Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| |||
Ha 1-tõl 10 pontig lehet pontozni a túrát, akkor 11 pont. :) | |||
| |
| |||
Egy könnyed szombat reggeli túrának volt ez tervezve, ami be is jött. :) Az elsõk között indultunk, mert sietni kellett haza. A tervezett 3 óra alatt sajnos nem sikerült végigmenni, köszönhetõen az esõnek és sárnak, dehát a gyors tempót túrát majd késõbb. :)
Az út már ismerõs volt tavalyról, így az eltévedéstõl nem kellett tartani. Már a túra elején hozzánkcsapódott egy rottweiler, aki teljesen barátságosan követte a két kutyát, akivel mi voltunk... A János-hegyre menet sikerült lerázni, amíg mi a mûúton mentünk, addig a kutyák felmentek a lépcsõn be az erdõbe. Amikor látták, hogy mi nem ott vagyunk, akkor levetették magukat az útra (bevallom aggódni kezdtem, amikor az 5 kilós kutya leugrott a 3-4 méteres magasságból...), a roti pedig ezt a mutatványt inkább nem utánozta... :) A Csacsi-rétre menet ismét kidõlt fák között kellett átbújni, ezt a szakaszt már jóideje nem hozták rendbe. Ennek is megvan a maga varázsa persze. :) Képek, térkép, 3D térkép, szinttérkép és az útvonal Google Earth formátumban itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2831 | |||
| |||
Galga 50
Ha ezt a beszámolót közvetlenül a túra után írom, akkor hatalmas szentségelésekkel kezdtem volna... :) Igen, ez volt azon a bizonyos napon, amikor 130km/h szelünk volt... :) Ez kint ért a puszta közepén... Egyenesen menni nem lehetett, az esõt a szél az ember arcába csapta, és mintha apró kövekkel dobáltak volna. Egymás szavát nem lehetett hallani. Megállni se nagyon lehetett, mert elfújt a szél. Csak valahogy tartani magunkat széllel szemben, esõvel szemben, miközben az esõ minden létezõ oldalról és irányból átáztatott. A bakancsba fentrõl a nadrágból folyt be a víz, reménytelen volt bármit is kezdeni vele, hogy megpróbáljam szárazon tartani. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a puszta közepén ért ez a vihar, mert ha erdõben kap el, akkor nemcsak az esõt, de ágakat, vagy egész fákat is az ember arcába sodort volna... Vagy esetleg a meredek tóparton, ahol a csúszós agyagút 10 centis, és lejt a víz fele. Itt úszás lett volna a vége... :) Netán a cél közvetlen közelében, ahol a fél falról leszedte a vakolatot a szél... Lásd képek hátrébb... Szóval a túra végén annyira nem voltam boldog az idõjárásra. :D A szervezõk minden további nélkül adtak nekem egy száraz tasakot, hogy legalább az oklevelet és a kitûzõt szárazan tudjam hazavinni, ha már minden más szanaszét ázott... :) No de kezdjük az elejérõl... :) Tavalyi beszámolókat olvasva egy jól ellátott túrára készültem, ezzel nem is volt gond, sok helyen kaptunk dolgokat, enni-, innivalót. Volt, ahol vizet, volt ahol üdítõt, volt ahol teát, sõt már a rajtban egy kis teával és kávéval kínáltak mindenkit. Rengeteg aszfalt volt, sokat mentünk városban és országúton. Ez engem nem zavart, de tudom, hogy van, aki nem szereti az aszfaltot. A városoknak is megvolt a maga érdekességük, úgyhogy még az a rész se nevezhetõ unalmasnak. 11 ellenõrzõpont volt az 51 kilométeren, ez szépen el volt osztva, úgyhogy szép emberi távokat kellett csak megtenni egy-egy pont között, ez lelkileg mindenképp jó dolog. A problémásabb városi szakaszokról térkép volt adva, hogy a helyismeret hiánya ne okozzon problémát. Taln a legmonotonabb rész a Galga patak mellett volt, ami 3 ponton keresztül kísérte az embert, de ez sem volt vészes. Egy kis csendes esõ után még a nap is kisütött, így a Bika-tó megkerülése gyönyörû idõben történt. Kellett is a jó, mert az agyagos út csúszott, és bal oldalt a tó, jobb oldalt a szúrós bokrok. :) A sebesség itt igencsak minimálisra csökkent, többekkel találkoztam ez után a szakasz után, akiknek nem sikerült esés nélkül átjutni ezen a szakaszon. Az utolsó ellenõrzõpont után egy meglepetéspont, majd elkezdõdött az égszakadás... Elõször csak villámlott, már ez se töltött el túl nagy nyugalommal a puszta közepén, dehát vastag gumitalp, így túl nagy baj nem lehet. :) Aztán jött az esõ és a szél, ami nem hiányzott... Helyi srácokkal mentünk ezen a szakaszon, õk pontosan tudták merre kell menni, úgyhogy szerencsére nem kellett még azzal is foglalkozni, hogy olvasgassak (neeeh, reménytelen lett volna, amint elõveszem az itinert, az már másik faluban lett volna... :)), vagy messzire nézegessek, hogy merre van a szalagozás. Ez is elég reménytelen lett volna különben, mert túl sokáig nem lehetett egyenesen nézni, leginkább a földre hajtott fejjel haladtunk, és kb 2 métert néztünk elõre, amit muszáj volt. A célba beérva a vihar alábbhagyott már, de a pusztítás nyomai a sulin is látszottak, lásd utolsó kép. Bent finom forró tea és meleg étel próbálta feledtetni, hogy minden egyes lépésnél mintha magammal hoztam volna a Bika-tavat. :) Autóban egy gyors átöltözés száraz ruhába, fûtés a maximumra, és irány haza. Nagyon jó kis túra volt ez. Így utólag visszagondolva már teljesen mókásnak tûnik az egész elázás. Ilyen idõjárásunk is van mostanában, ezt is túl kell élni. :) Köszönjük a szervezést! Képek, térkép, 3D térkép, út Google Earth formátumban itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2815 | |||
| |||
Zöld 30
Gyönyörû túraidõ volt a mai, vétek lett volna kihagyni. A Farkasréti temetõ mellett már a rajt nyitása elõtt gyûlt a tömeg. A rajtnál két sor volt, egy nagyon hosszú, és egy rövid. Valamiért mindenki a hosszúba állt, én bepróbálkoztam a rövid sorral, és már indulhattam is. :D Hamar megvolt a bemelegítés, az Ördögoromra felmászni jó kis emelkedõ volt. Elõzõ beszámolók alapján rosszabbra számítottam, tulajdonképpen egész könnyedél fel lehetett jutni, csak ránézésre volt szörnyû. :) A Széchenyi-hegyen a Gyermekvasút végállomása nem szerepel sok túrán pontként, de egy párszor azért már vezetett erre túra, úgyhogy az erdõbõl kikecmeregve (pontosabban fel) hamar meglett ez a pont is. Innen irány tovább a Normafa, ahol a Síház elõtt újabb tömeb: a 20-as táv innen indult. A csak átfutóban levõknek külön emberek pecsételték az igazolásokat. Innen a Tojás túra útvonalával szinte teljesen megegyezõ szakasz következett, pár újítással. Elsõként nem kellett megmászni a Ferenc-halmot, mert a túristautat elterelték. Ez nagyon nem is hiányzott, a szögesdrótos kerítés mellett felkapaszkodás valahogy sose volt a kedvenc szakaszom. Ezután következett a Fekete István emlékház, ami egy elég fura pont. Leírás alapján magántulajdonban van, ezért bemenni nem lehet. A pontõrök elmondása alapján pedig (akik épp akkor álltak át az emlékháztól abba az utcába, ahol mindenki ment) eddig szinte mindenki simán elment mellettük, mert nem tudták, hogy hol az emlékház. :) Túl sokat én se érdeklõdtem most ennek a hollétérõl, mentem tovább az Árpád-kilátó irányába. Itt kaptunk csokit, majd irány a Virágos-nyereg, ami után múlt héten eltévedtünk. :D Most nem arra folytatódott a túra, hanem irány tovább Solymárra, ami egyben a 20-as táv célja is volt. Solymár érdekes város, mert egyetlen közkutat se találtam. Haljon szomjan a kedves turista, vagy vásároljon a helyi boltban, ha már a városba merészkedett. :) Innen már csak 5km, és beértünk Nagykovácsiba, a 30-as táv céljába, ahol üdítõvel vártak. Aki még 15 kilométerre kalibrálta magát, az ment tovább egészen Bzdakesziig, de nekem mára csak ez a 30-as jutott. :) Kellemes túra volt, jóidõben, és jó tempóban. Némi szint is akadt útközben ;), úgyhogy kellemes elfáradással zárult a nap. :) Képek, térkép, szinttérkép, Google Earth formátum itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2786 | |||
| |||
Kellemes túra volt ez. A vonatot lekéstük, ami a rajtba vitt volna, úgyhogy buszoztunk egyet Piliscsabára. Így legalább nem hatalmas tömegben indultunk a vonattal érkezõk között, hanem szépen nyugalomban. :)
Az elsõ szakasz volt a leghosszabb, és ez így lelkileg jó érzés is, olyankor még nem várja az ember annyira a pontot. Meglepõen hamar oda is értünk, majd megmásztuk a Nagy-Szénást, ahol eddig csak éjszaka jártam. Éjszaka (és sok-sok kilométerrel a hátam mögött) nem volt lehetõségem a panorámát megcsodálni, most így egy picit elidõztünk itt, csodás a kilátás mindenfele. Túl sokat azért nem ácsorogtunk, mert a csúcsokon azért érezhetõ volt a szél. (Máshol nem nagyon, sõt, máshol olyan melegen sütött a nap, hogy az utat pár helyen kis sártengerré olvasztotta, de nem volt vészes sehol sem.) A második pont a Vörös-pocsolya volt, valamelyik túrán már biztosan jártam erre, akkor közelebbnek tûnt. :) A Fekete-fej kihagyhatatlan része a legtöbb budai túrának, bárhonnan megmászva hatalmas emelkedõ, a túloldalon pedig meredek lejtõ. A messzirõl látszó lobogó zászló viszont hatalmas segítség. No nem azért, mert eltévedne az ember, de lehet tudni, hogy még mennyi van hátra. :) Ezután sok emelkedõ már nem volt, inkább csak lefele mentünk (na jó, volt azért benne emelkedõ is még... :)), a zöld körút sík része kifejezetten jó pihentetõ szakasz. A Virágos nyereghez meg kellett mászni az Újlaki-hegyet, ahonnan ismét csodás kilátás tárult elénk. Az utolsó 800 méteres szakasz elég rövid volt, ugyanakkor elég érdekes is. Ez volt az egyetlen olyan rész, ahol igazán el lehetett tévedni, mert szalagozás csak többszáz méterrel beljebb volt, induláskor még véletlenül se látszott. :( Ráadásul az itinerben írt "jelzetlen út" is egy kék kereszt jelzéssel volt jelölve, hogy biztosan elbizonytalanodjunk... :) Itt rutinos túrázók segítettek ki, hogy merre kell menni, így a cél hamar meglett. Alapvetõen egy kellemes szombati kirándulás volt ez, nem vészes tereppel, szép kilátásokkal. És akkor jöjjenek a negatívumok. Az utolsó szakaszt már említettem, félrevezetõ itiner, és a szalagozás hiánya az utolsó 800 métert kicsit megnehezítette, itt rá is tettünk egy kicsit a távra. Aztán ellátás... A célban volt virsli (vegáknak kihagyható :D), tea és kenyér, valamint az oklevél és kitûzõ mellé egy csoki. A túra 5 pontján viszont sehol semmi. Ha az a csoki valamelyik ponton van, esetleg valahol kapunk egy pohár teát vagy vizet, szerintem máris sokkal jobb ellátás lehetett volna. De persze az elõzõ beszámolókból arra készültem, hogy nem is nagyon lesz semmi (bár egy csokit emlegettek útközben az elõzõ évi beszámolók, ez idén már nem volt...), úgyhogy ezzel annyira nem volt gond. Viszont az ezer forintos nevezési díjat így kifejezetten sokallom. Sokan mondogatták más, fõleg fejér-megyei túrákra, hogy milyen drága az ezer forintos nevezés. Ha azt nézzük, hogy ott cserébe minden ponton volt ellátás, akkor ezt a túrát kifejezetten drága túrának kell neveznem. A Hegedûs-Róbert emléktúra is ennyibe kerül, de ott egy jelvény is bennevan az árban. Akárki akármit mond, az eddigi évek alatt erre a túrára kell azt mondanom, hogy a legdrágább volt eddig ár/érték arány tekintetében. Ami még nem tetszett, hogy tömegközlekedés igencsak messze volt a céltól. 2 km-en belül el lehetett ugyan érni távolsági buszt, vonatot, és BKV buszt is, de ezt rá kell számolni még a túrára. Mivel nem körtúra, ezért autóval is nehézkes. Tetszett, hogy az ötödször és tizedszer teljesítõk névreszóló kitûzõt kaptak. Nem tetszett, hogy a teljesítések számát nekem kellett a rajtban beírni, így ha akartam volna ilyet, akkor csak be kellett volna írni, hogy ötödik teljesítés. Máshol valamiféle nyilvántartást szoktak vezetni arról, hogy ki hányadszor van tényleg a túrán. A jó útvonal és a sok szép hely ellenére az ezer forintos nevezés, és a túra nem kör-túra jellege miatt annyira nem fogott meg, hogy nagyon rendszert csináljak ebbõl, és belátható idõn belül meglegyen az ötödik teljesítésem. Képek, térkép, 3D térkép, szinttérkép, és Google Earth formátumú túraútvonal itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2769 | |||
| |||
Indulás -6 fokban, érkezés +10-ben. Aranyos téli/tavaszi túra volt ez. Idén is az elsõk között indultunk, és mivel a futók tömegrajtja csak 9-kor volt, ezért egy ideig békésen haladhattunk. :)
Ellátás volt bõven, az elsõ ponton máris kaptunk egy csokit. A sportszelet jól bírja a hideget. ;) Egy másik ponton megint extra csokik voltak, onnan egy Snickers-t zsebeltem be -- szó szerint, hogy kicsit olvadjon, de hosszas melengetés után is túl fagyottnak bizonyult ahhoz, hogy az egészet megegyem. :) Ezekkel a csokikkal mindig megjárom. :) Utólag viszont ideális "jutalomfalatok", a jól végzett túra emlékére. :)))) A leírás szépen egyértelmûen jelezte végig, hogy merre kell menni, néhány helyen a futóknak felállított plusz pontok is jelezték, hogy jó irányba haladunk. Valahol a Margitát elhagyva ért minket utol a futó mezõny eleje, és innentõl végig elõzgettek. Domonyvölgyben teljes piknik-hangulat fogadott, sátorral, teával, nápolyival, és ha valaki jobban meg akart pihenni, akkor egy hatalmas réttel. :) A Kõkeresztnél már sajnos kifogytak a teából, mire odaértünk (ennyire azért nem mentünk lassan... :)), úgyhogy ott egy kis ásványvízzel töltöttük fel magunkat, és vágtunk neki az utolsó emelkedõnek. A városba visszaérve, az Egyetemi erdõnél szõlõcukorral segítették az utolsó pár kilométert, onnan már nem volt sok hátra. Fõleg így nem, hogy a tavalyi túrával ellentétben idén nem tévedtünk el, hanem végig a megadott úton mentünk. :) A célban tea, kenyér, olkevél, 2 féle kitûzõ várt. :) Bár a célban 7 kutyát számoltam össze, és biztos vagyok benne, hogy utánunk még jópáran választották a kutyás túrázást, eléggé lehangolt a végén a "Vidd már innen ezt a kutyát, már ne is haragudj!" megjegyzés az egyik rendezõtõl. :-/ Képek, térkép, 3D térkép, Google Earth formátum itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2748 | |||
| |||
Tavalyról megmaradt emlékeimben, hogy a célban folyt rólam a víz. Ez idén se volt másként. :) Jó kis szintekkel tûzdelt, de hamar teljesíthetõ túra ez, megmászva pár hegyet (lásd szintemelkedés, 3d térkép, vagy Google Earth file), megnézve jópár barlangot a budai hegyek között, amirõl esetleg addig nem is hallott az ember, és túra végére jól elfáradva. :)
Idén az elsõ pontra igyekeztem nem szembõl eljutni, úgyhogy követtem a tömeget. :) Vagy tanultam a tavalyi eltévedésbõl (tuti :)), vagy idén egyértelmûbb lett a leírás, de most eszembe nem jutott volna már az elején elkavarni. :) Úgyhogy az eredeti útvonal szerint fel a Mátyás-hegyre. Hát, elvétedve lehet, hogy rövidebb volt. ;) Amit picit hiányoltam, az a kevésbé részletes leírás. Ahol csak annyi szerepel, hogy melyik jelzésen kell menni a következõ pontig. Az itinerben külön volt választva a barlangokról szóló 2 oldalas leírás (igen hasznos olvasmány!) az útvonaltól, de még így is hosszúnak, és megjegyezhetetlennek tûnt. A pontokon való gyors átolvasáson kívül útközben nem nagyon került elõ, máskor azért rendszeresen szoktam nézegetni. Igaz, nagyon nem is kellett, mert a szalagozás jó volt mindenfele, idõnként a túra neve és rövid leírása is szerepelt kiragasztva, nehogy valaki esetleg egy másik túra szalagozásával keverje. (Lásd Bagjas-futóverseny... ;)) A következõ megmászandó hegy a Hármashatár-hegy, ez is jó kis emelkedõ. A Nagy-réten levõ pontnál megörültem, hogy Twix csoki is van, az egyik kedvencem, és túrákon ilyesmit nem szoktak adni. :) Ez a lelkesedés hamar alábbhagyott, amint elkezdtem enni, és szembesültem vele, hogy a fagyott Twix nem olyan jó. :) Mostanra itthon már biztos kiolvadt, majd itthoni csemegének jó lesz. :) A Bátori-barlangnál a tavalyi kötélpályához hasonlóan most is volt segítség a meredek sziklafal megmászásához. Félelmetes volt, ahogy pont alattam zuhant egy nagyobb kõdarab a mélybe... A Vaskapu-hegy határozottan új. :) Tavaly az Apáthy-szikla körül volt a p ont, most egy kicsit feljebb. Vertikálisan feljebb. :) Úgy is mondhatnám, hogy normál esetben szinte megmászhatatlanul feljebb. :) Ezen segített itt is a csúcsig kifeszített kötél. Ötletes, ez nagyon tetszett. :) A lejövetel már egyszerûbb volt, mert van a hegynek egy lankásabb oldala is, de ezt a felmászást nem hagytam volna ki. :) Gyönyörû idõnk volt, végig szép napsütésben lehetett haladni, még ha helyenként fagyott is reggel. Tavaly a túra végén kaptunk képeslapot, idén nem. :( Nem is volt beigérve persze, csak ez tavaly nagyon tetszett. Idén viszont volt más, ami szintén tetszett, úgyhogy jó kis vasárnap délelõtti túra volt ez, köszönjük a szervezést! :) Képek, térkép, szinttérkép, 3D térkép, Google Earth útvonal itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2730 | |||
| |||
Kincsesbányának van lakótelepe is. :) Érdekes ezeket látni, mert gyakorlatilag 2-3 darab 4-emeletes ház a település szélén, és ennyi, mindenhol máshol rendes házak vannak.
No de nézzük a túrát. :) Ma alapvetõen morgós kedvem van, úgyhogy elõreveszem azokat a dolgokat, amik nem tetszettek. Mivel elsõ rendezés volt, talán ez segít is, hogy jövõre mégjobb legyen a szervezés. Elõször is ami nem tetszett, az az, hogy semmi utalás nem volt arra, hogy a túrára nem lehet kutyával jönni. Rengeteg vadkerítésen kellett átmenni, ahol egy nagyobb testû kutyát átcipelni bizony nem egyszerû feladat. Ráadásul a túra olyan védett területen vezet keresztül, ahova kerek-perec ki van írva, hogy kutyát bevinni tilos. Ha ezzel túra közben szembesül az ember, az elég ciki. Aztán a másik, ami miatt jópárszáz métert rétettem a túrára, az az "Innen a K jelzést követjük Bodajkra a sípályán át a Galyavölgyi vendéglõig." Merthogy a K jelzés nem oda visz.... :) A vasútállomásnál gyanús kezdett lenni a dolog, és valóban, egy jelzetlen utcán kell bemenni a vendéglõig, és jó sokat menni, jelzett útról nem is látszik. A térképen is szerintem csak akkor látszik, hogy hol kell bekanyarodni, ha már túlment az ember. Végül ez már csak luxus-kérés, de én örültem volna, ha nemcsak a végén van tea, hanem valahol útközben is. És akkor jöjjenek a jó részek, mert abból több van ám. :) Kincsesbánya fõútján polgárõrök álltak, és segítettek a rajtot megtalálni minden autósnak. Tetszett. :) Parkolóhely is volt elég, vagyis szerintem elég, a késõbb érkezõknek nem tudom jutott-e még hely, mert láttam pár autót az utcában is állni, amikor a célba beértem, de szerintem egy szép nagy hely volt biztosítva, úgyhogy kényelmesen el lehetett férni. Csokit is kaptunk több ponton, a célban zsíros/lekvároskenyér és tea. Saját szendvics a reggelin kívül nem is fogyott. A Gaja-szurdok továbbra is nagyon tetszik, a páratartalom most közelített a 99%-hoz, de a látvány mindenért kárpótol. A térkép szép, a leírásban az az egy félrevezetõ mondat volt, amit fent említettem. Ami még furcsa volt, az az Emléklap. A4-es Ami nem lenne baj, de az összes többi A5-ös, és így nemigen fér el a gyûjteményemben. :( Nem volt olyan túl sok szintemelkedés, lehetett szaladni jól. Azt hiszem talán csak ketten elõztek meg ("Vigyázz, futók!" :)), illetve az eltévedésnél talán elémkerültek még néhányan, bár szerintem ott mindenkit sikerült végül behozni. ;) 4 óra 25 perces idõvel azt hiszem jól sikerült a túra. :) Köszönjük a szervezést! :) A hazaút... no hát továbbra se szeretem Székesfehérvár közlekedését... :) Az oké, hogy ki van írva, hogy itt kell lemenni 7-es útra, DE EZ MELYIK IRÁNY?! :) Aztán egyszercsak jön az irányjelzés is: erre van Úrhida... Jajj de jó, ennél nevezetesebb tájékozódási pontot nem találtak... :D Képek, térkép, 3d térkép, és túraútvonal Google Earth formátumban letölthetõ innen: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2724 | |||
| |||
Téli Mátra L
Parkolni nem volt egyszerû, egy újabb tömegtúra volt ez, sok-sok résztvevõvel. Induláskor hatalmas sor várt ránk, azt gondoltam, hogy minimum negyedóra lesz, mire sorra jutunk, de olyan pillanatok alatt végeztünk a nevezéssel, mintha csak 3-4 ember lett volna elõttünk. :) Egy kis felkészülés, gps lenullázása, reggeli elõkészítése, és már indultunk is. Fontos volt a rajt elõtt elintézni ezeket, mert Melasz azzal riogatott, hogy annyira percre pontosan nézik itt a teljesítést, hogy aki kicsúszik a szintidõbõl, az már csak olyan oklevelet kap, hogy szintidõn kívüli teljesítés. Ennek megfelelõ tempóban indultunk neki a túrának, az elején még csak 2 kisebb emelkedõt megmászva, késõbb pedig sok nagyobbat. :) Az Õszi Mátra túráról volt pár emlékezetes szakasz. Ami akkor a túra vége fele szinte lehetetlen emelkedõnek tûnt, az most a közepére téve egész megmászható volt. Pár pihenõ azért így is kellett közben. :) Mivel tömegtúra, ezért úgy voltam vele, hogy eltévedni nem lehet... De, el lehet. ;) Különösen mivel 4 táv volt, és ha az ember csak megy a többiekkel, akkor még nem biztos, hogy õk is azon a távon neveztek. ;) Úgyhogy lett egy kis ráadás, de ennyi kell is. :) A célba beérkezve csak beírták a rajtszámot a számítógépbe, és pár másodperc múlva már kiabálták is a nevemet, hogy kész az oklevél. Ez gyorsan ment. :) És valóban, az oklevélen szerepel, hogy szintidõn belüli teljesítés, és még az is, hogy pontosan mennyi idõ alatt lett meg. 9 órás szintidõ, a túra 33,4 km-e (plusz a ráadás... :)) 7 óra 23 perc alatt teljesítve. Ennyi heggyel ez nem is rossz. :) Idõközben (jó gyorsan) már fent is a statisztika a túra holnapján. Ezzel az idõvel a 202 beérkezõbõl (ezen a távon) 90. lettem, ez szép középmezõny. Az élmezõnyben 3 óránál kevesebb idõ alatti teljesítés is van, az 11km/h-nál gyorsabb átlagsebesség, hegyvidéken... Huhh, szép... :) Képek is vannak, plusz térkép is, ezúttal már 3d-ben is. Kinga leszúrt, hogy miért linkelgetek ide be képeket... Szerintem jobb, mint külsõ weboldalt reklámozgatni agyba-fõbe, dehát akkor legyen ezúttal ez a megoldás. :) Képek tehát itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2707 Külön kérésre mentettem egy Google Earth formátumot is, hogy 3D-ben, virtuálisan végig lehessen menni ezen a távon. Ehhez egy kicsit ritkítottam a pontokat, de szerintem így is élvezetes lehet. :) Ez letölthetõ ugyanonnan, ahol a képek vannak. Köszönjük a túrát! :) | |||
| |||
Visszanéztem a tavalyi képeket, hát most több hó volt... Idén is ugyanannyi idõ alatt mentünk végig, mint tavaly, pedig érezhetõen lassan mentünk. Nem gondoltam volna, hogy az egy hónap kihagyás ekkora visszaesést okoz majd. Bár tény, hogy van egy jó kis szintje a túrának, nem a legegyszerûbb túra, ami van.
Jó korán indultunk, hogy a beigért ónos esõ lehetõleg ne kapjon el, így már 12 elõtt a célban voltunk. Útközben ismét volt egy kis vaddisznó-kergetés, de be kell vallanom, hogy most kevésbé éreztem magam veszélyben, mint a legutóbbi alkalommal, amikor kísérõ kutyánk úgy döntött, hogy megkerget egy vaddisznót. Pedig most vissza is kergették szegényt. És hát hideg is volt... a fél literes italom vége megfagyott. Már a jégkásás állapot se volt az igazi, de aztán teljesen megadta magát, és nem lehetett a maradékot kiinni. Idén is azt mondom, hogy jó kis évkezdõ túra ez. Köszönjük a szervezést! Pár téli kép, hátha jövõre megint hó nélküli lesz: A megtett út térképe: A megtett út szintemelkedése: Kikívánkozik még belõlem, hogy az elõzõ két beszámolóra reagáljak. A nevezési díj nem volt olcsó, de drágább se, mint azok a túrák, ahol jelvényt adnak. Szerintem teljesen reális volt, gyönyörû, színes jelvény járt a teljesítõknek, a színes oklevél mellé. Második teljesítésem miatt már 2 különbözõ jelvényem is van. A borítékolás pedig... Nekem kifejezetten tetszik, hogy nem azt kell a célban keresgélni, hogy kinek hanyadik teljesítése ez, esetleg beírni a nevezési lapra (volt már túra, ahol volt erre példa). A szervezõk ezt profi módon nyilvántartják, és mindenkinek olyan jelvényt (és egyéb díjazást) adnak, ami jár neki. A túra végén így nincs sok kilométeres sor, amíg mindenkinek kitalálják, hogy mi jár. Szerintem kifejezetten elõnyös ez egy ilyen tömegtúrán. (Egyéb díjazás alatt értem például a Magyar Vándorok érmet, amiért még külön fizetni se kellett! Névre szóló, gravírozott, a megtett távot is tartalmazó érem!) | |||
túra éve: 2007 |
| |||
Õszi-téli vegyes túra volt ez. :) A "téli" részén meglepõdtem, hiszen remek idõnk volt, gyönyörû napsütés, esõ sehol, csodálatos túraidõ. Útközben mégis találkoztunk az út mellett hóval, helyenként igen tetemes mennyiségben. Még hóember-maradványok is felbukkantak idõnként. :)
A rajt elég last-minute sikerült (ez nem egyedi alkalom... :)), 8-ig lehetett indulni, itiner szerint 7:55-kor indultunk, valójában 7:59-kor léptünk ki a rajt és cél helyszínéül szolgáló iskola kapuján. A városból hamar kiértünk, és már indulásnak megmásztunk egy -- most épp nem üzenelõ -- sípályát. A késõ-õszi hangulat az itt igencsak érzõdött az erdõben: Az ellenõrzõpont után leereszkedtünk a Gaja-völgybe, ahol a Gaja-patak mellett vezetett az út, majd ismét egy kis hegymászás, és a második ellenõrzõponttól is csodás látvány tárult elénk: Ezután ismét vissza a völgybe, a patakról is készült azért kép: Útban a következõ ponthoz csodás távoli látványt nyújtott a Fehérvárcsurgói-tó, amit késõbb közelebbrõl is megnézhettünk. Innen egyelõre még csak madártávlatból látszott: Útközben találtunk egy kincsesbányát is: Oké-oké, ez buta vicc volt. :) Szóval végre Kincsesbánya települést is érintettük, az eddigi túrák alkalmáûval mindig elindultunk arra, de sose jutottunk be. :) Most ezt a hiányt is sikerült pótolni. :) A nemrég még csak madártávlatból látszó tó most teljes egészében elénk tárult, elõször egy töltésen lehetett megkerülni, majd felmásztunk egy hegyoldalba is, ahonnan az egész tó csodálatosan látszott. Horgászok mindenfele, a parton és a vízen egyaránt: Továbbmenve egy helyi gazdaság mellett haladtunk el, lovakkaj, juhokkal, szürkemarhákkal: A túra téli jellegérõl egy kis bizonyíték. ;) --> Ezen a túrán is érintettük a Burok-völgyet. Az idei év elég "burok-völgyes" túra lett, ez most a harmadik túra, ami ide behozott. :) A dolog érdekessége, hogy a 3 túra 3 különbözõ irányba hagyta el a völgyet, így igazából unalmasnak semmiképp nem volt mondható. Most a Burok-partra másztunk fel, és a völgy felett folytattuk az utat. Innen is érdekes látványt nyújt a völgy, amikor bent van az ember, akkor nem is tûnik ez ilyen mélynek... :) Egy jellegzetes öreg cserfa, amire az itiner külön is kitér, mint jellegzetes tájékozódási pont: A következõ szakaszra az itiner egy kis feladatot írt számunkra: a pincesoron figyelmesen haladva meg kellett keresni egy számsort... Azt hittük, hgy ez egyszerû lesz, de minden pincénél ki volt írva a helyrajziszám... ;) Úgyhogy próbáltuk megjegyezgetni a számokat, amikoris kiderült a turpisság: egy útközbeni ellenõrzõpont, egy kis borkostolóval fûszerezve. :) Ezután egy vadaspark területére vezetett be a túra, ami máskor nem látogatható, kifejezetten vadászat céljára van fenntartva. Egy kerítés, majd mégegy kerítés. És bent valóban csodás környezet fogadott. Hát igen, ide nem járnak be a motorok és a quad-ok, hogy tönkretegyék az erdõt és az utakat. Innen túl sok kép nem készült, csak egy "alacsonyles" ;) Itt már sötétedett, a következõ ponton már fejlámpát is kellett felvenni, hogy az erdõben haladva ne csak tapintás alapján tájékozódhassunk. ;) Az utolsó ellenõrzõpont már Bodajkon volt, a Kálvária, ami kivilágítva már messzirõl is igen szép látványt nyújtott. (Még akkor is, ha a pontot egy másik dombon kerestük elõször. ;)) Innen már nagyon hamar visszaértünk a rajtba/célba, ahol megkaptuk az oklevelet és a túra teljesítéséért járó kitûzõt. A megtett út: Egy szinttérkép: A beszámolók végén többnyire el szoktam mondani, hogy jól szervezett túra volt, különösen olyankor, amikor a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség által rendezett túráról van szó. A mostani túra is ilyen volt, nagyon színvonalas, nagyon jól szervezett, nagyon jó ellátással. Azt már a jövõ évi túranaptárt nézegetve láttam, hogy rengeteg általuk szervezett túra jövõre elmarad. Fórumokon ment a találgatás, hogy ez miért lehet, többen úgy vélték, hogy mivel máskor is volt egy-egy év szünet, mielõtt új útvonalon folytatódott volna a túra, most is hasonló dolog lehet a háttérben. Az itiner végén azonban egy "búcsúlevelet" olvashattunk, és ezt már sajnos csak itthon olvastam el. Ebben a szervezõk leírják az eddigi túrák "történelmét", leírják az utóbbi idõben felmerült nehézségeket, és végül elbúcsúznak. Ezt nagyon szomorúnak tartom, mert idén elég sok túrán voltam, és ki merem jelenteni, hogy ezek a túrák voltak a legszínvonalasabbak. Bízom benne, hogy meggoldolják magukat, és legfeljebb egy kis szünetet tartanak, de végleg nem fejezik be a túraszervezést. Bármi legyen is a vége, köszönjük ezt a túrát is, és az összes eddigit is! Bízom benne, hogy még sok-sok általatok szervezett túrán vehetünk részt, ha nem is jövõre, de egy kis pihenõ után a jövõ év után már mindenképp! :) Köszönjük! | |||
| |||
Az idõjárás (2 napja folyamatosan szakadó esõ, ami a túra alatt is végig kitartott) sokaknak kedvét szegte, összesen 29-en indultunk a hosszabb távon. Most mondhatnám, hogy "Pedig...", de igazából teljesen szétáztunk... :) A kabátom vízállósága a végére megadta magát, az itinerbõl csurgott a víz, a pecsétekbõl már csak egy-egy folt látszott a végére, és kinyitni se tudtam a füzetet, hogy tudjuk merre is kell továbbmenni... :)
A fényképezõgép a hátizsák belsejében kötött ki, hátha ott jobban túlvészeli a megpróbáltatásokat, így kép is egyetlen darab készült, útban a Babás-szerkövekhez: Sajnos a táj szépségeiben így esõben nem lehetett annyira gyönyörködni... Pedig szép helyeken vezetett a túra, egyszer ide majd valami szárazabb idõben is el kell látogatni... :) Térkép: Az idõjárás ellenére jó túra volt, köszönjük! :) | |||
| |||
Hajnali 4 órás ébresztõ után frissen és üdén vágtunk neki reggel 8-kor a túrának. :) Elsõ rendezésû túra volt, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mit tartogat, ráadásul Pápán még sose jártam. (Most se sokat láttam belõle, kell mindenképp egy újabb látogatás majd. :))
Aranyos volt a lakótelep "lakótelep eleje" és "lakótelep vége" táblázása, mintha egy külön városrész lett volna. :) Elolvastam már két beszámolót errõl a túráról, mindketten említést tesznek a Lókórházról, ami szerepelt az itinerben is, és ki volt táblázva az út mentén is, hogy hol kell bemenni hozzá... Bevallom én errõl teljesen lemaradtam... Egyetlen épületet láttam, de az nagyon romos volt, szerintem nem az volt a Lókórház... No sebaj. :) Az egész itinert azért nem írom le, ez elolvasható máshol, illetve el kellett volna jönni, és kipróbálni! :D A következõ emlékezetes pont számomra így utólag egy focipálya. Ez azért emlékezetes, mert ennyi focipályával még sose találkoztam. :) A rajt/cél focipályánál volt. Itt volt egy focipálya, késõbb azt hiszem még 3 focipálya mellett haladtunk el... Ez 5 az egész túra alatt... :) Az erdõkben volt pár vadregényesebb rész, hátul a képek között ebbõl lesz egy kis ízelítõ. :) A Suttonyi-tóról, akarom mondani mocsárról ;) is lesz hátrébb kép, most csak az idõrendiség miatt említem itt. Nemrég voltunk geoládázni a Merzse-mocsárnál, abban több víz volt, mint itt ebben a tóban. :) Útközben 2 ellenõrzõszámot is fel kellett írni, az elsõnél szerencsénk volt, még megvolt a toll, a másodiknál ez már hiányzott. A Teveli-tó nagyon trükkös volt, az alsó tóhoz érve megörültünk, hogy már közel az ellenõrzõpont, majd egyre csak távolodtunk a tótól az úton, és a pont még sehol, és még mindig sehol, és még mindig sehol. :) Egy örökkévalóságnak tûnt elérni a gáthoz. :) Innen továbbindulva egy ideig még jófele mentünk, de aztán teljesen elkavartunk... :) Kukoricák helyett napraforgó táblákkal találkoztunk, a bányamaradványt is teljesen kihagytuk... :) Végül fogalmunk se volt hol vagyunk, úgyhogy GPS-en becéloztuk a falut, és toronyiránt elindultunk. Ezt eléggé szó szerint kell érteni, mert itt már találtunk kukoricát, úgyhogy keresztül is mentünk rajta... ;) Psssszt. :) A falu közepén csodánkra jártak, hogy mit keresünk ott, és fõleg honnan jöttünk, és ha Pápáról, akkor miért abból az irányból. ;) Kép is készült a pápai újságnak rólunk. :))) Innen kikeveredve, majd be Pápára, utána már hamar meglett a cél. Én pedig úgy néztem ki, mint egy mosott hulla. ;) Hosszú volt ez a túra. :) A szervezõk utólagos információi alapján 101 induló volt, eléggé szét lehetett húzódva a mezõny, és a többi távon indulhattak sokan, mert így utólag visszagondolva talán 9 emberrel találkoztunk. Kedves CATS, köszönjük a szervezést, jó kis túra volt ez! :) Forrás, pár kép + térkép + szinttérkép: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=1946 | |||