Túrabeszámolók

 Rádpuszta 30

Tavaly már írtam egy hosszabb beszámolót, így csak egy gyors összefoglaló. Az idõ idén téliesebb arcát mutatta, így igazán téli túra lett belõle. A fagyott hó sok helyen már igazán nehézzé is tette a túrázást, de azért megbírkóztunk vele. Még mindig úgy gondolom, hogy nem lenne rossz, ha a 60-as táv második felét is lehetne 30-as távként teljesíteni Rádpusztától-Rádpusztáig, de gondolom nincs rá se energia se pénz. Az ellátás elfogadható, Rádpusztán a pálinka választék lenyûgözõ volt. A végén kapott gulyás isteni finom volt, fõleg, hogy lehetett repetázni is. Valamint itt megemlíteném, hogy a célban árusított kolbászt csak ajánlani tudom mindenkinek. Nagyon finom, remélem jövõre is lehet belõle vásárolni.

Köszönöm a szervezõknek.

A túra trackje

(nem változott, így linkelem a tavalyit)

Évkezdõ tekergõ - KTH 15

Tavaly már részletesen beszámoltam errõl a túráról, most csak egy szösszenetet írnék. 

Tavalyhoz képest most népes csapattal indultunk el ezen a túrán, hiszen a tavalyi 3 fõhöz képest idén két teljes autóval érkeztünk a rajt helyszínére. Az idõ télies volt, havasabb, mint tavaly, így igazán széppé tette a túrát. Az ellátás színvonala nem romlott, sõt. Remek idõ, remek hangulat, remek túra. A tea épp oly finom volt és nagyon jól esett a hidegben Óház-tetõn, mint tavaly is, akárcsak a végén a fõtt kolbásszal együtt. 

Túratársaim szerint jó lenne egy hosszabb szakasz is, véleményem szerint viszont tekintve, hogy karácsonyon és szilveszteren túl az  átlag túrázó eléggé eltunyhul, bõven elég ez is évkezdésnek. Persze attól még ha van rá energia és lehetõség, mehet a hosszabb szakasz is.

Jövõre ugyanitt, ha minden jól megy.

A túra trackje

(nem változott, így linkelem a tavalyit)

 Bakonyi Mikulás 18

Érdekes kontraszt, tavaly leghosszabb táv, most meg majdnem a legrövidebb. De ne vágjunk a közepébe. Többszöri egyeztetés után állt össze az autó. Pisti volt a sofõr, és Attila, Gábor és Ildikó volt még a túratárs, vagyis teli kocsival vágtunk neki az útnak. Kissé aggódtunk, mivel az elõrejelzés kemény havazásokat ígért, ami többé-kevésbé be is jött. 

Kora reggel indultunk, mert nem éppen a szomszédban van a rajt helyszíne, ráadásul idén elõször nem Zircrõl, hanem a nekünk messzebb lévõ Csesznekrõl indult a túra minden egyes szakasza. A többség 30-asra jelentkezett, Attila azonban csak a 18-as szakaszra vállalkozott. Dilemmáztam, hogy inkább hosszabban menjek, vagy az érdekesebb, de rövidebben. Végül gyõzött az Ördög-árok. A 30-as szakasz véleményem szerint pont az érdekes részeket hagyja ki, így legalább Attila sem ment egyedül és én is újra végigjárhattam az Ördög-árkot.

A túra indítása ezúttal a tavalyi cseszneki etetõpont, a Várkert sörözõ volt. Szerintem ez kissé elhibázott lépés volt, mivel évrõl évre rengetegen mennek erre a túrára és a kocsma nagyon kicsi helységgel rendelkezett. Gyakorlatilag át kellett magunkat verekedni a tömegen, hogy nevezhessünk. Szerencsére a nevezés flottul ment, viszonylag gyorsan sikerült abszolválni, így nem is maradtunk tovább a tömegben, hanem megindultunk a már ismert útvonalon fel a dombtetõre.

Mi Attilával a Töbör-hegy felé vettük az utunkat, míg a többiek Gézaháza felé indultak. A Töbör-hegyen összefutottunk Tibivel is, aki az 50-es távot koptatta. Az ellenõrzõ ponton szúró bélyegzõ volt, a sok túrázó miatt csak lassan haladt az önellenõrzés, de túljutottunk rajta és már ereszkedtünk is az Ördög-árok felé. Csodálatos idõ volt, majd végig szállíngózott a hó.

Az Ördög-árok ismét remek választás volt. Csodálatos hely, igazán vadregényes. Az ellenõrzõ pont az Ördög-gátnál volt. Tavaly itt még volt egy létra, ami segített a mászásban, idén ez már nem volt a helyén. Nem is volt egyszerû felmenni, a szikla csúszott és én sem vagyok az a nádszál vékony ember, aki csak úgy felugrál. Persze ez nem lehet akadály, megoldottuk a problémát és már pecsételtek is az itinerre.

Kis pihi, majd újabb botladozás a kövek között. A köveket hamarosan erdei utak váltották fel és nem sokára elértük a Mikulást, vagyis a gázaházi ellenõrzõ pontot. Nagyobb csapat "énekel" éppen a Mikulásnak, a hangulat igazán vidám volt. A pecsét mellé szaloncukor és pici mikulás járt.

Hamar tovább indultunk, mivel elé szerettünk volna kerülni a tömegnek. Ez többé-kevésbé sikerült is. Elõbb egy legelõn mentünk keresztül, majd az út legsárosabb részén, egy szántó szélén baktattunk a bokáig érõ sárban. Ez nem éppen a kedvenc szakaszom. Szerencsére ezen túl már nem sok hasonló szakasz volt. Egészen a Gesztenyés nevû ellenõrzõ pontig volt ilyen vacak a táv, utána kellemesebb erdei úton haladtunk.

A Zörög-tetõig kellemes erdei út haladt, néhol bokáig érõ avarban és persze nem kevés emelkedõvel. Kellemesen elfáradva értünk fel a Zörög-tetõn található utolsó elõtti ponthoz. A pontõrök éppen tüzet raktak, ami nem csoda, hiszen elég hideg volt. Pecsételtünk, frissítettünk és már ismerõs terepen indultunk vissza a cél felé.

Hamar feltûntek Csesznek házai, ahol a Kõmosó-völgy felé vettük az irányt. Kissé trükkös az útvonal, de aki kicsit is figyel, nem tud eltévedni. Még egy utolsó bélyegzés a völgynél, aztán már csak az utolsó emelkedõ a templomig és séta a célig.

A célban a rajtnál már tapasztalt tömeg volt, de legalább meleg, amire most nagy szükség volt. Átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd a csodaszép kisasszonytól a szendvicset és a teát, aztán már csak a többiekre kellett várni. Az idõt forralt borozással ütöttük el, majd amikor megérkeztek a többiek, elindultunk hazafelé.

Érdekes volt a túra változása, ez a 18km-es táv pedig igazán remek azoknak, akik nem akarnak túl sokat ázni-fázni, de látni is szeretnének valamit. Remek választás volt.Túratársaim nevében is köszönöm a remek szervezést, Pistinek pedig a fuvart. Jövõre remélem újra itt.

A túra trackje

Írottkõ 35

Idén már harmadik alkalommal állhattam rajthoz ezen a túrán. Számomra nagyon kedves ez az útvonal, hiszen itt teljesítettem életem elsõ teljesítménytúráját, ezért minden évben úgymond jubileum számomra. Idén két túratársam is akadt, ki elkísért Ági és Edina személyében. A sofõr szerepét én vállaltam fel, így korán indultam a hölgyekért, hogy idõben érjünk a rajthoz. Sajnos az idõjárás, mely elég ködösre fordult hátráltatott minket, így késve érkeztünk és barátaim, akik már elõzõ nap este érkeztek és itt is töltötték az éjszakát, már türelmetlenül vártak bennünket. Õk elõre indultak, mi pedig a szokotttól eltérõen nem az iskola udvarán, hanem a tornateremben neveztünk és a kisebb folyó ügyek elintézése után, már indultunk is a többiek után.

Gyakorlatilag még korom sötétben indultunk el, ami mindig is pozitívum számomra e túra során. Az elsõ szakasz elég meredek, így kellõen bemelegszik, vagy éppen le is izzad, a túrázó. Óháztetõ elõtti utolsó meredekebb szakaszon már többen össze is verõdünk, hogy együtt tegyük meg az utolsó szakaszt az elsõ ellenõrzõ pontig. Pecsét, szerelvény könnyítés és már robogunk is tovább. 

A nap már kezdi kibontani erõteljes sugarait és itt a dombtetõn érezteti is hatását, azonban ahogy ereszkedünk Velem felé, a völgyben megülõ köd miatt egyre hidegebb lesz, sõt az etetõ ponton erõsen fázunk is, így jót tesz a forró tea és a zsíros kenyér, melyet a pecsét mellé kapunk ellátásként.

A feltöltés után egy eseménytelenebb szakasz következik Bozsokig, egy völgyben haladunk, ami ugyanúgy ködös, így hideg is, mint eddig. A pontnál nem sokat idõzünk, pecsét és már mászunk is felfelé.

Ahogy egyre jobban feljebb érünk, az idõ tisztulni látszik és a melegedik is. Kisebb fazonigazított erdõn át visz az utunk, egészen a "siratófalig", melyet legyõzve már csak egy enyhébb séta és máris a túra egyik legszebb pontjához, Kalapos-kõhöz érünk. Itt felírjuk a már régrõl ismert számot, pár fénykép és már vágtatunk is tovább.

Egy héttel korábban a feleségemmel együtt megtettük a Velemtõl-Velemig szakaszt, ekkor rengeteg foltos szalamandrát láttunk, most viszont egyet sem. Valószínûleg a túristák áradata kergette el õket üregükbe. Személy szerint akkor jobban tetszett az erdõ, hiszen oly csöndes volt, mivel csak ketten vertük fel a táj csendjét, de hát teljesítménytúrán nem lehet egyedül menni. Ezen elmélkedve hagytuk magunk mögött az utolsó meredek szakaszt és értük el Írottkõ csúcsát. Az idõ meseszép volt. Szikrázó napsütés és kristálytiszta levegõ. Öröm volt beszívni. Az embernek kedve lett volna még itt elidõzni, de a kisebb tömeg és az idõ tovább hajtott minket. Pecsét, dianás cukor és már ereszkedtünk is vissza Velem felé.

A lefelé vezetõ szakaszon mesebeli gombák között (légyölõ galóca) lépkedtünk, melyek elkísértek bennünk többé-kevésbé egészen Velemig. Itt újabb pecsét, tea és zsíros kenyér, majd irány a cél.

Velem-Cák-Pogányok-Szénsavas-kút és már itt is a cél. Ez az utolsó szakasz nem túl eseménydús, így különösebben írni sem tudok róla.

A célban már várt ránk egy szendvics és egy szörp az emléklap és a kitûzõ mellé.

Ismét egy remek túra, melyben senki nem csalódhatott, szép útvonal, elegendõ ellátás, minden teljesen rendben volt. Túratársaim nevében is köszönöm a lehetõséget, jövõre biztosan újra jövök.

A túra trackje

Tavaly óta semmit nem változott, ezért azt linkelem

 Válicka 20

Hosszabbra szerettem volna menni, de közbeszólt a családi program, így örültem, hogy ennyire is sikerült és nem bántam meg. Szóval az úgy kezdõdött, hogy a kislányom bejelentette, hogy márpedig õ jön túrázni, és ugye ki tud ellent mondani egy 6 évesnek. Én próbáltam, nem lehet. De nem is baj, most kell hozzászoktatni, késõbb, akkor talán könnyebben eljön. Szóval pici lány + ovis társ + nagymami + nagypapi. Õk alkották a 10-es táv résztvevõit, én pedig kísértem õket egy darabon. De kezdjük az elején. 

Már a reggeli rajtkor odaértünk, hogy a családi program miatt idõben haza tudjunk érni. A nevezés flottul ment, semmi probléma nem volt, max kicsit helyhiányos volt a kerthelység, de ez nem okozott különösebb gondot. Lekezeltünk az ismerõsökkel és már neki is vágtunk a távoknak. A terv a következõ volt, a két pici lány és a nagymami jön velem, míg a nagypapi elmegy a célba és szembe jön velünk. Amíg nem találkozunk vele, addig én segítek a nagymaminak kordában tartani az apróságokat. Úgy tûnt ez nem lehetetlen feladat, de kis gyerekekkel való túrázás szeszélyesebb, mint az áprilisi idõjárás, az elsõ 500 m lazán ment, aztán hirtelen mindenki éhes lett, pedig még megizzadni sem volt idõ. Persze, hogy megállunk enni. Aztán jött az elsõ emelkedõ, ráadásul a túrára jellemzõ, hogy bár nincsenek nagy magasságok, azért a hegymenetek elég izmosak, mégha rövid távúak is. Nekem pl. a vadiúj botom meg is adta magát, szerencsére csak a ragasztás engedte el, remélem az azóta abszolvált javítás megoldja a gondom. Szóval a piciket szó szerint kézenfogva húztam fel, míg nagymami a botokkal hadonászva igyekezett tartani az iramot. A dombtetõre érve kellõen bemelegedett mindenki, és máris jött a második étkezés.Szalámis zsömre fõtt tojással, ahogy azt túra közben kell. Ja és persze dombon felfelé, mert ugye hûvös van, kiizzadtunk az emelkedõn és nem szabad megállni, mert megfázunk. Persze a gyerekek ezt is megoldják.  Lassan felértünk a dombtetõre és csodálatos kilátás nyílt Zalaegerszegre. Bár aszfalton haladtunk itt jó darabon, még nem volt annyira kellemetlen, hogy az problémát okozzon. Mielõtt elértük volna a domb legmagasabb pontját, hirtelen irányt váltottunk és bevetettük magunkat az erdõbe. Ez már nagyon kellemes volt. Csodálatosan rendben tartott erdõben kellemes ösvényen haladt az útvonal, ráadásul útközben még gomba szedésre is volt lehetõség. Az ember csak szívja be ilyenkor a friss levegõt, a gyerek meg ismét megéhezik. Hiába na, fejlõdõ szervezetnek enni kell. Ha jól számolom ez volt már a harmadik étkezés. Közben a tölgyes-bükkös erdõt fenyõerdõ váltja, majd újra az elõzõ. Az erdõ csendes, már amennyire két ovis gyerek mellett az lehet. A tömeg jórészt elhúzott, mert ugye a hardcore túrázók ilyenkor már legalább Búcsúszentlászlón járnak, akik meg rövidebb távra jönnek, azok még fel sem keltek. Szóval erdõ, csend, érkezés, és már meg is jött szembe a nagypapi, aki átveszi tõlem a "gardedame" feladatait, így én egy magasabb fokozatba kapcsolva gyorsan távolodom tõlük, hogy ha lehet, nagyjából egyszerre érjünk be. A távolból még hallom, hogy újra terítenek étkezéshez, szóval lehet, hogy még esélyem is van elõttük beérni. A sebességünket tekintve sem voltunk valami gyorsak, másfél óra alatt kemény 4 km-t sikerült megtenni, de sebaj, majd behozzuk. Hamar magam mögött tudom az erdõs rész és már látszanak is Nemeshetés házainak tetejei. Elõbb pincék, majd egy horgos és végül már bent is vagyok a faluban. Hamar rátalálok a kocsmára, ahol a pecsétet már nyomják is az itinerbe és készséggel elmondják, hogy merre is kell menni, hiszen a 20-as táv idén debütált.

