Túrabeszámolók


Velence 35/25/10

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
efemmTúra éve: 20182018.05.30 12:07:54
megnéz efemm összes beszámolója

(Levélben érkezett rendezői beszámoló.)



Az ALBA REGIA SC e túranapon, 2018 május 26-án, 30. alkalommal rendezte meg a VELENCE teljesítménytúrát, amelyen 275 résztvevő teljesítette a három távot.

A  kiírásban szereplő túramozgalmakon túl az MSTSZ felkérésére a nemzeti teljesítménytúra bajnokság egyik futamának is helyt adtunk a 25 km-es távon .

Mellékelek egy, a  rendezvényünkről készült levelet, illetve a táj szépségeit megörökítő felvételekkel tűzdelt blogbejegyzést :

"Kedves Szervezők!

Köszönöm a szombati Velence 25 túra szervezését, amin részt vettem. Kifogástalan volt.

Az alábbi linken találtok egy beszámolót róla. Nyugodtan használjátok fel, lehet megosztani, vagy a képeket felhasználni is.

Még egyszer köszönöm:

Alexandra "


http://terep-jaro.blogspot.hu/2018/05/velence-25-ingokorol-kore-velencei.html


Szakosztályunk  életkori tag-összetételét érzékelve ez volt az utolsó teljesítménytúra rendezvényünk.

De, hogy ez a jól bevezetett túranap a továbbiakban is éljen,  a szakosztályaink közötti megállapodás alapján  a VELENCE teljesítménytúrát a jövőben az ugyancsak székesfehérvári Gyöngyvirág TE fogja megrendezni.

Kígyóssy László

 
 
 Túra éve: 2017
olsenTúra éve: 20172017.06.13 09:18:25
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a velencei harmincötös..


A túra Pákozdról indul,autóval közelítek,szakállas arc társaságában,aki a rádiót támogatja a Bródy uccában..a főtéren parkolunk,itt a centruma a bevásárlásnak és a fogyasztásnak a település vonatkozásában.A rajthelyként jelölt étterem hátsó udvara a túrázóké,szorgalmasan és pergősen neveznek és rugaszkodnak el túratársak,miután kifizetik az itiner előállítási költségeit,és ehhez is kedvezmények társíthatók,szóval nem dönt romlásba anyagilag,viszont ennek megfelelően szűkszavú,csupán egy remek térkép van hozzá,ami elegendő is.Kocsmát ejtünk útba,társam ugyanis sörrel működik,amit unicummal hígítunk,és a felkelt nap már kint talál bennünket a prérin,ahol kerített részeken vezet a zöld jel,Anikó forrás felé,amit egyik politikusunk felesége után neveztek el,de nem plebejusi alázattól indíttatva,hanem a vízhozama miatt.Két idősebb arc felügyeli lépteinket,és pecsétel ide-oda,és útbaigazít,ámbár szelíden himbálódzó szalagok jelölnek irányt a virágzó vadrózsabokrok közepette.A kis fölfelé után szelíden hintázunk a bokrok között le és föl,nyárelő van,még virágözön,de reggeli hőmérséklettel,ami magasnak is nyilvánítható egyeseknek,akiknek nincsenek szaharai beduinok a felmenőik közepette.Sebaj,várhatólag a helyzet súlyosbodhat,és fog is,mint a rendszerváltás után anno.Meg tulajdonképpen lehet okolni a másik ivar jeles képviselőit,akik női mivoltukat le nem vetkőzve – tehát  maflán,szakszerűtlenül és csak érzelmi alapokon döntve – cipelik a férjüket és egyes társadalmakat a városi életforma felé,ahol a fa és víz ellenség,és csak a kozmetikum és az üvegbeton elviselhető folyamatosan huszonnyolc fok hőmérsékleten.Az élet mobiltelefon és autó nélkül ma már nem viselhető el,és sajnos ezek elérhetők,kerül,amibe kerül,pusztuljon a természet,nekem van hatvan évem,addig tartson ki,,és ilyennek nevelődik az utánpótlás,a jelenleg politikai irányító szerepet bitorló takonypócok,és gazsulál nekik a vén szenilis nyugger,akik egyik része nemecseket alakíthatná,főként,aki nem lett elnök,vagy az lett,a parlamenté..de a pályán futkosók még nem rázódtak össze csapattá,mert mindig kiáll valaki..lehet itt rendet tenni?valaki megkérdezte ezt ’56-ban az akkori felkent miniszterelnöktől is..utána lépett a világ színpadára a hős Köztársaság téri rohamosztag,és mindenki megdicsőült azóta,aki akkor gonosz,aljas,vagy csak egyszerűen buta volt,de nagyon..ezekből még miniszterelnököt is sikerült nyerni,szerencsére az élet lerendezte idejében,azóta azonban elfordult a jó atya tekintete másfelé..Persze,ez most túra és nem eszmefutó,gyaloglok mélán kék és sárga virágokon,zöld fűben,néha megfut valaki bennünket,de nem tömegtúra,vagyis még nem az.Hajnali kilenc óra van,a második forrásnál hozott vízből kínál a pecsételős,jólesik,és megyünk Nadap felé,ahol kerítés,ábécé és kocsma is van,utóbbi zárva.Sör kerül túratársamba,aki ettől kap szárnyakat,a szintezési jegytől a Bence tetejéig – ahol kilátó készül – húz,alig tudok néhány tobozgyűjtővel szót váltani,csak a legszükségesebbeket tudom meg,hogy ki és mennyit visz el a fenyő alól,mi célból,hova,és mindenkit vár üzletébe,a temetőnél..A hegyen már rendesen sütikézik a napocska,mosolyog,mint amerikai milliárdos a magyar miniszterelnökre,ezért hamar megkeressük a pontot,ahol szintén már csődbement és bezárt padok mellett parkol a pecsétőr..ez igen,ez magyaros,jól teljesítünk,csak a vállalkozó nem élt meg eléggé..hogy adót is tudott volna fizetni,meg az asszonyt eltartani,ahhoz Brüsszelnek többet kellett volna tolni.Apropos,úgy hírlik,valamikor a támogatásként kapott összeg húsz százaléka volt a kijáró arcé,jelenleg ennyi a vállalkozóé..ugye,ez nem igaz?csak aljas rágalom a becsületesen lopkodó állampolgár ellen..Nade Velence után visszafordulunk,annyira,hogy fölfelé,de nagyon,és a távoli Pandúr kavicsot keressük..reggel közelebb voltunk hozzá,de most cifrázzuk,még a Zsuzsi presszó,sörészetileg,de én már csak kólázok,mert a belügy nem tréfál,szondázásilag nem lehet bennem semmi,ami maligános.Aláfexem az utcai kútnak,mert csak,és persze dél is lehet nemsoká,hűtöm magamat,mert a fölfelé tart és van,a kövekig,ahol van ilyen-olyan,de stabilan áll és nem billeg,mikor nekidőlök izzadásból kifolyólag.Pontőr,gyerekek,Balaton csoki,és megyünk az utolsó pontra,ami az első volt..zöld a jel,horgásztó és Éva,aki társam eltévedésből kifolyólag,a rádiós pedig hűsöl kocsmailag,tölti az akkumulátorait..a cél,kitűzővel és virslivel,az étterem nem nyitva,persze,csak nem fog pár rongyos túrázóra számolni..nemzeti dohánybolt és cuki fagyival,az van,az is több a semminél..


Remek túra volt,remek idővel,remek társaságban..köszönjük az Albának..taláxunk még…

 
 
 Túra éve: 2013
okt50tomiTúra éve: 20132013.06.16 17:28:40
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Velence 35


Ezúttal egyedül mentem. Ez pont jól jött ki, mert így a Szurdok 40 elõtt meg tudtam nézni a tényleges fizikai állapotom. :) Vonattal mentem Martonvásárig, ahonnan 6:55-kor kellett volna indulni a busznak. 7:05-kor indult, mert a pesti buszt meg kellett várni... valójában semmilyen busz nem volt :D Utána is elég lassan ment, így negyed órával késõbb ért a rajtba, de még így is épp el tudtam rajtolni 8 elõtt. :) Változatos, szép tájon van kijelölve az út, bár nagyon napos. Végül 3/4 órával elõbb értem be a célba, mint terveztem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ezt a tájegységünket is fedezze fel! :) Részletes értékelés:


Pozitívumok:



  • Kedves, lelkes szervezõ csapat

  • Végig jól ki volt szalagozva, jelölve az út, ahol hiányos volt a jelzés

  • Remek színes itiner, térképpel

  • Bõséges ellátás (rajtban pogácsa, Anikó-forrásnál cukorka, Angelika-forrásnál ásványvíz, Pogány-kõnél ásványvíz, csoki, célban ásványvíz, két virsli mustárral)

  • Jó ár/érték arány

  • Szép kitûzõ és emléklap

  • Fejlõdés (6 évvel ezelõtt voltam már ezen a túrán, és észrevehetõ a változás :))

  • Rajtban esõvédõ tokot is kaptunk az itiner mellé


Negatívumok:



  • A frissítõpontban a vízhez eldobható mûanyag poharat adtak, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre.

