Túrabeszámolók

                                                          Tési-fennsík 25

elõzmények:

11 évesen elsõ teljesítménytúámra a Tési fennsík 25 km-es távját választottam a sok lehetõség közül. A 23,8 km-ével, és a 410 méteres szintkülönbséggel pont ideálisnak tûnt. Már nagyon vártam az indítás napját. A túra elõtti éstén nagy esõ volt, ezért egy kis kétség keletkezett bennem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy nekivágjak a távnak. Igaz, hogy másnapra is esõt mondtak, de ez sem volt gond, mivel nem vagyok cukorból.... A túrán apukámmal indultam, õ már tapasztalt teljesíménytúrázónak nevezheti magát. 

indítás:

Kicsit korainak tûn a fél 6-os kelés, de egy 15 perces készülõdés és egy háromnegyed órás autókázás után már ott is voltunk Várpalotán. Az idõ elég nyirkos volt, és a korábbi esõtõl egy kis sár is keletkezett, de legalább nem esett. A rajtnál kedves szervezõkkel találkoztunk. Az indítás is gyorsan ment, nem kellett sokat várakozni és 7 óra 45-kor már úton is voltunk.

Várberekig:

Az út elõször a városból vezetett kifelé, nem tartott sokáig, kb. 1 km után már beértünk az erdõbe... Itt a piros jelzést kellet követnünk. az erdõben elöször kis fák, bokrok mellet haladt az út. Aztán gyöngyörû nagy sziklák voltak az út jobb oldalán. Egy gyors fénykép, utána mentünk tovább. Egy olyan 6 km után a piros jelzésrõl le kellett térnünk a piros keresztre. Itt egy kis emelkedõ következett, mert hát valahol mégis csak le kellett dolgoznunk a szintet. Nem volt nagyon meredek, de eltartott  vagy 2 km-ig. Az emelkedõ után elértük az 1. ellenõrzõpontot, Várbereket. Érkezés idõpontja: 9 óra 14

Kis-futóné:

Az ellenõrzõ ponton szusszantunk egy kicsit, aztán indultunk tovább a szalagozáson. Itt vált el a 25-ösök és az 50-esek távja. A szalagozás igen jó volt, egyszer sem volt kétségem. Végül kiértünk a fennsíkra. Gyönyörû volt, ameddig csak a szem ellát, csak néhány bokor tarkította a zöld síkságot. Aztán beértünk újra az erdõbe. Onnantól egy kis gyaloglás és elértük a 2. ellenórzõponotot Kis-futónét. Érkezés idõpontja: 10 óra 19.

Bátorkõig:

Kis-futónétõl a Bátorkõig nem volt olyan izgalmas az út, de az erdõ amiben haladtunk szép volt. Most nem teszek említést errõl a pár kilóméterrõl, még néhány fénykép, majd lassú menet közben egy szedvics és müzliszelet, és már el is értük a 3. ellenõrzõpontot, Bátorkõt. Érkezés idõpontja: 11 óra 30.

A célban:

A célig az út már ismerõs távon vitt vissza, részben a piros jelzésen. A végén fáradtan, de már beértünk a városba. Megnéztük az  órát... és láttuk, hogy 12 óra 37 van. Ezért a túra végére egy kis futást kellet beiktatnuk, de végül beértünk, 5 órán belül. A célban kedvesen fogadtak, átadták az oklevelet és kitûzõzt és még finom zsíroskenyeret és süteményt is kaptunk.

Összegzés:

Összegezve az élményeket egy nagyon szép és kellemes túrát kaptunk, a jelzések és a szalagozás is egyértelmû volt és még a szervezõk is kedvesek voltak. Én jövõre is jövök, de már az 50-esre.

táv: 25 km                                                                                                                                                                                                                                       szint: 410 m                                                                                                                                                                                                                                   Idõ: 4 óra 58 perc         

Tési-fennsík 25

Elõször jártam errefelé, izgultam is egy kicsit, hogy el ne tévedjek, de szerencsére a szalagozás és a friss jelzések annyira határozottak és egyértelmûek voltak, hogy elkóborolni nemigen lehetett. 

A Vár-völgy P+ szakaszán a két oldalt pompázó medvehagyma-mezõk illatába szerelmesedtem bele, sziklás szépségeire csak visszafele jövet csodálkoztam rá.  

A Tési-fennsík délnyugati része még így is - pára- és ködfelhõsen, meg szélmalmok nélkül -  páratlan szépségû panorámával ajándékozott meg.

Vadregényes és változatos szakasznak bizonyult a Márkus szekrénye - Pusztapalota (Bátorkõ) közötti menet.

A rendezés mintaszerû, az ellátás elsõrangú volt. 

Köszönet a barátságos pontõröknek, az udvarias túratársaknak és a zsivajgó bakonyi természetnek.    

Tési-fennsík 50(46,4)

2012.05.05.

2009 után újra a fennsíkon.

3 éve dög melegben,egyedül,fáradtan,rossz lábbeliben mentem végig,nem is tetszett igazán a dolog.Idén sem volt épp hideg,de jó társaságban,kipihentebben(elõzõ 7végén közel 100 kilométer:)),keményebb talpú bakancsban egészen másképp kezeli/értékeli az õt ért benyomásokat az emberfia:)

Kifogástalan szervezés,kiváló ellátás,néhányaknak azért a két összetalálkozó táv szalagozása miatt kisebb,de aztán megoldható kavarás a Kis-Futóné körül(a késõbbiekben egy darab 50-ESEK ARRA BE,JOBBRA-feliratú tábla vagy az igazolólap térképén a jó nyomvonal berajzolása megoldja a problémát,hiszen az átfestett vonalvezetésû piros négyzet jelzés jó és követhetõ),ezen kívül amúgy minden rendben ment.Nafével ellentétben én kifejezetten örülök,hogy az említett piros sáv-szakasz nem a murvára került.:)

Képek az útvonalról itt:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TesiFennsik504520120505?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Tési-Fennsík 25

GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 520 m.

Reggel, 24 órás szolgálatból indultam, így csak fél kilenckor tudtam benevezni, ami gyorsan ment. Gondolkoztam a montis 50-es távon is, de szolgálat utánra sokallottam a szintet, illetve csütörtök este, amikor észrevettem, hogy defektet szedtem össze a Vértesben, már sem erõm, sem kedvem nem volt szerelni.