Hamar haladok is tovább és a zöld+ jelzésen megyek ki a faluból Csatár irányába. Fel is érek hamar a dombtetõre és meg is van a kõkereszt, rajta a zöld+ jelzéssel. A gondok innen kezdõdtek. Egyrészt a következõ szakaszon míg el nem értem a sárga háromszög jelzést, összesen 1 db zöld+ jelzést találtam, másrészt kicsit több volt az elágazás, mint azt a leírásban feltûntették. Ráadásul vicces módon a leírás alapján meg is találtam a dombtetõn a magaslest, de vicces módon egy másik úton mentem, ami hasonló volt a leírtakhoz, mégsem oda jutottam ki, ahova kellett volna. Eredetileg a csatári tóhoz kellett kijutnom, én viszont a 30-40-es útvonalak elágazásánál bukkantam ki a sárga háromszögre. Mondjuk gond nem volt, mert a tavalyi 30-as bejárás után már ismertem ezt a szakaszt, de ugye nem ez volt a feladat. Így kb 1 km-rel többet mentem, de üsse kõ, az erdõ ezen a részen még mindig gyönyörû és annyival meg nem mentem többet, hogy gond legyen belõle, max a csatári tóhoz ma nem jutottam el, ahogy kellett volna. Ezen gondolkozva jutottam el Csatárba és a második pontomhoz, ahol vizipók haverját, a keresztes pókot nyomták az itinerre és kaptam a pecsét mellé egy üdítõre és egy csokira, vagy egy sörre feljogosító kupont a pontõröktõl. Én az elõbbit választottam, majd tovább indultam.

Tavaly a sárga sáv jelzés ettõl a ponttól kezdve járhatatlannak volt minõsítve, most azonban megpróbálkoztam vele és bizony mondom nem bántam meg. Vadregényes ugyan, de sokkal szebb és jobb, mint lemenni a tóhoz és megmászni a szántás melletti szekérutat. Én csak javasolni tudom bárkinek, hogy menjen a sárga sávon végig, mert bár a vége kicsit bozótos, de remek élmény. Nem utolsó sorban nem veszít vele szintet, mintha lemenne az ember a tóhoz és onnan mászna vissza. Szóval ki a susnyásból és már rajta is voltam a botfai dombról levezetõ úton. Sajnos innen már végig aszfalton vezetett a túra. Elõbb Botfa csodaszép házait lehetett megtekinteni, majd egy elég izmos emelkedõt megmászva a Karácsony-hegy pincéit és onnan a kilátást. Aztán a dombtetõrõl már Zalaegerszeg teljes látképe is elénk tárult. Innen már a reggel óta ismert útvonalon kellett csak végighaladni és már bent is voltunk a célban, ahol újabb üdítõ járt az emléklapként funkcionáló könyvjelzõ és a kitûzõ mellé.

Nekem ez a túra már tavaly is nagyon tetszett. Nem monoton, mivel gyakorlatilag folyamatosan vagy fel vagy lefelé megyünk. Bár az aszfalt elég sok, kárpótol a kilátás és dimbes-dombos táj. Ez a 20-as táv szerintem telitalálat, ha valaki körtúrára menne, de csak kevés ideje van túrázni, csak gratulálni tudok a szervezõknek. Sajnos beárnyékolja a dolgot a zöld+ jelzéseinek hiánya, melyeket állítólag a "helyi erõk" szedtek le. Hogy õk voltak-e vagy sem, nem tudom, de az tény, hogy láttam nem egy helyen a földön heverve a jelzéseket hordozó fém lapokat. Remek nyomvonal, remek szervezés, jövõre is biztosan jönni fogok és akkor remélem, hogy nem lesz akadálya, hogy végre abszolválhassam a 40-es távot.

Köszönöm és gratulálok!

Ja igen, a lányom és barátnõje szintén nagyon élvezték a rövid távot, kb fél órával értek haza elõttem, így nagyjából sikerült is a terv. A nevükben is köszönöm.

A túra trackje

 Kanizsa 30

Igazi tömegrendezvénynek ígérkezett a túra, na nem csak azért, mert egy iskolából indult, hanem azért is, mert megszokott kis csapatunk erõsen felduzzadt, hiszen két teli kocsival vágtunk neki a Nagykanizsa felé vezetõ útnak. Remek idõnek ígérkezett és mivel ezen a túrán még nem jártam, ezért teljesen felcsigázott a lehetõség, hogy egy számomra új terepen járhatok.

Viszonylag korán értünk a nevezés helyszínére, ahol épp akkor rajtolt el a korai indulók népes tömege, így viszonylag csak kisebb "tömeggel" kellett megküzdeni a nevezéskor. Itiner a zsebben, felszerelés ok, a csapat nõi tagjai sorban meglátogatták a mellékhelységet, egy alma az indító pecsét mellé és már indulhatunk is. Sajnos a túrára jellemzõ, hogy rengeteg aszfalt van benne, már csak abból kifolyólag is, hogy gyakorlatilag a város közepérõl indul. 

A városból kivezetõ út nem túlságosan érdekes, járda, zebra, úttest követi egymást, míg elérjük a város határát, ahol még mindig aszfaltozott úton haladunk, az itiner szerint szalagozott úton, ami azért fura, mert én egyetlen szalagot sem láttam, de attól még nem lehetett eltévedni. Az elõbb említett aszfalt egészen az elsõ ellenõrzõ pontig elkísért bennünket, ami a Szõlõskert nevû fogadónál volt a várostáblán túl. Pecsét a papírra, fénykép a pont melletti szoborról és már emelkedünk is bagolai hegytetõ felé.

Az út továbbra is aszfaltozott, viszont szép kilátás nyílik a városra, amit azonban nem lehet felhõtlenül élvezni a komoly pára miatt. Hegyi pincék között haladunk komoly tömegeket elõzgetve, miközben már el is érünk a második pontra, pedig csak 5 kilométert tettünk meg. Ismét pecsét és irány a szigecskei rét.

A változatosság kedvéért még mindig aszfalt, de már lefelé menetben, majd egy jobb kanyarral betértünk a rétre vezetõ útra. Itt végre elértük a túra elsõ nem aszfaltos részét. Felüdülést nyújtott a harmatos rét a sok aszfalt után, bár kissé egyhangú volt. Ezt valamelyest enyhítendõ õszi kikericsek virágzottak szerteszéjjel a mezõn. Egy huzamosabb gyaloglást követve a rét kellõs közepén értük el a következõ pontot, ahol túratársaim kajáért kiáltottak így megálltunk feltölteni magunkat. Kaja, pecsét és nyomás tovább.

Az útvonal még mindig a réten folytatódott, felváltva kisebb erdõsávokkal. Így értük el a Liszó nevû falut (ismét aszfalt), ahol elhaladtunk a két szellemi kultúrális központ (templom és kocsma), majd a testi központ (focipálya) mellett és megkezdtük újabb emelkedésünket, immár a liszói szõlõhegy teteje felé. A pontot itt sem kellett keresgetni, a csinos pontõr lányok és egy szem férfi lovagjuk adta a pecsétet az itinerre. A pecsét mellé ismét elõkerült az otthonról hozott elemózsia is.

A hegygerincen haladtunk tovább szép szõlõ pincék között. Az õsz a legszebb arcát mutatta, mindenütt gyümölcsök a fákon, dió a fa alatt és csodaszép napsütés. Sajnos nem sokáig élvezhettük, mert utunk lefelé vezetett és egy újabb, bár viszonylag rövid aszfaltos szakasz következett, mely egy végeláthatatlannak tûnõ réti útba torkollott. Ismét kissé unalomba tûnõ bandukolás következett, melybe csodaszép színfoltként lépett be a miklósfai parkerdõ tava, valamint maga a parkerdõ. Talán a túra legszebb része ez a hely. Feledtette a sok aszfaltot és a monoton réteket. A miklósfai parkerdõ közepén található ellenõrzõ pontnál nagy nyüzsgés volt, egy fél iskolányi gyerek piknikezett éppen, ezért nehezen is találtuk meg a pontõröket, de persze sikerrel jártunk. Itt elõször a pecsét mellé ellátás is járt, méghozzá 1 szál repi bonbonetti.

Tovább indulva hamar bent találtuk magunkat Miklósfa központjában (persze ismét aszfalt és innentõl gyakorlatilag végig), ahol kisebb falulátogatás után felkapaszkodtunk a Romlottvár elõtti dombra. A dombtetõn csodaszép faragott szobor tekinthetõ meg, ha kicsit letérünk az útról, de megéri. Aztán már meg is érkeztünk az utolsó ellenõrzõ ponthoz. Itt megkaptuk az utolsó pecsétet és a túra gyakorlatilag összes ellátását, 1 üveg ásványvíz vagy üdítõ valamint egy pogácsa. 

A célig a terep nem nagyon változott már, végig aszfalt. Beérve a célba tombola és egy újabb üveg ásványvíz várt bennünket a kitûzõ és a nagyon szép laminált emléklap mellé. Megvártuk még hátramaradt túratársainkat, majd elindultunk hazafelé.

Összességében azt mondhatom, hogy a túra nagyjából fele-kétharmada aszfalton vezetett, ez nem éppen kellemes, de egy a város közepébõl induló túra már csak ilyen. Túl sok látnivalóval nem találkozni, de azért a pár húzósabb emelkedõ átmozgatja az embert. Ellátás nem igazán van, õszintén szólva, bár jól esik az ásványvíz, de nem az utolsó 2 km-re tenném, hanem inkább a liszói szõlõhegyi ellenõrzõ pontra. Ott több értelmét látnám.

Köszönöm a lehetõséget!

A túra trackje

 KHT3 35

Régóta készültem erre a túrára, már csak azért is, mivel az elmúlt majd 2 hónap alatt sehova sem sikerült eljutnom ilyen vagy olyan okok miatt. Így aztán kissé be is voltam "sózva", hogy most éppen mi fog közbejönni. Szerencsére a logisztika remekül összejött. Az idõ már kevésbé, de errõl késõbb. Útitársaim Edina, Ági és Pisti voltak. Kora reggel indultunk, hogy idõben el is rajtolhassunk. Remek túraidõnek ígérkezett az elõrejelzések ellenére. A reggeli formalitásokon gyorsan átestünk, én még magamra kaptam egy pólót, hogy kellõképpen felkészült legyek a szélre és már neki is vágtunk a távnak. 

Ismerõs útvonalon haladtunk az elején, hiszen gyakorlatilag Velemig az Írottkõ 35 végével megegyezõ, de ellentétes irányba indultunk el. Alig értük el a Szénsavas kutat, már szemerkélni kezdett az esõ, és még el sem értük az erdõt már elõ kellett venni az esõkabátot, ami aztán gyakorlatilag a túra végéig rajtam is maradt. Most már elmondhatom magamról, hogy pár éve rendszeres túrázó vagyok, de gyakorlatilag ez volt az elsõ túrám, ahol esõkabátban kellett végigcaflatnom egy teljes túrát. Az esõ ellenére jól haladtunk, a Kenyér-hegy után hamar túl jutottunk a Pogányokon is és már meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol a pecsét mellé szilvát is kaptunk.

Tovább haladtunk és elõbb Cákon mentünk keresztül, ahol épp valamilyen helyi banzáj készülõdött, majd Velem került sorra. Itt is csak gyorsan áthaladtunk, hogy mielõbb megkezdjük elsõ igazi emelkedõnket a Szt. Vid kápolnáig. Az ember nem is gondolná, hogy ez a szakasz milyen meredek, csak akkor érezni, amikor lihegve megérkezünk a lépcsõsorig és nekiáll felkapaszkodni az utolsó szakaszon. Újabb pecsét az itinerre, valamint egy finom csoki a pocakba és már robogtunk is tovább. 

Elhaladtunk a Kék túra emlékmû mellett, majd kiérve az aszfalt útra, ismét elkapott minket az esõ. Innentõl kezdve gyakorlatilag a végéig esett váltakozó intenzitással. Hosszan haladtunk a mûúton, több forrást is elhagytunk magunk mögött, mire megérkeztünk a Borha forrás felé vezetõ erdei úthoz. Az esõ csak nem hagyott alább és a fák sem nyújtottak védelmet, így aztán tovább caflattunk Óház tetõ irányába. Az út különösebben eseménytelen volt, az esõ miatt nem lehetett annyira élvezni, amennyire maga a táj engedte volna. erdei út és mûút váltogatta egymást, majd újabb emelkedõ következett. Közben bõrig ázott futók haladtak el mellettünk, akik elõtt innen is le a kalappal, hogy abban az esõs hideg idõben gyakorlatilag egy pólóban és rövid nadrágban lenyomták ezt a túrát. Az Óház tetõ elõtti szakasz eléggé szerényesen jelzett, így többször is elgondolkodtunk, hogy helyes utakat járunk-e be. Szerencsére a kritikusabb helyeken  a már jól megszokott nyilak ki voltak rakva, így megnyugodtunk, hogy jó felé haladunk. Gyakorlatilag a legnagyobb zuhéban értük el az esõbeállót, ahol a pecsét mellé többféle frissítõvel vártak minket. Nekem itt megfordult a fejemben, hogy vissza kéne mennem a célba, mert esõkabát ide vagy oda, már elég rendesen átáztam. De aztán mégis a folytatás mellett döntöttem.

Óház tetõrõl a Vörös kereszt irányába vettük az utat. A hegygerinc nagyon csúszós és sáros volt a sok esõtõl, ráadásul szembe is jöttek a szûk ösvényen, így csak lassan tudtunk elõre haladni. Elérve a Vörös keresztet a Kendig felé vettük az irányt. Bár már keresztül kasul bejártam a Kõszegi-hegységet, itt még nem jártam, így újdonságként hatott. Kár, hogy az esõ és a pára miatt a kilátásban nem lehetett gyönyörködni. Viszont érdekes volt, hogy gyakorlatilag "felhõkben jártunk", legalábbis úgy tûnt egyes helyeken. Kisebb hullámvasútazás után elértük a Hármashatárt, majd leereszkedtünk elõbb a Hörmann-forráshoz, majd a Stájer házakhoz, mely a következõ ellenõrzõ pont volt. Itt kisebb pikniket prezentáltak a szervezõk, zsíros kenyér volt a menü minden mennyiségben. Szerencsére itt fedél volt a fejünk felett, így végre nem áztunk és mintha az idõ is kezdett volna kitisztulni valamint melegedni.

