Túrabeszámolók
 | Hatos-tölgy |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2009 2010 2014 2015 2016 2017 |
|
| nafe | Túra éve: 2014 | 2014.10.22 19:22:51 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Hatos tölgy 30
GPS-el mért távolság: 26,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 510 m.
Ez évben nem meglepõen, szomorkás idõben értem Kajárpécre, ahová Tényõrõl helyezték át a rajtot. A rövidtávnak egyértelmûen jobb ez a helyszín. Gyors nevezés, megnéztem a térképet, s már úton is voltam. Rögvest egy jó húzós emelkedõvel kezdtem. Nem volt nagy élmény bemelegítésnek. Fölérve, kicsit kiszuszogtam magam, s tempóztam tovább. Nem túl magas ugyan a domb, de mégis belegyalogoltam a felhõbe. Akár száz méterre is el lehetett látni, pedig ez lenne a túra leglátványosabb része. Ez most nem jött össze. Némi szintmenettel elértem a Hatos-tölgyhöz, ahol megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet.
Tényõig, hol jobb, hol rosszabb utakon ballagtam. Néha, fõként a Z+ jelzésre rátérve, méretes sárfoltokat kellett kerülgetnem. Beértem Tényõre. Térképet elõ. Most merre is kell menni? Balra rátértem zöld jelzésre, s azt követtem Gyõrszemere Szõlõhegyig. Az aszfaltút keresztezésekor, csak a térképrõl derült ki, merre tovább. Nem sokkal késõbb meg lett a jelzés is. Eddig, Tényõn, a Z+ - Z találkozást leszámítva, jó a szalagozás. A következõ szakasz, se turista térképen, se a turistautak.hu térképén sem szerepel, de ennek ellenére nem lehetett eltévedni. Az emlékeimbõl is beugrik ez a szakasz. Az aszfaltról, jól kiszalagozták a letérést, illetve az egész Sokorói-Bakony-ér menti szakaszt. Az út eleinte jó, aztán elszántott. Egy bozót melletti kukoricásban törünk utat magunknak az erdõszélig. Jólesik, a szántás helyett újra erdei úton menni. A bozótosnak volt némi elõnye is, az egész túrán itt találkoztam egyedül kökény bokrokkal. Ettem is pár marékkal a fanyar gyümölcsbõl.
Hamarosan elértem a második ellenõrzõ pontot, ahol Béli Laci bácsiék csoportja pihent. Megkaptam a pecsétet, s szó szerint tovább menekültem a szúnyogok elõl. Rengetegen támadták meg az embert, amint megállt, vagy csak andalgott. Nem irigyeltem a pontõröket. Még az a jó, hogy tempós gyaloglás, vagy normál sebességû biciklizés közben békén hagynak, nem úgy, mint a böglyök, de azokból szerencsére kevés volt az idén. Vagy két évben, miattuk kellett lemondanom a montizásról a Bakonyban. Laci bácsi csoportja utolért, s jót beszélgetve együtt ballagtunk egészen a Hatos-tölgyig. Elmondta, hogy a Sokoróban elég gyakran változtatnak a jelzéseken. Megjegyeztem, ez esetben nem lenne rossz a Sokorói-Bakony-ér menti szakaszt erdei szakasszal kiváltani. Az elsõ Hatos-tölgy túrán, még végig jó volt az ér menti út, mostanra viszont nagy részét elszántották. Közben elkezdett esni az esõ. Szerencsére, csak annyira, hogy a széldzseki is elég. Beértünk Felpécre, s menten be is tértünk az elsõ ittasellátó helyre. Reméltük, hogy amíg frissítünk, eláll az esõ. Bejött. Továbbmenve következett a túra legnagyobb szintemelkedésû és legmeredekebb emelkedõje. Tisztességesen lebetonozták, így könnyebb egy kicsit. Alaposan szétszakadt a csapat, illetve ismerõs túrázókat értünk utol. Minden emelkedõ véget ér egyszer, így ez is. Utána viszont jó darabon olyan sáros az út, hogy csaknem visszasírtuk a jó száraz kaptatót. Tulajdonképpen, egészen a Hatos-tölgyig kerülgethettük az istenverte pocsétákat. Közben arról is beszéltünk, hogy egy dombtetõ, hogyan kaphat olyan nevet, mint a Kutyor. Ez ugyanis szerintem, a gugyorral és a gurgyóval együtt folyóvízi alakzatot jelöl.
