekem),majd a szurdokvölgyet végigjárva érek ki a falu tulsó végére.Szurdokban nem fotózok,kevés a fény.Falu szélén elköltöm a szokásos reggelimet,a változás annyi a korábbiakhoz képest,hogy a közkifolyót lezárták.Sebaj,az 5. kilométernél azért ez még nem jelent különösebb problémát.Innen a piros sáv a követendõ,azon haladok a Töbör-hegy irányába,közben néha vissza-visszafordulok fotózni,érdemes!Tényleg gyönyörû idõt fogtunk ki!Töbör-hegy oldalában hullámvasutazok,egy futó leelõz,ezen kívül eseménytelen a szakasz.Itt is van az Ördög-árok bejárata,betérek,mint szinte mindig,az árok csont száraz.Viszont nagyon látványos,nem is kapkodok,egy 70-en induló sporttárs elõz le,majd egy csinos futó lányka,ezután ismét egyedül maradok a gondolataimmal….

 Azért a szárazságnak elõnye is van,lényegesen könnyebb így az árok átjárása.Annyira semmi víz nincs,hogy még a Gizella-átjáró(Ördög-gát)medencéje is porzik(kis túlzással:).Egy csepp víz,annyi sincs benne.A gátat most is a tereplépcsõn kerülöm ki,nézegettem a sodronyt de aztán mégsem.Haladok tovább,átkelek a kisebbik gáton,majd fellépek azon az érdekes letörésen,innen kezdve lényegesen szelídebb a terep.Jó párszor keresztezem a patakot mindenféle nehézség nélkül,itt a fentebbi szakaszon is alig-alig van víz a mederben.A zöld sáv megérkezésénél aztán újabb pecsét kerül a lapra,egy csoki meg a bendõbe.

 Zöld sávra váltok tehát,ezen haladok a Kõ-árok bejáratáig,onnan a piros kereszt vezet fel Gézaházáig.Kiérve az erdõbõl megint csak elámulok a természet szépségén amit a látványos felhõzet csak fokoz,készül is jó pár fotó,késõbb a galéria elkészítésekor nehéz szívvel törölök egyet-egyet-ha ez nem így lenne a fotósorozat állna vagy 200 képbõl,azt meg ki nézné végig…?:)Átkelek a 82-esen,a Zsellérek-földjét taposom,valami növény állandóan rátekeredik a lábamra,lépéskor meg néha valami pukkanásfélét hallok-hát nézd már ez meg itt borsó!Borsót még úgysem ettem egy túrán sem,örömmel bontogatom egymás után a hüvelyeket:)))Elérem a piros 4zetet,átállok arra,ezen ereszkedem le az Aranyos-völgybe,azon meg a Cuha völgyébe.Az Aranyos-völgy egy szakaszán szemben feltûnik a Kõris-hegy vakítóan fénylõ radargömbje,de marha messze van az még,gondolom.:)Porva-Csesznekre ha jól rémlik valamikor 11 óra környékén érkezem.

 Nincs nyitva a turistaház.Ajjaj,ez semmi jót nem jelent,mármint az ebédemre nézve.:)Bemegyek pecsételni a büfébe,Anita majd csak késõbb jön,tudom meg a büfés sráctól.Hát ez van,a tojásos nokedli ma nem lesz megmikrózva.Sebaj,így is finom.Békésen falatozok,közben több túratárs is érkezik.Te szoktál beszámolókat írni?-kérdezi egyikük.Szoktam,így én.Aha,akkor te vagy a „nokedlis”!Én bizony,válaszolok nevetve,mondjuk még midig jobb,ha valaki nokedlis,mint ha nokedli lenne…:))Másik srác kérdezi melyik távon vagyok,elárulom,ja õ is-mondja,csak az a baj,hogy a sarkán már most vízhólyag van.Elkeseríteni nem akarom,lebeszélni se semmirõl,így csak annyit mondok,hogy az bizony elég nagy baj…Aztán szép lassan mindenki elszállingózik errõl a szép vasúti megállóról,én is visszahúzom a bakancsomat és elindulok Borzavárra.

 A zöld sáv a turistaház mögött hamar felkanyarodik Porva felé,mi maradunk a jelzetlen murván,ezen jutunk át Borzavárra.Az erdõ sem csúnya de mikor kiérek belõle a Keskeny-dûlõre szinte eláll a lélegzetem annyira szép a táj.A vetemények arany és ezer árnyalatban játszó zöld színe,a homokút barnája,az ég kékje rajta a gomolyfelhõzet fehérjével valami olyan színkavalkádot alkotott ide,hogy csak kapkodom a fejem és a fotómasinát csúcsra járatva haladok elõre.A túra egyik legszebb része ez a máskor oly jellegtelen vidék szerintem.Készül itt is vagy 30 kép,fájó szívvel törölöm a többségét a már említett okok miatt.