Alapos "feltankolás" után, immár újult erõvel indultunk meg a Szikla-forrás irányába. Az esõ szerencsére alábbhagyott, viszont elérve a Szikla-forrást, majd elindulva a Zeiger-nyereg felé, immár nem az esõ, inkább az erõteljes izzadás verte most a hátamat. Erõteljesen lihegve értünk fel a nyeregre, majd balra fordulva immár lefelé haladtunk a következõ pont irányába. Úgy nézett ki, hogy az idõjárás megkegyelmez nekünk és kezdett kisütni a nap, az esõ pedig teljesen elállt. Egészen az ellenõrzõ pontig ereszkedtünk, ahol aztán újabb pecsét és újabb frissítés következett.

Innentõl (leszámítva pár rövidebb szakaszt) majdnem a célig aszfalton mentünk. Út közben az idõjárás úgy döntött, hogy még nem áztunk eleget, ezért ismét rákezdett. Így bandukolva elõbb a Hétvezér forrást értük el, majd egy kisebb, de intenzív (és egyben utolsó) emelkedõt leküzdve újra aszfaltot koptattunk, amely már elvezetett minket a túra utolsó pontjáig a Szálasi bunkerhez.

Felvillanyozva, hogy már alig pár km választ el minket a céltól megindultunk immár a város irányába. Hamar beértünk a Királyvölgybe, elhaladtunk az óriás gesztenyefa maradványai mellett, majd mint aki jól végezte dolgát elkanyarodtunk jobbra az egyenes helyett és a gimnázium utcáján keresztül értük el a célt a megadott útirány helyett. Csak késõbb döbbentem rá, hogy teljesen más úton kellett volna menni, de a térkép szerint ez sem volt rövidebb, mint a másik. 

Fáradtan, teljesen átázva értünk a célba, ahol örömmel vettük át a kitûzõt és az emléklapot, valamint a csodálatos naptárat és a hatalmas kitûzõt mindhárom KHT túra teljesítése eredményeként.

Összegzésül remek túrában volt részünk, sajnos az esõ sokat rontott az élményen, de errõl nem a szervezõk tehetnek. Az ellátás a megszokott volt, azaz bõséges, a túra útvonalának nagy részét már bejártam, de akadtak szakaszok, ahol még nem jártam, így élmény volt. Remélem, hogy sikerül majd úgy is teljesíteni, hogy nem esik az esõ. Köszönöm a túratársak nevében.

A túra trackje

 Löszölõ 35

Tavaly megfogadtam, hogy nem jövök többet erre a túrára, na nem a rendezes miatt, hanem a hõség végett. Alig bírtuk ki a végéig a tavalyi közel 40 fokos hõmérsékletet és nem sok hiányzott, hogy feladjuk. Erre nem sokkal a túra elõtt azt vettem észre, hogy már megint túratársakat toborzok. Kora hajnalban vettem fel Ildikót és Verát, hogy együtt induljunk még viszonylag hûvösben a túra rajtja felé, ahová még kellemes hûvösben érkeztünk meg. Reméltem, hogy ez az idõ kitart a nap végéig... tévedtem. De ne szaladjunk ennyire elõre. A tavalyi tapasztalatok alapján javasoltam a lányoknak, hogy hagyjuk a cucc nagy részét a kocsiban, úgyis visszatérünk még ide. Õk nem hittek nekem, kár volt :-) Az elsõ 10km-t így ultrakönnyû felszereléssel tudtam megtenni és csak javasolni tudom mindenkinek, aki ugyanezen a távon indul, hogy hagyjon minden cuccot a rajtban, úgyis visszatér ide a kis kör teljesítése után.

Szóval megérkeztünk, neveztünk, minden a szokásos módon történt a tavalyi gyakorlatnak megfelelõen. Az útvonalban sem volt sok változás, így különösebb izgalom nélkül vágtunk neki a már megszokott útnak. Az idõ még kegyes volt, kellemes volt túrázáshoz, de mire felértünk az elsõ ellenõrzõ pont elõtti domb tetejére, a nap is belelendült, így már komoly izzadságfoltokkal érkeztünk meg az elsõ ponthoz. Gyors pecsételés, szõlõcukor vételezés és már robogtunk is tovább.

Az út továbbra sem változott sokat, max abban, hogy ahol tavaly hatalmas tábla napraforgó volt, ott most parlag volt a terület. Ezen morfondírozva jutottunk el a Halastóig, ahol a tavalyi vonallal ellentétben nem mentünk fel a Szép-hegyre, hanem közvetlen a tó melletti ösvényen haladtunk elõre. Véleményem szerint ez nem csak változatosság a tavalyi útvonalhoz képest, hanem látványban is sokkal jobb, a kellemes árnyékról nem is beszélve. Nekem jobban tetszett, mint a tavalyi vonalvezetés. A második pont sem a szántó szélén volt, hanem kicsit odébb a Tömlöc-hegy tetején a katonai bunkerek mellett. Pecsételést követõen be is lehetett lesni a már teljesen üres, de érdekes bunkerbe, melyet észre sem lehetne venni, ha nem hívták volna fel rá a figyelmünket.

Tovább indultunk és hamarosan újra visszaértünk Ságvárra. Itt felvettem a hátrahagyott túrazsákot és folytattunk utunkat a Bújó-lik felé. Egy erõsebb kapatót követõen értünk fel a homokfalba vágott alagúthoz. Túratársaimnak nagyon tetszett ez a rész és valljuk be tényleg üde színfoltja a túrának. A Bújó-likon átkelve értük el a következõ ellenõrzõ és egyben frissítõ pontot, ahol már hideg szódával és szörppel is kínáltak bennünket.

A frissítés és a pecsét után leereszkedtünk a völgybe, ahol hosszan kígyózva poroszkáltunk immár a rövidebb távot vállalók seregével együtt. Miután kellõen eleget égettük magunkat a napon egy brutál, de rövid emelkedõt követõen felértünk egy kellemes kilátást nyújtó domb tetejére, ahol röviden kanyarogva és hullámvasutazva a lankák között hamarosan elértük a következõ pontot. Itt szintén lehetett enni-inni és persze a pecsétet sem szabadott kihagyni.

A pontot magunk mögött hagyva, újra elbambultam a hegy tetejérõl nyíló csodás látványtól és persze a frissítõ széltõl, mely nagyon jól jött az egyre melegebb idõ után. Dombról le, át a Jaba hídon és máris a Képes-fát fotózhattuk, majd egy kellemes erdei úton caflattunk, amíg el nem értük a Böre-vár alját. Ez egy, az elõzõ emelkedõt is überelõ hegymászást jelent. Ha esett volna az esõ, ide képtelenség lett volna felmenni. Még így is komoly nehézségeket okozott, hogy sikerüljön a mutatvány, de ha már egyszer ide eljöttünk, akkor nem foghat ki rajtunk. A gerincre felérve már szinte kellemes volt a fák alatt sétálni. A pontot is hamar elértük, itt a pontõrrel megbeszéltük, hogy bár én tavaly egy benézést követõen szembõl jöttem fel, az még mindig egyszerûbb, mint a jelenlegi eredeti vonalvezetés. De hát a túrát úgy kell teljesíteni, ahogy kiírták és idén sikerült nem elkevernem.

A pecsételést követõen még egy keveset emelkedtünk, hogy aztán hasonlóan meredek, de már rövidebb úton ereszkedjünk alá ugyanarra az erdei útra, melyet már egyszer elhagytunk. Ezen az úton haladtunk egészen addig míg el nem értük a Flóra-hegy alá. Itt ismét hosszan, de már kevésbé meredeken meneteltünk felfelé, míg el nem értük a hegy tetején található ronda betonkilátót és az aljában található pazar lakomát. A szervezõ hölgyek kitettek magukért a flóra-hegyi ellátópont most is terülj-terülj asztalkámmal szolgált a megfáradt túrázónak. Megtömtük magunkat zsíros kenyérrel, különbözõ pogácsákkal és sütivel, valamint kérés nélkül teletöltötték kulacsainkat és már mentünk is tovább.

Mezõ-erdõ-mezõ váltakozott, az idõ meg csak egyre melegebb lett és már-már kezdett hasonlítani a tavalyi forrósághoz, amikor elértük a piros keresztet. Itt valami csavar volt az útvonalban, minden esetre sikeresen más irányba indultunk, de megállapítottuk, hogy mivel van szalagozás és nagyjából irányba vagyunk, ezért jó felé mehetünk. Késõbb kiderült, hogy a megák útvonalán mentünk, de sokat nem tévedtünk el, hamar meglett a virágmányi kunyhó, mely hasonló ellátással büszkélkedett mint a Flóra-hegy. Evés-ivás-pecsételés és már indultunk is tovább, mert a nap továbbra sem akart engedni a melegbõl.

A következõ pontig nem sokat kellett gyalogolni, viszont annál jobban kellett figyelni a szalagozásra, mivel az út rettentõen kacskaringós volt. Nagyjából végig egy hegygerincen mentünk végig, mely szerencsénkre végig fák alatt futott egy-két rövidebb szakaszt eltekintve. Így érkeztünk meg az utolsó elõtti ponthoz, mely a 12-es szoba nevet viseli. Itt a lányok be is mentek a föld alá ásott "lakásba" és elmondásuk szerint nem kis élményben volt részük.

A pont után meredeken indultunk el lefelé. Szerencsére idén se tûsarkúban túrázó, se méhes, se lódarász fészek nem akadt utunkba, így gyorsan haladtunk. Kiérve az erdõbõl ismét átvágtunk a már tavaly is "gyilkos" mezõn, ahol annyira megszorult a meleg, hogy alig lehetett levegõt kapni. Felüdülés volt ismét bejutni az erdõbe és megkezdeni utolsó emelkedésünket. Ez az utolsó szakasz nagyon vadregényes és szép, kár, hogy a meleg miatt az ember már eléggé elfogy a végére és nem nagyon van kedve nézelõdni. Felérve a dombtetõre köves-aszfaltos úton folytattuk utunkat egyre kevesebb árnyékban. A végére még a meglepetés kanyar a horhossal. Tavaly óta sikerült egész szépen rendbe rakni, így nehéz volt benézni, max ha valaki nem vette észre a jelzést. Az utolsó ponton is lehetett még langyos szódát fogyasztani, mely a nagy melegben életmentõ volt. Itt már muszáj volt pihenni, mert azért csak elértük, de legalábbis közelébe jártunk a tavalyi melegnek. Szerencsére voltak "kényelmes székek".

A cél felé megindulva ismét átjutottunk a már tavaly is bevállalt löszfalas horhosnon, mely ismét izgalmas választásnak bizonyult. Ezek után már csak a majdnem 2km aszfalttal kellett megbirkózni, mely az iskolához vezetett és máris vehettük át a díjazást.

Idén sem volt sokkal hûvösebb, mint tavaly, de azért sikerült majd 1 órát lefaragni a tavalyi menetidõbõl. A meleg ellenére a túra továbbra is csodálatos és remekül van megszervezve. Az ellátás pazar, a végén az áldos leves isteni és még ezt meg is fejelik langallóval, a házi bodza szörprõl nem is beszélve. Ez a túra megéri a meleget, bár azért nem akármilyen meleget. Ha tehetem jövõre is jönni fogok. 

Nagyon köszönöm a szervezõknek!

Túra trackje

 KHT2 25

Idén már harmadszor jutottam el a Kõszegi-hegységbe, ennek örülök. Egyrészt végre gyarapíthatom túráim számát, másrészt nagyon szép ez a vidék, harmadrészt a KHT túrák nagyon jók, ezt már többízben tapasztaltam. Most sem volt másképp, de errõl majd késõbb, kezdjük az elején.

Gáborral szokás szerint Körmenden találkoztunk. Most nem én értem oda korábban, mint elõzõ alkalommal, a változatosság kedvéért õ késett, bár ebbe nem fogok belehalni. Már volt vele egy névrokon kollégája, így hárman indultunk Kõszeg felé. Szombathelyen megálltunk újabb Gáborokat felvenni, és hogy a mi sofõr Gáborunk elmehessen kisdologra, mert úgy néz ki reggel nem jött össze neki. Na meg ha már ott volt, egy kávét is bedobott. Gábor már csak ilyen. Szóval az autó megtelt Gáborokkal így összehúztam magam és nekilendültünk a Kõszeg felé tartó útnak. Hamar odaértünk és a szokott helyen parkoltunk, majd berobogtunk a várba. Különösebben nem volt tumultus, fõleg, hogy a rajt után 15 perccel értünk oda, így a formaságokat pillanatokon belül elintéztük, persze köszönhetõ ez a rendezõk rutinjának és felkészültségének i. Én már repülõrajtot is vettem volna, de a Gábor hadsereg valamely tagja döntetlenbe kényszerült, így vártunk egy kicsit. 

Aztán elindultunk. A városból a már ismert utakon indultunk el kifelé. Gyakorlatilag az Írottkõ útvonalával ellentétes irányba mentünk, amíg el nem értük a Pogányok bejáratát. Útközben frissítettünk a Szénsavas kúton, mely túránk elsõ forrása, lesz még egypár. A Pogányok bejáratánál jobbra fordulunk és elkezdjük a felfelé kapaszkodást. Csodás kilátás van innen a környezõ vidékre, miközben szebbnél szebb pincék között haladunk felfelé a hegyre. A pincéket elhagyva betértünk az erdõbe, majd egy kisebb kapatót legyûrve a mûúton találtuk magunkat, ami egészen az Enikõ-forrásig kísért minket, ahol elsõ ellenõrzõ pontunk volt. A csinos pontõrlányoktól megkaptuk a bálnás pecsétet, valamint egy sport szeletet és már robogtunk(tam) is tovább.