Végül csak elértük az ellenõrzõ pontot, s megkaptuk a második itteni pecsétet. Laci bácsiék csoportja pihenõt tartott, én pedig mentem tovább. Jött egy újabb jó kis emelkedõ, egy kis szintmenet, majd egy mélyúton értem vissza Kajárpécre, ahol már csak be kellett gyalogolni a célba. A célban megkaptam kitûzõt, s elindultam haza.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 300/200 Ft-ért elég rossz minõségû (a másolat másolatának másolata) szürkeárnyalatos térképes igazolólapot (saját térkép elengedhetetlen) és kitûzõt kaptunk. |
| | | | |
|
| dnvzoli | Túra éve: 2009 | 2009.06.14 15:30:27 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Hatos-tölgy 30. 2009.06.13.
Hét közepén jött az sms Feritõl(nafe),megyek-e Tényõre?Amíg nem volt biztos nem válaszoltam,így csak péntek délután szóltam,hogy ott leszek kezdésre.Nem volt túl sok infó a túráról itt az oldalon,így a megadott telefonszámon érdeklõdtem a szolgáltatásokról,szintadatokról.Megnyugodtam,hogy legalább kitûzõt kapunk,ha már oklevelet nem.Ha ez sem lett volna,nem indulok,valami emlék nekem kell,így is hiányzik az oklevél majd a mappámból....(mindenkinek van valami heppje,nekem ez:-))
Képben volt még két túra,de mivel este dolgoznom kellett,egyikrõl sem értem volna haza.Tehát minden körülmény e túra felé irányított szerencsére,mivel egy szép élménnyel gazdagodtam általa.
Nyolc óra elõtt pár perccel érkeztem a rajtba,ahol már várt rám Feri.Mindenfelé ismerõs arcok voltak,a neveket sajnos még nem tudom,de szinte nem is volt olyan akit nem láttam már ezelõtt is valahol.Ez meg is alapozta a jó hangulatot.Átvettem én is a kicsit szerény képességû fénymásolt térképkivonatot,és neki is vágtunk a távnak.
A frissen felújított Z- jelzésen hagytuk el a falut,a település határán egy tanyáról(?)rohant felénk a már szinte megszokott kutyapáros de szerencsére õk is csak a portát védték,ugyanis a nyitott kapu ellenére nem kezdtek üldözni bennünket.Be kellene szerezni valami védelmi eszközt,nem biztos hogy a végtelenségig szerencsénk lesz a kutyákkal.A Horgász-Vadászban mikor a gázspray iránt érdeklõdtem,az eladó megkérdezte hogy abba akarok-e kapaszkodni kutyatámadás esetén.Ezután felvilágosított,hogy a gázpisztoly a tuti.Én meg nem akarok pisztolytáskával az oldalamon túrázni....megoldáson még agyalok:-))
A kiválóan felfestett Z- jelzés aztán egy Y-elágazó után eltûnt,még volt kettõ õsi Z-,aztán semmi.Haladtunk a szõlõk között,de egyre bizonytalanabbak lettünk abban,hogy jó az irány.Azzal nyugtattuk magunkat,hogy különösebb letérési lehetõséget nem hagytunk magunk mögött,viszont nyugtalanított az a körülmény,hogy ha eddíg olyan precíz volt a jelzés akkor most miért nincs sehol.Már pedig nem volt sehol,lehetõség a felfestésre viszont ezer is kínálkozott.Mint Feri említette a gps sem mûködött,én már biztos voltam benne,hogy nem jó helyen haladunk,de visszafordulni sem volt hangulatom,ahhoz már túl sokat jöttünk elõre.Nem láttunk friss lábnyomokat sem,pedig Bélilacibácsi és csapata elvileg fél órával elõttünk volt,10-15 ember a homoktalajon hagyna azért némi nyomot.
Aztán egyszer csak emberlakta területre értünk,keresztezve egy mûutat,a szemközti oszlopon pedig ott virított a friss,még meleg Z- jel:-).Igénybe vettem a közönség segítségét,megkérdeztem hova vezet,illetve honnan jön ez az út.Miután ezt megtudtuk,az is világossá vált,hol vagyunk most.Megnyugodtunk,jó helyen járunk.
