Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

stalkerTúra éve: 20092009.12.11 00:01:34
Bakonyi Mikulás 40 (itineren 41,8)
2009.12.05.

Anyának még otthon megfogadtuk, hogy a mai napon csak a 40-es távra nevezünk be, mivel este még egy Miklós névnap várja a családot, és hát az igéret szép szó. Bazsival 7 óra 30 perckor rajtoltunk, igéretünkhöz híven, a 40-es távon. Kissé párás, szürke idõ van, de nincs hideg, bizonyítja ezt egy elõttünk rajtoló, rövidnadrágban futó, fiatal sporttárs. Zirc házait hamar magunk mögött hagyjuk, és a Pintér-hegyen át rövidesen a Pintér-árokba érünk.

(Zirc: lsd. általam írt Bakonyi Barangolás)

Borzavár déli csücske elõtt elhaladva, a Csárda-völgyben kígyózik a túratársak sora. A vasúti sínt elérve éppen elrobog mellettünk egy személyvonat, gyors fényképezés, hiszen pár nap múlva már nem megy hétköznap személyvonat ezen a vonalon. Néhány túratárs a vasúti síneket választja tova haladásához, mi többekkel a patakon való átkelésre szavazunk és meg is ússzuk száraz lábbal. A Porva-Cseszneki vasútállomáshoz közeledve örömmel olvassuk a fára kitûzött hírt, mely egyébként e honlapon is megjelent, hogy újra van élet a turistaházban és a büfében. A vasútállomás után hamarosan jobbra fordulunk és elhagyjuk az 50 kilométeresek útvonalát. Hirtelen kicsit magányosnak érezzük magunkat, mivel eddig elõttünk is és mögöttünk is voltak néhányan. A 40-es távon szerintem lényegesen kevesebben indultak, amin nem is csodálkozom, hiszen csak öt kilométer a különbség a két táv között. A Zörög-tetõi ep.-t elérve újra együtt halad az út az ötvenesekkel, de az ellenõrõk elmondása szerint még nem sokan értek ide közülük. A Z jelzésen jutottunk be Csesznekre, a várat már messzirõl megláttuk. Cseszneken a P+-t követve gyorsan megtaláltuk a két ep.t, ahol a második a Várkert sörözõ volt. Itt valóban emberes szendvicset adtak, meg sem bírtuk enni az egészet és a tea is nagyon finom volt. Frissités után a temetõ mellett elhaladva hagytuk el a falut déli irányban.

(Csesznek: A XIII. sz.-ban említik elõször Cezneyc néven. A várat 1263 körül, IV. Béla kardhordozója építette. A Csesznekiek a XIV. sz. elején eladták a Csákoknak, tõlük vásárolta meg 1326-ban Károly Róbert. 1392-ig maradt királyi vár, ekkor a Garaiaknak adták cserébe. 1482-ben Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta. 1527-tõl Enyingi Török Bálint tulajdona. 1542-tõl ismét királyi vár. 1562-ben a törökök sikertelenül ostromolták. 1594-ben a vár õrsége kardcsapás nélkül adta fel, de 1598-ban újra magyar kézen volt. 1635-tõl Esterházy birtok. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-tõl 1709-ig kuruc kézen van. A XVIII. sz. végétõl már csak gazdasági célokra használják, 1828-ban romként említik. Lakosság: 544 fõ.)

A Kõ-árkon keresztül a Gézaháza melletti ep.-n hamarosan feltûnik a Mikulás és a csinos krampusz hölgy alakja. Mikulásunk igen jó hangulatban fogadja az arra járókat, nekem egy kicsit soványnak tûnik:). Egy-két kilométer megtétele után elérkeztünk a túra számomra legvadregényesebb szakaszához, az Ördög-árokhoz. A jelzések minket is felvezettek a meredek partfalra, ahonnan vissza kellett térnünk az árok aljára és a köveken és a patakon többször átkelve kellett folytatni túránkat. Nem volt könnyû terep és eléggé le is lassított minket. A Z jelzést elérve újra a Mikulásnál kötöttünk ki, akinek ekkor már sáros volt a szép piros nadrágja. A Gesztenyést elérve hirtelen balra fordultunk a Pnégyzetre, amelyen bandukolva elértük a cél elõtti utolsó ep.-t. Átkeltünk a síneken és a Cuha- völgyben caplattunk tovább, a kisebb-nagyobb pocsolyák mentén. Sár is volt, de a Göcseji Galopphoz és a Deákhoz képest, ezt nem lehetett sárnak nevezni. Egy személyvonat ismét elhaladt mellettünk, a vonaton utazók lelkesen integettek az ablakból búcsúzkodási feelinget elhintve a patak völgyében. 15 óra 49 percet regisztráltak célba érésnek, Anya megnyugodhatott, mert egy kis autókázás és tisztálkodás után farkas éhesen jelenhettünk meg a vendégségben.

Összegzésül: A túra nagyon szép helyeken vezet, a jelzések mindenhol megfelelõek. A cseszneki szendvics valóban emberes darab, az ellátás megfelelõ. Köszönet a szervezõknek, nagyon jól éreztük magunkat.