Túrabeszámolók


Alpannonia teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
dnvzoliTúra éve: 20182018.09.10 15:11:47
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 -Apa,merre jártál ma?


-Hát Kőszegen,az Óház-tetőn,a Hét vezér-forrásnál,az Írott-kőn,a Szent Vid-kápolnánál,Velemben,Bozsokon,A Kendigeken....


-Hú,ezek jó messze vannak egymástól,nem?


Alpannonia maraton



2018.09.08.


Valahogy sejtettem,hogy ez nem lesz egy sétagalopp.A Kőszegi-hegységre jellemző,hogy kis kiterjedése mellé annak idején a felszínt formáló hatalmas erők össze-vissza gyűrték szegényt,minek erdményeképpen mondjuk egy harmincas túrába pillanatok alatt bele lehet lapátolni 1000m szintemelkedést,egy maratonba meg akár 1500-at is,ezt a Rendezőségnek sikerült még megfejelni,így lett a 42 kilométer szintemelkedése 1682 méter.Ez nem kevés.


Fél 8-kor indulunk Zsuzskával és Lacival a Várból,kigyalogolunk a városkából a kéken,elhaladunk a Koronaőrző bunker előtt és máris itt a kálvária domb,kezdődhet a mai szintgyűjtés.Fent a dombon a kápolna előtt kis szusszanás,és irány tovább a Trianoni kereszthez!Ez jó ötlet,úgy sem láttam még.Lefelé indul az út,ez azért jó,mert ez egy oda-vissza szakasz,úgyhogy az itt elvesztegetett szintet hamarosan vissza is gyűjthetjük.Keresztnél önellenőrzés történik,a kilátást sajnos erősen korlátozza a levegő magas páratartalma.


Vissza a kékre!Irány a Pintér-tető!


Gombászó atyafi jön velünk szembe,kosara megpúpozva őzláb gombával,hamarosan mi is szembesülünk a ténnyel:idén elképesztő mennyiségű őzláb található az erdőben,mi itt a viszonylag sűrűn járt utak mentén is sokat láttunk,mi lehet akkor a csak a helyiek által ismert titkos lelőhelyeken!?


Aztán azzal is szembesülünk,hogy a Pintér-tető sem adja magát könnyen,itt a túra elején jó kis ízelítőt kapunk a ránk váró nehézségekből.Felérve szép kilátás a jutalom,sajnos a párásság azért sokat levesz az osztályzatból.


Kiérünk a Kincs-pihenőtől ide futó aszfaltcsíkra,majd el is hagyjuk azt gyorsan és vele párhuzamosan haladva,de az erdőben érjük el a Hétforrást.


Bekapok pár falatot a pihenés közben,az amúgy szintén közepes ásványvíz minőségű győri ivóvizemet helyi forrásvízre cserélem,természetesen a szokásos rítust követve:a palackot az összes kifolyó igénybe vételével töltöm tele.Mert itt ezt így kell!:)


Hát akkor jöjjön,aminek jönnie kell,mintegy 170 méter szintemelkedés begyűjtése 1 kilométeren belül,irány az Óház-tető.Félútnál muszáj megállnom,és lecserélni a mackónadrágot rövidgatyára.Konkrétan szakad rólam a víz,ha nem említettem volna,a páratartalom a maximumhoz közelít,ha ezt meghaladná minimum ködnek,rosszabb esetben esőnek kellene lenni.


Itt az Óház,nem lazsálunk,6 kilométert jöttünk eddig és már 430 méter szintet begyűjtöttünk.Megérdemeljük tehát a müzliszeletet,amit a pecsétlenyomat mellé a Pontőrségtől kapunk.:)A kilátózást most kihagyjuk,az előbbiekben említett okok miatt,hozzátéve még,hogy egy víz a hátunk,a szél meg azért ott fent fúj rendesen.


Nőt követve(ez a mentségJ) kispistázva állunk rá a Vöröskereszthez vezető kékre,kellemes hullámvasutazás árán érünk el az említett csomóponthoz,amit valóban egy vörös kereszt díszít.Út közben számtalan szebbnél-szebb őszi színekben pompázó falevelet látok az ösvényen,de érzem,ez a mai nem a makrózás napja,szükség lesz azokra a pár percekre még a későbbiekben.


Vöröskeresztnél több csapat is összeverődik,nagy a kupaktanács,merre is tovább,pedig ennél több segítséget nehezen kaphatunk:van irányító tábla,van itiner,van jelzés,mégis többen a jobb kanyar helyett elindulnának egyenesen….


Meglátogatjuk a Zeiger-nyereg csomópontját ahonnan most egy erős visszafordulással rátérünk a zöld sávra.Haladunk egy kicsit lefelé a változatosság kedvéért.Felkeressük a vadregényes környezetben található Szikla-forrást,majd hamarosan a Stájerházak is feltűnnek.Finom körtét találok az egyik fa alatt,kiűzök belőle vagy 6-7 lakmározó darazsat,és máris enyém a finom gyümölcs!Fotózok párat,eszegetem a zsákmányt,felnézek,Zsuzska és Laci már nincs sehol.Csak tudnám,hova ez a rohanás?J


Kellemetlen rész következik,elnyújtott emelkedő a Hörmann-forrásig,amúgy gyönyörű szép,ha jól emlékszem jobbára bükk erdőben.Próbálok nem kapkodni,a pulzusomat megfelelő tartományban tartva egyenletes tempóban haladva küzdök a feladattal,persze a párás levegőnek köszönhetően folyik rólam a víz,mire felérek a forrás mellett tanyát vert ellenőrzőpontra.Ez csak azért zavar,mert itt a fák között valószínűleg nincs túl meleg,a személyzet ugyanis kabátban ücsörög.


Muszáj viszont enni valamit,betolok egy kakaós csigát és iszom egy pohárral a pont szolgáltatását képező izo-italból.Aztán hajrá,vizes háttal nem tanácsos a tizenfokokban sokat időzni.


A forrásnál lemosakszom,ezt sosem hagyom ki,ha van rá lehetőség.Vizem még van,így nem cserélek,a múltkor úgyis azt írták a Hörmannra,hogy nem a legjobb a víz minősége,nem tudom,ez azóta változott-e.


Jöhet az Írott-kő!


