Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Kápolnák nyomábanTúra éve: 20152015.03.09 00:44:15

Anna-Mária 22,5


Végre elstartolt a 2015-ös túraévad!

Kicsit késõn ugyan, februárban vetettük bele magunkat az erdõkbe, viszont emberemlékezet óta nem látott népességû csapattal. Konkrétan egy Szanticska lakosságának megfelelõ társasággal készültünk a Kápolnák nyomában különféle köreinek megtételére. Tehát enumeráció.

Elsõ bálozóként volt velünk Peti B., Peti K. (volt kollégáim Amerikából); Maurice, Kata angoltanárja (egyenesen Devonból); Ildi B. (az Eötvös Collégiumos idõkbõl); Koni (õ már volt ugyan egyen velem, de az nem teljesítménytúra volt). Visszatérõként Kata és Eszter, valamint az egyre régibb motoros Zsófi jött, így voltunk kilencen.

A Szépjuhásznétól indult a menet ezúttal is. Nem szoktam a szervezõséggel foglalkozni, de egyre erõsebb a gyanú, hogy az ezt a túrát szervezõ társaság célja egyre inkább a haszon, mert már sokadik túrájukon voltunk és a tea-szõlõcukor kombón kívül eddig nem sok mindent kaptunk (a kitûzõket általában egy-két hónap után küldik el, ezt a bejegyzést márciusban írom, eddig még semmi). A vidéki túrákon sokszor ennek a nevezési árnak a feléért terülj-terülj asztalkám van (emlékezzünk csak a fantasztikus Hajdú 50-re, vagy a nemhiába legendás Aranyszarvas 50-re). Mormogás lezárva, veselkedjünk neki!

A túra kezdetén kiderült, hogy nem sok jóra számíthatunk, ami az útviszonyokat illeti. Igazság szerint egy korcsolyapályával vetekedett az elsõ szakasz, bedõlt fákkal koronázva. A társaság viszont jó hangulatban kerülgette az akadályokat, brit vendégünk sem panaszkodott (s remélem nem csak a híres brit udvariasság miatt). A visszatérõ eltévedések sem maradhattak el természetesen. A Béla király útjánál a rendezõség eddigi összes túráján eltévedtem, de igazság szerint ez az én hibám. Mondjuk egy szalagozást jövõre elfogadnék, az lehet.

Következõleg a Mária-kápolna utáni masszív emelkedõn kavartunk el; itt Kata vezetett, s õt zavarta meg a szerintem sem egyértelmû leírás. A jó hangulat azonban nem csappant meg, annak ellenére sem, hogy közvetlenül ez után ismét a rossz irányba mentünk - félõ volt, hogy nem lesz ebbõl szintidõ.

Mondjuk nem is hajtottam a csapatot igazán, lévén hogy sokan voltunk, s ilyenkor a jó hangulatot nem szívesen áldozom fel egy nagyobb tempó érdekében. Peti K. és Eszter igen jól összehangolódtak, akárcsak Maurice és Peti B. valamint Koni és Ildi B.

Katával a régi túrákat elevenítettük fel, s azon gondolkoztam, vajon mi lenne a legmegfelelõbb taktika az idei Iszkiri leküzdésére. Talán egy ötvenes márciusban? Mondjuk a Téry?

Csakhamar egy igen meredek emelkedõ után már a Széchenyi-emléknél pihent a társaság, ahol Kata a tavalyi történetekkel szórakoztatta az angolul értõket, természetesen a zoknim halálugrása volt a legnépszerûbb.

A János-hegyig tartó következõ szakaszon szétszakadtunk, Zsófival és Katával meneteltünk elöl, mögöttünk Peti K. és Eszter, mögöttük pedig a többiek, ki tudja hol, de Peti B. vezetésével, ami nem ígért túl sok jót.

A Szépjuhásznéig nyújtózó nagy kör utolsó részén önfeledt korcsolyázás várt ránk ismét, én konkrétan surranó féken száguldottam le a legmeredekebb szakaszon, szánkózó skacokat elõzve.

A Szépjuhászné állomásának melege többeket is maradásra csábított, így a befejezõ kisebb körre Maurice, Ildi B., Koni, Eszter és Peti K. már nem tartott velünk - de örömömre mindannyian azt mondták, hogy remekül érezték magukat, s nem utoljára jöttek. Az elmaradt kitûzõk miatt persze volt némi szomorúság, de a forró tea lelket lehelt mindenkibe. Kata, Zsófi, Peti B. és jómagam indultunk a kis körre, a már ismert korcsolyapályán törtetve vidáman, s önfeledten.

A Tündér-sziklát sajnos nem sikerült meghódítanom egy körön se, de ezt azóta pótoltam.

A szintidõnk eddigre odavolt, a pontõrök megléptek, mi pedig a Normafa alatt ismét elkavarodtunk, így önfeledten száguldozó szánkós gyerekek közt törtettünk föl az Anna-rétre, illetve inkább annak közelébe. A célig ismét várt egy surranó szánkó/jégpálya mindenkire, ott pedig a tea (kitûzõ nem). Ha a szervezést tekintem, meg az ár-érték arányt, akkor van még mit javítani, viszont a társaság miatt abszolút megérte eljönni - s ha úgy jön ki a lépés, jövõre is jöhet az Ice Skating Competition.

 
 
túra éve: 2014
TatabányaTúra éve: 20142015.03.09 00:13:47

Tatabánya 30


A 2014-es évad záró túrája, Kata, apám, Elemér bá', B. András és két laboros társaságában.

A starthoz apámmal és egy igazi régi motorossal, Elemér bá'-val jutottunk el kocsival (yeah!), ami a korábbi évekhez hasonlóan Felsõgallán volt. Kata és társai egyenesen Pestrõl érkeztek, hogy bevessük magunkat a Vértes vadonjába!

Az elsõ szakasz cviszonylag nyugodtan telt, Kata norvég csokival ajándékozott meg, ami kifejezetten ízlett és kb. az elsõ ellenõrzõpontig vigyorogtam tõle. Gyógyszerész/laboros barátaink el-elmaradoztak tõlünk, így az élbolyt hosszú kilométereken keresztül apámmal s Elemér bával alkottuk. A Vértes erdei így õsz közepén legszebb arcukat mutatták, a fák ezer színben ragyogtak, hál' a jó Égnek, felhõknek nyoma sem volt. Az Új-osztásnál elhelyezett pontnál ért be minket B. András, a laborosok még mindig az erdõ vendégszeretetét élvezték ki tudja, hol. Végül Kozma elõtt kevéssel értek utol minket. Innentõl egyikõjükkel beszélgettünk erdélyi és külhoni magyar dolgokról, talán kevésbé nem is láthattuk volna hasonlóan a dolgokat. Igencsak felpaprikázott állapotban néztük meg a kozmai kápolnát, majd folytattuk utunkat Várgesztesig. Itt én elszakadtam a csoporttól, és a célig egyedül nyomultam: nem álltunk jól szintidõvel, és figyelmeztetni akartam a rendezõséget, hogy mindenképp tároljanak be legalább hat kitûzõt számunkra.

A túra sikeresen zárult, a célba érõ apámmal s Elemér bá'-val kocsiba ülve távoztunk. Jövõre természetesen ismét eljövünk!

 
 
Budaörsi DolomitokTúra éve: 20142014.05.25 12:15:29

Budaörsi Dolomitok 20


Némi szünet után ismét visszatért a karavánunk a Budaörs melletti hegyekbe, hogy vörösre süljön, de szépeket lásson. Ha a legutóbbi teljesítménytúrámat, a Timivel közös Gerecse 20-at nem számoljuk (ahol nem neveztem), egyenes ági folytatása volt ez a Város peremén-nek, amikor is a sárgán szaggattunk József Attila lábnyomaiban. A legutolsó dolog ráadásul, amit azelõtt láttunk, hogy leereszkedtünk volna a várost övezõ erdõségbe, a Törökugrató volt - most pedig az is sorra került végre.

Hosszú idõ után visszatért köreinkbe Laca - a tavalyi, erdélyi kaland óta nem láttuk; Eszter , aki a város peremét járta be velünk, szintán eljött, ahogy Zsófi is. Csapatunk legcsinosabbjaként pedig Timi tette tiszteletét. A Budaörs közepén levõ Templom téren találkoztunk a lyányokkal (László velem utazott ), s bele is vágtunk a keresztfába. Rögtön az elsõ néhány méter után megkezdõdött az emelkedés, és a Kõ-hegyig nem is volt megállás. A keresztes szikla meghódítása után alternatív módot választottam a lejutásra - a hegy nyugati oldalán törtettünk lefele, Timi pedig sziklaszörföt mutatott be - elég hatalmasat esett, de szerencsére nem lett komolyabb baja. László ezek után megtalált egy "Ez nem WC"-táblát egy kerítés mellett (késõbb volt egy "Dohányozni tilos!" is, szintén egy kerítés mellett, mi folyik itt Budaörsön?), majd az Út-hegyet hódítottam meg abban a reményben, hogy a Törökugratót mászom, míg a többiek alatta köröztek. Aztán a Város peremén-túra végén indultunk el ellenkezõ irányba, miután jót reggeliztünk a valódi Törökugratón - és miután kipróbáltuk a növények felismerésére való gyermekjátékokat.

A Huszonnégyökrös-hegyre való feljutás nem ment a legkönnyebben néhányunknak, a látvány ellenben lenyûgözõ volt. Amellett persze, hogy kiderült, a Budai-hegységben még nem tudom mindehol betájolni magam térkép nélkül (A messzeségben magasodó Farkas-hegyet sikerült összekevernem a Sorrento fölött magasodó heggyel, hogy csak egyet mondjak). Szerencsére a hegyrõl lejõve a jó irányba haladtunk egészen a dózerútig, egyre fokozódó melegben, fogyó vízkészletekkel. Hamarosan egyre hangosabb fohászok hangzottak el, fõleg a csillebérci irányba; a Farkas-hegyen iszonyú meleg volt, a fehér murva pedig valósággal ontotta vissza a meleget az ember arcába. Lászlóval angliai történeteinkkel szórakoztattuk a lányokat, aztán átfordultunk a piros keresztre, ahol még életemben nem jártam. Csillebércen hál' a jó égnek, illetve leginkább a szervezõségnek, föl tudtuk tankolni a szinte teljesen kiürült üvegeinket - vízzel, zöldalmás vagy narancsos (barackos?) szörppel. A Kolacskovszky-turistaházig és onnan is lefele beindult a futóverseny lefele, kezdtem megunni, hogy a köves út kikezdi a talpam, Laca és Eszter velem tartott. Így fedeztünk fel egy közkutat, ami mellett többen elsétáltak (s ahogy meghallották a vízcsobogást, fordultak is vissza rögtön), s moshattunk végre arcokat.

Ezek után érkeztünk egy budapesti-budaörsi határterületre, ahol igazi, rendszerváltás elõtti üdülõk hangulata fogadott fehér házikókkal, kertekkel és a kerítések között megrekedõ hõséggel, ez utóbbi nem hiányzott, de már közel volt a cél. A Nap-hegyi parkerdõben valakik íjászkodhattak, szerencsére nem repülõ nyilak közt mentünk (elõször a rossz, majd a jó irányba) körbe rajta - ezt a helyet egyébként késõbb érdemes lesz fölfedezni!

A célba is megérkeztünk hamarosan, majd irány a Faház, Eszternek és Zsófinak pedig a Város. Kifejezetten jó túra volt, egyértelmû, hogy eljövünk újra.

 
 
A Város PereménTúra éve: 20142014.04.13 18:06:53

A város peremén 25


A dobokat megverték, a fanfárok felharsantak, ötvenedik teljesítménytúrám napja virradt fel. Ebbõl az alkalomból igyekeztem összeszedni egy népes csoportot, ami végül sikerült is. Elsõ túrázóink között köszönthettük Esztert, Kata egykori szobatársát, Marcit, jó cimborámat valamint Orsit és Mikit, akik frissen tértek vissza a Mediterráneum legmagasabb vulkánjáról - kíváncsi voltam, mit mondanak egy Budai-hegységbeli túrára azok után. Rajtuk kívül Kata és Zsófi erõsítették a csapatot - heten voltunk tehát velem együtt.

A rajtba elég lelkesen érkeztünk, ami Hûvösvölgyben volt. A nap elsõ meglepetését Livi szolgáltatta, aki egy jógakurzusra igyekezett és hogy visszafogottan fogalmazzak, az évek során elég komoly (értsd: csinos) hölgy lett belõle. Megbeszéltük, hogy nem utoljára futottunk össze véletlenül, aztán tényleg a nevezés következett. Elõzetesen kifejezetten boldog voltam, hisz a város peremén azokon a részeken kezdi a menetelést (ellenkezõ irányban), ahol elsõ teljesítménytúrám, a Budai 50 vonul a mai napig - ami a kedvenceim között van most is. Egyben azt is tudtam, a hegyek oldalában nem lesz kifejezetten könnyû a gyaloglás, a többiek elõl azonban ezt igyekeztem titkolni.

A nevezés után Solymár határáig utaztunk jó néhány társunkkal, majd õket követve betörtünk a Paprikás-patak hídján át a völgybe és lám: az elsõ emlékfoszlány föllebeg 2003-ból: apámékra várunk egy órát egy zöldre festett kerítés mellett (ez ugyan odébb van, de a környék ismerõs volt). A patak mentén a Rózsika-forráshoz mentünk, ahol diót osztogattak. Eszter dióját pillangóval próbáltam meg kifeszegetni, aztán kõ oldotta meg a kérdést. Egy indiainak kinézõ csóka és szõke barátnõje haladtak el mellettünk kevéssel ezután, velük még késõbb találkozunk.

Mivel oly rég jártam erre, idõnként nehezen ment a tájékozódás - fõleg, hogy a jelzések nem voltak kifejezetten sûrûn fölfestve. Sikerült is eljönni a sárgáról, s egész a zöld jelzésig mentünk a rossz irányba. Itt a csoportunkat hátrahagyva visszafele indultunk Marcival, hogy a sárgát és elveszettnek hitt pecsétes papírom megleljük. A többiek lefele mentek ezalatt.

Nemsokára utolértük a szõke lányt és az indiai csávót, akik hozzánk hasonlóan elvétették a jelzést, s egy ideig elõttük haladtunk - aztán egyszer csak balra fordultak, mert meglett a sárga (és a pecsétes papír, a zsebemben)! Minekünk meg egy üveg narancslevet adtak oda, ami nem fért bele a táskájukba - ilyet azért ritkán tapasztalni, de hálával fogadtuk. A sárgán meneteltünk a hegyoldalban, bükkök mindenfele. A Nagy-Kevély kevélyen (hogy máshogy...) nézett ránk északi irányból - már amikor megszûntek a lombok és kiértünk a hegyszélre. A csoportunk másik része ezalatt abban a hitben tört a zöldön elõre, hogy nemsoká megérkeznek a keresztezõdéshez, ahol ott leszünk mink is (ugyan azt mondtam nekik, inkább gyalogoljanak vissza, mert a zöld vesz egy derékszögû kanyart és majd szembõl rohanja meg azt a hegyet, ahol mi oldalaztunk lassan fölfele, végül jól tették hogy nem hallgattak rám - az a szakasz állítólag kevésbé veszedelmes, mint ahogy a térképen látszik). A Budai 50-rõl ismert csupasz hegyoldali részek nagyon tetszettek Marcinak, én meg vigyorogva gondoltam vissza azon a részen, ahol Botond botom ama túrán megszökött tõlem és legurult a bánatba. Ma odahaza volt, legközelebbi bevetése a Gerecse 50-en lesz.

Hamarosan jött a telefon, vaj' merre lehetünk - tíz perc körülre mondtam, hogy érkezünk, de már hallották a hangunk, egyszóval ismét hoztam a formám idõbecslés terén... Nagy boldogság, s jó kedv, indulunk a Virágos-nyereg felé. Pecsétünk is megjön hamarosan, azután pedig szemtanúi leszünk a "Hogyan ne szálljunk föl siklóernyõvel?" címû monodráma forgatásának. Szerencsére az ipsének nem lett komoly baja. Hûvösvölgy felé gyalogolva (és trappolva) Katát és Zsófit kapacitáltam a Budai 50 megtételére, egyelõre egy-egy halvány talánon nem jutottunk túl - de ez is több, mint a semmi! Orsiék közben elõrehaladtak, és a nyomukban érkeztünk meg Hûvösvölgybe. Itt lefelejtették a pecsétem, valamint egy útbaigazítást kérõ hölgyet elirányítottam a rossz irányba - mindez azonban nem szegte kedvem, csak bosszankodtam egy sort.