Megnéztem a térképet, s a napos idõben, a hûvös szélben nekivágtam a távnak. Kissé nehezen melegedtem be, de utána a Vár-völgyben már jól haladtam. Igazán szép és kellemes ez a völgy, bár sem ez, sem a Bükkfa-kút-árok nem olyan látványos, mint lombmentes évszakban. Sok helyen tényleg csak sejteni lehet, milyen szép sziklákat takarnak el a levelek. A Bükkfa-kút-árok második felében, egy bõ kilométeres, átlag 11% meredekségû szakaszon biztosan tolnom kellett volna a biciklit, de így gyalog elég kényelmesen haladtam. A Vár-bereknél megkaptam az elsõ ellenõrzõ bélyeget és az eligazítást, miszerint a térkép nem pontos, nem az azon szereplõ piros négyszögjelzésen fogom elérni a Kis-Futónét, hanem egy korábbi úton. Elsõre rosszul mutattam, pedig tudtam, hogy azon az úton kell menni, amit montival is szoktam használni Alsóperepusztára. Jó. Késõbb helyesbítettem is.

Sajnos a jó kis utat, szerintem szükségtelenül elgléderezték, s így mind gyalog, mind montival nehezebben járhatóvá vált. A szalagozás végig kifogástalan. Tempósan baktatok. Mivel késõn indultam, így nem túl sok montis ért utol oda-vissza, viszont mindössze egy ember jelezte szóban, hogy jön, s szeretne elmenni. Volt, akit csak akkor hallottam meg, amikor 5-10 m-re volt mögöttem. Elég egészségtelen szokás. Mi van, ha egy gödröt ki akarok kerülni, vagy csak a másik sáv szimpatikusabb, s elé lépek pár méteren belül. Eszükbe kellene jusson, amit egyébként autósokkal szemben nagyon tudnak (velem együtt), hogy a biztonságos oldaltávolság megteremtése az elõzést, illetve kikerülést végrehajtó jármû vezetõjének a felelõssége. Jelen esetben a montisoké. Legtöbbször nem volt több az oldaltávolság fél méternél. Ez egy lépés, s azért mert egyet jobbra, vagy balra lépek, még nem kell elõtte hátranéznem. Egy esetleges balesetnél õket meszeli el a rendõrség, s õket terheli a teljes anyagi felelõsség. Az pedig egész komoly összegre is rúghat. Mennyivel jobb lenne, ha fölfelé az elõzés elõtt 20-30 m-el, lefelé 50-70 m-el szólna, hogy valamelyik oldalon el szeretne menni. Könnyebb lenne kitérni és sokkal udvariasabb is.

Az erdõbõl kiérve szép a kilátás. Meglepetés, tavaly óta, valaki felfestett néhány hevenyészett piros négyszögjelzést az új útvonalra. A régi út egyrészt tönkrement, másrészt a bejáratánál van egy tábla, miszerint intenzíven vadászott terület, belépni tilos. Igen gyorsan elértem a következõ ellenõrzõ pontot, ahol a bélyeg mellé megkaptam a következõ szakaszra vonatkozó eligazítást, ahol elég udvariatlanul tettem megjegyzést az új piros jelzés eltérésére a térképtõl. Mint kiderült, a felfestõjének tettem. Az udvariatlanságért ezúttal is elnézést kérek, de az álláspontomat fenntartom. Abban igaza lehet, hogy aki nem tudja jól olvasni a térképet, illetve nem használ GPS-t, az észre sem veszi. Én, és azok viszont akik gyakorlottan olvasnak térképet, nagyon is észreveszik. Az elsõ arra jártamkor, rendesen morogtam is emiatt, s a plusz egy kilométerért a bokáig érõ latyakos hóban. Abban igaza van, hogy a régi piros nehezen követhetõ, de elsõ alkalommal is megtaláltam, s valóban eléggé dzsindzsássá vált, viszont célszerûbb lett volna a jelzéssel párhuzamosan futó murvás útra vezetni, amirõl helyenként szép a kilátás, s nem jelent többlet távot és szintet. Vagy három éve, egyesületi túrán, a többség a Kális-tótól a murván ment a Márkus-szekrénye felé, mi hárman jóval gyorsabb lábúak pedig a régi jelzésen, s a Márkus-szekrényénél lévõ elágazásnál sokat vártak ránk.

A vita után, gyorsan haladtam, s a Márkus-szekrényénél fehérvári ismerõsöket értem utol, akik gombát reméltek szedni, de annak híre-hamva sincs a szárazságban, így galagonya virággal kárpótolták magukat. Bátrokõ-váráig együtt mentünk. Õk megálltak ebédelni, én pedig szaporáztam tovább a lépteimet. Rövidesen visszaértem a Vár-völgy – Bükkfa-kút-árok elágazásig, s a már reggel is megjárt útvonalon mentem vissza a célba. Így másodjára, már kissé unalmas, küzdöttem is az álmossággal. Végül beértem a célba. Átvettem az emléklapot és a mini kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600 Ft-ért színes térképes igazolólap (saját térkép szükségtelen), a célban pedig emléklap, kitûzõ, az itt megszokott igen látványos és finom zsíros kenyér (paprikával, hagymával, savanyú uborkával, kukoricával és paprikakrémmel díszítve) és ásványvíz járt. A távon a szalagozás kiváló.

