Túrabeszámolók

Bakonyi-Tortúra Középkör " C " (két kör)

Mivel péntek éjjel dolgoztam nem vállaltam be a teljes távot, csak két kört választottam. (26,6 Km)

Reggel 8-kor értem haza hamar kocsiba pattantam, irány a Gerecse-pihenõ. 9-kor értem oda, leadtam a nevezési lapot és már indultam is a köris hegyre. Eredetileg 3:30- at terveztem, de a Kõris hegyre felfelé már láttam, hogy ez a mai nap nem fog megvalósulni! Mindjárt az elején fel az Odvakõ-barlanghoz egy elég kemény rész volt. Innentõl " kissé lankássabb" , de végig emelkedõs rész volt egész a Kõris hegyig. Fenn a hegytetõn gyors pecsételés és már indulta is vissza. A visszafelé vezetõ út az Öreg-Szarvad-árkon vezetett vissza a pihenõhöz. Ez a rész jól futható volt hamar vissza is értem a pihenõhöz. Újjabb pecsételés, vízivás, víztöltés a tartályba és irány a Királykapu. A szakasz elsõ része elég gazos volt, de azért nem volt olyan vészes. A Suttonyi-tó-nál az erdõbe kanyargó ösvény egy nagyon szép része volt a túrának. Innen a régi vasút nyomvonalán haladt az út. Az erdészet egy kavicsos útat épített a régi vasút nyomvonalán ezen haladt a túra útvonala. Végig emelkadõ jól futható rész volt. ( Annak idején még szebb lehetett ez a rész mikor még mûködött a kisvasút. Sajnos az összes kisvasútat megszüntetnék, és felszették, pedig rengeteg volt a Bakonyban, de ez egy másik történet!)  Király-kaputól már túristajelzés nélküli csak szalagozott útvonalon haladt a túra. Hamar leértem az Ugodi-tóhoz. Vízivás és irány tovább.Egy darabig ugyanarra kellett menni mint amerrõl jöttem, majd ketté vált az út. Egy meredekebb emelkedõs rész jött, majd kiértem egy mûútra. Ez a mûútas rész nem nagyon tetszett, itt végig gyalogoltam, nem szeretek aszfalton futni! Csak vége lett az aszfaltos résznek, és leértem a Hubertlaki tó-hoz. Elötte még soha nem jártam ennél a tónál (nem is tudtam, hogy létezik) a régebbi térképeken rajta sincs. Nagyon szép ez a tó! Innen volt még egy emelkedõ, majd végig lefelé haladva vissza értem a Gerecse-pihenõhöz.

Saját mérésem szerint 27,49 Km  1048m szintemelkedés  4:06:10    ( fogyasztás: 3 l víz, 1 gél, és két energia szelet)

Tetszett a túra, föleg,hogy nem csak túristaútakon haladt az útvonal, az ellenõrzõ pontokon a kiszolgálás szuper volt. Gratulálok a szervezõknek és a rendezõlnek!

Teveli-Tortúra 40 képekben.

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeveliTortura2011?authuser=0&feat=directlink

Teveli-tó®túra 40

Víz-víz-víz! Érdemes sok vizet vinni magunkkal, forrás, kút nincs igazán. Csak fél liter vizzel indultam el, hamar el is fogyott. Féltáv után tudtam megtölteni a ponton ásványvizes üvegbõl. Szerencsére nem volt kánikula, sok esõ esett elõzõleg, de a túra napján semmi, csak borús volt az ég. Nem is indultak túl sokan (~80), alig találkoztam a többiekkel. Pár helyen volt sár, de nem vészes.

Javarészt erdõben halad a túra, nyugis, civilizációtól távoli környezetben. Változatos a terep, az útvonalat jól eltalálták a szervezõk. A Kõrisre felvezetõ 5km-es emelkedõ nagy kitartást kíván, de közben az Odvaskõ és a csúcson a kilátó kárpótol. Na meg az , hogy lefelé 5km lejtõ van :) Láttam menet közben vadnyulat, rókát, meg sokféle pillangót és embermagas csalánt, utóbbit túl közelrõl.

A Kõrisre aznap egy bicajos túra, vagy verseny is felment, volt aki a vége felé csak tolta a gépet :) Lefelé persze nekik igazán könnyû volt.

Kicsit amatõr volt a szervezés, a pontokkal volt kavarás, de az útvonalleírás, térkép és szalagozás rendben volt, nehéz lett volna eltévedni. Nekem tetszett.

bye, krajo

Gerence - Kõris 11

Két nem túrázó jóbarátommal indultunk a Gerence pihenõbõl a piroson fel fel fel a Bakony tetejébe. Iszonyatosan meleg volt, a 40-esen küzdõknek nem semmi lehetett. Szerencsére az erdõben hûs volt, az Odvaskõ barlangot megnéztük, sõt körbe is másztuk a sziklákon, nagyon jó volt. Tovább a jól ismert utakon, a gyönyörû bükkösben. Fennt a csúcson nápolyi, a kilátóban megkajáltunk, pihentünk. Többiek még nem jártak itt, így külön eredmény ez nekik, a Bakony legmagasabb csúcsa. Sok sok "csúcsfotó" és megannyi liter folyadék bevitele után battyogtunk vissza, néhány kilométer ugyanazon az útvonalon. Útközben láttam pár ismerõs arcot is. Egy idõ után ha sokat jársz TT-re nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkozol a környékbeli túrákon. Érdekes.

Szóval lefelé még voltak szép részek, meg egy-két tényleg meredek szakasz. A völgybe ereszkedés utolsó szakaszán egy csalános szakasz volt. Rövidgatyába voltunk, így reumásak már nem leszünk, tartja a mondás.

A célban félhideg sört váltottak a többiek, én ittam a meleg ásványvizemet, és beindítottam a kocsit.

Szép kitûzõ, oklevél. Ekkora szakaszon, és ismert terepen az eltévedés esélye a nullához konvergál.

Jól éreztük magunkat nagyon, de délutántól már a Balatonba fetrengtünk, és elismerõen gondoltunk a 40-est teljesítõ túratársakra.

Gratula nekik!

2010.07.10.

Teveli-tó®túra,Tevel-Kõris 40

Rögtön az elején egy kicsi off:pár órája küldtem el egy-két sms-t,illetve írtam egy levelet az általam illetékesnek vélt címekre,hogy beszámolót szeretnék írni errõl a túráról az új neve alatt,hiszen Pápához már igazából semmi nem köti.És íme,a rendszer mûködik,méghozzá meglehetõsen gyorsan!Köszönöm:)

Jó egy hónapja nem voltam sehol,így a beígért kánikula ellenére is az utazás mellett döntöttem,leautóztam tehát Nagytevelbe,hogy a Kõris-körül után ismét csak tiszteletemet tegyem a Bakony legmagasabb pontján,csak most egy másik irányból,és egy kicsit messzebbrõl indulva.Nem volt nagy tolongás a rajtban,az itineremen 10-es rajtszámmal és 07:15-ös,a kicsit hosszabbra nyúló szöszmötölés miatt valójában 07:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.

A faluba vezetõ meglehetõsen szétgyúrt aszfaltúton rövid idõ alatt kétszer is túljutottam az életveszélyen,amit egy fiatalokkal megtömött Fiat Puntó hozott rám oda-vissza eszement tempóban elszáguldva mellettem.Fiatalság-bolondság,szokták mondani,hát ez a mondás a sofõrre most pont ráillett.A nyugodtabb métereken közben áttanulmányoztam a kapott többlapos itinert,ami tartalmazott egy nagyon részletes szöveges leírást,a túra különbözõ szakaszairól szürkeárnyalatos térképkivonatot,táv-résszint adatokat.Emellett az indításnál elmondták,hogy a jelzetlen részeken szalagozás fogja segíteni az útvonal követését.

Épp ezért lepõdtem meg,hogy beérve a faluba szalagnak semmi nyomát nem láttam az elágazásokban-mentem tehát a szöveges segítséggel,ami egyébként egyértelmûen mutatta az utat.Ugyanígy kellett tennem a letérésnél is Homokbödöge felé,szalag sehol,az útvonalleírás szerencsére nagyon precíz.Kezdtem félni,nem szerettem volna ugyanis 10 percenként itinert olvasgatni,és azon agyalni,hogy most melyik leágazónál tarthatok éppen,az elõttem álló néhány kilométerre ugyanis jópár irányváltás volt elõjegyezve.

Szokásos faluszéli tájon haladtam a szomszédos falu felé nyílegyenesen,majd megcsípve annak szélét jobbra fordultam az aszfalton.A Natura Farm meglátogatása után rátaláltam a Natura Panzióval szemben tanyázó pontõrökre,akik elõre elnézést kértek,ha esetleg nem találnék szalagokat hamarosan,ugyanis a falu szélén népes cserkészcsapat vert tanyát,és hát vannak ott gyerekek is.....Örömmel kérdeztem vissza,hogy akkor ezentúl várható a szalagozás?Megnyugtattak hogy igen,a jelzetlen részek szépen ki vannak szalagozva.

