Túrabeszámolók


Kőris körül

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2016 2017
 Túra éve: 2016
UngiTúra éve: 20162016.07.06 21:13:57
megnéz Ungi összes beszámolója
A túra képes beszámolója:

https://picasaweb.google.com/100193275750053515638/6302739769111382961?authkey=Gv1sRgCLi58-nu9snmkwE
 
 
freeuserTúra éve: 20162016.06.27 10:23:38
megnéz freeuser összes beszámolója



Kőris Körül Extrém


(2016. június 25., szombat)


Táv: 54,2 km. Szint: 1600 m. Szintidő: 13 óra.


Vasárnap éjfélig tartó, másodfokú hőségriasztást adott ki június 22-én, szerdán az ÁNTSZ – ideális volt tehát ez a szombat egy 55 km-es teljesítménytúrához. Különösen a „11 és 15 óra között lehetőség szerint ne tartózkodjanak a tűző napon”, illetve az „aki teheti, töltsön több órát légkondicionált helyiségben” tanácsok tűntek jól betarthatónak. Ám mivel még sosem jártunk ttúrán a Bakonyban, a körülmények ellenére sem mondtunk le a tervezett részvételről.


Még előző nap leutaztunk Bakonybélbe, e nagyon szép hegyi üdülőfaluba, ahonnan negyed óra autózással kényelemesen meg tudtuk reggel közelíteni a rajtot. 6.45-kor már nagy volt a készültség az idei rajthelyszínen, a bakonykoppányi Faluházban, ahonnét a 21 km-es kis távot immár kilencedszer, az 54 km-es nagy távot pedig negyedszer rajtoltatta el az Ösvénytaposó Baráti Társaság lelkes csapata. Viszont a várható hőség valószínűsítette, hogy a résztvevői létszám nem fogja meghaladni a kedves kis hegyi falu alig 200 fős lakosságszámát.


Maroknyi ember már a hét órai nyitáskor elrajtolt, szalagok vezettek ki a faluból, rövid, nyílt szakasz után már erdőben, jelzett utakon, a régi vasút nyomvonalán és annak egykori pálházi végállomásán áthaladva, még a reggeli hűvösben pillantottuk meg testközelből a HungaroControl Kőris-hegyi radarállomásának ezekben az EB-terhes időkben igencsak labdára emlékeztető gömbjét. Pár méter mászás után túlestünk az első (még mosolygós) randevún a Vajda Péter kilátóval, mely a Bakony legmagasabb pontjáról (709 m) emelkedik a kőrisek lombja fölé (1. EP, 10,4 km).


Egy kis frissítés után útra kelve könnyű, de csalános ereszkedés következett, mely során a Levél-kúti árok végén, egy útelágazásban kék tollal kellett a fára tűzött kódot beírnunk igazolófüzetünkbe (2. EP, 12,8 km), majd Ménesjáráspuszta mellett elhaladva elértük Porvát, ahol a hosszabb nyílt szakasz megtétele után, a falu közepén lévő kocsmában már igazi pecsét és némi frissítés várt (3. EP, 17,2 km).


Kicsit megpihenve folytattuk utunk azon szakaszát, mely már majdnem teljes egészében a tiszti főorvosi kijárási tilalom alá esett. Fél 11 tájban indultunk el a kocsmából, a faluból kiérve búzatáblák közt haladtunk át, melyek aranysárgán virítottak a szikrázó napsütésben, majd forró aszfalton kaptatva értük el Szépalmapusztát. Ahol bár meginvitált bennünket az itiner egy arborétumi kitérőre, éreztük, hogy ez túlfeszítené az idő- és erőkereteinket, így nem engedtünk a csábításnak. A folyamatos fejvizezés mellett kicsi szellő mentett meg a hőgutától a sokáig nyílt terepen, így még viszonylag jó állapotban kísért fel bennünket a déli nap az igen embert próbáló kék sávon a már ismerős Kőris-hegyre (4. EP., 25,1 km), amit az előbbivel ellentétes mászási irányból fél egykor értünk el.


A második randevú a heggyel már nem volt olyan mosolygós, de a kis pihenés, evés-ivás, és a tudat, hogy már csak egyszer kell ide felmásznunk, még optimistán vetetett búcsút a kilátótól, a piros sávon indulva az Odvaskői-barlang irányába. A barlang felé tartó ösvényre rátérve, a kereszteződésben még be kellett vésnünk egy kódot a füzetünkbe, ezúttal piros tollal (5. EP., 30,4 km).


Meredeken ereszkedtünk le az Odvaskői-barlang bejáratához, ám itt sokat nem időztünk, mert még rengeteg lépcső várt, hogy levigyen a Bakonybéli-Szarvad-árokba. Ami tulajdonképpen egy kis szögű, de folyamatos emelkedő a Tönkölöshegyre, ahol zöld toll várta, hogy beírjuk vele a kódot (6. EP., 34 km).


Innen leereszkedtünk Bakonybélbe, ahol már igencsak el voltunk csigázva, a mentális mélyponton egy kék vasszerkezet húzott át: a faluszéli közkút. Fej víz alá, tömlő friss, hideg vízzel feltöltése – és már „robogtunk” is át fél négy körül a tűző napon a falun, útba ejtve persze a Faluház előtt letelepedett pecsételőhelyet (7. EP., 36,5 km).


Hogy a kék kúti hidegvíz tette-e, vagy csak már nagyon túl akartunk lenni az egészen, nem tudni, de annyi biztos, hogy a harmadik, szintemelkedés tekintetében legnehezebb Kőris-támadásnak elszántan indultunk neki. A túra (főleg időjárás által generált) nehézségét jelzi, hogy eddig csak az EP-ken pihentünk és láttunk pihenőket, ám már e szakaszon hol pihegő csapatok mellett mentünk felfelé, hol mi pihentünk és mellettünk „húztak el” az épp pihentek. Egy harmadik útvonalon is meghódítottuk a csúcsot, s a mai utolsó, már egyáltalán nem mosolygós randevúnk a Heggyel minden eddiginél hosszabban tartott (8. EP., 43,5 km).


20 perc pihegés, folyadékpótlás után, 17.20-kor vágtunk neki az utolsó, kb. 10 km-es etapnak. Ilyenkor mondja az átlagtúrázó, hogy innen már fél lábon is. Meg hogy lefele még hozunk egy kis időt. Ám a szervezők és a Bakony még tartogatott egy kis „kellemes” zárómeglepetést: a könnyed báljai okán félrevezető nevű Bécsi-árkot. Ami sok-sok kilométeren keresztül kőkemény térdpróbáló, sebességlassító, köves patakmeder volt tulajdonképpen – de nem panaszkodhattunk, mert egy kiadós esővel ez az árok még több borsot törhetett volna az elcsigázott túrázók orra alá. Kiértünk végre az erdőből, megláttuk a faluba vezető (reggelről a másik irányból már ismert) szalagozást, és lendületesen mentünk a Faluház felé, ahol a 13 órás (reggel még extrémnek tűnő) szintidőn belül, 12,5 órás, heggyel, hőséggel való küzdelem után átvehettük emléklapunkat és kitűzőnket (cél, 54,2 km).


Nekünk nagyon szimpatikus volt a túra koncepciója, ötletesen egyesítette a csillagtúra és a klasszikus körtúra elemeit. Minimális volt azon szakaszok száma, amin többször is áthaladtunk, erre a jelek szerint külön figyeltek a szervezők. A szervezés összességében is korrekt volt, kedves pontőrökkel, gazdag ellátmánnyal a Köris-hegyi bázison, még a szalagozással sem volt igazán probléma, egyedül az itiner használhatóságának megítélése osztotta meg végletesen két fős csapatunkat. Az időjárásról nem a szervezők tehetnek, de igazán extrémmé az tette a túrát, szerencse, hogy viszonylag kevés volt a nyílt színi gyaloglás, és hogy rendeltek kis szellőt nekünk az égiektől.


