Túrabeszámolók


Badacsonyi Barangolás / Ranolder János emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2016
nafeTúra éve: 20162016.08.03 21:04:10
megnéz nafe összes beszámolója
Badacsonyi Barangolás 30
GPS-el mért távolság: 30,2 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 1145 m. A valóságban 600 m-el és 16 m szinttel többet tettem meg.
A tavalyi évvel szemben, kánikulai melegre lehetett számítani a túrán, és ez be is jött. A rajtidő előtt sikerült Badacsonyba érnem. Készülődés közben láttam, Viktor tekintget ki a váróteremből. Adta magát, ott lesz a rajt. Gyors készülődés, amibe most bizony a naptej használata is beletartozott. A nevezésen hamar átestem. Megkaptam az igazoló lapot. Imre rögtön mondta, hogy a tavaly problémát okozó Köböl-kút ellenőrző pont kimaradt (Jó messze volt a kúttól!). Megnéztem az útvonal elején melyik jelzést kell követnem. Nagyjából emlékeztem a tavalyira, ami időnként segített. Láttam, hosszasan a kéken kell ballagni. Neki is indultam. Elég hamar elértem az első tanúhegyekre jellemző húzós emelkedőt. Rendesen folyt rólam a víz mire fölértem. Az ilyen emelkedőkön még mínusz tíz fokban is meleg van, hát még plussz 30-ban. Fölérve egy kis szintmenet, majd áttérés a piros jelzésre, s irány a kolostorrom. Rá kellett jöjjek, az erdőben nem célszerű „műszaki megállót” tartani, pláne nem emelkedőn, vagy közvetlenül utána, mert ahogy megálltam, azonnal rám támadtak az apró legyek, de főként a szúnyogok.
A kolostorromnál fölírtam a felújítás dátumát, s kényelmes terepen sétáltam tovább. A jelzésről letérésnél jól jött a tavalyi emlék. Az elején ugyan nem a dózerúton mentem, hanem egy gyep szélében, mivel innen szép a kilátás. Gyorsan beértem Salföldre. Az első nyomós kútnál csurig töltöttem az ivózacskómat (3 literes). Tanultam a tavalyiból. Tudtam, hogy a Klastrom-kútig nem számíthatok vízvételi lehetőségre, viszont közben lesz a három tanúhegy. Kényelmesen ballagtam át a falun. Az utolsó kutat leellenőriztem, nem ad vizet. Szép kilátás mellett gyalogoltam tovább. Az erdei rész eleinte jó, azonban a zöld, az erdőirtáson nehezen járható, s ott a követhetőség sem a legjobb. Végül elértem a Tóti-hegyet. Jó meredek a kaptatója (röviden kellett fognom a túrabotokat). Meglepetés! Érett somot láttam az ösvényen. Normál esetben augusztus végén, szeptember közepén érik. Megálltam, s az elérhetőket leszedtem, s megettem. A csúcsról remek a kilátás, mint mindig. Nézelődtem is egy darabig. Irány vissza. A lefelé rosszabbul esik, mint a fölfelé. A lankásabb szakaszon megettem egy bajor perecet. Az aszfaltút elérése után, irány a Gulács. Az aszfalttól, a csúcsig 219 m szintemelkedést kellett letudni, folyamatos emelkedőn. Viszont sehol sem kellett röviden fogni a túrabotot. Sokkal kevesebb a kilátás, mint a Tóti-hegyről. Mire fölértem, a túrabotok csuklópántja átázott. Közben bemutattam a figyelmetlenség magasiskoláját. A kék és zöld jelzések elágazásánál megnéztem a magasságot: 167 m. A csúcson is megnéztem. Ott is 167 m. Ez nem lehet. Ja! Egy sorral följebb néztem! Az nem a magasság, hanem a pulzus volt. Jót vigyorogtam a figyelmetlenségemen.
