Túrabeszámolók


Bia 25

kekdroidTúra éve: 20072007.03.11 16:40:45
Bia 25 (Végre tavasz van!)

Évfolyamtársammal rövid utazást követõen érkeztünk meg Biatorbágy állomására, ahonnan laza negyedórás sétával elértük a település egyik nevezetességének számító kettõs (külön-külön volt a két vágánynak, ma már a nyomvonalkorrekció miatt a vasút nem erre jár) völgyhidat, amely alatt elsétálva ott is voltunk a rajthelyen.
Már a sorbaállás elõtt megkaptuk egy hölgytõl a nevezési lapokat, ez a módszer nagyon szimpatikus, hiszen nem kell szerencsétlenkedni azzal, hogy ki hová áll sorba, melyik sor melyik stb. (igaz, csak egy táv van, ez megkönnyíti a dolgokat).
Rövid sor, gyors rajtolás, 7:12-kor. Megyünk elõre a mûúton a hajnal végén, közben leveszem a kabátom és megpróbálom a hátizsákom mélyére tuszkolni, nem megy, csak ha kiveszem a váltónadrágot. Amiben mennem kéne, ezt el is felejtettem, hogy elhoztam. Mindegy, kicsit hülyén nézhetek ki, farmerben túrázva, kezemben a szokásos túrabot helyett egy nadrággal :-).
Rögtön az elején kikerülünk egy emelkedõvel egy elkerített telket, majd hullámzós úton jutunk el a Kõorr aljához. Közben elõzgetünk, valamint minket elõzgetnek, igyekszünk kiállni a gyorsabbak menetvonalából. A hegyre meredek kaptató visz fel, a tetõre, egy igen látványos sziklaképzõdményre, pedig egy girbe-gurba ösvény. Ellenõrzõpont, épp mondom, hogy nincs akkora szél, amikor elkezd fújni, nem nagyon, csak egy kicsit, hogy észrevegyük. A durva emelkedõre durva lejtõ felel, futunk, mert megállni nem tudnánk, aztán a következõ emelkedõn visszaváltunk egyesbe és szépen felsétálunk a hegyre.
Dobogó-hegyen megint pont, nagyjából innen Sóskútig (majd egészen a célig) elõzgetjük egymást három sporttárssal. A környék szimpatikus, elszórt fenyvesek, rétek, meg némi sár az úton, hogy mindezt kicsit kevésbé tudjuk élvezni. Elengedünk két futót, útitársam rögtön utána bemutat egy piruettet, de a landolást megússza szárazon. Sóskút elõtt volt egy kis kavar a szalagozással, szerencsére pont akkor értünk oda, amikor az éppen elõttünk haladóak is, akiknek valaki kiabált a helyes útról, õket követtük a sóskúti pontig.
Itt szolgáltatás: negyed kiló nápolyi és fél liter tea, a teát megiszom, a nápolyit elrakom (és most eszem meg). Megint emelkedõ, cselesen a házak fölé megy az út és már fent is vagyunk a Kálvária-hegyen (175,2 m magas hegy), érdekes Kálváriával, amelynek nem látszanak a stációi. Leszaladunk a Benta-patak völgyébe és séta következik, amely a fõút keresztezése után válik újra izgalmassá. Kikerülünk egy hasadékot, felmegyünk a Nyakas-kõ aljára, itt ellenõrzõpont van megint.
Ezután papír figyelmeztet a veszélyes útszakaszra, itt húzós emelkedõ kezdõdik, de egyrészt nem tart sokáig, másrészt a kilátás nagyon jó, kár, hogy nem tisztább az idõ, akkor a távolabbi Gerecse, Vértes tömbjei is látszhatnának. Még leereszkedünk a Szily-kápolnához, meg is nézzük, de nincs bent semmi. Nem sokkal ezután produkálok egy látványos seggreesést a sáros úton, még jó, hogy nincs közönsége. Útitársam zsebébõl itt elõször esik ki a félliteres palack, felveszem, visszaadom. Ezt a szokást viszont annyira megszereti, hogy még vagy háromszor megismétli, az utánunk jövõ persze mindig visszaadja neki, én már hozzávágtam volna, de én többnyire elõtte megyek ;-).
A Lõtéren nem lõnek, viszont jól lehet futni, kocogni, igazolást egy sráctól kapunk, akit elõször eltévedt túrázónak néztem (itt nem volt sem bója, sem papírlap, hogy pont következik, kéretik a papírt elõkészíteni, mint eddig). Az a sporttárs, aki eddig végtelen türelemmel szedegette össze a még mindig kiesõ palackot, ellép, már látni a viaduktot és négy órán belül szeretne lenni. Még egy utolsó etap következett, nem láttuk, hol mennek át a patakon a népek, biztos ami biztos alapon körbementünk a reggelihez képest erõsen forgalmas fõút felé, majd bekocogtunk a célba, gratuláció, díjazás.
(Ja, még felmentünk a viaduktra is, az egyik - az északi - járható, vaslemezek vannak végigfektetve rajta.)
Köszönjük a rendezõségnek a túrát (príma szervezés, pontok, szolgáltatás, szép díjazás, a csillagos ötösbõl csak a Sóskút elõtti elszalagozás vonhat le pár %-ot, az pedig minket nem érintett), jól éreztük magunkat.