Túrabeszámolók

 szia emberek,Ravazdon voltam..

Ravazd a Kisalföldön van valahol,Écs és Pannonhalma között,tájba illesztve,annak,aki nem ott él,menni kell odáig..és mi ilyenek vagyunk,matricát spórolunk és a műholdakra bízzuk magunkat utazásilag,így mindössze egy órával hosszabb az út,mintha a fejünk vezetett volna.Szokásos sebajjal vigasztalódunk,nekem unicum is jár hozzá,útitársnőm sütit lapátol az apátság alatt,és panziós álom következik,születésnapos,persze hogy…aztán hajnalban esős –sáros mindenféle sorakozó a ravazdi eligazításnál.Távot módosítunk a tócsák miatt,meg amúgy is..elég a kevesebb is,ha elhagytál néhány ikszet és már nincs annyi hátra,mint előre,mert előre kell menni,a kormányzó úr és minden mamelukja is ezt sulykolja.Odaseneki,sikerül lefaragni a nevezési díjat,a győri szépasszony,aki gyűjti a bankókat,pedig de nagyon utánajár,utánunkjár,és igen,jár..pénz a zsebbe,botok a kézbe,gyaloglás a civilizáció ösvényein,aszfalton.Aztán a szalag és az itiner kihajt az erdőbe,vadak és vadnők közé,többen vagyunk,még a nap is kacsint ránk,séta,alig nedves a föld.És le,és föl,a jel aszfaltos,eddig Marciról nevezve,aki szent vala,aztán rókavári lesz,ez már mélyút jellegű,löszös,hordalékos,imitt –amott gyatra suvadások,aztán egy pont,hoppából,ellenőrző-pecsételő,itató-fényképező,és erre eső következik ízibe.Nna,de legalább nem kicsi,nem szemerkél,szabályosan,felnőtt módra sír az ég,esőkabát a kocsiba,legalább nem lesz vizes.Két órácskát zuhog,alig leszünk csatakosak,a talaj viszont nem vezeti le,csak oldalt és szembe a vizet,főleg a lefelé miatt,merthogy a ravazdi havasokra visz a szalag,234 métere fölfelé,és itt az ellenőr egy lyukasztó mindössze.Izgalmas az út le is,medvehagyma illatol és finom is,zsenge,rágcsálunk és megjegyezzük..És az eső elunta,szárazabbra csomagolja magát a társnőm és hasítunk el egy erdészeti emlékmű mellett,aszfalton,persze,a pontot őriző ember nem foglalkozik velünk,akkor én se..és föl és vízszintesen és le és sárga minden jel,hol kereszt,hol sáv,rekettyés újfent,ahonnan már volt emlék,ezúttal leráznak,tessék tovamenni..tessékbe vagyunk,sár is jár hozzá,de jó a turistapálca ilyenkor,alig csúszka és billegális a járás,a pálcika korrigál..reggeli pár előz újfent,az itinerből kifelejtett részeket nézegették,nem szándékoltan..aztán pont,vadalmás vadászház,pihenő,harci emlékhely,csepegő eső.Aranyos pontőrző korombeli kínál hellyel,persze hogy csaj,valamit láthat rajtam,útitársnőm szerint igen,láthatóan viseltes és elhasznált külsőm van.Nade,gyia és menés,néhány embert még utolérünk,régi vicceket próbálgatok rajtuk,nincs sikerem,hétéves srác anyukával,huszason,derék..a jánosházi erdő,autós pont ellenőriz és vége a félnapos sárzással tarkított de nagyon élvezetes ravazdi kirándulásnak..szőlőhegyek szőlő nélkül,aszfaltos út és cél,nagyon nehezen névre szóló papír is kerüll elő..

Nagyon klassz kis túra,ide máskor is szívesen..esőből kevesebb is lehet,de a vendéglátás kielégítő,köszönjük a győri vasutasoknak..és az égieknek..

Pannonhalma 10 TT (Turista Magazin)

A remekül sikerült Nyerges 20 TT után kocsiba ülünk, és irány Pannonhalma! Ott még egy kellemes tízes táv vár, levezetésként… A Nyerges 40 elmaradása miatt jutott eszembe: kis híján útba esik hazafelé, és ott is kiváló túrát rendeznek!