  • A kiegészítõ fekete-fehér lapra került szintmetszet használhatatlan aprósága miatt.

  • Pontatlan táv és szint adatok

  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Szerintem a sikeres teljesítésért oklevelet kell adni, vagy a részvételért emléklapot)

  • A rajt csak Fehérvár felöl megközelíthetõ tömegközlekedéssel


Javaslatok:



  • Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túráin is szokott lenni.

  • A nevezetesebb helyekrõl pár mondatos ismertetõt bele kéne tenni az itinerbe.

  • GPS-szel fel lehetne mérni a pontos távolságot és szintet

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.06.04 20:55:27
megnéz nafe összes beszámolója


Velence 25


GPS-el mért távolság: 26,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 640 m.


Egy nátha és az idõjárás keresztül húzta a számításaimat. Rövid táv, plussz biciklizés. A gyalogtúrából is csak a 25-ös távot mertem bevállalni. A nevezés gyorsan megtörtént. Pintér Józsi, minden indulónak felhívta rá a figyelmét, hogy egy szakaszról olyan értesülésük van, miszerint leszedték a szalagok egy részét. Ez azon a szakaszon történt, ahol csak szalagozás van. Amikor kicsit csökkent az indulók száma, a szervezõk el is mentek a szalagokat pótolni.


Hûvös idõben vágtam neki a távnak. Kényelmesen ballagtam ki a Bella-tó felé. A tó elõtti mocsarat zömmel építési törmelékkel töltötték fel. Alig értem ki a faluból, elkezdett szemerkélni az esõ. Esõállósítottam a hátizsákomat, elijesztendõ az esõt (sikeresen), s mentem tovább. Egy birkanyáj kikerülése után megkezdtem a leereszkedést az Anikó-forráshoz, ahol megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet. Beszélgettem egy kicsit. Tovább menve, a Tompos-hegyig kiváló a szalagozás, ott viszont párszáz méteren keresztül semmi. Itt el is tértem a helyes iránytól, s csak a terepet jobban ismerõk térítettek vissza a helyes irányba. A Velencei-hegységrõl még nem készítettem kalibrált térképet a telefonom GPS-éhez, úgy-hogy nem volt GPS-es segítségem, bár az irány gyanúsnak tûnt. Kerültem egy-kétszáz métert. Újra meglett a szalagozás is, s ettõl kezdve végig kiváló, a távok szétválásának kitáblázásával együtt. Sokszor még olyan helyen is találkoztam szalagokkal, ahol jó a turista jelzés.


A magaslati pontokról szép a kilátás. Az út kellemes. Kényelmes tempóban talpalok, nem szeretném az emelkedõkön kapkodni a levegõt. Egy eseménytelen szakaszt követõen végre a gyönyörû Hurka-és Bodza-völgyekben mehetek. Sajnos túl hamar vége lett. Az Angelika-forrásnál megkapom a második pecsétet, egy csoki kíséretében, amit gyorsan megeszek. A Sukoróra levezetõ Z+ jelzés helyenként látványos, gyorsan haladok. A Néprajzi-ház elõtt elõveszem a térképet, mert egy kanyar gyanús, de semmi gond, a Z+-on kell tovább menni. Az ellenõrzõ ponton a pecsételés után veszek egy fagyit, ami nem egy nagy eresztés. Visszatérek a Z+-ra, majd áttérek a zöldre. Ez is kellemes. A piros háromszögjelzésen folytatom, ami helyenként igen látványos. Sajnos az illatos hunyor már nagyrészt elvirágzott.


A Barlang-kút után, nemsokára visszatértem a P+-ra és ezen a monoton szakaszon talpaltam visszafelé. Alig vártam a sárga jelzésre térést, az sokkal kellemesebb erdei terepet jelent.. Persze a Pandúr-kõ megmászása megszuszogtatja az embert, illetve a terep utána is emelkedik, egészen a Pogány-kõig, ahol megkapom a az utolsó ellenõrzõ pecsétet, egy csoki kíséretében. Megyek tovább a zöldön, amelyen reggel már jártam, de így sem monoton. Rátérek a túra utolsó szakaszára, a Z+-ra, ami egy kicsit unalmasabb, de már alig van hátra valami. Gyorsan be is érek a célba. Átveszem a kitûzõt és az emléklapot, beszélgetek egy kicsit, megeszem a virslit, s hazafelé veszem az irányt.


Jól szervezett, kellemes, helyenként látványos a túra. Az útvonal jelölése, azt a rövid szakaszt leszámítva, ahol valakik leszedték a szalagokat, kiváló. Úgy tûnik, a Velencei-hegységben is kedvelt szórakozása néhány alaknak a szalagok leszedése, illetve az átszalagozás. Ez legyen a legnagyobb örömük.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800/750 Ft-ért színes térképvázlatos igazolólap (saját térkép nem kellett), emléklap, kitûzõ, az Anikó-forrásnál cukorka, Az Angelika-forrásnál (Americana Kid)és a Pogány-kõnél csoki (Sport-szelet), a Pogány-kõnél ásványvíz, a célban virsli és ásványvíz járt.

 
 
 Túra éve: 2011
huszia64Túra éve: 20112011.07.16 02:17:00
megnéz huszia64 összes beszámolója


Velence – 25/35


avagy egy kis vándorlás hazai pályán


     Idén nyár elején immár a rövidebb táv tekintetében 23-dik, a harmincöt kilométeren pedig 6-dik alkalommal rendezte meg a székesfehérvári Alba Regia s.c. a Velencei – hegységben, hagyományos háromtávú teljesítménytúráját. 10, 25 és 35 kilométeres távok közül választhatott az érdeklõdõ. A szép nyári idõ sokakat kicsalogatott a természetbe, így jöttek is szép számmal a túrakedvelõk. Idén úgy alakult, hogy bõvített csapattal  indultunk, s hozzá két távon. A „nagyobbak” közül, Rita és én a leghosszabb harmincötös távot választottuk,  Zsuzsa és a gyerekek, név szerint: Lili, Kira, Johi, Zsófi, Gergõ és Lacika a huszonötön mérettették meg magukat, a kicsik méghozzá életükben elõször egyedül. Helyiek lévén, nekünk a Velencei-hegység hazai pályának számít, így különösebb féltés nélkül tudtuk a gyerekeket elengedni.


Útra fel!


     A szervezõk idén kis változtatást iktattak be, a rajt-cél helye az út túloldalára került az Ingókõ étterembe. A kerthelyiségben sátrakat állítottak fel a regisztrációhoz, és padok, asztalok tették kényelmessé a nevezéshez szükséges adminisztrációt. Minden szervezetten, gyorsan haladt, így nem sokkal a hivatalos rajt után indulhattunk is volna. Azonban, mivel a két táv útvonala sokban azonos volt, így megegyeztünk a gyerekekkel, hogy kapnak egy kis elõnyt, minimum negyed, de inkább fél órát, és csak a türelmi idõ elteltével indulunk utánuk. Jókedvûen, csacsogva vágtak a gyalogösvénynek, és a tempójukból úgy tûnt, komolyan gondolják, hogy eltekintenek a továbbiakban a társaságunktól. A hivatalos itiner mellé készítettem nekik egy idõbeosztásos tervet is, nehogy valahol elússzanak a szintidõvel. Mivel várakozásra kényszerültünk, nem volt mit tenni, megkávéztunk és „felébresztettük” magunkat.  Aztán a várakozási  idõ lejártával, mi is nekivágtunk az aznapra kiszabott útnak.


Csak tovább!


