Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2022
OttorinoTúra éve: 20222022.12.05 13:58:49
megnéz Ottorino összes beszámolója
HAT ÉV UTÁN ISMÉT BAKONYI MIKULÁS

Ez az ünnepeket felvezető túra még tartja magát, mint afféle klasszikus teljesítménytúra. A hőskorban még Zircen, a Reguly Antal Általános Iskolában volt a túra bázisa, majd néhány év után – az útvonal változtatása nélkül - átkerült Csesznekre, a Várkert Sörözőbe. Értesülésem szerint az utóbbi pár évben már nem rendeztek BM-50-et, mert vadgazdálkodási okok miatt kiejtették az útvonalból a Kőárok-szurdokot, így lett ezen a túrán a leghosszabb táv a BM-45.

Nem egyeztettem találkozást senkivel, a BM-45-öt antiszoc üzemmódban nyomtam végig.

Sikerül 07:00-kor elrajtolnom a sörözőből. A piros kereszten felmászok a Vár utcára. Az autóval érkezettek közül néhányan most szerelkeznek fel a túrára a parkolóban. Perceken belül elérem a piros sávot, és most már az országútról letérve mezők mellett, majd az erdőben folytatom utam. Köd van, sűrű köd. Jó pár hete nem tudunk szabadulni terepen a ködtől. Hamar elérem az első ellenőrzőpontot a Töbör-hegyi kereszteződésben, ahol szúróbélyegzővel kell igazolni az itinerben, hogy itt jártam. Hosszú, kanyargós erdei út vezet az Ördög-árok felé. A gázlók jól járhatók, mert az árokban szinte semmi víz nincs. Ahol agyagos talajon kell haladni, ott viszont meg-megcsúszok, mert bár csapadék nemigen volt az elmúlt napokban, de a sűrű ködpára feláztatta a talajt. Bedőlt fák viszont nagyon sokan vannak, és a legtöbb olyan, hogy sem alatta, sem felette... Az egyik ilyennél megpróbálok alulról rákapaszkodni, mint a lajhár, de a nyálkás, csúszós törzséről lecsúszik a kezem, aminek következtében egy darabig háton brékelek a sárban, mint egy mérgezett csótány, ami nem tud a hasára fordulni. Amikor nagyobb sziklaakadályon kell túljutni, elgondolkozom azon, hogy merről is közelítettük meg annak idején az illető akadályt, hogyan is másztunk át rajta. Régebben ez könnyebbnek tűnt, vagy megszépült az emléke az idő távolából. Az egyik ilyennél két szikla közé beékelődve, majdnem vízszintesen kúszva jutok tovább. Az Ördög-gátnál nem a vaslétrás függeszkedést választom (mint régebben), hanem a meredek falépcsőn mászok ki az árokból. Éppen ereszkedek lefelé a másik oldalon, amikor két pontőr érkezik. Az egyik megvár, amíg leérek, a másik továbbmegy a gáthoz, hogy mutassa a könnyebb utat az ezután érkezőknek. Hát persze, hogy a továbbmenőnél van a bélyegző. Mindegy, egyelőre beérem egy autogrammal az itinerem megfelelő rubrikájába. Van még néhány akadály, de ezek már nem okoznak gondot, ám mégis megkönnyebbülök, amikor a végére érek az ároknak. A zöld sávon kell folytatni. Két túratársat hívok vissza az ellenkező irányból, a zöld/pirosról. (Lementek volna Nagyesztergárra, vagy Dudarra.) A zöldön Gézaházára kanyargok- és hullámzok el, ahol két mikuláspontőr éppen fiatalokkal daloltatja a „Hullapelyhest”. Igyekszem minél előbb begyűjteni tőlük az ellátmány édességet, és felülpecsételtetni az Ördög-gátnál kapott szignót is. Mező következik a piros kereszten. Jár a levegő, visszaveszem a sálat, sapkát. Egy világoskék kabátos alakot látok, amint földig hajol. Közelebb érve látom, hogy egy karámon belül van, és ló az illető. Ekkora a köd. Keresztezve a Csesznekről jövő műutat a Gesztenyés nevű hely felé tartok. Lekerítették a járható utat, a kerítés mentén egy darabon a lábnyomnyi kitaposott csíkon bukdácsolok, de aztán megunom, és kikecmergek a párhuzamos fasor másik oldalán levő útra, és ott folytatom a Gesztenyés ellenőrzőpontig, ahol Pinkert Laci az autója mellett egy kempingszéken ülve egy ponyva „árnyékában” pecsétel. A piros négyzet nagy léptékű cikkcakkos útja vezet el egy fenyvesig, ahol hosszan megyek síkban, egy magasra nőtt fenyőfák övezte allén. Amikor ennek a végére érek, sáros lejtőkre fordulok. Sokszor a megcsúszás ellen oldalazva, de mégis haladósan igyekszek le a Cuha-völgybe, ahol a vasúton átkelve ismét egy szúróbélyegzést lukasztok az itinerembe. A vasút mentén sarakat kerülgetve hosszan megyek tovább. Végre egy vonat érkezése szakítja meg a monotóniát. Hű, de rohadt messze van még Zirc! Amikor kiérek a szennyvíztisztítónál kezdődő műútra, még akkor sem látom Zirc központjának épületeit a köd miatt. Lassan megjelennek a családi házak és az autóforgalom. A sportpálya mellett egy idősebb pár mellett elhaladva köszönök nekik. A férfi megkérdezi:

- Nem fázik?

- Dehogynem – válaszolom. Ránéz a nadrágszáramra, és megint kérdez.

- Sár van?

- Az erdőben mindenhol – mondom, és búcsút intek.

Lassan kibontakoznak a magasabb házak, és nemsokára a főútnál jobbra kanyarodva elhagyom a piros jelzést a kék kedvéért. Betérek a Patkó étterembe, ahol nem csak bélyegzést, hanem egy szelet pizzát és egy pohár teát is kapok ellátmányként. Nem szánok sok időt az evésre. Amint iható hőmérsékletűre hűl a tea, leöblítem a pizzát, és a távozás mezejére lépek. Kérdéses, hogy el fogom-e érni a 17:18-as buszt Cseszneken, de kellemetlen lenne, ha éppen az orrom előtt menne el, ugyanis legközelebb csak a következő páratlan óra:18'-kor jön másik. Ezért a sietség. A játszótérnél a Pintér-hegynek vágok neki. Ez nem egy vészes emelkedő, csak hosszú. Úgy látszik sokakat megfogott a pizzázó melege, mert egészen Borzavárig csak egyetlen futó ment el mellettem, és az sem biztos, hogy ő a túrán van. Kiérve az erdőből leereszkedek Mészner Viktor ellenőrzőpontjára. Viktor szóvá teszi, hogy miért sárga sapka van rajtam, amikor ma mindenkin piros van. Szíverősítővel kínál. Köszönettel, de sajnálattal visszautasítom, mert messzi van még a messzi, és nem szeretnék belassulni, arcra hullani pedig pláne nem. Valami off-road fesztivál van Borzaváron, mert az út menti dombokon totálsáros terepjárók gyúrják a dagonyát. A Csárda-völgyi-ér mentén, szalagozást követve folytatom utam. Az úton már nem látok terepjárókat, de a nyomaikat annál inkább. Nem bírtak megmaradni a borzavári off-road pályán, szét kellett cseszniük a Csárda-völgyi erdei utat is. Egy olyan mélyúti ponthoz érek, ahol híg sárral töltött medence van az út helyén. Az utat övező bozótosban, dzsungelharc árán is csak üggyel-bajjal lehet továbbjutni. A második ilyen után már iszonyú átkok fogalmazódnak meg bennem az off-roadosokkal valamint le-, s felmenőági családtagjaikkal kapcsolatban. Majdnem a Cuha-völgyig lekvárrá változtatták az utat. Jaj, nem akarok hinni a szememnek. Csak nem a vasúti töltésre látok? De! Nagy megkönnyebbülés átkelni a síneken, aztán a vízmentes patakon, és viszonylag síkban folytatni az utat a piros jelzésen. Basszus! Nem fog felengedni a sofőr a buszra – gondolom magamban, miközben menet közben az utat szegélyező avarba próbálom törölni a cipőmet. A Porva-Csesznek vasútállomás ellenőrzőpontjára érve egy nagy bögre ellátmány teát fogyasztok. Éppen jól jött, mert a pizza már nagyon hiányolta; folyvást visszapofázott. A Cuha-völgy látnivalókkal teli, csodálatos szakaszához érek. Csak nézek ki a fejemből a hatalmas méretű, ferde törésvonalakkal szabdalt sziklaalakzatokra felbámulva. Az út- és patak fölötti viadukton éppen vonat csattog át. Gigantikus terepasztal az egész Cuha-völgy. A meder száraz, mint a kősivatag; a gázlókon minden további nélkül át lehet sétálni. A vinye.hu Büfét egy kicsit keresgélem, pedig nem is olyan régen voltam itt, csak éppen másik irányból érkeztem. A pecsételtetés után nem veszem igénybe a teaivási lehetőséget, hanem inkább a Kőpince-forrás felé sietek, majd a zöld/sárga jelzés mentén nekivágok a Zörög-hegynek. Jó magasra kell felkanyarogni, de nem túl durva az emelkedő, hanem inkább jól járható, elnyújtott. Leválik a sárga jelzés; a zöldön még sokat kell emelkedni a Zörög-tetőig, ahol egy újabb szúróbélyegző lóg egy piros-fehér bója alatt. Már szürkül, és a borult ég is rájátszik a sötétedésre. Mélyútban baktatok lefelé. Kecsegtet, hogy már hallom a 82-es út motorzaját, de még nem tudom, hogy milyen messze vagyok az alatta átmenő aluljárótól; minden kanyar után várom, hogy meglássam a betonszegélyét, de minidig csalódnom kell. Aztán végre mégis odaérek, és átmenve alatta már Cseszneken vagyok. Leereszkedek a piros keresztig, azon pedig a Kőmosó-szurdok szúróbélyegzős ellenőrzőpontjáig. Már erősen sötétedik, de nem veszek elő fejlámpát. Valamivel több mint tízméteres „via ferrata” következik, ami azt jelenti, hogy egy sziklába vájt peremen araszolva vékony drótkötélbe kapaszkodok, hogy le ne essek a szurdokba. Innen még ki kell emelkednem egy dombra, ahol ódon sírkövek állnak ki ferdén a földből. Feltekintve az alulról megvilágított várat lehet látni. Egy lefelé vezető falépcső után -  továbbra is lejtve - kiérek a Vár utcára. Innen már csak a templomkerten kell áthaladni, és pár perc múlva lent is vagyok a rajt/cél utcáján. Két túrázót itt is visszahívok, mert a büfével éppen ellenkezőleg indultak el a kereszteződésben.

A buszmenetrendnek hála pompás időt mentem, még bőven van időm elfogyasztani a jutalomfalatot teával, majd elsétálni a Suttony buszmegállóba.

Ottorino
 
 
 Túra éve: 2017
nafeTúra éve: 20172017.12.06 21:45:44
megnéz nafe összes beszámolója

 


Bakonyi Mikulás 18


Természetesen most is tettem egy jókora kitérőt, a kiíráshoz képest. Mivel a túrára elfelejtettem GPS-t vinni, így csak régebbi track-ekből tudtam a mostani útvonalváltozatom hosszát kiszámolni. Pár száz méter lehet az eltérés. A táv, így 29,1 km-re adódott. Magasságmérő óra viszont volt nálam, így a barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 955 m. Ehhez jött még a parkoló és a rajhely közti oda-vissza vezető 1,3 km táv és 55 m szint.


Reggel kicsit megcsúsztam az otthoni indulással, és az úton is csaknem végig ködben vezettem, így csak fél nyolckor értem Csesznekre. Már elég sok autó volt a parkolóban. Leparkoltam, gyors készülődés. Kapcsolnám be a GPS-t. Nincs sehol. Előző délután levettem a hátizsákról, mert teli volt a hócipőm az Osprey hátizsák bal kézzel kikapcsolható mellhevederével (Ezek a fordított kezes angol-szászok, hogy elfajzottak az „echte” germán szászoktól!). Az összes Vaude és Deuter zsákomon jobb kézzel kapcsolható ki, akárcsak a derékheveder. Fogtam, lebontottam, és átvarrtam a nekem kényelmesebb módra, a GPS-t meg elfelejtettem visszapakolni. Ezen a túrán semmi szükségem rá a tájékozódáshoz, de bosszantó, mert így nem tudom mérni a megtett távolságot. Így jártam. Irány nevezni. Két-három perc alatt megvolt. Beszélgettünk egy kicsit. Máté rákérdezett merre tervezek eltérni az útvonaltól, s már neki is vághattam a távnak.


Visszakaptattam a parkolóhoz, a pulóvert, mint szükségtelent beraktam a csomagtartóba, és folytattam az utat. Kicsit ködös, hideg, de csak gyenge szeles időben ballagtam a Töbör-hegy felé. Mivel egész novemberben képtelen voltam teljesítménytúrára eljutni, úgy döntöttem, idén kihagyom a Kő-árok – Gézaháza – Töbör-hegy szakaszt. Az útvonal kellemes, kisebb-nagyobb emelkedőkkel. A fagynak köszönhetően nyoma sincs a sárnak (úgyis eleget mostam a bakancsot novemberben az egyéb túráim után). Van viszont helyette egy kis hó, igazi télivé téve a túrát. A Töbör-hegyen, az igazoló lap kiszúrásával leigazoltam, s gyerünk tovább. Végre rendesen bemelegedtem. Valahogy nagyon rövidnek éreztem az Ördög-árok kezdetéig vezető szakaszt. Az Ördög-árki-patak sem tűnt túl mélynek, a vize pedig tiszta, lehetett látni, hová lehet lépni, mekkora a vízmélység. Ahhoz viszont bőven elég a vízmennyiség, hogy a megszokottnál sokkal nehezebben legyen járható a völgy. A vékony hónak és a nem túl sűrű ködnek köszönhetően a szokottnál is szebb a völgy. A patak csobogóinál, illetve a sziklaereszeken megjelentek a szezon első jégcsapjai. A köd vékonyodott, néhol átvilágított rajta a nap, ragyogóan megvilágítva a völgy tetejét és a zúzmarás fákat. A patakot minden alkalommal igen óvatosan kellett keresztezni a jeges kövek miatt. Megint kikényszerültem a mellékvölgy felé. Nagy sikernek értékeltem, hogy sikerült esés nélkül leérnem az aljába. Ráadásul nem is került több időmbe, mint a nálam ügyesebb fiataloknak a patak szélében megtenni a rövidebb távot. Az Ördög-gáthoz most is bementem nézelődni, utána pedig a lépcsőn kerültem meg.


Az ellenőrző pontnál meglepetésemre, Robitól és az ide „száműzött” Laci krampusztól kaptam az ellenőrző pecsétet. Beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, Józsi Mikulást pedig krampusszá „fokozták le”. Nem tudtunk sokat beszélgetni, mert folyamatosan érkeztek a túrázók. Így én is mentem tovább. Ismerve a következő szakaszt, inkább visszakaptattam a völgy felső peremére, s ott kerültem ki a következő, kisebb, de nehezebben megmászható gátat. Ha véletlenül mászás közben megütném a térdemet, alighanem 1-2 hónapos túramegvonásra ítélném magamat. Nem szerettem volna így járni. Láttam, többen a túloldalon fölmászva kerülték ki ezt a gátat és az utána következő két három gázlót. Ha jócskán van víz a patakban, akkor a fagyok beálltától, a völgy, Ördög-gát fölötti része a nehezebben járható, fordítva, mint nyáron. Végre újra le tudtam ereszkedni a völgy aljába. Még egy-két patakátkelés és kiértem a völgyből. A továbbiakban, a bal kéz felé eső erdőt kiirtották. Nem éppen lélekemelő látvány. A szél jobban ért, ezért szaporáztam a lépteimet, minél hamarabb beérjek az erdőbe. Azért megálltam párszor fotózni. A napsütés és a köd keveréke mindig szép fénykép téma. Az erdőben a gyérítés maradványait kerülgethettem. A Gézaházához vezető lejtőn, az alacsonyra behajló ágak rázták a nyakamba a zúzmarát. Hamar elértem az ellenőrző pontot. A pecsétet Józsi krampusztól, az ellátmányt Károly Mikulástól kaptam. Ezt kihagytam, mivel az orvos alacsony glikémiás indexű diétára fogott, s abba a tejcsoki és a szaloncukor nem fért bele. Itt is beszélgettünk egy kicsit, többek közt arról is miért került sor a mikulás cserére.


Ballagtam tovább. A gesztenyés fasor nem hazudtolta meg magát. Itt volt a túrán a leghidegebb. A két gesztenyesor közti út ismét használhatatlanná bozótosodott, ezért szokásom szerint attól balra a füves úton mentem. A szalagozás is erre vezetett, nem pedig a P+ jelzésen. A következő ellenőrző pecsétet is hamar megszereztem. Irány Károlyháza. De jó hogy fagy van! Másként az út szokás szerint kegyetlenül sáros lenne. Most egész jól járható. Ettől kezdve a Zörög-tetőig nem találkoztam másik indulóval. Az 50+ éves bükkösök utáni másik kedvencem, a jó kis sötét fenyves most is csodálatos. A Károlyházára levezető szakasz most volt a legkönnyebben járható, pedig jártam már rajta párszor. Károlyháza után, a sárga és piros négyszögjelzés elágazásában, tervem szerint „eltévedtem”. A Cuha-szurdokba levezető út is sima ügy. Az első gázlónál kiderült jóval több víz van a patakban, mint reméltem. Már az első gátlón is csak nagyon óvatosan sikerült átkelnem. A másodiknak a kétharmadáig jutottam, ott beláttam, ez bakancsban, nekem, beázás nélkül nem menne. Visszafordultam, s a síneken és az első alagúton át kerültem ki. Nem sokkal előtte ment el a vonat Győr felé, az-az arra két órán belül nem megy újabb személyvonat, és amíg bakonyszentlászlói, vagy veszprémvarsányi kitérőből megjön Győr felől a vonat, az is jócskán időbe telik. Ha nem ez van, inkább átmászok fölötte. Figyelem! Legfőbbképpen nem kéne bemenni az alagutakba. De ha valakit mégis az alagutakban ér a vonat és nem tudja elérni sem a végét, sem azt az egy-két oldalfülkét, feküdjön hasra a fal tövében! A hátizsákot se hagyja a hátán. Ha állva marad, a fal és a vonat között nem fog elférni, s el fogja ütni a vonat! Az alagút után visszamentem a Cuha partjára. A következő gázlókat, ha nehezen is, időnként cikk-cakkban is, de sikerült leküzdeni. Csak az egyiknél csapott be egy kis víz a bakancsomba. Az utolsó előttinél viszont a másodikhoz hasonlóan megint csak nem volt esélyem. Bementem a közepéig, ahol látnom kellett, hogy 3 métert egy jeges fatörzsön kéne megtennem. Hát ezt nem az én egyensúlyérzékemhez találták ki. Visszafordultam, s a patak bal partján mentem tovább. Az utolsó gázló előtt mégis csak át kellett mennem a jobb partra. Sokkal könnyebben sikerült, mint a hivatalos gázlókon. Az utolsó gázlót aztán a hídon tudtam le.


Besétáltam a Vinye.hu büfébe, ahol Laci bácsitól kaptam az ellenőrző pecsétet. Vettem egy cukormentes kólát, s ballagtam tovább. A Kőpince-forrásig sima ügy. Utána megkezdődött a túra leghosszabb emelkedője. Újra kimelegedtem. A hóban látszott, csak egy ember ment eddig előttem. Fölérve hegytetőre, épp csak kifújtam magam, s már ott is voltam az ellenőrző pontnál, ahol idén is felvilágosíthattam a pontőrt, miszerint én csak egy „eltévedt” 18-as vagyok. A faggyal itt hegytetőn is szerencsénk volt. Megúsztuk sár nélkül. Ettől kezdve, egészen a célig, mindig volt a közelembe túrázó. Ezen a szakaszon előztek meg kékdroidék is. Beszélgettünk egy kicsit. Elmondtam, hogy szolgálat miatt nem tudtam elmenni a Régi templomok nyomában tt-r, pedig minden évben az-az egyik legjobban várt túra a számomra, hiszen minden évben más útvonalon vezet, s gyakran megy olyan helyen, ahol még nem jártam.


A továbbiakban kényelmes sétával értem be Csesznekre. A zúzmarás tájban ismét egy új arcát mutatta meg a vár. A Kőmosó-szurdok bejáratánál megvolt az utolsó automata EP. Még egy-két rövid kaptató a P+-on, majd a templomkerten át leereszkedtünk a söröző utcájába. Innen már csak egy ugrás a cél, ahol megkaptam az oklevelet és a kitűzőt, beszélgettünk egy kicsit, majd hazafelé vettem az irányt.


Jó kis kemény, de nagyon látványos túra volt. A fagy sokat segített nekünk, hiszen eltüntette a sarat. A felszakadozó köd, a napsütés (már ahol volt) és a zúzmarás fák, még csak szebbé tették.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért szürke árnyalatos térképes, itineres igazolólapot (saját térkép szükségtelen), emléklapot és kitűzőt kaptunk. Gézaházánál pici csoki mikulás és szaloncukor, a célban pedig a megszokott szendvics és tea volt az ellátmány. Szó, ami szó, a Zörög-tetőre és pláne az Ördög-gáthoz igen nehéz lenne több száz indulóra ellátmányt kivinni. A pontőrökön kívül kellene hozzá néhány sherpa is.

 
 
 Túra éve: 2016
BumbanasTúra éve: 20162017.03.13 21:09:15
megnéz Bumbanas összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 30


Szubjektív videós beszámoló itt:


Bakonyi Mikulás 30

 
 
Petya83Túra éve: 20162016.12.04 12:21:07
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Bakonyi Mikulás 30 

(32,5 km, 680 m)


2016.12.03.




Mivel legutóbb egy hónapja, a Sárvár félmaratonon futottam utoljára, a futás mellett döntöttem. A 40-es távra neveztem és úgy kalkuláltam, Gézaházánál eldöntöm, hogy lesz-e kedvem ennyit futni vagy "csak" 32,5 km lesz belőle.


Pápáról hárman mentünk, de két túratársam a 40-es távon gyalogolt. 7 óra után pár perccel már elég sokan voltak a kocsmában. Én nem siettem, mert a végén úgyis várnom kell majd, így bedobtam egy kávét, reggeliztem és bemelegítettem. 7.50-kor indultam neki, a Kő-árokig sikerült is bemelegednem. Az árokban egy gond volt, hogy sok helyen nehezen tudtam kikerülni a gyalogosokat, mivel elég kevéske hely volt az előzésre. Így egy kicsit lassabban tudtam haladni. De legalább meggyőztem magam, hogy ma elég lesz a 30-as táv is, gondolva arra, hogy az Ördög-árokban még nehezebb a haladás-előzés.


Gézaháza után a lengedező szél miatt jó hideg volt, de ez csak egy-két km-en volt szerencsére. Gesztenyés után, kis bozótos rész után a munkagépek jó nagy nyomot hagytak, egy részen ugrálni kellett ide-oda, de a fagyott föld miatt gyorsan lehetett haladni. Leérve a Cuha-völgybe, immár napfényben, ragyogó időben 9.45-re bekocogtam Zircre, a Patkó Vendéglőbe. Mivel én voltam az első, kénytelen voltam várni a pizzára. De nem is volt gond, mert rengeteg időm volt, meg egy sör is bőven belefért. 


Nem siettem el a dolgot, 11 órakor indultam Borzavár felé. Az első pár perc borzalmas volt, ekkor éreztem milyen hideg van. De bemelegedtem, köszönhetően a Pintér-hegynek (is). Borzavárnál pecsét és irány a Csárda-völgy. A vasúti síneknél a Cuha-átkelés egy kicsit nehézkes híd hiányában, de csak sikerült. Hamarosan már Porva-Csesznek vá-on voltam. Mivel nem néztem meg a tracket az ezutáni részről, a Zörög-tetőre való trappolás váratlanul ért, Így a végére jó kis hegymászás volt, de csak elérkezett az ellenőrzőpont. Innen gurulás le Csesznekig, a Kőmosó-szurdokig. Ezután pedig pár percnyi futás után 13.20-kor beértem a kocsmai célba. Kettős öröm. :)


Az útvonal a jelzéseknek és szalagoknak köszönhetően egyértelmű, a szervezés a szokásos jónak mondható. Az idő kellemes volt, így szerencsére nagyon sokan vettek részt a 2016-os "Miklós-túrán". 

 
 
MarkerTúra éve: 20162016.02.10 19:54:04
megnéz Marker összes beszámolója

 Bakonyi Mikulás 50


Mondhatni eléggé nyakatekert értelmezése ez a Mikulás napi hagyományoknak, azonban az öreg fehérszakállúval való találkozásra hangolódván idén is arra készültünk, hogy jó alaposan összekoszoljuk bakancsainkat, amiért nemhogy megrovást, hanem még jutalmat is kapunk!.....


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhető el: itin3r.blogspot.hu/2015/12/bakonyi-mikulas-50.html

 
 
 Túra éve: 2015
dnvzoliTúra éve: 20152015.12.09 11:14:51
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 Bakonyi Mikulás 10.


2015.12.05.


Bakonyi Mikuláson jártunk,gyönyörû napsütéses,késõ õszi idõben.Kõ-árok hozta a formáját,Mikulásnál jó hangulat,szép árnyékok,lenyûgözõ bükkösök,hatalmas sziklafalak,szóval a Bakony a lehetõ legszebb arcával örvendeztetett meg bennünket e napon.Köszönjük a rendezést!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


Nézegessetek képeket a babatávról,a végén meg még van 22 kép a várról is.


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas1020151205?authuser=0&feat=directlink

 
 
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.12.14 17:43:08
megnéz Marker összes beszámolója

 Bakonyi Mikulás 50


"Idén egész évben rendes túrázó voltam és szorgalmasan gyûjtögettem a kilométereket, ezért egy remekbe szabott bakonyi túrát hozott nekem a Mikulás ajándékba. Három év elteltével ez az elsõ alkalom, hogy nem a Mecseket járva ünneplem Miklós napját, hanem a Dunántúli-középhegység szíve felé véve az irányt, a Bakony csodálatos vonulatai között túrázhattam egy jót december elsõ hétvégéjén..."


A teljes beszámoló képekkel, az alábi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2014/12/bakonyi-mikulas-50.html

 
 
nafeTúra éve: 20142014.12.10 20:41:07
megnéz nafe összes beszámolója


Bakonyi Mikulás 18


GPS-el mért távolság: kb. 34,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 970 m. Ez csak az általam megtett táv, mivel ez évben is a saját speciális 18-as távomat teljesítettem, s benne van a parkolóhoz vezetõ oda-vissza út is.


Reggel, idõnként szemerkélõ esõben autóztam Csesznekre. Hét után pár perccel leparkoltam, gyors készülõdés és már ballagtam is le a sörözõhöz. A várható rossz idõjárás, a néha rendetlenkedõ térdem, illetve a tavalyi tapasztalataim alapján idén is a 18-as táv mellett döntöttem. Bõ negyedórámba került a nevezés, de végre nekivághattam a távnak. Bemelegítésként a parkolóhoz vezetõ 50 m-es szintet kellett letudni. Tervemnek megfelelõen, a gyakorló fölsõt levetettem és beraktam a csomagtartóba, s mentem tovább. Természetesen nem a piros jelzésen, hanem a zöldön. A Kõ-árok meglepõen könnyen járható, amiben szerepet játszott, hogy kevesen jártak még rajta aznap. Úgy a harmada távnál megálltam és a biciklis fölsõt is levetettem, belegyûrtem a hátizsákba. Lemelegedett rólam, mivel a völgyben nem ért a szél. Szépek a völgy sziklái. Páran megelõztek. Elég hamar megérkeztem Gézaházához, ahol Józsi Mikulás és Laci krampusz adta a pecsétet, s osztotta hozzá a szaloncukrot és Csoki Mikulást.


Irány a Töbör-hegy. Jól haladtam, a kényelmes úton. Csakhamar elértem a piros jelzést, amin eredetileg mennem kellett volna. A piros jelzésen, valahogy könnyebben haladtam, mint szoktam. Egy túratárssal jót beszélgettünk, míg egy telefonhívás megállásra nem kényszerített. Barátaim kérdezték, mi lenne, ha az ajándékba kapott húst nem mindenki külön-külön készítené el, hanem én fõznék az egészbõl, vasárnap egy pörköltet. Megegyeztünk. Ugrott a vasárnapi pihenõ. Viszont ettünk egy jó pörköltet, és egy nyúl ragulevest. A telefonálás után, leereszkedtem az Ördög-árokba, s következett a túra legszebb, de egyben leglassúbb és legnehezebb szakasza. Bõven volt víz az idõleges vízfolyásnak számító Ördög-árki-patakban. Gyakran kellett keresztezni, és ez mindannyiszor elég nehézkesen ment. Ahol máskor a mederben szoktam kikerülni a meredekfalú mellékvölgyet, ott most kénytelen voltam az ösvényen menni. Nem ok nélkül anti kedvencem, most sem úsztam meg esés nélkül. Maga a völgy viszont csodálatos, fõként az Ördög-gát elõtti szakasz. Maga az átjáró, már valamennyire kiépített. Mindenki eldönthette, a sodronybiztosítást használva megmássza a sziklát, vagy lépcsõn kerüli meg. Mivel nem tartozom a jó mászók közé, ezért inkább megkerültem. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétet, s visszamentem a hegyoldalba.


A következõ kisebb gát a számomra nehezebben megmászható, mint ez, még akkor is, ha nincs víz a patakban, ezért egyszerûen megkerültem fölülrõl, jócska plussz szintet hozzátéve. Késõbb leereszkedtem az ösvényre, s mentem tovább. A távvezeték alatti szakasz sokkal sárosabb, mint máskor, a Mikuláshoz levezetõ lejtõ viszont kevésbé csúszós, mint számítottam. A ponton újabb pecsét, s megyek is tovább. Sûrûbb szemekkel kezdett el szitálni az esõ, úgyhogy az erdõbõl kiérve megálltam, s fölhúztam a hátizsákra az esõhuzatot, viszont elfelejtettem elõbányászni a biciklis, esõ elleni combvédõt. Nem is úsztam meg. Mire elértem a Gesztenyés EP-t, alaposan átnyirkosodott a nadrágom. A jelzés helyett, most is a gesztenyés út baloldalán ballagtam, mivel sokkal jobban járható. Az EP elõtti szakaszon, a nagyon sáros útra kényszerült mindenki.


Az ellenõrzõ ponton megkapom a pecsétet. Tovább menve, az elsõ farakásnál megálltam, s tekintettel az erõsödõ esõre, fölvettem a Rainlegs-t, hogy védje a combomat. Kicsit megkéstem vele, de egy negyedóra múlva, jobb lett. Már a Vinye túrán is megállapítottam, hogy a Károlyházi-víznyelõig vezetõ szakasz nem egy leányálom. Keresgettem a járható nyomot, illetve gyakran az erdõbe kényszerültem. Végre elértem a murvás szakaszt. Rátértem a sárga jelzésre, s leereszkedtem a Cuha völgyébe. Mivel a rajtidõ elején indultam, még nem értek ide a 30-asok és negyvenesek, így nem kellett magyarázkodnom, az irányom miatt. A völgyben Vinye felé indultam. Hamarosan elértem az elsõ gázlót. A könnyû bakancs és vászon kamásli kombóban, csak üggyel-bajjal sikerült a keresztezése. A gázló szélén található billegõ köveken lehetett csak átkelni. Jó mély a víz, s rohant is rendesen. A következõ két gázlót is sikerült beázás nélkül megúszni. A negyediknél ez már esélytelen. Az elsõ kõig több mint egy méter a táv, a víz 10, vagy több centi mély, ráadásul, belelépve, még majd 10 centit föl is torlódik. Ezt a métert úgy kéne átugrani, hogy egy nagyjából négyzet deciméteres, csúszós kõre érkezzek. Szétnézve, rájöttem, ki lehet kerülni. Elõször csináltam ilyet, pedig sokszor jártam már a szurdokban. A következõ négy gázlót kikerültem, közben elértem a szurdok valóban szép részét. Persze ezen a szakaszon lassabban haladtam, mintha átmegyek a gázlókon. A vasúti mûtárgyak felújítása folytatódik, most éppen a viadukt van soron. Elkezdtem fázni, az intenzívebb esõben. Azon gondolkodtam, föl kéne vennem a biciklis mezt. Úgy döntöttem, inkább fázok egy kicsit, de csak a Zörög-tetõn veszem föl. A kaptatón úgyis meg fogok izzadni. Az utolsó elõtti gázlónál, úgy láttam, nem kerülhetõ ki, így át kellett gázolnom rajta, pedig itt sem könnyû elérni az elsõ követ. Nem is úsztam meg: befolyt a víz a bakancsomba. Az utolsó gázlón híd vezet át, így ott semmi gond. Megérkeztem a Vinye.hu büféhez. Pecsételés után irány a büfé. Vettem egy kólát. Beszélgettünk egy kicsit, amíg megittam. A büfé cirmos macskája jót szundikált a csempekályha elé rakott széken. Még a simogatás hatására sem volt hajlandó kinyitni a szemét, csak jelezte, semmi kifogása a simogatás ellen. Kicsit irigyeltem tõle a jó meleg helyet.


Miután elfogyott a kóla, tovább indultam, az-az vissza a Cuhához. Itt kicsit félrevezetõ egy tábla, mivel a barlang felé irányítja a túrázókat, a Kõpince-forrás felé. Szóltam is az engem megelõzõ futónak, nem kéne arra menni, mert csak jó mély vízben tudja majd a patakot keresztezni. Hallgatott rám és a GPS-be föltöltött trackre. A patak partján vivõ ösvény volt már sokkal nehezebben járható is. Azért nem bántam a kaptató kezdetét. Fölfelé menet belegyalogoltam a felhõbe. A látás minden, csak nem jó. Megvan az még akár 100-150 m is, viszont a turistajeleket, csak kb. 30-40 m-rõl lehet meglátni. Alaposan kimelegedtem, mire fölértem a fennsíkra. Az elmúlt idõszak idõjárása eléggé megviselte a fákat. Lépten-nyomon kerülgethettem a letört ágakat. A pontõr megjegyezte, én vagyok a 3. 50-es. Helyesbítettem: én csak egy „eltévedt” 18-as vagyok. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétet, fölvettem a biciklis mezt, s mentem tovább. A délután 2 óra ellenére olyan sötét volt, akár a fejlámpa használata is indokolt lenne. Amíg el nem kezdett lejteni az út, kerülgethettem a méretes pocsolyákat. A legmeredekebb köves-gyökeres szakaszon, csak a túrabotoknak köszönhetõen úsztam meg egy nagy esést. Ez a lejtõ nem igazán tetszett a térdemnek, de csak leértem. A Kõmosó-szurdoknál, az elsõ sziklához tették az ellenõrzõ pontot. Kiszúrtam vele a lapomat, s balról megkerülve mentem tovább a P+ jelzést követve. A továbbiakban eseménytelen úton értem be a célba, ahol megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, megittam a jó forró teát, és hazafelé vettem az irányt.


Nagyrészt látványos túrán vehettem részt. Jó része száraz idõben sem könnyû, de most az idõjárás még rátett egy lapáttal. Átvette a Régi templomok nyomában túrától, az idei õszi-téli szezon legrosszabb idõjárású túrája minõsítést. A Cuha gázlói, annak ellenére, hogy rendben vannak, nem vitte el a kövezést a víz, kifejezetten nehezen gázolhatók.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért szürkeárnyalatos cartographia-s térképes igazoló lapot, emléklapot és kitûzõt, kaptunk. Gézaházánál szaloncukor és mini csoki mikulás, a célban a szokásos szendvics és tea volt az ellátmány.

 
 
MirPTúra éve: 20142014.12.07 17:09:11
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a Bakonyi Mikulás 30 teljesítménytúráról a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2013
bullwTúra éve: 20132013.12.11 16:25:06
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2013/12/bakonyi-mikulas-50.html

 
 
nafeTúra éve: 20132013.12.09 21:40:50
megnéz nafe összes beszámolója


Bakonyi Mikulás18/32


GPS-el mért távolság: 32,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 850 m. Természetesen ezek nem a 18-as táv adatai, bár hivatalosan azt teljesítettem.


Reggel megint csak 24 órás szolgálatból indultam túrázni, így az 50-es távon indulásra esélyem sem volt. Háromnegyed kilenc is elmúlt, mire beneveztem a 18-as távra. Már tavaly is néztem, hogy ez a táv lehetõséget ad arra, hogy az 50-es táv legszebb részeit bejárjam, a zirci monoton szakasz kihagyásával, úgy, hogy végig, a túra különbözõ távjainak hivatalos nyomvonalán megyek. Máténak jeleztem is, hogy a térdemtõl függõen el fogok térni. Õ pedig mondta, kíváncsi lesz, mit mondok a Cuha-szurdok után. Érdemes volt-e arra cserélni a zirci részt a pizzával. Utólag is csak azt tudom mondani: érdemes.


Mire neki tudtam vágni a távnak, elállt az addig szemerkélõ esõ. Egy cseppet sem bántam. A parkolónál megálltam, s egy pulóvert beraktam a kocsiba, kihasználva, hogy útba esik. Ezt otthon ki kellett vágnom a GPS track-bõl, hogy pontos eredményt adjon. Még ekkor sem volt tele a parkoló, pedig már csak a legrövidebb távra lehetett volna nevezni. Igaz, bõ 700 m-re van a rajttól és 45 m-el magasabban. A túra után, ez nem olyan kellemes.


Kényelmes tempóban ballagtam kifelé a faluból. A piros jelzésen „elfelejtettem” lekanyarodni, s mentem tovább a Kõ-árok felé. Elég sáros az ösvény, ami az egész túrára jellemzõ. Ráadásul, már jó sokan elmentek elõttem, így össze is vágták. Szerencsére nem a ragadós fajta. Mivel eltértem az útvonaltól, igyekeztem keveset fotózni, mert igencsak viszi az idõt. Azért nem bírtam ki, de itt még csak ritkán álltam meg. Egy pólótól is megszabadultam szokás szerint és már a kesztyû sem kellett. Sokadjára írom le, szépek a völgy sziklái. Idõnként csúszkálva elértem a Gézaházi ellenõrzõ pontot, ahol Józsi Mikulás és Laci Krampusz várta a túrázókat. Most csak az igazoló lapra kértem pecsétet, s mentem tovább.


A Töbör-hegyi kaptatón kisütött a nap, újabb fotós témát adva. A következõ pontnál leigazoltam, a tájfutó szúrókával, s indultam tovább. Meglepetésemre, azt látom, túrázó csoport jön a piros jelzésen. Jócskán a 18-as rajtidõ után indulhattak. Ballagtam tovább. Helyenként elég jól csúszott a sár, de messze nem vészes, mindössze lelassítja az embert egy kicsit. A jelzés elsõ nagy hajtûkanyarjában láttam, hogy az elõzõ csoport is erre jön. Elég hamar elértem az Ördög-árok alsó részét, s ettõl kezdve alaposan belassultam. A következõ két kilométer általában egy bõ órámba szokott kerülni. Nem mértem, de biztos, hogy most sem volt kevesebb. Akár mennyire vissza is akartam fogni magam, azért gyakran elõkerült a fényképezõgép. Túl szép a völgy ahhoz, hogy kibírjam fotózás nélkül. Most a befagyott, néhol havas pocsolyák, a jeges sziklák, a patak kis zúgói jelentették a témát. Mindig más arcát mutatja a szurdok. Végül, épp idõben értem el az Ördög-gátat, már éppen szedte be a pontõr a szalagokat, s készültek indulni. Szóval túl lassú voltam. Beszélgettünk, s mondtam, még egy csoport biztosan jön utánam. Mire elindultam föl a lépcsõn, meg is láttam õket néhány száz méterrel hátrébb. Fönt láttam, hogy nyár óta lezuhanhatott egy méretes szikladarab. Túl frissnek látszott a törés. Pecsételés és beszélgetés után, gyerünk tovább.


Ez rögtön az elején nem is olyan egyszerû jó meredek, sáros ösvényen kellett leveszkõdni a völgy aljára, ahol most nem lehetett elmenni, mert túl sok a víz a patakban. A következõ gáton nehezebb átkelni a szokásosnál, mivel csak egy igen csúszós, keskeny mászós útvonalat hagyott nyitva a víz. Még jó, hogy fölfelé kellett menni. Lefelé egyáltalán nem biztos, hogy le tudtam volna jönni. Alighanem kikerültem volna a hegyoldalban, ami szintén nem könnyû. A továbbiakban még párszor kereszteztem a patakot, s mindannyiszor keresnem kellett, hol lehetséges. Az Ördög-árok felsõ végénél, 6 fõs csoportot értem utol. (A kisfiúnak valamilyen csípõsérülés miatt nehezen ment a dolog. Javasoltam, hogy Gézaházától menjenek vissza Cseszneknek, nincs értelme erõltetni. Õk 82-es útban gondolkoztak, én a Töbör-hegyen átvezetõ P+-t javasoltam. Itt nincs autóforgalom, s az út is jó. Utólag belegondolva, a szint is és a táv is kevesebb.) A két kislány viszont nagyon vidáman volt.


Hamarosan visszaértem Gézaházára, ahol Józsiék is pakoltak. Mondtam, még két csoport jön utánam, s mindkettõben van gyerek, a közvetlen mögöttem jövõben három, a másiknál nem számoltam. Hûha! Gyorsan visszaöltöztek Mikulásnak és krampusznak. Épp idõben. Mire készen lettek, már lehetett is hallani a kislányok csivitelését a kanyaron túlról. Az eddigi 15 km három óra ötven percembe került. Bele kell húznom, hogy ne kelljen rám várni.


Gyerünk tovább. Szerencsére a meteorológusunk elõrejelzése bejött, hogy a lefûzõdõ ciklonnak köszönhetõen enyhe lesz a szél. Szokatlan módon alig volt a Gesztenyés EP-ig. Ilyen enyhe még nem volt az idõ ezen a szakaszon. A fasorok közti útról, a nyáron kitakarították a bozótot. Az itteni nagy dagonya is megúszva. Ettõl függetlenül tõle balra mentem a füves úton. Az most még jobb. Elég sok túrázót láttam elõttem. Az ellenõrzõ pontnál utol is értem õket. Mondtam a pontõrnek, hogy elvileg még két csoport jön mögöttem, bár Pintér Józsiék a Töbör-hegyen át való visszafordulást fogják nekik javasolni.


Szaporáztam tovább a lépteimet. Hamarosan magam mögött tudtam az utolért túrázókat. Hol havas-jeges az út, hol sáros-pocsolyás. Aki netalán tán hiányolná a 30-as és a hosszabb távok Harmadik-árokbeli félnehézsúlyú dagonyáját, megnyugtatom, a Károlyházi-víznyelõ utáni lejtõ egészen jól tudja pótolni. Csúszkáltam rendesen az összevágott sárban. Esés nélkül sikerült csúsznom egy eldobós libelle-t. (Ha a túrabot pántja nincs a csuklómon, tuti, hogy elhajítom.) A murvás szakaszon is óvatosan haladtam, mivel a hó és jég miatt csúszott. Mivel a térdem még nem jelezte, hogy elég, így a sárga jelzésen legyalogoltam a Cuha-szurdokba. Sokan jöttek velem szembe a 30-as és 40-es távon. Párszor el is kellett mondanom az ismerõsöknek, hogy „eltévedtem” a 18-as távról. A szurdokban viszont végig egyedül gyalogolhattam. Ezt a részt is nagyon szeretem. A vasút félalagútját felújítják. Az elsõ két gázlót, alaposan elrendezte a patak. A kövezés háromnegyedét elhordta, így elég mély a víz. Azért bakancsban simán átjutottam. A következõ gázló rendben van. Az újabb kettõ viszont megint nehezebb. Elég alattomosak. Nagyon csúsznak a kövek, s egy kettõ hiányzik is. Ha oda lép az ember, tuti befolyik a víz a bakancsba. Ráadásul a kövek közül a rögzítõ beton már hiányzik. A többi gázló már nem gond. Túracipõben az sem úszható meg beázás nélkül. mert sekély ugyan, de nagyon gyors a víz, s a cipõnek torlódáskor be tud folyni.


Sajnos nem néztem meg a honlapon a pontok nyitva tartását, így azt sem vettem észre, hogy a pont már nem a Kõpince-forrásnál (ahogyan én emlékszem az utolsó 50-es távos túrámról), hanem egy sokkal kellemesebb helyen, a Vinye.hu büfében található. Eredetileg terveztem a büfét, de a sietés miatt kihagytam. Öreg hiba. A távban ezt a távot, térképi mérésbõl adtam hozzá (turistautak.hu és 690 m-t jelent oda-vissza, a játszótéren keresztül). A forrásnál az igazolást fényképezéssel pótoltam, s megkezdtem a Zörög-tetõre vezetõ 245 m szintemelkedésû kaptatót. A Gézaházától a forrásig tartó 10 km-t két óra alatt tettem meg, tehát sikerült rendesen fölgyorsulni. Jól kimelegedtem. A Zörög-tetõn, folyamatosan érkeztek a túrázók a másik irányból. Örömömben, hogy még nyitva a pont ittam egy bögre teát, s gyerünk tovább. Már nem siettem annyira, hiszen nem én vagyok az utolsó. A lemenõ nap érdekes és szép fényviszonyokat teremtett. A faluban is megálltam néha fotózni. Végül beértem a célba. Átvettem a kitûzõt és az oklevelet, a szendvics-tea jegyet lepasszoltam egy ismerõsnek, beszélgettem egy kicsit, s elégedetten hazafelé vettem az irányt.


Az általam bejárt táv, nekem teszik. Ha nem tudok, vagy nem akarok az 50-es távon indulni, akkor máskor is ezt csinálom. A Csárda-völgy utolsó látványos szakaszát leszámítva, a túra összes szép része benne van, ennek megfelelõen nem is könnyû. A 30-as távnál jócskán nehezebb. Végsõ soron az ötvenes táv egy részét teljesítettem, egy átkötõ szakasszal. A Gesztenyésig az 50-es és 40-es táv útvonalán mentem, utána Károlyháza felé levágtam a zirci részt. Végül a Cuhaszurdok elérésétõl megint az ötvenes táv nyomvonalán talpaltam. Még éppen nem sötétedett rám a beéréskor. Ha ez hivatalos táv lenne, a rajtidõ végének nyolc óra lenne célszerû, késõbbi nem, és a terep nehézsége az ötvenes távéval egyezik meg. Úgy is mondhatnám, bár hülyén hangzik, hogy fajlagosan nehezebb annál.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 900/800 Ft-ért, szürkeárnyalatos Cartograpia-s térképes igazolólap (saját térkép nem kell), emléklap és kitûzõ járt. Gézaházánál szaloncukor és csoki Mikulás, a célban pedig a szokásos szendvics és tea volt az ellátmány.

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.12.31 11:17:02
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Bakonyi Mikulás 18


Érdekes kontraszt, tavaly leghosszabb táv, most meg majdnem a legrövidebb. De ne vágjunk a közepébe. Többszöri egyeztetés után állt össze az autó. Pisti volt a sofõr, és Attila, Gábor és Ildikó volt még a túratárs, vagyis teli kocsival vágtunk neki az útnak. Kissé aggódtunk, mivel az elõrejelzés kemény havazásokat ígért, ami többé-kevésbé be is jött. 

Kora reggel indultunk, mert nem éppen a szomszédban van a rajt helyszíne, ráadásul idén elõször nem Zircrõl, hanem a nekünk messzebb lévõ Csesznekrõl indult a túra minden egyes szakasza. A többség 30-asra jelentkezett, Attila azonban csak a 18-as szakaszra vállalkozott. Dilemmáztam, hogy inkább hosszabban menjek, vagy az érdekesebb, de rövidebben. Végül gyõzött az Ördög-árok. A 30-as szakasz véleményem szerint pont az érdekes részeket hagyja ki, így legalább Attila sem ment egyedül és én is újra végigjárhattam az Ördög-árkot.


A túra indítása ezúttal a tavalyi cseszneki etetõpont, a Várkert sörözõ volt. Szerintem ez kissé elhibázott lépés volt, mivel évrõl évre rengetegen mennek erre a túrára és a kocsma nagyon kicsi helységgel rendelkezett. Gyakorlatilag át kellett magunkat verekedni a tömegen, hogy nevezhessünk. Szerencsére a nevezés flottul ment, viszonylag gyorsan sikerült abszolválni, így nem is maradtunk tovább a tömegben, hanem megindultunk a már ismert útvonalon fel a dombtetõre.


Mi Attilával a Töbör-hegy felé vettük az utunkat, míg a többiek Gézaháza felé indultak. A Töbör-hegyen összefutottunk Tibivel is, aki az 50-es távot koptatta. Az ellenõrzõ ponton szúró bélyegzõ volt, a sok túrázó miatt csak lassan haladt az önellenõrzés, de túljutottunk rajta és már ereszkedtünk is az Ördög-árok felé. Csodálatos idõ volt, majd végig szállíngózott a hó.


Az Ördög-árok ismét remek választás volt. Csodálatos hely, igazán vadregényes. Az ellenõrzõ pont az Ördög-gátnál volt. Tavaly itt még volt egy létra, ami segített a mászásban, idén ez már nem volt a helyén. Nem is volt egyszerû felmenni, a szikla csúszott és én sem vagyok az a nádszál vékony ember, aki csak úgy felugrál. Persze ez nem lehet akadály, megoldottuk a problémát és már pecsételtek is az itinerre.


Kis pihi, majd újabb botladozás a kövek között. A köveket hamarosan erdei utak váltották fel és nem sokára elértük a Mikulást, vagyis a gázaházi ellenõrzõ pontot. Nagyobb csapat "énekel" éppen a Mikulásnak, a hangulat igazán vidám volt. A pecsét mellé szaloncukor és pici mikulás járt.


Hamar tovább indultunk, mivel elé szerettünk volna kerülni a tömegnek. Ez többé-kevésbé sikerült is. Elõbb egy legelõn mentünk keresztül, majd az út legsárosabb részén, egy szántó szélén baktattunk a bokáig érõ sárban. Ez nem éppen a kedvenc szakaszom. Szerencsére ezen túl már nem sok hasonló szakasz volt. Egészen a Gesztenyés nevû ellenõrzõ pontig volt ilyen vacak a táv, utána kellemesebb erdei úton haladtunk.


A Zörög-tetõig kellemes erdei út haladt, néhol bokáig érõ avarban és persze nem kevés emelkedõvel. Kellemesen elfáradva értünk fel a Zörög-tetõn található utolsó elõtti ponthoz. A pontõrök éppen tüzet raktak, ami nem csoda, hiszen elég hideg volt. Pecsételtünk, frissítettünk és már ismerõs terepen indultunk vissza a cél felé.


Hamar feltûntek Csesznek házai, ahol a Kõmosó-völgy felé vettük az irányt. Kissé trükkös az útvonal, de aki kicsit is figyel, nem tud eltévedni. Még egy utolsó bélyegzés a völgynél, aztán már csak az utolsó emelkedõ a templomig és séta a célig.


A célban a rajtnál már tapasztalt tömeg volt, de legalább meleg, amire most nagy szükség volt. Átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd a csodaszép kisasszonytól a szendvicset és a teát, aztán már csak a többiekre kellett várni. Az idõt forralt borozással ütöttük el, majd amikor megérkeztek a többiek, elindultunk hazafelé.


Érdekes volt a túra változása, ez a 18km-es táv pedig igazán remek azoknak, akik nem akarnak túl sokat ázni-fázni, de látni is szeretnének valamit. Remek választás volt.Túratársaim nevében is köszönöm a remek szervezést, Pistinek pedig a fuvart. Jövõre remélem újra itt.


A túra trackje

 
 
dnvzoliTúra éve: 20122012.12.07 15:11:21
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 50. 2012.


Rajt idén Csesznekrõl,aki korán érkezik megússza a tömeget.A cseszneki rajtnak köszönhetõen az eddig már többször lejárt útvonal egyes részeit az eddigiektõl eltérõen más és más idõpontban érintjük,érdekes változás.Ahova eddig sötétben érkeztünk,oda most délben,ahol 10-11 óra körül szoktunk járni,ott sötétedik ránk.Az idõjárással most nem volt nagy szerencsénk,borongós,olyan semmilyen idõt fogtunk ki a túra nagy részén,viszont sötétedés elõtt elkezdett havazni,leszállt a köd,a hó a Zörögön meg is maradt,úgyhogy a vége nagyon hangulatosra sikeredett!Új rendezõk,az ellátmány is kibõvült,a Mikulás is lecserélõdött,pontõrök helye és személye változott szóval a túra átalakulóban van:))Az útvonal viszont a régi:)


 


Néhány kép az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bakonyimiki2012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget,a rendezést,társaimnak a társaságot!


 


dnvzoli

 
 
JakabTúra éve: 20122012.12.06 21:42:02
megnéz Jakab összes beszámolója

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
bhenn80Túra éve: 20122012.12.06 11:26:24
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Az idei évben elérkezettnek láttam az idõt, hogy személyesen is találkozzak a Mikulással, és erre keresve sem találhattam volna jobb túrát, mint a Bakonyi Mikulás. Hiszen már a nevében is benne van, úgyhogy...


A hajnali órákban indultunk Csesznekre, és már az odaút is izgalmakat tartogatott. Eplény elõtt ugyanis a sötétben 3 hatalmas õz szökellt át az úton. Nem semmi volt az már biztos.


Cseszneken a szervezõk által kijelölt parkolóban hagytuk az autót, és megkezdtük sétánkat a starthelyre a Várkert sörözõbe. Sokan jöttek velünk szembe is, és azon tanakopdtunk, vajon mennyien lesznek ma. A startnál szembesültünk azzal, hogy bizony sokan szeretnének találkozni Joulupukkival, a Mikulással. Habár 4 ember folyamatosan írta a papírokat, így is jó 10 perces sorbanállás után sikerült elindulni a 30-as távra.


Az út elsõ része a Kõ-árokban ment, a látvány frenetikus, a sziklák formái, a levéllepel az úton, az árkok az út mentén mind-mind gyönyörû. Az árkot elhagyva, nemsokára megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol találkozhattunk a Mikulással, aki egy kis éneklésért cserébe adott szaloncukrot, csokimikit, és igazán jó hangulatot a továbbiakra. Egy kicsit újra gyereknek érezhettük magunkat, még így 30 felett is. Köszönjük!


A pontot elhagyva nekikezdett a hó is. Igazi téli hangulat, habár, innen egy kicsit unalmasabb szakasz jött, de szerencsére hamar letudtuk, és máris a következõ pontnál, a Gesztenyésnél voltunk. Innen megláttuk, milyen is az erdõ, amelyik várja a telet. A földön levéllepelen sétáltunk, kellemes érzés volt, könnyû séta, érdekes alakú fákat is láttunk, majd a vasúton (természetesen körülnézve) áthaladva egy ponthoz értünk, ahol magunk lyukaszthattuk a papírt. Az út további részében Zirc felé a vasút melletti gyalogúton haladtunk, közbe nézegetve a gyalogút másik oldalán lévõ patakot, és a mellettük lévõ fákat.


A következõ pontot a szervezõk összekapcsolták egy pizzaszelettel ( ami nagy is volt, jól is esett) a zirci Patkó étteremben, amit mi kiegészítettünk egy kis nedûvel is.


A pontot elhagyva nekivátunk a túra második felének, rögtön a Pintér heggyel, aminek a túloldalán Borzavár, és egy újabb pont várt minket. Borzavárt elhagyva, nemsokára egy kis kitérõvel egy falhoz értünk, majd azt elhagyva beértünk a Porva-Csesznek állomás irányába tartó útra. Itt patakon való átkelések, ugrások adtak további izgalmatakat. Azt megtanultuk, hogy a vízben biztosan állónak tûnõ kövek, nem feltétlenül biztosak. Bele ugyan nem estünk a vízbe, de érdekes mozdulatok azért akadtak.


A vasútállomáson forró tea, és pecsét várt minket, ahonnan kis szusszanás után tovább is mentünk. A Cuha völgyi útra térve észrevettünk a magasban egy kõbõl álló oszlopot, amihez lépcsõ is vezetett. Habár már több alkalommal is jártam erre, eddig még soha nem vettem észre, valószínûleg azért, mert a fák lombjai takarták elõlünk. Mindenesetre ha már így alakult megnéztük, a kõoszlop valaha emlékmû lehetett, ma sajnos egy kicsit lepusztult álapotban van, de még így is méltóságteljesen áll lenézve a magasból.


A Cuha völgyet mi 30-asok nem sokáig élvezhettük, mivel utunk a Zörög-tetõre a Károlyháza melletti úton vitt. Az út néhol erõsen emelkedett, néhol leszûkült, és több helyen is csúszott, de a kilátás, és a látvány feledtette velünk az emelkedést. Nem gyõztünk megállni fotózni (meg persze levegõt venni) az úton. A tetõre érve egy pontõr volt, aki tûz mellett próbált nem megfagyni, ezúton is respect neki.


A pontot elhagyva a tél másik szépsége, a köd is megérkezett, néhol olyan erõsen, hogy a látótáv kb 10-15 méterre csökkent. Sajnos, így nem részesültünk, abban az örömben, hogy megpillantsuk a cseszneki várat, cserébe viszont eszméletlen látványt nyújtottak a ködben eltûnõ fák, és ahogy azoknak a lombjai néhol sejtelmesen kitûntek a ködbõl.


A Csesznekre vezetõ úton már ismerõsként haladtunk, fel a Kõmosó-völgyig (újabb pontlyukasztó), majd a vár alatt a célig.


A célban kedvesen fogadtak minket, pecsét, kitûzõ, emléklap, és parizeres, káposztás kenyér a forró tea mellé. Nagyon jól esett, fõleg mert kint már jól esett (a hó).


Innen már csak vissza kellett mászni a kocsihoz, ahol gyors öltözés száraz ruhába, és elindultunk haza.


A szervezõk ismét kitettek magukért, és az élmények, a táj, és természetesen a Mikulás miatt úgy döntöttünk, jövõre is szeretnénk találkozni a Mikulással.

 
 
nafeTúra éve: 20122012.12.04 22:42:35
megnéz nafe összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 18


GPS-el mért távolság: 19,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 635 m. A valóságban, a parkoló oda-vissza útjával és a teázó megállásainknak köszönhetõen 23,2 km-t mentünk, 670 m szinttel.


Reggel fölvettem Patrikot Bakonycsernyén és átautóztunk Csesznekre. Nyolc óra körül érkeztünk, és simán találtunk parkoló helyet a temetõnél található nagy parkolóban, pedig tartottam egy kicsit tõle. Ilyen szempontból jól vizsgázott a hosszabb távokra is vonatkozó új rajt/cél hely. Viszont tömegközlekedéssel nehezebben közelíthetõ meg. Elég sokan voltak, de gördülékenynek bizonyult a nevezés. Jó sok ismerõssel találkoztunk. Megkaptuk az igazoló lapot, s már neki is vágtunk a távnak. Néhány dolgot csak otthon néztem meg. Az igazoló lap naprakész. Az Ördög-gáttal kapcsolatban már szerepel az idei évben létesített falépcsõ is.


Kényelmes tempóban kezdtük a túrát. Patrikot visszafogtam egy kicsit, ne kezdjen sietni, mert régen túrázott már. A változó halmazállapotú csapadéknak köszönhetõen a fotózás feltételei messze nem optimálisak, így az Ördög-árokig csak kétszer vettem elõ a gépet. Jót beszélgetve haladtunk. Az elsõ emelkedõ után látom, Patrik arcán legördült egy izzadságcsepp. Hoppá! Túl meleg a sapka, amit adtam neki. A mai gyerekek leginkább kapucnit szeretnek használni, de az túrán nem nyerõ. Erre készülve hoztam sapkákat is. Megnéztem, mi van még nálam. szerencsére eltettem egy vékonyabb biciklis sapit is, s az megfelelõen komfortosnak bizonyult. Az út kellemes, még sehol sem csúszott.