Keleti-Bakony-i túra futi

Igényes (színes és jól jelzett útvonal) térképvázlattal a kézben kezdtem meg a Tési-fennsík meghódítását. A várost elhagyva hihetetlen szép kis völgyben kaptattam kilométer-hosszan felfelé. A fennsík bejáratánál volt az elsõ pecsételés. Aztán sok-sok beton de mégis kellemes táj, amit a környezõ fák jelentettek. Elhagytam a nemrég megfutott Burok-völgy bejáratát is és jött a Hamuház EP. Jól feltankolva vízzel folytattam az utam. Tésen a kék kissé megtréfált, de aztán meglett s a horhosok mellett levágtatva a Szent-kút is. Itt a jól megsózott zsíroskenyeret igazi, hideg forrásvízzel öblítettem le. Római forrásnál elszomorított a levágott hegyoldal. Kedvem a következõ EP-n kapott csokitól jött vissza. Aztán bizonytalankodtam kicsit, mivel nem találtam a jelzést. De a térkép segített helyre tenni magam. Hosszan nyomtam egy dózer úton s megjött a jelzés is. Aztán vissza a fennsíkra megint elveszett a jel. Irányba nyomtam egy szép horhos mellett. S jött is a falu, ahogy kellett. Víz viszont alig ill. sehol. A szántóföld mellett a Kis-futónéra már ugyancsak kiszikkadva értem. Sajna víz nem volt a bácsiknak sem. Kissé elcsoffadva folytattam utam. 2 biciglis jött segítségemre s adtak vizet. Hálából vissza-visza kiabáltam õket a helyes irányba, mikor elsuhantak volna a helytelenre. A piros az erdõben egy helyen tényleg eltünt. Szerencsére a térkép segített. Újabb irányba haladással találtam egy szalagozott útvonalat s hamarosan beértem pár, s aztán egyre több rövidtávost is, akik megerõsítettek, hogy jó úton vagyok. Fehér-kõ alatt ugyancsa kevés víz volt, a pontõrök a sajátjukból adtak. Lefelé a már ismerõs Vár-völgyön vágtattam. Na jó volt abba séta is rendesen. A lényeg, hogy abszolváltam a szûk 50 Km.-t, ami jó edzés és lehetõség volt gyenge erõnlétem feljavítására.

A túra szervezése jó volt. Az útvonal is tetszett. A kivágott erdõkrõl a rendezõk nem tehetnek. Nekem jó lett volna több víz. Persze vihettem volna a lötyis hátizsákot s akkor nem szomjazok el. A színes térkép nagyon tetszett, de a mini kitûzõt nem értettem. Köszönet a túráért.

Tési-fennsík 25km

  Az idõjárás kegyes volt azokhoz, akik szombaton ezt a túrát választották. Tiszta napsütéses idõ, kánikula nélkül.

Idén a rövidebb távon indultunk, mert ennek van egy olyan szakasza, amit még nem ismertem. Ja, meg az 50-es nagyon kimerítõ. :)

Mi speciel nem tévedtünk el, de ennek elsõsorban az erõs koncentráció és az ügyes GPS volt az oka. Néhány helyen valóban kétséges lehet a választás egy-egy keresztezõdésben. Nyilván lehetne jobb is a jelölés, de nem hiszem, hogy ezért le kellene dorongolni a szervezõket, akik társadalmi munkában és lelkesedésbõl teszik, amit tesznek. Az eltévedés lehetõségét egy kis kalandnak kell tekinteni, ami a túrák velejárója. Én például a túrák 90%-án eltévedek, mert nincs végig húzva a túra útvonalán egy sárga kötél, amire ráakaszthatom a karabinerem. Soha eszembe nem jutna ezért a szervezõket hibáztatni, de ez nyilván mentalitás és hozzáállás kérdése. Nekem az eltévedés belefér, a ,,kaland" része, másnak megbocsáthatatlan bosszúság.

A szervezõk válaszát is inkább a csitításnak, tompításnak érzem, és nem annak, hogy bármely résztvevõt hülyének néznék. De ez nyilván csak az én véleményem.

No, mindenesetre én elégedett voltam a túrával, az útvonallal, az idõjárással, az erdõk-mezõk virágainak illatával, a madarak csicsergésével, a fantáziadús zsírosdeszka díszítésekkel, és a szervezõk kedvességével.

Az már nekem is csak a beérkezéskor derült ki, hogy sokkal többen voltak a résztvevõk, mint tavaly. Ez igazán örvendetes!

Tési – fennsík 50

( avagy a szalagozás réme …)

   Elérkezett a május eleje és a Tési-fennsík 50 teljesítmény túra. A tavalyi tapasztalatok még éltek bennünk, ezért kicsit vegyes érzelmekkel készültünk Várpalotára. A múlt évben megtréfáltak bennünket  a kopott jelzések és a 25-ösök segítõ szalagozásai, de hát kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni tartja a bölcs mondás, és mi hiszünk a bölcsességekben.  Aztán rájöttünk, hogy dehogy nem …

Irány Várberek

   Verõfényes idõben értünk Várpalotára kora reggel. A Civil-házban éppen gyülekeztek a gyalogos és kerékpáros túrázók és mi elégedetten állapítottuk meg, hogy rögtön az indítása után neki tudunk vágni a mára tervezett 46,4 km-nek. Még kitöltöttük a nevezési lapokat, a szervezõk arról beszélgettek, hogy nem értik miért vannak ilyen „méltatlanul” kevesen ezen a túrán, annak ellenére, hogy már tizennyolcadszor rendezik meg. Bennünk még éltek a tavalyi emlékek, és nekünk lett volna válaszunk, de reméltük a legjobbakat idénre és hallgattunk. Így aztán hét óra után néhány perccel, már  az aszfaltot róttuk igyekezvén elhagyni a várost. Néhány száz méter megtétele után az elõttünk haladók száma hirtelen megcsappant, de nem igen foglalkoztunk vele. Találtunk egy lakótelepi kocka büfét és végre felcsillant a remény, hogy magunkhoz vehetjük a reggeli ébresztõ kávét is … Belépvén az ajtón megtaláltuk a többi túrázót, így csatlakoztunk a vidám hangulatú kis csapathoz. Frissítés közben gyors ismerkedés és utána már létszámban felduzzadt társaságunk folytatta útját a csaknem nyolc kilométerre lévõ elsõ ellenõrzõ pont, Várberek felé. - Még a sörözõben Rita kiöntötte a szívét, hogy nagyon szeretne összefutni a túrán Pintér Józsival, mivel a múlt heti malõr után neki sürgõs „megölhetnékje” van, és elmesélte a hallgatóságnak a vérteskozmai elnavigálásunk történetét .Legfõbb hallgatója, egy magas vékony ember csak annyit jegyzett meg, hogy mostanában igen sokat hallja emlegetni az említett nevet, és nem mindig pozitív felhanggal. – Megjegyzem, õ volt Pintér Józsi, és nekem igen tetszett a jópofa személytelen személyeskedés. Se Józsi, se én nem gondoltam volna, hogy Rita nem ismerte fel. -  Az út Várpalotától egy folyamatos emelkedõ Vár-völgyön át. Bár a nap ereje még nem sokat nõtt, nekünk viszont egyre jobban melegünk lett. Csodálatos, virágzó medvehagyma mezõk következtek az út mindkét oldalán. Fogytak a kilométerek és az utolsó szakasz igazán izzasztó emelkedése után elértük Várberket. Itt általános vetkõzés vette a kezdetét. Bíztunk benne, hogy egésznap szép idõ lesz és ehhez alakítottuk  a túraruházatot.