A Gábor hadsereg kicsit lemaradva jött utánam. Közben elhaladtam egy csapat kissé tanácstalan túratárs mellett, akik látva elszántságomat úgy döntöttek, hogy utánam jönnek. Reméltem, hogy nem vezetem õket félre, bár az elõzõ KHT túra ugyanerre jött, csak szembe a mostani iránnyal. Hamar letértünk az aszfaltról és egy tarvágást átszelve máris a dzsungel kellõs közepén találtam magam. A piros sáv ezen szakasza vagy ritkán járt, vagy csak szimplán nem nagyon van tisztítva, mert gyakorlatilag derékig érõ fûben (jobb helyen) kellett gázolni. Azért maga a túristaút jól követhetõ, csak amolyan vadregényes a maga 1 embert elviselõ szélességével. Ebben a sûrû erdõben baktatva értem el az Elektromos-forrás nevû helyet, ahol olyan sötét volt, mintha éjszaka lenne. Gyors fotó és már robogtam is tovább. Jó sokáig baktattam a piros sávot követve, amíg el nem értem a már elõzõ KHT túrán is látott 150 éves atlasz cédrusig. Most is készült róla fotó, ez a fa mindig megér pár pillanatot, de vissza a pirosra. Domb-völgy-domb-völgy, tiszta hullámvasút, gyorsabban tudnék haladni, még a gyomrom is liftezne, bár ez nem biztos, hogy szerencsés, hiszen még a felénél sem jártam ekkor. Útközben elhaladtam a jelenleg kiszáradt Cseke-forrás mellett és újabb kapaszkodó következett. Zilálva értem fel a mûútra és kezdett egyre melegebb is lenni, így kellemes volt kicsit lefelé menni és betérni a Borha-forrás felé tartó hûvös erdõbe, ahol a túra második ellenõrzõ pontja és egyben etetõ helyszíne is volt. Az itinerre rákerült a sok halas pecsét, a gyomorba pedig választani lehetett több fajta szörp és sima ásványvíz között, valamint zsíros-, lekvároskenyér között. Én a zsíros kenyér bodza szörp kombinációt választottam. 

Alaposan feltankolva már indultam is tovább, ha nem hagytam volna ott a kulacsom, nosza vissza érte, mert a Hörmann-forráshoz vezetõ út nem éppen könnyed séta és a nap is nagyon nekiállt keménykedni. Újabb források következtek: Jávor-kút, Gyertyán-kút, majd a már említett izmosabb emelkedõ a Hörmann-forrás felé. A hegy tetejéig elfogyott az innivaló a kulacsomból, így pótolni kellett azt a zsákból, de nem volt nagyon kedvem megállni, olyannyira, hogy majdnem elmentem a Hörmann-forrásnál álló pontõr mellett. De azért itt is beszereztem a kardhalas pecsétet.

Immár lefelé haladva gyorsan elértem a Stájer-házakat, ahol kissé meglepõdtem az ott talált tömeg miatt. Õszintén szólva valahogy minduntalan a Ciklámen-forrást kerestem, így úgy elmentem a pontõr mellett, hogy öröm volt nézni. A forrást meg is találtam, de aztán csak visszavergõdtem valahogy, amikor jött velem szembe Brigi, hogy ugyan nem akarok már egy pecsétet az itinerre? Még szerencse, hogy rámkiabált, különben simán továbbmegyek, pedig kár lett volna kihagyni a polipos pecsétet, nameg azt az isteni buktát, az valami fantasztikus volt. Feltankoltam teljesen és nekivágtam az utolsó pont felé tartó szakasznak.

Sokáig kiépített erdei aszfalt utakon kanyarogtam, majd egy jól követhetõ erdei földúton hullámvasutaztam. Meg kell, hogy jegyezzem, az út ezen szakaszán volt pár nagyon szép hely, pl a páfrányokkal szegélyezett út, amit patak szel át, nagyon szép rész. Ismét a már megszokott domb-völgy kombináció következett, de jobbára lefelé tartottam, míg el nem értem a Szikla-forrást, ami tényleg egy "látni kell" hely. Viszont ahhoz már nem nagyon volt kedvem, ami ez után következett. A Zeiger-nyeregre vezetõ út, ami azért nem éppen lankás emelkedõ. Szerencsére nem tartott sokáig és átlendülve a holtponton meg a hegytetõn már végig csak ereszkedtem egészen a Hétforrásig, mely a túra utolsó ellenõrzõ pontja volt. Az itinerre rákerült az utolsó, cápás pecsét is és immár csak be kellett kocogni a célba.

Hittem én, mert ugye ekkor mégegy hasonló nagyságú emelkedõ következett, mint elõzõleg. Node ha már eddig eljöttem, akkor már végig is megyek. A zöld sávot követve végig a határvonalon baktattam, míg el nem értem az Andalgó néven ismert útvonalat. Itt még volt egy kis dzsungelen átvágás derékig érõ fûben, aztán végleg magam mögött hagytam az erdõt, hogy immár végig aszfalton berobogjak a várba és ezzel együtt a célba. Itt megkaptam a emléklapot és a kitûzõt, valamint kínáltak még enni és innivalóval, valamint ismét kaphattam abból az isteni buktából.

Már csak a Gábor hadseregre kellett várni, akik mint kiderült, eléggé lemaradtak közben. Pistiék robogtak be egy órával késõbb, hogy beértem, és szerencsémre, elvittek magukkal haza, így nem kellett tovább várnom, ami miatt nagyon hálás vagyok nekik, fõleg, hogy nagyon sietnem is kellett.

Remek túra, remek ellátással és nagyszerû szervezõkkel. Mindig nagyon jó ide visszatérni, mert az ember nem csalódik, se a tájban, se a szervezésben, csak ajánlani tudom és nagyon remélem, hogy idén 4. alkalommal is eljutok a KHT túrára.

Köszönöm a szervezést, Gábornak az odautat, Pistinek meg a visszautat.

Túra trackje

Olajos Körút 10

Úgy néz ki, hogy idén jellemzõ lesz az egyes túrák közötti 1 hónapos szünet. Viszont idén elsõ alkalommal sikerült úgy logisztikázni, hogy az egész családdal együtt mentünk túrázni. Ezért is a rövid táv, hiszen az apróságoknak ez is bõven elég.

Nem túl korán értünk Bázakerettyére, de nem is akartunk túlságosan sietni. Viszont meglepett, hogy mennyien vannak a rajtban. Az meg mégjobban, hogy kissé fejetlenség uralkodik a rajtoltatásnál. Kb. 20-30 percbe tellett, hogy a már kitöltött jelentkezési lapokat leadjuk és megkapjuk az itinert. Ezt a gyerekek nehezen bírták, mivel lassan az épületben is kezdett olyan meleg lenni a tömegtõl, mint odakint. Nem is értettem, hogy ha egyszer hárman is ülnek az asztalnál, miért csak 1 rendezõ írja a lapokat, a másik kettõ gyakorlatilag csak nézte. De hagyjuk, sikerült túl lenni a kezdeti nehézségeken és megkaptuk a papírokat.

Bazsit puttonyba raktuk, aztán fel a hátamra, Réka felkapta a saját táskáját, és uzsgyi megindultunk a dombról lefelé. Szokás szerint Réka törtetett elõl, hiába, fiatal még, ég benne a versenyszellem. Utána is kellett szólni, hogy mi csak a 10-esen vagyunk, mert elment volna a 20-asokkal a másik irányba. Leereszkedtünk a faluba, az utunk itt még kellemes volt, hiszen fák kísértek minket. Kereszteztük a kisvasutat, majd jobbra fordulva kifelé tartottunk a faluból. Közben még elmentünk a B24 mellett, ami ugy a bázakerettyei DDK pecsét fellelõ helye, majd végleg magunk mögött hagytuk a falut, hogy az aszfaltot követve eljussunk az elsõ ellenõrzõ pontig. Útközben olajkút fúrókat is láttunk és persze a "végtelen" aszfalt utat. Hamar magunk mögött hagytuk a tömeget, csodálkozásomra jól haladtunk annak ellenére, hogy gyerekekkel voltunk. Az emlékmûvet gyorsan megtaláltuk, magát a jelzést viszont annál nehezebben. Valahogy nem gondoltam, hogy a fán kell keresni, mint a túristajeleket, de hát most vagyok itt elõször. Legközelebb rutinosabb leszek. Bejelöltük a papírra a pontok állását és már robogtunk is tovább az arborétum felé. 

Bazsi útközben majdnem elaludt a puttonyban, de úgy látszik nem vagyok képes megfelelõen terepen suhanni, ezért felébredt szegényem és az ölemben vittem tovább, ami meglepõen kellemes volt számára. Az arborétumig megintcsak végig aszfalton mentünk, így a terep különösebben nem változott az elõzõekhez képest. Budafán volt az elsõ frissítõ pontunk, korlátlan mennyiségû zsíros kenyeret lehetett fogyasztani hagymával és/vagy csalamádéval, vagy vajas kenyeret, valamint innivalót is kaptunk. Miután kipihentük magunkat és kisebb tömeg is érkezett utánunk, ezért tovább indultunk, immár erdei utakon.

Elõször a budafai arborétum kerítése mellett bandukoltunk, majd betértünk a kistolmács felé vezetõ út erdõségébe. Itt elõször csak kisebb hullámvasutazásba kezdtünk, majd erõsebb emelkedõket is le kellett gyõznünk. Réka szó nélkül "szaladt" fel a dombtetõre, 5 éves létére nem kis teljesítmény én meg lihegtem Bazsival a hátamon utána, anya meg utánunk. Rékán meg sem látszott az emelkedõ, anyán és rajtam annál inkább. (Megjegyezném, hogy GPS-el mértem a távot és az emelkedést, a kiírt szintmagasságot már itt túlléptük és ekkor még volt egy emelkedõ hátra a kistolmácsi EP-ig, a bázakerettyei cél elõtti dombról nem is beszélve.) Tovább bandukolva elhaladtunk egy kis erdei tó mellett, felkapaszkodtunk mégegy dombra, majd megkezdtük az ereszkedést az utolsó ellenõrzõ pontunkig. Valahol ezen az úton hagyta el Réka az olajzöld sapiját, amit sajnos már nem találtunk meg késõbb. Mást azonban már nem hagytunk el és megérkeztünk az átépített kistolmácsi kisvasút végállomásához. A pontõröknek nagyon tetszett a gyerekek kitartása. Megkaptuk az aláírásunkat és nekivágtunk a cél felé tartó utolsó szakasznak, ami ismét végig aszfaltozott utat jelentett.

Sajnos ekkor már magasan járt a nap és csak kevés árnyékot találtunk, de igyekeztünk mindent kihasználni. Az aszfaltos úton így kacskaringózva értük el a falu szélét, ahol még várt ránk a bónusz emelkedõ a célig. Mi mentünk elõl a gyerekekkel, anya mögöttünk baktatott. Szerencsére az emelkedõ nagy része már szinte végig árnyékos volt, de így is alaposan megizzasztott minket. A célba kellemes hûvös fogadott minket. Átvettük a kitûzõket és fogadtuk a gratulációkat, mely elsõsorban a gyerekeket illette meg, akik hatalmas teljesítményt tudhattak maguk mögött. Kicsit hüssöltünk még és elnyaltunk egy fagyit is, miközben Ildikó és Pisti is beértek a célba, akikkel megvitattuk a következõ heti túra terveket.

Összességében a gyerekeknek bõven elég túrát tudhattunk magunk mögött. Nem volt agyonszervezve és sajnos az aszfalt mennyisége nagyjából az össztáv kétharmada a melegrõl nem is beszélve. Köszönjük a túrát a szervezõknek, elképzelhetõ, hogy jövõre is jövünk.

Túra trackje

 Vendvidék 25

Érdekesen alakult számomra ez a nap. Eredetileg pontõrnek, vagy legalábbis segítõnek indultam, de "csak" túra lett belõle, amit utólag egyáltalán nem bánok. Soha nem jártam még ezen a vidéken, ami azért is fura, mert nem lakom messze tõle, de végre ide is eljutottam, de kezdjük az elejérõl.

Még annó a Göcsej Galoppon beszéltük meg Gáborral, hogy ha pontõr lesz az Õrség túrán, akkor segítek neki és a túra napjáig így is volt. Viszonylag idõben indultam Szentgotthárd felé, hogy felvegyem Gábort és Kedves Családját és együtt menjünk Felsõszölnökre. A kezdõpontra érve kiderült, hogy válszeg nem lesz szükség a segítségemre, mivel bõven vannak elegen. Persze már elõre felkészültem erre az eshetõségre is, így túlságosan nem lepett meg, valamennyire még örültem is. Gábor a kisfiával Botival maradt a rajtban én pedig a feleségével Ildikóval, a lányával Dórival és a szomszédjukkal, Andival indultam el ezen a jubileumi rendezésû túrán. 

Ez az Õrség túra 20. rendezése alkalmából elsõ alkalommal megrendezett útvonal volt, így kicsit fejetlennek tûnt a kezdet, de a rutinos rendezõk hamar úrrá lettek a tömegen és hamar mindenki sorra került. Már a rajtban meglepetéssel szolgáltak, hiszen az erre az alkalomra készült Túrista Éremmel kedveskedtek nekünk. Az Érem nagyon exklúzív és gyûjthetõ, valószínûleg érdemes is vele megpróbálkozni, majd meglátjuk.

A túra itinere nagyon minõségi, kemény papírra nyomtatott, színes térkép vázlatot és részletes távolság és szintadatokat tartalmazott. Hamar átlátható volt általa az egész útvonal, miután alaposan áttanulmányoztuk, neki is vágtunk a túrának.

Kapásból egy könnyed sétával kezdtünk, hiszen a Hampó-völgyben mentünk végig, ahol a Hármashatár tanösvénye megy végig. Sokáig sík terepen az erdõ alatti, árnyékokkal csak ritkán borított mezõszélen sétáltunk . Bár délutánra beígérték az esõket a hidegfronttal együtt, de egyelõre ennek nyomát se láttuk. A nap hétágra sütött, keményen megizzasztva a túrázó embereket. Hamar elértük a Hármashatárhoz vezetõ elsõ komolyabb emelkedõ lábát. Az út felfelé nem volt hosszú, de annál meredekebb. A kilátás azonban pazar volt még a tarvágás ellenére is. Elhagyva a tarvágást egy erdei lépcsõt találtunk, mely valakinek megkönnyíti a domb mászást, esetemben inkább hátráltatta, mivel nem az én termetes lábaimra méretezték. Lehet, hogy japán túristák voltak a mérce, mindegy, szerencsére mellette is el lehetett menni, ez kellemesebb volt. A tetõre érve már kellõképpen megizzadtunk, vagyis megvolt a bemelegítõ is. Mindig is dícsértem az ilyen emelkedõket a túrák elején, képesek üzemi hõmérsékletre hozni az embert és könnyebb így venni a késõbbi akadályokat. Mint említettem, még soha nem jártam a Hármashatár hegyen, így a teljes látvány újdonság volt számomra. Elõ is került a fényképezõgép, hogy megörökítsem a pillanatot és persze a tájat. Aztán mivel itt volt túránk elsõ ellenõrzõ pontja is, azt is meg kellett keresni. Pontõreink kicsit elbújtak, mivel a kirakott padok legvégében foglaltak helyet. El kell, hogy mondjam, nagyon készségesek voltak, kapásból kérdés nélkül mesélni kezdtek a Túra Érmékrõl, innen is kaptam kedvet a továbbiak begyûjtéséhez. Megkaptam az elsõ Hármashatár emlékmûvet ábrázoló pecsétet és már csak Ildikóékra kellett várni, hogy megérkezzenek. Dóri volt az elsõ, úgy szökellt fel a dombra, mint a zerge a magas hegyre, szerintem meg sem izzadt ettõl az elsõ akadálytól. Ildikó, azonban már más tészta, Gábor említette, hogy rövidebb szakaszokhoz szokott, ennek ellenére szerintem remek formában jött felfelé. Õk is frissítettek egyet és megkapták a pecsétet, majd indultunk tovább már az osztrák oldalon lefelé.