Tavaly volt is szerencsém a hatvanas távhoz, és nagyon tetszett. Egy pénteki telefonbeszélgetés a rendezővel: megoldható, igen – bár hivatalosan csak tizenegyig rajtoltatnak Pannonhalmáról (a többi táv rajt-célja Ravazdon van). Megnyugtattam, hogy rögzítem a túrát, fotózok is – és mint kiderült, az EP-k is mind működtek, amikor odaérkeztünk. Így hát pont harangszókor odaballagtunk a főtéri sörözőhöz, és (bár a bélyegzőt nem találta a pultos hölgy) elindultunk. Pompás, szinte magasztos a látvány: a fölénk tornyosuló bencés Apátság roppant tömbje. A magasság persze minket is érint, tekintve, hogy ott kezdünk – azaz, oda megyünk most éppen, a sárga sáv jelzésen. Nemsokára azonban letérünk róla, és egy tanösvény vezet tovább, kanyargós úton, gyönyörű környezetben.

A hatalmas épület-együttest balról kerüljük, kellemes ösvényen, majd elénk tárul minden részlete. Kerékpáros verseny van itt idén is, de nem zavarjuk egymást, folytatjuk utunkat. Sárga bója látszik már messziről, és csakugyan, itt az első EP. Megismerem a tavalyi személyzetet, akik most is igen kedvesen üdvözölnek. Ó, nem, köszönjük, mi csak tízen… De aztán elfogadjuk a szívesen kínált édességet, vizet. Tőlük rajtszámot is kapunk az otthon előre kinyomtatott itinerünkre, és mehetünk is tovább. Előbb István király szobrát látjuk magunk előtt, majd balról a Millenniumi emlékmű épületét mellőzzük. És itt a kilátó! Boldog Mórról nevezték el, és igen remek panoráma fogad odafent. Látszik innen a teljes Sokoró: kellemes, szemnek tetszetős lankáival, hegyeivel, erdőkkel és mezőkkel. Meg persze Pannonhalma, alattunk: igazán kár lett volna kihagyni ezt az élményt!

Ereszkedés, hosszan és gyorsan. A szintkülönbségünk túlnyomó többségét meg is tettük az apátsági heggyel, szóval, igen lazák vagyunk innentől. Egy kis hullámzás azért még vár ránk, de még itteni viszonylatban is szerény. Könnyű így elmerülni az erdők szépségében: élünk is a lehetőséggel. Az időjárás kiváló; igazi túrázó hőmérséklet van, szél nélkül. Kiskertek, hétvégi házak között ereszkedünk, virágzó orgonabokrok illatát élvezhetjük. Aztán már az Illaki-erdőben járunk, sárga kereszt, majd sárga háromszög. Igen, itt az Imre herceg-hegy, újabb bója, ellenőrző pont, két igen jó kedélyű és beszédes hölggyel. És ellátással… hihetetlen, tíz kilométeren. Nápolyi, pezsgőtabletta – szívesen kínálják, elfogadjuk. És el is beszélgetünk, mi tagadás… Gyönyörű ez a szakasz is, igen kellemes itt haladni. Sőt, a folyamatos lankákon futni is: az ösvények kifogástalanok, kínálják magukat. Négy vidám túrázót érünk utol, váltunk pár szót, és tovább, előre! Erdőszél, aztán ki is érkezünk, remekül rálátunk Ravazdra: oda megyünk.

Mezőket hagyunk el, már látom a halastavakat, és ki is érkezünk az országútra. Előbb csak a Tarjánpuszta felől érkezőre, majd hamarosan a 82-es főúthoz is. Ez utóbbi meglehetősen forgalmas: nagyon figyelni kell. Főleg, hogy utána még kétszer metszenünk kell… Előbb azonban körbejárjuk a IV. Béla-kutat, ahol anno maga a király is járt. Egyben önellenőrző pont is: ó, városunk szülötte a helyes megfejtés! - mehetünk tovább. És át az úton… hát persze. A Sólymosi-kilátó ugyanis, ahová igyekszünk, a község másik „partján” található. Kellemes emelkedő visz fel, ahol megtekinthetjük az egykori Szt. Villebald-templom rekonstruált romjait is. És már előttünk tornyosul a kilátó, szép magas, ami nagyon hasznos tulajdonsága: igazán remek a panoráma! Az alattunk lévő falura is, de távolabb is… egészen a horizonton „lebegő” Apátság pompás épületéig. Bevalljam, hogy itt meg diós házi sütit kapunk? Valami fantasztikust… nagy-nagy kedvességgel, szeretettel. És persze itt is jól elbeszélgetünk, már régen nem számít az idő. Főleg, hogy (dacára az egy órával későbbi indulásnak) még így is szintidőn belül – sőt: a négy órát megfelezve – érkezünk a célba.