Na most,ugye két lehetõség van az elõzõ pár kilométerre:vagy mi jöttünk rossz úton a szõlõhegyen,vagy ez a szakasz kimaradt a festegetésbõl valami okból.
Hamarosan elhaladtunk a Z-,S- elágazó mellett,ezután mi a sárgán talpaltunk tovább a Gyõr-Pápa vasútvonal irányába,ahol balra fordulva még a sínpár elõtt megindultunk Felpéc felé a Bakony-ér partján.El is néztük volna a letérést az Õsborókás felé,ha nem épp akkor jön szembe velünk egy gyõri sporttárs,aki egy elkóborolt gombászkodó csapattársukat kereste.Itt jól jött volna egy szalag,vagy egy nyíl jelzés balra,bár a térképen világosan látszik a kanyar,de hát nem néztük folyamatosan a lapot...
Õsborókás ep.-nél értük utol Lacibácsiékat,innentõl egy darabon velük haladtunk.Többé-kevésbé.Zsuzskával(aki elõtt megemelem baseballsapkámat,ugyanis megcsinálta a Kinizsi100-ast,ami annak fényében végleg nem semmi teljesítmény,hogy saját bevallása szerint 36km-nél többet még nem ment egyhuzamban!!) mi megléptünk kicsit,így bírva tempósabb haladásra a többieket:-))Sikerült.Többé-kevésbé:-)).Felpécen a kocsmánál aztán bevártuk õket,majd némi frissítés,evés-ivás-kávézás után tovább indultunk.
Faluból kiérve elég kemény emelkedõvel találtuk magunkat szembe,de mi bírjuk az ilyet,így komolyabb sebességvesztés nélkül haladtunk felfelé,inmáron hármasban Zsuzskával,Ferivel,a többieket az emelkedõ meg a csapatszellem leszakította tõlünk:-))Visszatekintve a domboldalról szép képek készültek.Kellemes erdei szakaszon értük el a Hatos-tölgy ep.-t,ahol megfizettük a túra nevezési díját,majd bizalmi alapon megkaptuk a kitûzõt is.Azon gondolkoztunk,mi lehet a története a hattörzsû fának,végül úgy rémlik,hogy emberi kéznek tulajdonítottuk a jelenséget a természetes változattal szemben,az persze nem biztos hogy ezt jól gondoltuk..
Hattörzsû fát a S+ jelzésen hagytuk el.Ez is szépen fel volt festve,láttuk a térképen,hogy kanyargásra lehet számítani,így mindhárman figyeltük az elágazásoknál az esetleges letérési lehetõséget.Annyira figyeltünk aztán,hogy a jelzés egyszer csak megszûnt létezni:-).Ez akkor tûnt fel mikor elértünk egy útelágazáshoz ahol egyrészrõl lehetett menni jobbra.Aztán lehetett menni balra,majd pár 10 méter után errõl az útról jobbra lefelé meredeken,vagy balra durván szintben.Három szóval:Három lehetõség kínálkozott:-)).Mindhármat leteszteltük,jelzés sehol.Feri közben életet lehelt valamelyik navigációs kütyüjébe,és mivel láttuk,hogy a következõ cél Kajárpéc,megindultunk a balos úton a falu irányába.Ekkor még befutott egy túratársnõ is,de õ nem tartott velünk,remélem nem bolyong azóta is az erdõ mélyén.
