Túrabeszámolók


Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztül

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
SealTúra éve: 20152015.09.05 17:25:19
megnéz Seal összes beszámolója

 Szerettem volna beszámolót írni az idei Õszi 30-as túráról,de ez idén nem jött össze...


Reggel 8 körül értünk Tatabányáról Várpalotára.Nem baj (gondoltam),még idõben vagyunk,hiszen a rajt 07:00-09:00 - ig szerepelt, a kiíráson.Megdöbbenésünkre az egyik szervezõ fogadott bennünket,  és arra kért várjunk egy kicsit, mert eddig még túl kevesen jöttünk össze, és ha fél kilencig nem leszünk legalább 20 -an nem látja értelmét elindítani bennünket.Mi tagadás az adott pillanatban nyolcan toporogtunk a helyiségben.Nemsokára két fiatalember megköszönte a lehetõséget és távozott ,pár perc elteltével egy három fõs társaság is érzékeny búcsút vett a szervezõktõl.Ezek után egyértelmûvé vált ,hogy nem lesz meg a létszám...Sajnálatunkat kifejezve búcsúztunk a szervezõktõl.Egyikük azzal köszönt el, hogy reméli jövõre is eljövünk...


Én szeretnék jövõre is eljutni , de elõtte azért felhívom majd õket, hogy biztos megtartják-e a túrát...Azért is kínos az esetet, mert 2014-ben jól sikerült ez a túra, és a Burok-völgy valóban gyönyörû.Lehet, hogy az esõ volt az oka, bár amint elhagytuk Várpalotát, az is elállt...


Talán ha hamarabb lefújják az eseményt megértõbb lettem volna, de akik potyára utaztak ezért Várpalotára ,vagy kellett volna nekika Fejér megye teljesítménytúrázója mozgalmukhoz, azok is biztosan csalódottak voltak.

 
 
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.09.10 21:06:40
megnéz nafe összes beszámolója



Õszi teljesítménytúra a Burokvölgyön át


GPS-el mért távolság: 30,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 570 m. Az adat két okból sem pontos. Egyrészt Várpalotán (kispistáztunk: 590 m), valamint a Burok-völgy elõtt (hosszabbítottunk: 610 m) úgy tértünk el az útvonaltól, hogy azt nem tudtam a GPS track-nél számítógépen helyesbíteni, illetve három helyen korrigálható módon tértünk le az útvonalról, kevésbé bozótos utat keresni, illetve a kilátás kedvéért. Másrészt most is megtréfálta a GPS-t a Burok-völgy. Ahol nyugat felé fordul a völgy, 1,3 km-t ugrott ki a völgybõl a track északra, és csak a völgy kijáratánál került vissza a valós helyére. Egy biztos, a táv, a helyesbítések után valamivel 30 kilométer fölöttinek adódik, a szint pedig 540 m.


Ismét szolgálatból indultam túrázni, s ezúttal egy munkatársam is velem tartott. A nevezésen gyorsan átestünk és fél kilenckor elindultunk. Alig 100 m után megállás, s vehettük fel az esõkabátot. Nem a legjobb elõjel. Piros jelzés sehol, ezért az elsõ utcán elindultunk jobbra, mert arra lesz. Elég hamar meglett. Szorgalmasan talpaltunk kifelé a városból. Végre kiértünk, viszont kezdõdött a csaknem az elsõ ellenõrzõ pontig tartó dzsindzsás ösvény. Egy helyen megpróbáltunk jobb utat találni. Nem jött össze. Jól átázott a nadrágunk is a vizes fûtõl, az esõ viszont elállt. Az ellenõrzõ ponton megkaptuk az elsõ ellenõrzõ bélyeget, s mentünk tovább.


Egy ideig szalagozást követtünk, majd visszatértünk a piros jelzésre, ami nem a megszokott helyen haladt, hanem a Hideg-völgyet nyugatról határoló hegyen. A régi ösvény járhatatlan a kõbánya miatt. Ez is igen látványos útvonal, hiszen fölülrõl láthattuk a völgy és a Baglyas szikláit. Természetesen letértünk a piros háromszögjelzésre. Megérte. Minden esetre a piros jelzés ezen szakasza sem a turistatérképpel, sem a turistautak.hu-ról letöltött térképpel sem egyezik meg. Végre leértünk a völgybe, ahol csak a sûrû pocsolyák gátolták a haladást. A völgy végén elértük a második EP-t. Utólag megnézve a térképet és a GPS track-et, nem ott volt, ahol a térkép szerint lennie kellett volna, hanem közelebb a völgyhöz. Mentünk tovább. Elértünk egy „T”-elágazáshoz, ahol semmi jelzés sem segített (a térkép szerint ez az EP helye). A K+ jelzés itt csak a térképen és a GPS-en létezik. A GPS alapján jobbra mentünk, holott egyenesen kellett volna, valami ösvényen, szalagozáson. Végül is az aszfalt elõtt meglett a K+ jelzés, azon balra kanyarodva értük el a Burok-völgy alsó végét. Ezen a szakaszon hosszabbítottunk a távon.


A Burok-völgy alig kikerülhetõ pocsolyákkal üdvözölt bennünket. Alaposan lelassultunk. A völgy így zölden is szép, bár a látnivalók 80%-át eltakarják a levelek. Szorgalmasan másztunk át a kidõlt fákon és alattuk, csúszkáltunk az ösvényen, ami sokszor a völgy egyik oldalától a másikig vezetett. Ez esetben a térképre rajzolt ösvény, csak irányadó jellegû. Szerintem a térképen mért 1 km, a valóságban legalább 100, de egyes szakaszokon akár 200 m is hosszabb lehet. A völgy nagy kanyarja után, tettünk egy kitérõt az Iker-barlangokhoz. Jó meredek a hegyoldal. szinte csak cikk-cakkban lehet följebb jutni. Feszültek az izmok rendesen. Megalapoztuk a másnapi izomlázat. Csak a barlangok bejáratáig jutottam el, mert a víztõl nagyon csúszósak a kövek, és nincs kapaszkodó sem. Száraz idõben újra próbálkozok majd. Óvatosan leereszkedtünk az ösvényre, s folytattuk az utat. Elértük a Bükkös-árki ellenõrzõ pontot. Latyit azzal bíztattam, hogy tapasztalataim szerint az árok utáni szakasz már könnyebb. Rég jártam erre, s ez már nem igaz. A következõ km még az eddiginél is nehezebb. Aztán tényleg könnyebb. Elértük az aszfaltot. Kezdtem eléhezni, de a völgyben nem lehetett menet közben enni. Az ellenõrzõ pontnál ittam egy kis ásványvizet, s elõbányásztam egy mákos buktát, amit a völgy elsõ szakaszán megettem. Ügyesen helyezték el az EP-t, alaposan megnehezítve, hogy valaki a Kopasz-Hallgató nyílt terepén menjen. A Csörget-völgy alsó szakasza látványos, viszont a Kopasz-Hallgatón vezetõ útról meg végig remek a kilátás (biciklivel jártam már rajta). Most nem is vágyódtam rá, mivel el kezdett esni az esõ, s jobb volt a fák alatt talpalni. A K+ jelzés megviccelt bennünket. Nem gondoltuk volna, hogy az az útról levezetõ, mély krossz motorok vágta nyom a jelzés. Kb. 100 m múlva helyesbítettünk vissza.


Legelõ birkanyájon keresztül értünk vissza a városba. Nagyon kevés idõnk maradt csak a szintidõbõl, így a Mátyás borozóba tervezett kapucsínózást kihagytuk. A városban megint szem elõl tévesztettük a jelzést, s mentünk a GPS illetve az orrunk után a cél felé, pláne hogy a GPS már 33 km távolságot mutatott a kiírás szerinti 26 helyett. A valóságban, a kitérõkkel együtt kb. 32,4 km-t mentünk. A szintidõ letelte elõtt pár perccel beértünk. Leigazoltunk, megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, ettünk egy kis zsíros kenyeret, beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettük az irányt.


Csaknem végig látványos, a Burok-völgyben nehéz túrán vehettünk részt. Ott akár 3 km/órás átlagsebességgel is lehet haladni, többel nem-igen. Amikor nincs levél a fákon, akkor a látnivalók miatt még ennél is lassabban.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot és jelvényt kaptunk. A Várbereknél kétféle ásványvíz, a célban pedig az itt megszokott látványos zsíros-, vajas- és lekváros kenyér, erõs paprika, Piros Arany, alma és ásványvíz volt az ellátmány


 
 
 Túra éve: 2012
bhenn80Túra éve: 20122012.09.09 21:40:53
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Be kell vallanom, hogy bár születésem óta a Bakony egyik városában élek, és elég gyakran megyek túrázni is a környéken, de még soha nem hallottam a Burok-völgyrõl. Így amikor keresgéltem a környéken lévõ túrákról megakadtam rajta, és felbátorítottam még két cimborát is a startra. Egybõl belementek, mondván csak 26 kilométer 7 óra alatt, gyerekjáték.


Szép, szinte még nyári idõben az elsõk között indultunk a Várpalotai Civil házból, ahol színes térképet, és pár bíztató szót kaptunk.


Komoly túrázók lévén a startnál megnéztük a térképet, majd azzal a lendülettel el is raktuk azokat a hátizsákba. Elindulás után kb. 2 perccel már sikerült is eltévedni, ami után ugyan megtaláltuk az utat, de kb 5 perccel késõbb ismét sikeresen eltévedtünk. És még el sem hagytuk Várpalotát! Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a térképpel semmi gond nem volt, egész egyszerûen elbeszélgettünk, ahelyett, hogy a jeleket néztük volna.


Miután sikeresen elhagytuk Palotát, Inota felé vettük az irányt, ahol kellemes séta után az elsõ ellenõrzõpont várt minket, kedves vidám pontõrökkel. A pont után elindultunk a völgy felé, dombnak fel-le, csodaszép mezõn keresztül, nagyszerû kilátással.