 Beérek Borzavárra.A közkifolyó,ahol az itt szokásos mosakodást szoktam megejteni,nem hogy el van zárva,de nincs is.Eltûnt.Elvitte a rezsicsökkentés.Bár nincs kánikula a sót azért már lemosnám az arcomról,bízom benne,hogy a lentebbi kék kút nem jutott az elõzõ sorsára.Mert ha igen,mehetek vissza a temetõhöz,ott láttam mûködõ csapot.Szerencsére ez még áll,ki is használom,lecserélem a felmelegedett vizemet és beteszem az éjjel lefagyasztott mellé,több palack együtt tovább tartja magát hidegen.Jól lemosakszom aztán a templom mögött a templom renoválása miatti káoszban alig észrevehetõ meredek ösvényen kikapaszkodok a faluból.Hát mit mondjak,a látvány itt sem csúnya,a távolban a Kõris-hegy zárja a látóhatárt,elõtte szépen megmûvelt mezõgazdasági területek,és ez a gyönyörû égkép….!

 Aszfalt szélén baktatok el Szépalmapusztáig,onnan a lovak melletti köves úton haladok tovább.Ahol a kerítés véget ér(a sarkánál)lekanyarodok az útról(itt jó lenne valami ebbõl az irányból is látható nyilazott kék sáv jelzés)majd kisebb mezõ mellett az erdõ szélén haladva követem az itt csak a térképeken létezõ jelzést.Erdõ sarkánál aztán már van újra,csak az a baj,hogy aki itt nem ismerõs idáig talál el nehezen szerintem.Kis erdei szakasz után újra burkolt útra érek,nevezetesen a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára,azon jobbra fordulva elgyalogolok az egykori Kisszépalmapusztára.Emlékszem,mikor úgy 7 éve elkezdtem teljesítménytúrázni még állt itt egy lerobbant épület az egykori település mementójaként,mára már az is eltûnt,helyette van néhány pad asztallal meg esõbeállót is ácsoltak dolgos kezek,nagyban megkönnyítve ezzel mondjuk egy pontõrcsapat életét.Találok is pontõrpárost a padoknál,a felkínált ételt most kihagyom,tart még a nokedli ereje,iszom pár kortyot,majd nekivágok a túra legdurvább kaptatójának.

 Hát igen,ez a kék sáv-szakasz nem piskóta,vagy 240 métert emelkedsz 2 kilométeren belül,a turistautak közül ez a hegy meghódításának egyik leggyorsabb ám de legnehezebb változata is.Valamikor délután kettõ körül vagyok fent a tetõn,sok turista múlatja itt az idõt,többek elhûlve hallgatják a pontõrök beszámolóját a mai túra távválasztékáról…:)Kõrisrõl lefelé a piros sávon,elõször aszfalton kanyarog a szerpentin majd letérek róla és szép bükkösben vesztem tovább az elõbb keservesen összekapart szinteket.Negyed négykor pecsételek az Odvaskõ Hotel parkolójában.

 Bakonybélt a Gerence bal partján futó néha elég technikás fel-le szakaszokkal tûzdelt kék kereszt jelzésen közelítem,közben utolér egy páros akik még valahol Porva-Csesznek környékén elõztek le…(???)Kiderül,hogy Attila és Tamás bizony elindultak a kék kereszten,csak épp rossz irányba,még szerencse,hogy ezt viszonylag hamar észlelték,nem mondjuk Hubertlaknál tudatosult bennük a hiba.Újra leelõznek,gondolom szeretnék behozni az 1-2 kilométeres hátrányt,megint csak egyedül maradtam.Jön Bakonybél,közeleg a 70-re való átnevezés lehetõsége.Ez a legnehezebb,mikor van ilyen lehetõség és lenne ok is a rövidítésre.A derekam bizony nem tünetmentes.Menni viszont van kedvem,bakker ez mégiscsak a Nemszázas,én ezzel a túrával már a születésétõl fogva szinte együtt élek,mára már négyszeres indulóként,eddig kétszeres teljesítõként nehogy már átnevezzek egy rövidebb távra!!:))

 Beérek a faluba,a buszvárónál lemosakszom és bekenem a derekam a doktornéni által felírt krémmel.Pár perc és mintha kicseréltek volna!A friss hideg víz és a derekamat kellemesen égetõ krém meghozta a várt hatást,kérdés egyszer és mindenkorra eldöntve,én még látni akarom a Pisztrángos-tavat,látni akarom Németbányát is,úgyhogy semmi átnevezés irány a 107!!Átgyalogolok Bakonybélen,ezen a gyönyörû környezetben felépült településen,közben veszek egy jéghideg kólát,ma már a másodikat.Megiszom a felét,a többit elteszem késõbbre.Mint említettem nincs ma kánikula,viszonylag sokáig iható hõmérsékletû marad a folyadék a zsákban.A központban érem utol az épp frissítõ Attilát és Tamást,hármasban indulunk el Szentkút irányába.Innentõl lényegében a trió együtt is marad.

 Szent-kútnál számba vesszük a lehetõségeket és úgy döntünk,hogy ma kihagyjuk a Fehér-kõ-árok dzsindzsáját,otthagyott fatörmelékét és a kicsit hosszabb,de kényelmesebben gyalogolható murvás úton jutunk el az amúgy is a murvás út végén ránk váró pontõrséghez.Hát ez a murva bizony jó hosszú,nagy megkönnyebbülést érzek mikor végre feltûnik a pont.Pecsét mellé energiaital jár,igaz,hogy taurin már nincs benne,de azért a koffein jól jön,le is burítok egyet gyorsan.Pár percet elidõzünk itt,zoknit,lábat szárogatok,a pihenés sem esik nehezünkre,pár falat ennivaló is lecsúszik.Felkerekedünk aztán,a pilóta emlékmû mellett elhaladva ráállunk a piros sávra.Ezen haladva jutunk le a Hajag lábához.