A magam részéről két javaslatot tennék hozzá a szervezőknek megfontolásra. Az egyik, hogy érdemes lenne átgondolni a pásztóiak gyakorlatát, akik a cserháti Szent László túrát immár minden évben rotálják az évszakok között, így egy fantasztikus táj újabb és újabb arcait is meg lehet ugyanazon túra keretében ismerni. Nem is beszélve arról, hogy a június végi időpont okán azért többnyire borítékolható a kánikula. A másik javaslat, hogy az 55 km-es távon érdemes lenne a küzdelmet kitűző helyett jelvénnyel honorálni, ahogy teszik azt sok túra elittávjainál, még ha ez esetleg pár száz forinttal meg is dobná a nevezési díjat.


A túrán összességében véve nagyon jól éreztük magunkat, az igazi kihívásokat keresőknek bátran ajánljuk. Aki nem hiszi el a túra extrém voltát, annak álljon itt egy statisztika: e sorok írója a nagyon hasonló paraméterekkel rendelkező Gerecse50-en 7:30 körüli időkkel szokott végezni.


Budapest, 2016. június 27.


 

 
 
Petya83Túra éve: 20162016.06.26 10:03:07
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Kőris körül extrém 55 km


2016.06.25.




Mivel előző héten a Bakonyi Nemszázas 107 km-t csináltam, most csak a 21 km-es távot akartam lefutni, de egy jóbarátom azt mondta, kipróbálná az 55 km-t. Eddigi leghosszabb túrája 31 km volt, így felkészítettem, hogy ez nem egy egyszerű túra. A túra második felében párszor el is átkozott engem. :)


Egy kis késéssel indultunk, 8.15-kor vágtunk neki a bakonykoppányi faluházból. Egy sört magunkhoz vettünk és szántóföldi úton mentünk be az erdőbe, ahol a régi kisvasút nyomvonalán, murvás úton emelkedtünk folyamatosan. Rátértünk a piros sávra, majd az aszfalton jutottunk fel a Kőris-hegyre. Először. 


Az idő itt még kellemesebb volt, mert fújt a szél, ami délutánra elállt. A Levél-kúti árkon ereszkedtünk le, majd homokos úton értünk be Porvára. Itt a kocsmánál bélyegzés és hosszúlépésekkel enyhítettük szomjunkat. Egy forró szántóföldi szakaszon Szépalmához értünk és Kisszépalmapusztáról a kéken mentünk fel a brutális emelkedőn. Fent voltunk másodszor is.


A piros sávon az Odvaskői-barlangig mentünk, majd a Szarvad-árkon folyamatosan emelkedtünk a Tönkölös-csúcsig. Ennek az útnak nagy részét előző héten is megjártam kb. 80 km-nél, átkoztam is ezt a részt. Innen csak le kellett ereszkedni Bakonybélig, ahol a nyomós kút megváltás volt. Hideg víz és fürdés. :)


A pont zárásakor pecsétet kértünk, majd a Pikoló Vendéglőben egy sörrel pihentünk 20 percet. Innen a Barátok útján folyamatos emelkedőn mentünk, ez már elég nehezen ment a fülledt melegben. Mi is úgy éreztük magunkat, ahogy egy pápai lakos, K. Adrienn mondta kisfiának egyszer: "Ejj, fiam, de rákos meleg van. Elpusztulunk, mire hazaérünk." De egyszer csak felértünk immár harmadszorra. KIs pihenő és indulás tovább.


Épp szintidő körüli időben voltunk, de a Bécsi-árok lelassított minket. A köves patakmederben kellett menni, elég lassan ment. De amint kiértünk, elkezdtünk sietni, sőt az elején ismert szántóföldes részen futottunk is. Így éppe szintidőn belül, 12 óra 55 perces idővel beértünk. Átvettük az oklevelet, kitűzőt, egy keveset ettünk és indultunk haza.


Nehéz túra, nemcsak a háromszori Kőris-megmászás miatt, hanem a fullasztó hőség miatt. Igazi kihívás így nyár közepén. A túra ellátása, szervezése nagyon jó. Aki egy relatíve nehéz túrán, kemény körülmények között akar túrázni, jövőre próbálja ki! :)

 
 
 Túra éve: 2014
dnvzoliTúra éve: 20142014.07.04 15:11:11
megnéz dnvzoli összes beszámolója
KÕRIS-KÖRÜL EXTRÉM

2014.06.28.

Évek óta van hosszabb változata a túrának,sosem tudtam eljönni pedig mindig szerettem volna.Most végre megtört a jég,egy héttel a 107 kilométeres menet után is érzek magamban annyi erõt,hogy nekivágjak az extrémnek.

Leautózok Bakonybélbe,a rajtban mindjárt összefutok widivel,Andrissal,Zsoltival és Marikával.Összecihelõdünk,elindulunk.

A túra az iskolából indul,átgyalogolunk a falun és a Z 4zeten kikapaszkodunk belõle.A Köves-hegy oldalában átkelünk a Száraz-Gerence-völgybe majd onnan a Barátok-útján megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés.Az a terv ugyanis mára,hogy háromszor gyalogolunk fel a Kõris-hegy 709 méteres csúcsára,elõször Bakonybélbõl aztán Bakonykoppányból,a végén meg még Porváról is.És,hogy ha ez még nem lenne elég,megfejeljük az eddigieket egy Bakonybéli-Szarvad árokkal,majd a pontot az i-re a Tönkölös-hegy 515 méteren leledzõ csúcsának érintésével tesszük fel.

Szóval haladunk a Barátok-útján,az eleje elég meredek,de még frissek vagyunk,nem jelent problémát.Szerencsére az évekkel ezelõtt az ösvényre dõlt komoly bükköket is feldarabolta végre valaki,megspórolva nekünk a bújkálást.Feljebb aztán már könnyû a terep,az ösvényt döngölt útra cseréljük,a zöldet elküldjük a halomsírok felé,mi folytatjuk a kéken,a Lipka-úton.A turistajel kétszer elhagyja a murvát,kétszer keresztezi azt,az elsõ jobbos letérõ alig észrevehezõ,de mi észleljük,le is térünk,a második alkalommal viszont maradunk az úton,nincs kedvünk a bozótharchoz.Elosonunk a Parajos-tetõ alatt,elérjük a hegyre futó aszfaltot,jó másfél kilométer és itt is a csúcs.

Elég szeles az idõ,a hátam meg csupa víz így a kilátózást mellõzöm.A többiek hosszabb pihenõt tartanak és elköszönök és elindulok lefelé a meredek piroson.Úgyis utolérnek majd.Jó tempóban szaladok lefelé,a Bécsi-árokba letérõ zöld keresztet keresem,már-már elkezdek aggódni,hogy elmentem mellette,de aztán megvan.Közelebbre rémlett,majd egy kilométerre van a tetõtõl.

Lekanyarodok rajta balra,a jelzéssûrûség több mint elegendõ,ami nem is baj,mert itt lényegében ösvény nincs,a jelek vezetnek szinte fától-fáig.Az irány persze egyértelmû,maradj az árokban és akkor nem lesz baj!:)

Lejjebb buja aljnövényzet fogad.Kétféle növény uralkodik itt,az egyik-számomra ismeretlen-fajjal nincs is baj,viszont a mellig érõ csalán kimondottan csípõs kedvében van!:)

Aztán fakitermeléses,fatörmelékes szakasz jön,meg egy kis köves,végül az árok alján konszolidálódik a helyzet,kiszélesedik az út,könnyûvé válik a haladás.Szép hely amúgy ez a Bécsi-árok,ha még nem említettem volna.

Utolérnek Andrisék,kiérünk az erdõbõl,ráállunk a Bakonykoppányba vezetõ szakaszra.Jókedvûen talpalunk,a táj szép,a gabona ringatózik,ott a távolban már látszik a koppányi templomtorony.

Koppányban ismerõs pápai túratárs a pontõr,a kocsmában legurítok fél liter kólát a szendvics mellé,és megnapoztatom a lábam,megszárítom a zoknim.A meleg szélben ez pár perc alatt sikerül.