A második ponton a völgy kezdete elõtt a pontõrök megadták a hangulatot. Felírták ki megy be a völgybe, ekkor olyan érzés kerített hatalmába, mint a jobb misztikus filmekben, "és nem látták õket többet" jelenet.


A völgy egyszerûen fantasztikus látványt nyújt. Igaz, hogy kidõlt fákon kell átmászni, vagy éppen átkúszni alatt, méteres csalánok között kellett átsétálni (itt eszembe jutott, hogy láttam rövidnadrágos túrázókat is), de a völgy két falán lévõ sziklák, a bennük lévõ nyílások, barlangok feledtetik a fáradtságot, fájdalmat. A völgyben szinte elvesztettük mind az idõérzékünket, mind pedig a távolságérzetünket, mintha órák óta mentüönk volna, és nem láttunk senkit sem. Néhol azt sem tudtuk merre kellene átjutni a farakásokon. Aztán a semmibõl egy pontra a 3. pontra értünk, ahol bíztató szavak kíséretében kitartásra buzdítottak, mondván még a java hátra van.


Gyors szendvics, és már mentünk is tovább. Aztán mintha elvágták volna a völgy végetért. A völgy végén a táblát elolvastuk, és megállapítottuk, hogy amit írnak szó szerint igaz. Ez tényleg egy érintetlen õserdõ, ahol az ember olykor elveszettnek érezheti magát, egybeolvadhat a természettel.


A völgybõl a tési úton keresztül a 4. ponthoz értünk, ahol nagyon finom bodzaszörppel várt minket a pontõr. Komolyan mondom mivel már melegedett az idõ, hihetetlen jól esett, és erõt adott az ital. A pont után egy jól járható völgyön keresztül lefelé ment az út, majd  kiértünk a mezõre, ahonnan már lathattuk a célt is. A nap már elég magasan járt, így jól befûtött nekünk, de a táj szépsége, a mezõ a lankákkal, hasadékokkal szép látványt nyújtott.


A cél felé már szerencsére nem tévedtünk el, így a 7 órás szintidõ lejárta elõtt 2 perccel bejelentkeztünk a célban. Ott átvettük a teljesítésért járó oklevelet, és kitûzõt, majd nekiláttunk az elengedhetetlen zsíros deszkának. A kenyerek díszítésére nagyon odafigyeltek, mosolyt csalt az arcunkra, hogy a szervezõk arcot, illetve pálmafás képet rajzoltak uborkából, hagymából, paprikából, kukoricából a zsíros kenyérre. Hihetetlen ötlet, bár biztos sokat dolgoztak vele, én a többiek nevében is köszönöm ezt a figyelmességet a rendezõknek.


Összegzésül a túra bár csak 26 kilométer, a völgy adottságai miatt legalább 5-10 kilométerrel hosszabnak éreztük annál, kellemesen elfáradtunk, de bizton állítom, visszatérünk még ide, és ismét legyõzzük a Burok-völgyet.

 
 
 Túra éve: 2011
huszia64Túra éve: 20112011.09.14 20:50:27
megnéz huszia64 összes beszámolója


Õszi 30-as Teljesítménytúra a Burok-völgyön keresztül


-          vagy egy igazi gatyaszaggató túra -


 


 


A legenda


     A Burok-völgy a Keleti-Bakonyban található, nem túl messze Várpalotától. A környéknek egyesek még is mitikus, mondhatnánk misztikus jelentõséget tulajdonítottak egykoron, s egyes legendák a mai napig élnek a völgytõl északabbra fekvõ kis bakonyi falvakban. Szólnak a regék nyughatatlan lelkekrõl, boszorkányokról, a völgyben lakozó gonosz erõkrõl. Mondják, hogy egyesek, kik bemerészkedtek a nem is túl távoli múltban a völgybe, és a környezõ erdõkbe, soha nem tértek vissza, vagy ha igen gyakorta szerencsétlenség érte õket.


     Mindezekrõl a környéken lakó barátnõnk mesélt évekkel ezelõtt, s ez megfelelõ alapot adott a kíváncsiságunknak, hogy a dolgok után járjunk. Azonban akkor, azon a tavaszi napon az idõ, vagy a völgy nem volt kegyes hozzánk. A hideg szél és a szûnni nem akaró esõ kiûzött bennünket a völgybõl, mielõtt jobban szemügyre vehettük volna. Így aztán elhatároztuk, hogy egyszer visszatérünk. Most, szeptember 3-án jött el az ideje, ha már egyszer a várpalotai természetbarátok túrát szerveztek ide.


 


„Vár palota”


 


     A korábbi próbálkozással szemben a meteorológia erre a napra kellemes kiránduló idõt ígért, így sokkal jobb kedvvel autóztunk Várpalota felé a „Házisárkány Õrssel”, az az Judit, Rita, Erzsi és jómagam, kiegészülve Erzsi unokájával, Pepével, no meg Brúnó kutyával. A kiírás nem tûnt veszélyesnek, maga a táv 26 km, 420 méter szintemelkedés, és minderre 7 óra szintidõ. Mindez belátható és bejárható távolság. A rajt és cél, a várpalotai túrák bejáratott helyszíne a Civil Ház volt. Gyorsan, flottul ment az adminisztráció, sõt néhány jó tanácsot is kaptunk a szervezõktõl. Felhívták a figyelmünket, hogy beosztónak kell lenni a vízzel, mivel természetes pótlásra nincs lehetõség, lakott területet nem érintünk, és a terep miatt, csak a negyedik ellenõrzõ ponthoz tudnak frissítõt kijutatni. Végig számoltuk az itinert. Majd kilenc kilométer a völgyig, egy jó tízes maga a völgy, és aztán vár a víz. Úgy véltük nem lesz gond.  Azért biztos ami biztos alapon, indulás elõtt betértünk az épület túloldalán lévõ alagsori sörözõbe, és elfogyasztottuk immáron rituális indító kávénkat, no meg az ”agancsos kólát”. Így hát mindenre felkészülten vágtunk neki az útnak.


 


Kezdõdik a tánc


 


     Még nem volt fél nyolc, és egy aszfaltos kaptatón tartottunk a város határ irányába. Mindig csak emelkedve követtük a piros jelzést, még elmaradt mögöttünk a civilizáció. Fennsík részre értünk, a gaz és a bokrok között nehezen volt követhetõ a jelzés, de az elbizonytalanodásoknál mindig feltûntek elõttünk haladók. Így értük el az elsõ ellenõrzõ pontot, az Inotai-víztárolónál, ahol a pontõrök egy mandulás árnyékában fogadtak minket. Túl voltunk az elsõ három kilométeren, és laza sétagaloppnak tûnt ekkor még minden. Pecsételés, kis krémezkedés, és folytattuk utunk, Hideg-völgy felé. Sík terepen haladtunk, s a nap kezdte megmutatni, nem biztos, hogy betartja a meteorológiának tett ígéretét, a 26-28 fokkal kapcsolatban. Kopár, árnyék nélküli dombok sora következett kiszáradt, alig fûvel. A jelzéseket jobb híján a földbõl kiálló nagyobb kövekre festették. Erõsek voltak az emelkedõk, és húzósak a túloldali lejtõk. Így hullámvasutaztunk dombra fel, völgybe le. Viszont a kilátás egy-egy tetõrõl csodálatos volt. A nap viszont nem tágított. Csúcsot akart dönteni, ami aztán mint az esti híradóból kiderült sikerült is neki. Jól haladtunk, de már nagyon vártuk, hogy végre elérjük a Hideg-völgyet, és reméltük, hogy nem csak nevében lesz hideg. Azonban még elõbb egy mûködõ kõbánya szélén kellett elhaladni. A meleg mellé, a por igazán nem hiányzott.  Lassan elértük a várva várt völgyet, amely ha hideg nem is, de legalább árnyas volt. A Baglyas-hegy magasságában beért bennünket egy fekete kutya, akit már a városban is látni véltem. Elkísért bennünket a második ellenõrzõ ponthoz, Hideg-völgy túlsó végéhez. Ekkorra már vízkészleteink alaposan megcsappantak, és a nap még csak most kezdett igazán magasan járni. Alternatív megoldás mellett döntöttünk.


 


             Bakonykúti kutak


     Judit és én úgy gondoltuk, jó fejek leszünk, és teszünk egy kis kitérõt a körülbelül bõ kilométerre fekvõ Bakonykútiba, és hozunk a többieknek vizet. Átadtuk tartalék vizeinket, és felszerelkezve üres palackokkal, a pontõrök és a térkép információi alapján elindultunk „karitatív” utunkra. Rita még utánunk szólt, hogy aztán a kocsmában a hideg sör mellett gondoljunk rájuk is.” Hogy, mit nem feltételeznek egyesek ?” – évõdtünk Judittal, s már láttuk magunk elõtt a gyöngyözõ korsókat. A mutatott földút, szinte teljesen párhuzamosan futott a túra további útvonalával, viszont a térkép szerint nekünk valahol, egy kanyart kell tenni északra, a falu felé. Találtunk is egy dombra felfutó keresztezõdést, és itt irányt váltottunk. Felérve a tetõre megpillantottuk a már régebbi túráról ismert lovardát, és nyugtáztuk, jó helyen vagyunk. Vidáman beszélgetve, az országos kéken értük el a falut. Kicsit többnek tûnt, mint egy kilométer, de kit érdekelt. Megláttuk az elsõ kék közkutat, megtöltöttük a flakonokat, megmosakodtunk, majd felfrissülve elindultunk a templom, a vélt faluközpont irányába. Gondoltuk, ott biztos célt érünk. Még a templom elõtt találkoztunk egy talicskát toló emberrel. Meleg van, dolgozik, õ lesz a mi emberünk. Rögvest meg is állítottuk, mondaná meg, hol van a sörözõ. Legnagyobb megrökönyödésünkre azt válaszolta: „ az itt nincs”. Kocsma, bolt, vagy bármi, ahol vásárolni lehet? „Kis falu ez itt, nem bír el se kocsmát, se boltot.” – hangzott az elviselhetetlen válasz. Nem volt mit tenni, indultunk a többiek után, felszerelkezve a vízzel. Az kék jelzésen hagytuk el a falut, és igyekeztünk vissza immáron a Burok-völgybe. Egy irtásnál elveszett a jelzés, megérzés alapján haladtunk. Késõbb megtaláltuk a völgybe vezetõ kék keresztet, és egy igen durva lejtõn leértünk a völgy aljába. Elõttünk és utánunk túratársak tûntek fel.