Többször jártam már ezen a szakaszon,de eddig nem tűnt fel,mennyire köves.Vagy az eddigi bakancsaimnak keményebb volt a talpa.Mondjuk ennek az Olang-nak simán hajlítgatom a Vibram talpát,eddigi bakancsaimnak a talpát,amik alatt ilyen volt szinte benyomni se lehetett,nemhogy hajlítgatni.A Vibram kemény szokott lenni,mint a beton.Hát ez nem olyan.


Szóval haladok felfelé a kellemetlenül köves gerincúton,nyírfák mellett,a határsávon vagyunk ugyanis és a határsávon általában nyírfa van ültetve.Gyaníthatóan a fehér kérge miatt.Én legalábbis ezt hallottam,többek között a túratársaktól,DE:A fehér törzsű nyírfa ültetése a határsávra városi legenda(hogy fentről jobban látható legyen),a határsávon az annak idején semmiféle fa nem volt,ha volt nyiladék azt tisztán tartották,ha nem,vágtak,majd gondosan karbantartották megbízható fakitermelő brigádok.(Olyanok akik vélhetően nem akartak átszökni a hanyatló Nyugatra,továbbá titkos adatokat sem dobáltak át ürgebőrbe varrva a sógoroknak)Nos,mikor ennek a szemmel tartható nyiladéknak a jelentősége megszűnt ezek beerdősültek,becserjésedtek,ha volt ott nyír akkor azzal,ha nem,akkor gyertyánnal,rezgő nyárral,luccal stb.Köszönjük az információt,Tonnakilométer Misi!:)


Te kis majom!-áll egy fára erősített,kedves kis majomfejet ábrázoló A/4-es papírlapon,ez aztán jó párszor megismétlődik még a csúcs közelében,nem derül ki,hogy ki a szerző,illetve,hogy kinek szól az üzenet.


Aztán itt a kilátó,szuper az idő,napsütés,kellemes meleg,le is kapom a bakancsot,zoknit szárítok,lábat napoztatok,eszünk-iszunk,jól vagyunk!:)Rékáéktól pecsét mellé valamiféle energiapürét kapunk,aminek íze leginkább leturmixolt,megcukrozott almára emlékeztet,amúgy finom.Szponzored báj legnagyobb hazai sportáruház.


Felnézek a kilátóba is,ezt azért nem szoktam kihagyni,akármilyen is az időjárás,a helyzet változatlan:a páratartalom erősen korlátozza a látótávolságot.


Na,mostanra már elég volt a felfelé menetekből egy időre,úgyhogy lefelé indulunk,mondjuk elég nehéz is lenne tovább emelkednünk innen,a Dunántúl legmagasabb pontjáról.:)


Tovább a kéken,irány Bozsok!


Jó meredek lejtővel indít az etap,térdfájósoknak van min aggódniuk,szerencsére én a derékfájósok táborát erősítem,így itt nincs problémám.:)


Most jó sokáig megyünk szembe az Írottkő 50-tt útvonalával,egészen Velemig.Hatalmas a szintvesztés Bozsokig,többször átfut a fejemen:október 20-án biztos itt a helyem?Akarok én ennyit felfelé menni?:)Ennyi kihagyás után kell majd ez nekem?A válasz azt hiszem sejthető:persze,hogy kell!:)a Kőszegi-hegység annyiszor kell,ahányszor csak lehetőség nyílik rá!


Kalapos-köveknél durva holtpont ér el,volt az útban néhány emelkedő szakasz is,amire nem számítottam(nem emlékeztem rá),féltávnál sem vagyunk és már leküzdöttünk egy kilométer szintet,sok volt a kihagyás,úgyhogy nem csodálkozom a megzuhanáson.Kövek után aztán újra nagyon komoly szintvesztések jönnek,így érünk be Bozsokra.Buszmegállónál nyomunk egy pecsétet magunknak,majd meglátogatjuk a Kerekes üzletház udvarát ahol a lányok finom zsíros/házi májkrémes/lekváros kenyerekkel,különböző ízű szörpökkel várnak ránk.


Evés-ivás után visszagyalogolunk a falu szélére és ráállunk a kék kereszt jelzésre,amin áttúrázunk Velembe.


Velemben is kocsmázunk egyet,iszom is egy jó barack-fröccsöt(2dl baracklé+3 dl szóda),pihenünk kicsit,majd megindulunk-hát persze,hogy felfelé.:)


Útba ejtjük a Vasa-kutat,ez azért jó,mert a fák hűse alatt haladhatunk az aszfalt helyett és alkalom adódik egy újabb frissítésre is a kellemesen vasas ízű forrásból.Medencés jellegű,úgyhogy az ivást azért nem erőltetem,de mosakodni kiváló.Persze,ha a szomjhalál kerülgetne nem lenne problémám a kialakítással,mindenki elhiheti.


Nincs más hátra,mint előre,eljött,aminek el kellett jönnie,itt a kék kereszt jelzés,irány a kaptató,jöjjön a Szent Vid-kápolna!Hatalmas fák gyökerei határolta köves mélyútban haladunk,majd ezeket elhagyva a hegy derekán fut az út felfelé,mi nem futunk,örülünk,hogy élünk.Felküzdjük magunkat a lépcsőn,ez is megvan,itt állunk a kápolna előtt.Elhaladunk a Kéktúra-emlékkő mellett(az átkosban itt volt a Kéktúra nyugati végpontja)és mivel a Szent-Vidig tartó kaptató csak egy része volt az utolsó nagy megmérettetésnek,(innen még jön egy jó szakasz,tovább a kék kereszten),felcaplatunk hát Bubuval a Hármashatár-hegyre,a Hörmann-forrás előtti parkolóhoz,már csak azért is,mert ott is igazolni kell az ottjártunkat.


Többen összeverődünk itt,így egy 6-7 fős csapat indul tovább meghódítani a Kendigeket a kék 3szög jelzést használva.Először fenyvesben visz utunk(légyölő galóca sajnos még nincs)majd kiérünk a gerincre,és végre kapunk levegőt!Nem kis dolog ez ma,el se lehet mondani mennyivel könnyebb így a haladás,ráadásul az itiner se hazudik,balunkon Ausztria,jobbunkon Szombathely irányába gyönyörű a kilátás.Kicsit a levegő is tisztult,száradt,feltűnnek a hegyek,látszik már a Schneeberg is.