A Szépjuhásznéhoz vezetõ úton mindenkit figyelmeztettem, hogy nem lesz kifejezetten sétagalopp a hárs-hegyi út, és tényleg jól emlékeztem... A felfele vezetõ út fényét kollégisták emelték, akik Pendulumot bõgettek egy közepes állapotú gettó blaszterbõl, zengett az erdõ a d'n'b-tõl. Nem vagyok én a buli ellensége, de nagyon nem a tavaszi erdõhöz való a dekkelés. A Kaán Károly-kilátó alatt az elõörsök álltak beállva és éppen az ég felé kiáltották (inkább üvöltötték) egyetemes fájdalmukat. Az égen kívül valószínûleg még fél Pest és egész Buda is hallgatta, nem biztos, hogy kíváncsian. A kilátóban Kata és Zsófi fogadtak mosolyogva, nagyon tetszett nekik a tavaszi lomb meg minden. A tomboló káoszból lefele indultunk, s a Szépjuhászné elõtt Marci elhatározta, hogy kiszáll - na nem mert nem bírta, hanem munka volt esedékes. Ennek örömére megbeszéltük, hogy jön legközelebb is (erre pedig megittunk egy sört), aztán a pecsétek begyûjtése után, s továbbra is a sárgán haladva elõretörtünk. Nem volt mese, a sárga keresése és a lányok Virágos-nyergen végrehajtott mosdókeresõ hadmozdulata elvitt némi idõt, amit be akartam hozni - magasabb fokozatra kapcsoltunk. Az erdõben számos madár énekelt, rájuk figyelve ismét eltévedtem, s a Sorrentón és számos másik túrán megszokott kanyart ismét átvágtam - ez azonban a pirosra visz. A sárgára perceken belül vissza is találtunk, s a Normafa 20 tájain haladtunk (remélem, jól  rémlik). Miki régi mesékrõl mesélt, a lányok pedig a Disneyrõl, én pedig arról, miért van az útvonal mellett életveszélyt jelzõ tábla (alatta meg egy frankó tûzrakó-sátorozó-hely!).

Eszterrel angliai kalandjainkat beszéltük meg eztán, majd megjegyeztem magamban, hogy a Sorrento sziklái változatlanul gyönyörûek. Kata pedig változatlanul remekül mászik fára (Zsófi pedig nagyszerû képeket készít, többek közt a fel s alá járõrözõ helikopterekrõl is). Budaörs határában jött az eleddig ismeretlen szakasz, be a sárgán a Csíki-csárdához. Azt hiszem, ekkor érezte úgy mindenki, hogy megérte eljönni - az ismert hegyekre táruló kilátás eszméletlen volt (valamint az egyik tisztább részrõl pont szemben látszott a Törökugrató vonatról nem látható oldala - azt késõbb meg kell másznom egyszer)! A célban ruhára varrható, jó értelemben régimódi dísz és csoki várta a brigádot, akik a 88-as busz fele rohanva már a következõ túrára gondoltak. Én meg szépen begyalogoltam a törökbálinti vasútállomáshoz, és azt mondtam magamban: az ötvenedik teljesítménytúrámra a lehetõ legjobb túrát választottuk.

 
 
IszkiriTúra éve: 20142014.03.24 19:28:01

Iszkiri 65


Elõzetesen egy hangyányit citerázott a fogam a távtól, megvallom õszintén. Nem mintha nem lennék kemény legény, a Kebnekaise meghódítása után sokáig úgy éreztem, bármi jöhet. Aztán elkezdett közeledni az Iszkiri indulása. Elõször a Kinizsi 100-as legendáit olvastam el, majd visszagondoltam saját Gerecse 50-es tapasztalataimra és úgy éreztem, ez lesz a nagy áttörés napja. Kata ugyanígy lehetett vele, idei negyedik túrájára készülvén tele volt várakozással. A reggeli vonatra mindenesetre nem kellett sokat várakozni, olyannyira nem, hogy majdnem lekéstük, pedig a hatos nevezés nagyon fontos lett vóna, mert el akartam kerülni az erdõben-sötétben való céltalan bolyongást. Késõbb kiderült, ez nem mindig céltalan (a Sajgó 50É emlékei azért a mai napig kísértenek), de még csak Tatabányán tartunk idõben.

Amelynek peronján már szakasznyi túrázó várakozott, a tömeg közé vegyülve - volt aki le sem ült, ezek szerint nem csak mink voltunk izgatottak. A rajtnál aztán egész sereg várakozott már a nevezésre, kettõ azaz kettõ darab pad elõtt, amelyek érthetõen nem voltak túl hatékonyak az indítás leszervezésében. Mindenesetre angolosan kivártuk sorunkat, majd mandarinnal fölszerelve elindultunk a rossz irányba. Aztán Kata kiderítette a jó irányt, s bár bosszankodtam a tévesztés miatt, legalább jó fele tartottunk eközben. Nem sokára mellénk szegõdött egy csóka, Peti, akinek a beszédjén hallottam, hogy nem idevalósi. Késõbb kiderült, hogy egy helyen születtünk, innentõl kezdve egészen Szárig megvolt a téma - Kata pedig tavaszi héricseket fotózott nagy boldogan. Szár után egy általam ritkán járt része jött a Vértesnek, a körtvélyesi emelkedõ közben ráadásul Petit is elhagytuk - Kata viszont megvolt, s derekasan megmászta az újabb emelkedõket. Ezután hamarosan nyírerdõbe fordultunk, majd egy mindig misztikus, sûrû telepített fenyvesen törtünk át (ahol a Tatabánya harmincon a seregnyi légyölõ galócát találtuk), aminek végén egy örsnyi kölyök torlaszolta el az utat. Végül õket megkerülve jutottunk be Körtvélyespusztára, ahol röviden megpihentünk. Egy erdélyi túrára toborzó ember is megtalált minket, majd míg a kiadványukat böngésztük, rádöbbent hogy az õ csoportja tulajdonképp a rajttól a rossz irányba halad - mert hogy nem a 25-re, hanem tán az eggyel nagyobbra neveztek volt... Azért folytatták az utat, bár Szárliget után már nem láttuk õket viszont. Nem úgy a rendõröket, akiket még a startnál láttunk készülõdni.

Szárligetet elhagyva különféle bányatavak nádasai mellett oldalaztunk el, majd a Nagy-Somlyó emelkedõin beértük õket. Látszólag nem volt sok kedvük folytatni az egészet, de még mindig jobban bírták, mint én, akire rájött a rosszullét, s egy öt percet fújnom kellett. Aztán a kulcsosháznál õk lemaradtak, mi Tornyópuszta felé haladtunk. Hozzá kell tenni, elvileg tudtam az utat a 2004-es hamis Csabdi 30 okán (amikor egy héttel korábban érkeztünk, de azért nekivágtunk az akkor még Bicske-alsóról induló távnak, s a Somlyón elkavartunk - így érkeztünk Tornyóra) - a valóságban már megkoptak az emlékek, s elég nagy segítség volt az hogy sokan voltunk. A falura (vagy külterületi részre?) történõ beérkezés után elõször a hotdog-standot, majd Petit szúrtuk ki, aki valamilyen emelkedõn elénk került, s a faluban volt vízért. Mi magunk arra apelláltunk, hogy itt lesz majd, ahogy a leírásban írták volt, de sikerült ugyanonnan vizet szereznünk, ahonnan õ is tette. Az eztán következõ szakasz húzósnak érkezett, rá is kapcsoltunk hát. Olyan sikeresen, hogy gyönyörûen jobbra fordultunk a tarjáni mûúton a bal helyett - hozzáteszem, a szemközti fán rossz irányba mutat a jelzés! Mögöttünk is jött egy mohikán, így a tornyói fõ bekötõút megállójában hárman tanakodtunk, merre kéne menni. Kiötlöttem aztán, hogy van egy nyiladék, ahol elvileg vissza lehet oldalazni a kékre - ehhez elõször egy kerítésen kellett átkelni. Ez elsõre le akart szakadni, de aztán megtartott mindõnket. A nyiladékkal kapcsolatos sejtéseim részben beigazolódni látszottak (minthogy a térképem már tinédzserkorba lépett, s a valóságban is elkezdhetett nõni ott akármi) - a mohikán azonban talált egy utat keresztül egy vízmosáson, onnan a nyiladék tényleg nyiladék volt. Kata lelkesen fedezte föl a térképen is jelzett vadleseket, majd megleltük a kéket. A csóka itt elköszönt, ketten folytattuk tovább Koldusszállásra.

Ahol rövid pihenõ jött, és lószemle (elõbbit fõleg én, utóbbit fõleg Kata szerette volna). Mindennek végeztével nekivágtunk a résznek, ami nekem a Gerecse miatt ismerõsnek tûnt - utólag visszanézve nem véletlen, a sárga sávú jelzés a kisréti vadászházig megegyezik amannak az útvonalával. Az ottani padon újabb pihenõ jött, majd a lassan szürkülésbe váltó idõben tempósabban gyalogoltunk, várva a Pusztatemplom eljövetelére - ahol egyébként még sosem voltam.

A szürkület után lassan leszállt az este, elõkerültek a lámpák - de elõkerültek odalenn a völgyben is, Tata és az autópálya fényei mutatták az irányt. Némi bandukolás után csak meglett a körtemplom és a pontõr is; az õt követõ kanyarban pedig sikeresen elhagytam a túralapomat, amire Baj felé félúton jöttem rá, jöhetett a visszakapaszkodás.

Eztán már tényleg nem volt mese, a stációkat követve beértünk Bajra, majd a tóvárosi vasútállomás után pihentünk még egyet. A tókört tényleg az utolsó erõtartalékokat (és Kata helyismeretét) mozgósítva tettük meg békák közt szlalomozva. A célban megkaptuk a kitûzõt, aztán a hazaút és a tervek, jövõre eljöjjünk-e. Akárhogy is, de remek volt.

 
 
Kis-Kőfej és SorrentoTúra éve: 20142014.03.24 18:38:11

Sorrento 21


Változatlan csapattal vágtunk neki az év harmadik teljesítménytúrájának (Zsófi és Kata társaságában) - több tekintetben is. Egyrészt az elõzõn is velük voltam, másrészt a tavaly õszi távon is (ami változatlan maradt idén is) velük voltunk; jöhetett a kalandra föl! Rögtön a rajt után jött az elsõ meglepetés, a lyányok nagyszerûen emlékeztek az útvonalra (a jelek szerint tényleg öregszem, de pár helyen nem tudtam merre hány méter). Kevés sarunk volt, a magam részérõl úgy éreztem, megjött a tavasz. Erre a Makkosmária körötti tisztás is ráerõsített, ahol gyerekzsivaj és babakocsit tologató nagyobbak fogadtak, meg a pontõrök szõlõcukorral. A Végvári-szikla ezúttal Katának is megadta magát, majd rövid evés után átkeltünk a Budai-hegység egyik legszebb hegyoldalán. Így érkeztünk a Sorrentohoz.

Itt rövid pihenõ jött evéssel, majd észrevettem, hogy az egyik fának akár a tetejéig föl lehet mászni - a lovak (akarom mondani ágak) közé csaptunk hát, s nem is sokára sikerült, ami még soha - fának a lombkoronáján ülni. Az ezt követõ szakasz Zsófinak már kedves ismerõse volt - a Budaörsi Kopárokon, elsõ túrája (és azt azt követõ faházas sörözés) okán. Kevéssel a csupasz hegyek után ismét visszamásztunk az erdõbe. A tavalyi eltévedés után (ahol futókat követtünk Csillebércig, ahova a túra nem megy egyébként) idén gond nélkül kerültük meg az egykori (mostani?) úttörõtábort, s mentünk föl egész a Normafáig. Itt aztán kandiscukorra alkudtam majd az árat meghallva angolosan távoztam - Kata nagy örömére. Akinek az öröme hamarosan izgatottságba váltott át, ahogy a Tündér-sziklára mászott velem, de némi segítséggel sikerült meghódítania. A hátralévõ távot valamennyien elégedetten tettük meg, a sörözés a Raklapban pedig tényleg a korona volt a napra.

 
 
Kápolnák nyomábanTúra éve: 20142014.03.24 18:17:07

Anna-Mária 22,5


Az év kalandosan folytatódott, s olyan fajta túrával, amilyet már régen akartam csinálni. Ti. olyannal, ahol van kis kör meg nagy kör, amit egymás után kell megtenni (ez késõbb félig-meddig az Iszkiriben is vissza fog köszönni). Elõzetesen sokan fogadkoztak, de végül hárman vágtunk neki a távnak Katával-Zsófival-énvelem. A tavalyi Sorrentó túra vége fele jött elõ egy olyan "tereptárgy", amit idõsebb (s nyilván tapasztaltabb) túratársunkat követve elkerültünk - ezen a túrán ismét elénk került, ezúttal nem hibáztunk viszont.

Õ volt a Tündér-szikla, amit annak idején tán a 2005-ös Zöld 45-ön pillantottam meg elõször, s azóta egyszer sem. Sokat nem változott, még mindig fenyegetõen tekint az alanti részekre. Én azonban nem rettentem meg, s nagy hirtelen fölmentem a tetejére, a lyányok megrökönyödésére, majd örömére. Fentrõl eszméletlen a kilátás!

Innentõl csakhamar ismeretlen vidékre tévedtünk, leginkább a városi terep bosszantott - villák között emelkedtünk, majd egy gimnázium melletti úton szívtuk a szmogot - aztán Kata talált egy patikát és egy ideig minden rendben volt.

Aztán a Széchenyi-emléknél a tartalék zoknijaim fejest ugrottak és valami eltört... A lyányok legalább kacagva meneteltek az Anna-kápolnát keresgélve, ami elsõ körben nem lett meg. Leérkezve a Szépjuhásznéhoz rövid pihenõ jött, majd a kisebb, Anna kör következett - a szervezõ némileg aggódott, be tudjuk-e fejezni szintidõre, de biztosítottuk, hogy nem egészen tegnap kezdtük a dolgot.

Az Anna-kápolna másodszorra meglett, s a normafai lejtõ szélin érkeztünk a János-hegy alá. A célba való megérkezés után Zsófi és Kata nagy boldogan reklámoztak notebookot, a beígért sörözést pedig legközelebb tartottuk meg.

Nagyszerû túra volt, a kilátás pedig néhol felejthetetlen volt - ahogy a normafai árusok árai is.

 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20142014.03.24 17:52:12

Vincézés-Pincézés 25


Új túraév indul, s hol máshol kezdhetnénk, mint szûkebb pátriánkban, a Vértesben! Ezt némileg cáfolja, hogy legutoljára 2007-ben kezdtük a túraévet itt, de lényeg ami lényeg: a túraév elkezdõdött! S nem máshol, mint a Vértes déli részén, Csókakövön.


Az odautak tõlünk általában kalandosak szoktak lenni, s most sem volt másként; korai kelés után lelkes buszozás Mórra, majd érkezés a mindig szeles buszmegállóba Csókakõ külterületére. A rajt megtalálása annyira nem volt egyszerû, de egy tehenek és lovak által lakott udvaron keresztül végül sikerült bemennünk a pincehelyiségbe, ahonnan indult a banzáj. Kata és Tündi egyaránt lelkesek voltak, ennek örömére be is toltunk egy felest, s nekieredtünk.

Az elsõ meglepetés a várnál jött, ahova felújítás miatt nem tudtunk bemenni - de nem bántam, legalább tovább épül. Azért érdekes, hogy idõnként olyan anyagok is a falba kerülnek, amik egyáltalán nem korhûek; de valamit valamiért.