Már csak az van hátra ugyanis: Jegenye étterem, profi csapattal, gördülékeny fogadtatással. Mi csak most tudunk fizetni, hamar meg is ejtjük, és gratulálnak, oklevél, kitűző… Meg ÉDK-bélyegző is, újabb megye, szuper. Jön a célkaja: vadpörkölt nokedlival. Uhhh, tesó, ma több energiát vittünk be, mint amit leadtunk, ez már biztos. De megbirkózunk az utolsó feladattal, és közben ismerősökkel beszélgetünk. Aztán már ballagunk is ki a buszra (éppen itt áll meg), ami percek alatt visszavisz Pannonhalmára, miközben jólesőn nézünk körbe: ezt a tájat jártuk végig az imént!

Pannonhalma 40

GPS-el mért távolság 42,2 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 730 m.

Már régen el szerettem volna jönni erre a túrára, különösen, mivel az Észak-Dunántúl Kupa része, de eddig mindig úgy jött ki a tavaszi permetezési ritmus, hogy ki kellett hagynom. Végre összejött az indulás. A nevezés gyorsan megtörtént, üdvözöltem az ismerõsöket, s hét után pár perccel nekivágtam a táv teljesítésének. Mivel erõs és hideg széllel fenyegettek a békák, ezért csak meleg sapikat vittem magammal. A vékonyabbat kitettem a kocsiba. Dél körülre kiderült, hibáztam. Szó sem volt erõs szélrõl, s Murphy törvénye szerint pont az kellett volna, amit a kocsiban hagytam. Rögvest egy jó kis emelkedõvel kezdtük. Még el sem hagytuk Ravazdot, máris levethettem a szokásos fölösleges réteg ruhát. Elég jól néz ki a löszfalba, évszázadok során, mélyen bevágódott út. A lakott részt, illetve az aszfaltot elhagyva, sok a virág. Itt még nyílik az ibolya és a gyakran, már a hóvirággal is együtt nyíló salátaboglárka is, ami az egyik kedvenc tavaszi virágom. Néhol a kilátás sem rossz. Az elsõ ellenõrzõ ponttól, tettünk egy rövid kiegészítõ kört az Erdész emlékmû felé, majd lejtõs úton irányba vettük a Vadalmást. Az út, nem túl látványos, de kellemes. Szépek a vegyes erdõk. A fák igyekeznek behozni, a természet jó kéthetes késését.

Az ellenõrzõ pont után, szalagozást követve tempóztam a Jánosházi-pihenõ felé. Levált a rövid táv. Ettõl kezdve, csak a túra elejétõl, nagyjából azonos sebességgel haladó pár ember volt a közelemben Néha egy-egy futó hagyott le bennünket. A következõ szakasz elég unalmas volt a számomra, ráadásul rá kellett jönnöm, lehet, elég lett volna a harmincas táv is. Az elõzõ napi biciklizés miatt eléggé tiltakoztak a combjaim a lejtõkön. Écs felé, szõlõk között vezetett az út, bár volt ahol beszántották a jelzésen. Ezen a szakaszon azt is éreztem, be kéne kenni a nyakam naptejjel. Tûvé is tettem érte a hátizsákot, de az természetesen a biciklis zsákban maradt. Jól leégtem a végére. Écsen, hamar megvan az EP. Ittam egy tonikot s mentem tovább. A pont elõtt, egy helyi érdeklõdött, merre megyünk. Miután megtudta, hogy Pannonhalmára, de Gyõrságon keresztül, nem-igen értette. Lényegtelen. Tovább menve, csaknem végig látható volt az apátság, tudatva, oda bizony föl kell kaptatni. Gyõrságig, végig nyílt terepen mentünk, szõlõk között. A kilátás szép. A faluban az ellenõrzõ ponton végre más alkoholmentes sör is van, nem csak a Stella Artois (csak tudnám, miért kedvelik ennyire ezt a Dunán-túli vendéglátóhelyek?), így egy Citromos Gösserrel frissítek. Levetettem a vékony széldzsekit is, amíg föl nem értünk a domb gerincre, mert ott visszakéretõzött. Épp csak kilábalóban vagyok egy homloküreg gyulladással kombinált megfázásból, ha egyáltalán kilábalóban vagyok. Elég hamar beértem Pannonhalmára. Az apátsághoz vezetõ kaptató elég lankás. Az ellenõrzõ ponton megkapom a soros pecsétet, beszélgetünk egy kicsit, s megyek tovább. A kilátót nem hagytam ki. Szép, csaknem körpanoráma van. Ez az egyetlen hely, ahol a fényképezõgépet is elõvettem. A dombról tényleg meredek ösvény vezet le. Utána, jórészt épített környezetben mentem. Elõnye, hogy végre találtam egy nyomós kutat. Ellenõriztem mennyi vizem van. Alig volt egy-két deci, így feltöltöttem. Az elsõ kortyoknál kiderült, itt már nem klórral fertõtlenítik az ivóvizet. Az ivózacskó nagyon ki tudja emelni a klór ízt.