Felkapaszkodunk a rádiósok állomásához(itt webkamera is van,úgy tudom),majd lejtőn le,jöhet a Kopasz-Kendig.Áthaladunk az egykori műszaki határzár vonalán,a hegy tetején még állnak a szögesdrótot tartó vasbeton oszlopok,felismerhető a határőrség egykori telephelye,itt egy jó magas fém torony,az ösvény leaszfaltozva,szóval igazi a határsáv-hangulat.Az ember elképzeli mi ment itt akkoriban….


Visszaérünk a Vöröskereszthez,de előtte el is fordulunk:egy jelzésváltással átállunk a sárga keresztre,betérünk a Hegyvámosi erdőbe.Ellenőrzőpontba botlunk,önellenőrzés mellé finom alma a jutalom,el is tűnik a bendőmbe szőröstül-bőröstül.:)


Lefelé tartunk,végre lefelé!:)


Megjelenik a civilizáció,szőlősök mentén vesztjük a szintet,ez már itt a Pogányok nevű településrész.


Újra az Alpannonia jelzésen találjuk magunkat,most épp a sárga verzión,ezen szépen be is gyalogolunk Kőszegre.A Szénsavas-kút megint nem működik,nem tudom mi ennyire bonyolult ezen a kúton 3 alkalomból kétszer tuti nem ad vizet.De lehet,hogy 5-ből négyszer.


Na,de nincs vége a mókának,a túra még a végére odavág egyet,fel kell ugyanis túráznunk a Szulejmán-kilátóhoz is.Egyébként ez nem is olyan rossz ötlet,bár elsőre annak tűnhet,a kilátóból rálátni Kőszeg városmagjára,egyfajta keretet,lezárást adva így a mai gyaloglatnak.


Fél 8-kor rajtoltunk,18:10 a célidőnk úgyhogy szintidő-kihasználósra sikeredett ez a menet,ezen mondjuk nem is csodálkozom,a túra paramétereit nézve.


A végén még cél-fotó is készül,megkapjuk a gratulációt,viszont köszönjük a rendezést,kiváló túra ez,a Kőszegi-hegység magáért beszél,az ellátásra szavunk nem lehet,az igazoló füzet tartalmaz minden adatot,amire szükség lehet,a jelvény nagyon jól néz ki,jól elfáradtam,a foglalkozás elérte célját.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Képek itt:


https://photos.app.goo.gl/TbZe96kQKpvVCrY9A


 

 
 
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.09.07 21:57:35
megnéz goom összes beszámolója

 Alpannonia 15 TT - ahogy ő látta... (fényképes beszámoló a blogomon, illetve cikk a Turista Magazinban).

 
 
 Túra éve: 2016
dnvzoliTúra éve: 20162016.09.08 18:34:06
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 Alpannonia 15.



2016.09.03.


Hihetetlenül szép és látványos,ködös napfelkeltével hagyjuk el Győrt valamikor 6 óra után pár perccel.Eddig minden a terv szerint halad,sikerült időben felkeltenem a csapatot és 1 óra múlva már az M85-ön suhanunk a hegyek irányába.Csorna előtt aztán sajnos véget is ér a 120-as tempó,le kell jönnünk a gyorsforgalmiról,mivel az innentől délnek tart.Csornán a mindig kint levő traffi persze most sem pihen(a csornai rendőrség fenntartja jó hírét),azon azért elcsodálkozom,hogy a fehér Seat hazajövetelünkkor is ugyanott áll.Bakker,ezek itt dekkoltak egész nap?


Lövőnél a benzinkúton szokásomhoz híven megállunk reggelizni,jól jönnek majd a bevitt kalóriák a túra első 4 kilométerén.8 óra körül aztán Kőszegen is vagyunk,itt is követem az előző évek gyakorlatát és az Írottkő túrák indítási bázisául szolgáló gimnázium előtt parkolom le az autót.


Miután vagy 12-szer zárom be,majd nyitom ki újra az autót (valami mindig bent/nálunk maradt…) akár el is indulhatnánk megkeresni azt a Borok Házát…..


Rékával futunk össze aki már nagy lendülettel tart a hegyek felé(Niki babázik,távolmaradása így igazolt:),majd pár lépés múlva naféval váltunk pár szót,ami most különösen hasznosnak bizonyul:elárulja ugyanis,hogy nem a ttt-n meghirdetett helyen,hanem a várban van a rajt.A piros krepp szalagok amúgy oda is vezetnek.Hát akkor hajrá!


A Diák-közön át támadjuk hát a várat,majd az egykori vizesárokból kilépcsőzve jutunk a belső udvarra.


Benevezünk.Két helyen kell majd pecsétet szereznünk,az egyiket az Óház-tetőn,a másikat Rőtfalván.Kapunk itinert is,meg egy fekete-fehér térképmásolatot,amin viszont nincs bejelölve az útvonal.Ez érdekes.Az útvonalleírás viszont korrektnek tűnik,a saját térképemet 2 hete vettem,a legfrissebb verzió,úgyhogy gondjaink nem lehetnek.


Nem jó viszont a ruházatunk összetétele.A hosszú nadrág,de főleg a pulóver már most sok,mire visszaérünk az autónk vonalába minden meleg holmi lekívánkozik rólunk.Strandidőt jósoltak mára,nem hazudtak.


A kijelölt úton haladunk,nem vágunk át a temető mellett,így láthatjuk a Természetvédelmi Látogatóközpontot(egyszer már be is kellene menni…) meg egy szépen felújított missziós házat is mielőtt elérjük a Szénsavas-forrást.Természetesen megkóstoljuk a vizét,tényleg szénsavas és meglehetősen vasas.Nálunk a Kisalföldön is szinte mindenhol vasas a víz,de azok vastartalma ennek csak töredéke lehet.Ez sima ízleléssel is nyugodtan kijelenthető.


No ittunk,akár neki is vághatnánk az emelkedésnek.Mert ami eddig volt az még csak előfutárának sem nevezhető az ez után következőknek.Keskeny,vízmosta,beton elemekkel megerősített utcán közeledik a természet,majd egy mély árok peremén hullámvasutazunk a hegyoldalban.Meredek lépcsősor juttat fel a szerpentinútra,a következő kanyarban ismét lépcsőzünk egyet.Mindezeket a Z sáv jelzést követve tesszük.Az utunkba eső közkifolyónál amúgy már mosakodunk is,még nincs 9 óra de már elég meleg van.