 


Az õserdõben


 


     A térképeken is szerepel nagy, piros betûkkel, hogy a völgy nehezen járható és a rajtnál is kiemelték a szervezõk, hogy helyenként nagyon figyelni kell, mert annyira sûrû a növényzet, hogy még a gyalogos csapás sem látható. Elõzõ túránk képei is felsejlettek, néhol kisebb kidõlt fákat kellett kikerülni. Pillanatnyilag azonban szép arcát mutatta a táj. Igyekeztünk, hogy a többieket utolérjük, tudtuk nem fognak rohanni, már csak Brúnó miatt sem. Csodálatos volt minden, az idõ, a fények, ahogy a napsugarai beszûrõdtek a párás levegõn át, a buja, vad és érintetlen természet. Tudni kell a Burok-völgyrõl, hogy természetvédelmi terület, és olyan szigorúan védik, hogy egy igazi, természetes, érintetlen erdõ jött létre. Ez azt jelenti, hogy nem tisztítják, tartják karban az ösvényeket, nem szedik össze a gallyakat a  fák alól. Ami egyszer lehullott, kidõlt, letört az ott marad, ahová leesik. Az idõjárás, a rovarok, a természet majd eltûnteti idõvel. Csodálatos az egész, tényleg van misztikája. Talán ez a vadság, mivel sosem mûvelték az itteni erdõt, járult hozzá, hogy misztikus híre terjedt. A tavalyi viharok persze ezt a területet sem kímélték, és errõl hamarosan személyesen is meggyõzõdhettünk. Egyelõre könnyedén, gyors tempóban haladtunk, beértünk és lehagytunk kisebb nagyobb csoportokat. Néhol egy-egy kidõlt fán kellett átmászni. Rengeteg tapló nõtt a törzseken, a lepke tapló, pedig a kidõlt rönköket népesítette be telepeivel. Ahogy haladtunk egyre beljebb, kezdett durvulni a helyzet. A fák már kettesével, néhol hármasával kidõlve keresztezték az ösvényt. Volt ahol közöttük kellett átbújni, amúgy limbó módjára, volt ahol meg kellett mászni a törzseket. Ha volt hely, oldalt kerülõ utakat is kezdtek kitaposni, de a legtöbb helyen felfelé mászni, lefelé ugrani kellett. Lassultunk is rendesen. Aztán az ösvények egyszemélyesre vékonyodtak, néha ágakat is kellett széthajtogatni, ha haladni akartunk. Megsûrûsödtek a kidõlt fák, és szabályos akadálymászó verseny vette a kezdetét.  Már nem néztünk távlatokat, csak tíz-húsz métert elõre, hogy felmérjük a következõ gátat, és felkészüljünk a leküzdésére. Pillanatok alatt elveszett tér és idõ. Csak mentünk, másztunk, ugrottunk és megint másztunk. A kilométer számláló mutatta hogy haladunk, az óra jelezte az idõt. De a tudat, az valahol régen elveszett.


      Embermagasságú csalános következett, egy kanyargós tisztásszerû helyen. A távolból meghallottuk Rita hangját, ahogy Brúnót instruálta. Csakhamar utolértünk egy csoportot. Mint ha háborús menekültek araszoltak volna, a csalán dzsungelben. Mindenki karja az ég felé meredezett, így próbálkoztak több-kevesebb sikerrel védekezni az égetõ csípések ellen.  Néhányan megálltak pihenni, vagy csak megsejteni a térkép alapján, hogy merre járhatunk. Így aztán tudtunk elõzni, és beértük a mieinket. Igazán örültek nekünk, annak ellenér is, hogy „csak” vizet hoztunk. Beszélgetni, iszogatni nem volt mód, menni kellett, mert haladt a sor. Egyszer véget ért a csalán mezõ, és következett úja a kidõlt fák végtelene. De legalább a völgy is egyre jobban kezdett kacskaringózni. A kanyarok, a sûrû növényzet, és a kidõlt fák miatt pillanatok alatt szem elõl veszítettük egymást. Néha megálltunk, hallgatóztunk, s ha ismerõsek voltak a hangok továbbindultunk. Újabb csalánmezõ, még az elõzõnél is magasabb. Sokan már meg sem emelték a kezüket, békésen tûrték a csípéseket, míg mások még próbálkoztak. Aztán elfáradtak õk is, és rájöttek, hogy egy bizonyos ponton túl már jobban úgy sem ég a kar. Eljött az a szakasz, amire az indulásnál figyelmeztettek. Olyan sûrû volt minden, hogy egy-két méternél tovább nem lehetett látni. Figyelni kellett, nehogy fellökjünk valakit, és menni is muszáj volt, mert tudtuk utánunk folyamatosan jönnek.  Ismét kidõlt fák, kövek és megint fák. Mindenki feladta a tippelést, hol lehetünk, és már nagyon vártuk a harmadik ellenõrzõ pontot. Aztán amikor már teljesen mindegy volt, elõtûnt a pont Bükkös-ároknál. Tizenhat kilométer volt a hátunk mögött. A pontõröktõl gratulációt és kis biztatást kaptunk, mondván már túl vagyunk a nehezén, a völgybõl alig három kilométer van hátra. A víz viszont még öt kilométer, így a pontõrök saját készletüket osztották meg a szomjazókkal. A bakonykúti kitérõ ellenére a mi készleteink is vészesen fogyatkoztak. Pihentünk néhány percet. Elfogyott néhány szendvics, miközben arról beszélgettünk meg kellett volna számolni, eddig hány fatörzsön keltünk át. Ismerõsök és ismeretlenek egyeztek meg abban, hogy százas nagyságrenddel kell számolni. Büszkék voltunk magunkra.


     Pepe, aki a változatosság kedvéért a legmagasabban fekvõ kidõlt fán eszegetett, kijelentette, hogy õ a saját részérõl meghalt, és jártányi ereje sem maradt. Erzsi eleve hátfájással érkezett, már a hátát sem érezte, Brúnó a magyar vizsla, feladta vérszerinti mivoltát és csak feküdt az árnyékban. Egyetlen dologgal próbálkozott, azzal viszont rendszeresen, hogyan tudna vizet lopni az egyik pontõr szódásszifonjából. Erzsi a zsákja mélyérõl elõkerített egy doboz jeges kávét - persze csak nevében volt jeges – és testvériesen megosztotta velünk. Pepének is jutott egy korty. Tovább indultunk, remélve, az út hátralévõ része könnyebb lesz. Már készülõdtünk, amikor észrevettem, hogy a nadrágomat valahol, valamibe elakadva elszakítottam. Szóvá is tettem. Ekkor többen is szemrevételezték magukat, és „örömmel” megállapítottuk, hogy ez egy igazi gatyaszaggató túra. Többségben voltak ugyanis a javításra szoruló ruhadarabok. De ez ott már senkit nem érdekelt. Indultunk tovább. Viszonylag könnyebben járható, tisztább terep következett, viszont kicsit emelkedett. Az emelkedõn Pepe megtáltosodott. Saját bevallása szerint a korty jeges kávé tett vele csodát. Olyannyira, hogy aki elõbb még halálán volt, most futott. Sorra hagyott le mindenkit, még a csoportot elõl vezetõ Juditot is állva hagyta. De a völgyben azért nem kellett csalódni, tartogatott a végéré még néhány mászni valót is. A kidõlt fák azonban ritkultak, s ahogy a völgy délnek fordult, hirtelen megszelídült. Jól járhatóvá vált az ösvény. Balról az eddig követett patak meder, jobbról áthatolhatatlan,  nyomasztó, valószínûleg telepített, sötét fenyves. Majd egy kis pihenõ padokkal, és egy fa tájékoztató táblával, amely a Burok-völgyrõl szolgált információval azoknak, akik ezen oldalról próbálkoznak meghódításával. Kiértünk ! Tíz perc kellemes séta és elértük a mûutat Királyszállás elõtt. Már csak másfél kilométer volt az utolsó ellenõrzõ pontig és a vízig. Viszont csaknem végig aszfalton, üvöltõ napsütésben.


 


Pont az i-re


 


     Átszeltük a Várpalotára vezetõ mûutat és két perc múlva már a negyedik és egyben utolsó pontunknál pihentünk, Várbereknél. Csodás látvány volt a nagy kupacban álló ásványvizes palackok. A pontõrnek nem nagyon kellett kapacitálnia senki, mindenki rávetette magát az életmentõ italra. Kaptunk még sport csokit, és aki akart, az a pontõr által saját kezûleg készített, igen finom bodza szörppel ízesíthette italát. Pontõrünk igen lelkes volt, mindenkit bõségesen ellátott vízzel a hátra lévõ kilométerekre is, és a szörpjével sem fukarkodott. Sõt …


Jó volt a pár perc pihenõ. Volt ki árnyékot keresett, mások egyszerûen lerogytak az út szélén, vagy a fûben. A Burok-völgy kivétel nélkül mindenkin nyomot hagyott. Viszont vidámak voltunk, már csak öt kilométervolt hátra, ami csaknem végig csendesen lejtett. Így aztán bizakodóan indultunk tovább. Néhány tíz méteres emelkedõ következett. Elértük az erdõt, és az út valóban lejteni kezdett. Kisebb csoportokra szakadoztunk, mindenki a maga tempójában haladt a cél felé. Ismerõsök csatlakoztak hozzánk, ismeretleneket hagytunk el, minden szép és jó volt.