Végre újra erdõben mehettem. Mennyivel jobb. Fölmentem az Imre herceg-hegyre, megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet, s ballagtam tovább. Megettem a kapott almát, ami igen jólesett. A S+ jelzésrõl, az EP-n említett levezetõ szalagozás megvan. A kerülõ út minõsége, minden, csak nem jó, de ennek is vége lett egyszer, s visszatértem a kiírás szerinti útvonalra. Kiértem az erdõbõl s ettõl kezdve, már látható volt Ravazd. Csakhamar kereszteztem a vasutat. A Béla-kútnál megálltam, fölírtam, mit ábrázol a festmény, s besétáltam a célba. Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.

A Sokoró ezen része eléggé szelíd. A nyílt részeken, amibõl elég sok volt, szép a kilátás. A vegyes erdõk is szépek, pláne így tavasszal. Kellemes, a távhoz képest könnyû túra.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes térképes igazoló lap (Saját térkép szükségtelen.), itiner, oklevél és kitûzõ járt. Minden pontõrökkel üzemeltetett ellenõrzõ ponton és a célban, volt ásványvíz. Ezen felül: a Rekettyés-tetõn, nápolyi szelet és pezsgõtabletta (magne B6…); az Erdész emlékmûnél, házi süti; a Vadalmásnál, nápolyi- és müzli szelet, pufi; Jánosháza pihenõhelynél, nápolyi- és müzli szelet; Pannonhalmán, nápolyi szelet, pufi, pezsgõtabletta; Imre herceg-hegyen, alma és pufi, a célban pedig, zsíros- és lekváros kenyér, vöröshagyma, illetve savanyúság volt az ellátmány. Ezen felül, már a rajtnál meg lehetett rendelni a meleg ételt az étteremben. A harmincas és rövidebb távok szakaszán kiváló, a hosszabbakon jó útvonal jelölés, elvégre a 40-es és hosszabb távokon indulóktól, már elvárható a tájékozódni tudás.

 teve a kultúrerdôben

kissé borongós idô, gyors nevezés Cicával és már nyomom is a völgyek, horhosok között. Abszolválom az 50esek ajándékkörét, miközben felragasztva a a matrica macit harapok a finom aszalt szilvából. Nekem ez a csúcs(pont) pont ott. Visszaérkezve az 1. pontra szódás bubi tablettával frissítek, ami kis hiba. Aztán mégis bennmarad. Félreugrálva a10esek-pisisek hada mellett sütkérezem hamarosan Vadalmáson. Újabb csoki vagy mi. Nem sajnálják, mint ahogy a mosolyt és az emberi megnyilvánulást sem. Uncsi betonkígyón tova, és szerelmetes csókváltás Cicával. Pisilni készülô lány, még megvárja elfutásomat. Újabb pont, csoki és medvehagymás süti, amiben érzem a kínáló néni szíve melegét. Valamitôl meglódulok bár a az erdô egyre szerényebb. Megfáradtan kaptatok a fenyveses horhososban. Aztán lejtôk, picit bénázok az amerikás világháborúsra. Betonút, kopaszok és szôlôsök. Nem az én terepem. Macival ütközöm a kocsma-boltban. Jó szív-szóval biztatjuk 1gymást. Picit jön velem a tisztesség kedvéért, picit lendít rajtam. Szépen rendberakott pincék, polgármesteres márványtábla mosolyogtat meg. De piszok jó a kilátás ide-oda, le-s fel az apátságra. Elveszik a jel, kupola iránt nyelem a dimbet-dombot. Megijedek a fogadó épülettôl, elvakítanak a tükrök. Innen már csoffadtan, de még bele-bele futva dagonyázok le Ravazdra. Cica már édes csókkal vár. Még megpihenünk egy cappuccino-cola combó mellett.

A rendezés elsô osztályú. Számomra a pontôrôk kedvessége és jókedve adott a legtöbbet. A táp príma, egy 7re való csokival jöttem haza. Futónak lötyis háti kell, mert ugyan az elején bôven adtak vizet, de ez szódás volt, illetve késôbb már a csapok domináltak. Kár a kultúrerdô, az nem annyira jön be nekem. De jól éreztük magunkat, ez egy szép nap volt, amit innen is köszönünk.