Tapolcai túratárs ért utol. A hegy derekától, a hátralévő távot jórészt együtt tettük meg. Hárman voltunk, akiknek elég hasonló volt a sebessége. A hegyek oda-visszáin, ez jól látszott. Jó darabon nyílt terepen gyalogolva értük el a Köböl-kutat. Jó kis kaptató vette kezdetét, de már szerencsére árnyékban, egészen a Kuruc-körútig. A körút nagyon kellemes, helyenként szép kilátással. Idén a felhagyott kőbányák megnézését kihagytam. Ahogy a Köböl-kútban, úgy a Dongó-kútban sincs víz, ráadásul le is van zárva. Ide tulajdonképpen csak azért jön le a túra útvonala, nehogy egyetlen lépcsőfokot is kihagyjunk a Bujdosók-lépcsőjéből. A forrás utáni első elágazástól a hegytetőig végig emelkedik az út. Az első lépcsőtől, a volt turistaházig 42 m szintet szedtünk össze, majd a további lépcsőkön még 93-at. Ráadásul a lépcsőfokok is elég magasak és egyenetlenek. Eléggé csípte a szememet a belefolyt izzadság, mire fölértem. A lépcsők után, megálltam megtörölni az arcomat. Hiba volt. Mire előbányásztam egy papír zsebit, megcsípte a karomat egy bögöly (abból is a Dunántúlon, bagócsnak nevezett fajta), s olyan nagy szúnyogok (igazi méretes gyötrő szúnyogok) zümmögtek körülöttem, amire tréfásan azt szoktuk mondani, ha egy ilyen megcsíp egy kisbabát, az belehal a vérveszteségbe. Ráadásul leszállás után, nem is tapogatóznak hosszasan a, hanem egy másodpercen belül csípnek. Elmenekültem. Némi hullámvasutazással értem el a következő ellenőrző pontot. Fölírtam az állítás évszámát, bár még vagy húsz évszám látható rajta, s mentem is tovább. Egyszer csak szembe jött velem, a tapolcai túratárs. a GPS-e alapján, más útvonalon jött mint én, s épp ellenkező irányba tartott, mint kellett volna. Megfordulás után, a ketyeró is rájött, hogy nem az volt a helyes irány. Leballagtunk a Kőkapuhoz, majd a sárga jelzésen a Klastrom-kúthoz. Eddigre, a harmadik túratárs is előkerült. Idén, ők voltak úgy, mint tavaly mi, amikor úgy vártuk ezt a forrást, és hogy legyen benne víz, mint zsidó a messiást. A vízzel takarékoskodva is kiszáradtak. Ez évben, minden takarékoskodás nélkül, bő fél liter vizem maradt. Frissítés, amibe egy kis mosakodás is belefért, felújítottam a karomon a naptejet, s gyerünk tovább. Rendszerint az EP-ken meg szoktam nézni, milyen jelzésen kell tovább menni. Ezt most kihagytam. Murphy törvénye szerint, rossz irányba is indultunk. Itt szedtük össze a plussz 16 m szintet.
A Rózsa-kőnél fölírtuk a készítő nevét, s immár eléggé eseménytelen úton értünk vissza a célba. Imre szundikálni próbált az autóban, Viktorra hagyva a „kisboltot”. Persze, mi nem hagytuk. A célban átvettem az oklevelet és a kitűzőt, s hazafelé vettem az irányt.
Nagyon látványos, nem könnyű tanúhegyes túra. Tavaly az eső, idén a hőség tartott távol sok túrázót az indulástól. Most légy okos túraszervezőként! A turistajelzések nagyrészt jók, tehát az itiner alapján meg lehet csinálni.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó 500 Ft-ért itineres igazolólapot (saját térkép elengedhetetlen), oklevelet és kitűzőt kaptunk.
Jövőre célszerű lenne beírni a túra kiírásába, hogy a 30-as távon, Salföld és a Klastrom-kút között nincs folyadékpótlási lehetőség, van viszont a 16km-en majd 900 m szintemelkedés. Az útvonal leírása alapján, a két túratárs, akivel beszéltem, számított a Köböl- és a Dongó-kútra, akár csak tavaly én.
 