Számomra kuriózum ebben a túrában, hogy nemcsak új tájon, de egyszerre három országba is elvisz. Ilyenen még nem vettem részt, ezért teljesen felvillanyozott. Szokásos tempóban indultam el lefelé, elfeledve, hogy Ildikóék nincsenek hozzászokva ehhez, ezért lassítanom kellett. Elõször Dóri is velem tartott, de csak le kellett maradnia, mivel valami véletlen folytán Andi szendvicse hozzá került és valahogy vissza kívánkozott Andihoz. Az út osztrák oldala szinte végig aszfaltozott volt, ami nem igazán volt kellemes, de mivel nagy fák vettek körül, viszonylag árnyékos részen sétáltunk, így elég kellemes volt. Nem sokat mentünk így, mivel hamar bevettük magunkat az erdõbe, hogy az osztrák-magyar határvonalon sétáljunk pár kilométert. Mármár azt hittem, hogy csak szimpla erdei séta lesz, de közben látnivaló is akadt. Elõször pár kaptárat láttunk közvetlen a túraösvény mellett, bár szerintem méhek már nem lakták, hiszen hordási idõ volt és egy repülõ rovart sem láttam, majd egyfajta helyreállított vasfüggöny szakaszt tekinthettünk meg a hozzá tartozó határvédelmi õrtoronnyal (aki tudja a pontos nevét, nézze el nekem, ha nem így hívják). Persze itt is készült pár fotó, manapság már nem ilyesmi védi a határokat. Tovább haladva nem sokára kiértünk az erdõbõl és elértük Felsõszölnök Jánoshegy nevû részét. Több lakóház és hegyi pince között vitt az utunk és a por mellett most elõször éreztünk akác és bodzavirág illatot. Így kanyarogva értünk el újabb túratársunk hegyi hajlékához, aki beinvitált minket egy kicsit a hûvösre, amit készséggel fogadtunk el a nagy melegben. Meg kell, hogy jegyezzem, nem elég, hogy gyönyörû kilátás volt a domb tetejérõl, még az épület is pazar látvány nyújtott a bent lévõ hûvösrõl nem is beszélve. Fel is frissítettük magunkat, elõkerültek ismét a szendvicsek és immár újabb társsal gazdagodva, már öten folytattuk tovább utunkat. A következõ ellenõrzõ pontot hamar elértük, hiszen már a közelben volt, így ismét egy pecséttel gazdagodott itinerünk, valamint kellemesen hûs szódával és citromos valamint kakaós nápolyival a bendõnk. Ekkor értek utol minket a legfürgébbek a 75km-es távról, hiszen õk is ugyanazt az útvonalat járják be, melyet mi is. 

Tovább indultunk a pontról, immár lefelé. Elõbb egy hegyi szekérúton, majd a szekérút melletti fenyvesben egy ösvényen, aztán egy avarral teli erdei ösvényen. Még szembe is jöttek helyi lakosok, akik a hegyre igyekeztek. Vidáman üdvözöltük õket és már vágtattunk is lefelé. Dóri ekkor már átpártolt hozzám Ildikótól és engem tartott szóval. Meglátszik, hogy apja lánya, persze pozitív értelemben. Lassan elértünk Felsõszölnök Békavárosnak nevezett részébe, hogy egy keveset az aszfalton koptassuk a lábunkat. Ekkor már rendre érkeztek a gyorsléptû 75-ösök, de mi tartottuk magunkat a tempónkhoz. Egyszer csak az út befelé mutatott egy ház kertjébe. Ez fura volt, de erre figyelmeztettek, hogy úgy fog tûnni, hogy egy ház udvarába kell bemenni és menjünk is be. Így tettünk. Immár Dórival az élen újabb emelkedõbe kezdtünk. Dóri csak úgy szökellt felfelé (nem hiába, fiatal erõ), én csak szuszogtam mögötte. Neki még a folyamatos sztorizásra is volt ereje, nekem csak az "aha" meg a "ja" maradt (hatalmas társaság lehettem). Közben megálltunk és frissítettünk, meg bevártuk Ildikóékat is. Utunk egy nagyon szép erdõbe vitt fel minket, egészen egy ligetes erdei útig, ahol aztán egy gerincen haladtunk tovább. Hamarosan ismét hegyi pincéket értünk el, vagyis elértük Kétvölgy külsõ részét. Ekkor ismét egy aszfaltozott út következett, de nem sokáig, hisz párszáz méter múlva elértük a Katalin-hegyi kilátó impozáns épületét, ahol harmadik ellenõrzõ pontunk volt. A ponton ismét szódavizet vételezhettünk, sajnos a szörp már elfogyott, de így is sikerült felfrissülnünk. Megkaptuk az újabb pecsétet is az itinerbe. Míg Ildikóékra vártunk, addig Dóri felszaladt a torony tetejére (mondtam én, hogy fiatal erõ). Én a torony aljából készítettem pár képet a távolban látható Alpok vonulatairól. És aggódva figyeltem a dél felé sötétedõ fellegeket. Hamarosan azonban beértek Ildikóék is. Õk is beszerezték a szükséges pecsétet, frissítettek és újult erõvel vágtunk neki immár az utolsó szakasznak.

Elég hosszan egy aszfaltos szakasz következett, mely egyenesen átvitt minket Szlovéniába. A határt átlépve azonban nem maradtunk sokáig az úton, mert újabb hegyi ösvény következett. Dórival ismét elöl jártunk, Ildikóék lemaradva követtek minket. Egy rizikósabb elágazásban Dóri roppant ötletesen nyilat készített faágakból, hogy mutassa édesanyjának a követendõ vonalat, majd tovább indultunk. Ismét határsávon gyalogoltunk, most azonban a szlovén-magyar határon. Hosszansan sétáltunk a kissé hullámvasutas útvonalon, aztán szalagozásra váltottunk, mely visszavezetett minket a magyar oldalon található piros sávra. Ezt követve értünk fel az utolsó dombunk tetejére, melyet Kakas-dombnak neveztek. Innen már alig volt valami kevés hátra. Kis kanyargás után és egy pár szamárról készült fotó után újabb erdei szakasz következett. Itt esett csak le igazán az állam. A túra elején egy családot hagytunk le, akik pici 2-3 éves gyermekükkel indultak el túrázni. A picur motorozott (mûanyag) már az elején is, itt meg szembe jött velünk az anyukájával. Na mondom, ez már teljesítmény. Nem elég, hogy elõttünk ért be, már visszafelé is jött. Anyukája persze megnyugtatott, hogy kihagyott pár szakaszt és csak az aput várja. Minden esetre tovább mentünk, hiszen már alig volt hátra valami. Egy erõsebb ereszkedõn mentünk lefelé, ahol Dóri még mindig szökellt, mint a már említett zerge. Szerintem neki nem 25-re kellett volna jönnie, hanem minimum 50-re. A domb alján már csak balra kellett fordulni és már bent is voltunk a célban, ahol zsíros kenyér, italjegy és persze az emléklap és a kitûzõ várt minket a gratuláció mellett. Hamarosan Ildikóék is megérkeztek, mint kiderült Gábor elénk indult, de csak Ildikóékkal találkozott, mi valahol elkerültük egymást, pedig végig a kijelölt úton mentünk.

Utólag meg kell, hogy mondjam, örülök, hogy inkább túráztam, egyrészt mert soha nem voltam még erre, másrészt az útvonal remek volt, mint ahogy az ellátás sem volt rossz. Kár, hogy nincs minden évben ez a szakasz, mert családosoknak remek útvonal. Nem túl nehéz, de azért van is benne pár szakasz, ami remekül átmozgat.

Köszönöm a szervezést, Dórinak, Ildikónak és Andinak pedig a remek társaságot! Legközelebb is biztosan jönni fogok, mégha öt év múlva is lesz a legközelebb.

Túra trackje

 KHT1 20

Már másfél hónapja nem voltam sehol, ráadásul az elõzõ hétvégi összes túratervem dugába dõlt, így nagy várakozásokkal tekintettem elõre, hogy összejön-e ez a túra. Nem volt egyszerû, mivel a szokásos túratársak sorra lemondták a részvételt. Persze ballagás napjára szervezett túra nem éppen szerencsés választás, de ez legyen a ballagók gondja, én túrázni szerettem volna. Miután "végigjártam" a szokásos telefonos köreimet, szomorúan konstatáltam, hogy nem fogok eljutni, így családos kirándulást szerveztem Jelibe, hiszen oda is most "illik" elmenni. Ekkor azonban jött a mentõ telefon, Gábor mégis eljön, sõt, munkatársakat is hoz. Nosza, akkor mégis megyek, de mi legyen a családi kirándulással? Kis tanakodás után mindkettõ mellett döntöttünk, vagyis KHT + Jeli, max a KHT-t rövidebbre fogjuk, vagyis a középsõ távon fogunk rész venni, így mindenki jól jár. Így azonban nagyon korán kellett kelnem, mivel idõben szerettem volna elrajtolni, hogy idõben haza is érjek. Gábor ugyan tiltakozott a korai indulás ellen, de nem volt apelláta, én vezetek, én megyek érte, én szabom meg az idõt is. Kicsit egoista hozzáállás, de könnyebb Gáborral dûlõre jutni, mint az asszonnyal, ha nem érek haza idõben. Szóval szombat reggel 6-ra kellett Körmendre érnem, de már háromnegyed 6-kor ott szobroztam, aztán megérkezett Gábor is és már nyargaltunk is Kõszeg felé. Gábor szerint túl korán érünk oda, szerintem viszont legalább lesz idõ egy normális szerelvény igazításra.

7 óra elõtt pár perccel léptünk be a megszokott ajtón, és meglepetésünkre már páran el is mentek, persze mindenki a hosszabb távon. A 20-ason mi voltunk az elsõk. A nevezés pillanatokon belül megvolt, pár szó az útvonalról és egy dícséret Brigi megváltozott külsejére és már úton is voltunk. 

Utunkat az év elején már megismert útvonalon kezdtük meg, csak kicsit elõbb kanyarodtunk fel balra a hegyek felé, hogy megnézzük a Kincs Villa oldalán található legrégebbi magyar turistajelzést, majd bevegyük magunkat az Ördögárokba. Nevéhez hûen ez tényleg nem egy piskóta terep volt, azon kívül, hogy magas szikla és földfalak vettek minket körül, valamint eszméletlen mennyiségû avar volt az alján, az elõzõ napi esõzésnek hála elég rendesen fel is ázott, így az elõre haladás komoly erõfeszítést igényelt. Fõleg azért is, mert itt vettem észre, hogy végleg megadta magát az egyik túrabotom és nem volt hajlandó velem kooperálni, így állandóan összecsuklott. A megmaradt 1 szem botommal kellett beérnem és felfelé baktatnom. Azonban az Ördögárok további meglepetésekkel is szolgált, mivel egy hatalmas fa borult be az éjjeli esõzések során (még szerencse, hogy nem a túra közben) és gyakorlatilag teljesen lezárta a tovább vezetõ utat. Mivel nagyon az elsõk között voltunk, ezért nem nagyon taposták még ki az utat elõttünk. Nekünk kellett gyakorlatilag utat vágni. Ez tekintve, hogy egyikünk sem kákabelû, nem volt egyszerû feladat, de legalább az utánunk jövõknek talán segített. A kidõlt fa után nem volt különösebb akadály, könnyedén elértük a tetõt, ahol meg kellett állapítanom, hogy bizony idén már jártam erre, csak éppen fordított irányba, ott mentünk most le, ahol ezelõtt felfelé caflattunk. Egészen a Királyvölgyig haladtunk, ahol aztán éles jobb kanyart követõen értünk el az óriás gesztenyefa mellé, melyet már csak a megmaradt csonkjáról lehetett megcsodálni. Egy gyors fotót követõen tovább haladtunk felfelé, majd elhagyva a házakat és beérve az erdõbe és persze pár izmosabb emelkedõt legyûrve meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontunkhoz a Szálasi bunkernél. Itt megemlítettük a kidõlt fa esetét, megkaptuk elsõ, vukkos pecsétünket, valamint egy finom sport szeletet, melyet azonnal betömtünk és már haladtunk is tovább felfelé.

Felkapasztkodtunk a Kincs-pihenõig, majd keveset az aszfalton bandukolva újra bevetettük magunkat az erdõbe és újabb emelkedõbe kezdtünk. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy az elmúlt másfél hónap + az esti nassolások megtették a hatásukat, kezdtem kidõlni, pedig ez azért nem egy nehéz túra. Még csak az kéne, hogy szégyenszermre feladom. Gábor azzal kezdett el noszogatni, hogy másszak már le a Hétforráshoz az OKT pecsétért, de nem vitt rá a lélek. Lesz még itt KHT túra, ahol arra visz az út, most a felkészületlenségem miatt, halálos vétek lett volna ezt a kitérõt megtennem. Legalábbis én így éreztem, ezért inkább tovább bandukoltunk és nemsokára már a Tábor-hegy "alatt" álltunk és kezdtük meg a támadást ellene. Felfelé komoly mennyiségû csiga "rohant" keresztül az ösvényen. Gábort figyelmeztettem is, hogy vigyázzon rájuk. Elhaladtunk egy hatalmas kidõlt fa gyökere mellett, majd alig kezdtünk el emelkedni, máris szembe jöttek velünk azok, akik nemrég húztal el mellettünk, mint a gyorsvonat. Kissé ledöbbentünk, hogy ennyire gyengén adjuk elõ a dolgot, vagy mi történt, de nem, szimplán a hegytetõ jött közelebb, ugyanis nem a csúcson volt az ellenõrzõ pont, hanem kicsit lejjebb. Erre a pontõrök kutyája is figyelmeztetett. Õszintén mondom, hogy jelenlegi eltunyult állapotomban ez számomra felért egy kisebb karácsonyi ajándékkal. Vahúros pecsét az itinerre, pontõr lánytól kedves mosoly begyûjtve, majd egy fotó a csodás kilátásról és már loholtunk is lefelé a hegyrõl.