Pihenõ után elindulunk arra,ahonnan jöttünk,egészen az erdõ széléig visszagyalogolunk a Z sávon.Onnan viszont más úton haladunk,szalagozás mentén vesszük célba a hegyet,jön az egykoron itt futó kisvasút nyomvonala,irány a valamikori végállomás,Pálháza!

Szép helyeken kanyarog az út,jókat beszélgetve haladunk Marikával,Zsoltival,Andris és Peti begyújtották a rakétákat,valahol elõttünk járnak.

Pálháza vonalában a gyûrûskutat vizslatom,meg is látom a bozótban,utolsó ittjártam óta eléggé lerobbant szegény.Azért itt fent kutat ásni nem lehetett gyenge mutatvány.Igaz akkoriban idõ volt mindenre…

A Keskeny-cseri-nyiladékot keresztezzük,majd el is érjük a pirosat,balra fordulunk rajta.

Az aszfalton a kevéske szamócát eszegetem,fiatal lányka csodálkozik,hogy „ez ehetõ?”,idefele már látták-mondja,csak nem merték leszedni.Sebaj,így legalább több maradt nekem!:)Haladunk felfelé….

12:55,újra a Vajda Péter-kilátó tövében.

Most felmegyek körülnézni,a kilátót némileg felújították,a lépcsõt kicserélték,korlátokat kijavították és szerintem egy festést is kapott.A kilátás sajnos nem az igazi,elég párás a levegõ,a Somlóig azért ellátni.

Most kicsit hosszabbra nyúlik a pihenõ,de aztán összeszedjük magunkat és elindulunk lefelé,megint csak a fonódott P/K sávon.Elérjük a Bécsi-árkos letérõt,most viszont a Z+ jelzés másik ágát választva a Levél-kúti-árok felé vesszük az irányt.

Ez az árok aztán kimondottan a vadságáról híres,nem túl sûrûn járt útvonal,alsóbb szakaszain a bakonyi vadcsalán csal nem túl õszinte mosolyt az ide betévedõk orcájára.:)Úgy haladunk,mint az amerikai akcióhõsök a mocsárban,csak mi fegyver helyett a túrabotjainkat tartjuk a fejünk fölé,és ügyelünk,hogy minél kevesebb csípést szenvedjünk el…:))

Némi reumakezelést követõen aztán leérünk az aszfaltra.

Ménesjáráspuszta felé vesszük az irányt,majd begyalogolunk Porvára.A kocsmában Viktor õrzi a pontot,pecsét mellé italbónt ad,feljavítva az összeget megint lecsúszik egy nagyobb pohár kóla.Jó negyedórás pihenõt tartunk,majd elindulunk a harmadik csúcstámadásra.

Porvát a Középsõ-dûlõre futó sárga sávon hagyjuk el,délután 3 óra körül jár az idõ és marha meleg van.A faluban feltöltöttem a vízkészletemet,úgyhogy van rá módom,hogy pár decit a sapkám bevizezésére és némi mosakodásra használjak fel.Kiérve a Szépalmára futó aszfaltra kimondottan jólesik a fák nyújtotta árnyék!

A többiek elõrehúztak,mikor én elmentem vizet tölteni,fotózok is elég sokat,úgyhogy egyedül baktatok az aszfalt szélén.Elhaladok Szépalmapuszta mellett,szemben újra ott a hegy,nem mondom,hogy nem fáradok,nem lesz egyszerû az utolsó mászás.

Petiéket az egykori Kisszépalmánál érem utol,fújunk egy nagyot aztán hajrá!

Hát igen,ez már nem megy olyan egyszerûen,7 napon belül negyedszer gyalogolok fel a Kõrisre,és 7 napon belül már a 150. kilométeremnél járok,ma meg még jó meleg is lett,lassan haladunk.A fák között aztán már szerencsére nem ér bennünket a Nap,azért ez nagy könnyebbség.Lassan,többször megállva,de csak felérünk azért.

A csokiból most többet is kapunk,jól is jön a kalória,iszom jó sokat,pihenünk egyet aztán elindulunk most is a piroson,csak most az Odvas-kõ barlang irányába.Mondom a többieknek,hogy azért még ne eresszenek le véglegesen,mert vár még ránk a Bakonybéli-Szarvad-árok elnyújtott emelkedõje,no meg a Tönkölös-hegyet is útba ejtjük még.Ettõl többen nem lesznek boldogabbak.:)

Most azonban még semmi vész,jó 6 kilométer lefelé következik,lehet lazítani.Elérjük a barlanghoz való betérést,kódot fényképezek majd begyalogolunk az Odvas-kõ barlanghoz.Innen fentrõl talán még sosem jöttem be ide,a barlang felett el is vétem a jelzést,meredek sziklaperemen találunk rá vissza újra,majd szerencsésen,leesés nélkül jutunk le a barlang szájához.Elõveszem a fejlámpát,kicsit körülnézek odabent,denevért nem találok,a plafonról csöpög a víz,elég hûvös van idebent.Marika és Zsolti még nem jártak itt,érdemes felmenni a barlang fölé is,szép a kilátás-mondom nekik,de a lehetõséget inkább passzolják.Zsolti bokája már nagyon odavan,Marika is elég fáradt,majd máskor!

Épp elõttünk indul le egy népes kirándulócsapat a lépcsõn,azonban ha szükséges készségesen elengednek,amúgy sem õk,sem mi nem sietünk annyira sehova.

Leérünk a Bakonybéli-Szarvad-árok bejáratához,elindulunk felfelé.

Az emelkedõ cirka 2 és fél kilométeres és vagy 150 méterrel jutunk feljebb általa,csak az utolsó pár tíz méter igazán húzós,megszakadni felesleges,meg is állunk pihenni és inni pár kortyot.Aztán ráfordulunk a Z3szögre,még egy kis emelkedés és begyalogolunk a Tönkölös-hegy csúcsához.Kódot írunk,majd a kék 3szög jól kiszalagozott ágán majd a kék barlang jelzésen eljutunk a helyi Likas-kõhöz.

Aztán most merre tovább??Marikával keressük az ösvény,a jelzés folytatását de nem találjuk sehol,szerencsénkre befut Zsolti és megmutatja.Aha,szóval a barlangig be se kellett volna jönni.Sebaj,legalább ezt is láttuk,én nem is tudtam eddig errõl a kis likról.

Megvan tehát a jelzés,a kék barlang,ezen ereszkedünk jó meredeken a Cser-árokban,mígnem leérünk az Öreg-séd völgyében futó aszfaltútra.Jobbra már ott a sorompó,megérkeztünk Bakonybélbe!

Legyalogoljuk az utolsó kilométert,itt is az iskola,megjöttünk!

7:10-kor indultunk,most 19:25 van,túl vagyunk 55 kilométeren és 1600 méter szintemelkedésen.

Lecsúszik egy-két lekváros kenyér,kicsit felfrissítjük magunkat aztán irány hazafelé!

Jó kis menet volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Képek az útról:

 


Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli
 
 
 Túra éve: 2012
arnikaTúra éve: 20122012.06.25 15:19:44
megnéz arnika összes beszámolója

Ösvénytaposóktól megszokottan   jól szervezett túra, csodálatosan szép túraútvonallal.  Egyedül a túra vége felé, a zöld sáv  - nagyobb rét -  méhkaptárak -természetvédelmi tábla ( csak késõn lehet észrevenni!)  területén bizonytalanodtunk el, oda bizony nem ártott volna egy szalagot kitenni. De  összeverõdött kis csapatunk végül Mesterünk ( Viktor ) telefonos segítségével leküzdötte ezt a nehézséget.


Ezt a Kõris körül túrát ( Bakonykoppányból induló) másodszor tettem meg, összesen már ez volt az 5. Kõris körüli utam. Nem bántam meg, máskor is megyek!  Köszönet a szervezõknek!!!


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
nafeTúra éve: 20112011.06.22 21:46:21
megnéz nafe összes beszámolója


Kõris körül teljesítménytúra.


GPS-el mért távolság: 19,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 750 m. Ezek az általam megtett útvonal adatai, mivel kétszer is letértem egy kis felderítésre a hivatalos útvonalról.


