| larzen | Túra éve: 2004 | 2005.03.04 16:11:22 |
|
|
Bia 25
Tomatorral vágtunk neki a túrának, nem sokkal kilenc óra elõtt. Piszok hideg volt, fõleg a nyílt szakaszon. Aztán egybõl jó kis szintemelkedések következtek, ezeket óvatosan, ám lendületesen próbáltam megfutni. Sok ismerõssel futottam össze, sokszor elõzésre sem volt alkalmas a terep, úgyhogy nem volt valami kemény a tempó. Külön említést érdemel, hogy találkoztam két gyõri barátommal. Õk invitáltak elsõ Gerecsémre '98-ban és még soha nem találkoztunk össze túrán.
Tomator a második pont elõtt - az elõzõ napi Normafa 20 futásból adódó - fáradtságára hivatkozva mondta, hogy menjek csak saját tempómban. Ennek ellenére sokáig együtt mentünk még. :)
A Sóskút elõtti nyitott, sík terepen sokkal jobban lehetett haladni, mint a megelõzõ egynyomtávos, néhol erõsen jeges ösvényeken. A pontnál nem kis meglepetésemre egy egész csomag kekszet és egy fél literes rostos gyümölcslevet kaptunk. Pedig a nevezési díj mindössze 400Ft volt! Egyetlen negatívum, hogy az üdítõsflakonok összegyûjtését nem szervezték meg (Sóskúton sem találtam szemetest az útvonalon).
Elõször a Kálvária elõtt kevertem el: kicsit továbbmentem, szerencsére nem volt 50 méter a kitérõ. A második már sokkal nagyobb volt. A halastó után átkelve az országúton még párszáz métert megtettem az emelkedni kedzõ jelzésen, majd afelett érzett örömömben, hogy milyen kényelmesen és alacsony pulzussal futok felfele, elnéztem egy elágazást és a felsõ utat választottam a jelzés helyett. Sajnos a nyomok jól le voltak taposva azon az úton is, úgyhogy elég sokáig tartott, míg rájöttem a hibára. Ez a kitérõ egymaga 10 percig tartott. Visszatérve a jelzésre épp Tomatort értem utol, innen együtt mentünk tovább.
Késõbb még produkáltunk egy kisebb eltévedést, szerencsére ott idõben észbekaptak a túratársak. Így sikerült Vadmalac sporttársat kétszer is utolérni. :) A kápolnától már csak kényelmes lefelék következtek, de azért ott is volt egy hely, ahol térképet kellett néznük.
Elhagyva az utolsó pontot, már a betonon haladva Tomator elesett. A jeges, havas, csúszós ösvényeket megúszta, a sík betont nem. Szerencsére azóta teljesen rendbejött a lába. (Legalábbis tegnap így látszott, amikor szembefutott velem a szigeten.)
A célba fél perccel 2:50 elõtt értünk be. Volt benne 13-15 perc tévelygés, de amúgy egy nagyon kényelmes futás volt, amit a 150-es átlagpulzusom is jelez. Macsa, nem tudom, hogy tudtál ezen a túrán gyorsat futni. A második pontig nagyon nehéz volt az elõzgetés. Egyszer futhatnánk privátban egy kört - majd ha jó idõ lesz. :)
A CSBT-nek köszönjük a kiváló túrát! |
| |