Vadregényes szakaszok következtek,nagy örömünkre találtunk szamócát,ami olyan finom amilyen pici.Egy helyen letértünk a kilátás kedvéért még errõl az útról is,itt finom cseresznyét találtunk,Zsuzska szerint a cigány fajtából.Ha jól rémlik innen még a Somló is látszott.Aztán a falu széléhez közelítve balról befutott a S+ is:-))
Mi durván párhuzamosan haladhattunk vele,szerintem úgy 1km-t tettünk hozzá a távhoz az eltévedéssel.A faluban szépen felújított parasztházakat találtunk,álmaim otthonát több verzióban.Néhány szem meggyel,cseresznyével megrövidítettük a helyieket,ezért itt kérek elnézést.Aztán bájos utitársnõnk egyszer csak felfigyelt egy A4-es lapra amire valami ilyesmi volt írva:Hatos-tölgy,kultúrház,meg a nyíl a megfelelõ irányba.Elõvettem az "itinert",akkor látom,hogy valahol Kajáron bélyegezni kellene.Így hármasban,beszélgetve szinte repültek a kilométerek,emellett nyilván a figyelem is lanyhul kissé,így ha Zsuzska nem veszi észre ezt a lapot,ki tudja honnan kellett volna visszafordulnunk a bélyegért?:-)
De nem kellett,így idõveszteség nélkül begyûjtöttük a plecsnit,majd a templom után balra fordulva megkezdtük a túra második "nagy" emelkedését a kettõbõl.Itt homok volt a talpunk alatt,ennyivel kellemesebb volt feltempózni a dombtetõre,ahonnan megint szép kilátás nyílt,most a Kõris-hegy irányába.Tisztán látszott a radar-focilabda is a hegy tetején.
Hamarosan aztán újra a Hatos-tölgy ep.-nél voltunk,itt frissítettünk egy utolsót,majd kiegészülve egy túratársnõvel leereszkedtünk Tényõre a Z+-en.Itt beteljesedett Zsuzska álma:talált végre magának málnát,sõt kislányosan aranyos kérésére egy néni feltankolt minket finom érett cseresznyével is,majd invitált,jöjjünk akkor is mikor a szõlõ érik szívesen megkínál bennünket abból is.Hát igen,ez az ami egyre jobban kiveszik ebbõl a világból,és olyan jó néha rátalálni.
Egy óra után valamivel célba értünk,én egyenesen mentem a reggeli rajthelyre,a többiek meg hülyének néztek,mivel állítólag a túra hivatalosan a 2. Hatos-tölgy érintésnél már véget ért,ne keressek én itt lenn a faluban célbírókat.Így búcsút vettünk Feritõl,majd beszálltunk az autóba és hazasuhantunk.
Összegzés:Nagyon örülök,hogy ez a túra lett a befutó.Az ember hajlamos rá,hogy ha már bírja mondjuk az 50-es túrákat,egy gyenge 30-ast már úgy fanyalogva közelít meg.Nem kell azonban mindig a maximumra hajtani,jól esik néha egy ilyen lazább futam is,fõleg ha ennyi ismerõssel,szinte családias hangulatban telik el ez a fél nap.Szép vidéken haladhadtunk,aranyos kis falvakat érintve,minimális aszfaltos szakaszokkal.Többnyire homok volt a lábunk alatt,nagyon jól esett,mostanában kõkemény talajú túrákhoz volt jobbára szerencsém.Van hova fejlõdnie még a túrának,egy oklevél beleférhetne,a térképkivonat is szépülhet még,esetleg valami ellátást beiktatni,így talán szélesebb rétegeket lehetne vele megcélozni,kérdés persze,hogy cél-e ez.Nekem így gyõriként ebben a formában is tetszett a dolog,valószínû az indulók zöme is a környékrõl jött.
Kellemes túra volt,ideális idõjárásban.Jövõ héten a Kõris-hegyen találkozhatunk.Én ott leszek.
dnvzoli
|
| | | | |
| Tündi | Túra éve: 2009 | 2009.06.14 10:56:15 |
|
| megnéz Tündi összes beszámolója |
Nagyon szép idõnk volt, a táv nagy részét sikerült futva megtennünk:)
A jelzés majdnem végig frissen volt festve, a szervezõk nagyon segitõkészek voltak.
Köszönjük szépen:) |
| | | | |
| nafe | Túra éve: 2009 | 2009.06.13 21:12:05 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Hatos-tölgy 30
Barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 510 m. Távolságot nem tudtam mérni, mivel valamiért Tényõn és utána még 7-9 km-en (térképi mérés) csak 2 mûholdat látott a GPS, a telefonom akkumulátorát, pedig kímélés céljából nem töltöttem föl (még féltöltésem volt), így azt nem tudtam használni, pedig az tapasztalataim szerint tud két mûholdból is dolgozni. Ráadásul a távot 5,75 óra alatt tettük meg, tehát a 6-7 órás akku üzemidõ bõven elég lett volna. Ahogy visszaértünk tényõre, s térképet váltottam, megint csak két mûholdat látott, így valószínû, hogy a többit fizikailag nem láthatta megfelelõen. A Keleti-Bakonyban is találkoztam már ilyen területtel. Egy 21,15 km.es szakaszt tudtam mérni, így összességében a táv 28-30 km közé esik. Egyszer el kell oda menni, s csinálni egy pontos mérést errõl a szakaszról is.