A túra elkerülte õsellenségem, a Kocsmáros-dombot, helyette a Buhin-völgyön keresztül értünk a Maurer-kunyhóhoz (illetve egy vadászleshez, ahol elõkerültek a szendvicsek és reggeliztünk). A lyányokon semmiféle fáradtság nem látszott, így rövidesen már a tetszetõs Ugró-völgyben trappoltunk Csákberény felé (ami azóta saját metrót is kapott, ha legközelebb arra járunk és a hírek megvalósulnak, beugrunk egy kávéra). A falut elhagyva a határban jöttünk rá, hogy a túralapon Csákberényt a következõ ellenõrzõpont mögé számozták, így visszamentünk Tündi flash erdején keresztül, majd a pecsételés után már harmadjára gázoltunk át (újra elõrefele) rajta, növekvõ örömmel. Az erdõ elõtti házikó elõtt két kölök igyekezett pénzt szerezni tõlünk, de miután megláttam, hogy az udvarban négy autó áll, elgondolkodtam vajon egy ötödikre gyûjtenek-e esetleg.

Amikor legutóbb jártam a csákberényi hegyekben a Malcsik-klánnal( a Kilátóavató 13 okán), még nem volt meg ama túra névadója (ti. a kilátó) a Berény feletti hegyeken. Kíváncsi voltam, sikerült-e fölállítani, mert azóta másfél év eltelt. A csúcsra érkezés után rövidesen kiderült, nem. Kár pedig, a Móri-árokra akár már egy huszonöt-harminc méteres fatákolmányból is fantasztikus kilátás nyílna, akárcsak a Bakonyra vagy éppen Zámoly felé.

Nem volt hát kilátó, ezt megfejelve hamarosan út sem, így lefelé gázoltunk egy fenyõerdõben, míg el nem értük a szõlõk határát - innen már egyértelmû volt a sörédi út, s vele a pont meglelése is. Rajtnál kapott borjegyünket itt beváltottuk, s irgalmatlanul be is kortyoltuk a nagyon finom s jó minõségû szõlõnek levit. Csókakõ határáig már nem sok szó esett, a lyányok a határban össznemzeti macskasimogatót tartottak egy cirmossal - akinek Tündi szerint erõteljesen dealwithit-feje volt, mindenesetre nem ágált a barátkozás ellen.

Jó túra volt, s ugyan idén még egyszer megrendezésre kerül, egy évben egyszer elég volt. Jövõre talán ugyanitt, ugyanígy.

 
 
túra éve: 2013
Kis-Kőfej és SorrentoTúra éve: 20132014.03.01 21:22:42

Sorrento 21


Katával és Zsófival vágtunk bele a 2013-as év záró túrájának - ez volt a Sorrento 20 (vagy 21). A leányok kifejezetten lelkesen várták a fejleményeket, bár esõt mondtak aznapra (ami féltávnál meg is érkezett).


Az elején elég komoly nehézségeink voltak meglelni az útvonalat, egy részen át is vágtunk az erdõn Budakeszi határában. A lányok lelkesedése aztán a Sorrento-szikláknál állt vissza, a gimnasztika és kõmászás után Budaörs fölé értünk, ahol megjött az esõ - és ahol elvétettük az irányt, futókat követve. Aztán meglett a helyes irány némi tanakdás után, s a Normafát is sikerült leküzdeni - esõben ez egyáltalán nem volt piskóta. A célban kifejezetten ötletes kitûzõ és étel várt, ami a túraélményekkel megtámogatva azt is jelenti, hogy idán is elmegyünk (fõleg, hogy átkerült tavaszra)!

 
 
TatabányaTúra éve: 20132014.03.01 21:10:46

Tatabánya 30


Vége a nyárnak, õszi túrák várnak - énekelhette volna a csapat, ám az énekszó végül elmaradt: anélkül vágtunk neki a Tatabánya 30 teljesítésének, amit még 2005-ben Dalmával jártunk be.

A létszám igen magas volt: lelkes elsõ résztvevõként csatlakozott Anita a svéd csoportból, visszatért Dalma a túráimra, akárcsak Kata, mindketten nagyon hosszú idõ után. Zsófi szintén velünk tartott, rajtuk kívül Kata három gyógyszerész ismerõse vágott neki a távnak, rendkívül sajátos filozófiával.

Kata és õk elég hamar elszakadtak tõlünk, így Anitával fedeztük föl a Csákányospuszta utáni fenyõerdõ rejtélyeit, s fõleg gombáit.

Vérteskozmánál értük utol a gyógyszerészeket, akik rögtön tovább is mentek, így lemaradtak a templom elõtti emlékkeresztrõl, vagy a szántóföld bejárásáról. Nagyon szép része ez a Vértesnek!

Takarosan felújított házak után kiértünk a faluból, s hamarosan Várgesztesre érkeztünk, ahonnan a rettentõ Német-völgy tartogatta a következõ izgalmakat. Dalma kutyája is lehalt, így szerkesztettünk neki egy pólyát, amin gazdasszonya vállán utazott a táv további részein.

A célban kis alkudozás után megkaptuk a kitûzõket, valamint két liter meleg teát - remek túra volt.

 
 
5hegy-Gerecse/3hegyTúra éve: 20132013.08.29 16:02:01

3 hegy 30


Kifejezetten nehéz, de fantasztikus tájakon vezetõ túra volt ez a 3 hegy, ami most került elõször megrendezésre. A túrára Zsófival és Lacával (legutóbb az Ezerjón voltak) és K Blankával (Oroszlány 20) érkeztem. Külön örültem annak, hogy a túra kifejezetten olyan részeken vezetett, amerre még sosem voltam, a többiek sem - örömmel és elég lendületesen rugaszkodtunk neki a 30 kilométeres távnak. Rögtön az elején elkavartam, mert a szalagozás nem volt egyértelmû. Miután kb. 600 métert haladtunk a fõút mentén a rossz irányba, észleltük a bajt, s visszafele megleltünk egy szalagot - ami egy kert háta mögött, nagyjából egy méter széles csapáson vezetett föl minket a Kálváriáig. Fönt infót kértünk és kaptunk a pontõröktõl, majd sikeresen benyomultunk a Nomád kempingbe, a jelzések megint nem voltak normálisan kifestve. Meglettek végül, átkeltünk az autópályán, miközben a társaság hangja is megjött, így jókedvûen fordultunk rá megint a rossz útra - a jó ösvény egy alig észrevehetõ sávban nyomul be az erdõbe. Ahol sikerült összetévesztenem egy bokrot egy nyúllal, de nem szegte kedvem a dolog; meg sem álltunk a Veres-hegyig, aminek megmászása egyáltalán nem volt piskóta, s ami az elsõ hegy volt a háromból. A csúcson nagyszerû kilátás nyílik Tatabányára, egy teljesen új szögbõl; rövid gyönyörködés, és csoportkép készítése után tovább indultunk. A Kis-réti vadászház után a Gerecse 50 útvonalán haladtunk visszafelé, ahol elmeséltem a többieknek Attila és a Sárga Tengeralattjáró történetét (2005, Gerecse 50), majd Koldusszállás után fölfele indultunk a kéken - megkezdõdött a Pes-kõ mászása. Aztán amint az út letér a szalagozásra, megjöttek a nehézségeink is; a szalag gyakran beleveszett az erdõbe, vadcsapásokon haladt. Nem bántuk kifejezetten, mert elég kalandosra alakult így a túra, arról nem is beszélve, hogy a Pes-kõrõl az idei év tán legszebb kilátása tárult elénk. Nem mellékesen ez volt a 3 hegy másodikja is. Döbbenetesen szép látvány volt, irtással, õrfákkal és távoli horizonttal. Az idõnk kezdett közben elúszni, így logisztikai módosítást határoztam el (vágás). A szalagozás és a kék tolnai kunkorját így átvágtuk, majd a tolnai mûútra érve már éreztük, jó úton járunk. A Fekete-kõhöz érve megcsodáltuk a kiváló állapotban levõ szõlõket és présházakat/üdülõket, pecsételtünk, s almát-pogácsát vettünk magunkhoz. Mindkettõ óriási vot! Eztán jött a Fábián-kõ, ami a térképen sokkal rövidebbnek néz ki, mint amilyennek terepen tûnt. A tetõn fújtunk egy nagyot, összeszedtük magunkat és Vértestolnáig meg sem álltunk. Itt be is tértünk egy kocsmába. Lacát meghívtam egy sörre (szerencsém volt, az övét nyertem, így egyet fizet, kettõt kap volt), a lányok inkább ásványvizet kértek. Arcaink elég törõdötten néztek ki, s ezen különösen nem javított az, hogy számításaim szerint most jött a legnehezebb szakasz, fel a Kappan-bükk aljába.

Igazán nem bántam volna, ha ezúttal elszámítom magam, s könnyebb az út, mint ahogy sejtem, de nem: talán a rettegett Bánya-hegy nyúzza meg ennyire az embert, mint ami ránk leselkedett. Zsófi Blanka támogatásával lemaradt, Lacával egy kidõlt fán ülve jöttünk rá, hogy nem kell megmásznunk a csúcsot magát, és hogy könnyen lehet, a vég eljött. A lányok is megérkeztek csakhamar, áttörtünk a hegygerincen (nagyszerû sziklaformációk között), majd a Vaskapu után ismét eltévedtünk: eltûntek a jelzések, el a szalagozás, ezért elunva a dolgot a piros háromszögön kezdtük meg a harmadik hegyre való emelkedést. A Bányász-kilátón most elõször jártam, de bátran mondhatom, az embernek innen van a legjobb kilátása Tatabányára és annak tágabb környezetére. A lányok is fújtak egyet, majd átmentünk a Szelim-lyukon, s megérkeztünk a Turulra (ahol megfogadtam, legközelebb megmászom a talapzatát). Innen már csak a cél volt hátra, tökéletesen kiszámíthatatlan ösvényeken, dzsumbujon és gazon keresztül. Ezt a szakaszt érdemes lenne jövõre átalakítani. A kivételemmel nem volt olyan ember, aki élvezte volna, s elég sokan adtak hangot véleményüknek, amikor átvágtunk a sûrûn. A célban nagyszerû zsíroskenyér és néhány korsó sör várt miránk - egyedül azt hiányoltam, hogy kitûzõ nem járt a teljesítésért. Mindenesetre akár lesz kitûzõ jövõre, akár nem - szívesen jövünk újra.

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20132013.08.29 15:29:11

Oroszlány 20


Idén a húszas távra neveztem be K Blankával, aki elõször járt a Vértesben - de nem csalódott benne. Szokásosan a Sportcsarnoktól indult a menet, jó kedvû szervezõkkel és közepesen hosszú sorokkal. Természetesen nem haltunk bele a várakozásba, s hamarosan már a Víztorony felé haladtunk, amit Blankát valami katonai objektumra emlékeztette, ezzel kiválóan ráérzett az épület helyi nevére (Objektum). Az Öreg-hegy után leereszkedtünk a Kossuth utcára, majd a Falun keresztül Majkra érkeztünk, ahol várt minket a szokásos Sport szelet. A húszas táv elkerüli 'Somlót, így ott ezúttal nem volt esélyem eltévedni - 'Gesztes felé szalagozott úton haladtunk, Blanka pedig kifejezetten örült a lovaknak. Egy kisebb család (apa és két kislánya) mezei virágokat szedett az út mellett; utunkat tenger sok virág szegélyezte. Gesztesre beérve elõször a buszmegállónál ültünk le, mert kezdõdött a lábak visszafogott fájdalma - de nem sokára megmásztuk a várat. No nem ám a mûúton. Létezik két féle lefele tartó ösvény, a "Durva megoldás" és a "Legdurvább megoldás" - Blanka utóbbin jött fel velem, kifejezetten hõsiesen. Fönt aztán fújtunk egyet, útbaigazítottunk egy kisebb csoportot (a várat keresték, 100 méterre attól). Gesztes után több idõsebb társunkat és a mezei virágos kislányokat is lehagytuk, s hamarsan már Oroszlány határában voltunk. A majki akna megcsodálása után már valóban nem volt más hátra, mint a lassú megérkezés a célba, és a virslik jóízû felfalása. Otthon pedig a pihenés.

 
 
EzerjóTúra éve: 20132013.08.29 15:16:36

Ezerjó 20


Mórról, a Geszler Pincébõl indult az évadom negyedik túrája, amire kisebb hadsereggel érkeztünk. A régi csapatokból tiszteletét tette Zsófi (legutóbb a Budaörsi Kopárokon volt), Gyöngyvirág (Normafa 20), Laca (Gyermekvasút 20) s testvérei Ati és Meli (mindketten a Kilátóavatón). Új indulóként Meli barátnéja, P Zsófi és Tündi érkezett Ózdról. Az ismerõs vajali úton kezdtük meg az emelkedést a hegyekbe, rögtön az elején kifejezetten nagy sá fogadott, de valahogy mindnki átjutott a vészesebb részeken. A Harmatos-völgy határában fantasztikus kilátásban volt észe a brigádnak, aztán meg sem álltunk a Török-sáncig. Ott rövid reggeli következett, majd Csókakõ fele indultunk, kevéssé ismert erdei utakon. Aztán a vár aljábanmegfordultak a dolgok, s elõször másztuk meg a várat - fordítva kellett volna -, aztán leereszkedtünk a völgybe. P Zsófi és Meli a vár parkolójában szemügyre vették a kézmûvesáruk választékát - aztán lemaradtak, s elsétáltak a pont mellett, ahol többek között eszméletlen borokat lehetett kóstolni. Kóstoltunk is. Végül meglett a két hölgy Csókakõ közepén, s megindultunk a Vár-völgyön által. Hosszas felfele út következett, ami Gyöngyvirág rendszerint nem szeret, de lassan túl kerültünk rajta, a Jelfáról leírtuk a számot, majd összeszedtük magunkat és megkerestük a jó utat - a jelzések nem voltak túl egyértelmûek. A Gyermektáborig különösebb viszontagságok nélkül ereszkedtünk le, bár egy helyen a plusz jelzés kétfele mutatott. Azon ereszkedtünk le egy murvás útig, ahol a jelzés elágazott - magyarán három irányba lehetett rajta menni. Nem szokásos az ilyen, szóltunk a pontõröknek, hogy nézzenek már rá, aztán szóljanak a jelzésekért felelõsöknek, mert ugyan véletlenül ráéreztem a jó útra, de simán el is tévedhettünk volna. A pontnál egyébként csoki fogadott minket. A Vértes 50-rõl ismerõs úton aztán leereszkedtünk Mór határába, ahol már mindenki tudta, hogy meg fogjuk tudni csinálni. Ugyan rendkívül gyenge idõvel érkeztünk a célba, de nagyszerû túrán vagyunk túl - a borok kiválóak voltak, az idõ szintén. Remélem, jövõre is megrendezésre kerül!

 
 
FogasGyermekvasút (Zöldgömb)Túra éve: 20132013.08.29 14:57:14

Gyermekvasút 20


Az idei túraév egy eddig ismeretlen túrát sodort az utunkba - a Gyermekvasút 20-at a Zöldgömb rendezésében. A rajt megtalálásával kisebb gondjaink voltak, hozzáteszem, nem a jó helyen szálltunk le a buszról, így annyira nem volt meglepõ, hogy nem lett meg azonnal a rajthely. Aztán elrajtoltunk az iskolából, új indulóként K Blankával, s visszatérõként Lacával, aki ebbõl az alkalomból megmagyarázhatatlan módon kék inget és vörös nyakkendõt öltött, s késõbb hallgatta a divattippeket a pontõröktõl - aztán a János-hegy aljában egészen a Szépjuhásznéig jutottunk. Innentõl egy nem annyira ismert úton meneteltünk Budakeszi határában, s többször el is tévedtünk, mert valami kivételes intelligenciával megáldott ember lehasgatta a jelzéseket a fák kérgérõl. Kisebb nehézségek árán eljutottunk tehát Makkosmáriára, elõtte helyiektõl kaptunk segítséget, a lehasogatott jelzések miatt sikerült eltévednünk. Ott aztán pihentünk, s ugyan kifejezetten elégedett voltam a hellyel, de indultunk tovább. A Normafánál ismét pontõreink vártak minket, de eddigre inkább kedvetlennek tûntek, a divattippek is elmaradtak. Nem volt hátra más, mint a János-hegy megmászása, ahol legutóbb a húgom nézett szembe némi nehézséggel - mindannyian egészen könnyen feljutottunk, majd lefele inkább kocogtunk, az idõnk nem volt kifejezetten jó eddigre. A Szépjuhásznénál újabb pihenõ, elõkerültek a vaníliás karikák és a szendvicsek; aztán nem volt mese, jöhetett a Nagy Hárs-hegy. A hegyre jól emlékeztem a Budai 50-ekrõl, Blankának viszont újdonság volt, hogy állati meredek, meg is kellett állnunk néhányszor. A végén azért hõsiesen feljött, kifújtuk magunkat, és meg sem álltunk Hûvösvölgyig.