Sajnos a csigát ha mi ki is hagytuk, más már nem volt ilyen figyelmes. Kár volt, hogy nem raktam félre, legközelebb erre jobban odafigyelek. A Vörös kereszt irányába vettük az útirányt. Jobbra szép kilátás nyílt a hegytetõrõl. Gábor sorra mondta is a hegyek nevét, de nekem nincs számítógép az agyam helyén, mint neki, hogy ezeket meg is jegyezzem, így megmaradtam abban, hogy a kilátás szép és érdemes volt eljönni. Így bandukoltunk, amikor majdnem megint katasztrófát okoztunk, ugyanis egy gyönyörûen kifejlett Foltos Szalamandra volt az út kellõs közepén. Ilyent sem látni mindig, ezért ismét elõkerültek a fényképezõgépek, majd amikor kellõ mennyiségû képet készítettünk óvatosan kitettük az út szélére, nem szerettem volna, ha a csiga sorsára jut. Ráadásul õ még fokozottan védett is. A kis közjáték után hamar elértük a Vörös keresztet, ahol elvált utunk a 33-masoktól. Mi az Írottkõ 35 útvonalán folytattuk utunkat Velem felé. Gábor szerint nem is erre jön az a túra, persze õ mindig a 70-est nyomja, honnan is tudhatná, de meggyõztem, hogy nekem elhiheti, aki megrögzött I35túrázó. Egészen a Borha forrásig nem akart hinni nekem, de aztán belátta, hogy tényleg igazam van. Na ugye... Meglátszott, hogy mi mentünk ma erre elõször, ugyanis az összes létezõ pókhálót összeszedtük menet közben. A forrás után nem sokkal elértük az erdei utat, ahol már vártak minket a 3. ellenõrzõ pontnál. Na itt aztán terülj asztalkám volt. Ha jól emlékszem, három féle lekváros kenyeret, vajas és nutellás kenyeret lehetett enni, de ha minden igaz, zsíros kenyér is volt. És persze mellette finom üdítõ. Már azon gondolkodtam, hogy tovább sem megyek, de hát mégis túrázni jöttem, nem henyélni. Megkaptuk a kisVukk és tesóinak, valamint anyukájának pecsétjét, megköszöntük a remek ellátást, majd tovább indultunk immár a Cédrus felé.

Egy ideig még az I35 Velem felé tartó szakaszát követtük, de aztán balra fordultunk és kisebb hullámvasutazás után becsatlakozott a 33-mas szakasz és immár együtt ment a két táv. Így értük el a védett cédrus. Még soha nem láttam ezt a fát, de ezt érdemes megnézni. Igazán impozáns és remek fotó téma. A cédrus után nem sokat bandukoltunk, amikor ismét beértünk egy pincékkel tarkított területre. Ez már a Pogányok volt, ahol az egyik pincénél már invitáltak is be minket egy pohár borra, és persze a mellé járó madaras pecsétre. Mivel vezetnem kellett ezt sajnos nem tudtam elfogadni legnagyobb bánatomra, Gábor azonban mindenkin túltesz, elõkapta kulacsát és azt töltette meg a gazdával. Mondom neki, hogy az lenne az igazi teljesítmény túra, ha végig kéne látogatni így a pincéket itt a soron és a végén még talpon állni, erre a pontõr mondja, hogy hamarosan lesz ilyen is. Helyi lakos lennék, nem lenne kérdés, hogy jövök erre. Megköszöntük a kedvességüket és elindultunk a cél felé. 

Innen már teljes egészében az I35 útvonalán haladtunk. A gimiben épp folyt a ballagás. Reméltem, hogy arra vége lesz, mire mi végzünk, de itt még javában folytak a dolgok, így kicsit megszaporáztam a lépést, hogy még a tömeg elõtt ki tudjunk menni a kocsival innen, persze ehhez elõször be is kéne érni a célba és vissza. A célt hamar elértük, megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, valamint invitáltak minket egy újabb zsíros kenyérre, de én már nem kívántam, így el is indultunk visszafelé, hogy még épp idõben elinduljunk a ballagók tömege elõtt.

Remek napon, remek idõjárásban remek túrán vehettünk részt. Nem bántam, hogy eljöttem, azt már kicsit jobban, hogy nem a 33masra, de tekintve az elpuhultságomat, nem biztos, hogy sikerült volna. Mára elég volt ez a táv is. 

Köszönet Gábornak a jó társaságért, a szervezõknek mindenért, fõleg, hogy ilyen szuper túrát rendeztek, az ellátás egyszerûen pazar volt. Remélem sikerül eljutnom a többi KHT túrára is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a meglepi.

Túra trackje

 Lepke 40

Tavaly már bejártuk ezt a távot és remekül éreztük magunkat, így idén is a hosszabb utat tapostuk végig. Kora reggel jött értünk Gábor, aki idén a sofõrünk volt, amit ezúton is köszönök. Gyorsan összeszedtük még Pistit és Ildikót is és már haladtunk is Vonyarcvashegy felé. A reggel hidegnek ígérkezett, de Pisti már induláskor megjósolta, hogy mire odaérünk már közel fog járni a hõmérõ a 10 fokhoz, így fázni nem fogunk. Jóslata be is vált, mire 7 óraután pár perccel kiszálltunk a rajtnál az autóból már a 8 fokot is elhagyta a hõmérõ. Útközben már láttuk, hogy jópáran nekilendültek, így mi is igyekeztünk a szerelvény igazítással és a rajthelyre siettünk, hogy minél elõbb nevezhessünk. A korai idõpontnak hála nem túl sokan voltak még, így gyorsan végeztünk a szokásos adminisztrációval. Itt azonban meg kell, hogy jegyezzem, ha kicsit többen lettünk volna, közel nem ment volna ennyire flottul, ez a végén érezhetõ is volt, de ezt majd késõbb.

7:20-kor vágtunk végül is neki a távnak. A túra eleje és vége sajnos nem éppen lábat kímélõ, mivel elég sok aszfalt van benne (kb. 8km), de kora reggel ez meg sem kottyant. Hamar letudtuk a szebbnél szebb nyaralókat és bevetettük magunkat a falu feletti dombok közé. Kapásból egy húzósabb emelkedõvel kezdtünk egészen a Petõ-hegyen található Berzsenyi-kilátóig. Remek idõ volt, gyorsan lehetett haladni, az elmúlt hetek nem hoztak csapadékot, így nemhogy sár nem volt, de szabályosan porzott az út felfelé. Tavaly ilyenkor nagyon hideg volt és viszonylag sáros is volt az útvonal, most viszot virágoztak a fák és felérve az elsõ ponthoz már könnyíteni is kellett a ruházaton, mert igencsak megizzasztott bennünket a túra ezen szakasza és a remek idõjárás. A kilátóhoz érve megkaptuk elsõ pecsétünket és felmásztunk a kilátóba körülnézni. Sajnos kicsit párás volt a levegõ fõleg a Balaton felett, de azért remek kilátásban volt részünk. Készült pár fénykép és már indultunk is tovább.

Az út következõ szakasza kisebb lankák között vitt minket, miközben az idõ egyre melegebb lett. Megállapítottuk, hogy tavallyal ellentétben idén biztosan nem fogunk fázni és mivel tiszta volt az ég, elázni sem. Gyorsan megérkeztünk a Büdöskúti pihenõhelyhez. Ez a túra nagy etetõ pontja, bár az elsõ alkalommal még nem élhetünk ezzel a lehetõséggel, kár. Viszont kárpótoltak minket a lelkes pontõrök, akik igencsak jó hangulatban voltak és miután minket is megkínáltak jó hangulatuk forrásával, ránk is átragadt. Jófajta zalai borral kínáltak. Túratársaim éltek is a lehetõséggel és immár egy újabb pecséttel és jó hangulattal indultunk tovább. 

Elhagyva a pontot, elõbb kicsit felfelé, majd lefelé idultunk meg. Az erdõ még csak most ébredezett, így még téli arcát mutatta, azonban már voltak zöld foltok az aljnövényzetben. Ahogy haladtunk lefelé ki is derült, hogy mi a zöld növényzet, miután kellemes fokhagyma illat ütötte meg orrunkat. Hatalmas medvehagyma foltok terültek el mindenfelé. Több túrázó ki is használta a lehetõséget és fogyasztott a csemegébõl. Túratársaim is nekiálltak "legelni", így kényszerû pihenõt tartottunk. Gábornak mondtam is, hogy baj lesz még itt a reggeli kávé, majd bor és medvehagyma fogyasztás után, de õ mit sem törõdött ezzel, jókedvûen gyûjtötte be otthonra is az adagot. Miután befejeztük az "aratást" tovább indultunk Bélap-völgy felé, melyet hamar el is értünk. Újabb pecsét került az itinerre, majd elindultunk a Szerelem-dombon felfelé, mely nem egy nõi testrész, melyet a férfi túrázók biztosan szívesebben másztak volna meg, mint ezt az emelkedõt.

Az út a Szerelem-dombra egyben egyfajta tanösvény is érdekesebbnél érdekesebb táblákkal, de felfelé menet nem igen van az embernek ideje olvasgatni, hacsak nem ez a kimondott szándéka, vagy éppen pihenni támad kedve. A dombtetõt elérve gyorsan ereszkedésbe is kezdtünk a másik oldalán. Hamar feltûnt egy kõfejtõ, majd a Balaton sziluettje. Itt az ellenõrzõ pontok elég sûrûen követték egymást, így a Bélap-völgyi ellenõrzõ pont után alig 2km-rel máris megérkeztünk a Szépkilátói büfésor szokásos pontjához, ahol a már szokásos Balaton szelet várt minket a pecsét mellé. Itt kicsit többet idõztünk, bekaptunk egy szendvicset és rápihentünk az elõttünk álló két komolyabb emelkedõre.

Elsõként a Pap-hegyi Batsányi-kilátó következett ami csak 1km-re volt az elõzõ ponttól, de több mint 150m-rel magasabban. Útközben gyöngyörûen kivirágzott mandula fákat fényképezhettünk és persze az egyik legcsodálatosabb kilátást a Balatonra, a háttérben a kissé párába burkolózó Badacsonnyal. A kilátónál ismét pecsét, majd pihenés nélkül indultunk tovább.

A kilátó után pihentetõbb szakasz következett, mivel egy viszonylag sík, inkább lejtõs úton gyalogoltunk tovább. Útközben Gábor érdekes virágra hívta fel a figyelmünket, ez a tavaszi hérics volt. Egy csodaszép védett növény. Már tavaly is mutatni akart, de akkor sehogy sem akaródzott neki kibújni, most viszont a meleg elõcsalogatta és útban a Márványkõfejtõ felé egyre többel találkoztunk, melyek kínálták magukat a fotózásra. A virágokat elhagyva értük el a már említett Márványkõfejtõ alját és kezdtük meg az emelkedést a túra legizmosabb és egyben legmagasabb hegyére felfelé. Félúton népes iskolás csoporttal találkoztunk, láthatóan õk is élvezték a meleg idõt. Nekünk azonban tovább vitt az utunk a második, még keményebb emelkedõ felé, hiszen maga a Márványkõfejtõ Pisti szerint trükkös, amikor az ember már azt hiszi, hogy túl van a nehezé, akkor jön még csak a második még meredekebb fele. Na de ezt is legyûrtük és ott lihegtünk a tetején frissítõ után kapkodva. Amint kicsit pihentünk, már indultunk is tovább a következõ pont felé. Itt már túl voltunk a túra nagyján és fõleg a szintemelkedés nagy részén. A viszonylag egyenes terepen gyorsan elértük a vékonycseri elágazást, ahol a 25km-es táv visszacsatlakozik a 40-es szakaszba. Újabb pecsét került az itinerre.

Ez után a pont után jelentek meg az elsõ futók, köztük páran egybõl egyenesen futottak tovább, ahol balra kellett volna fordulni, de még idõben szóltunk nekik, mielõtt újabb nyomvonalat alakítanak ki a már megszokottak mellé. Széles erdei úton haladtunk és egyre melegebb lett, Gáborban meg elkezdett dolgozni a kávé-bor-medvehagyma kombó. Meg is állt a rekettyésben, hogy segítsen szorult állapotán, mi addig is tovább haladtunk. Sajnos a túra ezen szakaszán elég komoly tarvágások között haladtunk, ami egyrészt nagyon nem szép látvány, másrészt az erõs napsütés miatt nagyon meleg is az árnyékot adó fák nélkül. Szerencsére azért minden fát nem vágtak ki, a Szent-Miklós forrás elõtt már erdõben jártunk. A forrásnál újabb pecsétet kaptunk az itinerünkre, Gábor pedig megpróbált vizet facsarni az alig csöpögõ forrásból elég kevés sikerrel, így legnagyobb meglepetésünkre nekiállt eltakarítani a forrás elõtt. A jelenet elég viccesre sikerült.

Tovább indultunk, ismét felfelé. Népes csapat verõdött itt már össze. Hamar elértük a rendõrkutya temetõt, majd azt elhagyva viszonylag vízszintes szakaszon gyalogoltunk be a Büdöskúti pihenõhelyre. Itt már vagy százan pihentek és a pecsét mellé komoly ellátás is járt, ki-ki választhatott zsíros és margarinos kenyér közül, valamint tea és almalével öblíthette le azt. Miután jól belaktunk és köszöntöttük az ismerõsöket is, tovább haladtunk az alig fél km-re lévõ következõ pontig, mely a padkõi kilátó volt.

A pecsétet követõen a Csereze-hegy felé vettük az irányt. Tavaly ez a szakasz kimaradt, így újdonságként gyalogoltam a szakaszon. Igazából elég eseménytelen volt a túra ezen szakasza, azonban az ellenõrzõ ponton található remek kilátás kárpótolt a látnivalók hiányáért.

Innen hamar beértünk a faluba és a már említett ilyenkor már az ember háta közepére sem kívánt aszfaltos szakasz következett. Bár csak 2 km volt a két pont között, mégis sokkal többnek tûnt, mivel egyrészt látnivalóban itt is szûkelkedett az útvonal, valamint a meleg és az aszfalt másfelé terelte a gondolatokat. Fõként a fájó lábakra, de hát aki nem akarja, hogy fájjon a lába, az ne túrázzon. Szerencsére a Szent-Mihály dombot már árnyékban másztuk meg, melynek tetején kaptunk egy újabb stemplit a papírunkra. A jó idõt kihasználva rengetegen voltak fent a kápolnánál és gyönyörködtek a kilátásban. Pár fotó erejéig mi is megálltunk, de aztán indultunk is tovább, hiszen már nem volt sok hátra, de annak nagy része aszfalt és gyorsan magunk mögött akartuk tudni.

A faluba való visszatérés után kicsit tanácstalanok voltunk a Z+ és a Z3 találkozását illetõen, mert nem igazán volt jól jelezve, de szerencsére megtaláltuk azt. Nem lenne rossz erre a részre szalagozás, vagy a Z3 kicsit sûrûbben való felfestése, mert négyen sem találtuk meg, csak egy utcával feljebb. Itt azonban gyönyörû faszobrokat találtunk az ottani kápolna udvarában, melyek remek fotótémát szolgáltattak. Ezután ismét átkeltünk a fõúton és túránk utolsó hegye felé, a Vas-hegy-re kezdtük meg a felkapaszkodást. A hegy tetején megkaptuk utolsó pecsétünket is.

Meredek lejtõn indultunk meg lefelé, immár a cél felé. Újabb aszfaltos szakasz következett, melyet hamar letudtunk és megérkeztünk a célba. Itt már elég sokan vártak és kicsit fejetlennek tûnt az érkeztetés, sokáig is kellett várni, ezért vagy 10 perccel több került pl. az itinerre érkeztetési idõként, mint ami valójában lett volna, de ez csak kukacoskodás. Jobban fájó az, hogy egy gratulálok sem hangzott el, csak kvázi átadták a kitûzõt és az emléklapot, bár lehet, hogy a sok túratárs után erre már nekik sem volt energiájuk.

Összességében a túra kellemes, az útvonal gyöngyörû, bár a végén a Szent-Mihály domb eléggé kiszúrás, csak azért beletenni a túrába, hogy meglegyen a 40km szerintem teljesen felesleges, fõleg a rengeteg aszfalt miatt. Az ellátás nagyjából ugyanaz, mint tavaly, az itiner és a kitûzõ semmit nem változott. A szervezés a rajt/cél tekintetében kissé kaotikus, azonban az ellenõrzõ pontokon a pontõrök remekül helyt álltak és nagyszerûen felkészültek voltak.

Túratársaim nevében is köszönöm a remek túrát, a kellemetlenségek ellenére is biztosan eljövök jövõre, ha nem jön közbe semmi.

Túra trackje

 Göcseji Galopp 55

Idén az elsõ komolyabb túrám (magamhoz mérten). Aggódva figyeltem már 1 hete az idõjárást, mert ezen a túrán akkor is komoly sárra lehet számítani, ha hetekig nem esik elõtte semmi. Ez most sem volt másképp, de kezdjük az elején.

Gábor barátommal megbeszéltük, hogy a tavalyi évvel ellentétben az 55-ös távot választjuk. Kora reggel, már 6 óra elõtt érkeztem meg Kávásra, Gábor még sehol nem volt, de nem sokat kellett várni rá. Közben gõzerõvel folyt a készülõdés a szervezõk részérõl és lassan kisebb tömeg állt sorba a nevezésnél. Mire túratársam megérkezett, addigra már egy kisebb csapat neki is vágott a távoknak. A mi itinerünk is hamar elkészült, tekintve, hogy elõneveztük. Ezt bátran ajánlom bárkinek, mivel egyrészt olcsóbb a nevezés, másrészt garantált, az évre jellemzõ kitûzõt kapunk, harmadrészt a már olcsóbb nevezésben benne van egy meleg étel is a végén. Ez már tavaly is így volt és idén sem volt másképp.

6:20-kor sikerült nekivágnunk és nemsokára Kávás csendes hajnali utcáit koptattuk a tavalyról ismert útvonalon. Nem sokáig kellett aszfalton batkatnunk, hiszen egy kanyar után máris megtámadtuk az elsõ utunkba kerülõ hegyet és megkezdtük az emelkedést. Utunk két csodálatosan felújított tájház mellett vitt el, mely pompás fotótéma a reggeli napfényben. Elhagyva a házakat tovább emelkedtünk, és nemsokára már mûvelt szõlõspincék között kanyarogtunk, melyeket aztán szántóföldek váltottak fel. Sokáig mentünk így, míg el nem értük a Kurtamajor elõtti kis erdõsávot, ahol rengeteg hóvirág virágzott nem kis örömet okozva a túrázó embernek. Gyors fotó után már vágtattunk is keresztül a majoron, ami után mily meglepõ újabb szántóföldek következtek, egészen a Cigány-hegyig. Itt aszfaltos út váltotta fel az eddigi föld utat, de nem sokáig gyalogoltunk rajta, mert egyrészt elértük az elsõ ellenõrzõ pontunkat, másrészt letértünk az aszfaltról, hogy újabb földúton haladjunk tovább. Az ellenõrzõ ponton megkaptuk elsõ aláírásunkat az itinerre, valamint szörp, ropi és csoki volt az ellátás.

Az ellenõrzõ pontot elhagyva a már említett földút következett. Kisebb akadályon is át kellett kelni, mivel tavaly óta valaki úgy gondolta, hogy érdekesebb, ha az út kellõs közepére mély árkot ás, minek a másik oldalára akácfa csemetéket ültet, úgyhogy kisebb akadály gyaloglás lett a dologból. Kisebb hullámvasutazásba kezdtünk ez után, hiszen egyrészt kisebb dombok és völgyek követték egymást, valamint az út is erõteljesen kanyargott, míg el nem értük a régi kék jelzés völgyét. Itt felkapaszkodtunk egy újabb, de már izmosabb dombra, mely erõteljesen vadregényes volt a sok kidõlt fától. A domb tetején Gábor ismerõseibe futottunk, aztán tovább galoppoztunk, hogy immár megkezdjük az ereszkedést az útkeresztezõdésig, ahol a 33 és az 55-ös útvonal elhagyja egymást. Innen nekem új volt az útvonal, tekintve, hogy elõzõ évben a 33-mas szakaszt teljesítettem. Igazából nem sokat változott a táj, plusz volt, hogy egy patak kísérte utunkat. Átvergõdtünk egy kisebb dombot, komoly avarban taposva, majd a már említett patakot átszelve egy újabb tündérkertbe értünk, ahol rengeteg hóvirág és tõzike virágzott. (zárójelben megjegyezném, hogy nem volt túl szerencsés az útvonal vezetése ezen a területen, mivel már elõttünk is sok virágot letapostak a túrázók és még vajon mennyit az utánunk következõk...) A virágmezõt elhagyva, elõször az elsõ futók haladtak el mellettünk, majd mi tévedtünk ismét egy vadregényes útvonalra, balról sûrû fenyõerdõ, jobbról ligetesebb lombhullató erdõ övezte utunkat, míg magán a kijelölt útvonalon rengeteg kidõlt fával gyûlt meg a bajunk. Kissé olyan volt az útvonal, mintha teljesen el lenne hanyagolva. Kiérve a fenyõk közül feltûnt a második ellenõrzõ pont, ahol az újabb aláírás került az elsõ mellé, valamint ismét szörp és pogácsa volt az ellátás frissítõként.

Nem sokat pihentünk ezen a ponton, tovább haladtunk immár egy erdei, kikövezett úton, majd aszfaltozott út váltotta fel az elõzõt. Hosszan gyalogoltunk, mire elértük a közös szakaszt a 33-masokkal, ahonnan együtt folytattuk utunkat a harmadik ellenõrzõ pont felé. Sok kacskaringó után értük el a göcseji galopp egyik legsárosabb szakaszát, mely most is hû volt önmagához. Bár tavalyhoz képest viszonylag száraz volt, így sem kerülhette el senki sem az alapos dagonyázást. Két ilyen dombot is megmásztunk, amikor elénk tárult Kustánszeg téglatornya, mely az egykori téglagyár mára egyetlen megmaradt része. A toronytól nem messze találtuk meg harmadik ellenõrzõ pontunkat. Az ellátás itt sem hagyott maga után kívánni valót, a terítéken szörp, nápolyi (minden mennyiségben, de a szó legszorosabb értelmében, mert vödörszám volt a kocsi hátuljában) és banán. Ezen a ponton ismét elvált a 33-mas és az 55-ös táv, mi Parasza felé vettük az irányt.

Az apró zsákfalut gyorsan letudtuk magunk mögött és bevetettük magunkat az erdõbe. Újabb hullámvasutazás következett, majd egy kisebb kanyar után egy vaddisznókert brutálisan sáros ösvényén folytattuk utunkat. Egészen a Becsvölgyi útig mentünk így, majd átkelve azon elõször egy szántás mellett, majd egy erdei úton folytattuk utunkat. Az út ezen része nem különösebben érdekes, erdõ, kisebb tisztás és gyakorlatilag nehezen követhetõ túristaút jellemezte, nameg a falu határában található, iszonyatos bûzt árasztó trágyadomb. Falusi gyerek révén ez nem okozott soha problémát, de hogy ez miér volt olyan oltári büdös, fene tudja. Talán emiatt is haladtam el a negyedik ellenõrzõ pont mellett anélkül, hogy bementem volna, nomeg talán azért, mert az itineren Fészek Sörözõ szerepelt, míg a valóságban Gondûzõ, vagy mi a fene volt a neve. Minden esetre egészen a haranglábig jutottam, ahol szerencsémre megálltam fényképezni és ekkor értek utol azok a futók, akik már egyszer elhagytak és tájékoztattak, hogy a pont kb 400 méterre vissza van. (elsõ elkeverés, ami nem biztos, hogy kellett volna, ha jó a név az itineren és/vagy legalább valami bója lett volna kint a kocsma elõtt) Minden esetre visszabandukoltam, megkaptam az aláírást, valamint tea, szörp, banán, ropi, étcsoki és szõlõcukor volt az ellátás, melybõl korlátlanul lehetett fogyasztani.

Kis pihenõ után indultunk tovább a már egyszer lejárt útvonalon. Kiérve a faluból, egy darabig aszfalton talpaltunk, majd egy lovászatot megkerülve tovább indultunk a kék jelzésen és elõbb egy gyakorlatilag halott falun mentünk keresztül (Kereseszeg), majd hamarosan megérkeztünk Kislengyelbe, ahol a DDK bélyegzõ helyét (Malom) zárva találtuk, így indultunk tovább Kustánszeg felé. Kisebb erdõ, patak átkelés, mezõ, különösebb látnivaló megint nem akad Kustánszegig, ahol ismét találkoztunk a 33-mas útvonallal és innen már együtt haladtunk tovább. Az ötödik ellenõrzõ pont Kustánszegen éppen a DDK bélyegzõ helyén, a Vénusz Presszóban volt, így két legyet ütöttünk egy csapásra. Ellátásként itt szintén tea és zsíros kenyér hagymával, valamint banán volt.

A pont után a kustánszegi tó felé vettük az irányt, a tavat megkerülve kisebb erdõs-mezõs földúton vezetett a jelzés egészen Németfaluig. Nem sokáig idõztünk a faluban, egybõl ereszkedni is kezdtünk és hosszasan követtünk egy patakot, majd azon átkelve újabb dagonya következett a Böde melletti mezõn, mely egészen a faluig kitartott. A jelzéseket követve értünk be a faluba, ahol szépen ki is kerültem a pontot (második elkeverés, megjegyezném, hogy vagy az itiner nem volt itt pontos, vagy a jelzések, mert a jelzések balra vittek, ahol egyenesen kellett volna menni, az itiner viszont ott jelezte a pontot, ahol tavaly volt, így ismét mentem pluszban 500m-t, mire észbe kaptam és visszafordultam), mely a faluháznál volt megtalálható. Én elsõre felmásztam a temetõig, aztán visszafordultam és találtam meg a pontot, ahol begyûjtöttem az utolsó aláírást. Az ellátás szörp és keksz volt.

Immár végsõ erõvel vágtunk neki az utolsó (nekem már második) dombnak, melyen már csak a piros, majd a piros négyzet jelzést kellett követni egészen Kávásig. A faluba beérve a régi út kerítéssel volt elzárva, ezért egy komolyabb kerülõt kellett még tenni a végén. Végül csak célba értünk, ahol átvettük a kitûzõt és az emléklapot, valamint a már említett meleg ételt, ami idén lángos volt (sima, sajtos-tejfölös, virslis).

Összegzésül az ellátásra panasz sehol nem lehetett, az idõ remek volt, a túra vonalvezetése viszont kicsit unalmas, kevés a látnivaló. Személy szerint nekem elég a 33-mas is, mert érdekességekben semmivel sem kevesebb, mint az 55-ös. A túrára jellemzõ sár most is megvolt, de kezelhetõ. A jelzések leszámítva az 1-2 részt tényleg jók voltak, az itinert nem nagyon kellett elõvenni. 

Köszönöm a túrát a túratársam nevében is.

Túra trackje

 Kincsesbánya 30

Sokat dilemmáztam, hogy elmenjek-e a túrára, mivel elõször gyakorlatilag a teljes csapat mondta vissza a részvételt (érthetõ okok miatt), másrészt nem éppen kellemes túraidõt jósoltak. Azonban a mehetnék gyõzött és szerencsémre sikerült fuvart is találni, innen is köszönet Tibinek a szállításért.

Amikor elindultam hajnalban, az autó hõmérõje -13 fokot mutatott és ez nem nagyon változott akkor sem, amikor megérkeztünk Kincsesbányára. Vacogva tettük meg az elsõ pár métert az autó és az iskola között, ahol már javában folyt a nevezés és a rajtoltatás. Meglepetésemre a tavaly tapasztalt tömegnek nyoma sem volt. Most sem voltak kevesen, de vagy flottabbul ment a dolog, vagy elriasztott sokakat a hideg. Minden esetre viszonylag gyorsan megtörtént a nevezés, az itinerre, mely színes térképet és útvonal leírást is tartalmazott a 8:30-as indulási idõ került.

Kis felkészülés után kis csapatunk hamarosan már az iskola elõtti havas utat taposta.

Nem sokáig haladtunk a hóval belepett aszfalton, hiszen nem sokára jobbra fordultunk, hogy megkezdjük emelkedésünket a Szeg-hegy felé. Az út csodálatosan be volt havazva, élmény volt lépkedni. Könnyedén elértük a hegygerincet és kiérve az erdõbõl immár nyíltabb terepen folytattuk utunkat, ahol azonban már éreztük a fák hiányát, hiszen itt már komolyabban fújt a szél. A mûutat keresztezve ismét erdõsebb terepre értünk, majd kisebb hullámvasutazás után elértük a fehérvárcsurgói víztározó melletti üdülõ területet, ahol elsõ ellenõrzõ pontunk volt. A ponton már egy jelentõsebb mennyiségû túratárs fogyasztotta az ott kapott almát, többen pedig a reggelijükbe is belekezdtek. A pecsételés után mi is egy kis harapnivalót vettünk magunkhoz, majd visszafordultunk és a tó felé vettük az irányt.