Balunkon örökpanorámás birtokokkal szegélyezett úton haladunk felfelé az elnyújtott emelkedőn.A gesztenye tüskés gubacsai már szép nagyok és élénk zöldek,később hullott szilva visz változatosságot az utunkba,a kilátás is szép néhol.


Egy baj van csak:ilyen panoráma nekem nem rémlik a korábbi útjaimról,melyeken az Óházra tartottam a Z sávon…na meg jelzést sem láttam már egy ideje….letértünk a kijelölt útról,ez egyre biztosabb,csak azt tudnám,hogy hol……!?


Kicsit(nem kicsit)mérgelődök,az út közben beszűkül,a házak elfogynak,most már biztos,hogy rossz helyen vagyunk.Igénybe veszem a helyiek segítségét,bár a megkérdezett úriember emlékei halványak,azt mondja,kiérve a burkolt útra jobbra és balra tartva is fel lehet jutni a tetőre.


Valóban kiérünk egy aszfaltútra.Szerencsémre épp ott figyel egy fán egy Z+ jelzés,így be tudom azonosítani a helyet,ahol épp most állunk.A megkérdezett polgártárs is jól emlékezett amúgy.Ha balra megyünk a Z+-en is elérjük a Z sávot,ha jobbra,akkor is(itt a Z sáv lényegében egy kört tesz meg a hegyen Kőszegről indulva az Óház-tetőt érintve).Jobbost vezényelek,a térkép szerint egy-két percen belül el kell érnünk a zöld sáv azon ágát,amin a kiírás szerint kell felkapaszkodnunk az Óház-tetőre.Elkeverésünk óta szerencsére nem távolodtunk el tőle nagyon,lényegében párhuzamosan haladtunk vele.


Így is lesz,megvan a Z sáv,újra a túrában!Itthon aztán,mivel nem emlékeztem az utcanévre  kiderítem,hogy a Napsugár utcán haladtunk a Szabó-hegy oldalában.Legközelebb majd felderítjük,hol vesztettük el a jelzést.


Jönnek az igazi meredekségek!Mondom a gyerekeknek,ha már előre-felfelé nézve egyre többet látunk az égből közel a tető.Ritkulnak is a fák,már én is megtévedek és várom a kő tornyot,de ez még nem az a hely,csak kiértünk a felső aszfaltútra és ezzel a hegy oldalába.Innen még egy etap felfelé….


Átkelünk tehát az úton(innen jobbra 1km a Kincs pihenő,balra másfél a Vörös kereszt)felkapatunk az erdőbe.Néhány húzós perc és Peti vezetésével befut az Óház-tető.


Letelepszünk a pontőrség mellé,ételt-italt veszünk magunkhoz és felmegyünk körülnézni.Szerencsére most nincs nagy szél ami az izzadt hátunk miatt lezavarna innen,a hőmérséklet is kellemes,nézelődünk jó pár percet.Lefelé menet aztán ismerős botot látunk felfelé caplatni,a botba ismerősnek tűnő arcot kapaszkodni.


Hát tényleg,Viktor érkezik éppen,ha nem is egyenesen Bakonybélből,de majdnem.Egy-két ausztriai hegycsúcs éppenséggel útjába került idefelé jövet,és miután a túrázóféle emberek az útjukba eső csúcsokat nem kikerülik,hanem megmásszák,ő is így tett Imrével.Hazafelé menet meg ez a túra esett útba,hát ha útba esik már csak nem megy el mellette…..


A Hét(vezér)-forrásig aztán együtt ereszkedünk,mi be is nézünk a forráshoz,Viktor-mivel ideje korlátozott-elindul Rőtfalvára.


Szépen kicsinosították a forrás környezetét,utakat burkoltak,padokat,asztalokat helyeztek ki,fedett hely is van,bár lehet,hogy korábban is volt-nem emlékszem.Ennek oldalára került áthelyezésre a Kéktúra-bélyegző is.Forrásvízből készítek egy palack Isostar italt,jól jönnek a sók,vitaminok meg a nyomelemek-kár,hogy a gyerekeknek nem ízlik.Felderítjük aztán a lerobbant határőr laktanyát is,még a kutyák egykori kenneljeit is megtaláljuk.Mindent benőtt a gaz,minden omladozik.Lebontására gondolom senkinek nincs pénze,a hasznosítására meg mégúgy sincs.


Na akkor most mi legyen?Vissza az aszfalton vagy irány a meredek hegyoldal?-teszem fel a kérdést.Az aszfaltot választjuk,visszaemelkedünk a túrába és elindulunk a sárga Alpannonia jelzésen.Lehet,hogy már itt mellénk szegődik a K+ jelzés is,de lehet,hogy az csak a letérőtől van,nem tudom.


Az viszont biztos,hogy mellénk szegődik Zsuzska és Edit,velük fordulunk le tehát az aszfaltról Rőtfalva irányába.Mivel mi elég lassan haladunk az ötös fogat hamarosan fel is bomlik,újra hárman maradunk.


Légvédelmi sziréna(?) hangja hasít bele a csendbe,később a híradókból megtudom,hogy az ipari létesítmények közelében található veszélyt jelző berendezéseket próbálták ki ezen a napon.Pár perc múlva aztán harangzúgást hoz a szél,jelezvén,hogy a szintidőt(5 óra) nem kicsit fogjuk túllépni ma.Negyed kilenc után indultunk,most dél van és jöttünk vagy 7-8 kilométert…..


No,de semmi baj ám,már a rajtban megnyugtattak,hogy az elvárás a 16 óráig való beérkezés.Tisztában voltam vele amúgy,hogy közel 500 méteres szintemelkedés mellett az 5 órás szintidő nekünk a lehetetlen kategória.


Átlépjük közben a határt amit a határkövek mellett a nyírfasáv is jelez.


Leérünk Rőtfalvára amit a nagypolitika játékai miatt ma Rattersdorfnak hívnak és ahol az emberek ma jobbára németül beszélgetnek.Nem túl szép falu amúgy,iszonyú sok a giccs,a lakók nagy része valamiért legyőzhetetlen késztetést érez arra,hogy az előkertjét elárassza kerti törpével,kerti manóval,mindenféle olcsó műanyag állattal,növénnyel.Borzalom a köbön.Igazán szép házat itt lent nem is látni,feljebb azért eljöttünk pár szép porta mellett,kerti tavakkal,parkosított udvarral.Úgy néztem a hegyről érkező források,patakok vizét fogják be az élelmes helyiek.Ügyesen csinálják.A falu felső része tényleg szép.


Pontőrség a templom előtt.Lyukaszt nekünk a pontőr,majd mivel Viktor ellátott minket némi euróval irány a kocsma/étterem Almdudlert inni.A gyerekeknek még szerencséjük is van,gyűjtik a kupakokat és mivel itt sem egyből a szemétbe kerülnek kapnak egy kisebb zacskóval.Van jó pár olyan,amilyen még nem volt eddig.


Már épp indulnánk tovább mikor ismét ismerős alakok közelednek:Unci Laciék érkeznek egy népesebb csapattal.Mondják,hogy hiányoltak bennünket a Magas Bakonyon,hát sajnos oda tényleg nem jutottunk el idén.Beszélgetünk pár percet majd mi elköszönünk,úgyis utolérnek majd hamarosan.


Innentől kezdve aztán iszonyúan belassulunk.Az eddigi szinemelkedés,a meleg meg a pihenő a lehető legmélyebb mélypontba taszítja Tomit.Totálisan elfáradt,alig bír lépni,haladunk is vagy 1 km/órával.Talán.Á,nem,kit akarok átverni,annyival sem....:)



Közben utolérnek Unciék,Laci jó fej,látva gondjainkat a gyerekek felélesztése céljából még futóversenyre is vállalkozik.Peti kötélnek is áll,fut egy rövidet Lacival,Tomin ez sem segít.


Az Andalgó amúgy itt a Gyöngyös-patak felett igazán nem megerőltető szakasz,szintemelkedés nulla,árnyékban is vagyunk,lehetne menni,de állandóan meg kell állnunk bevárni Tomit.Én már elkönyvelem,hogy innen aztán soha az életben vissza nem térünk a civilizációba,el is magyarázom a gyerekeknek,hogy ha nem lépünk akkor nem jutunk vissza Kőszegre,ránk esteledik,itt alszunk:))Kitűző sem lesz.De akkor ez lesz a legkisebb bajunk:))


Nagy nehezen azért megérkezünk a Csónakázó-tó fölé,beazonosítjuk a letérő helyét,ott állunk a kálváriadomb aljában.Itt az itiner nem pontos,a Korona bunkerig nem kell elmenni,a K sáv előbb befut szemből.Kerestem én is a bunkert(eddig még nem találkoztam vele)-ezért nem láttam most sem.


Lenne mód a domb kihagyására/megkerülésére de engem nem ilyen fából faragtak-a gyerekek meg így jártak:).Lassan,nagyon lassan elindulunk felfelé.Kézen fogom Tomit,igazából ez csak lelki segítség,mert nem vontatom,de használ.Peti szerencsére bírja egyedül is.Nem gyenge amúgy ez a szakasz,úgy 500 méterre saccolom jó 100 méter szinttel.Megismerkedünk közben Jézus utolsó útjának stációival is.


Fent a Kálvária templom előtt tűz a Nap,jó meleg van,úgyhogy nem is időzünk sokat.Megvan merre kell tovább menni,elindulunk.Térkép nélkül itt aztán meg lettünk volna lőve,ugyanis ha a Szulejmán- kilátót szeretnénk útba ejteni hamarosan le kell térni a K sávról.Az itiner sajnos itt is pontatlan,az igaz,hogy a kék elkanyarodik jobbra(a Pintér-tető felé),a sárga Alpannonia jelzés viszont nem egyenesen tart tovább,hanem élesen letér balra.Ráadásul a jelzés letérését a kereszteződésben semmi nem jelzi,az első alig-alig észrevehető,borostyán mögé elrejtőzött jelzés jóval később jön csak elő.


De előjön és ez a lényeg,a térkép segített.Később,ahol már jobban láthatóak a jelzések még táblák is megerősítik az irányt a kilátó felé.


Egy kanyarban vadkörtét találok,szedek pár szemet a földről,a frissebbek finomak,a többi elég kásás.


Tomi közben némileg magára talál(lehet,hogy hatott a szőlőcukor?),viszont Peti belassul.Őt most kapta el a holtpont.Most rá kell várni néha.A nemtudomhányadik mikor érünk már oda kérdésnél aztán magam is meglapődök:itt van előttünk a kilátó.


Nem az a klasszikus magas építmény ugye,inkább csak ráül a domboldalra felülről érkezve azért nem venni észre távolabbról.Na itt aztán marha meleg van,gyorsan nézünk körbe,a hulla fáradt gyerekek szerintem sehogy.Amúgy is iszonyú az a távvezeték pont a panoráma kellős közepén,minden innen készített fényképet tönkretéve.Igazán jó kép a kilátó alattról készíthető,ott már nem lógnak keresztbe a drótok.


Fáradtan nehezen megy a lefelé lépcsőzés,szegény gyerekek szenvednek rendesen.Elkészültek az erejükkel,ez tisztán látszik.A városba érve én az első kék kútnál lefürdök,őket nem tudom rávenni,hiába bizonygatom,hogy jót tenne a hűs víz.


A várat most a főkapun támadjuk,7 órára volt szükségünk a kicsit több,mint 15 kilométer leküzdéséhez.Ehhez a 15 kilométerhez amúgy papíron 460 méter szint társult,mi ezt a Hét-forrásos kitérőnkkel bőven 500 körülre tornáztuk.A menetidő 7 órásra bővüléséhez azért jócskán hozzájárult az Óháznál eltöltött fél óra,a Hét-forrásnál közel ugyanennyi,na meg a rőtfalvai Almdudlerezés is.A tiszta menetidőnk úgy 5,5 óra lehetett.


Lerogyunk a célban,egy kedves hölgy még a gyerekek lábának masszírozásával is próbálkozik.Átvesszük a kitűzőket,már csak két fajtából lehet választani,egyiken a Látogatóközpont,másikon a Hörmann-forrás látszik.Mivel a Hörmann-forrást a túránk nem is érintette én a másikat választom,a gyerekek a hörmannosat-nekik az tetszik jobban.Ismerik amúgy az építményt,jártunk már ott korábban.