 
 
Budaörsi KopárokTúra éve: 20132013.08.29 03:34:42

Budaörsi Kopárok 10


Végre megérkeztünk, tíz éves pályafutásom legrövidebb túrájához. Megvallom õszintén, elõször kifejezetten keveselltem a távot, de Zsófi életében elõször volt teljesítménytúrán, így ésszel választottam meg azt. Hála a késõ márciusi havazásnak, a terepet túlnyomó részt sár borította (Zsófi ezen kifejezetten meglepõdött, aztán megnyugtattam, hogy a sár általában a túrák velejárója), kivéve Budaörs városát. A rajtot könnyû volt meglelni, egy helyi gimnáziumból startoltunk, s a rendezõség java gyerekekbõl állt, ami kiváló ötlet!

A város tetején megtett kör (és fantasztikus panorámák) után megjött a terep, s vele a sár. Igazság szerint elõtte azért egy irgalmatlanul goromba emelkedõ is volt, de azon viszonylag hamar túlkerültünk. A pontõrök a Szállás-hegyen elsütötték az elsõ olyan túrás viccet, amit nem értettem, de jó fejek voltak, így én is megosztottam velük egy elég agyzsibbasztót. A túra innentõl gyakorlatilag hazafordult, s elég hamar véget ért. Úgy érzem, a hosszabb távot is kibírtuk volna, de Zsófi bevezetéséhez ennyi bõven elég volt. Este aztán a Faház saját sörével ünnepeltünk (szintén Faház a neve), amit mindenképpen érdemes kipróbálni. Ahogy ezt a túrát is.

 
 
NormafaTúra éve: 20132013.08.29 03:25:05

Normafa 20


Idén a Szépjuhásznétól vágtunk neki a távnak, Blanka húgommal , Gyöngyvirággal és az õ párjával, Gergõvel megerõsítve. A táv már ismerõs volt, 2009-ben már jártam erre. Gyöngyi és Gergõ a Hajdú 50 óta nem voltak teljesítménytúrám, a húgom pedig még soha: eljött hát az idõ; a Szépjuhásznétól indulva a Csacsi-rét felé vettük az irányt. A húgom egyre lendületesebben lépdelt mellettem, bízok benne, hogy hamarosan hosszabb távokon is velünk tart - Gergõ és Gyöngyi élvezték a természetet, és a tavasz megérkeztét. A Csacsi-réten csokit osztottak, amit örömmel elfogadtunk, aztán a Piktortégla-üregekig nem volt megállás. A kilátás bizonyos helyekrõl kifejezetten impozáns volt, a Budai-sík és Budaörs hegyei egyaránt látszottak. Aztán beereszkedtünk az Ördög-árokba, majd föl a Széchenyi-hegyre, aminek legalján Blanka végül is feladta a küzdelmet. Legalább is látszólag, egy kõre ülve igyekezett jelezni, hogy ne számítsak rá, hogy a következõ évtizedekben túrázni viszem. Így a nyakamba vettem, majd egészen a hegy legtetejéig vittem, ami õszintén megvallva embert próbáló teljesítmény volt; a tetõn meg is ittam a rendezõk által kínált teából egy jó bögrével. Inkább kettõvel. Az út maradék része már nyílegyenesen a Normafához vitt, itt sör, bor, pálinka várt, ebbõl végül Jäger lett, a hölgyeknek üdítõ. Nagyszerû túra volt a Normafa, ezúttal a hó és a sár is jórészt elmaradt - újra eljövünk.

 
 
túra éve: 2012
Kilátóavató - CsákberényTúra éve: 20122013.08.29 03:11:47

Kilátóavató 13


A túra egyszerileg kerül megendezésre, ráadásul a Vértesben - jó ürügy volt ez arra, hogy mozgósítsam a mozgósíthatóakat (jelen esetben az összes, a környékemen élõ unokatestvéremet), és bevegyük magunkat az erdõbe egy esõtáncra. Laca mellé, aki eddig is el-eljött különféle veszélyességû és nehézségû túráimra, csatlakozot bátyja és nõvére, Ati és Meli. Együtt vágtunk neki az útnak Mórról, Sörédre való megérkezésünk után pedig, mivel a közlekedés arrafelé nem annyira fényes, gyalog igyekeztünk a csákberényi rajthoz. Néhány kanyar után megállt egy méretes terepjáró, benne egy képviselõvel, és erõteljes alkoholszaggal, majd az ajtók bezáródása után immár velünk a fedélzeten száguldott tovább a rajt irányába. A nevezés gyorsan lezajlott, lendületesen tartottunk az Ugró-völgyön át a végtelenbe. Azért mégis véget ért egyszer, s a Kató-hegyen Atival kénytelenek voltunk egy sörrel megünnepelni, hogy túl vagyunk a túra felén. Laca elég sokat morgott a rendezés miatt, mert tényleg nem vitték túlzásba a pontokat - de egy ilyen rövid túrán (akkortájt ez volt a legrövidebb túra, amin részt vettem) valóban nincs értelme minden második fához pontõrt ültetni. Meli kifejezetten élvezte a tájat, amíg az emelkedõk meg nem kezdõdtek, onnantól már kevésbé. Azért csak túl kerültünk rajtuk, és kiértünk az orondi út fölé, ami az egész Vértes talán legszebb része: tágas kilátással a Móri-árokra, kifejezetten meditterán jellegû tájjal (a hegytetõn, nem a völgyben). Itt a csoport elé vágtam, a jó utat keresve - aztán olyannyira megtaláltam, hogy különféle erdõfoltokon keresztül gázolva végül egy szõlõföld tetejére érkeztem meg, némileg megcsappant harci kedvvel. Mindenesetre visszamásztam a nyereg irányába, ahol hamarosan az út is meglett. A trió pedig azzal a hírrel fogadott, hogy a túra elnevezése nem teljesen fedi a valóságot. Nincs ugyanis kilátó, amit fel lehetne avatni...

Részben megértettem a csalódottságukat, mert ha már egyszer így keresztelik el a mai menetet, akkor jó lenne hozzá kilátó is (különösen ilyen fantasztikus helyen), de végsõ soron senki nem bánta meg, hogy eljött. A csákberényi célban azért söröztünk egy tisztességeset, majd belevezettem a csapatot egy lovastanyába, aztán különféle durvaságú tarlón át vissza Sörédre - de ez már egy másik történet. Egyszer megrendezésre kerülõ túrának jó volt a Kilátóavató; s remélem, hamarosan birtokba vehetjük magát a kilátót is.

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20122013.08.29 02:52:34

Vértesi barangolások 25


Nincs mese, nincs torna, nincs híradó - énekelte a megboldogult logójú TV2 egyik munkatársa egy rég (és méltán) elfeledett CD-n. Az én szempontomból ez azt jelenti, hogy a vértesi kalandozások nem állhattak le, s az Oroszlány 50 rokkant sikere után ismét túrázásra adtam a fejem, ezúttal is Lacával megerõsítve. Eredetileg az ötvenes távra akartunk nevezni, de ez a túra reggelére módosult. Kiderült ugyanis, hogy régi társunk-cimboránk Attila aznap nem tud minket átfurikázni Gántra, így a Vértesen való átkelésen döntöttem, a túra elõestéjén. Így is történt, kiváló ütemérzékkel saruban indultam az útnak, egy kifejezetten alkalmas délutáni órán. László így átélhette elsõ éjszakai túráját, vaddisznók csörgésével, és vélhetõen muflonok zajaival a sûrûben - én pedig átélhettem azt, hogy a sarum fokozatosan feltöri a lábam, míg a táskámban lapul a surranóm. Este sátrat vertünk Gánt határában, abban bízva, másnapra elillan a fájdalom.

Nem illant el, csak mérséklõdött. Mindenesetre teljes harci díszben a rendezõk elé járultam, és beneveztünk a 25-re. Készségesek voltak, útbaigazítottak és felhívták a figyelmem az esetlegesen megtévesztõ szakaszokra. Ezúton is köszönet nekik, nagy segítséget nyújtottak. Az útvonalról halvány fogalmam volt már, lévén egyszer itt táboroztunk egy iskola által rendezett õszi (vagy tavaszi) túrán; a halvány fogalmaim hamarosan átalakultak, amikor rájöttem, hogy ezen a részén a Vértesnek még sosem jártam. Nem az ismerõs bauxit- (ismertebb nevén: Mars-) gödrökre gondolok, hanem arra a szakaszra, ami a Fecskepalota után következett - tökéletes ismeretlenben nyomultunk elõre, vértesi mércével mérve egyáltalán nem egyszerû úton. Jött aztán a Mária-fa, amit szintén elõször láttam, majd a már ismerõsebb Juh-völgy, és a Géza-pihenõ, ahol ezúttal nem csak Géza, hanem Bence és László is pihent egy sort. Eddigre tökéletesen biztos voltam benne, hogy elég a 25 kilométer - a Pátrácosnál már éreztem is, ekkorra ismét dörzsölõdni kezdett a lábam, és a surranó sem éppen a lábat kímélõ tulajdonságairól ismert. Mindszentpusztán ittunk a kútból (aminek a vize valóban iható), pihentünk, majd a tegnap este megtett úton igyekeztünk vissza Gánt fele, egy hölgy társunkkal megerõsítve. Õ elmesélte nekünk az IVV mibenlétét, ami régóta foglalkoztatott. A célban megkaptuk a kimondottan szép jelvényt, s a fotópapírra (!) nyomott emléklapot, utóbbiért-elõbbiért egyaránt masszívan le a kalappal a rendezõség elõtt. Legközelebb is jövünk.

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20122013.08.29 02:31:45

Oroszlány 50


Íme hát városunk ötvenese, egyben tizennegyedik ötvenesem. A múltkori társaság eddigre megkopott, de szerencsémre Laca, aki már az idei Hó-Fejérkén is velünk tartott, bevállalta az ötvenet. És milyen jól tette. Az Oroszlány teljesítménytúrákkal az a helyzet, hogy az ember hiába tudja az utat, ismeri a vidéket, mégis tudja azt is, nem lesz könnyû - ez be is igazolódott. A nevezés gond nélkül lezajlott, hamarosan már a Víztornyunkon is túl voltunk, árkon-boron által. Majkon akkori szomszédaim vártak minket a szokásos Sport szelettel, amit út közben dobtunk be, egyre igyekezvén. Vértessomlón aztán megvallottam Lacának, hogy "Ez az a falu, ahol rendszerint eltévedek", s miközben mondtam, már a rossz irányba haladtunk. Némi visszakövetés után meglett a helyes út, és a vendéglõben egy néhány perces pihenõ következett. Aztán megint olyan út jön, ahol "szeretek" eltévedni, ezúttal valahogy mégsem sikerült, s megérkeztünk Mátyás-kútra, ahol Laca szemügyre vette a faragott kertitörpét, majd megmásztuk a Zsigmond-követ, egy apuka és kislánya társaságában. A kõ után leereszkedtünk Várgesztesre, majd a vár megmászása után Kozma felé indultunk. Idefele útban talákoztunk régi társainkkal, Csabival és Tibivel, akiknek azonban sietõs volt, így továbbmentek, mi pedig Kozmán fújtunk egyet. Kezdett egyre hosszabbnak tûnni a vállalt út, de ennyitõl nem szoktam berezelni, így tovább mentünk. A Német-völgyben aztán találkoztunk a negyvenes távra nevezõ apámmal és diákjaival, akik mögött egy rendkívül strapabíró leányzó haladt (szintén a negyvenes távon). Vele aztán Kõhányáson váltottunk is néhány szót - különösen Lacát nyûgözte le az, hogy egyáltalán nem látszott fáradtnak. S nem is maradt velünk soká, hamarosan felkerekedett és ijesztõ tempóban indult apám csoportja elõtt. Mi Gánt fele indultunk, némileg kedveszegetten, de hamarosan felvettük a tempót, és László csodálatos hangja érvényre juthatott az erdõben, Sziámi egyes dalainak segítségével. A gánti út legnagyobb részén legalább is elkerültek minket az emberek. Gánton aztán nem volt mese, betoltunk egy-egy korsó barna sört, és némileg felélénkülve néztünk szembe a maradék távval. Egy srác aztán közvetlenül a lólegelõk után lefeküdt a fûbe és csendben, rezignáltan várta a véget. Néhány szó után jobbnak láttam tovább menni. Úgy tûnt, õ fel fogja adni a küzdelmet, bár nem volt sérülése.

Mindszentpusztán erõteljesebb pihenõ következett, de a kereszt a Dobai-kútnál végleg a nyakamba került: meghúzódott a jobb térdem hajlító ina, óriási szerencsém, hogy botom Botond velem volt, egyfelõl õrá, másfelõl Lacára támaszkodva tettem meg a hátralévõ kilométereket, kevésbé vígan, de annál elszántabban: a célban virsli várakozott. Nem hagyhattuk, hogy hiába várjon, így utolsó erõinket mozgósítva (különösen én: hosszú idõ után elõször esett meg, hogy valamelyik társam jobban bírta, mint én: jelesül László) bevánszorogtunk a célba, majd elég jó étvággyal vetettük rá magunkat a virslikre, s kenyérre. A céltól szerencsére néhány lépés a lakásom, így a továbbiakban ott haldokoltam tökéletes nyugalomban, amíg elõ nem kerültek a jéghideg sörök. Mindenek ellenére fantasztikus volt, értelemszerûen jövõre is jövök!

 
 
HajdúTúra éve: 20122013.08.29 02:06:16

Hajdú 50


A Hajdúság mindig tartogat izgalmakat - nem lett ez másképp ezen a május elsején sem. Hogy teljesen õszinte legyek, szemre elõször hihetetlenül hosszúnak tûnt ez a táv, mely (bár errõl a környékrõl származom) mégis tökéletesen ismeretlen vidékeken vezeti által az utazót. Az útnak Lilyvel, Gyöngyivel, és annak késõbbi párjával, Gergõvel vágtunk neki. Elsõre elég meglepõ volt, hogy amint vége Pacnak, azonnal megkezdõdik a homokos út, a beton megszûnik, a táj teljesen átalakul. Különféle tanyák hátsó udvarai mögött osontunk az utakon, gyakran erdõben, míg elértünk a madárdaltól hangos Mézes-hegyi tóhoz. Ott a pontõrök a vidékre jellemzõ, páratlan humorral fogadtak, nagyon otthon éreztem magam. Eztán jó darabig senkivel sem találkoztunk, egészen amíg meg nem láttuk Fancsikát. Onnantól szórványosan láttunk túrázókat, de mindig vagy nagyon elõttünk, vagy nagyon mögöttünk haladtak, így nem volt mód az eszmecserére. Mi haladtunk a magunk tempójában, s a Látó-hegy elõtt letértünk a mûútról. Különös, halott tavak mellett vezetett az ösvény, ekkor már az Alföldi Kék jelzésen haladtunk. Gyöngyivel megálltunk egy magasles mellett, ahol kifújta magát a csapat, aztán Halápig már nem volt megállás. Pokolian homokos úton haladtunk, a hõmérséklet is elég magas volt, ez a szakasz egyáltalán nem volt kellemes, csak miután beértünk egy fenyõerdõbe. A vasúton való átkelés után megérkeztünk az egykori csárda udvarára, ahol rengeteg vizet kaptunk és kifújhatttuk magunkat; ezúton is köszönet a rendezõknek a szinte korlátlan mennyiségû vízért!

Hamarosan lovasokkal találkoztunk, majd beértünk Martinka külterületére, ahol a fáradtság egyre jobban kiütközött. Lilynek törte a cipõ a lábát, elég nyomott hangulatban volt, így úgy határoztunk, hogy a lányok Sámsonnál kiszállnak, a maradék távot Gergõvel megtesszük ketten. Így is történt, Doboson aztán kiderült, hogy nem ártana iparkodnunk, mert mi vagyunk a legutolsók, a pontok zárása is tõlünk függõ. Nagyobb sebessége kapcsoltunk hát - amennyire lehetett, a homok egyre jobban hátráltatott, és kezdtünk egyre erõteljesebben fáradni. Sillye kapitány emlékmûvénél a szervezõk már mosolyogva vártak, az autójuk nyomát követve pedig nagyon lassan mi is beértünk a célba. Hadházon aztán a szervezõ, miután megkaptuk a kitûzõket, azzal is megtisztelt minekt, hogy bevigyen minket Debrecenbe, ahol a lányok vártak minket.

Nyilván egy elég nehéz meneten vagyunk túl, de mindenképpen megérte eljönni. A Hajdúság fantasztikus hely, erre a túrára pedig mindenképp megéri eljönni - már csak azért is, mert a rajtnál nincsenek hosszan kígyózó sorok, s a szervezés is átlagon felüli.

 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20122013.08.29 01:47:29

Aranyszarvas 50


Hosszú idõ után ismé ötvenesre adtam a fejem, s nem is bántam meg. Se a meleg, se a homok, se az nem tántoríthatott, hogy a Kincsem Parkban a beígért étel már régen elfogyott - remek túra volt. Gyöngyvirággal megerõsítve életemben elõször érkeztem a Tápió mentére, és hamarosan be is neveztünk a mûvházban múzeumban, miután a kultúrházban kivártuk a sorunk, mint kiderült, hiába. Tápiószele egyébként egyáltalán nem kis méretû falu, így a múzeumig tartó zarándoklat, majd a valós nevezés rátett az idõnkre néhány lapáttal.

Aki azt mondja hogy az Alföld unalmas, jöjjön el egyszer erre a túrára. Rögtön a rajt után kevéssel beértünk egy erdõfoltba, és egészen az elsõ ellenõrzõpontig benne is maradtunk. A háznál óriási sor állt, aztán a tömeget követve letértünk az ötvenes távjáról, de még idõben tudtam korrigálni. Erdõszõlõ irányába haladtunk, elég melegben és gyaloglásra kifejezetten alkalmatlan homoktengerben.A településrész nagyon lepusztult állapotban volt, de a pontõrök kedvesek voltak - ittunk s indultunk tovább. Az elsõ hosszabb pihenõt a Honvéd-emlékmûnél tartottuk, aztán a kertek alatt már megfordult a túra köre, és lassan beértünk Szentmártonra. A Kincsem Parkig vezetõ úton Gyöngyinek vízhólyagja keletkezett, amit a parkban kiváló éleslátással kiszúrt, így az út végsõ részére már idõnként támogatnom kellett. Maga a park nem kifejezetten látványos, rengeteg gyereket láttunk rohanni egyik helyrõl a másikra, az erõt ádó Attila-domb valószínûleg máskor ád energiát - elég lepusztult állapotban haladtunk az utolsó kilométereken. Aztán Tápiószõlõs határában végül rossz fele fordultam, így a mûúton kötöttünk ki, a pont bezárt, de a pontõrök velünk szemben jõve is megálltak pecsételni, és megosztani velünk maradék mandarinjukat. Az utolsó ellenõrzõpont helyett végül a cél fele indultunk, mert erõsen sötétedett, és a vonatok indulása is közelgett. A célba az egyik szervezõ vitt be minket, s látva erõteljesen lezúzott állapotunkat, hamarosan megkaptuk a jelvényeket és briósokat. A tökéletes kikészülés ellenére jó túra volt, legközelebb is megrohamozzuk a Tápió-mentét!

 
 
DunamentiTúra éve: 20122013.08.29 01:32:05

Dunamenti 15


Túrázó-történetem addigi legrövidebb túrája volt a Dunamenti 15, amire Gyöngyivel neveztünk. Vácra különösebbb nehézségek nélkül sikerült eljutni, és benevezni. Vác továbbra is nagyszerûen néz ki, de igyekeztük azért idõben elhagyni magunk mögött, hogy Gyöngyi el tudja érni a visszafele menõ vonatját. Az elsõ ellenõrzõpont baj nélkül meglett, de Gyöngyi kedvén nem sokat javított az egyre inkább fölénk magasodó Naszály látványa. Bíztattam azért, hogy egyszer a hosszabbat is megtettem - de az emelkedõ a csúcsig azóta sem lett könnyebb, el kell ismernem. Nehézkesen ugyan, de felértünk a tetõre, ahol pihentünk, felmentünk a toronyba, majd rövid kitérõ után (Gyöngyi a Hó-fejérke után ismét talált befagyott pocsolyát) lefele vettük az irányt. A mészkõbányáig már csoportban haladtunk, ráadásul egyikõnknek sem volt fogalma arról, merre van az út. Ami ezúttal sem lett meg, így találomra átvágtunk egy erdõn, és a mûúton haladtunk lefele, egészen a kisgombási buszmegállóig. Innen fölkapaszkodtunk mindenféle szõlõn és gyümölcsösön keresztül a jó útra, majd egyre jobban igyekezve érkeztünk az ellenõrzõponthoz. A célban még egy sörözés is belefért, szembe a forgalommal. Elégedetten tértünk haza.

 
 
CserkészparkokTúra éve: 20122013.08.29 01:20:18

Cserkészparkok 30


Különösen nehéz túra virradt ezen a napon. Andrissal neveztünk a 30-as távra, észben tartva, hogy a hóolvadás az elmúlt hét enyhe idõjárása miatt felgyorsult, s valószínû, hogy több szakaszon sár lesz. Pontosan így történt. Adyligeten neveztünk, a hírhedt Fekete-fej alatt, s rögtön az elején sikerült eltévednünk - illetve a jó úton maradnunk, a többi túrázó került a rossz útra - végül meglett a közös. A sár hamarosan pokolivá vált, a kerékpáros táv egyetlen nevezõje a Sztrilich Pál Cserkészparkban várakozott (és valószínûleg fohászkodott), mikor odaértünk. Jó kedvû egyetemisták társaságában haladtunk tovább, majd egyre inkább elmaradtak, így két másik sráccal haladva jutottunk be az erdõbe újra. Remeteszõlõs után izzasztó emelkedõ várakozott, majd újabb sáros szakaszok. Ekkorra már nagyon elegem volt, így a zöld szakaszon már nem próbálkoztunk a feljutással. Ehelyett a térképet követve átvágtunk egy mezõn, térdig süllyedve a sárba, és egyenesen a második ellenõrzõpontig meneteltünk. Nem vagyok benne biztos hogy jobban jártunk, de a másik út egyszerûen járhatatlan volt. A java azonban csak most jött. Pilisborosjenõrõl kiérve elõször egy kisebb, majd egy nagyobb hegy állt lesben. Az elsõn viszonylag hamar túlkerültünk (Köves-Bérc), majd a falut végleg elhagyva, a fantasztikus Teve-szikla mellett elhaladva megkezdtük a Kevély-nyereg mászását. Eddigre az összes túrázó elmaradt, csak szembejövõ kéktúrázókkal találkoztunk, az elég hosszú kaptatón. A nyeregben pihentünk egyet, aztán leereszkedtünk Csobánkára, egy minden eddiginél sárosabb úton. A célban meleg étel várt, ami javított a hangulatomon - azóta nem voltam, de ilyen sárban nem érdemes nekivágni.

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20122013.08.29 01:06:38

Hó-fejérke 25


A Hó-fejérkén többször jártam már, és hiába a sorok a rajtnál s a célnál, még mindig az egyik legjobb túra. Lenne, ha nem maradt volna el idén (2013) - remélem, jövõre újra megrendezik!

Az elõzetesen megrendelt szarvaspörköltekre gondolva startoltunk Csákberényrõl egy új csapattal: Andris már túl volt a tûzkeresztségen (BUÉK), de Gyöngyi és Laca elsõ teljesítménytúráján vett részt - utólag egyikük sem bánta meg. A túrára ismét velünk tartott Botond, a túrabotom, akit az elsõ szakaszokon különösen Gyöngyvirág szorongatott. A hó elég nagy volt, és sokszor besûrûsödött a tömeg, különösen ha vadkerítéssel találkoztunk. A Pátrácosig aztán megnöveltük a tempót, Gyöngyi lemaradt, de mint kiderült, nem fáradtság miatt: talált egy befagyott pocsolyát, azon korcsolyázott...

Miután véget ért a kûr, átkeltünk az erdõn, és eszembe jutott, hogy a Korcsmáros-dombot lefele sokkal jobban szeretem, mint ellenkezõ irányban. A várban aztán megcsodáltuk a kilátást a Móri-árokra, majd az ismert, orondi úton a célba gyalogoltunk, ahol már várt ránk a szarvaspörkölt. Ami idén is fantasztikusan jól sikerült, és rekordidõ alatt fogyott el. Ezek után nem volt más hátra, mint a hazaút buszfogás Mór irányába, ahol rövid borozás után (egy étteremben) valóban hazafele vettük az irányt. Nagyszerû túra volt, jó lenne, ha újból megrendezésre kerülne!

 
 
BUÉKTúra éve: 20122013.08.29 00:57:10

BUÉK 20


avagy visszatérés a táncparkettre. Két év kihagyás után igyekeztem felvenni a fonalat ott, ahol elhagytam, ezért rögtön egy kevésbé könnyûnek ígérkezõ túrára neveztem cimborámmal, Andrissal. A Hûvösvölgybõl indult a menet, befagyott patakokon-pocsolyákon keresztül. Elég jó tempóban elõzgettük a tömeget, különösen hegymenetben. A Hármashatár-hegyen még életemben nem jártam, ezért újszerû volt a fantasztikus kilátás, ami az ember elé tárult, különösen, hogy ekkor még eléggé reggel volt. Aztán az Apáthy-sziklán pihentünk hosszabb ideig, ahol megint csak lenyûgözõ a kilátás, az év mindegyik szakában. Andris jól bírta a strapát, de kellett is, azon a nyáron Lappföldre készültünk, kellett a bemelegítés. A táv maradék részét viszonylag könnyedén megtettük, a célban a szervezõk virslivel vártak, amit õsi erõkkel pusztítottam el. Fantasztikus túra, mindenkinek ajánlom.

 
 
túra éve: 2009
NormafaTúra éve: 20092013.08.29 00:49:14

Normafa 20


Egyetemi szobatársammal, Marcival érkeztem erre a túrára, akivel késõbb Erdély hegyeit (közelebbrõl a Pádist és a Nagy-Bihart) is sikerült bejárnunk - ezen a napon egy több helyen havas, több helyen sáros túra várt ránk a Normafán. A túra ebben az évben valóban a Normafáról rajtolt, azóta a Szépjuhászné lett a rajthely - a kezdeti szakaszokban egyértelmû jelzések vezettek minket egészen fel, a János-hegyre. A hó márciushoz képest elég jelentõs mértékû volt, a Normafa lejtõin akár tán még síelni is lehetett volna... A Szépjuhászné a Budai 50 ismerõs érzésével köszöntött, aztán a Csacsi-rét fele megbarnult avar és óriási sár rengetegén törtünk át, ez a rész egyáltalán nem volt fényes. Még úgy sem, hogy találkoztunk egy kutyáját sétáltató, idõs japán házaspárral, akik természetesen nem tudtak róla, hogy a mai nap túranap. Az utunk innentõl jórészt a Meteor 50-en megismert csapáson haladt, a Piktortégla-üregek után pedig jött a budai-budaörsi részek fantasztikus látványa felülrõl. Nem volt semmi. A Széchenyi-hegy megmászása, mint általában, most is nehézkesre sikerült, fõleg az olvadó hó levének és a gigantikus méretû sárfoltoknak köszönhetõen - a tetõn azonban meleg tea várt, aminek kifejezetten örültem. A célba érkezésünk után egy-egy sör, aztán mindenki haza. Jó túra volt, késõbb visszatértem, megéri eljönni!

 
 
túra éve: 2008
MeteorTúra éve: 20082013.08.29 00:35:41

Meteor 50


A 2008-as év egyetlen teljesítménytúrája. Erre Szandrával érkeztem, és sikerült is megtennünk, különösebb nehézségek nélkül. Külön köszönet az átlátható, értelmes rendezésért és a szép tájakért, az útvonal részben a Budai-hegység általam egyáltalán nem ismert részein vezetett. A Hûvösvölgyben történt nevezés után rögtön megkezdõdött az ismerõs szakasz bejárása (Budai 50), a Nagy Hárs-hegyig. A János hegyen Szandra édesapja, János bá' (számos túránkon ott volt) tiszteletére elénekeltük a János legyen... kezdetû slágert, majd tovább igyekeztünk a Csacsi-rét irányába. Az õszi erdõ nagyszerû színekben pompázott, egészen a Piktortégla-üregekig, ahol sár fogadott. A Budakeszin való átkelés nem volt túl egyértelmû, a mammutfenyõk árnyékában pihentünk egyet. A Hosszúhajtási kõbánya felé tévedtünk el elõször, és nem utoljára - rendkívül nehéz volt felfedezni az utat, de nagy nehezen sikerült eljutnunk a már ismerõs Fekete-hegyekig. Innen a Budai 50, majd a Téry Ödön 50 útvonalát követve beértünk a célba.

Nagyszerû túra volt, a tájak gyönyörûek, a szervezés pedig jórészt hibátlan. Talán a kõbánya elõtti szakasz lehetett volna egyértelmûbb, de végül sikerült meglelnünk azt is. Legközelebb is visszatérünk.

 
 
túra éve: 2007
Fürkész/Csillagváró/Éji vadász / 7 Mérföldes tekergésTúra éve: 20072013.08.29 00:24:31

Éji vadász 35


A Táncsics 40 után ismét olyan túrán vettünk részt, ahol a szervezés nem volt kifejezetten színvonalas. Sem egyértelmû.

A bodajki nevezés után bevettük magunkat az erdõbe, apám csoportjával és Katával, akkori párommal. Sokáig az sem volt egyértelmû, merre kéne menni a 35-ös távon, vagy melyik leírás mire, melyik távra vonatkozik. Késõbb kiderült, ez egy útvonalajánlat, de éjszakai túra révén inkább ehhez igyekeztük tartani magunkat. A fáradtság valahol Gúttamási felé jött elõ némi pánikkal megspékelve, elég sok túrázó jött velünk szembe a mûúton, elméletileg a rossz (vagy pont a jó) irányból. Valamilyen csoda folytán mégis sikerült beérnünk Bodajk fölé, ahol lovak között törtünk át a falu irányába. A célban ettünk, majd különféle módokon hazafele vettük az irányt. Többet nem jöttem, de ha a szervezés átalakul, talán újra eljövök.

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20072013.08.29 00:15:58

Oroszlány 30


Talán a Vértes 50 méltatlan halálát látva, de az oroszlányiak rögtön szervezkedni kezdtek, hogy Oroszlány se maradjon túra nélkül, 20 ezres város létére. A kezdeményezésbõl megszületett az Oroszlány teljesítménytúra, ami a Vértes felénk esõ részén viszi az embert, számos szép részen keresztül. Most már csak egy olyasmi túra kéne, amit a bányász-szakosztályok szoktak rendezni a Karancsban, vagy máshol - könnyen lehet, hogy sok egykori bányász, vagy azok gyerekei járnák végig azokat a helyeket, ahol egykor dolgoztak.

A túra az oroszlányi Sportcsarnoktól indult, apám az akkori osztályának keménymagjával, én pedig akkori párommal, Katával neveztem, eredetileg a negyvenes távra. Apám osztálya hamar elment, így kettesben tettük meg a táv jó részét - Majkon akkori szomszédaink voltak a pontõrök, akik Sport szelettel fogadtak, ami azóta is hagyomány azon a ponton. Vértessomló elõtt és után rendszerint eltévedek (azóta is), rövid kevegés után jutottunk be a pontra, amit egy vendéglõben rendezek be - és ahol másik egykori szomszédom, Zoli pontõrködött. Rövid pihenõ, majd indultunk tovább, be az erdõbe. Mátyás-kúton már látszott, hogy a negyvenes táv valószínûleg hosszú lesz, így Várgesztes után már hazafelé fordultunk, és végül a harmincas távot tettük meg sikerrel. Mindenképpen örülök, hogy Oroszlány ilyen jó túrát tudott (és tud évek óta) szervezni: a résztvevõk száma megfelelõ volt, a szervezés minõsége kiváló. Minden évben, ha tehetem.