     Körülbelül két kilométerrel Várpalota elõtt magunk mögött hagytuk a Csörget-völgyet és az erdõt. A délutáni napsütés teljében újra fennsíkra értünk, a kopár lõtéren keresztül vezettet az út a városba. Az ég acélkék volt, a nap olyan erõvel sütött, hogy biztos nem tudta, a naptár már szeptember 3-át mutat. A terület leginkább egy félsivatagos platóra emlékeztetett, valahol a dél mediterránumban. Mindenütt fehér kövek, amik megsokszorozták a meleget. Egyszerûen fogalmazva gyilkos idõ volt, s a város oly távolinak tûnt. Az ehhez hasonló terep már a túra elején próbára tett minket, de most a végén csak pont volt az i betûnkön. Végre-valahára elértük a várost, és a vár tornyait figyelve szaporáztuk lépteinket a cél felé. Három csoportban értünk célba. Elõször Judit és én futottunk be, majd következett Rita és Brúnó. Kis megszakítással Erzsi és Pepe is beért, ugyan kicsit bosszúsan, mivel akiktõl segítséget kértek, hogy merre találják a mûvelõdési házat, jól megkeverték õket. Így kisebb kitérõ után érkeztek meg. Ekkor Zsuzska barátnõnk csörgetett meg minket érdeklõdve, hogy már a völgyben vagyunk-e? Tettet sértõdéssel közöltem, hogy már „rég” a célban vagyunk. Mindnyájunknak jól esett az érdeklõdése és gratulációja.


 


     A Civil Ház hûvös földszinti helysége mindenkinek igen jól esett. Terített svédasztal várta a megfáradtakat. Semmi különleges nem volt, csak a szokásos zsíros kenyér. Az viszont  feltétekkel gazdagon, színesen, és olyan kiállításban, hogy bármely fogadáson fel lehetett volna szolgálni. És persze ásványvíz dúsan és mentesen. Megkaptuk az okleveleket, a kitûzõket, bõven fogyasztottunk a traktából is. Még Brúnónak is jutott egy kis sima zsíros kenyér, de a korlátlan vizet jobban értékelte. Közben megtudtuk, hogy a túra elején hozzánk csapódott kutya, a hideg-völgyi ellenõrzõ pontnál nem tûnt el, csak csapatot váltott, és velük sikeresen teljesítette a távot. A szervezõk vették pártfogásukba. Miután megpihentünk, visszasétáltunk az autóhoz, és kissé könnyítettünk a felszerelésen. Majd immáron kényelmes szandálokba bújva – már akinél volt – ismét elsétáltunk az alagsori sörözõbe, hogy egy hideg itallal pecsételjük meg ezt a szép napot. Nem csak mi gondoltuk így.


 


     Összegezve, a Burok-völgy egy csodálatos, és vad vidék. Közlekedni benne nem egyszerû, és mivel állandóan magunk elé és az adott pillanatra kell figyelni, könnyen kiesünk térbõl és idõbõl. Él a misztika, ezt saját bõrünkön tapasztaltuk, de senkit nem vesztettünk el, senkit nem rabolt el a völgy. Százharmincnégyen vágtunk neki, és mindannyian el is hagytuk. Sõt még bõvültünk is egy fekete kutyával. Ami  remélem nem a sátáné … !         


              


    A túráról képeket itt találhattok :    http://eeonline.gportal.hu/


 

 
 
JakabTúra éve: 20112011.09.05 15:08:35
megnéz Jakab összes beszámolója

Bettiékkel hétvégén túráztunk a Burokvölgyben. Az elején kissé elkavartunk, de aztán belelendültünk. Tombolt a nyár, hõség volt. Nem volt rossz túra, bár a völgy télen és tavasszal sokkal szebb. A térkép és egyben itiner tetszett, az ellátás megfelelõ, (két csoki, bodzaszörp, és a végén tarka kenyerek,) szép kitûzõ és oklevél járt a teljesítõknek. Elég sokan indultak, a meleg ellenére. Az õszi 30-as túra amúgy 26 km, de elég is volt, a Burokvölgyön keresztülmászni a kidõlt fákon, és derékig érõ csalánban keresni az ösvényt, nem túl könnyû feladat. Azt reméltem, hogy akik reggel korán indulnak, majd széles ösvényt taposnak nekünk, a késõbb indulóknak. :-)) Hát tévedtem.A  túráról képes, részletesebb beszámolót itt olvashattok.


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
 Túra éve: 2009
dnvzoliTúra éve: 20092009.09.08 22:18:12
megnéz dnvzoli összes beszámolója
2009.09.05.
Õszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztül.

Elõzõ nap észak-nyugatról belépett az országba az enyhülést okozó hidegfront,rendesen szakadt az esõ Gyõrben,de azt ígérték szombatra már áttevõdik a csapadékzóna az ország középsõ,majd a keleti részére,így bizakodva néztem a túra napja felé.Keléskor még volt némi csöpörgés,így biztos ami biztos esõruha is került a zsákba.Fél nyolcas indulást beszéltünk meg két kisbéri túratársammal,Lacival és Janival,mivel én korábban érkeztem,be is neveztem,és a hetes rajtszámot kaptam.(Ennek késõbb még lesz jelentõsége:-))10-15perc múlva befutottak Janiék így végül 07:45-ös indulással kezdtük meg a táv legyûrését.

Volt egy javaslat,hogy hagyjuk el Várpalotát a legrövidebb úton,mert tudva levõ,hogy a legfrankóbb kavarásokat a településeken belül lehet elkövetni.Én azonban kötöttem az ebet a karóhoz,hogy ha már úgyis ilyen babatávon indulunk ne kispistázzunk már mindjárt az elején.Egy kedves rendezõ úr útba is igazított,hogy merre induljunk felfelé,aztán ott a dombtetõn a keresztutcánál majd befut a piros jel is.Így is lett,meg is jött a piros,szemerkélõ esõben kellemes friss idõben baktattunk a város határa felé egy határozottan haladó nagyobb csoport mögött.

Aztán egy idõ után Lacinak nagyon nem tetszett az irány,meg kell jegyeznem akkor már a jelzések is eltûntek egy ideje.Kérdezem a csapatot,õk tudják az utat,azért ez a határozott tempó,vagy csak sodródnak az árral?A válasz nem volt túl megnyugtató így elõkerültek a térképek amiken szerencsére a magasfeszültségû távvezetékek is jelölve vannak,így tisztán látszott hogy párszáz méterrel megtoldottuk a túrát.Hátra arc után meglett újra a piros,el is indultunk rajta,de aztán ismerõs kerítések,tereptárgyak újra csak figyelmeztettek,hogy ha így folytatjuk visszatérünk a város szívébe:-)).Újbóli hátra arc után csak megtaláltuk azt a fránya lépcsõsort amin felkapaszkodva irányba tudtunk állni végre...Védelmünkre legyen mondva,a kritikus helyen a jelek eléggé takarásban vannak.

A dombról visszatekintve szép kilátás nyílik a városra és környékére okot adva néhány fotó megszületésére.

Elérve a tési utat aztán megint elvesztettük a jelet,átértünk valami lakótelep-félére.Térképek elõ,újra a távvezeték ad használható támpontot.Vissza az útra,végre kiértünk!!
A Nagy-mezõn haladva közeledtünk az elsõ ep. felé,itt is szép kilátásokat lehetett rögzíteni.Az ellenõrzõ ponton viccelõdtünk,hogy mi már a városon belül letudtuk a mára kiírt távot:-)
Innen szalagozott úton haladtunk egy darabig,majd átkelve egy dombon,majd érintve egy elhagyatott bányát beértünk a Hideg-völgybe.Balról meredek,függõleges sziklafal határolja egy szakaszon a völgyet,igazán látványos,jobbról a Baglyas magasodik fölénk a maga 363 méterével.Az esõ megint rázendít.Méregetjük a hegyet.Azon gondolkodom,mennyire fognak utálni engem Laciék?Ugyanis felvetettem nekik még a túra elõtt,hogy vigyünk már bele a túrába némi szintemelkedést,meg plusz kilométert,és ha már itt a Baglyas nehogymár elballagjunk mellette ahelyett hogy megmásznánk:-).És pont most rázendít az esõ:-).Úgy érzem a hegymászókedv lankad:-)

Aztán az esõ alábbhagy mikor elérjük az elágazást,mi maradunk a piroson ami azt jelenti irány a csúcs!Kemény kaptatóval indul a hódítás,ami néha átmegy kellemesebb hullámvasutazásba,a szintemelkedés jelentõs részét tudjuk így viszonylag könnyen teljesíteni. Egy balkanyar után azonban már nincs kegyelem,60-70 méteres emelkedés jön 1-2 száz méteren belül.A szél kegyetlenül fúj,elszámoltam magam kajailag,rohamosan fogy az erõm,több megállást is be kell iktatnom mire felérek.Gondoltam majd fent eszünk,de totál átizzadtan a viharos szélben nézelõdünk egy kicsit,majd gyorsan továbbindulunk megelõzve egy esetleges megfázást.(Nekem mondjuk már mindegy,lásd:késõbb)Lefelé a K+ jelen haladunk,szélvédettebb helyeken meg-megállva ugyanis pazar a kilátás.Fejünk felett pont a front széle helyezkedik el,nyugatra már szép kék ég fehér felhõkkel,keletre az esõfelhõkkel borított égbolt.A hegy oldalába betonozott lõállásokat jobban szemügyre vesszük,megbeszéljük,hogy bizonyára nagyon kellemes lehetett itt gubbasztani.