 
 Túra éve: 2015
UngiTúra éve: 20152015.10.10 11:27:50
megnéz Ungi összes beszámolója

 Badacsonyi Barangolás 11 km


2015. szeptember 19.


Képes beszámoló:




https://picasaweb.google.com/100193275750053515638/BADACSONY11?authkey=Gv1sRgCJygjcDvi4aRrAE
 
 
dnvzoliTúra éve: 20152015.09.23 08:50:50
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 Badacsonyi barangolás 11


 2015.09.19.


 Bár a különbözõ Híradók mindenféle lehûléssel és esõvel riogattak e napra,áttekintve a met.hu elõrejelzéseit tisztán látszott,hogy kiváló túraidõ ígérkezik mára,záporesõ nem teljesen kizárt de tanult és sokat tapasztalt eleink erre találták fel az esõkabátot meg az esernyõt.Szóval semmi pánik,no para,ahogy mostanság mondani szokás.Nem a középkorban vagyunk,ha a hírek esõrõl szólnak megnézzük hol fog esni és annak mennyi a valószínûsége és kész.


 Szombat reggel,Gyõrben esik.:))


 Essen csak engem aztán nem riaszt vissza az ágyba,elkezdek készülõdni.Felkeltem a gyerekeket is.Tegnap este mindent elõkészítettünk,reggeli,egyebek aztán irány az autó.


Pápáig esõben autózunk,de ahogy világosodni kezd látszik,hogy a felhõzet vékonyodik,közeledvén a Balatonhoz már a Nap is elõbukkan egyszer-egyszer.Szuper!


 Megérkezünk Zalahaláp fölé,egy pontról nagyszerûen belátható a táj,ott az összes tanúhegy,egyszer majd megállok lefényképezni,rég készülök rá,de majd egyszer…:)


 Átautózunk Tapolcán aztán Kisapáti,Nemesgulács és már itt is vagyunk Tomajban.A vasútállomás parkolójában csupa ismerõs arc,nafe pakolászik épp mellettünk,kicsit arrébb Imre a szervezõ szöszmötöl,ott meg Tomki közeleg….sok jó ember kis helyen:)


 Benevezünk,elindulunk.


 Kiváló az idõ,napsütés,20 fok körüli hõmérséklet(reggel még azért alatta pár fokkal)a szél az jó erõsen fúj,de sebaj.Besétálunk a település központjába,a bazalttemplom mellett ráállunk a sárga sávra.Megtekintjük a világháborús emlékmûvet,egy katonai temetõt majd elkezdünk emelkedni.Szép kis házak mellett gyalogolunk ki Tomajból.


 A falu határában szörnyülködünk az úgy látszik mindenhol kötelezõen elõforduló,valószínûleg hungarikumként is említhetõ zugszemét mennyiségén,szerencsére a szemetelõk lusta emberek,feljebb érve kitisztul a környezet.Elkezdjük mászni a hegyet.


 Többször keresztezünk valami aszfaltutat,aztán tábla jelzi,közeleg a forrás.Az ösvény kövessé válik,lényegében egy kõtengeren lépcsõzünk felfelé,szép vidék.Az út mellett jobbra egy vascsõbõl forrásvíz csörgedezik,gyaníthatóan a Klastrom-kút egy mellékága,iszunk belõle,finom!


 Bejön balról egy piros forrás jelzés,elõveszem a térképet,hátha van még a közelben egy forrás amirõl eddig nem tudtam,de hamar kiderül,hogy a Klastrom-kutat jelzi.Pár lépés és itt is van!


 Itt pihenünk egy nagyobbat,itt is iszunk,feltünõen hidegebb ez a víz,mint az elõzõ.Valószínû az a csõben melegszik fel,míg ez közvetlenül a hegybõl folyik ki.Van itt egy János Pál pápa emlékhely is,azt is szemrevételezzük,majd lassan indulást vezényelek.