     A rajt- cél Pákozd központjában volt, a mûúton átkelve, a Bella-patak mellett, egy szûk gyalogösvényen igyekeztünk ki a faluból. Nemsokára elértük a Bella-tavat, ami egy  strandolásra,  pihenésre kialakított kis mesterséges tó, amit a patak felduzzasztásával hoztak létre.  A tavat elhagyva nemsokára kis emelkedõ következett, ennek végén, végleg magunk mögött hagytuk Pákozdot. Mivel Zsuzsa a huszonötös távot vállalta lemaradt tõlünk, számára kényelmesebb tempót választott. Nagyjából fél óra gyaloglás után elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, Anikó-forrást. Nagy meglepetésünkre a gyerekek még ott voltak, éppen indulni készültek. A ponton cukorkát osztogattak, és ez kissé maradásra késztette õket. De amint meglátták, hogy közeledünk, eszeveszett ricsajjal futásnak eredtek. Ismét adtunk nekik egy kis egérutat, kicsit elbeszélgettünk Lacival, a pontõrrel. Kies, fennsík rész következett, kis emelkedõkkel. A Tompos-hegyrõl csodálatos kilátás nyílt a Velencei-tó medencéjére. Azt hiszem ezt, még egy helyi sem tudja megszokni. Megint feltûntek a kicsik, eszeveszett tempót diktáltak maguknak. Nem volt más választás, egy hangos füttyel meg kellett állítani õket. Elmagyaráztuk, hogy ez nem verseny, és nekünk különben is tíz kilométerrel többet kell mennünk, így nekik nincs hova rohanni, úgy is gyorsabbak lesznek. Megnyugodtak, és hagyták, hogy megelõzzük õket. Nem túl izgalmas kilométerek következtek a fennsíkon, aztán szántóföldek mellett. A nap és a por mindenkit emlékeztetett rá, nyár van. Tizenegy kilométernél elértük a második pontot, az Angelika-forrást. Ekkor már jó ideje benn jártunk, az árnyat adó erdõben. A rendezõk biztosítottak víz pótlást, éltünk is vele. Következhetett Nadap és a Teke sörözõ.  Alig négy kilométer és nem túl nehéz terep, a Velencei-hegység nem az extrém sportok fellegvára. Újabb változás következett az elmúlt évhez képest, most nem a  pultnál kellett elkérni az igazoló pecsétet, hanem itt is felállított ellenõrzõ pontot találtunk.  Ha már sörözõben voltunk, és a hõmérõ is jócskán harminc fok fölött járt, úgy döntöttünk, megérdemlünk egy kis frissítõt. A gyöngyözõ, habos „üdítõ” elfogyasztása után, tovább indultunk. A templomnál egy kis völgybe ereszkedtünk, elhaladtunk a Szintezési õsjegy, és Szintezési fõalappont mellet. Kis hegymászás következett a Bence-hegyre, majd a panoráma út aszfaltját koptattuk morogva. Nem szeretjük az aszfaltot. A hegy túloldalán, a Bence vendéglõ óvó árnyékában volt a negyedik ellenõrzõ pont. Gyors pecsételés, és már indultunk is. Eddig gyorsan haladtunk, nem voltunk úton négy órája sem. Tizenkilenc és fél kilométer volt a hátunk mögött, s arról beszélgettünk, mekkora poén lenne, ha a következõ ponton Sukorón, a Zsuzsi büfében befognánk a többieket.


Együtt az úton


      Eseménytelen idõszak következett, mûút, földút, megint mûút, néha kicsi kaptató és majd végig lakott település.  Gyakorlatilag otthon voltunk, nem kellett figyelni semmire, így tovább szõhettük a gondolatot, az estleges sukorói találkozóról. Nem volt túl valószínû, de lehetetlennek sem tûnt. Huszonötnél elértük a büfét, és nem hittünk a szemünknek. Ott ült a társaság a nádfedeles esõfogó alatt. Virágos jó kedvük volt, bõven szint idõn belül voltak, lazítottak,  jégkrémeztek, üdítõztek. Zsuzsa is ott ült, mint elmondta, itt Sukorón érte utol õket. Begyûjtöttük a pecséteket a szomszéd asztalnál a pontõröktõl, és csatlakoztunk mi is a többiekhez. Megegyeztünk, hogy mivel innen mindkét táv ugyanazon az útvonalon megy, együtt tesszük meg a még megmaradt tíz kilométert. Jól jött a kicsiknek a pihenõ, mert a hátralévõ útszakasz talán a túra legnehezebb része volt.  Felkaptattunk a szõlõ hegyre, majd az Éva-forrásnál eltûntünk az erdõben. Hosszadalmas hullámvasút következett a Polák-hegyen át, a Barlang-kútig. Néhol kidõlt fák keresztezték az amúgy sem túl széles ösvényt, máshol a fél méteres csalán hajlott be az útra. Az állandó fel és le megtette a hatását, megjelentek a gyerekeken a fáradtság elsõ jelei. Épp a holtpont felé közeledtek, mikor kibukkantunk az erdõbõl és könnyebben járható, viszonylag sík terület következett. Itt viszont túl meleg volt, és nagy por.  Ez sem volt már jó. Egy örökkévalóságnak tetszõ fél óra után újra erdõ következett, s aztán gyorsan elértük az elsõ pákozdi ingókövet, a Pandúr-követ. Ennek megmászása mindenkinek tetszett. Néhány perc, és magunk mögött tudtuk a Kocka-követ, és már kapaszkodtunk fel a Pogány-kõhöz, az utolsó ellenõrzõ ponthoz. A társaság az emelkedõn kicsit szétszakadt, meg kellett várni az utolsókat is. Szerencsénkre, a rendezõk gondoltak a nagy melegre, és bõséges vízpótlási lehetõséget biztosítottak, valamint csokit. Ez lelket öntött mindenkibe. Már csak három és fél kilométer volt a célig. Ahogy közeledtünk Pákozd határához mindegyik gyerek elmesélte élményeit, s elmondták, mennyire büszkék magukra. Jó volt nézni õket.


Epilógus


     Kicsit fáradt, de vidám gyerekcsapattal értünk be a célba. A szervezõk nagyon megdicsérték a kicsiket a teljesítés miatt, és fõként amiatt, hogy a táv nagy részét tényleg egyedül, felnõtt kíséret nélkül tették meg. Örömmel vették át az emléklapokat és kitûzõket. Mindenki azonnal fel is díszítette magát, és szemük sarkából figyelték a többi túrázó reakcióját. Befejezésként a rendezõk egy kis energia pótlásról is gondoskodtak, fõtt virslivel, mustárral, kenyérrel vendégeltek meg minden beérkezõt. Jól esett a nap végén, egy napernyõ alatt elfogyasztani az étel. Lehetõség adódott, még egyszer meghallgatni a legemlékezetesebb momentumokat, és azt, hogy tervezik a legközelebbi túrát. Õket már sikerült megfertõzni, s remélem soha nem gyógyulnak ki a túrázás nevû betegségbõl.


     Végezetül köszönet az Alba Regiának a kitûnõ túráért, a szervezésért és ellátásért. Az emberi hangért, ahogy a gyerekeket dicsérték, valamint Pintér Józsinak, Robinak és Lacinak az útvonal tökéletes kijelöléséért. A folyamatos szalagozás és a sok irányító tábla lehetõvé tette, hogy még akkor is biztonsággal végig tudtak volna menni a távon a gyerekek, ha nem ismerik a terepet. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni. Tényleg köszönet mindenért.     

 
 
gesztenyeTúra éve: 20112011.06.05 20:03:33
megnéz gesztenye összes beszámolója

Velence 25


Hosszú ideje nem sikerült "komolyabb", vagyis 20 km feletti túrán résztvennem, és ez nagyon hiányzott. Sajnos a kondíciómon is meglátszódott. Erre a hétvégére szabaddá tettem magam és a fõváros közeli túrák közül esett a választásom a Velence 25-re, ahová már legalább 8 éve terveztem eljutni és most végre sikerült. Sokáig úgy tünt, egyedül veszek részt a túrán, de az utolsó pillanatban csatlakozott egy nagyon jó barátom, aki viszont elég ritkán teljesítménytúrázik, mégis bevállalta, hogy elkísér.