Eszünk,pihenünk majd feltesszük a pontot az i-re,elgyalogolunk a Hunyadi utcába az autóhoz.Ott már vár ránk Zsuzska és Edit,ötösben autózunk haza Győrbe.Itthon aztán a Mekiben a kalóriapótlás után a játszóházban nyomát sem látni fáradtságnak.....


Komoly 15-ös meneten vagyunk túl,a nyár azért még meglátszik a gyerekeken,tudtam,hogy nehéz lesz,de azt,hogy ennyire,azt nem.De végigjárták,büszkék lehetnek magukra.Legközelebb majd megpróbálunk faragni a menetidőből is.Már van hasonlítási alap.Különben is ismert a mondás:ami nem öl meg az megerősít.


A túrarendezésről: igazi minimál sítílusú,itinert,fekete-fehér térképet és kitűzőt kaptunk,a túrán semmi ellátás nincs.Ezt tudtuk előre,nem is bírálatként mondom.A nevdíj is ennek megfelelően alacsony.Valahogy mégsem tudom összerakni magamban,hogy nagyszüleim-korabeli rendezőgárda ellátás nélküli túrát rendez.Egy kis apróság,egy szelet csoki legalább a célban,kedvességből,vendégszeretetből.....szerintem mindenkinek jólesne.


Off,de talán nem is teljesen:Ezen a túrán is probléma de ettől a túrától függetlenül is gondot jelent a Cartographia új gyakorlata,miszerint a jelzéseket nem az eddig megszokott módon (Z,P,K+,stb)tüntetik fel a térképeken,hanem magát a jelzésképet illesztik az útvonalra.Ez amellett,hogy néha fontos részeket takar ki az útvonalból felvet egy másik gondot is:innentől kezdve a fekete-fehér térképkivonatok teljességgel használhatatlanok mivel nem látható rajtuk a jelzés színe.Ilyen fekete-fehér térképet adni teljesen felesleges,nagyrészt használhatatlan.On.


Mindent figyelembe véve viszont köszönjük a rendezést,köszönjük a túrát!Szép helyeken jártunk,jól elfáradtunk,a foglalkozás elérte célját.


 


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Fotók az utunkról:


https://goo.gl/photos/FEibJwwkgc8Qvwpu7


Régen a picasás időkben ha valaki rákattintott a linkre talált egy olyan lehetőséget is,hogy "xy galériája".Így egyszerűen belenézhetett a korábbi nyilvános túraképekbe is.Ez a lehetőség megszűnt?



 


 
 
Bakancs és FakanálTúra éve: 20162016.09.07 10:17:56
megnéz Bakancs és Fakanál összes beszámolója

Élménybeszámoló fotókkal egy kis gasztro-val az Alpannónia túráról, itt:


https://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2016/09/alpannonia-tura-koszegen.html


 A facebook-on is megtalálsz: Bakancs és Fakanál.

 
 
nafeTúra éve: 20162016.09.05 21:56:30
megnéz nafe összes beszámolója
Alpannonia 25
GPS-el mért távolság 34,5 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 1110 m. Az adat, csak az általam megtett útvonalra vonatkozik. A Szent Vid kápolnától tettem egy kitérőt az Írott-kőre.

Ezen a hétvégén is komoly dilemmát jelentett, melyik túrát válasszam. Egy elmaradt, így 3, általam kedvelt túra közül kellett választanom: Velence kerékpáros túrák, Alpannónia és a Tátika-Rezi. Utoljára a Vértesi Barangoláson talpaltam, így inkább a gyalogos túrák vonzottak. Megnéztem, kell-e fizetni a 86-os út Szombathely-Vát közötti részéért. Nem, ráadásul másfél órával többet alhattam, ami el is döntötte a kérdést. A 2013-as beszámolómból tudtam, szombaton fizetni kellett a parkolásért Kőszegen, s ma Magyarországon alig elképzelhető, hogy ez pozitív irányba változzon, ezért a szokottnál korábban indultam. „Nem is csalódtam”. Alternatív terv megvan, a Jurisics gimnázium előtt tettem le a kocsit. Irány nevezni. A kiírás szerinti rajthelyen, csak egy papírlap fogadott: Rajthely a várban. Irány a vár. Szerencsére alaposan kitáblázták, ott hol található. A GPS szerint 980 m-tettem meg idáig. A valóságban csak kb. 4-500 m (a legközelebbi parkolóhely: 405 m) a távolság, ha a gimnáziumtól rögtön a várba megy az ember. Gyorsan beneveztem. A főszervezőnek elmondtam, valószínűleg el fogok térni az útvonaltól, mert fel akarok menni az Írott-kőre, ha már olyan közel (3-4 km). járok hozzá. Megnéztem a térképet és az itinert, s már indultam is.

Az útvonal a gimnázium mellett vezetett, ezért megálltam, s kiraktam a hátizsákból a Balaton-felvidék atlaszát és a két addigra lemerült GPS akkut. Ez utóbbi előrevetítette, gond lesz. Alighanem tönkre fognak menni. Az ezelőtti két garnitúránál is így történt. Feltöltés után egy hónappal, kicsit később, meg már egy-két nappal is alig maradt kapacitásuk. A parkolóban, éppen Zoli készülődött a rajt felé két gyerkőccel. Ők a rövidebb távra neveznek.

Ballagtam tovább. A Savanyú-víznél megálltam, s ittam egy bögrével. Érdekes, de kevésbé vasas, mint utoljára. Kellemes, nem túl meleg időben talpaltam tovább, kifelé a városból. Kiérve, szőlők mellett, majd kellemes erdőben mentem Cák-ig. A falu után, ismét szőlők. A füves út helyett, lementem, az attól kb. 10 m-re vezető a köves útra, mert nagyon lucskos a fű. Beértem Velembe. Szép a rálátás a Szent-Vid kápolnára. A falu is hangulatos, de az útvonal nem érint semmilyen „ittasellátó” helyet. Eddigre eldöntöttem, megnézem, hogy bírja a hónapok óta vacakoló térdem az emelkedőt, s csak akkor Megyek föl az Írott-kőre, ha a kápolnáig nem lesz semmi gond. Igaz, az eredetileg tervezett Hosszú-völgyön át rövidebb lenne, de inkább a biztonságra játszom. Szerencsére, egyáltalán nem jelzett a térdem, s ez így maradt az egész túrán is. A kápolnánál jelzett a GPS: lemerült a második akku szett is. Erre számítva, már vagy három éve van a hátizsákomban két használatlan ceruza elem, így azokat raktam be, s azok csont nélkül végig bírták a túrát. Arra számítván, hogy melegedni fog az idő, levettem a hosszú-ujjú mezt. Hiba volt, nem így történt. Inkább hűlt az idő, s ma (hétfőn reggel) már éreztem is, sikerült megfáznom.