 Egy darabig még a sárgán haladunk,majd megérkezünk a Kõkapuhoz,ahonnan már a kék sáv a követendõ-felfelé.Egy lányka jön velünk szembe,hogy merre most az arra,mert a kék lefelé is visz,õ meg elindult felfelé,de jelet nem talált.Megnyugtatom,hogy felfelé kell menni.Az elsõ kék sáv jel különben valóban jóval feljebb jön csak elõ,viszont az út eltéveszthetetlen.A bizonytalanságot az okozta,hogy az Igazoló lapon csak a jelzésváltás van feltüntetve,térképkivonat,útvonalvázlat nincs,így ha a jelzés kétfelé is megy,aki nem ismeri a helyet bizony agyalhat a hovatovábbról.Mondjuk így,hogy a következõ pont egy kilátó,gyanús lehet,hogy felfelé kell menni.:)


 Kõkapunál Peti felfedez egy kõlapokból emelt kis tornyocskát,õ is nekiáll építeni,tetszik neki.Elkészül a mû,haladjunk tovább!


 Kanyar balra,na itt aztán bedurvul az emelkedés,a gyerekek elkezdik kérdezgetni,hogy én tudtam-e hogy ilyen szintemelkedés vár ránk ma.:)Tudtam,persze ,vallom be férfiasan,de nyugtatom õket,hogy a hegytetõn ránk váró panoráma megéri a fáradozást.Na meg sportolunk,jó levegõn vagyunk,csend van,az idõ is kiváló,úgyhogy panaszkodást befejezni,irány a tetõ!:)


 Felértünk.


 A kilátó formája tetszik a gyerekeknek,el is keresztelik egybõl Homokóra-kilátónak.Lepakolunk,felmegyünk.Hát ezért tényleg megérte!,mondja Tomi,tényleg lenyûgözõ ez a körpanoráma.A tanúhegyek,a Balaton….tényleg szép vidék ez!


 Peti úgy látszik kicsit tériszonyos,valamiért nem érzi itt jól magát,folyamatosan mondja,hogy menjünk már le,csinálok jó pár fényképet aztán leindulunk,a szél már úgyis kifújta belõlünk a meleget.A kilátó alatt elköltjük a turista-ebédünket majd elindulunk.


 Jó sok szintet elveszejtünk mire leérünk a Hertelendy-emlék nevû kilátóponra.Érdekes kõtengerek mellett visz az út,felfedezünk egy részt ahol a kemény bazalttörmelék között porózus,tufás darabok is vannak szép számmal,persze egy gyereknek mindent ki kell próbálni,itt épp azt élvezik,hogy elbírják a ránézésre nehéz,hatalmas sziklákat.:)


 Hertelendy-emlék után aztán ismét felfelé megyünk,jön is a morgás:)


 Szerencsére itt is van olyan ami eltereli a figyelmet a nehézségekrõl,egy valamilyen bokor érdekes termése az,az a puffancs,amire ha rálépsz kipukkan.Puffogtatunk egy ideig.


 Következõ megálló az Egry József-kilátóhely.Szemben ott van Fonyód,alattunk a Balaton,a szépen,katonásan mûvelt szõlõsbirtokok,ott egy Csörgõ húzza éppen pár kocsiból álló szerelvényét…..szóval van látnivaló bõven.


 Megérkezünk a Ranolder-kereszthez,innen már Szigliget is látszik.Itt is tartunk egy rövid pihenõt,a fiúk a napozó gyíkok életét keserítik meg picit,persze csak annyira,hogy közeledtükre a kis állatkák kénytelenek fedezékbe vonulni.Folyamatosan okítom õket,hogy hogy kell viselkedni a természetben,de a vadászösztön úgy látszik bennük is ott van.:)


 Nézem a térképet,és látom,hogy a Bujdosók lépcsõje mellett nem sokkal van egy kilátópont,amit eddig még nem érintettem soha,így most elgyalogolunk oda is.Népes gyerekcsapatba botlunk a Tördemici kilátóhelynél,egészen kicsi gyerekek is felkapaszkodtak ma ide.Szép a kilátás innen is,a Szent György-hegy a fõ fotótéma,de látszik még a Somló is,bár azért annyira nem élesen,kicsit párás a levegõ.