1/2 9-re sikerült leérni Sukoróra és 8.50-kor már el is rajtoltunk. A korábbi túrabeszámolókból már ismert színes térképvázlatot kaptuk, ami valóban elegendõnek bizonyult a tájékozódáshoz, fõleg, hogy a legtöbb helyen még szalagozással is megerõsítették a ritkán látható jeleket. Az indulásnál kicsit dilemáztunk, hogy merre, de egy helybéli bácsi profi módon segített: megkérdezte melyik táv, és már mutatta is az utat. A zöld kereszten indultunk el, majd a zöldre váltva közelítettünk az Anikó- forrás felé. A nagy meleget rögtön indulás után érezni lehetett, így kihasználtuk az útközben feltûnõ nyomoskutat és szemezgettünk a cseresznyefákról is. Az elsõ ponton cukorkát kaptunk, majd következett egy 7 km-es hosszú szakasz a 2. ep-ig. Itt nagyrészt nyílt terepen haladtunk, ami a tûzõ napon nem volt kellemes élmény. A szép kilátás viszont sokmindenért kárpótolt. A pont elõtt nem sokkal végre hûvös, erdõs részre értünk, vadregényes volt a patak mellett haladni. Az Angelika-forrásnál (2.ep) egy kedves idõsebb bácsi és egy fiatalabb fiú fogadtak életmentõ ásványvízzel és finom csokival. Itt többedmagunkkal leültünk hosszasabban pihenni, mielõtt újra a napon folytattuk utunkat. A következõ pont Sukoró volt, a faluig hol napon, hol árnyékosabb részeken haladtunk. Mivel végig lejtett az út, gyorsan leértünk. A falu szélén lévõ nyomóskút ismét nagy élmény volt, jó kis csõdület támadt körülötte.A Zsuzsi presszóban volt a pont, ahol nagyon sokan voltak (kerékpáros túra is zajlott) a pontõr bácsik lelkesen integettek és adtak pecsétet. Itt egy kávé, majd jégkrém elfogyasztása után folytattuk utunkat. Itt sikerült egy kb negyedórás kavarást beiktatni, mert az egyik szalag számomra nem volt egyértelmú, hogy egyenesen vagy balra, mi egyenesen mentünk tovább (térképet sajna nem néztem) de hamarosan rájöttem, hogy most még korai a piros háromszög, és a térképre pillantva meg is lett a helyes irány. Gyorsan visszatértünk a zöldre, de rosszul esett a faluból kivezetõ hosszú emelkedõ. Hosszas kacskaringózás után visszatértünk a korábban már érinett, nyílt terepen haladó piros keresztre, csak most visszafele mentünk rajta. Egyre több pihegõ, árnyékot keresõ emberrel találkoztunk. Végre lefordultunk az árnyékos részen haladó sárgára, majd sárga háromszögre. Itt viszont már elszállt az én erõm is, egyre többször álltam meg és éreztem úgy, hogy nem tudok tovább menni.Meredeken mentünk fel a sziklák mellett, majd ismét nyílt terep és fel a Pogány-kõhöz. Ha túratársam akkor nem öntött volna lelket belém, akkor lehet, hogy még most is ott állok. :-)) Felérve lerogytam egy minimális árnyékot adó tüskés bozót aljába, társam pecsételtette le a lapokat. Õszintén szólva nem is láttam a tömegben a pontõröket, de örök hálám nekik, ugyanis itt fent is volt víz!!! A nagy melegben életmentõ volt. Mivel be volt tervezve egy túra utáni fürdõzés a Velencei-tóban, ettõl megerõsödve vettük az utolsó kilómétereket és tántorogtunk be a már ismert útvonalon a célba. Ott nagyon kedves rendezõk vártak, bár sokminden kiesett a fáradságtól, de megmaradt a nagyon finom virsli és a kedves gratuláló szavak. Összességében egy nagyon jó túra volt, szerencsére nem volt zivatar (ettõl nagyon féltem) elsõ osztályú ellátás, jól követhetõ útvonal, nagyon kedves pontõrök. Nagy köszönet érte.

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.08.26 08:57:10
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.06.06.
Velence 25
Táv: 25,8km. Menetidõ: 3ó 52p
Meglehetõssen párás meleg idõ volt. Egyszer csepergett az esõ - egyébként napos idõ volt.

10 óra elõtt értem a rajtba és még sikerült parkolnom is. A rajtban meglepõdve vettem kézbe a szines térképet, ami tulajdonképpen egy teljes értékû térkép volt, bejelölve rajta az útvonal, az ep-k. e mellett útvonal leírás nem volt, de nem is kellett. 1-2 helyen bizonytalanodtam csak el, de a végén nem kavartam. Nagyon régen jártam, évekkel ezelõtt a Velencei hg-ben és ezért rendkívül élveztem a tájat. A 25-ös táv majdnem az összes jelentõsebb helyet érintette ami a hg-ben van.
Ellátásilag egy csoki, illetve a célban egy üdítõ volt.
A túra végén ismerõsökkel is találkoztam akikkel egy jót beszélgettem. Kellemes idõben egy jót túráztam.
 
 
himartonTúra éve: 20092009.06.08 16:36:49
megnéz himarton összes beszámolója
Velence 35,2009.06.06.

Túrabeszámoló, képekkel itt található:

http://itk.isaszeg.info/velence-35
 
 
CrusaderTúra éve: 20092009.06.07 22:18:14
megnéz Crusader összes beszámolója
Velence 35 07:10-14:40

Az egy héttel korábban teljesített félmaraton után, ami egyben életünk elsõ szervezett teljesítménytúrája volt eldöntöttük, hogy megnézzük ezt a 35-öt, ha már a 22km mások szerint is jó idõ alatt meglett és mert Vica bele van szerelmesedve a Velencei-tóba és környékébe.
Elõzõ nap összekészítettük a szerintünk szükséges dolgokat, nem elfeledkezve az idõjósok által beígért özönvízrõl és a gps-rõl sem, mivel ládázás is be lett tervezve.
Reggel 07:10-re ott is voltunk a sörözõnél tele tettvággyal és minden meleg cucc nélkül, mivel 100 ágra sütött a nap. Gyors bejelentkezés, megkaptuk az igényes térképet, fizetni majdnem elfelejtettünk:) és már indultunk is.
Sörözõbõl jobbra ki, ráfordultunk a Z+-ra, kis séta a faluban majd el a Bella-tó mellet. Itt egy nagyobb csoporthoz csapódtunk, akik a 25-öt tûzték ki maguk elé és valószínûleg sokadjára teljesítik, mert térkép nélkül is könnyedén tájékozódtak.
Az elsõ ellenõrzõ pont pillanatok alatt, minden gond nélkül meglett, gyors pecsét és mentünk is tovább a mostmár szalagozott úton, könnyû volt követni. Jött a Tompos hegy, Zsellér mezõ, kevés fa, viszont nagyon szép kilátás a Velencei-tóra. Itt már a bokámig leizzadtam magam:), Vica lába jól bírta(új cipõ). Érdekes volt látni a szerintünk régi katona gyakorló és lõteret illetve a mûtárgyakat amiket a kiképzésekhez építettek. Közben a 25-ösöket elhagytuk és a P+-on egyre közeledtünk az Angelika-forráshoz. Jól esett a hûs erdõ friss levegõje, csak a kiszáradt patak nézett ki rosszul. A Bodza-völgy végén meg is lett a 2. ellenõrzõ pont egy nagyon kedves ellenõrrel és unokájával. Pecsét itt is, pár udvarias szó és séta tovább. 90m-rel odébb egy geopontot is megleltünk. Vica lába még jól küzdött a cipõvel és a kilóméterekkel(11,2).
A következõ pontunk Nadapon volt egy kiskocsmában, útközben felmásztunk a Meleg-hegyre is egy újabb ládáért és utána egy viszonylag kellemes sétával bent is voltunk a faluban. Kocsmáros nénitõl pecsét,kóla és már mentünk újra tovább. Nadapot betonon átszeltük, elmentünk a szintezési alappont mellet és célba vettük a kb. 5km-re lévõ Sukorói vendéglõt. Persze itt is megmásztunk egy hegyet, névszerint a Bence-hegyet és újabb pontot zsebeltünk be. Az út érinti a Panoráma utat is, aminek a neve magáért beszél. Gyönyörû a kilátás és a környezõ házak is klasszak,csak az a fránya beton. Itt találkoztunk egy túratárssal, aki aznap már megcsinálta a 10-et és gyorsan belevágott a 35-be. Hát nem semmi! 4. ponton pecsét, majd a S3-en át Sukoróra, ami egy klassz kis falu és végre találtunk kutat is, mert vízkészletünk már megcsappatt és jólesett a frissítés. Újabb kocsma, újabb pecsét kis sorbanállás után. A 25-ösök itt pihenték ki az út fáradalmait. Ezután jött szerintem a túra nehezebb része, legalábbis számunkra. Vica cipõje sikeresen elkezdte megenni a lábát és pedig egyik pillanatról a másikra megfáradtam, de becsülettel mentünk tovább. Egyszer mentünk rossz úton, csak egy dombot másztunk meg feleslegesen oda és vissza:). Leküzdöttük a piros utakat balra ráfordultunk a S-ra. Itt jött a túra legnagyobb emelkedõje fel a Pogány-kõhöz, amit egy kicsit nehezebb volt megtalálni, de meglett. Pecsét, szendvics, banán, csoki a saját készletekbõl és mentünk tovább a Z-on.Sajnos kevesen tettek így, levágták sokan az utat, gondolom így is megkaptak mindent amit az elõírt úton túrázok....
Innen már csak 3,5km a cél, egymást biztatva, lábat húzva de büszkén értünk célba.
Megkaptuk az emléklapot, kitûzõt és csak szuszogtunk:). Felhasználtuk a kapot 150ft-os ital bónt és befaltuk a megmaradt kaját.
Összegzés: Nagyon szép környék, lelkiismeretesen kitûzött útvonal, kedves pontellenõrök. Az italbónt annyira nem értettük, jobban esett volna a pontoknál egy kis víz, vagy zsíros kenyér, de az emléklap is szebben nézne ki ha rajta lenne a teljesítõ neve, nem csak egy dátum matrica. Mindezektõl függetlenül megérte eljönni, jövõre ugyanitt.
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.06.07 13:28:34
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Velence 35,2009.06.06.

Az idei nyár munka szempontjából hálisten elég sûrûre sikeredett eddig,így több betervezett túra elmaradt,illetve váratlanul mások ugrottak be az eltervezettek helyére.Mert,ugye menni kell,nincs mese,két hét gyalogláshiány után már viszket az ember talpa.Így maradt el a nagyon várt Õrség valamint az Odvas-Kõ-ris túra,jött helyette viszont egy Gulács 20.Mivel szeretném megcsinálni a Bakony túrázója mozgalmat,a következõ túra elvileg a Jutasi õrmester lett volna,de egy túrabeszámolóban elkapott félmondat egy pontõrtõl,miszerint"nem ám elkezd futni,ez nem teljesítménytúra" eltántorított az indulástól.Menni viszont "kell"mint említettem,így adott volt a következõ célpont:a Velencei-tó,fiatalságom legszebb nyári élményeinek helyszíne.

Túlélve a néhol katasztrófális állapotban leledzõ 81-es utat 7 óra elõtt pár perccel már a pákozdi Franci sörözõ elõtt voltam.Az idõjósok akár a zivatart sem tartották elképzelhetetlennek,némi jéggel megspékelve,így bakancsot húztam,és pakoltam esõkabátot,egy pulóvert,és bevallom csere nadrágot is,mivel nem szerettem volna bõrig ázva vizes ruhákban lenyomni esetleg 15-20 kilométert.Az óvatosság feleslegesnek bizonyult,de ezt elõre nyilván nem tudhattam.

Mostanában egyre több túrán találkozom a Tájoló Bt.által elkészített színes igazolólappal,itt is ilyet kaptunk,szint-és távadatokkal,viszont szöveges leírás most nem volt,olyan sem hogy a jelzések hogy követik egymást,amire igazság szerint nem is volt nagy szükség,elég érthetõ a térkép maga is.

Az indító néni megkérdezte hány óra,mondtam 07.05,ezután a lapon 07.00-val nekivágtam a távnak.A néni valszeg nem tudta,hogy aki véresen komolyan veszi az idõket,az ezért az 5 percért gyilkolni is képes lenne:-)).Szerencséjére én nem ebbe a kategóriába tartozom,bár mivel megjegyeztem ezt a momentumot,ezzel elárultam,hogy azért érdekesnek tartottam az eljárást:-))

Tehát Franciéktól jobbra kikanyarodva átkelve egy hídon,egy újabb jobb kanyarral megkezdtem az emelkedést.Egy ideig még a faluban haladtam,majd elhaladtam a Bella-tó mellett ami gyakorlatilag egy berothadt pocsolya,amit valószínû a Bella-patak próbál táplálni friss vízzel,nem sok sikerrel.A patak után balról vészjósló kutyahangok érkeztek,két db ebtõl.Az egyik valami irgalmatlan brutál kinézetû,és méretû állat volt,nagyon reméltem,hogy a pallókból épült kerítés telken belül tartja õket.Esélyem ellenük közelített volna a nullához.

A kutyák jó kutya módjára csak a területüket védték,így nem jelentettek rám veszélyt,tovább haladhattam.Hétvégi házak között talpaltam egy itt megismert túratárssal,majd elhagyva a telkeket rátértünk egy murvás útra a dombtetõn.Itt a beszélgetés hatására sikerült nem észrevenni azt a pontot ahol a jelzett út letér a murváról.Egy idõ után aztán furcsa lett,hogy nekünk határozottan jobbra kellene tartanunk az Anikó-forrás irányába,az út ezzel szemben egy erõteljes balossal vinne tovább minket.Idõközben négy fõsre duzzadt bolyongó csapatunk,én azt javasoltam,menjünk vissza az utolsó jelzésig,ugyanis ahol álltunk 4-5 felé lehetett volna tovább menni,kevés reménnyel a sikerre.Ezt(a visszafordolást)választottuk aztán,aminek meg is lett az eredménye,100-150 méter után meglett a keresett ösvény.

Anikó-forrásnál pecsét,sajnos a forrás nem iható,így a szokásos forrásvíz tankolás elmaradt.

Forrás után hamarosan kiértünk egy nyílt,dimbes-dombos részre,ami engem elsõre egy szovjet harckocsizó gyakorlóterepre emlékeztetett.Szinte nulla növényzet,"utak" keresztül-kasul mindenfelé.Késõbb néhány megmaradt mûtárgy csak erõsítette ezt az érzést.Amúgy a kilátás szép volt minden irányba.Látszott a Vértes,Székesfehérvár,a Velencei-tó,valamint a Meleg-hegy,amirõl azt hittem ekkor még hogy felmegyünk rá.

Itt az irány tartását szalagozás segítette,majd befutott a Z-,majd a P+jelzés.7-8 km után aztán végre "erdõt értünk",a napos,fülledt idõben már így reggel is kívántam az árnyékot.Következett a Hurka,majd a Bodza-völgy,szép vidék,itt is csak egy valami hiányzott:a víz a völgyekbõl.Aztán valami kis patakocska-kezdemény jelezte,hogy hamarosan elérjük az Angelika-forrást.Forrásnál ep.,sajnos ez sem iható.Elég bosszantó.Elõvettem egy szendvicset,gondoltam megpróbálom magamba erõszakolni,a pontõr úr hellyel kínált,megköszöntem,de inkább elindultam,és menet közben táplálkoztam.

Az út itt is többnyire erdõben visz szerencsére,a talaj változatos,néhol süppedõs homok,amin eléggé csodálkoztam,hogy hogy került ide,néhol apró kaviccsal borított,amit mi a kútfúrásnál csak "zizikavicsnak"hívunk,egyébként nagyon jó vízadó réteg a szinte nulla homoktartalmával.Ezt a zizit is nézegettem,hogy ezt most ide hozták,vagy ez itt az "eredeti burkolat"?És persze a hegytetõkön megszokott lekoptatott sziklás talaj is volt rendesen.

A Meleg-hegy mellett aztán csk elhaladtunk,meg is néztem még egyszer a térképkivonatot,nehogy kihagyjak egy ep.-t esetleg.Megerõsítést nyert tehát,hogy a következõ célpont a Nadap községben található Teke Sörözõ,amit kicsit alternatív úton értem el,mivel kiérve az erdõbõl elvesztettem a jelzést,így szó szerint toronyiránt a templom tornyát szem elõtt tartva jutottam el a sörözõbe,ahol a pecsét mellé kértem egy jó hideg kólát is.

Betájoltam magam,majd elindultam a fellelt P-jelzésen.A falu szépen felújított temploma után,jobbra visz a jelzés a Szintezési õsjegy,valamint a Szintezési fõalappont irányába.Az Osztrák-Magyar Monarchia 7 szintezési fõalappontja közül ez az egy maradt a mai országhatáron belül,a túristatérkép információja szerint.Az emlékoszlopon az MDCCCLXXXVIII-as évszám szerepel.Ezután is a P-jelzést követve kanyarogtam a falu mellett,egy részen egy gyönyörû ligetszerû erdõn át vezetett az út.Kiérve az erdõbõl balra fordulva megkezdtem a következõ emelkedést a Bence-hegy irányába.Hamarosan elértem a Panoráma utat,ahol finom ám igen apró cseresznyét találtam.A magokkal nem is igen foglalkoztam:-)Az út nem érdemtelenül birtokolja a nevét,ez hamar kiderült.Egyszerû "panelproliként" rácsodálkozhattam,milyen mélyszegénységben élnek egyesek:-))Félreértés ne essék,én senkitõl nem irigyelem a gazdagságát.

Ez a szakasz a szép kilátásokról szólt,szép panoráma,szép pincék,házak.Viszont aszfalt volt a lábam alatt,amit a "mindíg zárva tartó"Bence Vendéglõ után már kezdem rohadtul(gondoltam,hogy azt írom,hogy nagyon,de az nem fejezné ki a valós mértéket)utálni.Tulajdonképp nem is látom sok értelmét a Velence szélére való leereszkedésnek,majd a visszakapaszkodásnak,mindezt aszfalton.Hát ha csak nem a panoráma....na jó,az tényleg szép volt:-))

Aztán csak elfogyott a burkolt út,végre újra természetes környezetben vitt az utam.Visszatértem Nadap határába,ahol néhányan a S- helyett a S+ en akarták elhagyni a falut,szóltam,hogy az majd visszafelé lesz jó.Egy srác jelzett,hogy nem hallja,mit kiabálok,közelebb érve aztán kivette a fülhallgatóit....nem tudom megérteni....mit hall õ a természet zörejeibõl,a madárcsicsergésbõl...?

A S+ jelzésen értem be Sukoróra.És végre találtam közkifolyót!!!Felfrissítettem vízkészletemet,mivel ezután erre már nem igen lesz mód,valamint véghezvittem egy kisebbfajta fürdést.El nem lehet mondani mennyire jól esett.

Sok szépen karbantartott parasztház van ebben a faluban,a templom itt is szép,van kálváriadomb is domb nélkül.A pecsételés a Lesz Vigasz Sörözõben volt,ahol elég nagy sor gyûlt össze,és mivel sokan fogyasztottak is a fröccs,és a vadász helyi kisasszony által nem ismert fajtájából,elég lassan csökkent a sor hossza.Az egyik túratárs az idegösszeomlás határárra került ezáltal,az ingerküszübe itt már nem is volt mérhetõ,inkább egy mélyedés lehetett ekkor már,és mivel nem lehetett akkor ott tudni,mi lesz a következõ lépése,és már én is kezdtem türelmetlen lenni,elkértem a kisasszonytól a bélyegzõt.És láss csodát,megoldódott a helyzet,aki nem akart fogyasztani,bélyegzett és már mehetett is tovább.

Megúszva tehát az ideges túratárs által esetlegesen elkövetett tömegmészárlást elhagytuk a falut a Z-jelzésen.Ekkor kezdett el csöpögni az esõ,én bíztam benne hogy lesz belõle több is,de csak arra volt jó,hogy még párásabb legyen a levegõ...

Itt újra erdõben haladtunk,egy idõ után a P háromszög jelzésen,néhol a kifejezetten jól jött a túrabot a sok szederinda miatt.Egy vadkerítésnél irányt tévesztettem,de hamar szóltak,hogy a jobbra tartás kifizetõdõbb lesz.A P háromszöget aztán a Barlang-kútnál P "pötty" jelzésre cseréltük,majd balra kanyarodva rátértünk egy reggel már bejárt szakaszra a P+-en.Innen a S-jelzésen haladva közelítettünk a Pandúr-majd a Pogány-kõhöz.Itt volt a túra legkomolyabb emelkedése,rövid,de annál meredekebb kaptatóval.A Pandúr-kõ az igazán látványos szerintem,a Pogány-kõ szikláit valami idióták összefestegették mindenféle feliratokkal,néhol cirill betûs mázolmányok emlékeztetnek bennünket a múltra.

A Pogány-kõ megtalálásával akadt egy kis gond,itt hiányzott talán egyedül a szöveges leírás,az látszott a térképen hogy a völgybõl a S háromszög jelzésen kell kikapaszkodni,a Pandúr kõ meg is lett,aztán még feljebb haladva újabb sziklaalakzathoz jutottam,már azt gondoltam hazament a pontõr,de aztán kisegítettek,és irányba állítottak.Ahol én álltam az a sziklacsoport a térképen Kocka néven szerepel.

Pogány-kõnél tehát meglett az utolsó pecsét is,az is kiderült hogy itt már a Z-jelzést használjuk.A Z-jelzést lefelé a dombról nem volt egyszerû követni,már azon voltam,hogy elindulok mindenen át,majd csak lesz valami,amikor egy kisebb fán meglett a jel,ettõl fogva nem volt gond.Érdekes volt,hogy sokan pontõri invitálásra kispistáztak ezen a részen,mondván nem kell lemenni vissza Kocka felé megcsinálni a kunkort,egyszerûbb a másik irányba elõbb-utóbb úgyis befut a jelzés.Persze ezután büszkén mutatják gondolom a kitûzõt,az oklevelet,amin a meg nem tett táv szerepel....

Z-és a reggeli szalagozott szakasz után kb. 1 km múlva lekanyarodtam a Z+jelzésre,és 2-2,5 km ereszkedéssel beértem a célba.Az idõm 7:10 lett,ami lehetett volna jobb is,ha leszámítjuk a reggeli 10-15 perc bolyongást,és mondjuk 20 perc fényképezési idõt.Jutalmul Emléklapot kaptam-érdekesen-név nélkül,valamint egy olyan pici kitûzõt,hogy mikor megláttam bevallom,magamban mosolyogva azt kérdeztem,hogy ez meg mi?:-))Amúgy szép a kitûzõ,csak én még nem kaptam ekkorát ezért volt a csodálkozás:-).

Gyorsan megittam a túra egyetlen szolgáltatásaként kapott italt(150 ft-ért fogyaszthatsz,amit szeretnél)a meglehetõsen füstös kocsmában,majd érdeklõdtem egy helyi túratárstól a fürdési lehetõségekrõl.Aztán átautóztam Agárdra,ifjúkorom legszebb 4 napos hétvégéinek helyszínére.Azok az Edda-táborok......
Kihalt volt minden,alig lézengett egy-két ember.Belevetettem magam a jó esetben 17 fokos vízbe,egyedüliként,mondanon sem kell,de a túra utolsó 10 kilométerén már csak ez lebegett a szemem elõtt:-))Minden túrának így kellene végzõdnie nyáron,így lenne kerek a történet!Ahol nincs tó,ott legyen medence,kedves rendezõk!!:-))

Autóztam még egy-két kört a településen,szomorúan konstatáltam,hogy ahol mi annak idején sátoroztunk,ott most egy csilli-villi Aldi áruház áll....eltörölték a múltam egy darabkáját a föld színérõl végleg....a pop-strand is omladozik...
Az említett helyi(pákozdi)túratárs említette,jöjjek el pár év múlva,rá sem fogok ismerni a tájra,nem lesz ám szabadstrand meg ilyenek...fürdõkomplexumot,bevásárlóközpontot mindenhova!!....nem vagyok rá kiváncsi...

Összefoglalnám.A túra szép vidéken vezet,sok kilátási ponttal,kedves kis falukat érintve.Az irány és a jelzések is gyakran változnak,így sûrûn vettem elõ a térképet,sok kellemetlen megállót beiktatva ezzel,mivel én túrabottal megyek és nincs 5 kezem.Jobban szeretem ha van szalag.Amúgy eltévedni elég nehéz,ha figyel az ember.Szolgáltatás az az egy ital,azt levonva ha jól rémlik 350ft a nevezés.Nem sok,de inkább fizetnék többet,20 km körül jól esne egy kis lekváros kenyér.Hát ennyi,jó volt,elfáradtam rendesen,ahogy illik.
jövök még szerintem.

dnvzoli







 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.06.11 21:53:42
megnéz nafe összes beszámolója
Velence 35
GPS-el mért távolság: 34,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség815 m. Túra statisztika szempontjából táv:34,1 km, a szint pedig 805 m.
Terv: felveszem Fehérvárcsurgón Ervin(ké)t, gyorsan lenyomjuk a Velence 10-et, mint kupa túrát, majd átmegyünk Velencére, s megteszünk néhány kört a Velence 10-szer kerékpáros teljesítménytúrából. Az idõjárás közbeszólt, így Fehérvárcsurgón fájó szívvel változtattam a terven. A biciklist kihagyjuk, viszont a gyalogosból a 35-ös távot választjuk. A nap folyamán kiderült, jól döntöttem.
Fél nyolckor megkaptuk az igazoló lapot, majd némi beszélgetés, az ismerõsök üdvözlése után háromnegyedkor el is indultunk. A reggeli esõtõl vizes fûben gyalogoltunk, s ha a fák ágaihoz értünk, bizony vizet ráztak a nyakunkba. Szaporán szedtük a lábunkat, s csakhamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol elbeszélgettünk vagy 10-15 percet. Közben többen elmentek mellettünk.
Jó tempóban kezdtük az Angelika-forráshoz vezetõ következõ szakaszt. A Tompos hegyrõl érdekes látványt nyújtott a Velencei tó, a felszakadozó felhõzetben. Néhol szabályosan fénylett a víz. Nagy volt a kontraszt a felhõs és a napsütötte részek között. Valamennyire elkezdtek felszáradni az utak. Elég sokszor megálltam fényképezni. Felidéztük, miszerint ez a szakasz része volt a Pákozd túráknak is. Elértük a Hurka- majd Bodza-völgyet, amelyek a legszebb velencei völgyeket jelentik számomra. Tettem néhány kísérletet a fényképezésre is. Kb. 20 képbõl egy darab sikerült. A többi bemozdult. Állványt kellett volna használnom, de az nagyon lelassított volna bennünket. Csak akkor használok állványt, ha egyedül vagyok.
Csakhamar elértük az Angelika-forrást, ahol megkaptuk a pecsétet, elõbányásztam a hátizsákomból egy szendvicset, mivel nagyon megéheztem. Régen volt a fél négyes reggeli. Ekkor ért utol bennünket András, aztán gyorsan el is hagyott bennünket. A 25-ös távon indult, viszont a túratársai csak a 10-est választották, így sietett, mivel nem akarta, hogy a többiek túl sokat várjanak rá a célban.
Tovább indultunk és célba vettük a Meleg-hegyet. Nem túl meredek emelkedõn tempóztunk fölfelé. Ahogy lejtõssé vált az út, jelentõsen romlott a minõsége. Erre vezet a montis túraútvonal is. Nem túl könnyû lemennie rajta egy átlag montis túrázónak. Vajon mikor tanulunk meg olyan minõségû murvás utat készíteni, amit nem mos el a víz?
Nadapon megkaptuk a következõ pecsétet. Elballagtunk a Szintezési õsjegy mellet, ahol épp egy nagyobb kiránduló csoportot láthattunk. Egy jó kis kaptatón visszaértünk a falu szélére, a turista jelzések elágazásához. A sárga keresztjelzésen folytattuk. Az egy rövid idõre, jó dzsindzsás ösvényen visszavitt a fenyvesbe. Eme látogatásunk után, a fenyves kedvéért elhagyott földúton értük el Velencét. A Panoráma útról tényleg szép a kilátás, annyira, hogy figyelmetlenségbõl el is néztem a jelzést, így kétszáz métert rossz irányba mentünk. Gyorsan korrigáltuk a tévedést. Az idén is zárva tartó Bence sörözõnél (Van az egyáltalán nyitva?) megkaptuk az újabb pecsétet. Rövid ideig egybeesett utunk a biciklisekével. Itt úgy éreztem, kár volt lemondani a bringázásról, hiszen egyre melegebbé bált az idõ. Meg is szabadultam egy réteg ruhától. A sárga jelzésen visszamentünk egészen Nadapig, majd rátértünk a Sukoróra vezetõ útra, ami kellemes jól gyalogolható. Találtunk az út mellett egy eperfát, aminek a törzse belülrõl teljesen odvas, egészen le a gyökeréig. Természetesen lefényképeztem a Gyapjaszákot is (nem elõször). A faluban gond nélkül megtaláltuk az ellenõrzõ pontot. A kútnál feltöltöttük az ivó tasakokat. A templomot megkerülve, elindultunk, a Polák-hegy felé. Még a zöld jelzésen utolértünk egy nagyobb tizenéves csoportot. Szedtük a lábunkat, hogy a piros háromszög dzsindzsás egynyomsávos ösvénye elõtt megelõzzük õket, mivel ott már igen csak bajos. Sikerült. Megvívtuk dzsungelharcunkat az ösvénnyel, majd egy friss kerítésnél, a jobban kitaposott ösvényt választva, hozzátettünk a távhoz 100 m-t és 10 m szintet. Ebbõl, és a velenceibõl adódik az általunk megtett és a statisztikához megadott adatok közti különbség. Mindazon által megérte a kitérõ, mivel a Csucsos-hegyrõl igen szép a kilátás. Ezután kezdtünk el kicsit jobban tempózni, mivel egyértelmûen menydörgéseket hallottunk elõttünk. Azon voltunk, ha lehet, még az esõ elõtt érjük el a Pandúr-követ. Szárazon sem leányálom, esõben valószínûleg csak négykézláb lehetne rá feljutni. Sikerült. A Pogány-kõhöz is eljutottunk esõ nélkül, tehát a legnehezebb szakaszokon megúsztuk az esõt. Ekkor már nem voltak kétségeim: jól döntöttem a biciklizés mellõzésével. A Pogány-kõrõl, már látszott, a tó déli partja ázik. Gyerünk tovább, hátha megússzuk esõ nélkül. Szerencsére a hátralévõ szakasz könnyû, zömében lejtõs terepen vitt.
A Bella-tónál elkezdett szemerkélni az esõ. A cél elõtt úgy 100-150 m-el már nem csak szemerkélt, de kibírta a célba érésünkig. Akkor jól rákezdett. A célban némi sorban állás után, megkaptuk a oklevelünket és a kitûzõt. Beszélgettünk egy kicsit a fehérváriakkal, a kapott italjegyet Balaton szeletekre váltottuk be. Megettük, s elindultunk hazafelé. Eddigre épp szünetelt az esõ. Mire a kocsinál átvedlettem, újra rákezdett.
A kupalapokat árusító fehérváriakkal beszélgetve, kiderült, jó volt a megérzésem a Lovasberény-Pátka montis teljesítménytúrán, hogy néhány helyen, ahol a tavalyi beszámolómban hiányoltam biciklis jelzést, az idei évre felfestették, megkönnyítve a tájékozódást. Köszönet a munkáért, és a jó hozzáállásért.
A túra útvonal választása igen jó. Nekem sikerült megnehezítenem a túrát saját magam számára, mivel egyrészt betétes biciklis nadrág volt rajtam a nadrág alatt, ami így nem igazán kényelmes. Mivel fõként biciklizésre készültem, nem is volt nálam alsónadrág. A nagyobbik gondot, az új anyagú lúdtalpbetét jelentette. Sikerült egy fél centivel elõrébb raknom a bakancsba, így 10 km után, már vízhólyagot tört a sarkamra. Úgy meggyötörte a lábaimat, hogy még másnap is inkább lábujjhegyen jártam.
A túra ár/szolgáltatás aránya a rosszabbak közé tartozik. 500/450 Ft-ért egy mikro kitûzõ és egy 150 Ft-os italjegy a célban. Jobban szeretem az olyan túrákat, ahol van frissítõ pont. Az egy kicsit mindig okot ad beszélgetésekre. Úgy is mondhatnám, hogy társadalmi esemény. Érdekes módon, a tavaly nyári Mûvészetek völgye túrára azt mondom, hogy az ottani 300 Ft-os nevezési díj mellett, amikor csak oklevelet és kitûzõt kaptunk, hogy ott más nem is nagyon kell, tehát értékarányos az ár/szolgáltatás aránya. Ott több volt az ellenõrzõ pont. Sok helyen, igen változatos frissítési lehetõségek közül lehetett elfogadható áron választani, s maga az egész egy tömeges társadalmi esemény. Az italjegy helyett szívesebben veszem a zsíros kenyeret ásványvízzel, vagy teával, mivel az azért személyesebb, hangulatosabb.
A balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, lesznek képek, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. Bár nem merek várható idõpontot írni.
 
 
 Túra éve: 2007
kockaTúra éve: 20072007.06.03 18:01:53
megnéz kocka összes beszámolója
A növények két fõ rendszertani ágát: gaz és virág, többféle definícióban használhatjuk:
Közgazdász: "A virágot pénzért vesszük a boltban, míg a gaz ingyen nõ."
Jogász: "A virág az az, amit ha leszedünk megbüntetnek."
Bölcsész: "Virágra tekintve kicsi szívem vidám dobbanása, ragyogó örömmel..." (hiába no, nem volt köztünk egy bölcsész sem)

Dani összegzése a szombati túrán elmondottakról.


Igazi királyos dolog volt a túra. A távot kicsit bele kellett hajtogatni a Velencei dombságba, szint se fért bele sok, de nagyon jó kis baktatós nap volt. Ez volt a minusz elsõ teljesítésem mert tavaly neveztem de nem mentem be a célba, idén meg nem neveztem de bementem :-) Nem volt kedvem papírokat kitölteni, pedig nagyon olcsó a nevezés.
A vizre figyelni kell, mert csak úgy 20 kilóméter körül van csap.
Pákozdon a cél mellett a fagyizóban zseniális a fagyi, érdemes kipróbálni, majdnem olyan jó mint a szentendrei.
 
 
mekkkTúra éve: 20072007.06.02 19:02:06
megnéz mekkk összes beszámolója
Velence-35

Fehérvári lévén meglehetõsen sokat jártam a Velencei-hegységet, és most már papírom is van róla! Nagy öröm, mert önmagamhoz mérten jóval a tervezett idõ alatt sikerült teljesíteni a túrát, annak ellenére, hogy igencsak meleg idõ volt.

Maga a túra (legalábbis a 35-ös) gyakorlatilag a lehetõ legtöbbet mutatta meg a tájból, amit kijelölt turistaösvényen megmutatni lehet. Volt minden: a falvaktól az erdõkig, legelõktõl a susnyásig, sziklás utaktól forrásokig - a hegység sok arca látható volt. (És igen, van aszfalt is elég!)
Meg sajnos az is megmutatkozott, amit az ember "alakít" a tájon: szomorú látvány volt Pákozd felett a szerte-széjjel heverõ szemeteszsákok - korábban errefelé nem láttam ilyet; Nadap és Sukoró között pedig továbbra is ott vannak… Csakúgy, mint a most már védett pákozdi ingókövek körül látható régi katonai gyakorlótér vasbeton objektumainak maradványai. No, ennyi volt a negatívum.
A két rövidebb távon többen családostul illetve gyerek-haddal indultak - öröm volt ezt látni.

A szervezés nem volt túlbonyolítva, a jelképes nevezési díjért egy színes, térképet is tartalmazó igazolólapot kaptak az indulók, a végén pedig emléklap és szép kitûzõ.
Szolgáltatás több nem volt, de végül is a hegység négy településén vitt át az út, a hivatalos hat pontból és a rajt/cél helybõl három vendéglátó-ipari egység volt (a velencei "büfé" is lehet, hogy késõbb kinyitott, ezzel együtt akkor már négy), így a frissítést könnyedén meg lehetett oldani, nyomókutakról nem is beszélve.

Összességében, aki nem járt még ezen a vidéken, annak bátran ajánlom ezt a túrát.
 
 
 Túra éve: 2006
kockaTúra éve: 20062006.06.09 11:59:35
megnéz kocka összes beszámolója
Résztvevõk: Dani, Ádám, rosszmagam. Az elõzetes számításokkal ellentétben csajok nem jöttek velünk, mégpedig mind valami egészen fatálisan vicces okból :) lehetne belõle happy tree friends epizódot csinálni.
Szóval Pákozdra kocsival, szép kis hely, sok a szúnyog. Eleinte kicsit esett, kaptam kölcsönbe egy esõkabátot, ami fél órán belül feleslegesnek bizonyult, kisütött a nap, kitisztult az ég. Volt a terepen frankó kis ex-lõtér, amin most birkák legelésznek, kis völgyek patakkal, köves dombtetõk, meg sok aszfaltosút. Na ez utóbbit én kihagytam volna belõle. Valahol a végefelé meg kicsit megmerültem egy mocsárban, szépen nézett ki a cipõm.

Hangulatjelentés: Párszor szétröhögük az agyunkat. Azt lehet mondani hogy rendkívül komolytalanul vettük a dolgot, nem is mentünk be a célba, csak jégkrémet venni :) nem volt nekik. Viszont kipróbáltuk a fagyizót a hõsök tere mellett és megfelelõnek találtuk.

(majdnem copy-paste a blogombol)
 
 
Mr. KözvetlenTúra éve: 20062006.05.21 15:18:51
megnéz Mr. Közvetlen összes beszámolója
Üdvözlet!

Részt vettem életem elsõ teljesítménytúráján.
Elõzõ este sportemberhez méltatlanul "készültem" a másnapi megmérettetésre. Sörözgetéssel telt a péntek este, így max. 3 óra alvással voltam kénytelen beérni. Sebaj, mondhatni megszoktam már, hogy vizsgák és versenyek elõtt 3-4 óránál többet nem tudok aludni.
Két cimborámat sikerült rávenni, hogy tartson velem. A végén hálásak voltak, hogy szóltam nekik, én pedig nekik, hogy eljöttek, mert különben én sem mentem volna. És bár nekem is ez volt az elsõ túrám, úgy érzem sikerült egybõl két baráétomat is "megfertõznöm". :)
No, de hogy a túráról is írjak pár sort bele is kezdek.
Franci sörözõ volt a rajt/cél állomás. Majdnem a buszmegállóval szemben volt, így könnyedén megtaláltuk. Elõzetes terv az a 25 kilóméter volt, de aztán rajt elõtt szerencsére módosítottuk 35-re. Jó döntés volt, mert kár lett volna, ha nem élvezhetjük még 10 km-n át a természet szépségeit és a jó hangulatot.
Pontosan 8:00-kor kerekedtünk fel.
Hogy õszinte legyek már a második kanyarnál (ill. nem bevett kanyarnál:) rossz irányba terelõdtünk :-)), de ez csak kb. fél perc kitérõt jelentett, mindenestere jó elõjel volt, mint ahogy az is, hogy indulásunk után egybõl elkezdett esni az esõ és a délelõtt folyamán végig hol esett, hol nem. Mondjuk nem volt kellemetlen,- így is csodálatosan festett a táj - inkább csak a térképek látták kárát kissé. Délben kisütött a nap és nagyon meleg lett. Szép és változatos terepeken haladtunk, kellemes környezetben és végre friss levegõn.
Végig jó hangulatban telt a túra, nagyon sokat nevettünk és élveztük az újdonság varázsát. A tájékozódásban sem volt különösebb probléma, bár azért néha el-el keveredtünk tévutakon és kerülõkön. :) 9 óránk volt, hogy beérjünk szintidõn belül. Ez elõször rengetegnek tünt, aztán szépen lassan morzsolódott és náhol rá is kapcsoltunk, hogy nem fogunk beérni. Szerencsére sikerült 17:00-ig eljutni a célba és ezzel megkaptuk életünk elsõ teljesítménytúrán szerzett ereklyéit egy emléklap és egy kitûzõ formályában. A lényeg azonban a természet és a jó hangulat volt. A túrázók köszönnek egymásnak, barátságosak és segítõkészek, ez is nagyon tetszett.
Pár hasznos tapasztalatot is szereztem azért. Legfontosabb az az volt amikor az egyik cipõm csak úgy tessék-lássék módjára volt bekötve, aztán jött egy dagonyázós szakasz amit gondoltam társamhoz hasonlóan inkább átfutok, mint süllyedek. Alapvetõen megfeledkeztem, hogy õ 60 én meg majd 90 kiló vagyok :) Hááát a sártenger közepén sikerült megszabadulnom fél pár cipõmtõl és álltam ott mérleg állásban amit a folyamatos saját ill. haverjaim röhögése végett csak másodpercekig sikerült megtartani. :-)) Így hát beáldoztam egyik lábam szárazságát és megkerestem a cipellõmet, majd jól megkötve folytattuk az utat. Volt egy jó kis combizom égetõ szakasz, ami kifejezetten jól esett a csütörtökön összeszedett izomlázra(törpe, béka rulezzz:).
A végére már a talpamat éreztem rendesen, de jól bírtuk szerintem.
Célba érés után kocintottunk egy jól megérdemelt hideg sörrel az elsõ 35 kilára.
No nem is szaporítom tovább a szót. Nagyon jó volt a túra, úgy érzem, hogy találtam még egy jó dolgot ami még színesebbé teszi az életem. Már várom a jövõ heti Jutasi-t. :-)

Mindenkinek kellemes túrázást kívánok!