Viszonylag sokáig haladtunk a tó mellett, mely a hideg miatt vastagon befagyott, legalábbis így gondoltuk, mivel több korcsolyázót is láttunk a tavon siklani. A tavat követve értünk el a Gányás nevû üdülõ területhez, melyen keresztül haladtunk. Több helyen is eladó táblát láttunk kirakva az egyes kerítésekre, biztosan már fényét vesztette a körzet, de egyes helyeken még láthatóan laktak is. Az egyiknél például hatalmas kutyákat láttunk igencsak kis helyre bezárva, amit nem is igazán értek, hogy hogyan lehet megengedni. Remélem nem ez az általános állapotuk. 

Ezen morfondírozva jutottunk el a mûútig, mely elkísért bennünket egészen a Vadasparkig, melyen a Gaja-patak folyt keresztül. A park bejáratát elhagyva hamar elértünk a Pisztrángos-tóig, mely utunk második ellenõrzõ pontja volt. Itt elõször kicsit megtorpantunk, mivel magát a pontot nem találtuk, de aztán hamar kiderült, hogy ez csak egy kóddal rendelkezõ ellenõrzõ pont. Mivel nem volt nálam toll, ezért a fényképezõgéppel készített fényképpel bizonyítottam ottjártamat és továbbindultunk az immár teljesen helyreállított Gaja-patakon átívelõ híd felé.

Ezt a hidat mosta el tavaly az ár és változtatták meg akkor az útvonalat, így ahhoz képest számomra teljesen új szakaszon haladt a túra, ami kellemes meglepetés volt. Kanyarogva haladtunk a vastagon befagyott patak mentén a nem kicsi hóban, mely nehezítette a járást, de lévén, hogy tél van, hozzátartozik a túrához és számomra ez külön plusz pontot jelentett, hiszen tavaly teljesen szárazon keltünk végig ezen a szakaszon. Megtekintettük útközben az Ádám-Éva fát is, majd átkelve a kerítésen jutottunk el a völgy végében található  Varjú-várig. Itt egy sporttársat útba kellett igazítani, mert a völgy végében teljesen visszaforduló ösvényt a hó miatt nem volt könnyû meglátni annak, aki elõször haladt az útvonalon. 

Egy komolyabb emelkedõ következett sziklás-havas terepen, ahol persze a kellõs közepén mondta be az unalmast a túrabotom és úgy döntött, hogy túl hosszú volt eddig, ezért összecsúszik, így bot nélkül kellett felérnem a hegytetõre, ahol nem kis veszõdséggel tudtam csak megzabolázni a rakoncátlan túrafelszerelést. A botjavítás után egy pillanatra megálltunk, hogy bevárjuk lemaradt társainkat és gyönyörködjünk a tájban és pár fényképet is készítsünk, majd tovább indultunk Bodajk felé.

Átkeltünk mégegy kerítésen és hamarosan a Bodajki sípályán találtuk magunkat, ahol megjegyeztem társaimnak, hogy popsitepsit kellett volna a felszereléshez kapcsolni, mert az ilyen szakaszokon sokkal egyszerûbb lett volna csak azzal lecsúszni. Lehet, hogy legközelebb rendszeresítem is a felszereléshez.

Elindultunk lefelé a kihasználatlan sípályán, melyet nem is értek, hiszen rengeteg hó volt és tökéletesen alkalmas lett volna sportolásra. Egy másik dombot a helyi gyerekek ki is használtak szánkózásra és vidáman siklottak a domb alja felé, míg mi folytattunk utunkat immár Bodajk utcáin. Hamar elértük a Fenyõ presszót, mely valamikor kék túra pecsételõ hely volt, de immár zárva és nem úgy néz ki, mint ami mostanában kinyitna, azonban a mi uticélunk nem ez a presszó volt, hanem a Gaja vendéglõ, utunk harmadik ellenõrzõ pontja, ahol kellemesen meleg helységben lehetett kicsit pihenni a hideg után. 

Megkaptuk itt is a pecsétet (matricát?), azaz megkaptuk volna, ha nem "fogyott volna el" a pontõrõknek, így csak aláírtak, majd folytattuk utunkat a Kálvária felé. Ez egy csodaszép domb, mely Bodajk fölé emelkedik, mind a kálvária a stációival, mind a kilátás remek hely fotózásra, melyet nem is hagytunk ki. Tovább haladva a kálváriáról ismét emelkedtünk, elhagytuk a települést és hamarosan ismét a Vadaspark területére értünk. Míg mi a létrával veszõdtünk, addig egyik túratársunk egyszerûen átsétált a kapunk tátongó jókora résen, majd megkezdük ereszkedésünket az Alba Regia forrás felé. A forrás már a negyedik ellenõrzõ pont volt, mely szintén nem rendelkezett emberi õrökkel, hanem a már látott kódos megoldás fogadott bennünket. 

Gyors fotózás után követtük az ösvényt és hamar elértük a Vasutas pihenõnek nevezett domb alját, amire megkezdük a felkapaszkodást, mely nem is tûnt egyszerû feladatnak, tekintve, hogy komoly hóval kellett megküzdenünk, de ez sem foghatott már kirajtunk. A tetõn ismét elõkerültek a fényképezõgépek és immár újabb fotókkal a zsebünkben ismét ereszkedni kezdtünk. Ismét átmásztuk a kerítést, majd kisebb kacskaringó után elértük a fehérvárcsurgói pincesort. Ezt követve hamarosan feltûnt a már egyszer látott tó, de immár a másik oldaláról. Egy kevés aszfalt után nemsokára a tavat övezõ töltésen haladtunk. Elhagytuk a Becsali büfét, tavalyi utolsó ellenõrzõ pontunkat, majd dacolva a tó mellett erõsen fújó széllel, megkerültük a tavat és megérkeztünk túránk utolsó (és egyben elsõ) ellenõrzõ pontjához, ahol megkaptuk itinerünk utolsó pecsétjét, valamint egy finom csokit és elindultunk a cél felé.

Kis szakaszon visszafelé indultunk, majd egy hosszú aszfaltos, majd erdõs hullámvasutazás után 14:15-kor értünk be a célba. Megkaptuk a szép emléklapot és a kitûzõt és egy forró teára és zsíros kenyérre invitáltak bennünket, melyet örömmel és köszönettel elfogadtunk és el is fogyasztottunk.

Összegzésül a túra nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy a hóban még a letaposás ellenére is nehéz volt haladni, remek téli túra, bár Bodajkon jól esett volna egy kis meleg tea, de ne akarjunk mindent. A szervezés és a szalagozás teljesen rendben volt, nagyon nehéz lett volna eltévedni. A végén a tea nagyon finom volt, a zsíros kenyér jól esett. Gratula és köszönet a szervezõknek, remélem jövõre is eljutok ide.

Túra trackje

 Rádpuszta 30

Sokáig a 60-as távra készültünk túratársaimmal, mint tavaly, de sajnos az idõjárás elõrejelzés, no meg egyéb családi program miatt végül a 30-as táv mellett döntöttünk. Mint késõbb kiderült, jobb is volt, hiszen igen csak lehûlt az idõ szombatra. 

Kora reggel -10 fokban indultunk el Balatonlellére. Kissé álmosan, de izgalommal haladtunk a 7-esen. Mikor odaértünk már jócskán tele volt az udvar autókkal, de szerencsére még találtunk egy helyet. Gyors szerelvény igazítás után már mentünk is nevezni, mely nagyon gyorsan és gördülékenyen folyt. Nevezés után még bedobtunk pár szendvicset és frissen, újult erõvel fél 8-kor vágtunk neki a távnak.

Tavalyról már ismerõs úton kezdtünk neki. Ezen a túrán elég sok az aszfalt és ez már az elején bebizonyosodik. Hosszan lépkedtünk a sok-sok nyaraló és családi ház között, mire elértük a mezõt, mely a hajnali fagyban szinte olyan volt, mintha havas lenne a táj. A nap épp felkelõben volt, így csodálatos látványt nyújtott, miközben dacolva a fagyos széllel átkeltünk pusztaságon. A fagyott föld miatt nem volt sehol sem sár, ez segítette gyors haladásunkat és hamar elértük az újabb aszfaltos részét a túrának. Viszonylag sok kanyar után végül kiértünk a településbõl és egy kisebb bekötõ úton megindultunk az M7-es felett átívelõ híd felé. Útközben egy borászat hatalmas épülete mellett haladtunk el, míg a másik oldalon szõlõ ültetvény kísérte utunkat, ahol a fagy ellenére dolgoztak páran. Majd átkeltünk az M7-es felett, ahol meglepõen gyér forgalom volt. A hidat elhagyva leértünk a Lovas-völgy nevû helységbe, majd megkezdtük elsõ kapaszkodónkat a Kiss-hegy kápolnája felé. Viszonylag kevés kapató után meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol gyors eligazítást kaptunk a további szakasszal kapcsolatban, mivel valaki más is szalagozott, így megtévesztõ lehetett az útvonal, bár mi ezt nem tapasztaltuk.

Eligazítás és aláírás után elfogyasztottuk a kapott süteményt és indultunk is tovább a következõ emelkedõ felé, mely felvitt minket a kiss-hegyi parkerdõbe, ahol egy kiírás szerint Vigyázzunk, mert vadászat folyik. Ezt alátámasztandó hallottunk is a közelbõl fegyver dörgést. Ezzel azonban nem törõdtünk, mert a túránkat immár erdõs részben folytattuk, mely jól esett az aszfalt után lábainknak. Hamar el is értük a domb tetejét és ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a túra szintemelkedésének nagy részét. Hosszasan haladtunk a fák között, és bár sok elágazó volt, a szalagozás és a leírás kitûnõ volt, így nem lehetett eltévedni. Hamar kiértünk az erdõbõl és immár egy nagy mezõn folytattuk utunkat, melyet egyik oldalról friss vetés, míg a másikról szõlõ ültetvény szegélyezett. Kisebb "hullámvasutazás" után hamar beértünk Látránybaba, ahol megnézhettük egymás után a falu két szép templomját. A fényképezéssel egybekötött templomnézés után hamar elértünk túránk második ellenõrzõ pontjára ahol újabb aláírás került az itinerünkbe. Itt kicsit megpihentünk a kellemes melegben, elfogyasztottunk 1-2 szendvicset, majd továbbindultunk a falu vége felé.

Kiérve a faluból ismét egy pusztaságba értünk, és bár hideg volt, az út annyira száraz volt, hogy porzott. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint a helyi kissebbség, mely dacolva a magas benzinárakkal, folyamatosan ott korzózott körülöttünk rozzant autójukkal, nem kis port felverve. Az autó hamarosan távozott és mi folytattuk kanyargós utunkat a mezõn át, melyet néha egy-egy nagyobb befagyott tócsa szegélyezett. Így értünk el a Tetves-patak hídjáig, melyen késõbb majd újra át fogunk kelni. A hidat elhagyva értük el a 67-es utat, melyen átkelve az út jobb oldalán elõször földes, majd aszfaltos úton haladtunk rádpusztai ellenõrzõpontunk felé. Útközben megcsodáltuk az emberi butaság újabb példáját, hiszen szemét szegélyezte az erdõ szélét minden mennyiségben. Utitársam elõ is rukkolt egy a tv-ben látott dokumentum film részleteivel, mely a hulladékfeldolgozásról szólt. Így beszélgetve értük el elõször a már tavaly is megcsodált borászat impozáns épületét, majd a romtemplom mellett felállított ellenõrzõ pontot, ahol meglepetésünkre pálinkával is kínáltak minket. Utitársaim közül egyikük el is fogadta, nekem viszont vezetnem kellett még, így nem élhettem a lehetõséggel. Az aláírás begyûjtésével, valamint a romtemplom megtekintése után a tavalyi évvel ellentétben visszafelé vettük az irányt, mely kissé hiányérzetet keltett bennünk, de nem volt mit tenni, várt minket a délutáni program és a hideg sem nagyon változott. Viszont legalább most napközben nézzük meg azt a szakaszt, ahol tavaly kicsit elkavartunk.

Megkezdtük utunkat a túra utolsó ellenõrzõ pontja felé, mely egy az itinerben is szellemesen megjegyzett "A híd túl messze van" szakasszal kezdõdött. A tavalyi év során ide már teljes sötétségben érkeztünk, így nagyon hosszúnak látszódott, most viszont láttuk, hogy meddig kell elmenni és így már nem tûnt olyan vészesnek. Hamar el is értük a hidat, hogy a túlpartján folytassuk utunkat visszafelé a másik oldalon. (Itt zárójelben megjegyezném, hogy én a szervezõk helyében tennék a hídra, vagy a túlpartra egy ellenõrzõ pontot, vagy legalább egy ember nélküli jelölõ pontot, mert visszafelé a hídról láttuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki kihagyja ezt a szakaszt. Tisztelet persze azon kivételeknek, akik becsületesen végigjárták az utat.) Elhagyva a patak töltését, beértünk a halastavak közé és így nappal már láttuk, hogy merre tévedtünk el tavaly (valamivel többet gyalogolva), így legalább újdonság is volt a túrában, mert most a kijelölt utat követve a tavak között haladtunk. Elhaladtunk pár favágó munkás között és megérkeztünk az utolsó ellenõrzõ pontra, mely az Irmapuszta nevet viselte. Itt is megkaptuk az aláírást és egy pizzás csigát és elindultunk vissza a cél felé.

Utunk hátralévõ részében hamar elértük az M7-es felett átívelõ vadátereszt és követve a földutat, nem sokára elértük a már reggel is végigjárt mezei utat, majd a házak közötti aszfaltos utat és délután 1 órakor beérkeztünk a célba. Meleg fogadtatás közepette megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd invitáltak bennünket a Rudi tanyára egy meleg babgulyás elfogyasztására.

Összegzésül a túra szervezése remek, bár rengeteg az aszfalt, de ezzel tavalyról már tisztában voltunk. A gazdasági válság sajnos rányomta bélyegét a túra ellátására, mely tavalyhoz képest valamelyest visszaesett, de kárpótolt minket a meleg étel a végén és a figyelmes és nagyon kedves pontõrök minden ellenõrzõ ponton. Elõzõ túratársam beszámolójában található javaslattal én is egyet értek, nem lenne rossz egy a Rádpusztáról induló 30-as táv szervezése is, mivel véleményem szerint az a szakasz sokkal érdekesebb és kevesebb aszfalt van benne, mint az elsõ 30-as szakasz esetében.

Túratársaim nevében is köszönöm a túrát, szerintem jövõre is eljövünk!

Túra trackje

 Évkezdõ tekergõ - KHT 15km