Amikor megálltunk teázni, Béli Laci bácsi csapata elhúzott tõlünk, csak a cél közelében találkoztunk velük újra, Robiék pedig, az Ördög-árok bejáratánál értek utol minket, s Géza-házánál húztak el. Következett a túra legszebb része. Gyakran megálltunk fotózni. Mutattam Patriknak, két évvel ezelõtt, amikor a nõvérével vettünk részt a túrán, hol merültem fél combig a patakba, ami most száraz. Érdekes, mennyire változatos a sziklákat alkotó mészkõ megjelenési formája. Néhol csaknem egynemû, máshol vékony rétegû, néhol meg gumós. Egyszerûen gyönyörûek. A járással viszont vigyázni kellett. A vizes, gyakran simára kopott mészkövek nagyon csúsztak. Hol az ösvényen mentünk, hol a száraz patakmederben. Olyan helyeken másztunk át a kõakadályokon, ahol máskor két méternél is mélyebb a víz. Nem volt rossz. Elértük az Ördög-gátat. Már messzirõl láttam, hogy fából készült lépcsõfokok is vezetnek föl a hegyoldalban. Rögvest megnyugodtam, nem lesz gond az átkeléssel. Azért természetesen bementünk egészen a gáthoz is, hiszen olyan szép, hogy vétek lenne kihagyni. Folyásirány szerinti jobboldalon új sodronykapaszkodó jelent meg a sziklamászó kedvûeknek. A baloldali régi (a létesítés után egy, vagy két évvel a víz összetörte a vízszintes vas, járó pallóját) megszûnt, bár ott is föl lehet mászni. Megpróbáltam, nekem nem sikerült. Patrik elég könnyen följutott az elsõ fokra, ami régen a trepnit tartotta. Ott viszont megállt a tudomány. Se le, se föl. Kicsit messze a következõ fok, s a kõ is csúszik. Miután kézzel megtalálta a régi sodronyrögzítõ szemet, egy kis segítséggel már sikerült följutnia, én pedig körbe mentem. Föntrõl láttam, a szurdok túloldalán is készítettek falépcsõt, ami alighanem az itteni Ördög-lik barlanghoz vezet.


Meglepetésemre kék droidtól kaptam az igazoló pecsétet, pedig õk általában a Kõpince-forrásnál szokták várni az 50-es távon indulókat. Kerek repkény most vizsgák miatt nem tudott jönni. Ballagtunk tovább. A következõ gáton, csak lassan jutottunk át, mivel utolértek a gyõriek, s lett egy jó kis forgalmi dugó. A következõ rész is szép, de már könnyebben járható. Sajnos hamarosan elértük a völgy fölsõ kijáratát. Patriknak ez volt a túra legjobb része. Kényelmes úton ballagtunk tovább. Néhol kellett egy-két pocsolyát kikerülni. Megérkeztünk Géza-házához. Szokás szerint nagy élet volt a ponton. Viszont idén mások a pontõrök. Gyanús nekem ez a Mikulás! Mintha ismerném. Nem ugrott be rögtön. A társát viszont azonnal megismertem (rajta nem volt állszakáll). Laci az. Akkor pedig a Mikulás nem lehet más, mint Pintér Józsi. Jobban megnézem, és így is van. Nagyon jól kezelték a tömeget, különösen pedig a gyerekeket, akiknek igen csak tetszett ez a találkozás.


Megkezdtük a kikapaszkodást a völgybõl, s ezzel menetrendszerûen megjött a hideg is. Az aszfaltot elérve megettem az egyik szendvicsemet. Kereszteztük a 82-es utat. Ezzel pedig a megszokott dagonya érkezett meg, sajnos szintén menetrendszerûen, viszont ha minden igaz, akkor a számomra utoljára. Csúszott is, ragadt is a sár. Nem gyõztük keresni a könnyebben járható részeket. Mellettünk a benõtt út, mintha nem lenne annyira bozótos, mint szokott. Próbáljuk ki. Tényleg jobb. A túloldalt pedig mintha gyep lenne. Azt is megnéztem. Valóban az. Út is vezet rajta, mégpedig sármentes! Áthívtam Patrikot. Addigra sajnos a sár elég szépen vett ki az erejébõl. Itt megint jól haladtunk. Úgy néz ki, jövõre járható lesz ez a gesztenyés út, mert a következõ szakaszán már kiirtották róla a bozótot. Láttunk, és fotóztam egy-két érdekes fatörzs torzót. Az egyik, amelyet csak kisebb bozótharc árán lehetett megközelíteni, egészen kivételes. A kérge alapján alighanem vadcseresznye. Jószerével csak egy néhány centis rész maradt meg körben. A belseje teljesen kikorhadt, s ráadásul az idén ki is égett. Patrik elsõ ötlete nem jött össze. Be akart mászni az odúba remetének. Lebeszéltem róla, másként az anyja agyon csapott volna bennünket, mert az elszenesedett részekhez való hozzáérés nélkül lehetetlen bemászni, az meg nyomot hagy a ruhán, nem is akármilyet.


Megkaptuk a következõ pecsétet, elvonultunk egy diófa alá, inni egy kis teát, s mentünk tovább. Ahogy nekem, úgy Patriknak is tetszett az út mentén húzódó sötét fenyves. Természetesen, biztonságos távolságból megnéztük a Károly-házi-víznyelõt. A sárga jelzés, és ezzel együtt a 30-as és 40-táv becsatlakozása elõtt találtunk egy asztalt és padot, így újabb teaszünet következett. Volt, aki a hosszabb távosok közül ellenõrzõ pontnak nézett bennünket, s nagyon csalódott volt a fölösleges kitérõ miatt. Ballagtunk tovább. A Zörög-tetõre vezetõ kaptató, szép, bár alaposan megszuszogtatja az embert. Patrik eddigre elfáradt, ráadásul az elõzõ heti boka sérülése is éreztette hatását. Ennek megfelelõen a hátralévõ teljes szakaszra belassult. A bokáját fõként a lejtõn érezte. A hegyen megkaptuk a következõ pecsétet. Kerítés mentén talpaltunk, aminek elmaradását követõen sokkal szebb lett a táj. A lejtõs rész elején pedig pláne. Kisvártatva elértük Cseszneket. Patrik megállapította, megkerültük a várat. Hát igen, bár meglehetõsen nagy körön. A Kõmosó-árok bejáratánál újabb ellenõrzõ pont, majd a P+-on fölkaptattunk a régi zsidó temetõhöz. Szerencsére, mind a fölvezetõ, mind pedig a levezetõ részen készült az idén falépcsõ. Mennyivel könnyebb így lejutni. Sokan estek itt az elõzõ években. Már csak egy rövid séta volt hátra a célig. A templom után, két ló próbált némi csemegét kérni tõlünk, de semmi egészséges nem volt nálunk. Beértünk a célba, átvettük az emléklapot, kitûzõt. Megkaptuk a teát és a szokásos szendvicset. Mivel sûrû, apró szemekkel elkezdett esni a havas esõ, csak a teát ittuk meg, s irány a kocsi. Majd annak a biztonságában eszi meg Patrik a szendvicset. Ráérõsen ballagtunk a kocsihoz, mivel majd két óránk volt Patrik buszának az indulásáig, s nagyon kényelmesen át lehet érni Bakonycsernyére egy fél óra alatt.


A túra kellemes, látványos. Az Ördög-árok, a fa lépcsõfokoknak köszönhetõen könnyebben járható, mint tavaly. Szerintem, a megfelelõ rajt/cél szervezésnek köszönhetõen az új hely is bevált. Egész normálisan lehetett parkolni is, igaz fõként 4-500 m-re a sörözõtõl, tehát az elõzetes aggodalmaim alaptalannak bizonyultak. Amennyiben jövõre is ez marad a rajthely, ha nem akarok valamiért az 50-es távra nevezni, akkor az megadja a lehetõséget, hogy a 18-as távot, számítógépes térképen mérve, ~26; ~31, vagy ~35 km-esre bõvítsem, a terepviszonyoknak és mondjuk éppen a térdemnek megfelelõen, úgy, hogy végig a túra hivatalos szakaszait használom föl, kihagyva a monoton zirci részt.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. A 900/800 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, szürke árnyalatos térképes igazolólapot (amely egyben 20 %-os cartographia-s kupon) kaptunk. Géza-házán pici csoki Mikulás és szaloncukor, a célban pedig a szokásos, méretes, parizeres, savanyú káposztás szendvics volt az ellátmány.


 

 
 
bullwTúra éve: 20122012.12.03 15:42:43
megnéz bullw összes beszámolója

 A Bakonyi Mikulás 30-ról túrabeszámolómat az alábbi linken olvashatjátok! 



http://bullw.blogspot.hu/2012/12/bakonyi-mikulas-30.html


Jó szórakozást! :)

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.12.14 14:39:56
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 50


A Mikulást szeretni kell

Hisz nem végzett még senkivel

Hát õt sem kell bántani

Sósavba mártani

Ennyit még megérdemel

Mert a mikulást szeretni kell

Mert a mikulást szeretni kell!”

(Dolák-Saly Róbert: Mikulásdal)


Gyorsvonat áll meg Veszprém vasútállomásának harmadik vágányán. Leszállók szélednek szanaszét, a többség a négyes buszra veti magát, néhányan vagyunk csak, akik a várótermet célozzuk meg. Kerek repkény befészkeli magát az ablakba, eleinte bizakodó, késõbb egyre aggódóbb tekintettel néz ki rajta, a város felé. A vacsoránkat várjuk, a gyõri személyvonat indulása elõtt tíz perccel meg is érkezik – holott már Hajmáskéren megrendeltük. Kiváltva néhány túrázó és a vonatszemélyzet irigységét, felszállunk a pizzákkal a bézére, indulásig majdnem el is fogy. Fent, Zircen zúzmara-lepte állomás fogad és néhány pályafenntartási gépezet. Tartunk egy gyors bevásárlást, még éppen nyitva érjük a boltot. Utána átvonulunk a szállásra, felvesszük a rendezõi csomagokat – egyet a Porva-Csesznek vasútállomási kulcsosháznak, egyet magunknak – és már mehetünk is aludni. Nyugodalmas, viszonylag hosszú (bizony, öt egész óra!) alvás vár. Ritkaság.


Hajnalok hajnalán vartyog az ébresztõ, a lehetõ legnagyobb csendben szedjük össze magunkat. Fél öt után nem sokkal lépünk ki a hidegre, hogy a túra útvonalán ismét kisétáljunk a Kõpince-forráshoz, ahol a mai nap legrövidebb ideig nyitva tartó ellenõrzõpontján fogunk bélyegzést osztogatni az arrafelé kirándulóknak. Zircen néhány kósza autóson kívül egy lélekkel sem találkozunk, a parkerdõben pedig hamar szembesülünk azzal a szomorú helyzettel, hogy lámpáink egyesített fényereje, minõ meglepetés, a következõ fa megvilágítására sem elég. Még nem cserélünk elemet, elbotorkálunk a sötét, ködlepte bükkösben. Tetõ, árok, kisebb tetõ, lejtõ. Elõttünk Borzavár közvilágítása, amely valahogy átszûrõdik a felhõn. Lehuppanunk a domboldalon, megcsodáljuk a Borzavár táblát és a szalagozást, amely éles jobbkanyarra vesz rá. Elhagyatottnak tûnõ épület mellett sétálunk el, rákanyarodunk a penetráns csatornaszagot árasztó patak mellett a Csárda-völgyre. Lassacskán ránkvilágosodik.


Még nem érjük el a völgy végét jelzõ sziklákat, amikor a távolban M41-es gépezet, vagyis, miket beszélek, egy 418-as által vontatott személyvonat csattog Veszprém felé. Ez jelzi mellesleg azt is, hogy rövidesen megérkezünk a sziklákhoz és a Cuha-völgyben vezetõ piros sáv jelezte útra. Az elágazásban táblák mutatják a helyes irányt, észak felé térünk, könnyedén kelünk át a Cuhán. Ilyen egyszerû is régen volt már a közlekedés a völgyben. A kulcsosháznál lepasszoljuk a felszerelést az épp ébredezõ Anitáéknak, majd tovasétálunk, kényelmesen. Lassan kiderül, hogy a mai nap színe a szürke lesz, köd ül a tájon. Párszor átkelünk még a patakon, több víz van benne, mint nyáron, de jóval kevesebb, mint ilyenkor általában. Különösebben nem kell gondolkodni a gázlóknál. Nézelõdve, fényképezgetve, a zárva tartó vinye.hu büfé külsõ szemrevételezése (itt sem lesz már kávénk) után már reggel nyolckor tanácstalanul toporgunk a Kõpince-forrásnál. Leülünk, elõhalásszuk tesztelés céljából a nyitrai túrára vásárolt mentõfóliát, beburkoljuk magunkat vele. Nehezen hihetõ, hogy a vékony anyag képes megtartani a hõt, de tényleg mûködik, nem fázom különösebben ücsörgés közben. Az erre túrázók sorát vasssalmos nyitja, majd megjelennek matus.petiék is, akik nulla pontért innen közelítik meg a cseszneki rajtot. Késõbb Börcsök András panaszkodik a csatornaszagra, majd már éppen pontnyitás elõtt lépéshibáék érkeznek. Erre jár még Sir Dan, egyedül, szötske, szintén egyedül, a pécsi csapat nyomában Átol Csabi, a videózó annyi baj legyen, egy népesebb társasággal Ottorino, a puttonyából csokit osztogató (köszönjük!) Mikulás, az esõt ideig-óráig gyors kabátfelvétellel távol tartó nafe, a harmincas távról errefelé kitérõ Mészáros András (megint: köszönjük a csokit! :)), nem sokkal utána dnvzoli, az igazoltan mégsem hiányzó Vera, a pontot ezúttal nem bezáró Vinatti és Ádám, és még igen sokan mások, az erre kószáló rövidebb távosokkal együtt összesen 124 túrázó. Negyed 12-kor, pontzárás elõtt fél órával már ott tartunk, hogy mindenki áthaladt, telefonos engedélyt kérünk a zirci irányítóközponttól a továbbhaladásra. Hiába kapjuk meg, a biztonság kedvéért nekiállunk átnézni a felírt rajtszámokat, amire befejezzük a keresgélést és az elírások azonosítását, letelik a hátralévõ idõ a szolgálatból. Mehetünk.


Bemelegítésnek jó lesz a Zörög-tetõ, megmutatom Repkénynek a nyári darázsveszély övezetét. A fák egy részét azóta kivágták, elhordták a környékrõl. Egyre jobban belesétálunk a ködbe, jó meredek kaptató vezet a zúzmara lepte erdõben. Érintjük a Zörög-hegyi kettes számú földvár tábláját, majd az ellenõrzõpontot, ahol nem kell bélyegeznünk – fõrendezõileg megelõlegeztek nekünk egy teljesítést, telepecsételt itinerrel. Így legalább nem kell állandóan elõbányászni a vízvédett tokból a lapokat. A katona pontõrök egy pár ittfelejtett túrabotot bíznak ránk, a célig visszük õket. Átsétálunk az apró fennsíkon, leballagunk Csesznekre, útközben összefutva a 40-es vagy 30-as távon túrázó Hevér Évával. Cseszneken is köd fogad, a híres várból alig látni egy tornyot, azt is csak egész közelrõl. A Kõmosónál laci069 és Éva néni várják a túrázókat, elegáns, kék ponyva védi õket az esõtõl. Megállunk pár pillanatra, majd átsétálunk a temetõ – utca – templomkert – kocsma irányvektort követve a következõ pontra.


Átvesszük a tea – szalámis kenyér kombinációt, kávéval fejeljük meg az adagot. A pihenõ után a Kõ-árok következik, olvadó zúzmara potyog záporként a résztvevõk nyakába, a szembõl érkezõ rövidtávosok arcáról nem a felhõtlen jókedv olvasható le. Szerintem az enyémrõl sem. Mosolyt egyedül suvlajéktól kapunk, akik szembõl érkeznek nagy lendülettel, egyenfeketébe öltözve. Szóba kerül megint a gát, hiszen ezen a túrán egyetlen centit sem megyünk jóféle tiszai gátakon, viszont januárban erre megint kiváló lehetõség nyílik. Elbúcsúzunk, tovább kanyargunk, fölfelé a völgyben, egészen Gézaházáig. Szomorú, ám korrupt Mikulással találkozunk, valamint a nála is szomorúbb Krampuszlánnyal. Elõadjuk a Dolák-Saly-dal tömörített változatát, de nem hat túlságosan vidítóan. Sétálunk tovább, piros kereszt jelzések vezetnek a párában, nincs sok látnivaló, de legalább lehet haladni. S mi haladunk. Elérjük a piros sávot, majd ifjabb Deli Vincéék pontját. Váltunk pár szót, majd spuri tovább. Utolérünk egy pár fõs csapatot, páran közülük levágják az Ördög-árok felé térítõ hajtûkanyart, késõbb egyikük pár méterrel odébb hatalmasat zuhan a sárba.


A zajos, ám nem szomjas kis társaságot megelõzzük a köves ösvényen, sietve kanyargunk az elõttünk tornyosuló sziklák között. Ezúttal nincs víz a mederben, a haladás könnyû és problémamentes, egyetlen helyen rúgom le csak a lábujjamat, de a villanyszerelõs bakancs nem hagy cserben és tompítja valamelyest az ütközés erejét. Fényképezni sajnos már sötét van, megcsodálni azonban még zavartalanul lehet a völgyet õrzõ kõtömböket. Megérkezünk a gáthoz, a régi létra magasan lévõ, alsó foka okoz csak némi fejtörést, onnantól már könnyedén felsuhanunk az ellenõrzõponthoz. Utolérjük Veráékat, majd tova is sietünk, szemem elõtt egy korai veszprémi busz elérése lebeg. Idõvel véget ér a szurdok, könnyebbé válik a haladás. Távvezetéket keresztezünk megint, ritkás aljú erdõben kanyargunk át Gézaházára, ahol legutóbbi ittjártunk óta emelkedett egy kicsit a hangulat, nem is idõzünk sokat. Trappolunk tovább.


Kiérve a gézaházi major mellé döbbenten tapasztaljuk, hogy a rét egy jelentõs hányadát elkerítették, a szalagozás pedig a kerítésen lobog a szélben. Ha kerülni kell, hát kerülni kell, így a hosszan nyújtott emelkedõbõl rövidke, meredek emelkedõ válik. Találkozunk kiscsibesz túratárssal, kielemezzük az útvonal hátralévõ nehézségeit. Rövid idõre rátérünk a gézaházi bekötõútra, alkalom nyílik külsõ zavartatás nélkül elemet cserélni a fejlámpákban. Átbotorkálunk a 82-es fõúton, sietõsen szedjük a lábunkat a szürkületben, szeretném elérni a piros négyszög jelzés letérését a szántó szélérõl még világosban. Letarolt kukoricás szélén vezet az út, néha járható, néha kevésbé, de lehetne sokkal rosszabb is. A szántás végénél útra térünk, és ellenõrzõpont fogad. Amikor meghallják, hogy mi is pontõrök vagyunk, a reakció a következõ: „Akkor nálatok is van pia!” Repkény kiábrándítja õket, hogy a Kõpince-forrásból vételezett vízen kívül nincs más folyadék nálunk. Elsétálunk a csalódott pontõröktõl. Elérjük az erdõsarkot, éles balkanyarral kezdjük meg a hosszú kanyargást a fiatalosban. Egyre szürkül az ég, egyre jobban szitál a köd. Elérjük a derékszögû jobbkanyart, a Cuha-hegy környékén járunk, széles, a szöttyös idõben is jól járható dózerút vezet nyílegyenesen a völgy felé. Sajnos el kell hagynunk, egyre sárosabb ösvények teszik próbára az ember egyensúlyérzékét. Elég egy figyelmetlen lépés, és máris úgy jár az ember, ahogy én, és mondhat olyat, hogy még a macska rúgja meg is benne van.


Tépázott idegekkel és fülig sárosan érem el a Cuha-völgy oldalában táborozó ellenõrzõpontot. Kikerüljük a bélyegzésre várókat, váltunk pár szót az épp nem szolgálatos pontõrökkel, majd átcsoffadunk a síneken. Újra a KDP-n járunk, ezúttal a kiindulópont Zirc felé vesszük az irányt. Sietõsen. Nagy megkönnyebbülésemre a völgybéli út egyáltalán nem olyan sáros, mint sejtettem, tehát itt is lehet haladni, a busz elérésérõl még nem tettem le. Összefutunk Vinattival és Soós Ádámmal, innentõl a célig együtt tapossuk a folyós ösvényt. Közben háromrészes Bz motorvonat és mozdony + 2 kocsi alkotta szerelvény kattog el mellettünk, elõbbi Veszprém, utóbbi Gyõr felé. Természetesen nem egyszerre. Kardosrét határában elkezdem készíteni elmémet a szennyvíztisztítónál várható gyötrelmekre, ám a dagonya elmarad, kényelmesen besétálunk az aszfaltra, majd az aszfalton a célba. Megkapjuk a díjazást, hörpintek két pohárral is a jóféle teából. Köszönöm a társaságot, a részvételt Mindenkinek! A célban a teafõzéssel foglalatoskodó Deli Vince pálinkával kínál, Repkény is kortyol belõle, de nem mulaszt el sürgetni, hogy elérjük a korainál negyed órával késõbbi buszt. Végül sikerül a bõ tizenöt percet késõ Gyõr – Balatonfüred járatra felszállni, külsõnkre való tekintettel állóhelyet foglalunk el az ajtónál. Leszállunk Veszprémben, felsétálunk a kollégiumig, ahol immár mindketten csak vendégek vagyunk. Belépés elõtt még elnézek a Bakony felé. A köd bámul vissza, meg az emlékeim. Ezzel ér véget számomra az idei Bakonyi Mikulás. Folytatása – valahogyan – következik.


-Kékdroid-


Képek

 
 
nafeTúra éve: 20112011.12.08 20:45:06
megnéz nafe összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 50


GPS-el mért távolság: 46,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1105 m.


Ahogy közeledtünk reggel Zirchez, úgy lettek egyre zúzmarásabbak a fák. Néhol a csaknem a földig hajoltak. A benevezés rendhagyóra sikeredett, ugyanis sürgõsen meg kellett látogatnom a kétbetûs helyiséget. Nevezésnél semmi sor. Ági, egy pesti túratárssal, már úton volt mire beneveztem. Sor sehol. A nevezés elõtti vészhelyzet miatt, csak utána kezdtem meg a készülõdést. Kamásli föl, kesztyûk föl, túrabot elõ. Hívom Zolit (dnvzoli). Úgy számolja, még jó 20 perc, mire indulni tudnak. Neki vágtam a távnak, mondván, úgyis utolérnek, pláne, hogy Zsuzskával jön. Borzavár elõtt ráébredek, nem megfelelõen öltöztem. A hátamat is szélálló anyaggal takaró biciklis dzsekire lenne szükségem. Jól haladok. Borzavár elõtt megelõzöm Ágiékat. Pecsételés, majd tempózás tovább. Ezen a szakaszon igyekszem jó tempót menni. Nem szeretném, ha Zoliék túl korán érnének utol. A Csárda-patak nagyon büdös, különösen, miután egy mellék vízfolyásból hígtrágyát vezetnek bele, ami a tudomásom szerint tilos. Idén, a Csárda-patak és a Cuha találkozásánál nincs ellenõrzõ pont. Gyorsan átmegyek a vasúti hídon. Már régen erre kellett volna hozni a piros jelzést, s nem 2-300 m-el lejjebb keresztezni a patakot. Mindig ez volt a túra legnehezebb átkelése. A jobb parton kiváló tempóban lehet gyalogolni.


Rövidesen megérkezem Porva-Csesznekre. Megkapom a pecsétet, beszélgetek egy kicsit, eszek egy péksüteményt, iszok egy bögre teát, s indulok is. A szépséges Cuha-szurdokot hamar magam mögött tudtam. A Kõpince-forrás elõtt elkezd szemerkélni az esõ. Nem repesek a boldogságtól. A ponton, szokás szerint a kékdroid - kerek repkény páros pecsétel. Beszélgetünk pár percet. Repkényék az 50-es táv teljesítését célozzák meg a pont zárását követõen. Esõállósítom a hátizsákom, felveszek egy igen vékony széldzsekit (Állítólag vízlepergetõ. Hamarabb szívja magába a vizet, mint egy pamut póló.)


Megkezdem a Zörög-tetõre vezetõ kaptatót, ami a túra legnagyobb emelkedõje. 270 m szintet szedek össze. A pontnál Zsuzsáékkal futok össze, s együtt megyünk Csesznekig. Õk csak a 30-as távot vállalták be, az idõjárásra tekintettel. A nekem kényelmesnél kicsit nagyobb tempóban szoktak menni, de legalább jót beszélgetünk. A Kõmosó-ároknál, mivel hiányzik a lánc, balról kerülöm meg a sziklát. A pontõr szerint leszedték, mert kidõlt az egyik fa, amihez rögzítették. Pecsételés és rövid gyaloglás után elérkeztem az itató ponthoz. Kicsit többet kellett sorba állni a pecsételéshez, mint az elõzõ pontokon. Csak egy bögre teát kértem, s kimentem az udvarra. Az itteni szendvics nem a kedvencem, így az otthonról hozottnak láttam neki. Nem kevés ismerõssel futottam össze. Beszélgettünk. Mire a második bögre teához láttam, befutottak Zoliék is. Mivel a frissítés végére értem, továbbindultam. Gézaházáig Bazsival mentünk együtt, aki csoporttal lévén, kénytelen volt, a megszokott tempójánál sokkal lassabban menni. A Kõ-árok elején újra rákezdett az esõ, így kénytelen voltam esõdzsekit fölvenni. Nem sok jóval bíztatott az Ördög-árok elõtt. Ettõl kezdve legalább nem fázott a hátam. Nem csak az esõ, a zúzmara is potyogott a nyakunkba a fákról. A csapadék nagyobb részét is ez alkotta. Kezdett csúszni az út. A Mikulás idén nem adta nóta nélkül a pecsétet. Nekem hirtelenjében csak a „Hull a pelyhes dinamit, felrobbantjuk a sulit…” jutott az eszembe. (Mostanában gyerekekkel túráztam.)


Megkezdtem a Töbör-hegyi kaptatót. Az út hamarosan murvássá vált. Az elmúlt két évben valamikor murvázhatták újra. Sajnos sok helyen csak ökölnyi, vagy nagyobb darabos anyagot használtak. Nem esett jó rajta a járás. Alig vártam, hogy rátérhessünk a piros sávjelzésre. Mészáros András ért utol, aki idén is sikeresen „tévedt el” a 30-as távról az 50-esre. Beszélgettünk egy kicsit, majd társai után eredt, akik jó 100 m-el elõttünk haladtak. A következõ pontnál szalagos lezárás jelent meg balról, egy felirattal, miszerint omlásveszély miatt tilos belépni. Semmi olyan geológiai dologról nem tudok, ami ezt indokolná, így amikor az Ördög-árok bejáratánál megközelítettem Andrásékat, megkérdeztem, tud e valamit errõl. Neki sincs információja. Lehet, hogy bauxit lencsét találtak? Mást nem-igen tudok elképzelni.


Az Ördög-árok most is csodálatos, mint mindig. Az Ördög-árki-patak medre száraz. Itt tavaly félcombig csúsztam a vízbe. Mivel az esõtõl kezd nyirkossá válni a combomon a nadrág, így nem merek sok idõt fordítani a nézelõdésre. Gyulladt már be a térdem, az átázott nadrágtól. Ráadásul a sapkám is átázó félben, s a csere sapit kiraktam otthon, mondván egy plussz egy nagyon meleg szélálló elég lesz. Nem lett elég. Ha nincs szél, akkor a szélálló túlságosan is meleg, így csak Gézaháza után akartam használni. Van olyan hely ahol az elõzõ évben, nyáron is két méternél mélyebb víz volt a katlanokban, most pedig semmi. Azért, az szebb volt, így viszont könnyebb a járás. Az Ördög-gátat elég könnyen sikerült leküzdeni. Megkapom a következõ pecsétet. A kisebbik gáton nehezebb fölmászni, de ez is letudva. Hamarosan kiértünk a völgybõl. András lemaradt picit, s a társai elindulta Dudar irányába. Visszahívtuk õket, s mondtuk neki, végül is arra is el lehet jutni Gézaházára, csak az a plussz 40000 km nem biztos, hogy belefér a szintidõbe. A völgybõl kiérve úgy döntöttem, máris elõ a szélálló sapkával, mert fázik, s kezd megfájdulni a fejem. Erre kiderült, megfeledkeztem a csõsálamról, ami használható sapkaként is, csak egy picit szoros. De jó esett a melege!


A Mikulásnál iszom egy kis teát, termoszból meleg vízzel töltöm fel a hátizsák ivózacskóját. Befutnak Zoliék, s mennek is tovább. Alig tudom utolérni õket. Természetesen Zsuzska megy elõl. Minden esetre van egy-két ötletem, hogyan lehetne elfogadható tempóra lelassítani. Három fejes ekét kellene utána akasztani, vagy mondjuk vihetné a csapat összes hátizsákját (6 db). Valahogy nem díjazza egyik ötletemet se. A Gesztenyésig nem örülök a sárnak, annak meg pláne nem, amit elõre vetít, a harmadik árokra, illetve a Cuha-völgyre. Végre kikecmergünk belõle. Az út, szépen, alattomosan emelkedik a Cuha-hegyre. A levezetõ Harmadik árok, a megszokottnál alig kevésbé sáros képet mutat. Zsuzskáék elõre mennek, s csak az ellenõrzõ pontnál érem utol õket, „jókat csúszkálva”. A ponton elõbányászom, az új, pecázáshoz vásárolt fejlámpát, amit még nem használtam. Kíváncsi voltam rá. mit tud. Mivel az elsõ megvásárolt példány elektronikája gyári hiba miatt kimúlt, nem mertem megbízni benne, így tartalékot is hoztam. Szerencsére a csere lámpa úgy mûködik, ahogy kell. A fényereje, a méretéhez illõen brutális. 15 %-os teljesítmény mellett is csak a legszélesebbre fókuszált fény-nyalábbal használható, hogy ne vakítson. Így a földutat teljes szélességben megvilágítja.


Utolértünk egy lámpa nélkül útnak indult családot. Kölcsönadtam a tartalék lámpát, majd le is lassítottam, s két gyereket magam mellé hívtam, hiszen 5 fõnek kevés egy kis teljesítményû lámpa. Így viszont 3-3 emberre jutott egy. A Cuha-völgy sokkal kevésbé sáros, mint gondoltam, így jól haladtunk, s kisvártatva beértünk a célba, bár a gyerekek alaposan elfáradtak.


Hiába reménykedtünk elõzetesen. Úgy látszik, nincs Bakonyi Mikulás sár, vagy hó nélkül (inkább a sár a jellemzõ). Ettõl függetlenül ez volt a legkönnyebben teljesíthetõ az eddigiek közül. A fényképezõ gépet, csak ballasztnak cipeltem, egyszer sem vettem elõ. Az ilyen ködös-párás túráknak sajátos hangulata van.


A túra ár/érték aránya . 1200/1000 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes, igazolófüzet útvonaljelzés, emléklap, kitûzõ, a rajtban és a célban tea, Porva-Cseszneken sajtos péksütemény és tea, Cseszneken a szokásos savanyú káposztás parizeres szendvics és tea, Gézaházánál pedig szaloncukor és apró csoki mikulás járt.


 


 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20112011.12.06 10:44:58
megnéz dnvzoli összes beszámolója


Bakonyi Mikulás 50.


 2011.12.03.


Pontosan péntek reggelig gondolhattuk azt,hogy ezúttal egy "száraz" Bakonyi Mikulás vár ránk ugyanis az említett nap délutánján Gyõrben elkezd szitálni a köd.A levegõ meg kezd lehûlni.Rakok is gyorsan a szélvédõre takarást,legalább azt ne kelljen másnap kapirgálni.Bár csak így lenne ötösöm a lottón,reggelre jégpáncél fedi az autót,az ajtó szerencsére nyitható(van úgy,hogy annyira vastag a jégréteg,hogy nem tudod kinyitni az ajtókat!),beindítom a motort,a jég vékonyka,hamar leolvad.Elgurulok Zsuzskáért,felveszem aztán irány a Bakony.Az út nedves de szerencsére nem csúszik,azért a felvezetést másra bízom,beállok egy jó tempót diktáló Audi mögé.


 Kicsit a tervezettnél késõbb érünk Zircre,ennek eredményeképp a sorállásból már kimaradunk,Pisti(Popeye)már vár ránk,összecihelõdünk,nekiindulunk.A járdákat túl jegesnek ítéljük a haladáshoz,így inkább az úttesten talpalva emelkedünk ki a városból.Az erdõben ismét a zúzmarában gyönyörködhetünk,azért a mértéke meg sem közelíti a Balaton partján egy héttel ezelõtt tapasztaltakat de azért szép.Hátteret az egészhez itt is a köd adja.Nem mondom,hogy nem örülnék már egy kis napfénynek,de amúgy én szeretem a ködöt is.Mindegyiknek megvan a maga szépsége.


Átkelünk a Pintér-hegyen,lezúdulunk Borzavár határába,megvan az elsõ pecsét,irány a Csárda-völgy.A patak most kiváltképp büdös,hihetetlen ez a durva környezetszennyezés,ha belegondolok,hogy ez a trágyalé nem sokkal innen egyenesen a Cuhába csorog felmegy bennem a pumpa.Ha valaki tudja,hol lehetne ezt a dolgot bejelenteni,kérem szóljon!Tenni kell valamit,ez nem mehet így tovább!


 Az elsõ Cuha-átkelést megspóroljuk,inkább idén is a vasúti hidat használjuk,ráállunk a piros sávra.Itt érjük utol a gyõri 30-as különítményt,Csuka Sanyiékat akik jó tíz perccel elõttünk rajtoltak.Porva-Csesznek hamar megvan,itt aztán sok az ismerõs,-rafterék-,Leviék,Viktor,a kisbéri duó Laci és Jani,M.András....örömködünk egymásnak:) Közben pecsétet gyûjtünk Anita pirosba öltözött segítõjétõl,eszünk egy péksütit,aztán irány tovább.


 A gázlók idén nem jelentenek akadályt,alig csordogál valami víz a mederben.Nézelõdve haladunk,sziklákat,vonatot,Cuhát fotózunk több-kevesebb sikerrel.Kõpince-forrásnál pecsét Repkénytõl és Droidtól,megállapítom,hogy gyönyörû környezetben dolgozhatnak idén,aztán irány a Zörög!


 Jó tempóban nyomjuk,megállás nélkül feltoljuk magunkat a Zörögre,utána megbeszéljük,hogy mindhárman azt vártuk,álljon már meg valaki kicsit pihenni.:)Mindhármunkat hajtotta a büszkeség,ebbe majdnem belegebedtünk:))A magasabb részeken itt is megjelenik a zúzmara,de már nagyon vékonyka és erõsen olvad.A távok találkozásánál pecsét,majd elindulunk lefelé.Sûrû ködbe érünk,aztán kifutunk belõle-szó szerint,a Suttonyi aluljáróig többet kocogunk,mint gyalogolunk.


 Aluljárón át,Csesznekre be,kis hídon át,Kõmosó-szurdokba be.A pontot a szurdok felõl közelítjük,a láncot valaki lelopta(?),kicsit veszélyesebb így,de megoldjuk.A(majdnem teljes) Stalker-családba botlunk,kedves ismerõsükkel gyûrik a 30-at,többé-kevésbé velük együtt jutunk el a Várkert sörözõbe.Akkora a köd,hogy a felettünk tornyosuló várat csak sejthetjük.Pedig nincs messze.Etetõpontra érve megállapítom,hogy a Várkertben az idén sem adtak alább a minõségbõl,a szendvicset ismét egy nagyon csinos lányka nyújtja:)


Bent hiánycikk az oxigén,na meg elég meleg is van,úgyhogy az elemózsiát az udvaron költjük el.Nafe falatozgat a sarokban,jól nyomja ma,25 perccel indulhatott elõttünk,itt értük utol.Persze most nincsenek vele a gyerekek.Jó a hangulat,sok az ismerõs.Kaja végén Pisti dob egy kávét,mi repetázunk a teából(jó alibi a csinos kislány újbóli meglátogatására:) aztán felkerekedünk.Tele hassal aztán nem épp kellemes felkapatni a falu határába,de csak felérünk,majd hogy még jobb legyen a kedvünk elkezd szemerkélni az esõ.Hurrá.Napsütés nuku,de legalább esik,már csak ez hiányzott:)


 Ráállunk a zöld sávra,Zsuzska fagyöngy begyûjtésére ösztökél bennünket,kevés sikerrel,így õ áll neki a mûveletnek.Vajon kinek a feje fölé akarja tartani?:)Egy kis csenevész példányt sikerül levadásznia,de nem használja fel,így a csók elmarad:)


 A Kõ-árokba csepergõ esõ kíséretében érkezünk.A haladás most egyszerûbb itt,még nincs nagy sár,a bedõlt fákat is eltakarították az útból.Látványos a völgy,mint mindig,sokat fotózok,aztán sok fotót törölök itthon minõségi problémák miatt.Már-már menetrendszerûen érkezik szembõl a 17-es távon Márti,Jani,Kiss Robi,most velük tart Schoffi és a februári Vasparipa túrán kelta harcosként megismert Tibi is.Épp Viktort állják körbe aki-ki hinné-valószínûleg mókás sztorikkal tartja szóval a nagyérdemût:)Örülünk egymásnak.


 Elérkezünk a Mikuláshoz.


 A hangulatra most sem lehet panasz,az éneklést sem szabotáljuk el,kapunk is csokit marékszámra.Itt is ismerõs arcokba botlunk,többek társaságában cztamás és csapata vidámkodik épp a Mikivel.Mi is ezt tesszük aztán indulunk,csatlakozik hozzánk(csatlakozunk hozzájuk) a Káli60-on megismert Szabi és Peti egy barátjukkal,irány a piros kereszt jelzés!Csak egyszer jártam eddig erre,néhány szakaszon nem is ismerõs a táj,arra sem emlékeztem,hogy ennyire köves a talaj néhol.Elérjük a Csesznek felõl érkezõ piros sávot,jobbra térünk rajta.A Mogyoróskerti-árok nevû ellenõrzõ ponton pecsétet gyûjtünk be,majd némi hullámvasutazás után megérkezünk az Ördög-árok bejáratához.


 Az árokban aztán nagyot zuhan a sebességünk(egy fotó elkészítése közben zuhanok én is:),minek is itt rohanni,inkább nézelõdünk,fényképezünk.A Gizella-átjárót többféleképp lehet "átjárni",van már itt tereplépcsõ a kikerüléshez,vaslétra az átmászáshoz valamint kifeszített drótkötél a bátrabbaknak a sziklafalon kapaszkodáshoz.A tereplépcsõ kivételével teszteljük a lehetõségeket.Túloldalon ell.pont,pecsételés,egyebek.


 Aztán folytatódik a lassú haladás,csúszik minden mint a jég,átkelünk a Gizella kistestvérén,majd hamarosan szelídül az árok,gyorsabb tempóra kapcsolunk.Szembõl befut a zöld sáv,lecseréljük a pirosat,ezen jutunk el újra a Mikuláshoz.Újabb adag csokit gyûjtünk be,majd elkövetek egy nagyon amatõr hibát,nekiállok menet közben betermelni egy szendvicset.Kis híján rosszul leszek mire sikerül a gézaházai emelkedõn falatról falatra magamba erõltetni,meg is állapítom,hogy milyen okosan választottam idõpontot és fõleg helyet az evésre:)


 Az aszfaltnak ismét örülünk,aztán hamar elmúlik a jókedv miután átkelünk a 82-esen.A haladás itt elég nehézkes,nem nagy a sár,de csúszik rendesen,szerencsére nafe (akit a Mikulásnál értünk be ismét) talál egy szûk ösvényt a bozótos szélén,amig ez kitart azon emelkedünk.Aztán marad a kukoricatarló,azon jutunk el az idén kicsit elõrébb tanyát vert ell.pontra.


 A személyzet itt nagyon vidám,látszik,hogy legurult már némi alkohol,begyûjtjük a pecsétet aztán elgyalogolunk a piros négyzetig.Útbaigazítunk egy csapatot akik a jelzés rossz ágán indultak meg,majd mi is követjük a jó irányt.Ez már a levezetõ szakasz,különösebb érdekességet nem tartalmaz,a Cuha-hegyet szinte észre se venni,nem egy markáns kiemelkedés a Bakony rengetegébõl az biztos.:)


 A Harmadik-árok sem veszélyes ma,lerohanunk a Cuha-völgy nevû ell.pontra,annyi baj legyen(Heyjoe) és widi túratársak pihengetnek itt többek társaságában,váltunk pár szót,majd begyûjtjük az utolsó pecsétünket.Átkelünk a vasúton,dobunk egy balost,beállunk Zirc irányába.Itt kerülnek elõ a fejlámpák,szerencsére az utat érzésem szerint elgréderezték,nem találkozunk nagyobb dagonyákkal,keréknyomokkal.Ez a vége már elég monoton,sötét is van,nem is történik semmi,szótlanul bandukolunk,vagy nafét hallgatjuk aki lámpaszakmai elõadást tart nekünk.Aztán mégis esemény színesíti az utat nafe kisegít némi lámpafénnyel egy a sötétség rabjává vált családot.Lámpát ad nekik,lelassul a tempójukra,bekíséri õket a városba.Derék dolog.


 Nagy nehezen aztán csak eljõ a híres szennyvíztelep,mellõzzük,bakancsunkról sarat rugdalva,azt pocsolyákban tisztogatva besétálunk a suliba.Díjazás átvétele,teázás,aztán irány haza.Bár szemerkél valami az út most sem csúszik,jó tempóban érünk Gyõrbe.


 Újabb tartalmas napon vagyunk túl,rengeteg ismerõs arccal találkoztunk,ennek a túrának én ezt tartom a legnagyobb erényének.Eshet itt az esõ,lehet fél méteres hó,kinézhet egy jó kis sárdagasztás,akinek élete része a természetjárás az ilyenkor itt van,a barátok,ismerõsök összefutnak,vidáman váltanak pár szót,és ez a lényeg!A többi csak ráadás.


 Köszönöm a lehetõséget!


 Mindenkinek köszönöm a társaságot,a Rendezõknek köszönöm a túrába fektetett munkát!


 dnvzoli


És a túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas502011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
huszia64Túra éve: 20112011.12.05 19:29:10
megnéz huszia64 összes beszámolója


Bakonyi Mikulás 30


 


     December 3. szombat reggel. Még az ég alja sem világosodik, s mi az ónos szitálásban és ködben Zirc felé tartunk, hogy egy tél elei harmincassal köszöntsük a néhány nap múlva megérkezõ Mikulást. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a Mikulással nemcsak találkozni fogunk, s hozzá nem is egyszer, és nem is egy alakban, ha nem valószínûleg ezen a napon, a Keleti-Bakonyban lesz a világon a legmagasabb egy négyzetkilométerre jutó Mikulás sûrûség. Megérkezvén Zircre a már jól ismert Reguly iskola elõtt minden parkolóhely foglalt volt, így egy kis mellékutcában tudtunk megállni. Még ki sem szálltunk és jóformán megtelt ez az utca is érkezõ autókkal. Hátizsákos, bakancsos emberek mindenütt. Voltak akik az indításra igyekeztek, mások már az ellenõrzõfüzetekkel a kézben igyekeztek az országos kéken elhagyni a várost. Gyors nevezés, és már újra a város reggeli párájában gyalogoltunk. Ekkor feltûnt az elsõ leküzdendõ akadály, egy presszó képében. Egy kávé és a szokásos indító "agancsos kóla", és ez a feladat is letudva. Ötven méter után a város kellõs közepén benéztük a kéket. A párában a zöld is kéklett. Egy perc és újra megvolt a helyes jel.


Az elsõ találkozás



 



     Alig tíz perc után, elértük a Pintér-hegyi Parkerdõt. A fákon vastag dér fehérlett, viszont az aljnövényzet levelei haragos zöldek voltak. December elején furcsa kontrasztja ez a természetnek, fõként ha hozzávesszük, hogy 10-15 kilométerrel korábban Eplény után vékony hóréteg borította a tájat. Finoman kezdett emelkedni az ösvény, és nem sok idõ volt az elmélkedésre, mögöttünk nagyobb, zajos csoport tûnt fel. Ekkor még nem hatott rájuk az erdõ csendje. Aztán a Pintér-hegy emelkedõje, halkabb haladásra ösztökélte õket is. Kiérve a fák közül felsejlettek a völgyben Borzavár elsõ házai. Az idõ kicsit tisztulni kezdett, egyre jobbak lettek a látási viszonyok. A Borzavári-ér hídjánál kisebb tömeget láttunk, megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra. A pontõrök a kocsijukban gubbasztottak, csak résnyire engedték le az ablakot, a pecsételéshez. Aztán megérkezett a zajongók csoportja, s ennek örömére csak kikecmeregtek a kocsiból. Miután könnyítettünk a ruházaton és átmelegítettük magunkat némi hozott forralt borral, folytattuk az utat, elhagyva a kék jelzést, már szalagozást követve Porva-Csesznek vasútállomás felé. Három kilométeres eseménytelen szakasz következett. Ekkor elértük a Cuha-völgyet és a piros jelzést. Nemsokára átkeltünk egy gázlón a Cuha túloldalára és a patakot és a vasutat követve szép erdei úton bandukoltunk. Zircet már két órája  elhagytuk, de csaknem akart feltûnni a kulcsosház és az állomás. Aztán egy kanyar mögött feltûntek a már jól ismert épületek.


     Belépve az állomás épületébe találkoztunk az elsõ igazi Mikulással pontosabban Mikilásinával. A pontõr, talpig pirosba öltözve, igaz szakáll nélkül Anita volt, akit már a Téli Ha-vas-paripáról ismertünk. Akkor "ördögként" jelent meg. Forró teával és pogácsával kínálta sorra az érkezõket. A mellettünk lévõ helységben pedig már az eredeti, hamisítatlan nagyszakállú Télapó ücsörgött egy gyerekcsapat között, akik kis kézmûves játékokkal, rajzolással szórakoztatták magukat. Anita elmondta, hogy két nap alatt hatszáz gyerek volt fenn, persze szervezett keretek között. Mindenki kapott ajándékot, voltak különbözõ foglalkozások, az erdészet segítségével, még vadetetésen is részt lehetett venni. Jó volt látni és hallani a lelkesedését, de indulni kellett, mivel sok-sok kilométer várt még ránk. Búcsúzáskor megállapodtunk, hogy a februári Ha-vas-paripán újra találkozunk. De még figyelmeztetett minket, hogy a részvétel jelmezben lesz "kötelezõ". - Rettegjetek, ott leszünk ! -


Csesznek


     Folytattuk az utat a piros jelzésen. Jól kiépített, széles útszakasz volt. Vinye felõl kirándulók sokasága igyekezett gyerekekkel, láthatóan fõként családok voltak Anitáékhoz, egy kis találkozóra a Mikulással. A Rókalyuk-dombnál elágazott az út, az ötvenesek Kõpince-forrás felé igyekeztek, a negyvenesek és mi, pedig Zörög-tetõ meghódítására készültünk. Károlyháza elõtt Juditot nagy öröm érte, talált egy szép csokor téli fülõkét. Gombászaink egész õsszel járták az erdõt, de a száraz idõ nem volt kegyes hozzájuk, s most itt volt önnön valójában a fülõke. Az itiner szerint húzós emelkedõvel lehet feljutni a tetõre. Azonban az út csak finoman emelkedett, s ez a hátra lévõ szakaszra nem vetett túl jó fényt. Az Ördögi-vadászházat elhagyva aztán erõs hajrá következett a gerincre. Meredek, kanyargós és az ágakról idõközben záporként hulló dér és jégdaraboktól csúszós ösvényt, bedõlt fatörzsek tették még nehezebbé. Viszont az egyik tönkön találtunk még kései laska gombát is. Illetve, csak törmelékeit, mert valaki már elég durván leszedte. A tetõn a pontõrök kis tûz mellett melegedtek és próbálták gyorsan kezelni a két irányból is érkezõket, mivel az ötvenesek a Kõpince-forrás kitérõ után itt újra csatlakoztak a másik két távhoz. Hosszú, elnyújtott lejtõ következett a zöld jelzésen Csesznek felé. Egy-két helyen komolyabb lehajlás is volt de gyorsan lehetett haladni, így az ellenõrzõ pont tömege teljesen eloszlott. Ketten Judittal haladtunk a déli harangszó irányába. A következõ pont, a település határában található Kõmosó-völgy volt. A szurdok a Vár-hegy oldalában található, csodás hely. A patak mellett két oldalt hatalmas sziklafalak tornyosulnak. Szép sziklalépcsõkön csordogált a víz a mélyben. Vízbõ idõben szép vízesés lehet itt. Nem messze a térkép barlangot is jelzett, de megmászni a szurdokot és megkeresni a barlangot most nem volt idõnk. Az ellenõrzõpont felkeresése pedig kimondottan veszélyes volt, egy húsz-huszonöt centis peremen kellett megkerülni egy nagy sziklát, úgy hogy alattunk a szurdok volt. Amint visszafogott lélegzettel átkeltünk a vizes peremen, láttam, hogy a szikla mögött van egy "cselédbejárat" a félõsebbeknek. Viszont a festett jelzés erre vitt. Nem bántuk meg. Gyors pecsételés, és egy régi izraelita temetõ maradványai mellett a következõ pont a Várkert Sörözõ felé vettük az irányt. A két pont csak egy kilométerre van egymástól. A sörözõben nagy volt a forgalom, mert a három leghosszabb táv ellenõrzõ pontján kívül több rövidebb táv, illetve két körtúra indító és végpontja is itt volt. A hosszú távosok a pecsét mellé ital és étel bont is kaptak. Jól esett a forró tea és a szendvics.  Túl voltunk a táv felén és a szintidõnk is megengedett némi pihenést. Közben érkeztek a többiek is, egyre több piros mikulássapkás túrázó gyûlt össze, s befutott két teljesen beöltözött ember is. Úgy néztünk ki, mint egy kihelyezett Mikulás találkozó. Jó hangulatban folytattuk a túrát. Felkapaszkodva a mûútra, továbbra is a zöldet követve Gézaháza felé indultunk.


A "hivatalos" Mikulás


     Aszfalton haladva elhagytuk a kempinget és a szabadtéri színpadot, ahol nyaranta koncertek és fesztiválok zajlanak. Egyre többen érkeztek szembõl, folyamatosan jöttek a rövidtávosok a cseszneki cél felé. Letértünk a mûútról és erdõben haladtunk tovább. Néhol kimondottan nagy volt a szembeforgalom, és egyre több a mikulássapka. A fákról záporszerûen hullott a zúzmara, néhol egybefüggõ fehér szõnyeget vetve az avarra. A fagy is engedett, és mindinkább sárossá, csúszóssá vált a talaj. A Kõ-árkon keresztül értünk Gézaházára. Az erdei pihenõnél a pontõrök mellett várt mindenkit a túra "hivatalos" Mikulása egy krampusszal, aki mi sem természetesebb, hogy lány volt. Kis szépséghibája azért akadt a dolognak, valahol a nap folyamán elveszett a Mikulás szakálla. Viszont a kedve igen emelkedett volt. Ha valaki hajlandó volt énekelni neki, csoki mikulást és szaloncukrot ajándékozott, a visszafogottabbaknak, maguknak kellett elvenni az édességet a rönkasztalról. Mikor épp nem jött új delikvens, elõvette szájharmonikáját és kellemes zenével szórakoztatta a nagyérdemût és önmagát. Mókás, szívet melengetõ helyzet volt. De az idõ nagy úr, menni kellett. Az ötvenes és negyvenes táv innen egy kitérõt tett az Ördög-árok felé, hogy az Ördög-gáton keresztül visszatérve újra találkozhassanak az addigra valószínûleg még vidámabbá váló Mikulással.


Az utolsó tucat


     Tehát búcsút vettünk a jó öregtõl és nekivágtunk az utolsó tizenkét kilométernek. Szelíd emelkedõn megkerültünk egy lovardát, elhaladtunk a „Rotes Haus” mellett és egy végeláthatatlan egykori kukoricaföldön, soha véget nem érõ sárdagasztásba kezdtünk. A kreatívabbak megpróbáltak a gazban gázolni, de a derékig érõ, sûrû növényzet sem jelentett jobb utat. Így többen maradtak a szántóföldön, bízva abban, hogy egyszer minden véget ér. Ez Gesztenyésnél, az utolsó elõtti ellenõrzõ pontnál meg is valósult. Itt három igen jókedvû fiatal volt hivatva pecsételni. Ahogy odaértünk, „Hogy van a Mikulás ?” felkiáltással fogadtak mindenkit, majd érdeklõdtek, hogy az öreg nem küldött e valamit. A nemleges válasz után kicsit elszomorodtak, de ez nem tartott soká, mert jött a következõ csapat, és újra felhangzott a harsány érdeklõdés. Nem hinném, hogy különösebben hiányzott nekik az ajándék, és valaki, vagy valakik úgy is „megszánták „ õket. Mi is megtettük volna puszta emberbaráti szeretetbõl, de Gesztenyésig kifogytunk az otthoni készletbõl. A Cuha-hegyen át folytatódott a túra,  a Cuha-völgy felé, az utolsó ellenõrzõpontra. A ponton véletlenül összejött egy újabb teljes díszû Mikulás, és jó néhány piros sapkás túrázó. Egyik túratársunk szelíd erõszakot alkalmazva egy kupacba is gyûjtötte a társaságot, és elégedett mosollyal fotózta le a színes kompániát. A „brigádfotó” elkészülte után nekivágtunk az utolsó öt kilométernek. A Cuhát, illetve a vasúti sínt követve haladtunk a szürkületben Zirc felé. Közben elkezdett újra leszállni a köd. Már éppen lámpagyújtás következett volna, amikor feltûntek elõször Kardosrét, majd Zirc fényei.  A kivilágított utcákon kisebb csoportokat alkotva értük el a célt, az általános iskolát, ahol a megérdemelt kitûzõket és emléklapokat átvehettük. A rendezõk forró teája, pedig kihúzta az egésznapos nyirkot a csontjainkból.


Jól szervezett, élvezetes túra volt az idei Bakonyi Mikulás. Néha kicsit jelmezbálosak voltunk, de ez csak emelte a jó hangulatot. Némi hó és kevesebb sár persze jobb lett volna, de ne legyünk maximalisták. Elvégre, ahogy az emléklap szövege is írja a lényeg az volt, hogy találkoztunk a Mikulással és teljesítettük a Bakonyi Mikulás teljesítménytúrát. Ezt tettük több mint ötszázan, és hogy hány Mikulással találkoztunk, azt megszámlálni sem lehetett. De hogy a gézaházi apó mindenkinek az emlékében megmarad az biztos.


 


A túrán készült képek az alábbi címen elérhetõk a galériában : http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2828169


 


 

 
 
HeyjoeTúra éve: 20112011.12.05 13:11:55
megnéz Heyjoe összes beszámolója

 
 
olsenTúra éve: 20112011.12.04 18:41:21
megnéz olsen összes beszámolója

 



Szia emberek,volt egy hétvége elõrehozott Mikulással,szaloncukorral,ördögi árokkal a Bakonyban..


hát akkor,köddel kezdõdött,az autóban öten szorongtunk a szokásos három helyett,téptünk Zirc felé ,ahol a szokásos adminisztráció után elindultunk sokan,ebbõl kis csapatunk hat fõt képviselt – itt említeném meg,hogy a tea ingyenes volt,de a nevezés és a kávé pénzbe került,bankkártyával továbbra sem lehet fizetni ezeket a dolgokat..szóval a rajt után kék a jel,de szalagok is segítenek,és a nép,aki kitûzõre és oklevélre hajt,az nyomul a csúszós úton ki a városból,elég követni õket,ez is nehezen megy,vérprofik húznak el melletünk,flanelingben és piros kabátban,van,akire féltékeny hitvese itt is felügyel,követi zsákkal,de a többség más-más családból származik,fiatalok fogják átmenetileg egymás kezét,az öregebbek botot szorongatnak..semmi érdekes,minden teljesítménytúra,sõt minden egyéb túra errõl szól,emberek egy csoportja feláll a fotelbõl,leteszi a tv távirányítóját és elutazik,hogy ködben-esõben-hóban átfagyva,megsülve elfáradjon,ezt emberek másik csoportja szervezi-vezényli  nekik,õk a szervezõk..elsõ pont,Borzavár elõtt stempli,leválás a kék jelrõl és jobbra el,szalag vezet föl a piros jelzésig,onnan a porva-cseszneki vasútállomásig,ahol télapó,süti és tea fogad,fogadás után tovább a piros jelen,Kõpince-forrás,kedves vegyes páros pecsétel,a forrás folyik,az út zöldre vált,Zörög hegy,Zörög tetõ,tûz mellett pontõrök,pecsét,és hasítunk a Kõmosó völgy felé,még mindig a zöld,az útviszonyok megfelelõek,a látásiak kevésbé,a vár köd mögött bújik,de közeledünk,kaptató a völgybõl föl,temetõ,és a templomkert után a Várkert sörözõ enyhíti a bánatot,a köd miattit,szendvics,tea,unicum,irány Gézaháza,itt már szembejövõ forgalom is van,elágazásnál szokott krampuszkás-télapós, szaloncukros üdítõ,jókedvünket nótával bizonygatjuk,és lecseréljük a zöld jelet p+ -ra,aztán pirosra,az Ördög-árok száraz,benne vagyunk,toljuk a távot,újabb pecsét,és megint a Télapó,aztán Gézaháza másik oldala,a fogadó még nincs felújítva,lovak legelésznek,egyik kabáttal,a többi szõrével védekezik a köd és a csendes esõ ellen,sarat dagasztunk,majd automata pecsételõpont a Gesztenyésnél,és piros négyszög vezet vissza a Cuha völgybe,utolsó elõtti ellenõrzõ pont,barátságos fiatalok vizet szolgáltatnak,almával honoráljuk és tovább,szûk a szintidõ,esõ is van,és fárad a meglévõ társaság,cél,hogy mielõtt elfárad teljesen,célba legyen..sikerül,Zirc fényei vakítanak,át a hídon,flaszter és sétaút az iskoláig,megcsináltuk..tea,kitûzõ,emléklap,bélyeget is lehet venni 2012-re,nagy könyvbe kerül nevünk másik három túra miatt..


remek szervezés,talán az idõjárás nem lett egyezetve Pataki Zitával,de csupa jó volt így is..