Az aszfaltot elérve, a kiírástól eltérően balra rátértem az egyébként a Hörmann-forráshoz vezető aszfalt útra, s azon ballagtam egy hegyes szögű kanyarig. Ott rátértem a jobboldali, kiváló murvás útra, amelyen elértem a piros jelzést. Nagyon kellemes, és hangulatos ez a szakasz, amit egyébként a hegység nagy részéről el lehet mondani. A piros és később a kék jelzés mentén, sajnos nagyon sok a 80-100 éves kiszáradt fenyő. Az Írott-kőre vezető végső kaptatón, jobb az út, mint eddig bármelyik túrámon. A meredek rész elején, valakik kis tornyocskákat emeltek a kövekből. Egész hamar fölértem. Odafönt, apuka pihent három gyermekével, bár szemmel láthatóan, a gyerekek már regenerálódtak. Nyomtam egy pecsétet a túrajelentésre, majd megkérdeztem a figyelő gyerkőcöket, szeretnének-e ők is pecsételni. Naná! Így a túra igazoló lapjára került még néhány OKT pecsét, alaposan dokumentálva a kitérőt. Az idő jó, így irány a kilátó. A gyerekek észrevették, ott is van bélyegző. Sajnos ott már nem lehetett pecsételni, mert a gumi nyomólap már hiányzott belőle. A kilátás csak elfogadható, mert igen párás a levegő, de azért megérte felmenni. Elköszöntem a gyerekektől, fölvettem a hosszú-ujjú mezt, s irány a Hörmann-forrás. A határ menti jelzésen elég sokan jöttek szembe, köztük olyanok is, akiknek a kezében, a túra igazoló lapját láttam. A forrásnál sehol az ellenőrző pont. Szerencsémre a főszervező egy csoportot kísért a forráshoz, így kiderült, a parkolónál van a pont. Csak esős időben jönnek a forráshoz, mert ott van esőbeálló. Irány a parkoló.

Bélyegzés után, vissza a forráshoz. Vételeztem egy bögre vizet, amit lefelé menet ittam meg, néha a nyakamba is löttyintve egy kicsit. A vizet egyébként az ÁNTSZ nem javasolja ivásra, bakteriológiai okok miatt. Csakhamar elértem a Stájer-házakat. Jól néznek ki az őszi napsütésben. Az idő újra melegszik. Ballagok tovább. A Szikla-forrás szintén hamar megvan. Épp csak csöpög a víz, hát kihagytam. Jó kis kaptató következett a Zeiger-nyeregre, majd kényelmes séta jórészt lefelé, a Hét-vezér-forrás traverzéig, ahol rátértem a kék jelzésre, s azon fújtattam az Óház-tetőig, ahol megkaptam a következő pecsétet. Végre olyan az idő, hogy érdemes fölmennem a kilátóba! Tényleg szép a panoráma. Nézelődtem egy darabig, beszélgettem egy kicsit két montissal, akik kérdezték, merre lenne jobb menni az Írott-kőre. Nem akartak sokat aszfaltozni, ezért az OKT-t ajánlottam, azzal, hogy lesz néhány hely, ahol alighanem tolni kell. Kérdeztem, merről jöttek. A Hét-vezér-forrástól az OKT-n. Megjegyeztem, ez nagy szívás, még gyalog is. Az ilyen emelkedőn, amikor vinni kell a montit, szokta az ember azt mondani: be kéne vágni a biciklit a bokrokba, s otthagyni, mert sokkal könnyebb lenne nélküle. Egyikőjük megkérdezte, tán hallottam, mert a társa pont ezt mondta. Nem kellett ezt hallanom, gyakorló montisként én is (meg szerintem az összes montis) nem egyszer kívántam a pokolba a bringát az ilyen helyeken.

Lementem a kilátóból, s irányba vettem a várost. Ezen a zöld jelzésen inkább jövök fölfelé. Lefelé nem imádom. Végül csak lejutottam. A Savanyú-víznél megest megálltam. Magamba döntöttem két bögre vizet, s gyerünk tovább. Egy elágazást, megint benéztem a Szulejmán-kilátó felé, de csak odaértem. Itt is nézelődtem egy kicsit, Szép a város föntről. A lemenetel annál rosszabb. A 2013-ban még új korlát nagy része már kidőlt, s a fából készült lépcsőfokok jelentős hányada is elkorhadt. Eléggé balesetveszélyes. Leérve nem maradt más hátra, mint besétálni a célba. Leigazoltam, átvettem a kitűzőt, s hazafelé vettem az irányt.

Kellemes, látványos, bár nem a legkönnyebb túra, főként az Írott-kővel kiegészítve nem, ami viszont sokat emel a látványosságán. Az utak és az ösvények viszont zömmel igen jók, ami könnyebbséget jelent. A Kőszeg-Velem szakasz jobb, mint az Írottkő teljesítménytúráké.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600/500 Ft-ért szürkeárnyalatos térkép, itiner, igazoló lap és kitűző járt. Saját térkép nem árt. Az itiner szépen leírja, hogy a sárga és a piros Alpannonia jelzés, hol melyik turistajelzéssel fonódik. Ez illetve a várból kivezető első szakasz szalagozása sokat segít a tájékozódásban. Meg kéne néznem, a legújabb cartographia-s térképen rajta vannak-e már az Alpannonia jelzések.
 
 
 Túra éve: 2014
JakabTúra éve: 20142014.09.11 10:03:15
megnéz Jakab összes beszámolója

Túrabeszámoló az Alpannónia 15-rõl itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 


 


 


 


 


 

 
 
MirPTúra éve: 20142014.09.10 16:30:28
megnéz MirP összes beszámolója

Alpannonia 15 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.10.09 21:09:08
megnéz nafe összes beszámolója

Alpannonia 25


GPS-el mért távolság: 27,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 840 m. Ez egy kilométerrel több, mint a tényleges táv, mert Kõszegen elkevertem egy kicsit.