Szép erdei úton ereszkedünk,aztán visszatérünk a túrába.Bakonykútitól nem messze érjük el a második ellenõrzõ pontot ahol Sport szelettel várnak bennünket.Átnyújtom az igazoló lapomat.Á,itt a hetes!-kiált fel a pontõr.Kis kavarodást okoztam ugyanis azzal hogy reggel neveztem,de csak késõbb indultam Janiékkal akik 17 körüli rajtszámot kaptak.Már aggódtak értem,mondják,én meg nem gyõzök elnézést kérni,valóban bejelenthettük volna az elõzõ ponton hogy egy szûk órácskára mi elkavarodunk picit egy hegymászás miatt.Váltunk pár szót a hegyrõl,elõkerül a lõállás is mint téma.Pontõr úr megnyugtat bennünket,hogy jól gondoltuk,valóban borzasztó kellemes volt ott gubbasztani,kiváltképp mínusz húszban,õ számos éjszakát eltöltött ott.Az öregek azt szokták mondani felénk,hogy sz@r a hideg szél nélkül,a Baglyason pedig mindíg fúj,nyugtat meg a pontõr úr.

Pontot elhagyva megejtem a reggelit,majd leöblítem a kapott csokival.Tökéletes.
Közben észrevétlenül beértünk túránk névadójába a Burok-völgybe.Valami nincs rendben nálam,érzem.Napok óta kerülget valami megfázásféle,a torkom is fáj.A völgy párás mikroklímája nehézzé teszi a levegõvételt,nekem különösen.A Baglyas nagyon sokat kivett belõlem,nehézkesen haladok,elõreengedem Laciékat,és próbálom velük tartani a tempót.Itt elõzzük le Ösvénytaposóékat embermagasságú susnyásban.Aztán a völgy szép lassan kezdi megmutatni mivel szolgált rá a térképen található piros feliratra,miszerint nehezen járható.Bedõlt fák,csúszós kövek mindenfelé,kész akadálypálya nem mondanám hogy nagyon élveztem.A növényzet miatt a sziklákból semmi sem látszott,úgyhogy lényegében egy végeláthatatlan mászókázás volt az egész ,érdekességképp elmegy de egy idõ után már kezdett unalmas lenni.Így betegen totál a holtponton szenvedtem rendesen,kértem is társaimat,vegyünk vissza a tempóból egy hangyányit de láttam Janiékon is hogy már várják a végét,nem az a széles mosoly volt az arcukon,hogy "jaj,de jó,remélem még jó sokáig tart":-)

A harmadik ellenõrzõ pontnál újra nagyon örültek nekem.(Itt a hetes!:-))Mi is örültünk nekik,ugyanis megnyugtattak,hogy a tornapálya hamarosan véget ér,és a következõ ponton lesz víz,amibõl kezdett hiányunk mutatkozni.Ezen a szakaszon néhol be-befújt némi szél a völgybe,mint valami dopping úgy lökte meg egybõl a teljesítményünket,életkedvünket.Jött aztán még néhány bedõlt fa,próbálkozott néhányat még a völgy,de aztán egy ösvényen csak kiértünk végre belõle a Királyszállásra vezetõ aszfaltútra.

Itt aztán végre rövidnadrágra válthattam,kaptam levegõt,visszatért belém az élet.
A Várberek ep.-nél megtörtént a folyadékpótlás is,valamint kaptunk a hátralevõ 5 km-re egy újabb csokit is.Sõt a kedves pontõrök még galagonyával is megkínáltak bennünket.

Reggel még úgy voltam,hogy esetleg felvetek egy Vár-berek,Bükkfa-kút-árok,Vár-völgy kitérõt is,de állapotomat felmérve ezt most nem forszíroztam.Így a kijelölt Csörget-völgyben kezdtük meg a leereszkedést Várpalotára.Kiérve az erdõbõl gyönyörû idõ fogadott bennünket,megint csak szemet gyönyörködtetõ kilátással,állítólag a Balaton is látszott innen,mi ezt most nem vettük észre sajnos.Közben beszélgettünk,fényeztük magunkat,hogy a völgy és a hegymászás ellenére is milyen jó idõt futunk,amikor is szembesültünk a ténnyel,hogy Várpalota házai még nagyon aprók,nekünk meg fél óránk van a szintidõbõl:-))Így elkezdtük szedni a lábunkat,és 6 óra 45 prces idõvel azért beértünk a célba András legnagyobb örömére aki már egy órája várt ránk ekkor:-) Átvettük a díjazást,ettünk ittunk,megtudtuk a lehangoló hírt,hogy pártunk és kormányunk most aztán komolyan odacsap és év végével bezárja a Gyõr-Veszprém vasútvonalat.Ha csak nem történik valami csoda,amit mi is elõsegíthetünk talán azzal,hogy minél nagyobb számban megjelenünk a következõ hónap 3-án rendezésre kerülõ Túrázz a vonatért tt.-n!Én ott leszek,az biztos.Ugyanis megígértem a gyerekeknek,hogy ha leszoknak a pelusról elviszem õket vonattal a bakonyba,és nem szeretnék nekik csalódást okozni.

Így a Mûvház teraszán beszélgetve ért tehát véget a túra.A távot a kavarásokkal és a Baglyasos kitérõvel valszeg sikerült feltornáznunk a címben szereplõ 30-ra,amit szerintem a szervezõk is megtehetnek a jövõben ha már burok-völgyi 30-as a neve.A nyílt részeken szépek a kilátások,a völgy viszont ebben az évszakban nem túl látványos,lombhullás után valószínû sokkal mutatósabb.Az ellátás jó,a rendezõk-pontõrök mindenhol kedvesek,segítõkészek.Sajnos ahogy megtudtuk az elõzõ napi,és gondolom a reggeli esõ sokak kedvét elvette az indulástól,amiért én mindíg nagyon sajnálom a rendezõket,fõleg hogy itt is az esõ épp hogy csak szitált,majd 1-2 órán belül el is állt.Mi,a Bakony Túrázói azonban itt voltunk,és nehézségeim mellett is azt mondhatom kellemes túrán vehettem részt,köszönet érte.

dnvzoli




 
 
 Túra éve: 2008
GyalogkakukkTúra éve: 20082008.09.08 22:56:21
megnéz Gyalogkakukk összes beszámolója
Nyárba forduló õszi tekergés

Hajnali indulás, korai érkezés, de nem elég korai ahhoz, hogy ne kelljen várnunk az itinerre, mivel - szervezõk nagy örömére - többen indultak, mint amire elõzetesen számítottak. Ezt a kis problémát gyorsan áthidalták, de így is csak 8.45-kor sikerült nekivágni a papíron 26 km-re kiírt túrának (szerintünk több volt, bár nem volt nálunk GPS).
Az 1.ep-t kalandosan sikerült elérni, mivel a Tési út keresztezése után nem volt egyértelmû az útbaigazítás, de nem bántuk meg, mert így mi láthattuk az erdõsáv túlsó oldalán idõzõ õzeket.
Az 1.ep-t elhagyva jól követhetõ kiszalagozott, de látványokban keveset (inotai gyárak) mutató úton jutottunk el a 2.ep-ig. Innét továbbra is kiszalagozott úton értük el a völgy bejáratát.
A völgyben igazi akadálypálya fogadott bennünket: úton keresztbe dõlt fák, csúszós mészkõsziklák és az ösvényt két oldalról szegélyezõ csalánerdõ. Viszont mindezért kárpótolt minket az érintetlen buja természet látványa. A völgyön való áthaladás igen hosszadalmas procedúra, és minket már a végén kicsit nyomasztott a két oldalról folyamatosan fölénk nyúló sziklafal, a nyikorgó fák, melyek az enyhe szélben úgy hajladoztak, mintha pont akkor akarnának kidõlni, mikor mi alattuk vagyunk. A völgy utolsó harmadán a 3.ep-nél két beszédes öregúr adott rövid útbaigazítást a hátralévõ szakaszról (tudunk olyanról, aki nem hallgatta meg...+ 2 km).
A völgybõl kiérve aszfaltúton kellett továbbhaladni, ami igen kellemetlen a fáradó lábnak. Ismét keresztezve a Tési utat értük el a 4.ep-t, ahol házi bodzaszörppel frissítettek minket, ami igen jókor jött, mert bár õszi túra, a hõmérséklet és az idõjárás igencsak nyárias volt. Innen már lejtmenet következett a Csörget völgyön keresztül, kezdetben erdõben, majd kopár dombok között vezetett az út Várpalotáig. A városban az érdeklõdés több segítséget adott, mint a jelzések, de így legalább sörrel tudtam oltani szomjamat (vizünk már nem volt).
A célban ásványvíz és mosolygós zsíros kenyerek vártak elpusztításra.
Jól szervezett túrán vettünk részt segítõkész és kedves szevezõkkel, és az alacsony részvételi díj ellenére bõséges ellátással.

 
 
TopogóTúra éve: 20082008.09.07 16:54:25
megnéz Topogó összes beszámolója
Mivel rohannom kell, ezért rövid leszek. Harmadik alkalommal (2005, 2006, 2008)vettem részt ezen a túrán. Iszonyat meleg volt, bár ezt tudtuk elõre.

Pozitív:
- lelkes, segítõkész szervezõk
- bõséges ellátás a csekély nevezési díj ellenére
- szép és változatos táj
- maga a völgy nehezen járható, ami ellensúlyozza a szintkülönbség hiányát
- új kép került a jelvényre

Negatív:
- a völgybe vezetõ leágazást kevesen találták meg elsõre, mert semmi sem jelezte
- az utolsó 3 km-en egyre ritkábbá váló, majd teljesen megszûnõ jelzések
- évekkel korábbi itiner, melynek egy része mostanra már aktualitását vesztette. E miatt, akik elsõ alkalommal voltak, könnyen zavarba jöttek, illetve a túra elején csúnyán egy járhatatlan bozótosba lettek vezetve.
- az itinerhez csatolt fénymásolt térkép gyenge minõségû, csak akkor használható, ha amúgy is tudja az ember, merre menjen, ha meg eltéved, akkor a szürke pacák nem segítenek.
 