 

 
 
Bakony turistájaTúra éve: 20112011.12.04 15:21:45
megnéz Bakony turistája összes beszámolója

Bakonyi Mikulás-50


A történet 1993-ban játszódik. Két nagyobbik lányom (a kisebbik még pajzán gondolat sem volt ) várta a Mikulást. Rita 6 éves, Klaudia 3 éves volt. Nagyobbik lányom megfelelõ élettapasztalattal rendelkezve kijelentette, hogy a rossz gyerekeknek is hoz a Mikulás ajándékot, csak nem azt amit szeretnének. Én meg úgy döntöttem, hogy hozzánk a Krampusz hozza majd az ajándékot, s viszi majd a két rossz gyereket a zsákjában. Munkahelyemrõl kölcsön vettem egy õrbundát és egy "õrbotost", s feleségem fekete harisnyáját a fejemre húzva, majd megfelelõ szarvakat fabrikálva beöltöztem Krampusznak. Két zsákom volt. Az egyikbe az ajándékot raktam, a másikba a Durmi nevû macskánkat, aki a rossz gyereket szimbolizálta, ahogy csendben ugrált a zsákban. Jó erõsen megvertem az ablakot, majd csöngettem. Klaudia jött az ajtóhoz, s rémültem menekült a szobájába, azzal a felkiáltással, hogy "itt a Krampusz". Rita lányom tréfának vélte a dolgot, s most Õ jött ajtót nyitni, s legnagyobb meglepetésére, tényleg a Krampusz volt az ajtóban. Beengedett . Én elõadtam az ilyenkor szokásos mondandót, és a sûrûn potyogó gyermek könnyek valamint feleségem harsány kacagása közepette átadtam az ajándékokat. Lányaim sûrûn fogadkoztak, hogy bizony õk jók lesznek az elkövetkezendõ idõszakban, ha el nem viszi õket a Krampusz bácsi. Visszavittem a "jelmezt" a munkahelyemre, s kisvártatva haza mentem. Jó nagy csend fogadott a gyermek zaj helyett, a csomagok még érintetlenek voltak. Arra a kérdésemre, hogy "vajon a Mikulás járt e nálunk", csak hümmögés volt a válasz. Klaudia lányom megjegyezte, hogy hozzánk az idén a Krampusz hozta az ajándékot, s bizony õk nagyon megijedtek tõle, csak azt nem értették, hogy a Krampusznak miért volt olyan a hangja mint az Apunak...

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20112011.12.04 11:12:27
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Minden jel arra mutatott, hogy megszakad a hagyomány, és nem látom meg idén a Bakonyi Mikulást. A kocsim bedöglött, s a szerelõ semmi jóval nem vígasztalt. A környékbeli túratársak nem tervezték ezt a túrát. Tömegközlekedéssel Csemõbõl Zircre… Hagyjuk. Aztán pénteken este hirtelen fordulat állt be. Az autószerelõ telefonált, hogy mégsem az adagoló sz..t be, hanem a gázolaj melegítõ egységben van dugulás. Megbütykölte, s a gép úgy megy, mint az álom. Holnap elhozza, vagy inkább érte megyek? Hooolnap? Most azonnal! Gyorsan összeraktam a hátizsákomban a szokásos dolgokat, kikészítettem a kopott túraruhámat. Szendvicsem sincs. Majd veszek útközben. Autópálya matricám sincs. Mire való az internet? Gázolaj is alig kotyog a tank alján. Na, ez már tényleg nem kifogás! Akarsz menni vagy nem? Akkor, meg ne síránkozz!

Hajnali négykor csörgött az óra. Fõztem teát a termoszba, s már indultam is. Azaz indultam volna. Hová is megyek tulajdonképpen? Akkora a köd, hogy az orromig sem látok. Na mindegy. Elindulok, hátha csak a mi kis virágos falunkat öntötte le tejföllel a Fennvaló. Elárulom. Nem így történt, végig korlátozottak voltak a látási viszonyok. Mivel az úton alig járt valaki ezekben az órákban, a kerekek közé vettem a terelõvonalat és bíztam a hagyományos szerencsémben. Az autópályára rákanyarodva sokkal jobb lett a helyzet. Meglepõen jól haladtam, miután sikerült rátapadni egy elég bátor autóstársra. A hátsó lámpájáról le sem vettem a szemem. Aztán (a tervezetthez képest) félórás késéssel Zircen voltam.

A korábbi évek gyakorlatától eltérõen nem kellett a nevezéshez tolongani. Kérdezték, mikor szeretnék indulni. "Most", volt a nem túl terjengõs válasz. Így 7:30 került az itineremre. Ekkor viszont befutott egy jó ismerõs. Mit egy? Legalább tíz! Mindegyikkel „kellett” pár szót váltani. Háromnegyedkor végre kiléptem az iskola kapuján, s rutinosan ráálltam a K- jelzésre. Éreztem, ma nagyon jól megy. Határozott tempót diktáltam magamnak. Egyrészt fáztam egy kicsit, másrészt fél szemmel láttam Halimát is a rajtban, de õ vagy tíz perccel elõttem el tudott indulni. Jó lenne köszönni neki. Egymás után elõzgettem az elõttem indult túratársakat. Mondjuk ilyen sem gyakran szokott megtörténni. Általában én szoktam elõzékenyen elengedni a mögöttem induló mezõny nyolcvan százalékát.

Most jól esett egyedül haladni. Jól elbeszélgetem magammal. Volt idõm gyönyörködni a tájban. Persze csak a közeli dolgokat láthattam, mert a köd bizony jócskán körbevett itt is. A száraz õsz miatt még mindig vastag, zörgõ avartakaróban gázoltam. Szeretem hallgatni azt a zajt, amit a száraz falevelek okoznak, amikor nem is emelem, hanem inkább húzom benne a lábam.

A fák ágai vastagon zúzmarásak voltak. Mesebeli táj. Hm… Nincs is hideg, pedig még csak most kapaszkodtam ki a Pintér-árokból. Az elsõ ellenõrzõponton megkaptam a pecsétet és két isteni rumos-diós szaloncukrot. A jobbik fajtából. Ha jól emlékszem tavaly is ez a két legény volt itt. Arcról olyan ismerõsek, de meg nem mondom, hogy hívják õket.

A Csárda-völgy nagyon jól járható volt. A korábbi évek emlékei tolultak szemem elé. Mindahány felejthetetlen élmény. Sok különös kaland. Aztán az ábrándozásomból az elsõ patakátkelésnél riadtam fel. A patak vizének színe teljesen összhangban volt annak pöcegödörre emlékeztetõ szagával. A borzavári szennyvíztisztítóban talán nem minden a technológiai elõírások szerint zajlik. Ez a sajnálatos apróság viszont nem akadályozta meg a szennyfolyamot, hogy gátlástalanul belefolyjon a Cuha-patakba.

Már itt is vagyok a Cuha-völgyben? Akkor mindjárt itt a következõ ellenõrzõpont. A gázlón való átkelés könnyen ment. Volt víz a mederben, de nem túl sok. Nem úgy, mint júliusban a Cuha 35 túrán. Milyen lehangoló is volt a száraz mederben átkelni a patak túloldalára. A sebességem határozottan jó volt. Ha megkérdeztem volna magamat, biztos azt mondtam volna, hogy lesz még ennek böjtje, a végén megbosszulja magát ez a magamhoz képest erõs tempó.

A vasútállomásra érve megláttam Halimát, amint elemet cserélt a GPS-ében. Így végre bemutatkozhattam neki. A pontõrtõl átvettem pár percre a pecsételést, amíg hozott nekem csavarhúzót. Úgysem találjátok ki miért volt rá szükségem. Közben elmajszoltam kettõt abból a sajtos stangliból, amit egy nagy kosárból vehetett, aki megkívánta. A kis helyiségben olyan pirítósillat volt, amit akkor érez az ember, ha valaki az indokoltnál hosszabb ideig pirítja a kenyerét a sporhert platniján. Errõl újra kisgyermekkori emlékeim jutottak eszembe. Ma ez egy ilyen nap. Hoppá... Indulni kellene.

Visszaadtam a bélyegzõt a pontõrnek és a nyakam közé kaptam a lábam. Minden kanyarulat, minden fa ismerõs volt. Itt kell lekanyarodni a S3-re, mindjárt itt a vadászház. Utána kis lejtõ, majd a kellemetlen kaptató. S itt a balos kanyarban ott az a szikla, mely geoládát rejt. Hm... Kedves emlék. Megállás nélkül feljutottam a Zörög-tetõre. Ilyen sem volt még. A katonaruhás pontõrök tûzgyújtással voltak elfoglalva. Amíg a pecsétemre vártam éreztem, hogy bizony az elmúlt emelkedõn a póló igencsak megnedvesedett a hátamon. Álldogálás közben kifejezetten fáztam. Jó lesz haladni, ha nem akarok megfázni. Alkalmasint átöltözök. Van egy tartalék póló a zsákomban.

Most viszont lefelé a Z- sávon Csesznekre. Pihentetõ a túrának ez a része. Egy meredek, köves lejtõt leszámítva, jó tempóban lehet haladni. Hamar meg is lett a 82-es út hídja, majd a kedvenc fahidam a Kõmosó-völgy elõtt, s a szikla melyet eddig mindig jobbról kerültem ki. Most a könnyebbik utat választva balról mellõztem. Pecsételés után fel a temetõhöz, majd egy meredek füves lejtõ. Itt szoktam elcsúszni. Most kivételesen nem élek a lehetõséggel, s a P+ jelzésen rutinosan lépek be a templom kapuján, hogy a hátsó kiskapun el is hagyjam a templomkertet. Pár lépéssel a Sörözõben is voltam.

Itt aztán volt élet. Volt, aki innét rajtolt, s volt, akinek ez már a cél, de sokunk csak a klasszikusnak mondható párizsis savanyú káposztás szendvicsét kívánta elfogyasztani. Megfigyeltem, hogy a pultos kisasszony, aki a szendvicseket adja minden évben más személy és minden évben egyre csinosabb. Nem mondom mindig helyesek voltak, de az idén… Mikre nem gondol a férfiember, ha a felesége sodrófája 200 km-re pihenget a spájz felsõ polcán… Vén marha! - mondom magamban. Idd meg a teát, aztán irány a Kõ-árok!

Eleinte aszfaltos szakaszon haladok, majd a Z- jelzés bekanyarodik egy rétre, majd az erdõbe. Egész elhagyatottnak éreztem magam. Az elmúlt években túrázók zsivajától volt hangos ez a rész. Most volt módom elmélyültebben is gyönyörködni a névadó sziklaalakzatokban. Néha jött szembe 1-2 rövidebb távos túratárs. Könnyen el tudtuk engedni egymást, kölcsönösen jó utat kívánva egymásnak.

Mostanra a hõmérséklet is emelkedni kellett. Nem volt éppen kánikula, de arra éppen elég, hogy a faágakon felhalmozódott zúzmara kezdett megolvadni, s hol csak szitálgatott, hol robajjal zúdult a nyakamba a jég és a nulla fokos víz. Nem mondom, hogy kellemes volt, de nem is volt annyira kellemetlen, mint így leírva gondolnád. Az biztos, hogy jobb volt, mintha a TV elõtt ücsörögnék.

Nem sokára aztán éneklésre lettem figyelmes. Hoppá! Ez már Gézaháza. Itt a Mikulás. Tavaly is kellett volna énekelni neki, de akkor szégyenlõsen megkíméltem hangomtól õt is és a túratársakat is. Most nem ússza meg! Kellene valami frappáns rigmus. Be is ugrott néhány, az alkalomhoz kevésbé illõ rím, de aztán egy klasszikus téli verset költöttem át. Párszor átismételtem magamban, s oda is értem a pontra. Jól sejtettem. A borostás Mikulás és a csinos Krampusz máris az éneket követelték. Mire én:

"Hull a pelyhes fehér hó,

Jöjj el kedves túrázó.

Minden pontõr téged vár,

Itinerbe pecsét jár."

S a ráadás:

"A zsebembe cukor jár,

Mikulástól… (ekkor a piros ruhás apóra pillantottam. Neeeem, azt mégsem.)

Krampuszlánytól puszi jár!"

Miután a fentieket pontosan ilyen sorrendben meg is kaptam a Töbör-hegy felé vettem az irányt a P+ jelzésen. Alig haladtam 4-500 métert, mikor észleltem, hogy a ponton felejtettem a túrabotjaimat. Na mindegy. Nem megyek vissza értük, legalább kipihenik magukat. Éppen elég fárasztó nekik, amikor rájuk támaszkodok.

Nem jártam még ezen a részen. Kellemesen hullámzott fel-le. Nem is rossz. Legalább kopik az a pár száz méter szintkülönbség, amit az itiner elõirányzott. Váltás a P- jelzésre. Jól alakulnak a dolgok. A Töbör-hegy oldalában pontõr, s én tovább a jelzésen. Egy idõ után kezdett izgalmassá válni. Beértem az Ördög-völgybe. A hely nevéhez híven számtalan monumentális sziklaalakzattal nyûgözött le. Bánhatja Zsombor, hogy kikosarazott. Ez egy fergeteges hely. Ide még el kell jöjjek máskor is. A GPS szerint a hely hemzseg a geoládáktól is. A tervet menten kieszeltem, de ezzel most nem untatom a nagyérdemû olvasót. A végén még egy „láncos” szakasz is volt. Mit nekem ez a pár lépés? Mi ez a Rovátka-hágóhoz képest, ahol átestem a tûzkeresztségen. Vajon Balázs mit tartogat nekünk jövõre a Rysy-n?

Felérve pecsétet kaptam, s azonnal indultam tovább. Még egy-két sziklára fel kellett lépni, de hirtelen vége lett az ároknak. Néha úgy éreztem nem csak a fákról potyog a víz, hanem az esõ is csendesen szitálgatni kezdett. Kellemesen lankás hullámvasutazás után újra érintettem a Gézaházai EP-t. A botjaim úgy voltak a fához támasztva, ahogy ott hagytam. Ugyan kinek kellettek volna rozzant síbotjaim? Kölcsönösen megörültünk egymásnak. Még egy pecsétet kaptam, s újra meg akarták tömni a zsákomat csoki mikulással és szaloncukorral. Köszönöm szépen. Még az elõzõbõl se ettem egy falatot sem.

Emlékszem a Gesztenyés ellenõrzõpont nagyon közel van. Tavaly cudar szél fújt ezen a szakaszon. A villany pásztorral körbevett legelõn lovak legelésztek. Amikor kereszteztük a kerítést, valaki azt mondta, hogy nincs is áram a vezetékben. Én a biztonság kedvéért csak leakasztottam a vezetéket a kapunál. (Máig kellemetlen érzés kerít hatalmába, amikor eszembe jutnak a Piros 35 túrán történtek. Dömösrõl másztunk a Szakó-nyereg felé. Ott is volt egy ilyen, s úgy döntöttem, hogy nem mászok én keresztül az ácsolt falétrán. Átlépek a két villanypásztor szalag között. Nos cáfolom. A mackónadrág nem elég jó szigetelõanyag. Mintha kígyó harapott volna a zacsiba. Az óta nagyon tisztelem ezt az ártatlannak látszó sárga szalagot.)

A mûút keresztezése után volt egy kicsit csúszkálós kukorica tarló, de hamar a ponthoz értünk. Pontosabban oda értünk, ahol a pontõrök sátrat vertek, ami nem pontosan egyezett az itinerben lévõ hellyel. Sajnos nem csak a sátrukat verték fel, hanem az erdõ csendjét is. Dolgozott szervezetükben a jó öreg etil-alkohol. Igyekeztem minél hamarabb kellõ messzeségben lenni tõlük. A P4-re való váltáskor még útba igazítottam egy a 18-as távon induló társaságot, s jómagam a P4 jelzés ellenkezõ ágán haladtam a Cuha-tetõ felé. Elõztem egy szemüveges, vékony kislányt, akinek ereje és lelkesedése fogyni látszott. Remélem szerencsésen beért. A Cuha-völgybe ereszkedéskor jó szolgálatot tettek a botok. Sok túratársat láttam ugyanis, akik nem rendeltetésszerûen használták a csúszóssá vált utat, s a súlypontjukat akaratlanul is túl közel vitték az erdõtalajhoz, közben nem felejtették el megemlíteni, hogy „nyekk”. Még mondtak mást is, de ezt most nem idézem, megkímélve az érzékeny lelkületû olvasóközönséget a megbotránkozástól.

Amint leértem a völgybe begyûjtöttem az utolsó pecsétet is, s megkezdtem az utolsó „nemszeretem” részét a túrának. Már mindent megbeszéltem magammal, minden csak szóismétlés lett volna. Monoton raktam egymás után a lábaimat. Az az igazság, hogy egy kicsit el is fáradtam. Az volt a célom, hogy világosban beérjek (ami végül sikerült is). Igaz erõsen szürkült már a végén, de nem kellett elõvenni a fejlámpát.

A célban rövid sorállás után megkaptam a mikulásos oklevelet és a hõn áhított kitûzõt. Nem siettem. Befizettem a jövõ évi tagdíjat, beneveztem az évfordulós túramozgalomba. Vettem egy kávét, melyet nagyon figyelmesen meg is melegítettek nekem. Közben számos túratárssal megbeszéltük a közel, s távoljövõt. Nem mulasztottam el meghívni õket a Karácsonyi Dolina túrára. Volt egy olyan kóbor ötlet, hogy Popeye-éknél alszok, s vasárnap tekergünk 2x7 mérföldet a Vértesben. Aztán végignéztem magamon. Minden ruha csurom víz volt rajtam, s a bakancsom, s nadrágom szára is csupa mocsok volt. Csereruhám nincs, meg fáradt is voltam. Jobb lesz nekem otthon az ágyikóban. Már „csak” újabb három óra vezetés várt rám a ködben. Az autóban jól befûtöttem, rockzenét hallgattam, s kényelmes tempóban vezettem hazáig.

Nagyon szép volt ez a mai nap. Amilyen nehezen jött össze, olyan jól sikerült a végére. Közhely lenne azt, mondani, hogy jövõre is szeretnék eljönni. Természetesen itt leszek! A szervezés professzionális, s a talpalávalót a Bakony szolgáltatja. A kettõ együtt verhetetlen páros. Szép az élet.

 

 
 
 Túra éve: 2010
OttorinoTúra éve: 20102010.12.17 09:44:35
megnéz Ottorino összes beszámolója

BAKONYI MIKULÁS 50 - 2010.12.04; Táv: 46.3 km; Szint: 1397 m; Szintidõ: 13 ó.


Hej, de régen láttam havas tájat! (Múlt hét: TANÚHEGYEK 40) El kéne menni a Bakonyi Mikulásra. Összebeszélünk Zsolttal és Spottal, és szombaton negyed hétre odavarázsoljuk magunkat Zircre, a Reguly Antal általános iskolába. Azért e korai idõpont, hogy a télen elõforduló, esetleges útakadályok ellenére is sikeres legyen a varázslás. Van idõ bõven reggelizni, szerelvényt igazítani. Befut Pisti is Pannonhalmáról; szintén megrögzött BAKONYI MIKULÁSOZÓ. A nevezési iroda hétkor kezd felállni, így 07:15-kor el is tudunk rajtolni. Pistinek, Zsoltnak és nekem már van tapasztalatunk evvel a túrával kapcsolatban, de csak a sáros változattal. Spot a havas verzióval nyit.


[K-] Több kabáttal magamon indulok el a zimankó miatt, de mielõtt az EU-s játszótér fölött betérnénk az erdõbe, egy kabátot a málhába teszek. Példámat többen követik. Köszönet annak a néhány élenjárónak, akik lábnyomaikkal segítik haladásunkat a 22 cm-es hóban. (Adat: idokep.hu) Ahogy emelkedünk, megkapjuk az ízelítõt abból, ami vár ránk a mai napon: Visszacsúszó lépések; láthatatlan, hó alatti talajegyenetlenség; nehezített egyensúlytartás a keskeny hóvályú miatt. Kissé pánikba esek attól, hogy még csak most kezdtünk, de már elment a kedvem az egésztõl. Ront a morálomon az is, hogy önkéntelenül kihallgatom a mögöttem beszélgetõket: Az egyik sporinak megfájdult a dereka, és Cseszneken kicsekkol. Arra figyelek, hogy a nadrágszáramba türemkedõ hó melyik bokámat hûti jobban. Nem tudom megállapítani, hogy már nedves e, vagy csak hideg. Egymás után állnak félre elõlünk, a kitaposott vájatból a sporttársak. Van aki szerelvényt igazít, de van, aki csak szusszan néhányat, és agyban próbálja helyre tenni a dolgokat. Zsolt elõjön az óhéber "besavasodtak" dumájával. Ami azt illeti, én már most olyan savas vagyok, hogy marni tudnék. Lassan felérünk túránk elsõ dombjának tetejére. Nem telik bele sok idõ, már indulunk is lefelé. Vizslatom a pontõrt, mert tavaly itt a hullámvölgyben ácsorgott, de most nincs itt senki. Hát akkor kezdjünk bele az elsõnél egy kicsit erõsebb emelkedõbe. Nehezen hangolódok rá a túrára, de gond nélkül megvan ez az emelkedõ is. Pontõr még mindig sehol. Az erdõbõl ruhaszaggató cserjék közé érünk ki; már lelátunk Borzavárra. Lent hófúvás vastagította hóréteg fogad, nem mehetünk a megszokott, vakolatlan épület melletti úton. A mûútra is nehezen vergõdünk fel a szegélyezõ, viszonylag mély árok miatt. Most látszik megoldódni az elveszett pontõr rejtélye: Távolabb, a mûúton, személyautó mellett csoportosulás.


1. ellenõrzõpont, Borzavár.


Innen már látszik a Csárda-völgy bejárata. "Normál" esetben szalagok vezetnek oda, most elég a kitaposott ösvényre függeszteni a tekintetet, meg aztán nagyon együtt van még a mezõny. Kezdi sütni a Nap a behavazott fák tetejét. Nagyon kellett már ez a lélekemelõ kis epizód. Szégyen, de az ezt megelõzõ túrákon ügyet se vetettem rá, hogy itt egy patak kanyarog. Most kiköveteli magának a figyelmet az átugrálásoknál. Sûrûsödnek a fák. Nemsokára kiérünk a Csárda-völgybõl, és elérjük a Cuha-völgyi vasutat. Itt is hiány van pontõrben. Halovány gyanúm támad, hogy a komoly hóesés a rendezõséget a pontok átvariálására késztette. Átkelünk a síneken, és tizenöt másodperc múlva már a Zirc irányába csattogó vonatnak integethetünk. Közelít ösvényünk a Cuha-patakhoz. Felmerül bennem a sínek közötti továbbhaladás alternatívája, de a patakot áthidaló, megfelelõ számú és vastagságú ág biztosnak tûnõ átkelést ígér legtöbbünk számára. Megnyugtatom a fiúkat, hogy ez még csak gyönge bemelegítés patakátkelés ügyben. Az útra felmászásnál megcsúszok, de azon kívül, hogy havas lesz a nadrágom térde, nem történik semmi. A mögöttem jövõ, Mikulás ruhába öltözött Rambo udvariasan felsegít, ekkor majdnem tényleg elvágódok. Hosszasan menetelünk, amíg balra fel nem tûnik a türelmetlenül várt állomásépület.


2. ellenõrzõpont, Porva-Csesznek vá.


Ide tolódott tehát a korábbra várt pont. Átsétálunk egy igazi hídon. A vágányok között hó fedi a kb. 40 centis mélységet, de "nem tudta ezt Mehemed", és a peronról a sínek közé zuhanok. A drága, az aranyos Rambo, az én egyetlen támaszom, nem a karom alá nyúl, hanem a kabátujjamnál fogva ránt ki a slamasztikából, és majdnem a kabátomból. A turistaházban kapjuk az igazolást és egy pohár isteni finom, bélelt teát. A (patak) parti drogtól rögtön jobb kedvem lesz. Menjünk vissza a hídhoz! Pisti tavaly kb. idáig bírta velünk, most meg már valamikor a Csárda-völgy kijáratánál elszelelt. Két fiatal versenyzõ mögött masírozik három fõre zsugorodott csapatunk. A boldog 30-asok jobbra felvághatnak a [S-]-on, mi meg bandukolhatunk a gázlók véget érni nem akaró sorozata felé. Egy futóruhás spori visszafelé jön. Nem szól egy büdös szót sem, de én már rosszat sejtek. Meg is érkezünk elsõ gázlónkhoz. Az eddig elõttünk haladó tagok látják a már régebben ideérkezett versenyzõ vergõdését az átkelõ gyanánt a patak fölé hevenyészett faágakon, és reklámszatyrok után matatva félreállnak. Én állok elöl, muszáj nekivágni. Olyan "elrendezésben" vannak az ágak, hogy az átkelés elején kézzel is le kell támaszkodni, sõt térdre is kell ereszkedni. Amikor fel lehet már állni, akkor óvatosan elindulok a túlpart felé. Az indulásnál nem látszott, hogy nem érnek át teljesen az ágak a másik oldalra. Keresem a megfelelõ követ, amire az ágakról rá lehetne lépni. Mindegyik fölött tíz centis vízréteg folyik. Kénytelen, kelletlen rálépek az egyikre, hogy a következõ lépésem már a túlparton legyen. Most már nem kell figyelnem, hogy melyik zoknim nedvesedik jobban, a bal cipõm enyhén, de biztosan beázott. A többiek is szerencsésen átjutnak, mehetünk a következõhöz. Nem is várat magára sokáig. Megérkezünk a patakba való hanyatt esés szempontjából legveszélyesebb gázlóhoz. Spot bátran az élre tör, majd két botját a patakmederbe szúrva átlépdel a jégcsapokkal díszített, átvetett faágon. Legalább 30 centi mély a víz, a meder ormótlan kövekkel van tele, és nagy a sodrás. Mindez azért, hogy ha beleesel, még véletlenül se tudj állva maradni. Én következek a sorban, már többen állnak a hátam mögött, mit van mit tenni, indulni kell. Nekem csak egy botom van, azt szurkálom a mederbe. Minden lépésnél a cipõtalpam homorú közepét próbálom a jeges faágra illeszteni, hogy se elõre, se hátra ne csússzak le róla. Egy lépésnél meginog az ág, és csak egyetlen hajszálam jó irányba billenésén múlik, hogy vissza tudom hozni magam a holtpontról. Ez a pimasz Spot pedig gépével lekapja ezt a kritikus pillanatot. Megvan a National Geographic idei díjnyertes fotója, már csak valami jó címet kéne neki találni. Például: "Veszélyes útra lépett az elaggott magyar társadalom". Jaj, bocs, pfuj, nem politizálunk! Tehát ezt az átkelést megúsztam szárazon, most elégedett mosollyal a képemen figyelem Zsolt kínlódását. Õ már nem mer rálépni arra a pontra, ahol én meginogtam, inkább kinéz magának egy követ a mederben. Így biztos, hogy bokáig vizes lesz az egyik lába, de a fürdést kevésbé kockáztatja. No, ez is megvolna, továbbmehetünk. Hogy valami kellemes is kerüljön az utunkba, egy, olyan alagutat látunk a sziklafalban, amibe oldalról látszik a vonat. Az jut az eszembe, hogy egy éve még be akarták zárni ezt a vonalat. Élelmesebb országokban még idegenforgalmi attrakcióként is lehetne hasznosítani. Néhány kanyar után a Cuha-völgyet áthidaló viadukt alatt megyünk át. Hogy ne legyen teljes az öröm, fent köszörülnek valamit, és sietni kell, hogy minél kevesebb spén hulljon a nyakunkba. A változatosság kedvéért megint egy gázló. Köveken lehet átlépdelni, de a legmagasabbat is 8-10 centi, gyorsan folyó víz lepi. Akárhogy vizsgáljuk a helyet, föntrõl nem lehet kikerülni, és más átkelési lehetõség sem adódik. Most már az én bal cipõm sem kerüli el a totál beázást. Cuppogó léptekkel megyek tovább. Ez nagyon nehezen fog kiszáradni, ha egyáltalán. Innék egy kis kólát. A mûveletet akadályozza a flakon nyakába sûrûsödõ jégkása. Ennyit a hõmérsékletrõl. A következõ gázlót sikerül a völgy oldalába való felmenéssel kicselezni, és ez az akció azzal a kellemes mellékhatással jár, hogy a legközelebbinél nem kell visszagázolni. Jön még olyan, amit nem lehet megkerülni, de ezen már átgyalogolunk, mert úgyis vizes már a lábbeli. Ketten számoltuk a gázlókat. Arra az eredményre jutottunk, hogy az elkerültekkel együtt nyolc volt, különbözõ nehézségi fokozatokkal. Természetesen sokat számít a Cuha vízállása; tavaly például megúsztuk egy minimális zokni párásodással. Lemegyünk egészen a meder mellé, így lépkedünk köveken a következõ pontig.


3. ellenõrzõpont, Kõpince-forrás.


A pontõr Kékdroidnak nájlonzacskóba van bugyolálva az egyik lábfeje, félcipõje a székül szolgáló hatalmas kõ mellett hever. A mellékelt ábrából sejtem, hogy milyen útvonalon közelíthette meg a pontot. A [Z-; S-] jelzésen elindulunk a Zörög-tetõ felé, de elõbb Spot lefényképezi a szépen kiépített Kõpince-forrást. Egyébként, bármerre tartod a fényképezõgépedet, és elsütöd, tökéletes téli képeslap az eredmény. Kanyargós az út, és sok bedõlt fa akadályozza a haladást. Hosszasan emelkedünk. Erre csak az ötvenesek jönnek, ezért nincs annyira letaposva a hó. Fázik a lábam. Remélem, hogy a kellemetlen érzésen túl egyik ujjam sem fog lefagyni. Egy mélyútban erõsödik az emelkedõ, itt már csak a [Z-]-on megyünk. Nagyon nyögvenyelõs a kaptatás, a végtelenségig nyúlik ez a szakasz. Amikor egy vadkerítés mellé érünk, enyhül az emelkedõ. Normál esetben, ezt követve elsétálhatunk a pontig. Most azonban sétáról szó sem lehet. Amikor az itt szokásos sarak fölé érünk, azt onnan lehet észrevenni, hogy ott a süppedõs hó helyett fagyott, vörösesbarna foltok vannak. Hosszas, aprólépéses menetelés után meglátjuk a pontot; ellenkezõ irányból közelítenek az egyéb távot teljesítõk.


4. ellenõrzõpont, Zörög-tetõ.


Még egy zsebkendõnyi letaposott hely sincs a félreállásra. Beleállok a húsz centis hóba, hogy felvágottas zsömlét kotorjak elõ. Nincs már túl messze az etetõpont, és zömében lejtõs az út odáig, de ez a terep sokat kivett belõlem, nem merem kockáztatni az eléhezést. Menet közben tízóraizok. Lassan lejtõsre vált az utunk. Végre lehet egy kicsit csúsztatott lépésekkel lefelé sietni. Figyelem, hogy mikor pillanthatom meg jobbra a Cseszneki várat. A fák közül elõtáruló panorámában messze kiemelkedik a tájból a látványos rom. Erre felhívom alkalmi fotósunk figyelmét. A lejtõn néhol kocogni lehet; hamar leérünk az aluljáróhoz, aminek hagyományosan ellenõrizzük az akusztikáját. A másik oldalon kijõve Csesznek egyik lejtõs utcáján csúszkálunk. A napsütésben vonzó látvány a vár. Jó munkát végzett a takarítónõje, teljesen átlátszóak az ablakai. Faragott kapun át jutunk ki egy rétre [P+]. Innen indítunk egy rövid, de veszélyes mászást egy szakadék tõszomszédságában. Az egyik helyen - szó szerint - csak egy lábnyomnyi "széles út" választ el a sziklás mélységtõl. Nagyon oda kell figyelni. Elengedhetetlen (!) a kapaszkodást szolgáló drótkötél.


5. ellenõrzõpont, Kõmosó-völgy.


A pontnál még nem ér véget az emelkedõ, csak a szakadéktól kerülünk biztonságos távolságba. Egy ódon (izraelita) temetõt mellõzünk jobb kéz felõl, majd megint Csesznek egyik utcájára érkezünk le. Megtévesztõ módon tovább vezet a kitaposott hóösvény, de nekünk balra kell fordulnunk, továbbra is a [P+] jelzés mentén. A templomkerten keresztül jutunk ki arra a sikátorra, ami elvezet a kocsma utcájához.


6. ellenõrzõpont, Csesznek, Várkert Sörözõ.


A pecséttel kajajegyet is kapunk, amiért egy parizeres, vajas kenyeret adnak káposztacsíkokkal és egy bögre teát. Hamar eltûnik a gallér mögött a puha fehérkenyér alapú szendvics és a meleg tea. Bell Sanyi elégedetlenkedése az idáig felhasznált idõvel kapcsolatban bogarat tett a fülembe. Mennünk kell. A kocsmából kimenet jobbra indulunk. Fentrõl érkeznek azok a hóösvény által megvezetett túrázók, akik nem kanyarodtak a templomkert felé. Az emelkedõs utca végén, egy hólepte, füves oldalon felmászunk a [P-; Z-] jelezte mûútra, és balra fordulunk. Szépen fel van fagyva ez is, az autók csak lépésben tudnak közlekedni rajta. Egy õzike teteme hever az úton. Úgy össze van trancsírozva, mintha egy húsdaráló ütötte volna el. Gyors halála lehetett. Balra elhagy a [P-], és néhány száz méter múlva mi is balra térünk a [Z-] nyomán. Egy hatalmas kövekkel kirakott árokban törekszünk fölfelé. Valamelyik babatáv szembe jön velünk, de nincs vész, mert a résztvevõk létszáma csak töredéke a tavalyinak. Az árokba bedõlt fák alatt kell átbújni, vagy átterpeszteni a törzsükön. A ráfagyott hó kellemesen hût alulról. Egy ponton aztán kivezet az út a peremre. Az egyik fa ágas felével dõlt az útra. Csak a hátizsákot levéve, négykézlábra ereszkedve lehet átjutni alatta. Egy család jön szembe apró gyerekkel. Egy kidõlt fa - mély árok kombinációt kell megoldaniuk. Óvatosan félreállunk, egy kézzel kapaszkodunk, és a másikkal oldalról támogatjuk a férfit poronttyal a nyakában. No comment. A napfény szembõl szûrõdik be a fák között, az árokba. Csökken az árok mélysége, majd kilapul. Most már csak egy bal kanyaros emelkedõ, és mingyá' ott vagyunk.


7. ellenõrzõpont, Gézaháza.


Az innen jól ismert Mikulást és Krampuszkát körülveszik a túrázók. Benyújtom a lapomat a kör közepébe, de nem olyan egyszerû az eset. Elõbb dalárdát alkotva énekelni kell. Hát, ez most tényleg nem hiányzott, de nem akarom elb...ni az áhítatot azzal, hogy: "Ne bomoljatok! Az ötvenen vagyunk, fürödtünk a patakban. Ide a pecsétet, mert menten összerogyunk"! Ezért testnyílásaimat erõsen összeszorítva végighallgatom a "Jöjj el kedves" kutyákat vonyításra késztetõ változatát; megvárom, hogy az összes babatávosnak lepecsételjék az itinerét, és most már határozottan tartom Micu orra alá a papíromat. A tûzrakó helynek háttal állva, balra indulunk a [P+] jelzésen. A dolog bukéja az, hogy ellenkezõ irányban is ugyanaz a jel, de arra a 30-asoknak, és az alatt kell menni. 100-200 m után már jönnek is szembe azok, akik benézték az irányt. Rettentõ hosszan baktatunk a havas keréknyomban, mire jobbra fordulhatunk a [P-]-on. És hol van még az Ördög-árok? Balra megint látszik a vár, de erre nem sok ügyet vetnek a többiek. Én se. Hegyre föl, és völgybe le kanyargunk össze vissza, mire egy újabb nem várt ponthoz érkezünk.


8. ellenõrzõpont, Mogyoróskerti-árok.


Jobban megnézem az itinert. Igen. Idén nincs még egy pecséthelye a Gézaháza pontnak. Gyanítom, hogy ez a koncepció meghiúsítja azon kispistázók gyakorlatát, akik alulról közelítik meg az Ördög-árokban levõ pontot, majd amerrõl jöttek, ugyanarra mennek vissza Gézaházára. Most tehát felülrõl próbálunk belemenni az Ördög-árokba. Néhány kisebb átkelés után kiszélesedik a meder, de a patak nem hagy utat maga mellett. Az árok csúszós oldalába kényszerülünk, gyakran csak gyökerekbe kapaszkodva tudjuk megtartani magunkat. Egy széles, kidõlt fát, amelyre jégpáncélt vont a fagyott hó, misszionárius pózban hágunk meg, hogy a másik oldalán lefordulhassunk róla. Késõbb teljesen el kell hagyni az árkot, mert már csak fentebb van "járható" út. Tavaly simán elvezetett az árok a ponthoz, most totál benne vagyok a ringlispílben, mert ellenkezõleg vezetnek a lábnyomok, mint ahogy érzésem szerint kéne. Egy hármas csoport meg is kezdi az ereszkedést az árok felé, én rövid hezitálás után inkább Spotot és a lábnyomokat követem. Nemsokára, legnagyobb meglepetésemre elérjük a pontot.


9. ellenõrzõpont, Ördög-gát.


Az eddigiekkel ellentétben nem az árokban, a vaslétramászás után van a pont, hanem itt ezen a jelzetlen gerincen. Felvetem Spotnak, hogy akik kitaposták erre az ösvényt, azok honnan a bánatból tudták, hogy erre kell jönni, mert se szalag, se reggeli eligazítás nem jelezte ezt az újdonságot. Zsolt szól is a pontõrnek, hogy a három lement egyénnek próbáljanak meg akusztikusan jelezni a pont hollétérõl. Továbbindulunk. Teljesen ismeretlen elõttem a táj. Véget érni nem akaró, idegeket borzoló hullámvasutat járunk be. Egy T elágazásban kétfelé válnak a lábnyomok. Nagy nehezen ismerem fel, hogy a balról jövõ lábnyomok az Ördög-árokból jönnek fel, és nekünk a jobbra tartókat kell követni. Egy fán már látom is a [Z-] jelzést, és az "ismerõs" távvezeték alatt is át fogunk menni. Rögtön megnõ a biztonságérzetem, sínen vagyunk. Spot már nagyon várja, hogy mikor érünk vissza Gézaházára. Én is. Azon a széles erdõsávon még át kell jutnunk, és utána egy lejtõn érünk majd az említett pontra. Arra tippelek, hogy Mikulásék ottléte oka fogyottá vált, mert idén nem kell visszaérkezéskor is pecsételtetni, de mint annyiszor - a mai nap folyamán - most is tévedek: Ott gubbasztanak a tûz körül. Krampuszkának a kabát alatt nem érvényesül a szexi ördögruhája. - Jaj, de rendesek vagytok, hogy megvártatok. Azt hittem, hogy hûlt helyeteket találjuk, mire visszaérünk. - Neeem! Mindenkit megvárunk. Vegyetek szaloncukrot, és melegítsétek meg a sejhajotokat a tûznél!... Spotnak sikerül egy csoportképet kicsiholnia a fagyott fényképezõgépébõl, közben ráveszem Zsoltot, hogy hálából a szívélyes fogadtatásért olvassa fel telefonjából az obszcén Mikulásos SMS-ét. Idefelé úgyis fogcsikorgatva énekeltünk. Nekem muszáj további szaloncukrokba ágyazni az idegeimet, úgyhogy lejmolok még néhányat. Tûz ide, tûz oda, jól befagyott a korpás, indulni kéne. Mikulásék szívhez szóló búcsúztatásban részesítenek; elmentünkben visszaintegetünk nekik. Most a [P+] másik irányába tartunk. Egy lankán megyünk az országút felé. Hó nélkül, eddig fel se tûnt, hogy ez ilyen meredek. A mûút keresztezése után is egy teljesen kitett részen haladunk; elképesztõen metszõ, hideg szél fúj. Szemembe húzom a sapkám, a kezem kezd lefagyni a kesztyûben. Jól fogunk kinézni, ha ez a szél végig kitart. Egy sivár mezõn írjuk le egy óriási téglalap kétharmadát. Az egyik csücskében lesz a pont. Rettenetesen utálom a füstnek miden változatát, de most az égõ fa illata tábortûz közelségét jelzi.


10. ellenõrzõpont, Gesztenyés.


Perceken belül sötét lesz. Elõ a lámpákkal! Alacsony fák, cserjék között vezet a [P4]. Tüske tépi amúgy is viharvert kabátomat. A korábban elhaladottak közül valaki napocskát rajzolt a hóba, most ez melenget; az igazi már rég lebukott a bal fenéken. Lassan megint kiérünk a szántóföld, vagy ugar mellé. Autókerék taposta nyomban egyensúlyozunk. Megnézek egy jobbos leágazást, de ez még nem az igazi. Autók fényszóróit látom a távolban. Már visszafelé tartunk annak a mûútnak az irányába, amelyet Gézaházáról jövet kereszteztünk. Nem lehet már messze a várt letérés. Aha, már itt is van. Utolérünk egy sötétben haladó sporit. Kérdezem tõle, hogy kiment e a pilácsa. A lemaradt haverjainál van a lámpája, egyébként a holdfény segítségében bízik. Hát, igen, szokott is fényleni a Hold piszkosul, így negyedike tájékán... Ez egy hosszú, széles fenyõfa allé, aminek a végén balra kell majd fordulni. Most elõször megyek végig rajta sötétben. Itt is vezet a cipõtalpak kitaposta ösvény, de a kanyarban továbbmegy egyenesen az autókeréknyom; egy pillanatra bedõlök neki. A sötétben nehéz felkutatni a [P4] jelzéseket, de amikor elérjük a jól ismert mélyutat, akkor már "csak" kocogni kell benne lefelé. Csöng a telefonom. Biztos Pisti az. Bocs haver, de nem veszem föl. Nem hiányzik egy XXL-es zakó. Tavaly majdnem méterre itt tartottunk Tommal, amikor jelentkezett Pisti a hírrel, hogy õ már beért. Most is biztos ez a szándéka. Le kell állni a kocogással, mert egy bedõlt fát kell nagyívben kikerülni. Jaj, de nagyon remélem, hogy ma már nem kell kidõlt fák elõtt, négykézlábra ereszkednem. Villogó, piros biciklilámpa; jó jel. Rögtön itt a tábortûz is, amit elõrejelez.


11. ellenõrzõpont, Cuha-völgy.


Ez az utolsó ellenõrzõpontunk. Most már csak átkelünk a síneken és beállunk arccal Zirc felé [P-]. Spot pont ellenkezõleg áll, de õ elõbb a fejvizével együtt az idegességét is levezeti. Az utolsó szakasz, amit szokás szerint nyakig sár stílusban szoktunk teljesíteni, most téli arculatát mutatja. Ez se sokkal jobb. Hó alatti, egyenetlen talajon bukdácsolunk. Ahol sár szokott lenni, ott megfagyott a hó, ott valamivel biztosabbak a léptek. A túratársak elkeserednek, amikor elmondom, hogy a legoptimistább számítás szerint minimum egy és egy negyed órát kell még így caplatnunk. Most persze nincs keréknyom, ami megkönnyítené a hótaposást, csak tavaly gyúrta sártengerré az utat egy terepjáró. Egyre, másra állnak ki elõlünk. Nekem is nagy kedvem volna pihenni, de tudom, hogy utána nehéz lenne újra nekiindulni. Az elõttünk feketéllõ domb mögül halvány rózsaszínes derengés látszik. Ez már Zirc fényszennyezése. Az elsõ utcalámpa fénye csak nagy sokára kezd hunyorogni a távolban. Elõbb azonban egy mini gázlóként szolgáló betonplatnin kell átügyeskednünk magunkat úgy, hogy a további beázást elkerüljük. Van még néhány kisebb patakátkelés, mielõtt a szennyvíztelep felé vezetõ hídra lépnénk. Csalódunk, mert a szilárd burkolatú út csak jóval a telep után kezdõdik, de most legalább nem kell bûzös földhányásokon átkelni, mint tavaly, amikor építették a csatornahálózatot. - Mennyi van még hátra? - kérdezi Spot. - Lõdd be magadnak a templomtornyot!... Szinte felüdülés menni a lekotort úton. Az extrém körülmények ellenére is rengeteg idõnk van még a szintidõbõl, ezért a kocsihoz megyünk a száraz cuccért. 18:25. Csekkolunk, de még nem tudunk átöltözni, mert rengetegen vannak, nincs ülõhely, és az ebédlõbe se tudunk bemenni, mert bezárták. Amíg a székek foglaltak, addig teázunk egy jót, és amikor a pihent emberek távoznak, átvedlünk a folyosó végében, ahova 85 fokos lábszag szorult be. A száraz ruhában rögtön rózsaszínûbb a világ, most már jó szívvel tudok visszagondolni a mai nap megpróbáltatásaira...


Ottorino


Utóirat: Sokat tépelõdtem azon, hogy hozzászóljak e Wall túratárs felháborodott hangvételû írásához, mert ez nem topik oldal, és reagálásaitokban már úgyis moderato kiosztottátok. Egyik szösszenetét olvasva azonban szemet szúrt, hogy kettõnél több kutyával indult el õ és társasága a túrán. Idézem: "Nem a hóval volt a gond, hanem a túraútvonallal és azzal hogy a szervezõknek akkor sem jut eszébe szólni, hogy ne arra menjünk amikor látják hogy kutyák vannak nálunk köztük 2 db 40 kilós..." Nincs jogom - és nem is akarok - tippet adni, hogy hol levegõzzön valaki egy ilyen falkával, de annyit mondhatok, hogy szerintem a kutyasétáltatás és a teljesítménytúrázás az kettõ. Mindenki látott már olyan jelenetet, amikor vadkerítés létráján akartak átpasszírozni nagyobb testû kutyát. De azt leszámítva, hogy a mûvelettel feltartják a túrázókat, ez a gazdák gondja. Az én, és több kutyaügyben megkérdezett túrázó aggálya az, hogy a kutyát "természetesen" nem pórázon vezetik, ezért fel, s alá rohangálásával balesetveszélyt okoz. Például egy bokaficamhoz nem kell, hogy feldöntsön, elég ha megbotlasz benne, vagy rosszul lépsz miatta. És utána mi történik? Azt mondja a tulaj, hogy "Pardonnez-mois", vagy még azt se. Úgy tûnik valóban rossz választás volt Wallék részérõl a BAKONYI MIKULÁS... Most már tényleg befejezem, de kötelességem megemlíteni a kevés kivételt: Van olyan kutya, aki (!) tizenöt centire igazodik, a gazdája lábához, és annak utasításait haladéktalanul végrehajtja. Az ilyen kutya maga is FELKÉSZÜLT TÚRÁZÓ, és kedves színfoltja a teljesítménytúráknak. Ennyi.

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.12.16 11:39:55
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bakonyi Mikulás pontõrködés, bejárás


Tél: az az évszak, amikor hideg van és esik a hó. Cuha: az a patak, amelyik akkor árad meg, amikor mi át akarnánk kelni a gázlóin. Azért ezt nem ártott volna észben tartanunk.


Sétálunk Repkénnyel a veszprémi vasútállomásra, közben szépen, lassan szállingózni kezd a hó. Amire megérkezünk, a szállingózás egész derekas hóeséssé hízik, idõnk, mint a tenger, de legalábbis elég az állomáson tartózkodó V63-011 megörökítésére, amíg leérkezik Gyõrbõl a Bézé. Rég látott ismerõs szólít meg, langaléta, hosszú hajú alak, olyan, akinek a láttán az ember általában átmegy az utca túloldalára, pedig ez itt (nemsokára dr. :)) Galadh Ereb. Öltözetén látható, hogy tényleg beköszöntött a tél, mert a pólóra felhúzott egy vékony inget is, igaz, még nem gombolta be. Közben befut vasssalmos, Highlander88, DJ_Rushboy és még jónéhány túrázó, megtöltve az ott ácsorgó mellékkocsit. Amire mi is felszállnánk, a motorkocsi befejezi a körüljárást és a távvezérlés lezárja a Bzx mellék ajtaját, így Galadh Erebtõl elbúcsúzva felszállunk a motorkocsiba. A vonat kissé nyögvenyelõsen veszi a síkos pályán az emelkedõt, végül így is pontosan állunk meg a zirci fõpályaudvaron. Átkászálódunk az iskolába, Lendvai Imréék a szokásos szívélyességgel fogadnak. Még zajik némi bevásárlás, pakolászás, aztán megpróbálkozunk egy kis alvással.


Az egyesek számára meglehetõsen hányatott (khmm...) sorsú éjszaka vége közeledtével felébredünk. A pontõrfelszerelést szokás szerint a Mikulás hozta fekhelyünkhöz, elcsomagoljuk, gyors öltözködés után elindulunk. Odakint sötét van és hideg, megfelelõen a hajnal négyes idõpontnak. Zirc utcái mérsékelten havasak, láthatóan nem unatkozott a hóeltakarító brigád. A Kék sáv erdõbe történõ betérésekor aztán csak a bejárás elõzõ napi nyomai maradnak, azokra is ráesett némi hó, kezdõdik a trükkösebb szakasz. Felkapaszkodunk az annak idején erdei tornapályának is kijelölt útszakaszon, most aztán lehet tornázni, ha nem akarunk hasra esni. A túrabot azért sokat segít. Hosszú, monoton emelkedõ és hosszú, monoton, emelkedõnek tûnõ lapos szakasz után enyhe lejtõn szaladhatunk a porhóban. Ez a Pintér-árok, itt már nincs ellenõrzõpont, de van helyette hó alatti pocsolya. Jóakaróink felhívták már rá a figyelmet, kikerüljük. Újra emelkedõ, a levéltelen fák közt már látszanak Borzavár fényei. Különösebb esemény nélkül lecaplatunk a fények felé, a Csárda-patak völgyében jó nagy a hõmérséklet-gradiens, vagyis baromi hideg van és ahogy haladunk lefelé, egyre hidegebb. Ennek örömére megállunk falatozni. Reggeli (hajnali) után az eleinte csatornaszagú patak folyását követjük, immár három vagy négy ember plusz egy kutya nyomdokaiban. Lehet is haladni. Kétszer keresztezzük a patakot, nincs benne annyival több víz, hogy egy lendületes ugrással ne tudjuk mindketten abszolválni az átkelést. A sziklák elõre jelzik a Cuha völgyét, a Bakony eme ütõerét, újabb ugrás következik a víz felett. Sima ügy. A vasúti pályát keresztezzük, eljutunk ama híresen trükkös átkelésig, majd nagy egyetértéssel úgy döntünk, hogy a cipõink viszonylagos hõkomfortját megõrizendõ, most inkább kihagyjuk az úszkálást. Visszatérünk a 11-es vasútvonalhoz, a Gyõr felõl közeledõ személyvonat elõl jó korán jó távolra félreállunk, az M41 2157 és két kocsija mintha a hó fölött siklanának, zaj nélkül suhannak el mellettünk. Csúszkálunk tovább a sínkoronán, ahol már lehet, ott inkább a pálya mellett. Porva-Csesznek turistaházában Anita vendégül lát egy teára, sõt, pár perc olvadásra is, köszönet érte! Leadjuk a pontõri felszerelését – két itiner, rendezõi kitûzõk, molinó, ilyesmi – majd tovabotorkálunk a hóban.


Hamarost kiderül, hogy akik elõttünk bejárták a túrát, a 40-es távon mentek, mert a jelzések elválása után nem marad elõttünk nyom a völgybéli széles úton. Sebaj, majd csinálunk nyomot magunktól. Eljõ az elsõ átkelés, Repkény négykézláb teljesíti, a mederre dõlt ágakon evickélve. Én bízom a viszonlag hosszú végtagok jelentette elõnyben és inkább ugrálok. Még a második gázlót is viszonylag simán el lehet intézni. (Elképzelem az elnézõ mosolyt, amikor a vízen átgyaloglós technika hívei olvassák ezeket a sorokat. ;)) A harmadiknál megvan a szokásos hely a patak keresztezésére, kicsivel a gázló fölött. Az elsõ vasúti felüljáró/híd után abban a luxusban részesülünk, hogy valaki autóval hagyott nekünk két keréknyomot. Autópálya. Közben azért nézelõdni is van lehetõség, Porva-Csesznek vá. óta már egész világos van. A Cuha-völgy gyönyörû, mint mindig, az erdõ zúzmarás-havas fái télen talán még szebben magasodnak fölé, a patak valóságos folyóként zúdul, benne minden kõdarabnak, faágnak csinos sapkája van hóból. Újabb gázlók következnek, kettõt-kettõt ki tudunk kerülni támfal alján, támfal tetején csúszkálva. Az utolsó azonban megtréfál. Ha leendõ teljesítõként jönnék, kevésbé lennék izgatott a vizes lábbeli miatt – majd menet közben újra felmelegszik. Megpróbálunk stabil helyet keresni a patakon való átjutáshoz. Repkény próbál a támfalon kerülni, de az már neki is túl meredek, visszafordul és egy nem túl átgondolt módszert választ, vagyis átszalad a vízen. Közben én is átevickélek, a bottal támogatva magam, de az egyik kõ megbillen és jobb lábammal máris a patakban találom magam. Ennyit a preventív módszerrõl. Odacsoszogunk a Kõpince-forráshoz, a pontot a szokásostól eltérõen pár perccel kilenc óra után nyitjuk ki. Kisebb csoport érkezik, cr_lupinék kirándulnak erre, rájuk erõszakolok egy bélyegzést. Õket nem sokkal vasssalmos követi, aki egyedi frissítõjébõl minket is megkínál, de látva, milyen kevés van nála, inkább meghagyjuk neki mindet. Pap Gábor a következõ, majd Nagy Attiláék csoportja, aztán beindul az üzem: Rushboy-ék, Lépéshibáék, a magányosan sietõ Tinca és késõbb igen sokan még. Amikor épp nem jön senki, akkor ráérõ idõnkben fázunk egy kicsit. Frászt kicsit. Nagyon. Repkény hiába csavarta pokrócba a lábait, hiába öltözött sok réteg ruhába,mégis, szépen lilul a szája. Így jár, aki patakokon futkos át. Pedig közben sokan vidítanak minket: egy folyamatosan rongyolódó öltözetû Mikulás (aki nem azonos az este pontõrholmit csempészõ kollégájával), vinattiék triója, a végén érkezõk nagy csapata, akiknek már indulóban kreálunk lenyomatot a papírjukra. Továbbhaladásunk végig nagy kérdésként lebeg elõttünk, amelyet aztán az dönt el, hogy Repkény nem tudja visszavenni a kockára fagyott cipõjét, így félig belebújva lépked Vinye vm. felé. Egy futó sporttársnak a pont zárása után egy szûk negyedórával a hídnál adunk pecsétet, a többiekre, akár vannak, akár nincsenek, nem tudunk várni. Ezúton is szeretném az õ elnézésüket kérni, de be kell látni, hogy ez egy teljesítménytúra, ahol elõbb vagy utóbb, de be kell zárni a pontoknak, másrészt a következõ vonat két és fél óra múlva jönne... Visszavonatozunk, majd némi pihenõ (vagyis alszom, mint akit leütöttek) után besegítünk a Deli házaspárnak a teatöltögetésben, így találkozva a beérkezõk közül szinte mindenkivel. Köszönet mindenkinek, aki megtisztelte szerény ellenõrzõpontunkat a Kõpincénél és akinek teát tölthettünk, jó volt újra ennyi ismerõssel találkozni. Köszönöm Nagy Attilának a zsákbasütit, Beának a csokit, Tincának a kókuszgolyót, Mészáros Andrásnak a Mozart-kuglit! :) Köszönöm Kerek repkénynek az elszánt társaságot, a rendezõknek, hogy lehetõvé tették, hogy ott legyünk. Gratulálok minden távon minden indulónak, idén a hó miatt talán még nehezebb volt a terep, mint az elmúlt években a sárban. Eltéblábolunk egy ideig a célban, aztán alvás, majd hazaút – a vonaton megkeressük a fûtöttebb kocsit, de csak mi vagyunk zselék, mert a többi túrázó már nem teszi ezt.


Eltelik egy hét. A világ megy tovább a maga ráérõs tempójában.


A többség dolgozni megy. Néhány elszánt túrázó a Börzsönyben koptatja a vulkán kalderáját. Kerek repkény és Kékdroid Zircre vonatoznak, túrát bejárni, méghozzá a 30-as távot. Az M41-es egy mûködõképes és egy mûködésképtelen kocsival elhúz Gyõr felé, mi Zircen maradunk. Nem sokáig: reggeli és kávé vételezését követõen kisétálunk a városból a kék sávon. Az út kényelmesen járható, a befagyott pocsolyákon hangosan ropog a jég, mielõtt nagy loccsanással beszakadna. Néha elkezd szállingózni a hó, aztán meggondolja magát és mégsem. Felérünk egy tetõre, az eddigi nyomok elkanyarodnak, a kéken magunkra maradunk. Három centi hóban mégis könnyebb „törni” az utat, mint harmincban. Letrappolunk a Pintér-árokba, jókora patak okoz némi mosolygást az aljában. Alkalmas helyen átugorjuk a jéghártyás vízfolyást, meredek, rövid kaptató a jutalom. Borzavár házai hirtelen bukkannak fel a szürkeségben, itt elkezd rendesen szakadni a hó, hogy amire kiérünk az erdõbõl, el is álljon. Leballagunk az ellenõrzõpont hûlt helyéhez, a falu szélén osonunk el, mint a banditák. Irány a Csárda-völgy, az ösvény helyenként még magán viseli a múlt hét nyomait. Végre, látok is valamit ebbõl a völgybõl, még világosban sosem jártam erre. Ideje volt pótolni. A Csárda-völgy patakját háromszor keresztezi a túra, elõször könnyen átléphetõ, másodszor már kell egy kicsit gondolkodni. Harmadszorra, a Cuha és a Csárda-patak összefolyása elõtt nekifutni kéne, de a faágon nehéz, inkább nagy lendülettel elrugaszkodva veszem a kihívást. A jobb lábammal visszacsúszok a kimélyült partról a vízbe és elterülök a parton, mint egy túlméretezett béka. Nézni viccesebb, mint csinálni, ebben biztos vagyok. Repkény nyugisabb átkelõt keres és talál is, jó száz méterrel feljebb. Visszabotorkálunk a piros sávra, keresztezzük a síneket, rögvest feltûnik a Cuha hóolvadás által növelt vízhozama. Kinézünk egy szigetet, ahol a fõág alig két méter szélesre összeszûkül, a mellékágnál egy hordalékkúp jórészt elállja a víz útját. Van egy vastagabb ág is keresztbe döntve a víz felett, pont elbírna minket, egyetlen probléma, hogy tükörsima jég borítja. Elindulunk alkalmasabb átkelõt keresni, amikor Repkény kiszúr egy, a földön heverõ, bõ három méteres fadarabot. Hoppá. Pont ilyenre van szükségünk, hogy biztonságos pallót építsünk a folyócskán. Megtámasztjuk, a módszer a következõ: az újabb ág nem csúszik, de a réginek kell a terhelést viselnie. Trükkös ez így. A túrabotra akarok támaszkodni, markolatig döföm a vízbe, amire medret tapintok vele. Ezt az ötletet elvethetjük, a túlsó partra kell támaszkodni valahogy. Szárazon megússzuk, felsétálunk a romos õrház és a túrán – a közzétett fényképek alapján – a többség által átkelõnek használt széles fatönk mellett. A Cuha alattunk háborog a völgyben, lentebb már megszelídül. Néma csend ül a völgyön, két nyom halad elõttünk rendületlenül, õk is kitértek, mi is kitérünk a turistaházhoz. Munkanap van, tehát büfé nincs, a legközelebbi vonat sokára jön, nem várjuk meg.


Elhagyjuk a völgyet, mielõtt az újra vadregényesebb formáját öltené, felkaptatunk egy emelkedõn Károlyházához, csinos épületek sorakoznak az erdõ mélyén. Õszinte örömömre nem lefelé kell menni tovább a sárgán, hanem fölfelé a sárga háromszögön. Örömöm oka, hogy a sárgával jelzett mélyutat láthatóan megviselték az idõjárás gyötrelmei és kicsit magába dõlt. Hatalmas fák között kanyargunk fölfelé, az erdõn túl némi szürkés árnyalatú kilátás tárulna elénk, ha tudnánk figyelni. Felvillan néha a cseszneki vár látképe is. Egyre magasabbak a fák és egyre meredekebb az ösvény, majd felhuppanunk a talpalatnyi kis fennsíkra, ez a Zörög-hegy. A zöld sáv betérésénél tartunk egy kis ebédszünetet, feléljük a Zircen felhalmozott készleteinket, miközben az egyre bátrabban meginduló hóesésben kanyargunk lefelé a hegyrõl. Kerek repkény néha indokolatlanul elkezd futni, ilyenkor én is futok utána, pusztán azért, mert nem akarok egyedül maradni. Hirtelen, átkelve a fõút aluljáróján, Cseszneken találjuk magunkat és óriási pelyhekben hull ránk a hó. Bekukkantunk a Kõmosó-szurdokba, itt sem találkozunk senkivel, pedig mai eddigi – és késõbbi – utunk során itt van a legjobban kitaposva az ösvény. A leesett vékony hóréteg csúszóssá teszi a keskeny csapást, jól jön a kapaszkodóként beépített lánc. Odalent nagy hanggal zubog a patak, a sziklák felerõsítik a robajt. Felmászunk a temetõhöz, hogy a lefelénél érkeztemkor bemutassak egy precízen kivitelezett földetérést, hullámmozgást imitálva a talajhoz verve a térdem, a hátam, a fejem, majd a derekam és megint a térdem. Felpattanok és szerénytelenül kilenc pont hétre értékelem, Repkény csak a fejét csóválja. Visszatérünk Csesznekre, átsétálunk a hóesés nélkül is hangulatos templomkerten, a túra útvonalának megfelelõen a kocsmát is érintjük, jó a tea és a kávé is.


Odakint változatlan lelkesedéssel hull a hó, bõ egy óra alatt belepte az amúgy szépen letakarított utcákat. Kiballagunk, rátérünk a tavalyihoz képest valóban kalandosabb alakot öltött Kõ-árokra. Víz alig csordogál a patakmederben, néhány kidõlt fán inkább viccesen, mint nehezen, de át lehet kapaszkodni. Érdekes, de ezt az árkot a közeli Ördög-árok nagyobb lélektani hatása miatt általában meg sem említik (én sem nagyon), holott fantasztikus itt is a látvány, igaz, tényleg nem olyan nehéz végighaladni rajta. Pedig idén van hol bújni-mászni-kapaszkodni. A gézaházi ellenõrzõpont helyén megcsodáljuk az uniós pénzbõl épült esõbeállót és a padokat, remélem, még sokáig ilyen állapotban találhatjuk õket. Érzékeny búcsút veszünk az Ördög-árokhoz vezetõ kanyartól, most valahogy nem hiányzik az a pár plusz kilométer (sosem érnénk el a vonatot visszafelé). Kiballagunk az erdõbõl, el a rejtélyes Gézaháza mellett, ahol – általunk ismeretlen nevû forrás elmondása szerint – többek között kiöregedett versenylovakat gondoznak életük utolsó éveiben. Keresztezzük a 82-es fõutat, a forgalom valamiért minimális. Csakúgy, mint az érdekességek száma egy szántóföld szélén bakatva, a pocsolyák elkerülésére fókuszálva minden idegszálammal. Úgy tûnik, hogy végül megúszom ezt is száraz lábbal, aztán eltelik két-három másodperc és rögtön nem válik igazzá ez az állítás. Vízbetörés, mindenki a szivattyúkhoz. Tovább kanyargunk a susnyában, ezt a szakaszt még csak sötétben éltem meg, de világosban sem éppen ingergazdag. Majd, ha végre betérünk az erdõbe.


Nagy sokára elérjük a letérést, a minden körülmények között jól járható dózerutat. Ezt követjük, érezhetõen felgyorsult sebességgel pár száz méter erejéig, aztán a dózerút jobbra elkanyarodik. Szinte sajnálom, amikor újra néhány, azóta szétolvadt, de még épp felismerhetõ lábnyomot kell követni a gondolkodást nem igénylõ út helyett. Legalább van mire figyelni, ha másra nem, akkor a csúszós porhó+jég kombinációra. Végül visszatérünk a Cuha-völgybe, másik classic M41 mozdony, talán a 2108-as robog el az orrunk elõtt, ezúttal dél felé. Lecsúszunk a töltéshez, átkapaszkodunk a sínpáron, az elfagyott susnyán túl folytatódik utunk. A hószállingózás elaprózódik, sõt, havas esõvé lényegül át, éppen akkor, amikor találunk egy alkalmas helyet a páratlan irányú, tehát Gyõr felé közlekedõ személyvonat lefotózására. Még van idõ a szerelvény érkeztéig, inkább megyünk tovább lefelé a völgyben, fene fog ázni egy helyben ácsorogva az esõben. Átlendülünk két kisebb patak felett, átereszek engedik lefolyni a vizet a hegyoldal felõl a Cuha felé. Végre újabb szünetet lelünk a bozóton, jókor, mert már hallani az M41 2211 pályaszámú mozdony jellegzetes, mély motorhangját. Elhalad az egy kocsival parádézó gép, persze, sikerül elrontani a képet, sötét is van meg türelmetlen is vagyok. Látványosság kipipálva, mehetünk tovább, Zirc felé. Eseménytelen az út, néha nagyot roppan a jég a lábunk alatt, ha épp nem figyelünk oda és a nyomvályúba lépünk. Bátortalan ívû kanyarnál kinyílik a völgy, balra Kardosrét házai jelennek meg a síneken túl, elõttünk Zirc épületei, mindenekelõtt a kéttornyú székesegyház zárják a láthatárt. Rég jártam erre világosban. Átsétálunk a Cuha hídján, a máskor csupa sár célegyenes szerencsére még mindig csak hóval borított, beleértve a szennyvíztisztító szûkebb környékét is. A városon keresztülsietünk, az autósok még mindig nem engednek át a zebrán, visszatértünk a civilizációba. Elsétálunk a vasútállomásra, szûk nyolc óra alatt zárul a kör, beleértve a három nagyobb megállást (Zirc, Csesznek, megint Zirc). A két személyvonat percre pontosan érkezik a keresztezéshez, nekünk Bz motorvonat jut egy mellékkocsival, utasterhelése induláskor 20 fõ, ez Eplényben egy felszállóval növekszik. Még olyat sem tapasztaltam, hogy itt lett volna bárminemû forgalom, ezek szerint mégis van. Sõt, a maroknyi lelkes KDP-járónak az eplényi állomás adott esetben nyújthat némi logisztikai segítséget, de ezzel nagyjából kimerül az utazóközönség köre. A Bakonyi Mikulással ugyan nem találkoztunk, de szép, kellemes túrában lehetett részünk. Köszönöm Kerek repkénynek a társaságot, a rendezõknek pedig a lehetõséget, hogy a segítség fejében utólag is részt vehettünk a túrán.


-Kékdroid-


Képek

 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.12.08 12:23:50
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 30

2010.12.04.

Úgy kedd magasságában kiderült,hogy a Tanúhegyeken sikerült megfáznom.Csütörtök reggel már nem volt mit tenni,lementem orvoshoz gyógyszerért a múlni nem akaró torokfájás miatt.Aztán irgalmatlan gyors és intenzív öngyógyítás vette kezdetét a felírt antibiotikum,mézes tea,mindenféle szopogatótabletták,Negro és egyebek igénybevételével.Egyeztetni senkivel nem mertem az esetleges közös utazásról péntek estig(senkivel nem akartam kitolni adott esetben),péntek este meg már nem SIKERÜLT senkivel összebeszélni.Ugyanis akkorra eldöntöttem,hogy mindenképp megyek.Tudtam,ha itthon maradok,azt nagyon megbánom már szombat délelõtt….

Pénteken Gyõrben egész nap szakadt a hó,néha akkora pelyhekben amekkorákat csak a legszebb mesékben lát az ember.Csodálatosan szép volt,egész nap vezetnem kellett,de akkor is örültem neki.Tudtam,hogy holnap a gyönyörû behavazott Bakonyban tölthetem a napomat.Aztán eljött a szombat reggel.

Lemegyek az újságért,a nyitó oldalon az egyik cikk címe valami ilyesmi:Sopronban 15 éve nem volt ekkora hó.Na,mondom,ez szép,valószínû a Bakony sem marad le sokkal e téren a nyugati végektõl:)Lemegyek az autóhoz,lekapirgálom,elindulok.Nem mondanám,hogy nagy a tolongás az úton,épeszû ember ha nem muszáj nem kockáztat ilyenkor,inkább otthon marad.Na,de a teljesítménytúrázó nem ilyen,õ kockára teszi az életét,a család 13 éves benzinfalóját,lényegében mindent,ha az évzáró túráról van szó,fõleg akkor mikor ilyen gyönyörû a természet.A megyehatárig a kitaposott keréknyomban haladok,néha emberes ködben,aztán a Veszprém-megyeiek jóvoltából a cseszneki szerpentinen már sónedves úton közeledek Zirc felé.Délután sietnem kell haza,így megpróbálok minél elõbb indulni,de nem bánkódom sokat azon,hogy csak negyed 8 körül érek Magyarország legmagasabban fekvõ városába.Tapossanak csak legalább egy kisebb ösvényt a gyorsabbak,és az erõsebbek nekem abba a 15 éve nem látott nagyságú hóba:)

Belépek az iskolába,szörnyülködve kérdezem magamtól:Ez a sor?Nagyon hosszúnak tûnik,el is kezdünk bosszankodni,aztán rájövünk,hogy nincs értelme,a vártnál jóval gyorsabban haladunk.Az ácsorgás közben legalább jó sok ismerõssel összefutok,akire számítani lehet egy ilyen eseményen,az itt is van.Bõ 5 perc múlva az ezres leperkálása után már kezemben a nevlap,kitöltöm,megkapom az igazolófüzetemet kitérek egy kétbetûset aztán nekivágok.Az útvonalkövetéssel nem lehet probléma,nagyképûen azt mondhatom,hogy ez hazai pálya,különösebb térképnézegetésekre így nem is készülök.

A Fõtér közelében gyanús alakot látok közeledni,csak nem a Mikulás már itt kora reggel?Csak nem,M.András barátom növesztett(nõtt az egyébként magától) álcaként némi szõrzetet az arcára,de nem tud kicselezni,így is felismerem.Váltunk pár szót,aztán megajándékoz egy Mozartkugel-lel.(http://hu.wikipedia.org/wiki/Mozartkugel) Lehet,hogy…..?Á,nem,nem lehetett a Mikulás,a szakálla sem volt fehér,a ruhája sem volt piros,igaz zsákja az volt,ajándékot is adott….Gyanús,mondom én,gyanús:)

Még visszafutok a kocsihoz,elfelejtettem a papírzsebkendõt,így legalább rákiálthatok a maranellovörös Fiatosra,hogy nehogy már nekinyissa az autómnak az ajtóját.Persze mindez csak tréfa,jól láttam már messzirõl,hogy a kisbéri különítmény,Jani és Laci végzi épp a téli túrákon bevett rituáléját,nevezetesen a forraltborozást.Mennék velük is szívesen,de nincs idõm megvárni a nevezésüket,azt hiszem így viszont lemaradok a "Kitörés 60" kifejezés napközbeni néhányszori megemlítésérõl:)

E találkozás után aztán már tényleg nekilódulok,valahol 07:45 körül járhat ekkor az idõ.Hideg van,nem néztem a téren mennyi az annyi,de felkívánkozik a kesztyû,úgyhogy lehet pár fok mínuszban.A parkba betérve nagyobb társaságot elõzök,egyikük épp telefonál,mondja a vonal túlsó végén levõnek,hogy  élete elsõ teljesítménytúrájára indult el épp,és annak is a  30-as távjára.Na,gondolom magamban,ebbe jól beleválasztott,hogy emlékezetes nap elõtt áll az újdonsült kolléga,az biztos:)

Megindulok felfelé,mivel komoly,embertelen mínuszokat ígértek a jósok arra számítottam,hogy a hó ropogni fog a talpam alatt,és mivel ropog meg is támasztja majd a lábat minden lépésnél.Na,ez nem épp így alakult,a 30-40-50 centiméter hónak csak a felsõ 1-2 centimétere volt átfagyva,ebbe volt belegyúrva egy egynyomos ösvény és a legyúrt ösvény alja szépen meg volt olvadva,tehát csúszott.A legnagyobb probléma ott adódott,hogy a néhol térdmagasságú oldalfallal határolt szûk vájatban a túrabotok használata elég nehézkesnek bizonyult,úgy 50%-os hatásfokkal lehettek maximum a segítségemre.Szóval nem volt egy leányálom a haladás,viszont a természet az egyik legszebb arcát mutatta,ami megadta azt a plusz energiát ami kellett a haladáshoz.

Felkúszom tehát a Pintér-hegyre,majd le a Pintér-árokba,ahol nem pontõrökre,hanem az épp frissítõ Mártiékra találok.Újra csak hegymenet következik,majd a Takács-és a Második-árok közti kék sávon lezúdulok Borzavárra.Elég sûrû itt még a mezõny,az elõzések nem a megszokott félreállásos technikával mûködnek ami nem is okoz semmi problémát,hiszen ha úgy mûködnének a lassúbb társak mást sem csinálhatnának mint percenként kiállnának a térdig érõ hóba.Itt és most aki gyorsabb,az szépen kinéz magának egy arra alkalmas helyet és õ ugrik ki az ösvényrõl elõzés céljából,hiszen ezt nyugodtan megteheti,az ösvényen kívül nem szakadék,vagy a világûr van hanem szimplán csak hó.

Borzavár határában pecsét,majd következik a Csárda-völgy.Eddigre már az elõzgetések nagyjából lezajlottak,haladok komótosan,csúszkálva.A helyi tehenészet sajnos még mindig nem hagyott fel azzal a gyakorlatával,hogy a Csárda-völgyi patakot(és ezáltal a Cuhát innen lefelé) hígtrágya-folyássá változtassa,el nem tudom képzelni,hogy lehet ezt megengedni 2010-ben.Szép lassan aztán beérek az erdõbe,a patak trágyaszaga is hígul kicsit,majd el is tûnik,a kedvem is jobb lesz mindjárt.Alföldi társaság jön közvetlen a sarkamban,úgy látszik megfelelõ a tempóm,mert nem elõznek.Épp közli egyikük a nagy beszélgetések közepette,hogy szerinte ez  völgy a túra egyik leghangulatosabb része,mikor a völgynek vége is szakad,kiérünk a sínekhez.Mondom nekik,ha nem akarnak a patakkal kockáztatni jöjjenek utánam,átkelünk inkább a vasúti hídon.Nem akartak,így átsétálunk a hídon,ami így behavazva nem is volt annyira veszélytelen mutatvány,néhol elég rendes réseket lehetett látni ahova egy láb símán le tud csúszni.Átérve látom,hogy ma még más nem járt erre,úgyhogy jön egy kis úttörés.Bal oldalunkra került tehát a Cuha,haladunk Porva-Csesznek vasúti megálló felé.Bíztam benne,hogy a völgy gépjármûvel járható részén legalább lesz valami autónyom,de csalatkoznom kell.Közben lassan a többiek is átkelnek valahol a patakon majd keréknyom híján folytatódik a már jól bevált hódagasztás.

Betérek a kulcsosházhoz,Anita hõsiesen egyedül üzemelteti a pontot,pecsétel teát fõz,rohangál ide-oda,ahova kell.A tea épp elfogy,amíg a háziasszony újat készít hasznossá teszem magam,átvállalom a pecsételést.Az elsõ fejjel lefelé,a második kicsit a neki fenntartott mezõbõl kicsúszva sikerül,de aztán a harmadiktól már megy minden rendben.Közben elkészül a finom ital,kérek egy pohárkával,majd továbbállok-tényleg szívesen maradtam volna segíteni,de most az egyszer sietnem kell,asszonypajtásnak színházjegye van,ha nem érek idõben haza,kitör a családi botrány:)

Ahogy hûl a tea,úgy iszom meg útközben,az Aranyos-völgy bejáratánál utolérem Zsuzskáékat,majd az emelkedõ kezdetén el is lépek tõlük.Sokszor jártam már errefelé,de ezen a szakaszon mindig lefelé,így újdonság lesz a Zörög ez irányból történõ meghódítása.A hegyre a sárga sáv,majd a sárga 3szög jelzés visz fel,az emelkedõ nem túl brutál,de legalább folyamatos,és jó hosszú:)Meg is állok néha levegõt gyûjteni,hova is az a rohanás….Leelõzök egy futót(!),igaz most nem egyedül van,és nem is fut,jobb idõkben b_feri-felirattal a hátán szoktam látni õt,ha nem tévedek.

Hatalmas küzdelem árán felérünk az ell.pontra,épp érkezik szembõl R.Pisti egy társsal(természetesen az 50-en),az elõbb leelõzött srácot az említett néven szólítják,úgyhogy valszeg nem tévedtem.Mondják,hogy a Cuha-völgy nem volt semmi,beázás nélkül képtelenség volt a gázlókon átkelni.(A vasúti sín meg nagyon nyögvenyelõs ugye,fõleg ilyenkor)Az átfagyott pontõrök bárminemû éghetõ anyagot szívesen fogadnának,sajna semmi ilyennel(ami nekünk felesleges lenne)nem szolgálhatunk,így továbbállunk.Pistiék hamar eltûnnek a messzeségbe(belépnek a hipertérbe,ahogy valaki írni szokta ilyen esetekben),egyedül kezdem meg az ereszkedést.Hamar rájövök,hogy kocogni sokkal könnyebb most,lényegében csak teszem a lábam,egyiket a másik után,a többit a gravitáció elvégzi.A puha hó kiválóan csillapítja a földre érkezésnél az ütést,a túrabotokat azért végig ügyeletben tartom,ha esetleg valami egyenletlenségre érkezne a lábam.Szinte csoda,de megúszom esés nélkül,pedig egészen a Suttonyi-aluljáróig lerohantam.Itt megszólal a telefonom,eltart egy ideig míg felveszem,az épp utolért kolléga ölni tudna ezért a szemeivel,még a visszaköszönés is nehezen jön ki a száján.Nagyon sajnállak,kedves barátom,én két apró gyermeket,és egy asszonyt hagyok otthon minden túranapon,nem tehetem meg,és nem is akarom megtenni,hogy elérhetetlen legyek.

Átvágok az alagúton,balra a kutya még minddig nem tudta megszokni a túrázókat,ugat mint állat.Viszont végre síma talaj van a lábam alatt!!!!Hatalmas ajándék ez a nyáron,nagy melegben oly gyûlölt pár méter aszfalt,sajna hamar véget is ér,átkelek a kis hídon,felkapaszkodok(szó szerint)a Kõmosó-völgyi ell.pontra.Rákérdezek a falun belül követendõ útra,ami a szokásos,nem változott.Tehát izraelita temetõhöz fel,vár aljába le,templomkerten át,sörözõbe be.A futásnak köszönhetõen még itt érem R.Pistiéket,sõt beesik K.Pisti is vérzõ fejjel.Nem vészes a seb,csak egy kisebb horzsolás.Lassan összejön a teljesítménytúrázó társadalom elitje,ha azokat vesszük az elitnek,akik valahogyan másképp vannak összerakva,mint az átlag,és mondjuk egy 192 kilométeres menet végét sem négykézláb,lógó nyelvvel,és papért(aki feladja az utolsó kenetet) könyörögve  teszik meg.Az ellátmány hasonló a korábbiakhoz,tehát egy emberes parízeres-káposztás szendvics és egy(két)pohár finom tea mindez egy végtelenül csinos kis lányka prezentálásában.A poharamat tavaly óta feliratoztam,így most nem tûnik el a konyha mélyén,valami emléket hagyhattam a személyzetben,mert egy néni megkérdezi:”Ugye maga tavaly is itt volt?”:)A menü aztán pillanatok alatt tûnik el az arcomban,közben próbálom a hõmérsékletemet is szabályozni oly módon,hogy ki-be járkálok a fûtott kocsma és az udvar között.Az ajtófélfán elhelyzett naptárról eközben folyamatosan egy pár gusztusos szilikoncici vigyorog rám,nem mondom szépek,még mielõtt valaki megkérdezné a naptárhölgy arcára,esetleges ruházatára,szeme színére nem emlékszem:)

Pannonhalmai Pistivel indulunk tovább,a lépést a Kõ-árok bejáratáig tudom vele tartani,aztán újra egyedül maradok.Szép ez a völgy,mint mindig,itt is megdõl aztán egy eddigi téveszmém,miszerint ez a szurdokvölgy szinte vízszintes.Hát nem.A hóban kiderül,hogy nem.A hóban a legkisebb szintemelkedést is azonnal érzékeli az ember,úgyhogy aki még esetleg nem tudta volna annak ideírom,hogy a Kõ-árok Csesznek felé lejt,tehát Gézaháza felé emelkedik.És én most merre csúszkálok,botladozok a hóban?Hát persze,hogy felfelé:)De legalább szép,ez kárpótol minden nehézségért.Jópár bedõlt fán is át kell ügyeskednem,van egy facsoport aminek épp a koronája dõlt az ösvényre,messzirõl úgy látszik,mintha áthatolhatatlan lenne,közelebb érve azonban feltûnki a labirintus bejárata,melybe belépve majd követve a helyes utat átkelhetünk az akadályon,már amennyiben elég vékonyak vagyunk a mutatványhoz.A völgy tehát viszonylag nehezen járható,pár helyen oda kell figyelni,hova lép az ember.De nem megoldhatatlan,azt azért leszögezném.Sáros leszel,havas leszel,kúszol-mászol ahol kell,de nem megoldhatatlan.

Mikuláshoz már dalolva érkezem,hiszen tudom mi illik,meg is lesz a jutalom némi csokoládé formájában.Bedobom az energiaitalom,fényképezkedem egyet,hogy meg tudjam mutatni a gyerekeknek,kivel futottam én össze a nagy Bakony rengetegében,majd továbbállok.Épp akkor érkezik szembõl egy népes csoport,nagy dalolás közepette,ahogy távolodom tõlük még épp hallom,ahogy rázendítenek „Gedeon bácsi”mintájára a „Mikulás bácsi a nõk bálványa”kezdetû örökbecsûre……:))

Kellemetlen szakasz következik emelkedõvel,széllel,viszont visszatekintve a domboldalról megállapítom azért,hogy nagy kár lett volna otthon maradni.A Bakony egyszerûen gyönyörû.Az út viszont nehezen járható,de itt legalább van két  keréknyom,hol az egyikben,hol a másikban haladok,sok különbség sajnos nincs köztük.Átkelek a 82-esen(elõtte imámba foglalom a lovarda tulaját aki a fõútig letolatta a havat a bekötõútról),a szél még erõsebb,a szakasz elég monoton.Az egyhangúság nagyon energiaölõ(vagy,ha úgy tetszik õrlõ),örülök mikor megérkezem az ell.pontra.Innentõl a Cuha-völgyig a piros 4zet a követendõ jelzés,ami elõször hangulatos helyen vezet,majd kiér egy cserjéshez majd egy szántóföld szélére,hogy megkerülje azt.Néha eszembe jut a tévéreklám amiben elhangzik ez a mondat:„NA KI A KIRÁLY?”Hát én megállapítom hogy ma az a KIRÁLY aki belegyúrta a szántó szélébe a sok keréknyomot.Végre nem csúsztam vissza minden egyes lépésnél 10 centit,egész jól lehetett haladni a fagyott csapásokban.Aztán szerencsére a nyomok kitartottak a Cuha-hegyi befordulás után is,így végre tényleg átadhattam magam a havas tájban való gyönyörködésnek anélkül,hogy közben iszonyú küzdelmet folytatok minden egyes méterért.

Felérek a lokális maximumra,majd balra fordulok a Harmadik-árok irányába.Varázslatosan szép a táj,ahogy a hólepte bokrok buckáin megcsillan a Nap fénye.Leírhatatlan.

A Mikulás óta egyedül vagyok,itt megelõz Pap Gabi,majd én is leelõzök két túratársat.Megint kocogásra váltok,bár marhára zavar,hogy a kiürült fémdobozom és a poharam össze-összekoccanva írtózatos zajt csap.Nem bírom tovább ezt a barbár zajszennyezést,leállok és elteszem zsebre az energiaital dobozát.Most már csak a karabíner és a pohár zajong,ez is zavar,úgyhogy sétára váltok.Úgysem bírom már a futást.Merénylet az erdõ ellen ilyenkor bármiféle zajkeltés,ez jó alibi a pihenéshez.

Leérek az utolsó ell.pontra.Felkapaszkodom a töltésre,erre a keresztútra nem emlékszem.Ja,hogy ez a vasút,csak színültig hóval:)Szép síma:)Átkelek a túloldalra,nem sokan jártak ma még errefelé,de azért van pár lábnyom.Itt már nagyon fáradt vagyok,szenvedek rendesen.A lábnyomok újra felvezetnek a sínekre,jelzést nem látok,energiám sincs keresni,az irány jó,úgyhogy követem a nyomokat.Néhány lépés a töltésen,majd vissza a mély hóba.Látványosan merülök,talán az is közrejátszik,hogy tudom,különösebb változatosságra innentõl kezdve már nem számíthatok.Aztán a nyomok ismét csak a sínek felé veszik az irányt,én inkább megyek tovább elõre.Egy nyom marad elõttem,de annak lépéstávolsága nagyobb,mint ami nekem kényelmes,így gyorsan felkészítem magam lelkileg,hogy a célig már marad az úttörés.Gépiesen lépdelek,már a táj sem érdekel,a patak csobogása sem tud lelket önteni belém.Néha káromkodom egyet,hogy hol a francban van már Zirc,de csak nem látom sehol.Aztán a nyomok visszatérnem a vasúttól,de már nincs energiám figyelni hova lépek,pedig néha hasznos lenne.Beleszakadok egy hó alatt megbújó pocsolyába(késõbb többe is)a bakancson rögtön képzõdik egy érdekes jeges réteg.Megpróbálom lerázni,nem sikerül,különben is ez csak elveszi a haladásra szánt emnergia egy részét.Tavaly itt jött szembe a Navara,persze most egy zirci terepjárósnak sem jut eszébe utat gyúrni erre:)Egy cél lebeg a szemem elõtt,a szennyvíztelep,merem remélni,hogy onnantól már el lesz tolva a hó.Na,de hol van az még???

Aztán balról feltûnik Kardosrét,ezzel egy idõben megpillantom a zirci templomtornyokat is.A faluból vad kutyaugatás hallatszik,gyertek csak bátran,én elfekszem,még a nyakamat is szabaddá teszem,hogy gyorsan végezhessetek velem,legalább megszabadítotok a szenvedéstõl!!:))Iszonyú küzdelem minden lépés,a szennyvíztelepig még egy jobb-bal kanyar,éhes vagyok,fáradt vagyok,de küzdök.

Aztán kiérek a telep bejáratához,az út letolva,megmenekültem!!

Benyomok egy Sport szeletet,feltöröm a jeget a palackomban,és finoman,a kortyokat elõször a számban felmelegítve iszom egyet.Aztán beballagok a célba.

Kemény menet volt,nagyon kemény.Ha idõm engedte volna,akkor is max. a 40-es távot választottam volna,mivel tisztában voltam vele,hogy a Cuha-völgy gázlói mostanság száraz lábbal járhatatlanok.Volt is olyan túratárs,aki a hosszútávra nevezett,elment az elsõ gázlóig,majd visszafordult és rátért a 30-asok útvonalára.Adott esetben én ugyanígy döntöttem volna,nekem a többiekkel szemben,hozzá hasonlóan van annyi elõnyöm,hogy van helyismeretem,valamint két hete voltam lent Vinyén,és láttam,hogy már akkor(a csapadékos idõszak elõtt)sem lehetett átkelni a patak gázlóin.Beszállva kicsit a szópárbajba:Épp az elõbb említettek miatt talán a magas vízállás vonatkozásában érzem én is úgy,hogy a rendezõknek erre azért külön fel kell hívni a túrázók figyelmét,felvázolva az esetleges kerülõ útvonalakat.Mert szerencsére ez egy kedvelt túra,viszont így sokan jönnek különösebb tapasztalatok,helyismeret nélkül,erejüket,képességeiket magasan túlbecsülve,nekik a jövõben talán még több információval kell segíteni meghozni a helyes döntést.Azzal viszont nem tudok egyetérteni,ha valaki a bedõlt fák,csúszós utak,sziklaakadályok miatt adódó nehézségei miatt a rendezõket okolja.Fõleg,hogy ezeket az itiner meg is említi.Ha látom,hogy ilyenekre lehet számítani,és ráadásul az erdõben rég nem látott méreteket ölt a hó,és én ezen információk birtokában úgy érzem,hogy ezt én mégsem tudom vállalni,jelzem a rendezõknek,visszavonom az indulási szándékomat a túrán,visszakérem(és biztos vissza is kapom)a pénzem,majd elmegyek egyet sétálni,ha már a TELJESÍTMÉNYTÚRA alatt ezt a mozgásformát nem tudtam gyakorolni.Ja,és még egy nem mellékes gondolat:Ha nekem valakinek a munkájáról ennyire markáns véleményem van és ennek hangot is adok,az a minimum,hogy ezt névvel,de legalább egy elérhetõséggel teszem,hogy annak a másiknak legyen módja-ha akar-reagálni.Odamondogatásoknak semmi értelme.

Na,de vissza a túrába:Szóval beértem,az idõeredményem azt hiszem jól jellemzi a túra körülményeit,32 kilométert 7 óra 30 perc alatt sikerült megtennem.Ekkora hóban nekem ez pont elég volt,sõt mint kiderült még egy kicsit sok is:)Viszont nagyon bántam volna,ha kimaradok a havas Bakonyi Mikulásból.Nagy szerencsénk volt az idõjárással,ma,mikor írom ezeket a sorokat az erkélyünkön 14 fokot mutat a mûszer,és a hónak már csak a nyomait látom a kiserdõ fái alatt.

A célban még beszélgettem kicsit Boglárkával és Andrással,miközben a rendezõi gárda többi tagja folyamatosan azt kérdezgette,hogy „Hol vannak már a túrázóink?”Ez is elég beszédes azt hiszem.Aztán elsétáltam az autóhoz,átvedlettem emberi külsõbe és megindultam Gyõr irányába.Kardosrét határában még láttam pár sorstársat a szennyvíztelep irányába araszolni,a telep elõtt  egy kombi autó  várakozott,gyanítom,valaki fuvart kért a célig.Aztán irány a Bakony,most már motorizálva,Gézaházánál még egy utolsó lassítás,majd suhanás haza.

Kemény nap volt,nagyon kemény.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
nafeTúra éve: 20102010.12.07 20:33:50
megnéz nafe összes beszámolója

Bakonyi Mikulás teljesítménytúra, 18-as táv.


GPS-el mért távolság: 18,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 735 m.


Leparkolást követõen, kissé elhúzódott a készülõdés, mivel az egyik kamásli zipzárja egy istennek sem akarta tudni az igazat. A nevezés elég hamar megtörtént, s a gyönyörû, hideg, havas téli idõben, frissen neki vágtunk a táv teljesítésének. A falu táblánál rögtön el is akadtunk, mert le kellett fotózni egy hóval fedett padot, valamint megszabadultam egy réteg ruhától.


A faluból kiérve nagyon jól haladtunk, a már kitaposott csapáson. Jókat derültünk a hóba karcolt üzeneteken. Rövidesen a Töbör-hegy oldalában kaptattunk, s sorra elõztük meg a nálunknál kényelmesebben haladókat. Merci, a tizenegy és félévének megfelelõen számon tartotta, hány embert elõztünk meg, s nagyon örült, hogy bennünket viszont csak egy hosszútávos került ki, ami nem számít. Gyorsan megérkeztünk az elsõ pontra.


Megegyeztünk, az Ördög-árok alsó végénél eszünk egy kicsit. A völgybe leereszkedésnél utolértük Dombi Janiék csoportját. Kellemetlen meglepetés, jócskán folyt a víz az Ördög-árki-patakban. Végül is számítottam rá, de hogy ennyi! Nem lehetett simán átgázolni rajta. Nekem nem is sikerült száraz lábbal megúsznom. Egy rossz lépésnek köszönhetõen, jobb lábbal fél combig merültem a vízbe. Partra vergõdés után zokni csere, illetve egy tavalyi térdgyulladásnak köszönhetõen nálam lévõ szélálló térdmelegítõ felvételét követõen ettünk egy kis szendvicset, teáztunk, s továbbindultunk. Az átázott nadrágszár pillanatok alatt megfagyott. A kívül-belül bõr bakancsot dicséri, hogy mire a Mikuláshoz értünk, már egész komfortos volt a lábamnak, a célban pedig nem kellett zoknit cserélni, olyan száraz volt, pedig elég sok vizet csavartam ki a levetett zokniból, amit persze ott is felejtettem a hóban.


Már elõre tartottam az Ördög-gát fölötti négy patakátkeléstõl, amibõl kettõ, jó idõben sem könnyû, mivel sziklamászással is jár. Végül is nem lett gond, hiszen egy újabb patakátkelést követõen a kitaposott ösvény fölvitt a hegy oldalába. Néha elég izgalmas volt. Mercike esett is kettõt. Miután én is elestem, megjegyezte, kettõ-kettõre állunk. Nemsokára újabb elõttünk menõ csoportot láttunk meg. A nagy hátizsák, meg a kötélcsomó láttán találgattam, csak nem sziklát akarnak mászni az Ördög-gátnál? Két-három kidõlt fánál értük õket utol, amin látszott igen nehéz lesz átvergõdni, a nagyon meredek hegyoldal miatt. Mikor úgy döntöttem, a tövük fölött kerüljük meg a fákat, szóltak, lepecsételnék az igazolólapokat, mert õk lennének az Ördög-gáti pontõrök, s most, mint mozgó pont üzemelnek.


Pecsételést követõen elég nehezen, fõként négykézláb följebb másztunk, s egy kicsit lankásabb részen gyalogoltunk tovább. Egy sziklakiszögelés után lenézve láttam, most hagytuk el Ördög-gátat. Szerencsére a frissen kitaposott ösvény nem ment le az árokba, így azon maradtunk.


Egy fiút és apukáját értük utol. Krisztián hozzánk szegõdött, lehagyva a térdproblémával küszködõ papát. Beszélgetés közben kiderült, õ is fehérvári, mint Merci, egyidõs is vele, s a sportban nagy rivális iskolába jár. Az árok fölsõ végénél újra utolértük Janiékat, s azzal a lendülettel le is hagytuk õket. Eddigre észrevettem, ha én mentem elöl, akkor Merci le-lemaradozott, míg ha elõre engedtem, akkor igen csak kapkodhattam a levegõt, hogy tudjam tartani vele a lépést. Ezt el is mondtam. A Zörög-hegyre vezetõ kaptatón szólt is, engedjem elõre, mert ilyen meredek emelkedõn jobban szeret elõl menni. A hegyrõl levezetõ lejtõn, meg beszólt, menjek gyorsabban, mert mindig rám kell várnia.


Vissza az idõrendhez. Krisztiánnal együtt hamarosan elértük a Mikulás pontot, ahol nagy élet volt. Percekbe telt, mire megkaptuk a pecsétet, a csoki mikulást és szaloncukrot. Szendvicseztünk egy kicsit, ittunk egy kis teát, s irány tovább. A Gesztenyéshez vezetõ szakaszon valahogy nagyon lassan járhatónak bizonyult az ösvény. A lábnyomok ritmusa is nagyon rossz volt. Ráadásul öltözni sem gyõztünk, mert cudar hideg észak-nyugati szél fújt, mint mindig. Majd lefagyott az arcunk. Mercinek volt is egy holtpontja. A kilátás viszont klassz. Néhol szinte világítottak a ligetek, az alacsonyan sütõ nap fényében. Nagy nehezen elértük végre az erdõt. De jó meleg volt ott! Mármint a fennsík hideg szeléhez képest.


A ponton Istvánék értek utol bennünket, valószínûsítem, az 50-es távot teljesítették. Egy újabb érkezõ éppen cikizte õket, mert hogy a fönti ösvényen mentek, s szerinte ez szabálytalan teljesítés, ezért dobják el az igazolólapjukat. Istvánék visszavágtak: miért õk lent mentek az árokban? Ha igen akkor õk dobhatják el az igazolólapjukat, mivel hiányzik róla az Ördög-gáti pecsét, mert a pontõrök fönt tanyáztak a hegyen. Ez is megvolt. Kis pihenõ, s gyerünk tovább.


Szerencsére a Károly-lak felé vezetõ részen jobban járhatónak bizonyult az ösvény, mint a Gesztnyésig, így igazán jól haladtunk, ráadásul gyönyörû volt a behavazott fenyves is. Megelõztünk egy 6-7 éves forma kisfiút, aki szintén a 18-as távot teljesítette. Igen csak jól ment, bár ez a kicsit monoton szakasz már nem esett jól neki.


A Zörög-tetõre vezetõ kaptató meredek része elõtt egy kis legális dopping: egy sport szelet. A kisfiúék majdnem beértek bennünket. Jókedvû énekléssel már jobban ment neki, tehát valószínûleg a monotonitás lehetett a gond. A kaptató teteje közelében megálltam, mivel a lenyugvó nap fénye szép rózsaszínesre festette a fák jeges ágait. Csodálatos látvány. A hegyen hamar elértük a következõ ellenõrzõ pontot, ahol Merci egy újabb sportszeletet helyezett biztonságba, megittuk a maradék teát, s már szaporáztuk is tovább a lépteinket. Merci alig várta, mikor érünk már az ígért meredek lejtõhöz, mert csúszkálni szeretne. Én nem vártam annyira, de csak elértük. Merci szerint sajnos nem volt elég jeges, így nem tudott úgy lecsúszni, mint várta. Számomra viszont nem volt olyan vészes a lejutás, mint amennyire féltem tõle. Itt páran megelõztek bennünket. A lankásabb részen Merci lefutott, nehezményezve a lassúságomat. A falu határáig párszor „aláírta” a hegyet a túrabottal, útbaigazító nyilakat rajzolt. Jól szórakozott. 


Az utolsó pontnál balról kerültük meg a sziklát. Megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet. A P+ jelzésen utolértük Jakabék trióját (a túrabeszámolójából és a fotóiból derült ki, meg persze az is, hogy a túra elején az általuk készített feliratokon mosolyogtunk olyan jókat), majd a meredek lejtõnél el is húztunk tõlük.


A templom kert után egy utolsó aláírás a hóba (én is kedvet kaptam rá), s ráfordultunk a célegyenesre. A cél elõtt Merci megjegyezte: „Jó kis túra volt.”


A célban rövid sorban állást követõen megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, valamint amikor mondtam, hogy az elázott igazolólappal, valamelyik utolsó EP-n kiránthattam a zsebembõl az italjegyet, kaptunk helyette újat. Megittuk a teát, s hazafelé vettük az irányt.


Nekem nagyon tetszik ez az új 18-as táv. Aki egyszer is járt az Ördög-árokban az tudja, még nyáron sem túl könnyû, viszont a csodálatos látvány kárpótol a nehézségekért. A Bakony legszebb részei közül érint egy-kettõt (Ördög-árok, Kõ-árok, Kõmosó-völgy, a cseszneki rész, Cuha-szurdok és a Zörög-hegyrõl levezetõ rész. Persze távja válogatja.). Az Ördög-árok leküzdése fönt a hegyoldalban sokkal könnyebbnek bizonyult, mint amire számítottam. Könnyebb, mint nyáron lent a völgyben. A kiírástól való összesített szintbeli eltérés is ennek a hullámvasutazásnak köszönhetõ. Ráadásul körtúra, tehát nem kell tömegközlekedéshez igazodni. Szerintem már régen hiányoztak ezek rövid körtúra távok. Mielõtt a kiírást elolvastam volna, azon törtem a fejem, megkíséreljem-e a gyerekeket rábeszélni a 30-as távra, de azt azért még hosszúnak véltem 10-11 évesek számára. Elolvasva az új távok útvonalát, rögtön eldöntöttem, ez kell nekem! Mindkét új táv nyomvonalán, kicsi eltéréssel vezettem már egyesületi túrát. Ilyen szép téli idõben ritkán van lehetõsége túrázni az embernek Magyarországon! Vastag porhó, jégkéreggel bevont, hóval megrakott faágak, ragyogó napsütés, kék ég!


A túra ár/szolgáltatás arányát tekintve a drágák közé tartozik. 1000/900 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap (saját térkép nem feltétlenül kell). Ez évben sokkal jobb térképet kaptunk, mint az elõzõ években a térképvázlatok voltak. Ahogy az elõzõ években, úgy most is, minden, az Ördög-árkon keresztülmenõ táv igazolólapja tartalmazta a túra nehézségére és veszélyességére vonatkozó figyelmeztetést. A pontõrök minden ponton tudták, kinek merre kell menni. A gézaházi ponton pici csoki mikulást és szaloncukrot, a célban pedig emléklapot, kitûzõt, a szokásos felvágottas, savanyú káposztás szendvicset és teát kaptunk. 


 

 
 
highlander88Túra éve: 20102010.12.07 19:20:21
megnéz highlander88 összes beszámolója

Kedves wall!


Elég szomorúan olvastam rövid írásod,melyben csalódottságodnak adsz hangot.A 12km-es táv tényleg nem az elvetemült,profi túrázók vadászterülete.Én személy szerint sem profi,sem elvetemült,de még túrázó sem vagyok,igaz szeretek túrázni,szeretem a nehézségeket,de semmilyen különös képességgel nem rendelkezek a leküzdésük terén.DE ha megyek valahová,megnézem hova is kerülök majd...és mikor.A Bakony bizony mészkõbõl épült,és ilyen hegységekben hála a Jóistennek elõfordul pár gyönyörû sziklaformáció,amik közül párat e túra is érint.A túrát december elején,azaz télen rendezik.Írtam a beszámolómban,hogy bizony régen láttunk itt havat,és idén bizony elég sokkal meg kellett küzdeni.De ez úgy gondolom a normális télnek e tájon szerves része.Ha már felmértük a terep adottságait az adott évszakban,nem árt felmérni saját magunk illetve csapatunk adottságait.Utóbbira kivétel nélkül vonatkozik a katonaságnál meghozott aranyszabály,hogy a csapat leggyengébb tagjának képességei határozzák meg a csapat egészének teljesítményét.(félreértés ne essék,nem vagyok,és nem is voltam katona,mint ahogy TTT-tag se...).Jött velem egy barátom a túrára,tudta hová jön,de nem úgy jöttek neki össze a dolgok,mint ahogy az ideális eset forgatókönyvében meg van írva...ez bárkivel megesik.Cseszneken feladni kényszerült a túrát,bebuszozott a célba,majd annyit mondott: "Jövõre újra megpróbálom!"Nem hibáztatott senkit.Úgy érezte,nem fog menni végig,és tudta,hogy neki most kár felesleges kockázatot vállalni.Az ember ilyen jellegû döntéseit jobb,ha saját maga hozza meg,képességei ismeretében.


A másik rész a szervezõk oldala...azt kell mondjam,amit írtál az nekem,mint kivülállónak nagyon rosszul esik.1-2 apró szívességet leszámítva soha nem vettem részt teljesítménytúra szervezésében.Zircen egy ideje már visszajáró vendég vagyok,láttam már jópár brigád munkáját itt-ott,de a TTT szervezésében semmi kivetnivalót nem találtam.(Amennyiben nagyon nyomja a szívedet amit tapasztaltál,talán add tudtukra,biztosan hasznát tudják venni az építõ kritikának.)Az igazság az,hogy a teljesítménytúra is túra.Nem arról szól,hogy neked csak menni kell,arra amerre mondják.Tudni kell,merre mész,térkép-tájoló ismerete bizony néha létfontosságú,és nem szégyen a GPS világában.A terepviszonyokért meg a legkevésbé a rendezõk felelõsek...


További túráidhoz erõt és jó egészséget kívánok!


Boros Csanád a.k.a. Highlander88

 
 
highlander88Túra éve: 20102010.12.07 18:16:27
megnéz highlander88 összes beszámolója







Bakonyi Mikulás 2010


mottó: "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel!!!"


Rég volt már 2004 decembere, amikor elõször álltam rajthoz a túrán,igaz akkor még a negyvenes volt a leghosszabb táv,ahol a Kõmosó-völgy és az Ördög-árok képviselték a két fõ megpróbáltatást,illetve az a rehütt dinamikus kötél,ami még teljesítette azon kötelességét,hogy a terhelést enyhe nyúlással kompenzálja,ami ebben a helyzetben nem volt kimondottan üdvös,fõleg ha az Ördög-gát alatt jócskán állt a víz...akkoriban kezdõ sziklamászóként kimondottan örültem ezeknek a 'kihívásoknak', hisz ha nincs sorbanállás, lehetett mászni egy kicsit a nedves sziklán,ha meg hosszú sor kígyózott, megnyílt a lehetõség egy alternatív útvonal nyitására... Azóta persze az említett két szakaszt 'kivasalták',a kötéllel nem tudom mi lett,lehet most épp ruhát szárítanak rajta valahol,elfeledve egykori dicsõ pályafutását(akár az én kötelem,aki összepurhabozva és sziloplasztozva pihen a raktárban sziklák után siránkozva...).Nem utolsó sorban lett egy hosszabb táv,ami végig megy a Cuha-völgyön,követve a régesrégi,Mikulás elõtti ötvenes útvonalát.2 év kihagyás(szalagavató,skóciai kaland...) után 2008-ban indultam el harmadszor,akkor már az új leghosszabb távon,egy meglehetõsen hosszúra nyúlt éjszaka után.A túra kicsit az aszketizmus jegyében zajlott,ugyanis csak egy Cseszneki szendvics volt az összes száraz anyag,amit magamhoz vettem útközben...Tavaly már kicsit óvatosabb voltam,a péntek este viszolylag csendesen telt,leszámítva az apátság kõfalára vezetett,igaz csírájában halott mászóexpedíciómat,melyhez alaptáborul a Hopekó Presszó szolgált... A túra ismét sikerült,a régi taktika alapján - jussak el Csesznekig,onnan már nincs sok...egész jó idõt mentem Vaddino és Petami társaságában,ha jól emlékszem 10 órán belül tettük meg a távot,igaz ebbõl több,mint fél óra alatt készültek el pizzáink,amiket a kezünkben egyensúlyozva sétáltunk be a célba...


2004,2005,2008,és 2009...két negyvenes,két ötvenes.Nem volt zsákbamacska,nem volt nagyon mitõl tartani,csak a sártól...olyan meg nem volt,hogy végig havas legyen az egész,pedig az már régóta álmom volt...


S jött 2010...túrázás szepontjából nem kimondottan mozgalmas év, hisz tartottam magam az évi 3 teljesítménytúra lesétálásához egyéb elfoglatságokra és munkára hivatkozva(az MVTE érmet meg ismét megette a fene...).Vaddinoval és Álmossal szinte napi kapcsolatban vagyok,így elég hamar egyeztettünk,hogy ismét nekivágunk; Álmos fut,Vaddinoval meg lesétáljuk...Vaddinot azonban szólította a munka,viszont egy gyõri barátom jelezte,hogy nekivágna az ötvenesnek, úgy elsõ teljesítménytúra gyanánt,én meg nem vagyok semmi jónak elrontója...


Elérkezett december harmadika,a várva várt pénteki nap...este a '80-as évek híres-hírhedt glam-metal zenekara,a W.A.S.P. lép fel az E-klubban...ez most bizony anyagi okok miatt hidegen hagy,irány pest,de Lajosmizsén keresztül.Vonat épp nincs,hát menjünk busszal...1 busz a mizsei elágazásig,mégegy a mizsei állomáshoz...na,melyik késett?Természetesen az elsõ,így busz nélkül maradtam a semmi közepén,a vonatom meg 15 perc múlva indul...kellemetlen jelzõkkel illetve a kunság volán dilettánsait gyalog indultam a vasút irányába,ami onnan úgy 5 km.Próbáltam stoppolni,de a sok büdös bunkó nem méltóztatott megállni,sõt integettek,hogy az út rossz oldalán megyek...remélem egyszer lerohadnak valahol nagyon messze a hõn imádott civilizációtól,és ott döglenek éhen-szomjan.Egyszer azonban,amikor már minden remény szertefoszlott,megállt egy falumbeli srác(Zoli,az Isten küldött,köszönöm!!!),és pillantokkal késõbb már a mizsei állomás peronján toporoghattam,hogy hol a bánatban van a pesti vonat?Mert indulás elõtt 2 perccel se híre,se hamva...a bakter úr kézségesen közölte,hogy 20-25 percet késik az idõjárás miatt.Erre egy nem messz ülõ,nem idén barnult srác fogalmazta meg a vonatra várakozók véleményét: "Há' f@$zom ebbe á vonatba má',há' ha hideg van azé,ha meleg van azé' késik!" ezzel szerintem megfogalmazta a máv életfilozófiáját.Végül kis fagyoskodás után begördült pest felõl a szép fényes desiro...még egy ilyen kényelmetlen vonatot...mivel aludni nem lehet rajta,így Scorpionst hallgatva bámultam kifelé az ablakon a havas tájra.Nagynehezen, meglehetõsen sok késés után vergõdtünk be a nyugatiba,ahol már Álmos várt.4es 6os,Moszkva,futás a Vérmezõn át,beérünk a délibe,veszek egy jegyet zircig meg 2 sört,fel a vonatra,utolsó kocsi,Álmos örömére dohányzó kabin.Engem ez kimondottan nem érint,de nem is zavar,igaz most vagyok leszokóban a cigirõl,hisz az utóbbi idõben kicsit túlzásba vittem.Fehérvár felé csatlakozik hozzánk Ráspoly(hivatalosan Rush Boy) barátunk,Veszprémben gépelhagyás alacsony nyitással.Összefutunk Szabó Janival és Galadh Ereb sporttárssal,akit majd' ezer éve nem láttunk,olyannyira,hogy alig ismertük meg.Sajnos õ hazafelé tartott,nem túrázni.Kis várakozás után elindult velünk a Bz Jutas irányába,miközben a hó szakadatlanul szakadt.A fehér fergetegben értünk Zircre,ahol már várt gyõri cimborám.Irány a szállás,majd a korcsmahivatal,hisz pecsételõhelyet nem hagyunk ki(Kocsis Jani után szabadon...)!1 sör,2 sör,sok sör...van mire inni,hisz nem rég volt egyik barátunk neve napja,no meg az én születésnapom...


Szombat reggel nem tudni mikor,de nagyon korán, elsõként szólal meg egy ismerõs hang( http://www.youtube.com/watch?v=kKqEe4kOPms ) a tornaterem túlsó sarkából - egy dal az elsõ Junkies lemezrõl - "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel" ha lehet mondani zenére,hogy ezen nõttem fel,hát erre lehet...történetesen Álmos bátyjától,Árontól kaptam,akivel annak idején túrázni kezdtem...most meg ez Álmos telefonos ébresztõhangja...ez már megadta a kezdõ löketet,hogy bizony "ez a nap nem lehet szar!"(mer' megmondta a Ganxsta is! mondá Botond az utolsó Corvinon).A folytatásban pedig Szabó Jani hívta fel a figyelmemet arra,hogy bizony szét kell kergetni a szúnyogcsordákat,szóval elõ a kis üveggel,amiben gigantikus erõ lakik...no nem az Erõs Pistára kell gondolni,mert a szögedi szúnyogriasztó mögött még Asterix varázsitala is elbújhat.Miután meglett a kellemes ph-érték pálinkaszaggal keverve,felébresztettem cimborámat,akinek kicsit sok volt a tegnap este,de ez kivel ne fordulna elõ...majd felébresztettem Álmost,aki az egyetlen volt a teremben,aki nem ébredt fel a múlt évezredvégi rockzenére.


Szedelõzködés,kint hideg,de tiszta ég,köd alig.Átvonulunk a rajtba,ahol a majd' térdig érõ hó miatt mindenki nagyon udvarias,hiszen menj csak,sporttárs elõreengedlek,úgy sem sietek...hisz ki is sietne ebben az idõben?Talán Álmos...õ bizony nem udvariaskodott,de ezzel a legnagyobb terhet levette a többiek válláról,hisz az utána jövõket már kitaposott ösvény fogadta.Negyed 8 körül elszakadt a cérna,már a 3. teát ittam,igaz nem volt semmi,a mi rám melegedhetne,de már melegem volt...Elõkerítettem Andrást,a gyõri cimborát, és nekivágtunk a reggelnek.Az út nem volt túl csúszós,hamar felértünk az erdõ szélére,az erdõben már félig-meddig kitaposott ösvény ropogott alattunk.Elértük a völgyet,ahol a pont szokott ,lenni,de egy lélekkel sem találkoztunk.Felkaptattunk az emelkedõn,majd a falu szélén láttam meg Botond barátomat,akivel pont egy évvel azelõtt,a pont régi helyén találkoztam utoljára.A szokásos pecsételés,felém szegezett 'uramistenhogynézelki?!' kérdés elhangzása,ami az öltözetemre(régi TTT-s póló,alatta felgyûrt ujjú aláöltözet,meg egy szakadt szürke katonai nadrág,téli ruha sehol...) és a rövid,de fagyott hajamra és szakállamra vonatkozott,ittam egy kortyot a kisüveges Unicumból,ami a pontõröket volt hivatott fagytalanítani.Indulás tovább,ekkor emelkedett a hegyek fölé a Nap,gyönyörû fényjátékot adva.Kis kanyargás(a legutálatosabb szakasz a túrán..) után értük el a Cuha-völgyet,ahol a patakon még soha ilyen könnyen nem keltem át,igaz a patakátkelések még csak most kezdõdtek...Elértük a Porva-Csesznek vasútállomást,ahol meleg teával fogadtak bennünket.Ragyogott a hó,gyönyörû idõnk volt,de mi folytattuk utunkat a völgy árnyékosabbik oldalán.Elértünk a híres-hírhedt Cuha-szurdokhoz,ahol a patakon való sorozatos átkelés nem sok jóval kecsegtetett,most valahogy nem volt hangulatom a tavaly-tavalyelõtt már bevált "átrohanokleszamilesz" taktikát alkalmazni.Bizony türelemre volt szükség,egyrészt kivárni a sort,másrészt sokat kellett mérlegelni,hová érdemes lépni a meglehetõsen hideg vízben,mert az általánosságban elmondható volt,hogy ami nem mozog a lábad alatt,az biztosan csúszik...


Sikerült esés nélkül ugyan,de keményre fagyott nadrágszárral végigmenni a völgyön,és elértük a Kõpince-forrást.Innen jött a kellemes emelkedõ a Zörög-tetõre,ahol Földi Roliék teljesítettek szolgálatot.Innen már csak le kell sétálni Csesznek szélére,majd fel a Kõmosó-árkon,el a vár alatt és be a faluba...Az ároknál Éva néni várt a pecséttel,megcsodáltuk a vízesést,majd a temetõn át értünk a vár alá,pár sporttársat útbaigazítván a templomkerten át jutottunk a korcsmába.Mivel eddigre sikeresen leizzadtam annak ellenére,hogy a gyakorlóing meg a pulóver végig a kezemben volt,nem nagyon volt kedvem a szokásomhoz híven egy pohár sört elfogyasztani...korsót meg még úgyse... András barátom úgy érezte,sok lesz neki elsõre ez az 50 km,megelégszik ilyen körülmények között 21-el is,így úgy gondolta kiszáll,és lebuszozik Zircre.Nem erõszak a disznótor,hisz térdei - akárcsak az enyémek - nem voltak túl jó állapotban,és bizony a tegnap este is kicsit rányomta a bélyegét a döntésére.Jó hazautat kívántam neki,és egyedül vágtam neki a hátralevõ 24-5 kmnek.A falu után a kövesúton megcsodálhattunk egy szétkapott õzet,ami a felületes szemlélõnek gázoltnak is tûnhetett,de Álmos,mint szakmabeli megjegyezte,hogy bizony ki lett zsigerelve...mivel agancsa nem volt,engem meg nem érdekelt túlságosan.A Kõ-árok szélén utolértem Szabó Janit,vele együtt bújócskáztunk az útra dõlt bükkóriások alatt "Ne b@$$za már meg..ekkora fa azt' képes kidõlni!" - jegyezte meg.Képes…és pont az ösvényre.Elérkeztünk Gézaházára,ahol már hagnos énekszó várt bennünket,no meg Álmos,de õ már visszaért a kis körbõl,így ráérõsen szívta a cigarettáját,miközben másik kezében egy feléig bort tartalmazó pet-palackot szorongatott.Jani megkérdezte,nem tart-e velünk,de erre az a válasz érkezett,hogy ma bizony elég sok szûz havat taposott már,hisz mint említettem elég korán,elég jó tempóban indult el,találkozásunkkor a második volt a ’mezõnyben’. Így Janival ketten elindultunk felfelé a völgynek, Álmos pedig miután elfüstölte a cigijét, a Gesztenyés felé vette útját…Két másik sporttársat utolérve fordultunk meg az erdõ szélén a régi Töbör-hegy-i pontnál,majd pecsételtünk a soron következõ helyen,ahol régi barátunk, Deli Vince várt bennünket.Innen irány az Ördög-gát,vagyis mégsem; Álmos adta tudtunkra, hogy a pont a sok hó miatt felköltözött a völgy fölé,csak a kitaposott utat kell követni,felfelé a völgyoldalon.Így is tettem.Mivel kissé fáztam,kicsit meghúztam a szakaszt,gondoltam hátha pattog valami tûz a ponton,és majd lehet melegedni.A pont elõtt sikeresen – az itt elhaladók nagy többségével egyetemben – besétáltam egy zsákutcába: szép taposott ösvény jobbra és balra…merre tovább?Balra lent fordul a patak…az Ördög-gát is ilyen helyen van,biztos ott lesz a pont is!Balra el…hát nem.Úgy 100m után szabályos körforgalom,180° vissza…örültem neki,mint ablakos tót a hátraesésnek.De már nem volt messze a pont,itt úgy gondoltam megvárom Janit,hisz ha nagyon nekikezd sötétedni,több szem többet lát(vagy együtt semmit…).Közben beszélgettem kicsit a pontõr hölggyel,elmesélte,hogy egy ismerõse épp most harcol a kilométerekkel Mexikóban a húszszoros Iron Man-világversenyen,elég jó eséllyel az elsõ helyre…és ennek persze semmi médiavisszhangja…(mint utólag kiderült,sikerült neki,több órát verve a második helyezettre!Ezuton is gratulálok neki,ha netán olvassa…) Jani itt utolért,kérdezte, hogy maradok-e a tûznél,vagy megyek vele sörözni.Még jó,hogy megyek vele,hisz a sörözést a cél után értette.A Gézaházára vezetõ utat szinte végig elterelték a völgybõl,dombról dombra haladtunk a völgy menetrend szerinti jobb oldalán a zöld jelzésig.Útközben megálltunk inni egy kis (borral) javított kólát,majd befutottunk másodszor a Mikuláshoz,akit még soha ilyen józannak nem láttam.Búcsúzkodás után nekivágtunk a Gézaházi rétnek,utunk legszelesebb szakaszának.A mezõn felfelé haladva Jani mesélte,hogy az azóta romokká korszerûsödött turistaházban úgy bõ 40-45 évvel ezelõtt nem egyszer fordult meg,mint szállóvendég…most meg talán a négy fal van meg a szebb napokat látott létesítménybõl.Átértünk a 82. fõúton,nekivágtunk a túlsó mezõnek,ahol már erõsen kezdett sötétedni.Jani lámpát rántott,én meg elõvettem a nagybátyámtól kapott betekrõs lámpát: világítani nem sokat világított szegény,de a tekerõs kezem legalább sikeresen lezsibbadt,hiszen kesztyûben nem tudtam tekerni...fagyoskodás után meglett a pont az erdõ szélén,ahol tavaly nem hivatalos szolgáltatásként Vaddino és én kaptunk 1-1 szál cigarettát.Ezt emlegetve ismét megkínáltak,de most már egyikünk se dohányzott,Jani meg csak ennyit válaszolt:”Cigaretta?Itt?Érdemeltetek volna még vagy 10 kilométert…még hogy cigaretta…” Folytattuk utunkat bele az éjszakába,egyre rosszabb útviszonyok közt,de a forduló után legalább hátszéllel.Beértünk az erdõbe a jobbkanyar után,majd nyomás lefelé a Cuha-völgybe.’Normális’ (mediterrán?) körülmények közt ez a túra legsarasabb része,amely szép csúszásokat tartogatott az óvatlan túrázóknak.Most viszont csak a jég csúszott 1-2 helyen.Pont a vasút felett,pecsét,meg pár km,ami hátra van.Innen már szinte csapatosan folytattuk utunkat a város késõbb már tisztán látható fényei irányába.Egy-két vicces patakátkelés,pocsolyaátugrás azért maradt a nagy hó ellenére,míg elértük a mûutat a város szélén.Innen már ki volt világítva az utunk,a többieket magunk mögött hagyva elég gyorsan haladtunk az iskola felé Janival.Beérkezés,gratulációk,díjazás átvétele,majd nyomás átöltözni,kis pihenõ után megszabadulni az átizzadt ruháktól,és fölvenni a tegnap estétõl erõsen korcsmaszagú,de legalább száraz urbánus öltözéket…A bakancs viszont…hát az marad.Felülrõl kapta a havat,mivel reggel nem volt kedvem kamásnit húzni,és így jócsán beázott,mondhatni vízhûtéses lett.(viszonylagos) Száradás után meglátogattam Joey-t a közeli pizzázóban,majd Álmossal,Janival és Ráspollyal elindultunk a tegnap esti kaland helyszínére,ahol késõbb Joey is csatlakozott társaságunkhoz…szolid italozás után tértünk vissza a szállásra,majd nyugovóra tértünk,hogy ne kelljen kapkodni a korai induláshoz.


Reggel 6 körül ébredés,gyors pakolás,búcsú a máshogy távozóktól,és irány a vasútállomás,ahol szokás szerint Deliékkel együtt indulunk Veszprém felé.A kelõ nappal megtörténik az elsõ atomvillanás,Jani megszisszenti a szúnyogriasztót,így a hideg gondolata is távozik körünkbõl.Veszprémben kis várakozás,irány a közelebbi presszó,1 sör pont belefér…Majd fel a vonatra,irány a Déli,majd a Moszkva-4es 6os-Nyugati cirkusz,ahonnan Lajosmizsén keresztül jutottam haza,Mizsén röpke 2 óra várakozás után szálltam fel végre a ménteleki vonatra,ami úgy 10 perc alatt hazarepített falumba,ahol hónak se híre,se hamva…


Ötödször sem csalódtam a TTT csapatában,csodálatos túrában volt részünk,köszönet illeti a rendezõket!


BUÉK-on találkozunk!


highlander88


 
 
JakabTúra éve: 20102010.12.07 12:11:43
megnéz Jakab összes beszámolója

Szerintem érdeklõdjön a túrázó a szervezõktõl, és készüljön rá, hogy hova megy. Én mindig elõre tájékozódom, hiszen a honlapon van útvonal, leírás, telefonszám, email cím, stb. Az "Ördög-árok" és Ördög-gát kifejezés amúgy nem fûtött járdára utal.

 
 
wallTúra éve: 20102010.12.06 14:11:09
megnéz wall összes beszámolója

Köszi, láttam már havat, nem az elsõ túrám volt, ezen a túrán is voltunk tavaly de a 17km-esen, az nem ilyen eszement útvonalon ment.

De egyszerüen nem bírom felfogni, hogy miért az itiner az ahol legelöször leírva látjuk, hogy a túra csak nagyon gyakorlott túrázóknak ajánlott, ez a kiirásban is fel kellett volna tüntetni például itt a weboldalon.

Nem a hóval volt a gond, hanem a túraútvonallal és azzal hogy a szervezõknek akkor sem jut eszébe szólni, hogy ne arra menjünk amikor látják hogy kutyák vannak nálunk ... köztük 2 db 40 kilos amit 3an huzunk-vonunk át a keresztben fekvõ fatörzseken. Volt hogy már a túratársak látva a kinlódásunk segítettek .. így utólag nekik nagyon köszönöm. 

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.12.06 13:41:13
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 30


Táv: 32,5 km, szint 909 m.


A földet vakítóan tiszta, szûz hó borítja. Felhõ sincs az égen. A felkelõ nap sugarai fénnyel árasztják el a hófödte tájat. A kristálytiszta, fagyos levegõ, jólesõen árad szét tüdõdben. Az elõtted álló vén bükk ágán hópelyhek kapaszkodnak erõtlenül egymásba. Egy leheletnyi szellõ hatására, tétovázva hullnak alá. Ünneplõbe öltözött a Bakony a tiszteletedre. Egyenletes tempóban haladsz felfelé. A szép szálas bükkösben keskeny, kitaposott ösvény mutatja hol mentek az elõtted járók. Mikor kiléptél az iskola kapuján, még fáztál egy kicsit, de a jólesõ mozgás hatására mindened átmelegedett. Érzed, hogy szervezeted tökéletesen mûködik. Minden sejted teszi a dolgát. Magad mögött hagytad a város zaját. Csak a lépteid nyomán nyikorgó hó és egyenletes lélegzésed hangja jut el a füledbe. Lehet ennél szebb a mennyország? Nem hiszem. Bánhatja, aki nem jött el idén a Bakonyi Mikulás túrára. Az egyik legszebb arcát mutatta ma a természet a túrázók számára.


Egy kicsit tartottam az utazástól a téli útviszonyok miatt. Reggel ötkor indultunk el Csemõbõl. Viszonylag gyér forgalom mellett értünk Zircre. A kötelezõk (jövõ évi tagdíj befizetése, nevezés) után 8:20-kor indultunk neki Zsombor fiammal a mai penzumnak. Az elõttünk járók már jól kitaposták az ösvényt, nem kellett gondolkodni a helyes útirányról. Teljes egészében a gyönyörködésnek szentelhettük figyelmünket. Jókedvûen engedtük el a nálunk gyorsabbakat, s megkaptuk ezt a figyelmességet azoktól, akiket mi értünk utol. Úgy láttam mindenki boldog és olyan – a szó legnemesebb értelmében véve- emberi.


Utoljára éjszakai túrán jártam a Cuha-völgyben még júliusban. Most teljesen más volt az biztos. Kissé aggódtam a Cuhán való átkeléstõl, de megelõztük a bajt azzal, hogy kis kerülõvel a vasúti hídon keltünk át. Nem akartunk megkockáztatni egy merülést. Nagyon jól esett a Porva-Cseszneki turistaházban kapott forró tea. Kis csokoládét is elmajszoltunk, mely sok erõt adott a folytatáshoz. A Zörög-tetõre való felmászáskor azért egyszer meg kellett álljunk pótolni az oxigén adósságot, amit ügyesen lepleztünk azzal, hogy gyönyörködtünk a szemben lévõ hófödte gerinc látképében. Kiléptünk a nyomból, hogy elengedjük az utánunk jövõ csapatot, de õk is megálltak „gyönyörködni”.


A Zörög-hegyrõl lefelé feltûnõen jól ment, hamar beértünk Csesznekre. Rutinosan áthaladtunk a fahidacskán és kanyarodtunk jobbra a Kõmosó-völgy felé. A pecsét begyûjtése után felmásztunk a temetõhöz, majd azonnal erõs lejtõ következett. Ez annyira szimpatikus volt, hogy Zsombor fiam nem kis örömére békaperspektívából is megnéztem a Cseszenki-vár romjait. Leráztam ruházatomról a feleslegesnek tûnõ havat, majd spuri a Sörözõ. Megkaptuk a monstre méretû szendvicsünket és egy nagy bögre forró teát. A nagy ijedségre ezt kiegészítettem egy bögre forralt borral is, mely különösen jól esett. Itt találkoztunk egy túratárssal, aki a vizslájával együtt jött. Mivel hasonló tempóban haladtunk sokáig élvezhettük az eb játékos, gyönyörû mozgásának látványát. A Kõ-árokban rafinált akadályok leküzdésére is sor került. A meredek oldal, a vastag hó és a sok bedõlt fa felett, alatt, között való átbújás jó játéknak bizonyult. A Gézaházán lévõ ellenõrzõpontra idén is megérkezett a Mikulás. Bájos krampusza éneklésre bíztatta a túrázókat. Mindannyiunk nagy örömére többen is vállalkoztak erre és „néhány kisebb intonációs” problémától eltekintve a fülnek is tetszetõs dallam járta be a havas erdõt. Gézaháza után egy darabig nyílt területen haladtunk, mely szembeszéllel kombinálva annyira nem esett jól, de szerencsére rövid szakasz volt. Amint beértünk az erdõbe a szelet már nem is éreztük. Éppen a Cuha-hegy tetejénél jártunk, mikor a lemenõ nap vörös korongja mesebeli színeket varázsolt a szemünk elé. Innen gyorsan leértünk az utolsó ellenõrzõ pontra. Még 5 km volt hátra, de már éreztük, hogy az egész napos hóban járás nagyon kivette a lábunkból az erõt. Fáradtan, de jókedvûen értünk be a célba. Megkaptuk a számunkra oly értékes kitûzõt és oklevelet. Pár szót váltottunk néhány ismerõssel, majd nap felejthetetlen élményeivel tarsolyunkban elbúcsúztunk és haza indultunk.


Köszönetem szeretném kifejezni a rendezõknek, a pontõröknek és a túratársaknak, akikkel együtt élhettük meg a sok szép látnivalót.


U.i.: Egy kicsit szánom Wall nevû túratársunkat, ha kellemetlen élményei maradtak errõl a túráról. Az azért korábban kiderült, hogy a túra "teljesítménytúra", mely a Bakonyban (közép-hegység), lesz megtartva. Az is tudható volt, hogy december van és az is kiderült az idõjárásjelentésbõl, hogy lehavazott, azaz a Mikulás megrázta a szakállát. Arra még Wall sem gondolhatott, hogy olyan lesz, mint egy langymeleg vasárnap délutáni korzó a Füvészkertben. A fentiek miatt mégis arra bíztatom Wall túratársat, hogy azért nyugodtan jöjjön el máskor is, csak kicsit készüljön fel jobban a várható körülményekre és akkor  Õ is felejthetetlen élményekkel gazdagodhat, megkaphatja azokat az örömöket, amit ez a mozgásforma nyújt sok ezer túratársunk részére. Esetleg mutassa meg, hogyan kell tökéletes túrát szervezni, ígérem részt veszek rajta.

 
 
JakabTúra éve: 20102010.12.06 12:13:15
megnéz Jakab összes beszámolója
 

Az úgy volt.... hogy minden évben csinál anyukám sok-sok fánkot a Bakonyi Mikulás túrára, hogy a barátaimmal élvezkedhessek egy kis hazai túrán hazai kajával.

 

Idén a srácok fogyókúráznak, elfoglaltak, elgyengültek, elprogramosodtak, ezért mi, lányok próbáltunk helytállni helyettük. Kriszti, Mariann és én. Reggel 8-kor fûtött ülésekre helyeztem a fenekem, és bõ óra alatt anyunál ittuk a teát Cseszneken.

 

A tea: mindenre jó boszorkánytea, van benne bodzavirág, hársfavirág, csipkebogyó és sok méz. Ennyi elég is volt induláshoz, beöltöztünk, mert a 20-30 centis hó mellett mínusz 7-ek és 9-ek voltak. Sapka, sál, kesztyû, a lányokon kamásli, és mindannyiunkban nagy lendület.

 

A rajtnál várnunk kellett az indítókra, kicsit elkavartak, meg a hóban elakadtak. 10-tõl lehetett startolni az általam választott új távon, ami Csesznekrõl indul, körtúraként, 18 km, 600 körüli szinttel, érintve a csodaszép Ördögárkot.

 

Egyszercsak elindultunk. Legfontosabb eszközöm a túrabot volt, amivel szépeket rajzolgattam írogattam a hóba, az utánunk jövõ túristáknak. Kriszti kiérve a faluból, fényképezni kezdett, ragyogó napsütéses idõ volt, a fülünk kezünk majd lefagyott, de gyönyörû volt a hófehérbe öltözött Bakony. Remek kilátás nyílt a várra, és a környezõ dombokra.

 

A piros kereszten indultunk, csapás még nemigen volt elõttünk a hóban, egy autó nyomait követtük, azon szállították a pontõröket (Télapót és Krampuszt) Gézaházára. Ez lett késõbb a csapdánk.

 

Emelkedõ kezdõdött, aztán felérve a hegyre el kezdtem mondogatni, hogy hamarosan balra kell mennünk. Közben beszélgettünk, élveztük a havat, a fehér erdõt, a jégcsapokat, kiszakadva a városból a munkából hizlaltuk szemünket, hogy befogadjuk teljesen a ritka szép látványt.

Jól elbeszélgettük az idõt, miközben én folyamatosan mondogattam, hogy már balra kellett volna mennünk valahol. De a piros kereszt olyan szépen látszott mindenütt, hogy egyszercsak ott voltunk Gézaházán a Krampusz és a Télapó mellett.

 

No, ekkor tudatosult bennem, hogy jól elcsesztük. Ez már a harmadik pont. :-)

 

Kisegítettük a télapót egy telefonnal, aztán a lányok jámboran követtek visszafele, kicsit szerintem csalódottak voltak. Végül is hazai pályán eltévedni....

 

Visszamentünk teljesen, majdnem a falu határáig, ahol azonnal megtaláltuk - a már kitaposott - piros jel elforduló ágát. Kocogóra vettük a tempót, hogy behozzuk a bõ egy órás kb. 3 km-es (oda-vissza 6) plusz utunkat.

 

Sok túrázót elkerültünk, egész jó érzés volt, hogy nem hárman vagyunk az erdõben. Bár az sem volt rossz.

Papp Gabi kikerült minket, õ az 50-es távon futott, hát igen, vannak hihetetlen teljesítmények. Az út persze teljesen ismerõs volt már, kis kanyargós ösvény vezetett az elsõ ellenõrzõ pontig, a Mogyorós árokig. Miután megtaláltuk, pecsételtünk, és tovább kocogtunk.

 

Meg kívánom jegyezni, hogy a pontnál egy nagy csapat fiatal túrázó cigizett, akik egyáltalán nem álltak félre, és nagyon kellemetlen volt beszívnunk a füstöt. (Kérem a szervezõket, hívják fel a túrázók figyelmét, és kérem a cigizõ túrázókat, hogy álljanak messzebb ha szívni akarnak, mert így a rendes egészséges túrázók szívnak!!!!)

 

Még az Ördögárok elõtt találkoztam efemmel, örültünk egymásnak, aztán megálltunk egy percre, Mariann zsákjából elõkerült a tea, mandarin, némi frissítés a mászás elõtt. Rögvest a patakon kellett átkelni, ami jeges volt, és bõvízû. Évekig ki volt száradva ez a patak, most persze nehezítette a túránkat, hogy többször is át kellett kelni rajta.

Mindhárman száraz lábbal megúsztuk, és megkezdtük a kúszás-mászást fölfele a partoldalon. Kriszti még csinált néhány fotót a szurdokban, hatalmas sziklák, jeges vízesések, mindenütt hó, és hó, fantasztikus látvány volt.  

 

A mászás nem volt könnyû, kidõlt fákon mint a majmocskák, átölelve a meredek oldalon, és csúszós hegyoldal. Közben ránkszólt egy srác, hogy õk a pontõrök, pecsételnek nekünk. Nem tudtak lemenni az Ördög-gát létrájához, így itt fent a szurdok tetején menet közben pecsételtek.

Mi követtük a nyomokat, aztán hamarosan a piros-zöld jelet is megtaláltuk a tetõn. Krisztinek fájni kezdett a térde, majd hamarosan Mariann is errõl panaszkodott. Innentõl már nem voltak túl vidámak a lányok, de azért küzdöttek hõsiesen.

 

Kis kanyargós ösvény után, ahol kellemetlen keskeny csapáson kellett lépdelni, ismét elérkeztünk a harmadik ellenõrzõpontunkhoz. A mikulást és krampuszt csak sorban állással lehetett megközelíteni, minden távnak ellenõrzési pontja volt ez, így sokan összejöttünk. Megkaptuk a pecsétet, télapót, szaloncukrot, aztán továbbindultunk, megint csak a piros pluszon.

 

Felértünk a Gézaházai tetõre, ahol iszonyú hideg szél fújt, a hóban is nehéz volt hegynek fölfele haladni, meg kellett küzdenünk az elemekkel. Úgy néztünk ki, mint hajdan a deltában a fölvezetõ címsor. (Emberek beöltözve, szél, hófúvás, csak a vonat hiányzott)

 

Gézaháza: hajdan Esterházy birtok volt, gyönyörû fából készült vadászkastéllyal, és kastélyparkkal, sok szelídgesztenye fával. Idejártunk fõzõcskézni, kirándulni úttörõ koromban, késõbb kisz-es találkozók tábortüzes helyszíne volt, megannyi színes szép emlék. Késõbb étterem lett, finom pincepörköltekre és szilveszteri bulira emlékszem, most pedig magánbirtok, sajnos bekerítve. Kicsit vágytam újra látni, kár hogy már nem lehetséges.

 

A 82-es úton áthaladva (Gyõrt Veszprémmel összekötõ, Cseszneknél panorámás és szerpentines út) hamar elértük a negyedik pontot, ahol elágazott az út Zirc és Csesznek felé.

Innen a piros négyzet volt a jelünk, havas fenyõfák, szép erdõ, még utolsó napsugarakat kihasználva Kriszti fotózott is. Mariann már húzta a lábát, nem repesett, hogy még kb. 7 km van hátra.

 

Károlyházára viszonylag hamar leértünk, bár a tempónk jelentõsen lassult a sérülések miatt. Néhány srácot innen küldtünk vissza, õk Zirc fele készültek, nem figyeltek eléggé.

Leértünk a sárga háromszög jelre, innen már közel volt a vadászház (itt érkeztek délelõtt a többi távról Cuha völgy felõl Csesznek fele tartó túrázók) aztán megkezdtük a Zörög hegy felé az emelkedést. Az utolsó nagyobb emelkedõ következett, még megnéztük a hegyodalból a Cseszneki várat, de a lányok túlságosan távolinak találták.

 

Felértünk a hegyre, ahol az ellenõrzõponton két félig fagyott embert és egy félig fagyott kutyát találtunk a tûz mellett. :-)

 

A tetõn rövid gyaloglás, aztán a meredek lejtõ következett. Térdfájósoknak szörnyû terep, de azért leértünk. Most már kezdett picit sötétedni, én kezdtem fázni, már négy óra is elmúlt. Nemsokára beértünk a faluba, a Kõmosóban Pinkert Laci pecsételt, örültem neki nagyon, (múlt héten a Tótin találkoztunk) majd elhaladtunk a Zsidó temetõ mellett, és a falu felsõ részébe a vár alá érkeztünk.

 

A turistajel áthalad a templomkerten, érintve az ország egyik legrégebbi templomát. Nem tudom nyitva volt, -e de most már sem idõ, sem kedv nem volt templomnézéshez.

 

Hamarosan célba érkeztünk, átvettük a díjazást, remek télapós kitûzõt kaptunk, amin a vár is rajta van. A finomságokat amit ehettünk volna, nem néztük meg, anyunál várt minket a fánk.

 

Még pár száz méter, és a konyhában ittuk a pálinkát. :-) Igazán jól felmelegített bennünket, mármint Mariannt és engem. Kriszti vágyakozva nézte, sajnos a sofõr nem ihat. Befaltuk a kihûlt fánkokat, baracklekvárba tunkolva, jó szalagos, ízletes volt. (Ezt kifejezetten Vajdaúr kérésére részletezem)

 

Aztán kocsiba be, fenék a fûtött ülésre, irány Fehérvár.

 

Sajnálhatjátok srácok, ezidáig csak sáros Bakony jutott nektek.

 

Az idei havas szép fehér majd a fotókon látható lesz, hamarosan...


 

A szervezésrõl: picit csúszott, de az itiner jó volt, én örültem volna egy leírásnak is, bár a jelzések végig jók és pontosak voltak, csak figyelni kellett. Az ellátás is jó, a kitûzõ, oklevél is szép. Az itinerben benne volt, hogy nehéz pálya - ez az Ördögárokra vonatkozik - de szerintem nem volt vészes, a lányok is jól teljesítettek. A cseszneki várkert sörözõ tulajdonosa dolgozói viszont nagyon lelkesek voltak, ezt meg kell említenem. A szervezõknek ajánlom, kérjenek fel engem is szervezõnek, hisz a helyi ismeret csak jól jöhet, és szívesen mennék. 

 

Egyébként azt gondolom, hogy a honlapon lehetett látni az "ÖRDÖG-ÁROK" sõt az útvonalból az "ÖRDÖG-GÁT" kifejezést is, ami nem fûtött járdára utal!
 
 
wallTúra éve: 20102010.12.06 09:22:49
megnéz wall összes beszámolója

Nem túrabeszámolót szeretnék írni, csak megkérni a szervezõket ha legközelebb szervezésre adják a fejüket, akkor ne az itiner legyen az elsõ, ahol feltüntetésre kerül, hogy a túra "mezei" túrázoknak nem ajánlott. Ha valaki a 12 km-es túratávot választja, az több mint valószínû hogy nem a elvetemültebb, legstrapabiróbb túrázó, hanem csak egy nagyobb sétára vágyik egy ilyen gyönyörü havas napon. Amire viszont nem vágyik az a 30 centi mély patakon való "átuszás" - beleesés , a gatyaféken közlekedés, a négykézláb hegyremászás, a kidölt fa alatt hasoncsuszva közlekedés órákon keresztül. Ezeken kívül a túrának még nagyon sok szervezési hibája volt, ezekbe nem mennék bele, de mi köszönjük többet nem megyünk.




 

 
 
OttorinoTúra éve: 20102010.01.08 10:14:54
megnéz Ottorino összes beszámolója
BAKONYI MIKULÁS 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.12.05.
Táv: 46,3 km; Szint: 1093 m.

Tom úszó- és túratársam jóvoltából megúsztam egy tornatermi éjszakát. Fél hétkor már a Zirc táblát mellõzzük, még arra is van idõ, hogy Tom bevásároljon valamelyik helyi szupermarkecben. Mire a Reguly Antal általános iskolához érünk, már a bejárati légzsilipben van a sor vége. Nincsenek túl sokan, de a nevezõasztal közvetlenül a bejárattal szemben üzemel. Megjön Pisti is Pannonhalmáról, így a welcome drink (tea) elfogyasztása után nekiindulunk. A parkolón átvágva, egy utcai oszlopra festett [K-] jelzést követünk. Nem teljesen idegen az útvonal, 2007-ben csináltuk már a túrát, de akkor késõn értünk ide és csak a 30-on indulhattunk. Most is meglepõen szûkös a nevezési idõintervallum: 7:00-7:30. Egy fajátékokkal betelepített játszótérnél térünk be jobbra az erdõbe. Az avar alatti sár kissé csúszkálóssá teszi a haladást. A párás, borongós idõ ellenére jó a hangulat. Pisti és Tom viccmesélés közben, egy elágazásnál továbbmennek egyenesen. Szám elé emelt mutatóujjal jelzem a többi túrázónak, hogy csitt, és balra kanyarodok. Amikor észbe kapnak, és utánam erednek, közlik, hogy ezt még megkeserülöm. Hûvös a reggel, az elsõ emelkedõ nehezen melegít be. Hamar felérünk a domb tetejére, de nem sokat levegõzünk fent, mert a másik oldalon egy tisztásra ereszkedünk le.

1. ellenõrzõpont, Pintér árok.

Ismét emelkedõ, ezúttal kicsit meredekebb, de megmásszuk. Ez után a bucka után egy füves térségre jutunk ki. Helyenként, mintha ásóval forgatták volna meg a földet. Pisti szerint vaddisznók kerestek itt élelmet. Disznóság, hogy az utat is feltúrták. Egy vakolat nélküli, lepukkant gazdasági épület mellett haladunk el, Pisti azt mondja, hogy Borzavár. Persze! Miért nem mindjárt a Fertõdi Kastély. Természetesen csak a helység neve Borzavár. Jobbra, szalagozásra térünk. Ez a Csárda-völgy eleje. Várom, hogy mikor jönnek már azok a gyönyörû, hatalmas sziklák. Amikor a völgy másik oldalán kilukadunk, eszmélek csak rá, hogy a köves buli még csak egy fél nap múlva következik.

2. ellenõrzõpont, Csárda-völgy másik vége.

Átmászunk a Cuha-völgyi vasúton, majd néhány méter után a Cuha patakon [P-]. Kellõ távolságra vannak kövek, vastag fák a patakban, kis odafigyeléssel és egy bottal könnyen át lehet kelni. Már rég a turista úton megyünk, amikor csattogást lehet hallani. Vigyázzatok! - kiáltok elõre - Jön a vonat! - Ez se sokáig jár már. - szólal meg mellettem valaki. Kiderül, hogy vasutas az illetõ. Elmeséli, hogy jövõ héttõl a Tapolca - Zirc szakaszon csak hétvégenként fog járni a vonat. Szó, szót követ, elõkerül a politika. A mindennapjainkat már megmérgezte, még itt a természet lágy ölén sem menekülhetünk elõle. Pisti közös témát talál a vasutassal, és úgy látszik ettõl új erõre kapnak, mert egyre növelik az elõnyüket, majd egy kanyarban végleg eltûnnek. Tommal együtt érjük el a vicces nevû Porva-Csesznek vasútállomást. Elég jól járható turistaúton vezet a [P-]. Van egy sejtésem, hogy ez nem lesz mindig így. Tom már nagyon éhes. Hol lesz az etetés? Hol is járunk? Aha, ennél az elágnál mennek el jobbra a [S-] jelen a 30-40-esek. Nézzük csak! Aszondja ez a Rókalyuk-domb elágazás. Most vagyunk 10,2 km-nél. Cseszneken lesz az etetõpont, az még jócskán odébb van, túl nagy táv ez ahhoz, hogy éhomra tedd meg. Egyél csak valamit, én már megreggeliztem a kocsiban. Tom elõkap egy banánt. Jó áthidaló kaja ez, elég sokáig ki lehet vele húzni. Az út egyszer csak leereszkedik a patak szintjére, és keresztezi azt. Megint a jól ismert kõrõl kõre lépegetés. Óvatoskodok, mert baromi kellemetlen lenne vizes lábbelivel végigcsinálni a túrát. De mi a túró az a csoportosulás ott a távolban. Megint egy patakátkelés. Aztán megint, megint és megint. Az egyik átkelésnél túl magasan folyt át a víz a kiszemelt kõ fölött, érzem, hogy felülrõl nedvesedik a zoknim. Bosszús vagyok, hogy nem úsztam meg szárazon. Nehezen kárpótol a gyönyörû látvány: gigantikus kõzetrétegek kerültek a felszínre. A tökéletesen párhuzamos rétegvonalak egyik oldalon a talajba fúródnak. Tomnak bõven akad fototémája, én pedig egy kis szusszanáshoz jutok. Távolabb, a vasút egy fedett folyosóba fut, hogy eltûnjék a hegy gyomrában. Itt meg fölöttünk kúsznak a sínek egy hídon. Tökéletes vasúti terepasztaltéma. Iskolások jönnek szembe. Nem lehetnek a BM-en, mert ezen a szakaszon tudtommal nem vezéreltek szembe semmilyen résztávot. Jobbra, a [S-; Z-] jelzésre térünk, leereszkedünk egészen a patakmederbe. Hol csúszós kis õsvényen, hol nagy kövek között bukdácsolva érjük el a

3. ellenõrzõpontot, a Kõpince-forrást.

Egy óriási kavics mellett kapjuk meg az igazolást. Hogy ne kelljen sillabizálni a leírást megkérdezem: Merre tovább? A [Z-] jelzésen kell tetemes számú kilométert megtenni, jelzésváltás nélkül. Keskeny, kanyargós ösvényt követünk. Több hatalmas, állva meghalt fával találkozunk. A kérgük már lehámlott, olajosan csillogó felületükre taplók telepedtek. Így holtan is megkapó látványt nyújtanak. Mesebeli jelenethez ragyogó díszletül szolgálnának. Tomnak csattog a gépe rendületlenül. Továbbra is kanyargunk, de most már szélesedik az út, és az emelkedõ is erõsödik. Körbenézek. A legmagasabb pontot keresem. Hát, ez nem semmi! Azt kell magunk alá gyûrni, ni! Egyre meredekebb lesz. Leveszem a sárga színû csapat-sapkát, és súlyba viszem tovább. Elhalad mellettünk egy spori. Azt mondja, hogy hátulról úgy nézett ki, mintha egy fürt banánt cepelnék. Igen - mondom - egy ideje mi is kajáról vizionálunk. Lassan enyhül az emelkedõ, és úgy néz ki, mintha egy viszonylag sík erdei terepre jutottunk volna. Ideális hely a pocsolyák kialakulásához. Sokszor kell a perem szárazabb magaslataira hágni. Egy kerítés szegõdik mellénk. Nagyon ismerõs a hely, ezzel a tûlevelû díszlettel tavalyelõttrõl, csak akkor egész más irányból közelítettünk. Néhány kanyar, és már benne ülök a körhintában. Szerencse, hogy sûrû a turistajelzés. Egy jobb kanyar után csoportosulás látható, és szembõl is közelítenek az említett pont felé. Hát persze, ezek 30-40-esek, akik a Rókalyuk-dombnál kanyarodtak jobbra, elkerülve azt a töméntelen patakátugrálást.

4. ellenõrzõpont, Zörög-tetõ.

Sokan összeverõdtek itt. Pihennek, esznek, isznak, dumálnak. Toplak Józsi májkrémes kenyeret ken. Ha idáig kibírtuk, akkor most már nem állunk le kajálni, mert elérhetõnek látszó közelségbe került az etetõpont. Nagyot nyelünk, és befordulunk balra. Továbbra is erdõ a díszlet, majd amikor lejteni kezd az út, jobbra panoráma tárul elénk Csesznek várával a fõszerepben. Egyszer csak a [Z-] látszólag értelmetlenül tesz egy kitérõt balra fel. A zöm megy tovább a lejtõn, mintha mi se történt volna. Én minden esetre felmegyek, amerre a jel vezet. Nem csak azért, mert nem akarok kispistázni, hanem mert ezzel a kitérõvel valószínûleg az út erózióját akarják megelõzni. A lent haladók közül felkiabál valaki az engem követõnek: "Aha, jegyzetelj csak szorgalmasan, írjad csak a névsort!" Hátra nézek, senkinél sincs íróeszköz. Egy pillanatra még engem is sikerült megtévesztenie a viccelõdõnek. Ahogy egyre lejjebb érünk, úgy enyhül a lejtõ. Füves részek váltakoznak egyre inkább sáros részekkel. Gyerekekkel túrázó szülõket érünk utol. Jó látni, hogy ilyen nem túl szép idõben is van aki kipajszerolja a gyerekét a TV elõl. Egy beton aluljáróba érünk. (Suttony aluljáró.) Ki kell próbálni az akusztikát. Van aki dalra fakad, de akad aki csak artikulálatlanul felrikolt. Amikor kiérünk a másik oldalon, szembe egy kis faragott kapuszerûség fogad. Félfáján jelzéscsokor. Kiválasztom a [P+]t, innentõl erre koncentrálunk. Egy zöld mezõre vezet, amirõl jobbra felfelé kell tartani. Amint egyre feljebb hágunk, balra letekintve látom, hogy valaki lent megy tovább a mezõn. Õ tudja. Egyre keskenyedik az ösvény, egészen addig, amíg egy lábnyomnyi szélességûre nem szûkül. Innentõl drótkötélbe lehet (kell) kapaszkodni. Jobbra, a mélyben csobog egy patak. A drót után addig araszolunk még fölfelé, amíg meg nem látjuk Pinkert Laci mosolygós arcát.

5. ellenõrzõpont, Kõmosó-völgy.

A fa mögött ülõ fiatal hölgy nyomja a pecsétjét a megfelelõ helyre. Az itiner kislexikonja szerint a Kõmosó-völgy a Török-fürdõ nevû sziklaüstrõl nevezetes. Sajnos csak otthon olvastam el, így nem figyeltem meg, hogyan csordul le a peremén a víz. Mindegy, majd talán legközelebb. Emelkedjünk tovább. Föntrõl lelátni a mezõre. Aki most érkezik oda felinteget. Biztos nem nekem, de jólesik visszaintegetni. Oké, õk is befordultak az ellenõrzõpont felé. Kiérünk a faluba. Egy sikátorba visz be a [P+], aztán ki egy utcára. Nem, itt még nem jobbra megyünk, ez még nem a kocsma utcája. Balra, tartunk, aztán jobbra be a templomkertbe. Takaros fasor fókuszál a templomra. A kertet hátul, jobbra hagyjuk el egy újabb sikátoron keresztül. Amikor végre élesen jobbra kanyarodunk, és fölfelé teszünk néhány lépést az utcán, meglátjuk a várva várt cégért. Megindulnak a gyomornedvek.

6. ellenõrzõpont, Csesznek, Várkert Sörözõ.

Nagy zsufi van bent, ezért kikérjük az ellátmányt és a kerthelyiségben foglalunk helyet. Körülnézek, tekintetemmel Pistit keresem, de csak a hûlt helyét találom. Kibontjuk az elõre elkészített vajas, parizeres, némi csalamádéval szerelt kenyeret, és jóízûen nekilátunk. Nincs meleg, még éppen elviselhetõ az odakint ücsörgés. Jólesik a meleg tea. Két vizsla veszi birtokba a kerthelyiséget. Körbe szaglásznak, vizslatják, honnan eshet le valami a számukra. Megszokott kutyás jelenet, amikor a gazda folyamatosan a kutyája (kutyái) nevét ismételgeti, a kutya meg azt hiszi, hogy ez valami betegség nála, és magasról tesz a szólongatásra. Az egyik kutya a nadrágszáramat verdesi a farkával. Amikor az már tiszta, odatartom a cipõmet is, hogy arról is verje le a sarat. Jól elvagyunk így, amíg kosztolunk, de most már kezd kihûlni az alfelem, ezért cihelõdni kezdek. Amíg Tom üzemanyagot vételez a pultnál, addig én leengedem a fáradt olaj helyett a fáradt teát. Átcsoportosítok két szelet csokit a külsõ zsebembe, jó lesz az útra. Áh, az egyiket azonnal múlt idõbe teszem. Elõkerül Tom, kimegyünk jobbra az utcára. Még mindig a [P+] a jelünk, és fölfelé törekedünk. Nem bánom, mert melegszünk egy kicsit ez után a kerti parti után. Füves oldalon mászunk fel egy keresztútra, amin balra indulunk. Egy országúton caplatunk, immár a jobbról kapott [Z-; P-] jelek nyomán. Szembõl már jönnek a babatávosok. A [Z-]-t kell figyelni, hogy mikor tér el balra. Egy fa tábla még mutatja is az irányt Gézaháza felé. Innentõl erdei úton folytatjuk tovább. Egyre többen jönnek szembõl, már annyit köszönök, mint egy portás. Némelyiket elbliccelem, mert az idegen teás pohár jóvoltából kezd feldagadni a szám. Na, itt vannak azok az látványos kövek, amiket már néhány katlannal elõbb vártam. Ez a nagyon találó nevû Kõ-árok. A két, fel s alá rohangáló kutyával már kezd tele lenni a törõdött hócipõm. A szûkebb helyeken attól majrézok, nehogy átessek valamelyiken. A TANÚHEGYEK itinerében nagyon jól le volt írva, hogy mit csináljon az, aki teljesítménytúrára kutyával jön. (...) Egy szorosnál sok ellentúrázó jön. Nem várom meg, míg sorban leérnek egy szûk úton, hanem egy másik helyen kimászok az árokból. Nehezebben sikerül, mint gondoltam, de megúszom visszahullás nélkül. Jó darabon az árok szélén kanyargunk. Késõbb kisimul a terep, de egy kisebb árkon lendületbõl át kell rohanni. Erre az árokra nagyon emlékszem tavalyelõttrõl. Naná, mert megfájdult tõle a bal térdem. Egyre több hely van az országban, amihez fájó emlékek fûznek. Vidám csoport jön szembe, odavetik valakinek, hogy már nincs messze. És tényleg! Csak egy kisebb fajta emelkedõ van még, és már itt is vagyunk.

7. ellenõrzõpont, Gézaháza (elõször).

Végre személyesen találkozhatunk Bakonyi Miklóssal, de még inkább az õ csini kis Krampuszkájával. Két szaloncukrot, meg egy szivarzsebben elférõ, kakaómassza mikulást kapunk tõlük ajándékba. Emelkedett hangulat van itt, kérem szépen. A B. Mikulás térdén ülve való dalolást ezúttal megússzuk, mert egy nagyobb társaság érkezett elõttünk, sok a gyerek, énekeljenek õk. Itt az idõ, menni kõ. 50-esek, 40-esek (pontnak háttal) balra, 30-asok jobbra. A vicc az, hogy mindenkinek [P+]. Már most látni olyanokat, akik futva jönnek vissza balfelõl, mert idõközbe észrevették, hogy elbökték a direkciót. Mi minden esetre balra indulunk, miközben Miki kellemes eltévedést kíván. Még ha a Krampusz mondta volna... Nincs nagy veszélye az eltévedésnek, mert egy nagy hurkot írunk le, és ha betartjuk a jobbra tarts szabályt, és szemmel tartjuk a jelzéseket, akkor ugyanide kell visszaérkeznünk, ami feltett szándékunk. Elõször tempósan megyünk lefelé egy jó nagy adagot. Nagyon kellemes, mert nem az a vad lejtõ, de nyilvánvaló, hogy ezt az elvesztett magasságot valamikor majd vissza kell nyerni. Hû, még mindig lefelé baktatunk, nem lesz ebbõl baj? Nem ám! Ott a kétfelé ágazó [P-]. A hurok szabálynak megfelelõen itt élesen jobbra fordulunk. Egy kanyarba érve látunk egy sporit, aki mereven balra néz. Mi az, talán eltévedtünk? Nem - mutat a távolba - ott a vár. Nahát, innen is látszik a Cseszneki vár. Ez mindenhova követ minket. Emelkedés, ereszkedés váltakozik. Minden kanyarba várom már az Ördög-árkot, de soká eltart ez a hullámvasutazás. Végre jobbról megkapjuk az árkot. Hatalmas zöld kavicsok. Hasonlít a Rám-szakadék bevezetõ szakaszára. Technikás a haladás, igen levesz a sebességbõl, néhol csak totyogni lehet. A kavicsos meder elõször - érdekes módon - tök száraz, de késõbb egyre nedvesebb lesz, aztán már csak gyõzzél átkelni rajta. Mindig fölfelé tekintgetünk, de állandóan vissza kell térni a mederbe. Nagyon szép itt, meg minden, de most már kösz, ennyi elég volt. Többszöri patakátkelés, és oldalmászás után, egy nagy sziklán lábrácsokat és drótkötelet veszek észre. Felmászunk.

8. ellenõrzõpont, Gizella-átjáró.

Egészen lenn, a patak mellet ég a tûz. Könnyû lesz majd eloltani. A ponton elmondják, hogy ki lett takarítva az árok, különben egészen fent lenne a vízszint. Legalább ezzel jól jártunk. Még jócskán van az árokból, de sokkal kevesebb, mint amit már letudtunk. Nagyon lassan simul ki a technikás szakasz. Találkozunk egy párral, akik a 30-as távon indultak, és véletlenül jöttek erre. A fiatalember ráadásul balesetbõl gyógyulgat, kicsit még húzza a lábát. Hát, sok sikert! Végre elhagyhatjuk a gödröt. Itt van a két irányba mutató [Z-]. Igen, úgy van, jobbra tartunk. Egy füves, néhol csúszós úton pihenjük ki az Ördög-árkot. Tom! Ha ezen az emelkedõn felmegyünk, és átbukunk azon a buckán, akkor már mindjárt benn vagyunk a frankóba. Hát akkor uccu neki. Hohó, mi az a csoportosulás odalenn?

9. ellenõrzõpont, Gézaháza (másodszor).

B. Miku és Krampuszka már teljesen leeresztettek. A tûz körül ülnek, és csirkecombot rágicsálnak. A bélyegzés önkiszolgáló, a szaloncuki is ott hever az asztalon, szabad prédául. Bizony, ki is használom az alkalmat, betárazok néhány szalont az elõttünk álló, nem rövid útra. Érzékeny búcsút veszünk, és ezúttal jobbra indulunk. Nemtom mit akar Micu állandóan ezzel az eltévedõs szöveggel. Na, mindegy. Itt már a 30-asokkal megyünk együtt, ezért emlékszem tavalyelõttrõl, hogy most egy agyagos, csúszós úton kell mezõk mellet, egy téglalap 3/4-ét leírni. Baromi monoton és genya szakasz lesz ez. Meg is kapjuk a csúszós emelkedõt, de talán most nem csúszik annyira, mint két éve. Itt egy bekerített terület. Lehet, hogy ez az igazi Gézaháza. Átkelünk egy mûúton, és tovább rójuk a kilométereket a szántóföldek mellett. Amikor megvan a téglalap egyik hosszú oldala, balra fordulunk.

10. ellenõrzõpont, Gesztenyés.

A saroktól néhány lépéssel beljebb van a pont. Két éve süppedõs földeken kellet bedagonyázni egy magasleshez. Újdonság az is, hogy szalagozás helyett, most a valszeg új [P4]-et kell követni. Rövid erdõs rész után ismét a földek következnek. A sáros útról most beljebb lehet húzódni a földek irányába. A következõ balra át után még hosszan csattogunk a síkon, de már lehet jobbra figyelni. A leágazásnál egy csoport nézegeti a térképet. Nincs mit hezitálni, befordulunk jobbra egy fenyvessel övezett sétányra. Gyöngén emelkedik utunk, és a távolban enyhén balra kanyarodik. Amikor vége a fenyvesnek, jobbra, egy nyiladékon megyünk lefelé. A [P4] szépen bevisz balra, az erdõbe. Erre is emlékszem. Múltkor a sarkunkon szaladtunk itt lefelé a mély, puha sárban. Most is sáros, de viszonylag normálisan lehet haladni lefelé. Inkább csak a mélyútba hullott vékonyabb, vastagabb ágak, törzsek akadályoznak. Hívást kapok Pistitõl: - Hol vagytok? - Mindjárt leérünk a vasúthoz. - Ó, akkor még egy-másfél óra, amíg beértek. Gratulálok, de valószínûleg hazahúzok. - Mi is gratulálunk, jó utat hazafelé. Ahogy mondtam Pistinek, a sínnél lukadunk ki.

11. ellenõrzõpont, Cuha-völgy.

Pár méter balra a sínen, majd az elsõ nyíláson jobbra le a földútra, és onnan balra a [P-] jelzésen. Egyre sárosabb lesz az út. Az autókerekek az út legszéléig tönkretették a járható felületet. Egy merõ sár és pocsolyatenger az egész. Amit eddig kaptunk sárban, vízben az dupla nulla ehhez képest. Egy terepjáró is elmegy mellettünk. Szinte alig van hova félreállni. Igencsak sötétedik, de dacolunk az alkonyzónával, nem veszünk elõ lámpát. Jobb, ha nem látjuk ezt a kulimászt, amibe itt vergõdünk. Egy kiépített átfolyást keresztezünk. Lemossa a sarat a cipõtalpakról, de teljesen mindegy, úgyis sárban kell tovább folytatni. Ahol lehet, ott az út melletti mezõn megyünk. Kardos-rétnél jobbra ráfordulunk egy hídra, már látszik Zirc kivilágított templomtornya. Vannak, akik vállalva a veszélyt, a sár elõl balra kimennek az országútra. A híd után a sártengert füves részek enyhítik. Amint a füvön próbálunk menni, bekeveredünk egy felásott területre, amin üggyel-bajjal mászunk át. Baromi büdös a föld. Kiderül, hogy a csatornát építik. A lakótelepi jellegû házak mellett is fel van túrva a mezsgye, nem lehet a fûbe törölni a cipõnket. Nem adjuk fel, a szegélyezõ bukszus is megteszi. A maradékot a bevezetõ utca kövén rázzuk le, már ami hagyja magát. A nagy örömre, hogy vége a sárnak, kibontom az utolsó szaloncukromat. Tom megkérdezi: - Neked még van szalonod? - Hát! Szemesnek áll a világ. (Vaknak meg az apja...) Az iskola környéke teljesen sötét, úgy botorkálunk át a parkolón. Bent leülünk teázni, és amennyire lehet, rendezzük sorainkat. De, ahogy a koszorús költõ, Glázser Bozsó mondja: "Minden napra kell egy szippantás a jóból." Átmegyünk a közeli cukiba sütizni. Há, Pistikém! Ebbõ most kimarattá.

Ottorino


 
 
 Túra éve: 2009
KányagirlTúra éve: 20092010.02.17 18:11:23
megnéz Kányagirl összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50

Már hetek óta izgatottan készültünk a Mikulás túrára: az interneten idõjárás-elõrejelzéseket olvastunk és reménykedtünk a jó idõben, elõvettük az elõzõ évek térképeit és nosztalgiáztunk az eddigi Bakonyi Mikulás túráinkon, valamint megterveztük, hogyan jussunk el Zircre.
Végre elérkezett december 5-e, a túra napja. Mivel Zirctõl kb. 45 km-re lakunk (Homokbödöge, Ugod) és a buszközlekedés nem éppen jó e települések között, ezért autóval kellett elutaznunk Zircre. Mivel jogosítványa egyikünknek sincs és jó túrázóhoz híven mi sem vetjük meg a jó házi pálinkát, segítségünkre kellett hívnunk szüleinket, hogy el-ill. hazavigyenek bennünk.
Reggel 7 órakor már ott voltunk a Reguly Antal iskola elõtt. A korábbi évekhez hasonlóan idén is tapasztaltuk, hogy a túrára rengetegen érkeztek.
Hosszú sorban állás után végre sikerült elindulnunk fél 8-kor. 8 órakor már az 1., háromnegyed 9-kor már a 2. ellenõrzõpontnál pecsételtettük le igazolólapunkat. Ezt követõen elérkeztünk Kõpince-forráshoz, ahol megkóstoltuk az isteni forrásvizet. A 3. ellenõrzõpont után egy nem könnyû szakasszal kellett megbirkóznunk, ugyanis a szintemelkedés 3 km alatt 245 m. Miután felküzdöttük magunkat Zörög-tetõre, Csesznek felé vettük az irányt. Fél 12-kor megérkeztünk a Várkert Sörözõbe, ahol rövid pihenõt tartottunk. Ebéd után Gézaházára igyekeztünk a Mikuláshoz.
Miután elfogyasztottuk a Mikulástól kapott szaloncukrokat, elindultunk az Ördög-árok felé. Tudtuk, hogy ez a túra legveszélyesebb és egyben leggyönyörûbb része is. Az Ördög-árok idén sem okozott csalódást, ugyanis gyönyörû látvány tárult szemünk elé. Néha meg-megálltunk, hogy megcsodáljuk a tájat, a sziklákat; majd elérkeztünk Gizella-átjáróhoz. Meglepõdve tapasztaltuk, hogy idén kialakított lépcsõfokokon kellett feljutnunk az ellenõrzõponthoz. A lépcsõfokok megkönnyítették a dolgunk, ám ez már nem volt számunkra oly nagy kihívás. A gyönyörû Ördög-árok után ismét a Mikuláshoz, Gézaházára siettünk. Itt már mindhárman éhesek voltunk, de megbeszéltük, hogy addig amíg világos van, nem állunk meg pihenni.
Ezután a 10. ellenõrzõpont következett, melyhez már 16 órakor odaértünk. Lassan már sötétedni kezdett, ezért megálltunk, hogy csillapítsuk éhségünket. Jól esett a rövid pihenõ, mely után újult erõvel célba vehettük a Cuha-völgyi ellenõrzõpontot.
A 11. ellenõrzõpontot egy nagyon sáros útszakasz követte. A sárral való küzdelem után végül 19 órakor beérkeztünk a célba, ahol már a jutalmunk -kitûzõ, oklevél- várt ránk. Hamarosan megérkeztek értünk szüleink és már hazafele vettük az irányt. Az autóban nagy lelkesedéssel meséltünk a túráról.
A túrán sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, ami ismét bebizonyította számunkra, hogy aki túrázik, az csakis jó ember lehet. Nagyon jól éreztük magunk a túrán, ezért is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a túra megrendezésében részt vettek.
Mi hárman pedig megfogadtuk, hogy jövõre ugyanitt és egy ugyanilyen jó csapattal...

Nagy Balázs, Lugosi Krisztián, Obermayer Rita
 
 
bambuszTúra éve: 20092009.12.11 16:41:22
megnéz bambusz összes beszámolója
(30)

Ismét eljött a Mikulás ideje.Volt osztálytársam és egyben barátom már napokkal elõre jelezte,hogy el kéne megint menni,és találkozni a bakonyi mikulással.

Így hát megérkeztünk Zirc településre,és már mentünk is nevezni.
Tavalyról emlékeztünk a jó sáros útvonalra,de hát kit érdekelt.A lényeg,végre kint a szabadban ezen a kora téli,kellemes,enyhén hûvös napon.

Már az elsõ lépésektõl a cseszneki várkert sörözõt,és a mikulást vártam azaz,hogy odaérjünk.
A várkert sörözõnél a kötelezõ szendvics és tea mellé természetesen a helyi borból is kellett egy keveset hörpinteni.
A mikulásnál a fáradt emberek kicsit felvidultak,persze a férfi társaim inkább a krampuszlánytól.Innentõl fogva elég unalmassá vált a túra,fõleg az utolsó 5 km-es szakasz a Cuha-völgytõl.Mikor a vasúttól beljebb a mezõn folytatódott az út,és láttam az elõttem haladókat,eszembe jutott egy részlet egy általam régebben olvasott könyvbõl:
Eric Lambert:Zöld Árnyak szigete
"Ha a dzsungel tetejét le lehetett volna emelni,aki repülõgéprõl tekint le,fantasztikus képet látott volna.Láthatott volna bennünket,amint ezren meg ezren,kígyózó vonalba oszlunk.........."
Nos ez jutott eszembe amint elõrenéztem és láttam az elõttem haladókat 15-20 méteres távolságra egymás mögött,és hátam mögött úgy szintén,amint haladtunk Zirc település felé.
A "célban" a szokásos elismerések,és egy vagy kettõ pohár forró tea.

A nevezésnél lehetett volna 3-4 fizetõ hely,így elkerülhetõ lett volna az ajtóban a kisebb ütközések.

A térkép + itiner jó,jól lehetett vele tájékozódni.

Az útvonal jó,kellemesen megerõltetõ.

A hangulat,ahogy az arcokat néztem,és a szófoszlányokat elkaptam a Cuha-völgyig kitûnõ.

Én jól éreztem magam,ez bizonyítja az általam készített képekbõl egy kis videó ami itt megnézhetõ:
http://vimeo.com/8052972
 
 
stalkerTúra éve: 20092009.12.11 00:01:34
megnéz stalker összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 40 (itineren 41,8)
2009.12.05.

Anyának még otthon megfogadtuk, hogy a mai napon csak a 40-es távra nevezünk be, mivel este még egy Miklós névnap várja a családot, és hát az igéret szép szó. Bazsival 7 óra 30 perckor rajtoltunk, igéretünkhöz híven, a 40-es távon. Kissé párás, szürke idõ van, de nincs hideg, bizonyítja ezt egy elõttünk rajtoló, rövidnadrágban futó, fiatal sporttárs. Zirc házait hamar magunk mögött hagyjuk, és a Pintér-hegyen át rövidesen a Pintér-árokba érünk.

(Zirc: lsd. általam írt Bakonyi Barangolás)

Borzavár déli csücske elõtt elhaladva, a Csárda-völgyben kígyózik a túratársak sora. A vasúti sínt elérve éppen elrobog mellettünk egy személyvonat, gyors fényképezés, hiszen pár nap múlva már nem megy hétköznap személyvonat ezen a vonalon. Néhány túratárs a vasúti síneket választja tova haladásához, mi többekkel a patakon való átkelésre szavazunk és meg is ússzuk száraz lábbal. A Porva-Cseszneki vasútállomáshoz közeledve örömmel olvassuk a fára kitûzött hírt, mely egyébként e honlapon is megjelent, hogy újra van élet a turistaházban és a büfében. A vasútállomás után hamarosan jobbra fordulunk és elhagyjuk az 50 kilométeresek útvonalát. Hirtelen kicsit magányosnak érezzük magunkat, mivel eddig elõttünk is és mögöttünk is voltak néhányan. A 40-es távon szerintem lényegesen kevesebben indultak, amin nem is csodálkozom, hiszen csak öt kilométer a különbség a két táv között. A Zörög-tetõi ep.-t elérve újra együtt halad az út az ötvenesekkel, de az ellenõrõk elmondása szerint még nem sokan értek ide közülük. A Z jelzésen jutottunk be Csesznekre, a várat már messzirõl megláttuk. Cseszneken a P+-t követve gyorsan megtaláltuk a két ep.t, ahol a második a Várkert sörözõ volt. Itt valóban emberes szendvicset adtak, meg sem bírtuk enni az egészet és a tea is nagyon finom volt. Frissités után a temetõ mellett elhaladva hagytuk el a falut déli irányban.

(Csesznek: A XIII. sz.-ban említik elõször Cezneyc néven. A várat 1263 körül, IV. Béla kardhordozója építette. A Csesznekiek a XIV. sz. elején eladták a Csákoknak, tõlük vásárolta meg 1326-ban Károly Róbert. 1392-ig maradt királyi vár, ekkor a Garaiaknak adták cserébe. 1482-ben Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta. 1527-tõl Enyingi Török Bálint tulajdona. 1542-tõl ismét királyi vár. 1562-ben a törökök sikertelenül ostromolták. 1594-ben a vár õrsége kardcsapás nélkül adta fel, de 1598-ban újra magyar kézen volt. 1635-tõl Esterházy birtok. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-tõl 1709-ig kuruc kézen van. A XVIII. sz. végétõl már csak gazdasági célokra használják, 1828-ban romként említik. Lakosság: 544 fõ.)

A Kõ-árkon keresztül a Gézaháza melletti ep.-n hamarosan feltûnik a Mikulás és a csinos krampusz hölgy alakja. Mikulásunk igen jó hangulatban fogadja az arra járókat, nekem egy kicsit soványnak tûnik:). Egy-két kilométer megtétele után elérkeztünk a túra számomra legvadregényesebb szakaszához, az Ördög-árokhoz. A jelzések minket is felvezettek a meredek partfalra, ahonnan vissza kellett térnünk az árok aljára és a köveken és a patakon többször átkelve kellett folytatni túránkat. Nem volt könnyû terep és eléggé le is lassított minket. A Z jelzést elérve újra a Mikulásnál kötöttünk ki, akinek ekkor már sáros volt a szép piros nadrágja. A Gesztenyést elérve hirtelen balra fordultunk a Pnégyzetre, amelyen bandukolva elértük a cél elõtti utolsó ep.-t. Átkeltünk a síneken és a Cuha- völgyben caplattunk tovább, a kisebb-nagyobb pocsolyák mentén. Sár is volt, de a Göcseji Galopphoz és a Deákhoz képest, ezt nem lehetett sárnak nevezni. Egy személyvonat ismét elhaladt mellettünk, a vonaton utazók lelkesen integettek az ablakból búcsúzkodási feelinget elhintve a patak völgyében. 15 óra 49 percet regisztráltak célba érésnek, Anya megnyugodhatott, mert egy kis autókázás és tisztálkodás után farkas éhesen jelenhettünk meg a vendégségben.

Összegzésül: A túra nagyon szép helyeken vezet, a jelzések mindenhol megfelelõek. A cseszneki szendvics valóban emberes darab, az ellátás megfelelõ. Köszönet a szervezõknek, nagyon jól éreztük magunkat.
 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.12.10 13:49:57
megnéz kekdroid összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50 + Kõpince-forrás õrzése

Sûrû a levegõ, amikor Kerek repkénnyel leszállunk a zirci állomáson a szóló Bz motorvonatról, amely többé-kevésbé részeg utazóközönségével egészen Gyõrig cammog a Bakony rengetegében. Célba vesszük az iskolát, útközben összefutunk a Vaddino-Vassalmos-Petami trióval, akik lelkesen készülnek a másnapi túra elõtti alapozásra. A túra bázisán megbeszéljük az aktuális teendõket Lendvai Imréékkel, elmesélik a túrával kapcsolatos ötleteiket a jövõre nézve, igen szimpatikusak. Átvesszük a szokásosan sûrûn megrakott pontõri zsákot: Mikulássapka, itiner, bélyegzõpárna, bélyegzõ, molinó, ilyesmi, még egy kis ellátmány is. Elvontatunk a szokott helyünkre egy matracot, leheveredünk és egész korán el tudunk aludni. Álmunk az eddig megszokotthoz képest szinte tökéletesen zavartalan, én legalábbis nem emlékszem semmiféle zajongásra vagy zörgésre, ellentétben az eddigiekkel. Így reggel fél ötkor mi vagyunk a zörgõk, igyekszünk minél kisebb zajjal felmálházni magunkat és útra kelni. Biztonságba helyezzük a pontõri kitûzõt, amelyet az éjszaka rakhatott ki nekünk a korán érkezõ Mikulás, kézbe veszünk egy-egy szendvicset és útra kelünk a hideg, ködös zirci utcákon.

Végigballagunk az alvó Zircen, elkezdjük a meredek kaptatót a Pintér-hegyre, nem tudom leírni az afölött érzett örömömet, hogy bakancsban vagyok és nem folyik be unos-untalan mindenféle sáros lötty a lábamba, jelentõsen növelendõ a diszkomfort-érzésemet. Egy pillanatra megállunk, még tart az éjszaka, az erdõ sötétjébe csak kettõnk halvány lámpásai próbálnak meg erõtlen fénycsíkot hasítani, meglehetõsen csekély sikerrel. Leereszkedünk a Pintér-árokba, az elsõ ellenõrzõpont helyére, Repkény készít egy fotót, hogy tudjuk, mikor is járunk itt. Amikor felérünk a tetõre újra, Borzavár fényei pislákolnak barátságosan, hívogatón a távolban, de hiába ereszkedünk le a domboldalon és hiába közelítjük meg a szélsõ házakig a falut, az utolsó pillanatban elfordulunk az otthonos településtõl, vissza a sötétség felé. Követjük a szalagokat, besegít az eddigi éveken megtanult rutin: a patakot nem szabad elhagyni. Repkény ezt olyannyira komolyan is veszi, hogy a patak egyik mellékágából levált pocsolyán keresztülgyalogol és megnöveli a cipõje belsejének is a nedvességtartalmát. A Csárda-völgybõl kiérve az M41 2112 és néhány kocsiból álló szerelvénye fogad, pontosabban csak átrobog az átereszen, ami a völgy bejáratát ékesíti. Mint késõbb megtudjuk, ezzel a vonattal érkezik a túrára sétáLós bácsi és még néhány gyõri sporttárs. Ennyire korán még nem értünk ennyire elõre az úton, megengedünk hát magunknak egy kis pihenõt és megbeszéljük, hogy ennek az ideális helyszíne Porva-Csesznek vasútállomás lesz.

Kitérünk a turistaházig és még le sem tudunk pakolni, amikor egy hölgy jelenik meg a turistaház ajtajában. Beszédbe elegyedünk, közben teával (és némi fûtõanyaggal) kínál, elmeséli, hogy komoly adminisztratív nehézségek leküzdése árán sikerült újra megnyitniuk a csodaszép környezetû házat. Közben, amíg a forró tea iható hõmérsékletûvé hûlésére várunk, körbevezet a szobákon, mutatja, hogy az emeleti rész már elkészült, még néhány földszinti szobán dolgoznak. A szobák barátságosan berendezettek, el sem tudnék képzelni jobbat erre a helyre és ez most nem ingyenreklám, hanem tényleg. Itt is szeretném megköszönni a kedvességét és a teát, erõt adott a napra. :) Továbbhaladunk, pihenõnk alatt kivilágosodott az ég, látjuk a sûrû felhõzetet odafönn, reménykedem, hogy nem lesz esõ belõle, legalább délig. Belépünk a Cuha szurdokába, a patakon fokozottan óvatosan ugrálunk át, néha kisebb-nagyobb kitérõket téve az útvonalra. Tavaly elég volt vizes cipõben ácsorogni, idénre nincsenek ilyen szándékaink. :) A völgyben télen jártam utoljára, meglep a frissen kiépített „aluljáró”, de a látvány és a hangulat a régi. Kissé késõre jár az idõ, amikor végül megérkezünk a Kõpince-forráshoz, az újhoz, mint tudjuk, de a réginél nem lenne elég nagy tér pihenni a pontra érkezõknek.

Kitesszük a molinót szegény kidõlt bükkfa oldalára, letelepedünk és ünnepélyesen megnyitjuk az ötvenes táv harmadik ellenõrzõpontját, fél kilenckor. Bélyegzõpárnát ki, bélyegzõt ki, kaját elrejtjük, az itt felépített melegedõt lebontjuk és leúsztatjuk a Cuhán, direkt csúszóssá tesszük az utat. 155-en haladnak át a pontunkon, ebben benne vannak azok is, akik eltévedtek a másik két távon. Kerek repkény azóta készített róla egy szép, szemléletes diagramot, a neveket nem sorolnám fel, nem tudom garantálni, hogy nem hagytunk ki valakit a nyüzsgõ pillanatokban. :) Végül az ezredik (!) túráját taposó Budai-H.G. és Gudluking is megjelenik, ekkortájt jönnek többen, akik amúgy a 30-as távon vannak. Majd legvégül még egy páros, akik saját bevallásuk szerint nagyon lassan haladnak, ehhez képest egész végig nem érjük utol õket. Ahogy az utolsók is elindultak, éppen elérkezik a pontzárás ideje: Repkény egyeztet a központtal, hogy nagyjából mennyien vágtak neki a hosszútávnak, a szám egyezik azzal a számmal, amennyit õ írt fel. Sõt. Nekünk többen vannak felírva, legalább tízen vannak, akik valami módon idekeveredtek és így automatikusan átnevezõdnek az 50-es távra, de legalábbis bélyegzést kapnak. :) Tehát pontban záráskor megérkezik a felszállási engedély is, összeszedjük a felszerelést, elbúcsúzunk az öreg bükkfától és elkezdjük a kapaszkodást fel a Zörög-tetõre. A kilátás pazar, még a fák kopár ágain keresztül is, fölfelé menet például tökéletesen látni, milyen sok van még hátra az emelkedõbõl. A hegyen Földi Rolandéktól kapjuk a következõ igazolást, átvágunk a kicsiny fennsíkon és szépen lesétálunk Csesznekre.

Rögtön el is hagyjuk a falut, a Kõmosóhoz vezetõ út elején néhány kedves sporttárs elenged az úton, a szurdok bejáratánál egy szomorú gombóc hanyattvágódása figyelmeztet a valós veszélyre. Felmászunk, a láncot óvatosságból inkább fogva a partfalban, a hatalmas sziklák peremén. A ponton Laci069-nél most nincs pléd, viszont tõle is kapunk egy-egy stemplit a papírunkra, aztán tovább is libbenünk, mert közel van a többek közt káposztás-szalámis kenyérrel kecsegtetõ korcsmahivatal. Átballagunk Csesznek impozáns vára alatt, ahová egyszer látogatóként is jöhetnénk immár, végig a templomkerten és fel az ellenõrzõpontra. Itt alapból jó az ellátás, amíg én a kávét és a tearumot várom, Repkény még több káposztát présel a kenyerembe, miközben Gudlukinggal, Gethével és Bubuval vitatják meg a Felfedezés Csatorna mûsorait. Amikor elkezdem enni az ellátmányt, a Gethe társaságában lévõ Zsolibéla szinte kinézi a kezembõl a szendvicset. Megvárnak, mert õk ritka türelmes túrázók, így immár öten talpalhatunk tovább, ráadásul Gethe urat is sikerül rábeszélni a 40-es távban rejlõ kihívásra.

Az elsõ ilyen kihívás a folyamatosan, hosszan, de elég kis szögben emelkedõ Kõ-árok, szépséges mészkõalakzatokkal és leomlott sziklákkal. Néhol át kell kelni a vízmosáson, meredek és kevésbé meredek partokon, vidám. Szinte sajnálom, hogy véget ér, ráadásul idén nincs is kint a „Közeledik a Mikulás” stb. feliratú tábla, sõt, még az énekléshez sem ragaszkodnak, így el is marad. :( Feltankolunk szaloncukorral és csokimikulással, irány a Töbör-hegy, Gethe hiányolja az ellenõrzõpontot. A jelen lévõ kb. 20 teljesítés ekkor egymás szavába vágva kezdi kitárgyalni, hogy hol és mikor és meddig mûködött itt pont. :) Valahol itt futunk össze egy lelkes háromfõs csapattal, akik rosszfelé kanyarodtak a Mikulás után, mert õk is másik távon vannak. Bubu ajánlja nekik, hogy akkor már teljesítsék a hosszabb távot, jöjjenek el a Gizella-átjáró felé, egy ideig jönnek is, aztán lemaradnak és további sorsukról nem tudok. Miután a jelzés újra megközelíti velünk Cseszneket, megkerüljük a Töbör-hegyet, irány az Ördög-árok, általános a vidámság és a jókedv, fõleg, amikor már tényleg az árok bejáratához érkezünk. Kerek repkény a jelzés végsõkig való követését gyakorolja, amíg mi az árokban maradunk, õ a csúszós, oldalazó ösvényt választja, valami négy méterrel a fejünk fölött. Zsoli megfürdik minden létezõ vízben, fene a gusztusát, mi pont, hogy próbáljuk kikerülni a tócsákat. Közben Repkény ösvénye drámai hirtelenséggel megszûnik, valahogy vissza kell térnie közénk, ami nem megy teljesen egyszerûen. Innen már nem is érjük utol a többieket a Gizella-átjáróig, amely Ördög-gát néven is fut.

A megszokott ferde vaslétra helyett kiépített lépések és kifeszített kötél fogad, a felkapaszkodás azonban nem is olyan egyszerû, öt emberbõl egy statisztikailag megcsúszik, nálunk én vagyok az az egy, le is horzsolom az öklömet. Fent a ponton gyorsan kapunk bélyegzést és már mehetünk is, a szurdok nehezebb fele következik, itt ugyanis igen sok víz folydogál és ezen az igen sok vízen igen sok átkelést kell valami módon teljesíteni. Végül, egy utolsó trükkös átcsusszanás után nem sokkal megérkezünk a zöld sávhoz, amely a Rómer Flóris turistaút nevet viseli. Ezt követjük Gézaházáig, a Mikulás ABBÁ-t harmonikázik többek között, a Nap pedig csendben, diszkréten lemegy, elõkerülnek a lámpák. Itt csatlakozik menetünkhöz egy sporttárs, két vizslával, akivel majdnem a túra végéig közel együtt haladunk. Megkerüljük Gézaházát, átsietünk a 82-es fõúton és folytatjuk utunkat az erõsen felázott szántó szélén. Ez a hely most sem a kedvencem, világosban egész biztos, hogy másképp érezném, de egyrészt nem látok, másrészt a sár néhol még a bakancsot is megpróbálja elnyelni. A lelkesedésem érezhetõen csökken, de azért próbálom ezt kifelé nem kommunikálni. A pontra érkezve az jólesik, hogy az ifjú pontõr néha villant a lámpával, hogy õ ott található, az viszont nem esik jól, hogy bõszen dohányozva teszi ezt. Gyorsan tovább is megyünk, az eddigivel megegyezõ viszkozitású sárban, amely elveszi a kedvemet attól, hogy a sötét erdõ hangulatára összpontosítsak. Minden nyiladékot és elágazást a hõn áhított murvás út elágazásának vélünk és alaposan megnézzük, hogy melyik nem az. Nevezett utat ugyanis egy terepjáró jelöli, itt elkanyarodunk és egy ideig kényelmesen – és kissé gyorsabban – járható utat kapunk lábaink alá. Repkény kissé hátramarad, megvárom, itt marad alkalmunk a sötét erdõ hangulatát átélni, mivel kettõnk lámpáinak az egyesített fényereje valahol egy fél raj szentjánosbogáréval ér fel.

Még szerencse, hogy útitársaink mind felkészültebbek, mint mi, így megmenekülünk a majdnem teljes sötétségben való botorkálástól. A piros négyszöggel jelzett út állapota idén messze felülmúlta a várakozásainkat, csakúgy, mint az amúgy zord emlékû Cuha-völgyi út Zircig. Megérkezünk az utolsó pontra, ennek a neve igen fantáziadús módon: Cuha-völgy. Átbotorkálunk a sínpáron, nagy csobbanást hallok: megérkeztünk a völgybe. Ennek az útnak mintha soha nem akarna vége szakadni, a városka fényei már messzirõl sárgára festik az ég alját, mi mintha mégsem érnénk közelebb a fények forrásához. (Igaz, Tápiószele megközelítését nem tudják túlszárnyalni. :)) Kardosrét mellé érve már jobban érezhetõ, hogy rövidesen megérkezünk, Gethe be is mondja a hangosbemondóba, aztán némi zenehallgatással pótolja az esti Kispál koncertet, ha már élõben nem lehet ott. A szennyvíztisztítónál orbitálisan sáros szakasz következik, alaposan feldagasztotta az erre sétáló néhány ember, aki eddig megúszta viszonylag tisztán, az itt úgyis ráfázik. Besunnyogunk Zircre, fejenként plusz egy kiló sarat cipelve, az iskolába viszont már vidáman érkezünk. Megkapjuk a díjazást, számomra külön öröm, hogy idén egy M41-es orra leskelõdik a kitûzõ alsó sarkában. Bubunak nagy gratula az ezredikhez: pezsgõ, pohár, torta, nem viccelünk, ez jár! :) Lükepéknél TTT tagság-hosszabbítást intézünk, elgondolkodom a pólón, ha sikerül eljutni még valamilyen túrára idén és ott lehet majd kapni pólót, már be lesz tervezve a költségvetésbe. Gudluking elvisz minket Repkénnyel Veszprém belvárosáig, nagy köszönet érte! Buszra várva még két órát elbóklászhattunk volna Zircen, így viszont még szintidõn belül ehetjük a vacsoránkat.

Köszönöm mindenkinek, akivel együtt túrázhattam, a társaságot, a TTT-nek a rendezésbe való besegítés lehetõségét és Gudnak külön a fuvart. Szép, hosszú, kerek nap volt ez is.

-Kékdroid-
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.12.09 15:18:02
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Bakonyi Mikulás 50(46-7)2.0


 2009.12.05.


A túra elõtt több ismerõssel is egyeztettem,ki hosszabb,ki rövidebb távon szeretett volna indulni,illetve még gondolkodóban volt e téren,így hát azt terveztem végül, hogy elautózom Zircre,a rajtidõ elején megpróbálok elindulni-azzal aki szintén erre az elhatározásra jutott. Ezen elõzmények után 07:15körül léptünk ki az iskola ajtóján Zolival(rafter),ahol az idõközben tetemesre duzzadt sor láttán meg is állapítotam,hogy rögtön elsírnám magam,ha most kellene ide beállnom.... Feriék(nafe)elõtt csak úgy 10-en lehettek,de nehéz döntést hozva mégis úgy határoztunk,nem várjuk meg õket,bennünk volt már a mehetnék és tudtuk,hogy min. 20 perc amire õk is el tudnak rajtolni.Ezért bocs,megyünk mi még együtt párszor remélem...


Mivel mindketten éhesen érkeztünk a rajtba a túrát mindjárt megtoldottuk egy látványpékséges kitérõvel ahol elég barátságtalan áron jutottunk hozzá a vágyott reggeli finomsághoz. A várost a kék jelzésen hagytuk el,betérve az erdõbe hamarosan régi ismerõs ereszkedik le elénk a hegyoldalból:István az,mint mindíg,ha teheti geoládázik,színesítve a túrát.Hozzácsapódunk,õ köztudottan elképesztõ sebességre képes,de így,hogy fél óránként tesz egy kitérõt tudunk együtt haladni.A sár a vártnál kisebb szerencsére,tegnap este Gyõrben esett,nem erre számítottam,de nem bánkódom hogy nem jött be a számításom:) Pintér-árok ep. hamar megvan,utána egy jó kis emelkedõ majd nemsokára már ereszkedünk is le Borzavár felé.Idén már beérve a faluba átkelünk a patakon,és a bal partján fordulunk el jobbra ahogy a szalagozás megköveteli.Többen leérve a dombról mindjárt dobnak egy jobbost(ahogy a sokadalmat követve tavaly én is),aki ezt tudatosan teszi,hát lelke rajta... Itt vettem fel a kamáslit,3 hete jártunk a családdal a Cuha-völgyben,akkor a gázlóknál több helyen a bakancs szárát is ellepte a víz,gondoltam jobb félni mint megijedni..


Jókat beszélgetve fogytak a kilométerek,sár a Csárda-völgyben sem mutatkozott különösebben,mindenféle csúszkálás nélkül tudtunk haladni.A völgybõl kilépve elkövettük a legveszélyesebb patakátkelést,majd immár murvával a talpunk alatt nekilódultunk a piroson Vinye felé.A szakasz vége felé Zoli egyszer csak eltûnt mögöttünk,megálltunk hát kihasználva a szünetet,dobtunk némi abrakot a lovaknak,gondolva a ránk váró Zörög-mászására.Aztán láttuk,hogy nem nyelte el a Cuha,csak ismerõsökbe botlott,így haladtunk tovább kettesben.Kõpince-forrásnál megkaptuk a soronkövetkezõ pecsétünket a Droid-Repkény párostól(elõbbi Kék,utóbbi Kerek nem mellesleg),vizet cseréltem,majd elõbb a sárga-zöld közösön majd a sárgát elhagyva a zöldön felkapaszkodtunk a Zörög-tetõre letudva a túra legnehezebb emelkedését.


Nem voltam valami jó formában,többször is meg kellett pihennem pár másodpercre... Ep.-nél aztán István ismét elkolbászolt ládát keresni-mondta,majd jön-így elindultam Csesznek felé.Na,gondoltam,beszéltem vagy öt emberrel a túráról,most meg mehetek egyedül...:) Kb.egy kilométer után jött a telefon Andrástól(Túrázz a vonatért)tudakolva,hogy hol tartok.Megbeszéltük,ha siet a kocsmában találkozunk,utána mehetünk együtt egy darabon... Ereszkedek-ereszkedek a mélyúton,már-már elértem a 82-es alatt átvezetõ aluljárót mikor lábdobogást hallok magam mögül.Gondoltam,megint futók,így félreálltam.Futók voltak,István és Zoli.Innentõl megint összeállt a trió. A Kõmosó-völgyi ep-nél nézelõdtünk kicsit,szerintem kitakarították valakik,feltûnõen tiszta volt a meder.Mit mondjak,szebb így.Felmásztunk a temetõhöz,majd le a templomkertig,azon át,majd be a sörözõbe.Pecsételés után célba vettünk egy nagyon csinos leányzót akinek ezen felül más pozitív tulajdonsága is volt:õ látta el enni és innivalóval(több segítõtársával együtt) a megfáradt túrázókat. Felkészült túrázóként nyújtom be a Tanúhegyes bögrémet,amit átvesznek majd pár pillanat múlva nyújtanak felém egy porcelánbögrét meg egy szendvicset.Nézek mint a moziban,majd közlöm,hogy én a sárga mûanyag bögrébe kérem a teát.Semmi baj,mondják és kedvesen kezdenének megtölteni egy sárga mûanyag bögrét a válogatós páciensnek.Nem-nem,mondom,én a saját sárga mûanyag bögrémbe kérném az italt amit épp az elõbb adtam oda,ami nekem ereklye,egy emlék egy régi túrámról... És akkor jött a döbbenet:tele volt a konyha sárga(és mindenféle más színû)mûanyag bögrével,és mind hasonlított egy kicsit az enyémre..:)))) Szegények nem gyõztek elnézést kérni,persze én mondtam nekik hogy dehogy hibáztatom én õket,végzetes félreértés történt,én ne láttam hogy itt is vannak ilyen poharak,õk meg mikor beadtam azt hitték hogy már használt,és vitték egybõl mosogatni...:)) Nagy valószínûséggel aztán megkerült,de mivel nem ismertem eléggé a formáját,füle méretét(ez hiba volt részemrõl,bevallom:))azóta is kétkedve nézek rá,vajon Õ az,vagy õ csak egy a Várkert sörözõ pohárseregébõl.....:)) Amúgy a tea nagyon finomra sikeredett,repetáztam is belõle,valamint a szendvicset is jó étvággyal toltam le,elég éhes voltam már ekkor.Közben befutott András is,de mivel neki ezer ismerõse van és itt is akadt pár,nekünk meg már kezdett fázni a hátunk elbúcsúztam tõle és elindultunk a Kõ-árokba.


Az árkon hamar végigértünk,mítingeltünk egyet a Mikulással és udvartartásával,majd egy balossal elindultunk a zöldön,hogy utána egy újabb balossal rátérhessünk a piros keresztre a Töbör-hegy irányába.Na,ezen a rövid szakaszon még nem jártam,mikor elértük a piros sávot elõször nem is esett le hol vagyunk,de aztán irányba állva beugrott,melyik ez a kanyar-voltam már itt párszor.Kis hullámvasutazás következett,nemsokára már az Ördög-árok bejáratánál voltunk.Az árok szép mint mindig,ráadásul a felsõ szakaszán magához képest sok víz volt benne,ami az én hangulatomat kimondottan megdobta.Ráadásul a víz annyira tiszta volt,hogy nem tudtam megállni,megmosakodtam benne.Ha nyáron lenne ilyen biztos belefeküdnék... A haladás megszokott vonalát néhol felül is írta a víz,én amúgy is a partoldalt használtam ahol csak lehetett(a jelzés is ott visz általában) mert a vibram talp valami eszeveszettül csúszik a köveken.Ez az ára a kemény talpnak,valamit valamiért. Ördög-árok után újra zöldre váltottunk,megint meglátogattuk a Mikulást akinél most az éneklést sem tudtuk elsumákoni.Az érte járó csokimikivel és szaloncukorral a zsebünkben kezdtük meg a túra utolsó durván tíz kilométerét.


Gézaházát érintve jutottunk el a Gesztenyés ep.-hez.Itt ismét egy olyan szakasz indult aminek egy részén még nem jártam,innen én a Vadas-árok felé szoktam venni az irányt.Haladtunk tehát a piros négyzeten "fel"a Cuha-hegyre,a macskaköröm annak szól,hogy különösebb emelkedésre nem emlékszem.Kellemes volt viszont a leereszkedés,a korábbi beszámolókból kiindulva itt is vártuk a sarat,ami itt is elmaradt. Leérve a vasúthoz megkaptuk az utolsó elõtti pecsétünket.Innen az út már nem túl érdekes,a dagonyázás viszont itt is elmaradt,valahol mindíg ki lehetett kerülni a nagyobb sarakat.Eseményként talán egy szembe jövõ és természetesen a legnagyobb pocsolyákat útba ejtõ Nissan Navarát említhetném.Kissé talán irigykedve morog ilyenkor az ember,de ha belegondolunk lehet,hogy ha kipróbálhatnánk a mostanság menõ vállalkozói réteg státusszimbólumává vált hobbiterepjárót mi sem kerülgetnénk a sarat...Védelmére legyen mondva,amikor mellénk ért lassított,nem úgy mint a túra elején a Cuha-völgyben egy beláthatatlan kanyarban egy másik fehér összkerekes...


A célba 9:15 körüli idõvel értünk,ami nem rossz,nem mondom hogy nem fáradtam el.Kicsit gyorsabban haladtunk mint szoktam,ez köszönhetõ Istvánnak.Nem panaszképp mondom persze,kell néha egy kis pörgetés a szervezetnek:) Ezzel a túrával hivatalosan is A Bakony Túrázója lettem,megszólításomba ezentúl elvárom ennek beiktatását:) Az emléklap-kitûzõ páros átvétele után ittam egy jó teát,megleptem magam egy szép ttt-s pólóval a kapott szintén szép túramozgalmi mellé,bedobtam egy szokásos zirci kalóriapótló hamburgert majd elindultam hazafelé begyûjteni a családot a nagyszülõktõl.


Jó kis évzáró menet volt,sajnos elég messze van még Kincsesbánya,így innen kérném a környék túraszervezõit a jövõben ne hagyjanak minket jó két hónapig túra nélkül,mert az nagyon hosszú idõ:) Jó,tudom ott a Kab-hegy de.......


Köszönöm a lehetõséget,viszlát jövõre,kellemes ünnepeket meg ilyenek....


dnvzoli

 
 
nafeTúra éve: 20092009.12.08 18:31:39
megnéz nafe összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50
GPS-el mért távolság: 47,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1135 m. (Az adatokban benne van a Kõmosó-árokbeli kerülõ és a várnézés is.)

Reggel, Veszprémben, a buszállomáson felvettem Ervint, majd az AGIP kútnál Andrást, s együtt mentünk tovább Zircre. A rajtnál jó sokan álltak sorban. A nevezés procedúra, jó negyed órát igényelt. Több ismerõssel is találkoztunk. Zoli korábban érkezett, épp csak beálltunk a sorba, õk már indultak is Rafterrel.

Végre mi is úton voltunk, a friss reggeli idõben. Borzavár felé volt némi sár, de szerencsére elég vastag avar réteggel borítva, így nem csúszott nagyon. Ezen az elsõ emelkedõn utolértük Verát, majd az elsõ ellenõrzõ pontnál el is hagytuk, mivel számunkra Veszprémben, a 20.33-as vonat elérése volt a minimális cél, s ehhez egy órával korábban vissza kell érni a célba. Ennek megfelelõen szaporán szedtük a lábunkat.

A Csárda-völgyi-patak keresztezése könnyebb volt mint eddig bármikor. A Cuhán viszont nem volt átkelési lehetõség az ösvényen, hanem vissza kellett volna menni vagy kétszáz métert, s az is rizikósnak látszott túracipõben, márpedig Ervin azt viselt. Ennek megfelelõen, inkább a kényelmetlen vasúti töltésen, vagy ahol lehetett mellette történõ menetet választottuk Porva-Csesznekig, ahol visszatértünk az ösvényre. András, aki egyébként a Cuha-völgyi vasút megmaradásáért tartott túrák egyik szervezõje, s igencsak ismeri a környéket, hogy-hogy nem, eltévedt a 30-as távról, ahogy az 2007-ben is történt, s az 50-es távon folytatta, de elõtte még betért a turistaszállóba beszélgetni egy kicsit.

Ballagtunk tovább. Meglepetés? Szerintem nem az, hogy a Bakonyerdõ rendbe tette (A Gázló túra idõpontja után újra kövezte) a gázlókat. Ez csak egy jó folytatása annak a több éve elkezdett folyamatnak, ahogyan javítják az utakat. Komolyan, évrõl-évre, egyre jobban járhatók biciklivel a Bakony murvás útjai! Bárcsak a Vértesben is elkezdõdne ez a folyamat. Ervinnek is sikerült megúsznia a gázlókat száraz lábbal. Újabb pecsét, s máris fújtattunk a Zörög-hegy oldalában. Alaposan megizzadtunk, mire fölértünk. Itt újabb pecsét után irány lefelé.

Beértünk a faluba. Megkérdeztem Ervintõl, járt-e már a várban. Nem látta még. Megkérdeztem, érdekli-e. Mivel idõvel is jól álltunk és meg is szerette volna nézni, így a Kõmosó-árkon keresztül felmentünk a várba, útba ejtve a Kõmosó-árki-barlangot is ami igen érdekes a vasszulfát és gipsz kiválásokkal. A várban is láthattunk néhány újonnan épített falszakaszt. Sajnos az idõjárás nem túl jó, így a kilátás sem sem volt olyan szép, mint lehetne. Leballagtunk az EP-hez, ahol a pecséthez szendvics és tea járt. A várbeli kitérõ végül is annyi idõnkbe került, hogy mire az EP-re értünk, Vera már indulóban, András pedig már úton is volt. Az ezen a túrán hagyományos szendvics nem a kedvencem, így nem is kértem ki, hanem két bögre teát ittam helyette. Ettünk egy kicsit a saját ellátmányunkból, majd szaporáztuk is tovább lépteinket.

A szép Kõ-ároknak hamar a végére értünk. Az EP-n utol értük Andrást, aki szintén a vár túránknak köszönhetõen került el bennünket. Itt megint csak „eltévedt”. Ettõl kezdve többé-kevésbé együtt folytattuk. A P+-on talpalva füttyögésre figyeltünk föl. Meglépett gazdájától egy német juhász kutya, s mint kiderült visszament az EP-re. Lehet, szeretett volna még egy kis szaloncukrot.

Az Ördög-árokban alaposan lelassultunk. Itt nem vagyok hajlandó sietni! Ervin elõször járt erre, neki még minden látnivaló új. Nagyon tetszett neki. Rácsodálkozott az igen szép sziklaalakzatokra, majd a kis vízfolyásra, annak csobogóira. András szerint egy cseszneki csoport készítette az Ördög gát lépcsõit ami nekem nagyon tetszik. Csak közelrõl lehet észrevenni, tehát nem rombolja a látványt, viszont nagyon biztonságos. Annak már nem örülök annyira, hogy a kidõlt fákat is szétfûrészelték a völgyben, megkönnyítendõ a járást. Sajnos túl hamar kiértünk a völgybõl.

Utolértük Verát, s immár négyesben folytattuk. Jól álltunk idõvel. Kellemes séta következett vissza a gézaházi EP-re. Újabb kalóriapótlás után irány a Gesztenyés. Úgy véltem, ha tartani tudjuk az addigi, valamivel 4-es fölötti átlagsebességünket, hat órára beérünk. Ervin egyre gyakrabban kérdezi, mennyi van még hátra. Fájlalta a lábát. Másnapra kiderült, vékony zoknit húzott, aminek ráadásul a túra közben szétszakadt a talpa. Én meg a bal térdem fájlaltam egyre inkább, pedig az nem szokott fájni.

A gesztenyés EP elérésével, Ervin túllépte az eddig legyalogolt leghosszabb távját. A lehetõségeinkhez képest szaporán szedtük a lábainkat. A Harmadik-árok beli lejtõ elõtt felvettük a fejlámpákat, ittunk egy kis teát (A 2007-es tapasztalatom alapján cipeltem egy termosszal.), s nekivágtunk az eddig mindig nagyon sáros lejtõnek. Kellemes meglepetés. Sehol a sár! Hamar leértünk. Utolsó EP.

Kereszteztük a vasutat. Az út eleje OK, de aztán megjött a sár, amit a Harmadik-árokban egyáltalán nem hiányoltunk, mégpedig kamatostul, ráadásul sötétben. Egészen a vízmû utáni aszfaltig nem is szabadultunk meg tõle. Közben azért figyeltük, hogyan válik egyre erõsebbé elõttünk a horizonton a derengés, ahogy közeledtünk a városhoz. A városi aszfaltos szakaszt hamar letudtuk, s beestünk a célba, a számítottnál 5 perccel késõbben. Eléggé visszavetett bennünket a sár, s a mindenféle lábfájás. Ervin sikerrel teljesítette az elsõ 50-es kategóriájú túráját. Megkaptuk az emléklapot és kitûzõt, ittunk egy kis teát, s igyekeztünk, hogy még a 19.15-ös buszt sikerüljön elérni Veszprémben, s többet lehessen aludni, a következõ napi 2x7 mérföldes tekergés elõtt.

Jól szervezett, nagyon kellemes, jórészt látványos vonalvezetésû a túra, de ezt már nem elõször írom róla. Ez eddigi Bakonyi Mikulás túráim közül az utolsó szakaszt leszámítva, ez volt a legkevésbé dagonyás.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 900/800 Ft-ért. Használható térképvázlatos itiner (csak a pecsételtetésekhez vettem elõ, mivel ezen a túrán nincs rá szükségem), kitûzõ, emléklap, Cseszneken szendvics és tea, Gézaházánál szaloncukor kétszer és pici csoki mikulás, a célban tea. Változatlanul az a véleményem, hogy a Gesztenyés ellenõrzõ pontnál szükséges lenne valamilyen folyadékpótlásról gondoskodni.
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.12.08 08:24:47
megnéz mz/x összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 32,4 km / 732 m)

Ahogy nézegettem az interneten az errõl a túráról fellelhetõ fotókat, arra a következtetésre jutottam, hogy jelek szerint a Bakonyi Mikulásnak nem csak a szaloncukor, hanem a sár és a furfangos patakátkelések is „kötelezõ” tartozékai, úgyhogy felkészültem arra, amire ilyenkor fel kell…

Aztán a végén tulajdonképpen inkább pozitív csalódás ért, mert egyrészt a sár korántsem volt akkora, amekkorára számítottam, másrészt a száraz zoknival abszolvált patakátkelések sem voltak annyira reménytelenek, mint ahogy azt a terjengõ legendák alapján gondoltam volna!

Na jó, voltak kissé saras szakaszok, a zirci vízmû környékére például már-már azt mondanám, hogy volt ott egy kicsike sár, de hát hol van ez még mindig a Deákhoz képest, ugyebár… :-)
A Cuha patak meg ezúttal nem volt annyira elemében, hogy megoldhatatlan feladatokat állított volna elénk, igaz, akadt azért egy-két rafkósabb átkelés, de ha csak valaki direkt bele nem lépett vagy bele nem csúszott véletelnül a kövekrõl, szerintem száraz zoknival meg lehetetett úszni!

A túra egyik fénypontja mindenképpen Gézaháza volt, ahol az ellenõrzõponton igazi buli feeling és személyesen a jó fej Bakonyi Mikulás várt bennünket, s amellett, hogy a Mikulás szaloncukorral örvendeztette meg a túrázókat, még arra is vállalkozott, hogy a közös képekhez pózoljon mindazokkal, akik szerették volna dokumentálni találkozásukat a Bakonyi Mikulással! Hát elég sokan voltak - de a Mikulás állta a sarat! :-)

A szervezés és az ellátás nagyon jó volt, s mivel ezúttal még az idõjárás sem tolt ki velünk, szerintem nem bánta meg az, aki eljött erre a túrára.

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(szeretem a Bakonyt, a túra egyes részein ezúttal is szép és érdekes vidékeken is jártunk, de azért számomra nem ez a Bakony legszebb része)

Szervezés (szerintem): 5
(ismét egy kifogástalan szervezésû túra)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nem túlcifrázott, de nagyon jól használható és tartalmas darab, szerintem abszolút rendben)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a rajtban a reggeli tea és kávé nagyon jó ötlet, a cseszneki szendvics pedig kifejezetten emberes volt)

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.12.07 21:58:10
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója
Szurdokok közé szorult Mikulás avagy élményeim a bakonyi völgyvidéken

Súlyosan sötét hajnalban indultam el, erõsen szabódva menjek-e vagy inkább maradjak. A végén aztán nem bántam meg, az élmények bõven kárpótoltak.

3/4 8-kor indultam neki a távnak s rövid városi szakaszt követõen ritkás erdõben poroszkáltam az 1. EP.-ig. Aztán egy röpke sáros emelkedõ s már fel is tûntek Borzavár házai. Sajnos a névadó borzákból egyet sem láttam. Viszont a réten kígyózó embersor szalagok helyett is jól mutatta merre tovább. Változatos dimbes-dombos réteken át jutottam a Csárda völgybe, ami egyre szebb, egyre bakonyiasabbá vált. Hamarosan jött a vonatfütty is, ami jelezte a Cuha völgy közelségét. S valóban a 2. EP után rá is tértem erre a gyönyörû völgyre, aminek nagy része egyben tanösvény is. Nekem ez kicsit mesevölgy az el-el tûnõ és a legváratlanabb helyeken fel felbukkanó vasúttal, alagutakkal és változatosabbnál változatosabb szikla alakzatokkal. Ámulásaimból csak a patakátkeléseknél cipõmbe becsorgó hideg víz ébresztett. Vinye elõtt kicsit halvány volt a piros, figyelni kellett. De jött a 3. EP. s rátérés a sárga-zöldre. Végül a zöld gyõzedelmeskedett s vezetett fel a Zörög tetõre. Szép volt az erdõ, a fák kábán, téli álmosan pislogtak s kérdezték kik ezek. A tetõn gyors pecsét s tovább Csesznek felé. Sajna benéztem a térképen szereplõ két kört s elõször az inkább hívogató Várkert sörözõ felé tartottam. Aztán feleszméltem s irányt változtattam a Kõmosó forrás felé, ahol a méltán meglepõdött pontõr pecsételt. Szûk kis utcákon, a templomkerten is átvezetõ szökõ-utakon jutottam a sörözõbe, ahol finom parizeres kenyér és még finomabb tea várt. Szívesen adták még a repetára kért teát is. Felfrissülve folytattam az utam soha nem látott szikla képzõdmények között a Kõ árkon felfelé. Középtájon kicsit megreccsentem hiába a szép látnivalóknak. Csak a Mikulás tudott újra lelket önteni belém, igaz öreg koromra hivatkozva nem tudtam mit produkálni neki. De õ nem bánta, vidám volt az ördöglánnyal együtt. Megtudtam amúgy, hogy szereti a whisky-t, s nem vetik meg az az unicumot sem. Lélekben megerõsödve nyomtam fel a Töbör hegyre s némi kacskaringók után jött az Ördög árok. Ilyen szépet, vadregényeset eddig csak filmekben láttam, de lehet azokat csak rajzolták. Ez viszont igazi és tapintható volt. Helyenként a beborult sziklákon csak segédlépcsõk segítségével lehetett feljebb jutni. Gyönyörû volt a völgy, s milyen szép lehet tavasszal vagy nyáron. De ez is véget ért egyszer s visszaértem a Mikuláshoz, aki már nagyüzemben fogadta a túrázó tömeget. Vételeztem egy kis vizet, szaloncukit és a mikulásos pecsétet is megkaptam. Fel Gézaházára, s át Gesztenyésre mindenféle szántóföldes kissé sáros utakon jutottam. Ekkorra már elfáradva, bele-bele gyalogoltam. De eljött a Cuha hegy is, ahol a Munkásházi nyiladékon lefelé (tényleg ez a neve) újra nekilendültem s gurulásom egészen a Cuha völgyig tartott. Az EP.-n magamba döntöttem a magammal hozott Cola nevû mérges italt s elgondolkoztam vajon a munkásosztály mit szólna ha látná ezt. Jólesõ böffeneteket magam mögött hagyva nyomtam az utolsó kb. 5 Km-es erõsen, de nem veszélyesen sáros szakaszát. Kiérve a rétre ért el a hosszú távok egykedvû belenyugvás érzése. Úgy éreztem innen akár hazáig elfutok már. De szerencsére csak a célig kellett, ahol szép kitûzõ és emléklap is járt a teljesítésért.
Szerencsénk volt az idõvel, mert futásra teljesen jó volt. S jól vizsgázott a hátizsákom is a benne lotyogó vízzel. Szükség is volt rá, mert az EP.-on adott folyadék számomra kevés lett volna. A Bakony új arcát mutatta nekem s ez a Mikulás adta szaloncukinál is édesebb meglepetés volt. De jó volt a szervezés is, panaszom nem lehet semmire. Csak ilyenféle idõ legyen jövõre is s akkor bizti az ismétlés. No meg hoznom kell a whisky-t is a jó öregnek, hisz megígértem neki.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20092009.12.07 20:50:35
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50 (46)

Nem jó ötlet egy kulináris nirvánába torkolló céges buli után futásra vetemedni, szombaton mégis megtettem.
Súlyom 2 kilóval több reggel a megszokottnál. Ez büntetni fog. Lehet könnyelmûség volt bemondani azt az öt órás célt múlt héten...
Érkezéskor Álmos fut szembe, rövidnadrágban. A látvány hatására térdkalácsaim sikítva menekülnek föl vesém mellé.
Igénytelen napom van: egy liter lötty a zsákba, meg egy úgysem veszem elõ csoki, placebónak. Energiapótlásnak lesz Cseszneken kenyér.8:15-ös indulásom idején már alig volt valaki a rajtban. Stílszerûen a piros fölsõt húztam föl e jeles napra, ha már mikulássapkám nincs.
Ahogy számítottam, zötyögõsen kezdõdik a futás, olyan, mint amikor nincs alapjárata egy autónak. Keresem a harmóniát, és ritmust a mozgásban, de csak pillanatokra tudom nyakon csípni. A szétcsúszottság ellenére ballagnak a kilométerek, elõzgetem az ismerõs, és kevésbé ismerõs arcokat. Ráspoly utánam kiált, hogy meglesz-e az öt óra, de én csak hümmögök. Érzésre állandóan a holtpont feneketlen szakadékának szélén táncolok.
Eboláékat, azaz a gyalogos mezõny elejét a 30-as, 40-es táv leágazásánál érem utol, innen már csak a futók, és pár gyors gyalogos, jön.
Kõpince-forrásnál teflonbevonatúak a levelek, össze-vissza csúszkálok. Droidék megjegyzik, hogy egész hamar ideértem. Na ja, mert anyukám azt mondta, hogy ebédre érjek haza :)
Zörög-tetõ fájdalommentes, végén találkozom Bálinttal. Õ kicsit gyorsít, én kicsit lassítok, váltunk pár szót, majd még a suttonyi aluljáró elõtt olajra, jobban mondva sárra lépek.
Úgy rémlik 1:50-el értem az etetõ pontra, de pontosat nem tudok mondani, mert az óra kijelzõjét stoppert indítás, után egybõl a pontos idõre állítottam, nem akarván látni szégyenteljes kóválygásom idejét. Elnyammogom a jussom, és kb. öt perc múlva indulok, neki az idõigényesebb második etapnak.
A Kõ-árok, -ahogy minden más is-, csak mérsékelten sáros. Haladok, de a vádlik, és a combok morognak (nem szoktak). Na jó, jöhet lassan a lerobbanás, nem lesz ebbõl 5 óra…
Mitulá’ bátinál dalolok, és elrakom szûkösebb idõre a szajrét.
Biztos lázam volt tavaly, hogy a Töbör-hegyre rövid meredek kaptató emlékét kaparom elõ agytekervényem poros zugaiból. Erre a „hegyre” észrevétlen fut föl az ember. Még a piros sáv elõtt elérem Attilát, váltunk pár szót, aztán megyek is. Gizi átjárót szépen rendbe rakták, fellépõk állnak ki a sziklából, és már a pontõrök is itt vannak. Nem volt egy acélos tempóm, az árokban, utána valamelyest javult. Gézaházánál meglepõdöm a 10 feletti átlagon. Nnna, ebbõl még lehet valami. Gesztenyésig huzatos fennsík, savasak virgácsokkal a menü. A ponttól szélárnyék, a lejtõ pedig kellemes talajú, lehet ereszteni. A Cuhánál látom, hogy alulértékeltem magam, bõven 5 órán belül lehetek még gyalog is. Mindenféle sprint, behalás és egyéb kín nélkül gõzmozdonyos idõvel (4:24) érek célba. Egész jó idõ, de helyén kell kezelni a dolgokat: a vártnál kisebb sárnak sokat köszönhetek. A fölös ballasztsúlytól vulkántúráig meg kell szabadulni. Itt lehetett alibizni, de a Börzsöny nem viccel.
Köszönöm a szervezést!
 
 
cztamasTúra éve: 20092009.12.07 17:58:56
megnéz cztamas összes beszámolója
1 héttel vagyunk a Tanúhegyek után és máris sorbaállok a 30as táv nevezéséhez. Mit állok. Állunk. Kivételesen jött velem egy kolegám, úgyhogy ez a második túra aminek nem egyedül vágok neki. Pedig nem vagyok kibírhatatlan. Sorbaálláshoz csípõs kicsit a reggel de hamar bejutunk az aulába ahol viszont 50fok van. Gyors nevezés, aztán indulás, be kell fûteniük a ruháknak. Zircrõl kiérve, elkapva a tempót már nincs fázás helyette jó hangulat friss levegõ. Borzvavárig kisebb emelkedõ és gyönyörû õszi erdõ pompázik. Utána Cuha-völgy, ami amúgy is gyönyörû a vonat csak dob a hangulaton. A vasútállomásnál megnéztük jobbra fenn a kis szikla-emlékmûvet, sajnos tábla nincs már így tudatlanok maradtunk a témában. A patakátkeléseket nagyon élveztük. A völgy után a letérõn majdnem megyünk tovább az 50esen, egy idõsebb túratársunk szól hogy ha 30asok vagyunk akkor õt kövessük. :) Ezúton is köszönjük. Féltáv felé pihenõ, jó hangulatú EP-k várnak ránk. Csesznekig változatos terepen szép horhosokban ereszkedünk, csúszkálunk az amúgy nem túl sáros, de vizes agyagos talajon. Helyenként szigorú "photo-pointok" vannak érdemes körülnézni a nagy sietségben. Cseszneken a gyönyörû vár na meg a kocsma, ahol mindenki elfért evett (na meg ivott) :P és szusszant egyet a társaság. A szenyók is kiválóak voltak, egyedül a forralt bor hiányzott kicsit. Tovább Gézaháza felé, kis betonos szakasz majd erdõ, Kõ-Árok. Gyönyörû sziklafalak mindenütt (kicsi Hohe-Wandok). Jó kis sziklás terep, szembeforgalommal, mindenki mindenkit üdvözöl jó utat kíván. Jó érzés az üdvözlés, jót tesz a hangulatunknak. Gézaházánál találkoztunk Jólapukkival is, adott nekünk csokit, cserébe lefényképeztük és mindenféle jót kívántunk egymásnak. Az elõzõekhez képest kicsit monotonabb rész következett, szántók legelõk az EP-ig. Onnantól fenyves majd felérve a Cuha-hegyre (510m) lezúdulás 370re a völgybe. Ez egy jó kis szakasz. Leérve újra EP a vasúton, de konkrétan a síneken kaptuk a pecsétet. :) Aztán nem sokkal késõbb sikerült lencsevégre kapni egy szerelvényt még a kis kürtjét is megszólította nekünk a mozdonyvezetõ, kár hogy a képen nem látszik milyen jó hangja volt. :):) Ezek után Zircig újra Cuha-völgy, balról vasút, jobbról Cuha. Ahogy az elõzõekben is írták a templomot végig láttuk, de igen nehezen közeledett (még a 30asoknak is) :). Természetesen egyszer csak elfogyott a táv, beértünk. Mivel nem a teljesítmény volt a lényeg 8ó15percet mentünk, 40perc kocsmával. Plusz 200 fénykép is készült ez sem elenyészõ idõ. :):)
Hazaút elõtt kellemes meglepetésként a Sumi50-es túratársaimmal is összefutottam (õk persze az 50esen voltak). Remélem még látjuk egymást. A nap zárásaként egy állványos hosszú záridõs kép a két toronyról. :)
Jó túra volt, jó szervezéssel, és gyönyörû útvonallal. Jövõre 50es.
ui.: csak az a fránya forralt bor ;)
néhány kép: http://share.ovi.com/users/czuczaitamas
 
 
efzéTúra éve: 20092009.12.07 11:21:30
megnéz efzé összes beszámolója
Atros, Dinnye és Gyuri társaságában suhantunk a hajnali zimankóban Zirc fele. Tele leheltük párával a kis autót, s bár nem volt hosszú az út, kicsit elgémberedtünk, mire becsorogtunk az iskola parkolójába. Itt már nagy volt a sürgés-forgás készülõdés, sorban állás. Nem jártam elõtte a Bakonyban, már régóta kerestem a lehetõséget. Hátha összefutunk néhány betyárral esetleg Mikulással, nagyok voltak az elvárásaim. A hosszabb távra neveztem s hét tizenötkor már az utcán baktattam óvatosan, két túratársat követve, jelzést keresve próbáltam kijutni a Bakonyba, de õk megtréfáltak, mert rögtön betértek egy büfébe…
Aztán már kocogva, de meglett az ösvény, vele együtt az avar alatt cuppogó sár, melyrõl sok korábbi beszámolóban olvastam már. A dobogókõi futáson szerzett kisebb combhúzódást nem akartam újra elõcsalogatni, ezért nyugodt tempóban futottam az 1.ep.-ig. Nem sok futót láttam a rajtban és menet közben sem volt jellemzõ a tömeg. Gyorsan megkezdõdtek viszont a patakátkeléses manõverek és a tanakodás összehozott két-három kollégát. Senkinek sem volt kedve rögtön az elején még majdnem sötétben cipõt, zoknit, lábat mártóztatni. Direkt felkészültem túrabottal, de így is csak 3 átkelést sikerült száraz lábbal abszolválni.
Megvolt viszont rögtön a kárpótlás és a nem várt Mikulás ajándék: kb. 8-10 tagú õz és szarvascsorda vágott át orrunk elõtt az úton és csak jöttek és jöttek föntrõl, mi meg álltunk és bámultunk . Mire úgy tûnt, hogy vége a felvonulásnak, kiderült, hogy 3-4 õz már nem merte követni a csapatot és fent tébláboltak az erdõben, megvárva míg továbbmegyünk.
A Bakony korán megmutatta a legszebbik arcát s a nap végén cseppet sem bántam, hogy nem láttunk betyárokat. Közben azért volt futás is. Adagoltuk neki komótosan, beszélgetve, patakugrálva. Porva-csesznek vá.-nál megnéztük a vá.-t. Ez már elkavarásnak számított, de nem búslakodtunk, némi itiner forgatás után hamar visszataláltunk és tempósan haladtunk a következõ mikulássapkás ep.ig.
Utólag visszagondolva, volt ebben a 46 km-ben némi szint is, de elenyészõ. Nehézséget számomra a sok szint nélküli monoton futás okozott inkább.
A hangulattal nem volt gond továbbra sem. A cseszneki vár méltóságteljes, a kocsma vidám, ablaka párás, a szendvics és tea finom, a kiszolgálás csinos és mosolygós. Maradnánk is mosogatni, de vár a Bakonyi Mikulás és Krampusz, no meg a sziklás Ördög- árok. Az árokban nem futunk, nézelõdünk, fényképezünk inkább s hallgatjuk a csendet. Megdöbbentõ. Hasonlítgatom és erõltetem a jelzõket, kis szlovák Paradicsom, Rám-szakadék…egyik sem, vissza kell ide jönni hóban, télen.
Aztán kibukkanunk a sziklák közül, ismét futásra váltva, másodszor is megvan Mikulás, Gézaházán járva. Nagy csapat túrázó rajongótábor veszi körül Krampuszt és társát, de nekünk mostanra már megkopott a varázs, hosszú volt az Ördög-kör, s a maradék tíz kili foglalkoztat inkább. Küzdünk a piros kereszten a hideg oldalszélben, balról lovak, jobbról szántóföld s a szél. Lassan kezdek elfogyni. Édeset ettem, sósat ettem, fogyok mégis tovább. Valaki megint õzet lát messze a földeken, de még mindig vagy 8 kili hátra. Két szigetkör sincs ez má’ de alig visznek a virgácsaim. Jut még vagy 5 kili sár a végére az egyébként száraznak mondott Bakonyban. Jó érzés házak között futni végre, de a templom nagyon távol van és látni is, ami nagy baj. Megint csak küzdök, hogy a fene vigye. Van idõm gondolkodni a bükki 65 km-s merész terveimen. Arra gondolok, hogy biztos valami ilyet éreznek az ultrafutók és ez aztán megtetszik nekik? Majd kinevetem magam, hiszen én már 35-nél is szenvedtem az meg még nagyon nem ultra. Na mindegy, futunk a villanyoszlopig oszt rövid séta,ha máshogy nem megy, futok a kék Ifáig aztán kis séta, de meglesz a templom is meg a cél.6.36’ a vége, jól esik a tea, finomra keverték, jó kicsit nyújtani, bódultságomban még egy szép ttúrás pólót is veszek. Aztán örülök a többieknek, gratulálunk egymásnak. Arra gondolok, hogy milyen jó, hogy ezt sok lelkes ember megrendezi évrõl-évre, s hogy mi mindannyian friss levegõn voltunk egy egész napot… Jól esett, köszönet.
 
 
 Túra éve: 2008
BogáncsTúra éve: 20082008.12.12 21:12:55
megnéz Bogáncs összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 17 A

Én eredetileg a 30-as résztávján szerettem volna indulni, de a férjem lebeszélt, mondván, hogy ilyen sárban épp elég lesz a 17-es is, fõleg, hogy ahhoz, hogy Budapestrõl odaérjünk a rajthoz, 4:20-kor kellett kelni...
Tényleg elég nagy sár volt, de azért rosszabbra számítottunk. Csak 2 olyan lejtõ volt, ahol lényegében nadrágféken tudtunk csak lejutni. Száraz idõben egy nagyon kellemes, könnyû kis túra lett volna, igazából csak egy számottevõ emelkedõ volt benne, ami így mondjuk tényleg elég ciki volt, hogy mindkét bakancsunkon egy-egy +3 kilós sárcsimbókot is kellett cipelni...
De azért összességében egyáltalán nem volt fárasztó. Jó volt a terep, legalábbis annak, aki olyan perverz, hogy szereti a megáradt patakokat, sárcsuszamlásokat és félig beszakadt árkokat... XD Egy-két patakátkelésnél gondolkodóba estünk, de a vízhatlan bakancsnak hála, végül a gázlókövek nélküli szakaszokon is át tudtunk kelni, helyenként úgy, hogy nemes egyszerûséggel átlábaltunk ott, ahol sekélyebb volt a víz.
Az utolsó ponton találkoztunk a Mikulással is, akitõl kaptunk tavalyi szaloncukrot és tavaly elõtti csoki mikulást. De úgyis a fíling volt a lényeg, örültem is, hogy nem a B-re jöttünk, mert akkor az elsõ ponton lett volna a Mikulás, és így sokkal motiválóbb, hogy a végén volt...
Kellemes kis túra, szép a táj, és kimondottam ajánlom azoknak, akik nem szeretik az unalmas terepeket. Javaslom, hogy vigyetek túrabotot, mert egy-két árokba elég ciki lenne anélkül leereszkedni. A cél egy kicsit putri volt (egy lepukkant kocsmában helyezték el:S), mi ki is ültünk elé, nem maradtunk bent. A buszmegálló nem pont a célnál volt, addig még el is kellett jutni (amely igényelt némi erõtartalékot és tájékozódási képességet), de hát jártunk már rosszabbul is, olyan szempontból, hogy a céltól még valami emberlakta vidékre jussunk.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20082008.12.10 12:51:08
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50

Hajnali ötkor csillagos volt az ég, amikor kiléptem az ajtón Gyõrben. Ez meglepõ, tekintve, hogy éjfélkor még esett. Sõt, egész héten elég sokat esett. Többször felsejlett elõttem a szokásosnál is nagyobb sár rémképe. Pénteki foglalkozáson minden vállalkozó kedvût figyelmeztettem eme veszélyre, ennek ellenére kilencen verõdtünk össze a buszvégállomáson, illetve ott volt Bálint is, így bealvás nélkül sikerült eljutni Zircre. A többiek igyekeztek minél gyorsabban elrajtolni, hogy ne kelljen a teljesen szétjárt úton botladozniuk, én még 8-ig vártam, a pontnyitások miatt.
Induláskor kissé ködös nyirkos volt még az idõ, a Zirci völgyben megült a pára. Pintér árok felé kényelmes tempóban elõzgettem az embereket. A talaj nem volt vészes, sokat segítettek a lehullott falevelek.. Az ellenõrzõ ponttól fölfelé jövet persze sáros volt az út nagyon, de itt mindig az. A kaptató után tempósan nyomtam tovább, jól esett a futás, Piros óta nem tudtam terepen futni, már nagyon hiányzott.
Borzavár a felemelkedõben lévõ pára alatt ült, ami igen szép látványt nyújtott. Az aszfaltos útnál nem láttam szalagokat, így érzésre mentem tovább, A rét közepe táján, a hídon jelent meg újra a szalagozás, ezek szerint rossz felé mentem…
Csárda völgyben átfutott elõttünk a völgyben egy csapat õz. Nagyon látványos volt. A második pontig nem egész 40 perc alatt értem el, kb. 11-es tempó, ami nálam erõsnek számít, de most élveztem nagyon a dolgot, nem akartam visszafogni magam.

Ráfordulva a Cuha-völgyre több embert láttam a síneken bandukolni, pedig ezen a szakaszon az út mindig jó állapotban van. Patakátkeléseknél a sebesség stabilizál elvet követtem, több gyalogos õszinte megrökönyödésére. Ahol nem látszottak ki kövek a megduzzadt patakból, ott a legsekélyebb részeken nemes egyszerûséggel átgázoltam. Porva-Cseszneki vasútállomás környékén találkoztam Zolival, akivel még Lõvérek túrán ismerkedtünk össze. Váltottunk pár mondatot, majd én mentem tovább. Nem sokkal késõbb Rushék is feltûntek, innen tudtam, hogy már a mezõny elején járok. Idõ közben a nap is kezdett kisütni, ettõl még jobb kedvem lett. Kõpince forráshoz nyitás elõtt érkeztem, de a pontõrök már helyükön voltak. Sebességem még mindig 10 fölött volt a patakátkelések ellenére.

A Zörög-tetõnek fölfelé az emelkedõ egyáltalán nem volt vészes, a túloldalon pedig csodás panoráma nyílt a napfényben a Cseszneki várra. Lejtõn zúzás közben többször elõfordult, hogy a talaj megindult alattam, szerencsére esés nélkül megúsztam.
Kõmosó-völgybe jól jött a lánc, 1:58-al pecsételtem. A faluban sikerült kicsit keverni, 2-300 méter kitérõ beiktatásával lett meg a Várkert sörözõ. A szendvicset és a teát helyben fogyasztottam, majd kb. 8 perc vakaródás után, nekivágtam a táv második felének.

Kifelé a faluból nagyon erõsen sütött szembe a nap, alig láttam valamit. Menet közben gyakran néztem hátra, innen is nagyon szép a vár. Ekkor láttam meg, hogy a völgyekben ülõ pára a napsütés hatására fölszakadt és úgy nézett ki, mintha viharfelhõk gyülekeznének. A Kõ-árok a korábbi évekhez képest jól járható, a sziklafalak szépen látszottak a lombjukat vesztett fák között. Mikulástól éneklés nélkül kaptam szaloncukrot és pecsétet. Kérdeztem, hogy nem szeretnék-e, hogy énekeljek, mert készültem, de annyit mondott, hogy elég lesz visszafelé :)

Még hárman voltak elõttem, mikor elindultam a Töbör-hegynek. Fent a hegytetõn csodásan szikrázott a napfényben az ágakon lévõ vízcseppek, a félig megszáradt kérgû bükkök pedig vakító fényes szürke falat képeztek. Kora tavasszal láttam eddig csak ilyet a Bakonyban. Visszatérve a piros sávra hamarosan beértem az élen haladókat, köztük Atillát, akivel egy darabig együtt haladtunk. Az Ördög-árok nagy kedvencem, és 1996 óta elõször láttam benne tisztességes mennyiségû vizet. Ez némileg megnehezítette a haladást, de még így is a pontõrök elõtt értünk Gizihez. Nem vártunk rájuk, majd úgyis szembejönnek alapon továbbmentünk. Jól tettük, mert így sikerült megpillantanunk az árok oldalában 4 szarvast. Pár perc múlva a pontõrök is meglettek, és laza kocogással értük el a zöld sávot.

Eléggé leromlott az átlagsebességem az árokban, ezért a távvezeték alatt ritmust váltottam, Atilla nem tartott velem, így újra egyedül nyomultam tovább. Visszaérve Gézaházára már jópáran álltak a Mikulásnál, de senki nem akart énekelni. Beálltam pecsételni, és amikor sorra kerültem, kérték a beígért dalt. Kihúztam magam és elnyomtam a télapó itt van kezdetû népballadát. Olyan jól sikerült, hogy a Miki még kezet is rázott velem az extracsoki mellé. Erre annyira büszke vagyok, hogy bele fogom írni az önéletrajzomba :)

Gézaházán fölfelé kifejezetten jó volt az út, ahhoz képest, hogy mennyi 17-es elment már erre. A nagyobb sár igazából a Gesztenyés ellenõrzõ pont után kezdõdött, az erdõszélen már erõs csúszkálásba ment át a dolog, gyorsan ki is menekültem a füves részekre, már ahol volt.
Cuha-völgy felé kanyarodva elõször egy széles murvás úton megyünk, jó alkalom lett volna kicsit felpörgetni magam, de nem igazán ment. A lejtõn lefelé aztán elkezdõdött az igazi sárdagasztás.

A ponton figyelmeztettek, hogy fakitermelés miatt jól szétjárták az utat. Én naivan azt gondoltam, hogy az elmúlt évekhez képest biztos nem jobban. Hát tévedtem. Az úton permanens bokáig érõ trutyi volt, és a bokrok miatt egyik oldalra sem lehetett kimenekülni. Miután áttarzanoztam néhány farakáson, úgy döntöttem, hogy menjen itt akinek hat annya van, és azzal a lendülettel kikecmeregtem a töltésre. Maxi respect azoknak, akik kitartottak végig, én csak Kardosrét határában tértem vissza, onnan már az út mellett a fûben is lehetett futni. A szennyvíztelepnél rátérve az aszfaltra volt még 4 percem az 5:20-as idõhöz. Nyomtam neki, ahogy akkor kitellett, végül két perccel kicsúsztam. A célban aztán jól kipihentem magam, átöltöztem és ismerõsökkel beszélgetve vártam a többieket. Sikerült nekik a busz indulása elõtt, nettó 28 másodperccel kiérni a buszmegállóba.
Mindegyikünk rettentõen élvezte a túrát, köszönet érte a szervezõknek, és az idõjárás felelõsnek!
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.12.08 12:39:43
megnéz kekdroid összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50 – pontõrködéssel

„Napfény járja át a szívem újra,
kétszeresére felduzzadt a Cuha...”

Veszprémben jól lesétálunk a belvárosból a vasútállomásra, hogy még idõben odaérjünk a gyõri személyvonathoz, amelyen rajtunk kívül nem látunk más, a túrára igyekvõ egyént. A rendkívül szép 11-es vonalon bõ fél óra alatt vontatja fel a Bz motorkocsi egy szál mellékkocsiját Zirc állomására, ahol kis várakozás után Repkény kap egy pecsétet a motorvonatos mozgalom igazolólapjára. Elsétálunk a megváltozott kerítésû iskoláig, még zajlik a kisiskolások fociedzése, mi letelepedünk a folyosóra és várunk türelemmel. Lassan megérkezik a rendezõség, elpakolunk ezt-azt, majd visszatérünk kellemesen punnyadt állapotunkba. Estefelé megkapjuk a másnapi felszerelést, kitanulmányozzuk, összepakolunk.

Éjjel kábé arra alszom el, hogy kicsit elcsitulnak az alkohol bolygatta kedélyek odalent, hajnalban kelt a telefon, az ébredést fél órával elnapoljuk közös megegyezéssel. Azért muszáj valamikor elindulni, gyorsan összekapjuk magunkat, elcsomagoljuk a felszerelést Kerek repkény táskájába és irány a Bakony. Kitocsogunk a parkolón keresztül Zirc kihalt utcáira, sehol egy lélek, pedig már öt óra van. Sikerül nem kéknek néznem a zöld jelzést, Repkény felvilágosít, hogy ez nem a Barangolós, hanem a Mikulásos túra, ne keverjem a kettõt. Fõleg, ha már pontõr vagyok rajta. :) Tehát Írott-kõ felé vesszük az irányt az OKT-n, elhúzunk a hegy felé, ki a városból. Rengeteg kutya üvölt hajnal alkalmából, az õ hangjukat egy bagoly huhogása váltja, ahogy haladunk befelé az erdõbe. Felettünk csillagos még az égbolt, ennek megfelelõen kellõen hûvös is van. A lábaim hõmérsékletét konstans hidegen tartandó belegyalogolok egy kedves pocsolyába, ami az avar alatt húzza meg magát. Kicsit morgok, aztán megyünk tovább. Elérjük a Pintér-árok ellenõrzõpont leendõ helyét, itt egy darabon szilárdabb a talaj, de felfelé már most is csúszik (mi lesz még azokkal, akik majd a rajtidõ végén indulnak?). A dombtetõn elkezd ködössé válni az idõ, ez addig fokozódik, hogy nem látok semmit a lámpa fényénél, csak a szikrázó vízpárát a levegõben. Szerencsére Repkény rutinja révén rajta maradunk az úton még Borzavár után is és hiba nélkül megtaláljuk a Csárda-völgyben vezetõ utat. Eléggé sáros, kicsit elkedvtelenedek miatta, de ahogy kel a Nap, úgy kezd javulni a kedvem.

A Csárda-völgy ellenõrzõpontnál, pontosabban annak helyén kanyarodik rá a túra a Cuha völgyére és el sem hagyja a 3. pontig. Ez a völgy igen kedves nekem, a patak által kivájt meredek sziklafalakkal, a legkülönösebb helyen is a kõben megkapaszkodó fákkal és nem utolsósorban a kanyargó, hegyi vasútvonallal, ami egyedülálló az országban. Valamint a nyolc patakátkeléssel, melyk közül vagy kettõ nem kis fejtörést okoz, hogy úgy vergõdjünk át, hogy utána órákon keresztül ne kelljen fagyoskodni egy helyben ácsorogva a ponton. Az egyik különösen emlékezetes marad, mert Repkény kitalálja, hogy át kellene gázolni mezítláb, de amire leveszem a cipõmet, õ visszaveszi a sajátját és talál egy egész stabil átkelõhelyet. :) Ha már úgyis mezítláb vagyok, akkor viszont belegázolok a patakba (még térdig sem ér), olyan érzés, mintha millió tûvel szurkálnák a lábamat, viszont utána a néhol beázott cipõm egész melegnek tûnik. Azért ilyet többet nem játszom, nincs is rá szükség, mert a többi helyen már gond nélkül jutunk át a túlpartra. Végül elérjük a Kõpince-forrást, pontõrködésünk színhelyét, letelepedünk, Kerek repkény leveszi a cipõjét, mert az utolsó átkelésnél kissé beázott és megpróbálja megszárítani, nem sok sikerrel. Kitesszük a dekorációt, elõkészítjük a pecsétet és az ikszelõs papírt, majd kényelmesen megreggelizünk – vagyis megnyitjuk a pontot, alig több, mint egy órával a hivatalos nyitás elõtt. Alig végzünk ezzel, már meg is érkezik az elsõ futó, majd szépen sorban a többiek is, sok kedves és régen látott ismerõs, valamint sok kevésbé régen látott is, sõt, van, aki még csokit is hoz. :) A mezõny annyira jó tempóban halad, hogy egy rajtszám sem hiányzik már 11 órakor a listából, telefonos egyeztetés után a fõrendezõ engedélyt ad a felszállásra, mindenki áthaladt, akinek itt kellett áthaladnia, söprû nincs, elindulunk.

Megtöltjük a palackokat a forrás kellemes ízû vizébõl, majd a szemeteszsákot erõsen markolva nekivágunk a Zörög-hegy izzasztóan meredek oldalának. Kapaszkodás közben néha visszanézünk, le a Cuha-völgy rengetegére. A hegytetõn Földi Rolandék pecsételnek, náluk egy kivételével az összes táv áthalad, õk adják nekünk a plusz két rajtszámot is. Irány Csesznek kies vára, pontosabban elõször a Kõmosó-szurdok, még pontosabban az azt megelõzõ zöld sávval jelzett út, amelyrõl egész vadregényes kilátás nyílik a Bakonyaljára. A szurdok aljánál útbaigazítunk egy bizonytalankodó sporttársat, majd újnak tûnõ láncba kapaszkodva sétálunk át a völgy oldalában. A ponton Laci069 ad pecsétet, nem maradunk sokáig nála, vár a cseszneki frissítés, ahol Tzh-ékkal futunk össze, õk indulnak, mi érkezünk. Feltuningoljuk a teát némi rummal, megiszunk egy-egy kávét, megesszük a párizsis-káposztás vajaskenyeret és örülünk, hogy az Ördög-árkot kis szerencsével méginkább világosban fogjuk elérni, mint tavaly. Elindulunk a faluból, sietünk a következõ pontra, jó sokan jönnek szembe a Kõ-árokban, és ugyanitt jó nagy a sár is.

Impozáns sziklák és néhány megúszott esés után érjük el Gézaházát elõször, a Mikulás szájharmonikán kíséri énekünket, a Krampusz megtapsol és bõven kapunk szaloncukrot. :) Ez nagyon jó, mert a pontõri ellátmányként kapott édességet már feléltük (mondjuk most kivételesen bõven van ennivalónk), a következõ párszáz méteren elfoglal az édesség tesztelése. A Töbör-hegytõl következik a túra legélvezetesebb szakasza, ami majdnem olyan szép, mint a Cuha-völgy, csak könnyebben járható és van ideje az embernek gyönyörködni a tájban. Kikerüljük néhány völgy bejáratát, szép íves kanyarokkal és elérjük az Ördög-árok száját. Ez a korona az egészen, ráadásul most víz is csordogál benne – mit csordogál, hömpölyög. Kerek repkény gyermeki örömmel lelkesedik, teheti, már kilenc éve jár ide és – hosszú idõ után – újra sok víz van a patakban. :) Odafigyelve, óvatos duhajként sietve vesszük az akadályokat, mászunk, ahol mászni kell és ugrunk, ahol ugrani és nem megyünk fel magasan a partra ott, ahol tavaly felmentünk, mert odalent kényelmesebb. Ennek következtében egész hamar megpillantjuk a Gizella-átjárót, még sikerül néhány egész értékelhetõ képet is készíteni.

A szoroshoz közeledve ismerõs alakot látok meg a létrán, Jámbor integet egy túrabottal, Nagyondinnye pedig ott áll a létra elejénél, vacogva, egy szál vékony technikai öltözékben és csurom vizes cipõkkel. Azt mondja, beleesett a GPS a sziklák között a vízbe, ami rossz. Pláne, hogy a létrára hasalva is hiába tapogatózok a készülék után, a túrabot vakon kalimpál a vízben, még a katlan fenekét sem éri el. Két cipõfûzõ segítségével valóságos dárda készül két botból, azzal már egész mélyre lehet nyúlni, de az árok alattomosan befelé egyre mélyebb és a szikla alatti részre már ez az extended túrabot sem ér le. Kezd már engem is idegesíteni a dolog – mármint, hogy vaktában tapogatózunk és levetkõzöm, hátha begázolva a vízbe jobban átlátom a dolgokat. Nos, nem jön be a taktika, a katlan a létra alatt befelé hirtelen nagyon mélyül, nem érem el az alját, ahol meg elérem, ott csak köveket találok, valamint egy nagy sárga nejlondarabot. A víz gyõz, kijövök, gyorsan felöltözöm. Repkény nem gyõz aggódni, én meg vacogni, sajnos ettõl a szerkezet még nincs meg. Keresztet vetünk rá, felmászunk a ponthoz, mi Repkénnyel gyorsan pecsétet kérünk, majd elbúcsúzunk Jámbortól és Nagyondinnyétõl és tovasietünk. Az árok hátralevõ részén egész könnyen átjutunk, tavaly itt a kevesebb víz ellenére valahogy nehezebben ment a haladás, mint most. Újra kiérünk a zöld jelzésre és újra célba vesszük a Mikulást.

Mire újra megérkezünk a pontra, már kezd egészen sötétedni, a Krampusszal jól bemutatkozunk egymásnak, jólelkûen megkínál saját teájukból két bögrével is, köszönet érte! Készít rólunk pár közös képet a Mikulással, aztán már indulunk is, kiballagunk a 82-es fõúthoz, átkelünk és elbattyogunk a sárban a Gesztenyés ellenõrzõpontig. Deli Vincéék pontján kicsit beszélgetünk, elmondjuk, kiket várhatnak még, aztán elbúcsúzunk, még vár ránk némi sártaposás. Az eddig szalaggal jelzett útra került egy piros négyszög jelzés, ez nagyon örvendetes, szerintem sokkal kényelmesebb dolog egy adott jelzést követni, mint egy akármilyen jó vagy rossz szalagozást. Pláne sötétben. Épp eléggé megvisel, hogy a sár kezdi jócskán túllépni tûréshatáromat, de Repkény acélsodrony jellegû idegeivel elviseli a nyirmogásomat, ami az erdõbe való betérésig tart. (Meg az itt lévõ jóféle köves út végétõl a vasútig.) Mielõtt lekanyarodnánk az erdõhöz, egy bizonytalan fényû lámpát látunk közeledni felénk, nyílegyenesen Gézaháza és a fõút felõl. Három igen lelkes sporttárs érkezik, egyetlen, nem túl mûködõképes lámpájuk van és nem találták az utat, visszaküldjük õket Gesztenyéshez, alig tíz perc innen. A Cuha-völgy újbóli eléréséig már-már bartinai mértéket kezd ölteni a sár, eléggé lehangoló és eléggé le is hangol. Annyira, hogy már nem is tudok örülni az ellenõrzõpontnak teljes szívvel, csak battyogok elõre, minden lépésnél bokáig merülve a trutyiban. Aztán valahogy felvidulok, Repkény életet ver belém és Zircre már úgyszólván beszáguldunk, amennyire a lehetõségek engedik. A célban gratulálnak nekünk, leadjuk a pontõri felszerelést – jövõre ugyanitt, ugyanígy! :) - megiszunk egy-egy pohár teát és kisietünk a régi buszállomásra. Bizony, Zircnek van két buszállomása is, egy régi a belvárosban és egy új a vasútállomásnál. Veszprémbe busz viszont egyikrõl sem indul még egy darabig, tehát áttalpalunk a vasútállomásra és szépen ledöcögünk Veszprémbe.

A Bakonyi Mikulásról csak pozitívan tudok beszélni, még akkor is, ha félreteszem az elfogultságomat. Jól eltalált útvonal, vadregényes és változatos táj, néhány egészen technikás szakasszal. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte szerény ellenõrzõpontunkat! :)

-Kékdroid-
 
 
antinaviTúra éve: 20082008.12.07 21:15:15
megnéz antinavi összes beszámolója
BM 2008 46km

Már nagyon régen be-x-eltem ezt a túrát,idõtõl függetlenül.
Utólag szvsz nálam bent van a top10ben,a látvány-kihivás és fõleg a társaság miatt.
Úgy 1/4 8 körül indultunk el,gyanús volt a 13óra szintidõ így felkészültünk a legrosszabbakra.
Az elején belehúztunk,és ismét megjegyeztem hogy miért nem szerepel a Fiatalító-forrás a térképeken, pedig most még látni is lehetett az útról.Borzavárnál beleestünk a követéses hibába,mert 2 srácot követve elkezdtünk felfelé menni a dombon,de gyanús lett és leereszkedtünk a völgybe.Én sikítottam nekik,de túl messze voltak már.Aztán rájöttek mert késõbb találkoztunk.
Kényelmes kis séta volt a vasútig.
A vasúton átkelve jött az elsõ és szerintem az egyik legfogósabb patakátkelés.Olyanok voltunk mint a snooker játékosok..fel-alá szaladgáltunk a parton és azt kerestük hogy a leginkább veszélytelen az átkelés.
Volt aki a néppel tûzön-vízen át módszert választotta,de nekünk még jó 40km volt hátra és ezt szerettem volna szárazon megtenni,így 10perc agyalás után mindketten átkeltünk szerencsére szárazon.
Aztán elértük a 40-esek elágazását,még meg is jegyeztem hogy jó hogy nem arra kell menni mert frankón dagasztós volt a felfelé vezetõ út.
Innen pár percre beértük -vagy Õ ért be minket- Verát,aki mindannyiunk örömére úgy döntött hogy inkább eltéved az 40-rõl az 50-re,ugyanis elvétette a jobbkanyart.
A Cuha-völgy ezen rész igazán szép,fõleg így amikor a levelek nem takarják el a látnivalókat.
Valahol itt majdnem letolt minket az útról Ibolya,nem is értem hogyan ért be mikor elmondása szerint 8 után indult mert bement a lottózóba (remélem megérte:)), pedig mi jó 5-ös tempóban mentünk.
Aztán jött szembe egy társaság ahol felkértek döntnöknek azon egyerû kérdésben hogy hányas számmal játszott Ebedli a Fradiban..és bemondtam a 10-est,miután óriási adok-kapok kezdõdött közöttük,remélem jót mondtam,de ezt már nem vártuk meg,mentünk tovább.
Innen együtt mentünk és nagyon jól érzetük magunkat.Az én tempómhoz képest gyorsan mentünk,de nem ágálltam ellene mert tudtam hogy a táv vége felé lévõ dagonyában belassulunk és Ördög-árokban sem lesz nagy a tempó.
Cseszneken kissé megpihiztünk a krimóban aztán uccuneki..Vera és Ibolya elszaladtak tõlünk,de azért szemmel tartottuk õket..már ahogy tudtuk:)
Gézaházánál kibõvültünk Attilával és Tamással.Az Ördög-árok igazán szép,szerintem nem lehet leírni,mint ahogy a Szalajka-völgyet sem,az ország botanikus kertje,a magyar paradicsomok egyike.
No vannak akiknek ezentúl majd a gatyarepedés:)) vagy a GPS úsztatás:(( jut majd eszébe róla..
Innen vissza Gézaházára én sem értem miért de én kerültem az csapat élére..próbáltam jó tempót diktálni,remélem nem macskásodtatok el nagyon mögöttem:)
Gézaházához visszaérve megállapitottuk hogy a Mikulás sem alvással töltötte az idõt.Mindenkihez volt pár jó szava,miközben próbált valamiben kapaszkodni és a gravitációnak engedelmeskedni.Tanácsait megfogadva nagyon jó hangulatban hagytuk el a pontot.
A betonúton átkelve követtük a "szalagozást",majd kénytelenek voltunk begyújtani a lámpáinkat.Az utolsó pontot még olyan látok is meg nemis homályban értük el,onnan viszont elkezdõdött a lámpás dagonya a befutóig.Hááát ez nem volt egy átlagnövelõ szakasz,néha okozott meglepetéseket -és csakazértsem vettük igénybe a sinek nyújtotta száraz utat- ez kellett a végére.
Miután beértünk és bementem volna a célba gyorsan átöltöztem tiszta ruhába a kocsinál és így ballagtam be a végén,a rendezõk nagy meglepetésére.Mondtam hogy én kikerültem a tócsákat és a sarat,nem úgy mint a többi "malac",amire eleinte nem volt válasz csak az hogy ez nem lehet,meg igy meg úgy..de azért jó volt látni az arcukat mikor elõször megláttak.
Ezúton is köszönöm a társaknak az igazán kellemes társaságotés hangulatot,a rendezõknek a sok munkát (11 EP az nem kevés) és az ellátással is max. meg voltunk elégedve.
Szép oklevél-szép kitûzõ.
Még 1x köszönjük.


 
 
dnvzoliTúra éve: 20082008.12.07 18:20:07
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Bakomyi Mikulás 50(szûk 47)-az elsõ 27,4km.....

Este nagyon korán sikerült lefeküdnöm,így reggel óra nélkül keltem-elõbb mint terveztem.Mivel a Gyõr-Zirc távolság csak "egy köpés",07:10-kor el is rajtoltam.Még az iskolából kifelé összefutottam az elõzõ túrán megismert tanárnénivel,de hiába csábítottam a papíron 50-es távra,õ a papíron 40-est választotta.A kettõ közti különbség 4,5km.Késõbb kiderült,ma nem voltam az az ideális társ...

Tehát irány a kék jelzés,ami a városon belül is eltéveszthetetlen,látszik hogy nemrég újíthatták fel õket.Városból kiérve kellemes emelkedõ,visszanézve látszik hogy ködben ül a völgy.Ezután leereszkedünk a Pintér-árokba,ahol megkapjuk az elsõ pecsétet.Pontõr kisasszony felettébb harsány,ennek okát nem kutatom,annál többet gondolkozom azon a "túratárson",aki valszeg merõ lazaságból a ponttól kb. 4m-re elõkapja nemiszervét,és elkezd csövelni.Védelmében legyen mondva,nekünk háttal.Hiába,a kultúrált viselkedés nem mindenki sajátja...

Pont után meredek emelkedõ,majd,ha jól azonosítom be a térképen a Takács-árkon keresztül leereszkedünk Borzavár széléig,ahol az itiner szerint szalagozást kell követni(letértünk a kékrõl).Mivel szalagot nem láttam,követtem a sokadalmat a Borzavári-ér jobb partján.Gyanús volt hogy szalagot továbbra sem látok,aztán elértünk egy hídhoz,amin ott volt a szalag,ebbõl arra következtettem,hogy a másik oldalon kellett vna jönni.Na mindegy,távot valszeg nem rövidítettünk,így nyugodtan haladtam tovább-most már a szalagok mentén.A sár uralta az utat,ragadt,csúszott rendesen.Viszont a Csárda -völgy nagyon szép,a sok fénykép miatt elég lassan haladtam.Itt a vízfolyást már Csárda völgyi pataknak említi a térkép,néhányszor át is keltünk rajta.Így érkeztünk el a 2. ep-hez a Csárda völgy torkollatában.

Átkelve a sínen rátértünk a piros jelzésre,innentõl a Cuhát kerülgetjük egészen a Kõpince-forrás ep.-ig.A völgy szép mint mindig.Sztem a legveszélyesebb átkelés mindjárt az elsõ,vízálló lábbeliben semmi gond, amúgy anélkül valszeg biztos a beázás.Mivel a levelek nagy része a földön hever,olyan dolgokat lát
az ember,amire nyáron esélye sincs.Több helyen látni,ahogy a magasban elhalad a vonat,hatalmas sziklák tûnnek fel, amiket az év nagy részében elrejt a lombozat.
Porva-Csesznek vasútállomás elõtt elfut mellettem Pap Gábor,váltunk néhány szót és már csak a hátát látom,azt sem sokáig.

Valahol ilyentájt kezdtem érezni a fájdalmat a bal térdem már említett külsõ felén.
Borzasztó mérges voltam ezen testrészemre,hiszen pl. egy Lõvérek,nem is beszélve pl. egy Tanúhegyek túrához képest ez egy síkvidéki kellemes séta.Na,de természetesen mentem tovább,gyönyörködtem a tájban,a megnövekedett látótávolságban,keltem át sorban a zúgókon,mígnem elértem a Kõpince-forrás ep.-hez.
Itt megint lecseréltem az amúgy kiváló minõségû gyõri vizemet forrásvízre,majd megismerkedtem Kerek repkény és Kékdroid túratársakkal akik épp a pontõrség mesterséget ûzték.

Ezután következett a túra leghúzósabb emelkedõje,fel a Zörög-hegyre a zöld jelzésen.
A lábam felõl egyre aggasztóbb hírek érkeztek,több megállást be kellett iktatnom,még egy "földszintes"tacskó-féle eb is leelõzött:-)) Zörög-tetõn megkaptam a pecsétet,és dagasztottam tovább a sarat Csesznek irányába.A hegy cseszneki oldalára átérve megcsodáltam a csodálnivalót elképesztõ panoráma képében.Büszkeség töltötte el a szívemet,kissé nagyképûen arra gondoltam,aki innen látja a várat az a "Jani",nem ám a kocsiból a Balcsira tartva,vagy a faluban leállított kocsiból kiszállva és 64 métert gyalogolva:-)).Aztán leereszkedés a faluba,át az út alatt,kis séta a településen,és egy fahídon átkelve és párat lépve máris a Kõmosó-völgy bejáratánál vagyunk.Belépve hatalmas mélység mellett halad a jelzés,a sziklafalhoz valaki segítségül láncot erõsített,érdemes használni,nem kell vagánykodni,elég egy rossz lépés és már nem kell gondolkodni azon,milyen jó lett volna kapaszkodni.

Itt megkapjuk a következõ pecsétet és irány felfelé a gerinc irányába talán a piros+ jelzésen.Itt még nem jártam.Meg is döbbentem mikor egy elhagyatott zsidó temetõt találtam a hegy tetején.Elgondolkoztam micsoda ostoba egy teremtmény az ember.....

Aztán ismét beértünk a faluba,és egy alternatív(nem direkt)útvonalalon,némi kérdezõsködést követve két alkalmi túratárssal megtaláltuk a Várkert sörözõt.A hideg szendvicshez semmi kedvem nem volt,csak a teát kértem saját bögrémbe,és el is indultam a Kõ-árok irányába,egy folyékony kenyeret szorongató fiatalember társaságában.Aki járt már ebben a nyiladékban,tudja hogy könnyen járható,szint szinte nincs is benne.Ennek ellenére a lábam itt teljesen felmondta a szolgálatot,a térdembõl az egész bal lábamba kisugárzott a fájdalom.Azon gondolkoztam,fel kell adnom,ezt közöltem is társammal,és mondtam neki menjen nyugodtan,én már nagyon belassultam.A gondolatokat aztán tett követte,a gézaházi ep.-nél vidáman elénekeltem néhány társsal a Télapó itt van kezdetû dalocska elsõ versszakát,majd tájékoztattam a krampuszt,hogy az Ördög-árkos kunkort én már nem vállalom,azt kihagyva folytatom a túrát,és ha lassan is,de becsorgok Zircre.

Gondoltam én.....

A 82-es út felé tartva azon a "hatalmas" emelkedõn aztán teljes lett a krízis.Lépni nem tudtam.Valaki javasolta,fogjak egy autót,ne gyilkoljam le teljesen magam.Átkeltem a fõúton,nézegettem az itinert.10 km volt még hátra. Kb.62 méter után megálltam,és visszafordultam.Levettem a kamáslit,egy pocsolyában lemostam a bakancsomat. Felhívtam Lendvai Imrét,bemondtam a rajtszámomat és tájékoztattam a helyzetemrõl, majd nagyon-nagyon letörve kiálltam a buszmegállóba stoppolni.....

Két úriember társaságában egy Audi hátsó ülésén értem célba.Nem így terveztem.
Lendvai úr még a telefonban mondta,azért menjek be a suliba.Ezt tettem.Durván 26 km-t teljesítettem a túrából,õk ezt egy 30-as oklevéllel és kitûzõvel honorálták.Én mondtam,hogy ha nem kapok semmit,akkor sem haragszom,hiszen nem teljesítettem amit vállaltam,õk meg azt mondták,így döntöttek.Köszönöm.

Összefoglalva:A túra nagyon szép helyeken vezet,gyenge 1100 szint van benne,amit egészséges ember észre sem vesz,nagyon kellemesen lehet haladni.A sár elég tetemes,de ha az sem lenne mit kellene legyõzni?:)).Némi kivánnivalót csak az ellátás hagy maga után,szerintem,bár nekem újonc túrázónak a Tanúhegyek az etalon e-téren.A legfurcsábbnak azt találtam,hogy nincs a célban ennivaló.Na,mindegy,tökéletes,mindenki igényét minden téren kielégítõ rendezvényt úgysem tud senki csinálni,ha tudod pl. hogy milyen ellátásra számíthatsz,és azt keveselled,többet pakolsz reggel a zsákodba és ennyi.Na,de nem akarom ilyen lehangoló mondattal befejezni,így azt mondanám,a nehézségeimet leszámítva,ez egy szuper túra,mindenkinek ajánlom!

Én ezzel idénre be is fejeztem a teljesítménytúrázást,visszatérésemet Kincsesbányán képzelem el,remélem ezt minden testrészem így gondolja:-)).Kellemes ünnepepeket és Boldog új évet kívánok mindenkinek!


 
 
 Túra éve: 2007
Pap GáborTúra éve: 20072008.03.25 16:28:28
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50

Szokásainkhoz híven idén is ellátogattunk a Bakonyi Mikulás teljesítménytúrára, igaz most nem a 40-es, hanem a tavaly óta megrendezésre kerülõ 50-es távon. Na nem kell parázni, ez valójában szûk 47, de azért jól hangzik. Idén Noémi Miki és egy kollégám tartottak velem. Miki a többiekkel szemben már rutinosnak számított ezen a sétán, tavaly is végigment rajta.
Az elõjeleket nyugodtan nevezhetjük neccesnek. Esõ, borús idõ stb. Ideális maradjunk otthon idõ. Én már hajlottam is volna a lustálkodásra, de a Noémi és a kollégám is rákérdezett, hogy akkor megyünk ugye? Hát akkor de.
Reggeli kelésekkor mindig megbánom, hogy túrázásra adtam a fejem. Számomra akkor jön el a Kánaán, ha feltalálják a teleportot és az idõgépet. Buszvégállomásra simán kiértem elõbb, mint kellett volna. Aztán 20 perc álldogálás után kezdett összeállni kis csapatunk. Még meghallgattunk Miki nagymamájának jó tanácsait, aztán felpakoltuk magunkat és irány Zirc.
A rajt a szokásos helyen, a szokásos tömeggel és sok télapósapkással. Idén annyi újítás történt, hogy a rajtban is lehetett inni meleg teát, amit mi kihagytunk. Induláskor gyorsan eleredt az esõ, de csak azért, hogy megmutassa, lehet ennél még sokkal pocsékabb idõ is. Szerencsére hamar abbahagyta ezt a hülye viccet. A sár nem volt kirívó, legalábbis a korábbi évekhez képest. Sétálás közben alaposan elbeszélgettünk, így gyorsan teltek a kilométerek, nem sokára, már a jól ismert Cuha-völgyben haladtunk Vinye felé. A Kõpince-forrásnál gyors pecsételés és frissítés után nekivágtunk a Zörög-tetõnek, ahová lassabban értünk fel, mint terveztünk, mert Noémi térde defektet kapott. Sajnos a helyzet az emelkedõ után sem javult, pedig reménykedtünk benne, mert ez után már nem volt sok emelkedõ, illetve nagyon csábító volt az a gondolat, hogy elérjük a korábbi buszt. A sebességbõl így visszavettünk, mert a csapat az csapat és társat el nem hagyunk, meg különben is.
Cseszneken a szokásos tea káposztás-parizeres kenyeres frissítõpont után nekivágtunk a táv második felének. Noémi az emelkedõknek egyre több feketepontot írt be, a többiek még kitartottak. Gézaházán ismét bizonyítékot kaptunk arra az egyébként már tudományosan elfogadott tényre, hogy a mikulás nem az Északi-sarkon, hanem a Bakonyban lakik.
Énekért cserébe persze idén is prémium csoki járt. Kanyar vissza a Töbör-hegyre, majd irány az Ördög-árok, ami elég gyorsan elérkezett, lehet sokat beszélgettünk.
Ördög-árok mindig jó, de már szeretném egyszer napsütésben is látni. Sebességünk itt erõsen lecsökken a nehéz terepviszonyok miatt. Az árok után ismét benéztünk a Mikuláshoz akinél megint lehetett dalért csokit kapni. Persze, hogy éltünk a lehetõséggel. Ennek a szakasznak a krónikájához tartozik még az is, hogy Noémi térdfájásra egy csapásra elmúlt, de gyorsabbak nem lettünk, mert a többieknek lett ekkorra holtpontja. Kezdett esteledni, a Cuha-völgybe való leereszkedés közben elõ is kellett venni már a lámpákat is.
Az utolsó Zircig tartó szakaszon ismét alaposabban megismerkedhetünk a sárral, mint olyannal. A szennyvíztelepig folyamatosan mélyült a trutyi, onnan szerencsére már aszfalt volt. Az iskolában nem volt nagy tömeg, valószínûleg az iskolai csoportok idén is maximum a 40-es távot választották. Ez volt a mi szerencsénk, mert nem volt olyan orrhervasztó szag, mint két éve. A buszra való várakozás nyugalomban telt el.
 
 
nafeTúra éve: 20072007.12.12 21:27:51
megnéz nafe összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50
GPS-el mért távolság: 46,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1090 m. Ismét egy túra, ahol pontosak a szervezõk által megadott adatok!
Általában szeretek a túrákon, az elején indulni, amit most különösen indokolt egy esti születésnapi buli.
A nevezés hamar megvolt. A rajthelyen, mindjárt összefutottam Andrással és Margóékkal. András már túl volt a nevezésen, s kérdezte melyiket választottam, s megegyeztünk, hogy egyikünk sem akar túlzottan sietni, s így nyugodtan mehetünk együtt. A sáros terepen Margóék sem akartak rohanni, ennek megfelelõen formálódott is a kis csapatunk. András csak a 30-as távra nevezett be, de elképzelhetõnek tartott „némi” eltévedést, amivel késõbb okozott egy kis fejtörést a pontõröknek, hogyan lehetséges, hogy a távon elsõként indult ember, még nem igazolt a pontokon. Amíg a szemerkélõ esõ miatt ráhúztam az esõvédõt a hátizsákra, Margóék nekivágtak a távnak, s el is tûntek szem elõl. Andrással, nyugodt tempóban mi is elindultunk. Ahogy letértünk az aszfaltról, rögtön kaptunk egy kis ízelítõt a sárból, ami szerencsére nem ragadt túlzottan. Persze az elején még nincs is összevágva az út, s a leveleket sem tapossák még bele a sárba, s ennek megfelelõen nem is csúszik annyira. Az elsõ két bemelegítõ emelkedõt letudva, Borzavárnál elértük a Csárda-völgyet, s a patak mellett kacskaringózó kellemes ösvényen gyalogoltunk, néhány patakátkeléssel. Szerencsére az esõ eddigre elállt, s napközben sem kezdett el újra esni. A második ellenõrzõ pontnál meglepetés ért minket, ugyanis felbukkantak Margóék, akikrõl azt gondoltuk elõttünk járnak. Kiderült, a rajt után, még bent a városban, menten elkevertek egy kicsit. Itt ért utol bennünket Felicián, Nagyváradról, és csatlakozott hozzánk. Ezzel ötfõsre nõtt a csapat. Nem volt túl egyszerû, az elsõ átkelés a Cuhán, de sikerült száraz lábbal megúszni. Könnyû gyaloglással elértük az ötvenes és a többi táv szétválását, ahol András szólt, hogy õ ettõl kezdve eltévedt. Az elõzõ esõk miatt kicsit tartottam a gázlóktól, s valóban több víz volt bennük, mint rendesen, de bakancsban a számomra nem jelentettek gondot, a túracipõsöknek, s a futóknak annál inkább, mivel az erdõgazdaság által készített átlépõ betonhasábokat, egy gázló kivételével, már elsodorta a víz. Ahol szükséges volt, segítettünk az átkelésben. Az egyik gázlónál rosszul becsültem meg a vízmélységet, s kénytelen voltam a bokán felül érõ vízben, magas térdemeléssel átfutni. Ezt is megúsztam szárazon! A szurdok gyönyörû, s minden alkalommal találok valamilyen új részletet, amit addig nem vettem észre. Maga a vasút is szép, építészeti megoldásai jól illeszkednek a tájba.
Hamarosan megkaptuk a következõ pecsétet a Kõpince-forrásnál, és elhagytuk a Cuha-völgyét. A túra leghosszabb, és legnagyobb szintemelkedésû kaptatója következett a Zörög-hegyre. Szuszogtunk rendesen. Az ellenõrzõ ponttól, megint együtt haladt a három táv, így népesebb is lett. Cseszneken kellemes meglepetés fogadott bennünket. A nyár közepén már igen rozoga híd helyére újat építettek. Egy keskeny ösvényen a Kõmosó-árok bejáratához értünk, ahová most nem mentünk be, bár nem egy utolsó látvány. Pecsételés után irány a Várkert Sörözõ. Újabb pecsét, s egy hosszabb pihenõ, amíg megettünk egy szendvicset, ittunk egy kis teát. Itt újabb ismerõsökkel is találkoztunk. Összefutottam Tamással és Attilával, akikkel együtt kerestük az utat az Óbudavár éjszakai túrán. A sörözõ után, rögtön egy emelkedõvel kezdtünk, majd hamarosan letértünk az aszfaltról balra, a Kõ-árok felé. Gézaházáig jó sokan jöttek szembe velünk, a tizenhetes távon. Kicsit lassan haladtunk, mivel sok ismerõssel futottunk össze. Kezdetnek rögtön három túravezetõ tanfolyamtárssal, majd volt és jelenlegi munkatársakkal. Ennyi katonával még nem találkoztam teljesítménytúrán, mint ezen a rövid szakaszon. Érdekesek a völgy helyenként függõleges sziklafalai. Az ellenõrzõpontnál, a Mikulás és a krampuszok alig gyõzték a munkát, annyian voltunk, de így is jutott idejük, némi éneklésre rábírni bennünket. Itt futottunk össze a balatonfüredi egyesületünk csoportjával is, akik szintén 17 km-en indultak.
Pecsételés után, megkezdtük a tíz kilométeres körünket az Ördög-árok felé. András, ahogy már az elején elhatározta, másodszor is eltévedt a harmincas távról. Viszonylag enyhén emelkedõ, de elég sáros úton gyalogoltunk a Töbör-hegy felé. Végre lekanyarodhattunk a piros sávjelzésre, s az Ördög-árokig búcsút mondhattunk a sárnak. Nem hiányoltuk. A nagy feszültségû vezeték keresztezésekor, beszélgetés közben elnéztem a jelzést, pedig nem elõször jártam arra. Ahogy elhagytuk a dzindzsás részt, rögtön helyesbítettem is, s két kisebb vízmosás keresztezésével, visszatértünk az ösvényre. Nemsokára megérkeztünk az Ördög-árok bejáratához. A szokásosnál óvatosabban kellett járni a szurdokban, a sár és a csúszós kövek miatt. Láttam néhány fát, ami mostanában dõlt ki, vagy tört derékba. Egy meredek, csúszós lefelénél, Margóék elhúztak tõlünk, s többet nem is értük utol õket, így csapatunk három fõre fogyatkozott. Ugyanezen lejtõnél ért utol két ismerõs pápai fiatal, akiknek felajánlottam, ha megvárnak a célban, hazaviszem õket. Gyönyörû a szurdok. Új arcát mutatta meg most, mivel szépen csordogált benne a víz az elmúlt hetek esõinek köszönhetõen. Kisebb csurgókkal és 1-2 méteres vízeséssel több helyen találkoztunk. Az Ördög-gát (Gizella-átjáró) alatti medence tele vízzel. A jó félméteres víz nem könnyítette meg az átjutást, azért a csúszós fatörzseken, majd a még csúszósabb sziklán, kötél, és egymás segítésével elég hamar sikeredett. Amikor felértünk, úgy gondoltam, túl vagyunk a nehezén. Eddig így is volt, most azonban az idõszakos vízfolyás miatt, az addiginál is nehezebben haladtunk. A következõ kisebb gáton (Neve nincs a térképen, így én az Ördög-gát közelsége miatt, Kis Ördög-gátként vittem be a GPS-be. Azért ez is van 2-3 méter magas, s a szépsége miatt megérdemelné, hogy neve legyen.) sem jutottunk át egyszerûen. Ahol eddig mentünk, ott mos víz állt a medencében. Több alkalommal is, hol köveken, hol fákon kereszteztük a vízfolyást. Elég gyakran megálltam fényképezni.
Miután kiértünk a völgybõl, ismét a zöld jelzésre váltottunk, s irány Gézaháza, ahová rövidesen meg is érkeztünk. Miután a 17-es és a 30-as távon indulók árja már leapadt így a fáradt Mikulásnak és az igencsak csinos és vidám krampuszoknak volt idejük egy kicsit fellélegezni. Megkaptuk az itteni második pecsétünket is. Beszélgettünk egy jót, majd továbbindultunk. Ahogy kiértünk a völgybõl, kellemetlen hideg oldalszelet kaptunk, így szaporáztuk lépteinket, mivel minél elõbb szerettünk volna balra fordulni a Gesztenyésnél. A hátszél nem olyan zavaró. A 82-es út után megkezdõdött az igazi sáros rész. Az ellenõrzõ pont után, a murvás útig, a pontõrök tanácsára a dagonyás út helyett a legelõn vágtunk át a murvás út keresztezõdéséig. Ennél az EP-nél szörcsögte az utolsókat az ivótasakom, pedig eddig is takarékosabban kortyolgattam, így elõvettem a vésztartalék innivalómat. Mindhárman vége felé jártunk a víznek. Ha már úgyis levettem a hátizsákot, elõvettem a lámpákat is, mivel már alkonyodott egy kicsit.
Jólesett a sármentes murván való gyaloglás, majd amikor befordultunk a Cuha felé, gyönyörû naplementében lehetett részünk, viszont egy bal kanyarral következett a lemenetel (lecsúszkálás) a Harmadik-árokban a Cuha-hegyrõl. Már egész nap számoltunk vele, miszerint ez lesz a legdagonyásabb rész. Nem is hazudtolta meg a hírét. Egyedül az vigasztalt a csúszkálás közben, hogy ha esünk, akkor puhára esünk. Helyenként vagy 10 centi mélyen össze volt gyúrva. Itt kellett bekapcsolni a lámpákat is, mivel a szûk völgyben, hirtelen ránk sötétedett. Leérve, megkaptuk az utolsó ellenõrzõponti pecsétünket, s csaknem vízszintes úton gyalogoltunk a cél felé, a gyakori pocsolyákat kerülgetve. Végre kipróbálhattam, az új biciklilámpámat is. Nagyon jó a szórásképe is és a fényereje is. Gyalogtúrákon kiválóan használható fejlámpa kiegészítésére keresõlámpának. Teljes fényerõnél, az elõttünk haladó túrázókat jó száz méterrõl is remekül megvilágította, tehát jól alkalmazható turistajelzések, illetve szalagozás megtalálására. Azért csak keresésre, mivel a 4 db ceruza akku csak kétórányi üzemidõt biztosít, vagy vinni kell a 35 dkg-s akkumulátorát. Véleményem szerint a kisebb (30%) fényerõvel is alkalmas 20-25 km/h-s sebességgel történõ montizásra, ha az ösvény nem túl rossz és/vagy nem túl kanyargós, sõt elõször fordult elõ, hogy városban, a szembejövõ autós, vagy 50 m-rõl jelezte, hogy nem kellene elvakítanom vele (igaz ezt teljes fényerõvel csináltam). Hozzá kell tegyem, magyar fizetések mellett drága, bár a hasonló teljesítményû japán lámpának csak a felébe kerül.
Visszatérve a túrára, Kardosrét utáni 7-800 m igencsak sárosnak bizonyult. A szennyvíztisztító telepnél helyenként bokán felül érõ sárban tudtuk csak elérni a mûutat. Rövid aszfaltos séta után, 10 és félórás idõvel megérkeztünk a célba. Átvettük az okleveleket, és a kitûzõket, ittunk egy kis teát, E-mail címeket cseréltünk, s elindultunk haza.
Jól szervezett, jól jelzett útvonalú túrán vehettem részt, köszönet érte a rendezõknek. A túra sokkal kevésbé volt sáros, mint amire számítottam, a 2005-ös év alapján, (kivéve a Harmadik-árkot), a sok esõ után. Az 50-es táv vonalvezetése remek, hiszen a Bakony legszebb részei közül kettõt is érint, a Cuha-szurdokot és az Ördög-árkot. A 17-es és 30-as távon indulók sem panaszkodhatnak, hiszen a Kõ-árok és a Cseszneki-vár környéke sem semmi. Hirtelenjében 16 olyan hosszabb-rövidebb gyönyörû sziklás völgyet tudtam összeszámolni az Északi- és Keleti-Bakonyban, amit ismerek, egy továbbiról már hallottam, s van még két-három, amelyeknek a felkeresése nem feltétlenül biztonságos, mivel a Várpalotai és Hajmáskéri gyakorló- és lõtér területén találhatók, s csak térkép alapján sejtem, hogy érdemes lenne megkeresni õket. A túrán jó ritmusban váltják egymást, a mezei és erdei szakaszok, így sehol sem válik unalmassá. Ráadásul nagyon kevés az aszfaltos szakasz! Az egyetlen problémát, a Csesznek utáni vízvételi lehetõség hiánya jelenti. A két hosszabbik távnak még 24 km van ekkor hátra, ezért ajánlott a megszokottnál több folyadékkal nekivágni. Nem tudom, ezt hogyan lehetne megoldani, mivel a pontokat csak valamilyen terepjáró gépkocsival lehet megközelíteni, s a 17-es távon nem is biztos, hogy indokolt lenne még egy itató pont, a rajton és a célon kívül, bár a gyerekeket ismerve, biztosan örülnének neki.
Egy poén, a Word helyesírás ellenõrzõjétõl, a Csesznek helységnévre: „Ilyen szót nem illik papírra (képernyõre) vetni!” Mit szólhatnak ehhez, az ott lakók?!
Néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.
 
 
permaggieTúra éve: 20072007.12.11 20:12:30
megnéz permaggie összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 17km/A

Már nagyon vártuk kis családommal ezt a túrát,és nem okozott csalódást,nagyon szuper volt.
Olvastuk régebbi beszámolókban,hogy itt mindig nagy a sár,de úgy voltunk vele,hogy a múltheti magántúránkon és a Pata-túrán tapasztaltaknál nem lehet rosszabb.(nem is volt).
1/2 6-kor indultunk Pestrõl és mire az autópályára értünk szakadni kezdett az esõ.
Ez elég lehangoló volt és elbizonytalanodtunk,hogy jó ötlet-e ilyen körülmények között túrázni,de úgy gondoltuk,hogy majd a rajtnál eldöntjük hogyan tovább.
Zircnél már nem esett,és láttuk,hogy többen útnak indultak és a rajtnál is sokan neveznek.Így 8:35-kor mi is nekivágtunk.
Már az elején-többször elkövetve azt a hibát,hogy mások után megyünk-csináltunk egy kerülõt,de nem bántuk meg,mert így megismerkedtünk 2 szimpatikus túrázóval.Õk a 30 km-es távot választották,de a 2. ell.pontig hellyel-közel együtt tudtunk haladni.Az 1.ell.ponthoz(Pintér árok)egy sárosabb emelkedõ után gond nélkül megérkeztünk.Elõttünk és mögöttünk ameddig el lehetett látni-kisebb-nagyobb távolsággal a csoportok között-haladtak a túrázók.Mindenki jó hangulatban bandukolt a sárban,ami nem is volt olyan vészes,mint amilyet vártunk.
Sikerült a túra végéig megõrizni zoknim szárazságát,csak kisfiam volt sárosabb a kelleténél.Csárda-völgyig semmi extra nem történt,csak a Borzavári-ért kellett átugrani,ami mindenkinek sikerült,így megkaptuk a 2. pecsétünket a pontõröktõl.
Itt elbúcsúztunk a 2 túratársunktól,és úgy hittük,hogy már nem fogjuk viszontlátni Õket(de tévedtünk).
Elõször a Cuha-patakon kellett épségben átkelnünk.Kisfiam is ügyesen vette az akadályt,majd átlépve a sineken a Cuha-hegyre vezetett a kiszalagozott út.
Itt megtörtént az a csoda,amire már régóta vártam.Végre láttunk egy vaddisznócsordát.Voltak vagy 10-en kicsik és nagyok.Kb. 30m-re szaladtak át elõttünk az úton.Nagyon izgalmas volt.Elõzõ héten a Pusztamarót melletti Vaskapunál sikerült 2 muflont és egy nyuszit látni.
Mindig panaszkodtam a páromnak,hogy már 1/2 éve járjuk a hegyeket,de még egyszer sem találkoztunk állatokkal....hát most megtörtént.
Gesztenyésnél egy kedves,idõs nénikétõl kaptuk a 3. pecsétet,majd indultunk tovább.Itt több túrázóval is találkoztunk,gyakorlatilag szembe mentünk a mezõny nagy részével.
Gézaházánál volt a legizgalmasabb ell.pont,mert itt a Mikulás várt minket a krampuszokkal.Szaloncukrot és egy kis csokimikulást kapott az,aki idáig eljutott,és a 4. pecsétet.
Azok a gyerekek,akik kedveskedtek a Télapónak verssel,énekkel,nekik egy mikulást ábrázoló nyalóka volt a jutalom.Természetesen az én fiam sem maradhatott ki a szereplésbõl.így elénekelte a Hull a pelyhest.
Ezután jött szerintem a túra legérdekesebb-csúszós árkokkal,sziklás hasadékokkal nehezített-szakasza.Egy mélyebb árokból 2x-i nekifutásra tudtam csak kievickélni,mert az elsõnél visszacsúsztam.Ezeket túlélve egy könnyed sétával közelítettünk a cél felé,gyönyörködve a Cseszneki Vár látványában.Most már tudtuk,hogy 2 túristatársunkat is viszont fogjuk látni,és így is történt.
A Várkert Sörözõbe megérkezve megkaptuk az okleveleinket és kitûzõinket,és nem utolsó sorban a szendvicseinket meleg teával.Jó étvággyal be is falatoztuk.
Mivel volt még egy óránk a busz indulásáig,így a várlátogatást sem hagyhattuk ki.
Szép volt.


Köszönet a szervezõknek ezért az élményekkel és ellátásban gazdag túráért,és minden teljesítõnek gratulálok a családom nevében is.

permaggie 2007.12.08.
 
 
LúdtalpTúra éve: 20072007.12.11 16:57:51
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50, ami bõ 46 km, közel 1100 szinttel.
Nehezebb mint a számok alapján gondolnátok. :-)

larsen & akibaci, alow, B Tímea, és én, együtt vágtunk neki, a Bakony szelíd, ámde annál vendégmarasztalóbb lankáinak, hogy megbizonyosodjunk: a Mikulás igenis létezik, krampusza is van, és az erdõ közepén lakik. Vendégmarasztaló, azaz bokáig cuppogós sár volt sok helyütt pálya helyett. Ahol meg nem sár volt, ott voltak csúszós kövek, kötelek. Azért persze nem ennyire gázos, de így jobban hangzik.

Kicsivel nyolc után indultunk. Emberi tempóban kezdtünk, beszélgettünk futottunk, ahogy kell. Aztán jöttek a patakugrálós terepfeladatok, amit alow mintájára a Sötét Oldal futós osztaga egyszerû átgázolással oldott meg. Timivel én a botozós-kövekenbillegõs módszert választottam. A 3 fiú el is tûnt a láthatárról, érzésünk szerint 3-4 perc elõnyre szert téve. Rövid belehajrázós üldözés után arra jutottunk Timivel, hogy tudunk mi lassan is futni, úgyhogy akkor meg minek szakadjunk meg, majd csak összeverõdik a csapat. Így is lett, amiben némi segítséget nyújtott a cseszneki kocsma, késõbb a Mikulás, majd maga az Ördögárok is. Harminc kilin túl, már akibácsival ugráltunk elõl a köveken, majd dagasztottuk a sarat. 8 kilivel a vége elõtt, Áki aggasztóan kezdett tépni. Nem egyszer kiléptem az elõírt zónámból :-), sõt a Sötét Tigris arra vetemedett, hogy az utolsó nagyobb, amúgy irgalmatlanul sáros ereszkedésben, Tõle szokatlan lejtõ-szaggatást mutatott be. Alig gyõztem kapaszkodni, pedig idáig, csak az tartotta bennem a lelket, hogy majd lefelé jól kipihenem magam mögötte :-) Aztán a vasúton átkelve, az ucsó 5 kili, amolyan "kemény, de nem megszakítós" lett. Elõbb Áki, majd én vállaltam a vezetést. Itt szakadt le egyébként Friedmann egy picit, akivel az Ördögárok óta kerülgettük egymást. Az ucsó burkolt pár száz méteren érzésre jó tempót sikerült hozni, így a már elúszni látszó 5,5 órás teljesítési idõ is meglett. 5:29 a vége. Avg: 148. Óll rájt. Szûk 1/2 órán belül a teljes csapat befutott, jó volt.

Továbbra is kedves ez a túra, bár eddig egyszer sem sikerült szép idõt kifogni. Mindig nagyon sokat kivesz az emberbõl a rengeteg sár, tócsa és patakátkelés, köveken ugrálás, "kötéltánc" a Gizella átkelésben, az elenyészõ fissítési lehetõség (22 km Csesznek kocsma).

A Cuha-völgy, a Kõ-árok a Cseszneki Vár és az Ördögárok még borongósan is szépek.
 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.12.10 17:03:30
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50

Péntek este ahogy leértem a szállásra, máris ismerõsök tömkelege köszöntött, és elém toltak valami pálinkaféle valamit, amit kötelezõ volt meginnom.. Hát a vér is meghûlt bennem mikor lehúztam.. Ezt tetézte hogy még petamival megnéztük Zirc város nevezetességeit ezután ami kb. éjfélig tartott :-)

Kicsit kótyagosan ébredtem reggel, rájöttem hogy futás elõtt nem ártott volna pihenni.. No mindegy, csak lesz valahogy. Direkt nem vittem most Camelbak hátizsákot, ki akartam próbálni hogy egy fél literes üdítõvel vajon sikerül-e végigmenni a távon, így jelentõsen megkönnyítve a terhelést.

8:00-kor vágtam neki a távnak. Mikor az aszfaltról befordultam az erdõbe már láttam hogy extrém nap lesz ez a mai. Csúszkáltam össze-vissza, de jól haladtam. Borzavár szélén sehol egy szalag, de jártam már erre, meg sokan mennek elõttem, így nincs tévedés. Elérek a Csárda-völgyhöz, ahol Kerek_repkényéket várom, de Prince-ék vannak helyettük. Elmondták hogy a következõ ponton lesznek Repkényék.

Utólérem Ritát és cejast, majd Katona Gabi áll be kicsit mellém futni.

Kezdõdik a móka. Jönnek a patakok szép sorban. Az elsõnél még nem ázott be a cipõm. Megint megcsodálom Porva-Csesznek környékét, néhányan a sín mellett mennek. Közben elhalad mellettem egy Bz is, melybõl értetlenül néznek felém. Nem tudják hogy mi a jó :) Jön a következõ átkelés késõbb, utólérem L.Szilvit, és pár sporit, akik tehetetlenül néznek maguk elé. Én is beállok a sorba, és csak bámulok hogy hol is lehetne átjutni, de nem találunk utat. Végül sarokkal próbálok átbillegni a túlpartra, de persze nem ment, így persze be is ázott a cipõm.. Szilvit egy spori a hátán hozta át :-) A túlparton futólag megismerkedünk nafe túratárssal, majd futunk is tovább immár együtt. De persze szépen jönnek az újabb és újabb patakok.

Szilvit nem hagyom ott, próbálok segíteni neki. Közben õrült csorda érkezik az ultrások személyében, akik simán átgázolnak a patakon :) Volt derülés rajta.

Itt kb. egy negyed órát el is tököltünk. Tetszett a Cuha-patak, még így cipõbeázósan is. Egyszer majd megmutatom hogy át tudok kelni beázás nélkül is!!

Kõpince forrásnál Repkény, Csicskenye, és Kékdroid õrködnek, utólérjük az ultrásokat, de haladnak is tovább. petami és Álmos is épp itt pihen. Megkérdem Repkényt hogy ihatok-e abból a szép kék pohárból. Megengedte, így gyorsan lehúztam egy pohár forrásvizet(?)

Most jött egy kemény rész, föl a Zörög-tetõre. Tempósan gyalogolunk fölfele, ismerõsöket hagyunk le. Ezután Szilvi szépen ellép.. Mindegy, úgyis egyedül terveztem a futást. Legalább saját tempóban mehetek, gondoltam.

Kemények a terepviszonyok. Minden felázva, és a sár órási. Azon gondolkoztam futás közben, hogy tavaly milyen szuper idõ volt, és jól ment minden, most teljesen az ellentétje.

Leérek Csesznekre. (22,4 km - 2:25) Itt meleg teát, és nagyon fincsi kenyeret kapok. Nem tudom korlátlan volt-e, de ha gyalogoltam volna legalább 3-at megehetnék. De most futok. Itt volt az ultrások egy zöme, a másik fele utánam érkezik, és indulnak is tovább. Én se tökölök, és a szendvicset útközben az aszfalton gyalogolva eszem meg. Mikor elkezdenék megint kocogni, érzem hogy kicsit húzogat a görcs. Na ez hiányzik. Tavaly ugyanekkor-ugyanez volt. Azért még egész jól megy, és az elõttem futók jó ideig látókörömben maradnak. Az erdõben utólérem Vándor_Csillagot és OT Karcsit, majd robogok tovább. Csakhamar eljött a mikulás is, és elkezdtem neki a "Télapó itt van hó a subája" nevû nótát szavalni. Nem mertem folytatni, mert az átköltés jutott az eszembe hogy "ég a cipõje, bûzlik a szája". A cipõje nem láttam hogy égett volna, viszont a másik fele lehet hogy igaz, mert körbenéztem, és cigi és pálinka társaságában mulatozott a miki :)) Lehet hogy ezek utáb pecsétet sem kaptam volna, így inkább gyorsan elhallgattam, de a krampuszok megjutalmaztak. Így tovább mehettem. Nemsokára eljött a várva várt Ördög-árok, ami persze szépen visszafogott. Gyönyörû, ámde veszélyes helyen járok, nem véletlenül figyelmeztetett az itiner erre. Nehezen érek fel a Gizella átjáróhoz, és legalább olyan nehezen érek ki belõle. Hol a mederben megyek, hol az oldalban. Így is csúszik, meg úgyis. Itt ha akarnék sem tudnék futni, így nézelõdõsre veszem a figurát. Csodás ez az árok, nagyon technikás, és ez benne a kihívás. Kiérve a Z-re nem megy már a futás nagyon, nem is erõltetem. Aztán jön a lejtõ vissza a mikuláshoz, itt megint jól megy. Viszont kifogyott az üdítõm.. Féltem hogy nem lesz utánpótlás, viszont a krampuszlány szememben angyal lett, mert megmentett a szomjhaláltól, így kaptam fél liter rostos almalét. Ezentúl mégiscsak Camelbak-ben futok 30 km fölött. Innen szántóföldön megyek tovább, egy ismerõs futó hozzámcsatlakozott, így legalább jól eldumáltunk. Innen megint jó erõben voltam, és majdnem a célig sikerült megint kocognom. A keményebb tempót nem erõltettem, a futó el is lépett mellettem.

A Cuha völgy után a szennyvíztelepnél viszont úgy beleragadtam a sárba hogy vagy 3 percig mozdulni sem tudtam. Érdekes szitu volt, egyszerûen nem bírtam megemelni a lábam :)) Akkor nem mosolyogtam ennyire.. Nagy nehezen kievickélek, majd irány a cél az aszfalton. Belegyalogolok többször is, de sikerül beérni így is jó idõben.

A vége 6:10 lett, amivel elégedett vagyok, mert nagyon durva volt a terep, és pl. a szigethalmi futók is hasonlót mentek, így elégedett vagyok magammal :)
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.12.10 02:42:23
megnéz kekdroid összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50, pontõrködéssel

Hajnalok hajnala, sötét, nyirkos idõ. Caplatunk felfelé az elsõ emelkedõn Zircrõl kiérve. A páradús levegõben hármónk két lámpája közül a mûködõképesebb próbál legalább a legközelebbi jelzett fáig elvilágítani, vegyes sikerrel. Kerek repkény és Csicskenye, mint rutinos (Repkény, mint abszolút rutinos) ismerõi a túrának szerencsére emlékbõl is navigálnak, ettõl függetlenül is követhetõ az útvonal. Az emelkedõn felfelé érzem az elõzõ esti pizza súlyát (van pizzéria is Zircen! :)), valamint a komoly három óra alvás, vagyis inkább a nem alvás hatását. Bükkerdõben talpalunk, néhol mélynek is mondható sárban, ez azonban csak a bemelegítés. Túl sok minden nem is történik a Borzavár széléig tartó szakaszon, ha eltekintek attól, hogy Csicskenye egy csúszást követõen nemes egyszerûséggel elfekszik a sárban valamelyik emelkedõn. Borzavárnál beleteszünk egy kis pluszt a távba, hiába, a ködben és a sötétben nem lehet annyira kivenni a szalagozást. A Csárda-völgyön lefelé haladva egyre világosabbá válik az égbolt, patak folyik utunk mellett, szépen, diszkréten, zajt alig csapva igyekszik a Cuha völgye felé.

Útitársaim tavalyi pontõrségének színhelyén megállunk rövid italozást tartani készletünkbõl, felmérjük a biztonságos továbbhaladás esélyeit, majd hosszabb eseménytelen szakasz után elérjük Porva-Csesznek állomásának vidékét (a vendégház állítólag két éve üresen áll, kihasználatlanul...). Ez már bõven a Cuha-völgy, rövidesen belépünk a Cuha-szurdokba is, miután a rövidebb távok számára letérést jelentõ jelzések elválnak tõlünk. Rögtön az elsõ patakátkelésnél bebizonyosodik a Kerek repkény által kitalált gázlótechnika (nejlonszatyor, Csicskenyénél nejlonzacskó) elõnye :), szabadalmaztatni is lehetne. Az utat szerencsére jó sokszor keresztezi a patak, mindnyájónk nagy örömére, sokkal kevésbé egyhangú. Mellettünk pedig mûszakilag figyelemre méltó létesítmény: a 11-es számú vasútvonal, amelyre csapnivaló menetrendet sikerült szerkeszteni 2008-ra... A haladás amúgy nem könnyû, fõleg, mivel nézelõdésre, fotózásra csábít a rengeteg szikla, a rohanó patak völgye. Nem mellesleg az átkeléseknél nem árt odafigyelni, nem lenne jó úgy pontõrködni, hogy szép lassan felázik a talpunk.

Az utolsó néhány gázlót már rutinosan vesszük, közben elhaladunk két piros barlang jelzés mellett is, az egyiknél látni a barlangot az út mellett, a másiknál meg látni a hegyoldalt, meg a közepén valahol megint a jelzést, szép emelkedõ, de most kihagyjuk. Rövidesen kis fémhíd és pihenõ tûnik fel, közeledünk a Kõpince-forráshoz. Maga a Kõpince-barlang az útról jól látható kõüreg, a végében kürtõvel (megnéztük!). 8:25-kor nemhivatalosan megnyitjuk a pontot, ünnepélyes szalagátvágás, hordógurítás, miegymás :). A forrásnál a Repkény által cipelt pokróc kerül az éppen szolgálatos pecsételõs ember alá, kikötjük a pontõrzászlót (zászló? egyszerûbb leírni, mint azt, hogy transzparens), valamint elsietek megnézni a közeli Pokol-csárda nyitvatartását. Ide végül nem térünk be, viszont visszafelé jövet meglátom az elsõ futókat. Nem is olyan nagy meglepetésemre ismerõsök is vannak köztük: az általam utoljára a R130-on látott Szolyka Péter és még a Bükki Kilátásokon megismert Nagy Attila sporttársak. Kapnak idõt, utánuk majdnem egész pontzárásig majdnem folyamatosan érkeznek a túrázók, számunkra egész kényelmes ritmusban. A lányok váltva bélyegeznek, én ikszelem a rajtszámokat és aki kér, annak igyekszem idõt is írni, van, akinek kéretlenül is jut. A Szurdokos bögrét Kerek repkény ötletére kitesszük a forrás foglalatára, hadd igyon belõle, aki szeretne, kényelmesen.

Az idõ haladtával egész sok ismerõs áthalad nálunk, van, aki éppen csak elsuhan, a menetszél majdnem kitépi a kezembõl az ikszelõs lapot, van, aki marad kicsit beszélgetni: sorban Vasssalmos és Petami duója, a Vándorköszörûs (aki mégis eljutott a túrára :)), RitaB, Siményi Vili és Cejas alkotta négyes és még igen sokan, mindenki lelkes (vége a patakátkeléseknek, egy idõre), Jámbor egy pillanatra Mikulássá változik. Van néhány átnevezõ 30-as és 40-es távon induló, kapnak õk is pecsétet és idõt, a rajtszámot felírjuk, ha kedvük van és erejük, nyugodtan átnevezhetnek így (fõleg, hogy az 50-es távnak ez az egy plusz ep-je van, visszamenni értelmetlen, a következõ pontot pedig úgyis érinti a két középtáv is). A végefelé érkezik Wehner Géza, 7 éves fiával, õk majd még a Cuha-völgy ep.-nél elõznek meg újra, véglegesen, szép teljesítmény! A pontzárást kitoljuk vagy tíz perccel, mivel azonban végig szeretnénk menni mi is, nem ártana a többi ep-t is még a helyén érni. Tehát elcsomagolunk, összeszedjük a szemetet, a zászlót, a bögrét és a holminkat. Nekivágunk Zörög-hegynek, éppen világosabb kicsit az idõ, ahogy felfelé haladunk, úgy válik egyre érdekesebbé a táj, az erdõ. Egy hete megtanultam, hogy a Bakonyra igen jellemzõ a bükkös, most ezt a gyakorlatban is láthatom. (Itt be kell ismerenem, hogy a hegységben eddig még teljesítménytúrán nem jártam.) Meredek és kevésbé meredek kaptatók váltják egymást, míg felérünk a fennsíkszerû tetõre, ahol az út menti fenyõkrõl lehullott tûlevélszõnyeg fogad. Valamint az ellenõrzõpont, akikkel gyorsan egyeztetünk, hány ember lehet még mögöttünk. Õk késõbb zárnak, innen együtt halad három táv is.

Lefelé príma ösvényeken, szép sziklák között indulhatunk el, néhol átlátunk a fák ágai között Csesznek várára. A falut egész hirtelen érjük el elõször, nem is maradunk sokáig, elfordulunk a Kõmosó-völgy felé. Ahol is leesik az állam. Óriási sziklahasadék szélén kapaszkodunk fel, néhol visszacsúszom, de csak azért, mert inkább a tájat figyelem, nem az utat. Laci069 fogad a ponton, bélyegzünk és tovasietünk az alig egy kilométernyire lévõ frissítõpontig. Ahol is saját bögréinkbe kérünk teát (nem várt sikert aratva) és elfogyasztjuk a káposztás-felvágottas-vajas szendvicseinket, dupla adag káposztát kapok (nem, nem a rendezõktõl) :). Innen egész vérszemet kapunk, hogy még sötétedés elõtt odaérhetünk a Gizella-átjáróhoz. Tehát növeljük kicsit a tempót, mûúton talpalunk egy érdekes szabadtéri színpad mellett, visszanézve a vár komoran magasodik a táj fölé. A Zörög-hegy pontõrei járnak erre kocsival épp, mondják, megvan néhány induló, akik késõbb érkeztek meg. Nyugtázzuk, majd lesétálunk a Kõ-árok aljába, amelyen viszont felfelé kell sétálnunk. Járható, néhol alig észrevehetõen sáros és igen szép völgyet jelent ez az árok, mi pedig sietünk (sötétedés!) az ide-oda kanyargó ösvényen a völgy aljában. Szerencsére víz, patak éppen nem lelhetõ fel a mederben, ezzel jócskán megkönnyítve dolgunkat.

A Mikulás-pont közeledésére (nem is õ közeledik, mi közeledünk hozzá :P) külön papír figyelmeztet, itt tesz egy hurkot az utunk, kétszer kell érintenünk ezt a helyet, Zsotyekék a második érintést abszolválták, éppen találkozunk. A Mikulásnak és két segítõjének elõadjuk a Hull a pelyhes kezdetû klasszikust, alig néhányszor hibázok :D. Jutalmul egy-egy marék szaloncukor jár, valamint a jelenlévõ Mikulás csokiból való kiadása, több példányban. Innen szép, hullámzó út visz Töbör-hegy felé, Kerek repkény szerint itt már egész régen is volt ellenõrzõpont, most nincs, viszont a lejtõket valami különös sugallatra megfutjuk. (Hogy utolérjük Csicskenyét. :)) A piros sávon kanyargós, fel-le-fel-le szakasz következik, az erdõ külsõ szélén, de még pont annyira a fák között, hogy ne a mezõn érezzük magunkat. A legnagyobb ívû kanyar tetején, ha nem lenne ekkora a növényzet, egész magashegységi is lehetne a hangulat. Magasfeszültségû távvezeték alatt kelünk át, alig hallhatóan zúg, örömömre. Majd elérjük az Ördög-árok bejáratát, erre készültem fejben végig, szerencsére nincs (sok) víz az alján, viszont a kisebb-nagyobb kövekben folyton megbotlok, mert tekergetem a fejem, hogy minél többet lássak. Útitársaim szerint nincs egyértelmû út az árokban, mert úgyis változik minden évben. Mindenesetre egy helyen felmászunk valami hat méter magasra a medertõl, hogy át tudjunk menni. Közben persze igyekszem fényképezni is. A Gizella-átjáróhoz egész jó idõben érkezünk, sziklák között kell felkapaszkodni egy létra, egy kifeszített kötél és a pontõr hathatós segítségével.

Amint felzuhanunk a pontra, egészen örülünk magunknak, még sötétedés elõtt itt vagyunk, a teljes sötétség beálltára megcélozzuk a Mikulás-pontot megint (Gézaháza 2). Azért nem hagyunk ki egy kis pihenést, kölcsönösen megkínáljuk egymást csokival a pontõrökkel. Elmondják, hogy még nincs vége a vidámságnak, ami a völgyet illeti, lesz pár trükkös szakasz. Sebaj, idõvel jók vagyunk (Repkénnyel papírunk is van a tereprutinról :D) és különben is, mindkét útitársam járt már itt nem egyszer. Valóban trükkös szakaszok jönnek el, többet haladunk a meder felett, mint lent, ha lent vagyunk, akkor pedig egész érdekes pályagörbét írunk le. Kalandos, és még szép is az út, kár, hogy itt már semmi értelme fényképezni. (Szerencsére mások is megtették ezt elõttünk.) Rövidesen búcsút intünk az ároknak, sietünk a Mikuláshoz újra, oda ígérünk magunknak némi pihenõt. Majdnem egyenesen, kevés kanyarral haladunk a szürkületben, ez a napszak számomra a holtpont, gyorsan át kell esni rajta. Végre meglátjuk a fényeket, kis tábortûz ég, a pontõrök már pakolásznak, pecsét azért még jár, valamint megkínálnak némi teával is. Elfoglalom magam a magnéziumos pezsgõtabletta megkeresésével, az elemcserével és a bakancsom kavicsmentesítésével.

Mire mindezzel végzek, alig marad idõm felkapni a láthatósági mellényt :), indulunk is tovább, lehetõség szerint egymás mellett, mert a lámpáink száma idõközben egyre apadt (honnan ismerõs a helyzet... :)). Ja, Repkénynek kéznél volt a telefonja, világítani, Csicskenye lámpájába viszont nem találtunk laposelemet. Igaz, nem is nagyon kerestünk. Kiérünk a mûúthoz, átkelünk, üdvözöljük a szembeszelet és meg-megállunk. Ezt az utóbbit csak azért, hogy kikapcsoljuk a lámpát és felnézzünk a csillagokkal borított égre. Nincs fényszennyezés, nincsenek felhõk, varázslatos látvány... Átérünk a fasor mentén vezetõ úton, észrevesszük a jelzésváltást, majd a szalagozást. A pont viszont sehogy sem akar közeledni, a térkép és az itiner szerint már el kellett volna érni. A lányok vesznek észre egy érdekesen néha felvillanó lámpát a messzeségben, ami szerintük nem a fõúton haladó autó, hanem az ep.. Eleinte nem akarok hinni nekik, aztán amikor elkezd újra villogni, visszavillogok neki, hogy jelezzem, jövünk. Még éppen ott érjük õket, ha nem fordulnak vissza körülnézni, elmentek volna. Szerencsére még jár pecsét is nekünk, aztán búcsúznak, mennek a kocsijukhoz, mi pedig derékszögû kanyarral az erdõbe.

Eleinte jól haladunk a nyílegyenes úton, viszont az elsõ négyes elágazáson lendületbõl túl is megyünk, nem vesszük észre a szalagozást, viszont még aránylag idõben vissza is megyünk. A szalag pedig meglesz, sõt. Viszont ebben a sötétben nem látszik messzirõl, inkább óvatosak lettünk innentõl a tájékozódással. Lefelé sietünk tovább az úton, megállni nem nagyon lehet, sõt. Kerek repkény sapkájának a villogós fényei mutatják az irányt, az elsõ helyen bevár, ahol fizikailag meg lehet állni egy helyben. A csúszós, nyálkás sár különös útvonalat járat be velünk a mélyúton, majd utána is, megkönnyebbülés leérni az ep-re. Itt a pontõrök javasolják a síneket, az út nehéz járhatósága miatt és mi ezt most el is fogadjuk. Elhúz egy, a vonalra oly jellemzõ Bz motorvonat, még sikerül lefotózni. Innen majdnem a célig énekelünk (ezzel jelentõsen javítva a morált), belerúgok néhány síncsavarba, majd bokáig merülünk a sárba. A vidámságot viszont már nem lehet letörölni az arcunkról, végre újra Zircen vagyunk, sötétben indultunk, sötétben érkezünk, legalább már nincs köd. Betrappolunk az iskolához, elõször rossz helyen keressük a célt (elölrõl kellett volna), megkerüljük az iskolát és bezuhanunk. Oklevél még igen, kitûzõ már nem jut, annyian voltak résztvevõk (megjegyzem, szerencsére!), majd küldik postán. Kapunk teát és szendvicset is, jó sok káposzta van benne. Begyûjthetjük az elsõ két ep. pecsétjét is, még ülünk egy kicsit, majd indulás elõtt megkérdezik, hová megyünk vissza. Veszprémet hallva az egyik kedves rendezõ felajánlja, hogy elvisz kocsival, akár indulhatunk is, az autóban pedig sikerül nem elaludni... :)
Köszönöm a túrát a rendezõségnek, élmény volt pontõrködni, és megtenni a távot is, köszönöm Kerek repkénynek és Csicskenyének, hogy elviselték társaságomat :), a fuvart a célból, örülök, hogy újra sok kedves ismerõssel találkozhattam.

-Kékdroid-
 
 
kockaTúra éve: 20072007.12.09 20:42:00
megnéz kocka összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50

Elösször is: a túratársnõmet (aki a túrán lelkileg és fizikailag teljesen apró darabokra szétesett, de végigcsinálta) semmilyen eszközzel nem kényszerítettem 50-es távra.

Hú, 3 hétig nem voltam túrázni, teljesen összegubancolódtak az agytekervényeim. Péntek este végre irány Zirc. Néhányórás zötykölõdés (vagy az út hullámos, vagy a kerék tojás alakú, de ez nagyon nem volt frankó, nekem vonat kell :-) ), rosszlevegõ, ilyesmi. Hamburger vacsira. Figyelemre méltó hogy Zircen semmi mást nem lehet enni csak hamburgert. Ez már amerika. Autó, hamburger. A tornateremben alvás egész nyugodt dolognak sikeredett, nem volt osztálykirándulás sem, csak néhány ember érezte úgy hogy kurvafontos amit mond.

Reggel 6-kor ébresztõ, 7:10-kor startoltunk és szerintem nagyon jó tempóban haladtunk. Kezdetben kicsit ködös volt ugyan az idõ, reggel még az esõ is szemerkélt, de ez 8 körül egészen elmúlt. Kitisztult az idõ, hátizsákba került a kabát. Cuha völgytõl észak felé bóklászva nekem teljesen új volt az 50-es kiegészítõ szakasza, ahol jónéhányszor át kell kelni a patakon. Na itt én alaposan lemaradtam, és sikerült párszor megmártani a bakancsomat a vízben. Egyszer ide nyáron vissza fogok jönni, mert csodaszép. A patakba pedig bele fogok feküdni. Aztán fel a 3. ellenõrzõponthoz Zörög-hegyre rendesen megizzadtunk, inkáb Tüdõ-hegynek lehetne nevezni :) bár inkáb a párás levegõ lehetett az oka. Cseszneken kocsmában olyan igazi, zaccos, cigi-izû tea. Nagyon jól esett, komolyan 20 kilóméter után télen bármi jól esik ami meleg. Innen egy ideig eseménytelenül tellett az út, azt dúdolgattam hogy a következõ buszon rajta leszek én is, jelzek majd egy réten, a busz megáll és én mégis... A télapónál viszont elhanyagoltam a nótázást, valahogy ez nem jó móka ha nem társaságban üvölti el az ember néhány régi túratárssal. Viszont a mikulás asszisztensétõl lejmoltunk egy fél liter vizet, ami nagyon jól jött, és mégegyszer köszi érte.
Ördögárok, a tavalyelöttihez képest teljesen száraz és járható. Gizike, kis logisztikai nehézségek és egy kis joghurt bátorítónak a hátrelevõ alig 20 kilóméterre. Vissza a télapóhoz, majd hazafelé mérsékelten sáros úton. A cél elött kicsivel ránkesteledett. Igazából az idõ is és a táj is nagyon kellemes volt. Sajnálhatja aki otthonmaradt a tévémikulást vizslatni helyette :)

Pont elkaptunk egy buszt, amivel este 9-re Pesten voltunk. A vasárnap a jólmegérdemelt punnyadás jegyében tellt el :-)

Ja és majdnem elfelejtettem levonni a tanulságot:

A törpök élete se csak játék és mese.
 
 
pesza91Túra éve: 20072007.12.09 11:25:22
megnéz pesza91 összes beszámolója
Idei utolsó TT-m.

Néhány emlékezetes pillanat a túráról:

Patakátkelések a Cuha-völgyön. Elég jól megúsztam az elsõ kettõt, aztán utána már nem vittem el szárazon :), így ezt követõen már mindegy volt és átfutottam a vizen, néhány embernek kellemes perceket okozva.

Hangulatos volt a sok kurfli a völgyben, aztán jól esett a kaptató is Kõpince-forrástól a Zörög-tetõig.

A Cseszneki-várat jó pár szögbõl megtekinthettük, majd a Várkert sörözõben teázgattunk. (volt hami is, de én most a saját sajtomat választottam)

Gézaházán a Mikulás és segédje nagyon jóindulatú volt velem, mert a kiválasztott énekdarabbal csak két apró problémám akadt: nem tudtam a szöveget, és a dallamra se nagyon emlékeztem:) Ennek ellenére megkaptam a csoki mikulást na meg egy marékkal a szaloncukorból is nyomtak a kezembe.

Az Ördög-árok különösen élvezetes volt, bár most a Gizella-átjáró több gondot okozott mint legutóbb. Hiába csizmába más átkelni itt. Azért sikerült megoldani a feladatot.
Az idei mázlikeretem viszont elfogyott és sikerült két pontozható mutatványt elõadnom Á. Csabi legnagyobb örömére, még a fotómasinám is elgurult ötméterre, így a jókedv ismét garantált lett. (Csak azt nem értem hogy sikerült a hátamról átfordulnom hasra aztán vissza.)

Gézaházán mégegyszer megcsodáltuk a krampusz farkát, aztán a tetõ felé vettük az irányt, ahol találtam egy mikulás sapkát, amelyet átmenetileg használatba vettem, (természetesen leadtam a célban).

A Gesztenyésnél is jókedvû, kedves pontõrökkel találkoztunk, majd folytattuk az enyhe dagonyászásunkat, hogy újra visszatérhessünk a Cuha-völgy, ma még nem látott részébe. Itt egy kicsit rátettünk a tempóra, hogy még világosba beérjünk. Szerencsére sikerült is.

A célban csakúgy mint a rajtban sok ismerõssel, baráttal találkoztunk, így viszonylag gyorsan elcsevegetük az idõt.

Külön öröm volt számomra, hogy sokan, több egyesületbõl is itt voltunk Baranyából.

A rendezõknek külön köszönet a színvonalas és kedves rendezésért!

Készültek képek is. Na nem olyan sok csak 233 :), amelyek a www.fotoalbum.hungarotel.hu/pesza91-15 oldalon megtalálhatóak.
 
 
 Túra éve: 2006
nafeTúra éve: 20062006.12.12 21:30:59
megnéz nafe összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 40
GPS-el mért távolság: 41.7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1015 m.
Egész héten reménykedve figyeltem az idõjárás elõrejelzéseket, lesz-e esõ a túra elõtt, vagy alatt, mivel nagyon sárosak tudnak lenni az utak. Aggodalomra, csak magára a túra napjára volt ok, egy hidegfront csapadékzónája miatt. Reménykedtem, hátha lelassítják az Alpok.
Reggel kicsit megcsúsztunk az indulással, így a szervezõ tanár úgy döntött, én intézzem el egyben a 30 fõ nevezését, míg õ elindul a csoporttal, a már jól ismert útvonalon, s az elsõ ellenõrzõ pontnál találkozunk.
A rendezõk nagyfokú rugalmasságának köszönhetõen gyorsan megvolt a nevezés (névsor nélkül is, „kissé” szabálytalanul). Két igazoló lapot kértem csak, hogy szét tudjunk válni 30-as és 40-es távra, illetve lehetõséget adott Gézaházáig a 30-as távra való visszalépésre. Mindkettõre ráírták a kezdõ és záró sorszámot. Ez késõbb az ellenõrzõ pontokon jól jött, mivel nem okoztunk torlódást a 30 lap egyenkénti pecsételtetésével.
Bõ negyedóra hátránnyal vágtam neki a távnak ezért az elején minden bemelegítés nélkül alaposan kiléptem. A város utáni emelkedõ végén kocogásra váltottam, így a csoport lassúbb tagjait még az elsõ ellenõrzõ pont elõtt megelõztem, s alig valamivel az eleje után értem oda. Itt tíz, hetedikes és nyolcadikos diákkal, valamint Chrissel, Skóciából döntöttünk a 40-es táv mellett. Kényelmes tempóban folytattuk utunkat a Cuha völgyében. Az erõs napsütés gyönyörû, télen ritka éles megvilágítást adott, erõs kontrasztokkal.
A második ellenõrzõpontnál, a patak-átkelésnél, egy fejmagasságban belógó faág, a figyelmeztetés ellenére okozott egy-két púpot. A vasút és a Cuha újbóli keresztezése után kellemes enyhén emelkedõ úton bandukoltunk Porva-Csesznek vasútállomás felé. Haladási ritmusunkat csak az „erdei utászok” (vaddisznók) munkálkodásának nyomai törték meg. A völgybõl jobbra izzasztó kaptatón jutottunk ki és értük el a vadászházat, ahol az elõzõ években az ellenõrzõ pont volt. Tanulva a tavalyi esetbõl, amikor a résztvevõk zöme nem vette észre a murvás útról levezetõ szalagozást, s elég sokat gyalogolt a veszélyes 82-es úton, az idén megváltoztatták az útvonalat, s megmászatták velünk a Zörög-hegyet. Térképen lemérve ez körülbelül 200 m kerülõt jelentett, ami alig volt több, mint a plussz szintemelkedés (105 m). Így a zöld sávon mindenki a 82-es út alatti átjáróhoz lyukadt ki. Száraz idõben ez nagyon helyén való döntésnek bizonyult. A Zörög-tetõ közelében, a fák nyiladékain át több helyen gyönyörû kilátás nyílt Csesznekre és környékére. Meredeken lejtõ úton értük el a falut, majd megkaptuk pecsétünket a Kõmosó-völgynél. A várhegy oldalában hullámvasutaztunk egy kilométert a következõ ellenõrzõ pontig, ahol egy félórás pihenõt tartottunk, megettük a kapott szendvicset, meg még ezt-azt ízlés szerint. Itt ért utol bennünket László és Vera Nagykanizsáról, akik szintén a 40-es távot teljesítették. Indulásunk elõtt pár perccel befutott 30-as távon gyalogló csoportunk is.
A Kõ-árokban újabb néhány perces pihenõt tartottunk, amíg néhányan a sziklafal oldalában lévõ barlangnyíláshoz másztak fel. Utunkat folytatva odaértünk a gézaházi ellenõrzõ pontra, ahol a Mikulás és a Krampusz fogadott bennünket. Itt a harmincasok megint beértek bennünket, mivel kicsit gyorsabban tudtak haladni, miután a csoportból hatan feladták a túrát, s busszal visszautaztak Zircre. Tõlünk ketten átmentek a harmincas távra lábfeltörés, illetve fáradtság miatt. Köszönet a rendezõknek, hogy megvolt ez a választási lehetõség. Immár összesen tízen folytattuk utunkat fel a Töbör-hegynek. A hegy oldalából, megint csak szép kilátás nyílt a Cseszneki várra, amit nyáron a lombok eltakarnak.
Következõ öt perces pihenõnket az Ördög-árok bejáratánál tartottuk, majd megkezdtük utunkat a Bakony legszebb szurdokvölgyében, ami nevéhez méltóan nehezen járható. Itt bizony csak úgy szabad nézelõdni, ha az ember megáll közben. Haladás közben a lába elé kell néznie mindenkinek, ha nem szeretne pórul járni. Az Ördög-gátnál kötelek segítették haladásunkat, amit nem mindenki vett igénybe. Az egyik lány sikertelen kísérlete után úgy döntöttem, hogy aki nem akarja vállalni a köteles mutatványt, azokkal egy másik szintén nehéz, de nem olyan sérülés veszélyes útvonalon megkerüljük a sziklákat. Itt azért én is elhasaltam. Megkaptuk az újabb pecsétet, s mentünk tovább. A következõ kisebb gátat már könnyen vettük, majd nemsokára elértük az árok felsõ végét, ahol megint tartottunk öt perc pihenõt. Itt a nyolcadikos lányok elõvették legrosszabb stílusukat, s minden náluk idõsebb elhaladót lenéniztek és lebácsiztak. Ekkor ért bennünket utol a rendezõk közül Ibolya, akinek van humorérzéke, így elrendezte a lányokat. A továbbiakban együtt jött velünk. Gézaházánál bõségesen ellátott bennünket szaloncukorral a Mikulás. Fényképezés után továbbindultunk.
A mezõre kiérve az emelkedõ tetején a kerítés mellett nagy fekete foltot láttunk, ami közelebb érve két nagytestû kutyának bizonyult, nem kis aggodalomra adva okot. Szerencsére, ahogy közeledtünk, a berni pásztor visszavonult a kerítésen át, míg a másik heves farkcsóválás mellett megugatott bennünket, s odafutott hozzánk egy kis simogatásért. Szerencsére nemsokára újabb túrázó vonta magára a figyelmét, így már ahhoz futott az újabb simi adagért. Ezt szerencsésen megúsztuk. Nem sokkal a 82-es út keresztezése után elõ kellett venni a lámpákat. Szerencsére három darabot vittem magammal, így az Ibolyáéval együtt négy lámpánk volt tizenegyünkre. Szûken, de elég. A mezõ mellett haladva kiabálás és lámpavillogás vonta magára figyelmünket, így a szalagozásról letérve elértük a következõ ellenõrzõ pontot. A szalagozást tovább követve, egy-két lánytól elhangzó kisebb-nagyobb nyafizás után megérkeztünk az utolsó ellenõrzõ pontra.
Utunk utolsó, terep szempontjából legkönnyebb szakasza következett, amit csak a végül is megérkezõ hideg front szitáló esõje, s az nehezített, hogy a cél elõtt vagy 3 km-el a két legfegyelmezettebb lány közül az egyikük talpán kifakadt egy vízhólyag, így alig bírt rálépni. (Mint másnap az apjától megtudtam, új cipõben vágott neki a 42 km-nek. Öreg és sajnos gyakori hiba. Ezen a túrán a harminc fõbõl legalább négynek gyûlt meg a baja a cipõjével.) Végül szintidõ elõtt egy bõ órával megérkeztünk az iskolába, ahol átvehettük oklevelünket és kitûzõnket. Gyönyörû idõben, szép túrát tudhattunk magunk mögött. A célban, a fáradtság és annak ellenére, hogy már a 40-es távval is túl vállalták magukat néhányan, a többség már azt tervezte, miszerint jövõre az 50-es távon szeretne indulni. Még egyszer köszönet a rendezõknek a rugalmasságért és Ibolyának a segítségért.
 
 
Rush2006Túra éve: 20062006.12.10 10:31:57
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 50



Péntek este már Zircen voltam, nem voltak nagyon sokan a szálláson, de így is keveset tudtam aludni, mivel nem vagyok vmi nagy alvó..

Másnap reggel már korán talpon voltam, köszöntöttem az ismerõsöket. 7:45-kor indultam el, mivel gondoltam, ha futok, akkor is nyitva lesznek már a pontok.

Pintér-ároknál Prince, és D.Vince õrködtek. Csárda-völgynél ismétcsak topicos, Kerek repkény, és barátnõje. A Kõpince forrás 9:30 kor nyitott elvileg, én már 9:15kor ottvoltam, és szerencsére már a pontõrök is. Itt ért utól FB FUTURE, és társa. Gyorsan futottam is tovább. Kb 7 km-en át sikerült õket magam mögött tartani, majd egy meredek lejtõs résznél megelõztek, mivel nem mertem nagyon futni a térdem miatt. A Cseszneki sörözõhöz érve láttam hogy éppen indulnak is tovább. Én se frissítettem sokat, mivel a 0,5l es üdítõm kifogyott, ezért vettem volna egy másik Nesteát, de szerencsére a pultos ingyen adott egyet. Ennyibõl állt a frissítésem:)

Az idõm eddig pazar 22,4 km-re volt 2:23-as idõm. Éreztem hogy nagyon nyomtam, és a lábam is kicsit megérezte, így lassabb tempóra váltottam.

Az Ördög-árok nagyon kemény volt, 1 métert nem tudtam futni, és ezt csak tetézte hogy amikor az EP elõtt föl kellett mászni a sodronykötélen, sikeresen bevágtam a térdemet is.. Innen egy jó darabig csak bele-bele kocorásztam, de inkább gyalogoltam. Utól is ért 2 futó, az egyik FUTURE társa volt, csak nem bírta a tempóját, és vhol megállt. Hogy hol, azt nemtom, mert nem láttam, csak most ismét.

Egy darabig szemmel tartottam õket, majd az egyikõjük elvétette a szalagozást a Gesztenyés EP elõtt, és befordult arra amerre nem kellett volna.. Kiáltani nem tudtam, mert már messze volt, de jól eltévedt utólag mint mondta.

A Cuha-völgy után a jó öreg futás--gyaloglás módszert váltogattam, mivel már sok plusz nem maradt bennem, de így is sikerült beérni 6 óra 04 perc alatt :-) Ez bizony Personal Best volt :-)

Gyönyörû õszi idõ volt, végig egy pulóverben futottam, és nem is fáztam! Szuper túra volt!
 
 
 Túra éve: 2005
Frei BergerTúra éve: 20052006.01.15 12:52:02
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/meg-nem-irt/bakonyi_mikulas_2005/bakonyi_mikulas_2005.htm (képek is)

2005.december 3., szombat

Fogadalmam szerint soha nem megyek kétszer ugyanarra a túrára. Mostantól kezdve úgy kell mondanom, hogy többnyire (vagy általában) nem megyek ugyanarra a túrára.

A három évvel ezelõtti Bakonyi Mikulás emléke még élénken élt bennem, de mert erre a napra ezen kívül csak a Vödörvölgyi Mikulás volt hirdetve (azon is voltam két éve), inkább a 40 km-t választottam a 15 helyett, és fõként, hogy helyben volt: ez a túra Zircrõl indul és oda érkezik.

A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak, talán kicsit több hó (-folt) volt, ami Csesznek után jól jött, mert túl kevés vizet vittem, így alkalmanként (elég sokszor) hóval csillapítottam szomjúságomat. Ahol még fagyott, ott csúszott, ahol felengedett, ott hatalmas sár. Az Ördög-árokban, a Gizella-átjárón csak a pontõr és a kötél segített át. A Cuha-völgyi út nagyrészt megint járhatatlan volt, a vasúti talpfákon és alépítményen pedig nagyon fárasztó kilométereket talpalni. Mint anno, a Pintér-árok pontõrét ismét lekörözték a leggyorsabbak, és a vadászházi 3.pont gazdáit is felfelé jövetelében kellett elkapnunk az autóban, mert késett. A cseszneki Vár büfé szendvicse és teája ismét elsõosztályú volt, ritkaság az ilyen gonddal elkészített szendvics túrakajaként.

Kilenc és fél óra alatt mentem le (a futók ilyen körülmények között is hozták a formájukat), nagyon fárasztó, de kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Emlékeztetõül egy szép cseszneki porta és a Gizella-átjáró.

 
 
LúdtalpTúra éve: 20052005.12.06 16:59:38
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Bakonyi Mikulás 40
Egy héttel a Firenze maraton után, szezonzáró öröm(túra)futásnak terveztem ezt a számadatokat tekintve viszonylag könnyebb túrát. Gondoltam: Mikulást kajtatva nekivágok a Bakonynak az éppen arra kóválygó futóbolondokkal, „aztán majd meglátjuk”. No meg is láttam: a Mikulást is, a padlót is, no meg a saját határaimat, és nem utolsó sorban Tapírka hegyeltoló erejét. :-) Miki intelme az övtáskám súlyát, az Ördögárok trükkjeit, és a várható sárdagasztás mértékét tekintve már kissé vészjóslónak tûntek, de ekkor még reménykedtem a csodában. Aztán elindultunk, (aLow, -Balazs-, Future, Larzen, Miki, Tapirka és én) pontosabban elkezdtünk sprintelni (nekem ez már az volt). Percek alatt 7 fõs csapatunk több száz méterre elnyúlt, s csak az elsõ ep.-nek köszönhetõen torlódott össze. Innentõl a taktikám egyszerû volt: 2 ep. között, annyi hátrányt összeszedni, ami a bélyegzésnél létrejövõ torlódásnak köszönhetõen még behozható. Ezt késõbb továbbfejlesztettem a terepakadályokra, azaz egy-egy farönk megmászásig is el- elengedtem a csapatot. András, Larzen, majd Tapírka felváltva indítottak szökési kísérleteket, ami teljesen felõrölte az energiáimat. Mindeközben Future fel-alá rohangászva fotózgatta a csapatunkat. Csesznek felé már kiszúrta, hogy haldoklom, de együtt érzõ pillantáson kívül többet, még a Mester sem tudott segíteni. Gézaháza felé egy briliáns zakózást mutattam be, de sajna senki nem látta.:-) A Mikulás után az Ördögárok felé értük utol Sanyijanit, és Ritchy-t, akikkel sokáig együtt is mentünk. Az „Árok” nagyon tetszett, csak sajna árokspecialistánk - Andrással együtt - olyannyira zúzott benne elõre, hogy mire kiértünk belõle, már szem elõl vesztettük. Az árok kijárata után aztán beütött a krach. Future, Balázs, Miki ellibbent a látóhatárból, majd Sanyijani is szépen elkerült, bár a célig sikerült a gyorsan megszerzett, szûk egy-két perces hátrányt „stabilan” tartanom. Gézaházától a célig komoly meló volt: küzdelem a sárral, a lemerevedett lábakkal, az elfogyó levegõvel. A CH bevitelemmel nem volt gond, még tele voltam csokival, akadt még szõlõcuki, és kesudió is, sõt még a cseszneki parizeres szendó 2/3-a is ott lapult az övtáskában. Nem éhes voltam, hanem szomjas, de azt nagyon. A túl erõs kezdés, a relatív enyhe idõ miatt, állati sokat izzadtam, annyira, hogy már hó evéssel is kísérletet tettem, de nem hozott igazi felfrissülést. Haldoklásom közepette egyszer csak 2 túrázó kínált a Miki által hátraküldött 1,5 literes õszilébõl, ami feltehetõen az életemet mentette meg. Lassan teltek a szenvedõs percek, miközben próbáltam a „könyörtelen elõrehaladás taktikáját” követni, s újra az jutott eszembe, hogy a hosszútávhoz a legfontosabb képességek egyike a türelem, így jobb híján erre intettem magam. Az utolsó, talpfák mentén vezetett 5 kili a döcögõsnél kissé lassabban telt, a tócsákat már alig kerültem, inkább gázoltam bennük. Zirc felé elértem Andrást, aki az aszfaltra érve, újra elkezdett haladni, de sporttárshoz méltóan, innen már nem szakított le. 4:37-tel mi is beértünk. Az erõfeszítésem mértékérõl annyit, hogy a túra alatt kb 5 liter vizet izzadtam ki magamból, mindezt +5-6 fokban, mindkét bokám hajlíthatatlanná kötött be, és a térdszalagjaimat is igencsak istápolni kellett. Egyszóval jó kis szezonzáró örömfutás volt. :-)
 
 
-balazs-Túra éve: 20052005.12.05 16:09:59
megnéz -balazs- összes beszámolója
A Bakonyi Miki egy nagy kedvenc de az idei kiadás gyötrelmesen indult. Fejemben tomboló majmokkal, szétnyúzva ébredtem és csak Larzen autójában volt erõm visszanézni, hogy elõzõ este milyen SMS-ekkel szórakoztattam aludni próbáló barátaimat.

Negyed 10-re terveztük a rajtot, ami ugye jó késõ és garantálta a sártenger-szörfölést. Egy hét fõs csapattal (Larzen, Tapír, alow, Future, Lúdtalp, miki) vágtunk neki és nekem már a cukrászda elõtt bajaim voltak. Tapír veszett tempót diktált én pedig nagyon másnapos voltam. Ez van. Már itt egyértelmûvé vált, hogy ezen a túrán csak kapaszkodni fogok.

Beálltam a sor végére és Lúdtalppal következetes hátvéd harcot folytattunk. A sár nekem eleve nem kedvez. Én a száraz aszfalton is képes vagyok elesni, ilyen sárban pedig olyan stabil vagyok mint egy féllábú szélviharban. Az elsõ pár ponton csak átsuhantunk. (Ezúton is elnézést kérek azoktól a topiktársaktól akiket még nem ismerek vagy nem ismertem fel.)

A második pont után értük be a rénszarvasnak öltözött futólányokat akik feldobták a kedvem. Mert hát ahol rénszarvas van, ott mikulás is lesz és ahol mikulás van ott megelpi is van. :-)

Csesznekig meglepõen simán ment minden bár a Kõmosó Völgyben volt némi halálfélelmem de hát én már csak ilyen vagyok a csúszós sziklákon. A cseszneki ponton kedves kis társaság futott össze ahol vagy egy tucat topiktárssal tudtam beszélgetni.

Vlaszijnak egy kis pontosítás: nem azon sírtam, hogy milyen lassan megyünk hanem azon, hogy tépünk mint állat én pedig a nyálamon csúszok és vonszolom a beleimet.
Gézaházára ereszkeve jutottam el arra a pontra, hogy már nem volt erõm kikerülni a tócsákat és bokamély sarat. Úgyis mindegy alapon szépen alámerültem. Ez csak késõbb okozott problémát amikor egy merülésnél az ellenõrzõlapomat is vittem magammal.

A gézaházi EP-n meg is találtam a mikulást majd miután elõadtam a Prosectura Télapó dalából egy pár kedves versszakot, betársultam a többi Futóbolondhoz és heten összehoztuk vagy három egész versszakot, igaz nem feltétlenül helyes sorrendben.

Az Ördögárokban csúsztunk, estünk, borultunk, ahol csak tudtunk. Vidám volt. Fõleg mert kezdtem jobban érezni magam. A kötélen felmászás után pedig atom tempóra váltottunk és a fröcsögõ sár sem tudott lassítani. (Kivéve, hogy a szemüvegemre fröcsögött és a második Gézaházi talákánál már annyira homályos volt a világ, hogy egy krampusztól kértem szaloncukrot.)

Az utolsó 5 kilóméteren Tapír kisérletet tett arra, hogy leszakítson mindenkit és ez kettõ kivétellel sikerült is. Én nem voltam a kivételek közt. Csúszkáltam és ebbe rettenetesen belefáradtam. 4:22-re értem be és hõsnek éreztem magam egészen addig amig meg nem néztem, hogy tavaly minimális erölkökéssel pont 4:22-et mentem ezen a túrán.
 
 
hegyikecskeTúra éve: 20052005.12.04 13:21:57
megnéz hegyikecske összes beszámolója
Sziasztok.

Bakonyi Mikulás 2005 élménybeszámoló.

Idén elõször vágtam neki ennek a kellemes túrának.

A hajnali ébredés után busszal közelítettem meg Zircet, amely, mint mindig, most is csípõs hajnallal fogadott.

A rajtnál, az iskolában már készülõdtek a túratársak, sokukon mikulás-sapka, amely jelezte a helyzet komolyságát. A regisztráció és nevezés után megkaptam az itinert, amely igen mutatós és teszetõs volt, menetrenddel, jól látható és értelmezhetõ térképvázlattal, kislexikonnal a településekrõl és figyelmeztetõ oldallal, amelyen átsiklottam :) Mint általában, egyedül vágtam neki a távnak (40 km), be kell vallanom, hogy másfél perccel 7 óra elõtt :)

A kezdeti szakaszon jó tempóban haladtunk, az elsõként indulók egymás elõtt, mögött néhány méter távolsággal, hosszú elnyúlt sorban kígyóztak az erdei utakon. Az elsõ ellenõrzõ pont, nekünk elsõknek mozgóra sikeredett, egy fehér furgon oldalán kaptuk meg a pecsétet, alig 10 perccel az indulás után (Természetesen az ellenõrzõ pontos srác mindenkit megelõzve elsõként érte el az elsõ pontot, így hivatalossá tudtuk tenni a dolgot :) )

A következõ métereken azt hiszem az is rájött, aki eddig nem sejtette, hogy itt bizony koszosak, lucskosak, és sárosak leszünk. Mindenesetre a 8 óra magasságában a némileg megkeményedett talaj és az erõ velünk volt, így nem okozott különösebb gondot lábaink szabályos - úgymond normál - egymás elé helyezése.

A Csárda-völgyi ellenõrzõ pontot (2.) elhagyva, legtöbb túratársam, és jómagam is úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom meg a hömpölygõ Amazonaszon való átkeléssel (vagyis a Cuha patakon), így felkapaszkodtam a jelzéssel párhuzamosan futó sínre. (Gyerekek ezt otthon ne próbáljátok ki :) ). Itt akár jó iramban is haladhattam volna, de a talpfák elhelyezése nem egyezett a lépésnagyságommal így csak minden második lépésre sikerül rájuklépnem. Aztán a kanyarban felhangzott az ismerõs füttyszó. Mindenki lehúzódott, ahova tudott és elengedtük a nyilván erõfölényben levõ BzMot vonatot, amelynek vezetõje erõs sakkban volt a látványtól. (Mármint, hogy kb 10 mikulássapkás ember araszol a sín melletti meredélyben.)

A Vadászház ellenõrzõ pont (3.) szintén VPOP-s volt, azaz a pontõrök nyilván látták a tv-ben, hogy az EU-s szabályok szerint a vám és pénzügyõrség út közben is ellenõrizhet, és õk is így tettek. Néhány túratársammal már összeverõdtünk, és felirtuk nevünket egy papírra a háznál, hogy ott jártunk, mivel a ponthoz még nem értek ki az ellenõrzõk, el is indultunk a 4. pont fele, amikor feltûnt az autó és "pászport kontroll bitte", pecsét, miegymás.

A következõ szakasz Csesznekig nem hozott újabb "izgalmakat", az idõ is kezdett megenyhülni, és ekkor éreztem már, hogy nem lesz igaza az idõjárás elõrejelzésnek - mármint, hogy esõ lesz. De ezzel együtt kezdett felengedni lagyak és a sár is. Néhány mellettem elhaladó terepfutón már látszottak nyomai, a szerencsésebbek csak vádliig, a kevésbé szerencsések a hátukon is sárosak voltak.

Az 5. elenõrzõ pontnál Cseszneken kaptunk egy szendvicset, és némi teát. Jól esett, de már lélekben a Mikulásra készültem abban a reményben, hogy édességet tartogat számunkra.

Nem is kellett csalódnom. Persze a hozzá vezetõ út kövekkel volt kikövezve. A Kõ-árokban jó néhányan, köztük én is, belefutottunk egy kiránduló gyerekcsapatba. A gyerekek aranyosak voltak, de valahogy mindig láb alatt voltak, így itt kicsit belassultam. Aztán feltûnt a 6. ellenõrzõ pont és a Mikulás. De elõtte egy fára felfüggesztve felirat, azaz, ha 30, vagy 40 km-es távon vagyok, arról szóljak a Mikulásnak. No gondoltam magamban, talán valami extra ajándék jár.. A Mikulás nagyon autentikus volt, nagy fehér szakállal, aranyszínû bottal. Az ének után megkaptam jutalmam, amely tényleg édesség volt, majd a két csinos krampusznak jeleztem, hogy 40-es távon vagyok, és az elõbb olvastam a papírt, hogy szóljak. (Abban reménykedtem, hogy ezért tõlük kapok cserébe valamit, ha mást nem egy ördögi csókot, azaz karpuszit :) ) De nem így lett. A fõördög egy fára mutatott és ott újabb papírt láttam, amelyen vért, verejtéket és gyors halált ígértek. (Azaz figyelmeztettek, hogy az ördög-árok elég veszélyes). Némileg csalódottan konstatáltam a tényt, hogy ez az "ajándék" a csoki helyett, de hát az ember mit is várhat egy ördögtõl :)))

A Töbör-hegyi ellenõrzõ pontot (7.) könnyed tempóban értem el, bár itt már kezdett húzni a sár, amely megnehezítette a lépést. Innen kezdõdött a rávezetés az Ördög-árokra, amely nem bizonyult annyira vészesnek, mint ahogy ígérték, bár volt olyan szakasz, ahol gatyaféken kellett közlekedni. Nagy hasznát vettem a vízálló bakancsomnak is. Itt a tempóm eléggé visszaesett, inkább a biztonságot részesítettem elõnyben, mint a haladást. Nagyon sok idõm volt még, meg igazából nem az órával akartam versenyezni, sokat megálltam fényképezni az egész túra alatt, különösen, hogy ekkorra már nagyon kellemes idõ lett, változóan 7-10 fok közötti hõmérséklettel. A Gizella-átjárót kötélen mászva lehetett megközelíteni, nem okozott különösebb gondot, de azért erõsen oda kellett figyelni. Az átjárót elhagyva a mederben haladtam tovább, még egy kis mászás hátravolt, de keményebbre számítottam, annak alapján, ahogy néhányan beharangozták.

Elhagyva az Ördög-árkot visszakanyarodtuk a Mikuláshoz (Itt dupla pont volt, a 6-os és a 9-es is.) Ezután már széles utakon haladtunk, de mégsem lehetett maximális tempót menni, mert nagyon sáros, latyakos volt az út, sokszor csúszott meg az ember lába, fõleg a meredélyeken. A hátralévõ szakaszt Gézaházától nem egyedül tettem meg, egy emelkedõn összeverõdtünk egy túratársammal (egy csinos lánnyal :) ) és beszélgetésbe kezdtünk, amely eltartott egészen a célig. A cuha völgybe érve úgy döntöttünk, hogy feladjuk a sárban való dagonyát és kimentünk a párhuzamos sínre, amelyen végigmenve jutottunk el Zircre. Lassan ránk sötétedett, de már ekkor a vasútállomásnál jártunk, és alig volt hátra pár méter. A távot 9 és fél óra alatt teljesítettem. A célban teát osztottak, amelynek receptjét szerintem nyilvánosságra kellene hozni. Nagyon finom volt.

A sikeres túrázók 4 fajta kitûzõ közül választhattak, és emléklapot, valamint fotomontázst kaptak (nyilván egy korábbi túra képeibõl válogatva).

A túrán nagyon jól éreztem magam, a szervezés remek volt, a pontokon az emberek kedvesek voltak, a Mikulás külön színt vitt a dologba. A szintkülönbség szépen volt elosztva, nem is érezte az ember az emelkedõket (azaz nem voltak keményebb meredélyek). Számomra az év egyik legemlékezetesebb túrája volt.

Gratulálok a szervezõknek.
 
 
 Túra éve: 2004
tapirka1014Túra éve: 20042005.12.12 22:23:28
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Bakonyi Mikulás - még egy nézõpont.

A rajtnál nagyon jó volt, hogy heten indultunk el egyszerre, ilyen "tömegben" még sosem futottam túrán.
Idegesítõ szokásomhoz híven az elején az élre állokés megpróbálok diktálni egy ésszerû tempót, szerencsére senkinek nem jut eszébe, hogy igazán eszetlenül kezdjen, így teljesen nyugodt az eleje, bár így is érzem, hogy ez nem a megszokott tempónk. Az elsõ pont elõtt nem sokkal meg is jegyzem az éppen mellettem futó FUTURE-nek, hogy ez szerintem nem a mi tempónk. amire õ rögtön helyesel és hozzáteszi, hogy ez valójában az õ tempója. Rögtön bevillan a tavalyi K100-as ideje, és már elõre temetem magam, elképzelem, ahogy az Ördög-árkot átkeresztelik Tapír-árokká, valahol a Gizella-átjáró falán egy kis emléktáblával.
Az elsõ pontra még együtt érünk, éppen egy iskolás csoport is ott téblábol, közvetlenül elõttünk indulnak fel egy kb. 200m hosszú szigorúan egysávos, meredek szakaszon. Larzen szól, hogy technikai szünetet tart, a többiek beszorulnak az iskolások mögé. Ákibácsi hegyi zerge módjára kerülgeti õket, lehetetlen helyeken elõz, mire mi áthámozzuk magukat rajtuk, már nem is látni. Tomatornak valószínûleg itt jött meg az esze és visszavett a tempóból. A hullámzó részen az élre állok, kicsit keményen nyomom, hogy utolérjük Ákibácsit, viszont vissza is fogom magam, hogy Larzen utol tudjon érni. Így gondolom én. Nagyon sokáig azt hiszem, hogy Larzen a pisilés miatt mögénk került, a második ellenõrzõ ponton a teljesítménytúra topik feliratkozós listáján is csak Ákibácsi nevét látom.
Egy hosszú egyenesben aztán meglátom õket együtt, elõttünk kb. 1 perccel, innentõl egy picit beleváltok, hogy utolérjük õket. Érzem, hogy a tempó gyorsabb a kelleténél, de senki nem szól, jól futható a terep, miki és -balazs- edzéselméleti témákba bonyolódnak, FUTURE csöndben jön, én próbálom nézegetni a tájat, amennyire ennél a tempónál lehet. Hamarosan utolérjük a társfórum szintén népes csapatát.
Egy zsákutcás ellenõrzõponton, amikor mi bekanyarodunk, a két szökevény akkor jön ki, kb. másfél perc elõnyük lehet. Ha így nyomtam és nem tudtam behozni õket, akkor nem érdemes tovább vadászni rájuk, inkább tartalékolok, hogy maradjon a végére is erõ.
Egy jól futható lejtõs rész jön, ahol miki simán 4:50-en belül nyomja, erõs kételyek közepette próbálom tartani a tempót. Csúnya vége lesz ennek. A Larzen-Ákibácsi módszer legnagyobb ellenzõje simán alkalmazza módszert, de úgy hogy azt tanítani kellene :-)
Cseszneken a kocsmában szendvics-tea kombó, a kb. 35 dekás szendvicset inkább visszaadom, ezt most képtelen lennék lenyomni, a teának is csak felét iszom meg, nagyon mehetnékem van, hidegben ha megállok, nagyon nehezen indulok újra. Benyomok egy HatalomZselét, futás tovább.
20 km-nél mikuláspont, itt énekelni kellene, -balazs- elmormog valami gyerekdalt, ami utána végig a fejemben motoszkál és nagyon idegesít, nekem csak egy átköltött locsolóversre futja, de azért kapok pecsétet.
Itt kapunk csokit, mikiében valószínûleg birkózószar van, mert valami eszetlen tempóban kezd el hasítani fel az emelkedõn, el is könyvelem magamban, hogy eddig bírtam velük, ki is kapcsolom a látomezõmbõl õket, nem akarom látni, ahogy lemaradok, de nem is akarom ezt a tempót nyomni, mert akkor nem érek el Zircre csak hullazsákban. Furcsa módon azonban az emelkedõ tetejétõl lassul a távolság növekedése, 30-150 méter között ingadozik.
A nehezen futható sík szakaszok nekem fekszenek, az Ördög-árokban utol is érem õket, itt már a szokásos humorérzék elvesztõs hangulatban vagyunk, -balazs- morog FUTURE-rel, ez már a fáradtság, miki tempója is lassabb, simán visszaállok a bolyba.
A 30-as pontnál megpillantjuk Larzent, kb. 200 méterrel van elõttünk, a mi tempónkban megy, 5 km alatt sem érjük utol.
Az utolsó pont elõtti hosszú lejtõn kicsit bizonytalanul futok, mély az avar, nem látom hova lépek, nem igazán szeretem az ilyet. Itt meg is lépnek a többiek, de a ponttól éppen akkor indulnak el, amikor felbukkanok az utolsó kanyarban. Az utolsó 5 kilin majdnem 9 percet kapok tõlük, elfáradnak a lábaim, bizonytalanul megyek a csúszós-sáros részeken, márpedig itt van belõle jónéhány, sokszor úgy kell átgyalogolnom a gázosabb részeken, ez nagyon lelassít.
A vége 4:31, elégedett vagyok vele, a táv elsõ fele 2:11, a második kicsit lassabb, de benne van az Ördög-árok, aminek jó része nem futható, tehát majdnem egyenletes tempóban sikerült végigmenni, csak egy kis lassulás volt benne.
Jó kis túra volt, örülök, hogy elmentünk, ismét sikerült egy síkterepre, aszfaltra megállapított szintidõn (5:30) belül lefutni egy maratont, ez idén már a tizedik, a fura csak az, hogy aszfaltos maratont viszont egyet sem futottam :-)
 
 
larzenTúra éve: 20042005.11.21 12:02:05
megnéz larzen összes beszámolója
Idén ötödször indultam ezen a túrán. Két éve futottam itt elõször, akkor Miki és Ákibácsi társaságában (5:35 nagyon csúszós terepen), tavaly Ákival, de a végén leszakadtam tõle (4:50). Idén 4:30-at tûztem ki tervnek, ez volt Ákibácsi tavalyi ideje.

Bár egyre inkább kezdek formába lendülni, és az utóbbi hetek rendszeres túráinak lassanként megjön az eredménye, azért nem volt épp optimális a túrát megelõzõ idõszak: a stresszes meló, és az utóbbi két napban összesen 8 óra alvás eléggé megviselt. Ideális túraidõ ígérkezett, realtíve kevés sár, langyos idõ, néha még a nap is sütött. 2000 óta ez volt a legkellemesebb.

Nagy csapatban indultunk, szám szerint heten, mint a gonoszok. Talán túlságosan is nagy volt ez a létszám ahhoz, hogy együtt maradjunk. Az elsõ pont elõtti lejtõnél kissé kimértnek tûnt nekem a tempó, úgyhogy a lépéseket megnyújtva elõre álltam. A ponttól egybõl indultam is tovább, arra hivatkozva, hogy techikai szünetet szeretnék tartani. Sajnos sokszor elõfordult már, hogy a pár másodperces megállásért soktíz percet kellett eltöltenem kemény tempóban azért, hogy utolérjem a csapatot. Megpróbáltam hát inkább elõnyt kovácsolni. Elõször valahogy túl sûrû volt a mezõny, aztán jött a mozduljvelünkös csapat, úgyhogy már majdnem a második pontnál jártam, amikor megálltam. Ákibácsi futott be egyedül, többiek sehol. Hát menjünk csak, majd jönnek.

Legközelebb a vadászháznál találkoztunk Mikiékkel, õk akkor fel, amikor mi le. Oké, gondoltam, itt lefele az útig úgyis utolérnek minket, majd onnan együtt megyünk. Meglepetésünkre az útvonalon változtattak (kimaradt a veszélyes 82-es fõút), a többiek meg nem értek utol minket, sõt, a cseszneki kocsmánál 5 perc körüli elõny mutatkozott (õk akkor értek be, amikor mi indultunk). Itt találkoztunk még Fattel és JB-vel. Gondoltam, hogy a következõ, viszonylag nehezen futható szakaszon majd újra összeáll a csapat.

Gézaházáig meglepõen jól mentünk, nagyon futóbarát volt a terep a korábbi emlékekhez képest, bár tudtunk, hogy az igazán nehéz a Gézaháza - Gézaháza kör lesz az Ördög-árkon keresztül. Elkezdtem gondolkodni azon, mit fogok enni. Egyetlen gélt vittem magammal, még rendesen bevásárolni sem volt idõm. A Mikuláspontnál kapott csokit befaltam, gondoltam a gélt megeszem ugyanitt, a kör végén. Továbbindulva láttam, hogy nõ fokozatosan nõ Ákibácsi és köztem a távolság, hiába is próbálok tapadni. Az Ördög-árok bejáratáig kb. 3x várt be. Pártíz másodperc volt csak a különbség, de ha kikerült volna a látókörömbõl, biztosan egybõl visszalassultam volna. Az árokban éreztem, hogy elõre kell hoznom a frissítést, mert elhagyott az erõm. Nálam az energia elfogyásakor párhuzamosan éhség is jelentkezik, ezért nem szoktam megborulni, most sajnos nem így volt. Amikor egy kidõlt fán átmászva kissé megszédültem, rájöttem, hogy itt azonnal enni kell. Szerencsére közben elértük a Gizella átjárót is, ami jelzi, hogy már nincs sok hátra a bokatörõ szakaszból. Lassan kezdett csak visszatérni az erõm, Ákinak mondtam is, hogy menjen csak, velem majd lesz valami, vagy visszajön az erõm vagy fejreállok, de ezért õ ne lassuljon le. A gézaházi pont elõtti emelkedõn éreztem hogy azért itt nincs nagy baj, be tudok érni a tervezett idõmben. 3:17-et mutatott itt az óra, 1:13 alatt mindenképp lefutom az utolsó tizest, úgyhogy a terv reálisnak tûnt.

Azt sejtettem, hogy Mikiék utolérnek, ha máshol nem, legkésõbb az utolsó 5 kilométeren, hiszen egytõl egyig nálam jobb utcai futókból állt a csapat, úgyhogy csak az volt a célom, hogy ez minél késõbb történjen meg. Míg mögöttem voltak, 'toltak' maguk elõtt, amint megelõztek, visszalassultam. Future adott még egy csokit, mondhatom az is életmentõnek bizonyult, így sikerült az utolsó utált ötöst is belegyaloglás nélkül végigkocogni, jelentõsen kevesebb szenvedéssel, mind eddig bármikor. 4:27 lett a vége, 11 perccel Ákibácsi, valamint hat perccel Miki, Future, -balázs- mögött, és ez számomra nagyon hízelgõ eredmény.

Érdekesség, hogy Farkasi Edina lépésmérõs órája maratoninál hosszabb távot mért.

Jövõ héten Vulkántúra! Remélem, az utóbbi hetek szintes edzéseibõl maradt rajtam valami, szeretnék egy hasonló jó idõt futni.
 
 
-balazs-Túra éve: 20042005.04.13 14:54:11
megnéz -balazs- összes beszámolója
Álljon itt a Bakonyi Mikulás igaz, hiteles története.

Már akkor sejtenem kellett volna, hogy baj lesz amikor Miki ’szia’ helyett ’egész héten véres húst ettem’ kiálltással fogadott az iskola elõtt. Te magasságos ég!

Szombat délelõtt csapatunk szinte minden tagja megpróbálta bebizonyítani, hogy Õ a larzen-ákibácsi módszer legortodoxabb követõje. Szerte széjjel szaggattuk a Bakonyt és egymást, majd fülig sárosan, kicsit szédelegve, kicsit émelyegve zuhantunk be a zirci iskolába. Kiváló szombat reggeli idõtöltés.

A larzen-ákibácsi módszer követõi óvatosan kezdtek, talán túlságosan is óvatosan, hogy ezzel ártalmatlanítsuk mikit. Õ ugyan bepróbálkozott egy két ’oxigénsátrat, oxigénsátrat!’ kiálltással de azért Õ is érezte, hogy ennél a tempónál ez nem teljesen hiteles.

Szóval totyorásztunk aminek következtében elõször larzen (ki más), majd ákibácsi is (ja, nagy meglepi, mi?) eltûntek a horizonton. A dolog engem nem nagyon zavart mert egyrészt hat napja futottam maraton, másrészt sejtettem, hogy ákibá kimerült, majdnem élettelen testével még úgyis találkozunk valami árokban.

Miki is türelmes volt. Vagy 10 percig. :-) Na jó, picit tovább, kereken 12 kilóméteren át. Ott átállt rakétára és olyan tempót kezdett nyomni, (mondván, hogy na, érjük utol ákibácsit) hogy még Future bordái között is nyekkent egyet a rekeszizom és Tapír is csak nyüszíteni tudott.

Gézaházánál, 20 kilinél várt minket a Mikulás aki csak a szép énekhangom hallatán adott pecsétet. Nem jutott eszembe semmi télapós nóta, ezért a Cifra palota kezdetû kedves kis dallal leptem meg. Ekkor a kis bajszos krampuszlány arcán a rémület félreismerhetetlen jele mutatkozott és borzasztó gyorsan kaptam pecsétet.

A hátralevõ 28 kilóméteren egyetlen egy kilcsit voltam elöl. Akkor is azért, hogy Mikit lassítsan. De annak a kilcsinek sose hallottam a végét. :-) Miki végig mondta, hogy ’jaj, jaj, milyen társaságba keveredtem, szerencsére csak félévente túrázunk együtt, egek, 180 fölött a pulzusom, hát így is lehet túrázni, hogy rögtön az elején elégetjük a szénhidrátot és onnan zsírégetés jön, jaj, oxigénsátrat.’ :-DD

Az egy kilóméter végén visszaengedtem Mikit elõre aki valóban iramot váltott bár nem pont a lassítás irányában. Innen egész az Ördög Árokig kapaszkodtam és rettegtem, hogy ha lemaradot, az erdõben maradok és a farkasok martaléka leszek. De az Ördög Árkon is olyan tempóban mentünk át, hogy a csúszós sárban is sprinteltünk. Ezt akkor függesztettük fel amikor Miki majd három méter csúszott lefelé egy agyagos,sáros falon és csak egy ujjnyi gyökérben tudott megkapaszkondi. Én ezt a veszélyt elhárítottam és két egész méterrel tovább tudtam jutni mielõtt én magam is lezúgtam. Sajnos Tapír pont itt maradt le és nem láthatta a sót de hát így járt.

Ezen a ponton már nagyon kifelé jött rajtam a firenzei kaland és a combom egy szilárd tömbe állt össze. De Mikit ez nem hatotta meg. Minden domb tetején, minden kanyarban ákibácsit vélte felfedezni és sprinteltünk tovább.

Néha néha hátranéztem, reménykedve abban, hogy Tapír árokban heverõ testét látom de nem, csak jött mögöttünk. Nem lehetett lerázni. A tapír egy nagyon veszélyes állatfajta. Idõnként megpróbáltam Miki elé vetni magam, vagy valami csellel megelõzni de nem ment.

Gézaházánál, ahol ismét találkoztunk a Mikulással, megpillantottuk larzent. Ettõl Miki vérszemet kapott mondván, hogy már ákibá se lehet már nagyon messze. Hát naná, hogy toltuk neki. :-))

Én már annyira kampó voltam, hogy beszélni sem tudtam. Ezúton kérek elnézést Future-tõl akire többször rámordultam ezen a ponton. De az az igazság, hogy annyira kimerült voltam, hogy az agyam abszolút takarékon mûködött.

Az ucsó öt kilin, mondván, hogy síkfutók vagyunk vagy mi, totál sprintre kapcsoltunk. Miki ákibácsi vérét akarta de már látszott a célnak kijelölt szennyvíztisztító és ákibá nem volt sehol a láthatáron. Addigra már valószínüleg Zircen sörözik. Miki ekkor kezdett tanakodni azon, hogy talán érdemes lenne egy új módszertant kitalálni vagy beállni a sorba és magáévá tenni a larzen-ákibácsi módszert. :-) Miki, állj be közénk, nincs menekvés! Állj át a sötét oldalra. :-))

A célban kiváló meleg teával öntöttem lelket magamba de Andi kókusz golyója még ennél is kiválóbb mulatság volt. És rágalom, hogy megettem vagy huszat. Tizennyolcnál egy darabbal sem volt több. :-)

Nagy üdvözlet a tártopik csapatának is, akiket jó volt látni. Lassan kiszorítjuk a maradi túrázókat akik gyalogolni akarnak. Komolyan már, gyalogosan? Ez olyan huszadki századi elavult dolog. :-)