Az idõjárás keresztül húzta a számításaimat. Azt terveztem, biciklivel megyek Bakonybélbe. Reggel azonban esõben ébredtem, így bringázás törölve. Pápáról esõben indulok, ami Bakonykoppánynál megszûnt. Elõször a kamáslit veszem fel, s irány nevezni. Mire indulok, utolér az esõ. Lecserélem a kamáslit esõnadrágra, s nekivágok a távnak.


Tempósan haladok. A zöld jelzésen a lejtõ elég jól csúszik. A francba! Most sem fogok fölmenni a Pörgöl-hegyi-barlanghoz. A Barátok útját, mint nem szeretem utat kihagyom, még jó darabig aszfalton megyek inkább. Biciklizés közben láttam egy igen kellemesnek tûnõ murvás utat. Megnézem, merre visz, s meddig járható montival. Térkép alapján úgy tippeltem, a zöld jelzést keresztezve, a Lipka-út elõtt néhány száz méterrel fog megszûnni. A zöldig tényleg használható az út, utána viszont egy nagyon rossz résszel kezdõdik, s egy fél kilométert megtéve rajta, meg is szûnt. Nem fordultam vissza. Nem mentem sokat, s találtam régi keréknyomokat, kicsit késõbb utat, ami kivitt a murvás útra, az Eleven-förtési nagy kanyarnál. Kb. 100 métert követõen kereszteztem az aszfaltot. Elállt az esõ, viszont kezdtem belegyalogolni a felhõbe. Az ösvény kellemes. Túrázókat érek utol. Pár méter erejéig az aszfalton megyünk, majd letérve, róla nagyon meredek ösvényen kaptatunk. Mikor a többiek visszatérnek az aszfaltra, megyek tovább, a kiválóan látható és kitaposott ösvényen, ahol Ágit érem utol, s megyünk együtt az ellenõrzõ pontig. A régi kék jelzés, közvetlenül a radarnál éri el az aszfaltot. Egy nemrégen derékba tört fán is át kellett mászni. Ági szerint, az utolsó túráján még nem volt itt. Látszott, hogy friss a törés. Lehet, hogy elõtte való nap ezt hallottam szendvicsezés közben fönt a Kõris-hegyen? Jó nagy recsegéssel dõlt ki.


A ponton találkoztam Csuka Sanyival. Beszélgettünk egy kicsit. A kapott pogácsának, csak a felével tudtam megbirkózni. Inkább szomjas voltam, mint éhes. Frissítést követõen elindultam lefelé az aszfalton. A Rézbükki-út elágazásánál tovább mentem, mert egy a Porvai-nyiladéknál kezdõdõ murvás útról szerettem volna biciklivel is járható lejárót találni a Bakonybéli-szarvad-árokba. Utolsó montis próbálkozásom nem járt eredménnyel. De most gyalog, majd meglesz. Nem lett meg.


Jobbra láttam egy szép kis gerincet, mellette lefelé vezetõ, nem túl kijárt úttal. Kihagytam a megnézését, mert még korainak véltem a letérést. A murva végén, csak egyenesen lehetett tovább menni, egy jó minõségû földúton. Hurrá! Utoljára ez az út sokkal rosszabb volt. Elértem egy magasles elõtti elágazást. Maradtam a jobb úton, ami sajnos rövidesen megszûnt. Megnéztem a másikat is. Egész sokat mehettem rajta a Barbinkán, miközben látható elágazás nélkül, folyamatosan romlott az út minõsége, majd ez is megszûnt. A vége felé egy húsz fõbõl álló szarvas rudli keresztezte az utamat, úgy 60-70 méterre. Mindegyik megállt az úton, szemügyre venni, ki a franc jár erre? Olybá tûnik, a szarvastehenek „elkezdtek csintalankodni”, mivel a bikáknak már nõ a szarvuk.


Még a murva vége felé volt egy leágazás balra, lehet azt kellett volna megpróbálnom, s az talán levinne a szép Holes-árokba. Nem volt kedvem visszamenni, meg tartottam tõle, túl sok idõmbe kerülne, s nem érnék be célzárásig, így átvágtam a dzindzsán lefelé. Nem is tudom mi volt a rosszabb: az elején a mellig érõ nagyon sûrû bükk cserje, ahol nem láttam hová lépek, vagy a végén, a mellig érõ csalán. Most jól jött az esõnadrág. Csurom víz lett, mire leértem, a frissen murvázott Bakonybéli-szarvad-árokba. Otthon megnézve a térképet, fönt a murvás részen, valahol úgy kétszáz méterre mentem el a Holes-árokbeli út felsõ végétõl. Legközelebb megnézem ezt a lehetõséget, illetve a Medve-kõ-árkit is.


Ezzel vissza is tértem a túra kiírás szerinti útvonalára. Mindjárt kezdhettem is egy jó kis kaptatót, ami a Tönkölös-hegyen található ellenõrzõ pontig tartott. Újra szemerkélni kezdett az esõ, de már nem számított. Az ellenõrzõ ponton újabb pecsét, egy csoki, s máris mentem tovább. Többen rossz felé indultak a kék háromszögjelzésen. A pontõrrel együtt visszatereltük õket a helyes irányba. Az elsõ kicsit szélesebb részen meg elõztem õket, s rongyoltam lefelé a lejtõn. Nemsokára Laci bácsiékat elõztem meg Veszprémbõl, s már be is értem a faluba. Még egy kis aszfaltozás, s már be is értem a célba, ahol megkaptam az emléklapot, s a nagyméretû kitûzõt. Ittam egy kávét, a kocsinál átöltöztem, mert hát jó az esõ ruha, mert nem ázik el az ember, de így meg az izzadság áztatja el, nem az esõ, s hazafelé vettem az irányt.


Az esõ ellenére is kellemes, látványos túra.


A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 700/800 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos, itineres igazolólap, a Kõris-hegyen sajtos pogácsa és szörp, vagy ásványvíz, a Tönkölös-hegyen csoki, célban pedig oklevél, és nagyméretû kitûzõ járt. A távon a szalagozás kiváló, annak ellenére, hogy a Magas-Bakonyban jók a turistajelzések.


 
 
 Túra éve: 2010
dnvzoliTúra éve: 20102010.06.26 13:59:37
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Kõris-Körül


2010.06.20.


7 óra múlt pár perccel mikor Vinyén kiszállok az autóból,teljes a nyugalom,semmi mozgás.Felöltözöm,majd lesétálok a Cuhához megnézni hogy áll a vízszint,túrám egy szakaszát a patak völgyébe terveztem.Nem vészes,a látottak alapján járhatónak ítélem a gázlókat-no nem biztos hogy száraz lábbal,ezért úgy döntök,hogy erre inkább majd majd visszafelé jövök.A terv ugyanis az,hogy a nem egész 15 km-es távot egy vinyei indulással,majd ugyanoda visszagyaloglással feljavítom úgy 35-re,amiért már érdemes elindulni.Senkit nem akarok ezzel megbántani,20 év múlva,ha megérem,lehet hogy nagyon fogok örülni ha 15 km árán letudom a Kõris-hegyet,na de még csak 2010-et írunk,így hosszabbítok:)


Megindulok tehát,még az itt található lepusztult tsz-telepet õrzõ,és a túrázóra általában rutinból rávakkantó(és néha-nem túl komolyan- rá is rontó) kutyapáros sincs sehol.Szinte hiányzik.A vasúton túl ezer autó áll a túristaház udvarán-itt is síri csend,mindenki alszik még.Haladok az aszfalton,majd kicsit több mint egy km után befordulok balra a Hódos-ér völgyébe.Talpalok a sárga sáv murváján,valahogy nincs minden rendben,elég nyomott vagyok,fáradtnak érzem magam.Erre az érzésre az egyedüllét még csak rásegít.A második hídnál le is ülök és megreggelizem.Legurul az elsõ energiaital is,vészesen korán.Biztos hogy jó napot választottam a hegymászásra?Ahogy aztán a táplálék kezd eljutni a megfelelõ helyekre,úgy javul a közérzetem fokról-fokra.Nézelõdöm,az elmúlt hetek esõi,viharai itt szerencsére nem tépázták meg annyira az erdõt,nagy ritkán látok csak egy-egy kidõlt fát.Az út is rendben van,néhány helyen azért megkezdte a megáradt patak,de nem vészes.