 
 Túra éve: 2007
nafeTúra éve: 20072007.09.14 21:03:05
megnéz nafe összes beszámolója
Õszi 30-as túra a Burokvölgyön át
GPS-el mért távolság: 34,2 km (vagy 3 km-el eltértünk az eredeti kiírástól); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 545 m.
A hét második felének idõjárása nem sok jóval kecsegtetett. Kicsit el is gondolkodtam, hiányzik ez nekem? Valamennyire ismerve Várpalota környékét és a Burokvölgyet, úgy gondoltam nagyobb dagonyára csak a völgyben kell számítani, a többi rész igen száraz és köves, ezért az esõ ellenére is az indulás mellett döntöttem. Mire Várpalotára értünk elállt az esõ. Elsõ feladat a rajt helyének megtalálása. Megviccelt bennünket a város. A mûvelõdési ház egy téren van, amit utcának neveznek, házszám az épületen nincs és az utcanévtábla is csak jóval beljebb található. A mûvelõdési ház felirat sem egy egyszerû eset. Második kísérletre azért csak meg lett.
A rajtnál összetalálkoztunk Andrással, így a gyors nevezés után hármasban vágtunk neki a távnak. A városból hamar kiértünk, viszont utána a piros sáv követése érdekes volt. A térképtõl eltérõ vonalvezetés, nem túl kitaposott ösvény, enyhén szólva is ritka jelzések. Viszont a mandulás környékétõl kiváló szalagozás vezetett a víztározóhoz. Itt megkaptuk az igazoló bélyeget, s részletes eligazítást a következõ ellenõrzõ pontig. Ez minden EP-nél így történt!!! Ahol szalagozással találkoztunk az mindig korrekt volt. A Baglyas lábánál bevettük magunkat a Hideg-völgy gyönyörû sziklaalakzatai közé. Találtunk somot, amibõl egy jó marékkal szedtem magamnak. Finom volt, csak igen éhes lettem tõle. Jót beszélgetve értünk a második ellenõrzõ pontig, megkaptuk a soros igazoló bélyeget, s egy mezõn keresztül folytattuk utunkat. Egy betonútról balra letérve találkoztam néhány virágzó kökény bokorral, amelyeken jócskán volt érett termés is. Sikerült jó makró képet készíteni róla. Ezzel viszont csaknem észrevétlenül be is értünk a Burokvölgybe. Eddig csak néhol találkoztunk kisebb pocsolyákkal. Meglepetésemre a völgyben is csak három sáros szakasszal találkoztunk, ahol csúszkálhattunk „kedvünkre”, de szerintem ezek együttes hossza sem haladta meg az egy kilométert. Mindjárt a Burokvölgy elején lemaradtam társaimtól, mivel levetettem egy réteg ruhát. Itt már nem ért bennünket az élénk szél, csak a hangját hallottuk, ahogy a völgy pereme fölött a fák leveleit tépkedte. Megettem egy szendvicset is, mivel ezen a szakaszon még lehet enni gyaloglás közben. Itt-ott megálltam fényképezni, így társaimat csak a Bükkös-ároknál értem utol. Az ellenõrzõ pont közelségérõl, elõször az orrommal szereztem tudomást, füstszagot éreztem. Így zölden is szép a Burokvölgy, de igazán, olyankor mutatja meg magát, amikor nincs lomb a fákon. Ez egyébként igaz szinte minden sziklás völgyre. Fényképezni is könnyebb a bükkösökben télen. Akármilyen furcsán hangzik is télen több a fény ezekben az erdõkben.
Hamarosan kiértünk a völgybõl, s a tési út keresztezéséig aszfalton mentünk. Gyorsan elértük az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol Andrással eldöntöttük, miszerint bõven van idõnk így eltérünk a kiírt útvonaltól, megnézzük a Pusztapalotát, s a Csörget-völgy helyett a Vár-völgyön keresztül ballagunk be Várpalotára. Szóltunk a pontõröknek is. Sajnos Ági már elõrement, így neki csak egy gyorsabb túrázóval tudtam üzenni. Körülbelül másfél kilométeren keresztül a piros keresztjelzés nagyon régi, s bújócskát játszott velünk, viszont András helyismerete, a térkép és a GPS kisegített bennünket. A Gazsi-lik felé ereszkedve, megint csúszott egy kicsit az út a sártól, de nem volt vészes. A Pusztapalota egy gyönyörû sziklás völgybõl kiemelkedõ szirt tetején található. Lentrõl a lombok miatt esélyem sem volt fényképezni. Természetesen felmásztam a várromhoz. Eldöntöttem, ide nekem a téli idõszakban is el kell jönnöm. Családi kirándulásnak sem rossz egy Várpalota – Csörgret-völgy – Pusztapalota - Vár-völgy – Várpalota kirándulás, ami nagyjából 15 km hosszú.
Fényképezés és nézelõdés után folytattuk utunkat, s kellemes séta után beértünk a célba, ahol megkaptuk az oklevelet, kitûzõt, és kalóriapótlást, beszélgettünk egy kicsit a szervezõkkel, majd hazaindultunk. Sajnos az elõzõ napi és az éjszakai esõ sokakat elriasztott, pedig meglepõen kevés volt a dagonya a túrán. Szerintem körülbelül 3-4 km, ami a táv hosszával összevetésben, jelentéktelen, ráadásul nem is volt igazán ragadós.
Kiválóan szervezett túrán vettem részt.
A Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz „néhány” a túrán készült fénykép.
 
 
mekkkTúra éve: 20072007.09.13 20:58:58
megnéz mekkk összes beszámolója
Fél hét felé haladtam Fehérvárról Várpalotára, és az ég igencsak borongósan szürkéllett. Várpalotán már látható volt, nem éppen barátságos a reggeli idõ. Csúnya felhõk gyülekeztek a Tési-fennsík felett, néha szemerkélt az esõ, miközben igen erõs és hûvös ÉNy-i szél fújt.
Ráadásul a markáns hidegfront miatt az elõzõ 3 napon keresztül esett. Tipikusan olyan idõ, amikor az ember kétszer is meggondolja, hogy kidugja-e az orrát.

Ilyen körülmények között mentem nevezni a Tési 50-esrõl már ismert mûv. házba, ahol rajtoltattak.
A rajt helyérõl egy utcán É-nak tartva értem el a P jelzést, ami kifelé vezetett a városból. Kisebb kanyargós szakaszt követõen a tési mûutat keresztezve szinte nyílegyenes szakaszon haladt az út, ahonnan „szép” kilátás nyílt a péti és inotai gyárakra.
Kb 1,5 km után dombok között ereszkedett le az út az inotai víztározóhoz. Itt a földúton hatalmas tócsákat kellett kerülgetni, a kis víztározóban nagy hullámokat vert az erõs szél. Az elsõ ep-nél majd kifújta a kezembõl az itinert.

Innen szalagokkal megerõsített szakaszon mentem a Hideg-völgy felé, enyhén emelkedõ út vezetett a kopár dombokon, ahonnan szép rálátás volt a Baglyas-hegy tömbjére. A dombokról leereszkedve egy hurokkal jutottam a Hideg-völgybe egy újonnan létesített murvabánya mellett. A völgyben kényelmes út vezetett, közben kezdett a felhõzet felszakadozni.
A völgyet szép sziklák szegélyezték, és szinte vízszintesen vezetett Bakonykuti határába a 2. ep-ig. Pecsételés után ismét szalagozás vitt keresztül egy legelõn, majd egy földútra érve becsatlakozott a Bakonykutira tartó aszfaltozott útra. Innen a K+ vezetett a Burok-völgy bejárata felé.

A völgy igazán szép arcát a K+ és a P sáv elágazása után mutatta meg. A K+ kivezet a völgybõl, a P sávot követve az ösvény haladt tovább a völgyben. Kb 10 km-es szakasz következett az érintetlen természetben. Elmondhatatlanul lenyûgözõ ez a völgy. Igen mély, és kevés kivételével meglehetõsen keskeny. Erdõgazdálkodás nincs benne, így rengeteg fa (és némelyik igencsak vaskos) fekszik kidõlve, a keskeny ösvényen haladva hol ezeken átkelve, hol átbújva alattuk kell menni, köveken, vagy a völgy kiszélesedõ részein burjánzó csalánoson át, az elmúlt napok esõitõl sokszor erõsen sáros szakaszokon keresztül haladt az út, de így is lenyûgözõ a mohával borított kövek-sziklák, a gombákkal telerakott fatörzsek és meredek völgy oldalán a szálerdõ látványa.
Igen hosszúnak tûnõ gyaloglás után a Burok-völgy egyik mellékvölgye (Bükkös-árok) bejáratánál volt a 3. ep. Bélyegzés után következett a völgy utolsó szakasza, mely már emelkedni kezd a Tési-fennsík felé, lassan már erdei úton haladok kifelé a völgybõl egyre dúsabb aljnövényzet között. Aztán az út becsatlakozik a Királyszállásra vezetõ bekötõútra, ahonnan a Várpalota-Tés közút felé kell fordulni. Közben az ég is kitisztul, kellemes idõ lett.

A közút túloldalán a Csörget-völgy elõtt van a 4. ep, ahol vízzel és pálinkával kínálnak - iszom ebbõl is, abból is. A Csörget-völgy kevéssé jelzett és igen szolidan szalagozott útján megyek Várpalota felé. Az út csakhamar kiér az erdõbõl, és már a Várpalota feletti kopár domboldalon ereszkedek lefelé - jelzés egy szál se, térképre hagyatkozom.
A város határában aztán ismét fellelek itt-ott egy K+ jelet, és ennek mentén irány a vár, majd onnan a mûv. ház.