 Elindulunk lefelé a lépcsõn.Épp akkor mozdul indulásra a jó százfõs csapat is,de szerencsére õk ellenkezõ irányba haladnak,úgy látszik ide a lépcsõkön jöttek fel.Már idejövet meséltem a gyerekeknek a lépcsõsorról,na meg arról milyen isteni volt itt lemenni,mikor tükörjég volt nem csak a lépcsõ de még a korlát is.Hitték is meg nem is,hogy nem volt egyszerû,fõleg azért hitetlenkedtek,mert hát még korlát is van,mi lehet akkor olyan nehéz….?:)


 Aztán már elhiszik!Annyira meredek a lépcsõ néhol,hogy még így,szárazon sem lehet csak úgy leszaladni rajta,a „lépcsõfokok” sem egyformák,szóval csak óvatosan!


 Egy helyen kitérünk balra,ösvény vezet a bazaltoszlopokhoz,túl veszélyesnek tartom aztán,így visszatérünk a túrába.Lejjebb kõfolyás mellett haladunk el,Peti itt sem hagyja ki az oszlopépítést,Tomi közben lesétál a következõ pihenõhelyig és ráfekszik az asztalra.Holtponton van szegény,elfáradt.A kõfolyás amúgy a természet mûve,a bazaltoszlopokat a jég,a szél támadja,majd idõvel ledõlnek és apró darabokra hullanak.A hegy lényegében folymatosan pusztul.


 Leérünk a piros sávra.Ha nem tudnám merre kell menni,itt is bajban lehetnénk,ugyanis a piros sáv jobbra és balra is vezet,pánikra persze nincs ok,táblák is mutatják,merre induljunk a Rózsa-kõ felé,na meg a túra távja is sejtetheti a bizonytalankodóval,hogy innen már visszafelé kellene menni,nem még távolodni a kiindulási ponttól.Szóval balra indulunk.


 A hegy oldalában fut a jelzés,présházak,szõlõsök között gyalogolunk kellemesen meleg idõben.A gyerekek már fáradnak,azzal nyugtatom õket,hogy ma már biztos nem kell felfelé menni egy centit sem.Az út természetesen azonnal emelkedni kezd!:))


 Szembe jön egy hófehér nyitott BMW,rendszáma OOOO-01,hát igen,ha ezt a szegmenst vesszük csak alapul,õ lehet a Nr.1.,szép autó,szó se róla,késõbb is összefutunk velük,ekkor már ismerõsként integetünk egymásnak.


 Elérjük a Rózsa-követ,vagy legalábbis valahol itt kell lennie,a megjelenõ,part felé futó sárga sávból ítélve.Járkálok kicsit fel s alá,majd kérdést intézek egy itt pihengetõ turistacsoporthoz,hogy ugyan árulják már el,ha tudják,merre van az a Rózsa-kõ.Uram,hát ott van,az az amelyiken az a pár turbékol éppen!,fakad ki az egyik öregúr,körülbelül olyan hangsúllyal,hogy már-már kezdjem hülyének érezni magam,hogy ezen az amúgy szerintem baromi giccses helyen nem ismertem fel az említett páros feneke alatt megbújó lapos szikladarabot…:))


 Odasomfordálok hát a külvilágról már-már elfeledkezett pároshoz és óvatosan megkérem õket,függesszék már fel egy pár pillanatra az enyelgést,mert nekünk biza fel kell jegyeznünk az úti okmányunkra,hogy ki fia faragta ezt a követ és az Úrnak melyik esztendejében tette mindezt.Kérésem nyitott fülekre talál így már hármasban fejtjük meg a talányt,én már írnám a rossz választ,de õk figyelnek jobban,és szólnak,hogy nem õ faragta,hanem õ,akinek a neve itt van a kõ jobb alsó sarkában ni!És tényleg,igazuk van!Felírom tehát a jó választ.


 Elindulunk lefelé,vissza a civilizációba.


 Igazi balatoni hangulatba csöppenünk,vendéglátóhelyek mellett közelítjük a partot,turisták mindenfelé,pörög az üzlet.A fáradt vagy csak szimplán lusta turistát orosz katonai terepjárók viszik fel a hegyre-ja kérem,a vendégért mindent!A gyalogosan közlekedõk néha nemtetszésüket hallatják a percenként elszáguldó UAZ-ok miatt.Haladunk lefelé.


 Beérünk Badacsony központjába,na itt aztán van minden mi szem-szájnak ingere,szép az idõ,sok a turista,egy közkifolyónál vizet töltünk aztán irány a kikötõ.


 Megtekintjük Egry József szobrát,utolsó ellenõrzõ-kérdésünk vele kapcsolatos majd lesétálunk a mólóra.Szeretem a Balatont,most is jó érzés ücsörögni kicsit a partján,hallgatni a szél zúgását,a hulámverést,magamba szívni a jó kis balatoni levegõt,nézni a vitorlásokat….


 Jön az utolsó etap,bõ 2 kilométer a 71-es út mentén futó kék sávon.Tomi nagyon odavan,fáj a talpa.A mólón ellenõriztük,vízhólyag nincs,egyszerûen csak elfáradt a lába,van egy kis lúdtalpa is,a bakancs is új,ezért a fájdalom.Nehezen lépked,kézenfogva haladunk,máshogy nem megy.Peti is fáradtságra panaszkodik,ennek ellenére a következõ pillanatban ide-oda ugrál.Mondtam már,ilyen egy ekkorus gyerek:a monotonitást nem bírja,nyafog,hogy fáradt,ha van esemény feléled,a fáradtság egy szempillantás alatt elillan.:)


 Tényleg lassan haladunk,de nincs baj,Imre annyit kért reggel,hogy 17 óráig érjünk azért be.Ez megsüvegelendõ,pozitív hozzáállás,véleményem szerint egy gyereknél szintidõvel foglalkozni senkinek nem kellene,õvelük most lehet megszerettetni a természetjárást!Képzeljük el,hogy közlöd vele,hogy nincs kitûzõ,mert fél órát kicsúsztunk a szintidõbõl!Nem szabad ennyire merevnek lenni,persze aztán mindenki olyan szabályrendszert állít fel a túráján amilyet õ jónak lát,amit itt leírtam az én véleményem,amit szerencsére sokan osztanak azért.


 Szóval az utolsó méterek,na még itt egy felüljáró a vasút felett,apa megint nem mondott igazat,felfelé megyünk,mentségemre legyen mondva,ezt én sem tudtam.:)A felüljáróról viszont megpillantjuk a tomaji állomást,elérhetõ,belátható közelségbe kerül így a cél!Megjöttünk!


 8 után indultunk úgy 10 perccel,most úgy 3/4 2 körül jár az idõ,majd 6 órát tartott a 11 kilométer legyûrése.Ezen persze nincs mit csodálkozni,rengeteg látnivaló volt az úton,a szintemelkedés sem volt kicsi,na meg a gyerekek csak 8 és fél évesek.Petinek ez volt a 4.,Tominak a 3. teljesítménytúrája.Annyira azért már átlátják a dolgot,hogy megállapítják,ez nehezebb volt az eddigi leghosszabb menetüknél a jó 5 kilométerrel hosszabb Ravazdi Róka 15-nél.Hát igen,egy túra lejellemzõbb mutatója nem a táv,hanem a szint!


 Besétálunk hát az állomásra,ahol Imre türelmesen õrzi a rajtasztalt.Tomi annyira elfáradt,hogy a díjazásáért sincs ereje felállni,Peti odakucorodik Imre elé és fogadja a gratulációt.


 Jó kis túra volt ez,lényegében amit a Badacsonyon látni lehet azt érintette az útvonal,pluszként még a végére bejött a Balaton meglátogatása is,szuper!Az idõjárás is velünk volt ma,tartalmas meneten vagyunk túl,sok látnivaló,szép kilátások kísérték utunkat.A babatávos túrák között azt hiszem dobogós helyre pályázhat ez a menet mindenképp.Gyerekeknek,családoknak kiváló lehetõség egy jó kis elfáradásra,tartalmas idõtöltésre.Imre túráin amúgy 14 év alattiaknak,fogyatékkal élõknek és kísérõiknek ingyenes az indulás.Ez is egy szép gesztus,mondhatni küldetés.


 Szóval ma minden egyben volt,köszönjük a lehetõséget!


 dnvzoli


Fotók az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BadacsonyiBarangolas11150919?authuser=0&feat=directlink


 


 


 

 
 
nafeTúra éve: 20152015.09.21 00:36:10
megnéz nafe összes beszámolója

Badacsonyi barangolás 30


GPS-el mért távolság 31,5 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 1145 m. A kiírás szerinti táv, párszáz méterrel rövidebb, mivel mi két helyen letértünk megnézni egy felhagyott kõbányát.


Záporesõben indultam el reggel Pápáról. Nem túl jó elõjel, de ennyi volt az összes rosszidõ. Csak a szél volt egy kicsit hûvös. Igen korán értem Badacsonytomajba, így bõven volt idõm készülõdni. Mielõtt elindultam nevezni, befutott Zoli is két gyerkõccel, amibõl egyértelmû volt, ma a rövidtávon indulnak. Beneveztem, s már indultam is.


Tomajból hamar kiértem, s kezdhettem az Csönge-hegyre vezetõ kaptatót, amivel ízelítõt kaphat az ember, milyenek a tanúhegyek emelkedõi. Sikerült kimelegednem. Mentem egy kicsit a hegytetõn, majd leereszkedtem a Salföldi kolostorromhoz. Felírtam az igazolólapra a gótikus ablakok számát, körbejártam a romot, fotóztam egy kicsit (régen jártam erre), majd továbbindultam. Az itiner tartalmazta, hogy le kell majd térni a piros jelzésrõl, mivel jelzésen haladva sokkal hosszabb lenne az út. A helyet, viszont pontatlanul írta le. Jóval korábban le kellett térni. A GPS segített, a turistautak.hu-ról letöltött térképpel. Hamarosan elértem Salföld elõtt a kõtengert. Elég látványos. Salföldön gondolkoztam, töltsek-e vizet az ivózacskóba. Mivel, azonban alig 1-2 dl vizet ittam eddig, s számítottam a Köböl-kútra, illetve a Dongó-kútra, ezért letettem róla. Hiba volt.


Eseménytelen úton értem el a Tóti-hegyet. Mennyivel könnyebb most fölmenni rá, mint november végén! Az izzasztó kaptatóért kárpótolt a Pazar kilátás. Azon kevés helyek közé tartozik, ahol teljes körben lehet látni. A levegõ is tiszta, a Somló is jól látható. Amíg nézelõdtem, illetve fotóztam, többen is fölértek. Kényelmesen ballagtam tovább. Az aszfalt elérése elõtt, utolért egy túratársnõ, akivel együtt tettük meg a túra hátralévõ részét. Az emelkedõkön én voltam a gyorsabb, a lejtõkön õ. Az emelkedõk anaerob szakaszait leszámítva végig beszélgettük a túrát, így gyorsabban telt az idõ. A Gulácsra menet láttam egy kevés somot, de a többsége elérhetetlen. Valamennyit sikerült szednem. Jobb ízû, mint a Csákberény IVV-n volt. Az emelkedõn éreztem, ennem kellene, mert eléhezés lesz a vége. Lefelé menet, a kék jelzésen elõ is bányásztam a hátizsákból egy szendvicset. Kereszteztük az aszfaltot. Sokan jöttek le a hétvégére szüretelni. Kényelmes úton értük el a Köböl-kutat. Víz nem hozzáférhetõ. Az ellenõrzõ pontként leírt emlékmû sehol. Kerestük egy darabig. A végelszámolásnál hiányzott ez-az idõ. Mentünk tovább. Egy kilométer emelkedõ után értük el végül is az emlékmûvet, a GPS térképe szerint, a Köbölkút-hegyen. Meg volt ez is. Még egy kis kaptató, s rátérhettünk a Kuruc-körútra. Kényelmes, gyakran jó kilátású út. Két helyen letértünk egy kicsit megnézni a volt kõbánya csaknem függõleges falait. Nagyon jól látszik a különbözõ kõzet és talajtípusok rétegzõdése. Meredek lejtõn leereszkedtünk a Dongó-kúthoz. Itt sem lehet vízhez jutni. Ez már baj. Elkezdtem takarékoskodni a vízzel. Nem tudom, mennyi lehet még.