 
 
túra éve: 2006
GerecseTúra éve: 20062013.08.29 00:03:02

Gerecse 50


Harmadik Gerecsémre készülõdtem apámmal, Máté öcsémmel és Attilával - hosszú idõ után visszatért Robi is a túra világába, de elég hamar el is távolodtak útjaik. Kezdve azzal, hogy a Baji vadászház elõtt kiment a bokája, így kénytelen volt  kiszállni.

Azt se felejtsük el, hogy ebben az évben Dalma és jó pár osztálytársunk is együtt küzdött velünk, közte a legendás Husival, aki ugyan testalkatilag egyáltalán nem volt alkalmas 20 km-nél hosszabb túrák megtételére, de becsülettel végigküzdötte - akárcsak Dalma, aki a legszívósabb leányok közé tartozik máig.

A szervezés most is nagyszerû volt, Attilával ezúttal lemondtunk az energiaitalokról, így meg sem kottyant a Bánya-hegy. Koldusszálláson a szokásos szóda-zsíros kenyér várt minket, alaposan jóllakva tettük meg a táv további részét. Ha jól tudom, ez volt az utolsó év, ami követte az eredeti díjazást, mostanában már nincs évre vonatkozó - szerencsés vagyok, hogy az utolsó ilyen évben megtehettem a Gerecsét.

 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20062013.08.28 23:55:45

Téli teljesítménytúra


Tibivel és osztályfõnökünkkel, Tamással vágtunk neki a távnak Esztergomból. Ez az a túra egyébként, aminél ha figyelembe vesszük az egy kilométerre jutó szintemelkedést, a legnagyobb értéket kapjuk, tehát elméletileg életem eddig (2013) legnehezebb túrája volt - mégsem érzõdött annak, a nagy hó ellenére sem. Esztergomból indulva hamarosan a város körül elhelyezkedõ üdülõk között csörtettünk, többnyire tisztában a jó iránnyal, néha csak sejtve azt. Dombon fel, dombon le, majd hegyre fel, hegyre le volt az út legnagyobb részében, ami lakott településektõl elég távol, a Dunazug-hegységben vezetett. Tamás és Tibi kevésbé bírta a havat és az emelkedõket, elõbbitõl megkaptam az Indián melléknevet, mert úgy tûnt, meg sem kottyan a hókotrás. A célban, Dobogókõn azért mindannyian éreztük, ott volt ez a túra. Ugyanitt, az Eötvös-menedékházban mesélte egy szervezõ, valami sámán felfedezett egy gödröt a ház hátában, amirõl kimutatta, hogy közvetlen összeköttetése van az erdélyi Csíkszeredával. Azt csak magában jegyezte meg, a sámán a ház egykor beomlott jégvermét találta meg. Közvetlen összeköttetéssel a felsõbb talajrétegekkel.

Remek túra volt, ugyanerre a távra máskor is eljönnék.

 
 
túra éve: 2005
TatabányaTúra éve: 20052013.08.28 23:45:36

Tatabánya 30


Emlékeim szerint Dalmával vágtunk neki a távnak, ami a Vértes általam kevéssé ismert részein vezetett - ráadásul Tatabánya felõl még sosem törtünk be a Vértes erdeibe, itt volt az ideje. A túra Felsõgalláról indult. Csákányospusztáig egyenletesen jó tempóban haladtunk, aztán jött a lenyûgözõ Mária-szakadék a dolomitszikláival. A táj a Vitányvár környékén lett ismerõs újra, aztán úgy is maradt. A Szarvas-kúton pihentünk egy sort, aztán egészen Várgesztesig nem volt megállás. A falu közepén újabb pihenõ jött evéssel-ivással, aztán Kozma következett a szép fáival és elhagyatott, de karbantartott házaival. Az Ördögszószék mellett pöfetegek és taplók szegélyezték az utunk, a Szép Ilonka-forrásban pedig ezúttal is volt víz, feltankoltuk hát eddigre megcsappanó készleteinket. Csákányospusztán almát kaptunk, aztán kényelmesen begyalogoltunk a célba. Jó túra volt, nem volt nehéz, mindenkinek ajánlom.

 
 
Corvin János EmléktúraTúra éve: 20052013.08.28 23:14:40

Corvin János Emléktúra 40


Dalmával vágtunk neki elsõ Gödöllõi-dombságbeli túránknak. Az odaút nem volt kifejezetten egyszerû, ekkor vált világossá számunkra, hogy Vác fele Pestrõl kétféle módon lehet eljutni vonattal, és mi a rosszabbik félét választottuk, ami Erdõkertest egyáltalán nem érinti. Jöhetett a vonat visszafele a faluba, aztán még egy kilométer a vasúti megállótól a rajtig. A falu kifejezetten takaros (bizonyos részein), a határban sûrû dzsindzsán törtünk keresztül  Váckisújfalu fele. Sikerrel, bár a jelzések sem itt, sem késõbb nem voltak elég egyértelmûek, s mivel nem ismertük a vidéket, gyakran kérdeztük a falukban, merre kellene éppen menni. Galgamácsa és Galgagyörk között annak örültünk, hogy a püspökszilágyi mûút egyrészt immár a múlté, másrészt hogy a Galga partján megyünk elõre, Gutától nem messze (elõzõ túránk az Andezit 30 volt). A Margitáig jó néhány bálás szántóföldön haladtunk át, idõnként tudva, idõnként sejtve az irányt, a hõség nem volt kifejezetten kellemes. A Margita megmászása nem volt nehéz, a tetején rövidet pihentünk, aztán begyalogoltunk a célba.

Hazafelé természetesen a rossz vonatra szálltunk, s Vácon keresztül értünk vissza Pestre.

 
 
AndezitTúra éve: 20052013.08.28 23:01:39

Andezit 30


Emlékeim szerint a második olyan túra (amennyiben a 2004-es Lábatlan 35 vasárnapra esett), amelyiket nem szombaton gyalogoltuk le. Az a helyzet a vasárnapi túrákkal, hogy jók meg minden, de mikor másnap az ember elmegy melóba (illetve ekkor még iskolába), akkor a pokolba kívánja az elõzõ napot, lehetett az bármennyire fantasztikus is. Márpedig ez az volt.

Dalmával és János bá'-val érkeztünk Galgagutára Aszódra, majd Hatvanba. Elég nagy volt a meglepetés, s ugyan gyanús volt, hogy Aszódon mindenki átszállt, de mivel egy részrõl aznap volt arrafelé másik túra, másrészt János bá' sem mondott semmit, vígan Hatvanba vonatoztunk. Ott aztán hamarosan kiderült, hogy Hatvan nem egyezik meg az Andezit nevezési helyével, így értesítettük a nevezõket, hogy késünk, majd taxi után néztünk. Arra is járt az egyik vasúti dolgozó, aki felajánlotta, hogy elvisz, töredékéért annak, amit a vasútállomás háta mögött álló taxisok mondtak elõtte. Így is lett. A fickó nem teketóriázott, faluban, s falun kívül egyaránt százzal száguldva érkeztünk meg Galgagutára, ahol már nagyon várt a rendezõség - s nem csak azért, mert a rajt akkor már legalább negyven perce bezárt. 

Elkezdõdhetett végre a túra, ami nagy, fordított C alakban vonult a Cserhátban, lenyûgözõ tájakon keresztül. Az elsõ andezitömlésnél volt egy kisebb vitám János bá'-val arról hogy ez andezit-e avagy bazalt, s a túra elnevezése egyáltalán nem befolyásolta abban, hogy bazaltot mondjon rá. Az orgonák alatt mindenesetre fantasztikus látványban volt részünk, aztán elég száraz idõ jött ránk, egészen végig nem volt egy forrás sem. A Szanda várának megmászása elég nevezetesre sikerült, Dalma és én is estünk hatalmasakat a köveken. Becskén aztán hosszabb pihenés jött, majd a hazaút - elõtte kiraktuk a magyarországi túrákon kapható egyik legkülönlegesebb jelvényt, ami vélhetõen a nagy-hegyi andezitömlést ábrázolja, megdöbbentõen hûen.

 
 
GerecseTúra éve: 20052013.08.28 22:44:58

Gerecse 50


A második Gerecsém, kilencedik ötvenesem. A régi túrakör erre a túrára összekapta magát, részt vett rajta Attila, Balázs, apám, öcsém, V Peti (akivel a Julianust tettük meg) és Akusztikus Laci, mások mellett, de mindenkire már nem emlékszem. Az útvonal a minden évben megszokott volt, de örömmel tolongtunk a rajtnál, hisz ez tán az egyik olyan teljesítménytúra, amire a mai napig ezrek és ezrek jönnek el. Sosem értettem igazán, a többire miért nem.

Peti és Máté öcsém már a legelején elszakadtak tõlünk, lévén Laci maratonra készült és futva tette meg a távot. Így tettek öcsémék is, mindketten surranóban, ami nem akadályozta meg õket abban, hogy gyilkosan gyors tempót menjenek, emlékeim szerint valahol nyolc és fél órás szintidõvel értek be. Surranóban azért ez nem piskóta.

A brigád többi része apám vezetésével elõretört, egészen Tarjánig zavartalanul. Ott aztán, elõzõ évi fogadalmunkat betartva, Attila és én energiaitalt vettünk magunkhoz, észben tartva az emelkedõt. Bízva a taurinban, könnyebbnek is éreztük azt. A medvehagymás részen bõ szüret következett, mindegyikõnk szendvicsébe jutott belõle - ekkoriban terjedt el, hogy hotelek kiküldik egy alkalmazottjukat hogy vigyen a vendégeknek - ott is állt egy autó Pusztamaróton, és egy ipse sarlózta a medvehagymát. Balázs a korábbi év gyakorlatát követve Héregen kiszállt, a többiek folytatták az utat, szembeszállva a Bánya-heggyel. Attilának és nekem ez újabb adag energiaitalt jelentett, ami ezúttal már rosszul sült el: az emelkedõ közepén tántorogtunk, fönt aztán el is terültünk. Késõbb kiderült, az energiaitalok alapvetõen nem adnak energiát, csak meggyõzik az emberi szervezetet arról, hogy a hiányzó nyersanyagok megvannak benne. Természetesen nem érnek annyit, mint egy vitamindús étrend.

Mindenesetre amint sikerült feltápászkodni, folytattuk utunk, egészen a kisréti vadászházig. Eddigre a csoport szétszakadozott, Attila (úgy hitte) magányosan énekelt a pusztán, a mögötte haladó ismeretlenek sejtelmesen vigyorogtak. A házban megint kávét szolgáltak fel, ami egy év alatt drámai javuláson ment át, ezúttal meg lehetett inni. A célba ezúttal is hullafáradtan érkeztünk, s ami engem illet, mezítláb.

 

 
 
JulianusTúra éve: 20052013.08.28 22:22:16

Julianus 50


A mai napig az a túra, ami az ember határait feszegeti, de azért forszírozza is. A Sajgó 50 Éjszakait megelõzve ez a legnehezebb túra, amin valaha részt vettem, ha teljesítménytúrákat nézünk. Dalmával indultunk el rajta, és velünk tartott debütánsként V Peti is, aki szintén kemény legénynek bizonyult, s késõbb is felbukkant egy-két túránkon. Nagymarosról indultunk el, észben tartva, hogy a túra 55 kilométeres, ugyanúgy 12 órát adnak rá, és ezt az 55 kilométert 11 óra alatt kell megtennünk, ha el akarjuk érni az utolsó vonatot haza. A Julianus-kilátóhoz ennek köszönhetõen nagy lendülettel érkeztünk meg, és sok idõt nem is töltöttünk ott, indultunk tovább Törökmezõ irányába. Ott gyerekzsivaj fogadott minket, és fa játszótér, de meg sem álltunk Kóspallag határáig. A tempónk kifejezetten gyors volt, de a vonat lebegett elõttünk, meg a hír, hogy a húsz kilométernél láthatunk botcimkét - Botond, a botom támogatta az ötletet.

Márianosztrán aztán láttuk a kitûzõt és a botcimkét is, amit a különféle távokért adnak, de nem voltunk elragadtatva - mielõtt elszállt volna a kedvünk, tovább sürgettem a társaságot. A lendület aztán a Koppány-nyeregre fogyott el, amit külön jutalomként késõbb a másik irányból is megmászattak velünk, pedig elsõre sem élveztük. Dalma a második mászást már nem folytatta le, Nagybörzsönyben elköszönt tõlünk, és Szobra buszozott. Ketten maradtunk Petivel, meg a Koppány-nyereg, meg a tökéletesen ismeretlen terep. A nyereg után már egyáltalán nem tudtuk, jó úton járunk-e, de szerencsénk volt. Aztán ismét sikerült eltévedni, és egy erdõfolton át gázoltunk valamerre, s amikor meghallottuk a "Hõs torreádor, döfd le a bikát" - kezdetû dal egyénileg átalakított változatát (Hõs torreádor, b***d meg az anyád), tudtuk, hogy jó helyen járunk. A hangot követve kiértünk a Szob felé vezetõ turistaútra, majd egy nagyon fáradt fickótól kérdeztük, õ is Szob felé igyekszik-e. A válaszában érezhetõen benne volt a Koppány-nyereg, s kétszer: "Igen, arra. De már nagyon elegem van". Ami azt illeti, mi sem voltunk kifejezetten frissek, ezért is örültünk neki, amikor láttuk magunk elõtt beszállni egy fehér Golfba, annak meg különösen, hogy minket is megvártak - az utolsó egy kilométert így kocsival tettük meg, a gyümölcsfák között száguldva. Késõbb az is kiderült, hogy ha nem így történik, soha nem érjük el a vonatunk - végül azonban sikerült, s holtfáradtan, de elindultunk haza.

 
 
DunamentiTúra éve: 20052013.08.28 22:03:16

Dunamenti 35


Ha az elõzõ túra a hó miatt volt nehéz, ez amiatt, ami a hó olvadása után jön. Sár, sár és még több sár fogadta az embert, a Naszályról nem is beszélve. Vácon kezdõdött a túra, ahol visszatért Tibi és Csabi az eredeti túrabrigádból, együtt vágtunk neki az elõzetesen könnyûnek saccolt túrának. "Biztos könnyû lesz, csak a Naszályra jussunk fel!" - bíztattam saját magunk, és többé-kevésbé igazam lett. A Naszály azonban tartogatott meglepetéseket, elsõsorban nagyjából ötven-hatvan centiméteres havat. Tibi és Csabi itt elmaradt tõlem, a tetõn vártam meg õket. Innentõl különösebb nehézség nem várt ránk Katalinpusztáig, az olvadó vizet és a bitang sarat leszámolva. Csabi elhagyta a nevezési lapját, azonban a pontõrök Katalinpuszták azzal fogadták, hogy egy vörös sapkás futó meglelte, és behozta (valóban megelõzött minket egy futó az úton, utólag is köszönjük neki). Söröztünk egyet, aztán tovább törtettünk a sárban és bozótban Vác felé. Kiderült utólag, hogy a legendás Rockenbauer Pál ebben az erdõben halt meg, de akkoriban még nem tudtuk, õ kicsoda, így az emlékére állított fát vagy keresztet nem néztük meg. Ugyanebben az erdõben szakadtak el tõlem a srácok, én pedig, mivel gõzöm nem volt, merre kell menni, egy csoportot követve értem be Vác határába, a mindenen át-jelmondatot követve. Az út rengetegszer tûnt el, s azóta sem változott sokat a helyzet (2012-ben a 15-ös távot csináltam meg, de ugyanúgy eltévedtünk, és áttörtünk mindenen a végén)... Érdemes lenne korszerûsíteni a festést. A célban aztán megvártam Tibit s Csabit, felvettük a kitûzõket, okleveleket, s irány haza.

A mai napig olyan túra, amire szívesen gondolok, s újra eljövök.

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20052013.08.28 21:48:31

Zöld 45


Pokolbéli víg napjaink jöttek a hóban, 2005 februárjában. A távnak Dalmával és apámmal vágtunk neki, elõbbi leányzóval ebben az évben még számos kilométert gyalogoltunk le - a mai napig az egyik legszívósabb túrázó akit ismerek, és aki a szebbik nemet képviseli. A Farkasréti temetõ mellõl rajtoltunk, egyáltalán nem hamar, a kijutással voltak gondok, tán késett a villamos, vagy mi nem leltük meg a nevezést idõben. Akárhogy is, az Ördögoromra kellett elõször felkapaszkodni, a pontõrök egy tekintélyt parancsoló orom tetején ültek a fák között, mi is leültünk egy darabra. Az Ördögoromtól egy egyáltalán nem barátságos emelkedõn másztuk meg a Széchenyi-hegyet, körülbelül 30 centis hóban (az emelkedõt azóta megtettem a húgommal a nyakamban, de még mindig a hó volt a nehezebb). Dalma meglepõen jól bírta eddig, aztán a rövid pihenõ után meneteltünk is tovább. Az Árpád-kilátónál álltunk meg elõször, s ugyan akkor jártam ott elõször, de a kilátás a mai napig ugyanolyan fantasztikus onnan - akárcsak a fenyves, amin át kell kelni, hogy odajusson az ember. Solymártól Nagykovácsiig közepesen bosszantott a hó, utána viszont már rettenetesen: a negyven centis hó sem volt ritka, kénytelenek voltunk azok lábnyomába lépni, akik elõttünk haladtak, így vánszorogtunk Budakeszi fele. Dalma közben lemaradt, de a célban végül megvártuk, amit valamennyien elég nehezen találtunk meg - a szalagozás nem volt mindig egyértelmû.

Életem egyik legnehezebb túrája volt egészen mostanáig, a Sajgó 50 Éjszakai és késõbb a Julianus 50 vetekszik vele egyedül. De megérte megcsinálni, s újra meg fogjuk.

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20052013.08.28 21:36:11

Hó-Fejérke 25


Az idei év az egykori túrakör fellazulását hozta, egyre többen maradtak el, én pedig egyre több túrát igyekeztem önállóan vezérelni különbözõ összetételû csoportjaink számára. 2005 elsõ túrája tehát a Hó-Fejérke lett, a mára már legendássá vált szarvaspörköltjével egyetemben. A túra ezúttal nem Sörédrõl, hanem Csákberényrõl indult, a falu közepén található vendéglõbõl. Ide több indokból is érdemes betérni, egyrészt kiderült azóta, hogy nagyon jók a söreik, másrészt amikor legutóbb ott jártam, fantasztikus, egyszerû pizzát szolgáltak föl, igen olcsón. A Hó-Fejérke innen startolt. Sokan panaszolják, hogy évek óta hosszú sorok kígyóznak a rajtnál, ami ezúttal sem volt másképp - másfelõl még soha egy emberrel nem találkoztam, aki belehalt volna negyed vagy fél órás várakozásba. Elkezdtük tehát a menetelést, Apám, öcsém és a régi túrakörbõl megmaradtak társaságában - elméletileg velünk volt a tavaly az erdõben akusztikát tesztelõ Laci is. Közepesen nagy hóban törtettünk a gánti Szõlõ-hegy irányába, majd az Antal-árkon át a Pátrácoshoz érkeztünk. A pontõrök szívesen fogadtak minket, azt hiszem, tüzet raktak a fázóknak, ahhoz álltunk oda melegedni, majd tovább mentünk. Csókakõn a várnál álltunk meg széjjelnézni, aztán a már ismert orondi úton érkeztünk meg Csákberénybe, érintve a túra névadójának kopjafáját. A célban várt minket a szarvaspörkölt kovászos uborkával, ami a mai napig az egyik legjobb étel, amit valaha túrán ettem. Emberes adagot adtak, fantasztikus ízû hússal!

A Hó-Fejérke idén (2013) nem került megrendezésre, ami elég nagy baj (a szarvasok ugyan valószínûleg fellélegeztek), mert a Vértes egyik legszebb részén halad, valamint a részvétellel sosem volt panasz. Remélem, jövõre (2014) feltámad poraiból és újra róhatjuk az utakat arrafelé.

 
 
túra éve: 2004
LábatlanTúra éve: 20042013.08.28 21:22:22

Lábatlan 35


Tatabányáról indult a 2004-es év utolsó teljesítménytúrája számunkra, amin emlékeim szerint legalább egy visszatérõt köszönthettünk, Erika személyében (Gerecse 50, Táncsics 40 és sok más). A túra több szempontból is emlékezetes, egyrészt ismét velem jött Botond, a túrabotom, másrészt ezelõtt sosem voltam a Gerecse-tetõn, épp itt volt az ideje. A Gerecse õsszel egyébként a legszebb tán, amikor nincs fullasztó meleg, és kibontakoznak a színek - ezúttal sem volt ez másként. A Gerecse-tetõre nem volt semmi fölmászni, a tetején pedig még volt hova menni, hisz ott magasodik a geodéziai torony. Annak tetejérõl apám fizikai kísérlet gyanánt elhajította a botom, ami a szélnek hála valahol benn landolt az erdõben. Körülbelül negyed órás keresés után meglett, innentõl már csak Lábatlanra kellett megérkezni vöröses talajon, mindenféle vízfolyáson átkelve.

Összességében nem volt rossz túra, legközelebb is elmennék rá.

 
 
VértesTúra éve: 20042013.08.28 20:00:54

Vértes 50


Második, eddigi utolsó Vértes 50-em. Azóta sajnos nem jutottam el újra, többek között azért, mert idõközben megszûnt a túra... Kár pedig, nagyon jó táv volt, még úgy is, hogy évrõl évre az orrunk elõl fogytak el a vizek, és a botrányos hõség miatt sokan rosszul lettek minden évben. Ez volt az elsõ igazán olyan túra, ahol kvázi én vezettem a csoportot (az elõzõ, hamis Csabdi 30 után, ahol egy héttel a túra elõtt érkeztünk, és ennek megfelelõen el is tévedtünk). Apám egyik kolléganõje vitt ki minket Mindszentpusztára, kék Trabantjával - innen vágtunk neki Mátéval s Attilával az ötven kilométernek. Kõhányás elõtt láttuk az elsõ jelentõsebb változást tavaly óta: az útjelzõt, amire rovásírással is véstek betûket, valaki tövestül tépte ki s vitte el magával. Hangosan gratuláltunk neki a fantasztikus teljesítményhez, majd hamarosan megérkeztünk Kõhányásra, ahol teletankoltuk kulacsaink. A Géza-pihenõig különösebb esemény nem történt, ott pihentünk másodszor, ittunk, s nagy lendülettel bemasíroztunk Csákberényre. Innen az ismerõs Korcsmáros-domb várt minket, majd a még kevésbé barátságos emelkedõ Vajal után - a meleg idén sem volt ínyünkre, a frissítõk idén is elfogytak, mire megérkeztünk. A Szentgyörgyvár elõtt már éreztük, hogy meg tudjuk csinálni, bár a fehér murva az ember arcába vágta a hõt, ami nem volt különösebben kellemes. A célban pihentünk, majd hazagyalogoltunk - így lett az ötvenbõl 57.

 
 
CsabdiTúra éve: 20042013.08.28 19:46:53

Csabdi 30


Másodszorra vágtunk neki a túratávnak, nem hivatalosan harmadszorra - elõzõ héten ugyanis Dáviddal, Csabival és Tibivel eljöttünk megcsinálni. Természetesen mivel egy héttel a nevezés elõtt jöttünk, senki nem volt sehol; Bicskén fõleg nem, mivel ebben az évben a rajt Csabdira mozdult el. Azért elmentünk egy hozzávetõleges úton a Somlyóig, majd elkanyarodtunk és végül Tornyópusztán lyukadtunk ki... De az egy másik történet.

A jó hagyományokhoz hûen idén is marha meleg fogadta a társaságot, amint leszálltunk a Bicske vasútállomásról indított különbuszról. A táj ismerõs volt az elõzõ évrõl, Tükröspusztán vizet kaptunk a lovarda tulajától, Somlyón pedig Kéktúrázókkal találkoztunk, akik Kõszegrõl jöttek egyenesen. Nagyegyházán aztán elkanyarodtunk a tavalyi útról, és Óbarok érintésével végül visszaértünk Csabdira. Jó túra volt, és ugyan marha nagy volt a hõség, de az elõzõ év szintjét nem érte el.

 
 
Sajgó éjszakaiTúra éve: 20042013.08.28 18:58:09

Sajgó 50 éjszakai


Elöljáróban hadd mondjam el, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ezt a túrát azóta nem láttam viszont. A Táncsics 40 után a másik olyan túra, amire nem emlékszek vissza szívesen - nem csak azért, mert állatira nehéz volt. A túrára Attilával, Mátéval és János bá'val érkeztünk, s hamarosan hozzánk csapódott még egy fickó, aki végig velünk tartott. A szentendrei HÉV megállójából indult a menet, a Skanzenig viszonylag egyszerûen eljutottunk, bár egy rövid kertek alatti kavargás közbe jött. Azóta megtettem ugyanezt a távot gyalog, de akkor határozottan rövidebbnek tûnt... a Skanzen után belevesztünk a teljes sötétségbe, lassan elõkerültek a zseblámpák - már az az egy, ami nekem volt, János bá'én kívül. A Vörös-kõnél fantasztikus látványban volt részünk, az ég tiszta volt, a Dunakanyar innensõ részét teljesen beláttuk. Ezután újra belevesztünk az erdõbe, Édeslyuk után pedig kifogyott a zseblámpám. Innentõl az elõl haladó János bá' lámpafényét követve botorkáltunk, egészen a Visegrád határában levõ Panoráma útig. Itt vízzel és bodzaszörppel kínáltak minket, ami jól esett; majd ismét az erdõ következett.

A sûrû sötétben gyakran eltévedtünk, de valami csoda folytán mindig sikerült rálelni a jó útra, így jutottunk be Pilisszentlászlóra, ahova percek múlva berohant egy, a hatvanas távot teljesítõ srác, akit elmondása szerint odáig vaddisznók üldöztek. A surranóm valahol ezután törte fel a lábam, így a Lajos-forrás mászása elég nagy kínokkal járt. Ahogy a lassan reggeledõ erdõben való lépések megtétele is, valahogy sikerült mégis elvergõdni a Dobos-hegyig, ahol már látszott Szentendre. A célba való bevánszorgás után már csak a kitûzõre vártam és egy lavór vízre majd otthon - akkor láttam meg, miféle kitûzõvel örvendeztetnek meg minket. Férfiasan bevallom, akkor - 15 évesen - a rívás kerülgetett, meglátva a kék háttér elõtt lámpást tartó, sárga rajzfilmfigura-csillagot. Emlékeztetõül szolgál, hogy még egyszer ne menjek, bár nem feltétlen volt egyértelmûen rossz. Nappal talán szebb, s könnyebb út vár a vállalkozókra.

 
 
BudaiTúra éve: 20042013.08.28 18:36:39

Budai 50


Kedvenc ötvenesem másodszorra, Budai 50!

Ebben az évben Tibivel és Attilával felvértezve indultunk, egy korábbi, tapasztalt társunk, János bá' vezérletével. Az ismert úton jó tempóban haladtunk, s a Nagy-Hárs-hegy leküzdése után hamarosan elértünk a Hûvösvölgyi úthoz. Az elõtte lévõ szakaszon rengeteg siklóernyõs volt a magasban. Solymár fölött János bá'-nak kiment a bokája, így feladta a túrát.

A Nagy-szénás, mint mindig, most is bámulatos volt, a hõség sem volt akkora, mint tavaly. Telkibe a szokott úton érkeztünk, megemlékeztünk azokról, akik tavaly itt szálltak ki, majd elõrenyomultunk a Fekete-hegyekbe, ahol rövid idõre megálltunk, hogy a tájban gyönyörködjünk. A célba minden további nehézség nélkül beértünk, ötödik ötvenesem ezzel letudva. A célban a tavalyi jelvényem helyett, amit elhagytam, kaptam egy újat - megjegyzem, a régi, sárga-vörös-kék jelvény sokkal jobban mutat, mint az újabb fajta kék alapon vörös zergefej.

Nagyszerû túra volt.

 
 
GerecseTúra éve: 20042013.08.28 18:27:21

Gerecse 50


Életem elsõ Gerecse 50-e, a negyedik ötvenesem.

Igyekeztem odatenni magam, mert a Vackor Futókör újra összeállt, és valamennyien megtették már egyszer a távot - elõzõ évben, a  legtöbben nyolcadikosként. Én sem vallhattam szégyent. Ennek megfelelõen nagy iramban kezdtük a menetelést, nem kis melegben. A János-forrásig egyszerre jutottunk el, majd a baji vadászházig viszonlyag eseménytelenül zajlott a túra. Tardoson jött az elsõ meglepetés, irgalmatlan meredek úton másztunk felfele, egészen Pusztamarótig. Itt éreztük elõször a medvehagyma illatát, amibõl a következõ évben a szendvicsünkbe is jutott. Ugyancsak ezen a szakaszon határoztuk el Attilával, a következõ évben energiaitallal készülünk a nehezebb szakaszokra. Héregen aztán Balázs feladta, ami miatt késõbb megkapta a Héregi Hõs nevet - a következõ években is ugyanitt adta fel a távot.

A többeik Koldusszálláson pihentek egy rövidet, majd a Kisréti vadászházban kávéztak - bûn rossz kávét adtak ebben az évben.  Az autópályánál aztán már éreztük, hogy sikerülni fog, az aszfaltra felfestett már csak X méter és a sikerülni fog! - feliratok tovább ösztökéltek minket. Sikerült!

A következõ évben visszatértem, így is azt mondom, életem egyik legjobb ötvenese volt - s ki kell emelnem, ekkoriban lehetetlen volt eltévedni az erdõben. Vagy elõttünk, vagy mögöttünk mindig haladt valaki, aki tudta az utat.

 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20042013.08.28 17:37:12

Téry Ödön 50


Egy bitang nehéz, de nem kevésbé emlékezetes túra.

Harmadik ötvenesem lett belõle végül, bár út közben többször megkérdeztem magamtól, mit keresek én itt pontosan. A túrára fõleg az összeszokott társaságunkkal mentünk (Attila, Máté öcsém, Apám), viszatérõként Kata, Peti, Szandra, János bá' és Csabi érkezett. A Budai Trappon velünk tartó sziklamászó Laci is eljött újra.

Hûvösvölgybõl indult a túra, ha jól emlékszem, helyenként még hófoltok voltak a terepen. A vidéken komoly vihar volt az elõtte való napokban, így az elsõ szakaszon, még a Budai-hegységben fákat átlépve tudtunk csak haladni - ez elég sokat kivett a gárdából. Az elsõ komolyabb erõpróba a Remete-szurdok fölött következett, ahol apámnak elment a látása, mivel kihagyta a reggelit. Peti szõlõcukra aztán rendbetette a kedélyeket, újult erõkkel nyomultunk be az erdõbe újra. Klotildliget után aztán Attila, Máté és Laci külön utat választottak, mint késõbb kiderült, nem szerencsésen. Végül Pilisvörösváron kötöttek ki, ahonnan vonattal jöttek vissza, majd egy autós segítségével végül eljutottak Dobogókõre.

Mi mit sem sejtve emelkedtünk föl újra, Somhegyen életem legjobb káposztalevesét ettük, majd újabb szivatós szakaszokon felértünk Dobogókõre - Laciék szinte ugyanakkor értek föl. Innentõl többet nézegettük az óránkat, mint a tájat - apám számításai szerint az utolsó buszhoz ugyancsak iparkodnunk kellett, így is lett.