A fennsík felé

   Várberek felé „összenõttünk” újdonsült ismerõseinkkel, így Lacival, Robival és Józsival (aki Pintér) folytattuk az utat Királyszállás irányába. Elértünk egy mûutat. A nap pontosan mögöttünk volt, így az útszéli fák nem nyújtottak árnyékot. A napimádók élvezkedtek, mások morogtak. Rita sajnálkozott, hogy nincs nála bikini. Megálltunk és egy ollóval átalakítottuk a pólóját napozó toppá. Ismét elõkerült Pintér Józsi személye, és rájöttem, hogy fogalma sincs róla, hogy órák óta együtt rójuk a kilométereket. Hát felvilágosítottam. Ekkor mint egy tornádó eliramodott a többiek után, „Pintér Józsi várj meg az anyád …” felkiáltással. Józsi megvárta és én nem siettem beérni õket. Hétházpuszta után az aszfalt földútba váltott. Szolizhattunk tovább. Hamuház, a második pont elõtt néhány száz méterrel újra eltûntünk az árnyas erdõben és ismét élvezhettük a medvehagyma szõnyeg, mindent átható illatát. Gyors bélyegzés  és újra a napos földúton voltunk, a fennsík északi szélén haladtunk Tés felé. Az út nem sok változatosságot mutatott, hacsak nem a már az utóbbi hónapokban  „teljesen megszokott” erdõ irtásokat és az út mellett felhalmozott farakásokat tekintjük annak. Hiába járok az ország bármely táján, nem tudom megszokni a természet pénzre váltásának ezt a módját. Illetve minél többet találkozok vele, annál jobban elszomorít. Elhagytuk a fakitermelést, és újra az érintetlen természetben haladtunk. Ismét leelõzött bennünket a már ismerõs kerékpáros csapat. Nem elõször találkoztunk velük, és mint kiderült nem is utoljára. Szembõl barlangászok talán húsz fõs csapata tûnt fel kicsit sárosan, fejlámpákkal, sisakokban. Talán az Alba–Régia barlanghoz tartottak egy kis túrára. Elhaladtunk a barlangkutató állomás mögött, és kiérve a mûútra a távolban feltûntek Tés házai. Megcéloztuk a már tavalyról ismert Erdei büfét. Még le sem telepedtünk igazán, megérkeztek a bicajosok is. Hogy addig hol voltak, rejtély. A melegben jól esett a hideg sör. Közben légkondicionáltuk  Rita nadrágját. Túl melege volt, így hát levágtuk a szárát. Viszont legalább szépen és a lába is épségben maradt.

Római-fürdõig  

   Téstõl az országos kéken haladtunk Jásd felé, többnyire lejtõn. Nemsokára elértünk egy kanyargós földutat. Tavaly itt volt az elsõ tájékozódási probléma, minek következtében átvágtunk egy kétszáz méteres csalánoson. Most könnyû dolgunk volt, rutinból vettük ideje korán a jobb kanyart. Józsi, aki nem csak gyakorlott túrázó, hanem gyakorlott túra szervezõ is, kicsit mérges volt a kollégákra, így aztán, hogy a terepet kevésbé ismerõk el ne tévedjenek,  gyorsan készített egy jól látható útbaigazító táblát . Folytatódott a lejt menet és elértük egy hídon áthaladva Jásd határát. Itt igen kanyargós a Gaja, és a múlt nyári árvizek után szépen kiszélesítették a medret, és ki is kövezték a partfalat. Végre építés és nem csak rombolás. Közeledtünk a harmadik ellenõrzõ pont, Szentkút felé. Ez a hely, pontosan az ami a neve.  Egy szabadtéri szentély, kis kápolnával és forrással. Éppen Istentisztelet volt, mikor odaértünk. A fák alatti padsorok egy részén a hívek hallgatták a misét, a távolabbi szabad padokon, pedig mi túrázók pihentünk és frissítettünk, ugyan is itt volt a túra központi frissítõ állomása. A menü a szokásos volt, zsíros, margarinos és lekváros kenyér, természetesen hagymával, erõs  paprikával és friss vízzel. Természetesen a helyi forrás vizébõl. Már megszokott módon a bicajosok is ott pihentek.  Felhívták a figyelmünket, hogy az árvíz megrongálta a Gaján a gázlót, így jobban járunk, ha a vízi malomnál kelünk át a hídon, bár kicsit kerülni fogunk. Így is tettünk és elkezdtük az újabb emelkedést a  Római-fürdõ felé. No nem a fõváros volt az útirány. A Gaja patakkal  haladtunk  párhuzamosan a hegyoldalon. Kis idõ múltán füst szaga csapta meg az orrunkat, tudtuk, hogy nincs messze az ellenõrzõ pont. Igazunk volt, a piknikezõ helyen csúcsforgalom volt. Római-fürdõ egyébként egy csodálatos szurdok völgy, termetes vízesésekkel és kiépített pihenõhelyekkel. Leereszkedtünk a hegyoldalról a völgybe és egy fahídon áthaladva, már a negyedik pecsétet gyûjtöttük be.

Újra a fennsíkon     

   Bõ két kilométer után Bakonynána következett és az ötödik pont. Elértük a tési mûutat, a túra legtávolabbi pontját. Hat és fél kilométer újabb emelkedõ, vissza Tésig a fennsíkra. A monoton hullámvasutazást egy kisebb pihenõ szakította meg, egy farakáson megpihenve könnyítettünk Robi hátizsákján és pusztán emberbaráti okokból ittunk egy kis sört. Ezen a szakaszon a múlt évben benéztünk egy keresztezõdést, de most árgus szemmel figyeltük a jobbra leváló kék négyzetet. Felkapaszkodtunk Tésre, végre újra a fennsíkon voltunk. A falu határában temetõ mellett haladtunk el.  Beton Támaszfal védte a temetõ oldalát. Rita õszinte csodálkozással konstatálta, milyen érdekes, hogy egy temetõbe medencét építenek és milyen szép kék vize van. Majd helyesbítette magát, hogy csak egy kék tetejû autó parkol a másik oldalon. Semmi luxus, csak egy kis fáradtság … Gyorsan elhaladtunk a falu szélsõ házai mellett. Rita egy fém villanyoszlopon végre megtalálta az „országos piros” jelzést. Örömmel közölte is felfedezését. Laci kissé lelombozta, mikor közölte vele, hogy az nem turista jelzés, csupán egy alumínium tábla: Vigyázat magasfeszültség ! felirattal. Egyébként pedig narancssárga. Ennek némi elõzménye is volt. Korábban szintén jelzés keresés közben talált már piros jelzéseket az út mellett. Kettõt is. Ekkor is Laci volt az ünneprontó, aki felhívta a figyelmét arra, hogy a két piros nem más, mint két kerti törpe sapkája. Végül elhagytuk a települést és kiértünk a fennsík laposára. Kilométeres egyenes útszakasz állt elõttünk, szépen láttuk az elõttünk haladókat. Meleg, por, ahogy az egy fennsíkhoz illik, és monoton egyhangúság. Közeledtünk a tavalyi „ál - szalagozáshoz”, ahol rátévedtünk a huszonötösök átkötõ útjára. A rendezõk megfogadták észrevételeinket, és idén egyértelmûen kijelölték a piros négyszög letérését.  Rátértünk a „helyes” útra és elkezdtünk távolodni a fennsíktól. Cserjés majd erdõ következett és már a  Kis-Futónénál voltunk, a hatodik ponton. Már csak egy tizes és a cél. Némi lábápolás következett, el kellett látni egy vízhólyagot. Józsiék tovább haladtak, mi még maradtunk egy kicsit. Itt csatlakozott hozzánk véglegesen Laci Pilisszántóról, aki aztán a célig velünk maradt. Még egy utolsó jó tanács a pontõröktõl,” csak tovább végig a piroson a célig”.  Mentünk. A jelzések ritkák és rosszul láthatóak voltak, mereszteni kellett  a szemünket.

… és beütött a krach       

   Még öt kilométer és elérjük az utolsó pontot, Bátorkõt, laza séta gondoltuk. A jelzések egyre ritkábbak lettek, néhol a gazban egy kõre volt felfestve. Széles kocsiúton haladtunk és vidáman beszélgettünk. Már a hónap végi Kinizsi 100-at tervezgettük. Örömmel vettük, a rendezõk újabb „kedvességét”, hogy a Kis-Futóné elõtti szakaszhoz hasonlóan, itt is megerõsítették az útszakaszt szalagokkal. Másra nem is figyeltünk, csak a fákról lógó fehér csíkokra. Egy sûrûbb erdõs részen Enikõ célba vette a bokrokat. Mi udvariasan kicsit tovább mentünk, majd Lacival úgy gondoltuk, mi is félre állunk. Rita lassan tovább haladt. Eltelt öt vagy hat perc és Enikõ sehol sem volt. Visszamentünk oda, ahol elhagyta az utat, de nem találtuk sehol. Kiabálás, keresés. Rita is visszajött. Átfésültük a környéket, de Enci sehol. Találtunk több kisebb utat, de nyomokat nem. Nem volt mit tenni, térerõ  a mobilokon sehol. Volt Encinél térkép és elég jól tájékozódik. Tovább indultunk, reméltük gyorsan Bátorkõre érünk, vagy olyan helyre ahol lesz térerõ. A szalagozás kétségessé vált, egyre gyérebb lett. Sok volt a keresztezõdés és biztos, hogy nem a lefutó útnál volt a támogató jel. A távolságmérõ szerint már el kellett volna hagynunk az ellenõrzõ pontot. Ekkor felmerült, hogy már biztos, hogy rossz helyen vagyunk, valószínûleg már megint a huszonötösök szalagozására tévedtünk, és ezért nem látjuk a turista jeleket. Oké, mi már tudtuk merre vagyunk, de akkor hol lehet Enikõ ? Kezdtem ideges lenni.  Elértük a reggeli elsõ ellenõrzõ pontunk helyét, Várberket. Irány a lejtõn a Várberki elágazás, és onnan fel Bátorkõ. Reméltem, hogy Enikõ ott fog várni bennünket.  Haladtunk ahogy tudtunk és csak reménykedtem. Térerõ, még mindig nem volt sehol. Maradt a remény. Az elágazástól fel Bátorkõig szinte futottam. Laci korábban magasabb fordulatra kapcsolt, és elõre ment. A bokrok közül kiérve elõször Lacit pillantottam meg és … ott ült mellette Enci. Nem kis feszültség szakadt fel bennem. Köszönetet mondtam mindenkinek és mindennek, akinek csak lehetett. Immár újra együtt volt a csapat, és már tényleg csak öt kilométer volt hátra a célig. Most már tényleg gyorsan túl akartunk lenni az egészen. Elhagytuk a Vár-völgyet és Várpalota utcáit róttuk. Újra a Kinizsi 100-ról beszélgettünk. Magunk mögött volt csaknem az egész túra, és talán minden. Talán, de nem biztos. Szerintem még sokat fogunk beszélgetni a történtekrõl.

Epilógus

    A célban a Szentkúton már megismert teríték várta a beérkezõket,  valamint emléklap és kitûzõ. Természetesen megemlítettük a szerintünk megtévesztõ szalagozást és a nem jelzett letérõt. Mire felvilágosítottak minket, hogy jobban jártunk a huszonötösök útvonalával, mivel kevésbé kanyargós, mint az eredeti és még rövidebb is. Nem értették a „kiakadást”. Álljon itt két szám : a piros  lehajlásától Bátorkõ 2,4 km. Ugyaninnen a szalagozáson Bátorkõ, és ez a rövidebb és jobb út ( a szervezõk szerint) 4,8 km. Nem azzal van bajom, hogy esetleges balfékség és most maradjunk abban, hogy saját balfékségünk miatt elbóklászunk, csak akkor ne próbálják bemagyarázni, hogy nekünk ez most mennyire jó.  Úgy gondolom, ha teljesen biztosak lettek volna benne, hogy õk mindent megtettek az egyértelmû útvonal kijelölésért, akkor Józsinak nem kellett volna Tés után útjelzést fabrikálni, és nem próbálnak meg bennünket „megvigasztalni” ostobasággal. Egyébként Enikõ véletlenül rábukkant a piros jelzésre, és így érte el Bátorkõt.  Végül is beértünk, és többségében jól is éreztük magunkat, viszont talán itt a válasz a reggel feltett kérdésre a résztvevõk létszámával kapcsolatban.             

Tési-fennsík 25

"Várpalota, Várpalota állomás..." Ez az a város, amelyen az elmúlt évek során meglehetõsen sûrûn átutaztam: autóval, vonattal, busszal. Hajóval csak azért nem, mert az nem jár Veszprémbe, Várpalotán keresztül pedig fõleg nem. Konkrétan Várpalotán azonban még sosem jártam, éppen ideje volt tehát ide is eljönni. A Celldömölkrõl érkezõ személyvonatról néhány mûszakba érkezõ vasutason kívül ketten szállunk le kora reggel: Kerek repkény és jómagam. Keresztültrappolunk a városon, különösebb nehézség nélkül megtaláljuk a rajthelyet.

Rajt, mûvelõdési ház, civil ház, kinek mi tetszik: lelkes rendezõk, nevezés, itiner színes térképpel. Kávézás ötlete merül fel Kerek repkény részérõl, végül az esemény elmarad, mert Várpalotán még nincs kedvünk megállni, aztán a következõ település a túrán Várpalota lesz, mint cél. Felsõváros, a legbiztonságosabb városrész, jó tudni. Vár-völgy, hosszan és nyújtottan emelkedik, soha nem akar vége szakadni. Ez egyrészt jó, mert oldalt gyönyörû sziklák magasodnak fölénk, másrészt viszont szeretnék már kiérni a szabad, nyílt levegõre a völgy szaunája után. Elválik egy jelzés, meredeken kaptat fel a sziklák között, mi még lent maradunk. Tábla jelzi a kanyart a Vár-berek felé. Medvehagymaillat ül a légben, töményen, mintha füstölõt égetnének, rengeteget. A légzésem félgõzzel üzemel, a másik fele TMK-ra ment, jó messzire. Repkény sincs sokkal jobb formában, kárörvendenék egy kicsit, ám õ csak a fotózás miatt marad le néha. A papír szerint az elágazástól csak másfél kilométer az ellenõrzõ pont, sokkal többnek érzem, talán az álmosság miatt.

Bója bukkan fel, széthajtogatva. Akkor innentõl nincs emelkedõ? Dehogynem van. Figyelmeztetnek, hogy lehet némi dagonya, elvigyorodok, éppen ezért húztam bakancsot. Jelzés nincs, szalagozás van, szépen, konkrétan, semmi karácsonyi vásár-hangulat. Megint fölfelé ível az út, nagyszerû. Dél felé sejthetõ, hogy meredek völgyek indulnak meg, a névadó Tési-fennsík peremén járunk. Az n+1-ik hupli után kiérünk az erdõbõl, északra kinyílik a láthatár, Tés házai sorakoznak, felismerhetõ egy szélmalom. A falun túl pedig újkori nagytestvérének a lapátjai forognak lomhán. A Márkus szekrényérõl szétnézve a Vértes tömbjét látjuk mögöttünk, azon túl talán a Gerecse és a Budai hegyek kéklenek. A Gerecsében biztosabb vagyok, még a párában is látszik az adótorony a hegytetõn. Egyre melegebb az idõ. Egyre párásabb is, már nem is próbálunk úgy tenni, mint akik sietnek, szép ráérõsen baktatunk a széles úton. Tés házai lassan egész közel kerülnek. El kéne már térni balra, böngészem a térképet, valami piros négyzet elágazásánál. Szalagok jelennek meg, határozottak, szinte ordítva mutatják a letérést. Valamint egy tábla, idézem: „Belépni tilos! Intenzív vadászat miatt állandó életveszély! Magánterület!” Ímigyen szóla a tábla. Mögötte egy alig kijárt csapáson pedig vagy öt szalag. Megnézzük, ugyanolyan szalagok, amilyeneket eddig is követtünk, ráadásul arról eddig nem hallottam, hogy a vadászok szalagoznák a mûködési területüket. Akkor arra megyünk, von vállat Repkény. 

A szalagok hûségesen kitartanak akkor is, amikor már az ösvénynek csak a halovány maradékát tapossuk, duónk néhány száz méterre trióvá alakul, egy kerékpáros leendõ ifjú teljesítõ csapódik mellénk. Beérünk az erdõ ritkásabb, szélsõ övezetébe, találunk egy már-már antik piros négyzet jelzést. Eszerint mégsem néztük be. Olyannyira nem, hogy innentõl a jelzések állapota rohamos javulásnak indul, sûrûségük pedig szépen növekszik, majd a második ponton belefutunk a híres-neves Közép-Dunántúli Pirosba, errõl a pontõr bácsi is informál, miközben felragasztja az igazolást jelentõ matricát. Ez a Kis-Futóné. Hangulatos szálerdõben haladunk, idáig elfelé jöttünk Várpalotáról, innentõl visszafelé ballagunk Várpalotára. Visszatérünk az elsõ oda-vissza szakaszhoz, a mezõny egy jelentõs része most érkezik szembõl, néhány túrázót sikeresen megzavarunk. Egy úriember nagy határozottsággal, bár jóindulatúan elkezdi megmagyarázni, hogy mi most nagyon eltévedtünk, pedig nem. :) Összefutunk Mészáros Andrásékkal, megnyugtatnak, hogy már nemsokára eltérhetünk eddigi utunktól, ugyanis õk odafigyeltek, hogy hol csatlakozik be a piros a jelzetlen szakaszba. Számunkra mondjuk inkább fordítva: hol válunk el a széles út jelzetlen szakaszáról.

Ahogy a tájékozódáson tûnõdünk, rovarraj keresztezi utunkat, idegesítõek, de legalább nem csípnek. A napos szakaszokon megritkulnak, árnyékban viszont olyan sûrûn jönnek, hogy letüdõzök párat. Nem jó érzés, örülök, amikor végre nyugodtabb tájakra érkezünk. Követjük a piros sávot, egynyomos, kissé benõtt csapásokon kanyargunk, végre-valahára lefelé. Legalábbis több már a lejtõ, mint az emelkedõ. Pókháló keresztezi az utat, méltatlankodó alkotóját nagy ívben lesöpröm magamról. Hirtelen meredek lejtõ kerül elénk, visszatérünk a Vár-völgybe, legalábbis megtaláljuk a harmadik és egyben utolsó ellenõrzõpontot, Bátorkõ vára alatt. Az egyik pontõr matricát ragaszt, a másikuk kipipál a papírján, megvagyunk, nem bóklásztunk el a lõtér felé. Közben lelkesen ajánlják, hogy látogassuk meg a várat is. Felkapaszkodunk – nem mintha különösebb bátorításra szorulnánk – és körülnézünk. Meglepõdök, mert sokkal leromlottabb állagú és sokkal kevésbé egyértelmûen várszerû képzõdményre számítottam. Ehhez képest a torony óriási falmaradványa egészen lenyûgözõ. Visszatérünk az útra, sétálunk Várpalota felé, sok csoport, jellemzõen idõsebbek jönnek szembõl, várják õket a várak. Egy helyütt oldalra nézek, a sziklafalon a növényzeten túl régi-régi felirat, talán régebbi, mint a mozgalom, amelyet kiírtak erre az útra: „Márkusszekrény Öregfutóné Pere Eplény”. Piros, kissé kopott betûk, a sorok alatt egy piros nyíl. Ha sötétben világítanék rá, lehet, kitörne a frász. Odébb barlang, megnézzük a bejáratot, nemrég tüzet rakhattak itt, még egész friss a nyoma. Visszatérünk a reggel már végigjárt szakaszra, mégiscsak próbálunk sietni egy kicsit.

Végigtalpalunk újra a Vár-völgyön, ismerõsen nézünk már a sziklákra, az utat keletrõl hosszan kísérõ vaskerítésre. Mégis hirtelen szakad vége az egésznek, újra átbújunk az elejérõl ismerõs bokrok közötti úton, újra végigsétálunk a Felsõvároson. Újlaki-vár, templom, sok köztéri szobor, hopsz, megérkezünk. Megkapjuk a díjazást, leülünk enni, az ellátmány szép színes – szó szerint! - és finom is, majd átbattyogunk a buszállomásra. Köszönöm a korrekt rendezést a várpalotaiaknak és természetesen a társaságot Kerek repkénynek, aki sokadszorra sem hagyta, hogy nagyon elcsoffadjak. :) Babona miatt kissé félve, de ideírom, hogy jövõre jó lenne eljönni a hosszú távra is.

-Kékdroid-

Képek

Tési-fennsík 50. 2009.05.09. Nagyon vártam már ezt a túrát,bár ebbõl a környékbõl ezelõtt még csak a Bakonynána-Római-fürdõ szakaszt ismertem,meg voltam Tésen a szélmalmoknál,úgy gondoltam nem lesz rossz közel 50 km-en keresztül bóklászni errefelé. Úgy gondoltam,jó sokat fogunk erdõben,füves réteken gyalogolni,ezért egyértelmûen a túracipõ mellett döntöttem most a bakanccsal szemben,fõleg hogy 30 fok körüli melegre lehetett számítani.Rossz választás volt. Akkor a túra:07:50-kor rajtoltam el a Mûvházból,a városban is elég hamar rátaláltam a P sáv jelzésre,így a Vár-völgy bejáratát pár perc alatt elértem.Kiérve a házak közül aztán volt pár többrésztvevõs útkeresztezõdés,amikbõl hol megérzésre,hol egy határozott túratársat követve valahogy mindig elsõre sikerült eltalálni a megfelelõ kivezetõ utat amin tovább kellet haladni.Beljebb aztán mindig ott volt a jelzés,meg aztán nem is volt olyan vészes ám a helyzet,ugyanis a kapott itiner nagyon jó minõségû színes térképkivonat volt. Vár-völgybõl csak egy dolog hiányzik de az nagyon:valamiféle vízfolyás.Ettõl függetlenül kellemesen lehetett haladni,a Medvehagyma illata néhol olyan erõs volt,hogy majdnem hanyattlökte az embert,mikor váratlanul belefutott egy nagyobb kiterjedésû mezõbe:) Itt esett meg az az eset,hogy gyalogos létemre mint a szél, úgy suhantam el néhány kerékpáros mellett,akiknek a völgybõl való kikapaszkodás egyre meredekebbé váló részein bizony csak teher volt a bicaj:) Várberek ep(7.1km)-ig,és még utána kb 1.4 km-en át tartott ez az általam kellemesnek ítélt szakasz,az ezután következõ 6.4 km Hamuházig,hát mit is mondjak....felejthetõ.Hétházpusztáig(kb.4 km.)aszfalt.Ezt nem kell ragozni.Hétházpusztától Hamuházig murva.Ezt sem.Hamuház elõtt kb.100 méterrel tér le a murváról a túristajelzés amivel levágja az utolsó kanyart.Hát ez maga volt a gyönyör!!Rég nem látott,puha erdei talajon haladtam....100 méteren keresztül. Hamuháztól megint csak betonkeménységû erdészeti utakon értünk be Tésre az aszfaltra,majd a faluból jobbra kikanyarodva megindultunk Szentkút ep. felé.1 km után a tetõn megint murva,ráadásul elkerültem a murváról letérõ ösvényt amit úgy 500 m után szerencsére észleltem.Általában mindenhol ahol a túristaút radikálisan irányt változtat ott van a fákon az irányt mutató jelzés,itt azonban fakitermelés volt,és a kis ösvény bejáratánál csak a hagyományos K sáv jelzés volt,mintha továbbra is tartani kellene az irányt.Valszeg a megfelelõ jelzés valahol egy fafeldolgozó üzemben pihen békésen:) Ez a szakasz Szentkútig élvezetes volt,pláne amikor becsatlakozott jobbról a Gaja!Mindjárt nagy frissítést vittem végbe,legszívesebben belefeküdtem volna ebben a melegben. Szentkút ep. a túra egyik csúcspontja volt.Elõször is megebédeltünk.A menü mangalicazsíros kenyér volt savanyúsággal,Piros arannyal,lila hagymával,forrásvízzel.Az ebéd alatt egész jó kis csapat "verõdött" össze,akikkel aztán a hátralevõ szakaszon néha együtt haladtam.Itt ismerkedtem meg Petamival,és bájos utitársnõjével is.A pontõrök mint mindenhol itt is nagyon barátságosak voltak,szinte családias hangulat alakult ki az alatt a 20 perc alatt amíg ott voltunk. A hely egyébként többnyire egy szabadtéri misékre alkalmas terület padsorokkal,mellette van egy Kálvária domb amit meg is másztam,beépítve a túrába némi plusz szintet. Aztán valahogy sikerült rábeszélni magamat,hogy abba kellene hagyni már a falatozást,mert megint sok lesz,így felkerekedtem,a szemben levõ forrásnál feltöltöttem a palackjaimat és elindultam a Római-fürdõ irányába egy mezõn keresztül.Jelzés a mezõn nemigen volt,de az itineren világosan látszott,hogy a Gaja mellett kell maradni,így ez nem jelentett problémát.Átkelve a patakon aztán megint erdõben haladtunk szerencsére,egy szakaszon az út elkezdett vészesen emelkedni,de itt együtt volt az említett csapat,és Petamiék vezérletével szinte húztuk fel egymást a meredek kaptatón.Ami nem tartott sokáig,átbukva a legmagasabb ponton,legurulva a dombról hamarosan a Római-fürdõ ep.-nél találtuk magunkat.Itt ki-ki igénye szerint választhatott,mit szeretne inni.A kínálat borból,HP-ból,üdítõbõl állt össze.Elballagtam megnézni magát a vízeséstés,a hatalmas sziklafalakat,majd elindultam Bakonynána felé.Ez a szakasz a kevesek egyike,ahol kimondott erdei ösvényen haladhatunk. Bakonynána ep.:Sport szelet,a legjobb csoki egy túrán.Na meg házi bodzaszörp.Az is finom volt. Ezután megint némi aszfalt,aztán aszfaltról le...a murvára.... Kb.3 km után aztán a nagy messzeségben jó magasan valami toronyféle látszott.Gyanítottam hogy az lesz ott Tés,és mi oda fel fogunk kapaszkodni:)Gyanúm beigazolódott:)Letérve tehát a murváról megkezdõdött egy folyamatos emelkedés legalább 3 km-en keresztül.felérve a faluba már csak egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy közkifolyót!! Az utolsó lehetséges utcában aztán megpillantottam egyet.De,állj,rozsdás,biztosan nem mûködik,érdemes vajon odagyalogolni,kemény 50 m plusz utat vállalva?Viszont van "hosszabbító" a nyomókaron,ez jó jel!Megközelíteni!Kart lenyomni....Hállelúja,folyik!!! Irgalmatlan mosakodást vittem végbe,a házból már kijöttek,gondolták megnézik ki partizánkodik itt.De ez engem nem érdekelt,a hideg víz mindennél többet ért ott akkor. Aztán ahogy lenni szokott:egyszer fenn-egyszer lenn.Elkezdõdött a túra legunalmasabb,a nagy meleg miatt egyik legnehezebb része.Úgy 3.5 km totál nyílt szakasz,egy deka árnyék nélkül keményre gyúrt talajon.Jaj,de utáltam.A távolban ott várt rám az erdõ,a Kis-Futóné ep.-vel,de az még nagyon távol volt:)Raktam a lábam,egyiket a másik után,és azon morfondíroztam,hogy ez az a túra,amit annyira vártam,ez a Tési-fennsík tt. amire annyira készültem?Hol vannak a kellemes füves rétek,árnyékos erdõk?Miért ilyen úton kell haladni ebben a dög melegben...? Letérve KIs-Futóné felé legalább szép kilátások voltak a domboldalról,ha néha visszafordulva körbenézett az ember.Aztán végre csak beértem az erdõbe,amit a hátralavõ 10-12 km-en keresztül tulajdonképpen számottevõen el sem hagytam.Bátorkõ ep.elõtt a jelzett út egy szakaszon szinte 50 méterenként váltott irányt,úgy éreztem mintha egy labirintusban lennék,az érzést az is erõsítette,hogy az ösvény nagyon szûk volt,a biciklisek megszenvedtek vele valószínleg. Bátorkõnél megnéztem a várromot,aztán a reggel már megismert Vár-völgyön keresztül lecsorogtam a hegyrõl,és 09:55-ös idõvel beértem a célba. A célban zsíroskenyér hegyek és ásványvíz várt minket.Valamint egy oklevél,egy kitûzõ,egy meleg kézfogás,egy gratula a rendezõktõl. Ettünk-ittunk,megköszöntük a túrát,Petamiékat kivittem az állomásra,mivel õk mentek tovább a Somló 15 éjszakaira,én meg visszagurultam a belvárosba,nyaltam egy tekerõs fagyit,aztán hazaindultam. Kicsit csalódás volt nekem ez a túra,valahogy szebbre,érdekesebbre számítottam.És kevesebb kemény talajra:)A lábbeliválasztást nagyon elcsesztem,40 km körül olyan érzésem volt mintha nem is lenne rajtam a cipõ.(nagyon puha talpú,ide nem jó,de hát van még mit tanulni,kevés még a túrarutin)Emiatt az utolsó kilométereket már nem nagyon élveztem,és ez biztos erõsen rányomja a bélyegét az értékelésemre.A szervezésre viszont nem lehet egy rossz szavam sem,sõt csak jó lehet.Minden ponton kedves emberekkel találkoztam,az ellátás is különleges a házias ízekkel.Az a Szentkúti ebéd....az a hangulat... A kicsit negatív hangulatba erõsen belejátszik,hogy nagyon fáradtan érkeztem a túrára,szinte éjjel-nappal dolgozom mostanában,erre jött a mostanság sajnos nem szokatlan májusi hõség,valamint hogy emberemlékezet óta nem volt számottevõ esõ,amely körülmény felelõs a kõkemény talajért.Egész más lenne a leányzó fekvése valszeg kipihenten,kellemes 18 fokban,és mondjuk 2 nappal esõ után:))) Nézegetem a térképet,hol lehetne kikerülni a burkolt,murvás részeket.Várberektõl Hamuházig lenne lehetõség a Burok-völgy egy szakaszát,majd a Bükkös-árkot felhasználva,igaz az megnövelné a távot.Máshol aztán nincs alternatíva,a kör többi részén ott megy a túra ahol a környéken található egyetlen túraútvonal van. Nem véletlen valószínûleg hogy kerékpárral is teljesíthetõ a táv.Ez a túra szerintem jobban fekszik a kerékpáros teljesítõknek,mint a gyalogosoknak,de ez ne tántorítson el senkit,ez csak az én véleményem,tizenegynéhány tt-vel a hátam mögött. dnvzoli