Itt emléklapot és kitûzõt adnak a szervezõk, valamint gusztusosan elõkészített zsíros kenyér, üdítõ és ásványvíz vár elpusztításra. A túra gyönyörû helyeken vezet, nagyon tetszett, köszönet érte.
 
 
 Túra éve: 2005
qvicTúra éve: 20052005.09.21 20:14:29
megnéz qvic összes beszámolója
Õszi 30-as Teljesítménytúra a Burok-völgyön keresztül

2005.09.17.

A Burok-völgy egy olyan hely, amit régóta szerettem volna már megnézni, de valahogy úgy hozta a sors, hogy
eddig sosem jött össze. Hajdanán sokat jártam a Bakonyt magántúrák és néhány teljesítménytúra keretében, de
az utóbbi 4-5 évben egyáltalán nem voltam arra. A völgyhöz legközelebb 1999-ben jártam a Tési fennsík 50-en,
mikor közvetlen a felsõ bejárata mellett haladtunk el Ervin barátommal. Hallani persze sokat hallottam már
róla, és tudtam, hogy nagyon egyedi, szép hely, de nem egyszerû végigjárni.
Most itt volt hát a nagy lehetõség, ez a túra errõl a völgyrõl szól. Másodszor rendezik meg, és most idén
ki is néztünk magunknak.

Várpalotára háromnegyed nyolc körül érkezünk, a startot hamar megtaláljuk, jó helyen van. A mûvelõdési ház
impozáns látványt nyújt. A bejárat elõtt egy idõsebb úr betessékel minket amint észrevette a szerelésünket,
látva, hogy biztos a ttúrára jövünk. Odabent fõleg a rendezõség képviselteti magát, de 1-2 túrázó is lézeng.
A rendezõk nagyon kedvesek, figyelmesek. Nevezünk, megkapjuk az ellenõrzõ lapot, ami inkább kis füzetecske.
A leírás nagyon jó benne, másfél oldalon taglalja az útvonalat. Résztáv adatok is vannak, meg egy remek
fénymásolt térkép, ami használható minõségû és még az útvonal is ki van húzva rajta zöld filccel. Ami
hiányzik belõle (minimális jelentõsségû dolgok, teljesen jó volt így is) az egy szintmetszet, meg az össz
táv infó, mert így csak összeadogatva lehetett kiszámolni, hol is járunk. Bónusznak meg még volt benne egy
két oldalas leírás a Burok-völgyrõl.

Kereken 8 órakor indulunk. A mûvházból kilépve a kint álló rendezõ mutatja is, hogy melyik utcában kell
elindulni, mert itt az elején még jelzés nélkül kell megtenni pár száz métert. Elindulunk az enyhén emelkedõ
úton felfelé. Kicsit fázunk, hûvös van. A szél erõsen fúj, az égen messzebb csúnya sötét felhõk tornyosulnak.
Az elõzõ napi jó idõ aznapra már szerte foszlott, a túra nevéhez illõen meghozta az õszt. Sajnos az is
nagyon valószínû volt, hogy nem ússzuk meg szárazon, elõbb vagy utóbb esni fog. Emiatt szedtük is a
lábainkat, hogy minél többet mehessünk szárazon. Elérjük a piros jelzést, most már azt kell követni. Egy
pár, akik rögtön utánunk indultak megelõz minket, de nem szakadnak el, elõttünk haladnak. Egy elágazásnál
kicsit keresgéljük a jelet, végül meg is leljük, nincs gond. Ahogy kiérünk a városból az út letér a betonról
egy széles földútra. Itt már ritkák a jelzések, megpróbálunk figyelni. Közben a távolban a felhõk egyre
nagyobbak és sötétebbek. Aggasztóan csüng a levegõben a vihar. Úgy tippelem, hogy még egy óránk talán
azért még van. Elérjük a Tés fele vezetõ aszfalt utat, és átkelünk rajta, ahogy a leírás is írja.

Itt kezdõdtek a gondok. Az odáig vezetõ szép nagy út hirtelen köddé vált. Folytatás az nincs. A párral együtt
keresgéljük hol mehet tovább az út. Nagyon halovány alig kitaposott ösvénykék vannak, de abból viszont
több fele is van választék. A szöveges leírás sem segít igazán, a fenyves erdõsáv mentén haladjunk tovább
szövegbõl csak az hiányzik, hogy melyik oldalon, mert balra is, jobbra is erdõsávot látunk (elég távol
egymástól), köztük pedig egy nagy mezõ. Végül a balra induló kis ösvényen indulunk, jelzést sehol nem
találtunk. Párszáz méter után már gyanús, hogy rosszfele jövünk, mert még mindíg semmi jel a fákon. Úgy
döntünk, hogy megnézzük a másik oldalon mi van. Átcaplatunk a gizgazos mezõn. A párom óvatosan lépdel a
huplis terepen, félti a bokáját. Kicsit lemaradunk, a pár már kiért egy dózerútra és a jelzést keresik.
Jelzés továbbra sincs, de az út jó fele megy. Én azért visszaszaladok, mondván megnézem visszafele nincs
-e jel. Õk is elindulnak visszafele. Kisebb elágazáshoz érünk, én egy töltésfélére mászok fel és elindulok
egy kis kijárt ösvényen, a többiek tovább a földúton visszafele. Végül meglelik a jelzést, de nagyon furán
nem az úton megy, hanem keresztbe. Gyakorlatilag kiugrik a bozótból, átmegy a frankó dózer úton és vissza
a dzsindzsásba. Nem nagyon látjuk, hogy hol kéne itt nekünk menni, mert út az nem nagyon van, de a jelzés
egyértelmûen befele vezet a sûrûbe a villanyvezetékek mentén. Nekivágunk mind a négyen. Minimál ösvény van,
ez annyira új jelzés lehet, hogy még velünk járatják ki a hozzá tartozó utat. Szúros bokrokba akadunk bele
egyfolytában. Nehézkesen haladunk, de a jelzésen. Egymást kérdezgetjük értetlenül, miféle út ez? A kavarással
meg a nehéz elõrehaladással kicsit aggasztóvá válik a 7 órás szintidõ. Meg kellesz húznunk, ha be akarunk
érni, mert azt tudjuk, hogy a völgy sem lesz egyszerû téma. A dzsungelharc egy gyönyörû mezõn ér véget,
ahonnan fantasztikus kilátás adódik a távolabbi sziklás hegyekre. Nagyon szép, kicsit elidõzök a fényképezõ
géppel. Timi közben követi a párt, loholok utána, futva beérem. Újra erdõszélen haladunk. Az 1. EP az inotai
víztározónál van, már nincs messze. Egy elágazásnál egy bizonytalan kis csoportot veszünk észre az erdõsáv
másik oldalán. Tanakodnak, valószínûleg nem találják a jelzést, ami még továbbra is apró ösvényen halad,
de már járható minõségben. Ahogy észrevesznek minket, utánunk indulnak. Innen már hamar a ponthoz érünk.
Igaz majdnem elmegyünk mellette, mert a pontõrök a viharos szél elõl bemenekültek a két erdõsáv közé a másik
oldalra, onnan kiabáltak nekünk mikor megláttak. A pont mellett hatalmas báránycsorda legelészik. Egy pásztor
vigyáz rájuk aki érdeklõdve nézi végig a pontnál zajló eseményeket. Pecsét helyett egy öntapadós matricát
kapunk a lapunkra. A pontõrök útbaigazítanak a következõ szakaszt illetõen, ahol le kell térnünk a piros
jelzésrõl, és szalagozást kell követnünk. Arra is figyelmeztetnek, hogy nehogy felmásszunk majd arra a
távolabb látszó hegyre, hanem elõtte balra kanyarodjunk le a völgybe. Indulunk tovább.

Kis tanya mellett haladunk el, egy leláncolt kutya heves ugatásba kezd mintegy versenyre kélve az egyre
hevesebben fújó széllel. A tanya mögött nagyon szép kopasz tetejû dombok látszanak. Követjük a szalagokat
és végül elérjük ismét a visszacsatlakozó piros jelzést. Most mi haladunk elõl, a pár mögöttünk. Egy
elágazásban nem találjuk a jelzést egyik ágon sem, két fele indulunk. Hárman rossz fele, nem találunk
továbbra sem semmit. Bizonytalanul visszamegyünk az elágazásig, ahol a másik úton is elindulunk. Arra
találunk végül jelzést. Ez jó, viszont cserébe elkezd esni az esõ. Ez már annyira nem. Alig megyünk 10
métert újabb nagy elágazásba érünk. Közben beér minket a hátunk mögött jövõ hármasfogat, akik idõsebb
férfiakból állnak. Tanakodunk immáron heten, hogy melyik lehet a jó út. A szép vastag földút balra
lekanyarodik egy völgybe, két kisebb viszont felfele megy meredeken a hegynek. Visszaemlékezve a pontõrök
szavaira egyértelmûen a lefele menõ útra tippelünk, viszont a jelzés kicsit feljebb a villanyoszlopon
megzavar minket. Nem egyértelmû merre is mutat. Úgy döntünk elõször megnézzük azért mi van fent. Ekkor
leszakad az ég. Az eddig szemetelõ esõ hirtelen megered, mint amit dézsából öntenek. Gyorsan kirángatjuk
az esõkabátokat a táskából. Mindenki beöltözik, az egyik túratárs esernyõt nyit esõkabát helyett. Feljebb
érve úgy tûnik, mégiscsak felfele kell menni, mert végül ott is van jel. Alig látunk valamit, az esõ szakad,
az út hirtelen csúszni kezd a sártól, az erõs szél pedig nem csak a vizet nyomja a pofánkba, hanem az
esõkabát sisakját is oldalról. Kellemetlen így meredek emelkedõt mászni, közben arra gondolok, hogy így
már kezd esélytelen lenni a szintidõn belüli beérés. Ilyen körülmények között nem tudunk jól haladni.
Ahogy lejtõhöz érünk segítek a páromnak a csúszós terepen, együtt egyensúlyozunk. A párocska végül feladja.
Megállnak tanakodni, kérdem mi a baj? Azt felelik, hogy visszafordulnak, ilyen körülmények között nincs
semmi értelme továbbmenni, a java még csak most jön. Valóban, még sehol sem voltunk. A srác egyébként
rövidgatya pólóban (meg most már persze egy esõkabátban) nyomta, még nezni is rossz volt. Timivel összenéztünk,
minden rendben, összeszorított foggal indultunk tovább. A cipõink már beáztak, úszott a lábunk. Hegytetõrõl
ereszkedtünk lefele, borzasztó kellemetlen volt a szembeszél, ami ontotta ránk a vizet. Az hármasfogat után
haladtunk, lassan de biztosan ereszkedve. Jobbra tõlünk lent egy hatalmas völgy volt, mögötte egy nagyobb hegy.
Valószínûleg arra értették a pontõrök, hogy nem szabad megmászni. A nagy esõben örülünk ha látjuk az ösvényt,
jelzést nem tudunk figyelni, valahol el is vesztjük. Leérünk egy dózer útra.. Valahol találkozunk 3 emberrel,
akik szintén feladták, és elindultak visszafele. Elérünk egy elágazáshoz, aminek egyik ágán sincs jelzés,
balra indulunk kicsit távolodva a völgytõl. Pár perc után gyanûs lesz a dolog, megállunk tanakodni.
Az én ellenõrzõ füzetkém már csak egy ázott massza volt, mert valamirõl a térképet is muszáj
volt nézni. Kellett volna hozni egy mûanyag mappát.. de hát ki gondolt erre.. Rájövünk, hogy nekünk úgy
Isten igazából már lent kéne menni abban a völgyben, amitõl mi éppen távolodunk. Visszaindulunk az úton,
és az elágazásnál a másik úton megyünk tovább. A völgy nagyon meredek, nem lehet csak úgy lesétálni.
Párhuzamosan haladunk a völggyel. Ez eddig jó. A hármak megállnak tanakodni, mi elõl megyünk tovább az
úton, ami végül lejteni kezd, és a völgy fele kanyarodik. Ez jó! Végül szépen levezet minket a völgybe,
ahol meg is találjuk az elveszett jelzést. Végre! Az esõ még mindíg szakad. A cipõinkben már áll a víz
és tiszta sár minden. A dózerúton egy helyen olyan nagy pocsolyával találkozunk, hogy alig tudunk
átevickélni, csak úgy ment, hogy egy lábbal beleálltam a trutyiba, ugy segítettem párom a csúszós útszélen.
Nemsokára kiérünk egy tisztásra, és egy bólyát pillantunk meg. Hurrá! Itt a pont. 8,4 kmnél járunk. A
pontõrök egy kis kõépületbõl szaladtak elõ, ahova az esõ elõl húzódtak. Kérték hogy álljunk be egy fa
alá, és ott adtak egy újabb ragacsot a lapra. Az én lapomra már nem ragadt, csuron víz volt. Úgy adtam át
nekik a lapokat, hogy itt van egy füzet, meg egy saláta. A térképen a zöld filc teljesen szétfolyt. Kicsit
beszélgettünk, majd indultunk tovább, ismét szalagozott szakasz következett. Közben látjuk, hogy beérnek
a többiek is.

Az út majdnem megint becsap minket, de az utolsó pillanatban észrevesszük, hogy a szalagok nem az úton
folytatódnak, hanem balra letérnek egy csapásra. Azaz inkább fel, mert emelkedik. Felérve egy másik
nagy dózerúton folytatjuk az utunkat a Burok-völgy felé. Vissza-vissza nézek, hogy a többiek jönnek -e,
de sokág nem látom õket, arra gondolunk, hogy továbbmentek a lenti úton. Végül meglátjuk õket, nem
kavartak el. Arról beszélgetünk, hogy mennyivel egyszerûbb lett volna egy közelebbi túrára menni.. könnyebb
tereppel, eltévedések nélkül.. De a fõ attrakcióért jöttünk, ami még hátra volt. Az esõ végre kezd alábbhagyni,
és mire elérjük a völgy bejáratát már csak csepereg. Lassan lekerülnek a kapucnik, majd kicsit odébb az
esõkabátot is bedobjuk a tatyóba. Pont jókor. Még az hiányzott volna, hogy itt végig essen. Sár az persze volt,
néhol akkora, hogy majdnem otthagytuk a cipõinket. Az a kimondott ragadós süppedõs agyag, néhol 10 centis
krátereket hagytunk. Hosszû menetelés kezdõdött, több helyen kerülni kellett, mert nem lehetett továbbhaladni
az egykori kijárt úton a keresztbe dõlt fák és dzsumbuj miatt. Én nagyon élveztem, igazi vadregényes környezet.
Ahogy beljebb haladtunk egyre többet kellett akadályokat mászni. A völgy oldalában szép sziklafalakat
csodálhattunk meg. Szép látványban nem volt hiány, de elég lassan haladtunk a sok mászás és kerülgetés miatt.
Pedig ahol lehetett haladni, ott iparkodtunk. Feltûnt mögöttünk, és lassan beért a hármasfogat. Beérünk
még pár embert, akik éppen pihennek a kidõlt fákon ülve, majd õk is utánunk indulnak. Így megyünk tovább,
és végül megpillantjuk a pontot. Újabb ragacsokat kapunk az ellenõrzõ lapra, amit már meg se próbálok
felragasztani a lapomra, csak a zacskó belsejébe teszem. Kicsit beszélgetünk a pontõrökkel az eddigi
útról, de nem sokat idõzünk.

Haladni kell, ha be akarunk érni. Még mindíg sok van a völgybõl, és azt még nem is sejtjük, hogy az
akadályok itt még fokozódnak. Útközben szóba elegyedek az egyik idõsebb túratárssal, akirõl
kiderül, hogy Õ a Kinizsi Encián egyik õstagja, és a K100 egyik alapítója. Vagyis a hazai
teljesítménytúrázás egyik létrehozója. Jól elbeszélgetünk az Encián rendezvényeirõl, majd végül mi Timivel
lemaradunk kicsit. Az út már folyamatosan emelkedik, kifele haladunk a völgybõl. Lassan javul a terep,
óriási fák mellett haladunk. Itt viszont iszonyú sok csalán álldogállt az út mentén, amibõl néha-néha
kaptunk egy-egy szép adagot. Aztán azok is elmaradnak, tágasodik az út és végül felérünk Királyszállásra,
a mûútra. Derékig sárosan ugyan, de még idõben vagyunk, ez jó. Innen már nem lesz nehéz lecsorogni
Várpalotára. Ahogy haladunk az úton, felötlenek bennem az egykori Tési emlékek.. Elérjük az elágazást,
ahol egy autó parkol, mellette egy férfi álldogál. Elõször azt hisszük, hogy elõrébb hozták a pontot ide,
de kiderül, hogy nem Õ a pont, csak útbaigazít minket. Megmutatja, hogy nincs messze a pont, már látni
onnan a sátrat ahova menni kell. Iparkodunk is arrafelé. A pont remek pihenõül szolgál. Sörsátor alatt
állnak a pontõrök, itt van ellátás. Finom zöldalmát meg csokit kapunk, vizet is lehet venni. Itt kicsit
összejön pár ember amíg ott vagyunk, de aztán mi tovább is indulunk immáron lefele a Csörget-völgybe.

Út közben néhány technikás szakasszal is találkozunk, le-fel hullámvasutazunk kisebb puklikon, de alapvetõen
lefele ereszkedünk. Ez a völgy is nagyon tetszik és itt jól lehet haladni is leszámítva egy két csúszós
meredek részt. A hármasfogat ismét beér minket, elengedjük õket. Egy elágazásban kicsit keresgéljük
a jelzést, de nincs sehol. A meredekebben lejtõn indulunk el, ami egy hid alatt vezet el. Ez a jó út, de ez
csak száz méterrel késõbb derül ki. Onnan viszont jó a jelzés végig. A környék egyre nyíltabb lesz, újra
körülvesznek a kopasz tetejû szép sziklás dombok, és hosszú menetelés után meglátjuk Várpalota házait a
távolban. Jól haladunk, nem is kell rohanni az idõ miatt. A városba beérve ismerõs lakótelepen megyünk
keresztül. Várjunk csak! Ez nem lehet az.. nem, nem. Maradjunk annyiban, hogy nagyon hasonló utcákon
haladunk, mint ahol indultunk.. még hosszan követjük a kék kereszt jelzést, most mi érjük be a masik kis
csapatot a cél elõtt nem sokkal. Kis keresgélés után feltûnik a mûvház újra. Jó kis túra volt ez a
megpróbáltatások ellenére is, ebben megegyezünk még az utolsó métereken. Nagyon jó beérkezni a célba.
Mint mindíg. Az idõnk 6:40 lett. A rendezõk itt is profin teszik a dolgukat, kapunk mindent, kaja is van.
Uborkás zsírosdeszkák, ásványvíz meg kapunk egy-egy kis dobozos üdítõt is. Kicsit félrevonulunk enni egy
asztalhoz. Érdekes volt, hogy éppen valamiféle elõadás készülõdhetett, mert folyamatosan érkeztek az emberek.
Szépen csinosan, ahogy kell, néztek is minket (varacskos disznókat) rendesen ;)

Összekaptuk magunkat, elköszöntünk, és indultunk is haza, mielõtt megint rákezd esni, mert még mindíg jól
el volt borulva odafent. Nagyon jó volt ismét a Bakonyban, végül már egyikõnk sem bánta, hogy mégis ezt a
túrát választottuk aznap. Köszönjük a rendezést!

Képek a túráról:
http://kep.tar.hu/qvic/50175979#2