Sietõsen ereszkedtünk egy nagyon szép völgyben lefele (a végén már futva), majd valamennyien rossz irányba fordultunk - Csabi megtalált egy elhagyott kertkaput, amin keresztül kellett menni. A célban nagyobb pihenõ, majd a busz várt. Vili elõtte megcsillogtatta vállalkozói vénáját, amikor a vendéglõben megkérdezte a pultost, van-e csoportos jegy a wc-hez. A hölgy elképedésében azt felelte: van.

Nagyszerû túra volt, és ugyan azóta nem jártam erre, még egyszer meg fogom tenni. Legalább.

 
 
Budai TrappTúra éve: 20042013.08.28 17:24:36

Budai Trapp


Fantasztikus túra, sajnálom, hogy azóta sem jutottam el újra.

A távnak az ismerõs csoportunkkal vágtunk neki, s csatlakozott hozzánk egy sziklamászó, Laci is. A rajt jól sikerült, Piliscsabára a vártnál könnyebben sikerült eljutni, ellenben óriási hóban haladtunk elõre.

Nagykovácsiban tartottuk az elsõ hosszabb pihenõt, a lányok kezdtek fáradni, de kevés bíztatás után felkerekedtünk, s meg se álltunk a Vörös-pocsolyás-hátig. Az út innentõl a Budai 50-en megismert szakaszon vezetett tovább, megmásztuk a rettegett Fekete-fejet, majd lassan, de biztosan betörtünk a hóval födött erdõbe újra - miután a Kis Hárs-hegyen pihentünk.

A cél elõtt közvetlenül újra jött egy érdekesség, egy motor nélküli IFA, ablakában VIDD MÁ INNEN - felirattal - azóta is emlegetjük.

A célban aztán korlátlan mennyiségû tea és virsli várt, a mai napig itt ettünk a legtöbbet. A szervezés nagyszerû volt, remélem, hamarosan újra a Budai-hegységben trappolunk!

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20042013.08.28 17:13:50

Hó-fejérke 30


A túraévadunk elsõ útja Sörédre vezetett 2004-ben. Általános örömömre a szervezõk az egyik olyan domb mellett vezették el, ami rólam kapta a nevét (Bence-hegy), ezért utólag is hálás köszönet!

A túrán több régi (Laci, a sziklamászó) és új arc csatlakozott a keménymaghoz (apám, öcsém, és a lányok), Csókakõig jó kedvvel meneteltünk, majd a vár után következett õsellenségem, a Kocsmáros-domb. Hóban nem volt a legjobb fölfele haladni, sok idõt vesztettünk, de végül csak sikerült leközdeni.

Laci hamarosan bizonyította, hogy megérte eljönnie: egy havas úton, amikor elõrementünk megörökíteni néhány bokrot, óriásit üvöltött. Persze semmi baja nem volt. Csak tesztelte az akusztikát.

Csákberényig innen a jól ismert zöld plusz jelzés vezetett, majd a faluban a kocsmával majdnem szemben fekvõ boltban vettünk néhány zsemlét és irgalmatlan gyorsasággal termeltük be õket.

Aztán vissza a hegyekbe, majd Csókakõt újból elhagyva Orond mellett gyalogoltunk, ekkor derült ki a pontõrök elmondása alapján, miért is Piroska-túra a rendezvény másik neve.

A célba szalagozott úton értünk, rengeteg ló mellett haladva.

Jó túra volt, a hó nem kifejezetten hátráltatta a társaságot, a következõ évben újra eljöttünk.

 
 
túra éve: 2003
TáncsicsTúra éve: 20032013.08.28 17:00:37

Táncsics 40


Minden szempontból az abszolút mélypont, annak ellenére, hogy ebben az évben sikerült megszerezni a Táncsics-kupát, mivel a legnagyobb létszámú csoportként érkeztünk a túrára. Igen régen volt, de ezen a túránkon ismét új tagokat köszönthettünk (Kata, Viktor és Vili), valamint visszatért a Budai 50 után Erika és Anna is.

A szervezés finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után - a túra vagy Súrról vagy Ácsteszérrõl indult, mindenesetre a rossz faluba érkeztünk meg; egy szervezõ azonban véletlenül arra járt, így megkezdhettük a túrát.

Az útvonal egyáltalán nem volt kijelölve, fõleg mûúton haladtunk. Bakonybánkon a polgármesteri hivatalban sikerült hagynom Botondot, a túrabotom, így kénytelen voltam visszarohanni a pusztáról. A bélyegzés rendszere egyszerû volt: keressünk egy vállalkozót, vagy községházát és nyomassunk egy pecsétet a lapra. Azóta se találkoztam ilyennel, de egyáltalán nem voltam elégedett vele...

Szombathely után kis nehézségekkel utolértem a gárdát (nem vártak meg, de olyan hangosan énekeltek, hogy nagyjából sejtette az ember, merre lehetnek), majd bemeneteltünk Rédére. Itt a falubeli kocsma elõtt üldögélõ hölgy arról érdeklõdött, mit iszunk. Nem volt teljesen józan, tegyük hozzá.

Majd a válaszra (vizet) kiköpött, és Lúf*szt felkiáltással visszamasírozott a kocsmába - ez a történet szintén a mai napig forog.

A célt többen már nagyon várták, különösen azok a lányok, akiknek valóban feltörte a lábát a tornacipõ. Végül azért sikerült valami jót is hoznia ennek a napnak: az oroszlányi József Attila Ált. Isk. gárdája (nem hivatalosan a Vackor Futókör) hazavihette a Táncsics-kupát.

 
 
VértesTúra éve: 20032013.08.28 16:49:36

Vértes 50


a 2003-as év negyedik (többeknek ötödik) teljesítménytúrája.

Szerencsés helyzetben voltunk, mert a Vértes lábánál lakunk, így Mindszentpusztára kellett eljutnunk, s indulhatott a karnevál. Apám, Máté öcsém és Robi, egy haverunk tartott velünk ezen a pokolian meleg napon.

A Vértes több táját kifejezetten jól ismerem, de örültem annak, hogy  több olyan részt is érintett, ahol még sosem voltam.

Kõhányásig viszonylag eseménytelenül teltek a kilométerek, a hõség valahol félúton a Disznó-sarok fele kezdett eluralkodni, és úgy is maradt. Gánt felett rövid kavargás után csak sikerült beállni a kékre, majd a Géza-pihenõig erdõben haladtunk.

Csákberényben aztán kólázott a csapat, s fölemelkedett a Korcsmáros-dombig, ahol azóta megfordultam néhányszor, de azóta sem sikerült megkedvelnünk a másikat.

Vajal-pusztánál apám a melegben kis híján elájult, kénytelenek voltunk tartani egy hosszabb szünetet, a többiek is ki voltak készülve az emelkedõn. Ha jól emlékszem, este azt olvastuk, aznap 38-39 fokot mértek Móron, ez nagyjából fedi a valóságot.

Az út hátralevõ részén mérséklõdött a hõ, a Pátrácos után, Szentgyörgyvár fele haladva már éreztük, meg tudjuk csinálni.

Így is lett, aztán Mindszentpusztáról egy kék Trabanttal száguldotunk haza.

Remek túra volt, a kánikula ellenére - de ha jól tudom, ez a túra azóta szintén megszûnt, ami óriási kár. Szerencsére az Oroszlány 50 érinti a legtöbb részét, mégsem marad a városunk túra nélkül.

 
 
CsabdiTúra éve: 20032013.08.28 16:37:02

Csabdi 30


A Biai 25 éjszakai után valami közelebbre vágyott a társaság, a városunkhoz közel fekvõ Csabdit választottuk. A túra ebben az évben Bicskérõl indult, ahol a legtöbben elõször jártunk életünkben.

A belváros kifejezetten rendben van tartva, a túra Alsó-vasútállomásról indult. A résztvevõk között voltak azok, akik eddig is a Vackor Futókört erõsítették, és volt néhány új tag is.

A kastély után egy halastó mellett, a nádasban gázolva értük el a Hegyi Kastély nevû hegyi kastélyt, majd Csabdi felé fordultunk. Itt találkoztunk egy idõsebb túrázóval, aki elmondta, hogy oda-vissza megtette a Kéktúrát, és megmutatta a Marcus Aurelius túra jelvényét, ekkor vált világossá, hogy a környezõ országokban is rndeznek teljesítménytúrákat.

A falu kifejezetten szép, amirõl kétszer is meg tudtunk gyõzõdni - az útvonal elõször kivitt minket egy falu melletti dombra, majd visszaereszkedtünk a faluba. Tükröspuszta felé kezdett igazán meleg lenni, mindenkirõl szakadt a víz, a lányok különösen nehezen viselték a kánikulát.

Jött az erdõ szerencsére, és a Somlyó mászása, amire egy másik csoport tagja nosztalgia keróval akart feljutni, aztán meggondolta magát, s tolta. Így sem lehetett piskóta, gyalog majd' beleszakadt az ember.

A Somlyóról való ereszkedés kifejezetten izgalmas volt, aztán már csak Szárligetre kellett begyalogolni, ahonnan az oklevél és kitûzõ begyûjtése után hazafele indultunk.

Jó túra volt, de ahogy a következõ évben, ekkor is irgalmatlan volt a meleg.

 
 
Bia 25Túra éve: 20032013.08.28 16:25:44

Bia 25 Éjszakai


Túrázó-pályafutásom második túrája, az azóta elhalálozott éjszakai változata a Biai túrának.

Nagy kár hogy többé nem kerül megrendezésre, egyrészt a táv is ideális volt, másrészt az a része a Budai-hegységnek éjjel tán még fantasztikusabb, mint nappal.

A Budai 50-en összeállt csapattal vágtunk bele (Apám, Attila, Máté öcsém, Balázs, Anna és talán Erika), akikhez csatlakozott két új lány, Eszter és Szabina. Két késõbbi kollégám, Áron és párja, Hajni is velünk tartott a távra, lévén Hajni (vagy Áron) Bián lakott akkoriban. Tibi és talán Csabi is eljött, akik részt vettek a csoport idénynyitóján, a Gerecse 50-en is. Odaúton Tibi aztán meg is csillogtatta ornitológiai ismereteit, amikor egy rétihéját látván imigy kiáltott fel: "Sas, he!" - a lányok nagy örömére s fõleg derültségére.

Világosban érkeztünk Biára, megnéztük a viaduktot, és néhányan ugráltak rajta, a szívbajt hozva a lányokra.

A kezdésre azért valamennyien összeszedtük magunkat és nekiindultunk a sûrû sötétben. A legtöbbünknek új fogalom volt az éjszakai túra (ahogy arra efemm túrabeszámolójában ráérzett, helyesen), kifejezetten hangosan vonultunk a poros-csúszós utakon. A Kõ-orron álltunk meg elõször, megkérdeztük, merre kéne menni, aztán tovább menetelt a csoport.

 A lányok kifejezetten élvezték hogy sötétben túrázunk, nevettek, addig elõl igyekeztünk felderíteni, hogy merre kéne menni, nem kifejezetten sikeresen. Sóskúton aztán Balázs elfáradt, és a buszok indulásait fürkészte - természetesen éjjel kettõ körül viszonylag kevés busz indul bármerre is, ezért tovább jött, ha kevés kedvvel is.

Itt tudtam meg, hogy Habsburg György is a faluban lakik, Ottó második fia.

A kálvária megmászása után az egyik legfantasztikusabb látvány tárult a szemünk elé, a falu al (vagy fel-) vége, amirõl a tökéletes sötétben elõször azt hittem, valami mély tó lehet.

Hosszú egyenes szakasz következett, majd az üdülõtelepnél kibelezett amerikai autók mellett kezdtük meg az emelkedést a Nyakas-kõre.

Lassan kiviláglott, Hajni és Áron elégedetten nézték valamelyikõjük házát az erõsödõ fényben, aztán Botond, a botom is visszakerült végül. A végén a lányok és Balázs futóversenyt rendeztek a célig, ahol a kitûzõk és az oklevelek elrakása után mindenkin úrrá lett a fáradtság. Attila muzulmán-pózban, nyitott szemmel alva várta az elsõ vonatot, a mai napig történet.

Remek túra volt - és még egyszer kár, hogy tudomásom szerint akkor rendezték meg utoljára az éjszakai változatot.

 
 
BudaiTúra éve: 20032013.08.28 16:04:39

Budai 50


Elsõ teljesítménytúrám, s egyben mai napig a favorit.


Ekkoriban az édesapám által alapított túrakörrel jártuk az utakat (Vackor Futókör), erre is velük érkeztem.

Igen rég volt ugyan (tíz éve), de emlékszem, hogy Szandra, Szandra édesapja, János bá', Erika, Anna, Attila, Máté öcsém, édesapám és Balázs is velünk volt.

Az ötvenes távra neveztünk be, s rögtön a legelsõ emelkedõnkön szétszakadt a csapat, a Nagy-Hárs-hegy nem várt izgalmakat tartogatott. Késõbbi pontõreinkkel itt találkoztunk elõször, hálózsákokban várták, hogy az idõ jobbra forduljék.

Rövid pihenõ után tovább rugaszkodtunk elõre. A Virágos-nyeregig sikerült elhagynom Botondot, ami a túrabotom, s a mai napig rendszeres vendég a különbözõ túrákon, de meglett egy vízmosás aljában.

A nyeregben rövid pihenõ következett, majd jöhetett a Hûvösvölgyi út a Paprikás-patak árkán nyomulva elõre.

Ekkor Szandrával, Attilával és öcsémmel haladtunk négyen, Szandra édesapja útközben eltûnt, de mire a ponthoz értünk, megkerült. Szandra reakciója ennyi volt: "Hát így engedjem el?".

Solymár határában aztán egy óra várakozás következett a csapat többi tagjára, akik eddigre már érezték, hogy a Budai-hegység több izgalmat és nehézséget tartogat, mint az elsõ teljesítménytúrájuknak otthont adó Gerecse (az ötvenen vettek részt mindannyian).

Aztán következett a legszívósabb emelkedõ, ahol néhány katonával találkoztunk. Õk dícsérték a vállalkozókedvünk, meg az állóképességünk, a Muflon büfénél aztán továbbhaladtak.

A Nagy-Szénáson gyönyörködtünk egy sort a színekben, aztán bevettük magunkat a rengetegbe. Erika eddigre feladta, édesapám kísérte haza - a csoport maradéka pedig szintén a feladáson gondolkozott.

Öcsém, Attila és én a Kutya-hegy körül kanyarogtunk ekkor, a vizünk fogytán volt, de semmiképp nem akartuk föladni a dolgot, Telkiben aztán megvártuk a brigádot. Õk valóban feladták, többen izomhúzódással küzdöttek, vagy éppen a túl kicsi cipõvel - hárman mentünk tovább.

A Telki után levõ erdõben néhány krosszmotoros hajtott el mellettünk, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt hogy aznap túra van, és hogy rajtuk kívül van még jó pár ember az erdõben, túranap lévén.

A Fekete-hegyeken nagy nehézségek árán sikerült túljutni, egy srác segítségével, aki kérdéseinkre, hogy messze van-e a pont, mindig azt felelte: "Már messze". Nagy segítséget jelentett, hogy velünk ellentétben õ többnyire tudta, merre kéne haladni...

A vizünk kitartott - a Vörös-pocsolyás háton aztán reggel megismert pontõreink fogadtak. De nem akárhogy.

Kifejezetten hippire sikerült a pont kialakítása, egy õr gitározott, egy plüssállatokat pakolt az út melletti kövekre, egy pedig egy faágat festett fehérre. Nem maradtunk túl sokat, kezdtünk kifutni az idõbõl.

A Petneházy-réten aztán már kész volt mindenki, beleértve engem is. Apám a célból futott vissza, hogy biztasson minket a továbbhaladásra, úgyhogy megrohamoztuk a Fekete-fejet.

Elõtte megkérdeztem a pontõröktõl, hogy lehetséges, hogy a legtöbb ember a mûutat követi, a hegyre senki nem jött fel velünk. A válasza sejtelmesen annyi volt, hogy arra is mehet, aki ismeri az utat.

Késõbb kiderült, arra valóban a célba lehet jutni, a végsõ, elég szivatós hegy megkerülésével.

Mindenesetre beértünk a célba, és feltûztük a kõszáli kecskét (vagy zergét). Kóla, sültkrumpli, elsõ túrám letudva.

 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár