Túrabeszámolók


Bia 25

GeldarTúra éve: 20032013.08.28 16:25:44

Bia 25 Éjszakai


Túrázó-pályafutásom második túrája, az azóta elhalálozott éjszakai változata a Biai túrának.

Nagy kár hogy többé nem kerül megrendezésre, egyrészt a táv is ideális volt, másrészt az a része a Budai-hegységnek éjjel tán még fantasztikusabb, mint nappal.

A Budai 50-en összeállt csapattal vágtunk bele (Apám, Attila, Máté öcsém, Balázs, Anna és talán Erika), akikhez csatlakozott két új lány, Eszter és Szabina. Két késõbbi kollégám, Áron és párja, Hajni is velünk tartott a távra, lévén Hajni (vagy Áron) Bián lakott akkoriban. Tibi és talán Csabi is eljött, akik részt vettek a csoport idénynyitóján, a Gerecse 50-en is. Odaúton Tibi aztán meg is csillogtatta ornitológiai ismereteit, amikor egy rétihéját látván imigy kiáltott fel: "Sas, he!" - a lányok nagy örömére s fõleg derültségére.

Világosban érkeztünk Biára, megnéztük a viaduktot, és néhányan ugráltak rajta, a szívbajt hozva a lányokra.

A kezdésre azért valamennyien összeszedtük magunkat és nekiindultunk a sûrû sötétben. A legtöbbünknek új fogalom volt az éjszakai túra (ahogy arra efemm túrabeszámolójában ráérzett, helyesen), kifejezetten hangosan vonultunk a poros-csúszós utakon. A Kõ-orron álltunk meg elõször, megkérdeztük, merre kéne menni, aztán tovább menetelt a csoport.

 A lányok kifejezetten élvezték hogy sötétben túrázunk, nevettek, addig elõl igyekeztünk felderíteni, hogy merre kéne menni, nem kifejezetten sikeresen. Sóskúton aztán Balázs elfáradt, és a buszok indulásait fürkészte - természetesen éjjel kettõ körül viszonylag kevés busz indul bármerre is, ezért tovább jött, ha kevés kedvvel is.

Itt tudtam meg, hogy Habsburg György is a faluban lakik, Ottó második fia.

A kálvária megmászása után az egyik legfantasztikusabb látvány tárult a szemünk elé, a falu al (vagy fel-) vége, amirõl a tökéletes sötétben elõször azt hittem, valami mély tó lehet.

Hosszú egyenes szakasz következett, majd az üdülõtelepnél kibelezett amerikai autók mellett kezdtük meg az emelkedést a Nyakas-kõre.

Lassan kiviláglott, Hajni és Áron elégedetten nézték valamelyikõjük házát az erõsödõ fényben, aztán Botond, a botom is visszakerült végül. A végén a lányok és Balázs futóversenyt rendeztek a célig, ahol a kitûzõk és az oklevelek elrakása után mindenkin úrrá lett a fáradtság. Attila muzulmán-pózban, nyitott szemmel alva várta az elsõ vonatot, a mai napig történet.

Remek túra volt - és még egyszer kár, hogy tudomásom szerint akkor rendezték meg utoljára az éjszakai változatot.