Pannonhalma 50     Táv: 48 km, szint: 750 m     2012.04.14.

Mivel Budaörsrõl érkeztünk, - elõzetes rendezõi engedéllyel - 07.40 kor rajtolhattunk. Az út során több rohamban is zokogtak a felhõk, így mindenre fel voltunk készülve. Mire megérkeztünk elfogytak az esõcseppek és mivel nem érkezett utánpótlás, a túrát szárazon megúsztuk. Az étterem elõtt már nem volt parkolóhely, így átgurultunk a közeli temetõ elé. Utolsó rajtolók voltunk a maxi távon. Ennek a késõi indulásnak az lett a következménye, hogy ez a túra számunkra igen csak „embertelenre” sikeredett. Alig – alig találkoztunk túratársakkal az út során. Ez szokatlan érzés volt számunkra. Elõször a jánosházi pihenõhely elõtt futottunk össze egy rövid idõre a 15 kilométeren indulók tömegével. Másodszor Écs elõtt bukkant fel egy futó szembõl a piros kereszten, akirõl kiderült, hogy már korábban eltévedt és meglátva bennünket elõször azt gondolta, hogy mi megyünk rossz irányba, de hamar meggyõztük az ellenkezõjérõl. Harmadszor, az utolsó ellenõrzõpontnál ért utol bennünket két túra kollega akik szintén elkeveredtek vala/mikor/merre és jó pár „méterrel” megtoldották az amúgy sem rövid távot. Késõi rajtunk okán több ellenõrzõpontnál is csak ránk vártak már. Ezúton is köszönjük  a pontõrök türelmét!

Az itiner nagyon informatív volt, jól lehetett használni a térképet is. Ahol nem volt turistajelzés, ott szalagozás segítette a tájékozódást. A gyõrsági vendéglátóipari egység kivételével, elõ táblák is jelezték, ha ellenõrzõpont felé közeledtünk. A rajt és cél pecsét a szervezõk emblémáját jelenítette meg. Öt ep.- on (Rekettyés-tetõ, Vadalmás pihenõ, Jánosházi pihenõ, Apátság, Imre herceg-hegy ) állatfigurák voltak a nyomdán. A Ravaszdi-hegyen lepke matrica járt az igazoló aláíráshoz. Két helyen (Écs, Ravazd) egy-egy kérdésre kellett megkeresni és leírni a választ. A vendéglõben (Gyõrság)  pedig a hely hivatalos bélyegzõje került a lapra.

A pannonhalmi-dombságot járva, új tartalommal telt meg a hegy, az emelkedõ és a lejtõ fogalma. A sík volt az úr, szép ívû zöldelõ lankákkal tarkítva. A talaj minõsége jó volt. Csak egy-két helyen volt sár, de szerencsére a kikerülhetõ típusból. A túra három olyan emlékoszlopot is érintett melyek felépítése kísértetiesen hasonlított egymásra. Sok helyen a virágzó gyümölcsfák végelláthatatlan sorai, gondozott szõlõ ültetvények utaltak a terület mezõgazdasági jelentõségére. Felejthetetlen élményt nyújtott a hosszan kanyargó lösz és - földfalak látványa és különbözõ mérete. A gyurgyalag lakótelep még üres volt. Az Écs elõtti horhosban szinte törpének érezte magát az ember. Néhol ijesztõen hatott a kapaszkodó fák meztelen gyökérzete. A túra során a Fõapátságra többször is rá lehetett látni, jó tájékozódási pontként szolgált. Összességében olyan látványt nyújtott, mint gyûrûn a hatalmas drágakõ. 39 kilométerig közeledtünk felé (Leszámítva  távunk plusz kis körét a Tarjáni-völgybe és a Ravazdi-hegyre) majd távolodtunk a Bencések székhelyétõl. Meglepõdve láttuk, hogy nem látjuk a Boldog Mór kilátót. Ravazd felé közeledve hatalmas „piskóta tekercsek” sorakoztak a szántó szélén egymásra halmozva.  A környezõ települések lakói már készültek a tavaszra. Gondozott porták voltak mindenfele, amerre csak a szem ellátott. A községeken való áthaladás elkerülhetetlenné tette az asztalt koptatást de volt, hogy az erdõs részeken is csak ezen lehetett tova haladni.