Úgy terveztem,hogy Porvára végig a sárgán megyek át,az Üveghutához való letérésnél aztán rá kellett jönnöm,hogy ez nem fog menni.Áradáskor a Hódos-ér itt borzasztóan szétterült,süppedõs homokpadokkal,visszamaradt tocsogókkal tarkított területté változtatta a vidéket,így meg sem kíséreltem az ezen szakaszon való átkelést.Nem beszélve arról,hogy egy helyen a patakon is át kellett volna rövidesen evickélni,ami a látottak alapján elég reménytelen vállalkozásnak tûnt.(Ki tudja,meg lehet-e egyáltalán pl. a porva-cseszneki brigád által épített híd,vagy azt is elmosta az áradat?)


Ki kellett hát kerülnöm,nem kis távhosszabbítással ezt a részt így elhagytam  a sárga sávot,és elkezdtem emelkedni tovább a murván csak itt már a piros kereszt jelzést követve.Pár méter után megállapítom,hogy már megérte a kerülõ,egy völgyben ugyanis vaddisznócsapatot rebbentek szét a menetzajommal,még egy kis csíkoshátú is volt köztük-most láttam a természetben elõször ezt az állatot.Egy régebben felfedezett kilátópont meglátogatásán kívül ahonnan most sajnos csak a ködben úszó porvai-medencét láthatom azért szedtem a lábam,ugyanis elmúlt már 8 óra,a túrán 9-11-ig lehet indulni,a tervezett 3,5-4 km helyett meg innentõl úgy 8-9 vár rám ha követem a kinézett piros kereszt-Közép-Dunántúli piros-piros kereszt-zöld sáv útvonalat.Ezt az utat a térképet nézegetve azért meg lehetett kurtítani:felérve a Csárda tetõre van egy jelzetlen út szinte egyenesen Porvára az egykori Zabola csárda felé.Csak arra még sosem jártam,ha meg mondjuk 3 km után befutok a csõbe és vissza kell fordulnom,lekésem a rajtot.Elhasználtam hát a telefonos segítséget,és felhívtam Andrást és egyáltalán nem csodálkoztam,hogy egybõl képben volt  az általam elmondottak alapján az említett útszakasszal kapcsolatban.A tõle beszerzett információkkal felvértezve nyugodtan kezdtem meg a lecsorgást Porvára.


Egy kritikus pontja azért ennek a variációnak is volt,nevezetesen a falu elõtt ha szigorúan követem az utat át kell kelni a patakon.Hacsak nem találom meg azt a jobbos letérést amivel ez elkerülhetõ.Nos nem tudatosan de mégis rátértem erre a  víz által a közepén mélyen kettészakított homokos mélyútra és ezen értem el a falut a focipályánál:)Ezt cseppet sem bántam,és a falu fõutcáján szépen elgyalogoltam a rajtba.


Neveztem,átvettem az itinert amit szépen el is süllyesztettem vízmentes helyre,elég egyértelmû volt ugyanis a követendõ út.Eddig egy kis vinyei csöpörgést leszámítva szárazon telt a túra,ám ahogy elhagytam Porvát elkezdett szitálni a köd.Az is látszott,hogy jobban járok ha felveszem még most a kamáslit,a faluból kivezetõ sárga sáv sok helyen elég gazos és vízfolyásokkal is bõven meg van tûzdelve.A csapadék folyamatos öltözködésre kárhoztatatott,nem volt nálam cserepulóver,esõkabátban meg befülled az ember,így azt csak a végsõ esetben vettem fel,majd amint úgy éreztem,hogy lehetséges azonnal levettem.Ha még nem említettem volna,a hegy is elveszett a ködben,csak sejthetõ volt merre is van.


A Borzavári határra dûlõnél ráfordultam a közös kék-sárga sávra,és elõször aszfalton majd egy kis szakaszon a csalitosban,párhuzamosan az aszfalttal haladtam Szépalmapuszta irányába.Kis emelkedés után meg is érkeztem az említett helyre,és ahogy az itinerünk is javasolta bementem kicsit körülnézni az arborétumba és a hotel környékére.Kis helyen érdekesebbnél érdekesebb növények vannak itt telepítve,mindenféle ciprusok,cédrusok,fenyõk-még mamutfenyõ is.A hotel közvetlen környezete is nagyon szép,még egy kis tavuk is van nádassal,híddal.


Elhagyva Szépalmát önfeledten kergetõzõ lovakon ámultam,tisztára olyanok voltak mint a gyerekek,látszott rajtuk,hogy nagyon élvezik a fogócskát,hol az egyik,hol a másik vágtatott elöl,miközben a másik kergette.A kerítés tövében eszegettem kicsit,felkészítettem a szervezetemet a mászásra.Elhagyva a villanypásztort kisebb csapat verõdött össze akikkel bevetettük magunkat az erdõbe,ahol egy kidõlt termetes fa elõször megtréfált bennünket,azt hittük zsákutcába kerültünk.Átkelve a fa melletti bozótoson aztán újra elõjött a kék sáv,haladhattunk tovább.Hamarosan aztán-bár nem akartam- közelebbi kapcsolatba kerültem a vízzel,egy csapást átlépve annak túlpartjáról lecsúszott a bakancs talpa,és egy pillanat múlva már egyik lábammal térdig álltam a dagonyában.Tömör pár szavas káromkodás hagyta el a számat,de igazából ennél többet nem foglalkoztam a dologgal,mentem tovább.Kiértem az aszfaltra,majd jobbra fordulva pár méter után már az Esztergályos-árok bejáratánál álltam,és felkészültem a kapaszkodásra.Megindultam felfelé,bele a "tejbe".A táj az õszi reggeleket idézte,kísértetiesen szép látvány volt a ködös szálfaerdõ.Lehetett lihegni rendesen,a kék sáv nem a legkönnyebb módja a hegy meghódításának.Közelítve a piros sávhoz aztán lehet egy kicsit lazítani,majd a csúcs elõtt még egy utolsót kapaszkodni.Itt futottam össze egy kisebb gyõri csapattal,a velük való beszélgetés épp annyi pihenést jelentett,hogy utána könnyedén tudtam le az utolsó métereket.A kilátó lábánál Zoli és a gyerekek várták a túrázókat,jutalmunk a hegy meghódításáért szörp és nápolyi szelet volt,amibõl a viszonylag kevés(70 körüli)induló miatt repetázhattunk is.A kilátással kapcsolatban nem voltak túlzott reményeim,de azért "ha már itt vagyok" alapon felmásztam az Ösvénytaposó gyerekekkel a toronyba,azt azonban nem gondoltam volna,hogy az ide pár méterre levõ radarfocilabdát sem fogom látni:)


Nem siettem el az indulást,jó negyed órás beszélgetést követõen kezdtem meg a visszautat.Jártam már egy saját szervezésû túrámon a Levél-kúti-árokban,így volt elképzelésem,hogy ebben az idõben mi vár rám.A hegyen közben eleredt az esõ,így esõkabátban vetettem bele magam a völgybe,átázni így csak a kamásli tetejétõl az esõkabát aljáig tartó szakaszon volt lehetõségem.Mert abban biztos voltam,hogy át fogok ázni:)Ez az árok ugyanis nem a szélesre taposott ösvényérõl híres:)Ahogy egyre lejjebb érsz benne,annál jobban összeszûkül az út,és hogy ne legyen olyan egyszerû a történet,eközben egy vízmosásban kell egyensúlyozni bokatörõ köveken lépkedve,bedõlt fák alatt bujkálva,néhol derékig érõ gazban.Szóval egy kis anyatermészet:)


Leérve az aszfaltra balra fordultam a Kisszépalma vadászház,illetve Ménesjáráspuszta irányába.majd errõl az útról jobbra letérve a zöld sávon durván két km után meg is érkeztem Porva határába,oda ahol reggel is elértem a falut.A falu szélérõl szalagozott úton is be lehetett jutni a célba,de rendezõi engedéllyel a zsebemben,én most is a burkolt,és így száraz utat választottam.Újra megcsodálhattam így a reggel már látott sok szép házat.