Zolival egyeztettük a túrát, így korán akartunk indulni. Ez olyan jól sikerült (hamarabb sikerült összecihelõdnöm otthon), hogy fél órával a rajtidõ elõtt Tényõn voltam. Az Integrál DAC-os csoport ekkor indult. A rajtnál találkoztam néhány ismerõssel. Az egyik szervezõvel jó néhány alakalommal futottam már össze túrákon. Közvetlenül Zoli után befutottak Csuka Sanyiék is. A túra egy szakasza nem szerepel a Sokoró turistatérképén, így a szervezõk rajzolták rá a fénymásolt lapra, s láttak el bennünket információval, hol merre kell menni.
Frissen elindultunk. Egy jó darabig újonnan festett zöld jelzésen haladtunk. Egy elágazás után, viszont már csak elszórtan láttunk néhány régit. A Gesztesi dûlõben, illetve a Szõlõ-hegyben meg sehol semmi. Kicsit elbizonytalanodtunk, vajon jó helyen járunk-e, ráadásul a GPS sem segített egy darabig, ahogy a távnál írtam. Az útszakasz vonalvezetése és az irány alapján próbáltunk tájékozódni, majd közvetlenül a Szõlõ-hegy elõtt, bekapcsoltam az IGo-t, mutasson egy irányt Gyõrszemere Kossuth utcába, hiszen ilyen utca szinte minden magyarországi helységben van. Megtalálta, s jelezte, hogy a szõlõ-hegyi kanyar elõtt vagyunk közvetlenül. Végre valami támpont. Érdekes egyébként, hogy ezt a földutat, az IGo mûútnak látja (a földutakat, még a program eredeti beállításánál, letiltottam az útvonaltervezésnél, s most sem engedélyeztem). A szõlõtáblák között vezetõ úton mentünk még egy bõ kilométert, mire egy keresztezõdésben föltûnt egy frissen festett zöld jelzés, amelyet követtünk is, igaz nem voltunk biztosak benne, melyik szakaszán járunk. Amikor elértük a sárga sáv elágazását, megnyugodtunk, jó helyen vagyunk. Mindenesetre a turistatérképhez képest a Szõlõ-hegyen megváltozott a zöld jelzés nyomvonala.
Immár megkönnyebbülve tempóztunk tovább. A magasles elõtt, beigazolódott a szervezõk által elõrejelzett vizes magas fû. Valamennyire átnedvesedett a cipõm, de nem volt az-az igazi átázás. Nagy megkönnyebülésünkben rögvest el is néztük, hol tér le az útról a jelzés. Nehezen észrevehetõ. Szerencsénkre akkor érkezett a Laci bácsi vezette csoport egyik tagja, egy elkevert társukat kutatva, s a helyes irányba terelt bennünket. Az õsborókás ellenõrzõpontjánál utol is értük a csoportot. Ledolgoztuk a bõ félórás hátrányunkat. Zsuzsa rögtön fel is emlegetett Zolinak bizonyos Kincsesbánya túrán készült fotót. Szinte azonnal kiderült, rossz helyre címezte a reklamációt, mivel az ominózus képet én készítettem, s tettem föl az egyesületi honlapra. Jót beszélgetve mentünk tovább a gyõri csoporttal, Felpécig. Zoliék szereztek egy kis elõnyt, de a kocsmánál bevártak bennünket.
Frissítés után, immár hármasban szakadtunk el a csoporttól. Kiderült Zsuzsa, az idén teljesítette a Kinizsi 100-at, amirõl mesélt egy adagot. A falu után, meglepetésként jó kis húzós 130 méteres szintkülönbségû emelkedõ következett. Fújtattam rendesen. Igencsak jó tempóban haladva értük el a Hatos-tölgynél található ellenõrzõpontot, ahová a szervezõk áttelepültek a rajttól. Ezért volt a csak egyórás indítási ablak. Õk 4 kilcsit jöttek, mi 15-t. A túra szervezési érdekessége volt, hogy mindkét távon itt kellett befizetni a nevezési díjat, s a kitûzõt is itt kaptuk meg. Elvileg a másodszori érkezésnél adták a jelvényt, de mi mint ismerõsök, már ekkor megkaptuk, ne kelljen a következõ érintésnél is lepakolni a hátizsákot.
Bõ 10 perc beszélgetést követõen továbbindultunk, de még ekkor sem volt híre-hamva sem a többieknek. Kellemes erdei úton gyalogoltunk, beszélgettünk, s immár hármasban néztük el, hol kanyarodik le a jelzés, a jó kis útról. 150-200 méter után feltûnt, hová tûntek az eddig olyan jó jelzések. Némi iránykeresés, tanakodás közben utolért egy másik túrázó is bennünket, aki szintén a jelzést kereste. Szerencsére itt már volt megfelelõ GPS vétel, s a megtett út vonalvezetése, na meg a felkért közúti térkép alapján, a jó útról egy igencsak füves útra letérve, irányba vettük Kajárpécet. A bennünket utolérõ hölgy visszafordult, s többet nem láttuk. Az elkeverésünknek köszönhetõen, egy helyrõl ráláttunk a Somlóra, s ehettünk egy kis földiepret. Le is lassultunk. Mentünk nagyjából 200 métert, s egy T elágazásban újra becsatlakoztunk a sárga keresztjelzésbe. Megest megnyugodva talpaltunk tovább. Kis idõ múlva elértük a falut, ami igazán hangulatos.
Az ellenõrzõ pontnál, székesfehérvári ismerõsökkel találkoztam. Megkaptuk a pecsétet, s máris szaporáztuk lépteinket a faluból kifelé. Ismét jó kis kaptató következett, amelyen átléptük a 400 méteres szintemelkedést. Az emelkedõ tetején egy futó elõzött meg bennünket, aki a következõ elágazásnál, ahol tovább kellett menni 50 m-t ahhoz, hogy meglássuk a következõ jelzést, nagyon határozottan lekanyarodott jobbra a Hollómajor felé. Térkép elõ. Nézzük. Zsuzsi, aki ezen a környéken vizsgázott túravezetésbõl, s emlékezett erre a részre továbbment, s szólt amikor megtalálta a jelzést. A sporttárs már látó- és hallótávolságon kívül. Gyerünk tovább. Néhol szép kilátás nyílt a Bakony, s azon belül is a Kõris-hegy felé. A sárga jelzésen diófásban gyalogoltunk.
Rövidesen, újra megérkeztünk a Hatos-tölgyhöz. Ettünk pár falatot, beszélgettünk egy kicsit. Zsuzsa felhívta barátnõjét, merre járnak, illetve jelezte, nem fogja bevárni a célban. Bõ két kilométerrel maradtak le. Az egyik szervezõ hölgy csatlakozott hozzánk, s a hátralévõ távot az addiginál mérsékeltebb tempóban tettük meg. A zöld keresztjelzésen kicsit dzsindzsás utakon talpaltunk, viszont Tényõ közelében ribizlit találtunk az út szélén, amit természetesen letaroltunk. A faluban egy nénitõl kaptunk néhány marék jó érett cseresznyét. Egy gyalogló páros ért utol bennünket, akikkel a célig hátralévõ párszáz méteren beszélgettünk. Eddig csak néhány futó ért bennünket utol. Rövidesen beértünk a célba.
Kellemes, gyors túra volt. Meglepett, hogy a Sokoró nyugati peremén, milyen sok szintet szedtünk össze.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 200/100 Ft-ért jó minõségû, fénymásolt, szürkeárnyalatos térképes igazolólapot s kitûzõt kaptunk. A hiányzó részen a szervezõk rárajzolták a térképre az útvonalvázlatot. Mindenütt segítõkészen elmagyarázták merre kell továbbmenni. Látszik, hogy nem kifejezetten üzletnek tartják a teljesítménytúra rendezést. Becsülendõ, hogy Gyõr közelében, az alacsony részvételi díjjal próbálnak rávenni embereket a túrázásra.
Képeket majd csak július második felében lesz lehetõségem feldolgozni, s feltenni az egyesületünk honlapjára, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalra. |
| | | | |
|
|