 Hurrá,a kaszálón nincs embermagasságú növényzet!!Ez több okból is üdvözlendõ,egyrészt jóval szebb így a táj,másrészt talán megúszunk jó pár kullancscsípést,tavaly Zsuzskával ezen a szakaszon fejenként begyûjtöttünk vagy hatot.Hát igen,a jelzés itt ritka mint a fehér holló,néha azért én észreveszek egyet-egyet,de aki nem ismerõs errefelé bizony agyalhat,hogy akkor most merre is az arra.Az itiner egyébként segít.Elérjük Öreghálást,balunkon nem messze vaddisznócsaládot ugrasztunk ki a dagonyából,ráállunk a piros keresztre.Piros kereszt jól követhetõ aztán kiérünk a murvára.Elvileg a piros kereszt itt keresztezi az utat és fut tovább Csehbányára.Legalábbis tavaly még így volt,a térképen is így van.Most viszont a szembeni ösvényen nem látunk jelet,a fák nagy részét itt kivágták.Ez az a keresztezõdés ahol jobbra kell mennünk Németbányára?Elbizonytalanodom,jelet keresek.Találok is egyet a murva balos ágán,elég frissnek tûnik.Akkor lehet,hogy még tovább arra.Viszont arra lejt az út,az itiner meg emelkedésrõl ír.Tamásék beizzítanak egy helyzetmeghatározást,abból kiderül,hogy most kell jobbra térnünk.Az itiner is ír egy nagy fatörzset,az is van itt,menjünk jobbra!A látottak szerint a jelzés nyomvonala itt módosult tavaly óta.Megyünk tehát jobbra,késõbb aztán ismerõs a vidék,még azt az ösvényt is megtalálom,ahol annak idején letértem,mikor még itt fordított volt a túra útiránya.Megnyugszom.

 Pár kilométer kanyargás a murván majd jó fél óra az erdõben és már itt is vagyunk a Pisztrángos-tó mellett.A út melletti forrás mûködik,a felmelegedett vizet lecserélem,társaimnak is folyadékpótlást javasolok,mert ha Németbányán esetleg elzárták a köztéri csapot a Hubertlaki-tóig,de lehet hogy Kisszépalmáig nem lesz erre módunk.Azután elsétálunk a pontra.Itt aztán hatalmas vidám társaság székel,emelkedett a hangulat!Jó arcok amúgy,kiderül,hogy 3 éve õk mentettek le a Hajagról,a viszontlátás okán közösen örülünk egymásnak.A bogrács épp most ürült ki-mondják,ha fél órával elõbb érünk ide még abból is megkínáltak volna!Ehelyett sörrel,borral kínálnak,a pálinka már elfogyott,ezeket azonban különbözõ okokból kénytelenek vagyunk visszautasítani,a kólát viszont szívesen elfogadjuk.Közben ellenõrzöm a talpam állapotát,idejövet már enyhén elkezdett égni,megelõzve a bajt a kritikus helyeken leragasztom.Ez késõbb kiváló döntésnek bizonyul,egyetlen vízhólyag nélkül letudom a túrát.

 No,de ne rohanjunk ennyire elõre,búcsút intünk a csapatnak és belevetjük magunkat a nagy bakonyi éjszakába!

 Németbánya jön tehát,gondolkodunk,hogy a sárga hal jelzésen vagy a kiírás szerinti el-eltünedezõ sárga kereszten ereszkedjünk-e le a faluba,én utóbbit javasolom a korrektség kedvéért,az a követendõ hát menjünk arra.A jobbos letérõ simán megvan,viszont a meredek balos ösvény nincs seholElkezdek izgulni,hogy hogy fognak engem szidni Tamásék,ha kénytelenek leszünk visszamenni a hal jelzéshez….Aztán megtalálom az ösvényt,fentebbre emlékeztem,hát kicsit lejjebb lett meg.Lecsorgunk rajta a faluba.A községházában valami rendezvény folyik,szerencsére a csapból is folyik valami,ami nem más mint víz,ennek azért örülök különösképp,mert így újra tudom krémezni a derekam és a kezemrõl le tudom mosni a csípõs maradékot.Véglegesen beesteledett közben,igaz már a falu feletti ösvényen is elkelt a fejlámpa.Most viszont már tényleg sötét van.Az Üvegtigris már rég bezárt,a mindig mattrészeg partizán sincs sehol….

Kigyalogolunk a faluból a Gesztenyés utcán(az itiner itt valami Z jelzésrõ ír,ilyen sem a helyszínen sem a turistatérképen nincs)innentõl jó darabon az itinerre vagyunk utalva,pár kilométer jelzetlen szakasz következik.Az itiner viszont jó.Igaz egy helyen kis félreértés áldozatául esünk,Tamás egy sorral eltéved az olvasás közben és 100 méteren belül várjuk ezért a jobbos letérõt,500 méter után már én is aggódok,aztán kiderül a hiba,egy kilométer múlva be is fut a várva-várt jobbos.Na ezt a jobbost aztán várta a fene!!:)

Vagy 100 méter szintet veszítünk el egy rendkívül nehéz talajú,fatörmelékes,köves lejtõn,miközben a Hosszú-hegyról lezúdulunk a Csollányos-völgybe.Marhára nem esik jól ennyi gyaloglás után már az ilyen meredek,bokatörõ lejtõ.Leérve aztán még kicsit bizonytalankodunk is az embermagasságú csalánosban de végül kitalálunk az aszfaltra,ahol balra fordulunk:irány a Bakonyi Gyilkos-tó!