Az idõm 3 és fél óra lett,a teljesítésért egy a kilátót ábrázoló nagyméretû kitûzõt kaptunk.A cél-nápolyi mellé a kapott bónra kértem egy kólát,majd egy kis idõre leültem a gyõri túratársakhoz beszélgetni.Õk is gyalog jöttek át reggel a porva-cseszneki vasútállomásról,és most is oda készültek,de nem siettek,így elbúcsúztam tõlük és egyedül indultam neki a tervezett visszautamnak.A zöld sávon a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutottam el az említett vasútállomásra,ahol Anitával és Bencével futottam össze,néhány percre megpihentem náluk,majd a Cuha-völgyön keresztül gyalogoltam vissza Vinyére.A gázlók,mint ahogy reméltem nem jelentettek különösebb akadályt,igaz ehhez kellett a Gore-tex+kamásli duó is.Ezeknek köszönhetõen szinte száraz lábbal vészeltem át a Cuhán való számos átkelést.Fél négy körül 35-36 km-rel a lábamban zártam le ezt a túranapot.


Pár szó kimondottan a rendezett túráról:Az itiner minden információt tartalmaz ami a teljesítéshez kell,szint és távadatokat,szöveges leírást,útvonalvázlatot,elérhetõségeket.Az út végig jelzett részeken halad,és a jelzések mindenütt jól követhetõek,a Levél-kúti-árok zöld keresztje pl. szinte még "meleg"volt,elõzõ nap került felújításra.(Ösvénytaposóék által)Az út felénél fenn a hegyen,és a célban nápolyi+ital az ellátás.Az idõvel hogy szerencsénk volt-e azt ki-ki döntse el maga,én örültem neki hogy nem kell 35 fokban elpusztulnunk.A lejárandó út még a "babatáv" kategóriában is a kisebbek közé sorolható,így az idõjárás milyensége mellett valószínû ez is erõsen lekorlátozta az indulók számát,de mint látható ha máson nem is,ezen aztán könnyen lehet segíteni:)


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
út+keresõTúra éve: 20102010.02.06 22:54:20
megnéz út+keresõ összes beszámolója
Szeretném a segítségeteket kérni!

Összegyûjtenénk az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett túrákon és túramozgalmakon készült, neten megtalálható képek hivatkozásait! Melyeket feltennénk a weboldalunkra! Aki tud ilyenrõl, kérem jelezze az osvenytaposo@citromail.hu címen.

Túramozgalmak:
Öreg-Bakony Bakancsosa, Dornyay Béla Emlékút, Rómer Flóris Emlékút

Túrák:
Kevély Körüli Kevergés, Kevély Alatti Bolyongás, Kõris Körül, Bakonyi Barangolás, Reguly Antal Emléktúra

Köszönettel: Annamari
 
 
 Túra éve: 2009
dnvzoliTúra éve: 20092009.06.22 16:25:02
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Kõris körül teljesítménytúra,2009.06.21.

Telefon péntek kora este Bélilacibácsinak:
-Jó napot Lacibácsi,áll még az ajánlat a fuvarra?
-Természetesen.
-Akkor holnap reggel 7-kor találkozunk!
-Holnapután.Holnap mi biciklizünk.
-Itt zavart csend következett,majd:Ne hülyítsen!
-Nem hülyítelek.Túra 21-én,vasárnap,de várj,megnézem a naptáramat még egyszer.Vasárnap.
-Ennyire elnéztem volna?
-Ennyire.
-Hát akkor viszlát vasárnap a vidékinél.
-Viszlát.

Így aztán megúsztam azt a kellemetlen szituációt,ahogy állok szombat reggel a parkolóban egyes-egyedül,7 óra körül valszeg már kezdett volna egyre gyanúsabb lenni a dolog,talán telefonáltam volna egyet,és ha nem vették volna fel(Lacibácsinak csak Matáv-száma van),még az is megeshet,hogy leautózok Bakonykoppányba....hú,nem is folytatom:-)).

Vasárnap tehát három autónyi flottával vágtunk neki az útnak,a vélt címen egy felújítás alatt álló épületet találtunk,és nulla számú túratársat.Ez nem volt túl biztató,ezért felkerekedtünk majd a falu központjában végre a teljesítménytúrák indítási helyszínéhez méltó kép fogadott bennünket.

Minden feltétel adott volt a csoportos nevezéshez,számos gyõri arc jelent meg a túra teljesítésére,gyanítom,hogy aki a Bakony Túrázója cím várományosa,az mind itt volt.Ügyes húzás a szervezõktõl,hogy a cím elnyeréséhez az õ 3 túrájukból kettõt teljesíteni kell,amelyekbõl kettõ ráadásul egy 7végére esik,így aki biztos akar lenni a dolgában,valszeg eljött Bakonykoppányba.Így lehet felfuttatni egy olyan túrát amin csak egyféle táv van,az is egy gyenge 20-as,minimális ellátásal,700 ft-ért.Ha nem része a mozgalomnak,én biztos nem autózok el Gyõrbõl egy laza 4 órás menetért ide.

De elautóztunk,és 08:30-as rajtidõvel elindultunk a Z- jelen a hegy irányába.Ez a jelzés az én térképemen még nem is szerepel,azt hiszem frissítenem kell ez ügyben.Kb. egy km.mezõgazdasági terület után aztán beértünk az erdõbe,itt szóltam Lacibácsinak,hogy én ellépek a csapattól,fenn a ponton megvárom õket.Õ,mint becsületes túravezetõ,a nyájával maradt.Szalagozás mentén folytattam az utat,ahogy a leírás említi a régi vasút nyomvonalán sorra elõzgetve a korábban induló nálam lassabb társakat.Az út folyamatosan,de egyenletes elosztásban,kényelmesen gyalogolhatóan emelkedett,beiktatva néha egy-egy vízszintes szakaszt.A jó magasra nõtt fák szép látványt nyújtottak,de különösebb változatosság nem adódott ezen a szakaszon.Néha egy nyiladékon ki lehetett látni az erdõbõl,de a párás levegõ erõsen korlátozta a látótávolságot.A talpunk alatt murvázott út volt,ami most nem zavart annyira,mert a murva erõsen keveredett az itt található homokos talajjal,valamint az út közepén levõ füves sáv is jól járható volt.Nem elhanyagolható körülmény ezek mellett,hogy ideális volt a hõmérséklet,valamint a korábbi esõk felpuhították a talajt rendesen.

A szalagozott rész vége felé(a térkép Pálháza néven említi a helyet,az útvonal leírás szerint itt volt valaha a vasúti pálya végállomása) egy kerekes kút bukkant fel,ami elég érdekes látvány ilyen magasságban.Átvágva az ember magasságú csalánoson,jobban szemügyre vettem az objektumot.Rég használhatták,vödör,lánc már nincs rajta,de maga az építmény meglepõen jó állapotban van.A beleejtett fadarab durván 3-4 mp.alatt ért a fenekére,csobbanás nem volt,a víz színéig tehát már "nem ér le" a kút.Régen volt azért idõ mindenre.Itt fenn kutat ásni nem egy hét kérdése volt azt hiszem:-))

A Keskeny-cseri nyiladékon balra tekintve már feltûnt a radar-focilabda,gondoltam is:na,kispistázók,ennél rövidebb úton nem érhetõ el a tetõ:-)).Én tovább haladtam a kijelölt úton,hamarosan becsatlakozott az ígért P- jelzés,ami aztán rávezetett minket a radarállomáshoz tartó aszfaltútra.Meglepõ módon most ez sem zavart,kellemesen gyalogolhatóan kanyargott felfelé a szerpentin,közben találtam szamócát,szedtem a gyerekeknek is.Aki már panaszkodott(teljesen érthetõen,hozzáteszem),hogy nehezen jön össze egy rekesz málna,annak ajánlanám,próbálja meg ugyanezt szamócával:-)))Szamócázás közben szépen mindenki visszaelõzött,akit eddig lehagytam,de nem bántam,az autó kulcsa amivel várhatóan hazajutok Pali zsebében pihent,õ meg még valahol a messzeségben kúszott felfelé a többiekkel:-)

