| ZE | Túra éve: 2009 | 2009.03.22 21:03:51 |
|
|
Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fûszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezõi elérhetõséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk neki a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belsõ oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú túristatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)
Olyan túratárssal megyek, akinek elsõ teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelõni a poént -- már ami az elsõ két komolyabb szintet jelentõ emelkedõt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettõn, jelentõsebb gõzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kõorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kõ (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövõre ismét!)
A Dobogó-hegy pontja elõtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...
Sóskút dél, mint frissítõpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.
A Kálvárián (is) jelentõs széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erõs. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezõknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú õs-trabantot, meglepõen szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentõ kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kõhöz vezetõ, az utolsó jelentõsebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitûzõ.
Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó válastzás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).
|
| |