A legóvatosabb becslésem szerint is minimum 6-7 kilométer aszfaltozás jön most,ugye nem kell különösebben ecsetelnem,hogy a 70. kilométer tájékán tök sötétben nem ez a legvágyottabb programja a turistának!:)Baktatunk hát,ahol lehet természetesen az út szélén nem az aszfalton,minden lépésért amit puhább részen követünk el hálás a talpunk!Attila GPS-e kilométerenként jelez,itt azonban valami történt a készülékkel,vagy rosszul kezdett mérni,vagy átállítódott két/három kilométerenkénti jelzésre,de hogy ritkábban szólalt meg mint eddig az tuti!:)Társaim minden kanyar után a letérõt várják már,én tudom,hogy odébb van az még így nem is aggódok,majd csak odaérünk egyszer.Tavaly ilyenkor már a kínok-kínját éltem át a rossz zokniválasztás miatt,a talpam fele már egy nagy vízhólyag volt lényegében,na ahhoz képest az égvilágon semmi bajom,úgyhogy nem aggódom,igaz,hogy monoton a szakasz de rakom a lábaimat,egyiket a másik után,egyszer csak odaérünk!!:))

 Persze,hogy odaérünk,itt is van a letérést jelzõ lap,a pontig meg még valami világító izékkel is megerõsítették a pontõrök az utat,simán megvan a tópart.Hát megjöttünk!Finom paprikás krumplival kínálnak a pont õrei,amit asztalunkhoz is szervíroznak,elsõrangú kiszolgálás,már-már zavarban érzem miatta magam.Kiderül,hogy Zoli is itt van,aki azon az ominózus túrán egészen Vinyéig fuvarozott az autójával.A pont egyébként nagyon hangulatos,fáklyákkal,tûzzel….

 Mivel tök sötét van azért muszáj megkérdeznem,hogy merre is tovább,majd elindulunk a mutatott irányba.Kék kereszt a keresendõ.Attila mozgása elég robotszerû,hatodik túrája ez életében,nehezen megy már az újraindulás.Azt mondja õ a túra további részében már hosszabb idõre nem tervezi a megállást.Õ tudja,én tuti eldõlök Kisszépalmán is,na meg Porva-Cseszneken is pihenni szoktam egy nagyobbat az utolsó ötös elõtt.Cél a szintidõ mínusz 1 másodperc.:)Elhaladunk a tó mellett,látszik milyen,látszanak a facsonkok,fényképet azonban sajnos nem sikerül készíteni.Ahhoz már túl sötét van,a téma meg nem túl közeli.Megvan a kék kereszt,elindulunk rajta felfelé,egy-két cseles kanyar rövid idõn belül(leírás tökéletes) és máris a Molnár-kút-árokban ereszkedünk lefelé.Leérünk a Gerence-pihenõhöz,a fahídon átkelünk a patakon,egy-két méter aszfalt aztán jön a Bakonybéli-Szarvad-árok!!

Jó 3-4 kilométer felfelé,igaz az utolsó pár tíz méteren kívül nem olyan meredek,mint ami tavalyról rémlett de azért nem bánkódunk mikor felérünk.Annál többet a lefelé tartó lejtõn!Ez is jó bokatörõ,mindenféle kövekkel,fatörmelékkel,vízmosással,így a 85.kilométer környékén,fáradtan már elég bosszantó.Szerencsére hamar vége van,a murván jobbra elküldjük a jelet(Z+)Bakonybélbe,mi meg elindulunk balra a Z sávot megkeresni.Meg is van a fonódott K/Z sáv jelzés,társaim már mennének arrafelé,de inkább lebeszélem errõl õket,ha csak nem akarnak ellátogatni Bakonybélbe.Nem akarnak,úgyhogy még egy kicsit tovább,aztán jobbra be,erre visz a Z sáv,a K sáv meg fut fel a Kõris-hegyre.Hullámvasutazunk a Barátok útján,hosszú ez a szakasz,sosem lesz vége,hol van már az a jó dagonyás rész!!??Már-már attól félek rossz irányba tartunk(tudom hogy nem,de mégis:)aztán csak eljön a várt szakasz,ráadásul feljavították valamelyest az utat,a mély,vízzel telt keréknyomok nagy része eltûnt,nem kis örömömre.Elérjük újra Kisszépalmát.

 Egy 100-as túrán nem alkalmazkodunk senkihez(na jó egy bizonyos fokig talán)úgyhogy én leheveredek a tûz mellé,Tamás követi a példát,Attila menne de aztán inkább marad.Elmagyarázom nekik a hátralevõ szakaszt,nyugodtan elindulhattok,mondom nekik,én sehova nem sietek,nem sértõdöm meg,ha itt hagynak.Mégis úgy döntenek,hogy mindketten maradnak.Jó 20 percet elidõzünk aztán nekivágunk az utolsó 15-nek.Attila zombimozgása tanítani való!:)Na jó,bocs a poénkodásért,nem kis fájdalmai lehetnek szegénynek.Az én talpaimnak is kell azért párszáz méter,mire elmúlik a kellemetlen,égetõ érzés.