Gyümölcsszedéssel is bõven 2 óra alatt felértem a tetõre,nekiálltam reggelizni.Kisebb derültséget keltettem mikor elõvettem a vajas kenyeret,majd egy a gyerekektõl kölcsönvett dobozkából komótosan megkentem lekvárral.A szalámis szendvics terhelés mellett egyszerûen nem megy belém,ahol meg nem adnak lekvárosat,oda én viszek:-)Közben befutottak a gyõriek is,kemény vezérük engedélyezett 10 perc szünetet az evésre,pihenésre,kilátómászásra,nézelõdésre.Teljesítménytúrán vagyunk elvégre:-))

A Vajda Péter kilátóból a megszokott kép tárult elém,szerintem az építményen található tábla hazudik,innen még ember nem látta a Schneeberget,vagy a Rax 150 km-re levõ kétezres csúcsait:-))Tiszta idõ ugyanis szerintem itt soha sincs:-))
Bevártam a hûtlenül elhagyott csapatom indulását,így jóval több mint fél óra pihenés után kezdtük meg a visszautat Bakonykoppányba a P-,majd a Bécsi-árokban frissen felújított Z+ jelzések által vezetve.Nem zajongtunk,de így sem láttunk muflont,az útvonal leírás ezt ígérte feltételes módban a reklámokból ismert varázsszó az "akár"beiktatásával.Bécsi-árok amúgy szép hely,néhol érdekes sziklaalakzatokkal,elég sok bedõlt fával.Egy szakasza nehezebben járható,nagydarab köveken lépdelve kiszáradt patakmederben kell követni a jelzést.Egy fán S+ jelzést láttam,az én régi térképemen ez vezet a Bécsi-árokban,Z+ jelzés nálam nincs is.Frissíteni,frissíteni...:-))

Egy elhagyott kõfejtõ után rákanyarodunk a Z- ra(nálam se híre-se hamva).Elhaladunk méhkaptárak mellett,elég távol voltak,de egy harcos kétszer-háromszor is nekem rontott,szerencsére egyedül volt.Nem járt ilyen jól egy társunk,ahogy hallottam,rá egy egész raj támadt.
Hamarosan aztán kiértünk az erdõbõl,rá a faluba vezetõ szakaszra,ami itt a végén már nem volt túl élvezhetõ,akármilyen babatávot tettünk is csak meg.Nagyon igaz egy korábban hallott mondás,miszerint annyi kilométeren fáradsz el ahányat elõtte fejben beterveztél,most ez 20 volt,20 körül éreztem,hogy mára ennyi elég lesz.
Faluba beérve csentem még némi málnát(hallod Zsuzska,itt már megérett a málna:-)),meggyet,cseresznyét,majd 13:20kor a túra véget ért számomra.Átvettem a szép kitûzõt,ledobtam a bakancsot és falatozásba kezdtem várva a többiekre.Jó fél órás késéssel futottak be,így bõven 2 óra után indultunk haza.

Tempósan haladva szerintem símán 4 óra alatt teljesíthetõ a táv,találkoztunk is egy sporttárssal a Bécsi-árokban aki már a második kört csinálta ellentétes irányban.Végül is a Kõris-hegy ep. 14 óráig nyitva volt,fel lehet érni ha kilép az ember.700(650)forintért kitûzõt,hegyen-célban valamiféle kannás szörpöt(inkább ittam a magamét),nápolyit kapsz ami nem túl sok.Szép viszont a táj,jó az útvonal,ha jól tom ez egyébként évente változik.Lehetne azért több választható táv is a babatávon kívül.Bakonyi Barangoláson találkozunk remélem.Most nagyon kacsintgatok a jelvénnyel díjazott táv felé:-))Meglátjuk.

u.i.:ellátogattam a szervezõk honlapjára,és bevallom picit elszégyelltem magam,amiért esetleg úgy lehetett értelmezni az írásomat,hogy sokallom a 700ft-os nevezési díjat.A díj viszonylagosan sok,mivel esetleg más túrán ezért jobb ellátást kapunk,én õszintén,nem látom át mire megy el a befolyt összeg,de az oldalukon láttam,hogy õk egy lelkes csapat,különösen szimpatikusak lettek a jelzésfelújító munkájuk miatt.Hányan panaszkodunk azért néha,hogy milyen ritkák a jelzések?És kinek lenne a dolga ezeket festeni?Én nem tudom,dolga-e valakinek,vagy ilyen lelkes amatõrökön múlik,van-e jelzés vagy nincs.A nevezési díjjal mi nem csak az ellátástunkat "váltjuk meg"hanem a túrával járó költségeket is megfizetjük.És ha ezzel hozzájárulunk pl. a jelzésfestés(festék,ecset,drótkefe,idõ,benzinpénz)költségeihez,még egy picit a lelkünket is megnyugtathatjuk,hogy mi is tettünk a jó ügyért valamit.