Az elõzõ nap szép idõjárása után, meg sem néztem az elõrejelzést, így meglepetésként ért az esõ Sárvártól kezdve. Csak Lukácsházánál szûnt meg a csapadék. Ez nem a legjobb elõjel. A rajthely hamar meglett (az IGo-nak köszönhetõen), s rájöttem, miért vasárnap rendezik a túrát. A rajt kb. 1 km-es körzetében, csak vasárnap lehet fizetés nélkül parkolni. Gyors nevezés. Átvettem, az itineres igazolólapot, s az egyik szervezõvel beszélgetés közben néztem csak bele, így rögtön „fölborzoltam a tollaimat” látván, hogy olyan jelzésen vezet, ami a Cartographia turistatérképén nem szerepel. A leírásból kiderült, majdnem végig van fonódó magyar jelzés is. A túra végén kapott reklámanyagból aztán kiderült pont errõl a jelzésrõl szólt a túra. Alighanem jobb lett volna, ha ez megjelenik a kiírásban, vagy azt a reklámanyagot a rajtnál kapom meg. Ha egy megadott útvonalon kell menni, nem szeretem, ha olyan jelzésen kell haladni, ami a térképen nem létezik. Ugyanakkor nagyon is szeretem az olyan tt-t, ahol megadják az EP-k helyét, s nekem kell megtervezni az útvonalat. Ilyenkor, illetve a magán túráimon az sem zavar, ha nincs jelzés. Montis túrákon pedig zömmel jelzetlen utakon megyek.


A 25-ös távról szinte semmi sem volt megtalálható a ttt-s, illetve a rendezõ egyesületi honlapon. Egészen másfelé kellett menni, mint amire a 15-ös táv útvonala alapján számítottam. A sárga alpannonia jelzésen (Z; S) ballagtam át Cákon keresztül Velembe. Elég unalmas útvonal. Nem is szeretem. Velem közelében elkezdett szemerkélni az esõ. A faluban megálltam esõállósítottam a felszerelésemet és megindultam a Szent Vid kápolna felé, föl a Hörmann-forráshoz, ahol az elsõ ellenõrzõ pont található. Eddig a könnyû terepen bemelegítettem, most jött a rendes kaptató. Szép az õszi erdõ, bár még alig kezdtek sárgulni a levelek. Alaposan kimelegedtem. Közben a GPS-en bejelöltem néhány keresztezõdést, hogy otthon majd nézzem meg térképen, illetve késõbbi túráim során le kénem járni õket. Elsõ ránézésre járhatók montival. Ahogy közeledtem a forráshoz, úgy esett egyre jobban az esõ, de még mindig nagyon apró cseppekkel. A forrás elõtti parkolóban megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, beszélgettünk egy kicsit. Befutott egy DH-s. Szóltam neki, hogy a kék forrásjelzésen, amit elõszeretettel használnak, óvatosan döngessen lefelé, mert jöhetnek szembe gyalogosok. Vette.


Továbbindultam. A forrás után megálltam, s fölvettem egy széldzsekit, az alattomosan áztató esõ miatt. A Stájer házakig lefelé mentem, jobb-rosszabb utakon. Itt már áttértem a piros alpannonia jelzésre. Ez az Óház-tetõ elõttig egybeesett a zöld jelzéssel. Egy darabig aszfalton vitt a jelzés. Az esõ elállt. Velemtõl eddig az útvonal megegyezett az Írottkõ 50 tt-jével. A track-eket összehasonlítva, ha eljutok megint az Írottkõre, akkor valószínûleg a zöldön megyek a Zieger-nyeregig, s úgy fel a Tábor-hegyre. Kicsit hosszabb, de kellemesebb útvonal, bozótharc nélkül.


A nyeregtõl jó kis úton ballagtam tovább. Igaz egy darabig néztem az itinert, ami szerint keresztezni kell a kék jelzést. Hol itt a kék? A térképbõl kiderült, talpalni kell addig még vagy 2-3 km-t. Kellemes ez a szakasz. A vége felé már látszott lent az Hét-vezér-forráshoz menõ aszfaltút. A kéken fölkaptattam Óház-tetõre, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet. Fotózás kihagyva. Valahogy nincs szerencsém ezzel a kilátóval. Most is felhõben volt a teteje. A zöld sávjelzésen ballagtam le a városba. Izomlázzal a lábaimban egyáltalán nem esett jól a meredek lefelé. A látogató központig minden rendben. Ott viszont elbizonytalanodtam. Jelzés sehol sem látható, illetve messze balra, a fakapun túl, egy táblán van valami jelzés. Utcanév sehol. Keringtem egy darabig, mire rájöttem merre tovább. Az útról nem látható módon van jelzés, késõbb az úton is, az viszont ettõl a jelzéstõl nem látható. A helyiek tudják, hogy az arborétum kapuja egy nadrágszíj telken van, bokroktól elég jól takartan. Én ezt nem tudtam s mivel a térképen nincs rajta a jelzés, az sem segített. Végül a GPS térképét tologatva meglett a kilátó, s azon már az is látszott, mi a célszerû útvonal. Az, ahová a jelzést is festették. A kilátó irányát addig is tudtam nagyjából, de hát ez nem terep, ahol elindulhatok mindenen keresztül. Nem voltam boldog. A kilátó végre rászolgált a nevére. Már csak egy kis eseménytelen gyaloglás volt hátra a célig.


Az útvonal nagy része kellemes. Szerintem kevés a két ellenõrzõ pont. Legközelebb kihasználom, s olyan útvonalon közelítem meg a pontokat ami nekem jobban tetszik, illetve amelyeken még nem jártam, mert a teljesítménytúrák elkerülik. Lesz lehetõségem elkalandozni, s olyan utakat megnézni, ami éppen megtetszik. Ez a 26 km-es táv, szerintem 17-19 km-bõl simán megoldható. Ahogy magam ismerem, a felderítõ elkalandozásaimmal több lesz 30-nál.


A túra ár/szolgáltatás aránya rossz. 600 Ft-ért, itineres igazolólap, kitûzõ és Alpannónia vándorlás reklámanyag járt.