 Ménesjáráspusztánál lekanyarodunk Porvára,a faluba még sötétben érünk be.Átgyalogolunk Porván,a egy lélek nem mozdul sehol,aztán a Z sávon felcaplatunk a Nyolckaszásnál a dombtetõre.Pirkad.

 Megkeressük a betérést az erdõbe majd a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutunk le ismét a Cuha völgyébe,pontosabban a Porva-Csesznek vasúti megállóba.Mire ideérünk szépen kivilágosodik.Két útitársam már eléggé odavan,ilyen-olyan fájdalmakkal küszködnek,de nem panaszkodnak,viszont már szeretnék letudni a túrát úgyhogy el is indulnak Vinyére.

 Én még ücsörgök kicsit,bár a két évvel ezelõtti hangulat így világosban már elmarad.Igaz,hogy most is csicseregnek a madarak,igaz,hogy hatalmas a nyugalom,de már világos van és ez így már nem ugyanaz.Kezdek azonban fázni úgyhogy elõveszem az utolsó friss zoknimat,felhúzom és megindulok az utolsó ötösre.Most nem annyira szenvedõs,kicsit több,mint egy óra alatt át is érek,a célban Bazsi,Zoli,Tamás és Attila fogad,mindenki gratulál mindenkinek,örömködünk.:))

 Hát ez is megvan!Háromszoros Nemszázas teljesítõ lettem a meccsem a túrával tehát 3:1-re áll.Az elsõt ugye 65-nél elmosta a zivatar,a második volt talán a legsimább,tavaly még beszámoló sem készült akkorát szenvedtem a rossz zokni miatt( a szenvedést meg felesleges ragozni)az ideitõl féltem a legjobban,de meglett,büszke vagyok magamra!Gyõzött az akarat a fájdalom felett!

 Köszönöm a lehetõséget,köszönöm a rendezést,útitársaimnak a társaságot,Endrének és nejének(Vinye.hu team) a finom lángost a célban!Jövõre remélem ugyanitt!

 Fotók az utamról itt:

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas107?authuser=0&feat=directlink

 dnvzoli

Négyszögletes Kerekerdõ 55

2014.

Ajka környéki dimbeken-dombokon sétálgattunk vagy 50 kilométert,nézegessetek képeket a túránkról:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/NegyszogletesKerekerdo50?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

 Õrség 50.

2014.05.03.

Sziasztok!

A "szerek" világában jártunk szombaton.Azon kiválasztottakkal akiket nem rémít el a hidegfront érkezése,egy kis esõ ígérete,akik hajlandók akár többszáz kilométeres utazásra,csak hogy hazánk eme kivételes,máig szinte érintetlen helyén sétálgathassanak kedvük,teherbírásuk korlátai által engedélyezett kilométereken át.

Õrség 50 tehát.

Kiváló szervezés,szép útvonal(kivétel a 22-30.kilométerig,azt át lehetne tervezni),bõséges ellátmány,ideális túraidõ,(Gyõrben reggel 4-kor,és fél napig szakadt az esõ,itt Szlovéniában szikrázó napsütés,mindösszesen 20 perc ázás Farkasfa elõtt),nagyon igényes Igazoló Füzet-pecsétlenyomatok......szóval minden egyben volt.Köszönjük!

Nézegessetek képeket az utunkról!

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Orseg502014?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Lepke 40.

2014.03.22.

Keszthelyi-hegységben jártunk,nézegessetek képeket az utunkról:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Lepke402014?authuser=0&feat=directlink

Köszönjük a lehetõséget!

dnvzoli

Ha-Vas-Paripa 2014.

Pénteken Robival és Lacival leugrottunk a Bakonyba elvégezni a szokásos hosszútáv-szalagozásunkat.Eddig mindig szép idõt fogtunk ki,hát most megszakadt a folyamat,egésznapos áztató esõben gyalogoltunk.Ezt mi különösebben nem bántuk,inkább abban reménykedtünk,hogy a túra napjára remélhetõleg kissé alábbhagy a csapadék intenzitása,neadjisten meg is szûnik esni.A met.hu sajnos semmi jóval nem bíztatott.Bár a várható csapadék szombatra minimálisnak ígérkezett,tudjuk,hogy a legkisebb esõ ígérete is elég ahhoz,hogy az alkalmi kirándulók zömét teljesen indokolatlanul otthon tartsa.Egy helyi,viszonylag rövidtávos túránál viszont õk alkotják(nák)az indulók minimum felét.Tehát szalagoztunk.

A pénteki nap néhány tanulsága:

A Bakonyban sétálni esõben is felemelõ érzés.A Dekás vízálló bakancs nem bírja a huzamosabb esõt.Egyszer már megjegyezhetnénk mennyi idõt vesz igénybe a szalagozás.Ideje lenne beszerezni valami lélegzõ vízálló nadrágot.Jó,ha tudod mikor jön a vonat,amivel vissza szeretnél jutni az autódhoz,akkor talán nem nézed végig zokniban állva ahogy befut az állomásra majd egy perc múlva elhúz Varsány felé.(A következõ úgy 4 óra múlva jön...:)))Ha gyalogolnod kell,mert lekésted a vonatot és ezt a mûveletet a magas vízállás miatt a síneken hajtod végre és tudod,hogy hamarosan várható egy vonat szembõl akkor bizony nem célszerû bemenni az alagútba.(Egyenesen felelõtlen elmebetegség:)

Képek a szalagozásról:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Szalagozas?authuser=0&feat=directlink

Szombaton keléskor az elsõ dolgom volt ránézni a met.hu-ra,ami eddig teljesen megbízhatónak bizonyult.A radar ami elvileg az aktuális állapotot mutatja nulla esõt jelzett.Csapadékfelhõk sehol.A térképes elõrejelzõ modellekbõl kettõ nem riogatott esõvel a túranapra,egy minimálisat jósolt.Ezért is csodálkoztam rá a Varsány határában elég intenzíven hulló csapadékra.Gyirótra átautózva se lett jobb a kedvünk,az elsõ dolgunk a ponyva felszerelése volt.Aztán elállt!:)A legrosszabb forgatókönyv jött tehát be:esett egy kicsi.Késõbb nap közben volt némi szitálás,hosszabb-rövidebb ideig,bánhatja aki csak ezért otthon maradt.A gyiróti ponton mintegy 125 vidám túrázó haladt át,köszönjük a részvételt,jövõre újra várunk mindenkit,mi itt leszünk!:)

Képek a bakonygyiróti Sváb Pincesorról:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Pontorkodes?authuser=0&feat=directlink

A nap néhány gyiróti tanulsága:

Ha a met.hu radarképén épp nincs esõfelhõ,az még nem biztos hogy a valóságban tényleg nincs.Ha a met.hu minimális esõt ígér,az be is jöhet,fõleg a Bakonyban.A minimális esõ ígéret miatt nem érdemes otthon maradni.Minimális esõ az nagy eséllyel maximum szitálás,ami nem halálos.:)Ha-Vas-Paripán különös dolgok történhetnek veled:Ha házasodni szottyan kedved itt megteheted.Kisebb mûtét sem probléma,személyzet adott.Még ha rendõr is vagy Popeye-jel nem érdemes kötekedni.A szerencsések minimum nyuszifiúnak vagy cicafiúnak születnek.Varázslók,boszorkányok márpedig léteznek.A gyiróti pincesor-különösen túranapon-jó kis hely.Jövõre neked is ott a helyed!

Tanúhegyek nyomában 40.

Már Tapolca felett láttuk,hogy ez más lesz mint az eddigiek.A kelõ Nap fényénél gyönyörû sárgás-vöröses fényben úsznak a tanúhegyek,innen a dombtetõrõl belátni az összeset,komolyabb fotógéppel érdemes volna megállni és kattogatni párat,enélkül mást nem tehetünk,mint hiszünk a krónikásnak:hihetetlenül szép a látvány.

Az iskolához 7 után érkezünk,épp elõttünk fut be egy népes csoport,jó tíz perces sorállás ennek eredménye,nem gond amúgy.Repkény és Droid kellemes sétát kíván,az ajtóban megkapjuk a rajtidõt-hajrá!

Kilépve az iskolából szokatlan a látvány,látni a Badacsonyt,mármint a hegyet.Megkezdõdik hát a móka,a levegõ kicsit sem párás(na jó,lehet,hogy egy picit mégis...)a megszokott köd viszont nincs sehol.Érdekes így haladni.Forrásnál kis pihenõ,iszunk is egyet aztán irány a hegy teteje!Hamarosan itt is a Kõkapu,felosonunk mellette,a bazaltfolyosónál még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak,van még pár kertesztezendõ szintvonal mire megpillantjuk a Kisfaludy-kilátót.

Matrica a lapra,kilátóba fel,végre megérte a lépcsõzés,a Balaton felett káprázatosak a fények,a többi irányba is éredmes nézelõdni.Egy baj van csak,totál víz a hátam,kezdek fázni így visszatérek a túrába.Vicces dolog a Badacsony oldalában túrázni amúgy a kéken,jó kis hullámvasút,lehet gyûjteni a szinteket.Több kilátópont mellett haladunk el,mindenhol megállunk nézelõdni,meg kell becsülni hogy tiszta az idõ.Aztán Badacsonyról le,átaszfaltozunk Szigligetre.

A várat épp renoválják úgyhogy a marticáért és a nápolyiért kevesebb szintet kell legyûrni,a pont a Várhegy tövében székel.

Elhagyjuk Szigligetet,jön a kerékpárút majd a bekötõút a Szent-György-hegy irányába,egy pincénél újabb matrica kerül az Igazoló lapra majd szõlõsök mentén közeledik a hegy.Lengyel-kápolnát mellõzzük majd az Oroszlánfejes-kút mellett haladunk el.Kezd valamiféle napsütés lenni ennek eredményeképp javul a kilátás és sárosodik az eddig lefagyott ösvény.

A hegyen igazoljuk ottjártunkat majd a bazaltorgonák tövében leereszkedünk a kulcsosházhoz némi ellátmányért.A felhozatalra szavunk nem lehet!

Jön a Csobánc!Fenséges látvány ez a hegy ahogy egyre közeledik,már itt tornyosul felettünk,a szerpentinen már látszanak a hangyaként felfelé araszoló túratársak,a szerencsésebbek már a tetején tartanak....

Aztán már mi vagyunk a hegy oldalában,mit mondjak a kilátás innen is pazar,hamarosan a tetõn találjuk magunkat,nem kicsi ez a kõtömb,nem is túl alacsony de azért így szerpentinezve nem halálos a meghódítása.

Bokatörõ ösvény visz le a túloldalon,valaki aktiválja a napelemes kutat-csatlakozunk hozzá és feltöltekezünk vízzel.Átgyalogolunk Káptalantótin,jön a Tóti-hegy.

Nagyobb sárra számítottam,nem lett igazam,viszonylag könnyû a hegy meghódítása.A kilátás innen aztán mindent visz,ez mondjuk nem meglepõ.El is töltünk itt pár percet.

No,már "csak" a Gulács van hátra,itt elõbújik amúgy sem túl mélyen rejtõzõ udvarias-énem,szinte minden lefelé haladónak félreállok így mindenféle halálközeli élmény nélkül van meg az utolsó hegy ma.

Világosban történik még a leereszkedés is,sõt a fejlámpa elõ sem kerül ma,mire szükség lenne rá bent vagyunk Tomajban,ott meg már bekapcsolt a közvilágítás.

Beérve a suliba átvesszük a díjazást,vacsorázunk egyet majd hazasuhanunk Gyõrbe.

Újabb tartalmas napon,újabb szép túrán vagyunk túl,köszönjük az ez ügyben tett fáradozást mindenkinek!

Köszönöm a lehetõséget,a túratársaimnak a társaságot!

dnvzoli

Néhány kép az útvonalról itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TanuhegyekNyomaban2013?authuser=0&feat=directlink

Jó nézegetést!

Lõvérek 40.

2013.11.16.

Lõvérek 40 hatodszor.Ez a Lõvérek 40 aztán olyan volt,amilyen egy Lõvérek 40-nek illik lennie.Reggel kellemes hideg(az autó szélvédõje Gyõrben lefagyva),a túra elsõ felében szép ködös a táj(mondjuk Sopronba elautózni egy rémálom volt,hát még a hazaút...:)),aztán késõbb a Napocska is megmutatta magát,viszont ezután is lehetett látni ködös völgyeket,néha a köd alatt meneteltünk,néha benne,néha meg felette-ahogy ez egy Lõvérek 40-en illik:)Az ellátás a szokásos-ami itt a kimondottan jót jelenti,a célvirsli finom,a házilekvár mennyei,a müzliszelet pont a túrára való.De hogy ne tûnjek fizetett dícsérõnek:a sárga-fekete szalagot(bár sûrûségük terén nem érheti a szervezõket panasz,sõt!) nem kimondottan késõ õszre fejlesztették ki:))

Viccet félretéve:szeretem ezt a túrát,köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,és egye fene,Niki is megnézheti a képeket!:)

Amiket itt találtok:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek4020131116?authuser=0&feat=directlink

dnvzoli

Privát Írottkõ 50.2013.10.29.

Ha-Vas-Paripa 2013.

2013.02.23.

Pénteken összeáll a szokásos hosszútáv-szalagozó csapat,Uncival és Robival autózunk le Veszprémvarsányba.A rövid távot Anita jelöli ki ma.Hideg nincs 1-2 fok lehet talán mínuszban,szél nulla,mindent hó borít,jókedvvel "dolgozunk".Aztán rákezd a hóesés is,mesésen szép az idõ,megint kifogtuk.

Varsány után kicsit küzdünk a keréknyomban,aztán a pincesoron Lajos bácsinál pihenünk egyet.Pincesor után dombot hódítunk,a nem túl mély,de fagyott tetejû hóban(ami persze minden lépésnél beszakad)elég fárasztó.Felérünk Bakonyszentlászló fölé,amerre ellátunk mindenfelé csak a hómezõ,tiszta Szibéria-feeling:)A tanyánál megkérjük a gazdát,holnap tartsa elzárva az ebeket-megígéri úgy lesz.

Szentlászló szélénél hókásás út fogad,beváltunk az erdõbe,a szántó után ráállunk a pirosra.Bár minden második fán ott a jelzés,az elágazót atombiztosra szalagozzuk.Hóval fedett murván irány Vinye,leszedjük a gondatlan túraszervezõk kint hagyott szalagjait a vasúti átjárónál és kiszalagozzuk az utat a vasúton innen Vinyéig.Vinye.hu nincs nyitva de az ismeretség most elõnyünkre van,viszonylagos melegben eszegetünk kicsit.

Elhagyjuk a számunkra oly kedves kis falucskát,irány a Cuha-völgy.Zöld hídon kelünk át(a gázlók valószínû nem járhatóak száraz lábbal)a piros sávot átszalagozzuk a domboldalba a Kõpince-forrás irányába.Kõpince-forrás jó bõvízû,utántöltök belõle majd irány a Zörög-oldal.Hát itt aztán nem egyszerû a menet,van azért szerencsére egy nyom,de annak gazdája lefelé jött-sebaj,így is nagy segítség,hogy nem a szûz havat kell törni.Ugyanis itt is fagyott a felsõ pár centi,minden lépésnél(ha nem a nyomba lépünk) beszakad-izzasztó a haladás.Felfelé a sebességünk talán még 1 km/ órás is lehet,örömmel tölti el a csapatot,mikor elérjük a zöld-sárga elágazót.Kiteszünk egy táblát aztán irány tovább a sárgán.Bíztam benne és bejött a számításom:itt már van keréknyom,nem egyszerû benne egyensúlyozni,de vagy 4szer gyorsabban haladunk így,mint ha a hóban törtetnénk.Suttony elõtt aztrán a traktor elkanyarodott....:))Újra jön az úttörés:))

Sárga kereszten érjük el a zöldet,majd a sárga sávot,elfordulunk jobbra rajta.Fatelep után a hó letolva,nagy a megkönnyebbülés.Gyönyörû hóesésben kanyargunk a havas murván Károlyháza-vadászházig.Aztán irány az Aranyos-völgy,jó mély a hó,de lefelé megyünk,így azért könnyebb.Cuha-völgyben balos,fél kilométer és itt is Porva-Csesznek vasúti megálló,célba értünk.Fél négy elõtt besuhan a BéZé Zirc felõl,hihetetlen hogy a hó mennyire elnyeli a hangot,mintha mágnesvasút lenne,annyira hangtalanul közelít.Visszavonatozunk Varsányba,majd hazaautózunk egyet aludni Gyõrbe.

Szombat:

Reggel 4-re "húztam" a mobilt,de már fél 3-tól fent vagyok,azon jár az eszem,okos döntés-e elvinnem Tomit pontõrnek ilyen hidegben.Megígértem neki,õ is nagyon lelkes,de vajon nem nagy megpróbáltatás-e egy 6 éves városi gyereknek 4-5 órát egy helyben tölteni ilyen idõben...?Ha hideg lesz beülünk az autóba,jó lesz-e úgy?De akkor ugrik a "produkció" amit elterveztem mára.....na meg õ sem viselné valószínûleg könnyen a kényszerbezártságot.......jár az agyam rendesen.4-kor felkelek,kinézek az ablakon......és nem tölt el mérhetetlen boldogsággal amit látok.Ömlik a hó,láthatóan van már jópár centi friss lepel.Mi lehet a Bakonyban?Mennyi ideje eshet?Mi van,ha a pincesorra be sem tudok menni autóval?Én egyedül megoldanám a helyzetet úgy is,de hova rakom Tomit?....Nehéz döntést hozok:Tomi nem jön.Nagyon sajnálom szegényt,biztos sírni fog,mikor felébred,és rájön(õ úgy fogja értékelni),hogy átverte az apja.......

Szakadó hóesésben autózunk le Mártival és Robival Varsányba.Kevesen leszünk ma,sajnos ezt már most látjuk.Ilyen idõben csak a legelszántabbak indulnak útnak,és ha belegondolunk az otthon maradottak is megérthetõek.Feláll a rajt,kimegyek,teszek fel még pár szalagot az indulás megkönnyítésére és átautózom a pincesorra.

Itt is feláll a pont,míg feltesszük Lajos bácsival a ponyvát a pince elé(néhány perc)a kabátom egy merõ víz.Sajnos ami most esik az havas esõ a vizesebb fajtából.

Aztán jönnek az elsõ fecskék-bõrig ázva,nagyon sajnálom õket,bár legtöbbjük vidáman kezeli a helyzetet.Nincs ma nehéz dolgom,sajnos kevesen vagyunk,a gyõri vonat azért hoz egy nagyobb csoportot,amúgy kettesével-hármasával halad át nálam az a kb. 55-60 túrázó,aki áthalad.

Ma az járt jól,aki nem a rajtidõ elején indult,az irgalmatlan havas esõ valamikor 9-10 óra körül eláll.A hó összeesett,nem könnyû benne a haladás,de legalább fentrõl nem ömlik a víz.Aki eljött,azért remélem nem bánta meg,nálam speciel csupa vidám emberke jelent meg.:)

11 óra után egy szovjet harckocsizó szigorú kíséretében befut Piroska Nagyanyóval seprûként,bezárjuk a pontot.Késõbb megtudjuk,hogy valamiképp jött még két túrázó utánuk is(azt tudtuk,hogy kellene még jönni két résztvevõnek,de a seprûk érkezéséig nem jöttek,a seprûk a hivatalos úton szedték a jelzéseket,rejtély hol kerülhették el egymást)akik már hiába keresték a pince-ellenõrzõpontot.Szerencsére azért el nem tévedtek,sõt még a szalagokat is beszedték a következõ pontig,amit innen is megköszönünk!:)

Köszönöm minden résztvevõnek,hogy megtisztelte az ellenõrzõpontomat és a túrát,remélem jövõre is találkozunk!

Hazafelé beugrok a Müllerebe,valahogy ki akarom engesztelni Tomit,komolyan tartok a találkozástól.Veszek Lego-t,persze egy doboz nem elég,ha Tomi kap Petit sem hagyhatom ki.Hálisten Tomi nem haragszik annyira,az éjszakaira mindenképp eljöttök-ígérem meg nekik,tavaly is nagyon jól sült el a Csárda-tetõs pontõrködés.Kedves Túratársak,ha az égiek is úgy akarják,ott találkozhattok velünk!Gyertek mindenképp!!:)

dnvzoli

Képek a szalagozásról és a túranapról itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2013SzalagozasPontorkodesABakonygyirotiSvabPincesoron?authuser=0&feat=directlink