A szervezõk kedvesség, odafigyelés, vendéglátás terén magasra tették a mércét. A rajtnál volt lehetõség vadpörkölt vagy gulyás befizetésére nagyon kedvezõ áron. Mindegyik pontnál kaptunk valami kis csekélységet keksz, csoki, sós rágcsa, nápolyi,  … formájában. Mindenhol lehetett folyadékot is pótolni és aki élni kívánt a lehetõséggel, vitaminporok illetve pezsgõ tabletták fogyasztásával fedezhette vitamin szükségleteit. A célban házi süti és pogácsa is várta a megfáradt túrázókat. Volt tombola és emblémás pólóvásárlási lehetõség.  A szép oklevél és a vele harmonizáló kitûzõ mellé járt még vitaminpor is.

Köszönjük a lehetõséget mindazoknak akik önzetlen munkájukkal, vendégszeretetükkel hozzájárultak a sikeres szervezéshez!

Pannonhalma 50.

2012.04.14.

Nagyszerû túraidõ,elsõrangú rendezés,a pontokon bõséges ellátás(minden ponton víz és többnyire házi sütésû süti vagy édesség),eltéveszthetetlen útvonal,ahol kell megfelelõ szalagozás..Szép Oklevél és kitûzõ,használható itiner,nem annyira használható térképkivonat.Nézegessetek képeket:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Pannonhalma5020120414?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Pannonhalma30:

Ma egy általam még felfedezésre váró tájon túráztam:  Sokoró területén a Pannonhalma30-on.  Régen jártam erre felé, s örültem, hogy van ezen a részen is teljesítménytúra, s fõleg, hogy a Pannonhalmi apátságot is útba ejti. Így nem sokkal a reggeli rajtnyitás után már útra is keltem. A kezdeti aszfaltot a lábam nem igazán szerette, de ki kell jutni a faluból ugye.  A túra nagyon szép helyeken, dimbes-dombos tájon vezetett ( össz. szint:530m, bár az itiner szerint csak 450m- nem tudom melyik a valós, de nem is igazán lényeges). Elõször a Jánosházi pihenõnél vártak a kedves hölgyek, s máris adták a csokit a pecsételt lappal együtt vissza.  Majd  Écsre értem, ahol a helyi vendéglátóhelységben már többen pihentek, frissítettek. Sajnos itt is a falun végig kellett menni az aszfalton, mire a I. vh.emlékmûnél felírhattuk, hogy 2 glória látható a szoborcsoporton. Aztán még mindig az országúton vezetett a P+, ami csak a vasútállomás után váltott S+-ra.  Innen is,- mint több helyrõl a túra során- nagyon szép kilátás volt a környékre.  A szõlõültetvények mellett elhaladva, majd a szalagozást követve- ami végig  jó kísérõ volt- juthattunk be Gyõrság településre. A falu végén a templomot könnyen megtaláltam, bár a márványtábla bejárat feletti elhelyezésébõl  adódva egymás segítségével oldottuk meg a számos feladványt- többen összegyûlve kerestük  a táblát, mire valaki felnézve felfedezte. Innen ismét szép kilátással tarkított szakasz következett, mely során az Apátság bejáratához érve kaptam az újabb pecsétet a lapomra. Az urak kedvesen ajánlották a frissítõ vizet, pezsgõ tablettákból is volt választék, s ismét finom édességrõl gondoskodtak a rendezõk.  Az ellenõrzõ pontot elhagyva több látnivaló mellett vezetett az út- kápolna, kilátó pl. ez utóbbira most nem  másztam fel, pedig állítólag a körpanoráma csodás. Meredeken lefelé haladva, s egy réten balra tartva a S-ra váltott a jelzés, s elvezetett egy mûútig, ahol ismét S+-t követtem. Itt az itiner egy keresztezõ S3-et említ, s az út során egy balra-jobbra menõ földút kissé elbizonytalanított- talán ide eggyel több szalag  is biztonság kedvéért el kelt volna ( ez az egyetlen javaslat a túra rendezéssel kapcsolatban), de az alapjelzés megvolt.  S hamarosan az Imre herceg-hegynél a pecsét is. Most már irány Ravazd. S hamarosan kiérve a fák közül  már látszott a célállomás. A mûúton a kanyar után már az utolsó igazoló pont is megpillantható volt- IV. Béla –forrás: állítólag menekülés közben itt pihent meg a király, innen a neve is, ahogy hallottam. S pár száz méter megtétele után már célba is értem. Itt nagyon gördülékenyen ment az oklevél, kitûzõ osztása egy gratuláció mellett. S még tombola is volt -sajnos nekem nem nyert felirat jutott, de vigaszdíjjal kárpótoltak.  Nagyon jó túra volt, jó ellátással, kedves pontõrökkel, segítõkkel (rajt-cél).  További munkájukhoz is sok sikert kívánok! Köszönöm a túrát, a lehetõséget.

 Nagy várakozással, de némi félelemmel vártuk március 20-át, az újonnan alakult Egyesületünk elsõ teljesítménytúráját. Nagyon sok, mások által rendezett teljesítménytúrán edzõdött és szerzett rengeteg tapasztalatot a gyõri szervezõk csapata. Több hónapos elõkészület után lassan összeállt a kép, hogy kinek milyen feladata lesz a napon. Nekem túravezetés és némi kora hajnali szalagozás jutott és a vele járó 42 km megtétele.

A szalagozásból rajt-cél helyre, a Ravazdi jegenye étteremhez érve elsõként teljesítettem szalagozással – még a pontõrök kiérkezése elõtt – a 10 km-es távot. Lassan kezdett összeállni az én kis csoportom. Zoli, Peti és négy, 7. osztályos diák (két fiú, két lány) akik elmondásuk szerint osztálykiránduláson kívül még nem vettek részt hasonló túrán sem, de bátor erõpróbának szánták a teljesítését. A többi 30-as nevezõ nem kért segítséget: kettesével vagy kisebb csoportokbanindultak útnak. Nevezéseink után 8 órakor mi is nekivágtunk a valamivel több, mint 30 km-es távnak. A piros sáv jelzést követve (tavaly én is itt festettem) kiértünk Ravazdról. Zoli az egyik kerti kútnál kútfúrási tapasztalatait fejlesztette pár perces lemaradás árán. (Ha nem túrázik és nem a rendes munkájának tesz eleget akkor õ is az éltetõ vizet keresi a föld rejtekébõl.) Utolért és mi is részesültünk egy kis szakmai képzésben.

Közben utunk egyre emelkedett, felértünk és a leírásban megadott utasítás szerint körbe néztünk. Tényleg csodás rálátás van a Pannonhalmi Apátságra és aSokorói-dombságra. Az egyik diákom érdeklõdött mikor lesz az elsõ ellenõrzõ pont, mert már nagyon várta és már pihenni is kellett volna. Némi számolgatással és tájismereti tapasztalatomat összevetve örömmel közölhettem, hogy hamarosan - ami tényleg úgy is lett. Már messzirõl láttuk az összegyûlt turistákat aJánosházi nagy tölgyek alatt. Birbi és Tündi hivatalos pecsétet adott az igazoló lapunkra. Volt, akitõl finom pogácsát kaptunk, a másik segítõ innivalóval kínált.

Elköszöntünk és már folytattuk utunkat Écs felé. A Rábaring szélénél Zoli közölte, hogy nagyobb sebességre kapcsol, mert sietnie kell: éjjelre megy dolgozni. Vele a nap folyamán már nem is találkoztunk. Búcsúzás után csapatom kérésére és legnagyobb örömére étkezõs pihenõ idõt engedélyeztem. Elõkerültek a szendvicsek és innivalók. Meglepetésemnek – a dinnye alakú sütinek - hatalmas sikere volt. (Recept az Andikonyhája.hu oldalon) A 15 perc, amit szántam erre a pihenõre nagyon gyorsan eltelt. Hát közöltem a szomorú hírt: menni kell. Gyorsan összekaptuk magunkat és úton voltunk újra Écs felé. Egy mély meredeken lejtõ homokos mélyútban a gyerekek olyan erõre kaptak, hogy Petivel (aki katona) alig tudtuk utolérni õket: csak a keresztezõdésnél álltak meg. Na, merre? Tették fel a bizonytalan kérdést. Mivel én is itt festettem, ezért tudtam és meg is mutattam a felfestett jelzést.

Az Écsi harangláb alatt értünk be a faluba. Nosztalgiával néztem fel a kis dombtetõre, ugyanis december végén a környéken tartottuk az évzáró esti fejlámpástúránkat. A fõútra kiérve pár méter kitérõ után elérkeztünk az igazoló helyhez. Az igazoló lapra fel kellett írni, hogy mikor állították az I. világháborúsemlékmûvet. Gyors folyadék pótlás és már indultunk tovább Gyõrság irányába. Mûúton gyalogoltunk kb. 1 km-t, letértünk balra a szõlõs dombok irányába. Gyõrságon, a vendéglátóhelységben csak rövid ideig idõztünk. A falut elhagyva felértünk a kopjafákhoz a 3. igazoló helyhez, ahol az elõzõhez hasonló feladatot teljesítettünk és irány Pannonhalma. Az apátság minden egyes lépéssel egyre nagyobbnak tûnt. Hát láss csodát elértünk (a sokaknak egyáltalán nem tetszõ, a környezetébe nem illõ, ultramodern fogadóépülethez. Az arborétum kerítése mellett kaptattunk fel a 4. ellenõrzõ ponthoz, ahol Laci (magashegyi túravezetõm) adta a pecsétet. Csaba a csokoládét, szõlõcukrot és pogácsát, ami nagyon finomra sikeredett. Számomra ez a hely már nagyon ismerõs volt, ugyanis a hajnali vonattal elõször idejöttem Pannonhalmára. Feladatom volt a 30-as táv utolsó 8 km-es szakaszának kiszalagozása.

Elköszöntünk, majd nemsokára a Boldog Mór kilátóhoz értünk. (Megint nosztalgiáztam: hogy miért? Az legyen az én titkom...) A gyerekek legnagyobb örömére itt is 15 perces pihenõt engedélyeztem. Belefért az idõbe, hogy felmehessenek a négyemeletes fakilátó teraszára. A panoráma lenyûgözõ! Aztán útnak indultunk. A nagyon meredek lejtõn, lassan odafigyelve kellett „legurulnunk”. Nagy balra kanyar után a mezõn áthaladva a Tót-hegy hétvégi házai közé értünk. Szép, takaros kis házikók, pihenés, kikapcsolódás garantált. Keresztezõdésnél jobbra tartva a sáros (néhol nehezen járható) hatalmas keréknyomban haladva gyalogoltunk amesés nevû Illaki-erdõben. Egy kis emelkedõt követõen értünk fel az Imre herceg-hegyre ahol várt már minket Anita és Lilla az erdészlány. Egy kisebb feladat megoldása után kaptuk meg a szarvasos igazoló pecsétet. Csokit és ásványvizet kaptunk jutalmul, hogy megtettünk már közel 30 km-t. Újult erõvel vágtunk neki a cél felé vezetõ utolsó szakasznak.

Az Illaki-erdõbõl kiérve láttuk már Ravazd halastavait, házait. A 82-es úton átérve a Béla-kútnál az utolsó feladatot is teljesítettük: kit ábrázol a kútház festménye? Fáradtan, de boldogan vágtunk neki a hátralévõ 800 méternek és végre célba értünk valamivel 15 óra után. A célban nagyon sok túrázót láttam. Kicsik és nagyok, fiatalabbak és idõsebbek beszélgettek, pihengettek, ették a megérdemelt zsíros kenyeret és süteményt. A csoportom tagjai egymás után fogadták a gratulációkat a szervezõk részérõl! Megkaptuk a kitûzõt és a nagyon szépre sikeredett oklevelet. Én is gratuláltam a csapatom tagjainak, büszke voltam rájuk, hogy a vezetõjük lehettem.

Összefoglalva: A jelzések frissen felújítottak, sok helyen teljesen újak. A térkép alapján az útvonal vezetése egyértelmû. A leírást érthetõen, pontosan fogalmazták. A szalagozás megfelelõ volt és ezzel is a könnyebb eligazodást segítették. A szolgáltatás a csekély nevezési díj ellenében bõséges volt.

Több mint 400 túrázó tisztelte meg Egyesületünk elsõ ilyen fajta rendezvényét, hogy az általa választott 10, 15 vagy 32 km-es távot teljesítse.

A jövõre is megrendezésre kerülõ túráról már elõzetesen annyit írhatok: újra vár mindenkit a Ravazdi Róka és lesz még hosszabb (50 km-es) táv is.

Minden teljesítõnek gratulálunk!

Zsuzska

Gyõri Vasutas Természetjáró Egyesület

Ravazd-Pannonhalma-Ravazd nagykör 30 Doriccal

Nagyon örültünk, amikor megláttuk a kiírást mert eddig elég keveset jártunk ezen a vidéken. Az idõjárás kegyes volt, ideális körülmények voltak egész nap.

A szervezés kiváló volt, kitûnõ útvonal, bõséges ellátmány az ellenõrzõpontokon. Valószínûleg a szervezõk nem számítottak ennyi résztvevõre, mert az emléklapot postán kapjuk majd meg, nem állt rendelkezésre megfelelõ mennyiség a helyszínen :)

Köszönjük a lehetõséget!

Képek a túráról: picasaweb.google.hu/Laszisz/RavazdPannonhalma#