Az itinerben említett 550 métert bevallom nehezen tudtam kimérni,konkrétan nem is próbálkoztam vele,így az épp ébredezõ,reggelizõ cserkészhad mellett elhaladva az elsõ értékelhetõ földúton dobtam egy balost.Kb.30 méter után valóban átkeltem egy patakon-ahogy az itiner írta-így megnyugodtam hogy jó helyen járok.Pár méter után aztán elõjött az elsõ szalag is,határtalan volt a boldogságom:)Végre zsebre vághattam az irányító lapomat,és rábízhattam magamat a nejloncsíkokra.(Néha-néha azért beleolvasgattam a leírásba is:)

Dimbes-dombos tájon haladtam,homokos,néhol köves úton,majd elérkeztem a 20-as és a 30-as,40-es távok szétválását jelentõ elágazóhoz,ahol A4-es irányító tábla is segítette a helyes út kiválasztását.Megállapítottam,hogy ez a leírásban említett vadleses elágazó,és nem a néhánnyal ez elõtti,ezért nem jött eddig a beharangozott lejtõ:)Na,de most már eljött,leereszkedtem rajta,majd egy árnyékosabb helyen megreggeliztem.Bizony keresni kellett már az árnyékot,rendesen befûtöttek odafent.Reggeli után néhány irányváltással korrekt szalagozás mentén felkapaszkodtam egy domboldalra,visszafordulva szép kilátás nyílt Pápa irányába.Aztán kb. 100 méter múlva egy szalagozás nélkül valószínûleg nehezen,de így kijelezve könnyen észrevehetõ szekérúton végre beértem az erdõbe!Nagyságrendekkel jobb lett a közérzetem mindjárt.Végre árnyékban tudhattam magamat,haladtam az erdõ által szinte már elnyelt úton.Ennek a szakasznak a végén,túrám 8. kilométrénél az Ugodi pihenõnél felírtam az ellenõrzõ számot,majd jobbra ráfordultam egy murvás útra.Az út kanyargott ide-oda,szerencsére nagyrészt lehetett árnyékban haladni,rövidebb szakaszokra kellett csak kibújni a fák által nyújtott védelembõl.Ha jól rémlik szép tölgyesben jártam amúgy,balról néha mély árok kísérte utamat,ami épp száraz volt.Látszott azonban,hogy nemrég tekintélyes áradat zúdulhatott le rajta,ami a lábam alatt kanyargó utat is rendesen megkezdte helyenként.Úgy fél óra múlva aztán letértem a murváról,be az erdõbe-itt már a meglehetõsen ritkás és kopottas kék kereszt jelzés mentén.

Utolértem egy fiatal párost,mint kiderült szintén gyõrieket,Hubertlakig velük beszélgetve fogytak a kilométerek.Ott õk félrevonultak fényképezni,így ismét egyedül folytattam.Ezen a szakaszon a szalagozás nagyon hasznosnak bizonyult,a jelzések ugyanis talán még az eddiginél is ritkábban tûntek fel.Közeledve a Gerence-pihenõhöz aztán végre be tudtam tájolni magamat,bár még nem jártam ezen az úton sejtettem,hogy hol fogok kilyukadni.Egy elképesztõen szétmosott úton aztán le is értem a pihenõtõl Királykapu felé tartó piros sávra.Erre gondoltam.Balra fordultam,majd hamarosan már kenhettem is magamnak a LEKVÁROS(!)kenyeret!(Hûséges Olvasóim talán értik a betûk méretét:)Hát,ha még azt is elárulom,hogy olyan igazi celofánnal lefedett üvegbõl, házi szilvalekvárt......Piros pont!

Bár a mondás úgy tartja,hogy magyar ember evés közben nem beszél,mi azért miközben én falatoztam,kicseréltük néhány gondolatunkat Péterrel és az épp akkor ott tartózkodó néhány túratárssal.Majd összecihelõdtem és nekiláttam a túra legszintesebb szakaszának.Pár méter az aszfalton,majd irány a piros sáv,irány a Kõris-hegy.Kapaszkodok egyre feljebb,elhagyok néhány kiránduló párt.Egyszer csak barlang jelzés jobbra.Jól van,majd legközelebb,gondoltam.Aztán úgy voltam vele,csak meg kellene nézni,milyen barlangról van is itt szó,hátha a családdal erre járok valamikor,hátha nekik is meg tudom mutatni.Visszafordultam hát.Csak mikor konkrétan megláttam,akkor esett le,hogy ez az Odvas-kõ barlang,pedig már egyszer jártam itt,igaz akkor a másik irányból érkeztem-talán a Sumi-emléktúrán.Ha már itt vagyok,gondoltam most felkapaszkodok a barlangot rejtõ sziklaalakzat tetejére,a mögötte elterülõ völgy szép kilátást sejtetett.Nem is csalódtam,bár egy helyen kiosztottam magamnak egy fekete pontot a túlzott bátorságomért,hogy tök egyedül egyensúlyozok itt az istentudja hány tíz méteres szakadék peremén....Jobnak is láttam gyorsan visszatérni a jelzett útra.

Itt találkoztam ismét a gyõri párral,én állítottam,hogy ide nem kell bejönni,hiszen az itiner elsõ lapja úgy ér véget,hogy kövessük a piros sávot a tetõig.Aki azonban olyan mint én,hogy ritkán olvassa az itinert,ha úgy érzi,hogy nem muszáj,az nem veszi észre,hogy a második lapon ez a piros sávos szakasz részleteiben is le van írva,megemlítve a barlangos letérést is:)Megnyugodtam hát,hogy bár csak a kíváncsiságom miatt,de nem estem a kispistázás bûnébe:)A pihenõtõl a hegy tetejéig másfél óráig tartott az út,a pontra épp délben érkeztem.Nem volt valami meleg,á,dehogy,az aszfalt épp csak felhólyagosodott:)Viszont közeledve a tetõ felé az árnyékosabb helyeken találtam szamócát,amin eléggé elcsodálkoztam,de azért annyira nem,hogy ne ettem volna belõle.Itt futottam össze a két Istvánnal és egy harmadik társukkal,akik már lefelé száguldottak a hegyrõl.Fent a tetõn eszegettem kicsit,felmentem a Vajda Péter kilátóba,ahonnan most lényegesen jobb volt a kilátás mint egy hónapja,de továbbra is állítom,hogy az osztrák hegyeket innen még ember nem látta,a tábla hazudik:))

Visszafelé egy ideig ugyanazon az úton ereszkedtem amin felkaptattam,majd letértem a Boroszlán tanösvény másik ágára(az "egyik ág" a hegyre vezetõ piros sáv volt a Gerence pihenõtõl idáig),be egyenesen az Öreg-Szavad-árokba.A "bele az árokba"kifejezést kéretik szó szerint venni,ugyanis valami elképesztõen meredek ösvény vezet le itt a hegyrõl.Még szerencse hogy száraz idõt fogtunk ki,kicsit nedvesebb talajon szerintem nincs ember aki talpon tudna ezen a helyen maradni.Amúgy az erszkedésen és a völgy szépségén kívül a "tanösvény"ezen szakasza nem szolgál plusz tudnivalókkal,mindössze egy információs tábla található az út mentén az eddig látott talán 7 után.Leérve az árok aljára aztán újra az etetõpont felé vettem az irányt,majd egy újabb lekvároskenyér után megindultam a Királykapu felé.

Az út ezen szakasza már ismerõs volt számomra,odafelé a Sumi emléktúrán,visszafelé a Bakonyi Barangolásokon jártam már erre.A piros sáv jelzés egy ideig nagyon friss errefelé,a "hídpillér" után azonban teljesen eltûnik,emiatt jól kiszalagozott úton értem tehát el a Királykapu ell.pontot,ahol a Péter által beígért hideg vízbõl sajnos már nem részesedhettem,a pontõrök amúgy valószínûleg hûtõtáskaként funkcionáló edénye ekkorra már feladta a harcot a kánikula ellen.Kaptunk viszont egy finom almát,ami elmondhatatlanul jól esett.Ezen a ponton egy kisebb csapat verõdött össze úgy 6-7 fõvel,velük indultam tovbább a túra utolsó 8 kilométerére.Szinte a célig a sárga sávot kellett követnünk,itt ismét nagyon jól jöttek a nejloncsíkok,ugyanis ez a jelzés is eléggé leharcolt errefelé.A többiek aztán lemaradoztak,így ketteseben nyomultunk Istvánnal(Pannonhalmáról).Ez valahogy úgy nézett ki,hogy õ irgalmatlan tempóval ment elõttem,én meg próbáltam követni:)