Ettõl kezdve, egy jó darabon emelkedik az út. Eleinte nem túl meredek, majd következik a Rodostó turistaházhoz vezetõ lépcsõ, amit egy kis lankás rész után, a Bujdosók lépcsõje követ. Az elsõ lépcsõtõl a Bujdosók-lépcsõje tetejéig, kb. 400 m-en 239 m-t emelkedik az út. Elõször fordult elõ gyaloglás közben, hogy a homlokomról izzadság csöppent a szemüvegem lencséjére. Eddig ez csak montizás közben, a Rézbükki-úton, nyári kánikulában fordult elõ. Így, az emelkedõ tetején, szemüvegtörlési szünetet kellett beiktatni. Legalább szuszogtunk is egy kicsit. Közben kiderült, nem állunk túl jól az idõvel, mivel társam egy 4 óra elõtti vonatot szeretne elérni. Nincs túl sok esélyünk, hiszen a tanúhegyeken a lejtõk, majdnem olyan lassúak, mint az emelkedõk. Nem igazán lehet kilépni rajtuk. A Ranolder-kereszttõl és az Egry kilátótól is remek a panoráma. Elég sok turistával is találkoztunk. Itt a „fennsík” szakaszon elég jól haladtunk. A Kisfaludi-kilátót, az idõhiány miatt kihagytuk. Egyébként is sok helyrõl volt pazar kilátás. A Klastrom-kút felé, ismét lassúbb az ösvény. A forrásnál végre víz! Mint kiderült, összesen három korty vizem maradt eddigre. Vízvételezés, s mentünk tovább. A Rózsa-követ hamar elértük. Felírtuk a faragója nevét és a készítés évszámát, s mentünk tovább. Még egy lassú lejtõ, a Szegedi Róza-házig. Ettõl kezdve, alaposan ki tudtunk lépni, s hamar letudtuk a hátralévõ szakaszt. A vasútállomásnál még hallottuk társam vonatának indulását. Eddigre azért kiderült, nem akkora a gond, hiszen a csatlakozó vonata csak másfél óra múlva indul Tapolcáról, s nekem Tapolca útba esik.


Beértünk a célba. Átvettük a kitûzõt és az oklevelet, beszélgettünk egy kicsit a szervezõvel. Elmondtuk az itiner két hibáját, illetve beszéltünk a Magas-Bakonyi túrák elmaradásának okáról. Ez, a szarvasbõgés miatt életbe léptetett erdõlátogatottsági korlátozás, ami a Bakonyerdõ honlapjára késõn került ki. Tanulság, szeptember 01. és 30. között, a Bakonyerdõ, a HM Verga és a Vérteserdõ területére, a korlátozások figyelembevételével lehet túrát szervezni. A vadászat miatt, csak 09.00és 16.00 között ajánlott ezeken a területeken túrázni. Eltérõ idõpontokra nehéz engedélyt szerezni.


A túra útvonala jó. Maguk a hegyek szépek, ráadásul gyakran van remek kilátás. Majdnem végig érdekes a túra. Tudni kell térkép és a turistajelzések alapján tájékozódni. Nem könnyû túra, de a látvány kárpótol a fáradtságért. Az idõjárás is velünk volt. Végig napos idõben gyalogoltunk, s a látótávolság is kiváló.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500 Ft-ért itiner, igazoló lap, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép elengedhetetlen!