dnvzoli








 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.06.06 21:46:44
megnéz nafe összes beszámolója
Kõris körül
GPS-el mért távolság: 16,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség725 m.
Végre egy túra, amely számomra kerékpárral megközelíthetõ, s nem is voltam szolgálatban. Kellemes tekerés után értem a rajthoz. A rendezõk segítségével elhelyeztem a biciklit, beneveztem. Az igazoló lapomra 10.30 került indulási idõként, mivel a fehérvári túratársakra vártam, akik a tíz órás busszal ígérkeztek. Késett a busz, így rájuk telefonáltam, merre járnak. Ekkor derült ki, hogy el sem indultak, s küldtek SMS-t, amit a hazaérkezésem után kaptam meg. Sajna az átirányítás, csak a beszélgetésekre vonatkozik, az üzenetekre nem. Úgy 5 perccel az indulásom után érkezhetett, arra a telefonomra, amit nem viszek túrázni.
Ezek után 10.13-kor, bõ két kiló feleslegessé vált plussz súllyal a hátizsákomban nekivágtam a táv teljesítésének. A rajtnál sok ismerõssel találkoztam. Istvánék körülbelül 50 méterrel mentek elõttem. A zöld négyszög és a zöld jelzés elágazásánál, egyenesen mentek tovább. Arra is megy a zöld, csak éppen a Kerteskõi-szurdok felé. Nekünk a másik irányba kellett mennünk. Utánuk kiabáltam. Meghallották és visszafordultak. Mondták, elõttük sokan mentek egyenesen végül is a rossz irányba. Szaporán szedtük a lábunkat lefelé. Hamarosan kiértünk a mûútra, mentünk rajta egy kicsit, majd balra lekanyarodva, megkezdtük a kapaszkodást a Kõris-hegy felé. Rövidesen azon kaptam magam, hogy három fiatal csikóval szaporázzuk lépteinket felfelé. István 3 órán belül szerette volna teljesíteni a távot. Igen szép bükkösben folytattuk az utat, elõször a Barátok-, utána a Lipka-úton, ami többször is keresztez egy montival igen kellemes murvás utat, amelynek meredeksége csaknem egyenletes 5%. A végén, vagy kétszáz méter erejéig rá is tértünk. Az eleven-förtési nagy kanyar keresztezése után, volt egy kis lankásabb része az útnak, aminek meg is lett a böjtje. Egy fényképezési, cipõfûzõ kötési megállónál, a fiatalok elõre mentek. Az aszfaltig nem is értem utol õket. Nagyon rövid szakasz után, a szalagkorláton átlépve, ismét beváltottam az erdõbe. Itt következett a túra legmeredekebb emelkedõje, ami levág egy jó nagy aszfalt kunkort. Visszaérve a mûútra, egy újabb fényképezési megállónál, látom, Istvánék mögöttem vannak. Nem vették észre, az ösvényre vezetõ jelzést, pedig nem könnyû nem észrevenni. Nyíl a szalagkorláton, aztán két jelzés tíz méteren belül.
Aszfalton értük el a Bakony legmagasabb pontját, a túra névadóját. Megkaptuk a pecsétet, lehetett inni, s már indultunk is tovább. Aszfalton értük el a Rézbükki út bejáratát, s rá is tértünk. A Rézbükki út, a kõris hegyre vezetõ aszfaltos szakasszal együtt, a Bakony legnagyobb szintkülönbségû emelkedõjét jelenti. 7660 m-en 460 m szint. A Gázló túrán is meleg van, csak akkor ezen az úton, fölfelé kell jönni.
Rövidesen elértük a Boroszlán tanösvény kezdetét. El sem lehetett téveszteni, úgy kitáblázták a rendezõk. Jött egy jó hosszú, és irgalmatlanul meredek lejtõ, le az Öregszarvad-árokba, szép szikla alakzatokkal. Az árokban, már kellemes lejtõs úton „ballagtunk”. Rákanyarodtunk a Z+ jelzésre, a Bakonybéli-szarvad árok elértekor. Elõször jött egy kicsi hullámvasutazás, majd egy folyamatos emelkedõ következett. Az a nyílt szakasz nem esett jól, mivel egyébként is meleg volt, s az emelkedõ sem a hûtést szolgálja. A Z háromszögig, szerintem több mint 10% az út átlagos meredeksége, de a vége, biztosan több. Bakonybél felöl ugyanide egy 12,5%-os átlagos meredekségû emelkedõ vezet. A zöld háromszög, már egész laza volt. Hamarosan elértük a második ellenõrzõ pontot, ahol a pecséten kívül, csokit kaptunk. Háromszögjelzés ide, vagy oda, kilátás egy szál se. Megkezdtük az utolsó szakaszt. Elég meredek lejtõ vezet le a faluba. Jó részét, inkább lassan kocogtam, semmint gyalogoltam. Ez talán kevésbé vette igénybe a térdemet. Amikor elõbukkant a falu megálltam fotózni. A fiatalok elõre mentek. Csak a célban találkoztunk, bár végig láttam, mennyivel vannak elõttem, de nem tudtam behozni a lemaradást. Ahhoz a végére kellett volna egy hosszabb, jó húzós emelkedõ. A célban, úgy tíz perces sorban állás után megkaptam a pecséteket és a kitûzõt. Rövid, de húzós túra volt, amely ige kellemes környezetben vezet.
A túra ár/szolgáltatás aránya a rosszak közé tartozik (Ilyen szempontból, csalódás az Ösvénytaposóktól.). 700/650 Ft-ért innivaló a Kõris-hegyen, egy szelet csoki a Tönkölös-hegyen, szép kitûzõ és egy 100 Ft-os italjegy a célban. A meleg idõre tekintettel nem lett volna rossz egy itató pont a Bakonybéli Szarvad-árok elérésekor, illetve a Tönkölös-hegyi EP-t lehetett volna a Z+ és a Z háromszög keresztezõdéséhez tenni, mivel oda személygépkocsival is lehetne vizet juttatni, ha nem is könnyen.
Az útvonal jelölése, az erdei részen kiváló. Az itiner viszont egy picit megtévesztõ volt a zöld négyszög és a zöld sáv elágazásánál. Ott ugyanis a leírt egyenessel szemben elõször jobbra rá kellett kanyarodni az aszfalt útra, majd kb. 100 m után balra kellett fordulni a jelzések elágazásánál. Ez bizony megtévesztett pár túrázót. A térképvázlatból viszont kiderült merre kell menni.
A túra számomra „hazai” terepen zajlott, így emiatt és a számomra nagy tempó miatt (3 óra 25 perces teljesítési idõ) csak keveset fényképeztem. Ennek megfelelõen, a megszokottnál kevesebb kép lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. Bár nem merek várható idõpontot írni. Mondjuk most én is csak tegnap küldtem el, mivel a monitorom bemondta az unalmast.
 
 
timiTúra éve: 20082008.06.01 16:23:09
megnéz timi összes beszámolója
Kõris Körül

Kéthónapnyi kényszerpihenõ után végre eljött az idõ, hogy kipróbáljam a térdemet. A Kõris körüli 18 km-es túra erre épp alkalmas volt. A kiírásban megadott honlapon sok plusz információ volt, teljesen fel lehetett készülni a túrára. A rajthelyet könnyen megtaláltam és 10:45-kor már indultam is. Az útvonal elsõ szakasza a Kõris-hegyig teljesen megegyezett az Odvas-Kõ-ris 45 útvonalának végével, csak éppen visszafelé. Itt tehát nem kellett tájékozódni. A Barátok útja után megelõzött egy futó srác, próbáltam tartani a lépést, de a csúcs elõtt már nem tudtam felmenni rá (biztos nagyon jó idõt ment, gratula utólag is!). A Kõris-hegyen, az ellenõrzõ ponton vettem észre, hogy az igazolófüzetem bizony valahol felfelé kiesett a zsebembõl. Féltem, hogy így nem kapok innivalót, nálam pedig csak 2 dl volt, épp a beígért frissítõ miatt. A pontõr azonban gyorsan telefonált és megkaptam az õ papírját a pecséttel és az üdítõvel együtt.
Ereszkedés következett elõbb az aszfalton, majd egy széles dózerúton. Kicsit aggódtam, hogy meglesz-e a Boroszlán tanösvény elágazása, de egyrészt sok volt körülöttem a túrázó, másrészt pedig a szervezõk egyértelmûen „kitáblázták” a fontosabb elágazásokat, így képtelenség volt benézni az utat. Közben csak dõlt rólam a víz, mert felhõ egy szál se, meleg viszont annál inkább. Szerencsére a bükkös sokat felfogott a Nap melegébõl. Az erdõ gyönyörû volt, a tavaszi üde zöldség mostanra valóságos dzsungellé változott át. Egy-két hangosabb gyerekcsoport még a tigrisüvöltésrõl is gondoskodott.
Végre balra vettük az irányt a Z+ jelzésen. Ezt a részt Bakonybélig néhány hónapja már bejártuk ismerõsökkel, mégis nagyon nehezen tettem túl magam az alattomosan emelkedõ, és napsütésnek kitett völgyön. Itt már nem ment a kocogás sem, csak óvatosan elõzgettem a túrázókat. Ezeken az emelkedõkön valahogy mindig elmegy a kedvük az embereknek a hangoskodástól és kiabálástól – nem is értem, miért… :) Azért a Tönkölöst megfutottam, hogy szó ne érje a ház elejét. Itt rengeteg ember pihengetett, valószínûleg õk voltak a 9 órási tömegrajt résztvevõi. A csúcs csokit most nem kértem, mert közben kivégeztem a magammal hozott, gél állagúvá olvadt kókuszcsemegét. Mondtam, hogy én vesztettem el a lapomat, de már tudtak róla…
Kis keveredés után a Cser-árok meredeke következett (szinte csodálkoztam, hogy még itt sem szúr a térdem). Lefelé elõzgetve még figyelmeztettek, hogy ne igyam ki a kocsma teljes készletét :) – ez így konkrétan nem szerepelt a tervben, de a falu szélén álló nyomóskút csáberejének már igazán nem bírtam ellenállni. Fejem a víz alá – egészen felébredtem. Már csak egy kis aszfalt az utcán és végre a vendéglõ!!! Az igazolófüzetemen minden adatot pótoltak, kaptam szép kitûzõt, kézfogást, gratulációt és ingyen kólát. Készült egy fénykép is rólam – üzenem a tulajdonosának, hogy nyilvános az e-mail címem!:) Az idõmmel nem voltam megelégedve, de kezdésnek elmegy: 2:20 (tiszta: 2:08).
Összegezve: nagyon kellemes útvezetésû túra volt, teljesen jól használható igazolófüzettel/útvonalvázlattal. Talán kicsit meleg volt, de hát milyen legyen az idõ júniusban? Nagyon pozitív volt a szervezõk rugalmas problémamegoldása és a pontõrök segítõkészsége. Biztosan jövök legközelebb is. Jövõ héten pedig Gödöllõ 30 Zolival!