Hát ez az utolsó szakasz gyilkosra sikeredett.Nekem.Kezdõdött azzal,hogy kiértünk az erdõbõl.Napon szerintem a hõmérõ higanyszála símán 40 fok fölé kúszott volna,nem volt sokkal hidegebb mint ma.(Épp most néztem az erkélyünkön,kereken 52 fokot mutat a mûszer)Néhol embermagasságú dzsindzsásban törtük magunknak az utat,meg is jegyeztük,hogy esõs idõben ez mennyei lenne.Aztán elértünk a Hermán-kút ell.pontra,frissítettem egyet saját készletbõl,sajnos mûködõ forrást ugyanis nem találtunk.(Az egész éjjelt a fagyasztóban töltött palack vizem még jeges volt!)majd szerencsére erdõben folytattuk.Négy kilométer volt hátra,gondoltuk lazán becsorgunk a célba:)Aztán olyan fel-le menetek,irányváltások sokasága következett a Pápai-Bakony-ér mentén,meg néha annak szurdokában,hogy csak kapkodtuk a fejünket ide-oda,keresve a szalagokat:))Amik szerencsére mindig a helyükön voltak,itt ütközött azonban ki legjobban,hogy a halványkék színárnyalat nem volt a legjobb választás.Az ösvény a szurdok peremén néhol nehezen volt járható azáltal,hogy nagyon szûk volt és erõsen lejtett a mélység felé.Rendesen "rá kellett dõlni" néhol a partoldalra,ha nem akartunk "leesni" az útról.De itt legalább árnyék volt:)Aztán elmúlt.Kiértünk nyílt terepre égetett a Nap kegyetlenül,szívta ki az erõmet egyre jobban.Se inni se enni nem volt már kedvem,pedig mindegyiket kellett volna úgy éreztem.Elértük az alsó tavat,igazán jó volt látni a sok fürdõzõt miközben én épp megkukulni készültem.Elhagytuk a tavat,baktattunk a néhol meglehetõsen mély homokban.István mondja,már csak két kanyar,és itt a nagy tó.Aztán eltûnt a szemem elõl,itt már nem tudtam vele felvenni a tempót.Aztán eltûntek a szalagok,hiába,valahogy ezek a fránya szalagok mindig megtetszenek az ép arra járóknak.Nagyon nyûgös voltam már,el sem mertem képzelni,hogy mi lenne ha rossz útra tévednék....Majd megpillantottam a nagyobbik tó gátját,tudtam,hogy megmenekültem:)8:25-ös idõt futottam,így volt még egy gyenge fél órám az indulásig,így a díjazás átvétele után Istvánnal gyorsan kialkudtunk egy gyerekbelépõt a strandon és 15-20 percre belevetettük magunkat a vízbe.Nem kell azt hiszem túlragoznom mennyire jól esett:)

Mikor berogytam a célba azt mondtam hogy az "Az is állat aki ilyenkor túrázik"mondattal fogom indítani a beszámolómat.Ezt azért nem így tettem,mert nem akartam,hogy esetleg a Kedves Olvasó azt higgye,hogy itt most valami panaszáradat fog következni.Tartom viszont a véleményemet,hogy a 30 fok feletti hõmérsékletet nem a túrázásra találták ki.Ennek köszönhetõ valószínû a csekély számú induló is,pedig ez egy jó túra,az extrém melegrõl meg igazán nem a szervezõk tehetnek.Õk mindent megtettek azért hogy az a pár tíz ember aki eljött jól érezze magát,mindent megtettek,hogy könnyebbé tegyék a dolgunkat.Minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,kétszer ehettünk lekváros,vajas,zsíros kenyeret,ki-ki ízlése szerint,fent a hegyen nápolyit,Királykapunál almát kaptunk.Ja,és el ne felejtsem,a célban is ettem egy lekvároskenyeret(ehettem volna többet is,de nem bírtam,már csak a víz lebegett a szemem elõtt:)Az útvonal végig korrektül ki volt jelezve,az elején igaz nem voltak szalagok,de megértettem Péter magyarázatát:szinte biztos hogy a helyi gyerekek letépkedték volna,és mint említettem már,lehet,hogy pont ezért a szöveges leírás nagyon részletes volt erre a részre(is).A rajt-cél tó mellé helyezése telitalálatnak bizonyult,kár hogy nem volt több idõm,órákig áztattam volna még magamat amúgy.Aki kihagyta bánhatja,szerintem.Mindenképp csak hasznára vált a túrának,hogy közelebb hozták az erdõkhöz a rajtot,valahogy szerintem senkinek nem az az álma,pláne ilyen idõben,hogy órákat baktassok kukorica,vagy éppen búzatáblák "árnyékában".Szóval gratula a rendezésért!

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli